Bugár István

Szír Szt. Efrém testről és lélekről

Miután töprengtem, mi lehetne az a méltó köszöntés, amivel én hoz-

zájárulhatnék e szellemi csokorhoz, mindent meghányva-vetve arra ju-
tottam, hogy a legjobb az Ünnepelt legutóbbi nagy munkájához kapcso-
lódnom: Palamasz Szt. Gergely fő művének tudós fordításához, melynek
értékét még nem mérte fel a honi szellemi élet, de amely bizonyosan be-
érik idővel.
Azért is választottam ezt a kiindulást, mert Palamasz Szt. Gergely
munkássága a bizánci végpontját jelenti annak a teológiai folyamatnak,
amelynek jómagam a kezdeteivel foglalkoztam: ez a test antropológiai és
szótérológiai újraértékelése a platóni hagyománnyal szemben.
Mi volt e folyamat jelentősége? Amikor a korai keresztények arra vál-
lalkoztak, hogy az apostoli üzenetet a görög-római világ művelt rétegei
számára is megfogalmazzák a ráció eszközeivel, érvelve, fogalmi tiszta-
sággal és szisztematikusan, akkor a filozófia nyelvéhez és eszköztárához
kellett nyúlniuk. Márpedig ekkor – a Kr. u. II. században – a filozófiai
horizontot már az újraéledt platonizmus uralta, amely számos ponton
amúgyis kiváló szövetségesnek bizonyult.
Ez a szövetség1 azonban veszélyeket is rejtett magában. Nemcsak arra
gondolok, hogy a kívülállók szemében (mint a korabeli Kelszosz, vagy
a kései Nietzsche) összemosódott kereszténység és platonizmus, hanem
arra is, hogy olykor a belső szemlélők elől is elfedte a különbségeket.
Márpedig nemcsak a korban elterjedt, divatos ezoterikus mozgalmak,
a „gnósztikusok” nyelvéhez és gondolkodásához forduló keresztények
nyúltak a platonikus eszköztárhoz, de a kezdeményező keresztény teo-

1 A  keresztény platonizmus történetét a prominens gondolkodók esetében (Órige-

nész, Nüsszai Szt. Gergely, Szt. Ágoston, „Areopagita Dénes”, Hitvalló Szt. Maxi-
mosz) áttekinti Endre v. Ivánka, Plato Christianus: Übernahme und Umgestaltung
des Platonismus durch die Väter (Einsiedeln: Johannes, 1964). (A  példány, melyet
kezemben tartok, az Ünnepelttől kapott becses ajándék). Ivánka elemzésének azon-
ban az antropológiai dimenzió a legkevésbé sem áll a homlokterében (a hészükhasz-
ta-vita leírása esetében sem).

| 9
 lógusok (Ariszteidész, Jusztin mártír, Alexandriai Kelemen, Órigenész)
maguk többé-kevésbé személyükben is kapcsolódtak a korabeli platoni-
kus iskolákhoz.
Az antropológia esetében a platonizmus a radikális test-lélek dualiz-
mus szinonimája, vagyis a lélek önálló, független szubsztanciális létének,
a test alacsonyabbrendű, ideiglenes, és az eszkhatonban kiiktatható voltá-
nak tanításáé. Az ember, énünk a lelkünkkel azonos, a test ehhez képest
külsődleges, sőt akadály. Istennel csak a léleknek van dolga: az értelem-
ként felfogott lélek egyedül az, ami Istennel rokon bennünk, Isten kép-
mása. Az egyik legplasztikusabb megfogalmazása ennek az emberképnek
Órigenész János-kommentárjában található:
Isten Fia [...] nem azért jött a földre, hogy béke legyen,2 jelesül a testi és
érzéki dolgokhoz, hanem hogy kardot fogjon és – hogy úgy mondjam – el-
vágja a test és lélek káros barátságát, hogy azután a lélek így átadja magát e
test ellen harcoló szellemnek, és Isten barátjává váljon [...]3
Ez az antropológiai álláspont azonban nemcsak a modern gondolko-
dás számára problematikus,4 de számos korai keresztény teológus hang-
súlyozta összeférhetetlenségét a keresztény hitszabállyal, a keresztény
tanítás vezérfonalával. Ez a belátás olyan megnyilatkozások sorozatához
vezetett, melynek a klimaxán Palamasz Szt. Gergely idevonatkozó fej-
tegetéseit olvashatjuk a Triászokban arról, hogy – mint Arisztotelész is
állítja5 – a lélek és a test működései alapvetően közösek, a test maga is
részesül az isteni kegyelemből, átistenül, „lelkivé” válik, nem ontológiai
értelemben, hanem ahogy „testies” lélekről is beszélhetünk.6

2 Vö. Mt 10,34.
3 Órigenész, Kommentár János evangéliumához I 32.229: ford. Somos Róbert (Catena
fordítások 13, Budapest: Kairosz, 2017): 75.
4 A  lélek-probléma meglehetősen világos megfogalmazásához, amelyet Órigenész
pozíciójának egy világos érvekkel alátámasztott, de meglehetősen forradalmi és
vitatott újraértelmezése követ ld. Mark Julian Edwards, Origen against Plato (Al-
dershot: Ashgate, 2002) 87-114. Megfogalmazásában: „ha valaki ma ‘lelket’ mond,
akkor mindenki biztos benne, hogy az illető keresztény – vagy költő.”
5 Arisztotelész, A lélek I 1: 403a16-b19.
6 Palamasz Szt. Gergely, Triászok I.ii 1-3; 9; I.iii 31; II.ii. 12-14; magyarul A szentül élő
hészükhaszták védelmében, fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta Baán
István (Collectanea Athanasiana II: Textus/Fontes 14/1, Nyíregyháza: Szent Ata-
náz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola –Bizantinológiai Intézeti Alapítvány,
2016): 68-71; 76-7; 113-4; 180-3.

