Annona Nova XIII.

A Kerényi Károly Szakkollégium évkönyve

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

Kerényi Károly Szakkollégium
Pécs, 2022
 Szakmai lektorok:
Barabás Gábor, Bene Adrián, Csönge Tamás,
Nagy Árpád Miklós, Sediánszky Nóra

A kiadvány a Nemzeti Tehetség Program támogatásával jött létre

NTP-SZKOLL – 21-0014

Kiadó: Kerényi Károly Szakkollégium

Felelős kiadó: Kovács István

Szerkesztők: Ónya Balázs, Fenyő Dániel

Olvasószerkesztők: Csabay István, Daradics Boglárka,

Lukács Laura Klára, Litkey Csongor

ISSN 2061-4926

© A szerzők, 2022
© A szerkesztők, 2022

Minden jog fenntartva.

 Tartalomjegyzék

Csönge Tamás
Előszó ....................................................................................... 7

Bordás Bertalan
Holt ezredes és Viktória királynő leveleinek
nyomában – egy nemzetközi nyomozás
esélyei 1873-ban ................................................................... 15

Csabay István
Cesare Beccaria az utilitarizmus
és a társadalmi szerződés metszéspontjában .................... 29

Daradics Boglárka
Szociológiai szempontok vizsgálata
Lukács György drámaelméleti szövegeiben ...................... 53

Fenyő Dániel
Önértelmezés és ítélet – Esterházy Péter
és a Magyar Műhely kapcsolata .......................................... 67

Lukács Laura Klára

Virtuális narráció a Tintin-képregényekben ..................... 93

Ónya Balázs
Lépések az igazság egy pluralista
korrespondenciaelmélete felé ........................................... 109

5
 Annona Nova XIII.

Rottler Lili
A nemi erőszak popkulturális reprezentációja.
Az Ígéretes fiatal nő (2020) a szexuális trauma
tükrében .............................................................................. 131

Ruppert Fanni
„Orphikus-bakchikus” lemez elemzése
Hipponionból ..................................................................... 149

Tillmann Virág
A virtusok variabilitása és értelmezési szintjei
Pietro Aretino kurtizán-dialógusában ............................ 165

Vlasics Bálint
Egy magyar rabszolgalány sorsa.
Adalékok Himfi Margit történetéhez .............................. 181

Rezümék .......................................................................................... 199

A Kerényi Károly Szakkollégium tagjai

a 2021/2022-es tanévben ................................................... 209
A Kerényi Károly Szakkollégium mentorai
a 2021/2022-es tanévben ................................................... 210

6
 Előszó
Annona Nova XIII.
2022.

Úgy látszik, olyan régóta lógok a Kerényi Károly Szakkollégium

tagságával, hogy kínos lett volna nekik tovább várni a felkérésem-
mel, ráadásul úgy tűnik, hogy ideiglenesen az előszók megírására
alkalmas személyekből is kifogytak. Jobb esetben nem vállalta el
senki, ami nem csoda, hiszen ne áltassuk magunkat: ugyan keve-
sen írnak, de még kevesebben olvasnak előszókat. (Tudom, kedves
olvasó, hogy már te is a tanulmányokhoz ugrottál, nagyon helye-
sen.) Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan lehetne egy ilyen
jellegű és műfajú írást releváns tartalommal megtölteni, hogy az ne
fulladjon totális unalomba. (Természetesen tekintetbe véve, hogy
az érzékenyebb, kifinomultabb, konzervatívabb olvasók ráadásul
kifejezetten elvárják azt a fajta unalmat, amelyet ők komolyságnak,
ünnepélyességnek és intellektuális teljesítménynek értékelnek.)
Egyáltalán milyen szempontok alapján kérik fel az előszóírót? Egy
Annonához hasonló, heterogén tartalmat sűrítő kiadvány esetén
szóba sem jön, hogy az adott téma szakértőjéről lenne szó, sokkal
inkább a közösség egykori tagjaiból kerül ki a szerző, aki ebből fa-
kadóan többnyire azt az utat választja, hogy a tiszteletteljes megha-
tódottság hangján, szakmai felkészültségét és ismereteit latba vetve
felmondja a kötelezőket – azt hiszem, hozzám viszont közelebb áll
mindezek felmondása. A papír és a nyomda ára az egekben, a rezsi
és a klímaválság a nyakunkon, a legjobb lesz, ha a felesleges szósza-
porítás helyett belecsapok a mit-és-a-hogyan közepébe!

