W. E .

VINE
fl ROfDRIRKHOZ ÍRT
l'x' III;; .

llfl

Tanítás, előírás, gyakorlat

 A RÓMAIAKHOZ ÍRT
LEVÉL

Tanítás, előírás, gyakorlat

W. E. VINE

EVANG É LIU M I KIADÓ

 A könyv eredeti címe:
The Epistle to the Romans

Magyar kiadó
© 2000 by Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

ISBN 963 9209 47 3

* * *

A magyar bibliai idézeteket a Károli Gáspár (1908)

fordításból vettük.

* * *

A Kiadó megjegyzése:
1. A harmadik isteni Személyt Szent Szellemnek írtuk, szemben az eddigi megszo­
kott Szentlélekkel. Isten ugyanis Szellem (pneuma). A lélek szó nem helyénvaló al­
kalmazása nemcsak zavart okoz, hanem akadályozza a Szentírás mélyebb és igazi
megértését.
A bibliai antropológia is megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg
eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. Isten mint Szellem elsősorban az em­
ber szellemén át tud kapcsolatba lépni velünk, kevésbé a lélek (psyché) által,
amely az ember én-jének, öntudatának (akarat, értelem, érzés) a székhelye.
2. Kiadványainkban a keresztyén írásmódot használjuk a keresztény helyett. Ez a
kifejezés eredetileg a görög krisztianosz szóból származik és jelentése: „krisztusi”,
azaz „Krisztus követője". A magyar nyelv ezt a szót szláv közvetítéssel vette át
krest’an = kresztyan, s ebből lett - a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával
és hangrendi kiegyenlítődéssel - a keresztyén szóalak. Tehát mind tartalmi, mind
etimológiai szempontból a „keresztyén” írásmód helyesebb a magyar nyelvben.

* * *

A magyarországi jogok tulajdonosa

és a kiadásért felel az
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Felelős szerkesztő: Vohmann Péter
Bevezetés

BEVEZETÉS
A LEVÉL TÉM ÁJA ÉS ELEMZÉSE

A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol Isten igazságosságát védi az emberrel va­
ló bánásmódjában, különösen amint az az evangéliumban feltárul, ahogyan az
apostol mondja bevezetésében: „hitből hitbe” (1,17). Ebből a szempontból, állítja
elénk az evangélium jellegét és hatásait, bemutatva azokat az eszközöket, amelye­
ket Isten alkalmazott, amelyek által igazságosságot lehet tulajdonítani az embe­
reknek bűnös állapotuk ellenére. Továbbá, most már zsidókra és nemzsidókra
egyaránt érvényes kegyelmét és irgalmát, amit nemzeti jellegzetességük szerint
fognak kapni. A levél fő tanítása az, hogy ez az üdvterv összhangban van Isten
jellemével és tulajdonságaival.
Minthogy tehát ez volt az apostol szándéka, bevezető megjegyzéseit követően
először az emberi faj helyzetét állítja elénk Istentől elidegenedett állapotában, be­
mutatva a bűneset hatásait és annak hatását, hogy az ember megtagadta, hogy
elfogadja és elismerje Teremtőjét abból a kijelentésből, amit Isten a természetben
adott. A levélnek ebben a részében védi Istennek abban megnyilvánuló igazságos­
ságát, hogy haraggal fordul az emberek felé bűneik miatt. Zsidók és nemzsidók
egyformán Isten ítélete alá kerülnek.
Mindez azonban csak bevezetés annak az útnak a megmutatásához, amelyen
az ember és Isten közt megszakadt közösség helyreállítható. Ennek két oldala
van: Isten részéről azok az eszközök, amelyeket Fiának helyettünk elszenvedett
halála biztosított, az ember részéről pedig egyetlen dolog szükséges, a hit. Miután
Isten Krisztus halálában lefektette az alapot az ember és önmaga közötti közösség
helyreállítására, felszólítja a bűnöst, hogy egyszerűen hittel válaszoljon az irgal­
mára. A hit bevezeti őt Jézus Krisztus életébe, amelyet ingyen kap meg az Ő halá­
la alapján. Ez a témája a levél 3,21-től az 5. fejezet végéig terjedő résznek.
A 6-8. fejezetben Pál ennek az új életnek a tulajdonságait és hatalmát mutatja
meg. Ezzel kapcsolatosan foglalkozik a 7. fejezetben a törvénnyel, mintegy kont­
rasztképpen. Miközben bemutatja a törvény tökéletességét önmagában, ugyanak­
kor megmutatja arra való képtelenségét, hogy helyreállítsa az Isten és ember kö­
zött elveszett kapcsolatot, hogy örök életet biztosítson, és hogy az életben igazsá­
gosságot adjon. A törvény külső kényszerítő erő, amelynek az a hatása, hogy fel­
tárja a bűn hatalmát és rendkívül gonosz voltát. Ezzel szemben áll a Krisztusban
való új élet belső ereje, amely azáltal működik, hogy maga Krisztus lakik ben­
nünk a Szent Szellem által. A levél következő részében, amely a 9-től a l l . fejeze­
tig tart, és még mindig „Isten emberekkel kapcsolatos útjainak igazolása”, bemu­
tatja, hogy az isteni bánásmód Izraellel és a többi nemzettel összhangban van Is­
ten szuverenitásával és igazságosságával. Hogyan lehet az üdvösség mindenkié,
kizárólag a hit alapján? Ebben a tizenegy fejezetben az apostol feltárja Isten szu­
verén kegyelmét a bűneset és következményei ellenére, először azok esetében,
akik elfogadják az isteni feltételeket, végül pedig bemutatja a nemzet felszabadu­
lását és áldását az eljövendő korszakban.
A 12. fejezettől kezdve a levél az evangélium hatásaival foglalkozik, ahogyan az
megmutatkozik a keresztyének életében, különböző kapcsolataikban és köteles­
ségeikben isten és ember iránt. Ezek alkotják annak a belső életnek külső kifeje­
ződéseit és megnyilvánulásait, amelyet Krisztusban nyertek az evangélium által.
Az egész levélnek így három fő címet lehet adni: világosság, szeretet és élet, eb­
ben a sorrendben. Az első rész úgy mutatja be Istent, mint világosságot, teljes
szentségben és igazságosságban, szembeállítva az ember állapotának sötétségével.
Ezután jön Isten szeretetének bemutatása Krisztusban, ahogyan az a kereszten
megnyilvánult. Harmadszor az isteni életet látjuk, mint az isteni szeretet követ­
kezményét, amelyhez a hívő a Krisztussal való egyesülés által jut, és amelynek
eredményei megmutatkoznak életében.
4 1, 1-3

I. FEJEZET

Bevezetés, 1,1-16

1. vers. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája - a doulos sző szerint rabszolga; „rab­
szolga” ellentétben a „szabaddal” az lKorintus 12,13-ban és a Jelenések 6,15-ben.
„Jézus” héberül Jesua, jelentése: „Jahveh az üdvösség”.
A Jézus Krisztus és Krisztus Jézus sorrend mindig fontos: a „Krisztus Jézus”
Azt írja le, Aki az Atyával az örök dicsőségben volt, és eljött a földre a testté létei­
ben; a „Jézus Krisztus” úgy írja le, mint Aki megalázta magát, Aki megvetett és
elvetett volt és elszenvedte a keresztet, de ezek után felmagasztaltatott és megdi
csőült. „Krisztus Jézus” korábbi életét bizonyítja; „Jézus Krisztus” a feltámadását
és mennybemenetelét.
Elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére - Először is,
el volt választva Isten céljaira megtérése előtt (Gal 1,15); másodszor, konkrét ta­
pasztalásban megtérésekor; harmadszor, Antiókhiában a Szent Szellem által, hogy
egész életével szolgálja az evangélium hirdetését (Csel 13,2).

2-6. vers

Ez az igeszakasz az evangélium témájának vázlatát tartalmazza. Négy főcím

van, és ezek megfelelnek a Szentírás négy részének: (1), az evangélium megígérése
(2. v.); (2) az evangélium személye (3-4. v.); (3) az evangélium hirdetése (4-5. v.);
(4), az evangélium eredménye (6. v.).
Az ígéret az Ószövetségben szerepel; a személy a négy evangélium speciális té­
mája; a hirdetés az Apostolok Cselekedeteiben van feljegyezve; az eredmény azok­
ból áll, akikhez az ÚSZ hátralévő része szól.
2. vers. Melyet eleve megígért az Ő prófétái által - A próféta dolga, hogy elő­
re megmondjon szellemi igazságokat. így Áronról Isten azt mondta Mózesnek:
„prófétád lesz”, vagyis „szószólód” (2Móz 7,1; vö.: 4,16).
A Szent írásokban - bár a görögben hiányzik a névelő, a fordításban ki lehet
tenni. A Szent írásokra hétszer hivatkozik ez a levél, háromszor többesszámban:
1,2; 15,4; 16,26, és négyszer egyesszámban, valamilyen határozott szövegre utal­
va: 4,3; 9,17; 10,11; 11,2.
Ez a szó itt és máshol is az Ószövetség írásainak gyűjteményét jelenti.
3. vers. Az Ő Fia felől - Ez ahhoz kapcsolódik, ami közvetlenül megelőzi. Ez a
cím megkülönbözteti a Személyt mindenki mástól, minthogy az Úr esetében egy
egyedülálló kapcsolatot jelez. A Fiúsága egyidejűleg létezik Isten Atyaságával. Az
utóbbi időtlen létezése magában foglalja az előbbi időtlen létét is, mivel Isten nem
lehetne örökkévaló Atya, ha nem lenne örökkévaló Fia.
aki.,, született (Ravasz László által átdolgozott Károli ford. 1971. kiad.).
Nem „lett”, mint egyéb fordításokban, hanem „asszonytól született, törvény
alatt született” - Galata 4,4 (lásd az előbbi fordítást). Ami születését illeti,
mindig ez a helyzet. Másrészt viszont „bűnné tette értünk” (2Kor 5,21).
A ginomai szó szerint azt jelenti, hogy „válni valamivé”. Ezt nemcsak személyek­
re használták, hanem eseményekre is. Ezért itt nem csupán azt az értelmet hor­
dozza, hogy Krisztus született: a szó jelenti mindazt, amin keresztülment egyrészt
1, 4-5 5

körülményeiben, másrészt személyében; mindent, ami azzal járt, hogy elhagyta a

dicsőséget és lejött a földre, hogy megszülessen egy asszonytól.
Dávid magvából... test szerint - Máté evangéliuma azzal kezdődik, hogy leírja
Krisztust, mint „Dávid Fiát”, a Jelenések könyve pedig a saját kijelentésével vég­
ződik, hogy „Dávidnak ama gyökere és ága” (Jel 22,16).
A „hústest” szót itt arra használja, hogy embervoltát jelezze. Ezáltal azonosítot­
ta önmagát az Úr Jézus az emberi fajjal. Ez az ember voltára vonatkozó megálla­
pítás készíti elő a következő bizonyságtételt, amely Istenségére vonatkozik.

4. vers. Aki megbizonyíttatott - a horizo: igének kettős jelentése van az ÚSz-ben.

1. megparancsolni vagy elrendelni, mint a Cselekedetek 10,42-ben és 17,31-
ben. Ez a jelentés nem illik a jelenlegi igehelyhez, mert Krisztus sohasem volt el­
rendelve, mint Isten Fia.
2. kijelölni, meghatározni vagy definiálni, másoktól megkülönböztető módon,
ahogyan a „horizont” jelenti a különbséget ég és föld között. így Krisztus ki lett je­
lölve, vagy be lett mutatva, mint az Isten Fia „a halálból való feltámadás által”.
hatalmasan Isten Fiának - „Hatalmasan”, szó szerint „hatalomban”. Arról a
hatalomról van szó, amely övé volt mind hústestének napjaiban, mind feltámadá­
sában.
a szentség Szelleme szerint - Krisztus, mint Isten Fia, két szempontból kü­
lönbözött minden más lénytől. Először élete által, amely a tökéletes szentség élete
volt; másodszor, halála és feltámadása által. Krisztus szelleme különálló, és mégis
elválaszthatatlan a Szent Szellemtől és lényegében és abszolút értelemben szent.
Bűntelen volta elválasztotta Őt minden emberi lénytől. Ez magában foglalja szüle­
tésének természetfeletti jellegét. Mindenki, aki természetes úton született, bűnnel
fertőzött. Ő bűntelen volt; Zsidók 4,15; 1Péter 2,22; 1János 3,5. Tehát születése
természetfeletti volt. Mint Isten Fia, előbb létezett és ezért a maga lényegében egy
Istenség az Atyával. Mint Dávid emberi leszármazottja öltött testet. Bűntelenségét
barát és ellenség egyaránt elismerte mind hústestének napjaiban, mind azóta,
ami az Isten Fia Istenségét bizonyítja.
a halálból való feltámadás által - Ez a második tény, ami megkülönbözteti az
Isten Fiát mindenki mástól. Feltámadása bűntelenségének elkerülhetetlen követ­
kezménye volt. A halál a bűn következménye. Neki bűne nem volt. Halálát önként
vállalta. Életét letette olyan bűnöket hordozva, amelyek nem a sajátjai, hanem a
mieink voltak. Halála egyedülálló volt (1) abban, hogy bűntelen életet zárt le a föl­
dön, (2) abban, hogy önként engedte át magát neki, helyettes áldozatként szen­
vedve el azt. Következésképpen a feltámadás isteni előjoga volt és nem isteni kegy,
mint mások esetében. Minthogy Isten szentje volt, Isten nem engedte, hogy rotha­
dást lásson (Zsolt 16,10). A halál nem tarthatta fogva. Így bűntelen élete és feltá­
madása által Isten Fiának bizonyult.
De nemcsak erről van szó, hanem a mások feltámasztásában megmutatkozó
hatalma halálakor együttjárt más szentek feltámadásával, ahogyan a Máté 27,52-
ben fel van jegyezve, továbbá a feltámadásában vállalt saját része (Jn 2,19) Isten­
ségének, mint Isten Fiának a bizonyítéka; de az is lehetséges, hogy ez a kifejezés
arra is utal, hogy feltámadása példa és másoknak biztosíték.
a mi Urunk Jézus Krisztus felől - Ez a testtélételével, életével, halálával és
feltámadásával kapcsolatos megállapítások végére kerülve a mondathangsúlyt adja.

5. vers. Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot - vagyis az Atyától,

mint forrástól a Fiú közvetítésével (vő.: lTim 1,1 és lásd Gál 1,1).
6 1, 6-8

A kegyelem szolgáltatja a képességet a munkára; az apostolság pedig az eredm

ényül nyert funkció, amelyben a munkát végre kell hajtani.
a h iben való engedelmességnek okáért - Itt kétféle fordítás lehetséges, az,
ami a szövegben van, vagy pedig a következő: „a hitre való engedelmességhez”.
Minthogy a levél egyik fő témája a hit, és figyelembe véve, hogy ez a bevezetés ré­
sze, valószínűleg a szövegben megadott fordítást kell előnyben részesíteni. A hit az
engedelmesség első cselekedete az új életben.
minden pogáayok között az Ö nevéért - Ez minden evangéliumi munka leg­
főbb szempontja. Miközben az evangéliumnak az a feladata, hogy megvalósítsa a
lelkek üdvösségét, mégis ezen felül és ezen túl célja a Megváltó dicsősége. Az
evangélium hirdetése a bizonyságtétel a nevéről. A neve azt fejezi ki, hogy kicsoda,
és a jelleme az, ami felragyog nemcsak az evangéliumban, hanem az elért eredmé­
nyekben is. Azok, akik engednek az evangéliumnak hit által engedelmeskedve,
visszatükrözik az Úr jellemét, akit hirdetnek és befogadnak. Ezért a további éle­
tükben dicsőségét felmutatva tiszteletet hoznak az Ő nevének (lásd: Csel 15,14).
6. vers. Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: - Vagyis, „ti
vagytok azok, akik a nemzetek között engedelmeskedtetek az evangéliumnak" (5.
vers). Az „is” után a vessző fontos. Ez a szó saját mellékmondatával jár együtt,
nem azzal, hogy „Jézus Krisztusnak hivatalosai”. Itt nem az a lényeg, hogy általa
hivattak el, bár az is igaz, hanem hogy azért hivattak el, hogy az Övé legyenek. Az
Apostolok Cselekedeteinek és a leveleknek a szóhasználatában az a szó, hogy „el­
hívott”, mindig tényleges elhívást jelent és ezért arra utal, hogy a hívás Istentől
származik és az engedelmesség a hívő ember feladata. Pál az első versben felhívta
a figyelmet saját helyzetének méltóságára Krisztushoz való viszonyában; most eb­
ben a viszonyban beszél helyzetük méltóságáról. Ha ő elhivatást nyert, akkor ők
is, mégpedig Istennek az evangéliumban hangzó szava által.
7. vers. Mindenkinek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek - Isten
különleges szeretettel fordul azok felé, akiket elhívott (Jn 14,21-23; 16.27). Isten
annyira szereti őket, mint Fiát (Jn 17,23).
hivatalos szenteknek: A szentek isteni elhívás által szentek. Nem arra vannak
elhíva, hogy szent életet éljenek azért, hogy szentek legyenek, hanem Isten Szelle­
me megszentelő hatalmának eredményeképpen azok. A szentség elkülönítettség
Istennek isteni elhívás által. Szentnek lenni annyi, mint Isten jellemében részesül­
ni és Őt méltóképpen képviselni. Azoknak a jelleme, akik hozzá tartoznak, hozzá
való viszonyuk eredménye. Az a szó, hogy „szent”, az egyes hívőre vonatkoztatva
nem található az Újszövetségben. A Filippi 4,21-ben is, ahol egyesszámban szere­
pel, a szentek közösségére vonatkozik.
Kegyelem néktek és békesség - A kegyelem Isten ingyenes, ki nem érdemelt
jóindulata az emberek iránt. A békesség az eredménye azoknak, akik reagálnak
kegyelmére. Szívünk békességet nyer, mihelyt megértjük, hogy rajtunk van Isten
jóindulata.
Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Az, hogy ami jön az
egyiktől, az jön a másiktól is, szembeötlő bizonyságtétel Krisztus Istenségéről. A
levélnek ez a kezdeti szakasza a hit különböző alapigazságait tartalmazza: (1) a
Szentírás írói Istentől ihletve szóltak, (2) Krisztus Isten Fia volt és maradt,
(3) testté lett, (4) bűntelen volt, (5) feltámadt a halálból, (6) az evangélium Isten
elhívása az ember számára hitbeli engedelmességre, (7) az evangélium bejelenti
Krisztus igényét az emberekre, (8) Krisztus Isten.
8. vers. Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mind-
1,9-11 7

nyájatokért - A közbenjáró az, akinek személye és műve által egyedül lehetséges

hálát adni Istennek. A címek sorrendje hangsúlyozza testté léteiének, halálának,
feltámadásának és mennybemenetelének fontosságát, mint a hálaadás alapját.
hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. - A kozmosz itt általában az
emberiséget jelöli. Nem valószínű, hogy a szó a Római Birodalmat jelentheti. Pál
valószínűleg úgy érti, amerre csak jár, hall a hitükről.
9. vers. Mert bizonyságom nekem az Isten, kinek... szolgálok - A latreuó, és
a neki megfelelő latreia főnév eredetileg a béres szolga munkáját jelölte, amellyel
megkülönböztették a rabszolga kötelező szolgálatától, de idők folyamán nagy mér­
tékben veszített ebből a jelentéséből, és szentírási szóhasználatában ehhez a sza­
bad engedelmességhez kapcsolódott az imádat gondolata is. Amikor Isten szolgá­
latáról van szó, olyan jelentést nyer, amelyet az imádat jellemez. (Lásd pl. Fii 3,3;
Zsid 8,5; 9,9; 9,14; 10,2; 12,28; "13,10; Jel 7,15; 22,3.)
szellemem szerint - Vagyis ellentétben a szent sátorban és a templomban vég­
zett rituális szolgálattal, Pál szolgálata nem volt mechanikus, az imádat és Isten­
nel való közösség dolga volt és ezért lényegében szellemében folyt.
az Ő Fiának evangéliumában - Ez szolgálatának különlegességét jelöli. Az,
hogy Isten evangéliuma ugyanígy Fiának evangéliuma, bizonyságtétel Krisztus Is­
tenségéről.
hogy szüntelen emlékezzem felőletek - Állandóan visszatérő imádság. A
mneia itt és az Efézus 1,16; lTesszalonika 1,2; Filemon 4 igehelyek esetében „em­
lítést”, „emlékezést” jelent a Filemon 1,3; lTesszalonika 3,6; 2Timóteus 1,3 igehe­
lyeken, amelyek közül az utolsóban az imádságra használja, mint itt is.
imádkozásaimban mindenkor - Ez valószínűleg a 10. versben következő sza­
vakhoz kapcsolódik.
10. vers. könyörögvén, vajha egyszer már jószerencsés út adódnék nékem -
Az euodoumai szó szerint ezt jelenti: „jól utazni”, amelyet használtak úgy, (a) mint
az útban álló nehézségek eltávolítását, ahogyan itt; (b) mind anyagi előrehaladást
a szokásos napi foglalkozásban (lKor 16,2); (c) mind fizikai egészséget (3Jn 2); (d)
mind szellemi egészséget (u.o.) jelent.
Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek. - A görög thelema, amikor Is­
tenre használják, kegyelmes szándékot jelent; vö. 2,18; 12,2; 15,32; a hasonló
bouléma szó elhatározott megoldást jelent (lásd: 9,19). Az alárendeltség Isten aka­
ratának nincs ellentétben az állandó imádkozással. Az imádság gyakran jár várat­
lan meghallgatással.
11. vers. Mert kívánlak látni titeket... hogy közölhessek veletek - Ez in­
kább megosztást, mint adást jelent. (Vö. 12,8; Lk 3,11; Ef 4,28; 1Tesz 2,8.) Pál
abból adhat, amit Isten adott neki.
valami szellemi ajándékot - A kharizma kegyelmi ajándék (vö. 5,15-16; 6,23;
11,29). Amiben Pál részesíteni kívánta őket, mint kegyelmi ajándék, Istentől jött
úgy, hogy Isten Szelleme munkálkodott az ő szellemében. így az ajándék szellemi
volt. (Vö. Jn 7,38-39.)
a ti megerősítésetekre - A sterizó a sterix-ből származik, ami támasztékot je­
lent. Fokozott formája az episterizo, amelyhez lásd a következő igehelyeket: Csele­
kedetek 14,22; 15,32.41; 18,23. Azért állítják fel, hogy támaszul szolgáljon. Isten
Igéjének szolgálata, ami teljesebb függéshez segít Istentől. Olyan szolgálat, ami
minket megerősít. A héberben a „hinni” szó szerint azt jelenti, hogy „alátámaszta­
ni”; vö.: 2Krónika 20,20: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttet-
tek”, ahol a „bízzatok” és „megerősíttettek” ugyanazt a szót jelenti. Ennek az ál-
8 1, 12-16

landó megerősítésnek az eszköze a szellemi jóban való részesítés, és a hit válasza

arra (lásd a következő verset).

12. vers. Azaz, hogy együtt felbuzduljunk tinálatok - A megerősítés vigaszta­

lást eredményez mindazok számára, akik szolgálnak.
egymás hite által, a tiétek meg az enyém által - A hit megnyilvánulása egy
másik hívőben vigasztalást jelent annak, aki látja.

13. vers. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok testvéreim - Ez hívőkre vo­
natkozik nemekre való tekintet nélkül. A „nővérek” szó csak az lTimóteus 5,2-ben
fordul elő, mert az ott szereplő téma megkívánja. Itt beleérti mind a nő-, mind a
férfitestvéreket az Úrban (Vő.: Csel 1,15-16; 1Tesz 1,4).
hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mind-
ezideig meg akadályoztattam). - Éveken át foglalkoztatta őt ez a reménység
(15,23). Hogy mi volt az akadály, nem mondja meg. Vő.: 1Tesszalonika 2,18, ahol
a Sátánt említi, mint akadályt. A Cselekedetek 16,6-ban egy akadályoztatás úgy
van feljegyezve, mint amely a Szent Szellemtől származik.
hogy közietek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, mint a többi pogá
nyok között is. - Úgy látszik, hogy az apostol nemcsak az evangéliumnak arra a
gyümölcsére gondol, ami a lelkek megtérítéséből, hanem ahogyan az előző szöveg­
ből kitűnik, arra is, ami a szentek építéséből való.

14. vers. Köteles vagyok - Kötelessége volt, hogy hirdesse az evangéliumot,

mint akit sáfársággal bíztak meg (lKor 9,16-17; Ef 3,2.7-9).
Mind a görögöknek, mind a barbároknak - Ezek voltak szellemi hitelezői, ter­
mészetesen nem csupán Görögország népe. Mintha azt akarná mondani, hogy a
rómaiak barbárok, ez távol állt az apostol gondolkodásától. A pogányok egészét,
megkülönböztette a barbároktól. Minthogy a görög nyelv általános volt a Római
Birodalom civilizált nemzetei között, minden nemzetet beleért, magukat a rómaia­
kat is, a barbárokkal szemben, vagyis a civilizálatlan nemzetekkel ellentétben.
mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak - Itt az a különbség látható, ami
oktatási és filozófiai szempontból a kulturált és kultúrálatlan emberek közt van.

15. vers. Azért ami rajtam áll, kész vagyok - A prothumosz önkéntes szíves­
séget jelent, nemcsak készséget, hanem hajlandóságot.
néktek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni - Azt, hogy „az
evangéliumot hirdetni”, az eredetiben egyetlen szó, az euaggelizomai Szinonimája
a kérusszó, ami azt jelenti: „kiáltványt adni, mint hírnök”. Ezt a szót nem mindig
az evangélium hirdetésére használták, mint pl. a 2,21- ben.

16. vers. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; - Gyakran használ­

tak negatív kifejezést pozitív tény állítására, ő dicsekszik az evangéliummal (vő.:
Gal 6,14).
mert Istennek hatalma az - Isten hatalmát most másodszor említi. Az első
Krisztus feltámadásával kapcsolatban történt (4. v.); itt az evangéliumot jellemzi
és köti feltételekhez. A második az elsőnek következménye. A 20. vers hivatkozhat
az Istenség lényeges tulajdonságára, ahogy az a teremtésben megmutatkozik.
minden hívőnek üdvösségére - Az üdvösség nemcsak szabadulás a bűn bün­
tetésétől. Leírja az örök megszabadulás hatásait is, amelyet Isten adományozott
kegyelme által Krisztus Jézusban azoknak, akik hisznek. Ez tehát magában fog­
lalja a szabadulást is a bűn rabságából (2Kor 2,15; Zsid 7,25; Jak 1,21) és min­
dent, amit ez magában foglal a hívő ember jelenlegi életében; ezenkívül az isteni
1,17 9

kegyelem csúcs tettét a test megváltásában és mindazt, ami ebből következik (5,9-
10; 13,11; lKor 3,15; 5,5; Fii 3,20; Zsid 9,28; lP t 1,5).
zsidónak először meg görögnek. - Szükséges volt, hogy Isten Igéjét először a
zsidóknak hirdessék (Csel 13,46). Ezt az Űr parancsolta tanítványainak közvetle­
nül mennybemenetele előtt. Azt mondta nekik, hogy a megtérést és bűnbocsána­
tot hirdessék a nevében minden nemzetnek „Jeruzsálemtől elkezdve” (Lk 24,47).
Tanúinak kellett lenniük először Júdeábán és Samáriában, és azután a föld végső
hátáráig (Csel 1,8). Minthogy a zsidók voltak Isten Ábrahámnak tett ígéreteinek az
örökösei, és ezek az ígéretek magukban foglalták az evangélium áldásait is, a jó
híreket először nekik kellett hirdetni. Másrészt viszont ugyanakkor a zsidóknak
meg kell találniuk a maguk helyét Isten kegyelmének tervében az evangéliumon
keresztül ugyanazon az alapon, mint a pogányoknak. A zsidók kiváltsága ebben a
tekintetben csupán az időbeli elsőség volt, és nem a helyzetükből eredő felsőbb­
rendűség. Az, hogy az evangéliumot „először a zsidóknak” kellett hirdetni, mutatja
egyrészt Isten hűségét ígéreteinek beteljesítésében a kiválasztott mag felé, vala­
mint ítéletét azok iránt, akik megvetették a nekik biztosított kiváltságokat és elve­
tették Messiásukat.

ISTEN IGAZSÁGA, 1,17-től 11,36-ig

Isten igazsága látható az evangéliumban, 1,17

17. vers. Mert... jelentetik ki abban - A igeidő folyamatos, „kijelentetik”, va­

gyis minden új felfedező számára.
az Istennek igazsága - Az eredetiben a névelő hiánya azt sugallja, hogy Isten
igazságának kijelentése különbözik a Sínai hegyen adottól. Isten jelleme változat­
lan, de különbözőképp jelenti ki magát, főleg a két ellentétes kijelentésben: a tör­
vényben és a kegyelemben. Az evangéliumot igazságos alapon adja ugyanúgy,
mint a törvényt és Isten igazságos jelleme mindkettőben egyformán érvényesül, de
igazságossága különbözőképpen fejeződik ki.
hitből hitbe - Isten igazsága, ahogy feltárult az evangéliumban, törvény nélkül
jelent meg, egyedül a hit elve alapján. Így a megigazulás csak hit útján lehetsé­
ges, mert a hit a cselekedetek egyetlen alternatívája. A „hitbe” szót kétféleképp le­
het érteni: (a) az evangélium hatásai hit által kezdődnek el; de a hit első gyakorlá­
sa csak az első lépés a hit ösvényén. Az első lépés a „hitből” szóban van, a „hitbe”
az ezt követő életre vonatkozik és benne foglaltatik abban az idézetben, amely kö­
veti: „az igaz ember pedig hitből él”. A „hitből” a kezdeti cselekedetet mutatja; a
„hitbe” a hitnek azt az életét, amely abból származik. Így az a kifejezés, hogy „hit­
ből hitbe” felöleli a teljes keresztyén életet: (b) az Isten igazsága „hit által” nyilvá­
nul meg, vagyis a hit alapelvén, „hitbe”, vagyis hogy hittel kell fogadni. Egyedül a
hit részesíthet áldásban, ha megtörtént az isteni igazság kinyilatkoztatása, és kö­
vetkezésképpen hitre vezet, ha valahol lehetséges a hit. Aki hisz, áldást kap. Az
utóbbi értelmezés látszik valószínűbbnek, mivel Pál itt egyszerűen arról az útról
beszél, amely által az ember igazzá lesz és él.
miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. - Ezt a Habakuk
2,4-ből származó megállapítást háromszor idézi az ÚSZ. Itt az idézet lényege az,
hogy ha egy igaz embernek élete van, az nem a törvény megtartása miatt van, ha­
nem hit által. A Galata 3,11-ben az apostol ugyanezt tanítja, de a judaizmussal
küzdve, és érvelésének lényege az, hogy bármilyen erényes legyen is valaki, nem
igazulhat meg a törvény megtartásával. A Zsidók 10,38 ismét a hitet hangsúlyoz­
10 1, 18-19

za, mint lényeges dolgot. Habakuk próféta mutatott rá, hogy a küszöbön álló
nemzeti veszedelemből az szabadul meg, akinek hite van Istenben. Az ÚSZ-ben a
tanítás átalakul a nemzeti veszedelemből való szabadulás anyagi áldásából az
örök élet szellemi áldásává.

ISTEN IGAZSÁGA A BŰN MEGÍTÉLÉSÉBEN (1,18-3,20)

Bevezetés

A levél következő részében, az 1,18-tól a 3,20-ig az apostol képet rajzol az em­

ber igazságtalan voltáról, először is azért, hogy védelmébe vegye Isten igazságossá­
gát büntetésében; másodszor bevezetésként ahhoz, hogy úgy mutassa be az evan­
géliumot, mint Isten ki nem érdemelt kegyelmét az ember iránt olyan alapon, ami
összhangban van az isteni igazságossággal.

A pogányok bűnös állapota, 1,18-32

18. vers. Mert nyilván van az Istennek haragja - Miközben az evangélium az

üdvösség üzenetét hirdeti (16-17. v.), ezt az üdvösséget az biztosítja, aki bíró és
saját jelleméből következően hirdette, és végre kell hajtsa az istentelen ember gyá­
szos végzetét. Ez nem a harag önkényes megnyilvánulása, hanem a bíró tévedhe­
tetlen ítéletének szükségszerű gyakorlása az emberek felett.
Isten haragjának témája sokszor visszatér a levél első részében (lásd 2,5.8; 3,5;
4,15; 5,9; 9,22). Ebben a levélben, amely elsősorban az evangéliummal foglalko­
zik, Isten különböző tulajdonságai kerülnek elő úgy, hogy feltárja a jellemét, mint
egészet. Miközben az evangélium Őt végtelenül kegyelmesnek mutatja be, a bűn­
nel szemben elnéző. Irgalmát ez nem jellemzi. A Szentírás sohasem mutatja be Is­
ten egyik tulajdonságát a másik hátrányára. Haragjának megnyilvánulása nélkü­
lözhetetlen kegyelemben végrehajtott útjainak megértéséhez.
mennyből (van) - A jelen idő az állandóan ismétlődő megnyilvánulást jelzi. Ha­
sonlítsuk össze az Isten igazságával kapcsolatos megállapítással a 17. versben.
Haragjának megnyilvánulása állandó, noha lesz két nagy kifejeződése, amely az
emberi nemre vár; az egyik ennek a korszaknak a végén, a másik az utána követ­
kező ezeréves birodalom letelte után.
az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen - A bűn két néző­
pontja van megkülönböztetve, (1) az Isten elleni, (2) és az ember elleni, bár a ha­
misság egyúttal az Isten elleni bűn is. Az aszebia, istentelenség (szó szerint: tisz­
teletlenség) az Isten létének semmibevételét sugallja, annak visszautasítását, hogy
megőrizzék ismeretükben; ez a mód a gondolkodás nyílt lázadásához vezet. Az
adikia, igazságtalanság (szó szerinti igaztalanság) olyan állapot, amely nem becsü­
letes vagy egyenes Istennel szemben, amelyet megítél a szentsége vagy emberi
szinten megítél az a szabály, amit az ember a saját lelkiismerete által igaznak ismer.
kik az igazságot hamissággal feltartóztatják - A katekho azt jelenti „megtar­
tani”, akár valami elengedésének az elkerülésével, mint az 1Tesszalonika 5,21-
ben, akár elrejtésével úgy, hogy más ne férhessen hozzá. Itt az utóbbiról van szó,
hogy az igazságot szándékosan elfojtják. Lásd 7,6; 2Tesszalonika 2,6.
19. vers. Mert ami az Isten felől tudható - Szó szerint: „az, ami Istenről meg­
1, 20-21 11

ismerhető”, a fizikai világmindenségre utalva, amelynek megteremtésében Isten

különlegesen megismertette magát, amely - mondhatni - megismerhető, az ember
természeti képességeinek gyakorlásával és olyan természetfeletti kijelentések nél­
kül, mint amelyeket Izráel kapott. Itt arra a bizonyságtételre hivatkozik az apostol,
amelyet az igazság gyakorol a teremtésen keresztül a lelkiismeretre (vö.: Zsolt 19).
nyilván van őbennük - Vagyis, mint élőlények bennük van a képesség, hogy
befogadják azt, ami Istenről tudható; nem „közöttük”. Isten külső kinyilatkozta­
tást ad önmagáról, és ellátja ez embereket a befogadás képességével. Ezért a
Szentírás az Isten felőli tudatlanságot szándékos bűnnek tekinti.
mert az Isten megjelentette nékik - Az igeidő aorisztosz (vagy határozott
múlt) úgy szemlélteti Isten teremtésben adott kijelentését, mint befejezett cselek­
vést. Az aorisztosz igeidő hatása azonban itt sok tekintetben ugyanaz, mint a be­
fejezett igealaké, amely egy cselekvés megmaradó eredményét jelzi, csakhogy az
aorisztosz a kijelentés szilárd és határozott jellegét hangsúlyozza.

20. vers. Mert ami Istenben láthatatlan - Vagyis az Isten láthatatlan termé­
szete a maga különböző jellegzetességeiben és minőségében. (Lásd: Jób 23,8-9; Jn
1,18; 5,37; Kol 1;15; lTim 1; 17.)
a világ teremtésétől fogva - Ezt kétféleképp értelmezték, (a) mint amely időre
vonatkozik, vagyis „a világ teremtése óta”, de ez viszonylag csekély erejű és némi­
leg szószaporító; (b) a természetes eredet jelzéseként, ahonnan az ismeret szár­
maztatható. Úgy tűnik, az apostol így értette. Az elme arra való, hogy a láthatóból
felfogja a láthatatlant. A fizikai teremtés biztosítja azt az alapot, amelyen Isten bi­
zonyos tulajdonságai ismeretessé válnak az értelem előtt és ezáltal befolyásolják a
lelkiismeretet.
tudni illik az Ö örökké való hatalma... az Ő alkotásaiból megértetvén meg
láttatik - Az aidiosz, örökkévaló szó az ÚSZ-ben csak a Júd 6-ban fordul még
elő, Mindkét esetben Isten változhatatlanságára és mindenhatóságára utal, ahogy
az a teremtésben kifejezésre jut.
és istensége - A theiotész szó csak itt fordul elő az ÚSZ-ben és jelentése kap­
csolatban áll a theotész, Istenség szóval, amelyet csak a Kol 2,9 használ. A szavak
közötti különbség megfelel az illető igehelyeknek. Itt Pál arról a kijelentésről be­
szél, amelyet Isten a természetben adott isteni tulajdonságairól. Az ember ezáltal
megtudhat bizonyos tényeket Istenről, mint például Istenségét, de nem ismerheti
meg Istent személyesen. Ilyen ismeret csak Isten Fia által nyerhető (vö.: Jn 17,25-
öt a Jn 1,18-cal). A Kolossé 2,9-ben Pál Krisztus abszolút Istenségéről beszél,
amelynek teljessége lakik benne és nem isteni tulajdonságainak külső megjelení­
téséről.
úgy, hogy ők menthetetlenek. - Magyarosabban, nincs mentségük. Istennek
az volt a célja, hogy elvegyen az embertől minden lehetséges kifogást megismeré­
sére nézve (vö.: 3,19). Ez látszik helyesnek.

21. vers. Mert bár az Istent megismerték - A ginoskó itt nem bensőséges és
személyes ismeretséget jelez, amelyet az oida szó jelentene, hanem Isten létezésé­
nek és azoknak a tulajdonságainak tudását, amelyre már utaltunk. Az ember Is­
ten lényének és jellemének ismeretével indult, nem tudatlanságban. Azután elide­
genedett (Ef 4,18). A bűneset magában foglalja az elszakadást a világosságtól és a
lesüllyedést az értelmi és erkölcsi ostobaságba. Az ember nem így teremtetett; je­
lenlegi állapota nem eredeti helyzete, mivel maga idézte elő.
mindazáltal nem mint Istent dicsőítették - A teremtett természet arra volt
szánva, hogy az embert Isten dicsőítésére vezesse, hogy kifejezze háláját iránta. Az
12 1, 22-23

Isten dicsőítésének és a hálaadásnak megszűnése vezet azokhoz a végzetes követ­

kezményekhez, amelyeket az apostol most felsorol. Amikor megszűnünk dicsőíteni
istent és neki hálát adni, megnyitottuk az utat a gonosznak minden formája előtt.
sem néki hálákat nem adtak - Az Isten iránti hálátlanság az ember elidegene­
désének bizonyítéka. A hálaadás a köszönet kifejezése iránta és örvendezés Isten­
ben, akarata áldásosságának elismerése. (Lásd: 1Tesz 5,18.)
hanem... hiábavalókká lettek - A mataioó azt jelenti, haszontalanná válni; a
megfelelő melléknév a mataiosz, amelyet a Szeptuaginta használt a héber havaira,
„hiábavalósággal” vagy „hiábavalóságokkal” fordtották, és gyakran bálványokra al­
kalmazták. Mind az ige, mind a melléknév előfordul a 2Királyok 17,15-ben: „hiá­
bavalóságot követvén, maguk is hiábavalókká lettek”, majd újra a Jeremiás 2,5-
ben. A szót arra használták, hogy kifejezze Saul király vétkének beismerését:
„Ímé, esztelenül cselekedtem” (lSám 26,21). Isten elismerésének megtagadása a
haszontalanság állapotába vezet, azoknak a céloknak az eredménytelenségéhez,
amelyekre az Isten az embert teremtette.
az ő okoskodásaikban - A dialogiszmosz főleg az ÚSZ-ben rosszértelmű kifeje­
zés, olyan okoskodás, amely az önzés kifejezője, az Istentől független természeti
értelem okoskodása. így van pl. a Szeptuagintában a Jeremiás Siralmai 3,60-ban:
„gondolatjukat”. Itt az Istenről alkotott hamis elképzeléseket jelenti, amelyeket
magukévá tettek azoknak a tényeknek ellenére, amelyek róla a természetben fel­
tárultak.
és az ő balgatag szívük - Az asunetos szó szerint „értelem nélküli” és hasonló­
képpen van fordítva a 31. versben és máshol is az ÚSZ-ben (lásd: 10,19; Mt
15,16; Mk 7,18). A szívről gyakran beszél jelképesen az Ige, hogy a személyes élet
rejtett indítékait jelezze. Itt egyszerűen értelemként használja, ahogyan a Máté
13,15-ben is.
megsötétedett. - A skotidzomai-t a szellemi sötétségre használja még a 11,10,
és ezenkívül az ÚSZ-ben csak az Efézus 4,18-ban fordul elő. Isten világosságot
adott az embereknek a természetben, de ez bennük sötétségre változott. Az értel­
mi képesség a visszaélés következtében legyengült. (Lásd: Mt 6,23.)

22. vers. Magukat bölcseknek vallván balgatagokká lettek - A bölcsesség

puszta állítása szellemi képzelődés. A pogányság állapota az Isten egyszerű isme­
résétől való eltávolodás következménye és Isten tulajdonságainak fel nem ismeré­
se, ahogyan azt a teremtés kijelenti. Ez nem olyan helyzet, amiből az emberek fo­
kozatosan emelkedtek ki, hogy Isten ismeretére eljussanak.

23. vers. És... felcserélték - Az állattá az egyik dolognak a másikra cserélését

jelenti. Valójában nem tudták Isten dicsőségét valami másra cserélni. Az Úr dicső­
sége változhatatlan. Valamilyen cserét csináltak (vő.: Zsolt 106,20).
dicsőségét - az örökkévaló hatalmára és Istenségére utal, ahogyan a 20. vers­
ben, és így Isten tulajdonságait jelenti, ahogy a teremtésen keresztül megnyilvá­
nulnak.
az örökkévaló Istennek - Az aphthartosz-t Istenre használja itt és az lTimóte-
us 1,17-ben.
múlandó embereknek - Az „örökkévaló” és „múlandó” szavak azért vannak be­
helyezve, hogy feltűnőbben emeljék ki a felcserélés ostobaságát.
és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak - Az
imádat tárgyainak sorrendje az imádók fokozatos lealjasodását sugallja.
Bárhogyan tekintik is a bálványimádók bálványaikat, amelyeket voltaképpen
imádnak, akár imádatuk tárgyának puszta szimbólumainak, akár úgy, mint ame­
1, 24-25 13

lyekben ezek a lények benne vannak, vagy erőt adnak nekik, a Szentírás ilyen
megkülönböztetést nem ismer. Minden ilyen imádat Isten törvényének áthágása.
képmásával - Az ember lényegében imádásra teremtetett. Ha nem Isten az
imádatának tárgya, valamilyen más tárgyat fog találni, hogy a Teremtő helyére te­
gye. Az ÓSZ-ben a próféták gúnyosan emelték fel szavukat a bálványimádás osto­
basága ellen, mert Isten szüntelenül panaszt tesz népe ellen, hogy elfordultak tőle
és így arra a szintre süllyedtek, ahol a körülöttük lévő nemzetek voltak. Feltűnő
azonban a gúny hiánya, amikor ez a téma az ÚSZ-ben említésre kerül. Az a mód,
ahogyan Pál a görögökhöz beszél a Mars-dombon, nem gúnyos, csak egyszerűen
megállapítja a bálványimádás balgaságának tényét. A pogányok, noha eredetile;
eltértek a Teremtő imádatától, nem voltak ugyanúgy vétkesek az ostobaságban,
mint Izráel. A pogányok bálványimádatban nevelkedtek. Ezért nincs gúny a nekik
szóló beszédben és nincs panasz rájuk.

24. vers. Annakokáért adta is őket az Isten - A civilizáció nem nyújt védelmet
vagy biztonságot a gonoszság ellen. Minél civilizáltabbak lettek az emberek, bálvá­
nyozásuk annál romlottabbá vált. Isten ismerete az egyetlen eszköz, amely az em­
bert tiszta szívhez juttatja. A testi szentség is benne van ennek a versnek a taní­
tásában.
A paradidómi átadást jelent valaki hatalmába. A megállapítást megismétli a 26.
és 28. vers. Ugyanez a szó vonatkozik Krisztus halálára a 4,25-ben és 8,32-ben.
Ezen az igehelyen az isteni büntetésre vonatkozik, amely azt a bűnt követte, hogy
Istent bálvánnyal cserélték fel. Isten elhagyása megnyitja az utat a teljes erkölcsi
lealacsonyodáshoz. Ez a büntető bánásmód nem zsarnokoskodás Isten részéről;
ugyanis a Teremtő elfogadása és imádása az emberi boldogság forrása. Az ateiz­
mus és politeizmus elkerülhetetlenül erkölcsi megbetegedéshez vezet. Erkölcsi ter­
mészetünket azok a törvények irányítják, amelyeket maga Isten helyezett belénk.
Isten munkálkodik ezekben a törvényekben, és általuk az emberi tapasztalatban.
Ezek ellenére cselekedve az ember Isten ellen vétkezik, mint Teremtője ellen, de
vétkezik önmaga ellen is. Tehát kiteszi magát Isten büntetésének. A leírt folyamat
nem pusztán természeti törvény, hanem Isten szándéka szerint van, és az elért
eredményt Isten ellenőrzi.
Ne feledjük el, hogy a bálványimádás következményeit az apostol ebben a sza­
kaszban nem úgy ecseteli, mint amelyek szükségszernek és elkerülhetetlenek,
mert az evangélium Isten hatalmának bizonyul még az ilyen lealjasulásból is. Va­
lójában az egész leírás sötét hátteret képez Isten kegyelmének kijelentéséhez,
amely az evangéliumban és általa valósul meg.
szívük kívánságaiban - Vagyis ebben az állapotukban szívük vágyainak ural­
kodása jellemezte őket.
tisztátaianságra - Lásd: 9,19; vö. a kifejezést az ennek a fejezetnek a 26. és
28. versében lévővel.
hogy egymás testét megszeplösítsék - ez a becstelenség Isten iránti gyaláza­
tos magatartásuk megtorlása.

25. vers. Mint akik... változtatták - A metallasszó az ÚSZ-ben csak itt és a

következő versben található, és valamilyen dolog odaadását jelenti (itt Isten igaz­
ságát) azért, hogy megkapjanak egy másikat (a hazugságot). Lásd a „felcserélték”
szóhoz írt magyarázatot: (23. vers). Az itteni ige csupán erőteljesebb formája az al­
iasszó igének.
az Isten igazságát - Ez a 23. versben lévő „Istennek dicsőségét” kifejezésnek
felel meg. Itt a kifejezés nem „az Istennel kapcsolatos igazságot” jelenti, hanem
14 1, 26-28

„Istent, akinek létezése valóság”, vagyis az igaz Istent, ahogyan az ember számára
a teremtés által megnyilatkozott.
hazugsággá - Egy tömör kifejezést használ, mint fogalomcserét (magát a tár­
gyat egy, a tárgy természetét vagy jelentését leíró szóval helyettesíti) a bálvány he­
lyett. Ézsaiás beszél úgy a bálványimádóról, mint aki nem veszi észre, hogy ha­
zugság van jobbkezében (Ézs 44,20); Jeremiás is hazugságnak nevezi az öntött
képet (Jer 10,14; 13,25; vö.: 16,19-20); az Ámős 2,4 azt mondja, hogy „hazugsá­
gaik”.
és... tisztelték - A szebadzomai szó csak itt fordul elő az ÚSZ-ben. Fő jelen­
tése „tiszteletben tartani”, és így „tiszteletet adni”.
és szolgálták - A latreuó szóhoz lásd a 9. vershez fűzött magyarázatot pl.:
6:13,14. Az „imádás” és „szolgálás” sorrendje állandó a Szentírásban. Maga a sze­
mély elismerése meg kell előzze Isten cselekvő szolgálatát. Isten szolgálata az Is­
tennel beteljesedett szívből származik.
a teremtett dolgokat... a Teremtő - A kettő közötti különbség mérhetetlen. A
Teremtő önmagában létező, hatalomban és ismeretben feltétel nélküli és korlát­
lan. A Teremtőnek a teremtmény nemcsak létével adós, hanem Ő szab neki felté­
teleket is; Tőle kapta erejét és ismereteit és azokat a korlátozásokat is, amelyek
miatt a Teremtőjétől való függés áldását élvezi. A Teremtő imádását a teremtmé­
nyével helyettesíteni tehát a romlottság és ostobaság csúcsa, amely megérdemli az
ebben a szakaszban említett büntetést.
helyett - Ez nem összehasonlítás, hanem egyik dolog feladása egy másikért.
Vö.: „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Tim 3,4).
aki... áldott - Az eulogétosz Istenre vonatkozik, dicsőítést és hódolatot jelent a
teremtmény részéről, a Teremtő hatalmának és előjogainak elismerését, valamint
a kezéből élvezett kiváltságokat. A szót tehát meg kell különböztetni a makariosz-
tól, amit „áldottnak” fordítottak. Ez amikor Istenre vonatkozik, jelenti az abszolút
áldott tulajdonságainak teljes tökéletességét.
mindörökké - Sző szerint „korszakokon keresztül”. A szó szerinti fordítást
azonban kerülni kell, minthogy először is az egy meghatározott időszakra vonat­
kozik és ez a jelen esetben lehetetlen; másodszor nem megfelelően fejezi ki azt,
amit a görögül beszélő emberek értettek rajta. Ezzel a kifejezéssel meg nem hatá­
rozott időtartamot jelöltek. Plátó például ezt a terminológiát használja, hogy szem­
beállítson valamit azzal, ami befejeződik. így az aioniosz szó proskairosz (ideigle­
nes) szóval áll szemben a 2Korintus 4,18-ban, Mindig végtelen időtartam a jelen­
tése, hacsak a szöveg eleve ki nem zárja.
Ámen. - Ez egy héber szónak az átírása, és amikor ember használja, azt jelen­
ti „úgy legyen”. Amikor Isten mondja, akkor azt jelenti, hogy „úgy van és úgy
lesz”. Az Ézsaiás 65,16 arra használja, hogy leírja Isten jellemét, mint olyan lé­
nyét, aki hűséges ígéretéhez. A Jelenések 3,14-ben ez Krisztus egyik címe, mint
aki Isteni szándékait megvalósította, j

26-27. vers. Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra... az ő

tévelygésüknek méltó jutalmát eívévén önmagukban. - Az önfejűség szenve­
déshez vezet. A természeti törvények önmagukat hajtják és beléjük van építve a
megfelelő megtorlás, hasonlóan a Sinai Törvényhez (Zsid 2,2).

28. vers. És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben

megtartsák - Tovább fejleszti az isteni kijelentés elutasítása hatásainak a témá­
ját. A megtagadás (adokimadzó, szó szerint azt jelenti, hogy „nem méltányolni egy
dolgot”) nem közömbösség miatt volt, hanem önkéntes döntés a körülmények ha-
1, 29-30 15

tározott mérlegelése után. Az emberek a bűnt részesítették előnyben Isten megis­

merésével szemben, amelyet pedig mind a fizikai világmindenség eszközei, mind
saját természeti alkatuk kínált.
odaadta őket az Isten - Ezt harmadszor állapítja meg, mindegyik további fá­
zist jelent Isten büntető igazságszolgáltatásában.
méltatlan gondolkodásra - Az adokimos a „visszautasítással” fordított ige mel­
léknévi formája. Ha valaki visszautasítja Istent, Isten méltatlanná nyilvánítja, el­
veti, mivel nem állta ki a próbát. A méltatlan gondolkodás érdemtelen, haszonta­
lan, képtelen teljesíteni azokat a természetes funkcióit, amelyeket Isten tervezett;
összekeveri a jót és a rosszat, nem tudja megkülönböztetni, mi tetszik és mi nem
tetszik Istennek.
hogy illetlen dolgokat cselekedjenek - Az az elhatározás, hogy Isten ismere­
tét elutasítják, Isten tanácsvégzésének igazságos elveinek és határozatainak meg­
felelően a bűn hajszolásához és cselekvéséhez vezet. Éppen azokat az erőket,
amelyek visszatarthatták volna őket az istentelenségtől, büntetésként elvesztették.
A kathékó, „illik” szót itt arra használja, ami megfelel az emberi természetnek,
ahogyan Isten teremtményéhez, valamint Teremtője iránti felelősségéhez illik.

29. vers. Rakvák - Az igeidő befejezett múlt „meg vannak rakva”, és azt jelzi,
hogy az említett négyféle gonoszságban olyan állapot alakult ki, amely e felsorolt
bűnöket és gonosz jellemvonásokat előidézte.
minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszaság­
gal - „paráznaság” szó hiányzik a legjobb kéziratokból; ez egy konkrét cselekvést
hoz be az általános gonoszságok listájába.
Az adikia, hamisság szóra lásd a 18. vers jegyzetét; a ponéria, gonoszság hét­
szer fordul elő az ÚSZ-ben (kétszer többesszámban, a Márk 7,22-ben és a Csele­
kedetek 3,26-ban), hogy mindenfajta gonoszságot jelezzen. A kapzsiság [pleonexia,
szó szerint „többre vágyást” jelent) kapcsolatban áll a poneriá-val a Márk 7,22-
ben: a Kolossé 3,5-ben viszont mint bálványimádás van leirva. A kakia, „rossza­
ság” az a főnév, amely megfelel a kakos melléknévnek, ami átfogó kifejezés min­
denféle gonoszságra, különösen az erkölcsi gonoszságra (lásd lPt 2,1).
rakvák - A mestos azt jelenti, hogy megtelt, teljesen tele van; hasonlítsuk össze
és állítsuk szembe a 15,14-gyel; máshol erkölcsi tulajdonságokról van szó, kivéve
ez alábbi igehelyeket: Máté 23,28; Jakab 3,8.17; 2Péter 2,14.
irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel - Ez
az öt gonoszság már konkrétabb jellegű. Az irigység elégedetlenség, vagy kellemet­
len érzés más ember felsőbbrendűségének vagy előmenetelének hallatán vagy lát­
tán. A „versengés”, eris szóhoz lásd még a 13,13-at.
Súsárlók - Ezzel kezdődik egy lista, amely főleg, bár nem teljesen személyes
jellemvonásokból áll. Az igét csak itt használja az ÚSZ és a megfelelő főnév, a „rá­
galmazások” is csak a 2Korintus 12,20-ban fordul elő. A gonoszságot a titkon to­
vábbadott információ jelenti, akár igaz, akár hamis, de árt mások jó hírének.

30. vers. Rágalmazók - Szó szerint „gonosz beszédűek”. A szó csak itt fordul
elő az ÚSZ-ben és nem jelenti szükségszerűen a megtámadott személy távollétét.
istengyűlölők - a theostugész csak itt fordul elő az ÚSZ-ben.
dölyfösek, kevélyek, dicsekvők - Az első szó, amely máshol csak az lTimóte-
us 1,13-ban fordul elő (erőszakoskodó), olyan sérelemre használatos, amelyet szó­
val vagy tettel követtek el. A hüperepharxosz szó, amely dölyföst, gőgöst jelent,
kapcsolatos a „kevély” szóval is, amely a 2Timóteus 3,2-ben fordul elő.
rosszban mesterkedők - Szó szerint „gonoszságok feltalálói”. Nem csupán em-
16 1, 31-32

béri találékonyságot jelent, hanem olyan dolgok megvalósítását is, amiket a sötét­
ség hatalmai sugallnak.
szüleiknek engedetlenek - Lásd pl. 2Móz 20,12; 3Móz 19,3; Mt 15,4; 19,19;
Ef 6,2 és vö.: Jer 35,18-19; 2Tim 3,2. Az apeithész, engedetlen szó szerint azt je­
lenti, hogy „nem tudják meggyőzni”.
31, vers. Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztel­
hetetlenek, irgalmatlanok - Ez a felsorolás az erediben négy szó. A másodikat
fordíthatjuk „szövetség-meg-nem-tartóknak” is. Az „aszpondosz”, vagyis engesztel­
hetetlen, csak egyes kéziratokban szerepel.
32. vers. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik - Vagyis, azt, amit Isten he­
lyesnek nyilvánított (dikaióma). Itt büntető rendelkezésére utal. A „kik” vonatkozó
névmás, ahogyan a 25. versben is, arra utal, hogy most az éppen felsorolt gonosz­
ságok okát fogja megállapítani. A gonoszság annak eredménye, hogy nem fogadják
el és nem követik azt, amiről tudják, hogy helyes. Az ember lelkiismerete és ta­
pasztalata tájékoztatást ad a gonosz jellemről és a tisztátalanság és kegyetlenség
hatásairól, valamint az isteni ítéletről.
A dikaióma máshol is használatos a levélben egy más jelentésben, mint „igaz­
ság” (lásd: 2,26; 5,16.18; 8,4); az a jelentése, hogy „rendelkezés” a következő ige­
helyeken található; Lk 1,6; Zsid 9,1.10.
hogy akik ilyeneket cselekesznek - A prasszó, gyakorolni igét meg kell kü­
lönböztetni a poieo-tói, ami azt jelenti, cselekedni, mert ez folyamatos cselekvést
fejez ki, míg a poieo jelen ideje ismételt cselekvések sorozatát fejezi ki. János leve­
lében a poieo folyamatos jelenideje veszi át a prasszó helyét, és nem szabad „elkö­
vetni”-vei fordítani (pl. az 1Jn 3,8-9-ben).
méltók a halálra - Nem egyszerűen az élet természetes végéről van szó, hanem
az isteni büntetés végrehajtásáról a bűn miatt. Ez a megállapítás magyarázó jelle­
gű „az Isten végzése” kifejezéshez.
nemcsak cselekszik azokat - A poieó jelenideje.
hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek - A szunendokeó, egyetér­
teni, egy bizonyos dolog szívbeli helyeslését jelenti (vö. Lk 11,48). Ilyen esetekben
nemcsak a lelkiismeret hangját nyomják el, hanem az elme teljesen érzéketlenné
válik mások erkölcsi lealacsonyodására és romlására és örömét leli azok bűnössé­
gében.
2 , 1-4 17

II. FEJEZET
A zsidók bűnös állapota, 2,1-29

Bevezetés

Ebben a fejezetben az apostol főleg a zsidók témájával foglalkozik, bemutatva,

hogy hasonlóképpen a pogányokhoz, vétkesek Isten előtt. Az érvelés így eljut ad­
dig a pontig, hogy az egész világ Isten ítélete alatt van. A zsidóknak nagyobb a
vétke, mert kiváltságok birtokosai voltak. Ráadásul, miközben elítélték a pogá-
nyok bűneit, a zsidók az Istentől kapott világosság ellenére ugyanazoknak a bű­
nöknek az elkövetésében voltak vétkesek.

(áj A z isteni ítélet (1-5. v.)

1. vers. Annákokáért - Vagyis, amiatt az általános érvényű tény miatt, hogy a

lelkiismeret figyelmeztetett, és ismeretes a bűn felett Isten ítélete és büntetése,
vagyis a következményei, mivel gyakorolták és helyeselték a gonoszságot, ismere­
tük ellenére.
menthetetlen vagy - Ez visszaemlékeztet az 1,20-ra. Ha a pogányok menthe­
tetlenek, akkor a zsidók is azok, bár elítélik a pogányokat Isten elutasítása miatt,
ugyanazokban a bűnökben vétkesek, mint amiben a pogányokat elítélik.
ó, ember - Vagyis mindenki, aki ítél. A zsidóról van szó, de még nincs külön
említve. Ha éppen itt említené a zsidókat, megzavarná az érvelés menetét.
bárki légy, aki ítélsz: - A krinó, „ítélkezni”, elsősorban „különbségtételt jelent;
azután megkülönböztetni az igazat és hamisat, anélkül, hogy elmarasztalnák, no­
ha ez rendszerint vele jár.
mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod - A katakrinó a krinó
fokozott formája, amely mindig „kárhoztató ítéletet” jelent (pl. 8,3.34; 14,23).
mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz - Természetesen nem ugyanolyan
fajta bálványimádásra céloz, mint a pogányoké, mert ebből a gonoszságból meg­
tisztult a zsidó nemzet a fogság folyamán, hanem az erkölcsi elhajlás olyan bű­
nökre, mint az 1,29-31-ben felsoroltak.
2. vers. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete - A krima itt, meg az ÚSZ-
ben szinte mindenütt, helytelenítő ítélet (lásd fent az „ítélsz” szónál). Néha magá­
ban foglalja az ítélet végrehajtását is. Lásd a következő verset.
igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek. - Vagyis, mind a
tények, mind az Isten csalhatatlan értékelése szerint.
3. vers. Vagy azt gondolod - A logidzomai a szándékos gondolkodás eredmé­
nyét jelöli (megkülönböztetve az egyszerűbb dokeó „gondolni” igétől).
é, ember, aki m egítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azo­
kat cselekszed, hogy te is elkerülöd az Istennek ítéletét? - Erőteljes hangsúly
van a „te” személyes névmáson. Az ítélet itt rámutat a büntetés végrehajtására. Az
a gondolat, hogy a zsidó nép tagja biztosítva volt Isten jóindulatáról és szellemi
kiváltságokat élvezett, mélyen gyökerezett a nemzeti érzésben.
4. vers. Avagy megveted - A „megveted” szó hangsúlyos; ellentétben áll azzal,
hogy Istent kell dicsőíteni szentségéért.
18 2,5

az Ő jóságának... gazdagságát - A krésztotétosz azt a jóságot jelenti, amely rá­

vesz valakit a jó cselekvésre (vő. 11,22), Istenről szólnak a következő igehelyek is:
Ef 2,7 és Tit 3,4, a hívőkről pedig a 2Kor 6,6; Gal 5,22; Kol 3,12.
elnézésének - Az anokhé szó szerint türelem „feltartás”, és így a büntetés
visszatartása,
és hosszútürésének - A makrothumia szó szerint „hosszan tűrés, nyugodtság".
Ha a türelem késleltetés a végrehajtandó ítéletben, a hosszűtűrés az a beállított­
ság, amely azt késlelteti.
nem tudván - Az agnoeó azt jelenti, „tudatlannak lenni”, ha valaki nemcsak
nem ismer fel valamit, hanem szándékosan tagadja a tényeket.
hogy az Istennek jósága - A krésztosz rövidebb formája az imént használt
krésztotész szónak. Az Úr arra használta, hogy igájának könnyű, voltát leírja, ami
ezért nemcsak könnyű, hanem kedves is (Mt 11,30). Ugyanez a szó szerepel más­
hol is Istenre, a Lukács 6,35-ben és az lPéter 2,3-ban, ahol „kegyelmest” jelent,
valamint a hívőkre is.
téged megtérésre indít? - A metanoia szó szerint „a gondolkodás megváltozta­
tása”, de rendszerint kapcsolatban áll a bűnbánattal is. Isten azt akarja, hogy
minden ember megtérjen (2Pt 3,9). Itt a zsidóknak adott különleges kiváltságok
vannak szem előtt, mint annak eszközei, hogy megtérésre vezessék őket.

