A Barokk hangszeres zene

A BAROKK kb. 1600-1750ig tartott . A barokk zene legfontosabb jellemzői: Nagy,

lenyűgöző arányok, ünnepélyes hangvétel, erősen kifejező, színpadias (retorikus), kedveli a
drámai előadásmódot. Jellemzi az állandó feszült mozgalmasság, a gazdag díszítés, az
ellentétek kiemelése, (teraszos dinamika: forte-piano, szóló- tutti) Kialakul a 4 szólamú
vonószenekar. (I. hegedő, II. hegedő, brácsa, cselló,nagybőgő) Tömörségét, egységes
hangzását a continuo biztosította (csembaló, orgona, lant). Fúvós hangszereket csak
alkalomszerűen használtak. Fontos jellemző az állandó mozgásban lévő basszus szólam:
basso continuo. Csak számokat írtak a hangok fölé, és ez alapján rögtönözték a kísérő
akkordokat. (számozott basszus). A reneszánsz horizontális gondolkodásmódja helyett
(polifónia) itt már a vertikális, tehát harmóniaközpontú gondolkodás vált a zene elsődleges
szervezőjévé. A virtuozitás és annak kultusza is tipikus barokk jelenség. A hangszeres zene
ugyanolyan fontos lesz, mint az énekes muzsika.

Új műfajok jöttek létre : Énekes műfajok: opera, oratórium, passió, kantata .

Hangszeres műfajok: concerto, szvit, toccata- fantázia-prelúdium és fúga .

Az új műfajok új formában jelentek meg: egytagú, kéttagú, háromtagú formák (ABA),

variációs forma, rondó, korál feldolgozás.

A szvit különböző jellegű tételekből álló hangszeres mű. Jellemzően a barokk zene műfaja,
leggyakrabban tánctételek párokba állított sorozatából áll. A lassú-gyors, páros-páratlan
táncpárok idővel sorozatba rendeződtek. A tételek általában azonos hangneműek. Miközben
Itáliában a sonata da camera tejed el, Franciaországban a balett- és zenekari szvit válik
gyakori műfajjá a 17. században. Ennek elsősorban az opera népszerűsége az oka, az ebbe írt
táncbetétek sorozatából áll össze a szvit. Németországban ekkor alakul ki a variációs szvit,
mely szintén azonos vagy rokon témájú tételekből álló, zenekarra írt ciklikus mű. A
különböző billentyűs hangszerekre írt szvitek már a század közepétől a francia mintát követik,
így a négytételes (allemande – courante – sarabande – gigue) mag bővült ki esetenként más
tételekkel is. A szvit műfajának csúcspontja az érett-barokk időszakára, elsősorban Johann
Sebastian Bach működésére esik. Bach szvit-csoportokat ír, általában hat szvit tartozik egy
csoportba (például a Francia szvitek BWV 812-817). Az egyes szvitek hangnemben egyező
tételei nyitó tételként ouverture-rel vagy praeludiummal, a továbbiakban menuett, gavotte,
polonaise, bourrée vagy második sarabande és guige tételekkel egészülhetnek ki. Bach
számos partitája is szvit jellegű mű.
Georg Friedrich Händel szintén írt kötetlen tételsorozatokat zenekari szvitekként (Tűzijáték-
szvit, Vízizene), hangszeres szvitjeiben azonban általában mind a négy alap-tétel szerepel.
A szvit műfajának jelentősége a 18. század közepétől csökken. A műzenében a szimfónia és
a szonáta, a tánczenében a keringő és a polka lép a helyébe. Szvitek ennek ellenére későbbi
korokban is íródtak, Csajkovszkij, Grieg, Ravel, Berg vagy Schönberg éppúgy írt szvitet,
mint Bartók (a Táncszvitet, 1923-ban).
 A szvitek gyakori tételei :
 Allemande – mérsékelt, páros ütemű
 Courante – gyors, páratlan ütemű
 Passamezzo – gyors, páros ütemű
 Passepied – gyors, páratlan ütemű
 Saltarello – gyors, páratlan ütemű
 Pavane – lassú, páros ütemű
 Gaillarde – gyors páratlan ütemű
 Gigue – gyors, páratlan ütemű
 Gavotte – gyors, általában alla breve
 Menüett – moderato, páratlan ütemű

A concerto: A zenekari muzsika legfontosabb műfaja. A korai barokkban még vokális

kompozíciót, vagy bármilyen hangszer-összeállításra írt darabot is jelenthetett. Végül olyan
művekre szorítkozott az elnevezés, amelyek egy teljes (vonós) zenekar és valamilyen kisebb
hangszercsoport, vagy szólista szembeállítására épültek. Két fajtája: concerto grosso
/vastagon szőtt koncert/ Itt a teljes zenekarral szemben egy kisebb hangszeres csoport áll. /3-4
vonós hangszer/ szólóverseny Egyetlen szóló hangszer, esetleg kettősverseny. Kezdetben több
tételes műfaj volt. Vivaldi hozta létre a három tételes gyors-lassú-gyors szerkezetet.