10 |
 Ez tehát a történet végpontja – a modern teológiai diskurzust külön
tekintve. A történet kezdete pedig – talán kis késéssel – a teológia kez-
deteivel esik egybe. Nem akarok itt kitérni Pál apostolra – gondolva az 1.
Korintusi levél 15. fejezetére a test feltámadásáról, vagy az athéni prédiká-
cióban ugyanennek a filozófus hallgatóságot provokáló kijelentéséről7 –,
hanem az Újszövetség utáni korra, a szentírás-értelmezés korszakára ösz-
szpontosítok. Az első teológusok, akik kifejezetten megfogalmazzák az
intellektualista-platonikus antropológia ellenpontját, láthatóan kritikai
éllel teszik ezt, de még nem az alexandriai keresztény teológiára, hanem
a különböző gnósztikus-keresztény tanokra válaszul. Legjellemzőbben
ez a nem platonikus antropológia abban a kijelentésben nyer kifejezést,
hogy az ember teljes testi-lelki mivoltában Isten képmása, ahogy azt
már Melitón, Szardeisz püspöke megfogalmazza 160 tájékán,8 s Lyonsi
Szt. Irenaeus9 is hangsúlyozza. G- Ladner tézisével10 szemben kimutat-
ható, hogy ez nem kivételes álláspontnak számít a patrisztikus hagyo-
mányban, hanem egy világosan követhető irányvonal, tendencia, amit
szokás az „ázsiai” kereszténységhez is kötni. Ezt képviseli Tertullianus,
Hippolütosz, Pszeudo-Athénagorasz és Methodiosz a III.11, Alexandri-
ai Péter – és talán Alexandrosz – a IV. század elején,12 Epiphaniosz és
az anti-órigenista mozgalom szerzői a IV-V. században.13 Ez az isten-

7 ApCsel 17,18;32.
8 Georges Florovsky, „The Anthropomorphites in the Egyptian Desert” in Aspects of
Church History (Belmont, Mass.: Nordland, 1975) 89–96, 94 zseniális intuíciójának
szövegszerű bizonyítását ld. István M. Bugár, “Melito and the Body” Studia Pat-
ristica 91 (2017) 303-14, illetve magyarul: A teológia kezdetei – a jánosi tradícióban: a
Melitón- és a Hippolütosz-dosszié (Budapest: Kairosz, 2016) 114-29.
9 G. Florovsky, „The Anthropomorphites” , 94-5; Adlin Rousseau „Image et ressemb-
lance de Dieu chez Irénée” in uő., (éd.) Irénée de Lyon, Démonstration de la prédica-
tion apostolique (Sources Chrétiennes 406, 1995) 365-71; ill. Heidl György, „Irenaeus
és a test teológiája” Vigília 78 (2013) 812-9 (további irodalommal).
10 Gerhart B. Ladner, „The Concept of the Image in the Greek Fathers and the Byzan-
tine Iconoclastic Controversy” Dumbarton Oaks Papers 7 (1953) 1–34, 10–11 a 45–47.
jegyzetekkel.
11 Bugár M. István, A teológia kezdetei, 125-7.
12 Ld. uo. Alexandrosz talán ténylegesen szerzője a melitóni Test és Lélek c. homília e
jelen írás végén található függelékben olvasható átdolgozásának.
13 Pembdzsei Aphou apáthoz ld. Geroges Florovsky, „Theophilus of Alexandria and
Apa Aphou of Pemdje” in id., Aspects of Church History (Belmont, Mass.:Nordland,

