A KOR S Z E R Ű MŰ VÉ S Z E T FELÉ

Ügy érzem , egy rövid — n ap jain k m űvészeti, irodalm i kérdéseivel foglalkozó

•cikk szám ára sem haszontalan néhány alapfogalom , elvi m egállapítás felelevenítése.
T u lajd o n k ép p en olyan cövekek levevéséről van szó, am ely ek re a k ifejtés építm énye
állítható, olyan tram b o lin ra gondolok, am ely a problém ák közepébe való ugráshoz
biztonságot és lendítő erő t ad. Ezt tulajdonképpen n éhány jól v álaszto tt s a m arxizm us
klasszikusaitól szárm azó idézet, a gondolatm enet élére állíto tt, m integy m o ttóként sze­
replő passzus is betölthetné. Az egyszerűség és rövidség k ed v éért h ajlan é k is e rre a
m egoldásra, néhány közbevetett m agyarázó szóra azonban, úgy érzem , szükség van.
K ezdem azzal, hogy m indenféle esztétikai v ita alap p ro b lém ája a valóság—tu d o ­
m á n y —m űvészet viszonya k ö rű i mozog.
A m űvészet és a tudom ány közti egyik alap v ető különbség abb an jelentkezik,
hogy m íg az ú ja b b és ú ja b b tudom ányos ism eretek folyvást gazdagítják, szélesítik
v ilág u n k at, am íg a tudom ányos ism eretek a világról és az em berről való képü n k et
állan d ó a n m ódosítják, am íg az új találm án y o k és tech n ik ai ú jításo k feleslegessé teszik
a korábbi eszközöket, addig a m űvészet értékei a korok, idők, tá rsa d alm i fo rm ák v ál­
tozásai ellen ére fen n m a ra d n ak és hatn ak , a régebbi korok m űvészeti alk o tásait m a
is szépnek ta rtju k , egy m ai alkotás nem teszi fölöslegessé, n em szo rítja ki az év­
századokkal korábbit. A tudom ány eredm ényei folytonosan változnak, egyesek e l­
évülnek, m ások születnek, a m űvészet értékei m aradandóak. Egy ú jab b tudom ányos
eredm ény, találm ány, technikai ú jítá s ta g ad ja a régebbit, a m űvészet ú ja b b és ú jab b
p ro d u k tu m ai m egférnek egym ás m ellett. A geocentrikus v ilág k ép et fe lv á lto tta a helio­
centrikus, a faeke helyett m a többtárcsás tra k to rra l szántanak, de a faeke, sőt a kő­
b a lta korának m űvészi alk o tásait m a is szépnek ta rtju k . Esztétikai kérdések bogozá­
sán ál ezt a té n y t nem k e rü lh e tjü k meg. A helyes m ódszer m egválasztásához M arx
egy figyelem rem éltó gondolata leh et vezérfonal a k ez ü n k b en : „ . . . A nehézség nem
ab b an rejlik, hogy m egértsük a görög m űvészet és eposz bizonyos társad alm i fejlődési
fo rm ákhoz való kötöttségét — írja M arx E inleitung zur K ritik d e r politischen Öko­
nom ie (1857) c. m u nkájában. — A nehézség o tt kezdődik, hogy m indezek m áig is
m űélvezetet jelen ten ek nek ü n k és bizonyos tekin tetb en n o rm án ak és elérh etetlen m in ­
tának*' s z á m íta n a k . . . ” (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy e M arx-idézet félreértéséből
szárm azott, hogy a szocialista m űvészet egy időben, a sztálini-zsdánovi intenciók
a la p já n — egyedül a klasszikus görög-róm ai m űvészetet fogadta el m in tá t adó hagyo­
m ánynak, s az irodalom ban, főleg az építőm űvészetben a klasszikus fo rm ák üres
m ásolása u ralk o d o tt el. H olott M arx szám ára a görög m űvészet csak példa — kétség­
k ív ü l klasszikus példa — volt. de D aniét, V illont, S hakespearet, C erv an test ugyanúgy
id ézhette volna, m int „m áig m űélvezetet jelen tő ”, „n o rm án ak ” és „elérhetetlen m in tá­
n a k szám ító” alkotókat.)
A nélkül, hogy a m űvészetnek a tudom ánytól való elh atá ro lása u tán m ost a
m űvészet m eghatározását részleteznénk, a m űvészetnek egyetlen v o n ását szeretném
k iem elni — m egint csupán a további gondolatm enet szám ára. A m ikor a m űvészet
valóság-tükröző funkciójáról esik szó, nem nélkülözzük hangsúlyozni, hogy a m űvé­
szet a valóságot sajátosan, m űvészi képekben tükrözi. Hogy a m űvészet a valóság
sa játo s tükrözésére hivatott, A quinoi T am ástól — „imago veri in signo sen sib ili” — a
m i A rany Jánosunkon — „nem a való hát, a n n a k égi m ássa . . . ”, József A ttilánkon
á t -— „az igazat m ondd, ne csak a v aló d it” — egészen a m arx izm u s klasszikusaiig
h o zh atn án k az idézeteket. A m űvészi tükrözés leglényegesebb sajátossága alighanem
az, hogy a valóság m űvészi tükrözésében a szub jek tu m n ak , az alkotó egyéniségnek
sokkal nagyobb szerepe van, m int a tudom ánynál. A tudom ányos eszközök tökéletesí­
te tt érzékszerveink. U gyanakkor a m érőm űszert leolvasó, a k apcsolótáblát kezelő
em ber valam ely precíziós készülék egyik fogaskerekét tölti be, m ely igen sok esetben
— lásd a szám ológépeket, a tá v irá n y íto tt g yárko m b in áto k at — m aga is h ely ettesít­
hető. A m űvészi alkotás lé trejö ttén é l az alkotó em ber, a szubjektum nem küszöbölhető
ki. M űalkotást csak em b er hozhat létre, a szubjek tu m teljes részvételével az alkotás
fo lyam atában. A legtökéletesebb fordító-gép sem tölti be azt a szerepet, nem végezheti
el ugyanazt a m unkát, a m it az em ber; egyáltalán: m űvészi m u n k án ak sem nevezhető
tevékenysége. Egy m ondat szókapcsolatainak, variációs ren d jé n ek gazdagsága — az
em b eri szubjektum jelenléte m ia tt — m indig árn y altab b , sokszínűbb, m in t ahogy
a z t egy akárm ilyen tökéletes fordítógép vissza tu d n á adni. „Nem vitás, hogy az iro ­
d alm i m u nka tű ri legkevésbé a gépies egyform ásítást, n iv ellátást, a többségnek a k i-