A szonáta: A XVII. század elején észak-olasz mesterek már kialakították a szonáta és a

triószonáta többtételes kamarazenei műfaját. templomi szonáta /sonata da chiesa/: lassú-
gyors-lassú-gyors kamara szonáta /sonata di camera/ : szabadabb szerkezete, föleg tánc
tételekből áll. Viszonylag későn a XVII_XVIII. század fordulóján jelenik meg a billentyűs
szonáta /csembalo, klavichord/ Domenico Scarlatti e műfaj kiemelkedő képviselője.
Arcangelo Corelli /1653-1713/ Arcangelo Corelli 1653-ban született egy Ravenna melletti
városkában, Fusignanóban. Fiatal korában előbb Bolognában hegedőjátékot, majd Rómában
zeneszerzést tanult. Rövid németországi tartózkodás után, hazájába visszatérve, előbb
Krisztina svéd királynő, majd haláláig (1713) Ottoboni bíboros szolgálatában állt mint
hegedűművész, és mint zenekarának karmestere. Corelli: La Folia Hegedőjátékos,
koncertmester, zeneszerző. Híres volt mesteri, rögtönzött díszítéseiről. Kevés művet hagyott
hátra. /összesen72 mű: triószonáták, concerto grossok. E műfajokban mértéket teremt.
Concerto grossoiban két hegedő és cselló tercettje játssza a szólóhangszer csoport szerepét.
Antonio Vivaldi /1678-1741/ A Corelli utáni nemzedék vezető hegedővirtuóza, aki kialakítja
a szóló versenymű műfaját, formáját, s ennek mind a hangszertechnikai, mind a karakterbeli
lehetőségeit a végsőkig kihasználja. Életének nagy részét szülővárosában, Velencében
töltötte. Mégis Bécsben halt meg szegénységben, elfeledve. Hosszú ideig volt egy
leánynevelő intézet tanára. Több mint 400 versenyművet komponált, melyek nagy része szóló
versenymű. Leginkább hegedőre komponált, de szinte valamennyi hangszer megjelent
alkotásaiban./Még tekerőlantra is írt versenyművet./ E műveiben hozta létre azt a 3 tételes
gyors-lassú-gyors szerkezetet, amely a mai napig példát nyújt a zeneszerzők számára.
Jelentősek hangszeres szonátái, operái is. Számtalan egyházi mőve közül talán a legtöbbet
játszott oratórikus alkotás a Gloria és a Juditha triumphans. Gyors tételeinek hallatlan
energiájával, merész ugrásaival, száguldó akkordfelbontásaival, túláradó érzelmességével
/lassú tételek/ ma is sikeres, hatáskeltő, nagy komponista. İ hozza létre a program versenymű
alaptípusát. /Vadászat, Tengeri vihar/ A négy évszak című hegedőverseny sorozata is ilyen. E
sorozat négy versenyművének programját az általa írt négy szonett adja. J. S. Bach fiatal
korában rendkívüli figyelemmel tanulmányozta Vivaldi műveit. Sok művének készítette el
billentyűs átiratát. Tél II. tétel.

