A M AG YAR

REFORMÁTUS EGYHÁZ

TÖRTÉNETE

IS B N 963 04 609 5
IS S N 1219 - 7459

K észü lt a S á ro sp atak i R e fo rm á tu s K o llé g iu m

T h e o ló giai A k a d é m iá já n a k
Sokszorosító M ű h e ly é b e n

Az 1949. évi első k iadás változatlan u tán n y o m ása

Felelős k iad ó : G y ő r i István d ék án

T ech n ik ai m u n k atárs: P etró B é la
 A já n lá s

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyház­

történeti Tanszéke most csatlakozik ahhoz a jelentős kezdemé­
nyezéshez, melyet a teológiai oktatásban jelentkező, sőt részben
azon túl is teijedő igények és szükségletek figyelembevételével
indítottak el budapesti és debreceni Teológiáinkon. Ez pedig
időtálló egyháztörténelmi művek reprint kiadását jelenti. A most
Sárospatakon kiadásra került, először 1949-ben megjelent mű
tudatosan csak a magyar református egyház történetével fog­
lalkozik, amint ezt címe is kifejezi. Identitástudatunkat akarja
erősíteni a múlt reális bemutatásával, annak fény- és árnyoldalait
egyaránt az olvasó elé tárva.
Ajánlom ezt a reprint kötetet minden érdeklődő számára.
Annak megállapításával, hogy kora egyháztörténetírásának leg­
magasabb szintjén állt, témáját azonban újabb kutatások még
teljesebbé és pontosíthatóbbá teszik. A jelenlegi teológiai oktatás
feladata a magyar középkori egyháztörténet itt hiányzó bemu­
tatása és egy ökumenikus szemléletmód tananyagbeli pótlása.

Barcza József
 ct o■.a
wct'
a ; oô[ p > - i3 •', j\ a it ) ) 'Jr>
O / w. y. ? 3oèV e: a X a o ^ j ¿ s f ~] ' ^ X M e 1; ¡ r;
'

I Q ' p Crr0, p s d e é a a u p .; y>•y j b -\ ] e ,-y. e J e )6 $ 1 - ?

Q í 'o V o C y * p vÁ k C

; ' : I, ..,• tío. e \ e - o r r A -

v o a r,7 , 7V . ee> h o jJ o e k í i ,'a
' i > i" f í o " o l . s . j ) ••

|/\ , p

' /f l 7 r o '. j f i ¡ V a ;0 ,9 ? .3 o ^ g | e s 0 lu > ê û / V w

-ci ê.Qei ^ereile r 'a a i o ^‘ 0 cya Ona cv3r

' c- i ^ s io s je lip / T f- j j ^ e< % i < °X ? ° .

p , M I /n o i )^p /'-/°)J . e Ai ^ X X \i ) - I c
ÿjOV'Ç^pC p a o \jJU <JCu ' O-niV/ ad ' A . !y p ; .
vJ e 'ey e m X r A e3 h& > p 9 9 W > 9 / <? P O <° •
 Előszó
Irta R É V É S Z I M R E

A m agyar reform átus egyháznak, tehát nem az egész ú. n. „m a ­

gyar protestantizm us“ -nak történetét veszi a következő lapokon az
olvasó. E gyháztörténeti irodalm unkban elég ritk a vállalkozásba fo g ­
tak e k ötet író i. M indeddig jó fo rm á n csak a k u ru cvilá g egyik leghá-
nyaiottabb sorsú, s aránylag rövid és szörnyen zaklatott életében mégis
bámulatosan sok ős nagybecsű irod a lm i m unkát végzett prédikátora,
D ebreceni E m b er P á l (1660— 1710) v o lt az, a k i egy nagyszabású
k ülön m agyar református egyháztörténelem megalkotását tűzte
lei egyik nagy tudom ányos céljául. E zt a célt a legkedvezőtlenebb k ö ­
rülm ények közt is úgy sikerült m egvalósítania, hogy nevezetes m üve
(a m ely 1728-ban, Utrechtben, nem az ő neve alalt jelent m eg), ha egé­
szében rég elavult is, bizonyos p ontokon m áig nélkülözhetetlen a
kutatás számára.

A m i összefoglaló s az egész fejlődést áttekintő m ű azóta megjelent

ezen a téren, az, akár szíikebb, szaktudományos, akár tágabb olvasó-
közönségre szám ított, általában inkább m agyar protestáns egy­
háztörténetet adott, vagyis a reform á ció korában megszületett m i n d -
egyik m agyar egyházalakulatnak a történetéi, természetesen az író k
saját vallásfelekezeti álláspontja szerint h o l az egyik-, h o l a m ásik­
fa jta magyar, illetőleg m agyarországi „protestáns egyház“ iránt tanú­
sítva és ébresztve nagyobb érdeklődést. (
N em is lett voln a sem m i hiba egyébként az egyháztörténelm i isme­
retterjesztésnek ebben a több, m in t kétszáz év óta m egszokott hazai
m ódjában, m ert hiszen a magyarországi protestáns egyházalakulatok
közül a két legnagyobb — azok, am elyeket atyáink ágostai, illetőleg
hclvét hitvallású evangélikusnak neveztek, m i pedig egyszerűen evan­
gélikusnak, illetőleg reform átusnak — nemcsak teológiailag á lló it k ö ­
zel egymáshoz, hanem külső életform áikban is, meg történelm i sors
 dolgában is felettébb nagy volt közöttük a rokonság. A teológiai közel­
séget kivéve még a harm adik hazai protestáns egyházalakulatnak, az
unitáriusnak e másik kettőhöz való viszonyáról is el lehet m ondani
nagyban és ■'egészben ugyanezt. Egyáltalán nem volt tehát oktalan
dolog, sőt a keresztény testvériség és protestáns szolidaritás ápolása
szem pontjából még kívánatos is volt, hogy minden m agyar p ro ­
testáns ember, bárm elyik felekezetbe tartozzék a három közül, a m á­
sik kettőnek a történetéről is m egkapja a szélesebb protestáns látókör
kialakításához szükséges tájékoztatást. Sőt nagyon helyes lett volna
ezi a tájékoztatást m ár annak idején kibővíten i m inden m agyar p r o ­
testáns számára azoknak a kisebb vallásos m ozgalm aknak be­
ható és nem ellenszenves ismertetésével is, am elyek valam i m ódon
szintén összefüggésben állottak, s am ennyiben el nem enyésztek, álla­
nak most is a 16. századi reform á ció szellemével (anabaptizm us, szom-
balosság, baptizmus, nazarénizmns stb.).

A baj azonban ott volt, hogy az ilyen m ódon több-kevesebb m a­

gyar p r o t e s t á n s egyháztörléneti tájékoztatást kapott magyar p ro ­
testáns em ber a hozzá mégis legközelebb álló saját egyházalakulata
történetéről csak meglehetős önkényesen összeválogatott szemelvényes
adatokból értesült. A reform átus magyar em ber például a protestáns
egyháztörténetben hallhatott nagyon sok szép és igaz dolgot „a két
hitvallású evangélikus“ egyháznak közösen v ív o tt k ü zd elm eiről és k ö ­
zösen viselt szenvedéseiről, hallhatott még az unitáriusokkal való kap­
csolatról is, amely a távolabbi m últban m ár éppen nem volt ennyire
testvéries — , de annál kevesebbet h a llott a rról, hogy a saját egyháza
és az annak lelki vezetésére bízott magyar nép századokon át m ilyen
b e l s ő életet élt s k özjog i sérelmeken s legföljeb b m ég kulturális ter­
mészetű feladatokon k ív ü l foglaUcoztatták-e, és m ily en m értékben, más,
az egyház tulajdonképpeni lényegéből inkább következő tennivalók
és problém ák is.

A sajtószabadság száz esztendeje alatt — tehát am ióta a m agyar

reform átus egyház a saját maga történetéről m in d en t m egírh a tott, am it
csak akart és am it, m in t igazságot kötelessége is v o lt m eg írn i, anélkül,
hogy akár az uralkodóház iránti lojalitás, akár egyéb p o litik a i te k in ­
tetek feszélyezték volna (ellentétben az 1711— 18A8 k özt eltelt időszak­
k a l) — nemzedékek nőttek fe l egyházunkban, am elyek, akár maga­
sabb, akár alsóbbfokú iskolázottsággal rendelkeztek, egyházak történe­
téből a „ Bocskai, Bethlen, R ákóczi“ neveken k ív ü l egypát békekötés
m eg a „ggászévtized“ lehető legsoványabb adatait tudták, de halavány

6
 sejtelm ük sem volt arról, micsoda lelk i fo rm á k között éltek magyar
reform átus őseik. H a pl. „az öreg Szikszai“ nevét hallották, akkor erre
a legtöbben értetlenül rázták a fejüket, alcik pedig — egyre fogyó
számban — tudták, m irő l és k irő l van szó, azok nem azért tudták, m ert
„a m agyar protestáns egyháztörténelem ből“ m egtanulták, hanem azért,
m ert öregapjuktól-öreganyjuktól még m egvolt egy így emlegetett drága
könyvük, m elynek a reform átus egyház történetében van akkora
jelentősége, m in t akárhány békekötésnek és törvénycikknek.
E sorok író ja két részletben 16 éven át volt az egyháztörténelem
főiskola i, illetőleg egyetemi tanítója. E 16 éven kívül is több éven át
•adott elő ebben a szakban m agántanári vagy tanszékhelyettesi m in ő ­
ségben. Sok kedves és felejtheietlen em lék és tapasztalat fű zi ebbeli
működéséhez. De ugyanakkor szerzett nagyon lehangoló benyomáso­
kat is, amelyek azóta sem oszlottak el. Ezek közül a legsúlyosabb az,
hogy — szinte fá j k im on d a iiit — reform átus egyházunk története még
egyházunk lelkészeit és leendő lelkészeit sem érdekli oly mértékben,
ahogyan az ember elvárná és természetesnek találná egy olyan egy­
házban, am ely négyszázados fennállásának legalább kétharmadrészé­
ben a kereszthordozó egyházak közé tartozott és amelynek különféle
megnyilatkozásaiban állandóan olyan nagy súly esett az ú. n. „törté­
n elm i öntudatra
De a lelkészektől éppúgy, m int a nem lelkészektől, az egyszerűbb
vagy magasabb iskolázottsága egyháztagtól valóban bajos is mélyebb
és b u z g ó b b érdeklődést várni egyházunk története iránt, hogyha
nem n y itu n k előttük a történet fölszíne alatt mélyebb betekintéseket is
és ha meg nem m u ta tju k nekik a buzgóságnak azokat a fo rrá ­
sait, amelyek egyházunk történetében id őről-id őre valóban gájzirként
buzogva törtek ism eretlen mélységekből a felszínre, hogy ott tisztítsa­
nak, gyógyítsanak és termékenyítsenek. „Ö rö k életre buzgó víznek
k ú tfe jé rő l“ beszél U ru n k Jézus (János ev. A :ÍA ) és az egyháztörténet
legfőbb titka valóban az, hogy m ik o r és h ol tö r fel újra m eg újra ebből
■az Ö rök K ú tfő b ő l az em beri történetben az É let Vize. Igazi „hitbuzga­
lo m " vagy „vallásos buzgóság“ csak ott van, ahol az nem kierőszakolt
em beri csinálm ány, vallási virtuozitás, hanem sem több, sem kevesebb,
m in t ú j j á s z ü l e t é s , ebben a görög szöveg szerint „felfelé
s z ö k ő “ vízben.

E nnek a kötetnek én legfőbb jelentőségét abban látom — és ez

dicséret éppoly kevéssé akar lenni, m in t k ritik a — , hogy a m agyar
reform átus egyház történetének ezt a legfőbb titkát e történet e g é­

7
 s z é r e, tehát nemcsak egyes korszakaira nézve, tudatosabban és talán
sikeresebben próbálja érzékeltetni, m int az e nemben eddig megjelent
m űvek tehették. Szerzői nem kezelik elhanyagolható mennyiségként
egyházunk m ú ltb eli életének azokat a megnyilvánulásait sem, ame­
lyekre az eddigi egyháztörténetírás — m ind a szakkörök, m ind a szé­
lesebb rétegek számára szóló — kiváltságos figyelm et fo rd íto tt ( p o liti­
kai harcok, üldöztetések, az egyházi alkotm ány, az iskolázás története
és hasonlók), de ugyanakkor, m int a figyelm es olvasók azonnal észre
fog já k venni, az egyház olyan életnyilvánulásaira is ráterelik a fig y e l­
m et, amelyek e d d i g tűntek fö l többé-kevésbbé elhanyagolható m eny-
nyiségek gyanánt, holott valójában sokkal közelebb állanak az egy­
ház lényegének m agvához, rendeltetésének középpontjához, és m inden­
k o r i sorsát sokkal inkább meghatározzák, m in t amazok.
Azt m ajd a m ű olvasóközönsége lesz hivatva m egérezni és a jó ­
indulatú, de tárgyilagos bírálat lesz jogosult m egm ondani, hogy ez a
szerzőknek egészben véve, különösen pedig a részletekben m ennyire
sikerült. É n egyiknek a nevében sem beszélhetek, csak az iránt fejez­
hetem k i reménységemet, hogy a kritika sem a szigorúságban, sem a
méltányosságban nem fog túlzásba menni. Tehát sem a rró l nem fog
m egfeledkezni, hogy a szerzőknek nem egy területen az ugartörés fe l­
adatával kellett m egbirkózniok s ezt az ugartörést a tudományos, író t
és keresztyén egyéniségükben re jlő természetes különbözőségek m iatt
négyen négyféleképpen végezték. Sem pedig a rról nem fo g megfeled­
kezni a kritika , hogy a szerzők, igen nagyértékű saját kutatásaik m el­
lett számos kérdésben m ár m egelőző tudósgenerációk m unkájára és
eredményeire támaszkodhattak, e vonatkozásban tehát őn ekik inkább
csak a nagyközönség által érthető és élvezhető, a le lk i épülés céljára
felhasználható irod a lm i form ába öntés volt a feladatuk.
A m ű olvasóját viszont nem akarom előre befolyásolni, de arra
talán szabad kém em , hogy különösen figyeljen egyházunk történeté­
nek néhány olyan nagy tanulságára, amelyek az én látásom szerint ma
m á r általában véve is, de történelm ünknek e b b ő l a feldolgozásából
különösen szembeszökőek.

Szeretném, ha e m ű b ől m indenki olyan világosan látná, ahogy én:

a m agyar reform átus egyháznak a legnagyobb történeti erőssége, sőt
(v á lla lju k most el egy pillanatra ezt a szót, a félreérthetőség m inden
kockázatávalI) l é t j o g o s u l t s á g a abban a m ó d b a n van, ah o­
gyan létrejött. Nem csak, hogy n e in á ll a m hat a l m i intéz­
kedések hívták életre, m int tőlü n k nyugatabbra nagyon sokfelé a
 5

reform ációnak, ha nem is a szellemi megm ozdulásait, de mindenesetre

R óm ától különszakadó szervezkedéseit. Hanem még a k i s e b b köz­
hatalm i tényezőknek — nagyföldesurak, szabadvárosok — sem volt
akkora befolyásuk M agyarországon a helvét hitvallású refo rm á ció
k ü lö n '’ szervezkedésébe, m in t am ilyennel elősegítették, sőt az esetek
nagy többségében eldöntötték az ágostai hitvallású (lu th e r i) reform á ­
ció sorsát. A m i egyházunk meggyökerezése m agyar föld ön , ha nem is
a közhatalm i tényezők teljes kikapcsolásával — am i akkor képtelen­
ség lett voln á l — , de mégis egy feltűnően szabad és spontán szellem i
m ozgalom ban valósult m eg: alapja egy évtizedekig tartó hitvulló szó­
váltás volt, am elyet a Z w in gli, B uliinger, később a K álvin és Béza
szellem étől m egérintett m agyar lelkek, papok és nem papok, folytattak
egyrészt Róm a, másrészt az eredeti és az epigoni lu th eri tanítás h ívei­
vel, de m ajdnem egyidejűleg a humanista dogm akritika m eg az ana­
baptista világvégvárás em bereivel is. V ilá gi hatalm i tényezők k om m a n ­
dójával egy ilyen nagy szellem fordulást nem lehet m egcsinálni s nem
lehet elfojta n i sem. N agyon jellem ző, hogy a reform átus irány leg­
első ismert m agyar vértanúját, Radán (Ródai) Balázs
b e r e g s z á s z i p r é d i k á t o r t (1 5 5 3 ) nem a világi hatalom végez­
tette ki, hanem vele ellentétes nézeten lévő egyik hallgatójának golyója
ném ította el, valószínűleg igehirdetése közben, a m ik or m ár elfogytak
az egyéb elle n a rg u m e n tu m o k . . . A m agyar reform átus egyház m eg­
születéséből különös élességgel m eglátszik az, am ire B arth K ároly
olyan pompás szemléletességgel m utatott rá az am sterdam i világgyűlés
reform átus résztvevőinek családias k ü lö n összejövetelén: „ M i r e fo r-
m át uso k a középen vagyunk, jobbról k ö z v e t l e n
s z o m s z é d a i nk a lutheránusok, b a lró l a k o n g r e-
y a c i o n a I i s t ák. Világos, hogy m i n e k ü n k r e f o r m á ­
tusoknak az oekumenikus m ozgalom é s e s z m e-
csere a j o bb f elé és b a l f el é való t e o l ó g i a i szó­
váltás kötelezettségét e g y f o r m á n j e l e n t i . M i­
nekünk az o e k u m é n é b e n közbülső,átlós h e l y ü n k
van s erről nekünk semmiesetre sem szabad
lemondanunk, sőt n a g y o n is r a g a s z k o d n u n k k e l l
h o z z á.“@ A reform á tu s szellem szabad mozgásának és kiegyensúlgozó
képességének ezt a szép vonását m i m agyar reform átusok egyházunk
bölcsőjébe rejtett ajándékképpen kaptuk a Kegyelem től. T örtén etü n k
során nagyon sokszor á llottu n k közel ahhoz, h ogy végleg elveszítsük,
vagy elprédáljtík. De ma talán egészen a 16. századihoz hasonló kivé­

ti
telesen nagy alkalm unk van rá, hogy am ink még megmaradt belőle, az
a szem ünk előtt terebélyesedjék k i újra, m in t az indiai varázslók elül­
tette plánta.

Aztán, gond olom , azt is könnyű lesz m egtanulni ebből a könyv­

ből, hogy reform átus egyházunlc szabadságára az első végzetes csapás
ugyanaz volt, am ely nem zetünkre s abban is különösen a dolgozó és
jogtalan m agyar n ép m illiók ra h u llo tt: az idegen uralkodóház és im pe­
rialista világpolitika érdekeinek egyre gátlástalanabb érvényesülése. E g y ­
házunk külső sorsát a 17. század végétöl teljessé vált habsburgi restau­
ráció nemcsak azzal pecsételte meg, hogy vallásunk szabad gyakorla­
tát a legridegebb ren d őri m ódon összeszoríiotta, a rávonatkozó a lk of-
m ám jbiztosítékokat részben m egsemmisítette, részben félretolta — , ha­
nem m éginkább azzal, hogu visszaállította az egyházi
nagybirtok rendszerét, amely a reform á ció századában
bom lásnak indult, ugyanekkor megerősítette és feldagasz­
totta a világi nagybirtokot, és m indkettőnek leghatályo­
sabb eszközéül az ellenreform áció program m ját és m ódszereit hasz­
nálta fel. H ogyha ellenreform áció és habsburgi abszolutizm us nincsen,
hogyha az egyházi és világi nagybirtokrendszer ugyanakkor, a m ik or
jó fo rm á n m ár az egész N yugaton feltartóztathatatlan bomlásban volt,
Magyarországon egymást támogatva hihetetlenül fel nem erősödik: akkor
a m agyar társadalom-gazdasági fejlődés előtt egészen más távlatok
m jilta k volna meg s a m agyar jobbágy jogila g is és az élet valóságában
is jóva l előbb szabadult volna fel, m in t 1848-ban, illetőleg 1945-ben!
A magyar reform átus egyháznak m inden oka m egvolt, hogy a
maga szabadságának ügyét azonosnak érezze a nem zet és a nép sza­
badságának ügyével. Az azután kü lön szerencsétlensége volt — idővel
vétke is — , hogy ezt az érzést ugyan elevenen hordozta magában, de
nem vont te belőle m inden következtetést, am it éppen m in t egyháznak
le kellett volna vonnia. It t további tanulságok sorakoznak m ajd fel a
figyelm es olvasó előtt. Szerencsétlenség volt, a m irő l egyházunk nem
tehetett, hogy éppen a nagybirtokrendszernek E urópa nyugati feléhez
m érten m ár akkor korszerűtlen túltengése következtében m i ná­
lu n k iparűző és kereskedő polgári társadalom legkisebb m értékben
éppen azokból a színm aggar paraszti és kisnem esi■ rétegekből alakult
ki, amelyekben a reform átus keresztyénség leginkább otthonos volt.
A h o l kialakult ilyen m agyar reform átus p olgá ri társadalom, ott arány­
lag leghathatósabb védelmet tudott nyújtani m ind enfajta közvetett vagy
közvetlen ellenreform ációs törekvéssel szemben, s a 'k is a u to n ó m iá k

10
 egészséges szellemi levegőjében aránylag legfrissebb m ozgási lehetősé­
get tudott biztosítani a reform átus lelkiségnek, vallásos és egyházi
gondolkozásnak és életnek is. D e ez, s a j n o s , n e m uralkodó
jelensége ama k o r b éli e g y h á z t ö r t é n e t ü n k n e k .
Az uralkodó vonás az, hogy az udvar, a klérus, a közigazgatás és a
feudális la tifund ium egyesült erejével eln yom ott m agyar reform átus
vallásos és egyházi életet a rendiségnek m egm aradt reform átus
elem ei veszik védelm ükbe: az Erdélyben m egm aradt s idővel az elő­
kelőbb m agyar középnem esi családokkal is összeházasodó és je ltö ltö d ő
reform átus arisztokrácia, am elynek vagyoni helyzete ugyan közel sem
érte el a klérusét s a ró m a i hitű főnemességét, de közéleti befolyása
Erdélyben a habsburgi restauráció után is m egközelítette a régit, a
tö b b i M agyarországon pedig a várm egyei és országgyűlési a lk otm á ­
nyos életben főnem esi rangm éllcül is ( am it különben m á r 11. József óta
M agyarországon is m e g k a p o tt)) elég súlyos szava v o lt a rendiség ősi
jussán, s a korm ányzatnak különösen a nem zetközi H absburg-politika
nehéz válságai idején, ha tetszett, ha nem , szám olnia kellett vele. E n n ek
a — legkiválóbb egyéniségeiben vallásilag és m űveltségileg is értékes
— reform átus rendi elem nek a támogatása tartotta m eg, em berileg
szólva,- egy házunkat akkor, a m ik or R óm a és H absburg egyesüli im p e ­
rializm usa által — m egin t csak em berileg szólva — . szabályszerűen
halálra volt ítélve s ott á llott a küszöbén a spanyol protestáns, de leg­
alábbis a valdens vagy legjobb esetben a hugenotla sorsnak. Lehel-e
csodálni, hogy egyházunk ettőlfogva a maga társadalmi és p o litik a i be-
áüítotiságában jóform ám n a pja in kig elsősorban ezzel a rendi elem m el,
illetőleg a később e k ö rü l m in t m ag k ö rü l tö m ö rü lt reform átus közép-
birtokos nemességgel s az ebből felsarjadt és szétágazott hivatalnoki
m eg szabadpályán lévő reform átus középosztállyal érezte m agát sors-
közösségben? Hiszen ennek p olitik a i iskolázottsága és jo g i képzettsége
segítségével tudott az egyház sikeresen védekezni udvari in trik á k , k öz-
igazgatási sikanériák és a m in d en k ori korm ányzat róm a i katolikus
irányban érvényesülő részrehajlása ellen. De ez az elem és ez az osz­
tály tudott az egyháznak a maga egyidejű b e l s ő válságaiban is,
am elyek jó darabig leginkább az egyházalkotm ány és egyházkorm ány­
zat átalakítása k ö rü l zajlottak, leghathatósabb segítségére lenni jogászi
rutinjával, p o litik a i érzékével, őseitől ö rö k lö tt egyházhűségével — tu ­
dott annál is inkább', m ert ennek a diplom ás m agyar nem esi re fo rm á ­
tor -középosztálynak m in d hivatalnoki, m ind szabad . intellektuális
pályákon egyre erősbödő rétegét alkották a korábban nemesi p riv ilé ­

11
giu m m a l is b írt m agyar reform átus l e l k é s z c s a l á d o k n a k vi­
lági pályára lépő, bár a teológiai t a n j ol y a m o t
rendszerint elvégzett tagjai.

* M indez természetes és kikerülhetetlen folya m a t volt. Mégis vég­

zetes következm ényekkel já rt s egyházunk abban m ár aztán vétkes
mulasztást követett el, hogy ezeket a következm ényeket jó fo rm á n nap­
jainkig nem ism erte fö l, illetőleg am ennyiben egyes egyházi em berek
tisztább látása által felism erte is, e felism erésből a gyakorlati tanulsá­
gokat csak késlekedve és huzalkodva próbálgatta levonni.

Az egyik baj onnan támadt, hogy egyházunk a maga egész igeszol­

gálatában — beleértve a teológiai tanítást is — egyre veszélyesebb
egyoldalúsággal kezdett alkalm azkodni ennek az őt m egm entő és tá m o­
gató arisztokrata-gentry-hivafalnoki-lateiner rétegnek világnézeti és
vallási irányvonalához, amely m ár a 18. század közepétől kezdve a
Szeniírás és a hitvallások legdöntőbb m ond a n iva lóitól eggre jobban el­
szakadó racionalizm us v o lt és alapszövetében n apjainkig az is maradt,
noha időnként más, tőle erősen k ü lön böző, vele részben ellentétes s a
végén mégis csak jó l egybeférkőző elem ek is — hum anista ideálizm us,
nacionalista rom antizm us, term észettudom ányos pozitivizm us stb. —
reáfonódtak.
Egyházunk tanítása ezekkel a tipikus lateiner-középosztályi világ­
nézeti elem ekkel 1750— 1850 közt m ond hatni teljesen telítőd ött s ennek
a szellemiségnek uralkodó befolyása egyházunkban számbavehető ellen­
hatásra egészen jelen századunk elejéig a lig talált —- am i csaknem pá­
ratlan jelenség a többi protestáns egyházak történetében E u róp a - és
Amerikaszerte, m ert hiszen a racionalista szellemiséggel többé-kevésbbé
ezek is telítve voltak ugyan a 18— 19. századokban, de erős evangé­
liu m i ellenhatások, nagy lelki ébredések, az Ige teológiáját jobban érvé­
nyesítő hitvallási m egújhodások, a belső és a külső m isszió Krisztus
nyom ában já ró szolgálatai m indenütt igen hathatósan tudták a raciona­
lista szellemiséget ellensúlyozni. H ogy m in á lu n k ez az ellensúly oly
feltű n ően későn jelentkezik, annak fő okát abban k ell keresni, hogy
egyházunkban túlságosan soká m aradt — m in t lá ttu k : történelm ileg
kikerülhetetlenül — a vezető szerep annak a társadalm i rétegnek a
kezében, am elyből a Ráday Pál halála (1 7 3 3 ) óta Szilassy Aladár fel­
léptéig, tehát az 1880— 90-es évekig olyan világi egyházvezetők k erü l­
tek ki, akik egyházszeretetben, áldozatkészségben, a személyes vallásos
m eggyőződés bátor megváltásában m éltán em legethetők ugyan együtt
ezzel a két nagy névvel — , de az Igében való fundáltság, hitvallási ön ­

12
tudatosság és személyes, im ádkozó evangélium i kegyesség tekintetében
azokat m ég csak m eg sem közelítették.

Á másik baj aztán — ezzel az előbbivel legszorosabb kapcsolatban

— ott volt, hogy egyházunk lelk i vezetői, a préd ik á torok és pásztorok,
nemcsak világnézetileg, igehirdetésükben és egyéb tanításukban igye­
keztek túlságos készséggel és tú lon tú l hosszú ideig alkalm azkodni en­
nek a nemesi középosztálybeli rétegnek a lelkiségéhez, hanem táréada-
lom szem léletükben, p olitik a i gondolkozásukban is. E tekintetben m it
különösen tragikus, hogy erős, töm ör, egységes szemléletű m agyar
reform átus p olgá ri társadalom nem alakult ki. A h ol és am ennyiben ki­
alakult is, nem ő form á lta át a maga képére a nem esi középosztályi
társadalmat — a m in t ez pl. Angliában történ t — , hanem ellenkezőleg
az ő sarjadékai form á lód ta k át egyre inkább annak képére, v i l á g-
n é z e t i l e g i s. N oh a ez a polgá ri réteg „az öreg Szikszói“ vonalán
jóva l tovább bennegyökerezve m aradt atyái reform átus kegyességében,
m in t a nemesi középosztály, de az volt a szerencsétlensége, hogy lelk i
vezetőinek egyoldalú tájékozódása folytá n a nyugati ébredések m e g ­
ú jító áramlatai, amelyek ott csaknem kivétel n élk ü l m in d polgári,, és­
pedig kifejezetten k ispolgá ri k ö rö k b ő l indultak m eg, m ár Rém ju totta k
el hozzá.
Lelkészeink nem csak a m agyar p olg á ri lélek evangélium i m eg­
újhodásában re jlő óriási lehetőségeket nem látták m eg és nem keres­
ték, nem csak teljesen elégnek tartották a m eglévő polgári és a hozzá­
ju k hasonló nagy- és középparaszti rétegeknek szokványos „le lk ig o n ­
dozását.“ (n a gy ünnepeken fulladásig telt, m áskor k ongó óriástem plo­
m okban és szép tem etéseken!) — , hanem a polgárság s a polgárosuló
nagy- és középparasztság gondolkozásából is leginkább azt tanulták
el, am it nem kellett voln a : a hideg bizalmatlanságot az óriási tanya­
világban k ín lód ó szegényparaszti és földm unkás-töm egek iránt s a tel­
jes érzéketlenséget az iránt, h o g y , annak helyzete m ind em beri, m ind
keresztyéni szem pontból tarthatatlan, és az, aki tartani akarja, éppen
■ebből a két szem pontból m en th etetlen Egyházunk egyik legsúlyo­
sabb vétkes mulasztása, hogy a tanyák és puszták népével le lk i és szo­
ciális szem pontból való törődés alig k ét-h á rom évtizede szerepel m isz-
sziói program m jában, h olott m aga a tanyakérdés legalább kétszázadat
m agyar p roblém a ! E sorok író ja a huszas évek elején, debreceni le lk i-
pásztorsága kezdetén m ég találkozott olyan tudós, nagynevű, kiem el­
kedően tartalm as igehirdető lelkipásztorral, aki teljes határozottsággal
.kijelentette előtte, hogy egészen fölöslegesnek ta rtja a tanyákra és külső-
I en s ég e k ö z t $ nem érzékelték, hogy az elsővel szemben nem
lehet az egyház szeme nyitott, am íg a m ásodikkal szemben tökéletesen
csukva van.
M indez, még sok más nagyon m egszívlelni való tanulsággal együtt,
azt hiszem, részletesen és m eggyőzően ki fo g világiam ebből a
m unkából a figyelm es és elfogulatlan olvasó számára. Ebben a re­
ményben bocsátom útjára a könyvet, kérve Istent, hogy annak olva­
sóit ez által is segítse előrehaladni és elm élyülni magyar reform átus­
egyházuk szeretetében s ez egyház új — v a l ó j á b a n örök —
útjának és föladatainak felism erésében és munkálásában.
 B E Y Ei Z E T É S

AZ E G Y H Á Z T I T K A A Z E F E Z U S I L E P E L B E N . Pál apóstul
egyik leggondosabb szerkezetű, legtöm örebb írásában, az Efézusbe-
liekhez írt levélben tanít az Anyaszentegyház történelm i létének az
értelméről. P á l szerint az egyház Isten akaratának az eszköze. A z
em beri nem a m aga akaratából fellázadt Isten ellen, ennek folytán
elvesztette életének eredeti igazságát és boldogságát. Istennek aka­
rata azonban az, h ogy az Anyaszentegyház által „a z idők teljessé­
géig“ . . . „ism ét egybeszerkeszt magának m indeneket a Krisztusban,
mind am elyek a m ennyekben vannak, m ind am elyek a föld ön van­
nak.“ (E f. 1:9— 10.) E zt az egybeszerkesztést P á l a levél egyik helyén
az építőmester m unkájához hasonlítja: Isten az építőm ester, Krisztus
a „szegeletkő“ , az apostolok és a próféták az „alap k övek .“ , Isten többi
gyerm ekei pedig az építőkövek, am elyekből „a z egész épület szép
renddel egyb e rakattatván növekedik szent tem plom m á az Ú rban“ ,
(Ef. 2:19— 22.)
A levél további részében azonban m ég ennél is k ifejezőb b hason­
latot használ Pál. A z élő testi szervezet ez a kép. Isten gyerm ekei, ez
-organizmus részesei, valam ennyien képességeik szerint munkálkodnak
a test növekedésére. A fej, am elynek az irányítása alatt a test közös
munkája végbem egy, az Ú r Jézus Krisztus. (E f. 4:15— 16.) A z ő veze­
tése, az ő segítő erői azok a kapcsok, am elyek a testet élő közösséggé
szép renddel egyberakják, egybeszerkesztik. A testnek Krisztus aka-!
rata szerinti növekedése igazságban és szeretetben való növekedés.
(Ef. 4:15.)
Az Efézusi levél m ásodik fele ezt az új életet rajzolja m eg teljes
részletességgel. A z egész em bernek belülről, a szem élyiség tevékeny,
elhatározó m agva felőli m egváltozásáról van szó, am ely átfog értel­
met, érzést, akaratot. „ A z igazság a Jézusban az, hogy levetkezzétek
ama régi élét szerint való ö-em bert, m ely m eg van rom olva a csalárd­
ság kívánságai miatt, m egújuljatok pedig a ti elm étek lelke szerint és
felöltözzétek am az új em bert, m ely Isten szerint teremtetett igazság­
ban és valóságban, szentségben. Levetvén a hazugságot, szóljatok igaz­
ságot . . . m ert egym ásnak tagjai vagyunk . . . Legyetek egym áshoz jó ­
ságosak, irgalm asak . . . Legyetek követői az Istennek, mint szeretett
gyerm ekek: já rja to k s z e r e te tb e n ... M ert valátok régen sötétség, m osf
pedig világosság az Úrban, m int világosságnak fiai. úgy járjatok. M ert
a világosságnak gyüm ölcse m inden jóban és igazságban és valóságban
van.“ (E f. 4:17— 5:9. V. ö. E f. 4:1— 3.)
2 — A magyar református egyház törtéivete. 17
 Azok találtak haza Istenhez, akiket Krisztus vezet az igazság és-
a szeretet munkálásában. Ezek együtt: Krisztusnak az Anyaszentegy-
háza. Bár Krisztus m indenható (E f. 1:21— 23), az Anyaszentegvház
csak a történelem ben, az időben éri el a maga teljességét, éppen azok­
nak a szolgálata által, akik m ór tagjai ennek az organizmusnak. -Á cél:
„ . . . m íg eljutunk m indnyájan az Isten Fiában való hitnek és az c
m egismerésének egységére.“ (E f. 4:13.) A d d ig pedig Krisztus különös
k egvelm i ajándékokat ad egyeseknek, apostolokká, prófétákká, evan-
gvélistákká teszi őket a lélek hívása által, a felvigyázásra és a tan í­
tásra pásztorokat és tanítókat állít be „a szolgálat m unkájára, a K risz­
tus testének építésére“ . (E f. 4:11— 12.) íg y áll előttünk az Efézusi
levélben az Anyaszentegyház belső arca m ellett, am ely a Szenthárom ­
sággal, mint a m indenséget átható jósággal való tevékeny lelki egység
(E f. 4 :6 és E f. 4:3), az egyh áz látható arca is m unkaágakkal, munkások­
kal, állandó szolgálatokkal.
A látható egyház és vele a törfénelem célja tehát: összegyűjteni a
nem zedékek során át Isten gyerm ekeit a világ sötétségéből, a bűn rabsá­
gából, az Atyával és a F iá va l való lelk i közösségbe. A z egyház Isten-,
hez hazatalálí em bereknek Istenben nyu gvó élete, de egyben tevékeny
m issziói közösség is. Kiváltképpeni feladata önm aga növelése, önm aga
teljességéig Krisztus missziói parancsa szerint: „eim envén azért tegyetek
lanítványokká minden népeket, m egkeresztelvén őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, h ogy megtartsák
mindazt, am it én parancsoltam néktek: és ím é én ti veletek vagyok m in ­
den napon a világ végezetéig“ . (M áté 28:19— 20.)

A Z E L T O R Z U L T E G Y H Á Z . A z egyház igazi arca az egyháztöríé-

net egyes korszakaiban elég tisztán felism erhető. Más korszakokban v i­
szont ezek a vonások elm osódnak. Ilyen k or beszélünk az egyház de-
form álódásáról, eltorzulásáról. T eljes nagyságában ez a veszély elő­
ször akkor m erült fel, a m ik or három száz évig tartó üldözés után a
keresztyénség N agy Konstantin alatt előbb az uralkodó vallásává, m ajd
uralkodó vallássá, végül pedig, a középkor hajnalán, kizárólagos állam ­
vallássá lett.
A nagyon is szoros összefonódásban nemcsak az egyház hatott a
világra, hanem a világ is az egyházra. A z egyház úgyszólván ugyan­
abban a mértékben vállalt magára m ind több és több feladatot, am i­
lyen mértékben belső lelki színvonala alászállt,
• A népvándorlás zavaros habjaiból kiem elkedő új állam ok id ővel
valam ennyien átvették a róm ai Örökséget: rábízták a nép vallási, er­
kölcsi és kulturális életét a keresztyén egyházra, sőt az egyházat ig a z­
ságszolgáltatási és más közéleti feladatokkal is m egterhelték. Az e g y ­
házat ezek a nem hozzászabott feladatok valósággal elborítottál^ ere­
jét felaprózták, tulajdonképpeni m issziói feladatainak a m unkálásá­
ban akadályozták. A látható egyház előtérbe to ló d o tt és túlsúlyba ju to tt
az Istennel h ív ő cs engedelmes egységben á llók le lk i közössége felelt.
18
 Egész pogány népekeí bíztak rá az egyh áz gondjaira és az egynaz
széni bizakodással vállalta a roppant új munkamezőket.^ D e h ogy a
feladatok m érhetetlen tömegében, m int valam i sivatagbair él ne szik-
leadjanak' a saját lelki kincsei, hanem m in él láthatóbbak legyenek,
kénytelen volt azokat m integy kikristályosítani. íg y kövesedét! m eg
Krisztus népének Istennel való szem élyes kapcsolata dogm ává. K risz-1
tusnak személyes, élő, lelki irányítását íg y fo gla lta az egyhájz a szent­
ségek és a hagyom ányos szertartások edényeibe. íg y szorította az
igazság szabad szolgálatát az egyházi tan, a tekintély és a skolasztika
szoros keretei közé. íg y tartotta fe l az Isten által elhívott és a hívásra
egész odaadással felelő lélek önkéntes tevékenységét a hierarchia rideg
szűrőjén.
A közép k ori egyház nagy elem i iskolává vált, h ogy m egfeleljen
a keretei közé felvett töm egek egyelőre m ég elem i fok ú igényeinek.
Várszerű egyh ázi intézm ények, gót tem plom ok ornam entikáján kim in-
íázott egész ó- és újszövetségi kijelentés, szertartásokba beépített és
elrejtett keresztyén élet, erkölcsi parancsok’ és tévtanok listái, pellen­
gér és m áglya, szolgálati ranglétra, fizetési kényszerre építő egyházi
teherhordozás, kiparancsolt tem plom ba járás: ezek a középkorban az
egyház új, leszállított igényű életform ájának a külső jelei.
Ezért a célszerűnek látszó m egalkuvásért súlyos árat kellett
fizetni. A töm egeiben egyre m éltatlanabbá vá ló papság nemcsak a rá-
n ízoít töm egekkel szemben szálliíoíta le kötelességeit alacsonyabb
mértékre, nemcsak velük szemben engedett az alulról, a vilá gi érde-t
kok, a megszokás, a test fe lő l .jelentkező vonzásnak a felü lről, a zeva n -
gélium fe lő l jövő n ek a rovására, hanem m aga is egyre inkább ennek
az alulról való vonzásnak a rabja lett. A k özép k or végére beállt az a
szom orú helyzet, h ogy a papság legelvilágiasodottabb része, a róm a i
kúria és példája nyom án a papság zöm e lem aradt az előtte élt nem ze­
dékek, vagy a saját m agvetése n yom án k ik elt élet növekedése m ögött’.
A z egyház által n evelt töm egekben m ind többen és többen álltak elő.
akik az elem i fo k elérése utón többre vágytak: „érett férfiú ságra“ , ,,a'
Krisztus teljességével ékeskedő kornak m értékére“ . (E f. 4:13.)
A z egész X IV . és XV. század hangos a követeléstől, h o g y az egy­
háznak főb en és tagjaiban reform á lód n ia k ell. D e hiába, m ert a sajáf
növendékei m ögött m issziói felelősségérzetben egyre jobban lem aradt
hivatalos egyh áz továbbra is görcsösen ragaszkodott a lelk i vezetés
kényelm es k özép k ori m ódszereihez, az állam i m egbízásokhoz és az
ezekkel járó javak h oz és hatalom hoz. E hosszas, makacs vonakodás
el nem m aradható büntetése és egyben Istennek különös aján déka v o lt
a X V I. század nagy lelk i és történelm i előretörése, a re form á ció.

A R E F O R M Á C IÓ ÉS A N N A K Ö R Ö K M É R T É K E . Lu th er M árton
nem akart egyházszakadást, m égcsak forradalm i átalakulást sem, h a ­
nem csak a legszükségesebb refo rm o k békés m egvalósítását. M in t a
szentírástudom ány egyetem i tanára a Szentírást tartotta m int tükröt
lü
 korának egyháza elé, h ogy fogyatkozásait, sőt súlyos tévedéseit abból
felism erje.
■' Csak akkor ford u lt szembe Luther a pápával és udvarával, a m i­
kor azok erőszakkal akarták elhallgattatni. Lu th er minden szavával
a m egfeszített Krisztust állította az egyházi élet középpontjába, mint
Isten végtelen jóságának bizonyítékát, a bűnbocsáiiatot, az üdvösség
alapját és pecsétjét, szemben minden úgyvélt em beri érdem m el.

L u th e r, m in t szerzetes

A pápa mégis elvakult hevességgel és gyű lölettel lépett fe l ellene,

íg y került ettől kezdve Lutherben egym ás m ellé a pápa és az Anti-
krisztus képe. P rófétai bátorsága nem csak ellenséget, hanem sok
barátot is szerzett számára. M ellé álltak a humanisták, a nem zeti é r­
zésű német lovagrend, a klerikális gyám kodás a ló l szabadulni igyek ező
m űvelt városi polgárság. Legjelentősebb m égis az volt, h ogy néhány
fejedelem is pártját fogta. Énélkül a pápa oldalán töm örülő többi
20
fejed elm ek alighanem a husziták sorsára juttatták volna Lu th er r e fo r­
m ációját.
A fejed elm ek kitartottak Lu th er m ellett ak k or is, am ikor a w itten ­
bergi reform átort a „k esk en y úton“ a hum anisták és a társadalm i re­
form erek nem tudták tovább követni.

I O H A N N E A ■C A L V I N V . S ' ■ j

ANNO •A .T A T IS ’j J • I
•üiKinnttiu •niininm

K á h 'ln János 53 éves k orá b a n

21
 Ezért a fejedelm i támogatásért azonban a lutheri reform ációnak
elég drága árat kellett fizetnie. A fejedelm ek a reform ált egyházat is
túlszorosan kapcsolták össze saját államvezetésükkel. Em iatt és Luther
korzervatívizm usa m iatt a reform áció vittenbergi ágában számos kö­
zépkori vonás maradt. Előtérbe került a dogm a, a szabad kutatás útját
elzárta a papi tekintély, az egyetemes papság elvének érvényesülését az
egyház igazgatásában m eggátolta a fejedelm i önkény. Az egyház túl
szorosan kapcsolódott az állam hoz és ez a lelki élet hőfokának alószál-
iásával, idegen feladatok vállalásával, megkeresztelt, de igazában ke­
resztyénné nem lett töm egek m agával vonszolásával, a látható egyház
újbóli megkövesedésével járt együtt.
O J o b b helyzetben voltak a reform áció helvét ágának munkásai,
Zw in gli, B uliinger, m ajd Kálvin. Az ezen a területen otthonos haladóbb
szellemű városi önkorm ányzat nagyobb szabadságot adott a reform ok
Biblia szerinti következetesebb végrehajtásának és az egyház öntevé­
kenységének. N agyobb szabadságot, de nem teljes szabadságot. M agá­
nak Kálvinnak teljes életében olyan egyházszervezetben kellett m ű­
ködnie, am elyet nem tarthatott teljesen B iblia szerintinek. Csak ott és
csak addig épülhetett k i a reform ált egyházi élet és szervezet a maga
tisztaságában, ahol és am int azt az állam hatalom ellenére, vagy ké­
sőbb az állam teljes közönye m ellett lehetett megszervezni.
A reform áció jelentősége nem is abban van, am it a X V I. század
folyam án megvalósított, hanem abban, h ogy a reform álás örök ú tját
nyitotta meg. Megmutatta a bűnös em ber és Isten közötti kapcsolat
közvetlen útját Krisztuson keresztül, papi rend, szentek és más közben­
já rók közvetítése nélkül. Dologi jellegű ü dvjavak: mise, szentségek,
ereklyék, búcsúk slb. helyett a legszemélyesebb em beri tevékenységet,
a hitet jelölte meg, m int a kegyelem és az üdvbizonyosság útját. Külön
papirend és papi ranglétra helyett a hívek egyenlő felelősségét hirdette
az egyház növekedéséért. M indenki szám ára teljes m értékű személyes
részvételt igjgk ezett biztosítani m inden lelki munkában. Örök igazo­
dási alapul a Szentírást és abban az őskeresztyén egyház életét állította
m indenki szeme elé. .- :
A középkori egyház fogyatékosságaiból a reform ált egyházakban
is m indm áig sok megmaradt. De ezekben az egyházakban állandóan
ott van a „sem per reform ari“ , az „ö rö k reform áció“ , m egnyitott útja
és' elkötelezése. A „k özép k ori“ , v a gy népegyházi munkam ódszerek az
egyházba a természetes szaporodás folytá n beleszülető nagy töm egek
elem i fokú előkészítését végzik. N em lebecsülendő, nem elhanyagolható
munka ez sem. A z egyházban a népegyházi rész is drága kincs, m ert
Krisztus testének van kijelölve, de m ég erő és szolgálat nélkül. A nép­
egyh áz értékei: hitvallása, szabályai, intézm ényei, fejletlen hitű tagjai,
az alapot, egy-egy hatalmas eszközt, a kiinduló pontot jelentik. K risz­
tus teste azonban akkor növekszik, ha a népegyház nehézkes, iskolás
közössége m egtelítődik a hitvallő egyház, a lélek egyháza életjeleivel
és átalakul m issziói küldetéstudattól hajtott, bizonyságtevő, az élet
és a művelődés ' egész' területén buzgón apostolkodó lelkek szabad
közösségévé. €*

22
 Az itt elm ondottakban előttünk van az a mérték, am ely szerint a
Teformátus egyh áz történetének egy-egy szakaszát m eg kell ítélnünk.
M it tett az égyház egy-egy korszakban azért, hogy a rúbízottakat a
receptív népegyházi életform á ból a lélek m ind en erejével szolgáló hit-
v a lló egyházi életform ához közelítse? Nem lankadt-e el a kezdeti igye­
kezet? Nem változtattak-e útközben irán yt? A z újabb és ú jabb re fo r­
m áló kezdem ényezések közül m elyik term ett végül jó gyüm ölcsöket?
M ilyen tanulságokat rejt magában az egész m egtett út a végső cél,
Krisztus testének teljesedése szem pontjából? Istennek m ilyen Ítéletei
és m ilyen áldásai olvashatók ki, ha végigtekintünk saját utainkon?
Ezek azok a kérdések, am elyekre a következő fe je z te k b e n az előtárt
történeti anyagon keresztül tulajdonképen feleln i kell. íg y lehet az
egyháztörténet több m int öncélú kíváncsiskodás. íg y lehet az örök
élet tanítómestere.

BVCSAY M IH Á L Y

23
I
■Ezt cx e tv k e d jé le k az én e m l é k e z e t e m r e C s ő k Is tv á n h íre s ú rv a c s o ra i fe s tm é n y e
 A p esti S z é n a -p ia c (m a i
K á li- in -t é r ) az 183$. é v i
á r v íz id e jé n . E g y k o rú
k é p u tá n

-'1 p e s ti r e fo r m á tu s
t e m p lo m és is k o la é p ü ­
let 1860-ban
.4 b u d apesti K á lv in -t é r i r e fo r m á lá s te m p lo m b elseje az o rg o n á v a l és a k a rz a tta l
A b u d a p esti S zilá g y i
D ez ső-! éri r e f o r m a tus
fenif>iám . I 'e n l h a lra :
A z [ r ásztnlu és a
-Sz6szék. Jnhbr a: A
b e já rn i, fe le tte az o r-
<jo n á v ü L L e n i: A
t e m p l o m k ü ls ő képe
I . A R E F O R M Á C I Ó S Z Á Z A D A

1528— 1600

A R E F O R M Á C IÓ E L Ő K É S Z ÍT É S E M A G Y A R O R S Z Á G O N . A 111..
gyarországi reform áció történetében feltűnő és m eglepő az a nagy
haladás, legtöbb helyen átütő siker, am elyet a reform áció ügye hazánk­
ban már a század első felében elért, holott a három részre osztott
ország két keresztyén u ralkodója közül egyik sem állt a reform áció,
mellé. Ennek a gyors terjedésnek az okát egyfelől abban kereshetjük,
hogy a refo rm á ció hazánkban m ár L u th e r fellépése előtt jó l elő v o lt
készítve, m ásfelől pedig a X V I. század sajátos mag pár viszonyaiban.
M agyarország a k özépkor folyam án sokkal elevenebb kapcsolat­
ban állt Európa gazdasági és művelődési központjaival, m int később
az újkorban. A korfordu ló két vonatkozásban is hátrányosan b e fo ly á ­
solta a m agyarság k u ltú rföldrajzi helyzetét. Am erika felfedezése és a
tengerentúli forgalom m egindulása folytán ekkor törtek előre a
kontinens belsejében fek vő országok rovására a tengerparti terü­
letek, m ásfelől a török előnyom ulása ekkor torlaszolta el a nagy keres­
kedelmi utakat kelet felé. M agyarország nagy részét ugyanez a török
előretörés közvetlenül is kikapcsolta az európai gazdasági és szellem i
élet eleven áram ából.
A X IV . és X V . században azonban hazánk m ég az egyház, a külön- <
böző uralkodóházak és a kereskedelem nem zetközi kapcsolatai révén
szervesebb része volt az európai közösségnek. A k özépkori m agyar
egyetemek azért nem tudtak m egerősödni, m ert a róm ai egyház nem ­
zetközi összeköttetései és érdekei, m eg a m agyar papjelöltek tudás­
szomja egyaránt a Sorbonne, az olasz egyetem ek, de legalább Prága,.
Récs és K rakkó felé terelte ifjain k színe-javát. 1458— 1490-ig a m űkö­
désben lévő pozsonyi egyetem m ellett is 1263 diákot küldtünk K ra k ­
kóba, 951-et Bécsbe, 66-ot Pádovába.
Más vonatkozásban viszont hazánk vo lt az az Eldorádó, am ely
tömegesen vonzott idegen települőket. Nem csak az erd élyi szászok,
hanem az egri és h egyaljai borvidék vallon telepesei, a cseh-m prva
husziták és a városok sokszor egész utcasort betöltő francia és olasz
mesterei is m agukkal hozták hazai lelkiségüket. N em csoda, ha a
középkor vallási m egm ozdulásai a katharos eretnekségtől a valdens
és huszita előreforcnációig elérik hullám gyűrűikkel a keleti m agyar
határokat is és erős visszhangjuk támad, különösen Húsz m ozga l­
mának. ,
Az sem m aradhatott m inden hatás nélkül népünk vallási tuda­
tára, h ogy a honfoglalás óta állandóan érintkezhetett a Róm ától füg-

2,>
 getlen keleti keresztyénséggel, sőt ez a középkor utolsó két századá­
ban a rom án pásztom ép beszivárgása és a völgyek felé való lassú ter­
jeszkedése form ájában m ind szélesebb m agyar katolikus körök köz­
vetlen közelségébe jutott. A szektákkal és a keleti keresztyénséggel való
ez az érintkezés a m agyarság szám ára egyfelől lehetőséget nyújtott
az összehasonlításra, az egyházi állapotok bírálatára, élesztette a ja v í­
tás vágyát, m ásfelől pedig m ég szorosabban kapcsolta a m agyar ke­
resztyéneket hitükhöz.
A középkori m agyar egyházi élet elevenségére mutat a szerzetes
rendházak nagy száma, de am ellett nem e g y olyan igehirdető is, m int
Tem esvári Pelbárt, akinek prédikációs kön yveit külföldön szám talan­
szor újra nyom ják. (Csak a Strassburg m elleti Hagenauban 1498 és
1521 között nem kevesebb m int 52 kiadásban.) A városokban a szín­
vonal emelkedését okozta a városok polgárságának az a törekvése,
hogy sikerrel kivívott önkorm ányzatukat egyh ázi vonatkozásban is
kiszélesítsék, m aguk választhassanak plébániáik élére a legtanultabb
papi egyének közül lelkészt, kezelésükbe vehessék az egyházi javad al­
m akat és püspöki gyám kodástól függetlenül kezdeményezhessenek a
közm űveltség és a közerkölcs előm ozdítása terén. M inderre persze
lehetőséget adott a földesuraknak m ár régebben bírt, de az egyh ázi
állapotok javítása irányában öntudatosan alig gyakorolt patrónusi
joga is. \
Végül jelentősen befolyásolta a m agyar keresztyénség helyzetét a
humanizmus m ozgalm a is, am ely két, egym ással ellentétes irányban
készítette elő a lelkeket a reform ációra. E gyfelő l, a rossz irányban, a
k irá ly i és a főpapi udvaroknak a szellemét m ég világiasabbá tette.
A főpapi székek betöltésénél nem az ezekkel a tisztségekkel együtt­
járó nagyfontosságú lelki szolgálatra, hanem családi kapcsolatokra,
politikai érdekekre voltak tekintettel. M áskor ezek az állások óriási
javadalm aikkal közéleti törtetőknek váltak szabad prédájává.
A m agyar egyház a középkor végén elvesztette a felső irányítást
és példamutatást. Nem a m ohácsi m ezőn pusztult el a róm ai egyház
főpapsága, de elvesztette azt a m agyar keresztyénség lelki értelmében
m ár jó v a l azelőtt. A reneszánsz pogány levegőjétől m egittasult hum a­
nisták, idegenek és kalandorok viselték a m agyar egyház legfőbb m él­
tóságait és méltatlan életükkel kih ívták a m agyar papirend érintetlen,
sőt a keresztyén^. humanizmus nemes ösztönzései által szellem ileg
előbbre vitt, kifinom ultabb részének a bírálatát, sőt megvetését. M ég-
inkább azokét, akik a békés egyh ázi re fo rm eszm éivel is m egism er­
kedtek.
* Nagyjelentőségű, h ogy hazánkba nemcsak az irodalm i és m űvészi,
hanem az egyh ázi reform ra irányuló humanizmus eszm éi is elju tot­
tak. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül ne em lítsünk m eg csak
egyet. Abban az egyetlen középkorvégi m agyar m agánkönyvtárban,
am elynek könyvanyagát ism erjük, a gyu lafeh érvári B atthyány-könyv-
tárban ott találjuk — 'ö lig néhány évvel m egjelenésük után — többek
között Nicolaus de L y r a prédikációit és m agyarázatos bibliáját, Kaisers-
bergi Gejler egyházi beszédeit, Gerson összes m űveit és 'W im phehng

26
egy előreform átori iratát, a ,,De iníegritate libellus“ -t. Ismeretes, h ogy
Lyra, mint Szeniírás m agyarázó m ilyen nagy hatást tett Lutherre, „S i
Lyra non lyrasset, Lntherus non saltasset“ , (H a L y ra nym lirázott
volna,''Luther nem táncolt volna) — hangzott a szállóige. Gerson az
úgynevezett episzkopálista iránynak v o lt nagy képviselője. A pápa túl-
hatalmával szemben a püspökök befolyását akarta érvényesíteni.
Kaiscrsbergi Geiler a nép közötti anyanyelvű igehirdetés hatalmas
alakja. Valam ennyi között azonban W im p h elin g mondotta ki először
a reform áció legtöbb gondolatát. A zt tanította, h ogy ha a pápa és a
püspökök tétlenek, akkor a vilá gi hatóság feladata a reform áció
végrehajtása.
Ezeket a könyveket a váradi székesegyházi iskola tanárai, a váradi
káptalan tagjai olvasták. Legtöbbjük Henckel János kassai, m ajd
budai lelkésznek, később váradi püspökhelyettesnek, a reíom ieszm ék
egyik legelső hazai igehirdetőjének gyűjtése.
Itthon tehát voltak, akik ismerték azokat az eszméket, am elyek a
reform átorokat és munkatársaikat nevelték. A reform áció bizonyos
gondolataira a m agyar papság egy része elő v o lt készülve. A re fo r­
m áció folyam atát az előzm ények ismerete alapján bizonyos kritikai
szemszögből volt képes szemlélni. Innen a m agyar reform á ció nagy
belső mozgási szabadsága. Szabadon válogat a re fo rm irányai között.
'Maga keresi m eg magának a legjobbat, a reform á ció céljának és a
magyar viszonyoknak leginkább m egfelelőt. Nem a fö ld ra jzila g köze­
lebb eső és politikailag legkevésbbé üldözött wittenbergi irány, hanem
zömében a távolabbi helvét reform áció, kisebb részében pedig m ár
a felvilágosodás előfutárának tekinthető soemiánus-antitrinitárius irány
mellett foglal állást.
Luther elhatározó reform átori fellépésére M agyarországon nem­
csak a nagy megtisztulásra szomjas egyszerű h ívő lelkek vártak, hanem
olyanok is, akik nagy tanuitságuk folytán és az európai reform m oz­
galom előzm ényeinek az ismeretében m egalapozottan állást is tudtak
foglalni a reform áció különböző irányai között.

A R E F O R M Á C IÓ M A G Y A R O R S Z Á G O N A M O H Á C S I V É S Z
E L Ő T T . A mohácsi vész előtt M agyarország sokkal közvetlenebbül
része volt a latin és germ án népek szellemi vérkeringésének, m int a
következő században. íg y Luther fellépésének h íre és tanításai is h a­
m ar eljutottak M agyarországra. A z esztergomi érsek m ár 1521-ben
szükségesnek tartotta kihirdetni az ország m inden nevezetesebb tem p­
lomában a Luther tanait elítélő pápai bullát.
Az első terjesztők k özölt elsősorban azokat a papokat és tanáro­
kat említhetjük meg, akik éppen az 1518— 25 közötti évek valam elyi­
kében jöttek k ü lföldről és vállaltak M agyarországon állást, m int pél­
dául Sperátus P ált (1484— 1551), aki 1522-ben a w ürzburgi dóm prédi­
kátori tisztét cserélte fel az iglói lelkészséggel, Grynaeus Simont, aki
bécsi tanári állásából m ár hitelvei miatt keresett 1521-ben Budán
menedéket és kapott újabb tanári és könyvtárosi megbízást.

27
 De voltak az első terjesztők között nagytanultságú hazai lelkészek
is, mint például Henckel János, akinek a könyvtárát m ár megismertük
és tudjuk, h ogy Luther fellépése előtt irodalm ilag lépést tartott a refo r­
m ációt sürgető m ozgalom m al.
A m agyarországi reform ációnak egyik legkorábbi központja volt
m aga a budai k irá ly i udvar, ahol az ifjú k irály nevelését az a Branden­
burgi G yörgy tartotta kézben, aki pár év m úlva német fejedelem ségé­
nek reform ációját olyan eréllyel hajtotta végre, h ogy ezért a ,,kegyes'1
m elléknevet érdem elte ki. Maga az ifjú M ária királyné sem palástolta
rokonszenvét Luther kezdeményezése iránt. G yörgy ő rg ró ffa l együtt
ők hívták m eg udvari lelkészükül K örm öcbányáról 1523-ban Cordatus
Konrádot és Kassáról Henckel Jánost.
A nép széles rétegeihez azonban nemcsak a tem plom i szószé­
ken át jutottak el a reform áció követelései, hanem azokon a kereske­
dőkön keresztül is, akik m arhacsordáikkal, vagy áruval rakott szeke­
reik k el felkeresték a közeli K rakkó és Becs, de a távolabbi Boroszló,-
Lipcse és a két F ran k fu rt vásárait is és a hosszú úton a kocsijukra ké-
redzkcdő diákoktól és könyvárusoktól, m agán a vásárokon pedig üzlet­
barátaiktól értesültek a lelkeket olyan erős m ozgásba hozó nagy ü gy­
ről. E zt az utat természetesen inkább a felvid ék i és erdélyi német
városok kereskedői törték a reform áció számára. N y elvi akadály az ő
szám ukra nem volt. Luther iratait és az igen nagyszám ú és olcsón
m egszerezhető egyébb füzetes vitairodalm at eredeti nyelven tudták oda­
kint és m éginkább itthon családi és baráti körben olvasgatni.
A városi polgárság a mohácsi vész előtt tömegesen csak a német
városokban állt a reform áció mellé. Sopronban m ár 1522-ben prédiká­
ciók hangzottak el a pápizm us ellen és 1524-ben és 1526-ban k irályi
küldöttek igyekeztek elném ítani a reform ációh oz csatlakozó polgáro­
kat. Nagyszebenben m ég II. Lajos k irá ly kényszerült több ízben is
intézkedni a régi egyház tulajdonképpen m ár ekkor kisebbségbe szorult
papjainak ismételt panaszaira. De Lőcsén, (Körm öcbányán és több más
német városban is m egnyerte a töm egeket a reform áció ügye m ár a
m ohácsi vész előtt. A w ittenbergi egyetem re m ár ezekben az években
m egindult előbb a felvidéki, m ajd az erdélyi német területekről az
ifjú ság áramlása.
M agához a m agyar lakossághoz előbb jutottak el a reform ációra
szórt ellenséges rágalm ak, m int a m ozgalom va lód i eszméi. M integy
a mohácsi katasztrófa elvérzetében, a m agyar lakosság buzgón vett
részt a róm ai egyház ájtatossági gyakorlataiban és szorosan simult e g y ­
házához. A nemesség aggódva tekintett a gyengeakaratú ifjú király felé
és az ország m inden bajának forrását éppen a k irály lutheránus,
„eretn ek“ környezetében látta. Szem ében a reform á ció német ügynek
látszott és am ikor felvette ellené a harcot, elsősorban a gyű lölt ném et
befolyás elé akart gátat emelni. Állásfoglalásain ak ez adott, ha a végre­
hajtásban nem is, de legalább a törvén y szövegében, kim életlen élt.-
íg y újította fe l a nemesség az 1523. évi budai országgyűlésen a
lutheránusok ellen azt a középkori történyt, am ely fe j- és jószágvesz-
28
 késsel fenyíti az eretnekeket. A z 1525. évi 4. t.-c. ezt a büntetést egye­
nesen m áglyahalálra súlyosbítja.
Az üldözés elől kü lföld re kellett menekülnie Speratusnak és Gry-
naeusnak, Cordatus és Kresling János pedig m ajd egy esztendeig síny­
lődtek börtönben reform átori prédikációik miatt. Bár a m áglyák tüze is
fellobbant, az üldözés m égis csak szórványos m aradt, m égpedig nem ­
csak a közhatalom erőtlensége, hanem amiatt is, m ert a végrehajtásra
elsősorban hivatott m agyar főnem esek és nemesek között nem egy
pártfogója akadt m ár ekkor is a reform ációnak.
W erbőczy István ugyan, h ogy m egfelelő környezetben rábeszél­
hesse Luthert tanai visszavonására, a w orm si birodalm i gyűlésen
(1521) m agyar követtársával együtt lakom át csapott Luther tisztele­
tére. W erb őczy ügyeskedésénél azonban hívebben tükrözi a közhangu­
latot a 1525, évi „szen tévi“ pápai búcsú sorsa. A z 1500-ban ugyanilyen
címen begyült hatalmas összegnek most alig harm incad részét adakoz­
tak össze és a budai perselyekben egy csomó értéktelen apróság m el­
lett a pápát és a papságot gúnyoló cédulákat is találtak.
M ár a mohácsi vész előtt elhatott tehát a h ír a reform áció m eg­
indulásáról az ország legtöbb részébe. Itt tiszta, amott eltorzított alak­
jukban emlegették az em berek Luther követeléseit. Ahhoz azonban,
hogy az addig inkább csak elm éiéiben tárgyalt problém át a m agyar
nép széles rétegei m int keresztyénségük és m egm aradásuk kérdését
újra fontolóra vegyék, a mohácsi vész szörnyű m egrázkódtatása volt
szükséges.
Még a mohácsi vész előtti időből m aradt a helvét irán y m agyar-
országi hatásának egy, sajnos erősen problem atikus nyoma. Luther
egyik segítőtársa, Bugenhagen 1525 július közepén Hess János borosz­
lói lelkészhez n yílt levelet intézett és ebben elsőnek támadta m eg
Zwingli úrvacsoratanát.
Még m ielőtt Z w in gli válasza elkészült, Augsburgban elhagyta a
sajtót egy erélyes és magvas zwingliánus válasz bizonyos Conrad
Reijss von Ofen tollából. A mű olyan kelendőnek bizonyult, h o g y k i­
adójánál második kiadást is ért, de Zürich és Srassburg nagy nyom dái
is újra nyom ták. A szerző kilétét illetően a történészek ítélete m eg­
oszlik.
Igen kom oly tudósok álnévre gyanakodnak, m ások azonban lehel-
séges,nek tartják, h ogy budai származású, vagy egyenesen budai lakos
a szerző, áki azonban az 1526. év zűrzavarában elpusztulhatott, m ivel
további munkásságáról sem m i más adatunk nincs, holott egy ilyen
éles logikájú, teológiailag kiválóan m üveit és jó stílusú egyén, ha élet­
ben marad, hallatott volna m agáról.
Az utóbbi m egoldást fő le g az támogatja, h ogy nemcsak az egyik
érdekelt, Z w in gli tartotta a szerzőt élőnek, hanem a m égjobban érde­
kelt Luther is. T ö b b ízben legnagyobb ellenfelei között emlegeti Carl-
stadt, Zw ingli, Oecolam padius után, de Schw enckfeld előtt és nem
igyekszik kideríteni az esetleges álnév m ögött m egbújó valódi szerzőt.
Az irat ném ely kifejezése Schwenckfeld úrvacsorai nézeteire em lékez­
tet. A sziléziai Schwenckfelddel viszont éppen olyan jó kapcsolatot lehe­

29
tett tartani Budáról, mint akár Augsburgból, de nagyon jó m agyar
kapcsolatokkal rendelkezett a levél cím zettje, a boroszlói Hess is, m i­
után ebben az időben Szilézia is a m agyar király uralma alatt állt.,
' tAkárm int álljon is a dolog Conrad Reyss von Ofen kilétét illetően,
annyi bizonyos, h ogy az ilyen zwingliánus kiállás 1525-ben Magyar-
országon rpég teljesen elszigetelt jelenség és egy negyedszázadig az is
marad.

A M O H Á C SI VÉSZ H A T Á S A A N É P H A N G U L A T V Á L T O ­
ZÁSÁRA. A mohácsi csatavesztés nemcsak a roppant vérveszteség és
anyagi kár m iatt fosztotta m eg a nemzetet erejétől, hanem azért is,
mert a m agyarság éppen a pillanatnyilag legfontosabb kérdésben, a
k irályi szék betöltésében nem tudott egységre jutni. Bár a török egye­
lőre nem szállta m eg az ország középső és déli részét, átvonuló hadai­
val és fosztogató, erőszakoskodó bandáival mégis állandó rettegésben
tartotta azt.
A török veszedelem a mohácsi vésztől kezdve állandóan és a tűz­
né! jobban égette a nemzet testét, ugyanekkor ez a nemzet a kettős,
királyválasztás következm ényeként nem volt képes erőit összeszedni és
a közös ellenség elleni védekezésre fordítani.
A két k irály azt jelentette, h ogy tulajdonképpen nem volt király.
A végső szükségben a nemzet minden katonai és anyagi erejét össze
kellett volna fogni, de ehelyett m ég a saját országrészében sem léphe­
tett fel egyik uralkodó sem erélyesebben, m ert tartania kellett attól,
h ogy alattvalója egyszerűen átáll az ellenkirályhoz és íg y nemcsak a
rárótt köztehertől szabadul meg, de még új királyi adom ánnyal szapo­
rítja birtokát.
A nemzet külső dicsőségének, katonai hatalm ának és vagyoni ere­
jének aláhanyatlásában a belső erőforrások, a keresztyénség lelki és
nevelő erejének szabad kibontakozása, azaz a reform áció, elodázhatat­
lan szükséggé és Istentől kapott m enedékké vált.
A legfőbb világi és lelki vezetők nagy része ottm aradt a mohácsi
síkon. Az újak, elsősorban a két király, nem tudta m egszerezni a nép
bizalmát, m ert az nem tapasztalta részükről, h ogy felism erték volna a
helyzet kom olyságát. Ferdinándnak és a Habsburg ház főhercegeinek
hivalkodó udvartartása több pénzt emésztett fel, m int am ibe egy *
állandó hadsereg került. Szapolyai János M átyást utánozta, ha másban
nem is, de udvarának költséges külsőségeiben. A nagy urak a királyi
hatalom gyöngeségét m ohó vagyonszerzésre használták fe l és különös
előszeretettel kaparintották meg a püspöki székek üresedése alatt gaz­
dátlanná vált egyházi javakat.
Nem egy akadt az urak közölt, aki rablóvárából fosztogatta a föld
népét és a kisnemeseket, úgyhogy, m int például Balassi M enyhártot,
országos hadjáratban kellett sziklafészkéből kifüstölni. A török is egyre
csábította', a nagyobb befolyással bírókat, h ogy fordítsanak hátat
keresztyén uralkodójuknak, fogjan ak össze vele, tám adjanak együtt
a németre.

30
 Ha a legtöbb ilyesféle dolog a kulisszák m ögött történt is, a vesze­
delmek, a kísértések és az erkölcsi erők m eggyöngülése nem volt senki
, előtt sem titok. A kérésziyénségéért és hazájáért egyszerre aggódó nép
és vele '/együtt jóérzésű papjai és földesurai a reform ációban talál­
ták m eg az orvosságot, m ihelyt tanításaival tiszta alakjában találkoztak.
Mert a reform áció kezdte el azt a munkát, am elyre itthon a legn a­
gyobb szükség volt: az erkölcsi törvén yt a szívekbe írni, -a lélek erőit
felszabadítani és növelni, a veszedelmes időkben (Krisztus evangélium á­
val üdvbizonyosságot ébreszteni. A z örvénybe került ország egész h ely­
zetét a reform áció értelm ezte m agas vallási és erkölcsi szem pontból,
az mutatta fe l határozottan a rom lás okait és a m egmenekülés egyet­
len útját.
A reform áció m agyar vonatkozásban en n yit jelentett: megtérés.
Hallgassunk csak m eg egy korabeli névtelen énekszerzőt! A cím is szo­
katlan verseim nek: „M agyarország siralm a, k in ek rom lása és nagy
pusztulása a bálványirfiádásért, törvénytelenségért, kegyetlenségért,
hamisságért és fertelm es életért lett.“ A hosszú versezetből csak néhány
szakaszt idézünk a fentebb elm ondottak illusztrálására:

T u d ju k , hogy vétkeztünk, m ert tégedet nem tiszteltünk,

M in i atyánkat téged nem szerettünk,
M in t hatalmas urunkat, tégedet nem féltünk.

’A zért k e ll m ár tisztelnünk pogányokat, gyilkosokat,

Paráznákat, bálványim ádókat,
Ilik n e k el k e ll viselnünk kemény igájokat.

D e mégis nincs m it tennünk, csak tehozzád k ell folyam nuuk,

M e rt jó l lá tju k , hogy m in d el k e ll vesznünk.
H a az m i bűneinkből hozzád m eg nem térünk.

Lássák m eg az pogányok, hogy m ireánk gondot viselsz,

K ik et te szent igéddel legeltetsz,
És noha m egbántottunk, de tűled el nem v e ts z .. .“

A reform áció tanításait a legnagyobb sikerrel hős vándorprédiká-

Itorok terjesztik. Ezek a nagy úttörők leg feljeb b átm enetileg élvezték
egy-egy földesúr v a gy városi tanács védelm ét, noha ezt a védelm et
egyáltalában nem keresték, hanem azt nézték csak, h ogy hol vá rja a
legtöbb szom jas szív az evangélium m agyarul m egszólaló igéit.
A legfontosabb m unkahely m aga a szószék, de csakham ar m eg-
jelennek a refo rm á ció tanításai, m int m ég a régi egyház papi gyű lé­
seinek m egvitatásra kitűzött tételei, v a g v m ár m int a régi és a r e fo r ­
m ált hit egy-egy védője között lezajló hitvita anyaga.
A z élőszó m ellett a reform áció munkásai az irodalom szinte m in ­
den ágát felhasznál ják: a teológiától az énekszerzésen, a történ etírása»,
űz abc-s kön yvön át a drám áig és a szépirodalom ig. A z új találm ány,
a könyvsajtó n ek ik dolgozik, az iskolákban ők tanítanak és ha ü ld ö­
zőik börtönbe vetik őket, rabtársaiknak ott is az evangélium ról tesznek

31
 bizonyságot. Lábuk nyom án szellemi és irodalm i élet pezsdül meg,
új intézm ények: tanulóotthonok, nyom dák, légiókén t pedig ezek
állandó hordozói, bibliás, reform ált gyülekezetek támadnak.
A gondolat és az írott szó eladdig sohasem hatolt m ég olyan m é­
lyen a m agyar nép alsó köreibe. A lakosság legszélesebb rétegei soha­
sem vettek m ég részt olyan tevékenyen a köz ügyének lelki hordozá­
sában, m int a X V I. században.
E z a nagy változás az uralkodóknak és a régi egyház m egm a­
radt főpapjainak nyiltan ellenséges magatartása m ellett ment végbe.
Ferdinánd nem titkolta, h ogy hő vágya az „eretn ekség“ gyökeres fe l­
számolása és legfeljeb b taktikai m eggondolásból, protestáns híveire
tekintettel halogatta a gyökeres beavatkozást. N oha Szapolyai Jánost
a pápa p olitikai indokból kiközösítette, mégis m egm aradt a régi e g y ­
ház buzgó hívének. Országában m ind a kettő törvényekkel küzdött a
reform áció ellen. A régi egyház m egm aradt fő p a p ja i és a hozzájuk
ragaszkodó főurak börtönnel és m áglyával harcoltak a prédikátorok
allén. A terjedés első évtizedeiből kevés e!l>eszélő forrás m aradt ránk,
de ebben a néhányban is, köztük a kü lföld re írt levelekben, állandó
m otívum a panasz az evangélium munkásait véres erőszakkal m eg­
félem lítő főú ri zsarnokok ellen.
M indez azonban mitsem használt. A reform áció terjedését nem
tudják m egállítani, m ég csak m eg sem lassítani, hanem legfeljebb azt
érik el, h ogy a reform ációh oz csatlakozott lelkészek és gyülekezetek
a m egfélem lítés tartam a alatt nem hozzák n a p fén yre állásfoglalásukat.
De ha a légk ör kitisztul, egyszerre előtűnik a közbenső időben megr
tett nagy haladás.
A terjedés m enetét zavartalan körülm ények között a török hó­
doltság területén lehetne m egfigyeln i, ha nem lenne onnan m ég k eve­
sebb adatunk, m int egyebünnen. D e a fennm aradt kevés forrásból is
kiderül, hogy 1546 táján a reform ációnak a hódoltságban m ár jelentős
gócai működtek, 1551 táján fjedig nagy területi egységbe szervezke­
dett és püspököt állított be.
Az átalakulás az ország királysági és erdélyi részein sem m aradt
le a hódoltsági m ögött, sőt szellem i irányítást a hódoltság is a m eg­
maradt országrésztől várt és kapott, csak ott tekintettel kellett lenni
az állam hatalom részéről fenyegető veszedelem re. E z hátráltatta a
m ár a reform ációh oz csatlakozott területek új egyh ázi szervezkedését.
A század végére az országnak legalább .90% -« protestáns. A régi
egyházból itt-ott m aradt fenn egy-egy sziget, a Csiki hegyek közt, a
hódoltság egy-egy ferences kolostora körül, fennm aradt továbbá a régi
egyházi szervezetnék — E rd élyt kivéve — , a legfelső tagozata, az ér­
seki és püspöki székek.
A protestánssá lett M agyarország annyira elintézettnek tekintette
a pápás egyházat, hogy a túlnyom ó országgyűlési többség birtokában
sem kényszerítette ki a régi egyházi szervezet legfelsőbb tagozatának
feloszlatását, holott az alsóbbak csaknem teljes elenyészése után ez
következetesnek tűnhetett. Talán abban bíztak, h ogy a reform áció
■33
Anglia vagy a skandináv állam ok példájára egyszer m ajd eléri ezt a
le g fe ls ő b b tagozatot is. Lehet viszont, h ogy politikai m egfontolásból el
kívánták kerülni a vallási szem befordulást a nem zet és katolikus ural­
kodóháza között és nem akartak m inden hidat felégetn i a török ellen
küzdő m agyarság és a pápa k özött sem. D e az is lehet, h ogy önző
rendi osztályérdek döntötte el m agatartásukat: nem akartak egy pon ­
ton sem hozzányfdni ahhoz az alkotm ányhoz, am ely nekik nemesi elő­
jogokat biztosított.
E mindenesetre türelmes bizakodásért utóbb nagy árat fizetlek .
Á m eginduló ellenreform áció a jezsuitákon k ívü l m int pillérekre, ép­
pen az épségben hagyott érseki és püspöki székek hatalm ára tám asz­
kodott

A r e f o r m á c i ó t e r je s z t ő i

A T E R J E D É S K É T Ú T J A . A fennm aradt' adatokb'ŐI m egk ö zelí­

tően sem lehet teljes képet adni arról, h ogy m iként, kiknek a m un­
kája, üldöztetése, sokszor véríanusága árán terjedt el a reform áció
az egész országban. E gyetlen egyh ázvidék reform álásáról sem m aradt
ránk összefüggő elbeszélő forrás és egyetlen közelkorú reform átor-
életrajzzal rendelkezünk csak, a Szegedi Kis Istvánéval, X V I. századi
protestáns egyháztörténetünk a legfőb b szereplőkre nézve is tele van
m indm áig m egoldatlan talányokkal. íg y nagyon hézagos az a kép,
am elyet a terjedés m enetéről adni tudunk és nagyon elm osódott az a
néhány arc is, am ely a ködből itt-oíí elővillan.
A legelső időkben a terjedésnek két útját látjuk. V a gy a m ár a
mohácsi vész előtt m egérintett területekről hatol tovább a reform áció
előbb érdeklődés, m a jd csatlakozás form ájában a német helyek közt
fek vő tót és m agyar területekre. A terjesztés csöndes művét elsősorban
elm agyarosodott németek, va g y a németekkel családi kapcsolatba ke­
rült m agyarok végeztek. A z utóbbira P em ffü n ger Katalin férjét,
E nyingi T ö rö k Bálintot, az ország egyik leghatalm asabb földesurát
említsük m eg példának.
A terjedés m ásik útja az, h o g y egy-egy harcos reform átort egyén i­
ség vágott neki a m ég érintetlen területeknek és igehirdető v a gy tanító
m unkájával végezte el a magvetést. Persze nagyban m egkönnyítette
feladatát, ha közben-közben sikerült valam elyik hatalmas földesúrat
ü gye pártfogójának m egnyerni.
R eform átoraink nagyobb részének m unkája egy-egy nagybirtok
vagy vártartom ány területére korlátozódott. Vannak azonban olyan ok
is. akik reform áltak a politikai hatalom támogatása nélkül, sőt annak
ellenére is. A m unka támasza ilyen k or m agának a népnek vallásos
szomjúsága és szívének visszhangzó hálája. Éppen a legnagyobbak-
3 — A magyar református egyház története. 33
 nak, köztük a török hódoltság árván m aradt népét vigasztalóknak, d e
a hódoltságon k ívü l m űködők közü l is soknak elég ez a támasz. E z t
a típust az első reform átöri nem zedékből, bár korántsem csak ők, d e
a legjellegzetesebben D éva i B iró Mátyás, Sztárai M ih á ly , Szegedi K is
István és Huszár Gál képviselik. H add á lljo n itt az ő reform átori port­
réjuk a többieké helyett is!

D É V A I B ÍR Ó M Á T Y Á S . Ifjú ságát nem ism erjük. Á m ohácsi vész­

előtti években a k rak k ói egyetem en tanult. Itthon e g y id eig m ég fefernc-
rendi szerzetes és B oldogkő várában u dvari lelkész, de 1529.-ben m ár
iW ittenberg egyetem én tanult Luthertől és M elanchfhontól,' m int az
egyik legelső w ittenbergi m agyar származású diák.
1531 tavaszán m ár az ország fővárosában, Budán, bátor reform á ló
munkában látjuk viszont és m ég ugyanebben az évben az ország m ásik
nagy városában, Kassán folytatja az ottani m agyar polgárok közt a
magvetést. Élőszóval és tollal egyform a n agy sikerrel viszi előre az-
evangélium ügyét.
M ég Budán kibocsátja 52 reform átori tételét „R u d im en ia salutis“
[(Elem i igazságok az üdvösség dolgában) cím m el. D évai jól látja a
régi egyház egyik legnagyobb bűnét: sokféle gátat vet híveinek az Ü r
Jézus Krisztussal való személyes, élő kapcsolatuk elé. A z egyik legfon ­
tosabb gát a „szentek“ csontjainak, képm ásuknak, nevüknek tiszte­
lete és segítségül hívása. D évai szem befordul ezzel az akadállyal, m ár
dolgozatának cím ével is tám adva és tanítva. A m ű cím e m agyar fo r ­
dításban: „ A szentek aluvásáról“ .
Kassai reform átori működésének hullám ai n agyon ham ar elju tot­
tak a terület egyh ázi fölöttese, az egri püspök fülébe. Ugyanezen év
novem ber 6-án D évai m á r fo g o ly . Á püspök L ik a v a várbörtönében,
m ajd Pozsonyban őrizteti, végül Becsben F aber püspök kezébe adja,
a k i konstanzi püspöki h elynöki m inőségében Z w in g livel folytatott vitái
óta az eretneknyomozásban, szakértőnek szám ított. D évait azon­
ban m inden eredm ény nélkül igyekezett Fab er m eggyőzni, v a g y m eg­
félem líteni.
A vértanúságtól csak kassai h ívei m entették m eg szeretett p rédi­
kátorukat, 1533 nyarán m egszöktették börtönéből. Ű jra Budán kezdte '
e l ekkor az evangélium hirdetését, m égpedig o lya n határozottsággal,
h o g y az ú jabb bebörtönzéstől, m ost m á r Szapolyai János börtönében,
az udvarnál levő befolyásos barátai sem tudták m egm enteni. 1535
elején szabadult ki innen.
Nádaády Tam ás nyugatm agyarországi, sárvári birtokán csöndes és
biztos m enedéket készített számára, de D évai pihenés helyett ott fo ly ­
tatja a munkát, ah ol abbahagyta. K ét előbb em lített latin m űvét egy
Szegedi G ergely nevű ferencrendi barát m egtám adta, D évai tehát tollat
ragad és elmés, beható viszonválaszokat szerkeszt. Csak a k k o r áll m eg
tolla, am ikor súlyos szem baj tám adja m eg. Ném etországban keres o r­
vost és 1538-ig m arad külföldön. M indenütt szeretettel és tisztelettel
foga d já k , W ittenbergben Lu ther és M elanchthon, N ü m b ergb en D iet-

34
 I
rich V eit lelkész baráti körében él. Bázelben latin m ű ve jelen ik m eg
és krakkói k ia d ójá va l is tárgyal.
1538-ban jön ú jra haza és N ém etújváron, m a jd az ország másik'
végén, P erén yi Péter zem pléni uradalm aiban m űködik. P erén yi hatá­
rozatlan és D évai következetes hittani m agatartása m iatt azonban e l­
rom lik kettőjük között a jó viszon y és D évai 1541-ben m ár ú j m unka­
helyen van, a szikszói iskolát igazgatja e g y évig. Innen ú jra az egri
püspök ü ld özi el.
V l5 4 1 végétől harm adszor is W itten bergben találjuk, 1543-ban v i­
szont m ár a rról van adat, h o g y M iskolcon tart reform átort p rédikáció­
kat a rég i egyh áz h ívein ek erős ellenállásába ütközve. E zután m ent át
Kelet-M agyarországra és életének utolsó két évében Szatmár, Szilágy,
és H ajdú várm egyék területén fejtett ki ren d k ívü l fontos tevékenységet.
Nem csak a reform ációt pártoló D rá g fi Gáspár birtokain reform ált,
de ő, va gy valam elyik nagyon m eghitt tanítványa, teljesen a D évai
szokásos fordu lataival, reform átort jellegű vitatételeket készített e g y
papi gyűlés számára, am elyet N agyvárad on 1544 július 20-ra tűztek
ki. E zzel D évai egyenesen a legerősebb, m ég m egm aradt ellenfélnek,
F ráter G yörgy vá rad i püspöknek az oroszlánbarlangjába hatolt.
Ebben az évben a régi irod alm i ellenfél, Szegedi G ergely is a fő -
város szerepét v iv ő N agyvárad on m űködött, m int a Ferenc-rend p ro ­
vinciálisa. E z a D évai bátorságára an n yira jellem ző hadm ozdulat,
am elynél b izon yára m á r a váradi gyűlés számos résztvevőjén ek belső
egyetértésére szám íthatott és más, hasonló tisztahangú és hős r e fo r­
mátort kiállása ezen a vidéken odáig érlelte a helyzetet, h o g y az e g y ­
házvidék 28 lelkésze 1545-ben E rdődön megtartotta a m agyar r e fo r­
máció első hitvalláskészítő zsinatát. D évai ezen a zsinaton nem volt
jelen, valószínű, h o g y nem is vo lt m ár ak k or az élők sorában. A zsinat
álláspontja azonban D évainak ezen a területen végzett előkészítő m un­
káját tükrözi.
Egyes, a z ürvacsoratan tiszta lutheri voltára féltékenyen őrködő
felsőm agyarországi lutheránus lelkészek D évait élete végén Lu th er
színe előtt is m egvádolták azzal, h ogy egy bizonyos „középu tat“ követ
Luther és Z w in gli álláspontjai között. E z a vád nincs is m inden alap
nélkül, de nem jelenti azt, h o g y D évai hűtlen lett volna L u th er r e fo r ­
mátort tanításaihoz. M ásfelől viszont szolgailag sem ragaszkodott m es­
teréhez. É ppen az úrvacsora kérdésében a reform áció teológiai m un­
kája kétfelé ágazott és a két szélsőséges képviselő, Luther, illetve
Zw ingli, a vita hevében inkább távolodott egym ástól. N a g y veszedel­
m et jelentett ez a m eghasonlás a reform ációra nézve. É ppen ezért
m aga a L u th er o ld alán m unkálkodó M elanchthon is inkább ú jra fo ­
galm azta 1540-ben az Ágostai H itvallás úrvacsorai cikkét, csakhogy
olyan közös n evezőt találjon, am elyiket m ind a lutheri, m ind a h elvét
irányú reform áció elfogadhat.
E zt a b ékü léken y szellem ben ú jrafogalm azott úrvacsoratant, az
úgynevezett V a rislá -t vallották saját vélem ényükül az erdődi zsinaton
összegyűlt lelkészek. Sem a zsinat tételeiben, sem a váradi tételekben,
sem D évai valam ely m u nkájában nincs egyetlen olyan kifejezés, ame-
 iyet a w ittenbergi felfogá stól eltérőnek lehetne tekinteni, avagy kap­
csolatba lehetne h ozn i a külső, kifejezésbeli rokonság szem pontjából
is azzal a „középú ttal“ , am elyet a felsőm agyarországi lutheránus lelké­
szek emlegettek, tudniillik a K álvin -félével.
Viszont D évai úrvacsoratani nyilatkozatai a Lutheréit sem ism ét­
lik. D évai a m aga kerek egésszé öntött teológiájában sokkal jobban ér­
vényesíti Luther alapvető reform átori tanítását a kegyelem ből hit által
va ló m egigazulásról és az ige által a lélekben m unkálkodó Szentlélek
Istenről, hogysem úrvacsorai vonatkozásban is he ennek az alapgon­
dolatnak a következm ényeit vonta volna le, hanem ezen a ponton át­
vette voln a Lu th er legszélsőségesebb, a reform áció táborából hevesen
és kitartóan támadott, teológiája egészébe legkevésbbé illő úrvacsorai
tanítását, am ely inkább a nagy reform átor gondolkodásában m egre­
kedt középkori elem ekre vezethető vissza. A Luthernek személyében
hódoló felsőm agyarországi németek szemében persze m ár ez is „e lh a j­
lás“ és árulás volt, m ert hiszen D évai ezen az egyetlen ponton, ha
nem is a kifejezésekben, de tartalm ilag tényleg m eglehetősen közel
kerül a „középú th oz“ , D évai szemében azonban éppen ez a m agatar­
tás jelenthette a hűséget Luther központi reform átori gondolataihoz.
D évai B iró M átyást teológiájának ez a tiszta evangélium i követ­
kezetessége, de am ellett belső áttekinthetősége teszi ma is időszerűvé.
Egész reform átori tanítását néhány egyszerű és m égis átfogó szemlélet
körül tudta elhelyezni. E z az érett szemléletesség és egyszerűség adja
m eg ránkm aradt m unkáinak egyéni színét. Kortársait viszont elsősor­
ban az a h itvalló bátorság ragadta meg, am elyért a későbbi nem zedé­
kek „m a g y a r Luthernek“ emlegették. A m it az utolsó váradi tételben
F ráter G yörgy papjainak igyekezett a leikébe beleégetni, azt egész pá-
lyája során önm aga tartotta be a legteljesebb engedelm ességgel: „ M in t­
h ogy az ö rö k üdvösség, vagy az ö rö k kárhozat feltétele m ellett m in ­
denki tartozik h ité rő l Isten színe előtt angyaloknak és em bereknek
bizonyságot és vallást tenni, ennélfogva azokat, a kik bárm ilyen ü rü gy -
ggel a felism ert igazságot elrejtik , vagy elh a llga tjá k, Krisztus is m eg­
tagadja m ajd ítéletének napján az ö atyja és az angyalok előtt. A kiket
pedig ő megtagad, azok a Sátán hatalm a alá vettetnek és az ö rö k
kárhozatra.“
D évai hitvalló bátorságával kapcsolatos az az anekdóta, a m ely­
ből k ü lföldön sokan talán először szereztek tudomást a m agyar re fo r­
m ációról. Lu th er M árton m ondotta el egyszer a vértanúságig elm enő
bátorságról beszélgetve asztala vendégeinek a k övetkező esetet:
Budán a török egyszer úgy akart istenítéletet tartani a régi és az
új hit védője között, vagy inkább csak hitüket és bátorságukat m eg­
próbálni, h ogy m indkettőt robbantásra elkészített puskaporos hordóra
ültette. D évai nyugodtan felült a m aga hordójára, a katolikus pap
azonban szépen elódalgott.
A z esem ény erősen legendaszerű. A h o g y L u th er elm ondta, sem m i­
képpen nem hiteles, hiszen Buda csak 1541-ben került török uralom
alá. De, m int a legendáknak általában, bizon yára van történeti m agva
és mindenesetre pom pásan jellem zj Dévait.
36
 S Z T Á R A I M IH Á L Y . A török hódoltság délnyugati részének r e fo r­
mátora. Ifjúságában végigjárta a régi egyh áz legkiválóbb iskoláit.
1 A pádovai egyetem en m agisteri cím et szerzett. Ferencrendi szerzetes
volt. 1526-ban P álóczy A ntal zem pléni főispán udvari papjaként m ű­
ködött Sárospatakon. Ott volt Mohácsnál, de m egm enekült.
1544-ből van felőle az első biztos adatünk: a török hódoltság
árván m aradt m agyar népét gyű jtögeti apostoli buzgósággal evangé­
liumi gyülekezetbe. De hadd szóljon erről ő m aga 1551-ben írt levelén
keresztül: „H é t éve elm últ már, hogy én Isten akaratából a török u ra­
lom alatt álló Alsó-Baranyában, L'askó városában az Úr igéjét h ir­
detni kezdtem és m ár innen és' túl a Dunán és D fáván , az Ú rnak
gazdag és m ár túlért gabonájának aratására jö tt többi atya fia k k a l s a
Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam , am elyek köziil m in d ­
egyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogad tatik az Ű r igéje, és­
pedig o ly nagy tisztasággal, h o g y sokan állítják, m iszerint jobban szer­
vezett egyházakat azoknál sem láttak, kiknél az Ű r igéje ide s tova 30
év óta hirdettetik. A z Ű rtói lett e d olog és csodálatos a m i sze­
meink előtt.“
120 egyháznak a reform álása persze nem ment könnyen. L e k e l­
lett győzni a régi egyh áz papjain ak és híveinek néhol végsőkig m enő
ellenállását, de a köznép járatlanságát is a hitelvekben, sőt m agában
az írás-olvasás mesterségében is. A régi egyh áz papjai ellen azok papi
gyűlésein, vagy külön h itvitákon harcolt Sztárai. A sok ilyen köziil
éppen a levélírás évében zajlott le egy. Jellem ző a helyzet feszültsé­
gére, h ogy a legyőzött ellen felek ném elyikét, asszonyok rejtették el nagy
m osőteknők alá. A z ottlakó horvátok k özött szállóigévé is lett: „p o p g e
pod koritom , p od trojam senom .“ (P ap a teknő alatt, h árom asszony
alatt.)
Sztárai b izon y nem kím élte a régi egyház m éliatlan szolgáit. R e fo r­
m áció alatt ő elsősorban a papság kicserélését értette: „ . . . H ivalk od ó,
tudatlan papokat ezután nem akarunk tartani.“ N em tűrjük tovább,
„h o g y m inden tudatlannak a fejét m egn yíritek és osztán pénzért pappá
teszitek, hanem azt akarjuk, h o g y a k i érdem li a papságot, azt pénz
nélkül pappá tegyétek. A, k i ped ig nem érdem li, azt csépre, kapára,
kaszára, kalapácsra, ava gy kaptára igazítsátok !“ — m ondatja ki Antal
falusi b íróval a nép ítéletét a régi egyház fő p a p ja szemébe.
A népítélet kialakításában, talán a végrehajtásában is, nem e g y ­
szer neki m agának is része volt. „ A z iga z papságnak tüköré“ cím ű
színjátékában, a m elyb ől a fenti idézetet vettük, Tam ás prédikátor sze­
repéből nemcsak Sztárai reform á tor! igehirdetésének legfőb b tém áit
ism erjük m eg, hanem ízes, népies, izzig-vérig m a gya r prédikálási m ód ­
já t és keresetlen, szem léletes és m égis indulattól izzó, pörölycsapások
ellenállhatatlan zuhatagához hasonló érvelését is.
' N em csoda, h o g y a csépre-kapára igazított róm ai papok m inden
dühe Sztárai ellen fordult. M űködésé elején, e g y századdal később leírt
hagyom ány szerint, h a h ázából éjszaka kilépett, előbb karóra szúrt
tököt dugott k i m aga előtt az ajtón. T öb b szö r megesett, h ogy lesben
álló em berek a tököt, Sztárai kopasz fején ek tartván, szétverték !-'D e

37
nem sok idő elteltével a köznép olyan lelkesedéssel állt prédikátora
mellé, h ogy m aga vette oltalm ába, a régi lá t védőinek p ed ig távozniok
kellett.
Sztárai a nép szívét elsősorban énekeivel nyerte meg, am elyeket
m aga szerzett, m aga dallam osított és m aga tanított be a fa lva k népé­
nek. M ásik észköze a színpad, a harm adik a z iskola. A laskói, m ajd
a tolnai iskola növendékei nemcsak a Szentírás olvasásához és} m eg­
értéséhez szükséges tudom ányt sajátítják el, hanem előadják Sztárai
népies, erősen kom ikai tálalású h itvitázó drám áit is. A h o l egyszer egy
ilyen színielőadás a n ézők döbbent csendjétől, m a jd gúnyos kacagásá­
tól kísérve elhangzott, ott a nép nem tűrte többé oltárainál a ,,fap ap o­
kat“ és a „n ém a ebeket“ , hanem „já m b o r papokat és tudós prédiká­
torokat“ állított a helyükbe.
Laskón, m a jd T oln án Sztárai m ár esperesi tisztet is viselt. Á z ö t­
venes évek közepétől a lutheránus és a h clvét irá n y közötti feszültség
egyre nehezebbé tette helyzetét. Sztárai hitvallási irán ya a D évaiéval
rokon és a szertartásokban konzervatív jeliegű, a hitelvekben pedig a
wittenbergi reform áció fundam entális tanításait érlelte ki és a lk a l­
m azta a reform átori térítés és a gyülekezeti pásztorkodás gyakorlati
céljai szerint. E zzel azonban lassan m ár sem a h elyét irányúak, sem
a lutheránusok nem érték be.
Toln áb ól Sztárai ism eretlen okból 1560 táján a Tiszántúlra tetle
át munkássága színhelyét. Gyulán, in ajd Sárospatakon tevékenykedett
és bár iköltői tehetségének form ailag legérettebb és egyben leg-„k á lvi-
nibb“ gyüm ölcsei, t. i. verses zsoltárátdolgozásai ebből a korából szár­
maznak, m inden bizonnyal éppen a h elvét irá n y híveinek türelm et­
lensége m iatt kellett távoznia Sárospatakról. A z enyingi T ö rö k család
jóvoltából Pápán talált munkahelyet.
A teológiai irán yok változásával együtt változni nem tudó és nem
akaró érdemes idős reform átornak m eg kellett érnie, h o g y Debrecen­
ből Méliusz m int lutheránust támadta, a lutheránusok viszont nem
tartották Sztárait elég jó lutheránusnak sem,, m eri 1570-ben B ornem ­
issza Pétert választották m eg vele szemben szuperintendenssé, m a jd
1574-ben soproni m agyar papnak szintén vele szemben Bejthe Istvánt.
Bornemissza m ég 1578-ban is m egcsipkedte a nagyérdem ű, m egvénült
lelk i m agvetőt egy, a borterm ő dunántúli hegyek alján, nagyon is ért­
h ető egyszeri em beri botlásáért.