5. vers. De te a te kemésységed és meg nem tért szíved szerint - A sklero-

tész, keménység, vagyis érzéketlenség Isten jósága iránt és csak itt fordul elő az
ÚSZ-ben.
gyűjtesz magadnak haragot - Célzás Isten jóságának gazdagságára (4. v.); az
elképzelés az isteni harag felhalmozása, összegyűjtése. Saját sorsáért a bűnös ki­
zárólag maga felelős; a „magadnak” szó hangsúlyos.
a haragnak... napjára - Vagyis arra az időre, amikor az Úr meg fogja ítélni a
világot igazságban. Az a szó, hogy „nap” itt és sok más helyen hosszabb vagy rövi­
debb időszakot jelöl és gyakran van összekapcsolva az ítélettel. A napfény az, ami
a természetet képviseli a maga valójában, ellentétben megjelenésével az éjszakai
sötétségben. így a jelenlegi periódust az „ember napjának” nevezik (lKor 4,3). Eb­
ben az ember alakítja ki véleményét és alkot ítéletet dolgokról, olyan ítéletet, ame­
lyet azonban a természetes és ezért véges gondolkodás irányít, és a bűn megron­
totta. Az „ember napját” fel kell váltsa az „Úr napja”, az a nap, amikor az Úr meg
fog jelenni, hogy végrehajtsa isteni és tévedhetetlen ítéletét az emberek felett. Ezt
megelőzően fog megkezdődni „a Krisztus napja” (Fil 1,10; 2,16). Ez az időszak ki­
zárólag a Gyülekezettel kapcsolatos és így meg kell különböztetni „az Úr napjától”.
és az Isten Igaz ítélete kijelentésének - Ezekben a szavakban az apostol be­
mutatja, hogy Isten haragja nem bosszúálló vagy önkényes, hanem az említett,
nap hozza el a tévedhetetlen ítéletének kinyilvánítását. így az apostol az emberi
szív általános bűnösségének leírásában ugyanakkor igazolja Isten szentségét és
igazságosságát, amikor a bűnt megítéli.

(b) Az élet elnyerésének eszközei (6-11. v.)

Bevezetés

Elsőre úgy tűnik, hogy ezek a versek nehézséget okoznak ebből a szempontból,
mert nem jelzik az evangéliumnak azt az alapigazságát, hogy az örök élet ajándé­
kát a hit alapján kapjuk Krisztusban (Jn 3,15-16.36 stb.). Itt az örök élet a dicső-
2,6 19

ség, tisztesség és romolhatatlanság keresésének és a kitartásnak az eredménye a

jó cselekvésében.
(1) Az egész igeszakasz témáját nem az örök élet elnyerésének eszközei képezik,
hanem Isten igazságos ítélete az ember bűne ellen, és ebből a szempontból az,
amit a 8-9. vers említ azok büntetésével kapcsolatban, akik nem engednek az
igazságnak, tökéletesen beleillik a Szentírás többi részének ezzel a témával össze­
függő tanításába. „Aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Jn 3,36).
(2) Egy szentírási igehely jelentésének megtalálásában alapelv, hogy nem helyes
az olyan magyarázat, amely ellentétben áll Isten Igéje többi részének világos taní­
tásával; éppen ellenkezőleg, a kérdéses igehelyet a máshol adott világos megálla­
pítások fényében kell értelmezni.
(3) Számos igehely -világosan tanítja az ÚSZ-ben, hogy az örök élet feltétele a
hit Isten Fiában. A jelenlegi igehelynek az az állítása, hogy az örök élet azoknak a
része, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek a jó cselekvés­
ben való kitartás által, nem összeegyeztethetetlen az evangéliumnak azzal a taní­
tásával, hogy a hit az örök élet ajándékának feltétele. A hit az a kezdeti cseleke­
det, amely által a hívő ember belép abba az életbe, amelyet szükségszerűen jelle­
mez az állhatatosság a jó cselekvésében és a dicsőség keresésében. Valójában, ha
ez hiányzik valakinek az életéből, aki azt vallja, hogy hisz Krisztusban, ez döntően
bizonyítja, hiányzik hitének őszintesége és nincsen az örök élet birtokában. De az
apostol itt nem a megigazulás és a Krisztusban való hit által nyert élet ajándéká­
nak témájával foglalkozik; ezt a témát később tárgyalja a levélben. Itt azt mutatja
be, hogy zsidó és nemzsidó ugyanazon az alapon áll Isten szemében a bűn kérdé­
sében és előzetesen azt állapítja meg, hogy mindketten ugyanúgy nyerhetnek csak
szabadulást.
(4) Amikor azt mondja, hogy Isten dicsőséget, tisztességet és békességet fog ad­
ni minden embernek, aki jót cselekedett, akár zsidó, akár pogány, ezt nem vehet­
jük abszolút kijelentésként az evangélium igazságától függetlenül. Ez összhang­
ban van az evangéliummal annyiban, hogy Isten értékelése szerint csak az jó, ami
Fiában és általa történik. Isten legelső követelménye az embertől a jó cselekedete­
ket illetően, hogy higgyen Isten Fiában (Jn 6,29). Az isteni értékelés szerint tehát
Krisztusban kell lenni ahhoz, hogy dicsőséget, tisztességet és békességet nyerjen,
és más módon ezeket nem lehet megszerezni. Itt azonban nem az a célja az apos­
tolnak, hogy ezekkel a részletekkel foglalkozzék. Ez szükségtelen kitérés lenne.
(5) A 7. és 10. vers együttes elolvasásából világos, hogy az apostol nem az örök
élet ajándékáról beszél, mint aminek a Krisztusba vetett hit a feltétele, hanem a
jutalmak témájával foglalkozik. Nos, az örök életről néha úgy beszél az ÚSZ, mint
ami több annál az állapotnál, amibe a hívő ember kerül abban a pillanatban,
amikor Krisztusban hisz. Az ilyen igehelyekben az ezt követő értékekről és képes­
ségekről van szó.
Félrevezető tehát azt állítani, hogy Pál itt úgy beszél, mintha az ember sorsa
meg lenne határozva, ha nem volna evangélium. A Szentírásban Isten szándékai­
ról és bánásmódjáról adott különböző kijelentések soha nincsenek ellentmondás­
ban egymással.

6. vers. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: - Ez Krisztus

tetteként van megjövendölve a Máté 16,27-ben, és szóról szóra ugyanez, kivéve az
egyes számot (cselekedete) a többesszám helyett (cselekedetei). Így a két igehely
bizonyságot tesz az Isten Fia egyenlőségéről az Atyával és ezáltal Istenségéről.
Lásd még a Jelenések 22,12-t is.
20 2,7-10

7. vers. Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget,

tisztességet és halhatatlanságot keresnek - A „dicsőség” Isten jövőbeli királysá­
gát és a Krisztushoz hűségesek kitűzött jutalmát jellemzi. A „tisztesség” elválaszt­
hatatlanul kapcsolódik a dicsőséghez és Isten megbecsülésének jele. A „halhatat­
lansággal” fordított szó máshol is megtalálható: lKor 15,42.50.53-54; Ef 6,24;
2Tim 1,10; Tit 2,7. A szó a hanyatlás vagy romlás hiányát jelenti, de amikor a hí­
vő állapotára használják, a boldogság állapotának jelentését is hordozza.
örök élettel - Ez nem csupán vég nélküli létezés, hanem közösség Istennel,
hatalmának állandó tapasztalása. Az aióniosz szó végtelen és „örök” időtartamot
jelent. Az „örökké tartó” nem fejezi ki azt, amit a görögök gondoltak.
8. vers. Azoknak pedig, akik versengők - Szó szerint „azoknak, akik viszály-
kodók”. (Vö.: „mindaz, aki az igazságból való” - Jn 18,37.) Az eritheia itt olyan
szellem, ami ellenáll Isten akaratának és módszerének, emiatt az igazsággal szem­
beni engedetlenség is kapcsolódik hozzá.
és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak - Az
„enged” szavában használt nyelvtani szerkezet minden egyes esetben szokásos
magatartást jelent. Az ilyenek odaadják magukat az igazságtalanságra és együtt­
működnek azzal, saját bűnös ösztöneiket kielégítve. Az igazság nem szeretése an­
nak elutasításához vezet.
búsulással és haraggal - Az előbbi az érzelmet, az utóbbi annak megnyilvánu­
lását jelenti. Isten Önmagának és igazságának kijelentésével arra törekszik, hogy
az embereket rávezesse az akarata előtti meghajlásra. Az ember bűnös állapotá­
ban ellenáll Istennek, és ellenségének enged, ennek végkifejlete az isteni harag jo ­
gos megnyilvánulása.
9. vers. Nyomorúság - A thlipszisz olyan szenvedés, amit valamilyen lélekre ne­
hezedő teher okoz. A szó máshol is előfordul ebben a levélben: 5,3; 8,35; 12,12.
és ínség - A stenochória szó szerint olyan valakinek az állapota, aki elől el van
zárva a menekülés lehetősége és ezért nyomorúságos állapotban van. A négy szó
az ok és okozat sorozatára utal. Az első Isten magatartása a bűnnel szemben, a
második ennek a kifejezésre jutása, a harmadik az ebből eredő eredmény, a ne­
gyedik a megvalósult teljes tehetetlenség. Az egész az örök élettel van szembeállít­
va. Mindegyik esetben tudatos tapasztalatról van szó, akár szomorúságról, akár
boldogságról.
minden gonoszt cselekedő ember lelkének - Vagyis, minden embernek a lé­
lek a személyisége, mint a Cselekedet 2,41-43-ban. (Vö.: 3Möz 24,18; itt szó sze­
rint ez áll: „lelket lélekért”.) A katergadzomai szó, amely „cselekvőt” jelent, az er-
gadzomai egyszerű szó fokozott formája (lásd a következő verset) és itt a megma­
radás a bűnben.
zsidónak először, meg görögnek - Vö.: 1,6. A zsidónak nagyobb kiváltságai
voltak és következésképpen felelőssége is nagyobb volt. Az „először” szó nyilvánva­
lóan azt jelenti, „különösen”.
10. vers. Dicsőség pedig, tisztesség és békesség - Ez van szembeállítva a
nyomorúsággal és ínséggel. Figyeljük meg a párhuzamot (a harmadik szóban tör­
ténő változtatással együtt) a korábbi kifejezéssel: dicsőség, tisztesség és halhatat­
lanság, amely a 7. versben van; a jutalom felülmúlja a törekvést és erőfeszítést. A
„békesség” szót legszélesebb értelemben kell érteni; jelent elfogadtatást Istentől és
minden ebből eredő boldogságot.
minden jót cselekedőnek - Az ergadzomai az egyszerű forma (lásd fent). Az
erősebb formáról az egyszerűbbre váltás kihangsúlyozza Isten kegyelmét és kö-
2 , 11-12 21

nyörületét. Aki jót cselekszik (ahol lehetséges), vagy megvalósítására egyszerűen

erőfeszítést tesz, jutalmat kap, míg az, aki kitart a gonosz cselekvésében, bünte­
tést.
zsidónak először, meg görögnek - Az ismétlés kiemeli a zsidó és nemzsidó
közti különbséget és ezáltal erősíti Pál érvelését, amely által ledönti a különbséget
a kettő között a bűn tekintetében, bebizonyítva, hogy Isten előtt egyformán bűnösök.

11. vers. Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. - Szó szerint „az arc el­
fogadása”. Isten a születési körülmények tekintetbe vétele nélkül fog ítéletet hir­
detni. (Lásd még: 5Móz 10,17; 2Krón 19,7; Jób 34,19; Ef 6,9; Kol 3,23; Jak 2,1-
2.) Ennek a fejezetnek a hátralévő része ezt az igazságot fejti ki.

(c) Iste n ítéletének pá rta tla n sá ga (12-29. v.)

B evezetés

A pogányok, akik külső törvény nélkül vétkeztek, szükségszerűen törvény nél­

kül vesznek el; a zsidók, akiknek volt külső törvényük, az által ítéltetnek meg. A
pogányok a lelkiismeret törvényével rendelkeznek és ez a törvény egyenértékű az­
zal a törvénnyel, amelyet a zsidók kaptak (12-15. v.). Minden ember meg kell ítél­
tessen tehát azon a napon, amikor Isten Krisztus által (12.16. v.) megítéli az em­
berek titkait.
A zsidót terhelő vétek ebből a szempontból az, hogy miközben kiváltságaival di­
csekszik és tud valamit az igazságról és másoknak prédikál, ő maga törvényszegő
és Isten nevét káromolják miatta (17-24. v.). A zsidók tehát ugyanúgy ítéletnek
vannak kitéve és az igaz pogányok el fogják ítélni őket (25-29. v.).

12. vers. Mert akik... vétkeztek - A „vétkeztek”, aorisztoszban van, visszamu­

tatva az ítélet jövő idejéről azokra a bűnökre, amelyek felhalmozódtak a földi élet
folyamán.
törvény nélkül - Vagyis valamilyen konkrétan kijelentett törvény hiányában,
mint amilyen a Sínain adott törvény volt. Az, hogy nincs határozott névelő, arra
enged következtetni, hogy a törvényt itt általános elvnek tekinti. A törvény Isten
akaratának kijelentése az ember magatartásával kapcsolatban. A pogányok enél
kül voltak. Ez a tény mégsem menü meg őket a szomorú végzettől. Isten haragja
ellenük is igazságos lesz, de megítélésük teljesen a Sínain adott törvény nélkül fo­
lyik majd. Ők más alapon ítéltetnek meg. Az ember sohasem lesz ítéletnek alávet­
ve olyasmi miatt, amiről nem tud, mert nem ismertették vele.
vesznek el - Az apollumi romos állapotot jelent, a jóllét elvesztését, nem a léte­
zés elveszítését. Sem ez, sem semmilyen más ige a Szentírásban nem jelent meg­
semmisülést. Az evangélium örök életet ígér annak, aki hisz. Aki nem jut ennek
az életnek birtokába, osztozik azok romlásában, akik elvesznek.
törvény nélkül - Lásd a fenti jegyzetet. Itt a külső törvényre utal, nem a lelki­
ismeret törvényére, amelynek alapján a pogányok ténylegesen meg fognak ítéltet­
ni. Az apostol azt mutatja be, hogy az Isten törvényt adott az emberi faj egy bizo­
nyos részének, nem jelent eltávolodást attól az igazságtól, hogy nála nincs sze­
mélyválogatás. Most olyan alapelvre hivatkozik, amely minden törvényt magában
foglal, és amely ezért egyaránt vonatkozik zsidókra és nemzsidókra. Más szóval,
itt nem speciálisan Mózes törvényéről beszél, hanem úgy szól a törvényről, mint
22 2 , 13-15

olyan elvről, amely befolyásolja Isten kapcsolatát az emberrel. A lényeg itt a fele­
lősség és nem a kiváltság. A közvetlen téma ugyanis a bűn és annak hatásai.
és akik a törvény alatt vétkeztek - Szó szerint „törvényben”, vagyis a törvény
előírásainak hatályán belül, itt a Sínain adott törvényre utal.
törvény által ítéltetnek meg - Az ítélet itt magában foglalja a büntetés ki­
mondását, mivel Isten nyilvánosságra hozta, hogy mi a jó és rossz, azaz az erköl­
csi törvényt.
13. vers. Mert - Ez valószínűleg a közvetlen kapcsolatot jelenti a 12. verssel.
nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fog­
nak megigazulni, akik a törvényt betöltik. - Itt fordul elő a „megigazul” szó elő­
ször ebben a levélben. A szövegösszefüggés minden esetben megmagyarázza a szó
értelmét. Alkalmazása itt jogi, és jelentése: „mentes az ítélet minden jogalapjától”,
„igaznak nyilvánított”. Az apostol még nem kezdte el kibontani a hit általi megiga-
zulás témáját. Most egy általános alapelvet erősít meg és tesz egy feltételes megál­
lapítást, amely szigorú összhangban van a 3Mózes 18,5 szavaival. A „megigazul”
szó egyik ilyen ósz-i értelmű használatához lásd az 5Mózes 25,1-et.
14. vers. Mert mikor a pogányok - A 12. és 13. vers elvét most a pogányokra
alkalmazza azért, hogy bemutassa annak általános érvényét. A névelő hiánya által
a figyelmet jobban a pogányok helyzetére tereli, mint amely eltér a zsidókétól. A
pogányoknál a lelkiismeret foglalja el a külső kijelentés helyét.
akiknek törvényük nincsen - Nekik nincsen írásos kijelentésük, mint amilyen
a Sínain adatott.
természettől... cselekszik - Vagyis természetes indíték alapján, ellentétben az
Isten külső törvényben megadott követelményeinek való engedelmeskedéssel. A té­
ma nem a természet a kegyelem bánásmódjával szembeállítva.
a törvény dolgait - A Sínain adott törvényét. A pogányok magatartása belső
indítékok eredménye, amely hozzátartozik természetes lelki alkatukhoz.
akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük - Lelkiismeretük
vezeti őket külső kijelentés helyett. A lelkiismeret az esetükben az, ami a zsidók­
nak a törvény. Belső törvényük meglétét bizonyítja, hogy magatartásuk helyes. A
lelkiismeret válik vezérfonallá nemcsak egyénileg, hanem elvezet a kölcsönös meg­
értéshez másokkal arra vonatkozóan, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
15. vers. Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva
az ő szívükbe - Ennek két lehetséges jelentése van. (1) Amit a törvénynek enge­
delmeskedve tettek, (2) amit a törvény maga tesz, annak gyakorlati hatása. Az
utóbbi látszik a jelentésnek. Megmutatják a cselekedetet, noha az írott közlés
nem volt a birtokukban.
lelkiismeretük - A lelkiismeret olyan szellemi képesség, amely által az ember
megítéli cselekedeteit és véleményt alkot róluk. A „lelkiismeret”, szó szerint
„együtt-tudás”, egy cselekedet jó vagy rossz voltának felismerése.
egyetemben bizonyságot tévén - Vagyis, bizonyságot téve egy olyan erkölcsi
szabállyal megegyezően, amely köztük általánosan elismert, nincs leírva, de meg­
felel a Sínai törvénynek.
és gondolataik - A logiszmosz az ÚSZ-ben máshol csak a 2Korintus 10,5-ben
fordul elő és „okoskodásokat” jelent.
egymást kölcsönösen - Vagyis, egyik ember és a másik, nem egyik gondolat
és a másik.
vádolják vagy mentegetik - A „vádolást” veszi előre, mert az ember elmarasz­
taló véleménye felebarátjával szemben sokkal gyakoribb, mint az ellenkezője.
2 , 16-18 23

Mindezzel azt mutatja, hogy az ember belsőleg képes egy törvény szerint megfelel­
ni a sínai törvénynek, és ezáltal olyan mértéke van, amelynek alapján meg lehet
majd ítélni.
16. vers. Azon a napon - Lásd az 5. vershez írt magyarázatot. Ebben a vers­
ben, ha a közvetlenül megelőzőhöz kapcsolódik, az apostol a lelkiismeret szabá­
lyát úgy tekinti, mint amely által a pogányoknak meg kell ítéltetniük.
melyen az Isten m egítéli az emberek titkait - Azokat a rejtett dolgokat, ame­
lyek alapján az emberek ítéletet alkottak saját lelkiismeretűk szerint, és így csele­
kedeteiknek belső indítékait. Vö.: „a sötétségnek titkait”, lKorintus 4,5, ahol
ugyanez a szó szerepel. Lásd: Prédikátor 12,14.
az én evangéliumom szerint - Az evangélium nemcsak üdvösséget hirdet,
nyilvánvalóvá teszi azokat az elveket is, amelyek alapján Isten majd végrehajtja az
ítéletet. Pál prédikálása és tanítása szüntelenül erősítette ezt az igazságot. Lásd
pl. Csel 17,31; lKor 4,5; 2Kor 5,10.
a Jézus Krisztus által - A címek sorrendje azt sugallja, hogy a jövendő bíró
ugyanaz, aki testté lett (így lépve be személyesen az emberi természet tapasztalási
világába), majd utána felment Isten jobbjára.
17. vers. Ímé - Ez egy feltételezést vezet be a zsidóval kapcsolatosan, amelyre a
választ a 21. versben adja meg: Ez a szakasz valójában folytatása annak a bizo­
nyításnak, hogy Isten személyre tekintet nélkül fogja az ítéletet gyakorolni. Hiába­
való lenne egy zsidónak arra hivatkozni, hogy Isten maga tette a megkülönbözte­
tést, ha a zsidó visszaélt kiváltságaival.
te zsidónak neveztetel - A „zsidó” izraelitát jelent. Ez azonban olyan név volt,
amelyre a zsidók büszkék voltak: Galata 2,15 és lásd: Jelenések 2,9; 3,9, vala­
mint alább a 28. verset. A zsidó név először a 2Király 16,6-ban fordul elő.
és a törvényre támaszkodol - A törvény a zsidókat különleges kapcsolatba
hozta Istennel, az önbizalom alapja lett, még akkor is, ha megszegték. Ezt illuszt­
rálja a farizeus és vámszedő példázata. Az ilyen zsidók inkább úgy tekintettek a
törvényre, mint annak bizonyítékára, hogy Isten kedveli őket, nem pedig mint a
lelkiismeret és a magatartás vezérfonalára. Vö. Mikeás 3,11-gyel, ahol a Szeptua-
ginta ugyanazt a szót használja arra, hogy „támaszkodik”, mint itt.
és Istennel dicsekedel - A hívő joggal dicsekszik Istenben, amikor elismeri
nagyságát és hatalmát, kegyelmét és szeretetét. Itt azonban az a gondolat van,
hogy a zsidó úgy dicsekszik Jáhvéhval, mint nemzeti Istenével, és mégis bűnben
él, így éppen annak kerül az ítélete alá, akivel dicsekszik.
18. vers. És ismered az Ő akaratát - Szó szerint: „az akaratot”. Talán olyan
kifejezés ez, amelyet általánosan használtak a zsidók között Isten akaratára, a tö­
kéletes akaratra.
és választást tudsz tenni - A különbségtétel a kipróbálás eredménye. A kipró­
bálás folyamata a különbségtétel egyik dolog és a másik között. Az itt említett vá­
lasztás puszta ismeretséget és hiábavaló engedékenységet eredményez a törvény­
nyel kapcsolatban.
azok között, amelyek különböznek ettől - A szó szerinti fordításnál jobb: „a
dolgok, amelyek különböznek"; mert a zsidó nemcsak a dolgok megkülönbözteté­
sének képességével dicsekedhetne, hanem az erkölcsi érzékkel is, amellyel a töké­
leteset hagyhatná jóvá.
mivelhogy a törvényből megtaníttattál - A katekheó, tanítani, amiből a kate­
kizmus szó ered és elsősorban szóbeli tanítást jelent. A törvényt, az ŐSZ-i Szent­
írást minden szombaton olvasták és magyarázták.
24 2 , 19-23

19. vers. És azt hiszed magadról - Szó szerint „meggyőzettél róla”, ami azt su­
gallja, hogy ami következik, nem csak a felsőbbrendűség, hanem az önelégültség
képzetének eredménye.
hogy te a vakoknak vezetője - A hodégosz szó szerint „úti vezető” (vö. Mt
15,14; 23,16). Kész volt elvállalni azok oktatását, akik híjával voltak annak a vilá­
gosságnak, amit ő megkapott.
a sötétben lévőknek világossága - Különösen a pogányok helyzetére utal (vö.
Ézs 42,6; 49,6, 60,3). Lásd azonban a zsidók sötétségével kapcsolatban az Ézsai-
ás 9,2; 59,9 igéket.

20. vers. tanítója - A paideutész szó szerint „helyes útra vezetőt” jelent, olyan
valakit, aki mindent megtesz, amit meg kell tennie a fiatal érdekében. Magában
foglal utasítást és helyreigazítást is.
A balgatagok - Az afrón szót azokra használja, akik erkölcsi és vallási dolgok­
ban éretlenek. Vö. azzal, ahogy az Úr használja a szót a Lukács 11,40-ben.
a kiskorúak mestere vagy - Ez kétségtelenül külön utalás a prozelitákra.
bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. - A morfózisz, külső for­
ma, az ami által egy dolog jellege ismeretessé válik érzékeink számára. Az Ige
azonban arra hajlik, hogy különleges jelentést adjon a külső megjelenésnek. Itt a
külső és belső közti ellentét nincs hangsúlyozva; nem a puszta megjelenésről van
szó, hanem inkább annak az igazságnak a kifejezéséről, amely a törvényben van,
és ezért ismeret közölhető általa.
Talán azért helyezi az ismeretet előtérbe, mert úgy gondolja, a zsidó hajlamos
volt annak nagy fontosságot tulajdonítani.

21. vers. Aki azért mást tanítasz - A hangsúly azon van, hogy „tanítasz”, szó
szerint: „más tanítója” vagy.
magadat nem tanítod-é? - A zsidó igénye jogos volt, bár ez felelősségét növelte
azért, hogy 6 maga ne maradjon tanulatlan, miközben megengedi magának, hogy
elfoglalja a névleges szentség helyét. Vö.: az Úr tiltakozásával a farizeusok ellen,
Lukács 11,40.
aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? - A kérusszó („hirdeted”) azt jelenti
„egy üzenetet kihirdetni”. A hírnök közvetítőként szerepel valakinek a megbízásá­
ból, akinek a hirdetményét közli. A zsidó azt vallotta, hogy ezt cselekszi Istenért,
mégis elkövette azokat a dolgokat, amelyeket ő maga elítélt.

22. vers. Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? - Beleértve

egy utalást a Máté 19,8-9-ben említett bűnre. A hit nagy igazolása a szent élet.
aki útálod a bálványokat - A zsidók a fogság súlyos büntetése nyomán megta­
nulták, hogy engedelmeskedjenek Isten bálványimádás elleni előírásainak. A nem­
zet megtisztult ebből a durva bűnből és így a zsidó megtanulta, hogy osztozzon Is­
tennel a bálványok utálatában.
szentségtörő vagy-é? - A hierosuleó „a templomot kirabolni”. Lásd a megfelelő
főnevet a Cselekedetek 19,37-ben. A bálvány-templomok kincsei talán izgatták a
zsidók kapzsiságát, akik a bálványimádás gonoszsága miatt mentegették magukat.

23. vers. Ki a törvényben dicsekszel - Szó szerint: „törvényben”, azt sugallva,

hogy miközben a Sínain adott törvényről van szó, a zsidó abból sokat csak úgy
tett meg, mint valamilyen törvényes előírást, hozzáadva ahhoz saját hagyományait. A
kifejezés tehát szembeállítja ezt a következővel, amelyben Pál névelőt használ.
a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? - Ezt a következő vers­
2 , 24-29 25

ben magyarázza meg. Mindkét szó a „gyalázod", valamint az „Istent”, hangsúlyos

az eredetiben. Vö. az Úr szavaival a zsidókhoz a János 8,49-ben.
24. vers. Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között,
amint meg van írva. - Az idézet az Ézsaiás 52,5-ből van a Szeptuaginta szerint.
Lásd még: Ezékiel 36,23. Ézsaiás, Ezékiel, Pál egyaránt hirdeti, hogy Isten népe
miatt az Ő jelleme és tisztelete kockán forog, mert mások azoknak az állapotából
és magatartásából alkotnak véleményt, akik Isten nevét viselik. Izráel és Júda fog­
sága, amely bűneik következménye volt, azzal járt, hogy a pogányok kigúnyolták
Istent. Az ézsaiási ige tehát prófétai alkalmazás a zsidók általános viszonyaira az
apostol idejében.
25. vers. Mert... a körtilmetélkedés - Ez volt Isten szövetségének pecsétje Áb­
rahámmal és leszármazottaival és ezért a törvény mellett egy másik jele azoknak a
különleges kiváltságoknak, amelyeket a zsidók kaptak és amelyekkel dicsekedtek.
használ ugyan - Lásd 3,1. A körülmetélt zsidó helyzete felette állt a körülmeté-
letlen pogányénak, feltéve, hogy a zsidó megtartotta a törvényt.
ha a törvényt megtartod - Nem minden parancsolat abszolút betöltéséről van
szó, hanem őszinte törekvésről arra, hogy a törvénnyel összhangban éljen.
de ha a törvényt áthágod a te körülmetélkedésed köriilmetéletlenséggé
lett. - Itt ismét az életre utal, és nem olyan helyzetre, amely a törvény egyik pont­
jának megszegéséből ered.
26. vers. Ha tehát a körülmetéletlen pogány - Ez az érvelést egy lépéssel to­
vább viszi a témát és a pogány szempontjából nézi, aki arra törekszik, hogy életét
azzal összhangban töltse el, amit Isten szemében helyénvalónak gondol.
megtartja a törvénynek parancsolatait - Ez nem bűntelen engedelmességet
jelent, hanem egy erőfeszítést arra, hogy helyesen cselekedjen a lelkiismeret pa­
rancsainak megfelelően és így gyakorlatilag Isten törvénye szerint éljen. Lásd:
Cselekedetek 10,35. A fillásszó, „megtartani” szó azt sugallja, hogy valaki lanka­
datlan gonddal őriz valamit.
az ő körülmetéletlensége nem... tulajdoníttatik-é néki? - A maga csinálta
bíró azt gyakorolta, amit másokban elitéit. Számíthat-e arra, hogy elkerüli Isten
ítéletét? Isten igaz, számonkérése hibátlan és igazságos. Az apostol kényszeríti a
zsidót, hogy ismerje ezt el.
körülmetélkedésül - Vagyis, mint ami egyenértékű a körülmetélkedéssel. Egy
rendelkezés értéke azzal az erkölcsi végeredménnyel mérhető, amit célul tűzött ki.
27. vers. És a természettől fogva körülmetéletlen ember - Vagyis a körülmé­
nyek következménye velejár a természettel ellentétben az olyan külső befolyások­
kal, mint amilyen a zsidóknak adott törvény.
ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mel­
lett is a törvényeknek megrontója vagy - Vö. Koméliusz esetével. A krínó itt
„ítéletet hirdetni felette”. Hasonlítsuk össze az Úr tanításával a ninivei emberekről
és dél királynőjéről (Mt 12,41-42), ahol azonban a katakrinó-1 használja, ami „el­
ítélni”. Hangsúly van a „megítél” és „téged” szón is.
28. vers. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülme­
télés, ami a testen külsőképpen van - A szellemi körülmetélést jelentő megkü­
lönböztető vonás nem határozható meg természeti körülményekkel. Isten a szívet
nézi. Semmilyen külső dolog nem hoz létre szellemi közösséget Istennel.
29. vers. Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az - Szó szerint: „titokban";
26 2,29

vagyis, aki zsidó titokban, zsidó a valóságban. Ugyanez a kifejezés fordul elő a Mt
6,4-8-ban.
és a szívnek... körülmetélése - Ez párhuzamos az előző megállapítással és azt
erősíti meg. A szív körülmetéléséről van szó az 5Mózes 10,16-ban és 30,6-ban -
noha ezek a törvény alatt hangzottak el -, mégis tartalmazták az evangélium elő­
zetes sejtetését.
szellemben, nem betű szerint való - A szellem a hívő ember lényének az a ré­
sze, amelyben a Szent Szellem munkálkodik. Az a kifejezés, hogy „a szellemben”,
gyakorlatilag megfelel „a szív” kifejezésnek és ugyanakkor előkészítés „a betű” el­
lentétéhez. Lásd: 7,6 és vő.: 2Korintus 3,6-8. Itt „a betű” a körülmetélés rítusával
kapcsolatos parancs. Az apostol kimutatja, hogy az istenfélő pogány Isten szemé­
ben ugyanazon az alapon áll, mint az istenfélő zsidó.
amelyek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van - A zsidó szó a „Jú-
da” névből származik, jelentését lásd az lMózes 20,35-ben és 49,8-ban. A zsidó
elbizakodottságát így feddi meg.
3 , 1-3 27

III. FEJEZET
S E N K I SEM IG A Z U L M EG
A T Ö R V É N Y C S E L E K E D E T E I Á L T A L (3,1-20)

Az érvelést kérdés-felelet formájában fejti ki. Az első kilenc versben négy kérdés
van. Az első azt kérdezi, mi előnye van a zsidónak, és a válasz az, hogy Isten a
zsidónak adta beszédeit. Mindig előnyben lesz az ítéletben. A második kérdés,
hogy ha emberi igazságtalanság Isten igazságosságát dicséri, helyes-e, hogy meg­
bünteti az embert azért, amit dicsőségére tesz? A válasz az, hogy Isten bíró és
ezért meg kell büntetnie a bűnt. Ha nem így lenne, nem lenne Isten. A harmadik
az, hogy ha egy hazugság ténylegesen fokozza Isten igazságát, miért ne tegyen az
ember rosszat, hogy jó származzék belőle? A válasz bemutatja az ilyen elv hamis­
ságát. Istennek, mint bírónak helyzete megtámadhatatlan. A negyedik az, hogy
vajon a zsidók végül is rosszabb helyzetben vannak-e, mint a pogányok? A válasz
negatív, mert mind a zsidó, mind a pogány megváltatlan. Az apostol egész eddigi
tanítását őrzi az elferdítés ellen és ezt cselekedve Isten törvényének tulajdonságait
védi.

(a) Egy kérdés és a rá adott válasz (1-4. v.)

1. vers. Ml tekintetben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a kö-
rüimetélkedésnek? - Az érvelés a következő: ha a körülmetélés valóban belső és
nem külső, és Istennek mégis tetszett, hogy a zsidó külsőleg körűimetélkezzen,
miben áll a kiváltság és mi a haszna? Az előbbi kérdés a mások feletti fölényt
érintette, az utóbbi a belőle származott személyes előnyt.
2. vers. Minden tekintetben sok. Mindenek előtt - Nem szükségszerűen vala­
milyen felsorolásban az első, hanem inkább „elsősorban”. Egy dolgot említ, de sej­
teti, hogy többről van szó.
hogy... reájuk bízta - Vagyis nemcsak miattuk, hanem mások javáért is.
Isten.... az Ő beszédeit - A logia szó szerint „kijelentések”, és ez olyan szó,
amelyet a görögök olyan prófétikus kijelentésekre használtak, amelyekről feltéte­
lezték, hogy isteneik adták szóban az érdeklődésre adott válaszként. Itt nem csu­
pán a Sínain adott törvényre vonatkozik, hanem Isten minden írott kijelentésére a
zsidókon keresztül. Hogy isten ilyen módon közölte szándékait, annak volt kö­
szönhető, hogy szövetségi közösségben voltak vele a körülmetélkedés által. Az,
hogy a Szentírásról így nyilatkozik, bizonyítja a Szentírás egyedülálló voltát, fenségét
és isteni eredetét. A szó hasonló használatát lásd: Csel 7,36; Zsid 5,12; IPt 4,11.
3. vers. De hát hogyha némelyek nem hittek? - Az érvelés úgy látszik a kö­
vetkező: a zsidónak előnye az, hogy Isten rábízta beszédeit. De az a tény, hogy
sok zsidó hűtlen lett, érvénytelenné teszi-e Isten hűségét, azt eredményezve, hogy
nem teljesíti ígéreteit? Kétségtelenül lehetetlen, hogy az ember hitetlensége ellent-
mondjon Isten egyik jellemző sajátosságának. A válasz azt igyekszik bizonyítani,
hogy egyrészt Isten jelleme következetes marad, másrészt szabadon teljesítheti
ígéreteit saját tetszése szerint.
vajon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá - Katargeó. Ennek a
szónak szó szerinti jelentése: „tétlenségre kényszerít”. Sokféle módon fordították -
foglalja (Lk 13,7), hiábavalóvá teszi (itt, valamint a 31. versben és a 4,14-ben),
28 3 ,4-5

megerőtlenüljön (6,6), felszabadul, megszabadul (7,2.6), megsemmisít, eltöröl

(lKor 1,28; 2,6; 6,13; 2Tesz 2,8; Zsid 2,14), eltöröltetik, megszűnik (lKor 3,14;
10,1; 13,8; Gál 5,11), elhagytam (lKor 13,11), eltöröl (lKor 15,24.26; Ef 2,15;
2Tim 1,10), elmúló, elmúlik (2Kor 3,7.11.13); megsemmisít (Gál 3,17), elszakadta­
tok (Gál 5,4). A szó sohasem jelenti a végleges megsemmisítést, hanem azt, hogy
megfosztani egy dolgot attól, amire szánták. így nem a lét elvesztését, hanem a
jól-lét elveszítését foglalja magában.
az Isten hűségét - A pisztisz jelenthet „hitet" vagy „hűséget”. Itt az utóbbi a je­
lentése, mert Isten jellemének következetességére utal, amely garantálja ígéretei­
nek teljesítését.
4. vers. Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig
hazug - Szó szerint; „az ne legyen...”. Valaki akkor igaz, amikor szavai tökéletes
összhangban vannak tetteivel. Az lehetetlen, hogy Isten hazudjon (Zsid 6,18; Tit
1,2; 4Móz 23,19). Nem tagadhatja meg önmagát (2Tim 2,13). Ha Isten módszerei
látszólag ellentmondásban vannak az emberi elképzelésekkel vagy várakozások­
kal, akkor az az ember saját tévedésének vagy és logikátlanságának következmé­
nye, és el kell ismernie Isten hűségét. Itt arról van szó, hogy egy hívő zsidó joggal
várhatja, hogy Isten teljesíti szövetségét és ígéretét annak ellenére, hogy nemzeté­
nek sok tagja elfordult Istentől. Jóllehet, nemzete jelenleg hitetlenségben él, ez
nem teszi semmissé az olyan néphez tartozás előnyeit, amelyre Isten rábízta be­
szédeit és akiknek ígéreteit adta.
amint meg van írva - A Szentírás mindig védelmezi Isten jellemét és ez olyan
tény, ami isteni eredetét bizonyítja
hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben és győzelmes légy, amikor vádol­
nak téged - Az idézet a Zsoltár 51,6-ből van a Szeptuaginta szerint. Dávid bűn­
vallása nem azért szerepel itt, hogy megerősítse Isten Igazságát, hanem hogy Isten
igaznak tűnjön. Dávid bűnének olyan hatása volt, ami kiemelte Isten bánásmód­
jának hibátlanságát. Dávid kész volt önmagát teljesen elítélni, hogy Isten bünteté­
sének igazsága nyilvánvalóvá legyen. Az idézet szavai törvényszéki helyszínt su­
gallnak, ahol a bíró határozatának igazságossága a vádlott elismerését kényszeríti
ki. Ennek szükségszerűen így kell lennie, ahol Isten a bíró. Az idézet megmutatja,
hogy az apostol érvelése összhangban van az Ószövetség tanításával. Az, hogy Is­
ten ígéreteket adott Izraelnek, nem garantálja, hogy minden meg nem tért zsidó el
fogja kerülni az ítéletet.
A fejezetnek ez az első szakasza egyébként erőteljes vigaszt nyújt a hívőnek ar­
ra nézve, hogy Isten szavai minden ellenséges körülmény ellenére bizonyosan be
fognak teljesedni.

(b) Egy ellenvetés és a rá adott válasz (5-18. v.)

5. vers. Ha pedig a mi igazságtalanságunk - Az apostol éppen most beszélt a

hitetlenségről; most kiterjeszti ezt az igazságtalanság szélesebb témájára, ami a
hitetlenséget is magában foglalja.
az Istennek igazságát mutatja meg - Isten Bíró és mint ilyen, Igazságos. Igaz­
ságossága az ember igazságtalansága által még szembetűnőbb. Az Isten igazsá­
gosságának jelenlegi nézőpontja nem azonos az 1,17-ével; ott az evangélium volt a
téma, mint Isten igazságosságának megnyilvánulása a kegyelem megmutatásában
és erről a témáról az a levél általános tanítása. A mostani igehelyen nem az evan­
gélium a téma; itt Isten igazságossága egyszerűen szembe van állítva az ember
3,6-9 29

igazságtalanságával. Minthogy Isten bánásmódja az emberiséggel a bűn kérdésé­

ben összhangban van törvényének elveivel, az ember kénytelen Istent igazolni.
mit mondjunk? Vajon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? - Az
érv az, hogy mivel az ember igazságtalansága csak nagyobb hangsúlyt ad Isten
igazságának, hogyan büntetheti meg Isten következetesen az embereket olyasmi­
ért, ami dicsőségére van?
Azt várnánk, hogy a kifogást kereső ezt mondja: Isten nem igazságtalan? Ebben
az esetben a kifogásoló azt a választ várja, hogy „de igen”. Ehelyett Isten jellemé­
nek védelme szempontjából a kérdés úgy van feltéve, hogy negatív választ igényeljen.
Emberi módon szólok. - Ez nem jelenti azt, hogy az apostol szavai nem ihle­
tettek. Csupán úgy érti, hogy emberi véleményt mutat be. Mert arról vitatkozni,
hogy Istennek igaza van-e vagy nincs, teljesen emberi és az emberi gondolkodás
gyümölcstelen voltát bizonyítja.

6. vers. Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg Isten a világot? - Eb­
ben a mondatban a hangsúly a „megítéli” szón van. Arra az ellenvetésre, hogy mi­
vel az ember bűne csak bizonyítékát adja Isten szentségének, hogyan igazságos a
bűn megbüntetése? A válasz az, hogy különben Isten egyáltalán nem lenne bíró.
Márpedig Isten egyik tulajdonsága az, hogy az ember útjainak bírája. Hogy Isten
meg fogja ítélni a világot, a Szentírás írói számára axióma. Ezenkívül Isten igazsá­
gos. Tehát értékelése, mint Bíróé, tagadhatatlanul pontos. Büntetései minden
esetben igazságosak. Tehát az abból levont következtetés, hogy az ember bűne
csak kiemeli Isten igazságosságát, hamis. Ezzel az igehellyel összehasonlíthatjuk a
9,14-24-et. Pál mindkét igehelyen Isten szuverenitását védi.

7. vers. Mert ha - Ez a vers további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ha Isten

igazságtalan lenne, amikor büntet, nem gyakorolhatná a bírói funkciót. A most
feltett kérdés az előző kibővítése és kitölti a fejezet érvelésének első részét.
az Istennek igazsága - Ez Isten igazságosságát jelenti. Lásd: 4. vers.
az én hazugságom által - Vagyis az által a hazugság által, amellyel az apostolt
ócsárlók vádolták.
öregbül az Ő dicsősége - Vagyis úgy, hogy Ő megdicsőül. A mondat párhu­
zamban áll az 5. vers első kérdésével.
miért kárhoztattatom még én is mint bűnös? - Vagyis amikor elismerik,
hogy bűnének hatása Isten dicsőségét növeli. A névmás hangsúlyos.
8. vers. Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jő származzék? -
amint minket rágalmaznak, és amint némelyek mondogatják, hogy mi így be­
szélünk, akiknek kárhoztatása igazságos. - Ellenségei megvádolták az apostolt
annak az evangéliumnak az alapján, amelyet hirdetett, hogy bátorítja a bűnt,
mint olyan eszközt, amely Isten kegyelmének dicsőségét fokozza. Kérdésének és
válaszának érvelése két dolgot tesz: (1) mutatja, hogy ha eddig megszabadult vol­
na az ítélettől azon az alapon, hogy a (feltételezett) hazugság hozzájárul Isten di­
csőségéhez, ezáltal isteni ítélet alá kell kerüljön, és (2) ez viszi becsmérlőit az íté­
letre, mert pont az Ő elítélése miatt állunk ítélet alatt. Ez az egyetlen alternatíva a
versben lévő felháborító elvre. Minthogy például Dávid bűne csak igazolta Isten
igazságát (5. v.), minden bűn ugyanazt fogja tenni.

9. vers. Micsoda tehát? különbek vagyunk-é? - Vagyis, ha ez így van, az ér­

velés ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a zsidók, akik jobb helyzetben voltak,
mint a pogányok, most olyan helyzetbe kerültek, hogy éppen kiváltságaik juttat­
ják őket súlyosabb ítéletre, mint amilyet a pogányok fognak elszenvedni.
30 3 , 10-17

Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és

görögök mindnyájan bűn alatt vannak - A hamartta szó szerint „céltévesztés”. A
szót azonban általában használták a bűnre. A bűnt megszemélyesítve, úgy szem­
léli itt, mint az embert irányító hatalmat, amitől lehetetlen menekülni.
10. vers. Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is - Az apostol ki­
mutatja, hogy mind a zsidó, mind a pogány bűnös állapotát bizonyítja a Szent­
írás. Ez az első idézet bevezető, és a Zsoltár 14,1-3 szabad fordítása, amely a bűn
általános voltát állítja. A következő idézetekben talán konkrétabb az utalás Izrael­
re, de az egész szakasz hangvétele annak a megerősítése, hogy mind a zsidó,
mind a pogány bűn alatt van. Az idézetek a következőket tartalmazzák: (a) általá­
nosítások (10-12. v.), (b) speciális bűnök (13-15. v.), (c) három megállapítás az ál­
talános helyzetről (16-18. v.).
11. vers. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. - Ez idézet az
Ézsaiás 52,15-ből. Állítsuk szembe a Róma 15,21-gyel. Itt a megértés hiányát mu­
tatja be, ami jellemző a meg nem tért állapotra; a 15,21-ben bemutatja, hogy a
megértés az evangélium hatása.
12. vers. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanok lettek; nincs,
aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. - Az akhreioómai héberből fordított szó
azt jelenti „elfordulni” és így „haszontalanná válni”. A megfelelő melléknév az akh-
reios, „haszontalan”, „semmire sem jó ”, megtalálható a Máté 25,30-ban és a Lu­
kács 17,10-ben, máshol nem; egy rokon szó az akhrestosz csak a Filemon 11-ben
szerepel. Az utóbbi azt jelenti, hogy hiányzik a jó, míg az akhreiosz a hasznosság
hiányát jelenti.
13. vers. Nyitott sír az ő torkuk - A Jeremiás 5,16 úgy írja le a káldeusok
tegzét, mint „nyitott sírt”, de ott a kifejezés a rombolás hatalmát szimbolizálja. Itt
ugyanúgy, mint a Zsoltárok 5,10-ben annak ártalmasságára utal, ami szájukból
ered, mint valami sírból jövő kipárolgás.
nyelvükkel álnokságot szólnak - Ez a Zsoltárok 5,10-ből van a Szeptuaginta
szerint; A héber azt mondja, hogy „nyelvükkel hízelkednek”. Az igeidő a görögben
befejezetlen múlt, folyamatos akciót jelez.
áspis kígyó mérge van ajkaik alatt - Ez a Zsoltárok 140,4 Szeptuagintából
vett formája. Rosszindulatú fájdalomokozásról van szó.
14. vers. Szájuk telve átkozódással és keserűséggel. - A Zsoltárok 10,7 rövi­
dített idézete a Szeptuaginta alapján, amely hozzáteszi még a „csalárdsággal” szót
is. A héberben „csalárdság és elnyomás” van. A gemó, „telve lenni”, azt az elgon­
dolást hordozza, hogy nagyon meg vannak rakva vele. Szembe van állítva a pléroó
szenvedő formájával, amely egyszerűen azt jelenti, hogy „tele van”. (Vő. Mt
23,25.7.)
15. vers. Lábaik gyorsak a vérontásra. - Ez az Ézsaiás 59,7 szabad fordítása,
ahol a Szeptuaginta és a héber szöveg megegyezik. A legkisebb provokáció hatásá­
ra elkövetett gyilkosságokat jelenti.
16. vers. Útjaikon romlás és nyomorúság van. - Ez arra a pusztulásra és
nyomorúságra mutat rá, amely a nyomukban jár. A szuntrimma, romlás, elsődle­
gesen zúzódást jelent és csak itt található az ÚSZ-ben.
17. vers. És a békességnek útját nem ismerik. - Vagyis azt az utat, amelyre a
békesség jellemző. (Vő. Lk 1,79.)
3, 18-20 31

18. vers. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt. - Ez a Zsoltár 36,1-ből van
a Szeptuaginta szerint. Ez az utolsó idézet összefoglalja az egész itt leírt állapotot.
Istent, akinek jelenléte arra kellene, hogy indítsa az embereket, hogy féljenek go­
noszt cselekedni, teljesen semmibe veszik. Egyáltalán nem érzik Isten jelenlétét,
és nem is törődnek vele.

(c) A törvény által lehetetlen megigazulni (19-20. v.)

19. vers. Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond - Az oida, amely azt jelen­
ti, hogy „ösztönösen tudjuk”, közönséges tudás dolga. Az előző, a Zsoltárokból és
Ézsaiásból vett idézetek azt jelzik, hogy a törvény alatt az egész Ószövetséget kell
érteni.
azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak - A la le ó -t „mondja” helyett
„beszél”-lel kéne fordítani, viszont a leg ó azt jelenti, hogy „mondja”. Lásd az előző
megjegyzést. A különbség nagyjából az, hogy a la leó a beszéd, mint a hallgatás el­
lentéte, míg a leg ó azt jelöli, amit a beszélő ténylegesen mond. A két ige együtt
fordul elő ezzel a megkülönböztetéssel, például a Márk 6,50; Lukács 24,6 igehe­
lyeken. A jelenlegi igehelyen a „mond” szó az üzenet tartalmára utal, a „beszél”
pedig a megszólalás tényére.
hogy minden száj - A zsidóké, „valamint a pogányoké”, speciális utalással a
zsidókra, akik a pogányokat bűnösöknek tekintették. Lásd: Galata 2,15, ahol az
apostol ironikusan beszél, kihíva a judaizálókat a saját területükön.
bedugassék - A p ra s s z ó fizikai értelemben az oroszlánok szájára vonatkozik a
Zsidók 11,33-ban. Az egyetlen más hely, ahol még megtaláljuk az ÚSZ-ben, a
2Korintus 11,10, amelynek szó szerinti fordítása a következő: „ezt a dicsekvést
nem lehet belém fojtani”. Itt a jelentés az, hogy nem lehet kifogásuk sem a zsi­
dóknak, sem a pogányoknak.
és az egész világ Isten ítélete alá essék - J\ világ” általában az emberiség. A
szó szerinti fordítás: „kerüljön ítélet alá Istenhez”. Az „ítélet alá”, egyetlen szó, h ü -
p od ik osz, amely csak itt található az ÚSZ-ben. Az ember, minthogy bűne nem
mentegethető, ki van téve Isten büntetésének az isteni kijelentés reflektora alatt,
akár a teremtés (1,20), akár a lelkiismeret (2,14-15), akár az írott törvény által
kapta a büntetést.
20. vers. Annakokáért a törvények cselekedeteiből - Az eredetiben a határo­
zott névelő hiánya a „cselekedetek” és a „törvény” előtt azt jelzi, hogy noha első­
sorban a Mózes Törvényéről van szó, mégis vonatkozik minden olyan erőfeszítés­
re, amely valamilyen törvény betöltésére irányul, amelyet Isten akár belsőleg, akár
külsőleg adott az embernek. Ezt az átfogó véleményt erősíti az is, ami következik.
egy test sem - A „hústest” itt az emberiséget jelenti mindazzal együtt, ami az
emberlétet jellemzi, vagyis szellemmel, lélekkel és testtel. Ebben az értelemben lásd
még: Máté 24,22; János 1,13. így a szó az emberi mivoltot jelenti, amelyet az szab
meg, hogy milyen tetteket hajt végre. Ez talán utalás a teremtmény gyengeségére is.
igazul meg Őelőtte - A d ik a io ó azt jelenti, hogy „igaznak mutatni vagy nyilvá­
nítani”. Az ÚSZ-ben főleg ezt jelenti: „valakit igaznak nyilvánítani Isten előtt”.
Ideális esetben Isten törvényének betöltése biztosítaná a megigazulás alapját Isten
szemében (lásd: 2,13). Az apostol már bebizonyította, hogy valójában ilyesmi nem
fordult elő pusztán emberi tapasztalat alapján. Ha valaki megtartaná az egész tör­
vényt, de egy ponton elbukna, az egészben vétkes lenne (Jak 2,10). Senki, sem
zsidó, sem pogány nem tudta biztosítani magának az egyedüli Törvényadó és Bíró
32 3 , 21-22

helyeslését. Az idézet a Zsoltárok 143,2-ből származik és az apostol ezáltal azt

mutatja be, hogy az Ószövetség hozzájárul ahhoz, amiről beszélni fog.
mert a bűn Ismerete a törvény által van - Az emberi lelkiismeret meggyőzi az
embert a bűn tényéről, de Isten akaratának külső kijelentése a törvény által csak
a bűntudatot erősíti. Ezt a témát a 7. fejezet részletesebben tárgyalja. Az „ismeret”
szó az epignózisz, „teljes ismeretet” jelent.

MEGÍGAZULÁS ISTENTŐL HIT ÁLTAL (3,21-5,21)

Bevezetés

A következő igeszakasz szembetűnő ellentéten keresztül mutatja be, hogy Isten

igazsága hogyan nyilvánul meg másképp, mint a törvényadáskor. Szükséges kü­
lönbséget tenni Isten igazsága (szubjektív), mint isteni tulajdonság és Isten igaz­
ságossága (objektív) között, amellyel igazságot tulajdonít a hívő bűnösnek azokon
az eszközökön keresztül, amelyeket saját tulajdonságaival összhangban elfogadott.
A 25. versben elsősorban az előbbiről van szó. A levél elsődleges célja, hogy iga­
zolja Isten igazságos jellemét és aztán megmutassa, hogy ezzel összhangban ho­
gyan nyilvánítja igaznak a bűnöst. így vezet be bennünket Isten kegyelmének té­
májához a megváltáson keresztül, amely Krisztus Jézusban van és ez életén kiraj­
zolódik az általános emberi bűn ellentétében.

(1) Megigazulás hit által (3,21-26)

21. vers. Most pedig törvény nélkül - vagyis a törvény cselekedeteit nem szá­
mítva.
jelent meg az Istennek igazsága - Vö.: 1,17. Isten jellemére utal. Igazsága
megnyilvánult a törvényben, amelynek előírásai saját jellemét fejezték ki. Most az
evangéliumon keresztül igazsága más módon tárul fel, és azokban az eszközökben
fejeződik ki, amelyek által olyan alapot biztosított, amelyen igazságot lehet tulaj­
donítani a bűnösnek. Isten igazsága a kereszten jelent meg.
amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták ,A törvény” itt
Mózes öt könyvét jelenti, és „a próféták” a Zsoltárokat is magában foglalja; a kife­
jezés tehát az egész Ószövetséget jelenti. A tanúbizonyságtétel egy-egy példája van
megadva a 4. fejezetben, először Ábrahám tekintetében, aztán Dávid zsoltárainak
egyikéből. A megállapítás azt mutatja, hogy az evangélium bármennyire összefér­
hetetlen is az Ószövetséggel és Izráel törvény alatti helyzetével, megerősítést nyer
az Ószövetségből.
22. vers. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által - A „pe­
dig” szó magyarázó a 21. vershez, és ellentétet képez ugyanakkor Isten igazságá­
nak a törvény alatti megnyilvánulásához. Itt az a kifejezés, hogy „Isten igazsága”,
még az Úr igazságos jellemére mutat, a hitre szólítva fel a törvénynek való enge­
delmesség helyett, amelyet nem lehetett betartani.
mindazokhoz és mindazoknak akik hisznek - A kézirati bizonyíték az egysze­
ri „-hoz” ragot támasztja inkább alá, és nem azt, hogy „-hoz” és ,,-nak”. Az isteni
kegyelem szolgálata teljesen érthető egy raggal. A hit az az eszköz, amely által Is-
3, 23-25 33

ten igazsága az emberekre vonatkozik az ő javukra, akár zsidó, akár pogány az il­
lető.
Mert nincs különbség - Azaz zsidó és pogány között, sem a bűn dolgában,
sem Isten szent jellemének kijelentésében az evangéliumban, vagy azokban a fel­
tételekben, amelyek alapján Isten igazságot tulajdonít a bűnösnek.
Figyeljük meg ezen az igehelyen a következő ellentéteket: - (a) „a törvény” (19.
v.) és „kegyelem” (24. v.); (b) „a törvény által” (20. v.) és „váltság által” (24. v.); (c)
„ítélet alatt” (19. v.) és „megigazulva ingyen” (24. v.); (d) „a törvény cselekedetei”
(20. v.); és „hit Jézus Krisztusban” (22. v.); (e) „az egész világ” (19. v.) és „akik
hisznek” (22. v.).
23. vers. Mert mindnyájan vétkeztek - Ez bizonyítékot szolgáltat arra, hogy
nincs különbség. Az eredeti aorisztoszban van, vagyis pontosságot és biztosságot
ad a ténynek. A magyarban a „vétkeztek”-nél nincs jobb fordítás.
és szűkölködnek - Folyamatos jelenidő.
az Isten dicsősége nélkül - A d o x a (fény, pompa, dicsőség). Itt az Úr jellemé­
nek erkölcsi dicsőségét, tökéletességét jelenti, amely követelményszintet állít az
embernek, aki Isten képére van teremtve. Hasonlítsd össze és állítsd szembe az
1,23-ma1 és lásd a 6,4-et.
24. vers. Megigazulván - Ez a megigazulás szubjektív oldalát hozza elénk. Is­
ten igaznak bizonyult, most pedig az apostol azt mutatja be, hogyan igazulhatunk
meg mi Isten előtt. A megigazulás itt törvényes és hivatalos felmentő ítélet a vét­
kesség alól Isten, mint Bíró részéről, és a hívő bűnös igaznak nyilvánítása az Ő
szemében. Az ige folyamatos jelenben van és így a megigazítás állandó folyamatát
jelenti azoknak, akik hisznek és megigazultakká lettek.
ingyen - A d ó re a n minden vád elejtése azzal szemben, akire a cselekvés vonat­
kozik.
az Ő kegyelméből - A kegyelem Isten ingyenes, meg nem érdemelt jóindulata
az ember iránt. Ennek alapján igazítja meg a hívő bűnöst.
a Krisztus Jézusban való váltság által - Az ap olu trosis a lu trószisz fokozott
formája, amely „megváltást” jelent, itt megszabadulást a bűn vétkétől. A megfelelő
ige a „ lu tro ó ”, „megszabadítani, megváltani”. Ezeket a szavakat meg kell különböz­
tetni az e x a g o ra d z ó szótól, ami azt jelenti, hogy „kiváltani”, szó szerint felhasznál­
ni (pl.: időt). Valakit fel lehet használni anélkül, hogy szabaddá lenne. Az e x a g o ra ­
dzó, megváltani szó a kifizetett árat hangsúlyozza. Az a p olu trószisz pedig a szaba­
dulást. A megváltásnak ezt a két oldalát külön kell választani. A vételár Krisztus
vére volt. A teljes megváltás az elvégzett szabadi tás. így mind az ár, mind a meg­
váltás figyelembe van véve.
25. vers. Kit az Isten eleve rendelt - A p ro tith é m i jelentheti azt, hogy „elhatá­
rozni”, „szándékozni”, vagy „kijelenteni", vagyis mintegy kinyilvánítani. Bármelyik
értelmezés hordozhat itt szentírási véleményt, de a szövegösszefüggés az utóbbi
értelmezést igazolja. Az ige úgynevezett mediális módban van, amely a hangsúlyt
arra a személyes érdeklődésre helyezi, amelyet Isten mutatott, amikor megtette,
amit mondott, amit eleve elhatározott örök szándékában. Az aorisztosz igeidő a
múltban megtett cselekvés határozottságát jelzi.
engesztelő áldozatul - A h ila sz tério n itt engesztelő áldozatot jelent. A szót
máshol csak a Zsidók 9,5-ben használja az ÚSZ, ahol a kegyelem királyi székéről
van szó. A szentek szentjében a láda fedelére hintették az engesztelő áldozat vérét
az engesztelés napján. Azt szimbolizálta, hogy az áldozat életét bemutatták Isten­
nek, bár nem volt vádolható a felajánló vétkével. Ennek a felajánlásnak az alapján
34 3 , 25-26

Isten olyan eszközt biztosított, ami által a nép elfogadható lett a szemében és erre
nézve elengedte bűneiket.
A megfelelő héber szó elsősorban „elfedést” jelent; vö. Zsoltár 32,1. Itt a szó
nem egyszerűen előképszerű, hanem közvetlenül Krisztus helyett áll, mivel Ő ma­
ga az engesztelő áldozat. Krisztus kereszten elvégzett áldozatával Isten által kije­
lölt eszköze a bűnös kegyelmes megigazításának, Isten igazságával összhangban.
hit által, az Ő vérében - Ezek a szavak az engeszteléssel együtt értendők. A
vessző, amely megelőzi, illetve követi a „hit által” kifejezést, fontos. Az a fordítás,
hogy „hit az Ő vérében”, helytelen. A hitről sohasem hangzik el, hogy a vérben
van. A hitet élő Személybe vetjük. A hit annak eszköze, hogy a megbocsátás a mi­
énk legyen. Az eredetiben az en prepozíció hozzájárulást fejez ki. Az a kifejezés,
hogy „az Ő vére által”, az engesztelés eszközét mutatja meg. A Krisztus vére itt
nem egyszerűen fizikai elem, csupán az élet odaadása miatt, hanem áldozati halá­
la Isten ítélete alatt, vére kiontása által. Mivel a vér elengedhetetlen az élethez
(3Móz 17,11), a vér kiontása magában foglalja az élet elvételét, vagy Krisztus ese­
tében odaadását áldozatul. Nemcsak arról van szó, hogy bekövetkezik a halál, ha­
nem ez az élet odaadása áldozatként a bűn engesztelésére. Ez volt az áldozatok
felajánlásának jelentősége az Ószövetség idején.
,Az az alapelv, amely szerint Isten a bűnösökkel bánik, ezekkel a szavakkal van
kifejezve: «vérontás nélkül#, vagyis, hacsak a halál meg nem történik, «nincs bűn­
bocsánat# (Zsid 9,22). De miközben a példakép lényege abban a tényben van,
hogy a vért kiontották, az előkép lényege abban van, hogy a kiontott vér a Krisz­
tus vére volt. Ezért a zsidó áldozatokkal összefüggésben «a vér# anélkül kerül szó­
ba, hogy utalás történne az áldozatra, amelyből kifolyt; de az ÚSZ nagy előképi ál­
dozatával kapcsolatban «a vér# sohasem áll egyedül. Azt, aki a vért ontotta, min­
dig megjelölik, Ő az, aki a tett értékét megadja; a halál üdvözítő hatalma teljesen
attól függ, hogy aki meghalt, az Isten Fia volt” (Hogg and Vine: Notes on Thessalo-
nians = Jegyzetek a két Tesszalonikai levélhez - 168. old.).
hogy megmutassa az Ő igazságát - Ezt a 26. versben magyarázza meg. Most
mindenki előtt ismeretessé teszi, hogy igazságos volt abban, amit tett, a Krisztus
munkájára tekintettel. Ez korábban nem volt világosan kijelentve.
az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt - A pareszisz, „elnézés” szót
csak itt használja az ÚSZ. Nem a bűnök megbocsátását, hanem a büntetés visz-
szatartását jelenti. Némileg különbözik az afeszisz „megbocsátás” szótól. Azok,
akik a bűnesettől a keresztig terjedő időszakban vétkeztek, csak Krisztus áldoza­
tára előre tekintve kaphattak kegyelmet. A kereszt által látható, hogy Isten igazsá­
gos volt hosszútűrésében is, de a keresztig ez nem volt nyilvánvaló.

26. vers. Az Isten hosszútűrésénél fogva - Vagyis Isten megtorló bánásmódjá­

nak ideiglenes felfüggesztése miatt; lásd 2,4.
az Ö igazságának megbizonyítására a mostani időben - Az eredeti szövegben
elöljáró-változás van, a 25. versben eisz van, itt prosz. Az előbbit így fordíthatjuk:
„bemutatásra”, itt pedig: „bemutatás céljából”. Ezt a kifejezést 26. vers elején va­
lószínűleg közvetlen kapcsolatban lévőnek tekinthetjük a 25. vers végén lévővel,
így a kifejezés, hogy „az Ő igazságának megbizonyítására”, nem csupán annak
megismétlése, amit a 25. vers első részében mondott, mert az a kifejezés, hogy „a
mostani időben”, ellentétben áll azzal, hogy „előbb”, ami az előző versben van.
hogy igaz legyen Ő és megigazítsa - Ez megmagyarázza azt, amit éppen most
mondott Isten igazságának bemutatásáról, mint olyan szándékról, amellyel Krisz­
tus Jézust rendelte kiengesztelésül és az Ő bocsánatának okául. Az „igaz” és
„megigazító” kifejezi először Istennek, mint Bírónak a jellemét, és azután az Ő íté-
3 , 27-28 35

létének kinyilvánítását, amely összhangban áll jellemével, mint Bíróéval. A hang­

súly a jellemére kerül az „Ő„ névmással. Azt a szót, hogy „és” ne tekintsük úgy,
mintha azt jelentené, hogy „és mégis”, mintha az Isten igazságának, valamint
megigazító tettének gondolata ellentétben állna egymással. Éppen azt mondja,
hogy cselekedete összhangban van jellemével. Semmilyen más cselekedet nem tár­
ja fel jobban igazságosságát, mint az, hogy a hívő bűnöst megigazítja. De nem ve­
hetjük a szót úgy sem, mintha azt jelentené, hogy „és ezért”. Nincs okunk beszúr­
ni semmilyen más szót. Istennek az engesztelésben megnyilvánuló igazságossága,
valamint a hívő bűnös megigazítása tökéletes harmóniát alkot. Krisztus halála
nélkül a megigazítás igazságtalan és lehetetlen lenne; mert a bűnös igaznak nyil­
vánítását a törvény tiltja (5Móz 25,1). Krisztus halálának alapján mindkettő lehet­
séges és összhangban van Isten tulajdonságaival.
azt, aki a Jézus hitéből való - Szó szerint; „a Jézusban való hitből lévőt”,
vagyis mindenkit, akit a hit jellemez, akinek jellemét a Krisztusba vetett hit for­
málja.

