ru, egyáltalán a kuls dlegességre korlátoz dik.
A modort cím Goethe-regény is osszehord egy csomó, a kor érdek-
kozelebbr l stílusnak is nevezik, s a stílusról a franciák
azt monclják: öest fbotnme méme, ínaga az ember. Ez a
Partikularitás tobbé vagy kevésbévéletlensze t(t valami;
megszokotts ágon alapul, és végul kiszorítha$a magát a
mrivé s z etet, o n k re te h e i az anya go t . &mp
t t g*ká b b,
_d__o.t_!_g
azokban a m vészetekb en vá'Ihat uralko d vá, amelyek-
bén a ktiii dleae_i ielet nyit a vélet|enszerűtségnek.
A modor nem .,syu.r"iaái nr, Ái.nt azeredetiség; az etea.tireg
a nr vész áItalában vett
Az eredetiség az ábrazolás e8é-
sajátszerűrsége, amely a
szére uonatkoztk, s ba igazi ere-
miíalkotás egészére, nem detiség, akkor azonos a m alko-
peclig a ktils dleges olda- tás objektiuitásáual.
Iára vonatkozik. Igazi ere-
cletiségr l akkor beszélhetuflk, ha a míívészcsak a dol.
-ii
g"t mutatjá bé, ném pedig i ái{l" pa;rtir< i,,
l1iitárát'".
lgazán nagyszaiháii:,'doclo r, ha a't<ottO J;áii;i-á"Á;eibsege nem
otlik a szemunkbe , ha pusztán pass zív átmeneti pontként
jelenik ffi g, amelyen át a tartalom knp ábrázolást. Minclen
igazi tevékenységbena szubsztanciáIis az, ami hatalmas;
az individuális csak az alkotás formális tevékenysége . Ezt
látjuk Homé rosznál és Szophoklésznél, de Shakespeare-
nél is: csák id'aga a clolog iÉrezolódik; ezze:l szemben
Euripidész már sajátszer és partikuláris. Az igazierede-
tiség gy ábrázolja a dolgot, mint magábanvéve egysé-
gest, mint egészet. Nem eredeti viszont az, amit csak kívr.il-
r I tákoltak ossze. Goethe számos ifjrikori mírvében
megfigyelhet , hogy a kolt t anyagának szegényessége
arra késztette, lro gy a tárggyal ossze nem fugg , betoldás-
szer , eletnekb l illessze ossze alkotását. A Gótz uon
Berlicbingenben számos ilyen betold ás található. A m
megírásának ictején például gyakori beszédtérna volt a
szetzetesek sajnáIatra méltó élete. Ezek után a Gótzben
rnegjelenik Martin testvér, aki ía lovagi életértlelkesed,
ve] boldog embernek nrondja Gotzot. De a m nevelési
kérdéseket is tárg yal -a peclagógia akkoriban, I]aseclo\^/-
nak koszonhetóen, fellendtil ben volt. Roviden: sok ktil-
s clleges szempont br-rkkan fel, s ezek nem használnak a
nríívoltaképpeni anyagának. A Vonzások és uálasztások
16s
1 désérejellemz dolgot. Akkoriban váIt divattá, hogy
eleven személyekb l tigyn evezett él képeket alakítsanak
ki, vagy hogy a víz és a fém ,,érzésével"foglalkozzanak.
Az ír sok ilyen, a korra és a kortársakra jellemz érde-
kességet applikált regényébe. Ezek a szitrrációk nem a meg-
formálás bels szukségleteib 1 fakadnak. -,Av ip,,.3:,zi
"I:-
detiség tehát megegyezik az igazi objektivitással, jóllehet
g}akran éppen az ilyen objektivitás ellentététértik erede-
tiségen , s ezért a rosszul értelmezett eredetiség sok lróbor-
tos dologhoz vezetett. Ros 3z 1z, ami csak partikuláris.
[Az általános m ,uészetiformák]
Eddig azokat a szempontokat vetttik szemügyre, amelyek
a mitalkotással kapcsolatosak, amennyiben a m{talkotás
szépségeeszményi szépség,s amennyiben az eszmé-
nyi szépségérintkezésbe kerul a kóznapiság kozegével.
Eddig tehát a mttalkotásnak mint eszménynek az áIta|á-
nos természetét"írtuk le. Most rátérunk az áItalános m vé-
szeti form ák vízsgáIatára.
Három ilyen áItalános [II)] Az áttalánrls nl, uészetifor-
m vé szeti forma ylrl: a mák.
szimbolikus, a klasszikus
és a romantikus fornra. Az els keresi, a mílsodik a tokély
szintjére emeli a szépet; a hartnadik t rllralaclja ezt a
tokélyt. A szimbolikus formában az anyag van t rls rly-
ban; benne et m vészet a bels tztrtalomhoz ill formát
keresi, olyan forrrrát, zlmely még nefit tokéletes, mivel a
bels tartalom sem tokéletes. A tokéletesség a klasszikus-
ban ion létre; a fofi}antikusban viszont a bels tartalonr
tr_illép zr formán, tobbet kovetel, rrrint amit a m alkotíls
ábrázolásmóctja nyujtani ttrcl. A m alkotásb án a fogalorn
a szub sztanciális szr_rbjektivitás, amely az érzékielképze-
Iés számára fejez dik ki. A mírvészett formák ktilonbsé-
ge e két olclal egymáslroz való viszonyán alapul.
L69
IA szimbolikus m .uészetiforma|
Az els a szímbolikus for-
Els szctkctsz:
ma. A szinlbolikus tn uészi.fbrma.
A szimbólum olyan jel, Els fejezet:
amelynek jelentése van, A szi m bólumról á ltctl á
és amely valamilyen meg-
jelenítésmódot feltételez. A jel mint olyan nem onmagá-
ra vonatkozik; csak annyib an van értelme, amennyiben
rnegadott ielentése van. Ísy var-I ez a nyelv hangjaivaI, az
írásjelekkel, a személyek neveivel és még sok mással.
Az érzéki,amin át a képzet megjelenítést kap, a maga
sajátszerírségéttekintve nincs voltaképpeni kapcsolat-
ban ezzel a képzettel. A szimbólum mármost olyan jel,
amely a maga kuls dlegességében ma gában foglalja a
képzet áItala megjelenített bels tartalmát is. A szimbó-
lum tehát onmagírt jeleníti meg. Az oroszlán péld áuI az
er szimbóluma. Az oroszlán- onmagában mint oroszlán
- er s; onrna gában tartalmazza azt, aminek jelentését meg-
jeleníti. A szimbóltrm olyan egzisztencia, amelynek egy
képzetet kell bennunk felidéznie, mikozben már onma-
gábantartalm azza ezt a felidézend képzetet " A szimbólum
második von ása az, hogy még nem teljesen adekvát a
maga jelentésével. A kép tobbet tartalmaz, mint aminek
a jelentését fel kell ídéznie.A bika például si szimbóltr-
ma az er nek, a termékenységnek és még egy sor más
min ségnek. A szimbólum ezért lényegileg kett s értel-
rn . Ha ilyen alakzatot látunk magunk el tt , nehezen tud-
j*k eldonteni, hogy az alakzat szimbólr-rm-e, vagy kifeje-
zetten szimbólumnak szánták. Lehet valamí szimbolttm
anélktrl, hogy annak szánták volna. Ha az vt bbiról van
sz , két dolognak kell lebegnie el ttunk: az áItalános kép-
zetnek és e képzet képének.Ha a reflexió még nem jutott
odáig, hogy onállóan idé zzen fel általános képzeteket, ha
a reflexió még nem képes gondolatokat rógzíteni, akkor a
bels,ó gondolat még nem magáértvalóan lép fel, teh át az
érzékialak még nem váIt el jelentését1, hanem a kett
egy. Nem szirnbólum tehát" a sz szoros értelmében,
770
ha a jelentés és az alak kulonbsége kífejezetten tételez -
dik. Nem szimbólum, hanem ósszebasonlítás. Karl Moor
a lebukó Napot megpillantva ezt mon$a: ,,Így hal meg
egy h s." Itt hat ározottan meg van kulonb óztetve egy-
mástól két mozzanat: a jelentés és annak érzékletesbemu-
tatása. Nem így a háromszog: &z lehet, h,rgy a Szent-
ban. háromság szimbóltrma, de lehet az is, hogy nem az.
A hasonlatban teljesen világos, h.gy az érzékiegziszten-
ciának mint olyannak nem kell érvéryességettulajcloní-
tanunk. Az osszefuggés ugyan egészen kozvetlen is lehet,
mint amikor például Luther azt mondja: ,,Er s vár a mi
Istenunk." Itt viszont eleve tudjuk, hogy a vár csak vala-
minek a szimbóluma.Yagy amikor a Bibliában azt olvas,
suk: ,,Isten, rontsd meg az fogaik at az szájokban",
akkor nyomban érezzűk, hogy itt nem igazi fogakról van
sz , hogy a kifei ezés szimbolikus. Ha egy templom el tt
látunk egy háromszoget, akkor ugya nígy tudjuk, hogy
ezt sem háromszognek, hanem valamilyen szimbólum-
nak kell tekintenunk. A kolt i ábrázolásokban gyakori a
szimbolikus elem. Ám vannak olyan kolt i ábrázolások,
ahol nern ismerjtik fel azonnal a szimbolikus jelleget,
egyáItalán, ahol kérdéses,h.gy a szóban forg ábrázo-
lás szimbolikus-e .vagy sem. Ahol az ábrázolásokban fel-
ismerhet a szimbolikus jelleg , arr llehet sz , hogy a
szellemben még nem szuletett meg az absztrakt gondo-
lat, és a képszertt ábrázolás láthatóan az egyetlen, ami-
ben a szellem eI tudja adni bels tartalm át. ítt, e bizony-
talanság tekintetében, nem egyedi esetekr 1 van sz ,
hanem a mttvészet" lratalmas teruletér I: Az egész keleti
míívészetrI. Ezen a teruleten alakokat és képeket látunk
magllnk el tt , ámkozben az a kellemetlen érzésunktámacl,
hogy valami nincs rendjén; feladatok kozott bolyongunk,
s azt érezzttk, hogy ezekaz alakok, alrogyan el tttink á1l-
nak, nem elégítenekki bennunket, arra osztonoznek
l;j:-**,**l fiTí* lI.: tl} *í,? ; T,il: ;
Kulonosen az indiai m vészettel vagyunk így. De a klasz-
szikus mírvészetteruletén is el fordtrlhat ilyesfajtabizony-
talanság. Magánvalósága szerint a klasszikus m vészet
17I
 nem szimbolikus, hanem világos és érthet ; ilyen az ábrá-
zolás, ha a jelentés értelme nem más, mint hmi az alak-
ban magában benne rejlik, ha az alakadekvát a fogalom-
mal. A voltaképpeni szimbolikus m vészetnek mindig
van egy olyan oldala, amellyel,a jelentés nem adekvát.
A klasszikus m vészet egészébenvéve a világos m rvé-
szet. A szirnbólumban a kép valami mást is felid éz, mint
a képzetet. De a klasszikus m vészetb l sem hiányzik
teljesen a kétértelrnűrségo\dala, mert kérdéses,hogy meg-
álllratunk-e a képnél,vagy pedig egy további, mélyebb
tartalmat kell-e keresntink. Ha így álI a dolog, elt n d-
hetunk, mifele tartalmat is kínál a kép. Ha a mitol gíát
rnesék sorának vesszuk, akkor ez a fantázia szabad iáté-
kának tekinthet . De ilyen tartalmat feltételezve felme-
rtilhet benntrnk a kétely: íIefil kell-e ilyenkor valami más-
ra is gondolnunk, valami mélyebbre, mint amit e tartalom
alakja k ifej ez . Ktr lonos en a kkor, ha a ta rta lo m v alam i kép -
pen isteni, amikor is konnyen az a látszat keletkezhet,
lrogy a kifejezés méltatlan az isteni jelle ghez. Ha péIdá-
uI azt olvassuk, hogy Jupiter Lemn osz szigeté re hajította
le Vulcanust, aki így megsántult, akkor ezt mesének is
vélhetiuk. Árrr, mivelhogy ezt a tettet a legf bb istennek
tr-rlajdonítják, arra kell gondolnunk, hogy ezer: mást is
érthettiflk, mint puszta mesét. Ilyen módon kétfréleértel-
mezés lehetsé$es: az egyik teljesen prózaian értelmezi a
képeket, a másik feltételezi,,lrogy mélyebb értelem rejlik
mogotttik. Ez a kett sség a klasszikus műrvészet értelme-
zésébenis megfigyelhet a. Űiabban hosszas vita alakult ki
arról,,lrogy a mitológiai képzeteket kulsódleges értelem-
ben vett torténeteknek vagy szimbólumoknak kell-e tekin-
tenunk. Creu zer MitológiájaTl sorra veszi a régi népek
mitológiai elképzeléseit,de nem szokványos értelernben,
hanem mélyebb jelentést keresve, ésszer rséget feltét e|ez-
ve benntik. Mert a sz ban forgó rnitikus tcrrténeteket az
ember alkotta meg - az ember, aki ugyan keclvét leli a
veltrk való iátékban, de vallási érdekb l rendelkezik va\a-
11
G. F. Creuzer: Symbolik uncl Il(ytbotogie cler alten Vólker (1819*
I8Z2).
772
il
mi magasabb rend képességgelis: ésszel, amely a miti-
kus torténeteket kitaláI|a, akkor is, ha az ember felkészult-
sége arta, hogy adekvátan exponálja az ész bensejét,
kezdetben még fogyatékos. Az ész azonban mindenkor
alakít er , az ésszer ség felismerésérepeclig mindig
szukség van. Csak az llyen megismerés mélt o az ember-
hez. Az ember megállhat a mitikus képzetek puszta tudo-
másulvételénél,és tekintheti pr zai módon meséknek
ket. Ekkor azonban csak ures ismeretekre tesz szert.
Emberhez méltóbb az a feltételezés, lrogy miután a miti-
kus képeket ésszel rendelkez emberek alkották, bennuk
ész fejez dik ki. Esz után kell kutatnunk, s az ész felmr_r-
tatása igazolja a mitoló giát. Az ember igazolása peclig
nemes feladat. Creu zert megtá madták, azt vetve a szemé-
re, hogy éppenséggel az, aki jelentéseket magyaráz bele
a mítoszokba, ebben egyébkénta neoplatonikusokat
kóvetve. Eszerint az, hogy aképeknek jelentésuk van, tor-
ténetileg nem bizonyított á|Lítás; a régi népek, gynrond,
csak játszottak a mitikus elképze|ésekkel, anélkul, lrogy
bármit is ki akartak volna fejezni veluk; k nem gondol-
tak semmi olyasmire, ami után mítoszaikban mostaná-
ban szimatolnak. Hogy torténetileg a mitikus képzetek-
be nem magyaráztak bele ilyenfajta jelentést, és hogy a
régi népek szemében a képek még nem számítottak szim-
bóltrmoknak , &z persze tokéletesen ígaz; ám az, hogy
valami magánualóan szimbólum vagy csak szimbólum-
nak számít, az két, kulonb óz dolog. Ennyiben teljesen
tortén etí az az áIlítás, hogy a régiek e képek rnegalkotá-
sakor nem gondoltak arra, amit kés bbi korok emberei,
a mai emberek beléitik látnak; ebb l viszont nem kóvet-
kezik, hogy e képek ne lennének ma gánvalóságr_rk sze-
rint szimbólumok, hogy e képeket ne kellene szimbólum-
ként felfognunk. A szimbólum valamilyen általános képzet,
bels tartalom kép szer(t ábrázo|ása. Ha azt kívánjuk, hogy
ezek a népek torténetileg is tudatában lettek légyen a
szimbolikus tartalomnak, akkor ezze| nem kevesebbet
kívánnánk, mint azt, hogy e népek birtokában lettek
légyen a sz ban forg tartalom gonclolatának is. Márpedig
a dolog éppenséggel nem így áLI; ezek a népek ugyanis
173
csakis azért használtak ilyen képeket, mert mintegy k 1- m vészetf meghatározá- Kezdetben a. mtiuészet még nem
t i lelkíállapotban éltek, lnert bels világukat a fantázia, sa. A kiindulóponton rnég tudja a magát onmagából nxeg-
nem pedig a gondolkoclás iegyében tudatosították. Ez nem lehetség s, h,rgy a szel- b at árclzó szubsztarlci ális szub -

jektiuit ást megjeleníteni, tnerl ez

peclig a fejl clés szuksé gszer(t foka. Tórténetileg tehát
korántsem gy áII a dolog, hogy a régi népek egyfel l
érzékí-képszeríí látásmóddal, másfel I, ett I e\szakítva,
abszttakt képzetekkel rendelkeztek. É,tzékiképen k még
nem absztrakt képzetet értettek; ez azonban éppenség-
gel nem jelenti azt, hogy a képben burkoltan ne volna
benne az absztrakt képzet. Amit tehát Creuzer mond , Az
nem holmi kíagyalás, hanem a dolog természetébenfei-
lik és ama népek gonclolkoclásmódj ában, amelyek még
lemi tartalom mint olyan,
a szabacl, szellemi tartalonl nenl
kozelebbr l a szubsztan- kózuetletzséq1, hanem, eredmény.
ciális szubjektivitás ma-
gáértval sága szerint fogja fel és tegye képszeríÍvémagát.
Az els fok még nem rendelkezhet ilyen szabad tartalom-
mal. A szabad szellemiség nem kezdet, hanem eredmény.
Mivel a tudat kezdetben rnég nem így, nem szabadon fog_
ja fe| magát, zz el reh alad ontudat tartalmilag er tlen,
a\akját tekintve tokéletlen; mert ez a kett :
,á,z ontudat

nem voltak képesek a képzetet a képszeríÍtl elkulonítve magasabb rend fogalma l

és megielen,és szoros
a tudat fenyébe áIlítani. Ennyit a szimbolikussal kapcso- és az ábrázolás lényegileg | |os.atom
latos kulonb óz nézetekr, l. Itt mindossze az a feladatunk, osszefugg egymássa{y;;
l
#,:,'!,!;"T,7| Íili i:l:
hogy felvázoljuk a szimboliku s ábrázolásmód feil dését; magasabb rend fogalom I mint saját bensejének áanifesz-
a torténeti vonatkozásokkal, a mitológia magyarázatával olyan szubsztanciális szel- | tabclása.
nem foglalkozunk; itt magának a szimbolikus formának lemiség, amely az emberi '

az alakiait kell szemugyre venntink. a\akban ielenik meg, ott, ahol megszírnik a megformálás
Kétféle szimbólumról beszélhetunk: egyrészt voltakép - onkénye. Csak az íIyen alak felel meg az óntudat ínaga-
peni szimbólumról, ahol a jelentés nincs kimondva, kife- sabb rend fogalm ának; a m vészetnek ilyen alakot kell
jezetten megktilonboztetve az ábrázolástól; másrészt magára oltenie. Ha az a|ak
Ha afogalntat még nenx a nxa.ga
olyan szimbólumról, amelyben az egyik oldalon a kifeje- másféle, azemberit l elté- uégtele nségében á k fel,
m.eg-
fogi
zés, az érzékiáll, a másikon a kifejezett, kimondott jelen- r alak, akkor ez azt mutat- jelenése is .fogyatékos.
tés. Az els form ához magasabb érdek f z dIk, A másik ja, hogy a fogalom még
kevésbéjelentékeny. Amikor most a voltaképpeni szim- nem szubsztanciáIis szellemi szubiektivitás; mert a tarta,
bólumot vizsgáljuk, azitánt érdekl,ódunk, hogy a m vészet lom megfelel a maga megformálts ágának és fordítva.
hogyan keletke zett.A szim- Az igazi fogalom szabadon, onmag áb l k"p meghatáro-
bólum a mírv észetels fnj- | e rr*r.boliktls a nl uészet kiit,l- zást. Ez az onrneghatározás igen széles kor ; ide tartozik
tája,amely magais tobb al- | aurcron|a, a fogalofi} létmócliának téte\ez dése is. Ezt a tételez dést
fajt foglal magában. Ezekkel ffIaga a fogalom határozza meg, s így ez máf nefi} onké-
most nem torténetileg foglalkozunk, nem a népek mito- nyes. Csak a fogalommal aclekvát létmód lehet igaz lét-
I gíáját" adjuk el és magyarázzuk, hanem csak a maguk mód. Ha a megjelenés nem igazi, akkor a fogalmat igazi
általános meghatározása szerint vizsgál|uk az egyes lép- lényegében még nem ra*
csófokokat. hzttisztázandó, hogy mi tartozik ebbe a kor- gadtákmeg.-Am vészet A m uészet kezclete egybeesik a
uallóssal, miuel a m íuészetkez-
be, emlékeztetntink kell a m vészet célj ára. A m vészet" kezdeté nek v izsgáIata sok- detben, az abszoluttt,m. tudatosí-
tartalrna - szellemi tartaloffi, 2 szubsztanciális, amely kult ban egyezik a vallás vizs- tás ának egyetlert. módia.
sóleg megjelenik, s amely nem kozvetlen természeti alak- gá|atával. Az elsó m alko-
ban adott, hanem a szellem álta| létrelrozott. Ez volt a tások mitológiák. A szr_rb sztanciálist kezdetben egyedul a

774 175
m vészet tlldja explikálni. Ha bekoszont a pr za, akkor
ennek szemléletmódja a mttvészetétI kulonbóz ; a pr -
za a világ szemléIetében értelmes, ktils dleges szemlélet
az ember már magáért véve szabad. ehoi
s feltét elezi,hogy
ez a szétválás még nem iott létre, ott az ember egyfajta
kózép áIlapotban létezik a természeti létmód és a szellem
szabadlétmódj akózótt. A voltaképpeni pr zacsak az abszo
lfit szabadsággal és az abszolrít vallással egyutt lép fel; mert
a pr óz ához hozz átartozlk az individuu rn szab ad szub ek ti - j ábrázolása még nem a szel-
vitása. Ha most a legegyszer bb szavakkal akarjuk megje-
lolni a kezdetre jellemz
A mtíuészetels kezdete az
létmódot, akkor azt mond-
elcsodálleozás, uagyis a,z a.bszo -
hatjuk, hogy a mrivé szet, a lutum, rnegsejtése a kózuetlen-
vallás és a tudom ány egy- bett; ennek a sejtésnek és a ter-
ként - arisztotelészi sz val tnészetinek az eqyszer egysége.
élve12 - az elcsodá lk:oz á ssal
kezd dott. A természethez igazodó ember a természetet
nem valami csak kuls dlegesnek tekinti; észt, általánost,
gondolatot sejt a term észet tárgyaiban; ezekegyfel I taszít-
ják, másfel l vonzzák, s a kett , a magasabb rend nek a
megsejtése és a ktils dlegesnek a tudata még nem vált el
egymástól. A szétváItságprózája kés bbi fejlemény. Eleinte
akózvetlen természet az, arniben az ember a szellem sztik-
ségletét sejti és kielégulést keres.
Az els alkotás egy olyan
A természeti dolgok imádata
vaLlás, arnely még csak a még nem szim.bolikus tníiuészet.
természeti dolgok mint
olyanok kultu sza) amely még nem szimbolikus mírvészet.
Még csak erjedés, csak meglrasonlottság, mivel ítt a ter-
mészetiben keresik a magasabb rend t. A legkézenfek-
v bb, az els , a kózvetlen: a véges term észet szemlélésé-
nek és az általánosság tudásának egysége. Az ilyen vallás
lehet mítologikus, de szimbolikus még nem lehet. Istenb l
itt még híányzlk az igazi tartalom; Isten itt azEgész álta-
lános, minden végesben kozvetlenul jelenlév szubsztan-
ciájának meghatá ro zatlan értel me, tigyhogy a v é ges egy-
szersmind a végtelent is mag ában foglalja. Ísy aztán Isten
12
Arisztotelész: Meta.fizika. A. 2. 982 b.
776
fogalma (amely ekképp elválik Isten létezését1) szegé-
nyes marad: Isten mindossze batalom. E fogalom betel-
jesulés ér. a természeti clolgok jelentik: keletkezésuk, elmri-
lásuk, egymáshoz val viszonyuk. Az istensé g tartalma
kozvetlenlil jelenvaló.
Létezik tehát a gondo-
Mert a gondolat nlirlt oljlan mé8
lat, de még nem fúggetlen nem uált szabclclclá; clz abszo-
a természett l; a $ondolat lut, miuel a tennészetiben kóz-
uetlentil jelenletl , nlég ?xeín
lem produktuma - itt az a szel lent procltt ktttnta.
ábrázolást maguk a termé-
szeti dolgok adják. Ez az
Ez az álláspont jellemz pél-
áLláspont a régi párszival- dátll a régi párszi uallásra.
lás álláspontja, amely pan-
teisztikus volt, 3 sokfréleségetegy egységfe - egy fizikai
egységfe : á fényre - yezette vissza. Ez a fény kozvetlenul
maga az isteni termé szet, a j ; Isten meghatározása a fény-
ben rejlik, érzékilegés tertnészetileg a fényben egzisztáI.
Az általános lény neve ugyan Ormuzd, de Ormuzd a fény.
A csillagok, minden fény Ormuzd megjelenésmódja; ben-
ntik van jelen. Ebben az elképzelésben nincs semmi
szimbolikus. Maga a jó kozvetlenul ez a fénylés,fényes-
ség [Licbtuesenh gondolat és realitás még nem váItktilon
egymástól. Ugyanígy minden más , ami egzisztáI, része a
fénynek, részesul a féryben; minda z, aminek élete van,
Ormuzd birodalmába tafiozik. Fény van mindenutt; fény
tesz ragyog vá minden lényt, minden er - fény; minden
áIlat, minden ember jóságát, igaz voltát fénylése, féryes-
sége teszi. A párszi ezért minclen él ben Ormuzd teremt-
ményéttiszteli. Ez az egység még nem szimbolikr-rs jelle-
g r. Át- meg átfonják ugyan szimbolikr-rs elképzelések, de
nem alapm eghatározásként. Például párszi elkép zelés
szerint Ormuzd t rt ajánclékozott Dzsemsidnek, a fól-
"gy
cli fénybirodalom kiráIyának. Dzsem sid ezáltal megkap-
ta a F lct lráromszáz tartományát, tr rével meghasította a
foldet és azt mondta: orve ndezzen a fólcl génius za. Kórtltja
így áIclásthozott a Foldnek. Ez már szimbolikus elképze-
lés. Jelentése : 2 folclm rvelés; a kép: a fóld tórrel tortén
meghasítírsa. A foldmíivelés még nem szellemi tevékeny-
177
ség, de nem is természeti dolog, mivel az emberre tarto- áItalánossá, hogy elképzelik ket, rigyhogy most fellép
zlk, és szellemileg hatékony valami: olyan intézmény, annak szukséglete, lrogy mint ilyen áItalánosok jelenje-
amelynek m kodése belátlratatlan távlatokat nyit. nek meg. Ilyen áItalánosság lehet még az éIetet adó Nup,
Ez az els ábrázolásmócl
A szinlbólum csak ott lép el tér-
a fóldm velés , a fémek megmunkáIása. Azt gondolhat-
tehát még nem taftklat be, abol ualamilyen általános-
nánk, hogy az ilyen áItalánosságok és ábrázolásuk koré-
igényt atra, hogy műrvészet- ság elképzelése elszakad a ter- be tafioznak például a párszik ferverjei is, az ember
nek nevezzék; a szimbolikus nlészeti dolgok,krilónósségét l, szubjektivitása, áLtalános valós ága. Azt kell azonban
csak akkor lép el térbe, ha nlajd ez a,z általánosság azután mondanunk, hogy a sz ban forg ó általános képzetek nem
érzéki ábrázolást kap. lehetnek szimbólum tárgyai. Mert a ferverek, ezek a géni-
valamilyen áItalánoss ág el -
képzelése elszakad a léte- uszok vagy angyalok tartalmukban megegyeznek magá-
zés kulonosségét,l. Ez az á|taIános, magasabb fokon, val az inclividualitással; a szubjektivitás viszont, amely az
valami szellemit kap bels tartalmul. Ha ez a tartalom a ilyen géniuszok létmódja, már magában az emberben
kozvetlen létezésselszemben megszilárdtrl, akkor fellép létezik Itt tehát áItalános Ahhclz, hcrqy szimbcllikus ábrá-
annak szukséglete, hogy az érzékekszámára is jelenjék tárgyak kapnak szimboli- zolá,s tárgya legyerl, a tartalont-
meg eZ a tartalom. Ezen a l kus ábrázolást: ínaga a ter- nak nem kell ofilannyira egyet-
rze1 a,fokon
fokon taláIhat azindiai és II tol?ll es clz l.nalal :?l?lb?': r. eg-YiP-
muologla es
mésze t, tov ább á ab sztr ak- lerl képben kifejez clnie, bogy a

az egyiptomi mitológia és l mtit,észet.

