Hermész után szabadon

Köszöntőkötet Orbán Gyöngyi tiszteletére

 Kiadói tanács:

Dr. Bányai Éva egyetemi tanár (Bukaresti Egyetem)

Dr. Benedek József egyetemi tanár (BBTE Kolozsvár)
Dr. Gagyi József egyetemi tanár (Sapientia EMTE Marosvásárhely)
Dr. Gábor Csilla egyetemi tanár (BBTE Kolozsvár)
Dr. G. Etényi Nóra egyetemi docens (ELTE Budapest)

EGYETEMI FÜZETEK
41.

Megjelent a Communitas Alapítvány támogatásával.

 Hermész után szabadon
Köszöntőkötet Orbán Gyöngyi tiszteletére

Szerkesztette:
Berszán István
Fóris-Ferenczi Rita
Serestély Zalán

EGYETEMI MŰHELY KIADÓ

Bolyai Társaság – Kolozsvár
2019
A tanulmánykötet megjelentetését a Communitas Alapítvány támogatta a
KON-19/1-0207 ikt. sz. szerződés alapján.

© Szerzők; Bolyai Társaság, 2019.

Kiadja az Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár.

Számítógépes tördelés: Bilibók Renáta

Korrektúra: Bilibók Renáta
Borítóterv: Makkai Bence
Készült az AmGraphis nyomdában, Kolozsváron.

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României

Hermész után szabadon : köszöntőkötet Orbán Gyöngyi tiszteletére /
szerkesztette:: Berszán István, Fóris-Ferenczi Rita, Serestély Zalán. –
Cluj-Napoca : Egyetemi Műhely Kiadó, 2019
Conţine bibliografie
ISBN 978-606-8886-42-8

I. Berszán, István (ed.)

II. Fóris-Ferenczi, Rita (ed.)
III. Serestély, Zalán (ed.)

82.09

Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár

Igazgató: Veress Károly
Felelős kiadó: Bilibók Renáta
400604 Cluj-Napoca
B-dul 21 Decembrie 1989, nr. 116.
Tel.: 0264-591582
E-mail: egyetemimuhely@gmail.com
http://www.bolyait.ro/egyetemi-muhely-k
 Tartalom
Előszó ............................................................................................................. 9
Tabula Gratulatoria.................................................................................... 13
André Ferenc
szemfényvesztés............................................................................................ 15

MAJEUTIKÉ
Pieldner Judit
Az összefüggő parkok. Novellaelemzés irodalomelméletből ........................ 19
Fóris-Ferenczi Rita
Együtt-lélegzés.............................................................................................. 29
Borbély András
Kedves Gyöngyi! .......................................................................................... 45
Nagy Anna
Privát Hermész .............................................................................................. 47
Szántó Bíborka
Kérdések és válaszok .................................................................................... 51
Patek Mária Anna
Emlékfoszlányok születésnapi csokorba kötve ............................................. 55
Tulit Ilona
Egy rendhagyó tankönyvkísérlet nyugtalanító kérdései................................ 59
Egyed Emese
Invokáció ...................................................................................................... 79

KÖZLEKEDŐ HORIZONTOK
Fazakas Emese
Levek, levesek egy 17. századi erdélyi szakácskönyvben ............................ 83
T. Szabó Levente
Frédéric Mistral és az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok.............. 103
Berszán István
Határ, környezet, szomszédság ................................................................... 119
5
Benke András
Nem is jó a póknak...................................................................................... 141
Serestély Zalán
A „Borges-összesek” utolsó előtti változata ............................................... 153
Dánél Mónika
(Meg)hallgatás, (át)adás, közvetítés (Radu Jude: Ţara moartă, W. G. Sebald:
Austerlitz) .................................................................................................... 167
András Orsolya
A gyermekirodalom fordításának hermeneutikai kihívásai......................... 185
Dóczy Örs
Kartezianizmusok Franekerben. Disputáló literatúra 1689-ből................... 195
Demény Péter
Vitorla ......................................................................................................... 207
Balázs Imre József
A függőleges irány ...................................................................................... 209

IDŐCSÚSZDÁK
Biró Annamária
Batsányi és Johann B.-változatok. Közelítések a nyelvi közeg és a kulturális
kontextus problémájához ............................................................................ 213
Farmati Anna
Hagiografikus beszédmódok – legendakísér(l)tetek? Avagy a szakmai
ártalom le- és becsapódása az írás és olvasás folyamatába ......................... 225
Egyed Emese
Voltaire értelmező szótára – belső használatra ........................................... 239
Albu-Balogh Andrea
Egy bácskai sváb Erdélyben. Magyar–német identitás és kulturális
kölcsönhatás Molter Károly publicisztikai írásaiban .................................. 249
Szilveszter László Szilárd
Allúzió, fiktív tér és (ön)mitológia Szőcs Géza rendszerváltás előtti
költészetében ............................................................................................... 265
Bányai Éva
Szilánkosra szabdalt idő (Dragomán György: Máglya) .............................. 281

