NYELVTAN

9. A hangok találkozása, hangtörvények

1. Beszédhangok és hangképzés
A beszéd legkisebb eleme a beszédhang. Minden nyelvnek sajátos hangrendszere van,
amelyben meghatározott számú hang található. Ezek a hangok egymáshoz kapcsolódva alkotják
a szóelemeket és a szavakat. Így a beszédhang is szerves része a kommunikációs folyamatnak.
A beszédhangok képzésében részt vesz: a tüdő a légcső a gégefő a hang- szalagokkal a
garatüreg a nyelvcsap az orrüreg és a szájüreg. Ezeket közös néven beszélő szerveknek
nevezzük. A két hangszalag különféle helyzetei befolyásolják a hangképzést.

2. A fonémák
Amikor beszélünk, szavainkat különböző beszédhangokból építjük fel. Írásban ezeket a hangokat
betűkkel jelöljük. A betűk nem mindig azonosak a hangokkal. A betűk tehát a beszédhangok
írásban megjelenő jelei. Ugyanaz a beszédhang nem egyformán hangzik különböző szavakban,
más-más helyzetekben, hiszen a szomszédos hangok képzési sajátosságai hatnak egymásra.
Ahhoz, hogy egy hang jellemzőit meg tudjuk fogalmazni, el kell vonatkoztatnunk a hangnak a
beszédben megfigyelhető kiejtési változataitól, és a hangról való tudásunkat kell általánosítani.
Ekkor kapjuk meg a beszédhang nyelvi formáját, a fonémát. A beszédhang és a fonéma
ugyanannak a jelenségnek két különböző oldalát jelenti. Egy-egy fonémának a magyarban több
ejtésváltozata van.

3. A hangok találkozásának törvényei

Hangrend: nyelvünknek azt az ősi sajátosságát, hogy a szavakban szabályosan rendeződ- nek
hangrendnek nevezzük.

Törvények: egy-egy mondatban (részletesen lejjebb)

Illeszkedés: a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra. Az illeszkedés törvényét az teszi

lehetővé, hogy a toldalékok jelentős része többalakú – nincs illeszkedés az egyalakú
toldalékoknál. A háromalakú toldalékoknál ajakműködés szerinti illeszkedés van.

Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül, az egyik oly módon változtatja meg a másikat,
hogy helyette új fonéma keletkezik.

Részleges hasonulás: a két msh közül az egyik képzése közeledik a másikéhoz. A részleges
hasonulás írásban mindig jelöletlen!

Teljes hasonulás: az egymás mellé kerülő msh-k közül az egyik teljesen magához hasonlóvá
formálja a másikat.

Összeolvadás: akkor következik be ha két szomszédos msh. ellentétét úgy oldjuk fel,hogy
helyettük egy új hosszú hangot ejtünk

Rövidülés: akkor történik, ha egy hosszú és egy rövid msh. kerül egymás mellé, ilyenkor a hosszút
röviden ejtjük.

Kiesés: egymást követő három különböző mássalhangzó közül egy kiesik.

4. Magánhangzótörvények
1.Hangrend

Magas hangrendű: csak magas magánhangzókat tartalmaz (pl.: kilenc, este, fehér)

Mély hangrendű: csak mély magánhangzókat tartalmaz (pl.: autó, anya, álom, falu)
Vegyes hangrendű: mély magánhangzó + i, í, é, e (pl.: fiú, leány, béka)

2.Illeszkedés: toldalékolás

Magas hangrendű szóhoz magas magánhangzó (pl.: levélről, emelnek)

Mély hangrendű szóhoz mély magánhangzó (pl.: olvasnak, padról)

Vegyes hangrendű szavakhoz

I. Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, mély magánhangzósat (pl.: békáról)

II. Ha az utolsó szótagban é, i van, általában mély magánhangzósat (pl.: kávéja)

III. Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor magas (pl.: sofőrrel)

IV. Ha az utolsó szótagban e van, akkor ingadozó, de általában magas (pl.: fotelbe-fotelba,
balettet, parlamentnek)

Az összetett szavaknál az utótag határozza meg (pl.: látképről)