S Z E G E D I K IS IS T V Á N . B ár Sztárainál jó v a l több szenvedés, de

öreg napjaira több hála és elismerés is jutott osztályrészül a legtudó-
sabb m agyar reform átornak, Szegedi K is Istvánnak. K ortársai közül
egyedül az ő élete folyását ism erjük, sőt hiteles arcm ását is, m ind a
kettőt tanítványa és utóda, Skaricza M áté tollából.
/Szegedre beköltözött kiskun család leszárm azottaként 1505-ben
született. A színvonalas lip p ai és gyu lai iskolák elvégzése után kü l­
föld re m ent és a legnagyobb gonddal készült a tudom ányos pályára.
1535-ben a bécsi egyetemen, 1537-ben a krakikóin tanult, m a jd 1540-

38
 -tői kezdve m ár tanított is, a klasszikus szerzőket kommentálta. 1542-
ben hazajött, e g y id e ig Gyula és L ip p a körn yékén tanitóskodott, hogy,
némi pénzt gyűjtsön és m egvalósíthassa rég i vágyát: a -wittenbergi ta ­
nulmányutat. 1543 m árciusában írta be neyét a wittenbergi anya­
könyvbe. E g y egész év elm élyedő tanulm ányai után elérte a legm aga­
sabb akadém iai grádust.
Hazatérte után Gsanádon teljes nyíltsággal hirdette a reform áció
igéit a szószéken és az iskolában. Fráter G yörgy váradi püspök azon ­
ban csakhamar fe lfig y e lt rá és sógorát, Perusics Gáspárt, k i egyébként
az üresen álló csanádi püspöki szék javadalm ait húzta, bízta m eg Sze-

Szegedi K is Istvá n

-gedi megbüntetésével. E k k o r éri Szegedit életének a sok között is talán

legfájóbb csapása. Perusics nemcsak őt m agát verette félholtra, hanem
elkobozta az a k k or m ár élete delén já ró tudós hallatlan önfeláldozással
összegyűjtött 200 kötetnyi, az ak k ori viszonyok között értékben is na­
gyon számottevő, m agánkönyvtárát. (K ötetjét óvatosan l V 2 forinttal
számítva, 300 forin tot ért Szegedi könyvtára. E bből a pénzből ki telt
volna Kálvin' János strassburgi évi fizetése, itthon pedig Szegedi
7— 8 job b ágy telket vásárolhatott volna érte.)
Szegedi a kapott sebeket választottsága jelének tekintette és türe­
lemmel hordozta. Ü j m unkahelyben nem volt hiány. Gyulán, m ajd
1545-től Cegléden m űködött m int prédikátor és iskolai tanító. N agy
bibliai és filo z ó fia i tanultsága m inden működése helyén odavonzotta az
ifjúság legjobbjait. •
Cegléd után M akón, m a jd 1548-tól három évig Tem esváron m ű kö­
dött. Valószínűleg a Csanádi püspökség területének a reform ációh oz
“csatlakozott legnagyobb része, a Szeged, Arad, M akó és Tem esvár h e ly ­
39
 nevek által jelzett terület lelkészei 1549— 50-ben m ár az egyh ázi rend­
tartást is m egállapító zsinatokat tartottak Toronyon. B izonyára ugyan­
itt m egválasztották Gönczi Mátét a m agyar reform áció első püspöké­
nek. Szegedi püspökké választása nem kerülhetett szóba, m ert őt csak
később, Laskón szentelte pappá Sztárai M ihály.
Ezen a területen 1551-ben az evangélium szabad virágzásának is
vége lett, m ihelyt Petrovicsot a bitbuzgó katolikus Loson czy István
váltotta fel. Szegedinek nrédikátor t árs ai va! együtt menekülnie kellett
Tem esvárról. E g y ideig a bujdosó kenyerét eszi, m ajd M ezőtúron talál
otthont, de innen csakhamar tovább m egy prédikátornak és tanítónak
Békésre vagy Belényesre (Skaricza életrajzában a helynév sajtóhibával
van szedve és nem dönthető el, m elyik ). Itt császári zsoldosok rabló­
bandája tört rá, kifosztotta m indenéből és Szegedi csak nagy nehezen
menekült m eg kezeik közül.
Ú j munkateréül a török hódoltságban Sztárai reform ált gyüleke­
zeteit választja. A tolnai iskola vezetését veszi át, m a jd í554-ben, m i­
után előbb Sztárai lelkésszé avatta, Laskó lelkipásztora lett. Kevés idő
múlva Baranya minden gyülekezete e terület generális szuperintenden­
sévé, azaz az esperesek fölött álló püspökké, választotta.
Szegedi m ár tem esvári működése alatt bizonyosan találkozott a
helvét irány néhány hívével, hiszen úgy tudjuk, h ogy a 40-es évek m á­
sodik felében a helvét irány legnagyobb úttörője, Kálm áncsehi Sánta
M árton is a közelben, M ezőtúron volt plébános. A helvét irányhoz való
csatlakozás e szisztematikus főn él csak ez álláspont m inden irányú tü­
zetes átvizsgálása után mehetett végbe és semmi szín alatt sem k ezd őd ­
hetett éppen a külsőségeken, a helvét szertartási reform ok bevezetésén.
íg y férhetett m eg Szegedi T oln án is és Lasikón is a konzervatív
kuliuszi felfogású Sztáraival, holott tudjuk, h ogy ebben az időszakban
m agát Méiiusz Juhász Pétert is Szegedi nyerte m eg a helvét irány szá­
m ára. 1558-ban Szegedi nem h elvét iránya m iatt m ent el kálmáncsai
plébánosnak, hanem azért, m ert a m agyar végvárak parancsnokai min-
denkép váruk közelében akarták tudni ezt a csupa-lélek embert.
Kálm áncsán kezdődött el Szegedi életének harm adik, legtovább
tartó és legkeservesebb megpróbáltatása. A baj Szegedinek 1561. évi
újesztendei prédikációja m iatt keletkezett. A reform átor azt rótta fel a
gyülekezetnek, h ogy sok keresztyén szülő gyerm ekének m ég m indig
pogány nevet ad. N evek eredetét elem ezve íg y ért el az Orsolya név­
hez: O rsolya = Ursula — nőstény m edve. Abban a pillanatban halá­
los ellenséget szerzett m agának. E g y Furia A lbert nevű tőzsér Orsolya
nevű felesége azt hitte, h ogy ezzel a m egjegyzéssel Szegedi őt akarta
ország-világ csúfjává tenni. F é rjével bevádolták Szegedit a töröknél,
h ogy a m agyar végvárakba nem prédikálni jár, hanem kém kedni a
török ellen.
Szegedit a szószékről hurcolták el és előbb Kaposvárra, aztán
Pécspe vitték. Kálm áncsai hívei m indent megtettek, h ogy kiszabadítsák,
de kéréseiket és ajándékaikat Furia azzal ellensúlyozta a kapzsi török
bég előtt, h ogy Szegediért m ég 1000 forin t váltságdíjat is megkaphat,
ha jó l vigyáz zsákmányára. A török hallgatott rá és F u ria jól szám í­
40
 tott. Szolnokon, ahová a török bég került, Szegedit undok börtönében
látogatók kereshették fel.
A török ügyesen kellette portékáját. Súlyos ütlegeléseik nyom ával
és bilinccsel a lábán, Szegedi kijárhatott á város m agyar lakosaihoz és
prédikálhatott otthonaikban. H iába jártak közbe érdekében Ném ethy
Ferenc tokaji kapitány, János Zsigm ond erd élyi fejedelem m egbízásá­
ból pedig Méliusz Juhász Péter és lelkésztársai, az utóbbiak közben já­
rókból maguk is m ajdnem rabokká lettek. A török a váltságdíjat e g y re
feljebb srófolta.
/ Szegedinek egyik volt hallgatója lett végül a szabadító. E g y M ező
Ferencné, Baranyai Ilona nevű asszony, jóm ódú ráckevei tözsér fe le ­
sége hallgatta egyszer Szolnokon átutaztában a bilincsbevert prédiká­
tori, Gyerm ekágyban, halálos betegségbe esve, utolsó kívánságaként
azt kérte férjétől, h ogy szabadítsa ki az idős prédikátort. M ező Feren c­
nek sikerült is a törökkel m egállapodásra jutni. A z ö kezességére sza­
badlábra került Szegedi, h o g y összegyüjthesse az 12Q0 forin t összegű
roppant váltságdíjat. E z az összeg az akkori viszon yok között harm inc
jobbágytelefc árával volt egyenértékű, m érlegre téve, színaranyban
több mint két kilót nyom ott és egy 1909-ben végzett számítás szerint
vásárlóértékben 24.200 békebeli aranykoronát ért.
Szegedi fogságából országos ügy lelt, az első, am elyért az egész
m agyar haza evangélium hoz visszatalált szíve együtt dobbant m eg és.
am elyik megmutatta, h ogy m indenütt m ennyi áldozatkész h íve van
máir az evangélium nak. 800 forint gyűjtésből jött össze, a váltságdíjhoz
hiányzó 400-ai pedig M ező Ferenc pótolta.
Á m ásfélévi raboskodás után Szegedi M ező Ferenc városában,
Ráckeviben vállalt lelkészi hivatalt. M ég 9 év volt hátra életéből (m eg­
halt 1572-ben), de ezt az időt is állandó és szinte lázas, tudós munka
közben kell képzelnünk, ha m eg akarjuk érteni, h o g y m ikor készült el
Szegedinek kéziratban m aradt hatalmas tudom ányos hagyatéka. É le­
tében egyetlen m unkáját juttatta csak e! Svájcba, de aztán annak is
m egakadályozta a kinyom atását. N em volt vele m egelégedve, m ég jo b ­
bat, m ég alaposabbat akart írni.
Tudom ányánál csak szerénysége volt nagyobb. Istennek különös
kegyelm e, h ogy m unkái m égsem m aradtak kéziratban. Skaricza, m ajd
Szegedinek István nevű fia juttatta ki azokat Svájcba és a Szegedi halá­
lát követő 20 év alatt jelentek m eg első kiadásban (Jeniben, Bázelben,
Zürichben és Schaffhausenben.
A m ár em lített dolgozatot (Assertio vera de Trinitate) K á lvin szel­
lemi örököse, Béza adta ki Genfben 1573-ban. A többiek közül csak a
három legterjedelm esebbet em lítjü k meg. A valóban monumentális
„T h eologia e sincerae loci communes de Deo et hom ine“ 1608-ban m á r
ötödik kiadásban jelent m eg Bázelben. E z a k ö n y v : összehasonlító d og­
matika és etika. Szegedi egym ás m ellé állítja benne a Bibliának, a k a ­
tolikusoknak és a különböző protestáns felekezeteknek a felfogását
minden fontosabb hit- és erkölcstani kérdésben.
- Másik nagy m üve a róm ai pápák erkölcstörténete, vagy inkább
bűn lajstrom a: „Speculum rom anorum pontificum “ , Bázel 1584. E z is.

4L
 n é g y latin kiadást ért m eg 1602-ig és 1586-ban m ár német fordítása
is m egjelent. Végül a „T a b u la e analyticae“ , Schaffhausen 1592, az ige­
hirdetés tipikusan reform átus form ájához, :t B iblia folyam atos, egy-
h ázépííő célú m agyarázatához készült pompás segédkönyv, gazdag tar­
talmú hom iletikai kalauz a Szentíráshoz. M egjelenése után e g y év
m úlva m ár Londonban n yom ják újra és m ásfél évtized alatt m ég h á­
rom kiadása készül.
Ezekben a könyvekben az az an yag áll előttünk, am it itthon T o l­
nán, Laskón, v a g y Ráckevilben és munkássága többi helyén tanítvá­
nyainak átadott: a lelkész- és tanítóképzés bibliai, egyháztörténeti <;s
gyakorlati anyaga. Egészükben nagyon m agasnak m utatják a m agyar
reform áció papképzésének színvonalát. Dicsőségére v á lik a m agyar e g y ­
házi kultúrának is, h o g y a legnagyobb nélkülözések századában kapós
egyetem i tankönyveket és papi kézikönyveket szolgáltatott a békés és
virágzó Svájcnak és Angliának. És ez a teljesítm ény nem az anyagi
és hatalmi erőforrásainak mégis valam ennyire .birtokában m aradt k i­
rályságbeli egyházból, hanem a török hódoltság teljesen m agárahagvott
egyházából Ikerült ki, a század nagy m agyar lelki tavaszának a sok k ö ­
zött egyik legszebb gyümölcseként.
Szegedi a m agyar paraszínép testetöltölt józansága és tárgyila­
gossága. Fanatikusa a világos és áttekinthető előadásnak a legnehe­
zebb dogm atikai kérdésekben is. Ann yi m isztikum nak sem ad helyt,
m int K á lvin v a gy Béza. Irodalm i munkássága az egész reform átori
teológia éles szemmel lepárolt gyűjtőhelye. V alam elyik kü lföld i tekin­
tély egyoldalú hatását éppen ezért hiába keresnők nála. Teológiai á l­
láspontja a helvét reform ációéval, az árnyalatokban inkább Buliingeré­
vel, m int K álvin éval azonos.

H U S Z Á R GÁL’. A z ország északnyugati, Ferdinándot uraló részé­

nek reform átora. Tüzes a talaj, am elyiken m űködik, sűrűn k e ll .vál­
toztatnia jnunkahelyét, de ez nem h ogy eltérítené reform átori m isszió­
jától, hanem m ég növeli elszántságát, ő a holnap bizonytalanságával
szemben is intézm ényeket terem tő m agyar reform átus lelkész-típus
eg y ik legelső példája. Az üldözések id eje alatt nem távolodik ellensé­
geitől nyugalmasabb m unkahelyre, nem tágít, sőt egyre közelebb n yo­
mul és magában a pápás központban, Nagyszom baton és környékén
is reform ál.
É letéről az első adatunk az, h ogy 1554 elején Oláh M iklós eszter­
gom i érsek m ár m int reform átort üldözőbe veszi és Huszár M agyar­
óvá rra kénytelen áttenni működését. Vitát áll a g y ő ri és a pozsonyi
káptalan tagjaival. Iskolát alapít, sok szegény tanulót in gyen tart és
nevel egészen papi ismereteinek átadásáig, h ogy aztán a környező, a
nagy paphiány m iatt régóta lelk i vezetés nélkül álló falvak b a küldje
k i őket prédikátoroknak.
N yom dájának első term éke saját tanítása a m egfeszített és fe l­
tám adt Krisztusról. Ö adja ki Sztárai pompás reform áló népi színjáté­
k é i: „ A z igazi papságnak tükörit“ is. A kassaiak hosszas hívására 1560
42 <3
 tavaszán elfogla lja e fontos szellem i k özp on t m agyar prédikátori á lla ­
sát. Verancsics egri püspök azonban m ár ez év októberében elfogatja
és Huszár csak kéthónapos fogság után,, gondviselésszerű véletlenből,
éppen ak k or m enekül m eg őreitől, m ik or a zo k Verancsics egri várbör­
tönébe ak a rjá k átszállítani.
Huszár Debrecenbe menekül, n yom d á já t szintén oda tudta m en ­
teni. Száműzött lelkipásztorként tartózk od ik itt e g y ideig. M éliusz és
Szegedi G ergely Debrecenében gyak orlati egyh ázépítő h ajlam aival
jó helyre került. Énekeskömyvet szerkesztett és k iadta sajtóján az előb-
bin kívül Méliusznak A ran y Tam ás tévelygései ellen írt m unkáját is.
Debrecenből könnyűszerrel helyezkedhetett voln a e l nyugalm as
tiszántúli lelkipásztorságban, de ú g y érezte, h ogy a felsődunam enti
egyházakat sem h agyhatja m agukra.
1562-ben m ár K om árom ban találjuk. F é l év m ú lva k irá ly i e lfo g a ­
tási parancs elől csak az utolsó pillanatban, a végvári katonák segítsé­
gévei tudott elm enekülni. N em sokára azonban N agyszom batból van
felőle adatunk. Ott, ellenfelének, O láh esztergom i érseknek és k irá ly i
helytartónak a fészkében, a pápás központban, h ol 1558 óta O láh k e z ­
dem ényezésére a rég i káptalani iskola m á r m in t teológiai akadém ia
működött, látjuk ú jra viszont, am int a városnak a török hódoltság te ­
rületéről odam enekült jóm ódú és az evangélium ot áldozatosan szerető
m agyar polgáraira tám aszkodva, a város környékén is bátran r e fo r ­
mál. Persze, nem sokáig, m ert 1565 kezdetén innen is k irá ly i parancs
űzi el.
1568-tól a hatalmas Forgách-család védelm e alatt a n yitram egyei
Kom játiban m űködik. S ajtója is ú jra dolgozik : Bornem issza P éter Pos-
tilláinak I. kötetét, m a jd Huszár saját gyü lekezeti énekeskönyvét k é ­
szíti el. V égre 1575-ben Pápa h ív ja m eg lelkipásztorának és m ég ebben
az évben ott fe je z i be küzdelem ben és erem ényekben gazdag életét.
Huszár Gál hitvallási álláspontját nem könnyű m eghatározni,
mert úgy látszik, m intha az erre vonatkozó adatok egym ásnak ellent-
mondanának. H uszár szertartási téren nem lépett fe l tám adóan a
lutheri konzervatizm ussal szemben és úrvacsoratanát sem foga lm a zta
Luther ellenes éllel, de nem ismételte a h elvét irá n y jellegzetes k ife ­
jezéseit sem. M ásfelől többször is határozottan helvét irányú körn yezet­
tjén dolgozik és, am i egym aga elegendő bizonyíték, éppen ő m aga írja
1557 őszén M agyaróvárról Bullingernek, Z w in gli zü richi utódának tö b ­
bek között azt, h o g y ő adjon utasítást az evangélium m agyar eg y h á ­
zainak a szertartásod egységesítésére n ézve: az ő tekintélye előtt bizo­
nyára öröm m el m eghajlanók m indenki, hiszen írásait széltében Olvas­
sák m ár a m agyarok, s ,,a K álvin Jánoséival együtt leginkább követik'
is“ . Ugyancsak ő n yom atja k i sajtóján (M agyaróvár, 1559) B u liin ger­
nek az erre a levélre adott töm ör és tartalmas válaszát, am ely a-h elvét
irány h itelveit és szertartásait ism erteti. O
Huszár Gál a tanulásra, az ú j indítások felvételére m in d ig kész
teo}ógus típusa, ö rv e n d e zv e látja m aga körü l a reform ált lelk i élet
pezsgését. A z egyes irá n yok más-más színezetében a Szentlélek Isten
más-más kegyelm i ajándékának jelét és bizonyítékát szem léli és csak
43
 azért aggódik, h ogy azok m iatt szakadás ne á lljo n be Krisztus egy­
házában. C E van géliu m i lelk i életet lehetségesnek tart a k on zervatív
lutheri istentiszteleti ren d m ellett is, de viszont igen n a gy öncsonkítás­
nak tartaná, h a a lutheri irá n y féltékenyen és sértődötten elzárná m a­
gát a svájci reform áción ak am ilyen gyakorlatias és harcias, éppoly
tudós és hibliás szellem étől. Huszár Gált ebben a,' csak a lényegesre néző,
ironikus felfogásában Dévai, v a gy Sztárai, kü lföldön M elanchton és
Bucer szellem i rokon án ak érezzük. A m agyarországi és kü lföld i re fo r­
m ációnak egyre inkább a hitvallási m egm erevedés, az orthodoxia sí­
néire gördülő szekere túlhaladta ezt az álláspontot. V alójában azonban
Huszár Gálék m agatartása az, am ely túlélte korát. M a is m egszívle­
lendő Huszár Gál m egbékélésre és hitbeli egységre intő éneke:

„Vedd el a m i szívünknek hitetlenségét,

Világosítsd m eg elm énknek nagg sötétségét.
Rontsd el a ggűlölségnek kegyetlenségét,
E ngedd a -te szent hitednek
M in d en ü tt egyezségét¡‘

A r e f o r m á c ió e lte r je d é s e a x o rs z á g b a n

A N É M E T L A K O S S Á G K Ö R É B E N . Á reform áció elszórt pontjai

a 40-es és különösen az 50-es évek fo lya m á n évről-évre sürűbbszemű
és összefüggőbb hálóhoz hasonlítanak. U gyan ilyen ütem ben ritku l
meg, m a jd szakad szét a régi egyh áz hálózata. A század m ásodik fe ­
lére m ár a régi egyház birtokállom án ya hasonlít elszórt szigetekhez.
Ennek a változásnak a kim unkálása a n a gy úttörők m ellett a r e fo r ­
m áció sok más buzgó m unkásának az érdeme. Adataink ebben a v o ­
natkozásban is hézagosak, a terjedés pontos m enetét nem ism erjü k,
csak néhány jellem ző vonását tudjuk felm utatni.
1526 után a zo k ró l a helyekről van ú jra adatunk refo n n á to ri ig e ­
hirdetésről, ahová az m á r a m ohácsi vész előtt utat talált. Elsősorban
tehát a nómetlakta területekről. íg y az ország fővárosában, Budán, a
nyugatm agyarországi ném et helyeken, a várakban, de különösen a
bányavárosokban és a Szepesség ném et telepein találunk evan géliu m i
lelkészeket. A sok közül a két legtevékenyebb: Leu discher G yörgy és
Fischer András. M ajdnem m ind Luther szellem ében tanítanak/de L eu ­
discher telve van egyéni színekkel", F ischer m eg egyenesen az anabap-
tizmus elveit hirdeti. A bányavárosokban, Szepes és G öm ör m egyében
Fischer tanításának n a gy visszhangja támad. 1540-ben azonban életé­
vel kell fizetn ie bátor fellépéséért: Bebek Ferenc göm öri főispán a
kraszaiahorkai vá rh egy orm áról taszíttatta le.
> A lutheri iránynak viszont nemcsak olyan k ivá ló szellem i vezére
44
 akadt, m int Stöckel Lénárd, 1539-től az általa n a g y h írn évre juttatóit
bárt fai iskola igazgatója, hanem több o lya n nagyhatalm ú 3 földesúri
pártfogója is, m int pl. T h u rzó Elek. E z utóbbinak nagyon korai
csatlakozása a F elvid ék en több m egye szám ára jelentette azt, h o g y a
reform áció kiléphetett a városi ném et p olgárság szűk és zárt köréből
a szlovák és m a gya r fa lv a k éleiébe. A z öt szabad k irá ly i város: Kassa,
Lőcse, Bártfa, E perjes és Kisszeben é p p o ly óvatosan, m in t h atározot­
tan, szervezetileg is, zárt töm bben csatlakoztak a lutheri re fo rm á c ió ­
hoz. 1546-ban m á r ily e n szellem ű zsinatot tartottak, 3549-ben pedig
aláírták a Stöckel által szövegezett Confessio Pentapolitanát azért,
h ogy leszögezzék magúikat a bizonyos türelm et élvező lu theri irá n y
m ellé és elhárítsák m ég a gyan ú ját is annak, h o g y az 1548. évi ország-
gyűlés állal k ifejezetten is eltiltott -— és e g y k alap alá vett — anabap­
tista és h elvéi irán n yal tartanának.
A z erdélyi szászok k özött m ég a m ohácsi vész előtt élénk vissz­
hangja tám adt a reform áción ak. E z a terü letileg js eléggé zárt népes­
ségi sziget a századok alatt m egszokott óvatosságból csak ak k or vallott
nyíltan színt, m égp ed ig egyöntetűen és zárt rendben, a m ik or azt m ár
a m agyar k irá ly i hatalom , va g y az esztergom i érsek fe lő l is m egtorlás
kockázata nélkül tehette, azaz 1541 után, a m ik o r Budára a tőrök tele­
pedett be, E rd ély ped ig elvált a m a gya r koronától.
A kezdem ényező szerepre Brassó vállalkozott, lelkipásztora, H o o ­
ter János irányítása m ellett. H oniért ugyan Bázelben erős h elvét h atá­
sok is érték, erd élyi szász népének reform álásában azonban nem eze­
ket a h elvéi em lékeket, hanem m indenben a w ittenbergi példát engedte
érvényesülni. 1542-ben és 1543-ban m egjelen t reform átort irataiban a
hi l tételek, a szertartások, a m űvelődés és a szegénygondozás új útját
teljesein W itten b erg p éld ája nyom án ra jz o lja fel. E z az irá n y éppen a
40-es évek első felében N ém etországban h allgatólagos elism erést élve­
zett és ez kihatott a h a za i viszon yokra is. H on ter éppoly óvatos, m int
határozott állásfoglalása m egn yerte a m ásik erd ély i szász központ,
Nagyszebenben, m a jd a szászságot p olitik a ila g képviselő „U n iversitas
Saxon um“ hozzájárulását. E z utóbbi m á r 1544-ben elrendelte a r e fo r­
mációnak egységes keresztülvitelét az egész erd élyi szász közösségben.
A helvét iránynak éppen a szellem ileg jelentékenyebb szász le lk é ­
szek és m űvelt vilá gia k k özött is sok h ív e volt. Csak hosszú küzdelem
után, a politikai hatalom , a szász „U n iversitas“ h atározott és k övetk e­
zetes fellépésének eredm ényeként sikerült ezeket a h elvét irá n yh oz
hajló egyéneket elszigeteln i és nézeteik terjedését m eggátolni. A tan ­
egység m egőrzése és külön egyh á zi szervezkedésük véglegessé tétele cél­
jából — a gyu la feh érvá ri katolikus püspöki szók éppen üres lévén —
1553-ban az erdélyi szászok külön püspököt választottak m aguknak
W iener P á l szem élyében.

A P R O T E S T Á N S M A G Y A R F Ö L D E S U R A K B IR T O K A IN . A z o r­
szág m agyarlakta tesrületéin is m űködtek m á r reform ációs gócok a
30-as és 40-es években is. M int láttuk, e gócok e g y része a vilá g i hata-

45

\ jo b b á gya ik vallását ő k
\ hanem csupán az oligarchák dön­
\i
Illusztrációk Sylvester János
0 ¡testamentumából
(Sárvár-újsziget, 1 5 il)
46
m inden üldözést hősiesen m a­
gukra vevő vándorprédikátorok
k örü l alakult ki. Másutt egy-egy,
nagyfüldesúr biztosította a m aga
birtokán m űködési lehetőséget a
reform áció terjesztőjének.
A tényeknek ebből az utóbbi
csoportjából egyesek elham arko­
dott és irányzatos következtetést
szoktak leszűrni. A rra a felfogásra
gondolunk, a m ely szerint a re fo r­
m áció M agyarországon annak kö­
szönhette gyors és általános elter­
jedését, h ogy a nagyföldesurak
m ár a X V I. században alkalm az­
ták volna, m égp ed ig ak k or m ég a
reform á ció javára azt a jogot, h ogy
szabják
m eg, tehát a „cuius regio, illius re ­
lig io “ elvét. M ás szóval, nem a nép,
töttek voln a a refo rm á ció mellett.
E zt a felfo gá st azután kapcsolatba
lehet hozni és Szekfű Gyula kap •
csolatba is h ozza a X V II. és X V III.
századi ellen reform ációval, am ikor
a katolikus hitre visszatért fö ld es­
urak job b ágyaik at ez e lv alapján
erőszakkal rekaíolizálták. Panasz­
kodn i tehát a protestánsoknak sem
lenne eszerint jogu k, m ert csak azt
kapták vissza, am it a X V I. század­
ban ők m aguk kezdem ényeztek.
Ily e n következtetésre azonban
csak az juthat, a k i az adatok k i­
sebb részét általánosítja, az adatok
túlnyom ó m ásik n agy része felett
viszont szem et huny. E gym agában
döntő ellen b izon yíték az, h o g y a
re fo rm á c ió éppen ott te rje d i el a
legegyenletesebben, a hol n em v o lt
n agybirtokos, a k i p á rtfo g o lta v o l­
na, azaz a tö rö k hódoltság területén.
M ásik szintén önm agában ele­
gendő bizonyíték',' h o g y a nép ott
 reform ációh oz csatlakozott,
is a
ahol7 foldesurai m egm aradtak a
régi egyházban és abban jo b b á ­
gyaikat is erőszakkal m eg akarták
tartani, m int pl. a vá ra d i püspök­
ség kiterjedt birtokain. Végül az is
sokat mond, h o g y a m é p bátran és
kitartóan ellenállt, a m ik or egyes
urai a század végén a pápás hithez
akarták visszakényszeríteni, vagy
am ikor János Zsigm ond erd élyi fe ­
jedelm i tekintélyével az egész m a­
gyarságot az unitarizm usra szerette
volna átvinni.
A m agyarság töm eges állás­
foglalásának az evangélium m ellett
tehát belső in d ok ai voltak: a té­
nyek erre m utató légióján sem m i­
féle irányzatos történetírás sem tud
változtatni. A reform ációval ro ­
konszenvező földesuraknak nem
kellett kényszerhez folyam odn i.
E lég volt, ha a reform á ció le lk é ­
szét patronusi jogu k n ál fo g v a u d­
vari lelkészükké tették, a katolikus
főpapi karhatalom m al szem ben
védelm ükbe vették, k ü lföld i tanul-
mányútjához, va g y k ön yve k in yo-
matásához pén zzel hozzásegítet­
ték.
A nagyűr állásfoglalásában csak
elvétve játszott szerepet vagyon i
vagy politikai érdek. Általában ők
is csak azt tették, am it a magyar,
nép: azt a le lk i vezetőt választot­
ták, akinek szavából több erő és v í­
gasztalás áradt.. A m agu k nagyobb
áttekintést adó és felelősebb h ely­
zetében azt á vallási irá n yt tám o­
gatták a m agu k gazdagabb lehető­
ségeivel, 'de általában nem erőszak­
kal, am elynek m u nkáját szüksé-,
gesebbnek és eredm ényesebbnek
ítélték.

47
 A kővetkezőkben végighaladunk az ország egész területén, hogy
m egism erkedjünk a reform áció kiem elkedőbb földesúri patrónusaival
és a körükben m űködő lelki m agvetőkkel.
Dunántúlon az első pártfogó volt E n yin gi T ö rö k Bálint. A z ő kö­
rében, Pápán, m ajd Debrecenben működött m ár a 30-as években, egy
szinte a legenda ködébe merült első nagy m agvető, „B álin t pap“ , a
Dunántúl és a Tiszántúl egyik legelső m agyar evangélium i prédiká­
tora. Maga T ö rö k Bálint m ég élete utolsó, szomorú szakaszában, a
konstantinápolyi Ü j T o ro n y foglyaként is Isten igéjével táplálkozott,
híres törökverő fia pedig buzgón követte édesapja példáját és fontos
támogatást nyújtott többek között a debreceni reform ációnak.
T ováb b nyugatra, Vas és Sopron m egyében Nádasdy Tam ás n y i­
totta m eg hatalmas uradalm ait a reform áció előtt. A z ő oitabna alatt
a 30-as évek végén Sárvár-Újszigeten jelentős kuliúrközpont létesült:
iskola, amelyben a kiváló humanista nyelvtudós, Sylvester János taní­
tott, továbbá nyom da, am ely 1541-ben Sylvester János fordításában
az első m agyar Újszövetséggel ajándékozta m eg népünket. Ugyancsak
Sylvester tollából itt jelent m eg az első m agyar nyelvtan is.
Sylvester 1544-től a bécsi egyetemen tanított, a jezsuiták m egjele­
nése után (1551) azonban kelíétört tudós pályája. M int nyom tak» le ­
gény, a sárvári nyom dában ugyanaz az Abádi D inper Benedek segédke­
zett, akit 1544-ben azután Szegeden avattak lelkésszé és aki e török
hódoltságbeli nagyvárosban a reform ált gyülekezet élén munkálkodott.
Sylvesterrel cgyidőben vitte át Székesfehérvárt a reform ációra a
tudós bibliafordító, Szegedi Lajos. Zalában és a szlovén-horvát határ­
vidéken a szigeti hős, Zrínyi Miklós volt a reform áció tám ogatója. A z
ő és főként Ungnad János báró stájer főkapitán y támogatása mellet!
igen szép reform ált gyülekezeti élet virult fe l és nyomtatott irodalom
tám adt a délszlávok között is.
A z ország északnyugati m egyéiben elsősorban a Thurzók, a Pié-
vayafc és a Balassák, Északkeleten a H om onnai Drugetbek és a Peré-
nyiek, a tiszántúl és E rd ély északi felén D rá g fi Gáspár, m ajd örö­
köse, Ecsedi B áthory G yörgy, a Kőrös— M aros vidékén pedig a Nadá-
n yi és Massai családok voltak a reform ációnak legkorábbi hatalmas és
buzgó pártfogói.
A Tisza jobbpartján P erén yi Péter védelm e alatt erősödött m eg a
reform áció. Gálszécsi István és Bönczédi Székely István énekeskönyvei
1536-ban és 1538-ban az ő segítségével jelentek meg. A m ik or Perényi
Ferdinándhoz pártolt, kikötötte, h ogy vallásában ne zaklassák, tehát
Ferdinánd előtt lutheránizmus gyanújában állt. Uradalm ain több k ö z ­
ségben m űködött k ivá ló evangélium i prédikátor: Sátoraljaújhelyen
Siklósi M ihály, Tályán Szkhárosi H orváth András, T okajban Batizi
András, Abaúj és Borsod m egyében Szántai István, D évai Biró Mátyás,
a m ár említett két énekeskönyvkiadó és több más kiváló áttörő. E z a
terület Göm ör és Heves m egyével együtt a század közepére egyenlete­
sen átalakult és erősen a reform áció mellett állt.
Perényi m aga nem jutott tovább a reform legm érsékeltebb, külső­
ségekben legkonzervatívabb alakjánál. Előtte m ár m aga a szintén kon-
48
 ¿ervatív D évai is túlzónalk számított. A katolikus egyh á zi élet a nagyú r
.székhelyén nyugodtan tovább folyhatott. M égis a reform á ció szám ára
e z az alig több, m int türelmes m agatartás is sokat ért: egyenlő külső
feltételeket terem tett a két m érkőző fél szám ára. E nnél többre a p rédi­
kátoroknak nem is v o lt szükségük. A többit elvégezte a teljes tisztasá­
gában hirdetett Ig e és a reform ált egyh ázi élet von zó példája. 1
, A Tiszántúl patrónusai sem reform áltak erőszakkal. A zért sem te­
hették, m ert a régi egyh ázi élet központjában, N agyvárad on a püspöki
’ szék be volt töltve, F ráter G yörgy szem élyében erőskezű, a kegyetlen­
ségig határozott hierarcha ült benne. A patrónus itt is csak egyenlő fe l­
tételeket teremtett a m aga birtokán a refo rm á ció igeh irdetője szám ára.
ÍA nép kényszernek ugyan nem, de példának vehette ura vallási állás-
foglalását. E vid ék változatos politikai története során azonban nem
egy alkalm a tám adt, h o g y nyakára ültetett p ap jától m egszabaduljon,
íg y maga a nép lehetett a döntőbíró. H a m égis m egszerette reform á lt
egyh ázi éktét, annak lelk i indítékai voltak.
A reform áció önálló egyh ázi szervezkedésének a Tiszántúlon va n
az első nyom a. D évai bátor m unkája n yom án Szafm ár és S zilágy m e­
gye 29 lelkésze E rdődön , a n agy D rá g fi birtok központjában, Ecsedi
Báthory G yörgy védelm e alatt, 1545 szeptem ber 20-án zsinatra ült ősz-
sze és elfogadta az ágostai hitvallásnak M elanchton által kijavított, a
helvét iránnyal v a ló m egegyezést szolgáló szövegét. A zsinat eg y fe lő l
azért jelentős, m ert n em csatlakozóit sem a szélsőséges lutheri, sem a
szélsőséges h elvét irán yh oz, m ásfelől pedig a ré g i egyh áz egyik na­
gyobb területi egységére, az ú. n. tasnádi vikariátus területére nézve
megalkotta az új, re fo rm á lt egyh ázi szervezetet.
1551-ben D ebrecenben za jlott le e g y lelkészi kon vént, a m elyről
csak gyalu i T o rd a Zsigm on dn ak M elanchtonhoz 1551 október 10-én,
intézett leveléből va n értesülésünk. A m aga id e jé n azonban jóelőre tud­
tak erről az összejövetelről nem csak a török hódoltságbeli reform ált'
gyülekezetek, hanem a budai basa is, m ert ők ketten külön-külön k é r­
ték a debreceni konventet, h ogy küldjenek a hódoltságba evan géliu m i
hitű doktorokat és lelk észek et A basa a m a ga részéről nem csak b iz ­
tonságot hanem ju talm at is ígért a vállalkozókn ak.
A z a lelkész, a k ire a konvant ezt az ügyet bízta, összehívta D ebre­
cen lelkipásztorait, prédikátorait és diákjait, a k ik „hálaadással ism er­
ték fel a m egn yílt lehetőségben Istennek jótétem én yét“ és néhány nap
m úlva az összegyülekezettek n agy része elindult a hódoltság terüle­
tére. E bből az a g a ib ó l is kiderül, h o g y Debrecenben és kornyékén,
h a talán nem is teljesen szabadon, de erőteljes refo rm á lt egyh á zi élet
folyt más- a század közepén, Kálm áncsehi m unkásságát m egelőzően.

'A R E F O R M Á C IÓ E R D É L Y B E N . E rdélyben a reform áció a szász-

ság felő l terjedt el, előbb a vegyeslakosságú városok m egm agyarosodott
és m agyar elem ei között, m a jd átcsapott az ú gynevezett várm egyei:
területre, a m agyar fa lva k b a és végül a S zék elyföld re is. 'Az e r d é ly i
m agyarság re fo rm á ció já n a k két legnagyobb alakja, H eltai Gáspár 'é s
4 — A magyar református egyház tőrtéaete.
 D ávid Ferenc szász származásúak, de éppen a m agyarság szelleme
életében vállalt szolgálatuk növekedésének m értéke szerint csatla­
koztak m ind teljesebben a m agyarsághoz. <
i A csíki hegyek eldugott kicsiny falvaiba jutott el legkésőbb az
evangélium. T öb b n yire családos papjaik pásztorolása alatt a csíki szé­
kelyek m egm aradtak a régi egyház szertartásai mellett, m int a néhány
m egm aradt katolikus sziget egyike. Egyébként a m agyarság a század
közepére Erdélyben is mindenütt megism erte a reform ációt és jelenté­
keny részében nyíltan csatlakozott ahhoz.
Fráter G yörgy váradi és Statileo János erdélyi püspökök hiáb;
akartak 1538 őszén a m egfélem lítés fegyveréh ez nyúlná. H iába hozat­
ták Szántai István kassai iskolamestert és prédikátort biíincsbeverve
János k irály elé. János nem engedte Szántait Húsznak a sorsára jutni.
¡'Lehetővé tette, h ogy Szántai inkvizíciós vallatás helyett látványos,
hitvitán mérkőzhetett m eg a régi hit védőjével, D évai egyk ori ellen­
felével, Szegedi G ergely szerzetessel.
A hitvita kim enetele is jellem ző a lelkek állásfoglalására. A z udvari
orvos nyíltan Szántai m ellé állt. A két döntőbíró titokban Szántainak
adott igazat, János k irá ly pedig a meneküléshez segítette hozzá Szán­
tait. A z egyik döntőbíró, Kálm áncsehi Sánta M árton sgyuiafehérvári
kanonok és az ottani székesegyházi iskola tanára később m aga lett a
h elvét reform áció egyik legelszántabb úttörője. A gyu lafeh érvári isk ola
tudós tanárainak talán e hitvita által is tám ogatott odafordulása a refo r­
m áció felé igen jelentős esemény, m ert kim agasló műveltségű és n a gy
egyházi terület igazgatásában járatos vezető férfiak k al ajándékozta
Jneg a m agyar reform ációt. A gyu lafehérvári kanonokok közül nem
kevesebbről, m int ötről tudjuk, h ogy a 30-as évek végén és a 40-es évek
elején a reform ációhoz csatlakozott. Közülük kettő, Kálm áncsehi és
K á ro lyi B oldi Sebestyén püspöki tisztet is viselt.
F rá ter G yörgy azt is megkísérelte, h ogy országos törvénnyel állja
útját a reform áció terjedésének. 1550-ra azonban m ár az ország-
gyűlésen is többségbe kerül a reform áció tábora. A z ebben az évben
¡tartott tordai országgyűlésen E rdély rended első ízben foglaltak állást
a vallási türelem mellett.
H árom -négy év m úlva nemcsak a szászoknak, hanem az erdélyi
m agyaroknak is m egvolt m ár a m aguk egyh ázi szervezete és püspöke is
iTamás volt szerzetes személyében. 1556-ban azután egyenesen visszá­
já r a fordu lt az addigi hatalm i helyzet. Ebben az évben a Habsburg
k irá ly Ihadai kivonultak E rdélyből.
Á hatalm at János Zsigm ond fejedelem nevében Petrovics Péter,
a reform áció buzgó p á rtfo gó ja vette át. A z erd élyi rendek 1556 m á r­
ciusában tartott szászsebesi gyűlésükön kim ondották a katolikus egyház
¡utolsó erődjeinek, a káptalanoknak és kolostoroknak birtokaikkal
¡együtt iskolai és más közcélokra való fordítását. E határozat végreh aj­
tása János Zsigm ond anyjának, Izabella királynénak az ellenkezése m iatt
u gyan ném i halasztást szenvedett, de elm ondhatjuk, h ogy ettől k ezd ve
 \

E rd élyiben egyenlő feltételek m ellett in d u lh a t o tt a rég i és az e v a n g é liu m i

eg y h áz a le lk e k é rt fo ly ó k ü z d e le m b e , a m i itt is c s a k h a m a r a ré g i e g y ­
ház teljes h á tté rb e s z o ru lá s á t ere d m é n y e zte .
<

A R E F O R M Á C IÓ Á T Ö R Ö K H Ó D O L T S Á G B A N . H o g y m ennyire
nem pusztán a főú ri p ártfogók , de m ég csak nem is k izá róla g a re fo r­
m ációhoz csatlakozott papság ü gye volt a század közepére általában
elterjedt reform áció, hanem magáé a népé, m i sem m utatja jobban,
m int az a m ár em lített küldöttségm enesztés a török hódoltságból
1551-ben a debreceni papi gyűlés elé, a m ely refo rm á lt lelkészeket és
tanítókat kért a hódoltság m agyar községei szám ára.
Voltak olyan jelenségek is, am elyek m intha arra mutattak volna,
hogy Isten igéje utat tör m a jd m agának a m egszálló m oham edánok
felé is. Gyalui T o rd a Zsigm ond 1546 karácsony első napján arról tudó­
sította M elanchlhont, h o g y A b á d i Benedek Szegeden a basa jelenlété­
ben tanít a tem plom ban és az iskolában. A basa az egyik h itvita alk al­
m ával hallgatást parancsolt a ferences barátoknak. L elk észek és taní­
tók szabadon m ehetnek át a hódoltság területére és ott szabadon m ű ­
ködhetnek. Szokott fizetésüket a török nem csonkítja m eg. Huszár Gál
is ugyanerről ír 1557-ben B u llin gem ek : „ . . . A török hódoltságban az
evangélium terjedését semmi sem akadályozza. T erjesztőivel em ber­
ségesen bánik a török. G yakran m egesik, h o g y m aguk a török ök csa­
patostul ott vannak az istentiszteleten, ann'g a p rédikáció tart, a m ik o r
pedig kezdetét veszi az úrvacsoraosztás, békével kim ennek.“
A török érdeklődését úgylátszik, h o g y inkább a kíváncsiság szülte,
mint a lelk i szom júság, jelentős részben ped ig a p olitikai érdek. E zért
nem is lett k o m o ly gyüm ölcse. M indössze egyetlen török íród eák ról
tudjuk, h ogy nem csak keresztyén hitre tért, hanem Méliusz D ebrecené­
ben el is végezte a teológiát és 1563-ban reform átus lelkészpásztorrá
lett Szepsiben. Áttérésről csak elenyésző kivételként lehetett szó, m ert
a török eg y fo rm a m érhetetlen gőggel nézett a lá a m agyarra, úgyis,
m int győzelm es h ód ító és úgyis, m int m oham edán.
A z érdeklődésnek és a nagyon szórványos tám ogatásnak nem csak
az volt az oka, h o g y a különböző keresztyén szertartások k özött a
török a dísztelen egyszerűségű reform átus istentiszteletet a m agáéh oz
legközelebb állónak érezte, de m ég inkább az, h o g y p olitikai ‘ érd ek b ől
rokonszenvesebb v o lt előtte a m aga lábán m egálló reform á lt gyü lekezet
a fölöttes egyh ázi hatóságai által a hódoltsági határon túlról, tehát az
ellenség felől igazgatott róm ai hitűeknél.
A zt a rokonszenvet is, am iben a reform áción ak a török részéről
szórványosan része volt, nem valam iféle engedm ények, va g y hízelgés
által vásárolták m e g a prédikátorok. N em szépíthették a m agyarság
ellen elkövetett tö rö k bűnöket és a rról sem hallgattak, h ogy a török
uralmát Isten, b ár m egérdem elt, de nem örök csapásának érezték. *"
Előttünk van a k o r m agyarn yelvű irodalm a, népi énekek, szín ­
darabok, értekezések, am elyek a hódoltságban is közkézen forogtak,
51
 és am elyek részben ott is keletkeztek. Ezek egybehangzó tanúsága
szerint a m agyarság a török uralmat iszonyú tehernek érezte, nagyon
keservesen viselte el és ezt őszintén m eg is vallotta. A török katonák
v ég ig T a b o ltá k a lakosságot, erőszakot vettek a védtelen asszonynépen,
a férfiakat távoli rabszolgavásárokra hajtották el, összetépték a családi
köteléket, bizonytalanná tették az életet, a személyes szabadságot, a
munka m inden gyümölcsét.
D e csaknem ugyanilyen nehezen volt elviselhető, m ert m egm agya­
rázhatatlan volt a m agyar lakosság szám ára az a határtalan érzékét­

ől tö r ö k ö k rabszolgaságra h u rc o ljá k a m a gyarokat

(E g y k o r ú kép 1 5 4 5 -b ől)

lenség és ellenséges közöny, am elyet a török m egszálló hatóságok a ku l­

turális életnek évszázadok óta m egszokott külső kellékei iránt tanú­
sítottak. Nemcsak,' hogy m aguk nem építettek a hódoltságban semmit,
nemcsak, h ogy a m agyar községnek sem engedtek új tem plom ot v a gy
iskolát építeni, de a m eglévő építm ények puszta tatarozását, a háborús
károk javítását is engedélyhez kötötték és időtlen-időkig halasztották.
E gy tem plom fedél m egjavításának engedélyezéséért évekig kellett
instanciázni, és sokszor hiába.
A m i meghaladta a puszía vegetáció színvonalát, az iránt a török­
ben nehéz volt megértést ébreszteni. Békés években a "baksis-rendszer,
a háborúsakban a váltságdíjakkal, m eg a m indenféle katonai prédával
folytatott üzérkedés, a szabadrablás és rabszolgafogdosás, emiatt a
javak pusztulása és idők folyam án egész vidékek elnéptelenedése, a
52
 föld elvadulása, az egész élet lezüllése: ezek voltak a hosszú katonai
megszállás következm ényei.
> N em hiányzott a török részéről a próbálkozás h ol a köznépnek,
hol a vezetőknek a m agához édesgetésére. A tem esvári beglerbég íg y
csábítgatta D obó Ferencet, az egri hős fiát az árulásra: „F ejem re
veszem, h ogy m ind országtok, szép jószágtqji, feleségtek, gyerm eketek
békével m egm arad a hatalmas császár szárnya a la t t . . . (ecsedi)
Báthory Istvánnak adjuk a cseh királyságot-, k it kön nyen véghez
viszünk, m eglátja nagyságod, és nagyságodnak adjuk a kassai
vajdaságot.“
Elrabolt m agyar janicsárgyerekekből nem e g y k ivá ló török had'
vezér nevelkedett. E g y tolnai varga fiából a török flotta nagyadm irálisa
lett. A z itthonmaradtak: között azonban nagyon ritkán ford u l elő h it­
hagyás. A nyugati keresztyénség hatása sokkal erősebb volt m ár ekkor
a magyarságon, hogysem követhette volna déli szom szédainak p él­
dáját, ahol a török előtt való lelki m eghódolás a m ozlim hitre térés
form ájában m inden társadalm i osztály részéről m egszokott volt.
A m agyarság felfogását Z a y Ferenc fejezte ki 1555-ben a török
portán folytatott tárgyalásai közben, am ikor a n agyvezér m egpen­
gette előtte a csábítás húrjait: „ T e m agyar vagy, ti m agyarok m iért
nem nyugodtok m eg, a német disznótól térjetek át végre a hatalmas
császárhoz! F ejem re esküszöm, egész M agyarországot m egkapjátok
szandsákságban. A k irálytok úgysem törődik veletek. A németek jo b ­
ban gyűlölnek benneteket, m int m inket. Okosabb lesz, ha mi m agyar
és törők, a ném et disznót kétfelől m észároljuk, m ost úgyis nekik
arattok és szüreteltek.“
M ire Z a y Ferenc őszintén mutatott rá, m int elválasztó fa lra a
keresztyén hitre: „N e m helyes ez a beszéd, m ert ig a z ugyan, h o g y -a
nyelvnek varietása m egkülönbözteti a németet, spanyolt, olaszt,
franciát, csehet, lengyelt, m agyart, de e g y és ugyanazon vallás köt
össze bennünket, m ert m indnyájan ugyanazon Istent hisszük.“
A reform á ció m agyar h ívei is ott állnak a török elleni arcvonalban
a végvári katonák és a törökverő hősök oldalán. Csakhogy ők nem
fegyverrel, hanem az ige k a rd já va l küzdenek. N em a következm ényt,
hanem az okot ak arják m egszüntetni: Isten búsulásának okát, a
m agyar nép n agy bűneit, am elyeket aztán a protestáns vallásos énekköl­
tők, Szkhárosi H o rv á t András és a többiek nem fáradnak el m indunta­
lan előszámlálni.
M ár az eg y ik legelső m agyarnyelvű nyom tatott term ékben, Farkas
Andrásnak 1538-ban kiadott bibliás történetbölcseleti versezetében
(„A z zsidó és m a gya r nem zetről“ ) m egcsendül a később o ly sokszor
visszatérő hang, h o g y Isten a m agyar nemzet bűneinek a m egbünte­
tésére hozta ránk a török császárt, m int a h ogy Nabukodonozort is
ráküldt« Jeruzsálemre. Isten azonban nemcsak szigorú bíró, hanem
irgalmas édesatya is. N em h a gy elveszni m inket bűneinkben. Jám bor
igehirdetőket bocsájtott közénk, akik tanítanak Isten akaratára és az '
0 vigasztalását hirdetik. Csak-akkor teljesednék be a m agyarság rom -

53
 lása, ha elfordulna az igétől. H a azonban m egbánja bűneit és engedel­
mesen fogad ja Isten akaratát, Isten elveszi rólu n k ostorát és „a jó
M agyarországot esmét feltám asztja.“
A török szám ára azonban az elkövetett iszonyatosságokra nem
mentség a prédikátorok szemében, h ogy Isten őket is beleillesztette
az ő büntető és nevelő tervébe. A z egyik Szegedi, nem tudjuk, hogy
Kis István-e vagy Szegedi Gergely, a X V I. század kertelés nélküli ig a z­
mondására és realizm usára is jellem zően nemcsak le írja a m agyar
népnek egy tatár rab'lóhadjárat alkalm ával szeme előtt végbem enő
szenvedését, hanem bosszúért is kiált az igazságot osztó Istenhez:

„ A vén já m b o ro k a t nyakon kötve h ord já k

Édes m agzat jó k a t előttök levágják,
Nagy keserűséggel ott őket hordozzák,
M in t b a rm ot piacon m in d széjjel árulják.
M eg nem keserednek az kisded gyerm ekeken,
K ettőivel őket ü ltetik az nyeregben,
A z ártatlanoknak csak sírn i nem hagynak,
F e je k összve verésin.
Nehézkes asszonyok, k ik k öztü k szülnek vala.
Gyerm ek lábát fogván, az Tiszába vetik vala.
K őszívnek m ond h a tju k, kinek szíve rajta
N e m keseredik vala.
Szégyenljük m ondani, m enyeken, leányokon
É s gyerm ekeken, szép asszonyállatokon
Az m iném ü szeplők ő ra jto k lettenek,
K ié rt Isten verd to rk o n 1“

A z a tény, h o g y a reform áció a török uralom alatt o ly gyors

és általános elterjedést vett, nem abban leli m agyarázatát, h ogy terje­
dését a török segítette, hanem abban, h ogy a m agyarságnak ez a
része érezte legsürgősebbnek a lelki megújhodást. Azt, h ogy a K risz­
tushoz való tartozás tudata ne e g y vékony papi rétegnek, hanem a
keresztyén gyülekezet m inden tagjának belső támasza legyen, a m o­
ham edán áradatban való elmerülés ellen, de m ég igazábban a Farkas
András által k ifejezett ok m iatt: h ogy Isten m egelégelje a büntetést,
am ellyel igazságos haragjában sújtotta a m agyar népet.
A z ellen a teljesen koholt vád ellen, h ogy á m agyar reform áció
a török hódító türelm ét és tám ogatását a török kiszolgálásával és
törökkel való összefogással szolgálta meg, a döntő bizonyíték ennek
az egész századnak az irodalm a. Szegedinél és a többieknél legfeljebb
a költői erő, de nem a bátorság hiánya m iatt színtelenebb a valóságnál
a háborús embertelenségek leírása. A hódoltságban is közkézen forgott
az az im akönyv, a m ely a török rabságban sínylődő keresztyén rabot
„ a m i keresztyén császárunk“ fegyverein ek m ielőbbi diadaláért tanítja
esedezni.
A reform áció nemcsak h ogy nem gyengítette m eg a m agyarságo
az idegen h ódítóval szemben — ez a másik vád — , hanem a kezéből

54
túlerővel kicsavart testi fegyver helyébe, lelk i fegyverzettel övezte fel.
A reform áció politikai vonatkozásban a hódoltság területén és á vége­
ken a lelki honvédelem feladatát végezte «1 sikeresen, m égpedig k ö z­
vetlen politikai öntudatosság nélkül, pusztán a m aga krisztusi m issziói
.és m ű k ö d é s i feladatainak hűséges m unkálásával.

A n ia g y a r o r s s á g i r e fo r iH d c ió ir á n y a i

A H IT V A L L Á S ! IR Á N Y O K E L K Ü L Ö N Ü L É S E . A z eddig tárgyalt
időszakban, m integy a század közepéig, a m agyar reform áció nagy
-tanítómestere Luther M árton volt, ú gy am int gondolatait saját maga,
-vagy munkatársai, köztük első helyen M elanchthon m egfogalm azta.
Luther halála (1546) után azonban a helyébe lépő Melanchthon nem
tudott hasonló tekintélyre szert tenni. M ellette m indjobban előtérbe
került a zürichi reform áció élén m űködő Buliinger, továbbá az Öko-
lampadius és Bucer vonalán elindult, de éles egyén i p ro filjá v a l azokat
csakhamar feledtető, sőt sokak szemében B uliinger és M elanchthon
fölé emelkedő g en fi reform á tor, K á lvin János.
Buliinger és K á lvin őszinte egyezségben (Consensus Tiguxinus,
1549) végleg m egtalálták egym ás kezét. A lutheri iránnyal azonban
nem hogy szívélyesebbé vált volna a kapcsolatuk, de 1552-től, W estph al
gyűlölködő Pharrago-ján ak m egjelenési évétől kezdve roham osan el­
mérgesedett. íg y került a m agyar reform áció m inden területe m integy
1552-től kezdve a döntés elé: a szigorú lutheránusokkal tart-e és k i­
küszöböli-e m agából B uliinger és Kálvin, sőt Melanchthon hatását,
vagy pedig helyt ad a reform áció továbbfejlesztésének Buliinger és
Kálvin szellemében. A válaszút két ága: a lutheránus ás a reform átus
irány ettől kezdve m indjobban elkülönül.
A X V I. század m ásodik felét m ár nem a magvetés, az evangélium i
gyülekezeti élet kialakítása tölti be, hanem a hitvaliási irányok szerint
való elkülönülés. A többségre jutó reform átus iránynak is hamarosan
erős versenytársa tám adt a Szentháromságtagadó, antitrinitárius, m ás­
ként unitárius m ozgalom ban, ú gyh ogy a hitvallási elkülönülés a gya­
korlatban ú gy m ent végbe, h ogy a lutheránusok a reform átusokkal
szemben, a reform átusok pedig az unitárius propagandával és beszivár­
gással szemben tartják szükségesnek, h ogy szorosan zá rjá k soraikat.
Az a testvéries lelkülct, am i a reform áció táborát hazánkban a
század első felében jellem ezte, a hitvaliási harcok és az elkülönülés év­
tizedeiben persze eltűnt, a hitvitákkal a gyanakvás, a rosszindulat,
sőt a gyűlölködés szellem e vonult be. Csak az évtizedes dogm áharcok
kem ény közös m egpróbáltatásai voltak képesek az elkülönülés szelle­
mét ha nem is végleg megszüntetni, de legalább a veszély parancsolta
összefogás és egymás eltűrése m értékéig halványítani. >

55
 A b b ól a vázlatos képből, am it ezeknek az adatoknak' az elm ondá­
sával a m agyar reform áció hitvallási irán yairól adnánk, éppen a je l­
lem ző résiletek m aradnának ki. A m agyarországi reform ációt éppen-
az jellem zi, h o g y a L u th er tekintélye jegyében álló első fé l évszázad­
ban sem szolgailag a L u th er reform gon doíataiból táplálkozott és a h e l­
vét irán y sem jelentette nálunk Buliinger, v a g y K á lv in tanainak és
gyakorlati m intáinak a hiánytalan átültetését. E zek a nevek nálunk
inkább irányjelzök voltak, nem pedig iskolás tekintélyek. M agyar re fo r­
m átorainknál az eredetiségnek a század egész fo lya m á n sok értékes és
érdekes jelét látjuk. D évai és Méliusz m ég á hittan centrális kérdései­
ben is egyénién fogalm azzák m eg tanításukat.
A személyesen kiérlelt és em iatt egyéni színű állásfoglalás csak a
század végétől lesz egyre ritkább. A z okot is m eg tudjuk jelölni. E lőb b
az unitárizmus, m a jd az ellenreform áció veszélyes tám adásainak tüzé-
ben a reform átus véd ők sem m agyar elődeik írásaiban nem találtak
kész feleletet a felvetett új kérdésekre, de arra sem volt idő, h ogy m in ­
den válasz az élő m agyar teológusi munka m űhelyében érlelődjék ki.
A szorongatott prolestáns tábor nem m ondhatott le azokról a kész fe g y ­
verekről, am elyeket szám ára a kedvezőbb viszonyok között m unkál­
kodó kü lföldi teológia term elt ki. íg y vész el itthon a század utolsó
•felében a m agyar reform átort tradíció folytonossága és íg y zárkózik
!fe l hittudom ányunk egyre szorosabban k ü lföld i vezető hittudősok néze­
tei mellé.
A X V I. században a nyugati protestantizmus m ég szívesen tanult
a m agyar teológustól, elsősorban Szegedi K is Istvántól, a század végé­
tő l azonban teológusaink m ár a kü lföld fe lé tekintenek segítségért.
A hatás egyirányúvá válik. Igazodási alapul m ost m á r a kü lföld i
fejlődés szolgál, elsősorban azzal kell állandóan lépést tartani. H azai
teológiai törekvéseink k özölt az összekötő láncot nem valam elyik h azai
m ester gondolatainak továbbfejlesztése, va g y . akárcsak ébrentartása
¡szolgáltatta, hanem a k ü lföld i teológiai fejlődés. Éppen ezért csak a
;X VI. századra nézve lehet a m agyar teológiai tudom ány ném i belső,
'folyam atosságáról beszélni, m íg a következő században m á r csak a
-külföldi fejlődésnek m agyar főkben és m agyar nyelven va ló tü kröző­
déséről.
Szenczi M olnár Albert, aki a m egváltozott h elyzet k övetkezm én yeit
a m aga nagyszerű tolm ácsi szolgálataival az elsők k özött vonta le, ép­
pen ezért tartozik m á r e g y m ásik korszakba.
A X V I. század m ég a váratlanul színpom pás kivirágzás, a sajátos
ízű változatos és értékes termés időszaka. Részben m ég a X V . századi
m a gya r m űveltség utóvirágzása, részben pedig az Isten igéjével beol­
tott m agyar életnek a X V I. század nagy nyom orúságaiban fe lra g y o g ó
gyöngyterm ése. { •
A m agyarországi renaissance utővirágzásához tartozik a re fo rm á ­
tort irán yok közül a legkorábbi, a legm érsékeltebb és a leghalkabb, az
evangélium i hum anizm us. E n n ek k öszön jü k első biblia fordítóin kat,
m int K om játh y Benedeket, Pesti M izsér Gábort, v a g y Sylvester Jánost»

56
A budapesti Vilma királynő-úti ( f a s o r i ) r e f o r m á t u s tempium
A b u ila p csti P ozsony / i-ú ti r e f o r m á t u s t e m p l o m .
Fen t: .4 t o r o m / . K ö z é p e r i f e n t : -1 f ő b e j á r a t
k é p e . K ö z é p e n l e n t : .1 t e m p l o m b e ls ő r é s z e a
szószékkel. J o b b ra fe n t: Felső kép a karzat­
r ó l és a p a d s o r o k r ó l . J o b b r a l e n i : A t e m p l o m
külső képe.
A h u d n p rx ti P a t m r â ii -û li re f o r m ű i n s t e m p l o m küktő képe.
A tem p lom i-első része a : l ' r uszt ulüwtl és a sz ósz ék kel
de sokat köszönnek ennek az iránynak azok is, akik gyak orlati egyh áz­
javító program juk által messze túlnőttek rajta. Ily en a reform átorok
között úgyszólván m inden irodalm ikig is kim ű velt elme.

A L U T H E R I IR Á N Y A N É M E T T E R Ü L E T E K E N . A keresztyén
humanistáknak is döntő lökést adott L u th er fellépése, a n a g y re fo rm á ­
tort nemzedék pedig egészen L u th er len yű göző hatása alatt állott. H a
mutatkozott is ném i szóródás e nem zedéknek Lu therhez való viszonya
tekintetében, az ő befolyása a tőle aránylag legtávolabb kerültekre, m int
pl. Dévaira is elhatározó m arad. A lutheri hatáson belül azonban elég
élesen különböző típust jelen t e g y fe lő l a m agyarországi német terüle­
tek, m ásfelől pedig a m a gya r reform átorok lutheránizm usa.
A legszorosabban Luther, illetve az ágostai hitvallás m ellett azok
állapodtak m eg, a k ik a m agyarságénál veszélyeztetettebb h elyzetü k ­
ben nem m ondhattak le a rról a véd elem ről, am it ez a hitvallás n y ú j­
tott, azaz a ném etek és a szlovákok. F ö ld ra jzila g is közelebb estek
a hazai ném etek Lu therhez, m int a svájciakhoz, elhatározó b efolyása
azonban mégis az ágostai hitvallás által b iztosított hallgatólagos tü re­
lemnek volt.
Az erdélyi szászok, m int láttuk, m ég az ágostai hitvallás m ellett
is csak akkor álltak k i nyíltan, a m ik or m ár nem volt értelm e, h ogy
tekintettel legyenek Ferd in án d k irá ly róm ahü érzelm eire, tehát E r ­
délynek Ferdinánd hatalm i köréből való kiválása után. B oguer B er­
talan 1541 novem berében n yiltan fe l is h ozza ezt a m entséget Stöckel
Lénáidhoz B ártfára írt levelében: A refo rm á ció Brassóban is g y o r­
sabban haladna, ha nem kellene attól féln i, h o g y em iatt rossz szem ­
mel néz m ajd rán k az (t. i. F erd in án d ), akitől egyedü l rem élhetünk
segítséget a m a gya r u rak és a tö rö k ellen.
A z erdélyi szászok nem alkotnak saját hitvallást, annyira term é­
szetesnek veszik, h ogy az ő refo rm á ció ju k a w itlen bergin ek fü g g ­
vénye. Állásfoglalásuk kollek tív, helyettük voltaképpen politik ai kép­
viseletük foglalt állást. E z a politikai vezetők által zárt töm bben
végrehajtott és később is ellen őrzött állásfoglalás olyan szoros gyűrű,
hogy aki k ivon ja m agát belőle, u gyanolyan m értékben távolodik el a
szászságtól nem zeti vonatkozásban is.
Heltai és D ávid elvesztek szász nem zetiségük szám ára, m ih e ly t
nem a lutheri, hanem a helvét, m a jd az unitárius irán y m ellett dön ­
töttek. A z erd élyi szász refo rm á ció tehát egyszerű távolabbi hu llám ­
verése a wittenberginek. Szoros nem zetiségi keretei belső erők já ték a
szerint kialakuló, egyén i színű fejlőd ést nem tűrnek el. A m a gya r­
országi reform áció területén ez a legtisztábban territoriális k ép ző d ­
mény, ugyanakkor a legtisztábban lutheri. E gyik történetírójuk össze­
fogó ítélete szerint: „ A z erd élyi szászok abban látták >saját útjukat»
hogy m indazokat a gyüm ölcsöket, am elyeket a reform áció más terü­
leten élet-halál h arcok k özött m egterm ett, a m aguk szám ára észre­
vétlen és serényen betakarítsák.“
57
 Ugyanerre a végső eredm ényre jutott a felvid ék i és nyugat-
m agyarországi német városok polgársága is, csak több harc után és
hosszabb idő elteltével. E gyh á zi életük csendjét m ég a század vége
fe lé is felveri a soraikban lévő titkos helvét (inkább csak meianch-
toni) irányúak, a „cryp to-calvin isták“ elleni háborúskodás, m íg végül
a lutheri orlh odoxia győzött.

A M A G Y A R O K M E L A N C H T O N I IR Á N Y A . A m agyarság egészére
nézve viszont elm ondhatjuk, h ogy luiheránizm usuk m ár a század
első felében is nem m erev, hanem irénikus jellegű. A z úrvacsora
fe lő l tám adt nézeteltérést nem Luther, hanem a békülékeny, noha
bátortalan Melanchton szem ével nézték. Irataikban és hitvallásaikban
nem polem izáltak Z w in gli és követői ellen, hanem inkább áthidalni
igyekeztek az ellentéteket. E z azt jelenti, h ogy bár a m agyar r e fo r­
m átorok Luthertől tanultak elsősorban, mégis m egőriztek mellette
bizonyos szabad m ozgást' és az úrvacsoraviták felől elfogulatlanul
tájékozódtak.
E z a szabadabb, öntevékenyebb teológiai tájékozódás szinte ön ­
m agától vitte tovább a m agyar lutheránusokat a század közepétől a
hetvét irány felé. Érdekes lenne ezt a folyam atot szélesebb körben
áttekinteni, a rendelkezésünkre álló helyen azonban csak a vita k ö z­
pontjában álló kérdésre terjeszkedünk ki, tudnillik az úrvacsora-
tanra.
Az erre a kérdésre adott számtalan válasz egyetlen alapvető kü ­
lönbségre vezethető vissza. Abban ugyanis m indegyik irány egyet­
értett, h ogy az úrvacsora egy „lcülsö je l“ , am ellyel Isten a „ jelzett
d ologra “ akar rámutatni. Abban is egyetértettek, h ogy a jelzett dolog
a bűnbocsánat, a m cgigazulás, a Krisztussal való eggesülés. Csak
abban nem voltak egy nézeten, h ogy Krisztus teste és vére a jel, vagy
a jelzett d olog oldalán áil-e. Luther azt tanította, h ogy a je l oldalán.
Éppen ezért veszi azokat m indenki, aki az úrvacsorához járul, h ívő
és hitetlen egyaránt. Z w in gli viszont, de a közvetítő irány valam ennyi
képviselője is azt tanította, hogy Krisztus teste és vére a jelzett dolog.
A hitetlenek csak kenyérben és borban részesülnek és csak a h ívő k
■egyesülnek Jézus Krisztussal.
Lu ther a m aga nézetét m ár „ A z egyház babiloni fogságáról“
cím ű reform átort iratában k ifejtette (15201 és ettől kezdve haláláig
fenntartotta. „ A z Isten csaknem m inden ő ígéretéhez valam ely jelt
is szokott csatolni — úgym ond — m int em lékezést az ő íg é re té re . . .
íg y a Noénak adott am az ígéret jeleként, h ogy nem bocsát a föld re
többé özönvizet, szivárványt vont fe l a felh őkre, szövetségére em lé­
keztetendő. Ábrahám nak pedig az ő m agvában való örökség ígérete
után a korülm etélkedést adta a h if igazsága j e l é ü l . . . íg y csatolta
Isten a misénél is, am ely m inden ő ígéretei k özött a legfőbb, m int
ígéretének em lékeztető jelét, ahhoz a m aga testét és vérét » ken yér­
ben és a borban.“
Luther szemében az úrvacsorában az ostya v a gy Krisztus teste,

-58
 illetve a kehely va g y Krisztus vére valóságosan ugyanazt jelentik és
mindegyik pár a je l oldalán áll. „V á lób a n örülök, h ogy legalább a
köznépnél m egm aradt e szentséget illetőleg az együgyű hit. M ert ők,
amint nem értik, ú gy nem is v ita tjá k . . . hanem egyszerűen hiszik,
hogy Krisztus''!testét és vérét valósággal veszik ",és annak vitatását,
hogy m i fo gla lja m agában Krisztus testét, ráb ízzá k azokra, kiknek
nincsen egyéb dolguk. Nem nyilvánvaló-e, h o g y ö m inket az e g y ­
szerű hitben akar m egtartani, h ogy csakis azt higgyü k, h ogy az ő vére
a pohárban van? B izon y, ha nem fogh a tom fel, m ily m ódon lehet a
kenyér a Krisztus teste, fo g ly u l adom értelm em et a Krisztus iránt
való engedelmességnek és m egm aradva egyszerűen és tisztán az ő
^ igéinél, hiszem erősen, h ogy nem csupán jelen van Krisztus teste a
kenyérben, hanem h ogy a k en yér Krisztus t e s te . . . M it bánom én,
ha a bölcselet nem érti ezt m eg] A Szentlélek több, m in t Aristoteles.“
M ásfelől L u th er is nagyon jó l látja, h o g y Krisztus testének és
vérének élvezése hit nélkül, ha, szerinte, m eg is történik, m it sem
használ. „L e lk e d e t oda irán yozd — írja — , h ogy a p ró fétá va l m on d ­
hasd és hidd: Isten szám odra asztalt terített m in d azok ellenére, a k ik
Téged szorongatnak (X X III. zs. 5. v.) és annál táplálkozzék hited
és erősödjék . . . H a ezt cselekszed, úgy a m ise hasznának nem csupán
egy mesebeli cseppjét és részecskéjét, hanem m agát az élet k ú tfejét is
m egnyered, t. i. az igébe vetett hitet, m elyből m inden jó ered. A m in t
ő m ondja (Ján. 7. 38.): „ A k i bennem hisz, annak testéből az élő víz
folyam ai csörgedeznek.“
Összefoglalva L u th er felfogását: Krisztus teste és vére a je l olda­
lán van. Krisztus testének és vérének élvezése abban, aki hasznára
veszi az úrvacsorát, hitet ébreszt, vagy erősíti a hitet a jelzett d o lo g­
ban, t. i. Isten am az ígéretében, h o g y bűneit Krisztus áldozatáért
megbocsátja. E z a hit az úrvacsora haszna. A k ib en nem ébred fel,
az kárhozatára ette és itta az Ü r testét és vérét.
Luthernek ezt a felfogását vették kritik a alá Zvvingli, m a jd az
úgynevezett középirán y. Valam ennyien egyetértettek abban, h o g y
Krisztus teste és vére nem a jel, hanem a jelzett dolog. A z úrvacsora
haszna szerintük az, h ogy a h ívő úrvacsorázók a legszorosabb, testi­
lelki közösségben egyesülnek Krisztussal és övék lesz Krisztus testé­
nek engedelmessége, igazsága, érdem e és m inden ereje.
Zw ingli és a k özvetítő irán y k özött viszont az az eltérés, h o g y
m íg Zw ingli szerint a je le k csak em lékeztetnek a jeízett d ologra és
így erősitik a hitet, add ig a közvetíti) irán y szerint a jelzett d olog a z
ige által szerzett szoros kapcsolatban van a jelek k el.
A közvetítő irán y szerint Krisztus teste és vére a Szentlélek k ö z­
vetítése folytán valósággal jelen van az úrvacsorában. Isten m in den ­
kinek felajánlja és n yú jtja Krisztust, de csak azok vehetik el, a k ik ­
nek megvan a lelk i ajándék elvételéhez alkalm as eszközük: a hit.
A Lutherrel szemben gya k o ro lt kritik a fő le g arra a m eggondo­
lásra támaszkodik, h o g y sem m i haszna sincs, ha a hitetlenek is széu>
jukka! veszik Krisztus festét és vérét, továbbá, h og y ez a tanítás
majdnem azonos a pápás felfogással és babonás gondolkodást ne-

59
 vei, végül, h ogy — ahelyett h ogy erősítené — nehéz ú j feladattal tér,
heti m eg a hitet és a m aga m asszív testi jellegében idegen test az ige
és a Szentlélek reforin átori teológiájában.
Ö sszefoglalva az eddigieket: h a valaki m ár Krisztus teste es vére
úrvacsorai jelenlétével és azok élvezésével kapcsolatban is a hitet
em legeti, m int feltételt, ak k or ez a Lu th ertől való eltérés jele.
V együ k m ost az eddigiek alapján bonckés alá D évai tanítását az
úrvacsoráról. Láttuk, h ogy D évait Stöckel Lénárd, 1544 elején azzal
vádolta m eg Lu th er előtt, hogy elh ajolt a „k ö zép ú t“ felé. A vád tel­
jesen igaz, csakhogy D évai 1544. évi álláspontja nem elhajlás régebbi
nézetével szemben, m ert D évai valam ennyi ránkm aradt írásában
ugyanazt az egy álláspontot képviseli, b ár sohasem polém ikus éllel,
íg y vallja 1531-ben a F aber bécsi püspök előtti vizsgálaton, hogy
„ e jegyek b en és e jegyek alatt a h it bizonyosságával és szilárdságával
Krisztusnak iga zi teste és iga zi vére közöltetik .“ H asonlóképpen tanít
a Kátéban: „ . . . m ely kenyér, m ely b o r nem változat szerént, de
h item n ek bizonyossá tétele szerént, b izon y Krisztusnak szent testét,
szent vérét adja nekünk.“ A z 1544. évi váradi tételek közül a 22. más
oldalról ugyan, de határozottan fogalm azza m eg ezt a nézetet.
E tételben D évai a pápás átlényegüiésl utasítja el, de ehhez nem
éppen tám adó jellegű érvet alkalm az. N em azt m ondja Lutherrel, hogy
e dogm a „em b eri szerzés“ , hanem pozitive érvel, az úrvacsorát pár­
huzam ba állítja a keresztséggel. A keresztség v ize — tanít D évai —
m egm arad a m aga állagában és íg y hat általa az ig ével a Szentlélek.
U gyan így az úrvacsorában a je g y e k m egm aradnak állagi épségük­
ben, de, m ert az ige h ozzáju k járult, többé n em üres jegyek , hanem
a Szentlélek Isten végrehajtja, h ogy a jelzett dolgot, azaz Krisztus­
n ak le lk i testét és vérét e jelek valósággal előtárják, k ö zö ljé k és kiszol­
gáltassák.
Látju k ebből az idézetből, h ogy a test és vér nem a je l oldalán
áll, m int Luthernél, hanem a jelzett d olog oldalán. H iáb a érvelnénk
azzal is, h ogy a „le lk i test“ kifejezésh ez hasonló Luthernél is m eg­
található, m ert m inden kétségen felü l áll, h ogy L u th er szótárában a
„H im m lisch er L e ib “ csak egy változata a Krisztus teste mindenütt-
jelenvalósága lutheri dogm ájának. D évai azonban a „le lk i test“
fogalm áh oz K átéjának m egfelelő helyén m aga a d ja a következő hite­
les m agyarázatot: „ N e o ly testet, vért gon dolj, m int m i vagyunk, ha­
nem dicsöült testet, m ert m i némű dicsőült testo lelk e m ost Krisztus­
nak, hívén, ebbe részesültetönk.“ j ,
E z a m agyarázat el is dönti a kérdést. D évai nem osztja Lu th er­
rel a test és vér elkülönült képzetét, hanem ő test és vér alatt annyira
az élő Krisztust érti, egységben és osztatlanul, h ogy n agyon jellem ­
zően teste-vére helyett teste-lelké-t ír. Ily e n alapszém léletet nem
lehetne továb bfolytatn i a lu theri nyom on, h o g y t i . e test-lélek K risz­
tust szájjal lehetne enni, de annál inkább a k özép irá n y vonalán, hogy
t. i. a z úrvacsora a h ívő lelk ét éppen ezzel a dicsőülf test-lélek K risz­
tussal egyesíti és forrasztja össze. És ezen a von alon érthető D éva i­
n ak és bizon yára valam iképpen D évai hatása alatt M éliusznak az az
1*$» >
60
 A Z V K V A C H O

R A V A R .O L , A K É R É S Z -
íy e m tu d o m a n & c
Hatodíe reBzroí.

P ro te s tá n s o k ú rva csora vétele a X V I . században

(H e lta i I550~ben m e g je le n t K is k á té já b ó l)

eredeti és értékes gondolata, h o g y Krisztussal az úrvacsorában való

bensőséges egyesülés által terem ti ú jjá a Szenthárom ság Isten az e m ­
berben azt, am it az elvesztett, t. i. a logost, az istenképet.

61
 D évainak jó refo rm á to ri és jó lutheri teológiájába, am elynek ge­
rince az elvesztett istenkép helyreállítása, m inden ízében értelemmel,
szervesen illeszkedik az úrvacsoráról való felfogása. E z utóbbi pon­
ton tért el Luthertől, azért, m ert következetes akart lenni Luther
reform átori alapeszm éjéhez. N em polem izál Lutherre], de annak űr-
vaesoratanát nem tekin ti sem teológiája egészével egybehangzónak,
sem exegetik ailag szükségesnek, sem szerencsés ú j elem nek.
© D évai a lelk ek ért küzdött. Látta, h o g y olyan elők elő és művelt
főurak, m in t P e ré n y i P éter agyában is m ilyen babonás társításhoz
vezeteti a testi jelen lét tana. A h ívők n ek és Krisztusnak, m int a test
tagjainak és a főn ek egységbejutósát Páln ál és Jánosnál úgy ism erte
m eg, m int Isten m egvá ltó m űvének célját. A z úrvacsorában ennek az
isteni m unkának ú tját és a jta já t látta.
A váradi 22.— 24. tételekből tü k röződ ő kép jellem zi D évainak
és a század első felében a m agyarság reform á ciójá n a k viszonyát
Lu therhez és a közép irán yh oz: a h ívők nem term észeti úton, hanem
a Szentlélek m unkája folytán egyesülnek ugyan Krisztusnak testé-
vel-lelkével, a szertartáson azonban térdelnek és bizon yára úgy veszik
az ostyát, h ogy a pap h elyezi azt ajkukra. T eh á t: a lutheri keretben,
annak egyébkén ti m egőrzésével m inden vitá zó él nélkül m ódosítanak
egy következetlennek érzett részletet. "•
Ily e n magatartásnak felelt m eg az 1545. évi I. erdődi zsinatnak
a döntése, de ezt tükrözték a z ugyan erea a területen kilen c év m úlva
Óváriban m egtartott zsinat végzései is. Á legk oráb b i m agyarnyelvű
teológia i írók, a lutheri irán yú O zorai Im re, Gálszécsi István és B aíizi
András ebben a bizon yos szabadsággal értelm ezett w itten bergi szel­
lem ben írtak. B atizi K átéját ezért használhatták hosszú id eig luthe­
ránusok és reform átusok is.

A H E L V É T IR Á N Y . Csak az 50-eS évek elejétől lép nyiitan a

színre és kezdi m eg gyors előretörését egy m ásik irány, am ely m ár
nem Luthertől, hanem teljes határozottsággal B ullingertől, m ajd Bul-
lin gerrel együtt K álvintól kap ihletést. A h elvét reform á ció szertar­
tási reform ja in a k a bevezetésével, ezzel együtt persze az úrvacsorá­
nak a helvét irá n y szerinti értelm ezésével k ezd i m e g m u n k áját és
n yilt Luther-ellenes p olém iát folytat. K ü lfö ld ö n is ebben az időben,
W esíp h a l K á lvin t és a h elvét irá n y t szidalm azó k ön yvén ek m eg jele­
nésével kezdődött el az addig m in dkét irá n y hatása alatt állott terü­
leteken a lutheránus és a h elvét tá b or szétválása.
A helvét iránynak ezelőtt is voltak m á r hazánkban hívei. Conrad
Reyss von O fen elszigetelt fellépéséről m egem lékeztünk m ár. D éva i­
nál is érezhető ném i h elvét hatás. A 40-es évek közepén e g y G ergely
nevű belényesi diák G en fből és Strassburgből m in t K á lv in m eg g y ő ző ­
dött h íve indult haza, h o g y a török h ódoltságban vá lla ljo n prédiká-
torságot. É letén ek itth on i folytatását nem ism erjü k, csak több o k
m iatt gyaníthatjuk, h ogy a helvét irán yn ak éppen úrvacsoratani vo-
' ti
62
 natkozásban harcosan kiem elkedő alakjával, Szegedi G ergely debre­
ceni lelkésszel, a gyülekezeti zsoltáréneklést legn agyobb hatással p ro ­
pagáló énekeskönyvszerkesztővel azonos.
A helvét irány sok más n yom a k ö zi csak arra utaljunk m ég,
hogy Ferdinánd körében is voltak m ár Kálm áncsehi zászlóbontása
előtt helvét felfogású m agyarok, továbbá, h ogy a B uliinger és K álvin
közt létrejött zürichi egyezm ényt (1549), a Consensus Tigurinust még.
nyomdábaadása előtt kéziratban többen átnézték és helyeselték m a­
gyarországiak is, végül h ogy eljutott hazánkba és sokak kezén m eg­
fordult Buliingernek egy úrvacsora! dolgozata.
A helvét irány nagysikerű harcos úttörői (Kálm áncsehi, Méliusz,
Szegedi Kis István) nagyon jellem zően a tö rö k hódoltságban végzett
munka után foglalnak el lelkészi állást a királyság-területén. -U gyan­
csak jellem ző, hogy Kálm áncsehi és Szegedi K is refo rm á to ri fellép é­
sük elölt főiskolai katedrán tanítottak. N a g y teológiai képzettségük,
vezéri rátermettségük és a hódoltság gyülekezeteiben szerzett g ya k o r­
lati-tapasztalataik tették éppen őket az elsőkké, akik Luther halála
után Buliingerben és K álvin ban felism erték az Isten által küldött új
vezetőket, a helvét irány hittani, szertartási, egyh ázépítő és m ű velő­
dési elveiben pedig a refo rm á li keresztyénségnek a lutherivel szem ­
ben azt a továbbfejlesztett alakját, am ely a m agát nevelésére bízó
léleknek és közösségnek legtöbb erejét szabadítja fe l az Isten országa
építésére,

A H E L V É T IR Á N Y Á T IS Z Á N T Ú L . Kálm áncsehi helvét irányú

apostolkodásáról egy nagyváradi katolikus főpapnak, Draskovich
Györgynek 1552 nyarán a bécsi udvari kancelláriához írt jelentésé­
ben maradt ránk az első szemléletes kép. A szak rarncn táriusok té­
velygése — írja D raskovich — a n agyváradi püspökség területén a
lutheránusoké m ellett is napról-napra tovább terjed. F ő hirdetője
Márton debreceni plébános. Kálm áncsehi szerint — fo ly ta tja — az
úrvacsorában Krisztus teste és vére sem átlényegülés útján, sem más­
képpen nincs jelen valósággal és ténylegesen, hanem csak ezeknek
a jegyei és jelképei. így. aztán nem viseltetik tisztelettel a szentség
iránt, nem gondoskodik sem m inem ű oltár! díszről, sőt az oltárt is
fölöslegesnek tekinti, az egyszerű faasztalt elegendőnek nyilvánítván.
A papi öltözeteket is végképpen m egveti, m ég istentisztelet alkalm ára
is elegendőnek tartja a hétköznapi ruházatot.
Draskovich ism erte a protestáns irányok’ úrvacsorafani ellen ­
téteit, mert e g y évvel előbb Pádovában K álvin úrvacsoratana ellen
adott ki egy dolgozatot. Más forrásokból, különösen Kálm áncsehi-
nek a kolozsvári lutheránus lelkészekkel folytatott úrvacsorai vitájá­
ból, valam int Kálm áncsehi jobbkezének, Szegedi Gergelynek 1557-ből
ismert úrvacsorai álláspontjából m egállapítható, h ogy Kálm áncsehi
nem Zw inglinek — a m ire Draskovich jellem zése után gondolhat­
nánk — , hanem a k özvetítő iránynak a felfogásáét követte, B uliin­
gerhez azért közelebb állván, m int K álvinhoz.

63

I
 r-

Kálm áncsehi 1551 febru ár 27-én m ár Debrecenben működött.

Az 50-es évek első h á rom esztendeje D eb recen re és k örn yékére nézve
n helvét irány első, m ég nem ellenállás n é lk ü li térhódításának az ideje.
Az ellenállás például abban n yiván u lt meg, h ogy egyes konzervatív
lelkészek 1552-ben Püspökladányban tartott zsinaiukon form álisan
kiátkozták Kálm áncsehit, ez viszont azokat. r
Kálm áncsehi m unkáját nagyon m egkönnyítette, h ogy teljes b i­
zalm át és pártfogását bírta Petrovics Péternek, az ifjú János Zsig-
m on d gyám jának, K elet-M agyarország e g y ik legnagyobb hatalm ú és
legtevéken yebb főnem esének. Kálm áncsehi m űködési köre és csak­
ham ar tanító és irán yító befolyása a P etrovicsot uraló egész területre
kiterjedt. íg y Beregszászon a vidék lelkészei m á r 1552-ben két zsina­
to t is tartottak és ezeken világosan h elvéí szellem ű, de az okos türe­
lem szellem étől áthatott határozatokat hoztak a szertartási re fo rm o k ­
ról. N agyváradon is, a régi egyház ellenállásának eg y ik utolsó fész­
kében, G yörgy barát halála után Petrovics híve, Varkocs Tam ás fo g ­
lalta el a főispáni széket, am inek az v o lt a következm énye, hogy a
vidék pápás hithez ragaszkodó plébánosai közül bizonyára nem V a r­
kocs, hanem a lakosság akarata szerint eljá ró alsóbb hatóságok tö b ­
bet elűztek, Váradon Varkocs eltávolította a tem plom okból az oltá­
rokat és „elrontatta az M ária aranyos és annak ölében tündöklő Jézus
kép et“ .
Kálm áncsehinek bu zgó segítőtársai voltak azok a lelkészek, a k i­
k et Loson czy István elüldözött T em esvárról és a váradi püspökség
d éli szegélyén folytatták működésüket, m int például L ip p a i K ristóf
és Szegedi K is István. 1553-ban E rdélyben is szórványosan helvét
szellem ű szertartási reform ok at hajtottak végre.
E z a h elvét irányú terjeszkedés azonban váratlanul m egakadt,
am ikor 1553-ban egy katonapüspök foglalta el N agyváradon G yörgy
barát örökét, a buzgó Ferdinánd-párti Z abardy Mátyás, ak i 1553-ban
egyesült az E rd ély felé nyom u ló H absburg k irá ly i sereggel, együtt
m egverték Petrovics hadait és átnyom ták a Tiszán. Z abardy sietett
rettegetté tenni katonai hatalm át a várad i püspökség egész területén.
K is T o ld y M iklóst, Petrovics eg y ik h ívét saját várában várnagyával
együ tt lefejeztette. A Szapolyai-, illetve P elrovics-p árti nem esek m eg­
rém ültek és m eghódoltak Ferdinándnak.
Kálm áncsehit Ferdinánd nádora, B á th ory András vette üldözőbe,
bizon yára az 1548-ban a szakram entáriusok (h elvét irán yú ak) ellen
hozott országos törvén y alapján. F ő b en já ró vád foglaltatott a szak-
ram entárius elnevezésben. Krisztus testi jelen létén ek tagadását az
úrvacsorában ú gy lehetett feltüntetni, m int Krisztus istenvoltának
és m indenhatóságának tagadását. A z oltárkép tárgya szerint a Szent-
három ság, vagy a Szűzanya elleni tám adásnak m inősült az O ltári-
szentség őrizésére is szolgáló oltárok eltávolítása. A z ilyen k ö z jo g i
jellegű „bű ntetteknek“ m ég az eltűrése is vagyon ába és fejé b e kerül­
hetett az illető földesúm ak, ha volt, a k i a büntetést kierőszakolja.
K álm áncsehi kénytelen volt Petrovicsh oz m enekülni és az^ő meg-<
64
 m arad t hatalm i körzetében, B ereg m egyében és E rd ély néhány pont­
ján tevékenykedett. t
A z aggodalom éveiben (1553— 56), a váradi püspökség területén
és a közeli Szatmárban m űködő protestáns lelkészeknek az volt a le g ­
fő b b gondjuk, hogy a gyors ütemben m egindult és nagy haladást
tett helvét szertartási reform ot hogyan állítsák m eg és bogyan f e j­
lesszék vissza az országos törvényben k ifejezetten nein tiltott, földes-
.-uraikra és rájuk bajt nem h ozó w ittenbergi irán y m értékéig.
A visszafejlesztés szabályozására ült össze egy zsinat Öváriban,
Szatmár m egyében 1554 március 13-án, ahol az egybegyűltek elhatá­
rozták, hogy egységesen az ostyát használják, h ogy gyak orolják a
gyónást, a házasok megesketését, az egyházkelést, a keresztszülői
intézm ényt, ú jból m egö lik az azelőtti ünnepeket és a világi hatóság
jogának tekintik az oltárok eltávolítását.
M i sem m utatja jobban, hogy ezen a zsinaton nem valam ilyen
'lutheránus többség győzött, hanem csak a viszon yok parancsolta
’kom prom isszum született meg, m int az, h ogy a zsinat úrvacsoraí
álláspontjául rrtégcsak nem is az ágostai hitvallás 1540-es szövegét,
hanem a Luther és a középirányt képviselő Bucer közt 1536-ban m eg­
kötött egyezm ény szövegét választotta, de olyan átszövegezéssel, h ogy
a helvét felfogásh oz legkevésbbé illő kifejezéseket kicserélte.
A z óvári határozatokat egyesek m ég így is túlszoros bilincsnek
érezték, mások viszont nem láttak benne elég védelm et. Az elsőkhöz
tartozott maga az Óvárban püspökké választott T o rd a i Dem eter, ak i
Óváriban a zsinati határozat ellenére lcrontatta az oltárokat és egyet­
len asztalt tett helyükbe. Ilyen esetek m iatt a másik párt kivitte, h ogy
1555 elején ugyanez az egyházvidék E rdődön újból zsinatot tartott
•és itt az általánosabban elism ert ágostai hitvallást fogadták el. Itt
már elítélték „ a túlzókat“ , akik alatt a helvét felfogásúakat értették.
A lig egy év m úlva azonban újabb politikai fordulat történt. Fer-
dinánd kénytelen volt kivonni hadait E rdélyből és a Tiszántúlról,
Zabardy néhány hónappal ez esemény után meghalt. Ú jból Petro-
vics hadai vették át a Tiszántúl és E rd ély védelmét. Erdélyben vissza­
állították János Zsigm ond fejedelem ségét. Rövidesen kitűnt, h ogy a
második erdődi zsinat nem az egyházvidék többségének szabad véle­
m ényét mondta ki, m ert szinte szélsebesen vallott m ost színt a h elvét
irány m ellett nemcsak Debrecen és Gyula vidéke, hanem Szatm ár és
Bihar is.
Debrecenben a helvét irány végleges diadalt Kálmáncsehinek'
mostani visszatérésével aratott. De Kálm áncsehi tudta, h ogy a h elvét
irány Debrecenben is csak úgy m aradhat fenn, ha az egész egyh áz­
vidékkel, de főként, e terület politikai törzsével, E rd éllyel is elfoga d ­
tatja. Ezért, bár súlyos betegséggel küzdve, újra és újra vitába szállt
a kolozsvári lutheránus lelkészekkel az úrvacsora kérdésében.
Erdélyben m ár nem érhette m eg fáradozásainak eredm ényét.
A Tiszántúl azonban Zabardy halála és a váradi káptalan elk öl­
tözése után teljesen, elenyészett a katolikus egyház és Kálm áncsehi­
nek helvét irányú m agvetése is terméssé érett m ég 1557 szeptem beré-
*
ÍO — A m a g y a r reform átu s eg y h á z története. 65
ben, am ikor a Részek m inden lelkésze, tehát E rd élyt leszámítva a z
ország egész keleti fele helvét szellemű úrvacsorai hitvallást fogadott
el. H itvallási és zsinati egységben látju k itt együtt a m ai tiszántúli
reform átus egyházkerületnek elég n agy részét, am ely fölött K álm án-
csehi püspöki tisztet gyakorolt.

