A tengely- és a hat-szűk rendszer

A két rendszer alapjában eltérő, de mégis sok közös elem van bennük. Mindkettő
funkciós rendszerben gondolkozik, a főfunkciók lehetőségeit, mozgásait magyarázzák. A
tonikára való megérkezés jelenik meg, mint legfontosabb mozgás, ezt értelmezi a két
rendszer, különböző módokon.
A Barry Harris féle hat-szűkített rendszer legegyszerűbb levezetése a dúr tonikai
bebop skálával történik. Ez egy nyolchangú, diatóniából eredeztetett skála. Hangjai
megegyeznek a dúr skálával, és beékelődik egy nyolcadik, kromatikus vezető hang az ötödik
és a hatodik fok közé. Az így létrejött skála nyolc hangját ketté tudjuk választani négy tonikai
és négy domináns hangra, ahol a az alaphang(T1), N3, T5, N6 a tonikai hangok és a N2, T4,
B5(k6), N7 a domináns hangok. Ezek akkordban való értelmezése egy dúr6 akkord az
alaphangra, és egy szűkített szeptim a domináns hangok bármelyikére (a o7 szimmetriája
miatt). Az így előállt négy szűkítettet rokon szűkítettnek nevezzük (azonos hangkészlet,
különböző alaphang). Ezek a szűkítettek felfoghatók úgy, mint dúr 7 b9 akkordok alaphang
nélkül, ez a négy rokon domináns szintén k3 távolságra helyezkedik el egymástól. A rendszer
a melodikus moll bebop skálából is levezethető.
A létrejött harmóniákat legtöbbször blokkakkordok játékánál használja a jazz. A hatos
akkord és a szűkített fordításaival, valamint egy új alaphang rájátszásával ugyanis stabil,
variábilis és a gyakorlatban is használható akkordkészletet kapunk.
A legtöbbször Bartókhoz kötött tengelyrendszer egyik fontos eleme, az előbb említett
rokon dominánsok. Ezek alaphangjait nevezi meg a rendszer a domináns tengelynek. T5-tel
lefelé helyezkedik el a tonikai tengely. Ettől egy újabb T5-tel lefele a szubdomináns tengely.
Tehát négy tonikát összekapcsol négy dominánssal és négy szubdominánssal, és
egyenrangúnak nevezi azt a négy-négy hangot a funkciókon belül. A tengelyrendszer nem
kapcsol egyértelműen akkordokat a funkciókhoz.
A tengelyrendszerhez szorosan kapcsolódó skála a fél-egész. Ez a hangsor a szűkített
szeptimekhez hasonlóan k3-ként eltolva megegyezik önmagával. Fontos szerepet kap az
improvizációban ezen akkordok és a dominánsok kifejezésében.
A hat-szűk rendszer a funkciós magyarázatokon kívül foglalkozik harmóniák hatos
akkorddal való kifejezésével. A négyeshangzatokhoz (dúr6, moll6) különböző alaphangot
rendelve különböző minőségű akkordokat kapunk (pl.: alaphangtól T5-re moll6 egyenlő egy
diatonikus dominánssal.). A tengelyrendszer teljesen másféle harmóniákat szül. Egy tonikai és
egy domináns (egymástól T5 távolságra lévő) szűkített szeptim egymásra való felrakása az
Alfa akkord. Ebből adódóan az akkordban egyszerre szólal meg a T és a D tengely. Az Alfa
akkordból származtathatók a béta, gamma, delta akkordok, ami az előző kisebb szólamszámú
metszetei.
A két rendszer tehát sok közös ponttal rendelkezik, hasonló dolgokra nyújtanak
magyarázatot, mégis egészen más zenei hangzásvilágot képesek létrehozni.