VERSTAN

1. A verstan és ágazatai
A VERSTAN egy dinamikusan fejlődő tudomány. Tárgya a vers; feladata a vers
törvényszerűségeinek vizsgálata. Lehet:

 leíró: a vizsgált formák morfológiai, alaktani vizsgálatára vonatkozik.

 funkcionális: ezek a formák milyen tartalomkifejező lehetőségekkel rendelkeznek.
A verstan feladata megállapítani, hogy a vers szabályos-e vagy sem; de a szabálytalanságokból
esztétikai vonalak is létrejöhetnek (20. sz.-ra jellemző). A verstan rögzíti, hogy milyen tartalmak
kifejezésére, képzettársítások felidézésére alkalmasak a versformák. Tökéletes versbeszedett
versek is lehetnek rosszak, és fordítva. Az értékítélethez mindig egyedi vizsgálatra van szükség
(az adott helyzetben vizsgálja). A verstannak vannak bizonyos szabályszerűségei, pl. az
anapesztus felidézi a fájdalmat. Foglalkozik, hogy mi a vers, a versritmus, sormetszet, ütem,
versszak stb. Minden nemzet költészete a verstan értelmezésében rendszert alkot. A verstan
meghatározza azokat a módokat, ahogy a költők írtak, írnak a műben. Ezek a rendszerek
nemzetközileg elterjedtek.
4 alapvető versrendszer van a világban:
1. szótagszámláló: kínai, török
2. hangsúlyos: magyar vers ütemhangsúlyos = magyaros vers (ma már nem mondjuk ezt)
3. időmértékes: magyarban is van
4. szótaghanglejtéses: távolkeleti versrendszerekben

