Az Imádság Háza Mozgalom

EGRI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA
LEVELEZŐ TAGOZAT
„Szüntelen imádkozzatok!”
Az Imádság Háza Mozgalom
Készítette: Nagy Emese Lilla

Konzulens: Szabó József
Eger 2017
2
1. Bevezetés
2016 januárjában részt vettem az Augsburgi Imádság Háza által szervezett éves
konferencián. Rácsodálkoztam a szervezők és a résztvevők elkötelezett keresztény élet
iránti lelkesedésére. Értékesnek és pasztorációs szempontból hatékonynak találtam,
ahogyan a Konferencia megszólította és bevonta az Istennel való közösségbe a teljes
embert: szólt az értelemhez biblikus alapú és az ember természetes adottságait
figyelembe vevő tanításokkal; valamint bevonta az érzelmeket a közös imák
meghittsége és ujjongó, örvendező jellege által. Megérintett a különböző felekezetű
szervezők és résztvevők együttműködése Isten imádásában és az imádásra való
nevelésben.
Ebben a megérintettségben kezdtem el érdeklődni az Imádság Háza Mozgalom iránt,
és megtudtam, hogy ez egy ökumenikus kezdeményezés a szüntelen ima megélésére
közösségi énekes-zenés dicsőítő imádságban létrehozva az imádás és az imádság
iskolájának konkrét fizikai helyeit. Dolgozatom célja bemutatni ezt a Mozgalmat a
Szentírás és a katolikus teológia szemszögéből.
Az általam felhasznált irodalmak ezért egyrészt az Imádság Háza Konferenciákon,
képzéseken elhangzott előadások, másrészt Szentírás-magyarázatok, az ókeresztény írók
művei, a szüntelen imának az Egyház történelmében megjelenő formáival foglalkozó
történelmi és teológiai művek, a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, valamint a XX. és
XXI. századi tanítóhivatali megnyilatkozások.
Az Imádság Háza Mozgalom lényegi elemeit keresem Isten ó- és újszövetségi népe
vallásos életében, ezek teológiáját a tanítóhivatali megnyilatkozásokban, hogy választ
találjak arra a kérdésre, hogyan bontakozik ki az imádság több ezer éves zsidó-
keresztény hagyománya ebben a mozgalomban, és válik a maga sajátos formájában
válasszá az idők jeleire.
Ezért – a teljesség igénye nélkül – dolgozatom első két fejezetében szeretném
felvillantani, hogy az Szentírásban (az Ó- és Új Szövetségben), valamint az Egyház
történelme során mit jelentett az imádság, főként annak közösen végzett, a szó szoros
értelemben vett dicsőítő változata, milyen szerepet töltött be ebben a zene, hogyan
értelmezték az imádság helyét, és kik voltak a kultusz résztvevői. Különös hangsúlyt
szeretnék fektetni a szüntelen imára való utalásokra, felhívásokra a Szentírásban, illetve
ezen felhívások értelmezésére és megvalósítási módjaira a kereszténység történelme
folyamán. Azokat a szentírási részeket és egyháztörténeti eseményeket említem főként,
3
amelyeket maga az Imádság Háza Mozgalom is megjelöl, mint saját előzményeit.

Dolgozatom harmadik fejezetében a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai és a
tanítóhivatali megnyilatkozások alapján szeretném megvilágítani az imának fentebb
felsorolt aspektusait. Végezetül pedig az Imádság Háza Mozgalom történetét,
jellemzőit, imaformáit, sajátos tanítását, rendezvényeit szeretném bemutatni, utalva arra,
hogyan következnek ezek szervesen az előző fejezetekben tárgyalt értékekből.
Az Imádság Háza Mozgalom teológiáját neoprotestáns szerzők dolgozták ki. Alig tíz
éve jelent meg ez a mozgalom a katolikus hívők között. A mozgalom katolikus tagjai
előadásokat tartottak, és publikációkat írtak Istenről, az imáról, magáról a mozgalomról,
de ezek forrásait többnyire neoprotestáns szerzők művei képezik. Az amerikai
kontinensen született egy ismertető, amely az Imádság Háza Mozgalommal rokon
„Unum Necessarium” Mozgalom tervét mutatta be katolikus hivatkozásokat használva,
és a katolikus egyházszervezeti életre, illetve liturgiára alkalmazva a szüntelen ima
közösségi zenés dicsőítő megélését. Sajnos ez a kezdeményezés csak terv maradt, nem
terjedt el a Katolikus Egyházban, és nem vonult be az európai keresztény köztudatba.
Dolgozatommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az Imádság Háza Mozgalom
értékei ne csak tapasztalati szinten terjedhessenek a Katolikus Egyházban, hanem
teológiai megalapozottságukban is. Úgy gondolom, hogy ha felismerjük e mozgalom
értékeinek biblikus és teológiai megalapozottságát, előítéletektől mentesen, nyitott
szívvel be tudjuk fogadni mindazt a jót, amit Isten általa kínál számunkra is válaszul az
idők jeleire.
4
2. Imádság a Szentírásban
2.1 Imádság az Ószövetségben
Az Ószövetségi Szentírás könyveit átszövik a különféle imádságok szövegei. Ezek

irodalmi műfajaikat tekintve közel állnak a folyamközi irodalomhoz (zsoltár, panaszdal,
siralom), de tartalmukban jelentős mértékben különböznek tőle, hiszen nem az
istenekhez szólnak, hanem az Istenhez, akit bár antropomorf módon képzelnek el, mégis
felismerik transzcendenciáját.1 Isten imádásának jelentősége Jahve kizárólagos
imádásának parancsában fejeződik ki: egyedül Őt illeti meg minden tisztelet. A próféták
határozottan óvnak a bálványimádástól, és a végső időkre Isten egyetemes imádását
ígérik.2
Az Ószövetség imádkozó nagyjainak történetét vizsgálva kitűnik, hogy az imádság a
teremtés valóságából kiindulva születik meg: Ábel a nyájából áldoz Istennek, Káin a
föld terményeiből. A kinyilatkoztatásáról főként Ábrahámtól kezdve beszélhetünk,
akinek imádsága elsősorban cselekedeteiben fejeződik ki: oltárt épít Istennek. A hit
drámai harcát vívja meg Jákobhoz hasonlóan. Mózes közvetítővé lesz Isten és a
választott nép között, ezáltal Krisztus közbenjáró imájának előképévé. De a
kontemplatív imádság előképévé is válik, hiszen látja Isten arcát, szemtől szemben
beszél vele, mint ember a barátjával. Mózes törvényhozása az imádságából születik.
Dávid imádkozik népéért és népe nevében, aki számára az imádság példaképévé válik.3
Az ószövetségben az imádkozás alanya elsősorban a nép, többes szám első
személyben. A nép imája válasz Isten megszólalására és visszaemlékezés nagy tetteire:
az Egyiptomból való szabadulásra, később pedig a teremtésre, amelyek miatt dicsőítés
illeti meg őt. A királyság utolsó évtizedeiben és a fogságba hurcolás válságában
változás áll be az ószövetségi imába: megjelenik a panaszdal, ekkor szólal meg az
egyén hangja is, valamint a múlt és a jelen síkja kiegészül a jövő síkjával, az Istenbe
vetett remény jeleként.4 Így az ószövetségi imádságot a „várakozás imájának is fel
lehet fogni, amelyben az imádkozó a múltból kiindulva a jelenbe, vagy még inkább a
jövőbe tekint.”5
1
vö. SÖVEGES, D., Fejezetek a lelkiség történetéből, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, Pannonhalma
1993, 47.
2
vö. SCHÜTZ, C., A keresztény szellemiség lexikonja, SZIT, Budapest 1993, 145.
3
vö. KEK 2569-2580.
4
vö. SÖVEGES, D., Fejezetek a lelkiség történetéből, 47.
5
SCHÜTZ, C., A keresztény szellemiség lexikonja, 147.
5
2.1.1 Az imádság helyszínei az Ószövetségben
Az imádság során bizonyos szent helyek előnyben részesítése már a pátriárkák

korában is megjelenik. A pátriárkák Isten nevének segítségül hívására számos szentélyt
alapítottak Kánaánban. Ezek sok esetben már meglévő kánaáni szentélyek helyén
épültek, oda, ahol az egyetlen Isten megjelent az ősatyáknak. Ilyen hely volt Szíchem,
ahol Ábrahám részesült teofániában; az Isten Háza jelentésű Bétel, ahová a Jákob
létrájával kapcsolatos történet kötődik; a temetkezési helyként szolgáló Mamré; és
Beerseba, ahol Isten megismételte Izsáknak az Ábrahámnak tett ígéreteket.6
A kivonulás korában szent helyként tisztelték az Isten megnyilvánulása által
megszentelt Sínai hegyet. A pusztai vándorlás folyamán Izrael hordozható szentélye, a
Szent Sátor, biztosította arról a népet, hogy Isten mindig velük marad, és így vezeti át
őket a sivatagon. Ez a sátor, hasonlóan az ókori arab intézményekhez, az emberek
személyes sátrainak mintájára készült Isten akaratának megtudakolási helyéül, és az
istentisztelet középpontjaként szolgált (vö. Kiv 33,7; vö. Sám 21,8), bár a papi írás a
sátor régi leírását módosította, hogy jobban hasonlítson a salamoni templomhoz.7
A Kánaánba történő letelepedés után Gilgál, Szíchem és Siló szentélyei archaikus
jellegüknél fogva különböztek a kánaáni kőből épült kultuszhelyektől, kifejezve ezáltal,
hogy a Sínai hegy Istenének semmi köze sincs a kánaáni pogány civilizációhoz. Kőből
épült templom majd csak Salamon korában vált lehetségessé, amikor Jahve tisztelete
elég erős volt ahhoz, hogy a kánaáni kultúrák elemeinek a kultuszba való beépítése ne
vezessen bálványimádáshoz.8 A frigyláda volt Izrael istentiszteletének középpontja a
Sínai hegyi szövetségkötéstől az első templom lerombolásáig: az isteni jelenlét helye és
a törvény őrzésének helye. Miután Dávid visszaszerezte a filiszteusoktól a ládát,
Jeruzsálembe állította fel a közös szentélyt, ezáltal a politikai fővárost egyben Jahve
népének vallási központjává is tette. A láda őrzésének sátra nem volt azonos a vándorlás
korának sátrával, és nem annak mintájára készült.9
A Salamon által felépített templom, miként a szövetség sátora is, Isten lakóhelye és
jelenlétének látható jele volt: itt volt a trónja, ahol a kerubok között letelepedett. Így a
templom nemcsak az istentisztelet középpontját jelentette, hanem „Isten
6
vö. BROWN, R. E., FITZMYER, J.A., MURPHY, R.E., Szent Jeromos Bibliakommentár III, Szent
Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003, 372.
7
vö. uo. 372-373.
8
vö. Biblikus Teológiai Szótár (szerk.: Léon-Dufour, X.), SZIT, Budapest 1975, 1300-1301.
9
vö. BROWN, R. E., FITZMYER, J.A., MURPHY, R.E., Szent Jeromos Bibliakommentár III, 372-373.
6
kormányzásának középpontját, […] magát a mennyet, az Atya házát,”10 Isten palotáját

annak földi másolataként. Az Isten transzcendenciája fogalmának fejlődésével
felvetődött a kérdés, hogyan lakhat a mindenütt jelenlevő végtelen Isten, akit az egek
egei sem képesek befogadni (vö. 1Kir 8,27) emberkéz által épített templomba.
Válaszként fogalmazódott meg, hogy a templomban Isten neve lakik. Más bibliai
dokumentumok azt hangsúlyozták, hogy Isten dicsősége lakott a templomban (vö.
2Krón 5,14; vö. Ez 10,4). A deuteronimista reform kultuszcentralizációja a kultusz
egyetlen törvényesen elismert helyévé tette a templomot, és ez a gyakorlat a második
templom idejében is megmaradt.11
A próféták korában rádöbbentek arra, hogy a templomban megvalósuló isteni
jelenléttel vissza is lehet élni, üres formalizmussá süllyesztve a vallásos rítust, és
vakmerően bizakodva abban, hogy Isten köteles megvédeni a kultusz helyét népe bűnei
és hűtlensége ellenére is. Kortársaikkal szemben hangsúlyozták, hogy a templom az
imádságra nevelés helye, ahol a zarándoklatok, ünnepek és áldozatok mind meghívások
az imádság útjára.12
A büntetésként bekövetkező babiloni fogság tragédiája tágította a nép templomról
alkotott fogalmát: a száműzés földje alkalmassá vált annak tudatosítására, hogy Isten
mindenütt jelen van, és uralkodik, ezért bárhol imádható.13 A diaspórák világában
létrejövő zsinagógákra mint az imádás és tanulás helyeire a templom végső pusztulása
után úgy tekintettek, mint a templomi liturgia bizonyos értelemben vett folytatóira. Erre
utalnak a zsinagógák azon mozaik ábrázolásai, amelyek Dávidot, a zsidó istentisztelet
hagyomány szerinti megteremtőjét, muzsikusként mutatják be.14
2.1.2 Az ószövetségi kultusz: anyagi áldozat és dicsőítés
„Minden kultikus megnyilvánulás ebben a formulában foglalható össze: imádni

Jahvét. Nemcsak a rituális leborulás előtte és a szövetség ládája előtt, hanem minden
olyan aktus, amelyet az oltár előtt vagy Jahve házában végeznek.”15 A különféle
formákban megvalósuló áldozat (egészen elégő áldozat, közösségi vagy békeáldozat,
engesztelési áldozat, mirha-gabonaáldozat, illatáldozatok) jelentette az izraeli
10
ROSSIER, H., 1-2. Királyok könyvének magyarázata, Evangéliumi Kiadó, Budapest é.n, 39.
11
vö. BROWN, R. E., FITZMYER, J.A., MURPHY, R.E., Szent Jeromos Bibliakommentár III, 380.
12
vö. KEK 2581.
13
vö. Biblikus Teológiai Szótár, 1304.
14
vö. XERAVITS G., Dávid király ábrázolásai késő ókori zsinagógákban, in Ókor XII
(2013/3) 24-31.
15
Biblikus Teológiai Szótár, 589.
7
istentisztelet központi cselekményét. A személyes Istennek adott személyes válasz

külső kifejezése nyilvánult meg benne, a próféták látszólagos áldozat-ellenes
magatartása pedig valójában az áldozat mechanisztikus mágikus gesztussá degradálását
akarta megakadályozni. Jahve transzendenciájának tudatában ugyanis tisztában voltak
azzal, hogy Istennek nincs szüksége semmiféle adományra, és amikor az áldozat
kultuszában Isten ajándékaiból valamit visszaadnak neki, valójában azt ismerik el, hogy
mindenhez joga van, és szó sem lehet az ő jóindulatának kikényszerítéséről.16
Az áldozat mint cselekvő imádság, amely „egyaránt kifejezte az Istentől való függés
érzését, de egyúttal jelezte az Istennel való egység vágyát is”,17 nem képezte Izrael
istentiszteleti életének egyetlen eseményét. Bemutatását himnuszok éneklésével kísérték
(vö. 2Krón 29,25-29; vö. Sir 50,11-18). Fontos szem előtt tartanunk e két történés
egyidejűségét, hogy elkerüljük azokat a szélsőséges magyarázatokat, amelyek vagy a
szertartások anyagi jellegét vagy a szellemi tartalmú himnuszok értékét abszolutizálják,
ugyanis csak a kettő együttesen alkotja az ószövetségi kultikus cselekmény teljességét.
Azok a kijelentések, amelyek a dicséret szellemi áldozatát az anyagi jellegű áldozatok
fölé helyezik (vö. Zsolt 142,2; vö. Zsolt 40,7) az énekes leviták hagyományából
származnak, és a prófétai iratokhoz hasonlóan azt a célt szolgálták, hogy felrázzák az
izraelitákat a kiüresedett kultuszon alapuló hamis biztonságérzetből.18
A dicséret tehát Izraelben szervesen kötődött a liturgiához. Ez a kapcsolat még
erőteljesebb lett, amikor a Templom megépítésével a kultusz sokkal tagoltabbá vált, és a
nép élénken és örömmel vett részt a templomi szertartásokon.19 Mivel a deuteronomista
mű üzenetének központi magját képezi, hogy Izrael legfontosabb feladata Jahve
dicsőítése, a deuteronomista az istentisztelet örvendezés jellegét az engesztelő jelleggel
szemben hangsúlyozva mutatja be népe kultuszát. A dicsőítés fő indokát az egyiptomi
szolgaságból való szabadulás és a szövetség népéhez való tartozás jelentette, az egyén
hálaadó és dicsőítő imája ebbe a kontextusba ágyazódott bele rámutatva arra, hogy Isten
az egyes embert mint népének tagját menti meg. Bár az egyén is tudta egymagában
dicsőíteni az Istent, a dicsőítés megkívánta a nyilvánosságot, mert Isten tetteinek
ünneplése csak a közösségben nyerhetett méltó helyet.20
16
17
uo. 391.
18
vö. RAD, G., Az Ószövetség teológiája I, Osiris Kiadó, Budapest 2000.
19
20
vö. SCHREINER, J., Az Ószövetség teológiája, SZIT, Budapest 2004.
8
Magyarul a dicséret szó csak megközelítőleg felel meg a héber „todah” igének, mely
eredetileg helyeslést, elismerést jelent. A dicsőítés elismerő válasz az Isten teremtő és
üdvözítő munkájára (vö. Zsolt 40,4), bekapcsolódás a látható és láthatatlan
teremtmények dicsőítésébe, és a héber kultuszban az áldozat szerepét is betöltötte (vö.
Zsolt 50,23).21
2.1.3 A kultikus ima résztvevői: papok, leviták és a nép
A pászka vacsorához a bárányt a Kánaán elfoglalása utáni kezdeti időben minden

családfő levághatta, és elkészíthette, később már csak a hivatalos szentélyekben
folyhatott az áldozat, a kultuszcentralizáció után pedig csak Jeruzsálemben. A
kultuszszolgálat örökletes volt, Lévi leszármazottai lehettek papok. A 1Krón 6,33-34
Mózes rendeletére hivatkozva az áldozati tevékenységet egy meghatározott papi
csoportnak tartotta fenn, a többiek egyéb kultikus tevékenységet folytattak. A Krónikák
könyveinek egyéb szakaszai a levita családok templomi szolgálatait Dávidtól
eredeztetik.22
A papok és a leviták közötti munkamegosztásban a papok végeztek mindent, ami az
oltárokkal és az áldozatokkal volt kapcsolatban, a leviták feleltek a dicsőítő és hálaadó
szertartásokért, valamint ők voltak a templom őrei és pénzügyeinek adminisztrátorai.23
Később a leviták áldozatokhoz kötődő énekfeladata kiszélesedett az orákulum-adással
és a Tóra oktatásával, így a papoknak csak az áldozat bemutatása maradt, amely az
„anyagi véráldozatokból és az ajkak dicsőítő áldozatából állt.”24 Lévi egész törzsét papi
törzsnek tekintették, akiknek Isten az osztályrészük (vö. MTörv 18,1-2), azért nem
kaptak birtokokat a többi törzzsel együtt, hanem mint a kultusz hivatásos végzői a nép
Istennek bemutatott áldozati adományaiból részesültek.
A Sir 50,1-20 bemutatja a templomi kultuszban részt vevők feladatait. A liturgia a
papok által naponta bemutatott égőáldozattal kezdődik, amely a nép egészét képviseli
Jahve előtt, majd az italáldozattal folytatódik. Ezt követően, miután a papok megfújják
az érctrombitákat, a laikusok is aktív szerepet kapnak: leborulva imádják Istent, és
ujjongó imádságot mondanak, feltehetően valamely zsoltárt vagy himnuszt éneklik,
illetve kollektív hálaadó imát végeznek. Az istentisztelet végén a főpap megáldja a
21
vö. HAAG, H., Biblikai lexikon, SZIT, Budapest 1989, 161-162.
22
vö. XERAVITS G., Tanulmányok az ókori Izrael kultuszáról, Pápai Református
Akadémia - L'Harmattan, Pápa - Budapest 2008, 31.
23
24
SCHMATOVICH, J., Papok és bölcsek az Ószövetségben, Katolikus Hittudományi Főiskola, Győr 2008,
123.
9
népet az ároni áldás szavaival az Isten nevében, a nép pedig leborulással válaszol.25 A
nép ünneplésben való aktív részvétele a tapsolásban (vö. Zsolt 47,2; 98,8), az
örömkiáltásban (vö. 1Kir 1,39-40; 2Krón 23,11-13), az aklamációkban (Alleluja,
Amen) és a különböző mozdulatokban és testtartásokban: kiterjesztett karok (vö. Zsolt
28,2; 134,2; 141,2), mély meghajlás (vö. Zsolt 95,6), térdhajtás (vö. Zsolt 95,6)
fejeződik ki.26
2.1.4 A zene szerepe az Ószövetség imájában
A zene jelentőségét a bibliai vallásban az is mutatja, hogy az énekelni szó egyike a

Biblia leggyakrabban használt szavainak: az ószövetségben háromszázkilencszer, az
újszövetségben harminchatszor fordul elő. Az éneklésnek mint imának első említése a
Bibliában a Vörös-tengeren történt átkelés után található, ahol Izrael végleg
megszabadult a szolgaságtól, és megtapasztalta Isten megmentő erejét.27 A profán zene
művészete már egészen korán létezett (vö. Ter 4,21) különböző alkalmakon:
ünnepségeken (vö. 2Sám 19,36), menyegzőkön (vö. Jer 7,34). Számos hangszert
ismertek: lantot, sípot, fuvolát, dobot, csengettyűt, kosszarvból készült kürtöt,
ezüstkürtöt, hárfát, tamburát, citerát, hegedűt, cimbalmot, trombitát.28
A kultikus imádságban a zene Dávid király korában jelent meg, akit a Krónikás
történeti mű úgy mutat be mint a templom és az abban végzendő kultusz isteni
sugalmazástól vezetett előkészítőjét.29 E szolgálata során hangszereket készített, és
zsoltárokat írt több mint négy ezer levita számára, akik az ő irányítása és ellenőrzése
alatt dicsérték Istent. Ehhez hasonló kultikus rendeletet nem találunk a szövetség sátra
idején a pusztában.30
Salamon templomában a kezdetektől voltak hivatásos énekesek, akiknek a
jelentősége folyamatosan nőtt, míg a fogság utáni templomban – amelynek hivatalos
énekeskönyve a Zsoltárok könyve volt – már komoly tekintéllyel rendelkeztek.31 A
templomi énekesek ihletett próféták voltak, akik az Úr üzenetét hirdették. Leghíresebb
képviselőik Ászáf, Hémán és Jedutun a zsoltárokban is helyet kaptak.32 Az 1Krón 25.
fejezete az énekes leviták szolgálatát tárgyalva kiemeli énekes-zenés szolgálatuk
25
vö. XERAVITS G., Tanulmányok az ókori Izrael kultuszáról, 27-30.
26
vö. SCHMATOVICH, J., Bevezetés az Ószövetségbe, Agapé, Szeged 2001, 518-519.
27
vö. RATZINGER, J., A liturgia szelleme, SZIT, Budapest 2002, 122.
28
vö. Bibliai nevek és fogalmak, Primo Kiadó, Budapest 1988.
29
30
vö. ROSSIER, H., 1-2. Krónikák könyvének magyarázata, Evangéliumi Kiadó, Budapest é.n, 74.
31
32
vö. ALEXANDER, D., Kézikönyv a Bibliához, Scolar, Budapest 2001, 314.
10
prófétai dimenzióját, ami különös egy olyan korban – a Krónikák könyvének

keletkezésekor – amikor a prófécia mint irodalmi műfaj háttérbe szorult. Hemán fiai
nevének felsorolásánál az utolsó hét név nem a megszokott héber névhasználati
formákat tükrözi. Ha lefordítjuk a neveket, egy zsoltárt kapunk: „Irgalmazz nekem
Jahve, irgalmazz nekem, te vagy az én Istenem, dicsőítelek és magasztallak
segítségedért, nehézségben lévén szólok. Adj bőven látomást!” A látomásra vonatkozó
kitétellel prófétai elemet kapcsol az énekes levitákhoz, ezzel teológiailag előkészíti a
zsoltárok prófétai szerzésének eszményét.33
Az istentisztelet párbeszéd jellegét jelenítette meg az antifonális és responzórikus
éneklési mód, amelyről több zsoltár tanúskodik (Zsolt 46; 115; 118; 136). Főként a
hálaadó zsoltárokra volt jellemző, hogy egyik kórus vagy az imádság vezetője
előimádkozta őket, a másik kórus pedig ritmikus feleleteket adott.34
2.1.5 Szüntelen ima az Ószövetségben
Kevés információnk van a hivatalos imaórák végzésére kijelölt időpontokról. A