M É L IU S Z JU H Á SZ P É T E R . Kálm áncsehi örökébe olyan kiváló­

utódok léptek, m int Szegedi Gergely, m ajd 1558-tól az ek k or talán,
húszegynéhány éves Méliusz. A helvét irá n y m eghódította az erdélyi
és a tiszáninneni reform á ció vezető szellem eit is.
M ár 1559 augusztusában Tiszáninnen, Tiszántúl és E rdély k ép ­
viselői N agyváradon m egegyezésre jutottak az úrvacsora értelm ét ille­
tően. E zt a m egegyezést foglalták írásba azon az összejövetelen, am e­
lyet „ a keresztyén tanítók m ind egész M agyarországból, m ind E rd ély­
b ől M arosvásárhelyen tartottak“ 1559 novem ber 1-én. A z itt e lfo g a ­
dott első m agyarnyelvű hitvallás, „A z Ú rnak vacsorájáról való k özön ­
séges keresztyéni vallás“ felá llítja ugyan a zw ingliánus „enni = h in n i“
egyenletet, de ugyanakkor m egállapítja, h ogy az úrvacsora ajándé­
kában való részesülésnek csak egyik eszköze a hit, m égpedig az
em ber felőli. Isten felől a részesülést a Szentlélek eszközli. A hit és
a Szentlélek m unkája párhuzamos. E zzel a hit elveszti m erőben szub­
jek tív jellegét és kettős, azaz szu bjektív-objektív jelleget ölt. „ A K risz­
tus Jézussal való részesülésünknek csatornája a szent Lélek — v a ll­
já k az atyák — , ki által m inden javait is reánk tölti és velünk k ö zli
a Krisztus Jézus.“ Krisztus tehát nem az evés-ivás természetes útján*
de nem is egyedül a hit útján, hanem a Szentlélek m unkájával lesz
a hívő tápláléka. „V alakiben Krisztus Jézusnak lelk e nincs, a K risz­
tus Jézusnak testét rrem veheti.“ E z a közvetítő h elvét irá n y állás­
pontja. . }
1561-ben Huszár Gál is Debrecenbe m enekült kön yvsajtójával és
Méliusz m ég ebben az évben, kezdetben erre a nyom dára tám asz­
kodva, elkezdte óriási arányú irodalm i tevékenységét. U gyan ekkor
fáradtságot nem ism erő munkában, hitvallást m egállapító, tévtanokat
cáfoló, az erkölcsi és a közösségi élet szinte m inden kérdését m eg­
vitató zsinatokat irányított. A z ő bámulatosan sokoldalú, de a jó l
elrendezett és világos előadásra néha időt m ár nem fo rd ító szellem i­
ségének a jegyében jö tt létre e zsinatok eredm ényeként 1561-ben a
D ebrecen -E gervölgy -i hitvallás.
E hitvallás úrvacsoratana a m aga egészében eredeti lelem ényű.
Végeredm ényben m egegyezik K álvin felfogásával, de gondolat­
menete, bizonyítási m ód ja és k ifejező készlete szinte olyan m érték­
ben önálló, am ilyen m értékben ez tartalm ilag azonos álláspont m ellett
egyáltalában lehetséges. K álvin i tehát, de nem filológiai, hanem teo­
lógiai értelemben.
A hitvallás szerzői, Méliusz, Szegedi Gergely, Czeglédi G yörgy és
mások, Kálvinnal egy nézeten vannak, de nem ú gy függnek tőle,
m int iskolaalapítótól. Tanításuk szerint Krisztus jelen van az úrva­
csorában, m égpedig nem külön a test és a vér, hanem Krisztus sze-

66
íüélye, azaz az egész Krisztus. A z egyesülés m égis le lk i (és itt vissza­
cseng D évai k ifejezése: a „le lk i test“ ), m ert az élő Krisztus kettős,
istenenxberi szem élyében a Logos, az isteni rész teljesen m agábavonta
a testi alkatrészt, A h ív ő csak azzal egyesül Krisztus testéből, a m i
a testből a Logos-szal ilyen „personalis . u n io“ -ba lépett, elsősorban
a test szenvedésével, elégtételével, érdem ével. A z isten-em beri term é­
szetben ottlévő, de a L o g o s által fe l nem használt egyéb testi alkat­
résszel nincs értelme, h ogy a h ívő egyesüljön. Krisztus szem élyébe a
megtestesülésből annyi épült b ele elválaszthatatlanul, am i a L ó g ó s­
nak szolgált, tehát az engedelm esség és a szenvedés, am ellyel K risz­
tus m egváltó m űvét végrehajtotta, am ellyel Isten igazságává és a m i
igazságunkká lett. A m i a testi összetevőből Krisztus szem élyébe k e ­
rült, az m aga is átitatódott Logos-szal, m aga is „ le lk i“ -vé vált. A z
eredetileg csak isteni „Isten-kép“ m egtelítődöít ugyan a „szo lga i
form a“ vonásaival, de végül m égis m egm aradt lelk i valóságnak,
Logosnak. A testit, am it felvett, betagolta önm agába, szem élyessé
tette. „L e lk ü n k fizik a i keveredéssel testtel nem egyesül. A m iképpen
a lélek lelk i állag, aképpen lelk i eledellel egyesül, úgym int Krisztus
igazságával, életével, szentségével és le lk i javaival. Jóllehet a lélek is,
miként a csecsemő az em lőt, az ígéretben Krisztust, Krisztus testét
ragadja m eg hite által, mégis (m intahogy a csecsemő nem az em lő
húsát, hanem az anyatejet veszi m agáh oz), ú gy a lélek is lelk i ja va k ­
kal egyesül, am elyek Krisztus testébe h elyeztettek.“ A debreceni h it­
vallás úrvacsoratanának másik fő jellem vonása, h ogy m iként D é­
vaié, ez is szervesen illeszkedik bele a szerzők K risztológiájáb a és
megigazulástanába. T e o ló g iá ju k gerince az elvesztett istenkép k e g y e ­
lem ből való helyreállítása. Úrvacsoratanuk ennek a függvénye.
Méliusz tolláb ól 1561-ben 2— 3, 1562-ben 4— 5, 1563-ban 8 , 1564-
ben 3, 1565-ben 3, 1566-ban 1, 1567-ben 2, 1568-ban 2, 1570-ben 4,
1571-ben 3 nyom tatott mű hagyta el a sajtót, köztük több nagyter­
jedelmű alkotás. L egn agyob b részük eredeti, csak kisebb részük b ib ­
liafordítás. E zek en k ívü l halála után is jelentek m eg m unkái és k é z­
iratban is m aradtak fen n dolgozatai. Felsorolásunkban egyáltalában
nem szerepelnek a hivatalos egyházi kiadványok, m int a hitvallások
és az egyházi törvén yk ön yv, am elyek név nélkül jelentek meg, de
Méliusz tollából szárm aznak.
E zt a hatalmas termést közelebbről szem ügyre véve, n agy­
vonalú, átgondolt és m inden ízében újszövetségi ihletésű gyülekezet­
építő terv körvon alai bontakoznak k i szem ünk előtt. H o g y m iben
állt ez a terv, arra az 1563-ban kiadott M agyar P réd ik á ciók cím lap­
ján álló bibliai idézet v e i fén yt: „M ik o r egybegyűltök, m indennek
tiközületek Psalmusa, tudom ánya, nyelvnek értése, m egjelenése, és
írás m agyarázása vagyon. M indenek épületre legyen ek.“ A z ú jszövet­
ségi gyülekezeti élet irod a lm i kellék ei vannak itt felsorolva.
Méliusz m aga vállalkozott, egész élete rátevésével, h ogy e k ellé­
keket megterem tse. A „tu d om án y“ , a hatalm as és gazdag tartalm ú
debreceni hitvallás ek k or m ár egy éve elhagyta a sajtót, úgyszintén
a „Psalm us“ is, a debreceni egyháznak valószínű leg Szegedi G ergely

67,
 szerkesztésében, de Méliusz fontos együttm űködésével 1562-ben m eg­
jelent énekeskönyve.
’s A „nyelvnek értése“ , „m egjelen ése“ , azaz kijelentése és az „írás
m agyarázása“ M éliusz szemében egyazon egyházi m űfajnak, a Szent­
írás „préd ik áció szerint való m agyarázatának“ hármas feladatát jelöli
meg: 1 . a szöveg lefordítását, 2 . a benne foglalt kijelentés prófétai
tolmácsolását, 3. a hívek éleiére való pásztori alkalmazását. Íg y fo rd í­
totta le és legtöbbször végig is m agyarázta a Kolossé-levelet (1561),
János evangéliumát, a Róm ai levelet (1563), a főünnepekre alkalmas
evangélium i helyeket (1563), Ézsaiás könyvét, Sámuel és a K irályok
2 — 2 könyvét (1565), a Krónikák könyvét, Jób könyvét (1565) és János
jelenéseit (1568).
Méliusznak az evangélium szerinti gyülekezeti életről egészen ha­
tározott kép lebegett a szeme előtt. A hitvallás, az énekeskönyv és
lehetőleg az egész Szentírás gyakorlati m agyarázatának a kézbeadá­
sával a maga lábára akarta állítani a reform áció m inden gyülekezetét
és minden családfőjét. Nem külső szervezettel, hanem a személyesen
tanulm ányozott Igével való egyházépítésnek az igaz reform átus típusa
ez. A Válogatott Prédikációkban m ár jók ora útra visszatekintve emel-
heii Méliusz a cím lapra az I. Kor. 14:31-et: „M in dn yájan prófétálhat-
tok és taníthattok, h ogy m indnyájan tanuljanak és épüljenek.“
A zt a hallatlan merészséget, hogy a reform áció nemcsak a Szent-
írást adta a nép kezébe, de rájuk bízta a bizonyságíevésí és a tanítást
is (lásd Sztárai „Ig a z papságnak tüköré“ -ben Borbás bíró alak ját!),
Méliuszhoz hasonló pásztoroknak ilyen tervszerű, szorosan a Szentírás­
ból eredeztetett, hallatlan nagyarányú m unkálkodása teszi csak indo­
kolttá. Méliusznál is: „ a szegény község is, minden jám bor, akinek:
Isten adott ajándékot“ , taníthat otthonában és munkahelyén. A gjúile-
kezeti életnek három kellékét, az egyházi tant, az énekes és szertartá­
sos könyvet és a legfontosabbat, az Igének a nép nyelvén való tudo­
m ányos, de nem tudóskodó, hanem prófétai és pásztori magyarázatát:
Méliusz m ár debreceni működésének első éveiben — életének első
30 évében — a gyülekezetek kezére adta.
A debreceni reform áció külső képében a leginkább k álvin i a zsol­
tárok tervszerű beiktatása a gyülekezeti éneklésbe. Bár a debreceni
hitvallás írói valam ennyien oszthatták ezt a sajátosan Bucer-Kálvin-i
elvet és gyakorlatot, köztük a legnagyobb nvom atékkal mégis a m ár
em lített Szegedi G ergely képviselte.

A H E L V É T IR Á N Y A T IS Z Á N IN N E N . Mialatt Méliusz és munka­

társai Debrecenben a református egyházi élet kiépítésén és irodalm i
eszközeinek a m egteremtésén fáradoznak, ugyanakkor a Tiszáninnen
és az rdélyi m agyarság körében 'is nagy erővel és félre nem érthető
hitvallási m egnyilatkozásokban jelentkeznek helvét, m égpedig inkább
kálvini hatások.
A beregm egyei lelkészeknek az 50-es évek elején m eg is ismételt
helvét szellemű állásfoglalása, úgy látszik, nem volt elszigetelt jelemé.1?

68
É n e k e i könyv mely,
BÓL SSO K TA N A C ASVRNAC
Diczeretelmondahi,dz átiyáfseat egy hőzbdn eskeceft
lyevektiec minden gy&lekőzdiben ínoftáti vyohban
egben ftedegeíteí&l: &smegoregbiítetíott, Sz
Gergd altdia meg menddllötlölohl.

F 5 A L M O CXLJX
Diczeretet mondatok őz Ifteimek d2; l e n ­
ieknek Győlekezetiben.

D EBR EC SEM BE
Nyomtattá. Kombi András, AN. MJXLX1X.
Szegedi Gergely Énekes Könyvének címlapja.
Bár kevés adat igazolja, de teljesen valószínű, hogy a helvét irány az
E gertől Kassáig és M áram arosig terjed ő területen, hasonló átmeneti és
h elyi nehézségek között, de éppoly feltartóztathatatlanul tört előre az
50-es években, m int Tiszántúl. Jellem ző Szegedi G ergely esete, akit
a ném et lelkészek hevesen tám adtak 1557-ben Kassán h elvét szellemű
prédikációi miatt, de akit Kassa tanácsa ennek ellenére m eghívott m a­
gya r lelkészének. 1559-ben Kopácsi István sárospataki esperes-lelkész
Méliusszal .és az erdélyiekkel m egállapodott az úrvacsora lielvét szel­
lemű felfogásában.
A terület délnyugati sarkán az egri végvá r vitézei a polgársággal
és az egervidéki birtokosokkal karöltve 1561-ben k irályi biztosok
előtt jelentették ki, h ogy inkább od ah agyják a várost, de nem enge­
dik, h ogy Verancsics püspök elűzze helvét irányú lelkészüket. A z ellen
a vád ellen, h ogy eretnekek, elkérték és külön cím lappal és a k irá ly­
hoz intézett ajánlólevéllel kinyom tatták a debreceni hitvallást, am elyet
em iatt hívnak Debrecen-Egervölgyinek. D e ezzel sem elégedtek meg,
hanem hitvallásukra, nem a túl hosszú debrecenire, hanem bizonyára
az annak lén yegét tartalm azó rövidebbre, ünnepélyesen esküt tettek.
A z t fogadták meg, h ogy tiszta evangélium i hitüket és istentiszteletü­
ket bálványim ádással m eg nem fertőztetik és h o g y azokat, akik ebben
a hitben oktatják őket, m aguktól elvenni nem engedik.
A z egész g y ü le k e z e l nem pedig csak a papok gyűlése, rendelte alá
m agát engedelm esen ebben az esküben Isten igéjén ek és vállalta m in ­
den veszéllyel szemben az egyh ázi m unka terheinek hordozását. A
reform átus egyházfogalom nak első tiszta m egnyilatkozása ez m agyar
talajon, m ég akkor is, ha az eskü után aligha következett be u gyan­
ennek a gyülekezetnek presbileriánus alapon való megszervezése.
U gyanebben az évben a Kopácsi István elnöklete alatt Tarcalon
m egtartott zsinat állást foglalt az úrvacsora és a predestináció helvét
irányú értelmezése mellett, egy évvel később pedig szintén Tarcalon,
M éliusz jelenlétében a Tiszáninnen lelkészeinek n agy többsége, ném i
lutheránus kisebbséggel szemben, sajátjának fogadta el a kálvin i
irá n y egyik legtisztább és fo rm a ila g is legsikeresebb hitvallási m eg­
nyilatkozását, B éza T ó d o r gen fi lelkésznek 1560-ban készült hitvallását.
A világi hatalm asok között nem volt m eg ez az egyetértés. M íg
a földesurak és várkapitányok n agy része, élükön a tarcali zsinat
védőjével, Ném eti Ferenccel, a m agyar szellem i törekvéseknek ezzel
a kim agasló pártfogójával, zsoltárfordítások szerzőjével és a hasonló
lelkületű M ágócsv Gáspárral, általában kedvelte és pártfogolta a helvét
irányt, addig Perényi Gábor abaúji főispán, P erén yi P éter fia, a lutheri
irá n y elkésett védelm ében m egtorlást akart alkalm azni a tarcali zsi­
naton m egjelent ahaúji lelkészek, köztük az ügyes és bátor Th u ri
Farkas P á l ellen és 1567-ben bekövetkezett h aláláig birtokain kitar­
tóan üldözte K álvin irányát. P erén yi azonban ek k or m ár terjesen
egyedü l áll.
A tiszáninneniek 1564-ben T arcalon ú jból m egism ételték n yilat­
kozatukat Béza hitvallása mellett, sőt ugyanakkor K álvin kátéjának

70
 a használatát is elrendelték. Kopácsi Istvánt, ugyan m ég el tudta távolí­
tani Sárospatakról P ercn yi Gábor, de a n agyú r halála után éppen
Sárospatak lett iskolája révén a reform átus szellem i élet egyik mesz-
szevilágító fáklyája. Kopácsi helyén fiatalabb erők, a b ib liafordító
Károlyi Gáspár gönci lelkész és kassavölgyi esperes vette át az irá n y í­
tani, Elnöksége alatt 1566-ban m ár nagyfontosSágú zsinat ülésezett
Göncön és egyházi rendtartást is állapított m eg. A z ő határozott út­
mutatása és erős keze alatt m ent végbe az új ellenfél, a szentháromság-
tagadó irány elszigetelése és a tiszáninneni reform átus egyház m eg­
szilárdítása. »

A H E L V É T IR Á N Y E R D É L Y B E N . E rdélyben a tordai országgyű ­

lés 1558 tavaszán m ég eltörlendőnek nyilvánította ugyan a „ szakra-
mentáriusok“ felekezetit, d e ez a tilalom hatástalan maradt. A helvét
irányú lelkészek 1559 őszén M arosvásárhelyt országos összejövetelt
tarthattak. A helvét irá n y erdélyi vezérei a lutheránus szászokkal 1560
és 1561-ben kem ény teológiai vitákban csaptak össze. 1563-ban az
erdélyi m agyarság legnagyobb része, lutheránus püspökének hátatfor-
dítva, m ár külön zsinatot tartott és azon elfogadta Bézának ugyanazt
a tiszta kálvini szellemű hitvallását, am elyet egy évvel előbb a tarcali
zsinaton a tiszáninneniek ism ertek el a m aguk álláspontjának. A püs­
pöknek és lelkészeinek ezt a m eghasonlását az állam hatalom kellett,
hogy végül is tisztázza. 1564 e le jé n . országgyűlési végzés rendelte el,
hogy a szász és a m agyar egyházak között az úrvacsora kérdésében
támadt vitát zsinaton döntsék el.
A zsinat 1564 április 9-én N agyenyeden ült össze. A helvét irá ­
nyúak azzal a n a gy előnnyel indultak a küzdelem be, h o g y a zsinaton
a fejedelem nevében Blandrata. G yörgy olasz származású u dvari orvos
elnökölt, az ifjú János Zsigm ondnak ez a szuggesztív hatású tanács­
adója, aki a kislengyelországi reform átus egyházban 1560-ban e g y ­
házmegyei gondnoki tisztet viselt. Csakhogy Blandrata a helvét irá n y ­
ban nem a reform ációt betetőző teljes és tiszta b ib liai álláspontot látta,
hanem csak átmeneti szakaszt az antitrinitárizm us és a racionális teo­
lógiai kritika felé. A z erdélyi reform áción belül ilyen hátsó gon dolat­
tal akarta a m ár a m aga erejéből úgy is túlsúlyra jutott helvét irá n yt
legalább a m agyarság körében szervezeti önállósághoz juttatni. A z e g y ­
öntetűen reagáló szászság ugyanis tapodtat sem volt hajlandó m oz-
-dulni lu theri irányától.
Célja érdekében Blandrata m ég a vita előtt elm ozdította a m a gya r­
ság addigi lutheri irányú püspökét, Alesius Dénes udvari lelkészt és
ugyancsak a döntés előtt m egválasztatta helyébe a h elvét irán y szó­
vivőjét, D ávid Ferencet. A két hónappal ezután m egtartott országgyűlés
a lutheránus m ellé biztosította most m ár a h elvét irá n y szabad vallás-
gyakorlatát is. A z erdélyi reform á tu sok . D á vid Ferenc vezetése alatt
iü lö n egyháztestben szervezkedtek. A nagyenyedi hitvitán a h elvét
tábor saját vélem ényeként K álvin n ak egy hasonló alkalom ra készült
úrvacsoratani egyeztető m unkálatát terjesztette elő. Bézának m ár ein-
71
lített hitvallása és K álvinnak ezen úrvacsoraí dolgozata mellett csak­
ham ar hivatalosan befogadták az erdélyi reform átusok a Heidelberg®
Kátét is. Ezeknj a kálvini teológiai fegyverekre támaszkodhatott az
erdélyi reformátusság a következő években, am ikor Blandrata és
D ávid Ferenc nyílt sisakkal vették fel a harcot Szentháromság-ellenes
eszméik elterjesztése érdekében.

A H E L V É T IR Á N Y A T Ö R Ö K ÉS Á H A B S B U R G -U R A LO M
y^LATT. A török hódoltság területén a helvét irány térfoglalása alig­
hanem a legkorábban és minden bizonnyal átütő eredménnyel ment
végbe, m ivel itt a lutheri irányt sem hallgatólagos türelem nem he­
lyezte a helvét elé, sem földesurak, német városok, vagy más politikai
hatalmak nem támogatták. A toronyi zsinatokról szóló, sajnos hézagos
adataink, a tolnai iskola több ismert diákjának későbbi szereplése,
Szegedi Kis Istvánnak és több más, a hódoltságban m űködő reform á­
tornak ismert álláspontja, de úgyszólván majdnem m inden adat ezt
látszik igazolni. Sztárai M ihály a lutheri szertartási form ák h oz való
ragaszkodásával o ly magányosan áll, h ogy inkább a szabályt erősítő
kivételnek, mint eílenbizonyítéknak tekinthető. A m ik or ennek a terü­
letnek az eleven egyházi élete 1576-ban egy határozott és igen jelentős
hitvallási megnyilvánulással újra jelentkezett a hercegszőllősi (dél-
baranyai) zsinat végzéseiben, m ár kiépült és m egszilárdult reform átus
egyház tűnik szemünk elé. Az ezen a zsinaton elfogadott egyházi tör­
vénykönyv, a H ercegszőllősi Kánonok, kiterjednek a k özegyh ázi szol­
gálat minden ágára és az ország nyugati felében hosszú időre m eg­
szabták az egyházkorm ányzás módját.
Nyugaton azonban állandóan keresztezte a helvét irány hódítását
az a rokonszenv, amit a német lakosság W itten berg iránt érzett és
ugyanúgy az állami és a róm ai katolikus egyházi hatalomnak ez irány
h íveivel szemben tanúsított nagyobb türelme, végül pedig néhány fő ú r
teljes határozottsággal való kiállása a lutheránizmus mellett. A vallási
erők nyugodt és szabad mérkőzését tehát egy többnyire nem vallásos ihle­
tésű konzervativizm us erői keresztezték. Em iatt nem adódott arra le ­
hetőség, hogy a kibontakozás az egyvonalú fejlődés irányában történ­
jék, hanem csak a reform áció táborának megoszlása irányában.
Legjobban szemlélteti az ottani helyzetet Nádasdy F erenc nagy-
földesúr magatartása és az általa 1591 nyarán Csepregre összehívott
hitvita. Erre a hitvitára nemcsak az egyházkerület lutheránus- lelké­
szei, hanem azok a felvidéki lutheránusok is eljöttök, élükön a szepes-
ségi főúrral, Gradeczi Stansith H orváth Gergellyel, akik a „oryptocal-
vinism us“ elleni küzdelmet vezették. Nádasdyra tám aszkodva ezek a
Form ula CQncordiae türelmetlen szellemét képviselő lutheránus lelké­
szek személyeskedésükkel a szó szoros értelmében elviselhetetlenné tet­
ték a helvét iránnyal ugyan rokonszenvező, de az ellentétek kiélezé­
sére sohasem törekvő kiváló püspöknek, Beythe Istvánnak a közöttük
való megmaradást. Nádasdy Ferenc Beythe távozása után a következő-
üzenetet intézte a vita résztvevőihez: „ö n a g y s á g a a saját birtokain le v ő
72
 egyházak minden lelkészét Összehívja és arra törekszik, hogy az Ágos­
tai Hitvallással, m ely az Isten igéje által eléggé m eg Van erősítve,
egyetértsenek és anról vallást tegyenek. A k ik pedig nem akarnának íg y
cselekedni, sem m agából az Isten igéjéből nekik nyújtott utasítást el­
fogadni nem akarják, azokat őnagysága a m aga birtokain tovább nem
tűri.“ ,
íg y alakult ki azokból a lelkipásztorokból és gyülekezetekből,
amelyek a Form ula Concordiae-t nem írták alá, a m ai dunántúli refo r­
mátus egyházkerület.
A királyság északnyugati részén földesúri hatalom beavatkozása
nélkül, tehát rokonszenvesebben ment végbe a két protestáns fjelekezet
különszakadása. A k iváló és békeszerető Bornem issza Péter püspök­
nek lutheránus álláspontja ellenére sikerült egységben megtartani és
békével korm ányozni helvét felfogású h íveit is. Csak am ikor a helvét
irányú Dobrönoki M iklós jutott a püspöki székbe, került itt is napi­
rendre a két irány híveinek különválása. E z fejeződött be az 1592. évi
galántai zsinaton, ahol m egalakult az ú. n. sam arjai, másként csalló-
köz-mátyusföldi, va g y félsődunam elléki reform átus egyházkerület és
megalkotta a m aga egyházi kánonait is

A R E F O R M Á T U S E G Y H Á Z K O R M Á N Y Z Á S A . A különválást az
a körülm ény is m egkönnyítette, h ogy M agyarországon a helvét irány
csak a hitelvek terén tért el a lutheritől, egyházi szervezetében azon­
ban nem. Szervezeti vonatkozásban azonban a hazai lutheri irány m ég
sokkal több eredeti vonást tüntet fel a luther-melanchthoni m intával
szemben, mint hittani vonatkozásban. E gy ponton — a superinten-
densi tisztségnek a nevében — emlékeztet ugyan a német lutheránus
egyházszervezetre, egészében azonban egyfelől bibliai-reform átori alap­
elvek, m ásfelől pedig a sajátos hazai viszonyok érvényesülésének az
eredője. A" legmagasabb egyházi tisztviselő neve nálunk is superinten-
dens, mint a német lutheránusoknál, de m íg ott a superintendenst a
fejedelem nevezi ki és az is ellenőrzi, addig a m agyar superintendenst
a legnagyobb egyh ázkorm án yzali egység, az egyházkerület autonóm
kormányzótestülete, a zsinat jelöli ki, vizsgálja meg, avatja fel és a
superirrtendens számadással tartozik nemcsak a zsinatnak, de m ég
esperestársainak is. Teh át m íg az egyház korm ányzása ott m onarchi­
kus, addig náhink testületi volt.
Hazai hitvallási irataink és egyh ázi törvényeink többször nevezik
ezt a legmagasabb rangú egyh ázi tisztviselőt püspöknek is. Nem fé l­
nek ettől a pápás egyházban baljóslatú m ellékzöngét kapott névtől.
Csak azt hangsúlyozzák minduntalan, hogy „ a püspökség m unkának
és nem méltóságnak neve“ , továbbá h ogy „m in den püspökök a
néptől és az egyh áz tanítóitól választassanak, hivassanak és vizsgál­
tassanak m eg és a fejedelm ek beleegyezésével tétessenek. Az alattvalók
akaratja ellen az egyh ázi hivatalba ne avatkozzanak . . . Alárendeltjeik
ítéletét ne kerüljék k i“ . U gyanaz a kép ez, m int am elyet K álvin
rajzolt m eg a reform ált egyház püspökeiről és érsekeiről a lengyel fci-

73
 rályh oz intézett levelében. K álvin ajánlotta a nem zeti zsinaton az e l­
nöklést ellátó érseki tisztséget. „L egyen ek a rend végett tartom ányi és
városi püspökök“ — írja tovább — „m in t ahogy természetes, h ogy a
különféle testületek egyre bízzák a felügyeletet.“ D e a püspököket a
lelkészek ítélete alapján kell m egválasztani és a választást azután az
egyházközségekkel jó v á kell hagyatni. A pápás egyház éppen a főd ol­
got hanyagolja el: a választást. (Corpus Reform atorum , X V . 329.) "*
i M íg a X V II. századi egyházszervezetünkben a superintendentiának
»ev ezett felső és a többnyire tractusnak (egyházm egye) nevezett k ö ­
zépső tagozatra nézve a testületi korm ányzás bibliai elve érvényesült,
a legalsó tagozaton viszont az a másik fontos alap elv jutott érvényre,
. h ogy az egyházat nem a papok jelentik, hanem a gyülekezet. A gyü ­
lekezet, ha a szükség úgy kívánja, pap hiányában is egyház, tanítja a
Debreceni Hitvallásban Méliusz. „H a lelkészeik nincsenek, m int a tö ­
rök hódoltságban és más helyeken, az egyház, am int választhat és h ív ­
hat, úgy avathat is lelkészségre és annak az egész tanítás és a sákra-
m entum ok kiszolgáltatásának a tisztét átadhatja, m ih elyt annak tiszta
élete és tudom ánya m egpróbáltatott“ — csak azután keresnie kell az
alkalmat, hogy kézrávetésben, ordinációban is részesedjék. Másutt így
tanít Méliusz: „M inden jám b or keresztyén házában gyülekezet, nnya-
szentegyház vagyon “ . „M in den jám bor, akinek Isten adott ajándékot,
taníthat.“ Persze Méliusz szerint is a gyülekezet tanítása és korm án y­
zása elsősorban a lelkipásztor feladata, aki „csillag, vilá g világossága
és fö ld sava“ , A m agyar reform áció a társadalom nak vezetőkre és ve-
zetettekre tagozódását nem tévesztette szem elől és roppant élesen
hangsúlyozta a vezetők felelősségét. „N e m a juhok a pásztort, hanem
a pásztor tereli a juhokat“ , szögezi le Méliusz egyházi törvénykönyve,
az A rticu li Maiores. Méliusz prófétai hangja akkor v á lik m in d ig a le g ­
szenvedélyesebbé, am ikor a zsarnok fejedelm ek és a kötelességmu­
lasztó lelkipásztorok bűneit ostorozza. „N e m a h ivalkodó herének való
a lelkipásztorság. Jaj a here, tunya, rest, nem ugató, nem vigyá zó pa­
poknak, kik sem tanulnak, sem tanítanak.“ „ A lelkipásztorok a poklok
kapui ellen is m ondják k i az igazat és tanítsanak az örd ög és a gonosz
em berek akaratja ellen.“
A gyülekezet korm ányzásában azonban nem érvényesült a testü­
leti elv. N agy fogyatkozása a X V I. századi m agyar reform átus egyház-
szervezetnek, h ogy a lelkész m ellé nem állította be a gyülekezet p o l­
gári pályán m ozgó tagjai közül a legkiválóbbakat m int presbitereket, a
korm ányzásban és fegyelm ezésben való együttműködésre. Igen sok
adatunk van ugyan arra, h ogy nem lelkészi egyének buzgólkodtak a
reform áció gyülekezeteiben m int énekszerzők, kegyes adom ányozók,
védnökök vagy m int tanítók és bizonyságtevők, de ez a közrem ű kö­
dés nem volt rendszeres, intézményes, hanem csak alkalom szerű, vagy
pedig az, aki végezte, nem egyházi, hanem polgári m egbízatása alap­
ján já rt el, m int pl. városi tanácsúr, falusi bíró, birtokos nemes. Bár
K á lvin sem tudta Genfben kivinni, h ogy gyülekezetének „v ilá g i“ pres­
bitereit m aga a gyülekezet válassza, de ha a városi tanács által annak
tagjai közül választattak is ki, mégis m int külön egyháztanács ott álltak
74
 a lelkészek oldalán és segítettek a fegyelm ezésben. Általuk a gyü leke­
zet is testületi korm ányzathoz jutott. M ás nyugateurópai reform átus
testyéregyházak ebben a vonatkozásban m egelőzték Genfet. ő k a gyü ­
lekezet által választott egyháztanáccsal rendelkeztek és íg y a saját lá ­
bukon álltak. A m agyar reform átus egyh áz X V I. századi fejlődéséből
eppen ez a nagy feladat, a gyülekezeti presbitérium ok m egszervezése
maradt a következő századokra.
A presbitérium hiánya abban látszott m eg, h ogy a lelkipásztorok­
nak úgyszólván teljesen egyedül kellett m egbirk őzn iok a két legn a­
gyobb korm ányzási feladattal, az egyh ázi fegyelm ezéssel és az anyagi
szükségletek előterem tésével. A m agyar refo rm á ció m agas ideált látott
szeme előtt m ind a két vonatkozásban, de h ogy azt el nem érhette,
éppen a presbitérium hiányán múlott. Csak a presbiterek segítségével
lehetett volna az egész gyülekezetben, az egész reform á lt keresztyén
társadalomban átfogóan és hézagtalanul érvényesíteni az Artáculi
Maiores 72. törvén ycikkét: „ A bálványozó, nyilvános bűnös, részeges,
paráználkodó és istenkárom ló fejedelm eket, nem eseket és katonákat,
tisztes rendűeket, jobbágyokat, szabadosokat és a többieket eltiltjuk az
Isten igéje hallgatásától és a sákram entum okkal való éléstől. H a per
dig nem akarják az egyház szavát m egfogadni, m egtérni, m egjavulni,
publikánusok és k iközösítettek gyanánt fo g ju k ők et nézni.“
A reform áció korának felfogása szerint nem csak az egyes hívek
tartoznak jövedelm ü k tizedét az egyház céljaira odaadni. U gyanez
vonatkozott az állam m inden vagyonára. A k eresztyén társadalom ban
a vallást nem m agánügynek tekintették, hanem olyan isteni parancs­
nak, am ely az egész közösségre vonatkozik. A gyakorlatban mégsem
tudtak m ég annyit sem elérni, h ogy legalább az egyháztagok önkéntes
és állandó teherhordozását m indenütt biztosították volna és ezáltal
anyagilag fü ggetlen ítették voln a a gyü lekezetét a földesú ri patrónustól
és a világi hatóságtól; E zen a hiányon is csak a presbitérium m egszer­
vezése segíthetett.
A végső értékelésben azonban e szervezeti fogyatkozás ellenére is
meg kell állapítanunk, h o g y a X V I. század m a g y a r reform átus e g y ­
háza nagy lépést tett előre az egyh áz iga zi m ivolta felé. A z evan­
gélium addig soha nem látott széles körben és m élységben hatolt be a
nép közé és terem tett belső közösséget Krisztussal és ő ra jta keresztül
egymással. A nép szellem i és erkölcsi á lla p o ta .a z állandó háborúsko­
dás és az ország h á ro m részre szakadása ellenére éppen a reform áció
szolgálataként jelentősen előbbrehaladt az előző korszakhoz képest és,
ha hagyott is tennivalót a k övetkező századokra, dcr a békének és n y u ­
godt fejlődésnek örven dő népekével összehasonlítva is tisztes színvona­
lon állt.

A Z U N IT Á R IU S IR Á N Y F E L T Ű N É S E . A z ú j reform átus egyh á ­

zaknak m egm aradásukért m a jd e g y évtizedes kem ény harcot kellett
folytatniok a szenthárom ságtagadó, későbbi néven unitárius irány, a
reform ációnak ez elkésetten szóhozjutó m ellékága ellen. '
 A z unitárizmusban az a humanista szellem él tovább, amelyet
Luther Erasmussal folytatott vitájában m agára és a lutheri reform á ­
cióra nézve végleg elintézett. Közép- és Nyugat-Európában nagy refor-
m á lori szem élyiségek eg y fe lő l beépítették a humanizmus sokféle szel­
lem i javait a m egújult egyház munkájába, m ásfelől pedig nem engedték,
h ogy a humanizmus a reform ációt a keresztyénség nagy üdvtörténeti
vonalából kilendítse. A humanizmus legrégebbi és legerősebb tűzhe­
lyein, az északolasz egyetem eken azonban nem támadt reform átor,
aki elvégezte volna ugyanezt a munkát. A z északolasz humanisták
szabadon és kedvtelve alkalm azhatták a maguk alapelveit — inkább
orvosok, jogászok és nyelvészek voltak ezek, mint lelkipásztorok —•
m indazokkal a teológiai kérdésekkel kapcsolatban, am elyeket a re fo r­
m áció a maga, számukra ekkor m ár m ind idegenebbé váló, egyházi
talaján felvetett.
Az egyik ilyen humanista alapelv az em ber értelm i és erkölcsi
képességeibe vetett hit. Ha valaki m égoly be nem vallottan is, de ebből
a kiindulópontból fogott hozzá az isteni kijelentés értelmezéséhez alj­
ban feltétlenül sú!ypont-eüo!ódá,snak kellett végbem ennie a páli, ágns-
toni, vagy refonnátori értelmezéssel szemben. M íg ez utóbbiban a súly­
pont a m egigazítást Fia és Szentlelke által egym aga végrehajtó, kegye­
lem ből ajándékozó Isten, addig a humanista „teológiában “ szerep
kellett, h ogy jusson az embernek, m int aki képes felism erni, bár a k i­
jelentés támogatása mellett, de m égis saját értelm i és erkölcsi képes­
ségei alapján Istennek az akaratát, képes annak a betöltésére sikeresen
törekedni és képes Istent íg y megengesztelni.
A másik humanista alapelv — a Szentírásnak egy bizonyos fajta
használata — az elsőből következik. Az em berbe vetett hitük eltakarla
a humanisták elől, h ogy Krisztus vére szabadít m eg minden bűntől és
h ogy miként a szőlővesszők a szőlőtőből, ú gy az egyház is az élő
Krisztusból veszi minden erejét. Nem ennek a megszentelő isteni mun­
kának bizonyítékait látták a Szentírásban és nem azért szorították azt
bűnös szívükhöz, mint az egyházi reform áció munkásai, hanem egy
nagyon hiteles, mert nagyon régi okm ányt láttak a Szentírásban, am e­
lyiknek tartalm át félreértésekkel és félrem agyarázásokkal szemben
éppen az ő feladatuk m egállapítani. Azt hitték, hogy ők nyúlnak elő-
, ítélet nélkül, pusztán tudoruányszomjuktól hajtva a Bibliához és k ö z ­
ben talán számot sem adtak m aguknak a bennük levő előítéletről,
azaz az em beri értelem és erkölcs erejében va ló bizakodásról, am elyik
pontosan az ellentéte annak az alapfeltételnek (v. ö.: Luk. 5:31=—32 és
M áté 11. r. 25. v.), am elyet a Szentírás olvasóitól m egkíván. Elvesztették
szemük elől a kijelentés központi igazságát, a kegyelem ből való m eg-
igazulás és ezzel kapcsolatban az isteni eleve elrendelés tanítását és
íg y a lüktető szívétől m egfosztott Szentírás felett csakhamar a külön­
böző színezetű m agyarázatoknak olyan tarka sokasága alakult ki, am e­
lyet úgyszólván más sem tartott össze, m int a fent m egjelölt központi
m ondanivalóval szemben elfoglalt közös tagadás.
íg y jelenik m eg a reform áció történetében a nagy történeti m oz­
galom p erifériáin egy csomó m ellékág, hol ktilön-külön, h ol egym ással

76
 alkalmi egységben. M indegyik a Szentírásra hivatkozik, de nem a tel­
jes írásra, hanem az őket igazoló verseikre.
A legmerészebbek az unitáriusok, akik az észszerűség nevében
akarják a keresztyénség alapvető hittételét; az egy Istenről és a három
isteni személyről szóló tant „egyszerűbbé“ tenni. E z az intellektuáliz-
mus rendszerint moralizmussal fonódik össze: Krisztus keresztje nem
mint a bűnért fizetett váitság, hanem m int az önfeláldozás követendő
és követhető példája jelentős.

János Z s ig m o n d , E rd ély első fejed elm e

E gy másik típus az anabaptistáké és szombatosoké. A Szentírás

megértésében a súlypont ezeknél a kegyelem evangélium ával szemben
a törvényre csúszik át, előbb az újszövetségire, m ajd a szombatosok­
nál az ószövetségi törvényre is. . ^
Megint másik ág a rajongó spiritualizm us. E z nemcsak a filo zo ­
fáló ész után m egy, nem is csak a Biblia betűje után, hanem m ég
gyakrabban — a kijelentés súlypontját ez is elvesztvén — a saját
maga sugallatai, látomásai, álmai, a Szenti éleiknek úgyvélt külön neki
szóló üzenetei által igyekszik eligazodni. Ezek a Szentírás hom ályos
helyeit keresik, az utolsó időkre vonatkozó próféciákat, mert itt marad
legtöbb h ely saját külön kijelentésük számára. .Többnyire a világ

77
 k özeli végét jósolgatják, nem adva számot maguknak' arról, h ogy lég.
többször saját életük kapuzárása előtt szeretnék m ég a világ folyását
is berekeszteni. o
i. Végül a Krisztus ú jbóli m egjelenésével való foglalkozás igen sok­
szor jelentett szelepet a társadalm i állapotok radikális kritikája és fo r­
radalm i eszmék számára, m int pl. M ünzer Tam ás (1525), v a gy a
münsteri Sión királysága (1534— 35) esetében. De ugyanezen külön
ki jelentésre hivatkozva, a spiritualista rajon gó m áskor viszont teljesen
hátat fo rd ít a társadalom m al, sőt a családjával szembeni kötelességei­
nek is, kultúraellenes, passzív m isztikába m erül el, vagy végül, amire
ritkábban, de szintén van példa, bennm arad ugyan a társadalomban,
, de összefüggésükből kiragadott bibliai helyek, v a g y külön neki adott
„k ijelen tés“ által felold ozva és „szabad“ -naik érzi m agát a társadalmi
és erkölcsi törvényekkel szemben és libertinizm usba süllyed.
Servet gen fi és Gentile berni m áglyáján ak fűzében nyugaton a
s zá za d ' m ásodik felének elején csaknem teljesen m egsemmisült az
unitárius irány és háttérbe szorult a többi m ellékág. Kelet-Európában
azonban a p olitikai anarchia felé közelgő Len gyelország és az ideg­
gyönge János Zsigm ondot uraló erd élyi fejedelem ség a X V I. században
egyideig működési teret biztosított számukra. A lengyel Jagelló udvar­
nak és ezen a réven a rokon Szapolyai-háznak összeköttetései voltak
az olasz humanizmussal. János Zsigm ond an yja Izabella lengyel
királyleány, nagyanyja pedig egy Sforza hercegnő.
Lengyelországon keresztül jutottak el hozzánk az olasz íeológizáló
humanizmus olyan képviselői, m int Stancaro és Blandrata. M indkettő
orvos, de jó l ért a bibliai nyelvészethez, a filozófiához és a dogm atiká­
hoz is. Különc nézetei m iatt m indkettő hányatott sorsú és viták viha­
rában edzett, am ikor hazánkba kerül. Stancaro m agyarországi m űkö­
dése az 50-65 éveik végén az ellentmondások valóságos viharát váltotta
ki. A Szenthárom ság dogm áját Stancaro nem érintette, csak azt állí­
totta, h ogy Krisztus k izárólag em beri természetében hajtotta végre a
m egváltás művét. A Szenthárom ság tanát Blandrata kezdte el támadni.

A Z U N IT Á R IU S H U L L Á M E L Ő R E T Ö R É S E , M AJD V ISSZA-
F O L Y Á S A . Blandrata Erdélyben azzal a hátsó gondolattal segítette elő
a reform átus egyház külön szervezkedését, h ogy ennek révén az erdélyi
m agyarságot e g y tömbben vigye „e g y lépéssel tovább“ , az antitrinitá-
rizmusba.
Sikerült m egnyerni tervének D ávid Ferencet, az erd élyi reform átu ­
sok ragyogó szellem i képességekkel m egáldott új püspökét. D ávid m ár
megválasztása évében, 1564-ben Blandratával arról szám olt be lengyel
barátaiknak, h ogy a szenlhárom ságellenes irán y E rdélyben nagy hala­
dást tett. A következő év Kolozsvárott m ár h itviták zajától hangos.
Blandrata, D ávid és E gri Lukács erős ellenállásba ütköznek a lutherá­
nus, de méginkább a reform átus irány védői, Szikszai Fabricius
B alázs és K á ro lyi Péter részéről. Csakhamar azonban kiderült, hogy

78
■Rlan’dratáék' a fejedelem teljes támogatását élvezik és Fabriciusnak
KéiYjlyival együtt távoznia kellett K olozsvárról. J
' Erre szinte egyszerre m ozdult m eg a reform átus h it védelm ében
Tiszáainnen és Tiszántúl. Tiszáninnen részéről K á ro ly i Gáspár a gönci
• aton lépett fe l az ekkor m ár Egerben m űködő E g ri Lukács ellen,
Tiszántúlról pedig Méliusz egyenesen elébement az ellenfélnek. A fe je ­
delemtől nyilvánosan hitvitát eszközölt k i és nem nyugodott addig,
amíg Blandratáék az első gyulafehérvári hitvitán (1566 ápr. 24— 27.V
ki nem jelentették, h ogy ők csak a keresztyén hittannak a filo zó fiá b ó l
kölcsönvett néhány műszavát, m int: lényeg, szem ély stb. akarják k i­
küszöbölni, de a Szentháromságot, vagy a gyerm ekkeresztséget nem
érintik. Blandrata és D ávid azonban nem őszintén beszéltek, m ert
Méliusz távozása után szinte pergő egymásutánban tartott zsinatai­
kon egyre jobban távolodtak a reform átus keresztyén állásponttól.
íg y látta most m ár Méliusz is szükségét, h ogy az unitárius ve ­
széllyel szemben biztosítsa legalább saját egyházkerületének hitvallási
egységét és h ogy azt fegyelm i vonatkozásban is m egszilárdítsa. A m a­
gyar református egyház nagyjelentőségű hitvallásalkotó és tör­
vényhozó zsinata 1567 febru ár 24— 26 napjain ült együtt Debrecen­
ben. Résztvett rajta a tiszáninneni reform átus egyh áz képviselete is.
A zsinat, fő leg a szentháromságtan védelm ére, Méliusz tollából e g y
bővebb, latinnyelvű és egy rövidebb, m agyarnyelvű hitvallást fogadott
el. A latin hitvallást Méliusz János Zsigm ondnak ajánlotta, m íg a m a­
gyart Debrecen, Nagyszom bat, Kassa és N agyvárad kereskedő lakos­
ságának, „h o g y tanuljatok és tétova járván tudjátok az eretnekek
száját bedugni, k ik a Szentháromságot, a Krisztus fiú i valóságos
Jehova Istenségét, a Szentlélek személyét, Istenségét, Jehovaságát eret­
nekül tagadják.“
A zsinat annak is szükségét érezte, h ogy régebben elfogadott h it­
vallásai mellett a kü lföld i hittestvérek újabb bizonyságtételével erősítse
magát és velük a lelki közösséget m ég-szorosabbra vonja, ezért bevette
és a genfiek példájára alá is írta a II. H elvét H itvallást, a zürichi refo r­
mációnak, közelebbről Buliingernek ezt a világos, határozott, gyak or­
lati szellemű alkotását. Ezenfelül a debreceni zsinat m egalkotta az
egyház külső életét szabályozó törvényeket. A debreceni énekeskönyv
és debreceni liturgia m ellett ezek a M éliusz-féle kánonok az egyház-
kormányzás terén is évszázadokra mintául szolgáltak az egész m agyar
reformátusság számára.
Méliusz és a tiszáninneniek közös egységes fellépésére szükség is
volt, mert D ávid a következő években rövid egym ásutánban összehívott
zsinatain és irodalm i eszközökkel nagyon eredm ényesen gyarapította a
maga táborát. D ávid nemcsak Luthert, Z w in glit és K álvin t tám adta
igen hevesen, hangoztatván, h ogy a Sátánt csak a szenthárom&ágtan
megtisztításával lehet végleg m egkötözni és a reform ációt befejezni, de
már a közeli 1570. évre m egjövendölte Krisztus vissza jövetelét és az
„1000 éves birodalom “ kezdetét. Szuggesztív hatása alatt E rdélyben
mellé állt a reform átus egyház zöme, 1569-ben m aga az öreg H eltai
Gáspár is.
 r
A Tiszántúl és a hódoltságban igen sok helyen, de a Dunántúl i5
itt-ott kiváltak a reform átus egyházból és megszervezkedtek az unitj.
rius közösségek. Méiiusztól teljesen elfordult a nem rég m ég élvezeti
fejedelm i kegy. A debreceni reform átor életének egyik legkeservesebb
napja lehetett, am ikor 1569 őszén D áviddal együtt a fejedelem is eljött
Debrecenbe és nem m inden visszhang nélkül kísérelték m eg elfordí.
tani a város népét püspökétől.
Erdélyben a tordai országgyűlés 1568 januárjában felszabadította
E rdély szószékeit m indenfajta evangélium i igehirdetés számára. A sza.
badság azonban csak látszat volt, m ert Blandratáék nagyon jól tudták
érvényesíteni az unitárizmus javára a fejedelm i támogatást.
M iközben azonban Dávidék propagandája egyre szélesebb körben
bontakozhatott ki, lassan az is kiderült, h ogy az unitárius tábor nem
egységes, hanem heterogén tanokat és elem eket fo g össze. Dávid ekkor
m ár nyíltan elvetette a gyermekkeresztséget. Hangoztatni kezdte Krisz-
tus puszta em bervoltát és szem befordult Krisztus imádásával.
Blandrata ezen az úton m ár nem volt hajlandó tovább követni i
Dáyidot. A vezérek meghasonlása mellett legalább ugyanolyan mérték-
ben okozta az unitáriusok csillagának elhanyatlását a fejedelm i párt-;
fogó, János Zsigmond 1571 márciusában bekövetkezett halála. Utóda,
a katolikus Báthory István egyik legelső tetteként elbocsátotta Dávidot;
udvari prédikátori állásából. M egkezdődött az unitárius lelkészek és
hívek nagyon gyors visszatérése a reform átus hitvalláshoz. 1571-ben:
püspöküket, Dávidot m agárahagyva, külön egyháztestbe szervez-1
kedtek.
A z unitáriusok zöm e Blandrata és Socinus Faustus irányítása mel- \
lett a mérsékeltebb „adorantista“ , Krisztust im ádó alapon m eg tudta
-őrizni „bevett vallás“ jellegét, D ávid Ferenc azonban csakhamar
szembekerült a vallási újításokat szigorúan eltiltó ú. n. innovátiós tör­
vénnyel. M inthogy nézetei feladását megtagadta, a dévai vár börtö­
nébe került és 1579-ben o lt fejezte be életét. H ívei nagy számban ma­
radtak ugyan, de Erdélyben nem, csak a hódoltságban tudtak szaba- 1
dón m egnyilatkozni. Ez utóbbiak Dávid bukása után elszakadtak az
erdélyi unitáriusoktól és Karádi P ál püspöksége alatt külön szuper-
intendenciában szervezkedtek.. Harci készségük m ég sokáig nem tört
meg, sőt egy, a reform átusokkal folytatott hitvita után a baranyai )
Nagyharsánj'ban, 1574-ben A lvin czi G yörgy nevű prédikátoruk vér- f
tanúhalállal pecsételte meg hitét.
M íg az alföldi unitáriusok sorsa a X V II. század folyam án a lassú j
elenyészés lelt, addig Dávid erdélyi hívei a nagy üldözések miatt ugyan ;
számban egyre fogyva, de századokon át fenntartották titkos szektá- j
jukat. (szombatosok.)

fiil
 i Azt e lle n r e f o r m á c ió m e g in d u lá s a

A K A T O L IK U S E G Y H Á Z E L E N Y É S Z É S É N E K M É R E T E I A
K V I. SZÁ ZA D V É G É N . A század 70-es éveiben a régi egyház m ár
m ajdnem teljesen eltűnt a színről. A hanyatlás méretedre hadd id éz­
zünk néhány számot. M agának a leghőeiesebben h elytálló Ferenc-rend-
„ nek is a század elején m ég 70 kolostora volt, m ásfélezer fogadalm assal,
am iből a század végére csak 5 kolostor m aradt, m in tegy 30 szerzetes­
sel. U gyanekkor a katolikus egyh ázi szem élyek száma az egész
Magyarország területén nem tett k i többet három száznál és ebben a
számban benne vannak a horvát és a szlovén papok is. E g y bizalm as
pápai jelentés szerint M agyarországon ezer protestánsra esett egy kato­
lik u s .'„ A m agyar nem zetnek túlnyom ó része k ét nem zedéken k eresz­
tül protestáns vallású v o lt“ — állap ítja m eg a katolikus történetírás-is.
A katolikus püspöki székek a század fo lya m á n többnyire üresen
álltak. E rdélyben 1542 óta nem v o lt püspök, sőt 1558-ban a róm ai
katolikus egyházi javak at állam i célokra fogla ltá k le. De a m eglévő
néhány főpap is sok vo lt a hívek szám ához viszonyítva.
Magukat az állásokat és javadalm akat azonban, E rd ély-k ivételé­
vel, az egész országban fenntartották. A z országgyűlések, am elyeken a
század közepétől a protestánsok voltak többségben, nem tettek sem ­
mit a róm ai katolikus püspöki állásoknak, e tartalm át vesztett keret­
nek a megszüntetésére, sőt több ízben m aguk sürgették betöltésüket.
Aligha a m ásik vallás főpásztorait kím élték a rendek, valam ilyen ben­
nük maradt tiszteletből, a sereget vesztett vezérekben, hanem sokkal
inkább osztályos társaikat a rendi előjogokban. A z ország alkotm ányos
építményének változtatása olyan lavin át indíthatott voln a el, am elyik
végül plérhette volna az ő ren di előjogaikat is.
És szerepet játszhatott ebben a kíméletes politikában ugyanaz a
m egfontolás is, a m ely Mohács után Ferdin án dot ültette az ország tró n ­
jára. Sokan ú gy érezték, h ogy a török ellen küzdő m agyarságnak nem
szabad eljátszania a két legközelebbi, európai nagyhatalom , a pápa-és
a katolikus Habsburg-ház rokonszenvét.
De akárm i volt is az ok, az óvatosság a végén m égis balul ütött
ki. Ez a sem m iképpen sem vallási, hanem részben hazafias, részben
-önző m egfontolásból alkalm azott kím élet term ette m eg az ellen refor­
máció korában a m aga keserű gyüm ölcseit, m ert a m egm aradt főp ap i
székek lettek az ellen reform áció és vele együtt a H absburg elnyom ás
gócai és támaszai.

M E G M O Z D U L A Z U D V A R ÉS A K L É R U S . I. Ferdinánd a régi
egyház feltám asztására az első kom olyabb törvényhozási intézkedése­
ket az 1548-i országgyűlésen tette. A z V. t.-c. nemcsak általánosságban
mondja ki, h ogy „a z istentiszteletet és a vallást előbbi állapotába kell
visszaállítani és az eretnekséget mindenütt m eg kell szüntetni“ , de a
♦6 — A magyar református egyház története. 81
 ."VI. t.-c. azt is elrendeli, h ogy m inden egyház élére „egyh á zi és tudós
fé r fia k “ kerüljenek, akik „ a ráju kbízott n yá ja t szóval és példával ön­
m aguk tanítják“ , az aláju k rendeltekre felügyelnek, továbbá, h ogy
„ a főp ap ok tehetségükhöz képest iskolákat is állítsanak“ . A X I. t.-c.
elárulja, h ogy a törvén y eretnekek alatt csak az újrakeresztelőket és
a h elvét irá n y h íveit érti, m íg a lutheránusok hallgatólagos türelmet
élveznek.
E zt a végzést e g y id e ig évenként m egism ételte az országgyűlés,
m égis csak írott malaszt m aradt. A reform áció biztosan haladt a maga
útján és Ferdinánd nem m erte vállalni, h ogy erőszakos fellépéssel el­
idegenítse m agától a protestáns rendeket. U tódjáról, I. M iksáról egye­
nesen köztudom ású volt, h ogy rokonszenvez az ágostai hitvallást k öve­
tőkkel, de a kálvini irán yn ak ő is ellensége volt és az unitáriusokat
az 1572. évi országgyűléssel egyenesen m áglyával fenyegettette meg. Az
állam hatalm i eszközeit azonban csak R u d olf állította következeteseb­
ben az ellenreform áció szolgálatába.
A katolikus főpapság részéről is történt egy-egy kísérlet a fejlőd és
kerekének feltartóztatására, de a század végéig nem sok sikerrel. Oláh
M iklós esztergom i érsek (1553— 1568) több egyh ázm egyei zsinatot
tartott, de nem zeti zsinatra m ár nem tudta összegyűjteni preláíusait.
Oláh után Verancsics tölti m ég be rövid id eig az esztergom i érseki
széket, azután évtizedekig üresen áll. Papnevelés nem fo ly t. A kato­
likus iskolák bezárták kapuikat, a néhány betölthető állásra Ausztriá­
ból kellett kérni munkaerőt. Oláh M iklós 1566-ban alapított ugyan
e g y érseki papneveldét 1 0 növendékre, de az néhány év m ú lva fe l­
oszlott. Csak 1590-ben n yilt m eg a nagyszom bati érseki szem inárium
a lig néhány férőh ellyel. E k k o r azonban m ár 10 esztendeje működött
Róm ában a Collegium G erm anico-H ungaricum és 1600-ig 46 m agyar
tagját képezte k i a lelk ek visszahódítására induló katolicizm us harcos
szellemében.
A protestáns h itvitázók hatalmas karával úgyszólván egyedü l T e -
legdi M iklós pécsi püspök, nagyszom bati érseki h elyn ök vette fe l a
küzdelm et. 1562-ben a ném et ellen reform áció neves alakjának, Cani-
siusnak a Kátéját, 1577-ben saját prédikációs kötetét adta ki. A protes­
tánsok fe g y v e re iv e l küzdött ő is. N yom d át alapított, népi nyelvű iro­
dalmat terem tett és a rekatolizáció érdekében ügyesen élesztette „a
rég i jó id ő k “ em lékét, a m agyar nép hagyom ánytiszteletét.
N agyon ügyesen aknázta k i a zt a tényt, h ogy a refo rm á ció több
irá n yra szakadt. Bornem issza P éter Fejtegetés c. iratára többek
k özött íg y rip osztozik : „M iv e l h o g y a ti gyü lekezetek sem egy, sem
szent, sem közönséges, sem apostoli, kétség nélkül nem a Krisztusiul
gyü jtetett egyház, hanem az ördögtü l sokfelé tékozoltatott sokaság.
N em egy, m ondom . M ert ki lutheránus bennetek, k i zwingliánus, ki
kálvinista, k i flaccianus, k i m ajorista, ki anabaptista, ki nem tudom
micsoda. Sőt-csak annak sem 'm eh ettem eddig végére, te m i légy. Ügy
m in t ki néhol a lutheránusokkal tartasz a kálvinisták ellen, néhol a
kálvin istákkal a lutheránusok ellen. N em engedé Isten, h ogy az ő
fián ak épen szőtt köntösét a hóhérok m egosztották volna. M en n yivel
82
 200 km

1
 inkább nem engedi, h ogy az ő jegyese en n yifelé szaggattassók. E gy az
én galam bom , azt m ondja a Messiás az anyaszentegyházrul. Szent
P á l is azt írja felőle, h ogy e g y test. A h o l tehát az egyesség nem taíál-
tatik, ott senki igaz anyaszentegyházat ne keressen.“
A katolikus polém iát azonban igazában csak utóda, Monoszlai
András indította el. M egkezdődtek a nem éppen válogatós hangú iro­
dalm i hitviták. Gyarm athi M iklós, M agyari István, Zvonarich M ihály
a protestáns ellenfelek. Katolikus részről nem sokára Pázm ány veszi
át a vezérszólam ot, de ezzel m ár ú j korszak kezdődik.

A J E Z S U IT Á K T E V É K E N Y S É G E . M int m indenütt Európában,

M agyarországon is a Jezsuitarend nevével fo rrt össze, h ogy a katoli­
cizm us összeszedte m agát és ellentámadásba m ent át.
A rend alapítója, L o y o la Ignác spanyol nemes ugyanolyan belső
holtpontról jutott a legteljesebb bizonyosság állapotába, m int Luther,
csakhogy Luther belső kételyeivel szemben ezt a bizonyosságot a
Szentírásból kapta, m íg L o y o la az egyház tekintélyében találta meg.
Szigorú, de nagyszerűen átgondolt, arisztokratikus nevelési m ódszeré­
vel és szem élyes von zóerejével L o y o la pom pás elitet gyű jtött maga
köré. A középkori nagy pápák és m isztikus aszkéták szellem isége éledt
ú jjá Loyolában. A z általa alapított Jézus Társasága élére állt annak
a lelki megújulási m ozgalom nak, am ely a róm ai katolikus egyházban
m ár a reform áció előtt m egindult, de csak a X V I. század k özepére érte
el a hierarchia legm agasabb rétegét.
o A X V I. és X V II. században a legeszesebb és legtörekvőbb kato­
likus ifja k tekintik a legszebb életcélnak, hogy bekerüljenek a Jezsuita­
rendbe. A jezsuiták okos és szívós irányítása alatt a katolikus res­
tauráció egyszerre volt képes egy vallási erőktől duzzadó és im pozáns
ú j magaskultúra, a barokk igézetébe vonni a fejedelm i udvarokat, és
visszaszerezni R óm a szám ára az elveszettnek hitt töm egeket. A z utób­
bit a refom ációtől tanult m ódszerekkel: népies prédikálással, lelki
gondozással, iskolával és sajtóval.
A rend öntudatosan vállalta a vezérkar szerepét, eh ez képest m ód­
szerei is legalább annyira voltak diplom áciaiak és katonaiak, m int
kegyesek és. paposak. A h ol m egjelennek, bizonytalanná válik a pro-
iestántizm us helyzete. A katolikusok hálás öröm m el szem lélik és se­
g ítik a rend előrenyom ulását, ellenfelei pedig keserű haraggal em lege­
tik sérelm eiket.
E rdélyben 1579-ben jelentek m eg az első jezsuiták. B áth ory István
telepítette be ők et G yulafehérvárra, K olozsvárra, m a jd N agyváradra
is. K olozsvárt főiskolát alapítottak és m egkezdték a papnevelést. 1588
decem berében azonban országgyűlési végzéssel m indenünnen szám ­
űzték őket. A rendek m egállapították, h ogy „e z a szerzet hazánknak
rom lására és prosperitásunknak veszedelm ére tendálna“ .
w B áth ory Zsigm ond fejedelem , akit m ár a jezsuiták irányítottak,
álruhában m ég egyszer visszahozta őkét, 1602-ben azonban hosszú
84
 időre újból távozniok kellett. A „n é g y b evett vallás“ E rdélye nem
hagyhatta, h ogy létének e g y ik legszilárdabb oszlopát, a vallási egyen­
súlyt újból felborítsák.
M agyarországra Oláh M iklós 1561-ben hívta b e a jezsuitákat. E z
a letelepülési kísérlet azonban nem volt jó l m egalapozva, úgyh ogy a
r e n d h á z m ór 1567-ben m eg is szűnt. Csak két évtized m úlva teleped­
nek le újra a nyitram egyei Vágsellyén, később Nagyszom batban, ezúttal
m ár a túróéi prépostság jövedelm eire tám aszkodva, de egyébként is
lényegesen kedvezőbb külső viszonyok között.
R u d olf az 1587— 88-i országgyűlés rendéinek k ifejezett akarata
ellenére adom ányozta a jezsuitáknak a túróéi prépostságot. A z alkot­
mánysértés a rendekben m ár ekkor is tettekben nyilvánuló m egütkö­
zést keltett, de R u d olf és udvara részéről ez m ég csak a kezdet volt.
A századforduló körül a F elvidéken m ár tervszerű protestánsüldözés
körvonalai bontakoznak ki. A városokkal szem ben azt a jo g o t ig y e ­
keznek a jezsuiták az udvarral érvényesíttetni, h ogy azok a k irály
tulajdonai, tehát a vallás m egállapítása a k irály joga. M ég nagyobb
erővel indult m eg a hajsza a főpapi uradalm akhoz tartozó falvak p ro ­
testáns lelkészei ellen.
1597-ben a török elől m enekülő egri püspök és káptalana szá­
mára új otthonul az országgyűlés a protestáns Kassát jelö lte ki. Szubai
püspök azonban kényelm etlenül érezte m agát a rendelkezésére bocsá­
tott kápolna szűk falai közt és a gyönyörű kassai dóm ra vetett szemet.
Tudta, hogy a protestáns lakosság m indenre elszánt ellenállásával
találkoznék, tehát a császári udvarban nézett szövetséges után. E zt
meg is találta m agában a k irá lyi és császári koronára pályázó, éppen
ezért Róm a és a jezsuiták szem ében érdem eket szerezni akaró M átyás
főhercegben. A z ő egyetértésével került most sor a szom orú szín já ­
tékra. A Szuhait képviselő F orgách Ferenc nyitrai püspök Barbiano
császári vezérnek a tem plom közelében felállított ágyúitól bátorítva
1604 január 7-én késő este, k irályi parancsra hivatkozva, elfoglalta a
dóm ot és másnap hajnalban kánoni szertartással fe l is avatta.
Az erőszak pohara ezzel m ég nem ürült ki. Barbiano a felső-
m agyarországi főváros prédikátorait elűzte, a protestánsoktól m inden
templomot elveti, újabb jezsuitákat hozott Kassára és m agánházaknál
is m egtiltotta a protestáns istentisztelet tartását.
A felvid ék i protestántizm us egyik legn agyobb gyen géje ed d ig .
abban leiedzett, hogy a lutheránus ném et városok hallani sem akartak
a reform átus m agyar m egyei nemességgel való együttm űködésről. A 1
lutheránus városok azt hitték, hogy őket az ellenreform áció sem veszi
m ajd egy kalap alá a részükről is féltéken y és ellenséges szem m el
nézett „kálvin isták k al“ . A kassai eset m á r ' kijózaníthatta volna ők et
ebből a naív rem énységből, de a siker után m aga a katolikus főpapság
sem tartotta, érdemesnek, h ogy véka alá rejtse további szándékait.
Pethe M árton kalocsai érsek, szepesi préposti minőségében, k irá ly i
paranccsal a kezében m egjelent a szepességi városokban kánöni e g y ­
házlátogatásra és nyíltan kijelentette, h o g y valam ennyiben a tridenti
zsinat szabályai szerint ak a rja a róm ai egyházat helyreállítani.
85
 K assa a X V I I . szá za d b a n

A Z 1604. É V I X X II. TC. Ilyen és hasonló tapasztalatok láttatták

be végre a városokkal, h ogy egym agukban sem ellenállásra nem képe­
sek, sem kím életre nem számíthatnak, hanem ősszé kell fogniuk az
ekkor m ár m egyénként külön szervezkedő protestáns nemességgel.
A z 1604 tavaszán tartott országgyűlésen a városok és a nemesség
m ár együttesen jelentették ki, h ogy addig nem tárgyalják a napirendet,
am íg ők et az uralkodót képviselő Mátyás főherceg vallásuk gyak or­
latának szabadsága felől nem biztosítja. A rendek hangulatából ítélve
rem énytelennek tűnt m inden olyan szándék és kísérlet, am elyik az
¡országgyűlés alkotm ányos utján akart volna törvényes alapot 'terem­
je m a rekatolizáciő számára. Mátyás és a katolikus, párt tehát az alkot­
m á n y megkerülése m ellett döntöttek. A rendeket ígéretekkel rábírták'
a napirend letárgyalására, de am ikor végre a vallási sérelm ekre került
yolna a sor, Mátyás április 8 -án váratlanul berekeszíette ax ország-
gyűlést.
H o g y pedig egyszersm indenkorra elejét vegyék az ilyen sérelm ek
országgyűlési tárgyalásának, de m égjnkább azért, h o g y a hazai protes-
Jántizmus alól végleg kihúzzanak’ m inden jogalapot, M átyás az ország-
gyűlés által hozott 2 1 törvénycikkhez a m agyar kancellária öreg tit-
kárával, Him m elreich Tiburtiussal egy XXn. tc.-et fogalm aztatott a k ö­
vetkező szöveggel:

86
 „ 8 . §. Ö szent felsége önkéntes elh atározásától és k irá ly i teljes
hatalm ánál fo g va ú gy Szent István királynak, valam int a többi összes
néhai felséges m agyar k irályok n ak az em lített szent róm ai katholikus
bitre és vallásra vonatkozólag b árm ely időben dicsőségesen és k egyel­
mesen kiadott és kihirdetett decretumait, végzéseit és cikkelyeit éppen
úgy, mintha azok a jelen levélb e szóról-szóra beiktatva és b eírva v o l­
nának, em e különös cikkelyével kegyelm esen h elyben h agyja és m eg­
erősíti.“
,,9. §. És h o g y ezutánra, főképpen az ország közönséges gyűlésein
és ennek fontos tárgyalásain, senki a vallásügyet a közös tárgyalások
késleltetésére és félbeszakítására, bárm ely szín és ürü gy alatt büntet­
lenül napirendre ne hozhassa, kegyelm esen m egállapította és elhatá­
rozta, h ogy az ilyen nyugtalankodók és új dolgok után kapkodok
ellenében, a felséges k irályn ak decrétum aiban és cikkelyeiben m e g ­
szabott büntetés szerint azonnal eljárjan ak és azokat m ásoknak való
példaadás végett m úlhatatlanul megbüntessék.“
A jezsuiták és a ráju k tám aszkodó uralkodóház elérte célját:
szentesítést n yert a rekatolizáló törvény, m égpedig a Habsburg-ház
uralkodási eszm ényének m egfelelően önhatalmú, alkotm ányellenes
királyi akaratközlés form ájában. D e m ost m ár a protestáns rendek is
látták, h ogy lelkiism ereti szabadságuk és u gyanakkor az ország a lk ot­
mánya végső veszedelem be ju to tt Szeptem ber 8 -án Gálszécsen gyűlést
tartottak és ennek határozata folytán kijelentették Barbianónák, h ogy
a 2 2 . artikulust nem ism erik el törvénynek, a háborgatott szepességi
városokkal a hit dolgában teljes szolidaritást vállalnak, m in th ogy
ezek nem a király, hanem a korona tulajdonai, végül pedig, h ogy
azokkal szemben, akik őket hitük szabadságában háborgatnák, élni
fognak az alkotm ányban biztosított fegyveres ellenállás jogával.

B O C S K A I IS T V Á N S Z A B A D S Á G H A R C A . Á végső veszedelem be
jutott m agyar alkotm án yt és vele a reform ált vallás szabad gyakorlatát
fegyveres felkeléssel Bocskai István védelm ezte m eg. Bocskai egyén i­
ségében a m a g y a r történelem ben elsőnek ötvöződik az európai látó­
körű m agyar politikus a hithű reform átussal. B ocskai világosan látta,
hogy csak az egységes m agyar állam lehet jő őre a nem zet jövőjén ek,
mert csak az E rd élly el egyesített m agyar k irályság elég ütőképes a
törökkel és más ellenséggel szemben.
1557 január 1-én született K olozsvárt, befolyásos főnem esi család­
ból. M ár 1592-től a fontos várad i fők ap itán yi székben ült, hadvezért
képességeit pedig az 1595. évi török hadjáratban mutatta meg. A z
erdélyi politikában műveltsége, vagyona és hatalm a adta egész szem é­
lyes súlyát a Habsburg-barát p olitika serpenyőjébe dobta. N ek i is
része volt benne, h o g y B áthory Zsigm ond E rd élyt végül is R udolfnak
játszotta át. E zze l kapcsolatban azonban m ó d ja n yilt m egism erni,
hogy a legszebben kigon d olt elm élet is m ivé lehet a valóságban. Ö t
magát a B áthory Zsigm ond szerencsétlen p olitikája által felidézett

87
 rom lásért az erdélyi rendek felelőssé tették, vagyon át elkobozták és­
száműzték.
Bocskai egyideig Prágában, a k irá ly tanácsosaként talált mene­
déket. M ind az erd élyi Habstourg-uralom, m ind a prágai udvari élet
jó iskola volt számára. Megtanulta, h ogy a Habsburgok szemében a
m agyar királyság nem cél, hanem eszköz. A dott esetben gátlás nél­
kül szolgáltatják ki ennek az országnak békéjét és nyugalm át saját
személyes érdekeiknek, am int ezt példáid M átyás főh erceg tette a pápa
és a jezsuiták kegyeiért. A bécsi és prágai tanácsosok soha sem tudnak
igazán felm elegedni a m agyarok iránt, m ert azok kétszeresen is gya­
núsak előttük, úgy is m int m agyarok, ú gy is m int protestánsok. Látta,
h o g y valam ilyen állandó biztosítékot k ell m egőrizn i arra az esetre,
ha a H absburg-király a m agyarság rovására élne hatalm ával. Ilyen
biztosíték lehet az erd élyi fejedelem ség.
1604-ben visszakapta elvett ja va it és b ih arm egyei birtok án ennek
az évnek az alkotm ánysértéseit és erőszakosságait m ár ilyen lélekkel
szemlélte. Mégis ki tudja, m eddig várt volna m ég, h ogy cselekvéshez
nyúljon, ha levelezése, am elyben a hódoltságba m enekült erdélyi bu j­
dosók, köztük Bethlen Gábor, felajánlották neki az erdélyi fejed elem ­
séget és a török P orta támogatását, Barbiano kezére nem kerül. A
kapzsi zsoldosvezér öröm m el ragadta m eg az ürügyet, h ogy az ország
egyik leggazdagabb főurát katonai törvényszéke elé állítsa. 1604 o k ­
tóberében fegyveresen tört Bocskaira, de bátor ellenállásra talált.
Bocskai később sokszor hivatkozott rá, h ogy m aga R u d olf ker­
gette el „á gyú iva l és éles karddal“ a H absburg-házhoz való hűségtől.
Nem csak személyes védelm ében kötötte fe l k ard ját k irá lya ellen, de az
azzal együtt veszedelem be kerü lt és a H absburg eln yom á igész k o r­
szakában ezentúl k aröltve járó két nagy országos ügyért is: „ig a z ke­
resztyén hitiért“ és „h a zá ja és nem zete szabadságáért.“
Áim osdi győzelm e (október 15) után Bocskai hadjárata valóságos
diadalúttá alakult. A felvidéki nemesség csatlakozott hozzá és a v á ro ­
sok m egnyitották kapuikat. E rd ély rendjei hálával éá lelkes öröm m el
választották m eg Bocskait fejedelm ükké, m ajd az 1605 április havában
Szerencsre összehívott országgyűlés M agyarország fejedelm évé.
Bocskai azonban nem tört a k irá ly i koronára. A z ország alk ot­
m ányának, továbbá a protestáns vallásgyakorlat szabadságának orszá­
gos törvén y által való biztosítását követelte csak és ennek őréül az
önálló erdélyi fejedelem séget. G yőzelm ei után is szükségesnek .tartotta
a Haíbsburg-házra való támaszkodást és k ifejezte azzal való együtt­
m űködési készségét.

A B ÉC SI B É K E ÉS A Z 1608. É V I K O R O N Á Z Á S E L Ő T T I T Ö R ­
V É N Y E K . A m agyar rendek erdélyi m in iára — a n égy bevett vallás
rendszere szerint — óhajtották rendezni az egész országban a vallási
kérdést. A hosszas alkudozás után 1606-ban m egkötött bécsi béke-
fazonban ennél kevesebbet adott. N em em lítette névszerint a protes-
 táns hitvallásokat, csak általánosságban biztosította a szabad vallás­
gyakorlatot, de azt sem az ország m inden lakosának, hanem csak a
nemeseknek, a városok polgárainak és a v ég vá ri katonáknak. A fa lva k
lakói* kívülm aradtak a m egegyezés sáncain. A béke szövege a szabad
vallásgyakorlatot sem feltétel nélkül biztosította a protestánsoknak,
hanem csak „ a róm ai katolikus vallás sérelm e nélkü l1!

Ebbe a kifejezésbe sok mindent bele lehetett és a békekötés után

kevéssel m ár b ele is akartak m agyarázni, éppen ezért az országgyűlés
protestáns többsége nem nyugodott m eg addig, am íg a bécsi béke v a l­
lásügyi Cilikét a fenti kétértelm ű záradék elhagyásáyal be nem ik-
tattatta az ország törvénytárába. E z történt m eg az 1608. év végén
tartott országgyűlésen. A z új k irállyal, M átyással koronázása előtt e l­
fogadtatták a vallásszabadságot biztosító törvénycikkeket.
E zek közül az első a vallásszabadságot kiterjeszti a falvak
lakóira is, tehát azokra a zártabb töm bben élő parasztokra, akik föld es­

89
m

uruk. katolikus volta ellenére is evangélikus, v a g y reform átus egyházi

életet akartak élni. U gyanez a törvénycikk törvénybeiktatta a protes­
táns egyházak önkorm ányzati jogát, tehát utolsónak most m ár az
északnyugati F elvid ék protestánsai is saját szuperintendensük irán yí­
tása alá kerültek, m iután addig róm ai katolikus püspök felügyelete
alatt álltak.
Jelentős intézkedései m ég e törvénynek, h ogy a nádorságra egyenlő
számban kell jelöln i katolikusokat és protestánsokat, h ogy az ország
főhivatalaira valláskülönbség nélkül kell kiválasztani a legérdem eseb­
beket és h ogy a Jezsuita-rendnek nem lehetnek a t országban fe k v ő
birtokai.
Bocskai a bécsi béke becikkelyezését m ár nem érte meg. 1606
telén halt meg, állítólag Kátai M ihály nevű kancellárja m érgezte meg.
A z igazságos Mátyás halála óta nem siratott m eg az egész m agyar nép
senkit olyan szívbőljövően, m int Bocskai Istvánt. Telegd i István foga-
rasi lelkésznek Bocskai ravatala felett m ondott latin orációja ezúttal
nem a szokásos üres hízelkedést tartalmazta, hanem minden szavát
igazolta a történelem : „E lvesztettük — úgym ond — , vagyis inkább
a boldogok őrök hazájába előrebocsájlőttük E rd ély fenséges fejed el­
mét, Istvánt, m inden id ők és m inden em lékezet páratlan hősét, kinek
erényét, kitűnő bizonyságai által nyert dicsőségét sohasem fo g ja eltö­
rölni bárm ily m ély feledés.“
Végrendeletében Bocskai M agyarországnak és E rdélyn ek a testvéri
egyetértést kötötte lelkére, m a jd íg y fo lyta tja : „va la m ed d ig a m agyar
korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen . . .
mindemkor szükséges és hasznos egy m agyar fejedelm et E rdélyben
fenntartani, m ert n ekik (t. i. a királyságbelieknek) javukra, oltalm ukra
lészen. H a pedig az Isten adná, h ogy a m agyar korona M agyarország­
ban m agyar kezéhez kelne, egy koronás királyság alá, ú gy az erdé­
lyieket is intjük, h o g y . . . azon. korona alá a régi m ód szerint adják
m agukat.“
Bocskainak egyébként nemcsak a hajdúk köszönhették letelepíté­
süket Debrecen és a Tisza között elterülő term ékeny síkságon, nem ­
csak a protestáns lelkészek és utódaik job b ágyi sorból való kiemelésü­
ket, hanem az ő szerető támogatása indította el reform átus egyházát
is azon az úton, am elyen az a következő századokon át haladhatott
és időnként a nem zet szellem iségét vezetőhelyen form álhatta.

A P R O T E S T A N T IZ M U S H A R C A A F E N N M A R A D Á S É R T . A
bécsi béke és az 1608. évi törvények törvényes alapra helyezték a m a­
gyarországi reform átus és evangélikus egyházak létét. E zért az ered­
m ényért kem ény harcot kellett vívni. A z áldozat oroszlánrészét, a m a ­
gyar reform átusság vállalta magára, első h elyen gondviselésszerinti
.•vezére, Bocskai István.
' ' A m agyar protestántizmus európai szem szögből nézve is jelentős
győzelm et aratott a vallásszabadság kivívásával az önkényuralom ra

©0
jiajló katolikus Habsburg-házzal szemben, részesítette annak áldásai­
ban a hazai szlovák és német protestánsokat, sőt közvetlenül is m eg­
kísérelte b efo n n i abba az osztrák örökös tartom ányok protestánsait.
A magyar reform átusok az állam hoz valló viszon y alakítása terén
példátmutatva jártak elő. Olyan tény ez, am ely a m agyarságot a re fo r­
máció történetében újból, de egy m ásik vonalon, nemcsak m int szel­
lemi hatásokat átvevő, hanem m int azokat m egőrző és továbbadó té­
nyezőt mutatja he.
Megvan a jó oka annak, ha közjogi vonatkozásban 1606-tól kezdve
sűrűbben beszélünk m agyar protestantizm usról, m int reform átusok­
ról, vagy evangélikusokról. A bécsi béke és az 1608. évi törvények ellen
a katolikus klérus a legform álisabb tiltakozással élt. Tagadta érvényes­
ségüket és különösen nem volt hajlandó elism erni a protestánsok
önkormányzati jogát.
A nemzet ettől kezdve szakadt két táborra. Á katolikus tábor tel­
jesen egységes és türelmetlenül várja, h ogy megsemmisíthesse a Bocskai
által kivívott jogok a t és megszerezhesse a reform áció egész lelki b ir­
tokállományát. V ele szemben azonban most már, legalábbis politikai
vonatkozásban, egységes a protestáns tábor is, a közös m egpróbálta­
tások és veszedelm ek egységbe kovácsolták sokáig ellenségeskedő so­
raikat. Nem egym ásban látják többé az ellenfelet. 1608 ebben a vonat­
kozásban is korszakot zár le és új korszakot nyit.
A következő korszakban a reform áció egyházait m ár nem a ter­
jeszkedés dinamizmusa, hanem a védekezés óvatossága, a hitvallási
alapokra való visszahúzódás és ezeknek az alapoknak állandó m élyíté­
sére, tisztántartására és. az idegen eszmék beszivárgásának m egakadá­
lyozására irányuló törekvés jellem zi. Erre a védekezésre először az
erdélyi reform átusok kényszerültek az állam hatalom támogatását él­
vező unitárizmussal szemben. Talán ezért jelen ik m eg éppen az ő ne­
vükben a legkorábban — Bocskai korától kezdve azután m ár a törvény-
hozás nyelvében is — az „o rth od oxa ecclesia“ , igazhitű egyh áz jelző.
A hódítva előretörő katolicizm ussal szemben, de a reform átusokkal
szemben is a lutheránusok is orthodoxiájuk m egőrzését és b izon yí­
tásáttekin tik az új korszakban a legfontosabbnak.
b u c s a t a iib A l t

9í
 II. AZ ELLENREFORMÁCIÓ GYŐZELME
1608— 1715

Á L T A L Á N O S H E L Y Z E T A B ÉC SI B É K E U T Á N . A századforduló
után bizonyos kész helyzetet találunk m ind az állam és egyház viszo­
nyában, m ind az egyh ázi élet belső kérdéseiben is. A z állam és egyház
viszonyában a bécsi békét törvénybe iktató 1608. évi I. törvénycikk
jogi alapot terem tett a vallás szabad gyakorlatára nézve. A belső e g y ­
házi életben a reform átori irán yók teljes szétválása m egtörtént, habár
határsurlódások, vitatkozások egyidéig m ég sűrűn jelentkeznek s
egyes vidékeken eltolódásokat okoznak. Szervezeti kérdésekben az
alapok le voltak rak va s csak a teljes kiépítés, a fejlődés feladata m a­
radt e korszakra.
Az állam és egyház viszonyában azonban éppen az 1608-ik év
választóvonalat is jeleni, s ez a m aga jelentőségét szükségképpen a
belső egyházi élet vonalán is többé-kevésbbé érvényesíti és nagyban
befolyásolja a szellem i élet alakulását is.
Határozottan szembetűnő ez a választóvonal az önálló reform á­
tus erdélyi fejedelem ség kialakulásában. Ennek a jelentősége különö­
sen is nagy fontosságú lett amiatt, m ert az ország középső részén id e ­
gen birodalom alakult, s há m int hódoltsági területről beszélünk is
róla, a tény az, h o g y e z a terület idegen birodalom bekebelezett
része volt.
Ennek az idegen birodalom nak beékelődése a ki rá!3'i M agyar-
ország és az erdélyi fejedelem ség közé m agával hozta azt, hogy a
nyugati és keleti országrészek vallásügye m inden fenntartani szándé­
kolt kapcsolat és egyöntetűség ellenére is jelentős különbségeket alakít
ki az állam és az egyház viszonyában és részben ezzel összefüggőleg
az egyházi élet tekintetében is. Másrészt a m ég hódoltsági területté
nem vált tiszántúli és tiszáninneni részeken is az erdélyi fejedelm ek­
től való függőség m ég élesebbé teszi a n\rugati és keleti — szorosan
vett m agyar országrészek közti különbségét.
® A továbbiakban éppen ezért hosszú id őn keresztül a lig beszélhe­
tünk egyöntetű történeti fejlődésről, s h a vannak általános érvéni'ű
események is, m ég nagyobb szám m al akadnak olyan események, ame­
lyek a különböző területi egységek képét egym ástól eltérőleg alakít­
ják. Úgyhogy, a m ik or a korszak kezdetén bizonyos nyugvópontot lá ­
tunk, a rövidesen kezdődő alakulás m ár különböző szempontok fe l­
vételét kíván ja m eg tőlünk, aszerint, h o g y a k irá ly i M agyarországról,
a török hódoltságról v a g y az erd élyi fejedelem ségről s az ennek több­
kevesebb ideig hatáskörébe tartozó keleti országrészekről beszélünk.
93
 Mindazáltal töredezett képünk alakulna ki egyházunk történeté­
ről, ha a további fejlődést e három irányban külön követnénk. Annál
kevésbbé sem akarunk éles különbségeket tenni, m ert a vázolt helyzet
ellenére is sokkal szorosabb kapcsolat állott fenn a három külön
országrész között, semmint azt mai fogalm aink szerint csak elkép­
zelni is tudnánk.
Az országhatárok helyett a végvári vonal m ár magában is érzé­
keltetheti némiképpen a helyzet mineműségét. Ugyanis nem voltak
azok a m ai értelemben vett országhatárokkal azonosíthatók. A hábo­
rúk^ szünetelése idején kereskedők, diákok s mások is — bizonyos
oltalom -levelekkel — aránylag szabadon m ozognak a határvonalakon
keresztül: Bethlen Gábor külkereskedelmet folytat e területeken át,
pápai diákok a királysági területről eljárnak szupplikálni a török ura­
lom alatt álló Nagykőrösre, esperesek, püspökök, kiknek egyház­
m egyéje vagy egyházkerülete határon innen és túl esik, egyházlátoga­
tásokat végeznek m indkét részen, a lelkészek a hódoltsági területről
is feljárnak az egyházi gyűlésekre, stb.
H ogy a helyzetet legalább nagyjából elképzelhessük, m egpróbál­
juk m egrajzolni M agyarország 17. századi politikai képét. Ez a kép
ugyan éppen a század vége feié gyökeres megváltozáson m egy át, ami
aztán m egint a történet alakulására hat döntően.
A bécsi béke idején a török birodalom határvonala m ár meglehe­
tősen megállapodott, noha több jelentős va gy jelentéktelen határm ódo­
sulás történik m ég ezután is. De a határ, vagyis a végvári vonal nagy­
jáb ól a Mura torkolatától a Balaton vonalán halad, ~onnan északi
irányban Kom árom és Esztergom között húzódik át a Dunán s a
Duna fölött s Vác és Eger fölött Tokajn ál haladt át a Tiszán s a
tiszántúli részből is a török birodalm on belül maradnak Szolnok,
Békés, Temes és Torontál m egyék s ezektől keletebbre is egyes terü­
letek. Tiszántúl többi része vagy állandóan, vagy időnként huzamosab­
ban az erdélyi fejedelm ek kezén volt s Bethlen Gábor és I. Rákóczi
G yörgy korában az északkeleti részen is hét vármegye.
A nagy török háborúk idején Szentgotthárdig, m ajd az ország ha-*
tárain túl Becsig dúl a harc s északon is feljebb tolódik a végvári vonal.
Azután a meginduló felszabadító háború évről-évre szinte rohamosan
szorítja vissza a törököt s juttatja Iíabsburg-uralom alá az egész o r­
szágot, sőt megszüntetve önállóságát, az erdélyi fejedelemséget is.
I I. Rákóczi Ferenc szabadságharca változó szerencsével hullám zik az
egész ország területén s teszi bizonytalanná m ajd egy évtizedig nem ­
csak a lakosság életét, hanem a területek birtoklását is, h ogy aztán a
szatmári béke után m egint Habsburg-királyok uralkodjanak az egész
országban.
Ilyen ¡politikai helyzet m ellett a reform átus egyház is szétdarabolt-
ságban van sokáig. Az egyes egyházkerületeken a törők hódoltság vé ­
géig s az erd élyi fejedelem ség megszűnéséig nemcsak három különböző
hatalom osztozik, hanem közülük egyik-m ásik részeiben is különböző
hatalom alatt él. A korszak végére aztán m indegyik visszanyeri egysé­
ges területét, a többiekkel való kapcsolatát.

94
 M osí m ár bárm ennyire is m eg akarju k őrizn i a tárgyalás egységét,
időnként mégis külön kell foglalkozn u n k az egyes országrészek törté-»
netévcl s ezt a vázolt helyzetre utalással nem is kell indokolnunk.

P Á Z M Á N Y P É T E R F E L T Ű N É S E ÉS M U N K Á J A . II. Mátyás m eg­

koronázása után nem sokat törődött többé sem a törvén ybe iktatott
bécsi béke rendelkezéseinek megtartásával, sem általában a protestán­
sokkal, de m agával a z ország korm ányzásával sem. An n ál inkább m in ­
dent m egtettek a k irály tanácsosai a főpapsággal egyetértve, h ogy a
vallásügyi törvén y rendelkezéseit meghiúsítsák. A z evangélikusok
1610-ben tartott zsinatának végzései ellen — am elyek pedig a törvény
értelmében való szervezkedést m ondták ki — , tiltakozik Forgács ér­
sek. Az ellenreform ációt pedig m inden vonalon n agy eréllyel fo lyta tja
Pázm ány Péter jezsuita szerzetes, a k i 1616 óta Forgácsnak, az eszter­
gomi érseki székben is utóda.
Pázm ány Péter a 17. század első felének egyik legkiválóbb m agyar
alakja, aki nemzetén kívül egyházát szerelte legjobban, am ely e g y ­
házba fiatal korában tért át — előbb reform átus volt — s ezért az egy­
házért a renegátok m inden szenvedélyességével m u nkálkodott szóval
és tollal, diplom áciával és rábeszéléssel. II. M átyás uralkodása idején
is teljesen zavartalanul működhetett, sem a törvény, sem az uralkodó
nem gátolta tevékenységét. II. Ferdinánd alatt (1622-től) — aki b u zgó
katolikus, erélyes uralkodó s abszolutizm usra törekvő fejedelem volt
— , m ég erőteljesebben végezhette ellenreform ációs m unkáját, bár az
alkotm ányt uralkodója abszolút törekvéseivel szemben rendszerint szí­
vósan védelmezte.
II. Ferdinánd m ég M átyás életében m egkoronáztatott m agyar k i­
rállyá s koronázása előtt kiadott hitlevelében az 1608-i vallásügyi tö r­
vényt m egújította s k ötelezte m agát annak m egtartására. Ennek elle­
nére nem gátolta, h ogy a törvén y egyes kitételeit szabadosán m agya­
rázzák és ú gy is alkalm azzák. Sőt, nem is akarta m eggátolni, m ert
távolról sem volt szándékában a protestánsok érdekeit védelm ezni. S' a
vallásszabadság jo g i alapját alkotó törvénynek voltak olyan pontjai,
m elyek utat engedtek a vallásszabadsággal össze nem férő ténykedé­
seknek.
Pázm án y P éter ellenreform ációs m űködése kettős irán yú vo lt: a
főú ri családok visszatérítése a róm ai katolikus egyházba s a katolikus
papságnak alulról kiinduló megerősítése. R oppant szívóssággal és
ügyességgel sikerült is neki m ár a század 30-as éveire a protestáns
főurak és főnem esek legnagyobb részét visszahódítani a róm ai k a toli­
kus egyházba m eggyőzéssel, rábeszéléssel s h a m ásként nem : m agas
hivataloknak és kiváltságoknak részükre való m egszerzésével. íg y le t­
tek katolikussá a Nádasdy, Zich y, Batthyány, Forgács, Zrínyi, T h u rző
stb. családok. P ázm án y P éter halálakor (1637) nagyobbrészt az 5 m ű »
kodóse eredm ényeként a királysági területen alig m aradt protestáns
vallásű főú ri család.
95
 A róm ai katolikus papság alaposabb kiképez’t etése céljából alapí­
totta Pázm ány a bécsi papnevelő intézetet s a nagyszom bati főiskolát,
m ely utóbbi egyszersm ind a m agyar főú ri ifja k nevelőintézetévé is
vált. M indenik intézet vezetésére a jezsuitákat állította be. Ezenkívül
a lelkészkedő papság részére gyakran tartott zsinatokat.
- M indezeken felü l P ázm án y Péter irodalm i téren is munkálkodott
egyháza igazságainak és jogain ak m egism ertetése és megvédése érde­
kében. S ez a védelem csakham ar támadás is lett a protestánsok ellen.
Irodalm i működése m agyar nem zeti szem pontból is páratlan teljesít­
mény, de az ellenreform áció sikere szem pontjából felér térítéseivel.

„ A K IÉ A B IR T O K , A Z É A V A L L Á S .“ A főurak katolizálása m a­
gával hozta az addig a m agyar jogban ism eretlen ném et minta alapján
a földesúri kegyúri jo gra átértelm ezett cuius regio eius re lig io (akié a
birtok, azé a vallás) elvet. E z az elv a gyakorlatban azt jelentette, hogy
egy-egy nagybirtokú főú r áttérése után jo g o t form ált arra, h ogy a
birtokain lévő tem plom okat a róm ai katolikus egyház használatába
adja s ezzel kényszerítse jobbágyait vallásuk elhagyására s a római
katolikus egyházba való áttérésre.
Teljesen téves a későbbi országgyűléseknek s a hitvitázó iroda­
lom ban főkén t Pázm ánynak az az állítása, h ogy az ország nagyrészé-,
nek a reform ációh oz va ló csatlakozása ugyanilyen e lv m ellett történ­
hetett meg, h ogy a reform ációh oz csatlakozó földesurak kényszerítet­
ték volna jobbágyaikat a reform ációra. Megtörtént, h ogy a földesurak a
reform áció h ívei közül választották udvari papjaikat s ezek m int refo r­
mátorok hirdették az evangélium ot a jobbágyak között is, de egészen
más folyam at a jobbágyoknak ennek következtében való reform álő-
dása, m int a földesúri hatalom szóval való kényszerítés. Aminthogy,
számtalan esetben megtörtént, hogy plébánosok és szerzetesek is a re­
form ációhoz csatlakoztak s akik nem is csatlakoztak, ezért nem űzet­
tek el a gyülekezetekből, hanem m ivel h íveik elfogytak, távoztak el
helyükről.
A földesúri jogn ak ilyen értelm ezése nem a reform áció idején
gyakorolt m ódszer másolata, m ert akkor ez itt m ég ism eretlen volt,
hanem a külföldi, német territoriális fejedelm i jogokn ak alkalmazása.
M égpedig úgy, hogy, az ellenreform áció híveinek értelm ezése szerint
a bécsi béke és az azt becikkelyező törvény csak a vallás szabad gya­
korlatát biztosítja a protestánsoknak, de nem egyúttal a tem plom ok
használatát is, m ivel a tem plom a kegyúré, akinek joga van azt job b á­
gyai használatából a m aga részére elvenni. S ha voltak is a főurak
közül olyanok, akik nem akartak jobbágyaik életébe íg y beavatkozni,
mások — gyakran éppen P ázm án y Péter ösztönzésére — erőszakkal is
végrehajtották uradalm aik területén jobbágyaik katolizálását. )
Leginkább a . Bécshez közel eső nyugati várm egyékben, a
Batthyányak, Nádasdyak birtokain volt óriási arányú ez a folyam at.
B atthyány Ádárú 1633-ban a dunántúli reform átus püspököt, Kanizsai
96
P á lfi Jánost is elűzte birtokáról, pedig nem sokkal előbb udvari papja
volt. S Batthyány Ádám a következő év elején az összes reform átus és
evangélikus prédikátorokat elkergette, sőt m ivel az elköltözésre enge­
deti 15 nap alatt nagyrészük nem távozott el helyéről, sok egyháztag­
gal együtt ném etújvári várában bebörtönözte őket. A Batthyányak Vas
és Zala megyékben elterülő birtokain a X V II. század elején négy népes
református egyh ázm egye volt s a század közepén ezen a területen csak
•egy reform átus egyházm egye maradt. S ha nem is mindenütt ekkora
arányokban, de hasonló türelmetlenséggel fo ly t a job bágyok katolizá-
lása, tem plom aik elvétele s lelkészeik elűzése. A bécsi és nagyszom bati
papnevelő intézetek adták aztán a plébánosokat a lelkészeiktől meg-!
fosztott, katolikus vallásra kényszerített jobbágyoknak.
^ De nemcsak a vallás szabad gyakorlata tekintetében történtek
ilyen önkényes, a törvénnyel nem törődő ténykedések, hanem az élet
egyéb területein is. íg y a bécsi béke és az Í6 0 8 -Í törvény csak papiros­
jogalap lett.
Az ország n é g y részének török uralom alá jutása s Erdélynek a
magyar királyságtól e g y r« erősebben való elszakadása a Habsburg
királyokat arra késztették, hogy uralmukat inkább az osztrák örökös,
tartományokban szilárdítsák meg. Emiatt a m agyar ügyeket elhanya­
golták, az alkotm ányt, a rendiség kiváltságait alig vették valamibe.
Úgyhogy nemcsak a vallásszabadság körül keletkeztek kiáltó sérelmek,
hanem alkotm ányjogi téren is egymást érték a törvénytelenségek.
A bécsi béke tőrvénybeiktatása után ugyan három ízben is pro­
testáns nádort választottak — Illésházy Istvánt 1808-ban még a kato­
likus főpapság is támogatta, 1609-ben Thu rzó G yörgyöt, 1622-ben a
katolikus Forgács Zsigm ond után Thu rzó Szaniszlót. De 1625 után
többé nem volt protestáns nádora az országnak. A z országgyűléseken
örökkétig a sérelmeket tárgyalták, am ik a nemzetet érték.