6
Vallasek Júlia
Apró dolgok, nagy jelképek (Gondolatok Arundhati Roy regényeiről)...... 289
Gábor Csilla
Mit jelent tudásból és tapasztalatból (is) tanítani? ...................................... 303
Serestély Zalán
maradt ......................................................................................................... 315

A kötet szerzői ........................................................................................... 319

7
Biró Annamária
Batsányi és Johann B.-változatok.
Közelítések a nyelvi közeg és a kulturális
kontextus problémájához
Dolgozatom Batsányi János fiktív élettörténetének Márton László ál-
tal létrehozott variánsaira koncentrál, illetve hangsúlyozottan arra, hogy
Márton milyen megfontolások alapján alakítja történetét az elképzelt be-
fogadói közeg elvárásaihoz, illetve ezt a történetalakítást milyen mérték-
ben határozza meg a befogadók elképzelt történeti tudása. A problémát
azért is fontosnak tartom, mert – ahogy a későbbiekben ezt látni fogjuk –
Márton úgy véli, a magyar átlagolvasó elcsépelt sztoriként kezeli Batsá-
nyit, miközben a kolozsvári bölcsészkari hallgatók jó része korábban nem
hallott a felvilágosodáskori szerzőről. Hogyan jöhet tehát egyszerre létre
a kortárs szövegek olvasása révén egy esztétikai-hermeneutikai tapaszta-
lat – amint ezt az ünnepelt az iskolai oktatás irodalomórái céljaként meg-
jelöli – és valamilyen történeti tudásátadás egyidőben?
A klasszikus magyar irodalom ismert szövegeit vagy akár jelenségeit
nem csupán új módszertani megközelítések révén lehet korszerűvé olvas-
ni, hanem olyan kortárs szövegek értelmezése révén, amelyek tárgyukul
ezen korszak hagyományának újraértelmezését választják. A 20–21. szá-
zadi prózairodalom – jobb híján nevezzük most történelmi regényeknek
azt a szeletét, amivel itt foglalkozom – korábban szívesebben választotta
tematikaként a felvilágosodást megelőző időszakot; a Kölcsey megneve-
zésével élve „zivataros századok” több lehetőséget kínáltak egy új próza-
poétikai nyelv kialakítására. Az utóbbi időben viszont megnőtt azoknak a
szövegeknek a száma, amelyek a felvilágosodást tematizálják, legtöbb
esetben kritikus módon viszonyulva a felvilágosodás és modernség kér-
désköréhez. A későbbiekben szeretnék átfogó elemzést végezni ezekről a
szövegekről, különösen azért, mert mind a német, mind az angol iroda-
lomra vonatkozóan létezik ilyen jellegű monografikus munka,1 így külö-
nösen érdekes lesz összevetni a különböző nemzeti irodalmak reprezentá-
ciós technikáit, hagyományhoz való viszonyát vagy a hatástörténeti

1
Pizer: Imagining the Age of Goethe, 1970–2010. Elias: Sublime Desire. History
and Post-1960s Fiction.
213
Biró Annamária _________________________________________________
hermeneutika módszerének alkalmazhatóságát egy jól körülhatárolható
irodalom- vagy eszmetörténeti korszak esetében.
Jelen dolgozatban egy történet különböző variánsaira koncentrálok,
mely történet minden variánsban 1844-ben játszódik, de a főszereplő ne-
ve bizonyos mértékű eltéréseket mutat. Eredetiség és fordítás kérdése – a
felidézett történet egyik alapproblémája – így már a név esetében felme-
rül. A 2006-os Minerva búvóhelye című szövegből származik az az idé-
zet, amely a névváltoztatás és az élettörténet kiemelt momentumaként
kezelt fordítás között kapcsolatot teremt.
Itt mondjuk el, hogy sok évtizeddel történetünk előtt Johann B.
fordítva hordta a nevét, vagyis úgy írták és úgy hívták, hogy B. János.
Nem túlzás fordításról beszélnünk, hiszen az előrevetett »Johann« az
eredetileg hátul következő »János« egyik lehetséges fordítása, és ez
nem elhanyagolható körülmény egy olyan ember esetében, aki idegen
nyelvű szöveg magyarítása miatt került bajba.2
Az itt tárgyalt szövegek címében minden esetben változatlanul a Mi-
nerva név áll, így főszereplőként talán helyesebb lenne az istennőt és
szövegbeli megjelenési formáit tételezni.
Az első szöveg 1997-ben jelent meg az ottensheimi Tanhäuser kiadó
bibliofil, gótikus betűkkel szedett, fametszetekkel illusztrált kiadvány-
ként: Die fliehende Minerva oder Die letzten Tage des Verbannten cím-
mel. Ezen variáns első mondatában felbukkan János Batsányi neve, aki a
történet egészében Batsányi marad – arra viszont már történik utalás,
hogy a linzi kényszertartózkodást felügyelő Hoch rendőrparancsnok min-
den alkalommal rosszul, Johann von Botzaniként nevezi őt meg, bár a
tévedés minden bizonnyal szándékos, legalábbis ami a nemesi születést
illető von szócska nyomatékos használatát illeti. A 2000 című lap 1998.
évi április száma A menekülő Minerva, avagy a száműzött utolsó napjai
címmel Márton László neve alatt közli ennek a szövegnek a fordítását – a
fordító nevének feltüntetése nélkül. A jelenség maga akár magyarázható
lenne a regényszöveg alapján is, amelyben szintén a fordításról elmél-
kedve a szerző arra a következtetésre jut, hogy a szöveg tartalma függet-
leníthető a közvetítő nyelvtől, így minden esetben a szerzőt terheli a fele-
lősség a szöveg állításaiért.3 „A fordításért különben sem a fordítót,

