esztéUkai obiektum architektoniká'iának konkrét érték_
centruma; körülötte valósul megvalamennyi tárgy egyedi-
sége. csorbítatlan, konkrét sokszínűsége (az értelem szem-
pontjából véleden-sorsszerű [!] sokszínűsége),s minden
tárgl'és mozzanat egy lezárt éIeteseményidő-, tér- és érte-
lembeli egeszévéegyesüI' Minden. ami a művészi egész ré.
sze, értéket képvisel, de az nem feladott, nem rendelkezik
ónmagában jelentéssel, hanem olyan érték,mely az adott
ember számára az ő sorsában nyeri el jelentését va1óságo-
san' mint olyan valami, amihezképest az adott embervaló-
ban elfoglalta a maga érzelmi-akarati tárgyi pozíciőját. Az
ember az esztétikai látásmód feltétele; ha ő lesz e látásmód
meghatározott tárgya _ márpedig mindig és alapvetóen
erre törekedík _, akkor ő az adott mű hőse. A művészi
egész valamenayi \'o-nkrét értéke két értékkontextusban
nyer értelmet a hős ;negismerő1gtikai, életbe]! ko'ntextu-
sában, valamint a szerzólléláró konte.4tusában, mely meg-
isfu-eIő-;dkai és formai_esztétikai. Ugyanakkor e két ér-
téIiLontexhrs kölcsönösen áthatja eg1tnást, de a szerzőé
arfa töIekszik' hogy átölelje és lezárja a hős kontextusát.
\ralamerrnyi tárgyi jelentés kívá.lasztása, minden egyes
kép stnrkturája és mindahány intonációs-rimrikai tónus a
két kólcsönösen ható értékkontextustól fugg, azok átjírják
óket. ,V esztétikai szempontból formateremtő reakció
nem más, mint reakcióra válaszoló reakció, az értékelésér_
téke]ése'
Aszerző és a hős összeta|álkoz;lk az éIetben, tisztán vitá-
iis, megismerő_etikai kapcsolatba lépnek, harcolnak egy-
rnással- még ha egy és ugyanazon emberben találkoztak is
_. és éietüknek, feszültséggel teljes komoly kapcsolatulrnak
€s ]rirculnak ezen eseménye a művészi egészben stabil ar_
38
:iitektonikájú, de dinamikrrsan eleven, formai-tartalmi
i'apcsolattá sálárdul, s a szerző és ahős e kapcsolata fölöt_
tébb lényeges a mű életénekértelmezésekor. A következő
alfejezetben e kölcstinkapcsolat problémájának konkrét
íelvetésévelfoglalkozunk'
3. A szERző vlszoNyA EőSHóZ
^
_{ hőshöz ?úződő szerzői viszon1t _ e stabil architektoni-
kájú és dinamikuian eleven kapcsolatot - általános elvi
alapjában is meg kell értenünl, továbbá sokszínű egyéni
l_onásaiban is, amelyekle szert tesz valamely szerző egy-
egy művében. Feladarunl csupán annyi, hogy megvizsgál-
iuk ezt az elvi alapot, majd röviden felvázoliuk individuális
megtestesülésének útjait és típusait, s végül ellenőrizzii|
következtetéseinket oly módon, hogy Dosztojevszkij, Pus-
kin és mások művészetében elemezzük a hőshöz {úződő
szerzői viszonyt.ll
Már eleget szóltunJ< arról, hogy egy mű valamennyi
mozzanat^ oly módon adott számunkra, amiként a szerző
reagált rájuk. A szerzői reakció köriilölelí mind a \árgy?t,
mind a lrós reakcióját e tárgyra (reakcióval válaszol reakci_
óra) _ ilyen értelemben a szerző intonálja lrősének minden
apró vonását, valamennyi jellemzőjét, életének minda}rány
eseményét, tettét, gondolatait, érzéseit, amiképpen az élet-
ben is értékelóen reagálunk a körii]öttünk lévő emberek
'' Erre a ML fejezetben kerü]t volná sor, ám épp e fejezer ele]'én szakitotra
félbe kézirarát Balrtyin. Ellenben Dosztojevszkijró'l szóló kön}wében (ma-
gyaÍn\ Iásd Dosztias2kij ?oétiknjónak ?rrbl.nói. GoND-ositis, BudaPest'
:001) fogláIkozik a szerzőés a hós kölaönös kapcsolaúval'
39
 fl
.'-minden megnyilvánulására. Am az életben az ilyen reak-
'", ciók szétszórtjellegűek az egyes megnyilvánulásokra, nem
_L pedig egy embet egészére, tel.jes valójára válaszolnak. Sőt,
há egy ember egész lényérőI nytt1tunk végleges meghatá-
rozást, és jólelkű, gonosz, jó vagy egoista stb' emberként
írjúőt le, ezek a meghatározások akkor is a gyakorlati
é|etben e)foglalt poziciónkat fe1ezik ki az jlletővel szem-
bii. Nem is annyira meghatározzák őt, inkább valamiféIe
prognózist nyújtanak arról, mit várhatunk tőle és rnit nem,
vagy egyszerűen nem többek az ember egészérőlszerzett
véletlen benyomásoknál vagy éPPen taPasztalataink rossz
általánosításánál. Az életben nem az ember egésze éidekel
bennünket, hanem csupán egyes tettei, amelyekkel az élet
szembesít, amelyekben valamilyen módon éIintettek va-
g"v.unk. Mint késó'bb láthatju( legkevésbéönmaguntbarr
ragyunk képesek érzékelni személyiségünk adott egészét,
legkevésbésaját személyiségiiaket foghatiuk fel adott
egészként. A műalkotásban viszont a h ős egészéreválaszoló
eg1ségés szerzői reakción alapul az, hogy miként reagál a
szerző a hős egy-egy megnyilvánulására, és a hős vala-
mennyi megnflvánulása jelentős egész lénye jellemzésé'
ben, annak egy-egy mozzanataként. Az ember mínt hős
egy-
9gÉ:z!|e adott reakció specifikusan eszteg\.qie!1ea!
befog minden megismerő'etikai meghatírozást és éÍtéke-
lést, s azokat egységcs és egyedi konkrét-szemiéletes,
.''
ug1ranakkor értelemhordozó egésszételjesíti. A hós egé-
szére ilányrrló re3L!g'Q. elv-i alapú és termékeny' alkotó jel-
legű. Altalábarr bármilyen elvi alapú üszony alkotó, pro-
',]
dukív- Ámj_t az élet' a megismerés és a cseleLvés során
n:eghatározort tárg1mak neveziink, csupán hozzá fíiződő
.l,l kapcsolatunkban nyeriél _meghatározott ar cuLatát,a t6.r gy-
3''l.al kialakuló kapcsolatunt hatarozza meg a tárgyat és
s:.€Tkezetét, s nem fordíwa. Csak ha résziinkről véleden-
amolyan szeszéI\yé vá[k e kapcsolat, ha lemon-
'uerűvé,
4urú a tárgyakhoz és a ülághoz ffiződő e!Á alápú visáo-
r',rrn'król, akkor a tárgy megharározottsága úgy szegül
vembe velünk, mint ami tőliin} idegen és fiiggeden, s
kezd széthullarri, és mi magrrnk is a véletlénhatalrnába ket
íilünk, már-már elvesiíajiik Ínagu*.at, ás éln'esítjük a vi-
iig stabil meghatározottsását is.
Aszerzősem leli meg azonnal a nem véletlenszeríí,alko-
..oan elvi alapú látásmódot, amellyel a hősre tekint, reakci
'íja nem lesz azonnal elvileg megalapozott és produktív.
{ hós egésze az egységes értékelő viszonyból bontakozik
b: a hős sok-sok grimaszát, véledenszerű maszkját, hamis
gesznrsát, váratlan tetteit váltják ki a szerző véIetIen étzel-
ni-akarati reakciói, lelki szeszélyei, ezeknek a káoszán kell
ánömie magát a hősnek, hogy kiűvja a maga igaú értéhrá-
ni.rrlságát, amikor arallata végre stabil, szii}ségszerű
egésszé rendeződik. Hány meg hány leplet kell leránta_
nurrk még a hozzánk legközelebb álló, úgy hinnén}, jól is_
- e lepleketami esetleges reakcióinl<,
:rrert ember arcáról is
liszonyainlg véledenszerű élethelyzeteink teremtették -,
míg igazilak és teljesnek látlratjuk arculatát. A művész nem
i:s mértékbenönmagával is harcol, arnikor hóse méghatá-
rozott és maradandó képéértktizd.
Nem tanulmányozhatjut közvedenül ezt a folyamatot
mint pszichológiai, technikai [?] törvényszerűséget, csakis
snnyiban van közünkhozzá, amennyiben lecsapódott vala_
mely műalkotásban , azaz ideáEs' értelem}rordozó tórténe-
téhez és ideális, értelemhordozó t<irvényszerűségéhezvan
kiizűnk. Csupán találgathaturrk idó'beli okairól, továbbá lé_
lektani lezajlásáról, de mindez nem tano úkaz esztérika te-
rületéhez'
A' szerz'ő ezt az ideális történetet csakis magában a mű-
ben meséli el nektink, s nem vallomásában _ ha egyáltalán
ír ilyet _, s nem is akkor, amikor az alkotás folyamatáról be_
szél. A következő meggondolásokból kell szerfölóft óvato-
san bánnunk mindezzel: a tárgyra átÍogőan irán1uló, a
tárgy egészét létreh oz6 rcakciőt a szerző aktívan megvaló-
sítja, de nem éli át meghatározntt minőségként, a szerzői
reakció meghatározottsága Pontosan a reakció produktu-
mában rejli}, vagyis a megformált tárgyban. A szerző a hős
érzelmi_akarati poziilőjára reflekál, s nem saját pozíció-
jára, melyet a hőssel szemben elfoglal. E poíciótmegvaló-
sítja, az benne van a tárgyban, de nem lesz avizsgá|ődás és a
reflektáló élmény tár gya. }tszerző a|kot, de alkotását csak a
tárgyban látja, amelyet megformá|, tehát az alkotásnak
csuprín kialalorló produktumát látja, nem pedig belső, pszi-
chológiailag meghatározott folyamatát. Minden aktív al-
kotó élményilyen: átéliL tárgyukat és önmagukat a tárgy-
ban, de élménytitfolyamatát nem. Az alkotó muakát él_
ménykéntéli át az ember, de az élmény önmagát nem
hallja és nem látja, csak a létrehozandó terméket vagy a tár-
gyat, melyre irányul. Ezért a művésznek nincs mit monda_
nia alkotásának folyamatáról .- a létrehozott produktum
maradékalanul tarta|Ínazz^ őt -, csak aarryit tehet, hogy
elénk tárja művét, s mi valóban csakis a műben keressük őt.
@ár kisálniszuán tudatosulnak alkotásának technikai
mozza\atú' mesterségbeli tudása, de csakis a tárgyban.)
Amikor üszont a művész a megalkotott műből kilépve, an-
nak hegésátéséii,lkezd vallani művészetéről, valóságos al-
kotó viszonya helyett _ melyet nem élt át belűl ttdatosan,
halem megvalósította a mú'ben (nem a művész élte át e vi-
wonyt, hanem ez a üszony élte át a hőst) - rendszerint ki_
alakít egy új, inkíbb receptív jellegű viszonyt;máiFáí'