AZ E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G B E A V A T K O Z Á S A A M AG YAR -
ORSZÁGI Ü G Y E K B E . Különösen kényelmetlenné vált ez a helyzet a
bécsi udvar szám ára akkor, m időn a jórészt katolikussá vált főurakkal
szemben az alkotm ányt a protestáns köznemesség védelmezte. Egységes
magatartás így nem ajakulhatott ki. A jogok megvédése, a bécsi béke
vívmányainak m egszilárdítása az ország ama részére várt, ahol az ab­
szolutizmusra törekvő Habsburg-királyoktól, a bécsi udvartól független,
magyar, s a vallásszabadságot biztosító fejedelemség, m égpedig erős
fejedelemség alakult k i: Erdélyre. S E rdély felism erte ezt a hivatását.
A 17. század második évtizedétől kezdve a m agyar királyság területén
alakuló vallási és politikai helyzet szoros függésbe kerül az erdélyi
fejedelemséggel s tart ez a függés egészen a század közepéig.
r Bocskai halála után rövid ideig Rákóczi Zsigmond, m ajd pedig
Báthory Gábor került E rd ély fejedelm i trónjára. E z a .zsarnokságra
bajló, zabolátlan, kétszínű s erkölcstelen» fejedelem uralkodása kezde­
tén m int az erdélyi reform átusok őszinte pártfogója s E rdély sza-
7 — A m agyar reform átus egyháx története. 97
badságáért m indenre kész uralkodó mutatta magát. Állhataílansága
m iatt s erkölcsi élete következtében összeesküvéseket szőttek ellene
s ekkor, hogy trónját megtarthassa, E rd ély függetlenségét is kész
lett volna feláldozni. E zért II. Mátyás királlyal alkudozásba is
kezdett az erdélyi fejedelem ségnek a m agyar királysággal való egye­
sítése felől. Em iatt azonban nemcsak az erdélyi rendekkel, hanem a
török portával is összeütközésbe került, aminek következtében nem­
csak fejedelem ségét vesztette el, hanem életét is. '

B E T H L E N GÁBOR. Utána Bethlen Gábor lett fejedelem m é 1813-

ban. A z a Bethlen Gábor, aki m ár Bocskai ideje óta az erdélyi ön­
állóság és függetlenség eszméjének volt a képviselője. M agyarországi
származású volt, de Erdélyben nevelkedett fel s az ottani hadi és
udvari életben forgolódván, teljesen átérezte az erdélyi fejedelemség
hivatását. Tisztán látva az itteni helyzetet s tudatában lévén a török
portához való viszonynak is, Bocskai elgondolásának zászlóvivője,
E rdély hatalmi állásának kiépítője s függetlenségének megvalósítója
lett.
Fejedelem sége idején az erdélyi három nemzet s négy vallás sza­
badságát híven megoltalmazta, jogaikat, kiváltságaikat tiszteletben
tartotta. Református egyházának hű fia volt, egyénileg is buzgón val­
lásos, hittestvéreinek pedig bőkezű tám ogatója. De türelmes volt a többi
egyházak iránt is. E gyik kancellárja katolikus, másik pedig szombatos
volt. A jezsuitákat is visszafogadta Erdélybe. A z összes felekezetek
lelkészeit s m aradékaikat is nemesi kiváltságokkal ruházta fel.
Felekezeti türelmességéről ellenfelei is elismeréssel szólnak. Gál
Péter, Esterházy Miklósnak a m egbízottja — mindketten a fejedelem
ellenségei voltak! — írja róla s az erdélyi állapotokról: „ A pápisták
most ott bent jó állapotban vannak. Tem plom uk rakva hallgatókkal.
Maga a fejedelem is, most pünkösd ünnepére odaadta minden muzsi­
kását a mi templomunkban minden nap a nagymisékre. Azt mondja,
h ogy ő nem gondol vele, akárki mit higyjen. Én megesküdtem, úgy­
mond, ide bejöttömben a fejedelemségre, hogy mindeneknek szabad
religiója legyen.“
E rdélyt anyagilag is jóléthez juttatta s a fejedelem ség hatalmi ön­
állóságát a felette m indig gyám kodó töröktől hatalmas összegű adóval
váltotta meg. Mint kiváló politikus és diplomata nagyszerű külföldi
összeköttetéseiket szerzett és szövetségi szerződéseket kötött -külálla-
moklkal. E rdély nagyságát az ő fejedelem sége alatt m i sem bizonyítja
jobban, m inthogy az akkori európai nagyhatalmak (Franciaország,
Svédország, Dánia stb.), egyenrangú szerződő félnek tekintették, aki­
nek támogatására a 30 éves háborúban nagy súlyt fektettek. *•-
>• A M agyarországon sorozatosan következő vallási- és alkotmány-
sérelmek indították aztán arra Bethlen Gábort, h ogy bekapcsolódva a
30 éves háborúba, fegyverrel szerezzen érvényt m agyarországi testvérei
megtámadott jogainak. H árom ízben is hadsereggel indult a Habsbur­
gok ellen s m indegyik győzelmes hadjárata újabb békekötésekkel (a
98
nikolsburgi béke 1621, a II. bécsi béke 1624, a pozsonyi béke 1626)
végződik, m elyek m indegyike a bécsi béke biztosítéka lett a m agyar­
ság és a m agyar protestánsok számára,
' Nem hallgatjuk el, h ogy ezek a hadjáratok a m agyar törvényes
állapotok megvédése és biztosítása mellett, E rdély hatalmi állásának
és Bethlen fejedelm i pozíciójának emelése és erősítése érdekében is fo ly ­
tak. Sőt azt sem, h ogy — bár az ország javának szem előtt tartásával
— Bethlen hatalmi törekvéseinek is szolgálatában állottak. Bethlen
komolyan törekedett arra, hogy m agyar k irály is legyen, hogy így az
egész magyarságot elszakítva a Habsburgoktól, a maga uralma alatt
egyesítse. V olt úgy is, h ogy ezt a Habsburgokkal való szövetség révén
gondolta megvalósíthatónak. E z a törekvése azonban nem sikerülhe-

AL.&A fiSVLíA

tett. Pedig m ég első hadjárata idején Pozsonyban birtokába kerítette

a koronát, a m agyar rendek részvételével országgyűléseket tartott s
ezeken az ország jogait s a protestánsok vallásszabadságát biztosító
törvényeket hozatott s 1621-ben, még a nikolsburgi béké megkötése
előtt, a rendek k irállyá is megválasztották. És mégsem sikerülhetett,
mert a török meggátolta ezt. A töröknek ugyanis egyáltalában nem
állott érdekében az egységes Magyarország.
Bethlen azonban a m aga diplom áciai ténykedését ezek után is
folytatta. Gusztáv A d o lf svéd királlyal való szövetségét fel akarta hasz­
nálni egy európai protestáns szövetségi tömb kiépítésére, amelynek a
két sarkpontja Svédország és E rdély lettek volna! Ennek, érdekében
felkészült a lengyel királyság megszerzésére is. D e ez az egész nagy
elgondolás semmivé lett 1629-ben bekövetkezett halála miatt.
Mind e hatalm i tervek csak tervek m aradtak hát. De a nikolsburgi
és a többi békekötések tények voltak. S ezek a tények, de ama tervek
mögött is m eglevő hatalom a m agyarországi ellenreform áció menetét
meglassította s a bécsi udvart s az ennek körébe tartozó m agyar ura­
kat arra késztette, hogy ténykedéseikben E rdéllyel szám ot- «essenek.
99
 I. R Á K Ó C Z I G YÖ RG Y. Bethlen halála után a m agyar vallássza­
badság és az alkotm ány hasonló bátor védelm ezője lett a másik nagy
erdélyi fejedelem : í. Rákóczi György (1630— 1648).
^ Itt kell megemlítenünk, hogy a bécsi udvar E rdély különállását s
fejedelem választási jogát csak Bocskai szem élyére ismerte el, mégis
az utána (következő fejedelm eket — azzal az indokolással, hogy a
török hasznot ne húzzon abból, ha a m agyar k irály fegyveresen
akarna érvényt szerezni Erdélyhez való jogához — elismerte.
Bár hosszas alkudozások után, de megtörtént ez Bethlen Gábor
trónlalépte után is s csak a további fejlem ények késztették Bethlent a
k irály elleni fegyverfogásra. Hasonlóképen elismerte II. Ferdinánd a
Bethlen és Rákóczi között rövid ideig volt fejedelmeik: Bethlenné Bran­
denburgi Katalin és Bethlen István fejedelem ségét is. M inthogy azon­
ban ezek mindketten a Habsburgok kezére akarták juttatni Erdélyt
— am it természetesen a török, a maga adófizetőjének, vazallusának
tartván Erdélyt, nem tűrt — a fejedelm i széken nem is maradhattak
meg sokáig.
Miikor aztán a török támogatásával Rákóczi György lett a fejede­
lem — II. Ferdinánd, Erdély m ár-már m egnyert birtoklásáról nem
akarván lemondani, nemcsak hogy nem akarta őt elismerni, hanem
Esterházy Miklós nádort hadsereggel is küldte ellene. És jó itt tud­
nunk, hogy IL Ferdinánd ezt az Esterházytól sugalmazott eljárását
éppen Pázm ány Péter nem helyeselte. De nem is vezetett célra ez a
hiábavaló m agyar vérpazarlás. Rákóczi Rakam aznál m egverte a nádor
seregét & részben ennek következtében sikerült elérnie nemcsak feje-
deknül való elismertetését, hanem az Eperjesen 1632-ben m egkötött
békében a korábbi békekötések megerősítését is.
Több belső zavarnak (fejedelm i trónkövetelők: Székely Mózes,
Bethlen István leverése) leküzdése után kezdhetett aztán Rákóczi ural­
kodói képességéneik kifejtéséhez. Fejedelemsége idején E rdélyt m eg­
tartotta mindazokban a szabdságjogokban és hatalmi Önállóságban,
mint Bethlen idejében volt. Ha nem is volt olyan szélesláíókörű a
diplomáciában, ha nem is volt annyira türelmes vallásügyi téren s ha
jó gazda létére nem is volt annyira bőkezű, m int Bethlen, becsületes
hűséggel folytatta m inden téren azt, amit Bethlen elkezdett. Ő is bele­
került egy olyan egész Európára kiterjedő protestáns únió tervébe,
m ely Skóciából indult volna k i — akárcsak Bethlen a svéd-erdélyi
protestáns vonal elképzelt tervébe. S bár saját egyháza érdekében igen
nagy áldozatokat hozott, egyszersmind elfogult is volt ennek javára, m íg
a más felekezetbeliekkel éreztette türelmetlenségét — az unitáriusokat
a református püspök felügyelete alá rendelte, a szombatosokat üldözte
s m ég saját egyházán belül sem pártolt sem m iféle újítást, reform ot.
" Rákóczi György ielkületét élénken tükrözik azok a levelek, am e­
lyeket feleségéhez és fiaihoz írt hadakozásai idején, s ezeket nagysze­
rűen egészítik ki feleségének és fiainak hozzá írott levelei. Ezekből a
levelekből főiként a családját szerető, értük aggódó férjet és apát
ismerhetjük meg, de családi levelezése a fejedelm et, a hadvezért, a
buzgó vallásos református embert is megmutatja.

100
 Nem lehet üres szólamnak tartani, m időn feleségéhez írott ¡min-
denik levelét ezekkel a szavakkal kezdi: „A z Űr Isten szent fiának
érdemeiért, minden jók k a l és jó egészséggel áldjon m eg benneteket,
édesem!“ _

I. Rákóczi György

Miikor 1636-ban Bethlen István trónkövetelő ellen haddal indult,

feleségét Váradon hagyta s rábízta a vár erődítését s ügyéinek intézé­
sét. L o rá n tfi Zsuzsám iá eddig soha nem próbált efélét s most mégis
derekasan m egfelel ura megbízásának. U gyanakkor küldi aggódó leve­
leit férje után a táborba s ezekben a levelekben ú gy m utatja magát,
mint aki az ura körül szőtt cselszövényekbe jobban belelát. F igyelm ez­
teti Rákóczit, h ogy óvatos legyen a körülötte levőkkel szemben, név-
101
 szerint is megmondja, kiktől őrizkedjék. M ajd íg y folytatja: „N em
'mondhatom, édes uram, hogy a kegyelm ed állapotán sokféle gondo­
latom neip volna, de az én kegyelmes Istenemben bízom, k i eddig
gondját viselte kegyelmednek, most sem rövidül m eg az ö karjának
ereje, kérem is ő szent Felségét szívemnek buzgóságából édes uram,
hogy noha ő szent Felsége nem szól próféták által, mint a régi kirá­
lyoknak, de szóljon az ő szent Lelke által, m it cselekedjen kegyelmed
*— minden dolgaiban adjon boldog előm enetelt..
S Rákóczi G yörgy ez aggodalomteljes, de Istenben bízó levélre
válaszolva erős hitűnek mutatja m agát: „Ü g y vagyon, édesem, nehéz
a bánatot eltitkolni, — de méltatlan bánkódni: az sem jó l Mi bizony­
nyal hisszük, az Űr Isten el nem hagy bennünket, most is, édesem
•— békét hagyj a bánatnak — , lám azelőtt másokat is te biztattál, báto­
rítottál . . . !“
Fiát, II. Rákóczi Györgyöt m ár 1642-ben utódául fejedelem m é
választtatta. Ettől kezdve egyre több hatáskört biztosított neki s bizo­
nyos fok ig társuralkodóvá is tette. Feladatokkal s megbízásokkal hal­
mozta el. De nemcsak politikai dolgokban! 1642 júniusában fiához
írt levelében a következőket olvashatjuk: „F ejérvá rró l (Gyulafehérvár)
Koncz András oda fo g három láda könyvet küldeni, kettei leszen püs­
pök uram Postillája (Bizonyára Geleji K. István: Praeconium evange-
licum 1640-ben megjelent m unkája!), m indegyikben 1 0 0 exém plár;
ennek egyik ládáját számon adassad Pécsvárady uram kezében s m i
szónkkal ő kegyelmének parancsold meg, osztassa el ő kegyelm e aján­
dékon ezeket Buda, Kecskémét, Kőrös felé való religiónkon levő eccie-
siákban, úgy hogy ne a papé, hanem a falukban va gy városokban
levő ecclesiáé legyen, ha szintén a papok szokás szerint változnának
is, de a könyvek el ne idegenedjenek azoktól a helyektől, ahova ren­
deltetnek. Valami nevezetesebb faluk, városok vannak a hódoltságon,
m indenkibe küldjön ő kegyelm e, ha mi azoktól megmarad, ott a par-
tiumban (Erdélyhez tartozó tiszántúli részek!) ossza el ő k e g y e lm e ,. .u
E z a levél is fejedelm i bőkezűségéről tanúskodik — ajándékul
osztván el Geleji e munkáját, épúgy, mint pár évvel előbb az ö r e g
Gradualokat!
Kassáról írja 1644 augusztusában, tehát a nagy hadjárat idején:
„ Itt Kassán akarok egy akadémikus mestert tartani, ki által, ha magát
jó l fo g ja viselni, nagy előm enetele lenne itt az Isten tisztességének. . . “
P á r nappal később m ár T ok a jb ó l: „ . . .a kénesőt a factor (nyom ­
dász) elvette, pénzt is adott, Danczkán is teszen le ezer tallért a kollé­
gium számára való diákoknak . . . im m ár csak püspök uram írjon ne­
kik, mint osztozzanak a p é nz z e l . . í me, ezek bizonysága szerint még
a hadjárat ideje alatt is volt ideje, h ogy gondoskodjék egyházáról s a
külföldön tanuló diákokról!
II. R ákóczi György sok tekintetben nem volt m éltó atyjához. M ind
atyja, m ind anyja is, gyakran fedik őt. Különösen bántotta szü­
leit a katolikus Báthory Zsófiával való házassága. Az emiatt
támadt h aragoí csak B áthory Zsófia reform átus vallásra való áttérése
[102
 /

enyhítette. D e Rákóczi ezután is szükségét látta, h ogy fiának at

tanácsokat adjon: 1643 decem ber 19-én ezt írja fiának: „M ivel Is
áldásából a gyűlés napja már nem messze — parancsoljuk, indulja
meg Isten áldomásából e hónap 28-án s jö jje te k be immár. Mint j
azt akaratodra hagyjuk, de igen eltávoztassad, vasárnap ne lég;
járásod, úgy is a helyen rendeld az ilyen napon való mulatósodat (i
töltés!), az ki legyen alkalmatos s a szegénységnek is ne legyen
bére; noha elhittük azt is, a mi intésünk nélkül is, a szent ünnepe
úgy igyekezed elmulatni (tölteni), m int keresztyén ember, azért
hogy feleségedet is vastagíthasd (jobba, tanultabbá tehesd) igaz va
sában; — m ind az által mégis intünk: felette kegyesen, józanon, buz-
góságosan igyekezzetek elmulatni, m ind az Isten igéjének hallgatása-*
bán, tanulásban s a szent sákramentummmal való éléssel, kire segít­
sen az Úristen benneteket szent Fiának érdem eiért. Ám en.to

Á L IN Z I B É K E . Teljesen Bethlen örökségét vette ái a tekintetben,

hogy a m agyarországi újra megerősödő ellenreform áció és alkotm ány­
sérelmek miatt közvetítőként vagy védelm ezőként való fellépését ő is
hivatásának érezte. A bécsi udvarnál s a nádornál ismételten is fe l­
emelte tiltakozó szavát! M ajd m ikor e közbenjárása sikertelen maradt,
ő is kénytelen volt fegyverhez nyúlni 1644-ben s a fegyver erejével
igyekezett m egszerezni a m agyarországi elnyom ottaknak a szabadsá­
got. Ezzel a hadjáratával ő is a 30 éves háborúba kapcsolódott bele,
mint a fegyverben álló protestáns hatalmak szövetségese s a Habsbur-:
gok ellen folytatott ha^ca a m agyar érdekek m ellett az elnyom ott cse­
hek szabadságáért is folyt.
N agy hadjáratát eleinte változó szerencse kísérte. Felesége aggódó
leveleket írogatott utána. Ám Rákóczi törhetetlen akarattal és hittel
írja m eg ismételten is feleségének: „ . . . m in d e n t caute (óvatosan) cse­
lekedtünk, bizonnyal m eg is nyugodtál édesem benne, semmi világi
dologért szántszándékkal az Isten dicsőségének s tiszteletinek, előme*
netelének s nemzetem szabadságában való épületinek kárt nem aka-
Tunk tenni s ennek szolgálatában semmi jó alkalmatosságot el nem
akarunk mulatni, hanem valam ire az Ü r Isten segít, mindent csele­
kedni s most is csak ennek szolgálhassak hasznosan, dicséretesen és
:dvess égésén, se életemet, értékemet mellette elfogyatni nem kím éljük
s nehezteljük ..
A békességre va ló hajlandóságát a hadjárat megindításától kezdve
kimutatta, de csak céljainak m egfelelő feltételek mellett. „E zen héten
— írja feleségének 1644 júniusában m ég Sárospatakról — ismét pala­
tínus (Esterházy M iklós nádor!) uramhoz követink mennek kívánsá­
gára, de elhittük, derekast nem fognak végezni, m ert ő azt kívánja,
valami kezünknél vagyon, azt remittálnánk (visszaadnánk) s úgy az­
után az erdélyi birodalom ból tractálnánk (tárgyalnánk) s m i azt csak1
nem akarjuk cselekedni, kiváltképen, hogy azt kibocsássuk kezünkből,
♦az kit b íru n k . . . a m i kívánságunk az fo g lenni, hova hamarább

305
őfelsége hirdetne gyűlést és m ivel az evangélicus statusnak vagyon*
ugyan elég statútuma, de: lilSerum exercitium in reiigionis dein tem-
plis (a tem plom okban való szabad vallásgyakorlaí) nincsen, s aki
violálná (erőszakkal bántaná) s háborgatná vagy occupálná (elfog-
lalná) az evangélicusok (mind két protestánsok) tem plom it s szabados,
exerciliom it (gyakorlatát!) nincsen poena (büntetés!) arról is, az mint.

A kassai rég i te m p lo m , m e lg et /. R á k ó cz i G yörg y

refo rm á tu s n a k ép íttetett.

az evangélicus status contentus lehet, — vennénk igazításba es lenne*

erős poenája is az, ki azt háborgatná.“
A diadalmas háború végül a linzi békekötéssel végződött.
A bécsi béke óta kivívott újabb vallásbékék m indegyike az első­
ben biztosított vallásszabadság megújítását mondotta ki. Ám de m ár
volt róla szó, hogy a bécsi béke s az azt becikkelyező törvény félre­
m agyarázásokat is lehetségessé tett.
A Rákóczi György által m egkötött 1645-i lin zi béke ugyancsak a
bécsi béke megtartását m ondja ki, de ezentúl körü lírja a vallásszabad­
ság ügyét úgy, hogy minden lehető félrem agyarázást kiküszöböljön.
Íg y kifejezetten kim ondja, hogy a vallásszabadság a tem plom okkal
együtt ^értendő, hogy a jobbágyok is szabadon gyakorolhatják vallásu-
104
kát s hogy részükre a földesúr tem plom ot tartozik építeni, ha nem
volna templomuk. Intézkedik továbbá arra nézve is, hogy az elfoglalt
templomokat yissza kell adni a protestánsoknak, újabb tem plom fogla­
lásokat eltilt s végül azt is kimondja, hogy a protestáns ügyek ország-
gyűlési tárgyalásain azokat a protestánsok' sérelme nélkül kell el­
intézni!
Volt is némi eredménye a béke előírásainak. Az 1647. évi ország-
gyűlés törvénybe iktatta a linzi bókét, de az elvett 400 protestáns
templomból csak 90-et adott vissza. E gyéb rendelkezéseinek a végre­
hajtása pedig késett s végleg el is maradi, sőt rövidesen m ég súlyosabb
sérelmek is következnek, még nagyobb elnyom ás vár a protestáns
egyházakra.
A bécsi béke megkötése óta eltelt idő alatt folytatott eme szabad­
ságharcok eredm ényei íg y csak papiroseredményeik lettek s a békék­
ben biztosított vallási és alkotmányos szabadság csak addig volt érvény­
ben, m íg a fejedelm ek seregei a királyság területén tartózkodtak.
Am int vége volt egy-egy hadjáratnak, újból ott folytatódtak az esemé­
nyek, ahol abban maradtak. S hogy Rákóczi G yörgy békéje időlegesen
i eredményt hozott — a háború befejezése után is — , annak m inden
bizonnyal az az oka, h ogy a befejezett 30 éves háború a protestáns
fegyverek győzelm ével végződött s a W estfáliában ekkor m ár fo ly ó
békeíárgyalások késztették a Habsburgokat az engedékenységre. .
De mint mondtuk, a részeredménynek nem őrülhettek sokáig a
»magyarországi protestánsok. Rákóczi G yörgy halála után m ár nincs
reménykedni való Erdélyben. II. Rákóczi G yörgy nem mérhető a tyjá­
hoz. A fejedelemség m ár az ő idejében hanyatlásnak indul, hogy aztán
az utána következő fejedelm ek korában örökös belső bajok rágják az
országot, amelynek lassanként a m agyar ügyekbe befolyása is alig lesz.
A fejedelem ség elgyöngülésével nem volt többé sem a m agyar alkot­
mánynak, sem a vallásszabadságnak védelm ezője, —- m indkettőre eljön
a legsúlyosabb megpróbáltatás ideje.

A T Ö R Ö K H Ó D O L T S Á G I H E L Y Z E T . M indezek történnek a két

m agyar hazában akkor, m ikor az ország középső részén a török szul­
tán az úr. A m ik or a két m agyar haza vezetőinek az lett volna a legfőb b
kötelessége, hogy az országot megszabadítsák az azt pusztító ellenség­
től, akkor egymással kénytelenek harcolni s pusztítják egymást. M ert
hiába az a helyzet, h o gy az erdélyi nagy fejedelm ek a m agyar szabad­
ság érdekében harcolnak, az igazság mégis az, hogy a királysági h ad­
erők is nagyrészt m agyarokból állottak. Nem volt elég, hogy a török
pusztította s egyes vidékeken kipusztította a m agyarságot, e hadjára­
tokban is egymást ölték a m agyarok.
A török birodalm i területen a vallásügy helyzetéről a X V II. század
első felében nem igen mondhatunk újat. M aga a hódoltsági terület is
nagyjából ugyanazon határok között fekszik, amint az a X V I. század
végén m ár k ia la k u lt
105
 A török területen, a dolog természete szerint nem lehetett szó
nz egyház és állam között olyan ellentétekről, mint a királysági terü­
leten s m agától értetődően sérelmi politikáról sem beszélhetünk olyan
értelemben, mint amott. Itt nem volt ellenreform áció. Vagy ha igen, a
béke éveiben szórványos próbálkozások voltak csak, amit azonban a
török hatalom nem sokáig tűrt. És nem volt szó földesúri jogról sem
— s ha mégis, akkor ahhoz igazán nem fért semmi vita, lévén a fö l­
desúr vagy maga a törők kincstár, vagy a haditetteikért ezzel jutal­
m azott török szpáhik.
Ha a m agyar királysági területen vallási elnyom ásról beszélünk,
ez a török uralom alatt álló területen történtekkel összehasonlítható
nem volt. A török területen az egyházi élet csak egy függvénye volt
az egyébként is igen súlyos elnyomás alatt élő, terhes adókkal sújtott,
seregek vonulása idején félelem és rettegés között élő, személyi és
vagyoni biztonságáról soha nem bizonyos magyarságnak.
A református egyház helyzetét, éppenúgy nem lehetne gyér ada­
tainkból összefiiggőleg m egrajzolni, mint akárm elyik más keresztyén
egyházét. Mindenesetre egészen más volt a helyzet háborúk idején és
más a béke éveiben. Más volt a végvárak vidékén s más a hódoltsági
terület belsejében. És teljesen különböző lehetett aszerint, hogy egyik«
másik vidéken ki volt a parancsoló basa, vagy a területet legalább is
ideiglenesen magáénak tudó földesúr-szpáhi.
Mindezeken a különbözőségeken belül tudunk eseteket, am ikor az
egyházak helyzete nagyon küzdelmes és siralmas volt. Am ikor tem plo­
m aikat a törökök elvették s köveit lehordták, vagy magukkal a hívek­
kel lehordatták, várak erősítésére vagy gátak építésére. Viszont tudunk
eseteket és pedig elég nagy számban, am ikor a reformátusok háborí­
tatlanul élik a maguk életét, tartanak istentiszteleteket, választanak lel­
készeket, iskolamestereket s virágzó egyházi életet fejlesztenek ki. M ajd
megint, hogy üldözések érik egyik-másik gyülekezetei s bebörtönzik'
vezetőiket,
Ü gy áll a helyzet, hogy a hódoltsági területeit a szervezett egyházi
élet működik ugyan, de számtalanszor megbénítja azt a hadak vonu­
lása, vagy a parancsnokló bégek türelmetlensége, illetve szeszélye. A
hódoltsági terület reformátusai és református egyházai kiszakadtak a
m agyar református egyházi élet szoros közösségéből s élték a maguk
eleiét a hely és idő megszabta körülmények között, ahogy lehetett. És
a m ár említett sajátságos határviszonyok következm énye volt az, hogy
bizonyos kapcsolatot mégis tudtak fenntartani a hódoltsági területen
élők m ind a királysági, m ind m ég inkább az erdélyi s az erdélyi fe je ­
delmek uralma alatt álló területek református egyházaival s ezek
vézetöivel. ^
Istennek csodálatos kegyelm e nyilatkozott m eg abban,^"hogy a
másfélszázados török uralmat — ha nagyon m egfogyatkozva is — át­
élhették s akik átélték: megm aradtak reformátusoknak, m ég pedig
úgy, hogy a szorosan vett egyházi életet tekintve, szinte zökkenő nél­
kül tudtak visszahelyezkedni a közős munkába. A z ellenreform áció
nem ritkította meg soraikat, de puszította az ellenség olyan m érték­
106
ben, hogy sokszor egész egyházm egyék is eltűntek, vagy a m egm a­
radó gyülekezet lélekszáma apadt le nagy mértékben, esetleg fogyott
el teljesen, nem egyszer egyes védettebbnek gondolt város gyüleke­
zetének lélekszámát duzzasztva fel odahúzódásával, mint Debrecent,
Kecskemétet, s t b . . Máskor viszont az elrablóit gyerm ekek és asszo­
nyok a janicsár iskolákban és a basák háremeiben tűntek el és vesztek
el a m agyar nemzet és a református egyház számára véglegesen. És
mindezek ellenére az is előfordult, h ogy a királysági terület üldözött
protestánsai a vallási szempontból nyugodalmasabbnak gondolt török
területre költöznek át néha lelkészükkel együtt, h ogy aztán osztozza­
nak a hódoltság m agyar népének sorsában.

E R D É L Y H A N Y A T L Á S Á N A K H A T Á S A . A z erdélyi fejedelem ség

hanyatlása m agával hozta a m agyar királyság területén az ellenrefor­
máció megerősödését. Éddig ha vissza nem is tartotta, de fékezte a
bécsi korm ány elnyom ó politikáját az erőskezű erdélyi fejedelm ek
résenállása. De a század közepétől kezdve E rd ély nem volt többé
képes hathatósan közbelépni a m agyar ügyekben.
Egym ást érték a sérelmek politikai és vallási téren, egyaránt
akkor, midőn III. Ferdinánd után 1657-ben a m ár két évvel előbb
megkoronázott I. Lipót került a királyi trónra. Az ő csaknem félszá­
zados uralkodása alatt teljes mértékben k ifejlőd ött a királyi abszolu­
tizmus. Ennek m egnyilvánulásai röviden a következők voltak: a Habs-
burg-ház hatalmi igényeit nyugaton akarván érvényesíteni, haderejét
és diplom áciáját teljesen ebben az irányban kötötte le. íg y M agyar-
ország ügyeivel való foglalkozásra sem ideje, sem ereje nem maradt.
De éppen ebből következőleg kényelm etlen volt a külön m agyar
alkotmánnyal való veszödés s ezért M agyarországot önállóságától m eg­
fosztva az osztrák örökös tartom ányok közé ^ karta beolvasztani s
azok m intájára korm ányozni. Nyugati lekötöttsége miatt a törökkel
való ellenségeskedést minden áron kerülni igyekezett, ellene ütőképes
katonaságot adni nem akart s nem is igen tudott. A végvárakat viszont
idegen katonákkal rakta meg, íg y akarván fékentartani a m agyarsá­
got. A linzi béke után m egint felgyűlt vallási sérelmek örökös hangoz­
tatását okvetetlenkedésnek tekintette s m ivel az abszolutizmus egysé­
gesítésre törekedett, a vallási egységnek útjában álló protestáns ügyet
is végleg fel akarta számolni. N yilvánvaló, hogy az egyre erőtelje­
sebben kibontakozó abszolutizmus egyform án fenyegette a m agyar
nemzeti önállóságot s a protestánsok vallási létét.
Valóban, a vallási sérelmek eddig elképzelhetetlen m ódon felsza­
porodtak. Tem pjom elfoglalások, lelkészek elűzése, hívek háborgatása,
bebörtönzése, róm ai katolikus vallásra kényszerítése, vagy engedelmes­
kedni nem akaró református és evangélikus jobbágytöm egeknek fö l­
desúri birtokokról világgákergetése — napirenden voltak. Az ism étel­
ten is összeülő országgyűléseken a protestáns rendek egyre sürgetőb­
ben követelték a sérelmek orvoslását, a további zaklatások megszün-
107,
 telesét, hivatkozva az ország törvényeire, amelyekre, a protestánsok
vallásszabadságát is beleértve, koronázása előtt L L ip ót is esküt tett
s kiadott hitlevelével azok érvényét megerősítette.
Az országgyűléseken felpanaszolt sérelmek nagy tömegéből c sa k
néhányat említünk: Nádasdy Ferenc országbíró a m aga uradalmaiból
40 lelkészt űzött el s a községek jobbágyait fegyveres erővel kénysze-
rítette református, vagy evangélikus vallásuk elhagyására. Esterházy
Pál Pápán saját református vallású várőorségét í©fegyverezte és bör­
tönbe záratta, csak azért, m ert e katonák végvári vitézek lévén, ellen­
szegültek a g ró f parancsának a tem plom elfoglalására és hittestvéreik
üldözésére. Ezért a g ró f idegen katonasággal saját vitézeit elfogatva,
a templomot a zsoldosokkal foglaltatta el. II. R ákóczi Gryörgy özvegye,
Báthory Zsófia, férje halála után fiával, a későbbi L Rákóczi Ferenc­
cel, róm ai katolikussá lett s egyéb zaklatások m ellett lefoglalta m agá­
nak a sárospataki főiskola fejedelm i alapítványait, első tény­
kedésként e főiskola megszüntetésére irányuló törekvésében. De ezek
nem kivételes példák. íg y járt el a földesurak nagy többsége. Ü gyhogy
az 1662-i országgyűlésen nem kevesebb, m int 400 templom újabb el­
foglalása miatt tettek panaszt a protestáns rendek.
De hiábavaló volt a panaszkodóknak a törvényre, koronázási es­
küre s királyi hitlevélre való hivatkozása. Az abszolút uralkodó szá­
mára ezek a korlátok könnyen elháríthatok az érdekeiket szolgáló
udvaroncok közrem űködésével. S az országgyűléseken e sérelmeket
•vagy levették a napirendről, vagy jó szokás szerint ígérgetésekkel áltat­
ták a protestánsokat. A z ígéretek aztán csak ígéretek maradtak, a sé­
relmek száma pedig egyre sokasodott
Mindez általános elégületlenséget és elkeseredés! támasztott az
ország protestáns lakosságában. Nem egyszer a törvénytisztelő róm ai
katolikusok is a protestánsoknak fogták pártját. A nnyival is inkább,
m ert nyilvánvaló volt, hogy a protestáns vallásszabadsággal párhuza­
mosan a m agyar nemzeti szabadság is el fo g sikkadni. Ám mindhiába!
Az abszolutizmust gyakorló királyi hatalom tanácsosai következetesen
haladtak a m egkezdett úton, jó l tudva, h ogy a m agyar nem zeti Önálló­
ság öntudatos hívei s a Habsburg-korm ányzat politikai ellenzéke is
elsősorban a protestánsok s éppen a reformátusok.
A z elégedetlenséget csak fokozta s végső kirobbanása felé hajtotta
az az eljárás, am elyét a m egújuló s a törökök vereségével végződő há­
ború után az országgyűlés tudta és m egkérdezése nélkül kötő ti vasvári
békével követett el a bécsi udvar. G yőzelm e ellenére várakat engedett
át a töröknek, form a szerint is lem ondott E rd ély feletti fennhatósági
jogáról, átengedvén azt a töröknek, s a 2 0 évre szóló békével m inden
jó m agyarnak hosszú időre elvette azt a rem énységét, h ogy egyszer
mégis sor kerülhet a török kiűzésére • az országból. S nem volt elég,
h ogy éppen a m agyarság szem pontjából ilyen szégyenletes békét kö­
tött, tetézte ez eljárását azzal is, hogy az országba osztrák katonaságot
küldött. Szóval M agyarország önállóságát' nem létezőnek tekintette.
M inderre aztán csakugyan el kellett következni a jő h azafiak ei-
108
 len á llásán ak . íg y került sor a W esseiényi-féle összeesküvésre, meiy
J Lipöt elleB az le^ész országot felkelésre készítette elő s kész volt célja
érdekében m agával a törökkel is szövetségre lépni. M ielőtt azonban
k itö rh e te tt volna az általános felkelés, idő előtt elárulták azt a bécsi
udvarnak. A m egtorlás nem m aradt el. A vezetőket elfogták (W esse-

A z í6 6 0 -b a n erőszakkal elvett
pápai refo rm á tu s te m p lo m

lényi nádor s L ip p a i érsek m ár halott v o lt akkorra), Nádasdyi, Fran-

gepánt és Zrín yi P étert lefejezték, jószágaikat elkobozták. Az egész
országban nagyarányú nyom ozást indítottak és a? összeesküvésben
részesek ellen kím életlen szigorral léptek fel, m egtöltvén velük a b ör­
tönöket. B elekeverték ebbe az összeesküvésbe általában a protestáns
nemeseket, de a lelkészeket és tanítókat is és az egész ügy elintézésére
rendkívüli törvényszéket állítottak fel.
109
 hogy a protestáns lelkészek és tanítók rokonszenveztek az összeesküvés-
sel, m ely a m agyar állam önállóságát, a törvényeket s benne a protes­
tánsok vallásszabadságát is hivatva lett volna m egvédeni/Mindamellett
bizonyos, hogy magában az összeesküvésben tevékeny részt nem vettek.
Különben is az összeesküvés vezérei m ind katolikusok voltak. De jó
alkalom volt a bécsi korm ány számára, hogy az összeesküvés ürügye
alatt gyökeresen elintézze az egész protestántizmust Magyarországon,
éppen úgy, amint elintézték azt más jogcím en az osztrák örökös
tartományokban. ^
H ogy a protestánsok ellen indított eljárás indoka kétségtelenül a
vallásügy végleges elintézése volt, világosnak látszik abból, hogy a
rendkívüli törvényszék felállításával egyidejűleg jelent m eg Bársony
G yörgy váradi c. püspöknek egy könyve: „V eriías toti mundo decla-
rata“ (Az egész világ számára kijelentett igazság) címen (1671), m ely
azt igyekszik, mint igazságot elhitetni az egész világgal, hogy a bécsi
béke óta hozott törvények, maga az 1608. I. t,-c. sem érvényesek, mert
hiszen ezeknek többen s többször ellene mondottak. A törvények az
ágostai és helvét hitvallású evangélikusoknak adták meg a vallássza­
badságot, m ár pedig a m agyarországi lutheránusok és kálvinisták
elvei nem azonosak az említett hitvallásokban levő elvekkel, s egyéb­
ként is a protestánsok nem is létezhetnek a róm ai katolikus vallás
sérelme nélkül.
Bár erre a könyvre írtak cáfolatokat a protestáns írók (Pósaházi
János, Kom árom i Csipkés György, Szatmárnémeti M ihály), de ezek
a cáfolatok Erdélyben jelentek m eg s ha eljutottak is onnan Magyar-
országba, az itteni helyzetet nem befolyásolhatták.
Bársony G yörgy kíméletlen írása és a rendkívüli törvényszék fe l­
állítása indították meg Magyarországon azt a szörnyűséges korszakot,
amelyet a benne lezajló események miatt a m agyar protestáns egyház
gyászévtizedének (1671^-1681) neveznek.
A rendkívüli törvényszéket Pozsonyban állították fel. Ez először
pozsonyi és felsőm agyarországi protestáns köznemeseket idézett maga
elé s mondott felettük elmarasztaló ítéletet. 1673-ban, m ajd 1674-ben
került sor a protestáns lelkészek és tanítok elleni eljárásra.
1673-ban 33 lelkészt és tanítót idéztek Pozsonyba a Szeiepcsényi
György prímás elnöklete alatt működő törvényszék elé a fe l­
vidéki várm egyékből és a bányavárosokból, közülök 32 volt evangéli­
kus, 1 pedig református. Az ellenük felhozott vád felségsértés, haza­
árulás s a római katolikus vallás megsé*£ése volt. Védekezésüket és
ártatlanságuk hangoztatását figyelem be sem vették. Kínzással és halál­
büntetéssel fenyegették őket, ha nem ismerik be bűnösségüket.. Majd
pedig azt követelték tőlük, hogy adjanak m agukról térítvényt, köte­
lezvényt (reverzálist), hogy róm ai katolikusokká lesznek, vagy lem on­
danak állásukról, vagy pedig önkéntes száműzetésbe mennek. A tár­
gyalás vége az lett, h ogy a m egjelentek közül egy valóban át is tért,
a többi pedig vagy lemondott állásáról, vagy elköltözött az országból.
Ü gy látszik, ez az első törvényszéki tárgyalás próbának volt
110
 A protestáns lelkészek a p ozson y i re n d k ív ü li törvényszék előtt

, ' \ V
szánva. S m ivel sikerre vezetett, a következő 1674. évre az ország összes
protestáns lelkészeit és tanítóit m egidézték a törvényszék elé. M ég­
pedig nemcsak a királyság területéről, hanem a hódoltságból is. A hó­
doltságbeliek természetesen nem jelentek m eg az idézésre, a török
hatóságok nem engedték el őket, de nem jelentek m eg a tiszántúli
részekről sem a\megidézett lelkészek, úgyhogy a márciusban m egkez-
111
dödött tárgyalásokra csak Dunántúl és Felső-M agyarország lelkészei
és tanítói mentek el csaknem 400-an. 1

A törvényszék ugyanazokkal vádolta őket, mint az előző évi 33-at.

És éppenúgy, mint akkor, mofct sem adódott alkalom semmiféle ko­
m oly tárgyalásra, bizonyításra, védekezésre. Jellemzően ez a monstre-
pör alig pár hét alatt véget ért, am i m ár magában véve is kizárja a
kom oly tárgyalás lehetőségét. Ilyen rövid ideig tartó tárgyalás után
vaíam ennyiükei halálra ítélték, többet közülük nehéz vasbaverve
csukták börtönbe. H ogy ez az ítélet csak ijesztésnek volt szánva, nyib

A sárvári vár ra b ja i. H ét hétig bilincsben és kalodában

vánvaló abból, hogy ez alkalom m al is a büntetés elengedését helyezték

kilátásba annak a részére, aki a m ár említett kötelezvények valam elyi­
két aláírja. E z az ijesztés célravezetőnek bizonyult. A halálos ítéletek,
a súlyos bilincsek sokakat megrendítettek s több m int 2 0 0 -an .alá is
írták a kötelezvényt, egynéhány katolikussá lett, a többi pedig vagy
állásáról mondott le, vagy a száműzetést választotta. S ezeket mind
valóban el is bocsátották Pozsonyból.

D E P O R T Á L Á S , G Á LY A R A B S Á G . 'Azt a 89-et, akik sem m iféle

fenyegetésre nem tántorodtak el, az ország hat különböző helyén vár­
fogságra vetették, sáncmunkát, útépítést s más nehéz, vagy piszkos
munkát végeztettek velük. Am ellett állandóan ütött ék-verték őket s

112
mindenféle kényszert használtak eszközül megtörésükre. A z em berte­
len szenvedésekbe 3 belepusztult, 18 katolikussá lett, egy lem ondott
állásáról, egy pedig megszökött a börtönből. A többiek csaknem e g y
esztendeig szenvedtek a börtönökben. 1675 márciusában a m ég b ör­
tönben levők közül 4 í-et Ausztrián át Triesztbe hajtottak, onnan pedig
a tengeren Nápolyba szállították s ott eladták őket a gályákra evező­
húzó raboknak. E rre a kegyetlen munkára csak gyilkosságért elítélt
rabokat vagy török h adifoglyokat szoktak alkalm azni. Dehát a prédi-

A protestáns le lk ip á s z to ro k fe lé p ítik b ö rtö n ö k e t

kátorok is halálraítélt rabok voltak. M ivel az út fáradalm ait nem

bírta ki mind, több üíeghalt, beteg lett, három nak pedig sikerült el­
menekülni. A gályákra csak 30-at láncoltak le 1675 májusában.
Az útnak indított 41 hitvalló közül Láni G yörgy korponai, Sim o­
nides János breznóbányai evangélikus tanítóknak és Masnicius Tóbiás
illavai evangélikus lelkésznek sikerült elmenekülni, m ég mielőtt N á ­
polyba értek volna. M iskolci M ihály füleki, H iiszli M ihály sajókeszi,
Kóródi János csöglei, Szécsei János sági reform átus lelkészek, Gócs
Mihály kálnai, Ilyés G ergely malomsoki, Maz^ri Dániel tamási-i és
Tritkovics János lestei evangélikus lelkészek a gályákra jutás előtt
$ — A magyar református egyháx története. 113
 szenvedéseikbe belehaltak. A gályákra valóban leláncolták Séllyei Ist­
ván pápai püspök-lelkészt, Kocsi Csörgő Bálint pápai professzort, H a r-
sáúyi István ^rimaszombati, Czeglédi Péter lévai, Bátorke^zi István
j veszprémi, Sajószentpéteri JJárton hetényi, A listálijG yörgy szőnyi, Fü-
¡leki István náprádi, Kálnai J?éíer putnoki, KarasznaL M ihály kelemért,
¡K om árom i Sülye István ácsi, Köpeczi Balázs szkárosi, Körm endi
j György barsi, Otrokócsá Fóris Ferenc rimaszécsi, Szalóczi M ihály zu~
'b©gyi, Szilvási István császári, Szódéi Balogh András sárói, SzomódS

K ínzás d b örtö n kazamatáiban

János szened, U jy á ri János m ezőörsi, Ja'blo^czay János helyei reform á ­

tus lelkészeket és Simonyi Péter simonyi református tanítót, B orhidai
M iklós széntaiidrási, Bugány^ Miklós sajógömöri, Leporin i Miklós pol-
táti, N ik léczi Boldizsár alsósztregovai, N ikléczi Sámuel újbányai, Tu~
róczi V égk András füleki, Zsedényi István gördicsei evangélikus leiké*
"széket, Paulovics M ihály turócszentmártoni és Stcller Tam ás beszterce­
bányai evangélikus tanítókat. . " 4
H o gy m ilypn szenvedéseken át jutottak el N ápolyig, azt m egdöb­
bentő részletességgel vázolja Kocsi Csergő' Bálint pápai gády^raíb p ro ­
fesszor a Óebreceni lelkészekhez írott levelében. (1675 o k t 5.)
„ . . . sok nyom orúság által édes nemzetünk közül való siralmas*

[114
titkos és oroszaik által lőtt kihurcoliatás/unknak utána, e siralmas rab
nyomorittatásinknak helyén, a szerecsenek, m aurosok, törökök és e
világnak cégéres latrai között, m inden em beri segítségtiíl és vigaszta-
Iástul megfosztottak lévén, éhségben, szomjúságban, szidalomban, k á ­
romlásban, vizen és szárazon, m ég az oktalan barm ok természetit is
xneghaladó, kim életleniil való erőszakos m unkákban, kegyetlen, m ezí­
telen testünknek, m inden személyünknek, időnknek és tisztünknek
naegkülőnböztetése nélkül való vereségben/ éjjeli, nappali rettegésben,
testünknek, lelkűnknek gyötrelm ében m ár öt egész hónapokat töltünk

A gályará b-lelkészek k én y szerm u nk á ja a n á p o ly i k ik ö tőb en

el, áz Urnák boldog szabadítását várván. Á hegyekre vetjük ugyan

szemeinket, de onnan is sem m i segedelm ünk nem jö h et! Es m indezek
a keresztyénség között azelőtt hallatlan példájú nyom orúságainak is
nem tölthetve be ellenségeinknek bosszúálló, ellenünk való indulatit,
honnan lőtt, hogy in m ensi Augusto . . . eladattunk, m inden főre 100
tallérokon, m ind halálunkig a gályákon való rabságra, ha Istennek
ágy tetszik; e szertelen nyavalyában és nyom orúságban teljességgel el­
fogyatkoztunk és elbágyadtunk, ugyannyira, h ogy ha Isten arra rendel­
hetett em berek által v a ló szabadulást nem nyit rö vid időn, a m in ket
háborgatóknak öröm ére m eg kell em észtetn ü n k. . . A nagy Istennek
irgalmasságára kérjük kegyelm eteket, h ogy & levelinkből értvén hallat­
lan nyomorúságinkat, keserülje és szánja m eg ügyünket és Istent éret­

115
tünk való könyörgéseivel, a méltóságba helyezetteket pedig szabadulás­
nak végén való esedezésével kérni, engesztelni, serkengetni meg ne szűn­
jék kegyelmetek ..
A még börtönökben maradt m integy 20 prédikátort júliusban in­
dították útnak, de csak Buceariig hajtották őket. Ott kerültek bör­
tönbe s ott szenvedtek egy esztendőn át.
Ezek a hallatlan erőszakosságok végre felkeltették a ¡külföldi pro­
testánsok figyelm ét és rokonszenvét a m agyar protestáns egyház hit­
vallóinak a szenvedése iránt. Bárm ennyire nehéz is kimondani, mégis
úgy áll a dolog, hogy m íg a nyugati protestánsok védelmére az erdélyi
fejedelm ek ismételten háborút is indítottak a Habsburgok ellen, ilyen
minden képzeletet felülm úló jogtalanságoknak, szenvedéseknek kellett
következni, hogy nyugat protestánsai felfigyeljen ek m agyar bittestvé­
reik ügyére és közbelépésre is elszánják magukat. De mint látni fog­
juk, ez a közbelépés is a gályarabok megszabadítása érdekében történt
s egyelőre az itthoni jogtalanságokba nem avatkoztak be.
Maguk a gályákon szenvedő prédikátorok is találtak alkalmat
arra, h ogy segélykiáltásukat eljuttassák külföldre, főleg azokba az o r­
szágokba, ahol ifjab b ¡korukban tanulmányutakon jártak. E g y sorsu­
kat szívén viselő Zaffius M iklós nevű velencei orvos is írt érdekükben
szinte az összes protestáns nagyhatalmakhoz. Mindez azonban a rész­
vét felkeltésén kívül ajig hozott egyéb eredményt.
Sikerre vezetett azonban a Becsben székelő hollandi követnek,
Ham el Bruininx Gellértnek közbenjárása, türelmét nem vesztő, ismétel­
ten m egújított ¡kérése saját államánál. Hollandia ez időben szövetség­
ben állott I. Lipótlal s emiatt csak sorozatos jegyzékváltás után hatá­
rozta el m agát a közbelépésre. Az eredipényes közbelépésnek a gálya­
rabok szabadulása tekintetében feltételei voltak. A nápolyi gályákon
és* a buccarii börtönben sínylődőkre is alkalm azni kellett —- L ip ó t ta­
nácsosainak a kívánságára — a törvényszéken m ár alkalm azott felté­
telét a szabadulásnak: reverzálist kellett aláírniok, h ogy száműzetésbe
mennek, illetve szabadulásuk után hazájukba nem térnek vissza. Ezt a
reverzálist helyettük H am el Bruininx írta alá. Azután, m ivel a gályákra
pénzért adták el őket, a váltságdíjat mind ezeknek, m ind a Buccariban
levőknek is meg kellett fizetni. Ez az összeg igen hatalmas volt (fejen­
ként 1)0 arany!), ennek előteremtésében a svájci W elz-testvérek mun­
kálkodtak megható buzgósággal.
íg y érkezett el számukra a szabadulás napja 1676 február 11-én,
am ikor is a holland hajóhaddal Nápolyban horgonyzó de R u yíer M i­
hály tengernagy vette fel h ajójára a megszabadultakat. A megszabadult
gályarabők 4 később elbeszélték, hogy m ikor a tengernagy meglátta e
szegény, elkínzott, m egnyom orodott férfiakat, íg y szólt: „S ok győzel­
met vívtam életemben minden rendű ellenségeim felett, de ez az én leg­
fényesebb diadalom, m ellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhe­
tetlen terhek alól kiszabadítottam.“ S am ikor H arsán y! István rim a-,
szombati református lelkész társai nevében m eg akarta köszönni de
116
 'A k is z a b a d íto tt g á ly a ra b o k De R u y te r te n g e rn a g y h a jó já n

Kuytem ek a kiszabadítást, íg y szólt hozzá: „N e m szükséges, hogy a m i

jóakaratunkat köszönjed, m i itt éppen csak eszközei voltunk az Isten­
nek; Istennek adjatok hálát, ő ' a ti szabadságotok szerzője;“ De Har-
sányi ezzel válaszolt: „A z Isten eszközeinek is m eg kell adni m élt 6
becsületüket.“
De Ruyter aztán Velencébe szállította őket, magához vevén útköz­
ben a Buccariban levőket is. E kkor m ár a gályákról csak 26-an szaba-
117
dúltak élve. Füleki István náprádi és Szilvási István császári reform á­
tus lelkészeik, Borhidai M iklós szentandrási evangélikus lelkész és Pau-
lovics M ihály turócszentmártoni evangélikus tanító elpusztultak a gá­
lyarabság kínjai között. Buecariban csak 5-en maradtak. Haza nem

|.MHMEL'DERUYTER. tiD M IRA EL GENERAEUe.]

‘í ’Wllm nMIDIIIIMItlII't'MhlllilllKlIIIIMIIIWHlUHHIIIllUHIItlIUlUUllllinioHll'KlIHUl-

D e R u y ter M ih ály h olla n d ten gern agy, aki a gályarabokat kiszabadította

térhetvén, Svájc, Hollandia és Anglia nyújtottak nekik vendéglátó ott­

hont. Svájcban való tartózkodásuk alatt nemcsak a svájciak szíves ven­
dégszeretetét élvezték, hanem tapasztalhatták azok nagy tiszteletét is.
Zürichben H eidegger professzor a két kiváló lelkésznek: Harsányi Ist­
vánnak és Séllyei Istvánnak arcképét is megfestette. E két kép ma is
m egvan a zürichi városi könyvtárban. A képek alatt felírás is olvas
;iis
ható, a lelkészek, neve, ezzel a megjelöléssel: „M ost Zürichben a K risz­
tus nevéért számkivetett.“ S m indegyikről egy-egy négysoros latin vers
ás áll a képek alatt. Ezek a versek m agyarul íg y hangzanak;

S é lly e i István gály a ra b -p réd ik á to r, H arsányi M ó ric z Istvá n rim aszom bati
du ná n túli szuperintendens re fo rm á tu s g á ly a ra b-préd iká tor

Harsányi István ez, k ii Krisztus vértanújának

M éltán mondhatsz, m ert érte nyom orga sokat.
A n n yi viszontagság $ sok p rób á k terhe alatt is
- Gyöze s a vértanúság fénye ragyogja körül.
É gre em elt fővel m agyar egyház pásztori közül
SéUyei István ez, pápai pap, ki verést
Nyírást, tö m lö cö t és rob otot s gályát öröm est tűrt
M int :éíő s győztes vértanú Krisztusáért.
(A versek fordítása Rácz K .: 'A pozsonyi vértörvényszék áld-ozaim
%ímü m ű b ő l)

E L L E N R E F O R M Á C IÓ T Ü Z Z E L -V A S S A L . A m íg a törvényszékek
m unkája folyt, s am íg az elítéltek szenvedései tartottajk, párhuzamosan
az árván hagyott egyházakban is fo lyt a vizsgálat, az üldözés s a térí­
tés. A z üresen m aiadt parókiák egy részébe róm ai katolikus plébáno­
sokat vagy szerzeteseket telepítettek be. A^földesúri önkény, a térítési
erőszak sokezer jobbágyot kényszerített vallása elhagyására, vagy kész­
tetett a menekülésre. Az egykorú feljegyzések szerint Szelepcsényi
prím ás' egym aga 63 ezernél több embert térített át róm ai k atolik fe-
ni9
nak. H ogy pedig bárki is elfogultsággal ne vádolja a m agyar protes­
táns egyháztörténetírást, érdemes m eghallgatni a másitk félt is. „Aat
osztrák tartom ánybeli Jézus társaság évkönyve 1674“ c. munkában a
következőket olvashatjuk a rendkívüli törvényszék működésének é v é rő l:;
„Sohasem tárult fel az apostoli munka előtt határtalanabb munka­
tér és nem volt az Ú r földjén munkálkodó aratók számára, fogadal­
muk teljesítésére, a lelkek megtérítésére dúsabb lehetőség, m int ebben
az évben, am ikor a felséges L ip ót császár győzedelmes hadserege a m a­
kacs eretnekségeket engedelmességre törte M agyarországon . . . H ogy
m ire jó a fegyveres hatalom -— az igazság hirdetésével párosulva — , a
telkeknek az igaz ügy számára való meghódításához, annak ragyogó
példáját mutatja ez az év az utókor előtt is. Ugyanis azok, akik a té­
velygések különböző fajtáit elhagyták, egyrészt félelmükben, másrészt
rendtársaink buzdítására és tanítása nyomán, 50.219-en voltak. E b ­
ből katolikus szakadár 1 1 , anabaptista 5, ugyanannyi török, 6 zsidó, 3
arianus, a többiek részint lutheránusok, részint kálvinisták s ez utóbbiak
között volt 61 prédikátor is , akiknek visszatérítéséhez hathatós erő­
vel járult hozzá a katonaság, m ely falun és városon addig tartózkodott,
m íg a lakosság az igaz hitet m agáévá nem tette és ehhez járult egyes
helyeken a tévelygések felfedésére és az igazság megismertetésére a
m indig kéznél levő rendíársak fáradhatatlan m unkája ..
Ehhez az idézethez nem kcM semmi bővebb m agyarázat — any-
nyira m eglepő őszinteséggel ismeri be, h ogy a térítés fegyveres hata­
lom m al vagy legalább is arra támaszkodva történt. Csak annyit te­
szünk m ég hozzá, h ogy ugyancsak az említett jezsuita évkönyv pontos
kimutatása szerint az 1674. évben a királyi M agyarország területén 343,
s Erdélyben 11 jezsuita működött.
A gyászévíized óriási erővel vitte előre M agyarországon az ellen-
reform áció ügyét. De akik megmaradtak — ha m egfogyott is számuk
— , azoknak számára a szenvedések kőszikla-hitet adtak. A gályarab­
ság szenvedései igen nagy erőforrást nyújtottak nemcsak a hitvallók­
nak, nemcsak a kortársaknak, hanem az utódoknak is.

A Z E R D É L Y I ÉS H Ó D O L T S Á G I H E L Y Z E T . Ez alatt az idő alatt

a törők hódoltságban, Erdélyben és a Tiszántúl E rdélyhez kapcsolt ré­
szein a m agyarországi események hatása alatt, de azok következm é­
nyedtől mentesen fo ly t a protestánsok élete a m ár ismert keretben. A
török, mint említettük, nem engedte el területéről a m egidézett lelké­
szeket, mégha talán eleget is akartak tenni az idézésnek. Külön­
ben érthetetlen, elhízott gőg vezethette a törvényszék bíráit, am ikor az
adott helyzetben egy idegen állam alattvalóit idézték m eg maguk elé,
a m egidézettek számára lehetetlen vétkekért: idegen Hábsburgokkal
szemben állítólag elkövetett felségsértésért s a m agyar haza elárulá­
sáért. '
Á m agyar királyságból sok megidézett lelkész elm enekült a T i ­
szántúl Erdélyhez kapcsolt részébe s magába Debrecenibe, ahonnan
120
Apafi Mihály erdélyi fejedelem
Erdély fejedelméhez, Apafi M ihályhoz fordultak oltalmat és támogatást
kérő levelükkel.
Erdélyben a vallásszabadság változatlanul m egvolt s ha a fejede­
lem gyenge volt is ahhoz, hogy saját országának belső bajai miatt hat­
hatósan közbelépjen a m agyarországi üldözött hittestvérek érdekében,
annyit mégis megtett, amennyit tenni képes volt. Az erős üldözések
megindulásaikor egy ízben Báthory Zsófiához küldött levelet, arra szó­
lítván fel őt, hogy hagyjon fel birtokain a lelkészek és a gyülekezetek
zaklatásával és üldözésével, ellenkező esetben m egtorló intézkedéseket
helyezett, kilátásba az Özvegy fejedelemasszony erdélyi birtokain. 1672-
ben pedig az európai protestáns uralkodókat értesítette a magyar-
országi üldözésekről. E levelének mindössze annyi eredménye lett,
hogy a svéd követ korm ánya utasítására felszólalt Lipótnál az üldözé­
sek ellen. Lipót azonban azt a választ adta a követnek, hogy a magyar
protestánsok ellen nem a reügio (vallás), hanem a rebellio (lázadás)
miatt folyik az eljárás.
Ezentúl aztán csak annyi szerepe volt az erdélyi fejedelemségnek
a gyászévtized alatt, hogy a Magyarországról menekülteket — lelkésze­
ket és világiakat is — befogadta országába s később, am ikor az üldö­
zöttek fegyveres felkelésre szánták el magukat — természetesen itt nem
a lelkészekről, hanem világiakról van szó — , őket segítségben, támo­
gatásban részesítette.
Az üldözések egyik következménye ugyanis az lett, hogy a M a­
gyarországról bujdosók Erdélyben T h ök öly Im rének a vezetésével, a
török szultán és az erdélyi fejedelemség támogatásával fegyveres táma­
dásba kezdtek a Habsburgok ellen. Ezzel aztán kezdetét vette Magyar-
országon a hosszú ideig tartó kuruc szabadságharc. Ebben a szabad­
ságharcban az indító okok között a vallásügy is szerepelt s a kurucok
győzelm ei következtében a bécsi udvar kénytelen volt a protestánsok
ügyeivel az országgyűlésen is foglalkozni.

A S O P R O N I O R SZÁG G YŰ LÉ S V A L L Á S Ü G Y I T Ö R V É N Y E I.
T h ö k ö ly diadalmas hadjárata végülis arra kényszerítette I. Lipótot,
hogy a még 1673-ban felfüggesztett m agyar alkotm ányt újra helyre­
állítsa s Összehívja az országgyűlést. Az 1681-ben Sopronba összehívott
országgyűlés feladata lett a Th ökölyvel való békealkudozások m egindí­
tása s így mint a béke egyik feltételét, a vallás ügyét is itt kellett m eg­
tárgyalni és rendbehozni. A tárgyalások nagyón hosszúra nyúltak.
A félévre kötött fegyverszünetet ismételten meg kellett újítani.
A vallás ügyében eleinte egymással mereven szemben állottak a
protestáns és katolikus rendek. Mindenik fél elszenvedett sérelmeit
M n ytorgatta csak. Végre megegyezési lehetőséget találtak akkor, am i­
kor a gályarabok kiszabadításában végzett ténykedéseiből m ár ismert
hollandi követ, Ham el Bruininx m ind az udvarnál, mind az országgyű­
lés rendéinél is közvetítőként közbenjárt.
Ham el Bruininx e közvetítői szerepét élénken világítja m eg a sop­

122
roni országgyűlés lefolyásáról a hollandi birod alm i gyűléshez szinte
tiétről-hétre küldött nagyszám ú jelentése és hat terjedelm es beszám o­
lója. Á jelentésekből látható, m ennyi tárgyalást folytatott m ind a két
féllel a megegyezés lehetővététele érdekében. H o g y tárgyalásaiban
mennyire őszinte volt, annak bizonyságául idézzük itt 1681 augusztus
második n agy beszám olójának egy kis részletét, m ely egyúttal a

S o p ro n a X V 11. század elején

római katolikus fé l gondolkozásm ódjára és m agatartását. 'os­

ságot vet.
“ . . . volt alkalm am beszélni g ró f Nostitz-cal, az országgá
rályi biztosával, az országgyűlés állásáról, őexcellen ciá ja bizonyo.
tékig neheztel az evangélikusokra (protestánsok), h o gy ügyük m i
egyoldalúlag és erőszakosan k ita rta n a k . . . Én kim utattam előtte, ho^y
nem gyanúsíthatok a m agyarok azzal, h ogy a katolikusokkal sem m i­
képen ne volnának hajlandók tárgyalni, bár m inden okuk m eg lehetne
rá, am ikor pl. páter T rau t Keresztélynek, őfelsége udvari papjának bé­
kére való figyelm eztetése arra alapul, h ogy ez eskk akképpen érhető el,
123
 ha M agyarországon vallásbeli egység lesz, m égpedig úgy, amint páter
Traut inaga is megm agyarázta, h ogy M agyarországon semmi más val­
lást nem kell megtűrni, csak a róm ai katolikust, am i aztán magával
hozza, hogy a protestánsokat ki kell irtani, nem pedig sérelmeiket or­
vosolni/ És maga g ró f Kollonics, a bécsújhelyi püspök július 31-én
Sopronban (tehát az országgyűlés helyén) Ignác ünnepén az egyik
templomban egyenesen úgy prédikált, hogy gondolkozni kell azon, mi
oka volt annak, h ogy a régi királyok üdvös törvényeket hoztak a római
klérus törhetetlen hatalmáról, különösképpen az eretnekek kiirtásáról,
a lutheránusok megégetéséről, akik az egész világ kárára a törököket '
támogatták. Meg kell gondolni, hogy a törvények szerint nem ezt keli-e
tennünk a lutheránus kereskedőkkel és a kálvinista parasztokkal. El
kell venni javaikat s azt kell nekik tanácsolni, h ogy menjenek innen
oda, ahonnan jöttek. Mi, katolikusok, mindent eltűrünk inkább és min­
dent merünk, semhogy nekik a legcsekélyebb engedményt nyújtsuk,
vagy bárhol az országban helyet engedjünk“ .
„E z m ondja tovább jelentésében Ham-el Bruinix — szerin­
tem idétlen és izgató prédikáció volt s Traut és Kollonics az ilyen be­
szédekkel arra kényszerítik a protestánsokat, h ogy a katolikusokkal
együtt ne tá rgya lja n a k .. /* Számtalan sok tárgyalás alkalm ával tárta
fel hasonló őszinteséggel a helyzetet és sikerült is elérni, h ogy a két
szembenálló fél között bizonyos megértés mégis Iétrejöjt.
íg y alkotta m eg aztán az országgyűlés a 25. és 26. vallásügyi tör­
vénycikket, amelyek újra törvényes alapot biztosítottak a protestánsok
vallásgyakorlatáxa nézve, de többé nem a békekötések szellemében. ,
A 25. törvénycikk megerősíti ugyan az 1606-i bécsi békét és az
1608. évi í, törvénycikket s kim ondja, hogy az egész országban min­
denütt és mindenkinek megengedtetik a vallás szabad gyakorlata, de
csak a földesurak jogainak sérelme nélkül. Kim ondja, hogy a külföldre
száműzött lelkészek és tanítók szabadon hazatérhetnek s mind ezek,
mind azok is, akik reverzális melleit lemondtak hivatalukról, háborí­
tatlanul folytathatják munkájukat. A 26. törvénycikk intézkedik az el­
vett templomok visszaadásáról — ha még nem lettek római katolikus
szertartás szerint felszentelve — , az ilyenek helyébe viszont a várm e­
gyében 2 — 2 helyet jelöl ki a törvény, ahol tem plom okat építhetnek a
reform átusok és evangélikusok.
Vas vármegyében: az evangélikusok D öm ölkön és Nemescsón, a
reform átusok Felsőőrön.
Sopron várm egyében: Vadosfán és Nem eskéren (ez mindkettő
evangélikus).
Pozsony várm egyében: Rétén (ref.) és Pusztafödémesen (ev.).
Nyitrában: Nyitraszerdahelyen (ref.) és Strázsán (ev.)
(A többi m ind evangélikus. A törvénycikkben nincs ugyan feleke­
zeti megjelölés, de ezeken a helyeken ma sincs reform átus egyház.)
Barsban: Simonyiban és Szelezsényben.
Zólyom ban: Osztrolukán és Garamszegen;
Turócban: Necpalon és Ivánkafalván;
Liptóban: Hibén és Nagypalugyán;
124
 Árvában: Felsőkubinban és Isztebnyén;
, Trencsénben: Szulyovon és Zayugrócon;
Szepesben: G örgőn és Toporcon, vagy B atizfalvám
Más m egyékben pedig, mint Zalában, Veszprém ben, Győrben,
Komáromban, Abaujban, Sárosban, Zem plénben, Ugocsában, Bereg-
ben, Tornában, Gömörben, Borsodban, H oniban, Nógrádban, Szol­
nok vés Hevesben, Pest-Pilis-Solt egyesült m egyékben, Szabolcsban,
Ungban és S za tm á rb a n — am ennyiben jelenleg m inden ottlévő tem p­
lomaiknak valóságos használatában lennének — 9 valóságos b irtokaik­
ban meghagyatnak.
Ezenkívül az országhatárszélen (v é g v á ra k ): Szentgróton, T ih a n y­
ban, Vászonyban, Pápán, Veszprémben, Győrött, Kom árom ban, L é ­
ván, Korponán, Füleken, Putnokon, ó n od on , Szendrőn, Tokajban,
Kálióban és Szatmárban.
A szabad és bányavárosokban: Pozsonyban, Sopronban, Trcn -
csénben, M odorban, Körm öcön és Besztercebányán s a felvidéknek
minden ilyen városban, azon templomok, m elyeknek az ágostai és hel­
vét hitvallásúak tettleg . valóságos birtokában vannak, a paplakokkal,
iskolákkal és ezeknek jövedelm eivel együtt, a béke kedvéért, hogy nyu­
godtan és békében élhessenek, kezükben hagyassanak.
Az országban, a várakban és szokott lakhelyeiken élő m inden
mágnásoknak és nemeseknek, bárm ily felekezet szertartása szerint,
szabad im aházakat építtetniük és adom ányozniok.
A törvények ez intézkedéseit olvasva, úgy tetszik, hogy azok
valóban arra hivatottak, hogy végre nyugvópontra juttassák a vallás
ügyét. A z a tény, hogy két évtized múlva, súlyos üldözések után
végre mégis tárgyalta az országgyűlés a vallásügyet s törvényt is
hozott ebben — m ég akkor is, ha Th ök öly hadai Sopron kapui előtt
állottak — , m ár m agában véve is nagy, eredm ény. És a törvények
látszatra előnyösnek is mutatkoznak.
Ám de ha jobban m egvizsgáljuk azokat, észre kell vennünk, hogy
igen sok gyenge, sőt veszedelmes oldala .is van e törvénycikknek.
Lássuk először a 25. törvénycikket. H iszen a földesúri jo go k épség-
bentartása azt jelenti, h ogy továbbra is csak az eddigi törvénytelen
helyzet m arad meg. M ert nem vallásszabadság az, ahol a szabadság­
nak útjában áll a földesúr akarata, akár a tem plom ok használatáról,
akár lelkészek tartásáról, akár a jobbágyok vallásgyakorlatáról legyen
is szó. M ár m aga az is nagy ellentmondás, h ogy a földesúri jogok at
az 1608. évi I. törvén ycikkel kapcsolatban em líti, holott az 1608-i
törvényben sem m i említés nincs a földesúri jogok ról.
A tulajdonképpeni eredm ény és jóvátétel e törvénycikkben a
száműzött és állásukról lem ondott lelkészekre és tanítókra vonatkozó
intézkedés. A törvén y e kedvező intézkedése a gályarabszabadító
Ham el Bruininx közbenjárásának eredm énye. E z az intézkedés a
rendkívüli törvényszék felszám olását jelentette s annak ítéleteit ér­
vénytelenítette. Á m bár az üldözésben elpusztultakra m ár sem m i

125
egyéb szolgálm ányokkal sem tartoznak e helyeken a plébánosnak.
Ellenben mindenütt másutt csak ű. n. m agánvallásgyakorlatot folytat­
hatnak, lelkészt bem tarthatnak, tem plom uk nem lehet, az articularis
helyek lelkészei őket fel nem kereshetik. A m agánvallásgyakorlat azt
jelenti, hogy lakásukon, családjuk körében olvashatják a bibliát, vagy
más kegyes könyveket, de ezeken a család tagjain kívül senki más
részt nem vehet. ^
M egengedi ez a hivatalos magyarázat, h ogy az ilyen magánvallás-
gyakorlattal bíró helyekről a hívek elmehetnek istentisztelet hallgatá­
sára az articularis helyekre, elvihetik" oda gyerm ekeiket kereszteltetni
s a jegyesek is m egköthetik ott a házasságot. D e ez esetben a stólát
a plébánosnak tartoznak lefizetni s minden egyéb szolgálmármyal is
a plébánosnak tartoznak. M ivel hozzájuk saját vallásukon lévő lelkész
ki nem járhat, halottaikat is csak a plébános temetheti.
E z az Explanatio lett azután kialakítója egy olyan egyházi élet­
nek, am ely csaknem 1 0 0 éven át egyre jobban bénította, sorvasztotta
s a fokozatos pusztulás felé vitte a m agyarországi protestáns egyháza­
kat, m ert szinte korlátlan lehetőségeket nyitott az elnyomás gyökeres
végrehajtására. S az ennek alkalmazása folytán előállott helyzetet
még jobban súlyosította Lipótnak egy 1701-ben kiadott rendelete,
am ely azt tartalmazta, h ogy az ilyen mértékben biztosított val­
lásszabadságra is csak ott tarthatnak igényt a protestánsok, am ely
területek 1681-ben a király birtokában voltak, ellenben az új, fegyver­
rel hódított szerezményekben csak a róm ai katolikus vallásnak van
szabadsága. S továbbá, m ivel a felszabadító háborúk következtében
a végvárak megszűntek — lerombolásukat m ár 1699-ben elrendelte
a hadi tanács — , ezeken a helyeken sem érvényes a törvény rájuk
vonatkozó intézkedése, m inthogy nincsenek többé végváraki
A nnyi ugyan megérthető e rendeletből, hogy 1681-ben csak azokra
a területekre lehetett érvényes törvényt hozni, am elyek a király tény­
leges birtokában voltak, de a felszabadított területek végülis nem új
hódítások, új szerzemények voltak s visszaszerzésük után természet­
szerűleg ki kellett volna az általános érvényű törvények erejét azokra
is terjeszteni. De az önkényuralom céljainak ez a megoldás tetszett,
tehát e szerint adatott ki a rendelet.
S a rideg valóságot végleg m egvilágította egy 1702-ben kiadott
királyi rendelet, am ely egészen nyíltan m egm ondotta — az 1687. évi
2 1 . törvénycikkre való utalással — , hogy a kegyelem ből nyert szabad­
ság nem tarthat örökké.
A török uralom elm últával így. szakadt a m agyar protestánsokra
a fojtogató nagy veszedelem. Hiszen h ogy csak egyetlen példát em lít­
sünk, m ér 1700-ban kiadta a parancsot Esterházy Antal pápai fö l­
desúri hogy gazdatisztjei összes uradalmaiból kergessék ki a „nyakas
prédikátorokat és iskolam estereket“ . Hasonló jelenségekkel szerte az
országban találkozunk. S az üldözés nem m aradt m eg csak a protes­
tánsoknál, kiterjedt az általában az egész magyarságra.

128
 II. R Á K Ó C Z I F E R E N C SZA B A D SÁ G H A R C A S E N N E K K Ö V E T ­
K E Z M É N Y E I. A felszabadított területeken a lakosság túlnyom ó része
¿református lévén, a L ip ó t által kiadott vallásügyi rendeletek e helye­
ken szinte az egész m agyarságot sújtották. S a legkeservesebb az volt
^ felszabadult lakosságra nézve, hogy még a hadjárat folyam án m eg­
indult e területeken az üldözés. ■
v A török elvonulása felett érzett öröm igen ham ar nagy siralom ra
-változott. A háborúban résztvett s az országban hosszú éveken át
beszállásolt idegen katonaság minden tekintetet félretéve kegyetlenke-
dett a lakossággal. E kegyetlenkedések következtében főleg az a lföld
némely vidékein egész várm egyék parasztsága elmenekült. V olt olyan
.¿egyházmegyéje a tiszántúli egyházkerületnek, am ely a török időkben
virágzó egyházi életet élt, de m ire a felszabadító háború véget ért,
az egészből alig maradt m eg két egyházközség. Nemcsak vallásuk:
miatt kellett menekülniük, hanem azért is, m ert sem személyi, sem
vagyoni biztonságuk nem volt. Behúzódtak a városokba, vagy az
•erdőkbe vették be magukat. Az egykorú ének szerint annyi kárt
tett a német, hogy hozzá képest m it sem tett török, sem tatár.
Végülis csordultig telt a pohár s az általános elégületlenség és
»elkeseredés 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharcában
robbant ki, am elybe E rdély is belekapcsolódott. A váltakozó szeren­
csével folytatott hadjárat során Rákóczit előbb Erdély fejedelm évé
V1704), m ajd M agyarország vezérlő fejedelm évé is m egválasztották
(1705).
Rákóczi szabadságharca és fejedelm i korm ányzása teljesen poli­
tikai színezetű, de a m agyar szabadságért harcoló fejedelem a vallás-
szabadság megvalósítását is célul tűzte ki. És különböző országgyűlé­
sein az 1608. és 1647. évi törvények valódi értelmében rendelte el a
vallásügyi sérelmek megvizsgálását s azok orvoslását. S ha éppen
a változó hadi szerencse m iatt a vallás ügye az általános rendezésig
nem is juthatott el, mégis a hosszabb vagy rövidebb ideig kuruc kéz­
ben lévő területeken a protestánsok mindenütt "igyekeztek régi szabad­
ságuk visszaszerzésére. Igen sok helyen visszavették tem plomaikat,
iskoláikat s m egkezdték s folytatták egyházi életüket. Az evangéliku­
sok pedig a rózsahegyi zsinaton egész szervezetüket újra rendezték
(1707).
A hadjárat második évében (1705) I. L ip ó t hosszú uralkodás után
meghalt. Utódja, I. József trónja elfoglalásakor törekedett a háború
megszüntetésére. ígéretet tett, hogy koronázása alkalmával — m ég
1687-ben m egkoronázták — kiadott hitlevelét m egtartja s a sérelme­
ket is orvosolni fogja. De m íg az előző királyok koronázásuk alkalm á­
val a bécsi s Lip ót pedig a linzi békét névszerint is megemlítették,
I. József hitlevelében m ár csak általánosságban van szó az örszág tör­
vényeinek a megtartásáról. S ha m eggondoljuk, h ogy az ő koroná­
zása alkalmával tartott országgyűlés törvénye tartalmazta azt, h ogy
a k irály m ég az 1681. évi vallásügyi törvényt is csak kegyelem ből
tekinti érvényben lévőnek, egészen természetesnek kell tekintenünk,

^ — A m a£r«r református egyháa töriówetej 12 #

h ogy a koronázási hitlevél m ár nem em lít vallásügyi törvényeket.
A háború további folyam án 1708-ban országgyűlést tartott, amelyen
a vallásügyi sérelmek is szerepeltek a napirenden. M ielőtt azonban
bárm it is végezhettek volna, a zavaros állapotok m iatt az országgyűlés
szétoszlott. A király ekkor rendelettel igyekezett m egnyugtatni a protes­
tánsokat, megígérvén, h ogy a vallás ügyét az 1681. és 1687. évi törvé­
nyek értelmében akarja elintézni és biztosítani fo g ja m indegyik vallás
szabadságát. ^
Lehet, hogy a királyban m egvolt a jóindulat s as a gondolat ve­
zette, hogy e biztatással m egnyerheti a kilenctized részben protestán­
sokból álló kurucok rokonszenvét s elősegítheti a kibékülést. Csak­
hogy ugyanakkor a kurucoktól visszafoglalt területeken, így főként
a Dunántúl a megtorlás mégis megindult azok ellen, akiket a kuru-
cokkal való összeköttetéssel gyanúsítottak, vagy akik a kuruc uralom
ideje alatt vallásgyakorlatot kezdtek. Az egyházkerület püspökét,
H odosi Sámuelt, am iért ezidőben a kurucok védelm e alatt az őrségi
egyházm egyében egyházlátogatást végzett, Veszprém labanc kézre ke­
rülése után Heister labanc generális és g ró f V olkra veszprém i római
katolikus püspök üldözőbe vették s ő menekülni kényszerült, üresen
hagyván a dunántúli püspöki széket. (H odosit egyébként akkor m ár
másodszor érte az üldözés. A felszabadító háborúk után több mint
egy esztendőt töltött börtönben s csak királyi kegyelem útján szaba­
dult ki onnan 1704-ben.)
A háború azonban folyt tovább s a király látszólagos jóindulatá­
nak megvalósítására nem került sor. A hosszúra nyúlt háború ki­
fárasztotta a kurucokaí, sokan elpártoltak Rákóczitól, a fejedelem
fokózatosan tért Vesztett s a szabadságharc végülis 1711-ben a kuru­
cok fegyverletételével végződött. Az ekkor m egkötött szatmári béké­
ben a protestánsokra nézve annyi foglaltatott, hogy a király megígérte:
a vallásügyi törvényeket m egtartja s a vallásügy rendezését az ország-
gyűlés feladatának jelöli ki.
I. József közvetlenül a béke megkötése előtt meghalt. Utódja
III. K ároly lett, aki 1712-ben, koronázása alkalm ával kiadott hitleve­
lében erősítette meg a békeokm ányt s m egígérte a törvények m egtar­
tását. Az akkor tartott országgyűlés azonban nem foglalkozhatott a
vallás ügyével, m ert a pestisjárvány m iatt szétoszolni volt kénytelen.
Csak a két évvel később összeült országgyűlésen került az végre
tárgyalás alá. M inthogy a szatmári béke óta is újabb zaklatások tör­
téntek s egyre szaporodott a sérelmek száma, az országgyűlésen elke­
seredett vita fo ly t az engedni semmit nem akaró katolikus rendek s
az ország népességének m ég m indig több mint felét képviselő protes­
táns rendek között.
A megegyezést a királyhoz intézett ismételt feliratokkal akarták
elérni. M ivel azonban a feliratok telve voltak egymás iránti vádasko­
dással, semmit sem segítettek a m egoldás érdekében. Sőt, m ivel a pro­
testánsok törvényes alapon állásukat hangoztatták s a törvények
érvénybentartását követelték, önmaguknak ártottak yele. Mert a

130 •
király valóban utasította az ország vezetőit a törvén yek végreh ajtá­
sára. S ez m ár az országgyűlés tartam a alatt m eg is kezdődött, de
nem úgy, am int a protestánsok képzelték, nem az 1608-i és 1647-i,
hanem az 1686-os és 1687-es törvén yek szerint. A z ilyen értelmű tö r­
vény végrehajtása pedig a protestánsok részére igen nagy k árt és
veszteséget jelentett. E d d ig ugyanis éppen a felszabadító, valam int
a kuruc-labanc háborúk m iatt csak kevés h elyen került sor az arti-
cularis helyeken kívü l m ég igen nagyszám ú egyházak vallásgyakorla-i
tának tényleges megszüntetésére. S F első-M agyarországon m ár 1714-
től kezdve sorozatosan szüntetik m eg e helyeken a vallásgyakorlatot;
Ilyen viszon yok között került aztán sor 1715-ben a vallásügyi tö r­
vény meghozatalára. E z a 30. törvén ycikk a k irá ly ígéretére támasz­
kodva kim ondja, h o gy a k irá ly ezidőszerint m ég kegyelem ből fen n ­
tartja az 1681. és 1687. évi törvén yeket s annak végrehajtására k irá ly i
biztosokat is nevez ki. A k ik n ek viszont panaszai volnának a vallás­
ügyi kérdésben, azok orvoslásáért m agához a k irá lyh oz folyam od h at­
nak, de nem közösen, hanem m in t m agánszem élyek.
A 31. törvén ycik k viszont' érvénytelennek m on dja ki m indazokat
a határozatokat, am elyeket a kuruc szabadságharc idején R ák óczi
országgyűlései, vagy a protestáns zsinatok hoztak és semmisnek tartja
mindazokat az intézkedéseket, am elyeket ez id ő alatt a protestánsok
vallásgyakorlatuk helyreállítása érdekében számos helyen tettek’.-
Kimondja m ég ez a törvén ycikk azt is, h ogy a protestánsok k iráh d
engedély nélkül zsinatokat nem tarthatnak.
Ezzel a törvén n yel végződ ik az a folyam at, m ely a királyi abszo­
lutizmus biztosítása érdekében azzal a céllal indult, h ogy a protestan­
tizmust az országból kiirtsa és az egy állam — eg y vallás eszméjét m eg­
valósítsa. M ire azonban id áig ért; a dolog, nagy változás állott be az
európai közgondolkozásban.
A nyugati állam okban m ár m indenütt a felvilágosodás szellője fú jt
s ennek, ha csaik nagyon gyengén is, hatása lassanként érezhetővé válik
nálunk is. A többség m ár kezd tudatára ébredni annak, h ogy az ország­
nak m ég m indig fele népességét jelentő protestánsokat kiirtani nem
lehet. S ha a törekvés arra irányul is, h o gy a lehetőségig visszaszorít­
sák őket, mégis szám ok azzal, h ogy létezésüket tűrni kénytelen. A z élet
lehetőségeinek a rem ényét igyekszik hát nyújtani akkor, am ikor orszá­
gos bizottságra ruházza a vallásügyi törvények végrehajtását. Mert bár­
mily kedvezőtlen lehet is az articularis helyekre szorított vallásgyakor­
lat, mégis a m egmaradás lehetőségét jelenti s egyúttal az a rem énység
is megmarad, hogy a végrehajtás során ném i engedm ényeket sikerül
majd elérni. Másrészt azonban a teljes háttérbeszorítást is jelentette
a törvénynek az az intézkedése, h ogy a#panaszokat ezentúl sem ország­
gyűlés elé vinni nem lehet, sem közösen a királyhoz nem lehet azok­
kal folyam odni. Ez azzal a veszéllyel fenyegetett, h ogy a reform álás
vagy evangélikus egyház, m int közösség, m int szervezett intézm ény, áz
állam szem pontjából hivatalosan megszűnik.
131
 A bécsi békében teremtett jogi alap egy jó század alatt teljeseiéi
megsemmisült. A jo g helyére a királyi kegy lépett s a m agyar protes­
tánsok előtt az a feladat állott, hogy kivárva az 1714/15. évi 30. tör­
vénycikk végrehajtása során kialakuló új helyzetet, egyházi életüket a
védekezés és megmaradás eszközeivel rendezzék. ^

E g y h ázüorm , d n y zás
A z e ls ő p r é s b it é r iu m o h

AZ E G Y H Á Z K E R Ü L E T E K V É G LE G E S K IA L A K U L Á S A . A bécsi
béke törvénybeiktatása idején a reform átus egyházkerületek többsége
m ár kialakult ós szervezkedett. A X V II. század elejére m aradt két egyház-
kerületnek: a dunántúlinak és a felsődunam ellékinek (vagy samarjai-
nak) kialakulása és megszervezése. A tiszáninneni egyházkerület szer­
vezetében is történnek ném i változások a század közepe táján.
A dunántúli részen az evangélikusok és reform átusok között már
az 1591-i csepregi vitatkozás alkalm ával bekövetkezett a szakadás s az
eddigi közös püspök, Beythe István ettől kezdve a reform átusok püs­
pöke maradt. De az egyházkerület megszervezésére csak Beythe halála
után, Pathai István püspökké választásakor került sor az 1612. évi
(köveskuti zsinaton. (A dunántúli evangélikusok is, bár m ár 1598-ban
egyházkerületté szervezkedtek, püspököt csak Beythe halála után vá­
lasztottak, addig éppen úgy, m int a tiszáninneni reformátusok, espe-
resi szövetségben éltek.) Ekkorra m ár kialakult, de m ég ekkor sem vég­
legesen, az egyházkerület képe s a lelkészek hitvallási állásfoglalása^
Beletartozott ebbe az egyházkerületbe Som ogy, Zala, Vas, Veszprém,
G yőr és Sopron várm egyék területe — tehát a győri és veszprémi római
katolikus püspökségek — , összesen hét egyházm egye, együttvéve m int­
egy másfélszáz gyülekezettel. Rövidesen területileg változás követke­
zett be, t. i. 1629-ben a Balaton déli partján, a török hódoltság alatt álló
gyülekezetek a dunamelléki egyházkerülethez csatlakoztak a két püspök
megegyezésével. Az átcsatolás oka az volt, h ogy ezeket a gyülekezete­
ket a királyi M agyarország területén lakó dunántúli püspök csak nagy
nehézséggel tudta korm ányozni. Ezért átengedte őket a szintén h ó­
doltsági területen lakó dim am elléki püspök felügyelete alá. De m ég íg y
is m aradt a dunántúli egyházkerületben néhány gyülekezet, m ely hó­
doltsági területre, vagy a végvárak vonalába esett.
¿Í A felsődunam elléken (az északnyugati felvidéken ) 1 m ár í592-ben a
galántai zsinaton elfogadtak k álvin i szellemű kánonokat, de a refo r­
mátusok és evangélikusok teljes különválása m ég huzamosabb ideig
nem következett be. 1592-ben ugyan reform átus püspököt választot­
tak, de ez m ég az evangélikusoknak is püspöke volt. Az evangélikusok
1613-ban külön püspököt választottak ugyan, de m ég 1615-ben is kere­
sik a m egegyezés lehetőségét s az ekkor tartott ú jlaki zsinaton m eg-

132
 jelent evangélikus és reform átus prédikátorok valam i egyességfélét
kötöttek is egym ással az úrvacsorára nézve. H o g y ez az egyesség álta­
lános használatba átment-e, arról nincs tudomásunk.
A z egyességet aláíró Szenczi Gsene P éter püspök reformáfcusságá-
hoz kétség nem fér, m ert ő fordította le, éppen ez évben, m agyar
nyelvre a m ásodik helvét hitvallást, viszont az egyesség megkötésénél
szintén jelenlevő Sam arjai János később, püspök korában is a két egy­
ház közötti m egegyezés híve volt. M indazáltal kétségtelen, h ogy a felső-
dimamelléki egyházkerület a X V I. század végén m ár ténylegesen m eg­
volt s ekkor a tiszáninneniektől átvett ú. n. felsőm agyarországi kánonok'
szerint korm ányozta m agát. De m ár 1619-ben szükségét érezte ú j
kánonos k ön yv szerkesztésének s ennek összeállítását Czeglédi P á l
akkori felsődunam elléki lelkészre, a későbbi dunántúli püspökre bízta.
Az általa készített kánonos k ön yv — a felsőm agyarországi alapulvéte­
lével készült ugyan, de egyéb akkor m ár használatban levő m agyar
református kánonok figyelem bevételével — tulajdonképpen teljesen ú j
alkotás. A 1623-i kom játi zsinaton fogadta el azt az egyházkerület és
szervezkedése véglegesnek ettől az időponttól tekinthető.
E z az egyházkerület m agában foglalta Moson, Pozsony, K om árom ,
Nyitra, Bars, Hont, N ógrá d és Esztergom várm egyéket s G yőr m egyé­
nek is az északi részét (az esztergom i érsekség és a n yitrai püspöksé­
gek területeit) s öt egyh ázm egyébe osztva körülbelül m ásfélszáz gyü le­
kezet tartozott hozzá. E gyülekezetek között is számos volt olyan, m e­
lyek hódoltsági területen, vagy végvári vonalban feküdtek.
A z ellen reform áció idején igen n agy veszteségei voltak m ind a két
egyházkerületnek, egész egyházm egyék tűntek e l s több olyan is, am ely
nem kelhetett életre soha többé.
M ind a két egyházkerület m egalkotta szervezkedése idején a m aga
törvénykönyveit is. A dunántúli, a köveskuti, a felsődunam elléki p ed ig
az ú. n. kom játi kánonokat. M indenik kánonos k ö n yv a X V I. század
nagy egyházi törvén ykön yvei (debreceni, hercegszőllősi, stb.) fig y e ­
lembevételével készült s a püspöki szervezetet valósítja meg. D e m íg
a köveskuti kánonok szerint a püspök tiszte m egegyezik a debreceni
kánonokban (articuli m aiores) levővel, addig az egyébként is jó v a l ter­
jedelmesebb kom játi kánonok lényegesen több hatalm at tulajdonítanak
e tisztség viselőjének. M ert bár ezek is kim ondják, h o g y bizonyos ü gyek ­
ben az esperesek nélkül ne intézkedjék, de az, h o gy felavatást csak
egy va gy két püspöktől nyerhet — akik m ellett mégis ott vannak, m in t
a felavatás segédlete az esperesek is — , s h o g y az egyházigazgatás elég
sok területén önálló hatáskört is biztosít számára, n yilván valóvá teszi
a nagyobb hatalmat. M ég akkor is, ha viszont a püspökkel szemben,
annak netáni vétkessége esetére, hatalm ával va ló visszaéléskor, v a g y
hanyag munkateljesítése m iatt az esperesek, illetve a zsinat ítélkezési
jogát írja elő.
E g y ik törvénykönyvben sem ju t h ely az egyházigazgatásban a le l­
készek m ellett a világi elemnek, de ' a gyakorlatban mégis bevonták
a világiakat ném ely ü gyek intézésébe. Ennek több jelét látjuk. íg y pl.
a püspökválasztó zsinatokra — am elyekről a köveskuti kánonok em lí-
133
test sem lesznek, de am elyeket a kom játi kánonok részletesen, a többi
kerületek törvényeivel egybehangzóan körülírnak — a lelkészekén kívül
m eghívták a jelesebb s egyház iránti szeretetükről ismert patrónusokat,
reform átus földesurakat, városi magisztrátusok tagjait, vagy végvári
kapitányokat is, akiknek a választásnál szavazati jogot is ¡biztosítottak.
Maguk a kánonok is em lítik, m int lehetőséget, am it tén yleg''gyakorol­
tak is, h o g y a püspöki állás betöltésénél a nevezetesebb egyházközsé­
gekben a lelkészeknek előre m eg kellett kérdezni az egyháztagok véle­
m ényét is s csak ennek ismeretében szavazhattak, illetve küldhették el
szavazatukat. A törvény tehát csak lelkészeik igazgátásáról szól, de a
gyakorlat m ár ekkor előkészítette az utat a világiak bevonására. "•
££ A köveskuti kánonos kön yvet bizonyos részeiben m ódosítja az
1630-ban tartott pápai zsinat által készített törvénykönyv. E z a zsinat
a kom játi kánonoknak am a részeit ás törvényerőre emelte a dunántúli
jegyházkeriiletben, am elyek nem voltak m eg a köveskuti kánonokban.
M iv e l pedig többi részei nem jelentettek lényeges különbséget, rövide­
sen a koxiíjáíi kánonok lettek a dunántúliak törvényeivé. Sőt, m ivel
a két nyugati egyházkerület és a dim am elléki egyházkerület között,
am ennyire ’ csak lehetséges volt, elég szoros kapcsolat állott fenn —
a külsősom ogyi egyházm egye átcsatolása, s a püspökavatásokra kölcsönös
m eghívások, elég sűrű levélváltás , stb. — , m ár a X V II. század közepe
táján a Dunáméit éken is a kom játi törvénykönyvet vezették be. És m eg­
m egújuló pótlásokkal egészen 1881-ig használták is ezt a törvényköny­
vet ezeken a területeken.

Ú J ÍT Á S O K A Z E G Y H Á Z S Z E R V E Z E T B E N . P R E S B IT É R IU M O K
A K IR Á L Y S Á G I T E R Ü L E T E N . A püspöki rendszer és a lelkészi igaz­
gatás esétléges túlkapásainak, egyeduralm ának kifejlődése ellen, s a
világiak bekapcsolása tekintetében is, szinte m ár egyidejűleg történnek
intézkedések a dunántúli egyházkerületben. Ez utóbbi a gyülekezetek
igazgatását, de további hatásaiban csaknem az egész egyházi szerveze­
tet is alapjaiban változtatta meg. A püspöki és cspercsi hatáskör m eg­
oszlása és korlátozása s ezzel együtt a felelősség megosztása ugyancsak
e változás fe lé egyengette az utat. M ind a két irányban, ha nem is azo­
nos, értelemmel, a presbitériumok felállításával indult m eg a fejlődés.
A presbitériumok felállítása Kanizsai P á lfi János nevéhez fűződik.
A z ellenreform áció térnyerése és m egerősödése hamarosan m eg­
követelte, h ogy az egyes gyülekezetek igazgatását k ivegyék a városi
és községi elöljáróságok s a patrónusok kezéből, annál is inkább, mert
ezek lassanként m ár nem is voltak a reform átus egyház tagjai. 1617-ben
Kám zsái P á lfi János, pápai lelkész és esperes a püspök tudtával s a
földjésür: E n yin gi T ö rö k István, egyúttal végvá ri főkapitán y jó v á ­
hagyásával m egalakította Pápán a presbitériumot, az elsőt az egész
országban.. E z a presbitérium 12 rendes tagból állott. E zek választá­
sának m ódjáról nincs semmi adatunk, de feltételezzük, h ogy nem a
gyülekezet tagjai választották őket, hanem a földesúr hozzájárulásával

134
a városi elöljáróságok és a várbeli vitézek vezetői. S azt is m eg tudjuk
állapítani, hogy nem is a gyülekezet m inden rendű és rangú tagjai
közül válogatták ki őket, hanem a „városi rendből“ és a „vitézlő rend­
ből“ . "Vagyis bárm ennyire is a gyülekezet képviselőinek kívánták is
tekinteni a presbitériumot, az akkori felfogás szerint nem gondoltak
rá, hogy jobbágyi sorból is tegyenek presbitert. És bár a presbitérium ­
nak 1 2 választott tagja mellett volt m ég n égy hivatalból való tagja is,
és pedig a városi főb író és bárom eskiidtje, ilyen form án valam i jo g ­
folytonosságot ¡mégis csak megtartottak, ennek ellenére, noha a válasz­
tás módja s a válogatás sem volt éppen kálvini szellemű, ez volt a leg­
első lépés az igazi reform átor! elgondolású egyházszervezet felé!
Az így m egalkotott pápai presbitérium részére Kanizsai P á lfi
János szabályzatot is készített. Ez a szabályzat nagyobb részében nem
a presbiterek munkájára, hanem az egyházi élet menetére ad előíráso­
kat: a házasságkötés körüli eljárásra, az istentisztelet rendjére, a sak-
ramentumok kiszolgáltatására, a temetések végzésére. M agáról a pres­
bitériumról e hét szakaszból álló s cím e szerint a gyülekezetnek „k ü lső­
képen való igazgatására szolgáló regulák“ két utolsó szakasza szól.
Ejök szerint a presbiterek, más gyülekezeti tagtól való m egkülönböz­
tetésül, a stóla fizetése alól mentesek. H a valam elyik közülük meghal,
két prédikációval, deák énekkarral kell eltemetni s koporsóját is a többi
presbiterek tartoznak vinni. Betegségükben egymást tartoznak m egláto­
gatni. Egyébként kötelességük felügyelni a lelkészre, tanítóra, isko­
lára s a tanuló ifjúságra. De kötelességük egyszersmind! ezek jó h ír­
nevét is megoltalmazni. Viszont, ha ők találnak valam i kifogásolnivalót
ezek magaviseletében, tartoznak azt a lelkésznek megmondani. Hasonló
módon tartoznak felü gyelni az egyháztagok életére is. Lelkészt, tanítót
csak a presbiterek tudtával és beleegyezésével lehet akár alkalm azni,
akár elbocsátani. A gyülekezet igazgatását a lelkész jelenlétében tar­
tott gyűléseken intézik a presbiterek s e gyűléseken hozott határozato­
kat jegyzőkönyvbe is be kell írni.
' A presbiterek eme kiváltságai és kötelességei más egyháztagokkal
szemben nyilván észrevehető megkülönböztetéseket tartalmaznak. T is z ­
tük szerint a lelkész segítőtársai, de egyszersm ind nemcsak a gyüleke­
zetnek, hanem a lelkésznek s más egyházi tisztséget viselőknek is f e L ;
ügyelői. A presbitérium felállításával, azok fegyelm ezési jogának m eg­
állapításával útját vágta Kanizsai annaik a lehetőségnek, h ogy az egy­
házban papuralom fejlődhessék ki. Bár egyelőre m ég nem a gyüleke-*
zet választotta a presbitereket s bizonyos kiváltságokat élveztek, m égis
az egyházi szervezet ezzel a lépéssel indult el azon az úton, am ely a
■gyülekezet önmaga által való igazgatásának az útja volt.
Ez az alakulás nem állott meg a pápai gyülekezetnél. Á további
lépéseket nemcsak az indokolta, h ogy az első presbitérium kiállotta a
próbát, hanem az is, hogy rövidesen az ellenreform áció lehetetlenné,
lette a földesurak s az elöljáróságok által történő igazgatást. A k á lv in i;
elvet parancsolólag követelte az új helyzet, m ely anyagi és egyéb ü gyek
intézésénél is m agára hagyta a lelkészt és a gyülekezetét.
135
 Az 1630-i pápai zsinaton egy egyszakaszos törvénycikkben elrendel­
ték, hogy az egész dunántúli egyházkerületben mindenütt meg kell alakí­
tani a presbitériumokat. H ogy a lelkész mellett „erkölcsi felvigyázók és,
az egvházi fegvelem gyakorlásában segítőtársak legyenek“ . S gyér ada­
tainkból is biztos tudomásunk van róla, hogy ilyen presbitóriumoL
működtek akkoriban, pl. Veszprémben és Kiskomáromban s e gyüle­
kezetek presbiteri jegyzőkönyveit is ismerjük. A kiskomáromi szabály­
zatban találjuk az egyházfiak kötelességeinek az első részletes felsoro­
lását, akikről egy és más vonatkozásban már a pápai szabályzatban
is szó van. Ebből m eg lehet állapítani, hogy az akkori egyh ázfi a mai
gondnoknak felelt meg.

