Tanari Segedlet

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS
Tanári útmutató 5
A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program
(Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.
SZAKMAI VEZETÕK P Á L A K Á R O LY S Z A K M A I I G A ZG AT Ó
PUSKÁS AURÉL F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S
R Á P L I G Y Ö RG Y I , A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E T Ő J E
F E J L E S Z T É S I P RO G R A M V E Z E T Ő KORÁNYI MARGIT
VEZETŐ VEZETÕK A R AT Ó L Á S Z L Ó
KÁLMÁN LÁSZLÓ
S Z A K M A I B I ZOT T S Á G B Ó K AY A N TA L ELNÖK
B Á N R É T I Z O LT Á N
CSERHALMI ZSUZSA
GYÕRI JÁNOS
SCHEIN GÁBOR
A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Ő MURÁNYI YVETT
S Z A K M A I L E K TO R O K A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TA G J A I
PE T H Ő N É N AG Y C S I L L A
FELELŐS SZERKESZTŐ N AG Y M I L Á N
TIPOGRÁFIA BÁRD JOHANNA
© S U L I N OVA K H T.
© MURÁNYI YVETT
A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓLAG Z ÁRT KÖRBEN, KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG
KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. 1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.
KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET. A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ
MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS! NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008
KLASSZICIZMUS ÉS
F E LV I L Á G O S O D Á S
Tanári útmutató
F e j l e s z t ő
Arató László
TARTALOM
K L A S S Z I C I Z M U S É S F E LV I L Á G O S O D Á S
5 NÉVJEGY
11 KORSZAKFOGALMAK ÉS EGY KOMÉDIA
45 A F E LV I L Á G O S O D Á S E S Z M É I A M AG YA R K Ö LT É S Z E T B E N
73 C S O K O N A I , A V I D Á M T E R M É S Z E T Ű P O É TA
10 1 C S O K O N A I , A S Z E N T I M E N TA L I Z M U S K Ö LT Ő J E
13 5 BERZSENYI DÁNIEL
NÉVJEGY
11. ÉVFOLYAM, 5. FEJEZET
KLASSZICIZMUS ÉS FELVILÁGOSODÁS
Fejlesztők: Arató László
A FEJEZET CÉLJA • Az eszmetörténeti, a művelődéstörténeti és a stílustörténeti korszakolás össze-

függéseinek és feszültségeinek megismerése, az erről szerzett tapasztalatok fel-
elevenítése és bővítése. A művek és a korszakolás közötti nem problémamentes
viszonnyal való szembesülés.
• A korábban szerzett, alkotókra vonatkozó, illetve műfaji és műismeretre alapozó
tájékozódás a francia klasszicizmus, illetve a magyar felvilágosodás korszaká-
ban, az utóbbi korszak két legjelentősebb magyar lírikusának, Csokonainak és
Berzsenyinek az életművében.
• A klasszicista komédia szerkezeti és szemléleti sajátosságainak, illetve a klasszi-
cista dráma és a racionalizmus, illetve a klasszicista dráma és az abszolutizmus
közötti kapcsolatnak a megismerése.
• Az empirista és a racionalista ismeretelmélet, illetve a hozzájuk kapcsolódó,
rájuk épülő stílusirányzatok szemléleti jellemzőinek vizsgálata. Az újkori isme-
retelméleti irányzatok és a felvilágosodás szellemi-társadalmi mozgalma közötti
összetett kapcsolat belátása. Tapasztalatszerzés ismeretelméleti irányzatok és
etikai felfogások közötti kapcsolatokról.
• Filozófia és irodalom, illetve lírai műfajok (elsősorban az óda, az elégia és a dal,
illetve a leíró és a gondolati költészet) viszonyának tanulmányozása.
• Világkép, emberkép, értékrend és műfajok összefüggésének tanulmányozása.
• Tapasztalatszerzés a felvilágosodás gondolkodóit összekötő és megosztó kérdé-
sekről: a tudomány, a művelődés, a természet- és az emberkép néhány válto-
zásáról és változatáról, elsősorban Rousseau társadalom- és emberképének né-
hány, a későbbi századok kultúrkritikájában nagy szerepet játszó gondolatáról.
• Tapasztalatszerzés a klasszicista lírai nyelvi-műfaji konvenciók és az új bensősé-
gesség, új személyesség, új – a természetet morális forrásként fölfogó – ember-
kép és énkép nyelv- és költészetalakító küzdelméről.
KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI Tematikus fókusz:

FÓKUSZOK Kinyilatkoztatott, hagyományozott-spekulatív tudás és tapasztalati tudás konflik-
tusa. A racionalizmus szűkebb és tágabb fölfogása. A racionalista emberkép és
határai, problematizálódásai.
A helyzet- és a jellemkomikum dramaturgiai és eszmetörténeti összefüggései
Molière komédiájában. A komikus sztereotípiák mögötti mélyebb lélektani prob-
lémák. Az eszmék társadalmi és irodalmi szerepe, a gondolati változás szociológi-
ai összefüggései. Eszmei és irodalmi hatások az elmaradottabb magyar társadalmi
és kulturális viszonyok között. Csokonai és Berzsenyi költészetének viszonya a
mintákhoz, a stílus- és műfajtörténeti előzményekhez. Az epikuroszi, a sztoikus
és a rousseau-i emberkép egyéni értelmezései. Költészet-, természet-, ember-, ha-
gyomány- és nyelvfelfogások küzdelme a két nagy lírikus műveiben. A romantika
6 S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S • 1 1 . É V F O L Y A M
KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI előtti retorikai hatásesztétika és a személyes líra közötti útkeresések. Költészet

FÓKUSZOK és életbölcselet viszonya. A költészet funkciójáról alkotott többféle felfogás és a
lírai személyesség többféle felfogása a két költő néhány reprezentatív versében.
Csokonai néhány versének boldogság-, illetve más verseinek magányfölfogása.
Berzsenyi költészetének időfelfogása(i).
Poétikai fókusz:
A komédia konvencióiról és hatásmechanizmusáról tanultak bővítő feleleveníté-
se. Eszmék és irodalmiság kapcsolata a felvilágosodás értekező prózájában és a
felvilágosodás hatása alatt álló lírikusok költészetében. A klasszicizmus tiszta mű-
fajai (óda, elégia, didaktikus leíró-elmélkedő vers, dal) és az érzékenység jegyében
létrejövő műfaji ötvözetek. Stílusok (barokk, rokokó, klasszicizmus, érzékenység,
neoklasszicizmus) együttélése és ötvöződése. Az allegorikus alakot megszólító
ódai hagyomány átalakulása Csokonai elégiko-ódáiban. A nyelv zeneisége, illetve
a hangszimbolika szerepe Csokonai, illetve Berzsenyi néhány kiemelkedő költe-
ményében. Az antik versformák hatása Berzsenyinél, a népiesség jelentkezése
Csokonainál. A jelenetkeret (szcenika) és a trópusok viszonya a tanult versekben.
Az ellentét különböző változatai és az idő- és értékszembesítés mint versszervező
elv.
Szövegértési fókusz:
Értekező szövegek érvszerkezetének rekonstrukciója. Lírai szövegek tagolási szem-
pontjainak (pl. leíró és elmélkedő részek, időjelölések, a kommunikációs helyzet,
ill. funkció jelölései és módosulásai, a személyesség kifejezésmódjai, általánosítás
és példa) mint szövegtagoló tényezőknek felismerése.
Szövegalkotási fókusz:
Érvelés, összehasonlító elemzés, esszé; kreatív írás, részmegoldások szövegegész-
szé: kiselőadássá, esszévé formálása.
A FEJEZETBEN LÉVŐ 1. Korszakfogalmak és egy komédia: Molière: Tartuffe (3 óra)

MODULOK CÍME, Részlet Boileau Költészettanából, Molière: Tartuffe; Részletek Spiró György: Az
AJÁNLOTT imposztor c. drámájából
ÓRASZÁMA ÉS 2. A felvilágosodás eszméi a magyar költészetben (2/3 óra)
SZÖVEGBÁZISA Csokonai Vitéz Mihály: Az estve, részletek az Enciklopédiából, Rousseau I. és II.
értekezéséből és Politikai töredékeiből, Csokonai Konstancinápoly és Batsányi
A látó című verseiből
3. Csokonai, a vidám természetű poéta (2 óra)
Részletek a Jegyzések és értekezések az anákreoni dalokhoz c. Csokonai-írásból.
Valamint a következő Csokonai-versek: A vidám természetű poéta, Rút ábrázat
s szép ész, A szamóca, A bóldogság, Tartózkodó kérelem, Az alvó Lillára, Szere-
lemdal a csikóbőrös kulacshoz
4. Csokonai, a szentimentalizmus költője (2 óra)
A Magánossághoz, A Tihanyi Ekhóhoz, A Reményhez
5. Berzsenyi Dániel (3 óra)
A Horác és az Osztályrészem felidézése, további Berzsenyi-versek: Magyarok-
hoz I., Magyarokhoz II., A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz; Friedrich Höl-
derlin: Az élet fele (Részletek további Berzsenyi-versek időmegjelenítéseiből.)
N É V J E G Y 7
AJÁNLOTT 11. évfolyam (16–17 évesek)

KOROSZTÁLY
ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ Előző: A barokk irodalom Magyarországon

FEJEZET Következő: Eszmék és látomások a romantikus lírában és drámában
TANTERVI MODUL- Többek között:

KAPCSOLÓDÁSI 9. évfolyam 5. fejezet (Ars poeticák),
PONTOK 10. évfolyam 1. fejezet (Horatius noster)
10. évfolyam 3. fejezet (Irodalmi élet a felvilágosodás korában és a reformkorban)
és 7. fejezet 3. modul (Korszak, stílus, stílusirány – a klasszicizmus)
11. évfolyam 1. (Az antikvitás irodalmából) és 3. fejezet (Reneszánsz…)
A program korábbi éveiből: 7. évf. 4. fejezet 10–12. modul (Komédiák); 8. évfo-
lyam 3. fejezet (Anakreón feltámadásai)
KERESZTTANTERVI A filozófia, a történelem, az etika, emberismeret (pszichológia), a drámapedagó-

KAPCSOLÓDÁS gia bizonyos tartalmai, művészettörténet
NAT • Érvelés, önreflexióra és önkorrekcióra való törekvés.

• Képesség a szövegek kapcsolatainak és különbségeinek felismerésére és értel-
mezésére (tematikus, motivikus kapcsolatok, utalások).
• A tettek és a szavak közötti viszony szerepének felismerése a jellemzésben.
Értékek, motivációk, magatartásformák felismerése, értelmezése.
• Igény a társadalmi, közösségi és egyéni konfliktusok hátterének megértésére.
• Drámai szituációk feszültségforrásainak azonosítása.
• Különböző típusú drámai művek elemzésének, értelmezésének képessége.
• Versszervező elvek felismerése és értelmezése különböző korokban keletkezett
művekben.
• A lírai művek értékszerkezetének felismerése, azonosítása.
• Szó szerinti és metaforikus jelentések megkülönböztetése.
• Felkészülés a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő, terjedelmesebb
szövegek írására.
• Önálló jegyzetkészítés.
• Különféle beszédműfajok kommunikációs technikáinak alkalmazása és értéke-
lése.
• Önbecsülésen és mások megbecsülésén alapuló együttműködés csoportos be-
szélgetésben, vitában, az eltérő vélemény figyelmes és türelmes meghallgatása,
tisztelete, adott esetben tömör reprodukciója; saját vélemény megvédése vagy
korrekciója.
• Képesség a különböző műfajú és rendeltetésű szövegek szerkezetének és jelen-
tésrétegeinek feltárására és értelmezésére.
• A művek műfaji természetének megfelelő szövegfeldolgozási eljárások ismerete
és alkalmazása.
• A szépirodalmi és nem szépirodalmi szövegekben megjelenített értékek, erköl-
csi kérdések, motivációk, magatartásformák felismerése, értelmezése.
• A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok
felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban.
• Önkifejező és kreatív szövegalkotás.
• Az összefoglalás eljárásának gyakorlása, önálló alkalmazása.
KÖVETELMÉNYEK → A tanuló legyen képes a klasszicizmus és a klasszikus fogalmának árnyalt jel-

lemzésére s többféle klasszicizálás megkülönböztetésére.
→ Legyen képes klasszicista művek, illetve a klasszicista formaeszmény jelentke-
zésének, megvalósulásának azonosítására, illetve ilyetén besorolások igazolá-
sára, esetleg cáfolására.
→ Legyen képes a Tartuffe expozíciójának és végkifejletének elemző bemutatá-
sára.
→ A tanuló legyen képes a felvilágosodás eszmeáramlatának és mozgalmának
jellemzésére, ezen eszmeáramlat s mozgalom előzményeihez való kapcsoló-
dásának s az azoktól való különbözésének bemutatására.
→ Legyen képes a felvilágosodás önértelmezésének ismertetésére és az önértel-
mezés korlátainak, önkényességének megvilágítására.
→ Legyen képes a felvilágosodás gondolkodástörténeti újdonságának és belső
megosztottságának, belső vitakérdéseinek exponálására – különös tekintettel
Rousseau álláspontjára.
→ Legyen képes a tanult lírai és drámai művek szöveg-, idő- és értékszerkezeté-
nek bemutatására.
→ Legyen képes a művekben megmutatkozó központi érték, értékrend, érték-
szerkezet azonosítására, illetve arra, hogy megvilágítsa, ha az adott értékrend
kapcsolódik a felvilágosodás valamelyik alapvető eszméjéhez, törekvéséhez
vagy problémaköréhez.
→ Legyen képes a tanult lírai művek stílustörténetileg jellegzetesen klasszicista
vagy rokokó vagy az érzékenységhez, ill. a neoklasszicizmushoz tartozását bi-
zonyító elemeinek és sajátosságainak az azonosítására és jellemzésére.
→ Legyen képes bemutatni a tanult lírai művek beszédhelyzetét, a megszólító–
megszólított viszonyt, a bennük megjelenő leíró elemeket és funkciójukat.
→ Legyen képes a tanult lírai művek ódai, elégikus és dalszerű vonásainak az
azonosítására, a tiszta és a kevert műfajiság jellemzésére.
→ Ismerje fel és jellemezze a művekben megjelenő közösségi és egyéni értékren-
det, a felvilágosodás eszméihez, valamely irányához való esetleges kapcsoló-
dásukat.
→ A tanuló legyen képes azonosítani és értelmezni a nyelvi megalkotottság né-
hány jellemzőjét lírai szövegekben (ismerje fel a lírai szövegek legjellemzőbb
sajátosságait, versformáját).
→ Tudjon szakszöveget alkalmazni a műelemzés gyakorlatában.
→ Tudjon megadott szempontok figyelembevételével lírai szöveget értelmezni.
→ Tudjon összevethető műveket összehasonlítani. (Pl. Csokonai két választott
versének magányfelfogását vagy Berzsenyi két választott versének időfelfogá-
sát vagy Csokonai két versének természetképét.)
→ Törekedjen együttműködésre, gyakorolja az empátiát és a toleranciát.
→ Szóbeli megnyilatkozásaiban törekedjék határozottságra, világosságra, tartal-
masságra.
N É V J E G Y 9
ÉRTÉKELÉS Folyamati:
A prezentációk értékelése; pármunkák és házi feladatok a megértést szondázó
értékelése; mások prezentációinak rögzítését és lényegének összefoglalását érté-
kelő szondázás
Kimeneti:
Esszék (Összehasonlító verselemző esszé, drámaelemző esszé)
MÓDSZERTANI A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) ré-

AJÁNLÁS szesíti előnyben, figyelmet fordít a differenciálásra a fejlesztésben. Módszer- és
eljáráskészlete megteremti az interaktív és reflektív tanulás lehetőségét.
TÁMOGATÓ Bárdossy Ildikó – Dudás Margit – Pethőné Nagy Csilla – Priskinné Rizner Erika:
RENDSZER, A kritikai gondolkodás fejlesztése. PTE, 2002
SZAKIRODALOM Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv – befogadásközpontú és kompeten-
ciafejlesztő irodalomtanítás. Korona Kiadó, Budapest, 2005
Mortier, Roland: „Világosság és felvilágosodás”. Egy kép és egy fogalom története a
XVII. és a XVIII. században. In: R. M.: Az európai felvilágosodás fényei és árnyai.
Válogatott tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1983, 67–141.
Chaunu, Pierre: Felvilágosodás. Bp., 1998, 69–126., 278–315.
Im Hof, Ulrich: A felvilágosodás Európája. Bp., 1995, 137–193.
Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről. Tizenkét előadás. Bp., 1998,
91–112., 196–219.
Ludassy Mária: Négy Arckép. Bp., 1989; Moralisták és terroristák. Bp. 1987
Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma. Bp. 1994
Csetri Lajos: Folytonosság és változás a felvilágosodás kori magyar irodalomban. In:
Folytonosság vagy fordulat? (A felvilágosodás kutatásának időszerű kérdései).
Szerk. Debreczeni Attila. Debrecen, 1996, 13–33. (Az Amathus c. kötetben is)
Csokonaihoz
Csetri Lajos: Amathus. Válogatott tanulmányok I–II. Bp., 2007–2008 – Különösen
a II. kötet Csokonai-elemzései. (A Reményhez, Szerelemdal a csikóbőrös kulacs-
hoz)
Szauder József: Az estve és az álom. Bp. 1970
Julow Viktor: Árkádia körül. Bp., 1975; Uő.: Csokonai Vitéz Mihály. Bp., 1975
Szegedy-Maszák Mihály: Csokonai: A Magánossághoz. In: Világkép és stílus. Bp.
1980
A „Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Berzsenyiig” c. kötet Csokonai-elemzései:
különösen Bíró Ferenc A bóldogság-, Pándi Pál A Tihanyi Ekhóhoz- és Göröm-
bei András Szerelemdal-elemzése (szerk. Mezei M. és Kulin F.), Bp., 1975
Debreczeni Attila: Csokonai, az újrakezdések költője. Debrecen, 1998
Debreceni Attila: A Magánossághoz. In: Irodalomtanítás a harmadik évezredben.
(Főszerk. Sipos Lajos), Bp. 2006
Borbély Szilárd: Árkádiában. Debrecen, 2006 (A kötet Csokonai-tanulmányai)
Hermann Zoltán (szerk.): „S végre mivé leszel?” Bp., 2007, Csokonai-tanulmá-
nyok
Onder Csaba: A kétéltű képletei. In: A magyar irodalom történetei II. (Szerk. Sze-
gedy-Maszák Mihály és Veres András), Bp., 2007
TÁMOGATÓ Berzsenyihez
RENDSZER, Horváth János: Berzsenyi és íróbarátai. Bp., 1960
SZAKIRODALOM Barta János: A magyarokhoz (Forr a világ…) In: Miért szép? Bp., 1975
Korompay János: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz. In: Miért szép?,
Bp., 1975
Orosz László: Berzsenyi Dániel. Bp., 1976
Csetri Lajos: Nem sokaság hanem lélek. Bp. 1984
Bécsy Ágnes: „Halljuk, miket mond a lekötött kalóz.” Bp., 1985, 1998
Mártonffy Marcell: Kép és idő – Berzsenyi metaforáiról. In: Uő.: Folyamatos kez-
det, Pécs, 1999
Vaderna Gábor: A temetőkert költője. Sztoicizmus és epikureizmus Berzsenyi Dá-
niel költészetében. In: Nympholeptusok. Bp., 2004
Bécsy Ágnes: B. D.: A közelítő tél. In: Irodalomtanítás a harmadik évezredben
(főszerk. Sipos Lajos), Bp., 2006
Felhasznált tankönyvek
Szegedy-Maszák Mihály, Veres András, Bojtár Endre, Horváth Iván, Szörényi Lász-
ló, Zemplényi Ferenc: Irodalom II. Krónika Nova Kiadó, 1999
Arató László –Pála Károly: A szöveg vonzásában III. Kitérők, Műszaki, 1999
Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 10., Korona Kiadó, Budapest, 2003
Gintli Tibor–Schein Gábor: Az irodalom rövid története. A kezdetektől a romanti-
káig, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003
SZÖVEGFORRÁSOK A Tartuffe, a Csokonai- és a Berzsenyi-szövegek esetében a MEK közléseit hasz-

náltuk. Mindhárom esetben a Matúra szövegközlései alapján javítottuk az eset-
leges elírásokat.
Molière: Tartuffe avagy A képmutató. Vígjáték. (Teljes, gondozott szöveg.) Fordí-
totta Vas István, a kötetet szerkesztette, a mű szövegét sajtó alá rendezte és a
jegyzeteket összeállította Ferenczi László. Ikon/Matúra Klasszikusok. Bp., 1996
Csokonai Vitéz Mihály: Lilla-versek. A ciklus teljes, gondozott szövege. Szerk.
Debreczeni Attila. Bp., 1996, Matúra Klasszikusok
Berzsenyi Dániel: Versek. Teljes, gondozott szövegek. 1816. Szerk. Onder Csaba.
Bp., 1999 (Matúra Klasszikusok)
A Csokonai-szövegek esetében, ha azok nem szerepeltek a Matúra-kiadásban,
figyelembe vettük az Akadémiai Kiadó kritikai kiadását, illetve a Magyar Re-
mekírók sorozat Csokonai Vitéz Mihály Minden munkája c. kétkötetes, Vargha
Balázs szerkesztette kiadását is. Bp., Szépirodalmi, 1975
A Rousseau-szövegek a Magyar Helikon 1978-as kiadásából származnak: Érteke-
zések és filozófiai levelek. Válogatta Ludassy Mária, fordította Kis János.
A felvilágosodás szövegszemelvényeinek elektronikus forrásaként fölhasználtuk
még a Fazekas Gyakorlóiskola Kulturális enciklopédiáját: http://enciklopedia.
fazekas.hu/tree/t43.htm
1. KORSZAKFOGALMAK ÉS EGY KOMÉDIA
MOLIÈRE: TARTUFFE
3 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
1. lépés: 1–3. feladat
T/1. 5. oldal
15 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k
• A feladat célja az, hogy a tanulók felelevenítsék azt a fogalmi tudást és élményanyagot, amit a
klasszicista művészettel kapcsolatosan a korábbi évek során megszereztek. Itt most elsősorban
a kilencedikes Ars poeticák és a Korszak, korstílus, stílusirány című fejezetekre támaszkodunk.
Ezúttal a ráhangolódást-tudásmozgósítást is csoportmunkában végezzük.
• Alakítsunk négy-öt fős homogén csoportokat az alább megadott differenciálási szempontok sze-
rint. Homogén csoportok számára készítettük a feladatokat, de annak is van haszna, ha hetero-
gén csoportokban végzik őket.
• Hagyjunk 3-4 percet a csoportoknak a válaszadásra, majd nyissuk frontálissá a megbeszélést.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásmozgósítás, előzetes tudás felelevenítése az al-
kalmazás során [illetve lásd alább az A), a B) és a C) csoport feladatának feltételezett képesség-
bázisát!]
Célcsopor t – dif ferenciálás
A) viszonylag jó szöveg- és fogalmi memóriával rendelkezők
B) erősebb képzőművészeti érzékenységűek, akiknél inkább az érzéki benyomás, mint a fogalmi
emlékezet mozgósít elhanyagoltabb kognitív területeket
C) ez a feladat szövegelemzéssel kívánja segíteni a beporosodott tudás aktiválódását, illetve eset-
leg pótlólagos beszerzését
M u n k a f o r m á k : csoportmunka, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : A) fogalom-meghatározás, B) képzőművészeti alkotás jellemzése,
C) lényegkiemelés szövegből
Ebben a fejezetben kétféle és igencsak eltérő jellegű korszakfogalommal dolgozunk: a klasszicizmus

és a felvilágosodás fogalmaival. A KLASSZICIZMUS eleve sokjelentésű szó, ebben a fejezetben a 17.
század közepétől a 18. század végéig, 19. század elejéig meghatározó szerepet játszó KORSTÍLUS,
illetve STÍLUSIRÁNYZAT elnevezéseként szerepel. A FELVILÁGOSODÁS szintén MŰVELŐDÉSTÖRTÉ-
NETI KORSZAK leírására szolgáló elnevezés, de nem művészeti stílusjegyek rendszerét, hanem egy
ESZMEÁRAMLATOT, ESZMERENDSZERT, SZELLEMI-GONDOLKODÁSI MOZGALMAT jelent.
A felvilágosodás mint mozgalom döntően 18. századi jelenség, a franciák például e századot a
„fény századának” is szokták nevezni. Ugyanakkor a felvilágosodás mozgalmának előzményei szin-
tén korábbra, legalábbis a 16. századig, Francis Bacon tudományos és filozófiai működéséig vagy
Montaigne esszéinek kétkedő töprengéseiig nyúlnak vissza. A 18. századi – bizonyos szempontból
az 1789-es nagy francia forradalmat előkészítő – eszmeáramlat közvetlenebb gyökerei pedig két
nagy 17. századi bölcselő, René Descartes és John Locke gondolatvilágából táplálkoznak. Az eszme-
és művelődéstörténeti korszak kezdetét tehát világosan meg kell különböztetnünk a benne megha-
tározóvá váló gondolatok születésének, első jelentkezésének időszakától.
Mint tavaly a Korszak, stílus, stílusirány fejezetben tanultátok, klasszicistának az antik (görög-ró-
mai) klasszikusokat eszménynek, mintának, normának tekintő stílusirányzatokat és korstílust nevez-
zük. Ilyenfajta mintakövető törekvéseket persze a reneszánsz művészetében, de bizonyos tekintetben
a barokk korában is felfedezhetünk. A korstílus értelmében vett klasszicizmus a barokkot követő, a
17. század derekán, először Franciaországban jelentkező stílus. S itt fontos, hogy a barokkot követő
klasszicizmus a barokk bonyolultságához és nyugtalanságához képest képvisel valamiféle átláthatósá-
got, kiegyensúlyozottságot, arányosságot, letisztultságot, mértéktartást. Illetve a barokknak a csodát,
a hihetetlent, a fantasztikust, a misztikust, a pompázatos illúziót kedvelő tendenciájával szemben az
ésszel átláthatóbbhoz, a könnyebben áttekinthetőhöz és egyúttal a valószerűbbhöz vonzódik ez a
17–18. századi klasszicizmus. Azonban még ez a szembeállítás is gyakran kevésbé éles: a klasszicista
építészetben is előfordulnak a barokktól átvett díszítőelemek, és Corneille klasszicista drámáiban is
megtaláljuk a barokk stílus és a barokkra gyakran jellemző hősi-lovagi embereszmény nyomait.
Mi kapcsolja össze a klasszicizmust és a felvilágosodást? Egyrészt már a 17. század klasszicista
irodalmában is jelentkezik a racionalista látásmód, például a lenyűgözés helyett az érvelő-tanító
szándék vagy a racionalizmussal szervesen összefüggő, a mű szerkezetére vonatkozó világosság-
igény. A 18. században pedig a felvilágosodás eszméi legtöbbször klasszicista formaeszményt követő
művekben jelentkeznek. Ezért a 18. század művészetével kapcsolatban sokan beszélnek FELVILÁGO-
SODOTT KLASSZICIZMUSról. Ugyanakkor a felvilágosodás eszméi nemcsak klasszicista elveket köve-
tő alkotásokban, hanem például a rokokó vagy a szentimentalizmus stílusirányát követő művekben
is jelentkeznek. A felvilágosodás eszmeáramlata tehát nem csupán a klasszicista stílussal fonódhat
össze, a klasszicizmus pedig nem feltétlenül a felvilágosodás eszmevilágának kifejezője.
A klasszicizmus a különböző nemzeti irodalmakban jelentős eltéréseket mutat: a német klasszika
számára például – szemben a francia klasszicizmussal – a külsődleges formák és szigorú szabályok
átvételénél már sokkal fontosabb a görögség mint társadalom- és embereszmény. Az úgynevezett
weimari klasszika (Goethe és Schiller) művészete pedig magába ötvözi a szentimentalizmus német
változatának, a Sturm und Drangnak bizonyos szemléleti jegyeit, vívmányait is. (Az ilyen, a szenti-
mentalizmust is magába ötvöző klasszicizmust egyes kutatók neoklasszicizmusnak nevezik.)
1. Mi mindent tudunk már! Vagy mégsem?
A) Idézzétek fel!
a) A Korszak, korstílus, stílusirány című tavalyi fejezetben a „klasszikus” szó szóbokrának néhány,
a fentiekben nem használt jelentését is megvizsgáltátok, például magát a „klasszikus” szót és a
„klasszicizál” kifejezést.
Mit állapítottatok meg e két fogalom jelentéséről, illetve az elnevezés etimológiai (szótörténeti)
gyökeréről?
K O R S Z A K F O G A L M A K É S E G Y K O M É D I A 13
– klasszikus:
– klasszicizál:
Mi köze az ’osztály’ jelentésű, latin classis szónak a klasszikushoz?
b) Az Ars poeticák című kilencedikes fejezetben Petőfi több költői hitvallásával is foglalkoztatok.
Melyik volt az a vers, amelyik mintha tudatosan klasszicizmusellenes elveket fogalmazott volna
meg?
Idézzétek fel a verset, s fogalmazzátok meg, hogy miben áll „antiklasszicizmusa”!
Mi a versben körülírással kinyilvánított, a romantikára, nem pedig a klasszicizmusra jellemző alapér-

téke a műalkotásoknak?
B) Miért tekinthető jellegzetes klasszicista alkotásnak a londoni Chiswick House (1748), illetve Cano-
va Ámor és Psyché (1782–1793) című szobra?
(Próbáljátok felidézni a Korszak, korstílus, stílusirány című tavalyi fejezetben erről tanultakat!)
a) Chiswick House
b) Ámor és Psyché
C) Az Ars poeticák című kilencedikes fejezetben foglalkoztatok Nicolas Boileau klasszicista Költé-
szettanával. Olvassátok újra az ott is szereplő szemelvényt!
NICOLAS BOILEAU: ARS POETICA
(1674, részletek)
Szeressen mindig a közönség? Akarod?

Változatos legyen, ha írsz, a modorod.
Egyhangú stílusod nem szül, csupán unalmat;
ha szemre csillog is, előbb-utóbb elaltat.
A közönség olyan szerzőtől viszolyog,
aki örökösen csak egy hangon morog…
Bármit írsz, durvaság abban soha ne essék:
van a legköznapibb stílusban is nemesség.
(…)
Spanyolországban a költő egy puszta napban
akár éveket is zsúfolhat egy darabban.
Ott még kisgyermek a hős az idomtalan

Színdarab elején, végén szakálla van.
De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén:
úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény,
történjék egy eset, egy helyen, egy napon;
kezdettől végig azt lássuk a színpadon.
Ne tárj néződ elé olyat, mi hihetetlen.
A való néha nem valószerű is egyben.
Nekem érdektelen egy képtelen csoda.
Amit nem hisz, az észt nem hatja meg soha.
Mit látni nem szabad, elbeszélés tudassa.
Bár amit látsz, eszed azt jobban megragadja,
helyes művészetünk bizonyos dolgokat
csak fülünkkel közöl, szemünknek nem mutat…
(Rónay György fordítása)
a) Milyen szabályokat rögzít, ír elő az adott részlet?
b) Milyen tekintélyekre, elvre hivatkozik a szabály megfogalmazása során?

Milyen, a fejezet bevezetőjében említett bölcseleti irány és bölcselő neve kapcsolható ehhez a
hivatkozáshoz?
(Itt bizonyítható hatásról, nem pusztán véletlen egyezésről van szó! Az adott ismeretelméleti
irányzatról és filozófusról még lesz szó, de már tanultatok is róluk mind a felidézett Korstílusok
fejezetben, mind a szintén a tizedik évfolyam anyagában szereplő Irodalmi élet Magyarországon
a felvilágosodás korában és a reformkorban című fejezet első moduljának 6–7–8. feladatában.)
c) Boileau elsősorban melyik antik szerző mely művére támaszkodott e tankölteménye megírása
során? (Két név is joggal felmerülhet, de most az érvelés és szemléltetés módja, illetve a verses
forma segít a válasz szűkítésében.)
d) Mely részből érezhetjük, hogy ez a klasszicista ars poetica szemben áll a barokk művészettel,
azaz benne már nem a reneszánsz klasszicizáló, az antikvitást imitáló törekvése fogalmazódik
csupán meg?
LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
A)
a) – Az antikvitásban született mű (1). Saját korán túl is érvényesnek tekintett, minden korban
tekintéllyel bíró alkotás (2).
– Vagy antik (ókori) mintákat követ, vagy művészi megoldásaiban inkább kiegyensúlyozott-
ságra, tökéletességre, korábbi eredmények megőrzésére és összegzésére, mint feltétlen újí-
tásra törekszik.
A klasszikusok „első osztályú” művek.
b) A feladat A természet vadvirágára utal, ennek „antiklasszicizmusa” az iskolás szabályok elve-
tésében mutatkozott, a belőle kiolvasható alapérték pedig az originalitás, az eredetiség.
B)
a) Antik timpanon és oszlopsor, jól áttekinthető, az egyszerűség hatásának felkeltésére törekvő,
szimmetrikus elrendezés.
b) Antik mitológiai téma; letisztult, kiegyensúlyozott, egyenlő oldalú háromszöget mintázó kom-
pozíció. (Ámor szárnyai egy másik, középpontosan szimmetrikus elrendezést is teremtenek,
hisz a testek által képzett átló töretlen folytatásai.)
C)
a) Pl. tér, idő és cselekmény egységének (a híres-hírhedt klasszicista „hármas egység”) szabá-
lyát.
b) A valószerűségre és az ésszerűségre. A racionalizmushoz és Descartes-hoz való kapcsolódást
föltételezhetünk.
c) Elsősorban Horatius Ars poeticájára támaszkodik, de természetesen Arisztotelész Poétikája is
ott áll a háttérben.
d) Az időt és teret szabadon kezelő spanyol színdarabokra való negatív utalásból és a „képtelen
csodá”-ra történő, ugyancsak elítélő hivatkozásból sejthetjük a barokkal való szembenállást.
T/2. 9. oldal
10 PERC
• A feladat célja részben, hogy kedvet csináljunk a Tartuffe elolvasásához (ezt csak a fejezet máso-
dik órájára várjuk feltétlenül el), másrészt hogy felidézzük a komikum forrásairól a korábbi évek-
ben tanultak bizonyos mozzanatait.
• A jelenetet itt is, a következőkben is előre felkért tanulókkal olvastassuk fel. Kerüljük mind az
egyoldalú tanári felolvasást, mind a diákok váratlan, előkészítetlen „blattoltatását”! (A feladat el-
végzése után feladhatjuk itt is a Dorine-ra és a commedia dell’arte hagyományának továbbélésére
vonatkozó, 8. számú [házi] feladatot.)
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásmozgósítás, előzetes tudás felelevenítése az alkal-
mazás során; a gépiességnek, ismétlésnek mint komikumforrásnak az azonosítása
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az egész osztály
M u n k a f o r m á k : frontális és pármunka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : drámai párbeszéd diákbemutatása, majd elemzése meghatározott
szempontból
MOLIÈRE: TARTUFFE (1664, 1669)
2. Orgon, Elmira és Tartuffe

A Tartuffe című Molière-vígjátékban a címszereplő Tartuffe mellett Orgon, a Tartuffe-öt befogadó
ház ura és felesége, Elmira a legfontosabb szereplők. Olvassuk el Orgon belépőjét, s nézzük meg,
mit mond a részlet hármójuk viszonyáról!
ORGON Ó! Jó napot, sógorom.