templomban reggel és este mutattak be áldozatokat, Dániel korában napközben
háromszor imádkoztak (vö. Dán 6,11). A Zsolt 4 egy reggeli, a Zsolt 5 egy esti imára
alkalmas szöveg. Magánimákat mondtak a templomi áldozatok idején (pl. Judit úgy
időzítette imáját, hogy az egybeessen a templomi esti tömjénáldozattal vö. Jud 9,1).35
Az éjszakai istentisztelet főként az ünnepek alkalmával volt szokásban (vö. Iz 30,29).
Több felszólítást találunk az Ószövetség szövegében arra, hogy Istent éjjel-nappal,
szüntelenül kell imádni, illetve kijelentést arra vonatkozóan, hogy egyes személyek
éjjel-nappal imádkoztak. A Zsolt 30 és 43,13 Dávidról állítja, hogy minden időben áldja
Istent, és ajkán hordozza az ő dicséretét. Iz 62,6-7 megemlíti, hogy „Jeruzsálem őrei”
éjjel-nappal sohasem hallgatnak, hanem közbenjárnak Jeruzsálem helyreállításáért. Az
1Krón 9,33 tanúsága szerint az énekek vezetői a templom oldalkamráiban laktak, hogy
éjjel-nappal állandóan szolgálhassanak tisztségükben. 1Krón 16-ban Dávid papokat
rendelt az általa felállított sátorba, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr ládája
előtt, hálaadó énekében pedig felszólítja a jelenlevőket, hogy szüntelenül keressék Isten
arcát. A Zsolt 134 éjszakai dicséretre szólítja fel az „Úr szolgáit”. A Zsolt 105,5 Isten
arcának szüntelen keresésére buzdít. A zsoltáros a 71. zsoltárban megvallja, hogy
szüntelenül dicséri Istent, a 74. zsoltárban pedig Istenbe vetett szüntelen reménysége
33
34
vö. uo. 93-95.
35
11
mellett tesz tanúságot. A Zsolt 84,5 boldognak nevezi azokat, akik az Úr házában
laknak, és őt szüntelenül magasztalják. Sírák Fia az Isten törvényein és parancsain való
szüntelen elmélkedést ajánlja (vö. 6,37), és az ima meghallgatásának feltételeként állítja
Isten nevének szüntelen magasztalását (vö. 51,15).
Mindezen részekből kitűnik, az Ószövetség is tanúságot tesz arról: „a vallásos ember
legősibb öröksége, hogy Istent dicsérni kell, mégpedig nem alkalmanként, hanem
folyamatosan.”36
2.2 Imádság az Újszövetségben
Az újszövetségi imádság mint a Szentháromságos Isten jelenlétében való életmód

feltételezi, megtisztítja, tökéletesíti, és kiterjeszti az ószövetségi jámborságot, valamint
meghatározza összefüggését Jézus személyével és művével, akit megillet az egy
Istennek fenntartott imádás (vö. Fil 2,9). Jézus teljes életét átszövi az imádság, élete
érthetetlenné válik nélküle, mert cselekedetei, szeretete és halála mint forrásból
fakadnak belőle. Ugyanakkor az imádság példaképévé és tanítómesterévé (vö. Lk 11,1-
13; Mt 5,14) is válik az újszövetségi ember számára. Tanításában az imádság elsődleges
célja és értelme az Atya közelsége és jelenléte, Országának világunkba jövetele, nem
pedig valami meghatározott ajándék vagy elképzelés.37
Jézus nevében való imádság, amelyre ő maga szólít fel (vö. Jn 14,13), egyrészt nem
egy üres formula, hanem egy reális kapcsolatot feltételez közte és az ember között –
mert csak egy személyes, szoros kötelék lehet a nevében való eljárás alapja; – másrészt
pedig a Getszemáni kertben mondott imához hasonló imát jelent, amiben csak az ő
akaratával egységben levő dolgot kérünk (vö. Lk 22,42).38
2.2.1 Az újszövetségi ima helyszínei és a kultusz résztvevői
Az újszövetségi imádás újdonsága nemcsak az, hogy a Szentháromságra irányul,

hanem hogy lélekben és igazságban valósul meg (vö. Jn 4,23). Ez nem a külső, testi
megnyilvánulások mellőzését jelenti, hanem azt, hogy az imádás valódisága egész
lényünk: szellemünk, testünk mindenestől való odaszentelésétől (vö. 1Tesz 5,23) és
nem egy bizonyos fizikai helyen való megjelenéstől függ.39
36
SCHÜTZ, C., A keresztény szellemiség lexikonja, 159.
37
vö. uo. 147.
38
39
vö. uo. 590.
12
Jézus mély tiszteletet fejezett ki az ősi templom iránt: itt mutatta be őt Mária, és ide
zarándokolt fel az ünnepeken, de elítélte a lélek nélküli, kiüresedett kultuszt, mert a
templomot az Isten, az imádság, az Atya házának tartotta. Jézus halálakor a kettéhasadt
templomfüggöny, majd Kr.u. 70-ben a templom pusztulása jelezte, hogy húsvét után
Jézus feltámadt teste vált az isteni jelenlét jelévé, az Egyházban és az eucharisztikus
színek alatt. Ezért a keresztény imádás csak Jézus által a Szentlélekben történhet.40
A keresztények már az apostoli időkben tudatára ébredtek annak, hogy ők alkotják az
új, lelki templomot (vö. 1Kor 6,19; Róm 8,11), mint közösség, de mint egyének is.
Megjelenik az égi templom képe, ahová a Zsidókhoz írt levél tanúsága szerint Krisztus
mint pap behatolt saját vérét mutatva be áldozatul, illetve a Jelenések könyve mennyei
liturgiájában, ahol a feláldozott Bárány trónol, és a dicséret liturgiája szüntelenül
folyik.41
Mindezekből következik, hogy a keresztény liturgiának elvileg nincs szüksége
templomokra, épületei különböznek a pogány és az ószövetségi zsidó templom
értelmezésétől, mivel olyan helyek, amelyekben az imádkozó, ünneplő közösség az Úr
titkainak ünneplésére gyűlik össze. Jézus az Utolsó Vacsorát magánházban tartotta. Az
apostolok kezdetben még eljártak a jeruzsálemi templomba, de a kenyértörésre házaknál
jöttek össze. Pál apostol is a házak nagy termében tartotta a kenyértörés szertartását.42
Az Egyház kezdettől fogva a szolgáló papságból és az általános papságból tevődött
össze. A közös imádságot és a kenyértörést az apostolok és az általuk kézrátétellel
felszentelt elöljárók végezték. Ebben az időben még nem váltak teljesen szét az egyházi
hivatalok, nem különült el egymástól a püspöki és áldozópapi hatalom.43
2.2.2 Az újszövetségi kultusz: eucharisztia mint hálaadás és dicséret
Az újszövetségi „kultusz tárgya a feltámadott és felmagasztalt Krisztus”,44 aki

egyben a kereszténység örök főpapja. Ő állt a jeruzsálemi keresztény közösség hitének
és istentiszteleti életének középpontjában, mint a megígért és elérkezett Messiás. Az
első keresztények a templom lerombolásáig részt vettek a zsidó templom és zsinagóga
kultuszában, de ezzel párhuzamosan sajátos liturgikus életet éltek: az utolsó vacsorára
történő emlékezést, amely oktatásból, imákból és kenyértörésből álló eucharisztikus
40
vö. Biblikus Teológiai Szótár, 1304-1305.
41
vö. uo. 1306-1307.
42
vö. VÁRNAGY, A., Liturgika, Lámpás Kiadó, Abaliget 1993, 294.
43
vö. SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, Jel Kiadó, Budapest 2014, 42.
44
13
lakoma volt a hét első, azaz az Úr feltámadásának napján. Ezt nem tekinthetjük a zsidó
templomi áldozat folytatásának. Legrégibb leírását az ApCsel 20-ban találjuk.45
A keresztények központi liturgikus cselekedetének megnevezésére használt szó, az
eucharisztia „mint kultikus kifejezés, a hálán kívül az áldozatbemutatáshoz hozzátartozó
cselekmény dicséretét is érzékelteti.”46 A kenyértörést kezdet óta imával keretezték, az
emlékezés egybekapcsolódott a hálaadással, dicsérő énekek zengésével, hiszen a
keresztények hálaadásának alapja éppen a Jézus áldozatában megvalósuló megváltás.
Az Újszövetség Krisztus ajándékára alapuló dicsérete abban az értelemben is
keresztény, hogy Krisztussal és benne száll fel Isten felé (vö. Ef 3,21); fiúi
dicséret Jézus saját imája nyomán (vö. Mt 11,25); közvetlenül Krisztus
személyéhez intézett dicséret (Mt 21,9; Zsid 13,21; Jel 5,9). Minden értelemben
helyes az az állítás, hogy immár az Úr Jézus Krisztus a mi dicséretünk.47
Krisztológiai dimenziója mellett a keresztény imádság mind egyéni, mind kultikus
változatában nem más, mint a Szentháromság dicsőítése, az Atya dicsőségének a Fiú
által a Szentlélekben való elfogadása és visszaadása. Rendeltetése, hogy megadja a
legszentebb Istennek azt a dicsőséget, ami Őt megilleti. Az isteni dicsőségről szóló
kinyilatkoztatásra a dicsőítés az egyetlen emberhez méltó válasz, egyházias jellege
pedig abban gyökerezik, hogy az ember felismerve, hogy a dicséret felülmúlja egyéni
képességeit rádöbben az együtt dicsérők közösségére való rászorultságára.48 A
választott nép liturgikus életéhez hasonlóan a dicséret a keresztény közösségben is
lelkes kultikus dicséretté válik (vö. ApCsel 2,46sk; 1Kor 14,26).
2.2.3 A zene szerepe az Újszövetség imájában
A Kolosszeiekhez írt levél szerzője felszólítja a híveket, hogy összejöveteleiken

zsoltárt, himnuszt és szent éneket énekeljenek (vö. 3,16). A zene a kezdetektől
hozzátartozott a keresztény közösségek liturgiájához, akik a zsinagógákból a zsoltárok
imádkozásával átvették azok éneklési módját is. Hamarosan új keresztény himnuszok és
énekek is keletkeztek, először még teljesen ószövetségi alapon, mint a Benedictus és a
Magnificat, később jelentek meg a krisztológiai himnuszok: János Prológus (Jn 1,1,-18),
a Filippikhez írt levél Krisztus-himnusza (Fil 2,6-11) és a Timóteushoz írt első levélben
található himnusz (1Tim 3,16). Az új keresztény szövegekkel feltehetően új dallamok
45
vö. SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, 39.
46
HAAG, H., Biblikai lexikon, 261.
47
48
vö. SCHÜTZ, C., A keresztény szellemiség lexikonja, 149.
14
keletkeztek, a pneumatikus adományként értelmezett énekköltészet a keresztény hit

fejlődéséhez is hozzájárult. A korai keresztény liturgia menetét Pál apostol írja le az
1Kor 14,26-ban.49
A Szentírás első dicsőítő éneke az izraeliták Egyiptomból való szabadulása után
hangzik fel mint Mózesnek éneke. Ez az ének a Jelenések könyvében újból felcsendül a
Bárány énekévé válva, aki győzelmet arat a sátáni háromságon: a vadállaton, a
bálványképén és nevének számán (vö. Jel 15,3). Ebbe a történelmi feszültségbe
illeszkedik bele minden Istent dicsérő ének. 50 Ugyanakkor a Jelenések könyve énekei
az égi liturgia énekeit és imáit mutatják be, amelyek példaképei a mi imáinknak is. Ebbe
a liturgiába kapcsolódik bele az ember az angyalokkal együtt dicsőítve az Istent.51
Izrael dicsőítő énekének oka és alaptémája az Egyiptomból való szabadulás, ám a
nép történelmének minden eseményében újra megtapasztalta a fenyegetettséget,
amelyből Isten újabb és újabb csodákkal kimentette. Ezen hatalmas tettek megéneklése
új énekeket jelent (vö. Zsolt 40,4; 96,1; 98,1), amelyekben mindig jelen van az
ideiglenesség tudata és a végső megváltás utáni vágyakozás. A teljesen új ének, a végső
dicsőítés, Krisztus halálában és feltámadásában megvalósuló megváltás újdonságát
énekli meg. Ez az Újszövetség éneke, a keresztények éneke. 52
2.2.4 Szüntelen ima az Újszövetségben
Az Ószövetség imádkozó lelkisége Jézusban teljesedett be, akinek élete szüntelen

imádság, szüntelen Istenhez fordulás, és akit az élet legkülönbözőbb helyzetei imára
indítottak.53 Példájával és tanításával felszólította követőit, hogy szüntelenül
imádkozzanak, és abba ne hagyják. Az özvegyasszony és az igazságtalan bíró
példabeszédében (vö. Lk 18,1) az imameghallgatás feltételeként állította a szüntelen
kérő imát. Ez a figyelmeztetés életének és szívének magatartásából fakad, mivel mindig
Atyja szíve előtt tudta magát. A megváltott ember hozzá hasonlóan élete minden
pillanatában Isten színe előtt áll, így csak akkor élhet istengyermeki méltóságának
megfelelően, ha benne marad az állandó imádságban.
„Az imádság abszolút szükségességét Jézus az utolsó időkről szólva tanítja (vö. Lk
18,1-7)”.54 Ezért az Újszövetségben a szüntelen ima másik fontos motívuma a
49
vö. RATZINGER, J., A liturgia szelleme, 129.
50
vö. uo. 123.
51
52
vö. RATZINGER, J., A liturgia szelleme, 123-124.
53
vö. BODA L., Adjátok meg Istennek, ami az Istené, Szent József Kiadó, Budapest 1995, 85-86.
54
15
visszatérő Úrra való várakozás (vö. Lk 21,36; Mt 25,12), akit éber szívvel, el nem
lankadó vágyakozással kell fogadni.55 Előképe az Ó- és Újszövetség határán Anna
prófétaasszony, aki Lk 2,37 tanúsága szerint, miután özvegy lett, nem vált meg a
templomtól, hanem böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel-nappal. Ebben a teljesen
Istennek adott életben éberré vált, és felismerte a Gyermekben a megígért Megváltót,
akire a választott nép várakozott.
Az állhatatos ima már az Egyház születésének kezdetétől kíséri az apostolok és a
tanítványok életét, akik a mennybemenetel után szüntelenül ott vannak a templomban,
és áldják az Istent (vö. Lk 24,52-53), a Szentlélek eljövetelére készülve „egy szívvel-
lélekkel kitartanak az imádságban” (ApCsel 1,14), „kitartanak a kenyértörés
közösségében és az imádságban” (ApCsel 2,42), majd a hét diakónus kiválasztása után
az ige szolgálata mellett az imádságnak szentelik magukat (vö. ApCsel 6,4).
A szüntelen imára való felhívás állandóan ismétlődik az Újszövetség leveleiben. Pál
apostol mindenkor könyörög Istenhez, hogy eljuthasson a római hívekhez (vö. Róm
1,10); nem szűnik meg hálát adni az efezusiakért (vö. Ef 1,16), felszólítja őket, hogy
mindig adjanak hálát (vö. Ef 5,20), és a Lélekben virrasztva mindenkor könyörögjenek
állhatatosan az összes hívőért (vö. Ef 6,18); mindenkor hálát ad a kolosszei hívekért
(vö. Kol 1,3), közli velük, hogy Epafrász állandóan imádkozik értük (vö. Kol 4,12). Pál
Szilvánusszal és Timóteussal éjjel-nappal esedezik, hogy láthassa a tesszalonikiakat (vö.
1Tesz 3,10), mindig imádkozik értük (vö. 2Tesz 1,11), és felszólítja őket, hogy ők is
szüntelenül imádkozzanak, és mindig örvendjenek, mert az Úr napja tolvajként jön el
(vö. 1Tesz 5,2.17). Az 1Tim 5,5-ben arra buzdítja az özvegyeket, hogy éjjel-nappal
tartsanak ki az imádságban és a könyörgésben.
Gyakoriságából is kitűnik, hogy a szüntelen imádságra való felhívás a Szentírás
imádságra vonatkozó tanításának egyik hangsúlyos eleme. A kereszténység története
folyamán a különböző korokban és közösségekben más-más módon próbáltak eleget
tenni ennek a felhívásnak.
55
16
3. Imádság az Egyház életében
3.1 Imádság a keresztény ókorban
3.1.1 Az ókori keresztény imák helyszínei és résztvevői
A kereszténység első két évszázadában templomok nélkül is létezett az egyház,

ugyanis nem a szakrális épület, hanem az Isten szavának hallgatására és a húsvéti
misztérium ünneplésére összegyűlt közösség tartozik a kereszténység legbelső
lényegéhez. Az első keresztények felfogásában nem az épület szenteli meg az
istentisztelet közösségét, hanem a helységek méltósága fakad a megszentelt közösség
jelenlétéből és az ünneplésben jelenlevő Úrtól. Kezdetben a keresztények
magánházakban gyűltek össze imádkozni, majd e házak fölé építettek templomokat. A
3. század közepétől a közösség birtokában lévő ház-templomokban tartották
összejöveteleiket. A konstantini fordulat után antik és ószövetségi mintára
monumentális épületeket emeltek, amelyek már nem a közösséget segítették Isten
dicséretében, hanem mint hatalmas épületek önmagukban dicsérték Istent.56
Az apostolok halála körüli időben elkezdett kialakulni a monarchikus, minden
hatalmat birtokló és teljhatalommal egyedül kormányzó püspökség, amelyben a püspök
már nem csak a liturgiát vezette, hanem joghatósági, kormányzói és parancsolói
hatalmat is gyakorolt. A helyi püspök által továbbadott hatalom korlátozásával kialakult
az áldozópapi hatalom.57 A konstantini fordulattal a keresztény papság is társadalmi
szerepet kapott, és a népvándorlás korában elkezdődött egy külön társadalmi renddé, a
klérus rendjévé való alakulása, amely tükröződött a liturgikus ruha kialakulásában is. Ez
a folyamat oda vezetett, hogy a 7. századtól ószövetségi fogalmak, elképzelések és
kultikus szokások kerültek a liturgiába. Kialakult a néptől elkülönített papság fogalma,
amely egyedül illetékes a liturgiában.58
3.1.2 A zene szerepe az ókori keresztény imaéletben
A keresztények átvették Izrael imádságából a zsoltárokat, és új énekké alakították

őket trinitárius értelmezést adva nekik: a zsoltárok szavaival Krisztus által a
Szentlélekben imádkoznak az Atyához. Az izraelita hagyomány Dávidnak tulajdonítja a
Zsoltárok könyvét, aki a Szentlélekben imádkozta őket. A keresztények számára
56
vö. VÁRNAGY, A., Liturgika, 295.
57
vö. SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, 43-44.
58
17
Krisztus az igazi Dávid. A zsoltárok ilyenfajta krisztológiai és pneumatikus értelmezése

egyaránt érinti azok szövegét és zenei elemét is, így az éneklés pneumatikus
eseménnyé, az egyházi zene karizmává válik, igazi glosszoláliává, új nyelvvé, amelyben
létrejöhet a hit józan részegsége.59 A kialakulóban levő szerzetességben a zsoltárokra
úgy tekintettek, mint az imádság iskoláira, a démonok elleni fegyverre, a lélek
buzgalomra sarkallására és a szenvedélyek elleni védekezés fegyvereire.60
Az Ószövetségben az Énekek Éneke által fejeződik ki a szerelem és éneklés
összetartozása, és válik az emberi szerelem az Isten és a lélek közötti szerelem képévé.
Ebbe a hagyományba áll be Jézus, amikor magát vőlegénynek nevezi, és ez a
hagyomány válik az Apokalipszis központi témájává: „a szenvedéseken keresztül
minden a Bárány menyegzője irányába mutat”61. A mennyei liturgia víziójából
megértették a keresztények, hogy az eucharisztikus lakoma a Bárány menyegzői
ünnepének megelőlegezése, így a templomi ének valójában a Bárány menyasszonyának
szerelmes éneke. Ezért mondja Szent Ágoston: „cantare amatis est”. Ebből vezethető le
a szent zene trinitárius értelmezése: a Szentlélek, aki maga a Szeretet, teremti meg a
szeretetből fakadó zenét, és vonja be az embert Krisztus szeretetébe, aki elvezet az
Atyához.62
Pliniustól, a római írótól tudjuk, hogy a 2. évszázad kezdetén Krisztus istenségének
énekekkel való dicsőítése a keresztény liturgia fontos elemét képezte. Számos új
énekszöveg és dallam keletkezett, míg e folyamat veszélyessé vált utat nyitva a görög
logosz-misztika beszivárgásának a keresztény liturgiába. Ezért a laodiceai zsinat
(347/381) radikális döntésével csak a kánoni szövegek használatát engedélyezte a
liturgián, a zsoltáréneklést a zsoltárénekesek kórusára korlátozta, és a zsinagógai
istentiszteletet véve alapul megtiltotta a hangszerek használatát. Ez a fordulat nagy
kulturális veszteséget okozott, de megvédte a bibliai hitet a gnosztikus hatásoktól.63
A zsoltárok imádkozása és Istennek énekekkel való dicsérete nem csak az
eucharisztikus áldozathoz kapcsolódott. Az imádságról írt művében Tertullianus
megjegyzi, hogy a hívek ájtatosságokra gyűltek össze, amelyeken a szorgalmasabb
előimádkozók alleluját és zsoltárokat mondtak oly módon, hogy a jelen levők
felelhessenek ezek záró szavaira. A zsoltárokkal telített imát Isten tiszteletére és
59
60
vö. COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini. Spiritualità II, in JEDIN, H. (szerk.), Complementi
alla Storia della chiesa, Jaca Book, Milano 1990.
61
RATZINGER, J., A liturgia szelleme, 127.
62
vö. uo. 127-128.
63
vö. uo. 129-130.
18
dicséretére bemutatott áldozatnak tekintették.64 Amikor a hívek közös vacsorára gyűltek