kép egyben a tartalom egzisz-
tabb tárgyak, mint amilyen
tenciája legyen.
m vés zet" kiterjeclt világa. I
a hatalom, a jóság, a sze-
Az indiai és az egsriptomi népek mítoszai és m alkotásai retet. A szimboliku s ábrá-
f
l

a szimbolikus korébe tartoznak Mert ezek a mítvek nem zolás kore azonban alz i":::;,l:':ff1|#;'í){í,,,,
l
áItalános mint folyamat, I bmi.fo$lamat.
szabad, hanem szimbolikus alkotások; az egzisztenciára
még szert nem tett m vészet erjedését fejezik ki. Mincle- mint váItozás, de nem mint
I

nutt valamilyen akartság
érezhet , amely még nem
szabad fogalom, még nem
szubsz tanciális szubjekti-
vitásként értett fogalom,
még természeti vagy csak
Miuel a bels tartalom itt még
csak ualam,illten, tertnészeti léte-
z , s gondolatként csak ualami
akart, cétba uett d.olclg, ezért az
á b r á zo l á s maga fogj; at é kos.
absztrakt képzet; a szimbolikus form ához ill tarta|om a
váItozás, az elevenség clialektikája: a keletkezés, a felno-
vekvés , a haláIban val elmertilés és a halálból val fel-
támadás, egyáltalán a pusztulás és a nemzés. Az efféle
áItalános változásnak számos ábrázolása van a létezés
kulonos teruletein. Itt kulonos helyszínek bukkannak el .

intenc i j^t" tekintve szellemi. Es ezért az ábrázolás nem
tokéletes, mivel a jelentésnek még nincs abszolrjt bels
tartalma. Ami mármost l .
kozelebbr 1az1ttekepzel; | ?:,,'r;',{;';,,::;::fl;#;
tartalmat illeti, ez j részt !
egy nagyobb méret természetit"árgy, amely egy képzet-
ben, egy általánosban van osszefo glalva. Egzisztenciaként
az ilyen tátgy sokrét , általános képzetkéntegyszer(t.
Ilyen természetítárgy lehet egy folyó, a Gangesz, a Nílus
vagy absztraktabb formában az év vagy az évszakok vál-
takozása . Ezek általános t árgyak, amelyek azáItal v áInak
Ilyen váItozást mutat a Nílus, a Nap, amely télen alacso-
nyan áLl, tavasszal egyre magas abbra enrelkedik, ryáron
pályáia delel jére ér, áldást vagy pusztításthozva, azután
pedig alásullyed. Ísy csíráznak ki, novekednek, borulnak
virágba, érlelik meg gyürnolcseiket a nóvények, hogy
aztán a gytimolcsok rothadásáb l el brjjjanak az j csí-
rák. Ugyanez az áItalános nyilvánul meg az életkorokban,
egyáltalán az éIetben. Absztraktabb az a folyamat, amely
világosság és hom áLy, anyag és szellem pólusai kozott
megy végbe: ,iI szellerni elszakadása a természetit I, a
fényben való jjáéIedés, a j ban való rnegbékélés.A vál-

17B 179
tozás áItalános meghatátozásainak hatáIya alá esik ez a Iétezése,amennyiben ennek az egyed i Létezésnek áIta|á-
folyamat is, kozelebbi meghatározása pedig zz, hogy nossággal kell rendelkeznie. A toj ás péIdául magában
átmenet legyen a megkulonboztetett mozzanatok ellen- foglalja a madarat. Ennyiben nem szimbólum. Ha viszont
tétébe,ellenségességébe,egyben torekvés az egyestilés- a tojás nem egy egyedi madár burokban kifejl d éIeté-
re. Ez az átmenet az áLtalánosságokban, a szellem és a re emlékeztet, hanem az é|et burkára áIta|ában,, akkor a
természet valamennyi nagy, elemi tárgyában is megmlr_ tojás mint világto jás az isteni fogalomnak, minden lét kez-
tatkozik. Es így az ilyen I _ !.^..,_l_,^^^ I^_,_. detének a szimbóluma. AhinduknáIhasonlóképp anemz _
ellentét képzete u",Áá -
l T :#;:,':;r:::;,:r,;,;::*, szeíl, az áItalános nemz -
góniákká és teogóniákk^ l
er szimbóluma. Az ilyen A szimbcslikus m uészet tict
nenl az, bag1l els nek az általá-
tágul, a világ és a szellem áItalános természete keletke- kozvetlen egzisztenc iák a1,-
zésénekelké pzeléseivé. _ Ezek azok a f bb képzetek,
nos képzet adott, s ez azutátt
kalmasak arra, hogy mint kifeiezésre uár, A szinlbolizáló
amelyek alkalmasak arra, hogy szimbolikus alkotások áIta|ános ké pzetek szirrrb ó - ./antázia atermészetib l k,iitl-
jelentései legyenek. További kérdés,hogy ezeknek az áLta- lumok alapjai legyenek. Ha d u l ua. á ltalárlos képzetté t ágxtja

lános képzeteknek milyen alakot kell olteniok. rigy fogalm aztunk, hogy ezt az egzisztenciát.

Az alak szimbol ikus alak- 2) A szimbolikttsbart, még tóké-

képzet és ábr ázo\ás viszo -
ként itt eleinte tokéletlen, letlen e tartalom alakja, mert cl nyában az áItalános kép zet az els , akkor második lépés-
mivel ezek a gondolatok, lartalonl nlég nenl szabad szel- ként meg kellene keresnunk e képzet ábrázolásának
ezek a képzetek még aIá- lemiség. m dját. Csakhogy a szimbolikr_rs m vé szet tja nem ez.
rendeltek, még nem a sza- A természeti kép nem arra szoLgáI, hogy szimbólum
bacl szellemiség kífejez i. A tartalom még nem szabad, legyen ; az alkotó fantázia a termés zeti képbÓI kiindulua
igazi tartalom. A megformálás szukséglete tekintetében azt áItalános jelentéssétágítja. Lz áItalános képzeteket
két alakkal számolhatunk. Az egyik a természeti egzisz- fi keresg éI szellem támaszt taIáI e partikuláris egziszten-
tencia, amelyben jelentés rejlik. Például a Nap egyfel 1 ciában, amely viszont ezá|tal az áItalános jelentés meglra-
fr
A
;rl
,!#

Iétez égitest, másfel l ennek jelentése; u$fanígy a Nílus. tározására tesz szert. Már-
A tartalorn és ki/ulezés óssze.ftig-
A másik viszont a szellem most a természeti alak és gése lebet t bbé-keuésbéJblszí-
Az alak nem a tartalom kózuet-
áItaI kitalált alak. Ez utób- az áItalános jelentés kozotti nes ua7)/ lényegi és alapcls,
len egzisztenciája, banem a
bi alak náI íelhasználhatók szellem által létrebozott alak. osszefuggés sokféle lehet;
a kózvetlenség mar advá- némelykor kuls clleges marad, máskor viszont alaposabb,
nyai. Démétér f éke a gabonakalász, Dionuszoszé a sz , mélyebb, amikor is az áItalános képzet egsIben a termé-
I inda, a folyamiste né a nád és avízt I csepeg ha| A szim_ szeti alak lérqyeges von ása, ahogyan ez a tojás-szirnbólum
bolikr-rsnál a második alak esetében l á th ató . Ide tartoznak a szimbol iku s m itoló giák
kitaláIt, de még nem sza- A szinlbólum alakia azonbarl az osszeftiggés alapos sága megkonnyíti a szimbólurn
nen,l mctgártak ct, tartalom,na,k
bad és fuggetlen alak;kivá- megértését.Szimbólumként a legkulonfélébbegziszten-
cllakj a, b anem, terrnésze -
szabacl
Ia sztanak v alarrr i lye n e gye - tileg kóztletlen alclk, amelynek ciák szolgállratnak, 2 leginkább maga az ember. A meg_
di, létez alakot vagy annak a.z általános tclrtalntctt kell küb- Iév alakzatok magya rázatára a mit oI giák torténete hiva-
valamelyik oldaláq és áIta, jeznie. tott. Ennek során sok minden meghatározhat , de sok
lános jelentést adnak neki. minden meghatározat\an marad. A lótllsz virága péIdá-
A tertn észeti \étezés csak sz rkebb korben foglalja magá, ul igen áItal,ános szimbólr-rnr. Mivel sotétedéskorossze-
l,,an a jelentés me ghatározását A szimbolikus a jelentés zátja, napfelkeltekor kitá rja szirmait, egyesek azt tartják

1B0 181
 róla, hogy irnádja a Napot és így az imáds ág je|eként aluli, és igazi osszevisszas ághoz vezet, mivel az embe-
használják; más esetekben más értelemben vett szimbó- ri alak magának a szellemnek a kifejezése, a szellemé,
lum: magában foglalja az áItalános természetí nemzés amely benne magának ad létezést, benne mag ánál van.
jelentésétis. - A szimboli- Az emberi alak létének
r . 1 ,?
l
t..|.. l Mertazenlberialakazóntna-
'legáthet szám feiezi I
a legertbet bb szimbÓluln a nlncs Kutonos lelenfese, aZ l .
|

kus jellege t a
ember i alak szabacl, *""-
r;':'{:l,'::::;?:Y#"'Í};',,,,r_
,
bo*,, a jelentésnek
bben, br- l számszer
^

ki a :::, feltéue,
, megbatározása uan, l
téve, hogy a jelen,errrár. I tes bármiféle meghatáro- | hotárorottság ki.fejezése.
számszer(t meghatározása van. Például a ,,tizenkett " és zott szimbolikus jelentés-
|

a ,,hét" gyakori szám az egyiptomi építmttvészetben, tól. A szellemi szubjektivitás felette áIl annak, hogy csr-rpán
mivel tizenkett a h napok száma, s áradáskor a Nílus egyetlen tneghatározás kifejezése legyen, ami a szimbó-
vízszintje meghaladja a tizenkét lábnyi mélységet. A ,,hét" lum bels lényege. Ezért I
.íal ./1
a bolyg k száma. Az ilyen számokat szentnek tekintik,
. '-
21___ | Ezértperszonffikációkesetében
eseteDen
PerSZOnlnKaClOK
amennyiben a nagy elemi viszonylatokban érvényrejutó
I inkabb a szubjektum cselekecle-
inkább csak a szubiektum | rcrfeiezrk ki a szittlllólttm álta-
szátnszet(t meglratározások. A tizenkét lépcs fok, a hét megnyilatkozásai, a cse- | mro, jelentését.
oszlop ennyiben szimbo- lekvések tekinthet k szim-
|

likus. Héraklész tizenkét I Héraklésztizenkét munkája pél- bolikusnak, rnivel a cselekedetek abban áIlnak, hogy az
|

munkája is valószín leg l !::'az éu bonaPjainak a szim-
,oluma'
az év tizenkét hón apiab L |
vezethet le, mivel Héraklész egyfel l hérosz, másfbl 1 a
nappálya perszonifikáci ja. A térbeliségvonatkozásában
is vannak ilyen szimbólumok. Vannak olyan labirintikus,
f ld a|atti folyosók, amelyek a bolygók korp áIyájának a
szimbólumai. Egykor a táncoknak, a tánc figuráinak is
lehetett olya sfajta titkos értelmtik, hogy szimbolikusan
utánozzák a nagy égitestek mozgását. -
A szimbólumul szol gál legkiv ál bb alak márm ost az
emberí a|ak. Jele lehet a természeti tárgyak mozgásá-
nak - alro gyan már említettuk, Héraklésza napp áIya
szimbóluma. Enrberi alakban ábrázolták ta Nílust is,
ahogyan Ozirisz a Nílus szimbóluma, Ízisz pedig a foldé.
Az emberi aIak használa- l kerul a szimbolikus cselekvések egy bizonyos sofában
ta áItalábanperszonifiká_ l !:,'^*beri alak szimbólumként
, ll, 1?1
ció és átrnenet a k1;;- l';!Í.!;;::#::r::;átmeneta
kus m vészethez, hiszen I
az emberi alak magáértval an jelentéses, a szabad szel-
lemisé g alakjá, s ezért. nem valami mást fejez ki, lranefiI
magát a szellemet, s méltatlan hozzá, hogy természetitát-
gyak jeloléséreszolgáljon. Ha az emberi alakot még szim-
bólumként hasznáIják, akkor ez voltaképpen méIt ságán
ember meghatározza magát, ktilonos akar lenni. A cse-
lekvésben érclek rejlik, mégpedig ktilonos érclek, s ez az
érdek az, ami egy szimbólum jelentésévéváIhat. Ezért
tekinthet k szimbolikusnak egy szubjektum cselekvései,
mint például Héraklészmunkái. Ozirisz a Nílus, a lt{ap
szimbóluma; szubjektumként viszont mint szabad isten
áll eI ttunk, s csak kulonb óz cselekedetei értelmezhet, k
szimbolikusan. Itt azoí1-
bzln osszev isszasá* jelent- Itt óss ze u iss zas ág .f e lent kezi k :
a szttbjektum cselekuésbeli ótt ké -
kezik: a szubjekttrm mint
nye ellentntonclásba leerul a
olyan nem lehet szimboli- szimb ólumok bizonyos sorá bart.
kus, csak a cselekedete. jelentlaez , egy folyarnatot jelerl-
Ezzel a szubjektív onké- t kóuetkezetességgel.
nyesség ellentmond ásba
jelentk ez kóvetkezetességgel. A Nap télen alig vllágít,
nyáron szinte jjászűletve bukkan el , er s sugárban, oly-
kor pusztító er vel sut, hogy aztán télen isjra nyugov ta
térjen - ez bels leg kovetkezetes folyamat. Ha viszont a
szimbólum egy szubjektttnr, akkor az magában foglalja
az ónkérty és az esetlegesség elemét is, azta lehetóséget,
hogy olyasmire vetemedik, ami nem szimboliktrs jellegíí.
Az onkénynek ez az eleme olyan cselekményekhez vezet

782 183
amelyeket nem illet meg a szimbólum jelentése. Egy sof
ábrázolás tetteikben és bizonyos szituációkban mutatja
be az isteneket. E megnyilatkozások egy része szimboli-
kus, egy másik része az ónkény szulotte. Dém étér[Ceres]
alakjában benne rejlik a keletkezés és az,elmril ás általá-
nos folyamata; az istenn, torténeteinek egy részelegalább-
is Így magyarázhat . Amit viszont Démétérezen kívul tesz,
az a szubjektív onkény és nem a szimbólum kórébe tarto-
zik. Ekkénta szimbolikus és a nem-szimbolikus jelleg egy-
másba játszásának képe
tárul elénk. Fnnél a pef-
A pe rszoniJi kít ció, egy
szonifikáci nál egy har- a szitttbolilea k nnyen clclcl
uezet, bogy ctz ctlale. nenx a elen-
madik oldal is megjelenik:
tés kifejezéseként, l:) fleflx kóz-
az tudniillik, hogy a szim- uetlerl alakként részesíil az iste-
bolikushoz egy termés ze- n inek kii áró tiszteletbert..
ti alak - ember vagy állat
- kultusza társul, amikor is az ember vagy az áIlat tevé-
kenységétnem szimbólumnak, hanem a maga egziszten-
ciájában kozvetlenul isteninek tekintik. A perszonifik áci -
ban egy kozvetlen alak és egy szimbolikr-rs jelteg
szubjektivitá egyesul, s kézenfekv , hogy áItalánosnak
tartsák a természetileg létez t is, ahogyan ez a láma-
kultuszban és a Brahma-kultuszban torténik. Az inctiai
panteizmus, amely minden él lényt isteninek tekint,
kiváltképp hajlamos arra, hogy áIlatokat és enrbereket
- szubjektivitásuk és gondolkodó elevenséguk okán -
magasabb rendíi, áItalános hatalmaknak tekintsen és tisz-
teljen. A szimbolikushoz tehát" csatlakozik ez a harmadik
mozzafiát: az alakkozvetlenségének mint isteninek a tisz-
telete. Az els mozzanat tehát a perszonifik áci , a máso-
dik az alak megnyilatkozásának véletlenszer sége, a
harmadik a kózvetlen ímádat. Kiváltképp az incliai mito -
Iógíában találkozunk efféle vad keveredésekkel - azon
t rl, hogy nemc ak az emberi alakot haszn álják szimbó-
lurnként, hanem más termés zeti alakokat is. Ktils dleges,
absztrakt termé szeti ala-
kokkal, amelyek kozvet- Bizonyos általános képzet kiíe-
jezésére szolgáló absztrakt ala-
lenségukon t li jelentéssel
kok irdatlan méret ué n nek.
is rendelkeznek, megesik,
784
hogy irdatlan méret rvé, mértéktelennén nek, rikító
képekké clagadnak. Az alakot", a méreteket tekintve itt
a nagyság kerul el térbe. Továbbá személyek szolgáInak a
szimbólum alapjául, ám eredeti jelentésuk elillan. Incliában
a Nap-kultu sz az alap; az indiai koltészetben rengeteg
olyan szimbólum taláIhat , amely a Napot és sugarának
hatásait szemlélteti. Egész sor indiai ábrázolás alapjávl
olyan jelentések szo\gálnak, amelyek a változással, az
érzékiségtl a szellerni lét absztraktságáig vezet folya-
mattal kapcsolatosak. Ezek l _.
torténi,k az emberi
á ltal án a jelentésák kuszák , zzem- lI alakkal,
iY::r"ez ba a szimbólum kifeie-
beri alak pedig itt nem I zésérebasználják.
_f
onmagát adja, hanem mér- l
téktelenné torzul, deformálódik. Az indiai ábrázolás értel-
me az alakot írdatIan méret rvé noveli; az aIak már nem
éri be azzal, hogy onmagát mutassa be, s mert általános
jelentése kívtil van onmag án, ezért erre a jelentésre gy
akat szert tenni, hogy trilnó saját magán Egy lráromfei
alak az istenhármasságra utal. Brahma az absztrakt iste-
ni lény, Siva a negatív, Visnu a megtartó isten. Ám ezek a
jelentések elmosóclók. Siva egyben a hegy és a folyó iste-
ne és még sok minden másé. Mindehhez járul a kozvet-
len lét kultusza, azoknak a brahmanáknak a tisztelete,
akiket magán- és magáértvalóságuk szerint istenné, két-
szer szuletetté nyilvánítottak. A tobbi hindu arratorekszik,
hogy alegszigorubb vezeklés révénmaga is brahmanává
váljon. Szemben a tibetiekkel, akiknek csak egyetlenlámá-
juk van, a hinduk végtelenul sok isten jelenlétébenhisz-
nek, és vallásos tiszteletben részesítenekegyes áIlatokat
is, például majmokat és teheneket. Itt aztán már sz sincs
szimbolikusságról; itt az alak maga isteni. Végul a szim-
boliktrsba kozbeékel clik a teljesen szokványos emberi
is. Ez a koltészet így maga a teljes z rzavar. A Rámájana
azzal kezd clik, hogy a mély szemlél désbe merult hós
Bralrm ává váIt. Brahm fu I azután megtucljuk, hogy meg-
Iátogatta a bolcs férfi t. Amikor az rnegpillantja Brahmát,
székkel kínálja, vizet hoz neki. Az isten lrelyet fbglal, és
vendé glát iát is leulésre kéri. Hosszasan uldogélnek így,
il
míg a RrahlTla nagy sokára azt mondja a kolt nek, lrogy
185
írjon egy kolteményt. A kolt váIasza az) lrogy nem írlrat,
mert most éppen egy madár halála miatt szomorkoclik.
Ilyen ktrsza osszevisszasáqban kanyarog ide-oda az egész
torténet. A f tárgy mindenkor a bráhmanák kulonleges
hatalma, e|mélyult szemlél clése és vezeklése. Ugyanilyen
a Szakuntalá is: benne teljességge| pr zai részek és kép-
zetek váLtakoznak leny góz szépségekkel. A királyról
eI szór is megtr-rdjr-rk, lrogy kozonséges ember; aztán kide-
rul,hogy is valakinekazinkarnáci ja. ViszoryaSzakun-
taláhozhol teljességgel pr za| hol szimbolikus értelm
Az egész torténet a teljesen fantasztikus és a végtelenul
bájos elemek áIland váItakozása. A meghatározottságok
elmosódnak, minden tovat nik; egyfuI I a legnagyobb
fok r fenség, másfel l a legnagyobb fokti laposs ág tárul
elénk.
A fenségest minden bi- a rrmboliktlsfornla afenséges-
|
zonnyal meg kell kr,rlon- | ,ag.fot'mája; benne azfejez clik
boztetni a szépt l. A fensé- | rr, boyy az alak nem képes kiíe-
gesben az alak valamilyen I jeml az egész jelet ést.
áItalános kép zetet repre-
zentá|. Az ilyen alak mértéktelenult rlfbszített, s képtelen
arra, h,rgy adekvátan fejezze ki a tartalmat. A fenséges-
ben mindig van valami nem- adekvát, ami megjelenik,
gyhogy észrevehet , hogy a kifejezés nem jut el atarta-
lom adekvát ábrázolásáis. Így vagyunk például a Szent-
háromsággal. Ennek képzete fenségessé válik, ha az id
kell, hogy kifejezze, rigyhogy ira azt kell mondanunk,
hogy az id meghatározásai elégtelenek a tarta\om kife-
jezésére. Ahogy Istenr 1 mondiák: Ezer esztencl annyi
el ttecl, mint a tegnapi nap.
A szimboliku s ábrázolások l jelentése. De emellett a Nílus is, a változásnak ugyan-
I
aín"séges azonban. neln azonos
ilyen módon fenségesek I a széPPel,
Llgyan, de nem szépek; ben-
núk a fenséges a lapossal l szimbólum, minden vége s l,étez áItalános folyamatossá-
szimb<iltun átmenet
Az egyiptomi
váItakozlk. -^^', |l :::Y?tomi
a szépllez u(tqJl a klassziktts m aé-
szimbólum egY léPéssel| ,*tb*, mégped,ig azáhal, bo&y
tovább megy az indiai I
szimbólumn áI. Szeretnénk ezt a szimbolikusról a szépre
va|ó átmenet vonatkozásában szemugyre venni. Ebben
186
a tekintetben két meghatározással számolhatunk. Ami
jelentéskénta klasszikus mírvészetiforma alapjául szol-
gál, az a szellemiség, amely jellegét tekintve szubjektív
totalitás, amely maga alá rendeli, eszmeivé téve magában
fog|alja az ósszes ktilonos meghatározást. E fogalrnat ille-
t en mármost az egyiptomi m ívészetkétmeghatározás
révénteremt átmenetet. l
ami
Az egyik: azegyiptomiak- l 'j..:::mbólumok,
egvtittese:
kifejezés
nál az oss z.rigger"r.,r"r., ",:{:X';:;;:ri:::az
|
. a szimbolikus jellegnek a l
nagymérv keveredése ion létre. Vagyis egy szimbólum
igazában szimbólumok egyuttese, olyannyira, h,rgy ami
egyszer jelentés, az jabb jelentés alakja lesz. Az egyipto-
mi mitológiában számos ktilonos istenség, idolllm, báI-
váry br-rkkan fel; veluk kapcsolatban sok minden mind-
máig tisztázatlan. Egy valami azonban kituntetett szerepet
játszik az egyiptorniaknál, s ez szimbólumaik már emlí-
tett sokértelm ség" és a legkulonfelébb kapcsoló dása
egymáshoz, ami már a szubjektivitás felé tett lépés,mert
lehet vé és szukségess é teszi, hogy a figyelem sokfelé for-
clr-rljon. Itt kuszán egymásba fonódnak a jelentések és az
alakok. Ez jócskán megnehezíti az íg7, létrejott alkotások
magyarázatát; ám az alakzatokkiváló ságár 1 tan skoclik,
hogy sok mindent valóban megneveznek, sok mindenre
csak céloznak. Ilyen módon
O zirisz Pélct Qi a : szim bolu.nta
Ozirisz magában foglalja a
a Napnak, a Nílusnak, ntin-
nappálya jelentését;torté - clen eleuenség á lta l á n os .fo l_ya -
nete a Nap és minclen nap- nlatának.
sutotte dolog szuletésének,
nóvekedésének és eltírnésénekszimbóluma. Ez ozirisz
ilyen kórforg ásávaL Ha ilyen módon Oz,iris z egyszerre
jelenti a Nap és a Nílus folyamatát", akkor ez megint csak
gának szimbóluma. Ez utóbbi folyamatoss ág az általá-
nosabb, s mint ilyen kiemelkedik azirisz kulonbóz
jelentései kozul, amelyek azután az áItalánosn ak a szim-
bólumaivá, alakjaivá fokoz clnak le. Ozirisz ugyanakkor
az alvllágítél bírája is; jelentése ezáItal mintha egy másik,
187
neln-természeti világba csillogna át. Az egyiptomi alko- szellemi kulonvá|ása, lett a szellemi onálló. A lélek hal-
tásokban az emberi és az áIlati jelleg furcsa keveredése hatatlansága egészen kozel van a szellem szabadságához,
is megfigyelhet . Az állatok a maguk kozvetlenségében mivel az énmagában nyugvónak, a természeti létb l kira-
egyfel l azok, amik: van Ápisz-bika, vannak kutyák, gaclottnak tartja magát. A szabadság elve az ónmagát-
nracskák és egyéb állatok. De az egyiptomi állatkultusz tudás. Az egyiptomi képzetvilágban ez a szemlélet vert
nem á1l meg ezen a ponton. A voltaképpeni áIlatkultusz az gyokerct. Azt nem mondhatjuk, hogy az egyiptomiak elju-
áIlatnak mint istennek valóságos elevenségéhez kapc.so- tottak a szellem szabacl-
lóclik; nem szakítja el egymástól a k zvetlent és az álta- ságáig. De már birtoká- | UUUI, ugyanis a szellemi és
lános, magasabb rend jelentést: az egzisztencia kóz- ban voltak a szellemi lét I a terntészeti kulórluálása
mutatkozik nxeg,
vetlenűl azonos az istenivel. Ám az egyiptomi aknáI az szemléletének; feltételezték, I
áIlati alak szimbólummá val lefokozása is el fordr-rl. hogy létezik a szellem biro-
Emberi alakokra áIIat- da|ma, de ez el szor nem volt más, mint ures elvonatkozta-
maszkokat h znak, pusz- A klasszikus m uészet szépségé- tás a termés zetit I, a haIáI
bez uezet átmenet.figyelbet
tán a megjelolés képeiként,
nxeg a k lorlfele alakclk ósszeke-
birodalma. Tudnunk kell A szellemi azonban itt csak
nem a kózvetlen érvényes- ueredésébenis, még, hogy a szellemnek ez a ternlészeti tagad á s á bcltl,
ség |egyében. Állatalakok a birodalma nem az abszt- absztrakt tagarl á sban lé tezik,
tnint balál.
viszont emberi fejet kapnak, állatí testek emberi testré- rakt negativitás szemléle-
szeket, és megfordítva. A ktil nféle képeknek és alakok- te, hanem a lélek konkrét-
nak ez a keverése a gazdag, magában sokrétíiés a sok- ságáé. A lrindu ember trjlemelkedik a természetin, de csak
féleségbenegyszer szubjektivitás felé tett els lépés. azures tagadás absztraktságáigjut el. A hincluk l]rahnrá-
A rnásodik, amir l itt sz lnunk kell, a lralottak birodal- ja az egyiptomiak nál nem forduln a eI ; a láthatatlannak
mával kapcsolatos elképzelés.Az egyiptomi képzeletvi- konkrét jelentése van, a lelkeket megilleti a tart s fenn-
Iágban egyfel llétezlk a Nap, z F,öld, az állam birodalma. maradás - a holt lelkek or-
Ám e fóldi birodalmakon szágában. A konkrét Iát- Ám ez a szellembirod,alont
kívtil van egy fólclalatti bi- | rcuábbá abban, bo1y az ét k hatatlannak ez a kozvetlen magábanualóan kon krét; a
rodalom is, ahalálbirodal_ | ',
konkrét uiszont a balál.fonnájá-
birod.al,mán kíutil nlegjelenik a kuls dlegességgel szem- ban, nem pedig a szabad, eleuen.
ma. Az egyiptonriak kon- | bclltak birodalnla.
beni rogztilése átmenet a szellemiség fonn áj á ban létezik.
zerváIták halottaik testét, tudat felszabadul ásához.
goncloskodtak tartós fenn maradásukról. Képzelettrkben Az egyiptorniak eljutottak a szabacls ág birodalm ának
a halál valamilyen onálló világg á váItozott, kulon bír - kuszobéig. A hinduk tril-
a konkrét már
|

sággal; ebben a világban Ozirisz már nem a kózvetlen )- --' lI :.::duk,nál

IepneK a tefmészetiségen,
72 l

nem létezik, ba,nenl megbal az

létezést,hanem ennek a létezésneka negatívját testesíti cle csak a negativitás abszt, I orrrrtrakt tagadásban.
íile$: az alsó birodalorn Llra. Epítészetukkett s: fólct rakt végletéhezérkeznek el. I

feletti és folcl a|atti. Az egyiptomi piramisok nagy hír
építmények;rendeltetéstik az, hogy a holtak lakhetyéul
szolgáljanak. Ismeretes, hogy nincs is más céljuk; a pira-
misok királysírok. Hérodotosz azt mondja az egyiptomi-
akról, lrogy k voltak az els k, akik a lélek halhat atlan-
ságát hirclették. Náluk szuletett me g a természeti és a
Az egyiptomíaknál am letjr-rk, hogy a szubjektivitá s az
ellrunyt lélek meghatározásában rógzít dik; az elhunyt
viszont nem szabad lélekkéntolt alakot, hanem a piramis
mélyén nyugszik; az építményburkán nem képes átha-
tolni; mozdulatlan. A szimbolikus forma oldalán er sza-
kos, sokszoros os szekapcsolód ást láthatr-rnk. A klasszi-