| 11
 képmás-értelmezés általában együtt jár az ember testi-lelki mivoltának
együttes hangsúlyozásával.14
Tehát míg a „test teológiájának” első kibontakozása az anti-gnószti-
kus polémiához köthető, a második a IV-V. századi anti-órigenista vitá-
hoz. A következő etap15 a képvita, melynek során az intellektualista ten-
denciákat mutató képromboló teológia ellenében Damaszkuszi Szt. János
hangsúlyozza az anyag és az anyagi test szerepét az üdvösségben:
[...] Nem hódolok az anyagnak, hódolattal illetem azonban az anyag al-
kotómesterét, aki értem anyaggá lett, és üdvösségemet anyag által munkálta,
és nem szűnök tiszteletben tartani az anyagot, amely üdvösségemnek eszköze
volt. Nem mint Istent tisztelem – ugyan már, hogyan is lehetne isten az,
melynek keletkezése a nem létezőkből történt --, még ha az Isten teste isten
is, mert a két valóság változatlan egyesülése révén az lett, ami Felkenője, de
mégis az maradt, ami természete szerint volt: értelmes és elmével rendelkező
lélek által áthatott hústest, hatalom alatt álló és nem teremtetlen. Az anyag-
nak, mely által üdvösségem megszülethetett, többi részét pedig tisztelem és
nagy becsben tartom, mert isteni energiával és kegyelemmel teljes. Vagy talán
a kereszt háromszor áldott és boldogságos fája nem anyag-e? Vagy az élethozó
és életet adó kő, a szent sír, feltámadásunk forrása nem anyag-e? Nem anyag-e
a tinta és az evangéliumok szentséges papirosa? Nem anyag-e az élethordozó
asztal, amely nekünk az élet kenyerét nyújtja? Nem anyag-e az arany, s az
ezüst, melyből a keresztek, tálcák és kelyhek készülnek? Vagy nem anyag-e
mindezek felett Uram teste és vére? [...] Ne becsméreld az anyagot, mert nem
értéktelen az. Semmi sem értéktelen, ami Istentől van: csak a manicheusok
gondolják úgy. Csak az értéktelen, aminek oka nem Istentől van, hanem a mi
találmányunk, mégpedig azáltal jön létre, hogy szabad akaratunk a termé-
szetestől elhajlik, kileng a természetellenes felé, azaz a bűn által.16

1975) 97–130; a melitóni Test és Lélek Athanasziosz nevéhez kapcsolt, kopt nyelven
fennmaradt átdolgozását szintén ehhez a millieuhöz kapcsolja Dmitrij Bumazhnov,
Der Mensch als Gottes Bild im christlichen Ägypten (Studien und Texte zu Antike
und Christentum 34, Tübingen: Mohr Siebeck, 2006).
14 Ld. Bugár M. István, A teológia kezdetei, 124-5.
15 A  kései Ágoston test-teológiájáról, mely talán a manicheizmus elleni polémiához
kapcsolódik, most nem szólok hiszen az nem illeszkedik egy olyan folytonos hagyo-
mányhoz, melynek szerzői dialógusban állnak
16 Damaszkuszi Szt. János, I. védőbeszéd azok ellen, akik elvetik a szent képmásokat 16:
in Bugár M. István, Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban (Budapest: Kai-
rosz, 2004) II

12 |
 E folyamatnak tehát a megkoronázása Palamasz Szt. Gergely teológi-
ája. Az alábbiakban e történetet szeretném kiegészíteni egy láncszemmel,
amely kapocs a kezdetek közt és közte, így figyelmünk fókuszát tekintve
az Ünnepelt közt és köztem. Ez Szír Szt. Efrém antropológiája, ahogyan
azt a VIII. Paradicsom-himnuszban kifejti.17 A himnusz teljes szövegét itt
közlöm magyar fordításban. Szt. Efrém talán a legmesszebb megy abban,
hogy kimutassa: a lelki-kognitív működések (érzékelés, gondolkodás: 4-5)
testhez kötöttek, az őket ért hatások közösek, a test nélkül a lélek tehetet-
len, mintegy embrionális léttel bír csupán. Úgy tűnik, Efrém a gondolko-
dás nyelvhez kötöttségét is vallja (5). Test és lélek mindenesetre radikáli-
san egymásra vannak utalva, ahogyan azt szemléletesen fejezi ki Ciprusi
Szt. Epiphaniosz hasonlata, mely szerint test és lélek olyanok, mint egy
mozgásra és egy látásra képtelen ember szimbiózisa, akik együttesen érik
el a korlátlan cselekvőképességet.18
Szt. Efrém arisztotelészi típusú antropológiája-pszichológiája tehát Pa-
lamasz Szt. Gergelyével rokon, ám ugyanakkor talán még radikálisabb,
egyértelműbb.
Efrém test-teológiájának is lehetett természetesen polemikus háttere.
Bardaicán az egyik lehetséges ellenfél ebben az összefüggésben. Valóban
I. Ramelli hangsúlyozza Órigenész és Bardaicán gondolkodásának, me-
tafizikájának és antropológiájának párhuzamait19. Szt. Efrém mindeneset-
re Bardaicán tanítását Maniéhoz közelíti bírálatában,20 márpedig a mani-
cheizmus radikális – egyszerre kozmikus és antropológiai – dualizmusa
közhely. Egyéb jelöltek Efrém antropológiájának esetleges polemikus
forrásához éppen Mani, másrészt Markión: mindkettővel Bardaicánhoz
hasonlóan önálló könyvekben foglalkoznak Efrém prózai „Cáfolatai”.
Mindenestre az alább közölt vers közvetlen környezete nem pole-
mikus: Szt. Efrém Paradicsom-himnuszainak 8. darabja. A ciklusban a
költő-teológus a Teremtés könyve 2-3. fejezetének eseményeit értelmezi,
de egyúttal a visszanyert Paradicsomról is beszél, mely részben az Egy-