össze, étkezés után megmosdottak, lámpákat gyújtottak, és mindenkit megkértek, hogy
tehetsége szerint énekeljen Szentírás alapú dicséretet Istennek.65
Az antifonális éneklés a hagyomány szerint Antiochiából terjedt el, ahol Ignatiosz
pátriárka egy éjszakai látomásban látta, ahogyan az angyalok a Szentháromságot
antifonális himnuszokkal dicsőítik. E látomás hatására bevezette ezt az éneklési módot
saját városában. Az antifónák éneklése és a responzórikus éneklés az ariánusok elleni
küzdelemben is megjelent. Az ariánusok ugyanis minden szombaton és vasárnap éjjel,
amikor az igazhitűek összegyűltek a templomban, ariánus szellemben írt ódákat
énekeltek két karban egymásnak felelgetve. Pirkadatkor antifónák éneklése közben
átvonultak a város közepén. János pátriárka, hogy megakadályozza az ariánus tanok ily
módon való terjesztését, saját népének énekeseit állította fel, hogy ők is énekeljenek
éjszakai himnuszokat az igaz hit szellemében.66
3.1.3 A szüntelen imára való felhívás értelmezése az keresztény ókorban
A „szüntelen ima”, „éjjel-nappal” végzett ima kifejezések több ókori szent és vértanú
életrajzában megtalálhatók. Az üldözői elől elrejtőzött Polükarpusz néhány kísérőjével
éjjel-nappal nem tett mást, mint folytatta megszokott imagyakorlatát: állhatatosan
békéért esedezett Istenhez a földön élő minden ember számára. Paulinosz türoszi
püspök egy templomépítésről szóló szentbeszédben arra buzdította hallgatóit, hogy
minden erejükből, éjjel-nappal dicsőítsék Istent.67 Alexandrosz az Áriusz elleni
küzdelme idején a „Békesség” nevű templomba bezárkózva napokon keresztül éjjel-
nappal könnyek közt imádkozott.68 Perpétua miután álmában kinyilatkoztatást kapott
arról, hogy gyermekként elhunyt testvére még a tisztítóhelyen szenved, éjjel-nappal
könnyek között imádkozott érte a börtönben, hogy megszabaduljon.69
A kereszténység első századaiban a szüntelen imádság megvalósítására sajátos
életállapotának megfelelően minden keresztény törekedett. A remeték és szerzetesek
számára ez a felhívás számított egyik legsúlyosabb problémának. Az evangéliumot
64
vö. Tertullianus művei, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók XII, SZIT, Budapest 1986, 204.
65
vö. uo. 130.
66
vö. Szókrátész egyháztörténete, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VIII, SZIT, Budapest 1984,
388-389.
67
vö. Euszebiosz egyháztörténete, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók IV, SZIT, Budapest 1983, 406-
407.
68
vö. Szókrátész egyháztörténete, 116-117.
69
vö. Vértanúakták és szenvedéstörténetek, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VII, SZIT, Budapest
1984, 80.
19
tartva életszabályuknak nehézségekbe ütköztek, amint megtapasztalták, hogy szó

szerinti értelemben nem lehet megtartani a szüntelen ima parancsát.
A kérdés megoldására eretnek mozgalom is született: a messzalianista eretnekek,
akik szó szerinti értelemben próbálták megélni a Szentírás felhívását az állandó imára,
és a lelki emberhez méltatlannak tartották a kétkezi munkát. Jézus szavaival érveltek:
„törekedjetek olyan élelem után, amely megmarad az örök életre” (Jn 6,27).70 Az
Apothegmákban többször esik szó róluk, néha euklitáknak, azaz imádkozóknak nevezik
őket. Makáriusz neve alatt számos aszketikus jellegű homíliájuk maradt ránk,
amelyekben előtérbe került az élményteológia: érezni és átlátni akarták a Szentlélek
adományait.71
Az igazhitű keresztények három megoldási módot találtak a szüntelen ima
megvalósítására. Az első és legelterjedtebb magyarázat az ima állapotában való élet: az
egzisztenciális ima.72 Ezt az értelmezést megtaláljuk már Origenésznél is, aki egyrészt
allegorikusan értelmezve a Szentírás ezen részét felhívja a figyelmet arra, hogy a
cselekedetek és szavak imának számítanak, ha Isten szerintiek; másrészt felszólítja a
szerzeteseket, hogy a közös imáikon kívül, munka közben zsoltárverseket mondva
meditáljanak. Szent Ágoston a gyakori fohászok és a zsoltárok ismételgetése mellett a
37. zsoltár magyarázatában az Isten után való állandó vágyakozást és rágondolást tekinti
a szüntelen ima megvalósulásának.73 Izsák apát abban határozza meg a szerzetes célját,
hogy állandóan, szakadatlanul kitartson az imádságban. E cél elérésének útjául a
gondolatoktól, szenvedélyektől, világi gondoktól, bűnöktől való megszabadulást jelöli
ki, amelyen járva az ember hasonlóvá válhat az angyalokhoz, elérve azt, hogy minden
gondolata és cselekedete tiszta és őszinte imádsággá alakuljon át. Azoknak, akik meg
akarták tanulni, hogyan gondoljanak állandóan Istenre a Zsolt 69,2 szüntelen ismétlését
ajánlotta, míg ez a zsoltárvers teljesen átjárja az ember lényét, és szíve mélyéből tör fel,
mint saját imádsága. Aki a szentírás értelmébe már nem olvasás útján, hanem személyes
élményei alapján hatol be, annak nincs szüksége semmiféle lelki képre, vagy a hangok
egymásutánjára, mert az imádság a lélek áhítatával és a szív elragadtatásával árad Isten
felé, így megvalósul benne a szüntelen ima eszménye.74
70
vö. COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini. Spiritualità II.
71
72
73
74
vö. CASSIANUS, J., Az egyiptomi szerzetesek tanítása, Magyar Bencés Kongregáció, Pannonhalma-
Tihany 1998, 243-296.
20
Nagy Szent Vazulnál a szüntelen ima azonos Isten bennünk lakásával, amelynek az
útja a szüntelen Istenre való emlékezés, amitől semmi földi dolog nem vonhatja el a
figyelmet.75 Klimakosz Szent János és Evagriosz Pontikosz tanításában az állandó ima
azonos a szenvedélyektől való mentességgel, az apatheia-val, az imádság tökéletességét
pedig a fantáziaképektől és gondolatoktól való mentességben látták, mert azt tartották,
hogy a démonok a gondolatok által fejtik ki hatásukat az emberi szellemre. Az aszkézis
legmagasabb fokaként az imaéletnek azt a szakaszát jelölték meg, amelyben a
monológia, Jézus nevének segítségül hívása, válik az egyetlen imaformává.76 Ebbe a
hagyományba áll bele a bizánci szerzetesség hészükhia mozgalma, amelyben a külső
(böjt, virrasztás, szexuális önmegtartoztatás, elszigeteltség, kényelemről való lemondás)
és belső (gondolatokra való ügyelés, belső ragaszkodásokról való lemondás,
érzelmektől való elszakadás, elmélkedés, az Írás olvasása, liturgikus teendők)
aszketikus gyakorlatok összekapcsolódnak a folyamatos imádás problematikájával és
kialakul az ún. Jézus-ima, amely Jézus nevének folyamatos ismételgetésével lehetőséget
nyújt a szórakozottság megszüntetésére, és az Isten jelenlétében való szüntelen
megmaradásra.77
Nem lehetséges állandóan imádkozni, ha nincs olyan idő a napunkban, amit teljesen
Istennek szentelünk az imában. Cassianus a szüntelen ima és a meghatározott imaórák
viszonyában két összefüggést említ a keleti szerzetesekről írt művében. Az egyiptomi
szerzetesek csak esténként gyűltek össze imádkozni, napközben munka közben
zsoltárokat ismételgettek, és sűrűn mondtak fohászokat Istennek, mert számukra többet
ért a szüntelenül felajánlott imádság, mint a bizonyos időközönként végzett, és
kedvesebbnek tartották az önkéntes ajándékot, mint amelyekre a szabályok
kényszerítették őket. A palesztinai szerzetesek ezzel szemben naponta hétszer gyűltek
össze közös imaórára (vö. Zsolt 119,164), mert attól tartottak, hogyha nem
kényszerítené a törvény a szent kötelességeik időnkénti elvégzésére, akkor az a veszély
fenyegetné őket, hogy a különböző foglalatosságaik miatt teljesen megfeledkeznének az
imádságról.78
Az első századokban nemcsak a szerzetesek, hanem a világi hívők is törekedtek arra,
hogy egész napjuk imádsággá váljon, és így teljesítsék a szüntelen ima parancsát. Ezt
75
vö. A kappadókiai atyák, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VI, SZIT, Budapest 1983.
76
vö. VANYÓ, L., Az ókeresztény egyház és irodalma, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók I, SZIT,
Budapest 1988, 917-919.
77
vö. BIELAWSKI, M., A bizánci szerzetesség, in BAÁN, I. (szerk.), A bizánci szerzetesség, Bizantinológiai
Intézeti Alapítvány, Budapest 2010, 78-89.
78
vö. CASSIANUS, J., A keleti szerzetesek szabályai, 35-44.
21
tanúsítja Alexandriai Kelemen, aki az állandó ima mellett foglalva állást a kezdő
keresztényeknek ajánlja a rendszeres reggeli és esti imát, valamint a napközbeni
háromszori imát Dániel könyve példájára. Ezek az időpontok nemcsak a szerzetesek,79
hanem a világi hívők számára is az ima időpontjaivá váltak.80 Ezen felül az első
századokban a keresztények felkeltek éjfél fele imádkozni, hivatkozva a régi
hagyományra, amely szerint éjfélkor az egész teremtett világ megáll egy pillanatra,
hogy dicsérje az Urat. Kakasszókor is imádkoztak, abban bízva, hogy így szüntelenül
szívükben hordva Krisztus emlékezetét megmenekülnek a kísértésektől.81 Tertullianus
Isten minden helyen és minden időben való áldására szólít fel, ír a korában gyakorlatban
levő fakultatívnak tartott napközbeni háromszori imáról, amit a keresztények mint az
Atya, Fiú és Szentlélek adósai végeznek, valamint a kötelező jellegű hajnalhasadtakor
és az éjszaka beköszöntésekor mondott imádságokról. Az imát a hit bástyájának tartja
az ellenség elleni küzdelemben, fegyvernek a nappali őrállásban és éjszakai
virrasztásban. Megjelenik nála a szüntelen ima eszkatológikus szempontja is:
imádsággal kell várni az angyal harsonájának zendülését. Feleségének írt művében
pedig az özvegyeket Isten jegyeseinek nevezi, akik imáikat nászajándékként felajánlva
vele élnek, és vele foglalkoznak éjjel-nappal.82
Az ókori szerzetességben a szüntelen imádság felhívására adott második módszer
Giuliano Saba tanítványainak imamódja volt, akik kettesével mentek a sivatagba: míg
egyikük letérdelt, a másik állva recitált 50 zsoltárt. Ebben váltották egymást kora
reggeltől egészen estig.83
A harmadik módszert az akoiméta szerzetesek valósították meg: váltakozó
csoportokban dicsőítették Istent. Mivel az Imádság Háza Mozgalom példaképként
hivatkozik rájuk, szeretném bemutatni kialakulásukat és életmódjukat.
3.1.4 Az akoiméta szerzetesek szüntelen imája
Az ἀκοίμητος görög szó nem-alvó, nem pihenő szerzetest jelöl, akik a Szent
Alexandros (+430) által alapított bizánci szerzetesközösségben éltek.84 A szír
származású Alexandros bizánci tanulmányai után a Szíriai Illés archimandrita
79
a kánoni imaórák rendjéről és időpontjaik megválasztásainak biblikus szempontjairól ld. CASSIANUS,
J., A keleti szerzetesek szabályai, Magyar Bencés Kongregáció, Pannonhalma-Tihany 1999.
80
81
vö. Az ókeresztény kor egyházfegyelme, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók V, SZIT, Budapest
1983, 104-106.
82
vö. Tertullianus művei, 865, 211.
83
84
vö. PUSKELY, M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Kairosz Kiadó, Pécs 2006, 25.
22
kolostorába lépett be, de négy év múlva elhagyta a kolostort, mert nem találta elég
radikálisnak az ott megélt evangéliumi szegénységet. Hét év sivatagi remeteség után
Mezopotámiába ment, hogy lelkeket mentsen meg Krisztusnak. Itt az Eufrátesz partján
monostort alapított. Az anyanyelvű istentisztelet biztosítására nyolc csoportra osztotta
fel négyszáz szerzetesét, és mindegyik csoport saját nyelvén (nyelvenként két csoport:
szír, görög, kopt, latin) dicsőítette az Istent. Szó szerint értelmezve a Szentírás
felszólítását az Isten éjjel-nappali imádására, olyan mértékben megnövelte az imaórákat,
hogy húsz éven keresztül az imádság vált a szerzetesek egyetlen foglalkozásává. Az
apostoli időkre visszamenő négy imaórát (tercia, szexta, nóna, kompletórium) hétre
emelte (vö. Zsolt 119,164), majd tizenkettőre, végül huszonnégyre a természetes napi
felosztásnak megfelelően, valamint az első zsoltárra hivatkozva, ahol az áll, hogy az
igaz „éjjel nappal az ő törvényéről elmélkedik”. Liturgiájuk zsoltárok recitálásából és
különféle imák elmondásából állt. Ezen imádságok nagy része ma is megtalálható az
ortodox és görög katolikus zsolozsmában.85
Miután a szerzeteseket alaposan bevezette az imaéletbe, megérintette a tanítványok
szétküldéséről szóló evangéliumi rész, és százötven szerzetestársával Isten Országát
hirdetve bejárta Mezopotámiát. Elhagyatott helyeken állandó zsoltározásba kezdtek,
míg a városi hatóságok el nem zavarták őket. Alexandros börtönbe is került, majd onnan
álruhában megszökve huszonnégy szerzetessel Konstantinápolyba ment, és
megalapította az akoiméta szerzetesek közösségét. Nem számolt az emberi
gyengeséggel, minden szerzetestársától azt kérte, hogy megszakítás nélkül éjjel-nappal
a templomban zsoltározzanak, és csak fájó szívvel engedte meg nekik, hogy testi
szükségletüket kis mértékben enyhítsék. Ezért messzalianista eretnekség gyanújába
keveredett, és menekülnie kellett Konstantinápolyból is. Átkelve a Boszporusz-szoroson
a Fekete-tenger partján Gomonban újabb monostort alapított. Röviddel ezután meghalt.
Utóda, János, Konstantinápoly közelébe vezette a szerzeteseket.86
Studios konzul a 463-ban alapított konstantinápolyi monostorba akoiméta
szerzeteseket hívott, és nagylelkű adományaival hozzásegítette őket, hogy monostoruk,
amelyet róla Studion-monostornak neveztek, a főváros szellemi-lelki központjává
váljon, és a császári család bizalmát és kegyeit élvezze.87 Alexandros második utódja,
Szent Markellos (+485) megtisztította a közösséget a fanatizmus és az eretnekség
85
imádságaikat ld. GUILLAUME, P. D., Les 24 Heures des Acémétes, Diaconie Apostolique, Róma 1990.
86
vö. COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini. Uomo, fatii, usi e istituzioni I, in JEDIN, H.
(szerk.), Complementi alla Storia della chiesa, Jaca Book, Milano 1990.
87
vö. PUSKELY M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, 624-625.
23
minden gyanújától. A szerzeteseket csoportokra osztotta, akik a templomban egymást

váltva megszakítás nélkül biztosították Isten szüntelen imádását. Nemcsak, hogy nem
tiltotta, hanem kötelezővé is tette a (szellemi) munkát. Így a monostor könyvtára a
Keleti Egyház egyik legrégibb és leggazdagabb könyvtárává vált. A közösség nemcsak
az imádságban és a kulturális életben, hanem az igaz hit védelmében is fontos szerepet
vállalt. 448-ban Markellos is aláírta az Eutüchés elleni ítéletet Flaviano pátriárkával,
harmincegy püspökkel és huszonkét archimandritával együtt. 451-ben jelen volt a
Kalkedóni Zsinat ülésén, ahol tizenhét archimandritával együtt aláírta a Marciano
császárnak címzett kérést Eutüchés ellen. A 449-ben megtartott efezusi rablózsinat után
ő is nagy erővel küzdött a monofizitizmus ellen. Részt vállalt az arianizmus elleni
harcokban is.88 Markellos apátot több helyre is hívták akoiméta közösségeket alapítani,
de nem tudjuk pontosan azonosítani, hogy mely monostorok voltak akoiméta
alapítások.89 Az ikonrombolás korában több studita szerzetes nyerte el a vértanúság
pálmáját. Ebben az időszakban a monostor szinte teljesen lakatlanná vált.90 Mégis a
már-már elnéptelenedett Studion monostor volt a melegágya Studita Teodor (759-826)
szerzetesi reformjának, amelyben a gondosan ünnepelt liturgia, a szerzetesek
szeretetteljes együttélése és a testvéri szolgálat játszotta a központi szerepet. Jelentősége
a nyugati Aniane-i Benedek féle reformhoz hasonlítható.91
Részben az akoiméta szerzetesek hatására, részben a saját hagyományokból
kibontakozva a szüntelen istendicséret a nyugati kereszténységben is gyökeret vert, nem
egy egész évszázaddal az akoiméta monostor alapítása után. Az első ilyen monostor a
mai Svájc területén levő Aganaumi Szent Móric Monostor volt.
3.1.5 Szüntelen ima az Aganaumi Szent Móric Monostorban
A laus perennis (lat. szüntelen dicséret) 400 és 816 között a monasztikus élet egyik
formáját képezte. A nyugati kereszténységben az Aganaumi Szent Móric Monostor
nevéhez fűződik.92 A monostort 515-ben alapította Zsigmond burgund király, röviddel
azután, hogy apja ariánus hitéről a katolikus hitre tért át.93 Aganaumban már 515 előtt
tisztelték Szent Móricot, aki a thébai légióból való társaival együtt 293 előtt itt
88
vö. CALIO, G., „Marcello l’acemeta, santo”, BSS VIII. 661-663.
89
vö. COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini. Uomo, fatii, usi e istituzioni I.
90
vö. PUSKELY, M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, 625.
91
vö. BIELAWSKI, M., A bizánci szerzetesség, 78-89.
92
vö. BENEDETTO, R., The Westminster Dictionary of Church History I, Westminster John Knox Press,
London 2008.
93
vö. ROSENWIEN, B. H., Perenial Prayer at Agaune. in FARMER, S., ROSENWIEN, B. H. (szerk.) Monks
and Nuns, Saints and Outcasts: Religion in Medieval Society, Cornell University Press, Ithaca 2000, 39.
24
szenvedett vértanúhalált. Maximianus császár megparancsolta a légiónak, hogy

keressék fel, és gyilkolják meg a keresztényeket Aganaum környékén. A keresztény
katonák a vértanúhalált vállalva megtagadták a parancsot.94
A monostor megalapításában Zsigmond király Vienne püspökére, Avitiusra
támaszkodott, aki élénk levelezést tartott fenn Konstantinápoly pátriárkájával, és
tudomást szerzett az akoiméta szerzetesek kitartó küzdelméről az ariánus és monofizita
eretnekségek ellen. Feltételezhető, hogy az akoiméta szerzetesek szüntelen dicsérete is
hatott Avitiusra, és példaként szolgált az aganaumi monostor liturgikus életének
kialakításában. Az akoiméták hatása azonban nem volt kizárólagos, a laus perennis-nek
meg voltak a gyökerei Rhône-völgyi hagyományokban is. Vienne környékén több
monostort szenteltek a thébai mártírok tiszteletére. Szent Clarus életrajzából kiderül,
hogy ezen monostorok szerzetesei apostoli életük fenntartására turmae-nak nevezett
csoportokba szerveződtek, és felváltva imádkoztak. Azt nem tudjuk, hogy Avitius
idejében még működött-e ez a rendszer, de a püspök a szerzetesekkel való kapcsolatai
révén bizonyára ismerte ezt a gyakorlatot. A római légiók hagyományát követve az
aganaumi szerzeteseket származási helyük alapján osztotta csoportokba, és az így
létrejött hét turmae-t ezekről a helyekről nevezte el.95 Az éjszakai imaórára és a nappali
hórákra összegyűlt az egész közösség, az imaórák között pedig minden csoport rendre
maradt, és a következő imaóráig imádkozott. Minden imaórában zsoltárokat
imádkoztak, amikor egy imaóra véget ért, a szolgálatos csoport ott folytatta a
zsoltárokat, ahol abbahagyták. A bencés regulával szemben, amely fontosnak tartja a
nyilvános és a csendes ima váltakozását, ez az imaforma teljesen háttérbe szorította a
csendes imát, a szüntelen imádkozást közösségi hangos imával valósította meg.96
A laus perennis kolostorok tehát elsősorban az egyéni hősies szerzetesi aszketizmust
akarták intézményesíteni: ha egy szerzetes egyedül nem hordozhatja a szó szoros
értelmében mindig a szívében az imádságot és a zsoltárokat, a közösség egésze meg
tudja ezt valósítani.97 De ezek a spirituális okok csak később, főleg az aganaumi mintára
létesült monostorokban váltak jelentőssé. Az aganaumi monostor létrejöttének
elsősorban politikai és társadalmi okai voltak. A VI. század elején a frank királyok és
nemesek a vértanúk és szentek sírjai mellé kezdtek el temetkezni, és nagy templomokat
94
vö. DIÓS, I., Szentek élete II, SZIT, Budapest 2002, 433-435.
95
vö. ROSENWIEN, B. H., Perenial Prayer at Agaune, 53-54.
96
vö. LECLERQ, J., Une parenthèse dans l'histoire de la prière continuelle: la «laus perennis» du Haut
Moyen Age, in La Maison-Dieu: cahiers de pastorale liturgique, Editions du Cerf, Párizs 1964, 90-103.
97
vö. DYER, J., The Psalms in Monastic Prayer, in DEUSEN, N. van, (szerk.) The Place of the Psalms in
the Intellectual Culture of the Middle Ages, State University of New York Press, New York 1999, 60.
25
építettek e sírok felé. A királyok a templomok mellett monostorokat létesítettek, ahol a

laus perennis-t azzal a szándékkal vezették be, hogy a szerzetesek imádkozzanak a
szentek tiszteletére és az alapító király emlékére.98 A Meroving uralkodók kereszténnyé
válásának egyik következménye az volt, hogy a liturgiát is a befolyásuk alá akarták
vonni. A VI. századi Franciaországban az énekek és imák olyan eszközökké váltak,
amely által a szerzetesek mennyei védelmet kértek a királyság és a király számára. A
laus perennis ezen uralkodók felfogásában tökéletes eszköz volt Isten védelmének
kiesdéséhez, ezért igyekeztek a monostorokban meghonosítani ezt az imarendet.99 A VI.
századra a püspököket túlságosan elfoglalták a világi teendők, ahhoz hogy
imádkozzanak, és túlságosan belemerültek a világi hatalom gyakorlásába ahhoz, hogy
tiszta lelkiismerettel állhassanak meg Isten színe előtt. Ezért a szüntelenül imádkozó
szerzetesekre úgy tekintettek, mint akik őket helyettesítik az imádságban, és
megvalósítják azt az erkölcsi eszményt, amelytől ők eltávolodtak.100
Ebben az időben Galliában több laus perennis monostor működött. Notre-Dame de
Soissons kolostorát 658 és 666 között alapította Ebroin major domus. 660-ban
bevezették a laus perennis-t, éjjel nappal folyamatosan zsoltárokat énekeltek váltakozó
csoportokban az aganaumi minta alapján.101 II. Klodvig (+657) 654-ben beindította a
Saint-Denis-i monostorban a szüntelen dicséretet, nagy vagyont adott a közösségnek,
cserébe pedig azt kérte, hogy oldják meg turmae-ba rendeződve a folyamatos
imádságot. Az ilyen kolostorokban ugyanis a szerzetesek nem dolgoztak, hanem az
uralkodók vagy püspökök tartották el őket.102 Laus perennis monostor volt a Saint-
Germain-des-Prés és a Touli Saint-Epévre,103 és a Celi De regula 30. pontja alapján
feltételezhető, hogy folyamatos imádságot gyakoroltak a Tallaght-i monostorban is.104
Körülbelül 8 neusztriai monostorba sikerült bevezetni a laus perennis-t. Az utolsó
monostorban 816-ban I. Lajos frank császár törölte el a laus perennis rendjét, és a
bencés regulával helyettesítette azt.105 A galliai minta alapján a laus perennis-t
98
vö. MCLAUGHLIN, M., Consorting With Saints. Prayer for the Dead in Early Medieval France, Cornell
University Press, London 1994, 112.
99
vö. HEN, Y., Roman Barbarians: The Royal Court and Culture in the Early Medieval West, Palgrave
Macmillan, New York 2007, 118.
100
vö. ROSENWIEN, B. H., Perenial Prayer at Agaune, 54-56.
101
vö. ZOLA, A. G., Radbertus’s Monastic Voice: Ideas about Monasticism at Ninth-Century Corbie,
Loyola University, Chicago 2008.
102
vö. HEN, Y., Roman Barbarians: The Royal Court and Culture in the Early Medieval West, 119.
103
vö. DYER, J., The Psalms in Monastic Prayer, 60.
104
vö. KOUTLOUMOUSIANOS, C., The One and the Three. Natura, Person and Triadic Monarchy in the
Greek and Irish Patristic Tradition, James Clarke&Co, Cambrige 2015.
105
vö. BENEDETTO, R., The Westminster Dictionary of Church History I.
26
bevezették Luxeuil-ben, és más Szent Kolumbán által alapított közösségekben is, ahol
az úgynevezett kettős monostorokban a férfiakra hárult a munka nagy része, a női
közösségben pedig hamar meghonosodhatott ez az imamód.106
3.2 Imádság a középkorban és az újkorban
3.2.1 Az imádság helyszínei és résztvevői
A középkor folyamán az oltáriszentség ünneplésében a hangsúly erőteljesen

eltolódott Krisztus szentségi jelenlétének imádása irányába. Ez nemcsak a szentmise
áldozati és lakoma jellege háttérbe szorulását vonta maga után, hanem a szent színek
alatti isteni jelenlét túlhangsúlyozását is. Ebből keletkezett a keresztény templom „Isten-
háza” fogalma, az oltár pedig áldozati asztalból szentségi trónussá és tabernákulummá
vált. A folyamat az ellenreformácó korára érte el csúcspontját. A templom belső terének
kialakítása híven tükrözi ezt a változást: a templom középpontjába az oltárral
egybeépített tabernákulum került, így a hívek gyülekezési helye fokozatosan az Isten
házává és a mennyország kapujává vált (vö. Ter 28,17).107
A VII. és a XV. századok között egyre élesebben elkülönül az istentisztelet két
módja: a latin nyelven bemutatott, letisztult, de merev formákat magára öltő liturgia és
az önmagát népnyelven kifejező közösségi jellegű népi ájtatosság. E kettősséghez
hozzájárult a társadalom rétegződése klerikusokra és laikusokra, és az a felfogás, hogy a
liturgiát elsősorban az előbbiek hatáskörébe tartozónak tekintették. A liturgikus
ünnepléseken a hívek nem tudtak tevékenyen részt venni, ennek következtében
alternatív kultikus megnyilvánulásokat kerestek. Ezt az igényt elégítették ki a vallásos
és/vagy karitatív céllal létrejövő konfraternitások, újabb keletű evangélizáló-
apostolkodó életű szerzetesrendek, valamint a népi ájtatosságok: misztériumjátékok,
adorációk, rózsafűzér, litániák, ereklyetisztelet, amelyeket a laikusok gyakran önállóan
vezettek. A XV. századtól megjelenő devotio moderna, mely elősegítette a meditáción
és az érzelmeken alapuló jámborsági gyakorlatok kialakulását, kevesebb teret hagyott az
imádság közösségi és egyházias formáinak, illetve a liturgikus lelkiség szempontjainak.
A Trentói Zsinat után a liturgia egységessé és statikussá vált, a hívek jámborsági
gyakorlatai pedig rendkívüli fejlődésnek indultak.108
106
vö. LECLERQ, J., Une parenthèse dans l'histoire de la prière continuelle: la «laus perennis» du Haut
Moyen Age.
107
108
vö. NJD 29, 30, 32, 34, 41.
27
3.2.2 A zene szerepe a középkori és újkori imaéletben
A templomi istentiszteleti zenében a hagyományos zsoltározás a gregorián korálban