iű'o". Ésez problémánkat, a hős problémájárilletően
{.'.] jogos. Alkotás közben a szerző élményecsakis a hősre
ir:ínyrrlt, és a róla alkotott képbe a szerző maradéktalanul
belefoglalta a hőshö z ftiződő, €Ii a|apű teremtő viszonyát,
ám amikor vallomásában hőseiről kezd beszélni, miként
Gogol vagy Goncsarov, akkor már azt foga|mazz.a meg,
milyen kapcsolat fűzi őt jeleuleg hozzájulq azazamátmeg-
lbrmált és meghaúrozott hősökhöz. Azt a benyomást kóz-
r'etítí, amelyet hősei immár mint művészi alakok gyakorol_
nak rá, valamint azt a kapcsolatot, amely őt hozzáiuk mint
élő, meghatározott emberekhez frizi társadalmi' morális és
más szempontokból. Már friggedenné váltak tőle, sőt ő
maga, a}tív megalkotójuk szintén ffiggeden lett önmagáiól
- az embertől, a kritikustól, a pszichológustól vagy a mora-
üstától. Ha figyelembe vessziik mindazokat a véleden té-
nyezótet, amelyek alapjáll a sznrző mint ember nflattozik
hőséről: a kritikát, jelenleg vallott világn ézetégme|y ahaj-
danitól nagymértékben eltérhet, vágyait és igényeit (Go-
gol), praktikus meggondolásait stb. stb., akkor egészen
nflvánvaló lesz, mennyire megbízhatadan anyaggal kény_
telenek szolgrílni a szerző eml'ékei a hős megalkotásának
folyamattíról. Az ilyen anyagnak hatalmas értékevarr az
élenaiz szempont'jából, esztéúkai értékeis lehet, de csak
akkor, ha már fény derül a mű művészi [?] értelmének [?]
[. . '] A szerzó mint alkotó segít megéneniink a szerzőt mint
emben is, és csak ezurán lesz megvilágító és kiegészítő je-
lentésű az, amit alkotásáról mond. Nem csupán a léneho-
zott hősók szakadna! el az ótet létrehozó folyamattól, és
43
kezdenek önálló élet€t élni a világban, de _ veliü egyenlő
mértékben_ valóságos szerzőjiik-megalkotójuk is. Ebből a
szemPontból hangsúlyoznunt kell, hogy a szerző alko-
tó-rcremtő lény, 6 alkotó-teremtő módon reagál a hős
egész lényéreis: a szerző nem a lelki élrnény hordoója' a
szerző reakci61a nem passáv éréiés nem receptív befoga-
dís _ a sierző az egyedgn aldíY {?:q!]q 9nergia, mely nem
a pszichológia által elgondolt tudatban, hanerir á mara-
<Iandó jeleirtéssel biró kulturáIis prodúrumban adott. A}-
tív reakciója pedig a hősre mint egészre irányuló aktív Iá-
tásmód - e reakció megszabta _ szerkezetében adott, a hős
képénekstruktúrá.iában, feltárulásának ritrnusában, az in-
tonáció szerkezetében és az értelemhordozó mozzanatok
megválasztásában'
Csak ha megértettiik a szerzőnek ezt az ehi alapú, a hős
egészét megteremtő reakcióját, ha megértetttik a hősre irá-
nyuló látásmód elvét, mely őt minden mozzanarában meg-
határozon 6 sziikségszerű egészként megsziili, akkor te-
remt}retíint szigoní rendet a hős válfajainak formai-taralrni
meghatátoúsábary akkor nrlaidoníthatunk e válfajoknak ü-
tathaadan énelmet, 6 alkothatjuk meg nem véleden-
szerű, hanem rendszereze$ klasszifikációjukat' E tekintet-
ben mind ez idáig teljes káosz uralkodik a szó művészeté-
nek esztétikájában, és kÍilönösen az irodalomtórténetben.
Lépten-nyomon azt taPasztaliuk' hogy keverednek egy-
mással a kiilönbiiző szempontok, megközelítési síkok, a
más és más énékelésielvek. Pozitív és negatív hősök (szer-
zói viszony), önéletrajá és objektív hősök, idealizáltak és
realisztikusak, heroizálás, szatíra, humor, irónia; epikai,
drámai, lírai hős, jellem, típus, szereplő, a fabula hőse, a
vínpadi szerepkörók nevezetes klasszifikációja: (írai, drá-
mai) hósszerelmes, rezonőr, buffó stb. A hős mirrdezen
L:lasszifikációi és neghatározásai korántsem megalaPozot-
uk' egymáshoz képest nem elrendezettek, nincs is egysé-
ges elv, amely rendezhemé és megalapozhamá ó'ket. A]ta-
lábal ezek a klasszifikációk még kritikátlanul keverednek
tgpnással' Az élenaizi és a szociológiai módszerek nyújt-
t'k a hős elvi alapú megközelítésének legkomolyabb pró-
bálkozásaig de belőliik is hiányzik a lénye gs alkotó elvnek'
r szerző és a hős közötti viszony elvének - kellőképp elrné-
}yiilt, formai-esztétikai értelmezése. Helyette passzív és az
rllotó tudathoz képest tÍanszgrediens'2 lélektani és társa-
delmi viszonyokat, t ényezőket tfugya|n lrkl ily módon a hős
és a szerzónem a műalkotás egészének,hanem a pszicholó-
giai es a társadalmi élet prózaiaa felfogott egységének lesz
cgy-ew mozzanata.
Komoly és lelkiismeretes irodalomtörténetí munkákbarr
s a legszokványosabb jelenség, hogy a művekből meíte-
aet életrajzi anyagot, s megfordíwa, az é|etrajzzal magya-
rlzzák az adott művet, miközben tökéletesen elegendőnek
pondolják a meró'ben rényszeríiigazolÁsokat, azaz a hős és
a szerző élenényeinek puszta egybeesését, s valamiféle ér-
demre igényt tarwa szemelgemek belőlük. Eközben nem
rcsznek tudomást a hős egészéró'l és a szerző egérzéró'l, kő-
ctkezésképp a leglényegesebb momenfumot is semmibe
rcszik: az eseményhez ffiződő viszony formáját, azt a Íor ^
oit' ahog1zn az ember átéli az eseményt az élet és a világ
;*észében. Különösen bizarr, hogy tényszerűen összeveti} ,,'_' 1, ;,_'
_
[
]onas Cahn Áhar,ku tztilikájfuól szárm.zik a rcrminus, mely Bahtyin
.g.!i lcrr]clterminusa lesz. Enelme a ranszcendens szo jelentéséhez áll Ld-
*í az adott szubjeltum tudaún, látókörén kíviil esó, belső ósszeréreléhez
i&st Lülsó ielegí.
 & egymással magyarázzík a hós és a szerzó vtlágnézerét ltn mégis az történik, amit az értelern léttétestesii]ésének
gveziink. Ahol viszont nem megy végbe ilyen átalakító
egy hilönálló gondolat elvont-tartalmi aspektusát egybe-
vetik a hős megfelelő gondolatával' Ígypéldául Griboiedov
oun}a, ott a mű egészében fel nem oldódott prózaizmust
:alílunk, és azt csakis akkor magyarázhatjuk meg, továbbá
uírsadalmi-politikai megnfat}ozásait összehasonlítják
Csackij'] hasonló kiielentéseivel, és azt állítják' hogy társa-
rÁlior találhatju} meg s vehetjűk figyelembe az eltétésta
tz.enő számára tisztán elméleti jelentésű gondolattól, mely
dalmi-politikai világnézetük azor'os' yagy közel áll egy-
maid megtestesiil, a hős egészének részévéválik, tehát ak-
máshoz. Ezt teszik Tolsztoi és Levin nézeteivel. Mint ké-
lor r'ehetjiik figyelembe agondolat átalakításának irányát,
sőbb láthat|uk, teliesen kizárt, hogy a szerző és a }rós né-
zetei közön valódi elméleti megíelelés volna, egészen h: eló'zőleg megénettiik a hőshóz fijződő szeru'ői viszotty
Íénvegi, esztétikailag produ}tív elvét. Az itt elmondonak-
másféle viszonyról van itt szó, de nem vesznek tudomást
affól, hogy a. szerző, valamint a hős egésze alaPvetően l:l korántsem akarjuk tagadni, hogy tudományosan pro_
más-más síkhoz tar6'k'-semmibe veszik magát a formát'_
áuktív lehet, ha egybevetik a hős és a szerző életrajzát, i-
- rí;lfien megvali5suE]nszony égy gondolat}roz vagy alcár lignézetüket, az ilyen egybevetés gyümölcsózővé válhat
;nind az irodalomtörténet, mind az esztétilmi elemzés szá-
egy elméIeti egéizéhez.Még vitába is szállnak
! "itagoé""t
u.,oi-útal* a hőJsét, áhb-gyan í3zerzővel is, minrha vitat-
arira. Csupán azt ellenezzii!, ha minden elv nélkÍil, pusz_
)ko'zhamánk vágy lttta. Semmibe veszik
é 1lyeÍéiúteácttka
tin a tényekre kor|átozya teszik ezt, márpedig manapság
.- rsekis az ilyen megközelítés uralkodik ósszekeverik a szer_
c,íÍ,;i4lor. Ter'mészetesen néha előfordul, hogy
"iesztétikai :ót mint alkotót, azaz a mű e9y mozzanatát és a szerzőt
,' szetz'ő olyan gondolatokat ad közvedenül hőse szájába,
-_ ':a
'imelyek elméleti vagy etikai (politi-kai, társadalmi) jelenté- ;.int embert, vagyis az élet etikai, társadalmi eseményének
xgy mozzanatát, továbbá nem érdk a hősböz Kződő szrr-
- sük szempontjából a sajátjai' s ezt
^zért
\' ' "r,'győzzőn igankról és propagálja őket,
teszi, hogy meg-
l6i viszony tererntő elvét. Ennek eredményeként egyfelől
ám ez már nem ne-
'iezhető atm értik és eltorzígáka szerző edku, életrajzi személyisé-
-_ a hőshőz f6ződő iszony esztétikailag prodútív
-j ''
gtt _ )obb esetben a Puszta tényeket ismertetik _, másfelől
' elvenek'As zerzőrendszeinta"orrb"r, ily"okoiis
"k".atla-
_. i, : }rul és tudattalanul átal rítja a gondolatot annak érdeké-
oem értik a mű és a hős egészét.Egy forrás felhasználásá-
boz feltétleniil meg kell érteniink, milyen struktúra szefint
;'1'.'(ben, hogy az összhangba kerüliön a hős egészével_ nem
trn létre, s ha műalkotást használuk élenajzi forrásként,
..' . ilvilagnézetének teoretikus egységével, hanem szaiáyi-
- sgTgL egészwel, melyben világnézete csupán az egyik ioránsem elégségeseka törÉneftudományban megszo-
*' ' l ." mozzanat hilseie, viselkedése' tökéletesen meghatározott kon forráskritikai módszerek, hiszen e módszerek éppen a
..- i , áetkörülményei mellett. Tehát érvelésés meggyőzés he-
műalkotás specifikus smrktúráját nem veszik figyelembe -
in előzetes filozófiai elrnélyiilésre [?] és alapvetó [?] esztéti-
|' C-titFiedot tá úzsgálatra [?] van szii}ség. Egyébként' mi agadás, az
áz &z bajjalilir című dárabiánek h6se.