CLÉANTE Én megyek, s te hazatérsz… örülök nagyon.
Most már nem kellemes vidéken lenni, persze.
ORGON Dorine… (Cléante-hoz) Sógor, ugye, megbocsátasz egy percre.
Csak amíg magamat megnyugtatom kicsit
És megtudakolom, nagyobb baj nincs-e itt. (Dorine-hoz)
Minden jól ment e két napon, míg odajártam?
Mi történt itthon és hogy vannak általában?
DORINE Tegnapelőtt az úrnőt nagy láz verte le
S egész különösen fájt estig a feje.
ORGON És Tartuffe?
DORINE Tartuffe? Ó, nincs semmi baja, megvan.
Csak hízik és dagad, az arca majd kicsattan.
ORGON Szegény!
DORINE Asszonyomat elfogta a csömör
És este nem tudott kóstolni semmiből,
Mert fejfájása még akkor is úgy gyötörte.
ORGON És Tartuffe?
DORINE Közben ott vacsorázott előtte.
Volt vagdalt ürücomb, amelyből egy felet
S még áhitatosan két foglyot megevett.
ORGON Szegény!
DORINE És éjszaka ott vergődött az ágyon,
Egy pillanatra sem jött a szemére álom,
Mert a hideglelés nem hagyta, mi pedig
Virrasztottunk vele ágyánál reggelig.
ORGON És Tartuffe?
DORINE Kellemes kis álmosságot érzett,
S aludni ment, mihelyt a vacsorával végzett.
Már várta jó meleg paplana, vánkosa,
És reggelig aludt, akárcsak a duda.
ORGON Szegény!
DORINE Reggel felé hallgatott érveinkre
S az érvágásnak is magát alávetette.
A megkönnyebbülés be is következett.
ORGON És Tartuffe?
DORINE Lesújtani készült a bűnöket.
Felébredt, lelke új bátorságot merített,
S hogy pótolja a vért, melyet úrnőm veszített,
Négy kupa bort ivott a reggelihez ő.
ORGON Szegény!
DORINE Jól vannak így mindketten – ez a fő.
Megyek jelenteni úrnőmnek, aki várja,
Hogy az úr mennyire érdeklődött iránta.
(I. felvonás 5. jelenet, Vas István fordítása)

a) Mi teszi nevetségessé Orgont a fenti jelenetben?

A hazatérte után feltett kérdéseiből mi derül ki a számunkra: kihez hogyan viszonyul?
Henri Bergson szerint a nevetés, a komikum forrása az ISMÉTLŐDÉS, illetve a GÉPIESSÉG. Nem
pusztán a nyelvi ismétlődés, hanem az olyan ismétlődés, amely az embert bábuként, lélektelen
géphez hasonló szerkezetként teszi nevetségessé: amikor valaki mereven, gépiesen reagál, nem
tud rugalmasan alkalmazkodni az éppen adott helyzethez, hanem ragaszkodik előzetesen kialakí-
tott nyelvi-magatartási mintájához.
b) Mi a legfeltűnőbb ismétlődés az idézett párbeszédben?

Hányszor ismétlődik ugyanaz a kérdés?
Miért válik mind nevetségesebbé?
c) Mit tudunk meg ebből a részletből Tartuffe világiságot megvető, Orgont lenyűgöző jámbor vallá-
sosságáról?
a) Felesége állapota iránti érzéketlensége, illetve Tartuffe iránti túlzó aggodalma. Szóismétlései-
ből kiderülő magatartása gépies, azaz nem képes a szituációhoz rugalmasan alkalmazkodni,
előzetes elképzelései a hallottak iránt süketté teszik. Családja iránti érzéketlenség, szeretethi-
ány, közöny jellemzi: vakság és embertelenség.
b) Négy „És Tartuffe?”, illetve négy teljesen indokolatlan „Szegény!”. Lásd az előző választ is.
c) Azt, hogy éppen ezzel össze nem illő, nagyon is világias dolgokat cselekszik: eszik, iszik bő-
séggel, jót alszik.
T/3. 10. oldal
10 PERC Elhagyható, illetve házi feladattá tehető feladat
A feladat célja, hogy felidézzük a komikum forrásairól, illetve ezen belül a jellem- és a helyzetko-
mikumról a korábbi években tanultak bizonyos mozzanatait. A pármunkában végzett feladatról
kérjünk az osztály egésze előtt beszámolót, vagy adjuk a szöveg feldolgozását házi feladatnak!
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : ismeretek előhívása, előzetes tudás felelevenítése az
ismeretközlő-ismétlő szöveg olvasása, lényegkiemelés és kiegészítés révén
M u n k a f o r m á k : pármunka és frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jelölés
3. Jellemkomikum és helyzetkomikum
a) Olvassátok el az alábbi ismeret-felelevenítő szöveget!

Alkalmazzátok feldolgozása során a szokásos jelöléseket (√, –, +, ?, *)!
A szöveg elolvasása után soroljátok fel a komikumnak eddig (itt és a megelőző feladatban) felele-
venített forrásait!
Bizonyára tanultátok (pl. a hetedik évfolyamon a Nevető irodalom c. fejezetben), hogy a ko-
médiákban a komikum forrása többnyire a JELLEMKOMIKUM vagy a HELYZETKOMIKUM, illetve
gyakran a kettő ötvözete. Mindkét komikumforrás összefügg a HIBÁval, ami Arisztotelész szerint a
komikum legalapvetőbb forrása. A JELLEMHIBÁt a komédia eltúlozza, s ezáltal teszi nevetségessé.
Komikumforrás tehát a TÚLZÁS is.
A mértéktelen hiúság és a gyávaság teszi például nevetségessé Plautus A hetvenkedő katona
című darabjának címszereplőjét, Pyrgopolinicest. A hasonlóképpen eltúlzott zsugoriság teszi ne-
vetségessé Molière A fösvény című darabjának Harpagon nevű főszereplőjét. A helyzetkomikum
általában arra épül, hogy a nézők és a szereplők olyan tudás birtokában vannak, amiről a színen
lévő szereplők egyike nem tud. Így a tudástöbbletből fakadó FÖLÉNYÉRZET segíti elő a komikus
hatást. Például nevetünk Pyrgopolinices Scaeledrus nevű szolgáján, akivel el lehet hitetni, hogy
nem urának ágyasát látta egy idegennel csókolózni, hanem annak ikertestvérét. A bugyuta szolga
nem tudja, hogy a két házat elválasztó falat átfúrták, s ezért jelenhet meg Philocomasium, a kato-
na ágyasa hol saját magaként saját házukban, hol ikertestvéreként a szomszédban. Ugyanebben a
darabban egy másik komikus helyzet abból alakul ki, hogy a hetvenkedő katona nem tudja, amit
a néző és a beavatott szereplők tudnak, hogy az elcsábítására kiszemelt és a nőtlen szomszéd
hitvesének mondott kéjhölgy azért dicséri epekedve a katona szépségét, erejét, férfiasságát, mert
pontosan tudja, hogy a hiú Pyrgopolinices kihallgatja őt. A Figaro házassága című Beaumarchais-
darab egyik jelenetében a helyzetkomikum és a néző ezt tápláló fölényérzete abból fakad, hogy a
gróf nem tudja, hogy a szobában, ahová udvarolni jött egy aznap házasuló leánynak, a karosszék
mögött elbújt már valaki. Később sokszoros helyzetkomikum forrása, hogy a gesztenyésben, a
félhomályban mindenki másnak vél szerelmet vallani, mint akinek valójában szándékában állott.
A fösvényben helyzetkomikum forrása, hogy Harpagon fia úgy megy be egy közvetítő uzsoráshoz
pénzt kérni, hogy nem tudja, hogy a valódi uzsorás, aki ott vár rá, saját apja. Mindezekben a ko-
mikus helyzetekben az emberi hibák, gyarlóságok mellett kommunikációs hibák, félreértések szol-
gálják a komikus hatást. A „tudatlan” szereplők olyasmiket mondanak, amiket nem mondanának,
ha valós helyzetük tudatában lennének. Fontos komikumforrás még A LÁTSZAT ÉS A VALÓSÁG
KONTRASZTJA, szembenállása is. A hetvenkedő katonán például azért nevetünk, mert másnak
hiszi és akarja látni magát, mint ami. Bátor és erős katonának akar látszani, miközben valójában
gyáva szájhős; nők kedvencének képzeli és állítja be magát, amikor valójában a nők fittyet hány-
nak rá.
Minderről azért tettünk itt említést, mert a Tartuffe is olyan komédia, amely részben eltúlzott
emberi hibák bemutatására, tehát jellemkomikumra, illetve komikus helyzetekre, valamint látszat
és valóság kontrasztjára épül. Tartuffe-ről például már a színlap maga is elárulja, hogy hibája,
bűne, meghatározó vonása az álszentség.
A komikum néhány jellemző forrása:
•
•
•
•
•
•
A komikum néhány jellemző forrása:
• hiba
• túlzás
• félreértés
• fölény
• kontraszt
• gépies ismétlés
• az előzőektől nem független, hanem épp azokból táplálkozó jellem- és helyzetkomikum
JELENTÉSTEREMTÉS
T/4. 12. oldal
15 PERC
• A feladat célja, hogy a Tartuffe egyik főszereplőjének, Orgonnak a jellemhibájával, a hiszékeny-
séggel, illetve a rezonőr fogalmával és szerepével megismerkedjünk.
• A feladatot pármunkában végeztessük. A dialógust ne olvastassuk fel még egyszer az osztály egé-
sze előtt. A frontális megbeszélés koncentráljon egyrészt a REZONŐR fogalmára, másrészt a VAK-
BUZGÓSÁG problémájára, melynek kapcsán érdemes kitérni a darab bemutatásának viszontag-
ságaira, illetve arra, hogy miért is kelthetett egyházi körökben a darab ellenállást. Itt említhetjük
XIV. Lajosnak a darabbal kapcsolatos ellentmondásos magatartását (hol betiltja, hol az udvarban
mutattatja be), az Oltári Szentség Társaságával, illetve az anyakirálynővel szemben folytatott tak-
tikai játszmáit. Ehhez lásd Vas Istvánnak a darab fordításához írt kísérőtanulmányát. (Pl. az Isme-
retlen isten vagy a Megközelítések című kötetében), ill. a Matúra-sorozat bevezető tanulmányát!
Ezek lényege az adott szempontból, hogy a király a drámaíró művészetét nemegyszer az udvari
intrikákban, egyházi személyek és körök, illetve különböző társadalmi csoportok befolyása elleni
taktikai küzdelmeiben használta föl.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : értelmező olvasás, fogalmi megkülönböztetések gya-
korlása
M u n k a f o r m á k : pármunka, frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : párbeszéd értelmező olvasása, tanári kalauz
4. Vakbuzgóság és józan ész

Olvassátok el az alábbi részletet, melyben Orgon sógorával, Cléante-tal vitatkozik Tartuffe-ről,
majd oldjátok meg az utána következő feladatokat!
ORGON Ha ismernéd, te is rajonganál csak érte

S a te bámulatod sem ismerne határt.
Mert olyan ember ez… olyan… ember, nahát.
Aki őt követi, mélységes béke várja
S az egész világ nem egyéb neki: trágya.
Napról napra, ahogy követem, más leszek,
Már nem köt semmihez vonzalom, szeretet.
Tőle tanultam azt, hogy még ha itt előttem
Halna meg anyám, gyermekem, feleségem,
Nem törődnék vele még ennyit se, nem én!
CLÉANTE Ez aztán emberi érzés, uramöcsém!
ORGON Ahogy megláttam őt – ha úgy állna előtted,
Úgy éreznéd te is, hogy meg kell őt szeretned.
Eljött naponta a templomba jámborul
S láttam – mellettem állt – térdre hogyan borul.
Őt nézte az egész gyülekezet azonnal,
Mert úgy imádkozott, olyan nagy buzgalommal,
Hol sóhajtott, hol a két karját tárta szét
És csókolgatta a templom kövezetét.
Ha indultam, előbb a kapuhoz kiment és
Ott nyujtotta felém a szenteltvíz-medencét.
Inasa, aki őt mindenben követi,
Tudtomra adta, hogy semmije sincs neki.
Segítettem, de őt elfogta a szerénység
S visszakínálta az adomány fele részét.
„A fele is elég – azt mondta –, ennyi sok,
Szánalmára uram, én méltatlan vagyok.”
S amikor látta, hogy nem veszem vissza mégsem,
A szegények között szétosztotta előttem.
És végül is az ég házamba hozta őt,
Azóta van, hogy a sorsunk is kedvezőbb.
Ő mindenre figyel s főleg a feleségem
Érdekli őt az én jó hírem érdekében.
Mindig megmondja, hogy ki vetett rá szemet:
Soha nem én vagyok, ő a féltékenyebb.
El sem hinnéd, hová ragadja őt a szent hév,
Egy apróság miatt látnád csak töredelmét!
Kis semmiségeket bűnné nagyítva lát,
A multkoriban is vádolta önmagát,
Hogy térden állva és imába elmerülve
Bolhát fogott magán – s haragjában megölte.
CLÉANTE A fenébe, öcsém! Bolond vagy, azt hiszem,
Vagy lehet, hogy csupán tréfát űzöl velem?
Mi értelme lehet ennek a fecsegésnek?
ORGON Szabadgondolkodást szimatolok belőled,

Igen, az vagy, szabadgondolkodó, makacs,
Egyszer bajba kerülsz: ezerszer óvtalak,
Hogy ez a szabados beszéd semmire sem jó.
CLÉANTE Igen, mind így beszél, aki hozzád hasonló
Legyen csak a világ, mint ők, világtalan.
Szabadgondolkodó, akinek szeme van,
És aki nem leli kedvét a külszinükben, semmi se szent,
Annak semmi se szent, az már nekik hitetlen.
Akármit is beszélsz, én meg nem ijedek,
Kimondom, és az ég ismeri szívemet.
Nem leszek rabja az álszent komédiáknak:
Vannak áljámborak, éppúgy, mint színre bátrak,
S mint ahogy látjuk a becsület mezején,
Aki zajt csap, nem ő az igazi legény,
S a szentek, akiket én magam is követnék,
Nem ábrázatukon hordják azt, ami szentség.
Neked egykutya, hogy ami szivedre hat,
Képmutatás-e vagy igazi áhitat?
Vallás, vakbuzgalom, szemedben, ugye, mindegy?
Egyazon tisztelet arcot s maszkot megillet?
Őszinteség s ravasz tettetés egyremegy?
A tényt és a látszatot te összekevered?
Te a személy helyett az árnnyal is beéred?
Aranypénznek veszed az ócska, hamis érmet?
Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.
Azt rontják el, ami igazán nemes itt,
Azzal, hogy sürgetik és túlzásba viszik.
De öcsém, ezt csak úgy mellesleg megjegyeztem.
ORGON Híres tudós lehetsz, már biztos vagyok ebben.
Az egész tudományt magadban tárolod,
Csak te vagy okos és felvilágosodott,
Cato s orákulum vagy a mi századunkban,
S melletted az egész világ buta, tudatlan.
CLÉANTE Híres tudós, igaz, nem vagyok, sógorom,
S nem az vagyok, ki a tudományt tárolom.
Egyet tudok – egész tudományom csak ennyi:
Tudom, mi az igaz, s tudom, hogy mi a talmi.
S mert dicsőbb hősöket sehol sem ismerek,
Mint az alázatos, igazi szenteket,
S mert szebb és nemesebb dolog nincs a világon,
Mint ha az igazi vallás buzgalma lángol –
Előttem épp azért semmi sem undokabb,
Mint e szenteskedő, jól színlelt áhitat,
Mint e szélhámosok, mint e piaci szentek,

Szentségtörés, csalás, amit ezek müvelnek,
És mindazt, ami szent az embereknek itt,
Ők kiaknázzák és a hasznát élvezik,
És lelküknek, amely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás,
Mert a szemforgatás, a mohó, szemfüles
Vallásosság nekik rangot s hitelt szerez,
S bár égi útakon szárnyalnak ők rajongva,
Mire vadásznak? Az evilági vagyonra.
(I. felvonás 6. jelenet)
a) Milyen jellemhibát testesít meg Orgon?
b) Cléante szerepe
A REZONŐR inkább okos kommentátora, mintsem cselekvő részese a darabnak. Rezonál a tör-
ténésekre, melyeknek ő nem meghatározó szereplője. A fogalom ennek ellenére nem a rezonál
szóból származik, hanem a francia raison, azaz ’ész’, ’értelem’ szóból.
Cléante a darab rezonőre, a józan ész, a ráció képviselője. Saját szemléletét hogyan jellemzi, mit lát
legfőbb képességének?
c) Mi Cléante viszonya a vallásossághoz? Hogyan reagál a szabadgondolkodás vádjára?
d) Milyen – a beszélgetés kezdetéből ítélve – Orgon szerint Tartuffe viszonya a világ külsőségeihez,
a világ csábításaihoz?
Cléante-nak a párbeszéd elején mi a véleménye a vallásosság és a világhoz, emberekhez való viszony

ezen – Orgon által is követni kívánt – változatáról?
e) A beszélgetés későbbi részében Cléante Tartuffe magatartásának milyen célt tulajdonít?
f) A vitában Cléante kétféle vallásos (?) magatartást is elutasít [az egyikre a d), a másikra az e) feladat
utalt]. Nevezzétek meg ezt a kétféle magatartást!
(1)
(2)
a) A hiszékenységet, elvakult rajongást, a látszatnak való behódolást.
b) Tisztázni kell, hogy itt még érvelése tettnek is számíthatna, de később már tényleg csak
kommentál. Nem száll szembe senkivel szavak révén sem. Tanácsot, javaslatot sem ad, csak
utólag okos. Legfőbb erényének a látszat és a valóság megkülönböztetésének képességét
tartja, józan eszét erre használja.
c) Cléante elvileg csak a külsőségeket és a túlzást veti el, a túlzást és a látványos gesztusokat, az
igaz, belső hitet nem. A szabadgondolkodás vádját visszautasítja.
d) Orgon szerint Tartuffe nem ad a külsőségekre, közömbös a világ csábításaival szemben, az
emberek véleménye iránt. Cléante ezt az emberek iránti közönyt, világmegvetést ember-
telennek, ezt a szeretetnélküliséget – félig kimondatlanul – Istennek sem tetszőnek tartja.
(Lehet, hogy a világtól való elfordulás e kritikájában a kor egyik teológiai-vallási irányának, a
Pascal által is képviselt janzenizmusnak a kritikája rejlik.)
e) A beszélgetés későbbi részében Cléante Tartuffe magatartásának célját a befolyás- és va-
gyonszerzésben látja.
f) (1.) világmegvetés (janzenizmus?)
(2) befolyás-, vagyon- és hatalomszerzés (jezsuitizmus?)
T/5. 15. oldal
15 PERC
• A feladat célja annak megvilágítása, hogy a Tartuffe első jelenete milyen eszközökkel s milyen bra-
vúros sebességgel körvonalazza a dráma szituációját, illetve hogy mi az előnye a két főszereplő
késleltetett beléptetésének.
• A feladat fontos drámaolvasási gyakorlat abból a szempontból is, hogy a tanulók megfigyelhetik,
milyen nyelvi-kommunikációs eszközök segítik elő a viszonyrendszer megteremtését, illetve a
közönség számára való megvilágítását. Azaz hogy a színielőadás hogyan van (persze soha nem
minden lehetséges részletében) belekódolva a dráma írott szövegébe.
• A jelenetet igen hasznos (a szerepeknek az előző órán való kiosztása után!) elő is adatni – még
akkor is, ha a megelőző órán nem a dráma feldolgozásával foglalkoztak a diákok. Erre még a rá-
hangolódást elősegítő vagy korábbi jelentésteremtő feladatok rovására is érdemes időt szakítani
olyan csoportok estében, amelyek az írott drámaszöveg színpadi létmódjával eleddig kevesebbet
foglalkoztak.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kommunikációs és értékelő gesztusok azonosítása, a
szereplők közötti viszonyrendszert exponáló nyelvi eszközök és a szövegbe kódolt kommunikáci-
ós-pragmatikai tényezők felismerése
M u n k a f o r m á k : frontális, pármunka, frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jelenet előadása, T-táblázat, tanári kalauz
5. Egy bravúros expozíció

A korábban idézett részletek Tartuffe-nek a családra s Orgonra, a családfőre tett hatását mutatják.
A darab azonban – még ezek előtt – egy olyan jelenettel kezdődik, amelyben sem Orgon, sem
Tartuffe nincs jelen. Ennek az expozíciónak Goethe nagy csodálója volt, egészen egyedülállónak
találta. Vajon miért?
Adjátok elő a jelenetet!
a) Az első jelenet miben hasonlít az antik drámák prológusához, s miben különbözik azoktól?
AZ ELSŐ JELENET HASONLÍT AZ ELSŐ JELENET KÜLÖNBÖZIK

A PROLÓGUSOKHOZ ABBAN, HOGY… A PROLÓGUSOKTÓL ABBAN, HOGY…
b) Kit, kiket képvisel Pernelle asszony az első jelenetben?

Miért érezzük úgy, hogy ő áll a jelenet középpontjában?
c) Miért jó, hogy épp búcsúzkodás közben találkozunk vele és Orgon családjának, illetve háztartá-
sának szereplőivel?
Mi mindenre teremt alkalmat a búcsúzás szituációja?
d) A nézőt mi orientálja, mi befolyásolja abban, hogy Pernelle asszony vagy a többiek véleményét
fogadja el? (Milyen nyelvi-kommunikációs eszközök, stílus befolyásolják ítéletünket?)
e) Kinek, kiknek a megítélésében áll szemben egymással Pernelle és a család összes tagjának a vé-
leménye?
f) A család előtörténetéről és életmódjáról milyen fontos információkhoz jutunk a veszekedős bú-

csúzkodás közben?
g) Melyik felvonás melyik jelenetében lép színre Orgon, a családfő s melyikben a címszereplő, Tar-
tuffe? Mire jó késleltetett beléptetésük?
a)
AZ ELSŐ JELENET HASONLÍT AZ ELSŐ JELENET KÜLÖNBÖZIK

A PROLÓGUSOKHOZ ABBAN, HOGY… A PROLÓGUSOKTÓL ABBAN, HOGY…
Megismerjük belőle az alapszituációt. Nem egy vagy két szereplő, hanem a szereplők
serege vesz benne részt. Jóval dinamikusabb, ese-
ménydúsabb a családi veszekedés-jelleg miatt.
b) Pernelle asszony itt Orgont és Tartuffe-öt képviseli. Ő búcsúzik és távozik, mindenkivel ő

folytat párbeszédet, övé az utolsó szó minden szóváltásban.
c) A búcsúzkodás afféle seregszemlére nyújt módot: Pernelle mindenkinek teljesen természe-
tesen elmondhatja a nevét és a családban betöltött szerepét, sőt exponálhatja kicsit az illető
múltját, illetve a jelen nem lévő két főszereplőhöz való viszonyát. Mivel egyszerre bennfentes
és látogató, elfogult narrátorként mindenkit bemutathat, de úgy, hogy a bemutatását nem
kell névértékben vennünk. Búcsúszózatában nemcsak személyeket, hanem helyzeteket és
előtörténeteket is előadhat.
d) A nézőt erősen orientálja az asszony kíméletlenül ítélkező, kioktató, ellentmondást nem tűrő
beszédmódja, illetve az, hogy mindenkibe beléfojtja a szót.
e) Tartuffe és Orgon magtartásának megítélésében tér el mindenki másétól az ő véleménye.
f) Megtudjuk, hogy Tartuffe beköltözése alapvetően megváltoztatta Orgont, illetve családjának

életmódját. Vége lett a korábbi társaságkedvelő, világias életmódnak. Arról is tőle értesülünk,
hogy Elmira Orgonnak a második felesége, s hogy a felnőtt gyermekek, Damis és Mariane
egy korábbi házasságból származnak.
g) Orgon az I. felvonás 5. (pontatlanabb kiadásokban 4.), Tartuffe a III. felvonás 2. jelenetében
lép színre. Ez utóbbi egyrészt feszültségfokozó késleltetés (kíváncsiak leszünk, milyen ember
is az, akiről addig annyit hallunk), másrészt (és részben más értelmezés szerint) addigra előt-
tünk az álszent már lelepleződik, s ekkortól már „a vígjátéki konfliktust létrehozó álértéknek
nem a közönség, hanem Orgon előtt kell lelepleződnie” (Pethőné Nagy Csilla).
3. lépés: 6. feladat
T/6. 16. oldal
8-10 PERC
• A feladat célja a darab (első) fordulópontját megelőző konfliktusrendszernek a feltérképezése,
illetve annak átgondolása, hogy Tartuffe Orgon előtti lelepleződése után hogyan rendeződik át
a konfliktusrendszer.
• Cél még a drámai szituáció és az abból formálódó konfliktus közötti különbség, illetve szituáció
és tettváltás összefüggésének megvilágítása.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : konfliktusszerkezet és drámai szerkezet feltárása, illetve
szituáció, konfliktus és tettváltás kapcsolatának felismerése
M u n k a f o r m á k : pármunka, frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : konfliktusábra, tanári kalauz
6. Konfliktusok a darabban
a) Az expozíció megelőlegezi a darab későbbi konfliktusait.

Tartuffe rajongó híveként – a nagy fordulat előtt – kivel és miért kerül konfliktusba Orgon?
Készítsetek ábrát, a konfliktus résztvevőit összekötő vonalakra írjátok rá a konfliktus okát, tartal-
mát!
ORGON
b) Orgonnak milyen elhatározása indítja el a drámában a tettváltás-sorozatot: Dorine, Cléante és

Elmira, illetve Damis milyen veszély elhárítása érdekében állnak csatasorba?
Melyik jelenetben derül ki Orgonnak az eddigi családi elképzeléseket áthúzó terve?
• Mi indokolhatja, motiválja a családfő közfelháborodást kiváltó új tervét?
c) A darab melyik jelenetében, a cselekmény mely pontján rendeződik át lényegesen és véglegesen

a konfliktusrendszer, és hogyan?
Ekkor a két szemben álló félnek milyen eszközei vannak célja elérésére?
• A szemben álló ellenfelek:
• A rendelkezésükre álló eszközök:
d) Az új konfliktusrendszer kialakulása közben, a megoldás előtt Orgon görbe tükörben kénytelen

szembesülni saját korábbi önmagával, saját elvakultságával.
Melyik jelenetben találjuk ezt a görbe tükröt, s ki „alakítja”, képviseli benne a régi Orgont?
Idézzetek egy olyan mondatot, amelyet most Orgonnak mondanak, de korábban Orgon mon-
dott, mondhatott volna másnak! (Például kinek?)
• A jelenet:
• Orgon megfelelője, görbe tükre:
• Az „orgoni” mondat mástól:
a)
Cléante Mariane
Dorine ORGON Valér
Elmira Damis
A bal oldalon feltüntetett szereplők tudatosabban vitáznak Orgonnal, a jobb oldaliak csak objek-
tíve állnak vele érdekellentétben, illetve csak indulatos reakciókat (Damis) adnak.
b) A tettváltást elindító elhatározás az, hogy Orgon Valér helyett Tartuffe-höz kívánja férjhez
adni Mariane-t (II/1–2.).
• E tervet az indokolhatja, hogy Orgon így akarja családja tagjává (vejévé) tenni, s ezáltal
magához kötni Tartuffe-öt.
c) Az átrendeződést Tartuffe Orgon előtti lelepleződése, azaz a komikus tetőpont, az asztal
alatti hallgatózás jelenete (IV/5., illetve IV/6–7.) hozza meg.
• A szemben álló ellenfelek: Tartuffe ↔ Orgon egész családja (Pernelle kivételével)
• A rendelkezésükre álló eszközök: Tartuffe kezében van egyrészt Orgon írása arról, hogy a
kitagadott Damis helyett ő az örököse és tulajdonosa a háziúr vagyonának. Másrészt az ő
kezében van az Orgont kompromittáló – a királyellenes összeesküvésben részt vett barát-
tól származó – politikai irat. Orgonék kezében semmilyen eszköz nincs már.
d) A jelenetben Pernelle képviseli Orgon korábbi elvakultságát.

• A jelenet: V/3.
• Orgon megfelelője, görbe tükre: Pernelle asszony.
• Az „orgoni” mondat mástól: „Bizony, a hamis gyanú árnya / Nagyon gyakran a jót is rosszra
magyarázza” (Pernelle). A mondatot Orgon korábban mondhatta volna Damis-nak vagy
Elmirának.
T/7. 17. oldal
20-25 PERC
• A feladat célja a darab komikus tetőpontjának megelevenítése és értelmezése.
• Hozzunk létre 4-5 fős csoportokat a differenciálás szempontjai szerint.
• A diákok több csoportja készül fel a bemutatásra, kétféle (szöveges és némajátékos) előadást
tekintünk meg (nem az összes csoportét!), majd a többiek felkészülése alatt a C) feladatsort meg-
oldó csoport(ok) a megadott elméleti keretben értelmezik a jelenetet.
K iemelt kés z s égek, képess égek:
A) párbeszédes szöveg rövidítése, lényegkiemelő, értelmező bemutatása
B) némajátékkal való lényegkiemelés és értelmezés: a testbeszéd kommunikációs alkalmazása
C) értelmező szövegfeldolgozás, gyűjtőmunka megadott szempontok alapján
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze
A) színjátszás iránt érdeklődést mutató diákok
B) „blattoló” felolvasásban kevésbé ügyes, de a gesztusnyelv alkalmazásában járatos vagy fejlesz-
tendő diákok
C) szövegértelmezésben, a dráma egész szövegének áttekintésében fejlesztendő diákok (vagy
gyengébb osztály esetében éppen az e téren legmegbízhatóbb diákok)
M u n k a f o r m á k : csoportmunka, frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szövegrövidítés, értelmező előadás, némajáték, tanári kalauz
7. A darab komikus tetőpontja
A) Olvassátok el, húzzátok meg, majd eltervezés után adjátok társaitoknak elő a Tartuffe IV. felvoná-
sának 5. jelenetét! (Előadásotok legfeljebb öt percig tarthat!)
B) Olvassátok el, alakítsátok némajátékká, majd két percben így adjátok társaitoknak elő a Tartuffe
IV. felvonásának 5. jelenetét!
C) Olvassátok el az alábbi ismeretközlő szöveget, majd oldjátok meg az utána következő feladato-
kat!
A szöveg feldolgozása során alkalmazzátok a szokásos jelöléseket (√, –, +, ?, *)!
Végül, az A) és a B) csoport jelenetének megtekintése után megoldásaitokat ismertessétek társa-
itokkal!
RACIONALIZMUS ÉS EMPIRIZMUS
A 18. században a felvilágosodás majd két ismeretelméleti irányzatra alapozza a (bibliai) kinyilat-
koztatásra, a csupán tekintélyre alapozott tudás ellen irányozott támadását: a racionalizmusra és
az empirizmusra.
A RACIONALIZMUS szerint tudásunk, ismereteink forrása az elme. René Descartes (1596 –
1650), a racionalizmus meghatározó gondolkozója szerint csak a VELÜNK SZÜLETETT ESZMÉK
(ideák, „idea innata”) és A MÓDSZERES KÉTELKEDÉS révén juthatunk helyes ismeretekhez. Csak
egy dologban nem kételkedhetünk: magában a kételkedő egyénben: „Cogito ergo sum” (’Gon-
dolkodom, tehát vagyok.’) – szól a híres descartes-i szállóige. Ezzel Descartes a tudás forrását az
egyénbe, A MEGISMERÉS TÁRGYÁVAL SZEMBEÁLLÍTOTT MEGISMERŐ EGYÉNbe, a meg-
ismerő elmébe, a szubjektumba helyezte. (Platón az ideákat hajdan külső, nem a tudat tartal-
maiként létező dolgoknak tekintette!) Descartes Értekezés a módszerről című alapvető munkája
1637-ben került kiadásra, Molière pedig az értekezést író matematikus–katona–orvos–filozófus
honfitársa tanaival minden bizonnyal találkozott. Egy anekdota szerint jezsuita iskolájában (!) még
Descartes álláspontjának képviseletét is el kellett játszania. A világ megismerésében az énből, a
saját gondolkozásán kívül mindenben kételkedő énből kiinduló Descartes egyébként ugyanúgy
nem tagadta Isten létét, mint a felvilágosodásra ugyancsak jelentősen ható fizikus, Isaac New-
ton vagy a másik nagy ismeretelméleti irány, az EMPIRIZMUS vezéralakja, az angol John Locke
(1632–1704). Newton szerint épp a fizika törvényszerűségei, míg Descartes szerint a módszeresen
kételkedő ész bizonyítják végeredményben Isten létét. A Molière-nél később alkotó, így hát rá
nem ható Locke részben Descartes-tal vitatkozva fejtette ki a maga nézeteit Értekezés az emberi
értelemről (1690) című főművében. Locke elvetette a velünk született eszmék (ideák) gondolatát.
Azt állította, hogy a különböző ideák részben érzékszervi tapasztalat, részben az erre alapuló
gondolkodás (reflexió), részben a szokás és a nevelés eredményei. A tudást egyrészt tehát nem
az elmére, hanem AZ ÉRZÉKSZERVEKre, A TAPASZTALÁSra vezette vissza, másrészt úgy gondolta,
hogy az elme építőkockáit szigorú bírálatnak kell alávetni, mert a különböző eredetű ideák nem
feltétlenül helyesek. Locke egyébként azzal, hogy a közös, velünk született ideákat tagadta, még
inkább a megismerő egyénre helyezte a hangsúlyt, s hozzájárult a modern individualitás és iden-
titás születéséhez. Locke Értekezése Molière műveinél később született, de a tudást az érzékszervi
tapasztalatból és a kísérletből eredeztető szemlélet az ipar, a kereskedelem és a fizika rohamos
fejlődésének századaiban a mindennapi gondolkodás közkincsévé vált, még mielőtt ennek Locke
bölcseleti összefoglalását adta volna. A tapasztalat és az érzékszervek felé fordulás egyébként már
bizonyos középkori teológiai irányzatokban is megkezdődött, az az elv pedig, hogy az igaz isme-
retek a hasznosítható és KÍSÉRLETTEL BIZONYÍTHATÓ ISMERETEK, már a 16–17. század fordulója
természettudós bölcselőjének, Francis Baconnak Novum Organum (1620) című művében bőséges
kifejtést nyert.
Nem akarjuk a filozófiát és a mindennapi gondolkodást, illetve a filozófiát és az irodalmat
összekeverni, de szemléltető példaként mégis felhasználjuk a Tartuffe-öt a racionalista és az empi-
rista gondolkodás, megközelítésmód jellemzésére. A vizsgálódás elkezdése előtt még annyit előre
kell bocsátani, hogy a racionalizmus nemcsak szűk, ismeretelméleti (ismereteink forrását megha-
tározó) fogalomként használatos, hanem tágabban: az igazságot kételkedve kereső, módszeresen
mérlegelő, az előítéletektől és túlzásoktól mentes szemlélet leírására is.
a) Olvassátok újra Cléante első felvonásbéli szavait!