188 L89
kus világhoz való átmenetet magának a szimbolikus szellem a gorog világ és a klasszikus m vészet elve. Ebben
jellegnek a szimbóluma tárja szemunk elé, s ezegy gorog avilágban, ebben a m vészetbena szirnbolikust félreáI-
mítoszban jelenik meg. A szimbólum a megformált, az Iítják; az emberit, a szellemit emberi a|akban képzelik el,
alakot oltott, amelynek jelentése van. Lelret, hogy az alak- olyan alakban, amely saj át egzisztenciájaként tartalrnaz-
kal rendelkez megeléged ett a maga alakjával, cle az is hatja a szel\emit.
lehet, hogy jelentést kell, h,rgy kapjon, s ezt alakjában A szimbolikusban az ala- roroctik,
kozelebbr l jeleznie kell, hogy észrevegyuk: innen tovább kot oltés a f clolog, annak |I a rri*boliktl.s
fejezet:
kózuetlen egysé_
kell lépntink, el kell jutnunk valamilyen áItalános kép zet- aZ alaknak a keresése, amely- | ganek szétszakad,ása: afetlséges
hez. Ez kiváltképp azokban az egyiptomi ábrázolások- nek jelentéssel kell rendel- | UaUarr"te auagy a szent kolté_
ban figyelhet ffi g, amelyek mintegy feladatnak mutat- kezne, s amely Llgyanakkor I szet,
koznak. A k zvetlen alak nem magában véve érvényes, képtelen tokéletesen kife-
hanem egy idegennel osszekapcsoltan. A jelentés szá- jezni e jelentést. Szemben ezzel a szimbolikussal, ahol az
munkra csakrigy, mint a szimbólumot megalkotók számá- alakot oltés a f clolog, ott á1l a jelentés, a képzet mint
fa csak részben világos. Az explikáci a a jelentés, az olyan. A m alkotás itt a tiszta jelentés, 2 lényeg kiáram-
értelem érthet vé tételére. Lása. Itt az általános képzet a lényeges, egyáItalán a tisz-
Az egyiptomi mrivek vala- Az egyiptomi mííuészetónnta- ta gondolat, a legf bb lényegr I való gonclolkoclás.
mi implicitet fejtenek ki; gában uéue szi,mbolLlm, magcl A lénye g mármost csak a beszédben igazán kimondha-
a. taláiy, az objektíu talány.
k magtrk neln explicitek. t ; ez az oldal ezért els sorban a koltészet korébe tarto-
ktizdelmet vesztink észre zik. Ez a.szent koltészet. A szimbolikus míivészetet" szent
bennuk a magán- és magáértval an érthet és világos m vészetnek is nevezlretjtrk; ez a míívészetrávanutalva
eléréséért; azt láti*k, hogy talányt foglalnak magtrkban, a vallásfa. E koltészet tartalma a legáltalánosabb jelleg
taIányt egyré szt szánrunkra, mástészt az ket megalkotó jelentés, a Iényeg jelenté-
népek számára. Ami nyilvánval , &z csak a szabad szel- se, a lényegé,amely u léte- A szellenl, miután m,agáértualó-
lem számáralétezik, az egyiptonriak nrég nem jutottak el an szabaddá uált, nzint lényeg
zés vonatkozásában a lé- szetnben áll a természetiuel,
e szellem, az ontudat megragadásáig. Róla az elhunyt szel- tez vi|ág Ura, és nem a mint a létez uilág Ura uralko-
lemek képébenvolt egyfajta képzetuk. Az egyiptomi kuls cllegesben testesult dik a természetin.
m vek ezért talányok; gy jelennek ffieg, mint az objek- ffi g, hanem mint gondo-
tív talány maga. Innen, ho gy a gorogoknél a szfr"nx gy Iat szabadon , magáértva\oan léte zik, és a másik , a vílág
jelenik ffieg, mint a talányfelad . Az egyiptomi ember neki szolgál. Ugyanakkor
r lt t t IL rzzetauoltaképpeniszimboli-
l

nem mondta ki ezt a magasabb rend sz t, csak az igaz- meg Kelt FgyeznunK, nogy t

ra valo osztonos torekvés mtrnkált benne. A szaiszi Néith - lévéne szemlé t"t ,i,,jrl l f::!r,:{;á:i;:r!:;;:i;Í:
maga monclja: Héliosz az én szulotteffi, halandó még nem és mag áértvaló - jelentése I

emelte felfátylamat; a fényt fogom megszulni; Néith maga
fátyolba burkol zik Mármost a gorog mítosz szerint a
szfinx eztatalál s kérdésttette f'el: ki az, akireggel négy,
délben két, este három lábon jár. Oidiptrsz megfejtette a
talányt, s leclontotte a szfrnxet. Ez a mítosz i"gro aga-
sabb rend szimbólum, egyben átmenet az ónmagában "
világoshoz, a szabadsággal azonosított szellemhez . Ez a
az absztrakt és a konkrét létezésoldalaira bomlik, s így
széthr-rllik az, ami a voltaképpeni szimbolikusban még
egységes volt. Lz egyik oldalon a legfenségesebb k lté-
szet áIl, a másikon a véges koltészet. A szirnbolikusróI azt
mondhatjuk, hogy a természet elistenietleneclve áII eI t-
tunk; avllág, a természetitárgyak, ávilági viszonyok mint
végesek szembe vannak áIlítva a lényeggel. A gorogok

190 19I
 mesélik, hogy amikoí az argonauták áthajóztak a Hel- taképpeni szimbólumban, amely n szellemire való torek-
lészpontosz tengerszofos án, az egyébkéntollóként szét- vést jr-rttatja ki fejezésre.
nyíló és ossz ezár dó sziklák egyszefre gyokeret vertek a A szent kolté szet korében Az (Ir tisztán magáértualóan
talajban. Itt ugyancsak a véges meg szllárdulásáról van létezik, a tisztán. ónmagában
megvalósult a kulo nválás:
tnarad,ó; uele szemben a bel Ie
sz , míg a szimbolikus szemléletben semmi sem szilárd: az egyik oldalon áll a szel- uégeskénttéte lezett elpusztul,
a véges átcsap az istenibe, s az isteni átlép a létezésbe. lemi, a másikon a véges, á anélktil, bogy bozzá uisszatérne.
Ami mármost a szent koltészet form áját" illeti| ezt j lismer- maga állhatato ss á gában.
itik a BibliábóI. Ennek f l Az embernek Istenhez fíízd ilyesfajta kapcsolata egy-
tartalma Isten dics A ktils dleges a létlyeg szubsz-
s égé_| szer(t istenfélelem; az ember felemelkedése itt azonos az
szemben CSu-
neK maí]as ztalása; Isterr''ne1 l pán
l ':::'alitásáual engeclelmességgel; Isten és az ember kapcsolatáb l hiány-
1

ruegsztintetend .iárttlék-
szemben a kuls dleges csak ^aam zik a szeilem végtelen kiterjedése , a szelleminek a mate-
|l ielenik mel.
dísz, amelynek Isten clics - riálisb a val átváltozása.
ségétkell szolgálnia. Mindenfréle élet csak Isten j ságá- Amiról most szólnunk Harmadik.fejezet:
nak koszonheti erejét, és semmivé foszlik az hatalma kell, az a jelentés és kuls |,'isszatérésct.ielentés és alak ket-
láttán. Az Ótestamentum a fenségességszámos ilyen pél- alak osszekapcso Ió dása, s ából az
téu á l á eg_ységbe :
dáját rzi számunkra; Ieírásaiban nagysá,g és fenség rei- amikor is a már tételezett a basonlat.
lik. A Iegszebb példák a Zsoltárok kónyuében találhatók, jelentéshez egy tobbé vagy
péIdául a 1O4. zsoltárban. Az Egy Isten mindenek IJta; a kevésbé adekvát érzékialakkapcsolóclik. Ez a szféranem
természeti dolgok nem az jelenlététérzékeltetik, hanem igazán a szimbolikus szfér ája.Inkább egy harmadik szfé-
hatalom nélkuli akcidenciák. A szétválás itt pr zaiviszonyt ra az els, kett után. Ez az osszekapcsolódás ugyan tota-
eredményez: a tefmészeti dolgok lényegétIstenhezképest litást eredm ényez, ám a
csak látszatként engedilétezni. Az Úr ilyen ábrázalásá- két oldal még nem hatja át Miuel azorlban a két oldal ne?n
batja át egymást nlarcldéktata-
val szetnben a másik olclalo n álI a végesség, de olyan egymást, hanem magáért-
nul, banem a jelentés magáért-
módon, hogy kezd kialakulni a bels individualitás. valóan tételezett. Viszonyuk ualóan tételez dik, a kifejezés
A hindu ember mint sze- inkább pr zai jellegri, és pedig szimbolikusan, uagyis a
nrély semmis. A fenséges Ebben a kóltészetben a uéges csak nem-ttrlajdonképpe - jelentésbez képest irladekuát
koltészetben az individuum ttlitlt itld.iuiduum ugyan az ni mrivészeti formák kiala- módon.felismert, kettej k uiszo-
Urtol fiigg, cle magáértualóan nya inkább prózai, s tgjl ez az
azŰrtól fúgg nek, másfe- kulásához yezet. A tarta-
onálló létez is, jóllehet csak a egész m uészeti Jbrma aláren-
l l viszont onállónak érzi lényeg batalma teremtette meg, lom itt csak korlátolt lehet. delt jelent ség ,.

magát. Ez mutatkozik meg e batalom el ttJbiet bajt és A szent koltészetben az

az arabok szabad bátorsá- elstill),lecl.
gában A fenséges kolté-
szet f von ása a |étezésílye sfajta keletkezése, azŰr aján-
dékának tekintett életorom, életélvezetés az elmrjlás. Itt
is a szimbolikus korulh atárolt korér l van sz . kulonosen
világosan fejezi ki a mrjlandóságnak ezt a lratalm át a gO.
zsoltár, valamint Jób kónyue. Az egyik lelkiáIlapotb l a
másikba val átfordulás az Űr félelm éhez kot ctik. Egé-
szében véve a tartalom itt még korlátoltabb, mint a vol-
egyik oldalon áll a szellemi, a másikon a véges, és ez a
véges kifejezetten valami mulandó. Ha vis zont a szellemi
olclalnak csak hasonl ata amásik, végesként tételezettoldal,
akkor a jelentés is csak korlátolt jelleg lehet, mivel a kép-
szer(t a végtelennek még nem aclekvá t alakja. Ezt az egész
szférát a hasonlat szférájának mondhatjuk. A jetentés
magáértval an kimondott, s ugyanilyen a jelentés kifeje-
zésénekoldala. Ezek a formák alárendelt formák és csak
egy-egy nagyobb m alkotás részleteiben alkalm azhat k.

192 193

fl
Ebbe a korb e tehát alárendelt míívészetiformák tartoz-
nak. Ezeket a m vészetííormákat gyakran igen nehéz
osztályokba sorolni. Ugyan lrova soroljuk pélclául az ez -
ptrsi mesét vagy a tankolteményt? Ezek koztes m fajok;
nem a műrvészet szukségszer olda|át fejeztk ki. Az esz-
tétikum teruletén ugyanaz aheIyzet, mint a természettu-
dományban, amelyet nem aszerint kell felosztani, ami
kozvetlenul adott; itt el bb a fogalmatkell rógzíteni, majd
a kulonosségeket e fogalom szerint kell elrendezni- ilyen-
kor aztán kit rnik, hogy számos kulonosség nem felel
meg afogalomnak, méghozzá nem afogaIom hibái áb l.
E fogalom nem határozhat meg korcs képz dmények
alapján. Az ezópusi mese
is egyfajta korcs aIakzat, 1) Az ezópusi nxese. Benne egy
természeti jelenséget gy fagrt ak
koztes mttfaj. Ide tartozik
.fel, mint ualamilyen általános
a parabola, a hasonlat is; jelentés kifejezését.
e helyutt ilyesrnir l kell
szólnunk. - Els nek tehá t" ezekt I a formákról kell szól-
nunk. A meséket jól ismerjuk; ám azt, hogy mí a mese,
tobbnyire tévesen hatátozzák meg. Igazi fogalm át még
Lessing is nagyon kevéssétudta megragaclni,l3 aho gyan
ez az rijabb kor meséib l kit nik. Az ez pusi meséknél
ugyanis nem gy álI a dolog, hogy egy erkólcsi tantétel
van átultetve valamilyen - az állatvilágból vett - példá-
zatba. Az eredeti mesében l ten fúggelék.A mese di-
2l, í . l l Bentteualatnilventennészeti
az a[atoK osztonelvet osz- | .. . -
jelen'tés
szefugg természeti,"l";- |';f;:::,ZY,::r::nos
ségbe áItalános erkolcsi l
értelmet vetítenek bele; tehát az állati élet egyik jelensé-
gét áIta|ános morális értelemrnel látiák el. Vegyunk pél-
dának egy írjabb kori mesét a két horcso gr 1.1a Az egyik
szorgosan gy rjtogette az éIelmet, a másik viszont nem
tette ezt, rgyhogy koldusbotra jutott és meghalt - amiben
csak az a furcsa, lrogy egyszer en nincs olyan horcsog,
amelynek ne kellene gy itogetnie. Ez tehát ellentétes a
mese régi értelmezésével.Az ábrázolásnak aztkell bemu-
13 G. E. Lessing Fabeln (7759i).
14
;eztn cle la Fontain e A t csclk és a bangy)a c. meséje (1628) nyonrán.
194
tatnia, ami az állatok
-
val ságos életébenléte zlk. Az ez -
pusi mesék valamilyen val ságos természeti jelenséget
adnak el , s ez teszi ket érdekessé. példa erre a fecskék-
r I sz ló mese. A fecskék sszel, amikor a kencle t már
me5;n tt, délibb tájakra koltoznek; télen kenderfonálból
fonott hurkokkal szokták fogni a madarakat. Az okos fecs-
kék elrepulnek, míg a tobbi madár itt marad, és fogság-
ba esik. Itt a mese természeti jelenségeken alaptrl. Ezek
nem feltétlentil az állatvilágból vett jelenségek. Az sem
szukség s, h.gy a természeti viszonyok az e|s pillanat-
toI kezdve átIáthatók legyenek; példa tá a r kár l és a
hollóról szóló tnese. A holló ismert szokása, hogy idegen
állatot vagy embert látva károgni kezd. Hogy valójában
ki írta az ezópusi meséket, nem tudjuk; Aiszóposzt szok-
ták szeru ként megnevezni, ám bizonyos elbeszélések
neln t le származnak. Csak a ga|acsinhajtó bogárról és a
sasról sz l mese tulajdonítható val ban neki. Invenci ját
és kivitelét tekintve egész sor ez pusi mese meglehet -
sen kezdetleges. Szegényes e meseforma egészébenvéve
is: az ezópusi mesében valamilyen általános reflexiót
adnak el valamilyen természetileg létez kontosében-.
Ez a forma nem szabad; szerz je is fbltehet leg rabszol-
ga volt. A tárgy adott; az áItalános tétel csak frzikallug
értencl toldalék .vagy mint a tanulság levonása kife jezet-
Ekózben sz kségszer , bogy a
cséretet érclemel, ha a je-
ternlészeti jelenség tényleg létez-
lenség természeti jelleg .
zék a természetben, s ne az
Ha viszont a mese csupán absztrakt j elenség -lires felcico -
az általános reflexió pusz- mázása legyert..
ta felcicomá zása, akkor a
megformálás pttszta eszkóz, s az áIIat vagy a mesealak
nem a maga sajátos módj án, hanem pusztán eszkóz-
ként cselekszik. Ez pedig ellentétes a m vészettel. - Ami
Goethe Csalauér rókáját A Csa\avér róka Pétclája:
illeti, az aligha tekinthet
tanmesének; az alakba ontés itt igen szellemes. Az ábrá-
zolás tárgya itt a nevetségessé váL romlottság; egy kirá-
lyi r-rdvar tárul elénk, teljes korrr-rpt"ságában. Itt nagyon is
helyénvaló az áIlati alak; méghozzá az egyes állatok a
195
maguk jellegzetes vonás aiva| lépnek fel, s így az áIlati az erkolcsi tanítást. Ilyen apológia Goetlrénél az Isten és
cselekvések és a beléjtik vetített emberi vonások kevere- a bajad,ér torténete; a bajadért a keresztény brinbánó
dése mtrlats ágossá, remek tréfává teszi az ábrázolást. Magdolnának tekinthetiuk. Apológia Goethe Kincskeres 1e
A mese kapcsán említéstl A talány: is. Róvid meséknek , péIdabeszédeknektekinthetiuk egy-
érdemel a talány, amely "l l
egy nép koznro ndásait; ezekkulonos vonásokat és tanul-
egyként lehet a szobtászat, a festé szet, a sz noki beszéd ságokat mond anak kí áItalános jelentéssel. Például: ,,kéz
tárgya. Keleten ez a m vészet igen kedvelt korai formája kezet mos". Goethe is írt egy sor végtelenul kedves és
volt. A taIálós kérdést a társas ági életben minclmáig gyakran igen mélyértelműr arurytnondást. - Tehát e for_
áItalánosan ismerik és mák minclegyikében valamilyen áItalános jelentés kap
kedvelik. A Keleten dív d.iszparát uonások és tulajd.orl-
ábrázolást valarni természetibefl, s az ábrázolás magáért,
ságok egymás m,ellé állítása,
sz rejtvény olyan disz- art nale érzékeltetéséuel,b ogy va\ egész. Az i|yen ábrázolások javarészt a sz noki m vé _
parát vonásokat és tulaj- jelentésuk mélyebb annál, tnint szetkorébe tartoznak. Mindehhe z egy olyan forma is csat-
donságokat áIIít egymás ami,t a. m.agllk kózuetlenségében lakozik, amely inkább a képz míivészet korébe tartozik.
mellé, amelyek valamilyen nluttatnak. Ez az allegória. Az alle-
Az allegória:
jellegzetességet tesznek g riában az érzékitárgy 2)benne ellentmclnclás rejlik: bels
személetessé, je\ezve, hogy mélyebb jelentésuk van. olyan jelentéssel társul, tclrtalnla eqy a.bszt rakt, á lta l á -
Az |lyen ábrázolás onmagát bom|asztja fel, mivel igazsá- amely valarní absztrak- nos képzet, az azt bem,utató
ga csu pán az, amit jelent. - A mesével kozvetlen rokon- tum, egy áItalános képzet, alak u iszont egy szu.bjektiu,it á s.

ságban Van a PéIdázat, a amely érzékílegábrázol -

példab eszéd, mindossze
l ,l A példázat: benne e1y ct uéges,
| Írnránnnapi, étetb l uett alak ctik. Itt az inclividuális a|ak egy szubjektum ábrázolása,
azzala kürlonbséggel, hogY szetntélteti az áltatános jelentést. cle a jelentés onmag ában absztraktum, nem pedig a
I
a példázat az emberek min- magáértval individualitás, - olyan alrsztraktum, mint
dennapi életébI veszi az ábrázolás tárgyát, hogy azvtán a hábortt, a béke, a reméfly, z vallás, a hit. A szobtászat
valamilyen áIta|ános jelentést tegyen szemléletessé . Az ez - gyakran kénytelen az alheg riában keresni menedéket.
pusi mesék kozott számos péld ázat akad. Gyakorlatias Az allegótia azonban egészétrenvéve hrívos és ricleg,
pélclabeszédet mondott Kurosz is az egybehívott perzsák, mivel tzrrtalm a értelmi tartalom, egy absztraktum, nem
nak;15 az egyik napon ásóval és sarlóval kiirtatott veltik teljes szr_rbjektivitás. A szobrászat nem is tart igényt más-
egy tovises boz tot; a kovetkez napon gazdagon meg- képp az a||eg ríára, csak mint járulékra, nem mint f
vendégelte ket, kérve, hogy hasonlítsák ossze a két napot: dologr a. Ha kolt k keresn ek az allegó riában menedéket,
az egyik, a szolgas ág napia a boz tirtáshoz lrasonlatos, a az jogtalan. Az a|Ieg ría után megemlítitik még a meta-
másik, a szabadság napjaviszont azunnepi lakom ázáshoz. forát és a hasonlatot.
Sok példab eszéd taláIhat az Újszóuetség elbeszéléseiben. A metafora egészen ro- 9,q m,etafclra:
Goethe is írt egy sor példá- vidre fogott szimbólum, egy ános _ielentés ósszpo ttto -
á ttal
c) Az apologia: e$! általános
zatot. A mese rokona az jelentés érzékiábrázolása oly amely egy képben ossz- sul ása ucllante ly kifej ezésben.
apológia is, azza|a kulonb- módott, boq.y az elbeszélés pontosul. A nyelv maga is
séggel, hogy a torténet maga kimondja az általános metaforikus. Ilyenek a ,,felfogni", ,,me5;ragadni" szavak. Itt
kozvetlentil megad ia magát jelentést is.
a szel|emi mint az érzékivelanalóg b rjt el a sz érzékí
jelentésébl. Az osszefuggés révénadottnak kell lennie,
15 Hérodotosz, I. 725-126. hogy a metafora mit jelent. Megjegyezhetjtik itt, hogy az

196 I97
antik és a modern stílus kiváltkép a metafora használa- anrelybe a kolt helyezett, olyannyira, h.gy a clologban
tában kulonbozik egymástól az antik stílus, kulonosen mint a sajátr-rnkban vesztink részt. Egyébként fogva tart
a pr zában, voltaképpeni kifejezéseket kívánt, míg az bennr-rnket a dolog. Ezt a fogvatartást szakítja meg a
rjabb írók - ktil nosen k, lt k - m vei teli vannak meta- lrasonlat. Fáraszt lehet, nrert megakaszt és az érdek
forákkal. A római m vekben is gyakoribb a tnetafora. nélkuli elméleti szemlélet
A basonlat kifejtett me- I .. voltaképpeni m vészihan- A basonlat ezzel a tloltaképpeni
m uészi érdek kialakulását
tafora, egy kép és egy i;l 7 á::;i:'t|fu,,,, metafora,
gulatába helyez bennun-
ket. Bens nkb 1 kívezet az
segíti el
, miuel ehnéletiué uál-
lentés egYsége. A jelentést toztatja a gyakorlati érdeket.
rnint olyat nem szukséges
l *, l
kép és egy jelentés egysége.
alakhoz, a szóban forgó
kimondani; elég, ha ma gáértva| an kiviláglik. Például tartalom ktilalakj ánáIval elid zéshez. Tehát azta hatást
Goethe verse, a Mobamed éneke onmag át magyarázza. idézi el , amelyet maga a míivészetis, vagyis az érdek
Az egész koltemény egvet- l _ nélkuli, az elméleti szemlélet kialakulását mozdítja el .

kozuetlen Habár a hasonlat - mint ami átvezet az elméletibe - kime-

len hasonlat-sor;
"
;et".,á ll tr:;;r:;::lebet
kit nik a vers címéb l. "-
Rengeteg olyan hasonlat van, alrol a jelentés egyszer(t
móclon megadott. A legkézenfekv bb, teljes hasonlatban
a képt l ktilonboz jelentés meg Van adva. F'elteh et a
kérdés:honnan ered a hasonlat szukséglete? Elvégre unal-
massá válhat, ha a jelentés már tnagáértvalóan világos;
ha pedig halmozzák a hasonlatokat, fáraszt vá váInak -
az egészében véve kózépszer , kolt re jellem z fó|ósleg-
rít is lehet abban az esetben, ha a tárgyat elhagyja, és
egy másik tartalomhoz fordulva folytatódik. Gyakran for-
dul el ilyesmi Ossziánnál; a már tovatrint id ket énekli
lneg, nála az egész ábrázolást áthatja a mrjltra va| emlé-
kezés szomo r (ls ága. I nnen, hogy O ssziánnál vissza -vissza -
tér a lenyugvó Nap hasonlata. Ez elfordtrlás a tárgytól,
fftegszabaclulás t le. A legérdekesebb hasonlatokkal a
drámai k ltészetben taIáI- l

gé. Ovidius is b vében van a hasonlatoknak; ezekviszont
gyakran szépek és szellemesek. A hasonlat legf bb értel-
me a kovet"kez : lehet vé teszi, lrogy a szelleln, a lélek ne
tapadjon hozzá tárgyához, tárgya amaz érdekéhez,hogy
kifeitése magáértval an elórehaladjon. A hasonlat meg-
akasztja az elrehaladást.
kozunk. A drámai kolté- | ruororlatok a d,ránlában.
szet tárgya a harc, a szen-
vedélyek osszecsapása, a tevékenység,a kivitelezni és
cselekedni tudás, a pátosz, az akart, eltervelt dolgok vég-
hezvitele. A szerepl k kóz-
vetlenul jelennek meg; I n aranxcl, szerepl i kózuetlenul

Az efféle meg szakításnak nem egy harmadik - a kol- | j,tnnnek meg,

gyakran az a célja, hogy a
szellem a gyakorlati érdek-
l clést elméleti, szemlél -
cl érdekl désre cserélje
A basonlat.f célja: a gyakorlati
érdekbert. elmert ilt lelket ezert.
érdek tárgyiuá és szemléletessé
tételéuelbclzzá segíteni abb oz,
brgy a gyakorlati érdekbez
lmé l etileg uiszonytt lj on.
e
t -mr-rtatjabe ket; nincs
elbeszélés, a szerepl k magr-rk mutatkoznak be. Itt már-
most mintha még tobb természetességet kellene megko-
vetelni; ahogyan Németofszágban is, miután ráuntak a
francia ízlésre,természetességet kóveteltek. A spanyolo-

fel, ezáltal képes legyen

eltávolodni az érdekben val elmertiltségt 1, s hogy ilyen
móclon a tartalom tárgyszer(t legyen . Ezért van értelmtik
a hasonlatoknak a szenvedély kózepette. A hasonlatról
sok formális és kuls dleges dolgot mondhatnánkrnég el;
ez azonban nem feladattrnk. A lényeges az, hogy a hason-
lat kiragad benntinket abból a gyakorlati érdekeltségb 1,
kat és az olaszokat ezértpusztán tnesterembereknek tekin-
tették, akik saját" képzel erejuket és éleselméjűrséguket
adják a szerepl k szájába akkor is, amikor a legforróbb
zenvedélynek kellene benntik uralkodnia. Shakespeare-
nél is kifogásolták, hogy még a végletes indulatkitorés pil-
Ianatában is szeret hasonlatokat adni szerep\ i szájába.