17 A szövegre felhívja a figyelmet D. Bumazhnov, Der Mensch als Gottes Bild 81-4.
18 Epiphaniosz, Panarion 64,70: GCS 31,516 (a történet apokrif forrásához ld. ott a
lábjegyzeteket.)
19 Ilaria Ramelli, Bardaisan of Edessa: A Reassessment of the Evidence and a New Interp-
retation (Piscataway, NJ: Gorgias, 2009) 18-9; kül. 170-1 (az ember három tényezője
-- test, lélek, szellem/értelem – az utóbbiból ered, annak alászállásából).
20 Uo. 159.

| 13
 házban, részben az eszkhatonban valósul meg. Ebben az összefüggésben
tárgyalja a 8. himnusz a test helyzetét, valamint test és lélek viszonyát.
A  testhez kötöttség eszkatológikus érvényesülése mellett ugyanakkor
másutt a végső és a jelen földi test közötti radikális különbséget is hang-
súlyozza, ami megnyilvánul a térhez való viszonyban is: az idők végén a
Paradicsomban sok jó ember kis helyen is elfér. (V 7-9).

Végezetül néhány szó a költői formáról21 és a fordításról. A himnuszt

(madrašā) azonos szótagszámú sorokból álló versszakok alkotják. Ez teszi
őket énekelhetővé egy-egy – mára már kivétel nélkül ismeretlen – dal-
lamra (qālā). Ciklusonként változó lehet a hosszok mintázata, a Para-
dicsom-himnuszokban azonban egy egységes és elég egyszerű alakzatot
követ, és a dallam is egységes volt (az, amit később „Paradicsomként” em-
legettek). A strófa felépítése a következő: három sor 5+5; egy 7; majd kettő
5+5 szótagszámmal. A magyar fordításban – tekintettel arra, hogy a szír a
maga jellemzően két szótagú töveivel jóval tömörebb, mint a magyar – az
5+5 helyett 7+7 szótagszámot, a 7 helyett pedig 9-et alkalmaztam.
A himnusz után közöltem a függelékben összevetésképpen Melitón-
nak a Test és Lélek című homíliájának rekonstrukcióját fordításban. Ez
a test és a lélek viszonyáról, a bukásról, a helyreállításról hasonló képet
fest, mint Efrém homíliája, bár olykor különbségeket is találunk a meg-
fogalmazásban, és Efrém fogalmi pontosságát, álláspontjának végiggon-
doltságát nélkülözi – hiszen nem is az Melitón fő célkitűzése, hanem
a megváltás leírása, amely a himnikus második és egyben fő résznek a
tulajdonképpeni tárgya. Erre utal teljesebb címe: Test, lélek és a megteste-
sülés.
Következzék tehát most Szt. Efrém himnusza, remélem az Ünnepelt,
és minden kedves olvasó örömére!

21 Ld. Saint Ephrem, Hymns on Paradise, Intr. and tr. by Sebastian Brock (Crestwood,
New York: St Vladimir’s Seminary Press, 1990) 37-9.

14 |
 Szír Szt. Efrém
VIII. himnusz a Paradicsomról22

1. Ige hatolt fülembe,

mely megörvendeztetett:
a Szentírásból, amely
a latorról elhangzott,23
s megvigasztalta lelkem
megsokasult bajában:
Ki a rablón könyörült, elvisz
a kertbe, melynek nevét
hallva ujjongás tölt el,
elmém kantárját tépve
kilép, hogy Őt szemlélje.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

2. Egy hajlékot láttam ott

és egy fényből szőtt sátrat,
és egy hang azt mondotta:
áldott a lator, aki
már szabadon veszi át
a Paradicsom kulcsát.
Azt gondoltam már ott vagyok, de
észbe kaptam: a lélek
ama helyet sem képes
érzékelni eszköze,
társa, hárfája nélkül.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

22 Szöveg: Ephraem des Syrers Hymnen De paradiso und Contra Julianum hrsg. von E.
Beck, CSCO 174 Syr 78, Louvain 1957, 33-35;
német fordítás: Ephraem des Syrers Hymnen De paradiso und Contra Julianum über-
setzt von E. Beck, CSCO 175 Syr 79, Louvain 1957, 30-33;
angol fordítás: Saint Ephrem, Hymns on Paradise, 131-5.
23 Lk 23,39-43

| 15
 3. A gyönyöröknek helyén
nyugtalanság fogott el,
hogy haszontalan dolog
titkokat tudakolni.
A latornak ügyében
kétely merült fel bennem:
hogyha a lélek lát és hall is
a test nélkül is, akkor
miért van testbe zárva,
s mikor a test már nem él,
m’ért hal vele a lélek?

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

4. Hogy a lélek nem képes

látni a hústest nélkül,
arról épp a test győz meg,
hiszen hogy ha megvakul
vak lesz benne a lélek,
vele tapogatózik.
Ím, egymást keresik, pártolják:24
mint a testnek, hogy éljen
szüksége van lélekre,
úgy amannak a testre
hogy lásson, és hogy halljon.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

5. Hogyha elnémul a test

néma vele a lélek;
magán kívül a lélek,
hogyha a teste beteg;
s jóllehet önmagában,
magáért van a lélek,
ám a társa nélkül még sincs ő:
egészen olyan mint egy
gyermek anyja méhében,

24 Szó szerint: tanúskodnak egymás mellett.

16 |
 akinek az életében
még se szó se gondolat.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