E G Y H Á Z K O R M Á N Y Z Á S AZ ORSZÁG K E L E T I R É S ZE IN . Las­
sanként másutt is megalakultak a presbitériumok, ha nem is gyors
iramban. A presbitériumok működése nemcsak kísérletezés volt egyes
gyülekezetekben, hanem állandósult. Am ikor például— mint m ajd látni
fogju k — az ország keleti részeiben is gondoltak a presbitériumok fel­
állítására, a presbiteri rendszer állhatatos pártfogója: Lorán tfi Zsu-
zsánna fejedelemasszony a pápai presbiteri szabályzatot kéri el. ($
hogy az első pápai presbitériumról tudomásunk van, éppen annak kö­
szönhetjük, hogy a fejedelemasszony fogarasi várának levéltárában
megmaradt ez a szabályzat, mert bizony Pápán elpusztította azt az
idők járása.)
E gy másfajta presbitériumról is tudunk a X V II. század elejéről. En­
nek azonban a tulajdonképpeni presbiteri szervezethez nem sok köze
van s jelentősége talán csak annyi, hogy a püspök és esperes felelőssé­
gét az egyházi igazgatásban, főleg az egyházi bíráskodásban megosztja
más, de szintén lelkészi személyekkel. Az egyházm egyei és egyházkerü­
leti presbitériumok, mint valami szőkébb zsinati tanács, megvannak
ekkor már az ország keleti részein s találkozunk velük a kom játi káno­
nokban is. Teendőik, tisztük részletes körülírása az 1630-i pápai zsinat
kánonaiban van meg. Ez a zsinat csaknem kizárólag éppen az ilyen
egyházkerületi „lelkészi presbitériumok“ felállításáról intézkedett. A
zsinat meghatározta a számukat s kimondotta, hogy csak kiváló lelké­
szek közül lehet őket választani. Kötelességüket abban állapította meg,
hogy a zsinatokon a püspöknek, illetve az espereseknek segítségére le­
gyenek a törvénykezési ügyekben, s főleg házassági ügyekben a bírói
tisztet teljesítsék. Szóval ugyanaz volt a tisztük, mint más vidékeken
m ár előbb is az assesoroknak, a mai tanácsbíráknak.
A nagyobb egyházm egyékben az esperesek mellé alespereseket is
állítottak be, főleg olyan helyeken, ahol az egyházm egye egy része h ó­
doltsági területre esett: az ott levő gyülekezetek vezetésére. Leginkább*
az egyházlátogatás végzésénél volt indokolt az ilyen alesperesek beállí­
tása, kik maguk is hódoltsági területen éltek s íg y az ottlévő gyülekeze­
teket kevesebb veszedelemmel látogathatták, mintha a királysági terü­
letről kényszerült volna átmenni az esperes.
136
_ — „—
A b u d a p e sti B a á r-M a d a s r e fo r m á tu s le á n y - ,
n e v e lő in té z e l a R ó z s a d o m b o n . (T e r v e z te :
M ed g y a sza y Jutván 1 92 8.) L e n t b a lra : A tó
és az u d v a r , JjCrú jo b b r a : A z in le rn a tu s
fr e s k ó k k a l d íszített u d v a ri fr o n tja .
 Ha presbitereknek nevezték is a püspök és esperesek eme segítő­
társait, sohasem kell összetévesztenünk azzal a szervezettel, amelyet m a
js presbitériumnak nevezünk. De munkájuk, tisztségük fontos és szük­
séges volt s bár a lelkészi egyházigazgatás szervei voltak, mégis hivaia-
loskodásuk a püspöki vagy esperasi önkény kifejlődését lehetetlenné
tette.
A z ország többi részein csak évtizedek m úlva történtek kísérletek
a gyülekezeti presbitériumok felállítására. M íg Dunántúl a presbitérium
egy gyülekezet, illetve annak lelkésze kezdeményezésére indult m eg s
éppen a körülmények kényszerítő hatása alatt, egyházi közzsimat ren­
delkezésével, minden belső harc, ellentét va gy vita nélkül szinte termé­
szetesen és m agától lett általánossá, — addig az ország többi részein
a néhány lelkésztől kiindult kezdeményezés sok harc és ellentét után
csak hosszú idő m úlva valósulhatott meg. És m íg a dunántúli részen a
presbitérium szervezése önálló jelenség, aminek nem volt visszahatása
az egyház szervezetének a presbiteri form ával össze nem férő egyéb
reformra szoruló részeire (pl. a püspöki, esperesi igazgatásnak azzal
össze nem férő vo ltá ra ), addig a többi részeken az egész egyházszervezet
megváltoztatására irányuló törekvések egyik részeként jött elő. S m in­
den jel szerint úgy, mintha a keleti részeken, legalább is egy ideig,
tudomással sem bírtak volna arról, hogy Dunántúl m ár akkor működő
presbitériumok voltak.
Bármennyire is történeti fejlődés eredménye volt a református egy­
ház püspöki kormányzása, lényegében összeférhetetlen a reform áció
alapvető gondolataival. Sokan sokszor érezték ezt. A m ik or a kánonok
a püspöki tisztről szólnak, m indig szükségét érzik, h ogy m egindokolják
e tisztség megtartását. Nem is szólva arról, h ogy az állam s a róm ai
katolikus egyh á z. kifogásolta a püspöki címet, eltiltotta annak haszná­
latát, — m agában a reform átus egyházban is többször hangoztatták
a szervezet ebbeli m egreform álásának szükségességét.
A tiszáninneni részeken, m int tudjuk, az egyházkerület élén nem
állott külön püspök. Ott a négy egyházm egye espereseinek szövetsége
alakult ki, ahol azonban maguk az egyes esperesek gyakorolták a püs­
pöki jogokat saját egyházm egyéjükre nézve. S am ikor az eredetileg
gátló akadálynak tekintett ténytől — a szervezkedés idején az egri
róm ai katolikus püspöki szék be volt töltve — , m ár eltekinthettek
volna, sőt, m időn az 1608. évi I. törvénycikk megengedte, h ogy az egy­
házkerületek élére mindenütt állíthatnak a reform átusok is felü gyelő­
ket, püspököket, akkor m ár m egszokták az addigi állapotot s maradtak'
tovább is püspök nélkül. Egészen valószínű ugyanis, h ogy pusztán csak
ezért és nem azért maradtak esperesi szövetségben, mintha a püspöki
hivatalt tekintették volna a kálvini elvekkel össze nem férőnek. L e g fe l­
jebb annyi változás történt még, hogy az 1635-i bődrogkeresztúri zsina­
ton egészen szorosra fogták ezt a szövetséget, a négy egyházm egye k ö ­
zös zsinatokat is tartott s közös ügyeiknek zsinaton k ívü li elintézésére
is m egbízták az egyik esperest.
M indazáltal a reform átus egyházkerületek közül a tiszáninneninek
a példája indíthatta Szilvásúj falvi Anderko Im re nagyváradi lelkészt és
esperest arra, hogy m ozgalm at indítson a püspöki tisztség eltörlésére.
S a m ozgalom nem maradt az ő egyéni elgondolása és saját ügye. Rész­
ben talán amiatt kezdem ényezte ezt, mert a tiszántúli egyházkerület
akkori püspöke, aki alá Nagyvárad is tartozott, a lelkészeik fegyelm ezé­
sében túl ment a határon, amivel sokan nem érthettek egyet. Példán!
a lelkészeket a világi hatósággal be is bőrtönöztette. Mindenesetre Szü-
vásújfalvinak sikerült három egyházm egyét m egnyerni a maga né­
zetei számára, őmaga pedig nyiltan is ellenszegült püspöke intézkedé­
seinek. Mozgalm a azonban rövidéletű volt, bár több zsinaton is foglal­
koztatta nemcsak a tiszántúli egyházkerületet, hanem az erdélyi, sőt a
tiszáninneni egyházkerület egyes lelkészeit is, akik ezeken az 1608 és
1612 között tartott zsinatokon megjelentek. És bevonták az ügy tisztá­
zásába Paréus D ávid heidelbergi tanárt is, aki teljes egészében Szii-
vásújfalvi tételeinek adott igazat s a püspöki tisztet róm ai katolikus
dolognak tartotta. Mégis a m ozgalom vége az lett, hogy az 1612-i nagy­
váradi zsinat elítélte Szilvásújfalvit. Állásától megfosztották, átadták a
világi hatóságoknak, előbb börtönbe került, m ajd pedig száműzetésbe
küldték.

T O L N A I D A L I JÁNOS R E FO R M M O Z G A LM A . Sokkal nagyobb

területre kiterjedő s m élyebb hatású volt a presbitériumok szervezése
érdekében Tolnai Dali János sárospataki tanárnak, m ajd abaúji espe­
resnek az egyházi élet egyéb részeire is kiterjeszteni szándékolt re­
formkísérlete. Egyébként e puritantizmusnak nevezett m ozgalom ról k é­
sőbb szólunk. Tolnai és társai holland és angol m inták után, de a k ál­
vini reform áció tanításaihoz is híven, nem tartották helyesnek a püs­
pöki és esperesi egyházkorm ányzati rendszert s a presbiteri szervezet
bevezetését tartották szükségesnek s az egyház igazi lényegével m eg­
egyezőnek. Ám ha akadtak is hívei a Tolnai által kívánt szervezeti re­
form nak — köztük elsősorban Medgyesi Pál, I. Rákóczi G yörgy feje­
delem udvari papja — , még inkább támadták ellenfelei.

Az ellenhatás egyik oka az volt, hogy Tolnait és társait általában

fel forgatóknak tartották, tanításaiktól tisztának gondolt evangéliumi
vallásukat féltették. Másik oka viszont a rendi gondolkozásm óddal járt
•együtt, mert a keleti részeken még mindig nagy számban levő reform á­
tus fő- és köznemesség hallani sem akart arról, hogy az egyház ügyei­
nek intézésébe beleszóljanak a. parasztságból esetleg választott presbi­
terek, akik velük együtt tanácskozhassanak, vagy éppen rajtuk fegyel­
met is gyakoroljanaík. (Érdekes, hogy hasonló gondolat Dunántúl fel
sem vetődött, mert a presbitérium indulásakor eleve sem gondoltak még
a jobbágyok bevonására.) De ez az ellenzés sem volt általánosnak, k i­
vételnélkülinek mondható, mert akkor is akadt a jobbágyot m agával
egyenlőnek tartó földesúr, mint Lónyai Zsigmond s a presbitériumot
minden mellékgondolat nélkül oltalmába vevő L o rá n tffy Zsuzsánna.
Az ellenhatást kiváltó okok között nem utolsó sorban nagy szerepet
játszott, hogy a keleti részek felett ekkor fejedelm i hatalm at_gyakorló

138
 I Rákóczi G yörgy és udvara számára nem vo lt rokonszenves az
Angliából hozott eszme, ahol a presbiteriánusok és puritánok k irály
elleni forradalm a éppen ez időtájt bontakozott ki.
^ Mindezek eredm ényeképpen T oln ai D ali Jánost és társait zsinat
elé idézték — egyéb tanításaikért is — , elítélték és állásuktól m egfosz­
tották őket. Ezzel azonban a m ozgalom nem intéződött el. M ert a puri-
tánizmusnak csak egy részét kitevő presbiteri reform az egész m ozga­
lom révén sokkal nagyobb hatású volt már, sem hogy zsinati ítélettel
elfojtani lehetett volna. Sőt attól kellett tartani, h ogy a reform átus e g y ­
házban az egységet is m egbontja. Éppen ezért gyökeres m egoldásra
volt szükség.
A puritán m ozgalom ügyében — am elybe tehát beletartozott a
presbitérium szervezésének az ügye is — m aga I. R ákóczi G yörgy fe je ­
delem ú. n. nemzeti zsinatot h ívott össze 1646-ban Szatmárnémetibe.
'Erre a zsinatra m eghívást kaptak az erdélyi, tiszántúli és tiszáninneni
egyh ázk erü letek lelkészei, am ely egyházkerületek akkor a fejedelem
uralma alá tartoztak. M egjelentek ott a tiszántúli egyházkerület török
hódoltság alá tartozó részeiből is többen a lelkészek közül. H a nem is
‘jelenhetett m eg e zsinaton az egész ország m agyar »református egyh á­
zainak képviselete — m ivel a nyugati, királyságbeli részek egyházai,
illetve lelkészei nem is voltak oda m eghívhatok, (éppen a presbitérium
felállítása ügyében ezek m ár túl is jutottak a m egoldáson) — , m égis a
reformáció kezdetétől egészen az 1791-i budai zsinatig nem volt a re ­
formátus egyháznak hasonló zsinata, am ely ilyen n agy területre kiható
érvénnyel ülésezett volna.

P R E S B IT É R IU M O K A Z O R S ZÁ G K E L E T I R É S Z É N . A szatm ár­
németi zsinaton m aga a fejed elem is m egjelent s vele együtt számosán
a világi urak közül. A zsinat vezetője, G eleji K atona István erdélyi
püspök s a fejedelem nek is u dvari papja volt. Nagytudom ányú, m élybitü
férfiú, de a püspöki korm ányzás h íve és a presbiteri szervezet beveze­
tésének ellenzője. A presbitérium ok m egszervezésének helyességét a
zsinat elvileg nem helytelenítette és döntését eképpen fogalm azta m eg:
„M inthogy őseink a presbitérium ot különféle akadályok m iatt fel nem
állíthatták, ezt m i Krisztus és az apostolok rendelése és a régi egyház
gyakorlata szerint, m ihelyt kedvezőbb körülm ények fogn ak bekövet­
kezni s m ihelyt legfőbb hatóságunk és az igazhitű karok és rendek
hozzájárulnak, ú jra felállítan i óh ajtju k“ .
^ E lvileg tehát nem zárkózott s nem is zárkózhatott el a zsinat a
presbitériumok felállítása elől. De gyakorlatilag a m egvalósítást messze
elodázta. D e h o gy m aga G eleji Katona István is a presbitérium ot az
egyház szervezetébe a püspöki rendszer m ellett is beilleszthetőnek, h e­
lyesnek és jónak tartotta, kitűnik az általa szerkesztett kánonos-könyv-
nek a presbitérium okról szóló részéből. A szatm árném eti zsinat utasí­
tására ugyanis G eleji a zsinati határozatok alapján törvén ykön yvet
szerkesztett, am ely Geleji-kánonok néven ismeretes. E zt az erdélyi o r ­
szággyűlés elfogadta, az akkori fejedelem , II. R ákóczi G yörgy 1649-ben
139
 megerősítette. Ebben a törvénykönyvben Geleji elism eri a presbitériu­
m ok célszerűségét a gyülekezetek igazgatásában, különösen az egyház:
' tagjaira való felügyeletben, a fegyelmezésben, a lelkésznek való segí­
tésben. De mindez ism ét csak elvi fejtegetés marad, mert mindezek jó ­
ságának és helyességének hangsúlyozása mellett hozzáteszi a kánonr
„E z az intézkedés, m ely másutt szükségesnek és hasznosnak bizonyult,
nálunk, a m i népeink között, alig állítható fel, sőt azt a m i polgári ren­
dünk különböző akadályok m iatt lehetetlennek is tartja.“ Mindezek
ellenére megengedhetőnek tartja e törvénykönyv, h ogy egyes esetek­
ben, peres ügyek elintézésénél a lelkész néhány „p o lgá ri rendű“ férfiú t
maga m ellé vehessen.
A szatmárnémeti zsinat és a Geleji-kánonok tehát általában jónak
ismerték el a presbitériumot, de gyakorlatilag elvetették azt. M ivel pe­
dig a Geleji-kánonok két és félszázadon keresztül három egyházkerü­
letben törvénykönyvül használtattak, a keleti országrészek egyház-
kerületeiben a presbitériumokat hivatalosan felállítani nem lehetett. De
h ogy Erdélyben is sokaknak tudomásuk volt a dunántúli presbitériu­
m ok felállításáról, azt bizonyítja a m ár említett pápai presbiteri sza­
bályzat Lorán tfi Zsuzsánna által történt elkérése.
Ám annak ellenére, hogy a zsinat s a Geleji-kánonok így döntöt­
tek, az eszme nem aludt el. Sőt jelentékeny képviselőjére talált a zsinat
után is Medgyesi Pálban, aki később L o rá n tffy Zsuzsánnának, az öz­
vegy fejedelem asszonynak is udvari papja lett. Medgyesi szóban és
írásban buzgólkodott a presbiteri eszme megteremtésén és ‘m egked-
velíetésén.
A szatmárnémeti zsinat s a Geleji-kánonok elvi fejtegetései, vala­
mint Medgyesi buzgólkodása gyakorlatilag sem voltak egészen ered­
ménytelenek. Mert m ég 1646-ban, tehát a szatmárnémeti zsinat évé­
ben a nagyenyedi zsinat elrendelte a presbitériumok felállítását. Ennek
a rendelkezésnek azonban nem sok eredm énye lett. Viszont a Tiszán ­
túlon 1651-ben a piskolíi zsinat haíározottan ellene m ondott a presbi­
tériumok felállításának és pedig éppen a világi hatóságoktól való féle­
lem miatt.
Ilyen ellentmondó határozatok m ellett is egyre több helyen kezd­
ték m egszervezni a presbitérium okat a keleti részeken. Különösen az­
után, am ikor a török hódoltság s az erdélyi fejedelem ség megszűnt.
A z ellenreform áció s az annak hatására hozott törvények és ren­
deletek az ország e részében is kényszerítették a reform átus egyházat
a községi és városi elöljáróságok megszűnő egyházigazgatási tényke­
désének pótlására: a presbitérium ok megszervezésére. M indazonáltal
m eg kell állapítanunk, h ogy akár a nyugati, akár a keleti ország­
részeken azokon a helyeiken, ahol a város va gy a község lakossága
egészében vagy túlnyom ó részében m egm aradt reform átusnak, szinte
a X IX . századig nincs külön presbitérium, vagy ha akad is, azonos ma--
gával az elöljárósággal.
A világiaknak az egyházigazgatás magasabb szervezeteibe való
bevonása először az erd élyi országos egyházban következett be.
Az erdélyi országgyűlés m ár a X V I. század m ásodik felében töre-

140
Egykor# rajz nszatmári végvár életéről a XVI században
kedett annak megvalósítására, hogy a zsinatokon a lelkészek, patro-
nusok és az országos rendek bevonásával tanácskozzanak. Mint ism e­
retes, nemcsak Erdélyben, hanem az ország más részein is megtörtént,
hogy világiak m egjelentek a zsinatokon. De E rdélyben valósult m eg elő­
ször hivatalosan is az egyházigazgatásban a világiaknak a lelkészekkel
egyenlő joga. 1682-ben alakította m eg az országgyűlés az ú. n. gond­
noki főtanácsot, am elynek 5 lelkészi s 5 vilá gi tagja volt. E z a fő ­
tanács vette kezébe az egyházi ügyek intézését s lassankint a zsinato­
kat is feleslegessé tette. Tulajdonképpen ezt a szervezetet is az önvé­
delem szüksége hozta létre. De az erdélyi egyháznak a gondnoki fő ­
tanáccsal, m ajd 1713-tól kezdve az ebből kialakult főconsistorium m al
való igazgatása semmiképpen nem felel m eg a kálvini elvek n ek .'

H itv a llá s i hiitonbséfjefo

'H ef őrmezt a $ é b r e d é s

H IT V IT Á K . A véglegesen kialakult egyházkerületekben nem volt

lezárt kérdés a hitvallási hovatartozandóság. Nem volt ritka jelenség a
X V II. század első felében, hogy egyik hitvallási iránytól a másikhoz
csatlakoznak a lelkészek, sokszor egyházközségükkel együtt. És nem
szűnnek meg a hitviták sem. Az ország nyugati részén m eg-m egújul
a vitatkozás evangélikusok és reformátusok között, jóllehet — általá­
ban — a két egyház között fennáll a testvéri viszony. A vitákban olyan
férfia k szerepeltek, mint Patliai István és Kanizsai P álfi János, a dunán­
túli egyházkerületnek két egymásután következő püspöke. Pa thai még
a X V I. század végén kiadott s a sákramentumokról szóló munkájában
— amely a X V II. század közepén Tiszántúl új kiadásában is m eg­
jelent — a saját reform átus felfogását védi az evangélikusok tanításá­
val szemben. Ennek a munkának ellensúlyozására készített Lethenyei
István sárvári evangélikus iskolatanító egy kis munkát, am ire aztán
Kanizsai P á lfi János lép sorompóba. A vita éppen a két egyház szer­
vezkedésének és püspökválasztásának idején s utána is még fel-fel-
lobban Pathai és Kanizsai levelezésében.
Felsődunamelléken a két egyház együttmaradásának, vágy egye­
sülésének buzgó munkása, Sam arjai János püspök „M a gya r harm ónia“
(1628) c. munkájában érvel eszméje mellett. De buzgósága kem ény
ellenzésre talál Lethenyei Istvánban, aki nem éppen irodalm i stílusban
képtelenségnek állítja Samarjai elgondolásait. De később m ár csendes­
ségben “él egymás m elleit a két egyház, az ellenreform áció támadása
egymás testvéri támogatására kényszeríti őket. >
Az ellenreform áció nemcsak erővel és hatalommal, hanem iro­
dalmi támadással is bontja a reform áció egyházainak kerítéseit. E zek­
kel a támadásokkal szemben a királysági részen a reform átusok old a-

142
Iáról nagyon kevés hang szólal meg. Pathai István talán az egyetlen,
aki könyvet ír a katolikusok ellen. De könyvének megjelenése m ene­
külésre, püspöki székének elhagyására kényszeríti. S Dunántúlról Beth­
len Gábor védelm e alá, Belényesre, Bihar m egyébe menekül, ahol m ár
nem érheti, irodalm i felelet helyett, volt földesurának Esterházy Mik*
lós nádornak kíméletlen üldözése,
w A török hódoltsági területen, tudomásunk szerint, a X V II. század­
ban már nincsenek hitviták. E területen a reform átus irány csaknem
mindenütt m agához hódítja a reform áció h íveit s meg marad szinte
egyetlen vallásnak a török uralom végéig. S a nép azután is kitart m ár
megismert hitvallása mellett.
Az ország keleti részein m ár kissé nyugtalanabb a helyzet, de
jelentősebb változást, vagy harcokat itt sem okoz. Mert, bár előfordul­
nak esetek egyik egyháztól a másikhoz való átpártolásra s ezzel össze­
függően egy-egy lelkésznek a reform átus egyházból való kizárására,
de a reform átor! irányok közötti hitvallási harcok itt ekkorra m ár k i­
tombolták magukat. Az ellenreform ációnak irodalm i téren, fő leg P á z ­
mány Péter írásaiban jelentkező támadásai azonban itt szólaltatják
meg elsősorban a református írókat.
Pázm ány Péter első vitairatát tulajdonképpen M agyari István
dunántúli evangélikus püspök „A z országokban való sok rom lások­
nak okairól“ c. m unkájára válaszul írta. De további írásai m ár k i­
hívás nélküli támadások a reform áció m indkét iránya ellen. N agy
tudását, tősgyökeres m agyar nyelvét, erős logikáját s a vitatkozásban
való virtuozitását ellenfeleinek is el kellett ismerni. És azt is m eg
kell vallani, h ogy munkáira protestáns részről nem kapott m éltó
választ. Nemcsak Dunántúlról, hanem az ország ama részeiről sem,,
ahol az ellenreform ációt támogató k irályi hatalom tól nem kellett
tartani.
Méltó válasz nélkül m aradt alapvető nagy m unkája az „Igazságra
vezérlő kalauz“ is. Pedig a reform átusok több zsinatukon foglalkoztak
ezzel a munkával s többször határozatilag ki is mondták, hogy m eg­
felelő választ kell arra adni. Evangéikus részről többen is írták rá
kisebb lélekzetű feleletet, sőt a m agyar nyelven írott Kalauz ford ítá­
sát külföldre is kiküldték s ottani hittudósokkal Írattak arra vá la szt
Református részről Pázm ánynak legkim agaslóbb ellenfele A lvin czi
Péter kassai lelkész lett, aki református volt, de egyes kérdésekben
az evangélikusokkal is egyetértett. Az ő vitaírásai nem hasonlíthatók
ugyan Pázm ány műveihez, de nagy érdeme, h ogy sokkal mérsékeltebb
vitatkozó, bár nem kevésbbé izzó érzésű , tudós teológus. M agára a
Kalauzra is választ ír Pósaházi János, a Sárospatakról elüldözött, ké­
sőbb Gyulafehérvárott működő professzor, —
A másik n agy jezsuita vitatkozó: Sámbár Mátyás nem mérhető-
Össze m agával Pázm ánnyal. Goromba, durvahangú támadásaira Pósa­
házi János, továbbá Kom árom i Csipkés György, a tudós B iblia-fordító
debreceni lelkész felenek m eg időnként s az erdélyi Kézdirásárhelyi
M atkó István is beleavatkozik a vitába.
ff"!

Szintén a róm ai katolikusokkal vitatkozott s támadásaikkal szem*

ben a református vallás igazságait vette védelembe Gzeglédi István
kassai lelkész, aki életével fizetett m eg bátor kiállásáért; a pozsonyi
rendkívüli törvényszék élé hurcolása közben halt m eg 1671-ben.
Hasonlóképpen a katolikusok ellen vitázott Geleji Katona István er­
délyi püspök, de hatalmas prédikációiban a többi protestáns felekeze-
tet éppenúgy támadta, mint a katolikusokat. ^
Erdélyben különben e korszakban sem csitul el a felekezeti viták
hangja. Főleg az unitáriusokkal szemben ekkor is kíméletlenül
fo lyik a vita. Bethlen Gábor fejedelem udvari papja: Keserűi Dajka
János, a későbbi erdélyi püspök, a fejedelem engedélyével s annak
jelenlétében Gyulafehérvárott nyilvános vitatkozást is folytatott az uni­
táriusokkal. Irodalm i téren a reformátusok és unitáriusok kölcsönö­
sen s gyakran támadták egymást. Református részről Milotai Nyilas
István előbb tiszántúli püspök, m ajd a fejedelem udvari papja tűnik
ki. De m ég nála is erőteljesebb vitatkozó volt Geleji Katona István, aki
főleg az unitáriusok ellen tartotta nyomtatásban is kiadott hatalmas
prédikációit. Geleji Katona István egyébként méreteiben, nyelvezetében,
okfejtésében, vitatkozó készségében egyaránt Pázm ány Péterrel vete­
kedő egyéniség. E gyik felekezetet sem kimélte támadásaiban. S mint
ismeretes, a református egyházon belül is hathatós védelm ezője volt az
újítókkal szemben az ortodox református tannak.
A z unitáriusokkal való vitatkozások csak akkor csillapodnak le
Erdélyben, am ikor az unitáriusok — református nyomásra — I. Rá­
kóczi György idejében 1638-ban az ú. n. dézsi megegyezés alkalmával
tisztázzák magukat az alól a vád alól, hogy eltértek volna eredeti hit­
vallásuktól.
Ném i viták folyhattak Erdélyben az evangélikusokkal is. L eg­
alább is erre látszik mutatni az a tény, hogy Pathai István volt dunán­
túli püspöknek, majd Tiszántúlon belényesi lelkésznek és esperesnek
m ég 1592-ben Dunántúl megjelent s az evangélikusokkal vitázó művét
— a sákramen hunokról, különösen az úrvacsoráról — maga I. Rá­
kóczi G yörgy fejedelem nyomatta ki újból 1643-ban.
Belekerült a hitvitákba L o rá n tffy Zsuzsánna fejedelem asszony is,
ak i 1641-ben Mózesről és a prófétákról adott ki egy főleg szentírás­
beli idézetekből álló könyvet. Ebben a református vallás igazságainak
bizonyítására is kitért. E z a könyv nem volt különösen jelentős,* ellen­
ben katolikus részről, éppen Szelepcsényi G yörgy esztergomi kanonok,
a későbbi esztergomi érsek tollából kemónyhangú, durva s kíméletlen
támadás érte miatta nemcsak a fejedelemasszonyt, hanem a fejedel­
m et s egész családját is. A vitát aztán még jobban elmérgesítette a
támadás nyomán kerekedett s hasonló kíméletlen hangon folytatott
röpiratharc. Végül a fejedelem m agától III. ¡Ferdinándtól kért elég­
tételt. E röpiratharc s az utána megindult diplom áciai tárgyalások
hasonló hangja is hozzájárult I. Rákóczi György szabadságharcának
kirobbanásához.

144
 RAJO NG Ó K. A század első felében a különböző protestáns fele-
fezetek között tapasztalt súrlódások, ingadozások a század közepe
iáján m ár nyugvópontra jutottak. A külföldön tám adt ú j reform ációs
irányok vagy hitvallások, ha ismeretessé válnak is, nem találnak m ű­
ködési teret s nem is keletkeznek újabb felekezetek. Egyedül E rd ély­
ben indul m eg m ár a század elején erőteljesen az unitárizmusból fe j­
lődő szombatossá#, am ely a maga rajongó tüneteivel sok hívet szerez,
sok zavart is okoz, m íg aztán I. Rákóczi G yörgy 1638-ban kíméletlen
eréllyel s szigorú üldözéssel gátat nem vet terjedésének s egy csekély
maradvány kivételével m eg nem szünteti az egész felekezetet,
Több apróbb tünete is mutatkozott a rajongásnak. Voltak, akik
a nyomorúságos idők miatt e világ végének a közelségét várták. T öb b
helyen támadtak próféták rajongó tanok hirdetésére. Ilyen volt egy,
a cseh-morva testvérek üldözése idején M agyarországra menekült lel­
kész: Drabik Miklós, aki prófétai látásait Comenius Ámos János
révén — aki szintén cseh-morva menekült lelkész volt s egy ideig
Sárospatakon volt tanár — II. Rákóczi G yörgyhöz is eljuttatta (1657).
Drabik e próféciákban a Habsburg-ház bukását jósolta s annak végre­
hajtását a Rákócziak szerepének látta. Részben ezek a jóslatok in d í­
tották II. Rákóczi G yörgyöt a szerencsétlen kimenetelű lengyel had­
járatra. S ilyen volt az a névszerint nem ismert ugocsam egyei ifjú pró­
féta is, aki magát „Krisztus elöljáró hopmesterének“ nevezte s gúnyolva
a papokat, bűnbánatot hirdetett s megtérést prédikált.

A Z E G Y H Á Z I É L E T É S E R K Ö L C S M E G R E F O R M Á L Á S A . E zek­
nél s más hasonló alig ismert jelenségeknél sokkal nagyobb és m élyebb
hatású volt Tolnai D ali Jánosnak és társainak a reform átus egyházon
belül az egyházi élet és erkölcs m egreform álására indított m ozgalm a,
melyet „jo g g a l nevezhetünk az első m agyar reform átus ébredésnek“ «
(Révész Im re).
T oln ai és néhány társa külföldi tanulmányútjukon megism erve
a holland és az angol reform átusok egyházi életét, elhatározták, h ogy
hazájukba visszatérve munkába veszik $z egyházi élet m egreform álá­
sát. Londonban 1638-ban egymással szövetségre is léptek s elsősorban
arra tettek fogadalm at, h ogy egymást a hitben erősítik, támogatják s
imádkoznak egymásért. Céljuk az angol puritanizmus értelmében s
annak m intájára végzendő munka volt.
A Londonban szövetkezett társaságból jóform án csak Tolnai volt
az, akiről tudjuk, hogy a puritanizmus m egvalósításáért valóban fá ra ­
dozott is itthon. A Loijdonban kötött szövetség híre m egelőzte s már,
hazatérése előtt olyan hírek terjedtek el róla, h ogy a kálvinizm ustól
eltérő, eretnek tanokat akar hirdetni s h ogy felforgatást akar itthon
csinálni. E híresztelések ellenére is hazatérése után I. Rákóczi György,
fejedelem pártfogásával a sárospataki kollégium igazgatója lett. Iskolai*
tanításával, igehirdetésével, az istentiszteleti szertartások egyszerűsí­
tésével, diákjaival, biblia- és im aórákon való foglalkozásával, a Szemezi1
Molnár Albert-féle ritm ikus zsoltáréneklés bevezetésével célegyenesen

10 — A m a gya r reform átus eg y h á z története. 145

 indult a magaválasztotta úton. E törekvései éppen úgy, mint a
püspök-esperesi rendszer kiküszöbölésére és a presbiteri egyházalkot'
mány bevezetésére való kísérletei szembe állították az egyház akkori,
vezetőivel. S ezek, m int már a presbiteri m ozgalm aknál láttuk, soro­
zatosan perbe fogták őt. Előbb sárospataki tanárságából kellett távoz­
nia. Ezután több helyen lelkész, m ajd abaúji esperes is lett. Am ikor
aztán zsinatokon elítélték, állását vesztette. A szatmárnémeti zsinat
több újítását is kárhoztatta. Később az özvegy fejedelemasszony:
Lorántfi Zsuzsánna pártfogásával újra visszajutott a sárospataki kol­
légium igazgatói székébe.
A kegyes élet gyakorlására, a lelkipásztori gondozás munkájának
légzésére, a házi istentiszteletek tartására s a néppel templomon kívül
is foglalkozásra irányuló buzdításai, Tolnai és társai minden fárado­
zása ellenére sem fogadtattak be ekkor az egyházba. A szatmárnémeti
.zsinat, amellett hogy újításai egy részét kárhoztatta, az egyházban
támadt kavarodás okának tartott „puritán“ név használatát is eltiltotta.
Mindennek ellenére a Tolnaiék által sürgetett eszmék belekerültek
az egyházi élet vérkeringésébe és több tekintetben m ár akkor hasznos,
változásokat is hoztak létre. Tudunk több személyes megtérésről. Ada­
taink vannak arról, hogy több helyen tartottak a lelkészek megtérésre
felhívó prédikációkat (pl. Keresztúri Bálint Debrecenben). A puritán
eszméknek olyan kiváló hirdetőivel és munkásaival találkozunk, mint
a későbbi erdélyi püspök: Kovásznai Péter s a híres erdélyi prédikátor:
M agyari József, vagy a nagynevű debreceni professzor: M aríon falvi
György. S hogy a puritanizmus eszméi minden zsinati ¡kárhoztatás elle­
nére is csendben elterjedtek s a lelkekben lassan átform álódást indí­
tottak, — mutatja, hogy e kiváló férfiak a maguk igehirdetéséért, taní­
tásaiért, kegyességgyakorlásáért semmiféle bántaloinban vagy m eg­
rovásban nem részesültek, annak jeleként, hogy néhány évtized elmúl­
tával már nem tartották ezeket az eszméket s az Ok megvalósítását fe l­
forgató jellegűeknek, hanem az egyház életéhez hozzátartozóknak.
De T oln ai korára jellem ző, hogy az ú. n. hivatalos egyház éppen
azokon a pontokon állott útjába az újítóknak, ahol a hívők seregéhez,
magához a néphez akartak közelebb jutni a templomon kívül is: a
templomi gyülekezet mellett a kis közösségekkel, vagy egyesekkel való
foglalkozásra irányuló munkájukban. Szóval olt, ahol valóban a legna­
gyobb volt a bibliai alapokról való elhajlás. De talán éppen ezért volt
m eg a lehetősége annak, hogy a puritanizmus eszméi tovább éltek és
hatottak s végeredményben alapjaivá váltak az újabb koriban feltörő
missziós és evangélizációs m ozgalmaknak. ^
A lelkek eme lassú átformálására feltétlenül nagy, sőt talán T o ln a i­
nál is nagyobb hatása volt a presbiteriánus törekvéseiről is ismert
M edgyesi Pálnak. Medgyesi evangélizációs prédikációival és kőrútjai­
val ébresztgette a lelkeket, megtérésre híván fel őket. M ivel Medgyesi
m aga nem avatkozott bele az egyházszervezeti kérdésekbe s m egm aradt
az evangélium hirdetése mellett, űem szenvedett bántalmazásokat, m in i
Tolnai^és társai. S egyrészt ezért, másrészt, m ert m int udvari lelkész:
14£
 a fejedelem kegyét is bírta, bosszú ideig munkálhatta az ébredés ügyét.
A Tolnai működése körül kirobbant heves harc s eszméinek erőszakos
elnyomása, valam int M edgyesi P á l háborítatlan, sőt fejedelm i tám oga­
tással folyt, lényegében a m ásikkal sokban, azonos evangélizációs m un­
kája, megtérést hirdető pródikálása tehát együttesen készítették elő a
talajt a megújhodásra Erdélyben és a két tiszai egyházkerületben. A z
akkori háborús világ bizonytalanságaiban, török-tatár hadaktól örökös
rettegésben élő nép számára valóban Isten áldott küldöttei voltak m ind
a puritánok, m ind a velük rokon pietista Medgyesi.
. A puritánok m ozgalm a az ország keleti felét tartotta feszültségben.
Nincs adatunk rá, h ogy a nyugati részen, a királysági területen is érez­
tette volna hullámverését. M inthogy a presbiteri szervezkedés e
területen m ár előbb hivatalosan m egkezdődött s a püspöki korm án y­
zási rendszer m ellett szépen m egfért, valószínű, h ogy m ég ha tudtak is
róla, nem figyeltek annyira fel az ezzel kapcsolatosnak tartott m ozga­
lomra. És az is valószínű, h ogy az ellenreform áció e gyújtópontján a
külső ellenséggel szemben való védekezés sokkal inkább lefoglalta az
egyházi vezetőket, sem hogy idejük és alkalm uk lett volna a belső eg y ­
házi élet kérdéseivel való beható foglalkozásra. H a hatott is ezen a te-
rületen a puritanizmus, ez a hatás csendesebb volt.
De ilyen csendes hatásra itt is gondolhatunk. E rre vonatkozólag
megemlítjük, hogy a pápai iskola egyik rektora, a későbbi dunántúli
püspök: Szeli Luka G yörgy kü lföldi tanulása idején Franekerben
Tolnaiék s általában a puritánok egyik nagy tanítómesterénél, Amesius
professzornál tanult s Amesius egyik tételét e g y iskolai vita alkalm ával
védelmezte is. S ez a Szeli G yörgy pápai lelkészsége idején ú jjá a la k í­
totta a pápai presbiteri szabályzatot (1660). Ebben m egváltoztatta a
nem sokkal előbb 1650-ben készült Kanizsai-féle szabályzatot, am ely­
ben m ár csak a külső igazgatásra és az anyagi felügyeletre vonatkozó
kötelességek voltak összefoglalva s ezek m ellé ú jra felveszi a lelki k ér­
désekkel való foglalkozás kötelességét is. Nem lehetetlen, h ogy ez n agy­
részt a puritanizmus hatására történt. S tudunk arról is, h ogy a dunán­
túli részek kapcsolatot tartottak fenn Erdéllyel. I. Rákóczi G yörgy
maga is, felesége is érdeklődtek a dunántúli presbitériumok iránt. H a
más nem is, a levelek hozói elhozhatták a hírét a keleti részek n agy
egyházi mozgalm ának. 1

M ISSZIÓ A Z E R D É L Y I R O M Á N O K K Ö Z Ö T T . M íg M agyarorszá­
gon az ellenreform ációval való küzdelem kötötte le a protestáns egyhá­
zak erőit, addig Erdélyben felébredt és m unkált a missziói parancs tel­
jesítésének a tudata is. És pedig a lehető legtermészetesebb irányban: a
területén élő görögkeleti vallású rom ánok irányában. Sőt m ég ezen
túl is: a görögkeleti keresztyénséggel való kapcsolat megteremtésére s
a velük való lehető együttműködés elérésére. Annak a ma sokat han-
gozatott elvnek a felismerése volt ez, h ogy a m agyar református e g y ­
ház missziói kötelességének legkézenfekvőbb irán ya a tőlünk keletre
fekvő terület, E tekintetben m ár a X Y I. században történtek nem ered­
147
 ménytelen kísérletek, főleg az erdélyi szász evangélikusok részéről. Az
akkor megindult és szépen haladó munka azonban a Báthoryak korá­
ban megakadt s m ajd csak akkor vett újabb lendületet, és pedig most-
m ár református irányban, am időn Erdélyben reform átus fejedelmek
kormányoztak. A görögkeleti románok között Bocskai indította meg
újra a reform ációt, am ely Báthory Gábor és Rákóczi Zsigm ond idejé­
ben is tovább folyt, sőt ekkor m ár református püspökük is volt, aki
Gyulafehérváron székelt. De különösen sikeres lett ez a missziói munka
Bethlen Gábor idejében.
l Bethlen Gábor messzelátó tervei között a görögkeletiekkel való
kapcsolatkeresés is nagy szerepet játszott. E kapcsolat kiépítése céljá­
ból Lukaris Cyrill konstantinápolyi pátriárkával is levelezett. Lukaris
m aga is rokonszenvezett a reform ációval s íg y a református és görög­
keleti egyházak közötti unió megteremtésének gondolata jó reménysé­
gekkel kecsegtetett. De aztán Bethlen Gábor halála, m ajd Lukaris meg-
öletése e nagyszerű tervnek is végét jelentette. Ellenben az Erdélyben
élő románok között nem lebecsülendő sikerrel járt az előbb Bethlen,
m ajd I. Rákóczi György támogatásával végzett munka.
A X V I. században készült rom ánnyelvű Biblia-fordítás m ellé újabb
Újszövetség-fordításról gondoskodtak. A fordítást Simon István román
református püspök készítette el 1648-ban. Gondoskodtak a káté lefor­
dításáról, nyom dát állítottak részükre Gyulafehérvárott, sőt román
tanítási nyelvű iskolákat is alapítottak. A század közepe táján már
nagy számban voltak rom án református gyülekezetek. Püspökük az
erdélyi református püspök hatósága alatt állott. Kilenc egyházm egyé­
jük közül kettő a tiszántúli egyházkerület területére esett, de voltak
román reform átus egyházak a török hódoltsági területen is.
n A nagy fejedelm ek után számuk egyre jobban fogy s am ikor E r­
dély a Habsburgok uralma alá került, akkor a róm ai katolikus szer­
zetesek: vették kézbe a térítés munkáját. Ennek eredményeképpen a
rom án református gyülekezetek eltűntek s a görögkeleti román egyház
egy része a róm ai katolikus egyházzal egyesült.
A fejedelm eknek ez a valláspolitikája egyrészt politikai természetű
volt. Erősebben akarták a fejedelem séghez kapcsolni az erdélyi rom án­
ságot, am ely mint nemzet nem tartozott az állam alkotó erdélyi nem ­
zetek közé s görögkeleti vallásuk sem volt törvényesen bevett, hanem
csak megtűrt vallás. De természetesen eme politikai szempont mellett
nem szorult háttérbe a missziói szempont: eljuttatni ezt a népet is a
reform ációban megismert világossághoz.
v* A z önálló E rdéllyel együtt a rom án reform átus egyház is eltűnt.
D e a reform ációnak közöttük végzett m unkája révén megszületett az
addig ismeretlen román nem zeti irodalom . Mert a fejedelm ek a refor­
m ációval együtt nem akarták nemzetiségükből kivétkőztetni, á tfor­
m álni a románokat, sőt gondoskodtak róla, hogy saját nyelvükön kap­
ják m eg vallási könyveiket s papjaik is íg y prédikáljanak. A rom ánok
között végzett reform ációnak ezt a rom án nemzeti szempontból tett
n agy szolgálatát a rom án nép tudós irodalom történészei is elismerik.
148
 Is te n tis z te le t

A R E F O R M Á T U S IS T E N T IS Z T E L E T K IF E J L Ő D É S E . A refor-
máció századának végére kialakult istentiszteleti rend általában nem
sok módosulást szenved a további időszakokban. M inthogy az ország
nyugati részein is megtörtént a két protestáns egyház különválása,
nem marad értelm e a z ' együttmaradás rem ényében eddig tett enged­
ményeknek. A z addigi közvetítő, úniós hittannal együtt gyakorolni
próbált, kevert istentisztelet helyett megszilárdulhatott a református
istentisztelet. Sam arjai János felsődunamelléki püspök szertartás-
könyve m ég több olyan részletet tartalmaz, am i va gy róm ai katolikus
m aradvány (ördögűzés, egyházkelés), va gy az evangélikusokkal való
együttélés lehetősége érdekében való engedmény (oltár, ostya). Viszont
olyan elemeket is tartalmaz az ő ágendája, m elyek közelebb vannak a
kálvini genfi szertartásokhoz, mint a nálunk k ifejlődött s a továbbiak­
ban is gyakorolt zürichi mintájú szertartások (pl. a gyülekezet k ö z­
gyónása). A minden régivel szakító s az evangélikusokkal sem szá­
m oló református szertartások végleges kialakulására legnagyobb ha­
tással volt M iloíai Nyilas István tiszántúli ágendája, amelyet később
Erdélyben éppúgy elfogadnak, m int Tiszántúl. E z különben alig hoz
valam i újítást, m ivel az eddigi debreceni gyakorlat alapján készült.
A X V II. században készítettek néhány más ágendát is, de az említett
kettőnek a hatása mellett jelentéktelenné válnak.
A gyülekezeti istentiszteleten elhangzott prédikációknak ekorra
már nagy irodalm a fejlőd ik ki s a század közepe táján olyan nagy ige-
hirdetőkkel találkozunk, m int Czeglédi István, Kom árom i Csipkés
György, Alvinczi Péter, Geíeji Katona István és Medgyesi Pál. K ülönö­
sen a három utóbbi prédikációi mutatják m eg e korszak igehirdeté­
sének az irányát. A lvin czi Péter prédikációiban azt látjuk, hogy m ár
túl van a reform áció első tüzes korszakán s 'm egállapodott igazságo­
kat hirdet, bár m int evangélikus gyülekezetben (Kassán) szolgáló
református hitvallású prédikátor, erősen érezhetően a két felekezet
közötti közvetítő irán y híve. Geleji Katona István m ár határozottan
református dogm ákat prédikál, a tantételeket az ész számára is m eg-
foghatóan fejtegeti. Az ő m erev dogmatikus prédikálásával éppen
ellentétesen hirdet igét M edgyesi Pál, aki viszont a puritánizmus hatá­
sára pietista; a bűnről s a megtérés szükségességéről prédikál: evan-
gélizál.
i A prédikációk külső form ája tekintetében is e század közepe táján
zajlik le az első nagy harc a szigorúan kötött form ák szerint prédikáló
Geleji és a form ákkal alig törődő Medgyesi P á l között. A puritánok­
nak az istentisztelet m egreform álására irányuló törekvésének köszön­
hető az is, h ogy a m agyar reform átus prédikátorok ekkor szakítani
kezdenek a róm ai katolikus egyházból ittm aradt ú. n. perikopa-rend-
szerrel, am ely m inden vasárnapra előírta az alapigét. E helyett szaba­
don választott szentírási helyekből prédikálnak.

149
 É N E K L É S . Az istentiszteleti éneklés terén is történik változás,
m égpedig m indm áig kiható érvénnyel. A különféle énekeskönyvek
mellett ekkor kerül Használatba a zsoltáros könyv. A zsoltárok egy
részének eddig is volt m agyar fordítása, de prózai form ájuk, vagy
hosszú sorokban álló gyenge verselésük m iatt háttérbe szorultak a
többi énekek mellett. v
,r Ez a tapasztalat indította Szenczi M olnár Albertét, a m agyar re­
formátus egyház eme tudós külföldi vándorát arra, hogy megszólal­
tassa m agyarul a teljes zsoltároskönyvet. N agy költői készséggel, igazi
buzgósággal, m ély hittel végezte ezt a nagy és nehéz munkát. Béza
T ó d o r és Marót Kelem en francia fordításából Lobwasser Ambrus által
német nyelvre fordított zsoltárokat, a nyelvi, form ai és ritmusbeli ne­

R efo rm á tu s ú ra y ,:ia licríló m in tá k

Ragál íj (G ü m ö r m e gy e )

hézségekkel küzdve száz nap alatt öntötte m agyar rímes versekbe. S

ha zsoltárfordításai nem is m indig érik el a mintául szolgáló versek
tagadhatatlanul nagyobb költői értékét, a m aga korában páratlan tel­
jesítm ény volt Szenczi M olnár Albert m unkája s a legnagyobb áldást-
hozó a viszontagságos idők m agyar reform átusai számára, akik ezekből
a zsoltárokból nyertek a hitükhöz való ragaszkodáshoz erőt.
A puritánoknak nagy érdem e van abban, h ogy törekvésükkel
m egnyitották az utat a m ár két évtizeddel előbb nyomtatásban m eg­
jelent Szenezi-M olnár-féle zsoltároskönyv számára, m ert a szatm ár­
németi zsinat is megengedte e ritmikus zsoltároknak tem plom i isten­
tiszteleten való használatát. H árom évszázad elteltével is ezek az igazi
vallásos énekei a m agyar reform átus népnek. Ped ig időnként — a X V II.
század folyam án is — számos újabb kiadást ért a debreceni énekes­
könyv. A zsoltárok időállók maradtak, m ert bibliai szövegük s a ben­
nük lévő m ély tartalom és érzés a 1eltekh ez s m in dig a Telkekből szól.

150
 A zsoltárok népszerűségével nem tudott versenyre kelni az L R á­
kóczi György buzdítására és támogatásával 1636-ban kiadott „ ö r e g
G radu álí^cím ű énekeskönyv, melyet Keserűi D ajka János és Geleji
István szerkesztettek. E z az énekeskönyv régi himnuszokat,- zsoltáro­
kat, dicséreteket tartalmazott, nem is annyira a nép, mint inkább a
lelkész és a kántor által való éneklésre. Mindössze 200 példányban
jelent meg s egyes példányait a fejedelem ajándékul küldte el a tekin­
télyesebb gyülekezeteknek. S bár nemcsak E rdélyben és a tiszai egy­
házkerületekben, hanem az ország nyugati felében is ismeretessé vált,
m égsem tudott sehol sem meggyökeresedni. Főként azért sem, mert

Szenczi M oln á r A lb ert

használatából a nép ki volt zárva, nem ugyan a kis példányszám

miatt, m ert a hiányt a többi énekeskönyvnél is gyakorolt diktálássaí
pótolni lehetett volna, hanem azért, mert nagy része nem is a gyüle­
kezet éneklésére volt szánva. A lig egy-két darabja került át később a
közhasználatú énekes könyvbe.

S Z E R T A R T Á S O K . A puritánok a szertartásoknál is kísérleteztek

egyes reform okkal. íg y például az úrvacsora-osztásnál kifogásolták
a szent jegyek előzetes felmutatását, amelyet nem tartottak bibliai
alapon állónak. E z a róm ai katolikus „Ü rfelm u tatás“ -ra emlékeztető
szokás ki is m aradt a református úrvacsorai ágendából. A keresztség
kiszolgáltatásával kapcsolatban viszont azt követelték, hogy azt csak
vasárnap és csak a tem plom i istentisztelet keretében, tehát gyülekezet
jelenlétében szolgáltassák ki a lelkészek. E részbeni törekvésük főoka

151

i
 az volt, h ogy a nemes urak a keresz­
telést szívesebben házuknál végeztet­
ték s ezzel részben a szentség méltó­
sága ellen, részben a ' hitben valók
egyenlőség elve ellen cselekedtek. A
törekvéseknek aztán csak annyi si­
kere lett, hogy a zsinatok — így a
szatmárnémeti is — elvben helyesel­
ték ezt a követelményt, de kivétel­
képpen megengedhetőnek tartották a
templomon kívüli keresztelést is. íg y
e tekintetben nem sok eredm ény járt
a törekvés nyom ában.'
Sokszor volt zsinati megbeszélé­
sek tárgya az „űrvacsora széthordo-
zása“ is, t. i. hogy a templomon k í­
R eform á tu s úrvacsorai kelyhek vül, betegeknek ki lehet-e azt szolgál­
V izsoly, X V I. század tatni. A zsinati kánonok egyértelmű-
leg azon az állásponton vannak, hogy
az űrvacsorát háznál, betegeknek csak akkor szabad kiszolgáltatni,
am időn a templomban is úrvacsoraosztás van, s csak olyan betegek­
nek, akik egészséges állapotukban rendszeresen éltek azzal. Ilyen eset­
ben is csak úgy, ha a betegen
kívül mások is részesülnek ab-,
bán vele együtt, hogy íg y — a
kánonok kifejezése szerint —
„Krisztusnak egy kicsiny gyiile-
kezetecskéje“ legyen a szertar­
tásnál.
Á temetéseknél ebben a k or­
ban m ár igen elharapódzik a
búcsúztatók, főleg verses búcsúz­
tatók használata. Ezek ellen
gyakran hoznak tiltó határoza­
tokat a zsinatok, de m ég igen
sokáig hiába.
Kétségtelen, hogy a re fo r­
mátus istentiszteiét nagy lépést
tett ebben a korban a m egálla­
podás és a tisztulás felé. De eg y ­
form aság fcem következett be,
bárm ennyire is hangoztatták en­
nek szükségességét a zsinatok.
Ennek főoka az volt, h ogy a
szétdarabolt egyháztest miatt az _ Sátorát jo.uj hefy
«, t . r r r I R ákóczi G uorqu adom anya
egyébként nem nagyszámú agen- * r .. v*
dák sem voltak összeegyeztethetők. Sokszor egy egyházkerületen beim
is annyiféle volt a szertartások m ódja, ahányféle ágendáskönyv volt

152
 a lelkészek kezében. S a megállapodás íg y — m inden látszólagos
ellentmondás m ellett — az eltérések megm erevedését is jelentette.
Enneik hatása századok m úlva is megmaradt, minden később határo­
zottan követelt egységesítési törekvés ellenére is.

IiLöz,m ü velő d és9 i$J$olá%ás9 irod a lom

A D O G M A T IZ M U S K IA L A K U E Á S A . A felekezetek végleges elkü­

lönülése, az ezzel kapcsolatos vitatkozások, támadások és védekezé­
sek mindenik felekezetnél kialakították m agát a tant. Kánonokban
rögzítették ezt a reform átusok is s pontosan körvonalazott hitvallást
készítettek, illetve ilyenekül jelölték m eg előbb a II. H elvét Hitvallást,
majd később a H éidelbergi Kátét. Az ezekben foglalt hittételekhez szo­
rosan ragaszkodtak és a prédikációkban s az irodalom termékeiben is
e tételeket fejtegették. A reform áció evangélium-hirdetésével ellentét­
ben a lelkészek és tudósok lassanként a tételek, a dogm ák értelmezését
tartották feladatuknak. A vitatkozások következm énye volt a tannak1
dogmatikus kialakítása, viszont a dogmatizmus okozta a felekezetek
közölt nieg-m cgiijuló súrlódásokat. Az életet háttérbe szorította, sőt
sokszor el is nyom ta a tan. A z evangélium n agy lelki élm énye helyére
a tan ismerete lépett. Ú gy tetszik, h ogy a reform áció öröksége: az
evangélium tiszta fén ye m ár-m ár elhom ályosodott a k ifejlőd ő re fo r­
mátus ortodoxiában. (Az ortodoxia az igazhitűséget, a tiszta tanhoz
való ragaszkodást jelenti.)
Az ortodoxiával együtt járó m egmerevedéstől s ebből következőleg
a protestáns felekezetek ellenséges szembekerülésétől való aggodalom
miatt néhányan egyengetni próbálták az utat és közeledést készítettek
elő a református és evangélikus egyházak között. Ennek a békéltető
(irenikus) iránynak a szószólója a m agyar protestáns egyházaknál is
jól ismert nagytekintélyű ós tudós heidelbergi egyetem i tanár: Pareus
Dávid volt, ugyanaz, akinek vélem ényét hiitani és szervezeti kérdé­
sekben nem egyszer megkérdezték m agyar részről is (pl. mint láttuk
Szilvásújfalvi Anderkó Im re ügyeben. Pareus kiváló m agyar tanít­
ványai: Alvinczi Péter kassai lelkész és Samarjai János felsődunamel-
léki püspök kísérleteztek nálunk a két protestáns egyház közötti ellen­
tétek kiegyenlítésén.
Alvinczi reform átus létére Kassán olyan helyen lelkészkedett,
ahol a városi tanács féltékenyen vigyázott az evangélikus vallás egyed­
uralmára. Samarjai János pedig azon a Felsődunam elléken működött,
ahol a legkésőbben vált külön a két protestáns egyház. Mindenikük
magatartását valószínűleg befolyásolta ez a helyzeti körülm ény is..
A jó békesség helyreállítása s az együtthaladás érdekében voltak az
únió hívei, am i azonban nem történhetett, volna másként, m int kölcsö­
nös engedményeik árán m ind a hittét el éknél, m ind az istentiszteleti
153
 berendezéseknél és a (szertartási formákban. De éppen ezért nem is
lehetett eredményes e tekintetben való munkájuk.
Ám a merev bitvallási dogmatizmus nem lehetett a reformáció
egyházainak igazi tulajdona. A reform áció régi tanítása: a folytonos
megújulás az evangélium által — természetesen nem engedte a vég­
leges megcsontosodást. Hiszen az halála lett volna a reform áció egy­
házainak. *

K Ü L F Ö L D I S Z E L L E M I IR Á N Y O K H A TÁ S A . A m erev dogmatiz­
mus ellen a református egyházon belül legelőször a puritánok léptek
fel reform ációs törekvéseikkel. Az ő mesterük ebben Amesius Vilmos,
az angol származású ném etalföldi teológiai tanár volt, aki a lelkészek
feladatát a hittani tételek védelmén túl a bibliai kegyesség ápolásában
és a lelkípásztori gondviselésben látta. A puritánok voltak hazánkban
is az elsők — mint m ár utaltunk rá — , akik nyomatékosan követelték
a pásztori gondviselésnek az egyes lelkekre való kiterjesztését.
A z egyénekkel való lelki foglalkozás területén eddig csak a bete­
gek vigasztalását íekinteüe a református egyház a lelkészek gondjának,
s ezt is csupán az űrvacsorának betegségben, tem olom on kívü l való
kiosztása esetében. Éppen az úrvacsora „széthordozása“ helyett ajánlja
a betegekkel való foglalkozást Pa thai István pápai lelkész m ar 1592-ben,
m ajd később a X V II. század közepén újból m egjelent munkájában. Ha­
sonló értelemben szólnak erről a zsinati határozatok is. Amesius taní­
tását követte a sárospataki kollégiumban Tolnai Dali János, Debrecen­
ben pedig M artonfalvi György. S hogy a dogmatizmus valóban nem le­
hetett a református egyház sajátja, mutatja, hogy Toln ait ugyan még
eltiltják Amesius rendszerének tanításától, ellenben két évtizeddel ké­
sőbb M artonfalvi m ár minden ellenmondás nélkül taníthatja a debre­
ceni diákokat ebben a szellemben. Am inthogy Medgyesi Pál is gyakor­
lati téren minden gát felállítása nélkül működhetik eblxm az irányban.
A református dogmatikusok természetesen bibliai helyeket is al­
kalm azlak hiüételeik igazolásánál, de csak azokat a bibliai helyeket
válogatták ki, amelyek a szóban forgó tételre voltak bizonyítékok és
nem vették figyelem be sem azt, hogy a bibliai helyek összefüggésükben
esetleg mást jelentenek, sem azt, hogy a Biblia tanításában is van fe j­
lődés: nincs benne semmiféle lezárt rendszer. E zt a tényt ismerte fei
Coccejus (Koch) János ném etalföldi teológiai tanár, ö az általa kifejtett
ú. n. frigy-teológiában azt tanította, hogy a teológiai vizsgálódásnak
célja nem a hittani tételek igazolása, hanem az Isten és em ber közötti
viízon y, az Isten által az em berrel kötött szövetség (frigy) fejlődése. Azt
követelte, hogy a Bibliát ne a hitiételék igazolására használják a lelké­
szek, hanem a szentírási helyek összefüggésben való értelmét kell ke­
resni, mert a hiítételeknek kell alkalm azkodni a Szentíráshoz és nem
m egfordítva! <
Goccejusnak M agyarországon is volt számos kővetője, fő leg épp­
úgy, mint Amesiusnak — legalább is adatokból ¡kimutathatólag — leg­
354
 inkább az ország keleti felében: Erdélyben és a két tiszai egyházkerület­
ben. Ezek szószéken és tanári katedrán, zsinati tárgyalásokban és iro ­
dalmi műveikben terjesztői és alkalm azói voltak Coccejus felfogásának.
Soraikban ott találjuk Dézsi Márton nagyenyedi és Pataki István k o ­
lozsvári tanárt, akiket Tofeus Mihály, A p afi fejedelem udvari papja,
a fejedelem előtt azzal vádolt meg, hogy nem a reform átus egyház taní­
tását követik. Ezért 1673-ban a radnóti zsinat elé idéztette őket. A zsinat
azonban mindkettőjüket felmentette a vád alól.
* Szilágyi Márton debreceni tanárt szabolcsi lelkészek vádolták meg
1691-ben Körm endi Péter tiszántúli püspök élőit azzal, hogy Cocce-
íjus követője és eretnekséget tanít. Szilágyi írásban adta be védekezését
a püspökhöz. A tiszántúli zsinat felmentette őt s szabadságot adott neki,
hogy továbbra is e szellemben tanítson. Általában a tiszántúliak annyira
hatása alá kerültek Coccejus tanításainak, h ogy a debreceni diákok
megszerezték a kollégium számára Coccejusnak és a bölcsészetben vele
rokon Gartesiusnak az arcképét. Egyébként az eloíbb m ég eretnekség­
gel vádolt Goccejus-követő Szilágyit később püspöknek is m egválasz­
tották, sőt -utódául is a coccejánus Veresegyházi Tam ást ültették a püs­
pöki székbe. K iváló képviselői voltak ez iránynak Szatmári Paksi M i­
hály és Csécsi János sárospataki tanárok, Debreceni Em ber Pál a n agy­
nevű egyháztörténeiíró, valam int mindenikük közül a legkiválóbb:
Szatmárnémeti Sámuel ¡kolozsvári teológiai tanár, korának legelső tudós
teológusa, aki tanításaiban és irodalm i műveiben a legtisztábban tolm á­
csolta M agyarországon a Coccejus-féle frigy-teológiát. E szellem kép­
viselői közül m ég számos tudós nevét említhetnénk meg, akik közül
nem egy, éppenúgy m int Dézsi és Szilágyi, támadásnak voltak kitéve,
akik ellen vizsgálatot indítottak, vagy zsinatok elé idézték őket, de az
ítéletmondásra hivatott fórum ok végül is igazolták őket s helyeselték
tanításaikat. Íg y a puritánok reform ációs törekvése s a coccejánizmus
Magyarországon is m eggátolta az ortodoxia megmerevedését.
A m erev dogmatizmus elleni támadás volt a hollandi Carlesius
(Descartes) -féle bölcsészeti irány is. Ennek kiindulása az, hogy az igaz­
ságkeresés a kételkedésnél kezdődik s a kételkedés útján lehet eljutni
a teljes igazsághoz. Alkalm azta ezt a hittételekre is. Cartesius e taní­
tását a hollandi tudós teológusok hevesen támadták s annak terjesztését
a hollandi birodalm i rendek megtiltották. Ennek ellenére is utat talált
Európa országaiba s íg y M agyarországba is, ahol olyan kiváló követői
/voltak, m int a coocejánizm usáról ismert Szatmárnémeti Sámuel éts
Apáczai Cseri János. E z utóbbi Gyulafehérvárott volt tanár, nagy tudós,
sok nyelven beszélő úttörő pedagógus. Iskolai reform jai és presbitóríá-
nus elvei m iatt összeütközésbe került Basire Iz s á k i tanártársával, aki
nagy tehetsége m iatt féltékeny volt rá. Basire Izsák bevádolta őt carte-
sianus elvei miatt s ezért nyilvános vitatkozásra kellett kiáltania. A v i­
tatkozás eredm ényeképpen II. Rákóczi G yörgy fejedelem elm ozdította
állásától. Apáczainak látszólagos bukása ellenére is igen sok híve m a­
radt. Tudom ányos munkálkodása pedig m aradandó hírnevet szerzett
számára.
155
 A cariesianizmns igazi jelentősége a teológia területén abban van
h ogy rést nyitott a m élyrehatóié vizsgálódás számára s meggátolta*
h ogy a református egyház tanítása zárt hitrendszerré váljék. Más oldal­
ról azonban sok veszedelmet jelentett a felületes és sekélyes hitű
teológusok számára és utat nyitott a racionalizmus, az ész-vallás előtt.
Viszont a Biblia egyedüli tekintélyét elismerő h ívő ember számára még
nagyobb lehetőséget nyújt az elmélyülésre a dogm atikai megkötöttség­
től mentes vizsgálódás.

K O L L É G IU M O K ÉS IS K O L Á K . A X V I. században létesült nagyobb

református iskolák m ellé ebben a korszakban újabb nagyrahivatott
iskola csatlakozik, a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári, ú. n.
B ethlen-kollégium . Bethlen Gábor célja ez iskolaalapítással az volt,
h ogy a jezsuitáik által alapított iskolák magas színvonalával versenyt
tartani tudó kollégiuma legyen a reformátusoknak is. Mert bizony a
X V II. század elején a református iskolák lemaradtak az új lendülettel
induló jezsuita iskolák mellett.
Kecskeméti Alexius János sárospataki lelkész és tanár írja 1621-
ben Debrecenben m egjelent munkájában, a Dániel próféta könyvéhez
írott prédikációiban, h ogy a különböző nyelvek tanításában igen m eg­
fogyatkoztak a tanítók és tanulók. „N em kell most a görög és a zsidó
nyelv, noha azok által jelentette ki Isten az ő igéje szerint való akara­
tát,* elég, ha valam i kevés deáki csacsogást tanulnak a deákok.“ B izo­
nyára nem volt ez a színvonalsüllyedés általános, nem is valószínű, hogy
állandó lett volna. S ha időnként be is következett, azt sem lehetne cso­
dálni, mert az ellenreform áció az iskolákat sem kímélte. A kis egy­
házak iskolái rendesen elvesztek az elfoglalt templommal együtt. A na­
gyobb iskolák, a kollégium ok közül pedig nem egy súlyos üldözésen,
megpróbáltatáson ment keresztül.
A nagyobb iskolák közül legtöbbet szenvedett a sárospataki kollégium ,
II. Rákóczi G yörgy özvegyének, Báthory Zsófiának kérlelhetetlen üldö­
zése miatt. Pedig ez a kollégium éppen a Rákóczi-ház bőkezű pártfogá­
sának és lelkes buzgóságának köszönhette, h ogy anyagilag is hatal­
masan megerősödött s színvonala is a legelsők közé juttatta, úgyhogy
állandóan három, sőt négy professzor is működött benne. Közöttük volt
a nagynevű Comenius Ámos János, a menekült cseh-morva pedagógus,
aki modern nevelői m unkájával korszakalkotó jelentőségűvé vált
a sárospataki kollégium életében. Itt tanított kétízben is Tolnai
D ali János, akinek iskolai működéséről m ár szóltunk. És rajtuk kívül
is sok más jeles tanár. E zt a méltán nagyhírű kollégium ot 1671-ben
B áthory Zsófia minden vagyonától, m ég épületeitől is megfosztotta s
a diákokat tanáraikkal együtt elűzte. A nagyobb diákok ek k or taná­
raikkal Debrecenbe, m ajd egy év m úlva E rdélybe bujdostak, ahol
A pafi M ihály fejedelem G yulai eh érvárott adott nekiik otthont. Sáros­
patakra m ajd csak egy évtized múlva, T h ö k ö ly Im re szabadságharca
idején kezdenek visszaszállingózni a diákok, de nyugodt tanulásról m ég
156
 ekkor szó sem lehetett. Űjabb évekig tartó vándorlás és hányattatás
után II. Rákóczi Ferenc idejében térhettek vissza véglegesen ottho­
nukba s bár a szatmári béke megkötése után újból m egkezdődött a
zaklatás, III. K ároly a városnak szabad vallásgyakorlatot adott s íg y
ezzel a kollégium éleiét is biztosította.
A pápai k ollégiu m a korszak elején m ég kisebb iskola, de a X V II.
században időnként, am ikor egy-egy tudós professzor kerül élére, m a­
gasabb színvonalat is elér, úgyhogy egyszer-egyszer még — külföldi
akadémiák m intájára —- tudós disputatiókat is tartanak a diákokkal.

Pápa a X V II. században

Sok zaklatás között nehezen élt, de működését megszakítás nélkül fo ly ­

tathatta e korszakban állandóan egy tanárral s nem nagyszámú növen­
dékkel. Tanárai között több jó l képzett tudós akadt, akiknek egyike-?
másika később a kerületnek püspöki tisztét is viselte. Legnevezetesebb
tanára Kocsi Csergő Bálint, aki püspökével, Sellyéi Istvánnal együtt
— régebben szintén pápai professzor — gályarabságot szenvedett.
^Onnan visszatérve, újból Pápán tanárkodott. M egírta a gályarabság
történetét is. Mint nevelő is m egörökítette nevét. 1707-ben, am ikor
Heister labanc generális felégette Pápát, a kollégium is elpusztult, de
rövidesen újjáépítették s egyideig m ég folytathatta működését.
A debreceni k ollég iu m a század elejétől kezdve gyorsan fejlődik.
Az erdélyi fejedelm ek bőkezű támogatását élvezve, három, m ajd négy
professzor tanít benne állandóan igen nagyszámú diákságot. Rendkívül
elősegítette fejlődését a váradi menekült kollégium nak 1660-ban történt
beolvadása. Különösebb háborgatást nem szenvedett, de 1705-ben a
157
 labancok felégették Debrecent s ekkor elpusztult a kollégium könyvtára
és nyom dája is. Számos kiváló professzorral dicsekedhetik, közülük
többnek a nevét m ár egy vagy más vonatkozásban felemlítettük.
A váradi iskola századévnyi fejlődés után 1660-ban, am ikor a török
elfoglalta Váradot, elhagyni kényszerült a várost. M árionfalvi György
professzor vezetésével Debrecenben 'talált otthont s az ottani kollé­
giumba olvadt bele. Váradon nem is éledt ú jjá többé az iskola.
A gyula fehér vári k ollégiu m ot f am ely eredetileg az unitáriusok
iskolája volt, Bethlen Gábor akarta akadémiává, egyetem m é fejleszteni..
Anyagilag bőségesen gondoskodott róla. „D e ennek a fejedelm i iskolá­
nak igazi dicsősége — írja M akkai Sándor — nem is a földi vagyo­
nában állott, hanem Bethlen Gábor alapító-gondolatának nagyszerű­
ségében, m ellyel a rendiség társadalmi kasztrendszerét m egtörve, a szé­
lesebb társadalmi kiválasztódás demokratikus útját nyitotta m eg s a
származás és vagyon kiváltságait mellőzve, a tehetség felfedezését és
isíápolását, kiművelését és közkinccsé tételét írta iskolájának prograra-

A debreceni refo rm á tu s k ollég iu m d iá kja i az íl lQ - e s években pixelt

egyenruhában

158
 A n a g y e n y e d i t e m p lo m v á r a X V I I I . s zá zad b a n

jába. Negyven alumnusának, kiket teljesen az ő alapítványa látott el,

nyolcvan diákjának, kiket nagyrészben szintén ő segélyezett, soraiban
jobbágyfiúk éppúgy vannak, mint nemesek és főrangúak s a földes­
uraknak eltiltotta, h ogy a tanulni vágyó jobbágyfiú kat az iskolából ki-
vehessék.“ (M akkal: „E g y e d ü l“ c. könyvéből.)
1623-tól kezdve négy m agyar professzoron kívül külföldi tanáro­
kat is hívott oda a fejedelem . Hosszabb-rövidebb ideig tanítottak itt:
Opftz Márton; Piscator János, Alstedt János, Bisterfeid János Henrik,
Basire Izsák s mások is. Bethlen Gábor halála megakasztotta u^van
a fejlődésben, de így is az összes m agyar kollégium ok között a legelső
helyen állott egészen 1658-ig, am ikor tatárdúlás következtében elpusz­
tult. 1662-ben A pafi M ihály fejedelem Nagyenyeden teremtett új otthont
számára s a Bethlen-kollégium ettől kezdve itt működött. De azért
Gyulafehérvárott is újjáéledt a kollégium s újra gyors fejlődésnek
indult, m ikor 1672-ben ide telepítette A pafi a sárospataki száműzött
kollégiumot. A Nagyenyeden tovább működő kollégium ot a kuruc sza­
badságharc idején kétszer is feldúlták a labancok, ú gyhogy évekig nem
is folyt benne tanítás s csak 1709 után kezdett újraéledni.
A kolozsvári iskolát, am ely már két tanárral működött, a Gyula-
fehérvárról büntetésből idehelyezett Apáczai Cseri János emelte kol­
légiumi rangra. Apáczain kívül is számos kiváló tanára volt, köztük
Szatmárnémeti Sámuel. A század végén m ár négy tanára volt. F eje­
delmi pártfogás erősítette anyagilag is. A városban több nyomda m ű­
ködött s a kollégium tanárainak, sőt más vidékek tudósainak mun­
kái is nagy számban jelentek meg itt.
E kollégium ok m ellett sok kisebb iskola volt az ország minden
15$
 részén, főleg városokban, de nagyobb falvakban is. Egyik-m ásik közép­
iskola-féle rangot is elért. A falusi iskolák jórésze azonban csak írásra,
olvasásra oktatta a tanuló gyermekeket, akiknek emellett bibliai törté­
neteket, kátét s éneklést tanítottak az iskolamesterek.
~ A puritánok működése kiterjedt az iskolák reform álására is. A puri­
tánok, m ajd Apáczai Cseri János buzgólkodásának eredményei az
íi. n. nemzeti iskolák, am elyeknek hivatása lett, h ogy a nemzet, a nép
iskolái legyenek, azoké, akik a falvakban és a városokban nem akar­
tak latin iskolába járni, h ogy számukra az anyanyelven való oktatást,
az ismeretek megszerzését lehetővé tegyék. A puritánok eme törekvését
a szatmárnémeti zsinat is m agáévá tette, és pedig ama részében is, hogy
a tanulás lehetőségét hiegnyitotta a leányok számára is. E kkor kezdő­
dött m eg m agyar földön a leányok tanítása a református egyház isko­
láiban, a nemzeti, vagy későbbi elnevezés szerint: a népiskolákban!
H ogy pedig ez az elnevezés nem azt jelentette, mintha a kollégiu­
m ok és a latin iskolák csak az urak iskolái lettek volna s a jobbágy­
gyerekek csak a nemzeti iskolákba juthattak volna be, annak bizony­
ságára Kecskeméti Alexius János m ár említett m unkájára utalunk.
Kecskeméti szerint elsősorban „az urak gyermekeinek, a fő-főem berek
gyermekeinek kellene gyönyörködni a deáki tudományban, hogy nem-
zetjüket tudományokkal is ékesítenék. De most nem kell ez az urak
gyermekeinek, hanem a táskás mendicans inasokra szorult a szép deáki
tudomány. Nem csoda hát, h ogy ennyi sok zenebona vagyon, mert
nagyobb részre a fő-főem berek tudatlanok, deákság nélkül valók, más
szegény ember tudós fia szájával é ln e k ... am ely nem kicsiny kisebb­
ség, hogy az úrnak jobbágya fia után süveg vetve kell su pplicaln i. . .
m agok is nem tanultak és gyerm eküket sem taníttatják.“
c E z a korjellem ző leírás persze nem jelenti azt, mintha a nemes
urak gyerm ekei egyáltalában nem tanultak volna, de igenis jelenti azt,
hogy a kollégiumok kapui nyitva álltak a szegény jobbágyfiú k számára
is, akik nyilván sokkal nagyobb számban voltak, m int az „u rak gyer­
m ekei“ . Nem ok nélkül nevezték a reform átus kollégium okat a „szegé­
nyek iskoláinak“ .

LE L K É S Z K É P Z É S . K Ü L F Ö L D I xT A N U L M Á N Y U T A K . A kollé­
giumi tanítók munkájának főcélja a lelkészek kiképzése volt. H ogy
tanult és képzett lelkészek vezethessék az egyházközségeket, m indegyik
kollégium arra törekedett, hogy az iskola élére s egyúttal a teológusok
tanítására külföldi egyetemeken járt tudósokat állítson. N a g y számban
voltak olyan professzorok, akik kü lföldi akadémiákon doktori címet
szereztek, sőt olyan is akadt, mint K om árom i Csipkés G yörgy, akit a
hollandi harderw ijki egyetem n agy aranyérm ével tüntettek ki.
A külföldről hazatért ifja k aztán, m int professzorok rendesen csak
pár évig állottak a kollégium ok élén, akkor átadták helyüket a friss
tudománnyal érkező újabb tudós ifjaknak. E zzel a m ódszerrel sikerült
a hazai református kollégium ok színvonalát megtartani, m ert a haza­

160
 térőle m indig a legfrissebb tudományos eredményeket adhatták elő
tanítványaiknak. (Színvonalsüllyedés olyankor következett be, am ikor
a háborúk m iatt egy-egy időre m eglanyhult a külföld-járás.)
Ám az is igaz, h ogy éppen ez a folytonos változás volt az oka
annak is, hogy a sokféle, egymástól eltérő teológiai irány ezek révén
utat talált a m agyar református egyházba s lett egyrészt állandó fris-
sülési folyam at indítója, de lett nagy ellentétek kiváltója is.
A m agyar reform átus lelkészjelöltek kü lföldjárása e korszakban *
már természetesen Svájc, Németország, H ollandia és Anglia egyetemeire
történt. Különösen sokan fordultak m eg H ollandia új egyetemein,
főként azért, m ert a 30 éves háború zavarai és pusztításai m iatt az
egyébként közelebb fek vő német egyetemeik felkeresése lehetetlenné
vált.
Ugyancsak ebben a korszakban indulnak ifja in k egyre számosab­
ban az angol egyetem ekre is. E zekből az országokból kerülnek hozzánk
az új irányok. Éppen ezek m iatt határozzák el az egyházkerületi zsina­
tok, h o g ^ a külföldet járt lelkészeiket hazatérésük után hitbeli felfogás
suk felől vizsgálat alá kell venni s kötelezvényt kell velük aláíratni,
hogy az itthoni egyházi kánonokat m egtartják s az azokban foglalt
hitvallási elvekhez alkalmazkodnak. De mindezek ellenére is csak ideig-
óráig vethettek gátat ezek a zsinati rendelkezések az ortodoxia kapuit
döngető új irányoknak.
A külföldre induló ifja k továbbra is az egyházak, va gy világi párt­
fogók támogatásával indultak tanulmány útjukra, de igen jelentős segít-'
ségben részesültek a kü lföldi egyházaktól és egyetem ektől is.
Természetes azonban, hogy a református lelkész jelölteknek csak
kisebbik része juthatott ki külföldre s ezek is inkább az ország keleti
részén levő kollégium okból. A királysága területen m űködő pápai k o l­
légium csak időnként rendelkezett olyan professzorral, aki külföldön is
tanult. Néhány esetben a pápai tanárság után küldte ki őket az egyház
azzal, hogy visszatérésük után ú jból igazgassák az iskolát. A század
közepe tájától kezdve pedig m ár rendesen Debrecenből vagy Patakról
visznek ott végzett diákokat a pápai iskola rekiorságára.
Ellenben a keleti részek iskoláinak professzorai csaknem ■kivétel
nélkül külföldön tanultaik és diákjaikat is külföldre küldték tovább­
tanulni. Ezek az iskolák m eg tudták adni azt az előképzettséget, am i
a külföldi tanuláshoz szükséges volt. A pápai kollégium diákjai örülhet­
tek, ha továbbtanulásra a keleti részek kollégium aiba eljuthattak s —
esetleg m ajd onnan indulhattak külföldre.

T E O L Ó G IA I ÉS V A L L Á S O S IR O D A L O M . A külföldet járt tudós

professzorok, vagy tanári katedrához nem jutott lelkészek is buzgón
művelték a teológiai tudományt. Legtöbbjük m ár külföldi tanulás a la tt,“
vagy annak végeztével kiadta tanulása eredm ényét mutató kis munká-
<ját, néha doktori értekezését, leginkább pedig az ú. n. disputatióját (az
'egyetemeken akkor szokásos tudományos vitatkozásban képviselt állás-
1 1 — A magyar református egyh á z története. 161
 pontját)1. Ezek az értekezések, disputatiók ritkán voltak tekinthetők
önálló tudományos munkának, mert azokat az ottani professzorok
vezetésével készítették s rendesen az illető professzor tudományos állás-;
pontját, vagy kutatásai eredményét fejezték ki. Annyira, hogy pl, Voe-
tius Gisbertus hollandi professzor a vezetése és irányítása alatt készített
ilynem ű munkákat saját neve alatt, mint a m aga munkáját adta. ki.
Mindössze az egyes értekezések után van feljegyezve annak az ifjúnak
(számos m agyarnak is)' a neve, aki a fejtegetést írásba foglalta.
Hazatérésük után aztán részben a külföldi tudósok munkáit for­
d ítják m agyarra, részben pedig m aguk írnak, most m ár önálló műveket,
A m agukkal hozott felkészültséggel vesznek részt tudósaink az
itthoni hitvitákban — am elyekről szóló ttunk — , polemikus műveikben
fejtvén k i egyúttal a református vallás tételeit s azok' igazságait. Ezek
a polemikus művek, annak ellenére, h ogy támadó vagy védekező cél­
z a tta l készültek s gyakran durva, vagy gúnyos hangúak, mégis a tudo­
m ányos teológiai m űvek közé számítandók, m ert a református egyház
tanítását is magukban foglalják. Különösen azok, am elyek a vita hevé­
ben is m egőrizték mértéktartásukat, mint A lvin czi P éler vagy Gzeglédi
István munkái.
A vitatkozók inellett jó va l nagyobb számban vannak olyanok, akik
a tudomány művelése, hit test véreik tanítása, & lelki szükségletek kielé­
gítése céljából írjá k hittani, egyháztörténeti, a bibliai tudományok kö­
rébe tartozó munkáikat, prédikációikat, halotti beszédeiket, vagy a>
kegyes olvasm ányokat

&
R E F O R M Á T U S N Y O M D Á K . Ezeknek a munkáknak kinyom tatá­
sára ott vannak a református nyomdák, m elyek nagyobb része ugyan
az ellenreform áció és a háborúk idején megszűnik, va gy elpusztul, de
m ég m indig marad annyi, hogy képes elég nagyszámú könyv elő­
állítására .
E korszakban is teljes virágzásban működnek a m ég előző század­
ban alapított debreceni és kolozsvári nyomdák. A század elején egy­
két k ön yv m egjelenik m ég a pápai nyom dában is, de rövidesen m ár
nincs nyom da Pápán egészen a X IX . századig. Sárospatakon L o rá n tffy
Zsuzsámra alapít nyom dát a kollégium m ellett 1650-ben. A kollégium
száműzetésekor a nyom da is K olozsvárra menekül 6 ott m űködik to­
vább. Nagyváradon 1640-től kezdve van híres nyomda, m ely í. Rákóczi
;G yörgy támogatásával az ú. n. Váradi B iblia nyomását is elkezdte.
Várad tőrök kézre kerülése után ez a nyom da is K olozsvárra vándo­
rolt, ahol a század végén m ár 3 reform átus nyom da dolgozott. A Gyula-
fehárvároti Bethlen Gábor által alapított nyom dát a tatárok pusztítot­
ták el a kollégium m al eg y ü tt Ugyancsak G yulafehérvárott áll egyideig
az I. Rákóczi G yörgy által alapított rom án nyom da is. Ezeken kívül
több kisebb vándoornyomtatóműhely is van. N em egyszer református
írók munkái evangélikus nyom dákban jelennek meg, sőt több munka
külföldön kerül ki a sajtó alól.
162
 A m agyar református nyomdák vezetői között vannak kiváló mes­
terei szakmájuknak. Ilyen volt pl. Szenczi Kertész Ábrahám, a váraöi
nyomda vezetője. Ebiben a korban m ár csaknem teljesen eltűnnek a
reform átor nyom dászok utódai; nem tudós teológusok, hanem szak­
emberek végzik a könyvnyomtatást. De ezek a szakemberek egyúttal
művelt férfia k ifi "6 akik az általuk nyom tatott munkák elé gyakran
írnak ajánlást, vagy előszót. E zt ugyan sokszor az üzlet is kívánatossá
tette, am ikor a k ön yv anyagi sikerét azáltal vélte elérni a nyomdász,
hogy valam ely gazdag patrónus pártfogásába ajánlót la a könyvet s
rendesen nem sikertelenül.

K á ro ly i Gáspár B ib liá ja

A m agyar református nyomdászok legkiválóbbika e korban Misz-

tótfalusi Kis Miklós, a tudós reform átor-nyom dászok utóda. A teológia
elvégzése után a fogarasi iskolában rektorkodott, m ajd a teológi/ to­
vábbi tamilmányozása végett H ollandiába indult (1680). Egyúttal
azonban azzal a megbízással is, h ogy az Amszterdamban készülő m a­
gyar Biblia nyomtatására felügyeljen. Hollandiában aztán nem a teoló­
giát tanulmányozta tovább, hanem kitanulta a nyomdászmestérségét.
Megtanulta a betűmetszést és betűöntést is s a nyomdászatot valóságos
művészetté fejlesztette. Olyan tökéletességet ért el a nyomdászatban,
hogy egész Európában nem volt hozzáfogható e szakmában. Kilenc
évig dolgozott Amszterdamban. M indenféle nyelven kiadott munkák'
m ellett kinyom tatta a m agyar Bibliát s külön az Újszövetséget és á zsol-
163
iárokat. 1689-ben hazatért Kolozsvárra s ott működött tovább mint
nyomdász s a református nyom dák felügyelője. A sok általa kinyom ta­
tott könyv között több saját munkája is volt. Kolozsvárott számos méh
tatlan zaklatásban volt része. E g y ízben német katonák elhurcolták s
a fogsága idején szerzett betegségben halt meg 1702-ben ez sí méltán
nagyhírű tudós m agyar nyomdász.

B IB L IA , K Á T É K , IM ÁDSÁGOS K Ö N Y V E K , E G Y H Á Z T Ö R T É ­
N E T . A nyomdából kikerült református irodalom termékei közül első
helyen említjük a Bibliát. A teljes m agyarnyelvű Biblia Károlyi Gás­
pár fordításában m ár az előző század végén közkézen forgott. Mi vei
azonban Károlyi Bibliája mindössze csak 600 példányban jelent m eg
s m ivel a Biblia nélkül nincs evangéliumi kérésztyénség, szükség volt
az újabb és újabb kiadásokra. Szenczi Molnár Albert az, aki Károlyi
fordítását átjavítja s a század elején kétszer is újból kinyom atja, m ég­
pedig mind a kétszer külföldi nyomdában. Az egész korszak folyam án
12 újabb kiadás jelenik meg a teljes Bibliából s még 4 kiadás az Ú j­
szövetségből. S ezek közül csak 4 kiadás Magyarországon. A magyar-
országi kiadások közül külön is nevezetes a Váradi Biblia, am ely az
újból átjavítolt K árolyi-féle fordítást tartalmazza. I. Rákóczi G yörgy
fejedelem tízezer példányban akarta kinyomtatni ezt a nagyalakú, igen
szép kiállítású Bibliát, de nyomtatása idején 1660-ban elfoglalta a török
Váradat s a nyomda menekülése közben 4000 példány megsemmisült.
Annak ellenére, hogy elég sok kiadás jelent m eg e korszak folya- %
mán a Bibliából, mégis kevés volt belőle. Hozzávetőleges számítás sze­
rint m integy 20.000 példány került ki sajtó alól. M ivel azonban Euró­
pában s Magyarországon is sokszor folyt háború, nem is m indig
juthatott haza minden példány. Csakis ezzel lehet m egm agyarázni ama
zsinati határozatokat — amiket mostani felfogással alig lehelne m eg­
érteni — , amelyek elrendelték, hogy minden lelkésznek kell Bibliájának
lenni. Sőt a tiszántúli egyházkerület egyik zsinata (1629) azt is k i­
mondja, hogy am elyik lelkésznek subája van, de Bibliája nincs, az
adja el a subát s az árán vegyen Bibliát, ha viszont se subája, se Bib­
liája nincs — meg kell fosztani állásától [
Részben a Biblia hiánya miatt, részben amiatt, hogy jobb fordítás
álljon rendelkezésre, a tiszántúli egyházkerület elrendelte a Biblia újból
való lefordítását.* A z új fordítást el is készítette K om árom i Csipkés
György debreceni lelkész. H alála után (1678) foglalkoztak a kinyom ­
tatás ügyével, de ebben a korszakban nem sikerült. Viszontagságos
sorsa a következő korszak történetéhez tartozik.
A Biblia után a kátéknak jut a legnagyobb szerep az irodalombán.
A Heidelbergi Káté pápai és debreceni első kiadásai óta legalább egy
tucat újabb kiadást ért ebben a korszakban. A különböző zsinatok m ár
a X V II. század első felében elrendelték a Káté szószéki magyarázását.
Rövidesen aztán nyomtatásban is megjelennek a Káté magyarázatát

164
tartalmazó munkák. íg y Körösszegi H. István tiszántúli püspöké (1640),
aki teljesen új fordítást is készít a Heidelbergi Kátéról, azután a Pósa-
házi Jánosé (1669) „Igazság istápja“ címen, am ely egyúttal a Pázmány,
Kalauzára is válasz akart lenni. írt kátém agyarázatot Drégelypalánki
János tiszántúli lelkész is (1652), de a legelterjedtebb e nemű munka
Szatmárnémeti M ihály kolozsvári lelkészé volt (1677). Ezt általában
Szatmárnémeti Dom inicája néven emlegették m ég a következő század­
ban is. (Címe után: Dominica catechetica.)
A Heidelbergi Kátén kívül legjobban elterjedt Siderius kátéja,
am ely e korszakban 1 2 újabb kiadást ért s a zsinati végzések egy v o ­
nalba állítják m agával a Heidelbergi Kátéval. Nemcsak iskolai taní­
tásra használták, hanem például a lelkészjelöltek vizsgájánál is a kép­
zettségnek egyik feltétele volt ennek ismerete s a lelkészek tudom ányá­
nak időnként gyakorolt vizsgálatánál is vagy ennek, vagy a H eidel­
bergi Káténak a kikérdezése után döntöttek.
Kálvin genfi kátéja mindössze egyszer jelenik meg, Misztótfalusi
Kis Miklós fordításában 1695-ben. Ez a Káté nem tudott meghonosodni.
Medgyesi P ál „L e lk i A B C “ című kátéja 1645-től kezdve több kiadást
ért, jeléül annak, hogy a lelki ébredés nagy hirdetője közel tudott fé r ­
kőzni a gyermekekhez is. Ezeken kívül is volt még néhány kátéírónk,
de vállalkozásuk osak kísérleíszámba ment.
A rendszeres, ludományos hittani írók nagy számából m egem lítjük
a puritán szellemű M ártonfalvi Györgyöt, a coccejánus Szatmárnémeti
M ihályt s a teológiai irodalom területén is nagy szorgalom m al dolgozó
Kom árom i Csipkés Györgyöt. Az összefoglaló hittani munkákon kívül
a hittan egyes részletkérdéseivel is számosán foglalkoztak s a purita­
nizmus hatása alatt a lelki élet kérdéseit is többen tárgyalják. E z utób­
biak közül m egem lítjük Csuzi Cseh Jakab, a buccari-i börtönben szen­
vedett hitvalló, később dunántúli püspök „L e lk i bölcseségre tanító
oskola“ c. művét (1680), amelyben „a z Istenhez való igaz megtérésnek
bölcs tudományát s idvességes gyakorlásának rendét és m ódját — írta
meg — az istenes életben gyönyörködök lelki használatára“ . Valam int
Medgyesi Pál „P ra x is pietatis“ (Kegyesség gyakorlása) c. munkáját,
am elyet angolból fordított s am elyről ő m aga ezt írja : „Keresztyén idve-
zülni kívánó embernek az egy Biblián kívül soha ennél hasznosabb k e­
zében nem volt“ .
Sok imádságos könyv is jelenik m eg ebben a korszakban. Ezeknek
egyrésze eredeti, másrésze idegenből fordított, vagy átdolgozott im ád­
ságokat tartalmaz. Szenczi M olnár A lbert imádságos könyvecskéjében
nagy egyházi atyák, köztük Augustinus im ádságait találjuk meg. Rajta
kívül olyan kiváló imádságírók vannak, mint Pósaházi János, Páriz
Pápai Ferenc, Cz^glédi István, Szatmárnémeti M ihály, Szőnyi N agy
István és sokan mások.
Bőséges a prédikáció-irodalom is. A z e téren m unkálkodók közül
megem lítjük Alvinczi Péter, Geleji Katona István és Medgyesi Pál ne­
165
 vét. Kom árom i Csipkés Györgyöt csak azért em eljük ki a számos prédi­
káció-író közül, mert ő egy kötetben 2 0 0 -nál több prédikációt adott ki,
de kortársaival ellentétben, ezek nem részletesen kidolgozott beszédek,
hanem prédikáció-vázlatok. Lelkésztársai nem olvashatták fel a szó­
székről — vagy betanulva nem mondhatták el, mint igen sokan tették
a nyomtatásban m egjelent prédikációkkal — , hanem, ha fel akarták
használni azokat, előbb ki kellett dolgozniuk,
Egyházunk történetével bővebben csak ketten foglalkoznak: Pápai
Páriiz Ferenc, a tudós orvos és nagyenyedi kollégium i tanár, aki „Rudus
redivivu m “ címen (1684) megírta és kiadta a m agyar és erdélyi egyhá­
zak történetét (m agyar nyelven is megírta, de ez csak jó kétszázad
múlva jelent m eg nyomtatásban). Debreczeni Em ber P ál debreceni,
m ajd szatmári lelkész nagy terjedelmű egyháztörténete m ár 1708-ban
elkészült de nyomtatására csak 20 év múlva került sor. A gáJyarab-
ság történetét a református hitvallók közül csak Kocsi Csergő Bálint
és Otrokocsi Fóris Ferenc (ez utóbbi később róm ai katolikus lett)
írták meg.
Számosán vannak kollégium i professzorok, akik növendékeik szá­
m ára kézikönyveket szerkesztenek. És vannak professzorok és lelké­
szek, akik bibliai értekezéseket, a bibliai könyvekhez magyarázatokat
stb. írnak.
D e vannak világiak is, akik művelik a teológiai tudományt, vagy
írnak és fordítanak a kegyesség gyakorlásához szükséges k ön yvek et
L o rá n tffy Zsuzsámnál m ár említettük. A p afi M ihály fejedelem két hit-
tani munkát is fordított m agyarra. Petrőczi Kata Szidónia imádságokat
és elmélkedéseket dolgozott át. Legérdekesebb egyéniség ezek közül a
lelkészi pályára készülő s külföldi egyetemeken is tanulmányokat
folytató, de aztán Bethlen István mellett udvari szolgálatban tevékeny­
kedő Láskai János. Amellett, hogy uránál titkárkodott, külföldi diplo­
m áciai küldetéseket teljesíteti stb., számos teológiai munkát, imácLságos
és áhítatossági könyveket, sőt történelmi munkát írt és adott ki nyom ­
tatásban. Az ő munkája a „Jézus királysága“ c. bizonyára missziónál#
célzattal m egírt könyvecske is, am elyet a zsidók számára írt, kik a
Jézus „idvességes bizodalm a alá hatható erősségekkel intetnek, k ivált­
képpen az erdélyi prozelitusok“ . Valószínűleg a szombatosok m eggyő­
zése céljából készítette ezt a munkát.

K U R U C É N E K E K IS T E N H E Z . M egem lítjük m ég azokat a leg­

többször névtelen protestáns kurucokat, akik a harcos idők küzdel­
meit, nyomorúságait, győzelm eit és vereségeit foglalták énekekbe, da­
lokba. Ezekben a talán nem nagy költői értékű versekben, mint igazi,
lelki érték sokszor felcsillan hitükhöz, vallásukhoz való ragaszkodásuk,
Istenbe vetett bizodalnmk.
M egérzik ez a nagy bizodalom m ár a bujdosó szegénylegények egy­
ügyű énekében is:
166
 ¿Igaz terem tő jó Atya,
M inden szegények gyám ola
Vigyázz a szegény árvákra
Az idegen bujdosókra.
Szegény fejem hozzád h a jtom ,
Minden d olgom teád b ízom ;
Légy az én édes tu to ro m ,
E lőttem já ró csillagom “
A Rákóczi-féle szabadságharc kirobbanása előtti helyzetet rajzolja
-egy ismeretlen poéta „Z o k o gó sírással sírhatsz magyar; nem zet“ kez­
detű énekében: 1

j'Jíz ezerhétszázat m ik o ro n írnának

%Békesség dolgáról királyok tr aktáinak % —
D e pápa zsoldosi azon praktikáinak
Jézus seregének m iképen ártsanakf
Vérén fundáltatott az Istennek háza:
M a is vérben m osdik a Krisztus m átkája
E lfoty ta szép testét Krisztus vére árja
Ebben dicsekedik a h ív ekktézsia.

U ram Jézus m ennybül jó l látod ezeket

V á jjon nem szánod-é kesergő népedetf.
M ert a nagy bánatban bizony elepedett . 5.
Jövel U ram Jézus, segéld h íveid et!M

A meginduló szabadságharc változó hadiszerencse közt folyik s-a

d aloló kurucok ajkán felzeng az Istenhez fohászkodó bűnbánó ének
szava:
„Sereginket, kérü n k , Te igazgassad
M ifoly t szent véredért; el ne fogyassad.
A vadkanoknak fogára ne adjad,
O roszlánokkal el ne szakgattassad.
E lég legyen im m á r ennyi romlása
T e szent egyházadnak elpusztulása
S ok ártatlannak égbe kiáltása
Édes anyáknak keserves sírása.
Igazán m egváltjuk m i bűneinket,
H ogy m eg nem bocsültük T e szent Igédet,
A zért bocsátód ránk ellenségünket,
M in d é jjel nappal azért kerget m in k e t. . “

Am ikor diadalt arat a kuruc, v íg énekre fakad. De m ég vígságában

Is megcsillan — talán hánya veti m ódon » „vallásos érzése:
y fle j, k é rjü k a papot
S ok ilyen jó napot
Im ádkozzék le szegény kufacx>$$a“

167
 De a vereség, a pusztulás idején mélyen érzi, hogy Isten sűjió
karja bűneiért érte el:

„ Te is magyar nemzet lágyítsd meg szívedet, ^

Keresd megtéréssel búsult Istenedet
íg y ügyedet
Szörnyű veszélyedet
M egtekinti s felhozza fényedet

A szabadságharc vége felé a m ár-m ár reménytelen helyzet m ég

inkább Istenhez kényszeríti a kurueokat:

„ Megaláztál Isten, a földhöz vertél,

Minden vigasságot tőlünk elvevél,
Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél.