2
Márton: Minerva búvóhelye. 30.
3
A regényszöveg sok esetben erősen ironikus, így a kiragadott mondatok eseté-
ben sem tudjuk kizárni az irónia lehetőségét. Különösen, hogy – Szilágyi Márton
214
__________________________________ Batsányi és Johann B.-változatok
hanem a szerzőt terheli a felelősség. Ha Napóleon arra bujtogatja a ma-
gyar nemzetet, hogy szakadjon el Ausztriától, akkor ez, bármilyen vérlá-
zítóan hangzik is akár franciául, akár magyarul, mégiscsak Napóleon
elgondolása, őt kellene (ha lehetne) felelősségre vonni érte!”4 A regény-
beli alak mintájául szolgáló történeti Batsányi János maga is részt vett
azokban az 1780-as évek végén zajló vitákban, amelyek a fordítás elvi és
gyakorlati szabályrendszerének kialakítása körül zajlottak. Bár írásaiban
a lehető legteljesebb fordítói hűséget várja el az átültetőktől, azzal maga
is tisztában van, hogy ahogy a nyelvek különbsége, eltérő gondolkodás-
módja ennek gátat szabhat: „Igaz ugyan, hogy a’ mennyire tsak lehetsé-
ges, szóról szóra kell fordíttani: de igen gyakran meg-történik, hogy azt
tselekedni nem lehet. Majd a’ nyelvnek külömbsége, majd az értelmes-
ség, majd ismét a’ jó hangozat akadályoztattya a Fordíttót az eredeti-írást
szóról szóra követhetni”, és ez az, „ami a Fordítónak szabadságot adhat a
változtatásra”.5 Márton László más problémák miatt határolódik el a ké-
sőbbiekben ettől a fordítástól – a fordító személyét viszont így csak az ő
rámutatása révén ismerjük meg, erősebb bizonyítékok híján elhisszük ezt
neki – viszont szem előtt kell tartanunk, hogy magát Batsányit is csak
megnevezték mint fordítót (vagyis mai napig nem bizonyított, hogy
Napoleon proklamációját ő fordította le): mintegy harminc évnyi kény-
szerlakhely lett a jutalma. A litera.hu portál nagyvizit-interjújából idézek:
„A 2000 című folyóiratban megjelent egy magyar verzió, amelyet Hámo-
ri Ágnes csinált. Szabályos fordítás volt, nagyon furcsa szöveg, érződik
rajta az erős idegenszerűség.”6 Az idegenszerűség nem csupán a szerző
számára jelentős, hanem a megcélzott közönség miatt is kialakulhat, a
magyar közönség más prekoncepciókkal, tudással olvasna egy olyan tör-
ténetet, melynek főszereplője Batsányi János. Ezért Márton László elkezd
dolgozni egy kibővített változaton, amelyet először 2005-ben az Alföld
című folyóirat közöl folytatásokban, itt már van egy Johann B. nevű sze-
replőnk, de lesznek még névcserék, pl. a 2006-os változat Tholdalagi
grófnője itt még Erdődy néven szerepel. 2006-ban aztán megjelenik a
Minerva búvóhelye című regény, ezt követően pedig 2008-ban Zádor Éva