47
4ó
irodalomtórténet jóval kev&bé szenved a művel kapcsola-
tos fent említett módszertani hiányosságtól, mint a szó
művészeténekesztétikája - kiilónösen ártalmasak itt a tör-
téned-genetikai megokolások.
Valamelyest másként áll do|og az ál11tirrps filozófiai
^ gének korrelatív momentumait' majd megfogalmazzuk
esztétikában. A szelző és a hős viszonyának kérdéseitt elvi
m3dón iéléntkezik, ha nem is tiiziá fciririíáiában. (A továb-
biakban még üssza kell térniink a hős válfa|ainak már ís-
mert€tett [...] klasszifikícióihoz, va|amint az é|etrz1zl és a
szociológiai módszer értékeléséhez.)A \eleérzés@inÍiih-
hng) eszméjére gondolunk itt, mint annak az esztétikai ú_
szonynak a formaí-tartalmi eMre, mely a szeÍnlélő-szerzőt
(úzi a tárgyhoz álralában, illewe a hőshöz (Lipp's-rr1'rljtona
ennek legmélyebb megalapozását). Valamiít az esztétikai
szeretet eszméjére gondolunk (Guyau szociális szimpátiá-
jának'és _ egészen más síkon _ Cohen esztétikai sidreteté-
nek eszméjére). De ezakét [...] értelÁezés[t] nilságosan
általános, differenciáladan iellegű rnind az egyes művésze-
teket illetően, mind pedig az esztétikai látásmód specifikus
tárgyá't, a hőst illetően (Cohen értelmezése differenciál_
ubb). Am általános esztétilai síkon sem fogadhatjuk el tel-
zofiai elmélltésvalamiféle naiv félelmet ébreszt: ezzel ma_
gyarááató tudományunk problémafelvetésénekrendkívíil
elacsony színvonala.
Most az a teendónk, hogy a legáltalánosabb vonásokban
rrreghatározzuk a szerzőt és a hőst mint a műalkotás egé_
Lölcsönviszon1'uk csupán általános formuláját _ ennek dif_
brenciálását és elmélyítésétmunkínk következő fejezetei-
ixn végezziik el.
A. szerző egy |ezárt egészuek: a hős egészének, valamint a
- rnii?éFégyes mo zza\atáhozképest ttanszgrediens - mű
;gészének feszültsé.ggel t.ti' egnéaÉthordozza. A'
belső ülágából, amenayiben
'lÉy.beleél|iik magunkat lé_
!ős
a1'ébe. alapvetően nem lehet adott az őt lezáró egész' nem
regírtreti a hős életét,nem iránftharja őt magát élménye!
ben és teneiben: a hósnek lezárságot biztosító egész alá-
rzáll a hősre, ajándékként egy másik aktív tudatból, a szerzó
üotó tudarából1A szerzo tudata a t'.'j"lrudata, vagyis a hős
gd'.-aút és világát ádogi1fuilái-ít_ö__le]i éi lei.ária a hős tuda_
qát_-a hőJhöz kéPest alapvetőerr tranqzgrediens
moz4anatok
rÉvé4,amelyek, ha immanensek volnánah' hamissá tcnnik
]