2. A vers mint nyelvi rendszer, verstan és versértelmezés összefüggése

A vers ritmusos szövegforma. Alapeleme a szótag. A versritmust kísérő jelenség lehet a rím, ez a
hangsúlyos és az időmértékes versben is megjelenhet. A versszakok sajátos eleme némely
versekben a refrén. A költő egyéb eljárásai: a versritmus és az értelmi ritmus viszonya
(megfelelésük vagy ellenjátékuk), a verssor és a versmondat viszonya (egybeesésük, illetve az
áthajlás). A versritmus járulékos tényezője a szünet.
Verstani elemzés ≠ verselemzés (metafora vizsgálata; alakzatvizsgálat)
A verstani elemzés a vers ritmusszerkezetének leíró és funkcionális elemzései (tanulmányokat,
könyveket írnak róla).
A verstan egyik ága a diakrón történéseket is vizsgálja. A versről való gondolkodás a magyar
irodalomban 500 éves. Alapkérdései nem változtak (mi a vers, mi a magyar vers, milyen
szerkezeti elemekből épül fel, hányféleképp lehet magyarul verselni, van-e a versformának
jelentése, ha igen, miben ragadható meg). A vers szót először a Jókai kódexben találjuk meg
(énekelt mondatsoros zsoltárvers).
Az első verstanok kalauzjellegűek voltak, követendő mintát akartak. Előíró jellegűek voltak (pl.
Berzsenyi nem tért el soha a mintáktól – tévedésnek tartotta azt (ma nem minden tévedés hiba,
annak is lehet esztétikai értéke)). A verstan célja és lényege az előírás helyett a leírás lett, hogy
leírja, milyenek a versek, versrendszerek.
Még a nyugatosok is verstan kurzusokat hallgattak- Négyesy-féle verstan kurzus
3. A magyar versrendszerek
1. Ütemhangsúlyos
Ez a ritmusrend a magyar irodalomban már a XVI. századtól megvan. A lényege: hangsúlyos
verselés kötött szótagszámú ütemekkel és sorokkal. Az ütemhangsúlyos vers gyakran rímel, de a
ritmusszerkezetet a rímszerkezettől először mindig elkülönítve kell vizsgálni. Az
ütemhangsúlyos versben a másik ritmusrend, az időmérték is sokszor felbukkan, és így sajátos
ötvözetek és keverékek is létrejöhetnek.
2. Időmértékes
Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-
római verselés. Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a
periódusok: a verssor és a strófa.
3. Szimultán
A szimultán vers: a költemény mindkét ritmusrendnek (az ütemhangsúlyosnak és az
időmértékesnek is) maradéktalanul megfelel. Pl.: a felező 8-as gyakran négyes trocheus vagy
jambus, ritkán kettes jónikus; a kétütemű hetes gyakran negyedfeles trocheus vagy jambus.
4. Szabad vers
Tudatosan kialakított átmeneti szöveg próza és vers között.
A szabad vers régebbi változatában (mely a XVII. századi francia irodalomban virágzott; a neve
itt "verse libre" volt) olyan verses szöveget jelentett, amelyben különféle ritmusok jelentek meg,
egységes ritmusrend azonban nem. A franciáknál a leggyakrabban a váltakozó hosszúságú
jambikus verssorokat tekintették ilyennek. A magyar irodalomban Petőfi is alkalmazta.
A szabad vers XX. századi modern változata (angol nevén "free verse"; úttörője a XIX. századi
amerikai Whitman) még kevésbé alkalmaz ritmuselemeket. A szöveg verssorokra tagolódik,
egyéb akusztikai jellemzője nincs, legfeljebb a zárlatokban.
4. Az ütemhangsúlyos vers
Megjelenési formáját tekintve ez az első verselés. A magyar nyelv eleve hangsúlyozó vers (a
hangsúly a szavak első szótagján). Arany János: magyar nemzeti versirodalomnak nevezte. A
népdalok ütemhangsúlyosak.
Lényege: a hangsúlyos verselés kötött szótagszámú ütemekkel és sorokkal. Nagy mértékben
rímelő. Az ütemhangsúlyos versben a szóeleji hangsúlyon kívül, és más hangsúlyon kívül
lehetnek mellékhangsúlyosok is. Mindig egy fő hangsúly van. A hangsúly alapegysége az ütem.
Népdalainkban gyakoribb a 4 szótagos ütem.
Az ütem fő eleme a főhangsúlyos szótag – ARSIS – az általában az ütem 1. szótagja, az ütem
átkerülhet a 2. szótagra is, vagy még hátrább.
A hangsúlyos szótagot az elemzésben hosszú, éles ékezettel jelöljük: /, a mellékhangsúly hosszú,
tompa ékezet: \
Hangsúlytalan szótagok száma maximum 3 lehet, jele: x
Ha több ütem alkotja a verssort, akkor fokozati különbség is lehet.
5. Az időmértékes vers
Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-
római verselés. Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a
periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól,
hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A
szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből
következően kétfajta hosszú szótag létezik.
A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú
szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid
mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar
köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz,
Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid
magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani
szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi
hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés)
nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az
alliterációt.
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a XVI. században jelenik meg (Sylvester János
révén), de csak a XVIII/XIX. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok,
az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája
eredményeképpen.
A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben
azzal, hogy az "az" későbbi változata.) A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran
megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet,
pl.: apraja, atlasz.
6. A szimultán vers
A szimultán verselés mindkettő versrendszer szerint értelmezhető (időmértékes és
ütemhangsúlyos). A magyar költészetben az ütemhangsúlyos és az időmértékes verselés
évszázadok óta otthonos. Pl. a hosszú szótagot az időmértékes ritmusban hangsúlyos szótag
helyettesíti, vagy a 2 fajta „arszisz” közti különbség eltűnik.
A szimultán lehet: tiszta szimultán vers, kevert ritmusú és ötvözött vers. Az utóbbi kettőt
bimetrikus verseknek is nevezik, egymást váltva vagy párhuzamosan jelenik meg a 2 rendszer.
Szimultán vers: a felező 8-as gyakran 4-es trocheus v. jambus. ritkán 2- jónikus stb.
Kevert ritmusú vers: eltérő ritmuselemek kerülnek egymás mellé a vers különböző részein
(időmértékes és hangsúlyos).
Az ötvözött vers: tendenciájában megvan mindkét ritmusrend, de huzamosabb ideig egyik sem
kerekedik felül; a kétfajta ritmus elemei egymást erősítik.
7. A sorozatosság elve
A versszerkezeteknek szabályos ismétlődésük van – ezt nevezi a szakirodalom sorozatosságnak.
A sorozatosság törvénye elsőrendűen fontos. Pl. a jambus vers vége jambus kell, hogy legyen
Időmértékes verselésünkben gyakorisági sorrend: legtöbb a jambusi, ezt követi a trocheusi, kevés
az anapesztusi, alig található példa a daktilusira (a hexametert, pentametert kivéve).
8. Ritmus és dallam
A ritmus: szabályos ismétlődés, azonos vagy hasonló jelenségek bizonyos időközönkénti
visszatérése.
A ritmus az emberi hang valamely fizikai tulajdonságain alapulhat, tehát valamelyik fizikai
jelenség ismétlődik szabályos időközönként: a leggyakrabban a hangerő vagy az időtartam,
ritkábban egy-egy hang (vagy nagyobb nyelvi egység), továbbá egyes nyelvekben a
hangmagasság. Az ősi európai irodalmakban gyakori önálló ritmuselem volt az alliteráció. Az
alliterációs vers ritmusát a félsorok azonos hanggal (a legtöbbször azonos mássalhangzóval) való
kezdése adta. Az európai irodalmakban két fő versrendszer terjedt el: a hangsúlyos és az
időmértékes. A hangsúlyos ritmusrend alapja a hangerő szabályos váltakozása; az időmértékes
verselés a szótagok időtartamának ritmusára épül.
9. Vers és próza elkülönülése, alapvető és járulékos ritmustényezők
A szöveg formája lehet vers vagy próza. A vers olyan szöveg, amelynek hangzásbeli
(kivételként: írásbeli) kötöttsége van, azaz valamilyen ritmusa.
A ritmus: szabályos ismétlődés, azonos vagy hasonló jelenségek bizonyos időközönkénti
visszatérése.
A próza olyan szöveg, amelynek nincs ritmusa. A verses forma a szépirodalomban többnyire a
lírai művekre jellemző, de korántsem kizárólagosan. A vers a szépirodalmon kívül is
megjelenhet, pl. a mondókák és egyéb rigmusok szövegformájaként.
A ritmusnak vannak alapvető és járulékos ritmustényezői:
1. szótag, pl. a szótag önmagában a szótagszámláló vers alapegysége. A ritmus a szótaggal
jön létre.
2. szótag hangsúlya, hogy milyen és hol van, az adott nyelv jellege határozza meg. A
szótagok száma és hangsúlya együttesen adja meg a magyar vers ütemhangsúlyos
jellegét.
Verselemzést úgy végzünk, hogy a szótagok fölé tesszük a jeleket: hangsúlyos szótag (-),
hangsúlytalan szótag (x).
3. a szótag időértéke: hosszúság (-) és rövidség (u). A két jel egymás alá is kerülhet a sor
végén, mikor egyaránt állhat rövid és hosszú szótag is. Az időmértékes verselés alapja.
10. A rím
A rím a szavak szóvégi összecsengése, ez a legelterjedtebb. A rímelő szavakat járulékos
kisbetűvel, a nem rímelőt (vaksort) x-szel jelöljük. Van egy rímhívó első sor, a következő a
felelő vagy válaszoló rím.
A rím terjedelmét a rímelő egység szótagszámával mérjük; gyakoriak az egy és két szótagos
rímek. A rímek leggyakrabban végrímek, de belsőrímként is előfordulhatnak (sor közepe és vége
rímel). Lehetnek kezdőrímek is, de erre nincs magyar példa.
Ritmikai alkat szerint megkülönböztetünk hímrímet (jambikus ejtésű) és nőrímet (trochaikus
ejtésű). A magyar rímszabály szerint a hímrímre csak hím, a nőrímre csak nőrím felelhet,
különben nem halljuk a rímet (ha nem ott a hangsúly).
A rímek értéke és funkciója
A verstan feladja értéksemleges értékítéletét, vannak jó és rossz rímek. Koronként változik, hogy
mi számít jónak vagy rossznak. A rossz rím esztétikailag még lehet jó. A túl könnyű rímek
általában rossz rímek: önrím: vala-vala, ég-ég (homoníma); ragrím: igazság-jóság; jó rím:
hullatja-hallatja, igazság-gazság (ha nem csak a toldalék rímel).
Rossz rím az azonos msh rövid és hosszú változata, ha csak egy szóvégi mgh rímel. Van rímtelen
vers is, tehát nem elengedhetetlen kelléke a versnek.
11. A magyar rím történeti fejlődése, rímszerkezetek és képletek
Kezdetben a rímet találják, a 20. sz.-ban a rímet keresni kell. Egyes elméletek szerint a rím a
nyelvben feltűnő ikerszavakból alakul ki. A rímet kezdetben a mérték igénye hozza létre –
kimért útra tereli a versíró gondolatait, memorizálás igénye. Kezdetben a rím nem az
összecsengés szépségéért alakul ki – a rím nem cél, hanem eszköz: szabályozza a prózát.
Kezdetben az összecsengés igénye beéri bármely csekélységgel; ha a szó v. hang a sor végén
megismétlődik, akkor az már rím. A szóismétlés nagyon jellemzi a kezdeti rímeket. Pl. Ómagyar
Mária-siralomban kezdetleges rímek, Gyulai névtelenben ismétlés: vala-vala, Gergei Albert:
vala, láta ismétlése, Tinódi Lantos Sebestyén: korszerű a maga korában, nép – ismétlése.
Az európai költészet egy-egy korszakában rím az lesz, amit rímnek fogad el a közmegegyezés. A
rímkultúra kötött jelenség is.
Kölcsey Berzsenyi verseiben a rímeket hiányos hangzórímnek nevezi: ájulva-pirulva, szembe-
kebelembe – szerinte ezek nem rímek. Arany is úgy tartotta, hogy ragismétlődésekből rím nem
ered – történetietlen látásra kényszerül.
Mindenkor az tekinthető rímnek, ami betölti a rím funkcióját (vala-vala régen rímnek számított,
ma nem).Arany bár bírálja, ő is ragrímet használ a Toldi előhangjában. Zrínyi is ragrímet használ
(tárgyrag ismétlődése minden sorban). Arany saját elméletével ellentétben dicséri Zrínyi
ragrímes sorait.
Arany szerint a magyar nyelv rímszegény.
A biológiai hallás nem, de a költői hallás megváltozott a 19. sz.-ban. Berzsenyinek már tényleg
faragatlannak számítottak a rímei. Kölcsey szemében a szóismétlések és a ragrímek már nem
voltak rímek.
A magyar rímelést áttekintve: egy nyelv rímkincsét fokozatosan fedezik fel, amíg ki nem merül.
A 19. sz. végén kezdték konstatálni, hogy a rím gátolja az egyéniség kiteljesedését.
A magyar rímelés megújítása Arany nevéhez fűződik, a gyakorlati megvalósítása is. Ő
különbözteti meg a tiszta rímet az asszonánctól. Arany után már nem lesz ilyen széles a
szembeállás.
Az asszonánc és az asszonáncos rímelés megtűri a tiszta rímet. Az igazán jó rím az asszonánc –
páratlanul gazdag rímlehetőségek. Kiderül, hogy a magyar nyelv rendkívül gazdag rímekben
(mikor az asszonáncot is elfogadják).
Berzsenyiig csak a tiszta rím létezett, minden más elitélendő volt.
Arany: Mindvégig – az először előfordulás és a megismételhetetlenség lesz a fontos. Itt kezd
egyéni leleménnyé válni a rím. Ugyanolyan copy-right védi, mint a vers egészét. Ha ezt
megszegik, már-már plágiumot érzünk.
Kosztolányi: Ének a semmiről – korábban már Tóth Árpád felhasználja azt a rímet: erősebb-
merő seb.
A rím tartalmazza az eredeti mondanivalót, a vers hangulatát, lényegét is (ezért lett copyright). A
vers fő mondanivalójának a helyét vesz át, a vers fókuszává válik.
Arany János: Akadémiai papírszeletek – 4féle mozaikrímet talál a már amúgy is kitalált
nevelészet szóra: szemrím, áthajlás, mozaikrím.
Jaj, biz ez a nevelészet
Csak piano nevel észet,
Irójának neve lész et-
től nem nagyra nevelészett.
Az ívszámot nevelé, sed
Mindent; mi nem new, elészed.