Miért tekinthető szemléletmódja racionalistának, s milyen eredményt ér el ez a szemlélet Orgon-
nál?
b) Keressetek még ésszerű és meggyőző érvelést mások (például Dorine, Valér, Mariane, Elmira)
szavaiban!
Legalább három helyet jelöljetek meg! Milyen hatással vannak az észérvek Orgonra?
c) Vessétek össze John Locke, a filozófus és Elmira, az elkeseredett feleség alábbi szavait, s keresse-
tek bennük közös nevezőt!
„Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi sincs felírva, ideák nél-
kül való. Hogyan telik meg? Hogyan válik birtokosává annak az óriási tárháznak, amellyel az ember
szorgos és korlátlan képzelete ajándékozza meg majdnem végnélküli változatosságban? Honnan veszi
mindehhez az észnek és a tudásnak anyagát? Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásból; ezen alapul
minden tudásunk; és végeredményben ebből is származik.”
(John Locke: Értekezés az emberi értelemről, 1690. Második könyv,

I. fejezet, 2. §, Dienes Valéria fordítása)
ELMIRA Az istenért, feleljen legalább!

Ne higgye el, csak azt, amit a szeme lát.
Tegyük fel, hogy maga jól elrejtőzik, aztán
Kettőnk jelenetét hallja és látja tisztán –
Mondogatná-e, hogy Tartuffe kegyes, derék?
(IV. felvonás 3. jelenet)
• A közös nevező:
d) Milyen „kísérletet” végez el Elmira Orgon szeme láttára?
e) Tartuffe, a „kísérleti alany” miért, milyen előzmények miatt vehető rá igen nehezen a „kísérlet-
re”?
Elmira milyen érvekkel, illetve milyen eszközökkel veszi rá mégis a „közreműködésre”?
f) Orgon, a kísérlet megfigyelője hogyan viselkedik a kísérlet során?

Elmira milyen, a „kísérlethez” nem tartozó gesztusokra, kiszólásokra kényszerül Orgon magatar-
tása miatt?
g) Miért jellegzetes példája a helyzetkomikumnak a IV. felvonás 5. jelenete?

Ugyanakkor ez a komikus helyzet milyen komikus jellemhibák exponálására alkalmas?
C)
a) Cléante folyvást a „józan észre” hivatkozik a vakbuzgóság ellenében. Orgon nem hallgat rá,
és szabadgondolkodással, azaz hitetlenséggel vádolja.
b) Dorine például Mariane Tartuffe-fel való házassága ellen hoz ésszerű érveket a II/2.-ben.
Elmira a IV. felvonás 2. jelenetében ésszerű megfontolásokkal indokolja, hogy miért nem csa-
pott botrányt, amikor Tartuffe szerelmet vallott neki. Orgon semmilyen Tartuffe ellen szóló
észérvre nem hallgat, érzelmei vagy érdekei (?) süketté teszik ezekre.
c) Mindkét szöveg a tapasztalásra hivatkozik mint az igaz tudás forrására: Elmira abban remény-
kedik, hogy Orgon majd a szemének és a hallásának hisz, ha az érvekre eddig nem hallga-
tott.
d) Elmira kísérletének lényege, hogy az asztal alá bújt megfigyelő, Orgon feje fölött veszi rá
Tartuffe-öt arra, hogy az házasságtörő szerelmi ajánlatát megismételje.
e) Tartuffe, a „kísérleti alany” azért vehető rá igen nehezen a „kísérletre”, mert korábban Elmira
már visszautasította, Damis pedig apjának elmondta, hogy az álszent miképpen próbálta
magáévá tenni nevelőanyját. Tartuffe-nek tehát erős oka van a bizalmatlanságra. Elmira most
egyrészt azt állítja, hogy a korábbi visszautasításkor az ajánlat váratlansága és asszonyi sze-
mérme miatt reagált úgy, ahogy. Másrészt ravaszul azzal bizonygatja Tartuffe iránti rokon-
szenvét, hogy Damis-t emiatt igyekezett visszatartani az Orgonnak való árulkodástól.
f) Orgon, a kísérlet megfigyelője hosszú ideig botrányosan türelmes, saját fülének sem hisz.
Elmira kopog az asztalon, köhécsel, illetve szavakkal jelzi, hogy mire kényszerül, ha férje
nem lép közbe. Vádolja is férje türelmét: „Hogy kedvére tegyek, elszánom magamat, / Ha
megadásomért mégis megharagszik Isten, / Haragja arra száll, akiért bűnbe estem.”
g) Jellegzetes példája a helyzetkomikumnak a IV. felvonás 5. jelenete, mivel mi, nézők tudunk
valamit, amit a szereplők egyike (Tartuffe) nem [fölény!]. Persze önmagában is elég komikus,
hogy a férj az asztal alatt görnyed, míg az asztalon Tartuffe a nejét majdnem magáévá teszi.
A jelenet szélsőségesen eltúlozza Orgon alapvető jellemhibáját, a hiszékenységét, Tartuffe
iránti elvakult bizalmát.
T/8. 20. oldal
Házi feladat
ismertetésre 3–5 perc
• A feladat célja a darab egy másik HELYZETKOMIKUMra alapuló jelenetének, illetve a COMMEDIA
DELL’ARTE hagyományában való gyökerezésének exponálása.
• A feladat el is hagyható, illetve a commedia dell’artéra vonatkozó tanulsága Dorine szerepének
még a darab expozíciója vagy konfliktusa során történő bemutatásakor előre felidézhető. Házi
feladatként az első Tartuffe-fel foglalkozó óra végén vagy már a 2. feladathoz kapcsolódóan is
kiadható. Esetleg a 7. feladat végzése közben egy erre alakított csoport [D)] is megkaphatja és
ismertetheti.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a komikum forrásának, szereplőtípusoknak az azono-
sítása
M u n k a f o r m á k : egyéni, közös megbeszéléssel
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat
8. Egy korábbi példa a helyzetkomikumra – a Tartuffe és a commedia dell’arte

Olvasd el az alábbi részletet (II/4.)!
VALÉR Most mondták el nekem a hírt – nem gyanitottam.

Kisasszony, nagyszerű hír ez, tagadhatatlan.
MARIANE Milyen hír?
VALÉR Igaz-e, hogy Tartuffe elveszi?
MARIANE Hát annyi bizonyos, apám ezt tervezi.
VALÉR Kisasszony! Apja hát…
MARIANE Igen, most másra készül
S imént közölte, hogy hozzá ad feleségül.
VALÉR Komolyan mondja ezt?
MARIANE Komolyan, igazán:
E nászhoz makacsul ragaszkodik apám.
VALÉR És kisasszony, maga? Szívében hogy határoz?
MARIANE Nem tudom.
VALÉR Ez igen derék, gyönyörü válasz.
Nem tudja hát?
MARIANE Nem.
VALÉR Nem?
MARIANE És mit gondol maga?
VALÉR Én? Én azt gondolom, szót kell fogadnia.
MARIANE Ezt gondolja?
VALÉR Igen.
MARIANE Igazán?
VALÉR És miért ne?
Dicső ajánlat ez, legyen csak ő a férje.
MARIANE Úgy? Jó! Ez a tanács, uram, tetszik nekem.
VALÉR És követnie is könnyű lesz, azt hiszem.
MARIANE A tanácsot maga sem adta nehezebben.
VALÉR Azért adtam csupán, hogy a kedvét keressem.
MARIANE S én azért követem, hogy örüljön neki.
DORINE (egészen hátrahúzódik) No kíváncsi vagyok, ebből mi sülne ki.
VALÉR Ez hát a szerelem? Vagy az egész csalás volt,
És…
MARIANE Beszéljünk, uram, inkább valami másról.
Nyíltan megmondta ön, hogy azt fogadjam el,
Akit most férjemül az apám kiszemel,
Nekem meg eltökélt tervem, hogy így csinálok,
Hisz maga adta az üdvözitő tanácsot.
VALÉR Miért említ ilyen átlátszó indokot?
Tudom, hogy maga már régen határozott,
S most e haszontalan ürüggyel visszaélve

Bizonyos jogcimet érez a szószegésre.
a) Hogyan viselkednek a jelenetben a szerelmes jegyesek? Mitől mulatságosak?
b) A jelenet későbbi részében ki fogja a közöttük keletkezett félreértést tisztázni és az események

irányítását a kezébe venni?
(Már az idézett rész egy közbevetett s a jegyesek által nem hallott megjegyzéséből kiderül ez.
Keresd meg a közbevettet megjegyzést!)
A szerelmesek pártolója a jelenet befejezése szerint kire számít az Orgon, illetve Tartuffe elleni küz-
delemben?
c) A darab szereplőtípusaiban és cselekményében mi minden emlékeztet a commedia dell’arte-re?
Segítségül használd föl az alábbi ismeretközlő szöveget, melyhez hasonlóval Molière A fösvény című
darabjának tanulmányozása során találkozhattál! Azok a nevek, melyek az idézett szövegben nem a
commedia dell’arte állandó típusait nevezik meg, erre a komédiára, illetve az antik római komédia-
szerző, Plautus Hetvenkedő katonájának szereplőire utalnak.
COMMEDIA DELL’ARTE
Molière művészetének – az ókori klasszikusok mellett – egyik fő forrása az olasz vásári színjátszás,
a COMMEDIA DELL’ARTE volt. Szereplőtípusainak és történetvázainak jó része innen származott.
A színjátszásnak e formáját elsősorban a RÖGTÖNZÉS jellemezte. E rögtönzést azonban éppen a
KÖTÖTT SZEREPLŐTÍPUSOK ÉS SZEREPKÖRÖK tették lehetővé. A színészek a CSELEKMÉNYVÁZ
ELŐRE RÖGZÍTETT FORDULATAIT „színezték ki” az előadás során.
A commedia dell’arte az ÁLLANDÓ TÍPUSOKat részben épp Plautustól, illetve követőitől vette
át. E szereptípusok közül Pantalone, a gazdag, zsugori, öreg kereskedő volt Molière Harpagonjá-
nak előképe. A Capitano Plautus hetvenkedő katonájának leszármazottja. A Capitanóhoz és a
Pantalonéhoz részben hasonló szerepkört tölt be a Dottore, a tanult ember (jogász vagy orvos).
Többnyire ő is az ifjú szerelmesek ellenfeleként lép föl. Ez a tudálékos figura is gyakori szereplő-
je Molière komédiáinak, de Beaumarchais (ejtsd: bomársé) vígjátékában, a Figaro házasságában
szintén találkozhattatok vele.
A commedia dell’arte fő mozgatói a SZOLGÁK, a ZANNIk voltak: Artotrogus, Palaestrio és
Sceledrus örökösei, rokonai. Palaestrio és Valér megfelelőjét, a FURFANGOS SZOLGÁt a vásári
komédiában Brighellának (ejtsd: brigella) hívják. A kicsit BUGYUTA, A HELYZETEKET NEM IGAZÁN
ÉRTŐ típusnak, Sceledrus és Jakab megfelelőjének a neve pedig Arlecchino (ejtsd: árlekkíno).
A szolgáknak természetesen megvoltak a női megfelelőik is. A furfangos szolgáló, a Brighella női
megfelelőjének neve Columbina.
Fontos szereplők még a SZERELMESEK (amorosi), akik Clèante-hoz vagy Elizhez hasonlóan
többnyire elég tehetetlenek és naivak.
A KOMÉDIA SZABÁLYAInak, konvenciórendszerének kialakításában és átörökítésében döntő
szerepe volt a commedia dell’arténak. Cselekményfordulataiból, szereplőtípusaiból nem csupán
Molière és követői, hanem a Tévedések vígjátékát, sőt a Romeo és Júliát író Shakespeare is sokat
merített.
a) Komikusak, mert félreértik egymást, érzékenykednek, sértődősek. Nem képesek maguktól a
helyzet megkívánta cselekvésre. Összevesznek ahelyett, hogy a veszély ellen közösen lépné-
nek föl.
b) A félreértést Dorine segít majd tisztázni, és az események irányítását is ő veszi a kezébe.
A közbevetett megjegyzés: „No kíváncsi vagyok, ebből mi sülne ki.” (Dorine)
Dorine az Orgon, illetve Tartuffe elleni küzdelemben Cléante-ra és Elmirára számít.
c) Itt is vannak kicsit bugyuta, tehetetlen szerelmesek (amorosi, ill. inamorati), az egybekelésü-
ket akadályozó idősebb, hatalommal bíró személy (Orgon), illetve a sorsukat cselesen segítő
furfangos szolga (itt a Brighella női megfelelőjével, a Columbinával Dorine alakjában találko-
zunk).
T/9–10. 22. oldal
6–10 PERC A 9. c) ponton kívül elhagyható, ill. házi feladatnak adható feladatok
2 x 3-5 perc az ismertetésre
• A feladatok célja Tartuffe figurájának árnyaltabb megközelítése. Ha nincs elegendő idő a felada-
tok órai megbeszélésére, az itt található problémára a reflektálás fázisában térjünk vissza!
• A 9. feladat Tartuffe szerelmi vallomásának nyelvi erejével, a 10. feladat (lehetséges kitérő) alak-
jának Spiró György darabjában olvasható értelmezésével foglalkozik.
• Mindkét feladatot érdemes legalább otthoni egyéni vagy csoportmunkaként elvégeztetni, mivel
elősegítik Molière drámájának gazdagabb, alakjainak kevésbé egysíkú-karikaturisztikus értelme-
zését. A feladatot, ha egyénileg oldják meg, beadható formában kérjük megírni; ha csoportos
„miniprojekt”, kérjük, hogy a megoldásokat mindenki rögzítse, s szóvivő ismertesse a közös ered-
ményt.
• A 9. c) feladat megoldására és megbeszélésére mindenképpen kerüljön szó az órán!
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szereplő érveinek azonosítása, saját érvek megfogal-
mazása
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : A két feladat közül választhatnak a diákok. A másodikat
azoknak érdemes ajánlani, akik túlzottan sematikusan látják Tartuffe figuráját, illetve azoknak,
akik erősebben érdeklődnek a kortárs irodalom iránt.
M u n k a f o r m á k : egyéni vagy csoportmunka közös megbeszéléssel
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat: tanári kalauz, T-táblázat, esetleg miniprojekt
9. A kéjvágyó álszent – szerelmi jelenet (részlet a III. felvonás 3. jelenetéből)
TARTUFFE (Leül) Bajából, asszonyom, meggyógyult már egészen?

ELMIRA (Leül) Igen, elmúlt a láz, többé nyomát sem érzem.
TARTUFFE Az én imám, tudom, annyit nem érdemel,

Hogy ezt a nagy kegyet én értem volna el,
De ahány ájtatos imám felszállt az égbe,
Nem volt más tárgya, csak az ön felépülése.
ELMIRA Az én jólétemért túl nagy e buzgalom.
TARTUFFE Nem, nem lehet elég drágának tartanom:
Áldoznám szívesen a magamét is érte.
ELMIRA Túlzás már, higgye el, e keresztényisége,
S jóságáért, uram, hálás vagyok nagyon.
TARTUFFE Sokkal több az, amit érdemel, asszonyom.
ELMIRA Beszélni akarok, önnel, uram, titokban.
Jó, hogy most e helyen tárgyalhatunk nyugodtan.
TARTUFFE Az én lelkemre is nagy boldogság derül,
Hogy együtt lehetünk, kettesben, egyedül.
Imámban mindig is rajongva esedeztem
Ilyen alkalomért, de megtagadta isten.
Damis nem mutatkozik, de kinyitja annak a fülkének

ajtaját, ahová visszavonult, hogy a beszélgetést
kihallgassa
ELMIRA Amit én akarok, nyílt, őszinte beszéd,

És kérem, tárja fel nekem egész szivét.
TARTUFFE És én is, éppen e legfőbb kegyért esengek,
Hogy egész lelkemet megmutathassam önnek.
S végül elhiggye, hogy ha én űztem is el
A sok látogatót, kit bája érdekel –
Mégsem a gyűlölet hajtott asszonyom ellen,
De messzire ragadt túlbuzgó szenvedelmem
S egy tiszta hevület, mely…
ELMIRA Én is úgy hiszem,
Hogy üdvösségemért aggódik szüntelen.
TARTUFFE (Megszorítja Elmira ujjai hegyét)
Ó, persze, asszonyom, s ez a hév néha tombol.
ELMIRA Jaj! De miért szorít?
TARTUFFE Csupán túlbuzgalomból.
Fájdalmat önnek én ne okozzak sosem.
Inkább én… (Kezét Elmira térdére teszi)
ELMIRA Mit keres a keze térdemen?
TARTUFFE Csak ruháját fogom: úgy omlik ez a kelme.
ELMIRA Jaj, csiklandós vagyok: kérem, már ne emelje.
(Elhúzza székét, Tartuffe közeledik a magáéval)
TARTUFFE (Elmira mellkendőjét babrálja)
E csipke, istenem, de szép, milyen csoda!
Nem dolgoztak ilyen finoman még soha.
Korunk méltán lehet az ilyesmire büszke.
ELMIRA Ez igaz, de talán térjünk a mi ügyünkre.
Azt hallom, az uram megszegi a szavát
S magához adja a lányát. Igaz-e hát?
TARTUFFE Én is hallottam ezt, de hadd valljam be önnek:

E boldogság nem az, amiért én esengek.
Asszonyom, tudja meg, én másban bámulom
Azt a bájt, vonzerőt, mely minden óhajom.
ELMIRA Ön nem vágyódhatik, tudom, földi dologra.
TARTUFFE Ne higgye, nincs az én szívem kőből faragva.
ELMIRA De azt hiszem, csupán az ég felé eseng,
S vágyait semmi sem vonzhatja idelent.
TARTUFFE Szerelmünk, amely az örök szépségre gerjed,
Nem tiltja a múló széphez vonzó szerelmet.
Érzékeinket is könnyen ragadja meg
Az isten műve, a tökéletes remek.
A legszebb nőkben is az ég visszfénye csábít.
De önben tárja fel legtitkosabb csodáit
És arcára olyan szépséget vetitett,
Mely elbűvöli a szemeket s szíveket,
S ha önre néztem, a halandó, földi bájban
A természet örök teremtőjét csodáltam.
Saját ábrázatát mintázta meg az ég
A képben, mely után szivem epedve ég.
Féltem előbb, hogy ez a vágy, mely titkon égve
Keletezett, talán a sátán tőrvetése,
S úgy döntöttem, hogy önt többé nem láthatom,
Mert üdvösségemet gátolja, asszonyom.
De, ó, elbűvölő szépség, most már megértem,
Hogy vétkes nem lehet ez az én szenvedélyem,
És mert e szenvedély erényes is lehet,
Ezután átadom hevének szívemet.
Bevallom, asszonyom, tudom, milyen merészség
Önnek ajánlani szivemnek hevülését,
De vágyam csak az ön jósága kegyeit
Reméli, nem saját értékében bizik.
Nyugalmamat az ön itéletére bízom,
Mert öntől függ csupán az üdvöm vagy a kínom,
Igen, én teljesen önre bízom magam:
Boldog legyek-e vagy végképp boldogtalan.
ELMIRA Szép, gáláns vallomás hangzott el itt előttem,
De be kell vallanom, egy kissé meglepődtem.
Úgy érzem, nem elég erős az ön szive.
Nem illenék kicsit bölcsebbnek lennie?
Ön vallásos, uram, ezt mindenki beszéli.
TARTUFFE S aki vallásos, az nem lehet soha férfi?
Ha meglátom az ön mennyei bájait,
Szívem behódol és már nem okoskodik.
Furcsának tűnhetik, tudom, ez a beszédem –
Végre is, asszonyom, nem vagyok angyal én sem.
S ha mégis sértené önt ez a vallomás,
Szépsége az oka, tudja meg, semmi más.

Amint rám ragyogott emberfölötti fénye,
Egész belsőmet az ön rabjául igézte.
Páratlan, isteni, édes tekintete –
Lázongó szívemet azzal igázta le.
A böjtök, az imák, a könnyek mindhiába:
Minden vágyam csak az ön bájait imádta.
Elárult százszor is szemem és sóhajom,
De most már szóval is be kellett vallanom.
Ha lelke könyörül és nem hallgatja zordul,
Amit alázatos, hű rabszolgája koldul,
Ha majd nem vonja el tőlem vigaszait
És semmiségemig tán leereszkedik –
Akkor, ó, asszonyom, édes világcsodája,
Hódolatomat is páratlannak találja.
Énvelem nem forog kockán jó hírneve,
Meglátja, semmitől sincs oka félnie.
A nők bálványai, a gáláns udvaronchad,
A hiú hódítók, kik hencegve zajongnak
És dobra verik az asszonyok kegyeit,
Ha sikert érnek el, rögtön kifecsegik.
Az ilyen kérkedő nem marad hű szavához
És meggyalázza az oltárt, hol szíve áldoz.
De aki, mint magam, eltitkolt tűzzel ég,
Csak arra bízza rá hirét s becsületét:
Amivel tartozunk saját jó hírnevünknek,
Az a gond kötelez titoktartásra minket,
S a szerelmet, amely félelem nélküli,
És a botránytalan gyönyört itt megleli.
a) Milyen céllal bocsátkozik Elmira Tartuffe-fel beszélgetésbe?
b) Milyen elvi s milyen gyakorlatias érvekkel igyekszik Tartuffe meggyőzni Orgon feleségét arról,
hogy vallásossága és szerelmi szenvedélye összeegyeztethetők?
• Elvi szempontok:
• Gyakorlati megfontolások:
Mennyiben emlékeztet itt kifejtett szerelemfelfogása Platónnak a Lakoma című művében kifejtett
szerelemelméletére, mely szerint a testi szépség csodálata csak lépcső az ideák (későbbi keresztény
értelmezés szerint az isteni tökéletesség) felé vezető úton?
c) Tökéletes álszent-e Tartuffe, az álszent általános típusát testesíti-e meg?
TARTUFFE KIVÁLÓ ÁLSZENT, MERT… TARTUFFE CSAPNIVALÓ ÁLSZENT, MERT…

10. Spiró György Az imposztor (1982) című darabja a Tartuffe egy kétszáz évvel ezelőtti elő-
adásáról, próbáiról, illetve mindennek fojtogató emberi-politikai környezetéről szól.
Bogusławski, a nagy, 19. század eleji lengyel színész-rendező az alábbi részletben értelmezi – az
előadásban általa alakított – Tartuffe vallomását. A részletben szereplő Kamińska Elmirát, Kamińs-
ki Damis-t alakítja, Każyński pedig a Bogusławski vendégjátékára alkalmat adó vilniusi színház
igazgatója.
KA Ż YŃSKI
Ez nem szerelmes darab! Ez nem Abélard, ez Tartuffe! Kiforgatja Molière szövegét… ezt
mind, mind egy gonosztevő mondja, egy álszent, egy… egy sátán! Kamińskához. Te pedig
ezen nem hatódsz meg, nem bizony, mert nagyon jól tudod, hogy hazudik.
KAMIŃSKA
Hagyjál békén!
BOGUSŁAWSKI
Każ yńskihoz. Talán rosszul olvastad el a darabot, fiam. Atyáskodva átfogja a vállát. Olvassuk
el együtt a szöveget. A súgónőhöz irányítja. Egészen feltűnő, fiam, hogy ez a darab legköl-
tőibb része. Lehetséges volna, hogy Molière véletlenül ajándékoz Tartuffe-nek ilyen szép
monológot? A súgónő példánya fölé hajol, olvassa.
Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti…
Magyarázólag.
Nincs a színen tükör, fiam; itt a tükör Tartuffe szeme. Nagyon szép szituáció. Tovább olvas.
Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti,
Hogy vak én sem vagyok, s hogy hús és vér a férfi.
Emberi gyöngeség ez, ne ítélje meg
Határt nem ismerő, vad szenvedélyemet.
Magyarázólag. Tartuffe itt igazat mond. Végig igazat mond. Amúgy is ő az egyetlen szenve-
délyes alak a darabban. Ha nem lenne az, nem volna megleshető és leleplezhető. Ha nem
lenne igazán szerelmes, megelégedne Orgon vagyonával. És ha ez a vallomás nem hatna
Elmirára, azonnal rohanna, és elmondaná a férjének. De nem rohan, és nem mondja el,
fiam. Damisnak kell közbeavatkoznia… Lapoz a súgónő példányában.
Nem, anyám, nem, ez nem maradhat titokban…
KAMIŃSKI
Nem, anyám, nem, ez nem maradhat titokban,
Mindent hallottam itt, napnál világosabban.
Tán a jóságos ég működött közre itt,
Hogy tönkretegyem egy áruló cseleit,
És hogy az ég maga rajtam át bosszút álljon
E pimaszságon és ilyen képmutatáson,
S apám ismerje meg a gazembert, aki
Magának mer, anyám, szerelmet vallani.
KAMIŃSKA
Nem, Damis, jobb, ha a bölcsebb úton megindul,
És bocsánatomat megérdemli ezentúl.
BOGUSŁAWSKI
Hol volt Tartuffe vallomásában pimaszság és képmutatás? Hol volt? Miért áruló Tartuffe? Kit
árult el? Orgont? Nem! Saját magát! Őszinte volt. Ez a tragikus vétke. Meg se próbál tagadni
ebben a jelenetben! Meg se mukkan! Mert valóban kiadta magát!
ROGOWSKI
Megbocsásson, Mester, de az első két felvonásban elég sok rosszat elmondanak Tartuffe-ről!
Elmondják, milyen pimasz és képmutató!
BOGUSŁAWSKI
Igen, fiam, elmondják, és Tartuffe olyan is. Csakhogy Tartuffe most jelenik meg először, és
azonnal egy őszinte, lírai szerelmi vallomást ajándékoz neki Molière. Nem különös?
KA Ż YŃSKI
A Mester valóban mesterien csavarja a szót. De azt mivel magyarázza – és kérem, magya-
rázza is el, mert mi, úgy látszik, buták vagyunk és nem tudunk olvasni –, hogy Tartuffe aztán
minden gazságot elkövet, amivel az első két felvonásban vádolták?
BOGUSŁAWSKI
Nagyon jó kérdés! Kinek van tippje, gyerekek?
Kis csönd.
RYBAK
Bosszút áll. Jogos bosszút, mert legőszintébb érzelmét használják fel ellene.
KA Ż YŃSKI
Fogja be a pofáját!
Kis csönd.
KA Ż YŃSKI
Írja meg a saját Tartuffe-jét, jó? De mi itt egyelőre Molière-ét játsszuk, és nem a magáét!
HREHOROWICZÓWNA
Rybak úr Molière darabjáról gondolkozik.
NIEDZIELSKI
A saját példányát lapozva feláll. Bátorkodom a következő jelenetre utalni… Itt áll ugye Elmira
és Tartuffe, Damis által leleplezve… és most jön Orgon. Damis azonnal elmondja az apjá-
nak, mit látott. Erre Elmira nagyon dühös lesz… Gyanúsan dühös…
KAMIŃSKA
Igen, én nem tudom, e sok hiú beszéd
Miért zavarja meg egy férj nyugodt eszét.
Mert nem ilyesmitől függ a mi büszkeségünk,
Csak azt kell tudni, hogy ellene mivel éljünk.
Én így vélekedem, s ha rám hallgat, Damis,

Hallgatott volna az ilyenről maga is.
NIEDZIELSKI
És elrohan.
Kamińska a pad felé megy.
ROGOWSKI
Hát lehetséges ez? Mit hallok! Ő, nagy isten!
BOGUSŁAWSKI
És én csak itt kezdek alakoskodni, azzal, hogy mindent bevallok, de túlzott önostorozással:
Ó, testvérem, igen, a bűnöm feneketlen,
Igen, bűnös vagyok, nyomorult, zaklatott,
Aljas gonosztevők között a legnagyobb,
Minden pillanatom új bűn, mocsokban élek,
Lelkemet ellepik gennyes, rothadt fekélyek…
S a többi. De a nézőben még él Tartuffe előző vallomásának szépsége! A néző nem tartja bűnnek
a szerelmét, mert Molière sem tartja annak. Én a nézők helyében azért drukkolnék, hogy Tartuffe
vágja ki magát.
a) Foglald össze Bogusławski véleményét Tartuffe-ről!

Mi a véleménye az Elmirához címzett vallomásról?
Mivel indokolja ítéletét?
b) Milyennek látja Bogusławski Tartuffe alakját a többi szereplőhöz viszonyítva?

Mivel magyarázza – Rybak közvetítésével – az utolsó két felvonásban elkövetett gazságait?
c) Mi a te véleményed a darabbeli Bogusławski alakértelmezéséről?
T/9.
a) Elmira szeretné elérni, hogy Tartuffe ne fogadja el Mariane kezét Orgontól.
b) • Elvi szempontok: A szépség csodálata Isten teremtett művének csodálata, így nem lehet
bűn. A vallásosság és a férfiúi mivolt nem zárják ki egymást.
• Gyakorlati megfontolások: A szent hírében álló férfival veszélytelen viszonyt folytatni, hisz
senki nem gyanakodhat vele kapcsolatban földi vágyakra.
Platónnak a Lakoma című művében kifejtett szerelemelméletére emlékeztet, hogy a testi
szépség csodálata itt is a magasabb eszmény, a szépség mint olyan, a tökéletesség (az idea)
csodálataként van jellemezve. A keresztény platonizmusra emlékeztető módon a mulandó
szépség itt is az Örökkévalóhoz emel, az ő csodálatának egyik formája csupán:
„Szerelmünk, amely az örök szépségre gerjed.
Nem tiltja a múló széphez vonzó szerelmet.
Érzékeinket is könnyen ragadja meg
Az isten műve, a tökéletes remek.
A legszebb nőkben is az ég visszfénye csábít.

De önben tárja fel legtitkosabb csodáit
És arcára olyan szépséget vetitett.
Mely elbűvöli a szemeket s szíveket,
S ha önre néztem, a halandó, földi bájban
A természet örök teremtőjét csodáltam.”
c)
TARTUFFE KIVÁLÓ ÁLSZENT, MERT… TARTUFFE CSAPNIVALÓ ÁLSZENT, MERT…
Ügyesen forgatja a szót. Ájtatos gesztusai és nők iránti érdeklődése el-

Nagyvonalú gesztusaival megtéveszti a hiszéke- lentmondásba kerülnek: az el nem vakultak előtt
nyeket. leleplezik.
A kínos szituációkat is ki tudja magyarázni, illet- Az aszkétát egyébként is csak szavakban játssza:
ve bűnbánó és büntetést kérő gesztusaival kike- dőzsöl italban, ételben.
rüli a büntetést. Erkölcscsőszi szerepét és vallási buzgalmát túl-
Merészen kockáztat, de jó időzítéssel, ravasz játssza.
taktikával.
T/10.
a) Szerinte ő az egyetlen igazán szenvedélyes, nagyformátumú alak a darabban.
b) Bosszúból lesz aljas, mert igaz szenvedélyét sértették meg, legőszintébb érzelmét használták
fel ellene.
c) Egyéni megoldások.
T/11. 29. oldal
KB. 8 PERC
A feladat célja a Tartuffe befejezésének – a cselekmény tragikus irányba fordulásának és deus ex
machina jellegű lezárásának – vizsgálata.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : cselekményszerkezet elemeinek azonosítása, szöveg és
események viszonya; egymáshoz hasonló helyzetek és szereplők világos megkülönböztetése
M u n k a f o r m á k : pármunka közös megbeszéléssel/frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz
11. A darab tragikus tetőpontja és végkifejlete
a) Már a IV. felvonás utolsó jelenetének végén – az asztaljelenet után – jelzi Tartuffe, hogy ő van
birtokon belül. Hogyan s mikor alakult ki ez a helyzet?
Mire, Tartuffe milyen két fegyverére utal Cléante az V. felvonás elején alábbi szavaival?
„Barátom, rosszul állsz, és elbillen a mérleg

(…)
Az adománylevél s az elárult titok
Olyan könnyelműség, mely most hurokba fog.”
• Adománylevél:
• Elárult titok:
b) Az V. felvonás 4. jelenetében már szorul a hurok. Lojális úr, a törvényszolga milyen rendelettel
érkezik?
c) A mélypont vagy tragikus tetőpont az V. felvonás 7. (utolsó) jelenetének első fele. Az Orgon csa-
lád élete majdnem tragédiába torkollik.
Kivel jelenik meg Tartuffe, s mivel súlyosbodik a helyzet a Lojális úr által hozott utasításhoz ké-
pest?
d) A darab zárójelenete újabb fordulópontot s megoldást is hoz egyben. Miben áll a fordulópont és
a megoldás?
e) Min, kinek az igazságosságán, bölcsességén múlik, hogy nem a csaló álszent lesz a darab győz-
tese?
a) Tartuffe közli, hogy nem neki, hanem Orgonéknak kell a házból menniük. A III. felvonás 6.
jelenetében ugyanis Orgon a Tartuffe-öt Elmira megkörnyékezésével „rágalmazó” Damis-t
kitagadja, majd a 7. jelenetben az álszentet teszi meg egyedüli örököséül – hogy kárpótolja a
sérelmekért, és bosszantsa sértegetőit.
Adománylevél: Amelyben vagyonát Orgon Tartuffe-re ruházta.
Elárult titok: Orgon Tartuffe-re bízta felségárulási összeesküvésbe került barátja titkos kazet-
táját.
b) Kilakoltatási végzéssel érkezik, Orgonéknak másnapig el kell hagyniuk a házat.
c) Tartuffe a Rendőrhadnaggyal érkezik, s most már nemcsak Orgon vagyonáról, hanem sza-
badságáról, életéről is szó van, hisz a rendőr börtönt jelent.
d) A Rendőrhadnagy váratlanul nem Orgont, hanem a régóta keresett, „hírhedett csalót” tar-
tóztatja le.
e) Az uralkodó az, aki átlátott Tartuffe csalásán. A rend helyreállása tehát az igazságos és bölcs
királynak köszönhető, a Rendőrhadnagy az ő küldönce.
T/12. 30. oldal
KB. 5 PERC Elhagyható feladat
A feladat célja a „rex ex machina” mögötti világkép vizsgálata, illetve a XIV. Lajos abszolutizmusa
és a klasszicista művészet közötti kapcsolat exponálása.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : irodalmi és irodalmon kívüli jelenségek közötti kapcso-
lat, kor és mű közötti kapcsolat megteremtése, felismerése
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze
M u n k a f o r m á k : pármunka közös megbeszéléssel/frontális
12. A király és a drámaíró – XIV. Lajos abszolutizmusa és a klasszicizmus
a) Miért nevezhető a darab befejezése deus ex machina jellegűnek, s miért lehetne ezt „rex ex ma-
china” (’király a gépezetből’) elnevezéssel illetni?
b) Az alábbi állítások közül melyiket gondoljátok igaznak?
(1) A drámaíró ezzel a befejezéssel csak az uralkodónak akart hízelegni, akitől darabjainak bemuta-
tása függött.
(2) Molière alighanem őszintén hitt abban, hogy a társadalmi igazságosságot csak az abszolút hatal-
mat kezében összpontosító uralkodó biztosíthatja.
c) Milyen ember- és társadalomképre vall, hogy Molière több komédiája is a tragikus végkifejlet felé
tart, s csak valamilyen szervetlennek tűnő deus ex machina vagy rex ex machina akadályozza
meg a gonoszság és a kapzsiság győzelmét?
ABSZOLUTIZMUS ÉS KLASSZICIZMUS
Egyes művészetszociológiai felfogások szerint XIV. Lajos abszolutizmusa és a francia klasszicis-

ta művészet között alighanem belső összefüggés állt fenn. Mind a társadalmi-politikai, mind a
művészeti elvek középpontjában AZ EGYENSÚLY, A MÉRTÉK fogalma állt. A lajosi abszolutizmus
két nagy, egymással már és még nem bíró társadalmi réteg, az arisztokrácia és a polgárság kö-
zötti erőegyensúlyra alapozódott. A király a két erőt egymás ellen kijátszva, egymással fékezve
és ellensúlyozva vont magához minden hatalmat, minden lényeges politikai döntést. A mérték
és a szabályok betartása volt az az alapelv, amely e kényes egyensúly elbillenését volt hivatva
megakadályozni. Valahogy úgy, ahogy a klasszicista drámák is elsődlegesnek tartották a szabályok
betartását, és elítélték minden emberi vágy, törekvés eltúlzását, kizárólagossá válását, a mérték-
vesztést, a szélsőségeket.
a) Mert a megoldás, az igazság győzelme a közvetlen előzmények után teljesen váratlan („szer-
vetlen”), nem a szereplők tetteiből következik. Azért „rex ex machina”, mert a király akarata
küldönce képében a darab világán kívülről, felülről érkezik.
b) egyéni
c) Ezek a tragikum felé hajló szerkezetek meglehetősen keserű társadalom- és emberképre
vallanak. Mintha a jó, az erkölcs, a szerelem saját erejéből nem tudna győzedelmeskedni a
zsugoriságon, a kapzsiságon, a vakbuzgóságon. Talán csak egy erős királyi-központi hatalom
fékezheti a rossz emberi természet uralmát, illetve ellensúlyozhatja a társadalom felső be-
avatkozás nélkül igazságtalan működését.
REFLEK TÁL ÁS
T/13. 31. oldal
5–7 PERC
A feladat célja a darab nyitott kérdéseinek exponálása, azoknak a kérdéseknek a felvetése, ame-
lyek a színpadra állítás és a főszereplők átütő megformálása szempontjából alighanem megkerül-
hetetlenek.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : problémaérzékelés, kérdésfelvetés, állítások közötti vá-
lasztás, az állítás érvekkel való alátámasztása a mű szövegéből
M u n k a f o r m á k : egyéni munka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kérdezzük a szerzőt (vagy a rendezőt)
13. A Tartuffe talányai
a) Fogalmazz meg olyan kérdéseket, amelyeket a Tartuffe felvet, de nem válaszol meg egyértel-
műen!
•
•
•
b) Miért bízik Orgon Tartuffe-ben ilyen vakon?