jesen sem az egyik, sem a másik elvet, bár mindkettő nem

gldatot_ A slerző nemcsak látja és tudja mindazt, amitva_ |

csekély igazságot tartalmaz. A továbbiakban mindkét : ir:nennf

9nerrn}'l hősnos hilön_kiilön
kulon-kulon és es az összes hos együn
osszes hős |at és
együtt lát és I

ol,d, de nál,ak tijbbet, sőt valami olyar is lát és tud, ami a hő_
szemponttal számot kell vetnünk itt viszont egyelőre nem i

végezhetjii} el álalános vizsg.álatukat és értékelésüket. rctr e)ől alapvetően elzárt. Éppen a izerzőnek ebben a vala_ l

Altalában el kell mondanunb hogy a szó művészetének ienny last illető, mindig megh iözöTr'á soha -eg
€sztétikáia sokát nyerne' ha inlább az álta]6nos filozőfrai -m re';.di;]ő többlet-Iáúsáhln, tii-bble t-nd1is_á !1r1találh atók
eiztétilcához igazodna, semmint az irodalomtórténet kvá_ :rol a mozzanatok, amelyek lezár.1ák a telies egészet -
zitudományos genetikai általánosításaihoz. Sainos, mit ta- l xind a hősiiket, mind életiik kózös |?] eseményét, azaz a
egészét.Valóban, hősélete l megismerés és az eti.ka
gadtvk, az általános esztétika fontos fejleményei cseppet =i a

sem hatottak a szó művészeténekesztétikájára, sőt, a filo- ?*r-ájában zajlík, cseleLv&e az élet n|itőit iüftii ö#'é