20. sz. eleji sláger: - a rímelés változata az alkalmi tréfa szituációjára zuhan vissza.
Stux úr, mit csinál, maga rossz?
Hisz az éjszaka hosz
szú még.

Kosztolányi: Esti Kornél éneke: - a rím milyenségéről ír.

A modern költészet egyes szakaszaiban az alliteráció a modernség tüntetésévé válik. Babits
alliteráció-zuhatagjai.
Babits: Egy szomorú vers
…barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond….

Egy idő után megelégeli a magyar költészet, mert a rím mindent megszépít.
Karinthy: Antik szerelem – Babitstól kifigurázott alliteráció-zuhatag. Kegyed mély mívű marha
– megmutatja a versben, hogy mi abban a visszás.
Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék – sok a ragrím, kontraszt hatásokat keres ezekkel a rímekkel,
melyek inkább tragikus hangulatot sugallnak.
A tétova rímkereséstől eljut a költő a rímhalmozásig, az alliterációhalmozásig, majd
belecsömörlik (humorossá válik). Karinthy is rímtelen szabadverseket kezd írni.
Puskin: Unom a négyes jambus-sorokat, mindenki ezt ír. – nem érdekes.. Babits: Emlékművem
– önrímek, szóismétlés és nem a rímek hajszolása; visszanyúl az eredeti formákhoz, a
kezdetekhez.
A 20. sz. költője megcsömörlik a rímtől, és megismétli a korai rímelést.
Szabó Lőrinc: Novemberi éj, 1918 ősze stb. – visszatalál a szegény rímeléshez. A kutatók
megszámolták, hogy 2576 rímpárja van, ebből 240 a Tücsökzene c. kötetében.
Rímszerkezetek és képletek
MAKÁMA – a rímes próza egyik válfaja, pl. Babits: Istenek kezében.
Rím az egyezés mértéke szerint:
• tiszta rím: mgh és msh is azonos (lélek-élek, barát-karát), vállfajai:
- önrím: ugyanaz a szó ismétlődik (vala-vala a legtipikusabb)
- ragrímek, képzőrímek: ugyanaz a toldalék (csepegtetsz-kecsegtetsz)
• asszonáns: a tiszta rímmel ellentétben, mgh-k egyeznek, msh-k eltérnek valamilyen
mértékben (ez széles skálán változhat), zománc-asszonánc. A rímekben a msh-k nagymértékű
eltérése groteszk hatást kelt. lepotyog-meghorzsolom (formailag rím, de mi nem halljuk).
lat. asszonánc = összehangzani; leggyakrabban két szótagra terjed ki.
Vörösmarty alkalmazta először a magyarban (előtte csak a tisztarím volt), Petőfi megújítja,
Arany elméletének megalapozója. Fajtái:
- tiszta asszonánc: mgh-k azonosak, msh-k rokonok (darab-farag)
- mgh-s asszonáns: mgh- azonosak, msh-k eltérők (csodaszép-sohamég)
- msh-s asszonánc = paralig: msh-k azonosak, mgh-k eltérők (hevernek-avarnak, levernek-
kavarnak)
Groteszk asszonánc:
 kancsalrím: msh azonos, de a mgh eltér: félhat-félhet, szóló-szőlő.
 kecskerím: hívó és válaszrím azonos hangzású, de általában a két szó kezdőbetűje fel van
cserélve: csapott kupán – kapott csupán.
 kínrím – mozaikrím: a rímelő szótagok azonos hangzásúak, de a szóhatárok különböznek:
rá dió – rádió.
 sorrím: a kínrím egy egész verssoron át tart (csacsipacsi rím): Aj, e nő kebelű Lidi óta/A
Jenőke belül idióta.
 visszhangrím: a versszak utolsó néhány szótagját megismételve teszi nyilvánvalóvá a
kérdésben benne rejlő választ (ekhó-rím): választékos/kos.
 csonkarím: a rím érdekében a hívó vagy a válaszrím utolsó néhány szótagja hiányzik, a
rímelő szót rímszónak nevezzük: vacsar-fasor.
 szétszóródó rím: hangok ékelődnek be: nekem-nemzetem
Ezek mind hangrímek voltak.
Szemrímek: Arany alkalmazza, angolban gyakori és elfogadott (good-flood): szír (szőr helyett) –
sír.
Arany megírja a rímelméletet.
Vannak rímszótárak, pl. egy-egy költő rímelése.
A magyar költészetben a rím egyéni lelemény.
Refrén: a versnek egységenként visszatérő része, általában a versszak végén.
Versfő: strófák, sorok kezdetének első betűje (akrosztichon), pl. név.
Az ismétlődő sor nagybetű, a rím kisbetű.
Végrímek szerkezete:
 párosrím: aabb
 hármasrím: aaabbb
 bokorrím: aaaa
 halmazrím: négynél nagyobb számú sorcsoport ríme
 keresztrím/váltórím: abab
 ölelkezőrím: abba, aabccb
 félrím: mikor csak páros vagy páratlan sorok rímelnek: xaxa, ritkán axax
 ráütő/rácsapó rím: a felelő rímet váratlanul egy harmadik rím követi: ababb, xaxaa
 visszatérő rím: a felelő rímre a vers további részében még egy sor rímel. aabba, aaxa
12. Strófa- és versszerkezetek, kisformák
Sorpár:A minimális versszak a sorpár. Kedvelt volt a régi angol irodalomban, a Shakespeare-
szonett végén is szerepel; a magyar irodalomban Juhász Gyula alkalmazta előszeretettel. Sajátos
sorpár a disztichon és az epodus (két különböző hosszúságú, pl. 6-os és 4-es jambikus sor, ld.
Horatius verseit), de ezek általában nem képeznek önmagukban versszakot.
Például: Szemere Miklós: Híres Hexameter
Tercina: a középkori itáliai-olasz irodalomban kialakult háromsoros egység (ill. üres sorral
elválasztva: szakasz).
Rímképlete 3-as periódusú: a b a b c b c d c ...
Eredetileg 11 szótagú ("hendekaszillabus"), és a sorritmusa hatodfeles jambus.

