A magánhangzók és mássalhangzók alkalmazkodásának esetei, a

hangtörvények
A beszéd legkisebb eleme a beszédhang. A beszédhangok képzésében részt vesz: a tüdő, a légcső, a gégefő,
a hangszalagok, a garatüreg, a nyelvcsap, az orrüreg és a szájüreg.
A magyar beszédhangokat kilégzés közben képezzük. Kilégzéskor a tüdőből kiáramló levegő a légcsövön
áthaladva a gégébe jut. A hangok többsége szájhang. A szájüregben több fontos beszélőszerv található. Ezek
a nyelv, a szájpadlás, a fogak és az ajkak. Nyelvünkben összesen három hang, az m, n, ny képzésekor távozik
a levegő az orron keresztül. Ezek a hangok az orrhangok.
A betűk nem mindig azonosak a hangokkal. A betűk a beszédhangok írásban megjelenő jelei.
Ugyanaz a beszédhang nem egyformán hangzik különböző szavakban. Ez a fonéma. A beszédhang és a
fonéma ugyanannak a jelenségnek két különböző oldalát jelenti.

A magánhangzók képzésének jellemzői:

Nyelvünkben 14 magánhangzó van. A nyelv vízszintes mozgása szerint beszélhetünk elöl képzett, magas
(palatális) és hátul képzett, mély (veláris) hangokról. A nyelv függőleges mozgása szerint elkülönítünk felső,
középső, alsó és legalsó nyelvállású magánhangzókat. Az ajkak működése szerint a magánhangzó
ajakkerekítéses (labiális), illetve ajakréses (illabiális) lehet. A képzésben fontos szerepe van az időtartamnak
is. Így megkülönböztetünk hosszú és rövid magánhangzókat.

A magánhangzótörvények:
A magyar nyelv jellegzetes hangépítési sajátossága a hangrendi harmónia. Ez a magánhangzók típusát
szabályozza a szavakban. Így szavaink egy része csak magas (erdő), csak mély (szurkálódás) vagy úgynevezett
vegyes hangrendű (disznó).
Szavainkban a kétalakú toldalékok hangrendben illeszkednek a szótőhöz: madárnak, erdőnek. A háromalakú
toldalékok (-hoz,-hez,-höz) közül az egyik magas hangrendű toldalékokban ajakréses a magánhangzó (-hez),a
másikban pedig ajakkerekítéses (-höz) ,tehát a háromalakú toldalékok ajakműködés szerint is illeszkednek.
Ez az illeszkedés tövénye.
Ha a szavakban két magánhangzó kerül egymás mellé, gyakran egy ejtéskönnyítő j hangot toldunk be (pl.fiú),
amit írásban nem jelölünk. Ezt a jelenséget hiátustörvénynek nevezzük.

A mássalhangzók képzésének jellemzői:

A mássalhangzók a hangszalagok állásától függően lehetnek zöngések vagy zöngétlenek. Amikor
mássalhangzókat képezünk, a levegő a szájüreg valamelyik részén akadályba ütközik (kivétel a h hang
képzése). Akadályt képezhetnek az ajkak, a fogak, a szájpadlás és a nyelv. A mássalhangzók képzésének
módja szerint elkülönítünk zár-,orr-, rés-, zár-rés és pergő hangokat.

Mássalhangzótörvények:
-zöngésség szerinti részleges hasonulás (mosdó,- zöngésedés, dobta- zöngétlenedés) (a hátsó msh. hat az
elsőre zöngésség szempontjából)
-a képzés helye szerinti részleges hasonulás (azonban, színpad az n hangot ha p, b, gy, ty hang követi, akkor
m-et vagy ny-et ejtünk a n hang helyett)
-írásban jelöletlen teljes hasonulás (szállj, hagyja) (két egymás mellett álló msh. közül az egyiket nem, a
másikat pedig hosszan ejtjük)
-írásban jelölt teljes hasonulás (képpel, rázza) (Hasonulhat a –val -vel rag, pl. képpel, vagy a felszólító mód
jele, a j, pl. rázza, ezeket a szavakat úgy írjuk le, ahogyan ejtjük)
-összeolvadás (tanítja, költség)(két, egymás mellett álló msh. helyett egy harmadikat ejtünk)
-mássalhangzó-rövidülés (otthon, többre)(Ha egy hosszú msh.t egy másmilyen rövid követ, akkor a hosszút
is rövidnek ejtjük, de írásban ezt nem jelöljük)
-mássalhangzó-kiesés (nézd meg, mindnyájan)(Ha három msh. áll egymás mellet, akkor a középsőt nem
ejtjük, kiesik. Ez a törvény két szó között is érvényesülhet, mint pl. a nézd meg esetében, ahol a d hangot
nem ejtjük)
A mássalhangzótörvények a beszédfolyamat egészében hatnak, az egymás mellett álló szavakra is
érvényesek: én meg, péntek délben.