534
:sebbségen való u ra lm á t — m ondja Lenin (P ártszervezet és pártirodalom ) az iro d a­
lo m m al kapcsolatban, de m egállapítása a többi m űvészetre is kiterjeszthető. — Nem
v itás, hogy ebben a m unkában feltétlen ü l nagyobb te re t kell biztosítani az egyéni
.kezdem ényezésnek, az individuális hajlam oknak, a gondolat és a fan tázia, a fo rm a és
ta rta lo m szabadságának.”
A bból a tényből kiindulva, hogy m űalk o tást csak em b er tu d létrehozni, hogy az
alk o tás folyam atában az alkotó szub jek tu m n ak — a tehetség súlyának, az idegrend­
szer felépítettségének. a különféle hajlam o k n ak , pszichés jelenségeknek — döntő
szerepük van, sok m inden következik m agára a m űvészetre: a m űvészet és a tá rsa ­
dalom , az alkotó és a közönség k apcsolatára vonatkozóan.
a) Még az azonos világnézetet valló, a politikai és társad alm i k érdésekben ha-
■sonlóképp állástfoglaló m űvészek alk o tásai között is v an n a k és le h etn ek ábrázolás­
beli, stílusbeli különbségek, az alkotó szu b jek tu m különbözőségéből eredő eltérések.
b) A m űvészetben — s az alk o tást létrehozó em b e rre — nem leh et m echanikus
tö rv én y e k et alkalm azni. Jean s h aso n latáv al szólva: ahogy n em leh et az ó rá t a rra
inteni, hogy pontosabban já rjo n , ugyanúgy a m űvészetet nem leh et elő re -h á tra igaz­
gatással irán y ítan i. M in d en fajta türelm etlen ség csak á rt a m űvészetnek. H inni kell
a tehetségben és a tehetségnek. A m űvészet nem iskola, ahol an n ak , ak i beiratkozott,
szükségképpen végbizonyítványt is kell kapnia. A m űvészet olyan pálya, ah o l a
versenyzők m indegyike nem é r célba. U gyanakkor a m űvészet ab b an az értelem ben
sem iskola, hogy ott pedagógiai m ódszerekkel és különféle „tan ári rá h a tá ssa l” leh etn e
ered m én y t elérni, hogy o tt a m esterség szabályait ta n íta n i lehetne.
c) A m űvészettől nem v á rh a tu n k olyan gyakorlati hasznot, m in t egy reggeli m e­
teorológiai jelentéstől, m ely befolyásolja aznapi öltözködésünket, időbeosztásunkat stb.
A m űvészet felad ata nem a valóság reg isztratív szám bavétele, a jelenségek leltározása.
H a igaz az, hogy m ű a lk o tást csak em b er tu d létrehozni, a k k o r az is igaz, hogy az
•em ber nem leh et m eg m űvészet nélkül. A m űvészet az em b eri élet egyik létfeltétele,
.a te lje s szem élyiség kibontakozásának eszköze. E m ber és m ű alk o tás kapcsolatából
te h á t az is következik, hogy a m űvészet „haszna” : a m inél tö kéletesebbé és telje­
sebbé váló élet, a z em b er önfelfedezése, az em b er és a körülvevő világ h arm ó n iáján ak
k ialak ítása.
M indezek u tá n — de még m indig az elvi alapvetéseknél időzve — m egkérdez­
h etn é valaki, hogyan vélekedünk a m űvészet ezen állandó, ö rökérvényűnek látszó té-
' telei és a legújabb, legfrissebb m űvészeti törekvés, a szocialista realizm us viszonyáról?
F öntebb — egy M arx-idézetre tám aszkodva — az t p ó rb áltam m egvilágítani, hogy
a tö rté n eti és tá rsa d alm i változások ellenére a m űvészeti alkotások nem veszítenek
érték ü k b ől (szem ben a tudom ányos eredm ényekkel, tech n ik ai találm ányokkal). A
■művészetnek ez a vonása lenne az, am it a m űvészetben öröknek, állandónak, v álto ­
za tlan n ak szoktak nevezni. U gyanakkor a m űvészetnek van egy m ásik a rc a is: az
időben állandóan változó, a folytonosan m egújúló, a m indig m ás és m ás vonásokat
m utató, az izm usok, stílusok jegyeivel m érhető. M ert h a a m űvészet ún. örök érték ei
az időben tovább is élnek, azoknak puszta m egism étlése, m ásolása, rep ro d u k álása
m á r nem sz ám íth at m űvészetnek. U gyanazon női te st ugyanazon szépségének az á b rá ­
zolása a M ilói V enusban, M ichelangelo, Rodin alko tásaib an vagy a k á r a m i Med-
gyessynlk szobraiban m ás és m ás m egfogalm azást nyer.
A szocialista realizm us: a szocializm us korán ak m űvészete, n ap jain k korszerű
m űvészete, a m a egyedül m odern m űvészet. A szocialista realizm us a m a élő, szocia­
li s t a em b er m űvészete, azé, aki létrehozza az alkotást, és ak i befogadja, ak ih ez szól.
Az igazi m űvészet sosem szakadhat el a valóságtól. De a valóság-fogalom , a való­
ságról alk o to tt kép változhat, tágulhat-szűkülhet, a valóság az alk o tó szám ára m ás
és m ás a rc á t m u ta th a tja meg. Mivel a valóság m űvészi visszatükrözése, a realizm us
■sokféle lehet, ezért a szocialista realizm us is különféle árn y a lato k a t tartalm az, k ülön­
féle alkotói egyéniségeket fog össze.
A m i a m odern, szocialista rea lista m űvészet ta lá n leguralkodóbb jegye, az a leg­
lényegesebb dolgok m egragadására való törekvés, az élet és a valóság leglényegesebb
m ozgástörvényeinek fö ltá rá sára te tt kísérlet, a létező valóság felszíni vizsgálata he­
ly ett a m élység ára m lásain a k kutatása. A szocialista realizm us e legfontosabb tu laj-
■d onságát József A ttila így fogalm azta meg: „A lé t dadog, — csak a törv én y a tiszta
beszéd.” (óda). A szocialista m űvészet legfőbb közös v onása a „ren d ”, a „törvény”,
:az „igaz” m inél teljesebb, m inél tökéletesebb m egragadása, föltárása. *
*