maradandó értékké vált. A késő középkorra fejlődött ki a polifónia. Ekkor kaptak a
hangszerek ismét helyet az istentiszteletben. Ezen változások létjogosultsága egyrészt
abban rejlik, hogy a keresztény templom nemcsak a zsinagóga folytatása, ezért nem
köteles zeneiségében kizárólagosan annak szabályait követni; másrészt figyelembe kell
vennie azt a tényt is, hogy az ószövetségi templom húsvétot ünneplő liturgiája Krisztus
Pászkája ünneplése előképének tekinthető, ezért annak zenei formái nem lehetnek
idegenek a keresztény liturgiától. Ebben az időszakban az egyházi és világi zene között
erős kölcsönhatás volt megfigyelhető, valamint a művészi szabadság egyre több jogot
igényelve magának veszélyeztetni kezdte a zenének az imádságból való kibontakozását.
A Trentói Zsinat lényegesen korlátozta a hangszerek használatát, és tisztázta a szakrális
és a világi zene közötti különbséget. Hasonló helyzet alakult ki a XX. század elejére,
amikor X. Piusz eltávolította az operaszerűséget a liturgiából a gregorián korálist és a
katolikus megújulás idejének polifóniáját tette a liturgikus zenének a mértékévé, de nem
vitatta el a más zenei műfajok létjogosultságát az általános vallásos zenében.109
3.2.3 Szüntelen ima a középkorban és az újkorban
Cassianus hatására, aki az egyiptomi szerzetesek gyakorlatára hivatkozva irányt

mutatott a nyugati szerzetesség alakulásának, megfigyelhető az imaórák hosszúságának
csökkenése.110 E folyamattal összefüggésben a laus perennis rendjét felváltotta a bencés
regula, amely a közös imádságot hét imaóra elvégzésére korlátozta, és a munkát mint az
imádságban való összeszedettség segítségét előírta minden szerzetes számára.
A liturgia hosszúságának jelentős növekedése néhány évszázaddal később a Cluny
reformban jelent meg újra, olyannyira, hogy az étkezések idejét leszámítva a
szerzetesek reggeltől estig imádkoztak, csupán napi fél órát engedélyeztek maguknak az
egymással való beszélgetésre. Bár kolostorukban feltételezhetően nem volt állandó
imádság, liturgiájukkal mégis hősi fokon gyakorolták a szüntelen ima evangéliumi
felszólítását.
A Cluny-i liturgia pszichológiai motivációit kutatva egy olyan korra találunk, amikor
a keresztény értékek és a lovagi eszmény értékei egymással ütközve lelkiismereti
konfliktust okoztak a nemesség életében. Ebben a korban a Cluny-i liturgia az agresszió
109
110
vö. DYER, J., The Psalms in Monastic Prayer, 60-61.
28
szublimálása lehetőségének bizonyult. A liturgia nagy része közbenjáró imádság volt az

elhunytak lelki üdvéért, akiket az ördög kínzásaitól akartak kiszabadítani. Így a
szerzetesi életformát választó nemesi ifjak Krisztus katonáivá váltak, agressziójukat
nem a másik ember, hanem a sátáni erők ellen irányítva a keresztény társadalom
számára elfogadható módon fejezték ki. E feltételezéssel összefüggésben lehet az a
történelmi tény is, hogy a mozgalom virágkorát a keresztes hadjáratok előtt élte. A
keresztes hadjáratok a keresztény és lovagi eszmény összekapcsolásával új lehetőséget
adtak az agresszió, a hősies küzdelem, a harciasság keresztény módon való
megélésére.111
A Cluny reform után évszázadokig háttérbe került a szüntelenül imádkozzatok
parancsnak a közösség által megvalósítható formája. Újabb változata, az örökimádás, a
XVI. században jelent meg és terjedt el az egyházban. Az örökimádás „a monstranciába
kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása a Jézus iránti
hódolat kifejezésére és engesztelésül az Eucharisztiát ért bántásokért,
közömbösségért”.112 Nemcsak az Isten iránti szeretet kifejezése, hanem eszkatológikus
dimenziója is van: a Jézus visszajövetelét váró hívő alapmagatartását is jelenti.
Az oltáriszentség szentmisén kívüli őrzésének célja kezdetben csak a betegek
áldoztatása volt, csak a XIV. századtól kezdték el imádni. A XVI. század elején
szerzetesi közösségek alakultak az Oltáriszentség éjjel-nappali imádására, amelyeket a
francia forradalom betiltott, de a XIX. század közepétől több közülük újjá éledt, és
napjainkban is működik.113 Ilyen szerzetesrendek többek között: a 1634-ben Antoine Le
Quieu OP által alapított Oltáriszentségről és a Szűzanyáról nevezett Örökimádó
Apácák, a Bar Cathérine által 1653-ban alapított Örökimádó Bencés Apácák, az Emilia
d’Qultremont által 1854-ben alapított Mária Reparatrix Nővérek közössége, a P.J.
Eymard által 1856-ban alapított Örökimádó férfiak közössége, az 1800-ban Courdin M.
J. és Aymer de la Chevalerie által alapított Picpus Társaság. Nemcsak a szerzetesek és
papok, hanem a több világi hívő is szívügyének tekintette az örökimádást, ezért
Oltáregyesületek alakultak laikusok részvételével, amelyeknek 1878-ban XIII. Leó pápa
adott alkotmányt.114
111
vö. ROSENWIEN, B. H., Feudal war and monastic peace: Cluniac liturgy as ritual aggression, in
WHITE, L., (szerk.) Viator II, University of California Press, Los Angeles 1971, 129-157.
112
Magyar Katolikus Lexikon X, DIÓSI, I., VICZIÁN, J. (szerk.), SZIT, Budapest 2005, 361.
113
114
vö. Magyar Katolikus Lexikon X, 364.
29
4. Imádság az Egyház Tanítóhivatali megnyilatkozásaiban
4.1 Imádság a jelenkorban
Korunk szekularizált, profitorientált világában, a fogyasztói szemlélet és a gyakorlati

materializmus térhódításában, amikor az ideológiák összeomlottak, az emberek pedig
tanácstalanok és szoronganak, mert az önmaguk identitásáról alkotott egymásnak
ellentmondó nézetek közt nem találnak megnyugtató magyarázatot önazonosságuk
alapjaira, életük céljára és értelmére vonatkozóan, sokakban felmerül a lelki elmélyülés
és az imádság különböző formái iránti igény, és a kinyilatkoztatás Istenénél keresnek
választ létük súlyos kérdéseire.115
Ebben a korban II. János Pál pápa bátor és alázatos imádságra és böjtre szólítja fel a
keresztényeket, hogy szívüket betölthesse és átalakíthassa Isten ereje kialakítva benne
az élet kultúráját.116 Felhívja a figyelmet, hogy a mai társadalomnak olyan
keresztényekre van szüksége, akik az imádkozás művészetét gyakorolják, és ezáltal
válnak felismerhetővé. Az igényes imaélet nemcsak a tanúságtételük eredményessége
miatt, hanem azért is fontos, mert a vallásos hitet módszeresen támadó posztmodern
korban mély imaélet nélkül a keresztények hitükben és értékrendjükben válnak
veszélyeztetetté. 117
Az Egyházban az imádság elsődlegességét a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak
sorrendje is tükrözi: a Liturgikus Konstitúció lett az első a zsinati dokumentumok között
mind a tárgyalás, mind az elkészítés sorrendjében, az Egyházról szóló Konstitúció,
pedig szorosan az előbbihez kapcsolódva a Zsinat második dokumentuma,
hangsúlyozva, hogy az Egyházban a vezető szerepet az Isten és az imádság foglalja
el.118 Az imádságnak nemcsak a hívek életében kell első helyre kerülnie, hanem a
hivatásgondozásban és a papképzésben, a lelkipásztorkodásban és a missziós
munkában, a nevelésben és a keresztény közösségek életében is.119 Olyan „intenzív
imára van szükség, amely azonban nem térít el a történelem elkötelezett alakításától”.120
A keresztényeknek szavaikkal és példájukkal hirdetniük, illetve hozzá kell segíteniük
kortársaikat annak megtapasztalásához, hogy az imádságban tárul fel legmélyebben az
115
vö. RMi 38, DeV 65, DD 52, GS 12.
116
vö. EV 100.
117
vö. NMI 32, RVM 5, NMI 34.
118
vö. RATZINGER, J., L’ecclesologia della Constituzione ’Lumen Gentium’, in Nuova Umanitá, Róma IV
(2000/3-4), 383-407.
119
vö. PD 47, RMi 78, NMI 34, RMi 51.
120
NMI 33.
30
ember önazonossága, itt fedezi fel legkönnyebben személyes voltát és a teremtésben

neki szánt helyet.121 E felismeréshez járul hozzá annak tapasztalata, hogy az imádság
ingyenes ajándék a Szentlélekben, mindig Isten a kezdeményező. Az ember beismerve
saját tehetetlenségét és törékenységét, abból alázatot tanulva válaszol az Isten
szólítására.122 Ugyanakkor az embertől „maga az emberi méltóság követeli, hogy
testében Istent dicsőítse.”123 XVI. Benedek pápa a Kölni Ifjúsági Világtalálkozón a
fiataloknak mondott beszédében rámutatott arra, hogy az imádság latin kifejezése, az
adoratio szó szerinti értelme magában hordozza az alávetettség egyesüléssé alakulását a
szeretetben. Az imádás értelmében használt latin szó a száj szájhoz érintését, csókot
jelent, „átölelést a legmélyebb szeretetben”.124 Az Isten az embert arra teremtette, hogy
ily módon egyesüljön vele. Ez az imádságban feltáruló válasz a posztmodern ember
identitáskrízisére.
A Katekizmus tanítása szerint jelen korunk keresztény imádsága számára is
meghatározók azok az imaformák, amelyeket a kánoni apostoli iratok megjelölnek: az
áldás és imádás, a kérő és közbenjáró imádság, a hálaadó és dicsőítő imádság. Az ember
Isten ajándékaira és áldására áldással válaszol. Az imádásban fejeződik ki lényege
szerint az ember teremtményi mivolta, ugyanis ez az a gesztus, amelyben
teremtménynek ismeri el magát. A kérő imádságban az ember beismeri Istentől való
függését, és kéri tőle elsősorban az ő Országának eljövetelét. A közbenjáró imádságban
Jézus közbenjárásában részesül a keresztény ember. A hálaadó imádságban minden
történés, minden szükséglet imádságként felajánlható az Istennek. Végül pedig az
ember a dicsőítésben ismeri el legközvetlenebbül Istennek az Istent, akit önmagáért és
nem ajándékaiért dicsőít.125
Bármely imaformával imádkozzon is az ember, „a keresztény imádság szövetségi
kapcsolat Isten és az ember között Krisztusban. Isten és az ember cselekedete. A
Szentlélekből és belőlünk fakad. Isten emberré lett Fiának emberi akaratával egyesülve
teljesen az Atyára irányul.”126
121
vö. LS 75, LCs 4.
122
vö. KEK 2559.
123
GS 14.
124
vö. XVI. BENEDEK PÁPA, Szentmise Máriamezőn a 2005. Kölni Ifjúsági Világtalálkozón, in XVI.
BENEDEK PÁPA, A kölni Ifjúsági Világtalálkozó, SZIT, Budapest 2005.
125
az imaformákról bővebben ld. KEK 2625-2643.
126
KEK 2564.
31
4.2 Az imádság helye
Az Egyház tagjait a liturgia szent templommá, Isten hajlékává építi a Szentlélekben,

a kívülállók felé pedig az Egyház általa válik a népek között felállított jellé, amely alatt
összegyűlhetnek „Isten szétszóródott gyermekei.”127 Maga az Egyház is a Szentlélek
temploma, a Szentlélek pedig a misztikus test lelke. A II. Vatikáni Zsinat Jézus szavára
alapozva, aki magát szegletkőnek tekintette, az Egyházat Isten épületének nevezi,
amelyet az apostolok Krisztusra, mint erős és szilárd alapra építettek. Az Egyház Isten
háza, egyrészt azért, mert az ő családjának lakóhelye, másrészt Isten hajléka az
emberekkel. Az egyházatyák szerint a kőből épült templomok az Egyháznak mint
templomnak megjelenítőjévé válnak. A liturgia kiemeli a templom hasonlóságát az Új
Jeruzsálemmel, amely szép, mint a vőlegényének felékesített menyasszony (vö. Jel
21,1-2).128
Bár az Újszövetség kultusza nincs helyhez kötve, hiszen egyrészt Jézus lélekben és
igazságban való imádásra szólít fel, másrészt az egész föld szent és az emberekre lett
bízva, a keresztények istentiszteleti célra épületeket emelnek. Ezek a helyek nem csupán
gyülekezési helyül szolgálnak, hanem „jelzik és kifejezik az adott helyen élő Egyházat,
Isten hajlékát a Krisztusban kiengesztelődött és egyesült emberekkel.”129 A templomnak
mint az imádság házának, amelyben az Eucharisztiát ünneplik és őrzik, ahol a hívek
összegyűlnek, és hittel imádják az Istent, szépnek, áhítatra hangolónak kell lennie.130 A
vallásos és a szakrális művészet Isten végtelen szépségét akarja az emberi alkotásban
kifejezni, azáltal szolgálva Isten dicsőségét, hogy az alkotás szépségén át Isten szépsége
felé vezeti az emberek lelkét. Az Egyház nem zár ki egyetlen művészeti stílust sem a
szakrális térből, amely illő az Isten szépségének kifejezéséhez. 131
A keresztény liturgia és egyéb közös imádság tehát a földön bármely helyen
történhet, de egy szakrális tér kialakítása mégis segíteni és gazdagítani tudja az
ünneplést. A templom a plébániai közösség számára a liturgikus imádság sajátos helye.
A személyes imádság és a család közös imádsága számára célszerű kialakítani egy
„imasarkot”. A kolostorok is az imádság helyeivé válnak, megnyitva kapuikat a
127
SC 2.
128
vö. LG 6.
129
KEK 1180.
130
vö. PO 5.
131
vö. SC 122, 123.
32
zsolozsmában részt venni vagy elcsendesedni vágyó világiak számára. A zarándoklatok

sajátos módon emlékeztetnek arra, hogy életünk az égi felé vezető vándorút.132
4.3 A közösségben végzett imádság
Miként az Egyház teljes életének, úgy a közösségben végzett imádságnak is a szent

liturgia a csúcsa és forrása, „amelynek hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete
nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.”133 Ezért szükséges tudatosítani a
hívekben a liturgia elsőbbségét a keresztény imádság más formáival szemben, ugyanis
míg a szentségi cselekmények nélkülözhetetlenek a krisztusi életben, a keresztény nép
jámborsági gyakorlatai szabadon választhatóak.134 Ezen áhítat gyakorlatok fakultatív
voltuk miatt nem tarthatók sem megvetendőnek, sem alacsonyabb értékűnek, hanem az
egyházban törekedni kell a szentmise mellett a többi közösségi imádság előmozdítására
is.135 A közösségi imádság ezen kifejezési módjai egyszerűséggel és lelkesen
nyilvánítják ki az Istenbe vetett hitet, a Megváltó Krisztus iránti szeretetet, a Szentlélek
segítségül hívását; táplálják a lelki életet, az életszentség gyümölcseit termik,
hozzájárulnak a hit megtartásához és a keresztény üzenet terjedéséhez; miközben
megőrzik a hívők saját kulturális környezetének jellegzetes jegyeit, kifejezésre juttatják
az egyháziasság értékeit; és alkalmasak a Krisztus misztériumának mélyebb
megértésére.136
Mindezen értékek fényében nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyházban mindent meg
kell tenni, hogy elkerülhetővé váljon a liturgia és a jámborsági gyakorlatok
szembeállítása.137 Ahhoz hogy a közösségi imádság e két formája közötti kapcsolat
harmonikus és kölcsönösen megtermékenyítő legyen, a jámborsági gyakorlatoknak
rendelkezniük kell néhány lényeges tulajdonsággal: biblikus-, liturgikus-, ökumenikus-,
antropológiai ihletettségűeknek kell lenniük, azaz a Szentírásból forrásozva, a
különböző keresztény hagyományok figyelembevételével, korunk embere számára
érthető és befogadható módon kell előkészítenie a híveket a liturgiában való tevékeny
részvételre.138
132
vö. KEK 2691.
133
SC 7, vö. SC 13.
134
vö. NJD 11.
135
vö. NJD 12, EEu 78, SC 13.
136
vö. NJD 6, 46, 86, CT 54.
137
vö. NJD 50.
138
vö. uo. 12.
33
Az Isten tökéletes megdicsőítése ugyanis elsősorban a liturgikus cselekményben

megy végbe, – amely Krisztus főpapi áldozatában való részesedés – de az Egyház
elismeri, hogy a jámborsági gyakorlatok a keresztény istentisztelet részét képezik, és
alkalmasak az ő megdicsőítésére.139 Megtestesülésével Jézus a mennyei haza dicsőítő
himnuszát lehozta a földre, és megtanította az embereknek, hogy az idők teljességében
az Egyház Krisztussal mint fővel egyesülve, már itt a földön a teljes Mennyországgal
együtt zengje a dicséret énekét. Bár ez az ének elsősorban a liturgiában hangzik fel,
magába öleli a keresztény nép minden Istent dicsőítő imádságát, és megvalósítja a földi
Egyház legnemesebb egyesülési módját a mennyei egyházzal.140
II. János Pál pápa felszólít arra, hogy a keresztény közösségek elsődleges hivatása az
Isten dicsőítése, és Isten Európában élő Egyházának imádkozó, Istent dicsérő, az ő
elsőbbségét elismerő közösséggé kell válnia.141 Ezért szükséges, hogy „erős, imádságos
mozgalom hassa át az európai egyházi közösségeket”.142Amint az Egyház tevékenysége
nem merül ki csupán a liturgiában, hanem a megtérésre való felhívás fontos hangsúlyt
kap benne, valamint maga a liturgia is amellett, hogy a fölséges Isten imádása, szerepet
játszik a nép tanításában is,143 az imatársulatok mint az „Egyház jövőjének
reménységei” a hitoktatás fontos helyeit kell képezzék.144 Ez azt jelenti, hogy
keresztény közösségek az „imádság iskoláivá kell váljanak”. Az imádságnak ezen
iskoláiban a kérő ima mellett teret kell nyernie a hálaadó, dicsérő és szemlélődő imának,
és engedni kell feltörni bennük a „heves érzelmeket, egészen a szív szerelmessé
válásáig.”145 Ferenc pápa rámutat arra, hogy az újevangelizáció elképzelhetetlen a mai
ember számára is vonzó imádság és közösség tereinek kialakítása nélkül.146 Ezért nem
csak a liturgia szorul megújításra,147 hanem az egyéb közösségi imádságoknak is
vonzókká és a mai kor emberének evangelizálására alkalmasakká kell válniuk.
4.4 A közösségben végzett imádság résztvevői
A liturgia „az egész Krisztus cselekménye”. Az ünneplő közösség a Krisztussal mint

Fővel egyesült test, ezért a liturgikus cselekmény mindig a püspökök által vezetett nép
139
vö. NJD 55, 72.
140
vö. SC 83, LG 50.
141
vö. EEu 27, 69
142
uo. 40.
143
vö. SC 9, 33.
144
CT 47.
145
NMI 33.
146
vö. EG 73.
147
vö. SC 1, 34.
34
ünneplése és nem magáncselekmény. Ez a test különböző tagokból áll: az egyházi rend

szentségében részesült áldozati papságból, akik Krisztusnak, a Papnak képmásává
váltak, és a hívekből, akik keresztség által elnyerték az általános papságot.148 A
liturgiában a tagok különböző szerepet töltenek be (vö. Róm 12,4): az áldozópap
Krisztus személyében cselekszik,149 a hívek ministránsi, lektori, énekkari szolgálatáról a
II. Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy azok valóban liturgikus szolgálatok. A Zsinat
felszólítja az Egyház tagjait, hogy a liturgikus cselekményekben mindenki „csak azt, de
azt teljesen tegye, amit a dolog természetéből és a liturgikus szabályokból fakadónak rá
tartozik.”150
Jézus úgy tekint Egyházára, mint menyasszonyra, aki egy test vele, és betölti
Szentlelkével. Ezért az Egyházban mindenki meghívást kapott az életszentségre, a
laikusok sajátos feladata pedig az, hogy mint mindenütt cselekvő imádók, a világot
szenteljék Istennek, kiárasztva rá a Szentlelket. Általános papsága révén minden
megkeresztelt ember életcélja, hogy közösségben dicsőítve az Istent odaadja magát élő,
szent, Istennek tetsző áldozatul (vö. Róm 12,1). Ennek megvalósításához Jézus saját
papi hivatalából adott részt a világi hívőknek is az Isten megdicsőítését és az emberek
üdvösségét szolgáló lelki istentisztelet bemutatására.151
Az Egyháznak ebbe a közösségébe azok épülnek be teljesen, akik „a hitvallás, a
szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel kapcsolódnak
Krisztushoz.”152 A többi krisztushívő kereszténynek az Egyházhoz való kapcsolata
sokféle módon valósulhat meg.153 Akik „a keresztség révén beletestesültek Krisztusba”,
a keresztény élet sok elemét a katolikus hívőkkel közösen birtokolják, ezért minden
akadályozó tényező és különbség ellenére a keresztények között valós kommunió
létezik, amely kifejezésre juthat a közös imádságban.154 Ezen közös imádságok
szertartásának részét képezheti bármilyen olvasmány, imádság és ének, ami a
keresztények közös hitén alapszik, és tartalmazhat buzdító beszédet vagy bibliai
elmélkedést.155
A keresztények közti egység helyreállítását megcélzó II. Vatikáni Zsinat kijelenti,
hogy az egységért végzett ima az egész ökumenikus mozgalom lelke, és lelki
148
vö. KEK 1136, 1142-1143.
149
vö. PO 2,15.
150
SC 18, 28.
151
vö. LG 39, 10, 38, 34.
152
uo. 14.
153
vö. uo. 15.
154
vö. ÖD 104.
155
vö. uo. 111; a szentségekben való közös részvétel szabályait ld. ÖD 122-136.
35
ökumenizmusnak is nevezhető. A Zsinat ökumenizmussal foglalkozó dokumentuma

továbbá felhívja a figyelmet arra is, hogy a katolikusok ismerjék el, és értékeljék azokat
a közös örökségből fakadó igazán keresztény javakat, amelyek a különvált testvéreknél
megvannak, és ne tévesszék szem elől, hogy saját épülésükre is szolgálhat mindaz, amit
a Szentlélek kegyelme a különvált egyházak és egyházi közösségekben megvalósít.156
Ez a megbecsülés nem állhat meg elméleti síkon, hanem ki kell fejeződnie más lelkiségi
hagyományok gyakorlati megismerésében, és más keresztények nyilvános kultuszában,
illetve jámborsági formáiban való részvételben.157
II. János Pál pápa szorgalmazza, hogy szervezzenek közös imádságokat a
keresztények egységéért az éves ökumenikus héten kívül is, mert az imádságban való
közös részvétel megtanít új szemmel látni az egységet és a kereszténységet,
hozzászoktat az egymás melletti élethez, egymás elfogadásához, és lehetővé teszi, hogy
minden keresztény képzettségétől és az egyházban betöltött szerepétől függetlenül az
ökumenikus munka részesévé váljon.158
Minden keresztény ember részt vehet, és részt is kell vennie a közösségi imádságban,
ahol szerepe szorosan összefügg Krisztus egyetlen Egyházában betöltött helyével,
tartozzon bármely egyházhoz vagy egyházi közösséghez, illetve legyen a hierarchia
tagja vagy laikus keresztény.
4.5 A zene szerepe az imádságban
A szent éneknek és zenének az istentiszteletben betöltött szolgáló szerepét a