48
 pest is: a szerző nem csupán abban az iránÉan tud és lát
.':i nvében varv megismerés feladott ülágáb4n táiékozódik'
a
többet, amerre a hős néz és lát, de más, olyan irányban is,
Áí"ir"_o Íe, alápuétően iezán nilágában orienrálja
"["ont; _
amely a hős elől alaPvetően elzárt. A szerzőnek ilyen pozí-
'q hóii
éi *"frr"iáio-"tit.i t4ekozódását, e lét már
" "n '"k koirtrér sokarcűsrÁga miatt is értékes - te-
ciót kell elfoglalnia a hőshöz képest.
ielenvalóságának
'Lirrt.t A}rhoz, hogy egy adott műben megalálhassuk az így ér-
rré[.il .r"mény eljövendő értelmére'Ha lényüú
"" élet, nincs telmezett szerzőg ki kell választanunk azokat a mozzanato-
\.1 |ezá,rt,ha az esemétty lezárt' akkor leheteden az
kag amelyek lezárják a hőst és élete eseményét, tudaúhoz
módunk a cselekvésrel a}rhgz- hory _!.{9g*L!:g:{e: lrépest alapvetően transzgrediense\ s meg kell hauíroznrrn!
nak' önmazun-k számár_a nlrotmak kell lennünk - leg-
e mozzanatok aloív, alkotóarr fesziiltségtelies, elvi alapú egy-
.i]r'r,i.
alábbis az et"i -i"ac" lénveÉ'esmózzanatában' -,, érték-
Bn'e_Éaa móz'a;atában
.J i', "' előtt kell állnunk, nem sza- ségét:A lezírás ilyen egységének eleven hord'oző1a maga a
{ mivoltunkban még önmagulk
verző, aki szemben áll a hőssel mint az életesernénynyitott
) bad azonosnak lerrniink }elenvalóságunkkal es beliilről lezárhatatlan egységéneka h oÁozőjával Azaki-
A hős tudatát, érzésétés szomját a vi|ágra - érzdrmi'aka'
fogia van ható, lezíró mozzanatok passzíwá teszik a hóst, amiként
rati tárgyi beállítódását - minden oldalról gűrűként
hőst világát; a hős e rcsz pxsúv az őt áúo96 es |ezárő egésáez képest'
ki5zre í'szetzőt tudat' mely lezárja a és
a szerző meg' Közvedeniil adódik ebbő az az á,ltalán'os formula, amely_
önmegnyiMnításait körbeövezik, 69árj6k
\'el meghatározhatjú a szerző lényegi, esztétikailag ter- - f'., r 'i',
'r,y|a&oÁsatahősróI:l!q.,"..k."i_"::4:"É*]i'_"_:Íl' mékeny kapcsolatát hőséhez: ez pedig a 3zetző fesztiltség_ i
(áeeismerö-etikai) elfogultságát körbe[ogja a szerző mű-
' gel telített kívül-léte a hős minden mozzanatához képest. !
.,eszi Ilyen értelemben az e.sztétikai objektivi-
' "lfog.,lsaga. ez utóbbi Térben, idó'ben, az értékek és az értelem szempontjából kí- .i
ias mas ir-anyban halad, mint a megismerő-etikai
lalmarad a szerző; a kívül_létpoációjából foghat)a egybe a
voltaképp azaclott személy és esemény részrehajlás nélkiili'
elfogulatlan értékeléseaz etikai és a megismerő értékek
ál- W lényénekegénét, hiszen a hő3 beJiilró1 rendezedennek
tö- li!a-a maga.lényét, szétszórmak a megismeres feiadon vila
tal'ános jelentésű _ vagy annakvéIt, általános ielentésre 1-
objekivitás. számára gi!a1 és a1 nyitgtt eseményqlsn' A szerií ífi
eg|<3i^'rslr
rekvő _ szempontjábóI. Az' _esztétikai hghatja egybe a hőst és életét, így tehea egésszé olyan moz- ,-i r. ,.
viszont az értékcentrumót á_hőJnek és a rá vonad<oztatott- . i
..
t

.utratok révén,amelyeket a hős saját mag'ában nem láthat,

eséméiynekzz egésza jelenti, ennek kell hogy alárendelőd_
' iék mináen etikai és megismerő érték- az esztétitai objek_
pádául róla alkotott kii]ső kép teliességével,kiilső megje-
a
'.iú"n &nésével , a mögőtte lévő há ttérrel, viszo nyáva| a halál, vala-
' ' karb.fogia, magába öleli a megismerő-etikai obiekti-
r*iat az abszolút jövő eseményéhezstb . (|ásd azI. fejeze-
' l
,ni"i.,. vtago', hogy a megismerő és az etikai értékekmár
|i e4.'{ Igy nyúithat n eh igazolást és |ezárást _ tekintet nél-
,,.- l.h"niek IrJÁrá, !l' lezárő mozzanatok
^ ^o,,,n^tai' valóságos, hanem le_
tanszgrediensek a hősnek nemcsak g
hetségl mintegy kipontozva folytatott - tudatához ké_
-
Ez a f€jezet nem maradt fenjl.