535
 Ügy vélem , n ap jain k esztétikai problém áinak m egértéséhez ak k o r k erü lü n k köze­
lebb, h a nem a legforróbb dolgokhoz nyúlu n k m in d járt, h an em h a előbb a közvetlen
előzm ényeket vizsgáljuk. A testközelség sokszor nem teszi lehetővé az élm ény be­
fogadását. Egy festm ény szem léleténél is h á tra k ell lépni, hogy a kép egységes be­
nyom ást, a lá tv án y teljességét k eltse és n e csupán a részleteket, a felszín rücskeit, gö-
csörtösségét lássuk meg.
M it m u ta t a XX. század első fele és a m ú lt század végének m űvészete?
Elsősorban az izm usok u ralm át, a legkülönbözőbb stílu sirán y o k h a rc á t és rövid
diadalát. A m íg az egész tizenkilencedik század jószerével b elefért h áro m stílusirány,,
a klasszicizm us, a ro m an tik a és a k ritik a i realizm us korszakába, ad dig századunk első
felében — a m ú lt század végének n éhány évtized ét is id eszám ítv a — egym ást v álto t­
tá k a különféle stílusok: naturalizm us, szim bolizm us, im presszionizm us, expresszio-
nizm us, kubizm us, futurizm us, dadaizm us stb. A m űvészet k o ráb b i egysége fellazul,
s egym ást követik a tiszavirágéletű kísérletek, próbálkozások.
A m űvészeti irán y o k egym ásutániságában n em nehéz felism erni a d ialek tik u s
fejlődés jegyeit. H a az em bernek, a m űvészeti alk o tás szem pontjából legfontosabb ösz-
szetevőit keressük, ak k o r azt lá tju k , hogy az em b ert lényegében az érzelem és az
értelem , a szenzus és az intellektus, az érzés és a gondolkodás — közkeletű k ép b e
foglalva: a szív és az agy — egysége alkotja. A m űvészet hullám m ozgáshoz h aso n lít­
ható fejlődése m in th a e két pólus között zajlana. Az u ralkodó m űvészeti irán y o k m in ­
dig a k é t összetevő v alam ely ik ét abszolutizálják, ilyen v agy olyan irán y b an h an g ­
súlyozzák ill. elnyom ják. E zt a dialek tik u s fejlődést a m űvészeti irányzatok, korszakok
közt nem nehéz felism erni. így például a 19. század k ét u ralkodó stílu sirán y a — a
klasszicizm us és a ro m an tik a — a k ét végletet, egym ásu tán iság a a tézis, an titézis h a r­
cát m u ta tja . Egészen leegyszerűsítve: A klasszicizm ust lényegében a z értelm i m ozza­
n ato k hangsúlyozása, a ro m a n tik á t pedig az érzelm i tényezők u ra lm a jellem zi.
E m ellett az is m egfigyelhető, hogy a m odern izm usok egyike-m ásika összefüggés­
ben v an azokkal a tudom ányos eredm ényekkel, felfedezésekkel, am elyeket k o ru k fel­
m utat. N em le h e t véletlen, hogy a biológiának m in t tu d o m án y n ak előretörésével, a
darw inizm us elterjedésével esik egybe a n atu ra liz m u s; hogy ab b a n az időben v álik
u ralkodóvá a szü rrealista költészet, általáb a n a m űvészetek erő teljes pszichológiai é r­
deklődése, am ikor F reud, Jung, A dler a d ta felfedezéseit a lélek tan szám ára.
Mi okozhatta a m űvészetben azt a változást, am ely a századforduló tá já n be­
következett? M ivel m agyarázható, hogy a korábbi egységes, hosszabb ideig ta rtó m ű ­
vészeti stílu so k at az izm usok ko ra v álto tta föl?
A századvég és a 20. század első fele kétségkívül társad alm i, gazdasági, p o litik ai
stb. értelem ben egyarán t átm en eti kor. O lyan gyökeres, n agym éretű és sű rű v álto zást
él á t az em beriség, m in t azelőtt ta lá n sosem. A h uszadik század egyetlen évtizedében
tö b b e t él az em ber, m in t k o ráb b an félévszázad alatt. A m űvészetben végbem enő n ag y
m ai változásokat, forrongást — az élet tényeinek nagy összefüggésében szem lélve —
szükségszerűnek érezzük. A világ m egism erése, az em b ern ek a világról való k ép e
a k k o rá t változott, hogy a m űvészet, am ely nem m o n d h at le arról, hogy az em b er és
a világ kapcso latát tükrözze, s am ely lépést a k a r ta rta n i e k apcsolat alak u lá sán a k
változásaival, szükségképpen kevésnek érzi a régi, hagyom ányos eszközöket a világról
és az em berről való új „felfedezések” kifejezésére. M egváltozott az an y ag szerkezeté­
rő l alk o to tt felfogás, m egváltozott az egész régi fizikai világkép. A k lasszikus fizika
m echanisztikus determ in izm u sát fe lv á ltja a kvan tu m elm élet, a valószínűségszám ítás,
a N ew ton-i té telek helyébe H eisenberg k u ta tá sa in a k eredm ényei lépnek. A z em b eri­
ségnek egyszerre v an meg a lehetősége a k á r a v ilág ű rb e való k iköltözésre és a z
önm egsem m isítésre. A m ai em bernek a korábbitó l való különbözőségét a m űvészet
is k i a k a rja fejezni. E pro b lém án ak csupán egyetlen v o n atk o zására m u ta tu n k rá,
am ikor a rra utalunk, hogy hogyan v áltozott m eg az em b eráb rázo lás a h uszadik szá­
zadi ep ikában a 19. századihoz képest. A ro m an tik u s regényíró szívével, érzékszervei­
vel m aga is szem élyesen jelen v an a m űben. A hősei irá n ti in d u la ta in ak m in d ú n talan
hangot ad, ala k ja iró l alk o to tt vélem ényét m aga kifejezi, s az olvasó v aló jáb an e z t
az állásfoglalást fogadja el. — A m odern epika egyik vonása az im passibilité, am e­
ly et először F la u b e rt h ird e te tt meg. A z író látszólag közöm bös a la k ja i so rsa irá n t,
figyelm e úgy követi m ozgásukat, m in t egy film felvevő lencse. T árgyilagosan rögzít,
leír, állásfoglalást nem közöl. Mégis m in th a ez a fa jta ábrázolásm ód közelebb lenne
a m ai olvasóhoz, m in t a korábbi. T öbbet bíz a közönségre, szinte nag y k o rú sítja, az
alkotásban való szem élyes részvételre készteti. M aga is tevékeny k ö zrem űködőjévé
v álik a reprodukálás, a befogadás folyam atának. N yilvánvaló, ez a fa jta áb rázo lás-
mód összefügg azzal a m egváltozott képpel, am ely et a m odern em b er alk o t m agáról.