(2) Minden dicsekvés ki van zárva (3,27-31)

Bevezetés

A következő igeszakaszban a hitet úgy tekinti, mint törvényt vagy elvet, amely
minden emberi dicsekvést kizár. Kizárja, hogy a cselekedetek a megigazulás esz­
közei lehessenek (27-28. v.). Ennélfogva a hit dolgában a pogányok ugyanazon az
alapon állnak, mint a zsidók, és ennek megerősítése, hogy „Isten egy”; azaz, nincs
külön Istene a zsidóknak, és külön a pogányoknak. Az érvelés nemcsak az Ő jel­
lemén alapszik, hanem munkáján is, amelyek összhangban vannak egymással.
27. vers. Hol van tehát a dicsekedés? - A kaűkhészisz a dicsekvés cselekvése,
míg a kaukhéma a dicsekvés alapja, vagy lényege, mint a 4,2-ben.
Kirekesztetett - Szó szerint: „ki van zárva”. Az aorisztosz a cselekvés teljessé­
gét jelzi. A megigazítás isteni eszközei tökéletesen kizárnak minden önigazolást.
Mely törvény által? - Vagyis „milyen alapelven van kizárva a dicsekvés?” A
törvény szó itt az eljárás elvét jelenti.
A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Vagyis: „a dicsek­
vés olyan cselekedetek elve alapján van kizárva, amelyek érdemből származnak?
Nem, hanem olyan elv alapján, amely csak hitet igényel az ember részéről.” Az a
kifejezés, hogy «a hit törvénye”, az evangéliumot jelenti. Nem szükséges a határo­
zott névelő. A névelő hiánya, ahelyett, hogy valamilyen speciális törvényt hangsú­
lyozna, a hangsúlyt magára a két szembenálló törvényre vagy elvre helyezi.
28. vers. Azt tartjuk tehát, hogy - A Codex Sinaiticus kézirata és más kézira­
tok a „mert” olvasatot támogatják a „teháttal” szemben. Vagyis a 28. vers nem kö­
vetkeztetést vezet be, hanem annak megerősítését, amit éppen most állapított
meg. Az „azt tartjuk” kifejezés a magabiztos meggyőződés gondolatát hordozza.
hogy az ember... igazul meg - Az anthróposz, „ember” nem megkülönböztetés
lényektől, hanem valaki az emberi fajból, legyen az zsidó vagy pogány anélkül,
hogy nemére vagy nemzetiségére utalna.
hit által... a törvény cselekedetei nélkül - A hit, valamint a törvény cseleke­
detei, mint megigazulási alapok, kölcsönösen kizárják egymást. Lásd: Galata 2,16.
36 3 , 29-31

A határozott névelő itt azt mutatja, hogy a törvény a mózesi törvényre vonatkozik,
mégpedig annak teljességében, ceremoniális és erkölcsi értelemben egyaránt.
29. vers. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony,
a posgányoké is. - Az első kérdés az alternatívát sugallja. A hit nem nemzeti tu­
lajdonság, így Isten sem csupán nemzeti Isten. A megigazulás nem olyan feltétel­
hez kötött, amelyet csak a törvény alatt lehet teljesíteni.
30. vers. Mivelhogy egy az Isten - Vagyis nincs egy Isten a zsidók számára és
egy a pogányok számára. A „mivelhogy” nem jelent semmilyen bizonytalanságot,
hanem azt jelzi, hogy az olvasó feladata a tény felismerése. A zsidó vallás alap­
igazsága, hogy csak egyetlen Isten van. Lásd: 5Mózes 6,4; Ézsaiás 42,8; 44,6.
akt megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által - A „megigazítja” válto­
zatlan elvet sugall, amely szerint Isten cselekszik, olyan elvet, amellyel cselekede­
tei összhangban vannak. Ennek a versnek az elsó része Isten nagy jelzőjét mondja
ki, vagyis az Ő egyetlenségét, a második pedig cselekedetét, megigazításának
módját. A kettő teljesen harmonikus. Cselekedetei az Ő tulajdonságait fejezik ki.
Tehát, ami az ember helyzetét illeti, mivel vétkezett zsidó is és pogány is, és csak
egyetlen Isten van mindenek felett, a megigazítás eszközei mindenki számára
ugyanazok. Megfigyelhető a „hitből” kifejezés megváltozása „hit által”-ra. Nem egy­
szerűen különbség nélküli alternatíváról van szó, ahogyan állították. A körülme
télkedés helyzetében a kifejezés szó szerint „hitből” és ez úgy tűnik arra utal,
hogy a megigazulás nem „törvényből”, mint látszólagos erőforrásból ered, amelytől
a zsidók megigazulást remélhettek. Ők kipróbáltattak a törvény cselekedeteinek
elve alapján, de a pogányok nem. A pogányok nem kaptak ilyen lehetséges külső
erőforrást, tehát a körülmetéletlen emberről mondható, hogy egyszerűen hit „által”
igazult meg.
31. vers. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen!
Sőt inkább a törvényt megerősítjük - Mivel az apostol nyilvánvalóan előre látja
az ellenvetést a zsidók részéről (mert különösen a zsidókhoz szólt ebben az igesza­
kaszban), itt a „törvény” szó, annak ellenére, hogy az eredetiben nincs határozott
névelő, úgy tűnik, mindarra vonatkozik, amit az Ószövetség magában foglal, mint
a jó és rossz isteni mértékét. A kérdés, hogy a hit általi üdvözülés hirdetésének
hatása megfosztja-e tekintélyüktől a törvény erkölcsi rendelkezéseit.
4, 1-2 37

IV . F E J E Z E T
B IZ O N Y ÍT É K O K A R R A , H O G Y A M E G IG A ZU LÁ S A H IT
F E L T É T E L E A L A P J Á N T U L A J D O N ÍT H A T Ó A Z E M B E R N E K

Bevezetés

Két eset bizonyítja most az Ószövetségből, hogy Isten a bűnöst hit alapján nyil­
vánítja igaznak cselekedetek nélkül. Az első Ábrahám esete, azután pedig Dávid
bizonyságtétele a Zsoltár 32-ben, egy-egy tanú a törvényből és a prófétákból.
Ezekkel a példákkal kapcsolatban, amelyek azt a módot hivatottak megmutatni,
hogy hogyan erősíti meg az Ószövetség az evangéliumot, a következőkben az érve­
lés kifejtéséhez két tényről is beszél. Először, a bűnbocsánat áldását nem lehet a
zsidó nemzetre korlátozni, mert Ábrahámnak akkor tulaj doniitatott az Igazság,
amikor még körülmetéletlen volt. A körülmetélés, amely az igazság pecsétje volt,
nem lehetett feltétel, amelynek alapján azt megkapta. Az isteni szándék abban,
hogy neki körülmetélés nélkül tulajdonított igazságot, az volt, hogy minden hívő­
nek atyja lehessen, akár zsidó, akár pogány az illető. A zsidó, aki Ábrahámtól
származik, szellemi áldást ugyanazon az alapon kell kapjon, mint a hívő pogány
(12. v.). Másodszor, Ábrahám a magvára vonatkozó ígéretet a törvényadás előtt
kapta. Annak feltétele tehát kizárólag a hit volt, és az a kegyelem dolga volt. Az
ígéret tehát Ábrahám szellemi gyermekei számára van biztosítva.
A 4. fejezet utolsó része elsősorban Ábrahám hitének jellegével foglalkozik. Elő­
ször az írott feljegyzés fontosságát hangsúlyozza és utána annak szándékait (23-
25. v.). Ezeket nemcsak Ábrahám kedvéért írták meg, hanem a mi kedvünkért is,
hogy higgyünk Őbenne, aki feltámasztotta Jézust a halálból (24. v.). Ez a keresz­
tyén hit két nagy alapjához vezet, éspedig Krisztus halálához, feltámadásához és
ezeknek az emberi szükséglethez való kapcsolatába. Ez vezeti be az 5. fejezetet.

(a) Kettős bizonyságtétel a törvényből és a prófétákból (1-8. v.)

1. vers. Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test
szerint - Ábrahám volt a Messiás ősatyja, és a zsidó faj fejének tekintik.
A „test szerint" kifejezés nyelvtanilag vonatkoztatható arra, hogy „a mi atyánk”,
vagy arra, hogy „nyert volna”. A vélemények megoszlanak erről. Ha az utóbbit
vesszük, a kérdés úgy szól, hogy milyen igazságot nyert Ábrahám cselekedetek ál­
tal, vagyis természeti erőfeszítés és képesség által. Ez van azzal összhangban, ami
a 2. versben következik. Ha a kifejezést arra vonatkoztatjuk, hogy „a mi atyánk”,
az természetes kapcsolatot jelent azzal a szellemi kapcsolattal szemben, amelyet a
hit alapoz meg, és ezt az ellentétet hangsúlyozza a l l . versben.
2. vers. Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazolt meg, van mivel dicseked­
jék - Abban, hogy Ábrahám megigazult, egyetértett mind az apostol, mind a zsi­
dó, aki ellenvetést tesz. Ha Ábrahám cselekedetek által igazult meg, cselekedetei
alapul szolgálhatnának a dicsekedésre. A jelen idő, hogy „van”, a beszámolóra irá­
nyítja a figyelmet, ahogyan az a Szentírásban szembetűnő módon áll.
de nem az Isten előtt - Ábrahám ugyanis nem tett volna többet, mint ami a
kötelessége volt. Dicsekedhetne saját igazságával, és Isten egyszerűen csak a fizet­
séget adná; de minden ilyen dicsekvés ki van zárva (3,27).
38 4 ,3-6

3. vers. Mert m it mond az írás: - A Szentírás itt látszólag meg van személye­
sítve. Lásd: 9,17; Jn 19,37; Jak 4,5. Az apostolnak és olvasóinak a Szentírás volt
a végső és megfellebbezhetetlen törvényszék.
Hitt pedig Ábrahám az Istennek és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. -
Ábrahám szaván fogta Istent (a tényt az a szó képviseli, hogy „az”), és így hite volt
megigazulásának eszköze.
A logidzó, „tulajdonítani” szót legjobb így fordítani és nem egyéb szavakkal,
mint „beszámítani” és „betudni”. Bármit is tulajdonítanák egy személynek, az nem
lehetett eredetileg és természet szerint az övé (vö. Róm 2,26). Ábrahám, ugyanúgy,
mint Ádám minden leszármazottja, bűnös volt (Róm 5,12), vagyis isteni szempont­
ból nézve nélkülözte a személyes igazságot. Ezért, ha istennel való viszonyát hely­
re kellett hozni, és ezt jelenti ilyen esetben a megigazítás, azt másképpen kellett
elérni, mint saját jószándékú cselekedetei által.
Az igazságul szóban az ,,-ul” rag nem azt jelenti, hogy „mint”, vagy „helyett".
Akkor a hit érdemszerző cselekedet lenne, mint ami egyenértékű a megigazulás
sal. Már megtudtuk a 2,15-17-ből, valamint a 3. fejezetből, hogy az emberek kép­
telenek bármit is cselekedni, ami Isten szemében a megigazulás alapja lehetne.
Az igazságot a levél eddig csak úgy említette, mint Isten tulajdonságát (1,17;
3,5.21-22.25-26). Most először beszél úgy róla, mint amit valakinek tulajdoníta­
nak, aki hisz.
Az, aki Krisztusban bízik, „Isten igazsága lesz Őbenne” (2Kor 5,21). Krisztusban
teljesen olyanná válik, amilyennek Isten megkívánja, amilyenné sohasem lenne
magától (saját erejéből). Mivel Ábrahám elfogadta Isten szavát, Isten is elfogadta
őt, mint olyan valakit, aki teljesítette minden követelményét.
4. vers. Annak pedig, aki munkálkodik - Ez és a következő vers azt a megál­
lapítást bizonyítja, hogy Ábrahám cselekedetek nélkül igazult meg. Ugyanakkor,
amit most állapított meg az általános elv: a „munkálkodik” szó a törvény követel­
ményeinek teljesítését jelenti.
a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint - Mivel­
hogy jutalom nem adható valakinek, mint valamilyen kegy, ha tartoztak vele neki,
mint adóssággal, Ábrahámot, valamint szellemi gyermekeit hitük kívül helyezte
azok kategóriáján, akik saját erőfeszítés útján keresnek megigazulást.
5. vers. Ellenben annak, aki nem munkálkodik - Ez viszont azt a társaságot
jelöli meg, amelyhez Ábrahám valójában tartozik.
hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja - Az aszebész, Istentelen,
szó szerint „hitetlen”; vö. az 1,18-ban szereplő főnévvel. Nem mintha Ábrahám is­
tentelen emberként volna megjelölve; a szót általános értelemben használja, mint
ami az emberiséget, mint általában bűnben létezőt jellemzi, és azért választotta az
erős kifejezést, hogy a legteljesebb ellentétbe állítsa az embert a maga érdemtelen­
ségében, valamint Istent a maga kegyelmében a hit általi megigazításkor. Ezenkí­
vül, ahol a hitet nem gyakorolják, az ember istentelen marad és ezért ki van téve
Isten haragjának.
az ő hite tulajdoníttatik igazságul - A hit tehát magában foglalja az ember
bűnösségének elismerését és a bizakodást Isten irgalmában, hogy a saját feltételei
alapján megigazítja az illetőt.
6. vers. Amint Dávid is - Bemutatja a második tanút. Az „amint” a megállapí­
tást közvetlenül hozzákapcsolja az 5. vers végéhez, és kimutatja, hogy bűnösöket
igazít meg Isten, amikor a hívő Ábrahámhoz hasonlóan Istenbe vetik hitüket.
boldognak mondja azt az embert - A legó szó, „mondani”, „beszélni”, itt fór-
4 , 7-11 39

mális kijelentést jelöl, és ezt pontosan leírja a 32. zsoltár eleje. A „boldog” szó
nem egyszerűen a boldogság állapotát jelöli, hanem az áldottságot, amelyet Isten
adományoz.
akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül - Lásd a 3-5. ver­
sekhez írt jegyzeteket. Hogy Isten igazságot tulajdonít valakinek, azt más módon
fejezi ki úgy, hogy Isten igaznak nyilvánítja. A hatás ugyanaz, éspedig a megiga-
zulás, a büntethetőség alóli mentesség kihirdetése a bíró által.
7. vers. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik - Idézet a
Szeptuagintából. A „megbocsáttattak” szó aorisztoszban van, kifejezve a cselekvés
határozott voltát.
és akiknek elfedeztettek az ő bűneik - Ismét aorisztosz igeidő szerepel. - Az
ep ik a lü p tó szó a k a lü p tó „elrejteni” fokozott formája. Csak itt használja az ÚSZ, és
egyenértékű a héber „engesztelni” szóval. Nem csupán az elfedezést jelenti, hanem
az elfedezés alatt a vétkesség eltávolítását is. Ez magában foglalja az isteni harag
eltávozását a bűnösről. Az engesztelés Krisztusnak az áldozatát jelenti. Lásd az
„engeszteléshez” írt magyarázatot 3,25-nél.
8. vers. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. - Ez az igazság
kifejezésének negatív módja. Valójában nem mond el mindent, amit a megigazulás
magában foglal, de sejteti. így az Efézus 1,7-ben a megváltás úgy van leírva, mint
a bűnök bocsánata, noha az utóbbi nem fejezi ki mindazt, amit a megváltás je ­
lent.

(b) Kétszeres bizonyíték a történelemből (9-16. v.)

9. vers. Ez a boldogság tehát a zsidóknak vagy a pogányoknak is tulajdo-

níttatik-e? Mert az mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttatott igazsá­
gul. - Az a kérdés vetődik fel, hogy a megigazulás áldása, amelyet Ábrahám ka­
pott és amit leszármazója, Dávid megerősített, Ábrahám természetes leszármazói-
ra korlátozódik-e?
10. vers. Miképpen tulajdoníttatott tehát? Körülmetélt vagy körülmetélet-
len állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. - Az
lMózes 15 leírja Ábrahám megigazulását, de nem említi a körülmetélkedést. A
mintegy tizennégy évvel később történt és az lMózes 17-ben feljegyzett esemény,
mint Isten és Ábrahám közötti kapcsolat, amelyet szövetség erősített meg (1 Móz
15,18), egyszerűen a hit alapján létesült.
11. vers. És a körülmetélkedés jegyét - Egy jel a megigazulása megvalósult
tényét, a szövetségi kapcsolattal együtt mutatja, amikor ebbe belépett Ábrahám
[lásd: lMóz 15,18 és 17,11).
köriilmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte - Szó
szerint: „a hit igazságának pecsétje, amely az övé volt már körülmetéletlenségé-
ben”. A rabbik úgy beszéltek a körülmetélkedésről, mint Ábrahám pecsétjéről. A
pecsétet eredetileg arra használták, hogy hitelesítse és igazolja a szövetséget. Át­
vitt értelemben itt valaminek külső hitelesítésére használták, amit elhatároztak
vagy szerződésileg kikötöttek.
hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek,
hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság: - Vagyis Ábrahám ezáltal úgy te­
kinthető, mint mindenki szellemi atyja, aki hisz, mégpedig a körülmetélkedéstől
40 4 , 12-16

teljesen függetlenül. A hívő pogányok tehát szellemi örökösei az Ábrahámnak

adott ígéretnek.
12. vers. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nem­
csak körülmetélkednek - Vagyis, akik nem csupán külső jelet viselnek hústestü­
kön. Az a szó, hogy „azoknak”, ahelyett, hogy „azok közül”, jelzi a kapcsolat elő­
nyeit és magát a kapcsolatot is.
hanem követik is... nyomdokait - Az a szó, hogy „követik”, a tevékenységet és
az életmódot is jelenti. Az eredeti szó itt a sztoikheó, amely egy személy általános
magatartása. A gyakrabban használt peripateó az egyéni élet tevékenységét és
magatartását jelenti, „körüljárást”, azaz a másoktól független magatartást.
a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségétsen tanúsított hitének -
Vagyis bárki mint zsidó élvezheti az Ábrahámtól való szellemi leszármazást min­
den vele járó áldással együtt, csakhogy nem a természeti rokonság alapján, ha­
nem ugyanazon a talajon, mint a hívő pogányok.
13. vers. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ö
magvámak, hogy e világ örököse lesz - a Sínain adott törvényre utal itt közvetle­
nül, mégis a „törvény” mint elv szerepel. Ahogyan az Ábrahámnak ígért áldások
függetlennek bizonyultak a körülmetélkedéstől, úgy most a törvénytől is független­
nek bizonyultak. A Galata 3,16-ban az apostol Ábrahám magva alatt Krisztust ér­
ti. Itt a „magva” szót a leszármazottak kollektív értelmében használja, ahogyan a
Galata 3,29-ben. Elsősorban arról az ígéretről van szó, amelyet az lMózes 15,5-6
említ. Azt az ígéretet, amelyről ebben a fejezetben van szó, az lMózes 17,5-ben
feljegyzett időben erősítette meg Isten.
hanem a hitnek igazsága által - Lásd a l l . vershez írt jegyzetet. Itt a hit el­
lentétben áll a törvénynek való engedelmeskedéssel.
14. vers. Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá
lett a hit - Befejezett igealak a „hiábavalóvá lett”. A kenoó vagy azt jelenti, hogy
üres, mint a Filippl 2,7-ben, vagy azt, hogy üressé vagy hiábavalóvá tenni, meg­
fosztani az erőtől (lKor 1,17; 9,15; 2Kor 9,13, mindössze).
és haszontalanná az ígéret - A katargeó-hoz lásd a 3,3.31 jegyzetét. Az ige is­
mét befejezett igealakban van. A hit és az ígéret együtt jár és ezekkel van kapcso­
latban a megigazulás. A törvény mindezt semmivé teszi. Vő.: Galata 3,18.
15. vers. Mert a törvény haragot nemz - Vagyis, a törvény az embereket ítélet
alá viszi és így kiteszi őket Isten haragjának. A törvény csak arra szolgál, hogy
bűntudatot ébresszen (lásd: 7,9).
ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen - A
parabazisz, törvényszegés, szó szerint „átlépés”, mindig magában foglalja a tör­
vény megszegését, különösen pedig Mózes törvényéét (mint a 2,23; Zsid 2,2; 9,15
igehelyeken). Ezt használták a tilalomra az Édenben (Róm 5,14; ITim 2,14).
i 6. vers. Azért hitből - Mert a törvény haragot nemz, és a hitnek adott ígéretet
ezáltal hatástalanná tenné; az ígéret mindennel, amivel együtt jár, egyedül a hit
által lesz valósággá.
hogy kegyelemből legyen - Vagyis, hogy az ígéret beteljesülése ne az emberi
érdem, hanem az Isten ki nem érdemelt kegyelme alapján legyen. A kegyelem em­
lítése jelzi, hogy a hitben nincsen belső érdem. Az ígéret, a hit és a kegyelem el­
lentétben állnak a törvénnyel, a cselekedetekkel és az érdemmel.
hogy erős legyen az ígéret - A hitet tette Isten az ígéret beteljesülésének felté­
telévé, hogy annak teljesítését az emberi érdem nélkül biztosíthassa a megajándé-
4 , 17-19 41

kozottaknak. Ha annak teljesítése emberi cselekedetektől vagy érdemtől függött

volna, nem lett volna biztos, mert így nem is lett volna megszerezhető.
az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hité­
ből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk - A mag (lásd a 13. vershez írt
jegyzetet) itt Ábrahám minden olyan gyermekét jelenti, aki elfogadja Isten hittel
kapcsolatos feltételét, akár zsidó, akár pogány. Az Ábrahámnak adott ígéret bizto­
sítva lesz a zsidó nemzetnek, de nem a törvény megtartásának alapján, és ugyan­
akkor minden hívő zsidó, a hívő pogányokhoz hasonlóan szellemi gyermeke Ábra­
hámnak.

(c) Ábrahám hitének jellege és hatása (17-22)

17. vers. Am int meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged - Az idé­
zet az 1Mózes 17,15 a Szeptuaginta szerint.
az előtt az Isten előtt, akiben hitt - Ez a 16. vers végén lévő mellékmondat­
hoz tartozik, hogy „aki mindnyájunknak atyánk”. Szó szerint fordítva; „az Ő jelen­
létében”, vagyis az Ő szemeláttára és ítélete szerint. Isten szemében a jövő olyan,
mint a jelen. Ábrahám magva egész sokaságának minden egyes tagját eleve ismer­
te. Az a szó, hogy „hitt”, egyaránt utalhat az lMózes 15-re és 22-re. Az a hit,
amelyet Ábrahám gyakorolt, ahogy a 15. fejezet feljegyezte, meghatározta a 17. fe­
jezet körülményei között tanúsított magatartását.
aki a holtakat m egeleveníti - Vagyis a halottat élővé teszi; lásd a 19-20. ver­
set. Erre a kiváltság és a hatalom egyedül Istené, mert ez olyan tett, amely min­
denható hatalmat igényel (5Móz 32,39; lSám 2,6; 2Kir 5,7; Zsolt 68,20). A hit az
Istenben, aki ezt az előjogot gyakorolja, képessé tette Ábrahámot, hogy előrete­
kintsen, bízva a megszámlálhatatlan leszármazottban.
és azokat, amelyek nincsenek, előszólífja mint meglévőket. - Ennek a leg­
egyszerűbb magyarázata az, hogy Isten úgy beszél a nem létező dolgokról és úgy
kezeli azokat, amelyekről határozott, mint amelyek már léteznek. Lehetséges ma­
gyarázat az is, hogy Isten parancsol a dolgoknak stb.
18. vers. Aki reménység ellenére reménykedve hitte - „Reménység ellenére”,
vagyis az emberi várakozással szemben; „reménykedve”, vagyis az Isten ígérete ál­
tal ösztönzött remény alapján, Istenre tekintve, aki meg tudja tenni azt, ami a ter­
mészet számára lehetetlen.
hogy sok népnek atyjává lesz aszerint, amint megmondatott: így lészen a
te magod. - Az „így” arra vonatkozik, amit Isten mondott a csillagokról (lásd:
lMóz 15,5).
19. vers. És hitében erős lévén - Ez a vers a 18. versben szereplő „reménység
ellenére” kifejezés témájáról beszél. A 20. és 21. vers a „reménykedve” kifejezés je ­
lentését magyarázza meg.
nem gondolt az ő már elhalt testére - A legrégibb kéziratokban, a Szíriái vál­
tozatban a „nem” szó nem szerepel, úgy tűnik, azt másolók tették be, hogy értel­
mesebb legyen. A lényeg azonban az, hogy Ábrahám nem volt vak a tényeket ille­
tőleg, és a nehézségeket sem hagyta figyelmen kívül, „gondolt” (a k a ta n oeó a noeó
szó fokozott formája, „tekinteni”) az egész helyzetre, de a körülmények, amelyek
ennyire lehetetlenek voltak a természet számára, hitét nem gyengítették meg. Az a
kifejezés, hogy „hitében erős lévén”, maga is a „nem” szó elhagyását támogatja.
m integy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; - Az a szó, hogy
42 4 , 20-24

„lévén”, az eredetiben nem az eimi vagyis a „lenni” ige, hanem a huparkhó”,

amely mindig többet jelent, mint magát a létezés tényét; azt sugallja itt, hogy ő
tudatában volt korának; vagyis maga is ismerte ezt a tényt, és mások is tudták.
Ez alapvető ezek között a körülmények között. A hivatkozás az 1Mózes 17-re tör­
ténik, olyan eseményre, amely Izmáéi születése után tizenhárom évvel történt.
20. vers. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel - A mellék-
mondat hangsúlyos és valamivel több határozottságot igényel, mint ahogyan álta­
lában fordítják. A hit elfordul a természeti lehetetlenségektől, hogy Isten szavára
támaszkodjék. A hit tehát az ember részéről eszközzé válik, hogy magával Istennel
kerüljön határozott közösségbe.
hanem erős volt a hitben - Szó szerint: „erős lett”. Isten ígérete volt, erejének
elsődleges eszköze. Ezért az eredetiben a „hitben” kifejezés nincs hangsúlyos esz­
közhatározói alakba helyezve.
dicsőséget adván az Istennek - Ábráhám Isten szavára támaszkodva elismerte
Isten tulajdonságait és ezért helyes magatartást mutatott Őiránta. Ez a hit közvet­
len hatása. Lásd a 3,21-26-hoz írt jegyzeteket.
21. vers. És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. - A
pleroforeó a lélek önkéntességét és szabadságát sugallja, amely akadálytalanul
megragadja Isten ígéreteit és azt a képességét, hogy ígéreteit teljesítse.
22. vers. Azért is tulajdoníttatott néki igazságul. - Az „azért” szó arra vonat­
kozik, amit a 18-21. vers tartalmaz. Amit most mondott, az valójában nem az
IMózes 17-ben van leírva, hanem felöleli az lMózes 15 és lMózes 17 közötti
részt, a hit feltételét, amelyet Ábrahám mindegyik esetben teljesített. Igazságos,
hogy Isten Jézus Krisztusra vonatkozó szavának, valamint a Vele kapcsolatos ter­
mészetfeletti tényeknek, mint például engesztelő halála és feltámadásának elfoga­
dása jogot ad Istennek arra, hogy annak, aki hisz, azonnal Krisztus halálának
megigazító hatását adományozza és az örök életben részesítse. Ez tehát a hitnek
ugyanaz a szelleme Krisztussal kapcsolatosan, mint amit Ábráhám gyakorolt Isten
ígéretével kapcsolatosan.

(d) A feljegyzés céljai (23-25. vers)

23. vers. De nemcsak őérette íratott meg, hogy tulajdoníttatott neki igaz­
ságul - Ennek a fejezetnek az elején az apostol ezt kérdezte; „mit mond az írás?”
(3. v.). Miután megválaszolta a kérdést Mózes 1. könyvéből, most megmutatja,
hogy az ószövetségi Szentírás nem csupán a tények jegyzéke, hanem az maradan­
dócin minden hívő javára íródott (vö. 15,4).
24. vers. Hanem miérettünk is, akiknek majd tulaj donittatik - A kifejezést
teljesebben így lehetne fordítani: .Akik számára kijelölték, hogy nekik tulajdonít­
sák”. Az utalás nem egy jövőbeli napra vonatkozik, hanem Isten minden hívővel
kapcsolatos szándékára a múltban, jelenben és jövőben.
azoknak tudniillik, akik hisznek abban - Az epi prepozíció nem csupán vala­
milyen megállapítás elfogadását jelenti, hanem a hit nyugalmát is, amely magáira
a Személyre támaszkodik.
aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból - Ábrahám hite Isten­
ben nyugodott, mint aki megelevenítette a halottat, vagyis életet tud előhozni a
természeti halál állapotából. Mi is benne hiszünk, aki megeleveníti a halottat, de
4,25 43

ebben az esetben mindenható hatalmát már bemutatta Krisztus feltámasztásá­

ban; vő. lPéter 1,21 és Efézus 1,19-20. A Krisztus feltámadása az evangélium
igazságának sarkköve (lKor 15,4 stb.). Ez foglalja össze az evangélium minden
egyéb tényét. Az egeiro „felébreszteni”-t jelent.
25. vers. Ki... halálra adatott - A paradidómi, „kiszolgáltatni” ugyanaz, mint az
1,24.26.28. versekben. Az ÚSZ-ben az Úr Jézus Krisztus cselekedetére használ­
ták, amikor engedett a halálnak (Gál 2,20; Ef 5,2.25), valamint Isten cselekedeté­
re, amikor ilyen szándékkal küldte el Őt, ahogyan itt és a 8,32-ben. Néha hasz­
nálták emberek cselekedetére is, amikor kiszolgáltatták Krisztust valamire (Mt
10,4; 27,2.26; Csel 3,13).
a mi bűneinkért - Vagy „törvényszegéseink miatt”; azaz azért, mert törvénysze­
géseket követtünk el. A tény ilyen megállapítása összhangban van azzal, amit a
3,9-23-ban mond.
és feltámasztatott a mi megigazulásunkért - Szó szerint „megigazulásunk
miatt”; ugyanaz a szerkezet, mint az előző mellékmondatban; „törvényszegéseink
miatt”. A mellékmondatok párhuzamosak. Krisztus feltámadt minden miatt, ami
szükséges volt Isten részéről megigazításunkhoz, ami Krisztus halálában valósult
meg. Mi vétkeztünk, és ezért Krisztus halálra adatott. Megigazulásunk alapja tel­
jesen Krisztus halálában volt biztosítva, és ezért feltámadt. Igaz, hogy a hívő csak
akkor igazul meg, ha hisz, de ebben a versben nem ez a lényeg. A hangsúly azon
van, ami biztosította a megigazulást a hívőnek, éspedig Krisztus halálán. Az en-
gesztelés teljes volt (Jn 19,30), és feltámadása volt az igazoló okirat, az engeszte-
lés abszolút teljességének megerősítése, vö.: 1,4 és lásd az ottani jegyzeteket.
44 5, 1-2

V. FEJEZET
A JÓVÁTÉTEL HATÁSAI ( 5, 11)

Bevezetés

Ennek a fejezetnek fő témája a hit hatása: először: az egyénre vonatkozóan

(5,1-11), másodszor: az emberi fajra vonatkozóan (5,12-21), Az 5. fejezet újra be­
mutatja, mit nyertünk Krisztus által, miközben a 6. fejezet azt mutatja be, hogy
mik vagyunk Krisztusban. Az 5. fejezet kulcsszava: „Krisztus által”. Ez a fejezet
Krisztus halála és feltámadása hatásának témáját fejti ki, a 3,21-26 tanítása
alapján. A fejezet kezdő mondata közvetlenül következik a 4. fejezet záró megálla­
pításából. A vezető gondolat, hogy „Urunk Jézus Krisztus által”, a fejezet első ré­
szének (1-11. v.) mind az elején, mind a végén elhangzik, továbbá a második rész
végén a 21. versben is. Ott a címek sorrendje megváltozott, úgy, hogy az „Úr” cí­
met hangsúlyozza, mivel a 6. fejezet bevezetéséhez erre a címre kerül a hangsúly.
1. vers, Megigazulvám azért hit által - Az az Ige, amelyet úgy fordítottak, hogy
„megígazulván”, aorisztosz igeidőben van és ez azt a határozott időpontot jelzi,
amikor minden egyes hívő a hit gyakorlása által megigazult. Isten szemében.
békességünk van Istennel - Sok kézirat alapján olyan fordítás is létezik, hogy
„békességünk legyen Istennel”. Szövegmagyarázói szempontból sokan mondták,
hogy azt a fordítást támogassuk, amely inkább megállapítást, mint figyelmeztetést
tartalmaz, vagyis azt, hogy „békességünk van”. Úgy érveltek például, hogy a figyel­
meztetés nem illik bele a levélnek ebbe a részébe. Miután az apostol sok érvelés­
sel leírta a megigazulás isteni módszerének alapját, most a hívő ember szívében
elvégzett szubjektív hatásokkal foglalkozik, különösen pedig azokkal a hatásokkal,
amelyeket különböző mértékben tapasztaltak a hívő emberek. Ezért semmi helyte­
len nincs itt a figyelmeztetésben, nem is összeférhetetlen a közvetlen visszatérés­
sel a további megállapításokhoz, amelyek Krisztus halálával és ezen belül Isten
kegyelmével kapcsolatosak. A figyelmeztetés célja nem az Isten iránti engedelmes­
ségünk, hanem a megigazulás tudatos és állandó élvezése.
a mi Urunk Jézus Krisztus által - Ez ennek a fejezetnek a kulcsmondata;
lásd a fenti bevezetést.
2. vers. Aki által van - A fejezet vezérgondolatának folytatása. Lásd az előző
jegyzetet és kapcsold össze a 3,24-gyel.
a mi menetelünk is hitben - A proszagógé, belépés, behozatal, bevezetés. Itt a
Róma 5,2-ben a gondolat inkább Isten elfogadása és kegyelme, mint akik megiga-
zultak.
ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk - Ez helyzetünknek, mint megigazult
emberekének maradandó voltát fejezi ki, ellentétben korábbi, ítélet alatti állapo­
tunkkal.
és dicsekedünk - Itt az eredetiben lévő szót lehet fordítani akár így: „örvende­
zünk”, akár úgy: „örvendezzünk”. Ez nem a görög alak vagy helyesírás különböző­
sége miatt van; a görög szó ugyanis mindkettőt jelenti. Ez nem így van az 1. vers­
ben lévő kifejezés esetében: „békességünk van” vagy „legyen”, A döntés ezért nem
kézirati bizonyítékon nyugszik. A figyelmeztetéses forrna, hogy „örvendezzünk”,
ahogyan már az 1. versnél megjegyeztük, nem helytelen, mert a megigazulás és a
menetel, ami a miénk, bátorít az örvendezésre.
5 , 3-6 45

az Isten dicsőségének reménységében - Az epi prepozíció, amelyet ,,-ben”-nek

fordítottak, valójában ,,-on”, vagyis „annak alapján”; a reménység biztosítja az ala­
pot örvendezésünkhöz. Az Isten dicsősége, amikor külön arra a dicsőségre vonat­
kozik, amit Isten birtokol, a lényeges tulajdonságainak és jellemének külső és lát­
ható megnyilvánulásai. Amikor tárgyi értelemben használják, mint amit Isten ado­
mányoz, a boldogságnak arra az állapotára vonatkozik, amely által a hívő ember
ezentúl élvezni fogja ezeknek a tulajdonságoknak a megvalósulását.

3. vers. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is - A gon­

dolatváltás a jövőbeli dicsőségről a jelenlegi szenvedésekre csak arra szolgál, hogy
fokozza a hívő ember diadalmas ujjongásának valóságát. A nyomorúságok örömte­
li tűrése az eljövendő dicsőség bizonyosságának illő kísérő jelensége.
tudván - Az oida, „tudni” (az etdo-ból, „látni”), egy tény világos észrevételét jel­
zi, és így azt jelenti, hogy „teljesen tudatában lenni” (ellentétben a ginoskó-val,
amely a körülmények stb. megkülönböztető érzékelése).
hogy a háborúság békességes tűrést nemz - örvendezni a nyomorúságban
nem a nyomorúság közbeni örömet jelenti, hanem hogy előbbre jutunk általa. A
jelentése az, hogy tűrés. A háborúság hatása nem átmeneti vagy részleges, hanem
alapos és maradandó dolog.

4. vers. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménysé­

get - A dokimé, amikor cselekvő értelemben használják, „próbatétel”, „megpróbál­
tatás”, mint a 2Korintus 8,2-ben; de itt másik jelentése van, az, hogy beleegyezés,
mint ami a próbatétel eredménye (lásd még a 2Kor 2,9; 9,13; Fii 2,22 igehelye­
ket). Valakinek az állapota, aki tudatosan és eredményesen tűrt el háborúságo­
kat, s ez Isten szándékaival összhangban lévő szellemi állapotot eredményez.

5. vers. A reménység pedig nem szégyenít meg - A „reménység” szó előtt al­
kalmazott névelő mintha azt jelezné, hogy az éppen most említett reménységről
van szó, amelyet a 3. és 4. versben leírt folyamat hozott létre. Az, hogy a remény­
ség nem szégyeníti meg a hívőt, azt sugallja, hogy éppen ellenkezőleg, megszaba­
dítva az illúziótól és csalódástól, képes bátran haladni útján egész életén kérész­
iül, tudva, hogy nem fog csalódni.
mert az Istennek szerelme k itöltetett a mi szivünkbe - Ez a szeretet első
említése ebben a levélben, és Isten irántunk mutatott szeretetére vonatkozik (lásd
a 8. v.; 8,35.39 igehelyeket). Ez a szeretet „kitöltetett”, ekkhunó, szó szerint: „ki
van öntve”. Ezt a szót használja a Cselekedetek 10,45 a Szent Szellem ajándéká­
ra, Minthogy a szív a fizikai élet fő szerve, a szót átvitt értelemben használja a
személyes élet belső indítékaira, az érzelmek székhelyére.
a Szent Szellem álfal, aki adatott nékiink. - Itt említi először a levél a Szent
Szellemet (lásd az 1,4 jegyzetét). Minden hívő megkapta a Szent Szellemet, amikor
hitt (Jn 7,39; vő. Csel 5,32) íija ennek a levélnek az 5., 8., 9. verse. Minthogy te­
hát a hívő ember akkor „Szellemtől született” (Jn 3,6), és a Szellem által él (Gál
5,25), Annak elidegeníthetetlen ül birtokában van.

6. vers. Mert.., mikor még erőteienek voltunk - Ez egy bizonyítékot mutat be

arra, hogy Isten szeret minket (6-8. v.), és a szeretetén alapuló reménység nem
tud meghiúsulni (9-10. v.). Az a kifejezés, hogy „mikor még erőteienek voltunk”,
képtelenségünkre emlékeztet, hogy megigazulást nyerjünk cselekedetek által, és a
3,19-től 4,25-ig terjedő szakaszban van kifejtve. Az erőtelenség volt a közvetlen
oka, hogy nem kaptuk meg Isten Szellemét és így képtelenek voltunk tetszeni Is­
tennek.
46 5 , 7-8

a maga idejében - Szó szerint: „az időnek megfelelően”, vagyis egy istenileg ki­
jelölt időben, mint amely alkalmas volt Isten szeretetének kijelentésére Krisztus­
ban.
Krisztus... meghalt - Ezeknek a szavaknak mindegyikén hangsúly van, ahogy
a görög mondatban lévő sorrendjük is jelzi. A szórend kifejező módon a következő:
„Krisztus, mikor még erőtelenek voltunk, a maga idejében a gonoszokért meghalt”.
Krisztus halála különféleképp van kifejezve az ÚSZ-ben. Úgy, mint itt a 2Korintus
5,15-ben szerepel.
a gonoszokért - A hüper azt jelenti, hogy javára, érdekében. Ugyanazt a prepo­
zíciót használja Krisztus halálára alább, a 8. versben, a 8,32-ben és 14,15-ben.
Ez a prepozíció nem egyenértékű azzal, hogy anti, amelynek jelentése „helyett”
(lásd Mt 20,28; ITim 2,6).
A görögben nincsen névelő a „gonosz” szó előtt, és hiánya azt jelzi, hogy az em­
lítettek nem az istenfélőktől elkülönült csoport, hanem általánosságban úja le az
emberiséget a kifejezés. Krisztus meghalt mindenkiért, mint gonoszért. A leírás
életszerűségével jobban hangsúlyozza Isten szeretetének jellegét.

7. vers. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki - Ezen az ellentéten keresz­
tül mutatja be Isten szeretetének nagyságát.
A dikaiósz, igazán, igazságosan jelöli azt a személyt, aki igaz. Lásd: 1,17, ahol,
ugyanúgy, mint a Galata 3,17-ben, a szó olyan személyt ír le, aki emberi mércével
mérve helyesen cselekszik. Az 5,19- ben más az értelme (lásd az ottani jegyzetet).
ám a jóért talán csak meg merne halni valaki - Az agathosz szó olyan vala­
kit jelent, aki jóindulatú mások iránt, mások javának szenteli magát. Az agathosz
és kalosz közti különbségtételhez, ahol az utóbbi azt jelenti, hogy nagyszerű,
olyan, ami valóban jó, gyönyörű, a 7,18-ban mind a két szót használja (a második
a gyönyörű).
Az igazság az igaz embernek erőt ad. A szeretet a jó embert inspirálja. Az előbbi
tisztelettel találkozik; az utóbbi szeretettel. Ezt észben tartva, és tekintettel az
„ám” szócskára ennek a második megállapításnak az elején, az értelmét valahogy
a következőképpen lehet visszaadni: - „nehéz meghalni egy igaz emberért - talán az
elképzelés is valószínűtlennek tekinthető bizonyos esetben - és mégsem akarom
ezt kimondani, mert netalán a jó emberért valaki meg merne halni”. Ez az értel­
mezés figyelembe veszi az igaz és a jó közötti megkülönböztetést. A görögben itt
nincs határozott névelő az „igaz” előtt, de van a „jó” előtt és ez arra szolgál, hogy
hangsúlyozza a megkülönböztetést, ahogyan a magyarázatban is tettük.

8. vers. A z Isten pedig a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg -

Ez folytatja és kibővíti Isten szeretetének témáját, most annak az ellentétnek az
útján mutatva be, amit elképzelhető, hogy meg tudunk tenni a jó emberért, és
amit Krisztus már megtett a bűnösökért. A szunisztémi azt jelenti, „megmutatni”,
„bizonyítékát adni” (lásd 3,5), és szembeállítja azt, amit ott mondott arról, ami Is­
ten igazságának bizonyítékát adja, azzal, amit itt említett, mint szeretetének bizo­
nyítékát. A hangsúly Isten szeretetén van, és kiemeli a szeretetnek mind isteni
eredetét, mind egyedülálló voltát. Az „Isten” szó is hangsúlyos, minthogy az erede­
tiben a mondat végén áll.
hogy mikor még bűnösök voltunk - A hamartólosz (bűnös) szó szerint: „aki
eltévesztette a célt”. A legáltalánosabb kifejezés, amelyet az emberi faj elbukott ál­
lapotának leírására használtak.
Krisztus érettünk meghalt - A hüper szóhoz, ami azt jelenti, hogy „érdekében"
lásd a 6. vershez írt jegyzetet. Isten szeretetének az egyedülálló és szembetűnő jel­
5,9-11 47

lege először Krisztusnak, mint a Fiának hozzá való viszonyában (ezt hangsúlyozza
a 8,32), másodszor abban van, hogy Krisztus meghalt az istentelen bűnösökért.

9. vers. Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által - „Az ő vére

által” kifejezéshez lásd a 3,25-höz írt jegyzetet. Az en prepozíció szó szerint ,,-ban,
-ben” itt eszközhatározó, ugyanúgy, mint ott.
sokkal inkább - Az a kifejezés, amelyet úgy fordítottak, hogy „sokkal inkább”,
amikor mennyiségekre vonatkozó összehasonlításnál használják, nagyobb bőséget
jelent (lásd: 11,12). Egyébként, mint itt is, nagyobb bizonyosságot jelent (vö.
'l0.15.17).
megtartatunk a harag ellen Ő általa - A levélben a szódzó ige első említése,
itt a reménység célja az üdvösség, ahogy akkor fog beteljesedni, amikor az Úr el­
jön. (Lásd: 13,11; lKor 3,15; 5,5; Fii.3,20; Zsid 9,28; lPt 1,5.)
Az Isten haragja, amely ellen megtartatunk, magában foglalja azt a haragot,
amely eljön a világra a mostani korszak végén. A Gyülekezet ettől meg fog mene­
külni (lásd: ITesz 1,10, valamint 5,9-10). Ez a megmenekülés részük lesz az Úr
Jézus parousziá-jának idején (lKor 15,51-56).

10. vers. Mert ha, mikor ellenségei voltunk - A „ha” valójában azt jelenti,
hogy „mivel”. Az „ellenségei” szó, noha igaz Isten iránti ellenséges magatartásunk­
ra, azt is jelenti, hogy ítélet alatt voltunk, kitéve a haragjának (Jn 3,36). Figyeljük
meg a három kifejezést: „gonosz” (6. v.), „bűnösök” (8. v.), „ellenségek” (10. v.). Az
utolsó sző reméli a megbékülés említését.
megbékültünk Istennel az Ő Fiának halála által - A „megbékültünk” jelentő­
sége világos a szövegösszefüggésből. A téma az, hogy Isten megigazítása és kegyel­
me tisztának nyilvánít bennünket a vétektől. A 11. versben a megbékélést, úgy
tűnik, megkaptuk. Ez tehát olyan kegyelem, amit Isten ajándékozott.
A 2Korintus 5,19 ugyancsak azt mondja a megbékélésről, hogy Isten valósítja
meg. Amiről tehát elsősorban szó van, az Isten kegyelmének gyakorlása Krisztus
halálának alapján. (Lásd még az Ef 2,16; Kol 1,21 igehelyeket.) Itt nem ellensé­
geskedésünk félretétele nyer hangsúlyt, hanem Isten szeretetének megnyilvánulá­
sa Krisztus halálában.
sokkal inkább megtartatunk az Ő élete által, minekutána megbékéltünk
vele. - Megigazulásunk ára Fiának halála. Jelenlegi megőrzetésünk és jövőbeli
megszabadulásunk tőle, mint Élőtől függ. A szeretet, amely halálában mutatkozott
meg, biztosítéka nemcsak jelenlegi megtartatásunknak, hanem jövőbeli megváltá­
sunknak is, vagyis a test megváltásának (8,23; lásd még: Zsid 7,25).

11. vers. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jé­

zus Krisztus által - A fejezet vezérgondolata. Ez, valamint az „Istenben” kifejezés
képezi az alapját minden igazi örvendezésnek és dicsekedésnek.
aki által most a megbékélést nyertük. - A katallagé, „megbékélés” főnévvel
vö. a megfelelő katálasszó, „megbékülni” igét a 10. versben. A megbékélés Krisz­
tus halálának eredménye. Isten irántunk megnyilvánuló kegyelmét hangsúlyozza,
hogy megkaptuk a megbékélést. Az „engesztelés” fordítás helytelen lenne. Az en-
gesztelés az, hogy Krisztus feláldozta önmagát a kereszten. Ezt nem kaphatjuk
meg. Aminek örvendezünk, az az engesztelés hatása: a megbékélés.
48 5,12

HALÁL ÁDÁM BŰNE ÁLTAL, ÉS ÉLET KRISZTUS HALÁLA ÁLTAL

(5,12-21)

Bevezetés

Az 5. fejezet második részében folytatja Krisztus halála hatásának témáját az

emberiségre. Most a fő témák előttünk egyfelől a bűn, halál és a törvény; másfelől
az igazság, élet és kegyelem, amely mind arra szolgál, hogy illusztrálja a bűnösök
megigazulásának nagy témáját az isteni igazságosság alapján.
A lényeg az egész szakaszban az Ádám és Krisztus közti összehasonlítás abból
a szempontból, hogy ahogyan Ádám a bűn és halál behozásának volt az eszköze,
Krisztus hozta be a megigazulást és az életet.
Először tehát ami Ádámot illeti, az érvelés a következő: (1) a megszegett törvény
büntetést von maga után; (2) a halál a büntetés; (3) bűn nem tulajdonítható ott,
ahol nincs törvény. (4) Ádám bűne a törvény megszegése volt; ugyanilyenek voltak
Izráel népének bűnei is a mózesi törvény alatt. (5) Ádám és Mózes ideje között a
bűn nem a törvény megszegésének jellegét öltötte, mert nem volt törvény (a lelki­
ismeret törvényéről itt nincs szó). [6) mégis a halál uralkodott Ádám tói Mózesig.
(7) Minthogy a halál a megszegett törvény büntetése, minden ember halálnak van
kitéve Ádám törvényszegése miatt. Ilymódon leszármazottai részesülnek annak a
cselekedetnek a következményében, amit az első ember elkövetett (13-14. v.}. Mi­
után a lényeget kiemelte, most kimutathatja az Ádám és Krisztus közti párhuza­
mot. Ádám Krisztus előképe volt (14. v.). Ahogyan Ádámban ítélet alatt vagyunk,
ugyanúgy Krisztusban megigazultunk. Az apostol itt nem a törvény hatásairól be­
szél; ezt később teszi. Azt mutatja be, hogy a bűn és a halál hogyan vált általá­
nossá Ádám bűne miatt. Ahogyan ezek más cselekedetéből hatottak ránk, úgy a
megigazulás és élet is csak hasonló módon, valaki más, mégpedig Krisztus csele­
kedete folytán lehet a miénk.
12. vers. Annakokáért miképpen egy ember által jött be a világra a bűn -
Ez, ennek a fejezetnek az első részéből eredően felöleli az emberi bűn egész témá­
ját. Hogyan foglalkozott Isten a bűn kérdésével, elmondja a levél megelőző részé­
ben, összehasonlítást vagy ellentétet mutatva be Ádám és Krisztus között, meg a
kapcsolatukat az emberiséggel.
Az anthróposz, „ember” szó megkülönböztetendő az aner, „férfi” hímnemű szó­
tól. Az anthróposz ugyanis az emberi nem egy tagját jelenti utalás nélkül nemére
vagy nemzetiségére. Az, hogy a bűn „bejött a világra”, nemcsak azt az elképzelést
hordozza, hogy a bűn megkezdte a maga munkáját a világban, hanem azt is, hogy
az emberiség egyöntetűen bűnössé lett.
és a bűn által a halál - Az utalás elsősorban a test halálára vonatkozik, aho­
gyan a 14. versben jelezte. A kifejezést lehet azonban általánosabb értelemben
használni, mint amely magában foglalja a szellemi és örök halált is; ezek ugyanis
a bűn büntető következményei, és az egész érvelés a halálra mutat, mint a bűn
büntetésére. Ezenkívül azt az életet, amelyet a hívő ember Krisztuson keresztül
kapott, szembeállítja a halállal (17. v.), és ez az örök élet több, mint a fizikai halál
ellentéte.
és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vét-
kestek - Ezt magyarázták már úgy is, hogy mindnyájan vétkesek Ádám bűnében,
és úgy is, hogy mindenki vétkezett, bűnt cselekedve. Az apostol azt szögezi le, hogy
5 , 13-15 49

a bűn az oka az általános halálnak, és hogy az emberi nem összetartozásának

okából a bűn és következményei egy emberről mindenkire kihatottak. A faj nem­
zetségfőjének bűnét így minden tagnak tulajdonítják és ez úgy tűnik, benne fog­
laltatik az aorisztosz igeidőben. Az univerzális halál ténye eleve feltételezi mind a
bűnösség elvét általában, mind a tényleges vétket mindenkiben.
13. vers. Mert a törvényig vo lt bűn a világon; a bűn azonban nem számítta-
tik be, ha nincsen törvény - Az ellogaó igét az ÚSZ-ben máshol csak a Filemon
18-ban találjuk, ahol úgy fordították, hogy „felróni”. Itt azt jelenti, hogy valakire
terhelni. Az itt kimondott elvet a törvényre alkalmazza. Ádám és a Sinai törvénya­
dás ideje között a bűnnek nem volt törvényszegés jellege, mert akkor nem volt
törvény. Igaz, hogy létezett a lelkiismeret törvénye, de itt nem arról van szó.
14. vers. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig - A halál itt meg van
személyesítve. Az a szó, hogy uralkodott, hangsúlyos az eredetiben és az alkalma­
zott kép a halál legteljesebb zsarnoki uralmát sugallja.
azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek -
Ádám törvényszegése Isten kijelentett parancsának áthágása volt. Nem ez volt a
helyzet azokkal, akik Ádám és a törvényadás közötti időben éltek. A halál esetük­
ben Ádám bűnének következménye volt; Ádámban a bűn és halál elválaszthatat­
lanul összekapcsolódott.
aki ama következendőnek kiábrázolása volt - A tüposz, amelyből típus sza­
vunk származik, „öntőformát”, „mintát” jelent. Elsősorban az a jel vagy lenyomat,
amit ütéssel vagy nyomással alakítottak ki. Itt arra használta, hogy valakinek a
jellegzetességei vagy a vele kapcsolatos körülmények megfelelnek azokénak, akik
kapcsolatban vannak egymással.
15. vers. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset - Az Ádám és
Krisztus közti hasonlóság most ellentétre változik. A hasonlósági szempont az,
hogy mindegyik egy nemzetség fejeként áll, és hogy befolyásuk hatásai kiterjedtek
mindazokra, akik vezető szerepük alá tartoztak. A különbség cselekedeteiknek jel­
legében és azoknak hatásában van.
mert ha amaz egynek esete m iatt sokan haltak meg - A „sokan” kifejezés itt
;az egész emberiséget jelenti; róluk beszél, mint „sokakról”, nemcsak számuk
nagysága miatt, hanem szembeállítva az egyetlen emberrel, Ádámmal. A „ha” szó
egyenértékű azzal, hogy „mivel”. A befejezett múlt Idő, hogy „meghaltak”, Ádám
törvényszegésének összesített hatását fejezi ki.
sokkal inkább - Ez kifejezően vezet be egy megállapítást a szembeállítás mód­
szerével, amely nem a hatásosság nagyobb mértékét jelenti, hanem a törvényes
bizonyosságét.
az Istennek kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember
Jézus Krisztusé... elhatott sokakra, - A dórea szó, amelyet „ajándéknak” fordí­
tottak, a didómi, „adni” igéből származik, és egyszerűen ajándékot jelent a szó ál­
talános értelmében, szemben a vers korábbi részében előforduló chariszmával. Az
;a kifejezés, hogy „a kegyelemből való ajándék” szó szerint „az ajándék kegyelem­
ben”. Az Isten kegyelme jelenti a forrást. Az ajándék által (szó szerint benne) „az
egy ember kegyelme” kifejezi mind az eszközt, mind a csatornát, amelyen keresz­
tül a kegyelem jön.
A névelő az „egy ember” előtt fontos. Először is az Ő kegyelmét hangsúlyozza
azzal, hogy emberré lett, azért, hogy halálán keresztül adható legyen a megigazí-
tás ajándéka, másodszor pedig Fő-voltának tényét a nemzetség felett (ez a „sok
testvér” a 8,29-ben; vö. lKor 15,45), ellentétben Ádám fő voltával az elbukott
50 5, 16-18

nemzetség felett. „A sok” ismét azoknak nagy számát fejezi ki, akik valóban része­
sülnek Krisztus halálának hatásaiból, és ezáltal a Fő uralma alá kerülnek.
16. vers. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által - Ez bevezeti a
második ellentétet és kibővíti a 15. vers első megállapítását. A 16. versnek ebben
az első részében lévő ajándékkal szemben áll az ítélet, amely ítéletet mondott
Ádámra és leszármazottaira, ahogyan a vers második része mutatja.
mert az ítélet egyből lett kárhozattá - A krima „ítélet” szó végrehajtott ítéletet
jelent; lásd: 2,2; 3,3.8. Az „egy” lehet hímnemű vagy semleges nemű. A vers hát­
ralévő részében mutatott ellentét a semleges nemet támogatja, vagyis, hogy „egy
törvénysértés”. Ha „az egy” hímnemű, együtt kell érteni a vers megelőző részével,
ahol az egy Ádámról beszél.
az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra - Ez a második ellentét egyet ál­
lít szembe sokakkal. Az ítélet törvénysértés eredménye; a megigazítás sok törvény-
sértésre megoldás.
17. vers. Mert ha az egynek, bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által -
Ez megerősíti a 16. verset és egy harmadik ellentétet vezet be, nem úgy, ahogy
előzőleg az egy és sok között, hanem egy törvényszegés törvényszerű következmé­
nye, valamint a kegyelem bőségének hatása között, ami a megigazult ember jövő­
beli sorsában mutatkozik meg.
sokkal inkább... kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bövölködé-
séfeen részesültek. - Ez teszi világossá, hogy a nemzetnek csak a hívőkből álló
része kap valójában megigazulást és életet. A „részesültek” szó hangsúlyos. A kor­
látozás összefügg a következőkkel. Egyrészt a bűn és halál általános, másrészt
életet csak azok kapnak, akik kegyelmet nyertek.
az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok - A pontos ellentét
az „uralkodott a halál”-hoz az lenne, hogy „uralkodni fog az élet”, de az ellentét
ennél sokkal nagyobb. Nem azt jelenti, hogy az élet uralkodik a halál helyett, ha­
nem hogy azok, akik kegyelmet nyertek, maguk fognak uralkodni az életben. Az,
hogy uralkodni fogunk az életben, sokkal többet foglal magában, mint hogy része­
sülünk az örök életben; ez az élet aktivitását jelenti Krisztussal közösségben a ki­
rályságában.
18. vers. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre
elhatott a kárhozat - A 13-17. versben nyílt meg az út annak az összehasonlí­
tásnak a folytatására és teljessé tételére, amelyet a 12. versben kezdett el. A köz­
bevetett rész bizonyos módosításokhoz vezet az összehasonlítás első részében: az
„egy ember által”, helyére ez került: „egynek bűnesete miatt”. A 15. versben mon­
dott „halál” helyett „kárhozat” áll, éspedig: „az ítélet egyből lett kárhozattá”.
azonképpen egynek igazsága által - A díkaióma szó helyes fordítása „az igaz­
ság cselekedete”. Ez arra utal, amit Krisztus végzett el halálakor, és ellentétben
áll a dikaioszüné szóval, amely egyszerűen igazságosságot jelent, mint tulajdonsá­
got. Az utalás Krisztus halálára világos a 8-9. versből. Ráadásul sohasem hangzik
el rólunk, hogy Krisztus igazsága által igazultunk meg, hanem a kereszten elvég­
zett megigazító cselekedete által. Némelyek úgy veszik, hogy a díkaióma az igazsá­
gosság bizonyos fokát jelenti, mint a 16. versben, de az „Igazságos cselekedet” je­
lentése ellentétben áll Ádám törvényszegésével.
minden emberre elhatott as életnek megigasulása. - A kurzívan szedett „el­
hatott” szó szükséges a magyar változatban. Azt, hogy az ajándék minden ember­
re elhatott, nem kell úgy venni, mintha azt jelentené, hogy ahogyan minden em­
ber ítélet alá került; úgy minden ember az ingyen ajándék birtoklója lett. Az aján­
5 , 19-20 51

dék Ingyenes mindenkinek, de csak azok igazulnak meg, akik elfogadják. Mint le­
hetőség volt mindenkié, de nem ténylegesen, mivel nem mindenki fogadta el. Az
általánosítás nem mindenkire terjedt ki. Ráadásul az apostol itt nem a megigazu-
lás szubjektív oldalát hangsúlyozza, vagyis az isteni ajándéknak tényleges átruhá­
zását a hívőkre, azok megigazulásának következményével együtt, hanem az objek­
tív oldalát, Isten gondoskodását. Az azokra vonatkozó korlátozás, akik hisznek és
ezáltal megigazulnak, benne foglaltatik a minden szó „sokan”-ra változásában a
19. versben, lásd majd a megfelelő jegyzetet. A korlátozást ezenkívül kihangsú­
lyozza az érvelés egész vonala a levélben, amely ebben a vonatkozásban a 8,30-
ban éri el csúcspontját. Az „életnek megigazulása” kifejezés azt jelenti, „megigazu-
lás, amelynek eredménye az élet”.

19. vers. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösök
lettek - A 19. vers közvetlen célja az, hogy megmutassa azokat az eszközöket,
amelyekkel Isten kegyelmének hatásai megvalósultak, és beszéljen az egy engedet­
lenség hatásaival szembeni ellentétről. A kathisztémi szó, amelyet itt úgy fordítot­
tak, hogy „lettek”, azt jelenti, hogy „tulajdonítani”, „kinevezni”, valamint „ábrázol­
ni”, vagy „valamilyenné tenni”. Úgy látszik, itt inkább ez az értelme, minthogy
őket bűnösöknek tekintették vagy kezelték.
áronképpen egynek engedelmessége által - Itt ismét nem Krisztus életére
utal, hanem engedelmességének betetőzésére a kereszthalálában, ugyanarra a
cselekedetére, amely a 18. versben úgy van leírva, mint „egynek igazsága”. Ez a
megigazítás eszköze (lásd: 5,9). Az „igazságos cselekedet” leírása Krisztus halálá­
nak törvényes szempontját mutatja. Az, hogy ez az engedelmesség cselekedete
volt, az erkölcsi szempontot jelenti.
sokan igazakká lesznek - Ahogyan „minden emberre” hivatkozott a 18. vers
mindkét részében, úgy utal „sokakra” ennek a versnek mindkét részében, arra az
embercsoportra, amely az utóbbiban nem azonos terjedelmű azzal, amely az előb­
biben szerepel. Abból, hogy a mondat első részében a „sokan” kifejezés felöleli az
egész emberiséget, nem következtethetünk arra, hogy a második részben a „so­
kan” kifejezés ugyanazt jelenti. A témát itt az eredmény szempontjából nézi, az il­
lető csoportok tagjai fői cselekedeteinek jó vagy rossz volta szempontjából, és az
apostol itt ezeknek a tipikus cselekedeteknek, az engedetlenségnek és engedel­
mességnek, amely kiterjedt azokra, akik a két nemzetségfő alá tartoznak. A 18.
vers második része az ingyen ajándék dolgát átmenetiként mutatta be. Itt a tény­
leges hatást állapítja meg. Innen van a változás a „minden emberről” a „sokanra”;
nem azt mondja: „ahogyan mindnyájan bűnösök lettek, úgy mindnyájan igazak
lesznek”.
A kathisztémi ismét azt jelenti, hogy „kineveztettek”, vagyis „törvényesen hirdet-
tettek” igazaknak. A „lesznek” szó, mint ahogyan a levélben néhány más helyen,
nem csupán a jövőbeliséget jelöli, mint olyat, ami majd ezután következik be, ha­
nem inkább az elkerülhetetlen következményeket, amelyet egy speciális cselekedet
eredményének tekint, és ez Krisztus halála.