5t
 kiil előreirányuló életénekértelmére, eredményeire és
sikerére. A szerzői viszony kiemeli a hőst a lét eg19!ges
és egyedi, nyitott eseményebőI, mely körúlöleli őt és a
sierzőt mint ember t, ahol ő a szeriő mellett foglalna helyet
emberként _ társaként az élet eseményében, vagy ellenke-
zó1eg, ellenségeként, illetve akár a szerzó'ben lakozna mint
i'nmaga -, e viszony kiemeli a hóst a kölcsönös kezesség-
bó1, a közós bűnből és az egységes felelősségvállalásbóI. Es
megsziili őt mint új embert egy új létsíkban, amelÉen a
hős önmagáért, iinnön erejéből nem sziilethet meg, új
testbe öltózteti' melyet maga a hős nem érez majd lénye-
gesnek, sót, számára nem is léteák majd. Ez a szenő |. '.]
kívül-léte a hőshöz képest, így távo)ítja el önmagát szere-
tettel;'esen a hós életénekmezejéről, riszrirja meg az egész
életrnezőt őérette és az ő |étéért,s a néző, aki a valóság
megismerése és az etika terén részvéden,így érti meg és
zÁrja Le róroétteluen egésszé a hős életeseményét.
Az ia talán túl általános formában megfo$almazott vi-
szony mélységesen éleneli és dinamikus: a kívül_-lée.P.ozíci
( rJ - óját ki kell kiizdeai, gyakran élethalálharcot kell érte vívni'
RE;asair, t'" a hős önéleaaj4' de nem csak akkor. Néha
nehéz Ljvülállónak lenni azzal szemben' aki társunk az élet
eseményében, vagy ellenségiin}: azis torzítja a látásmódot,
s csekély kiteljesítő és |ezárő mozzanatol&al szolgál, ha a
szerző akár nem is a hős benseiében, harrem mellette vagv-
akár vele szemben foglal el értékelőpozíciót' Ilyen esetek-
ben az élet értékei drágábbak annak hor dozójáná|. A.szenő
egészen más értékkategóriákban éli át a hős életégmint a
sajátj6t, és egészen eltérő értékkontextusbanértelmezi más
embereknek_ az egységes nltott etikai léteseményvalósá-
gos részwevőinek * a vele egyútt élt életét.
Most rövjden szólunk lrárom tipikus esetről, ami}or el-
térést tapasztalunk a hőshóz Íííződőközvetfen szerzői i-
szonytól. Ilyen esetek akkor fordulnakelő, ha a hős az élet_
ben azonos a szerzőve|, azaz ha a hős lényegében önélet_
rajzi.
A hóshöz fűződő közvetlen kapcsolat megköveteli, hogy l
aszerző }épien ki' önmag'ából, ne abban a síkban élje át ön-
magát, amelyben valóságosan átéli életét. Csak ilyen felté- .
tel mellett teljesítheti ki egésszéa maga lényétolyan érté-
kekkel, melyek tralszgrediensek a belülró éIt é|et szá-
mára, és lezárják a belülről élt életet _ a szerzőlek a
kell válaia önmagához képest, a ,,másiknak" a
"másik}á''
izemével kell önmagára tekintenie. Igaz, ezt lépten-nyo-
mon megtesszúkaz életben is, a,,másik'' szempontjából ér_
tékeljük magunJ<at, a ,'másikon'' keresztül próbáljuk meg-
érteni és figyelembe venni a saját tudatulkhoz képest
_ transzgrediens momentumokat. Igy például számításba
, rrsszük kiilsőnk értékétannak szempontjából, milyen be-
at*omást gyakorolhatunk a ,,másikra'' _'e z az értéknem|é-
ctail önmagunk számára kózvedenül (a valóságos és tiszta
r:arrudat számán). Számításba vesszük a mógöniink lévő
]' LJfteret, vagyis mindazt, ami körbevesz bennünket, amit
l bizr-edenül nem lárunk, amiről nem tudunk, és arninek
], rrimunka nincs közveden értél<hordozí
ielentése, ám
ralísok számára látható, nrdható és jelentést hordoz _
x;+Jez amolyan közegül szolgíl, benae &zlelnek bennün-
: íox -nások'' értékelően, e közegben jeleniink meg szá_
cjo'a_ Végül pedig előre vetítjiiJ< és sámba vessziik azt is,
rei rnaid halálun_k után történik, életiink egészének ered-
ac:r'ét _ természetesen már mások sám án. Eg,szóval ál-
irrniran es fesziilten kémleliti&, lesstik, hogyan rtilröződik
 _ hogyan tti}r-'o1p3ryk nink önmagunkba, és a végső, úgyszólván össJegző ese-
élerünk más emberek tudatában
sőt életíinkégé2z2'Figye- nény saját életünk kategóriáiban megy végbe bennünk.
áenink égyes momentumai,
is' _{mikor viszont a szerző mint ember esztétikai ónobjekti-
l"-b. ,resl"ii'k azi a meró'ben saiátos értékegyünlratót
vációja során hősé válik, nem szabld_ üss_za-térnie
_ egészen
mellyel életünk a ,,másik'' elé tárul mi magunk 'ilnma_ i

életünket önmagunkban' A"!ő-_'.":gÍ:"c egész kell hogy maradjon a szerző-

más értékegyritthatóval éljük át ..í-b* "égső
Á- ,rrirrd";;k a mozzanatok, melyeket a "másikon''
kc_
tökéle-
aint ,,másik'' számára, a szerzőnek maradéktalanu-l el kell
.a]nia a- hőstől, aza1 o1masi1t:.'u;ztln a ,,másik'' számára
il
resztiit isrnertink fel, és előrevetítünk, tudanrnLrrak
ictező énékeialapján és a ,,másik'' [?] révénkell önmagát
i.r"n irn rr"r'"n' részeivéválnak, úgyszólván rudatunk neghatároznia, Pontosabban' töf<aetesen látnia f€ll
nyeluér" fordítt"t le, nem srirűsődnek ijssze' nem lesz- -ön-
'ak egysé- magában a ,,másikac'. I1iszen az, hogy tudatának imma_
n"k ona[o"k *d".o''kban, nem törik meg életiink
eseményre irá_ :lens része a leheségei háttér, koránsem jelenti a hós tu_
. gét, életiinkét, mely előre, az előttiink álló jatának esztétikai egybeolvadását a háttérrel: a háttérnek
",rvrrl. és sosem esik egybe
nem n,,ugodom meg önmagában,
viszont liontúroznia kell a hós tudatának egészét, bármilyen mély
,n"g" .aoi , iillanamyi jelenvalóságával' Amikor
" testt! s{rűsöd_ és tágas e tudat, mégha az egész vi|ágot felfogja és a maga
- nef;"-r'et " - " tiiklö;ődéseink már-már :alnanens részévétesa is. Az esztétikai minőségnek
' nek az életben, Q- végérvényességhalott pont|_ar}á1'
fékező
leszrrel' hogy :anszgrediens háttérbe kell foglalaia a tudatot, a szerző-
eróvé válna( s olykoi-ólyánnflra kompaktak
tűnhemek fel _ de erró1 ;ek e tudaton kívül kell támpontot találnia, hogy e tudat
el.iiJ aiem r,á'.rrmásunkként
:szrétikailag lezárt jelenséggé - hőssé _válhasson. Ugyan-
formálhat_
keió1'b. É"ek a momöntumolq melyek lezárttá
,rak ber,rrú,L"t a ,,másik'' tudatában, ha a
mi nrdaEankban 31' a,,másikon'' keresztii] tiikróződött rulajdon kiilsőnk
elveszítik lezáró e5ejüket' ám *rn lesz közvedenül a hős művészi kiilseje.
előérzetként megielennek
Ha a szerző elveszíti a hősön kívül-lévő értékeló pontot,
.r.o.i"" .agiqar. ídatunkat a tudamnkra iellemző irány-
r hóshöz fr1ződő üszonynak három alaptípusa leherséges, s
u*. Meg f" át i. ro ghatnárrk azt az egészet' amelyet tuda-
arndhármon beliil számtalan variáció is kialakulhat. Hogy
n,.,król iormál ,,Áa.ik'', ez a ,,másik" által meg{ormált
" .x vágjunk a dolgok elébe, itt csak a legáltalánosabb voná-
*d","gé." ."m uralkodhama el rajtunk' önmagunk
"kko, tudatunk szá- r:lra mutatunk rá.
szá^rnáia rrem zárhama le benniinket valóban'
feladott _ a {z első eset a hós felülkerekedik a szerzőn. lrhős érze!-
mításbavenné és meghaladná azg minta rnaga
uírgyi beáIlítódása, a világban elfoglalt megis-
lényeget tekinwe előtte á|ló - egységénekegyik-mozzana_ =-akarati
aerő_etikai pozíciója olyannlra méwadő a szerző szá-
ar. i
régső sző saját tudatunké lenne, ne4q p9dig 1 ,,m,!;
aira, hogy csupárr a hós szemével képes lámi a tárgyi vilá-
I Jte;; m?rpedig turlatunk sosem mond ki olyan sz1,
a*"ú"a onr''"ia, lélárná. Ái élitben, miután r "más1k'' 9:t. kizárólag belülről éli át a hős életénekeseményeit.
l:zerzónem talál meggyőző
...-í"l -.gpillintottuk magunlat, mindig úira visszaté- és stabil énékelő támpontot a