536
azzal a fo lyam attal, am elyet az em beriség nagykorúvá v álásá n ak szoktunk nevezni.,
s a g yarm ati népek szabadságtörekvéseitől az atom titk a in a k b irto k b av ételéig egy s o r
dologban m egnyilatkozik.
A m o dem m űvészet m ásik vonása az a szoros kapcso lat és kölcsönhatás, am ely
n ap jain k b an m inden k o ráb b in ál az egyes m űvészeti ágak között k ialak u lt. R égebben
is szokás volt a m úzsák testvériségéről beszélni, s egy-egy k orszak k ü lö n féle m űalko­
tásai — a zene, az irodalom , a képzőm űvészet — között k ap cso lato t k im u tatn i. De
k o ru n k b an m in th a a m űvészetek közötti kölcsönhatás sokkal erőteljesebb volna, m in t
a m ú ltban.
M űvészetek közötti kölcsönhatás m ellett a rró l is tud u n k , hogy n éh a egy-egy m ű­
vészeti ág a többinél jelentősebb szerepet kap, h atása uralkodóvá válik, törvényei m ás
m űvészetekben is érvényesülnek. A ro m an tik a idején az irodalom tö ltö tte b e ezt a
vezető szerepet, a zene, a képzőm űvészet is jav arész t in n ét kölcsönözte tém áit, m otí­
vum ait. N ap jain k b an m in th a az építőm űvészet élvezné ezt a helyzetet, ez a m űvészet
az, am elyek m á r alap ja ib a n a „ren d ”, a „törvény”, a „szerkezet” stb. p ara n csa it
— ezeket a m odern m űvészetre jellem ző fentebb m á r e m líte tt v o násokat — leginkább
m eg tu d ja valósítani, be tu d ja tölteni. U gyanakkor az irodalom ban s az irodalom m al
összefüggő m űvészetekben (pl. színház) m in th a az a látásm ó d érvén y esü ln e leginkább,
am ely et a film valósít m eg tökéletesen.
A m iről a m odern m űvészettel kapcsolatban m ég beszélni kell, az lényegében
egy, a 19. században m egindult folyam at beérése: az tudn iillik , hogy n ap jain k b a n egy
m inden k oráb b in ál erőteljesebb kiegyenlítődés zajlik a m űvészetben. R égebben az.
egyes népek és k u ltú rá k á ltal létrehozott m űvészeti irányok, eredm ények tö b b é-k e-
vésbé m e g m arad tak az azt létrehozó nép k u ltúrkincseinek . T ávoli kézfogásokról n em
Tudunk. A rabszolgatartó tá rsa d alo m többé-kevésbé azonos fokán egészen m á sfa jta
m űvészetet hoztak lé tre a z egyiptom iak, a görögök vagy Á zsia népei. Ezek a k u ltú ­
rá k k o ru k ban nem találkoztak, a m űvészeti eredm ények egym ástól izoláltan je le n t­
keztek, csak késői átv ételekről le h e te tt szó. Ilyen fáziseltolódásnyi különbséggel, jó
századnyi-félszázadnyi késéssel te rje d t el E urópába m ég a ro m an tik a is. Ez a folya­
m a t azonban az ism ert, főként technikai ta lálm án y o k — könyvnyom tatás, közlekedés,
hírközlés elterje d ése — nyom án m á r k o rábban m egindult. G oethe az, ak i m eg­
alk o tja és először h aszn á lja a világirodalom kifejezést. A z E ckerm annal fo ly tato tt be­
szélgetésekben olvassuk: „a világirodalom korszaka v an m ost soron s m ind en k in ek
ezen k ell m unkálkodni, hogy ezt a korszakot e lő se g ítse . . . s itt v an az a nagy
előny (ti. a nem zetek kölcsönös érintkezése), m ely a világirodalom m al eg y ü tt j á r ..
A K om m unista K iáltvány ezzel kapcsolatban a gazdasági összefüggéseket m u ta tja ki
— de az irodalom ra vonatkozó m egjegyzései nyilvánvalóan a m űvészetek többi ág ára
is általán o síth ató k — : „A burzsoázia a világpiac kizsákm ányolásával valam en n y i or­
szág term elését és fogyasztását nem zetközivé t e t t e . . . És ez így van, nem csak az:
anyagi, h an em a szellem i term elésben is. Az egyes nem zetek szellem i term ék ei köz­
kinccsé v álnak. A nem zeti egyoldalúság és korláto ltság egyre leh etetlen eb b é válik, a
sok nem zeti és helyi irodalom ból világirodalom a l a k u l. . . ”
N ap jainkban, am ik o r a rádió, a film , a hanglem ezgyártás a k o ráb b iak m ellett,
új csatornákon is segíti a z eredm ények, a hírek, a z alkotások k icserélődését,
a m űvészeti k ap illa ritá s csak fokozódik. A m űvészeti irányok, nem csak sz in te
szinkronizáltan, hanem v ilágm éretekben is jelentkeznek. A személyi, kereskedelm i,
politikai, k u ltu rá lis kapcsolatok fejlődése — leszám ítva n éh a-n éh a egy-egy eljegese-
dési, m egm erevedési p eriódust — csak m ég segítik a különféle ideológiák h arc a elle­
n ére is folyó m űvészeti kölcsönhatást, a kifejezőeszközök, hang, stílus, stb. cseréjét. H a
nem is b eszélhetünk — s ez nyilvánvalóan nem is le n n e helyes és a m űvészet ja v á t
szolgáló — egységes zenei vagy képzőm űvészeti világnyelv rő l (bár itt az sokkal h am a­
rab b elképzelhető, m in t pl. az irodalom ban), a legtávolabbi pólusok közötti kölcsön­
h atásró l tu d u n k , azokat szám ontartjuk, értékeljük. A v ilág zenei térk ép én p éldául m a­
napság m á r nincsenek ak k o ra szintkülönbségek, m in t vo ltak a 18. században. M a J a ­
p án b an is az ún. nyugati zene a népszerű, ugyan ak k o r az euró p ai B artó k az afrik ai
népek zen éjét ép ítette be m otívum kincsébe.
Egy korban, ahol az em beriség sorsát érin tő dolgok, m in t p éldául a háború és
a béke k érdése azonnal világm éretű k érd é sk én t jelentkezik, egy korban, ah o l az
ato m erő felfedezése a legnagyobb összefüggéseket te re m ti meg, szükségszerű, hogy
a m űvészeti jelenségek is világm éretűekké válnak. S hakesp eare-n ek szabad v o lt C er-
v an tesrő l nem tudni, b á r ugyanabban az évben h a lta k meg, m a Solohov és H em ing­
w ay neve az egész világon ism ert.