szóbeli közlése alapján – a szerző maga is elítélendőnek találta, hogy a lapban

nem közölték a fordító nevét.
4
Márton: Minerva búvóhelye. 97–98.
5
Batsányi: A’ fordíttásról. 24.
6
Akinek megvan Goethe telefonszáma, http://www.litera.hu/hirek/akinek-meg-
van-goethe-telefonszama
215
Biró Annamária _________________________________________________
és Wilhelm Droste fordításában a Das Versteck der Minerva című német
változat, mindkét variánsban egy Johann B. nevű főszereplővel.
Bármennyire is megkerülhetőnek véljük időnként a történeti ismere-
tek meglétét vagy hiányát egy-egy irodalmi mű értelmezésekor, a közön-
ségigény, az olvasóközönség hagyományhoz való viszonya, a Batsányi
János nevű költő feltételezett ismerete nem csupán a névválasztást hatá-
rozza meg, hanem a narrációs technikák alkalmazását, a történetalakítás
mikéntjét és a hitelesség megítélését is befolyásolja. A névválasztás a
nyelvválasztással is összefüggésben áll. Az első változat egyedüliként
tartalmazza Batsányi János teljes nevét, amit a szerző a későbbiekben
(már a magyar regény megjelenése után így magyaráz): „Ennek a címé-
ben, még ki van írva Batsányi János neve, mert a linzi olvasóknak a Bat-
sányi név nem sokat mond első hallásra, magyar olvasó számára viszont
olyan közhely volna, ami gimnáziumi tankönyveket idézne fel. Ezért dön-
töttem úgy, hogy Johann B. néven fogom szerepeltetni a kibővített válto-
zat hősét.”7 A német közönségnek szánt verzióval egy kellőképpen ide-
gen történetet kellett ismerőssé tenni, így a narrációs technika nem az
elidegenítés, elbizonytalanítás eszközeivel él, hanem megpróbálja minél
hitelesebben rekonstruálni azt a linzi közeget, amelyben Batsányinak
élete utolsó évtizedeiben élnie kellett. A szituáció rekonstrukciójával ma-
gyarázza Márton László azt is, hogy miért nem magyarul írta meg a szö-
veget, ahogyan azt a kiadó javasolta:
Viszont kíváncsi voltam rá, hogyan tudok egy részben lelki,
részben nyelvi szituációt pontosan rekonstruálni, s rájöttem: ahogyan
Batsányi kénytelen volt élete utolsó három évtizedében németül be-
szélni és írni, sőt, miután Kufsteinből kiengedték, attól kezdve Bécs-
ben élt, 1796-tól 1845-ig, majdnem negyven éven át ritkán volt alkal-
ma anyanyelvén szólni, gondoltam, hogy úgy tudok neki nyomába
eredni, ha én is németül írom meg ezt a történetet, noha én nem va-
gyok számkivetett, s nem vagyok oly módon kétnyelvű, mint olyasva-
laki, aki már ötven évet töltött száműzetésben. Ki akartam próbálni,
hogy az én, mégiscsak anyanyelvhez kötött észjárásom egy idegen
nyelvi közegben, nagyobb ellenállással szembekerülve meg tudja-e
nagyjából ugyanazt csinálni, mint magyarul.8
A történet szintjén természetesen sikerült neki a vállalkozás, sőt a sa-
játosan mártonlászlói prózapoétikai eljárásokra utaló nyomokat is felfe-

7
Uo.
8
Uo.
216
__________________________________ Batsányi és Johann B.-változatok
dezünk, a narrátor ugyanis ebben a verzióban leleplezi történetmódosító
belenyúlásait – pl. Gabriele v. Baumberg, Batsányi felesége életének
meghosszabbítását. A fő motívumok: Minerva és Arachné vitája, a fordí-
tás kérdése, Minerva alakváltozatai és bujdosása, illetve a felvilágosodás
kudarcos végkimenetele már ebben a korai változatban is jelen van, de a
történet maga nem rendelődik alá annak a feszes regényszerkezetnek,
amit majd a 2006-os változatban érzékelhetünk. Ilyen szempontból a hite-
lesség kérdése is egyszerűbb: a történeti ismeretektől való eltérést – ami-
ből számszerűleg nagyon kevéssel találkozunk – a narrátor minden eset-
ben jelzi, ugyanígy a bizonytalanságokat is: annak sincs akkora tétje,
hogy Batsányi vagy Márton József fordította-e Napóleon schönbrunni
proklamációját, mint majd a későbbi magyar változatban. A Márton Jó-
zsef figurájára9 való rátalálásnak és a névvel való játék lehetőségének
Márton László természetesen roppant mód megörvendett, ezért az első
verziótól kezdődően saját metalepsziseként alkalmazza a szövegben.
Ennek a verziónak szinte lehetetlen bármilyen német nyelvű recep-
ciójára bukkanni, ami talán nem is furcsa, hiszen a kötet összesen 150
példányban jelent meg, a példányok nem elhanyagolható száma magyar
nyelvű közegbe került. Így viszont nem érzékelhető az sem, hogy a meg-
célzott közönség milyen mértékben tudta ismerősként kezelni ezt a való-
jában idegen történetet.
A 2006-os magyar változatot, a Minerva búvóhelyét természetesen
számtalan irányból meg lehet közelíteni, ahogyan azt a kritika örvendetes
módon közvetlenül a kötet megjelenése után meg is tette. A kritikák egy
része szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szöveg valóságre-
ferenciáit, időnként már-már kényesen vigyázva arra, hogy véletlenül se
történjen meg Johann B. Batsányi Jánosként való behelyettesítése. Rónai
András a Jelenkorban megjelent kritikájában a regény fő témájaként Mi-
nerva és Arachné versenyét jelöli meg, és Arachné nyertesként való téte-
lezése nála azt az allegorikus olvasatot hozza létre, mely szerint a több-
szintű, bonyolult narráció győzedelmeskedik a mindentudó narrátor
elavult koncepciója fölött.10 Ez az olvasat azt hiányolja, hogy az addigi
Márton-regényekhez képest a Minerva búvóhelye prózapoétikailag nem
hoz újdonságot, ráadásul a posztmodernnek nevezett önreflexiók vélemé-