198 199
 Ez jutklfejezésre a l[/andsbecker Bote egyik epigra mmájá- Úgy ékesítiknrajcl az égnek arcát,
ban is, amely osszelrasonlítja Voltaire-t és Shakespeare-t: Hogy nrincl e fillcl az éjbe lesz szerelmes,
S a buszke napra tobbé rá se néz.17
Az egyik az, rninek amaz csak lát"szik,
Sírclk - szólt Arouet mester, rnik zben sír a nrírsik.16 Ilyen otletgazclag a szerelem: t(ll azon, hogy ktfejezi a
vágyakozást, képes arta is, hogy mintegy objektíven fog-
Az egyik eszerint csak az érzésretorik ájával szolgál, a Iakozzék vele. Kózelebbr l három rneghatározást kell
másik viszont bemutatja az érzést.De másfelól Shakes- megefiIlítentink. Az els :

Peare megrovásban is részesult hasonlatai miatt; nyelvét ha egy olyan lélek áII eI t- u) A.fblindult ember el szor is
aligha lehetne az érzéskozvetlen nyelvének nevezni. Érde_ tunk, akit mély fájdaIom akkor él basonlatokkal, amikor
mes elrb l a szempontból vizsg álat tárgyává tenni, hogy ragadott mag áva|, aztkép- lelkét nem a m,aqa kózuetlensé-
géberl órtti ki, bane?n eqy ntásila,
mi a hasonlat értelme. Kozbevet leg meg kell jegyeznunk, zelhetnénk, hogy kikia- általa teremlett rtyelui alakzat-
h.rgy amikor a spanyolok - ktit nosen Calderon és az
- báIja b ánatát". Ez kozons é - ban, ha tebát magábafojtja lel-
angolok - kr-rlonosen shakespeare - képeket ha sználnak gesnek tűrnhet. Ha viszont lee tartaltnát.
alakjaik dikció jában, zz ez a lélek tvdatára ébred
éppen azérttorténik,hogy Hasonlatok réuért. a szereplfik balsorsának, akkor képes afra is, hogy mintegy megáll-
?negmutatják, bo7y ét cl.ekeik
érzékeltesséka cselekv ion mellette, hogy ne akarja magáb I kikiab áIni, hogy
Jólótt állnak, rájuk mint ualami
személyek nemes termé- obiektíure utalnak. magában tartsa íájdalmát. Haígy tesz, a szubjektum és az
szetét, akiket mi érdekeik érzés'két kulonálló dolog marad; ha kitárulkozik, teljesen
fogságában látunk a színpadon. Az emelkedett nyelv azt elmertil &zése árjában. Ha vis szafojga fájdalmát, akkor
az érzéstkelti bennuk, hogy érdekeik fólott áI\nak, hogy folotte áIl, és elíd zhetvalami másnál, ami érzéseivelkup-
érdekeikre mint valami objektívre utalnak. Es épp en ez csolatos, és ami azoknak
jellemzi a nemes természetet: a maga nyomorriságos élet- alakot ad. A IV Henrikben | ,umok sbakespea,re-nél.
viszonyaíkózótt is meg rzi tartását. Ezt ábrázolja, eI szor Percy szembefordul Hen-
|

formálisan, a hasonlat. Ísy a szerepl ket magukat k l- rikkel; az viszont csatában megoli t. A lrírnok az óreg
t kként, az anyag megfo rmálójaiként mutatja tre az ábrá- Northhumberlandnek, az apának jelenti fia hal álhírét.
zolás. shakespeare kiváltképp gazdag az ilyen lrason!a- mire az óreg így válaszol:
tokban. Példa erre a Romeó és Jutia. Jtilia így sz l az
éjszakához: Ilemegsz,, és látom, arcocl sírpzrdása
Nyelveclnél gyorsabban beszél a lrírr l.
Jojj, éj! -Jojj, Rotneó! -Joji, érr napom,
Epp ilyen sápaclt, tompa, lelkeveszett,
Ki ttinclokolsz az éjszakábarr is, Halírlos szenr t ember h zta szét
Mint holló tollán tiszt.a lrópihe. . Prianrus fr.rggonyét ttz éjben azzal,,
Hogy Trója lángol; s Priamus el bb
.

Jójj, éj, sotét pilláj

écles éj:
r
Aclcl nékern Rorneót! S lra rneglral egyszer: Talált at(tzre, tnint a sz ra .

Teremts l-1el le tenger csill:rgot; Szólnocl seln kell, tuclotn Perc"ym lralálát.18

17 Forcl. Mészoly Dezs . Hegel csak ,az els sort ídézi.Hotlro kiegé-
16Matthias Clauclius epigrarrr mája a k lt által szerkes ztett Wancl,s- szíti az iclézetet.
becker BotéÍ>,an Hot}ro lejegyzésében Arouet lrelyett tévesen Arvel- 18
Ford. Va.s l.stván. Hegel csirk az els sort iclézi. Hotlro kiegé szíti az
le szerepel. iclézetet.

20o 201
Az apa nem engedi megsz |alni a kuldoncot; látia bal- Meséje, zeng tombolás, de semmi
sorsát, nem kiabálja ki fájdalmát, csak egy Priamusszal Ertelme nincs.20
kapcsolatos hasonlattal utal rá. Alélek nem adja át"magát
a fájdalomnak, s ez képet ad a jellem nagyságár I. Egy Ugyanez a helyzet" a VIII. Henrikben; a bíboros itt magas
másik péIda, a II. Ricbárdb l. Richárd király az ország méltós ágáb 1 letaszítva, páIyája végénígy sz |:
nagyjai el tt találkozik Bolingbroke-kal , a majdani IV. Hen-
Isten veled orokre, nagyság!
rikkel, aki kéri koron ája átadására. Richárd így válaszol:
Ez ám az embef-sofs: egy nap kizoldul
Reményurrk bokra, másnap beborítiák
Ide a koronát! Fogd hát, rokon, ft
,fr A méltó.ság tuzes virágai,
Itt, itt rokon,
Harmadnap i adéq agyilkos, orvul;
Itt én s te fogd a rnásik oldalon.
És míg az ember érzi, biztosan,
Mély krit rnost ez az arany korona, Hogy zsendtil, érik: elpusztul tóve
Melyben két vtjcl r tolti váltrra egynrást, S lehull, mint én"ZI
Az ures rnindig fenn táncol a légben,
A másik lent megtelten elmerul:
Ez vagy<>k én, e konnyekkel tele, Ezzel az elmélkedéssela kolt trilemel szenvedélyén egy
Es b rt iszom, rrríg szállszte fólfele.l9 gyenge jellemet. Katalin királyné, ,gyanebben a darab-
ban, ezt mondja:
Fájdalmában Richárd is nemes léleknek bizonyul. Az an-
gol m bírák me gr tták Shakespeare-t e vonások miatt En legbclldogtalanabb n avilágon!
liliomként,
[...]
peclig ezeképpens éggel tehetsége nag y ságát bizonyítiák'
Mely rég a rét rirn je volt és virult,
.

Hasonlattal egyfel l azok Lecstiggeszteín fejem s elpusztulok.22

élnek, akik még nem bé- P) nrasnor A lélek ugy szabaclul
meg a tartalomtól, bogy a
kéltek meg fájdalmukkal; basonlatot kimondua a tarta- Az angol kriti ku sok mi nde zt ter mé szetel le ne snek tart j ák;
mások a lrasonlat segítsé- lornra ntint ualami másikra pedig az ilyen hasonlatok jóvoltából a kolt olyan szerep-
gével szabadulnak meg utal. l ket tud elénk áIlítani, akik objektiváIják helyzettiket.
t, le. Slrakespeare-nél az A.|ulius Caesarbanugyanilyen taláI szavakkal sz 1 Bru-
utóbbiak gyakran b nos jellemek, akiket a szetz mégis tus cassiushoz:
olyannakábrázol, mint akik birtokábanvannak a szellem
szabaclságának. A szomy l --_., Ó, Cas.sills, te
Példák'
gaztettekát elkovet Mac- | Bárányh oz vagy c,satolva, aki csak
betlr, Iátva,lrogy utott vég rája, így kiált fel: Úgy tart haragot, rniként a k tuzet,
Mely utve lrirtelen szikrákat ád.
S legott hideg megint.23
Hítnyj ki, ktrrta láng!
Az élet csak egy t n árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Drjl-f rl, és elnénrul: egy félkegyelm 20 F'orcl. Szab L rinc fbrcl. Hegel emlékezetb l idéz, Hotlro p<rntosít-
ia az idézetet.
21 Fcrrcl. \ feores Sirnclor.
?2 Ford. Weores Sándor.
19
Ford. Sorrrlyó György. Hegel csak az els lrat sort iclézi. Hot}ro kiegé- 23 Ford. Vorosm2lrty Milrály. Hegel csak az el.s két sort idézi. Hotlro
szíti az idézetet. kiegészítiaz id.ézetet.

202 203
 Hogy Brutus átmenetet taláI egy hasonl athoz, azt mutat- az áItalános és annak kulonos megjelenése benne egy-
ia, hogy is objektiválja helyzetét. mással adekvát. A szimbolikus m vészet kuzd a tarta-
E helytitt ernlítésttelretnénk még a rn ,alkotásoknak lomért és a formáéft; sem az egyik, sem a másik nem sza-
azon fajtáir I, amelyek tokéletlenek. Ezekn éI azt látiuk, bad. Hogy a míralkotás I t. .,
hog} a realitás és a jelentés ma gáért véve tételezett; ha a mint egész szabaclt"gy".,, ^::::;:,Y,::;':Z:#::;::;,"
I
kett szétesik, ha egy onmag ábanvett ahhoz az szukséges, hogY ,, a.forma totalitássá.forrt ossze,
absztrat<t jelentést l
m vészi díszekkel látnak az egymástól megkulon- | a kett ntagánualóan azonos.
A tankóltemétty általános boztetett oldalak magu-
|

el, akkor olyasmi jon létre, egjt

amit tankolteménynek ne-

tétel, anlelyet a nt uészi ábrázo- kértval an onálló totalitássá forrjanak ossze; ebben az
lás k ls .forma.iáual láttak el. esetbet1 a két oldal azonos, kulonbségtik formális.
veztink. Példa erre Hészio-
dosz, valamint vergilius. Itt a tárgy egy absztrat<t jelen-
A míralkotás mint egész
akkor szabad igazán, ha A m .alkotás mint egész akkor
tés; azeI adás pedig versmértékbe szecl ett, választékos, szabad., lla a bels tartalonl a
perg , elbeszélésekkeltarkított. Az ábrázolás pu szta tészeíegymással adekvá- nxaqa realitásában- más szóual:
dísz, a jelentés az értelmi reflexió valamely tartalma. tak. A realitás megfelel a a maga forrnáj ában - órunagá-
Ezzel szemben leíró kolté- |
maga fogalmának, amely nál uan, és ba a.fonna tnár neln
szetr lbeszélhetunk akkor. I rnllek ellerltéte a letro kótte- benne, a realitásban csak mint ualami nzással keru|.l szetnbe
órunaga taftalmáual.
ha valamilyen kozve,r*,r_ ?}í,i?;r:;Y::tartalnla a kóz_ egy másik formába megy
ség frgy kup ábrázolást,
l l át. A szimbolikus mivé-
ahogyan a mindennapi tuclatban megjelenik. Az ilyen szetben a tartalom nem szabad; az alak sem az: hoglr jelen-
érzékitartalom a kuls megjelenés olclalához tartozik téses legyen, bizanyos oldalai megfelelnek a fogalomnak,
amelYnek a mííalkotásban csak fornraként, a szellemi más olclalai viszont nem.
Hogy a m alkotás mint I
,
A klasszikus nl ,uészetiforma
képekéntvagy a cselekv szubjektivitás esetében a reak- .| ^, tegyen,
ció feltételeként szabadna megjelennie. Ha ezt az anya- ege- z_ lerenteses , l I
elréréseaszimbolikustól:

got a maga kozvetlenségébenteszik tárggyá, aforma kup- deformáltnak kell lennie;

hat némi díszítést;csakhogy ez ettól nem lesz igizi hogy a t"árgy jelentésesnek tírniék,er szakot kell tenni
rnrialkotás. A tankoltemény és aleíró koltemény a műrvé- rajta. A szent koltészetben az alak csak járulékszer(t; a
szeti formák vllágában korcs alakzatok. legf bb lény hatalom, alakja pedig csupán ktils ,
kozombos és mr,rland dísz. A realitásnak itt mindig maracl
olyan létmóclja, amelyben az abszolrjt tartalom mint olyan
nem jelenik meg. A szimbolikus viszonylagos forrnálban
IA klasszikus m uészetiformal a két oldal kapcsoIata csak l

ktils dleges. A klasszikus I A tartalom és aforrua egYsége a

Miután megvizsgáltr-rk az elsó forma termés zetét, most
klasszikus m vés zet fe\é forclultrnk.
A klasszikust korábban
tigy határoztuk ffieg, hogy
az maga a tokéletes m vé-
sZet: a tartalom és a forma,
2 2 . | ,. l l r í l klassziktrcrn uészetbennem
mUVeSZet" a Ket OlClaI aDSZO-
| Parrrtlen, banem a szelletnb l
l rt egyesulése. Ez nem ere-
a | itrnnoz.ott egység.
cleti egység, nem ternré- l
zeti létezésnek tekintett eszme, hanem a szellemb l
Másclclik szakasz: létrehozatt egység; a mttalkotás a szellemi átvílágítás ter-
A klasszikus m uészeti.formáról méke. A klasszikrrs m vészet: szabadság a tartalomban.
általábctn.
Tartalma a szellem a maga szabadságában. A szellem csak

204 205
 szabadságként és szabadon léte zlk a neki megfelet alak- szek is, mint Raffaello vagy Dante: &zt mutatták be, ami
ban - abban az alakban, Amelyben maga jelenik meg, az egyházi tanításban tnár benne foglaltatott. A tárgy
nem valami rnás. Íey az alak is szabad,, mivel neki a magáértva\ an kész; a m vész mintegy m kodteti, érzé-
fogalom nem valami más. l . ,, kileg megjeleníti a készen l ,
m uészet el fetté- kllsszikY,l.m"uéYet a
Ebben a szabacl m v észet- l i"f:rsszikus I l aklasszi- l Y"":a
taláItat. Másfe
ben az alkotó maga is sza- |
kus m vés zet számáta a |';f:::::-Tí;::,':r'í!i",íí;í!í"
bad m vész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar. technikai oldalnak is kész- l

Tudja, mit akar: a szubsz- nek kell lennie, rendelkezésre kell áIlnia. A szabadm vé-
tanciális tartalomb an szá- Mi.uel a klasszikus m uészetnek
az étzékianyag, amellyel a
szet azt is megkívánja, hogy
tartalma is, formája is szabad,
máta semmi nem lehet m vész dolgozik, engedelmeskedjen a miivész elképze-
a mftuésznek ugyszintén sza,-
lromályos és zavafos; nenl badnak laell lennie, szabadnak lésének;alkotásában semmi sem maradhat nyers, kiclol-
kell kuzdenie az abszol t mind a tartalom, mittd a tecbni- gozatlan; minclen a koncepciónak alárendelt kell, hogy
taftalomért; m vés zetenem ka tekintetében. legyen. Ezt az anyagnak engedelmesked alkot készsé-
erjeclésben Iév valami, get, jártasságot" gyakorlás tttlán lehet megszerezni; gya-
amiben majd csak eztttán derul ki, mi az értelem. A sza- korlottság, magas fokri technikai tigyesség kell ahhoz,
bacl műrvész alakít , képz Ibild.end,] m vész, a szirnboli- hogy a m vész kell alázattal tudjon bánni anyagával.
kus m vész beleképzel íeinbild,end]. A tartalom a szabacl Az llyen technikai ugyesség mindent megteremthet, amit
míivészrendelkezésére áll; nem kell kínlódva k zdenie a m tvészet megkíván. Erre a fokra kézm vesi kulturáIt-
érte. A szimbolikus mrjvé-
A szimbolikus nttíuész,nliuel
ság tján lehet eljutni, amihez a statáriu,s, a komótos las-
szet alkotója átfut minden
szám,óra a tartalom bomályos s rsággal dolgoz m vészet segíthozzá.}4llyen statárius,
formán, megpróbálk ozik és zauaros, a tartalclm kifeiezését lass r járásil m vészet voltaz egyiptomi m vészet. Ebben
minclegyikkel; nem tudja ke resgélue átíut minde n form á n, a festmények, a szobrok egy meghatározott, jra és rijra
kor{átozni magát A sza- uégigprób á lja mindegyiket. ismétl d típushoz igazodnak. A kézm vességre emlé-
bad m vész viszont elto- keztet m vészetnek ez a korszaka sztikségképpen íneg-
kélt; technikája kiérlelt. Mindig mag án- és mag áértval - eI zi a szabad m vészetét; ilyen m vészet csak a feil dés
an létez tartalmat választtárgyul, meft egy eszmény az, korai szakaszában létezhet. A festészet rijabb kori gyors
ami a fogalomlroz ill . A fogalom magán- és magáértva- halaclását is az tette lehet vé, hogy icl ben megel zte a
lóan meghatározott, s vele egytitt az alak is az. Innen a statárius m ivészet. -Ezektehát a szabad mírvészetel fel-
m vész Ónkénye ki van rekesztve; a tartalom adott, készen tételei; ennyi mindenre volt sztikség ahlroz, hogy a m vé-
taláIt a nríívészszámára; a mtivész csak szr_rbjektuma az szet tartalma és reaLitása szabad legyen. Ám a gyakorlás
ábrázolás tevékenységének, maga a megs zemélyesult ala- ebben az esetben is továbbalakítja a két oldalt. E meg-
kító, képz tevékenység, amely minda zonáItal egyben jegyzések után feltehetiuk l . nt" *,uészet jellegér l:
tovább -a|akítás is, csaklro gy észrevétlen, j szerivel lát- e uassziktts
a kérdést:mi a klasszik.r, I
hatatlan. Mintha csr-rpán l
azt juttatná jogaiba, urrri l :::sszikus nl uész olyasmit
_

magáértval an már k;;;. T::;::tr:í#:,:; #::án-és

A gorog mírvészeka nép-
l |
2a Tórténetfilozófrai el aclásaiban Hegel a ,,keleti világ" iellemz voná-
saként erneli ki a kínai és az incliai népjellem és t rténelem ,,statárius"
vallásból nrerítettéktárgyukat. Pheidi ász Homéroszból
jellegét. (Vó. ,,Az indiai élet", in: El adások a uilágtórténet filozó.fiá-
vette Zeuszát. Ugyanezt tették olyan keresztény m rvé-
.íárol.)

206 207
m vészet alapvet jellegzetessége? Itt arra szorítkozunk, a bel le el l ép szellem.
atni benne szubsztanciális. Az istenek képezik ezt a Az emberi alaktesti, mate- | n?:'"áját,
1

?l,em Pedig m,ateriális

szubsztancialitást. Ennek a maga legmagasabb rendri riális, ebb l a Szempont- ?'::';:;;:,'::;:'alakaszel-
szabadságában vett isteninek azután a ktilonos m vé- ból a szellemt l kulonbo-
l |

szeti formákban is túkróz dnie kell; e formákat kés bb z ; a materiálisnak ez a formája azonban a szellemi
gyalj uk. Szubsztanci ális
t"ár megjelenése. Nem csupán éI alak, mint az áIlaté, hanem
szépr I el
szor itt beszél- A klasszikus nl uészeti forma a
szubsztanciális szépnek, uagyis
a szellem tukre is. A szem nemcs ak kitekint magáb l a
hetunk. E szépség termé- világra, hanem a szeme n át egyszernrind belelátunk az
a szellem.i szubjektiuitásnak a
szetét mát korábban meg- rn uészetifornlája. egyszerri lélekbe. Ennek a csírának a kifejl dése az alak
vizsgáltuk. A szép abszol rt eleven kiform áI dása; a test tehát nem puszta szim-
tartalma a szellemi, de nem mint abszttakt, gondolati bóluma a szellemnek, a szellem a testben kozvetlenul
szellemiség, hanem mint szellemi szubjektivitás. Már mások számára létezlk. A másik oldal tehát az, hogy a
az Oidipusz-mítosz kimon dja ezt.25 A szellem a magát tartalom kész, de mint tartalom csakis az emberi alak-
kinyilvánít és magát nyilvárwaló módofl, egyértelm en ban képes megjelenni. Ennek bízonyítása a frztologia
manif'e sztáló, az ónmagát l ^ . feladata volna. Az emberi alak a szellem szukségszer
megha tároz , szabad irr;
l ':!}';;';:;'ítr:;::;í,l!!Ju,, alakja, a szellemé, amely az érzékilétezésbenjelenik
lános. A meghatfuozáshoz I ado és ebben a létezésben meg. Ebb l a néz pontból ítélhetmeg az az elképze-
azonban hozzátartozlk a
I nlagánál ma,raclo. lés is, amely szerint a m(tvészet a készen talált emberi
létezésoldala is, a más- alak utánzása, s így az utánzás valami esetleges dolog.
számára-valo-1été. A szellem a maga meghatározásában, Az emberi alak azonban Az enlberi alak a szellemnek
a maga létezésébenaz ónmagában létez , tehát a foga- az egyetlen alak, amely ,nenl esetle57es, banern sztikség-
lom a ma+a realitásában, amely magában foglalja saiát egyszerre szttkségszer és szer t nleq3jelenése, és nent, a
jelentését,a bens , amely át|ép a kuls cllegességbe, s lelretséges. Csak benne szel lemtlek min,t .i elentésrte k. a
abban onmagánál marud. mutatkozik meg a szelle- szimbolikus kiíbiezése,b att enl
A sztrbjektív szellemi- ruagának a sz"ellenlnek a megje-
| mi. Mert az emberi alak- lenése.
ség zz, amit eclclig jelen- ban mint a szellem érzéki
tésnek neveztunk; a szub- l
l !X::r:;:#"i:::,::intónma,
\J
létmódj ában a test már nem szimbólum, nem valami mást,
jektív szellemiség itt hatalom, képess ég u megjelenésben nem valami t, le idegentfejez ki és jelent; |elentése már a
val megmutatkozásra, E megjelenés kozelebbi megha- test kulsején megjelenik. A szimbólurnban a megjelenés-
tározása az, hogy az alak l nek csak az egyik része felel meg a jelentésnek . Az embe-
csakis emberi alak lehet; I A szellem ntegielenése az
rí testtel más a lrelyzet. Igaz, a szellem kife jezése szem-
emberi alak,
a szellemi csak ember- | pontj áb I a test egésze korántsem annyira jelentéses, mint
alakban nyilatkozhat meg. az atc. A gorogoknek fel-
Már nem szimbolikus ez az alak, hanem a szellem meg- fi r tták, hogy mitoló gíá- Ezé rt a l ap t a lanu l k ifog á s o f á k
jelenése, & szellem meghatározása, kilépésealétezésbe. juk antropomorf; ez ellen a góróg uallás antrapomorfiz-
musát; e tládat az ellentétébe
A szellem egyed I az ember érzékialakjában tud megje- az antropomorfizmus el- kellene.fordítart i: a góróg uallás
lenni, Ez az alak magában jelent valamit; anrit jelent, az len már Xenophanész sz t nem eléggéantropo nt orf.
emelt, nrondv án: ha aZ orosz-
25 V , Szophoklész: Oiclipttsz király, 449-46?. o. l á nokn ak szobr á szai k len nének, i ste neiket oro szlánalak-

, 208 209
ban ábrázoltákvolna. Csakhogy inkább ezt kellene mon- nrorf jelleg elleni tiltakoz ás azonban mindm áigtart A fran-
dani : avallásszempo ntiáb l ciák szellemesen mondj ák: ha Isten saiátképére és hason-
A g róg uallás isterle rtenl kóz-
a goró g vallás nem eléggé latosságára teremtette az ernbert, akkor az, folytatya a
uetlentil enlber, banenl csupán
antropomorf, mivel a keresz- nlegualósult m uészeti eszntérty, játékot, saját"képére és hasonlatosságára alkotta me g az
tény vallásban Isten egé- s nxe7mararI ebben a k zuetett?6 Istent.
szen kózvetlenul egyedi, a ualóságban. A klasszikus m vészet te- A klasszikus nlíit,észeta magá-
Iétezés minden feltételével hát a kózéppont. Tartal- ban tclkéletes szellenli, tartcllnta
egyetemben; nem puszta eszmény. Ha csak abszttakt mát, annak mozzanatait a szellemi snlbjektiuitás; éllpen
elképzelésunk van az abszol tr l, amely azt csupán mint kozelebbr l is ki kell fejte- ezért a klasszikus mtíuészet a
egyet határozza ffieg, akkor persze nem fontos az alak; tnagáértuclló lét; ma54áértualó
nunk. Eddig a tartalom lét pecl.ig mint ónmagának más-
ám Istenlrez mint szellemhez hozzátanozik az emberként el feltételeir 1 szóltr-rnk. Iétként ualó tagadá,sa; z tz
val megjelenés, kulonben nem volna szellem. Az ant- Ezek ré-szint az átmenetet nl á slét a szittt,bol i kus ttt,ííuészeti
ropomorf jelleg teh át lényegi mozzanat az isteni termé- jelzik, részint a tartalom forma.
szet igazi fogalm ában. A vall ás szempont jáb I a gorog bizonyos részét"képezik.
isten nem eléggéemberi; a gorog vallás csak az els szel- Ilyen el feltételek szukségesek ahhoz, hogy a magáért-
lemiségig jut el, nem a végtelen szellemiségig, mert ahhoz va\ lét absztrakt formája eljusson a szellemihe z: A sztrb-
hozzátartozik, hogy a szeIlemi még saiát szellemiségét is jektivitáshoz, a magábanvaló végtelenséghez, s ami ehhez
megtisztítva, kózvetítve taftalmazza; ezzel szembeíl a hozzátartozik, ahhoz, hogy ama máslét megszuntetése
gorog szellem kozvetlen szellemiség, s így kózép az legyen, amely az idóben létezik , s ezétt valami m ltbe-
abszol t szabad és a pusztán természetí kozott . Az abszo- li. Ha az egyes mozzanatok az id ben bontakoznak ki,
lrjt szellemisé ghez hozzá- akkor széthullanak. Ami a magáértvaló lét objektuma
A keresztét,ly Isten az etnberként
tartozlk a teljesen kifejlett a létezésbe belebocsájtkozó - a szubjektivitás csak ennek megszuntetése révénlétez-
ellentét is. Ehhez az szuk- Isten, és ennek a balál negatiui- het -, ez az els nem a term észet áItalában; ez már olyan
séges, hogy a szubjekti- tásában,ieletttleez ktils dleges- els , amely a szellemi tartalom léte zése, &z, amit ré-
vitás egyedisége a mulan- ségrtek. a megszuntetése; megie- szint panteizmusnák, részint szimbolikus m vés zet-
dó, teljes kuls dlegességig lenésénekezt a forrnáját nek tekintettunk: a míjvészet els formá ja, az egység
nt egszt intetue szellemként nem
rnenjen el, hogy Istent em- csak-kózuet|,erl l me5jelen forrongásai, az egységé, amely még nem abszolrjt mó-
,
berkéntlétez nek, de nem b anent, uégtelen szellemis ég. don meghatározott, még
pttsztán eszlnényi ember- nem jutott nyugvópontra. | Ám m
I

ez a máslét a uészet szft-

ségnek képzeljék;Isten létéhezhozzátartozlk, hogy a Tehát az els itt nem a ter. I ra.iában netn a természet mint
szubjektivitás oldal a kózvetlenul természeti egzisztencia mészet mint olyan, hanem I oUan, bAnem a természet mint
szelleminek a ter-
legyen, majd hogy az ellentétnek ebb I a végletébl visz- aZ említett m v észetin".- i:::';:rakt
1u,

szayegye magát.A gorogoknél nem halt ffi"g, nem lralt

l
mák. Tartalmuk a szellemi l

el az érzékiség,hanem megmaradt, mivel a gorogok nem
mentek el a szabad szellemiségig, neln hatoltak az ellen-
tét mélyére, és nem jutottak el az ellentét kibékítéséig.
Antropomorfizmusllk tehát nem esetleges. Az antropo-
26 A német kiaclásbern tévesen .,kozvetlen" áll.
és a természeti egysége. A magáértvaló lét minclen objek-
tuma kozvetlenul isten volt, mindegyikben istenek voltak
jelen. Vagy pedig szimbolikus egység volt, kuzdés, fel-
adat. Ez az els, egység a szellemet nem elégítiki. A szel_
lem létezésétitt termés zeti dolgok jelentik, olyan alak,
amely még éretlen, nyers és vacl, mivelhogy a szelletn méo

210 ?7I
nem magábanval an végtelen. A szubjektivitás ezzel szerves elevenséget, továbbá nagy elemi természetet
szemben ma gábanvalóan létezik, és magáértval an szi- jelent. A természetivel kap-
csolatban, amennyiben l '!:: larta,lom az allati
lárdan meglratározott. Ez az áItalános mozzanat abban, ter-
|

uagl,*

hogy a szimbolikus vallás megel zi a klasszikus m vé- az az állatira vonatkozik, irtn,lr kózuetlen kifejezése,
szetet, hogy a klasszikus m vészet tartalma a vallás.
I
már megjegyezttik, hogy I bonnrn lefokozodott: pusztátl
Ez válasz afra a kérdésre, aZ egyiptomiak, Az india- | alárendelt mozza.nattá uált.
hogy a gorogok idegen Ezért uolt sztikségszer ,, bogy a
górógók mint a klasszikus m, ,ué- iak, az ázsiai népek vallá-
népekt 1 vették-e át a szetiforma megteremt: i idegen sos tiszteletben részesítettékaz áIlatot, lévénaz eleven
maguk vallását. A klasszi- népekt l uegyék át m ,uészetuk magasabb rend , mint az éIettelen. Lefokozni az á|latinak
kusm vés zet szűkségkép- tartalmát, de az is, bogy a más- ezt a tekintélyét* ez a szellemiség ontuclatának tette.
pen ezekb 1 a korábbi Iétet átuéue a, maguk eluei szerint
A lefokoz dás tehát ennek az átmenetnek a kórébe tar-
alakttsák át a tartalmat is.
áIláspontokból indult ki, tozik, egyszersmind része a klasszikus fantázia tartalmá-
ezeket alakította át, ezekre reagált. Ez torténetileg is bizo - nak. Az ál|at iránti respektus a zsid vallásból sem hiány-
nyított. A gorog szellem viszonya az e| zményekheztehát zik teljesen. Az áIlatkultu sz tlltja, h,rgy az ember egyen
lényegében az átalakítás viszonya; ha nem így lenne, bizonyos, tisztátalannak tekintettáIIat hrjsáb |. Az ember
akkor az alakok változatlanok maradtak volna. De nem azonban abból eszik, amib I keclve tartia. Mózes viszont
ez a helyzet; a korábbi alakok szukségképpen mássá vál- tiltia az áIlatok vérénekfosyasztását, mert abban rejlik az
tak. Hérodotosz szerint a gorogok Homérosztól és Hészio- élet. Az áIlatlefokoz dása
|2 2l l <ll ^* I Ez a lefokozodás el szór az
l

dosztól kapták isteneiket. Ez azonban nem jelenti azt, eloszor aZ alaozau allaÍ
hogy k másoktól nem vettek volna át isteneket; istenal- hrjsának elfo gyasztásában
| aUorokíeláldozásábatt. tnutat-
I norin ínel,
kotásuk a korábban már meglev nek az átalakítása. Mert mLr-t"atkozik meg. A hin- |

Hérod otoszz7 olyat is mon d az egyes istenek r I, hogy egy du ember nem elret a szent állatok hrisából. A gorogok
résztik egyiptomi, a másik afrikai eredet .28 Ennyít áIta- viszont bikákat áIdozva h rsukat elfbgyasztották.
lánosságban a gorog miívészethez vezet átmenetr l. További lefokoz dás figyelhet meg a gorogok nagy
Ez az átmenet mármost v ad ászatalban, a melyeket
egyben a gorog alkotá- A korábban, tnegléu most tebát a héroszoknak tulajcloníta-
majd ama uadászatokban,
a klasszikus nl uészeti.fbrln,a amelyeket h stettnek tartanak,
sok tartalm ánakbizonyos nak. Az ilyen vadásza\ az
egyik n,lozzat,lata. b é roszokn a k tul aj donítan a k,
mozzanatait képezi, nr ivel állatok elejtése itt magasz-
minclen átmenetnél az tór- tos tettnek számít, míg a hinduk az ilyesmit b nnek tekin-
ténik, hogy az efedmény lényegébenmagában foglalja tik és haIáIIal buntetik. HérakLész h stetteinek persze lehet
az eredet nyomait. A tartalmat illet en ez az els pont, valami rn"ás, szimbolikus jelentése is, de az áIlati itt is lefo-
amely az átalakításrz, A korábbiak tagadására vonatkozík. koz dik. Hasonló lefokozódás frgyellret meg Aiszóposz
A korábban kifejtettek jó része az áI|atalakkal, a természe- meséiben, így a szkarabeuszr l szólóban; A szkarabeusz,
ti form ájában adott istenivel vagy az isteninek tekintett a galacsinhajt bogár az egyiptomiaknáI még szent szim-
természetivel volt kapcsolatban. A természeti egyfel 1
bólurn, Arisztophanész Békéjébenviszont már nevetsé-
gessé teszi. A lefokoz dás egyik olda|a az állatá|dozat, a
másik a vadászat. Egy lrar- azokban az a tu áltozá sokban,
27 Hércrdotosz, II. 53. madik az átváLtozásr I sz - amelyekben a szellenli, biirttetés-
28
I. tn. II. 50. Ió számtalan történet. Ezek b l, állati alakká"fbkclzódik le.