20. vers. A törvény pedig bejött - Most újra elkezdi a törvény témáját Isten
kegyelmének bőségével kapcsolatban. A törvény említését így a 13. vershez kell
kapcsolni. A törvény megnövelte a bűnt.
hogy a bűn megnövekedjék - A törvény nem teszi bűnössé az embereket, -
mert a bűn már a világban volt -, de törvényszegőkké teszi őket. Nemcsak szám­
szerűen sokszorozza meg a törvényszegést, hanem hangsúlyozza a bűn jellegét,
azt eredményezve, hogy olyan formában mutatkozzon meg, amelyben már nem le-
52 5,21

hét félreismerni. Ezt a megállapítást a 7. fejezet részletezi. A törvény azért adatott,

hogy a törvényszegés megmutatkozzon.
de ahol megnövekedik a bűn - A változtatás a paratoma, „törvényszegés” szó­
ról a hamartia, a „bűn” szóra, visszavisz a bűn témájához. A „bűn” szóra annak
érdekében tért át, amit a bűnről a 21. versben akar mondani, azt tudniillik, hogy
uralkodik a halálra.
ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik - Az a kifejezés, hogy „sokkal in­
kább bővölködik", egyetlen ige, a hüperperisszeuó fordítása, az egyszerű perisszeuó
ige fokozott formája, amely megfelel a perisszeia, „bőség” szónak (17. vers). Nagy
hangsúly kerül ez által a kegyelem működésére. Messzemenően meghaladta a
bűn növekedését (21. vers).
21. vers. Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, áronképpen a kegye­
lem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus ál­
tal. - A kegyelem gyakorolja királyi hatalmát az örök élet biztosításában, amely a
hívő embernek szánt élet; és ez igazság „által” (dia) érhető el, vagyis Isten igazsá­
gának gyakorlásával abban, hogy a hivő bűnöst igaznak nyilvánítja Krisztus halá­
lának alapján.
6 , 1-3 53

VI. FEJEZET
AZ ÉLET KRISZTUSBAN ÉS HATÁSA
AZ IGAZSÁGOS VEZETTETÉSRE (6,1-8,39)

ÉLET KRISZTUSBAN ISTENNEK (6,1-23)

Bevezető megjegyzések

Az apostol célja a bizonyítás ebben a fejezetben: lehetetlen a bűnben megma­

radni a megigazulás kegyelme után. Világossá teszi, hogy az élet új volta és a
bűnben megmaradás ellentmondásban van egymással. A téma kifejtésében leírja
az új élet jellegét a Krisztusban. Az 5. fejezet képezi az alapot a 6. fejezet tanítá­
sához. Az 5. fejezet azokról az eszközökről beszél, amelyek által Isten a szellem-
i életet adományozta, a 6. fejezet pedig arról szól, miként kell élnünk ezután.
A fejezet fő témája az azonosulás Krisztussal, pontosan ez az új élet lényege.
Amíg az 5. fejezet kulcsszava a „Krisztus által”, a 6. fejezeté a „Krisztusban”. Az
ötödik fejezetben a címek sorrendje arra utal, hogy aki halála által véghezvitte
megváltásunkat, felment a mennybe. A 6. fejezetben a sorrend fordított. Az, hogy
-Krisztusban” (3.11.23. vers), azt sugallja, hogy Vele élünk a dicsőségben azon az
alapon, amit Ő hozott létre a kereszten.
A 6. fejezetnek van egy másik kulcsszava is, mégpedig az, hogy „Istennek”. Ez
azt fejezi ki, miként éljünk az új életben (lásd: 10-11.13.22. vers). Innen vettük a
5. fejezet címét, hogy „Krisztusban Istennek”. A hatodik fejezet témájának közvet­
len alapja az élet Krisztusban, ami már az 5. fejezet záró verseiben is megtalálható.
1. vers. Mit mondjunk tehát? Megmaxadjunk-é a bűnben? - Az epimenó,
„megmaradni” a menő fokozott formája, amely azt jelenti, hogy „maradni” (helyte­
len hangsúlyozni az epi szótag betű szerinti jelentését, mint „rajta”; ez egyszerűen
az igét erősíti), és kitartást jelent abban, amire vonatkozik.
hogy a kegyelem annál nagyobb legyen - A kérdés az, hogy igyekezzünk-e
előmozdítani Isten kegyelmes terveit a bűnben maradással azon az alapon, hogy a
megmaradás csak fokozná Isten bővölködő kegyelmét a mi megigazításunkban.
2. vers. Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még ab­
ban? - Külön hangsúly van a többesszám első személyen, és valójában az egész
mondaton, amely jellemző a hívőkre, és közli azonnal a bűnben maradás termé-
szetellenességét. Utal egy határozott alkalomra saját múltunkból, éspedig arra,
amikor a Krisztusba vetett hit által átmentünk a halálból az életre. A meghalás a
bűnnek, új életre szabadít fel, amely magában foglalja a bűntől való elszakadást
és a vele való kapcsolat megszűnését. Ahogyan anyagi tárgyak a halott fizikai tes­
tet nem befolyásolják, így szellemi értelemben a hívő tekintse úgy magát, mint aki
a halálnak megfelelő szellemi állapotba került a bűn tekintetében.
3. vers. Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk - Nem vá­
laszt ki bizonyos hívőket mások közül, hanem arra utal, ami mindenkire igaz. A
baptidzó szó azt jelenti, hogy vízbe tenni és ismét kivenni. Magában foglal beleme­
rítést, elsüllyesztést és felbukkanást - halált, eltemetést és feltámadást. A szót a
pogány görögök között olyan cikkekre használták, amelyek bemerítésen és kieme­
lésen mentek keresztül, mint például a kelmefestés.
 54 6 , 4-5

Krisztus Jézusba - Szellemi értelemben a Krisztusba vetett hit első pillanata a

feltámadás. Ott és akkor a hívő átmegy a halálból Krisztusba. Ezt követi a gya­
korlatban a bemerítkezés rendelkezése. A Galata 3,27-ben az a kifejezés van, hogy
„belemerültetek Krisztusba”. Itt a kettős címet használta, arra utalva, hogy a hívő
ember belé merítkezett a mennybe ment és megdicsőült Krisztusba, aki eljött
megváltásunkért (Jézus). Azt a tényt hangsúlyozza tehát, hogy a bemerítkezés
Krisztusba történt, az élőbe, a halálának alapján.
az Ö halálába keresztelkedtimk meg? - Ő nemcsak helyettesként halt meg,
mint a bűn büntetésének elhordozója, azért is meghalt, hogy szabaddá tegyen
bennünket attól a régi hatalomtól, amely rabszolgaságban tartott bennünket. Eb­
ből a szempontból a hívő azonosult Vele, és törvény szerint úgy tekintendő, mint
aki meghalt a bűnnek.

4. vers. Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba - Ez

a megállapítás egyedül is világossá teszi a bemerítkezés szentírási módját. Az elte­
metés természetes következménye a halálnak és a halál tényének hitelesítésére.
Az a szó, hogy „a halálba”, a „bemerítkezéshez” tartozik inkább, mint ahhoz, hogy
„eltemettettünk”. Ezt a kapcsolatot erősíti meg a 3. vers vége is, mely megállapít­
ja, hogy a halálába keresztelkedtünk meg. Az eredetiben a „halál” előtti névelőt
nem kell leforditani, minthogy a halál itt elvont értelemben szerepel, noha a Krisz­
tus halálára vonatkozik.
Valakinek élete kell legyen Krisztusban ahhoz, hogy megvalósulhasson a halála
Krisztussal, valamint Krisztussal való azonosulása az Ő feltámadásában; ez az,
amit a 6. fejezet tanítása különösen hangsúlyoz. Ideálisan a szellemi élet Krisz­
tusban, amelyet a hit alapján kaptunk, valamint a meghalás az előbbi állapotnak
egyidejű, de a bemerítkezésben az, akinek élete van Krisztusban, képletesen kife­
jezi azonosulását háromszorosan a halál, eltemettetés és feltámadás által.
hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége
által - Krisztus feltámadását leggyakrabban úgy említik, mint az Atya Isten csele­
kedetét, mint pl. a Csel 2,24.32; 3,26; 10,40; 13,30; 2Kor 4,14; Ef 1,20; Kol 2,12;
IPt 1,21 igehelyeken. Lásd még: Róm 8,11; 10,9. Az egeiró szóhoz, amelyet itt
használt, lásd a 4,24-hez írt jegyzetet. Ugyanezt a szót használja maga Krisztus is
(úgy utalva feltámadására, mint saját cselekedetére), amikor úgy beszél testéről a
. zsidóknak, mint templomról, amelyet, noha ők lerombolnak, három nap alatt fel­
építi (Jn 2,19; lásd a 10,17-18-at is). Ez világossá teszi a Fiú tökéletes egységét az
Atyával. A doxa, „dicsőség” szó Isten mindenható hatalmának nagyszerű fényét fe­
jezi itt ki, ahogyan Krisztus feltámasztásában megnyilvánult. ,Az Atya dicsősége”
utalás Krisztusra, mint Isten Fiára.
azonképpen mi is új életben járjunk - Ez jelenti azonosulásunkat Krisztussal
az Ő feltámadásában és az abból származó hatásokat életünkre Krisztusban. A
kainotész, „új” szó a kainosból származik, ami azt jelenti, minőségében új, és ezt
meg kell különböztetni a nousz [neosz] szótól, amely újat jelent.

5. vers. Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk -

Ez a kifejezés megerősíti a 4. versben mondottakat. A sümfóutosz, „összenőtt,
eggyé vált”. Csak itt található az ÚSZ-ben. Szó szerint azt jelenti, hogy „együvé
plántáltattunk” (a szó származása; sün, ,,-val, -vel” és f uó „felnőni”, „növekedni”).
Innen van másodlagos jelentése, hogy „eggyé lenni vele”. Az egész szakasz lényege
azonosulásunk Krisztussal.
bizonyára... azok leszünk - Ez nem csupán a jövőre utal, noha benne van a
jövő is, hanem inkább Krisztussal a halálában történő azonosulásunk elkerülhe-
6, 6-9 55

tetlen következményét fejezi ki, mind mostanra, mind ezutánra. Ezt erősíti meg a
6-7. vers.
feltámadásáé szerint is - ahogy feltámadása biztos következménye volt halálá­
nak, egyesülésünk vele a feltámadásban is elkerülhetetlen következménye annak,
hogy meghaltunk vele. A „hasonlatossága szerint” fordított kifejezés az eredetiben
kíséri mind „halálát”, mind „feltámadását”. A negyedik versben szereplő „új élet”
most abban a kifejezésben van, hogy „feltámadása szerint”.

6. vers. Tudván azt, hogy a mi óemberünk - Vagyis korábbi önmagunk, amik

voltunk, mielőtt Krisztusban éltünk volna.
Ővele megfeszíttetett - Krisztus kereszthalálában bírói úton nyert elintézést a
bűn kérdése. Aki hisz Krisztusban, igazságosnak ismeri el Isten ítéletét a bűn el­
len, és elfogadja Krisztus halálát, mint ennek az ítéletnek a végrehajtását az
..óember” felett.
hogy... a bűnnek teste - A szóma szó úgy jelöli a testet, mint a természeti élet
szervi eszközét; itt képletesen használja a bűnnel együtt, mint annak lényegi je­
lentését. Lásd még: 7,24; lKor 12,12; Ef 1,23 stb. A „bűnnek teste” kifejezésben a
bűnt úgy tekinti, mint szervezett hatalmat, amely a test tagjain keresztül cselek­
szik, noha a bűn székhelye az akaratban van.
megerőtlenüljön - A katargeó, „megerőtleníteni” szóhoz lásd a 3,3.31-hez írt
jegyzetet. Az, hogy a testnek, mint a bűn eszközének meg kell erőtlenülnie, a hívő
halálának hatása Krisztussal együtt.
hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek - A douloó jelentése egy rabszolga köte­
lességeit teljesíteni, aki nem választhatta meg szolgálata fajtáját vagy hosszúságát.
A keresztre feszítés fog ennek véget vetni a testet a bűn céljaira használhatatlan­
ná téve, és a hívó embernek így kell tekintenie testére a bűn dolgában.

7. vers. Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól - Vagyis törvényes értelem­
ben. A halált kivéve nincs törvényes módszer a bűn igényeinek megszüntetésére.
A halál egyrészt eltép minden köteléket, másrészt semmivé tesz minden kötele­
zettséget. Ennek a versnek a megállapítása kiterjed az előző érvelés egészére és
nemcsak a rabszolgaság képére alkalmazható, ahogyan az előbb említettük. Konk­
rétan a keresztrefeszítésre utal, arra a halálbüntetésre, amelyet Krisztus szenve­
dett el. Azonosulásunk Krisztussal, aki elszenvedte értünk a büntetést, leveszi ró­
lunk a törvény ítéletét és ezáltal megszabadít bennünket a bűn rabszolgaságának
állapotától. Mindkettő jelen van; a büntetés eltávolítása és a hatalomtól való meg­
szabadulás. Egy holttestet nem lehet sem megbüntetni, sem alávetni valaki más
akaratának.

8. vers. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Őve­

le. - Ez ugyanúgy, mint az 5. versben nem puszta jövőbeli dolog, hanem annak
egyenes következménye, hogy meghaltunk Krisztussal. Nem lehet ennek más kö­
vetkezménye, mint hogy most Ővele élünk és ez így lesz örökké. Ezt megerősítik a
következő versek. Az élet Krisztussal, amelybe a hívő ember belép, amikor Istentől
születik, sohasem szűnik meg. Folyamatossága ugyanannyira nem erőfeszítése­
inktől függ, mint a kegyelem általi megváltás.

9. vers. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem
hal; - Önkéntes alávetése a halál hatalmának örökre a múlté. Feltámadása halá­
lában megvalósított, művének maradandó pecsétje, és így azok feltámadott életé­
nek a garanciája is, akik az Övéi.
a halál többé rajta nem uralkodik - A kurieuó azt jelenti, hogy egy úrnak (ku-
56 6 , 10-12

riosz) hatalma van valaki más felett. A szó máshol is előfordul a levélben a 6,14;
7,1; 14,9 igehelyeken. A halál ezen hatalmának Krisztus önként vetette magát
alá. A versnek ezt a második megállapítását a hangsúly érdekében tette hozzá, és
a „rajta” szón van a hangsúly.

10. vers. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg - Halálában a bűnnel volt
dolga. Mint bűntelen, aki a bűn minden igényét visszautasította, kiállhatott a
képviselőnkként és odaadhatta életét - nem veszítette el hozzánk hasonlóan, ha­
nem önként adta -, hogy bennünket szabaddá tegyen. A megállapításban itt a ve­
zető gondolat az elkülönítés.
egyszer - Az efapax, „egyszer s mindenkorra”, egyszer és tökéletesen, ettől
megkülönböztetendő a pote, „egyszer, valamikor” értelemmel. Ez a h a p a x fokozott
formája, amelynek ugyanaz a jelentése, hogy „egyszer s mindenkorra”, és Krisztus
halálára vonatkozik a következő igehelyeken: Zsidók 9,26.28; lPéter 3,18. A szó
ebben a tekintetben azt jelenti, hogy Krisztus halála tökéletesen elegendő és vég­
leges mindazokhoz a célokhoz, amelyekért meghalt.
hogy pedig él - Ez a kifejezés magában foglalja mindazt, ami életében benne
van, annak teljességét és hatalmát.
az Istennek él - Az ellentét eközött, valamint a halál között, amellyel meghalt,
a bűnhöz való viszony ügye. Többé semmi köze nincsen ahhoz. Élete, mivel az „Is­
tennek” van, az Ő áldozatának hatását teszi érvényessé azok számára, akik hisz­
nek benne.

11. vers. Ezenképpen gondoljátok ti is - Minthogy az, amit magunkról gon­

dolnunk kell, isteni kijelentés számunkra, ennek megfelelően szükségképpen hit
dolga a mi részünkről, amely lelkiismeretünket és akaratunkat irányítja. Hangsú­
lyos a „ti” szó.
hogy meghaltatok a bűnnek - Ezt teljesebben ki kellene fejezni, mint az ere­
detiben: „valóban meghaltatok” (vagyis egyrészt) a bűnnek. A nekrosz, „halott”
maradandó állapotot ír le és itt a hívő ember szellemi helyzetét jelöli a bűnnel
kapcsolatban. Nem csupán a büntetéstől való megszabadulás helyzetéről van szó,
hanem kifejezi a hívő ember egész magatartását a bűnnel szemben. Ahányszor a
régi úr szolgálatainkat igényli, tekintsük magunkat holttestnek.
de éltek az Istennek a. mi Urunk Jézus Krisztusban. - Figyeljük meg a kife­
jezést, hogy „Jézus Krisztusban”. Ez itt a hívő ember szellemi és örök helyzetét fe­
jezi ki Krisztussal való azonosulásában. Ez a vers összefoglalja ennek a fejezetnek
egész első részét, ráirányítva a figyelmünket mindarra, amit elmondott a bemerít-
kezéssel kapcsolatban annak háromszoros jelentésével, és mindezt érvként hasz­
nálva fel azzal a lehetetlen elképzeléssel szemben, hogy megmaradjunk a bűnben.

12. vers. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben - Most úgy em­
líti a testet, mint halandót, nem egyszerűen azért, mert halálnak van alávetve, ha­
nem mert ez az a részünk, amiben és amelyen keresztül a bűn kifejti halált okozó
tevékenységét.
hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban - Az ep ith u m ia rendszerinti fordítá­
sa „kívánság”, ami bármilyen jellegű vágyat jelent. Jó kívánságot jelentőén csak a
Lukács 22,15 és a Filippi 1,3 használja. Máshol mindenütt rossz értelemben sze­
repel és itt azokra a gonosz vágyakra vonatkozik, amelyek készen állnak, hogy
testi tevékenységben kifejezésre jussanak. Ezek egyformán „a hústest kívánságai”
(Gál 5,16.24; Ef 2,3). Ez olyan kifejezés, amely a lélek belső indítékait írja le, a
gonosz dolgok iránti hajlamot. Az ilyen kívánságok nem szükségszerűen és alap­
6 , 13-17 57

vetően aljasak és erkölcstelenek; lehetnek kifinomult jellegűek, de ha Isten akara-

lával nem egyeztethetők össze, gonoszak.
13. vers. Se ne szánjátok oda tagjaitokat... a bűnnek - A „szánjátok oda” fo­
lyamatos értelmű, az újjá nem született állapot megszokott helyzetét jelzi. A p a ris -
:ém i jelentése „egy dolgot valaki rendelkezésére bocsátani”, és így önként odaszán­
ni. Lásd még a 12,2-t. A „tagjaitokat” gyakorlatilag ugyanaz, mint „a testeteket”,
de kifejezi a testi szervek különböző erejét.
hamisságnak fegyvereiül - A h op lon első értelme „szerszám”, a második kato­
nai fegyver. Itt a katonai hasonlat nem szükségképpen hangsúlyos. A hamisság
megszemélyesített hatalom, ami testi tagjainkat a bűn céljaira használhatja.
hanem szánjátok oda magatokat az Istennek - Az igeidő most jelenidőről ao-
risztoszra változik, olyan cselekedetre, amelyet határozott döntéssel végrehajtottak
és hatása maradandó. így az egész lényt oda kell szánni.
mint akik a halálból életre keltetek - Szó szerint: „mint halálból ébredők”.
Mindkét szón hangsúly van. Jelentése a következő: „mint olyanok, akik már nin­
csenek megfosztva a szellemi élettől, nem halottak törvényszegések és bűnök ál­
tal, hanem szellemileg feltámadtak az életre Krisztusban”.
és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek - A d ika ioszu n é, „igaz­
ság”, itt helyes cselekedetet jelent, mint a szó további négy előfordulásában ebben
a fejezetben. Isten mindannak teljes felhasználását kívánja, amik vagyunk és
amink van.
14. vers. Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; - Ez van szembeállítva azzal,
hogy „Istennek”. A megállapítás nem parancs vagy figyelmeztetés, hanem ígéret.
mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. - A névelő hiánya,
a „törvény” szó előtt azt mutatja, hogy itt a törvényt mint elvet kell értenünk.
15. vers. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt,
hanem kegyelem alatt élünk? Távol legyen. - Ez felidézi az 1. versben szereplő
kérdést, és a 2-14. versek tanításán alapuló választ ad. Természetes a hajlam,
hogy úgy érezzük, büntetlenül követhetünk el bűnt a kegyelem uralma miatt,
óvakodnunk kell a gondolattól, hogy anélkül vétkezhetünk, hogy félnünk kellene
a megtorlástól. Az ilyen lazaság csak azt eredményezheti, hogy Isten kegyelmét
bujaságra használják (Júd 4).
16. vers. Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgá­
kul az engedelmességre - Az „odaszánjátok” szóhoz lásd a 13. verset. A „szolgá­
kul” fordított szó, a du losz, mint az 1,1-ben. Az engedelmesség az odaszánás biz­
tos következménye.
annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek - „Egy ember sem szolgál­
hat két úrnak”, ahol a hangsúly az „úr” szón van (Mt 6,24). Itt a hangsúly a
„szolgái”-n van. A rabszolga urának kizárólagos tulajdona.
vagy a bűnnek halálra, - A bűn meg van személyesítve. Ilyen uralom következ­
ménye halál (vö. 5,12.17.21). A halál itt mind a test, mind a lélek halálát jelenti.
vagy az engedelmességnek igazságra? - Az engedelmesség is meg van szemé­
lyesítve, mint a másik választható úr; a vers megelőző részében az engedelmesség
hatás volt és nem volt megszemélyesítve. Az engedelmességnek való szolgálat kö­
vetkezménye igazság. A d ik a io s zü n é itt nem a „megigazulás”, mert az a hit követ­
kezménye Krisztus áldozatának alapján; az igazság itt igaz életvitelt jelent.
17. vers. De hála az Istennek, hogy jóllehet, a bűn szolgái voltatok, - Mint­
hogy az eredetiben külön hangsúly van a „voltatok” kifejezésen, ez szükségessé te-
58 6 , 18-19

szi a „jóllehet” szó beiktatását, mint amely bevezeti és hangsúlyozza a szükséges

ellentétet az olvasók korábbi állapota, valamint új hitéletük között. Az apostol
azért mond hálát Istennek, hogy korábbi állapotuk már a múlté. Az ellentét kifeje­
zi a tökéletes összeférhetetlenséget azzal, hogy a hívő bűnben éljen.
de... engedelmeskedtek - Az aorisztosz arra az időre mutat, amikor hittek az
evangéliumnak, és jelzi, hogy az olyan döntés volt, amely maradandó eredmé­
nyekhez vezet.
szívetek szerint - Kifejezi az igazság elfogadásának önkéntességét és őszinte­
ségét.
a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. - A tüposz „alak” eredetileg
egy öntőminta, vagy forma, itt egy hasonlat, amelybe megolvasztott anyagot öntöt­
tek, hogy felvegye annak alakját. Magukat a hívő embereket hasonlítja olvadt
anyaghoz és az evangéliumi igazság az öntőforma. Annak engedelmeskedni annyi,
mint hasonlóvá válni Krisztushoz tanításai által. Isten Igéje nemcsak szabadulást
hoz korábbi állapotunkból, hanem alakítja jellemünket. Megszabadultunk a bűn
rabszolgaságából és átadattunk az igazságnak, hogy az elérje bennünk az isteni
célokat.

18. vers. Felszabadulván pedig a bűn alól, - folytatja a rabszolgaság szóképét.

az igazságnak szolgáivá lettetek. - Abban, hogy „szolgáivá lettetek”, az ige
szenvedő alakban van, és így fordítható: „szolgákká tétettetek”. A felettünk álló
urak változása nem az ő tettük volt; de a részükről megnyilvánuló hit következ­
ménye lett. Isten hatalma munkálta a változást.

19. vers. Emberi módon szólok - Szó szerint: „emberien beszélek”; vagyis elfo­
gadja a szokásos kifejezésmódot, a rabszolgaság kifejezéseit képletesen használva.
a ti testeteknek erőtlensége miatt: - A „hústest” szó itt az emberi termé­
szetben lévő gyengébb elemet jelöli. Az „erőtlenség” jelentését abból kell megérteni,
amit ezt kővetően állapít meg a versben; figyelembe véve életmódjukat újjá nem
született állapotukban, hajlamosak lesznek a hústest befolyásának engedni és
nem fogják fel, milyen változást jelent az áttérés az új szolgálatra, amelybe beleke­
rültek.
Mert amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnák és a ha­
misságnak szolgáiul - A bűnt, amelyről mint igazságtalanságról beszélt, most a
tisztátalanság és hamisság kétféle szempontjából veszi tekintetbe (szó szerint „tör­
vénytelenség”). Az előbbi beszennyezi az illetőt, az utóbbi megszegi Isten törvé­
nyét. Az anomia, „törvénynélküliség” nem csupán az elvont elképzelést jelenti, ha­
nem nem veszi tekintetbe vagy tényleg megszegi Isten törvényét. Az IJn 3,4-ben a
törvénytelenség, mint a bűn definíciója szerepel.
a hamisságra: - Ez kifejezhet szándékot „a törvénytelenség folyamatának céljá­
ból”, vagy pedig a hatást „a törvénytelenség folyamatának eredményével”. Az a 22.
versben lévő kifejezés, hogy „gyümölcsötök a megszenteltetésre” fog rámutatni ar­
ra a hatásra, mint itteni jelentésre. A bűnnek van ereje a fejlődésre, túlhaladja
azoknak elsődleges szándékait, akik odaadták magukat neki.
azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a
megszenteltetésre. - A hagiaszmosz a következőket jelenti: (1) megszentelés, el­
különítés Istennek, mint az lKor 1,30; 2Tesz 2,13; IPt 1,2 igehelyeken; (2) szent
élet azok javára, akiket Isten elkülönített. Ez a jelentése itt és a 22. versben. A
megszentelődés olyan állapot, amelyet Isten előre elhatározott a hívőknek, és ke­
gyelemben elhívott állapot, amelyben megkezdik pályájukat, mint hívők. Ezt figye­
lembe véve nevezik őket szenteknek, hagioi-nak, „megszentelteknek”. Míg koráb-
6, 20-23 59

ban magatartásuk a világhoz tartozásukról tett bizonyságot Istentől távol, most

magatartásuk tegyen bizonyságot Isten előtt állásukról, a világtól elszakadva.
Ahogyan nincsenek fokozatai a megigazulásnak, ugyanúgy nincsenek fokozatai
a megszentelődésnek sem; valami vagy félre van téve Istennek vagy nincsen. Kö­
zépút nincs. Valaki vagy Krisztusban van és akkor megigazult és megszentelt,
vagy Krisztuson kívül van, bűneiben és Istentől elidegenedve. De miközben a meg­
szentelődésnek nincsenek fokozatai, nyilvánvaló, hogy lehet, és kell is legyen ben­
ne előrehaladás; ezért sürgeti a Szentírás a hívőket, hogy „kövessétek... a szentsé­
get” és figyelmezteti őket, hogy anélkül „senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12,14).
20. vers. Mert mikor a bűn szolgái voltatok az igazságtól szabadok volta­
tok. - vagyis az igazság nem kötötte őket, semmilyen módon nem voltak vele kap­
csolatban.
21. vers. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most
szégyenletek? - Némelyek a következőképpen végeznék a központozást: „Micsoda
gyümölcsét vettétek akkor azoknak? Amiket most szégyelltek.” Lehetséges ez is,
mint értelmezés, de a szövegben megadottat kell előnyben részesíteni és ezt erősíti
meg az „akkor” és „most” közötti erős ellentét.
mert azoknak a vége halál. - A telosz „vég”, „kimenet”, „cél”; a határ, amikor
egy dolog megszűnik annak lenni, ami addig volt, vagy amelynél befejezi addigi te­
vékenységét. Vagy pedig valamilyen állapotnak vagy folyamatnak végső kimenetele
vagy eredménye. Itt a szó nem csupán a fizikai hálált jelenti, hanem a megszűnés
legszélesebb értelmezését.
22. vers. Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól szolgáivá let­
tetek pedig az Istennek: - Az a kifejezés, hogy „szolgáivá lettetek”, a doüloó igét
képviseli, mint a 18. versben.
megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre - A hagiaszmosz szóhoz lásd a
19. vershez írt jegyzetet.
a vége pedig örök élet. - A „vég” itt ismét a jelenlegi gyakorlat végkimenetele
lásd a fenti jegyzetet). A jövő van szem előtt, amikor a hívő az Úrral lesz. Az aio-
nos „örök” az aióri, idő és a „korszak” szóból származik. Úgy használja itt, mint
legtöbb előfordulásánál az ÚSZ-ben, hogy olyasmit jelöljön, ami meghatározatlan,
mert vég nélküli. Ezt alkalmazták a hívő ember feltámadott testére (lásd; 2Kor
5,1), amelyről szintén azt mondták, hogy „halhatatlan” (lKor 15,53).
23. vers. Mert a bűn zsoldja halál; - Ez a vers általános kifejezésekkel mondja
el azt a témát, amellyel a megelőző szakasz foglalkozott. A fizetést nem kapó rab­
szolga korábbi metaforája most olyan szolgára változott, akinek fizetnek, így jelez­
ve, hogy a bűn halált érdemel, ami a bűn igazságos bére. Mindkét kép beszédesen
festi le a bűn végzetes természetét.
az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet - Nem a lét puszta meghosszab­
bodása, mint ahogy a halál sem a létezés megszűnése. A halál, mint a bűn zsold­
ja, olyan állapotváltozás, amely magában foglalja az Istentől való elszakítottságot;
az örök élet pedig Istennel közösségben a tevékenység élvezése.
a mi Urunk Krisztus Jézusban. - Lásd a l l . vershez írt jegyzetet.
60 7 , 1-3

VII. FEJEZET
Új élet Krisztusban és a törvény (7,1-25)

Bevezetés

Hogy a 7. fejezetet megértsük, úgy kell olvasnunk, mint az 5. és 6. fejezet taní­

tásának kifejtését, és mint bevezetést a 8. fejezethez. Az 5. fejezet megmutatta,
milyen kegyelem végezte el, hogy eljutottunk a megigazulásra és az életre. A 6.
védte ezt az új helyzetet azzal a szemtelen érveléssel szemben, hogy meg lehet
maradni a bűnben, és mivel kegyelem alatt vagyunk, nem törvény alatt, bebizo­
nyította, új életünk egyrészt Isten szolgálatát igényli, másrészt megerősít a megté­
telére. A 7. fejezet ennek a helyzetnek az igazságát bizonyítja, először világossá té­
ve egy természetből vett illusztrációval, hogyan is van az, hogy megszabadultunk
a törvénytől (1-6. v.). A fejezet hátralévő része rámutat: a törvénytől való szabad­
ságunk azt mutatja, hogy abban hiba van. Az igeszakasz megvédi a törvény tekin­
télyét.
1. vers. Avagy nem tudjátok-é, testvéreim, - A kapcsolódó kötőszavak mutat­
ják, milyen szorosan összefügg ez a fejezet a megelőzővel. A kezdő szavakat külö­
nösen a 6,14-gyel kell összekapcsolni. Az a választási lehetőség, hogy vagy fogad­
juk el azt az igazságot, hogy már nem a törvény alatt vagyunk, mindazzal a sza­
badsággal együtt, ami vele jár, vagy hagyjuk figyelmen kívül a törvény igazi ter­
mészetét.
mert törvényismerőkhöz szólok, - Az eredetiben nincs névelő a „törvény” szó
előtt, és ez a törvényt elvként mutatja be. Az igehely nem Mózes törvényére vonat­
kozik. Ugyanakkor az apostol olyanokhoz beszél, akik születés szerint akár zsi­
dók, akár pogányok, ismerték a törvény alapelveit, és így nem volt előttük idegen
az, ami benne van a következő megállapításban.
hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él? - Az a kifejezés, hogy „amíg
él”, azt hangsúlyozza, hogy a törvény igénye egészen a halálig tart.
2. vers. Mert a férjes asszony, míg él a férj, ahhoz van kötve törvény sze­
rint; - A hupandrosz, amelyet úgy fordítottak, hogy „férjes”, szó szerinti értelem­
ben alávetettséget fejez ki. Ez csak itt fordul elő az ÚSZ-ben. Az a kifejezés, hogy
„míg él a férj”, szó szerint az „az élő férjnek”. A házasság törvénye szembeötlően
illusztrálja, hogy a törvény hatalma addig köt, ameddig az élet tart.
de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. - A „felsza-
badul”-nak fordított szó, a katargeó, befejezni a működést. Lásd a 3,3.31; 4,14 és
6,6 igehelyeken. A befejezett igeidő: „felszabadult”.
A „férj törvénye”, a férjjel kapcsolatos törvény. Vö.: a „leprás törvénye”, 3Móz
14,2, „a nazíreus törvénye”, 4Móz 6,13. Ennek a törvénynek az alapja az az elsőd­
leges intézkedés, amelyet Isten az Édenben adott, lMóz 2,24; ennek törvényszerű
kihirdetése a hetedik parancsolat, 2Móz 20,14. A hozzá fűződő rendelkezésekhez
lásd a 3Móz 18,20; 5Móz 24,1.4; Mt 5,27-32 igehelyeket. Az asszony első férjének
halála az asszony feleség-státusát a törvény szemében érvénytelenné teszi.
3. vers. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más
férfihez megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy,
hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. - Azt a kifejezést, hogy „úgy,
hogy” úgy is lehet fordítani, hogy „úgy, hogy lehet”, mint amely kifejezi a szabad­
7, 4-5 61

ság szándékát a félje halálát követően. Ez különösen összeegyeztethető azzal az

analógiával, ami követi. Azonban talán, már amennyire a 3. verset önmagában te­
kintjük, az a valószínűbb, ahogyan a szövegben van.

4. vers. Azért testvéreim ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste

által - Krisztus testét fára szögezték áldozatként bűneinkért. Itt úgy áll, mint ha­
lálának fizikai eszköze. Halálának céljából és a mi érdekünkben hússá és vérré
lett, így öltve testet és azonosítva önmagát az emberrel az emberi lét alkotó eleme­
iben, Zsidók 2,14. A „test” szót a „halál” helyett használja, minthogy elsősorban
erről van szó és mivel megfelel az itt megrajzolt analógiának. Krisztus halála által
a hívők halottakká lettek, szó szerint: „halálra adattak” a törvénynek, minthogy
rabszolgaként éltek alatta.
hogy legyetek máséi, - A szó szerinti fordítás a következő: „hogy másé le­
gyünk” és ez olyan kifejezés, amelyet a házasságra használtak a Szeptuagintában
a 3Mózes 22,12-13; Ruth 1,12; Ezékiel 23,4. Ezért a hívő ember egyesülése Krisz­
tussal képletesen úgy tekinthető, mint annak folytatása, amit a 3. versben mon­
dott. A szellemi alkalmazás a 4. versben a hívő emberre egy kivétellel párhuzamo­
san fut a 15. vers illusztrációjával. Szellemi tapasztalat szerint három állapot van:
- (1) Egység a törvény és a személy között, amíg hústestben volt. (2) Az utóbbi ha­
lála „Krisztus teste által”, felbontja ezt az egységet. (3) A személy új egysége Krisz­
tussal.
Fogalmazzunk részletesebben és figyeljük meg a kivételt az analógiában: - (1)
az első a félj és a feleség közti egységgel kapcsolatos párhuzam a törvény és régi
énünk közti egység. (2) Az elképzelésben ugyan párhuzam van, de ez lényegében
ellentét, mert az első férj halála korábbi énünk halála. Az ellentét abban van,
hogy az illusztrációban a félj hal meg, az alkalmazásban az utóbbi megmarad, de
korábbi énünk meghalt. (3) A feleség és a második félj közti házasság párhuzama
a hívó ember és Krisztus egyesülése. Némelyek az első férjet régi természetünknek
tekintik, „az óember”-nek, amelyhez, míg élt, hozzá voltunk kötve a törvény alatt,
éppen úgy, ahogyan a feleség törvény által hozzá van kötve a férjéhez. De ez a
magyarázat, noha egyszerűbbnek látszik, nehezen egyeztethető össze a hatodik
verssel: meghaltunk a minket lekötve tartó törvénynek.
azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
- Ez emlékeztet a 6,4-5.9-re. Krisztus feltámadásán van itt a hangsúly. Először,
hogy szembeállítsa azt a halálra tett utalással, amely a vers első részében van; „a
Krisztus teste”. Másodszor, hogy megerősítse azt a tényt, hogy a hívő ember hit
által az élő és életadó Isten Fiával egyesült.

5. vers. Mert mikor a testben voltunk - „A hústest”, a szarx az ember újjá

nem született állapotát jelképezi (lásd még: 8,8-9). Ez a mellékmondat másképp
fogalmaz: „amikor egységben voltunk a törvénnyel”.
a bűnök indulatai - Szó szerint: „a bűn szenvedélyei"; a pathema szónak két
különböző jelentése van: (1) Szenvedés vagy tűrés, (2) Szenvedély, vonzalom, in­
dulat; itt és a Galata 5,24-ben az utóbbit jelenti.
a törvény által - Amikor a hústestben voltunk, a törvény tiltásával és paran­
csaival arra szolgált, hogy belső kívánságokat támasszon éppen azokra a dolgok­
ra, amelyeket tilt. Lásd a 7-8. verset.
dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak - A tagok a
testünk tagjai, mint a 6,13.19- ben. A „gyümölcsözzenek” a törvény által felszított
bűnös szenvedélyek izgalmi állapotának eredményére utal, a hatásra, ami a halál
csűijeit duzzasztja.
62 7 , 6-9

6. vers. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, - A katargeó ugyanaz a

szó, mint a 2. versben.
minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; -nem a
törvény halt meg, hanem a hívő, aki halottá lett a törvény igényeinek a Krisztus
teste által, ellentétben, és mégis párhuzamosan a 3. versben szereplő asszonnyal.
hogy szolgáljunk - A hasonlat a házasságról ismét a szolgálatra változik, mint
a 6,22-ben.
a szellemisek újságában - Miközben a „a szellemnek újsága” jelentheti a hívő
ember új állapotát, vagy új életét, mint a 8,4-ben, mégis lehetetlen elválasztani
ezt a Szent Szellemtől, akinek hatalma által a hívő ember szolgálatát végzi.
és nem a betű óságában, - ,A betű”, a gramma, itt a törvényre a magatartás
külső szabályaira vonatkozik, csupán külsőleg hasonlítva arra, aminek átengedte
helyét a hívő ember szolgálatában. Ami nem más, mint válaszadás a Szent Szel­
lem tevékenységére. Vő. 2Korintus 3,3.6.
7. vers. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? - Vagyis lehetséges-e az, hogy
mivel a bűnös szenvedélyek a törvényen keresztül támadtak (5. vers), maga a tör­
vény a bűn alapja. Más szavakkal, a törvény gonosz? A „bún” szó használatához
lásd a Mikeás 1,5-öt.
Távol legyen: sőt inkább - Ez ellentétként bevezeti azt a tényt, hogy a törvény
volt a bűn megismerésének eszköze.
a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; - Miközben az apostol
egyes szám első személyt használ, nem egyszerűen szónokilag utal saját tapasz­
talatára, nem Is ideális esetként mutatja be, hanem a minden hívőnél közös, tipi­
kus esetként.
mert a kívánságról sem tudtam volna - Az oida, ellentétben a fenti ginoszkó-
val, talán olyan ismeretre utal, amit ösztönös megérzés (intuíció) útján nyerhetünk.
ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. - Itt a tizedik parancsolatot idézi,
nem példaként arra, amit a törvény mond, hanem olyan tartalommal, ami az
összes többiben benne foglaltatik. Pont a tiltás ingerelte fel a vágyat a rossz elkö­
vetésére. A parancsolat nemcsak ismertté teszi a gonoszt, hanem feltárja annak
belső, gonosz forrását is.
8. vers. De a bűn alkalmat vévén, - A bűnt itt a cselekvés romlott forrásának,
a cselekvést létrehozó belső elemnek tekinti. Az aformé szót gyakran használták
„háborús ok” megjelölésére. A parancsolat tehát műveleti alappal látta el a bűnt,
a lélek ellen irányuló támadást.
a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; Az aorisztosz igeidő
nem egy kritikus cselekedetet fejez ki, hanem arra szolgál, hogy határozottságot
adjon a bűn elvének minden múltbeli akciójához.
mert törvény nélkül holt a bűn. - Nem arról van szó, hogy valaki törvény nél­
kül bűntelen, hanem hogy a bűn, mint elv, nem ingerel tettre. Ilyen erőtlenségi
állapotot sugall itt a „holt” szó. Parancsolat nélkül a bűn bűnös volta nem ismer­
hető fel.
9. vers. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: - Hangsúly van az „én” sze­
mélyes névmáson és ez szembe van állítva a „bűn” szóval, ahogyan a 8. vers emlí­
tette; lásd még a 20. verset. Az „élni” befejezetlen múltban áll és ez folyamatos ta­
pasztalásra utal a múltban. Az állapot, amire utal, a lelkiismeret zavarásától
mentes szabadságé, egy feltehetően boldog állapoté, annak a felismerésnek a hiá­
nyában, hogy elidegenedett Istentől.
de ama parancsolatnak eljövetelével - Azaz amikor a parancsolat megmutat­
7, 10-13 63

kozott a lelkiismeretnek, és így rátört a szabadság elképzelt állapotára, előírásai­

ra! korlátozta a természetes hajlamokat.
felelevenedett a bűn - Szó szerint élt, újra életre kelt; tevékenységhez látott,
megmutatva a benne rejlő minden gonoszságot.
10. vers. Én pedig meghaltam; - Vagyis, „a bűn bűnös voltának tudatára ju ­
tottam, és megértettem, hogy Istentől elszakadtam”. Az elszakítottság a halál lé­
nyegi vonása; a fizikai halál a lélek elszakadása a testtől; a szellemi halál a szel­
lem elszakadása Istentől. Az Istentől való elidegenedésnek ez az állapota magában
foglalta minden arra való képesség hiányát, hogy igazságot cselekedjünk, továbbá
az ítélet és a gyászos végzet felismerését eredményezte.
és... az a parancsolat, mely életre való - Életet ígér az engedelmesség jutal­
maként. A parancsolatot ugyanis az élet Szerzője adta, Aki ezt mondta; „Ezt csele-
kedd és élsz”. Az élet, ahogyan itt említette nem csupán a tevékenység alapja, ha­
nem elsősorban és lényegében élet, ahogyan Isten birtokolja, és ahogyan Isten Fia
bemutatta. Ettől az élettől, amelytől elválaszthatatlanok a szentségre és az igaz­
ságra vonatkozó erkölcsi összefüggések, az ember elidegenedett a bűneset miatt
[Ef 4,18).
úgy találtatott, hogy... nékem halálomra van. - Ez magyarázza meg azt, amit
a 8-9. versben mondott. Ez volt a parancsolat tényleges eredménye, az említett ta­
pasztalatban. A boldogság korábbi képzelt állapota helyet adott annak a felisme­
résnek, hogy milyen a valódi helyzet Isten szemében.
11. vers. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt en­
gem, és megölt általa. - Ez párhuzamosan fut a 8. verssel, de részletesebb. Az
eredetiben a szórend megváltozott. Ott az első és hangsúlyos szó az „alkalom”
volt; itt a „bűn”. Másrészt viszont ugyanúgy, mint a 8. versben azt a kifejezést,
hogy „a parancsolat által”, kíséri egy másik szó, amely ott a „nemzett”, itt azon­
ban az a szó, hogy „megcsalt”. Az ex a p a ta ó ige az apataó, „becsapni” nyomatéko-
sító formája. Nyilvánvaló utalás van itt az 1Mózes 3,13-ra, és ezt igazolja a két ige
használata az lTimóteus 2,14-ben; - „Ádám nem csalattatott meg, hanem az
asszony, megcsalattatván” stb. így, amit az lMózes 3-ban a Sátán mondott, itt a
bűnről hangzik el.
12. vers. Azért ám a törvény szent, - Az magának Istennek a természetében
és jellemében osztozik, mert feltárja a bűn igazi jellegét.
és a parancsolat - Részleteiben szemléli a törvényt.
szent és igaz és jó. - Ez háromféleképp és eleven leírásban fejezi ki a törvény
jellegét, amely konkrét parancsolataiban megnyilvánul. A szentségen kívül bemu­
tatja a Törvényadó igazságos jellemét is. Harmadszor jó, agathosz, nem egyszerű­
en lényegileg jó (kalosz), hanem jótékony hatású is. Mind a három szó annak jel­
lemét fejezi ki, akié a parancsolat.
13. vers. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn
az, hogy megfessék a bűn, - Azaz, „de a bűn halálommá lett stb.” A cél az volt,
hogy a bűn lelepleződjön a maga teljes szörnyűségében.
mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a
parancsolat által. - Itt fordul elő harmadszor ebben a szakaszban „a parancsolat
által” kifejezés, és ötödször, ha hozzávesszük az 5-7. versben „a törvény áltaT-t, a ki­
fejezés most nagyon hangsúlyos helyzetbe került. Az isteni szándék a törvény által
azt munkálta, hogy megmutassa az emberi lelkiismeretnek, amit a bűn okozott, hogy
milyen a bűn igazi természete és hatása, ugyanakkor megmutassa a törvény töké­
letességét, amelynek szentsége a fenti szándék megvalósításának eszköze volt.
 7 , 14-15

A TÖRVÉNY KÉPTELENSÉGE ARRA,

HOGY MEGSZABADÍTSON A BŰNTŐL (14-25. v.)

Bevezetés

Az apostol saját tapasztalatairól beszél. Ezt nem úgy teszi, hogy megkülönböz­
tesse azokat más hívőkétől, hanem mint amelyek minden hívőben közösek. Fő té­
mája ismét nem a harc a régi természet és az új között. Bemutatja, hogy lehetet­
len saját erőből betölteni a törvényt és így megmenekülni az ítélettől. Ezeket a ta­
pasztalatokat figyelmeztetésként mondja, szemléltetve, hogy ha valaki a törvény
alá helyezi magát, csak azt fogja találni, micsoda félelmetes hatalma van a benne le­
vő bűnnek.
Pál nem úgy beszél önmagáról, mintha meg nem tért állapotban lenne, és nem
is keresztyén életének valamilyen különleges fázisáról. Szemléletesen íija le a bűn
tulajdonságait és erejét a törvénnyel kapcsolatban úgy, hogy felismeijék Krisztus
hatalmát a szabadításra (25. v.), és a Szent Szellem hatalmát arra, hogy képessé
tegye a hívő embert, hogy a szellemi dolgokkal törődjön, és a test cselekedeteit
megöldökölje (8,1-13).
Ez a szakasz három részből áll: (a) 14-17. vers. Itt mutatja meg képtelenségét
arra, hogy visszatartsa magát annak megcselekvésétől, amit helytelenít; (b) 18-20.
vers, itt mutatja be arra való képtelenségét, hogy végrehajtsa azt, amit helyesel;
(c) végül a 21-25. vers a tárgyalást elviszi a következtetésig, amikor is megmutat­
ja, hogyan lehet megszabadulni ebből az állapotból.
14. vers. Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi: - Két gondolat lényegileg
kapcsolódik a p n e u m a ü k o s z szóhoz, éspedig a láthatatlanság és az erő. Mondják,
hogy Istennek köszönheti eredetét és ezért harmóniában van a jellemével. Itt a
„szellemi” szó a 12. versben szereplő három tulajdonságot foglalja össze, a szent­
séget, igazságot és jóságot.
de én testi vagyok, - A sza rk ik o s z erkölcsi értelemben „hústesti”, ellentétben
a s z a rk in o s z - szál, amely materiális értelemben jelenti, hogy „hústesti”, vagyis hús­
ból álló. Az emberi természetre mondjuk inkább, mint a jellemre. Azt sugallja,
hogy azt, aki törvény alatt van, a természetben gyengébb elem uralja, szemben a
szellemivel, amely eredetét és forrását Istenben találja és rokonságban van Istennel.
a bűn alá rekesztve. - Azaz teljesen a bűn uralma alá, mint egy rabszolga az
ura alá. Nem az újjá nem született állapot ítéli el, hanem a romlott természethez
való kötöttség, vagyis a gonoszság, mely megakadályozza, hogy a törvény a szaba­
dulás eszközeként használható legyen.
15. vers. Mert amit cselekszem, nem ismerem: - Az „ismerem”-ként fordított
ige, a g in osz k ó, tapasztalatból származó felismerés. Ez a rabszolga élet eredmé­
nye. A rabszolga egy másik ember akaratának az eszköze, nem láthatja az igazi
jellegét és hatását annak, amit végez.
mert nem azt mívelem, amit akarok; - Azt az állandó tevékenységet fejezi ki,
amely az előbb említett munkában nyilvánul meg.
hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. - A „cselekszem”-ként fordított szó, a
poleó, miközben valamilyen szokást ír le, különbözik az előző p ra s s z ó szótól ab­
ban, hogy a p ra s s z ó magában foglalja, hogy a tevékenységnek tudatos célja van,
míg a p o le ó egyszerűen cselekvéssorozatot ír le, amely híjával lehet ilyen tudatos
célnak és csupán mechanikus. Az ilyen nyelvezet, amilyen ebben a versben és az
7. 16-21 65

egész szakaszban van, olyan tapasztalatról beszél, amit bármelyik hívő ember
megszerezhet egy szellemi harc idején, az ellenséges erkölcsi és szellemi befolyá­
sok elleni küzdelemben.
16. vers. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a tör­
vénnyel, hogy jó. - A k a los z a törvény erkölcsi kiválóságát jelzi. Ez a vers ismét
egy hívő ember tapasztalatát mutatja meg. Egyetért a törvénnyel, mert neki sem
tetszik, amit az megtilt. Az, hogy ennek ellenére cselekszi, nem annak a bizo­
nyítéka, hogy rossz véleménnyel van a törvényről. A konfliktus nem a törvény és a
hívő ember között van, hanem a hívő ember és aközött, amit a törvény elítél.
17. vers. Most azért - A „most” azt jelenti, hogy „mivel ez a helyzet”. Itt nem
Időt jelez a „most” szó.
már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó hűn. - Az „én” ismét
hangsúlyos. Az ember igazi lényét fejezi ki. A „cselekszem" itt a ka terga d zom a i,
mint a 15. versben. Ugyanúgy, ahogyan a „most”, a „már nem” sem időt fejez ki,
hanem érvet, mintha ezt mondaná: „már nem tartható fenn az, hogy...” Nagy
hangsúly van a „bűn” szón. Ez a vers nem biztosít alapot senkinek, hogy mentsé­
get találjon a vétkezésre, mintha nem az illető lett volna, aki elkövette, hanem a
belső kútfő tehető felelőssé. Az apostol egyáltalán nem így érti. Ráadásul ez ellen­
tétes lenne érvelése egész menetével, amely úgy mutatja be a hívő embert, mint
aki küszködik a bűn bűnös voltának felismerése miatt, amit a törvény idézett elő,
és mint aki nem helyesli a tettet.
18. vers. Mert tudom, hogy... énhennem azaz a testemben - A hústest itt az
emberi természet gyengébb eleme, mint a 6,19-ben, és úgy tekinti az ilyen termé­
szetet, mint azt az embert, aki isteni befolyás nélküli.
nem. lakik... jó; - A hangsúly a „jó” szón van. Bármi tekinthető is jónak pusz­
tán emberi szempontból, a valóságban nélkülözi ezt a minőséget az Istennel való
helyes kapcsolat hiányában. A megállapítás további bizonyíték a bennünk lakozó
bűn tényére. A „jó” itt az a gath osz, lásd: 5,17.
mert az akarás megvan, bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. - K a -
ierga d zom a i, mint a 16. versben. A „jó” itt kalosz.

19. vers. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; - Poieó, mint a 15-16.
versben. Ez a vers hasonlít a 15. versre, azzal a különbséggel, hogy a 15. versben
az ellentét a jó akarásban és a rossz cselekedetben van; itt a jó akarása és a meg-
cselekvés meghiúsulása között.
hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. - Ahogyan az előző mon­
datban a „jó” szón, úgy itt a „gonosz” szón van a hangsúly.
20. vers. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem
már azt, hanem a bennem lakozó bűn. - Hasonlítsuk össze és állítsuk szembe a
16. és 17. verset. Itt ismét az „én” személyes névmáson van a hangsúly. Az első
esetben a „cselekszem” ige a p o ie ó ; a másodikban a „mívelem”, a k a tergadzom ai,
amely megegyezik az igék sorrendjével a 15. és 16. versben.
21. vers. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a
törvényt, hogy a bűn megvan bennem. - A törvény, amelyet itt most nem említ,
valószínűleg úgy értendő, mint valamilyen vezérlő elv, amelyet a következő megál­
lapítással definiál. Lehet azonban, hogy „a törvény” a mózesi törvényre vonatko­
zik, és ezt alátámasztja az a tény, hogy a „hogy” kötőszó az eredetiben (és a ma­
gyar fordításban is, a ford.), azután a kifejezés után jön, hogy „magamban, ki a
66 7 , 22-25

jót akarom cselekedni”, és az előtt, hogy „a bűn megvan bennem”. Mindent egybe­
véve az előbbi értelmezést előnyben lehet részesíteni.
22. vers. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint: -
Ez a kifejezés közeledik „az elme” szóhoz, ahogyan a következő versben említi. Az
elme törvénye irányítja a belső embert, vagyis a hívő ember belső énjét, ahogyan
helyesli Isten törvényét.
23. vers. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, - Ez alapelv, amely­
nek alapján a gonosz jelen van a jó cselekvés vágyának ellenére. Ez ugyanaz,
mint a bűn törvénye a vers második részében.
mely ellenkezik elmém törvényével, - Ez megfelel a gyönyörködésnek Isten
törvényében, amelyet 22. versben említett. A nousz, „értelem” az új természetet je ­
lenti, amely a hívő emberé az újjászületés folytán. Szembenáll a hústesttel.
és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. - Ez a
23. vers „másik törvénye”. Ez ellenkezik Isten törvényével: két ellenkező úr, mind­
egyiknek törvénye van. A melosz, „tag” szóhoz lásd az 5. verset. Három különböző
törvény van említve a 21-23. versben, amelyek megfelelnek a 14-20. versben emlí­
tett három témának; ezek; (1) az Isten törvénye, (2) az ember küszködése a tör­
vény alatt, (3) a bűn. így van a 21-25. versben: (1) az Isten törvénye, (2) az elme
törvénye, vagyis azé az emberé, aki értelmileg elfogadja Isten törvényét, (3) a bűn
törvénye, vagyis a gonosz elve, amely fogva tarja az akaratot.
24. vers. Ó én nyomorult ember! - Ez a kifejezés vezeti be az egész fejezetben
vezető gondolat összefoglalását, éspedig a hívő ember még mindig tökéletlen hely­
zetét a bűnnel vívott harcában.
Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? - Az ek elöljárószó jelen­
tése -ból, -bői, lásd a korábbi jegyzetet. A test a fizikai test, a bűn eszköze, amely
halált nemz, egy rabszolga bilincse, amely által a bűn halálra juttatja az embert.
Lásd a 6,6-hoz írt jegyzetet.
25. vers. Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. - Azaz, „kö­
szönöm Istennek, hogy a szabadítás Jézus Krisztuson, a mi Urunkon át fog jön­
ni”. Ez akkor történik majd, amikor az Úr visszatér. Akkor a test megváltatik. Az
apostol nem a halált várja, hanem az Úr visszatérését. A hálaadásnak ez a kifeje­
zése előre jelzi az utalásokat az Ő második eljövetelére a 8. fejezetben.
Azért jóllehet, én - Itt az apostol, mint korábban, a hívő ember képviselője­
ként beszélve, érvelését a következtető megállapításban foglalja össze, visszatér a
jelenlegi megtapasztaláshoz, a jövőbe tekintéstől, amiért éppen köszönetét mon­
dott Istennek.
az elmémmel az Isten fövényének, de testemmel a bűn törvényének szol­
gálok. - Az elmével, Isten törvényével és a bűn törvényével kapcsolatos jegyzetet
lásd a 22-23. versnél. Ebben a versben az a kifejezés, hogy „az Isten törvényének”
és „a bűn törvényének”, az eredetiben határozott névelő nélkül van, és ez hangsú­
lyozó hatással van mindenféle törvény természetére, így az első törvényére, mint
amelyet Isten adott; a második törvényére, mint amely a gonosz alapelve, amely a
bűn hatalmával cselekszik.
§ , 1-2 67

VIII. FEJEZET
Élet Krisztusban a Szellemmel összefüggésben (8,1-39).
A Szellem, mint az é le t eszköze és az erő az igazsághoz
(8 , 1- 11)

Bevezetés

Ebben a fejezetben az apostol folytatja levelének központi témáját, amely a

Krisztusban való életről szól. Az 5. fejezetben bemutatta ennek az életnek az alap­
ját; a 6. fejezetben annak gyakorlati hatását Isten felé; a 7. fejezetben a törvény
képtelenségét arra; hogy elvégezze a szabadítást, ami annak teljességéhez szüksé­
ges. A 8. fejezetben bemutatja (a) ennek az új életnek a jellegét Isten Szellemének
működése alatt, és (b) a jövőbeli eredményeket, amelyek mind Urunk Jézus Krisz­
tus által a törvény hatalmából való szabadulás hatásait mutatják. így mutatja be
Isten bennünk lakozó Szellemének hatalmát, szemben a törvény tehetetlenségével,
ugyanakkor a hívő ember örök biztonságát tanítja.
A fejezet öt részre oszlik, a részeket meglehetősen világosan jelzi a csúcspont,
az utalás a ránk váró dicsőségre.
Az első szakasz a l l . verssel végződik. Itt a dicsőséget halandó testünk megele-
venedéseként mutatja be. A második szakasz a 17. verssel ér véget. A dicsőség itt
örökös társ mivoltunk Krisztussal, amely jelenlegi vele való szenvedésünk eredmé­
nye. A harmadik szakasz a 23. verssel végződik, rámutatva testünk megváltására,
és annak eredményére a sóhajtozó teremtés megszabadulására. A negyedik sza­
kasz a 30. verssel fejeződik be, amely megdicsőülésünkről beszél Krisztussal. Ez
Isten kegyelmi cselekedeteit koronázza meg. Az ötödik szakasz azzal a bizonyos­
sággal zárul, hogy Istennek irántunk Krisztusban mutatott szeretete felbonthatatlan.
1. vers. ...azért immár - A következtetést közvetlenül abból vonja le, amit ép­
pen most állapított meg a 7. fejezetben, bár ugyanakkor ez olyan következtetés is,
amely a megelőző érvelés egészére támaszkodik a 3,19-től kezdve.
Nincsen... semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak,
- A „nincsen” szó nagyon hangsúlyos. A katakrima, kárhoztatás szóhoz lásd az
5,16.18-at. A „hátrány” jelentést is ajánlották, de az elutasítandó.
2. vers. Mert az... élet Szellemének törvénye - Az új életnek új törvénye van.
Ez itt az a serkentő alapelem, amely által a Szent Szellem, mint az élet közlője,
cselekszik. „Az élet Szelleme” kifejezés nem szubjektív értelmű, hogy „a Szellem,
akinek élete van”, hanem objektív: „a Szellem, aki életet ad”. „A Szellem az, ami
megelevenít” (Jn 6,63). Vö. a következő kifejezésekkel: „életnek megigazulása”
(Róm 5,18) és „az életnek ama kenyere”, vagyis „a kenyér, amely táplálja az életet”
Jn 6,35).
Jézus Krisztusban - Ezt valószínűleg egybe kell vonni a következő szavakkal:
...megszabadított engem”. A kifejezésen külön hangsúly van az eredetiben, mintha
ezt mondaná: „Bizonyos, hogy Krisztusban a hívő megszabadult”. Hasonlítsuk
össze ugyanezzel a hangsúlyozással az lKorintus 4,15 és Galata 5,6 igehelyeken.
A „Krisztus Jézusban” kifejezés itt a hívők szellemi egységéről beszél az Úrral, ha­
lálán és feltámadásán keresztül. Amit ez jelent, azt a 6,3-11-ben mondta el.
megszabadított engem - Az igeidő aorisztosz, egy határozott időt jelöl a múlt­
beli megtapasztalásban. A hívő ember akkor lép a rabszolgaságból ebbe a szabad-
68

ságba, amikor elfogadja Krisztust hit által. Be kell jutnia annak megvalósulásába
és hatalmába és előre tekintenie annak beteljesülésére testének megváltására.
a bűn és halál törvényétől. - Ahogyan az előző fejezetben mondta; lásd külö­
nösen a 13., 21., 23., 25. verseket.

3. vers. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, - Szó szerint „a törvény kép­
telensége”. A jelentése lehet „a törvény gyengesége”, vagy „az, ami lehetetlen volt a
törvénynek”. Talán az utóbbit kell előnyben részesíteni. Hatásában ugyanazt je ­
lenti; a törvény nem adhatott megszabadulást az ítélettől, meg sem igazíthatott,
életet sem adhatott. A szó szerinti fordításban lehetetlen, de a jelentése világos.
mivelhogy erőtelem volt a test miatt, - Szó szerint: „amelyben az gyenge
volt”, vagyis a maga tehetetlenségében gyenge volt a hústest eszköze által - azaz
gyenge arra, hogy megvalósítsa a hústest eszköze által azt, amit egyedül Isten tu­
dott megtenni és meg is tett. Nem a képtelenség okát állapítja meg, hanem erőt­
lenségének lényegét. A tehetetlenségről és annak okáról a 7,14-25-ben beszélt. A
törvény maga tökéletes. Nem tudta azonban a hústesttel, mint eszközzel elérni a
kitűzött célt. ,A hústest” a gyengébb elem az emberi természetben, ugyanúgy,
mint a 6,19-ben.
az Isten... elbocsátván - Arról az „elbocsátásról” van szó, amikor a testtélétel
útján elküldte a világba Fiát abból a dicsőségből, amelyben az Atyával volt, és
nem a világba való kiküldésről a testté léteit követően. így van a János 3,17; 5,36
stb. igehelyeken. Mint az Atyával közösségben lévő Fiút küldte el, és eljött a világ­
ba. Nem testté lételekor lett Isten Fiává.
az Ő Fiát - Ez a kifejezés hangsúlyos. Nemcsak a közösség szoros és drága
voltát fejezi ki, hanem annak a Személynek a nagyságát és hatalmát, akit elkül­
dött, és ez szembe van állítva a törvény gyengeségével.
bűn testének hasonlatosságában - Hangsúly van a homoióma, „hasonlóság”
szón, vagyis nem csupán emlékeztet, hanem az alak is hasonló. A kifejezés szó
szerint a következő; „a bűn hústestének hasonlóságában”. A hústest az emberi
testet jelenti, amely az emberben a benne lakozó bűn székhelyévé vált. A bűn
azonban nem volt benne eleve az ember természetében, ahogyan Isten megterem­
tette. Krisztus az igazi emberi hústestet vette fel „anyjának, szűz Máriának „anya­
gából”, bűntől mentesen. A bűn az elbukott ember szerzett tulajdonsága. A hús­
test, amelynek hasonlatosságában Krisztus eljött, ugyanaz, mint amelyből az em­
ber áll. A hasonlóság tehát nem a hasonlatosságot fejezi ki, hanem a valóságot. A
valóság volt az Övé, a bűnön kívül. Van mind azonosság, mind ellentét; azonosság
a hústestet tekintve, ellentét a bűnt tekintve, és itt mind a kettő hangsúlyos.
és a bűnért - Az angol revideált változatban a dőlt betűvel még beírták „áldo­
zatként”. Ez helyes, mivel a Szeptuaginta gyakran használta a bűnáldozatra vo­
natkozóan (lásd pl. a következő Igehelyeket: 3Móz 4,32; 5,6-9; 2Krón 29,24; Zsolt
40,7 és lásd még a Zsid 10,6.8-at).
Ezzel a verssel hasonlítsuk össze a 3,25-öt. Ott Krisztusról úgy beszél, mint en­
gesztelő áldozatról az Ő vére által (lásd a jegyzetet). Az áldozat engesztelő és Krisz­
tus, maga a Személy ebből a szempontból az alap, akiben Isten kegyelmet mutat
a bűnös iránt. Az Ószövetség az áldozatokról gyakran beszél úgy, mint „engeszte­
lőről”, szó szerint: „elfedezöről”. Az Újszövetségben a téma teljesebb kifejtésében
az „engesztelés” szót nem találjuk.
kárhoztatta a bűnt a testben: - Ezt többféleképp értelmezték. A megelőző szö­
vegösszefüggés rávezethet bennünket, hogy megértsük a „hústestben” kifejezést,
amely arra utal, hogy Krisztus, miután (bűn nélküli) emberi természetet vett fel,
és bűntelen életet élt, meghalt az ítélet alatt bűneink miatt. Isten így ítélte meg a
8 ,4-6 69

bűnt, egyrészt Krisztus bűntelen élete által (nem arról van szó, hogy Krisztus éle­
tében viselte volna bűneinket, hanem hogy élete volt a bűn igazi megítélése), utá­
na pedig Fiának keresztre feszíttetésében és halálában. Ez a két pont egyaránt
összhangban van a két előző mellékmondattal, hogy „bűn testének hasonlatossá­
gában”, és „a bűnért”.
4. vers. Hogy a törvénynek igazsága - A dikaióma itt gyüj tőfogalom, a törvény
előírásaira, mindarra, amit követel. Különböztessük meg az itteni jelentését attól,
ami az 1,32, 5,16.18 igehelyeken van.
beteljesüljön bennünk, - „Bennünk” teljesül be, nem „általunk”, mert ez első­
sorban Isten munkája bennünk, amelyet a bennünk lakó Szent Szellem végez (2.
és 9. v.). Ennek a műveletnek a mi önkéntes odaszánásunkkal kell találkoznia.
Úgy tűnik, itt nem csupán megigazulásról van szó, mintha a fejezet kezdő szavai
lennének megerősítve; mert az apostol annak a hívő életnek a jellege és cseleke­
dete felé halad, amely Istennek tetszik (8. v.). Ezenkívül az, hogy „bennünk”, nem
egyszerűen azt jelenti, hogy „a mi esetünkben”. Ez az, amire éppen most utalt, ki­
egészítve a mi válaszadásunkkal. Az, hogy a hívők valójában nem tudják elérni a
bűntelen tökéletességet ebben az életben, ebből a szempontból nem ellenvetés;
mert amiről itt beszél, az Isten terve Fiának elküldésével és a tökéletes példa
elénk állításával, mint amely az Ő halálának és a Szent Szellem ajándékának a
célja.
kik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. - A peripateó, „körül­
járni”, a hívő ember életének egész tevékenységét jelenti. A hústest itt a megrom­
lott emberi természetet jelenti, az újjá nem született emberben lévő uralkodó ele­
met. Úgy látszik, hogy a szellem itt a megújult belső embert jelenti, ahogyan a
7,22-ben említette (lásd alább a 10. és 16. verseket), amely a hívő emberben az
uralkodó tényező kell legyen a hústest helyett. „Szellem szerint” járni valójában
azt jelenti, Isten Szelleme működő ereje alatt járni (Gál 5,18), mert a hívő ember
szelleme az a szféra, ahol a Szent Szellem működése megvalósul (16. v., alább).
Ez az egész kifejezés, hogy „kik nem test szerint járunk, hanem Szellem sze­
rint”, azokat íija le, akikben egyedül a törvény követelései teljesedtek Krisztus ha­
lála alapján és a Krisztus Jézusban való élet Szellemének törvénye által, mint
olyanokban, akik Őbenne megszabadultak az ítélettől (1-3. v.).