Miért nem hisz semmilyen józan érvnek?
Válassz az alábbi válaszok közül, s támaszd őket érvekkel alá!
(1) Orgon lelki egyensúlyát megtépázták azok az események (pl. a királyellenes összeesküvés), me-
lyekben elvesztette legjobb barátját. Nem igazodik el a világban, irtózatosan fél, mivel titkai van-
nak, s e titkokat szeretné valakivel megosztani. Bizalmasra vágyik minden áron.
(2) Orgon világnézetileg bizonytalanodott el, vallásossága rendült meg. Ezért vágyik erős, külső lelki
támaszra, valakire, akinek a hite feltétlen és biztos.
(3) Orgon valójában a férfiakhoz vonzódik, szerelmes Tartuffe-be.
(4) Orgon elmagányosodott a családjában. Gyermekei felnőttek, társaságvágyó felesége fiatalabb

nála, nem igazán társa.
2. A FELVILÁGOSODÁS ESZMÉI
A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN
2 vagy 3 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
T/1. 32. oldal
10-15 PERC
• A feladat célja az, hogy a tanulók értelmezzék a „felvilágosodás” metaforáját, megfigyeljék, hogy
a metafora a két szemelvényben milyen eszmékkel, fogalmakkal kapcsolódik össze.
• A feladatot több 4-5 fős csoport végezze, az A) csoportok a Csokonai-, a B) csoportok a Batsányi-
részletre szakosodnak. Valószínűleg elég feladatsoronként egy-két csoportbeszámoló meghallga-
tása, a többi csoporttól csak kiegészítést érdemes kérnünk. Esetleg célszerű egy-egy alpont meg-
oldását más-más csoporttól kérnünk. Hagyjunk 3-4 percet a csoportoknak a válaszadásra, majd
nyissuk frontálissá a megbeszélést. [Ha gyorsítani akarjuk a feladatot, az A) csoport munkájának
részfeladatait a csoport tagjai feloszthatják egymás közt.]
• Az A) csoport f) feladata lehetséges kitérő, érdeklődő diákoknak javasoljuk otthoni feladatként.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : fogalom- és metaforaértelmezés, retorikai eszközök
azonosítása
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az egész osztály; a B) feladatot lassabban dolgozóknak ad-
juk, mert az kevesebb időt igényel
M u n k a f o r m á k : csoport, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, szemponttáblázat, kettéosztott napló, tanári kalauz
1. A „felvilágosodás” metaforája
Már az antikvitásról vagy a középkorról szóló fejezetben láthattuk, hogy egy-egy művelődéstörté-
neti korszakot az utókor a maga nézőpontjának, horizontjának megfelelően sokféleképpen láthat.
Ugyanígy egy-egy korszak, amikor a megelőzőhöz képest határozza meg magát, világos önmeghatá-
rozása, az előzményektől elkülönítő tiszta körvonalai kirajzolása végett mind az elődkorszakot, mind
önmagát sarkítva ábrázolja, bizony óhatatlanul torzítja. Különösen látványos ez a felvilágosodás esz-
metörténeti korszaka, szellemi mozgalma esetében, mely ezzel az ellentétező leegyszerűsítéssel
igen erőteljesen élt. Nézzük meg, hogyan!
A) Olvassátok el Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) Konstancinápoly című versének (1794) néhány
kiemelt részletét, majd oldjátok meg az utána következő feladatokat!
[…]
Óh, e népre, óh melly sűrű felhőt vona
A szentség színével bémázolt babona!
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?
Míg az emberi nem hajdan a természet
Egyűgyű keblében nyugva heverészett,
Nem emelted még fel kiáltásod szavát,
Hogy keresd a vak éj fiainak javát.
Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség,
Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség.
Állott a Természet örök építménye,
Élt az emberiség legszentebb törvénye.
De miólta ennek sok romlást szenvedett
Oldalába raktad, bal madár! fészkedet:
Azólta számodra rakja a lenyomott
Értelem azt a sok felséges templomot.
Azólta adja ki a kenyért házából,
Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából
A szent névre vágyó, balgatag anya is,
Hogy tudjon mit rágni dervised foga is.
[…]
Természet! emeld fel örök törvényedet,
S mindenek hallgatni fogják beszédedet.
E kézzel fogható setétség eltűnik,
Az éjnek madara húholni megszűnik.
Egy jóltévő világ a mennyből kiderűl,
S a sok kigondolt menny mind homályba merűl.
Ah, ti máris abból fakadt indúlatok!
Nyelvemre harsogóbb hangokat ontsatok.
Emelkedj fel, lelkem! – előre képzelem,
Mint kiált fel szóval egyet az értelem,
S azonnal a setét kárpitok ropognak:
A szívről az avúlt kérgek lepattognak;
Tárházát az áldott emberiség nyitja,
Édes fiainak sebeit gyógyítja;
A szeretet lelke a főldet bételi,
S az ember az embert ismét megöleli.
Eloszlanak a szent s a panaszos hangok,
Boldogító érccé válnak a harangok.
Azzal sok száz embertárson segítenek,
Amin most egy cifra tornyot építenek.
[…]
A F E L V I L Á G O S O D Á S E S Z M É I 47
a) Milyen további fogalmak, képek társulnak a vers itt idézett, a setétség–világosság alapvető ellen-
tétpárjára épített részletei köré?
Töltsétek ki a táblázatot!
SETÉTSÉG VILÁGOSSÁG
b) A vers – meglehetősen átlátszó – taktikai ravaszkodással a muzulmán vallás egyik központjához,

Konstantinápolyhoz, azaz Isztambulhoz kapcsolja gondolatmenetét.
Vajon a „dervis” (mohamedán, azaz muzulmán szerzetes) szó részként – metonimikusan – milyen
nagyobb egész, nagyobb halmaz helyett áll ebben a kontextusban?
c) A „babona”, a „vakbuzgóság” meg a felekezetekhez és templomokhoz kötődő vallási gyakorlat

elvben három különböző dolgot jelent, jelölhetne.
Mi utal arra, hogy ez a vers összemossa, azonosítja a három fogalmat?
Válaszoljatok a kettéosztott naplóban!
IDÉZETEK MAGYARÁZATOK
d) Milyen három világkorszakot vázol fel a vers?

Alapvetően mivel azonosítja a sötétséget, mivel a világosságot?
Miért nagyfokú leegyszerűsítés ez az azonosítás?
1. korszak:
2. korszak:
3. korszak:
e) Csokonai ezen verse mennyiben hasonlít s mennyiben tér el a reneszánsz népszerű „háromosz-
tatú” történelem-leírásától?
Mi a reneszánsz felfogás szerint, s mi e szerint a vers szerint az első világkorszak?
f) Olvasd el ennek az elmélkedő-leíró, PICTURA (kép, látvány megverselése) és SENTENTIA

(bölcsmondás, illetve bölcsesség megverselése) jellegű részekből összeépített versnek az előb-
biekben nem idézett, indító, pictura jellegű részét!
• Fejtsd ki, hogy miképpen érvényesül a versben, annak szerkezetében a klasszicista ars po-
eticák által vallott GYÖNYÖRKÖDTETNI ÉS TANÍTANI elv!
• A gyönyörködtetés e költemény elején az olvasó (az egyikben csak a férfiolvasó!) milyen
kétféle kíváncsiságára, kétféle vágyára épít?
• Emelj ki legalább négyet a hárem leírásának rafinált metaforikus azonosításaiból! Tapasz-
talataidat tízsoros, tömör esszében foglald össze! Lehetséges javasolt cím: Mézesmadzag-
technika a Konstancinápoly című költeményben.
B) Olvassátok el Batsányi János A látó (1791) című versének kiemelt részleteit, és oldjátok meg a
hozzájuk kapcsolódó feladatokat!
a) Milyen hangulati, képi és fogalmi ellentétekre épül az alábbi részlet?
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,

S előbb, mint e század végső pontjára hág.
[…]
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
• Ellentétpárok:
b) Az alábbi részlet a nagy francia forradalomra utal, az emlegetett „dicső nemzet” a francia
nemzet.
Milyen kapcsolatba hozza a vers a felvilágosodás eszméit és a francia forradalmat?
A válaszhoz tudni kell, hogy az „ember elnyomott örökös jussai” azonosak az úgynevezett TER-
MÉSZETI JOGOKkal, más néven az ember elidegeníthetetlen vagy eredendő jogaival, melyek
közül leggyakrabban az egyenlőséget, a szabadságot, a tulajdont és a testvériséget, azaz a szoli-
daritáshoz való jogot szokták emlegetni. (Bár ez a lista bölcselőnként kissé változik.) Kérdés tehát,
hogy mit jelenthet a „Délre hozván” kifejezés.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,

Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
c) Emeljétek ki az alábbiakból aláhúzással a versben megnevezett természeti jogokat!
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,

Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
• A felvilágosodás – polgári – értékrendje vajon mivel szemben, minek az ellentéteként hivatkozott

az „érdem”-re?
A)
a)
SETÉTSÉG VILÁGOSSÁG
Szentség színével bemázolt babona Értelem

vakbuzgóság Természet
korona, kincs, kard, bilincs A természet örök törvénye
éhhel holt kicsiny Szív
dervis Szeretet
szentség = gonoszokra mentség Az ember az embert ismét megöleli
templomok Embertárson segítenek
sok kigondolt menny (Az utolsó két idézet a szolidaritást, a testvérisé-
harangok get állítja szembe a vakbuzgósággal.)
szent s panaszos hangok
cifra torony
b) A dervis metonimikusan (szinekdochéként) alighanem mindenféle szerzetes, illetve minden-

féle egyházi, a hitből hivatásszerűen élő személy helyett áll.
c) Úgy tűnik, ebben a versben nem pusztán a vallási fanatizmus bírálatát olvashatjuk. Míg a
felvilágosodás sok szerzőjénél az egyházellenesség vagy a fanatizmus bírálata nem válik a val-
lásosság elvetésévé, Csokonainak ez a verse (nem életművének egésze) a vallásossággal mint
olyannal látszik szemben állni. Az istenhitet a radikális felvilágosodás e verse szerint csupán az
e világi önzés használja a maga hasznára, mások boldogságának korlátozására. A „babona”
elválasztja egymástól az embereket.
IDÉZETEK MAGYARÁZATOK
Állott a Természet örök építménye, A templom a „bal madárral”, azaz a „bagoly vak-
Élt az emberiség legszentebb törvénye. buzgósággal” van összekapcsolva, ami korábban a
De miólta ennek sok romlást szenvedett „denevér babonával” egy felsorolásban szerepel. Az
Oldalába raktad, bal madár! fészkedet: elnyomott értelem a templommal van szembeállít-
Azólta számodra rakja a lenyomott va, így összemosódik a vakbuzgóság, a babona és a
Értelem azt a sok felséges templomot. templomi-felekezeti vallásgyakorlat.
A szeretet lelke a főldet bételi, Az emberek közti szeretet és szolidaritás a haran-
S az ember az embert ismét megöleli. gokkal és a cifra templomtornyokkal van szembeál-
Eloszlanak a szent s a panaszos hangok, lítva, azaz a vallásgyakorlás nyilvános helyszíneivel.
Boldogító érccé válnak a harangok. A „panaszos hangok” elmúlása a „szent” hangok el-
Azzal sok száz embertárson segítenek, múlásával van összekötve, nem pusztán a vakbuzgó
Amin most egy cifra tornyot építenek. vagy a babonás hangok elmúlásával.
d) 1. korszak: a természeti állapot („Míg az emberi nem hajdan a természet / Együgyű keblében
nyugva heverészett”)
2. korszak: a setétség, a vakbuzgóság, a babona kora
3. korszak: a világosság, az értelem és szeretet, a babonák leomlásának új korszaka
A sötétséget az egész természeti állapot utáni – a babonák és vakbuzgóság, a tételes vallás
uralta – korszakkal azonosítja, a világosságot az értelemmel, illetve az értelem eljövendő vi-
lágkorszakával, melyben a babona és a vakbuzgóság (egyházias vallásosság) által fenntartott
hatalmi viszonyok és nyomorúság átadja helyét az emberek közötti szolidaritásnak és sze-

retetnek, illetve a boldogságnak. A képlet azért végtelenül leegyszerűsített, mert a korábbi
történelem évezredeit egyneműnek tekinti, úgy, mintha mindben csupán a vakbuzgóság, a
babona uralkodott volna. Templom és értelem fogalmait történetietlenül állítja egymással
szembe, mintha vallásosság és értelem sosem kapcsolódtak volna össze, illetve mintha az ész
a fény új, mostani áttöréséig nem produkált volna eredményeket (pl. tudományos és techni-
kai fejlődést stb.).
e) A reneszánsz számára nem a TERMÉSZETI ÁLLAPOT az elveszett aranykor, melyet a sötét
középkor vált föl, hanem a KLASSZIKUS ANTIKVITÁS. Közös, hogy mindkét történelemkép
két világos és boldog korszak közé iktat egy sötét köztes kort.
f) A gyönyörködtetés két forrása az egzotikus pompa és a hárem révén behozott erotika.
Hárem = kalitka, magazin (bolt), sekrestye, bibliotéka; háremhölgyek: madarak, hívek,
könyvek/pergamenek. A penna nyilvánvalóan fallikus szimbólum, így a könyvbe írás rafinált
erotikus kép lesz. (A kimódoltan bonyolult, egyszerre intellektuális és erotikus képet, kép-
kombinációt MANIERISTA CONCETTÓnak tartják azok, akik a manierizmus – a reneszánsz és
a barokk közötti átmeneti korstílus – fogalmát Csokonai kapcsán használhatónak vélik.)
B)
a) vidulás (öröm) ↔ gyász (ború)
igazság sugári ↔ babona oltári
igazság sugári ↔ setétség fene bálványa
b) A részlet szerint a francia forradalom megvalósítja, érvényre juttatja („délre hozván”) a ter-
mészeti jogokat (az ember „örökös jussait”).
c) „ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
• Az „érdem” alighanem a születési előjogokkal állítható szembe, az egyén saját teljesítmé-
nye.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/2. 36. oldal
10 PERC
• A feladat célja az, hogy a tanulók feldolgozzák a felvilágosodásról szóló ismeretközlő szöveget,
s kérdéseik és válaszaik segítségével átéljék, hogy a periodizáció nem könnyű és mindig némi
önkényességgel is járó feladat.
• Fontos, hogy a pármunkában kiderüljön: a felvilágosodás betetőződése, átfordulása egy hosszabb
eszmetörténeti folyamatnak, hogy egyik megkülönböztető sajátossága, hogy a korábbi hasonló
gondolati törekvéseknél szélesebb körben hatott, illetve hogy a vallás, a politika és az erkölcs te-
rületeire is behatolt, nem korlátozta magát a szűken vett tudományosság vagy a filozófia világára.
Ha szükséges, irányítsuk a tanulópárok figyelmét arra, hogy a felvilágosodás előzményét jelentő
gondolkodói törekvések milyen két értelemben voltak szűkebb körűek.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lényegkiemelés, a lényegkiemelést segítő kérdések

megfogalmazása.
M u n k a f o r m á k : pármunka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jelölés, kérdés-felelet pármunkában
2. Olvassátok el és a szokásos jelölések (√, –, +, ?, *) alkalmazásával dolgozzátok fel az alábbi

ismeretközlő szöveget!
A munkát párban végezzétek!
Mindketten fogalmazzatok meg öt-öt, az alábbi szöveg legfontosabb állításaira vonatkozó kér-
dést! Egyiketek tegye föl kérdéseit, a másik válaszolja meg őket!
Ha a válaszolónak maradtak még elhasználatlan kérdései, cseréljetek szerepet!
A felvilágosodás – időbeli elhelyezése, önképe és önképének torzításai
A felvilágosodás, amikor önmagát fényként állítja szembe a korábbi sötétséggel, többféleképpen

is egyszerűsít, torzít. Egyrészt tanultuk, hogy a középkor sem sötét, inkább tarka volt, sőt mind a
kereskedelem, mind a tudomány, mind a művészetek szempontjából voltak igen fényes századai
is. (Nyugat-Európában ilyen volt például a 12. és a 13. század. Az Európa egyes részein a tudomány
és a művészetek szempontjából igencsak fényes reneszánsz időszak, a 15–16. század is – a felvi-
lágosodás „új világ és kezdet” érzetéhez képest – ama „sötét középkor”, sötét előtörténet része
lenne. Igaz, sokan a felvilágosodást éppen a reneszánsz átmeneti megtorpanás utáni reneszánszá-
nak tekintették.)
Másrészt azt is tudjuk, hogy a reneszánszban lendületet kapott tudományos fejlődés a 17.
században kifejezetten felgyorsult. A 16–17. század a matematika és a fizika rohamos kibonta-
kozásának kora. „1620-tól 1650-ig, Galilei és Descartes tételei nyomán visszavonhatatlanul meg-
fogalmazódik a matematika felsőbbsége a megismerésben, más szóval matematizálódik a világ
megismerhető struktúrája. (…) A mechanika forradalmának európai csodája, legyünk pontosak, a
XVII. század második negyede immár mindennemű periodizáció közös faktora. (…) Erre az idő-
szakra támaszkodik, s innen elrugaszkodva terjed el a felvilágosodás Európája, sőt közvetettebben,
de éppoly biztosan, maga a XX. századi tudományos civilizáció is.” (Pierre Chaunu: Felvilágoso-
dás) Ez a periódus hozza el a skolasztikus (spekulatív, kísérletmentes, nem matematikai alapú,
Arisztotelészre és középkori követőire támaszkodó) tudományosság végső vereségét. „A technikai
változás ennek a világhoz való újfajta viszonynak a gyermeke. (…) A terjeszkedés és a fejlődés
modern kategóriái távoli folytatásai a világ- és emberkép azon átalakulásának, amely a mechanika
évszázadának teljesítménye.”
De akkor miért nem a 17. századtól, s mondjuk, Descartes-tól kezdve beszélünk a felvilágoso-
dásról?
Azért, mert A TUDOMÁNYOS GONDOLKODÁSMÓD A FELVILÁGOSODÁS ÁTTÖRÉSÉIG KÉT ÉR-
TELEMBEN IS SZŰK KÖRBEN HATOTT. Egyrészt eleinte KEVÉS EMBER, KEVÉS ELME sajátította el az
új gondolkodást. Az olvasni és írni tudásnak, az iskoláztatásnak, a kultúra közvetítőrendszereinek
(s bizony a hadsereg vagy a közigazgatás is ezek közé tartozik) változnia, modernizálódnia, széle-
sebb körre kiterjedővé kellett válnia ahhoz, hogy az új gondolkodás szélesebb körbe hatoljon be.
Másrészt AZ ÚJ TUDOMÁNYOS GONDOLKODÁS ELEINTE MEGTARTÓZTATTA MAGÁT A POLITIKA,
AZ ERKÖLCS ÉS A VALLÁS TERÜLETEITŐL. Descartes még „szándékosan kihagyta az új metodológi-
ából a politika és a vallás területét, az Istenhez való viszonyt és az államban élő ember viszonyait”.
A felvilágosodás akkor tör át, akkor állítja szembe a tudást és az észt a megtagadásra, meghaladás-
ra ítélt régi renddel, gondolkodásmóddal, amikor a megerősödött polgárság gondolkodói, a filozó-
fusok és szervezett francia élcsapatuk, az enciklopédisták a tudományos gondolkodást immáron
a létező társadalmi struktúrák, intézmények, szokások, gondolkodási és szerveződési formák vizs-
gálatára, bírálatára, „leleplezésére” kezdik használni. Akkor, amikor a tudományos gondolkodás át-
lépi korábbi korlátait: egyrészt mind szélesebb közönség felé fordul, másrészt új, addig zárójelben
hagyott területekre terjeszti ki érdeklődését, (vélt) illetékességét: a kinyilatkoztatás, a tételes vallás,
a hatalmi viszonyok és az erkölcsi alapelvek, az emberkép területére is behatol. A felvilágosodás a
polgárosodásban elöljáró Németalföldön és Angliában előbb jelentkezett, mint Franciaországban,
de harcos szellemi mozgalommá az enciklopédisták tevékenysége révén Franciaországban szerve-
ződött, nevét is ott kapta, s Európa legtöbb országába is onnan terjedt el. A polgári forradalmain
már túljutott Németalföldön és Angliában az új eszmerendszer olyan kiélezésére és mozgalom-
szerű megszervezésére egyszerűen nem volt szükség, mint a politikai átalakuláson még innen lévő
Franciaországban.
A tudomány fejlődése és a józan ész erre támaszkodó, harcos öntudata, amit az ipar, a kereske-
delem s az ebben érdekelt társadalmi rétegek erősödése is ösztönzött, nem egyszerűen a vallási dog-
mákkal és a társadalmi hierarchiával ütközött össze, harcát nem mindig az egyházzal vagy a születési
arisztokráciával szemben kellett megvívnia. Az új tudománynak gyakran a régi tudománnyal, illetve
az – egyház által is tisztelt és „elsajátított” – antik filozófusok tekintélyével kellett megküzdenie.
A felvilágosodás mint eszmerendszer és mozgalom mintegy rákényszerült arra, hogy A VELE SZEM-
BENÁLLÓ MÚLTAT EGYNEMŰSÍTSE, SAJÁT ÚJDONSÁGÁT ÉS ERÉNYEIT PEDIG AZ ELŐZMÉNYEK ROVÁ-
SÁRA IS KIDOMBORÍTSA. Az új gondolkodás győzelméhez, illetve széles körű elterjedéséhez aligha-
nem hozzátartozik az ellentéteknek effajta sarkító kiélezése is. Ráadásul azt sem feledhetjük, hogy a
katolikus egyház világi hatalma, fanatikus és embertelen lépései a 18. századi Franciaországban nem
mentek ritkaságszámba. Voltaire híres egyházellenes jelszava: „Tiporjátok el a gyalázatost!” e nélkül
nem válhatott volna népszerűvé.
A felvilágosodott gondolkodás választott jellemzője az ELŐÍTÉLET-MENTESSÉG, a szokásokkal,
ÉSSZERŰTLENNEK TEKINTETT HAGYOMÁNYOKKAL VALÓ SZEMBENÁLLÁS, szakítás, a FEJLŐDÉSBE
VETETT HIT. Ez az egyoldalú jövő felé fordulás, egyfajta tradícióellenesség a felvilágosodás egyik
gyönge pontja. (A matematikában, a mechanikában nemigen játszik szerepet a történeti szem-
pont.) Nem véletlen, hogy magán a felvilágosodás táborán belül is a civilizáció és az ember fejlő-
désébe vetett hit kérdése lesz az egyik töréspont. Rousseau első értekezése is ebben a kérdésben
fordul szembe az enciklopédistákkal már 1750-ben, azaz még a csapatvállalkozás első kötetének
megjelenése előtt.
• Kérdések és válaszok:
T/3. 38. oldal
10 PERC
A feladat célja az, hogy a tanulók felfedezzék: a felvilágosodás, illetve ezen belül az Enciklopédia
milyen mértékben értékelte túl az emberi tudás ember-, erkölcs- és társadalomalakító szerepét.
(A feladat már szerepelt a felvilágosodás és a reformkor irodalmi életéről szóló fejezetben.)
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lényegkiemelés, egy szöveg logikai szerkezetének feltá-
rása, explicit és implicit állítások azonosítása, feltárása
M u n k a f o r m á k : pármunka és egyéni
3. Olvassátok el Denis Diderot (ejtsd: döni didró) szócikkének alábbi részletét az Enciklopédiá-
ból!
ENCIKLOPÉDIA
Egy enciklopédia célja valójában az, hogy összegyűjtse az egész földön elszórt ismereteket; hogy
általános rendszerüket bemutassa kortársainknak és átadja az utánunk következőknek, nehogy az
elmúlt századok munkássága hiábavaló fáradozássá váljék a rákövetkező századokban; hogy unoká-
ink tanultabbak lévén egyben erényesebbekké és boldogabbakká legyenek, mi pedig úgy halhassunk
meg, mint akik nagy szolgálatot tettek az emberi nemnek.
a) A szócikk az enciklopédia célrendszerét taglalva három közvetlen és három közvetett célt nevez
meg. Melyek ezek?
• Közvetlen célok:
• Közvetett célok:
b) Milyen összefüggést tételez föl a szerző az első és a második csoport között?
c) Az idézett szöveg „hogy unokáink...” kezdetű tagmondata önmagában is tartalmaz egy feltétele-
zett ok-okozati összefüggést.
Fogalmazd meg ezt a tételt saját szavaiddal, és fejtsd ki röviden, egyetértesz-e vele!
• Tétel:
• Vélemény:
d) Vitassátok meg közösen az előbbi tételt!
e) Húzd alá az alábbi szöveg szerinted legfontosabb három, nem pusztán ismeretközlő, hanem ér-
tékelő állítását!
Az Enciklopédia (1751–1772, ill. 1780)
A 35 kötetes Enciklopédia 11 kötete tartalmazza az ábrákat.

Ez a két lap – Pascal számítógépe és az Optika címszó
magyarázó ábrái – részben a tárgyalás, részben a nyomdatechnika
magas szintjét dicséri.
(www.sk-szeged.hu/tortenet/index.htm) (www.kfki.hu/.../hun/olvaso/histchem/simonyi/)
A Nagy Francia Enciklopédia, azaz A tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szó-

tára, amelynek Denis Diderot (1713–1784) és Jean-Baptiste D’Alembert (1717–1783) voltak alapító
szerkesztői, összesen 35 kötetben mintegy 60 000 címszót tartalmaz. Ebből 1751 és 1772 között
28 kötet jelent meg Diderot-ék szerkesztésében. Szerzői között a francia felvilágosodás olyan nagy
nevei szerepelnek, mint Montesquieu, Voltaire, Holbach és Rousseau. A szócikkek legnagyobb része
azonban nem tőlük, hanem mintegy kétszáz munkatárstól származik, közülük a legtöbb Jacourt-tól.
Az eredetileg egy angol lexikon (Chambers-lexikon) fordításaként induló vállalkozás szemléletében
nem egységes, hatása azonban szinte felmérhetetlen.
A döntően empirista, néhol racionalista ismeretelméleti álláspontot tükröző, többnyire deista1,
néhol materialista2 világnézetű szócikkek együttes hatása annak köszönhető, hogy az emberi isme-
retek összegyűjtésével, felhalmozásával mintegy a világi tudás épületét, teljességre törekvő tárházát
állították szembe a kinyilatkoztatott tudás szent könyveivel. Ezáltal lett világnézeti-demonstratív sze-
repe egy olyan könyvnek, amely részleteiben nem mindig állt szemben az egyház álláspontjával. Az
Enciklopédia óvatos szerzői nem a nyíltan teológiai kérdésekről szóló címszavakban fordultak szem-
be a tételes vallással, hanem inkább látszólag mellékes szócikkekben: például nem a vallásról szóló
1 Deizmus: olyan elképzelés, amely az isteni teremtésből származtatja a világot, azonban az események későbbi
folyásába e világmagyarázat szerint Isten nem szól bele, teremtett világát annak saját törvényei szerint hagyja mű-
ködni. A híres deista metafora szerint Isten órásmester, aki elkészíti az órát, majd a felhúzott készülék önmagától
működik.
2 Materializmus: olyan világmagyarázat, amely a világ keletkezését, a világban végbemenő történéseket és a lel-
ki–szellemi–erkölcsi folyamatokat is az anyagból és annak mozgástörvényeiből eredezteti, Isten vagy más termé-
szetfeletti létezők ebben a rendszerben nem kapnak helyet, legfeljebb az emberi elme szüleményeként.
címszó bírálja a vallási gyakorlatot,

hanem a babonáról szóló. Az En-
ciklopédia polgári szemléletét az is
mutatja, hogy benne a mesterségek
– már a címben is – a tudományok,
a művészet (és a filozófia) mellé
emelve szerepelnek. Népszerűségét
bizonyítja, hogy mintegy négyezer
előfizetője volt, és 1751–1789 között
kilenc kiadást ért meg.
Lemonnier képén Geoffrin asszony (1695–1777)

szalonja látható. A hallgatóságnak épp az Enciklopédiából olvasnak fel.
(www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=OTTTS_iro...)
a) Közvetlen célok:
– Az egész földön elszórt ismeretek összegyűjtése
– Ezek rendszerének bemutatása a kortársaknak
– Átadása az utánunk következőknek
Közvetett célok:
– Az elmúlt századok munkásságának átadása, átörökítése
– A következő nemzedékek tanultabbak és (ennélfogva) erényesebbek és boldogabbak le-
gyenek
– A jelen nemzedék tagjai nyugodt lelkiismerettel haljanak meg
b) A szerző a két célhalmaz között ok-okozati összefüggést tételez föl, véleménye szerint az
előbbiből következik az utóbbi: tudásból az erény és a boldogság.
c) A tétel kb. így foglalható össze: ha az emberiség tanultabbá válik, egyszersmind erényesebb
és boldogabb is lesz. A felvilágosodás jellegzetes gondolata (illúziója), amely a tudásban, a
tudományokban látta sok pozitív érték (emberi tulajdonság, társadalmi jelenség) feltételét.
T/4. 41. oldal
10-15 PERC
• A feladat célja, hogy a tanulók Rousseau két híres értekezésének megismerése előtt találkozzanak
azokkal a kérdésekkel, amelyekkel ezek az értekezések birkóznak. A kérdések előrehozása talán
exponálja, hogy Rousseau problémafelvetései mennyire élesek és elevenek.
• A feladatot négy-öt fős heterogén csoportokban végezzük. Öt percet adjunk a szemponttáblá-

zatok kitöltésére, kettőt-hármat az egyes táblázatok ismertetésére. Kimerítő vita helyett itt csak a
gondolkodás elindítása a cél.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : érvek és ellenérvek megfogalmazása adott álláspont
mellett
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint
M u n k a f o r m á k : csoport, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat
ROUSSEAU, A FELVILÁGOSODÁS BELSŐ ELLENZÉKE
Az enciklopédisták egyik alapvető meggyőződése a civilizáció fejlődésébe s e fejlődés üdvös vol-

tába vetett hit. Sokaknál járt ez együtt az ember, a természeti ember, a természeti jogokkal felru-
házott ember eredendő romlatlanságáról alkotott meggyőződéssel. Csak a babonáktól és rossz,
ésszerűtlen társadalmi intézményektől kell a józan ész fegyverének segítségével megszabadítani
az embert, s akkor a jó társadalomban harmonikusan fognak együtt élni a felvilágosult, jóra ne-
velt emberek, emberi közösségek. A FELVILÁGOSÍTÓK (AZ AUFKLÉRISTÁK) EGYSZERRE HITTEK
A TÁRSADALOM MEGVÁLTOZTATÁSÁBAN ÉS AZ EMBER, AZ EGYÉN NEVELÉSÉBEN. A felvilágosodás
egyik jellemző tétele, illúziója, hogy a tudomány, a műveltség elterjedése boldog és erkölcsös em-
beri társadalomhoz vezet. Ahogy azt Diderot-nak az Enciklopédiáról írt szócikkében olvashattuk:
„unokáink tanultabbak lévén egyben erényesebbekké és boldogabbakká” lesznek. JEAN-JACQUES
ROUSSEAU (1712–1778) is a felvilágosodás táborába tartozott annyiban, hogy ő is hitt abban: a
társadalmat meg kell változtatni, s hogy az embert kell és lehet nevelni, csakhogy mind a civilizáció
fejlődésének irányáról, mind a nevelés jellegéről más véleménye volt, mint filozófustársainak. Az
első vízválasztó Rousseau és a többiek között a tudomány és a művészetek emberi erkölcsökre tett
hatásának megítélésében érhető tetten. A második a magántulajdon megítélésében.
4. Tudás és erkölcs, tulajdon és boldogság

Négyes csoportokban gyűjtsetek érveket, illetve alakítsatok ki válaszokat a következő kérdé-
sekre!
A) Gyűjtsetek érveket, példákat az ellen vagy a mellett, hogy a művészetek és a tudományok fejlő-
dése jobbá, erkölcsösebbé, boldogabbá teszi, tette az embert!
A TUDOMÁNYOS ÉS A TECHNIKAI FEJLŐDÉS, A TUDOMÁNYOS ÉS A TECHNIKAI FEJLŐDÉS,

ILLETVE A MŰVÉSZET ERKÖLCSÖSEBBÉ, ILLETVE A MŰVÉSZET NEM TESZI ERKÖLCSÖ-
JOBBÁ TESZI AZ EMBERT, HISZEN… SEBBÉ, JOBBÁ AZ EMBERT, HISZEN…
B) A természeti ember jobb vagy rosszabb volt-e a civilizáció emberénél?