272 213
 a tórténetek azzal magyarázzák bizonyos állatok létreiot- A második figyelemre Ha egyfel l a tertnészeti iljlen
tét, hogy a szellemileg létez , btintetésb 1, áItati alakot méltó jelenség a természe- rnódon lefokozódile, benne tebát
volt kénytelen ma gára olteni. Itt tehá t az á|Iat a szellemi már nern az isteni jelenik tn ,,
ti átfordulása a szellemi lét-
akkor a természeti másfel l szel-
létezésdegrad áIódása, olya.smi, ami az isteniheznem ill , m djába. Ezt az átlérryeg- lemi irtdiuidualitássá nemes l.
vele éppenséggelellentétes. Es valóban ez az állati igazí ulést a gorogoknél tlgy
rangja. Az átváItozások ezt fejezik ki. Az átváItozásokról fl
képzelik el, mint az i iste-
sz I torténeteket ovidius nek harcát a régiek ellen,
A góróg mitalógia ezt ugy mtttat-
l ,u,ook
a maga hol kedves, hol b - | --''
- ouidit,ls Áwá|tozásaibol:
fi
ja be, mint az istenek barcát.
mint a titánoknak az íri
beszéd modorában adta el . Az Átuáltozások els tor- istenek áItali megdontését.
téneteinek egyike Lukaónfarka.ssá változásáról sz l. Lti- El szor azt láttuk, hogy bizonyos állatok, az elevenség
kaón ovidir-rs szerint király volt, de osszefúggésbe n áll a legmagasabb pontja, isteniek. A m.ásodik mozzanat a ter-
Nappal is: a farkas a Nap képe volt. A torténet szerint a gi- mészetben az általános természeti hatalom, amely a pan-
gászok legy zése után rj sarjat novesztett a Fold, létre-
l teizmusban csakrígy, mint a szimbolikusban istenné
hozva az emberek nemzetségét; ám az isteneket ezek az nefiIesedik.
rij lények is megvetették. EkkorJupiter osszehívta az iste- Ez nem pr zai értelem- |

neket, és beszámolt nekik: me$l átogatva az embereket ben vett termés zeti hata-
azttapasztalta, lrogy csak fél szíwel imádják, t. Luka n lom volt; eZ valamilYen |
l t:::f:n,'::ru;:,'r;#7;;;',olo
'rír'irullenli,
általártos tnirlt kóz-
is így tesz; próbára akarta tenni t, hogy val ban isten-e, á|talánosként, magában- | uetlen természeti batalont..
és emberlr ssalkínálta meg. ErreJupiter megbtinteti: far- val an szellemiként jelent
kass á váItoztatja, házát porrá égeti. Szemrnel láthat , me$, mint a természeti és a szellemi egysé ge; ám ennek az
h.gy az áIlatalak itt egy b n miatti visszamin stilés. egységnek f meghatározása még akózvetlenul természe-
IJgyanezt fejezi ki Philoméla és Prokné rnad árrá változ- ti. Így tiszteltéka Foldet, a Napot és a tengert, a keletkezés
tatásának torténete. De más vonatkozásokban az áIlatok és az elmrjlás áItalános természeti folyn*atát, egyáLtalán
helyzete is más. Az egyip- a természet levését. Ezek-
Az állatalak nem tekitltend A régi istenekrtél az erkóIcsi n,lég
tomiak egyrészt istenként kel a régebbi istenekkel
isteni,nek, és nem is szimbclliktt,s csak bosszti, rletnezis, absztrakt
tisztelték az állatokat, más- kifejezése ual amilyen isten i kapcsolatban megemlít- egyenl ség.
részt bízonyos szellemi .ielentésnek, banetn csak egy hetjtik aztis, hogy az erkól-
alakok at állatmaszkokkal ndi cl u ci lis s ze l le miség a tri bu -
i ui, t csi elem hiányzikbel luk; jellemz vonásuk a bossz áI-
láttak el. Most viszont az tutna; cl szimbólum benne.iellé
lás joga. A nemezis az a hatalom, amely a trjl magasra
clegrarlál dott.
áIlatok csupán szellemi kapaszkodottat megalázza. a ttilságosan is boldogat aIá-
alakok attribritumai; neln tekintend k isteninek, nem is taszítja, és helyre áIIítja az egyenl ség et- az emberek kozott.
szimbólumok, jelentéstik mindossze a jel jelentése. Jupiter A nemezis azonban teljesen kulsóclleges iog. A régiek kép-
mellett sas láthat ,Juno mellett páva,Venus mellett galamb. zetv 1Iá gához hozz átar tozlk a kózóss é ggel sze mb e á l l ított
Megemlítitik, hogy a gorog mitológiában vannak másfele családi állapot joga. Ennyit az általános lratalmakról. Mát-
átváltozások is; Zevsz fltrpiterJ, hattytivá váItozik, csak most a perszonifiká ci eze- Az átfordu.lás ebb l a szempont-
éppen nem nelnes és tisztességes célok érclekében, lranem ket a régi hatalmakat ugyan ból abban tzyiluánltl tneg, bog?
megtévesztésul.Az áIlatalakhoz való viszory tehát itt telje- a szellemi rangjára emelte, a tartalon,I, - a ternlészeti bata-
sen megváltozott. Ez ennek az inverziónak az els mozza- de a szellemit mint olyat l,ont, amelynelefurmáia itt már
nata: az áIlati lefokozódása. személykétttlétezik -
még nem juttatta létezés-

214 215
hez, mert ha ajelentés még l tekintve átalakr-rltak, és valamely szellemi szubjektivitás
n á|talános, \,ntn,iÍ l
teljese ';::: Í":':Íl'#':r;#::
""^^^

képzet évéváItoztak, az szuksé gszerii el reh aladás. A go -

lyen általános termés zeti I actekuát meg.ielenésbez jut. rog mitoló giában ez az átalakulás a fogalmat tekintve
lratalom vag y az általános szuksé gszer ,, cle naiv módon, sz szerinti értelernben
I

jog, akkor a személy formális marad. A klasszikus míívé- elképzelt. Az átalakulás so- l

szetbe val átforduláshoz hozzátartozik, hogy a szubi.k- rán a régimegm arad; eb-
tivitás f meghatározás legyen. Emellett az istennek l ,:,::;nu:;::;r":::i;::,
ben a szférában nem tor- | rrrnrruk régi nemzetségét.
továbbra is rendelkeznie kell valam ely általános hatalom ténhet másként. csak az l

meghatározásával, mert az isten itt még nem szabad szel-
lemiség. Csak ha a szellemi teljese n szabaclon a maga
áItalános elemébe emelkedett, csak akkor kapja meÉ}a
természet a teremtett természet jelentését, csak akkor
tekinthet az Isten a természet urának. Itt azonban az
isten nem Llra a term észet-
-
l
Egy Isten teheti meg azt, hogy ne trirje onmaga mellett
más formák Iétezését;a klasszikus isten ezzel szemben
valami ktilonös, s ezt a kulonost egyrészt a kulonosség
egész kore veszi korul, másrészt vele szemben létezik a
maga mása, amelyb 1 ered. Jóllehet az áIIat a novény lgaz-
sága, a nóvény mégis az állathozképest másik világ. A ré-

nek ; m i nt szabad,, l f:;rnr;::;,T ;|r27' : ;:::,

t gi a szóban forgó átalakulás során megmarad; ennek a
miség lesz majd az, j"t lle-
"
| szett batalom tnaracl. megmaradásnak kulonos módja az, ami a misztériumok-
het absztrakt személyként.' ,
lran fennmaradt. A misztéritrmok nem voltak titkosak.
Az Istenben mindkett nek meg kell lennie, a természeti- Űiaaaan sokat fáradoztak
nek is, meg a szelleminek is: a mi elképzelésunk szerint azért, hogy felkutassák a I A misztériumok mint a ?negm.a_
l

Isten egyszerre ura a természetnek és a szellemnek. A rnagá-
értvaló an v égtelen szellem
fuIert az Isten,_fbgalnlában a szel-
korlátlan, elméleti; óvé a lemi és a ternlészeti barnlórliá ja
tertnés zet feletti uralom ; rejlik.
az, aki harmó niát teremt a
szellemi és a term észet kozott. A szellemi csakrigy, mint
a természeti hozzátartozik Istenhez; az a m d, ahogyan
ez a harmónia létrejon, teremt ktilonbséget a mrivészet és
a vallás kulo nbóz fajtái kozott. A klasszikus m vészet-
ben azisten kulonos természetihatalom; másfelól ehhez
a kulonosséghez hozzátart"ozik, hogy az isten rnég ne
misztériumok rejtett tartal- | raclás kulonós nlóclja,
mát; ám bennuk semmi-
féle kulonos bolcsesség, mély felismerés nem talá|ha-
tó. A régit foglalj ák magukba, annak alapját, ami átalakult.
A régi istenekt I az rij istenekhez val átmenetet a goro-
gok mint a tltánok lrarcát és bukás át" adták el . A titá-
nok kozott egy sor régi istent láthatunk; ilyen lJranosz,
Kronosz, Gaia, Diké és így tovább. Ezek bukott titánok; Kro-
nosz az absztrakt id ,IJranosz az ég, ntenger, a Fold, mind-
?z, ami természeti lény.
Az j istenek nem ilyen l O, uj istenek szelletni in,rliui-
I

álljon a termés zet felett, hogy mozzanatként foglalja ternrés zeti lények, lranem I damlitáscsk, m,irut Alhétlé.
2 ? 121/1 . _-1: I Zeusz,Apollón.
magában a természetet. Azt mondottuk, hogy Héliosz a egeszen masrel K: lnctl- |

h{ap istene, Neptunusz a tenger istene. A gorogok nem viduumok, amelyekben

éltek ilyen kifejezésekkel, s nem igaz, hogy pétclául szernbeotl a szellemi mozzanat. Athénéa műrvészet, a
Artemisz ,,a Holct istenn je" volt; a gorogoknélazilyen ter- szépm(tvészet istennóje, másfel 1 Atlrén városának szel-
mészeti elem azonos az adott individualitással. Ókeanosz leme, a népszellem, arnelyet a város szelleme szubsztan-
maga az isten; isteni és természeti kozott még nincs ciális oldalának képzelnek. Athéné tehát szellemilétez ,,

kulonbség. Hogy ezek a term észeti hatalmak, arnelyek egy természeti hatalom távoli reminiszcenciáival. Apol-
eleddig a szubsztanciális olclalt képezték,jelentésuket lón egyfel I a Nup, benne megmaraclt a Nap; e$}szer-

2I6 217
smincl a tudás Ltatalma és ennek a tuclásnak a
kinyilvánítása. Itt atudás, az intelligens szellem at meg-
határozás, s a Nap, a természeti elem háttérbe szortrl.
Ugyanígy Zeusz a legf bb isten, aki osszefuggésben
vaí1 az éggel, a vill ámlással és a mennydorgéssel , ám
els, sorban az áIlamhatalma , egyáltalán szellemi hata-
lom. Ebb l a szempontból érclekes Platón egyik helye,
ahol a filozófus Prométheuszról sz I.29 Prométheusz
titán, cle olyan titán, aki pártját" fogta az embernek.
Platón éppenséggelazt monclja, h.gy Prornétheusz
az istenekt l ellopta a ttrzet; cle az államberende zke-
clést már nem tuclta a fóldre lehozni, mert az Zeusz bir-
tokában volt, hozzá pedig Prométheusz nem tudott
eljutni.
Az átmenet részleteit ille- Nébátly példa a korábbi.ielleg
tóen szeretnénk trtalni né- átalctkulására:
leány péld áta. Els pél-
dánk Pierosz lányainak, a A pierisze k. szark áu á u á ltoz íl scl
p ieriszeknek szarkáv á v áI-
O uicliusrlál, btintetésul azért,
tozása. Oviclivs azt mond- ntert a gigászokat clics ítik, netn
ja róluk, hogy megénekel- clz lu istenuil ítgclt ;
ték az istenek harcát, cle
ekozben a gigászokat dics ítettékés a nagy isteneket
becsmérelték, mondván, hogy az istenek ijecltukben az
egyiptomi fóldig futottak, és ott álc ázott alakban elrejt z-
tek: Jupiter kossá változott, Apollón hollóvá,Diana macs-
kává, Juno felrér tehénné, Venus hall á; Mercurius meg az
Ibisz tollai kózé rejtezett. A Pieriszek teh át a régi istenek
dics s égérl és az rjak megszégyenulésér1 énekeltek.
A m rzsák ezzel szernben Ceres jótéteményeit énekelték
me$: neki koszonhet a gazdagon term hatát, az ke-
gyes qándékai a tápIáIék és a torvények, egysz val a f ld-
m velés, a tertnékenység és a torvényes rend. - Máso-
dik pélclánk Aiszklrtilosz
Etttneniszekje; a mtLP thia e*rt btiloszEumeni sze
I e.
Apollónhoz intézett ifnájá- |
29 Plató n: Protaq4orász, 327 cI-322 a.
278
val kezd dik P thia el szór Gaiát-, a Foldanyát tiszteli
meg esd szavával: aclott els ként ióslatot; másocl-
szof Them iszt, aki a jósló szentélyben Gaiát kovet-
te; azután Hébét1 a szeí7tély kovetkez birtokosát; és csak
aztttán Phoiboszt. - Az Eumeniszekben is voltaképpen a
régi istenek áIlnak szemb en az rijakkal.
Figyelemre méltó ez az egész helyzet. Az Eutneniszek
uldozik Oresztészt, az anyagyilkost. Ám Apollón paran-
csára kovette el a gyilkos tettet; Apollón peclig rij isten,
aki,parancsot adott a meggyilkolt apa megbossztrlá sára.
Ezért aztán viszáIy támad a régi és az rij istenek kozott;
Athénére marad a dontés. Az Eumeniszek a csaIácli kote-
léket védelm ezik, és azt, aki megsérti, megbr-intetik. Őt<
képviselik a csalácl szubsz- |
tancial itását, mint
1. ,
'
a gyer- l t:"?:;,;;ff::::T;,íx::;
mekek és a sztil k kapcso- opouan a házasság tu.d.atos
|
latát. Apollón a férfi és a I karcMkat.
n kapcsolata folott rko-
l
clik. A ktil nbség eleinte kuls dlegesnek t rnik. Ám a
gyermekek és a szul k viszonya pllsztán természeti kup-
csolat, míg a házastársi kotelék az akaratlratáskorébe tar-
tozik: házasságnak kell tekinteni, nem pusztán szerelem-
nek. A tudatos akarat az j istenek ugye, a pusztán
természeti viszony a régi isteneké. A házaséIet az áIlami
élet kezdet , s a tudatos akarás, a tudó erkolcsiség, ezáI-
tal Apollón hatáskorébe tartozlk. Apollón azt mondja: ha
klutairnnésztra brine bosszulatlan maradna, akkor aHéra
és Zeusz oltalma alatt áIIó frigyek semmissé válnának. Ez
határozott kulonbségtétela régi és az j istenek kozott.
A clráma azzal zárul, hogy az Evmeniszek felhagynak
Oresztészuldozésével; ezt kóvet en Athénben szentély"-
ket emelnek a tiszteletukre. Az Eumeníszek ezután áLclást
hoznak Athénrá; ez természeti jelleg áIdás: véclelem a
természeti elemek áItal okozott bajok ellen, a vetés kipusz-
tulása, a terméketlenség stb. ellen. PaIIasz átveszi a hábo-
r zással, a tudatossal, egyáltalán az emberivel kapcsola-
tos védelemnyrijtá s feladatát.
tJgyan ez azellentét ural- | ugronez találbato Szoplloklész
kodik Szophoklész Anti_ | entis onéjában, abol Atttigoné
279
gonéjában. Az egymással belepttsztul abba, bogy b nincs, mert csak atermé- l , , !,
ítél t::2',tr:#i;;;":;il';:#Í
.

szemb en állkét erkolcsi nlarad a csalácli kotelék termé- szetiszukséglet kielég

hatalom itt a család és az
szeti oldaláboz, bogy egyolclct- sét mo zdítja eI . ÍgY aztán "
| ,orv uégtelerlség uágyakozása.
áIlam, akózósség, a csalá-
Iuan a régi isteneket szolgálja.
Prométheusz ,gy á11 el t- |

di akarat és az államérdek. Ebben a drámában minden
kovetkezetesen megszerkesztett; a családi érdeket Anti-
goné, a n képviseli, az áIlamérdeket a f&fr [Kreón].
Antigoné hangsrilyozza, hogy tettével a régi isteneknek
lródol. Ami az oldalán áIl, az bens ségként,szubjektív-
ként, természetiként fbgalmaz dikmeg. Ebben a vonatko-
zásbanmeg kell jegyeznunk, hogy az istenek a Sztuxre tet-
tek esktit, a legbens bbte) a lelkiismeretre. A tudá s az j
istenek oLdalán áll. - Ami
a Prométheus z tettétilleti, | a titánok és a régi
el szóf nem világos, hogy I 'roorétetsz
tstenek sorába tartozik, mert
annaK atapján miér, ,or.i- l ::::
tt ualami áltatános erkólcsit
iák tatiiánok kózé il l';:'::':;:nr:#,':::;::;:;:nem
inte fivérével,Epiméthe- 1
usszal egyutt barátiviszonyban volt az j istenekkel, akik
t és fivérétazzal bízzák ffieg, hogy az j nemzetséget,
az embereket kulonb óz képességekkel ruh ázzák fel.
prométheusz, meséllk, az állatok kozott osztott szét min-
den képességet.Arrrikor létreiott az ember, annak már
semmi sem rnaradt; Prométheusz ezért elcseni neki
Héphaisztosz szentélyéb 1 a tűzet Nem a politikával aján-
dékozta meg az embereket, hanem pusztán a mesterség-
szer(t, technikai ugyességgel, ama magánhaszon el nye-
ivel, ónzésével, amely kozérclekre nincs tekintettel, tehát
ebb l a szempontból kozombos az etkolcs ftánt, s mint
magánhaszon a természeti oldalán áIL Ísy Prométheusz-
nak tulajdonítj ák azt is, lrogy az embereket megtanítot-
ta az áldozat bemutatásának i, tobb haszonnal jár
módj ára. A régiek az áldozati t ,zben az egész állatot
elemésztették.Prométheus z viszont engeclélyt kér Zeusz-
tól, hogy az áIlatoknak csak egyes részeit kelljen felál-
dozni. Ekkor áldozatot bemutatva a levágott áIlat máját"
és h sátb rbe gongyolve az egyik oldalra, a csontokat a
másik o\dalra teszi. Zeusz az utóbbi részt választja.
Ez megint csak hasznos dolog, de erkolcsi tartalma
tunk, mint a megbtintetett titán; btintetését rgy képzelik,
hogy fnáiát egy sas tépi szuntelen. Tantalosznak, egy
másik gigásznak az a br_rntetése, h.gy olthatatlan szom-
jri-ságot érez. Mindkét btintetés a kellés vágyakozását
érzékelteti,a mértéktelent,a rossz végtelenséget. A bolcs
isteni értelem ezt a vágyakozást az ember számára kár-
hozatosnak, nem pedig valami legmagasabb rend rnek
tekinti.
Ezek egyfel I a régi istenek és másfel 1 a szabad erkol-
csi ontudat birtokábanlév írj istenek szembenállásának
f mozzanatai" Az itt felsorolt példákban kovetkezetlen-
ségnek trinhet, hogy Prométheusz épp gy jótev je az
embereknek, mint Démé- Démétérafóld,nt,ueléssel egytitt
tér, aki a fóldm rveléshez toru,én)lt is ad,ott; ezért már az
szoktatta , ket így nincs is istenek uj rlemzedékébez Mrtozik.
kozotttik ktilonbség. Ám
egészen más elv szolgáI a f-ólclmíivelés alapjáu| mivel
Démétéregyszersmind a tulajdon és vele a torvényes
rend megal apoz ja. A ktil nbség telrát igen lényeges.
Az j isteneknek azt az rj létmódot tr_rlajclonítják, amely
már erkolcsi elemet is tartalm az; a titánoknak viszont a
másikat.
A klasszikus m vészet tar-
Az tii isterlek.f tarlalnla a tucla-
talmának f oldala tehát tos erkólcsiség; ctlakjuk az etnbe-
az erkolcsi szubsztanciali - ri rnint eszntétll,i alak.
tás, a szellemi individualitás,
amelynek egyik mozzanata a természeti hatalom. Apollón
egyfel I a Nap hatalma, másfel I a tudó lény. Artemisz
ugyanilyen értelemben a Hold. A titánokat viszont a sza-
kadékba taszították , vagy a világ peremére ílzték,a fél-
lromályba. A jelenlegi vílág a tudás világa. _ A szellemi
individualitás alakja az emberí alak, mint eszményi, már
nem természeti alak, Ezt az eszményit mármost alapo-
sabban is szemugyre kell venntink. A tartalo{n az, amit a
fentiekben tisztáztunk: a szel|etni individualitás ok, az j

22a 227
istenek. ÁWázolásuknak tobb módjavan. A legszigorríbb nem kell rendszeres totali- De ez a kór nenx rend,szeres
az, amely onmagukon a\apulóként ábrázolja óket. De ez tást keresni. hz istenkor- totalitás, tniuel ezek az istenek,
txe ftl clllegóriá k, banetn szellem,i
a megformálás eljut a kulonosségig és a kuls dleges f.i- ben ktilonbség van a f&- szubiektiuitások, s ezá ltal
lóclésig. fiistenek és az istenn k mag,uk ban fogla u" á k a u é l e tl en -
Az eszmény a maga l"g- kozott; e kulonbségek fo- szer .sé5E és az ónkény elenlét.
egyszerrjbb, legfens égesebb Az e s zm é ny legtisz t á b b .fornt áj a
galmi kulonbségekre utal-
az i.sten on m,agán - alapul á sa,
formájában a magánáI- ónmagábatl, a nxaga alakjában nak, cle anélktil, h.gy a fogalom teljes korét kimerítenék,
lev , amozdulatlan, bár- ualó nyugalnla, meljl mind.en mert az isten ktilonosségként véletle nszer(ten kap meg-
miféle kuls dlegesség és érintkezést nélkiilóz a uégesség- hatátozást. Bár ebben a ktilonosségben a f meghatáro-
véletlenszer tség nélkut. gel és a k ls d,legességgel. zás szukségképpen az általános isteniség marad, ez a faj-
A legmagasabb rendíi fbr- ta komolyság a szigortól inkább a derírsségfelé hajlik.
ma tehát az egyszerír onmagán-alapulás, és ez a legma- A ktilonbségeket minclamellett természetuknél fogva nem
gasabb rend kifejezés a régi, eredeti szobrászat sajátja. lelret szigorri értelemben rendsz etezni, mert akkor az
Az eszmény itt magába merr-ilt. A kés bbi szobrászat istenalakok inkább allegóríák lennének, semmint jelle-
azután drámaivá váIik; megjelenik benne a kuls clleges- mek, szubjektív meghatátozottságok, anrelyekben a vélet-
ség és a végesség.A szigorti ábrázolás f vonása minda- lennek is van szerepe. A fi meghatározásokpersze szem-
mellett az onmag án-nyugvás, de nenr a mefev, hanem beotl k: Zeusz az államhatalom, Apollón és a m(lzsák a
a szellemi, t nód nyugalom: ama fenségességnyr-rgal- tudat. Az istenn k, jellemuket tekintve, kulonboznek egy-
ffia, amely beleolvadt a szépségbe"Ez az orok nyllgalom mástól. Héra aházasság védelmez je, Artemisz a szabad-
a klasszikus eszmény legm agasabb rend fajtáia. Ebben a ba tór , Athén é a tíi,n d , harcia s szttz. Az ephesz oszi
szigorrí nyllgalomban benne rejlik a tagadás is ; ez abszt- Artemisz inkább a természet anyaságát clomborítja ki.
rakt, kozonrbos nyugalom, amely t lemelkeclett a kulo- Aphrodité a szerelem. A jellemek kulonboznek egymás-
noson; lemondás, megszii,nés. Valami ilyesfélét" érzunk tól, anélkul, hogy rendszeres egészet alkotnának . Az iste-
az ilyen m tvek látt án. Ez a szigor gyás znak t nhet min- nek jelleme adja az isteniség kulonosségét.A szigorti,
den ktils dleges távol tartása miatt; a der már a meg- komoly szobrászatban a kulonosség kifejezése nem kis
nyilatk ozás kezdete. Mivel gondot okoz. Számos antik m ralkotásnál nehéz kitalálni
azonban a szelleminek és Miuel azonban a klasszikus az isten ktilonosségét.Az indiviclr-ralitás és annak bemtr-
a természetinek ez az egy- mt íuészet még kozuetlen ntód.orl tatása mármost nem érheti be a jellem absztrakt kulonos-
sége kozvetlenul érzéki ábrázoljo a szellemi és a term,é-
ségével.
szeti egységét,az általános
mó<lon létezik, nem állhat
istenség kiilón ós i,stenalakok Ak zet kimertil a maga egyszerri torvényébefl, & kovek
meg ennél az általános kóréué bontakozik. v i|ága k i rne ru l n é h á ny me ghatár ozott jel\e gze te s s é gb e n ;
isteniségnél; az istenalak- a szerves világban már kulonféle formák k lcsonhatásai
nak kulonos istenal akká kell válnia. A szép klasszikus figyelhet k meg; a szelLemi világot a végtelen sokfeleség
m rvészetben a politeizmus lényegi vonás; d reség |ellem zi. Ez a feltáruló ki.i- A n,taga kt ilórlósségéberl felfo -
lenne a szellem Egy Istenét" plasztikailag ábrázolni. lonoss ég adja a klasszikus gott általános isteniség az egye-
Az istennek kulonosségként kell fellépn ie; a fogalmi egy- alak egyediségét. Itt el - d,i isten., anlelynek megielenés-
ség istenek korévédivergálódik. A klasszikus m vészet térbe Iép a kuls dlegesség rnóclja sokféle lebet, miuel
eszménye ktilonos isteni jellegként létezik . Ez az isten- véletlenszerrisége és onké - magábctn..foglalja cl kuils dle-
kor el szor is totalitás, egy egész. Ám ebben a korben n}e; a jellemek megjele- ge.sség oldalát.