537
 A XX. század m űvészetének ezek a jellem vonásai, fejlő d ésén ek -alak u lásán ak
'ten denciái szinte m egszabják, kötelezővé teszik egy új m űvészeti korszak beköszön­
tését, egy olyan korszakét, am elyet szocialista m űvészetnek nevezünk. A század m űvé-
-szeti törekvései pontosan egybeesnek azokkal a jegyekkel, am elyeket a szocialista rea­
lista m űvészetről elm ondtunk, am elyeket ez a m űvészet m eg a k a r valósítani. Egy
tú lzo ttan specializálódó, m űvészetében is a legkülönfélébb irán y zato k ra szétesett k o r­
szak u tá n szükségszerű a h arm ó n iára való törekvés. S a szocialista realizm us nem
éppen ezt keresi? A zt a fa jta szintézist, am elyeket — hogy honi p éld ák n ál m a ra d ­
ju n k — József A ttila és B artók Béla m űvészete m egvalósított.
*

A m it a szocialista m űvészettel kapcsolatban a leggyakrabban m eg szoktak k é r­

dezni, az a kísérletezés szabadsága, a „m űvészi tévedés” joga. Itt n éhány k o ráb b i gon­
d o latot is m eg kell ism ételnünk. A m űvészet jelenében m indig o tt van, h a t és m u n ­
k ál a m últja. A tu dom ányban nem ta n ítjá k a régebbi, tévesnek bizonyult nézeteket,
itt m inden új eredm ény cáfolja a korábbiakat. Viszont a m űvészet ú tja nem csak
előre, hanem visszafelé is nyitott, járható. Sőt az egyidőben jelentkező m űvészeti tö­
rekvések között is — a szu b jek tu m nagyobb szerepe m ia tt — szélesebb sk ála nyílik,
az irodalom történet egyazon korszakában m egfér egym ás m ellett Ady és B abits, Mó­
ricz és K rúdy.
A kísérletezés, az új, egyéni utak-csapások tö résére te tt próbálkozások term észe­
te s és szükségszerű feltételei a m űvészet fejlődésének. De hogy mi m u tatk o zik m ajd
a jövő szem pontjából eredm ényesnek, előrelendítőnek, azt a k ísérlet idején még nem
lehet pontosan m egállapítani. Egy korábbi pont u tán következő új p o ntról csak ak k o r
d erü l ki, hogy kiesik-e egy egyenesvonalú fejlődésből avagy egybeesik azzal, ha m eg­
van a következő, h arm a d ik po n t is, s ha az első és a h arm a d ik pont közötti egyenest
m eghúztuk.
A ztán a kísérletek értékelésénél a rra is ügyelni kellene, hogy az esztétikai, te h á t
a m űvészi k v alitást m érlegelő szem pontok m ellett van a vizsgálódásnak egy m ásik
lehetősége, ez pedig a tö rté n eti értékelés. U gyanaz a m űvészeti jelenség m ás és m ás
sú ly t nyom hat, h a esztétikai vagy tö rté n eti m érleg re helyezzük. Az O m agyar M ária
Siralom a kor európai him nuszköltészete m ellett dadogó vers, de a m ag y ar nyelvű
líra fejlődésrajza szem pontjából igen becses em lékünk. A m ikor m á r az angoloknak
‘Shakespeare-j ük, a fra n ciá k n ak M oliére-jük van, n álu n k még v ásári csepűrágók já rjá k
a m ezővárosokat, s hitvitázó és iskoladrám ák születnek; de ezek a d rám a-k ísérletek
a m agyar irodalom egészének fejlődése szem pontjából igenis értékes alkotások. E zért
nem becsü lh etjü k le az esztétikailag kisebb érték ű , átm en eti jelentőségű, de a tö r ­
tén eti vizsgálódás és értékelés sz erin t fontos kísérleteket. Egyetlen m űvész szám ára
sem je len th et előnyt egyes korábbi m űvészeti irányok ism eretének hiánya, vagy a
saját, önálló h an g ja m egtalálása érdekében te tt kísérletekről, próbálkozásokról való
lem ondás. Nem igaz, hogy a kísérletezés, az útkeresés szükségképpen form alizm ushoz
vezet, nem igaz, hogy van olyan m űvészeti törekvés, am elyből ne le h etn e v alam it
tanulni. A m űvészeti irányzatok, az izm usok ha csak egy-egy rész-igazság felism erésé­
vel is, de m indig g azdagították a m űvészetet, ú ja b b in jekciókkal segítették, táp lálták ,
'erő síte tté k létét.
A kísérletezésnek ez a fa jta értelm ezése kétségkívül elég szélesre tá rja a kaput.
De nem olyan tágra, hogy ne lá th a tn á n k a h atáro k at, azokat a szélső eseteket, m e­
lyektől óvni kell a m űvészetet. — M elyek azok a kerékvető kövek, am elyek a m űvé­
szet széles ú tjá t határo lják , am elyek a szélsőséges eseteket jelen tik ?
A m űvészet a valóság képe. N em azonos a valósággal, de nem is szak ad h at el
lőle. Azok a törekvések, am elyektől az igazi m űvészetnek el kell m agát határo ln ia,
o tt jelentkeznek, ahol ezt a k érdést tévesen, egyoldalúan, szélsőségesen értelm ezik,
félrem agyarázzák. Az egyik véglet a form alizm us, am ely elszakad a valóságtól, le­
m ond a m űalkotásnak a valósággal való összefüggéséről, a m ásik a prakticizm us,
-am ely a m űvészetet csupán eszköznek, nem a valóság sajáto s tü körképének, hanem
olyan valós elem nek tek in ti, m int egy kalapács vagy harapófogó. É rdekes módon m in ­
dig éppen ezeken a pólusokon jelentkezik a k ritik á tla n m ásolás, a meggyőződés és
belső tartalo m , m egértés nélküli átvétel is: m anapság egyrészt a m odernizm us, m ás­
rész t a sem atizm us form ájában.
A m odern form alizm usnak (m odernizm usnak) számos végletes p éld ájá t pro d u ­
k á lta korunk. Ilyen az ultrazene, az elleníestészet (tassizm us, új absztrakció) és a
lettrizm us. S zóljunk ezekről!