Johann Sebastian Bach: művészete A thüringiai Eisenachban született 1685. március 21-
én. Nagy és szerteágazó dinasztia volt családja. Korán árvaságra jutott, és tíz éves korától bátyja
Johann Christoph nevelte, aki orgonista volt Ohrdruf városkában. Ha nem is lehetünk tlejesen
biztosak a nekrológjába beleszőtt anekdota hitelességében, mely szerint a kamasz Bachot bátyja
eltiltotta egy billentyűs kompozíciókat tartalmazó kézirattól, s azt titokban, éjszaka, holdfénynél
másolta le, annyi bizonyos, hogy a történet tökéletesen jellemzi kielégíthetetlen tudásvágyát. Még 15
éves sem volt, amikor Lüneburgba költözött, hogy a Szent Mihály templomban énekeljen és zenéljen,
s közben a templomhoz tartozó iskolában tanuljon. Jelentős orgonisták játékát hallgatta ekkoriban:
Georg Böhme, vagy Hamburgban Johann Adam Reikent. A közeli cellei udvarnál pedig az ottani
francia hangszerjátékosoktól és énekesektől francia zenét hallott. 1703-ban lépett először állásba: a
weimari hercegi zenekar tagja lett. Ezután Arnstadtban vállal orgonista állást. Innen zarándokol el
Lübeckbe, ahol Buxtehude orgonálását hallgatja. Ezek a tanulmányutak /Böhme, Reinke, Buxtehude/
segítették, hogy európai tájékozottsága legyen. 1708-ban foglalta el meghatározó fontosságú
posztját, újra Weimarban. Orgonista, kamarazenész, majd koncertmester lesz. Legszebb
orgonaműveit itt írta. 1717 és 1723 között Köthenben Lipót herceg udvari zenekarát vezette. Ez volt
életében a zenekari, és kamarazenei kompozíciók időszaka. Ekkor írta a Brandenburgi versenyeket,
zenekari szvitjeit, hegedőversenyeket, szonátái nagy részét, a hegedőre és gordonkára írt
szólószvitjeit, valamint sok csembalódarabot /Das wohltemperiertes Clavier=Jól hangolt zongora:
minden dúr és moll hangnemben tartalmaz egy preludiumból és fúgából álló tételpárt./ 1723-ban
pályázta meg Lipcsében a Tamás templom karnagyi állását. Feladata a Tamás templom zenei
vezetése, tanítás a templom mellett működő iskolában, a többi lutheránus templom zenei irányítása.
Ezen időszak zenei termésének középpontjában az egyházzenei kompozíciók állnak. János-passió,
Máté-passió, h-moll mise, nem egészen 200 kantátájának legnagyobb része. Billentyűs kompozíciók is
születtek orgonára: korál feldolgozások, zongorára: Goldberg variációk. A diákok zeneegyesülete
számára /Collegium Musicum/ sok versenyművet komponált. Különleges helyet foglalnak el az
életműben az utolsó évek monumentális kontrapunktikus sorozatai, a Musikalisches Opfer /Zenei
áldozat/, és a befejezetlen Die Kunst der Fuge / A fúga művészete/. Ezekben összefoglalja, és betetőzi
a barokk ellenpontművészet másfél évszázadát. 1750-ben halt meg Lipcsében. Mintegy jelképesen is
bezárva a barokk korszak 150 évét. Bach következetesen törekedett a tőle gyökeresen eltérő
egyéniségű mesterek műveinek tanulmányozására. Ami jó zenéhez hozzáfért, azt mind át akarta
szűrni magán, hogy nyelvezetét és gondolkodásmódját gazdagítsa. Műfaji sokoldalúsága rendkívüli.
Korszakos remekműveket alkotott az opera kivételével szinte minden korabeli műfajban.
Összefoglaló művész, aki újítások egész sorát honosította meg a zenében. Gyermekei közül többen
sikeres, máig is ismert zenészek lettek: Wilhelm Friedemann, Carl Philipp Emanuel, Johann Christian.
Kantáta: Szólóhangokra, énekkarra és zenekarra írt mű. Inkább lírai jellegű, szemlélődő műfaj. Van
kisebb létszámú együttesre írt kamara, vagy szólókantáta, de van nagy előadói apparátust
megmozgató kantáta is. Témája lehet vallásos és világi tárgyú is. Fejlődése állandó kölcsönhatásban
van az operával. Itt is kialakul a recitativo és az ária. Itáliában Albinoni és Vivaldi foglalkoztak szívesen
e műfajjal. Legjelesebb művelője: J. S: Bach. Templomi kantátáinak száma közel 200. Ezek mindig az
ünnep alapgondolatát húzták alá, és fontos részei voltak protestáns istentiszteleteknek. Világi
kantátáinak száma 17. Többségükben Lipcsében íródtak. /Kávé kantáta, Parasztkantáta/ Passio:
Tárgya Jézus szenvedésének, halálának elbeszélése. Már a XIII. században énekelték gregoriánokra. A
XVI.-XVII. századig kórus személyesíti meg a szereplőket. Később már az elbeszélőt és Krisztust egy
szólamúan éneklik. Schütz nevét kell megemlíteni. A XVII. század végén már nemcsak a bibliai
szövegeket zenésítik meg, hanem költők szövegére készült lírai, szemlélődő részeket iktattak be.
1700 után a műfajon az opera hatása érződik. A legszebb passiókat J. S. Bach írta. Ezek tökéletes
egyensúlyt teremtenek a különféle zenei elemek között. Szövegük szigorúan követi a bibliai
evangéliumi szövegét, de beiktat szemlélődő, lírai szövegeket is. Három passiója közül a Márk passió
elveszett, a János és Máté megmaradt. Előadó apparátusa: zenekar, kórus, szólóének. A kórus
megjelenése több szinten történik. Az evangéliumi tömeg megjelenítése az un. turba kórus. Fontosak
a gyülekezet érzelmeit kifejező korál kórus is. A nyitó és záró kórusok adják meg az egész mű
hangulatát. A szólóénekben a bibliai szöveg a recitativókban jelenik meg. Az áriák jelenítik meg a
magán ember érzelmeit verses külön szöveggel. A Máté passiót 1729-ben mutatták be, 78 számot
tartalmaz, az egyes részek szövegét Picander írta. 11 zenekari kíséretes recitativo, 15 ária, 13 korál /a
vezérmotívum az „Ó Haupt voll Blut und Wunden: Ó fı vérző sebekkel”-korál. A műben kettős kórus
énekel. A mű bemutatója után 100 évig pihent, Mendelssohn mutatta be újra 1829-ben.