7
 Annona Nova XIII.

Általánosan elismert igazság, hogy az előszóknak nincs sok

értelme: ostoba anekdotázáson vagy intellektuális magamuto-
gatáson kívül nem tartalmaznak túl sok érdekességet. Ráadásul
hogyan lehetne kikerülni egy évente megjelenő kötetnél, hogy a
szerző egyetlen érdemi tárgyáról, a szakkollégiumhoz való sze-
mélyes viszonyáról írjon? Ezen túl ott van a nyomás, miszerint
el kéne olvasnom a korábbi előszókat (neadjisten egész kötete-
ket), ha el szeretném kerülni a (kollektív ön)ismétlést. Elvégre
előszóírásra felkért szakmai tekintélyként (értsd: a család barát-
jaként) se lustának, se ostobának nem tűnhetek! Mégis, ellenál-
lok, mert amint egy anonimitását kérő elődöm fogalmazott: az
ismétlés elkerülése helyett csak arra eszmélnék rá, hogy mennyi
mély belátást, nagyszerű felismerést és megfontolandó gondolatot
fogalmaztak meg intellektuális felmenőim, és észre sem veszem,
már idézem őket (ami egy tudományosságot népszerűsítő kötet
esetén helyénvalónak is tűnhet), de aztán nincs megállás, notórius
idézővé válnék (lásd... nem, inkább nem), pedig még idézhetővé
sem szeretnék lenni.
Az előttem álló feladathoz való viszonyom kettős: habár a
szakkollégiumban az utóbbi tizennéhány évben kialakult domi-
náns (szakmai, közösségi és politikai) nyelveket értem és beszé-
lem, e szöveg megírása közben visszajött egy érzés, melyet a ’90-
es években ismertté vált zenei producer, Kocsor Zsolt kísérteties
esete váltott ki bennem, aki agyvérzése után elfelejtett magyarul,
de folyékonyan szólalt meg japánul és „indián nyelven”.1 Vagy
ahogyan ő mondta: „Próbáltam beszélni, nem tudtam egy szót
sem.” E kijelentést felfoghatjuk az Ottlik Géza Iskola a határon
című regényében megfogalmazott probléma 21. századi újrafo-
galmazásának is: hogyan beszélhető el egy intézményességéből
adódóan jól körülhatárolható, zárt közösség működésmódja és

1 „Japánul és »indián nyelven« kezdett beszélni Kozso a műtéte után?”, TV2

Magyarország, Youtube https://www.youtube.com/watch?v=GHxOjNXLltc
Hozzáférés: 2022.11.20.

8
 Előszó

normái? Hogyan közvetíthető a szélesebb nyilvánosság számára

mindaz a tapasztalat, az a szellemi légkör, ami a Kerényi Károly
Szakkollégiumot jellemzi, ahová megfelelően fiatalon, nyitottan
és fogékonyan bekerülve szinte észrevétel nélkül formálódunk át,
nem ritkán eltávolodva a külsősök valóságától? Nem kell bent-
lakásos kollégistának lenni, hogy tagjai számára a szakkollégium
közössége legyen az „új otthonos”, és minden, ami korábban ma-
gától értetődő volt, az messzi és zavaros, vagy egyenesen érthe-
tetlen legyen. A kollégista általában ilyenkor eszmél rá, hogy újra
kell tanulnia saját korábbi anyanyelvét, amely által ismét képes
lesz kommunikálni tágabb környezetével.
Amikor a tudományos intézményekhez tartozó reprezentatív
kötetek előszóinak – számomra idegennek ható – nyelvéről gon-
dolkodtam, a producer és saját helyzetem között felismert pár-
huzam egy másik kérdés feltételére is sarkallt: Leronthatja-e egy
előszó számottevően az adott kötet minőségét, értékét, vagy akár-
hogyan is igyekszik az ember, az egyes szövegekkel paratextuális2
viszonyt létesítő keret érdemben nem befolyásolja a végeredmény
színvonalát? Erre sajnos csak az adhat választ, aki vállalkozik a tel-
jes kötet elolvasására. (Mindenesetre én is igyekezni fogok, bár a
továbbiak értékéhez hozzátenni biztosan nem tudok, sőt még csak
megítélni sem akarom őket.) Vajon meddig mehet el egy előszóíró,
aki a lezárás érdemi gesztusának hatalmi pozíciójával, ezzel a vég-
ső értelmezői szereppel bír? Tényleg megjelenhetne ez a kötet, ha a
szerzők ismernék a hozzáírt előszót? Ennek megítélése és gyakor-
lati megoldása szerencsére már a szerkesztők hatásköre.
Imposztorszindrómámat kiváltó jelen szituáció ahhoz az eset-
hez hasonlítható, amikor Kocsor urat 2019-es floridai útja alkal-
mával egy félreértésnek köszönhetően illegális bevándorlás miatt
39 napra börtönbe zárták, sőt „tévedésből a kemény bűnözök kö-

2 Genette, Gérard, „Transztextualitás”, ford. Burján Mónika, Helikon 1–2. sz.

(1996): 82–90.