ím fejet hajtottunk Istenségednek,

Igaz voltát látjuk ítéletednek,
M i vagyunk okai büntetésednek.

K ö n y ö rü lj már ra jtu n k , kérünk Ű r Isten,

M ert megemészt m inket a veszedelem,
Tekints reánk azért s légy segedelem.

A Te szent Fiadért, Jézus Krisztusért

A d i m inden jó t nekünk a m i ű rü n k ért,
Ne vess el örökre tőled b ű n ü n k é rt..

S am ikor vége a harcnak, am ikor Nagym ajtény síkján „letörött a

zászló“ , bujdosni indul a kuruc, „ ő s z i harmat után“ kezdetű m eg­
ható búcsűdalában is Istenre bízza magát:

„ Régi idom e lm ú lt,

Most másképen fordult,
Szom orú az én sorsom,
Szom orú az én sorsom .

M essz íré bújd osom ,

Hazámat itthagyom ,
Isten vezérli d olgom ,
Isten vezérli d olgom . . .

U ra m , én azt kérem ,
Utamba vezérem
Légy s ments meg m indenektül,
Légy s ments meg m in d e n e k tü l. ..

Csillag jár, mely felü l

Szél zúg, felhő repül,
Arra vészem utam at,
Arra vészein utamat.

168
/
 Ha m inden elmarad,
Isten el nem marad,
Reá bízom magamat,
Reá bízom magamat.“ •.

Azután Rodostó felé vezet az út. És ott a száműzetésben is meg-

megszóla! még a kuruc ének:

„Siralm as életem,
M ert nincs helgén az én szívem,
Nincsen fö ld i reménységem . . .
B ízom Istenemben,
« D e nem em beri erőben,
M ert k i bízik Istenben,
N em csalatik reménységében . . .

Csak egy hajam szála nincs,

K ire Istennek gondja nincs.
K érlek , Uram , reám tekints, —
F ejem re m ár több bút ne hints.
Sok jajszóm ra,
Sircilm im ra
N y íljé k m eg mennyei kilincs

A X V IÍ. század háborús, ellenreform ációs időszakában valóban csak

bámulni lehet azt a teljesítményt, am it irodalm i téren a református
egyház hivatalosai és tagjai végeztek s amiből itt csak egy igen kicsiny
darabkát mutathattunk m eg!

jErfooicsi élet. E g y h á z i e g y e le m

L E L K É S Z E K ÉS T A N ÍT Ó K . A zsinati végzések állandóan fo g ­

lalkoznak az egyházi tisztségviselők és egyháztagok életével és fe g y e l­
mezésével. A kánonos könyvek is bőséges előírásokat tartalmaznak
ezekkel kapcsolatban. A korszak erkölcsi képét főleg a kánonok ren­
delkezéseiből rajzolhatjuk meg. Mert nyilvánvaló, hogy a kánonokban
-x felsorolt esetek nem egyszerű kitalálások és lehetőségek, hanem a ta­
pasztalt tények leszűrődései.
1 királyságbeli területre vonatkozólag a kánonok rendelkezései
arra mutatnak, h ogy nincs sok változás az előz£L évszázadhoz viszo­
nyítva. Most is akadnak a lelkészek és iskolatanítók között részege­
sek, táncolok, üzérkedők, kóborlók, akik néha vasárnap sem térnek
vissza a gyülekezetbe., s tétlenek, lusták, akik csak vasárnap vesznek
könyvet a kezükbe. Kerülnek paráznák és egyéb súlyos vétekben
169
 leledzők is. Vannak, akik a tisztes hosszú rúna helyett rövid katonás
kabátot, hasított süveget, a piros és fekete színűn kívül világos csizmát
hordanak, akik hajukat, szakállukat katonák m ódjára m egnyírják, sőt
török módra „úgy, h ogy bojthoz hasonlóan látszik fejükön a meg­
m aradt haj.?' Akadnak a lelkészek családtagjai között is, akik nem
^eléggé szerényen és fényűzés nélkül öltözn ek,' akik elfelejtik, hogy
„n em arannyal és drágakövekkel, hanem erényekkel illik ékeskedniük / 4
S a lelkészek között vannak verekedőik, s trágár beszédűek, olyanok,
akik vadászebeket és sólymokat tartanak s akik részt is vesznek ilyen
„haszontalan mulatságon“ , tudniillik vadászatokon. Vannak kántorok,
akik a templomban világi énekeket énekelnek, rendetlen és erőltetett
kiabálást űznek. M indezeket a kánonok szigorúan tilalm azzák s el­
követőikre büntetést írnak elő.
Különösen tilalm azzák a táncolást, mint am ely „sem m iféle keresz­
tyén embernek m eg nem engedhető“ . A lelkészek kötelessége, hogy az
-egyháztagokkal is megértessék: „ezen pogány eszelősséggel hagyjanak
m ár fe l valahára“ . De azért a kánonkészítők is tudják, hogy ez a tila­
lom úgyis hiábavaló, m ert például am ikor azt megengedhetőnek tart­
ják, hogy a lelkészek részt vegyenek lakodalmakban, vagy vendégségek«
ben — csak nem a kocsmákban — , ugyanakkor m egkívánják tőlük,
h ogy ilyen alkalmakon mértékletesen viselkedjenek, „m ih elyt pedig a
többiek a bortól kezdenek felhevülni s m egjelennek az énekesek és
lantosok, hogy az illetlen táncolást lehetővé tegyék, a lelkészek kelje­
nek fel és távozzanak, hogy úgy ne lássék, m intha jelenlétükkel helye­
selnék azt a kicsapongást, amit istentiszteleteken kárhoztatni tartoz­
nak.“ Vagyis tisztában vannak vele, hogy hiába tilalm azzák a táncot,
de legalább annyit igyekeznek elérni, hogy a lelkészek ne vegyenek
abban részt. De még ez is megtörténik, á tilalom ellenére is.
A lelkészeket illetően nem említik, de az iskolatanítóknál s a na­
gyobb diákoknál erősen tiltják a kánonok a szerelmeskedóst s a sze­
relm i dalok éneklését és ezzel kapcsolatban ilyen szigorú, de hát hiába­
való, mert végre nem hajtható rendelkezést tesznek: „ A szerelmi dalok
tíízbe vettetvén, végkép megsemmisít lessenek“ . A z ilyeneket éneklő taní­
tókat és diákokat pedig e szavakkal bélyegzik m eg a kánonok: „ A világ
szemetei és az egyház m egrothadt tagjai.“
A kánonokban felsorolt m indem e vétségek olvasása azonban ne
keltse bennünk azt a gondolatot, h ogy a kor lelkészei és tanítói m ind
ilyen méltatlan szolgái lettek volna az Úrnak és az ö egyházának. Elég
gondolnunk ama korszak rettenetes szenvedéseire, h ogy a tényekkel
szám oló kánoni rendelkezéseket ne általánosítsuk. A n n yi mindenesetre
bizonyos, hogy a háborúkkal, küzdelmekkel, üldöztetésekkel és nyom o­
rúságokkal teljes időszak emberei talán kem ényebbek és durvábbak
lehettek, de az is bizonyos, hogy m ikor az ellenreform áció idejében
egyáltalában nem volt kívánatos életpálya lelkésznek, va gy tanítónak
lenni, csak azok jöttek erre a pályára, akik nagy el&zánásggl készültek
a szolgálatra és a — szenvedésre, S a kánonok éppen azért 'használnak
170
 kemény hangot, m ert a küzdelmes időiében nem akarnak az alkalm at­
lanok közül csak egyet is tűrni az egyház szolgálatában.
A zsinati végzések általában véve aránylag nagyon kevés esetben
számolnak be a törvényes előírásokat megsértő lelkészekről, — talán
az egy borivást kivéve, am ely minden tilalom ellenére is legtöbbször
döfordúló vétsége a lelkészednek. De m ég itt is jellem ző, hogy a káno­
nok nem is a borivást tiltják, hanem a lerészegedést s azt is kocsmá­
ban, vagy vendégségben. M ert egyébként tudomásul veszik, hogy a lel­
késznek bor-jövedelm e van az egyházközségtől, inkább azt tilalm az­
zák, hogy pénzt, gabonát, bort adjon kölcsön magas kamatra, va gy
üzérkedjék ezekkel. És hogy még a részegséget is úgy-ahogy elnézi
az egyházi hatóság, mutatja, hogy m egelégszik az ismételten m egújított
fogadással, h ogy e hibából m egjavulnak.
H a elfogadjuk azt, h ogy a kánonok a tényekből szedik össze a
lehető hibákat, ugyanakkor el kell fogadnunk azt is; hogy egyéb ren­
delkezéseik is tényeken alapulnak. Akkor pedig ilyeneket is olvasunk a
kánonokban: „senki m eggondolatlanul s elhirtelenkedve az egyházi
szolgálat szent tisztére ne lépjen, hanem várja m eg a belső hivatást
Istentől, m ely szívünk jó bizonyságtétele afelől, h ogy nem nagyra-
vágyásból, va gy valam ely más mellékcélból, hanem tisztán istenféle-
lemből és az anyaszentegyház építésére irányuló buzgóságból lépünk e
tisztségre.“ S a lelkészi esküben is ilyent mondanak a felavatandó le l­
készek: „ . . , hivatalom at életemnek feddhetetlenségével ékesítem s rossz
erkölcsömmel senkit m eg nem botránkoztatok.“
H igyjü k el s ebben m aga a történelem tanúbizonysága is segít, hogy
lelkészeink általában ilyenek voltak. H a akadtak is közöttük gyenge
és esendő emberek — miattuk kellett a kánonokba a hibák m inden
lehetséges, m egtapasztalt form áját felvenni — m ég ezek is belső elhiva-
tásból jöttek s a feddhetetlen életet élni igyekezők voltak többségben.
Másként nem lehettek volna száműzetésben, börtönökben, gályák pad­
jaira láncolva b itvalló és vértanú lelkészek.
Olvasunk a kánonokban arról is, hogy időnként meg kellett vizs­
gálni a lelkészek erkölcseit. Ez pedig rendszeresen évenként az espe-
resi egyházlátogatás alkalm ával történt meg, am ikor is az esperes köte­
les volt m egkérdezni az egyházközség tagjait a lelkész hivatalos" és
magánéletéről. H a aztán valóban került olyan panasz, am it az esperes
ott a helyszínen a kánon előírta dorgálással va gy pénzbüntetéssel nem
tudott elintézni, a lelkész ügye a zsinat elé került. E z ritka eset volt,
de az elintézés aztán rendszerint annál szigorúbb.
A zsinatok alkalm ával is tartottak erkölcs vizsgálatokat. Az 1630-i
pápai zsinat rendelkezése szerint a vizsgálat m agán a püspökön k ez­
dődött, m ajd az espereseken, alespereseken, a lelkészpresbitereken fo ly ­
tatódott s a lelkészeken és a tanítókon végződött. Tekintet nélkül arra,
frogy volt-e valaki ellen panasz, a vizsgálatnak m indenkit alávetettek.
Aki sorra került — tehát legelőször a püspök, m ajd a többiek — a gyű­
lésből eltávozott, „h o g y annál szabadabban m erjen szólni az, aki akar
és akinek van valam i m ondanivalója.“ Ennek m egtörténte után a zsi-
171
 leledzők is. Vannak, akik a tisztes hosszú rúna helyett rövid katonás
kabátot, hasított süveget, a piros és fekete színűn kívül világos csizmát
hordanak, akik hajukat, szakállukat katonák m ódjára m egnyírják, sőt
török módra „úgy, h ogy bojthoz hasonlóan látszik fejükön a meg­
m aradt haj.? Akadnak a lelkészek családtagjai között is, akik nem
eléggé szerényen és fényűzés nélkül öltözn ek ?'a k ik elfelejtik, hogy
„n em arannyal és drágakövekkel, hanem erényekkel illik ékeskedniük / 4
S a lelkészek között vannak verekedőik, s trágár beszédűek, olyanok,
akik vadászebeket és sólym okat tartanak s akik részt is vesznek ilyen
„haszontalan mulatságon“ , tudniillik vadászatokon. Vannak kántorok,
akik a templomban világi énekeket énekelnek, rendetlen és erőltetett
kiabálást űznek. Mindezeket a kánonok szigorúan tilalm azzák s el­
követőikre büntetést írnak elő.
Különösen tilalm azzák a táncolást, mint am ely „sem m iféle keresz­
tyén embernek m eg nem engedhető“ . Á lelkészek kötelessége, hogy az
-egyháztagokkal is megértessék: „ezen pogány eszelősséggel hagyjanak
m ár fe l valahára“ . De azért a kánonkészítők is tudják, hogy ez a tila*
lom úgyis hiábavaló, mert például am ikor azt megengedhetőnek tart­
ják, hogy a lelkészek részt vegyenek lakodalmakban, vagy vendégségek«
ben — csak nem a kocsmákban — , ugyanakkor m egkívánják tőlük,
h ogy ilyen alkalmakon mértékletesen viselkedjenek, „m ih elyt pedig a
többiek a bortól kezdenek felhevülni s m egjelennek az énekesek és
lantosok, hogy az illetlen táncolást lehetővé tegyék, a lelkészek kelje­
nek fel és távozzanak, hogy úgy ne lássék, m intha jelenlétükkel helye­
selnék azt a kicsapongást, amit istentiszteleteken kárhoztatni tartoz­
nak.“ Vagyis tisztában vannak vele, hogy hiába tilalm azzák a táncot,
de legalább annyit igyekeznek elérni, h ogy a lelkészek ne vegyenek
abban részt. De még ez is megtörfénik, a tilalom ellenére is.
A lelkészeket illetően nem említik, de az iskolatanítóknál s a na­
gyobb diákoknál erősen tiltják a kánonok a szerelmeskedóst s a sze­
relm i dalok éneklését és ezzel kapcsolatban ilyen szigorú, de hát hiába­
való, mert végre nem hajtható rendelkezést tesznek: „ A szerelmi dalok
tíízbe vettetvén, végkép megsemmisít lessenek“ . A z ilyeneket éneklő taní­
tókat és diákokat pedig e szavakkal bélyegzik m eg a kánonok: „ A világ
szemetei és az egyház megrothadt tagjai.“
A kánonokban felsorolt m indem e vétségek olvasása azonban ne
keltse bennünk azt a gondolatot, h ogy a kor lelkészei és tanítói m ind
ilyen méltatlan szolgái lettek volna az Úrnak és az ő egyházának. Elég
gondolnunk ama korszak rettenetes szenvedéseire, h ogy a tényekkel
szám oló kánoni rendelkezéseket ne általánosítsuk. A n n yi mindenesetre
bizonyos, hogy a háborúkkal, küzdelmekkel, üldöztetésekkel és n yom o­
rúságokkal teljes időszak emberei talán kem ényebbek és durvábbak.'
lehettek, de az is bizonyos, hogy m ikor az ellenreform áció idejében
egyáltalában nem volt kívánatos életpálya lelkésznek, va gy tanítónak
lenni, csak azok jöttek erre a pályára, akik nagy elszánásggl készültek
a szolgálatra és a — szenvedésre. S a kánonok éppen azért használnak
170
 "kemény hangot, m ert a küzdelmes időkben nem akarnak az alkalm at­
lanok közül csak egyet is tűrni az egyház szolgálatában.
A zsinati végzések általában véve aránylag nagyon kevés esetben
számolnak be a törvényes előírásokat megsértő lelkészekről, — talán
az egy borivást kivéve, am ely minden tilalom ellenére is legtöbbször
előforduló vétsége a lelkészeknek. De m ég itt is jellem ző, hogy a káno­
nok nem is a borivást tiltják, hanem a lerészegedést s azt is kocsm á­
ban, vagy vendégségben. M ert egyébként tudomásul veszik, hogy a lel­
késznek bor-jövedelm e van az egyházközségtől, inkább azt tilalm az­
zák, hogy pénzt, gabonát, bort adjon kölcsön magas kamatra, va gy
üzérkedjék ezekkel. És h ogy még a részegséget is ligy-ahogy elnézi
az egyházi hatóság, mutatja, hogy m egelégszik az ismételten m egújított
fogadással, h ogy e hibából megjavulnak.
H a elfogadjuk azt, h ogy a kánonok a tényekből szedik össze a
lehető hibákat, ugyanakkor el kell fogadnunk azt is; hogy egyéb ren­
delkezéseik is tényeken alapulnak. A kkor pedig ilyeneket is olvasunk a
kánonokban: „senki m eggondolatlanul s elhirtelenkedve az egyházi
szolgálat szent tisztére ne lépjen, hanem várja m eg a belső hivatást
Istentől, m ely szívünk jó bizonyságtétele afelől, h ogy nem n agyra-
vágyásból, va gy valam ely más mellékcélből, hanem tisztán istenféle­
lemből és az anyaszentegyház építésére irányuló buzgóságból lépünk e
tisztségre.“ S a lelkészi esküben is ilyent mondanak a felavatandó le l­
készek: „ . . , hivatalom at életemnek feddhetetlenségével ékesítem s rossz
erkölcsömmel senkit m eg nem botránkoztatok.“
H igyjü k el s ebben m aga a történelem tanúbizonysága is segít, hogy
lelkészeink általában ilyenek voltak. H a akadtak is közöttük gyenge
és esendő emberek — miattuk kellett a kánonokba a hibák m inden
lehetséges, m egtapasztalt form áját felvenni — m ég ezek is belső elniva-
tásból jöttek s a feddhetetlen életet élni igyekezök voltak többségben.
Másként nem lehettek volna száműzetésben, börtönökben, gályák pad­
jaira láncolva hitvalló és vértanú lelkészek.
Olvasunk a kánonokban arról is, hogy időnként m eg kellett vizs­
gálni a lelkészek erkölcseit. Ez pedig rendszeresen évenként az espe-
resi egyházlátogatás alkalm ával történt meg, am ikor is az esperes köte­
les volt m egkérdezni az egyházközség tagjait a lelkész hivatalos* és
magánéletéről. H a aztán valóban került olyan panasz, am it az esperes
ott a helyszínen a kánon előírta dorgálással vagy pénzbüntetéssel nem
tudott elintézni, a lelkész ügye a zsinat elé került. E z ritka eset volt,
de az elintézés aztán rendszerint annál szigorúbb.
A zsinatok alkalm ával is tartottak erkölcs vizsgálatokat. Az 1630-i
pápai zsinat rendelkezése szerint a vizsgálat m agán a püspökön k ez­
dődött, m ajd az espereseken, alespereseken, a lelkészpresbitereken fo ly ­
tatódott s a lelkészeken és a tanítókon végződött. Tekintet nélkül arra,
hogy volt-e valaki ellen panasz, a vizsgálatnak m indenkit alávetettek.
Aki sorra került — tehát legelőször a püspök, m ajd a többiek — a gyű­
lésből eltávozott, „h o g y annál szabadabban m erjen szólni az, aki akar
és akinek van valam i m ondanivalója.“ Ennek megtörténte után a zsi-

171
 nalba visszahívottnak „habozás nélkül“ megmondták, ha valami meg­
rovásra méltót találtak benne s mindezt szeretetből, a kölcsönös jobbí­
tásra törekvésből, „am ely javulás alól m ég a püspök sincs kivéve“ .
Ez az általános vizsgálattartás volt az eszköz arra, hogy a káno­
nokban is kifejezésre jqttatott lelkészi eszmény valóban megőriztessék
s egyúttal gát legyen az emberi gyengeségek ellen. Talán éppen ez a
szeretetteljes bánásmód segített ahban, hogy ritkán kerültek lelkészek
vagy tanítók a kánonokban felsorolt vétségek miatt a zsinat bírói
széke elé.

E G Y H Á Z T A G O K F E G Y E L M E Z É S E . Tény, h ogy e korszakban is

a legtöbb intézkedés a lelkészek életével s fegyelm ezésével foglalkozik.
De ez természetes, mert a lelkész felelős — a kifejlődött egyházszer­
vezet értelmében — a rábízott nyájért. Neki kell legjobban vigyáznia
magára, hogy élete, valóban példaadó legyen s ne essék olyan bűnbe,
ami ellen a szószékről is prédikál. De foglalkoznak a kánonok az egy­
háztagok erkölcsi életével és fegyelm ezésével is. Az esperesi egyház­
látogatás alkalmával, amint az egyháztagokat kikérdezi az esperes a lel­
kész éleiére nézve, úgy a lelkészt is ki kell kérdeznie az egyháztagok
felől, és pedig nemcsak általánosságban, hanem az egyeseket illetően is.
A netáni panaszok elintézésének az útja ugyanaz, mint a lelkész elő­
fordulható hasonló esetében: az esperes rábeszélése, dorgálása után a
zsinat bíráskodik és szükség esetén a m egrögzött és cégéres bűnösök
megbüntetése céljából a világi hatósághoz fordul.
A gyülekezeti tagok fegyelm ezésének eseteit nem találjuk olyan
t részletesen, mint a lelkészekét. Annyi bizonyos, hogy féltékenyen vi­
g y á z la k a lelkész tekintélyére és — jövedelm ére! A lelkész elleni pa­
naszt egyházláíogatás alkalm ával csak úgy fogadhatja el az esperes,
ha legalább 2— 3 tanú igazolja. Azt az egyházközséget pedig, am elyik
megcsonkítja vagy nem szolgába!ja ki a lelkész járandóságát, a kánon
szerint lelkész nélkül kell hagyni.
_ Mai felfogással talán érthetetlennek látszik ez az intézkedés, de
akkor — mint a kánonokból is tudjuk — lelkészhiány volt. Ez az
ellenreform áció korában, különösen a királysági területen nagyon is
megérthető. Előfordult, hogy az esperes egy lelkészt 2 — 3 egyházközség­
ben való szolgálatra is felhatalmazott. Valóban nagy büntetés volt
valam ely egyházközség számára a lelkészétől való megfosztás. N em ­
csak lelkileg volt nehéz elviselni az egyháztagoknak a papnélküliséget,
hanem szégyen is volt számukra. Ezzel fü gg össze több olyan intéz­
kedés, am ely tiltja a lelkészeknek, h ogy az egyházat nagyobb jöyede-
lemért elhagyják, de tiltja a gyülekezeteknek is, hogy a lelkészt másun-
nan magukhoz csábítsák. H o gy pedig éppen a jövedelem m el kapcsolatos
volt ez az intézkedés, arra nézve jó meggondolnunk, h ogy a földesúri
patrónüsok, a városi magistrátusok katolizálásával a reform átus lelké­
szek nagyon is gyenge javadalm azású szegény emberekké váltak. Ezért
172
vigyázott annyira az egyházi hatóság a szűk megélhetéshez szükséges
járandóság kiszolgáltatására.
Éppen a szegénység miatt sok helyen előfordult, hogy a lelkészen
kívül mást nem tudott fizetni az egyházközség s akárhányszor a lel­
kész volt egy személyben a község papja, tanítója, kántora és — haran-
gozója. Innen ered az ismert közm ondás: Szegény az ekklézsia, m aga
harangoz a pap!
Feltűnő egyébként, hogy a köveskúti kánonok kifejezetten szükr
gégét érzik annak, hogy „a z egyházi fegyelm et ismét behozzák“ , A fe ­
gyelem újrabehozását a cégéres bűnösök kiközösítésére értik, akiket
aztán nyilvános hünbánattartás nélkül az egyházba visszavenni nem
lehet. Ü gy tűnik fel, mintha egy ideig, legalább is a Dunántúl, nem
gyakoroltatott volna ez a fajta fegyeknezés. De valójában nem egyebet
jelent ez, m inthogy a fegyelm ezésnek ezt a m ódját a földeserak és a
világi hatóságok gyakorolták az egyháztagok felett, va gy pedig az egy­
ház csak az említettek parancsára gyakorolta azt. Most az egyház m aga
akarja kézbevenni s az egyházon belül g y a k o r o ln i Bár egyideig m ég
az eddigi állapot maradt fenn s beleszólása van az erkölcsi fegyelm e­
zésbe a világiaknak, végvárakban a vár kapitányának is, a kánon in­
tézkedése bölcs előrelátással hozott törvényt a nemsokára bekövetkezett
helyzetre, am ikor az egyház minden ügyével, így a fegyelm ezéssel is,
földesurak és hatóságok nélkül teljesen m agára marad.
Az egyházlagok bűneiről csak általánosságban szólnak a köves­
kúti kánonok. De az egyházi tisztségviselők fegyelm ezésével kapcsolat­
ban több részletképet kaphatunk az egyháztagok életéről is. Szólnak
ugyanis á kánonok a „pajkos parasztifjúságról“ , akikkel tilalmas a
tanítóknak együtt inni, pajkos dalokban velük együtt gyönyörködni,
velük táncolná. T iltjá k a vasárnapi, szombati és ünnepelsőnapi k éz­
fogót és lakodalmat. Az eljegyzéseknél a pletykálkodó vénasszonyok­
nak a szerepét, a jegyesek szétbeszélésében éppen úgy, mint előbb az
összeboronálásban. Szólnak arról, hogy akad olyan vőlegény, aki tulaj­
don menyasszonyát elrabolja.
A kom jáii kánonokból m ár valam ivel többet megtudunk, de itt is
inkább a lelkész feladatköréhez tartozókat s ugyanazzal az elgondo­
lással, hogy a bűnös megbüntetése a világi hatóságokra tartozik. íg y
a vasárnapi munkaszünet megtartásának ellenőrzését a lelkész köte­
lességének tekintik azzal, hogy ha valakit vasárnap dolgozni tapasz­
tal, azt a világi hatósággal bűntettessé meg. Egyéb bűnök: a tem plom ­
mulasztás, úrasztalától elmaradás, a lelkésszel ellenséges viszonyban
élés. E bűnök nem kisebbek, m int a harag tartás, esküszegés, vagy az
asszonyok éjszakai dorbézolása, pajkossága, vendégeskedése farsang
idején, vagy keresztelők alkalm ával.
Az efféle bűnökben leledzőket a lelkész tartozik fegyelm ezni.
Néhányszor figyelm eztesse őket — m ondja a kánon -—, azután a szó­
székről prédikálja ki, s ha m ég ez sem használ, akkor ki kell őket
közösíteni az egyházból, m égpedig nemcsak életükben, hanem haláluk­
ban is. A kiközösítette! beszélgetni sem szabad. Nem szabad házához
173
 elmenni, vele enni, m ég énekelni és imádkozni sem. Aki ezt tenné, azt
szintén ki kejl zárni az egyházból. H a a kiközösített meghal, a lelkész
nem temeti el s a temetőben nem adnak neki helyet.
De módot adnak a kánonok arra is, hogy ha az ilyen nyilvánosan,
bünvallást tesz, akkor vissz a vétess ék az egyházba. Különösen érdekes
az az intézkedése a kánonnak, am ely a kiközösített haldoklók úrvacsora-
osztásáról úgy intézkedik, hogy ennél „különös gonddal és okossággal
járjanak el a lelkészek.“ H ogy miként képzeli el azt, hogy a haldok­
lók s különösen a kiközösített haldoklók úrvacsorában részesíttessenek
s hogy m it ért a különös gondosság és okosság alatt, — arról hallgat
a kánon.
A fegyelmezésnek ezzel a m ódjával igen nagy haltalom volt a lel­
kész kezében. De egyúttal nagy felelősség is. Éppen azért, hogy a hata­
lom ' ne vezethessen visszaélésre s hogy a felelősség is megosztassék,
volt szükség a presbitériumokra. A pápai és kiskomáromi presbitériu­
mok működéséből tudjuk, hogy ez a nagy hatalom, ha lényegét tekintve
nem is csökken, de legalább megoszlik a lelkész és a presbiterek között.
Az 1630. évi pápai zsinat a presbiterek tisztéül előírja, hogy erkölcsi
felvigyázók s a fegyelem gyakorlásában a lelkésznek hűséges segítő­
társai legyenek. De ugyanez a zsinat azt is kim ondja — ami aztán már
a lelkész ebbeli hatalmát mégis kisebbíti, bár tovább is lelkészi hatás­
körben tartja — , hogy az esperes tudta és beleegyezése nélkül „senki
se m erje valam ely hallgatóját kiközösíteni, vagy a kiközösítettél vissza­
fogadni“ .
Az ország többi részein a m ár előző évszázadban megalkotott ká-
nonoskönyvek rendelkezései szerint folyt a fegyelm ezés ebben a idő­
szakban is. E rendelkezéseket módosították a zsinatok olyankor, ha
szükségesnek látszott. Valójában a dunántúli és felsődunamelléki törvé­
nyek sem tartalmaznak ezektől lényegesebb eltérést, annál kevésbbé
sem, m ert például a k om jáíi kánonokról bizonyosan tudjuk, hogy ké­
szítésénél felhasználták a debreceni s egyéb kánonokat is. A keleti
országrészeken is fordulnak elő újítások, olyanok, mint pl. a tiszántúli
zsinat 1620-ban hozott ama határozata, hogy az esperesekre is ki kell
terjedni az erkölcs és tudomány vizsgálatának. Ebből nyilvánvaló, hogy
eleinte az unitárizinus gyanúja, később az ortodoxia védelme diktálta
ezeket az előírásokat.

Á H ÁZASSÁG I Ü G YE K . A házassági ügyek intézésében m ár ki­

alakult gyakorlat folytatódik ebben a korszakban is, Ü gy tetszik, hogy
a század elején m ég m indig nem jutott nyugvópontra a kérdés, hogy
a házasságkötésnél — m ivel szentségjellegét tagadták — , m eg kell e
esketni a házasulandókat. A köveskúti kánonok azzal az indokolással
rendelik fenntartandónak a házasságkötésnél az esküt, „m iv e l az nincs
az igazság szabálya ellen, — az Isten is az ő egyházát, m ely az ő jegye­
sének neveztetik, hittel kapcsolta m agához“ . Éppen az, hogy ily indo­
kolást tart szükségesnek a kánon, arra mutat, hogy a kérdés ekkor
még nem volt teljesen eldöntve. De m ár a következő zsinatok mint a
A
 legtermészetesebb és magától értetődő dologról beszélnek a házassági,
esküről.
Egész sor intézkedést találunk aztán a kanonokban és-zsinati hatá­
rozatokban a házasság körüli teendőkről, a házasságszerzésről, jegyes--
ségről, kézfogóról, lakodalom ról. Különösen részletes körülírása van e
teendőknek a presbiteri szabályzatokban. Ezek szerint a házasságszer­
zés tisztes férfiaknak, presbitereknek a kötelessége, akik a házasság-
kötésnél is tartoznak jelen lenni, mint tanuk s ők felelősek azért, h ogy
a házasság megkötésének semmi gátló akadálya ne legyen. A házasság-
szerző-tanuk nevét a házassági an yakön yvbe,is be kell vezetni. Házasa
sági ügyeknél, békéltetésnél, elválásnál szintén a presbiterek működnek’
közre. Végső fokon az esperes a mellé választott tanácstagokkal: a lel-
készi presbitériummal ítélkezett. Az elválást kim ondó ítéletet a püspök­
nek, sőt az egyházkerületi zsinatnak is jó vá kellett hagynia.
Kiskomáromban, m int a fennmaradt jegyzőkön yvből tudjuk, a há­
zassági ügyeket végső fórum ként maga a presbitérium intézte. De b izo ­
nyosra vehetjük, hogy másutt nem volt m eg ugyané jogköre a presbi­
tériumnak. Azok hatásköre legfeljebb a viszályban élő házasok békél­
tetésére terjedt ki. Kiskom árom egészen kivételes helyzetben volt e
tekintetben, mert lelkésze ez időben, am elyről a jegyzőkönyvek szólnak,
maga a püspök: Kanizsai P á lfi János volt.
Minden ogyéb házassági ügy intézése az előző korszakban kialakult
jog szerint folyt. S ez egész korszakban zavartalanul gyakorolta e jogát
a református egyház. M ajd a következő korszakban kerít sort a teljes
állami támogatással, csaknem minden ellenállás nélkül munkáló reka-
tolizádó a házassági ügyekbe való beavatkozásra.

TÓTH E N D R E

&

175
 III. AZ E L N Y O M Á S K O R A
1715—1789

Á L T A L Á N O S H E L Y Z E T a R Á K Ó G Z X -F E LK E LÉ S U T Á N . A z
1715. évi törvénnyel a protestánsok abba a helyzetbe kerültek, am elybe
mór az 1604. évi 22. törvénycikk akarta őket szorítani. E z utóbbi miatt
következett be a küzdelmes évszázad sok szenvedése. Az ellenreform áció
állami hatalommal tám ogatott szívós m unkája lassanként felőrölte a
magyar protestánsok ellenálló erejét. A sok vérvesztés meggyengítette,
elsorvasztotta őket. A m ire egy századév előtt m ég fegyveres ellenál­
lás volt a válasz, am ivel szemben ismételten is kikényszerítették a sza­
badságukat biztosító törvényeket s ami jogtalan és fejedelm i önkény
alkotmányellenes ténye volt — az most országgyűlésen vált alkotm á­
nyos úton hozott törvénnyé. De az elmúlt keserves évszázad után a
megfélemlített protestánsoknak nem m aradt más fegyvere, m int a kérés
.— a kegyelem út ján való járás -— , nem az isteni kegyelem , hanem az
abszolút uralkodó trónjánál való sorozatos rimánkodás. És pedig leg­
többször hiábavaló rimánkodás.
A m agyarság helyzete a R ákóczi-féle szabadságharc után lénye­
gesen más, mint a bécsi békekötés után volt. A k k or három részre osz­
lott az ország, most egységes volt, de m ár csak cím szerint Önálló k i­
rályság, valójában az örökös tartom ányok egyik darabja. A kkor a k i­
rálysági területen aránylag békében élt a népesség s csak a török h ó­
doltságban pusztult a m agyar. Most a felszabadító háborúk és a kwruc-
labanc harcok következtében az egész ország elnéptelenedett.
Az elvadult területeken járvány, éhség pusztította a harcokban
még m egmaradt lakosságot. III. K á roly uralkodásának kezdetén az
egész ország összes népessége E rdéllyel együtt — amint az akkor vég­
zett összeírások alapján hozzávetőleg m egállapítani lehet — alig haladta
túl a két és fél m illiót. S ebből alig egym illió a m agyar nemzetiségű.
Összességében is alig alkalmas ellenállásra, főleg azért, mert a
kuruc szabadságharcban való részvétel m iatt m egfélem lített lakosság­
ról van szó. A vallási helyzet pedig éppen nem tette erre alkalmassá.
Az összlakosságnak m ég m indig legalább a fele protestáns, de ez
a protestáns lakosság a legtöbb helyen tem plom és lelkész nélkül élt,
vallási öntudata sok helyen meggyengült, a megélhetés gondja pedig
sokkal inkább nyomta, sem hogy ellenállásra gondolhatott volna. De
még ha a protestáns lakosság egy részében m eg is lett volna az erre
való készség, nem volt m eg az alkalmas alap egy ilyen ellenállás kiin­
dulására* Nem volt m ár az önálló református erdélyi fejedelemség*
A protestáns fő - és köznemesek m ind résztvettek valamiképpen Rákóczi

12 — A magyar református egyház története. 177

 oldalán a szabadságharcban s a császár hűségére visszatért urak' nem
voltak alkalmasak az ellenállás megszervezésére.
A kegyelem útját járó protestánsok a kegyelem m orzsáit kapták,
csak. A z ellenreform áció harcosainak s z e r e i t az állam i politikai gépe­
zet vette át. A puszta életlehetőségen túl semmi kedvezést nem nyújtott
számukra, sőt sok esetben ezt az életlehetőséget is elvette. T öb b m int
félszázadon át éltek a m agyar reform átusok ebben a kegyelémreutalt-
ságban, törvényenkíviiliségben, am ikor egy em ber kényére volt bízva
életük és semmi lehetőségük nem volt az alkotmányos úton való orvos­
lás kérésére.
M íg az előző században a protestantizmus a közéletben, ország-
gyűlésen és várm egyékén vívta m eg harcát, most a közélet területéről
leszorítva, kénytelen volt befelé fordulni s elvettetett állapotában az
önvédelem re berendezkedni, a m egm aradt részt belső tartalommal
megtölteni. Isten kegyelm e m egadta számára azt, h ogy am ikor kifelé
uem hallathatta hangját, belsőleg tudott erősödni, önm agát igyekezett
lelkileg építeni. Külsőleg a református egyház e korszakban gyenge*
de külső gyengeségének látszata alatt elm élyül, erősödik.
S am ikor a felvilágosodás csaknem egy század alatt elérkezik
M agyarországra — a bécsi trónra is — , am ikor, ha egyebet nem is,
de annyit elért, hogy elvetettség helyett m egtűrtté lesz vallása, akkor
a belső erők hatalmas lendületteí törnek felszínre, hogy elinduljanak
az új egyházépítés útján.
3 Ez a korszak m inden külső látszat ellenére is a n agy erőgyűjtés
korszaka. Jogok hangoztatása helyett leszámolás a tényleges helyzettel
s az adott körülm ények között m egragadása mindannak, am i e körülmé­
nyek között az élet lehetőségét nyújtotta. A reform átus egyház igazi
hősi korszaka ez, am ikor nem fegyverrel, nem törvényekre hivatkozás­
sal követeli szenvedései megszüntetését, hanem bűnei büntetésének
tekintve nyomorúságát, Isten előtti bűnbánattal készüli hivatása igazi
betöltésére, nem m int protestáns rend, nem m int k özjogi tényező,
hanem mint a telkeknek Istenhez vezető eszköze.

III. K A R O L Y E G Y H Á Z P O L IT IK Á J A . A V A L L Á S Ü G Y I VEG YES

B IZ O T T S Á G O K . A z 1715. évi országgyűlés X X X . törvénycikke a vallás­
ü gy végleges megoldásának előkészítésére katolikusokból és protestán­
sokból alakított vegyes bizottságot küldött ki, névszerint is felsorolva
a bizottság tagjait. A tagok nagyobb része katolikusokból állt — számos
püspök is volt köztük — , így a protestánsok m ár eleve kisebbségben
lévén, nem sok rem énnyel nézhettek a bizottság m unkája elé.
E bizottság tulajdonképpeni feladata a törvén y utasítása szerint
az lett volna, h ogy pontosan m egállapítsa a vallásügy tényleges hely­
zetét, elbírálja a m indkét részről fennálló sérelmeket és előterjesztést
tegyen az 1681. évi 26. törvénycikk végrehajtása felő l: m ennyiben történt
az m eg s m i a m ég megtenni való. S m indezt közös tanácskozás útján,
kölcsönös m egegyezéssel A bizottság összetételénél fo gva azonban alig:
178
 lehetett számítani a kölcsönös megegyezésre, az egyetértő javaslatra.
A közben kiújult török háborúk miatt a bizottságot évekig nem
lehetett összehívni. A törvény rendelkezése pedig ú gy szólt, h ogy am íg
a bizottság el nem készül munkájával, illetve m íg munkálata alapján
meg nem történik a végleges rendezés, addig a vallásügy m aradjon
abban az állapotban, amint a szatmári békekötés idején volt. M ivel
azonban a békekötés előtt s után kiadott k irályi rendeletek m indig az
1681. illetve 1687. évi törvények valódi értelmében való rendezést he­
lyezték kilátásba, m ivel továbbá a katolikusok a L ip ó t-féle explanatiót
tekintették a törvény valódi értelmének — a törvényes rendelkezés elle­
nére is egyre több esetben foglaltak el tem plom okat, szüntettek m eg v a l­
lásgyakorlatokat. És pedig most m ár a török alól felszabadított, eddig
eféle zaklatásoktól mentes területeken is. A szatm ári békétől számított
tíz év alatt m ár m integy 140 újabb protestáns templomfoglaláts történt.
A török háború befejezése után végre 1721-ben összehívta a k irá ly
a vallásügyi bizottságot Pestre. M int előre várható volt, a bizottságban
nem a megegyezés, hanem sokkal inkább az ellentét szelleme ural­
kodott. M íg a protestánsok a maguk sérelmeit a legutóbbi időkre vonat­
kozólag kívánták tárgyalni, addig a róm ai katolikus bizottsági tagok a
reform áció korától fo gva felpanaszolták az őket állítólag ért sérelme­
ket, olyanokat is, am elyeket azóta az ellenreform áció m ár teljesen m eg­
szüntetett.
A z elfoglalt tem plom okon kívül az egyházi élet egyéb kérdései is
tárgyalás alá kerültek volna itt, m int például az, h ogy az állami, vagy
vármegyei tisztviselők hivatalba lépésükkor, vagy, h ogy a bíráskodás
folyam án a felek és tanuk kényszeríthetők-e a vallásukkal ellenkező
eskü letételére. M ert bizony megtörtént nem egyszer, h ogy ily eseteik­
ben a protestánsoktól is az ú. n. decretalis eskü letételét kívánták meg.
A W erb őczy által készített, tehát m ég a reform áció előtt törvénybe fo g ­
lalt decretumban ugyanis Szűz M áriára és a szentekre való esküvés
form ája szerepelt, aminek érvénye azonban m ár szinte két évszázada
megszűnt, m inthogy a reform áció hívei — hosszú ideig az ország lak o­
sainak többsége — ezt a form át lelkiismeretük szerint nem is használ­
hatták.
Másik ilyen kérdés volt, h ogy a protestánsok az említett végrehaj­
tandó törvények igazi értelmét a bécsi béke alapul vételével kívánták!
meghatározni, amit viszont a bizottság róm ai katolikus tagjai nem
fogadtak el. A z ő vélem ényük a Bársony G yörgy-féle elképzelés volt,
hogy a bécsi béke a róm ai katolikus vallás sérelmére engedte m eg a
vallásszabadságot, tehát érvénye m ár csak ezért sem állhat meg. Külön*
ben is annak ellene mondottak az országgyűlésen a katolikus rendek.
M egint egy m ásik pontja a tárgyalásoknak a földesúri jogóik értei*
mezesére vonatkozott. E kérdésben a protestánsok azt szerették volnas
elfogadtatni, h ogy a földesúri jogok csak a testi szolgálatokra vonaM
kozzanak s ne érintsék a jobbágyok lelkét is. M ivel időközben az tör*'
tént, h ogy Debrecen városa által Leydenben nyom atott Bibliákat haza*:
szállításuk közben lefoglalták s nem adták ki a városnak, azt is kér*
179
 ték, hogy szabadon hozhassanak be külföldről könyveket. S még
számos más ügy megvitatása is várt volna a bizottságra s a közös
vélemény megalkotására.
A javaslatok, válaszok és viszontválaszok, emlékiratok és ellent­
mondások egymást váltogatták, de megegyezést egyetlen egy esetben
sem tudtak elérni. A protestánsok ismételten folyam odtak a királyhoz
panaszaikkal. A k irály végül is a bizottság működését elnapolta, meg­
hagyván rendeletileg, h ogy a bizottság további m unkájáig a vallásügy
maradjon abban az állapotban, amelyben a bizottság működésének
megkezdése előtt volt.
Ez a látszólag jóindulatú rendelet újabb tápot adott a további
törvénytelenségre, templom-foglalásokra, vallási gyakorlat-megszünte­
tésekre. Mert a rendelet azt jelentette, h ogv a k irály a szatmári béke
óta történt hasonló jogtalanságokat jogosaknak ismerte el. M íg előző
rendelete a vallásügynek a szatmári béke idején való helyzetét tartotta
olyannak, amelyen változtatni a végleges rendezésig nem szabad, addig
ez a rendelete a 1 0 évvel későbbi helyzetet törvényesítette, amikorra a
sérelmek újabb tömege következett be. Nem is volt e rendeletnek semmi
hatása: a templom-foglalások csak folytak tovább.
Talán egyetlen tényleges eredménye a hosszúra nyúlt tanácskozá­
soknak az a rendelkezés volt, amelyet K oháry István országbíró, i
vegyesbizottság elnöke, a bizottság utasítására kiadott. Eszerint az
egész országban el kellett készíteni a tényleges vallásügyi helyzetrajzot.
A z 1721. évben a várm egyei bizottságok valamennyi, protestánsok által
lakott községben megjelentek s az előre megadott kérdések alapján
tanúkihallgatásokat végeztek. A kérdéseik, am elyekre a tanúknak választ
kellett adniok, fő leg arra terjedtek ki, hogy az ott lévő protestáns
templom articulairis helyen van-e — m ikor, ki építette — , továbbá,
hogy vannak-e ott katolikusok, megvolt-e a vallásgyakorlat 1681-ben
s m ilyen jogon maradtak meg annak birtokában stb. A kérdéseikre
adott tanúvallomásokat jegyzőkönyvbe foglalták s felterjesztették ta­
nulmányozásra, mint újabb tárgyalási alapot.
A bizottságot 1722-ben hívta össze újból a király Pozsonyba.
A protestáns bizottsági tagok látva, hogy munkájuk mégint sikertelen
marad, nem tárgyaltak a katolikus bizottsági tagokkal, hanem külön
üléseztek s külön készítették el válaszaikat a már felvetett vitás kérdé­
sekre, külön dolgozták fe l a kihallgatási jegyzőkönyveket, s külön
javaslatot készítették a vallásügy megoldására vonatkozólag. Ugyanezt
tettók a katolikus bizottsági tagok is a maguk ülésein.
Az eredeti cél tehát éppen nem valósult meg. A z együttes tárgya­
lások meddősége miatt a külön készített javaslatok semmiféle m egegye­
zési lehetőséget nem mutattak, a megegyezést megkísérelni nem is
lehetett.
A két fél által szerkesztett hatalmas irattömegeiket aztán 1723-ban
küiön-külön terjesztették fel a királyhoz. H ogy m ennyi írás készült
a bizottságokban, elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy Pozsonyból Becsbe
kilenc hatalmas társzekéirel szállították fel az iratokat. A vegyes bízott -

180
ság hatalmas mennyiségű iratot termelt tehát, de ami feladata lett volna,
azt nem végezte el.
Most már valóban a (királyira maradt a megoldás megtalálása.
A megoldás valószínűleg m ár eleve m egvolt s nyilván nem befolyásolta
volna különösképpen a netáni esetleges megegyezés, am ely aligha jöhe­
tett volna másként létre, mint ügy, ha a protestánsok elfogadják a ka­
tolikusok parancsait. Azoknak a véleménye pediig megegyezett —
amint a következmények mutatjak — a királynál m ár készen lévő
tervvel. De ennek rendelet form ájában való kibocsátásával még várt
a király, mert előbb még egyéb fontos törvényeket akart meghozatni
az országgjuíléssel. Ezeknek sikerét nem akarta kockáztatni azzal,
hogy a tervezett rendelet kiadásával a protestánsokat elkedvetlenítse,
vagy éppen ellenszegülésre késztesse,

A Z „E G Y B IR O D A LO M — E G Y V A L L Á S 46 ESZM ÉJE. Az 1722-

bén összehívott országgyűlésen törvénybe akarta iktattatni a király a
rendekkel a leányági örökösödést, az ú. n. pragmatica sanctiót. Ezen­
kívül pedig — a vallásügy intézésében magára vett kötelezettséget áthá­
rítandó! — meg akarta alkottatni a m agyar királyi helytartótanácsok
A protestáns rendek a vallásügyi intézkedések elhalasztását, vala­
mint azt, hogy az országgyűlés tárgyai közé a protestánsok vallási
sérelmeit is kitűzlek, kedvező jelnek tekintették s ezért mind a két
említett törvény megszavazásánál ¿teljes egyhangúsággal a katolikusok­
kal tartottak. Várakozásuk ' azonban JLm teljesedett be. Hiába kérték
az országgyűlés folyam a alatt ismételten is a vallásügy tárgyalását,
sőt hiába eszközöltek ki erre vonatkozólag magától a királytól is uta­
sítást, a bosszúra nyúlt országgyűlés bevégződött anélkül, hogy a va l­
lásügyeket elővették volna.
E tényekből arra lehet következtetni, hogy az országgyűlés tárgy-
sorozatába csak azért kerültek bele a protestáns sérelmek, hogy e réven
m egnyerjék a protestáns rendeket a két föntos törvény megszavazására,
nem pedig azért, mintha a királynak szándékában lett volna eltérni
az 1715-ben a vallás ügyében hozott törvény rendelkezésétől, am ely
szerint vallásügyek az országgyűlésén nem tárgyalhatok. Az is lehet,
hogy a tárgysorozatba való felvétel éppenúgy, mint a királynak az
országgyűlés alatt kiadott s tárgyalásra felhívó rendelete azt a célt
szolgálta, hogy a külföld, a királlyal »szövetségben lévő protestáns hatal­
mak felé jóindulatot mutasson.
Általában az az érzésünk, hogy az eddig — s m ajd ezután is — ■
meg-megcsillanó k irályi jóindulat mind csak a látszat kedvéért volt,
egyébként pedig III. K ároly haladt áz abszolút uralkodás útján, amely­
nek vezéreszméje az „e g y birodalom, égy1 vallás“ volt s amelyet a klasz-
szikus ellenreform áció elmúltával most m ár barokknak nevezett,
dicsősége teljében tobzódó katolicizmus irányított.
A vallásügyi bizottság működésének befejezése s az erre később
következő királyi rendelet kiadása közötti idő teljesen ennek a szellem­
nek a jegyében fo ly ó játék a protestánsokkal.
181
 Még 1723-ban, az országgyűlés tartama alatt, panaszt tett a király­
nál a protestánsok képviseletében egy református főúr: Ráday Pál.
R áday Rákóczi Ferencnek volt hadi titkára, de a szatmári béke után nem
követte fejedelm ét a bújdosásba. Kegyelm et nyert s itthon protestáns
egyháza védelmében fejtett ki nagy tevékenységet. M ár az 1712— 15.
évi országgyűlések alkalm ával is ő fogalm azta a királyhoz felterjesztett
protestáns feliratot. M ajd tagja lett a vallásügyi bizottságnak is. Most
újból ő volt az, aki kiállott egyháza képviseletében s a király intéz­
kedését kérte azok miatt a sérelmek miütt, amelyek az alig megjelent
királyi rendelet ellenére — hogy a vallásügyek maradjanak meg a bi-

Ráday P á l

zottság munkájának megkezdése előtti állapotban — minden gátlás

nélkül folytak tovább: templom-elvételek, vallásgyakoTlaímegszünteté-
sek s sok más egyebek.
Ráday panaszára, a király a várm egyékre újabb rendeletet kül­
dött le, am ely határozott utasítást tartalmazott, hogy kiadandó vallás­
ügyi rendeletének megjelenéséig nemcsak háborgatni nem szabad a
protestánsokat, hanem az időközileg keletkezett sérelmeket is o rv o ­
solni kell. yVissza kell adni az 1711 óta elfoglalt templomokat, vissza
kell fogadni a katolikus földesurak által birtokaikról elkergetett p ro ­
testáns jobbágyokat, akik otthontalanul kóboroltak az országban s m o­
csarakba, ingoványoldba, erdőkbe vették be magukat, m eg kell nekik
engedni vallásuk szabad gyakorlatát, a protestánsokat illető, főleg há~

132
 xasságá ügyekben ne ítélkezzenek a római katolikus püspöki szentszé­
kek, ne idézzenek máguk elé protestáns lelkészeket azzal az ürüggyel,
hogy m eg nem engedett helyeken lelkészkednek stb. A rendelet m eg­
szegői ellen súlyos büntetést helyezett kilátásba a király.
Valóban úgy látszott, hogy a királyban m egvolt a jóindulat a pro­
testánsok iránt. Ám de nemcsak Ráday P á l já rt a királynál. Am ikor a
katolikusok értesültek a rendelet kiadásáról, közbeléptek s ennek ered­
ményeképpen a rendelet nem is jutott el az országgyűlésig. Ellenben
a főpapság olyan nyilatkozatot juttatott el a nádorhoz, am elyben m in­
den hasonló intézkedés jövőbeni meghozatala vagy végrehajtása ellen
m ár eleve tiltakozott. A protestánsok óvását azzal torkolták le, hogy
kérvényezésük, panaszkodásuk a király rendelete ellen van, így tehát
lázadás a király ellen. Ugyanakkor pediig ők a királyi rendeletet nem ­
csak m eg nem tartották, hanem m eg sem hallgatták, nemhogy annak
alávetették volna magukat. Nem játék volt ez csupán? Ha a király ko­
m olyan akarta volna, amit rendeletében kiadott, lett volna rá módja,
hogy végre is hajtsák azt.
Hasonló dolog történt az egri püspök által lefoglalt debreceni B ib­
liákkal. Ezeknek kiadatását is elrendelte a király, de ezt a rendeletéi
sem [hajtották végre. De nem is kérte számon senki, hogy érvényt sze­
reztek-e a királyi rendeletnek.

A H E L Y T A R T Ó T A N Á C S F E L Á L L ÍT Á S A . A P R O T E S T Á N S O K
ÜJABB S É R E L M E I. Ném ileg új helyzetet jelent a protestánsok számára
a m agyar királyi helytartótanács felállítása. E zzel sok minden egyéb
országos üggyel együtt a helytartótanács hatáskörébe került a protes­
tánsok vallási ügyeinek az intézése is. S ha helytálló a történetíróknak
az az állítása, h ogy e szolgálat végzése közben nem vált a helytartó-
tanács az abtszoiut királyi hatalom kiszolgálójává, mert alkotmány- és
jogellenes királyi intézkedések esetében határozottan gerincesen visel­
kedett, korántsem áfll ez a protestáns ügyekre nézve, m ert ezeknél nem­
csak hű kiszolgálója volt az ellenreform ládós abszolút királyi akarat­
nak, hanem m ég túl is licitálta intézkedéseivel. Ez természetes is volt,
hiszen tagjai kizárólag katolikusok voltak: főpapok, főurak s előkelő
nemesek. Lehetett volna ezektől kíméletet várni a barokk katolicizmus
önmagával eltelt tobzódása idején?
Említettük már, hogy ismételt királyi rendeletek ellenére folyvást
halmozódtak — e rendeletek világos megsértésével — a protestánsok
sérelmei. S mindezekkel szemben nem volt a helytartótanácsnak még
csak észrevétele sem, holott kötelessége lett volna a királyi rendeletek
megtartására felügyelni. M ikor azonban olyan esetek fordultak elő,
hogy a protestánsok a megyéhez vagy éppen a királyhoz fordultak,
panaszolván, hogy a k irályi rendelet megsértésével jogfosztások tör­
ténnek továbbra is, vagy a tem plom foglalásoknál tettleg ellenálltak,
vagy az elfoglalt templomot, éppen a rendelet erejében bizakodva újra
birtokukba vették — olyankor a helytartótanács azonnal Trés* volt a
-szigorú intézkedéssel.

183
 1725-ben a ¡helytartóianáos egyenesen megtiltotta a protestánsok­
nak, hogy akár panaszkodni is merjenek, azzal az indokolással, hogy az
ilyen panaszos kérvényezéssel a „k irály kegyes füleit bosszantják és.
néki felette nagy alkalmatlanságot okoznak“ . A királyi rendelet ellenére
elrendelte, hogy a várm egyék orvosolják a protestánsok által elkövetett
efféle „kihágásokat“ , vagyis a visszavett templomokat újból adják át a
katolikusoknak. Szigorú ellenőrzést kívánt m eg atekintetben is, hogy a
protestáns lelkészek ne járjanak ki a nem articularis helyekre. A kato­
likus püspöküket pedig arra utasította, bogy ügyeljenek fel a protes­
táns lelkészekre is minden tapasztalatukról tegyenek jelentést a hely­
tartótanácsnak.
Az ©gyes részletkérdésekről sem feledkezett m eg a helytartótanács.
Pontos jelentéseket kért a várm egyéktől (1725-ben, m ajd L727Hben) a
protestáns superintendensekről (püspökökről) s esperesekről. E rende­
let következtében a m egyei hatóságok valóságos nyomozást folytattak,
hogy az egyházi elöljárók m ilyen alapon működnek, kitől nyerték meg­
bízatásukat, kikre s hogyan terjed ki korm ányzó hatóságuk? Majd
megint pontos, névszerinti kimutatást kért arról, hogy kik tértek át
protestáns egyházakba, egyszersmind parancsot adott ki, hogy ezeket
minden módon kényszerítsék a katolikus egyházba való visszatérésre.
A helytartótanácsnak ilyen és ezekhez hasonló rendeletéi a pro­
testánsok amúgy is bizonytalan és meglehetősen kilátástalan helyzetét
egyre elviselhetetlenebbé tették. És a megígért, rendet csinálni hivatott
királyi rendelet még m indig késeit. A vallásügyi bizottság működésének
beszüntetése után nyolc esztendővel került sor csak annak elővételére.
Addig egyéb országos gondok kötötték le a király és a kormányzat
erejét és idejét: a hadseregszervezés, az igazságszolgáltatás reform ja,
— de legfőképpen az a diplomáciai tevékenység, m ely arra irányult,
hogy a pragmatica sánctáót a külföldi hatalmakkal is elismertesse. Nem
kevésbbé lekötötte idejét az adózás elintézése m elleit a telepítés nagy
ügye is.
A kipusztult ország munkáskezek nélkül volt. A kormányzat nem
akart addig várni, m íg a maga természetes rendjén újra megerősödik az
ország népessége. Szükség volt az adóra. Ezért nyugatról főleg német,
de lehetőleg katolikus tömegeket telepítettek be az ország lakatlan
területeire s a nagy uradalmakba. Ez a nagyszabású telepítés aránylag
nem hosszú idő alatt megváltoztatta az ország nemzetiségi, de főleg
vallási képét, jelentékeny eltolódást eredményezvén a magyarság, így
főleg a protestánsok hátrányára.

A BÉCSI M IN IS Z T E R I É R T E K E Z L E T J A V A S L A T A I. Végre aztán

1730-ban mégis csaik sort kerítettek, a protestáns vallási ügy elintézé­
sére is. És pedig egészen sajátságosán. Bécsben az osztrák miniszterek
kaptak megbízást arra, h ogy készítsék elő a m agyar protestáns vallás­
ügyet szabályozni hivatott rendeletet. Ez a miniszteri értekezlet, amely
Savoyai Eugénnek, a török verő generálisnak az elnöklete alatt tanács­
kozott, a készítendő rendelettervezet alapjául az 1681. és 1687. évi tör-
184
A deb recen i re fo rm á tu s n m jijtv in p to m n X I X . szd derekán, ügyk o rú fa m etszet í8 6 3 -b ó l
.4 deb recen i re fo rm á tu s k o llé g iu m ugyanebben az id őb en . .4 fam etszet /856-ban készü lt
(leh rt c c n i n* fo r m a t us Viií'iifiiteinplnm m ai kepe
A n a g y te m p lo m b e l s e j e o z o r g o n á v a l és a s z ó s z é k k e l
A sárospataki re fo rm á tu s k o llé g iu m . F e n t: A fő b e já ra ti old al. L e n t b a lra : A kollégiu m 30ú
é v fo r d u ló já r a készü lt e m lé k é re m két oldata. L e n t jo b b r a : U d v a r fe lő li részlet a kollégh
X V I I I . századból va ló é p ü le té b ő l
vényöket és a Lipót-féle explanatiót tekintette s figyelem m el volt a val­
lásügyi vegyesbizottságok javaslataira, valamint a vallás ügyében kiadóit
újabb rendeletekre is. A miniszteri értekezlet tanácskozásai jóform án
vita nélkül folytak. Feladatuk nem is volt egyéb, mint lehetőleg minden
előforduló esetre figyelemmel lenni. Miután , pedig tagjai osztrákok s
egyszersmind katolikusok voltak, mindent az abszolút királyi hatalom
szempontjából néztek s nem törődtek a történeti hagyományokkal,
.vagy törvényben biztosított jogokkal.
Szinte teljes egyhangúsággal készített javaslataik a következők
voltak:
Különbséget kell tenni nyilvános és magános vallásgyakorlat
között. Az articularis helyek lelkészei nem hagyhatják el községüket*
de a nem articularis helyek népe felkeresheti őket. Ez utóbbiaknak
csak magános valklsgyakorlatuk lehet, e^yházilag pedig a területileg
illetékes római katolikus plébánoshoz tartoznak.
A protestánsoknak lehetnek superintendenseik, de ezek számát a
király határozza meg s akiket e tisztségre megválasztanak, azokat be
kell jelenteni a királynál. Ezek felügyeleti joga csak az alájuk tartozó
lelkészekre terjed ki.
Házassági ü&vekben csak a katolikus szentszék bíráskodhatik, de
méltányos, hogy a protestáns feleknél ezek vallási elveinek megfelelően
történjék az ítélkezés. A vegyes házasságok megengedhetek, de azokat
csak római katolikus plébános előtt lehet megkötni.
Aki római katolikus hitét el akarja hagyni, hogy protestánssá
legyen, szigorúan meg kell büntetni. A protestánsok csak alsóbbfokú
iskolákat tarthatnak, magasabb iskoláikat meg keli szüntetni. A kato­
likus ünnepeket a protestánsok is tartsák meg.
A földesúri jog — a protestánsok ama vélekedésével szembeip
hogy az csak a testi szolgálmányokra vonatkozik — teljes egészében
épségben maradjon. Ehhez még hozzátette a miniszteri értekezlet, hogy
mivel minden földbirtokos legfőbb ura s egyben a vallás legfőbb védője
maga a király, jó ltxnrie, ha a földesurak minden olyan szándékukat,
amely jobbágyaik lelki ügyeibe való beavatkozásra vonatkozik, bejelen­
tenék a királynak.
Az országos hivatalokra csak katolikusokat kell kinevezni. Ezzel
elejét lehet venni az eskü körül támadt vitatkozásoknak. A hivatalno­
kokra legyen kötelező a decretalis eskü, de a bíráskodásnál, a tanuk­
nál ettől el lehet tekinteni.
A protestáns földesuraknak és nemeseknek szabad legyen a nem
articularis helyeken is oratóriumot, imaházat építeni, de ezekben csak
maguk és családtagjaik végezhetik magános áhítatosságukat, idegene­
ket nem engedhetnek be, még lelkészeket sem.
Végül pedig: a sérelmeket mindenik fé l felejtse el. Aki a jövőben
sérelmet szenvedne, forduljon a királyhoz, de sohasem testületileg, a
közösség nevében, hanem külön-külön egyenként.
H a végignézzük a miniszteri értekezlet e javaslatait, azonnal nyil­
vánvaló előttünk, hogy ezek szinte mindenben a vallásügyi bizottság
185
 delkezés következetes végrehajtása sem. Viszont a második csoportba
sorozott 2 0 vármegyénél általánosságban csak annyit mondott a tör- í
vény, hogy minden olyan, ezek területére -eső helyen szabad a vallás- 1
gyakorlat, ahol az országgyűlés idején ennek tényleg birtokában voltak
Az ötven év alatt bekövetkezett események nemcsak a vallásgyakorlat- 1
tói, templomtól, iskolától fosztották meg — esetleg — azokat a helye­
ket, ahol 1681-ben ténylegesen folyt a vallásgyakorlat, hanem a hosszú
háborús események pusztításai sok helyen megfosztották a protestán­
sokat a bizonyítás lehetőségétől is.
, Több helyen lehetetlenné vált annak bizonyítása, — még tanúkkal
is — , liogy 1681 óta állandóan azon a helyen folytatták vahásgyakor-
latukat — mégha 1731-ben m eg is volt ez — , mert számos esetben elő­
fordult, hogy a háborúk miatt egész egyházközségek népe menekülni
volt kénytelen s csak évek, sokszor évtizedek múlva települhettek vissza
elhagyott helyükre. A töröktől felszabadult területeikre pedig csak III.
Károlynak ama rendeletei jelentettek kétes értékű lehetőségeket, ame­
lyek a szatmári béke idejében, vagy a vallásügyi bizottságok idején
m eglévő helyzetet ismerték el törvényesnek. Ezeken a helyeken egye­
dül a földesúrtól függött, hogy megtüri-e birtokán a protestáns vallás-
gyakorlatot. Főleg az alföldi részek számítanak e tekintetben, ahol a
jobbágyság túlnyomó része református volt. |
A földesurak egy része nem avatkozott bele jobbágyai vallás- f
ügyébe, már csak azért sem, m ert nem akarta, hogy lelki kényszer alá ;
kerülő jobbágyai esetleg elhagyják az uradalmat s így munkáskéz nél­
kül maradjon. Viszont arra is volt sok példa, hogy egyes, főleg „új
földesurak“ protesláns jobbágyaikat elűzték birtokairól s helyükre a J
nagy erővel folyó telepítések során inkább sváb katolikusokat fogadtak |
be. Mindezek természetesen meg-megújuló intézkedéseket, rendeleteket j
te í ték sz ii kségéssé.
A túlnyomóan protestánslakta — főleg református alíöldi — vár­
megyék számára éppen nem volt közömbös a rendeletnek a decretalis
esküre vonatkozó része sem. A rendelet szigorú megtartásának ered­
ménye az lett volna, hogy protestánsok nem kerülhettek volna be e vár­
megyék igazgatásába. E kívánság enyhítése érdekében több ízben folya­
modtak a királyhoz. Még külföldi protestáns nagyhatalmak közbenjárá­
sát is igénybe vették kérésük támogatására. I I I . .K ároly végül is annyi­
ban módosította a rendeletet, hogy a tisztségviselőiktől feltétlenül meg
kell ugyan kívánni az előírt eskü letételét, de ha egy protestáns tiszt­
viselő nem mondta az eskü azon szavait, amelyeket vallásával Össze­
egyeztethetetlennek tartott, azzal is megelégedtek.
Ezzel a rendelettel mindkét m agyarországi protestáns egyház a
lét és nemlét határára került. Jövője attól függött, hogy a múlt emlékein
fog-e keseregni, vagy pedig tudomásul veszi az adott helyzetet s a körül-
•határolt csekély lehetőségek között megpróbál a régi jogok hangozta­
tása helyett befelé fordulni s belsőleg megerősödni. És ha nem is szűnt
meg a református és evangélikus egyház folyton munkálkodni azon,
hogy a királynál könnyítéseket igyekezzék kicsikarni — legtöbbször

188
 eredménytelenül — , megtalálta a helyes utat, am ikor külső szervezetét,
belső életét, egész életberendezését alkalm azta a rendelet megszabta
korlátokhoz s hitét, rem ényét nem vesztve, m egnyerte a jö vő ígéretét.
Bár ez a rendelet a protestánsokat az életlehetőség legkisebb m ér­
tékére szorította, mégis voltak katolikusok, akik még ezt is soknak
tartották. ^

A K A T O L IK U S T Ú L Z Ó K V É L E M É N Y E . Különösen k irívó példát

mutatott erre a felfogásra g ró f Althan Frigyes M ihály váci bíboros-
püspök — a volt nápolyi alkirály — , aki a rendelet megjelenése után
a királyhoz küldött feliratban tiltakozott a rendelet ellen. Ebben a fe l­
iratban kijelentette, hogy a superintendensek választására, a protestáns
házasságoknak katolikus plébános előtt való megkötésére, a betegek
és foglyok meglátogatására vonatkozó engedm ényei a rendeletnek „csak
arra jók, hogy a tévtan tovább terjeszkedjék.“ Egyenesen „tűrhetetlen“ -
nek s a „püspöki méltóságot sértőnek“ tartotta azt a pontot, am ely a
házassági ügyeknek a katolikus szentszékek előtti tárgyalását a protes­
táns elvek szerint rendelte. Végül a katolikus klérus kiváltságainak
szempontjából sérelmesnek minősítette azt is, h ogy a rendelet a pro­
testáns vallásra áttérőket a világi bíróság elé utalta. Szerinte ezek
í. Ferdinánd törvénye alapján a kánoni bíróság elé tartoznak.
Ugyanakkor Pest várm egye gyűléséhez intézett iratában ünnepé­
lyesen tiltakozott a resolutio ellen, azt semmisnek nyilvánította s k i­
jelentette, hogy azt egyházm egyéjében érvényre jutni nem engedi s
vele szemben a pápához fellebbez. S egyidejűleg valóban Rómába is
jelentést küldött.
Althan bíboros eljárása m ég a bécsi udvarnál is nagy visszatet­
szést keltett. Savoyai Eugén egyszerűen kolostorba akarta csukatni a
püspököt, de III. K á roly megelégedett azzal, h ogy magához rendelte
őt — dorgatóriumra. M ivel pedig a püspök ellenszegült a király e
rendelkezésének, püspöki jövedelmének élvezésétől is eltiltotta. A pápai
udvarral való sorozatos jegyzékváltás után félév m úlva úgy intéződött
el a dolog, h ogy Althan mégis csak m egjelent a király előtt. Közben
pedig a királynak Pest m egyéhez intézett rendeletére Althannak a vá r­
megyéhez beadott tiltakozását ünnepélyesen széjjeltépték s a gyűlés
jegyzőkönyvéből is kitörölték.
Althan püspök eljárása élesen mutatja a klérus gondolkozásmódját.
A katolikus egyház ekkor élte teljes virágzását Magyarországon, E kkor
kezdik M agyarországot Mária országának nevezni. Ebből a gondolko­
zásból fakad az a magatartás, amelyet Althan püspök mutatott s am ely­
hez hasonlót gyakoroltak mások is, ha nem is olyan kirívóan, m int ő
tette.
P ed ig elég volt a protestánsoknak maga a rendelet is. Mert ami
még az 1681. évi törvény végrehajtásából elmaradt, annak most követ­
kezetesen és kíméletlenül eleget tettek. Különösen am a 11 vármegyében,
amelyekben a kijelölt községeket^ a törvény név szerint felsorolja. A lig
189
 egy évvel a Carolina resolutio megjelenése után Vas vármegyében a
reformátusoknak már csak egyetlenegy helyen maradt nyilvános vallás­
gyakorlata.
A rendelet ilyen végrehajtása sok keserűséggel járt, de általában
mégis jelentősebb ellenállás nélkül ment végbe. Azért akadtak olyan
területek is, mint pl. Bars megyében, ahol a templomaitól megfosztott
nép keserűsége tömegmozgalmakra vezetett s csak erélyes intézkedések­
kel lehetett a nyilt lázadásnak elejét venni. A barsmegyei események
körülményei m a sem eléggé tisztázottak. Arihyi bizonyos, hogy ha az
ismételten és nagy tömegekben összegyülekezett protestánsok tiltakozó
népgyülései nem robbantak ki forradalomban, csak azon múlt, hogy
nem támadt vezető. S talán még inkább azon, hogy maguk a paróchiá-
juktól megfosztott, határra kirakott, elűzött lelkészek intették őket m eg­
nyugvásra s Istenben bízó türelemre.
III. K ároly uralkodásának utolsó éveiben az újból kitört török há­
borúk miatt csillapodott az elnyomás s szünetelt a rendelet következetes
végrehajtása. Ez a néhány esztendő a m ár megtörténteken nem változ­
tatott, de legalább egy kis nyugalmi időt hozott.
Ez idő alatt Erdély sem maradt meg régi sáncai között. III. K ároly
1712-ben megerősítette ugyan I. L ipót diplomáját, de az ellenreform á­
ció ennek ellenére is utat talált a főkorm ányzósággá, Habsburg-tarto-
mánnyá alakult fejedelemségbe. Mert III. K ároly visszaállította a gyula­
fehérvári püspökséget s a reformátusok birtokában levő gyulafehérvári
nagytem plom ot a püspökség részére elfoglaltatta. Visszakerültek E r­
délybe a jezsuiták is, akiknek működése itt is a kipróbált módszerek­
kel haladt. T öbb helyen templomokat és iskolákat foglaltak el a pro­
testánsoktól. A térítést pedig a jezsuitákon kívül az Erdélybe betelepe­
dett szerzetesrendek egész sora munkálta.
A Carolina resolutio kiadása után az erdélyi katolikus rendek kül­
döttség útján kérték a királyt, hogy függessze fel a Diplom át s alkal­
mazza Erdélyre is a M agyarországon érvényes vallásügyi rendeleteket.
Ezt ugyan nem tette meg a király, de azt elrendelte, hogy mindazokat
a templomokat, amelyek valam ikor bizonyíthatóan a katolikusok bir­
tokában voltak, vissza kell venni a protestánsoktól. Ez a rendelet is
sok lehetőséget nyitott meg arra, hogy a protestánsoknak tényleges bir­
tokában levő templomokat elfoglalják. Mindazáltal, a m agyarországi
helyzethez viszonyítva sokkal kisebb arányú volt az erdélyi ellenrefor­
máció, m ivel az erdélyi hagyom ányok élő ereje, a nagyszámú protes­
táns főnemes s egyes területek homogén protestáns egysége gátat sza­
bott annak.

- M Á R IA T E R É Z IA KO RA. III. K ároly halálakor (1740) a m agyar

protestánsokban némi reménység támadt, hogy a trónon következő
Mária Terézia királynő enyhíteni fog állapotukon. Ezt a reménységü­
ket táplálta az a helyzet is, amelybe Mária Terézia az osztrák örökö-
190.
 sődési háborúk révén került s am i miatt a királynőnek szüksége volt
a magyarságnak a trón iránti hűségére.
Az 1741. évi országgyűlésén a koronázás alkalm ával a protestánsok
küldöttsége m egjelent a királynőnél, akitől vallás gyakorlatuk ügyében
könnyítéseket kértek. A z akkor beadott kérvény több mint egy eszten­
deig válasz nélkül m aradt s csak 1742 december 24-én jelent m eg a
királynő vallásügyi rendelete, am elyben — a protestánsok karácsonyi
ajándéka gyanánt — k irályi jóindulatának megmutatása s protestáns
alattvalóinak minden jogtalanságtól való m egoltalm azása végett, kegyel­
mesen megerősítette atyjának, III. Károlynak a vallás ügyében 1731-ber*
kiadott rendeletét s megkívánta, h ogy annak előírásaihoz szigorúan
alkalmazkodjanak. Különösen kiemelte ez a rendelet, h ogy a deeretalis
eskü letételét m inden tisztviselőtől m eg kell kívánni. Egyébként pedig
a vallásügyek intézését teljesen a helytartótanácsra bízta, panaszokkal
— de csak a Carolina resolutióval kapcsolatban — egyedül a helytartó-
tanácshoz lehetett fordulni, ám csak egyénenként s nem az összességet
illetően. A jogos panaszok orvoslását viszont m egígérte a királynő.
Ennek a rendeletnek nyom ában aztán a felvillan ó rem énység is
kialudt. Ha M ária Terézia anyai részvétére számítottak a protestánsok,
most azt kellett tapasztalniok, h ogy az asszonykirály következetes aka­
ratú abszolút uralkodó, akinél m ég azok a szempontok sem fogn ak
némi engedékenységet diktálni, am elyek III. K árolyn ál megvoltak. Mert
Károly például a deeretalis eskü ügyében a protestáns porosz királyi
udvar közbelépésére szemet húnyt az eskü szavait elhallgatókkal szem ­
ben. Dé a porosz király nem volt többé szövetségese a bécsi udvarnak,
sőt éppen ő volt az, aki az örökösödési háborút m egindította M ária
Terézia ellen. M ária Terézia a barokk katolicizmus igazi képviselője
volt, aki saját vallása szeretetét azzal is k i akarta mutatni, h ogy a nem
katolikusokat m ég türelemben sem kívánta részesíteni.
• Íg y aztán ú jból megindult a III. K ároly uralkodásának végső évei­
ben szünetelő ellenreform ációs munka. A háború, éppen a trónhoz h ü
m agyarok hősiessége következtében, az ország határaitól messze, d ia­
dalmasan fo ly t — íg y bent az országban nem gátolta a Carolina reso-
lutio egyelőre m egakadt végrehajtását.
A keresztelés ellenőrzésére elrendelt főesperesi egyházlátogatásokat!
sűrűn gyakorolták, de most m ár nemcsak a főesperesek, hanem m aguk
a m egyéspüspökök is vizitálták a protestáns lelkészeket és nemcsak
azt ellenőrizték, h ogy a keresztséget „helyesen“ szolgáltatják-e ki, h a­
nem vizsgálat alá vették a protestáns egyházközségek ügyeit is, fő le g
vallásgyakorlatuk régiségét, a tem plom ok eredetét, szóval a vallás-
gyakorlat jogosságát is. S ahol nem tudtak elégséges bizonyítékot fe l­
mutatni a'tekintetben, h ogy a vallásgyakorlat m egfelel a királyi ren­
deletek előírásainak, ott a templomot elvették vagy bezárták s a vallás-
gyakorlatot megszüntették. t
Legkirívóbban követte ezt az eljárást Padányi Biró M árton vesz­
prémi megyéspüspök Som ogy vármegyében, de püspöki m egyéje egyéK
részeiben is. Som ogy várm egye az articuláris törvényben felsorolt ama
191
 igazolása. Ennek ellenére Biró Márton Somogy megyéHeíi egyetlen
püspöki vizitációs körútja alkalm ával 46 protestáns templomot záratott
be s ebből csak a belsősomogyi egyházm egyére 27 református templom
esett. A belsősomogyi reformátusok ugyan azonnal éltek Mária Terézia
1742-i rendeletében nyert lehetőséggel s a püspök erőszakos foglalásai
ellen a helytartótanácshoz folyamodtak, de hiába. A helytartótanács
csak most lett igazán azzá, aminek egyik katolikus főpap nevezte: az
eretnekek pörölyévé. A sérelmet szenvedett egyházaknál csak egynéhány
Esetben engedett annyi orvoslást, hogy vallásgyakorlatuk továbbfolyta­
tására iskolamestert alkalmazhattak, de a lelkészeket mind a 27 egy­
házból elmozdította.
A pécsi püspök erőszakos akciója eredményeként hasonló sors érte
a Baranya- és tolnamegyei egyházakat is. Ha a püspökök eljárása nem
is volt egészen rendeletszerű, mégis annak a szellemében történt s a
helytartótanács ítéleteivel a legtöbb esetben törvényesítette az erőszakot.
Biró Márton püspök vizitációi alkalmával azt a kérdést is mindig
fölvetette, hogy kinek az engedélyével építették templomaikat a protes­
tánsok. Valószínű; hogy a püspöknek ez a kezdeményezése adott okot
a királynőnek 1745-ben kiadott rendeletére, amellyel szabályozta a
templomok építésének, sőt még megjavításának az ügyét is. E rendelet
értelmében a protestánsok a használatukban levő templomot csak akkor
javíthatják meg, ha ahhoz előzetesen a várm egye engedélyét kérik.
Ha pedig új templomot akarnak építeni — magától értetődően csak
az articuláris helyeken — , akkor erre csak a királynő adhat engedélyt.
Ha pedig bárhol engedély nélkül végeznék a javítást va gy az építést,
a templom lerombolása s a vallásgyakorlat megszüntetése a büntetés.
Mindez sok esetben be is következett. Mert az engedélykérések után
m indig hosszas, sokszor évekre elnyúló vizsgálatok következtek s ha az
egyházközség hívei nem győzték kivárni az engedélyt — nem egy eset­
ben templomuk is összcroskadt már addigra — , s annak megnyerése
reményében elvégezték a javítást, vagy az építés munkáját, ennek min­
dig a vallásgyakorlat teljes megsemmisítése lelt az eredménye.
Az elvett vagy átépítésre szoruló templomok ügyében valósá­
gos kérvény-gyár létesült a protestáns egyházak képviselete érdekében
Becsben és Pozsonyban székelő ágensek irodáiban. Valóban minden
-egyes esettel külön foglalkoztak a helytartótanácsnál, vagy a bécsi
udvari kancellárián.

R E N D E L E T E K S Z Á Z A I — A P R O T E S T Á N S O K E L L E N . Egyéb
rendeletek is folyton szűkítették a protestánsoknak m ég megmaradt
csekély jogait. Nem lehet célunk, hogy sorra foglalkozzunk a Mária
Terézia korában kiadott többszáz vallásügyi rendelettel. Csupán a leg­
fontosabbakra térünk ki.
1753-ban egy királyi rendelet m egtiltotta az articuláris helyeken
működő lelkészeknek, hogy a csak iskolamestereket tartó leán^egyhá-
várm egyék közé tartozott, ahol elég volt az 1681. évi vallás gyakorlat

192
 7;akba bárminő szolgálat végzésére kijárjanak, amit pedig addig szaba­
don meglehettek. Íg y a leány egyházakban az iskolamesterekre maradt
az istentisztelet állandó végzése is. 1754-ben aztán jött egy újabb ren­
delet, m ely az iskolamestereknek csak a könyörgések végzését engedte
meg s eltiltotta őket a templomokban a prédikációk felolvasásától '
A magános vallásgyakorlattal bíró, nem articuláris helyek protes­
tánsai a plébánosok alá voltak rendelve. De azokon a helyeken, ahol
nem volt ottlakó plébános, a protestánsok menteseknek érezték magu­
kat a plébánosokat illető járandóságok fizetésétől. 1755-ben aztán m eg­
jelent a rendelet, am ely arról intézkedett, hogy azokat a helyeket, ahol
nem lakik plébános, be kell osztani valam elyik plébániához, m int filiá-
kat s a filiák protestáns lakói oda tartoznak fizetni. A rendelet szerint
„nemcsak azért, h ogy ezzel a plébánosok fizetése renden felül is öreg-
hedne, hanem hogy a lelkekre vigyázhassanak s szép csöndes móddal
a megtérésre indíttassanak“ .
Ez utóbb em lített rendelet idézett záradéka jellem zi legjobban a
Mária Terézia-korabeli vallási helyzetet. Ez a „szép csendes m óddal“
való térítés. A rendeletek egész tömegével, a lehetőségek egyre jobban
való megszorításával, mindinkább arra hajtották a protestánsokat, hogy
„szép csendes m óddal“ szűnjenek m eg protestánsok lenni.
M íg előbb a vegyesházasságokkal kapcsolatban csak az volt a ren­
delkezés — m ég 1749-ben is — , hogy azok katolikus pap előtt köthe­
tők — amidőn a papnak meg kellett kísérelni, hogy „ jó m óddal“ rá­
vegye a nemkatolikus félt, hogy születendő gyerm ekeiről a katolikusok
javára adjon reverzálist — , 1768-ban egy másik rendelet már úgy
intézkedik, hogy vegyesházasság minden esetben csak a katolikus fél
javára adandó reverzális ellenében köthető meg.
A leányegyházak ügyében Mária Terézia uralkodásának legvégén
még egy helytartótanácsi rendelet jelent m eg (1780), am ely azzal az
indokolással, hogy a leányegyházak tanítói a várm egyék elnézése fo ly ­
tán prédikáltak és temettek is, tehát vétettek a rájuk vonatkozó rende­
let intézkedései ellen — egyszerűen megszüntette e helyeknek a vallás­
gyakorlatát s elvette tőlük a használatukban levő imaházakat, orató­
riumokat. E rendelet kiadására az akkori veszprémi megyéspüspök:
Bajzáth József feljelentése adott okot, aki — éppúgy, mint Biró M ár­
ton e korszak kezdetén — szintén személyesen végezte az egyházláto­
gatást m ég a protestáns leányegyházakban is.
A püspökök m ögött nem maradtak el a földesurak sem, akik a
maguk földesúri jogait a III. Károly korában m ár megkezdett módon
gyakorolták. A jobbágyok igen sok esetben most is kényszerűségből
vándorbotot vettek a kezükbe, va gy csapatostul elszökdöstek a katoli­
kus földesurak birtokairól, k itéte magukat az elfogatás és a vele járó
büntetés veszedelmének. Megtörtént, hogy éppen Mária Terézia ¿ ó rá ­
ban a kétízben is kitört parasztlázadáshoz csatlakoztak.
A most m ár legtöbb helyen katolikus tisztviselők igazgatás^ alatt
álló várm egyék hűséges kiszolgálói lettek nemcsak a helytartótanács
rendeléteinek, hanem a katolikus papság kívánságainak is.

13 — A magyar református egyház története. 193

 A1 rendeletek egym ást érik m ég a
is, h ogy egy-egy ponton, ahol m ég némi
elnyom ják. Csak az államtanács liberális
a trónörökös, akkor m ár társnralkodó II.
hető időnként egy kis enyhülés.
királynő halálának évében
szabadság látszanék, azt k
gondolkozásé tagjainak és
Józsefnek a hatására érez­

A P R O T E S T Á N S O K 1749. É V I M E M O R A N D U M A . M ária Terézia

kora a m aga „csöndes“ módszerével a protestáns egyházak helyzetéről
a legkétségbeejtőbb képet mutatja.
H o gy m ilyen helyzetben éltek uralkodása első felében a protestán­
sok, legjobban elképzelhetjük abból a memorandumból, amelyet 1749-
ben adtak át a protestánsok kiküldöttei magának a királynőnek. Esze­
rint a békekötésekben és az azóta alkotott törvényekben foglalt jogaik
elveszvén, vallásszabadságuknak m ár csak árnyéka van meg. Sok temp­
lom ot bezártak, leányegyházakat elvettek, a szegény nép messze útra
kénytelen menni, ha vallása szerint való istentiszteleten részt akar venni.
Vallásos könyveiket elszedik s emiatt bántalmazzák is őket. Vallásuk
m iatt sorra úriszék elé viszik nemcsak a jobbágyokat, hanem lel­
készeiket is, ahol vagy pénzbírságot rónak ki rájuk, miután előbb meg­
kínozták őket, vagy vasraverve börtönökbe kerülnek. Akaratuk ellenére
katolikus istentiszteleteken való részvételre kényszerítik őket s ha ennek
ellenszegülnek, a nemeseket megbírságolják, a jobbágyokat megbotoz­
zák. A földesurak jobbágyaikat áttérésre kényszerítik s ha nem enge­
delmeskednek, minden kis javaiktól m egfosztva, „ a faluból, a határból
erőhatalommal kiverik“ . Azokat a tisztviselőket, akik a decretális esküt
vonakodnak letenni, nemcsak állásuktól fosztják meg, hanem vagyo­
nukat is elkobozzák. A házasulandókat a katolikus papok addig nem
esketik meg, m íg a nem római katolikus fél m eg nem ígéri, hogy át
fo g térni. Akik a protestáns vallásra térnek át, azokat elfogják s addig
botozzák, m íg vissza nem térnek katolikusnak. A z iskolákat nemcsak
kis iskolákká degradálják, hanem el is veszik. A z iskolai könyveket,
m ég a Bibliákat s im akönyveket is elveszik, a kü lföldről hozott teoló­
giai munkákat pedig lefoglalják. A plébánosok a magános vallásgyakor­
lattal bíró helyek protestánsaitól olyan magas stolát követelnek, „m ely­
nek elviselhetetlen terhe alatt nemcsak m eggörbed a szegényebb sorsú
nép, hanem végkép ki is dől“ .
A memorandum utal arra, hogy a királynő azt ígérte: alattvalói­
nak valláskülönbség nélkül édesanyja akar lenni, ennek ellenére ural­
kodása alatt nem hogy javult volna a sorsuk, hanem napról-napra job­
ban elnyomatnak. A protestánsok úgy élnek hazájukban, m int m eg­
annyi számkivetettek. Még a protestánsokra annyira kedvezőtlen Caro-
lina resolutio rendelkezései sem tartatnak m eg sem a klérus, sem a
helytartótanács által.
_ E memorandum általános helyzetrajzáboz egynéhány részletada­
tot hozzáfűzve, teljes képet alkothatunk magunknak. M ária Terézia
korában például az egri püspökség területén 353 új plébánia létesült,.
194
nyilvánvalóan nem m egannyi új alapítás, hanem a protestáns lelké­
szek kiűzése következtében. Magában a dunántúli reform átus egyház-
kerületben e negyven év alatt 150^ieformátus tem plom ot vettek el
királyi vagy helytartótanácsi rendelet kieszközlésével. Különben ebben
a korban ifi, mint a török hódoltság idején, ez a terület szenvedett leg­
többet. De nem csoda. Ez a terület, am ely III. (Károly uralkodása ide­
jén a felsődunamelléki és a dunántúli egyházkerületekből egyesült, sok­
kal súlyosabb körülm ények között volt, m int bárm elyik másik. Mert
e területen a nyitrai, esztergomi, győri és veszprém i ősi püspökségek
mellett Mária Terézia korában létesültek m ég a szombathelyi, székes-
fehérvári, besztercebányai és rozsnyói újabb püspökségek is. És e nyolc
püspökség mellett itt volt a legtöbb szerzetesrend. Ezen a területen van
az öt ősi bencés apátság s maga Pannonhalma, itt a ciszterciek főapát­
sága Zircen, itt a csornai premontreiek székhelye, a jezsuiták nagy-
szombati központja, stb.
■O Nem csoda hát, ha az ellenreform áció üldözéseit is túlhaladó, ha
nem is olyan kíméletlennek látszó és hangos, de annál következetesebb
és könyörtelenebb elnyomás érvényesült ezen a területen. Ám az sem
csoda, hogy éppen ezen a területen a református nép időnként és he­
lyenként valóságos zendülésben tört ki a tem plom elfoglalására legtöbb­
ször fegyveres katonasággal érkező püspökök, esperesek, va gy m egyei
hatóságok ellen s nem egy esetben véres verekedés támadt ilyen kor *1
Viszont az ilyen eseteknek az a következm énye volt, h ogy a zendülő-
két, a tem plom foglalókat megszalasztó reform átusokat vagy evangéli­
kusokat még nagyobb fegyveres erő kirendelésével nyom ták el és be­
börtönzés, súlyos bántalmazás következett a templomukhoz ragasz­
kodó s azt megvédeni akaró reform átusokra va gy evangélikusokra.

K A T O L IK U S V Á LA S Z . A z ellenreform áció állam i támogatással

végzett ilyen munkálása m ellett nem hiányoztak ebben a korban sem
az irodalm i támadások a protestánsok ellen. E zek az irodalm i m űvek
azonban távolról sem a Pázm ány Péter elgondolása szerinti, végere<?*
menyben a katolikus öntudatból fakadó vitatkozó, tehát saját egyházuk
tmiainak igazságáról másokat m eggyőzni akaró munkák voltak, hanem
sokkal inkább a protestánsok létjogosultságát kétségbevonó, létezésük
megszüntetését az állam i hatalomtól váró szelleműek. Vagyis nem volt
bennük semmi misszionáló törekvés. Pázm ány vitatkozó műveihez ké­
pest célkitűzésük nagyon is alantas.
Ilyen volt a III. K ároly korában g ró f E rd őd y püspök ajánlásával
megjelent névtelen munka, am ely azt javasolta az államhatalomnak,
a protestánsokat semmisítse meg, ha kell, m ég a halálbüntetés
alkalmazásával is. Ilyen volt a Carolina resolutio „kedvezm ényeinek*c
jogosságát kétségbevonó Bácsmegyei nevű katolizált m egyei főorvos
írása, am ely a protestánsok részére sem m iféle vallásgyakorlatot nem
tartott megengedhetőnek. De mindezeken túltett Padányi Biró Márton
yeszprémi püspöknek 1750-ben megjelent „E nchíridion de f i d e . . cJ
195
 munkája. (A könyv címe m agyarul: „Pad án yi M ró Márton könyve a
hitről, az eretnekek fejedelm eiről és azok követőiről, általában a bit-
tagadókról, — és a katolikus egyház pusztítói ellen a fejedelm ek és
országok által kiadott törvényekről és rendeleíekről.“ )
Ez tulajdonképpen a protestánsoknak előbb említett, a királynő­
höz benyújtott memorandumára készített nagyterjedelmű (280 nyomta­
tott lap) válasz. A munka szerint a protestánsoknak nincs joguk tilta­
kozni az „apostata“ (hitehagyott, hitetlen) elnevezés ellen, mert lénye­
gében ők lázadók a vallás (t. i. a róm ai katolikus vallás) és áz állam
ellen. íg y nemcsak a teológia szempontjából, hanem az állam szem­
pontjából is bűnösök. Olyanok a protestánsok — Bíró szerint — mint
a verebek: elevenek, tolakodók, folyton csiripelnek, érzékiségre haj­
lók (!). M indig jogaikra hivatkoznak. A z ő törvénymagyarázatuk ré­
szükre valósággal az ötödik evangélium. Már pedig a törvénym agyará­
zat egyedül a fejedelmek joga, akiket nem kötelez a protestáns jog —
különben ők kerülnének összeütközésbe .a törvénnyel. A m agyar tör­
vény ugyanis Szűz Mária ellenségeire fejvesztést és jószágelkobzást ír
elő. H a tehát az egyház minden jósága, ezernyi lelki fegyvere nein
használ s hiábavaló, akkor a fejedelmek kötelességévé válik, hogy ha­
talmukkal semmisítsék meg őket. A bécsi béke nem ad szabadságot
a protestánsoknak, csak türelmet s még azt is csak úgy, hogy abból
a katolikus vallásnak sérelme nem származhatik. Egyébként is ezt a
békét egy eretnek fejedelem m el (Bocskaival) kötötte az udvar, az
ország határain kívül (Bécsben), országgyűlés nélkül, íg y tehát nem is
érvényes magára az országra. Törvénybeiktatása ellen tiltakozott is a
klérus. Az 1681 óta hozott törvények, főleg pedig a királynő intézke­
dései meg is szüntették e békét s a Bocskai- és Bethlen-féle ,,állítóla­
gos“ törvényeket. Bevett felekezetek nincsenek és nem is lehetnek
Mária országában. A nem katolikusok is mindenben az egyház (ró­
m ai katolikus egyház) törvénye alá tartoznak, így a házassági ügyek­
ben is s természetesen a körmeneteken is tartoznak résztvenni.
* Azután hosszan ír Biró Márton a barokk Mária-tiszteletről: „E z
a szent Szűz, Isten anyja, egyúttal örökös Nagyasszonya és Királynője
Magyarországnak. Ha m ár mint Isten anyját nem akarják tisztelni a
protestánsok, legalább mint örökös úrnőnket és királynénkat tisztelni
kötelesek volnának. Aki Máriát nem tiszteli, az jó m agyar nem is le­
h et!“ És még esküdni sem akarnak az ő nevére! A lutheránusok és
kálvinisták Magyarországon csak megtűrt idegenek (peregrinusok),
de nem „rendek“ . A hatalomnak kötelessége fellépni az egyház meg<
tipróival szemben, még testi fenyítékkel is!
Egyszóval Biró Márton munkája — amelyet itt csak igen rovi
den ismertethettünk — , egész rendszert dolgozott ki arra, hogy m i­
ként kell megsemmisíteni az államhatalomnak a protestánsokat.