NÉGY ELLENTÉT (5-8. v.)

Bevezetés

Ezek az ellentétek különböztetik meg a megújultat a meg nem újulttól. Ezek a

következők: (1) ellentét személyekben (5a v.), (2) ellentét célokban (5b v.), (3) el­
lentét eredményekben (6. v.), ellentét feltételekben (7-8. v.).
5. vers. Mert a test szerint valók - Vagyis azok, akik az ember romlott termé­
szetének uralkodó elve szerint élnek.
a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgai­
ra. - A Jroneó, gondolni, érezni itt azt jelenti, hogy a gondolkodást valamivel sza­
bályozni, abból utasítást és vezetést nyerni. Lásd a 4. vershez írt jegyzetet.
6. vers. Mert a testnek gondolata halál; - A jronéma a megelőző versben lévő
Jroneó igének megfelelő főnév, és azt jelenti „gondolat”. Az ÚSZ-ben csak ebben a
70 8 ,6-9

fejezetben található, ebben, valamint a 7. és 27. versben. Azt jelzi, ami valakinek
az eszében van, a gondolatokat és szándékokat. Meg kell különböztetni a froné
szisz-töl, ami értelmet, okosságot jelent. A halál témájához lásd a 6,21-et. Itt
nemcsak a végső sorsról van szó, hanem az Istentől való elidegenedés jelenlegi té-
nyéről is (lásd: 7. v. és vő. ITim 5,6).
a Szellem gondolata pedig élet és békesség: - A békesség itt nem a megbékí­
tés cselekedete, amely Krisztus halála által valósult meg, mint az 5,1-ben, hanem
magának a megbékélés állapotának élvezése.

7. vers. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; - Az olvasó figyel­

mét most nemcsak jelenlegi állapotára irányítja rá, hanem Isten iránti magatartá­
sára is. Ez a legfontosabb. Ehhez a ponthoz vezet a Szentírás, minden tanításá­
ban. A Biblia nem erkölcsi filozófia. Minden attól függ, hogy Isten hogyan szemléli
a dolgokat és hogy milyen az emberek állapota az Ő szemében. A hústest gondo­
lata ezért szemben áll Istennel, nem hajlandó elismerni az igényeit.
minthogy az; Isten törvényének nem engedelmeskedik, - Az igeidő folyama­
tos jelen, állandó és normális állapotot fejez ki. Az ige úgynevezett közepes igea­
lakban van, jelezve, hogy valaki önként aláveti magát egy másik valaki akaratá­
nak. A jelentése tehát az, hogy a hústest gondolata nem veti magát alá Isten tör­
vényének; elutasítja, hogy az őt ellenőrizze. Ez nem csak közömbösség, hanem
tényleges ellenségeskedés.
mert nem is teheti. - Ami a lényegi jellemvonást illeti, a hústest gondolata
nem veti magát alá Isten törvényének, és ami belső természetét illeti, nem is tud­
ja; lehetetlen megjavítani, hogy engedelmeskedjen neki. A természeti ember soha­
sem foghatja fel a Szellem dolgait, meg sem ismerheti (lKor 2,14).

8. vers. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. - A
„pedig” szó összekapcsolja ezt a megállapítást a 7. versben lévő elsővel, amely azt
erősíti, hogy a „nem lehetnek kedvesek Isten előtt” ellenségeskedést jelent Vele.
„Akik pedig testben vannak”, egy másik leírása azoknak, akik „testben vannak”
(5. v.). Az egyik az állapotot, a másik a jellegzetes hatásokat fejezi ki.

9. vers. De ti nem vagytok testben, hanem szellemben - Mint ahogyan a

„hústestben” szó kifejezi azoknak állapotát, akik a „hústestet követik”, ugyanúgy
a „szellemben” szó kifejezi azoknak állapotát, akik „a szellemet követik” (5. v.). Az
ellentét a két uralkodó elem között van, amelyek a különböző embereket irányít­
ják (lásd a 4-7. versekhez írt jegyzetet).
ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. - Ez nem olyan állapotot fejez
ki, amely szerint a hívő ember szellemben lehet, hanem egy olyan tényt állapít
meg, amely minden hívő emberre érvényes; mert ez az igehely az újjászületett és
újjá nem született állapot között tesz különbséget, ahogyan a következő megálla­
pítás mutatja.
Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme az nem az övé. - Ez az Istenség
hármas egységének tanát tanítja; mert a Szent Szellem mind Isten Szelleme, mind
Krisztus Szelleme. Ha Isten Szelleme bennünk lakik, akkor Krisztus Szelleme la­
kik bennünk. A Szent Szellemet minden egyes hívő megkapja újjászületésének
pillanatában, hogy bennük lakozzon; „amelyben hittetek” (vagyis hit hatására)
„megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével” (Ef 1,13). Minthogy
Krisztus Szelleme, nélküle nem lehet Krisztushoz tartozni. Lásd a 2Korintus 13,5-
öt. Az ellentétes állapotok a következők: „nem hűstestben” és „nem az övé”.
8 , 10-11 71

10. vers. Hogyha pedig Krisztus tibennetek van, - A Szent Szellem bennünk
lakása magának Krisztusnak bennünk lakása, lásd: Efézus 3,16-17.
jóllehet a test holt a bűn miatt, - A test, az emberi szervezet a bomlás csíráit
tartalmazza és halandó, vagyis halálra van ítélve az események rendje szerint a
bűn miatt. Vő.: 5,12.14. A hívő ember testéről azt mondta, hogy halott (jóllehet él
a testben), olyan értelemben, ahogyan valamilyen tény elkerülhetetlenségéről be­
szélünk.
a szellem ellenben élet - A szellem, miután megelevenedett az újjászületéskor,
az élet elidegeníthetetlen alapjának birtokában van, de csak ha örökre bizton­
ságba van helyezve Isten Szellemének hatalma folytán.
az igazságért. - Azaz, annak a ténynek a következtében, hogy Isten igazságot
tulajdonít annak, aki hisz.
11. vers. De ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust
a halálból, - Ez a leghosszabb címe a Szent Szellemnek az ÚSZ-ben. Krisztus fel-
támasztásának témájához lásd a 4,24-25; 6,4.9; 7,4 igehelyeket. Mint a többi he­
lyeken, úgy itt is az, hogy „a halálból” szó szerint: „közülük” (ek).
Ez a második és az egyetlen hely a levélben, ahol egyedül használja a „Jézus”
megnevezést. Az első a 3,26-ban volt és ott arra használta, hogy leírja Őt, mint a
hit tárgyát. Itt feltámadásával kapcsolatban alkalmazza rá, mint aki záloga mind­
annak, ami benne biztosított a hívő számára.
Ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból megeleveníti a ti
halandó testeteket is - Krisztus kettős címéhez lásd az 1,1-hez írt jegyzetet. A
zoopoieo szóhoz lásd a 4,17-hez írt jegyzetet. Nem az erő megújítását jelenti. Nem
arról van szó, hogy életnek és erőnek valamilyen speciális energiájából részesül
testünk a jelenlegi állapotában, hanem az Úr kiáltásának rá gyakorolt hatásáról
az elragadtatáskor (ITesz 4,17; Fii 3,20-21; lKor 15,52-53). Ami halandó, azt akkor
„elnyeli majd az élet”. Az ebben a tizenegyedik versben lévő megállapítást kapcso­
latba lehet hozni azzal, ami a hetedik fejezet végén van, ahol biztosítékot kapunk
arról, hogy Krisztus meg fog szabadítani bennünket „e halálnak testéből" (7,24).
az Ő tibennetek lakozó Szelleme által. - A néhol előforduló „Szelleme miatt”
fordítást helyesnek fogadhatjuk el. A Szentírás nem úgy beszél a Szent Szellemről,
mint aki fel fogja támasztani a halottakat és elváltoztatja az élő szenteket. Ő nem
az eszköz, hanem az ok. Eljövendő dicsőségünk először Krisztus feltámadása ál­
tal, azután pedig a bennünk lakó Szellem által van biztosítva számunkra. Két
utalás is van erre a Korintusi 2. levélben, az egyik az 1,22-ben: „El is pecsételt
minket, és a Szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe”; a másik pedig az 5,5-ben:
.Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Szellem zálogát is adta miné-
künk”. A hatalom, amely Krisztusban munkálkodott, az a hatalom, amely meg
fogja valósítani halálra szánt testünk megelevenítését (Ef 1,18-20).

A SZELLEM A FIÚSÁG ESZKÖZE ÉS

A JÖVŐ DICSŐSÉG ZÁLOGA, 8,12-27

Bevezetés

Ez a szakasz két részre oszlik. Az 1-11. vers Isten Szellemének bennünk laká­
sáról beszél; most következik a Szellem működésének bemutatása bennünk, amit
kétféle módon végez; először vezetésének és az erre való reagálásunk hatásainak
72 8 , 12-15

bemutatásával (12-14. v.); másodszor a Szent Szellem által adott belső bizonyság-
tétel bemutatásával arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, és beszél ennek hatásai­
ról, hogy végül Krisztussal együtt megdicsőülünk (16-27. v.).

12. vers. Annákokáért testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy

test szerint éljünk: - A hívők semmivel nem tartoznak a hústestnek. Amit attól
kapnak, az a halál. Nincsenek tehát neki elkötelezve.

13. vers. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; - A vers végén, az „éltek”
szóban feszülő ellentét jelzi, hogy itt a halál nem csupán a test halála (vő. ITim 5,6).
de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldöklitek, éltek. - A 12. vers­
sel az ellentétes párhuzam a következő lenne: „adósok vagyunk, hogy szellem sze­
rint éljünk”; a következtetést azonban nagyon meglepő módon vonja le, és a töb­
bes szám első személyt másodikra változtatva visszaemlékeztet a 9. versben elő­
forduló hasonló változtatásra. A most említett „Szellem” a Szent Szellem, nem az
ember szelleme. Az ige, a thanatoó, „halálra adni”, ugyanaz, mint a 7,4-ben, ahol
szenvedő alakban használta. Az Isten cselekedete volt Krisztus halálán keresztül.
Ez a vers a hívő ember felelősségét szögezi le. Az erő ehhez nem az övé, hanem a
Szent Szellemé.
A Kol 3,9 a hívőkről azt mondja, hogy „levetkeztétek amaz ó embert, az ő csele­
kedeteivel együtt". Ez az új élet kezdeti cselekedeteként van feljegyezve, amelyet
követni kell a test cselekedetei folyamatos halálra adásával, ahogyan ebben a
versben van említve. A testet itt úgy tekinti, mint a hústest eszközét, amely hajla­
mos azt életre kelteni.

14. vers. Mert akiket Isten Szelleme vezérel, - Az agó, „vezetni” szó szinte
mindig személyekre használatos az ÚSZ-ben, és részükről együttműködést jelent
azzal, aki vezeti őket, vagy kapcsolatban van a szóban forgó dologgal. Itt tehát az
őszinte együttmunkálkodást jelenti a Szent Szellemmel. Isten Szelleme által vezet­
tetni annyi, mint szellem szerint járni (4. v.).
azok Istennek fiai. - A hangsúlyos „azok” azt jelenti, hogy „azok, és csakis
azok”. A hujősz „fiú” szó elsődlegesen szülő-gyermek kapcsolatot jelöl (lásd: Jn
9,18-20; Gál 4,30); de gyakran használták különböző erkölcsi jellemvonásokra
utaló értelemben. Az erkölcsi jellemvonás nyilván itt az, hogy valakit Isten Szelle­
me vezet. Az ellentétes értelmű teknon szóhoz lásd alább a 16. verset. A hüjosz a
helyzet méltóságát fejezi ki, amelybe a gyermekek kerültek, és a jellemet, amely
azzal összhangban van. Helyzetét tekintve a hívő Isten gyermeke; állapotát tekint­
ve legyen Isten fia, és csak ha bizonyítékát adja, hogy Isten fia, akkor állíthatja
valójában, hogy Isten gyermeke. Az Úr Jézus hangsúlyozta ki a hüjosz speciális
jelentőségét a Hegyi Beszédben, pl. Máté 5,9.44-45. Lásd még a 2Korintus 6,17-
18-at és alább a 19. verset.

15. vers. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét, - Nincs határozott névelő a
„szellem” szó előtt; ez azt jelenti, olyan szellemet, amilyen a rabszolgáknak van és
őket jellemzi.
ismét a félelemre; - Vagyis, hajlamosságot a félelemre, például a haláltól való
félelemre (Zsid 2,14-15), olyan félelemre, amely újjá nem született állapotukban
volt rájuk jellemző (vö. 1,4.18), egy vonakodó rabszolga félelmére.
hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, - A huiothészia szó szerint „fiúvá-he-
lyezés” hüjosz, „fiú” és tithémi, „helyezni” (vagyis fiúi helyzetbe hozni olyan valakit,
akit az természeti származás szerint ez nem illet meg, lásd 9,4). Pontosan ez a
tény jelzi, hogy itt a Szent Szellemről van szó, mert egyedül Ő hozza létre ezt a vi-
8 , 16-17 73

szonyt a hívő ember esetében. Ugyanúgy, ahogyan a természetes viszony létrejön

a természeti születés eseményekor, a szellemi viszony is rögtön létrejön a szellemi
születéskor.
aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! - A párhuzamos igehelyen a Galata 4,6-ban a
Szent Szellemről mondja, hogy ezt kiáltja. A közösség annyira bensőséges az iste­
ni Szellem és az emberi szellem között az újjászületésben, hogy amit az egyik hely
az előbbiről mond, ugyanazt mondja a másik az utóbbiról. A Fiú Szellemének ha­
tása a fiak szellemére az, hogy képesek így kiáltani: ,Abbá! Atya!”. Vő.: 8,26-27.
Az „abbá” a kicsi gyermek kiáltása, a gondolkodás nélküli bizalom gyámoltalan
szava, inkább az érzelem hatása, mint az ismereté. Arám szó, körülbelül azt jelen­
ti, „papa”. Olyan megszólítási forma volt, amelyet tilos volt egy rabszolgának a
családfővel szemben használnia a zsidók között. Az „atya” (görögül és latinul „pá­
ter”) nem az „abba” fordítása. Az egy másik módja a megszólításnak, egy értelem­
mel felfogott viszony annak részéről, aki kimondja, a fiúi bizalomnak, közösség­
nek és engedelmességnek a szava, amely az Atya Isten indokolatlan szeretetére
válaszol. A két kifejezés együtt a gyermek szeretetét és értelmes bizalmát jelenti.

16. vers. Ez a Szellem - A Szent Szellem személy az Istenségben, és éppen

most volt úgy említve, mint „a fiúság Szelleme”. A főnév az eredetiben semleges
nemű, nyelvtanilag megegyezik a pneürna (szellem) szóval, amely csak mint nyelv­
tani dolog semleges.
bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, - Ezt nem lehet úgy fordítani,
hogy „szellemünknek”. Ez a megállapítás a 15. vers utolsó részét bővíti ki. Az „Ab­
bá, Atya” kiáltást, miközben saját szellemünk mondja, ugyanakkor Isten Szelleme
ösztönzi. Mindaz, amik vagyunk, és amiket tapasztalunk, mint Isten gyermekei, a
bennünk lakó Szent Szellem munkája.
hogy Isten gyermekei vagyunk: - A teknon, „gyermek” szó a tikto igével kap­
csolatos, ami azt jelenti, „szülni”. Mind a teknon, mind a hüjosz (lásd 14. v.) gyak­
ran jelenti a hívők és Isten közti kapcsolatot, amely az újjászületésben valósult
meg. Ez a vers az üdvbizonyosság alapját adja a hívőknek. Ugyanakkor bizonysá­
got tesz a pantheizmus tana ellen, amely összekeveri az emberi szellemet az iste­
nivel.

17. vers. Ha pedig gyermekek, örökösök is; - A szó olyan valakit jelent, aki
jussként, és így a fiúság jogán kap birtokot. A hívők a rájuk ruházott fiúság alap­
ján örökösként szerepelnek, hogy részesüljenek mindabban, ami Krisztusé, és
ezért mindabban, ami a visszatérésekor bevezetésre kerül. Ez a vers vezet el ben­
nünket az érvelés végeredményéhez, amely abból a megállapításból következik,
ami a 13. vers végén van, hogy „éltek”. Mivel Isten gyermekei vagyunk, az az
örökség, amit Atyánk szán nekünk, biztosítva van a számunkra.
örökösei Istennek, örőkösíársal pedig Krisztusnak; - Ez ismeretessé teszi
helyzetünk méltóságát. Minden, ami az Atyáé, a fiait illeti (Jn 17,10). Mindent
Krisztus oszt meg velünk, ami Isten gyermekeiként a miénk. Övé az örökség Aty­
jával való örök közössége miatt, és halála és feltámadása útján osztja meg öröksé­
gét azokkal, akik kegyelem által Isten gyermekei.
Határozott különbségek vannak az ehhez az örökséghez kötődő feltételek, vala­
mint a földi örökséggel kapcsolatosak között. A természeti örökségnek leggyakrab­
ban az apa halálával jut birtokába az ember. A hívők által élvezett örökséget
olyan személy nyújtja, aki sohasem hal meg és vele együtt részesülnek abban. A
zsidó törvény szerint a legidősebb fiú kapta a legnagyobb részt és a lányok ki vol­
tak belőle zárva, kivéve, ha nem volt fiú. A római törvény szerint a lányok és az
74 8,18

adoptált (örökbefogadott) fiúk egyenlően részesedtek az örökségben. Minden hívő

ember részesedni fog Krisztus örökségében. Ezenkívül, számukra az örökséget
Krisztus szerezte meg halálával, és kegyelem által részesülnek abban.
ha ugyan vele együtt szenvedünk, - Ezt ne úgy vegyük, mintha olyan szoros
kapcsolatban lenne az „örököstársak” kifejezéssel, hogy ennek a helyzetnek a vele
együtt szenvedés lenne a feltétele. Az eiper szó, amit „ha ugyan”-nak fordítottak,
azt jelenti itt, hogy a Krisztussal való szenvedés általában jellemzi a hívőket. Az
igazi keresztyénség, így vagy úgy, szenvedést jelent ebben a világban. Amiről itt
szó van, az nem jutalom, amit az ebben az életben eltűrt szenvedésekért kapunk,
hanem azok örök része, akik Krisztusban vannak, eltérően azoktól, akik hústest
szerint járnak, és nem tartoznak Krisztushoz. A keresztyének szenvedéseinek
ugyanaz az oka, mint Krisztus szenvedésének a hústestének napjaiban: a világ Is­
ten iránti gyűlölete. Az ember Krisztust nem a jó cselekedetei miatt gyűlölte, ha­
nem mert kijelentette Istenségét. A világ nem azért gyűlöli a keresztyéneket, mert
jót cselekszenek: azért gyűlöli őket, mert megvallják Krisztust és bizonyságot tesz­
nek közösségükről vele. Az Ő szenvedéseinek közösségébe kívánt Pál belépni, hogy
így hasonlóvá váljon a halálához, és elérje itt és most „a halottak feltámadásának”
ideális állapotát (Fil 3,10-11).
hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. - Isten úgy határozott, hogy a jelenlegi
szenvedés jövőbeli dicsőségben végződjön, mégpedig Krisztussal együtt olyan egy­
ségben, amely mintegy kártalanítás lesz a részvételért az Ő szenvedéseiben. Az az
öröm, amely a miénk lesz dicsőséges megjelenésekor, már most adatik nekünk.
Ez ösztönöz minket a részvételre Krisztus szenvedéseiben.
Ez a vers ismét elénk hozza az eljövendő dicsőséget az Úr visszajövetelekor,
mint a l l . versben. Az eljövendő dicsőség háromszoros bizonyítéka ebben a sza­
kaszban a következő: (1) a hívőket Isten Szelleme vezérli, bizonyítva, hogy ők Is­
ten fiai; (2) a fiúság Szellemét kapták, amely arra ösztönzi őket, hogy így kiáltsa­
nak: ,Abbá, Atyám”; (3) a Szellem bennük tanúsítja, hogy Isten gyermekei, Krisz­
tus örököstársai és részesei a jelenlegi szenvedést követő dicsőségnek.

18. vers. Mert azt tartom - Ez nem vélekedés vagy feltételezés kifejezése, nem
is csupán valamilyen számításé. Átgondolt ítéletet és bizonyosságot jelent.
hogy amiket most szenvedünk - A kairosz, „időszak”, valamilyen periódust je­
lent, amelynek speciális jellemvonásai vannak, eltérően a khronosz, „idő,, szótól,
amely csupán valamilyen periódus hosszúságát jelenti.
nem. hasonlíthatók - Szó szerint: „nem méltók az összehasonlításra”. Az axiost
eredetileg mérleg lehúzására használták; innen kapcsolódott össze a súlyméréssel,
majd valamilyen értékek összehasonlításával. Az elképzelés itt tehát az, hogy a
szenvedések a dicsőséggel nem mérhetők össze.
ahhoz a dicsőséghez, m ely nékünk megjelentetik. - Szó szerint „dicsőséggel,
amely majd megnyilvánul irántunk”. A melló ige, „majd (lesz)”, nemcsak a jövőbe
liség kifejezésére volt használatos, hanem arra is, amit biztosan megvalósítani
szándékoztak, és ezen a szón itt hangsúly van. Isten tervei megvalósulásának ide­
je nincs határozottan kijelentve, sem úgy, hogy feltétlenül távoli időre lenne kitol­
va. Az emberi gondolkodás korlátozottságának a következménye, hogy ezt az időt
távolinak tekinti. Amit Isten Szelleme az elménkbe akar vésni, az a kilátás bizo­
nyossága. A dicsőség már létezik és Krisztusban testet öltött. Elhatározott dolog,
hogy Krisztus visszatérésekor megnyilvánul. Az eisz prepozíció nem csupán irányt
jelez, hanem hatásokat is a megnyilvánulás tárgyain. Nemcsak tanúi leszünk a
dicsőségnek (az a névmás részeshatározói esetével lenne kifejezve), hanem az eljön
ránk és hat ránk, és már ki van jelentve a 17. vers végén.
8 , 19-21 75

19. vers. Mert a teremtett világ sóvárogva - A z apokaradokia azt jelenti, hogy
az ember a fejét előrenyújtva vár valamire. Az egyetlen más hely, ahol ez a szó
megtalálható, a Fii 1,20: „esengő várásom és reménységem szerint”. Ott a téma
Krisztus dicsőítése életben és halálban, maga Krisztus lévén a figyelmet lekötő
cél. Itt a téma Isten fiainak megjelenése.
várja - Az apekdekhomai erőteljes szó, amely a várakozás gondolatát hangsú­
lyozza.
az Isten fiainak megjelenését. - Amikor az Úr visszatér leplezetlen dicsőség­
ben, a szentek kísérni fogják Őt, és így megjelennek a teremtésnek. Úgy fognak
jönni, mint akik hasonlóságot mutatnak mennyei Atyjukhoz, ezért helyénvaló itt a
„fiai” cím. Az esemény úgy szerepel, mint a bizonyítás kezdete arról, hogy a jelen­
legi szenvedések nem méltók az összehasonlításra az eljövendő dicsőséggel.

20. vers. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett. Ez az első a há­
rom ok közül, amiért a teremtés várja az Isten fiainak megjelenését. A hüpotassó,
„alávetni” szóhoz lásd a 7. verset. A mataiotész, hiúság, hiábavalóság olyasmi,
aminek nincs jó eredménye, és három helyen fordul elő az ÚSZ-ben. Itt meghiú­
sult, vagyis nem érte el létezésének teljes célját. Az Efézus 4,17-ben az emberi el­
me romlottságát, az Isten által adományozott erők lezüllesztését; a 2Péter 2,18-
ban az igazság és hasznosság nélküliséget fejezi ki. A teremtett világnak ez az ál­
lapota ugyanis annak a következménye, hogy a bűn bejött. A teremtés viseli az
átok hatásait, amelyek az emberre zúdultak engedetlensége miatt. A „hiábavaló­
ság” szó hangsúlyos.
nem önként, hanem azért, aki az alá vetette, - Ez a második ok, amiért a
teremtés várja az említett eseményt. Az a kifejezés, hogy „nem önként”, a teremtés
megszemélyesítését mutatja, hogy ez az állapot, amikor létének célja meghiúsul,
ellentétes a kapott tulajdonságokkal és erőkkel.

21. vers. Azzal a reménységgel, - Ez a 20. vers első feléhez csatlakozhat. Kife­
jezheti azt az állapotot, amelyben a teremtés hiábavalóság alá van vetve Isten ha­
tályon kívül helyező gondoskodása miatt. A reménység a.jónak boldog előre látá­
sa. A teremtés reménysége a hívő ember reménységéhez hasonlóan nem tartalmaz
bizonytalan elemet. Bizonyos a beteljesedésben. Arra vonatkozik, ami még látha­
tatlan.
hogy maga a teremtett világ is megszabadul - Vagyis Isten gyermekein felül.
Az eleutheroó igéhez lásd a 6,8.22; 8,2 igehelyeket. Ez a reménység adja a harma­
dik okot, amiért a teremtés sóvárog a várható esemény után.
a rothadandóság rabságától - A fthora „rothandóság” az erők visszavonásának
következménye, amelyek által az élet és tevékenység fenntartható. Ezt a szót az
ÚSZ használja mind hanyatlásra, mind halálra a fizikai szférában (mint itt, és az
lKor 15,42.50; 2Pt 2,12-ben), vagy az erkölcsi lealacsonyodásra (pl. 2Pt 1,4;
2,19); vagy olyasmire, ami szükségképpen rövid életű (pl. Kol 2,22; Gál 6,8). Azt a
kifejezést, hogy „a rothadandóság rabsága”, némelyek objektív értelemben vették,
mint ami rothadandósággal járó rabság, mások viszont szubjektív értelemben,
mint azt a rabságot, ami rothadandóságot jelent. Az utóbbi tűnik a megfelelőnek.
az Isten fiai dicsőségének szabadságára. - Ez kibővíti a 19. vers végén lévő
kifejezést, hogy „az Isten fiainak megjelenését”. A szabadság a dicsőség jellemzője
lesz. A teremtésnek részesednie kell abban a szabadságban, amely Isten gyerme­
keié lesz megdicsőült állapotukban. Mert a teremtés - mivel nem tudja megvalósí­
tani létének célját - szabad lehetőséget kap azoknak az erőknek a gyakorlására,
76 8 , 22-25

amelyeket Isten adott neki. Saját megújult állapota így harmóniában lesz a meg­
váltott ember állapotával (lásd még: Ézs 65,17; 2Pt 3,13; Jel 21,1).
Jelentős a változás „Isten fiairól” (19. v.) „Isten gyermekeire”. (Lásd a Magyar
Bibliatanács fordításában, a ford.) Az előbbinél helyén való a dicsőséges megjele­
nés gondolata. Akkor a szentek, mint Isten fiai, teljesen Atyjuk jellemét fogják
képviselni és megmutatják hatalmát. Az „Isten gyermekei" kifejezés az adoptálás
és örökség gondolatát foglalja magába a 15-17. versben, és megfelel a „dicsőségé­
nek szabadságára” megjegyzésnek.

22. vers. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben! fohászko­
dik és nyög mind idáig. - Szó szerint: „együtt nyög és fájdalmasan vajúdik”. A
teremtés minden részletében egyesül nyögve és vajúdva. Ez hiábavalóság alá ve-
tettsége miatt van. Itt arra utal, hogy ebből a vajúdásból a teremtésnek egy új ál­
lapota születik meg, amikor Isten fiai megjelennek. A „mind idáig” kifejezés a te­
remtés sóhajainak szakadatlan jellegére utal, attól fogva, amikor hiábavalóság alá
vettetett.

23. vers. Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Szellem zsengéjének birtoko­

sai, mi magunk is - A hívőben lakó Szent Szellem a kereszt teljes aratásának
zsengéje. Egész Személyében adatott minden egyes hívőnek az újjászületéskor. Az
a kifejezés, hogy „a Szellem zsengéje”, nem azt jelenti, hogy a hívők a Szent Szel­
lemből egy részt birtokolnak most és később fogják azt teljesen birtokolni. Ő maga
a dicsőség szabadságának záloga, amit majd élvezni fognak mind Isten gyermekei,
mind a teremtés. Ezért van szó Krisztusról az Ő feltámadásában mindenkivel kap­
csolatban, aki Krisztusban aludt el (lKor 15,20.23). Ugyanígy a teljes megváltás
szól a hívőkről a Jakab 1,18-ban. Egy alternatív olvasatban a 2Tesszalonika 2,13-
ban is. Itt a „kezdettől fogva” fordítás helyett jól megalapozott az a fordítás, hogy
„mint zsengéket, kiválasztott titeket Isten”. Lásd a 11,16 és 16,5.
fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünk megváltását. -
A hívők már kegyelem által és a Szent Szellem ajándékában fiák Istenhez való vi­
szonyukban, de még sóvárogva váiják testük megváltását, mint ennek a fiúság­
nak biztos beteljesülését.
A megváltás, amiről beszél, a test jövőbeli valóságos megszabadulása jelenlegi
bűnös, gyenge, romlandó és halandó állapotából. Erről a megváltásról máshol úgy
beszél, hogy szeretnénk „felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat” (2Kor 5,2); -
ami nem ideiglenes állapot a feltámadásig és elragadtatásig, hanem akkor fog be­
következni. A test megváltása nem pontosan azonos a fiúvá fogadtatással, de ben­
ne van abban.

24. vers. Mert reménységben tartattunk meg; - Ez nem azt jelenti, hogy a re­
ménység volt megtartatásunk eszköze, hanem hogy az lényeges vonásként járult
hozzá. A reménység a jó örömteljes várása, ezen az igehelyen testünk megváltá­
sáé.
a reménység pedig, ha láttatik nem reménység: - A „reménység” szó a re­
mélt dolgot jelenti, úgy mint a következő igehelyeken: Csel 23,6; 26,6-7; Gál 5,5;
Ef 1,18; 2,12; 4,4; Kol 1,5.23; lTim 1,1; Tit 2,13. A megvalósulás véget vet a vá­
rásnák.
mert amit lát valaki, miért reményit is azt? - Mivel Isten Igéje úgy mutat be
bizonyos dolgokat a hívőnek, mint reménysége tárgyát. Teljesítésük bizonyos volta
azok jelenlegi szellemi megvalósulását jelenti.

25. vers. Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel vár-
8 , 26-27 77

juk. - Ami biztos - legyen bár a jövőben arra türelmesen várakozunk. A türe­
lem ellenséges viszonyok létezését tételezi fel, amelyek miatt szükség van gyakor­
lására.

26. vers. Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlen­

ségünknek. - A Szent Szellem segítsége nélkül türelmünk csődöt mondana és
nem tudnánk ellenállni a kétségbeesésnek. A szünantilambanomai, „segíteni” szót
az ÚSZ máshol csak a Lukács 10,40-ben használja. Szó szerint azt jelenti, hogy
valamit mással együtt megragadni, és így ezt jelenti: „egy teher hordozásában
részt venni”. A leghitelesebb kéziratok „erőtlenséget” mondanak, nem „erőtlensége­
ket”. Az egyesszám az erőtlenség általános állapotára vonatkozhat.
Mert azt, amit kémünk kell, amint kellene, nem tudjuk; - Szó szerinti for­
dítás a következő lenne: „nem tudjuk, hogy mit kérjünk szükségünknek megfele­
lően”, vagyis nem tudjuk, hogyan fejezzük ki magunkat úgy, hogy imáink megfe­
leljenek a szükségnek. Itt elsősorban nem az imádkozás módjáról van szó, hanem
témáiról.
A proseükhomai, „imádkozni” szót mindig Istenhez intézett kérésekre használ­
ták, míg a deomai, egyik kiegészítő értelme szerint szintén „imádkozni” szót hasz­
nálhatták emberhez intézett kérésekre is. A proseükhomai hordozza az imádat fo­
galmát is, ami a deomai szóban nincs benne.
de maga a Szellem esedezik mlérettünk - Minthogy egyedül a bennünk lakó
Szent Szellem tudja, hogyan kell értelmezni szükségeinket, végzi a maga közben­
járását bennünk, ihletve vágyainkat. Így teljesíti bennünk kegyelmes funkcióját,
mint más Vigasztaló (vagy Szószóló), akit az Úr Jézus megígért, olyan vigasztaló,
akinek jelleme az Övéhez hasonló. Minthogy segítsége nélkül nem tudjuk, mit
imádkozzunk, az apostol figyelmeztet bennünket, hogy „minden időben a Szellem
által” imádkozzunk (Ef 6,18).
kimondhatatlan fohászkodásokkal; - A teremtés fohászkodik, mi fohászko­
dunk, és a Szent Szellem fohászkodik. De a Szellem bennünk fohászkodik, és így
cselekedve erősít bennünket, hogy bizalommal és bátran viseljük megpróbáltatá­
sainkat, és ugyanakkor szívünket Isten felé irányítja. Ezek a fohászkodások nem
szükségszerűen jutnak kifejezésre tényleges beszédben, de hatásosak Istennél. Az
emberi nyelv, úgy látszik, nem nélkülözhetetlen az isteni közbenjáráshoz.

27. vers. Aki pedig a szíveket vizsgálja - Isten mindentudásával teljesen is­
meri ezeket a vágyakat, még akkor is, ha nem lehet őket kimondani. Isten min­
dentudásának ehhez a nézőpontjához lásd a következő igehelyeket: Zsolt 139,1-6;
Jer 17,10; Jel 3,23.
tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. -
A hoti, amelyet „mert”-nek fordítottak, első jelentése szerint: „hogy”, és itt valószí­
nűleg erről van szó. A Szent Szellem az Istenségben egy az Atyával és a Fiúval.
Mivel a Szellem fohászkodásai összhangban vannak Isten gondolatával, a közben­
járása a mi fohászkodásainkban összhangban van Isten bánásmódjával és szán­
dékainak beteljesítésével.
Az „Isten szerint” kifejezés hangsúlyos.
78 8 , 28-29

ISTEN A MEGIGAZÍTÓ, A DICSŐSÉG ZÁLOGA; A KRISZTUS

SZERETETE A GYŐZELEMHEZ SZÜKSÉGES HATALOM (8,28-39)

Bevezetés

Az apostol, miután bemutatta, hogy a szenvedés nem összeegyeztethetetlen a

reménységgel, ezt kibővíti. Ezzel világossá teszi: a szenvedés része annak, hogy Is­
ten tökéletesen bölcs szándékai megvalósuljanak velünk, és sem csapás, sem
semmi más nem akadályozhatja ezt meg, vagyis nem keresztezheti Isten végső
szándékait. Itt is megerősíti a hivő megigazulásának tanát és kimondja örök biz­
tonságát.
28. vers. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik - Ez az egyetlen
hely a levélben, ahol Isten iránti szeretetünk van említve. Az „azoknak, akik Istent
szeretik” kifejezés osztályozza a hivőket, és ugyanakkor azt is sejteti, csak azok,
értik meg, hogy minden összedolgozik a javukra, akik Istent szeretik.
minden javukra van, - Alternatív fordítás a következő: „Ő minden dolgot ösz-
szemunkál jóvá”. A „minden”, miközben általában a körülményekre vonatkozik,
különleges utalás az ellenségesekre, ahogy a szövegösszefüggés jelzi. Minden ve­
lünk szemben álló dolog azonban Isten ellenőrzése alatt van. A megállapítás azt is
jelenti, hogy minden dologban Isten azokért cselekszik, akik Őt szeretik, az ő ja­
vukat akarva. A bajok tehát nem akadályozzák a keresztyén előrehaladást, csak
arra szolgálnak, hogy elősegítsék Isten kegyelmes szándékait.
mint akik... hivatalosak, - A két leírás, hogy „akik...hivatalosak” és „akik Is­
tent szeretik”, úgy tartoznak egymáshoz, mint ok és okozat. Akik szeretik Istent,
szükségszerűen azok, akiket elhívott. Az elhívás (levelekben mindig eredményes
elhívás) hozza létre a szeretet válaszát az iránt, aki elhív.
az Ő végzése szerint - Ennek a mellékmondatnak a sajátos jelentése kettős:
először is azt mutatja, hogy az a tény, hogy bizonyos emberek szeretik Istent,
egyedül szuverén kegyelmének tulajdonítható, másodszor pedig megerősíti örök
biztonságuk tényét.

29. vers. Mert akiket eleve ismert, - Ez és a következő vers a 28. verset erősí­
ti meg, alapot biztosítva ahhoz, hogy Isten minden dolgot a javunkra fordít. Mi­
közben Isten mindenkit eleve ismer előre tudásának sajátossága szerint, mégis
nyilvánvaló, hogy a szó itt azokra vonatkozik, „akik Istent szeretik”. Eleve ismeri
őket, mint kegyelmének tárgyait. Az emberi érdem minden gondolata hiányzik eb­
ből az igeszakaszból, mivel Isten szuverenitását kívánja hangsúlyozni minden
szándékában és cselekedetében. Az eleve ismerés nem ugyanaz, mint a predesti-
náció; éppen az előttünk lévő mondat különbözteti meg a kettőt. Eleve ismerete
kijelöli a személyeket, predesünációja pedig meghatározza céljait és cselekedeteit
az ő érdekükben.
eleve el is rendelte - A prooridzó ige szó szerint azt jelenti, hogy „eleve elhatá­
rozni, rendelni”. Az ÚSZ csak Istenre használja és ezen, valamint a következő ver­
sen kívül csak a következő igehelyeken található: Csel 4,28; lKor 2.7; Ef 1,5.11.
Nem a mi hitünk, ahogyan azt Isten eleve ismerte, indította Őt arra, hogy eleve
elrendeljen bennünket. Az itt felsorolt áldások és kegyek az Ő örök szándékának
eredményei a Krisztusban.
hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, - A sümmorfosz,
„hasonló” nem csupán a külső megjelenés gondolatát hordozza, hanem azt is, ami
8 , 30-32 79

a természete. Az eikón, „kép, képmás, alak” többet jelent, mint tényleges hasonla­
tosságot. Hordozza a kiábrázolás és megjelenítés gondolatát. A hívők nemcsak va­
lamire fognak hasonlítani, ami olyan, mint az Úr, hanem Jézus Krisztus szellemi
testére és erkölcsi jellemére. Az utóbbi tekintetben már most Krisztusnak kell
megnyilvánulnia a hívő emberben. A hasonlóság akkor lesz teljes és maradandó,
szellemi, lelki és testi értelemben, amikor az Úr eljön, hogy magához vegye őket.
Ez a maga teljes megvalósulásában szintén nem a hívők önerejéből következik be,
hanem Isten eleve ismerő és eleve elrendelő kegyelme által.
hogy Ö legyen elsőszülött sok atyafi között. - Az isteni szándék nagy célja
Isten Fiának megdicsőítése. A Krisztusra használt prótotokosz szó nem csupán a
születésre vonatkozik. Fő jelentése valójában nem természeti leszármazásra utal,
hanem inkább prioritásra, méltóságra, felsőbbrendűségre. így például egy izraeli­
tának meg volt tiltva, hogy a második feleség fiát elsőszülöttként az első feleség fi­
ának a helyébe sorolja. Hat igehely van az ÚSZ-ben, ahol a szó Krisztusra vonat­
kozik. Sorrendben ezek a következők: első a Kolossé 1,15, ahol az Ő örök előbb-
létezésére vonatkozik és ügy említi Őt, mint aki a teremtést megvalósította (objek­
tív, nem szubjektív feltétel, mintha a téremtettséghez lehetne Őt sorolni). A máso­
dik és harmadik a Kolossé 1,18 és Jelenések 1,5, amelyek a feltámadásban vo­
natkoznak az Ő elsőségére és felsőbbségére. A negyedik a jelenlegi igehely, amely
arról az eljövendő napról beszél, amikor Krisztus látható lesz majd a megváltottak
feletti felsőbbrendűségében, akikről úgy beszélnek, mint „elsőszülöttek seregéről”
(Zsid 12,23). Az ötödik a Zsidók 1,6, második eljövetelére vonatkozik, amikor Is­
ten ismét behozza Őt a világba. Az „ismét” itt helyénvaló, az Elsőszülött másod­
szori behozatalára utal a világba, vagyis arra, amikor majd megjelenik dicsőségben.
30. vers. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; - Ez az örökkévaló­
ságban született isteni tanácsvégzés az idő folyamán jutott kifejezésre. Az elhívás
nem egyszerűen az evangélium elhívása, bár az evangélium az eszköz (2Tesz
2,14). Az elhívás az, ami a Krisztusban való élet ajándékában valósult meg (vő.:
lKor 11,9.24). Az aorisztosz igeidő, amelyet ebben és a következő igékben hasz­
nál, nem az elmúlt történést akarja jelenteni, hanem minden egyes tett teljességét
és eldöntött voltát.
és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított,
azokat meg is dicsőítette. - Noha a megdicsöítés még jövőbeli, úgy van megálla­
pítva az előző aorisztosz igeidőkkel összhangban, mint megvalósított tény, mintegy
jelezve annak határozott voltát és bizonyosságát. Ebben a sorozatban az apostol
kerüli a jelen tapasztalatait a Szent Szellem ajándékával kapcsolatban, amelyekről
ebben a fejezetben írt. Az érvelés ebből a szempontból befejeződött, Isten Szelle­
mének ajándéka és működése annyira elválaszthatatlan az elhívástól és megiga-
zulástól, hogy további említésre nincs szükség. Az isteni kegyelem cselekedeteinek
sora az örök múlttól az örök jövőig terjed. Ebben a fejezetben ez a negyedik utalás
az elragadtatás idejére. Lásd a fejezethez írt bevezetőt.
31. vers. Mit mondunk azért ezekre? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? -
Az ellenség ereje jelentéktelenségbe süllyed Isten ereje mellett. Ráadásul ellensé­
geink erőfeszítései, minthogy az Ő abszolút ellenőrzése alatt vannak, csak arra
szolgálnak, hogy teljesítsék a velünk kapcsolatos valamennyi bölcs szándékát.
32. vers. Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, - Ez a legfőbb bizonyíték
arra, hogy Isten értünk cselekszik, Isten szeretetének legnagyobb kimutatása.
Nyilvánvaló a célzás arra, amikor Ábrahám kész volt feláldozni Izsákot. A „kedve-
zett”-ként fordított szó ugyanaz, mint az lMózes 22,16-ban a Szeptuaginta sze-
80 8 , 33-34

rint. Az a kifejezés, hogy „tulajdon Fiának”, szembe van állítva nemcsak az Ábra­
hámra történő célzással, hanem azzal is, amit az „adoptált fiákról” mondott (15.
v.).
Ezenkívül nyilvánvaló a burkolt célzás arra, hogy az Isten Fia az Atyával egy
természetű volt, és az is. A kifejezésen lévő hangsúly nem csupán összehasonlí­
tásra utal a természeti közösséggel, hanem olyan egyedülálló közösségre is, amely
visszanyúlik a Fiúnak megtestesülés előtti örök létére az Atya társaságában. Vő. a
Galata 4,4-gyel, ahol az „asszonytól lett” kifejezés az eredetiben világossá teszi az
elküldés körülményét. Akit így küldtek el, már Isten Fia volt születését megelőzően.
hanem Őt mindnyájunkért odaadta, - Lásd a 4,25-öt. Ez úgy mutatja be az
odaadást, mint az Atya Isten tettét. A Galata 2,20-ban, ahol ugyanezt a szót úgy
fordították, hogy „önmagát adta”, a cselekedet úgy van említve, mint amely magáé
a Fiúé. A Galata 1,4-ben a Fiúra a didómi aktív alakját használja, a két megálla­
pítás így világos célzást tartalmaz a Fiú egységére az Atyával. Az, hogy „odaadta”,
a kereszthalált jelenti.
mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk? - A legnagyobb
ajándék az összes többit biztosítja. Az eredetiben határozott névelő van a „min­
dent” szó előtt, ami talán mindarra mutat, ami a levélben elénk tárult: a Krisztus­
ban nyert javainkra. Talán közvetlen utalás van ugyanerre a szóra a 28. versben.
Ebben az esetben a „minden” még azokat a dolgokat is eszünkbe juttatja, ame­
lyekre úgy emlékeztünk, mint fájó részletekre, de amelyek valójában áldásunkra
voltak. A szót mindenesetre korlátozások nélkül lehet érteni. Az ige, amelyet úgy
fordítottak, hogy „ajándékozna”, a kharidzomai, szó szerint: „kegyelmesen ajándé­
kozni”.

33. vers. Kicsoda vádolja az Isten választottait? - Ez és a következő két vers

bírósági metaforákat tartalmaz. A fogoly ügyében jelen vannak - már ameddig ez
az igeszakasz elmegy - a következők: (1) a vádló, (2) a vádlott, (3) a bíró, (4) az
ítéletvégrehajtó. Órájuk utal az ebben a versben feltett három szónoki kérdés, és
úgy látszik, hogy az (l)-nek és (4)-nek nincs helye Isten szemében a hívő ember
esetében. Az apostol életszerűen emlékeztet a levél előző részében közölt nagy
megállapításokra, amelyek arra vonatkoznak, hogyan igazítja meg Isten a bűnöst
hit által,
A „választottak” szó gyűjtőfogalom az előzetes kifejezésekre, mint „eleve ismer­
tek”, „eleve elrendeltek", „elhívottak”, „megdicsőültek”, „megigazultak”. Lásd a
9,11; 11,5 igehelyeket és vö. az 1Tesz 1,4; Ef 1,4 helyekkel. A kiválasztás az el­
mének az a cselekedete, amellyel az egészből egy részt, vagy bizonyos mennyiséget
választ. A cselekvés magában foglalja a szabadságot annak a részéről, aki választ.
Amikor Isten bármit tesz, anélkül cselekszik, hogy külső dolgok befolyásolnák,
mert rajta kívül nincsen jó. Útjainak és cselekedeteinek oka kizárólag saját tulaj­
donságain és szándékain belül van.
Isten az, aki megigazít; - Jobb a szó szerinti fordítás, hogy „Isten a megigazí­
tó", vagyis a Megigazító, miközben az „Isten” szó hangsúlyos.

34. vers. Kicsoda az, aki kárhoztat? - Ezt szorosan az előző megállapításhoz
tartozónak vehetjük. Mert ha Isten igazít meg, akkor Ő maga a bíró és így a kár
hoztatás lehetetlen.
Krisztus az, aki meghalt, - Lehetséges, hogy a következő olvasat a helyes:
„Krisztus Jézus, aki bizony inkább meghalt...?” Ő az, akire minden ítélet rá van
bízva (Jn 5,22-27). Halála biztosította megigazulásunkat, és feltámadott életében
8 , 35-38 81

teljesen érettünk van. A legjobb kéziratok a teljes címet, „Krisztus Jézus”-t tartal­
mazzák, amely úgy jelöli meg őt, mint a Felmagasztaltat, aki megalázta magát.
sőt, aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, - Ez jelöli a méltóság, ha­
talom és tekintély helyzetét, amely a kiváltsága, mivel tökéletesen teljesítette Isten
akaratát és megfelelt az isteni igazság követelményeinek.
aki esedezik is érettünk: - Ezt a 27. versben a Szent Szellemről mondta. A
szót másutt az Úr Jézusra csak a Zsidók 7,25 használja. Az Úr közbenjárásának
példáiként lásd a Lukács 22,32-t és a János 17-et, a téma kifejtéséhez pedig lásd
a Zsidók 4,15; 9,24 igehelyeket, vö. 1János 2,1. Hatalmi pozíciójának említése
közbenjárásának hatásos voltát hangsúlyozza.

35. vers. Kicsoda szakaszt e! minket a Krisztus szeretetétől? - Ez lenne az

ítéletvégrehajtó munkája (lásd 33. v.) Krisztus szeretetétől elszakítva lenni halál. A
halál elszakítottságot foglal magában. A test szellem nélkül halott. A hívő ember
Krisztus szeretetétől elszakítva szellemileg halott lenne. De ez lehetetlen az Ő kije­
lentése szerint, amely János 10,28-29-ben olvasható. A „minket” szón hangsúly
van.
Korábban a levélben az apostol már említette Isten szeretetét (5,5.8), ahogyan
itt teszi ismét a 39. versben, ami annak bizonyítéka, hogy Isten szeretete ugyan­
az, mint Krisztus szeretete. Ez pedig rejtett utalás az Atya és Fiú lényegi egységé­
re, és így Krisztus istenségére. így azt mondja a hívőkről, hogy Isten szeretettel
(ITesz 1,4) és az Úr szeretettéi (2Tesz 2,13). Lásd még: 2Kor 5,14 és Ef 3,19.
nyomorúság - Lásd: 2,9.
vagy szorongattatás, - Lásd: 2,9.
vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegy-
ver-é? - Ez az ellenségek teljes, hetes sorozata. Valamennyiről szerzett tapasz­
talatot az apostol. Egy vagy más szempontból ez a közös sorsa a hívőknek. Ennek
a démoni és emberi gyűlöletnek különbözők az eszközei, de nem tudják megszakí­
tani Krisztus szeretetét irántunk.

36. vers. Am int meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk minden na­
pon; olybá tekintenek, m int vágójühokat. - Idézet a Zsoltár 44,23-ból, a Szep-
tuaginta szerint. Itt a hangvétel a diadalé. Szembeötlő példa ez az Ószövetségből
származó sok újszövetségi idézet megnövekedett erejéről és új jellegéről. A különb­
ség Krisztus halála és feltámadása miatt van. Új jelentőség kapcsolódik a „teéret­
ted” szóhoz. Nincs ellentmondás az Ó- és Újszövetség között, az apostol azt mu­
tatja be, hogy az ellenállás és ellenségeskedés eszközei hogyan fordulnak át a dia­
dal eszközeivé. Szenvedni Krisztusért és így vállalni közösséget a szenvedéseivel, a
nyomorúságot örömre és győzelemre változtatja, amely képessé teszi a szenvedő
szentet, hogy a nyomorúságában is dicsekedjen.

37. vers. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk - A hüpemikaó „felette

győzelmes” csak itt fordul elő az ÚSZ-ben. Ellenségeinknek nemcsak nincs hatal­
muk arra, hogy megszakítsák a szeretetkapcsolatot Krisztussal, hanem szemben­
állásuk javunkra fordul, fokozza győzelmünk erejét Krisztus által. Ahogyan Kri-
szosztomusz mondja: „Ez a győzelem új rendje, diadalmaskodni ellenségeink se­
gítségével”.
A z által, aki minket szeretett. - Az aorisztosz igeidő, miközben különösen
szeretetének arra a nagy kifejezésére utal, hogy meghalt értünk (lásd: 34. v.), sze-
retetének időtlenségét és változhatatlanságát is jelenti.

38. vers. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, - A halál
82 8,39

volt az utolsó tétel a 35. vers felsorolásában. A szót legátfogóbb jelentésében kell
venni. Az élet veszélyesebb a hívő ember számára, mint a halál.
sem angyalok, sem fejedelemségek, - Ez az egyetlen hely, ahol fejedelemsége­
ket említ ebben a levélben. A két kifejezést általános értelemben használja, bár a
szövegösszefüggés nyilvánvalóan ellenséges jellegű lényekre utal. A fejedelemségek
állnak az első helyen az Efézus 6,12 listájában, ott a szellemi lények felsőbbren­
dűségét jelezve.
sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendök, - A dünamisz szó
itt nemcsak angyali hatalmakra vonatkozik, hanem emberi hatalmasságokra is,
mint a hasonló értelmű exouszia szó esetében (lásd: 13,1), bár az utóbbit is hasz­
nálták angyalokra. A dünamisz és exouszia közti különbség, hogy a dünamisz ál­
talában hatalmat jelent, az exouszia pedig képességet annak felhasználására.
39. vers. Sem magasság, sem mélység, - Ez a tér dimenzióira vonatkozik,
ugyanúgy, ahogyan a „jelenvalók” és a „következendök” az idő dolgaira. A „magas­
ság” és „mélység” szó itt a mennyet és a földet jelenheti (lásd még: Ézs 7,11).
sem semmi más teremtmény, - A különböző dolgok váltakozó csoportokban
vannak, aszerint, hogy személyesek, vagy személytelenek, a végén lévő „teremt­
mény” szó pedig magában foglal minden mást azokon kívül, amelyeket említett. A
megfelelő elrendezés a következő: (a) sem halál, sem élet (személytelen); (b) sem
angyalok, sem fejedelemségek (személyes); (a) sem jelenvalók, sem következendök
(személytelen); (b) sem hatalmasságok (személyes); (a) sem magasság, sem mély­
ség (személytelen); (b) sem semmi más teremtmény (személyes). (A magyarban a
Csia és Vida fordítást kivéve nem teljesen ez a sorrend, a ford.)
nem szakaszthat el minket az Istennek szeretetétől, mely van a mi Urunk Jé­
zus Krisztusban. - Ez jelenti az egész levél megkoronázását. Isten szeretetéről elő­
ször az 5,5-ben olvasunk; annak Krisztussal való lényegi kapcsolatáról az 5,8-ban; a
8,35-ben úgy van szó róla, mint Krisztus szeretetéről. Itt határozottan megállapít­
ja, hogy az Krisztusban lakik, azzal a rejtett utalással, hogy általa működik.
Az egész 8. fejezet tartalmaz olyan speciális részleteket, amelyek közösek az 5.
és 8. fejezetben. Ezek a következők:
Békesség Istennel (5,1 és 8,6); Isten dicsőségének reménysége (5,2 és 8,20-21);
békességes tűrés (5,2-4 és 8,25); az Isten szeretete (5,5 és 8,28-29); Krisztus ha­
lála (5,6.8.10 és 8,32); az igazságos élet, szemben a bűnnel és halállal (5,12-21 és
8,2-4); járás az új életben Szellem szerint (6,4 és 8,4); élet Istennek (6,6.11.13.22.
és 8,13); örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban és Isten szeretete Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban (5,23 és 8,39).
9,1 83

IX. FEJEZET
AZ ISTEN IGAZSÁGA IZRAELRE ÉS A POGÁNYOKRA
NÉZVE (9,1-11,36)

Bevezetés

Az apostol még folytatja témáját Isten jellemének és útjainak védelméről. Az el­

ső nyolc fejezetben bebizonyította, hogy Isten igazságos mind haragjának, mind
kegyelmének gyakorlásában. Most továbbhalad, hogy megállapítsa Isten igazsá­
gosságát bánásmódjában a zsidókkal'és a pogányokkal. A 9-11. fejezet párhuza­
mosan fut a 3-8. fejezettel. Szembeötlő az összhang a téma kibontásában a kilen­
cedik fejezetben és a harmadik fejezet érvelésében. A tizedik fejezet folytatja a hit
témáját, ugyanúgy, mint a negyedik fejezet. A tizenegyedik fejezetben Isten kegyel­
mének és irgalmának témája Krisztus által megfelel az 5-8. fejezetének. A témák
ugyanazok, a keret különböző.
A 9. fejezet fő témája Isten szuverenitása, A 10. fejezeté a hit lehetőségei. A l l .
fejezeté Isten kegyelme és irgalma.
Ez a szakasz mutatja meg, hogy az isteni büntetés nem pusztán véletlenszerű,
hanem következetes az ember szívének keménysége szerint. Isten a szuverenitást
nem úgy gyakorolta, hogy az embert bűnre predesztinálta, mintha tehetetlen gé­
pezetként kényszerülne egy előre meghatározott sorsra, és emiatt lenne kénytelen
learatni a gonoszság következményeit, amelyért nem is volt eredetileg felelős. A zsi­
dók jelenlegi helyzetéért nem Isten vádolható, hanem ők maguk.
Ami a 9. és a 3. fejezet első része közt fellelhető párhuzamosságot illeti, a har­
madik fejezetben három kérdést tett fel, amelyek a feltételezett zsidó ellenvetése­
ket mutatják be, amelyeket azzal a tanítással szemben támasztanak, hogy Isten
előtt a bűn és a hit által zsidó vagy pogány ugyanazon az alapon áll megigazulás
dolgában.
Az első ellenvetés az volt, hogy az ilyen egyenlővé tétel hatályon kívül helyezné
a zsidók megkülönböztető kiváltságait. A 3,1-ben feltett kérdésre a 3,2-ben ad vá­
laszt. így most a 9. fejezet mutatja be, melyek a nemzeti megkülönböztető kivált­
ságok (4-5. v.j.
A második ellenvetés a 3. fejezetben az volt, hogy Isten ígéreteinek érvényessé­
ge megszűnne (3,3). Válasz a 3,4-ben. Ehhez hasonlóan a 9. fejezetben azt mutat­
ja be, hogy Izráel hitetlensége nem bizonyítja, hogy Isten Igéje eredménytelen lett
(6-13. v.).
A harmadik ellenvetés a 3. fejezetben az volt, hogy Isten igazságtalan lenne
(3,5). Erre a 3,6-8 versben válaszol. Ezt veszi fel újra a 9. fejezet 14. versében,
ahol a kérdés a következő: „Vajon nem igazságtalanság-é ez Istentől? - A választ a
14-33. versekben mondja meg.
1. vers. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, - Ennek a kifejezés-
módnak az erőteljes jellege azt jelzi, hogy az apostolt zsidó ellenfelei azzal vádol­
ták, hogy ellenséges saját nemzetével szemben, cselekedeteiben pedig nem őszin­
te. Válaszát olyan állítással kezdi, amelynek az ereje meg kell mutassa, hogy kö­
zössége Krisztussal a kétszínűséget lehetetlenné teszi.
lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által. - Nem
„lelkiismeretem igazol engem”. Lelkiismerete a szavának megfelelően tesz bizony­
ságot. Ráadásul a Szent Szellem által megvilágosodott és vezetett lelkiismerete van.
84 9 ,2-4

2. vers. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szivemnek

fájdalma - A „nagy” és „szív” szavakon hangsúly van. A szú' itt „a személyes élet
rejtett indítékait” jelenti.

3. vers. Mert kívánnám, - A kihagyást nem azzal kell betölteni, hogy „de nem
tehetem”, hanem azzal, hogy „ha lehetséges lenne”. Úgy érti, hogy Izrael iránti
szeretete olyan, hogy kívánná, amit kifejez, de az nem történhet meg bizonyos
akadályok miatt.
hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól - A görög szó az
anathema gyakran fordul elő a Szeptuagintában a héber kherem szó fordítása­
ként, amely olyan dolgot jelentett, ami Istennek volt odaszánva, akár az Ő szolgá­
latára, mint az áldozat esetében (3Móz 27,28), akár a saját elpusztulására, pl.
bálvány (5Móz 7,26), Jerikó (Józs 6,17). A kifejezés felvette Isten nemtetszésének
általánosabb jelentését, mint az Ézs 34,5; Mai 4,6 igehelyeken. Itt is ez a jelen­
tése, mint a Csel 23,14; lKor 12,3; 16,22; Gál 1,8-9 igehelyeken. Pál szeretetét
honfitársai iránt talán teljesen csak azok érthetik meg, akiknek szeretete ugyan­
olyan nagy, mint az övé volt. De bármi volt is szívében - amit kívánt azok üdvös­
sége érdekében két dolog világos: a kívánságot lehetetlen volt megvalósítani, és
ha lehetséges lett volna, akkor sem tudta volna elősegítem a kívánt célt.
az én testvéreimért, akik rokonaim test szerint; - A „hústest” szót itt a ter­
mészetes rokonságra használja. (Vö. lKor 10,18; Gál 4,23.)

4. vers. Akik izráeliták; - Ez a nemzeti név jelenti Jákob minden utódát, aki
Istentől kapta az Izráel, „Istennel küzdő” nevet (lM óz 32,28). Vö. a Höseás 12,3-
mal és a Galata 6,16-tal. Az Izráel cím magában foglalja azt a méltóságot és azo­
kat a kiváltságokat, amelyek azokéi, akik ez alá a megjelölés alá tartoznak.
akié a fiúság - Ez valószínűleg utalás a 2Mózes 4,22-re és a Hóseás 11,1-re. A
kapcsolat, amelyre itt hivatkozik, külsődleges. Izráel különleges viszonyba került
Istennel, a többi nemzethez képest (vö. 2Móz 4,22; 5Móz 14,1; Jer 31,9), de ez in­
kább kollektív, mint egyéni kapcsolat.
és a dicsőség - Vagyis az a különleges kegy, amely abból származott, hogy Is­
ten jelenléte megnyilvánult közöttük. Lásd főleg a 2Mózes 29,43-at, ahol Isten be­
jelentette, hogy a sátort meg fogja szentelni dicsőségével. (Lásd még: 2Móz 40,34;
2Krón 5,14; Agg 2,7.)
és a szövetségek, - Ez azokra az ígéretekre vonatkozik, amelyeket különböző
időkben tett Isten a patriarkháknak, mint amit pl. eredetileg Ábrahámnak adott
(lM óz 12,1-3) és megerősített látomással (lM óz 15,18), majd ismét Izsák születése
által (lM óz 21) és isteni eskü által (lM óz 22,15-18). Vö. Ef 2,12.
Miközben a „szövetség” szó kölcsönös vállalkozás két vagy több résztvevő kö­
zött, akik megegyeztek, hogy magukra vállalnak bizonyos kötelezettségeket, a dia-
théké nem foglalja magában a közös kötelezettség elképzelését, hanem azt jelzi,
amit csak egy személy vállalt. Ezért gyakran felcserélhető az „ígéret” szóval, mint
a Galata 3,16.18-ban. Az itt említett szövetség ilyen jellegű.
meg a törvényadás és az isteni tisztelet - Az eredetiben egyszerűen az van,
hogy „a szolgálat”. A latreia, az a szó, amelyet speciálisan a sátorral és a temp­
lommal kapcsolatos istentiszteletre és az arra vonatkozó rendelkezésekre használ­
tak. Vö. Zsid 9,1.
és az ígéretek; - A szó itt azokat a vállalásokat jelenti, amelyeket Isten adott
kegyelmesen Ábrahámnak és magvának (Gál 3,16). Az Ábrahámnak az 1Mózes
12,1-3-ban adott ígéreteket szándékosan megismételte. Az első magában foglalt
9 , 5-7 85

minden későbbi ígéretet. Ezért a többes szám mindent magában foglal, amire Is­
ten vállalkozott, hogy megadja Izraelnek.
5. vers. Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, - Szó
szerint „akikből”, nem „akiké”, mint az előző mellékmondatban, mintha Krisztus
Izráel népének különleges tulajdona lenne, hanem azt jelzi, hogy az ő fajukból
származik, minthogy Szűz Máriától született. Izraeli származása minden felsorolt ki­
váltság között a legnagyobb. Személyében tett isteni gondoskodás univerzális jellegű.
aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. - Azok a szavak,
amelyeket úgy fordítottak, hogy „aki”, az eredetiben a névelőből és a jelenidejű
melléknévi igenévből áll, szó szerint: „az egyetlen Létező”. Az ilyen fajta kifejezés
nem tényt állapít meg, noha az is benne van, hanem a lényeges és jellegzetes kö­
rülményt úja le. Ugyanezt a kifejezést találjuk a János 1,18-ban, ahol azt mutat­
ja, hogy Jézus Krisztus Fiúsága lényegi és nem teremtett.
A megelőző szöveg, amelynek minden részlete Krisztusról beszél, a csúcspontjá­
hoz jut el lényéről, Istenségéről szólva. Inkább erről van szó, mint valamilyen kü­
lön doxológiáról (dicsőségről). A Krisztus Istenségére vonatkozó megállapítás teszi
fel a koronát az Izraellel kapcsolatban felsorolt kiváltságokra és áldásokra. Azt,
hogy az utalás Krisztusra vonatkozik, kivétel nélkül minden egyházatya már a Ni
ceai Zsinat előtt támogatta. A megállapítás egybehangzik a Krisztus Istenségéről
szóló tannal, ahogyan azt maga Pál és apostoltársai elénk tárják. Végül, ahogyan
maga az apostol kategorikusan hirdeti, hogy Krisztus mindennek teremtője (lásd
pl. Kol 1,16), az az utalás Krisztusra összhangban van azzal, amit a Teremtőről
mondott a Róma 1,25-ben.