Mindkét álláspont mellé hozzatok érveket!
A TERMÉSZETI EMBER (VADEMBER, ŐSEMBER)

A TERMÉSZETI EMBER (VADEMBER, ŐSEMBER)
ROSSZABB VOLT A CIVILIZÁLT EMBERNÉL,
JOBB VOLT A CIVILIZÁLT EMBERNÉL, MERT...
MERT...
C) A magántulajdon hiánya milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járt, illetve járna?
A MAGÁNTULAJDON HIÁNYÁNAK A MAGÁNTULAJDON HIÁNYÁNAK

LEHETSÉGES ELŐNYEI LEHETSÉGES HÁTRÁNYAI
D) Milyen előnyei, illetve milyen hátrányai volnának annak, ha egy elképzelt társadalomban nem
alakulna ki munkamegosztás az emberek között, hanem mindenki ugyanazzal foglalkozna?
(Külön térjetek ki a nemek közötti munkamegosztás kérdésére, illetve a tágabban vett társadalmi
munkamegosztásra!)
A MUNKAMEGOSZTÁS HIÁNYÁNAK A MUNKAMEGOSZTÁS HIÁNYÁNAK

Egyéniek. Példaképpen egy-két lehetőség:
A)
A TUDOMÁNYOS ÉS A TECHNIKAI FEJLŐDÉS, A TUDOMÁNYOS ÉS A TECHNIKAI FEJLŐDÉS,

ILLETVE A MŰVÉSZET ERKÖLCSÖSEBBÉ, ILLETVE A MŰVÉSZET NEM TESZI ERKÖLCSÖ-
JOBBÁ TESZI AZ EMBERT, HISZEN… SEBBÉ, JOBBÁ AZ EMBERT, HISZEN…
A büntetés-végrehajtás egyes kegyetlen módjai A tudományos-technikai fejlődés a múlt század-
(kerékbetörés, felnégyelés) ma már ismeretle- ban minden eddiginél több áldozatot követe-
nek. A vérbosszú szokása is ritkasággá vált. Jog lő háborúkat tett lehetővé. A holokauszt és az
szabályozza és korlátozza az erőszakot. A csa- atombomba aligha bizonyítja az emberiség er-
ládon belüli erőszakos magatartás ritkábbá és kölcsi fejlődését. Az éhínség és az erőszak nem
büntethetővé vált. tűnt el a világból.
B)
A TERMÉSZETI EMBER (VADEMBER, A TERMÉSZETI EMBER (VADEMBER,

ŐSEMBER) ROSSZABB VOLT A CIVILIZÁLT ŐSEMBER) JOBB VOLT A CIVILIZÁLT
EMBERNÉL, MERT... EMBERNÉL, MERT...
Jog nem korlátozta, ezért a gyengébbtől elvette, Igényei kisebbek voltak, ezért kevésbé volt
ami neki kellett. A szemet szemért elv érvénye- mohó. Fejletlenebb révén kevesebb kárt tudott
sült. okozni.
C)
A MAGÁNTULAJDON HIÁNYÁNAK A MAGÁNTULAJDON HIÁNYÁNAK

Az emberek nem kapzsiak, nem törekszenek Hiányzik a meggazdagodásért folytatott verseny,
mások fölötti anyagi hatalomra. Nincsenek va- s így nem fejlődik a társadalom és a technika. Az
gyoni különbségek, gazdagság és nyomor, s így egyenlőség a szegénység egyenlősége.
irigység és lopás sincs.
A MUNKAMEGOSZTÁS HIÁNYÁNAK A MUNKAMEGOSZTÁS HIÁNYÁNAK

Az ember sokoldalú lesz, illetve marad. Sokféle Nem jön létre a szakértelem és a sajátos képes-
képessége alakul ki. ségek rendkívüli kifejlődése. Az együttműködés-
Ez elősegítheti a nők és a férfiak egyenjogúságát ben rejlő előnyök kihasználása nélkül a közösség
is. és a kommunikáció, illetve ezek fejlődésének
hiánya révén az egyes egyének is fejletlenebbek
maradnak.
A két értekezés feldolgozása közül időhiány esetében az egyik elhagy-

T/5. 43. oldal ható, azonban az ember/polgár kettősség, illetve a rousseau-i antropo-
lógia felvillantására mindenképpen kerítsünk sort. Ezért lehet, hogy a
10-12 PERC második értekezésből származó idézetek taglalásával veszítünk keve-
sebbet.
• A feladat célja az, hogy a tanulók megismerjék Rousseau első értekezésének néhány alapgondo-
latát, illetve az ember/polgár megkülönböztetést. (A kényszerű maszkviselés, a társadalmi szerep-
játszás problémája alighanem jobban érdekel egy mai tizenévest, mint a magántulajdon kérdése.)
Cél az is, hogy eloszlassuk azt a hamis hiedelmet, hogy Rousseau egyszerűen a természethez való
visszatérést hirdette volna.
• A pármunkát kövesse frontális egyeztetés.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, lényegkiemelés
M u n k a f o r m á k : pármunka, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, jelölés
5. Rousseau első értekezése: A tudományokról és a művészetekről, 1750

Olvassátok el Rousseau első értekezésének néhány részletét, és válaszoljatok az utánuk szereplő
kérdésekre!
Az Értekezés a dijoni akadémia azon kérdésre keresett feleletet, hogy „Javított-e avagy rontott az
erkölcsökön a tudományok és a művészetek újraéledése?”
Rousseau válaszának néhány részlete:
„(…) erkölcseink terén hiú és csalóka egyformaság uralkodik, mintha minden lelket ugyanabba az
öntőmintába vetettek volna: az udvariasság folyvást követel, az illendőség parancsol; folyvást szoká-
sokat követünk, soha a tulajdon szellemünket. Már nem is merünk olyannak mutatkozni, amilyenek
vagyunk, s valahányszor az emberek, a társadalomnak nevezett nyáj tagjai, egyforma körülmények
közé kerülnek, mindnyájan egyformán cselekszenek ennek az örökös kényszernek a súlya alatt, ha-
csak erősebb indítékok másfelé nem térítik őket. Így hát soha nem tudjuk igazán, kivel van dolgunk;
hogy a barátomat megismerjem, ki kell várnom a nagy alkalmat, tehát addig kell várnom, míg késő
nem lesz, hiszen éppen az ilyen alkalmakkor volna fontos ismernem őt.”
„(…) Nincs többé őszinte barátság, nincs valódi megbecsülés és nincs megalapozott bizalom. Gya-
nakvás, bizalmatlanság, félelem, hidegség, tartózkodás, gyűlölet, árulás rejtezik az udvariasság álnok
leple mögött, az oly sokat magasztalt pallérozottság mögött, mely felvilágosult századunk adománya.
Káromlással már nem szentségtelenítik meg a mindenség Urának nevét, de megsértik az Urat isten-
tagadó beszédekkel, és ez még csak nem is bántja érzékeny fülünket. Nem a magunk érdemeivel
büszkélkedünk, hanem mások érdemeit kicsinyeljük. Nem sértegetjük durván ellenségünket, hanem
ügyesen rágalmazzuk. Kihuny a nemzeti gyűlölködés, de vele együtt a hazaszeretet is. (…) Vannak
tilalmas túlkapások, gyalázattal sújtott bűnök, más bűnök azonban az erény nevével ékeskednek; aki
nem követi el, annak színlelnie kell őket. Ám magasztalja, akinek kedve van hozzá, a kor bölcseinek
mértékletességét; ami engem illet, én csak kifinomodott mértéktelenséget látok benne, s ez épp-
olyan méltatlan a dicséretemre, mint fortélyos egyszerűségük. (…)”
a) Mi jellemzi Rousseau szerint a civilizáció emberének magatartását?
„Ahol nincs okozat, ott nem kell okot keresni; de itt az okozat biztos: a valóságos hanyatlás. Lelkünk
abban a mértékben romlott meg, ahogy a tudományok és a művészetek közeledtek a tökély állapota
felé. Netán azt mondja valaki, hogy ez korunk különös balszerencséje? Nem, uraim, a hiú kíváncsiság
okozta bajok egyidősek a világgal. Az óceán vizének naponta ismétlődő megemelkedése és vissza-
süllyedése nem vettetik alá nagyobb szabályszerűséggel ama csillag járásának, mely éjjelente meg-
világít minket, mint az erkölcsök és tisztesség sorsa a tudományok és a művészetek haladásának. Az
erény abban a mértékben veszett el a szemünk elől, ahogy amazoknak a fénye emelkedett a látóha-
táron, és ugyanezt a jelenséget figyelték meg minden helyen és minden korokban.”
b) A tudományok és a művészetek tökéletesedése hogyan hatott az emberi lélekre, az erkölcsökre,

az erényre?
c) Olvassátok el és a szokásos jelölések (√, –, +, ?, *) alkalmazásával dolgozzátok fel az alábbi isme-

retközlő szöveget!
Az ember és a polgár
Rousseau KULTÚRKRITIKÁja szerint a civilizáció HAJLAM és KÖTELESSÉG (illem) kétéltűjévé hasította

az embert. Más megfogalmazása szerint kettéhasadtunk EMBERre (homme) és POLGÁRra (citoyen).
„Az emberi nyomorúság oka ez az ellentmondás, amely helyzetünk és vágyaink, kötelességeink és
hajlamaink, a természetes és a társadalmi intézmények között, ember és polgár között található.
Tegyétek az embert eggyé, és olyan boldoggá fogjátok tenni, amilyen boldog csak lehet. Adjátok az
embert teljes egészében az államnak vagy hagyjátok meg önmagának, mert ha megosztjátok szívét,
széttöritek.” (Politikai töredékek) A boldogtalanság, a szerepjátszás megszüntetése érdekében tehát
Rousseau szerint újra egyesíteni kell az embert: vagy kizárólag állampolgárrá kell tenni a közösségi
erény uralmának biztosításával, a benne lévő természeti ember teljes kiirtásával, vagy kizárólag ter-
mészetes emberré kell visszaváltoztatni. Ez utóbbi, „fiktív” javaslat szülte a Rousseau-nak tulajdo-
nított „Vissza a természethez!” jelszót. Valójában azonban a történelmi-civilizációs fejlődést a genfi
bölcselő visszacsinálhatatlannak tartotta, ezért későbbi politikai írásaiban (például az 1762-es Tár-
sadalmi szerződésben) inkább azt javasolta, hogy olyan berendezkedést kell létrehozni, amelyben
mindenki a közjót akarja, s gyökerestől kiirtatik belőle az ember különérdeke, önzése. Legfeljebb az
olyan társadalmak számára (pl. a lengyel alkotmány tervezetében) javasolta a régi állapotok meg-
őrzését, amelyekben a civilizáció még nem roncsolta szét a hagyományos közösségi érzületet és a
romlatlan életformákat.
a) Az illendőség formái eltakarják az emberek valódi jellemét. A gyanakvás, a bizalmatlanság
a félelem és a gyűlölet. S ami ennél is fontosabb, a civilizáció emberét az őszinteség hiánya,
a SZÍNLELÉS, az „udvariasság álnok leple”, azaz a szerepjátszás, a maszkviselés jellemzi.
b) Az előbbiek tökéletesedése az utóbbiak hanyatlását vonta maga után.
A két értekezés feldolgozása közül időhiány esetében az egyik elhagy-

T/6. 44. oldal ható, azonban az ember/polgár kettősség, illetve a rousseau-i antropo-
lógia felvillantására mindenképpen kerítsünk sort. Ezért lehet, hogy a
10-15 PERC második értekezésből származó idézetek taglalásával veszítünk keve-
sebbet.
• A feladat célja, hogy a tanulók megismerjék Rousseau második értekezésének néhány alap-
gondolatát, pl. a természeti állapot feltételezését, illetve a magántulajdon létrejöttének hatását.
Ugyanakkor szembesüljenek vele, hogy Rousseau kultúrkritikája a történelmet visszacsinálhatat-
lannak, a változások következményeit pedig többoldalúnak, ellentmondásosnak láttatja: azaz
szemléletmódja dialektikus. Itt is cél az, hogy eloszlassuk a hamis hiedelmet, miszerint Rousseau
egyszerűen a természethez való visszatérést hirdette volna.
• A pármunkát kövesse frontális egyeztetés.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegértés, lényegkiemelés
6. Rousseau második értekezése: Értekezés az egyenlőtlenség eredetéről, 1755
Rousseau második értekezése már nem a tudományokat és a művészeteket jelöli meg az ember
erkölcsi hanyatlásának okaként, hanem az EGYENLŐTLENSÉGben mutatja fel az emberi boldog-
talanság és nyomorúság okát. Az egyenlőtlenség eredetének feltárásához A TERMÉSZETI ÁLLA-
POT vizsgálatából indul ki. Fontos azonban tudni, hogy a természeti állapot Rousseau-nál csupán
MÓDSZERTANI FELTÉTELEZÉS, TÁRSADALOMKRITIKAI ESZKÖZ. Második értekezése bevezeté-
sében így ír erről: „[a] természeti állapot olyan állapot, amely nem létezik többé, meglehet soha-
sem létezett, ám mégis szükséges, hogy fogalmat alakítsunk ki róla – a célból, hogy jobban meg
tudjuk ítélni jelen állapotunkat”. A közkedvelt hiedelmekkel ellentétben Rousseau nem hirdette az
utópikus „vissza a természethez!” jelszót, de nem azért, mert elégedett volt a civilizációval, hanem
azért, mert – mint már említettük – a történelem menetét nem tartotta ilyen egyszerűen megfor-
díthatónak, az emberi természetnek hajlamra és kötelességre, (magán)emberre és (köz)polgárra
szakadtságát nem tartotta ilyen könnyen begyógyíthatónak.
a) Olvassátok el az alábbi két szövegrészletet, majd válaszoljatok az utánuk következő kérdésekre!
„(…) A természeti állapotban az emberek nem ismertek sem morális viszonyokat, sem kötelességeket,
így hát első pillantásra úgy tetszik, nem lehettek sem jók, sem rosszak, nem voltak sem bűneik, sem
erényeik (…)”
„Semmiképpen se állítsuk Hobbesszal3, hogy az ember, mivel fogalma sincs a jóról, természeténél
fogva rossz, hogy bűnös, mivel nem ismeri az erényt, hogy minden szolgálatot megtagad felebarátai-
tól, ha úgy hiszi, hogy az nem jár ki nekik, vagy hogy, mivel okkal gondolja, hogy mindenre jogot for-
málhat, amire szüksége van, esztelenül az egész világ egyedüli tulajdonosának képzeli magát. (…) Ha
elgondolkozik az általa felállított elveken, azt kellett volna mondania, hogy önfenntartási törekvésünk
a természeti állapotban árt a legkevésbé a többiek önfenntartási törekvésének, tehát ez az állapot a
legkedvezőbb a béke s a legmegfelelőbb az emberi nem számára. De éppen az ellenkezőjét mondja,
mivel – helytelenül – besorolja a vadember önfenntartási törekvésébe egy sereg olyan szenvedély
kielégítésének a szükségletét, mely a társadalom műve és nélkülözhetetlenné teszi a törvényeket. (…)
Azt mondhatnók, hogy a vadember éppen azért nem rossz, mert nem tudja, mit jelent jónak lenni,
mert nem az értelem haladása és nem is a törvény zablája tartja vissza a rossz elkövetésétől, hanem
a szenvedélyek szunnyadozása és a bűn nem ismerése.”
• Rousseau szerint jó, rossz vagy erkölcsileg megítélhetetlen a természeti állapot embere?
• Milyen alapon tartja rossznak, bűnösnek Hobbes a vadembert?
• Rousseau szerint milyen történelmi tévedésen, a vadember milyen téves jellemzésén alapul Hob-
bes ítélete?
b) Olvassátok el az alábbi szövegrészletet, majd válaszoljatok az utána következő kérdésekre!
„Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű
emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Meny-
3 Thomas Hobbes (ejtsd: hopsz, 1588–1679) az angol felvilágosodás jelentős filozófusa. Az ember eredeti, ,,termé-
szetes” állapotát kora kiélezett konkurenciaharca alapján képzelte el, tehát úgy, hogy mindenki harcol mindenki
ellen (bellum omnium contra omnes).
nyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi
nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok
erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!
De igen valószínű, hogy akkoriban már fordulópontra jutottak a dolgok, s nem maradhattak úgy,
ahogyan voltak, hiszen a tulajdon fogalma sok korábbi fogalomtól függ, melyek csak sorjában kelet-
kezhettek, és így nem egy csapásra bukkant föl az emberi szellemben. Mielőtt az emberek eljutottak
volna a természeti állapot e végső határához, jelentős haladást kellett tenniök, nem kevés jártassá-
got és tudást kellett szerezniök, nemzedékről nemzedékre átadniok és gyarapítaniok. Kezdjük hát
előbbről, s kíséreljük meg egyetlen szempont szerint összefoglalni az események és ismeretek lassú
egymásutánját, a legtermészetesebb rendjükben. Az ember első benyomása az volt, hogy létezik,
első törekvése, hogy fenntartsa önmagát. A föld gyümölcsei mindent megadtak neki, amire szüksége
volt, az ösztön rábírta, hogy éljen a javakkal.”
• Mi mindent tulajdonít Rousseau e bekezdésben a magántulajdon „létrehozójának”?

• A bekezdés szerint a fejlődés adott pontján elkerülhető volt-e a magántulajdon megszületése?
c) Az alábbi bekezdések szerint milyen lépések, milyen fejlődés vezetett az emberi természet átala-
kulásához, végső soron a magántulajdon kialakulásához?
A választ a bekezdések utáni üres sorokban rögzítsétek!
„Ebben az állapotban leledzett az ember, midőn megszületett. Így élt ez az állat: kezdetben a puszta
érzéki benyomásokra szorítkozott, alig használta ki a természet adományait, arról pedig nem is álmo-
dott, hogy kicsikarjon valamit a természettől. Ámde csakhamar nehézségek támadtak, s meg kellett
tanulnia megbirkózni velük; a fák magasak voltak, és nem érte el a gyümölcsüket; egyik-másik állat is
ugyanezzel a terméssel akart táplálkozni, s így versenyeznie kellett vele a táplálékért; más, vérengző
állatok egyenesen az ő életére törtek. Ezért kénytelen volt testének gyakorlásába fogni: mozgékony-
nyá kellett válnia, gyorssá a futásban, erőssé a harcban. Hamarosan megtanult bánni a természetes
fegyverekkel, faágakkal és kövekkel. Megtanulta leküzdeni a természeti akadályokat, szükség esetén
megvívni a többi állattal, akár az emberektől is elvitatni táplálékát, vagy kárpótolni magát azért, amit
át kellett engednie az erősebbnek.”
„(…) A kezdeti haladás végül is lehetővé tette az ember számára, hogy gyorsabban haladjon tovább.
Minél jobban megvilágosodott a szellem, annál nagyobb tökélyre jutottak a mesterségek. Az embe-
rek csakhamar nem aludtak már el az első fa alatt, s nem vonultak vissza föld alatti üregekbe, hanem
felfedeztek valamilyen kemény és éles kőből való baltát, s ennek segítségével fát vágtak, kiásták a
földet, és gallyakból összerótt kalyibát készítettek maguknak, amelyet azután sárral és agyaggal ta-
pasztottak össze.”
„(…) Ebben az új állapotban az emberek egyszerű és magányos életet éltek, szükségleteik nagyon
korlátozottak voltak, s mivel feltalálták az eszközöket, amelyek révén gondoskodni tudtak e korláto-
zott szükségletekről, igen sok szabad idejük maradt, amit arra használtak, hogy atyáik előtt ismeretlen
javak sokféleségére tegyenek szert. Ez volt az első eset, hogy járomba hajtották a fejüket, anélkül,
hogy gondoltak volna rá, s ez volt az első forrása mindama rossznak is, amit utódaiknak készítettek:
mert nem elég, hogy e javak tovább folytatták a test és a lélek elpuhítását, a megszokás folytán szin-
te teljesen elveszítették még kellemetlenségüket is, és ugyanakkor igazi szükségletekké fajultak; így
azután hiányuk sokkal kegyetlenebb érzéssé vált, mint amilyen édes volt a birtoklásuk, s az ember
boldogtalan volt, amikor elvesztette őket, holott nem volt boldog, amikor birtokolta.”
„(…) attól a pillanattól fogva, hogy az egyik ember rászorult a másik segítségére, hogy észrevették,
előnyös lehet, ha egyvalaki kettő számára elegendő készletekkel rendelkezik, az egyenlőség oda volt,
megjelent a tulajdon, szükségessé vált a munka, s hatalmas erdők derűs mezőkké változtak át, ame-
lyeket emberi verítékkel kellett öntözni, s ahol a terméssel együtt rövidesen nagyra nőtt a szolgaság
és a nyomor.”
(Kis János fordítása)
d) Az utolsó idézett bekezdés tanúsága alapján a lezajlott folyamatot Rousseau összességében egy-
értelműen negatívan, inkább pozitívan vagy ambivalensen ítéli meg?
Mi, mely szavak utalnak az egyik, melyek a másik értelmezésre?
a) • Rousseau szerint se nem jó, se nem rossz, hanem erkölcsileg megítélhetetlen a természeti
állapot embere.
• Hobbes természeténél fogva, a jó fogalmának hiánya miatt tartja rossznak, bűnösnek a
vadembert. Úgy gondolja, hogy ezt az „erős gyermeket” erőszakosságában és kapzsisá-
gában még nem korlátozza semmi: nem korlátozza az, hogy tekintettel van mások szem-
pontjaira, illetve a – még nem létező – törvényekre.
• Rousseau szerint Hobbes azért téved, mert a vadember természetébe besorol egy sereg
olyan szenvedélyt, szükségletet, amelyek csak később – a civilizáció fejlődése révén – jöt-
tek létre. Márpedig ezeknek a szükségleteknek a hiánya miatt, a szenvedélyek „szunnyado-
zása” miatt a természeti ember még békés és nem rossz.
b) • Bűnöket, háborúkat, gyilkosságokat, nyomorúságot, illetve a polgári társadalmat.
• A fejlődés adott pontján azonban már nem volt elkerülhető a magántulajdon megszületé-
se.
c) Az állatokkal a létfenntartásért folytatott versenyben ügyesebbé, gyorsabbá kellett válnia, s
meg kellett tanulnia szerszámként bánni a készen talált eszközökkel.
Fejlődött a szellem és a mesterségek, ezek segítségével az ember szerszámokat és házat ké-
szített magának.
Addig ismeretlen javak sokféleségére tettek szert, s e javak folytatták a test és a lélek elpuhí-
tását, illetve igazi szükségletekké „fajultak”, melyeknek kielégítetlensége korábban ismeret-
len, boldogtalan érzést szült.
d) Ambivalensen ítéli meg, mint rosszat és egyúttal jót. Rossz: veríték, szolgaság, nyomor. Jó:
„derűs mezők”, termés.
T/7. 48. oldal
7+15+15 PERC A vers felolvasása + csoportmunka + közzététel
• A feladat célja az, hogy a tanulók csoportmunkában különböző szempontokból feldolgozzák
Csokonai Az Estve című leíró-elmélkedő költeményét. Négy-öt fős homogén csoportokban dol-
gozzunk.
• Az A) csoportok tanulói a vers leíró részére, a B) csoportok a versben megjelenő különböző
stílusirányzatok jellemzőire összpontosítanak, a D) csoport a mű társadalomképét és a Rousseau-
hatásokat vizsgálja. A C) csoport a kettéosztott napló eljárása révén nagyobb szabadságot kap a
részletek és a szempontok megválasztásában.
• Az A) csoportba olyan diákokat érdemes toborozni, akik még mindig hajlamosak arra, hogy a
leírásokat valóságábrázolásként s nem kifejező-kommunikatív és retorikai funkciójukban ragadják
meg. A B) csoportba vegyesen kerülhetnek jó stílusérzékű és a stílusfelismerésben gyengébb
tanulók. A C) csoportba érzékeny, önálló elemző és értelmező készséggel rendelkező diákokat
válogassunk, a D) csoportokba az eszmetörténeti-társadalmi kérdésekre fogékony tanulók kerül-
jenek.
• A csoportok beszámolója után a közös megbeszélés akár az óra egészét is igénybe veheti.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lásd a Tanári instrukció csoportokra vonatkozó részét!
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : lásd az instrukciónak a csoportokra vonatkozó részét!
M u n k a f o r m á k : csoportmunka, frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, kettéosztott napló, tanári kalauz, közzététel
7. Csokonai Vitéz Mihály: Az Estve (1794)

Hallgassátok meg Csokonai Az Estve című versét, majd csoportokban dolgozzátok ki az alábbi
feladatokra adható megoldásokat!
A megoldást a csoport tanárotok által utólag kijelölt szóvivője négyperces, összefogott kiselőadás-
ban ismertesse az osztály egészével!
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: AZ ESTVE
A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,

Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
A madarkák meghűlt fészkeknek szélein

Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
A kis filemile míg magát kisírta,
Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
Barlangjában belől bömböl a mord medve. –
Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,

Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,
Lankadt kebelembe életet öntsetek!
Mit érzek?... míg szólok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;
Hol a csendes berek barna rajzolatja
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
Egyszóval, e vídám melancholiának
Kies szállásai örömre nyílának.
Késsél még, setét éj, komor óráiddal,

Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:
Úgyis e világba semmi részem nincsen,
Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;
Mikor a világnak lármáját sokallom,
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
Mikor az emberek körűltem zsibongnak,
S kényektől részegen egymásra tolongnak.
Bódult emberi nem, hát szabad létedre

Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
Mért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.
Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,
S többet: mert még akkor a had és veszettség
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,
Nem született senki gazdagnak, szegénynek.
Az igazságtévő határkő és halom,
A másét bántani nem hagyó tilalom

Nem adott még okot annyi sok lármára,
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem állott volt még ki a kevély uraság,
Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;
S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,
Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.
Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,
Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,
Melyből boldogokká tudja őket tenni,
Azaz tonkin fészket legyen miből venni.
Nem bújt el a fösvény több embertársától,
Hogy ment legyen pénze a haramiától,
Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,
És a mezők körűl vagynak barázdolva;
Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
A vizek a szegény emberekre nézve
Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.
Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,

Melyet árendába nem ád még a világ.
Te vagy még, éltető levegő! amelyen
Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.
Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,
Ingyen is hallgathat minden emberfia:
S titeket, óh édes erdei hangzások,
Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:
Mikor a mesterség gyáva hangjainál
A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.
Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.
A) Leírás és elmélkedés
a) Ha lehetséges, válasszátok el a vers leíró és elmélkedő részeit!

A leíró részeken belül jelöljétek a tisztán leíró, illetve a megszólítást és leírást ötvöző részeket!
(Emeljétek ki a természetre vonatkozó megszólításokat!)
b) Gyűjtsetek ki minél több olyan nyelvi elemet, amely hozzájárul a leírás emelkedett, áhítatos jel-
legének megteremtéséhez!
c) Vajon mi magyarázhatja a leírás és a megszólítás áhítatos, megilletődött jellegét?

Milyen természetfelfogáshoz illene ez az áhítatos jelleg?
Idézzétek fel Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát! Ott mi indokolja a természet elemeinek áhítatos
leírását és megszólítását?
Lehet-e a szöveg alapján itt is ugyanaz az áhítat forrása? Ha igen, bizonyítsátok, ha nem, keresse-
tek más lehetséges indokot!
d) A vers eleji leírás milyen műfajú képzőművészeti alkotásra emlékeztet?
e) Hogyan fordul a természethez a beszélő a vers zárlatában?

Minek, kinek a helyét foglalja el stilárisan is, szerepében, funkciójában is a természet?
Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem

Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Mellynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.
f) Az előbb idézett „örökös földesura” kifejezést hogyan értelmeznétek?
• Mennyiben, miért tekinthető a kifejezés ironikusnak?

• Ha nem tekintjük ironikusnak, mi lehet a szintagma jelentése?
B) Az Estve és a stílusok
a) A nyitó leírásban keressetek a barokk dekorativitását és monumentalitását, illetve a rokokó mini-

atűrkultuszát felidéző részleteket!
Ne csak az apró képeket, hanem a kicsinyítő nyelvi elemeket is gyűjtsétek ki!
BAROKK DEKORATIVITÁST ÉS MONUMENTA- A ROKOKÓ MINIATŰRKULTUSZÁT FELIDÉZŐ

LITÁST IDÉZŐ RÉSZLETEK RÉSZLETEK
b) A klasszicista formaeszményre a VILÁGOSAN ELKÜLÖNÜLŐ RÉSZEKBŐL álló, tisztán tagolt, köny-

nyen áttekinthető MŰEGÉSZ jellemző.
Milyen – a verstípussal is összefüggő – szerkezeti vonása teszi ezt a verset jellegzetesen klasszicis-
ta művé?
c) A klasszicista alkotásokra általában jellemző A GYÖNYÖRKÖDTETÉS ÉS TANÍTÁS egysége, illetve

kettős célja.
Az Estvében hogyan érvényesül ez a kettősség, illetve a két cél egysége?
d) A klasszicizmusra általában jellemző, hogy nem annyira a kivételes-egyéni, mint inkább az ÁLTA-
LÁNOS, ÖRÖK EMBERI KÉRDÉSEK, problémák foglalkoztatják.
Mennyiben igaz ez Az Estve elmélkedésére?
Mennyiben szól az énről, egy összetéveszthetetlen szubjektumról, s mennyiben az emberi álla-
potról?
C) Töltsétek ki az alábbi kettéosztott naplót!

A megadott, értelmezésre kínált idézeteken kívül magatok is válasszatok figyelmeteket felkeltő,
kommentárt érdemlő kifejezéseket, sorokat, izgalmas, talányos vagy kiemelkedően szép nyelvi
megoldásokat!
IDÉZET MEGJEGYZÉS, KOMMENTÁR
a szép enyészet
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,

Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek

A madárkák meghűlt fészkeknek szélein

Barlangjában belől bömböl a mord medve.
D) Szép természet ↔ rút társadalom

A természet leírása és a társadalom jellemzése nyilvánvalóan szembeállító viszonyban van, erőtel-
jes kontrasztot képez egymással ebben a versben.
Keressétek meg a szembeállítás, a kontrasztteremtés részelemeit, technikáit!
a) Keressetek a vers természetleíró részében olyan mozzanatokat, amelyekben a természet eszmé-

nyítése, kontrasztképző szerepe azáltal válik nyilvánvalóvá, hogy vad, félelemkeltő oldala, elemei
is mintegy megszelídítve kerülnek elő!
Idézzétek a részt, s mutassátok be a „megszelídítés” kép- és téralkotási, illetve hangzó eszkö-
zeit!
b) Írjatok ki minél több, a természetet és a társadalmat szembeállító szót, jellemzőt!

Ahol lehet, fordítsatok figyelmet az ellentétek érzékszervek szerint csoportosítására (pl. érdemes
részletesen kigyűjteni a két világ hangzásának ellentétét jelző szavakat)!
c) Hogyan, milyen viszonyítás segítségével írja le a vers a jelen állapotot, a civilizációt?
Foglaljátok táblázatba, hogy a vers szerint milyen a természeti állapot embere s milyen a társadalom,
a civilizáció embere!
Az idézetek mellett szögletes zárójelben jelezzétek egy-egy szó, egy-egy jellemző ki nem mondott,
de a szövegépítés logikájából kikövetkeztethető antonimáját, fogalmi ellentétét!
A TERMÉSZETI ÁLLAPOT (EMBERE) A CIVILIZÁCIÓ (EMBERE)
d) A természeti állapot és a civilizáció állapota a versben egyszerre két egymás melletti, illetve két
időbeli, azaz egymás utáni állapot.
Idézzétek, hogy a vers szerint mi hozta létre a második állapotot!
Milyen bibliai eseménnyel hasonlítható össze ez a tett?
e) A természeti állapotot felszámoló tettnek milyen következményei vannak a vers szerint?