9
Márton József a magyar nyelv tanára volt Bécsben, nevéhez több a magyar
nyelv oktatására vonatkozó munka is köthető. Lásd Szinnyei: Magyar írók élete
és munkái, http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/m/m15361.htm
10
Rónai: Minerva megtalálható.
217
Biró Annamária _________________________________________________
nye szerint ebben a szövegben zavaróak, mivel nincsenek kellőképpen
összedolgozva az elbizonytalanító eljárásokkal. Korábbi regényeken itt
elsősorban a Testvériség-trilógiát és a Jacob Wunschwitz igaz történetét
érti, amelyek szerintem azért különböznek lényegesen ettől a szövegtől,
mert történetüket nem rögzítette valamilyen módon az irodalomtörténeti
hagyomány, tehát az eltéréseket mégcsak regényszerkezeti kényszerűsé-
gekkel sem kell magyarázni. Az elbizonytalanító eljárások itt elsősorban
a főszereplőre kell vonatkozzanak, a regénybeli valóság ugyanis csak
abban az esetben fogadható el maradéktalanul, ha végig függőben hagy-
juk Johann B. és Batsányi János azonosítását.
A kritikák, értelmezések nagy része nem vonatkoztat el a Batsányi-
történettől, sőt olyan megközelítésekkel is találkozunk, amely szerint
tulajdonképpen kultúrtörténeti kézikönyvet is olvasunk; helyesebben
olyan információkkal kecsegtet az elbeszélő, amelyek újrarendezik nem
csupán a korszak történeti dokumentumait, hordozóit, feltalálásait, vív-
mányait, de közszereplőit is.11 Talán nem véletlen, hogy több olyan kriti-
kus is megszólalt, aki elsősorban a 18–19. század irodalmának kutatója-
ként ismert: Labádi Gergely, Tóth Orsolya, Margócsy István (ő persze
kritikusként is jelentős életművet tudhat magáénak), és bár Péterfy Ger-
gely regényéről szólva, de Szilágyi Márton is visszautal Márton László
technikáira, amelyekkel a főszereplőt körülvevő nyelvi közeg meghatáro-
zó mivoltára történnek utalások).12 Természetesen az irodalomtörténész-
kritikusok közül senki nem kívánja számonkérni a történeti vagy akár
irodalomtörténeti hitelességet, mégsem mulasztják el szóvá tenni a való-
ságos eseményektől való látványos eltéréseket. A Baumberg Gabriella
életének meghosszabbítására való utalás ebben a 2006-os verzióban is
megmarad, de arra már nem találunk szerzői reflexiót, hogy Batsányi
fiatalkori szerelmének, Ilosvay Krisztinának/Kriskának neve miért Fride-
rika/Fricska változatban tűnik fel, vagy miért sérülnek a művekkel kap-
csolatos adatok. Ilyen látványos változás például, hogy a regény szerint
Batsányi Látó című verse a Felső Magyarországi Minerva című lapban
jelent meg, vagy például, hogy a fikció szerint A franciaországi változá-
sokra című is itt, nem pedig a Magyar Museumban jelent meg, pedig a
lap büntetéseket is kapott az említett szöveg publikálásáért. A regény-
szerkezet felől természetesen ezek a változtatások jól magyarázhatók: a