Például: Dante: Isteni színjáték (Babits Mihály fordítása)

Haiku: japán eredetű háromsoros versforma, egyben műfaj. Eredeti szótagszámai soronként: 5, 7,
5. Rímtelen, hangsúlyos. Európában a XX. sz. első felében lett kedvelt.

Oktáva:(ottava rima, stanza): nyolcsoros versszak, az itáliai költészet produktuma.

Sorritmusa eredetileg jambikus 11-es, hendekaszillabus, de pl. a magyar irodalomban a 11-esek
10-esekkel, a 8-asok a 7-esekkel szoktak váltakozni.
A rím alapformája: 3 keresztrím után páros rím zár: a b a b a b c c

Ballada, mint versforma:provanszál eredetű, sok változatú szerkezet. A felépítése: 3 hasonló

formájú, refrénre végződő versszak után egy rövidebb ajánlás következik a refrén ismétlésével
vagy variánsával, ennek megszólítottja egy herceg, hercegnő vagy más úr.

Formai változataiból:
3x8 sor, az ajánlás 4 soros. A strófa rímképlete: a b a b b c b c; a refréné: b c b c; 3x10 sor, az
ajánlás 5-6-7 soros. A strófa rímei: a b a b b c c d c d; a refrénben az utolsó két rím variálódik.

Rondó: a XV. században kialakult refrénes versszerkezet, visszatérő sorral épített versforma két
rím ismétlődésével, váltakozásával. Villon is alkalmazta. Két fő változata az egyszerű rondó és a
kettős rondó.

13. A szó és a mondat sajátosságai a versben

A verssor gyakran egy mondatból áll, azaz egybeesik a versmondattal. Ez a felépítés a verset
erősen tagolja.
Petőfi: Befordultam a konyhára
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
Eltérések:
1. ENJAMBEMENT (áthajlás) – a mondat átlépése a verssorból a következőbe, a
versmondatot a sorvég váratlanul megszakítja. A mondategység és a verssor összhangja
megbomlik. A sorvég elválaszthat egymástól névelőt és szót.
Szabó Lőrinc: Reggeltől estig
…mint egy akvárium alján,
úgy hajladoztak ide-oda az
apró növények, fák moszatai.
Az áthajlás lehet:
- tompa – tagoló
- éles – töréses: fokozati különbség van, annál élesebb, minél nagyobb egységet választ el
(SZ. L. példája is ilyen volt).
Áthajlás versszakok közt is lehet. Tompa, szakaszáthajlás:
,,ha már rátok bíztam magam
hát vigyetek…”
Szokatlanba való vonzódás.
Egyik legrégibb funkciója a kiemelés. Feszültséget kelt, nyomatékot kap a sor elejére áthajló szó.
Felidézhet mozgást, megtorpanást, újrakezdést, időközt.
József Attila: Születésnapomra
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
2. SZÓREND: ami megkülönbözteti a köznapi beszédtől a versbeszédet. Stiláris funkciója
van. Arany szerint a magyaros ritmus az oka.
- Gyöngyösi: A veszprémi sereg │ mikor megkergette. (mikor a veszprémi sereg megkergette)
Zrínyi: Földre megtompítván esék maga vasát. (Földre esék a vasa, mely megtompította azt)
- Mint az sebes víz-ár ha hegyből érkezett. (Mintha hegyből érkezett volna sebes víz-ár)
- Vére fáradságát, hogy heába látta. (Hogy heába látta vére fáradságát)
3. SZÓALAK:
- elhagyás: seregeit – seregit
- bűvítés: asszony – asszonyság
- hangátvétel: teher – tereh
- rímhelyzetben más hangtani jelenség (mind megengedhető). Különösen Aranynál vannak
ilyen példák.

14. A verslábak, a mora és a kólon

A mora: egy rövid szótag kiejtésének időtartama. A hosszú szótag kiejtésének ideje: 2 mora.