Soroljatok föl legalább öt következményt!
f) Csokonai e költeményében köztudottan Rousseau-t, elsősorban a második értekezést, az Érteke-

zés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól-t (1755) író Rousseau-t követi.
Keressétek meg a korábban idézett, a versben visszhangzó Rousseau-szöveghelyeket!
A)
a) A vers eleje a „Késsél még sötét éj” meg- és felszólításig tisztán leírás. A rövid átvezető rész
után a „Bódult emberi nem” kezdetű résztől következik a tisztán elmélkedő rész. Az utolsó
két szakaszban ismét előtérbe kerül, bár nem válik kizárólagossá a leírás. Mind a „Késsél
még setét éj” kezdetű részben, mind az utolsó két szakaszban (a „Te vagy még egyedül” és
az „Óh áldott természet!” kezdetű részekben) keveredik a leírás és a kérlelés, fohászkodás.
A megszemélyesített természeti megszólítottak: a „csendes szellők fuvallati”, a „kellő zefírek”,
a „setét éj”, az „arany holdvilág”, az „éltető levegő”, az „édes erdei hangzások”, „legszebb
hangú szimfónia”, illetve az „áldott természet” – azaz eleinte a természet részei, majd végül
egésze.
b) Ilyen maga a sok kérlelő, fohászkodó felszólítás. Ilyenek a dicsőítő jelzők: arany, éltető, édes,
legszebb, áldott.
c) Lehetne a természetdicséret közvetett istendicséret, a teremtő dicsérete a teremtés, a te-
remtett világ szépségén keresztül, ahogy az a Naphimnuszban tapasztalható. Azaz vallásos
vagy panteista (mindenben Isten jelenlétét érzékelő) felfogás magyarázhatná ezt az áhítatos-
megilletődött jelleget. Csakhogy ebben a versben nincs hely Istennek mint teremtőnek, hisz
maga a természet lesz benne teremtővé, az foglalja el Isten helyét. (Bölcseleti kérdések iránt
nyitott csoportokban esetleg megemlíthetjük, hogy a vers nyelvezete Youngon és Hervey-n
keresztül a fiziko-teológiai világképet követi, azaz azt a pl. Newtonra is jellemző felfogást,
mely a természeti [fizikai] törvényekben, a természet működésében Isten megnyilatkozását,
az isteni rend érvényesülését látja. Csokonai átveszi az áhítatos-religiózus nyelvhasználatot
anélkül, hogy követné annak a korban divatos világfelfogását.)
A természet áhítatos-szakrális látásmódját a versben inkább az magyarázza, hogy a termé-
szet átveszi benne a teremtő kitüntetett helyét, az erkölcsi jónak és az esztétikai szépnek a
romlott és diszharmonikus civilizációval egyedül szembeállítható forrása lesz.
d) Festményre, barokk freskóra.
e) A természethez mint az ember teremtőjéhez fordul. A himnikus-hálaadó befejezésben a
természet mintegy Isten helyére kerül.
f) – A kifejezés ironikusnak tekinthető, hiszen a beszélő „földesúr” tökéletesen nincstelen: tu-
lajdonjogilag nem ura semmilyen földnek.
– Nem ironikusan olvasva a „természet […] örökös földesura” igénybejelentés arra, hogy
születésénél, ember mivoltánál fogva mindenki egyenlően jogosult a természet élvezetére,
függetlenül a korhoz kötött birtokviszonyoktól. Lásd: „a föld senkié, a termés mindenkié”
(Rousseau).
B)
a) A nyitó leírásban a barokk dekorativitását és monumentalitását mutatja a nap „tündöklő
hintaja” és az „aranyos felhők”. Rokokó minatűrkultusz érvényesül az alábbi sorok apró ké-
peiben és kis dolgokat tovább kicsinyítő jelzőiben és képzőiben:
Mellynek új balzsammal bíztató harmatja

A madárkák meghűlt fészkeknek szélein
………………….
A kis filemile….
b) A leíró és az elmélkedő rész éles elkülönülése.
c) A leírás gyönyörködtet, az elmélkedés érvel, tanít. A két törekvés néhol felváltva s nem ösz-
szeforrva érvényesül.
d) A „bódult emberi nemről” és a magántulajdon átkairól szóló elmélkedés általános emberi
szinten mozog. Az ehhez átvezető részben és a vers utolsó két szakaszában erősebb a szub-
jektivitás, a személyes kivetettség elpanaszolása.
A sok érzékszervi benyomás (látvány, illat, hőérzet, hangzások) a verset az érzékenységhez
köti, kapcsolja. E fogalomnak (az érzékenységnek) az irodalmárok hol szűkebb, az empi-
rizmushoz, szenzualizmushoz kapcsolódó meghatározását adják, hol az érzelmességet, a
felfokozott emocionalizmust, a mások által szentimentalizmusnak nevezett stílusirányzatot,
jelenségcsoportot is beleértik.
C)
IDÉZET MEGJEGYZÉS, KOMMENTÁR
a szép enyészet Érdekes, hogy a beszélő a pusztulást, a kép el-

mosódását szépnek látja, ez megfelel a vers elke-
seredett hangulatának, ráadásul a hangzók ösz-
szecsengése magát a jelzői módosítós szerkezet
is igen széppé teszik.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Ugyanígy kapcsolódik össze szépség és elmúlás
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek a második idézetben. Ez egybevág a csendnek
a zajjal szembeni későbbi pozitív értékelésével:
itt a h hármas alliterációja járul hozzá a hangzás
szépségéhez.
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. Itt az apró, szinte mikroszkopikus kép ötlik sze-
A madárkák meghűlt fészkeknek szélein münkbe, az eufóniához az m-ek alliterációja já-
rul hozzá.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve, A „Barlangjában” kezdetű sor háromszoros b,
Barlangjában belől bömböl a mord medve. majd kétszeres m alliterációja lágyítja, szelídíti a
medve, a vadállat bömbölését.
D)
a) A természetidealizálás, az idilli megjelenítés legárulkodóbb sorpárja ez:
Barlangjában belől bömböl a mord medve.
A vadak, farkasok szelídek, mivel ülnek és „szenderegnek” rohanás és üvöltözés vagy vadá-
szat helyett. A medve félelmetességét veszti azáltal, hogy barlangjában belől bömböl: mind
„bezárása”, mind a lágy nazálisok alliterációja hangtompítóként funkcionál.
b) csendes berek ↔ emberek körűltem zsibongnak
édes koncertek ↔ lárma, csörtetés
legszebb hangú szimfónia ↔ a mesterség gyáva hangjainál
c) A vers a jelen társadalmát, a civilizációt mint a természeti állapot (múlt) tagadását írja le.
A jelen jellemzése tehát egy tagadássorban ölt formát.
A TERMÉSZETI ÁLLAPOT (EMBERE) A CIVILIZÁCIÓ (EMBERE)
Bódult
Szabad „zárbékót” [bilincset hord, tehát rab]
[összetartozó emberek] [egymással szembenálló emberek]

„Mért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é már egymástól mind megkülönbözött.”
[békében élő emberek] „Az ’enyim’, a ’tied’ mennyi lármát szűle”

„Per és lárma” […] „had és veszettség”
[egyenlő emberek] „gazdagnak, szegénynek” született emberek
[embertársaiktól nem félő emberek] „a fösvény több embertársától” elbújik, [magá-

nyos lesz]
[nincs tolvaj és nincs gonosz ember] „tolvajjá a tolvaj világ tett”

„gonosz erkőlccsel”
d) A változást az hozta, hogy a miénk elnevezést az enyim és a tied váltotta föl, vagyis a magán-
tulajdon megszületése a bajok oka. A szöveg ezt kimondatlanul a bűnbeeséshez hasonlítja.
e) Az embereket elválasztotta, szembeállította egymással. Az ember elvesztette szabadságát.
Háborúk következtek belőle. Szélsőséges egyenlőtlenség, szegénység fakadt belőle. A bűn, a
gonosz erkölcs születése.
f) „Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly
együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári
társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől me-
nekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat.” „Semmiképpen se
állítsuk Hobbes-szal, hogy az ember, mivel fogalma sincs a jóról, természeténél fogva rossz,
hogy bűnös, mivel nem ismeri az erényt.” „(…) Ha elgondolkozik az általa felállított elveken,
azt kellett volna mondania, hogy önfenntartási törekvésünk a természeti állapotban árt a
legkevésbé a többiek önfenntartási törekvésének, tehát ez az állapot a legkedvezőbb a béke
s a legmegfelelőbb az emberi nem számára.” (Rousseau)
REFLEK TÁL ÁS
T/8. 53. oldal
10 PERC
• A feladat célja az, hogy a tanulók megfogalmazzák a maguk számára, hogy mi érdekes, érvényes
ma is a felvilágosodás attitűdjéből, illetve mi az, ami a 20–21. századi, illetve a személyes pers-
pektívából jelentőségét, hitelét vesztette.
• Ugyanezeket a relevanciakérdéseket Rousseau kultúrkritikájára vonatkozóan is felteszi a feladat.
A témánál a tudás és az attitűd személyességének önreflexiója különösen fontos. Nem célszerű
minden kérdést nyilvános megbeszélés tárgyává tenni! Talán az a)-t, a c)-t és a d)-t érdemes kö-
zösen megbeszélni.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : személyes és utókori relevancia megítélése
M u n k a f o r m á k : egyéni, majd frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kilépőkártya
8. Mérlegeld!
a) Szerinted mi az, ami a felvilágosodás gondolkodásmódjából, kérdésfelvetéseiből vagy éppen vá-

lasztípusaiból ma, a 21. században is eleven?
b) Mi az, ami a felvilágosítók magatartásában, gondolkodásában számodra vonzó, mi az, ami taszító?
c) Mi az, amiben a 21. század már nem bízik a felvilágosodás „projektjéből”?
d) A 20. század milyen mozgalmai, törekvései viselték, viselik magukon Rousseau kézjegyét, hagya-
tékát?
e) Mi az, ami számodra ma is érdekes az enciklopédisták, illetve – másfelől – Rousseau gondolko-

dásmódjából?
3. CSOKONAI, A VIDÁM TERMÉSZETŰ POÉTA
2 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
T/1. 55. oldal
5 PERC
• A feladat célja, hogy egyrészt a hetyke célkijelöléssel, öntudatos irányválasztással rokonszenvet,
érdeklődést keltsünk Csokonai alakja iránt, másrészt a tanulók megismerjék az induló költő prog-
ramját, s felidézzék, mozgósítsák az e programversnek megfelelő s a vele ellentétes ismereteiket
Csokonai költészetéről.
• Már a közösen tanulmányozott Az Estve sem ezt a programot valósítja meg, s valószínű, hogy a
diákok legalább A Reményhez című verssel találkoztak már, ami szintén ellentmond ennek az ars
poetica jellegű részletnek.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szöveg által keltett elvárások és előzetes ismeretek
szembesítése
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jóslás
1. Az én poézisom természete
Olvassátok el Csokonai 1793-ban A vidám természetű poéta címmel írt, 1803-ban (A Lilla-kötetbe
illesztés során) Az én poézisom természete címen átdolgozott ars poeticájának, programversének
két szakaszát!
Mások siralmas énekekkel

Bőgettessék az óboát,
És holmi gyász-trenódiát
Ríkassanak jajos versekkel.
Én illy kedvetlen embereknek
Nem lészek egyike,
Legyen jutalma bár ezeknek
A kedves estike.
*
Nékem inkább olly bokréta

Árnyékozza képemet,
Mellyet nyér a víg poéta,
Múlatván a szépnemet:
Ezt a vídámabb múzsáknak
S a mosolygó gráciáknak
Fűzzék öszve rózsaszínű újjai,
Élesztgessék borba ferdett csókjai.
(Az én poézisom természete)
a) A két szakasz alapján milyen költészetet utasít el s milyet választ Csokonai?
b) Milyen témákat és műfajokat várhatunk ennek a programnak az alapján?
c) Eddigi ismereteitek (az általatok ismert Csokonai-versek) alapján a költő mennyiben ezt a progra-
mot valósította meg?
CSOKONAI, A VIDÁM TERMÉSZETŰ POÉTA
Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) sokarcú, sokhangú költő volt. Kollégiumi társai emiatt a sok-
hangúság, sokhúrúság miatt emlegették cimbalomként. Műfaji, hangnembéli és stiláris sokfélesége
azonban nemcsak személyiségének alkati gazdagságából vagy költészetének kereső-kísérletező jel-
legéből adódik, hanem abból is, hogy korában Magyarországon még nem létezett kialakult irodalmi
ízlésnorma, az irodalmi élet intézményei és beszédmódjai még csak születőfélben voltak. Kazinczy,
az egyik nagy (későbbi) normateremtő ugyan már 1792-től kapcsolatban állt Csokonaival, de a deb-
receni Csokonaira az irodalmi kulcspozícióját még el nem foglalt Kazinczy nem lehetett kizárólagos
hatással. Csokonai életműve a nyelv- és irodalomújítás harcai és a magyar irodalomkritika Kölcsey
Ferenc nevéhez kapcsolható megszületése előtt keletkezett.
A 18. század végén a magyar irodalomban, kultúrában egymásra torlódtak másutt évtizednyi
vagy akár évszázadnyi különbséggel jelentkező stílusok: együtt hatott a reneszánsz és a barokk
közötti átmeneti stílus, a MANIERIZMUS, a kései BAROKK és annak játékos-könnyed leágazása, a
ROKOKÓ, a KLASSZICIZMUS, a KOLLÉGIUMI DIÁKKÖLTÉSZET, a NÉPIESSÉG, az ÉRZÉKENYSÉG angol
és német változatai, melyeket nálunk gyakran a SZENTIMENTALIZMUS névvel szoktak illetni. (Az
érzékenységnek van egy szűkebb, az érzékszervi benyomásokat előtérbe állító, az empirista-szen-
zualista ismeretelmélettel kapcsolatba hozható és egy tágabb, az érzelemkultuszt, a sokak által
szentimentalizmusnak nevezett stílusirányt is magába foglaló fogalma.) A kor meghatározó stílusa
a klasszicizmus volt. Csokonai számos művét, elsősorban elmélkedő-leíró verseit a felvilágosodás
eszmevilágának és a klasszicista művészetfelfogásnak ötvöződése miatt a FELVILÁGOSODÁSKORI
VAGY FELVILÁGOSULT KLASSZICIZMUS kategóriájával szokták jellemezni. A szentimentalizmus ér-
zelem- és szubjektumkultuszával gazdagodott klasszicizmust pedig több kutató NEOKLASSZICIZ-
MUSként emlegeti.
A sok nyelven (latin, görög, héber, német, olasz, francia, perzsa) olvasó, sok nyelvből fordító
Csokonaira a korban általános német költészeti hatás és a francia felvilágosodás bölcseleti befo-
lyása mellett talán az olasz árkádikus pásztorköltészet (Metastasio) tette a legnagyobb hatást. Már
csak azért is, mert a kollégiumban az olasz volt a poétanövendéknek kiosztott feladatterület, s
mert a nyelv zeneisége iránti kivételes érzékéhez is különösen illett a költészetnek ez a nyelve és
változata.
C S O K O N A I , A V I D Á M T E R M É S Z E T Ű P O É T A 75
Csokonai már-már zavarbaejtő sokhúrúsága azonban másnak is köszönhető. Annak, hogy a

költő az örökkévalóság mellett és előtt még TÖBBFÉLE KÖZÖNSÉG, többféle „közvetlen felhasz-
náló” számára is dolgozott, többféle társaság tagja, mulattatója vagy „szállítója” is volt. Sok verse
esetében nem tudhatjuk, hogy mi volt az elsődleges elvárás, kikből állt az az elsődleges közön-
ség, amelynek a kedvére a mű született. 1795-ig a versek elsősorban a költő fizikai és szellemi
otthonának, a Debreceni Református Kollégiumnak a közösségére és közönségére számíthattak.
Csakhogy már ez a közönségelvárás is kétszintű: bizonyára kicsit mást vártak el a minden diák
számára kötelező költői osztály (évfolyam) tanárai, mint a pad alatt, a hálóterem zugában vagy a
Nagyerdő fáinak rejtekében olvasó huncut diáktársak. A kollégiumi évek verstermésének java a két
meghatározó iskolás versgyakorlat műfajába tartozik. A diákok bölcsmondásokat verseltek meg,
s az ISKOLÁS KLASSZICIZMUSnak ezt a verstípusát SENTENTIÁnak hívták. A másik, Csokonai által
érzékelhetően nagyobb kedvvel művelt feladattípus a PICTURA volt, mely megadott látvány (táj,
emberalak, város, napszak, évszak stb.) érzékletes leírását kívánta meg. Az öt érzék költőjének
is nevezett Csokonai az iskolás klasszicizmus ezen műfajában jobban kamatoztathatta részletek
iránti érzékét, megfigyelő- és hangulatfelidéző képességét. Az iskolás versgyakorlatokat a költő
későbbi éveiben továbbírta-alakította, a picturát a sententiával ötvözte. Így jöttek létre híres „tol-
dalékos versei”, A FELVILÁGOSODOTT KLASSZICIZMUS LEÍRÓ-ELMÉLKEDŐ VERSEI, mint például Az
Estve vagy a Konstancinápoly. (Ezekkel a költeményekkel már találkoztatok.)
Csokonai programszerűen A BOLDOGSÁG KÖLTŐJEKÉNT indult, első nagy önmeghatározása
(A vidám természetű poéta) az angol érzékenység gyászos hangulatú temetőköltészetével szemben
határozza meg költészetének természetét. Paradox módon az, aki a boldogság, sőt a társas és tár-
sasági boldogság költője kívánt lenni, legkiválóbb műveinek jelentős részében inkább a boldogság
hiányának és a magánynak a költője lett. Igaz, a boldogság költészetének programja újból és újból
feléledt, amint azt az 1800-as évek elején írt, illetve tökéletesített anakreóni dalok, illetve az ezek-
hez írt Jegyzések és értekezésekben olvasható BOLDOGSÁGFILOZÓFIA is bizonyítja. A boldogság, a
vígság dalnoka élete bizonyos szakaszaiban a nemzeti poézis („nacionálpoézis”) megteremtését, az
Árpádról szóló eposz megírását, míg élete legvégén egy új bölcseleti-embertani költészet megalko-
tását (Az ember, a poézis első tárgya, Halotti versek) látta feladatának.
Az alábbiakban a tervekből megvalósult művek közül veszünk néhányat szemügyre. Bepillantunk
egyfelől a vígság és a kellem, illetve a népies dévajkodás dalköltőjének, másfelől a magány és a hiány
filozofikus és érzelmes költőjének műhelyébe.
a) A szomorú költészetet, a gyászéneket („gyász-trenódiát”), a temetői költészetet, mi úgy is ol-
vashatjuk, hogy a szentimentális lírai önsajnálatot utasítja el, és a vidám, mulattató költészetet
választja a vers Csokonaija.
b) Témaként a szerelmet és a bort várhatjuk, műfajként pedig dalokat, pl. szerelmes és borda-
lokat. (Anakreóni tematika!)
c) Egyéni válaszok. Az Estve és A Reményhez kevéssé víg és mulatós hangulata alighanem felve-
tődik. Tehát inkább a program és a megvalósult életmű ellentéte rajzolódhat ki. Persze lehet,
hogy valakinek az anakreóni daloknak vagy a népies helyzetdaloknak a programot megvaló-
sító versei is az eszébe jutnak.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/2. 57. oldal
15 PERC Elhagyható vagy önálló házi feladatként adható feladatok;

választani is lehet a két feladat közül
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja Csokonai programversének kicsit részletesebb elemzése,
illetve a Lilla-kötetben található változat új, kontextus adta jelentésének feltárása.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : versszervező ellentétek azonosítása, a kontextusnak
mint jelentésmódosító, jelentésadó tényezőnek az érzékelése
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az erősebben érdeklődő, többletmunkát is vállaló diákok
M u n k a f o r m á k : egyéni
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, szorgalmi házi feladat
2. A vidám természetű poéta

Olvasd el Csokonai említett, 1793-as programversét, amely nem egy meglévő életmű összegzése,
hanem a születendő művek vallomásos-vitatkozó iránykijelölése. Ez a választott program azon-
ban már csak azért sem tekinthető pillanatnyi ötletnek, mert a költő több tervezett verslistájának
(lajstromának) élére felvette, s a Lilla című, 1803-ban összeállított, több szempontból is összegző
jellegűnek tekinthető kötetben is ennek az ars poeticának egy változata áll közvetlenül az ajánló
vers mögött.
A VÍDÁM TERMÉSZETŰ POÉTA
Sírhalmok! Gyász temetőkertek

Melyek örökös setétség
S szívet borzasztó csendesség
Mostoha keblében hevertek,
Ti bús melankóliának
Setétes vőlgyei!
Hol szomorú múzsájának
Áldozott Hervey.
Itt az érzésnek minden neme

Még az élőben is meghal.
Füle csak csendességet hall,
A semmitől írtódzik szeme,
A ciprus a hold fényjénél
Árnyékát mutatja.
Egy sírból kitántorgott szél
Bágyadtan mozgatja.
Szörnyű környék! mellyhez a lélek,

Fantáziáin repűlve,
Irtózással megy s réműlve,
Félhóltan hátrál vissza vélek.
Szörnyű környék! kérkedj bátor
Bús lantú Youngoddal:
Isten hozzád, gyászos sátor!
Komor ánglusoddal.
Mások irtóztató énekkel

Bőgessék bús obojjokat
És siralmas nótájokat
Jajgassák keserves versekkel;
Kerítse szürke Hesperis
Gőzölgő fejeket:
Én nem óhajtom egyszer is
Követni ezeket.
Nékem inkább olly koszorú

Kösse felkent fejemet,
Mellynek színe nem szomorú,
S múlatja a szebb nemet:
Ezt a vídámabb Múzsáknak,
A mosolygó gráciáknak
Fűzzék öszve rózsaszínű ujjai,
Élesszék fel ambróziás csókjai.
Nem kell ciprus, mellyel Racint

Tisztelte Melpómene,
Apró viola s hiacint
Bár hajamon fénylene:
Apró és kék tőlcsérjei
Ollyak, mint szépem szemei.
Ez kell nekem. – Homlokomat ne érje
Shakspeárnak akónitos fűzérje.
Így veszem fel víg lélekkel

Gyengén rezgő lantomat,
S majd kedvesem egy énekkel
Lelkesíti húromat.
Míg leng az estveli szellő
Szárnyán egy nektárt lehellő
Rózsában a kis szerelmek megszállnak
És mennyei harmóniát csinálnak.
Szívünk elolvadt részeit

Élesztjük új dalokkal,
Pauzák únalmas ideit
Édesítjük csókokkal.
Ah! a híves esthajnalon
Így alszunk el egy szép dalon,
S énekünknek végső bágyadt szózatja
Az andalgó vidéket elaltatja.
Az angol érzékenység (szentimentalizmus) Young és Hervey nevével jellemezhető melankolikus,

moralizáló, temetőkerti költészetét veti el ebben a versében Csokonai.
a) Milyen képekkel, hangokkal, illatokkal, virágokkal, jelzőkkel, cselekvésekkel, célokkal jellemzi a

beszélő saját – majdani – költészetét?
Legalább hat fontos megkülönböztető jellemzőt, „kelléket” sorolj föl!
b) A későbbi változat, a Lilla-ciklusban is szereplő Az én poézisom természete a szembeállító ellen-

tétet, a kiélező elutasítást és választást tartalmazó két szomszédos versszakot így adja:
A VÍDÁM TERMÉSZETŰ POÉTA AZ ÉN POÉZISOM TERMÉSZETE
Mások irtóztató énekkel Mások siralmas énekekkel

Bőgessék bús obojjokat Bőgettessék az óboát,
És siralmas nótájokat És holmi gyász-trenódiát
Jajgassák keserves versekkel; Ríkassanak jajos versekkel.
Kerítse szürke Hesperis Én illy kedvetlen embereknek
Gőzölgő fejeket: Nem lészek egyike,
Én nem óhajtom egyszer is Legyen jutalma bár ezeknek
Követni ezeket. A kedves estike.
Nékem inkább olly koszorú Nékem inkább olly bokréta

Kösse felkent fejemet, Árnyékozza képemet,
Melynek színe nem szomorú, Mellyet nyér a víg poéta,
S múlatja a szebb nemet: Múlatván a szépnemet:
Ezt a vídámabb Múzsáknak, Ezt a vídámabb múzsáknak
A mosolygó Gráciáknak S a mosolygó gráciáknak
Fűzzék öszve rózsaszínű ujjai, Fűzzék öszve rózsaszínű újjai,
Élesszék fel ambróziás csókjai. Élesztgessék borba ferdett csókjai.
• Írj össze három-négy különbséget a két változat között, s érvelj a régi vagy az új variáns erényei
mellett!
(1)
(2)
(3)
(4)
c) A Lilla-kötetben a vers nemcsak önmagában olvasható, hanem egy „poétai román”, egy költői
regény részeként is.
Ha a verset egy A Reményhez című költeménnyel záruló megköltött életrajz, lelki alakulásrajz ré-
szeként olvassuk, akkor az ajánlás utáni kötetkezdő pozíciójában milyen másfajta jelentést kap?
Mit fog jelenteni ahelyett, hogy az életmű egészére érvényes költői hitvallás maradna?
d) Olvasd el az egész későbbi verset, s állapítsd meg, hogy milyen költők elmarasztalása, elveté-
se maradt el a Lilla-ciklusba szánt változatból!
Melyik az első versben még igen sűrűn szereplő szó maradt ki a második kidolgozásból?
(Kutatási feladatként figyelmedbe ajánljuk Török Lajos Vultus poetae – Csokonai, avagy egy
poézis természetrajza című tanulmányát. In: „’S végre mivé leszel”. Ráció Kiadó, 2007)
a) Vidám múzsák, mosolygó gráciák rózsaszínű ujjai által fűzött színes (nem szomorú), amb-
róziás koszorú; viola és jácint (hiacint); nektárt lehellő estvéli szellő, édes csókok, mennyei
harmónia, rezgő lant; kedvessel együtt való elalvás a szép dalon híves esthajnalon
b) Pl.
(1) Bőgessék bús obojjokat ↔ Bőgettessék az óboát: a második jobb: a „bőgettessék” a
műveltető képzővel nagyobb távolságot teremt a beszélő és a másfajta költők közt, mint
a „bőgessék”; az „oboát” hangalakban pedig jobban benne van a csecsemőbőgés oá-ja,
amit a következő sor trenódiát ríme is kiemel.
(2)
Kerítse szürke Hesperis Én illy kedvetlen embereknek

Gőzölgő fejeket: Nem lészek egyike,
Én nem óhajtom egyszer is Legyen jutalma bár ezeknek
Követni ezeket. A kedves estike.
Az első változat jobban kidomborítja a kétféle koszorú szembeállítását. Az estike szem-

beállítása a bokrétával nehezebben követhető, de egyben érzelmileg összetettebb is, hisz
a „kedves estike”, azaz a jajos versek jutalma vonzóbb, mint a siralmas nótákat díjazó
„szürke Hesperis”. A „kedvetlen embereknek / nem lészek egyike” az „e” hangok mono-
ton sokaságával hangzásbéli paródiája a panaszosság unalmának.
(3) Élesszék fel ambróziás csókjai. ↔ Élesztgessék borba ferdett csókjai.
Az első változat rutinszerűen klasszicista a maga mitologizálásával, a második érzéklete-
sebb.
c) A ciklusban/kötetben a vers azt a múlt idejű kiindulópontot, reményt, törekvést jelöli, melyet
a lírai hős nem tudott tartósan megvalósítani, melyhez képest pályaíve hanyatlástörténet,
kudarc lesz.
T/3. 60. oldal
10 PERC Elhagyható vagy önálló házi feladatként is adható feladat
• A feladat célja Csokonai, a diákköltő figurájának felvillantása egy szatirikus vers segítségével.
A komikus összehasonlítás, rangsorvitatás itteni technikája a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
kapcsán is felidézhető.
• Ezt a feladatot, ill. verset olyan csoportokban ajánljuk, ahol még mindig a szerző megkedveltetése
vezet a szövegek közelébe.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a szatíra eszközeinek érzékelése, szójelentés kikövet-
keztetése kontextusból
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : életrajzias versolvasásra beállítódott diákok
M u n k a f o r m á k : pármunka vagy egyéni munka (szorgalmi házi feladat)
3. A vidám diákköltő önarcképe
a) Olvasd el az alábbi verset, és a szövegkörnyezet alapján próbáld megadni a kiemelt szavak jelen-
tését!
Kantus:
Hirintóznék:
Hara („harát”):
Frizérozott:
Bakma:
RÚT ÁBRÁZAT S SZÉP ÉSZ
Azt mondod, barátom, hogy én ocsmány vagyok,

S orcám fertelmei irtóztató nagyok.
Hogy én ha magamnak zőld kantust vehetnék,
Olvasva a majmok között elmehetnék.
És hogy te nem szántál már engemet másnak,
Hanem csak egy meggyfán lebegő Tamásnak,
Melyen ha íly cirmos képpel hirintóznék,
A veréb még felém jönni is irtóznék.
És hogy én ne végyek reám semmi harát,
Magam képe is tud játszani maskarát.
Azért így szól rólam véled sok goromba,
Hogy ez csak egy essős időbe nőtt gomba,
Ez egy lóganéjon nőtt, hitvány pöfeteg,
Melyre tekinteni a szemnek viszketeg.
De megállj, barátom! ilyen ítéletet

A régi időben még Mídás úr se tett.
Megállj, szép ostoba s festett fejű szamár!
Kiben csak egy szóra kong a kaponya már.
Lélektelen szép test és pengő cimbalom!
Mért lettél csak cifra makhina, fájlalom. –
Szép vékonyak lábad egyenes szárai:
Még szebbeken járnak a szarvas borjai.
Súgár derekadat ne csudáltasd vélünk:
Az ánglus csikókba szebbet is szemlélünk.
Még fejér mellyed sem oly becses portéka,
Mert csak egy kotlós szív pompásabb hajléka.
Síma kezeiddel ne fitogasd magad;
A márvány képektől e díszt meg ne tagadd.
Se nyakadnak ne légy oly magasztalója:
Illene rá a cseh ló nyakravalója.
Rózsaszínnek se mondd veresses pofádat:
Mert én veressebbnek láttam egy kutyádat.
Frizérozott hajad hosszan fedi nyakad:
Még ez, szép Absolon! hátha cserfán akad.
Te a főbe tartod minden szépségedet:

Megnézetem tehát Múzsámmal fejedet.
Ez jóllehet csínos s módija mostani
Még sem merne reá a cinke szállani.
Éppen, míg még el nem száradt a törzsökje,
Ilyen volt a Jónás fél-érésű tökje.
Csak elől is volna egy keveset lompos,
Hordhatná a nyájba az első kolompos.
Nincsen hát, barátom! benned egy bakma is,

Amely meg ne volna még a baromba is.
Úgyis a természet nem ugrik. S ha igaz,
Hogy ember s majom közt nexus van: te vagy az.
Sőt oly állatok is elegen akadnak,
Kik a talentomba téged meghaladnak.
Becsűlnek táncodért? ne modd azt kérkedve,
Több becsűlőt talál még egy oláh medve.
Erős vagy s levered az erőseket is?
Erősebb az ökör s levér tégedet is. –
Íly tarka madárka vagy hát te, barátom!

Ezzel tépett tested szárnyára bocsátom.
Lebegj te a felhőn s fitogasd magadat,
Büszkén csattogtatván aranyos szárnyadat:
Én fõldszint maradok formátlan testemmel,
Tökélletesítvén őtet is eszemmel.
Ha ti gyaláztok is, majd mondják valakik:
Kár, hogy az a szép ész oly rút házba lakik!
b) Írd ki a számodra legmókásabb négy összehasonlítást: a szép iskolatárs tulajdonságait, testrészeit

és a nekik megfeleltetett hasonlót!
(1)
(2)
(3)
(4)
a) Kantus: hosszú, bő ruha, köpeny
Hirintóznék: hintázna
Hara („harát”): durva zsákszövet, itt nyilván ilyenből készült maszk
Frizérozott: fodrász által műgonddal elkészített, bodorított, besütött
Bakma: folt (régiesen), itt talán: pont, mozzanat, apróság
+ „a meggyfán lebegő Tamás” madárijesztőként való megfejtésére is szükség lehet, akárcsak
az „olvasva” szó „annak számolják”, „annak számít” értelmezésére.
Nem az etimológiailag pontos szómeghatározás a fontos, hanem a szövegbe illő, értelmes
megoldás.
b) egyéni, de pl. a diáktárs vékony lábai/a szarvasborjú lábai
T/4. 62. oldal
10 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja a felvilágosult boldogságfilozófia (eudaimonizmus: élveze-

tes és erkölcsileg helyes egybeesése), a rokokó és az anakreontika kapcsolatának megvilágítása.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lényegkiemelés, kimondott és implicit következtetések
azonosítása
M u n k a f o r m á k : egyéni, majd pármunka, frontális megbeszélés
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jelölés, tanári kalauz
4. Olvasd el az alábbi ismeretközlő szöveget!

Alkalmazd feldolgozása során a szokásos jelöléseket (√, –, +, ?, *)!
A boldogság költője és a rokokó
A rokokó elsősorban művészettörténeti fogalom, amelyet a legújabb Csokonai-kutatás kevésbé

szívesen alkalmaz költőnk műveire. Ugyanakkor annak a könnyedségnek, játékosságnak, díszí-
tőkedvnek, bájnak és kecsességnek, miniatűrkultusznak és élvezetkultusznak a leírására, amely
Csokonai költészetének jó részét áthatja, aligha találunk szerencsésebb, a jelenségek sorát pon-
tosabban lefedő fogalmat. A klasszicizmus, a neoklasszicizmus vagy az érzékenység Csokonai
költészetének, stílusának egy fontos, minduntalan előbukkanó vonását nem ragadja meg. Mivel
minden fogalom csak közelítés, kísérlet a jelenségek címkékkel való ellátására, megragadására, mi
most ezt a manapság éppen kevésbé népszerű címkét, becenevet használjuk, mindaddig, amíg
valaki jobbat nem talál.
A rokokó a 18. század elejének francia udvarából, az arisztokrácia köréből indult, megőrizte a
barokk dekorativitás iránti vonzalmát, de levetkezte a nagy előd korstílus dinamizmusát, monumen-
talizmusát, gyakran jellemző nagyratörő, meggyőzést, lenyűgözést célzó vonásait, világnézeti feszült-
ségek által táplált, hatalmas esztétikai feszültségeit, kontrasztjait. A rokokó a kicsihez, az édeshez,
a játékoshoz, a könnyedhez vonzódik. A barokk komolyság helyett a kellemesség, a kecsesség, a
báj, a dévajság jellemző rá. Keletkezésében a francia udvar és arisztokrácia léha élvezetkultuszá-
hoz, illatosított birkáihoz, álpásztoraihoz és szerepjátszó-időtöltő, mesterkélt idilljeihez kapcsolódik.
A pici porcelánfigurák és a rizsporos parókák azonban a polgárság ízlésvilágába is behatoltak. S Cso-
konainál a rokokó evilági örömkultusza a felvilágosodás erkölcsfilozófiájától kapott újfajta igazolást és
megalapozást. Helvetius (akinek bölcseleti főműve egyik fejezetét Csokonai Természeti morál címen
maga fordította magyarra!) és a felvilágosodás más optimista és anyagelvű (materialista) erkölcsböl-
cselői úgy gondolták, hogy az emberi természet, a természetes vágyak alapvetően jóra törekszenek,
s csak a rossz babonák, társadalmi szokások és intézmények fordítják torz, káros irányokba eze-
ket az eredendő emberi-természeti hajlamokat. Érdekek, vágyak és erkölcs, egyéni vágyak és közjó
ezen Helvetius által feltételezett természetes harmóniájában sem Rousseau, sem Diderot nem hitt.
A sok megnyilatkozásában inkább Rousseau hatását tükröző Csokonai erkölcsös élvezetkultuszában,
anakreóni verseinek boldogságfilozófiájában inkább Helvetius élvezetet és erkölcsöt könnyedén ösz-
szekapcsoló elveit követte.
• Olvassuk csak el, hogyan kapcsolja össze Csokonai az anakreóni költészetet és a felvilágosodott
erkölcsfilozófiát!
„Nincs azokban [az anakreóni dalokban] semmi fajtalanság, részegítő és lázadó indúlat, vastag, ba-
romi gyönyörködés: hanem csak nyájas enyelgés, rendkívűlvaló vídámság, lomhaság nélkűl való el-
érzékenyűlés, könnyű és szabad epicureismus. Az Anákreon világában csak a jelenvaló szépet, jót,
gyönyörűt keresi az emberi lélek, a fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üres
lévén érzi, hogy jó az élet, és a halált is csak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utolsó
pontját, melyen meg kell nyúgodni. Horatius is követte őtet ebbe; mert ő is a gyönyörűségek közé
mindég szépmódjával beviszi a halált, a koporsót, a másvilágot. Éljünk vídámon és minél kevesebb
gonddal, mert egyszer meghalunk; ez a régi lyricusok philosophiája; ha pedig élnünk és örűlnünk kell,
hagyjunk élni és örűlni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája.
Vajha minden fösvénynek, minden nagyravágyónak, minden bujálkodónak beléolvaszthatnám a
szívébe ezt a kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a csíráját sütném el általa, óh jó theoriájú,
gonosz praxisú halandók! a ti kebletekben.” (Jegyzések és értekezések az anákreoni dalokhoz)
a) Milyen kapcsolatot hangsúlyoz a szöveg a halál és az élet örömei között?