Szentírás (vö. Ef 5,19; Kol 3,16), a szentatyák és a római pápák nyomán a II. Vatikáni
Zsinat is hangsúlyozta, kiemelve, hogy a szent zene és ének célja az Isten megdicsőítése
és a hívők megszentelése. A Zsinat elismerte a nemzetek sajátos kultúráinak értékét,
ezért elrendelte, hogy a nemzetek sajátos zenei hagyományának adják meg a megfelelő
helyet a vallási érzület ápolásában. Arra buzdította a zene művelőit, hogy olyan
dallamokat szerezzenek, amelyek elősegítik az egész imádkozó közösség tevékeny
részvételét. Az énekek szövegének mércéjéül pedig a katolikus tanítással való egyezést,
159
a biblikus és liturgikus ihletettséget szabta. A liturgikus zene három kritériumát
156
vö. UR 8, 4.
157
vö. ÖD 63.
158
vö. US 23, 53, 70.
159
vö. SC 112, 119.
36
határozta meg: az imádság kifejező szépségét, a közösség egyöntetű részvételét a

megfelelő időben és az ünnepélyességet.160
II. János Pál pápa a missziók ügyét tárgyalva kijelentette, hogy az Egyház
ragaszkodva az apostoli zsinat (vö. ApCsel 15) döntéséhez nyitva tartja kapuit minden
nemzet számára, biztosítva kultúrájuk megtartását, amennyiben az nem ellenkezik az
evangéliummal.161 Az éneknek és zenének a szavakkal és cselekményekkel való
harmóniája ugyanis annál kifejezőbb és termékenyebb, minél inkább teret nyer benne a
hívők adott csoportjának kulturális gazdagsága.162
A II. Vatikáni Zsinat által elindított és a Zsinat utáni pápák által támogatott liturgikus
reform kihívás elé állította a jelenkor szakrális zenéjének művelőit. Ennek a kihívásnak
a mibenlétét tárgyalva Ratzinger bíboros megállapítja, hogy a szent zene területén
végbemenő inkulturációnak egyrészt meg kell őriznie a szent zene keresztény
identitását, másrészt érvényesítenie kell a Zsinat szellemében meghatározott
egyetemességet is. A megoldást a keresztény istentisztelet zenéjének a Logosszal való
kapcsolatához való visszatérésben látja. Ennek értelmében a liturgikus zenében a szónak
elsőbbsége van a dallammal szemben, az éneklésnek pedig a hangszeres zenével
szemben. A Lélek közbenjárása az imádkozni nem tudó emberért a szóban ki nem
fejezhető, Isten előtti éneklés adományában nyilvánul meg, amely növeli az emberben a
szeretetet. De ez a szavakat meghaladó adomány is a Szóra, Krisztusra vonatkozik, mert
a Szentlélek Krisztus Lelke. Így valósul meg a lélek józan részegsége, mértéktartás a
liturgikus éneklésben.163 „A Logosznak megfelelő zenének a mértéke az embernek
fölfelé történő integrációja és nem alaktalan mámorban és puszta érzékiségben való
feloldása. A Logosz-nak megfelelő zene módja a logiké latreia (az értelmes Logosz
szerinti imádás).”164
A jelen kor anarchista művészetértelmezése úgy tekint a zenére, mint ami csupán az
akarat kifejezése, és szélsőségesen túlhangsúlyozza benne a szubjektivitás szerepét.
Ezzel szemben a keresztény zene a Logoszból, az értelemből ered, és a liturgia nem a
szubjektum terméke, hanem a nagyobb egységbe ágyazódva bekapcsolódik a kozmikus
liturgiába, az angyalok szüntelen dicséretébe. Ratzinger bíboros figyelmeztet arra, hogy
a szubjektum valójában akkor teljesedik ki, amikor a Logosszal való kapcsolata válik
160
vö. KEK 1157.
161
vö. RMi 24.
162
vö. KEK 1157.
163
a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus és vallásos zenéről bővebben ld. RATZINGER, J., A liturgia
szelleme, 132-140.
164
uo. 136.
37
önértelmezésének alapjává, és nem önmagát állítja a középpontba. Ezeket a

szempontokat figyelembe véve a keresztény zene betöltheti rendeltetését, és az Isten
jelenlétéből fakadó öröm az őt dicsőítő énekek születésének inspiráló forrásává válik.165
4.6 Tanítás a szüntelen imáról
XII. Piusz pápa rámutatott arra, hogy gyönyörű látványt nyújt „az ég és a föld
számára” az éjjel és nappal megszakítás nélkül imádkozó, zsoltárok zengésével Istent
dicsőítő Egyház. Kifejtette, hogy a szüntelen imára Jézus tanította egyházát, nemcsak
szavával (vö. Lk 18,1), hanem példájával is, amikor a pusztában negyven napon át éjjel
és nappal böjtölt és imádkozott.166 Így a Mesterét követő Egyház életében a szüntelen és
buzgó imádság nemcsak szükséges, hanem parancsba adott kötelesség is; és a
Pünkösdöt váró apostolok példájára – akik kitartottak az állhatatos imádságban
Máriával együtt (vö. ApCsel 1,14) – minden keresztény életprogramja az imádságban
való megmaradás.167
II. János Pál Pápa, a Családok Évében arra kérte Isten egész népét, és „minden
családi egyházat”, hogy váljon „egy szüntelenül imádkozó kórussá”,168 a szerzetesekre
úgy tekintett, mint akik az Isten Országát, az egy szükségeset keresve szüntelenül
imádkoznak az Úr eljöveteléért,169 a püspököket pedig emlékeztette arra, hogy a
szentelés szertartásában vállalták a szüntelen ima kötelezettségét.170
A szüntelen imára való felszólításra háromféle választ találhatunk a tanítóhivatali
megnyilatkozásokban: az egész életnek imádságként való megélése, a napot átszövő
konkrét imaidők megtartása és a szó szoros értelmében vett imádság megszakítás
nélküli megvalósítása.
A Katekizmus úgy határozza meg a keresztény imaéletet, mint „állapotszerű létet, a
háromszor szent Isten jelenlétében és a vele való közösségben”.171 Isten Országának
egyik titkaként jelöli meg a keresztény ember azon képességét, hogy a mindennapi
eseményekben és minden pillanatban tud imádkozni, megvalósítva ezáltal, hogy
imádság hassa át mindennapi élethelyzeteit. A keresztény imádság és a keresztény élet
ugyanis elválaszthatatlan egymástól, mert mindkettő ugyanabból a szeretetből fakad, és
165
a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus és vallásos zenéről bővebben ld. RATZINGER, J., A liturgia
szelleme, 132-140.
166
vö. MDe 3, 18.
167
vö. RH 22.
168
LCs 5.
169
vö. VC 26.
170
vö. PG 17.
171
KEK 2565.
38
ugyanannak az Atyának a szerető tervéhez igazodik. Origenész nyomán vallja, hogy az

imádkozik szüntelen, aki a kötelező teendőivel összeköti az imádságot. Az ima a
lélegzethez hasonlóan életszükséglet is, mert egyedül a Szentlélek általi vezetettség
tudja az embert megmenteni a bűn szolgaságába való visszaeséstől.
Az ember nem élheti egész életét a Teremtőnek szóló dicséretként, ha nincsenek az
Istennel való kapcsolatának kifejezett imádságos időszakai, melyekben személyének
egésze lép párbeszédbe az Istennel.172 Az Egyház mindig is úgy tekintett az Imaórák
Liturgiáját végző szerzetesekre, mint akik megvalósítják Pál apostol szüntelen imára
felszólító intelmét (vö. 1Tesz 5,17). Isten dicséretével megszentelve a nappalt és az
éjszakát az zsolozsmázó Egyházban megszólal a „vőlegényéhez beszélő menyasszony
hangja”.173 A rózsafüzér imádkozása is tekinthető a szüntelen imádság részének.174
II. János Pál pápa szorgalmazta a nép részvételével tartott örökimádást, ajánlva a
megyéspüspököknek, hogy legalább a nagyobb községekben létesítsenek örökimádó
templomokat.175 XVI. Benedek pápa is megismételte elődje kérését, és elismeréssel
nyilatkozott azokról az Istennek szentelt intézményekről, amelyeknek tagjai idejük
jelentős részét szentségimádással töltik. Bátorította a szentségimádást sajátos
feladatuknak tekintő hívők társulatait és egyesületeit, és az „Egyház számára a
szemlélődés kovászának” tekintette őket.176 Ferenc pápa az Egyház tüdejének nevezte
az imádságot, és mérhetetlen örömét fejezte ki az egyházi intézményekben sokasodó
örökimádó csoportokkal kapcsolatban.177 Az elmélyült imádság megtapasztalását és az
élet értelmének felfedezését megcélozva nagyböjt negyedik vasárnapja előtti pénteken
és szombaton bevezette a „24 óra az Úrért!” ájtatosságot, és terjesztését kérte az
egyházmegyékben.178
E fenti példák igazolják, hogy az Egyház nem mondott le a szüntelen imádság
parancsának teljesítéséről, hiszen lényegéhez tartozónak tekinti az Istennel való
egyesülést, az ő jelenlétében való szüntelen létet. Bár a történelem folyamán különböző
formákat öltött, a szüntelen imára való felszólításra adott válasz lényegét tekintve
mindig ugyanaz maradt.
172
vö. DD 15.
173
SC 84, 85.
174
vö. RVM 13.
175
vö. RS 136,140.
176
SaC 67.
177
vö. EG 262.
178
vö. MV 17.
39
5. Az Imádság Háza Mozgalom
5.1 Az Imádság Háza Mozgalom története
A pünkösdi-karizmatikus mozgalmakhoz hasonlóan az Imádság Háza Mozgalomnak

nincs alapítója. Emberek a világ különböző pontján közel egy időben éreztek elhívást
arra, hogy a szüntelen imádság tereit kialakítva életüket Isten a szó szoros értelmében
vett dicsőítésének szenteljék. Az így létrejött Imádság Házak nincsenek egymással jogi
kapcsolatban, de a tagjaik közti személyes kapcsolatok, barátságok, a mozgalomról való
kiadványok és különböző rendezvények által támogatják, és segítik egymást.
A mozgalom a pünkösdi egyházi közösségekben jelent meg. 1999-ben Angliában
Pete Greig köré összegyűlt kis csoport berendezett egy imatermet, ahol elkezdték éjjel-
nappal dicsőíteni Istent. A mozgalom gyors terjedésnek indult a szigetországban, és
átterjedt az amerikai kontinensre. Ugyanezen év szeptember 19-én Mike Bickle Kansas
City-ben megalapította a Nemzetközi Imádság Házát (International House of Payer).179
A katolikus hívek részéről az érdeklődés csak néhány évvel később indult el.
Johannes Hartl, katolikus dogmatikus teológus, négygyerekes családapa, kamaszkori
megtérése óta többször szervezett állandó dicsőítést és böjtöt a fiatalok számára
rendezett lelki hétvégéken, ahol mindannyian megtapasztalták Isten dicsőségét és
gyógyító erejét, és egyre erősebbé vált bennük a vágy arra, hogy életük nagy részét
imádságban töltsék. 2005-ben feleségével, Juttával ellátogatott a Kansas City-i Imádság
Házába, ahol arra éreztek indíttatást, hogy létrehozzanak egy Imádság Házát
Németországban. Hazatérve Münchenbe Johannes elhatározta, hogy szakít teológusi
karrierjével, és életét az Imádság Háza beindításának szenteli. Első munkatársai az
általa korábban szervezett ifjúsági találkozók résztvevői közül kerültek ki. 2007-ben
Augsburgba költözött, ahol 2008 januárjában megszervezte az első Imádság Háza
Konferenciát, és ugyanebben az évben bérelték az első imatermüket.180 2011.
szeptember 19. fordulópontot jelentett az Augsburgi Imádság Háza életében, ugyanis
ekkor indult be a huszonnégy órás imádság, amely azóta is megszakítás nélkül folyik.181
2011 és 2014 között az augsburgi püspök vizsgálatot folytatott az Augsburgi Imádság
179
vö. MÖLLE, E., Tanúságtétel az I. Magyarországi Imádságháza Konferencián, Máriabesnyő 2014.
180
vö. HARTL, J., Testimony and History of House of Prayer, English Packet Ten Hours of Teaching CD-
hanganyag.
181
vö. HARTL, J., II. Magyarországi Imádság Háza Konferencián elhangzott tanítás, 2005. előadás
hanganyag.
40
Házával kapcsolatban. 2014 őszén kifejezte együttműködési szándékát, és a 2015

januárjában megrendezett Konferencián szentmisét mutatott be.182
Az Augsburgi Imádság Háza hatására imaházakat alapítottak: Horvátországban,
Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Hollandiában, Olaszországban,
Ausztriában, Svájcban és Csehországban.
A mozgalom, főként augsburgi hatásra, néhány éve jelent meg a Kárpát-medencében.
Bartha Angéla SSS, a Karizmatikus Megújulás magyarországi Nemzeti Szolgáló
Bizottságának akkori elnöke, 2011. október 15-én megszervezett XX. Országos
Karizmatikus Találkozó fő előadójának Johannes Hartlt kérte fel, aki beszélt az
Augsburgi Imádság Házáról, és meghívta a jelenlevőket a 2012 januárjában tartandó
Imádság Háza Konferenciára, felajánlva, hogy a magyarországi résztvevőknek elengedi
a részvételi díjat. 2012-ben Magyarországról negyvenen utaztak ki a Konferenciára,
amelynek egyik gyümölcseként 2012. január 26-án Kovács Frigyes vezetésével beindult
a Kecskeméti Imádság Háza.183 Kecskeméten kívül Budapesten a szociális testvérek
szervezésében, Pécsen Flach Ferenc vezetésével, és Sülysápon alakultak Imádság
Házák. 2014 októberében rendezték meg először Magyarországon az Imádság Háza
Konferenciát.
A mozgalom erdélyi terjedésében fontos szerepet játszott Mărgulescu Cotiso, aki
2014 novemberében átvette az amerikai származású – Youth with a Mission
szervezetnél önkénteskedő – Twilla Crawford által 2011-ben Kolozsváron alapított
imaházat. Ez az imaház 2016-tól Marosvásárhelyen működik. Erdélyben imaházak
működnek Segesváron, Temesváron és Nagyváradon. A 2016 decemberében először
megszervezésre került Imádság Háza Konferenciának Kolozsvár adott otthont.184
Világszerte számos Imádság Háza van alakulóban.185 Nem mindegyikben valósul
meg a huszonnégy órás folyamatos dicsőítés, de egyre több keresztény érzi magáénak
azt a hivatást, hogy ideje egy részét Isten közös dicsőítésére szentelje ezekben az
imatermekben.
5.2 Az Imádság Háza Mozgalom jellemzői
Az Imádság Háza Mozgalom a szüntelen imának a kereszténységben megvalósuló

hagyományát kívánja folytatni, és a maga sajátos módján és eszközeivel megélni.
182
vö. MÖLLE, E., Tanúságtétel az I. Magyarországi Imádságháza Konferencián.
183
vö. Tanuságtételek az I. Erdélyi Imádság Háza Konferencián, Kolozsvár 2016. előadás hanganyag.
184
vö. Interjú Mărgulescu Cotisoval, a Marosvásárhelyi Imádság Háza vezetőjével.
185
a világszerte működő Imádság Házákat felsoroló listát ld. http://www.24-7prayerlist.com, 2017.01.22.
41
Bibliai előképének tekinti a Dávid sátrában, majd a salamoni templomban megvalósuló

dicsőítést, amelyről az 1Krón 9,33 alapján feltételezi, hogy éjjel-nappal folyt; és Anna
prófétaasszonynak templomban, a szüntelen imádságban és böjtölésben Istennek
ajándékozott életét. A kereszténység történelméből példaképként említi a bizánci
akoiméta szerzeteseket, a nyugati kereszténységben az Aganaumi Szent Móric
Monostorból elterjedt laus perennis imarendet, az örökimádás gyakorlatát, valamint a
Zinzendorf által a huszita morvák körében megszervezett Hernnhuti Mozgalmat,186
amelyben 1727-től kezdődően több mint száz éven át egymást óránként váltva
megvalósították a szüntelen imádságot.187
Az Imádság Háza Mozgalomban a szüntelen imádság megvalósítására konkrét fizikai
helyeket, imatermeket rendeznek be, ahol a mozgalom tagjai összegyűlnek, és egymást
váltó csoportokban zenés-énekes imádsággal dicsérik Istent. Ezeket a helyeket
imaházaknak, vagy Imádság Házainak nevezik. Elismerve azon imaláncok
létjogosultságát, amelyek tagjai különböző helyeken, de időben egymást váltva imádják
az Istent, mozgalmuk sajátos jegyének tartják, hogy a szüntelen ima egy adott helyen
történjen.188 Míg az örökimádó mozgalom bizonyos formáiban az óránként egymást
váltó szerzetesek vagy világi hívek gyakran csendben és egyesével imádták Istent, az
Imádság Házában a dávidi dicsőítés és az ókori szerzetesek laus perennis gyakorlatának
példájára az egymást váltó imádkozó csoportok énekes-zenés formában valósítják meg
a szüntelen istendicséretet. A XXI. század egy zenével átitatott nemzedék korszaka, így
a zenés dicsőítés hangsúlyozása tekinthető az idők jeleire adott válasznak is. Ez az
imaforma számos fiatalt vonz, így túlnyomó részt közülük kerülnek ki a mozgalom
tagjai. A mozgalom összekapcsolja az örökimádás katolikus hagyományát a zenés
dicsőítés pünkösdi-karizmatikus hagyományával, amelyben fontos szerepet kap az
éneklés prófétai dimenziója.189
Az imádság házaiban teljes munkaidős, részmunkaidős és önkéntes munkatársak
dolgoznak. A teljes munkaidős munkatársak napi négy órát imádsággal töltenek, a
másik négyben pedig az Imádság Háza céljaira dolgoznak: konferenciát szerveznek,
kiadványokat készítenek, megbeszélik előre az imádságok menetét. Kizárólag
adományokból élnek, és közös képzéseket és családos találkozókat szerveznek. Minden
186
a Hernnhuti mozgalomról bővebben ld. HUMPHREY, B., Unceasing. An Introduction of Night & Day
prayer, International House of Prayer, Kansas City 2009.
187
188
189
vö. HARTL, J., Dávid dicsőítő forradalma, MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
42
munkatárs gondoskodik saját támogatói köréről, akik az Imádság Házát támogató

Alapítványon keresztül juttatják el adományaikat az imaházak dolgozóinak. A
mozgalom tagjai hisznek abban, hogy Isten laikus embereket is meghív arra, hogy az
imádságból éljenek.190
A mozgalom nem törekszik kizárólagosságra: magát az Egyházat tekinti az Imádság
Házának (vö. Mk 11,17), és önmagát csak egynek a lehetséges utak közül arra, hogy az
ima kerülhessen az Egyház életének középpontjába. Célja, hogy a plébániák, az egyházi
közösségek, a kolostorok, a missziók mind az imádság házai legyenek, és ebben a
megújulásban mindenkit meghív arra, hogy a saját hivatásában munkálkodjon ezen.191
Imaformáiban a dicsőítő imádság mellett fontos szerepet kap a közbenjáró ima az
Egyház lelki megújulásáért/ébredéséért, bízva Jézus ígéretében, hogy Isten meghallgatja
azokat, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Ez a közbenjárás azon a hiten alapul, hogy a
szüntelen ima utat nyitva Isten uralmának a világba megváltoztatja a lelki atmoszférát.
Válaszolni kíván továbbá Aggeus próféta felhívására (vö. Agg 1), hogy először az Isten
házát kell felépíteni ahhoz, hogy az áldás kiáradhasson a népre.192
A szüntelen imádsághoz kapcsoltan megjelenik az imádság eszkatológikus
dimenziója is. Hangsúlyossá válik az Egyház menyasszonyi identitása, aki várja
visszatérő vőlegényét. Ezért a megújulásért mondott közbenjáró ima egyik célja a
Bárány Menyasszonyának felkészítése a menyegzőre (vö. Jel 21,2; 22,17).
A Mozgalom létre kívánja hozni az imádság iskoláit, ahol az emberek
megtapasztalhatják Istent és gyakorolhatják a vele való kapcsolat megélését. Az
imádság kultúrájának kovászává válva az Egyház kontemplatív dimenzióját kívánja
felfrissíteni. Válaszol arra a felismerésre is, hogy nemcsak több imára van szükség,
hanem az imáról való több biblikus és gyakorlatias katekézisre. Ezért rendezvényein a
tanítások fontos szerepet töltenek be.193
5.3 Az Imádság Háza Mozgalom imaformái
A világ különböző pontjain működő Imádság Házak jogilag nem függnek egymástól,
és nincsenek olyan közös törvények, amelyeket kötelező érvénnyel mindannyiuknak
követni kellene. Ezért lehet sajátos profiljuk, imaformáikat alakíthatják az adott hely és
190
vö. HARTL, J., Megérinteni Isten szívét – az ima és a közbenjárás jelentősége közösségeinkben, 2009.
European Network of Communities éves konferenciáján.
191
vö. HARTL, J., Reality of Heaven, English Packet Ten Hours of Teaching CD-hanganyag.
192
vö. HARTL, J., Az imádság új kultúrája, MEHR Konferencia 2014. előadás hanganyag.
193
vö. uo.
43
kultúra igényei szerint. Létezik viszont egy imaforma, amellyel kisebb-nagyobb

mértékben minden imaházban találkozhatunk: ez a Harp&Bowl (H&B).
A H&B imaformát Noel Alexander és Larry Bridge fejlesztették ki az 1990-es évek
végén Kansas City-ben a Metro Christian Fellowship nevű egyházi közösségben.
Amikor Mike Bickle néhány társával – akik szintén ebből a szabadegyházból
származtak – 1999-ben megalapította a Nemzetközi Imádság Házát, tovább fejlesztette
a H&B imaformát, és összekapcsolta a szüntelen imádás gyakorlatával. A Kansas City-i
imádságháza a nap minden órájában élő közvetítést ad az imatermében folyó H&B
imáról, az alakuló imaházak pedig, amelyekben még nem tudják megoldani, hogy
nyitvatartási idejük teljes időtartama alatt imát vezessenek, internetes közvetítésen
kapcsolódnak be a Nemzetközi Imádság Háza imájába.
A H&B imaforma elnevezését a Jelenések könyve inspirálta. A Jel 5,8-ban
olvashatjuk, hogy a mennyei trónteremben az Isten trónja körül álló huszonnégy vénnek
hárfája és a szentek imádságával mint illatszerekkel telt aranycsészéje volt. Az angol
harp szó hárfát, a bowl szó pedig csészét jelent. Ez a két kifejezés jelzi az imádság
részeit is: a H&B imaforma mondott és énekes imákból épül fel. Az új ének
kifejezésnek fontos szerepe van ezen imaformában. A Jelenések könyvében és a
zsoltárokban emlegetett új ének feltételezi azt a kreativitást, amivel az Isten
megajándékozta az embert. Ez lehet egy új dal, amelyet valaki szerez, és a többiek
megtanulnak, de jelenthet egy rögtönzött, szabad éneket, vagy a pünkösdi-karizmatikus
lelkiségben gyakori glosszoláliát is.194
A H&B imamód beáll az antifonális és responzórikus éneklés zsidó-keresztény
hagyományába hozzáadva a könnyűzene hangszerelését és a pünkösdi-karizmatikus
mozgalom spontaneitását. Az imádkozók csoportja az imavezetőből, a dicsőítés
vezetőből és énekesekből áll. Az imavezető kijelöli a témát az énekeseknek, ami alapján
és amiből azok imádkozni tudnak, és figyel arra, hogy a zenészek az imádságban a
számukra kijelölt és előkészített utat járják.
A H&B imamód háromféle imádságot ismer: az ún. devotional-t, amelyet szívtől
Szívig való imának is neveznek, és amelyben az imádságvezető nem kap szerepet,
hanem a dicsőítésvezető és az énekesek énekelnek dicsőítő éneket; a közbenjárást és az
igével való dicsőítést (worship with the Word). Az imádság minden esetben először
dicsőítő énekekkel kezdődik. Ezt a részt spontán éneklés vagy nyelvének zárja. Ekkor
194
a glosszoláliáról vagy nyelvimáról/nyelvénekről bővebben ld. SZENTMÁRTONI M., Istenkeresésünk
útjai, Agapé, Szeged 2000.
44
foglalja el az imádságvezető a helyét, és már itt adhat néhány impulzust, reflektálva