A kólon a verslábnál hosszabb, a sornál rövidebb egység. Pl.: Az adóniszi kólon (— ∪∪—∪) a
hexameter zárlata, de önálló sorként is előfordul pl. a szapphói strófa végén. A kólonokat
általában nem tördeljük verslábakra.
Versláb:rövid és/vagy hosszú szótagokból álló alapegység. A szakirodalom mintegy 40 verslábat
tart számon.
A verslábak közül a spondeus és a pirrichius csupán kiegészítő szerepet szokott kapni. A
versritmus meghatározó lábai az emelkedő verslábak (a jambus és az anapesztus), illetve az
ereszkedők (a trocheus és a daktilus). A szimmetrikus verslábak (a krétikus és a choriambus)
kivételes fokú harmóniát éreztethetnek, ezért is kaphatnak fontos szerepet a prózai szövegek
zárlataként is.
Ritkán, de annál intenzívebb zenei élményt keltve fordul elő a két jónikus (a "ionicus a minore"
és "a maiore").
15. A leggyakoribb időmértékes sorok
Hexameter
Az ógörög költészet egyik legrégibb sorfajtája a hexameter. Elsősorban az eposzok és a
"homéroszi" himnuszok versformájaként közismert.
A hexameter hat lábból álló daktilikus verssor. A daktilust általában helyettesítheti a spondeus,
de az 5-6. láb, azaz a sorzárlat mindig — ∪∪—∪ ritmusú (adóniszi kólon). Metszet a hexameter
ritmusképletében nincs, de értelmi metszet a sor közepén gyakran van, többnyire a 3. daktiluson
vagy spondeuson belül, az első szótag (az arszisz) után: a verssor így nem törik meg. Második
metszet gyakran található a 4. láb után, így a zárlat még erősebb. Alapképlete a verslábak
elkülönítésével:

— ∪∪ | —∪∪ | —∪∪ | —∪∪ | —∪∪ | —∪

Például:
Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
[...]
Homérosz: Iliász (Devecseri Gábor fordítása)
Pentameter: önállóan ritkán szerepel, a legtöbbször a disztichonok második sorát alkotja. A neve
szerint 5 lábból áll, valójában 6-ból, de a 3. és a 6. láb csonka, és szünet egészíti ki. A klasszikus
pentameter első felében csak az egyik daktilus helyébe léphetett spondeus, a sor második fele
azonban már kizárólag daktilusokból állt.

Ritmusképlete lábakra tagolva: — ∪∪ | —∪∪ | —√ | | —∪∪ | —∪∪ | —√

Például: Juhász Gyula: Ovid tavaszdala
Disztichon: sorpár, egy hexameterből és egy pentameterből áll.
Például:
S kedvelem azt, aki bölcs, és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
Anakreón: Gyűlölöm (Radnóti Miklós fordítása)
16. Időmértékes versszerkezetek
Kólonon kívül vannak klasszikus sorok is, és klasszikus strófák.
- HENDEKASSZILABUS: 11 szótagú sor. Egyik változata hatodfeles jambus v. trocheikus
sorokból áll, a másik ritmusa trochaikus és az egyik láb daktilus: Kedvesem szemefénye, kis
madárka.
SZAPPHÓI 11-ES SOR: a hendakasszilabusok egyike. A sort lehet trocheusokból állónak
tekinteni.
- ADÓNISZI SOR = ADÓNISZI KÓLON: hexameter záróképlete, daktilus és egy
trocheus/spondeus kapcsolata:
- GLÜKÓNI SOR: mint az aszklepiadészi strófa egysége. Ritmusképlete: Közt nem lengedez a
Zephyr.
- KIS ASZKLEPIADÉSZI SOR: 1 choriambussal bővített glükóni sor. Ritmusképlete:
Ezekből a sorokból épülnek fel a strófák, strófaszerkezetek.
* SZAPPHÓI STRÓFA: 3 11-es szapphói sorból és 1 adóniszi sorból áll. (Berzsenyi verseiben
előfordul)
* ANAKREONI 7-ES: kötött időmértékes sorfajta, negyedfeles jambusi sor:
* 1. ASZKLÉPIADÉSZI STRÓFA: 3 kis aszklépiadészi sor + 1 glükóni sor (főleg Berzsenyinél)
* 2. ASZKLÉPIADÉSZI STRÓFA: 2 kis aszklépiadészi sor + 1 phereklatészi sor + 1 glükóni
sor:
Eddig jambikus versszerkezeteket láttunk, de trochaikusiak is vannak.
Van egy angol eredetű versforma, mely idővel a drámákra korlátozódott. Itt keveredik a
hangsúly is. Shakespeare terjesztette el. BLANK-VERSE: 10-es v. 11-es szótagszámú jambikus
sorokat jelent (ötödfeles jambus). Ebben íródott a Bánk bán, Márton László is ilyen módon ír
drámákat.

17. A szonett
Olasz versforma, a 20. sz.-ra elterjedt.
14 soros, 1. 2 strófája 4-4 soros kvartina, a kvartina az oktáva. A 3., 4. a tercina
11 szótagos időmértékes sor is lehet, hatodfeles trochaikus vagy trochaikus és daktilus. A
magyarban ötöd- és hatodfeles jambus van.
A 13. sz. 1. felében a palermói iskola leleménye; Giacomo Dalentino.
A toszkánai iskolában Dante tette népszerűvé; ölelkező rímeket használt, a rímelés bravúros lett
a sorvég áthajlás a következő sorba vagy a vers végén ismétlődik a szó.
A szonettusz, retrogradusz egyike a legnehezebb formáknak. Minden sor szavai fordított
sorrendben olvasva is értelmesek. Egszerűbbek az addíciós és redukciós formák.
A toldott szonett: terciákban van, a 14. sorhoz 1, 2 vagy 3 sor is illeszkedhet.
Csonka, ha hiányzik egy sor; farkos, ha egy +1 sor van.
Kettős szonett: kvartettnához + 2, terciákhoz + 1 sor.
A petrarcai szonett az alapforma, ölelkezőrímes terciákat kvartina követi. A spanyol vette át, de
Vega 1500 szonettett írt (dráma kötődik a nevéhez).
A francia Ronsar új szonettformát dolgoz ki. A kvartinák után a terciákban van valamilyen
fordulat.
Shakespeare alakította ki a szakozatlan szonettet. Az utolsó 2 sor elkülönül, jambikus. A 8. sor
után megjelenik a fordulat.
Shelly szonettjében tercina rím van, 3 soros, az utolsó 2 soros.
A reneszánsz idején Magyarországon a szonett nem volt elterjedt. A 18.-19. sz. fordulóján
Kazinczy, Kölcsey és Szemere írnak, utánuk a nyugatosok. A 19. sz.-ban nem írtak szonetteket,
Arany egyet, Vörösmarty párat. Szabó Lőrinc kedvenc versformája. József Attila
Szonettkoszorúja jelentős, 15 szonettből áll, az utolsó a Mesterszonett. Az egyik szonett utolsó
sorával kezdődik a következő sor mindegyik vers. A Mesterszonett az egy sorokból áll össze. Az
avantgárd nem kedveli a szonettet és a népi költészetet. Kedveli viszont a későmodern és a
posztmodern. Legismertebb szonettkötet Szabó Lőrince: 26 szonett, 120 szonettből áll, Korzáti
Erzsébethet írja – 25 évig volt a kedvese, 1 éven át csak szonetteket írt ehhez a nőhöz. (Végül az
Est folyóirat szerkesztőjének lányát vette el.)
Dialógszonett, amikor beszélget valakivel. Ihletet adhat szonettíráshoz egy kép is.
18. A sorozatosság és az ütemegyenlőség törvénye
A sorozatosság törvénye elsőrendűen fontos. Pl. a jambus vers vége jambus kell, hogy legyen
Időmértékes verselésünkben gyakorisági sorrend: legtöbb a jambusi, ezt követi a trocheusi, kevés
az anapesztusi, alig található példa a daktilusira (a hexametert, pentametert kivéve). Az
ütemegyenlőség törvénye: a hangsúlyos ritmusrendben minden ütemet kb. ugyanannyi idő alatt
mondunk ki, függetlenül a szótagok számától. (A szabályos ritmizálás megfigyeltetésére az
ütemegyenlőséget ütemenkénti egyenletes tapssal vagy másféle "mérőzéssel" is érzékeltethetjük.