3.Többalakúság a toldalékoknál

a. Egyalakú: -ig, -ért, -kor, -ít

b. Kétalakú: -ban/-ben, -ság/-ség, -ról/-ről, -nak/-nek stb.

c. Háromalakú: -szor/-szer/-ször, -tok/-tek/-tök, -dos/-des/-dös

5. Mássalhangzótörvények
1. Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh közül az egyik más hanggá változik kiejtéskor

Részleges hasonulás

I. Zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl.: zöngésedés – vasgolyó, szavakban;

zöngétlenedés – dobtam, hívtam) Nem hasonul: m, n, ny, l, r, j – nincs zöngétlen párjuk

II. Képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n kiejtésben m lesz (pl.: színpad,
különben)

Teljes hasonulás

I. Hangtani kötöttségű (z + s = község; sz + s = egészség)

II. Nyelvtani kötöttségű

1. Írásban jelölt

a. mássalhangzó + –val/-vel; -vá/-vé (pl.: karddal, széppé)

10.A morfémák szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében

I. Morféma = legkisebb, jelentéssel bíró szóelem

lehet a morféma:

A) kötött morféma, vagy

B) szabad morféma

Önálló jelentéssel bíró szóelem. Csak szótő (lexéma=szótári szó) lehet.

szótő

Bizonyos toldalékok előtt (pl.: esz-ik, men-nek, alud-tam). A

toldalék

Csak szótővel együtt nyeri el jelentését.

II. Képző, jel, rag.

2. Képző:
– a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését,
s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere
(paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli
szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).

3. Jel:
– nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani
jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A
jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.

4. Rag:
– a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a
szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen
más morféma nem követheti.

Szerepe:

1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok).

2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).

Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha
előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i,
nagy-ban-i)

A kiejtés néha eltér az írásmódtól szóelemzés szükséges.

Abszolút szótő: tovább nem bontható (pl.: épít).

Relatív szótő: képzés utáni szótári szó (pl.: építészet – három szótő szóbokor).
Kötőhangzó: toldalékolás esetén a szótőhöz kapcsolódik. 90 %-ban a msh torlódás elkerülését és
az ejtéskönnyítést szolgálja. Néha jelentésmódosító hatása is van: gyorsok-gyorsak; vörösök-
vörösek.

A toldalékok besorolásakor problémát jelenthet a birtokos személyjel.

– jel, mert birtokviszonyt fejez ki

– jel, mert nem zárja le a szóalakot
– de ragozási sora van (mint az igei személyragnak). Oka: mindkettő személyes névmásokból
alakult ki.

III. Típusaik

5. Képzők:
– igeképző (zöld-ell, dob-ol, só-z)
– főnévképző (szép-ség, olvas-ás, madar-ász)
– melléknévképző (nagyszáj-ú, arany-os, ujj-nyi, balaton-i)
– számnévképző (harm-adik, öt-öd)
– igenévképző (úsz-ni, fut-ó gyerek, ér-ett, megír-andó, számol-va)

6. Jelek:
– igéhez kapcsolódó
– múlt idő: -t, -tt
– feltételes mód: -na, -ne, -ná, -né
– felszólító mód: -j (msh törvények miatt változhat)
– névszóhoz kapcsolódó
– többes szám: -k
– birtoktöbbesítő: -i (könyvei)
– birtokos személyjel: -m, -d, -a/-e, -ja/-je, -unk/-ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/-ük, -juk/jük
– birtokjel: -é (Katié)
– fokjelek: –bb, leg- + -bb, legesleg- + -bb

7. Ragok:
– igékhez kapcsolódó:
– igei személyragok: sokféle
– névszóhoz kapcsolódó
– tárgyrag: -t
– birtokos jelző ragja: -nak/-nek
– határozóragok: -ba/-be, -ról/-ről, -hoz/-hez/-höz, -an/-en, stb.
– igenevek személyragjai