arra, amiről éppen énekelnek. A következő imaforma elkezdését a dicsőítésvezető a
zene ritmusának vagy hangnemének megváltoztatásával egyértelműen jelzi.
A közbenjáró imára az imavezető előre készül a közbenjárás témájával, és az ima
menetét is megtervezi. Ez a téma bármilyen szándékot magába foglalhat, de általában az
Imádság Háza víziójában imádkoznak. Ezért néhány központi témát szoktak előnyben
részesíteni: hogy Isten imádva legyen éjjel és nappal az Imádság Házaiban és az egész
világon; és ezzel párhuzamosan ébredések és megújulások legyenek az egész földön;
hogy az Egyház mint Menyasszony felkészülhessen Jézus második eljövetelére. Imáikat
mindig pozitív módon fogalmazzák meg, sohasem valaki ellen imádkoznak, nem a
gonoszlélek távozását kérik, hanem Isten közbelépését, beavatkozását.
A közbenjárás lényegének tartják, hogy benne az ember akarata egyesüljön az Isten
akaratával a konkrét helyzetre vonatkozóan, így válhasson az ember Isten akaratának
képviselőjévé ebben a világban. Ezért amikor az imádságvezető készül az imára, kéri
Istent, hogy mutassa meg, milyen szándékra imádkozzanak, és mit kérjenek.
Összeállítottak egy (főleg újszövetségi) szentírási idézetekből álló listát, és minden
témához valamely szentírási részből kiindulva imádkoznak.
Az instrumentális zene az imádság teljes ideje alatt szól. Az imádság elején az
imavezető közli az ima szándékát, s ha úgy ítéli meg, hogy a jelenlevők fontos
információk hiányában lehetnek a szándékkal kapcsolatban, néhány mondatban
ismerteti velük a választott téma fontosságát. Ezután felolvassa a Szentírásból azt az
igerészt, amellyel imádkozni fognak. A Szentírási részből kiindulva néhány mondatban
megfogalmaz egy kérést a szándékkal kapcsolatban. Fontos hogy tömören és
egyértelműen fogalmazzon, mert csak így tudnak az énekesek bekapcsolódni az
imádságba. Amikor befejezte a kérés megfogalmazását, hozzá teheti a „Jézus nevében”
formulát, ebből tudják az énekesek, hogy befejezte a mondanivalóját.
Az énekesek egyenként egy-egy mondatos spontán énekben fejezik ki
könyörgéseiket. Nem az ének hosszúsága a lényeg, hanem hogy imájuk szentírás alapú
legyen, és tartsa azt a témát, amit az imádságvezető kijelölt számukra. Ha
asszociációikkal túl távoli témákat hoznának be, az imádságvezető jelezheti újból a
témát. Az énekesek ajkára adva megfogalmazhat néhány könnyen énekelhető mondatot,
de ő maga nem énekel, csak a szöveget mondja el. Az énekesek arra törekednek, hogy
minél hamarabb kitaláljanak egy refrént, amit aztán minden jelenlevő közösen énekel.
45
Néhány perc múlva újból az imádságvezető veszi át a szót, és a kezdetben megjelölt

témával kapcsolatban egy újabb kérést fogalmaz meg. Mondandója befejezése után az
énekesek előbb egyenként énekelnek egy-egy mondatot, majd egy újabb refrént találnak
ki, vagy visszatérnek az előző refrénhez. Ezek az elemek ismétlődnek néhányszor. Egy
ilyen közbenjáró alkalom időtartama változó lehet. Általában negyedórás vagy félórás
szokott lenni.
A H&B imaforma közös imádság, ezért fontos a jelenlevők bevonása. Ezt a célt
szolgálják: a refrének keresése; a rapid fire, amikor mindenkinek megadják a
lehetőséget, hogy abban a témában, amiért imádkoztak, hangosan is elmondjanak egy-
egy rövid fohászt; és az a gyakorlat, hogy az utolsó öt percben a jelenlevők két-
háromfős kiscsoportokban mondjanak közbenjáró imát.
Az igével való dicsőítés hasonló szerkezetű, mint a közbenjárás. Az imavezető az
imádság elején jelzi, hogy melyik igerésszel fognak imádkozni. Általában rövid
szentírási részeket választanak ki, egy-két verset, és sokszor ismétlik, hogy az Ige
mélyre hatolhasson a lélekben. Az imádságvezető otthon átimádkozza a választott
igerészt, és néhány pontban megfogalmazza, ami őt megérintette. Egy-egy ilyen pont
rövid megosztása után az énekesek egymást váltva egy mondatos spontán énekeket
énekelnek, majd refrént alkotnak, amelybe az egész közösség bekapcsolódik.
Énekelhetik ugyanazt a szentírási verset, csak a dallamot változtatják,
parafrazálhatják a választott verset, vagy egy másik szentírási hellyel bevilágíthatják az
eredeti vers értelmét anélkül, hogy ennek a második versnek az üzenetét kibontanák.
Az éneklés háromféle perspektívában szólalhat meg: szólhat harmadik személyben
Istenről, második személyben Istent megszólítva, vagy kaphat prófétai dimenziót, és
megszólalhat egyes szám első személyben, Isten nevében. Az énekesek szabadon
megválaszthatják, hogy mely perspektívából énekelnek, de egy adott imádságban nem
váltanak perspektívát.
Ha egy énekes úgy érzi, hogy Isten arra hívja, hogy énekelve próféciát mondjon,
felemeli a nála levő Szentírást, ezzel jelezve az imavezetőnek a szándékát. Az
imavezető, ha jónak látja, engedélyt ad neki. Ha ez nem történt meg, az énekesek egy-
két mondatnál többet nem énekelnek egyszerre egy ilyen imaalkalmon.
Az imádságot vezető csapat minden imádság előtt megbeszéli az imádság menetét,
az imádság után pedig reflektálnak arra, hogy hol érezték Isten jelenlétét. Ezeknek a
reflexióknak az elsődleges célja nem a hibák felemlegetése, hanem Isten vezetésének
46
keresése. A fejlődés irányát elsősorban nem a hibátlanságban, hanem az élettel teli

imában határozzák meg.195
A zenével átitatott imádságról azt tartják, hogy segíti az embert hosszabb ideig
benne maradni az Istenre figyelésben. A zenés imádság örömteli imádsággá válik,
ezáltal megvalósul Izajás próféta jövendölése, mely szerint Isten minden hozzá
csatlakozót „megörvendeztet imádsága házában” (Iz 56,7). Ellene mondva annak a
napjainkban divatos kísértésnek, amely az imádság aszketikus szempontját
túlhangsúlyozza, fontosnak tartják hirdetni, hogy az imádság lehet könnyű és kellemes
is.196
A H&B imában megjelenő spontaneitás megengedi, hogy az ember az imában
teljesebben használhassa mentális képességeit (pl. hangszerrel való improvizáció, új
szövegek kitalálása). Ez több figyelmet és éberséget igényel, és jobban megtart a
jelenben, az Isten jelenlétében. A spontaneitás biztosítja az Istennel való dialógus
teljesebb szabadságát is.197
Az imaházakban énekes-zenés közös ima folyik, de a mozgalom tagjai a bencés
regulával összhangban fontosnak tartják a csendes imát is. Ezért a főállású imádkozók
imaidejük kb. felét csendes imával töltik, amikor csak jelen vannak Isten színe előtt az
imateremben, de nem szolgálnak imavezetéssel, hanem az Igén elmélkednek, vagy
szemlélődő imát végeznek.
5.4 Fontosabb hangsúlyok az Imádság Háza Mozgalom tanításában
5.4.1 A katekézis szerepe az Imádság Háza Mozgalomban
Az Imádság Háza Mozgalom a szüntelen ima szolgálatában arra törekszik, hogy az

imádság kultúrájának kovásza legyen az Egyházban. Ebben a törekvésében a II. János
Pál pápa által kijelölt utat kívánja járni: az imádság iskolájává akar válni, 198 ahol Jézus
mai tanítványai választ kaphatnak az apostoli kor óta hangzó kérésükre: „Taníts minket
imádkozni!” (Lk 11,2).199 Felismerve, hogy a mai relativista társadalomban az
embereknek szükségük van olyan helyekre, ahol igaz tanítást kapnak Istenről,
195
vö. MĂRGULESCU, C., Conducerea rugăciunii în modelul Harp&Bowl, Marosvásárhely 2016. előadás
hanganyag.
196
vö. HARTL, J., Az imádság új kultúrája.
197
vö. The One Thing Necessary: Individual and Corporative Contemplative Prayer Must be Awakaned
in the Church to Solve the Major Crises of Our Prayer, Catolic Communities of Prayer 2009,
http://www.catholicspray.org/yahoo_site_admin/assets/docs/Contemplation_and_Intimacy.90111359.pdf,
2017.01.22.
198
vö. NMI 33.
199
vö. HARTL, J., Taníts minket imádkozni, MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
47
önmagukról, az imáról, az erkölcsi jóról, az imádság házai a tiszta keresztény tanítás

helyei kívánnak lenni. Ezért az előadások, tanítások, katekézisek fontos szerepet
töltenek be a mozgalomban.200
A mozgalom tanításának magvát a neoprotestáns szerzők művei képzik, köztük
kiemelkedő szerepet tölt be Mike Bikcle, a Kansas City-i Imádság Háza alapítója.
Fontosabb szerzők: Corey Russel, Gary Wiens, Rees Howells. Neoprotestáns
gyökereiből adódóan ezen tanításokban hangsúlyos a biblikus jelleg: a szentírás
különböző szakaszaiból vonnak le következtetéseket a lelki életre vonatkozóan. Egy-
egy ilyen előadásban akár több tíz szentírási idézet is szerepelhet, de vannak olyan
tanítások is, amelyekben egy szentírási részt fejtenek ki részletesen. Johannes Hartl és
példájára a mozgalom katolikus tanítói a neoprotestáns írók művei mellett gyakran
hivatkoznak a misztikusok írásaira és életpéldáira, különös tekintettel a karmelita
szentekre,201 valamint a II. Vatikáni Zsinat által meghatározott lelkiségi irányokra. A
biblikus alapú tanítással kapcsolatban hangsúlyozzák a Dei Verbum 21. pontját, amely
szerint „az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét is, az élet
kenyerét”.202 Ajánlják kortárs lelki írók szemlélődő imádságról írt műveit, köztük Jálics
Ferenc jezsuita atya vagy Thomas Dubay atya könyveit.203
A katekézisek középpontjában az Isten és az ember identitása és egymással való
kapcsolata áll, ugyanis azt tapasztalták, hogy az imádságra való felszólítás nem talál
halló fülekre, és nem eredményez elkötelezett, eleven és kitartó imaéletet, hogyha az
emberek nem kapnak választ arra a kérdésre, hogy ki az Isten, és kik ők.204
Az Istenkép formálásában egyrészt a teremtett világból indulnak ki, hangsúlyozva,
hogy a teremtett világ értékeiből: szépségéből, értelmes voltából, nagyságából
következtetni lehet a Teremtő szépségére, bölcsességére és hatalmára;205 másrészt
szentírási részek alapján döbbentik rá hallgatóikat Isten fönségére. Az idézett szentírási
részek között fontos szerepet tölt be az Iz 40,12-28, amelyből kitűnik, hogy Isten
egészen más, mint a teremtett világ, és a 1Tim 1,11 vers, amelyben Pál a boldog Isten
dicsősége kifejezést használva Isten két fontos tulajdonságára világít rá: boldog és
200
201
202
vö. HARTL, J., A XX. Országos Karizmatikus Találkozó délutáni előadása, Budapest 2011. előadás
hanganyag.
203
vö. HARTL, J., Teach them to pray, English Packet Ten Hours of Teaching CD-hanganyag.
204
vö. HARTL, J., Reality of Heaven, és HARTL, J., Identitásom Istenben. előadás hanganyag.
205
vö. HARTL, J., A II. Magyarországi Imádság Háza Konferencián elhangzott tanítás.
48
dicsőséges. A görög szövegben a dicsőségesnek fordított μακαρίου szó szerinti értelme:

szép.206 Isten szép volta központi helyet foglal el a mozgalom tanításában.
Emberképét tekintve elsősorban a kinyilatkoztatásból indul ki, de az életvezetési
tanácsok megfogalmazásakor figyelembe veszi a mai korban felhalmozódott
pszichológiai és szociológiai ismereteket. E két forrást leleményesen és újszerűen
ötvözve árnyalt képet tud adni az emberről. Hangsúlyozza, hogy az ember méltósága
abból fakad, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtetve képessé tette a
vele való örök kapcsolatra, és Jézusban életét adta érte. Emlékeztet arra, hogy Isten az
ember lelkét gyönyörűnek alkotta, de a bűn következtében az embert kettősség gyötri:
egyrészt tele van gyengeségekkel, sebekkel és bűnökkel, másrészt méltó a szeretetre és
elbűvöli az Istent (vö. Én 1,5).207 Számol a gyengeségekkel a lelki élet útján, felhívja a
figyelmet az emberi természet pszichológiai sajátosságaira, és meghívja az embereket
megvívni a hit harcát (vö. 1Tim 6,12).208 A lelki élet útján a valóság elfogadására
bátorít: az ember úgy álljon Isten elé, amint van, feltárva gyengeségeit, bűneit, sebeit,
lehetőséget adva Istennek ott érintenie őt, amit leginkább elrejtene, ahol csődöt vallott,
és amit a legjobban szégyell. Csak így tapasztalhatja meg, hogy amit a lelki élet
akadályának tartott, Isten szeretetéből a kegyelem kiáradásának ajtajává válik.209
Mindezek alapján tanítja, hogy az ember valódi identitása az Istenben tárul fel:
szeretve van, és képes szeretni. Ha teljes lényét átjárja ez az igazság: nemcsak az
értelmét, hanem zsigereit is, akkor vágyat fog érezni az imádság után. Az Imádság Háza
Mozgalom célja tanításaival tisztítani az emberek istenképét és önképét, mert hiszik,
hogy ennek következményeképpen az emberek meg fogják tapasztalni, hogy az ima
nemcsak aszkézis, hanem misztika abban az értelemben is, hogy érzelmileg is
gyönyörűséggé válhat.210
A lelki élet általános témáján túl, a mozgalom kidolgozott néhány sajátos tanítást.
Ezen tanítások közös módszere, hogy főként a Szentírás szó szerinti értelmezésére
támaszkodva próbálják meghatározni az Isten előtt kedves imádság jellemzőit. Nem
ragaszkodnak mindenhol a szó szerinti értelmezéshez, de felhívják a figyelmet arra a
veszélyre, hogy a szimbolikus értelmezéssel vissza is lehet élni, tompítva a megtérésre
206
vö. HARTL, J., A XX. Országos Karizmatikus Találkozó délelőtti előadása, Budapest 2011. előadás
hanganyag.
207
vö. HARTL, J., Developing your spiritual life, English Packet Ten Hours of Teaching CD-hanganyag.
208
vö. HARTL, J., A félelemnélküliség fegyvere, II. MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
209
vö. HARTL, J., Háromszor, MEHR Konferencia 2016. előadás hanganyag.
210
vö. HARTL, J., Identitásom Istenben.
49
való felszólítás radikalistását.211 A következő alfejezetekben szeretném bemutatni a

Mozgalom néhány jellegzetes tanítását.
5.4.2 Az Imádság Háza mint hely
Az Imádság Háza mindig egy konkrét, meghatározott hely, ahol a mozgalom tagjai
bekapcsolódnak abba a szüntelen dicsőítésbe, ami a Mennyországban már most
történik. Az Istennek szentelt hely kialakítása különbözteti meg azoktól az
imamozgalmaktól, amelyek tagjai imaláncokat alkotva egymást váltva, de nem egy
helyen valósították meg a szüntelen imát. A mozgalom teológiájában példaként
hivatkoznak azokra az ószövetségi eseményekre, amikor az Isten örömmel fogadja az
ember által neki szentelt helyet, és megszenteli azt. A hely kiválasztása és istentiszteleti
hellyé szentelése az Isten és az ember együttműködésében valósul meg. A legjobb példa
erre a jeruzsálemi templom helyének meghatározása. Isten hívta Dávidot, hogy oltárt
építsen Ormán szérűjén, és ő látva hogy Isten meghallgatta, ezt a helyet jelölte ki az
épülő templom helyéül (vö. 1Krón 21,18-22,2).212
A Mozgalom abban is példaként tekint a jeruzsálemi templomra, hogy felépítése és
fenntartása nagyon költséges volt: Dávid hatalmas összeget fordított Isten háza
felépítésének előkészületeire, és gondoskodott a kultuszt végző papok és leviták
ellátásáról (vö. 1Krón 22,14). Isten nemcsak az Ószövetségben, hanem a jelen korban
is méltó arra, hogy azok a helyek, ahol őt imádják, a „pazarlás helyei” (place of waste)
legyenek azáltal, hogy az emberek bőkezű adományaikkal igényesen rendezik be
őket.213
Bár fontosnak tartják a konkrét fizikai hely Istennek szentelését, az Isten jelenlétének
helyéül és hordozójául a Zsolt 22,4-re hivatkozva elsősorban az Urat dicsőítők
közösségét nevezik meg.214 A népe dicsőítésében lakó Isten ugyanis azt akarja, hogy
emberek hordozzák az ő dicsőséges jelenlétét. 2Sám 6,7 tanúsága szerint Isten nem
fogadta el az új szekeret, hogy szövetségének ládáját azon hordozzák, hanem levitákat
akart, akik vállukon viszik (vö. 2 Sám 6,13). Isten elsősorban az őt imádó emberekben
leli örömét.215 A dicsőítő közeget, mint az isteni jelenlét kiemelt helyét leginkább a Jel
211
212
213
vö. HARTL, J., Dávid dicsőítő forradalma.
214
vö. HARTL, J., A dicsőítés kis teológiája, 2015. előadás hanganyag.
215
vö. HARTL, J., Az élet értelme 70 percben, előadás hanganyag.
50
4-ben az mennyei trónterem leírása teszi nyilvánvalóvá: Isten lakóhelye valójában a

dicsőítés terme, az a hely, ahol őt a legtökéletesebben dicsőítik.216
5.4.3 Az „imamisszionáriusi” életforma
Az Imádság Háza Mozgalom tagjai hiszik, hogy Isten laikusokat is meghív arra,
hogy a fő foglalkozásuk az imádság legyen. A teljes idejű imádkozók anyagi áldozatot
vállalnak az Isten szüntelen dicsőítéséért és az imádság kultúrájának terjedéséért,
lemondanak az anyagi biztonságról, és önkéntes adományokból élnek. A bencés regula
ora et labora! felhívására a napi négy óra imádság mellett a másik négy órában
könyveket írnak, kiadványokat és szemléltető anyagokat szerkesztenek, dicsőítő
énekekről hanganyagokat készítenek, de az ebből származó bevételt nem tartják meg
maguknak, hanem adományként továbbajándékozzák. Az Augsburgi Imádság Házába
csak olyan személyeket vesznek fel, akiknek van valamilyen civil szakmájuk, és ki
tudják építeni a saját támogató körüket. Ezt azért tartják fontosnak, hogy az imádkozás
foglalkozásként választása ne abból fakadjon, hogy az illető személy nem tudja
megállni a helyét a világban.217
Az „imamisszionáriusnak” is nevezett teljes idejű szolgálók a levitai dimenziót
akarják megélni. Amint Lévi törzsének nem volt örökrésze a többi izraelitával, hanem a
kultuszból élt, és a többi törzs tagjai tartották el, úgy az Imádság Házában szolgáló
„imamisszionáriusok” hivatásos imádkozókként keresztény testvéreik adományaiból
élnek. A leviták szakmaként sajátították el az Isten dicsőítését, a zsoltárok és dicsőítő
énekek éneklését, a hangszerek használatát. Az Imádság Háza teljes idejű szolgálói
különböző képzéseken vesznek részt, törekszenek magas színvonalú zenével, és
teológiai ismeretek birtokában megfogalmazott imádságokkal megdicsőíteni Istent, aki
önmagáért méltó minden dicséretre.218
Az Imádság Háza Mozgalom tagjai rádöbbentek arra, hogy a nyugati kereszténység,
főleg a protestáns egyházi közösségek sokat veszítettek a keresztény élet kontemplatív
dimenziójából. A katolikus egyházban egyre kevesebb a szemlélődő életmódot folytató
szerzetes, a protestáns egyházi közösségekből pedig szinte teljesen eltűnt a szemlélődő
életforma. A mozgalom célja, hogy hozzájáruljon a szemlélődő élet felvirágzásához a
216
vö. HARTL, J., Reality of Heaven.
217
218
51
nyugati kereszténységben egy olyan formában, amely élhető a laikusok, házasok és a

protestánsok számára is.219
A teljes idejű munkatársak elfogadják az „Anna-elhívatást”, hogy életük fő
hangsúlya az imádság legyen Anna prófétaasszony példájára, aki éjjel-nappal ott volt a
templomban, imádkozott, és böjtölt. Az ő idejében nem volt a templomban szüntelen
liturgia, így életformájával a szüntelen imádság előfutárává vált. Példájára az
„imamisszionáriusok” engedik, hogy prófétai módon Isten először bennük vigye végbe,
és rajtuk mutassa meg a világnak, hogy arra vágyik, hogy őt szüntelenül dicsőítsék, és
ebbe a dicsőítésbe minden ember bekapcsolódjon.220
5.4.4 Az Imádság Háza Mozgalom ökumenikus dimenziója
Felekezettől függetlenül bárki lehet az Imádság Háza teljes idejű munkatársa, aki
vágyik arra, hogy naponta órákon át Isten jelenlétében időzzön, őt dicsőítse, keresse és
hallgassa. A Dávid sátrában megszervezett dicsőítésben előképet láttak erre a
nyitottságra. Ebben az ideiglenes sátorban Dávid nem rejtette el a szövetség ládáját a
Szentek Szentje függönye mögé, hanem közvetlenül a láda elé állította az énekeseket és
zenészeket. Sőt ezek között a zenészek között nemcsak leviták voltak, hanem maga
Dávid is dicsőítette az Urat, bár ő nem Lévi, hanem Júda törzséből származott. A
legnagyobb nyitottságot pedig Obededom szolgálata jelentette, aki nemcsak hogy nem
tartozott a leviták közé, hanem feltételezhetően még izraelita sem volt. A Dávid által
felállított kultusz példájára az Imádság Háza olyan hely akar lenni, ahol különböző
felekezetek papjai, lelkészei, pásztorai és hívei ugyanazon módon együtt akarják
dicsőíteni az Istent.221
A mozgalom ökumenikus jellege az Egyház menyasszonyi identitásának
hangsúlyozásából fakad. Jézusnak csak egy menyasszonya van, ezért a visszatérő
Vőlegényre az Egyház mint menyasszony azzal készülhet leginkább, hogy munkálkodik
az egységen.222 Az Imádság Házai az egység helyei akarnak lenni, ahol „megmossák
Krisztus menyasszonyának lábát és imádkoznak érte”.223 Az Egyház menyasszonyi
identitása mellett az ökumenikus nyitottság másik fontos motívuma a Zsolt 133,3-ban
219
220
221
222
223
vö. HARTL, J., II. Magyarországi Imádság Háza Konferencián elhangzott tanítás.
52
megfogalmazott ígéret: „az Úr ott áldást ad: életet mindörökre”, ahol a testvérek
békességben élnek együtt.
Az imádság házai nem új egyházak vagy egyházi közösségek, hanem közbenjárnak
ezekért. Hisznek abban, hogy Isten az imádkozó emberek szívére helyezi a szeretetet a
különböző felekezetek iránt.224 A katolikus hívek részvételével működő Imaházak az
Augsburgi Imádság Háza példáját követik, amely kísérlet a lelki ökumenizmusra a II.
Vatikáni Zsinatnak az ökumenizmusról szóló rendelkezése szerint. Az Imádság Háza
vezetői gyakran bátorítják a különböző felekezetű híveket arra, hogy saját plébániai-
vagy egyházi közösségükben kötelezzék el magukat aktívan, és ott járuljanak a
szentségekhez, gondosan ügyelve arra, hogy ne vonják ki őket saját közösségeikből, és
nem mossák össze az egyházak és egyházi közösségek közötti valós különbségeket.
Hangsúlyozzák, hogy mindenki először ismerje meg, és élje a saját felekezete szerinti
hitét és vallásgyakorlatát, mert enélkül elkerülhetetlen, hogy a különböző felekezetű
hívek ellenséget lássanak egymásban, és féljenek egymástól. Csak szilárd identitással
rendelkező emberek képesek egymásban meglátni az értéket, és tanulni egymástól. A
közös imákon olyan imaformákat választanak, amelyek a részt vevő különböző
felekezetű hívek közös kincsét képezi.225
5.4.5 Az Imádság Háza Mozgalom tanítása a dicsőítésről
Az Imádság Háza Mozgalom célja, hogy már most megvalósuljon a földön az a