A K Ü L F Ö L D D IP L O M Á C IA I B E A V A T K O Z Á S A . Protestáns rész
ről irodalmi téren nem adtak, de nem is adhattak választ erre a
munkára. A cenzúra* élén a katolikus papság állott, nem is jelenhet
196
térítés munkáját is, egészen a testi fenyítésig, a kiirtásig ráhagyta az
államra.
Mindekben m ár látszik az ellenreform áció szellemének kimerülése.
A z ellenreform áció akkor jelentett igazi veszedelmet, am ikor missziói
erővel harcolt a saját igazságai mellett. Midőn törekvésének meg­
nyerte az államhatalmat 's a harcot átengedte az államnak, — ha el­
nyomás, zaklatás és üldözés járt is az állam tevékenysége nyomában,
— már korántsem volt annyira veszélyes a protestánsokra. Az állam-
hatalom az egy vallás elérését csak eszköznek tekintette az e réven
könnyebbnek vélt kormányzás szempontjából. Á m , am ikor az állam
igazgatásában új áramlatok keletkeznek s a felvilágosodás m ár nem­
csak álarcban jár a bécsi udvar körül, hanem nyíltan is jelentkezik,
akkor a vallásügy: a katolikus vallási érdekek védelme m ár másod-
rangú kérdéssé válik. Első helyre az alattvalók érdekeinek biztosítása
kerül, hogy ezáltal a trón érdekei is biztosíttassanak. íg y végeredmé­
nyében az állam i ellenreformációs politika utat tör a vallásszabad­
ság s a vallásegyenlőség felé.
Ez a felvilágosult államvezetés már Mária Terézia uralkodásának
végén jelentkezik- a jótékonysági intézmények alapításával, az isko­
lák reform jával, a jobbágyok helyzetének javításával. A vallási kér­
désnek hasonló szellemű megoldásáig azonban nem jutott el az ud­
vari politika, mert a buzgó katolikus Mária Terézia, m ég fiával, a
trónörökössel, m ajd társuralkodó II. Józseffel is igen sokszor mere­
ven szembehelyezkedett e tekintetben. A vallási kérdésnek felvilágosult
szellemben való kezelésére akkor kerül sor, am időn anyja halála
után, 1780-ban II. József veszi át az uralkodást

II. JÓ ZSE F T Ü R E L M I R E N D E L E T E . II. József trónraléptével

gyökeres változás következik 'be mind az állam vezetésében, mind pe­
dig a vallásügy kezelésében. Mint felvilágosodott uralkodó, egyedül
birodalma érdekére volt tekintettel. Míg egyrészt — m agyar nemzeti
szempontból elítélendő módon — egységes s németnyelvű birodalmat
akart létrehozni, másrészt e célja megvalósítá-sa érdekében alatt­
valóinak az életéből ki akart zárni mindent, ami alattvalói kötelessé­
gük teljesítésében gátolhatta volna őket. Ism erve a m agyar népet, csak
lassú előkészítés útján akarta elkezdeni az egységes birodalm i eszme
m egvalósítását Sőt: trónja elfoglalásakor a m agyarok megnyugtatá­
sára rendeletben megígérte, hogy M agyarország alkotm ányát és tör­
vényeit m eg fogja tartani. Ellenben a gátak eltávolításához haladék nél­
kül hozzáfogott.
Első néhány rendeletében korlátozta a róm ai katolikus papság
jogait. Eltörölte azokat a szerzetesrendeket, am elyek nem foglalkoztak
valam ely jótékony munkával vagy tanítással. A protestánsokkal szem­
ben enyhe eljárásra utasította a hivatalokat. Azután összegyüjtette a
protestánsokra vonatkozó addigi királyi rendeleteket és m eghallgatva a
protestánsok előterjesztéseit, megszüntette a decretalis esküt, stb. E z e k ­
kel az intézkedésekkel előkészítette azt a rendeletét, m elyet 1781. ok-
198
 lóherében adott k i s am elyet türelmi vagy türelmességi rendeletnek
szoktunk nevezni.
Ez a rendelet nagy könnyítéseket jelentett a protestánsoknak al>
bán a helyzetében, amelyben éppen egy századév, 1681 óta voltak,
am ikor kimondotta:
Nemcsak az articularis helyeken építhetnek szabadon, templomot,
iskolát, paplakot, hanem mindenütt, ahol legalább száz család él együti
s az egyházi élet gyakorlására elegendő anyagi erővel rendelkeznek. De
a templomnak nem lehet tornya, ajtaja nem nyílhatik utcára s nem
használhatnak harangot.
A protestánsok is viselhetnek mindennemű hivatalt, gyakorolhat­
nak ipart, vallásukkal ellentétes eskü letételére nem kötelesek, idegen
istentiszteleteken, szertartásokban, körm eneteken résztvenni nem
tartoznak.
Vegyes házasságoknál nincs reverzális. A bábakeresztelés érvé­
nyességének tagadása nem büntethető.
Katolikus lelkészek nem mehetnek protestáns betegek látogatá­
sára. Protestáns rabok saját lelkészük gondozása alá tartoznak.
Jelenleg használatukban levő tem plom aikat továbbra is m egtart­
hatják, de újakat e helyeken csak a helytartótanács engedélyével épít­
hetnek.
A leányegyházak saját hitfelekezetük lelkészei alá tartoznak. E
helyeken továbbra is a plébánosoknak tartoznak fizetni a stólát, de sa­
ját lelkészeik szolgálatával élhetnek.
A földesurak vagy nemesek im aházaiban tartott istentisztelete- *
teken bárki résztvehet
A katolikus püspököknek tilos a protestáns egyházak látogatása
s a protestáns superintendensek szabadon végezhetik az egyházláto­
gatást.
Ha nem is adott m ég teljes szabadságot ez a rendelet, de az ed-
d ig i jogfosztások legnagyobb részét megszüntette. Csaknem minden
tilalmat feloldott, vagy legalább enyhített. Kétségtelen azonban, hogy
a róm ai katolikus egyházat továbbra is kiváltságosnak tekintette. E z
kitűnik abból is, h ogy a m egadott vallásszabadságot azokon a helye­
ken, ahol a rendelet kibocsátásakor a protestánsok nem voltak annak
birtokában, csak magán vallásgyakorlatnak nevezte, noha a templom-
használat és lelkésztartás jogát engedélyezte. Csak néhány kivételes
esetben adott a további időben egy-egy község számára nyilvános va l­
lásgyakorlási jogot. A magános vallásgyakorlat nemcsak elnevezést
jelentett, hanem ténylegesen csekélyebb jogokat is. íg y a leányegyhá-
jzaknál a m ár em lített stólafizetési kötelezettségen kívül azt is, h ogy a
m agános vallásgyakorlatot nyert egyházak protestánsai a plébános já ­
randóságait továbbra is köteleseik voltak fizetni. Ezeken a helyeken
az új házasokat a katolikus templomokban is k i kellett hirdetni. E
kisebb jogokat k ifelé a torony, a harang s az utcára nyíló ajtó hasz­
nálatának a tilalm a fejezte ki.
József felfogása szerint mindez nem érintette a lelkiismereti sza­
badságot. Á protestánsoknak végül is számolniok kellett azzal, h ogy
199
Ka vallásgyakorlatot kérelmeznek — mert annak igazolására, hogy
m egvan a 1 0 0 család s m egvan az anyagi erő, kérvényt kellett be-
nyújtani — , az számukra bizonyos anyagi megterhelést jelent. Viszont/
a plébános jövedelm ének a. csorbítása sok esetben azzal a következ­
ménnyel járt volna, h ogy "azok, nem lévén elég ¡katolikus egy-egp

A tü re lm i rendelet után, 11S í-b e n

épült pápai reform á tus tem plom .
T o ro n y és harang n élk ü l

plébános keze alatt, nem tudtak volna megélni. íg y a teljes egyenlő­

ség azonnali megadása a katolikusoknál az állam ra nézve nem k ívá ­
natos elkeseredést, paphiányt, stb. vont volna maga után.
c II. József a türelmi rendeletet kiterjesztette E rdélyre is. Tekintet­
tel azonban arra, hogy ott — ha történtek is vallási sérelmek — a.
vallásszabadság mégis állandóan és általában biztosítva volt, az E r­
dély számára külön szöveggel kiadott türelmi rendelet lényegesen el­

200
tér a m agyarországitól s jelentősége a bevett vallásokra nézve jóval
csekélyebb. V alódi jelentősége nyilvánvalóan abban áll, hogy ha E r­
dély különállását figyelem be veszi is, igyekszik az ottani helyzetet
Összehangolni a m agyarországival, sőt az osztrák örökös tartom ányo­
kéval is. Ebből kitetszik az egységes birodalom eszméjének m egvaló­
sítására való törekvés.
A z E rdély számára kiadott rendelet nem tesz megkülönböztetést
magános és nyilvános vallás gyakorlat között, m ivel ilyen m egkülön­
böztetés Erdélyben eddig sem volt. A türelm i rendelet ugyanis abból
indult ki, hogy a protestánsok eddig, is gyakorolt régi joga i érintetle­
nül maradjanak. A hivatalokra vonatkozó rendelkezés sem jelentett
újat E rdély számára, m inthogy a főkorm ányszékek tagjai között
számarányuknak m egfelelően eddig is ott voltak a bevett vallások hívei.
A leányegyházakat^ sem kellett részükre visszaadni, m ert hiszen e l
sem vették tőlük. Ű j gyülekezetek létesítésénél viszont nem volt szük­
ség a 1 0 0 család meglétének kimutatására, ettől függetlenül is szaba­
don szervezkedhettek. Ezirányú kérésüket az erdélyi gubernium vizs­
gálta felül s csak ennek esetleges elutasító határozata után került az
ügy az udvari kancellária elé.

A P R O T E S T Á N S O K ÖRÖM UJJONGÁSA. A protestánsok nagy

örömmel fogadták József rendeletét, Tanácskozásaikból hálafeliratot
intéztek a királyhoz. Tem plom aikban im ádkoztak érte, sőt prédikáltak
róla. Göböi Gáspár kecskeméti református lelkész sorozatos prédikáció­
kat tartott a vallási türelemről, amelyeket „Szabadulást óhajtó rab “ 1
címen nyomtatásban is kiadott.
A prédikációs kötet utolsó fejezetében tanulságképen a következő­
ket állapítja meg: „L á tjá to k most m ár kedves atyám fiai, hogy m ind­
ezek, amelyeket mondottam, nem egyébre valók, hanem hogy ezekből
megismerhessétek m ind jobban-jobban a ti örökös Uratokat és K irá­
lyotokat, Felséges Második Józsefet, akinek m inden cselekedeteiből
csaknem az em beri értelem felett járó bölcseség, az igazságnak és
egyenességnek, a részre való hajlással egybe nem zavarodott szere-
tete tündöklik ki, akinek világossága úgy fénylik az egész világon,
hogy ennek a dicsőséges kútfőnek álmélkodással való szemléletére
napkelet napnyugattal, dél északkal összetalálkoznak— Jól vagyon
Felséges N agy József! m eghagyod az. Istennek azt, ami az Istené, — *
vedd el te is az Istentől azt, amit ő teneked ad azért, amit Őnéki hagy-'
tál. Vedd el a lelkiismeretesen való uralkodásért a te jobbágyaidnak'
egész lelkekbői való szeretetét, azokat a lelki áldásokat, amelyeket
minden naponként m eggyujtanak teéretted az ő szíveknek buzgó ol-*
tá r a in ... annak a te áldott emlékezetednek az utolsó m aradékokra
való általbocsátását, am ely csudájára lészen az egész világnak, mind-'
addig, m íg ezen okos lélekkel felruházott és senkitől az Istenen kívül
nem függhető lelkiism erettel bíró emberek lesznek.“
/V’ D e az első öröm elmúlta után a protestánsok a rendelet hiányosság
gai s a másodrangúság érzése m iatt kérvényeket küldenek fel s küi-
2ü t
döttségeiki útján Tájékoztatják a hibák felől a császárt, k é rv e őt ezek
tekintetében a rendelet megváltoztatására. 1782-ben ázzál nyugtatja
m eg József a vegyes protestáns küldöttséget, hogy rendelete nem vég­
leges s további könnyitéseket is óhajt tenni. S a protestánsok valóban
megnyugodott lélekkel várakoztak a teljes egyenjogúság elérése remé­
nyében.

A P Á P A ÉS A K L É R U S F E L L É P É S E A T Ü R E L M I R E N D E L E T
E L L E N . D e nem íg y a katolikusok, akikhez a rendelet végrehajtásá­
val m egbízott helytartótanácsot s a várm egyéket is számítanunk keik
Az előbbinek valam ennyi tagja katolikus volt s többen éppen, a klérus
tagjai. A z utóbbiaknál is igen sok helyen katolikusok voltak a tiszt­
viselők, vagy ezek többsége.
Éppen emiatt a rendelet végrehajtása nem ment simán. A z isme­
retes gyakorlat vszerint a királyi rendeleteknek is végig kellett jutniok
a helytartótanács 1 hivatalain s a várm egyék gyűlésein k i kellett
azokat 'hirdetni, hogy érvénybe léphessenek A katolikus püspökök és
várm egyei tisztviselők számos helyen hosszú ideig megakadályozták
annak kihirdetését. Debrecenben például m ór egy hónappal m egjele­
nése után kihirdették a rendeletet, de sok várm egyében m ajd csak
egy esztendő múlva.
o Igen , sok helyről tiltakozó határozatokat is küldöttek fel a király­
hoz a rendelet eben. Feltűnő, hogy szinte valam ennyi tiltakozó vár­
m egye azzal érvelt, h ogy a protestánsok részére a rendeletben fog­
lalt jogok megadása csak országgyűlési tárgyalások során, törvényho­
zás -útján lehetséges. Á m valóban helyesen mutatott rá Pest várme­
gye gyűlésén *.Ráday Gedeon, hogy az 1715. évi 30. törvénycikk ■a ki­
r á ly . kezébe tette a vallásügyek intézését és 65 esztendőn keresztül,
am ikor a protestánsokat súlyosan érintő jogfosztásokat tartalmazó
rendeletek jelentek meg, törvényeseknek tartották azokat a várm e­
gyék. Nem lehet tehát kifogást emelni e k irályi rendelet törvényessége
ellen s nem lehet az országgyűlésre appellálni pusztán csak azért,
mert ez a protestánsokra nézve kedvező intézkedéseiket tartalmaz.
A várm egyék tiltakozásai éppen úgy sikertelennek bizonyultak,
mint a klérusnak az a nagyszabású s döntőnek remélt kísérlete,
am ellyel rávette m agát V I. Pius pápát, h ogy személyesen keresse fel
Józsefet s egyéb a katolikusokra sérelmes intézkedésekkel együtt (pl.
a szerzetesrendek eltörlése) a türelmi rendeletet is vissza vonassa vele.
II. József illő tisztelettel fogadta a pápát, de elveihez hajthatatlanul
hű m aradt s talán a pápai látogatás m ég inkább arra ösztönözte, hogy
megkezdett útján annál következetesebben haladjon. >.
A helytartótanács hosszú ideig halogatta a rendelet végrehajtását.
A vallásgyakbrlat engedélyezéséért a királyhoz beadott s onnan el­
intézés végett a helytartótanácshoz leküldött kérvényeket egyszerűen,
elfektették s nem intézkedtek. Józsefnek egyre szigorúbb rendszabá­
lyokhoz kellett nyúlni (helytartótanácstagok leváltása, dorgálás, fize-

202
tésbesziintetések), m íg végül a helytartótanács is kénytelen volt e n ­
gedelmeskedni a császár akaratának. 1782 október 18-án* tehát egy,
teljes esztendővel a rendelet megjelenése után, engedélyt adott az első
templom felépítésére. >
Ezután is lassan haladt az egyes gyülekezeteik kérvényeinek elin ­
tézése, főleg az előzetes vizsgálatok M olytatása m ia tt E vizsgálatok
a lélekszámra, a teherbíróképességre, sőt m ég arra is kiterjedtek, h ogy
a kérvényező egyház közelében nincs-e vallásgyakorlattal m ár bíró
hely. De mégis az 1784. év végéig 141 evangélikus és 92 reform átus
templom épült fel s az ezekhez csatlakozott, vallásszabadságot nyert
helyek száma elérte az ezret.
'1785-től kezdve, am ikor a helytartótanács tagjait kicserélték, sőt m ég
protestáns tagok kinevezésére is sor került, könnyebb lett a helyzet és
1787-ig csaknem kétszeresére nőtt az új tem plom ok száma.

II. JÓ ZSE F ÚJABB R E N D E L E T E I. A Z E L L E N R E F O R M Á C IÓ S

E G Y H Á Z P O L IT IK A LE Z Á R Ó D Á S A . 1785-től kezdve számos, újabb
könnyítéseiket tartalm azó rendeletet adott ki II. József, egyes esetekre
és általánosságban is. íg y például m ár nem kellett a 1 0 0 család va gy
500 lélek ahhoz, h ogy tem plom ot építhessenek. Később pedig e g y á l­
talában szükségtelen volt a lélekszám kikutatása, ha egyébként ig a ­
zolni tudlak, h ogy az egyház fenntartását nagyobb megerőltetés nél­
kül vállalni tudják s ez nem gátolja őket abban, hogy állam i adófize­
tési kötelezettségüknek is eleget tegyenek. Igen fontos és n agy köny-
nyebbséget jelentő intézkedés volt az is, h ogy 1785-beo m ár közvet­
lenül a várm egyékre hízta a vallásgyakorlatért beadott kérvények el­
intézését s csak az esetben tartozott ez a helytartótanács döntésére,
ha a m egye határozata elutasító volt.
De m ár 1783-ban m aga József is többízben személyesen beavat­
kozott egy-egy kérvén y elintézésébe, és pedig m indig kedvezően a
helytartótanács elutasító határozata ellenére engedélyezte a
templom építést. 1785-ben' megengedte József azt is, hogy temetések a l­
kalm ával mindenütt énekléssel kísérhessék ki halottjaikat a protes­
tánsok. (Addig csak a nyilvános .joggal bíró helyeken volt erre mód.)]
1786-tól kezdve m ár szabad volt tornyokat építeni és harangokat
is használni. A következő évben pedig megszűnt az a korlátozás is,
hogy a tem plom ajtók ne nyílhassanak az utcára. U gyanekkor a
leányegyházak számára is teljes szabadságot adott II. József. E gyedü l
a stólafizetési kötelezettséget nem oldotta fel, ragaszkodván m ár is­
meretes érveihez. De az újonnan vallásgyakorlatot nyert helyek le l­
készeit mégis felm entette annak fizetése alól, addig ugyanis m ég ezek­
nek is fizetniök kellett a plébános részére a stólát. A tanítóknak azon­
ban továbbra is fizetniök kellett.
II. József felvilágosodott egyházpolitikája m ég m indig az abszo­
lút állami egyházpolitika útján haladt és csak egy részében követte a
, felvilágosult abszolutizmus törekvéseit. Nemcsak a protestánsok'
203
 el építésével pedig a jobbágysággal találta m agát szemben. Mindezt be­
látva, a következmények levonása után azt találta az egyetlen járható
útnak, hogy vissza kell térnie az alkotmányhoz.
' Ezért uralkodása tizedik — utolsó — évében valamennyi rende­
letét —- kivéve a türelmi rendeletet, a jobbágyság javát szolgáló, a szer­
zetesrendek eltörlésére és a plébániák rendezésére vonatkozó rendele­
téit — egy tollvonással megsemmisítette, országgyűlés tartását ígérte
s azt, hogy megkoronáztatja magát.
E rendelete általános lelkesedést keltett országszerte. A protes­
tánsok a közlelkesedésben való részvétel mellett m ég abban, is rem ény­
kedtek, hogy vallásszabadságuk nemcsak az uralkodói kegy biztosí­
totta türelem következménye marad, hanem az alkotm ányba is beépül
s újból országgyűlési törvény biztosítja számukra azt, am i m egilleti
őket.
II. József azonban e rendelete kiadása után hamarosan m eg­
halt. Minden ígéretének megvalósítása utódjára maradt, aki m inden­
nek eleget is tett.
II. Józseffel lezáródik az állam i egyházpolitika hosszú időszaka.
I I . József sérelmek, szenvedések, jogfosztások, törvényen kívül helye­
zések után a felvilágosodás hatására megszerezte a türelmet a m a­
gyar protestánsok számára. S most indul m eg az új élet, am ely sor­
suk intézését saját kezükbe adja.

Sügyházhormányzás
A h on ven teh m eghonosodása

A V IL Á G IA K S Z E R E P E A Z E G Y H Á Z I É L E T IR Á N Y ÍT Á S Á B A N .
A kálvini egyházalkotm ány kiépítése m ár a X V II. század elején m eg­
indult a presbitériumok megszervezésével. E kísérletek ismertetésénél
elmondottuk, hogy ha egyre több és több helyep alakultak is presbi­
tériumok, az egészhez viszonyítva még m indig csak szórványos jelen­
ségnek számíthattak.
Ennek igazolását adja Nádudvari Péter szászvárosi lelkész, ko­
rának hírneves prédikátora. „A z eklésiai igazgatásról“ tartott prédiká­
ciójában hosszasan foglalkozik a presbitériummal, am ely „Belgiom -
ban (Hollandia) és Németországban divatjában vagyon“ . Megálla­
pítja, hogy „nincsen ott egész reform áció a vallásban, ahol ez a rend
fel nem állíttatott. Nálunk ((itt Erdélyre gondol) püspöki, esperesi,
m eg generális, vagy partiális gyűlések vannak.“ Presbitériánus fe lfo g á ­
sáról tesz bizonyságot, am ikor azt mondja, hogy „a mi vallásunkban s
nemzetünkben a püspökség, esperesség nem isteni, hanem emberi ren­
delés/s ha a papokon, eklézsiákon való uralkodással van egybekötve,
teljességgel nem javalható“ . Szerinte bár „vannak sok okok“ , amiért
szükség van ezekre a tisztségekre, m ert ez nem „felsőséget“ , hanem,
csak „e rő s é g e t“ jelent, mégis ha olyan idők jönnének, „h o gy a gyű-

205
lések^ megtiltaínak, püspököt tenni nem szabad . . . meglehet akkor
mindenütt a consistorium, m elynek a papszentelésre is vagyon ha­
talma.“ A továibbiakbsui nem buzdít ugyan a presbitériumok felállítá­
sára, csak azokon a ¡helyeket, „ahol a consistorium (presbitérium) di­
vatjában vagyon“ , de a presbiterek választására azt ajánlja, hogy a
m egválasztandónakü a nevét bárom vasárnap^ ki kell hirdetni a
templomban, „h a életében, erkölcsében, tudományában nincsen-e ne­
vezetes fogyatkozás“ s ha senki sem mondana ellent, akkor a lelkész
•a templomban az új presbiternek „kezét fejére teszi s felszenteli igen
szép könyörgéssel s megáldással.“ Elm ondja m ég azt is: a presbiterek
tiszte, hogy a lelkésszel együtt vigyázzanak az ekklézsiára „a tudo­
mány, a jó rend s az erkölcsök iránt.“ Intsék a rendetleneket és bű­
nösöket, jelentsék be a botránkoztatókat a lelkésznek, a bűnösöket
„egyenes lelkikm eretíel ítéljék m eg“ , minden egyházi fenyítékben segít­
sék a lelkészeket, s a „tápláltatásokra, házokra, az oskolákra,
tem plom okra gondot viseljenek“ .
: E prédikációból, amelyet történeti helyzetrajznak, vagy korrajz­
nak is kell tekintenünk, azt látjuk, hogy általában m ég nem sok
helyen voltak presbitériumok. Más adatainkból azt is tudjuk, hogy
még a Dunántúlon sem volt általános az egyházközségeknek presbi­
tériumokkal való igazgatása. M ikor Torkos Jakab dunántúli püspök
1747.-ben bárom egyházmegyében püspöki egyházlátogatást tartott, a
gyülekezetek jó részében nem talált presbitériumokat, — helyettük a
községi elöljárók intézték az egyházak ügyes-bajos dolgait. A püspök
minden meglátogatott gyülekezettől Ígéretet vett ki, h ogy felállítják a &
presbitériumot.
o A z események alakulása úgy hozta magával, hogy az egyházi
szervezet átalakításával nem lehetett addig várni, am íg a mindenütt
megszervezendő presbitériumok nyomán a magasabb egyházi kere­
tekben is helyet kapnak a világiak.
Bizonyos, hogy a világiak — ha nem is alkotmányos módon, nem
is egyházi törvénybe gyökerezően — m ár szinte kezdettől fogva részt-
.vettek az egyház ügyeinek intézésében. Több kánoni határozat is m ó­
dot nyújtott erre. A protestáns rendeknek az országgyűléseken való
szereplése is az egyházi ügyek intézésében való részvételt jelentette. A1
m agyar közjogi helyzet a protestáns nemességnek egészei! 1715-ig
megadta a lehetőséget, hogy országgyűlésen, törvényhozási úton gon­
doskodjék, vagy legalább is m egkísérelje a gondoskodást egyházainak
védelméről, jogainak biztosításáról.
C Ezzel a világiak tulajdonképpen mindent megtettek egyházuk ér­
dekében. Egyetemes egyházi szempontból ugyanazt végezték, mint
amit az egyházközségek életében a városi, vagy községi elöljáróságok
tettek, am íg az egyház tagjai voltak. Ismereteink alapján m egállapít­
hatjuk, hogy ennél többet nem is akartak és nem érezték hátratéte-
lüket amiatt, m ert az egyházm egyék, vagy egyházkerületek szerveze­
tében nem jutott részükre tisztség, vagy szerep. Jó kezekben tudták
ezek igazgatását a lelkészeknél, annál is inkább', m ert ha nem-hiva-
tálosan is," de érvényesíteni tudták befolyásukat (a kom játi kánonok
 értelm ével.egyezően)' a választásoknál vagy a fontosabb ügyek intézé­
sénél szei&átyéséií •m eg jelenvén a zsinatokon is.
A z 1715. évi országgyűlés, mint ismeretes, a vallásügyek tárgya­
lásának nem adott többé helyet az országgyűléseken és az esetleges
panaszok elintézését királyi hatáskörbe utalta. A z egyes sérelmeknek
magánosok által való előterjesztését megengedte, de megtiltotta az á l­
talános sérelmeknek az egyház egyeteme által való előadását. E z az
intézkedés az országgyűlésen véget vetett a világiak egyházvédő te­
vékenységének. A z eredmény könnyen az lehetett volna, h ogy az egy­
ház a m aga lelkészi vezetőivel teljésen védtelenül marad, kiszolgál­
tatva a most m ár teljes állam i apparátussal foganatosított ellenrefor-
mációs intézkedések pergőtüzének. A gyűléstilalom idején ez annál sú­
lyosabb lett volna, m ert az articuláris törvény fokozatos alkalmazása
a lelkészek nagy részét helyhez kötötte, más lelkészek pedig jobbágy-
származásuk m iatt nemcsak a király elé nem juthattak, hanem a
megyegyűléseken sem vehettek részt.
A z egyházukat féltőn szerető világiak éppen emiatt gondoskod­
tak arról, hogy az országgyűlési tárgyalások lehetőségétől m eg­
fosztva az önvédelem más útjait készítsék elő. A királyi leiratok ism e­
retében m ár az 1712. évi országgyűlésen felkészültek az 1715-ben
meghozott törvényre.

A Z Á G E N SE K . Gondoskodtak arról, hogy a királyi udvar m ellett

állandó m egbízott emberük legyen, aki a királyhoz küldött folyam o­
dások, panaszok benyújtásánál segédkezik, a panaszíevő, vagy kér­
vényező egyházközségek ügyét m agáévá teszi, a kérvényt illetékes
helyre eljuttatja s annak ügyében inform ációkat ad be, elintézésüket
sürgeti. Em ellett az udvari körökben állandóan tájékozódik a készülő
intézkedésekről s azokról m ár előre értesíti az egyházakat, hogy azo­
kat ne érje váratlanul egy-egy újabb rendelet. A bécsi udvarnál be­
állított ilyen m egbizott m integy a református és evangélikus egyház
követeként szerepelt s ágensnek is nevezték.
Hasonlóan jártak el a helytartótanács felállítása után. M inthogy
ennek hatáskörébe tartozott a többi között a protestáns vallási ügyek­
nek az intézése is, e m ellé a hatóság mellé m ind a reformátusok, m ind
az evangélikusok külön ágenseket állítottak be. Az ágensek beállítása,,
szerepük meghatározása seholsexn fordul elő a kánonoskönyvekben
vagy a zsinati határozatokban. A m ikor az egyházakat korm ányzó
papi testületek ezeknek működéséről tudomást szereznek, m ár m int
régen m űködő s m eghatározott tevékenységet folytató egyénekként
em lítik őket a zsinati végzések. Ezeked az ágenseket tehát az ú. n.
hivatalos egyház tudta nélkül, de az összesség javára a protestáns v i­
lági férfiak fogadták fel. **
Amellett, h ogy az ágensek m integy összekötő kapcsot jelentettet
az egyházkerületek között — am elyeknek tudvalevőleg eddig közös
szervük egyáltalán nem volt, — .feltétlenül szükséges volt arról is gon-;
doskodni, h ogy az e g y h á z 5ü gyein ek^is' l% y e n vegyetemes képviselője^
2*07
felügyelője, felelős vezetője és irányitója. Nem egyházalkotmányi
szervkent s nem is zsinati végzés létesítette ezt, hanem a szükség hozta
létre.
M ár az 1712— 15. évi országgyűlésen az egyház ilyen képviselője
gyanánt tűnik fel a reform átusok részéről Ráday Pál, aki a tárgyalá­
sok alatt, felterjesztéseket készít, királyi kihallgatásokra m egy, levelez
s "összhangot teremt az országgyűlés református tagjai között az egyez­
tető állásfoglalás céljából. H a tevékeny munkájának nem is leheteti
m eg a kívánt sikere, az országgyűlés ama halasztó intézkedése, hogy
a vallásügyek elintézését egy királyi bizottságra ruházta s ennek mun­
kája után igért döntést, — mégis azt bizonyltja, hogy tevékenysége
nem -volt hiábavaló. De még inkább megnövekedett munkája a bizott­
ság működésének ideje alatt, m inthogy Ráday is tagja volt a bizott­
ságnak. Nincs adat arról, h ogy e tevékenységére 'bármiféle egyházi
szervtől megbizása lett volna. Legfeljebb annyi látszik valószínűnek,
h ogy az országgyűlés református tagjai, elismervén kiválóságát és fá ­
radhatatlan buzgóságál, m aguk tették m eg vezetőjüknek még az
országgyűlés alatt s ott elkezdett működését folytatta később is egy­
háza iránti féltő szeretetből, önként vállalt kötelességként. Munkálko­
dása aztán lassanként nélkülözhetetlenné vált az egyház számára s
úgy tekintették őt, mint az egész református egyház főkurátorát, — ez
elnevezést bizonyára az erdélyi egyház szervezetében m ár meglevő
főgondnoki tanács nyomán ruházván reá.

K O N V E N T E K . Ráday P á l nem egyedül hordozta az^ egyház védel­

mének a terhét. R ajta kívü l számos világi férfiú érezte a felelősséget
egyházáért azokban a nehéz időkben. Ezek a vilá gi urak módot talál­
tak arra is, hogy időnként tanácskozásra s a védelem teendőinek m eg­
beszélésére összegyűljenek.
Ezidntájt az egyeteipes egyház kollégiumának vezetésére és fel-
ügyeletére a sárospataki kollégium ban egy felügyelő testület — főisko­
lai gondnokság — működött. Egyébként is az ország északkeleti részén
m aradiak nagyobb számban református főurak és jobbm ódú nemesek
s 'ezek a patakig főiskola közvizsgái alkalm ával gyakrabban összejöhet­
tek, ^ máskor is, pl. valam elyik nemes úr hegyaljai szüretjén.
Ezeken az összejöveteleken, amelyeket aztán konventeknek kez­
denek nevezni, m egtárgyalták az egyház ügyeit. Megállapodásaikat az
ágensek révén igyekeztek foganatosítani s tudatták az egyházkerületek
vezetőivel is. Á nemeseknek m ódjuk volt arra is, hogy a várm egyék
gyűlésein megjelenjenek s egyházuk ügyeiben felszólaljanak.
a z . egyébként minden törvényes alapot nélkülöző konvent las­
sanként pétoíhatatlanná vált, annyival is inkább, m ert 1715 után a
királyi rendelet kiadásáig az egyházi testületek nem tarthattak zsina­
tokat — legalább is „hivatalosan“ nem. Megnövekedett a konventek
jelentőség^, am ikor a Garolina resolutio megjelenése után az egyház
helyzete elképzelhetettanül nehéz lett.

:2€N8
 Teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a világiak e szerep-
vállalása kezdetben nem azért történt, mintha az egyház vezetését ural­
kodási vágyból magukhoz akarták volna ragadni s a lelkészeket a veze­
tésiből ki akarták volna szorítani. Kötelesség, a szükség kívánta önkén­
tes munkavállalás volt ez részükről. Felelősséget éreztek az egyház
iránt, anélkül, hogy — legalább is hosszú ideig — arra gondoltak
volna, hogy az egyházi szervezetben maguknak bárm iféle pozíciót is
biztosítsanak. Az is nyilvánvaló, hogy az egyház hivatalos vezetői: a
püspökök és esperesek s maguk a lelkészek sem tekintették ezt a m ű­
ködést az egyház igazgatásába való illetéktelen beavatkozásnak, sőt
hálával fogadták a világiak e munkáját, jól érezvén, hogy eléggé fel
nem becsülhető szolgálatokat végeznek az egyház érdekében. Mégpedig
olyanokat, amikre ők helyzetük következtében képtelenek volnának.
Viszont természetesnek kell tartanunk, hogy az önként vállalt
munka idővel intézményessé vált. Kérőbb azonban a világiak előjogo­
kat kezdtek a maguk részére biztosítani, m ajd nem elégedtek m eg a
védő és támogató szereppel, hanem irányítani akarták az egyház bel-
iigyeit is. Ez m ár a fejlődés következménye volt. De esen az úton már
gyakran szembekerültek a lelkészekkel.
A világiak önkéntes védőmunkájának bizonyosfokú intézményes
alakulására akkor került sor, amidőn az egyház addigi területi be­
osztását s ezzel együtt részben a kánonok biztosította kormányzását is
megváltoztató királyi rendelet, az ú. n. II. Caroiina resolutio 1734-hen
megjelent. '

A II. C A R O L IN Á R E S O LU T IO . Az 1731-ben kiadott I. C arolim

resolutio 5. pontjában megígért s az egyház szervezését érintő királyi
rendelkezés 1734 október 20-án jeleni meg. Ez volt az ú. n. II. Caro­
iina resolutio. De a két rendelet kiadása közötti években is volt tárgya­
lás az említett ügyben.
Az első rendeletben III. K ároly úgy intézkedett, hogy az egyház­
szervezetre vonatkozó rendeletét a két protestáns egyház kérésére fogja
kiadni. 1732-ben nehezményezte is, hogy bár kérést nem nyújtottak
be hozzá, mégis már előkészületeket tettek egyházkerületeik rendezé­
sére s az üresedésben levő püspöki székek betöltésére.
A királynak ezzel foglalkozó leiratára 1733-ban, előzetes m egtár­
gyalás után terjedelmes felirattal válaszoltak. Ebben eddigi szerveze­
tük törvényességét hangoztatva kijelentették, hogy az egyházuk feletti
felügyelet jogát a királyon kívül törvényesen osak superintendenseik
gyakorolhatják. Ezért sérelmesnek tartják az 1731. évi rendelet ama
pontját,. amely lelkészeiket a katolikus föesperesek ellenőrzése alá ren­
deli, m ég ha kifejezetten csak a keresztség helyes kiszolgáltatásának
tekintetében is. „ A m i protestáns lelkészeink — mondja a felirat —
a szegényebb néposztály köréből kerülnek ki az egyházi szolgálatra,
:nem rendelkeznek mással, mint híveik szerény filléreivel, nem bírnak

14 — A magyar református egyház története. 309

gazdag és terjedelmes uradalmakkal, mégis a dicséret minden nemével
elhalmozva, koszorús oklevelekkel térnek vissza hazájukba.“ Kifogás­
talan, alapos tudománnyal rendelkeznek tehát, így nincs szükség ellen­
őrzésükre. Kérték e rendelkezés eltörlését. Ezzel kapcsolatban azt is
kérték, hogy rendelje el a király a superintendensek választását úgy^
hogy ezek törvényes jogaikat minden májs elem befolyása nélkül gya­
korolhassák. Egyben pedig az egyházkerületek számát mind a két egy­
házra nézve 4— 4-ben kérték megállapítani.
Erre a feliratra jelent meg aztán a II. Carolina resolutio, miután
& protestánsok felirata már átment a helytartótanács és az udvari
kancellária alapos megtárgyalásán. A rendelet a katolikus főesperesek
ellenőrzési jogát változatlanul fenntartva, megengedte, hogy mind a
két protestáns egyház 4— 4 superiniendenst választhat, akiknek válasz­
tását a királynál be kell jelenteni. A superinlendensek feladatát abban
állapítja meg, hogy felügyeljenek az alájuk tartozó lelkészek tudomá­
nyára és erkölcsére s a vétkeseket büntessék meg. Javadalmazásukról
úgy történjék gondoskodás, Jiogy amiatt a nép ne terhel tessék, „hanem
a nép által felajánlott bánni szerény járandósággal megelégedni köte­
lesek“ . E rendelet végrehajtásával <s a superintendensek tevékenysé­
gének ellenőrzésével a helytartó tanácsot bízta meg a király.

A BO D RO G KERESZTÜ RI K O N V E N T . A protestáns világi uraknak

az ágensek révén már előzetesen biztos tudomásuk volt e rendelet meg­
jelenése és tartalma felől, éppen azért a védelmi vonal további kiépíté­
sével nem akartak várni. A rendelet megjelenésével majdnem egyidő-
ben: 1734 november hó 5-én Bodrogkeresztúron jobbaházi Dőry And­
rás szüreljén tartván konventjüket, elhatározták, hogy az engedélye­
zett négy egyházkerület mindegyikében egy-egy világi főgondnokot állí­
tanak a superintendens mellé. Azonkívül egy-egy segédgondnokot az
esperesek mellé minden vármegyében. Ezeket azzal a feladattal bízták
mag, hogy a világi hatóságok felé az egyház ügyeit képviseljék s az
egyház vezetőinek e vonatkozásban segítségére legyenek.
Hogy az egyházkerületek és egyházmegyék, illetve ezek vezetői
természetesnek és helyesnek tartották ezt az elhatározást s nem talál­
tak benne semmi olyat, ami az egyházigazgatásra sérelmes volna, mu­
tatja, hogy mindenütt vonakodás nélkül elfogadták a kijelölt főgond­
nokokat. Kivéve a tiszántúli egyházkerületet, amely hosszú időn keresz­
tül nem tartott igényt a felkínált segítségre. Valószínűleg azért, mert
ezt az egyházkerületet kímélte leginkább az ellenreformáció s refor­
mátus népe szinte töretlenül megmaradt.
A Bodrogkeresztúron tanácskozók Ráday Pálnak nem sokkal előbb
történt halála miatt szükségét látták annak is, hogy a református egy­
háznak egy egyetemes főgondnoka is legyen. Valószínűleg ilyen gon­
dolattal jelölték ötödik főgondnoknak gróf Bethlen Józsefet, az Erdély­
ben birtokos máramarosi főispánt. De m íg az egyházkerületi főgond-
2 10
 noEolc, ideivel a Tiszántúl is, rendszeres szerephez jutottak', addig az
egyetemes főgondnokság nem vált be. Mária Terézia uralkodásának vége
feié ismét megkísérelték e tisztség betöltését, de akkor is rövid
életű volt.
Á bodrogkeresztúri konvent egyéb határozatai közül az volt a leg­
lényegesebb, hogy a tiszáninneni egyházkerületben is felállítani ren­
delték a superiníendensi hivatalt. A tiszáninneni egyházkerület ugyanis
nem élt az 1608. évi I. törvénycikkben biztosított eme jogával s a szat­
márnémeti 1646. évi nemzeti zsinat erre vonatkozó utasításának sem
tett eleget. Most azonban elfogadja a konvent határozatát s 1735-től
kezdve ebben az egyházkerületben is vannak superintendensek
¡(püspökök).

AZ ÜJ E G Y H Á Z K E R Ü L E T I BEOSZTÁS. M inthogy a II. Carolina

resokitio kiadásakor a magyarországi reformátusoknak az engedélye­
zett négynél több egyházkerületük volt, most elvégezték a szükséges
egyesítéseket. Ekkor alakult ki az azóta is m eglevő négy egyházkerület.
;A felsődunamelléki és dunántúli kerületek ekkor egyesülnek dunántúli
néven. A baranyai és a dunameiléki kerületekből kevéssel előbb m ár
kialakult a dunameiléki kerület, leszakadván róla a szigetvári egyház­
megye, amely beleolvadt a belsősomogyiba s a dunántúlihoz csatlako­
zott. Egységes volt a tiszáninneni egyházkerület, amelynek szervezete
a superintendens-válasziással, a többi kerületekéhez hasonult. A tiszán­
túli nagy terjedelmű egyházkerület egysége már a X V I. század végén
megvolt, de ekkor kapcsolódott szorosabb egységbe az ú. n. Részek
egyházmegyéivel. Megmaradt ez egyházkerület keretében a szilágyság!
rész is, ama különleges helyzete ellenére, hogy politikailag Erdélyhez
tartozott.
Ezek az egyházkerületek, most már a főgondnokok és segédgond­
nokok egyre hathatósabb közreműködésével folytatták az egyházigaz­
gatás munkáját. A világiak resztvettek az egyházm egyei és kerületi
zsinatokon, sőt a püspökválasztások alkalm ával külön szavazatot is
adtak le. Külön szavazati joguk leit a református főuraknak és a me­
gyei vagy városi református főtisztviselőknek is. De főkötelességük az
egyház védelme dolgában továbbra is a külső intézkedések megtétele.
Ezért állandó összeköttetésben állottak egymással és az ágensekkel.
Gyakran tartottak konvénteket is. Ezek közül nevezetesebb volt
az 1749. évi báji konvent. Az itt folyt tanácskozások eredményeként
terjesztették Mária Terézia elé a már ismertetett feliratot, am ely okot
adott Biró Márton veszprémi püspök Enchiridionjának a megírására.
1763-ban Pesten két ízben is tartottak konventet. Ezek egyikének tárgya
a bécsi ágensi tisztség betöltése volt. A másik az újabb vallási
sérelmek ügyében készített feliratot. Az ágens-választás ügye, .mely
ekkor m ár évekig nyugtalanságban tartotta az egyházkerületeket, itt
sem intéződött el. A feliratot felviite ugyan egy küldöttség Bécsibe, de
még csak be sem juthatott vele a királynőhöz.

211
 'Jelentős volt az a konvent is, amelyet 1774-ben Bugyiban tartót,
tak s am elyet bugyi konferencia néven ismerünk. E zt a konferenciát
■Beleznay Miklós tábornok, a clunanielléki egyházkerület főgondnoka
hívta össze azért, hogy Mária Terézia kívánságára létrehozzon a ma-
gyarországi református egyházban is egy, az erdélyi^főgondnoki
tanácshoz hasonló egyetemes főconsistoriumot. Az erre vonatkozó tár.
gyalások azonban az egyházkerületek ellenző magatartása miatt ered­
ménytelenek maradtak. Beleznay megkísérelt ugyan egyetemes főgond­
nokként működni, sőt titkárát, Bessenyei Györgyöt egyenesen Mária
Terézia mellé osztották be, de néhány évi sikertelen próbálkozás után
lemondott e hivataláról, Bessenyei pedig még egyházát is elhagyta s
katolikussá lelt.
A türelmi rendelet után ismételten is előkerült a főconsistoriuiin
megalakításának a kísérlete, és pedig először 1782-ben, amikor a két
protestáns eg}diáz néhány világi vezetője azzal próbálkozott, hogy kö­
zös protestáns főconsistoriumot létesítsenek. De a kísérlet eredményte­
len maradt. 1787-ben a helytartótanács felszólította az egyházkerül ete­
ket, hogy nyilvánítsanak véleményt a főconsistorium felállításának le­
hetőségéről. Ebben az ügyben 1788-ban Pesten konventet is tartottak
s m egindokolt állásfoglalással annak felállítását lehetetlennek mond­
ták. Utoljára II. József halála után a budai zsinaton tárgyaltak erről
s ekkor aztán egyszersmindenkorra lekerült a kérdés a napirendről.
A z 1774-1 bugyi konferenciának volt még egy határozata,! amely
életrevaló lehetett volna. H ogy a bécsi és pozsonyi ágensek az eléjük
került panaszos feliratok, vagy kérvények ügyében több ismeret­
tel tudjanak eljárni, elrendelték, hogy mindenik egyházközségről, akár
nyilvános, akár magános vallásgyakorlata van, rövid történeti össze­
állítást készítsenek. íg y az ágens bármikor, bárm elyik egyházközség­
ről tudhatja, hogy mikor, miért szűnt m eg vallásgyakorlata, vagy m i­
lyen háborgatást szenvedett.
Ennek a határozatnak azonban csak a dunántúli egyházkerület
tett eleget s m ég 1774-ben el is készíttette egyházm egyénként valameny-
nyi egyházközség összeírását. Arról nincsenek adataink, hogy lett-e
tényleges haszna az összeírásoknak. De m egközelítőleg hű és sokszor
kim erítő tájékoztatást kaphatunk ezekhői a dunántúli egyházkerület
Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben való helyzetéről s addig
lefolyt életének nevezetesebb eseményeiről. Nagy nyereség lett volna,
ha a többi egyházkerületek is elvégezték volna ezt a munkát, mert
akkor az egész m agyar református egyházról hasonló tájékoztatás m a­
radt volna ránk.
A II. Carolina resolu/tio a superintendensek tisztével kapcsolatban
úgy rendelkezett, hogy felügyeletük csak a lelkészek tudományára s
erkölcsi életére terjedhet ki. Ezt a superintendensek úgy fogták fel,
h ogy a felügyeletet egyházlátogatási körúton végezhetik. íg y járt el
Torkos Jakab dunántúli püspök is, am időn 1747-ben elindult sorba
látogatni egyházkerületének m ég megmaradt, nem nagyszámú gyüle­
kezeteit. De megkezdett körútját félbe kellett szakítani, mert Biró Már-
212
fóSK veszprémi püspök a várm egyénél bevádolta őt, Hogy tiltott dolgot
cselekszik, m ivel a rendeletek szerint az egyházak látogatás útján való
ellenőrzése a katolikus püspök, illetve fő esperesek joga. o
A várm egye valóban el is tiltotta Torkost a látogatás folytatásá­
tól. Torkos ekkor a királynőhöz fordult, hogy ő, m int szabályosan vá ­
lasztott superintendens, akinek választását az előírás szerint be is jelen­
tette az egyházkerület, előírt kötelességének gyakorlása végett járt az
egyházakat látogatni, íg y akarván teljesíteni a lelkészek feletti felügye­
letet A várm egye túlkapása ellen intézkedést és védelmet kért. Csaknem
két év eltelte után m eg is jött a kedvező válasz, am ely utasította a vár­
megyét, hogy Torkost kötelessége teljesítésében ne akadályozza. De
már a következő 1751. évben újabb k irályi rendelet jelent meg, m ely a
superintendenseket egyetemlegesen eltiltotta az egyházlálogatástól s a
Carolina resolutioban levő felügyeletet oly m ód on kívánta gyakorol­
tatni, hogy a vétkes lelkészt idézze m eg a püspök m agához s gyako­
rolja fegyelm i jogát. Az esperesi egyházlátogatást nem tilalm azta ez a
rendelet, de a túlbuzgó m egyei tisztviselők, a Biró Márton-féle elvekét
valló róm ai katolikus egyháziak befolyására m ég ezt is igyekeztek
megakadályozni, sőt néhol lehetetlenné is tették. Csak II. József k orá­
ban rendeződik a helyzet, m ikor teljes szabadságot nyernek esperesek
is, püspökök is a látogatások végzésére. Ezzel egyidejűleg megszűnik
a katolikus főesperesek vizitációs joga is.
A III. Károly uralkodása kezdetén behozott gyöléstilalom a Caro­
lina rcsoluiioval feloldást nyert ugyan, de a gyű lés tart ás szándékát s a
gyűlés tárgyait előre be kellett jelenteni a helytartótanácshoz. A hely­
tartótanács nem egyszer ellenőrzőket küldött ki a gyűlésekre. Éppen
ezért egyes egyházkerületekben csak ritkán tartottak gyűléseket s in ­
kább kisebb összejöveteleken intézték el az egyház ügyeit.
Új kánonos kön yv e korszakban csak egy jelent meg, és pedig 1733-
fean Zoványi G yörgy tiszántúli püspök szerkesztésében. Lényegében
véve ez sem volt új, mert Zoványi az addig érvényben levő kánonos
könyvekből állította össze, hozzáfűzvén a tiszántúli egyházkerület zsi­
natainak néhány fontosabb intézkedését. Ennek a t Örvény gyű jtem ény-
íiek az lett volna a rendeltetése, hogy az egész m agyar református egy­
ház használatba vegye s így egységes igazgatás legyen m ind a négy
egyházkerületben. De az elkészített s nyomtatásban is kiadott köny­
vet m ég a tiszántúli egyházkerület sem tartotta alkalmasnak, nem hogy
a többiek. Használatba csak a Szilágyságban került, ahol Zoványi lei-
készkedett s ott is csak 50 évig éltek vele,

213
 Istentisztelet

T E M P L O M O K . Á Garolina resohitio nemcsak megindította a tör*

vények végrehajtásának örve alatt a templomfoglalásokat, hanem elő­
készítője lett a Mária Terézia korában többször kiadott templomépüés
s templom javítás szabályozását szolgáló rendeleteknek is. A nyilvános
jogú helyek csak felsőbb engedéllyel javíthatták meg templomaikat,
esetleg kivételesen építhettek újat, de mindig csak silány anyagból és
sohasem, vagy csak igen ritkán nagyobbat, mint az előző volt. Külö­
nösen a tizenegy articularis vármegye, majd a húsz kivétele­
zett várm egye területén, a református templomok nagyon szegényesen
hatottak. Inkább kunyhók voltak, mint templomok.
A török világban, majd a kuruc-labanc háborúkban elpusztult régi
kőtemplomok helyére az elszegényedett, sok helyen patrónusok' néikui
maradt nép kevés helyen volt képes macszív kőépüJctek emelésére. F á ­
ból rótták össze, vagy vesszőből font oldalát sárral tapasztották meg,
szalmával, sással fedték be templomoknak, oratóriumoknak nevezett
istentiszteleti helyeiket. Valószínűleg maguk a reformátusok is ideig­
lenesnek szánták ezeket s később, anyagi megerősödésüket remélve,
szebbekkel szándékoztak felcserélni. (Római katolikus történetírók feh
panaszolják, hogy például a temesi bánságban, amely pedig kincstári
telepítés volt, „a barokk kor magyarországi kiteljesedésének idején,
1768-ban, sárral tapasztott, rözsefalú, deszkákból összerótt“ katolikus
templomok is vannak. A reformátusok viszont általában engedélyt sem
igen kaptak másforma templom építésére.)
Ezek a templomok pár évtized alatt megroskadtak s a növekvő
hívősereg számára is szűknek bizonyultak. Aztán jött az 1745. évi ren­
delet, mely az említett megszorításokat tartalmazta. Még inkább sző­
kék leltek a templomok akkor, midőn a sorozatos vaüásgyakoriat be­
szüntetések és temploinelvélclek miatt a templom nélkül maradt, ú. n.
„árvaegyházak“ népe a „virágzó egyházak“ templomaiban gyüleke­
zett fel.
A gyülekezetek természetesen egymásután kérvényezték tem plo­
muk megjavítását, vagy újnak építését. Legtöbbször hosszadalmas
húzavonával járt ez a kérvényezés s nem egyszer megtörtént, hogy
mire a javításra megjött az engedély, akkorra már valósággal összedőlt
az épület s kezdődhetett elölről a kérvényezés újnak az építéséért, am i­
nek sikerére megint évekig, sokszor egy évtizedig is kellett várni. Ez
alatt az idő alatt is megújuló zaklatásoknak voltak kitéve a kérvényező
egyházak, a helytartótanács rendeletére vizsgálatokat tartó megyei k i­
küldöttek részéről. S ha megtörtént az az eset, hogy valam elyik gyü­
lekezet nem győzte kivárni az engedély megérkezését és félve
temploma összedőlésétől, kijavította azt, el nem kerülhette teljes vallás­
gyakorlata elvesztését s temploma lerombolását. Ilyenkor gyakran zen­
dülésre került a sor, épúgy, mint a más alapon történt templom-elvétele
214
kor. Aminek aztán megint a templomát féltő s azért Katcoló nép adtai
m eg az árát: bebörtönözések és súlyos bírságok következtek utána.
A templomok egyrésze nem is volt különálló épület, hanem egy
fedél alatt volt a hasonló silány anyagból épült lelkész-, vagy tanítód
lakással, esetleg az iskolával. Ahol a templom Összedőlt s újnak az é p í ­
tésére engedély nem érkezett, ott valami színben, vagy istállóban jöttek
össze a hívek. Vagy az iskolában, ahol volt ilyen, mert kisebb gyüle­
kezetekben gyakran a templomot használták iskolának is.
A templomok felszerelése nagyon különböző volt. M íg a nagyobb
gyülekezetekben megvannak az úrvacsorai és keresztelési edények,
addig a kicsiny gyülekezetekben sok helyen igen hiányos a felszerelés
s am i van, nem valami díszes: cserépből, ónból, vagy bádogból, eset­
leg üvegből készültek nemcsak a korsók, hanem a tányérok s kelyhek
is. Á m szinte valamennyi helyen igen szép és díszes úrasztali térítőkét
találunk, egyházukat szerető, áldozatos, munkás női kezek adománya­
képpen.

ÁGENDA. Az istentiszteleteknek már kialakult rendje e korszak­

ban is alig változik. A korszak folyam án mindössze három ágendás-
könyv jelent meg, és pedig Zovánvi György tiszántúli püspöké (1733),
Kármán József losonci lelkészé (1787) és Szerencsi Nagy István győri
lelkészé (1788). Ezök az ágendák használatba alig-alig kerültek.
(A két ntóbbi különben is már a korszak legvégén jelent meg.) Külön­
ben is a Zoványié a Melotai-féle ágenda alapján készült, Szerencsi N agy
István pedig Kiss Gergely székelyudvarhelyi kollégiumi tanár előbbi
ágendák nyomán készült munkáját adta ki. .
Sokkal inkább használták a lelkészek a megelőző korokban ki­
adott ágendakat. M ivel azonban ezek megritkultak és bizonyos rész­
ben cl is avultak, ezért szükség volt a Zoványi- és Kiss Gergely-féle át­
dolgozásokra. Sokan a lelkészek közül maguk újították meg ágem
dáikat s emiatt meglehetős tarkaság keletkezett az egyházi szertartá­
sokban. Hiába igyekezett a sokféleséget m egakadályozni valamennyi
egyházikerület, amíg m egfelelő ágendát nem tudott kézbeadni, semmit
sem ért a határozat, hogy minden lelkész „ugyanegy ágendával
éljen“ .
Egységes ágenda megteremtésére a kerületek közti egység hiányá­
ban, a kinyomtatásra pedig a cenzúra miatt egészen a türelmi rende­
let kiadásáig nem volt lehetőség. A türelmi rendelet után pedig sok­
kal inkább elfoglalta az egyházakat a templomok építése s a vallás-
gyakorlat megkezdésével járó igen sok tennivaló. Zoványinak’ ugyan
sikerült egységesnek tervezett ágendáját 1733-ban Erdélyben kinyo­
matni, de, mint mondottuk, a gyakorlatban nem vált be. Kármán Jó­
zsef csak a korszak legvégén a d ta 'k i ágendás könyvét, mégpedig sa­
ját bevallása szerint a gyülekezetében (Losoncon) gyakorolt s „m in ­
den ek által helyesnek tártétt m ód szerint“ . Kármán ágendáját is csak
kísérletnek kell tekintenünk, m integy előmunkálatnak a m ajdan való*
216
 San elkészülő műhöz: az egységes szertartási rend megteremtéséhez.
Valószínű ugyan, hogy használatba került, mert nem volt választék
ilyenekben —- írója később püspök is lett Dunántúl — , de hogy köz­
kedveltségre nem tett szert, mutatja, hogy több kiadást nem ért. A!
Szerencsi N agy Istváné is csak akkor számíthatott nagyobb elterje­
désbe, m ikor pár évtized m úlva az erdélyi református egyház kiadta.

P R É D IK Á C IÓ , IM ÁDSÁG. Bár M agyarországon egészen II. Jó­

zsef koráig az egész X V III. század folyam án nem jelent meg prédiká-
ciós könyv s Erdélyben is alig egynéhány, mégis a prédikáció­
készítés és prédikálás m ódja tekintetében nagy változás történik. Ami
prédikációs könyveket a lelkészek használnak, .az mind az előző kor­
ból való. Viszont sok adat bizonyitja, hogy a lelkészek maguk is
készítenek prédikációkat s imádságokat s ezeken m ár meglátszanak az
újabb teológia hatásai.
Az ilyen kézzel írott prédikációs és imádságos könyvek másolat­
ban terjednek, akárcsak a kézzel írott ágendás könyvek. A prédikálás
módjában — mint mondottuk — jelentős változás állt be e korszak
folyam án. Mert m íg a korszak elején m ég az ortodoxia hatása alatt
dogmatikus prédikációkat tartanak a lelkészek, addig a korszak vége
felé, a racionalizmus hatása már igen erősen érzik a prédikációkban is.
Maros vásárhelyi Gombást István Oslerwald művének (A papi
szent hivatal gyakorlásáról való trakta) fordításához írt jegyzeteiből
tudjuk, hogy nálunk három féle prédikációt ismertek, illetve tartottak.
És pedig az ú. n. homiliát, am elyről ezt m ondja: „H om iliának nevez­
hetjük ma, ha valaki egyet a Hübner uramtól rendbe szedett Szent­
írásbeli históriából felolvasván (iskolai hittankönyv), rövidesen
megmagyarázná, — s azután a históriák végén található tudományok
(tanulságok) szerint alkalmaztatná“ . Oráeiónak nevezték az erkölcsi
tanításokat, prédikációnak pedig az olyan texiusos beszédet, am ely­
nek a textus mellett — azt ,,oda hagyva“ — külön témája is volt. S
ez már mind a racionálizmus hatása.
A templomi imádságokról a most említett jegyzetek között a kö­
vetkezőiket olvashatjuk: „N em tetszik énnekem azoknak a szokások,
akik a közönséges könyörgéseket le nem írják, azokra előre nem ké­
szülnek, hanem ex tempore maguktól imádkoznak és helyben küíönb-
különbféle könyörgéseket formálnak, melyet könyörgés ajándékának
taortanak“ . Ebben nyilvánvaló a pietizinus hatása.
A prédikálás m ódjáról is érdekes dolgokat ír Gombási István
prédikációs kötete bevezetésében, am elyben élesen rávilágít az
erdélyi, de valószínűleg a magyarországi helyzetre is. A zt írja egyik
helyen: „N a g y különbség vagyon ma a városi és falusi prédikálás
m ódja között. Városokban malmn necessariummá (szükséges rosszá)
kezdett válni a stílus, allegória, rhetorikáció sat. És esmérek is
olyan nagy papot, aki ezt siratni szokta. Bizony méltán is sirathatjuk.

21?
 Mert ha tíz, húsz érti és gyönyör­
ködteti is az ilyetén prédtikációk­
ban magát, a többi, legalább is a
nagyobb rész nem tudja, mit be­
szél a pap, és nem utolsó oka ez,
hogy minden cifra prédikálás mel­
lett is, mélységes tudatlanságban
hever az egész község“ .

R eform átus úrvacsorai kelyhek
Sárospatak
E G YÉ B S ZE R T A R T Á S O K . Á
szertartások végzésében különös
változást nem találunk az előző
korszakhoz képest. Legfeljebb ama
tilalmakról emlékezhetünk meg,
amelyeket egyes egyházkerületek'
a passió (Krisztus szenvedésének
a története) éneklése a kántor
által, valamint a temetési verses
búcsúzta lók s az úrvacsorai stóia
eltörlése ügyében hoztak. Mind­
ezekre azonban kevés hatással volt
a tilalom. Az úrvacsorai stólával
kapcsolatban említjük meg a még
máig is itt-ott m eglevő szokást,
hogy a kenyér és bor vétele kö­
zött az Úrasztalára rakták le a
pénzt az úrvacsorázó hívek s ez
a pénz a szertartást végző lelkészé
volt. Lassanként lépett ennek he­
lyébe az ünnepmásodnapi, úgy­
nevezett „szokott célra“ való ada­
kozás, ami szintén nem egyéb,
mint a lelkész részére adott úrva­
csorai stóla.

R eform á tus úrvacsorai kelyhek
T o k a j, 1709
K E R E S Z T E LÉ S . A keresztelés
körül volt a legtöbb baj a türelmi
rendeletig. Az I. Carolina Resolutio
abból a célból, hogy vájjon helye­
sen tudják-e kiszolgáltatni a kereszt-
séget. E rendelkezésnek egyik s
talán főoka a Komáromi Csipkés
György-féle Biblia-fordítás volt,
a katolikus főesperesek ellenőrzése
alá rendelte a protestáns lelkészeket

218
 amely Seri a Máié evangéliuma végén levő keresztelési formula fordítása
az eddig általános s a K árolyi Bibliában is használt szövegtől eltérőíeg
így hangzott: „Atyának, Fiúnak, Szentiéleknek nevére". Ez volt a leg­
főbb oka a Biblia lefoglalásának is. És bár éppen a lefoglalás miatt ez
a bibliafordítás nem is terjedhetett el, mégis okul szolgált az említett
rendelkezés kiadására.
Ez a rendelkezés azonban lealázó volt a lelkészekre, amint Ráday
Pál ismeretes tiltakozásában rá is mutatott erre. S azzá vált a mód
miatt is, ahogyan ezt az ellenőrzést az egyházlátogatások során a főes­
peresek s nem egyszer maguk a megyéspüspökök is végezték. Nem
szólva arról, hogy ez a vizitáció a keresztelés helyességének ellenőrzé­
sén kívül legtöbbször az egyház minden ügyére s a lelkész m agatar­
tására is kiterjedt.
A kereszteíés helyességének ellenőrzési m ódja sok esetben otromba
zaklatás volt. Az udvari kancellária egyik főhivatalnoka maga is elis­
merte í. Józsefhez beterjesztett véleményében, hogy az ilyen vizitáció
„valóban nevetséges examen“ . Mert nemcsak a rendelet elgondolása sze­
rint s az „egy a keresztség“ elvéből kiindulva végezték a vizsgálatot,
hanem ilyenféle kérdéseket is teltek fel a lelkészeknek: lehet-e piszkos
vízzel, borral, vagy hamuval keresztelni? Lehet-e kutyát keresztelni?
Meg lehet-e a gyermeket az anyamellben keresztelni? sib.
Ezekhez jött aztán még a szükségkeresz!elés erőszakolása. Rende­
letek előírták, hogy a bábák is kereszteljenek, ha a gyermek beteg s
a protestáns lelkészeknek ezt a kérész (séget is helyesnek és végleges­
nek kellett elismerniük. Viszont a bábák keresztelését nem ellenőrizték
a főesperesek, megelégedtek annyival, hogy a bábák állásuk elfoglalá­
sakor a községi elöljáróság előtt esküt tettek — s az esküt le kellett
tenniök — , hogy a beteg gyermeket megkeresztelik, — tekintet nél­
kül arra, hogy katolikus-e a gyermek vagy református, de arra is,
hogy a bába esetleg szintén református. Természetesen a lelkészek —
s az egyházkerületek is — állandóan tiltakoztak a bábák keresztelése
ellen, s a bábák által megkeresztelt, de életben maradt gyermeket újból
megkeresztelték. Emiatt is sok zaklatásban volt részük s igen sok­
szor kerültek bíróság elé, mint a királyi rendeletet megszegő lázadók
é.s, mindannyiszor pénzbüntetéssel sújtották őket. Magában Szatmár­
németiben Mária Terézia uralkodása alatt 5000 forintra rúgott az ilyen
vétség miatt büntetésként kirótt összeg, amit a lelkészek helyett a város
fizetett meg, hiszen egy-egv városi lelkésznek egy évi összes járandó­
sága nem érle el a 300 forintot.
A keresztelés körül történt leaiázó zaklatásoknak is csak a türelmi
rendelet vetett véget.

K O N F IR M Á C IÓ . A mai értelemben vett konfirm áció ismeretlen

még ebben a korszakban. Csak prédikációkban olvasunk arról, hogy
mennyire helyes a több külföldi protestáns egyházban m eglévő eme
219
szokás. S a lelk észek a z ú rva cso ra ! elő k é s zü le trő l p réd ik álván , ajánl-
ga tjá k is, h o g y a szülők, v a g y a keresztszü lők oktassák a serdülő,
g y e rm e k e k e t a h it ig a zsá ga ira s az ú rva cso ra é rtelm ére, vagy. h o g y
k ü ld jék őket a lelk észh ez, ha m agu k nem tu d já k azt m egtenni. Gom-
bási István az e g y ik p ré d ik á c ió já h o z fű zö tt la p a lji je g y ze te n e z t írja :
»S zok tam vala m in d en p en iten ciális (b ű n bán ati) h éten az ifjú ságot
a h h o z ille n d ő k a tech izá ciók és im á d sá gok á lta l az Ür asztalához való
elő j árulásra készítgetni. V asá rn a p ok on és m ik o r az id ő úgy engedte,,
a tem p lom b a n a z egész gyü lek ezet jelen létéb en vitíjem e i l véghez,
h o g y azok is a szükséges d o lg o t m egtan u ln ák, akik ifjú ságu kban
elm u latták (e lm u la s zto ttá k )«.

V alószín ű , h o g y G om bási m ó d szerét m ások is követték. A deb­

recen iek eljá rá sa m á r egészen k ö ze l á ll a m a i értelem b en v e tt kon­
firm á c ió h o z, legaláb b is leh ető séget n y it arra, h o g y akik akarnak'*
h itva llá st tehetnek, m ie lő tt az ú rasztaláh oz járu ln án ak. A debrecen i
eg y h á z v e ze tő i: »a sz. ekklésián ak tan ítói és e lö ljá r ó i« k i is adták av
»C ateeh izm u si rö v id o k ta tá s«-t 1751-ben >azok n ak s z á m o k r a ... akik'
le g e lő s z ö r kívánnak az Ű r asztaláh oz járulni^ k ivá ltk ép en akiknek
m ó d ju k n em vo lt, h o g y az oskolában k e re s zty é n i va llá so k a t elen­
ged óképpen m egtan u lh atták vo ln a .«

A z egyh áz ve ze tő in e k e z az in tézk ed ése b izo n y á ra folyta tá sa és

tö k életesítése annak a m é g a század e le jé n h o zo tt e g y h á zk e rü le ti ha­
tározatn ak, h o g y a k ik e lő s zö r akarn ak ú rva cso rá va l élni, azok k öz­
vetlen ü l elő tte m en jen ek el a lelk észh ez oktatás vqgetí. A z 1751-ben
k ia d ott kis káté m á r a rra m utat, h o g y a z e lő s z ö r ú rva cso rá va l élni
szá n d ék ozók a káté an yagát m e g is tanulták s a zt m in t h itvallást,
»a z Istennek Színe előtt és a keresztyén g y ü lek ezet e lő tt« elm ondták.
E h itvallás tétel után a lelk ész a gyü lek ezettel együtt im á d k o zo l t az
ifja k é rt, végü l p ed ig felh ívta őkel, h o g y le te lt h itvallásu k at az ú rva­
csora v é te lé v e l g ya k ra n erősítsék m eg. H a nem is v o lt ez szabály-
szerű k o n firm á c ió — h ián yozván b elő le a m egerősítés és a felh a-
la lm a zá s — * m égis n agy lépés v o lt az e fé le v e ze tő úton.

É N E K L Ű S . A Szenczi M o ln á r-fé le zsoltáros k ö n y v s a Grönczi-íéle

deb recen i é n e k e s k ö n jv vá ltoza tla n u l u ra lk o d ó m a ra d e k orb a n is a
te m p lo m i istentiszteleteken.. A z ö r e * * G raduál m á r teljesen k iszoru lt
Imég .E rdélyben is. A »z s o ltá r« a n n yira csak az én eket Jelentette, h o g y
m ik o r p rédikációs-textu st a Z so ltá ro k k ö n y v é b ő l vesz fe l Gom bási,
szükségesnek' lá tja külön is m egm ondani* h o g y nem az énekes k ö n y v ­
ben Levő zsoltá rb ól, hanem a B ib liá b ó l v e s zi a szöveget. G om bási p ed ig
E rd é ly b e n v o lt fa lu si lelkész.

A két énekes k ö n y v a X Y I I I . század fo ly a m á n 15 új kiadásban

je le n t m eg. E kiadások közü l legn evezeteseb b a G ö n czi-féle énekes-
kön 3rvn ek 1778-i d eb recen i kiadása. A m ig a zsoltá ros k ö n y v e t Szenczi

220
 M olnár Albert m ár legelőször is hangjegyekkel, kottákkal adta ki s
ezek attól kezdve m indig is így jelentek meg, addig a Gönezi-íele
énekaskönyv 1778-ban jelent meg első ízben hangjegyekkel. Valószínű­
leg így akartak segíteni az évszázadok alatt bekövetkezett dallam ­
romláson. Ez ugyan m ég nem sokat segített, hiszen a zsoltároknál is
bekövetkezett ez a dallamromlás, cp ed ig azok hangjegyekkel voltak
benne a zsoltáros könyvben. A templomban ugyanis csak a X V III. szá­
zad második felében kezdenek szórványosan orgonákat is használni,
előbb Erdélyben, m ajd Magyarországon.
A kántorok jó vagy rossz, sokszor modoros énekvezetése, — az
énekszöveg diktálásával is zavarva — okozták a zsoltárdallamok m eg­
romlását. Az egyes vidékeken, még hozzá nem is egyform án, elrontot­
ták az eredeti dallamokat. Ezen a hibán akart segíteni Szigeti Gyula
István erdélyi püspök, am ikor az eredeti Goudimel-féle dallamokat
használta fel, hogy a hibákat kiküszöbölni segítsen.
A templomi éneklés szebbétételét szolgálta «M aróthy György deb­
receni professzor-„A Soltároknak négyes kótái“ címen 1743-ban m eg­
jelent munkájával. Ez a munka eredetileg azért készült, hogy a deb­
receni kollégium i énekkar (a Maróthy által alapított Kántus) főként
temetések alkalm ával használja, de ebből készítették később az úgyne-
.vezett korál-könyveket, amelyeket aztán a tem plom i éneklés vezetésében
az orgonista kántorok használtak.
línekesköii 37veket írtak ebben a korszakban Losonczi István körösi
tanár (Éneklésben tanító mester, 1754.) és Szőnyi Benjámin hód­
mezővásárhelyi lelkész (Szentek hegedűje, 1754.) Losonczi István
énekei közül a templomi éneklésbe is bekerült számos, részben m ég
m a is használt úgynevezett katekizmusi ének. Ezek közül egyes énekek
egymásután következő versszakainak első betűi összeolvasva kiadják a
szerző nevét. Losonczi temetési énekeskönyvet is kiadott s ez énekei
közül is igen sok ment át közhasználatba.
Szőnyi Benjámin énekei már nem annyira gyülekezeti, mint in­
kább magánhasználatra szánt énekek, olyasfélék, mint a mai belmisz-
sziói, vagy konferenciai énekek. Szőnyi szándéka is inkább az volt ez
énekek m egírásával és közrebocsátásával, hogy az élet minden körül­
ményeire s minden rendű ós rangú ember számára adjon énekeket.
(Nemes ember énekei, Szegény ember éneke, Kereskedő éneke, Bújdosó
éneke, stb.)
Erdélyben 1778-ban adtak ki új énekeskönyvet. Ennek anyagára
m ár nagy hatással volt Losonczi énekeskönyve.
Egységes tem plom i éneklés, egyform án elfogadott énekeskönyv
szintén nincsen m ég ebben a században. De azok a kezdeményezések,
amelyek a tiszántúli egyházkerületből az egységes egyházi törvény-
könyv, egységes ágenda készítése érdekében kiindultak, m ár 1729-ben
program ba vették az egységes énekeskönyv elkészítését is. De a meg-,
valósulásra csak a türelmi rendelettel m egváltozott időben került sor.
221
 AZ Á R V A E G Y H Á Z A K IS T E N T IS Z T E L E T E . Ha a templom néU
< kül élő, valtásgyakorlattal nem bíró, úgynevezett árvaegyházak népe
nyilvános istentiszteleten akart résztvenni, kénytelen volt az articularis
helyeket, a „virágzó egyházakat“ felkeresni. Különösen a 11 várme­
gyében «számos árvaegyház igen messze esett bz articularis helyektől.
Ezért a hívek minden buzgósága ellenére is igen nagy nehézségeit je­
lentett, vagy éppen lehetetlen volt az istentiszteletek látogatása. Télen
vagy nagy esőzések idején, erdős, mocsaras vidékeken szinte teljesen
el voltak zárva ettől még azok is, akik egyébként nem laktak túl nagy
távolságra. Betegek, öregek, gyerekek csak nagyritkán jutottak el a.
templomba még kedvező időjárás esetén is.’
Csodával határos az a buzgóság, amellyel az árvaegyházak népe
a templomláíogatást minden akadály ellenére gyakorolta. Egyes virágzó
egyházak tempionmagyobbításért beadott kérvényeikben éppen azért
kérik az engedélyt, mivel oly nagy számmal gyűlik fel a nép az árva-
egvházakhó!, hogy őket semmiképpen nem tudja befogadni a meglévő
templom. Olvasunk adatokat, amelyek arról tesznek bizonyságot, hogy
sokan már szombaton elindultak kocsin, szekéren, vagy gyalog, erdő­
kön, mocsarakon keresztül, hogy vasárnapra, az istentisztelet idejére
elérjenek a, templomba. Olvasunk róla, hogy az így közelről s távolról
felgyülekezeti népnek fele sem fért be a templomba s ezek télben-
fagyban, esőben vagy tűző napon a templomon kívül, nyitott ajtón s
ablakon keresztül hallgatták a templomból úgy-ahogy kihangzó pré­
dikációkat. És sok helyen évtizedeken át!
Akik nem juthatlak el a templomig, azok házi istentiszteleteket
tartottak. A rendelet, szerint az ilyeneken csak a család tagjai vehettek
részt, de azért mások is elmentek olyan házhoz, ahol volt Biblia, vagy
zsoltár, vágy valamilyen kegyes tartalmú könyv. H ogy az árvaegyhá-
zak népének buzgósága, istenfélelme, egyházszeretete nem lankadt el,
nem pusztult ki, sőt inkább erősödött és mélyült — sokkal inkább,
mint a virágzó gyülekezetekben — , annak legékesebb bizonysága a
türelmi rendelet után épült sokszáz templom.
Az ár vaegv házakl>an élők számára a leggyolrobb az volt, hogy a
plébános alá tartózlak s a szertartásokat is az végezte közöltük, ha­
csak a stőla előzetes lefizetése után articularis helyekre nem mentek
a házasok esket és éré, vagy a gyermekek keresztezésére. Halottaikat azon­
ban még a stóla lefizetése mellett sem temettethették saját lelkészükkel,
mert a halottat nem vihették el messze földre. íg y a plébánosok, vagy
szerzetes barátok, esetleg katolikus iskolamesterek végezték a temetést
— a katolikus szertartás szerint. De gyakran megtörtént az is, hogy,
pap, tanító s minden szertartás nélkül maguk a hívek földelték & ha­
lottjaikat.
Az új házasok esketésére articularis helyre menni, még aránylag
könnyebben ment, sokkal nehezebb volt a gyermekeket keresztelésre
elvinni. Olvasunk róla, hogy téli időben a hosszú úton a kisgyerek
néha meghalt a’ hideg miatt, mielőtt eljutottak vele a templomig. Vagy
a keresztelés megtörténte után, mire hazaérkeztek, nem volt már benne:
222
elet. Előfordult, hogy nem mertek elindulni, de a plébánossal sem ke-
reszteltették meg s a gyermek kereszteletlenül nőtt fel.
Sok lelki gyötrelmet okozott az árvaegyházak népének az is, hogy a
katolikus szertartásokon való részvételre kényszerítették őket s nem
is meggyőzéssel, rábeszéléssel, vagy „szép csöndes m óddal14, hanem
gyakran kíméletlen ütiegekkel. Emiatt sokszor csapatostul szöknek
•m^g a református jobbágyok, hogy a lelki kényszer alól olyan helyre
meneküljenek, ahol van istentisztelet s van templom.
Éppen ezért nem csoda, hogy a rajongás tüneteivel is találkozunk
ebben a korban. A vallásgyakorlattól elzárt hívek, lelki vezetés hiján,
telve lelki buzgósággal, minden úlon-módon keresik lelki éhségük csil­
lapítását.
Arra nem volt lehetőség, hogy lelkészeik keressék fel őket, ha­
ssak csendes beszélgetésre is, ami némileg pótolta volna az istentiszte­
leteket. Még az egyébként vallásgyakorlattal bíró s tanítót tartó leány­
egyházakba sem mehetett el a lelkész. Ha néha egy-egy peregrinus,
talán éppen téves tanításáért állásától megfosztott lelkész, el-elvetődöít
közéjük, kockáztatva, hogy a világi hatóság is ráteszi esetleg a kezét,,
a szenvedő lelkek rajongását csak fokozta sokszor prófétai látomásaival.
Nemcsak az árvaegyházaknál találkozunk rajongó tünetekkel, ha­
nem másutt is. Az általános megjegyzéseken túl aránylag bővebb tájé­
koztatást találunk a tiszadohi rajongókról. Pedig Tiszadobon volt lel­
kész is. Ebben a községben némelyek „álom lálók“ után indulva, külön
istentiszteleteket tartottak s hirdették, hogy „ak i orvossággal él: bál­
ványt im ád41. A tiszta ruhában járás is bálványozás, csak ők üdvözölnek,
ők „nem Ádámnak, hanem Ábrahámnak az ivadékai44. Ezeknek a pró­
fétája egy miskolci gombkötő mester volt, bizonyos György mester ne­
vezetű.
Egyébként alig akad meghatóbb olvasmány, mint a vallásgyakor­
lat visszaszerzéséért — minden sikertelenség mellett is — újra meg
újra folyam odó árvaegyházak kérvényeiben foglalt panaszkodás. De
■bármilyen szívreható volt is a panasz, a vármegye vagy a helytartó-
tanács előtt éppenúgy nem ért semmit, mint a százados jogokra való
hivatkozás.

K ö z m ű v e lő d é s , ish olá zá s , iro d a lo m

K Ü L F Ö L D I S Z E L L E M I IR Á N Y O K H ATÁSA. Mint az elmúlt kor­

szakban, úgy a X V III. században is utat találtak a magyar református­
egyházba a külföldi szellemi irányok. De míg a megelőző században
— főleg Erdély szabadsága révén — ezeknek a hatásoknak nyilván­
való jeleit is ki tudjuk mutatni, addig ebben a korszakban alig vám
egy-két olyan adatunk — egészen a türelmi rendeletig — , amelyek
22%
 alapján ezt bővebben bizonyítani tudnánk. 'Á tiltó rendeletek' miatt a
külföldi tanulmányozás is megcsökkent, könyveket behozni alig lehe­
tett, a sajtócenzúra katolikus papi kezekben volt. Mindezek már ma­
gukban véve is érthetővé teszik, hogy III. K ároly és Mária Terézia
uralkodása alatt a szellemi irányok hatásainak jelenségeiről nem so­
kat beszélhetünk, m ég ha azok ténylegesen munkáltak is.
A coccejánizmus és carteziánizmus ebben a korban is hatott még,
főleg Vitringa Campegius holland teológiai professzor tanítványai kép-,
viselték ezt az irányt. Munkái közül latin és magyar nyelven több is
megjelent. A tiszántúli egyházkerület egyik lelkészét, a holland Röell
professzor coccejánus tanait hirdető Nánási Fodor Jánost állásvesztésre
ítélték, mert tanítását a református hitvallással meg nem egyezőnek
tartották. A század közepén túl is jelentkezik még ez az irány egy-egy
lelkipásztor prédikációiban, például Torkos Jakab pápai lelkész és du­
nántúli püspöknél, hogy végül előkészítőjévé váljék a pietizmusnak
és racionálizmusnak.
A pietizmue a holland, majd a német teológiában fejlődött ki elő­
ször s onaan került át hazánkba. A X V II. században is volt képviselője
nálunk ennek az iránynak, amely az oríodoxia megkövesedése vei szem­
ben a belső kegyességet ápolta. S ha nem is a német pietisták nyomán
haladtak, hasonló törekvései voltak a puritánoknak és Medgyesi Pálnak
is. A német pielizmus, amely Haliéból indult ki, a magyar evangéliku­
sokra gyakorolt igen nagy hatást s mutatott fel nagy eredményeket,
de utat talált a reformátusokhoz is. A konfirm áció bevezetése, az ének­
ügy fejlődése, a vallástanítás intenzívebbé tétele a pielizmus gyümölcse
az evangélikusoknál, majd később a református egyházban is.
Nem a német pietizmus hatása ugyan, de azzal rokon irány Pictet
Benedek svájci professzor, valamint Doddridge angol lelkész építő
irányú teológiája. A két protestáns tudós munkáit fordításban vagy
átdolgozva kiadták a magyar reformátusok is. Különösen maradandó
hatása mutatkozott ennek az építő iránynak Szikszai György debreceni
lelkész munkássága révén, akinek „Keresztyéni tanítások és imádsá­
gok“ című, először 1786-ban megjelent áhitaíossági könyve mindmáig
megtartotta közkedveltségét magános vagy házi állitatok tartásánál.
Ezek az irányok az ortodoxia ellenében fejlődtek ki. Miadmeg-
annyi keresés az ortodoxiában elvesző lélek élete után.
Mindezeknél sokkal erősebb és hosszantartó hatású volt az ugyan-
csat az ortodoxia ellenében, de teljesen más igénnyel fellépő racionaliz­
mus. Ennek célja a keresztyén vallás tanításainak az ész segítségével
való vizsgálata. Külföldön egymástól elkülönülve több módon is in­
dult és alakult ez az irány. Hozzánk már meglehetősen vegyülve kerül
a század vége felé, kifejlődése pedig a következő korra maradt.
A X V III. század végén, a türelmi rendelet után két nevezetesebb
képviselője is van a m agyar racionalizmusnak. Szentgyörgyi István
sárospataki tanár szerint Isten megismerésének alapja az ész és a ter­
mészet s ezek vezetnek el a kijelentéshez. íg y ő a kijelentést nem te-?
224
 ír

— A
magyar református egyház tör ténete.
A debieceni református r w :,
kollégium diákjai az 1770-es épekben viseli egyenruhában
kinti döntőnek. Göböl Gáspár kecskeméti lelkész először alkalmazza
a m agyar református teológiában az úgynevezett bibliai kritikát. Sze­
rinte a vallás nem más, mint „az emberi ész köszörűkévé“ , ami nem
parancsol olyat, ami a józan okossággal ellenkeznék s az ember köte­
lessége az, hogy a Szentírás m ondanivalóit emberi gondolatokkal pó­
tolja ki. Az ortodoxia merevségét valóban képes volt kikezdeni a ra­
cionalizmus, de ugyanakkor igen nagy kárt is okozott, mert megingatta
a Szentírás feltétlen tekintélyét.
. A Voyugati nagy szellemi átalakulást előidéző felvilágosodás ha­
zánkban az abszolút rendszer miatt nem tudott nyíltan terjedni. II. Jó­
zsef azonban m ár a felvilágosodás híve volt s m inden uralkodói tény­
kedésével az e szellem által képviselt nagy átalakítást készítette elő.
íg y feltárta az ajtót a felvilágosodás eszméi előtt. De m ivel József fel-
világosodott politikája a m agyar alkotmányt is támadta, az emiatt kelet­
kezett ellenállás gátat vetett a felvilágosodás erősebb fejlődésének. A
reformátusok körében is csak később találkozunk &: szellem irodalm i s
egyéb megnyilvánulásaival. A kkor már a racionalizmus, a felvilágoso­
dás és á nyomukban fellépő liberalizmus szinte szét válasz thatatlanul
összefonódva jelentkezik.
A z általános művelődésnek az az iránya, amelyet barokknak szok­
tak nevezni s amely külföldön m ár az előző században kifejlődött,
nálunk a katolikus egyházban érvényesült, és pedig mint az ellenrefor-
mációs egyházpolitika éltető eleme. Mindazt, ami a X V III. század fo ­
lyam án a m agyar katolicizmus lüktető életét s ezzel szoros kapcsolat­
ban a protestáns vallás és egyház háttérbe szorítását és elnyomását
eredményezte, — a barokk eszme irányítja. A barokk természetesen
nem maradhatott hatás nélkül a protestánsokra sem. Ez egyes ponto­
kon — szűk korlátok között m ozgó életét p ozitív irányban is befolyá­
solta — számos jelenségből kimutatható. Erről, mint az egész kor­
szakon átvonuló, sőt későbbi időkben is jelentkező, de az egész kor­
szakot általában jellem ző áramlatról külön fejezetben adunk összefog­
laló képet.

F Ő IS K O L Á K ÉS G IM N Á ZIU M O K . M ár a X V II. század ellenrefor­

m ációja is üldözőbe vette a protestáns iskolákat. Különösen bénító
hatású volt a protestáns iskolázásra az 1681. évi 26. törvénycikk, amely
a vallásgyakorlaital együtt az iskolák működését is csak az articularis
helyeken engedte meg. E törvénynek a szatmári békekötés után meg­
indult következetes végrehajtása igen sok protestáns iskola kapuit be­
zárta s nemzedékek számára lehetetlenné tette a protestáns szellemű
nevelést és a tanulási lehetőségek
Á rendeletek, am elyek az egyetemek és főiskolák működését*,
m ajd a teljes gim názium ok fenntartását is k irályi engedélyhez kötöt­
ték, azt eredményezték, hogy a protestánsok elég nagyszámú hasonló
iskolái letörpültek, kis gimnáziumokká, számos esetben nemzeti, vagy'
népiskolákká lettek, sőt teljesen m eg is szűntek.
226
 Mária Terézia uralkodásának első felében a reform átusoknak
Dunántúl nem maradt főiskolája, teljes gimnáziuma is csak Losoncon,
kis gimnáziuma pedig csak egyedül a vasm egyei articularis helyen,
Felsőőrön. A 20 kiváltságos várm egyében m egm aradt a debreceni és
sárospataki főiskola, Erdélyben a kolozsvári, m arosvásárhelyi és nagy-*
enyedi főiskolák. A töröktől felszabadult területen nem volt főiskola.
E főiskolákon kívül általában az egész országban összesen 15 teljes
és 13 kisgimnáziuma maradt a reformátusoknak. (A teljes gim názium

H atvani István

m egfelel a 6 osztályú, a kis gimnázium pedig a 3 osztályú közép-,

illetve általános iskolának.)
Ezt az összeszámolást nem tekinthetjük pontos kimutatásnak, mert
a vailásgyakorlat-beszüntetések fokozatosan csökkentették az iskolák
számát vagy jellegét. A főiskolákat, kollégium okat kivéve rendesen
csak egy tanár, vagy tanító működött az iskolák élén és nem egyszer
ettől az egy embertől függött, hogy m ilyen színvonalon tudja tartani
az iskolát. Volt rá példa, hogy a kis gimnáziumban tanító-rektor ma*
gasabbfokú tanításban is tudta részesíteni növendékeit s ilyenkor a
kis gimnázium teljessé vált, de volt példa az ellenkezőre is, m ikor a
tanító alkalmatlansága miatt egyik-m ásik iskola letorpült.
Nem kis mértékben befolyásolta az iskolák színvonalát az is, hogy
az iskola régi patrónusai katolikussá lettek., Ilyenkor az iskola fenn­
tartása, a növendékeknek élelemmel való ellátású a református egy­
háztagokra maradt, akik nem voltak képesek olyan m értékig m egfe­
lelni enn&k a feladatnak, mint a pa trónusok.
227
 A sárospataki reform á tus k ollég iu m első épü leti
a X V I I . században

Az egyes nagyobb iskolák helyzetéről a következő képet alkot­

hatjuk:

A D E B R E C E N I K O L L É G IU M fenntartása és igazgatása egészen

a szatmári békéig a város feladata volt. Em ellett a kollégium élvezte
az erdélyi fejedelm ek gazdag alapítványait is. 1718-ban az iskola igaz­
gatását a debreceni egyház vette át, de fenntartásáról nagy mértékben
továbbra is a teljesen református város gondoskodott. A század vége
felé a tiszántúli egyházkerület vette át a kollégium tulajdonjogát.
Nagy megrázkódtatást jelentett a kollégium számára Mária Terézia
1752-ben kiadott rendelete, am ely megtiltotta, hogy a kollégium taná­
rait továbbra is a város pénztárából fizessék. Ez a rendelet a kollégium
anyagi létét veszélyeztette, annál is inkább, mert egy másik rendelet
kevéssel előbb már a fejedelm i alapítványok élvezetétől is m egfosz­
totta. Ekkor a kollégium tanárai, az egyházkerülettel és a várossal
egyértelm űleg a külföldi reformátusokhoz fordultak kérő levelükkel.
Nem is hiába, mert eltol kezdve a svájci és hollandi reformátusok
évenként 400— 400 forintot küldöttek a kollégium fenntartására.
Egyéb zaklatásoktól mentesen, a kollégium az egész korszak
folyam án folytathatta működését. T öb b kiváló professzora közül külön
is m egem lítjük M aróthy G yörgy és Hatvani' István nevét. M aróthy a
a m aga korában az aritmetika (számtan) tudományának európai hírű
tudósa volt, ő alapította meg a kollégium i kántust, ő készítette el Ma­
gyarországon először a zsoltárok összhangosítását (négy szólamra) s
ő dolgozta át a kollégium tantervét is korszakalkotó, szinte modern
elmélet alapján. Hatvani István kiváló fizikus és orvosdoktor volt,
akit nagy tudománya s a villam osággal folytatott kísérletei miatt
halála után az ördöngösség hírébe is kevertek, pedig saját vallomása

228
szerint is hívő református volt. Arany János a valóságnak m egfelelően
ezt írta róla:

M i a természet zára, nyitja,

Isten dicsőségére tanítja.

Töb b i professzorai tudós férfiak s kiváló nevelők voltak. A korszak

vége felé Sinai Miklós nevét említjük, a nagy történettudósét. Az ő és
a többiek működése nyomán fejlődött ki nemcsak nevében, hanem
tudományos színvonal tekintetében is igazi főiskolává a debreceni kol­
légium és lett a sárospatakival együtt az „ország oskolája / 4

A S Á R O S P A T A K I K O L L É G IU M , m egnyervén III. Károlytól a

működéséhez szükséges jogot, minden külső zaklatást elkerült e kor­
ban. Életét a század elején belső viszályok nehezítették. E viszályok a
professzorok között törtek ki, de az ifjúságot is pártokra osztották.
E g y ízben valóságos kollégiumi csata fejlődött ki a két pártra oszlott
diákság között (1722 december 1 1 ) s a Csécsi János professzor pártján
levő diákok a másik tábort kiverték a kollégiumból. A meg-megújuló
zavargások csak akkor szűntek meg, am ikor III. K ároly rendeletére
Csécsi és ellenfele^*' Nagym ihályi Szomoló Gergely is elhagyta tanári
katedráját

A pápai kollégium régi épülete

229
 Tanárai közül kiváló volt az említett Csécsi János, aki teológiai
és történeti munkák írásával is szolgálta a tudományt, aztán a cocce-
jánus Szathmári Paksi Mihály, valamint Piciét Benedek "svájci pro­
fesszor követője s munkái egyrészének fordítója: Őri FülÖp Gábor', a
későbbi tiszáninneni püspök.

A P Á P A I K O L L É G IU M már a korszak kezdetén is alig tudott

gimnáziumi színvonalon működni. 1718-ban, amikor a végvári jelleg
megszüntetése után rövid ideig a vallásgyakorlat is szünetelt Pápán, a

M áncli M á rton István

kollégiumban csaknem egy évig nem volt tanítás. Utána egyre nehe­
zebb körülmények között fo lyt benne a munka’ '
Csodálatos és szomorú dolog, hogy ezidőtájt maguk a pápaiak
sem törődtek sokat iskolájukkal. Torkos Jakab pápai lelkész és du­
nántúli püspök kéziratban maradt prédikációiból tudjuk, hogy; büsz-
kék voltak ugyan iskolájukra, illusztris scholának (főiskolának) tar­
tották, külföldet járt professzort hoztak bele, de fenntartásáról gon­
doskodni alig tudtak, időnként alig akartak és még a maguk gyerm e­
keit sem járatták oda. Egynéhány nemes úrnak, közöttük főleg Kenes-
sey Istvánnak bőkezűsége tudta csak fenntartani az iskolát.
1752-ben aztán, am ikor Biró Márton veszprémi püspök, főispán
királyi rendeletet eszközölt ki erre nézve, a várm egye megszüntette a
vallásgyakorlatot Pápán s ezzel együtt megszűnt a kollégium is. Pár
év múlva egy Pápa melletti faluban: Adásztevelen ismét feltám adt és
230
m int kis gimnázium, egy rektor vezetésével folytatta működését, de o ly
csekély létszámú pápai és adászteveli tanulóval, h ogy az egyes osztá­
lyokban csak pár diák tanult. A türelmi rendelet után azonban ú jból
feléledt Pápán az iskola s az 1790-ben élére állított Mándi Márton Ist­
ván professzor munkálkodása következtében a következő évszázad­
ban az ország harm adik iskolájává fejlődött ki.
Mária Terézia alatt a dunántúli egyházkerületben csak egyet­
len nagyobb iskola működött, a losonci teljes gimnázium. Nemesi
pártfogói révén jó l m egalapozott iskola volt s a tudományt is sikerrel
m űvelték tanárai. A türelm i rendelet után Losonc vitába keveredett
az újjáéledő pápai iskolával az elsőség felett, h ogy m elyiknek van
joga legátusokat kiküldeni, falusi iskolákba rektorokat kibocsátani,
stb. A vita a pápai iskola javára dőlt el, de Losonc is kollégium i ran­
got nyert s 1790-ben teológiai tanszéket is szervezett.

A Z E R D É L Y I K O L L É G IU M O K közül m ind a három különösebb

zaklatás nélkül folytatta életét M ária Éerézia alatt is. K olozsvárt éreztette
ugyan hatását az eRenreform ációs osztrák uralom, a reform átus egyház
templomai közül többet is elvesztett, de kollégium a egyfolytában
működhetett. K iváló professzorai voltak: Csepregi Turkovics Ferenc,
a Yitringa-féle gyakorlati coccejánizmusnak jeles képviselője, aki mes­
terének egyik m unkáját sajtó alá is rendezte s Verestói G yörgy ké­
sőbbi erdélyi püspök, korának egyik legnagyobb tudósa és igehirde­
tője, aki főleg temetési beszédeivel örökítette m eg nevét. E zek a beszé­
dek általában tudományos értekezések, sokszor a temetési alkalm aktól
is függetlenek. E gy-egy nagyúri temetésre messze vidékekről is felgyü ­
lekezett hallgatóságot ilyen temetési beszédek „ keretében tájékoztatták
a kor tudományos kérdéseiről. Itt tanított Szathm ári Pap M ihály is,
az európai hírű tudós, aki több hollandi pályatételt nyert s a hágai
tudós társaság tagjai közé választotta. H ollandiai összeköttetéseit fe l­
használva, felújította a harderw ijki egyetemen m ár feledésbe merült,
a m agyar diákok ott tanulását lehetővé tevő ösztöndí jakat.
A m arosvásárhelyi kollégium akkor lett nevezetes iskolává, m ik or
1718-ban a sárospatakival egyesült gyulafehérvári kollégium kényte­
len volt az ellenreform áció elől elhúzódni s ideköltözni. Sokat küzdött
anyagi zavarokkal s jóm ódú pártfogói (Telekiek) ellenére is sokszor
évekig nem tudta rendesen fizetni professzorait. Hírneves tudós taná­
rai közül különösen nevezetes volt Fogarasi Pap József, aki rövid öt
évi itteni működésének ideje alatt nemcsak k ivá ló nevelő és elsőrangú
tanár volt, hanem hollandi és német egyetemek és tudós társaságok
által kitűzött teológiai és bölcsészeti pályatételek egész sorát nyerte el
alapos m u n k áival.. N agy hírnevének köszönhette, hogy 1784-ben
II. József kinevezte a Nagyszom batból 1774-ben Budára helyezett egye­
tem tanárává. A z egyetem i professzori katedrát azonban nem fo g la l­
hatta el, mert ugyanazon évben meghalt. A m arosvásárhelyi kollé­
giumból ment át Sárospatakra, az ott m ár em lített Szathmári Paksi
Mihály.
231
 X nagyenyedi Bethlen-kollégium nehezen heverte ki a labancok,
által történt kétszeri felégetését, később megerősödve, egyre magasabb*
színvonalon folytatta működését. Tekintélyes vagyona megmentése ér­
dekében harcolnia kellett az ellenreform ációval. Híres professzorai vol­
tak: Szigeti Gyula István, a későbbi erdélyi püspök és Borosnyai N agy
Zsigmond, aki több tanártársával azt akarta elérni,., hogy az erdélyi
egyház igazgatásában egyenlő arányban vegyenek részt a lelkészek és-
a világiak. De a csupa világiakból álló erdélyi református főconsistorium
megtiltotta ebbeli tevékenységüket. Nagy Zsigmond számos tudományos
m űvet írt, am elyek közül több külföldön jelent meg. Ezek egyike a
m agyar coccejánizmusról szól. Sok ösztöndíjat szerzett Hollandiában
az ott tanuló m agyar ifja k számára.
Igen érzékenyen érintette a kollégium ok életét Mária Teréziának
1759-ben kiadott ama rendelete, am ellyel megtiltotta a diákoknak a
legációba járást és a szuplikálást. Pedig ezek voltak a legfőbb forrá­
sok, am elyekből a diákok a maguk és az iskola szükségeit a reform á­
tus hívek között végzett segély gyűjtéssel fedezhették. A diákok u^van
a tilalom ellenére is tovább jártak legációba és szuplikálni, ámde emiatt
egyes várm egyékben elfogták őket, a gyűjtött pénzt elszedték tőlük,
őket pedig bebörtönözték. Ezt a tilalmat nem oldotta fel II. József sem
amaz elv alapján, hogy az efajta gyűjtések miatt a nép nagyobb terhe­
ket visel s esetleg az adót nehezebben tudja m egfizetni.