9
 Annona Nova XIII.

zé”3 tették, mert nem tudták (amit ő valószínűleg végig sejtett leg-
belül), hogy csupán egy kisstílű tolvajról van szó.4
Nézzünk szembe a tényekkel: az egyetemi szféra átalakulásával
az értelmiség státusza, szerepe és definíciója is megváltozott, s míg
hajdan a Kerényi Károly Szakkollégium az értelmiség „krémesé-
nek” (Gáspár Győző kifejezése)5 számított, addig a munkaerőpi-
acra való tömegtermelés krédójának egyeduralkodóvá válásával,
a felsőoktatás szakiskolásodásával (e felvilágosodáskori gondolat
neoliberális újraélesztésével)6 egyre kevésbé tekinthetünk az in-
tézményre mint az intellektuális elitképzés helyére, tagjai manap-
ság sokkal inkább lángot őrző partizánokként tűnnek fel. Talán e
körülménynek (és a fiatalos lendületnek!) is köszönhető, hogy a
kerényisek és legfőképpen az Annona előszóírói (legőszintébb cso-
dálatomat kiváltva) mindig el tudták kerülni azt a három értelmi-
ségi pózt, amelyeknek tanulmányozását minden volt és leendő tag
figyelmébe ajánlom!
Az első esetben a szöveg rendkívül lelkes, már-már gyanúsan
hurráoptimista hangot üt meg, mintha kötelező lenne olvasóját
bármiről is meggyőznie, vagy egy terméket szeretne eladni neki,
esetleg őt magát rávenni munkaerejének áruba bocsátására. A tu-
dományos kutatást haszonelvűnek hazudó szólamok folyton fiata-
lodó, jó csapatjátékos tagságot, (kelet)európai szintű munkakör-
nyezetet, dinamikusan fejlődő SZMSZ-t (szervezeti és működési

3 „39 napig tartották fogva Kozsót Floridában, peren kívül megegyezett a ha-
tóságokkal”, Kékvillogó https://kekvillogo.hu/39-napig-tartottak-fogva-ko-
zsot-floridaban-peren-kivul-megegyezett-a-hatosagokkal/ Hozzáférés: 2022.
11.20
4 „Jogerős: Kozso áramot lopott”, Infostart https://infostart.hu/bulvar/2022/
04/27/jogeros-kozso-aramot-lopott Hozzáférés: 2022.11.20.
5 „Belevaló promo – Gáspár Győző, A szakma krémje, krémese”, Coub https://
coub.com/view/1mhkkk Hozzáférés: 2022.11.20.
6 Fehér M. István (2011): „Az egyetem humboldti eszméje és a német idealiz-
mus”, szerk. Loboczky János, Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos köz-
leményei: Tanulmányok a filozófiatudományok köréből, Új sorozat 38., 15–33
(Eger: Esterházy Károly Főiskola, 2011) 17.