6. S ha amikor testben volt,

minthogy olyan, mint magzat,
nem volt képes ismerni
sem társát, sem kivoltát,25
– ha távozik belőle,
mennyivel erőtlenebb,
hogy nincsenek már érzékei,
amelyek eszközei
lehetnek őmagának.
Csak társa érzékei
által él és látható.26

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

7. Azon áldott lakóhely

semmi hiányt nem szenved;
ama tökéletes hely
bizony mindennel teljes.
A lélek egyedül nem
képes oda belépni
minthogy mindenben hiányt szenved,
érzékben és tudásban:
a feltámadás napján
a már tökéletes test
összérzékével lép be.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

25 Szójáték a fordító részéről: a qnumā a későbbi teológiai-filozófiai nyelvben hyposta-

sis-t, (alany) és személyt jelent, míg a „mivolt”-tal a természetet, lényeget adhatjuk
vissza.
26 Vö. Tatianosz, A hellének ellen 15,1.

| 17
 8. Amikor a teremtő
keze testté formálta,
és összeillesztette,
hogy Alkotóját zengje,
a néma citerának
akkor nem volt még hangja
– míg aztán végül belé lehelt
lelket,27 hogy zengjen benne,
s húrjai hangot nyertek,
s a lélek a test révén
bölcsesség szavára lelt.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

9. Mikor Ádám mindenben

tökéletes volt immár,
fogta őt az Úr és az
Édenkertbe helyezte,
ám a lélek magában
nem léphetett be oda:
együtt mentek hát be tisztaként
– teljesek teljességbe –
s együtt jöttek ki szennyben,
hogy értsük: együtt lépnek
be a feltámadásban.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

10. Ádám tétlen őre volt

a Paradicsomnak,
hiszen eljött a ravasz
rabló, hogy ragadozzon.
Elkerülte gyümölcsét,
mely felé mindenki fut,

27 A Ter 2,7, melynek szóhasználatát itt Szt. Efrém közelről követi, megkülönbözteti
az élet leheletét (héb. nišma, szír nšamthā, gör. pnoé), és a lehelet révén az emberből
lett élő lelket (héb. nepheš, szír napheš, gör. psyché).

18 |
 és a kert lakóját lopta el.
Ura kijött, s őt kereste:
belépett a Hádészba
Kihozta onnan őt, és
bevitte az Édenbe.

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

11. Valóban csodálatos

lak, melynek határain
várnak az igazaknak
és szenteknek lelkei,
ott várják, hogy megkapják
hőn szeretett testüket,
hogy mikor nyílik a Kertkapu,
testek és lelkek együtt
kiáltsák hozsannák közt:
Áldott, ki Ádámot ki-
hozta, s bevitte sokkal.28

Responsum Méltass arra, hogy örökösei legyünk országodnak!

28 Ti. ki az Alvilágból és be a Paradicsomba sokakkal együtt.

| 19
 Függelék

Szardeiszi Melitón
A test, a lélek és a megtestesülés29

I30
[...]31 589A [278b/532] Urunk ugyanis irántunk való szeretetét nem csak
csupán szóval, de tettel is megmutatta, mert önmagát (naphšā) adta vált-
ságul értünk. És ismét, mert nem mint a világot, mely csupán szavára állt
elő, hanem tettel alkotott meg. A világ ugyanis Isten szavára jött létre,
bennünket azonban szóval és tettel teremtett. Nem volt elég ugyanis Is-
tennek, hogy azt mondja B „Alkossunk embert képünkre és hasonlatossá-
gunkra!”, hanem a szót tett követte. Isten ugyanis port vett a földből, és
emberré formálta, saját képére és hasonlatosságára, amikor32 élet lélegze-
tét (nšamtā) lehelte belé, hogy Ádám élő lélekké (naphšā) legyen.
3. Amikor azonban az ember halandó lett vétke folytán, arra szorult
formált része, hogy újraformálja az C Alkotómester, hogy megmenekül-
jön.33 A formált rész volt ugyanis az, mely megrothadt a földben – ama lé-
legzet viszont, ami élő lélekké lett,34 miután elvált a testtől, (533) egy sötét
helyre ragadtatott el, amit Alvilágnak hívnak. Mert bizony elkülönült a
test és a lélek: emez rabbá lett az Alvilágban, amaz a földben indult bom-
lásnak. Óriási a távolság test (phagrā) és lélek közt. Ahogy a test (besrā)
elpusztul, mert oszlani kezd, a lélek semmire se lesz képes, mert rab.

29 A homília rövidebb címe: A testről és a lélekről: ld. Bugár M. I., A teológia kezdetei,
119-20.
30 Alexandriai Alexandrosz, A test, a lélek és a megtestesülés (Alex) I, két kézirattal (B;
M). Ez a szöveg parafrázisa a melitóninak. A kéziratokról és a kiadásokról ld. Bugár
M. I., A teológia kezdetei, 116-7.
31 Az alexandroszi homília egy morális felhívással indul: az Ige adja magát, de hal-
lásunk is kell, hogy teremjen; és amint az Igen tettel alkotott bennünket, nekünk
is tettekkel, nem csak szavakkal kell a hitet gyakorolnunk. Megítélésem szerint ez
a bevezető nehézkesen kapcsolódik a homíliához, ezért haboznék a jól felépített
melitóni anyaghoz tartozónak tartani.
32 Mind az angol, mind a latin mellérendelésnek fordítja; a görög eredetiben participi-
umos szerkezetet tartok valószínűnek.
33 sajtóhiba M-ben
34 Vö. Ter 2,7.

