ÉRETTSÉGI SZÓBELI VIZSGATÉTELEK – JAZZ-ZENÉSZ ISMERETEK 2018

1. FLETCHER HENDERSON AND HIS ORCHESTRA: THE STAMPEDE (1926)

Az 1920-as évek tánczenéjéből alakult ki a swing stilus a harmincas évek elejétől kezdve
Amerikában. A Fletcher Henderson zenekar újszerű hangszereléseivel (call-response, a
szólistákat támogató interlude-ok, riffek rendkivül népszerűvé tették a zenekart.1924-ben
Louis Armstrong csatlakozott a zenekarhoz, később olyan nevekkel találkozunk a zenekarban
mint Coleman Hawkins vagy Benny Carter. Utóbbi hangszerelési feladatokat is
ellátott.Később kivált Armstrong a zenekarból, hogy a New-Orleans stilust továbbfejlesztje-
>Chicago stilus.Műfaji jellemzők: two-beat (hangsúly 1.,3. ütésen); hatos akkordok; solo
features/sax,trombita/

2. LOUIS ARMSTRONG: STRUTTIN’ WITH SOME BARBECUE (1927)

Louis Armstrong 1925-1928 között készült felvételei forradalmasitották a jazzt Chicagoban.
Hot Five ésHot Seven nevű zenekarait a lemezfelvételekre szervezte. Hot Five tagjai: Kid Ory-
tb, Johnny Dodds-cl, Johnny St. Cyr- banjo,Lil Hardin (Armstrong felesége)-p
Zenekaraival Armstrong eltávolodott a King Oliver-féle (New-Orleans) kollektiv
improvizációtól, helyette a break kapott fontos szerepet, melyből aztán a jazz-solo nőtte ki
magát.Felvételen: banjo-break, clarinet-break, pozan-break, stop-time (hangsúlyos beütések,
szünetekkel)

3. DUKE ELLINGTON:DIMINUENDO AND CRESCENDO IN BLUE (1956)

Ellington a harmincas évektől vezette sikeresen zenekarát, mely olyan “slágereket” produkált
mint: It Don’t Mean a Thing (If it ain’t got that swing); Mood Indigo; In a Sentimental Mood
stb. 1937-ben let a ‘Caravan’ sláger, nemsokkal ezután csatlakozott a hangszerelő/daliró Billy
Strayhorn Ellingtonhoz. Neki köszönhetőek olyan ikonikus darabok mint ‘Take the “A” Train.
Az ötvenes évek elején hosszabb európai turnék biztositottak elegendő munkát a zenekarnak,
viszont az 1956.júliusi nagysikerű fellépésük a Newport jazzfesztiválon biztositotta
népszerűségüket. Paul Gonsalves 27 körös tenorszaxofon-szólója annyira fellelkesitette az
amúgy az esti viharnak is köszönhetően apatikus közönséget, hogy a végén mindenki táncra
perdült és álló ovációt kapott a zenekar ! Bigband hangszerösszeállitás ! Utalás Gershwin
‘Rhapsody in Blue’-jára !

4. BENNY GOODMAN: HONEYSUCKLE ROSE (1938)

Goodman és zenekarának 1935. augusztusi nagysikerű los angelesi koncertje után (mely első
része igen hűvös fogadtatásban részesült, majd a második rész Fletcher Henderson
hangszereléseivel kitörő sikert hozott) kikiáltották a “King of Swing”-nek.
1938-as Carnegie Hall koncert, mely szintén hűvösen indult, de pont a ‘Honeysuckle Rose’-ra
történő jam illetve a ‘Sing,sing,sing’ feldobta a közönséget. 1939-ben került Charlie Christian
a zenekarba és meghatározó tényezővé vált a zenekat hangzásában.Próbálkozott beboppal,
majd kirándult a klasszikus zene felé, Bartókkal és Szigeti Józseffel adta elő az általa “rendelt”
Kontrasztok c. Bartók-művet. Honeysuckle Rose->Scrapple form the Apple/Harmóniaséma,
szerkezet ? Klarinétszóló, majd gitárszóló. Egyéb swing bigbandek emlitése (Glenn Miller, Cab
 Calloway stb.)

5. COLEMAN HAWKINS: BODY&SOUL (1939)

64 ütemes improvizáció (két kör) Desz-dúrban. Középrész/bridge D-ben. Hawkins a
megkomponált dallam motivumával inditja szólóját, de már az első 8 ütemes sor közepe
táján eltér attól. A csúcspont az 59.ütemben van, ahol eléri a legmagasabb F-hangot. A
második körben úgy ritmikai (egyre több tizenhatod, sőt harmincketted is) mint dinamikai
fokozás megy végbe. Jellemzően az Ab7 domináns-szeptimakkordon alterál.

6. DAVE BRUBECK: BLUE RONDO A LA TURK (1959)

Kompozició 9/8-adban (2+2+2+3 vagy 3+3+3) 4/4-eddel keverve. Szóló:F-blues
Megjelent a ‘Time Out’ c.albumon. Brubeck rendkivül képzett muzsikus volt, Darius Milhaud
tanitványaként zeneszerzést/hangszerelést is tanult. Legismertebb darabjai (In Your Own
Sweet Way, The Duke) kifinomult harmóniai izlésről tanúskodnak. D.B Quartet felállásai !