dicsőítés, amely a Mennyben a teremtés óta az egész örökkévalóságon át folyik. Mivel
Jézus Atyához intézett kérését: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a
földön is”, az Isten előtt kedves dicsőítés módjának megvalósulására is érti, a földön a
dicsőítés kultuszát a mennyei liturgia mintájára kívánja megszervezni. Ennek érdekében
a dicsőítésről szóló tanítása alapját azok a szentírási részek képezik, amelyek a mennyei
liturgiát írják le: Iz 6,1-8; Ez 1,4-28; Dán 7,9-14; Jel 4,1-11.226
Ezen igehelyek mellett keresi a Szentírásban azokat a részeket is, amelyek arról
számoltak be, hogy valamely bibliai szereplő betekintést nyert a mennyei liturgiába és a
választott nép kultuszát e természetfölötti tapasztalata alapján szervezte meg. Dávidról,
az Isten szíve szerinti királyról feltételezi, hogy részesült ilyen kinyilatkoztatásban,
ezért az általa megszervezett kultusz rendjéből fontos következtetéseket von le az
224
225
vö. MĂRGULESCU, C., Tanítás a felekezetek közti kiengesztelődésről, I. Erdélyi Imádság Háza
Konferencia. Kolozsvár 2016. előadás hanganyag.
226
vö. HARTL, J., Amint a mennyben úgy a földön is, MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
53
Imádság Házában folyó dicsőítésre vonatkozóan. Dávid dicsőítő forradalmáról beszél,

amelyet az énekes-zenés kultusz első formájának tekint a zsidó-keresztény
hagyományban.227
A dicsőítés az Imádság Háza terminológiájában énekes-zenés közös imát jelent,
amelynek célja az Isten megdicsőítése. Ezt a szolgálatot látta el az a négyezer levita,
akiket Dávid király a szövetség ládája elé állított. Dávid király számára fontos volt,
hogy az Isten dicsőítése ujjongó ünnep legyen, énekléssel, tapsolással, tánccal, földre
borulással, kitárt karokkal. Ugyanakkor struktúrát is adott a dicsőítésnek, megszervezve
ezt a szolgálatot: beosztotta a levitákat, zsoltárokat és énekeket írt számukra, valamint
hangszereket készített. A spontaneitás és a szervezettség kettőssége megjelenik az
Imádság Háza istentiszteletein is. A mozgalom tagjai meghívást kapnak arra, hogy
érzelmi állapotuktól függetlenül teljes lényükkel, testükkel, lelkükkel dicsőítsék Istent,
mert ő mindenkor méltó rá. A dicsőítés alapja ugyanis nem az ember pillanatnyi érzelmi
állapota, hanem Isten örök dicsősége. Ugyanakkor az Imádság Háza imaformái mederbe
is terelik ezt az ujjongó magasztalást.228
Az Imádság Háza teológiája Dávid sátra és a keresztény liturgia között több
párhuzamot állapít meg. A sátor felállításának elején volt egy áldozat, amely azután
nem ismétlődött meg, hiszen a mózesi sátor Gibeonban volt, és az ószövetségi áldozati
rend ott folytatódott. A kereszténységben is egy áldozat van, Jézus áldozata, amely
egyszer s mindenkorra megszerezte a megváltást, minden liturgia ebből az egy
áldozatból meríti erejét. A sátorban nem volt függöny, a szövetség ládája a sátor
közepén látható volt mindenki számára. Jézus halálakor kettéhasadt a Szentek
Szentjének függönye. Jézus átszúrt szíve megnyílt, ledöntötte az Isten és ember közötti
válaszfalat. Dávid sátrában olyan istentisztelet zajlott, ahova mindenki közel mehetett,
nemcsak a leviták törzse. A kereszténység is nyitott minden nemzet számára, Jézusban a
pogányok is közel mehettek Istenhez. Amint Dávid nem szűntette meg a régi áldozati
rendet, hanem az tovább folytatódott a gibeoni sátorban, az Imádság Háza Mozgalom
sem akarja megszüntetni a felekezetek sajátos liturgiáját, hanem azok mellett akar
hozzájárulni Isten dicsőítéséhez.229
Az Imádság Háza Mozgalom teológiája korunk liturgiájának problémáját elsősorban
nem a külső formák és rítusok forgatókönyveivel kapcsolatos kérdésekben látja, hanem
227
228
vö. HARTL, J., A dicsőítés kis teológiája.
229
54
abban, hogy az emberi igények kerültek az istentisztelet középpontjába. E

decentralizáció gyógyszerének azt tartja, hogy a mennyei liturgia mintájára újból az
Istent helyezzük a kultikus cselekedetek középpontjába. Hivatkozik a mennyei
trónterem Ó- és Újszövetségi leírásaira, ahol a középpontban az Isten trónja áll, a
körülötte állóknak csak rá van szemük, és a trónon Ülő gyönyörű látványa magával
ragadja és elbűvöli őket. Ezek az élőlények a szépség által motivált önkéntes dicsőítés
életét élik fáradhatatlanul.230
Isten látványa dicsőítésre hangolja teremtményeit. Csak azt nem nyűgözi le, aki nem
ismeri Alkotóját. Ezért a mozgalom tanításaiban hangsúlyozza az Isten ismeretében való
növekedés fontosságát a Szentírás olvasása, és az imában az Istennel való intim
együttlét által, mert Istent ismerni egyet jelent azzal, hogy imádni. Az imádat a
teremtmény lényegéhez tartozik, általa kap részt Teremtője boldogságából. A Jel 4
leírásából kitűnik, hogy Isten szolgái nem rabszolgák, hanem trónon ülnek, koronájuk
van, és Uruk saját dicsőségéből részesíti őket.231
A mozgalom teológiája az isteni tulajdonságok közül megkülönböztetett figyelmet
szentel a szépségnek, mert a szépségre adott reakcióból fakad spontán módon az imádat.
Ami szép, annak szépségében van értelme és értéke, valamint a szépség dicséretével
növekszik az általa okozott gyönyör. Ebből az is következik, hogy a dicsőítésnek
önértéke van, és az emberi élet értelmét képezi. Az Atya vágya, aki imádókat keres (vö.
Jn 4,23) találkozik az ember vágyával, hogy imádjon. Így válik a dicsőítés az ember
élethivatásává és legnagyobb méltóságává.232
Az Imádság Háza a dicsőítés kultúrájának terjesztésével az idők jeleire is választ
kíván adni. A XX. század második fele, és a XXI. század egy zenével soha eddig nem
ismert mértékben átitatott kor. A modern technika vívmányainak köszönhetően az
európai és amerikai kontinensek lakói a nap bármely szakában megválaszthatják, hogy
milyen hangfelvételeket hallgatnak. A mozgalom vezetői felismerték, hogy a zene az
imádás lelkületéből fakad, az emberek arról énekelnek, amivel tele van a szívük. A jelen
kor kultúrájában a dalok jelentős része szól a pénzről, a gazdagságról. Ez azoknak az
éneke, akiknek a pénz az istenük. A legtöbb dal azonban ma is az emberi szerelemről
szól, ami az emberek többsége számára a legcsodálatosabb dolog az életben, mert nem
ismerik az Isten szeretetét. A zene nemcsak az imádásból fakad, hanem imádást is
230
vö. HARTL, J., Reality of Heaven.
231
vö. HARTL, J., Amint a mennyben úgy a földön is.
232
vö. HARTL, J., Kis lelki edzésterv, MEHR Konferencia 2016. előadás hanganyag.
55
eredményez, ugyanis a teljes embert átjárja, hat érzelmeire és gondolataira egyaránt.

Ezért a keresztény ember felelős azért, hogy milyen zenét hallgat.
A mozgalom hirdeti, hogy a mai korban a zene terén megnyilvánuló destruktív
jelenségek ellensúlyozására a Szentlélek valami újat hozott az Egyház történelmében,
egy új zenét, amely az ember tekintetét Istenre irányítja. A zenében benne van az Isten
dicsőítésének potenciálja, ezért az Imádság Háza Mozgalom ezt kiaknázva kíván
hozzájárulni egy új dicsőítő forradalom kirobbanásához az Egyházban. A Jelenések
könyve beszél az idők végén egy sátáni dicsőítő mozgalomról (vö. Jel 13,3b-4),
amelyben a megtévesztettek tömege imádja a vadállatot. A mozgalom a jelen kor
zenéjében megnyilvánuló destruktív jelenségeket e sátáni dicsőítő mozgalom
előfutárának tekinti, és anélkül, hogy azzal foglalkozna, hogy konkrétan mikor és
milyen történelmi eseményekben fog bekövetkezni, a szüntelen Isten-dicsőítéssel
kívánja felvenni a harcot vele. Tudatában van annak, hogy az ember dicsőítő lény, arra
lett teremtve, hogy valakinek odaajándékozza magát az imádásban. Jézus
megkísértésének történetével hívja fel a figyelmet arra, hogy a sátán is imádatra vágyik.
Ezért a világban folyó szellemi harc legfontosabb cselekedetének a dicsőítést tartja,
amely által Isten uralma beárad a világba, és megvalósul az ő akarata. E folyamatban
való részvételt jelöli meg a keresztény ember legfőbb hivatásának itt a földön.233
5.5 Az Imádság Háza Mozgalom szervezetei és jelenléte Augsburgban és a

Kárpát-medencében
Az Augsburgi Imádság Házában 2011. szeptember 19-e óta éjjel-nappal folyik a

dicsőítés.234 Az Imádság Háznak jelenleg több mint harminc teljes idejű, és kb. negyven
részmunkaidőben dolgozó munkatársa van. A teljes idejű szolgálók a hét hat napján
minimum napi négy órát imádkoznak az imateremben. Ebből két óra ún. „passzív” ima,
amikor szemlélődő imában egyszerűen csak jelen vannak Isten előtt vagy a Szentíráson
elmélkednek, és két óra „aktív” ima, amikor a H&B imamóddal imát vezetnek.
A folyamatos imádság mellett különböző lelki programokat és képzéseket
szerveznek. Minden csütörtökön nyitott estét tartanak, amelyen a közös dicsőítés mellett
Johannes Hartl, az Imádság Háza alapítója és vezetője, egy előadást tart. Erre a tanításra
a városból különböző felekezetű keresztények gyűlnek össze, de interneten keresztüli
élő közvetítést is biztosítanak róla. Elke Mölle vezetésével évente megszervezik az
233
vö. HARTL, J., A dicsőítés kis teológiája.
234
az Augsburgi Imádság Háza időbeosztását ld. https://gebetshaus.org/veranstaltungen/sessions,
2017.01.24.
56
Incense nevű imádságháza-iskolát. E képzés során tíz hónapra (októbertől júliusig)

elvonulhatnak az érdeklődők, intenzív közösségi életet élve az Imádság Házában
működő különböző szerepkörökbe tanulnak bele. Naponta négy órát imádkoznak,
tanításokat hallgatnak, kiscsoportos foglalkozásokon vesznek részt, fizikai munkát
végeznek. A 2017/2018-as tanévre meghirdetett szakok a következők: dicsőítésvezető,
profetikus énekes, közbenjáró és audiotechnikus. A konkrét „szakmai” képzés mellett,
hangsúlyt helyeznek az Isten iránti szenvedélyes szeretet növekedésére és személyes
hivatás megtalálására.235 Azok számára, akik nem tudnak tíz hónapon át elszakadni
munkahelyükről, megszervezik az öt hétvégéből és egy intenzív hétből álló Dániel
Akadémiát. A hétvégék tematikái: keresztény élet a munkahelyen; időtervezés és rend;
kontemplatív ima; egészséges kapcsolatok; identitásunk Krisztusban. A képzés
tanításokból, az Imádság Háza dicsőítő csoportjaival való közös imából, egymásért
végzett közbenjárásból, kiscsoportos alkalmakból és segédanyagok/tananyagokon való
munkából áll.236
2008 óta minden évben Vízkereszt ünnepéhez kötődően megszervezik Augsburgban
a MEHR Konferenciát. A mehr német szó „többet” jelent. A Konferencia célja, hogy
résztvevői Istenből egyre többet tudjanak befogadni, azáltal, hogy egyre teljesebben
ajándékozzák magukat neki.237 A MEHR Konferencia egy ökumenikus rendezvény,
amelyen főként katolikusok, evangélikusok és a pünkösdi kisegyházak tagjai vesznek
részt, de nyitott minden felekezet előtt. A konferencia előadásokból és imádságokból
áll. Fő előadója Johannes Hartl. Katolikus és protestáns részről is hívnak meg előadókat,
tanúságtevőket. Az elmúlt években a MEHR Konferencia katolikus előadói közt voltak
Gabriele Kuby (2014); Karl Wallner OCist (2015); Stefan Oster, Passau-i püspök
(2016); Raniero Cantalamessa OFMCap, a Pápai Udvar Szónoka (2017); protestáns
előadók körül: Allen Hood, Kansas City-i Nemzetközi Imádság Házából (2015), Heidi
Baker afrikai misszionárius (2016), Ben Fitzgerald, evangelizátor és az Awakening
Europe Mozgalom elindítója és Walter Heidenreich, az FCJG Ifjúsági Mozgalom
elnöke (2017).
Fontosnak tartják követni Jézus szavait, amelyben azt kéri „ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre” (Lk 22,19), ezért a Konferencián szentmisét mutatnak be, és
evangélikus istentiszteletet ünnepelnek. A konferencia programjai alatt egy teremben
235
az Incense programját ld. https://gebetshaus.org/tag/incense, 2017.01.24.
236
a Dániel Akadémia ismertetőjét ld. https://gebetshaus.org/danielakademie, 2017.01.24.
237
vö. HARTL, J., Az istenfélelem csodálatos ereje, MEHR Konferencia 2015. előadás hanganyag.
57
állandó csendes szentségimádás folyik. Lehetőség nyílik közbenjáró imát kérni, illetve
szentgyónást végezni. A gyerekek és fiatalok számára külön programokat szerveznek.
A jövőben tervezik egy ezer főt is befogadni képes Missziós Kampusz megépítését,
amelyben meg tudják oldani az imaiskoláik résztvevői számára a szállást és a képzést.
Az Augsburgi Imádság Háza vezetői egyre erősebb hívást éreznek arra, hogy segítsék a
különböző európai városokban beinduló Imádság Házakat, különösen Közép- és Kelet
Európa szegényebb országaiban. Így nemcsak példájukkal és tanításaikkal, hanem
anyagilag is támogatják a Kárpát-medencében működő imaházakat is.
Az Augsburgi Imádság Háza bemutatása után, szeretnék bemutatni néhány Kárpát-
medencében működő Imádság Házát, főként Magyarországról és Erdélyből.
Magyarországon Budapesten, Pécsett, Kecskeméten és Sülysápon működik Imádság
Háza.
A Budapesti Őrtüzek Imádság Háza 2013 őszétől működik. Érdekessége, hogy a
elindításában a világi hívek mellett fontos szerepet játszottak szociális testvérek. A
2012-es MEHR Konferencia hatására, többen közülük rádöbbentek arra, hogy
alapítójuknak, Slachta Margitnak elgondolása egy hatalmas Szentlélek templomról a
Gellért-hegyen állandó imádkozókkal, ma is aktuális, és összhangban van az Imádság
Háza víziójával. Beindításában Bartha Angéla, Berkecz Franciska, Szabó Katalin és
Tóth Anna szociális testvérek mellett fontos szerepet játszottak Kúnszabó Zoltán az Új
Jeruzsálem Közösségből, Marik József és Erzsi az Emmanuel Közösségből, Roska Péter
atya és Fejéregyházi Tamás atya a Krisztus Légiója Kongregációból. Jelenleg heti tíz-
tizenkét órában a Mária utcai Jézus Szíve templom épületében egy kis szobában
imádkoznak, a szociális testvérek Hűvösvölgyi kápolnájában pedig rendszeresen
tartanak tizenkét órás dicsőítéseket. Kedd esténként nyitott imaesteket szerveznek a
Mária utcai Jézus Szíve templomban.238
Kecskeméti Imádság Házának jelenleg két teljes idejű szolgálója van és négy-öt
önkéntese. Huszonhat órát tudnak imával lefedni hetente. Ebben nagyrészt internetes
közvetítésen keresztül bekapcsolódnak Kansas City-i Nemzetközi Imádság Háza
imájába, de törekszenek arra, hogy minden nap legyen kb. egy órányi H&B jellegű ima
élő zenével. A szüntelen imádság mellett két fő irányt vall magáénak a Kecskeméti
Imádság Háza: szeretnének képzési központtá válni, illetve Isten Országát jelenlevővé
tenni jelek és csodák által.239
238
az Őrtüzek Imádság Házáról bővebben ld. www.imadsaghaza.org, 2017.01.24.
239
a Kecskeméti Imádság Házáról bővebben ld. http://khop.hu/, 2017.01.24.
58
A Pécsi Imádság Házában harminc testvér szolgálatával, heti hatvan órában folyik a
dicsőítés. Fő imaszándékaik: ébredések, a keresztények egysége, egyházi és világi
vezetőkért és Izrael ébredéséért.240 Sülysápon kb. heti tíz órában imádkoznak.241
A I. Magyarországi Imádság Háza Konferenciát 2014 októberében szervezték a
máriabesnyői lelkigyakorlatos házban. A Konferencia fő előadója Elke Mölle volt az
Augsburgi Imádság Háza munkatársa. A II. Konferenciára, amelyet Budapesten
tartottak meg 2015 októberében, Johannes Hartl-t hívták meg.
Erdélyben Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron és Segesváron vannak
Imádság Házák. A Marosvásárhelyi Imádság Háza sajátossága a hely történelmi
adottságaiból fakadóan a nemzetek közti kiengesztelődésért végzett ima. Erre a
szándékra ajánlották a 2016 decemberében Kolozsváron megtartott I. Erdélyi Imádság
Háza Konferenciát, ahol Mărgulescu Cotiso, a konferencia fő előadója kifejtette, hogy a
nemzetek Jézus örökségei (vö. Zsolt 2,8), ezért Isten akarja a nemzetiségek létezését. A
kereszténység nevében nem megszüntetni kell nemzetiségek sajátosságait, hanem
közösen elismerni Isten Országának uralmát, felfedezve és megélve azt a sajátos
identitást és hivatást, amelyet Isten minden nemzetnek szánt.242 Ezen a tanításon
alapulva a Marosvásárhelyi Imádság Háza munkatársai között egyaránt vannak
románok és magyarok is. Jelenleg három teljes idejű szolgáló, és kb. tíz önkéntes heti
harminc órát tud imádsággal lefedni.243
A Nagyváradi Imádság Háza könyvkiadót működtet, amelyben az Imádság Háza
Mozgalom szellemében működő könyveket adnak ki, valamint egy kávézójuk is van az
Imádság Háza mellett. Segesváron 2014-ben kezdtek el egy Imádság Házát kialakítani.
Jelenleg hetente két délután gyűlnek össze imádkozni. Imaházuknak a Prayer on ‫אש‬
(ejtsd: ’ésh’) nevet adták. A prayer angol szó imádságot, a ‫ אש‬héber szó pedig tüzet
jelent, mind emlékeztető tűz, mind szerelmes tűz értelemben. Arra vágynak, hogy az
emberek arról ismerjék fel őket, hogy szerelmesek az Istenbe.244
A Temesvári Nemzetközi Imádság Háza nem az Augsburgi Imádság Házán
keresztül, hanem a Kansas City-i Nemzetközi Imádság Háza példájára létesült. Un lucru
névvel szervezi konferenciáit, amely románul „egy dolgot” jelent az „egy szükséges”
(Lk 10,42) parafrázisaként.
240
a Pécsi Imádság Házáról bővebben ld. http://www.pecs-hop.com/, 2017.01.24.
241
vö. http://www.sulysapiimadsaghaza.hu/, 2017.01.24.
242
vö. MĂRGULESCU, C., Dumnezeu şi naţiunile, I. Erdélyi Imádság Háza Konferencia. Kolozsvár 2016.
előadás hanganyag.
243
244
vö. Tanuságtételek az I. Erdélyi Imádság Háza Konferencián. Kolozsvár 2016. előadás hanganyag.
59
6. Utószó
Dolgozatom első fejezetében megvizsgáltam a szüntelen imára való felhívás bibliai
alapjait. Mind az Ó- mind az Újszövetségben többször hangzanak el a „szüntelen
imádság”, az „éjjel-nappal” való imádság kifejezések, nemcsak felhívások formájában,
hanem a Szentírás példákat is állít elénk, akik a szüntelen ima életét élték akár egyéni
imaéletükben, akár a templomi közösségben. Dolgozatom második fejezetében a
szüntelen imádság történelmi példáit vizsgálva annak két megvalósulási módjára
találtam. Az egyik forma a szívbéli szüntelen ima gyakorlata, amely egyes röpimák,
zsoltárversek állandó ismétlését, valamint az apatheia állapotában való életet jelentette;
a másik forma a közösségben végzett állandó istendicséret, amelyet az ókori Keleti- és
Nyugati Egyházban egymást váltó csoportok szüntelen zsoltár recitálással és himnuszok
éneklésével, az újkori Nyugati Egyházban pedig egymást váltó egyének vagy csoportok
főleg csendes szentségimádással valósítottak meg. A szüntelen imádsággal kapcsolatos
tanítóhivatali megnyilatkozásokat tanulmányozva, dolgozatom harmadik fejezetében
idéztem II. János Pál pápának kérését, hogy minden nagyobb településen hozzanak létre
örökimádó kápolnát vagy templomot. A szent pápa utódai megismételték ezt a felhívást.
Dolgozatom negyedik fejezetében kifejtettem, hogy az Imádság Háza Mozgalom a
szüntelen imának ebbe a folyamatába beállva sajátos módon tesz eleget Jézus ezen
kérésének.
Ökumenikus jellegéből adódóan nem szentségi kápolnában alakítja ki a szüntelen
imádás terét, hanem imatermeket szentel Isten dicsőségére. Összhangban a keresztény
hagyománnyal, amelyet a második és harmadik fejezetben bemutattam, az imádság
helyén az isteni jelenlét hordózójául Isten népének dicsőítését jelöli meg.
Az ószövetségi kultuszhoz hasonlóan, ahol a liturgikus imádság a teljes ember
bevonásával történik, az Újszövetség lélekben és igazságban történő imája nem zárja ki
az imádság testi megnyilvánulásait, hanem a teljes ember Istennek szenteltségét
valósítja meg (1. fejezet). Ebbe a hagyományba épül be az Imádság Háza Mozgalom,
magán hordozva a pünkösdi-karizmatikus imádság sajátos jegyeit (4. fejezet).
A mozgalom újdonsága, hogy az Ószövetség levitai dimenzióját sajátos módon
kívánja újból feleleveníteni jelen korunkban. Hivatkozva arra, hogy az Ószövetségben a
társadalom eltartotta az önmagukat főállásban Isten dicsőítésének szentelteket (1.
fejezet), az Egyház történelmében pedig a szerzeteseket mint az imádság embereit (2.
fejezet), a főállású imádkozó hivatását hirdeti meg a mai kor különböző felekezetű
60
laikus hívei számára. Ez egy páratlan és újszerű lehetőség a protestáns egyházi