20 |
 D
[279a] Amint ha a királyt elhurcolták, állama35 elszabadul,
s ha a hadvezért megkötözik, hadserege feloszlik,
s a kormányos, ha leesik, hajója elsüllyed,(592)
így amikor a lelket megkötözik,
teste elszabadul,
mint a király nélküli állam,
tagjai, mint a vezér nélküli hadsereg,
elsüllyednek a halálba, mint a kormányos nélküli hajó.
Így a lélek az ember vezérlője;
olyan a test számára, mint államnak a királya,
mint hadseregnek a vezére,
B
mint hajónak a kormányosa.
Így nem képes többé vezetni az embert a mozdulatlanul megkötözött
lélek.
A pusztában tévelyeg a lélek,36
mert letért az egyenes útról,
s olyan ösvényre került, mely
paráznasággal,
bálványimádással,
gyilkossággal,
vérrel kísért,
s ezekkel tönkreteszi emberét.
Amikor azután az C alvilág elnyeli,
a gonosz kísértő megkötözi.
S akár a király a lerombolt várost helyreállítja,
s a hadvezért a szétszóródott hadsereget összegyűjti,
s a kormányos [279b] az elsüllyedt hajót felépíti,
épp így a lélek.37
Segítőtársa volt testének (phagrā), mielőtt az felbomlott a földben,
mert ő meg nem volt megkötözve. De most meg van kötve: nem D (534)
kötelékkel, hanem bűneivel. Ezért, mivel nem képes <irányítani>, ma-
gára hagyja testét, amint az feloszlik a földben, ahogy maga pedig az
alvilágba taszíttatik, a halál zsámolyává válik, s minden ember megveti.

35 A medinthā nyilván a görög polis-t fordítja.

36 „mozdulatlanul” add. M.
37 B központozását elfogadva.

| 21
 4. Az emberfia kijött a Paradicsomból erre helyre, mely telis tele igaz-
ságtalansággal, paráznasággal, házasságtöréssel, gyilkossággal, vérrel:
ezek pusztítják el az emberfiát, ezek hozzák rá a halált mind, amikor
rabszolgájukká teszik az emberfiát, hogy összetörjék. Így az emberfiának
nincs vigasza, segítője, soha sincs nyugalma.
Hiszen mikor örvendezik az emberfia? Anyja méhében? Ott is közel
a halál.
Mikor az emlőn tejet szop? Sohasem talál ott sem megelégedésre.
Amikor felnő? De akkor is veszélyben van a kívánságok fiatalsága mi-
att.
Talán amikor öreg? Akkor meg sóhajtozik az öregség miatt, s mert
halál vár rá.
Hiszen mi más volna az öregség, mint a halál várása?
Márpedig mindenki, aki a földön él, meghal: fiatal és öreg, kicsi és
nagy, [280a] hiszen nem a kor és a méret vet alá a halálnak.
De miért szorong így az emberfia?38 Az emberfia halálának látványa
bizony szomorú.
Mikor halott testben látjuk:
arca (prosópon) elváltozik,
alakja (schéma) holt,
a test elsatnyult,
szája hallgat,
tapintása hideg,
szemei lezárulnak,
holtteste a földbe kerül,
húsa (besrā) elfolyik,
idegei elrothadnak,
csontjai kifehérlenek,
ízületei megereszkednek.39

38 A (két kódexben azonos) tömör félmondat jelentése bizonytalan. A. Mai a fenti mó-
don oldja meg. Ezt választottam bár a kapcsolószók inkább Wallis Budge-nak a fen-
tinél elrugaszkodottabb megoldását támasztják alá, amely még ez előző gondolathoz
kapcsolja, és nem a következőhöz. Hasonlóan lehetne egy szövegközelibb megoldás-
sal is próbálkozni: „hanem mert széttört az emberfia” (ami a testnek és a léleknek a
bűn következtében létrejött meghasonlására utal, ami a homília fő tárgya).
39 A szírben szójáték (figura etymologica) kb. mint „ízületei ízesülnek” (e leleményért
egy kedves olvasómnak tartozom köszönettel) Talán a szír fordító tudatos találmá-
nya, talán véletlen.