538
 K odály Z oltán n ak ab b an a nyilatkozatában olvasom, am ely et az 1962-es v elen ­
cei fesztiválon szerzett élm ényeiről a d o tt (Film, Színház, M uzsika, 1962. m áju s 25.):
„A hangversenyen elhangzott E arle B row n am erik ai szerző m űve is. E gyszerre két
k arm ester vezényelte, a szerző és B runo M aderna. A zen ek ar egyik fele az egyik k a r­
m esterre, a m ásik fele a m ásik ra figyelt. M aga a zene félig-m eddig rögtönözve, az elő­
ad ás során „szövődött” : a zenészek bizonyos szám ok és kézjelek szerin t veg y ítették
a m űnek azokat a le írt részeit, am elyeket a k arm esterek az ad o tt p illan a tb an a leg­
alk alm asa b b n ak v éltek ”. A z „új zene” m ás p éld áit is idézhetnénk. A m ag y ar szár­
m azású L igeti egyik d a ra b já n a k kölni b em u tató ján pezsgős-üvegeket tö rte k össze —
ahogy a p a rtitú ra előírta. A beszám oló szerin t a próbákon szem üvegek, ru h ák , k o tták
és hangszerek sé rü ltek meg. A zenészek tiltakoztak, de a szerző ragaszkodott az „elő­
írásokhoz”. V égül ab b a n egyeztek meg, hogy csak az előadáson lesz igazi pezsgősüveg­
zúzás, de a k k o r is — dróthálóval. — V ajon nevezhető-e ez m ég zenének, s nem inkább
K odálynak kell igazat adni, ak i „a koktél egy új fo rm á já n a k ” nevezi az u ltrazen ét.
A képzőm űvészeti form alizm us eltévelyedésének b em utatkozása volt az a k iá l­
lítás, am elyet K orszerű fra n cia képzőm űvészet cím m el nem régiben B elgrádban re n ­
deztek, s am elyről a H íd cím ű lapban o lvashatunk figyelem rem éltó elem zést. M eg­
tu d ju k , hegy az a fa jta ab sztrak t m űvészet, am elyet M ondrian, K andinsky, A rp, M ale-
vics és m ások neve jelez, a k iá llítás szemszögéből im m ár klasszikus ab sztrak ció n ak
szám ít, m e rt az utóbbi két évtizedben fe ltű n t egy olyan törekvés, am ely lem ond azok­
ról a valósággal való kapcsolatokról is, am elyek az e m líte tt m űvészek alk o tásaib an
m ég m egvoltak. „K orábban a k é p . . . m indig ábrázolt, b em u tato tt valam it, még a
klasszikus a b sz tra k t kép is, és ez a m űvészet szem érm ességének fáty la volt. M a ennek
nyom a sincs — a m űvész elvesztette szem érm ességét. Az új ab sztrak ció szám ára egy
kis fo lt vagy foltok szervezetlen szövedéke elegendő arra, hogy a m eztelen, meg
nem szépített, a n n y ira egyszerű •em óciót szuggerálja, m in t am ilyen a fájd alo m és
csodálat felkiáltása, a gyűlölet és szenvedély sikolya.” Ebből a m eggondolásból szület­
nek aztán azok a z alkotások, am ikor „kép” vagy „kom pozíció” cím én piszkos ru h a ­
d ara b o k at aggatnak a vászonra, am ikor m ajom fa rk á ra k ö tö tt ecsettel m ázolnak be
egy felületet. Az efféle ötletek tetszés szerint szaporíthatok. Csak egyet: a K ölnben
m egjelenő M agnum cím ű folyóiratban lá th ató egy kép s m ellette a m agyarázó szö­