közösségekben az Egyház kontemplatív dimenziójának művelésére (4. fejezet).
Az Imádság Háza Mozgalom azzal is szervesen kapcsolódik a zsidó-keresztény
hagyományhoz, hogy a mennyei liturgiába kíván bekapcsolódni itt a földön (4. fejezet).
Az ószövetségi liturgiát Mózes és Dávid király a mennyei liturgiáról való
kinyilatkoztatás alapján szervezete meg, a Jelenések könyve pedig betekintést ad az
Újszövetségi ember számára is e szüntelen istentiszteletbe (1. fejezet). A laus perennis-t
gyakorló szerzetesek az angyalok dicséretébe akartak bekapcsolódni (2. fejezet), a
tanítóhivatali megnyilatkozások pedig a közös keresztény imát, főleg a szent liturgiát a
kozmikus liturgiában való részvételnek tartják (3. fejezet). Mindezek mellett az Imádság
Háza az ószövetségi templomhoz (1. fejezet) és a keresztény monostorokhoz hasonlóan
(2. fejezet), valamint összhangban II. János Pál pápa kérésével (3. fejezet) az imádság
iskolája akar lenni, megvalósítva a szent pápának egy erős, imádságos mozgalom iránti
vágyát, amely áthatja korunk keresztény közösségeit.
Ezen összefüggések fényében állítható, hogy az Imádság Háza Mozgalom hiteles
folytatója a zsidó-keresztény hagyományban megvalósuló szüntelen ima gyakorlatának
alkalmazkodva az idők jeleihez: a XXI. század zenében önmagát átadó és imádni vágyó
emberének világához, és a keresztények egységre törekvéséhez.
Reményem szerint dolgozatom segítséget jelenthet az Imádság Háza Mozgalommal
találkozó papok, szerzetesek és világiak számára, akik szeretnének betekintést nyerni e
mozgalomba a katolikus teológia szemszögéből is. Támpontot jelenthet az ökumenikus
párbeszédben a mozgalom katolikus és protestáns tagjai között rámutatva a felekezetek
közös kincseire az imáról való tanításban és gyakorlatban, valamint azokra a teológiai
igazságokra és történelmi tényekre, amelyek alátámasztják a szüntelen imának az
Imádság Háza Mozgalomban megvalósuló formáját.
Az Imádság Háza Mozgalom további kutatásával kapcsolatban érdekfeszítőnek
tartanám a meditatív imának és az Imádság Házában gyakorolt modern zenei
hangszereléssel megvalósuló, ismétlődő, rövid énekek imádkozásának az emberi
pszichére gyakorolt hasonló hatásairól szóló valláspszichológiai és zenei tanulmányok
végzését. Egzegetikai kutatásokat lehetne végezni azzal kapcsolatban, hogy mennyire
bizonyítható, hogy Dávid sátrában és a salamoni templomban megvalósult a szüntelen
istendicséret liturgikus formája. Kutatni lehetne továbbá a laikusok főállású imádkozó
életmódjának teológiai és egyháztörténeti alapjait a Katolikus Egyházban.
61
Rövidítések jegyzéke
CT II. JÁNOS PÁL, Catechesi Tradendae, SZIT, Budapest 1979.
DeV II. JÁNOS PÁL, Dominum et vivificantem, SZIT, Budapest 1987.
DD II. JÁNOS PÁL, Dies Domini, SZIT, Budapest 1998.
EEu II. JÁNOS PÁL, Ecclesia in Europa, SZIT, Budapest 2004.
EG FERENC PÁPA, Evangelii Gaudium, SZIT, Budapest 2014.
EV II. JÁNOS PÁL, Evangelium Vitae, SZIT, Budapest 1995.
GS Gaudium et Spes – Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai
világban, in A II. Vatikáni Zsinat Dokumentumai, SZIT, Budapest
2000.
KEK A Katolikus Egyház Katekizmusa, SZIT, Budapest 1994.
LCs II. JÁNOS PÁL, Levél a családokhoz, SZIT, Budapest 1994.
LG Lumen Gentium – Dogmatikus Konstitúció az Egyházról, in A II.
Vatikáni Zsinat Dokumentumai, SZIT, Budapest 2000.
LS FERENC PÁPA, Laudato si, SZIT, Budapest 2015.
MDe XII. PIUSZ, Mediator Dei, SZIT, Budapest 1948.
MV FERENC PÁPA, Misericordiae Vultus, SZIT, Budapest 2015.
NJD A népi jámborság direktóriuma, NÉMETH, L. (szerk.), SZIT,
Budapest 2005.
NMI II. JÁNOS PÁL, Novo Millenio Ineunte, SZIT, Budapest 2001.
ÖD II. Ökumenikus Direktórium, NÉMETH, L. (szerk.), SZIT, Budapest
1996.
PD II. JÁNOS PÁL, Pastores Dabo Vobis, SZIT, Budapest 1995.
PG II. JÁNOS PÁL, Pastores Gregis, SZIT, Budapest 2004.
PO Presbyterium ordinis – Határozat a papi szolgálatról és életről, in
A II. Vatikáni Zsinat Dokumentumai, SZIT, Budapest 2000.
RMi II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Missio, SZIT, Budapest 1990.
RS II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Sacramentum, SZIT, Budapest 2004.
RVM II. JÁNOS PÁL, Rosarium Virginis Mariae, SZIT, Budapest 2002.
RH II. JÁNOS PÁL, Redemptor Hominis, SZIT, Budapest 1980.
SC Sacrosanctum Concilium – Konstitúció a szent liturgiáról, in A II.
SaC XVI. BENEDEK PÁPA, Sacramentum Caritatis, SZIT, Budapest
2007.
SZIT Szent István Társulat
UR Unitatis Redintegratio – Határozat az ökumenizmusról, in A II.
VC II. JÁNOS PÁL, Vita Consacrata, SZIT, Budapest 2000.
62
Irodalomjegyzék
Tanítóhivatali megnyilatkozások
A Katolikus Egyház Katekizmusa, SZIT, Budapest 1994.

A II. Vatikáni Zsinat Dokumentumai, SZIT, Budapest 2000.
A népi jámborság és liturgia direktóriuma, NÉMET, L. (szerk.), SZIT, Budapest 2000.
XVI. BENEDEK PÁPA, Sacramentum Caritatis, SZIT, Budapest 2007.
XVI. BENEDEK PÁPA, Szentmise Máriamezőn a 2005. Kölni Ifjúsági Világtalálkozón, in
XVI. BENEDEK PÁPA, A kölni Ifjúsági Világtalálkozó, SZIT, Budapest 2005.
FERENC PÁPA, Evangelii Gaudium, SZIT, Budapest 2014.
FERENC PÁPA, Laudato si, SZIT, Budapest 2015.
FERENC PÁPA, Misericordiae Vultus, SZIT, Budapest 2015.
II. JÁNOS PÁL, Catechesi Tradendae, SZIT, Budapest 1979.
II. JÁNOS PÁL, Dominum et vivificantem, SZIT, Budapest 1987.
II. JÁNOS PÁL, Dies Domini, SZIT, Budapest 1998.
II. JÁNOS PÁL, Ecclesia in Europa, SZIT, Budapest 2004.
II. JÁNOS PÁL, Evangelium Vitae, SZIT, Budapest 1995.
II. JÁNOS PÁL, Levél a családokhoz, SZIT, Budapest 1994.
II. JÁNOS PÁL, Novo Millenio Ineunte, SZIT, Budapest 2001.
II. JÁNOS PÁL, Pastores Dabo Vobis, SZIT, Budapest 1995.
II. JÁNOS PÁL, Pastores Gregis, SZIT, Budapest 2004.
II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Missio, SZIT, Budapest 1990.
II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Sacramentum, SZIT, Budapest 2004.
II. JÁNOS PÁL, Rosarium Virginis Mariae, SZIT, Budapest 2002.
II. JÁNOS PÁL, Redemptor Hominis, SZIT, Budapest 1980.
II. JÁNOS PÁL, Vita Consacrata, SZIT, Budapest 2000.
XII. PIUSZ, Mediator Dei, SZIT, Budapest 1948.
II. Ökumenikus Direktórium, NÉMETH, L. (szerk.), SZIT, Budapest 1996.
Lexikonok és szótárak
Biblikus Teológiai Szótár (szerk.: LÉON-DUFOUR, X.), SZIT, Budapest 1975.

CALIO, G,: „Marcello l’acemeta, santo”, BSS VIII. 661-663.
HAAG, H., Biblikai lexikon, SZIT, Budapest 1989.
Magyar Katolikus Lexikon X, DIÓSI, I., VICZIÁN, J. (szerk.), SZIT, Budapest 2005.
PUSKELY M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Kairosz Kiadó, Pécs
2006.
SCHÜTZ, C., A keresztény szellemiség lexikonja, SZIT, Budapest 1993.
Kézikönyvek és önálló művek
A kappadókiai atyák, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VI, SZIT, Budapest 1983.
ALEXANDER, D., Kézikönyv a Bibliához, Scolar, Budapest 2001.
Az ókeresztény kor egyházfegyelme, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók V, SZIT,
Budapest 1983.
BODA L., Adjátok meg Istennek, ami az Istené, Szent József Kiadó, Budapest 1995.
BROWN, R. E., FITZMYER, J.A., MURPHY, R.E., Szent Jeromos Bibliakommentár III,
Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003.
63
CASSIANUS, J., Az egyiptomi szerzetesek tanítása, Magyar Bencés Kongregáció,

Pannonhalma-Tihany 1998.
COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini. Uomo, fatii, usi e istituzioni I, in
JEDIN, H. (szerk.), Complementi alla Storia della chiesa, Jaca Book, Milano 1990.
COLOMBÁS, G. M., Il Monachesimo delle Origini, Spiritualità II. in JEDIN, H. (szerk.),
Complementi alla Storia della Chiesa, Jaca Book, Milano 1990.
DIÓS, I., Szentek élete II, SZIT, Budapest 2002.
Euszebiosz egyháztörténete, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók IV, SZIT, Budapest
1983.
HEN, Y., Roman Barbarians: The Royal Court and Culture int he Early Medieval West,
Palgrave Macmillan, New York 2007.
HUMPHREY, B., Unceasing. An Introduction of Night & Day prayer, International House
of Prayer, Kansas City 2009.
KOUTLOUMOUSIANOS, C., The One and the Three. Natura, Person and Triadic
Monarchy in the Greek and Irish Patristic Tradition, James Clarke&Co, Cambrige
2015.
MCLAUGHLIN, M., Consorting With Saints. Prayer for the Dead in Early Medieval
France, Cornell University Press, London 1994.
RAD, G., Az Ószövetség teológiája I, Osiris Kiadó, Budapest 2000.
RATZINGER, J., A liturgia szelleme, SZIT, Budapest 2002.
RATZINGER, J., L’ecclesologia della Constituzione ’Lumen Gentium’, in Nuova
Umanità, Róma IV (2000/3-4), 383-407.
ROSSIER, H., 1-2. Királyok könyvének magyarázata, Evangéliumi Kiadó, Budapest é.n.
ROSSIER, H., 1-2. Krónikák könyvének magyarázata, Evangéliumi Kiadó, Budapest é.n.
SCHREINER, J., Az Ószövetség teológiája, SZIT, Budapest 2004.
SCHMATOVICH, J., Bevezetés az Ószövetségbe, Agapé, Szeged 2001.
SCHMATOVICH, J., Papok és bölcsek az Ószövetségben, Katolikus Hittudományi
Főiskola, Győr 2008.
SÖVEGES, D., Fejezetek a lelkiség történetéből, Szent Gellért Hittudományi Főiskola,
Pannonhalma 1993.
SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, Jel Kiadó, Budapest 2014.
SZENTMÁRTONI M., Istenkeresésünk útjai, Agapé, Szeged 2000.
Szókrátész egyháztörténe, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VIII, SZIT, Budapest
1984.
Tertullianus művei, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók XII, SZIT, Budapest 1986.
VANYÓ, L., Az ókeresztény egyház és irodalma, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók
I, SZIT, Budapest 1988.
VÁRNAGY, A., Liturgika, Lámpás Kiadó, Abaliget 1993.
Vértanúakták és szenvedéstörténetek, in VANYÓ, L. (szerk.), Ókeresztény írók VII,
SZIT, Budapest 1984.
ZOLA, A. G., Radbertus’s Monastic Voice: Ideas about Monasticism at Ninth-Century
Corbie, Loyola University, Chicago 2008.
Tanulmányok és cikkek
DYER, J., The Psalms in Monastic Prayer, in DEUSEN, N. van, (szerk.) The Place of the
Psalms in the Intellectual Culture of the Middle Ages, State University of New York
Press, New York 1999.
GUILLAUME, P. D., Les 24 Heures des Acémétes, Diaconie Apostolique, Roma 1990.
64
LECLERQ, J., Une parenthèse dans l'histoire de la prière continuelle: la «laus perennis»
du Haut Moyen Age, in La Maison-Dieu: cahiers de pastorale liturgique, Editions du
Cerf, Párizs 1964, 90-103.
The One Thing Necessary: Individual and Corporative Contemplative Prayer Must be
Awakaned in the Church to Solve the Major Crises of Our Prayer, Catolic Communities
of Prayer 2009,
http://www.catholicspray.org/yahoo_site_admin/assets/docs/Contemplation_and_Intima
cy.90111359.pdf, 2017.01.22.
ROSENWIEN, B. H., Feudal war and monastic peace: Cluniac liturgy as ritual
aggression, in WHITE, L., (szerk.) Viator II, University of California Press, Los Angeles
1971.
ROSENWIEN, B. H., Perenial Prayer at Agaune, in FARMER, S., ROSENWIEN, B. H.
(szerk.) Monks and Nuns, Saints and Outcasts: Religion in Medieval Society, Cornell
University Press, Ithaca 2000.
XERAVITS G., Dávid király ábrázolásai késő ókori zsinagógákban, in Ókor XII
(2013/3) 24-31.
XERAVITS G., Tanulmányok az ókori Izrael kultuszáról, Pápai Református
Akadémia - L'Harmattan, Pápa - Budapest 2008.
Hanganyagok
Interjú Mărgulescu Cotisoval, a Marosvásárhelyi Imádság Háza vezetőjével. 2016.

hanganyag.
HARTL, J., A félelemnélküliség fegyvere, II. MEHR Konferencia 2012. előadás
hanganyag.
HARTL, J., A dicsőítés kis teológiája, 2015. előadás hanganyag.
HARTL, J., A II. Magyarországi Imádság Háza Konferencián elhangzott tanítás, 2015.
HARTL, J., Amint a mennyben úgy a földön is, MEHR Konferencia 2012. előadás
hanganyag.
HARTL, J., A XX. Országos Karizmatikus Találkozó délelőtti előadása, Budapest 2011.
HARTL, J., A XX. Országos Karizmatikus Találkozó délutáni előadása, Budapest 2011.
HARTL, J., Az élet értelme 70 percben, előadás hanganyag.
HARTL, J., Az imádság új kultúrája, MEHR Konferencia 2014. előadás hanganyag.
HARTL, J., Az istenfélelem csodálatos ereje, MEHR Konferencia 2015. előadás
hanganyag.
HARTL, J., Dávid dicsőítő forradalma, MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
HARTL, J., Developing your spiritual life, English Packet Ten Hours of Teaching CD-
hanganyag.
HARTL, J., Háromszor, MEHR Konferencia 2016. előadás hanganyag.
HARTL, J., Identitásom Istenben, előadás hanganyag.
HARTL, J., Kis lelki edzésterv, MEHR Konferencia 2016. előadás hanganyag.
HARTL, J., Reality of Heaven, English Packet Ten Hours of Teaching CD-hanganyag.
HARTL, J., Taníts minket imádkozni, MEHR Konferencia 2012. előadás hanganyag.
HARTL, J., Teach them to pray, English Packet Ten Hours of Teaching CD-hanganyag.
HARTL, J., Testimony and History of House of Prayer, English Packet Ten Hours of
Teaching CD-hanganyag.
65
MĂRGULESCU, C., Conducerea rugăciunii în modelul Harp&Bowl, Marosvásárhely

2016. előadás hanganyag.
MĂRGULESCU, C., Dumnezeu şi naţiunile, I. Erdélyi Imádság Háza Konferencia.
Kolozsvár 2016. előadás hanganyag.
MĂRGULESCU, C., Tanítás a felekezetek közti kiengesztelődésről, I. Erdélyi Imádság
Háza Konferencia. Kolozsvár 2016. előadás hanganyag.
MÖLLE, E., Tanúságtétel az I. Magyarországi Imádságháza Konferencián, Máriabesnyő
2014. előadás hanganyag.
Tanuságtételek az I. Erdélyi Imádság Háza Konferencián, Kolozsvár 2016. előadás
hanganyag.
Internetes oldalak
www.imadsaghaza.org, 2017.01.24.
http://khop.hu/, 2017.01.24.
http://www.pecs-hop.com/, 2017.01.24.
http://www.24-7prayerlist.com, 2017.01.22.
http://www.sulysapiimadsaghaza.hu/, 2017.01.24.
https://gebetshaus.org/danielakademie, 2017.01.24.
https://gebetshaus.org/tag/incense, 2017.01.24.
https://gebetshaus.org/veranstaltungen/sessions, 2017.01.22.
66
Függelék
1. kép. Az Augsburgi Imádság Háza épülete.
2. kép. Az Augsburgi Imádság Háza imaterme.
3. kép. A 2017 januárjában megszervezett MEHR Konferencián készült kép.

67
4. kép. A Marosvásárhelyi Imádság Háza imatermében tartott tanításról készült kép.
5. kép. A Marosvásárhelyi Imádság Háza díszlete.

68
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés...................................................................................................................... 2
2. Imádság a Szentírásban ................................................................................................ 4
2.1 Imádság az Ószövetségben ...................................................................................... 4
2.1.1 Az imádság helyszínei az Ószövetségben ......................................................... 5
2.1.2 Az ószövetségi kultusz: anyagi áldozat és dicsőítés ......................................... 6
2.1.3 A kultikus ima résztvevői: papok, leviták és a nép ........................................... 8
2.1.4 A zene szerepe az Ószövetség imájában ........................................................... 9
2.1.5 Szüntelen ima az Ószövetségben .................................................................... 10
2.2 Imádság az Újszövetségben ................................................................................... 11
2.2.1 Az újszövetségi ima helyszínei és a kultusz résztvevői .................................. 11
2.2.2 Az újszövetségi kultusz: eucharisztia mint hálaadás és dicséret ..................... 12
2.2.3 A zene szerepe az Újszövetség imájában ........................................................ 13
2.2.4 Szüntelen ima az Újszövetségben ................................................................... 14
3. Imádság az Egyház életében ...................................................................................... 16
3.1 Imádság a keresztény ókorban............................................................................... 16
3.1.1 Az ókori keresztény imák helyszínei és résztvevői......................................... 16
3.1.2 A zene szerepe az ókori keresztény imaéletben .............................................. 16
3.1.3 A szüntelen imára való felhívás értelmezése az keresztény ókorban ............. 18
3.1.4 Az akoiméta szerzetesek szüntelen imája ....................................................... 21
3.1.5 Szüntelen ima az Aganaumi Szent Móric Monostorban ................................. 23
3.2 Imádság a középkorban és az újkorban ................................................................. 26
3.2.1 Az imádság helyszínei és résztvevői ............................................................... 26
3.2.2 A zene szerepe a középkori és újkori imaéletben ........................................... 27
3.2.3 Szüntelen ima a középkorban és az újkorban ................................................. 27
4. Imádság az Egyház Tanítóhivatali megnyilatkozásaiban .......................................... 29
4.1 Imádság a jelenkorban ........................................................................................... 29
4.2 Az imádság helye................................................................................................... 31
4.3 A közösségben végzett imádság ............................................................................ 32
4.4 A közösségben végzett imádság résztvevői........................................................... 33
4.5 A zene szerepe az imádságban .............................................................................. 35
4.6 Tanítás a szüntelen imáról ..................................................................................... 37
5. Az Imádság Háza Mozgalom ..................................................................................... 39
5.1 Az Imádság Háza Mozgalom története ................................................................. 39
5.2 Az Imádság Háza Mozgalom jellemzői................................................................. 40
5.3 Az Imádság Háza Mozgalom imaformái ............................................................... 42
5.4 Fontosabb hangsúlyok az Imádság Háza Mozgalom tanításában ......................... 46
5.4.1 A katekézis szerepe az Imádság Háza Mozgalomban..................................... 46
5.4.2 Az Imádság Háza mint hely ............................................................................ 49
5.4.3 Az „imamisszionáriusi” életforma .................................................................. 50
5.4.4 Az Imádság Háza Mozgalom ökumenikus dimenziója................................... 51
5.4.5 Az Imádság Háza Mozgalom tanítása a dicsőítésről....................................... 52
5.5 Az Imádság Háza Mozgalom szervezetei és jelenléte Augsburgban és a Kárpát-
medencében ................................................................................................................. 55
6. Utószó ........................................................................................................................ 59
69
Rövidítések jegyzéke ...................................................................................................... 61

Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 62
Függelék.......................................................................................................................... 66

Az Imádság Háza Mozgalom

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Imádság Háza Mozgalom

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EGRI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA

Készítette: Nagy Emese Lilla

amelyeket maga az Imádság Háza Mozgalom is megjelöl, mint saját előzményeit.

2.1 Imádság az Ószövetségben

Az Ószövetségi Szentírás könyveit átszövik a különféle imádságok szövegei. Ezek

2.1.1 Az imádság helyszínei az Ószövetségben

Az imádság során bizonyos szent helyek előnyben részesítése már a pátriárkák

kormányzásának középpontját, […] magát a mennyet, az Atya házát,”10 Isten palotáját

2.1.2 Az ószövetségi kultusz: anyagi áldozat és dicsőítés

„Minden kultikus megnyilvánulás ebben a formulában foglalható össze: imádni

istentisztelet központi cselekményét. A személyes Istennek adott személyes válasz

2.1.3 A kultikus ima résztvevői: papok, leviták és a nép

A pászka vacsorához a bárányt a Kánaán elfoglalása utáni kezdeti időben minden

2.1.4 A zene szerepe az Ószövetség imájában

A zene jelentőségét a bibliai vallásban az is mutatja, hogy az énekelni szó egyike a

prófétai dimenzióját, ami különös egy olyan korban – a Krónikák könyvének

2.1.5 Szüntelen ima az Ószövetségben

Kevés információnk van a hivatalos imaórák végzésére kijelölt időpontokról. A

2.2 Imádság az Újszövetségben

Az újszövetségi imádság mint a Szentháromságos Isten jelenlétében való életmód

2.2.1 Az újszövetségi ima helyszínei és a kultusz résztvevői

Az újszövetségi imádás újdonsága nemcsak az, hogy a Szentháromságra irányul,

2.2.2 Az újszövetségi kultusz: eucharisztia mint hálaadás és dicséret

Az újszövetségi „kultusz tárgya a feltámadott és felmagasztalt Krisztus”,44 aki

2.2.3 A zene szerepe az Újszövetség imájában

A Kolosszeiekhez írt levél szerzője felszólítja a híveket, hogy összejöveteleiken

keletkeztek, a pneumatikus adományként értelmezett énekköltészet a keresztény hit

2.2.4 Szüntelen ima az Újszövetségben

Az Ószövetség imádkozó lelkisége Jézusban teljesedett be, akinek élete szüntelen

3. Imádság az Egyház életében

3.1 Imádság a keresztény ókorban

3.1.1 Az ókori keresztény imák helyszínei és résztvevői

A kereszténység első két évszázadában templomok nélkül is létezett az egyház,

3.1.2 A zene szerepe az ókori keresztény imaéletben

A keresztények átvették Izrael imádságából a zsoltárokat, és új énekké alakították

Krisztus az igazi Dávid. A zsoltárok ilyenfajta krisztológiai és pneumatikus értelmezése

dicséretére bemutatott áldozatnak tekintették.64 Amikor a hívek közös vacsorára gyűltek

3.1.3 A szüntelen imára való felhívás értelmezése az keresztény ókorban

tartva életszabályuknak nehézségekbe ütköztek, amint megtapasztalták, hogy szó

3.1.4 Az akoiméta szerzetesek szüntelen imája

minden gyanújától. A szerzeteseket csoportokra osztotta, akik a templomban egymást

3.1.5 Szüntelen ima az Aganaumi Szent Móric Monostorban

szenvedett vértanúhalált. Maximianus császár megparancsolta a légiónak, hogy

építettek e sírok felé. A királyok a templomok mellett monostorokat létesítettek, ahol a

3.2 Imádság a középkorban és az újkorban

3.2.1 Az imádság helyszínei és résztvevői

A középkor folyamán az oltáriszentség ünneplésében a hangsúly erőteljesen

3.2.2 A zene szerepe a középkori és újkori imaéletben

A templomi istentiszteleti zenében a hagyományos zsoltározás a gregorián korálban

3.2.3 Szüntelen ima a középkorban és az újkorban

Cassianus hatására, aki az egyiptomi szerzetesek gyakorlatára hivatkozva irányt

szublimálása lehetőségének bizonyult. A liturgia nagy része közbenjáró imádság volt az

4. Imádság az Egyház Tanítóhivatali megnyilatkozásaiban

4.1 Imádság a jelenkorban

Korunk szekularizált, profitorientált világában, a fogyasztói szemlélet és a gyakorlati

ember önazonossága, itt fedezi fel legkönnyebben személyes voltát és a teremtésben

4.2 Az imádság helye

Az Egyház tagjait a liturgia szent templommá, Isten hajlékává építi a Szentlélekben,

zsolozsmában részt venni vagy elcsendesedni vágyó világiak számára. A zarándoklatok

4.3 A közösségben végzett imádság

Miként az Egyház teljes életének, úgy a közösségben végzett imádságnak is a szent

Az Isten tökéletes megdicsőítése ugyanis elsősorban a liturgikus cselekményben

4.4 A közösségben végzett imádság résztvevői

A liturgia „az egész Krisztus cselekménye”. Az ünneplő közösség a Krisztussal mint