11
Bombitz: Fordított regény. http://archiv.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=2794
12
Labádi: A magyar költő idegen messze földön; Tóth: Clio búvóhelye; Mar-
gócsy: Vigasztalanságok könyve; Szilágyi: Egy preparátum titkos élete.
218
__________________________________ Batsányi és Johann B.-változatok
Fricska jelentésváltozatait közelíteni kell a német Betzlein által kiváltott
konnotációkhoz, a Felső Magyarországi Minerva pedig a teljes szöveget
átszövő Minerva-szimbolika szempontjából fontos – Margócsy István
szerint egyenesen javasolni kellett volna ezt a változtatást, ha maga a
szerző nem tette volna meg.13 Arra már Labádi Gergely felhívta a figyel-
met, hogy egyre problémásabb lesz egy olyan kortárs magyar olvasót
feltételezni, aki mozgósítani tudja azt az irodalmi hagyományt, amelytől a
szerző szándékosan eltér annak érdekében, hogy narrációja szerkezetileg
homogén legyen. Nagy valószínűséggel még érzékeljük azokat változta-
tásokat, amelyek jelen esetben például a felvilágosodás-projekt kudarcá-
nak beismerését készítik elő. A Látó-metaforát a szerző több esetben is
semmissé teszi, ráadásul olyan szövegkörnyezetben, amely az irodalom-
oktatás bevett formuláit is alkalmazza, oly módon bizonytalanítva el a
szövegkörnyezetet, hogy éppen itt közöl hiteltelen információt, ahol pe-
dig a mindentudó narrátor álarcába bújik:
Ifjúkorában Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben
levő magyar közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy so-
kaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jöven-
döli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers
írásakor még tíz esztendő volt hátra, véget ér.
Apolló nyila fúródott beléd? – Nem…, hanem Minerva kért tő-
lem menedéket.
Ehhez pedig tudni kell, hogy a költemény a Felső-magyarországi
Minerva című folyóiratban jelent meg, mely ezután kevés idővel meg
is szűnt.14
A jövőbe látás és a pillanatnyi vakság oppozíciójára is gyakran utal,
a regénybeli Johann B. tehetetlensége, cselekvésképtelensége pedig meg-
kérdőjelezi a fiatalkori vátesz-szerepet. „Johann B. pedig Linzben üldögél
számkivetve, s ha százszor is Látó, mégis a vakok intézetébe jár, hogy
megérinthesse Minerva szent fájának szent kérgét.”15 Látóvá a szövegben
több esetben, a feleség, Baumberg Gabriella válik, akit mesterségesen tart
életben a szerző. Az ő látása azonban kiterjed időben és a hely, Linz vá-
rosának szerepét egészen a hitleri Anschlussig látja, de ez a vízió nem
rémíti meg.16

13
Margócsy: Vigasztalanságok könyve.
14
Márton: Minerva búvóhelye. 43.
15
Uo. 44.
16
Uo. 85.
219
Biró Annamária _________________________________________________
Márton László időnként a forrásoktól való eltérés mértékére és szük-
ségességére is felhívja a figyelmet. A regényben felbukkanó Beöthy
Ödön országgyűlési képviselőre szintén a neve miatt van szükség (így
játékba lehet hozni Minerva és Boetius történetének különböző szintjeit),
tehát jellemében igazodnia kell a rá kirótt szimbolikus szerephez. Ezt egy
vele készült interjúban így kommentálja a szerző:
Ha valaki veszi a fáradságot, s összeolvassa az Alföld-beli válto-
zatot a végleges regénnyel, akkor látja, hogy Beöthy egészen másképp
jelenik meg a két különböző szövegben, egyszerűen azért, mert az Al-
föld-beli változat még kiérleletlenebb volt, s ott átvettem a Csengery
Antalnak a Státusférfiak és szónokok című könyvében olvasható jel-
lemzését, ezt a bűnömet most bevallom: az ember időnként lop vagy
merít össze-vissza mindenfélét. Az a maga helyén nagyon jó, Csen-
gery nagyszerűen jellemzi Beöthyt, viszont ez a jellemzés teljesen
szétvetette a regénystruktúrát azon a helyen, nagyon nem volt jó.
Kénytelen voltam rettenetes fáradozással magam kitalálni valamit.17
Látható tehát, hogy a szerző egyrészt maga előtt görgeti a történeti
hűséget, ugyanakkor ezt a történeti hűséget aláveti a regénykonstrukció
belső szabályrendszerének, olyan jellegű hierarchiát alakítva ki, amely-
ben a történeti hitelesség alá van vetve a narrációnak és konstrukciónak.
Ez egyfajta értelmezési technikát is jelenthet, hiszen jelzi azt, hogy a bel-
ső szabályrendszer megértéshez szükséges figyelnünk arra is, hogy a tör-
ténet hol és milyen formában tér el történeti tudásunktól.
Visszatérhetünk oda, hogy a regény maga a történeti regényírás miként-
jére való reflexió is. Margócsy István fennebb idézett remek kritikája szerint
a történet elbeszélője – akinek elsődleges feladata a történelem közvetítése –
ugyanabban az időben bír a mindentudó narrátor, a biztos útmutatásra kész
értelmező, valamint a tájékozatlan szemlélő ismertetőjegyeivel, egyszerre túl
sokat és túl keveset tud, azaz szándékosan téveszti meg az olvasót:
egyszerre tesz úgy, mintha egy sziklaszilárdan álló történetet re-
konstruálna az elmúlt események »objektivitásának«, ismeretének és
közvetíthetőségének hitében, s úgy, hogy tudatosan elbizonytalanítja
az elbeszélt eseményeknek nemcsak összefüggéssorát, hanem menetét
is, olyannyira, hogy szándékosan és tudatosan, akcióját nyíltan vállal-
va és propagálva, akár meg is változtatja a történeteknek máshonnan
ismert sorrendjét vagy adatszerűségét.18