veg. A cikk cím e: G eschlossene K u n st (L őtt m űvészt). A képen köves hegyoldal előtt
nagy tá b la áll. A tá b lán lecsorgó v o nalak láthatók. Az alkotóm űvész, Niki de S ain t
P h alla a h á ta m ögött p u sk á t tart. A m agyarázó szöveg szerin t: „A gipsztáblába fes­
té k tu b u so k a t nyom kodtak. Ezt a tá b lá t lövi meg p uskáv al a művész. A gipszpor és
a festék összekeveredéséből áll elő a „kép”. — Ez a f a jta „kép” lem ond a m űvészet
képi jellegéről, a valósággal való m indenféle kapcsolatról, a realizm usról, te h á t arról,
hogy a m űvészet a valóság képi ábrázolása, m egjelenítése legyen, s tu lajd o n k ép p en
helyes igényt fejez ki, am ikor ellenfestészetnek h ív a tja m agát. V alóban: ellensége
az igazi festészetnek.
U gyanezek a törekvések az irodalom ban is fellelhetők; h allu n k ellenregényről,
ellen d rám áról, le ttrista költészetről. A le ttrista versről p éldául nem is leh et k ritik á t
m ondani, m e rt nem közöl sem m it. Az ilyen v ers csak a zű rzav ar benyom ását kelti.
Lem ond a nyelv gondolathordozó szerepéről; a vers elveszti létének értelm ét. Az
ilyen v erse t nem leh et sem m ilyen nyelvre lefordítani, s h a tö rté n n e k is e rre k ísé r­
letek, vagy m ódosítják, m egváltoztatják az ered etit, vagy csak ú ja b b értelm etlenséggel
ad h ató k vissza.
A form alizm ussal szem benálló m ásik véglet, am elytől az igazi m űvészetnek el
kell m agát h atáro ln ia : a prakticizm us. I tt ugyanúgy k ísért a k ritik á tla n m ásolás,
m in t a fo rm a lista törekvések átvételénél. Egyform án p rak ticista álláspont, a k á r ha
pusztán politikai fela d ato t k ív án n ak adni a m űvészetnek, a k á r ha csupán a szórako­
zás, a kikapcsolódás egyik fo rm á já t k eresik benne. A z igazi m űvész is m egoldhat
ak tu ális p olitikai fela d ato k a t (Petőfi, József A ttila), de azokat m indig m űvész m ódján
o ld ja meg. H arcosságban, politikai tisztá n látásb a n aligha leh et különbség pl. az
1930-as évek N épszavájának a m unkásnők helyzetével foglalkozó valam ely cikke és
József A ttila A nyám cím ű költem énye között. M indkettő u g y an arra a k érd ésre felel:
M ilyen v olt a m agyar proletárasszony sorsa a k é t háború közti M agyarországon?
A m íg azonban az újságcikk statisztikai adatokkal, politikai, közgazdasági fogalm akkal
válaszol erre, a költő fe lm u ta tja egyetlen proletárasszony, sa já t édesanyja — a lírai
realizm us m űvészi eszközeivel m egrajzolt — képét. N em abból szokott baj lenni, hogy
a költő politizál, hanem abból, hogy rosszul politizál, meggyőződés, m űvészi erő és
h itel nélkül, s ez érté k ét veszi m agának az alk o tásn ak is. Az a felfogás, am ely a m ű­
vészettől csupán időszerű, g yakorlati feladatok m egoldását v árja, tag ad ja m agát a