ISTEN SZUVERÉN JOGA, HOGY KIVÁLASSZON (6-13. v.)

Bevezetés

Ebben a szakaszban az apostol egy olyan ellenvetéssel néz szembe, hogy a ta­
nítása a zsidók elvettetésével kapcsolatban okot ad arra a vélekedésre, hogy Isten
részéről meghiúsul ígéreteinek teljesedése. Ez az első lépés abban az érvelésben,
hogy Isten igazságos, amikor a pogányokat bevonja áldásába.
A lépések az érvelésben a következők: - (1) Az ígéret köre (6. v.). (2) Az ígéret
jellege (7-9. v.). (3) Az ígéret alapja (10-13. v.).
6. vers. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. - Vagyis
Isten Ábrahámnak tett ígérete.
Mert nem mindnyájan, izraeliták azok, kik Izráeltől valók: - Vagyis azok
számát, akik izraeliták, nem a természetes leszármazás határozza meg. Az érvelés
témáinak egyike a jelenlegi fejezetben az, hogy megmutassa, Istennek szándéká­
ban volt a pogányokat is kegyelmébe fogadni. Az a kifejezés, hogy „akik Izraeltől
valók”, feltehetően Jákob pátriárkára vonatkozik, és az a jelentése, hogy nem
mindenki tartozik az igazi Izraelhez, Isten népéhez, aki Jákobtól származik. Izráel,
mint az ígéret várományosa, nemcsak Jákob természetes leszármazottaiból áll.
7. vers. Sem nem mindnyájan fiák, kik az Ábrahám magvából valók; ha­
nem: Izsákban neveztetik néked a te magod. - Az ígéret nem függött a termé­
szetes születéstől. Isten saját akarata szerint választott ki. Izmáéi félre volt állítva.
Ennek megfelelően Ábráhám nem minden természetes leszármazottja szellemi
86 9 , 8-13

gyermek. Vő.: Gál 3,7: „akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai”. Zákeus (Lk
19,9) nem azért volt .Ábrahám fia”, mert természetes leszármazott volt, hanem
Krisztusba vetett hite alapján és mert elfogadta az Úr igényeit. Ahogyan Isten el­
vetette Izmáéit, ugyanúgy elvetheti a hitetlen zsidókat.
Az „elhívni” szó gyakorlatilag ugyanaz, mint „kiválasztani” (Ézs 48,12; 49,1),
amely magában foglalja az ígéret várományosainak eljutását a beteljesüléshez.
8. vers. Azaz nem a testnek fial az Isten fiai; - A gondolat itt nem teljesen
ugyanaz, mint a Galata 4,22-31-ben. Isten szuverenitása van kiemelve az egyik
kiválasztásában és a másik elvetésében. Ugyanakkor ott van mögötte az, amit a
Galata levélbeli igehely mond, hogy Ábrahám és Sára hústest szerint tervezett és
arra törekedett, hogy siettesse Isten ígéretének beteljesülését, amelynek végzetes
következményei lettek.
hanem az ígéret fiait tekinti magul. - Az Isten kiválasztása nem a hústest
cselekedeteitől függ, hanem az Ő ígéretétől. Az a kifejezés, hogy „az ígéret fiai”,
azokat a gyermekeket jelenti, akik az ígéret alapján azok. Ezért ez a vers nem
pontosan párhuzamos „a testnek fiai” kifejezéssel, mert azok a hústest szerinti
gyermekek. Ahogyan Isten különbséget tett Ábrahám gyermekei esetében, most is
így tesz. Isten útjai - aki Önmagának törvénye - kifürkészhetetlenek.
9. vers. Mert ígéretnek beszéde ez: - Hangsúly van az „ígéret” szón, a határo­
zott névelő hiánya pedig az ígéretnek kölcsönöz hangsúlyt; azaz a beteljesülés fel­
tétele kizárólag Isten szava és az Ő hatalma.
Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. - Az időpont arra vonatkozott,
amely az lMózes 18,10-ben van. Az idézet többet jelent, mint azt az egyszerű ígé­
retet, hogy Izsák meg fog születni; ez Isten adományozásának következményeként
történik meg, vagyis hatalmának megnyilvánulása által.
10. vers. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében,
Izsáktól, a mi atyánktól: - Ugyanazt a tényt illusztrálja Izsák gyermekeiben. Ez
még nyilvánvalóbb példát szolgáltat Isten választásának szuverenitására. Ameny-
nyiben egy zsidó azt válaszolná, hogy Izmáéi és leszármazottai indokoltan lettek
elvetve, minthogy ő egy rabszolganő fia volt, most még az ilyen érvelés is érvényte­
lennek bizonyul, mert Ézsau és Jákob egy anyának a fiai voltak.
11-12. vers. Mert mikor még meg sem születtek, - Izsák kiválasztása csak Iz­
máéi megszületése után történt, de Jákob kiválasztása megtörtént, mielőtt ő és fi­
vére megszületett. Az eredetiben a tagadó nyelvtani forma a körülményeket nem
egyszerűen történelmi tényként jelenti, hanem mint az isteni terv részét, és így
van a következő mellékmondattal is.
sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, - Nemcsak a születési előjo­
gok vannak kizárva, hanem az érdem igényei is. Ha ez változatlanul érvényes Já­
kob és Ézsau esetében, érvényesnek kell lennie Izmáéi és Izsák esetében is.
hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cse­
lekedetekből, hanem az elhívótói. Megmondatott neki, hogy: A nagyobb szol­
gál a kisebbiknek. - Ez az 1Mózes 25,23 idézete a Szeptuaginta szerint. Ennek
beteljesedése látható - már ami az egyes fiúkat illeti - Ézsau és Jákob körülmé­
nyeiben. Ami azonban ezután következik mutatja, hogy többről volt szó, mint az
illető személyekről. Más szóval, Isten bánásmódjának elvei mind a személyekre,
mind azok leszármazottaira vonatkoznak.
13. vers. Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöl­
tem (mellőztem). - Edom és Izráel nemzetének egész történelme illusztrálja az itt
9, 14-17 87

lefektetett elveket és megerősíti a Malakiás 1,2-3-ból vett idézet. Azt a szót, hogy
„gyűlöltem”, mindannak fényében kell megérteni, ami arról elhangzik, hogy Isten el­
vetette (mellőzte) Ézsaut. Azt a szellemi állásfoglalást jelenti, amely szerint összhang­
ban cselekedett isteni tulajdonságaival, és az ellentéte annak a szellemi állásfoglalás­
nak, amelyet Jákob iránt mutatott, ahogyan a „Jákobot szerettem” szavakban fejező­
dik ki. Ezeket a szavakat tehát meg kell különböztetni attól, amikor azokat emberi
érzelem kifejezésére használják. Istennek Jákob iránti szeretete meg nem érdemelt
volt; Ézsau iránti gyűlöletének pedig volt erkölcsi alapja, Ézsau azt megérdemelte.

AZ ÓSZÖVETSÉG MEGÁLLAPÍTJA ISTEN SZUVERENITÁSÁT ÉS

MEGERŐSÍTI IGAZSÁGOSSÁGÁT (14-18. v.)

Bevezetés

Az érvelés eddig megalapozta Isten szuverén jogait, hogy az evangélium kivált­

ságait bárkivel szemben, és a kívánt feltételekkel gyakorolja, a természeti viszo­
nyokat és az emberi érdemet kiküszöbölve. Ennek megfelelően nem vitatható Is­
tennek az a döntése, hogy elveti őket és felajánlja az üdvösséget a pogányoknak,
miután a zsidók elutasították az evangéliumot. A zsidó ennek ellene vetheti, hogy
a zsidó és pogány között különbséget nem tenni érdem vagy érdemtelenség szem­
pontjából összeegyeztethetetlen lenne az isteni igazságossággal. Erre Pál válasza
az, hogy Isten szuverenitását ezekben a dolgokban az Ószövetség (1) megállapítot­
ta és (2) bemutatta.
14. vers. Mit mondunk tehát; Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől?
Távol legyen! - Vagyis egyik kiválasztása és a másik elvetése.
15. vers. Mert Mózesnek ezt mondja: - Ez magában foglalja annak feltételezé­
sét, hogy a Szentírás Isten Igéje, ami olyan feltételezés, amelyet olvasói hasonló­
képpen biztosnak vettek. A „Mózesnek” szón hangsúly van és Mózes említése kü­
lönösképpen hatni fog a zsidókra.
Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyel­
mezek. - Ezt mondta Mózesnek válaszul, amikor közbenjárt Izraelért, miután Is­
ten megtagadta, hogy velük menjen az ígéret földjére az aranyborjú imádásával el­
követett bünük miatt. Az idézet a Szeptuagintából való. A következtetés az, hogy
mivel Isten irgalmat mutatott Izráel iránt a megkötött szövetség ilyen nyilvánvaló
megtörése után, bizonyára irgalmat mutat a pogányák iránt is, akik nem voltak
vétkesek ilyen cselekedetben. De az isteni irgalom és szuverenitás nélkül egyikük
sem lehetne áldott. Az Isten által mutatott irgalmat és könyörületet semmi külső
dolog nem határozta meg, csak Isten tulajdonsága.
16. vers. Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, ha­
nem a könyörülő Istené. - Vagyis az ok nem az emberi akaratban, sem az embe­
ri erőfeszítésben van (a „fut” kifejezés a versenyfutó intenzív erőfeszítésére utal).
Az ember semmilyen módon nem dicsekedhet azzal, hogy hozzájárul az üdvösség
áldásához. A következtetés, amelyből ezt megállapította, megerősíti azt az elvet,
hogy Istennek szuverén joga irgalmat gyakorolni.
17. vers. Mert azt mondja az Írás a fáraónak, hogy: - Az Írásnak ez a meg­
személyesítése annak maradandó tekintélyét, élő hatalmát és isteni ihletettségét
88 9,18

jelenti. Ez a hivatkozás Isten Igéjére ismét erőteljes érv, válaszul a zsidónak, aki a
törvényben dicsekedett.
Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat,
és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. - A fáraó különleges esete és
szívének megkeményedése arra szolgál, hogy megmagyarázza a zsidók megkemé­
nyedett állapotát, amely ennek a fejezetnek témája.
A 2Mózesben található elbeszélés tényként állapítja meg, hogy a fáraó már a
legelején szívósan megkeményítette saját szívét. Az egész feljegyzés igen jelentős
ebből a szempontból. Először a 2Mózes 3,19 kijelenti Isten eleve ismeretét. Azután
a 4,21 egyszerűen előre megmondja, amit Isten tenni fog a fáraó magatartásával
kapcsolatosan. Az első csapások hatása olyan volt, hogy a fáraó volt felelős szívé­
nek megkeményítéséért. Lásd: 7,13.22-23; 8,18; 9,7, „megkeményedett a fáraó
szíve”. A 9,12-ben találjuk az Úr közbelépését ebben a dologban: „De az Úr meg­
keményítette a fáraó szívét”. A 9,35-ben még ismét az uralkodónak tulajdonítja a
megkeményedést az Ige, ezután azonban minden egyes esetben Istennek tulajdo­
nítja (10,1.20; 11,10). Világos tehát, hogy a megkeményítés megtorló jellegű volt,
és nem önkényes. Azonban, noha nem Isten tette a fáraót gonosszá, és büntetése
semmivel sem volt több, mint amit megérdemelt, a Római levél érvelése Isten ab­
szolút szuverenitását és igazságosságát hangsúlyozza. A megbocsátó kegyelem el­
fogadója sohasem dicsekedhet érdemével, hasonlóan, aki a büntetést kapta, soha­
sem vádolhatja Istent igazságtalansággal.
Az elképzelés tehát nem csupán a fáraó királyságra emelése, hanem megtartása
annak ellenére, hogy azonnali pusztulást érdemelt volna önfejűségéért ebben a
helyzetben. Nem az ember befolyásolásáról van szó, hanem arról a célról, amiért
Isten megengedte neki, hogy olyan sokáig hatalmon maradjon.
18. vers. Annakokáért, akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
- Hangsúly az „akin akar” kifejezésen van, mivel Isten bánásmódja kifürkészhetet­
len. A titok tehát magában Istenben van. Ember sohasem vádolhatja igazságta­
lansággal. Cselekedetei - bármilyen jelentést tesz is világossá azokkal kapcsolat­
ban - az ember felismerésére és tanítására vannak. Sohasem szeszélyesek, sem
nem önkényesek. Az, hogy megkeményít egy embert vagy egy népet, nem indoko­
latlan eljárás, hanem bírói intézkedés.

ISTEN SZUVERENITÁSA NEM VITATHATÓ -

BÉKETÜRÉSE ÉS IRGALMA (19-24. v.)
Bevezetés

Az apostol most egy lehetséges ellenvetéssel száll szembe, amely azokból az állí­
tásaiból származhat, amelyek a 7-18. versben vannak. Ez a következőképpen fo­
galmazható meg: Ha Isten a saját elhatározása szerint megkeményít valakit, vagy
irgalmat gyakorol iránta, és ha az ember gonosztette elősegíti Isten szándékait,
hogyan teheti őt felelőssé olyan vétekért, amely csupán az Ő ellenállhatatlan aka­
ratát valósítja meg? A válasz erre kettős. Először is az ellenvetés tudatlanságot
árul el az Isten és ember közötti viszonyról, mert az ember, teremtmény lévén,
nincsen abban a helyzetben, hogy felelősségre vonja Teremtőjét (20-21. v.). Má­
sodszor, tudatlanságot árul el mind Isten jelleme, mind az ember bűnös volta fe­
lől, mert Isten szuverén akaratát arra használta, hogy hosszútűrést mutasson
(22.24. v.). Az apostol tehát egyrészt leszögezi Isten szuverenitását, másrészt meg­
9 , 19-22 89

mutatja, milyen könyörületesen alkalmazza azt. Ami az elsőt illeti, nem az emberi
bűnösség tényéböl érvel, hanem Isten igazságos voltából. A másodiknál az ember
bűnösségének és Isten irgalmának tényéböl juttatja kifejezésre érvelését. A bűn
miatt minden ember elveszítette igényjogosultságát. Isten nem tett egyetlen em­
bert sem gonosszá. Tehát senki sem mondhatja, hogy bánásmódja igazságtalan,
és nem is vádolhatja részrehajlással. Ostobaság a teremtmény részéről, ha fel­
emelkedik Teremtőjével szemben, és ezt illusztrálja a fazekas munkája (21. v.), Isten
azonban ismét visszatartotta jogos haragját. Valójában akkor Isten hosszútűrése
magában foglalja az ember szabad akaratának gyakorlását is, és ez volt a tényleges
helyzet a fáraóval. Ismeretessé teszi Isten dicsőségének gazdagságát is irgalmának
megmutatásával és ez látható abban, hogy befogadta a pogányokat, valamint a zsidó­
kat összhangban mind Isten előjogaival, mind igazságos bánásmódjának elveivel.
19. vers. Mondod azért nékem; Miért fedd hát engem? - Azaz, miért hibáztat
bárkit szívének keménységéért?
Hiszen az Ő akaratának kicsoda áll ellene? - Az „akaratnak” fordított szó a
bouléma, amely megfontolt szándékot jelent és meg kell különböztetni a gyakoribb
és általánosabb theléma-tói, amelynek - miközben néha jelentheti szinte ugyan­
azt, mint a bouléma - a jelentése gyakran egyszerűen vágy vagy spontán akarat.
Itt az apostol Isten határozott tanácsvégzéséről beszél, amely erősebbnek bizonyul
az emberi cselekvésnél. Az ember képes ellenállni Isten akaratának, a thelémá-
nak, de bármi legyen is Isten határozott tanácsvégzése, a bouléma, annak betelje­
sedését sohasem akadályozhatja meg.
20. vers. Sőt inkább kicsoda vagy te ó ember, hogy versengsz az Istennel?
- A 19. versben szereplő ellenvetést inkább visszautasította, mint megcáfolta, mi­
vel az tudatlanságot árult el a teremtmény és a Teremtő Isten közötti viszonyról.
Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? -
Lásd: Ézs 29,16; 45,9. Miközben az apostol érvelése nem pontosan ugyanaz, mint
Ézsaiásé, mégis ő is, Izráel nemzetét és annak helyzetét tartja szem előtt.
21. vers. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyan­
azon gyúradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre
csináljon? - Az „avagy” azt az alternatívát sugallja, hogy vagy el kell ismerni Is­
ten abszolút voltát, vagy tagadni kell, hogy a fazekasnak hatalma van az agyag fe­
lett. Hogy mire használja fel az agyagnak egy bizonyos részét, az nem annak mi­
nőségétől, hanem a fazekas akaratától függ. Ez a vers Istennek, mint Teremtőnek
a feltétlen szuverenitását hangsúlyozza a teremtménnyel szemben. Hogy bármi­
lyen lehetséges ellenvetés megszűnjön ezzel kapcsolatban, lásd a következő verset.
22. vers. Ha pedig az Isten - Szó szerint: „De ha Isten”. A „de” változást jelez
az érvelésben a betetőző válaszhoz, és bevezet egy olyan mondatot, amelyet az
apostol nem fejez be. Nem is volt semmi szükség rá, hogy befejezze, minthogy ma­
ga a dolog, noha elméleti „há’-val be van vezetve, megválaszolhatatlan. A vitatkozó
zsidó talán kész lett volna valamit válaszolni, amit ő találó válasznak tartott. De
most, hogy az apostol Isten hosszútűrését és türelmét hangsúlyozza, több erő van a
be nem fejezett mondatban, mintha teljes lenne. A „de” tehát ellentétet jelez aközött,
amit Istennek tökéletes joga lett volna megtennie, és aközött, amit valójában megtett.
az Ő haragját megmutatni - Ez úgy tűnik, legjobban úgy érthető, hogy „meg
akarva mutatni haragját”. Az apostol nem azt akarja mondani, hogy ez az oka cselek­
vésének, vagy hogy kegyelmét megmutatva, azt haragjának ellenére hajtotta végre. Az
„akarva” szó emlékeztet a 19. vers végén lévő rejtett célzásra, hogy Isten hatalma
ellenállhatatlan az akarásra, minthogy a hangsúly Isten szuverenitásának tényén van.
90 9 , 23-24

és hatalmát megismertetni kívánván, - így cselekedve mutatná meg jellemét.

nagy békességestűréssel elszenvedte a harag edényeit - Nincs a határozott
névelő, minthogy most nemcsak a fáraó példájára utal, hanem egy általános elvre,
amely magában foglalja a célzást Izráel elvetésére is. A kifejezés nem szubjektív,
mint a Jeremiás 50,25-ben, ahol az a jelentése, hogy akikről szó van eszközök,
akiken keresztül haragját végrehajtja, hanem a kifejezés objektív: „harag edényei”.
melyek veszedelemre készíttettek, - A „készítés” nem Istennek tulajdonítha­
tó, mintha Isten ezeket az edényeket haragra szánta volna, szemben azokkal,
amelyeket irgalomra készített. Isten nem teremtett embereket pusztulásuk kilátá­
sával. A dolog lényege az, hogy noha a fazekas edényének metaforáját használta,
amelyben maga az anyag tehetetlen, személyek esetében mégsem szabad az alkal­
mazást erőltetni. A szónak az alakja, amelyet úgy fordítottak, hogy „készíttettek”,
úgy tekinthető, a mediális mód folytán, ami olyan cselekvést foglal magában, amit
valaki önmaga tett saját céljai és érdekei szempontjából. A rejtett utalás tehát az,
hogy azok, akikre a „harag edényei” kifejezés vonatkozik, önmagukat készítették
elő a pusztulásra. Pontosan ez volt a helyzet a fáraóval, ahogyan a 2Mózesből
megláttuk. Az apostol használhatott volna olyan kifejezésmódot, amely világossá
tette volna, hogy külső erő készítette őket elő a pusztulásra. Azt a kifejezésmódot
azonban félretette azért, hogy olyat használjon, amely az emberre hárítja a felelős­
séget szívének keménységéért. Isten tehát visszatartotta jogos haragját. A tiltako­
zónak lenne némi alapja, ha az apostol ezt mondta volna: „Mi van, ha Isten, meg
akarva mutatni és ismertté akarva tenni hatalmát, ítéletet gyakorol a harag edé­
nyein”. Ehelyett azt mondja, hogy Isten sok hosszútűréssel eltűrte a harag edé­
nyeit, akik pusztulásra készítették magukat.
Az apóleia, „veszedelem” szó (ebben a levélben csak itt) rokonértelmű szavaihoz
hasonlóan „nem a lét, hanem a jóllét pusztulását" jelenti, nem megsemmisülést,
hanem bukást, már ami létének rendeltetését illeti.

23. vers. És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát - A dicső­

ség itt Isten kegyelmének tetteire utal a hívők irányában, ahogyan a 8,18.21-ben
említette.
az irgalom edényein - Az irgalom a szánalom megnyilvánulása: szükséget té­
telez fel annak részéről, aki kapja, és a szükség kielégítésére megfelelő erőforráso­
kat annak részéről, aki irgalmat mutat.
Miközben Isten az üdvösséget mindenki számára biztosította (Tit 3,5), az irga­
lom edényei azok, akik valóban meg is kapják. De a jelenlegi kifejezést aláhúzó
gondolat az, hogy Isten eleve ismerése alapján vannak irgalomra rendelve.
melyet eleve elkészített a dicsőségre, - Ez feltűnő ellentétben áll azzal, amit
a harag edényeiről mondott. Lásd a „készíttettek” szóhoz írt előbbi megjegyzést. Az
apostol nem egyszerűen azt mondja, ahogyan várni lehetne, hogy az „(edények) di­
csőségre készültek”, hanem azt, hogy „melyeket eleve elkészített a dicsőségre”. Mi­
közben hangsúly van Isten kegyelmes cselekedetein, világos utalás van rá, hogy
azok, akik a menny dicsőségét élvezik, a földön készültek fel. Nem lehet oda be­
lépni anélkül a felkészítés nélkül, amely által Istentől születnek, valamint bűnbo­
csánatot és örök életet nyernek Krisztusban.

24. vers. Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok

közül is, - így jut el az érvelésben a fő mondanivalóhoz: az a tény, hogy ugyan­
úgy vannak pogányok az irgalom edényei között, ahogyan zsidók, ez nemcsak Is­
ten előjogával van összhangban (20-21. v.), hanem igazságos bánásmódjának el­
veivel is (14. v.).
9 ,25-29 91

ISTEN SZUVERENITÁSÁT IZRÁELLEL ÉS A POGÁNYOKKAL

KAPCSOLATBAN A Z ÓSZÖVETSÉG ELŐRE KIJELENTETTE
(25-29, v.)

25. vers. Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népem­

nek; és a nem szeretettet szeretettnek. - Az idézet a Hóseás 2,22-ből való a
Szeptuaginta szerint, változtatásokkal, minthogy a megállapítások sorrendje fordí­
tott. A héber szöveg szó szerint a következő: „és szánni fogom a nem-szántat (a
nyelvtani nem nőnem), és azt fogom mondani nem-népemnek: népem vagy”. A
Szeptuaginta a „szánalom” vagy „könyörület” szót a gyöngédebb „szeretett” szóra
változtatta a szeretetet téve a könyörület helyére.

26. vers. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: TI nem
vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hivatni. - Ez az idézet a
Hóseás 1,10-ből szinte szóról szóra a Szeptuagintából való. Így a Hóseástól szár­
mazó két igehely össze van kapcsolva és ellenkező sorrendben idézi.
Az apostol bebizonyítja, hogy a Szellem gondolatában az ígéret érvényes a pogá
nyokra is, akik be fognak kerülni Isten kegyelmébe az evangélium által, és ez
azoknak az elveknek az alapján történik, amelyek le vannak fektetve Hóseás pró­
féciájában. Minthogy Izráel egy szintre helyezte magát a pogányokkal Istentől való
eltávozása révén, indokolt is volt és Isten irgalmával összeegyeztethető is, hogy
amikor Izráel maradékát visszahívja elidegenedett állapotából, hívni fog másokat
is, akik nem az Ő népe voltak.

27. vers. Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi
volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. - Ez az idézet főleg a
Szeptuaginta szerint található Ézsaiás 10,22-23-ból; olyan módosítással, amely
emlékeztet a Hóseás 1,10-re különösen a „szám” szót illetően. Az üdvösség Izráel
népének maradékára korlátozódik. Vagyis az érvelésnek ebben a szakaszában a
szempont a zsidók kizárásával kapcsolatos.

28. vers. Mert a dolgot bevégzi és rövidre metszi igazságban; mivel rövide­
sen végez az Úr a földön. - Ez megerősíti az előző idézetben lévő gondolatot. A
„dolog” szó nem a logosz jelentését adja (ami „az ige”), amit az Úr bevégez azzal,
hogy ítéleteit végrehajtja a nemzeten, minthogy a tömeget elveti és a maradékot
megmenti. Hogy Isten bevégzi Igéjét, az azt jelenti, hogy véghezviszi; hogy „rövidre
metszi”, az talán az isteni akció rövidre fogását és végleges döntését jelenti.

29. vers. És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a seregeknek Ura nem

hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma és Go
morához volnánk hasonlók. - Ez az idézet egyezik a Szeptuagintával, ahol a mag
szó helyettesíti a kicsiny maradékra vonatkozó héber szót.
Miközben Pál nemzetének állapotán kesereg, bebizonyítja Isten igazságosságát
népével kapcsolatos büntető bánásmódja közben. Ha a nemzet csökkenése kicsiny
maradékra Isten igazságán alapult, a zsidó nem panaszkodhat az evangélium mi­
att; mert az üdvösség kérdésében a nép létszáma csak azokra korlátozódott, akik
hisznek, ezzel Isten tökéletes következetességgel cselekedett. Az evangélium végül
is csak azt tette, amit Ézsaiás megjövendölt. Ézsaiás előre szólt egy maradékról a
jövőre vonatkozóan; Pál egy maradékról beszél a jelenben.
92 9 , 30-33

A KÉRDÉS TISZTÁZÁSA: A H IT A KULCS (30-33. v.)

Bevezetés

Az apostol most megmutatja azt, ahogyan Isten mind a zsidókkal, mind a pogá-
nyokkal foglalkozott. Ez visszaidézi a levél korábbi részének azi a tanítását, hogy
Isten a hit alapján tulajdonít valakinek igazságot.
30. vers. Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogány ok, ald'k az igazságot nem
követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot. - Az el­
nyerésre utalás nem az emberi erőfeszítés eredményére céloz, hanem a hitnek
nyújtott áldás elfogadására. Az igazság Isten kegyelmének megigazító tettét jelenti,
amely által igazságot tulajdonít valakinek saját igazságos tulajdonságával össz­
hangban és a megtéréskor mutatott hitre válaszul.

31. vers. Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el
az igazság törvényére. - Az a kifejezés, hogy „igazság törvénye" általános elvet je ­
lenthet, amely az igazságot képviseli, mint egy bizonyos törvény megtartásának
eredményét, főleg Mózes törvényét tartva szem előtt. Az izraelita, minthogy volt
ilyen törvénye, úgy tekintett az igazságra, mint a törvény megtartásának lehetsé­
ges következményére. Azt találta, hogy erőfeszítéseivel nem éri el az igazságot.
32. vers. Miért? Azért mert nem hitből keresték hanem mintha a törvény
cselekedeteiből volna. - A „mintha ...volna”, szó szerint egyszerűen „mint”, va­
gyis abban a hiedelemben voltak, hogy az igazságot így elérhetik. Itt úgy látszik,
hogy a választás felelőssége az emberen áll, ez a másik oldal Isten szuverenitásá­
nak témájához, ahogyan a fejezet előző része említette. Az ember csak önmagát
vádolhatja bukásáért.
Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, - Ennek egy alternatív olvasata, ha
egy mondatba vesszük ezt az előzővel: „azért, mert ezt cselekedve beleütköztek a
beleütközés kövébe”. Krisztust határozottan úgy mutatja be, mint a hit egyetlen
célját, és a határozott névelő úgy mutat rá, mint jól ismertre ebből a szempontból.
Az, hogy az üdvösség az egykor keresztre feszített Messiásba vetett hit által van, telje­
sen ellenkezett minden elképzelésükkel. Azonban mind az üdvösség terve, mind az a
mód, ahogyan azt vissza fogják utasítani, előre meg volt írva az Ószövetségben.

33. vers. Amint meg van írva: ímé beleütközés kövét és megbotránkozás
szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg. - Ézsaiástól
két igehely van kombinálva, az egyik a 8,14-ből, a másik pedig a 28,16-ból, és a
kettőt úgy veszi egybe, hogy a 8,14-ben szorosan követi a héber szöveget, a 28,6-
ban pedig a Szeptuaginta szabad fordítását adja. Ez a 28-ban lévő igehely figyel­
meztetés volt Izráel népének hamis bizakodása és ama kívánsága ellen, hogy szö­
vetségre lépjen Efraimmal a szíriaiak ellen. A nyolcadik fejezetben a figyelmeztetés
arról szólt, hogy ne féljenek a Szíria és Efraim közti szövetségtől (lásd: 7,2). Isten
népének jobb alapja volt a bizalomra, mert igaz a Messiásuk; Ő beleütközés köve
lesz sokaknak, de a hívőknek a bizalom megbízható alapja. Mint egyéb idézetek­
nél is, az alkalmazás messze túlmutat a közvetlen körülményeken.
A „beleütközésnek” fordított szó a szkandalon, eredetileg a csapdában a csalétek
felerősítésére szolgáló eszköz, innen ment át a jelentés magára a csapdára, vagy ke­
lepcére. Átvitt értelemben jelenti azt, ami előítéletet támaszt, vagy akadállyá válik má­
sok szemében és elesésüket okozza, noha az akadály önmagában jó dolog, ahogy itt
Krisztus. Akik belebotlottak, nyilván a hitetlenek, különben az akadály lenne rossz.
10, 1-4 93

X. FEJEZET
A hit igazsága összhangban az Ószövetséggel (10,1-21)

Bevezetés

Ez a fejezet a 9-11. fejezetek sorozatában párhuzamosan fut a 3-8. fejezetek so­

rozatából a negyedik fejezettel. Lásd a 9- 11. fejezetekhez írt bevezetést. Itt a 10.
fejezetben az az érvelés folytatódik, hogy az evangélium tökéletes összhangban
van az Ószövetség tanításával (vö. 9,25-29). Az apostol meg is erősíti azt, amire a
9. fejezet végén mutatott, az Izráel jelenlegi elvetettségének a magyarázata, hogy
következetesen elutasították Isten üdvözítő útját a törvény és a próféták bizony­
ságtétele ellenére, és erőltették megigazulásukat saját cselekedeteik által. Ezenkí­
vül bebizonyította, hogy az üdvösség elnyerésének feltételei nyitva állnak mind a
pogányoknak, mind a zsidóknak, minthogy a hit nem a hívő zsidók kizárólagos
tulajdona. Ennek bizonyítása a 9,24-33. szakasz.

1. vers. Testvéreim, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izrá-

el idvességét. - Szó szerint: „szívemnek jó gyönyörűsége és könyörgésem Istenhez
üdvösségre van”. Az eudokia, „kívánság” „jó akarat, gyönyörűség”. Ez hívőkre
máshol csak a Filippi 1,15-ben szerepel. Istenre gyakran használták. Nemcsak jó ­
indulatú magatartást fejez ki, hanem aktív örömet, és amikor valami olyasmire
használják, ami még nem valósult meg, forró vágyat. A szellemi vágyak mindig
imába kell torkolljanak.

2. vers. Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság
van bennük, de nem megismerés szerint. - Vallásos buzgalmuk, amelyben ko­
rábban Pál is osztozott (Csel 22,3; lTim 1,13) - volt a magyarázata szíve vágyá­
nak és könyörgésének. Ez fejeződik ki a „mert” kötőszóban. Az ismerettel meg
nem zabolázott buzgóság tévedéshez vezet és felszítja az üldözés szellemét. Pál
magatartása példa számunkra, hogy úgy imádkozzunk az ilyenekért, mint akik­
nek hibás az Isten iránti buzgalmuk.

3. vers. Mert az Isten igazságát nem ismervén és az ő tulajdon igazságukat

igyekezvén érvényesíteni, - „Isten igazsága” jelenti egyrészt saját jellemét, más­
részt végzéseit és cselekedeteit, amely által igazságot tulajdonít a hívő bűnösnek.
Az emberi erőfeszítés helyettesítése Isten üdvözítő útja helyett a Krisztusban, Is­
ten ember iránti, magatartásának teljes félreértését mutatja.
az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. - Az „engedelmeskedtek” szó­
val fordított ige mediális alakban van, és magában foglalja az engedelmesség értel­
mes vállalását, amit az ő esetükben elutasítottak (vö. 8,7). Az Isten igazságának
engedelmeskedés mindazzal együtt, amit egyébként jelent, magában foglalja a sa­
ját erőfeszítés félretételét.

4. vers. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. - A telosz,

„vég” szóhoz lásd a 6,21-22-t. Ez a megállapítás pontosan és tömören fejti ki, ho­
gyan hibáztak a zsidók. Azt, hogy Krisztus a törvény vége, ahogyan itt megállapít­
ja, legjobban a Galata 3,23-26 magyarázza meg; ahol az áll, hogy a törvény gyám­
sága alatt voltunk... Krisztus eljövetelének kilátásával, amíg az be nem követke­
zik. Nem volt mód menekülni a törvény uralma alól. A törvény elítélő hatalma
94 10, 5-8

nem volt maga a vég. Korlátozásaira azért volt szükség, hogy Krisztust örömmel
fogadjuk, amikor eljön.

5. vers. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt úja, hogy aki azokat
cselekszi, él azok által. - Az idézet a 3Mózes 18,5-ből származik. Szó szerint: „az
ember, aki megtette ezeket”, egész múltbeli élete beszámít. A cselekvés élethosz-
sziglan tartó és sohasem eshet egy pillanatra sem az isteni mérték alá. A zsidó,
aki ilyen tökéletesen megfelel Isten követelményének, élni fog ezáltal. Krisztust ki­
véve azonban soha senki nem volt erre képes.

6. vers. A hitből való igazság pedig így szól: - Az az eszköz, amely által a hí­
vő bűnös igaznak nyilvánítható, gyakorlatilag meg van személyesítve, és ezért
mondja, hogy a Szentírás nyelvén beszél.
Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisz­
tust aláhozza;) - Az idézet, amelyet azért használ, hogy bebizonyítsa, hogy a Tör­
vény könyve pontosan az evangélium elveit tanította a megigazulásról hit által
5Mózes 30,11-14-ből származik. A Szeptuagintából vett bizonyos módosításokkal
és zárójeles magyarázattal, hogy az igehely egyes részleteit félreérthetetlenebbül
alkalmazhassa. így azt, hogy „Kicsoda megy föl a mennybe?”, azzal a megjegyzés­
sel magyarázta meg, hogy „azaz, hogy Krisztust aláhozza”; más szóval, hogy testté
léteiét előidézze.

7. vers. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halál­

ból felhozza.) - Az 5Mózes szövege a következő: „Sem a tengeren túl nincsen az,
hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt né-
künk?”. Az idézetben a tengeren való átkelés gondolata változott mélységbe szál­
lásra. A „mélység” szó az ÚSZ-ben máshol csak a Lukács 8,31-ben található, vala­
mint a Jelenésekben hétszer. Az Ószövetségben néha a tengerre, mint mérhetet­
lenre alkalmazták, (pl. lMóz 1,2; 7,11 Szeptuaginta). Gyakran állították szembe a
mennyel, (vö. lMóz 49,25 Szeptuaginta). Gyakran jelentette azt a tartományt,
amelyben a bukott szellemek és elveszett lelkek vannak. A jelenlegi igehelyen azt
jelenti, amit az Ószövetségben a sheol, vagyis a halál birodalmát, ahová Krisztus
ment halála után. Krisztus halálának és feltámadásának megismétlésére gondolni
annyi, mint tökéletlenséget tulajdonítani annak, ami egyszer, s mindenkorra meg­
valósult és a maga abszolút hatásos voltában örökre megáll.

8. vers. De mit mond? Közel hozzád a beszéd a szádban és a szívedben

van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. - A magyarázat azt mutatja,
hogy a Szellem gondolatában Mózesnek ezek a szavai - noha ő a törvényre hasz­
nálta - az evangéliumra utalás jelentését hordozzák, és ami igaz volt a törvényre,
alkalmazható az evangéliumra is bizonyos szempontból. A szó szerinti jelentés
szellemire változtatásával és az igehely evangéliumra alkalmazhatóságával, hogy
Krisztus véghezvitte megváltói művét a kereszten és felment a mennybe. Isten
Szelleme Mózes által utat készített az apostolnak, hogy ez igéket a megigazulás té­
májára alkalmazza.
Miközben kimutatja az ellentétet a törvény igazsága, és a hit igazsága között,
bebizonyítja, hogy van egy hasonlóság: sem a törvény, sem az evangélium nem
volt elérhetetlen, hanem „a szívben és a szájban van”. Bemutatja azt is, hogy a
törvény és az evangélium közti lényeges különbség Krisztus eljövetelének, halálá­
nak, feltámadásának és mennybemenetelének tényében rejlik, vagyis olyan ese­
ményekben, amelyeket sohasem lehetett volna emberi erőfeszítéssel elérni. Ember
sohasem lett volna képes Krisztust lehozni a mennyből, sem feltámasztani a ha-
10,9-13 95

Iáiból. A cselekedetek ki vannak küszöbölve. Az ember nem tehet semmit. Isten

tett mindent. A tényeket hit által el kell fogadni.
9. vers. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, - A hangsúly az
isteni címen, az „Úr” szón van. A vallástétel Jézus Krisztus felsőbbségének és ab­
szolút tekintélyének elismerése, mint bizonyságtétel másoknak, hogy akit az em­
berek elutasítottak és megvetettek ezek után megdicsőült, mint Felmagasztalt,
akinek minden hatalom adatott, aki fel van ruházva minden közbenjárói előjoggal
és hatalommal.
és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtarta
tol. - A hitnek ez a gyakorlása több, mint Krisztus feltámadásának elfogadása
történelmi tényként. Ez a szív dolga, nemcsak az értelemé. Ez tehát magában fog­
lalja Isten ígéreteinek nagyrabecsülését, mint amelyek Krisztus halálában és feltá­
madásában, valamint Személyének odaadásában teljesedtek be. A megvallás és a
hit tehát reagálás „a hit beszédére” (8. v.J. A megváltást a következő okokból teszi
az első helyre: (1) Mivel megfelel a száj és szív 8. versben lévő sorrendjének. (2)
Mert a Krisztus Úr voltának és halálból való feltámadásának sorrendje megegye­
zik a 6. és 7. versben lévő sorrenddel, minthogy a 6. beszél jelenlegi pozíciójáról a
mennyben, a 7. pedig feltámadásáról a halálból. (3) Mert a Krisztusnak, mint Úr­
nak a megvallása a hit bizonyítéka. (4) Mert ez a megvallás biztosítja a különbsé­
get azok között, akik hit által igazultak meg, és azok között, akik saját cselekede­
teik által keresik a megigazulást (vő. lKor 12,3).
10. vers. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az
üdvösségre. - A tapasztalat tényleges sorrendjét most adja meg: először a hit, az­
után a vallástétel. Azért, hogy üdvözüljünk, igaznak kell tulaj doníttatnunk, és ez
a hittől függ, de a hit szükségszerűen vallástételhez vezet. A vallástétel hiánya a
hit hiányára mutat.
11. vers. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül.
- Ez megismétli a 9,33-ban lévő idézetet. Ott a cél annak bemutatása volt, hogy
Izráel tévelygése hitetlensége miatt volt. Itt az a szempont, hogy a hit nyitva áll
zsidóknak és pogányoknak, és ez az idézetben egy változtatással van kihangsú­
lyozva. Ézsaiás ezt mondja: „aki hisz”. Pál ezt mondja: „valaki hisz”, mutatva,
hogy még Ézsaiás szavai sem csak a zsidókra korlátozódtak. A megvallás témáját
elejti, mert az érvelésnek különösen a hitre kell koncentrálnia, és itt egyedül a
hittel foglalkozik.
12. vers. Mert nincs különbség zsidó meg görög között: - Hasonlítsuk össze
és állítsuk szembe a 3,22-vel. Ott az apostol ezt mondta: „nincs különbség, mert
mindnyájan vétkeztek”. Azt mondja: „nincs különbség, mindnyájan üdvözülhetnek”.
mert ugyanaz az Ura mindeneknek, - A 3,29-ben az apostol megmutatta,
hogy Isten ugyanaz az Isten volt mind a zsidóknak, mind a pogányoknak. Azt ál­
lapítja meg, hogy ugyanaz az Úr mindkettőnek Ura.
aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segítségül hívják. - Az érve­
lés átmegy az üdvösségről, az univerzális gondoskodásról a Gondoskodó bőkezű­
ségére, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy abszolút hatalma van, Krisztusra utal. A
Szentírásban Isten segítségül hívása mindig szokás, nem egyetlen cselekedet. (Vö.:
IMóz 4,26; Zak 13,9; Csel 2,21; 9,14; 1Kor 1,2; 2Tim 2,22; IPt 1,17.)
13. vers. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. - Ez a
11. és 12. verset támasztja alá a Jóel 2,32-ből vett idézettel a Szeptuaginta sze­
rint. A próféta előre megmondta, hogy az üdvösség biztosítása nem nemzeti ala­
96 10, 14-18

pon történik majd, hanem az Úr nevének segítségül hívásával. A Jóéi 2,28-ban,

azokban a szavakban, hogy „minden hús testre”, rejtett célzás volt a nemzeti meg­
különböztetések eltörlésére. A jóeli igehelyen „az Úr” Jahveh-t jelenti. Ez az idézet,
ahogyan azt Krisztusra, mint Úrra alkalmazza az ember üdvösségének dolgában,
világos bizonyságtétel Krisztus Istenségéről.
14. vers. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Itt az
apostol most rátér a hit „bárkire” vonatkozó nézőpontjáról a hit megvalósulásának
eszközeire. A 14. és 15. versben feltett négy kérdés az evangélium általános érvé­
nye melletti érvelést erősíti. Minden kérdés hallgatólagosan feltételezi ezt az uni­
verzalitást. Fenntartja, hogy az üdvösség egyaránt fel van ajánlva zsidóknak és
pogányoknak.
Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallaná­
nak pedig prédikáló nélkül? - Nem pontos fordítás az „aki felől”, az „akit” a he­
lyes. Krisztus hangját hallották követein keresztül; az idézet burkoltan arra céloz,
hogy az igehirdetö hangja Krisztus hangjának közvetítő eszköze.
15. vers. Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? - Nem lett vol­
na elküldés, ha a zsidó előjog haladt volna a maga útján. De eljött a Szent Szel­
lem, akarata hatálytalanította ennek az előjognak ellentmondását. Az ószövetségi
prófécia beteljesítéseként Isten maga küldte el az evangélium hírnökeit, hogy meg­
hirdessék az örömhírt. A Szent Szellem volt az, aki ezt mondta az antiókhiai gyü­
lekezetben: „Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én
őket elhívtam” (Csel 13,2). A Szent Szellemnek ezt a kiváltságát és hatalmát nem
lett volna szabad emberi eszközökkel helyettesíteni. Még mindig elhívja, felkészíti
és elküldi a békesség hírnökeit, ahol a gyülekezetek arra törekszenek, hogy enge­
delmeskedjenek az Úr kijelentett akaratának, emberi hagyományok követése helyett.
Amiképpen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik
jókat hirdetnek! - Ez szabad idézet az Ézsaiás 52,7-ből; „a hegyeken” szavakat
elhagyta, így a szimbolikus átadta helyét a ténylegesnek.
16. vers. De nem mindenek engedelmeskedtek az evangéliumnak. Mert
Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? - Ez megerősíti
azt, amit éppen most mondott, hogy a próféták megjövendölték a zsidók hitetlen­
ségét.
17. vers. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. - Noha
Ézsaiás szavai közvetlenül Izraelre vonatkoztak, rejtett utalás volt benne a jó hí­
rek általános voltára is. A lényeg itt azonban az, hogy kell lennie egy közlésnek,
hogy lehessen hinni, azaz kell, hogy kihirdessék az evangéliumot, hogy meghall­
ják, és hogy hallaniuk kell az Igét ahhoz, hogy higgyenek. Ahogyan minden ember
részéről követelmény a hit, az evangélium hirdetésének, amely ennek előfeltétele,
ugyancsak univerzálisnak kell lennie.
„A Krisztus Igéje” kifejezés, amelyet a kéziratok többsége alátámaszt (a magyar for­
dítás azt úja, hogy „Isten Igéje”, a ford.), azt jelenti, hogy „Krisztusra vonatkozó Ige”.
A hit témáját, amelyet az 1-17. versben tárgyal, időrendi sorrendet javasolva a
következő címekkel láthatjuk el: (1) A hit beszéde (8. v.). (2) A hit végcélja (4.9.
v.). (3) A hit hallásból van (17. v.). (4) A hitből való igazság (6.10. v.). (5) A hit
megtartó hatalma (9. v,). (6) A hit bizonyossága (11. v.). (7) A hit általános volta
(12-13. v.).
18. vers. De mondom: Ez két szónoki kérdést vezet be, hogy megfeleljen arra a
két lehetséges kifogásra, amely felmerülhet a zsidók hitetlenségének védelmében,
10, 19-21 97

éspedig (1) hogy nem volt alkalmuk mindnyájuknak elfogadni a jó híreket, és (2)
hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást.
Avagy nem hallották-é? - Ez a kérdés magában foglalja, hogy az első kifogás
érvénytelen.
Sőt inkább az egész földire elhatott az ő hangjuk, és a lakóföld véghatáráig
az ő beszédük. - Az első kifogásra a válasz a Zsoltár 19,5-ből van, noha elsősor­
ban a természet általános bizonyságtételére vonatkozik Istenről. Úgy mutatkozik
be, mint amely az evangélium általános meghirdetésének előrejelzését tartalmaz­
za. Maga a zsoltár a teremtés hangjához, valamint az írott Igéhez kapcsolódik.
19. vers. De mondom: Avagy sem ismerte-é Izráel? - Kétféleképp lehet ezt a
kérdést érteni: (1) Izráel nem ismerte az evangéliumot? (2) Izráel nem tudta, hogy
Isten üdvözíteni fogja a pogányokat? Az utóbbi talán jobban megfelel a szöveg-
összefüggésnek, és ezt jelzik a következő idézetek is.
Először Mózes mondja: Éa titeket felingerellek egy nem-néppel, értelmet­
len néppel haragítalak meg titeket. - Ebben az SMózes 32,21-től (lásd még: Hős
1,9; 2,23) csak annyi az eltérés a megfogalmazásban, hogy az SMózesben találha­
tó igehelyen a „titeket” helyett „őket” van, amely az utalást jobban Izraelre vonat­
koztatja. Mózes tehát nemcsak azt mondta meg előre, hogy Isten kegyelmet fog
mutatni a pogányok iránt, hanem a pogányok iránt mutatott kegyelem eszközével
fogja Izraelt féltékenységre ingerelni, mivel Izráel lázadásával és Igéjének elutasítá­
sával istent haragra Ingerelte. A „nép” szó általában pogány népet jelent.
20. vers. Ézsaiás pedig bátorságosan - Ő életének kockáztatásával prófétáit.
Tovább is megy, mint Mózes.
ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem keresnek; nyilvánvaló let­
tem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek, - Ez majdnem szó szerinti
idézet az Ézsaiás 65,1-ből a Szeptuaginta szerint, azzal a különbséggel, hogy a
két mellékmondat fel van cserélve, talán azért, hogy közvetlenül kiemelje az elsőt,
és kiélezettebben fejezze ki az evangélium elfogadásának tényét a pogányok által.
21. vers. Az Izraelről pedig - Jobb fordítás az „Izraelre vonatkozóan”.
ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet - Ez a kérlelés és hívoga
tás kegyelmes magatartását jelenti.
az engedetlenkedő és ellentmondó néphez, - Ez az idézet az Ézsaiás 62-ből
van a Szeptuaginta szerint, csekély változtatással a kifejezések sorrendjében. Az
„engedetlenkedő” az apeitheó ige fordítása, ugyanaz a szó, mint a 2,8-ban. Szó
szerinti jelentése: „megtagadni a meggyőzetést” és így jelenti mind a teljesítés
visszautasítását, mind a hit elutasítását.
Ez a sorozatban utolsó idézet Izraelt vádolja állapotuk miatt. Isten hosszútűré­
sének és türelmes hívogatásának ellenére makacsul megmaradtak a bűnben mind
cselekedetben („engedetlenkedő”), mind szóban („ellentmondó”). Nem voltak híjával
sem az ismeretnek, sem Isten akarata megértésének. A 3. versben említett tudat­
lanság a konokság és gőg következménye volt. A pogányoknál ez más.
98 11, 1-2

XI. FEJEZET
Istennek kegyelmében és irga lm á b a n m u ta tk o z ó
szuverenitása (11,1-36)

Bevezetés

Ennek a fejezetnek a témája Isten szuverenitásának megnyilvánulása kegyelem­

ben és irgalomban mind Izrael, mind a pogányok iránt, egyénileg a mostani idő­
ben, és nemzetként a jövőben.
Izráel tekintetében, noha ők nem érték el a megigazulást saját hitetlenségük
miatt (9. fejezet) és isteni ítélet van rajtuk engedetlenségük és ellentmondásuk kö­
vetkeztében (10. fejezet), elvetésük mégsem (1) teljes és nem is (2) végleges. Hogy
ez nem teljes, azt az apostol jelenlegi tényekkel bizonyítja; hogy nem végleges, az
az isteni kiválasztáson, valamint Isten ajándékain és elhívásán alapul. Összhang­
ban van a tényekkel, hogy az elvetés nem teljes, mert az egyes pogányok a kegye­
lemnek ugyanazon az alapján állnak, mint a hívő zsidók, akik jelenleg szellemi
maradékot képeznek; és annak következtében, hogy az elvetés nem végleges, a
nemzet helyreállítása magában foglalja majd valamennyi pogány nemzet megáldá-
sát. A kegyelem abban nyilvánul meg a zsidók iránt, hogy jelenleg van szellemi
maradék (5. v.), a pogányok iránt pedig abban, hogy az üdvösség eljött közéjük
(11. v.). Az irgalmat nemzetként először a zsidók iránt kell mutatni (20. v.), és az­
után a pogány nemzeteknek (32 v.).
Ez a fejezet szép illusztrációt ad Isten gondviselő elrendezéseinek szövevényéről.
A figyelembe vett körülményeknél látható, hogy úgy kapcsolódnak egymáshoz,
mint ok és okozat: (1) Izráel elbukása eredményezte az evangélium elvitelét a po-
gányokhoz (11-12.15.30. v.). (2) De a pogányok iránti jelenlegi irgalom odavezet,
hogy az irgalmat Izráel is megkapja (26.31. v.). (3) Az Izráel helyreállításában így
megmutatkozó irgalom univerzális áldást eredményez (15. v.).
A nyitó kérdésre, hogy .Avagy elvetette-é Isten az Ő népét”, három válasz van,
amelyek az egész fejezetet betöltik. Izráel nem véglegesen van elvetve, mert (1) Pál
maga is izráelita és így létezik szellemi maradék (1-10. v.); (2) annak egyik oka,
hogy Isten kegyelmébe hívja be a pogányokat., az, hogy irgalmat mutathasson Iz­
rael iránt; ezért nem vethette el népét (11-24. v.); (3) Isten teljesíteni fogja a nem­
zetnek tett ígéretét Szabadítójuk eljövetelekor (25. verstől végig).
1. vers. Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az Ö népét? Távol legyen,
mert én is izráelita vagyok, - A jelentése nem az, hogy mivel izráelita, nem hi­
heti, hogy Isten elvetette népét, hanem inkább az, hogy saját maga is bizonyítja
Isten üdvözítő szándékát, hogy nincs a nemzet eltaszítva, és maga az apostol nem
is tanított ilyen dolgot.
az Ábrah&m magvából, - Annak leszármazottja, akinek Isten az Ígéreteket adta.
Benjámin nemzetségéből való. - Ez a törzs megmenekült a pusztulástól (Bír
21) és Júdával együtt hűséges maradt Istenhez a fogságból való visszatérés után
(Ezsd 4,1; 10,9).
2. vers. Nem vetette el Isten az Ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem
tudjátok-e, mit mond az írás Illésről? Az „Illésről” szó szerint „Illésben”; azaz a
héber Szentírás Illéssel kapcsolatos részében. A Szentírást gyakran azonosították
így a zsidó írásokban.
11, 3-11 99

amint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván: - Az entugkhanó szót -

amely azt jelenti, hogy könyörögni mások érdekében vagy ellenük, - az előbbi ér­
telemben használta a 8,27.34-ben, itt pedig az utóbbi értelemben.
3. vers. Uram, a Te prófétáidat megölték és a Te oltáraidat lerombolták; s
csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. - Illés nem úgy ér­
tette, hogy ő volt az egyetlen megmaradt próféta a nemzetben, hanem hogy ő volt
az egyetlen hűséges, aki megmaradt.

4. vers. De m it mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak héte­

zer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. - Ezt a héber szöveg szerint
vette az 1Királyok 19,18-ból, hozzátéve azt a szót, hogy „magamnak”, amely által
a hangsúly Isten kiválasztó előjogára és hatalmára (lásd a következő verseket) utal.
5. vers. Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás
szerint. - Azaz, van szellemi maradék az evangélium eredményeként. Ez a záloga
annak, hogy a nemzet nincsen teljesen és véglegesen elvetve.
6. vers. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a
kegyelem nem volna többé kegyelem. - Ami ennek a versnek a második felét il­
leti, a többségi kézirat az elhagyásának kedvez.
7. vers. Micsoda tehát? Am it Izráel keres, azt nem nyerte meg: - Ez felidézi
a 9,31-32-t és a 10,3- at. Az aorisztosz igeidő, amelyet helyesen fordítottak úgy,
hogy „nem nyerte meg”, Izráel nemzetének beállítottságára utal, mint amely hatá­
rozott és válságos.
a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: -
A választottak ugyanazok, mint a maradék (5. v.). A megkeményítés határozott
büntetés volt. Lásd a fáraó esetét, 9,18.
8. vers. Am int meg van írva: A z Isten kábultság szellemét adta nékik; sze­
meket, hogy ne lássanak füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. - Azt
a kifejezést, hogy „kábultság szellemét”, az Ézsaiás 29,10-ből vette, míg az idézet
többi része az 5Mózes 29,4-ből származik.
9. vers. Dávid is ezt mondja: - Ez egy idézetet vezet be a Zsoltár 69,23-ból,
amelynek első része a héber szöveg egyfajta értelmezése, a második szinte szó
szerinti a Szeptuagintából.
Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. - Az asz­
tal hangátvetés következtében (metatézis) került be, ami kapcsolatos vele. Itt azo­
kat a különleges kiváltságokat szimbolizálja, amelyeket Izráel kapott, és amelyek
Krisztusban összpontosulnak.

10. vers. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátukat

mindenkorra görbítsd meg. - Ez a rész a Szeptuaginta szerint különbözik a hé­
ber szövegtől, amely ezt mondja: „tedd, hogy ágyékuk állandóan reszkessen”.
Mindkettő gyengeséget, félelmet, levertséget jelent. A meggörbülő hát az elaggás
jelképe, ellentétben azzal a fiatalos aktivitással, amely az Úr jótetszését sejteti. Az
ilyen állapot annyira elszomorító, hogy noha előidézi az apostol imáját a fejezet
elején, ugyanakkor súlyos figyelmeztetés mindenkinek, nehogy semmibe vegye Is­
ten kegyelmét, elutasítsa kijelentett akaratát és megtagadja igényeit.
11. vers. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elesse­
nek? - Ez ismét szónoki kérdés, nem igényel választ, hanem bizonyít valamit. A
100 11, 12-15

zsidók belebotlottak Krisztusba, de nem úgy, hogy az elesés helyrehozhatatlan le­

gyen. Az elesésből lehetetlen a talpraállás.
Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az üdvösség a pogány oké, -
Az „esetnek” fordított szó, a paraptóma más, mint az előző kérdésben. Erkölcsi
törvénysértést jelöl, mint az 5,15-ben. Izráel elvetése nem teljes és nem is végle­
ges; sőt, mi több, jelenlegi állapotuk juttatta az áldást a pogányokhoz.
hogy ők felingereltessenek. - A pogányok megtérése azt célozta, hogy hasson
a zsidókra; nem, hogy a szó közönséges értelmében legyenek féltékenyek, hanem,
hogy versenyre ösztönözze őket, és vágyakozzanak az isteni jótetszés visszanyeré­
sére (Vö. 10,19).

12. vers. Ha pedig az ő esetük világnak gazdagsága, és az ő veszteségük po­

gányok gazdagsága, - Vagyis, hogy elesésük azzal az ideiglenes következménnyel
együtt, hogy Isten elvetette őket, azt jelentette, hogy az evangélium szellemi gaz­
dagsága eljött minden ember számára. A gondolat itt talán a nemzet számának
tényleges fogyása, de van benne további utalás is a szellemi veszteségre.
mennyivel inkább az ő teljességük? - Vagyis, mennyivel nagyobb áldás szár­
mazik majd végső nemzeti helyreállításukból? Az isteni gazdagságot akkor nem­
csak egyének kapják, mint most, hanem a világ nemzetei, mint egészek. A pléró-
ma szó, amelyet Izráelre alkalmaz, azt az időt jelzi, amikor mint nemzet mindnyá­
jan megtérnek majd, ellentétben a jelenlegi maradékkal. Itt a jelentése ismét teljes
és nemzeti jólét. A 12. vers összefoglalja az egész témát Isten bánásmódja szem­
pontjából a nemzetekkel.

13. vers. Mert néktek mondom, a pogányoknak, - Ez nem az olvasóknak va­

lamilyen új sorához van címezve, hanem közvetlenül azokhoz a hívőkhöz, akik
nemzetiségük szerint pogányok voltak. Rómában ők valószínűleg tekintélyes több­
ségben voltak.
amennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem.
- Ez kifejezi egyrészt a megbecsült elfogadását annak, hogy az evangélium szolgá­
lata a pogányok felé elsősorban őrá volt bízva, másrészt buzgóságát szolgálatának
hűséges betöltésében, minthogy az a cél lebegett előtte, hogy a pogányok üdvözü­
lése vezethet a zsidókéhoz is.

14. vers. Ha ugyan felingerelhetném az én testvéreimet, és megtarthatnék

közülük némelyeket. - Ez megmagyarázza mind azt a megállapítást, hogy „a
szolgalátomat dicsőítem”, mind azt, ami a 11. vers végén van. Ugyanazt a szót
használta itt, mint ott. Az apostol célja rámutatni a szoros kapcsolatra a jelen és
a jövő között, amely fennáll a hívő ember bizonyságtétele és az evangélium mun­
kája között a jelen korszakban, valamint ezek jövőbeli hatása között mind egyéni­
leg, mind nemzetileg. Szándéka egyrészt közölni, hogy egyenkénti megtérések tör­
ténnek, és világossá tenni, hogy szükség van az ember legnagyobb erőfeszítésére,
hogy lelkeket nyerjen meg.

15. vers. Mert ha az & elvettetésük a világnak megbékélése, - Az apobolé,

„elvettetés” szó más, mint az 1. és 2. versben. Itt a nemzetnek a kegyelem helyze­
téből való kizárására vonatkozik. A világ megbékélése nem azt jelenti, hogy min­
den ember meg fog békélni, hanem, hogy mindenki megbékélhet, aki akar. A meg­
békélés területe az egész világ és eszköze az evangélium.
micsoda lesz a felvételük hanemha élet a halálból? - Az élet a halálból kife­
jezés itt nem a fizikai feltámadást jelenti, hanem az isteni kegyelem és áldás világ­
méretű élvezésének állapotát a Tőle való elidegenedés jelenlegi állapota helyett.
11, 16-18 101

Ebben a versben felidézi a 12. vers négy eseményét, de eltérő módon: a Izráel ele­
séséről most „elvettetésükre” hivatkozva beszél; (b) a világ „gazdagságát” most
„megbékélésnek” nevezi; (c) Izráel „teljességéről” itt úgy beszél, mint „felvételükről”
Isten kegyelmébe, vagyis az ezeréves birodalom áldásába.
16. vers. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; - Ez nyilvánvaló utalás
a 4Mózes 15,21-re, ahol az volt a parancs Izrael számára, hogy tésztájuk első ré­
szét adják az Úrnak, mint felemelt áldozatot. Vő. Nehémiás 10,37; Jeremiás 2,3.
Itt csak az aparkhé szó van, amelyet egyesszámban fordítottak. Máshol többes­
számban szerepel, mint „zsengék”. Lásd: 8,23. Két héber szót fordítottak így, az
egyiknek jelentése a legfontosabb rész, 4Mózes 18,12; Példabeszédek 3,9 stb.; a
másik a terménynek vagy gyümölcsfának legkorábbi beérése, 2Mózes 23,16; Ne­
hémiás 10,35 stb.; ezek együtt fordulnak elő a 2Mózes 23,19-ben stb. „zsengéjé­
nek elsejét”.
és ha a gyökér szent, akkor aa ágak is azok. - Ez a második metafora az
olajfáról szól. Itt mind a zsenge, mind a gyökér elsősorban Ábrahámra utal, Izráel
ősatyjára. Neki Isten ígéretet tett leszármazottaira vonatkozóan. Mivel ő, mint
zsenge és gyökér szent, vagyis Istenhez tartozik, akkor a nemzet, amely őtőle
ered, a törzs és az ágak ugyancsak Istenhez kell, hogy tartozzanak.
17. vers. Ha pedig némely ágak kitörettek, - Ez a hitetlen zsidókról beszél.
Ők voltak többen, de a téma jellege most helyessé teszi a választékos hivatkozást
rájuk, mint „némely ágakra”. Leírásuk, mint ágaké, világossá teszi, hogy nem a
gyökérről van szó. Ők ki törettek Krisztus elutasítása miatt.
te pedig vadolajfa létedre - Vagyis, a pogányok, akik noha hívők lettek, ter­
mészet szerint azoknak a nemzeteknek a tagjai, amelyek miatt Isten szenvedett,
míg a saját útjukon jártak (Csel 14,16), és akik így hűtlenek maradtak Istenhez.
A vadolajfa viszonylag csekély értékű, vagyis a metaforának ez a része szemben
áll annak a közösségnek dicsőséges helyzetével, amelybe Isten Izraelt: vezette be a
szövetségi ígéret talaján.
beoltattál azok közé, - Vagyis be vagy fogadva Isten kegyelmének kiváltságai­
ba, amelyet saját népe közül némelyek elveszítettek.
és része lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; - A pogány a hívő Ábrahám
szellemi leszármazottja lett, részese annak a szellemi életnek és áldásnak, amely
az övé és leszármazottaié az isteni szövetség révén, és így részese „az olajfa gyöke­
rének és zsírjának”.
Az oltási folyamat szinte kivétel nélkül az, hogy a jó hajtást gyengébb minőségű
törzsbe ültetik. Ha valahol a fordított folyamatot gyakorolták, azért tették, hogy
megerősítsék a gyümölcstermő törzset, és nem azért, hogy a vad hajtást tegyék
termékennyé. Amiről itt szó van, valójában tehát egyik módszernek sem felel meg,
hanem azért van kiválasztva, hogy a témának feleljen meg, éspedig, hogy egyes
pogányok meggazdagodtak azáltal, hogy bekerültek azokba az áldásokba, amelye­
ket Isten választott népe közül egyesek elveszítettek hitetlenségük következtében.
18. vers. Ne kevélykedjél az ágak ellenében; - Ez figyelmeztetés a pogány hí­
vők egy részének azon hajlama ellen, hogy magukat önmagukban tekintsék egy­
részt jobbnak, másrészt jobb helyzetben levőknek, mint a zsidókat, akik kitöret­
tek. Soha nincs semmilyen alapja, hogy egy pogányokból származó hívő lenézze
vagy alsóbbrendűnek tartsa a zsidót, bármilyen mértékben.
ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
- Az üdvösség a zsidók közül támadt (Jn 4,22). A megtért pogányoknak tehát nem
volt okuk kevélykedni a zsidókkal szemben, akik a hitetlenségük miatt vesztették
102 11, 19-24

el Isten kegyét. Ábrahámon és az ő áldozatán kérészről jutóit Isten kegyelme a pogá-

nyokhoz.