222 223
 nésmódja igen sokféle lehet. Felrnerul a kérclés:honnan Legtobbszor aligha jelolhet meg az) ami mogotte meg-
származik az isteni alakok anyaga? Hogya nhatározhatók hrjzódik: a fantázia tórté-
meg kozelebbr l ezek az alakok? Az emberi jellern, aval - neti alapja. Vegyu k Zeusz l n* oéld,a: Zeusz tórtérlete.
ságos emberi individualitás esetében a megl év korulmé- megszuletésének torténe -
nyek és helyzetek szolgáltatják a cselekvés, a megjelenés tét,31 átcsillo g rajta a szimbolikus
anyagát. A meglév világ adja az alryagot. Az emberek - cle kulsóctleges tofté-
netté lefokozott formában. Homérosz ísy adja el : Kro-
élettorténeteimindig rendkívul kulonb z klesznek. Azt nosz három fi - és három lánygyereket nemzett és
lehetne hinni, hogy a gorog istenalakok aryaga a kolt i valamennyit elnyelte. A régi istenek nél az id meghatáro-
szubjektivitástól fúgg. Ám láttuk, hogy a klasszikus rn vé- z tényez . Az, h.gy Kronosz elnyeli gyermekeit, szim-
szet alapelve, hogy csak valami másta, el zményekre, el - bolikus cselekedet. Ekkor Rheia, aki legifjabb gyefme-
feltételekre reagálva lesz áz, ami ; alakjai torténetének kével várandós, Krétára megy, ott szüli meg Zeuszt,
lényegbevágó el feltételei Kronosszal pedig a megszuletett gyermek helyett egy kovet
vannak. Már jeleztuk ezek- Az egvediség e megfeletlésbez
nyelet le. Kronosz kés bb , hánytat szer segítségével,vala-
nek az el feltételeknek f anjagot szolgáltat:
mennyi gyermekét kiadja magáb I. Ezen a torténeten
1) a szirnbolikus nltíuészetmint
mozzanatait. Az egyik ilyen átcsillog a régi szimbolikus
a ktassziktls ttl uészet el felte-
el feltétel maga a korábbi uése. jelleg. : Héraklésznekis narraasz pélctáia.
szimbolikus. Ez itt elvesz- I
teljesen emberi alak ja van,
t"i azt a jellegzetességét, hogy szimbolikusn ak szárrrít; nem
amely magán viseli a szimbolikus eredet számo.s voná-
jelentlret olyasmit, ami ktilonb óznék magát I az alaktól.
sát.32 A tizenkét munka pélclául a Nap pályájára utal,
Mivel a szimbolikus mírvé- továbbáHéraklész tjára a Heszpericlákhoz. A szimboli-
szet tartalma most valami - Ez a tartalonl, ntinl szimbolikus
kus vonások itt egy indivicluum tetteivé alakul nak át.

l
tartalortt. itt megszííttik, és az
lyen szellemi szubjekttrm eq4vecli istenalctk k{ils clleges tór- Ugyanígy vagyunk Démé-
tartalma IesZ, a tartalom az ténetéués lblgd. tér és Perszephoné torté- nametérpétctáia.
l

istenalak kuls dleges tor- |

ténetévésr-illyed, amelyet a szubiektivitás akaratának tula|-
donítanak. Itt ismét szóh oz jut a korábbi szent torténetek
megannYi szimbolikus lragyornánya; és rrrivel a szent tor_
ténetek egy szubjektív individualitás cselekecletév é ala-
kr-rlnak át, jelleguk is megváltozik: kuls ctleges, emberi
torténetekké válnak . Egész sor olyan torténetet hallunk
az istenekr l, amelyet nem tekinthetr-rnk a kolt i onkény
Produktumának. Ezek szimbolikus ábrázolások maracl,*
vátryai. Hom érosz példár-rl elbes zéIi, hogy az istenek az
aithiopiaiakhoz utaztak tizenkét napos tinnepi lakomá-
ra.30 Ilyesmi e8y kolt tól szegéryes otlet volna. Ez való-
jában egy régi hagyomány utóhan gja, maradvány, ahol a
szimbolikus ktils dleges értelemben vett torténettéválik.
30 Hotn érc>sz: IliászI. 423-425.
netével. Itt a régi szimbo-
likus jelleg a gabonaszem elveszésévelés kics írázásával
van kapcsolatban. Perszephon é virágokkal játszik egy
volgyben; elrabolják és az alvilágba hurcoliák. Egyszóval:
eseményekké alakult át egy szimbolikus jelentés.
IJgyanez a helyzet" Zeusz h rtlenkedéseivel.33 Itt a nem zés
általános torvénye az alap; a kulonos torténetek sok hely-
r l osszehordott lokális szimbólumok. A régi szirnbolikus
jelentés tehát alaparyag az individuális istenekkel kap-
csolatba hozott eseményekhez, sa m vészetnek vált oza-
tos megnyilatkozásaikban kell ábrázolnia az isteneket.
3t Vó. Hészioclosz: Tbeogonia, 153-467.
32 Vii. Karl r 7ilhelm Ratrrler: Kttl-zgefa/)te Mythologie, Berlin, 1816,
277-3lB. o.
33 Vo. Honrérosz: Iliász XIV. 312-328.

224 225
Az istentorténetek más vo- | ,l Touábbi anyayyal szolgálnak
násai nyilvánval an torté- | a régi királjtok és h sok neuéllez
netiek is, mint a régi kirá_ | fazaa firténeti hagyományclk.
lyok és h sok nevéhez
f ,z d hagyományok; és mivel a vallások kezdetben
lokálisak voltak, ezek a vonások belekeveredn ek az iste-
nekr 1 sz I torténetekbe, végul pedig a míivészeti fan-
tázia egy áItalános torténetbe olvasztja ket". Egyoldalu
dolog, ha a gorog mitoló giát torténetileg akarják magya-
tázni, monclván: a régi királyokat istenekké tették meg.
Nem érti a klasszikus-vallási képzetvíIág mibenlétét az,
aki minden képzetet torténetile g akar értelm ezni. Ámde
a tortén eti34 mozzanatot nem ketl teljesen elvetnunk.
A csal ád az áIIam torténetileg els formáia; a családban
tisztelik a penátokat, a lokális isteneket. Mindennek helyi
színezete van. Amikor a
sokféle lokális istent egv I
l
Ez.ek lokális bagyománjlclle;
pantlreonban egyesí tIk,"a'z l :^.':!olis szírlezet kés bb is meg-
n .l t
marad..
így kirajzolódó istenkoron l
még mindig átcsillognak a helyi színek. A lokális vonat-
kozásokat az is életben tartja, hogy minden városnak
megvan a maga helyi, kiváltképp tiszteletben tartott isten-
sége. Az istenek egyedi
vonásainak harmadik for- | 3) A barmadikJbrrás a kólt
1
tása azután a kólt fantá-
|'Í:á;:{':;#;í,; Írr:!;"
ziája, mert a m vészi meg- | e , mintba istenek míitkóclése
formálás éppen abb an áII, reilene hennulk.
I
hogy az eseméryek egye-
ctiségét bevonják az általános isteniségbe - mint amikor
például ezt mondjuk: ezt és ezt a sorsot Isten mérte ránk.
Homérosznál is gyakran érzunk valami hasonlót. - Ennél
a forrásnál emlékeztetnunk kell aría, hogy az ember a
maga szukségleteivel, cselekedeteivel gyakran keres
menedéket az isteneknél. Es a papoknak bizonyos vélet-
len eseményeket ugy kell értelrneznitik, rnint óment, mint
jelet, amely magasabb jelentést acl egy-egy eseménynek.
Ha baj, ínség,zerencsétlenség fenyeget, a papnak kell
3a A nétnet kia<tásban tévesen ,,tórvényi" áll.
226
megmondania, hogy miképp fogadja az ember az esemé-
nyeket. A k lt is ilyen magyarázatot ad , a kolt ís pap.
Az istenkort illet en a kolt magyatázatot" ad arta, hogy
ilyen és ilyen esetben melyik isten nyilatkozikmeg. Ezzel
b vul a kore annak, amit az istenekról , akaratukról és
tetteikr l elbeszélnek. Az anyagot a megszokott életko-
rulményekb l merítik; ezeket a kolt és a pap a maga
módi án magya zza. J I
láthat ez Homéros znál. I Példák Homérosznál:
l
Az lliás:.z elején Kalkhász
azza| magyarázza a dogvész kitorését,35 h.gy Apollón
haragszik a papját ért sérelem miatt. Ezt aztán Homé fosz
mitologikus formában ugy beszéli el, mint Apollón cse-
lekedetét. Miel tt Hektór végezne Patroklosszal, Hom érosz
el adása szefint Apollón leuti Patroklosz fejér |sisakját,
kezéb l kitép i pajzsát.36 A gorog h s, halctokolva, ezétt
így sz l Hektó rhoz: EI szor Apollón, másocl szor Euphor-
bosz végzett velem, te csak harmadjára oltél meg. A vég-
s csatábankezdetben gorogok és tr jaiak harcolnak egy-
más ellen, gorog h sok vívnak csatát ftójai h sokkel.
Amikor általános a f-elfordulás, a tllmultusban az álta!á-
nos hatalmak is harcba keverednek egymással; Homérosz
ezt ttgy írja le,3l hogy a harcba cselekv en beleszól Arész
és az osszes tobbi isten is; így az egyik isten kuzd a másik
ellen. Végul az általános maga is lrarcol mag ával, ez peclig
nagyszer fokozás; mintegy az isteninek a fogalma maga
fejez dik ki az elbeszélés ilyen fordulataiban . Ez további
anyaggal széIesítíaz istenek tetteinek kor ét. Az Odusszeia
utolsó énekébenAgamemn n árnya azzal magyarázza a
tenger mormogását, hogy Thetisz jón fia, Akhillész gyász-
unnepére. Tehát az istenek kozelebbi anyagának, kuls d-
leges létezésénektekinthet minda z, ami az emberekkel
torténik. Mármost elrhez a ktils dlegességhez, arnelybe
az isteni alak belebocsátkozik, kapcsolódik egy másik
ktils dlegességben a véges-
tertiletre való átmenet. Mert a
35 Homéfosz: Iliász.I. B*10.
36 I. rn. XVI. 574-575; XVI. B49--B50.
37 I. rn, lV. 139.
227
sé váIás sokfélesége rejlik, ama végess é váIásé, amely
szembenáll a bels eszmével, a gondolattal, s felkelti a
gondolat viszolygás át a rnaga realitása iránt.
A m vészet általános fej-
Miuel azonban az istenalak
l dése az eszmény csenc1- egjledisége egyre inkább a meq-
jét I az eszmény megjele- jelenés sokszín ségéuébontaleo-
néséneksokszín ,sége felé zik, egyben, egyre inkább uéges-
tart, a mindinkább embe- sé uálik, egészen ad,dig, llogy az
rivé vál események és a
istenalak á ltal ános fogalma
már rtem.felel meg a rna,ga. rea-
cselekvések részletez áb- litásának.
rázolása felé. A m vészet
telrát tartalmát tekintve az egyénítésfelé, formáját tekint-
ve a kellemes felé halad. A kellemes a ktils dlegesség oly
mérvííkimtrnkáItságát jelenti, hogy a ktils dleges min-
den ponton a szemlél re vonatkoztatott. A m vészet kifelé
irányul vá válik, s így tetszení akar. A m vészeti |étezés
végess é váIásával egyutt jár a sztlbjektummaI val szo-
rosabb kapcsoIat; a szubjektum most, abban a formában,
ahogyan maga \étezIk, magáta talál a m alkotásban.
Ha ke zd kivirágozni a szépm(tvészet,a vallásos beáIIí-
tottság elsorvad. A jámborságnak már egyetlen kép is
elég, már a legsilányabb kép is jó. Amint akép szép alak-
ffi
ká válik, ami nt a fantázia felszabadul, hamarosan eltíinik
az ábítat kornolysága, megjelenik és a megformálás tár-
gya lesz az érzékilét, a bens ség érdeke. A jelentés, a
szubsztanctális me gmarad; de nem az istenek fogalma,
áItalános szlrbsztan ciája fejl dik tovább, hanem csak a
ktils dlegesség oldaIa, kulonos tekintettel avéges vonat-
kozásokra. A keresztény műrvészetben ahív k nem a szép
képeket keresik, hanem atégi, ismétl d képeket. A szép-
ben az ábrázoLt létezésbája lassanként eltávolít az áIta-
lános gondolattól és mindattól, ami a mélyebb áhítatot
kielégíti.El térbe lép az á|talánosban rejl , már említett
ellentét, s hagyja pusztulni a szép istenvilágot. A klasszikus
m vészet helyére szukségképpena romantikus keresz-
tény m vészet Iép.
{<
22B
í
Ami az átmenet tartalmát l n, isteniség.fogalmárlak és
illeti, err lkés bb szólunk I at raroásának uisszaszorulása
részletesebben. El bb arról I képezi a harmad.ik általános
kell beszélnúnk,hogy me- | '31uaszetifornla kialaktllásá-
boz uezet áttnetletet,
lyik mrivés Zetiforma éke- |
l dhet be ebbe az átmenetbe. A klasszikus mrivészethez
való átmenet kapcsán már szemugyre vettuk az alak és
a jelentés elkulonulésétegyrnástól, a mesét, a pél<t áza-
tot, stb. A mostani átmenetben is ilyen vagy lrasonló for-
mákra terel dik figyelmunk. Az átmenetet az adja, hogy
kulonbség mutatkozik az alak és a gonclolat kozott.
Az eszménynek ez a felbomlása akorábbiakból kovetke-
zlk. Xe nop hané szb e n, Pl atónb an meg titko z é st kelte ttek
38
az istenekr 1Io torténetek. Platón szám zte a k lté-
sz
szetet, mivel az a legnagyobb mértékbenhajlik arra, hogy
végessétegye az isteneket. Ez a ktils dlegesség ellent-
mond a gondolatnak, az általánosnak; ily módon ellen-
tétbe kertil egymással egyfel l az, aminek lennie kell,
másfel I az, ami létezik. Szemben akorábbiakkal, a szét-
válírs itt ellenséges jelleg :
ugyanis korábban a gon- A tlisszaszortilás itt nem baráti
cjolat és az alak nem ellen- uiszcltty. mirlt uol,t a szitnboliktts-
ban, battent ellenséges.
séges, hanem barátságos
viszonyban volt egymás-
sal; ez a viszony azon az eI feltevésen alapult, hogy a ter-
mészetiképzdménynek magasabb jelentése van, s hogy
a két mozzanat kulonvált egymástól; ez prózaisághoz
vezetett. Most viszont magasabb rendír ellentéttel van dol-
gunk. Egy koztes fornra nyomul el térbe, a ki nem békult
ellentét formáju.Most a legels kovetelmény, a szubsz-
tanciális zz, hogy a szellemi, amelyet az eszményi ki-
vívott, onállóan kidomborodjon. A gorog míivészetnek
az vo|t az értelme, h.gy a szubjektív szellem i a t dolog,
ám realitása még kozvetlen \étezéskéntjelenik meg. Most
viszont egy olyan szubjektivitást kell bemutatni, amely
uralkodik az alakon. A gorog m vészetb en az isten csak
érzékialakban létezett. Az eszményinek ez az egysége
38 Xenophar,,lész tóredékei B75. - Platón, ÁllamX. 607 a.
229
ezért szukségképpen felbomlik, mégpedig olyan módon, amely magában foglalja és széppéteszi az eszményit.
hogy a szellemi magáértvalóanlétez , abszolírt békés,az A rómaiak a m vészetek valamennyi váIfaját a gorogok-
érzékibl kiemelt világ lesz. l t 1 vették át; ná|uk csak a forma kult rrája volt shonos.
Az isten most kilép p.rrr- l ::,o'talánosJbgatom megsztln- Ísy aztán a szatíra is csak római talajon eresztett mélyebb
tán termés zeti a:akjából, gyokereket. Most a szépségegységének szétesésér1 :van
|'"_,:; ::#;2T,',TÍ!:,,í**í;íj,
azt mint holt alakot leveti I ehagyua az alakot. sz : 3,z egyik oldalo n az absztrakt gondolkod ás, az abszt-
magáról, mivel a szellemi- l
rakt akarat, ?z erény otlik szemunkbe, a másikon a rossz
ben ad magának létezést. gondolattalan való ság. Ha l

clleges, véges való

A kuls l Ezáltal azonban a kiils
ság ezáltal maga is felsza- | romlott, isten nélktili létezéssé
badul, isten nélkul i val - | uálik,
sággá, romlott létezéssé
válik. Mivel eleinte mindkét oldalnak ez rnarad a megha-
tátozása, kibéktilés pedig még nem ion létre kozotttik,
ehhez az ellentéthe z egy m rvés zeti forma is tarto zhat.
A kibéktilésmég nem érkezett el; a szellemi oldal még
nem totalitás, még nem magának onmagában létezést
ad szellemiség, hanem pusztán szubjektív, ki nem elé-
mtíuészeti,for-
ctleges ez az ellentét egyáIÍalán l :::^-.'megjelen
tna a szatíra,
m vés zetiformaként ké|es I
megjelenni, ez a forma a szatíra. A szatíra igazán a róma-
iaknál vanotthon: erényes bosszankodás, nem ritkán tires
deklam áIás. Tacitus tele van rosszkeclvvel; a korszakra
jellem z kedveszegettség egyébkéntnem is volt alapta,
lan. Ehhez az absztrakt erényességlrez a hqdani víIágáL_
lapotra,vaI emlékezéstárul, a szellem végs , igazikíbé,
kulése nélkut . Ez a m vészíenábrázolt ellentét minclig
prózai jelleg . Kolt inek
csak akkor tekinth et , ha i;a:" ;';:;:'3r:Í:::,Í:,,
t

gített, absztrakt szellemiség. Egy gondolkodó szellem, egy

l
magáértvalóan nemes lélek, egy onmagán mint szubjek- a romlottság pusztulását I mrtatja be a nxe| tlemfelel
tumon nyugv , az eszme megértéséhezmég fel nem ér és osszeomlását is ábrázol- l ahkokat.
szr-rbjektr-rm áIl szemben a romlottság gal Ez el szor még ják,s ha a bírnokkel szem-
|

prózai viszony. Egy nemes l beáI\ítják a helyénvalót , ?z erényt. Horatius szatírái ele-
szellem haraggal gondol a l
_
egYik oldalon az abszt- ven képet adnak a kor erkolcseir l; olyan balgaságként
'rr.azmagában még befejezet-
létez r", u*"ly eiléntmoncl l len,
':Í',tókéletten szelletniség áll, írva Ie azokat, amely a maga esetlenségeivel ónmagát
I
a j rÓl, az erénYr l alko-
| mas,ikon a rclmlott alale.
a ptrsztítja el. Kés bb ismertté váItak Lukianosz szatírái,
tott absztrakt eszméjének; l
amelyek sok mindent szóvá tettek, és kiváltképp a régi
adott egy bels tartalom, amelynek egy eléje táruló rom- istenek és tetteik ellentmond ásaira mutattak rá; ezt egyéb-
lott világgal van dolga. A lélek haragszik a zullott jelen- ként már cler s formában Arisztophan ész megtette.
korra : eZ az álláspont az átmenet kozelebbi tartalm a, Már A gyak tan fecseg Luki anosz megállt az alakok puszta
a gorogoknél megfigyel- kuls dlegességeinél , s ezáltal unalmat kelt. Mi egyrészt
t rl vagyunk azor7, amit be akart mutatni, másrészt j I tud-
A góróg uilág ilyen korszakában
het|tik, hogy Arisztopha- lép.fel Arisztclpbanész, ám még
nész fesztelenul g nyt z a górog jellem der .jéuel. irk, hogy az istenek áItala ábrázolt jellemvonásai - a szép_
a gorog isterrekb l. Ez nem ség szemponti áb l nézve _ meg lzik érvénytrket. Furcsa,
dtihos harag, inkább egyfajta vidám derií . A jelzett állás- hogy a mi korunkban már nincsenek szatírák. -
pontot igazában a római világ álláspontja. A rómaiaknáI
szemmel láthat an nem a szép erkolcsiség, hanem a lrolt
torvény r-rralkodik. Az inclividtráIis érzéskénytelen neki l,fl

alávetni magát. Ez a viszony nem arra a szellemre vall,

230 23I
 IA romantikus m uészetifortnaJ mészt dott; a szubjektivitás
*-'*"'fráiTtuvá I:záltal a megielertés minclert.
égette, W les ége e szme ileg té te l e ze t t,
scl

elpusztította a ktilonos iste- saz islenek sokJéleségeegy

Most rátértink a harmaclik | szakasz: csak egy magáét,tualóarz létez Isten egy-
áItalános form ára. I A'orrnadik
,ornantikus rn uészeti fclrma. ségébetetl dótt át.
A form át ittis a tartalom
I

nem
lratílrozza meg. Az els , szitnbolikus fiorm ában a termé- a jellemekben és funkciókban megjelen isteni-
szet van tírls rlyban; a szellem ebbe igyekszik beleclolgoz- ség. Ez az abszol t szubjektivitás igazában a gondolko-
ni, beleképezni maget. dás tárgya, a mttvészet míikodésikoréb, l kivonja magát.
A klasszikusban ez a A,Iitttátl a szelletn ct kla,sszikus |)*.-í}9_m m3-rad, ilye*"bp_rrlÉp-ég,hangg1 "m?_gs!s"lk; nem
magát bedolg ozás teljessé mííuészetbenmég kozue,tlen. léte -
"
valamiféle féltékenyisten, aki elemészt minden ktilonb-
A harmadik formá-
váIt. zéssel rertclelkezett, ttlost n leg- séget, hanem f.ltá.rulkp;ó.,J_ [ _n- Ám ez a létezésa kul-
ban a szellemi szabadon sztjllteti ezt a k()zuetlenséget, és s clleges alakban megjelen szubjektumban létez1$,,.,,a.
onmag ábaemelkedik; tea- a ?,omantileus mt íuészetberl
*ls,rs.as;kÉ"ot m.g,gi-e"J,ená*-:eells,r,tben, aí, elqh,_eli *lf_[mg* z.et-
Iitását - amely az els for- nxa,4asabb, szel le rui l étezésre
ben. Az isteniség, az abszol t szubjektivitás még szubjek-
tesz szert.
mában még ktils dleges -tiifrias
ában is kozvetlenségként jelenik meg. É, ezen a
volt -, ffiágában leli meg, A klasszikus m vészetben rea- ponton lép eI a m vészet. l
lizálóclott a szép fogalma; ennél szebb már semmi sem A valóságos szubjektum I a slubjektiuitás Ótlt'tla5lának
lehet. Ám a szépségbiroclalma magáértval an még toké- mint,:T:b':'::ubjektiui,tásnak,
most az isteninek a ^vLv
léte_ |I mint létezésébenma.gát isteni-
letlen, mivel benne a szabad fogalom még csak érzékileg zése - onm agfu l ttrdó, I nek tudcí szubiektiuitásnak a
meglév ; onmag ában nincs realitása. Ez azt koveteli a tudatos szubjektum. Ebben megjelenése.
szellemt I, hogy szuntesse me g ezt a meg nem felelést I
a tekintetben érclemes osz-
lrogy ónmt,agáb,an és ne egy másikbanéljen. A szell"*l s a l a k szobr á szati megfo r málá s á -
zeha s on l íta nr-r n k az isten
nek magával mint létezésetalajával kell renclelkeznie, val A szobrászat a szoborban a tudást és az akarást nem
magának egy intellektuális világot kell teremtenie. Itt válik ábrázolja; a régi istenalakokn áIhiártyzik a szefiI fértye, az
a bens ség magában teljessé. Es most alapelvul a szel- isten itt nem tud magáról. A szem, amelyen át a lélek lát
lemnek ez a szabadsága szolgáI. EzáItal a megjelenés és láttatja magát) ama szigorr-ian plasztikus alakokban
egy másik viszony része lesz, olyan viszonyé, amely tril- fénytelen; ezek az alakok nem tárják fel bensejtiket, nem
megy a szépségen.Ezt a tartalmat és ezt a formátmost el - fordulnak a ktilvilág felé. Most viszont a magát Iát és
szor általánosságban kell tudó Isten jelenik meg emberi alakban. Ez az emberi alak
rnegha tároznunk. Az alap - Eszerint A ronxtntikus tníiuésze- az egész vilá,ggal, annak teljes sokszínírségévelkapcso-
elv azabszol rt bensóség el- ti forma alapelue a.z abszcll t latban van. Az emberi alak
Ve-. bens ség. Mitlt nlctga-tttdás, az ernberi
,].,., á-_a*hffin-;g**fi#-9-á-
,l-_a
a ctla k b á rom formá ban jelertik
_,
'''

det ,ben
l7l, $:
A szubjekturn itt
nem ktilonos; a szubjektivitás itt magát. onmag ában az emberi iel-
végtelenségkéntfogja l 1) Az etnberi alak nlint a szelle,
I

f'el, a szubjektivitás magával való vég- l"g, az emberség magának

telen azonosság; benne minclen sokféleség eszlneiség- az isteniségnek az absztrakt I tnt Islen kóztletlen nrcgjelenése,
gé lefokozott. Ebben a pantheonban minclen i.sten ele- mint Kriszttts tórténete.
szubjektivitásából ered; az I

232 233
emberi alak kozvetlentil tr-rdatja, hogy isteniség rejlik ben- Ebben a három alakban jelenik itt meg a kuls dleges-
ne. Ez krisztus torténete, az emberi alak akként való áfuá- ség. Egyfel l a lélek bens, ségességévelVnnigkeit) taIáI-
zolása, h,rgy benne az egész isteniség jelen van. Mivel ez kozunk, a lélekével, amely az intellektuális világban léte-
az alak magának Istennek az alakja, azért az emberi való- zik, s amelynek e bens ségességben rejlik szépsége. A lélek
,il
ság itt áItalános emberséget jelent. Benne Isten magával szépsége társul a kózvetlen vllág megformáLása iránti
kibéktilt, mégpedig kezdett l fogvá; ITtertaz emberi alak kozombosséggel, miután a kózvetlen világ a lélek onma-
kezdete magában Istenben van. gában val boldogságára méltatlan. Ekképpen a lélek
Másodszof: az ember
magából mint véges, ter-
2 Az emberi alak mint kózuet-
len kuls dlegesség, amint az
l elengedi a tárgyat és magáértval an szabad. Az eszmény-
ben a szellem uralta a tár-
mészeti szellemb l indul gyat: Atárgynak most nem Ilyen mód,on az en,lberi ala.k
csc,tk a szubiekttu szellemiség
ki; a kezdet tehát nem Isten, dolga a bens ség |Inner-
ntegielenése leb et, ct?nen?xyi berl
lranem a végesség. Mivel az ember itt kezdetben Istenen lichkeirl kifej ezése; benne latni engedi, brg,ez a szellemi-
kívtili, az a rendeltetése, hogy emelkedjék fel Istenhez, most a bens ségességnek ség nent berurc, az alakban,
hogy onmaga révénlegyen azzá, amit az emberi alak els [Innigkeit\ kell megjelen- b a n etn igazá bctn onmagá ban