55
 lelnie a hős nézeteinek megalapozott teoretikus cáfolaú.1"
hősön kívül. Természetesen annak érdekében, hogy mégis
Azhien'ívénelfogult és biztos egyet nem értésugyanúgy
rEt'iiálÉ" |ezárarlan míivésziegész, szűlaég van
"g'y "tá' nem esztérikai szempont, mint az elfoguit szolidaritás a
valamiiéle lezáró m ozzanatokra, tehát a szerzőnekvalami-
hősseI. Nem, olyan pozíciót kell taláInia'a hőlhöz kepesq-
lyen módon ki kell lépnie a hősbó1 (rendszerint több hős
hélj;tiitosítja,hogy a hős egész világnézete _ teljes mély-
van, a fent jellemzett viszonyok csak a fó'lrősre vonatkoz_
ségében, mindazzal együtt, ami benne igaz vagy hamis, jó
nak), plp*ező esetben vagy filozófiai értekezésszületik,
és rossz _ ne Iegyen több, milt egy mozzanat a hős lényé-
vagy számadó vallomás' vagy pedig az adott megisme-
nek intuitív szemlélettel megragadható, létszerű, konlcét
rő]etil"ái fesziiltség tisztán útális etikai tettben-cselekvés-
egészében, magát az értékcentrumot kell áthelyeznie a
ben talál kiutat magának. t(m ezek a hősön kívül eső pon-
késztető feladotságból a hós léténekgyönyórű adotaá_
tok, melyeket mégiscsak elfoglal a szerző, véledenszerűek,
gába. Nem kell őt hallania és vele egyetértenie - alra van
nincs elvi alapjul és nem biztosak. Akívül-lét e bizonytalan
sziilaég, hogy lássa az egész hőst a jelen tel.iességébén,éi
pontjai általában változnak a mű során, rninthogy a hős fej_
gyönyörködjék benne. Eközben nem vész el, fontos marad
iődéré'r"k .'op,Á'' adott momentuma kapcsán fog_
"gy-egy ide- a hős beál]Íródásának megismerő-etikai tarmlma, e beáIli-
|a|ja 6ket eI a szerző, azután a hős ismét kizökkenti őt
tódás elfogadása vagy elutasítása, ám csupán egy nozzanat
igí"r,es"r' elfoglalt pozíciójából, és újat kell kipuhatolnlQ'
lesz a hős egészében _ a gyöuyörködés értelemmel és fe_
Évéletjens"erű t,ámpontokat gyakran más szereplők nyujtj ák
sziiltséggel telített. Az egyetértésés az egyet nem értésbár
z szerzőnekl az ő segíségükkel próbál megszabadulni az jelentős mozzarratok a hőssel szemben elfoglalt szerzői po-
önélenaizi hőstől, a zaz ölmagátől, o|y módon, hogy bele-
zíció teljes egészében, de e pozíció nem merül ki bennii}'
éli magát más szerepló1rrek a vele szemben kialakított ér-
Bizonyos esetekben a szerzőilátásmőd _ bármilyen teljes -
zelmi-akarati irányulságába. Eközben a lezáró momentu-
nem foglalja el meggyőzően és stabilan azt az egyetlen ál-
mok rendezetlenek, nincs meggyőző erejiik' Néha, amikor
láspontot a hősön kívül' ahonnan látható vol.na aitős egéne
már akezdettól reménytelen a harc, a szeruőheéri a -hő-
és a hősnek kíviilről keretet adó, körülötte határokat és
sén kíviil eső _ feltételes támpontokkal is, melyek az elbe-
Lonnlrokat húzó világ. Ek}or _ e sajátos esetben _ így jelle-
szélés,a kompozíció meró'ben technikai, szűken vett for-
rrezhető a művészi e gész: a szerző és a szemlélő nem mun_
mai mozzanatait nyíjtják. Nem megalkotott, hanem meg-
irálta ki és nem látja tisztán a hátteret, a hős közegéül szol-
csinált mű jön így létre, altílüs _ a lezátás meggyőzó és
_ konvencionális. mo- gáló világot, e világ feltevésszerűen, bizonytalanul adott,
nagv_ erejű módszereinek összessége
r:ragából a hős belsejébő' így' aiogyan nekiink magunk_
doiiá sila''y'ol. H"',gsúlyozzuk, in nem arról van szó, hogy
:rak adott _ sőt néha akár hiánlk _ életünk háttere
- a hő_
i szerző elméIetileg egyetért vagy nem ért egyet hősével: <in és annak rudatán kívül nincs semmi, ami stabilan ieáG
' al,hoz, hog.v rátaláljon a hősón kívüli nélkiilözheteden
úk'.' A hői n.m természetű az őt konnirozó hár_
tárngontra, korántsem sziilséges, és nem is elégséges meg_- "zonos

