Már megtörtént

Már megtörtént, de az időérzetünk töredezettsége miatt mi úgy érezzük, hogy előttünk áll és
átmegyünk rajta. Félünk és összehúzódunk. Megpróbáljuk elkerülni az elkerülhetetlent és túlélni
azt, ami már régen túlnőtt rajtunk.

A félelmünk és a vágyakozásunk meggátol minket abban, hogy intuitív lényekké váljunk. nem
ösztönvezérelt tudattalan lényekké, hanem magas tudatossággal rendelkező intuitív lényekké.
Az intuíció a Mező jelzése és feltárulkozása bennünk. Csak szabad lélekkel, nyitott szívvel
tudunk bekapcsolódni a megérzéseink által az Áramlásba.

A vágy a jövőről szól, a félelem a múltból jön. Az intuíció, a megérzés, a flash, a jelenben
születik meg. Beengedni és megragadni csak akkor tudjuk, ha követjük és valóra váltjuk. A jel
és a valóra váltás között azonban a senki földje, egy mély és sötét szakadék húzódik meg.
Nincs palló, kikövezett út, ami átvinne fölötte, ugrani kell. Az ugrás szabaddá tesz és
helyreállítja az élességünket, visszaadja a hitünket abban, hogy amiben részt veszünk, az
meghalad minket, és jó irányba visz.

A szamurájok talán sejtették, hogy a félelem legyőzése tartja benne őket az élet körforgásában.
Ha nem, akkor is készenlétbe helyezték magukat, hogy vállalni tudják bármi is közelít feléjük.

Az ürességben születhet meg egyedül a megérzés, a flash. Szabaddá és üressé tenni

magunkat a Mező üzenetére erőfeszítést igényel. A démonaink legyőzése, a tiszta befogadó
állapot fenntartása küzdelem. Ha nyitottá tesszük magunkat, és elkötelezetten keressük
létezésünk igazságát, akkor van esélyünk emelkedni és fejlődni. Gyakran bezárjuk magunkat
egy kemény intellektuális dobozba, hogy ne érezzünk és:

- ne zökkentsen ki minket senki és semmi a megszokottból,

- rejtőzködve belesimulunk a környezetünkbe,

- lepuhítjuk az élet érdességét,

- csökkentjük az érzékenységünket, hogy ne zavarjanak a külső zajok, mások szenvedései

- elnyomjuk a finom rossz érzéseinket a környezetünkkel szemben, a fontos másokkal

szemben, önmagunkkal szemben... vélt előnyök miatt,

- deszenzibilizáljuk magunkat, hogy ne fájjon az ébrenlét, a tisztánlátás, az életterünk

beszűkülése…

Ilyenkor veszítjük el kapcsolódásunkat az Élettel. Pedig Isten valódi neve az ébrenlétben bomlik
ki és nem a vallásos áhitatban.

Fotó: Elionor Ferrís Malonda

Sárvári György