539
 m űvészetet, s szükségképpen a lélektelen ru tin m u n k áb a, az eszközök felületes hasz­
n á la tá b a torkollik. A sem atizm us ugyanúgy m eg n y ilv án u lh at a középkor vallásos köl­
tészetében, m in t az ú jk o ri politikai irodalom ban.
Az is sem atizm ushoz vezet, ha a m űvészetet csak szó rak o ztatásn ak tek in tik . K ü­
lönös, hogy m íg á lta lá b a n élesen e lh a tá ro lju k és e líté ljü k az igazi m űvészettől idegen
fo rm alista irányokat, addig a közönség felé k ritik á it]a n u l árad az igénytelen, ízlés­
telen „m űvészet”, a giccs. A z az alkotás, m ely lem ond a m űvészet gondolkodtató, esz­
m éket sugalló szerepéről, am ely nem a k a r felrázni, az em b ert önm aga érték ein ek
tu d a tá ra ébreszteni. A giccs a zenében, a képzőm űvészetben, az irodalom ban közöm­
bösíti a z igazi értékeket, álm ossá, kényelm essé teszi a közönséget, s csupán pótlékot
k ap valódi érték ek helyett. Ó va in tjü k az em b erek et a fo rm alista m űvészettől, u g yan­
a k k o r sorozatban g y á rtju k az ízléstelen szobrokat; egy-egy nehezebben m egközelíthető
alk otás fölött hosszú ideig problém ázunk, de a zenei se lejt á ra d á sá t szóra sem érde­
m esítjük. A giccs ellensége a m űvészetnek. A m űvészetet csupán a „kikapcsolódás”,
a szórakozás egyik fo rm á já n ak tekinti, s a m űvelődni ak aró em b errel m ég a z t is el­
h iteti, hogy ez az igazán „szép”.
A m űvész tá rsa d alm i felelőssége k o ru n k b an nagyon m egnőtt. „T ársadalom ban
élni és a társad alo m tó l függetlennek len n i nem lehetséges” — írta Lenin. A fel­
törekvő, hatalom hoz ju to tt nap réteg ek h atáro zo tt igényt és követelm ényt állítan ak ,
m egnőtt a k u ltú rá ra szom jas em berek szám a, a m űvészeteknek szám olni kell ez­
zel az érdeklődéssel. A m űvészet m indennapi szükségletévé v á lt a m ai em b er­
nek. M indez term észetesen m egnövelte a m űvészet tá rsa d alm i felelősségét. De n em ­
csak a m űvészet felelősségét, hanem a közönségét is. A töm egek nem m o n d h atn ak le
arró l, hogy feln ő jjen ek ko ru k színvonalához, hogy értő közönségként á llja n a k a k o r­
tá rs m űvészet m ellett. Az érthetőség relatív fogalom , a tö rtén elem m el eg y ü tt változik.
V an lehetőség a m űalkotások m egközelítésére, ha azok az első p illan a tb an elgondol-
koztatónak, nehezebben érth e tő n ek is látszanak. K o ru n k m űvészetének bíznia kell a
töm egek érdeklődésében, ugyan ak k o r a közönségnek fel k ell em elkedni a művészi
alk otások értéséhez és élvezetéhez. Az a m űvészetkritika, am ely ezt a k ettő s tö rek ­
v ést szolgálja, nem lehet haszontalan. A szolgálatnak ezzel az igényével k erü ltek p a­
p írra ezek a gondolatok i s . . .

TÜSKÉS TIBOR

A M A G Y A R FILM ÉS A M A G Y A R IRODALOM

B á r a közvélem ényben a m ai napig nem egészen tisztázo tt dolog: a szakm ai

és tudom ányos irodalom — m e rt m a m á r te lje s higgadtsággal állíth a tju k , hogy van
nem zetközi film tudom ányi irodalom — végérvényesen tisztázta a film n ek m in t
jelenségnek lényegét. A film kifejezési form a, ilyen te k in te tb en p éld áu l a beszéd­
del, a szóval m in t kifejezési form ával hasonlítható össze. Ezen b elü l a film m el, m in t
kifejezési form ával m űvészi alkotó tevékenység is létrehozható, m in t ahogy a beszéd­
del is létrehozható m űalkotás, költészet, irodalom , drám a. A film m el k apcsolatban
te h á t nem az a helyes m egállapítás, hogy a film m űvészet, hanem , hogy a film k i­
fejezési form a s e kifejezési fo rm á n ak egyik m egnyilvánulása a film m űvészet. A
film m űvészetnek te h á t nem sok köze van m ás m űvészeti ágakhoz, illetv e csak any-
n yiban v an köze, am ennyiben a m űvészet, az esztétik a elvileg egységes és ezen belül
aszerint különülnek el a különböző m űvészetek, hogy a m űvész azo k at m ilyen tech ­
nológiával hozza létre: a beszéd segítségével, a m árv án y m eg m unkálásával vagy k ü ­
lönböző k ifeszített hú ro k rezgésbe hozatalával. U gyanilyen tu dom ányosan tisztázott
tény az is, hogy az a felületes és n aiv vélem ény, m ely nem régiben m ég szintén köz­
k eletű volt, m in th a a film puszta technikával m ech an ik u san rep ro d u k áln á a való­
ságot, s m á r csak ezért sem v á lh a tn a m űvészetté, tévedés. Először is m inden m űvé­
szetet bizonyos technológiával hoznak lé tre s a reneszánsz h ajn alá n a kor, ha úgy
tetszik, technikai fejlettségének csúcsán kellett, hogy álljon az a m űvész, ak in ek bizo­
nyos festékeket igen bonyolult vegyi ism eretek alap já n k i k ellett kevernie, hiszen
nem v o lta k festék g y árak és ak in ek a p ersp ek tív a és az an ató m ia ren d k ív ü l bonyo­
lu lt szabályait is ism ern ie kellett. N em is szólva a bronzöntés, a m árványcsiszolás
m űveletéről. M ásodszor. A film m á r csak az ért sem re p ro d u k á lh a tja a m echanikusan

540