2.

A hagyományos kultúrák jellemzői; a modernizáció folyamatának kialakulása

2.1. A hagyományos társadalmakban a kozmológiai képzetekbe ágyazódik az embereknek

önmagukról, közösségükről, a környező világról kialakított képe; nem én-, hanem közösség-
(törzs-, nemzetség-, család)központú gondolkodás, ahol az egyén nem egyszerűen azonosul a
szerepével, hanem eleve azzal azonosként gondolja el magát; az énhatárok időbeli
cseppfolyóssága párosul a csoporton belüli társadalmi szabályozás merevségével, vö.
o Georg Simmel (Soziologie.1908): csoportnagyság és egyéni szabadság
összefüggése – minél nagyobb egy társadalmi csoport, annál kevésbé képes
tagjai életvitelét, gondolkodását, tevékenységeit teljes mértékben szabályozni,
s annál inkább csak meghatározott, kifejtett normák betartására, illetve
bizonyos szerepekhez kapcsolt, meghatározott szolgáltatásokra kényszerítheti
őket
o Mary Douglas (Natural Symbols. : a társadalmi szabályozás erőssége a
csoportszerkezet (group) függvénye; ha ezt összekapcsoljuk a
gondolkodást/tudást/viselkedést meghatározó osztályozási rendszer általános
elfogadottságának mértékével, kialakítható a társadalmak és az individualitás
modális tipológiája)

előkép: Basil Bernstein a nyelvhasználat és a családi viselkedésszabályozás

összefüggéséről: pozicionális/szerep szerinti szabályozás → korlátozott kód
személyes szabályozás → kidolgozott kód)

Grid/rács: általánosan elfogadott vs. egyéni osztályozások rendszere

Group/csoportszerkezet: pozicionális vs. személyes társadalmi szabályozás

KOZMOLÓGIÁK
1. fő erények; 2. fő bűnök; 3. személyiségkép; 4. művészeti forma

HAGYOMÁNYOS MODERN

1. szerepek tisztelete, becsület 1. őszinteség, hitelesség

2. formai szabálysértés 2. a személyiséget romboló alakoskodás,

kegyetlenség, beletörődés a kudarcba

3. passzív, differenciálatlan egyén egy differenciált 3. differenciált egyéni cselekvő, aki uralni igyekszik
környezetben strukturálatlan környezetét

4. „primitív”, a társadalmi kategóriákat allegorikusan 4. „romantikus”, az egyén győzedelmeskedik a

megjelenítő művészet strukturális adottságokon
1. igazság, kötelesség 1. egyéni siker, az emberiség szolgálata

2. a társadalmi kötelezettség semmibe vétele 2. a bűnösség általánosítása egyénre, csoportra

3. magányos szubjektum
3. aktív, szerepeihez differenciáltan igazodó cselekvő

4. „klasszikus”: a struktúra győzelme az egyén felett 4. „professzionális”: legfőbb gondja az

alkotófolyamatban alkalmazott technikák és anyagok
2.2. A hagyományos társadalmak látszólagos állandósága, változatlansága nem azt jelenti,
hogy nincsenek váratlan események (természeti csapások, kívülről jövő támadások), hanem
hogy a rájuk adott reakciók szokásszerűek, a kialakult cselekvési mintázatok ismétlései, ritka
– de azért van – a kreatív, újító válasz, adaptáció az új feltételekhez, amely vagy maga is
bevetté s ezután szokásszerűen ismétlődővé válik, vagy elfelejtődik; a politikai változások a
hatalmat gyakorló személyek/klánok/dinasztiák lecserélésével járhatnak anélkül, hogy a
hatalmi megoszlás szerkezete változna

→ éppen ezért merül fel – a forradalmak után – az elvi kérdés, hogy hogyan lehetséges
tartós, visszafordíthatatlan változás, illetve mi váltja ki a folytonos változással jellemezhető
modernizációs folyamatot, ami elvezet a modern társadalmak kialakulásához

Max Weber szerint a történelemben a karizmatikus mozgalmak képesek forradalmat

előidézni, a karizmatikus forradalom azonban csak akkor eredményez
visszafordíthatatlan változást, jár a tradicionalitásból való kilépéssel, ha a
racionalizációs folyamat kellőképpen előrehaladt ahhoz, hogy intézményesíteni – a
mindennapi cselekvések keretévé tenni – képes a forradalom vívmányait

2.3. A modernizáció négy hosszú távú történelmi folyamat összekapcsolódásaként

jellemezhető
o civilizációs folyamat (a társadalmi szabályozás bensővé tétele)
o racionalizációs folyamat (értelemtulajdonítások és megjelenítésük,
színrevitelük a rituális és a mindennapi tevékenységekben: a tér, az idő, az
emberi élet tagolása és jelentésekkel való felruházása, magyarázata → a
tevékenységek reflexívvé válása)
o szekularizációs folyamat (nem vallástalanodás!, hanem az autonóm
„életrendek” = intézményesülő, önmagukat bővítve újratermelő, önszabályozó
tevékenységi terepek kialakulása, melyeknek csak egyike a vallás a gazdaság,
a politika, a társadalom, a kultúra, a tudomány, a technika, a művészet stb.
mellett) → az életrendek/értékrendek pluralitása és konfliktusai)
o globalizációs folyamat