7. BILLIE HOLIDAY/LESTER YOUNG: ALL OF ME (1941)

B.H.(Lady Day) az első jelentős jazz-énekes, aki egyéni frazeálásával valamint a tempo
manipulálásával saját stilust teremtett. Ezen a felvételen L.Y.(Prez) a partnere, akivel a Count
Basie zenekarban is együtt dolgozott. Érdemes végigkövetni, ahogy a témát saját “képére”
módositja. A 8+2 ütemes (pickup) tenorszakszofon szóló igazi gyöngyszem,
Végig nyomonkövethető, ahogy Young az adott harmóniát “bontogatja” és cask az utolsó
akkordra (C7) alterál (5+).

8. ELLA FITZGERALD: HOW HIGH THE MOON (1958)

A SCAT-éneklés alfája-omegája. Miután a zenekar felveszi a gyorsabb tempót, Ella először a
témát variálja rögtönzött szöveggel, ezt scat improvizáció követi, majd elhangzik a bb
legismerte‘contrafact’, tehát a Parker által irt Ornithology.

9. LENNIE TRISTANO: BACKGROUND MUSIC (1955)

Tristano ‘contrafact’-je az ‘All of Me’ c. számra Asz-dúrban. Az előre megirt improvizált
“téma” ugródeszkául szolgál a szólókhoz. Élő koncertfelvételről leirt transzkripció tartalmazza
mindazon elemeket, melyek Tristano improvizációs stilusára jellemzőek, tehát:politonalitás,
polimetria,blokkakkordok stb. Tristano quartet tagok !

10. CHARLIE PARKER I : NOW’S THE TIME (1945)

Az egyik legismertebb Parker blues-téma F-ben. Köztudottan Parker repertoárjának
egyötödét a blues-témák teszik ki. E felvétel különlegessége, hogy Parker jellegzetes bebop-
szólóját követően Miles Davisteljesen más hangot üt meg és szinte modális szólót ad elő, ahol
a lid hangok dominálnak. Blues-skála, vagy alterációk egyáltalán nem jelennek meg
szólójában. Meg lehet emliteni még az ‘Ah-Leu-Cha’ c.számot, melyet Parker és Davis
közösen irtak. Parker Quintet felállás !

11. CHARLIE PARKER II : KOKO (1945)

 Ez a szám megtestesiti mindazt, amitől a bebop bebop: a darab a Cherokee c. szám
harmóniamenetét használja az improvizációhoz; embertpróbáló tempo (300bpm !); virtuóz
Parker-szóló, mely legalább 6 (!) tonalitást érint.
A darab egy 32 ütemes bevezetéssel (intro) indul, melynek szerkezete:
Első 8 ütem: altsax+trombita unisonoban
Második 8 ütem: trombitaszóló
Harmadik 8 ütem: altsax szóló
Negyedik 8 ütem: altsax/trombita terc/kvartpárhuzamban, majd oktávban
Valójában a kör 64 ütemes, minden ütemre egy harmónia jut. A lényegi modulációk (->H,A,G
felé) a középrészben történnek. A két (dupla)kör (128 ütem) saxofonszólót 32 ütemes
dobszóló követi (Max Roach), majd coda következik, mely 28 ütem után váratlanul
abbamarad. A felvételen nagy valószinűséggel Dizzy Gillespie zongorázik és ő játszik
trombitán is.

12. BUD POWELL : ORNITHOLOGY (1951)

Charlie Parker és Dizzy Gillespie mellett Bud Powell-nek van a legnagyobb érdeme a bebop-
stilus kikristályositásában. Ezen a trio-felvételen (Curley Russell –b, Max Roach- dr) Powell az
ismert Parker témára improvizál – azt lehet mondani – Parkerhez igen közel álló stilusban,
talán azzal a jellemző különbséggel, hogy ő sokkal merészebben és változatosabban
használja az alterált hangokat a domináns szeptimakkordokon. Jellemzően párositva
használva azokat: b5-b9; b6-b10-b9; ritkábban b5-(b6)-b10
Pár jellemző Parker-stilusjegy (pl triolás, arpeggio inditás fölfelé, majd ereszkedő skála stb)

13. MILES DAVIS I : SO WHAT (1959)

A Birth of the Cool c. ikonikus lemez után Miles Davis-nek másodszor (ez majd még
számtalanszor megismétlődik pályafutása során) is sikerült a jazz folyamát valami egészen új
mederbe irányitani a Kind of Blue cimű 1959-es lemezzel. A bebopnak hátat forditva,nyugodt
tempókkal, minimalista harmóniai elemekkel olyan atmoszférát teremtett, mely egy
szélesebb közönség tetszését érdemelte ki magának. A So What hangrendszere - bár a
“modális” skatulyába szokták besorolni – több annál, Davis szólója hol a melodikus moll, hol
pedig a blues-skála elemeivel épitkezik. Kind of Blue többi száma ! Bill Evans szerepe !

14. MILES DAVIS II : EIGHTY ONE (1965)

A Kind of Blue után az első jelentős felvétel az ESP c.lemez a második ‘Nagy Kvintet’-
tel:Hancock-p, Ron Carter-b,Tony Williams-dr, Wayne Shorter-sax
Az Eighty One Ron Carterrel közösen iródott blues, mely talán először használ rock-elemeket,
sőt funk ritmust. A basszus-riff megmarad minden szól elején, egyébként itt használ Davis
először ún.”open bars” technikát, tehát nincs harmóniakör és a különböző részek ‘cue’-ra
jönnek.

15. CHICK COREA: ETERNAL CHILD (1988)

16. BILL EVANS: WALTZ FOR DEBBY (1962)

17. WES MONTGOMERY: FULL HOUSE (1962)

18. JOHN COLTRANE: SATELLITE (1960)

19. KEITH JARRETT : SCRAPPLE FROM THE APPLE (1998)

20. WEATHER REPORT: BIRDLAND (1977)