10
 Előszó

szabályzatot), TDK-képes tudást, nemzetközi szakirodalmi adat-

bázisokat, exponenciálisan növekvő ösztöndíjakat és stabil intéz-
ményi bútorokat emelgetnének.
A második esetben a szerző a régi iskola híve (vagy tagja), de
szövege nem több üres fecsegésnél és meanderező anekdotázásnál.
Felesleges kitérőinek alig leplezett funkciója a saját szerepében való
tetszelgés, nárcizmusát a személyisége jelentőségét implicite hang-
súlyozó hablatyolás tökéletesen kielégíti. Az ilyen szöveg jellemzője
még a teljes fókuszvesztés és a célirányos konklúziók teljes hiánya.
A harmadik esetben a szerző nem rejti véka alá roppant kiáb-
rándultságát saját szakmai közegéből; szövegéből kiderül, hogy
régen minden jobb volt, nincs új a nap alatt, az érdemi mondan-
dó hiányát pedig igyekszik fanyar humorral, pozíciójára való re-
flektálással és hosszú, gyakran pontosvesszővel (egykori oktatóm,
M. A. szerint a pontosvessző a sznobizmus legegyértelműbb sti-
láris indikátora) és a szöveg gördülékenységét végképp szétziláló
zárójelezéssel tagolt körmondatokkal palástolni. Általában az sem
tűnik fel neki, hogy az öncélú okoskodás és szellemesség csak ront
a helyzetén, ezek nem mentesítik az érdemi kritika alól.
Végül – nem mentegetés céljából, de – hadd térjek ki a (tu-
dományos) szövegírás másik sarkalatos pontjára, a határidők kér-
désére, ahol a másodközlést kivéve mindig gyanús, ha valaki az
első megadott időpontra lead egy szöveget bármiféle egyezkedés,
utolsó pillanat utáni kapkodás, hosszabb hallgatás vagy szabadko-
zás nélkül. Semmiféleképpen nem szeretnék gyanússá válni, ezért
hasznosnak tartom tisztázni, hogy a szövegek nem-megírásának
(és a határidők be nem tartásának) komplex struktúrája van. Két-
féleképpen nem foglalkozhatunk a szöveg megírásával: passzív és
aktív módon. A passzív nem-megírás a halogatás klasszikus ese-
te. Ekkor az embernek vagy ténylegesen egyéb teendői akadnak
(hiperpasszív mód), vagy egyszerűen nem foglalkozik feladatá-
val, mivel számos más, érdekesebbnek, vagy fontosabbnak raci-
onalizált foglalatosság tölti ki idejét (hypopasszív mód). Ezekkel
szemben az aktív nem-megírás tevékenysége során az alany fejben

11
 Annona Nova XIII.

folyamatosan küzd a feladat terhével, már csaknem el is kezdi gon-

dolatainak mondatokká formálását, amikor beüt az ismert szitu-
áció, melyben mikrokörnyezetének apró dolgai és a bennük rejlő
potenciál végtelenül érdekessé és fontossá válnak számára: köröm-
vágás, trash Youtube-videók, mosogatás, a napfényben szálló por
szemlélése, bármi, amit még muszáj megtenni az írás helyett. Ha
enged késztetéseinek és a lelkiismeretfurdalás ellenére belefog e
pót-tevékenységek egyikébe, azt hiperaktív módnak nevezzük, ha
pusztán az üres képernyőjét (jegyzetfüzetét) bámulja, akkor a hy-
poaktív megoldásról van szó. (Általában ezek bonyolult kombiná-
ciója teszi ki a vállalás és a szöveg megszületése közötti időszakot.
Az Annona idei megjelenése tekintetében eszembe jutott, hogy
ezek a kötetszerkesztés kapcsán is érvényes megállapítások lehet-
nek!) Egyes szélsőséges esetekben a dolog annyira nyomasztóvá
válhat, hogy az alanynak egy nyugodt éjszakája sincsen a felfoko-
zott érzelmi állapota miatt. (Vagyis, kedves lelkiismeretes fiatalok,
ne essetek kétségbe, ez később sem múlik el!)
Én például azt álmodtam, amikor az előszó megírásáról gon-
dolkodtam, hogy végre megtaláltam a tökéletes analógiát helyze-
temre, és az akkor még nemlétező szöveghez való viszonyomat
a The Terror című 1928-as horrorfilm egyik jelenete mutatja be
plasztikusan. A jelenetben az ismeretlen gyilkos egy vidéki kas-
tély terebélyes szekrényében fogva tartja a ház egykori vendégeit,
amikor a néző számára kiderül, hogy áldozatai valójában bármi-
kor megszökhetnének onnan, de mégsem teszik, sőt, egy elsőre
tisztázatlan oknál fogva elhitetik fogvatartójukkal, hogy ők tény-
leg rabok, a kontroll pedig a gyilkosnál van. Amaz pedig úgy tesz,
mintha nem tudná, hogy pusztán színjáték az egész, a vendégek
bilincseikből bármikor kibújhatnak, sőt a szekrény zárja sem mű-
ködik megfelelően. Célja, hogy elfedje a szörnyű titkot (és a felfe-
désével járó káoszt), miszerint vendégei valóban foglyok, de nem
a fém és a fa tartja őket bezárva, hanem annak sejtése, hogy a gyil-
kos viselkedésével (a nyilvánvaló látszólagos nem-felismerésével)
csapdát próbál állítani nekik.

12
 Előszó

Nem emlékszem már, mire volt ez jó példa, gyanítom, hogy a

(beleértett) szerkesztők, szerzők és olvasók közötti dinamika mű-
ködésének frappáns analógiája lehet a szituáció, de mindegy is, az
Annonát ezennel megnyitom!

Csönge Tamás

13