22 |
(535) Temérdek por –
s az emberfia nincs többé.
Micsoda tehát az emberfia?
Virág, mely egy ideig nyílik,
anyja méhében tudatlan,
fiatalságában elhervad,
öregségében elragadja a halál.

| 23
 II40 A halál mindeme szolgálata, s az ember romlása után azonban
(1) [***] kezdettől leereszkedett az Atya emberszerető Igéje AthG (D)
az emberért, s közöttük forgolódott, és elkülönítette a gono-
szakat az igazaktól, s felfedte, hogy az igazak a menny népe.
(2) Egyesekkel megölték,
egyesekkel elűzték,
egyesekkel elmenekült,
egyesekkel feldarabolták,
egyesekkel hajóban utazott,
egyesekkel megkorbácsolták,
egyesekkel próbára tették,
egyesekkel eladták,
egyesekkel éhezett és szomjazott.
(3) Így szenvedett együtt kezdettől az Ige az igazakkal,
mindig velük volt:
Ábellel megölték,
Noéval ott volt az özönvízben,
Ábrahámmal vándorlásaiban,
Izsákkal ‹feláldoztatásában›,
‹Ják›obbal száműzetésében,
Józseffel eladták,
Mózessel elmenekült,
Jézussal, Nún fiával ott volt a csatában,

40 A jobb margónál közölt források: Alex = Alexandriai Alexandrosz fenti homíliájá-

nak második része, add = additamentum (a fenti homília függeléke egy kéziratban);
fr. 13 = Melitón 13. töredéke; AthG = egy grúzul fennmaradt homíilia Athanasziosz
neve alatt; AthC = az alexandroszi homília átdolgozása Athanasziosz neve alatt kopt
fordításban; Ep/Chrys = egy Epiphaniosz, illetve Aranyszájú Szt. János neve alatt
fennmaradt homília; D = egy Aranyszájú neve alatt megőrzött imádság; A = homí-
lia Krisztus mennybemenetelére Aranyszájú neve alatt. Apró betűvel jelöltem azt a
szakaszt, melynek melitóni eredete bizonyos, de eredetileg ehhez a homíliához való
tartozása kétes. Kiadásaikhoz és fordításaikhoz ld. Bugár M. I, A teológia kezdetei,
116-119, a források párhuzamos szövege uo. 450-57. A grúz szöveget a kiadó M. van
Esbroeck latin fordítása, illetve St. Hall abból készült, általa ellenőrzött (és néhány
korrekciót tartalmazó) angol fordítása alapján közlöm; a kopt szöveg felhasznált
néhány részletét A. Alock és E. Wallis Budge angol, D. Bumazhnov a görög jöve-
vényszavakat is közlő német, ill. T. Orlandi (olykor néhány sort kihagyó) olasz for-
dítása alapján magyarítottam, a II 13 esetében Hasznos Andrea nyersfordításának
felhasználásával, melyért ezúton is köszönetet mondok.

24 |
Dáviddal elmenekült,
Ézsaiással feldarabolták,
-- és saját testében járt közöttük.

Isten meglátogatta teremtményét, melyet képmásának add

és hasonlatosságának alkotott meg: AthG
(Alex)
(AthC)
elküldte a mennyből Fiát, aki testetlen volt, s aki meg- add.
testesült a szűzi méhből, fr. 13
és emberként született meg, AthG
hogy a megromlott embert életre keltse azáltal, hogy (Alex)
szétszóródott tagjait összegyűjti. (AthC)
(5) De miért hal meg így a Krisztus? add
Miért szolgált rá a halálos ítéletre? AthG
Miért lett emberré? (Alex)
Miért nem csak Isten volt? (AthC)
Miért szállt alá a földre?
Miért nem csak az égben uralkodott?
(6) Miért volt rá szükség, hogy Isten a földre jöjjön,
s megtestesüljön a szent Szűztől,
hogy pólyába csavarják
és jászolba fektessék,
karon ülve tejjel táplálják,
a Jordánban alámerítsék,
a nép gyalázza,
hogy fára függesszék,
földbe temessék,
s harmadnap feltámadjon a holtak házából
(7) váltságul adva add
lelkét a lélekért, AthG
testét a testért, (Alex)
vérét a vérért, (AthC)
halálát a halálért?
A haláltól, melyre az ember rászolgált, megszabadított,
mikor meghalt.

| 25
 (8) Lássátok Izráel váltságát! AthG
Izrael megölte segítőjét, Ep/Chrys
a jóért rosszal fizettek, (Alex)
az örömért üldözéssel,
az életért halállal,
őt, aki halottaikat feltámasztotta,
bénáikat meggyógyította,
leprásaikat megtisztította,
vakjaiknak visszaadta a fényt,
őt ölték meg fára függesztve.
(9) Lássátok hát, emberek, lássátok minden népek az Alex
új látványosságot! Ep/Chrys
Fára függesztették, aki a Földet felfüggesztette, (AthG)
Felszegezték, aki a világot összeszegezte, (AthC)
Kimérték, aki az eget kimérte,
Megkötözték, aki elengedte a bűnöket,
Ecettel itatták, aki igazságosságot adott inni,
keserűséggel etették, aki élet adott enni,
megsebezték kezeit és lábait, aki kezeiket és lábaikat
meggyógyította,
szemeit lecsukni kényszerítették, azt, aki megadta,
hogy lássanak,
eltemették, aki halottaikat feltámasztotta,
(10) Milyen új és elbeszélhetetlen misztérium! Ep/Chrys
A bírót elítélik, add
megkötözték, aki feloldozta a bűnöket, AthG
szögekkel rögzítik, aki a földet rögzítette, (AthC)
kigúnyolták, aki a világot formálta,
kifeszítették, aki az égboltot kifeszítette,
ürömmel etették, aki mannával etette őket,
meghalt, aki az életet adja,
eltemették, aki feltámasztja a halottakat.