19. vers. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én altassam be. - Az,
hogy Izráel elvetése alkalom volt a pogányok javára, r.esa biztosított alapot a di­
csekvésre.

20. vers. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki. te pedig hit által állasz; -
Elismeri, hogy a zsidók hitetlenségük miatt vannak eőrtre, de a pogányokban
nem volt olyan személyes érdem, amely által az isteni kegfefem élvezőivé lettek.
Ezt a kegyelmet a hit feltétele alapján kapták, a hit pétiig; kizárja a dicsekedést
(3,27). Ennek megfelelően azok elvettetésének igazi oka elegendő rá. hogy bármi­
lyen hamis következtetést helyreigazítson.
Fel ne fuvaikoájál, hanem félj; - A felfuvalkodottság az dfcoűás előfutára. Egy
kapott kiváltság nem nyújt alapot az öndicsőítésre. Éppen ellenkezőleg a félelemre
ad okot, mert fennáll az elbukás veszélye, ahogyan Izraelnél történt.

21. vers. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett,
majd néked sem kedvez. - Ha. Isten Ábrahám természetes leszármazottak, a szö­
vetség áldásainak részeseit hitetlenség miatt megfosztotta kiváltságaiktól, bizony
okuk van félni a pogányoknak attól a veszélytől, hogy Isler, nekik sem fog kedvez­
ni, akik természet szerint idegenek voltak az ígéret szövetségétől (Ef 2.5).

22. vers. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét:

azok iránt, akik elestek, keménységét; irántad pedig kegyességét, - A ke­
ménység Isten jelenlegi, ideiglenes, büntető bánásmódja a hitetlen nemzettel. Jó­
sága az, hogy irgalmat mutat a pogányok iránt az evangélium által.
ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatok - A figyelmeztetés
itt nem azt jelenti, hogy a hívő' elveszítheti üdvösségét. Pál most nem foglalkozik
az egyén Krisztussal való közösségének témájával. Arról a 8. fejezetben kijelentet­
te, hogy elszakíthatatlan (8,1 és 30-39). Itt azokról az elvekről beszél, amelyek
alapján Isten a zsidókkal és pogányokkal cselekszik. A pogányt éppúgy figyelmez­
tetni kell a hitetlen és gonosz szív veszélyére, mint a zsidót, és arra, hogy Isten
büntető keménységével találkozhat.

23. vers. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak;
- Itt nem a zsidó nemzet helyreállítására utal, hanem arra, hogy a zsidók elvetése
nem visszavonhatatlan.
mert az Isten ismét beolthatja őket. - Az akadály magukban a hitetlen zsi­
dókban van, ameddig folytatják hitetlenségüket. Nem Isten támaszt nehézséget.
Sőt a következő vers azt mutatja, hogy az illusztráció szempontjából jobban vár­
ható, hogy Isten helyreállítja a zsidókat kegyelmébe, minthogy pogányokat fogad
be abba.

24. vers. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál és ter­

mészet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: - Vagyis, ha egy pogány, aki idegen
volt az ígéret szövetsége szempontjából, kikerült természeti állapotából és az evan­
gélium útján bejutott azokba a szellemi áldásokba, amelyeket Isten Ábrahámnak
tett ígérete tartalmazott.
mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját
olajfájukba. - Vagyis, méginkább valószínű, hogy a zsidók, Ábrahám természet
szerinti leszármazottai belekerülnek azokba a szellemi kiváltságokba, amelyeket
11, 25-27 103

az ősatyjuknak adott ígéret tartalmazott, mert nemzetileg ők már szövetségi vi­

szonyban vannak Istennel, míg a pogányokkal nem. ez a helyzet.
Az olajfának ez az illusztrációja úgy mutatja be Isten királyságát, mint amely
lényegében egy, két különböző fázisban. A fa ugyanaz a fa, a növekedés két kü­
lönböző állapotában. A változás, amelyet az evangélium hozott, az egyetlen király­
ságnak újabb kibontakozása, és ennek utóbbi fázisában a hitetlen zsidókat kizár­
ták a királyságból, a hívő zsidók pedig bejutottak.
25. vers. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok testvéreim ezt a titkot - A
Szentírásban a titok mindig isteni kijelentés tárgya, Isten akarata, hogy népe is­
merje. Ezt erősíti meg itt azzal a kívánsággal, hogy az olvasók ne legyenek tájéko­
zatlanok a titokkal kapcsolatban, amit meg akar említeni. Ugyanakkor a titok
olyasmi, ami túl van az emberi megértés határán. Ezt csak azokkal lehet megis­
mertetni, akiket Isten Szelleme megvilágosít.
hogy magatokat el ne higgyétek, - A titok megismerése védelem a pogány hí­
vők egy részénél az ellen, hogy túl bölcsnek képzeljék magukat, mintha tőlük len­
ne, hogy amit Izráel visszautasított, ők megnyerték.
hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a po
gányok teljessége bemegyen. - Tehát a „megkeményedést” illetően két korlátozás
van: (a) mértékében és (b) időtartamában. Vagyis, (a) nem általános jellegű, aho­
gyan éppen kifejtette: most pedig ez nem végleges. Az időhatár a „pogányok teljes­
ségének” bemenetele. Ez a kifejezés nem a pogányság egészének áldását jelenti,
mert az majd Izráel helyreállításának lesz a következménye, és nem azt előzi meg.
Ugyancsak nem jelenti a pogányok idejének befejeződését, vagyis azét az időtarta­
mét, amely alatt a világuralom pogány hatalmaknak van átadva. Nem jelenti a po­
gányok romlottságának végét sem. Úgy látszik, hogy az utalás a pogányoknak ar­
ra a számára érvényes, akik az üdvösség áldásának részesei a jelen korszakban.
A kifejezés nem pontosan ugyanazt a Gyülekezetét jelenti, mert a zsidók, akik el­
fogadták Krisztust, a Gyülekezet részévé váltak, és azok itt meg vannak különböz­
tetve a pogányoktól. Pál Isten világkormányzási bánásmódjáról beszél a zsidókat
és pogányokat illetően.
26. vers. És így az egész Izráel megtartatik, - Vagyis nemzetileg: nem min­
denki, aki valaha izraelita volt, hanem a nemzet Krisztus második eljövetelekor és
ezeréves uralkodásának bevezetésekor.
amint meg van írva: - A helyreállítás tehát isteni kinyilatkoztatás tárgya. Az
idézetek elsősorban az Ézsaiás 59,20-21-ből és 27,9-ből vannak a Szeptuaginta
szerint.
Eljő Sionból a Szabadító, - A Szeptuaginta azt mondja, hogy „Sionból”, ahe
lyett, ami a héberben van, hogy „Sionhoz” (vagy Sionnak). Mindegyik igaz. Lásd:
Zsolt 14,7; 53,7; 110,2; Jóéi 2,32; 3,16; Zak 14,4 stb.
„A Szabadító” cím az eredetiben határozott névelőből és jelenidejű melléknévi
igenévből áll (praesens participium), tehát szó szerint „a megszabadító (valaki)”.
Ugyanezt a szerkezetet találjuk az 1Tesszalonika 1,10-ben, ahol ahelyett, hogy
„aki megszabadít minket”, pontosan ezt kellene fordítanunk, hogy „Szabadítón
kat”. A nyelvtani szerkezet gyakorlatilag főnévvel egyenértékű. A héberben a szó a
„goel”, vagyis rokon - megváltó - bosszúálló (háromszoros kombináció).
és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat: - A héber szó szerint a következő: „El
fog jönni egy Megváltó Sionnak, és azoknak, akik elfordulnak a törvényszegéstől
Jákobban, mondja az Úr”.
27. vers. És ez nékik az én. szövetségem, midőn eltörlöm az ő b űneiket. -
104 11, 28-32

Az a mondatrész, hogy „ez nekik az én szövetségem”, az Ézsaiás 59,21-ből szár­

mazik. A következő mellékmondat az Ézsaiás 27,9-ből van a Szeptuaginta szerint.
Mert ez az új szövetség, az Ábrahámnak tett ősi ígéret beteljesedése, lásd: Jeremi­
ás 31,31-34; Zsidók 8,8-12; 10,16.
28. vers. Az evangéliumra nézve ugyan - Az előző szakaszban, a 25-27. vers­
ben rámutatott, hogy a jelenlegi állapot és a jövőbeli helyreállítás isteni kijelentés
dolga. Most a 28-32. versben azt bizonyítja be, hogy ez összhangban van Isten jel­
lemével három szempontból is, éspedig bölcsessége (28. v.), változhatatlansága
(29. v.) és irgalma (30-32. v.) szempontjából.
ellenségek tiérettetek; - Az a kifejezés, hogy „tiérettetek”, szó szerint „miatta­
tok”. Ez lenne a pontosabb fordítás. A jelentése az, hogy Isten bírói módon helyez­
kedett szembe a zsidókkal engedetlenségük miatt, és ennek következtében fogadja
a pogányokat irgalmába, amelyből Izráel, mint nemzet, ideiglenesen ki van zárva.
de a választásra nézve - Utalás a maradékra; mint a 7. versben.
kedvesek az atyákért. - Isten szeretetének tárgyai az atyákkal kötött megvál­
toztathatatlan szövetségek miatt (lMóz 15,18; 5Móz 9,5; 10,15, 16,3 stb.). ,Az
atyákért” kifejezés azt jelenti, hogy „az Isten atyáknak tett ígéretei miatt”.
29. vers. Mert megbánhatatlanok Istennek ajándékai és az Ö elhívása. - Ez
változhatatlanságát fejezi ki. Minthogy a nemzetet, mint népét kiválasztotta, ez a
jövőbeli helyreállítás biztosítéka. Isten az emberek iránti magatartását változtatja
saját jellemének megfelelően, ami az iránta tanúsított magatartás megváltozásá­
nak tulajdonítható, de ez nem változtatja meg ígéreteit. Isten jellemének változha­
tatlansága biztosítja szövetségének teljesítését. Isten emberek iránti különböző bá­
násmódja az örök, változhatatlan tervének cselekedetei. Megfelelnek annak, hogy
az emberek útjait és cselekedeteit eleve ismeri. Az „ajándékok” azok a kiváltságok,
amelyek a 9. fejezet 4-5. versében vannak felsorolva. Az „elhívás” az az isteni kö­
zösség, amelybe Izráel, a nemzet, belekerült.
30. vers. Mert miképpen ti egykor engedetlenkedteíek az Istennek most
pedig irgalmasságot nyertetek az ö engedetlenségük miatt: - Miközben ez a
29. vers bizonyítását kezdi el, ugyanakkor bevezet három megállapítást, amelyek
azt mutatják, hogy Isten a zsidókkal és a pogányokkal kapcsolatos terveit hogyan
valósította meg és fogja megvalósítani irgalmának gyakorlásával.
31. vers. Azonképpem ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba
jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; - A 30. és 31. vers Isten
gondviselő rendelkezéseit mutatja be két párhuzamban, amelyeket a következő­
képpen sorolhatunk fel; - (a) A pogányok engedetlenek voltak; (b) de most a zsi­
dók engedetlenségén keresztül (c) a pogányok irgalmat nyertek, (a) A zsidók most
engedetlenek; (b) de a pogányoknak adott irgalom által (c) a zsidók irgalmat fog­
nak nyerni.
32. vers. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy min­
deneken könyörüljön. - Ez a vers juttatja az érvelést a csúcspontra és végső bi­
zonyítékot nyújt arról, hogy Isten még irgalmat fog mutatni Izráel és ezáltal a vi­
lág iránt. A megállapítás visszaidézi a 3,19-24-et. Az igeszakasz ismételten bemu­
tatja, hogyan került az egész világ Isten ítélete alá, és miközben mindenki vétke­
zett, Isten kegyelme kiáradt mindenkire. Ez bemutatja Isten terveinek összefonó­
dását az Ő egész világra kiterjedő irgalmának szándékával. Isten úgy rendelkezett,
hogy a pogányok és zsidók engedetlensége egyaránt meggyőző legyen, és hogy ők
mindnyájan bűnösként elítélve álljanak előtte. A megállapítás hasonló a Galata
11,33 105

3,22-höz. Ott az apostol arra mutat, hogy Isten törvénye megtartásának lehetet­
lensége volt a bizonyítéka az emberiség bűnös állapotának, és hogy Isten mindent
bűn alá rekesztett, hogy az élet és igazság ígérete a Krisztusba vetett hit által
adassék mindenkinek, aki hisz, mind zsidónak, mind pogánynak; nem volt lehe­
tőség a bűn hatásaitól emberi erővel megmenekülni. Itt a lényeg az, hogy Isten
úgy rendelkezett gondviselése által, hogy bizonyosukon be minden ember engedet­
lensége anélkül, hogy ebből a helyzetből emberi érdem alapján menekülni lehetne,
és így mutathatja meg irgalmát. Zsidónak és pogánynak ugyanazon az alapon kell
irgalmat nyernie, mégpedig a szuverén kegyelem alapján.
Ebben a versben nincsen burkolt célzás az általános üdvözülésre. Közvetlen je ­
lentése az, hogy Isten irgalmat gyakorolt az emberi nemen a jelenlegi korszakban,
felajánlva az evangéliumot zsidónak és pogánynak egyaránt, nemzetiségre való
bármilyen megkülönböztetés nélkül. Amikor Izráel, mint nép, újra elnyeri az isteni
kegyelmet és kiváltságot a földön, meg fogja mutatni irgalmát minden nemzetnek
az ezeréves birodalomban. A „mindenek” szót Izraelre vonatkozóan a 26. vers fé­
nyében kell szemlélni, a pogányokra vonatkozóan pedig annak fényében, amit a
12-25. versben mondott. Bármilyen úton élvezi is az ember az üdvösséget, soha­
sem tulajdoníthatja azt másnak, kizárólag Isten irgalmának.
A 32. vers egy vonalba esik a két előző verssel a következőképp: 30. vers, (a)
engedetlenség (zsidó és pogány), (b) irgalom (pogány): 31. vers, (a) engedetlenség
(zsidó és pogány), (b) irgalom (zsidó és pogány).

Bevezetés, 33-36. vers

Ez a tizenkét sorból álló szakasz három részre oszlik: (1) 33. vers, Isten böl­
csességének, ismeretének és útjainak felfoghatatlansága, (2) 34-35. vers, minden
teremtménytől való függetlensége, (3) 36. vers, viszonya a teremtéshez és a Neki
járó dicsőség.

33. vers. Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysé­

ge! - Ez fordítható úgy, hogy a „gazdagság” vonatkozik Istennek mind bölcsessé­
gére, mind tudományára, de úgy is, hogy a „mélység” vonatkozik Isten gazdagsá­
gára, bölcsességére és tudományára is. Ezt támogathatja, hogy a 33. és 34. vers
második fele Isten bölcsességéről és ismeretéről beszél, míg a 35. vers ettől füg­
getlenül utal gazdagságokra. Ezenkívül a 10,12 külön megállapítást tartalmaz,
hogy „az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segít­
ségül hívják”, és lehet, hogy az apostol erre gondolt. Másrészt viszont az a kifeje­
zés, hogy „mind a bölcsességnek, mind a tudománynak gazdagsága” párhuzamba
hozható a 2,4-ben lévő hasonló kifejezéssel, ahol jóságának, elnézésének és
hosszútűrésének gazdagságáról van szó.
Ami a bölcsességet és tudományt illeti, általánosságban beszélve a tudomány a
tények felfogására vonatkozik, a bölcsesség azokra a dolgokra, amelyek velük
kapcsolatosak, egymással való összefüggéseikre, az okok, hatások és ellenhatások
részleteire, és arra, ahogyan a tények gyakorlati alkalmazást nyerhetnek.
Mely igen kikutathatatlanok az Ö ítéletei és kinyomozhatatlanok az Ö
utal! - „ítéletei” jelentik az összes gondviselő intézkedését, döntését és határoza­
tát. A „kinyomozhatatlanok”, az anexichniasztosz az ÚSZ-ben máshol csak az Efé-
zus 3,8-ban található, ahol „végéremehetetlennek” fordították. Az Úr útjai ítéletei­
nek kimunkálását jelentik. Lásd: 5Mózes 32,4.
106 11,34-36

34. vers. Mert kicsoda ismerte meg az Űr értelmét? vagy kicsoda volt néki
tanácsosa? - Ez a vers a 33. verset erősíti meg. Úgy látszik, az első kérdés Isten
ítéleteire utal, a második pedig útjaira. Ez idézet az Ézsaiás 40,13-ból. Vö. Jere­
miás 23,18. Az igék aorisztosz igeidőben vannak, és noha nincs szó különleges
időről, az igeidő mégis mindegyik esetben döntő kérdést jelez.
35. vers. Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? -
Ez visszaemlékeztet a korábbi érvelésre, minden emberi érdemet és cselekedetet
kizár a megigazulás dolgában, egyrészt az első nyolc fejezetben, majd újra a 9-11.
fejezetben.
36. vers. Mert Őtőle, - Szó szerint „belőle”. Isten a személyes forrás, minden
dolog ősoka. Lásd még: 1Korintus 8,6. Ez nem támogatja azt a pantheista taní­
tást, hogy minden az Istenségnek valamilyen kifejeződése vagy fázisa. Éppen el­
lenkezőleg, minden dolog Istennek köszönheti létét.
Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.
Ámen. - Ő a végső cél, és minden az Ő dicsőségére van. A Kolossé 1,16-ban
ugyanezek a tények Krisztusra vonatkozóan vannak kijelentve. Ott azonban a há­
rom elöljárószó közül az első az en (eszközhatározói értelemben). Őbenne, mint
tervezőben, általa, a Teremtő által, és dicsőségére teremtetett minden.
12, 1-2 107

XII. FEJEZET
GYAKORLATI FIGYELMEZTETÉSEK, 12,1-15,13

A HÍVŐK VÁLASZA ISTEN KEGYELMES IGAZSÁGA

MEGNYILVÁNULÁSÁRA, 12,1-21

Bevezetés

Az itt következő különböző figyelmeztetések a már előadott tanításból erednek

azzal összefüggésben, azt mutatva be, hogy az evangélium milyen hatást gyakorol
a hívő emberre, elméjére, testére és különböző kapcsolataira. A tan meghatározza
a kötelességet. A keresztyén gyakorlat elválaszthatatlan kapcsolatban áll a keresz­
tyén igazsággal. Az igazság célja a szentség.
A 12. fejezet a következő címek alatt tárgyalható: (1) 1-2. Összhang Isten aka­
ratával. (2) 3-13. Közösség a szentekkel. (3) 14-21. Magatartás a felebarátokkal.
Vagy (1) 1-2. Egyéni élet. (2) 3-8. Gyülekezeti élet. (3) 9-21. Társadalmi élet.
Az apostol először a természetes testet, az egyént említi, amelyet Istennek kell
odaszánni (1. v.); azután a szellemi testet, a közösséget (5. v.).
1. vers. Kérlek azért titeket testvéreim az Istennek irgalmasságára, - Ez a
vers és a következő jelenti (1) a test külső tevékenységét Isten szolgálatában, (2)
az elme belső ösztönzéseit Isten akaratéinak felismerésében. Ezek a versek olyan
alapvető figyelmeztetéseket nyújtanak, amelyek megszabják az összes ezután em­
lített kötelességet. Az Istennel rendezett élet eredménye az emberi kapcsolatokat
is rendezi.
hogy szánjátok oda a ti testeiteket - A parisztémi szót itt aorisztoszban al­
kalmazza, vagyis kiemeli az igeidőt, mint a 6,19-ben. A test itt gyakorlatilag a tel­
jes embert jelenti, vagyis egy rész jelképezi az egészet egy szókép által, amit
kölcsönös egyetértésnek (szünekdokhé) neveznek. Vö. 5,9; Jak 3,6: Jel 18,13. Mi­
közben az embert néha a testével azonosítja (lásd: a Csel 9,37; 13,36), a hasonlat
alkalmazása szerint azonban az ember létezhet testétől függetlenül is (2Kor
12,2.4; Jel 6,9; 20,4).
élő... áldozatni, - Áldozattá lenni azt foglalja magában, hogy valaki elfogadja
Krisztus kereszten bemutatott áldozatának következményét. Ez életet jelent, ellen­
tétben az állatáldozatokkal, akár azokkal, amelyeket a zsidók mutattak be Isten­
nek, akár azokkal, amelyeket pogányok ajánlottak fel bálványimádásuk közben.
Másodszor arra utal, hogy az áldozatnak állandónak kell lennie.
szent, és Istennek kedves - A hagiosz, „szent” szóhoz lásd az 1,7; 7,12;
11,16-ot. Azt jelenti: félre van téve Istennek. Ahogyan a törvény alatt az égő vagy
füstáldozat kedves illatként szállt fel Istenhez, amikor a hívő ember önmagát
ajánlja fel, ugyanez megy végbe.
mint a ti okos tiszteleteteket. - A latreia, „istentisztelet, szolgálat” szóhoz
lásd a 9,4-et és vö. az 1,9 megfelelő igéjével. A test bemutatása az imádat cseleke­
dete. A logikosz, „okos” szó másodjelentései: értelmes, szellemi. Az áldozat tehát
legyen értelmes, ami ellentétes azokkal az áldozatokkal, amelyeket a törvény alatt
rituálisan és kényszerből mutattak be. A bemutatás feleljen meg azok szellemi fel­
fogásának, akik új teremtések a Krisztusban.
2. vers. És ne szabjátok magatokat - A szüszkhématidzómai, így passzív fór­
108 12 , 3-4

mában máshol csak az lPéter 1,14-ben fordul elő, és a hangsúlyt a külsőre he­
lyezi. A szü előtag, amely a szűri helyett áll és azt jelenti, hogy .együtt vele”, olyan
társulást tételez fel, amely hasonulást foglal magában, Ezt mutatja a „-hoz” rag a
következő bekezdésben.
e világhoz, - Az aión, „világ”, vagy „korszak” az emberiség helyzetére vonatko­
zik, amely a bűneset óta a szellemi sötétség. Természetét, hajlamait és indítékait
Istennel ellentétes sötét hatalmak irányítják, jelenleg e világ fejedelmének uralma
alatt.
hanem változzatok el - A szó a metamorjoómai passzív ige. amelyet a Máté
17,2; Márk 9,2 és 2Korintus 3,18-ban „elváltozásnak” fordítottak. Míg a skhéma
szó (lásd az igét az előző mellékmondatban) hangsúlyozza a külső magatartást, a
morfé arra helyezi a hangsúlyt, ami lényegi és belső, és amely külső megnyilvánu­
lásban kifejezésre jut. Mindkét szó olyasmit képvisel, ami valóságos és nem csu­
pán látszólagos, a különbség a külső, illetve a belső dolog hangsúlyozásában van.
a ti elméteknek megújulása által, - Az elmének ez a megújulása azt jelenti,
hogy erkölcsi és szellemi látásunk Isten gondolataihoz igazodik. Ez átalakító ha­
tást kell gyakoroljon az egész életre.
hogy megvizsgáljátok, - A dokimadzó, jóváhagyólag „megvizsgálni" szóhoz lásd
az 1,28-at és 2,18-at. Itt az igeidő folyamatos jelen, jelezve, hogy a megvizsgálás­
nak szokássá kell válnia.
mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. - Ez a mellékmondat alter­
natív módon úgy is vehető, hogy „az Isten akarata éppen az a dolog, ami jó és el­
fogadható és tökéletes”. Jó, azaz jótékony hatású. Elfogadható, mivel kedves Isten
szemében. Tökéletes, teleiosz, nemcsak teljes, hanem isteni dolgokban érett. Isten
akaratának megvizsgálása és helyeslése ezekből a szempontokból lehetetlen anél­
kül, hogy önmagunkat bemutatnánk Istennek, mint élő áldozatot, tartózkodnánk
a világhoz való hasonulástól, továbbá Isten szellemének átformáló hatalma nélkül,
amely elménk folyamatos megújulásában nyilvánul meg.

A GYÜLEKEZETI ÉLET, 12,3-13

3. vers. Mert a nékem adatott kegyelem által mondom mindenkinek közü-

letek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogyan kell bölcselkedni; hanem
józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. - A
megfelelő ige egyszer fordul elő a Titus 2,4-ben. A kifejezést jobban szó szerint a
következőképpen lehetne fordítani: „ne legyen fennköltebb, mint szükséges, ha­
nem úgy gondolkodjon, mint józan gondolkodású”. Önmagunk helyes értékelése
mindig alázatos értékelés lesz és meg fogja erősíteni annak a ténynek a megérté­
se, hogy minden, ami vagyunk és minden, amit Isten jótetszésére teszünk, Isten­
től származik. Hangsúly van a „kinek-kinek” kifejezésnek megfelelő szón, amely az
ajándékok különbözőségének gondolatát hordozza. Az, hogy minden Istentől szár­
mazik, kijózanító az önelégültséggel és gőggel szemben. Mi helye van a dicseke-
désnek abban, amit úgy kaptunk?

4. vers. Mert miképpen egy testben sok tagunk van - Vö. lKorintus 12,12;
Efézus 4,15. Az illusztráció nemcsak élő egységet, hanem együttműködési harmó­
niát is sugall.
minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: - Az egységgel
együttjár a különbözőség; mindkettő lényeges a test hatékony voltához. A „csele­
12, 5-9 109

kedetnek” fordított szó a praxisz, ugyanaz, mint a 8,13-ban. Itt nem tisztséget je ­
lent, hanem valamilyen teljesített feladatkört.
5. vers. Áronképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban egyenként pe­
dig egymásnak tagjai vagyunk. - Ez az egység nem a szervezésnek tulajdonítha­
tó, hanem közös és élő egységnek a Krisztusban. Közös, mert Krisztusban va­
gyunk, élő, mert egymásnak tagjai vagyunk. A testületi egység magában foglalja a
kölcsönös felelősséget.

6. vers. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott

kegyelem szerint, akár írásmagyar ázás, - Az írásmagyar ázás, szó szerint „előre
mondás”, az Úr gondolatának megmondása. A Szentírás Kánonjának teljessé válá­
sával a prófécia megszűnt, lKorintus 13,8-9. A próféta helyét a maga módján a
tanító vette át; lásd a jelentős változást a 2Péter 2,1-ben. A próféta üzenete Isten
gondolatának arra az alkalomra vonatkozó közvetlen kijelentése volt; a tanító üze­
netét a Szentírásból a befejezett kijelentésből veszi.
a hitnek szabálya szerint teljesítsük; - Ez a 3. versre utal vissza. Figyelmez­
tetés az ellen, hogy valaki túlmenjen azon, amit Isten adott és a hit befogad. A
„szabály” itt az igazi jelentést képviseli. Az, hogy a „hit” előtt az eredetiben határo­
zott névelő van, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy itt a hitről, a keresztyén ta­
nítás fő részéről van szó. A határozott névelő annak következménye, hogy a hit el­
vont főnév. Az a jelentés, hogy „a hit”, nem illik a szövegösszefüggésbe.

7. vers. Akár szolgálat a szolgálatban; akár tanító a tanításban; - A diako-

nia, „szolgálat”, bármilyen jellegű szolgálatot jelent, de elsősorban önkéntes szol­
gálatot, ellentétben a rabszolgamunkával.

8. vers. Akár intő az intésben; - Az intés gyakran van tanítással összekötve

(vő. lTim 4,13; 6,2), és a lelkiismerethez és a szívhez szól.
az adakozó szelídségben; - Az adással kapcsolatos szó, a haplotész, amelyet
„szelídséggel” fordítottak, azt sugallja, hogy őszinte szívvel, önző céltól mentesen,
és ahol ez a helyzet, a szelídség sem marad el.
az elöljáró szorgalmatossággal; - A proisztémi, „élére állni”. Az alábbi igehelye­
ken a következőképpen fordították; ITesszalonika 5,12: „elöljáróitok”; lTimóteus
3.4- 5.12, „igazgatni”, ahol a családra alkalmazza; lTimóteus 5,17, „forgolódni”,
ahol a vénekre és gyülekezeti munkájukra alkalmazza, mint itt.
a könyörülő vidámsággal művelje. - A könyörület itt elsősorban a nyomorú­
ság enyhítésére vonatkozik, és az ilyen tevékenységet derűs szellemmel kell végez­
ni, örömet és boldogságot mutatva a szolgálatban és eredményeiben.

9. vers. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. - Ezt elmondja az Ige a

szeretetről újra a 2Korintus 6,6-ban és az IPéter 1,22-ben; a hitről az lTimóteus
1.5- ben és 2Timóteus 1,5-ben; valamint a bölcsességről a Jakab 3,17-ben. A kép­
mutató eredetileg színész volt, aki olyan szerepet játszott, amely nem igazi jelle­
méből fakadt. Az a szeretet, amelyről itt beszél, valószínűleg az, amelynek minden
ember iránt meg kell nyilvánulnia. Őszintesége azoknak a figyelmeztetéseknek a
teljesítésével jut kifejezésre, amelyek következnek.
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. - Az eredeti szöveg úgy
adja ezeket a mellékmondatokat és azokat, amelyek következnek, mint annak az
útnak leírását, amelyen az előbbi rendelkezést teljesíteni kell; azzal nyelvtanilag
kapcsolatban vannak; a következőképpen írhatjuk: ,A szeretet képmutatás nélküli
legyen, iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz”. Ezek tehát magyarázó
mellékmondatok. Az a szeretet, amely nem tesz különbséget jó és gonosz között,
110 12, 10-16

csak értéktelen szentimentalizmus. A rossz gyűlölete anélkül, hogy ragaszkod­

nánk ahhoz, ami jó, rosszmájúságot eredményez.
10. vers. Testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban
egymást megelőzők legyetek. - Az eredetiben „testvéri szeretetet”, egyetlen szó a
JUadelphia, amely „testvéri szeretetet” jelent, azok kölcsönös vonzalmát, akik Isten
gyermekei.
11. vers. Az igyekezetben ne legyetek restek; szellemben buzgók legyetek;
az Úrnak szolgáljatok. - Ez a három figyelmeztetés szorosan kapcsolódik egy­
máshoz. Az elsőt így fordíthatnánk: „ne lankadjatok a buzgóságban”. A buzgóság
a szellem birodalmában van, mint amit a Szent Szellem irányít. A szellem szünte­
len buzgóságát és igyekezetét az Úr iránti szolgálat kell jellemezze, a buzgóságot a
megfontoltságnak kell ellenőriznie. Nem önérdekből, hanem Krisztusért kell gya­
korolni. Az ösztönző indíték tehát az Úr iránti odaadás.
12. vers. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrök; a könyörgés­
ben állhatatosak; - Ez a három figyelmeztetés hasonlóképpen szorosan kapcsoló­
dik egymáshoz. Az állhatatos imádság örömöt okoz a reménységben és türelmet
ad a nyomorúságban. Az Istennel való közösség lényeges, mint ellenőrző befolyás
örömünkben és kitartásunkban a megpróbáltatás alatt. Egyébként az öröm csu­
pán az érzelem felforrósodása lehetne, a türelem pedig puszta szenvedélymentesség.
13. vers. A szentek szükségeire adakozók legyetek; - Ebben a versben visz-
szatér a más hívőkkel való kapcsolatokra, mint a 10. versben van. A koinóneó ige
azt jelenti, hogy részt venni mással valamiben, különösen, hogy közösen birtokol­
ni; nem csupán megosztani, hanem részesedni.
a vendégszeretetet gyakoroljátok. - Az az ige, amelyet úgy fordítottak, hogy
„gyakoroljátok”, a diokó „törekedni”. Őszintén keresnünk kell a vendéglátás lehe­
tőségeit, várni a felmerülő alkalomra (Vő. Zsid 13,1.6).

KÖTELESSÉG MINDEN EMBER IRÁNT (12,14-21)

14. vers. Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzá­

tok. - Nem elegendő tartózkodni a megtorlástól azok ellen, akik igazságtalanul
bántak velünk; arra kell igyekeznünk, hogy a javukra legyünk. E szakasz figyel­
meztetései bizonyos mértékig párhuzamosak azokkal, amelyek a hegyi beszédben
vannak, amelyeket az Úr arra szánt, hogy alkalmazhatók legyenek a jelenlegi kor­
szakban éppúgy, mint akkor, amikor Jézus Krisztus a földön volt. Lásd: Máté
5,44 és vö. 6,28.
15. vers. Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. - Itt a figyelmeztetés
arra, hogy a rosszindulatot kedvességgel viszonozzuk, továbbmegy, odáig, hogy
mutassunk együttérzést mind örömben, mind bánatban: nemcsak önző érdek
vagy részvétlenség nélkül, hanem a mások érzéseiben részt vállaló szellemmel. Bi­
zonyos értelemben könnyebb együtt sírni azokkal, akik sírnak, mint együtt örülni
azokkal, akik örülnek. Sőt, ahogyan Chrysostomus megfigyelte, természetes dolog
együttérezni a szomorúsággal, de nemes lélek szükséges a mások örömében való
részvételre.
16. vers. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; - Az eredetiben ez kö­
zel áll ahhoz, ami megelőzi és szó szerint a következő: „ugyanúgy törődve egymás­
12, 17-19 111

sál”. Ez érinti azt a gondolatot, hogy örüljünk az ömlőkkel és sírjunk a sírókkal.

Ez az azonos Indulat annak felismeréséből fakad, hogy közös természetünk van;
ez szintén Krisztus szellemének megnyilvánulása. Első csodáját az ömlőkkel ör­
vendezve tette, és a legnagyobb csodáját a sírókkal sírva. Az a gőg és iparkodás,
amely bennünk azt eredményezi, hogy nagy dolgokra törekedjünk, akadálya an­
nak az egyetértésnek, amely gyakorlati együttérzésben fejeződik ki.
ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. - A mon­
dat itt az eredetiben ismét az előző rendelkezéshez csatlakozik és azt kibővíti.
Nem arról van szó, hogy ne törekedjünk szellemileg nagy dolgokra, amelyek odafel
valók, hanem olyan dolgokra ne, amelyek az önteltséget és önérzetet táplálják.
A szünapagómaí azt jelenti, valamihez szabni magát. A legjobb befolyást olyan
dolgok gyakorolják ránk, amelyek alázatból fakadnak és az ilyenek hatása a har­
mónia és békesség.
Ne legyetek bölcsek ti magatokban. - Ez a rendelkezés képezi a csúcspontot
az előző figyelmeztetésekhez. A szentek közti összhang egyik nagy akadálya, ha
saját véleményünk szerint bölcsek vagyunk.
17. vers. Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. - Ez a figyelmeztetés
nemcsak az ember ellenségeivel kapcsolatos. Bárkihez köze lehet, aki rosszindu­
lattal tesz valamit valamilyen alkalommal. A hívő semmiképpen se álljon bosszút.
A tanítás ugyanaz, mint a Máté 5,43-48-ban. A „senkinek” szón hangsúly van.
A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. - A „minden ember” ki­
fejezés hangsúlyos. Ez a rendelkezés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, noha ott
általánosságban alkalmazza. Nemcsak a gonosz elleni bosszútól való tartózkodás
jelenti, hogy gondunk van a tisztességre minden ember előtt, hanem hogy az ilyen
dologban a jogos gyanút és kritikát is elkerüljük.
18. vers. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békessé-
gesen éljetek. - Ez ismét szoros kapcsolatban áll azzal, ami megelőzi, mert a „él-
jetek”-nek fordított szó az eredetiben jelenidejű melléknévi igenév, vagyis „élvén”.
Ez a figyelmeztetés szükségszerűen feltételes. Az eredetiben a többesszám má­
sodik személy hangsúlyos, és ez azt jelzi, hogy a hívő embernek vigyáznia kell,
hogy maga ne legyen felelős a békesség megtöréséért. A békesség kölcsönös kap­
csolat, amelyet bármelyik fél megsérthet. Megóvása nem mindig áll a hívő ember
hatalmában. Az Isten iránti hűséget sohasem szabad feláldozni a békesség kedvé­
ért. Másrészt viszont vigyáznunk kell, hogy mi ne tápláljuk a keserűség és bosszú
érzéseit. A viszály miatti felelősség sohase terheljen minket.
19. vers. Magatokért bosszút ne álljatok szeretteim, hanem adjatok helyet
ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt
mondja az Úr. - Itt a „bosszút állni” ige ismét jelenidejű melléknévi igenév alakjá­
ban van, mutatva a szoros összefüggést az előző figyelmeztetésekkel. Más szóval,
ez olyan életmód, amely minden emberrel békességet jelent; amennyire rajtunk
múlik. A parancs világos és a bosszúállás mindenféle módját tiltja.
Azt a figyelmeztetést, hogy adjunk helyet ama haragnak, többféle módon értet­
ték. Hármat megemlíthetünk: (1) A harag a sértett személy haragja. (2) Azé a sze­
mélyé, aki sért. (3) Isten haragjáról van szó.
Az első ezek közül azt jelentené, hogy a megsértett személy ahelyett, hogy en­
gedne haragjának, tartózkodjon annak gyakorlásától és így hagyja elmúlni. Az
eredeti szöveg azonban aligha hordozza ezt a jelentést.
A második azt jelentené, hogy a sértett személy engedje, hogy ellensége kitöltse
rajta haragját és így engedjen teret annak. Ez a lehetséges jelentése az eredetinek.
112 12, 20-21

De ez a magyarázat nem ülik a szövegösszefüggésbe. Ami ugyanis előzetesen tör­

tént, a gonoszság, ami kárt okozott, nem feltétlenül volt haragból. Ezt az értelme­
zést az ezt követő szöveg sem támasztja alá.
Úgy tűnik, a harmadik magyarázat a helyes. Az apostol ugyanis annak okául,
hogy a hívő adjon helyet ama haragnak, ahelyett, hogy maga állna bosszút, azt
jelöli meg, ami „meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az
Úr”. Ráadásul az apostol állandóan Isten haragjáról beszélt a levél megelőző ré­
szében (lásd: 1,18; 2,5.8; 3,5; 4,15; 5,9; 9,22), és mostanáig sehol sem említette
semmilyen más módon. Tehát mind visszamenőleg, mind ezután a szó arra mu­
tat, amit Isten előjoga gyakorolni. A hívő ember ne bitorolja Isten hatáskörét. A
rendelkezés nem sugallja azt sem, hogy kívánja azt, hogy Isten haragja sújtson le
a sértőjére. Azzal, hogy helyet ad Isten haragjának, egyszerűen ráhagyja a dolgot
arra, aki tökéletes bölcsességének megfelelően foglalkozik majd azzal. Hasonlítsuk
össze a Példabeszédekkel; „Ne mondd; bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és meg­
szabadít téged (Péld 20,22, lásd még: 24,29)!”
20. vers. Azért ha éhezik a te ellenséged adj ennie; ha szomjúhozik, adj in­
nia; - Az „azért” szó szembeállítja azt, ami következik, a megelőző figyelmeztetés­
ben említett bosszúállással és folytatja a 18. vers tantételét.
mert ha ezt műveled, eleven szenet gyüjtesz az ő fejére. - A jelentés, amely
a legjobban megfelel a szövegösszefüggésnek, úgy tűnik az, hogy ha valaki ked­
vességgel fizet az ellenségeskedésért, az eUenségének kemény szívét megbánásra
fogja indítani, és ez barátságos megnyilatkozáshoz vezet.
21. vers. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd
meg. - A gonosz arra vonatkozik, amit a gonosztevő tesz. A jó az, amit az elszen­
vedő embernek kell mutatnia. A gonosz tett ne vegyen győzelmet a hívő ember fe­
lett, éppen az ellenkezője megmutatásának legyen az eszköze.
Ha a bosszúállás szellemében cselekszünk, elfojtjuk a kegyelmet, amelynek a
szívünkben kell munkálkodnia. Ez kétszeres győzelmet jelent a rossznak. Ha vi­
szont jóval viszonozzuk a gonoszt, győzelmet veszünk ellenségünk ellenségeskedé­
se felett és jobb belátásra térítjük. Vannak természetesen esetek, ahol a kedves­
ség csak megkeményít, de ezek kivételesek és most nem ezekről van szó.
13 , 1-3 113

X III. F E J E Z E T
K ö te le s s é g ü n k , h o g y b em u ta ssu k K r is z tu s t a v ilá g n a k
13,1-14

Bevezetés

Az a rendelkezés, hogy engedelmeskedjünk a felső hatalmasságoknak, fontos

ugyan minden országban, de különös ereje kellett legyen Rómában, ahol a kor­
mányzat keményen elfojtott minden vallást, amely hajlamos volt arra, hogy ellent-
mondjon az államnak. Különösen a keresztyénséget üldözte, mert a keresztyén-
ségre elsősorban úgy tekintett, mint zsidó szektára. Azt hangoztatták, ha valaki­
nek bármilyen értelemben köze van a zsidósághoz, az lázadó hajlammal gyanúsít­
ható. Kétségtelenül annak is fennállt a veszélye, hogy a keresztyének esetleg
rosszul értelmezik Krisztus királyságát és összefüggésbe hozzák ennek a világnak
a királyságaival. A zsidók tudatában voltak annak, hogy nemzetük Istennel szö­
vetségi viszonyban van, természetesen idegenkedtek magukat alávetni a pogány
uralkodóknak.
1. vers. Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; - Az
exooszia, „hatalom” szó első jelentése „szabadság” bármi megtételére, azután „jog”
és „képesség” annak végrehajtására. Az uralkodóknak szabadságuk van Istentől,
hogy cselekedjenek, mégha visszaélnek is a hatalmukkal.
mert nincsen hatalmasság, hímem csak Istentől: és amely hatalmasságok
vannak, az Istentől rendeltettek. - Ez a két nagy ok, amiért engedelmeskedjünk
a hatalmasságoknak. A polgári hatalom Istentől származik és isteni határozat
rendelte el. Az első Isten abszolút felsőbbségét hangsúlyozza, olyan felsőbbséget,
amelyet ellenséges hatalom nem akadályozhat vagy keresztezhet. A második Isten
hatalmának azt a tényét hangsúlyozza, amely hatalmát gyakorolva uralkodókat
állít és mozdít el. Bármilyen formáját alkalmazzák is a kormányzásnak azok a
személyek, akik a hatalmat gyakorolják, azt isteni gondoskodás alapján teszik.
Lásd Dániel könyve több helyét, különösen a 4,25.34.35 verset.
2. vers. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének
támad ellene; - Minthogy a polgári kormányzat Isten rendelése, és azok, akik
gyakorolják, tekintélyüket Istentől veszik, az ellenállás a hatalomnak engedetlen­
ség Isten iránt.
akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet szereznek. - Az, hogy az
ítélet isteni vagy emberi, nincs meghatározva. Úgy tűnik, arra a büntetésre utal,
amelyet az uralkodók, mint Isten szolgái, kiszabnak. Azokról a körülményekről,
amikor az uralkodók túllépik hatalmukat, és amikor szükségessé válik, hogy Isten
szolgái ezt mondják: „Istennek kell engedelmeskednünk inkább, mint embernek”,
ebben a szakaszban nincsen szó.
3. vers. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegé­
sére vannak. - Bár amikor ezt írta, Néró volt az uralkodó, zsarnoki igazságtalan­
ságáról és üldöző tetteiről nincs szó ebben a kijelentésben. Amit itt hangsúlyoz, az
a polgári hatalom kötelessége szabályszerű funkcióinak betöltésére, hogy megbün­
teti a gonoszt és jutalmazza a jót, és végül is még a keresztyének üldözésében is
felmerültek olyan indítékok, amelyek, noha tévesek voltak, a polgári rend megőr­
zését tartották szem előtt.
114

Ebből a szempontból kell értékelni a jó és rossz cselekedetet (szó szerint „jó és

rossz cselekedeteket”, minthogy mindkettő többes számban van), amennyiben az
uralkodók funkciójának teljesítése csak az emberi cselekedetekre vonatkozik.
Akared-é pedig hogy ne félj a hatalmasságtól? - Ez a negatív kérdés nem je­
lent figyelmeztetést, hanem inkább valamiképpen annak az elfogadható kívánság­
nak a kifejezése, hogy úgy éljen az ember, hogy ne kelljen félnie a polgári hatalom
büntetésétől.
Cselekedjed a jó t és dicséreted lesz attól. - Itt ismét az uralom isteni tervé­
ről van szó, nem pedig a zsarnokok hatalommal való visszaéléséről. A hívő embert
arra szólítja fel, hogy ne álljon ellen, hanem egyszerűen tegye a jót. Ezáltal azok­
nak a dicséretét is elnyeri, akik polgári funkciókat töltenek be, Isten jóságát pedig
ilyen hatalom biztosításában is tapasztalja.

4. vers. Mert Isten szolgája ő a te javadra. - Ez azt jelenti, hogy a szolgálat,

amelyet nyújt, az alárendeltek érdekében van. Ha hatalmát Isten uralma alatt
igazságosan gyakorolja, az nyilvánvalóan jótékony hatású a társadalom egészére.
Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: -
Kardot valójában császárok, elöljárók viseltek annak jelképeként, hogy hatalmuk
van élet és halál felett. Innen Itt a kifejezés metaforikus alkalmazása. Rejtett uta­
lás van itt halálbüntetési jogokra is, noha amiről szó van, az a bírói ítélet bármi­
lyen formájának végrehajtási joga.
mert Isten szolgája bosszúálló a haragra annak, áld gonoszát cselekszik. -
Az ekdíkosz szó olyan valakit jelöl, akinek joga van büntetni vagy megtorolni. Az
1Tesz 4,6-ban Istenre használja. A harag, orgé, itt az emberi uralkodó haragjára,
másutt Isten haragjára vonatkozik.

5. vers. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nemcsak a haragért, ha­

nem a lelkiismeretért is. - Az előbbi külsöleges, az ítélet végrehajtása az uralko­
dó részéről. A második belső, a lelkiismeret dolga Isten és az uralkodó jogának el­
ismerése. Minket Isten mindig úgy irányít, hogy földi viszonyainkat és körülmé­
nyeinket Istennel a közösség fényében szemléljük.

6. vers. Mert azért fizettek adót is; - A forosz, vagyis „adó, vám” elsősorban
éves adó, amit személyekre vagy ingatlanra vetettek ki. Gyakran volt szokás sar­
cot kivetni a leigázott nemzetre, Nehémiás 5,4; Lukács 20,22. Itt általános érte­
lemben használja mindenféle adóra, amelyet a kormányzat vetett ki hatalmának
gyakorlása tekintetében.
mivelhogy Istennek szolgái, - Ebből a szempontból legyünk tudatában an­
nak, hogy az uralkodók Isten kijelölt képviselői a polgári hatalom fenntartására.
Azáltal, hogy engedelmeskedünk nekik és megfizetjük az adót, Isten rendelkezését
ismerjük el, és így Istennek adunk tiszteletet. A leitourgoi, szolgák, amelyet úgy
fordítottak, hogy (Isten „szolgái”, más mint amelyik a 4. versben van, ahol a dia
konosz szerepel). A leitourgosz a görögök között nyilvános szolga volt, akit valami­
lyen polgári vagy vallási munkára jelöltek ki. Ez a szó itt azt hangsúlyozza, hogy a
szolgálatot Istennek végzik az emberek javára. Az uralkodók természetesen nem
mindnyájan szolgálják Istent tudatosan. De akár igen, akár nem, olyan funkció­
kat teljesítenek, amelyek Isten rendelései.
kik ugyanabban foglalatoskodnak. - Ezt némelyek úgy vették, hogy az adóbe­
hajtásra vonatkozik, mások úgy, hogy Isten szolgálatára. Valószínűleg mindkettő­
ről szó van, mert ezeket határozottan összetartozóknak tekintik.

7. vers. Adjátok meg azért mindenkinek amivel tartoztok; - Ez összefoglalja

13, 8-9 115

az előző figyelmeztetéseket, és kiteljed mindenkire, aki bármilyen módon polgári

hatalmat gyakorol.
akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; - A telosz, „vég” kife­
jezés jelen esetben sokadrangú értelmében szerepel, mint „vám”, azaz a javakra
kivetett adó volt. Az adó mindkét fajtáját a római hatalomnak fizették a vámsze­
dők által, akik a vámot összegyűjtötték, ezért őket nagyon gyűlölték. Állandó gya­
korlat volt az ellenük szőtt összeesküvés és az egész rendszer elleni lázadások. Az
adószedők részéről a visszaélések olyan nagyok voltak, hogy nem sokkal ennek a
levélnek a megírása után Néró javaslatokat terjesztett a Római Szenátus elé szigo­
rú reformok érdekében.
akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. - Ez
utóbbi, noha közvetlenül a hatalom iránti kötelességre vonatkozik, talán azt is
magában foglalja, amit másutt vésett az emlékezetünkbe, éspedig az egyének egy­
más iránti kötelességét.

8. vers. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egy­

mást szeressétek - Ez a 7. vers elejéből következik: „adjátok meg azért minden­
kinek, amivel tartoztok”, de a figyelmeztetés kiszélesedik a szeretet témájára,
amely minden módon mások érdekeit tartja szem előtt. Itt, miközben a hitelező
érdekeiről van szó, az előírás nem korlátozódik sírra, hogy mindenféle kötelezettsé­
get teljesíteni kell, beleértve azokat, amelyeket a 7. versben említett. A szeretet
adóssága azonban mindig fennáll. Bármennyit is fizettünk ebből a szempontból,
az nem mentesít bennünket a folyamatos adósság alól. Ha meg is teszünk min­
dent, amit tehetünk felebarátunkért, mindenképp szeretnünk kell. Ezt most két
szempontból hangsúlyozza: (1) A szeretet betölti Isten törvényét (9-10. v.). (2) Az
idő rövid (11-14. v.).
mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. - Izraelben a „feleba­
rát” izráelita társat jelentett. Az Úr kiszélesítette annak területét. Lásd az Irgalmas
samáriai példázatát. Ami Isten törvényének igényeit illeti, túlmegy a honfitárs
szükségletein, és az emberi szükséget veszi figyelembe, bármilyen származású is
az illető.

9. vers. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonysá­

got ne szólj, ne kívánj és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat, mint teamagadat. - Itt a mózesi tör­
vényről van szó, mint amely a jó és rossz általános elveit kifejezi. Az említett pa­
rancsolatokat úgy adja meg, mint az egész törvény mintáit. Aki szereti a feleba­
rátját, teljesített minden parancsolatot, amely abban van, és megvalósította tevé­
kenységében a törvény egész alapelvét. Pál és Jakab ugyanazt a dolgot fejezi ki a
törvénnyel kapcsolatban, de különböző módon (lásd: Jak 2,9-11). Az előbbi azt
mondja, hogy egy parancsolat megtartásával az egészet megtartjuk, az utóbbi azt,
hogy egy megszegésével az egészet megszegjük. Tehát mindegyik a törvény egysé­
gét hangsúlyozza. Jakab úgy érvel, hogy a törvény egysége a Törvényadó létének
hatása, minthogy egyetlen akarat kifejezése (11 és 4,12).
Nyilvánvaló különbség van aközött, ahogyan az Úr kezeli ezt a témát, és aho­
gyan itt van. Krisztus ugyanis azt hirdeti, a törvény és a próféták tisztelete azon
múlik, hogy valaki szereti-e Istent és szereti-e felebarátját. Itt, ahogyan a Galata
5,14-ben is, az apostol mindent a felebarát Iránti szeretetben foglal össze. Ez
azonban nem valós különbség, mert az Isten iránti szeretet a felebarát iránti sze­
retetben nyilvánul meg. Ezenkívül míg Krisztus egy kérdésre válaszolt a törvény
116 13, 10-12

igazi értelmezését illetően, az apostol a hívőknek minden ember iránti felelős­

ségével foglalkozik.

10. vers. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot, Annakokáért a tör­

vénynek betöltése a szeretet. - Ez a vers párhuzamos a 8. verssel, de az első
részét negatív értelemben veszi. A szeretet meg van személyesítve az lKorintus
13-ban. Arra indít bennünket, hogy tegyünk jót másokkal. Hasonlóképpen vissza­
tart attól, hogy kárt tegyünk nekik. A névelő hiányzik az eredetiben a „törvény"
szó előtt, hangsúlyozva ezáltal a törvény elveit.

11. vers. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, - Ez azt jelenti, hogy le­
gyünk teljesen tudatában a mostani idő jelentőségének.
hogy... már - Az édé szó jelenti azt, hogy „már”. Vagyis nem szabad késlekedni
és semmibe venni az egymás iránti szeretet parancsát. Ez a szó a „felserkenjünk”
kísérője.
ideje...hogy felserkenjünk; - Az ige aorisztosz igeidőben van, és a következő a
jelentése: „felserkenni azonnal”.
az álomból - Ez az egyetlen hely az ÚSZ-ben, ahol a hüpnosz „álom” szót szel­
lemi letargiára használják. Az öt másik helyen, ahol megtaláljuk, természetes ál­
mot jelent. Az 1Tesszalonika 5,6-ban, ahol a katheudó igét használta, a hívőket
arra figyelmezteti, nehogy lelki szendergésbe essenek. Arra figyelmezteti őket,
hogy serkenjenek fel. Ez a lélek alvásának egyetlen fajtája, amire a Szenürás utal.
Vő.: Máté 24,42-43; Efézus 5,14.
mert most - A ram, szó azt jelenti, hogy „most”. Ellentétben a vers első felében
lévő édé szóval. Van az igehelyben egy előrehaladó szűkülés az idő kifejezéseiben
egészen a csúcspontig; (a) „az idő,, (az egész korszak): (b) „ideje”, szó szerint „órá­
ja” (a mostani óra); (c) „most” (ez a pillanat).
közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. - Ez az
üdvösség megszabadulás a jelenlegi körülmények közül és az eljövendő haragtól
az Úr visszajövetelekor, hogy elvigyen bennünket magához. Vő.: 1Tesszalonika
1,10; 1Péter 1,5.13.
Az apostol mindig következetes volt az Úr visszajövetelével kapcsolatos utasítá­
saiban, amely eseményre úgy tekintett, mint amely közvetlenül küszöbön áll. Akik
azon vitatkoznak, hogy vagy megváltoztatta véleményét annak közelségét illetően,
vagy tévedett, egyáltalán nem értik a lényeget. A figyelmeztetéseket a szenteknek
szánta az egész jelenlegi korra. Isten Fiát várni a mennyből, nemcsak a tesszalo-
nikai gyülekezet magatartása volt, hanem példájuk követendő minden hívőnek,
minden nemzedékben, amíg az esemény be nem következik.

12. vers. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgetett - Ez más formában

folytatja a vers első részének metaforáját, amit a l l . vers második felében mon­
dott. ,Az éjszaka” az ember elidegenedésének egész korszaka Istentől való (vő.:
1Tesz 5,5.7). Az igét helyesen úgy kell értelmezni, hogy „mólóban van” és nem
szabad erőltetni a szó szerinti fordítást, hogy „elmúlt”, mintha az első eljövetelre
vonatkozna. ,A nap” a „Krisztus napja”, amire akkor kerül sor, amikor az Úr el­
jön, hogy magához vegye szentjeit.
vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, - Az apotithémi igét, amely azt
jelenti, hogy „elvetni”, vagy „eldobni”, az ÚSZ csak egyszer használja anyagi dol­
gokra, a Cselekedetek 7,58-ban, amikor ruhákra vonatkozott. A többi hét helyen,
ahogyan itt is, átvitt értelemben szerepel. Az ige mediális aorisztoszban van, azon­
nali döntést és teljességet sugallva. A testvér gyűlölése sötétségben járást jelent
13, 13-14 117

(ÍJn 2,9.11), és ebben az állapotban a közösség Istennel összeférhetetlen (ÍJn

1,6). A hívő embernek sem lehet „közössége sötétséggel” (2Kor 6,14; Ef 5,11).
és öltözzétek fel a világosság fegyvereit. - Minthogy a hívő most sötét kor­
szakban él, ez azzal jár, hogy harcban áll a sötétség szellemi erőivel és csak úgy
arathat győzelmet, ha felveszi a világosság fegyverzetét. A szó, amelyet fegyverei­
nek fordítottak, a hoplon többese.
Az enduó ige, amelyet úgy fordítottak, hogy „öltözzük fel”, szintén aorisztosz
igeidőben van, határozott és teljes cselekvést sugallva. Máshol is ebben a metafo­
rikus értelemben használja a szellemi fegyverzet felöltözésére, az Efézus 6,11.14
és ITesszalonika 5,8 igehelyeken. A kép megfelel annak, hogy a hívő embert úgy
írja le, mint katonát (2Tim 2,4). Minthogy szellemi világosságot csak azok kaphat­
nak, akik Istentől születtek, ugyanúgy csak ilyenek viselhetnek igaz jellemet és
magatartást, amelyből a világosság fegyverzete áll.
13. vers. ...ékesen járjunk - Az euszkhémon jelző azt jelenti, hogy „illedelmes”,
amelynek a régies „ékesen” szó felel meg. A hívő ember modorára használja az
ITesszalonika 4,12-ben is, ahol a hitetlenekkel szembeni magatartásról beszél. Itt
a világ gonosz társadalmi viszonyaival állítja szembe.
Mint nappal - Vagyis, mint amikor valaki nappal jár, és úgy, mint azok, akik
szellemi értelemben a nappalhoz tartoznak, amikor majd hasonlóak leszünk
Krisztushoz, és meglátjuk, amint van (U n 3,2). Vö.: „mint világosságnak fiai” (Ef
5,8).
nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettsé-
gekben, nem versengésben és irigységben. - A kómos, „dobzódások” szó többes­
számban van, mint a két másik helyen is, ahol az ÚSZ-ben található (Gál 5,21 és
lPt 4,3). Mindig össze van kapcsolva a részegséggel. A figyelmeztetés azt mutatja,
hogy azok a bűnök, amelyek a világot jellemzik és amelyek valamikor a hívők élet­
módját is jellemezték, veszélyként megmaradtak, amelyek behatolása ellen véde­
kezniük kell, és amelyekkel szemben az ellenállás csak Krisztus hatalma által le­
het sikeres.
14. vers. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, - Ez van szembeállítva
az előző versben leírt viselkedéssel; ez is emlékeztet a 12. versre. A hívő embernek
így kell megértenie a Krisztussal való egység igazi jelentőségét, amelybe belépett,
amikor felöltözte Krisztust (Gál 3,27, vö. Róm 6,3). így Krisztus vált azzá az elem­
mé, amelyben él, azzá az erkölcsi öltözékké, ami az Üdvözítő jellemét mutatja be.
és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. - A pronoia, „gondoskodás", szó
szerint „előre gondoskodás”; ezért így is fordíthatjuk, hogy „ne gondoskodjatok
előre”. Ez a negatív parancs megfelel a pozitív figyelmeztetésnek, hogy „ha a test
cselekedeteit... megöldöklitek”, 8,13. Ha úgy van kifejezve, mint itt, arra az önfe­
jűségre utal, amellyel a bűnt elhatározzuk. A hústest itt az emberben lévő bűn
székhelye.
118 14,1

XIV. FEJEZET
Kölcsönös kötelességek, 14,1-15,13

KÖLCSÖNÖS TÜRELEM ÉS KRISZTUS A Z ÚR, 14,1-12

Bevezetés

Az 1-12. versben az apostol az erős testvér erkölcsi felelősségével foglalkozik a

gyenge iránt és a gyenge felelősségével az erős iránt. Az erős ne vegye semmibe a
gyengét, a gyenge ne ítélje meg az erőset. A kölcsönös kapcsolatokat Krisztus
mindenki feletti hatalmának és ítélőszékének fényében kell szemlélni.
Kapcsolódik ahhoz, ami megelőzi. Az előző fejezetben a kölcsönös szeretet szük­
ségességét hangsúlyozta (pl.: 12,9-10; 13,8-10}.. Most ennek kell irányítania a
gyenge és erős közti viszonyt. Az előző fejezet végén felhívta a figyelmet, hogy a
Krisztus napja a küszöbön áll. Ennek megfelelően az erős és gyenge emlékezzen
arra, hogy mindenkinek meg kell jelennie az ítélőszék előtt. Az apostol rendelkezé­
seket adott a hústest kielégítése ellen. Ezt most az önmegtartóztatás szükségessé­
gére alkalmazza, egyrészt a visszaélés a szabadsággal, másrészt a kritikus és ítél­
kező szellemben való elmerülés ellen, erkölcsileg közömbös dolgok ellen. A felöltű­
zés, parancsa az Úr Jézus Krisztusba (13,14) kétszeresen befolyásolja az új témát:
először is hangsúlyozza Krisztus tekintélyét (14,6-9), másodszor Krisztust példa­
képül állítja a hívők elé (15,1-4).
1. vers. A hitben erőtelent - „Hitben erőtlenről” van szó, nem „a hitben erőt­
lenről”. Bár a névelő ott van az eredetiben is, ez itt nem azt a hitet jelenti, amely
a keresztyén tanítás lényege.
Azt, hogy a határozott névelőt kell-e fordítani vagy sem, rendszerint a szöveg-
összefüggés dönti el, és itt a jelentés dönt, mert a következő vers hitről beszél, a
23. versben pedig ez van: ,Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert
nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bún az.”
Az „erőtelennek” fordított szóalakja (az ige folyamatos jelenideje) azt sugallja,
hogy az illető zavara nem hozzátartozó jellemvonás, hanem valamilyen állapot,
amelybe a testvér külső hatásra jutott.
Ami az „erőtelen” és „erős” jelentését illeti, aki erőtelen a hitben, az a szabad­
ság megértésének hiánya miatt az. Ennek birtokába jut az, aki egyedül Krisztus­
ban bízva felszabadult minden megkötözöttség alól és megtalálja a szabadságot
Krisztus, az élet Ura akaratának szolgálatában. A gyengeség olyan részletek miatti
lelkiismeret-furdalás hatása, amelyek kívül esnek azoknak a dolgoknak a terüle­
tén, amiket a keresztyén hit igényel. Veszélye abban van, hogy megítéli azt a test­
vért, aki erős és hajlamos a megbotránkozásra. Az „erős” az, akit miközben lelkiis­
meretesen jár el Isten útján, nem kötöznek meg ilyen fajta aggályok. Az őt fenyegető
veszély kétféle, éspedig, hogy lenézi a gyenge testvért, és megbotránkoztatja.
fogadjátok be, - Az a szó, amelyet úgy fordítottak, hogy „fogadjátok be”, szin­
tén folyamatos jelen igeidőben van, amely arra utal, hogy a befogadásban muta­
tott magatartás folyamatos kell legyen.
nem itélgefcvén vélekedéseit. - Szó szerint: „nem ítélgetve okoskodásait”, vagy
másképpen: „kétségeskedő döntéseit”. Azt a testvért, aki erőtelen, nem azzal a cél­
lal kell befogadni, hogy vélekedéseit megítéljék; a befogadás fenntartás nélküli le­
gyen. Ne lépjen fel senki bíróként az erőtelen testvér aggályainak megítélésére.
14, 2-5 119

2. vers. Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtelen
pedig zöldséget eszik. - Azokat illetően, akiket most említett, az előbbit hite ké­
pessé teszi, hogy bármit megegyen anélkül, hogy félne a beszennyeződéstől (vő.
Mk 7,15). Az utóbbinak aggályai vannak, amelyek miatt tartózkodik minden hús­
tól vagy bortól. Nem pusztán arról van szó, hogy tartózkodik a tisztátalan állatok­
tól vagy a bálványáldozati hústól, mint az lKorintus 8-ban, hanem mindenféle
hústól. Az apostol egyiknél sem fejez ki helytelenítést. A dolog helyes vagy helyte­
len volta nyitott kérdés marad. Az abban rejlő érzésekkel foglalkozik.
3. vers. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; - Az erős ne tanúsítson
ilyen magatartást az erőtlen iránt, ne tulajdonítson babonaságot és szűklátókörű­
séget neki.
és aki nem. eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. - Aki vallási okból vegetári­
ánus diétán él, ne ítélje el azt, aki húst eszik, lelkiismeretlennek tekintve. A fi­
gyelmeztetés mindkét esetben a testvérieden magatartás ellen szól, az ellen a haj­
lam ellen, hogy másokat kritizáljunk Isten Igéjében nem szereplő szabályok és el­
őírások alapján.
Mert az Isten befogadta őt. - Az igeidő aorisztosz, amely a megtérés idejére
utal, amikor Isten befogadta őt a hite és Krisztusnak, mint Úrnak megvallása
alapján. Az tehát, hogy az erős testvér hússal táplálkozik, nem szól az ellen, hogy
Isten elfogadja.
4. vers. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? - Ez másik ala­
pot szolgáltat annak figyelmeztetésére, aki erőtlen, hogy ne ítélje el az erőst, hi­
szen az Úr szolgája. A „szolgára” használt szó az oiketész, amely háziszolgát jelent
(lásd: Csel 10,7).
Az ö tulajdon urának áll vagy esik. - Önteltség elítélő véleményt nyilvánítani
arról a szabadságról, amelyet Isten nem ítélt el. Az „áll" vagy „esik” kifejezések
kétféleképpen érthetők: (1) felmentés vagy elítélés, (2) megállás vagy bűnbe esés a
szabadsága alkalmazásában, és ekkor az Úr ítélje meg, nem pedig az erőtelen
testvér. A második jelentése lehetett az apostol szándéka.
De meg fog állani, - Minthogy, amit tesz, hitből teszi (2. v.), meg fogja őrizni
tisztességét Urának hatalma által. Tehát, amit itt Pál ellenez, nem a lelkiismere­
tesség maga, hanem az a kínos pontosság, amely farizeizmushoz vezethet, más­
részt viszont világosan látja, hogy a szabadság öröme csak Krisztusnak, mint
szolgái Urának kegyelmén és hatalmán keresztül lesz erkölcsileg sikeres.
mert az Úr által képes, hogy megálljon. - A „megálljon”, aorisztosz igeidőben
van, jelezve a cselekvés döntő jellegét. A hívő ember nem saját erejéből áll meg,
hanem abban, amelyet Krisztus nyújt neki. Nem arról van szó, hogy ha az erős
ember elesik, fel fog állni, hanem arról, hogy Krisztus képes megtartani őt mind­
annak, amit szabadsága magában foglalhat.
5. vers. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig min­
den napot egyformának tart. - A napok megtartása a zsidó szombatra és más
napokra utal, ahogyan a Kolessé 2,16-ban említette: vö. Galata 4,10. Az erőtelen
testvér úgy gondolkodik, hogy ezeket szigorúan be kell tartania. Az erős testvér
minden napot egyformának tart. Az „egyforma” szó nem része az eredeti szöveg­
nek és el kell hagyni. Nem segíti elő a kijelentés értelmezését. Természetesen nem
arról van szó, hogy az erős testvér minden napot olyan napnak tart, amelyen azt
teheti, amit akar, hanem inkább arról, hogy minden napot úgy tekint, mint ami
az Úrnak van szentelve, és Istennel kell eltölteni; ugyanúgy, ahogyan a hús fo­
gyasztásra szolgál.
120 14, 6-10

KIM a maga értelme felől legyen meggyőződve. - Az ember meggyőződése le­

gyen a sajátja, az Űr iránti felelősségének és kijelentett akaratának tudatában. A
hívő ember tevékenységét ne határozza meg valaki más véleménye. Az elme az
emberi lelkiismeret székhelye. Ha Isten Szelleme megvilágítja, képessé teszi a hí­
vőt Isten akaratának cselekvésére, és megakadályozza azt a bomlasztó gyakorlatot,
hogy csak azért tegyen meg valamit, mert mások helyesnek gondolják.