57
56
 térrel (kórnyezetwel, kóznapi élettel, a természettel stb'),
a g,őző ereje gyöngül, mellyel a hős részt vesz az esemény-
1
I
nem kapcsolódik vele össze művészileg szükségszerű
egésszé- úgy mozog e hánér előn' ahogy egy élő ember
1
riozog halon és mozdulatlarr díszletek előtt' A hős kiilső
megje'íenítetsége(<iilseje, hangja, modora stb') nem olvad
ijss"e s"erueser' belső megismerő-etikai poációjával, ha_
nem rásimul a hősre, nem egyedi és nem lényeges maszk-
ként, vagy elmosódott marad, a hős nem fordul arccal fe_
lénk, csupán átéljiik bensőnkben' A rey'es emberek dialógu_
sai _ melyekben az emberi arc, rúa, mimika, az adott
színpadon kívíilihelyzet egy_egy szii&ségszerű, művészileg
jeleitős momentum _, a mű kórülményei és mozzanatai
már-már elfogult vitáklcá siláryrrlnak, ahol is az értékcent_
rum a vitatott kérdésekben rejük. Minthogy a|ezárő moz-
zanatok nem rendeződnek egységbe, egységes szrrzői ar-
culat sincs, a szerző a|culata szétszórt, avagy egyezményes
álarc. Ehhez a típushoz tartozik Dosztojevszkij csaknem
miiráén fól'őse, néhány Tolsztoj-hős (Pierre, Levin), Kier-
kegaard, Stendhal és mások egyes hősei, akik részben tiire_
keánek is erre a típusra mint lényúkszélsőséges megvaló_
sulására. (A téma feloldadansága.)
A második eseg a szerző feliilkerekedik a hősö_n' lezáró
hős lelkében zajlilc vagy a hős száiából haagzik el'
ez irye'' tipus'i noJté. i'á''yb* feilődhet az egyik a'z,
':i, amiLoi nem oqilggajqi [ő_sről van szó, és a belső világáb_a
ePíten szer& ieÍlektálás valóban lea'árja őL trtÍíg e|ső á|'
'az
t"lor,k ei"-"ett esetben a forma szenvedett kán, itt annak a
vitális érzelmi-akarati b9á-llítódásnak a reálisztikus meg-
58
böíili-
[Eh. Ilyen áz áIklassiiciilmus1lőse, aki á maga vitális
e3áis'iban beltfuó1 fakadóan következetes marad lényének
- 1 szerzőtó1 nyert, őt meró'ben művészi módon lezáró -
xgységéhez, e hős hű a maga esztétikai elvéhez minden
uegnyilvánulásában, valamennf tettében, mimikájában,
érzésében,szavában. Az olyan álkJaszitus sr*rz&néÍ,
rrint Szumarokov, Knyazsnfn, ozero-v, a hő-sóLg3!i24
igen qaiv módon maguk fejtik E az őket lezárómorális.eti"
izi eszmét, amelyet a szerző szempontjából megtestesíte-
oeL' A hős fel6desének másik iránya: a hős önéleuaizi, sa- l_''
átjává teszi a szerző lezárő refleióiár, az egészre irányi'ló,-- l
furmaadó szerzői reakciót, és azt ónmagáról nyert élmé-
a;-ének egyik mozzanacává al&ii{ ! mégh"i"{". &*ifu,i'
fó:s lezárhatadan, belűlről trílnő valamennyi átfogóan rá_
r'Áirflrló meghatírozáson mint nem adekvát meghatározá_
.rokon. Lezárt egésjzé Í?rmálását korláto_zásként éli át, és
olamilyen belső_ kifejeáe.tg'tlen - tltkot áLlít vel'e szembe'
'!1$1 lgy saílna ez a hős: ,y'zt hiszitelg csupán ennf va-
5yolq és tel.ies valómat látjátok? Ami bennem a legfonto-
sibb, azt nem láthatjátok, nem hallhatjátoks nem is ismer-
betitek.'' Az ilyen hős a szerző szírnáta végtelen, azaz
rninduntalan újjászületik oly pódon, hogy e'gy're úiabt le-
Y1-9 lqrpákat ige.nyel, s azokat öntudaa révénsaját maga
mmbolja le. Ilyen a romantika hőse: a romantikus fél attól,
sogy saiát hős'&?nt tii'rrt'esse féI_inagat, s ezért meghagy a
!:ósben valamilyen belső kibúvót, melyen keiesZtÍil^ ki_
csuszhat, és lezársága fó)é émélkédhet.
\régül a harmadik esel a ljsiinmaga_seerre1e, esztétika- !
lag értelmezi nrlajdon életégúgyszólván szerepet játszik.
i4j!re-oiőr- szeJlben a Jq444tifu vé8telen hósére_l.éo _1 _
59

*Át'ostro"
m"oaa - itt csupán legfőbb vonásaiban felvá_
zolt - szerzői viszonyt bonyolít|ák 6 variáliák a hős egészé-
nek olyan megismerő-etikai jellemzői, melyek, mint ko-
rábban lát}rattuk, elváaszthatadanul összeforrottak a hős
merőben művészi meg{ormálásával' Így ha a hős érzel-
mi-akarati tárgyi beállítódása mérvadó a szerző számára a
megismerés, az etika, a vallás szernpontjából, akkor hero!-
zálásról van szó. A hős beállítódása le is lepleződhet, mint
a_fri-jogtalanul tart igén1t a jelentőségre: ez történik a sza-.
tíra, az irónia stb' esetében. Valamennf lezáró, a hős öntu_
aai'anoi T{."t transzgrediens mozzalat felhasználható
mindezekben az irányokban (a szatirikus, a heroizáló, a hu-
morisztikus stb. tendenciákban). Például a kiilső megjele_
nés lehet a szatíra eszköze: a hős megismeró_etikai jelentő-
sége korlátozható, kinwethető e jelentóség kiilső, megha-
tározott, túlságosan emberi meg;'elenítettsége révén,de a
kiillemmel heroizálni is lehet (a kíilső megjelenés monu_
mentalitása a szobrászatban). Aháttér* amit ahős nem lát-
hat, nem tudhag ami a háa mögön zajlik _ komitussá te_
heti életétés megismerő-etikai igényeit; a kisembert látjuk
a vil6g nagyszabásí háttere előtt. A kis tudás és az ember
szilárd hite e tudásban, háta mögött pedig a végtelen és
mérheteden tudadanság - az egyes ember szilárd hite a
maga központi és kivételes jelentőségében, s mellette más
emberek ugyanilyen meggyőződése: rz eszéak;'ila1 fel-
hasTált háttér in mindenütt a leleplezés mozzanatÁvává-
liL Am a hánér nemcsak leleplez, de Íel is öltóztet, az
előne fellépő hős heroizálására is használható. Később
roaid láthatjuk' hogy a szatirikus és az ironikus megvilágí_
a&ban mégiscsak ott a lehetőség, hogy a mozzanatok, me-
$ekkel dolgozik, átélhetik saját magukat, azaz kevésbé
uanszgredierrsek. Ázt kell majd alaposan bebizonfltanunJ<,
hogy az esztétikai l eúrás minden mozzanata értékhordo-
:óan transzgrediens a hős szárnára, e mozzanatok nem or-
3:enikusak öntudatában, nem részesei a hős belülró1 élt
l'lete világának, azaz a h6s szerző nélti i ülá$ínak, ben_
rriében a hős nem éli ó1et át mint esztétikai értékeket, s vé-
pI meg kell állapítanunk e momentumok összefuggését a
hilső-formai mozzanatokkal; a képpel és a ritrnussa].
azonos, vagy valamilyen közös értékegyrnás mellé állítia
őket, vagy akár ellenségekként szembefordulnak eg1tnás-
sal, akkor véget ér az es3tét!\4i €semény, & kezdódik az eti-
kai (pamfler, kiálwány, vádbeszed, dicsőítő és hálaadó bé-
széd, ócsárlás, számadó vallomás stb.). Ha egyáltalán nincs
rnég Potenciális hős sincs -, akkor megismerő 6jé1
h.ős--_'
-!ly-qw'vég-bs_(értekezés,cikk,előad#);Á;i;ú?:ír
qqT-b!gl!&cÉ Eq?Ja' ott vallásos esemén1 történik
{ima, kultusz, rituálé).