Milyen feltételezés olvasható ki a szövegből a halál utáni létet illetően?
b) Miben határozza meg Csokonai az új – a felvilágosodott – líra erkölcsbölcseleti újdonságát az

antik lírikusok filozófiájához képest?
c) A felvilágosodás horizontjáról tekintve, annak nézőpontjából nézve milyen, Anakreónnál később

élt görög bölcselő álláspontját olvassa bele költőnk Anakreón lírájába?
d) A boldogságfilozófiának milyen társadalmi jelentést kölcsönöz Csokonai?

Milyen, társadalmi rétegekkel is azonosítható tulajdonságokkal, illetve embertípusokkal állítja
szembe a maga „kurta philosophiáját”?
e) A „kurta philosophia” már nem a pályakezdő, emberi-költői programját frissen megalkotó költő
szövege.
Mi bizonyítja, hogy Csokonai már nem osztozik maradéktalanul a felvilágosodás első periódusá-
nak optimizmusában, hogy – például Rousseau-hoz hasonlóan – hasadást lát elmélet és gyakor-
lat, belátás és cselevés között?
a) A halál az élet végpontja, az élet végessége indokolja a jelen élvezetét.
b) Az új, a felvilágosodásra utaló elem a „hagyjunk örülni másokat is”, azaz a szabadság önként
vállalt korlátja a mások szabadságának, illetve örömvágyának tiszteletben tartása érdekében.
Tehát a szolidaritás (= testvériség) mintegy korlátozza a másik alapvető természeti jogot, a
szabadsághoz való jogot, ami itt örömhöz való jogként fogalmazódik meg.
c) A felvilágosodás horizontjáról Epikuroszt (az „epicureismus”-t) olvassa bele Csokonai a mint-
egy háromszáz évvel korábban keletkezett anakreóni lírába.
d) Mivel a szöveg a fösvényt és a nagyravágyót teszi meg a jelenvaló örömök élvezőinek ellen-
tétéül, így alighanem a gazdag polgárral és a kevély nemessel kerül szembe az itt emlegetett
„könnyű és szabad epicureismus”. A boldogságfilozófia tehát valamiféle plebejus (vagy anar-
chista?) jelentést kap.
e) Az idézet végén feljajduló óhajtó mondat tanúskodik erről a keserű tapasztalatról, illetve a
„jó theoriájú, gonosz praxisú halandók!” megszólítás.
T/5. 64. oldal
30 PERC 10 perc csoportmunka, 4-5 perc közzététel
A feladat célja, hogy a diákok négy-öt fős csoportokban dolgozzák föl, majd röviden a többieknek
mutassák be az általuk előismereteik vagy ízlésítéletük alapján választott (anakreóni) dalt. A vers-
választás és csoportszerveződés történhet a négy vers tanári felolvasása után, de pusztán a cím
alapján is. Az utóbbi esetben a csoportból valaki az elemzés ismertetése előtt olvassa fel a verset.
A felolvasó ne legyen azonos a csoport elemzési eredményeinek közzétevőjével.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : versszervező elvek (pl. időszerkezet, ismétlődések
rendje, érzékszervi benyomások típusa, az egyes szakaszokban domináló nyelvtani személy) fel-
ismerése
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladatválasztás szerint
M u n k a f o r m á k : csoportmunka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, szemponttáblázat
5. Négy boldog dal

Az alábbi dalokból lehet, hogy kettővel már korábbi tanulmányaitok során behatóbban foglalkoz-
tatok. A csoportalkotás során A bóldogság, illetve a Tartózkodó kérelem című dalokkal olyan diá-
kokból álló csoportok dolgozzanak, akikben nem él frissen e két vers elemzése! (Természetesen
az is elfogadható módszer, ha valaki vállalkozik arra, hogy előkeresi, felfrissíti a korábbi elemzés
legfőbb megállapításait.)
A négy versből három a legjellegzetesebb anakreóni sorfajtában, a NEGYEDFELES JAMBUSban

(azaz három jambus és egy fél láb: ∪ ⎯ ∪ ⎯ ∪ ⎯ ∪ / ⎯) íródott. Egy-két – leggyakrabban az
első – jambus helyén spondeusz [⎯ ⎯] is állhat. Ellenőrizzétek, hogy Csokonai milyen pontosan
követi a metrumot!
A) A szamóca
A SZAMÓCA
Illatja Rozmarinnak,
Mézíze a fügének,
És a Rukerc pirossa
Szájunknak és szemünknek
S orrunknak is mi kellő?
Hát még ha eggyesűlnek

E kedves érezések? –
Ímé, az ért Cseresznye
Melly édes és piross is?
A Sárgadinnye szagja
Nárdus, s az íze nektár:
A Rózsa színe bíbor,
S illatja fínom ámbra.
De Rozmarinnal együtt
A kis Rukerc, Fügécske,
Cseresznye, Sárgadinnye
És Rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a szép
Szamóca bíborában. –
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
S illatja a velőkre
Mint egy Nepente, felhat.
Kedves Szamóca! téged

Én - én az Isteneknek
S az Istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt csak beszélni tudnál,
És csókot adni, mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A LILLA ajjakához.
a) Az érzékek költője itt három érzékterületre, érzékszervre koncentrál. Melyek ezek?
b) A négy versszak egyetlen bonyolító, összegző fokozás. Nézzétek meg, milyen érzékszervi benyo-
mások jelennek meg az egyes szakaszokban!
• Első szakasz:
1) Rozmarin:
2) Füge:
3) Rukerc (százszorszépnek is nevezett, piros kis gömbölyű virág):
• Második szakasz:
1) Cseresznye:
2) Sárgadinnye:
3) Rózsa:
Miben különbözik a második szakasz növényeinek jellemzése az első szakaszéitól?
• Harmadik szakasz:
Mi jellemzi a harmadik szakasz egyetlen növényének, a szamócának jellemzését a megelőző jellem-
zésekhez képest?
• Negyedik szakasz:
Miben hasonlít Lilla ajaka a szamócához, s milyen két többlet jellemzi még ahhoz képest is?
c) A vers retorikai játékát próbáljátok meg matematikai képlettel (képletekkel) leírni!

Alkalmazzatok zárójeleket is, melyekben például az egyes növények érzékszervi összetevői sze-
repelhetnek!
Szamóca =
B) Az alvó Lillára
AZ ALVÓ LILLÁRA
Ti hűvösös szellőcskék,
Fuvalljatok, de gyengén,
Lassan lehempelyegve
Buzogjatok folyócskák,
Ti jószagú virágok,
Lehelljetek nepentét.
Csitt! Pásztorok, leánykák,
Ezen berekbe nyugszik
Elszenderedve Lillám.
a) Emeljétek ki a vers összes kicsinyítő képzős szavát!
b) A kicsinyítő képzőn kívül mely szavak alapjelentése vagy másfajta képzője tartalmaz tompító,
kicsinyítő vagy gyengítő-lágyító jelentéselemet?
Soroljátok az értelmezett példákat!
c) Milyen mással- és milyen magánhangzók dominanciája, szokatlanul sűrű előfordulása járul hozzá
a lágyság, csendesség, gyengédség érzéki-hangzásbeli benyomásának megteremtéséhez? Sorol-
játok és indokoljátok a példákat!
d) A kicsinyítő, lágyító, tompító elemek azon túl, hogy hozzájárulnak a vers rokokó jellegéhez,
milyen, a vers alapját képező emberi gesztus, a versben is szereplő felszólítás nyelvi kifejező-
eszközei?
e) A szokásosnál több vagy kevesebb spondeusz került e vers jambusai közé, negyedfeles jambusi
soraiba? Vajon miért?
C) A bóldogság
A BÓLDOGSÁG
Most jázminos lugasban,

E nyári hűvös estvén,
LILLÁMMAL űlök együtt:
LILLÁM velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt eggy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anákreonnak
Kellő danáji vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel illy sok

Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb VITÉZNÉL?
a) Milyen kellemes érzékszervi benyomásokat halmoz fel a vers? Lehetőleg az összeset soroljátok
föl!
Látvány:
Hang:
Hőérzékelés:
Íz:
(+1) kulturális örömforrás:
b) Mi minden emeli ki az érzékszervi benyomások jelenidejűségét, illetve egyidejűségét?

Milyen szavak utalnak a jelenre, illetve az egyidejűségre?
c) A vers múlt idejű igéi hogyan s miért értelmezhetők jelenre vonatkozóakként?

Min van a hangsúly: a cselekvés múlt idején vagy jelenbéli eredményén?
d) A vers hangzásvilága milyen eszközökkel segíti elő a kellemesség érzetét, hol, mely szavaknál
érzékelhetünk valamiféle hangfestést, hangszimbolikát?
e) Milyen magyarázatokat fűzhetünk az örömforrások ezen valószerűtlen halmozásához, egyidejű-

sítéséhez, az élvezetek, a boldogságélmény efféle érzéki felfokozásához, sűrítéséhez?
(Esetleg érdemes a verset összevetni Anakreón Reggeliztem… kezdetű versével, illetve annak a
program nyolcadikos, Anakreón feltámadásai című fejezetében található elemzésével.)
D) Tartózkodó kérelem
TARTÓZKODÓ KÉRELEM
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis Tulipánt!
Szemeid szép ragyogása

Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,

Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
a) Milyen hétköznapi beszédfajtákra vezethető vissza a Tartózkodó kérelem?
b) Mutassátok be a verset mint párhuzamok és ellentétek rendszerét, amelyben egyúttal valamiféle

játékos és táncszerű kérés–válasz, lépés–válaszlépés logika is érvényesül!
ELLENTÉTEK
Hatalmas (szerelem)
Megemésztő tűz, seb Harmat, ír
PÁRHUZAMOK
c) Vizsgáljátok meg a versben a (nyelvtani) személy váltogatását s ennek összefüggését a szerkezettel!
1. vsz.:
2. vsz.:
3. vsz.:
Összefüggése a szerkezettel:
d) Emeljétek ki a vers gáláns-finomkodó gesztusait, kifejezéseit (pl. körülírás egyenes megnevezés

helyett)!
e) Értelmezzétek az utolsó sorok mitológiai utalása alapján, hogy milyen alkut is ajánl a „kérelmező”!
Mit ígér a csókért cserébe? (Az ambrózia az ókori görögök hitvilágában a halhatatlan olümposzi
istenek eledele volt.)
E jellegzetesen rokokó versben egyszerre érvényesül a tánclépések szabályosságára emlékeztető

szabálykövető játékosság, a finomkodás, az apró képek és a kicsinyítő látásmód kultusza, valamint
az elringató-virtuóz versszene. A vers szövegritmusát a ionicus a minore (ti-ti-tá-tá / ti-ti-tá-tá) és
a sorok ütemhangsúlyos, „magyaros ütemezhetősége”, az úgynevezett bimetrikus (kettős) ritmus
teszi feledhetetlenné.
A)
a) Látás, szaglás, ízlelés
b) • Első szakasz:
1) Rozmarin: illat
2) Füge: íz (mézíz)
3) Rukerc (százszorszépnek is nevezett, piros kis gömbölyű virág): szín (piros)
• Második szakasz: már minden növény két érzékszervre hat, míg az első szakasz minden
növény esetében csak egy-egy érzékszervi benyomást ad meg.
1) Cseresznye: szín és íz
2) Sárgadinnye: illat és íz
3) Rózsa: szín és illat
• Harmadik szakasz:
A szamóca jellemzése már „háromdimenziós”, három érzékszervi benyomást megadó:
szín+íz+illat. Emellett a szamóca „szintézisjellegét” az is jelzi, hogy a korábban emlegetett
növények mindegyikét említi jellemzésekor ez a versszak.
• Negyedik szakasz:
Színében, ízében és illatában hasonlít Lilla ajaka a szamócához, de emellett még beszélni
és csókot adni is tud.
c) Képletkísérletek:
Szamóca = rozmarin illata+füge íze+rukerc színe = cseresznye íze és színe+sárgadinnye
illata és íze+rózsa színe és (ámbra)illata
Lilla szája = a szamóca minden érzéki (színek, illatok, ízek) tulajdonsága+beszéd+csók
A vers egyetlen nagy kumuláció, halmozás, ahol az új szakasz a régiekben felhalmozott be-
nyomásokra visszautal, azokat megtartja s újabbakat tesz hozzájuk. Eszerint a halmozási
játékszabály szerint épül a vers. Ez a gáláns, szabályokat követő, egyszerre kötött és könnyed
játék(osság) jellegzetesen rokokó vonás.
B)
a) „szellőcskék”, „folyócskák”, leánykák”
b) A „hűvös” eleve enyhébb, mint pl. a hideg, a „hűvösös” pedig további finomítása-tompí-
tása a hűvösnek. A „szellő” kicsinyítő képző nélkül is eleve gyengébb, kisebb, mint a szél.
A „szellőcskék” kétszeres kicsinyítés, sőt valójában a többes szám a harmadik kicsinyítő elem.
A „Fuvalljatok, de gyengén” kifejezésben a „fuvalljatok” enyhébb, mint pl. a „fújjatok”, s ezt
még a „gyengén” határozó is visszafogja, tovább tompítja. A „Lassan” határozó is tovább las-
sítja a „lehempelyegve” szóban eleve benne lévő lágy és lassú mozgást.
c) A mássalhangzók közül a lágy folyékony hangok, az l és az ly (j) dominál, elég sok a réshang
(s, sz, h). A magánhangzók közül feltűnő az e-k sűrűsége (lehempelyegve, lehelljetek nepen-
tét, ezen berekbe … elszenderedve). A hangzómonotonitás andalít.
d) Az egész versben a kedves álmának őrzése a meghatározó gesztus: a világ csitítása, hogy
ne ébredjen fel Lilla. Azaz a „Csitt!” felszólítást öntik nyelvi formába az eddig összeszedett
kicsinyítő-tompító-lágyító nyelvi eszközök.
e) A szokásosnál kevesebb a spondeusz, a jambikus ritmus még tisztább, még egyneműbb, mint
általában.
C)
a) Látvány: zöld fű, barna haj, vörös rózsa és eper
Hang: Lilla danolgatása, a Zefír susogása
Hőérzékelés: hűvösség és szellő a [nyilván forró] nyári estén
Íz: bor, eper
(+ 1) kulturális örömforrás: Anakreón dalai
b) A „Most” mint a vers indító szava. A közelre mutató névmás az „E nyári estvén”-ben, ami
valójában a most részletezése. A versben az igék nagy többségének jelen ideje: ülök, tréfál,
danolgat, játszik, vannak. Az ’egyszerre’ értelmű „egy öszvességgel” kifejezés.
c) Mind a „tettem”, mind a „bé is csináltam” esetében a jelenbeli eredmény a fontos (mint az
angol present perfect egyik használatában): a lényeg, hogy most a borocska a gyepágyon
van, a virág pedig palackját díszíti.
d) Pl. a „Most jázminos lugasban” szellőt utánzó, susogó réshangjaiban vagy a „LILLÁM velem
danolgat” lágy l-jeinek a halmozásában.
e) Az örömforrások ezen valószerűtlen halmozása, mohó egyidejűsítése kifejezheti, hogy a be-

szélő számára az ilyen idilli öröm oly ritka, hogy meg kell örökíteni, mintegy mesterségesen
fel kell fokozni. Kevésbé életrajzias magyarázat esetében az örömnek, a boldogságnak az
eredendően illékony, múlékony természete indokolja ezt a halmozást, mesterséges felfoko-
zást. Az idő megállításának vágyát, ami a Lilla név „felesleges” megismétlésében is megmu-
tatkozik.
D)
a) Udvarlás, panaszkodás, kérés, erősen jelen van a bókolás is, a vers zárlata pedig alkudozás-
ként is értelmezhető.
b)
ELLENTÉTEK Én (beszélő) – beszél (!) Megszólított („tulipánt”) – hallgat (!)

Hatalmas (szerelem) Kis (tulipánt)
Megemésztő tűz (seb) Harmat, ír
Kérés Válasz
Ambrózia-csók Angyali szók
PÁRHUZAMOK Szemeid szép ragyogása Ajakid harmatozása
Hajnal Harmat
Kérés Válasz
c) Az E/1. személyű beszélőre vonatkozó sorok (1–2, ill. 11–12. sor) keretbe foglalják a E/2. sze-
mélyű megszólítotthoz vagy róla szóló sorokat (3–10. sor).
Az első versszak én és te, a második csak te, a harmadik te és én.
d) „Te vagy orvosa sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!”
„Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.”
„Ezer ambrózia csókkal
Fizetek csókjaidért.”
e) Valójában az „örök életet” ígéri cserébe az udvarló-beszélő.
T/6. 69. oldal
5 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja, hogy a diákok a címről való meditáció során gondolatilag

és érzelmileg ráhangolódjanak a tárgyalásra kerülő versre.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : jóslás, empátia
M u n k a f o r m á k : pármunka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : jóslás, címmeditáció
6. Anakreontika, paródia, népiesség – Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
Az anakreóni dalokkal is mutat rokonságot Csokonai népies költészetének az a darabja, amely az

Ódák – a Lilla-dalokhoz hasonlóan posztumusz, a költő halálának évében, 1805-ben megjelent
– első könyvének 16. verseként látott napvilágot. A kéziratos énekeskönyvek tanúsága szerint ez
volt Csokonainak már életében egyik legnépszerűbb műve, amelynek egyes részletei igen gyorsan
folklorizálódtak: némi szövegváltoztatással és dallammal népdalként terjedtek. Nem csoda, hi-
szen egy ilyen típusú MULATÓVERS Csokonai költészetének a közvetlen és alkalmi közönségéhez
szóló rétegébe is bizonnyal beletartozott. Margócsy István irodalomtörténész szerint a 18. század
végén, a 19. elején Magyarországon valószínűleg maga az anakreontika is afféle köztes és közve-
títő szerepet játszott a mindennapi közköltészet és a magas, az antik minták révén megszentelt
irodalom között. Ugyanakkor a szerepjáték és az alapötlet következetes és bravúros végigvitele
kiemeli ezt a verset az alkalmi versezetek köréből. A vers Petőfi NÉPIES HELYZETDALAInak min-
tája, előképe.
a) Ha csupán a vers címét olvassuk, milyen rokonságot sejthetünk máris a szöveg és az anakreóni
dalok tematikája, műfaja és hangvétele között?
b) Mit jelezhet az, hogy valaki szerelemdalát egy csikóbőrös kulacshoz címezi?
Milyen beszélőt, milyen életállapotot feltételeztek ennek a címben körvonalazott beszédhelyzet-
nek az alapján?
c) A Szerelemdal alighanem egy Christian Ewald Kleist nevű német költő anakreóni dalának alapos
átköltése. (A kötetet még 1792-ben kapta Csokonai Kazinczytól, de a maga költeményét valószí-
nűleg csak 1802-ben készítette el. A német eredeti csak kilenc versszak, míg a magyar vers húsz
szakaszra rúg.) A német dal címe Szerelemdal a borospalackhoz (Liebeslied an die Weinflasche).
Már a két cím összevetése milyen irányú változtatást sejtet?
a) Bor, szerelem, könnyedség.
b) Magányos beszélőt, elmagányosodott, csalódott életállapotot jelezhet.
c) A csikóbőr és a kulacs szavak a téma népies hangulatú átalakítását sejtethetik.
T/7. 70. oldal
10–15 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok tanári felolvasás során megismerkedjenek a verssel, majd pármun-
kában a kérdések alapján felismerjék annak makroszerkezetét, alapötletét és az alapötlet két
fontos részösszetevőjét.
• Az a), b) és c) feladatot – időmegtakarítás végett – érdemes a vers el-, illetve felolvasása előtt meg-
ismerniük. A felolvasás után 3-4 perc pármunkát, majd 5 perc közös megbeszélést javaslunk.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a vers kommunikációs és jelentéstani szervezőelvének
azonosítása, a megszólítások szerepének felismerése, a komikum fő forrásának azonosítása
M u n k a f o r m á k : frontális, majd pármunka közös megbeszéléssel
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz előzetes kérdések formájában
7. Olvassátok el a verset, majd válaszoljatok az utána következő kérdésekre!
SZERELEMDAL A CSIKÓBŐRÖS KULACSHOZ
Drága kincsem, galambocskám, (1.)

Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
Megvídító orcácskádat, (2.)

Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.
Óh, hogy kótog a kebeled, (3.)

Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!
Karcsú derekadon a váll (4.)

Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.
Szép a hajad szép szála is, (5.)

Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.
Édes a te danolásod, (6.)

Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.
Ha bánatim közlöm véled, (7.)

Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.
Mikor hideg szelek vagynak, (8.)

Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.
Óh, ha téged nem láthatlak, (9.)

Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.
Téged hordozlak útamban, (10.)

Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.
Együtt be sokszor feküdtünk, (11.)

Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?
Óh, ha szívünk szerelmének (12.)

Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!
Bárcsak a feleségemmel (13.)

Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:
Zsanám meg kulaccsá válna, (14.)

Borral mindég színig állna.
Az õ bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.
De jaj, engem ide-tova (15.)

Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.
Keserves sors! adjatok bort! (16.)

Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.
Akadtam még egy bankóra, (17.)

Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?
Kincsem, violám, rubintom! (18.)

Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.
Óh, csókollak, óh, ölellek! (19.)

Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:
„Útas, köszönj rám egy pint bort: (20.)

Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!”
a) Mi a vers kommunikációs alapötlete? Ki a beszélő és ki a megszólított?
b) Keressétek ki a versből, és jelöljétek különböző módon

• a becéző-bókoló megszólításokat és a szerelmi vallomásokat,
• illetve a cím variációs formában való megismétlését is tartalmazó, összefoglaló jellegű sza-
kaszt!
Miképpen tagolják ezek a szöveget?
c) A szerepjáték két kiegészítő ötlettől lesz különösen mulatságos. Mik ezek az ötletek?
Milyen összevetéseket és milyen alapon hajt végre a beszélő?
d) A vers népies ízei a népies kifejezéseken, fordulatokon kívül két népköltészeti vagy közköltészeti
műfajból, a rangsorvitató versből („Ki a jobb, ki a szebb?”) és az asszonycsúfolóból fakadnak. Hoz-
zatok két-három példát e műfajok hatására a versből!
(Aki megismerkedett a Dorottyával, Csokonai vígeposzával, az tudja, hogy a szerelemben kevéssé
szerencsés sorsú költőtől más műveiben sem volt idegen ez a két közköltészeti műfaj, illetve ezek
csúfondáros szemléletmódja.)
a) Egy férfiú úgy beszél kulacsához, mintha az női társa, partnere volna.
b) Drága kincsem, galambocskám, (1.)
Téged hordozlak útamban, (10.)
„… ugye, kincsem?” (11.)
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek. – Ez a címre visszautaló összefoglaló szakasz a vallomás első nagy
szakaszának lezárása, innentől a jövőről van szó.
Kincsem, violám, rubintom! (18.)
Nagyjából ezek a megszólítások tagolják két nagy részre és egy epilógusra a verset.
c) A két kiegészítő ötlet:
1. A kulacs részeinek összevetése különböző hölgyek testrészeivel, ill. tulajdonságaival.
2. A kulacs és a feleség összevetése és játékos felcserélése, melynek fő ötlete a kulacs gyer-
mekeinek, illetve a nejnek mint hordónak az elképzelése.
Pl. a kulacs és Zsuzsi szája, a palack és a nők nyaka, a kulacs és Manci dereka, a csikószőr
és Trézi póthaja (vuklija). A kulacs formája és a női test közötti alaki hasonlóságokra épít.
A kulacs kotyogását a női dalolással veti össze: mindkettő hanghatás. Hűség tekintetében is
utal az összevethetőségre.
d) A válasz a c) pontban.
Pl: Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.
T/8. 72. oldal
20 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A diákok négy-öt fős heterogén csoportokban dolgozzák fel a vers egyes

kompozíciós egységeit. A 8-10 perces csoportmunka után következzen négy 2-3 perces közzé-
tétel.
Kiemelt kész ségek, képességek: retorikai eszközök azonosítása és funkciójuk értelmezése
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : heterogén csoportok
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik
8. A vallomás szakaszairól – csoportmunkában
A kulacs partnerként, a szerelemdal címzettjeként, egyedül méltó szerelmi társként való azonosí-
tása a vers alapötlete, következetesen végigvitt eleme. Ahhoz azonban, hogy a vers előrehaladjon,
ne csak monoton ismétlésként hasson, az állandóságon belül változásokra van szükség. A belépő
új elemeknek megfelelően tagolódik a vers húsz szakasza két tízstrófás nagy egységre, a nagy
egységek pedig további két-két részre. Az alábbiakban az egyes egységek megkülönböztető voná-
sait vesszük szemügyre csoportmunkában. A szerkezet ilyen vizsgálata egyúttal azt is megvilágítja
majd, hogy a megszólítás és a néhol valóban ódai lelkesültségű hangnem mellett milyen emelke-
dő szerkezeti építkezés teszi lehetővé azt, hogy bár címében dalnak nevezze, mégis ódái közé is
besorolja a költeményt Csokonai.
A) 1–5. versszak: A szerelem tárgyának külső jellemzése
a) Mi adja az első versszak megszólalásának népies ízét?
b) Mi az első szakasznak az az alátámasztó részletezést lehetővé tévő, általánosító tételmondata,

amely utat nyit a kulacs és a különböző lányok és asszonyok összehasonlításának, azaz a rangsor-
vitató, asszonycsúfoló költészetnek?
c) Soroljátok föl egyfelől a kulaccsal összevetett asszonyszemélyek neveit, másrészt a kulacs megdi-
csért testrészeit!
(Melyek egyébként egy üveg azon részei, amelyeket a köznapi szóhasználatban is metaforikusan
testrésznevekkel illetünk, s melyek azok, amelyeket ennek a nyelvszokásnak a mentén Csokonai
alkalmilag tesz hozzá a bevett „készlethez”?)
d) A kulacs derekának és hajának előnyös összevetése miért hat különösen IRONIKUSan?

Mi a kulacs külsejének (derekának, hajának) erénye Manci halhéjas fűzővel karcsúsított, illetve
Trézi hajbetoldással (vukli) szépített külsejéhez képest?
(Mi a közös mögöttes érték, amely az adott környezetben szinte abszurd módon szerepel?)
A vukli és a halhéj emlegetése egyébként figyelmeztet arra, hogy ne túlozzuk el Csokonai népi-
ességét valamiféle ősi és egyszerű falusi folklór irányában: a parasztlánykák aligha hordtak fűzőt
és parókát.
B) 6–10. versszak: A belső jellemzés, a társ erényei
a) Miért ideális társ a kulacs?

Hogyan reagál a beszélő hangulataira, illetve az őt érő külső hatásokra?
Hozzatok példákat és általánosítsatok is!
b) Milyen párhuzamokra és ellentétekre épül ez a rész?

A tartalmi ellentéteken és párhuzamokon kívül figyeljetek a népdalok előadásmódjára jellemző
mondattani párhuzamosságok (izokolonok) felszaporodására is! Idézzetek példákat!
C) 11–14. versszak
a) A versnek ebben a részében milyen új idődimenzió, illetve modális elem lép be?
b) Milyen új elem derül ki a beszélőről, s ennek következtében milyen új szerepbe kerül a kulacs?
Milyen módosulással folytatódik a rangsorvitatás, ay asszonycsúfolás?
c) Mi a 12–13. szakaszban az abszurd viccek egy típusából is ismert forrása a komikumnak? (A túl-
zás, a kontraszt vagy a következetes logika túlhajtása?)
d) A kulacs és a feleség közötti szerepcsere közös nevezőjére épül mind a 12–13., mind a 15. vers-
szak.
Az abszurd ötlet melyik szereplő esetében milyen egyszerre kézzelfogható és ugyanakkor tökéle-
tesen képtelen előnnyel járna?
D) 15–20. versszak
a) Milyen új motívum belépése és központi szerepe kapcsolja össze a költemény utolsó hat stró-
fáját?
A mulatozás szilajságát milyen meggondolás fokozza fel az utolsó kompozíciós egységben?
Milyen nyelvi, illetve írásjelhasználati jelölői vannak a mulatás nekivadulásának?
c) Mi (milyen kifejezés, részlet) utal ezekben a szakaszokban inkább elkeseredettségre, kiábrándult-

ságra, s mi felvilágosult életbölcseletre, öntudatos életélvezetre, epikureizmusra?
d) Milyen műfajt, szövegfajtát idéz az utolsó – idézőjeles – szakasz, a vers utóhangja?
NÉPIESSÉG, DALSZERŰSÉG, ÓDAI VONÁSOK
A vers népiességét a népies megszólításokon és a népies főszereplő tárgyon kívül még a párrímes
felező nyolcassal mint versformával is össze szokták kapcsolni. Mára, illetve a 19. század dere-
kára kétségtelenül jellemző formájává vált ez a „magyaros verselésnek”, azonban érdemes tudni
róla, hogy régi dalgyűjteményeinkre nem jellemző ez a forma. Inkább a szótagszámláló zsoltárok
formakincséből kerülhetett át a mulatozó (vágáns), majd a népies költészet kelléktárába. Így hát
eredetileg lehetett valamilyen parodisztikus hatása. A szigorúan betartott egyszerű és egynemű
ritmus, az ezeknek megfelelő versmondattan, a rövid sorok és a párrímek úgy járultak hozzá a
vers dalszerűségéhez, ahogyan a megszólítás, a magasztaló emelkedettségbe csapó hangnem,
a fokozatosan emelkedő, szigorúan logikus versépítés pedig az ódai jelleg felé mutatott. Nem vé-
letlen, hogy a kora műfajelméletében felettébb járatos Csokonai maga sem tudott dönteni a vers
műfaji besorolását illetően: címében a dal szót szerepeltette, viszont ódáinak tervezett kötetében
helyezte el. Lehet, hogy a verset talán ódaparódiának kellene tekintenünk.
A)
a) A „galambocskám” és a „kincsem” megszólítások, ill. maga a népies tárgy, a csikóbőrös ku-
lacs.
b) Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
c) Zsuzsi/száj; Manci/derék; Trézi/haj.
A palacknak is van szája és nyaka; a derék, a haj, a hang csak a hasonlóság alkalmi továbbvi-
tele, túlhajtása.
d) A kulacs derekának és hajának előnyös összevetése azért hat különösen ironikusan, mert az
említett nőkön ezek nem természetesek, hanem fűzővel, parókával megszépítettek. Így a
tárgy természetesebb lesz, mint a hozzá hasonlított asszonyszemélyek.
B)
a) Ideális társ, mert minden körülmények között kitart a beszélő mellett, ellentéte a világból
vagy a lélekből érkező kellemetlenségeknek. Bánatban vidít, hidegben melegít, forróságban
hűsít.
b) Párhuzamok, ellentétek:
bánatra adott reakció – jókedvre adott reakció; hidegre adott reakció – melegre adott reak-
ció; „bánatim” ↔ „jókedvem”, „hideg” ↔ „hév nyár” stb.
Példa az izokolonra:
Téged hordozlak útamban, (T–Á–H)
C)
a) Itt lép be a jövő. Másrészt az óhajtó mód.
b) Kiderül a beszélőről, hogy nős. Így a kulacs a szerető szerepkörébe kerül, a rangsorvitatás pe-
dig a nej és a szerető összevetésébe vált. A kulacs dicsérete a feleség rovására folytatódik.
c) Mint az abszurd viccek egy részében, itt is a következetes logika túlhajtása érvényesül. Ha a
kulacs feleség lenne, közös kulacsgyermekek születhetnének. Ha a termetes feleség bortáro-
ló edény lenne, sokakós hordó lehetne.
d) Lásd a c) megoldást.
D)
a) A közelgő halálé.
b) A mulatozás szilajságát a túlvilág nemléte s ezért a halotti szertartás, a tor elmaradása, illetve
az életbe való előrehozásának gondolata fokozza fel az utolsó kompozíciós egységben. Nyel-
vileg ennek a rövid felszólító, illetve kurjongató-felkiáltó mondatok felelnek meg, amelyekkel
sok felkiáltójel jár.
c) A 15. versszak „De jaj” felkiáltása nem a természetes halál nyugodt bevárására vall. Az alko-
hol iránti szerelem megemésztőnek, azaz pusztítónak minősíttetik. A „Keserves sors!” felki-
áltás és a szegénység felpanaszolása („utolsó forintom”, „akadtam még egy bankóra”) sem
éppen epikureista örömre vall.
d) Sírfeliratot idéz.
10 0 S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S • 1 1 . É V F O L Y A M
REFLEK TÁL ÁS
T/9. 75. oldal
5 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja, hogy a diákok elgondolkozzanak a vers ironikus vagy