- az Istenb l kiindtrló - form ája eleve mag ávalhoz. A má- nie, vagyis a tárgynak azt létezik.
sodik forma a felemelkedés lehet ségétfoglalja magában. is kifejezéste kell juttatnia,
Ehhez az szL\kséges, hogy az ember kulonv áIjon, e\sza- lrogy a kuls nem elégítiki a bens t. A bens ségesség
kadion magát l. Ezáltal felad ja a ternrészetiséget.Ez az onmag ában ellentétes a ktils létezéssel.A romantikr_rs
onfeláldozás nem más, mint végtelen fájdalom, az ember m vészetnek zenei alapjellege van; lebegés, zengés egy
semmisségének mint végességnekvégtelen átérzése. olyan világ felett, amely csupán visszaver dése IGegen-
A fájdalrrrat és a haláIt a l scbein] lehet a lélek e magábanval o létének,s amely min-
klasszikus mrivés zetkizár_ | Ezáltal az ónma,gátol ualó .tig valamilyen másnem matéri a az igazhoz képest. Ez a
tételez dik, afájda-
ta mag áb l, mert benne a l :':::radás
'^v * lotn, am.ely itt abszcllut jelent -
| másnem matéria ezért akár partikulárisnak is mutatkoz-
szellemi a természetivel | ,agre tesz szert. hat, lehet akár r t is. Ez a romantikus műrvészet absztrakt
válteggyé; itt viszontmély l
alaptétele. Ebb,ől kóvetke -
jelentésre tes znek szert, és lényeges mozzanatot képez- A r<lnlantikt.ts m uészet talajct
zik, hogy e m vé szet talaia
az en,lberiség a maga egzisztert.-
nek. A halál korábban csak elvont tagadás volt, most jelen- a csak a maga egzisztáIásá- ci ít iábctn.
tést fi}ef: a lélek halálává, orok kárhozattá váIhat) az a ban tekintett emberiség.
jelentése, lto gy a lélek abszol t bold ogtalan. A halhatat- A romantikus m vé szet tartalnrát mindez mintha sz(tk-
lanság, amely egykor csupá n a fantázia képe volt, itt egé- re szabtnía; n t"r- észetmeg van fosztya isteneit 1; tenger,
szen más jelentést kap. h.gy és volgy, folyók és források már nem tekinthet k
Harmadszor: az etTlber l magukértvalóan isteninek. Elveszti kulonleges he:Iyzetét
Ezáltal az emberi alak 3nint
itt is az Istenen kívtili lét- l ? a term észet levésével kapcsolatos minden nagy osszefúg-
ssnxmis qlak tétele-
b l indul ki, cle nefil
";;i ll *Y;;,r:e??.,
gés, keletkezés és pusztulás a maga áItalánosságában, a
keclik fel Istenhez, hanem mindenség. Elnémulnak avilág és az emberiség honnan-
meÉ}reked a végességben.A természeti itt lefokozódik, jára, lrováj ára és miértjérevonatkoz kérdések;a rejté-
puszta esetlegességgé válik, amely nem magán- és magá- lyek választ kaptak. Most plinden figyelem a megváltás-
értva| sága szerint érvénys, hanem valami rossz, véges, torténetre s ami érclekl clést akar kelteni,
amiben a szellern nem talá| magára, sajátlétezéséte.
I ezt a hivatkozva és azt ábrázol-

234 235
 va teheti. Az istenkór kulo-
nos jellemei egyetlen egy-
séggézsugorodnak, a tarka,
színgazdagvilágegyetlen fényponttá s
igencsak beszííkuln i lát-
Ezáltal a ronlantikusru uészet
tartahna sz lk kór nek t nik.
r soclik. Ísy e kor
1)
Ez a kor az isteni ábrázo-
tását foglalja rnagában, I
ahogy ui u, isteni ezen a
A vallásos kor39
l ,l A ualtásos kór.
E kór eszményér l áltatában.
I

A kor mirldazonáltal egyberl ki

szik. Mikozben azonban is tágul, rniuel a szellenli bens - fokon alakot olt, s nrintlrogy itt mag^ a szubsztanciális az,
az egész tartalom a szub* ségességa.formá k legtarká bb ami megnyiIatkozik, rigy tíinhet, hogy az eszmény ezen
jektív emberi lélek pontjá- s o kfé les égét k ép e s
.ft lue ntli. a fokon teljességgel otthon van. Ám az az eszmér4r, amely
ba s r sodott, mikozben itt egyáltalán megfogalrnaz dhat, egészen más jelleg ,
minclen folyanrat erre a pontra redukálóctott, atartalom miirt amilyennek a klasszikr-rs nr vészetb l ismerj{ik.
kore egyszersmind végtelentil ki is tágul, korlátlan sok- A bens ségességhez mint
feleséget fbg át. Mert jóllelret ez az objektív lmegváltásJ A uallásos kórbett a n,l, tlészet
torténet képezi a lélek szubsztanciális tartalmát_ a lélek
a szellemi -
ma gában a
t llép az esz?nényen: c.l lélek a
szellemben Iétezésreszert ?l,Ictga tota.litásában ne?n tud a
rninden oldalról, jra és jra bejárja ezt a torténetet; e$fes tev - szubjektivitás elvé- testé ben ntegjelenrt i ; éPpen
pontiait vagy egészétszuntelenul változ színgazdagsá- hez lényegileg hozzátarto - ellenkez le$: ól.zt érzékelteti
gában ábrázolja, mindig tij meg r-ij vonásokk al gazclagít- zIk, hogy a lélek, szemben bo1y igazi egzisztenciája ,'"r,
yA, rjraformálva azt, ellentétben 'a természettel, amely a gorog istennel, már nem
testébe n,, b an etn ónnlagá ban
rejlik.
mindig ugyanaz marad. Ezenkívtil a lélek képes arra is, forr ossze kózvetlentil a
lrogY eme nagyszabásrj tartalomra vonatkoztatva foglal- maga testi alakjával, nem omlik mintegy bele abba, nem
kozzék a természet egész anyagával, hogy a maga céIja- fejez dik ki maradéktalanul áItala, nem él benne boldo-
ira használja fel azt. gáfl, és nem nyilatkozik me g a tnaga totalitásának meg-
felel en; itt lényegileg sztiksé gszer , hogy a lélek, mikoz-
Ami mármost a romantikr-rs alapfo galmának kozelebbi ben egy testben jelenik ffieg, egyszersmind ebb 1 a
meghatározásait, további bels tagoz dását illeti, ez az testb l kilépve visszatérjen magába, és onmagában, ne
alapfogalom három lépésben tárja fel magát.

1)Az els mozzanat magának a szubsztanciálisnak mint 39 1) A uallásos kór

objektív megváltástorténetnek az ábrázolása, tehát a a) Krisztus t rténe,te
b) vezeklések
romantikus mírvészet vallásos kore.
c) a fcrlyamzrt bens sége
2) A uilági szubjektiuitás
2) Ez a szubsztanciíllis, másodszor, saját bens ségétktil- a) becstilet
s vé téve, szubjektív szellemiségét vllágimóclon á|>rázol- b) szerelem
ja, s ezzel c) lrriség
3) e.formális jellenl,
a) a .iellem órlállósága
D átlép onmaga általában vett ktils vé tételébe. t.>) a megtzyiluánulás (ku,ls ué tétel) nállósága

ct) kzrlandosság
B) természetesség
1) szubjektív tigyesség
c) bumor
(* Hotbo kés bbi mclrgóiegyzete.)

236 237
pedig testében éljen. EzáItal onmagában létezik, onma- hanem a bens ségességmagasztosságát. Az a|ak ilyen
gában van a realitása; a test csak akkor képes a lelket módon nincs megkotve, s ez art I vall, hogy a bens,ó-
kifejezni, ha megjeleníti azt is, hogy a léleknek nem ben- séges szubjektum nem egyedul onma gában létezlk,
o , a testben, hanem onmag ában van a maga realitása. mint a gorog isten, aki teljesen befe jezett formában és
Ez a klassziktrs m rvészethez képest valami tokéletesen Iezárt"s ágának boldogs á -
megvá ltozott viszonyról gában él; a romantikus Ebben, az fogalm,azód,ik meg,
boqy a romatttikarc múíuészetben
árulkoclik. Mert itt, a ro- Ezáltal a lélek már nem képezi eszmény a másik szelle- a szubjektiuitás nem magában,
mantikusban a lélek már bele nlagát a tnaga testiségébe, mihezf z d viszonytfe- a lnaga testében absztrakt
hanem a testet iclealizálás rléI- jezi ki, amely olyképpen
nem képezi bele magát ktil, kózuetlentil olyannak ueszi,
módon egyeclu"l, banem egy
a testbe, nem idealizálja a amilyen. kapcsolódik a bens sé- másikleal, ogy szellerniuel egy-
testet; nrivel igazi létezése gességhez, hogy a lélek ségben létezik: ez a.szeretet elue.

onmagában .van, azért a testet gy hagyja. ahogyan az csak ebben a másikban él

kozvetlentil létezik . Ezzel ideal izáIás helyett inkább a
portrészerűts éghez kozelít, mivel megsz rnt a klasszikus
m vészetnek az az érdeke, hogy teljességgel a testben
jelenjen meg, s ezzel a kulsódlegessé g egyfajta kózom-
bos kuls dleges, amelynek idealizálását a lélek már nem
tartja szukségesnek, s ezért meghagyja olyannak, ami-
magával bens séges egységben. Ez a másikban való élet
azonban nern más, mint a szeretet viszonya. - Habát
itt az alakból inclulunk ki, benne, az alakban az isteni-
ség áItalános eszméje rejlik benne , áz az eszme, h.gy
Isten a szeretet.
Ennyit az eszmény a|akjár I.

lyennek esetleges módon, kozvetlenul készen taláIta. A kózelelrbi tarta\om el -

A mulandós ágnak, a természet szegényességéneka nyo-
mai, a létezéskuls dlegessége ezértjoblran érvényrejr-rt-
nak, mert a [lélek) magábanléte kozombos a szegényes-
ség és a satnyaság iránt; megengedi, hogy ilyesmilétezzék;
hagyja, hogy az alak maga alakítsa magát. - EzáItal a kul-
s dleges feláldozásra kerul, egy harmadik - egy néz -
számára val válesz: kózléssé válik, egy harmadikkal való
k zosség épul bele. Létezésefeladott létezés. A klasszi-
kus eszmény h rvos, ma gáértval , magában lezárt; alak-
ja az sajátja; abban semmit nem enged szabadon meg-
változtatni. A meghatározott jelleg uralkodik az oss zes
vonáson. Az eszmény tartózkodó, nem fogad be iclegen
elemeket; mag áértvalóan lezárt eqy, és ezért eluta sítja azt,
ami más. Most azonban, a fomantikus mírvészetben, a
kuls dlegesség nem az eszmény számára, hanem mások
számára létezlk, s benne van az a mozzanat, h.gy min-
clenkinek feltárja magát A néz azzal, a bizalommal
kozeledlret a kóznaplhoz, hogy az feltárulkozik elótte.
Az alak ennélfogva akóznapian emberi korébe lép. Nem
az eszmény érzékiségéneka szigorát kovetelik t le
Kózelebb"i tartalom:
szor is Isten kiengesztel clé-
sének tórténete, Krisztusnak
a) Az isteni kiengesztel dés
a maga megváItástorténe -
folyamata.
tében, a maga alakjában
tortén ábrázo|ása. Ebben az alakban nem valamilyen
ktilonos jellemnek kell megszólalnia; az alaknak nem kell
kulonos jelent séggel renclelkeznie. A Kriszttts- f áb-
rázolásai tehát nem a klasszikus eszményt kovetik.
Semmiképpen nem lenne helyénval , ha Apollón szép-
ségétképzelnénk beléjtik. Krisztttsban emberi komoly-
ságnak kell kifejez dnie és szeretetnek, amely kózép az
eszmény szépsége és a természeti alak szépségekozott.
Az alakba nem kevereclhet r tság, de az eszményi szép-
ség és a fenség sem kívánatos. Ísy a mrivészbizonyságát
acIhatja ugyességének, mert nem konnytt eltaláIni az alak-
hoz ill kozepet. Az alak nem sullyedhet a kózónséges-
ség szintjére, de a klasszikus szépséghez sem emelked-
het fel. Ami a tartalom l ,, afotyanlat a. maya, megjelené-
további megh atároZását" I sében mint nlagának az istetti-
illeti, ez az isteni megjele- | nek a meplielenése ábrázolóclik.

23B 239

nés abszolrit torténetében ál1, a konverzí ábrázolásában:
Isten eltíiri a szenvedést, a fájdalmat és a halált,, s a koz-
vetítésrévén,e negativitáson át helyre áIlítja a kózvetlen-
séget, élve tér vissza ahaIáI negativitásából, feltámacl és
az Isten jobbján foglalva lrelyet felmagasztosul. Ez a tor-
ténet a szellerrr fogalmán alapul, és bemutatásának mód-
ja vallási tudatnak sz l. Tartalma az isteni szeretet, vagy-
^
is a szeretet eszméje. A reális, eleven emberi szeretet egy
nrásik alakban tárul elénk. Ez a boldog bens séget neln
pusztán érzékil"g,de jelenvalóként mutatja be. Ez az
anyai szeretet, Mária szeretete, a romantikus műtvészet
legsikerultebb t"árgya. Ebbe n a szeretetben nincs kín-
szenvedés és halál, nincs kozvetlen igazságtalanrág, még
ha szenvedésnek és fájdalomnak sincs híj ával. Azonban
nem mártírium, nem vezeklés. - Végul Krisztushoz és
Máriához, további kornye zetként, csatl akoznak Krisztus
barátai és tanítványai. Őt meg kuJs leg \áthat kínszen-
veclések nélkul éltékátakonverzi torténetét. -Ezalkot-
ja az els kort.
Egy tovílbbi tárgykor a torésébI a szellem megdics ulése ragyog el . A szentség
szenvedéstorténet megis- b) E.fblyatnat
métl dése és ábrázolá- indi u i cltt tlnl
ség negat,íuuá
sa más individuutnokban.
ónkétlt tlállalt
Ez az isteni folyamatnak kis zab ot t kíns zenu e clés ré u é tt. :
más individuumokban le- mártírok, uezekt k!0
játszó dó visszattikro zése.
Általa ezek az inchivicluumok ez isteniség kozosségébe
nyernek felvételt. Mert mikozben kiszakadnak a termé-
sZetiségb,Ől, mikozben a természetit l nrint hívságos
dologtól elkulonürlnek, és onmagukat megta gadják, akóz-
ben végigélikennek az elválásnak minden fájdalmát, s
így a kibéktilésig, a szellemig és benne a magukkal kotott
békéigjutnak el. Itt azonban, ahol saját korén belul ktil-
'Í0 c)A gyulekezet
I) mártírok. nrírrtírium
2) bels vezeklés
3) csoclírk - az erény csodíri
( Hotllo kés bbi tnatgóiegyzete.)
240
il
sóvé válik az ísteni torté- Ilt azotlban sérlilbet aJbgalom
net, az ábrázolás m dja és a szépérzék.
sértheti egyrészt fogalmun-
kat, másrészta másik oldalt is: szépérzékűnket.Ebben az
esetben, hogy a sértiléselkerulhet legyen, a fordulatnak
absztrakt módon a bens ben kell végbemennie, s így az
setnmiképpen nern, vagy csak igen kis mértékben lehet
a míivészet tárgya. - Ha ugyanis a termés zetit l val elvá-
lás e fájdalma, a végest 1 való onelszakítás ktils tofté-
netté lesz, akkor ez gy tárul elénk, mint kegyetlenségek
és igazságtalanságok elt rése, olyanoké, anrelyek kívul-
r I, mások vagy onmaga miatt z rdr-rlnak a szubjektum-
ra. E t rés erednrényekénta szellem megdics ul, kibéktil
magával, vagy tudatosítja magában, hogy ebben a bol-
dog egységben ét. A mártírok ilyen móclon a romantikus
míívészetvallásos korének tárgyaivá válnak. A mártírok
onsanyargat k, s arnikor onként veszik magukra a fájda-
lom és a kín megannyi formílj át, ezzel természetes aka-
rattrk megtag adásáról tesznek bizonyságot; akaratr-rk meg-
ábrázolása m.ás
nagysá gát az elszenvedett borzaImakon mérik. Ám ezek
ok ban, a te rnz és zeti -
aborzalmak egyként sértik fogalmunkat és szépérzékun-
tétele tjdtl,
ket. Kulonosen a régebbi korok romantikus alkotásai van-
t)6l8_y mások által
nak tele ilyen vezekl kkel és mártírokkal, s a régi legen-
dák mindm áigvalóságos kincsesbányák az ebbe a korbe
tartoz ábrázolások számára. A turelem itt akár a nyer-
sességig fajulhat, az utes, végs absztraktságig. Az erkol-
csos magatartást és a kotelességet, jóllehet abszol rt szubsz-
tanci áIi s mo z zanatokat tar talmazn a k, gy akr an n e g at ívn a k
és tagadásra méltónak tekintik, lerombolják és eltip ofiák,
arra hivatkozva, hogy a vllágban áIlván kívul esnek a
mártítoms ágnak ezen a korén, még akkor is, ha Istenben
gyokereznek . Az ilyesm í val iában a lélek barbár er -
szakos ságát bizonyítja, tehát ellentmond a fogalomnak.
Másrészt az ebbe a korbe tartozó ábrázolások sértik a
szépérzéketis. A szenvedéseket mások kegyetlenkedé-
sei okozzák, s a lélek nem onmagában tori meg a termé-
szetes akaratot. Hóhérokat látunk, megannyi kínt és tes-
ti gyotrelmet; így az ábrázolás távolsága a szépségtl
241
 nagyobb annál, semlrogy egy egészséges m vészet ilyes-
mit választhatna tárgyul. A míívészikidolgozás lehet
Llgyan kit n , zz ilyen tárgy írántí érdekl dés mégis szub-
jektív marad, hiába fáradozik a m(tvész, hogy egységet
teremtsen a kidolgozás és a téma kozott.
Ebbe a korbe tartozlk még egy harmadik mozzanat is,
az ember bensejében végbemen megvá|tozás, a meg-
térés.
Az ember gy zvétkein és b nein, s ezáItal hitet tesz arr l,
hogy a szellemttrrá tud válni feletttik. A harmadik mozza-
nat tehát a b nos ember l .
megtérése. Az oror.,*,J-
l 7:;::;:;::;#::,:r;:':;::;, sé _
netet itt egyének rekapitu- | géberl.
Iáliák magukban. Az orok
I
torténet ilyenkor egyszer en a lélekben megy végbe; a
bűrn elvetése és a megváItás itt bels folyamat; a fájdalom
csakrigy, mint a megbékélésa bens ben megy végbe.
A megtérés témája itt, a bens ség teruletén van igazán
otthon. Ha viszont ezt a l _
afogalclm és
.
témátclolgoz zákr"t, nt t o,
a kuls dleges cselekmény
l ':::;;r:ít
l
konnyen r ttálesz, mivel ilyenkor a vétket, abttnt, egyá)-
ta|án fosszat kell ábrázolni. Idevágó péld a a tékoz\ fltt
torténete. A legel nyosebb itt az, ha egyetlen képbe síírí-
tik a torténetet; ilyen Mátia Magdolna képe. A megtérés
másként is ábtázolható, például angyalok, Krisztus meg-
jelenésével. Az isteni itt a véletlen val óságban jelenik meg.
Ilyenkor az egész szituáció vagy nem szép, vagy nem a
fogalornnak megfelel . Ide tartozik az a szuzsé is, ame-
lyet Calderón m ve, az Áhltat a kereszt el tt feldolgozotti
itta rosszb l, a szenvedésb l is nyílik ki t, végs megvá|-
t"ás; a lélek nem pusztt-tl eI, mert megmenti a lrit végtelen
lratalma. - Ennyit a romantiktrs szféra fl mozzanatair l.
Minclegyikukbenvalami- l _ _1. 1_. ,.,, , . t
tljra kialaktt'l a szi,mboli-1.
tele szlm,olikus viszonv- ",'J I| laml
.
f /l í
kus uiszony, abcll az alak ,xenx
ról van szó, ahol az alak I adekuát a.ielentéssel.
nem adekvát a jelentéssel. l
A jelentés itt egy hív ,, vágyakozó lélek, végtelen tota-
"gy
litás. Ám kozben továbbra is lnegm arad az aviszony, lrogy
242
zz, ami megjelenik, tobbé vagy kevésbékuls dleges,
így nincs osszhangban a bens vel, s kozotnbos, érclek-
telen, gyaktan vissz ataszít tárgy. Az ilye n szűzsében az
érdekl dést els sorban a m tv észet váltja ki, mégpectig
a míívésztigyességével azonosított rrr vészet. A klasszi*
kus m vészetben az érdekel bennunket, hogy a rrr vé-
szet milyen eszkózoket használ annak érclekében,hogy
alapvet célj ához, az isteniség ábrázolásához eljusson;
hogy hogyan móclosítja az általános típust. Itt, a roman-
tikusnál ilyesmivel nem taláIkozunk; az alak tnost akár
kÓznapi, típusa koznapi értelemben ternrészetes is |ehet;
az érdekl dés tárgya pedi g az: mit tett a nr v ész, h.gy
ez a ktrls dleges számunkra eleven - nem peclig isteni
- legyen; ho gyan emelte ki az alakot. A form ák partikr,r-
lárisak, s itt a nr vész partikularitá sa az, ami figyelmet
érdemel.
2) e világi kor
A lélek bens ség" itt leszáll ,, A t,itági k r.
egéb l, kiléP szulbsztanci- l a szubiekttu bens ség kezcletben
|
ális sZférájáb l, s világivá | ,rngotíu uiszotlyban uct,x a uilá-
lesz. A mag ában végtelen I siuat.
szubjektivitás elve el szór
az objektívet kapja tárgyr-rl, a lriteto a megváltás objektív
torténetét.Ez a bens ségességelkulonül a vllágitól, a
világi felett áll. Az emberek nincsenek kozvetlen kapcso-
latban egymással, lranem a hitbe fl, z gyulekezetben, egy
harmaclikban egyesulnek.
A tiszta fbrríls, amelyben I Mitttán azc;tlbctn fa lélekJ bele-
l
képmásuk tukroz clik, l kéPezte nlagát ct ualóságba, azt
amelyben látj ák mag,,tnt,
nem k maguk, nem az l Í:':,;::,:':Í"',Í;,TÍ!Íf,ií;
I
szemLik, hanem egy lrarmadik. A világ valós ága tekinte-
tében a hitbe nléteznek, nem a jelenv aI egztsztenc iabizo-
nyosságában. Anrikor azonban Isten országa már tért
lródított a vilílgban, akkor el térbe lép a val ság. krisz-
tus ezt mondtel: hogy kovet,óim legyetek, el kell lragyno-
243
tok atyátokat és any átokat. l Ha ezt a harcot tnár meg-
v'wták, elesik a valós ággal, a világis ágga| szembeni
negatív magatartás. Az ember szíve világi szív lesz, és az
ember valami affi rm atívat
lrordoz benne. Így jtrtunk A uilági kór konkrétabbformái:
el a lovags ág szférájához.
A lovagság három formáia a becsulet, a szerelem és a
h ség. Ezek nem erkolcsi motívumok, nem erények.
A becsulet nem kozosséget szolgáló vitézség;a szerelem
- szenvedély, nem pedig házastársi, az etkolcsiség koré-
be tartoz szeretet. A h rségnek sincs kozosségi tartal-
ma; tárgya személyes jellegíi: lemondás az ónósségr l,
az egyén kulonös akaratáról egy másik, uralkocló aka,
rut javára.
Ha ezeket a motívttmokat kozelebbr l is szemúgyfe vesz-
szuk, és ha a klasszikus m vészettel osszehasonlítjr-rk,
akkor kiderul, lrogy a régieknéla h ség ismeretlen volt.
Lz lliász tárgya Akhillész
a) A becsulet.
haragja, csaklrogy Akhil- A becstilet a,z ctbszolut szthjekti-
lészt nem a sz mai értel- tl itás ónmagá t beleb eb,ezése
mében vett becsuletét 1 ualamilyen tartalcl nlba.
fosztottákmeg - a timasz-
thai nem mai értelemben vett megbecstilés -, hanem attól,
atni val sá,gos tulajdona. Amikor visszakapja azt, ami az
ové, lecsillapodik. A gorog h sok ctulrbe gurulnak, ha
megsértik ket. A romantikus elv ezzel szemben a szub-
jektivit ás végtelensé$e; ez adja a becsulet kulonleges rang-
ját,ebbe lrelyezi a szubjektum a ínaga végtelen szemé-
lyiségét,ez teszi végtelenné a szr-rtrjektum sérelmét.
Megeshet, hogy a sértésjelentéktelen, de tágabbá, méIy-
ebbé válik, tnert a reflexió az egész személyiséget bele-
lrelyezi ebbe a ktilonosbe. Megeshet, hogy a becsulet tar-
talmát a szubjektum képzete helyezi a becs|rletbe, s az
véletlenszerít és távoli valami. Ilyen a gazdags ág, u szti-
letés, a rendi állapot. Az abszolrjt, magán- és magáért-
valoanlétez tartalom nem az én kényem-kedvem ftigg-
vénye; fi fir az én reflexióm juttat el az ilyen abszolrjt
al Luk. 1"4, 26.
244
tartalomhoz, nem énhozom létre azllyentartalmat. A be-
csuletn él ezzel szemben én mint szubjektivitás vagyok
az els , aki a tartalmat érvényesséteszi. EzáItaI a tarta-
lom az én becsuletem tartalma. A becsulet embere min-
den dolognál lege\ szór magára gondol, illik-e hozzá
vagy sem. A romantikus m vészet egyik f motívuma ez
a becsulet. Tartalma épp rgy lehet onkényes, mint valró-
di; lehet feltétlen, szubsztanciáIis, de lehet bels leg ellent-
mondásos is: mag ában foglalhatja maga a dolog - a becsu-
let - és a r la va\ szubjektív elképzelés - a szubjekturn
onképe - kozóttí ellentétet. Az utóbbi esetben a becsulet
motívuma hideg, rideg, ures. A becsulet mag áévá tehet,
felvállalhat hitvány szenvedélyeket is. Ez tórténik lFried-
rich] Schlegel híres clarabjában, Az Alarcosban. Alarcos
megoli nemes felesé gét- a becsr,ilet érdekében,amely azt
diktáIja, hogy elvegye a királylányt. Tettét az el kel
embert IvaIó elképzelése motiválja, a becstilet torvénye
parancsolja.
A második motívumként
b) A szerelern.
a szetelmet nevezttik meg. A szerelenl a szenlélyiség maga,-
A szerelem kiemelked en oclaadása eqJ) másik szetnélyi-
nagy szerepet játszlk az ségnek: c. ne?n Órunagában,
rijabb míívészetben. Magá- barlem kizáról g egy másila sze-
mélyiségbenualó személyesség.
ban fog|alja egy egyén oda-
adását egy másik etnber-
nek, beleolvadását a másik ontudatába, s ez az ónátadás
éppenséggel az egyén saját ontudatává válik. Ísy aztán
a becstilet és a szerelem kollízi ba kertilhet egymással,
mivel a becstiletben benne rejlik bizonyos társadalmi hely-
zet, btzonyos sziiletés elismerése, tiszteletben tartása. Ez
a becsulet ellentmonclásba kerulhet a szív jogával. De
ellentétbe kerürlhetnek a szefelemmel más érclekek és
kapcsolatok is. Ezek a kollí zí k a szerelem ábrázolásá-
nak egyik f tárgyát képezik. Egy részuk kuls dleges:
más embereknézetei; más résztik bels : kollízi a kote-
lesség és a szerelem kozott. A szerelem egyrészt szemben
áI| a becsulet onosségével, mivel a szerelemtr en nem az
egyén saját személyisége a tét; benne a magáértvaló-lét
kozossége a f érdek. Ám a szerelem ugyanakkor magán-
245
 tigy is, egy bizonyos ktilo-
Miuel azonba?? ez az ónátadás kot ctik, és csakis a saját becsulet dont fel le. A szub-
nos individuumnak az ér- az indiuidttum ónkényes dtjnté- jektum szabadválasztása csapódik le ebben aviszony-
deke. A kollíziók ezért sén alapul, esetlegességet foglal ban, s onmagában véve még további meghatározásai
azzal fuggnek ossze, hogy magában,. vannak. A h ség ilyen rnódon kétes és kényes, esetle-
az individuum épp en ezt ges is lehet. A végs elv itt is a szubjektivitás szabad
a ktilonos individuumot szereti . Azérclek tehát"egy bizo- elhatározása.
nyos szubjektív ktilonosséghe z kat dik. A tárgyban Így Az itttárgyalt három fokon a m tvészet talaja a kulonos
benne rejlik a kózómbosség mozzanata is ; a tárgy
iogos, - szép, nemes lelkűr , magával megbékéI - lélek. Ebbe a
de nem abszol rt értelerrrben jogos, mivel olya n érzé.sen korbe tartozik a valláson kívuli, világi szféra legszebb
alapul, amely lehet, hogy van, lehet, hogy nincs. Ezért a tésze, ahol az érdek teljesen emberi és nincs kollízióban
régiek magasztos tragédiálban szerelem nem létezik. fogalmainkkal. Ez magáértvaló tertilet; tematikus anya-
Aiszkhulosz és Szophoklész mindossze alárenclelt motí_ gai kapcsolóclhatnak ugyan a valláshoz, de onállóak is
vumként ábrázolják., ha egyáltalán ábrázolják a szerel- maraclhatnak. Itt minden a kulonos, saját korén belul rnoz-
met. szophoklésznél bizonyos szerepet ját"szikAntigoné gó lélekhez tartozik. Ez a fok osszelrasonlítható a klasz-
szerelme Haim n kánt, de csak a bonyoclalom aláren- szikus m rvészeí. fokával.
clelt részeként.Az Antigonéban két egészen más fajta
pátosz feszul szembe egymással: a,kegyelet érdeke és az
állam érdeke. Ezek az egymással kollí zi ba kerul f 3) A szubjektivitás fornrális jellege
lratalmak. A régiek szátnára nem volt ugyan istneretlen
a szerelem érdeke ; ám a tragédia a legm agasabb rencl Itt a szubjektivitás a maga
tárgyhoz a legmagasabb rendli anyagot választotta, s az il A form ális szubjektiuit á s.
esetlegességében létezik.
esetlegessé5;et magában foglaló szerele m ezért háttérbe Ez a tárgy formalizmusa, a szabad. bár-
szorult. formális szubj ektivitá sként
Ami - harmadszor - a h ,- c) A b ség. felfogott jellem. A becsti- uólrl szcllgáltatucl
séget illeti, ez kr-rlonbozik Így o sz,ub-
A bíiséga becs let és ct szeretet let,aszerelemésah ség
el szór.formális, szigo-
a klasszikus barátságtól, a egysége azáltal, boqy az indiui- korébe tartoz korábbi jel- rtí.an ónmagá?l nyuguó szt,tbjek-
Thézeusz és peirithousz cluum clbban. találja ?ne7 becs.ti-
lem még szép, még nem tiuitás.
letét, boqr,átacljct, ruagát egy
kozotti, vagy az Oresztész absztraktan magáértval *
m.ásik etnbernek, akit ttrának
és pul adész kozott i baráti te*int. an létez jellem. Most a partikuláris jellemet kell szemugy-
kapcsolatt l, a ptithagore- re vennunk, amely olyan akar lenni, amilyen. Ahogyan az
usok baráti koreit l stb. Minden ember maga kell, hogy állatok kulonbóz k, gy akat [tta jellem onmaga marad-
kitapossa saját életr,itj át, Az ifjrikor ezértabarátság icló_ fli, nem keresve semmifele magasabb rend t, semmilyen
szaka; a férfiak ktilonválnak egymástól, a magllk saját, erkólcsit, hajlírhatatlanul, konokul végigvíve céIját, még
kulonos tj át járják - ktil nos cselekedetekkel, tevé- azonaz áronis, hogy bele-
kenységekkel -; ritjuk nefit kozos rit. A romantikus pttsztul.Ktil nosen Shakes pékták Sbakespeare m ,ueib l:
m vészetben a h sé g valami magasabb rend hóz való peare jellemei ilyenek. Par-
l
hííségetjelent. A h ség elve a lovagságban minclenek- tikulárisak; nregktilonboztet jegytik az akarat abs ztrakt
el' tt tartás, a kozos.ég, a szubsztanciális erkolcsiség eltokéltsége, konoksága.Ilyen jellem Macbeth, aki a koro-
tartása. Nem patriotizmus; egy kulonos szubjektumlroz na me gszerzése érdekébenborzalmas tettek egész sorára