6. vers. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: - Azt a szót, hogy „ügyel”, a jroneó
ige képviseli, amelyhez lásd az 5,8-at; azt jelenti, hogy „használja az eszét, illetve
gondol valamire.
A második megállapítás, „és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel”, nem
támaszkodik jó kézirati bizonyítékra és nem illik bele az apostol érvelésébe. Nincs
szándékában azt mondani, hogy ne tartsanak meg semmilyen napot sem, amit az
Úrnak szenteltek.
Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az
Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. - Itt a napok megtartásával szem­
ben azt hangoztatja, hogy mind az evésben, mind a tartózkodásban az életrendet
az Úrért fogadták el. Az „Úrért” szón van a hangsúly mindegyik megállapításban.
Ugyanúgy, ahogyan az erőtelen testvér, aki egyik napot a másik felett állónak
tekinti, megfelelhet a kritikának mondván, hogy az Úrért tartja meg a napot. Az a
testvér, aki mindent eszik, azt tartja, hogy amiben részesül, az az ő szívét hálára
indítja Isten iránt. Nem adhatna hálát olyasmiért, amiről tudja, hogy Isten megtil­
totta. Hasonlóképpen, mint az, aki eszik, bizonyságát adja az Úr iránti odaadás­
nak azzal, hogy hálát ad, az aki tartózkodik, ugyanarról a dologról tesz bizonysá­
got, hálát adva egyszerűbb táplálékáért. Mindegyik úgy tekinti magát, mint aki az
Ür iránti felelősséggel és akaratának megfelelően jár el.

7. vers. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagá­
nak. - Azoknak eseteiről, akik tekintettel vannak bizonyos napokra, akik esznek
húst és akik tartózkodnak tőle, a téma most áttér minden hívő helyzetére és a kö­
zösségére Krisztussal, mint Úrral. Most a naponkénti keresztyén tapasztalatra hi­
vatkozik. Annak a megállapításnak a jelentése, hogy „közülünk senki sem él ön­
magának”, nem az, hogy egy hívő ember élete miként hat másokra, hanem az,
hogy milyen az Úr iránti magatartása.

8. vers. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk az Úrnak halunk

meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. - A hívő célja az élet­
ben nem saját akarata és érdeke, hanem az Úré. Halálával tehát nem választja
meg annak sem az idejét, sem a módját, de a halál maga sem változtatja meg ezt
a közösséget. Az Úr tulajdona marad és neki él. Idejét és körülményeit az Úr aka­
rata határozza meg. A hívők véleménye különbözhet abban, hogy az Úr egyénileg
mit kíván tőlük bizonyos dolgokban, de a döntő elv minden esetben és minden
helyzetben az, hogy Krisztus az Úr.
A halál tehát nem jelenti az Úr szolgálatának megszűnését; hatalmát, mint Úr
megtartja felettünk a szellemi állapotban. Nemcsak a halál tényéről van szó. A fo­
lyamatos jelenidő azt is sejteti, ami utána következik.

9. vers. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus,
hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék. - Krisztus halálán és feltámadá­
sán alapul népe feletti hatalma és tulajdonjoga mind itt, mind odaát.

10. vers. Te pedig miért kárhoztatod a te testvéredet? - Az ilyen ítélkezés

14, 11-14 121

egyrészt Krisztus előjogának bitorlása, másrészt összeegyeztethetetlen a hívők egy­

más iránti közösségével.
avagy te is m iért veted meg a te atyádfiát? - Ez az erős testvérhez van in­
tézve, ahogyan az előző intelem az erőtlennek szólt.
Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Itt kétségtele­
nül „Isten” a helyes olvasat. Azáltal Krisztus ítélőszéke (2Kor 5,10), hogy Istené. A
béma, vagyis ítélőszék, eredetileg egy megemelt hely volt, amelyhez lépcsőfokok
vezettek, tehát egy emelvény volt. Innen a szó egy bíró hivatali székét jelenti (Mt
27,19; Jn 19,13; Csel 18,12 stb.). A bémánál, Isten és Krisztus ítélőszékénél a hí­
vőknek meg kell jelenniük, hogy mindegyikük megjutalmaztassék aszerint, amiket
e testben (vagy általa) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5,10). Urunk Jé­
zus „paróuziájában” az ítélőszéknél (vagyis szentjei jelenlétében, miután visszatért,
hogy elvigye őket magához), a szentek jutalmakat fognak kapni az Úr iránti hűsé­
gükért, és ott meg fogják látni annak a szolgálatnak a hatásait, amelyet az Úrnak
végeztek Isten akarata szerint, ahogy Igéjében ki van jelentve. Lásd: 1Tesz 2,19;
3,13; 5,23; lP t 5,4; U n 2,28. Mindenért, ami akaratával ellentétes volt, vesztesé­
get fognak szenvedni; üdvözülni fognak,, „de úgy, mintha tűzön keresztül” (lKor
3,15).
11. vers. Mert meg van írva: felek én, mondja az Úr, mert nékem hajol meg
minden térd, és minden nyelv Isten magasztalja, - Ez szabad idézet az Ézsaiás
45,23-ból a Szeptuaginta szerint. Mind a héberben, mind a Szeptuagintában ez
van: „magamra esküdtem”. Ez az az isteni eskü, amely Ábráhám esetében is el­
hangzott, IMózes 22,16. Az apostol ezzel egyenértékű kifejezést ad meg: „élek én”
(vö. 4Móz 14,21.28; 5Móz 32,40) olyan esküformát, ami isteni hatalmat és tekin­
télyt fejez ki. A térd meghajlása az Úr tekintélyének elismerését és az engedelmes­
séget fejezi ki. A nyelv vallomása ítéletének tévedhetetlenségét és igazságát ismeri el.
12. vers. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. - Az
eredetiben az, hogy „mindenikünk” és „magáról”, egymás mellett van és az utób­
bin hangsúly van, így adva nyomatékot az egymás megítélése elleni érvelésnek és
így vezetve be a 13. verset.

KÖLCSÖNÖS BÉKETŰRÉS ÉS ÉPÜLÉS, 14,13-23

13. vers. Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk; hanem inkább azt

tartsátok, hogy a ti testvéreteknek ne szerezzetek megütközést vagy meg­
botránkozást. - Ezt az erősnek mondja. Egy csekély változtatás van a krinó, „kár­
hoztassuk” szón, amely így szinte szójáték. Most azt jelenti, hogy „ez legyen a
döntésetek”, vagy „határozatotok”. Úgy hozzunk döntéseket ítéletünk gyakorlásá­
ban földi szolgálatunk közben, hogy azok fogják meghatározni jutalmunk milyen­
ségét Krisztus ítélőszéke előtt.
14. vers. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban - Vagyis nem saját
értelmének eredményeként, hanem az Úrral egységben és a tőle vett utasítás kö­
vetkeztében.
hogy semmi sem tisztátalan önmagában: - Ez a megállapítás újra megerősíti
a szabadság elvét, de abból a szempontból, hogy az erős testvért ösztönzi arra,
hogy szerető figyelemmel legyen a gyenge testvérre. Az „önmagában” azt jelenti,
hogy „saját természete miatt”, vagyis függetlenül attól, hogy lelkiismereti aggályok
annak minősítik-e.
122 14, 15-17

hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja, - Az érvelés itt az,
hogy a gyenge testvért nem szabad megbotránkoztatni, mert ami saját lelkiismere­
tét illeti, aggályai valóságosak, és mindent meg kell tenni, hogy azok megsértését
elkerüljük. Maga a lelkiismeret nem csalhatatlan mérték abban a kérdésben, hogy
egy dolog önmagában jó vagy rossz; de az ember lelkiismerete ellen cselekedni
mindig helytelen, még ha az félre is van vezetve.
Az apostol nem arról beszél itt, ami erkölcsi értelemben tisztátalan, hanem
csak arról, ami ceremonlális értelemben az. Ezt a megállapítást úgy alkalmazni,
hogy semmi sem tisztátalan önmagában, még olyasmire is, ami erkölcsi értelem­
ben tisztátalan, az Igehely kiforgatását jelenti eredeti értelméből.
15. vers. De ha a te testvéred az ételért megszomorodik - Vagyis amiatt,
amit az erős testvér megevett, a gyenge testvér szomorú.
akkor te nem szeretet szerint cselekszel. - Az, aki így szomorúságot okoz a
gyenge testvérnek, letér a szeretet ösvényéről, amelyen, mint hívő embernek, jár­
nia kell.
Ne veszítsd el azt ételeddel, akiért Krisztus meghalt. - Az apollumi, „elveszí­
teni” azt jelenti, megfosztani valakit attól a lehetőségtől, hogy létének célját telje­
sítse. A levélben máshol csak a 2,12-ben fordul elő, ahol is lásd a megjegyzést. Itt
az igeidő folyamatos jelen, olyan folyamatot jelezve, amely szellemi csapást hor­
doz. Azzal, hogy a gyenge testvér elé olyan utat adunk, amely számára bűnösnek
látszik, kitesszük az Isten akaratától eltávolodó útra lépésnek, aminek következté­
ben hívő élete tönkremegy.
Nemcsak arról van szó, hogy megszomorodik, látva, amit az erős testvér tesz,
és talán kritikus szellemmel megkeményedik vele szemben; hanem a gyenge test­
vér elbotlását okozza az, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék. Krisztus halálának
említése a figyelmeztetés csúcspontja. A kereszten feltáruló isteni szeretet kiáltó
ellentétben van azzal az önzéssel, amely értékesebbnek tekinti a saját vágyait és
élvezetét, mint egy testvér szellemi javát, és még azt Is kockáztatja, hogy szeren­
csétlenséget hozzon rá.
16. vers. Ne káromoltassék azért a ti javatok. - A „jó” az, amit élvezni lehet,
vagy előnyösen lehet felhasználni. Itt nyilvánvalóan az erősebb hitre és a nagyobb
szabadságra vonatkozik, de ezt nem úgy kell gyakorolni, hogy ártson a gyenge
testvérnek és a Krisztus ügyének a hívők rossz híre miatt (vő. 2,24). Lehet, hogy
utal arra, a gyenge testvér jónak tartja a hústól és bortól való tartózkodást.
17. vers. Mert az Isten országa (királysága) nem evés, nem ivás - Isten ki­
rálysága Isten uralmának szférája. A lázadásra tekintettel azonban, amely ellene
támadt, a kifejezés leggyakrabban azt a szférát jelenti, amiben bármikor uralmát
elismerik. Az Isten királyságába való belépésének és annak erői munkálkodásá­
nak bizonyítéka nem elvekhez ragaszkodás, amelyek külső dolgokkal foglalkoz­
nak, mint evés és ivás, vagy az ezektől való tartózkodás; hanem belső, szellemi,
lényegi dolgok: igazság, békesség és öröm a Szent Szellemben.
hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. - Ez a három té­
ma, az igazság, békesség és öröm már szerepeit a levél első részében ugyanilyen
sorrendben. Az igazság képezi az első négy fejezet fő témáját, és a három együtt
szerepel az ötödik elején, az igazság és békesség az 1. versben, az öröm a 11.
versben. Ugyanezek a témák különböző kapcsolatban vannak összefoglalva ké­
sőbb a levélben, az igazság a 10,3-13-ban, a békesség a 10,15-ben, az öröm a
12,12.15-ben. Míg a levél első részében a három azzal a gondoskodással függ
össze, amelyet Isten tett a megigazulás és kiengesztelés ügyében, addig az öröm
14, 18-22 123

ennek eredménye. A jelenlegi igehelyen elsősorban arról van szó, hogy milyen gya­
korlati hatásai vannak ennek a hívő emberek életében. A helyes erkölcsi kapcso­
latokról, a békességről, amelyet a szív és szándék egysége eredményez, az öröm­
ről, amit a Szent Szellem támaszt egymás iránt. A „Szent Szellem által való öröm”,
nemcsak azt jelenti, hogy a Szent Szellem az örömöt szolgálja, hanem azt is, hogy
az öröm csak a Szent Szellem közösségében tapasztalható,
18. vers. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az
emberek előtt megpróbált. - Isten királyságának erői, amelyek igazságban, bé­
kességben és örömben nyilvánulnak meg, Krisztusnak végzett szolgálat útján hat­
nak. Az, aki úgy gondolja, hogy szabadon ehet húst, ugyanúgy szolgálhat Krisz­
tusnak, mint az, aki tartózkodik tőle. De sem az egyik, sem a másik nem szolgál­
hatja Őt, ha hiányzik nála az igazság, békesség és a Szent Szellem által való
öröm. Másrészt viszont, ahol ezeket a dolgokat gyakorolja valaki, bizonyos lehet
benne, hogy kedves az Istennek és az emberek előtt kipróbált. Isten a belső indí­
tékokat veszi figyelembe, az ember a külső hatásokat látja.
19. vers. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás
épülésére valók. - Közelebb áll a szó szerinti fordításhoz a következő: „a békesség
dolgaira és az épülés dolgaira egymás iránt”. A békesség dolgai magukban foglal­
ják az igazságot és a Szent Szellemben való örömöt (7. v.). A hitbeli kölcsönös
épülés hatásosan csak békességes körülmények között folyik.
20. vers. Ne rontsd le az ételért Isten munkáját. - A kataluó, „lerontani”, szó
főbb jelentései: feloldani, feldúlni, lerombolni, megsemmisíteni stb. Itt olyan érte­
lemben használja, hogy tönkretenni valakinek a szellemi jólétét, lerombolni e test­
vér életében Isten munkáját. Szembeállítja az épüléssel (19. v.). Az a kifejezés,
hogy „az Isten munkáját”, utal egyrészt az egyes hívő emberre, mint aki Isten
szellemi épületének részét képezi, és annak a szellemi tanításnak őbenne kifejtett
hatásaira, amelyek által az építkezés folyik. Vő. lKorintus 3,17.
Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással
eszik. - Ezt kétféleképpen lehet érteni: (1) mint amely az erős testvérre vonatko­
zik, aki evésével a gyenge testvérnek botránkozást okoz; (2) mint amely a gyenge
testvérre vonatkozik, aki evésével megbotránkoztatja magát, mivel saját lelkiisme­
rete ellen cselekszik. Igaz, hogy itt az erőshöz szólt, de ez nem elegendő jelzés,
hogy eligazítson bennünket, mert a gonosz nem szükségszerűen mondható meg
előre a megszólított csoport cselekedetéből. A 23. vers, amelyhez az érvelés vezet,
azt mutatja, hogy Pál a gyenge testvérről és arról a kárhoztatásról beszél, amelybe
beleesik, ha olyasmit eszik, amit saját lelkiismerete ellenez; ezáltal elveszíti szel­
lemi épségét.
21. vers. Jő nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, ami­
ben a te testvéred megütközik. - Ez a megállapítás kibővíti azt az elvet, amely­
ről már szó volt, minthogy magában foglalja az erős részéről a tartózkodást min­
den olyasmitől, ami a gyenge számára sérelmes lehet.
22. vers. Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. - Ez, emlé­
keztet a 2. versre. A figyelmeztetés még mindig az erősnek szól és további okot
szolgáltat az önmegtartóztatásra. Az itt említett hit, ami által az erős megengedhe­
tőnek tartja, hogy mindenféle húsból részesüljön. Nem szólítja fel arra, hogy
mondjon le valamilyen elvről, vagy azt gondolja valamiről, hogy rossz, ami valójá­
ban nem az; hanem inkább arra, hogy szabadságát a gyenge testvér jólétére te­
kintettel gyakorolja. Hitre valóban szükség van, de nem úgy kell kimutatni, mint-
124 14,23

ha felsőbbrendűséget adna azokkal szemben, akiknek aggályaik vannak bizonyos

dolgokban. Az a felelőssége, hogy Isten előtt cselekedjen, vagyis titkos közösség­
ben maradjon Istennel.
Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. - Ez szorosan kö­
vetkezik az előző mondatból és mutatja az így gyakorolt hit értékét. Emlékeztet az
5. vers befejező megállapítására is: „Kiki a maga értelme felől legyen meggyőződ­
ve”. A boldogság nem annyira abban van, hogy valaki mentes az aggályoktól vala­
minek a megtételét illetően, hanem abban, hogy mentes saját maga feletti ítélke­
zéstől, mivel testvérét a megbotránkozás veszélyének tette ki. Helyeselheti a húse­
vést, de ha megtartóztatja magát azért, hogy a gyenge testvért meg ne botránkoz-
tassa, megmenekül a maga cselekedete feletti ítélettől.
23. vers. Aki pedig kételkedik, ha eszik kárhoztatva van, mert nem hitből
eszik. - Az erős testvért emlékezteti, hogy a gyenge testvér, akit úgy befolyásolt,
hogy lelkiismerete ellen tegyen és következésképpen összezavarodott tette miatt,
kárhoztatva van. Nem arról van szó, hogy olyan kárhoztatás alá kerül, amelyre a
8,1 utalt, hanem vétkesnek bizonyult, mivel nem hitből cselekedett, és ez nem
tetszik az Úrnak. Ezzel, noha az erőshöz címezi, az a szándéka, hogy a gyengét is
figyelmeztesse.
Ami pedig hitből nincs, bűn az. - A hit a hívő lét alapja, a közösség Krisztus­
sal. Minden cselekedetének vezérelve kell legyen, hogy bármit tesz, azért tegye,
mert Krisztushoz tartozik. Az a célja, hogy neki tessen, és mert számot kell adnia
az itélőszéke előtt. Ha egy hívő más indítékból cselekszik, mint a hit, ha azért
cselekszik például, hogy egyszerűen összhangban legyen más emberek véleményé­
vel, bűnt követ el.. Jó indítékok sohasem igazolnak rossz tetteket. A gonoszságot
nem lehet jó szándékok alapján mentegetni.
15,1-4 125

XV. FEJEZET
Isten dicsőítése harmonikus élettel, 15,1-7

Bevezetés

Ebben a szakaszban sürgeti az erőtlen támogatását és a témát kibővíti egymás

érdekeinek figyelembe vétele irányába. Az egészet Krisztus példájának fényébe he­
lyezi.
1. vers. Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hor­
dozzuk, - A „tartozunk” szó hangsúlyos. Ez a rendelkezés a 14. fejezeten alapul.
Főleg arra összpontosít, amit Krisztus példájáról kíván mondani. Eddig arról szól­
tak a figyelmeztetések, hogy kerüljük el a gyenge megbotránkoztatását és köves­
sünk olyan dolgokat, amelyek a békességet és épülést szolgálják. Van azonban
tennivaló is. Az erősnek önmegtartóztatást vállalva kell hordoznia a gyenge terheit
is. Önmegtagadását ne csak úgy tekintse, mint nagyon erkölcsös lemondást, ha­
nem mint eszközt a gyenge erőtlenségeinek hordozásához (vö.: Gál 6,2). Az erőt­
lenségek a hit gyengesége miatt támadnak.
és ne magunknak kedveskedjünk. - Egy keresztyén igényelheti a szabadságot,
mint hívő, de sohase használja az öntetszelgés eszközének. Annak visszautasítá­
sa, hogy mások terheit hordozzuk, merő önzés.
2. vers. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak ja­
vára, épülésére. - Bármi jó, ami hívő társunk épülésére szolgál. Ha figyelembe
veszem a más javát, épülését segítem elő. Ennek a versnek az értelmében a fele­
barátnak kedveskedni nem azt jelenti, hogy betegesen eleget tenni kívánságainak,
hanem úgy cselekedni, hogy maradandó javát tartsuk szem előtt.
3. vers. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett hanem amint meg van
írva: A Te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám. - Azt várnánk, hogy az
apostol bemutatja Krisztus javunkra végzett tetteit az üdvösségünk megvalósítá­
sában. Ehelyett Krisztus szívét eltöltő nagyobb mozgatóerőt ad meg, amely az
Atya akaratának megvalósítása volt, beleértve a szenvedést is. A Szeptuagintából
idézi a Zsoltár 69,10-et.
Az idézet ereje abban rejlik, hogy Jézus Krisztus nem önmagának kedvezett,
hanem önként eltűrte az ember Isten elleni ellenségeskedésének következményeit,
miközben szem előtt tartotta megmentésünket bűnünk következményeitől. Ezért
kötelességünk nekünk is tartózkodni saját magunk kedvezésétől, mások javáért
önmegtartóztatásnak vetve alá magunkat. Mennyire jelentéktelen bármilyen ké­
nyelmetlenség vagy szenvedés, amelyet nekünk kell elviselnünk azokkal a szenve­
désekkel összehasonlítva, amelyeket Krisztus viselt el.
4. vers. Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: -
A 3. versben levő idézet egy fontos alapelv, hogy az egész ószövetségi Szentírás
maradandó és kötelező érvényű, és a tanításunkra adatott. így ez az idézet, ame­
lyet éppen feljegyzett, miközben közvetlenül Krisztusról beszél, miérettünk íratott
meg, hogy megkaphassuk és végrehajthassuk az utasítást és abból vigasztalásunk
legyen. Krisztust a Zsoltár 69,10-ben azért jellemezte, hogy hasonlók legyünk hozzá.
hogy hékességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által - „békessé-
gestűrés” és a „vigasztalás” előtt az eredetiben határozott névelő van, és itt talán
126 15, 5-8

előnyös lenne a következő fordítás: „a békességes tűrés és az írások vigasztalása”,

vagyis a béketűrés és vigasztalás az írás következménye.
Mind a békességes tűrés, amely tartósan tűr, mind a vigasztalás, amely lelkesít
és megerősít, szükséges azoknak az utasításoknak a teljesítéséhez, amelyeket a
gyengének és az erősnek adott. Az erős, aki türelmet gyakorol, és a gyenge, akit a
vigasztalás támogat, mindezt a Szentírásból meríti.
reménységünk legyen. - Az írások által nyújtott béketűrés és vigasztalás azo­
kat ösztönzi, akik alávetik magukat ezeknek az Isten dicsőségének reménységével.
Noha a határozott névelő ott van a reménység előtt is, ebben az esetben nem
szükséges fordítani.

5. vers. A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig - Fordíthatjuk

a határozott névelőket, amelyeket itt újra használt, és így adhatjuk meg: „A bé­
kességes tűrésnek és a vigasztalásnak Istene”. A Szentírástól, a türelem és vigasz­
talás forrásától Istenhez jutunk, mint ezeknek a tulajdonságoknak a szerzőjéhez,
és ez az alapja a hasonló gondolkodás utáni vágynak.
adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt - En­
nek beteljesedése száműzne minden keserűséget, kíméletlen ítélkezést, visszavá­
gást és kicsinyes civakodást.
Krisztus Jézus szerint: - Ez emlékeztet a 3. versre. Krisztus abban, hogy nem
önmagának kedvezett, hanem javunkra munkálkodott, bemutatta azt a türelmet,
amelyet szükséges követnünk, ha Isten akaratát szeretnénk teljesíteni mások
iránti magatartásunkban. A példa, amelyet Krisztus mutatott, azt célozza, hogy
megnyilvánuljon bennünk mind a türelem és vigasztalás, mind pedig az egyetér­
tés. De ennek van egy még magasabb célja, amit a következő versben említ.
6. vers. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk
Jézus Krisztusnak Atyját. - Ha a hívők Istent dicsőítik, akkor lényeges a gondol­
kodás egysége és a bizonyságtétel összhangja. Ahol ilyen egység uralkodik, eltűn­
nek azok a nehézségek, amelyekkel az apostol a 14. fejezetben foglalkozott, és Is­
ten meg fog dicsőülni.
7. vers. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott min­
ket - (Vö.: 14,3). Amit ott Istenről mondott, itt Krisztusról mondja. A minket he­
lyett a titeket a helyes.
az Isten dicsőségére. - Ezt együtt kell venni a közvetlenül megelőző megállapí­
tással, hogy „miképpen Krisztus is befogadott titeket”. Isten dicsősége volt az a
cél, amelyre tekintve Krisztus mindegyikünket befogadott, és ugyanaz a cél kell
irányítsa a hívők egymás iránti magatartását: legyen az jóindulatú és figyelmes,
nem csupán türelem, hanem szívbéli befogadás.

ZSIDÓ ÉS NEM ZSIDÓ EGYARÁNT ISTEN DICSŐÍTSE, 15,a-13

8. vers. Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélke-

désnek az Isten igazságáért - Az előző verssel a kapcsolatot a következőképp le­
het meghatározni: „Krisztus befogadott titeket Isten dicsőségére. Ez azért vált le­
hetővé, mert kegyelmes volt a gyengéhez és az erőshöz, szolgája lett a zsidóknak
Isten igazsága kedvéért, hogy ennek beteljesítésével megerősítse azokat az ígérete­
ket, amelyeket az atyák kaptak, és ezáltal a pogányok bejuthassanak az üdvösség
áldásaiba”. Zsidók és pogányok, gyengék és erősek, - mindegyiküknek tehát kö­
15, 9-13 127

zös érdekük volt, hogy Krisztus szolgáljon nekik, és így ez. további mozgatóerővé
válik a keresztyén béketűréshez.
hogy megerősítse az atyák ígéreteit; - Krisztus azért jött, hogy elsősorban a
zsidó népnek szolgáljon. Ő maga mondta: „Nem küldettem, csak az Izráel házá­
nak elveszett juhaihoz” (Mt 15,24. vö.: 10,6).
9. vers. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, - Krisztus a kö-
rülmetélkedés szolgája volt hústestének napjaiban, de ez csak bevezetés volt ah­
hoz, hogy az evangélium szolgálata eljusson minden nemzethez. Ezért a zsidó hí­
vők ne mondjanak szigorú ítéletet a nem zsidó származású hívők felett, akik sza­
badságot igényelnek bizonyos vallási aggályokkal szemben.
amint meg van írva: Annakok&ért vallást teszek rólad a pogányok között
és dicséreteket éneklek a te nevednek. - Ez a Zsoltár 18-50-ből van a Szeptua-
ginta szerint. Amikor Dávid győzelmét ünnepli a nemzetek felett, az ő nyelvezeté­
ben prófétailag Krisztus nyelvezete látható, ami a nem zsidó származású hívők ál­
tal jut kifejezésre, akik hálát adnak Istennek üdvösségükért. Végül a prófécia be
fog teljesedni az ezeréves birodalom napjaiban.
10. vers. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az Ő népével együtt. -
Ez Mózes éneke végéről van (5Móz 32,43). Izráel nemzetének történelmét a legko­
rábbi időktől az Antikrisztus és az uralma alatt összegyűlt pogány nemzetek le­
győzéséig, a Messiás ezeréves királyságának felállításáig írja le. Jahveh kardja le
fog sújtani „az ellenség vezetőinek a fejére” (42. v., az angol revideált változat),
azaz magára az Antikrisztusra. A nagy üldöző és követői legyőzésének, valamint a
zsidók megszabadulásának láttán örömteli felhívások szólnak majd a világhoz:
„Örüljetek, ó ti nemzetek népével együtt”. A pogány népek nemzeti áldása a zsidó
nép szabadulásával függ össze. Ugyanez az elv alkalmazható a szellemi dolgokra,
ezért használ az apostol ilyen igehelyeket az evangéliumra.
11. vers. És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljá­
tok Őt minden népek. - Ez a Zsoltár 117,1 a Szeptuaginta szerint.
12. vers. És viszont Ézsaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere és aki fel­
kel, hogy uralkodjék a pogányokon; Őbenne reménykednek a pogányok. Ez a
befejező idézet tovább megy, mint a megelőzők és konkrétan említi Krisztust, aki­
ről szólnak az ószövetségi jövendölések azokkal az áldásokkal kapcsolatban, ame­
lyek zsidóknak és pogányoknak vannak szánva. Ézsaiásban a helyszín ismét az
ezeréves birodalom, és miközben az apostol az evangéliumra alkalmazza, ebben az
esetben szükségszerűen magában foglalja azt az eljövendő korszakot is. A hivat­
kozás Krisztusra, Jesse gyökerére utal: (1) testté léteiére, mint Dávid atyjának le­
származottjáéra, és (2) eredményességére, aki az Isten által kirendelt boldogulás
forrása a nemzeteknek.
A négy idézetet az Ószövetség mindhárom részéből vette, a Törvényből (10. v.),
a Zsoltárokból (9.11. v.), és a prófétai iratokból (12. v.). Eszerint a zsidók és pogá­
nyok befogadása Krisztusban az evangélium által kimutatható végig az ószövetségi
próféciákban. Ez is érv a kölcsönös türelemre a megelőző figyelmeztetések mellett.
13. vers. A reménységnek Istene pedig - Szó szerint: „a reménységnek az Is­
tene”, mert Isten a szerzője annak a reménységnek, és Krisztusban kegyelmét ál­
lítja mind a zsidók, mind a pogányok elé. A reménység nem puszta kilátás: a hit
bizonyosságát hordozza.
töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy bővöl-
ködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. - Ez a vers nemcsak a
128 15, 14-18

levél fő részének befejezése, hanem végső okot is szolgáltat a testvérek közti egyet­
értésre az előttünk álló reménység egyesítő erejének láttán. Ha a jövőben egyetér­
tésben fogunk élni, miért ne tennénk már a jelenben is?

SZEMÉLYES TÁJÉKOZTATÁSOK stb., 15,14-16,27

14. vers. Meg vagyok pedig győződve testvéreim én magam is tifelőletek,

hogy teljesek vagytok minden jósággal, - Az agathószüné „jóság” nem az illető
erkölcsi kiválóságát jelenti, hanem hajlamot a jóra, hogy jóakaratot tanúsítson
mások irányában.
betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. - A noutheteo,
„inteni” szót használták mind utasításra, mind intésre. A jósággal párosuló isme­
ret szükséges a hatásos szolgálathoz, mind utasításban, mind intésben.
15. vers. Bátorságosabban írtam pedig néktek, testvéreim, részben mintegy
emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, - Ez a meg­
alázkodás és tekintély szép kombinációja. Istentől kapott tekintélye van az írásra,
de annak adományozása az isteni kegyelem cselekedete volt. Nem valamilyen egy­
házi tekintély emelkedett csúcsáról utasítja őket, hanem velük együtt részes a ke­
gyelemben, miközben isteni felhatalmazása van (Vö. 12,3).
16. vers. Hogy legyek Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkál­
kodván az Isten evangéliumában, - A hierourgeó, „szolgáim” ige ismét a papi
szolgálat szakkifejezése; lásd a következő jegyzetet. Csak itt fordul elő az ÚSZ-ben.
hogy... a pogányoknak áldozata - A prosfora, „áldozat” szó itt azt jelenti, hogy
a hívők önmagukat ajánlják fel Istennek.
legyen... kedves és a Szent Szellem által megszentelt. - Szó szerint: „meg­
szántelődött”. Ez teszi teljessé az utalást a lévita áldozati felajánlásokra. (1) Az
apostol, jelképes értelemben a pap, nem természetes származás, hanem isteni el­
hívás alapján; (2) a pogány hívők az áldozok és az áldozatok, önmagukat mutatva
be, mint élő áldozatokat (12,1); (3) ahogyan a régi áldozatoknak mentesnek kellett
lenniük a fizikai hibától, és meg kellett őket tisztítani vízzel, úgy a hívők ön-áldo­
zását is meg kell szentelnie a Szent Szellemnek, hogy elfogadható legyen Istennek,
ellentétben az olyan áldozatokkal, amelyeket „nem kedvelt” az Isten (Zsid 10,6.9.).
Hogy a Szent Szellem közreműködő a megszentelésben, csak a következő helye­
ken mondja az Ige: 2Tesszalonika 2,13; 1Péter 1,2, valamint itt. Vő.: még az lKo-
rintus 6,11-gyel. Mindezekben a megszentelés kapcsolatban áll Isten kiválasztó
kegyelmével, és isteni cselekvés, amely megelőzi az evangéliumnak az egyén általi
elfogadását. Ezt jelzi itt a műltidejű melléknévi igenév: „megszentelődött”.
17. vers. Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krlsz tu sban az Istenre tarto­
zó dolgokban. - Két további ok van, amely igazolja dicsekedését: (1) az „Krisztus
Jézusban” van és nem önmagában; (2) az „az Istenre tartozó dolgokban” van, va­
gyis nem a saját előnyére vagy érdekeire szolgáló dolgokban, hanem az evangéli­
um szolgálatában és annak eredményeiben, amelyeket éppen most írt le, mint fel­
ajánlás Istennek.
18. vers. Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett
volna általam a pogányokmak engedelmességére, szóval és tettel. - A 20. vers­
ből világos, hogy arra gondolt, hogy rajta kívül mások is munkálkodtak az evan­
géliumért.
15, 19-24 129

19. vers. Jelek és csodák ereje által. - A szémeion, „jel” egy „jelzés” vagy fi­
gyelmeztetés, amelyet vagy ember ad embernek, 2Tesszalonika 3,17; Máté 26,48;
vagy Isten adja, hogy az ember tartsa be, mint amilyen a körülmetélkedés volt,
Róma 4,11; vagy amelyet Isten adott természeti jelenség formájában, Lukács
21,25; vagy emberi események által, Máté 16,3; vagy Fián keresztül, János 2,11;
20,30; vagy szolgái által, Cselekedetek 5,12; 7,36; vagy akár a Sátán ad ügynöke­
in keresztül, Máté 24,24; 2Tesszalonika 2,9; Jelenések 16,14”.
A csoda „valamilyen szokatlan, váratlan dolog, amely a néző csodálkozását fel­
kelti. Az ’erő’ arra utal, hogy a forrás természetfeletti; a jel’ szándékot fejez ki és meg­
értést kíván; a 'csoda’ leírja a megfigyelőre gyakorolt hatást és a képzelőerőre hat”.
az Isten Szellemének ereje által; - Vő. a 13. verssel és lásd az ottani jegyze­
tet. Vő. még lKorintus 2,4. Ez a mellékmondat vonatkozik valószínűleg mind ar­
ra, amit a 18. versben mondott, mind arra, ami közvetlenül megelőzte. A Szent
Szellem volt a cselekvő személy nemcsak a prédikálásban, hanem a jelekben és
csodákban is. Az evangéliumi szolgálat hatásossága tehát nem az emberi ékesszó­
lás erején múlik, hanem az Úron, aki mindent a Szent Szellem által cselekszik.
úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöt­
tem a Krisztus evangéliumát; - A pleroó. vö. 8,4; 13,8 kettős értelmű, beszél
evangéliumi szolgálatának mind a földrajzi méreteiről, ahogyan a szövegösszefüg­
gés jelzi, mind pedig magának a szolgálatnak beteljesítéséről.
20. vers. Ekképpen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az
evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: - Erre
az indíték kétségtelenül elsősorban annak megértése volt, hogy óriási a szükség
az evangélium által még el nem ért területeken. Egyúttal az az elhatározása is,
hogy elkerülje a „más emberek munkájával való dicsekedést” (lásd: 2Kor 10,13-18).
21. vers. Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett Őfelőle,
azok meglátják; és akik nem hallották, megértik. - Ez az idézet az Ézsaiás
52,15-ből van a Szeptuaginta szerint, megerősítve az apostol szolgálati területét.

Pál szándéka Rómába látogatni és onnan továbbmenni, 15,22-33

22. vers. Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való

menetelben - Ami eljövetelében megakadályozta, az az erőfeszítése volt, hogy
olyan helyekre látogasson, ahol Krisztust még nem hirdették, noha a vele szem­
ben támasztott igények ebből a szempontból nem jelentették az egyetlen okot.
23. vers. Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vá­
gyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok: - Meggyőződve len­
ni arról, hogy bármilyen szolgálat, ami ránk van bízva, befejeződött, szükségszerű
következménye az Istennel járás szokásának, és annak, hogy megkaptuk rá a
Szent Szellem vezetését és segítségét.
24. vers. Ha Hispániába megyek, - Spanyolország Kr. e. 133-ban került római
uralom alá, és „Provincia” lett, noha az egész ország meghódítása nem fejeződött
be Kr. e. 19-ig. Az apostol idejében sok zsidó élt ott, és valószínűleg ez erősítette
azt a vágyát, hogy Krisztust ott hirdesse. Van rá némi bizonyíték, hogy ezt meg is
tette. Római Klementin - aki az apostolnak egyik követője volt - a korintusiakhoz
írt levelében azt állította, hogy Pál „elment a nyugati végig”.
elmegyek tihozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket és
130 15, 25-30

ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedtem veletek. - Az Úrért végzett

szolgálatunk során a körülmények várakozásainktól és vágyainktól nagyon eltérő­
en alakulhatnak, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem Isten vezet ben­
nünket. Éppen ellenkezőleg, nagy csalódásaink messzemenően nagyobb dolgok
megvalósulását eredményezik, mint amit mi vártunk, és mindig Isten bölcs szán­
dékát teljesítik be. így volt Pál római tartózkodásával is. Fogságának eredménye­
képpen kapták a gyülekezetek az összes késői levelét.
25-26. vers. Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, A körzetek a bennük lévő gyüleke­
zeteket jelentik. A két provincia egész Görögországot magába foglalta.
hogy a Jeruzsálemben szentek szegényei részére némileg adakozzanak. - A
szentek között nyilvánvalóan sok szegény volt. A Cselekedetek 2,45-ben említett
dolognak, vagyis a javak közösségének szegénység lett a következménye. Ez min­
denképpen csak valamilyen átmeneti megoldás lehetett. Az ebben a versben lévő
megállapítás fontos szerepet játszik abban, hogy meg tudjuk állapítani ennek a le­
vélnek a keletkezési idejét. Hamarosan a Korintusi 2. levél után kellett írnia, köz­
vetlenül jeruzsálemi látogatása előtt, amely a Cselekedetek 20,21-ben van említve,
vagyis körülbelül Kr. u. 57-ben.
27. vers. Mert tetszett nékik és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok
azoknak a szellemi javaiból részesültek, - Vagyis azokból az áldásokból, ame­
lyek elsősorban Izraelé voltak Isten gondoskodásában, de amelyek hozzátartoznak
az evangéliumhoz is.
tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. - A leitourgeó, „szolgálni” igét
csak itt használta ebben a levélben. A főnévhez lásd a 13,6-ot.
28. vers. Ezt azért ha majd elvégeztem, és nékik a gyümölcsöt átadom, el­
megyek közöttetek által Hispániába. - Ez a kifejezésmód jelzi, hogy a szentek
anyagi támogatása Isten szemében kedves áldozat.
Az anyagi segítség a görögországi szentek között végzett szellemi szolgálatának
gyümölcse volt. De ez a szellemi áldás a pogányokra először a zsidó nemzettől su­
gárzott ki. Ezért a jeruzsálemi szentek szükségleteinek kielégítésével a pogány
gyülekezetek csak megtermették annak gyümölcsét, hogy velük együtt részesültek
a szellemi áldásokban.
29. vers. Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliu­
ma áldásának teljességével megyek. - Az eulogia, egyik jelentése az „áldás” itt
annak a kegyelemnek az összességét jelenti, amelyet Isten mutatott az ember
iránt Krisztusban. Az „evangéliuma” szó hozzáadása nem támaszkodik a többségi
kézirat tekintélyére.
„Egy hamisító, aki az apostol nevében írt volna a második században, festett
volna-e annyira ellentétes képet a jövőről, mint ahogy a helyzet valóban alakult?”
(Gödét).
30. vers. Kérlek pedig titeket testvéreim a mi Urunk Jézus Krisztusra és a
Szellem szeretetére, - A kérésnek ez a második alapja jelentheti akár azt a sze-
retetet, amelyet Isten Szelleme mutat, akár azt a szeretetet, amelyet a hívők által
gyakorol, a szívükben végzett szellemi munka eredményeképpen; valószínűleg itt
ez az utóbbi a jelentése.
tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, - A kérés azokra a szellemi
ellenségekre emlékeztet, amelyeknek erőfeszítései Isten népének imádságai ellen
irányulnak (Vö.: Dán 10,12-13; Ef 6,12 és Kol 2,1).
15, 31-33 131

én érettem Isten előtt, - A hangsúly az utolsó szavakon van. Pál személyes

bizalma Istenben, és a neki adott isteni bizonyosság nem tette őt függetlenné a
szentek imádságaitól. Az imádság sohasem válik feleslegessé semmilyen körülmé­
nyek között sem, még Isten akaratának és szándékának ismerete által sem. Éppen
ellenkezőleg, akaratának kijelentése ösztönzés az imádkozásra. Lásd: Ezékiel
36,37.
31. vers. Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeábán, - A
hitetlenség engedetlenség; a hit az engedelmesség cselekedete. Lásd az 1,5; 16,26
igehelyeknél.
és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek
előtt; - Azt sugallja, hogy volt bizonyos valószínűsége a meg nem értésnek és elő­
ítéletnek a keresztyének részéről.
32. vers. Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából és veletek
együtt megújuljak. - Isten hallja az imádságot, de a válasz gyakran eltér attól,
amire a könyörgő számít.
33. vers. A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan tiveletek! Ámen. -
Az, hogy imádságot kért tőlük, arra vezette, hogy imádságot ajánljon fel értük. Az
az elnevezés, hogy „a békességnek Istene”, gyakori az apostol írásaiban. Ezt néha
az olvasói közti zavarok ellentétének tekintettek, mint az 1Tesszalonika 5,23-ban;
néha a szenvedések és zaklatások ellentétének, amelyeket olvasói tapasztaltak,
mint a 2Korintus 13,11-ben, vő.: Zsidók 13,20; miközben elvárná figyelmeztetése­
inek eredményét, mint a Filippi 4,9-ben. Itt úgy látszik, azokkal a veszedelmes
körülményekkel állítja szembe, amelyekre éppen most hivatkozott.
132 16 , 1-5

X V I. F E J E Z E T

1. vers. Ajánlom pedig néktek - Ez több, mint puszta bemutatás; a szüniszté-

mi azt a dicséretet is sugallja, amelyet „ajánlás” szavunk hordoz. A formálisabb
jellegű ajánló levelek, amelyre a 2Korintus 3,1-ben utal, általánossá váltak a gyü­
lekezetek közötti érintkezésben, hogy biztonságot nyújtsanak a szélhámosság el­
len. Az az ajánlás, amelyet itt ad, nem ilyen jellegű.
Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója; - Ez az
egyetlen eset az ÚSZ-ben, amikor a diakonosz szót nőre alkalmazzák. Ez olyan
valakit jelent, aki bármilyen szolgálatot végez másoknak. Nincs alap annak felté­
telezésére, hogy Fébé „diakonissza” volt.

2. vers. Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illően, - Vagyis ahogy azok­

hoz illik, akik a szent nevet viselik.
és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ö sokaknak
pártfogója volt, nékem magamnak is. - A prostatisz, elöljárónő, gyámolító, párt­
fogó, a prostatész nőnemű alakja, és a méltóság szava, nyilvánvalóan más szó he­
lyett választva, amelyet könnyen használhatott volna. Ez jelzi azt a magas, sőt
tiszteletre méltó helyet, amelyet valószínűleg betöltött.

3. vers. Köszöntsétek Priszcülát és Akvilát, kik nékem munkatársaim

Krisztus Jézusban, - Priscilla (lásd: Csel 18,2) a Prisca kicsinyítő formája. Itt és
a Cselekedetek 18,18-ban, valamint a 2Timőteus 4,19-ben a feleség neve szerepel
elsőként. Ez talán arra enged következtetni, hogy ő volt a kiválóbb a keresztyén
szolgálatban. Az lKorintus 16,19-ben, ahol üdvözletüket küldik, természetesen a
férj neve szerepel elsőként.

4. vers. Akik az én életemért a saját nyakukat tették le; - Az eredetiben a

„nyak” egyesszámban van, jelezve, hogy képletes kifejezésről van szó. A veszély
valódi jellege nem ismeretes, de az apostol élete gyakran volt ilyen, vagy olyan ve­
szedelemben.
akiknek nemcsak én mondok köszönetét, hanem a pogányok minden gyü­
lekezete is: - Ez világossá teszi, hogy a körülmények, amelyekre hivatkozik, szé­
leskörűen ismertek voltak, és arra enged következtetni, hogy nem valamilyen
újabb keletű eseményről van szó; mert elegendő idő telt el, hogy a hírek jussanak
be a gyülekezetekbe. Pál valóban hálás volt nekik odaadásukért; megállapítása a
gyülekezetek köszönetéről nemcsak azt a mélyen gyökerező érzést jelzi, amelyet a
gyülekezetek iránta tápláltak, hanem kifejezi azt, amit Pál minden öndicsöítés nél­
kül felismert, hogy Isten iránti szeretete és szolgálata számukra mennyire értékes.
Az a kifejezés, hogy „a pogányok minden gyülekezete”, azokat a gyülekezeteket je ­
lenti, amelyek a különböző pogány nemzetek között keletkeztek.

5. vers. És köszöntsétek azt a gyülekezetei, amely az ő házukban van. -

Efézusban az ő házuk volt a szentek összejövetelének helye (vö. az 5. verset az
lKor 16,19-cel). Foglalkozásuk lehetővé tette, hogy egy helyiséget ebből a célból
az Úr népe rendelkezésére bocsássanak: Vö. Kolossé 4,15; Filemon 2. Nincs hatá­
rozott példa rá, hogy külön épület állt volna rendelkezésre a keresztyén istentisz­
telethez a Római Birodalomban a harmadik század előtt.
Köszömtsétek az én szeretett Epenétusomat, aki Akhája zsengéje a Krisz­
tusban. - Az, hogy Epenétusz volt az első üdvözülő, az apostol bizonyságtételének
következtében, bizonyára nagyon drágává tette őt Pálnak.
16, 6-14 133

6. vers. Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott körülöttünk. - A görög

szövegben a Mária névnek két formája található: a Mariam, amely a héber Mirjam
megfelelője, és így zsidó eredetű, amely keserűséget jelent, valamint a Maria(n),
amely pogány név. Az előbbi esetben ez lenne az egyetlen héber név a fejezetben.
Az utóbbi a valószínű olvasat.
7. vers. Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és az én fo­
golytársaimat, akik híresek az apostolok között, - Hogy az apostol úgy beszél
róluk, mint rokonairól, a következőket jelenti: (1) hogy zsidók voltak; ha így van,
az, hogy így említi őket, összhangban van azzal, amit honfitársairól már mondott
ebben a levélben (vő. 9,3), vagy (2) hogy vérrokonai voltak; ez sem tűnik valószí­
nűtlennek a határozott kijelentés alapján, ahogyan beszél róluk.
akik nálam is előbb voltak a Krisztusban. - Szó szerint: „ők előttem lettek
Krisztusban”. Nyilvánvalóan a nagyon korai tanítványok közé tartoztak. Ha tehát
ők Pál rokonai voltak, már voltak Krisztusban családi kapcsolatai, miközben ő
maga üldözte a szenteket.
8. vers. Köszöntsétek Ampliást, akit szeretek az Úrban. - Ampliás római
rabszolganév és gyakran található feliratokon.
9. vers. Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársimkat a Krisztusban, - Az
Orbán név ugyancsak megtalálható a császár által felszabadított emberek egyik
listáján, amely arra enged következtetni, hogy ő így nyerte el szabadságát.
és Stakhist, ak it én szeretek. - Sztakhisz görög férfinév, és viszonylag ritka.
10. vers. Köszöntsétek Apeilest, aki a Krisztusban megpróbálhatott. - Ez azt
sugallja, hogy ő valamilyen megpróbáltatást szenvedett, kiállta a próbát és elnyer­
te testvérei elismerését és megbecsülését.
Köszöntsétek az Aristóbulus házamépéből valókat. - Ez inkább rabszolgáira,
mint rokonaira vonatkozik.
11. vers. Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat. - Ő tehát valószínűleg
zsidó volt.
Köszöntsétek a Nárcissus házanépébő! azokat, akik az Úrban vannak. -
Nárcisszusz valószínűleg egy másik rabszolgatartó volt. Az a kiegészítés, hogy
„akik az Úrban vannak”, világossá teszi, hogy ebből a háznépből csak némelyek
tértek meg.
12. vers. Köszöntsétek Trifénát és Trifósát, akik munkálódnak az Úrban. -
Ők szinte biztosan nővérek voltak természetes rokonság alapján.
Köszöntsétek a kedves Persist, ki sokat munkálódott az Úrban. - Mivel
szolgálatáról úgy beszél, mint amely a múltban történt (ellentétben azzal, amit a
két előző nővérről mondott), ez a testvémő akkor más előrehaladott körű lehetett.
13. vers. Köszöntsétek Rúfust, M kiválasztott az Úrban és az ő anyját, aki
az enyém is. - Rúfus latin név. Lehetséges, hogy ugyanarról a személyről van
szó, mint a Márk 15,21-ben, akinek apja Krisztus keresztjét vitte. Ha így van, le­
hetséges, hogy az apa meghalt, és özvegye, valamint Rúfus Efézusban élt. Rúfus
„kiválasztott volt az Úrban". Ez nehezen vonatkozhat a kegyelmi kiválasztásra,
amely minden hívőnél közös, hanem valamilyen különleges hozzájárulást jelent,
amely által meg volt különböztetve a Krisztusért végzett szolgálatban mutatott ki­
válósága vagy használhatósága miatt.
14. vers. Köszöntsétek Asinkritust, Flégont, Pátrobást, Merkúriust és a
134 16, 15-19

testvéreket, kik velük vannak. - A Rómához hasonló helyeken, ahova a keresz­

tyének különböző országokból jöttek, az összejöveteleket különböző házaknál tar­
tották, és nem volt olyan nyilvános épület, ahol nagy összejöveteleket tarthattak
volna a hívők, még ha meg is engedték volna. Úgy látszik ezt jelzi az utolsó kifejezés.
15. vers. Köszöntsétek Filológust és Júliát, Néreust és az ő nénjét, és
Olimp&st, és minden szenteket, kik velük vannak. - Júlia valószínűleg Filoló­
gus felesége volt. Lehetséges, hogy Néreus és nővére az ő gyermekeik voltak, és
Olimpász is ugyanabból a családból vagy háztartásból volt.
16. vers. Köszöntsétek egymást szent csókol&ssal. - A philó, „csók”, az üd­
vözlés szokott módja volt azonos neműek között. A csók „szent” legyen, hagiosz,
vagyis mentes mindentől, ami méltatlan az elhívásukhoz, mint szentekéhez (hagioi).
Ezenkívül legyenek mentesek a társadalmi különbségekből adódó előítélettől és
a részrehajlástól azok irányában, akik jómódúak voltak. A gyülekezetben urak és
szolgák így üdvözöljék egymást, mentesen egyrészt a leereszkedéstől, másrészt a
tiszteletlenségtől.
Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei. - Azt a kifejezést, hogy a
„Krisztus gyülekezetei”, csak itt találjuk az ÚSZ-ben. Ez úgy jelöli őket Krisztus­
hoz való viszonyukban, mint a tulajdonait.
17. vers. Kérlek pedig titeket testvéreim, vigyázzatok azokra, akik szaka­
dásokat és botránkozásokat okoznak - Ez arra enged következtetni, hogy azok,
akikről most beszél, antinomista (ellentmondó) tévelygéseket terjesztettek, ame­
lyekkel a 6. fejezetben foglalkozott, vagy ahhoz a párthoz tartoztak, amelyre a 14.
fejezetben utalt. Lehetséges, hogy az ellentét a júdaista tanításokból támadt,
amellyel Pál és munkatársai folyamatosan harcban álltak.
a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. - A többes
szám második személy hangsúlyos, amely arra szolgál, hogy fokozza a különbsé­
get az ő igazi tanításuk, valamint a hamisak között. Az apostol abban a figyelmez­
tetésben, hogy forduljanak el a hamis tanítóktól, nem kiközösítésről beszél, ha­
nem az ellenállóktól való személyes elkülönülésről.
18. vers. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, -
Van egy bizonyos hangsúly a tagadószón, amely gyakorlatilag a szolgálat megta­
gadásának gondolatát hordozza.
hanem az ő hasuknak; - A kifejezés valamilyen alapvető érdeket sejtet, amely
nem feltétlenül durva, érzéki élvezet, mint a Filemon 3,19-ben, noha ez a szándék
is lehetséges.
és nyájas beszéddel meg hízelkedéssel - A chréstologia szó valamilyen behí­
zelgő beszédet sugall, olyasmit, amely jóságot színlel. Az eulogia, amely általában
„áldást” jelent, itt a beszéd kifinomult stílusát jelenti a méltányosság látszatával.
megcsalják az ártatlanok szívét. - Aki sohasem számít gonoszságra, csaló­
dásnak van kitéve. Azoknak, akiket nem tanítottak meg Isten útjaira úgy, aho­
gyan a Szentírásban ki van jelentve, különösen veszélyes azok nyájas beszéde és
hízelkedése, akik hamis tanokat hirdetnek. A biztonság Isten beszédének ismere­
tében és a hozzá való ragaszkodásban van.
19. vers. Mert a ti engedelmességetek mindenkihez eljutott. Örülök azért
rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rossz­
ban. - Legyenek bölcsek annak elfogadásában és gyakorlásában, ami Isten akara­
ta szerint való és így hatását tekintve hasznos. Magatartásuk tehát olyan legyen,
amely beszennyeződéstől mentesen tartja őket. Az akeraiosz szó, amely azt jelenti:
16, 20-23 135

tiszta, ártatlan, csak két másik helyen fordul még elő, a Máté 10,16-ban (szelíd)
és a Filemon 2,15-ben (szeplőtlen). Szó szerint azt jelenti, hogy „elegyítés nélküli”.
Használták a vízzel nem kevert borra, ötvözetlen fémre stb. Ezért azt jelenti, hogy
„gonosszal való keveredés nélkül”. Itt tehát azt akarja jelenteni, hogy azt kívánja
számukra, hogy ne szennyeződjenek be a gonosz tanítók befolyása és az általuk
előidézett szakadások és buktatók által. így legyenek bölcsek és ragaszkodjanak
az igazsághoz. Ha tartózkodni akarunk attól, hogy keveredjünk azzal, ami ártal­
mas, szilárdan kell állnunk a hitben, megmaradnunk az igazságban.

20. vers. A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt ha­

mar. - Ez az ígéret úgy tűnik közvetlen utalás azoknak az erőfeszítéseire, akik
szemben álltak a szentek békességével és összhangjával. Ezeket az erőfeszítéseket
megszakítás nélkül teszi a Sátán, és folytatja, amíg az ígéretet Isten be nem telje­
síti. Vö. azzal, amit a júdaizáló ellenállókról mondott a 2Korintus 11,12-15-ben,
ahol úgy beszél róluk, mint a Sátán szolgáiról. Kétségtelen utalás van az 1Mózes
3,15-ben adott ígéretre is. Az en tachei, „hamar” jelentheti, hogy „gyorsan”, „sebe­
sen”. Ez a jelentése az alábbi igehelyeken: Lk 18,8; Csel 12,7; 22,18; és talán a
Jel 1,1; 22,6-ban. Azt is jelenti, hogy „hamarosan” vagyis, hogy nincs messze az
idő, mint a Cselekedetek 25,4-ben.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. - Nem lehet arra következtet­
ni, hogy az apostol először itt akarta levelét befejezni. Valószínűleg ez közvetlenül
a megelőző szöveghez tartozik, tekintettel arra, amit a Sátán ellenmunkájáról
mondott.

21. vers. Köszönt titeket Timóteus, az én munkatársam; - A 2Korintus 1,1-

ből megtudjuk, hogy Timóteus Pállal volt Macedóniában, amikor ezt a levelet írta
(ez Kr. u. 57. második felében volt). Lehetséges, hogy az apostol előrement egye­
dül Korintusba. Közvetlenül azelőtt, hogy Korintusból Jeruzsálembe ment, Timóte­
us vele volt (Csel 20,4).
és Luczius, Jáson és Sosipáter, az én rokonaim, - Közülük az első Cirénei
Lúcius lehetett (Csel 13,1), a második a Cselekedetek 17,5-ben említett Jáson; a
harmadik a Cselekedetek 20,4-ben szereplő Sopater név hosszabb formája.

22. vers. Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam. - Az,

hogy az apostol írnoka beszúrja ezt az üdvözletei, először is a levél hitelességének
a jele, minthogy nincs hamisító, aki megemlítette volna, hogy ezt teszi; másod­
szor, a Pálra jellemző udvariasság példája, aki nem valószínű, hogy egy ilyen üd­
vözletét harmadik személyben diktált volna; harmadszor, ennek a testvérnek
együttérző szelleméről és teljes szívű együttműködéséről tanúskodik abban a
munkában, amellyel az apostol volt elfoglalva. Az, hogy ebben szellemi örömét lel­
te, ugyancsak benne foglaltatik az üdvözlés módjában: „az Úrban”.

23. vers. Köszönt titeket Gájus, aki nékem és az egész gyülekezetnek gaz­
dája. - Ha Gájus a korintusi gyülekezet véneinek egyike volt, bizonyára megfelelt
a vén vagy püspök követelményeinek, ahogyan az lTimóteus 3,2 említi.
Ez a Gájus majdnem biztosan azonos azzal, aki az lKorintus 1,14-ben szere­
pel, és feltehetőleg a Cselekedetek 18,1-8 Titus Justusával, minthogy teljes neve
Gaius Titus Justus, akinél Pál szállása volt első korintusi látogatásakor, miután
Aquilánál lakott.
Köszönt titeket Erástus, a városnak kincstartója, - Ez ugyanaz az Erastus
lehet, akit Pál Timóteussal Macedóniába küldött, mielőtt Efézust elhagyta (Csel
19,22), és akire úgy hivatkozott a 2Timóteus 4,20-ban, hogy Korintusban maradt.
136 16, 25-27

Az, hogy az itt említett embernek fontos tisztsége volt a városban, önmagában
nem elegendő ahhoz, hogy az azonosítást valószínűtlenné tegye, minthogy a jelen-.
légi levél megírása után lemondhatott tisztségéről.
és Kvártus testvér. - Ez a cím nem jelenti azt, hogy természetes rokona volt
Erastusnak, vagy azok közül valakinek, akiket említett; inkább arra enged követ­
keztetni, hogy ismerte mind az írót, mind az olvasókat, mint testvér az Úrban.

25. vers. Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom - A

szentek szellemi megerősödése az evangélium tanításának megtartásában van,
amely nemcsak bűnbánatot és megigazulást hirdet hit által (3,21-től az 5. végéig),
hanem új életet a Krisztusban, amit a bennünk lakó Szent Szellem tart fenn (6-8.
fejezet), és minden igazság teljesedését eredményezi (12-15. fejezet).
és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán -
Vagyis az evangélium és Jézus Krisztus hirdetése titok. Vagy inkább „ama titok”
kinyilatkoztatásával összhangban volt. A névelő hiánya azt jelzi, hogy egy titokról
van szó a többi közül. A titok kijelentéséről beszélve nem azt akarja mondani,
hogy neki speciális kijelentés adatott; csupán azt állapítja meg általánosan, hogy
az el volt rejtve, mielőtt Isten most kijelentette. A 11,25-ben egy másik titokról írt.
mely örök időtől fogva el volt hallgatva, - Erről a témáról nem volt isteni ki­
jelentés. Isten gondviselő bánásmódja az emberrel változatos, de folyamatos. Ter­
veit fokozatosan tárta fel, minden részlet kinyilatkoztatásának megvolt a maga is-
tenileg előre meghatározott ideje. Ezeket nemcsak úgy adta, mint saját termé­
szetének, tulajdonságainak és végzéseinek kijelentését, hanem a megfelelő időszak
viszonyai és szükségleteire is figyelemmel.

26. vers. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, - Szó szerint
„prófétai írások által”. Az apostol azokra az eszközökre utal, amelyek által a titok
nyilvánvaló lett, és erre a célra a saját ihletett írásait használta. Tehát nem az
ószövetségi Szentírásról beszél, mert ez a kijelentés nem rajtuk keresztül adatott,
hanem az Újszövetségnek azokról a részeiről, amelyek már megvoltak és megírá­
suk folyamatban volt. Ez a levél, amelyet most fejez be, részét képezte azoknak a
prófétikus írásoknak. Igaz, hogy az ószövetségi Szentírás is prófétikus írás volt, és
az apostol fel is használta a titok igazságának feltárásában, de ez önmagában
nem magyarázná itteni szavait.
az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett
minden pogányáknak tudomására adatván, - Vagyis hitben, amelyet engedel­
messég jellemez; mert a hit az Istennek való alárendeltség cselekedete, parancsá­
nak teljesítése (Jn 6,29 és ÍJn 3,23).

27. vers. Az egyedül bölcs Istennek - Vagy inkább „Istennek, aki egyedül
bölcs”. Ez az utolsó két szó hangsúlyos, és a leírás megfelel mindannak, amit az
apostol most állított az isteni szándékról. A cím megfelelő lezárása is az egész le­
vélnek.
a Jézus Krisztus által dicsőség mind örökké. Ámen. - Ez a dicsőítés kétség­
telenül az Atya Istennek szól, de az apostol úgy szerkesztette meg szórendjét, hogy
Krisztus - legalábbis beleértve - hasonlóképpen tárgya a dicsőítésnek és imádatnak,
aki által Isten lénye, jelleme és tulajdonságai ismeretessé váltak népe előtt.

* ❖ *