17
Akinek megvan Goethe telefonszáma.
18
Margócsy: Vigasztalanságok könyve.
220
__________________________________ Batsányi és Johann B.-változatok
Az én kérdésem ebben az esetben az, hogy azáltal, hogy ilyen kettős
elbeszélőnk van, nem kerekedik-e felül bennünk a narrátorban való biza-
lom. Bekövetkezik-e az a folyamat, amit tulajdonképpen maga a regény
is ábrázol több helyen is, és amely értelmében, a beszámoló átveszi az
esemény helyét. Az univerzálé-vitára való utalás meglehetősen egyértel-
mű a szövegben, leginkább Johann B. és a litográfus Hafner beszélgetése-
iben válik explicitté: „A másolás – magyarázta Hafnernek Johann B. –
valójában beszámoló egy tárgyról, személyről, tájról vagy eseményről, és
a beszámoló nemcsak megjeleníti, hanem fel is emészti önmaga tár-
gyát.”19 Vagy akár: „… a beszámoló, melynek elkészítésében vizsgálati
fogolyként ő maga is részt vett, nem koholmány volt, hanem átvette az
esemény szerepét, amelyről szólnia kellett volna.”20 A kérdés úgy is fel-
tehető, hogy a regény esetében mi a fontosabb: az a mód, mely láthatóvá
tesz, vagy az, ami láthatóvá válik. A jelentés és a jel közötti hierarchia
így némileg módosul, de legalábbis – a rákérdezés gesztusa által – egyen-
rangúvá válik a két komponens (az ábrázoló és az ábrázolt). Vajon bekö-
vetkezik-e az a folyamat, hogy a Batsányi János életmomentumait feldol-
gozó regény megszünteti a valóságos személy történetét, vagy legalábbis
átveszi a helyét?
A regény német nyelvű recepciójában mindenképpen. A német re-
cepciót jelentős mértékben befolyásolta, hogy 2009-ben Linz volt Európa
kulturális fővárosa, így több esetben a szöveget városregényként olvas-
ták, amit a szöveg maga tulajdonképpen meg is erősít, különösen a hő-
légballonnal való felemelkedés biztosítja a városra és a tájra való rálátást,
de Linz kétirányú megközelítése: az egyik utazó nyugatról, a másik kelet-
ről érkezik a városba – is lehetővé teszi a városregényként való olvasást,
ami azért volt meglehetősen fontos az osztrák közönség számára, hogy
Linzet kimozdítsa az osztrák irodalmi hagyomány által rögzített (főleg
Thomas Bernhard által erősített) provinciális elmaradottság képzetéből. A
narrációs technikáknak alárendelt valóságképzet a legritkább esetben
jelenik meg a kritikákban, az általam olvasott textusok boldogan üdvözlik
a metternichi rendőrállam megrajzolásának hitelességét, és még akkor
sem bizonytalanodnak el a valóságreferenciák keresésében, amikor fel-
hívják a figyelmet arra, hogy a titkosrendőrség működése kísértetiesen
hasonlít a kádári magyarország rendszerére. A szereplők megfeleltetése a
történeti szereplőknek a kritikusokat inkább egy olyan értelmezés felé

19
Márton: Minerva búvóhelye. 146.
20
Uo. 147.
221
Biró Annamária _________________________________________________
irányítja, amelyik arra keresi a választ, hogy idegen nyelvi közegben mi-
ért hallgat el a magyar költő. (Franz Haas például, a Neue Züricher Zei-
tung kritikusa utánajárt Beöthy Ödön figurájának és megemlíti, hogy az
egyetlen kérdéses pont a történetben, hogy valóban szerelmi kaland miatt
érkezett-e Beöthy Linzbe).21 Azt gyanítom, hogy a német irodalomban a
regénybeli Johann B. átveszi az empirikus Batsányi szerepét és a kortárs
olvasó korszakról való tudása a szöveg által kínált valóságelemekből te-
vődik össze. Ráadásul a recepcióban olyan folyamatok is lejátszódnak,
amelyeket a regény is jelez: a nyelvek egymásra hatása beláthatatlan kö-
vetkezményekkel jár nem csupán a nevek esetében, hanem a nyelv által
megképzett valóság esetében is. Az ORF1 kritikusa ugyanis azt a nyelvi
érzékenységet dicséri, amely segít a szerzőnek kialakítani a koraromanti-
ka nyelvi világát, és amelyik a fordított mivolta ellenére is kitapintható a
német szövegben. A nyelvi tudatosságra, a koraromantika nyelvi bravúr-
jainak elsajátítására egyetlen magyarázata van a kritikusnak: a szerző
Novalis Heinrich von Ofteringjének, Kleist Michael Kohlhaasának és
Goethe Faustjának magyar fordítója (tehát a német nyelvi tudatosság
megelőzi a magyart).22
Ha az irodalomtörténetet vagy az irodalomtörténeti hagyományt a
luhmanni modell alapján komplexitás-redukciók eredményeként létrejött
és időlegesen kanonizált elbeszélések összességeként fogjuk fel, akkor a
Batsányi-képbe és a felvilágosodás-elképzelésünkbe beépül Márton Lász-
ló koncepciója is erről a korról. Ha Batsányi élete Minerva eltűnésének és
a felvilágosodás kudarcának metaforája, akkor a kortárs felvilágosodás-
koncepciónkba maradéktalanul illeszkedhet ez a regénybeli idézet is:
Talán az egész felvilágosodás tévedés volt. Erre kellett volna rá-
ébredni, még mielőtt a múlt század végső pontjára hágott volna. A
fény iránti rajongás puszta hasonlat, mely párosul azzal a hiedelem-
mel, miszerint a tiszta Ész fényében elnémul a tisztátlan ösztönök, el a
rosszakarat huhogása. Pedig van egy ellenkező értelmű hasonlat is,
melyből arra következtethetünk, hogy a sötétség, a homály, az alkony
szabadít ki a magunk okozta kiskorúságból. Hiszen csak az alkonyi
derengésben kezdenek mutatkozni a szellem csillagzatai. Sötétedéskor
kezd röpülni Minerva baglya is. (Igaz ugyan, hogy ezt nem Johann B.
gondolta, hanem Hegel, aki történetünk előtt tizenhárom évvel meg-