246 247
 Vetemeclik. Ez a konokság érdekl clést kelt bennunk.
Ellentéte ez azoknak az itáliai karakt ermaszkoknak, ame_
lYekb l hiányzik az individualitás. Shakespeare karakte-
rei aZok, amik; bármi torténiékveluk, k abban birokra
kelnek a maguk me ghatározotts ágáért. Az osszefúggés
akózt, amik és ami torténik veltik, megh atározatlan,"é*
olclóclik fel a honn anban és hov ában.Itt viss zatér a fátum
mint absztrakt sztikségszer ség. De forrrrális jellemmel
tnás alakban is találkozhatunk. A fent említett jellem egy-
fajta szubsztancialitás nélkul i, absztraktan konok akarat.
A másik forma a szép lélek,
Ennek a szttbsztancialitás nél-
amely egyszerfe rnély és
re. Ilyen alkotás Goetlre Példák Gaetbénél:
vefse, A _iubász panasza.
A juhász nem tud magyarázatot adni arra, hogy miért
szenved; csak kr-ils korulmények érzékeltetik bels érzé-
seit. Ugyanez a helyzet A tbulei királyban: akirály haldo-
kolva fedi fel szerelmét. A szenvedély néma klfejezése
ez * a szép klasszikus és romantikus m vés zet nyílt
expozíci jának ellentéte. Az ilyen lélek nem tudja magát
alakba onteni, szíve éslétezésetartalmát nem ttrd|a mások-
kal kozolni; a krils viszonyok t rlereje elpusztítja. -
Ide tartozik továbbá a ka-
|

kLili absztrakt szubjektiuitá snak lanclok alakját *ng.,k.n :ir":!ffr::::; :;:;;K::;

rrragába zárkóz , ám csak az ellentéte a szubsztancialitás- olt cselekedetek esetle- || uru,rdkeresés;fclrmájában
saját korén belul lnozo$; sal teli, de magába zárkózott,
gessége. A zárk zott lélek- abrazolt tát"g1l esetlegessége,
értékes drágak , amely csak absztrakt rn don saját magán |
bel,ril nlozg szubjektiuitás. nek kozombos, hogy rni-
olykor- olykof megcsillan-
lyen tárgy kínálkozik számára; a véletlenre bízza ezt. Ez az
va ad hírt magáról. A formális jelleg itt a zártságban rei-
esetlegesség kozos vonása minden lformális] jellemnek.
lik, a fel nem tárult mélységben, amely jószerivel né mán A romantikus jellern szá-
ad lrírt magáróL Ez a fajtajellem az eI bbi ellenté te. Ez a tl[ert nliután a. roma?xtikus
mára nem az a tét", hogy
fajta formális jellem inkább csak abban mutatkozik ffi"g,
egy m vet hozzon létre; itt m uészet kiclolgozta a maga
amit nem akar * abban, hogy képtelen felt árni magát; a szubiektum csupán cse-
abszcllt.ít m uéI, a uc.lllásos k<')rt,
olyan, mint a tenger: ahol a legmélyebb, ott hallgat. számát,a csak, a cselekués a./bn-
lekední akar. A romanti- tos, atnely uiszclrtt ntrlst esetleges,
Az ilyen jellem szótlanul és naivan nyilatkozik meg. Meg- kus világ egyetlen abs zo- ónkényes lesz.
nYilatkozásai nem lehetnek laposak; érzékeltetniuk kell lrit műrye a keresztérység
a lélek teljes mélységét,de megmutatya azt, hogy a lélek a
elterjesztése. A legendák ebb 1 a korb I származnak.
Í]Jaga érdekeivel és azok érvényrejuttatásával mennyire
A világiasság m ve a tnórok ki ,zése, a keresztes hírbo-
kiismerlretetlen, mennyire magában osszpontosr_rló; elég rírk. Ám az ezzel a míívelosszeftigg tettek is inkább csak
egyetlen szikra, s hatására az ilyen lélek lángba borul, s kalandok; a tobbi tárgy a lélek kalandos váll alkozásLl atra,
fél , hogy e t z felperzseli, rrrivel nem tucl segíten i magán. hogy ilyen vagy olyan tigynek szentelje m,agát, hogy az
IlYen gYefmeki kedélY, ulclozott ártatlanság védelmérekeljen, hogy olyan tette-
világot netn ismer ? || ,u,ook
lélek '"'" sbakespeare-tlél:
ket vigyen véghez, amelyekhez csak szubjektív érdek
Jrília: egyetlen nagy szenveclély lobbantotta lángra. s meg- fiiz dik: onmaga megmutatása.Ezáltal onkény és szem-
van benne az et , hogy mindent felá lclozzon ennek oltá- frényvesztés vegyul er ter-
rán. Más koteléket nem isnrer, átengecli magát ennek az
|

veklrez. A cselekvés célta_ | Ezáltal ctzonban a szép lcluagi

egynek. Ilyen Miranda és ilyenek még mások is. Német
alkotásokban is találkozhatunk ilyen zárkózott és mély
l an sá g a fel b o m l a sz t ja ezt l';jÍ::; ::: : :::: :::,' 3X"í,",
a kalandosságot, és komi- "

lelkekkel, akiknek zárk zottságn félszegséggel párosul: | bo,ntteist ábt ázolja.

kus feldolg ozásra alkal- l

kéPtelenek tisztába jonni magr-rkkal és tisz tán!átó móclon mas t-árggyá teszi. Ariosto és Cervantes a lovzlgs ágnak ezt
cSelekedni, amib l a legnagyobb felreértésekjonnek lét_ a felbomIását ábrázolja. A Dotl Qttiiotéban egy nemes ter-

248 249
mészet az, akiben a lovagság a tébolyodottságig fokozód-
va betel|esul. Don Quijote a mi szemunkben akkor is zse-
niális terrnés zet, ha látjtrk balgas ágait. A Don Qaijote
|ezárja a fomantikust. Benne a lovagságg ny tárgyalesz,
másrészta f h s élettorténetetipikusan romantikus novel-
lák sora. Ami grinyolódás tárgya, azt egyben szépnek is,
a lehet legszebb dolgok egyikének mutatia az ábrázolás.
A regény azl ami itt csatla-
1 .t 2 l .. f ^^ <1_ l Az i,tt megielen nl uészeti.for-
l
KozlK a muveszetl rormaK
kulonos l
*o o ,ngir.Y.
sorához, s mint I
m vészeti forma lesz kozismert. A romantika ágyaz dik
itt bele korunkba és kapcsolatainkba. A regény talaja rnár
nem a ktils dleges létezésesetlegessége , ez átadta a helyét
a magasabb áIlamrendnek. A lovags ágban még lbizony-
talan vagy] hiányzó kapcsolatok itt már megszilárdultak.
A regény olyan talaion hajt ki, ahol az erkolcsiség f moz-
zanatai szllárdak, az erkólcsi élet már nem onkényen ala-
pul; az onkény, ,d szabad elhatározás ezefi a talajon kis te-
rtiletre korlátozódik. Ez a I
tórgya
kicsiny terulet az inclivi- l :':rény a
cluum partikr-rláris erdet<e,
|';:;:;##,2:r;f:;;l;::::i,
a világban elfoglalt helye; l
"
itt az indiviclllulT} szívének érdekei jutnak szóhoz.
Az indi-
vicluum mint szabacl szubjektum, aki az objektív világban
tudja magát", avilágban val ténykedésétillet elképzelé-
seivel és terveivel egyetemben ellentétbe keveredik a
világgal. Terveinek és eszményeinek egy része á|talános
jelleg , másik része tartalmában ktilono s. Az indívidllum
lovagi kalandokra indtrl, meg akaria jobbítani a világot,
keresi eszményi szerelmét. Harcba keveredik a szilárdan
fennáll valósággal, s ennek a lrarcnzlk csak az lehet a
vége, h.gy nem teszi tnásmilyenné a vil,ágot, hogy lehig-
gad és beletor dik a vilá.g objektív rendjébe. A vége csak
az lehet, hogy beilleszkedik a vllág láncol atába, családot
alapít, ál|ást szerez magának és feleséget, aki -bármeny-
nyire is eszményítette valamikor - mégiscsak egy asszony,
nem kulonb, tnint a tobbi
n Amir I ajellem és a I Mikózben lgy_ a uallásos és
_
,
. ennélfogva csak a míivészi modor változott, tematikus
korulmények után még I a louasi kór kozuetítéséuel-
250
említést kell tennunk, az a mindert. szt.t bsztanciá lis ualó -
tematikus anyag eset- sággá lett, a kózuetlen mirlt
olyan éruényes,til, és a m .uészet
mint
a m vészet korébe a
sn,lbjektíu puszta for-
májátlá stillyed, m,ásfel l nlitt-
clen szubsztanciális uisszáf ára
'amely a maga eset- á, indiu idtlális és
.forcl u l ásáu
Parti kul á ris s zem.lé letmó dcl á
uálik.
A romantikus m vészet rrégé_!ezáltal a humor jelzi. A ro-
maniikrsbon minclen tárgynak helye van; s ha a lélek
kilép magá a kuls kell ala-
oitenie, akkor ez a a
ne,* mi,q1.a.legalantasabbak. Shakespeare m rveiben egy-
más meiiéii"látunk'I ;;gokat, h soket és dámákat, s a
sor egészen a szolgákig és a bolonclokig, a Hamletben
éppenséggel az rókig folyt athat * .'rgy, ahogy an akeresz-
partik,t,t,láris
tény m vészet is egészen az okorhoz és a szamárhoz
ereszkedik le. Hogy ezeket a tárgyakat csak feldolgozá-
suk teszi alkalmassá arra, hogy a m vészetben helyet kap-
janak, err l még sokat lehetne beszélni. A romantikus
nr vészetben mindj ártkezdetben azttaláltuk, hogy atárgy
nem aclekvát a lélek bens ségességével.Tematikus anyag
és szr-rbiektivitás kulonválik egymástól; a továbbhaladást
akét oldal egybeképz dése jelenti, míg csak jra be netn
kovetkezik a kettéválás. A két oldal abszoltit egysége
nem a m vészetben valósul meg. A bens ség a tiszta gon-
dolatig emelkedik; csakis ott iohet létre az igazi egység.
Eleddig a szétválás reális oldalát vizsgáltuk. Ennél a fel-
bomlásnál az a meghatározás érvényesul,hogy a ktilon-
bóz mozzanatok, mitrtán szétváltak, onállósulnak . Az iga-
zi szubsztanciális itt ugyanrigy elt nik, mint a klasszikr_rs
m vészet átalakulása során; arnely azonban nem bom-
lott széjjel, hanem fel nem oldócló alakzatokon nyllgo-
dott. Átalaktrlása abban állt, hogy eljutott a kellemesig,
anyaga viszont ugyanaz maradt. A romantikus m rvé-
251
 szet eszményi szfrérájában is ez volt aheIyzet. A felbomlás ságban A kozvetlen val ság felé fordr-rlás mélyén az az
tárgyai még ugyanazok, maga a m tvészetviszont puszta igény hilz dik meg, hogy a mttvészet tárgya a befogadók-
tnodorrá sullyedt. Ám a klasszikussal szemben az el re- nak ne legyen idegen. Nálunk a m vé szet jobbáta idegen
haladás a tematikus anyag elemekre bomlását hozza; a dolog volt; álta|ánossá válrt viszont a torekvés, hogy sajá-
részek így szabaddáváInak. A szubjektív ugyesség oncé- tunk, immanens legyen . Az elsaj átításnak erre a pontjá-
lrjan tokéletesedik . Már szóltunk err l a kulonv áIásr l. ta irányult az akarat, s ebb l szuletett a sz ban forgó
Ehlrez hozzátartozik, h.gy el térbe lépnek a formális jel- irányzat. iker,u"lí. p".lp;.ni, z_t-'?.".," É,,.l.ír*dp,s.s,,,,*k-*"3-Épp*ég",ful-
lemek, hogy a cselekvések kalandokká válnak, végul áIdozása árán. Ez a fomantikus
pectig a tentatikus anyag a kózónséges termés zeti egzisz- A kere sztény
tencia szférájába süllyed. A szubsztanciális m vészet nem a fantáziáb I, a megformálás és a tarta-
marad lom egységébl merítette bels tartalmát. A régi m vé-
lennie a bens, - szetben a világi saj átossá1, A valóságos szr-rbjektivitás ele-
mivel a ve a m rvészet"Iételeme, benne atartalom affrrmatív volt.
magá- A kere sztérty m vészetben ez az eleve-otthon-lét eleinte
A m vészet a tárgyiasság irányá- egy trjlvilá gra vonatkozlk; az ember csak magánval sá-
ga szerint békéltmeg, tehát
Mert uallásos kórében a roman-
szubsztan- a kózvetlen jelenvalós á got
tikus míiuészetleényszer .en.fel-
fel kell áIdaznia, s ez a je- álclozza a kózuetlen jelenualó-
lenvalóság majcl csak l"g- ságot; a kózuetlenséget mi.nt a
végul válik affirmatívvá, m .uészet affirntatíu elemét csak

d*y amk I pedig - lrogy t.i. az a louagság bódltja uissza.

e világ affirmatívvá lesz -
- ,,É,

ezzel a kozvetlenséggel: otthagyta a szubsztanciálist. elmondható, hogy az maga avég. Az otthonosság, az e\e-
A mrivészet beéri a kóznapi jelenvalós ággal. Itt szukség- ve-otthon-lét a m(tvészet tertiletein már csak zár kóve a
kéPPen el térbe léP a Port- miivészet épuletének.A kóltészet, a szobrászat és kulo-
,r, rnitlclen nl uészetiJclnnábatt,
részer rség- A kolt e,iz,et zl | 'Ji'nrégképpen el térbe tép a nosen a festészet elfogadta ezt az irányzatot. A festészet
íkóznapi |
viszonyok tertile- pn,,trarror .sóg.
..
kivá ltké pp sz ívese n ábr ázolja a elenvalós á got.
|
j

tér l, a kózéps és az aI- l

Ezen a téren a németal-
,
l

sóbb rendek életébólvett jeleneteket dolgoz fel. A franci- f, ldi iskola ki frffiTH
áknáI Diderot szerette volna meglronosítani ezt a modort. ál'KtítOtl nemetalfó ldivá- | ;:;
l
r;.';:::;:,;:.,:r::i":!Í,,íJ,o,
iskola ábrázol-
Náltrnk Goethe és sclriller vezette be, utat torve kotze- rosok felszabadultak a vi- l j" el szeretettel.
"émetatfólcli

bue és Ifflancl el tt. Az el bbiek persze t rlemelkecltek Iági és az egyhá zi uralom

I

a kezdeti próbáIkozásokon, nrégis ók utotték tneg ezt a aL l,; politikai szabadságr:kat, a biztos megélhetést,min-
hangot.Anémetm vészet Ez sajátosan német irányzat,
dent oner b l, polgárerényeiknek és protestáns vallásos-
kiváltképpen belevetette egyszersmind a m uészet uége. ságuknak koszonhet, en szetezték meg. Itt alapelv a kóz-
magát az tlj moclor soclrá- napi valosággal való megelégeclettség. A kifinomtrltabb
sába; más nemzetek viszont megvetették, a m vészet teru- ízléstpersze ezek a tárgyak nern elégíthetik ki, cle ha
letéhez nem tartoz nak véltékaz ilye.smit. A mi német kozelebbr 1szemugyre vesszuk ket, mégis rnegbarátko-
nríívészetunkminda zonáltal alámerult a kózvetlen val - zunk veltik. Nem rrraga a tárgy, hanem a fest végtelen

252 253
 m vészete az| ami kielégítbennunket. El kell isnrernunk,
lrogy ezek a fest k valóban értenek a dolgukhoz. A lát-
vány míivészete mutat-
kozik meg itt, s bizonyítja Bár a táryy kózómbós, e m, ué-
létjogát. Nem a t"árgyat szet.figyelemre méltó képességea
látuány nl, uészete [kulst des
akarják bemutatni, nem ScbeirtensJ, atnelj; rógzíti a kóz-
valami istenit akarnak uetlentil elillanót"
világossá tenni; az áItalr-rk
ábrázolt tárgyakatjól ismerjtik: virágok, szarvasok - mind-
nyájan láttunk már ilyesmit. Itt a látszatra iráryul az
érdekl dés, a magában elrnélytil látszatra. A szépben itt
a látszás olclala van kiemelve. Ebben remekeltek a német-
alfóldiek. A tárgyakat a kóznapi valóságból kolcsonoz-
ték, ámezekakózvetlen jelenségek náluk alátszás m tvé-
szetének legmagasabb frokán kaptak ábrázolást. Részben
csendéletek, részben életképszerírjelenetek: egy id s asz-
szon)r, amint lámpafenynéI c&nát f z a t be ; rógzítik és
megor kítik az ellllan t. Egy kortyintás ivás kózben és más
lra son ló pil lanatképek. El i llaná s ában, tovarebbenés ében
áItala haszná|t tárgyat. Nekunk [németeknek] hírneves
humoristáink voltak. Jean -,u,uok.lean pattlnál:
| -'
Paul kozéjuk tarto zik. Nála l
a torténet érdekes a legkevésbé.Számára az a f clolog,
hogy bizonyságot tegyen sajátos lrumorár I; és pedig
r-igy,hogy sokféle tárgyat szed el , cle egyiket sem enge-
cli kibontakozni; csak azt az olclalukat veszi tekintetbe,
amelyet bennűkaz elmeél vonz nak ta|áI. A lrumoros így
mintha r,,isszatérne a szinrbolikushoz. Az egyik olctal ki
van emelve ; ám tárgy és jelentés kozott igen nagy is lehet
a távolság. Jean Paul mírveiben a
gok osszekapcsol dását" me8. A tárgy l"g-
-kulonfélébb teru leteire való elkalandozások azonban
olyannyira kifárasztják a képzel er t, h.rgy az ótletek
t,tl,zyjátéka csakhamar unalmassá válik,,AmiI míívész
"*
produkál, az saját kulonckodése; megmutatja, hogy ural-
kodik az anyagon, szokatlan módon egybemarkolva és a
szimbolikusra emlékeztet idegen szer(t rendbe kénysze-"
rítve azt. Jean Par-rlnáI az anyagis nagyon kuls clleges éS,
]

teszik szemléletesséa változot: ez a m vés zet diadala a mesterkélt. Egész íveket toltenek rneg innen-onnan osz- \,,,
tnulandóság felett. A szr-rb sztanciálist mintegy rászedik: szehordott, a legkulonfélébb forrásokból merített elegyes
nincs hatalma a tovat rn felett. A lehet legelmésebb dolgai. -
módon adják vissza alátszatot. Nem kevésb é nagyszer(t a A humoros végpontja ez: olyannyira csak saját otletei-
nétnetalfoldiek mrivészete a színek ragyo gásának érzékel- nek rendel aIá m,tnclen tárgyat, lrogy mát semmiféle bels
tetésében. Felfogják és megorokítik a megvilágítás fblvil_ tartalmat ílem tud respektái|n;i; a tlrggyal saját kénye-ked-
"
lanó féryeit. A legalaposabban tanulm ányozták a látszást. szerint bánik, val sággal bolondj átjá"iztja vele . Így ez
^_v
A táiképeken azután megint mindig a lélek hangzása az, csupán a rnagát,,muto,54at lát"szat rn vészete, mivel az
ami megsz lal, a hangulat. A tárgyak itt érdektelenek, a érdekl clés már nem a tartalomra mint olyanra irányul.
szubsztanciális tovat nt, a látszás viszont megtnaradt. Mert a humornak nincs más rendeltetése, mint az, hogy
, A hunrorban"a,m vész l rnegszuntetve mindazt, ami tárggyá akar formálódni, a
maiY;;-Í"r4aon..*zub"*, | 1_i7;."u,:1:,9:ll-?9!?_li:,t7_1!,at9,m műrvész szubjektivitását
szemlé- Ez az állapot, az ónntagát.fbl-
ko
"_9.r'
jektiv itái,si,a nytluánul meg. W:'Íff"::bjektíu
l
juttassa kifeje zésre. Ha
l| bclmlasztci m,íí uésze t á sporltja
zelebbr l is szemtigyre
a
Már nem az objektív tarta-
l lt
"

l .iellem.z a jelerlkorra.
i"p*,+ fontos, hanem magaa nrítv észi,s,,rmit a milvés z pro- vessztik ezt az álláspontot, l

dukál, az csak onir _n!a, mindannak felbomlasztása, ami akkor benne a jelenkor m vészetérejellemz viszonyt
óbí ktíii',á áÉn'iái"i. Ez l ismerhetjtik fel. Amit ugyanis eleddig vizsgáltunk, annak
ázoi,;; l ffir:f*trffi;,i::
,^.
^
a szr-rbj ektum ábr :ír,:;rr a fogalom és a realitás
A szintbcllifuts és cl kl,assziktl.s
sztrbjektumé, amely felad- | 3a
et!9n, s iek,s7g,ryfu*g7la Wát szub egysége szolg áIt alapzatul. tlttí t,észe tben, uollam i nt a
ja magát és felad minden lenuu|a;fujuttafigl
,

|
él"uétlyre Ez az egység benne rejlik romanti,kus nt. .uészet els

254 255
magában a míívészet fogal- kóreiben a Ez az alapviszony az el feltétele annak, hogy a mírvé-
mában Arra val , lrogy szet a maga teljességében létezzék.Nagy míívészeti
egy nép tudatának szubsz- korszakok ilyen bens ségességetkovetelnek. Abban a
t"ancialitását fejezze ki. világhelyzetben viszont, anrelybe mi kertiltütnk, ez a vi-
A keleti világnézetvolt az szubsztanci- '$l szony megváltozik. A tárgy
els ebben a sorban. A ke- kilépett a mií vész saját A rotnatúikus m.títlészet utolsó
leti vilá gnézetben a termé- énjénekhatáskoréb l, a pinán o.zoi,i,b,on a nt ,ué.szi alko-
ként - ábrclzolja.
szeti onmagában maga az raisonnement t ó nu t n ka .f?l rm á l i s te tl é ke n),s é8e

isteni. A gondolat nem sza- magáértuc1.|óan sza bacl, rl tátg]l

iránt abszolut kózombos tett.
badon , magában, hanem természeti egzisztenciában léte-
Ezáltat ctzonbctn a tnfíuészet,
zik. A gorog isten az elfogulatlan szubjektív szellemiség, ame lyet a nxa,ga .foga lm án ak
amely a természetit pozitív fnozzanatként foglaIja magá- dolga meglfelel en, ecldig az abszolu.t
ba. A fomantikus viszont a szellerni magában-lét, amely- szellem és érzéki.realitása e8)/-
lyel szemben a gorogségben még affirmatív vil{giság sem- El térbe
mis. Ezek egy nép világnézetei, vallásai. Irlépszellemek.
A műrvész egy nép fra; az ábrázolt tartalommal kap ez
abszolrit komolyságot. Ha viszont mondjuk egy protes-
táns m vész Máriát ábrázolja, akkor nem veszi igazán
korrrolyan váLasztott témáját". Am vész saját énje |SelbstJ, már nem kót dik
legbens bb szubjektivitása és a szoban fotg tartalom a tárgy iránt; a látszat nl(tvésze-
ebben az esetben nincsenek osszhangban egymással. Ha Csak egyetlen formális torvény
az uiabb kor individuuma ilyen tárgyakat ábrázol, ez alíg- aZ, azá brázoLás szép legyen . Az ábrázolás
ha hiteles módja onmaga tudatosítás ának. A gorog, az A míivészmintha drámaíró lenne, aki
indiai, az evr pai egymástól kulonbóz formákban tuda- idegen figurákat léptet fel a maga színpaclán; ezekbe bele-
tosítja a szerelmet, s a tobbi pátosz esetében sincs ez más- adja minden zsen ialitását, ezeket saj át orgánumáv á teszi,
ként. A mikozben a figurák egyszersmind t le idegen szerepl k
maradnak. Ilyen a modern viszony egyáItalán: absztt akt
a SZu ugyess ég, u tárgyat illetóen bármifele megkotottség nél-
szet ktil. nz PP^""P* g5i. $rámai kolté _Ze*t például szinte végig-
az esetben nem a pásztffid;i#Í"" iiiji és minclen nép torténelmén. Ez befe-
ekkor az hite, az a szubsz- jezetté teszi, beteljesíti a m vés zetet. Már nincs bels
tanciáIis mód, az igazról tud; tevékenysége pedig kapcsolatban a tárggyal; az számára kozombos. A tárgyat
Hogy val - egy cél hozta létre. Ezért is kerul el térbe
ban komolyan vegye tárgyát, hogy m ve beltilr l, saiát *,.po.ít;éfe*é-
ffi szet,.Ezzelam vészet meghatározott koroÉrr"z t ot ctik; a
énjébl fakadjon, ahlroz az szt\kséges, hogy azonosuljon
'
-- ''J'3

mrivészet hajdaní aranykorát egyetlen korm áryzat, egyet-

'*,llr"-l:!,! ,

tárgyával, annál is inkább, mivel a m rvészi zsenialitás len individuum sem képes ríj életre támasztani. Ahhoz az
egyfajta természetiségen alapul. A rn rvésznek lrinnie kell egészakkori világállapot jraéIesztésérevolna szLikség.
tárgyában; természetes saját énje egységben van a tárgy- Ezzel a gondolattal szefetnénk az általános részt lezárni
gyzrl, s a műtalkotá s az osztatlan bens,óségb 1 jon létre. és a második, ktilonos részre áttérni.

256 257