N É P O K T A T Á S . A kis gimnáziumok m ellett nagyon lecsökkent a

falusi iskolák száma is, m ivel a nem articularis helyeken ilyeneket sem
lehetett tartani a. protestánsoknak. Az árvaegyházak a legtöbb kérvényt
azért adták be a királynőhöz, hogy legalább iskolát, és mesterlakást
engedélyezzen számukra. Már csak azért is, m ert akkor az iskolamester
legalább Bibliát olvashatna előttük és imádkozhatna velük. Kérvé­
nyeikben sokszor megdöbbentő színekkel rajzolják le azt a nehéz hely­
zetet, am elybe gyerm ekeik kerülnek, ha tanulni akarnak. „G yerm ekei­
ket nem taníttathatják — írják Somogyból a hetesiek — , mert 3 óra
járásnyira sincs református mester, hideg s meleg miatt, a farkasok
miatt nem küldhetik őket oda.“ Sok helyről azt írják, hogy a gyerme­
kek minden tanítás nélkül nőnek fel, mert nincs olyan ember a falu­
ban, aki foglalkozhatna velük, sőt néhol m ég olyan sincs, aki a faluba
küldött írásbeli rendeleteket el tudná olvasni. Voltak helyek, ahol fér­
fiak, vagy asszonyok foglalkoztak a gyerm ekekkel s próbálták őket
legalább a vallás elemeire megtanítani.
De a plébánosok m ég ezt is tilalmas dolognak tartották s meg­
esett, hogy büntetés járt érte. A som ogym egyei Nagybajom ban történt*,
h ogy a plébános egy temetés alkalm ával meglátta, hogy egy özvegy
asszony két leánykát az ábécére tanított. A plébános ezért durván
„m ocskolódott“ s m eg akarta az asszonyt verni, m ajd ehelyett a két
leánykára támadt, m ind a kettőt elverte pálcájával s az egyiket m ég’
földhöz is csapta, úgyhogy esztendeig betegeskedett.
232
/*rr
M i s k o l c ré g i r e fo r m á tu s épületei. Jobbra.: az üreg r e f o r m á t u s iskola, Joh b szú n n ja
a X VI. században é p ü l i , J ele nle g a Borsod -m is k o lc i múzeum.. Leni: Az üvasi -
tem p lom kü lső kéfa\ L e n t k ö z é p e n : A: aunsi-tenipl orn I m r a n g iw n y a . Leni jo b b ra :
,4 t e m p l o m belseje.
.4 M a r tih -té le p i re fo rm á tu s te m p lo m
 Még szomorúbb arról olvasni, h ogy a virágzó gyülekezetekben a
hívek sokszor nem éltek a tanulás lehetőségével és alkalmával. Maros­
vásárhelyi Gombási István a Bibliáról tartott prédikációjában felteszi
a kérdést: miért nem olvassák a Bibliát? S így felel meg reá: „o k a a
mélységes tudatlanság, t. i. a nagyobb része a m i református névvel
dicsekedő keresztyéneinknek, am ely nem tud olvasni, azt sem tudja,
micsoda legyen a Biblia/* Ugyanő egy másik prédikációjában serkenti
híveit, hogy nem késő felnőtt korukban sem olvasni megtanulni, „d e a
mi megélqmedett tudatlan keresztyéneink szégyenük és restellik nagy
korukban olvasni tan u ln i..
Mária Terézia a lassan utat törő felvilágosodás hatása alatt ural­
kodásának vége felé szabályozni akarta az oktatás ügyét. M ivel ezt
állami feladatnak tekintette, az összes iskolák számára egységes tanter­
vet készíttetett. Arra ugyan nem gondolt, h ogy az egyházak kezéből
kivegye a tanítást, de mégis m integy ennek bevezetőjeként állami fe l­
ügyelet alá helyezte az iskolákat s valam ennyit a megszervezett állami
főigazgatóság alá rendelte.
Ez a nagyszabású terv, amelyet „R atio educationis** néven ism e­
rünk, egyelőre a fő- és középiskolák részére készült el, de irányelveket
jelölt meg a falusi iskolákra is. Az egész terv a királynő életében aüg
s II. József alatt sem ért el kom oly eredményt. Annyit azonban mégis,
hogy példán! a református főiskolák a Ratio alapján átdolgozták tan­
tervűket s az oktatás ügye ezzel kétségtelenül előrehaladt.
II. József arra is törekedett, hogy minden faluban legyen iskola.
És bár a kötelező népoktatás gondolata akkor mégsem merült fel, leg­
alább az alapot igyekezett megteremteni, hogy mindenütt m eg legyen
a lehetőség a falusi gyerm ekek tanulására is. M ivel pedig, főként a ki­
sebb falvakban, nem mindenütt volt m eg az egyházaknak az anyagi
lehetősége, hogy iskolát, illetve külön tanítót tudjanak tartani, II. József
ügy rendelkezett, hogy állítsanak fel közös iskolákat, mégpedig minden
faluban. Vagyis, ahol egyik egyháznak volt iskolája, de a másiknak
nem, a m eglevő iskola köteles legyen a másvallású gyermekeket is
befogadni. Ilyennek hiányában közösen tartoznak iskolát felállítani.
A rendeletet azonban csak nagyon kevés helyen hajtották végre.
M indenik egyház féltette gyerm ekeit másvallású tanító keze alá adni,;
II. József e rendelete egyébként összefüggött ama másik tervével, hogy
közös keresztyén teiüplomok legyenek, amelyeket „szim ultaneiiio“ -nakí
nevezett. Ebből a tervből éppen semmi sem lett, mert a felvilágosodás­
nak ez a mértéke minden egyháznál egyform án határozott ellenállást
váltott ki. .

L E L K É S Z K É P Z É S , K Ü L F Ö L D I T A N U L M Á N Y U T A K . E korszak­
ban a szorosabb értelemben vett M agyarországon csaík két heíyen volt
lehetőség lelkészek képzésére: Debrecenben és Sárospatakon. Erdélyben
viszont három kollégium ban folyt a lelkészképzés. A z ország nyugati

233
felében nem volt olyan iskola, ahol lelkészek képzését végezhették
volna. A kollégium okból ez időszakban is jártak m agyar ifja k külföldi
egyetemekre, főleg Németorszá g b a ; v á j e b a , Hollandiába és Angolor­
szágba. Hollandiában két igen tekintélyes alapítvány is létesült ez idő­
szakban m agyar diákok tanulására. Az egyik az ú. n. E verw ijn Anna,
a másik a Bernard-féle stipendiumok. Az utóbbi igen tekintélyes ösz-
szegű alapítvány volt, am ely évenként 3, sőt több m agyar diák szá­
mára is teljes ellátást biztosított, lehetővé tette könyvek vásárlását s
amely m ind m áig is biztosítja a m agyar teológusok Utrechtben való
tanulását. De a többi országok egyetemei, vagy egyházai is adtak ösz­
töndíjakat m agyar diákoknak. Azonkívül a sárospataki, nagyenyedi
debreceni kollégiumokat, illetve azok diákjait tekintélyes összegekkel
segítették a svájci, hollandi és angol egyházak.
; A külföldjárág nem volt zavartalan. A kü lföldre induló diákokat
útlevélváháfS kényszerének vetették alá s útlevélhez csak szigorú vizs­
gálat után juthattak. A z osztrák örökösödési háború idején hazaren­
delték a kint tanuló diákokat, hogy fegyvert fogjan ak a megtámadott
trón védelmére. Azután még jobban megnehezítették a külföldre való
kijutást, 1756 és 1759 közötti években senkinek sem adtak útlevelet
külföldi tanulmányútra. Sok tennivalója akadt az ágenseknek az út­
levelek kieszközléso körüL
A külföldi könyvek behozatalára elrendelt tilalmat a íanulmány-
útjukról hazatérő diákoknál úgy érvényesítették, hogy a könyveket a
határon igen sokszor elvették tőlük s csak ritka esetben, bosszú után­
járás és szigorú vizsgálat után tudták újra megkapni.
Mindezek ellenére a m agyar diákok szívós kitartással indultak
útjukra s ha egyszer kijuthattak, sok esetben hosszú éveket ’töltöttek
kint s különböző országokban több egyetemet is felkerestek. Egykorú
adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a korlátozások ellenére is igen
nagy számban tanultak külföldön. íg y tudjuk, hogy Mária Terézia
uralkodásának első felében — pedig ebbe beleesett az általános tilalom
négy éve is — két évtized alatt 700 protestáns ifjú részére adtak ki út­
levelet H ogy es óriási szám, arról m eggyőz bennünket az az össze­
hasonlítás, hogy római katolikus lelkész jelöltek — a szerzeteseken k í­
vül — 200 év alatt ,(1578— 1782-ig) mindössze 580-an tanultak’
Bőmában.
A Svájcban (Bőseiben) és Hollandiában tanuló diákok rész tvettek
ez országokban nyomtatás alá került m agyar Bibliák kiadásában is.
Hazatérésük után, itthoni tudományos munkásságuk a m egelőző
századokéhoz képest igen csekély mértékű. Ennek talán egyetlen oka
a könyveeim m a volt. De tudományukat nem rejtették véka alá s mint
professzorok vagy lelkészek, diákjaiknak vagy gyülekezetüknek tovább­
adták m indazt a szellemi és lelki kincset, am it kü lföldről magukkal
hoztak. Rengeteg adatunk van, hogy igen nagy számban írtak, vagy
fordítottak tudományos műveket, de munkájuk kéziratban maradt.

234
 T E O L Ó G IA I ÉS V A L L Á S O S IR O D A L O M . Mint említettük, a tű-
relmi rendelet kiadásáig alig volt lehetőség arra, hogy protestáns
teológiai és vallásos müvek nyomtatásban megjelenhessenek. Kmlítet-
tük azt is, hogy ennek legfőbb oka az állam i ellenreform ációs egyház-
politika által bevezetett könyvcenzura volt.
( j A konyvcenzurát m ár 1670 táján elrendelte 1. Lipót. A XVI11. szá­
jad folyam án a Pozsonyban székelő cenzurahivatalt az esztergomi
ersek felügyelete alá helyezték. M íg előzőleg csak azt kívánták, hogy
mindegyik egyház maga ellenőrizze a kiadásra kerülő könyveket, addig
e században már minden kéziratnak a pozsonyi cenzúrahivatal elé kel­
lett kerülnie. Ez a hivatal pedig ritka esetben engedte meg protestáns
művek kinyomatását. A tudós írók így vagy m egpróbálták könyveiket
külföldön ki nyomatni — ezzel viszont kockáztatták, hogy a határon
nem tudják behozatni a kinyom ott példányokat — , vagy külföldi tudó­
sok munkáit fordították, esetleg átdolgozták. lyen k or a külföldi tudós
tekintélye gyakran átsegítette a könyvet a 11cenzúrán.
Ilyen nehéz viszonyok között sem teljesen meddő e korszak teoló­
giai és vallásos irodalma. Ebben főleg Erdély játszotta a mentő szere­
pet, ahol — bár ott is meg volt a cenzúra — a többségi egyház mégis
inkább ki tudta eszközölni könyveinek a cenzúrán való á[bocsátását.

B IB L IA K IA D Á S O K . Ez általános nehézségek alól nem volt kivéve

a magyar Biblia sem.
Az 1715. évi országgyűlés után a korszak végéig a K árolyi-ford í­
tás összesen 23 kiadásban jelent meg. Ebből 14 a teljes Szentírás s 9
az Újszövetség. Ezek közül Magyarországon csak egy teljes Szentírás
jelent meg, az is m ár a türelmi rendelet után, állítólag Budán, de ennek
a kiadásnak egyetlen példánya sem ismeretes. Az Újszövetségből 4 ki-
| adás jelent m eg Debrecenben. Jelek szerint Pozsonyban is megjelent
1734-ben az Újszövetség, de ebből a kiadásból sem ismeretes egyetlen­
egy példány sem.
A többi 17 kiadás Hollandiában: (Utrechtben 7, Amszterdamban '
2 ), Svájcban: (Baselban 5) és Németországban: (Lipcsében) jelent meg.
E Bibliák kiadása körül buzgón tevékenykedtek a külföldön tanuló
magyar ifjak. A baseli Bibliák közül 3 kiadást 1750-ben és 51-ben az
akkor ott tanuló Szathmárnémeti Pap István és T ö rö k Ferenc rendez­
tek sajtó alá. Ez a kiadás összesen 5000 példányban jelent meg. A k i­
adások körül némi zavarok is támadtak. Arról volt szó, hogy valami
anyagi károsodás következett volna be. Szathmárnémeti Pap István e
károsodásért a kiadás körül szintén segédkező Beck János baseli pro­
fesszort okolta s őt nyilvánosan meg is sértette. Beck professzor e sér­
tésért a tiszántúli egyházkerülettől kért elégtételt. Miután pedig Szath­
márnémeti a sértésért az egyházkerület határozata ellenére sém volt
hajlandó bocsánatot kérni, eltiltották a lelkészkedésfŐl. Szathmárnémeti
ezután Nagykárolyban telepedett le s mint nyomdász működött.
A baseli Bibliák kiadási költségeihez tekintélyes összeggel járult
235
hozzá — bizonyára kegyes adom ányokból gyűjtve — Gerdesius Dániel
groningeni professzor is. Ez a professzor m agyar tanítványaitól értesült
arról, hogy m ilyen nagy hiány van M agyarországon Bibliákban s
m ivel tanítványain keresztül megszerette a m agyarokat, támogatta a
baseii m agyar Biblia-kiadást.
Az Utrechtben megjelent Bibliák egy .része van Alphen Jeromos,
utrechti professzor támogatásával látott napvilágot. Van Alphen honfi­
társai közölt nagy összeget gyűjtött azok kiadására, ö m aga 4 ízben
nyomatta ki a Bibliát. Az eladási árból tőkét létesített, am elyből halála
titán is többször megjelenhetett Utrechtben a Biblia. A m ikor aztán már
Magyarországon is lehetséges volt a Bibliák kinyomtatása, a van Alphen
nevét viselő tekintélyes tőke m agyar diákok segélyezésére szolgált ala­
pítványul.
A lipcsei 1717-ben megjelent Újszövetség kiadási költségeit Wesse-
lényiné Bethlen Kata fedezte. Ezt a kiadást éppúgy, mint az 1725-iki
amszterdamit, m agyar diákok rendezték sajtó alá.
Nagyon kevés adatunk van arról, hogy együttvéve hány példány­
ban nyomatták ki a Károlyi-Bibliát. Csak a debreceni Újszövetségről
tudjuk, hogy mindenik kiadás 3— 3000 példány volt s hogy a baseli
említett 3 kiadás együtt 5000 példány. Ebből az látszik, hogy igen
szép számban került ki sajtó alól a Biblia. Sajnos azonban, nem mind
kerülhetett haza Magyarországra. Az utrechti Bibliák egy részét odakint
elraktározták s a kint tanuló m agyarok kaptak belőle példányokat.
A hazaszállítás körül is m indig merültek fel akadályok, különösen
mióta a határon vizsgálat alá vették a behozni szándékozott könyveket.
Nem egyszer megtörtént, hogy a határon elkobozták, vagy el is égették
az „eretnek könyveket“ s közöttük a Bibliákat is.
Tragikusan kalandos sors érte Kom árom i Csipkés György Biblia-
fordítását, am elyről az előző korszakban m ár szó volt. A háborús álla­
potok m ialt csak 1716-ban jutott Debrecen városa abba a helyzetbe,
hogy kinyom áfásáról gondoskodjék. Ekkor kinvomatás céljából kiküld-
ték Leydenbe Vitringa Campegius professzorhoz. El is készült a nvo-
matás 4000 példányban s nagyobb részét 1718-ban útnak is indították.
De a Lengyelországon keresztül a határra érkező Bibliákat lefoglallak
és szigorú vizsgálatnak vetették alá. A vizsgáló bizottság jelentése sze­
rint a Biblia-fordítás helytelen, sértő a katolikus egyházra —• különö­
sen széljegyzetei — , sőt magára az uralkodóra is, ezért káros és vesze­
delmes s nemcsak kiszolgáltatni nem kell a tulajdonos Debrecen váro­
sának, hanem el kell pusztítani.
Hiába volt az ismételt kérés s az ígéret, hogy a bizottság által ki­
fogásolt nyomtatási hibát — a keresztelési form a Máté evangéliumé-
nak utolsó verseiben a fordításban íg y hangzott: az „Atyának, (Fiúnak,
Szeníléleknek nevére“ — ki fogják javítani, sőt hiába volt III. Károly
parancsa is, h ogy a Bibliákat ki kell szolgáltatni, az előbb Kassára,
m ajd onnan Egerbe szállított Bibliákat Barkóczy Ferenc akkori egri
püspök 1754-ben sok húza-vona után az egyházm egye katolikus pap­
ságának jelenlétében ünnepélyesen elégettette. A Hollandiában még
236
 visszatartott példányokat csat. a türelmi rendelet után szállították haza,
íle csak nagyon kevés került belőlük használatba. íg y ez a B iblia-fordí­
tás nem is terjedt el s új kiadására sem került sor.
Á m agyar református egyház az évszázadok során igen sokszor
érezte külföldi hittestvéreinek áldozatos segítségét. A m agyar reform á-
lusság ezt nem feledheti el. De soha nem lehet eléggé hálás azért, hogy
a legnehezebb időkben kezünkbe adták a számunkra legfőbb erőfor­
rást, a Bibliát s ezáltal hitünket erősítvén, a reform átus egyházat ezen
a földön — Isten után — megtartották.
Űj Biblia-fordításokat ez időszakban az evangélikusok közül töb­
ben is készítettek. Református részről készült Bibliafordítást csak egyet
ismerünk, és pedig Nagym egyeri Besnyei G yörgy m adari (K om árom
xn.) lelkészét, aki Kom árom i Csipkés G yörgy fordításának alapján dol­
gozott. Az 1737-ben elkészült fordításból csak a Zsoltárok könyve jelent
meg — im akönyvével együtt— 1743-ban. M aga a terjedelmes kézirat
.a debreceni főiskolai könyvtárban van.

A K Á T É IR O D A L O M teljesen m eddő e korszakban. Mindössze a

Heidelbergi Káté újabb kiadásával próbálkoznak. E gy ennek alapján
készült kivonatos kátét ki is nyomattak m ég 1731-ben, de M ária T e ré ­
zia m ásfél évtizeddel később, 1747-bcn kiadott rendeletével elkobzásra
ítélte ezt a kiadást, azzal az indokolással, h ogy a Káté néhány kérdése,
a 30., 57. és a 80. kérdés sértő a róm ai katolikus egyházra. A ren­
delet kötelességévé tette Debrecen városának — ahol a Káté m egjelent
— , hogy a feltalálható példányokat semmisítse meg.
A város feliratban válaszolt erre a rendeletre, hogy ennyi idő m úl­
tán nem vállalkozhatik végrehajtására. Később a tilalom ellenére több
ízben újból m egjelent ez a kis Káté Debrecenben. Mivel azonban az
elkobzásra vonatkozó rendelet is megismétlődött, a városi nyomda nem
mert újból vállalkozni a kinyomatásra, ezért 1754-ben Baseíbe küldték
kiadás céljából.
Az elkobzási rendelet végrehajtását nem ellenőrizték, ezért 1770-
ben kiadták Debrecenben a teljes Heidelbergi Kátét is. E rre aztán az
egri püspök feljelentése következtében eljárást indítottak a kiadó városi
nyom da ellen. Bár az eljárás nerp járt kom olyabb következm énnyel,
mégis a város, féltve nyom dáját, úgy akarta elejét venni az esetleges
további zaklatásnak, hogy a cenzúra-hivataltól engedélyt kért az újabb
kiadásra. Az engedélyt el is nyerte, de csak azzal a feltétellel, hogy a
Káté 30., 57. és 80. kérdéseiből a katolikusokra sértőnek tartott része­
ket kihagyják. A szöveg átjavítását a reform átus egyház több lelkészi
és világi tagból álló bizottsága el is végezte, de hangsúlyozta, hogy csak
kényszernek engedve cselekszik. Ezután felterjesztették jóváhagyásra,
de az ugvari kancellária m ég az így k ijavított szöveget is átdolgozta.
Ezzel a változtatással jelent meg aztán a Káté m ég a türelmi rendelet
után is, egészen az Erdős József által készített új fordítás 1891-i k i­
adásáig. '

237
 Erdélyben is kiadták a Kátét 1768-ban, ahol ugyanaz a sors érte,
mint Debrecenben. De Erdélyben már 1793-ban megjelenhetett a tel­
jes szöveg.
Kátémagyarázatos művet csak egyet, ismerünk ebből a korszakból,
Tatai Csirke Ferenc tiszántúli püspökét, de az ő munkája is fordítás.
(Steheün után, 1752.)

A H IT V IT Á Z Ó IR O D A L O M e korszakban teljesen lehetetlenné vált.

A protestánsok a közös veszedelem miatt egymás között nem az ellen­
téteket, hanem a m egegyezési keresték. E korban kezdik használni az
eddig gyakorolt „m indkét hitvallású evangélikusok“ megjelölése helyett
a „protestáns“ elnevezést. Eddig ugyanis nem volt közkeletű ez az elne­
vezés, Nádudvari Péter egyik prédikációjában használja e szót, de rög­
tön utána m egm agyarázza: „az az lutheránusok és reformátusok“ .
A jó hatvan évvel később író Gombás! István is ugyanezt az eljárást
követi.
Nádudvari Péter különben a protestáns unió híve: ,,a protestánsok
tartoznak lelkek esméretinek kötelessége alatt egymást elszenvedni,
ekklésiai unióban, egvességben élni és egymást atyafiaknak tartani.
Meglehet jó lelkiismerettel, hogy azonegy ekklésiai társaságban élje­
nek, egy templomba járjanak, egy kereszt« ég gél éljenek, egyik a másik­
kal azon Úr vacsoráját vegyenek.“ Ellenben ugyanezen Nádudvari
beszédeiben támadja az unitáriusokat s kimondja, hogy „ekklésiai tár­
saságba őket bevinni nem lehet, avét sem kell nekik mondani.“
A kereszíségről tartott prédikációjában pedig ezt m ondja: „az unitáriu­
sok keresztségét, kik a Szentháromságot nem hiszik és a Krisztus véré­
nek erejét tagadják, semminek tartjuk.“
A katolikusokkal lehetetlen volt a hitvitázás. Mert m íg a katolikus
írók, lelkészek és világiak nyugodtan kiadhatták a protestánsokat tá­
madó, sőt becsmérlő írásaikat (Bácsmegyei, Biró Márton, stb.), addig
a cenzúra miatt arra még csak gondolni sem lehetett, hogy ezekre válasz
meg j el enh es sók.
Az egész korszakból mindössze két vitairatot ismerünk, amelyeket
magyar református tudósok írtak. Mind a kettő név nélkül, illetve álnév
alatt jelent meg s egyik sem Magyarországon, hanem Utrechtben,
1740-ben, illetve 1741-ben. Megírásuk oka az volt, hogy az úrvacsorá­
ról két katolikus prédikáció is megjelent s m indegyik támadta a refor­
mátus úrvacsoratant. Az egyik válaszíró, aki magát Melianus Gnaterith-
nek s „Krisztus szerzetéből való alázatos egyházi szolgának“ nevezte,
munkája előszavában így ír a két prédikáció szerzőjéről: „az első szent
Ferenc szerzetibül való minorita barát, ki bátor városa piacán mondotta
el prédikációját és nyomtatásban kiadta 172i-ik esztendőben, hová
maga nevét fel nem te tte . . . másodikat prédikállotta és nyomtatásban
kibocsátotta 1735-ik esztendőbe tudós Bernárd Pál. Ü gy látszik prédiká­
ciójuk megfontolásából, hogy ezek egym ás kezére játszottak. A kettői
egybevetve, azonnal gyanuskodtam, hogy vagy az elsőből írta le a máso­
238
dik az egyform ájú szókat, vagy pedig mind a ¡kettő más tudós em ber
munkájábul. Nem is csalatkoztam e gondolatomban. Jőve kezemhez
Cardinal Pázm ány Péter Kalauzos írása, m elynek X l-ik könyvébe m ind­
két prédikációnak többire minden szavait igéről-igére feltaláltam . Íg y
mindkét prédikáló az említett papi fejedelem nek elm éjével bölcseik ed-
vén és annak régi munkáját újnak és maga munkájának tettetvén, akar
hírre és dicsőségre k a p n i..
Ma m ár tudjuk, hogy a két válaszirat közül az elsőt, amely „Ü r-
vacsora felett m eggyújtott szövetnek“ címen név nélkül jelent meg,
Szathmári Paksi M ihály sárospataki professzor, a másikat, am ely ál­
néven 1741-ben „Igazság paisa“ címen jelent m eg s am elynek előszavá­
ból a fenti sorokat idéztük, Helm eczi X om oróczi István dunamelléki püs­
pök írta. Ez utóbbi, miután előbb részletesen előadja az úrvacsoráról
szóló református tanítást, terjedelmesen vitatkozik a katolikus szerzők
állításaival, sorba cáfolván azokat. Művében nemcsak a Szentírásból
hoz fel bizonyítékokat, hanem a „józan okoskodásából is. íg y a raci­
onális teológia egyik előfutára. „ A józan okoskodás a bittel és keresz­
tyéni tudománnyal nem ellenkezik, sőt oly szükséges, h ogy a bit a nélkül
nem lehet“ — írja Helmeczi.
Érdekes, hogy Pázm ány szelleme egy század múlva is felébred s a
két református teológus egy századdal később, voltaképpen Pázm ány K a­
lauzával vitázik. Am inthogy Helmeczi a maga vitairatában számos eset­
ben egyenesen Pázm ányhoz intézi cáfolatait.

H IT T A N I M Ü V E K , PRÉDXKÁCIÓS IR O D A L O M . Hittani mű csak

Szentgyörgyi István sárospataki tanár „T h eologia naturális4‘-a s az is
m ár a türelmi rendelet után jelent m eg (1784). A m agyar református
teológiai irodalom ban ez az első • rendszeres kifejtése a racionális
teológiai gondolkozásnak. Ezenkívül csak néhány fordítás jeleni
még meg.
Hittani munkáknak kell tekintenünk azokat a prédikációkat is,
amelyek ilyen form ában tárgyalták a teológiai kérdéseket. De a pré­
dikáció-irodalom i§ igen gyéren van képviselve. A hittani kérdéseket
prédikációkban tárgyalja Nádudvari Péter marosvásárhelyi, m ajd
szászvárosi lelkész „Idvesség útja“ című, halála után kiadott munkája.
Bőd Péter szerint olyan prédikációk vannak e kötetben, amelyekben
„a z igaz vallásnak Szentírásra épült fundamentumos ágazati bőven és
világosan kibeszéltetnek.“ Bár e 84 dogmatikus prédikáció inkább st
teológiában jártas lelkészeknek szól, mint a hívők gyülekezetének,
mégis Bőd Péter szerint „m int valam i Krizosztomosznak (Aranyszájú
szent János) úgy csudálták prédikációit.“
M íg Nádudvari a X V III. század eleji ortodox prédikátor, aki
ugyan a kálvinista jelzőt csúfságnak tartja, de a református hitval­
lásokhoz ponípsan ragaszkodik, addig Marosvásárhelyi Gombási István
— Erdélyben többfelé falusi lelkész — már a rációnáljvíQus irányá­
hoz taHozik. Inkább erkölcsprédikátor, mint a hit kérdéseivel fo g la l­
23$
kozó igehirdető, ő maga 1784-ben megjelent prédikáeiós kötetében
így jellem zi prédikálását: „egyetlenegy célom az volt, hogy a virtust
megszerettessem, a bűnt pedig megútáltassam . . Prédikációi egy
részét franciából és németből fordította. Igen tudós és sokat olvasott
férfiú volt, beszédei s különösen igen nagyszámú jegyzetei széles is­
meretről tanúskodnak.
Ugyancsak racionális prédikátor Göböl Gáspár kecskeméti lelkész
is. „Szabadulást óhajtó rab“ című 5 prédikációt tartalmazó munkája
1784-ben jelent meg, A vallást „az emberi ész köszörű kövének“ tartja,
am ely nem parancsol olyat, ami a józan okossággal és az ember földi
boldogságával ellenkeznék. Prédikációiban azt, „am it a Szentírás
röviden megír, emberi gondolatokkal“ akarja „ártatlanul kipótolni.“
ö t prédikációja egyébként a vallási elnyomás ellen védekező és a tü­
relmet dicsérő értekezéssorozat, am ely az utolsó beszédben II. József
dicsőítésével végződik.
Szikszai György debreceni lelkész nem tartozik a racionálista prédi­
kátorok közé. Inkább az ortodoxia híve és a pieiizmus hatása alatt áll.
A türelmi rendelet utáni idők evangélistájának szokták nevezni. Nerri
a jó cselekedetekre buzdít, hanem az Istenhez való bizalomra hív fel.
Szükséges az újjászületés, nélkülözhetetlen az Őszinte kegyes élet,
de ezen túl mindent az Istenre kell hagyni.
Ez említetteken kívül alig egy-két prédikáció jelent meg. Ellen­
ben annál nagyobb számban láttak napvilágot a temetési beszédek.
Ravasz László szerint egész könyvtárt töltene meg az a rengeteg teme­
tési beszéd, amit ebben a korban nyomtatásban is kiadtak. Mint már
említettük, a temetések sok esetben kisebbfajta tudós akadémiai gyű­
lések voltak (a temetések akárhányszor hetekkel a haláleset után
történtek), a temetőprédikátorok a halott elbúcsúztatásán kívül az
alkalomtól teljesen távol álló tudományos értekezéseket olvastak fel
ö nem is mindig teológiai, de igen sokszor világi tudományra tartozó
kérdésekről.
1747-ben jelent meg Kamarási György erdélyi lelkész' „Em lékezet
kövei azaz: Száz halott prédikációk“ c. munkája, 1783-ban pedig
Vereslói György kolozsvári professzor, m ajd erdélyi püspök „H oltak ­
kal való barátság“ című kétkötetes beszédgyüjteménye. (A két kötet­
ben mindössze 26 beszéd van, amelyeket Erdély legkiválóbb fiai felett
mondott el.)
E két legjelentősebb temetési beszédírón kívül szinte megszámlál­
hatatlan azoknak száma, akik egyes beszédeket adtak ki. Csak annyit
említünk még meg, hogy m ivel a korszak csaknem valamennyi egy­
házi és világi nevezetes embere felett mondott gyászbeszéd megjelent
nyomtatásban ezeket, úgylátszik, nem kifogásolta a cenzúra — »
valamennyi ilyen beszéd egyúttal az életrajz-irodalom tekintélyes
anyagát is jelenti s még akkor is hasznos kútfő, ha természetszerűleg
az elparentált nagyságoknak csak jó oldalait és kiválóságait ismerjük
meg belőlük.

240
 SZ IK S Z A I G YÖRGY. Az áhítatossági s imádság-irodalom elég bő
terméséből jó rész idegen munkák fordítása vagy átdolgozása. Az ere­
deti írók közt találjuk Csuzi Cseh János győri lelkészt és orvost („Isten
eleibe fel vitetett lelkiáldozat“ , 1736.) és Besnyei Györgyöt, a kom-
!játi egyházm egye utolsó esperesét. Neki két imádságos könyve is van.
Ezek közül az egyik az osztrák örökösödési háború idején, 1745-ben
jelent meg s címe is: „H áborúi könyörgések“ . Szőnyi Benjámin, az
énekíró is két imádságos könyvet írt. („Im ádságok imádsága“ és „ K e ­
gyesség napszáma“ , mindkettő 1753.) Ónodi Sámuel bicskei lelkész s
vértesaljai esperes imádságos könyvei („ A szentek imádságaikkal, mint
valam ely jó illatokkal teljes arany csésze“ , 1750. és „H á zi és egy­
házi magános rövid könyörgések“ ,1780) sok újabb kiadásban is
megjelentek .
Az áhitatossági irodalom ban legkiválóbb Szikszai G yörgy debre­
ceni lelkész, akinek „Keresztyéni tanítások és imádságok a keresztyén
emberek különb-különbféle állapod és szükségei szerint“ című mun­
kája 1785-ben jelent meg. E z a munka a Biblia és a zsoltáros könyv
mellett a legtöbb kiadásban megjelent m agyar könyv (1940 tájáig
■30-nál több kiadása volt). A hitvallásos református kegyesség em e táp­
láléka óvta m eg m agyar református népünket attól, hogy a racioná-
lizmusban hitetlenné ne váljék.
Szikszai Györgynek egy másik munkája „M ártírok oszlopa“ cí­
men 1789-ben jelent meg. Ez a könyv népszerű form ában egyháztör-
léned tárgyat dolgoz fel, de voltaképpen ez is inkább hitépítő munka.
Szikszainak nagy jelentősége éppen abban van, hogy prédikálásával és
írásával is építeni akart. Nemcsak buzdított a kegyes életre, hanem az
ennek gyakorlásához szükséges eszközt is a hívek kezébe adta. „K e ­
resztyéni tanítások“ című könyvépek előszavában íg y jelöli meg m un­
kálkodása célját: „nem más, hanem egyedül az Isten dicsősége és az
én együgyű keresztyén atyám fiainak lelki épülése.“ Célját el is érte.
A „Keresztyéni tanítások“ -at ugyan egyik könyve sem közelítette m eg
elterjedés tekintetében, de — prédikációs kötetét kivéve — mindenik
munkája több kiadást ért el. A „M ártírok oszlopa“ című m unkáját
m ég 1900-ban is kinyomtatták. Nem sok túlzással mondta róla a fe ­
lette tartott temetési beszédben Ormos András hajduszoboszlói lelkész:
„h a meghalt is — é l . . . É l az ő könyveiben, m elyeket tiszta világosság­
gal, nagy bölcsességgel, kegyességgel és buzgósággal teljes indulatból
írt és mindenkinek kezébe adott. É l ezekben és most is szól, tanít,
világosít, vigasztal, térít az ő holta után, sőt tanítani fo g ja sok szá­
zadokig nemcsak a most élő, hanem a következő nemzetségeket,
m int a szent apostolok mind világ végezetéig tanítják az ekklésiái a
Szent írás á lt a l..
Jelent m eg e korszakban néhány, templomi istentiszteleteken lel­
készek által való használatra készült imádságos k ön yv is. M akiári
János kassai és Kármán József losonci lelkészek imádságos könyvem
kívül megemlítjük Borosnyai Nagy Zsigmond nagyenyedi professzor
munkáját, am ely az imádság tudományával foglalkózott. („A z igaz

16 — A magyar református egyház története. 241

keresztyén embernek papi tisztiről, annak pedig legnemesebb részé­
ről úgymint a könyörgésnek tudományáról írt rövid tracta“ , 1736.)j
Világiak is írtak áhitatos könyveket. Aranyosmeggyesi Sámuel
hetényi jegyző „Igazságnak áldozatja“ c. 1737-ben megjelent mun­
kája több kiadást is megért. Dániel István udvarhelyszéki főkirályfoírő'
s több erdélyi kollégium főgondnoka három munkát is adott ki, ame­
lyek a kegyesség gyakorlására valók. Ennek nővére Dániel Polixena*
W esselényi Istvánné „A z ezüst rostélyokban fénylő aranyalma“ címen
írt áhitatossági könyvecskét (1776.)
A kegyesség! irodalomból még megemlítjük Buny&n János: „Z a ­
rándok útja“ c. híres munkáját, amely az angol eredeti után 1 0 Ü
évvel 1777— 78-ban jelent meg először m agyar fordításban „K eresz­
tyén utazás“ címen Szigeti Sámuel karcagi és T o r dal Sámuel ¡kendi-
lónai lelkészek munkájaként.
Az egyháztörténet művelői közül m ár említettük Debreceni Em ber
Pált, akinek 918 oldalas nagy munkáját e korszak elején adta
ki Líiinpe A d olf utrechti tanár saját neve alatt (1728). Benkő
József középajtai lelkész „Transylvania“ c. műve Becsben jelent meg
(1778)'. Ez az általános, történeti munka tele van egyházi vonatkozá­
sokkal. Veszprémi István debreceni orvos kétkötetes munkájában,
amelyben a m agyar és erdélyi orvosok életrajzait adta ki, számos lel­
kész nevét is megtaláljuk.

BŐD JPÉTER. Utolsónak említjük a rövid névsorban Bőd Péter;

nevét, aki első marad az utolsó helyen is. N agy nyomorúságból emel­
kedett Bethlen Kata udvari papjává. Később m agyarigeni lelkész
lett, majd élete vége fele az erdélyi egyházkerület főjegyzője. N em ­
csak korának, hanem általában az egész m agyar protestantizmus­
nak is egyik legmunkásabb tudása. Művelte a bibliai tudományt, az
egyházjogot, de főmunkássága az egyház- és irodalomtörténet körébe
esik. Páratlan buzgósággal 56 művet írt, am elyekből azonban nyom ­
tatásban csak 20 jelent meg. E gyik életrajzírója, M ikó Im re így je l­
lem zi: „tett egész nemzedék helyett, érzett és gondolkozott hitfeleke-
zetéért.“ Salamon József pedig ezt írja róla: „E zrek hunyhatnak el
rendünkből, m íg egy Bőd Péter születik.“
Több munkája számos kiadásban jelent meg. A „Szentírás értel­
mére vezérlő m agyar lexikon“ (1745) öt, „ A szent Bibliának históri­
ája“ c. (1748) bárom kiadást ért el. Az erdélyi püspökök életrajzát tar­
talmazó „Szm irnai szent Polikarpus“ (1765) és a 600 m agyar író
eletet és irodalm i műveit ismertető „M agyar Athenas“ (1766) c. mun­
káit a világi hatóság elkobozni rendelte és Bőd Péter ellen vizsgálatot
indított. De az erdélyi főkorm ányzóság sem az elkobzást nem h a j­
totta végre, sem az eljárást nem indíthatta meg, mert m ire a főkorm ány-
zóság halogató magatartása miatt odáig jutott volna a dolog, Bőd
1769-ben meghalt. Az elkobzás és vizsgálat elrendelése pedig azért tör­
tént, mert Bőd Péter e munkáiban a református vallást erősen vedel»
242
niébe vette, a katolikusokról pedig bátran megmondta véleményét.
Kéziratban maradt művei közül jóval halála után jelent meg kettő,
és pedig Kocsi Csergő Bálint gályarabságról írt történeti munkájának
(„Narratio brevis“ ) m agyar fordítása „Kősziklán épült ház ostroma“
címen (1866-ban adta ki Szilágyi Sándor) és latin nyelvű m agyar
egyháztörténete, am ely .3 kötetben Leydeniben jelent meg 1890-ben.
Történetírói felfogására jellem ző, amit saját maga írt „Szm irnai
szent Polikarpus“ c. munkája bevezető részében: „Senkinek sérelmére,
gyalázatjára, nem szándékoztam csak egy szót is ejteni; hanem az
Isten dicsőségét ebben is terjeszteni és a jó embereknek jó emlékezete­
ket fenntartani. Tisztességes ember a szemétdombon hivalkodni néni

Bőd Péter

szeret, m ikor a jóillatú gyönyörű virágokkal teljes kertben mulathatja

magát. Ü gy azoknak megeshetett fogyatkozásaiknak szemétdombján én
az olvasót megállítani nem céloztam . . . Mit ér valaki azzal, ha a más
szemetében, szennyében vakircsál, vagy rothadtságban piszkál, azzal
mulatja magát? talál afélét könnyen — ha keres — az emberi erőtlen­
ségek halmán. De micsoda gyönyörűség valakinek moslékban mos­
dani, a szemétdombon m u la tn i. .. nem hasznosabb-é azoknak virtu­
saiknak hegyére felállni, jó cselekedeteknek fényességét s abban az
Istennek nagy erejét, eléggé meg nem hálálható nagy kegyelmét,
mennyei Atyának dicsőségére szemlélni s azért őtet imádni? ..
A korszak végére támadt még egy nagy egyháztörténetíró: Sinai
Miklós debreceni professzor, aki azonban küzdelmes élete miatt csak
egy munkáját: a bécsi békéről szólót adta ki nyomtatásban, pedig 17
nagy kötet kézirat maradt utána. A reform áció történetét tárgyaló
243
 művét csak 1911-ben adták ki, Herpay Gábor hajdúmegyei főlevéltár-
nok fordításában.
A nyomtatásba** megjelent művek mellett igen nagy tömegben m a­
radtak kéziratok a teológiai tudomány minden területéről. Ezek legna­
gyobb része levéltárakban, könyvtárakban van elhelyezve, vagy azóta
megsemmisült. De bizonyságul állnak amellett; hogy m agyar reform á­
tus tudásaink az elnyomás időszakában sem voltak tétlenek.

E r k ö lc s i é le t 9 eg y h á z i fe g y e le m

A L E L K É S Z E K . Üj kánonos könyvek nem készültek ebben a kor­

ban. De ha készültek volna is, az erkölcsi életre vonatkozó előírásaik
nem sokat módosultak volna. Viszont a hívek erkölcsi élete is csak any-
nyiban módosult, hogy alig fordultak elő olyan kirívó bűnök, m int a
török világ vagy a kuruc háborúk sok durvaságot kiváltó korszakában.
Az a néhány kötet prédikáció, amiket e korból ismerünk, eléggé elkép-
.zelteti velünk, hogy m ilyen volt a m agyar reformátusok élete. A követ­
kezőkben főlég erre alapítva próbálunk képet rajzolni.
M agukról a lelkészekről a prédikációkban természetszerűleg nem
sokat találunk. Am it mégis elmondanak a prédikátorok a gyülekezet
előtt, az a lelkészi élet sok munkájára, nehézségére, a m agát felőrlő
életre mutat rá. Egyszersmind arra is, hogy m ilyen kevés megbecsülés­
ben van részük. Különösen akkor, ha — talán éppen amiatt, mert tisz­
tességes megélhetésükről a hívek nem gondoskodnak — szegénységben
élnek.
„Nincsen könnyebb dolog az emberek szemei előtt — mondja
Nádudvari Péter — , mint az, hogy ha szegény, rongyos, koldusformán
élő papokat látnak, m indjárt m egútálják azt, tanításait, még vallását
is semmisnek tartják — annyival inkább az urak minden ő méltóságát
megtapodják . . Ne m hallgatja el azt sem, h ogy „m éltó a megítélésre
ném ely tanítóknak (lelkészeknek) a maguk tisztekben való el nem járá­
suk, akik nem a talentummal kereskednek, hanem rút nyereségnek
okáért külső kereskedésre adják magukat, kalmárkodnak, piacot
ró jjá k “ . Ügylátszik, ez a kereskedés a legáltalánosabban kifogásolt hiba
a haszontalan szolgák közt, mert a vád sokszor visszatér. De a borivás,
részegség bűne is előfordul. Torkos Jakab dunántúli püspök 1747-ben
tartott püspöki vizjtációján egyik lelkész, aki pedig assessor (tanács­
bíró) is volt, részegen jelent m eg a püspök előtt.
( Sok lelkésszel megtörtént, különösen Erdélyben, h ogy külföldi ta-
nulmányútjuk után nemcsak professzori katedrához nem juthattak, ha­
nem városi lelkészséghez sem. Ezekről m ondja Gombási István: „...so­
kan siratják falura szorult nagy tudományjukat, ú gy Ítélvén, h ogy nincs
mire fordítsák, amit tanultak . . . az ilyenek nem tartják arra méltónak
244
 a populét (falusi népet)’, hogy készüljenek az előttük tejendő prédiká­
ciókra, hanem ami a szájokra jő, elm ondják az t . . / '
Torkos Jakab dunántúli püspök is m egem lékezik olyan lelkészek­
ről, akik „haszontalan szolgák, m agukat a szolgálatban elbízzák és ke-
vélykednek mások felett, ha ők valam it tudnak, akik nem prédikálják
a Krisztust, hanem hevernek és az ő dolgokat másokra bízzák, akik az
evangéliumnak szolgálatját gyalázatnak tartják, nem gondolják m eg
ezek, minemű tisztességes nevezettel neveztetnek“ . Legfőképpen azt kár­
hoztatja Torkos a lelkészekben, ha az embereknek akarnak tetszeni s
a saját előmenetelüket akarják a prédikálás által elérni. Szerinte az
ilyen lelkész hízelkedő s telhetetlen, m aga dicsőségét kereső s nem azt
cselekszi, amit Isten reábízott.
Más oldalról viszont igen sok adatunk van afra is, hogy a lelké­
szek nagy része hivatásának élő s Isten dicsőségét szolgáló sáfár volt.
Ugyancsak Torkos egyházlátogatási jegyzőkön yvéből tudjuk, hogy az
összes meglátogatott gyülekezetek lelkészei közül csak egyetlenegy volt
olyan, aki ellen kifogás merült fe l — a többiekről m indről a legna­
gyobb dicsérettel emlékeznek m eg a gyülekezet megkérdezett tagjai.
Hasonló helyzetet tárnak fel pl. a tiszántúli egyházkerület zsinati je g y ­
zőkönyvei is, ahol olvasunk ugyan megtévedt lelkészekről, de az összes­
séghez képest igen csekély számban. Nem is lehetett ez másként. H i­
szen a 18. században M agyarországon igazán csak az ment lelkésznek,
aki belső hivatása következtében m eg tudott állni a viharban hányódó
s már-már elmerülés veszélyében forgó egyház-hajó kormányánál. S
ha voltak is haszontalan szolgák, a többség mégis az Ű m ak hű szol­
gája volt s az is igyekezett maradni.
Pedig gyakran kellett m egállaniok a hatalmasak előtt. Többségük­
ben jobbágy származásúak lévén, igen sok megaláztatásnak voltak k i­
téve a katolikus földesurak vagy ezek tiszttartói részéről, akik sokszor
úrbéri szolgáltatást követeltek a lelkésztől is. A kutasi (Som ogy m.)
földesúr, Adam ovics Ferenc „a prédikátort a h á zi gazdaságra, a háza
körül, hogy gyakorta forgolódjék, parancsolja és hajtogatni kívánja,
mint aféle conventionátus cselédjét, m ivel pedig ebben hivatásához ké­
pest nem szolgálhat földesurának tetszésére, keservesen lemocskolja,
pirongatja és veréssel és kalodával fenyegeti“ . (Som ogyinegyei főb írói
yizsgálat jegyzőkönyvéből, 1774.) S ez nem egyedülálló eset. Mégis
mindezek ellenére megállottak helyükön s m egm aradtak hitükben,
am íg az erőszak el nem űzte őket.

M IS S ZIÓ I M U N K A C SEII-M O R V AO R SZÁG B AN . H ogy többségük­

ben valóban az Ürnak szolgái voltak, sőt ezenfelül missziói tudatuk is
volt, ezt legékesebben akkor bizonyították be, am ikor a II. József által
a cseh protestánsoknak is megadott türelmi rendelet után a magyar\
református lelkészek nagy csoportokban útnak indultak, h ogy az üldö­
zések közepette, a szétszórtságban m ég megmaradt, lelkészek és templom
mok nélkül, sokszor teljes hitbéli tudatlanságban lévő cseh és m orva
245
hittestvéreiknek valóban mint misszionáriusok szolgáljanak. Hőskölte­
ményt kellene írni erről a vállalkozásról. Itt csak néhány adatot emlí­
tünk erről. ;•
A oseh és m orva protestánsoknak m ár 1620 óta nem volt vallás-
szabadságuk. Számosán menekültek akkor s még később is Magyar-
országra. Itt egy-egy artikuláris helyen m eghúzódva éltek a lelkészek
is, akik időnként titokban felkeresték honfitársaikat, vagy a hozzájuk
Igehallgatásra minden veszéllyel xnegküzdve ellátogató hittestvém ket
erősítették hitükben ás állhatatosságukban. A türelm i rendelet kiadása
után cseh és morva földön nagyszámú gyülekezet alakult, de lelkészeik
nem voltak. A debreceni kollégium ban tanult ugyan időnként néhány
cseh ifjú is, akik ekkor hazasiettek az Isten Igéjének szolgálatára, de
sokkal több lelkészre volt szükség, semhogy ezek csak kicsiny részben
is eleget tehettek volna a rájuk váró feladatnak.
Ekkor a cseh protestánsok kérésére Debrecenből és Sárospatakról
útnak indultak végzett teológusok, lelkészjelöltek, akiknek m ég a nyel­
vet is meg kellett előbb tannlniok, hogy ott kint anyaszentegyházat fo r­
máljanak s a híveket pásztorolják. 1782-től 1789-ig több mint ötven
m agyar református lelkész ment ki Cseh- és Morvaországba, ő k szer­
vezték m eg valójában a cseh-morva egyházat, ők állottak, mint lelké­
szek a gyülekezetek s mint esperesek az egyházm egyék élén s közülük
került ki a cseh és m orva egyházak szuperintendense is. M ivel addig
egyházi életnek nyoma sem volt, ágendás könyveket, imádságos köny­
veket készítettek — lefordították például Szikszai: „K eresztyén tanítá­
sok“ cím ű munkáját cseh nyelvre stb. — , templomokat, iskolákat épí­
tettek.
A türelmi rendelet ellenére rengeteg zaklatást szenvedtek a nagy
többségükben katolikus országokban. De megállották helyüket. Pedig
ez a helytállás az egészségtelen éghajlat, természeti viszonyok s a nagy
nyom orúság miatt sok esetben az ifjú korban bekövetkezett halálig
való kitartást jelentette. Nélkülük nem tudott volna o ly gyorsan ú jjá­
éledni a rég elpusztult cseh protestántizmus. A Csehországba kiköltö­
zött m agyar református lelkészek közül néhány később visszatért Ma­
gyarországra, de többségük ott kint maradt s leszármazottaik ma is
ott élnek.

:A H ÍV E K . M agyar református népünk lelkészével jóban-rosszban

együtt élt. Ha a lelkész nem is m indig volt képes úgy vezetni őket,
h ogy életük az evangélium tanítását tükrözze, ha voltak is megkövese­
dett szívű emberek, a lelkész m unkájának hatása mégis érvényesült.
A dorgáló prédikációk oka nem m indig az volt, hogy a népből hiány­
zott az igyekezet a hívő életre, inkább az, hogy a lelkész m ég jobbá
igyekezett őket tenni. E tekintetben igen nehéz volt a lelkész munkája,
m ert >i szószéken kívül alig volt más alkalm a a híveivel való találko­
zásra. A Carolina resoluíio szinte lehetetlenné tette a pásztori gondo­
zást, egyedül azt engedte meg, hogy a lelkészek az artikuláris helyeken
246
 meglátogathatják a betegeket és a rabokat. Az árvaegyházak népe pe­
dig éppen csak akkor láthatta lelkészét, ha el tudott jutni templomba,
istentiszteletre.
A nép életében ekkor is voltak uralkodó bűnök, rossz szokások,
am ik miatt válóban szükség volt a dorgáló prédikációk tartására. íg y
például nem volt olyan buzgó hívősereg a templomlátogatásban, m int
a reform áció hősi korszakában. Ez főként abban nyilatkozott meg,
h ogy a hétköznapi istentiszteletek hallgatósága meggyérült. ,,Bárcsak
.a hétfőn esti és szombat estéli imádságra gyűlnének fel mindenek“ —
mondja egyik prédikációjában Gombási István. A vasárnapi templom­
látogatásra nincs még általános panasz, legfeljebb annyiban, hogy nem
teljes szívvel vesznek részt az istentiszteleten. „A k ik Isten- s vallás sze­
retőknek tartatnak is — olvassuk egy más helyen — , azok is oly hide­
gek, hogy többnyire náluk a könyörgés unalom, az Isten beszédének
hallgatása becstelen, az Űr vacsorájához járulás ritka.“
Bizonyára nem volt ok nélkül való ez a kemény beszéd. Sajnos,
valóban voltak olyan helyek, ahol „vasárnap reggel a prédikációra fe l­
mennek, délest kevesen“ , vagy ahol „dologtevő időn hétköznap restek
a könyörgésekre való feljárásban, vasárnap szorgalmatosak“ . Sőt, van
olyan hely is, ahol „ném elyek feljárnak, némelyek pedig nem, a sáto­
ros innepeken is, ha első nap elmennek, azután nem, hanem a bornak
adják magukat“ . És még olyan is van, ahol „az istentiszteletet igen el­
mulatják (elmulasztják), úgyhogy csak maga Tiszteletes Uram vagyon
az isteni tiszteleten“ . De megvan az érem másik oldala is, mert akad
olyan hely is, ahol annyian felgyülekeznek az istentiszteletre, hogy még
a templomajtót sem tehetik be. Másutt a híveknek csak egy kis része
fér be a templomba s akik beférnek, azokra, de különösen a terhes asz-
szonyokra, igen veszélyes a templomban levő szorosság. (Az adatok
Torkos vizitációs jegyzőkönyvéből valók.)
Panaszuk volt ellenben a lelkészeknek a gazdákra, akik maguk
elmentek ugyan a templomba, de cselédeiket nem m indig engedték el.
M ár pedig „a k i vasárnap elvonja a templomtól cselédeit, az Istennek
világos parancsolatja ellen cselekszik. Az ilyen gazdák s gazdasszonyok
uralkodni kívánnak cselédjeiknek (noha azok csak bizonyos szolgálat-
jokat adták vala nekiek el), nemcsak testeken, hanem még a lelke­
ken is“ .
Általában a vasárnap megszentelésével kapcsolatban is van pa­
nasz. A prédikátorok nem tartják elégnek, hogy vasárnap elmennek
ugyan a templomba a hívek, de a nap többi részét nem istenesen töltik
el, hanem kocsmázással, táncolással rontják le azt a jó hatást, am it a
templomban nyertek volna. „Illő magunkat a gonosztól megóván m in­
den jóban elfoglalni. Enélkül a nyugodalom csak baromi szombati ás...“
A bibliaolvasás elhanyagolását, vagy nem helyes végzését is szóvá-
teszik a prédikátorok. Az iskolákról szólván, m ár idéztük, hogy voltak,
akik nem tudtak olvasni, sőt m ég olyanok is, akik azt sem tudták, m i
a Biblia. A lelkészek nemcsak ajánlptták a híveknek á Biblia szorgal­
m as olvasását, hanem maguk is gondoskodtak arról, h ogy azok is rfa
247
szesülhessenek annak áldásaiban, akik olvasni nem tusnak, vagy ninos*
Bibliájuk. íg y pl. „Debrecen városában, jó reggel, s rendes isteni szol­
gálat előtt a nép a templomba begyűl, ott énekelnek s egy valaki ének­
lés után Bibliát olvas“ .
Tudunk olyanokról, akikről emlékezetben fennmaradt, hogy m i­
lyen buzgó bibliaolvasók voltak. Márton István pápai professzor atyjá­
ról, idősebb Márton Istvánról, aki a veszprémi egyházmegyében több.
helyen is lelkészkedett, feljegyezték, hogy őt „élő Biblia“ néven szokták
emlegetni. Egyébként azt mondogatta magáról, hogy ha a Biblia el­
veszne, lediktálná. Emlegetnek egy kolozsvári, vakon született embert;,
bizonyos Fejérváry Lászlót, „k it közönségesen vak Lászlónak szoktak
nevezni“ , aki „az egész Szentírást úgy tudta, hogy akárm ely szentírás­
beli helyet megmondhatta, m elyik szent írónál, hányadik részben és
hányadik versben légyen ..
Az ilyen követendő példák megmutatása mellett azonban a lelké­
szek óvták a híveket a Biblia gépies olvasásától, mert „vannak olyan
Biblia olvasók, akik hallván, hogy sokan mennyiszer olvasták a Bibliát
(öreg Rákóczi György fejedelem huszonhétszer), hallván e dicséretes
példákat, hogy ezeket is megdúlnák, igen sokszor által nyargalják a
Bibliát és ugyan dicsekedve is szokták mások előtt emlegetni, hogy
m ár ennyiszer, vagy amannyiszor által olvasták a Szent könyvet“ . . .
Természetesen a valódi helyzetet a két véglet között kell megkeres­
nünk. Bizonyos, hogy a hívekben nagy vágyakozás volt a Biblia után.
A z árvaegyházak panaszai főleg amiatt hangzottak, mert nem akadt:
közöttük, aki Bibliát olvashatott volna nekik.
A bűnök közül leginkább a harmadik parancsolat ellenieket osto­
rozták a prédikátorok. A prédikációk szerint a legelterjedtebb bűn a
káromkodás és az esküdözés. „H a kim együnk az utcára, vagy be a há­
zakba, ugyan mit hallunk egyebet, az Isten felséges nevének híjában
való felvételénél?“ Gombási István egyik beszédében íg y szólítja meg
a gyülekezetei: „ T i károm kodók! T e károm kodó m agyar nép, melynek
párja ebben talán a föld szinén nincsen . . . “ De érdekes az a figyelm ez­
tetése is, am ellyel ettől a bűntől óvja hallgatóit: „Gondold el, hogy m in­
den bűnnek van valami haszna, am ely édesgetheti a bolondokat a bűn-
fételre, de a káromkodásnak m ég e sincs.“
Nem kevésbbé óvták a prédikációkban a hallgatókat a paráznaság-
tól. Bár ez a bűn nem volt annyira általános és a hábofús idők elmúl­
tával lényegesen csökkent.
Egészen feltűnő azonban, h ogy az ördöggel való cimborálás, a
boszorkányhit még ebben a korban is tartja magát. Ennek talán össze­
függése van azzal, hogy kevés helyen van lelkész, de bizonyára a fe l­
világosodás eszméinek a haza határain való kirekesztésével is. Talán
valam i valláspótlék-féle lehetett ez ebben a korban, de az is lehet, hogy.
a külföldet járt tudósok tudományos kísérletei, amelyek a köznép szá­
mára teljesen érthetetlenek voltak, váltották ki, illetőleg táplálták ezt
a hiedelmet. (Például Hatvani István debreceni professzor esetében.)!
Egészen bizonyos, hogy nemcsak a református népnél találkozunk:
 ezzel, de hogy itt is m egvolt, abból látszik, hogy a prédikátorok a
szószékre is felvitték s ellene prédikáltak. N ádudvari Péter egész
határozottsággal állítja, h ogy „az ördögökkel cim horáló boszorkányok,
am int azoknak segítségekkel n agy és em beri erőt felülm úló dolgokat
cselekedhetnek, ú gy az embereknek árthatnak is“ . Tehát egyáltalában
nem vonja kétségbe, hogy vannak boszorkányok, akik az ördögökkel
cimboráinak! Szükségesnek látja azonban megállapítani, hogy? „n oh a
nagy része azoknak, m elyeket szerte-széjjel a boszorkányok felől be­
széljenek, csak m erő azon költemények, cselekedhetnek m indazonáltal
az ördögnek segítsége által sok dolgokat“ . íg y megteheti az ördög, h o g y
boszorkány képében valahol m egjelenjék, szélvészeket, m ennydörgést
támasszon, betegséggel verjen m eg valakit. Valóságos csodát mégsem
tehetnek, a természet rendjét m eg nem változtathatják. „M id őn a b o­
szorkányok m agok felől azt hiszik, h ogy ők a szent Gellert hegyére
járnak, az valósággal nem úgy van, hanem csak az ördög az ő fantá­
ziájukat megvesztegetvén, velük úgy képzelteíi, mintha oda járnának.“
A boszorkányok nem bújhatnak át a kulcslyukon, nem igaz, hogy fe g y ­
ver őket nem járja, nem lehetnek mindenben bölcsek és jövőbelátók s
halottakat sem támaszthatnak fel. De m ég m indig m arad elég ahhoz,
hogy kimondhassa: a boszorkányok m éltók a halálra! Á m kívánatos
dolog, hogy „a bírák e dologban igen szemesek legyenek“ . Viszont a
református emberre főleg az tartozik, h ogy „utalja m eg azokat, ak ik ­
ben varázslás vagyon, akár gyógyításban, akár jövendő dolgok kitanu­
lásában, akár pénz (kincs) keresésben“ . N ádudvari m ég másik prédi­
kációt is tartott azokról, akik „a Sátánnak eladták magokat, csak ér­
hessék el az uraságot, am elyre vágytak“ . S mondja, h ogy sokan vannak
most is, „a k ik boszorkányokhoz, bűvös-bájosokhoz folyam odn ak“ .
E zek a prédikációk Erdélyben hangzottak el. De hogy az ország
más részein is íg y vélekedtek a kérdésről, egészen bizonyos. Som ogy­
bán pl. Szathmári nevű patai lelkészről beszélték, hogy „Basalban volt
temetni, igen elkésett s am ikor éjszaka jött lóháton, a basali tem ető
m ellett egy személy utána eredt, lova farára ült és a patai temetőig
kísérte. A kkor m egkérdezte a pap, h ogy kicsoda, m ire ezt felelte: én
vagyok, aki Ádám apádat megcsalta. Erre az öreg pap nyájasan íg y
válaszolt: bizony, vén gyerek vagy frá ter!“ . Ehhez a történethez csak
azt fűzzük hozzá, h ogy Patán m ég a X IX . században is m eg voltak
győződve annak igazságáról, hogy egykori öreg papjukat v a ló a n az:
ördög kísérte el.

A Z E G Y H Á Z T A G O K F E G Y E L M E Z É S E . A néphit eme m egnyil­

vánulásai s a népbűnök ilyen metszetképe után nagyon kevés az, am i
újat a fegyelm ezésről mondhatunk. Az egyházi kánonok ugyan érvény­
ben voltak s űgy-ahogy gyakorolták is a fegyelm ezést, a büntetések
kiszabását a gyülekezetekben a presbitérium, vagy ahol ez nem volt,
a községi elöljáróság segítségével, felsőbb fok on pedig a zsinatokon,
de naigyon lanyha módon. A szabály az volt, hogy „a fenyíték azok e b
len gyakoroltatok, akik tetemesen vétkeznek s botránkozásul vágynak“ ,
24$
 A büntetésnek általában két fokozatát ismerték: a dorgálást és
a kirekesztést. Ez rntóbbi esetleg csak az úrvacsorától való eltiltást jelen­
tette. Bünbánat tartása után helye volt a visszavételnek is. Bár egyes
helyeken, igen elvétve a kalodábazárás vagy pénzbüntetés is előfor­
dult, általában m ég az említett kétféle büntetést is alig alkalmazták.
Különösen azután nem, hogy Mária Terézia korában királyi rendelet
tilalmazta a szigorú fegyelmezést. Szinte egyetlen fegyelm ezési eszköz,
a ; dorgálás maradt, am ely ,,nyájas intésekkel“ történjék s „szelídség­
nek leikével s Jézus Krisztus nevében legyenek, nem a bűnösnek vesze­
delmére, hanem lelkének idvességére célzó igyekezettel“ .
. . Sok tekintetben talán megérthető a fegyelmezés lazulása. Egyebek

R eform á tus ú ra s z ta lte rítő m in tá k

Marözsár patak

mellett az elnyomás, a folyton kevesbedő gyülekezetek és a tagok csök­

kenő száma is indokolhatta azt. Későbbi következményeiben azonban
sok kárt okozott.

H ÁZASSÁG I Ü G YEK, V Á L Á S O K . A Carolina resolutio a házas­

sági ügyek intézését kivette a protestánsok kezéből s a katolikus püspöki
szentszékekre bízta. Nyilvánvalóan az az éles különbség volt ennek az
oka, am ely a protestánsokat a katolikusoktól a házasság megítélésében
elválasztotta. A protestánsok ugyanis tagadták a házasság' szentség-
jellegét és azt bizonyos fok ig polgári szerződésnek tekintették, noha
ők is tanították, (hogy a házasság Isten rendeléséből való. Mégis az a
vád érte őket, hogy igen könnyen szétválasztották a viszályos házas­
feleket.
Meg kell állapítanunk, hogy ez a vád nem volt egészen alaptalan.
Nádudvari Péter elismeri, hogy van lehetősége a házassági elválásnak,
"250
.mert vannak olyan okok, am elyek m iatt az egyházi fórum ok kim ond­
hatják azt, de hozzáteszi: „h a itt nem akarunk botlani, ne menjünk
a Szentíráson kívül s noha az em berek törvényei sok okokat szám lál­
nak, de m i csak a Szentírást tartsuk“ . E szem pont szerint az egyházi
törvényszék nem választhatja el a házasokat, hanem csak azt vizsgálja
meg, h ogy „van-e olyan ok, m ely által a házasság kötele felbom lott“ ,
mert „a z ekklézsiai presbitérium nem választ, hanem csak declarálja,
h ogy a házasok a házasság törvényét felbontották“ .
Nádudvari felsorolja azokat az okokat, am elyek alapján az egy­
házi törvényszék az ilyen deklarációt megteszi. Ezek: paráznaság, kü­
lönélés, természeti hidegség és az infidelis deseríio, am elyet közkele­
tűen hűtlen elhagyásnak hívnak, de Nádudvari szerint: „a hitetlennek
keresztyén társától való elmenése“ . Ezek közül paráznaság m iatt he­
lyesen alkalm azzák írásszerűen is a felbontás kimondását. A külön­
élés esetén csak az ágytól és asztaltól való elválást m ondhatja ki az
egyházi törvényszék s m aga a házasság nem szűnik meg. H a ilyen eset­
ben elválást mondana ki és valam elyiknek szabadságot engedne a h á ­
zasságra, „m in d a Krisztus törvénye, m ind az apostolé ellen cseleked­
nék és azt paráznává tenné“ . A természeti hidegség (impotentia) eseté­
ben „a z elválasztás itt csak annak deklaratiója, hogy közöttük egy
csepp házasság se v o lt“ .
Az infidelis desertio alatt általában „a z egymás közötti civakodást,
elhagyást“ értik. P edig az írás szerint ez egészen mást jelent; azt, am ikor
a hívő elhagyja a hitetlen házaslársát. Ez volt a legközönségesebb ok,
ami o^jatt el s^)k iák választani a házasfeleket. E zt pedig — Nádudvari
s z e r in t — nem lehet megtenni. Az ilyen okon kim ondott válások sok
könnyelműségre, megtévesztésre, csalásra csábították a válni akaró
feleket. Több ilyen esetet felsorol. E lőfordu l például, „h o g y az elmenő
fél nem messze mégyen, azon egy országban lakik, jó l tudja a más
fél, hol vagyon, sem az ekklézsiai kánonok, sem a haza törvényei sze­
rint nem m unkálkodik felesége vagy férje hazavitelében, elvár két-
három esztendőt, akkor elválást solicitál (kérvényez) hitetlenül elment
férjétől vagy feleségétü l. . Ilyen és ehhez hasonló esetek „a z eklé-
zsiai presbitériumot n agy szégyenbe, gyalázatba keverik“ . „A z ilyenek­
nek divortium okért (elválásukért) vagyon keresztyéni igaz vallásunk
más vallások előtt mocsokban, szemünkbe m ondják, h ogy török v a l­
láson vagyunk, égy férfin ak két-három felesége, egy asszonynak k ét­
három ura él egyszersmind. Azért meglássák a bírák, h ogy a Szeptírást
tegyék regulául s abban letett törvények szerint tegyenek ítéletet.“
De ha meg is lehetett vádolni a reform átus törvényszékeket, h ogy
nem m indig tanúsítottak kellő szigorúságot a házassági ügyek bibliai
alapon való megvizsgálásánál, mindez m ég nem indokolta kellőkép­
pen a Carolina resolutio szigorú intézkedését. E szerint a reform á­
tus egyházi törvényszékek nem foglalkozhattak házassági ügyekkel. V i­
szont a katolikus szentszékek nemcsak olyankor foglalkoztak vele, ha
házasok fordultak hozzájuk, hanem önkény cseh azt is ellenőrizték, h ogy
a házasfelek törvényes házasfeleknek tekinthetők-e vagy sem? Vegyes

251
 házasoknál azt firtatták, hogy a Carolina resolutio előírásának meg­
felelően/katolikus pap előtt kötötték-e a házasságot — m ég olyan eset­
ben is, ha a házasság m ár jó va l előbb megköttetett.
A Gárolina resolutio rendelkezése csak M agyarországon volt ér­
vényes; Erdélyben továbbra is a református egyházi szervek ítélkez­
tek. A z Erdélyben gyakorolt házasságjogot az addigi zsinati törvények
és határozatok alapján s azok összegyűjtésével Bőd Péter foglalta ösz-
jsze s adta ki 1769-ben „Synopsis Juris Connubialis“ (A házassági jo g
összefoglalása) című művében. Ez a rendszerbefoglalás nem szolgál­
tai: anyagot, de igen alapos képet nyújt a házassági ügyek minden le­
hető eseteiről, az eljegyzéstől kezdve az elválásig. M ivel zsinati végzé­
seken alapszik, nem o ly merev, mint Nádudvari bibliai álláspontja.
Bizony sok lehetőséget nyújt az elválasztásra az erdélyi házassági jog,
amin keveset enyhít, hogy sokszor hosszadalmassá tették a bizonyí­
tási eljárással s a különböző fórum okhoz történt utalással.
M agyarországon a tiszántúli egyházkerület s ennek több egyház­
m egyéje nem igen ismerte el kötelezőnek a Carolina resolutio tilalmát.
Számos esetben foglalkozott a hozzá forduló házasok ügyeivel s ítélete­
ket is hozott. Ennek magyarázata részben az lehetett, hogy püspöke
a resolutio kiadásakor szilágysági területen, tehát Erdélyben lakott,
rászben talán az, hogy ebben a kerületben éltek legnagyobb tömegben
a reform átusok s a városi és m egyei tisztviselők igen sok helyen szin­
tén reformátusok voltak. íg y a rendelettől eltérő gyakorlat nem jutott
el a helytartótanácsig.
Az ország többi részén azonban a protestánsok házassági bírás­
kodása megszűnt, illetve az ilyen ügyek a katolikus bírák elé kerül­
tek, ahol bizony nem sokat jelentett a rendelet amaz előírása, hogy a
protestánsok házassági ügyeit saját hitvallásaik szerint kell megítélni.
Említettük, hogy a katolikus szentszékek nemcsak abban látták
hivatásukat, am it a rendelet hatáskörükbe utalt, hanem utasításokat
adtak a plébánosoknak a házasságok ellenőrzésére, a szerintük nem
törvényes házasságban élők megbüntetésére, vagy a házasság törvéaye-
sítésére, de minden esetben az ilyen házasságból született gyerm ekek­
nek a katolikus egyházba való bekényszerí lésére. Ezt az eljárást kap­
csolatba hozták a katolikus vallásból való kilépést tiltó rendelkezés­
sel s m ár a Carolina resolutio kiadása előtt is alkalmazták. Ennek kö­
vetkeztében előfordult néhány kirívó példa, különösen egy-egy fő ­
rangú házasság ésetében, am ikor beleszólt az ügybe a helytartótanács
s az udvari kancellária is. Például Árva Bethlen Katától m ár a rende­
let kiadása előtt egy évtizeddel elvették róm ai katolikus férjétől szüle­
tett gyermekeit, köztük reformátusnak megkeresztelt leányát is. Se
szeri, sem száma azoknak az eseteknek, amelyeket a nép legszélesebb
rétegeiből ismerünk. ím e ilyenek történtek meg: a nagyhajóim (Somogy,
m egye) árvaegyházban a plébános arra kényszerűéit három reform á­
tus házaspárt* akik pedig m ár jóval előbb a református lelkész előtt
megesküdtek, hogy a katolikus templomban „fejü k ön a megszégyenítő
szalma koszorúval“ újból megesküdjenek. Másutt a vegyes házasságban,

252
 /

élő református édesanya a református vallásban nevelte fiát. A fiú már

serdülő korban volt, úrvacsorával is élt, am ikor a plébános az apá­
val együtt elfogatta s a várm egye tömlocébe csukatta/~ ^oly hirtelen,
hogy házáról sem tudott gondoskodni“ . Bolháson (Som ogy megye) há­
rom fitestvér, akiknek apja katolikus volt, református vallásban nevel­
kedett, m ivel a falu lakossága is református volt. (Felnövekedvén, m eg­
házasodtak és református nőket vettek feleségül. Velük együtt ezeket
is börtönbe vetették s csak az esetben Ígérték meg szabadon bocsátá­
sukat, ha katolikusokká lesznek.
Az ilyen és hasonló esetek százaiban reménytelen volt a királynő­
höz való kérvényezés. H a a főrangúakkal szemben hajthatatlan volt
Mária Terézia, m it várhattak volna a somogyi és más vidéken élő
jobbágyok.
Ennek az állapotnak II. József vetett véget, am ikor 1786-bán k i­
adott házassági rendeletével az összes házassági ügyeket: katolikusokét
és protestánsokét egyform án, m ind Erdélyben, m ind Magyarországon
világi bíróságok hatáskörébe utalta. E z az intézkedése haláláig érvény­
ben volt, am ikor egyéb rendeletei közt ezt is visszavonta, újból utat
nvjtván a házassági ügyek körül támadó viszátykodásoknak.

A ni a g y a r o rs zá g i b a r o k k hatása a re fo r m á tu s
e g y h á z ra

A BAROKK KAPCSO LATA AZ E L L E N R E F O R M Á C IÓ V A L '.

Á X V III. század történetében sokszor történt utalás barokk jelensé­
gekre, barokk hatásokra. A X V IÍÍ. századot újabban szokás Magyar-
országon barokk korszaknak is nevezni. Különösen Mária Terézia k o­
rára alkalm azzák ezt a megjelölést.
A barokk tulajdonképpen művészeti fogalom . A művészetben azt
az irányt jelenti, am ely az érzelmet s az érzékeket igyekszik m eg­
ragadni a pompa segítségével, a nagy tömegek ízléséhez is alkalm az­
kodva. Meglepő, bámulatba ejtő hatásokat akar elérni, ha kell, szokat­
lan, nyugtalanító, izgalom keltő eszközökkel.
A művészet e form ai sajátosságai éreztették hatásukat az élet egyéb
területein is. Ennek következtében barokk művészet mellett beszélnek
barokk irodalom ról, barokk tudományról, barokk történetszemléletről
stb. Ezeken a barokk am a jelentését értik, h ogy például az irodalom az
eddigi, ¡már szinte tespedést jelentő fon n ák helyeit új, szokatlan fo r ­
mát keres a stílusban s ta tartalomban egyaránt, a tudomány kitör a
maga skolasztikus keretéiből s azokon a területeken is kezd és m er
vizsgálódni, amelyhez eddig nem volt szabad közelítenie sem. A teoló­
giában az ortodoxia ellen támadt új irányok épúgy nevezhetők barokk

153
jelenségeknek, mint a történettudományban kialakult új történet*
szemlélet.
A barokk már a X V I. században elindul hódító útjára, de nálunk,
M agyarországon csak az ellenreform áció korának második szakaszá­
ban kezd kifejlődni. Ezért gyakran összekapcsolják a ma p varországi
barokkot az ellenreformációval, holott a tulajdonképpeni barokknak
az ellenreformációhoz nem volt köze. A barokk Itáliából származott,
ahol pedig nem volt reform áció s íg y ott ellenreform ációról sem beszél­
hetünk. De az az időbeli találkozás, am ely hazánkban az ellenrefor­
m áció győzelmes útja és a barokk kifejlődése között van, mégis m eg­
teremtette a kapcsolatot közöttük, aminthogy az ellenreform áció igen
eredményesen fel is használta a maga céljaira a barokk szellem esz­
közeit.
Sokak szerint a m agyar barokk hatása volt az, amely az addig két
ellentétes álláspontot képviselő közjogi tényezőt: a királyi hatalmat
és a nemesi rendet kibékítette egymással, vagy legalább is együttműkö­
dést teremtett közöttük. A X V II. századi nagv ellentétek, am elyek még
a X V III. század elején is kirobbantak Rákóczi szabadságharcában,
III. K ároly korától kezdve elülnék s létrejön az egységes államszemlé­
let, am ely végeredményben megteremtette az abszolút uralkodás fel­
tételeit. Viszont ennek az lesz a következménye, hogy az eddig gyak­
ran szöges ellentétbe került nemesi és nemzeti szabadságot összekap­
csolja s a vallási élet területére is átviszi a m aga egységesítő törekvé­
sét. Nyugalm i állapotot igyekszik teremteni, de ebben szükségképpen
az ellenreformáció célkitűzéseit tartja szem előtt. Csak egy vallást akar
ismerni s ez természetesen a római katolikus. íg y válik aztán a barokk
Íratásokból megszületett egységes államszemlélet az ellenreform áció
eszközévé.
Ezt a törekvését később átvetíti történeti síkba is s ideáljait a
múltban akarván gyökereztetni, megalkotja a barokk-tételt: Magyar-
ország Mária országa, a m agyar királyság apostoli királyság. Ebből
kiindulva, teljesen átértékeli történelmünket s azt tanítja, hogy m in­
den baj, am i a múltban történt, azért történt, mert a m agyar nemzet
m inderről megfeledkezett. A jövő élethez reménye pedig csak akkor
lehet, ha visszatér elfeledi ideáljaihoz s akkor Mária újra kegyelmébe
fogadja a nemzetet.
Ezt a történetszemléletet tanítják a jezsuiták iskoláiban, ezt pré­
dikálják plébánosok és szerzetesek a szószékekről, ezt írják m eg köny­
vekben. íg y akarnak megváltoztatott világnézettel szinte elképzelhetet­
len optimizmust beleégetni a (felnövekedő katolikus ifjúság leikébe s a
hívek tudatába. Mindezt talán azért, hogy az évszázados háborúk
miatti nagy kultúrális elmaradást behozni segítsenek s hogy képessé
tegyék a nemzetet a semmiből való alkotásra, de egyben azért is, hogy
Magyarországot mindenestől, lakosaiban is, valóban M ária országává
tegyék.
A barokk mindenképpen nagy segítségére volt az újjáéledő m a­
gyar katolicizmusnak. A sokfelé- szétágazó hatásokból csak néhányat

254
 említünk meg. Ezek a hatások nyilatkoztak meg a hatalmas arányú
egyházi építkezésekben, az iskolai tanításban és nevelésben, színes stí­
lusú irodalom kifejlesztésében, a történeti műit tudatosításában, régi
nagyoknak s élő jeleseknek dicsőítésében, a szegénygondozásban, ala­
pítványok létesítésében, ünnepi alkalmak megteremtésében s ezeken
nagy tömegek megmozgatásában. Mindezeket katolikus történetírók
igen sok példával tudjuk illusztrálni. Hatalmas templomok, székesegy­
házak, püspöki paloták, iskolák, kegyhelyek épülnek e korban. A je ­
zsuita iskolák m aga$ színvonalú tudományos képzést adnak, történel­
met, földrajzot stb. tanítanak, amiket addig az iskolai oktatásban nem
igen alkalmaztak, de aminek jelentősége a barokk optimista szem lé­
lete miatt igen megnőtt.
A katolikus irodalomnak is virágkora ez, a m egjelent munkák stí­
lusa színes, tele szimbólumokkal, allegóriákkal, tartalmuk újszerű, meg*
kapó. A jezsuita történetírók igen nagyarányú adatkutató és adat­
gyűjtő munkát végeznek. Minden alkalmat felhasználnak dicsőítő köl­
temények írására. Árvaházakat, szegényházakat létesítenek, nagy ado­
mányokkal és alapítványokkal látják el azokat. Csodatevő helyeket
fedeznek fel, kegyhelyeket létesítenek s nagy körmeneteket, búcsújárá­
sokat rendeznek előkelők vezetésével, óriási felvonulásokkal.

A B A R O K K H A T Á S A A R E F O R M Á T U S N E M E S E K R E . Mindez
természetesen nem maradhat hatás nélkül a nemkatolikus rétegekre,,
így a m agyar reformátusokra sem. Ez a hatás kettős, fő leg azonban
negatív, m ert a minden vonalon előretörő katolicizmus, amelyet az ál­
lami abszolutizmus támogat, minduntalan útjában találja a protestán­
sokat s ezért alkalm at keres újabb és újabb elnyom ó rendeletek kiesz­
közlésére. De nyilvánvaló, hogy pozitív hatása is van, m ert az általá­
nos koráram lat alól a reformátusok sem vonhatták ki magukat. T e r­
mészetes azonban,. hogy ezek a hatások, amennyiben érvényesültek*
náluk sajátos form át találtak.
Politikai téren a királyi hatalom s a rendiség egy befogását jelentő
Íratás eredményeit bőven láttuk az események során. A protestáns .’ré­
meseknek e tekintetben való alkalmazkodása, ha csak látszólagosan is,
de szintén megtörtént. A szatmári béke után Rákóczi h ívei számára
nem volt más lehetőség, mint meghódolni a király előtt. A z országgyű­
lésen egy ideig m ég jelentkező oppositio (ellenzéki fellépés) lehetősége
1715 után megszűnt. A vallásügyeket kizárták onnan, egyéb tekintetben
pedig hűségesen együtt szavaztak katolikusok és protestánsok akár a
pragmaíica sanctioról volt szó, akár „vitám et sanguinem“ -et kellett
kiáltani.. S ha a protestáns nemesek m egpróbálkoznak is saját vallásuk
érdekében a királyi kegyelemhez folyam odni, teszik azt olyanform án,
mint láttuk a Carolina resolutio kiadásakor, am ikor kérés helyett csu­
pán a hódolatnyilvánítás érvényesült. S ha Ráday P á l 1733-i, a főespe­
resek ellenőrző látogatásaira vonatkozó felterjesztése Önérzetes hangú is,
királyhűsége kétségtelen. A dunántúliak legelső főgondnoka, Kenessey

255
 István hűséges tagja a református egyháznak s annak ügyeiben hétszer
megjelenik az uralkodónál kihallgatásokon, de később mégis császári
tanácsosi címet kap s mint ügyvéd például elvállalja a somlóvásárhelyj
apácák ügyét a környező falvak protestánsaival szemben.
A korszak vége felé m ég több olyan jelenséget látunk, amelyek
azt bizonyítják, hogy főuraink el sem tudták képzelni az uralkodóval
való szembehelyezkedést. Rendszerint sokkal inkább hajlandók a meg­
egyezést keresni, m inthogy a királyi akarattal szembekerüljenek. Jó
példa ennek illusztrálására Beleznay főgondnokijak a bucsi konferen­
cián követett eljárása s ott mutatott magatartása. Beleznay már a kon­
ferencia összehívó levelében arról értesíti a meghívottakat, hogy a tár­
gyalandó ügyekben előzetesen háromszor járt a királynőnél s a királynő
akaratát szeretné az összehívottak előtt ismertetni. Utal arra is, hogy
ennek teljesítése esetleg m ajd jelent valamit a reformátusok jövőbeli
nyugalmára is.
Több ehhez hasonló jelenséget említhetnénk még. Anélkül, hogy
bírálatot akarnánk mondani nemes uraink magatartásáról, bár ehhez
is megvolna a jogunk, itt csak azt akarjuk érzékeltetni, hogy a barokk
kiegyenlítődést kereső törekvése m ilyen mértékben érvényesült a pro­
testáns nemesekben.
A rendeknek a királyi akarattal való eme egybehangolása szép
szóval, királyi kegy megadásával, cím ek adományozásával sikerült. De
egészen másként mutatkozik ez a királyi udvartól távoleső területeken
s a nép «szélesebb rétegeiben. S éppen vallási és egyházi téren.
Most figyelm en kívül hagyjuk a katolikus földesurak isméid tény­
kedéseit. De református uraink is találnak m ódot arra, h ogy az önkényes
akaratnak képviselői legyenek. Az 1745T püspökválasztásnál Kenessey
István dunántúli főgondnok, bárm ily szépszerével, megindokolva, lát­
szólagosán a törvények betartásával s le nem tagadhatóan az egyház
javának is szem előtt tartásával, de mégis úgy irányítja a választást,
hogy a harmadszori szavazás alkalm ával sikerül a renden következő két
jelölt helyett az ifjú, tetterős és nemesi rendből való Torkos Jakabot
megválasztó Lnia püspöknek. Ezért mondották a választásnál jelenlevő
lelkészek: „M ost nem az Isten, hanem az István (Kenessey) tett püspö­
köt.“ arra is példák, hogy a kisebb birtokú nemesség vagy a
jobbágyság is feltétlenül elismeri a királyi hatalom mindenek felett való
voltát. Ezt mutatja a vallásügyekben beadott kérvények alázatos hangja
s az egy-egy kérvény elintézésére sokszor évekig vagy évtizedekig türel­
mesen várakozó magatartás.
De ismerünk ellenkező magatartást is. A várm egyei gyűléseken
a protestáns nemesek mindenképpen igyekeznek megakadályozni a
protestánsokra sérelmes rendeletek kihirdetését, még akkor is, ha előre
bizonyosak felőle, hogy e magatartásuk hiábavaló. A somogymegyeíi ne-
mesdédi közbirtokos nemesek a vallási ü gyek et tárgyaló m egyegyűlésre
1769-ben falustól felgyülekeztek s ott nemcsak ellene mondtak a ki­
rálynő rendeletének, hanem, - am ikor emiatt fiskális-akciót ró rájuk a
várm egye .(200 Rhénes forint büntetést) s m egidézi őket a következő
250
gyűlésre, m egtagadják a megjelenést s fta pénzbüntetés kifizetését. M aga
*a nép sem volt hajlandó m inden további nélkül tudomásul venni a ha­
talom parancsát, ezt mutatják a szembehelyezkedések, a lázadások, stb.

A B A R O K K A Z É P ÍT K E Z É S B E N , IS K O L Á Z Á S B A N , IR O D A L O M ­
BAN. Az építkezésekben, a művészi alkotások létrehozásában a re fo r­
mátus egyház éppen az ellentétet képviseli. Szó sem lehetett árról, h ogy
& reformátusok építkezéseikben alkalmazhatták volna a barokk-form á­
kat, hiszen tudjuk, h ogy m ég tem plom okat is alig építhettek. S ha
mégis, akkor épületeik csak nagyon egyszerűek voltak. Nemcsak a puri­
tán kálvinista elvek miatt, hanem kényszerűségből is. De am ikor a
türelmi rendelet után m egindul a templomok építése, néhol mégis alk al­
m azzák, legalább a tem plom belsejében a barokk form ákat. Például
a pápai reform átus tem plom belseje egyszerűségében is művészi alko­
tás, szószéke pedig gazdag barokk-izlósű fafaragás.
A református iskolázás arányaiban nem utánozhatja a jezsuitá­
kat, de nincsen semmi szégyenleni valója azokkal szemben. A debre­
ceni kollégium ban m ár a X V II. század vége óta tanítják a földrajzot,
Hatvani István M agyarországon addig soha nem látott tudományos
kísérleteket folytat, M aróthy G yörgy híres arithm etikát készít. S
amit a művészetek terén nem érhettek el — például tem plom i ének­
karok szervezésével, nem lévén a református istentiszteletbe beilleszt­
hető — , m egcsinálják az iskolákban. M aróthy G yörgy Debrecenben a
X V III. század közepe táján m egalakítja a kollégium i kántust s négy­
szólamú zsoltároskönyvet készít. D e a többi kollégium okban is m in­
denütt megvan az énekkultúra. M ég a két nagy kollégium m ai semmi­
képpen sem versenyképes pápai kollégium ban is van énekkar, am ely­
ről ugyan csak annyit tudunk, hogy temetések alkalm ával szokott
énekelni.
Irodalm i téren nem mutathatunk ki nagy termést. Ennek okát m ár
láttuk. De ami irodalm i munka mégis m egjelenik, abban érvényesül­
nek a barokk hatások. Vannak könyvek, am elyeknek cím lapja kétszín-
nyomású. A könyvekben több helyen találunk díszítéseket. Ismerünk
olyan könyveket is, am ely képeket közöl. Például Szijcszay G yörgy:
,,M ártírok oszlopa“ című munkájának első lapján a Jelenések könyve
I I . rész, 10. versének illusztrálására szolgáló szimbolikus képet talá­
lunk. U gyanígy barokk jellegű másik híres könyvének, a „K eresztyéni
T an ítá sok én a k eredeti cím lapja is. Bőd Péter egyháztörténete a négy
világrész térképét is tartalmazza s m indegyik térképet a szóbanforgó
földrész szimbolikus képe díszíti.
Az olyan könyvcím ek, mint „Sm irnai szent Polikárpus“ , „E rd é ly i
F én iksz“ , „Szent H iláriüs“ , „M agyar Athenas“ , stb. barokkhatásúak.
B őd Péter „K ősziklán épült ház ostroma“ cím m el ford ítja m agyarra,
Kocsi Csergő Bálint „N arratio brevis“ (R övid elbeszélés) című m un­
k á já t Az allegóriák használata a címekben Ls .jelentkezik. A kön yvek
slílusánól is sokszor találunk képhalmozásokat.
>17 — A m agyar reform átus egyh áz története. 257
 A sok szóval járó írás igerí jellem ző példáit találjuk a levelekben
is. Kenassey István, mint a pápaiak patronusa, a vallásgyakorlat sza­
badságának megóvása ügyében levelet írt Esterházy grófhoz s e levelet
Így végzi: „ . ^szívesen kívánván, hogy az Úr Isten Excellenciádat Mél-
tóságos Asszonyunkkal és Méltóságos Űri kis csemetéjével sok boldog
időkre által vigye és sokáig szerencsésen éltesse“ . Elképzelhetjük, hogy
ez tisztára csak barokk formaság, hiszen a levélben a grófot arra akarta
rábírni, hogy ne szüntesse meg a pápaiak vallásgyakorlatát.
H ogy miként művelték a m agyar nyelvet a reformátusok s m i­
lyen stílusban írtak, erre vonatkozólag egy kéziratos imádságoskönyv-
ből idézünk néhány sort: „O h igaz ítéletű Isten, ím e látjuk a te hara­
godnak gyülekezetünk ellen felgerjedt tüzet, érezzük a setétségnek ha­
talmát és kísértéseknek erejét, elalélt és elibággyadott szívekkel szen­
vedjük a te házadban levő áldozatnak megszűnését, a tanítók szájai­
nak lepecsételtetését, a tanuló elméknek megköttetését, félünk, hogy
végképpen kivágattatunk a te házadnak veteményes kertiből, melyben
mint plánták nevelkedünk, tövestül, gyökerestül kiszaggattaíunk, e ha­
zának puszta és víz nélkül való helyeire széjjel hányattatunk, lelki
éhségre, szomjúságra jutunk, a bölcseségnek drága kincsétül m egfosz­
tatunk, a setétséglü! és tudatlanságtul végképpen elfoglalhatunk ..
(Pápai diákok imádsága, 1719.) A kifejezések halmozása erős barokk
hatásra mutat.
Az alíegorizáló stílusnak legtipikus-abb református példája Göböl
Gáspár „Szabadulást óhajtó rab“ című prédikációs kötetének beveze­
tése. Szól pedig ez a bevezetés a címben m egjelölt rabról, akit „a sza­
bados lelkiismeret szerint való keresztyén vallás“ -nak hívnak. L eg ­
főbb ellensége a saját testvére, akit viszont Buzgóságnak hívnak. Ez
a Buzgóság sokat sírt, látását emiatt elvesztette s lett Vakbuzgóság.
Ezekről szóló látomását mondja el az író a hosszú oldalakra nyúló'
bevezetésben s úgy állítja be, hogy ama „N a g y Rab“ -nak tett ígéretet
beszédei megírására. De a példákat még sokáig sorolhatnánk.

A R E FO R M Á TU S T Ö R T É N E T I Ö N T U D A T K IA L A K U L Á S A A
B A R O K K KO RBAN. A történetszemlélet természetesen teljesen eltér a
barokktól. Ök nem láthatják ezt az országot, m ár csak hitük miatt
sem, Mária országának^ de optimizmusuknak is útjában áll az elnyo­
más és sokkal inkább siralomvölgyének tekintik ezt az országot, sem­
mint öntelt dicsekvést kiváltó Kánaánnak. Prédikációikban is tartóz­
kodnak attól, hogy hallgatóikból bárm iféle dicsekvési lehetőséget k i­
váltsanak, sokkal inkább a bűnbánatra s maguk megjöbbítására biz­
tatják őket, nem takargatván sok bűneiket. „H a az ördög emberi test­
ben élne, nem élne gonoszabbal talán, mint ma sokan keresztyéni ne­
vet viselők közül.** — „Álm élkodásra való dolog az, m ely igen kiköl­
tözött m a a református "emberekből az igaz atyafi szeretet, úgyhogy
egyik valláson levő embereket se látod, hogy egymást úgy gyűlölnék*
mint ezek. Ha a szeretet az igaz vallásnak a bélyege volna, ma alább-
2Í>8
 való religio ennél nem volna.“ — „H a Isten igaz fia i volnátok, azon
igyekeznétek, hogy a ti atyáitokat követnétek, a szent és kegyes társai-
kódásban, a bűntől irtóznátok, azok ellen tusakodnátok, amiket az
Isten gyűlöl, ü is azokat gyűlölnétek, nem m aradnátok m eg a ti bű-*
Keitekben, a tudatlanságban, a káromlásban, az Isten tiszteletinek el­
mulasztásában, haragban, hazugságban, ti&ztáfcalanságban — szegyem
lenéíek ti ... ezeket cselekedni“ —- olvassuk a különböző . prédikál
ciókban.
A történeti Öntudat kialakítására, a reform áció örökségének törté­
netileg való tudatosítására — h ogy aztán barokk hatásra-e, vagy tattól
függetlenül — nemcsak kísérletek történtek, hanem derekas munka
is indult. Ez a történeti munkálkodás nem m érhető ugyan a jezsuita

R efo rm á tu s ú raszta lterítő m inták ,

Vajdakam arás

történetírók nagyméretű tevékenységéhez, de m égis igen tiszteletre-

méltó mindaz, am it e térén találunk. A m ég 1710-ből való „H istória
D iplom aíica“ című protestáns adatgyűjtés (Okolicsányi P á l m unkája),
E m ber Pálnak és B őd Péternek munkássága általános hazai vonatko­
zásban is nagy teljesítm ény volt.
Annak is több példáját találjuk, h ogy nemcsak egyes kiválasztott
tudósok munkáiban van m eg a történeti tudat. Legfőképpen a vallás-
gyakorlat visszaszerzéséért, tem plom ok építéséért va gy javításáért be­
adott kérvényekből látjuk ezt. Ezekben sokszor egészen pontos leírá­
sát adják, szinte a reform ációtól kezdve, egyházközségük múltjának.
Ide sorolhatjuk a vaIIásügyi^űzottságok működése idején az egész o r­
szágban foganatosított h elyzétf elvételt tartalm azó jegyzőkönyveket, ahol
sokezer kihallgatott reform átus tanú tesz bizonyságot arról, hogy ism eri
eleinek életét, gyülekezetének történetét. De ide tartoznak a dunántúli
egyházkerületben 1774-ben végzett összeírások is, am elyek szinte p ótol­
259
 hatatlan történeti dokumentumok a bennük foglalt anyag miatt. Egyes
egyházak anyakopy veiben, egyházmegyei és egyházkerületi jegyző ­
könyvekben számos, sokszor aprólékos gonddal leírt történeti feljegy­
zést találunk. Vannak olyan gyülekezetek is, ahol a katolikus plébá­
niák „H istória doinus“ -ainak mintájára külön könyvekben jegyzik fel
az egyes lelkészek a gyülekezet sok „fátu m it“ . Számos helyen éppen
ebben a korban kezdik gyűjteni a gyülekezetek múltjára vonatkozó
okmányokat s állítják fel — például a dunántúli egyházkerületben —
a levéltárat.
Töm egével találunk a halotti búcsúztatókban az elhalt nagyo­
kat avagy az élőket dicsőitő verseket. Igaz, hogy az efajta versek
m ár korábban is szokásban voltak, de talán éppen ekkortájt burjánoz-
nak legjobban. Sokszáz közülük nyomtatásban is megjelenik. Éppen
nem református, hanem tiszta barokk módra történik ezekben nemcsak
a halottaknak, hanem a hátramaradottaknak is a feldicsérése. Ide so­
rozhatjuk a külföldön disputáié diákokhoz írt igen nagy tömegű üd­
vözlő verseket is. E téren valóban versenyre kelhetünk a legbarokkabb
katolikusokkal is.
A szegények gondozásában, alapítványok, létesítésében ebben a
korban azonban alaposan elmaradtunk a katolikusok mögött. A főurak
s a jóm ódú nemesek nagyrésze nem református. A vagyon, amiből ál­
dozni lehetett volna, katolikus kézen volt. Viszont joggal mutathat rá
a református egyház: nem kellett barokk lendületnek jönnie ahhoz, hogy
ezt a munkát végezze. A debreceni Ispotály s az ellenreform áció miatt
megszűnt egyéb református ispotályok a reform áció korától kezdve
működő intézmények. Az ú. n. házi szegények gondozása, élelemmel,
ruhával való ellátása általában gyakorolt gyülekezeti feladat volt.
Az alapítványok ebben a korban is megjöttek, ha jóva l szerényeb­
ben is. Legfeljebb annyi volt bennük a barokk, hogy nem m indig hit­
ből fakadtak. ,,Sokan úgy vélekednek, a mi embereink is — írja Gom-
bási István — , hogy gazdag alamisna által megvásárolják a menny­
országot, azt hiszik, hogy ha valami jószágot, vagy nagy summát tes­
tálnak az ekklésia, oskola számára, ezzel eltisztítiák minden bűnü­
ket.“ Há a barokk katolicizmus legnagyobb adakozójának, Koháry
Istvánnak református m egfelelőjét keressük, azt is megtalálhatjuk, nem­
csak jóval előbb az erdélyi nagy fejedelm ek gazdag alapítványaiban
— am ikor nálunk még azt sem tudták, hogy m i a barokk, de tudták,
hogy m i az áldozatkészség— , hanem a X V III. század közepén kelet­
kezett Szondy— Kenessey-alapítványban is, am ely a maga 90.000 Rhé-
nes forintnyi összegével valóban fejedelm i adomány volt a különböző
egyházi és jótékony célokra. .
A katolikusok ünnepélyes nagy tömegmegmozdulásainak megint
csak ellenképeit mutathatjuk be. Jó ideig?* gyűlés-tilalom volt, szó sem
lehetett hát tötmegfelvomilásokról. De ha elfogadjuk, hogy a töm egfel­
vonulások a barokk katolicizmusban a buzgóságból fakadnak, akkor
arról se feledkezzünk m eg: ha neon is hasonló méretekben, de vasár-
napról-vasárnapra megismétlődött a reformátusok felvonulása az arti

260
 cularis helyek templomaiba. És ha a katolikusok arra liivatkozhatnak,
hogy egy-egy felvonuláson ezrek és ezrek vettek részt, az árvaegyházak
népe szerte az országban vasárnaponként bizonyára nem kisebb töme­
gekben mozdult meg. Csakhogy ez nem barokk jelenség, hanem éppen
a barokk katolicizmus munkája következtében előállott lelki kényszerű­
ség eredménye volt.
A katolikus nagy körmenetekkel kapcsolatban kell m ég m egem lí­
tenünk, hogy ezek a hitbuzgóságban sokszor annyira mentek, hogy
búcsújárások alkalm ával református falukhoz érve, képesek voltak
félbehagyni szent elhatározásukat s megtámadni a falu templomát,
Istennek tetsző dolgot vélvén cselekedni annak elfoglalásával. De sok
esetben a tömegnek tömeg felelt m eg s az ünnepélyes felvonulásból
tömegverekedés támadt. Amint ennek néhány példáját már említettük.
Mindezekkel távolról sem akartuk beleilleszteni a m i egyházunk
történetét a barokk-szemléletbe. Csak az egész koron átvonuló s ba­
rokknak nevezett jelenség kimutatható hatásait akartuk felvázolni.
Református barokkról a katolikus barokk mintájára nem lehet be­
szélni, hiszen m aga a barokk egyúttal a reformátusok elnyomását is
jelenti. De nem árt, ha a katolikus történetszemlélet eme módját a
maga ellenképeiben áttekintjük református vonatkozásban is.
T Ó T H ENJDME

261