21
Franz Haas: Restauration und Endstation in Linz. https://www.nzz.ch/res-
tauration_und_endstation_in_linz-1.2233591 (2019. 01. 10)
22
Das Versteck der Minerva. https://oe1.orf.at/artikel/211936 (2019. 01. 10.)
222
__________________________________ Batsányi és Johann B.-változatok
halt kolerában, de Johann B. úgy tekintett erre a gondolatra, mintha a
sajátja lett volna). Homályban újul meg a világ. Sötétben lesznek vak-
ká a Látók, látóvá a vakok.23
Ha az így létrejött felvilágosodás-képzetet az olvasók által létreho-
zott társadalmi imagináriusnak tételezzük, vagyis a regény elolvasásának
és értelmezésének ebben a fiktív képalkotásban ugyanolyan jelentőséget
tulajdonítunk, mint akár a történelmi ismereteknek, akkor nem lesz kér-
dés többé, hogy a szerző mennyire hiteles, hanem az lesz a kérdés, hogy
ez a társadalmi imaginárius mennyire stabil és átfogó, illetve, hogy mi-
lyen elemekből tevődik össze. Erre viszont már nem az irodalomtudo-
mány, hanem a reprezentációs elméletek tudnak válaszolni.

Felhasznált irodalom
Akinek megvan Goethe telefonszáma. Nagyvizit Márton Lászlónál. litera, az
irodalmi portál, http://www.litera.hu/hirek/akinek-megvan-goethe-
telefonszama (2019. 01. 10.)
BATSÁNYI János: A’ fordíttásról. Magyar Museum, 1788/1. 6–19.
BOMBITZ Attila: Fordított regény. Új könyvpiac. http://archiv.ujkonyvpi-
ac.hu/cikkek.asp?id=2794 (2019. 01. 10.)
ELIAS, Amy J.: Sublime Desire. History and Post-1960s Fiction. John Hop-
kins University Press, Baltimore–London, 2001.
HAAS, Franz: Restauration und Endstation in Linz. Neue Zürcher Zeitung.
https://www.nzz.ch/restauration_und_endstation_in_linz-1.2233591
(2019. 01. 10)
LABÁDI Gergely: A magyar költő idegen messze földön. Márton László:
Minerva búvóhelye. Forrás, 2007/2. 90–92.
MARGÓCSY István: Vigasztalanságok könyve. Holmi, 2007/2. http://www.
holmi.org/2007/02/ket-biralategy-konyvrol (2019. 01. 10.)
MÁRTON László: Die fliehende Minerva oder Die letzten Tage des Ver-
bannten. Edition Thanhäuser, Ottensheim an der Donau, 1997.
MÁRTON László: A menekülő Minerva. ford. Hámori Ágnes. 2000, 1998/4.
28–35.
MÁRTON László: Minerva búvóhelye. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.
MÁRTON László: Das Versteck der Minerva. Ford. Éva Zádor, Wilhelm
Droste. Folio Verlag, Wien, 2008.
PIZER, John David: Imagining the Age of Goethe, 1970–2010. Camden House,
Rochester–New York, 2011.

23
Márton: Minerva búvóhelye. 44.
223
Biró Annamária _________________________________________________
RÓNAI András: Minerva megtalálható. Jelenkor, 2007/5. 601–604.
SZILÁGYI Márton: Egy preparátum titkos élete. Kalligram, 2014/10.
http://www.kalligramoz.eu/Kalligram/Archivum/2014/XXIII.-evf.-
2014.-oktober/Egy-preparatum-titkos-elete (2019. 01. 10.)
SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. http://mek.oszk.hu/03600/
03630/html/m/m15361.htm (2019. 01. 10)
TÓTH Orsolya: Clio búvóhelye. Jelenkor, 2007/5. 596–600.

224