20. Ütemhangsúlyos sorfajok és periódusok

A hangsúlyos vers ritmusának alapja a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos

váltakozása.
Alapegysége az ütem: egy hangsúlyos és 1 v. 2 v. 3 hangsúlytalan szótag kapcsolata.
Az ütemeket / jellel különítjük el. Az ütemeket szóhatárok, metszetek, sorvégek választják el. A
sormetszet a sor belsejében meghatározott helyen ismétlődő szóközi szünet, // jellel jelöljük.
A sorfajtákat az ütem- és a szótagszám megnevezésével határozzuk meg.

Leggyakoribb sorfajták

Kétütemű sorok

Hatos
3 / 3     Szeretnék / szántani (Népdal)
4 / 2     Piros kendőt / vettem... (Weöres)
Hetes
4 / 3     Jön a tavasz, / megy a tél... (Weöres)
Nyolcas
4 / 4     Száll a madár / ágrul ágra... (Arany) = felező nyolcas
Tízes
5 / 5     Summáját írom / Eger várának... (Tinódi)
Tizenkettes
6 / 6     Ég a napmelegtől / a kopár szik sarja... (Arany) =felező tizenkettes

Háromütemű sorok

Kilences
3 / 3 / 3   Érik a / ropogós / cseresznye... (Népdal)
4 / 4 / 1   Feleségem / van nekem csak / Egy... (Petőfi)
4 / 2 / 3   Búcsúznunk kell / újra / kicsi ház (Babits)
Tízes
4 / 4 / 2   Olvad a hó, / tavasz akar / lenni... (Babits)
4 / 3 / 3   Kikeletkor /jó pünkösd / havában... (Balassi)
Tizenegyes
4 / 4 / 3   A virágnak / megtiltani / nem lehet... (Petőfi)
Tizenkettes
4 / 4 / 4   Itt hagynám én / ezt a várost / ha lehetne...  (Csokonai)

Négyütemű sorok

Tízes
3 / 2 // 3 / 2  Mikor az / uccán // átment a / kedves... (József A.)
Tizenkettős
4 / 2 // 4 / 2  Lóra, magyar, / lóra! // most ütött az / óra!... (Arany)
Tizenhármas
4 / 3 // 4 / 2  Összeszedi / a bolond // sete-suta / képét... (Arany)
Tizennégyes
4 / 4 // 4 / 2  Elvesztettem / zsebkendőmet // megver anyám / érte.  (Népdal)
Tizenötös
4 / 4 // 4 / 3  Áldott vagyok,/ én reményem, // nem kétséges/szerelmed...(Amadé)

21. Az Ady-tízes
Az Ady-tízes: két 3|2 osztású 5-ös, azaz négyütemű 10-es. Irodalmunk régi versformája, Ady
több költeményét is ebben a kötött formában írta, de sok más versében a metszetek vagy az
ütemezés terén fellazította a képletet. (Ady költészetünk más hagyományait is felújította, pl. a
tagoló ritmust, és a kevert vagy ötvözött ritmusok terén új formákat is kialakított.
A sorképlet: 3|2||3|2. A két kis ütem szótagszáma felcserélődhet.
Például:
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ady Endre: Párisban járt az ősz

22. A magyarötvözött vers

Az ötvözött vers: tendenciájában megvan mindkét ritmusrend, de

huzamosabbideigegyiksemkerekedikfelül; a kétfajtaritmuselemeiegymásterősítik.

Például:
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifjupára
S a rózsakoszorúsifjak, leányok
rettenvenéznekegyfeketepárra.
AdyEndre: Lédával a bálban
Az 1. sorfelező (3|2-es osztású) Ady-tízes, a második 5||6-os
felépítésű 11-es, a 3. ennekfordítottja (6||5), a 4. újból 5||6-os.
A ritmusszabálytalanságátellensúlyozza a sorvégekjellegzeteszárlata: ∪ — ∪.
Föl-földobottkő, földedrehullva,
Kicsiországom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messzetornyokatlátogatsorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybőlvétetett.

Mindigelvágyik s nemmenekülhet,
Magyar vágyakkal, melyekelülnek
S fölhorgadnakmegint.
AdyEndre: A föl-földobottkő
A hosszúsorokfelező 10-esek, de erős a metrumuk is;
azegyikfélsortípus: — ∪ ∪ — ∪, a másik: — — ∪ — ∪.

23. A magyar kevert vers

A kevert ritmusú vers: eltérő ritmuselemek (időmértékesek és hangsúlyosak kerülnek egymás

mellé a vers különböző részein. Kivált Ady Endrénél gyakori. A versritmus gyakran
alárendelődik az aktuálisan kifejezendő tartalomnak.

Például:
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...
Erős jambikus lüktetésű a 2-3. sor: ötös, ill. négyes. Az 1-4. sorban a hangsúly erősebb: ezek a
sorok 4 üteműek.
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések: az erőm.
Ady Endre: A Tisza-parton
Az 1. sorban a daktilus dominál, a 2. és a 3. inkább jambikus, a 4. sorban trocheusok jelennek
meg, köztük egy anapesztus.
Ütemhangsúly tekintetében a sorok 2-3 üteműek.