26 |
(11) Elcsodálkoztak a mennyei erők, add+ fr. 13
megdöbbentek az angyalok, AthG
megrettentek a világ elemei, Ep/Chrys
megremegett az egész teremtés, Alex
reszketett a föld, A
(AthC)
a hegyek megmozdultak, AthG
a dombok szökelltek, fr. 13, add
a tenger édes lett, Alex
a mélység megremegett, A
s Isten egész teremtése félt, (AthC)
a csillagok fénye elhalványult,
a Nap elmenekült,
elmenekült a Hold is,
eltűntek a csillagok,
a nappal nem állta,
az angyalok megrettenve hagyták el a templomot,
a szeráfok hangosan kiáltottak,
a [kár]pit elhasadt,
és sötétség töltötte meg a földet,
az elemek elfordultak,
a nappal elváltozott.
(12) Amikor az Üdvözítő lecsukta szemeit a kereszten, AthG
fény gyúlt az alvilágban, mert alászállt az Úr Alex
hogy a poklot lerombolja: (AthC)
nem testben, hanem lélekben:
mert lelkével szállt alá s ragadta magával az Úr az
alvilág egészét;
testével pedig a földet.
Amikor testben fára függesztették az Urat, AthG
megnyíltak a sírok, Ep/Chrys
leomlott az alvilág, Alex
sok lelket szabadon bocsátott, (AthC)
s feltámadtak a halottak,

| 27
 amikor testét (phagrā) felemelte a keresztre, Alex
hogy lássák: a test az, mely felemelkedett, Ep/Chrys
a halál pedig a test (besrā) lábai alá hullt
és a teremtés nem tudta elviselni, hogy urát a keresztre AthG
függesztve látta. fr 13.
Alex
A
Megdöbbent a teremtés, s csodálkozva így szólt: add/fr 13
Mi hát ez az új misztérium? AthG
A bírót elítélik, és hallgat; Ep/Chrys
a láthatatlant látják, s nem szégyenkezik; AthC
a megragadhatatlant megragadják, s nem háborodik
fel,
a kifeszíthetetlent kifeszítik, s nem áll ellen,
a szenvedéstől ment szenved, s nem torolja meg,
a halhatatlan meghal, s egy szót se szól,
a mennyeit földbe temetik, s eltűri.
mi ez az új misztérium?
– csodálkozott a teremtés.
Amikor azonban Urunk feltámadt a holtak közül, add/fr 13
és eltaposta a halált, Ep/Chrys
megkötözte a hatalmast, AthG
eloldozta az embert,
(13) akkor az egész teremtés megértette, hogy AthC
az emberért add
ítélték el a bírót, AthG
érte volt látható a láthatatlan,
méricskélték a mérhetetlent,
szenvedett a szenvedéstől ment,
halt meg a halhatatlan,
temették földbe a mennyeit.

28 |
Amikor Urunk emberként megszületett, fr 13/add
elítélték, hogy kegyelmet adjon, AthG
megkötözték, hogy feloldozzon, (AthC)
megragadták, hogy szabadon engedjen,
szenvedett, hogy velünk együtt szenvedjen,
meghalt, hogy életet adjon,
eltemették, hogy feltámasszon.
Amikor ugyanis Urunk szenvedett, mindabban,
amennyiben hasonló volt az emberhez, emberségé-
ben szenvedett, s szenvedélyeitől a hozzá hasonlót
megszabadította, a halált, mikor meghalt, megölte.
(15) Miatta szállott alá Urunk a földre, hogy amikor add
megpróbálta a halált, megölje az embergyilkos AthG
lázadót. (Alex)
(16) Mi ez az új misztérium? AthG
Miért szállt alá a mennyből? Alex
Az emberekért? (Ep/Chrys)
Mert az egész földön szétszóródott a Te jó képmásod
– de ha csak egy szóval parancsoltad is volna, minden
test tüstént előtted állt volna.
Te azonban eljöttél a földre,
felkerested az elveszetteket, akik a Te teremtményeid,
helyreállítottad Ádámot
és a királyi kincset.
Mert egyet ítéltek el, s milliók váltak szabaddá, add
egyet temettek el, s milliók támadnak fel. AthG
Ep/Chrys
Alex
(AthC)

| 29
 (18) Az Atya pedig felmagasztalta őt, AthG
és jobbján trónjára ültette, Alex
a mennyben, a bőségben, s Ep/Chrys
a nép bírájává tette, (AthC)
angyalok vezérévé,
Kerubok fejedelmévé,
Jeruzsálem építőjévé,
a Szűz fiává,
örökre királlyá.
A Hajnalcsillagnál idősebb, AthG
a felkelő Napnál fényesebb, (D)
a villámnál ragyogóbb,
a mennynél idősebb,
a teremtmények teremtője,
(19) Ő a közvetítő Isten és ember közt, AthG
Ő a halottak feltámasztója, add
az elveszettek megmentője, (D)
az eltévelyedettek vezetője,
a szorongatottak vigasza,
a teremtmények megmentője,
a bárányok pásztora,
a megfáradtak enyhelye,
a nép üdvössége,
az apostolok dicsősége,
a vértanúk koronája,
a mártírok püspöke,
a kerubok vezére,
az angyalok Ura,
Izrael királya.

30 |