24. A dal és a ballada

Dal

A dal a mindennapi életeseményeihez, jelenségeihez kapcsolódó, egyszerű érzelmeket

kifejező, egységes hangulatú s többnyire kis terjedelmű költemény. Az érzelmeket
közvetlenül adja elő, tehát legtöbbször hiányzik belőle az elmélkedő, elbeszélő vagy dramatikus
elem. Jellemző rá a versszakokra tagolás, a kerekszerkezet s a dallamosritmusúversforma. – Ez a
legelterjedtebb és legszubjektívabb lírai műfaj. Története összefonódott a dallammal: ezeket a
verseket eredetileg, a régi időkben énekelték énekversek).

Tágabb értelemben dalnak neveznek minden olyan lírai költeményt, amely a hagyományos,
könnyebben elkülöníthető lírai műfajok (pl. óda, himnusz, elégia) egyikébe sem sorolható be.

Eredete szerint kétféle válfaja lehetséges: a népköltészetből ismert, szájhagyomány útján terjedő
népdal és az írásbeli költészetben élő műdal.

A dal műfajok száma szinte beláthatatlan. A rendszerező emberi elme itt is megpróbál(t)
valamiféle rendet, áttekinthetőséget teremteni. A legelfogadottabb: a dalok téma szerinti
csoportosítása (pl. szerelmi dal, búcsúdal, altatódal), de az egyes alműfajok határai is olyan
rugalmasak, hogy egy-egy csoportba így is többféle dal besorolható.

Ballada

A ballada verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményket, okokat

nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a
lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a
lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások,
a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket
kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek
magatartását mutatja be.

Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a

szerelemproblémái. A drámai építkezés leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a
komikus sem. A népballada kései műfaj, a középkor végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a
15. Századból valók. Csak énekes formában élt, gyakori külsőjegye a sor- és versszakismétlés.
Európa közös népköltési műfaja. Az ún. Régi stílusú balladák a 19. Század előtt keletkeztek, s
megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit, a három műnem elemeinek jelenlétét, a tisztán tragikus
vagy komikus jelleget (Júliaszépleány, Kádár Kata, KőművesKelemenné, Görög Ilona). Az új
típusú balladák fénykorukat a 19. Században élték, elsősorban a betyárballadák voltak gyakoriak
(AngyalBandi, SobriJóska, RózsaSándor). A ballada iránti érdeklődés a folklórkultusz
függvényében, a (pre)romantika korától jelentkezik. A romantikus műballada- szerzőknek főleg
a dán és skót népballadák szolgáltak mintául (ezekben sok a tündéries és a hős epikai elem), a
spanyoloknál a romances jellegű változat volt a meghatározó.

24. A dal és a ballada mint műfaj és versforma

Lírai műfajelmélet, műfajcsoportok
A líra érzelmet fejez ki.
A legelterjedtebb, legszemélyesebb lírai műfaj a DAL. A lírai én áttétel nélkül szólal meg benne.
Szerkezete egyszerű, terjedelme meghatározott. Története összefonódik a dallammal.
Lehet:
- népdal, műdal
- vallási, világi
- bordal, szerelmi dal, munkadal, katona nóta, bujdosó ének
- bölcsődal, gyerekdal, altató, diákének
Európai daltípusok:
 lied – német; Goethe találja ki ezt a versdaltípust, tipikus példája: Vándor éji dala.
 sanzon – francia; megőrzi a műfaj alapvető zeneiségét, példája: Ady: Párizsban járt az
ősz
 alba – provanszál és spanyol = hajnal; a téma a szerelmesek hajnali elválása. A hajnal
közeledte mindig valamilyen tragédiát vetít előre; de a francia versekben a hajnal vidám
hangulatú. Az angol költészetben nagyon hasonló: Shakespeare: Rómeó és Júlia erkélyjelenet.
 szeréna – provanszál esti dal; alba ellentéteként jelenik meg. Mindkettő a késő trubadúr
költészetből alakul. Témája a lány vágyódása az este után, mikor kedvesével találkozhat. Ebből
alakul ki a szerenád, a kedves ablaka alatt előadott szerelmi dal.
A 11. sz.-tól kezdve Európában nemzeti nyelveken virágzik a daltörténet (Walter von der
Vogelweide). A középkori vágánsdalok gyűjteménye a CARMINA BURANA. Kiemelendő
Petrarca Daloskönyve, több mint ezer versben írja meg a Laura iránti szerelmét.
A 20. sz.-ban Garcia Lorca, Rilke (ő a közvetlen élmény tárgyiasítására törekszik), Apollinaire.
A magyar dal első nyomai a latin nyelvű Szt Gellért legendában bukkannak fel: magyarok
szimfóniája.
A magyar költészetben Balassi a dalköltészet majdnem minden változatát meghonosítja (udvarló,
bókoló daltípusokat is írt). Később Csokonai dalciklusai, Kisfaludynak a Himfy szerelmei és
Petőfi régi népies dalai.
ÓDA: emelkedett (patetikus), magasztos eszmény megjelenítése. Érzelmektől valótúlfűtöttség
jellemzi.
BALLADA: verses kisepikai nép- és műköltészeti műfaj. Drámai párbeszédek és lírai
monológok jellemzik. Cselekménye sűrített, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít. Az
embereket kiélezett lelki állapotban mutatja. Jellemzi a sor és versszakismétlés. A drámai
építkezés általában tragikum jellegű, de a vígballadában komikum. A legrégebbi népballada 15.
sz.-i. A 19. sz. előtti régi stílusú balladák megőrizték a műfaj jellemzőit. Az új típusúak a 19. sz.
második felétől, pl. a betyárballadák. Skót és dán népballadák szolgáltak a szerelmi balladák
példájaként (eszményi szerep). A spanyoloknál a románcos változat volt jellemző.
A ballada nem csak műfaj, hanem provanszál eredetű sokváltozatú versszerkezetforma is.
Általában 3 hasonló formájú versszak után ismétlés, refrén következik. Leggyakoribb a 3x8
soros, az ajánlás pedig 4 soros. A strófa meghatározott rímképlete: abab bcbc
Legismertebbek Villon balladái.

25. A magyarszabadverskialakulása és formái

A szabadversrégebbiváltozatában (mely a XVII. századifranciairodalombanvirágzott; a neve itt

"verse libre" volt) olyan verses szövegetjelentett, amelybenkülönféleritmusokjelentekmeg,
egységesritmusrendazonbannem. A franciáknál a leggyakrabban a
váltakozóhosszúságújambikusverssorokattekintettékilyennek. A magyarirodalombanPetőfi is
alkalmazta.

A szabadvers XX.századi modern változata (angolnevén "free verse"; úttörője a XIX.

századiamerikai Whitman) mégkevésbéalkalmazritmuselemeket. A szövegverssorokratagolódik,
egyébakusztikaijellemzőjenincs, legfeljebb a zárlatokban.

Például:
Bájosvala ő!
Mint a pipacsból
Font koszorú,
Vagy mint a bakterdárdájábaütődött
Éjjeliholdsugár.
PetőfiSándor: A helységkalapácsa
Sötét a város, ráfeküdtazéj.
Mástájakonkalandoz a hold,
S a csillagokbehunyták
Aranyszemeiket.
Olyanfekete a világ,
Mint a kibérlettlelkiismeret.
PetőfiSándor: Azapostol
Sárgagyümölccselhajlik
ésvadrózsávaltelten
a tóba a part,
tiboldoghattyúk;
éscsóktólittasan
csobban meg fejetek
a szentüljózanvízben.
Hölderlin: Azéletfele (KereszturyDezsőfordítása)
Hallom Amerika dalát, hallomsokféleszenténekét,
A kézművesekét, mindegyikaszerintdalolja a magáét, hogyjókedvű-e vagykomoly,
A magáétdaloljaazács, miközben a deszkájátvagy a gerendájátméri,
Whitman: Hallom Amerika dalát (SzabóLőrincfordítása)
Az 1. és a 2. sorkrétikusravégződik.
Tekintsdazégmadarát, kisegitannak, ha sikolt?
Vedd a tölgyet, azórjást, mikornyögvetörik el a viharban,
Tekintsd a borjat, amelymégszopna s a hídraviszik
Ésmindenegyebet, amiszomorúnmegynemáhitottcéljafelé.
FüstMilán: "Ha csontjaimat meg kelletikadni" (Arany)
énláttampáristésnemláttamsemmit
szeretőmmásállapotbanvártrámazangyalföldiállomáson
anyámnakmáregészencitromfejelett a szegénységtől
nevetniakartamelőttük de nagyonszégyelltemhogy
kétnadrág van rajtamgatyanélkül
bizonyoshogy a költővagyépítmagánakvalamitamibenkedvetelik
vagybátranelmehetszivarvégszedőnek
Kassák Lajos: A lómeghal a madarakkirepülne

27. Egy posztmodern forma: a palimpszeszt

gr. palim (újra) + pszao (kitörlöm)
Olyan papirusz, melyről eltávolították az eredeti szöveget, és újraírták. Ez az irodalmi módszer
napjainkban virágkorát éli. 20. sz. végi, 21. sz. eleji találmány a magyar irodalomban.
Ennek lényege a DIALÓGUS – megszólítják, megnevezik a hagyományt. Ez által válik
értelmezhetővé a múlt, a pretextus és az átirat.
Fő rendező elve a párbeszéd.
A középkorban gondolták, hogy az ókori szövegeket átírva, ragasztva meg lehet semmisíteni, és
evangéliummal helyettesíteni. De később ezeket az ókoriakat megkeresték, restaurálták.
Ma a palimpszeszt alapja nem a kitörlés, hanem a megszólítás. Viszont ez nem egy új jelenség.
Legrégebbi Balassi verseinek a megszólítása Aranynál (már voltak átiratok), érzékletesen
példázza, hogy a legmagasabb eszméket többféleképp lehet megközelíteni. A páthosznál nem
alávalóbb az irónia.
A 20. sz. vég előtti költők úgy írják mások verseit, hogy ezek stílusimitációk, verstanulmányok,
paródiák. Ezek a szövegek a zsengék között vannak az összegyűjtött versekben.
A 20.-21. sz.-i költők viszont nem (csak) humorizálni akarnak. Úgy gondolják, hogy ezek teljes
értékű szövegek.
A mai költők elsajátították azt a formakészletet, melyben elődjük írt, sőt formai tudásban meg is
haladják. Ritka, furcsa rímeket alkalmaznak. Céljuk, hogy verstani szempontból teljesen azonos
szöveget hozzanak létre (egyező a vers metrikája).
Az 1990-es évek végén jelent meg az 1. átiratkötet: Már nem sajog – József Attila öregkori
versei (Talán eltűnök hirtelen, Óda stb. versátirata). Ezt egy pszichológus, Zelki János állította
össze. Tulajdonképpen egyfajta játékra invitálta a magyar költőket. Később kiderült, hogy ez
sokkal több, 2 párhuzamos világot teremtenek.
Nemes Nagy Ágnes: a verset nem merítik ki tartalmi vagy formai jellemzői, marad valami,
amitől verssé lesz (pszichikai létünk nem ismert tartományaiból) – erre a palimpszeszt mutat rá.
Ezért érdekes a vers, nem a tartalma teszi azzá.
Babits (poeta doctus): a versnek nem tesz jót a filozófia (a túl mély vagy bölcs tartalom árt a
versnek), ez olyan, mintha súllyal/teherrel akarna repülni.
Babits Mihály: Esti kérdés
Nemrég járt Velencében, írt is róla: Zrínyi Velencében – a nemzeti múltat jelenti számára. Mit
válaszol Babits a kérdésre: 1 kérdés többet ér, mint egy elhamarkodott felelet. Megfigyeltette
velünk ezt a gondolatot. Verse filozofikus, gondolati, de olyan módon, hogy tömör közérzet vers
is.Babits azzal, hogy fölteszi a kérdést, valamit meg is válaszol.Fogyhatatlan érzelgés,
nosztalgikus hömpölygés – szépség halmozása, végeláthatatlan gyönyörködés az élet képeiben –
megírja, hogy milyen szép az élet. Nyelvtanilag kérdez a vers, képgazdaságával válaszol. A vers
elemei válaszolják meg a föltett kérdést (a szépség képeit hordozzák).
28. Weöres Sándor: A vers születése
Weörös Sándor: A vers születése
Az egyetlen egzakt dolog a cím – a vers születése (tényleg végig erről szól). Elsősorban a saját
költői gyakorlatának a körülírása foglalkoztatja.
Megkülönböztet nem-költői szövegeket (oldottabbak, nincsenek kötöttségeik) és költői
szövegeket (tömörebbek, van bizonyos kötöttség). A verstanban ezt mi is megállapíthatjuk az
irodalommal kapcsolatban.
A költői szövegek tömörítő eszközei: költői kép, stilisztikai alakzatok, egyéb elemek (pl.
versforma - a szavak egybeolvasása ritmikus zenei hatást kelt (W.S. szerint). Ez pedig
érzelmeket, hangulatokat idéz fel (elmélyíti, aláfesti a mondanivalót, képzettársításokat rendel a
szöveghez.