önironikus hangnemén, a szerepvers önértelmező jellegén.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szintézis, globális-személyes értékelés, értelmezés
M u n k a f o r m á k : egyéni munka esetleg közös megbeszéléssel, ill. az ötcentis esszék csomago-
lópapírra ragasztásával
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : ötcentis esszé
9. Ötcentis esszé
A Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz egészét átjárja az IRÓNIA. Kérdés, hogy ez az irónia a
hűtlen és mesterkélt női nemnek, az önvigasztaló-önbecsapó férfi főszereplőnek vagy esetleg
a magát kívülről szemlélő, életrajzilag a vers hősével nem azonosítható, de a vers szerephelyze-
tébe magát nagyon is beleélő költői énnek, sorsa alakulásának szól. Ez esetben persze inkább
öniróniáról, mint iróniáról beszélhetünk.
Te hol érzel a szövegben iróniát, s az mire, kire irányul leginkább?
Írj erről ötcentis esszét, véleményt!
4. CSOKONAI, A SZENTIMENTALIZMUS KÖLTŐJE
2 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
T/1. 76. oldal
5–10 PERC
• A feladat célja, hogy a tanulók elképzeljék a maguk számára a megszemélyesített allegorikus ala-
kokat, képi, hangzásbeli és érzelmi asszociációkat kapcsoljanak hozzájuk.
• A padtársaknak mutassák meg vagy be a valós vagy képzeletbeli képet. Akinek kedve van, kö-
zös csomagolópapírra vagy dekorációs táblára kiteheti képecskéjét vagy szöveges képleírását, az
utóbbiak közül érdemes egyet-egyet elmesélni. Fontos azonban, hogy a feladatnak csak az elké-
szítése kötelező, közreadása önkéntes vállalás. Az illusztrációk később, a versek megismerése után
is kikerülhetnek, esetleg közben lesz a vázlatból vagy elképzelésből közzétehető kép.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a vizuális képzelet mozgósítása
M u n k a f o r m á k : egyéni és pármunka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : képalkotás rajzban vagy szavakkal
Az alábbiakban Csokonai három, a szentimentalizmushoz, az érzé-

kenységhez köthető versével foglalkozunk, amelyeknek közös sajátjuk,
hogy egy allegorikus megszólítotthoz szól bennük a beszélő, s hogy
mindháromban – részben ennek a beszédhelyzetnek megfelelően
– érzékelhető az ódai jelleg. Az óda műfaja azonban hol az elégikus
hangnemmel, hol a dalszerűséggel keveredik, hol talán mindkettővel.
Ezekben a költeményekben „a vidám természetű poéta”, a boldog-
ság költője a magány, a hiány, a boldogtalanság költőjeként formálódik
meg előttünk, kezdeti programjának mintegy a fonákját valósítja meg.
http://users.atw.hu/tetelek/ Az allegorikus megszólítás még inkább a klasszicizmushoz, az érzelmi
backup/img/Online_tetelek/ telítettség, a leírás erősödő helyi színei, valószerűsége és a költői ént
irodalom/img/csoko11.jpg
mindinkább kirajzoló életrajzi, életrajzkonstruáló személyesség már
inkább a szentimentalizmushoz kapcsolja e verseket.
1. A három megszólított: a Magányosság, a Remény és a tihanyi Ekhó, azaz a visszhang
a) Ha nőalakként képzeled el a magányosságot, a reményt és a visszhangot:

• melyiküket milyen ruhába öltöztetnéd,
• milyen hangszínnel látnád el,
• milyen testtartással, mozgással ábrázolnád?
Vagy rajzban, vagy képzeletbeli, azaz szavakkal körülírt festményben jelenítsd meg a három alak
közül valamelyiket!
A szavakkal festett vagy valódi képet mutasd meg padszomszédodnak!
Vessétek össze a képeket, képzeteket!
b) Írj három-négy címszót vagy egy-két mondatot arról, hogy mi a jelentősége annak, hogy e két lel-
ki jelenséget (a magányt és a reményt), illetve a visszhang természeti jelenségét nőként képzeled
el, szólítod meg!
Ha lány vagy, gondolkozz el azon, hogy szívesebben képzelnéd-e el ezeket az allegorikus beszél-
getőpartnereket férfinak, fiúnak, vagy inkább maradsz a nőként való megszemélyesítésüknél!
Gondolataidat oszd meg padszomszédoddal!
a) egyéni
b) Feltehetőleg a nőiség valami bensőségességet, bizalmas viszonyt asszociál. Mindkét nemnél
elképzelhető, hogy a bizalmas a társsal vagy valamilyen partnerideállal azonosul. Ezt termé-
szetesen nem szükséges nyilvánosan exponálni.
T/2. 77. oldal
5–10 PERC
• A feladat célja, hogy a tanulók az elképzelt allegorikus alakokat térbe helyezzék, és fiktív kommu-
nikációs viszonyt kezdjenek velük kiépíteni.
• Itt már törekedjünk arra, hogy mindhárom alakhoz lehetőleg közel hasonló számú tanuló fordul-
jon oda, s jelezzük, hogy ez majd a későbbi versválasztás alapja lesz.
• Ha nagyon aránytalanul alakul a választás, mi jelöljünk ki – diákjaink ismeretében – visszhang-,
magány- és reménycsoportokat.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a vizuális képzelet mozgósítása, empátia, érzelmi kom-
munikáció
C S O K O N A I , A S Z E N T I M E N T A L I Z M U S K Ö L T Ő J E 10 3
M u n k a f o r m a : egyéni munka csoportokban

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : képalkotás szavakkal; felkészülés fiktív beszélgetésre, egyoldalú pár-
beszédre
2. Kérdések, szemrehányások, felszólítások a három megszemélyesített alakhoz

Válassz a három alak közül!
A) Magány
a) Gondolkozz el azon, hogy milyen hangon, milyen kérdésekkel fordulnál egy, a magányt meg-
személyesítő alak felé, esetleg, ha jobban tetszik, a benned lakó elhagyatottság vagy éppen ma-
gányvágy felé!
Írj kérdéseket, szemrehányásokat, felszólításokat „neki”!
b) Írd le, hogy milyen helyszínen, környezetben találkoznál, illetve szoktál találkozni, beszélgetni a
magánnyal! (Milyen zenekísérettel stb.?)
B) Remény
a) Gondolkozz el azon, hogy milyen hangon, milyen kérdésekkel fordulnál egy, a reménykedést
megszemélyesítő alak felé, esetleg, ha jobban tetszik, a benned lakó reménytelenség vagy éppen
reménykedő vágyakozás felé!
Írj kérdéseket, szemrehányásokat, felszólításokat „neki”!
b) Írd le, hogy milyen helyszínen, környezetben találkoznál, illetve szoktál találkozni, beszélgetni a
reménnyel, illetve a reménytelenséggel!
C) Visszhang
a) Gondolkozz el azon, hogy milyen hangon, milyen kérdésekkel fordulnál egy, a visszhangot meg-
személyesítő alak felé, esetleg, ha jobban tetszik, a benned lakó másik, önmagad visszhangja,
belső társalkodónője felé!
Írj kérdéseket, szemrehányásokat, felszólításokat „neki”! (Fontos, hogy ezt a visszhangot mások
nem hallják.)
Mit jelenthet az, hogy valaki a saját visszhangjával beszélget?
b) Írd le, hogy milyen helyszínen, környezetben találkoznál, illetve szoktál találkozni, beszélgetni
önnön gondolataid visszhangjával!
Mindhárom csoport minden kérdése esetén egyéniek.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/3. 78. oldal
45 PERC Ebből 30-35 percben csoportmunka az első tanórán, kb. 10 perc

a közzététel és megbeszélés előkészítése a második órán
• A feladat célja, hogy a tanulók csoportjai az alábbi feladatsorok segítségével, azok megoldásának
nyomán a következő órán bemutassák a három verset és azok elemző értelmezését.
• A csoportok alakítsanak ki belső szakértői munkamegosztást: egy-egy római számmal jelölt fel-
adatsort egy-egy diákpár oldjon meg, s a pár egyik tagja a következő órán ismertesse az ered-
ményt. Természetesen a szakértők besegíthetnek a másik feladatsor megoldásába is. Magára
az osztályszintű közzétételre a következő feladat nyit teret, de a második óra elején a párok
egyeztessék a csoport egészével a közzététel téziseit és rendjét. Törekedjenek a részmegoldások
összeegyeztetésére, egészbe illesztésére.
• Az A) csoportok A Magánossághoz, a B) A Tihanyi Ekhóhoz, a C) csoportok A Reményhez című
verssel dolgoznak.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : beszédhelyzet, jelenetkeret, szerkezet, hangnem és
műfaj azonosítása
M u n k a f o r m á k : hatfős heterogén csoportokban, melyek kétfős szakértői párokból állnak
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaikmunka tanári kalauzokkal
3. A három vers beszédhelyzete, hangneme és szerkezete

Csoportokban fogtok dolgozni. A csoporton belül alakítsatok szakértői párokat, akik az adott
verset egy-egy, római számmal jelölt szempontból fogják megvizsgálni.
Az alábbi feladatsorok elvégzésével készüljetek fel arra, hogy a következő órán közületek valaki
értelmező módon felolvassa a verset, mások (más „részszakértők”) pedig eredményeitek egy-egy
részét megosztják az osztály egészével, más verset elemző csoportjaival!
A) A Magánossághoz
A MAGÁNOSSÁGHOZ
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el

Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet.
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam,
Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
E helybe andalogni jó,
E hely poétának való.
Itt a magános vőlgybe és cserében

Megfrisselő árnyék fedez,
A csonka gyertyányok mohos tövében
A tiszta forrás csergedez.
Két hegy között a tónak és pataknak
Nimfái kákasátorokba laknak;
S csak akkor úsznak ők elő,
Ha erre bőlcs s poéta jő.
A lenge Hold halkal világosítja

A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az illy helyekbe
Gyönyörködöl s múlatsz Te; ah, ezekbe
Gyakran vezess be engemet,
Nyugtatni lankadt lelkemet.
Te a királyok udvarát kerűlöd,

Kerűlöd a kastélyokat;
S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
A nagy világ jótétedet
Nem tudja s útál tégedet.
Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel

Goromba lelkét bünteted:
A nagyravágyót kérkedő hiszemmel
A lárma közzé kergeted.
Futsz a csatázó trombiták szavától,
Futsz a zsibongó városok falától:
Honnyod csupán az érező
Szív és szelíd falu s mező.
Mentsvára a magán szomorkodónak

Csak a te szent erdődbe van,
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez nyakára hágott,
Kiséred és apolgatod;
Magát magával bíztatod.
Te szűlöd a virtust, csupán te tetted

Naggyá az ollyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.
Óh, kedves Istenasszony! én is érted

Gyakorta mint sohajtozom,
Mert szívemet baráti módra érted,
Midőn veled gondolkozom.
Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
Nincs tettetés, sem csalfaság szavadba,
Hív vagy, nem úgy, mint a mai
Színes világ barátai.
Lám, mely zavart lármák között forognak

A büszke lelkek napjai,
Kőről kövekre görgenek, zajognak,
Mint Rajna bukkanásai. –
De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,
Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,
Tisztán, magába, csendesen:
Élünk, kimúlunk édesen.
Sőt akkor is, mikor szemem világán

Vak kárpitot sző a halál:
Ott a magánosság setét világán
Béhúlltt szemem reád talál.
Síromba csak te fogsz alá követni,
A nemtudás kietlenén vezetni:
Te lészel, ah! a sírhalom
Vőlgyén is őrzőangyalom.
Áldott Magánosság! öledbe ejtem

Ottann utólsó könnyemet,
Végetlen álmaidba elfelejtem
Világi szenvedésemet.
Áldott Magánosság! te légy barátom,
Mikor csak a sír lesz örök sajátom.
De ez napom mikor jön el?
Áldott Magánosság, jövel!
I. A Magánossághoz szóláshelyzete
a) A beszélő a személyes névmásokat nem számítva összesen hatszor szólítja meg a Magánosságot.
Hol és hogyan teszi ezt?
(A megnevező megszólításokra koncentráljatok, a „Te” névmással való megjelölést elég csak
„nyugtázni”, esetleg bejelölni a szövegben. Idézzétek és kommentáljátok a hat megszólítást!)
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Az utolsó megszólításban hogyan értelmeződik át a Magánosság, minek a hívását jelenti itt a magá-
nosság hívogatása?
Az első szakasz mely, a Magánossághoz kapcsolódó szavai ismétlődnek meg és értelmeződnek át itt,
a tizenegyedik szakasz szövegkörnyezetében?
b) Mennyire van a Magánosság megszólításának JELENETKERETe (szcenikája) megrajzolva?

Mennyiben fontos, jelölt az a helyszín, ahol a beszélő és a Magánosság találkozik, ahol a lírai én
megszólítja a Magánosságot?
c) A vers első kompozíciós egységét talán a (remélt) találkozás helyszínének rajza, az első három
szakasz adja.
(1) Mi utal arra, hogy a leírt helyszín valóban a Magánosság „lakhelye”, a vele való találkozás hely-
színe?
Mi teszi a helyszín leírását konkréttá és érzékletessé? Hozzatok példákat!
(2) A leírásnak mely elemei utalnak arra, hogy a táj inkább irodalmi toposz, a képzelet tája, egy han-
gulat megfelelője, mintsem valós táj?
Mik a táj általános és „kötelező”, konvencionális elemei, illetve honnan tudható, hogy az adott
helyszín csak egyike a magány lehetséges „lakhelyeinek”? Soroljatok ilyen elemeket!
(3) A lírai én, a beszélő már a vers első versszakában egyszerre három helyszínre érkezik, illetve
vágyik megérkezni. Soroljátok fel e három helyet! (Közülük kettőbe egyelőre csak vágyakozik a
beszélő.)
1.
2.
3.
(4) A hely szelleme és látogatói összefüggenek. Lehet, hogy a már nevében is kacér-erotikus és költői
Kisasszond (amely egyébként valós somogyi helységnév) csak egy (illetve két egymással rokon)
embertípus számára létezik, nyilatkozik meg.
A fenti homályos okfejtés a vers mely sorainak bonyolult körülírása?
Idézzétek a vonatkozó sorokat!

Egyébként is érveljetek amellett, hogy a leírt táj nem valós táj, hanem a lírai költészet jelképe,
mintegy kellékeinek gyűjteménye!
A MAGÁNOSSÁG HELYE – A MEGTALÁLT ÉS A KERESETT HELY, ILLETVE ÁLLAPOT

KETTŐSSÉGE
A Magánossághoz szövegében termékeny ellentmondás jelentkezik már az első verszakban.

A beszélő egyszerre állítja, hogy rátalált a magányosságra („reád találtam”), s hogy a találkozás
még várat magára, hisz a megszólítottat arra kéri, hogy jöjjön („jövel!”). Másrészt Kisasszond a Ma-
gánosság megtalált lakhelye és lelőhelye, de ugyanakkor a beszélő a Magánosság álmába és ölébe
kívánkozik, mintha még nem igazán lenne ott. A külvilágtól való kettős elzárkózás helye tehát a
kisasszondi völgy és cserjés: a természeti magányé s az ebben feltáruló álomé, elringató ölé. Nem
tudható, hogy a magánynak ez az álomvilága hol is van, milyen minőségben létezik: csak hangulat
vagy a létezésnek egy külön síkja. Ez az eldöntetlenség a vers rejtélyességének, lebegésének újabb
forrása.
d) Kettéosztott napló
Ebben a három versszakban található Csokonai költészetének néhány különösen szép szókapcso-
lata, sora.
Próbáljátok a sorok hangzásbéli és jelentéstani gazdagságának a titkait felfejteni!
Figyeljetek először talán csak a hangzásbeli izgalmakra, összecsengésekre!
Természetesen a kiválasztottak mellé további kedvenc sorokat is választhattok!
IDÉZETEK KOMMENTÁROK

A lenge Hold halkal világosítja

A szőke bikkfák oldalát,
II. A Magánossághoz szerkezete
A vers a magánosság körüljárása, egyfajta kisenciklopédiája, a költemény különböző részei a Ma-

gánosságot más és más relációban, más-más viszonylatában mutatják. Talán azt is mondhatnánk,
hogy a magánosság fogalmát, jelentéstartalmát a vers különböző részei máshogy és máshogy
definiálják.
a) Még a vers szerkezetének áttekintése előtt írjátok le, hogy Csokonai költeményében mi mindent,
kinek mikor mit jelent a Magánosság!
Mit jelent az első versszak beszélőjének („Ha mások elhagyának is, ne hagyj el”)?
Mit jelent a kastélyok lakóinak?
Mit jelent a fösvénynek?

Mit jelent a nagyravágyónak?
Mit jelent a magán szomorkodónak (6. vsz.)?
Mit jelent a poétának (7. vsz.)?
Mit jelent a 8. szakasz énjének, beszélőjének?
Mit a 10. szakasz beszélőjének?
Mit a 11. szakasz utolsó sorában a Magánosságot hívónak?
A VERS SZERKEZETI EGYSÉGEI
I. (1–3.) Az első három versszak a Magánosság lakhelyének, tájának leírása. (Némileg tehát még
elkülönül a leíró rész. Ugyanakkor a könyörgés, a beszélő vágyának megfogalmazása a versindí-
tásban, illetve a táj szubjektivizáló értelmezése – a nimfák csak a bölcseknek és a poétáknak úsz-
nak elő – már oldja a leírás és elmélkedés határait, távolodást jelez a klasszicista elmélkedő-leíró
verstípus tiszta formájától.)
II. (4–11.) Ha akarjuk, akkor a vers további nyolc versszaka egyetlen nagy egységnek is felfogható,
amely a Magánosság különböző emberekhez, embertípusokhoz való viszonyulását vagy meg-
fordítva (a költemény megszemélyesítő logikáját köznapi logikára visszafordítva), a különböző
embertípusoknak a magányossághoz való viszonyát rendszerezi, „katalogizálja”. Mivel ez a rész
az istenasszonyként megszemélyesített magány viselkedését magasztalva, dicsérve, hálálkodva,
illetve néhol könyörögve írja le, a vers nem egyszerűen az óda, hanem a himnusz műfajának a
közelébe kerül.
II.a (4–7.) A versnek ebben a részében inkább az általános megállapítások uralkodnak.
II.b (8–11.) Ez a rész a magány és a beszélő viszonyát állítja középpontba: benne – a 9. versszaktól
eltekintve – az egyes szám első személy uralkodik.
b) Mutassátok be, hogy az első, helyszínleíró rész milyen módon vált át a második, embercsoportok
és a magány viszonyát taglaló részbe! Mi biztosítja az átmenetet?
c) Milyen szempontból alkot a 4. és az 5. versszak külön egységet?
• Milyen helyszíneket és embercsoportokat nevez néven ez a két szakasz?
• Milyen igék jellemzik itt a Magánosság magatartását?

Milyen hatást tesz a Magánosság ezen helyszínek szereplőire?
d) Mi kapcsolja össze és teszi külön egységgé a 6–7. szakaszt?

Kikre és milyen hatást tesz itt a Magánosság?
• Milyen motívumok, szavak kapcsolják vissza ezt a részt a vers első két szakaszához?
„A SEMMIBŐL VILÁGOKAT”
Szegedy-Maszák Mihály nagyhatású elemzése (1969) óta a 8. versszak alábbi soraival szokták
szemléltetni, hogy Csokonai milyen messzire jutott a klasszicizmus mintakövető és utánzáselvű
poétikájától az érzékenység útján egészen a romantikának a teremtő képzeletet a középpontba
helyező szemléletmódja felé:
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,

Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.
Mások (Csetri Lajos, Szajbély Mihály) kimutatták, hogy a semmiből való költői teremtés toposza
nem feltétlenül előremutató újítás a korban. Bárhogyan legyen is, bizonyos, hogy a költői alkotás-
nak ez a felfogása nem a klasszicizmus jellemző alkotásképzetét tükrözi.
e) Mi választja el a 8. szakaszt a megelőzőektől, milyen két nyelvi eszköz jelzi, hogy újabb szerke-
zeti egység határához érkeztünk?
f) Mi kapcsolja össze a 8.-tól a 11.-ig tartó versszakokat egyetlen kompozíciós egységgé?
g) Ezen belül mi különíti el a 9. szakaszt?
• Milyen szintagma jelöli ebben a szakaszban azokat, akik az előző, a 8. szakaszban mint a „Színes
világ barátai” szerepeltek?
h) Milyen képi és hangellentétre épül a 9. szakasz két párhuzamba és ellentétbe állított négysoros
egysége?
Kiknek a napjairól és hogyan szól az első, kiknek a napjairól és hogyan a második négysoros
rész?
Milyen elvontabb folyamat megjelenítésében és milyen fizikai történések között áll a párhuzam,
s mi minden teremti az ellentétet? (Melyik Csokonai-versben szerepelt már ez az ellentét, illetve
a nagyvilág jellemzésére ez a hangzásjelölő kulcsszó?)
i) Mi minden miatt erősebb, szerencsésebb az adott helyen a „Rajna bukkanásai”, mint amilyen a
„Rajna hullámai” vagy a „Rajna vízesései” lennének?
j) Milyen új motívum teszi viszonylag külön egységgé a vers utolsó két szakaszát?
Milyen új jelentéstartalmat vesz föl a Magánosság hívása a vers utolsó sorában?
A 9. szakasz második négy sora hogyan készíti elő ezt a jelentésalakulást?
Debreczeni Attila, Csokonai mai kutatója így ír a vers indításáról és befejezéséről: „Az első vers-
szakban e motívumok [a magánosság, az álom és az öl] egy folyamatosan fennálló létállapotot
jelenítenek meg: a mindenkitől elhagyatott ebbe menekülve talál a megélhető életre, mintegy
felfüggesztve valós létezését a külső világban (ringasd). Az utolsó szakasz ezzel szemben egy meg-
váltó aktust jelenít meg: a magány létállapotában létező ott nyeri el végső feloldozását, megnyug-
vását is (utólsó könnyemet; elfelejtem). A halál ezek szerint kétféleképpen értelmeződik a vers
elején és végén, előbb a külvilág számára való meghalás, majd a végső elmúlás jelenik meg a ma-
gánosság képében.” Borbély Szilárd Csokonai-értelmezése ezt a külvilág számára való meghalást,
a világ cinikus megtagadását (mellyel Kazinczy jellemezte Csokonait nekrológjában) Diogenésszel,
az ókor híres hordólakó filozófusával kapcsolta össze, aki Rousseau mellett erősen hatott a debre-
ceni poétára. Ez a kivonuló, társadalomtagadó, legalábbis a jelen társadalmát tagadó radikalizmus
Csokonai több versében is megjelenik.
C S O K O N A I , A S Z E N T I M E N T A L I Z M U S K Ö L T Ő J E 111
III. A Magánossághoz hangneme és versszakainak szerkezete
A Magánossághoz hangnemét több tényező is befolyásolja. Egyrészt a megszólító és a megszólított

viszonya, a vers beszédhelyzete. Másrészt a magánynak mint létállapotnak a megítélése, keletke-
zésének, illetve a belőle fakadó lehetőségeknek az értékelése.
Kezdjük az utóbbinál! A magányosság vajon elsősorban negatív létállapot, elhagyatottság, ki-
vetettség-e vagy szabadon és öntudatosan választott, értékesnek, magasrendűnek, termékenynek
tekintett helyzet, képesség, adottság? Csokonai verse lebegteti az ítéletet, ironikusan ide-oda
mozog a két értékelés között, s éppen ez a mindvégig feloldatlan ambivalencia különbözteti meg
a klasszicizmus didaktikus-retorikus elmélkedő verseitől. A megszólítotthoz való viszony is ennek
megfelelően kettős: hol hálálkodó-magasztaló, hol elesett és segélykérő.
a) Keressétek meg és emeljétek ki a versnek azon részeit, amelyek a magányos embert elhagyatott-
nak, elveszettnek, vesztesnek, elfáradtnak, kitaszítottnak vagy csalódottnak jellemzik!
b) Keressetek és idézzetek a versből olyan részleteket, melyekben a magány áldásnak, kivételes,

kitüntetett és kitüntető létállapotnak, adománynak vagy képességnek érzékelhető!
c) Az előbbiektől nem függetlenül hol, mely szakaszokban érezzük a verset leginkább ódai-himni-
kus magasztosságúnak, s hol dominál inkább az elégikus fájdalom és beletörődés?
d) Mely szakasz(ok)ban keveredik a leginkább szétválaszthatalan módon a himnikus magasztalás és

az elégikus bánat, önsajnálat? (Emeljetek ki egy ilyen szakaszt, s benne az egyik, illetve a másik
irányba tartó kifejezéseket!)
A versszakok mondattani és rímszerkezete
e) Írjátok le a nyolcsoros szakaszok rímképletét!
f) Mennyiben igazodik a rímszerkezethez a versszakok mondattana?

Követi-e például a szakasznak a rímszerkezet általi kétfele bontását?
A két négysoros egységen belül mennyire jellemző a mondattani eszközökkel való további ki-
sebb, zárt egységekre tagolás?
g) Milyen hangulati hatást kelt az, hogy a sorpárok általában egyúttal nagyobb szintaktikai egységet,
többnyire írásjellel is lezárt tagmondatot alkotnak?
h) Milyen hangulatot keltenek, hogyan befolyásolják a vers hangnemét a szakaszzáró – gyakran

virtuóz – párrímek?
A vers elején vagy végén erőteljesebb ezeknek a rímpároknak a virtuozitása s ebből fakadó han-
gulati hatása?
Hozzatok példát az ilyen látványos, sok szótagú, nemegyszer mozaikrímekre!
B) A Tihanyi Ekhóhoz
A TIHANYI EKHÓHOZ
Ó, Tihannak ríjjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány Holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A bóldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.
Zordon erdők, durva bércek, szirtok!

Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek,
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.
Aki hajdan jó barátim voltak,

Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Ó! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Olly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.
LILLA is, ki bennem a reménynek

Még egy élesztője volt,
Jaj, LILLÁM is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.
Ó, van-é még egy erémi szállás,

Régi barlang, szent fedél,
Mellyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Melly megháborítana.
Melly megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal

Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel

Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy Másvilágban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben

A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhellyemet:
S amelly fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.
I. A Tihanyi Ekhóhoz szóláshelyzete
a) A versben mi kap erősebb hangsúlyt: a megszólított, a megszemélyesített visszhang (ekhó) jellem-

zése vagy a megszólítás helyszínének, jelenetkeretének rajza, leírása?
b) A vers megszólítottja a megszemélyesített visszhang (ekhó). Mennyire erős a személyhez, nő-

nemű megszólítotthoz szólás érzete ebben a versben, mennyire tudjuk az Ekhó alakját belőle
elképzelni?
Mennyire bensőséges megszólító és megszólított kapcsolata?
Mi utal erre a bensőségességre?
c) Mi mindent tudunk meg a beszélő megszólalásának helyszínéről, fizikai körülményeiről, teréről,

„tereptárgyairól”?
d) Emeljétek ki azokat a természetmegnevező mozzanatokat, amelyek vagy hangzásviláguk, vagy

jelentéstartalmuk miatt elképzelhetetlenek lennének Az Estvében! Indokoljátok is meg, hogy
miért!
e) A harmadik versszak első (öt) sorát miképpen visszhangozza, fokozza tovább az ötödik versszak
5–6. sora? Kövessétek nyomon a (szentimentális) kebel-, illetve szívmotívum alakulását!
f) Az ebben a versben megjelenített természet miben különbözik Az Estve (vagy akár A Magános-
sághoz) című versben megfestett természettől?
Mi a leírás funkciója ott és mi itt?
Mi magyarázhatja a két természetkép eltérését?
g) Míg Az Estve szép természet és rút civilizáció ellentétére épül, ez a vers az ÉN ÉS A VILÁG ELLEN-
TÉTÉn alapul.
Milyen térbeli és hangulati ellentétekkel jeleníti meg én és a világ, én és mások ellentétét a vers
második szakasza?
Emeljétek ki az összes ellentétbe állított szót, kifejezést!
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
h) Mire kéri a beszélő a nimfát (azaz a természeti erőt megtestesítő vízitündért, forrásistennőt)
a második szakasz végén, azaz mi a versben a visszhang és a visszhangzó természet funkciója a
beszélő számára?
i) A visszhang, azaz az ekhó az ekhós vers hagyományának megfelelően hogyan ölt formát a sza-
kaszok utolsó két sorában? Mi az ismétlés funkciója?
Melyek azok az ismétlések, amelyek nem a panasz hangjait erősítik föl? (Persze ez a kérdés már
a vers nagyszerkezetére, ívére kérdez, nem csupán a szóláshelyzetre.)
j) A 7–10. szakaszok ismét felerősítik a helyszínrajz, a szcenika (a jelenetkeret, a szóláshelyzet képi

leírása) jelentőségét. Itt azonban a természet „leírása” immáron semlegesebb. Emeljetek ki tájle-
író mozzanatokat, s minősítsétek, hogy közülük melyik mérsékelten negatív, melyik semleges s
melyik kap pozitív töltést!
II. A Tihanyi Ekhóhoz szerkezete és hangneme
A Tihanyi Ekhóhoz A Magánossághoz című költeményhez hasonlóan magányvers, mindkét versben

az „egyén és a világ közötti végzetes meghasadtság élménye” (Debreczeni Attila) kap formát.
Míg azonban A Magánossághoz részben meditáció a magányról, ez a vers inkább ÉLETRAJZIAS
SZEMÉLYESSÉGŰ MAGÁNYVERS, ÉLETTÖRTÉNET-ÖSSZEGZÉS, MAGÁNYTÖRTÉNET. Igaz ez akkor
is, ha tudjuk, hogy A Tihanyi Ekhóhoz zavarba hozza az érzelmes olvasót, azt, aki a filológia, a
szövegkeletkezés és az élettörténet tényeit szeretné egybeolvasni. Aki romantikus módon a szö-
veget életrajzi dokumentumként akarja olvasni, és a Lilla-szerelem csalódástörténeteként szeretné
értelmezni a verset, azt megzavarhatja, hogy annak A Füredi parton című változata már Vajda
Julianna megismerése előtt (1796-ban) elkészült, s akkor a benne szereplő női név még a „Ró-
zsim” volt. És valószínűleg Rózsi vagy Rozália halála sem végső vagy eredeti magyarázata a vers
magányérzetének, mert annak forrását alighanem még korábban, Csokonai 1795-ös kollégiumból
való eltávolíttatásában kell keresnünk.
„A versben elmondott helyzetet […] fiktív helyzetnek kell felfognunk: a költőt nem a Füreden
mulatozók űzték el maguk közül, […] korábban és másutt – 1795 tavaszán és Debrecenben – átélt
bánatot mond el […]. Az őt ért csapásra nem közvetlenül reagál, hanem amikor megfelelő poétai
díszletet és helyzetet talál hozzá, amikor panaszkodó énjét a fenséges és komor tihanyi szirtek és
a füredi parton vigadozó emberek kontrasztjában helyezheti el.” (Bíró Ferenc)
Három elmagányosodási élményt is kereshetünk tehát a szöveg mögött, azonban alighanem
célszerűbb a verset létrehozó, egymásra rakódó élmények rekonstrukciója helyett a vers által
az olvasóban létrehozott élmény vizsgálata. Ugyanakkor ennek a versnek A Magánossághoz-énál
sokáig nagyobb népszerűsége alighanem magyarázható azzal, hogy ezt a szöveget könnyebb a
regényes életrajz részeként olvasni, életrajzi dokumentumként dekódolni.
Minderről azért a vers szerkezetének vizsgálata kapcsán kerítettünk szót, mert éppen e szer-
kezetben játszik meghatározó szerepet a jelen helyzet rajzának s az ide vezető élettörténetnek a
kettőssége, illetve az életrajzias jellegből fakadó harmadik elem: a jövő távlata.
• Az alábbi feladatokat két szakértői pár ossza szét egymás között: az első pár dolgozzon az a)-tól
e)-ig tartó feladatokkal, a másik pár a továbbiakkal!
a) Pándi Pál elemzése szerint a vers első része az 1. strófa, második része a 2.-tól a 6.-ig terjedő rész.
Egy másik elképzelés szerint a vers első két egysége az 1–3., illetve a 4–6. versszak.
Ti melyik felfogással értetek inkább egyet?

Mi szól amellett, hogy az első strófa önmagában alkot kompozíciós egységet, mi amellett, hogy a
vers első nagy részét a három első szakasz együtt adja?
Érveljetek a számotokra meggyőzőbb szerkezeti leírás mellett!
Figyeljetek az igeidőkre, a nyelvi-nyelvtani szempontokra is!
b) Mi tartja össze a 2–6. szakaszt, másfelől mi különíti el a 3–6. szakaszt a megelőző háromtól?
c) A vers 4. szakasza, bármennyire személyes fájdalomról ad is számot, egy, a debreceni református

kollégiumban bizonyosan élő közösségi hagyomány nyelvén, képeivel, fordulataival szólal meg.
(Talán éppen ez a műfaji utalás köti vissza a Lilla-szerelem panaszversét a kollégiumból való kö-
zösségfosztó kicsapatás élményéhez. Mégpedig úgy, hogy a szakasz műfaji rájátszása, szövegközi
utalása kimondatlanul is ennek a közösségélménynek a feltétlenségét, felszámolhatatlanságát ál-
lítja.)
• Milyen műfajt idéz ez a szakasz, mely fordulatok fogalmaznak a személyes élmény „fölé”?
d) A 6. versszak 5. sora – Hogy vagy most te, áldott lélek? – két szempontból is változást, váltást hoz
a megelőző 44 sorhoz képest. Miben áll ez a kettős váltás?
A magány eredettörténetének végpontja a hatodik szakasz, a zsarnoki törvénynek meghódoló s

ezáltal a társas lét utolsó reményét is szertefoszlató szerelmi csalódás kimondása. A versszak több
szempontból is lezárja a vers első – kételemű – ívét. Egyrészt innen kezdve már nem a múltról
lesz szó, hanem inkább a jövőről, másrészt a szakasz idézett 5. sorában két további váltás is ér-
zékelhető. (Természetesen észrevehetjük a feltétlen szerelem nagyvonalú megbocsátását, amely
a tiran [zsarnoki] törvényt és a szokást kárhoztatja a hűtlenné vált kedves helyett. Ez a SZENTI-
MENTALIZMUS ESZMEISÉGE szempontjából is fontos mozzanat, hisz eszerint A SZÍV VÁGYAIT
A TÁRSADALMI REND KORLÁTJAI NEM ENGEDIK MEGVALÓSULNI. A műegész szempontjából
most azonban inkább a KOMMUNIKÁCIÓS HELYZET és a HANGNEM megváltozását érdemes
pontosan rögzíteni.)
• A beszédhelyzet változása (eddig ki volt a megszólított, most ki az):

• A hangnem változása (eddig milyen alapérzés és hanghordozás határozta meg a verset, itt milyen
hang jelentkezik):
A 7–10. VERSSZAK
Lilla megszólításával és azzal, hogy a hatodik szakasz derekán a panasz és sértett számonkérés
hangját érzelmesebb, enyhültebb tónus váltja fel, a vers új irányt vesz, de nem egészen ebből a
kettős váltásból következőt. A korábbi megszólított, az Ekhó ugyan lényegében eltűnik, de helyét
tartósan nem veszi át Lilla. A vádló panasz hangját pedig nem az érzelmes megbocsátás hangja
váltja fel. Változik azonban a beszélő nézésiránya, a vers uralkodó ideje s bizonyos szempontból
beszélője, „hőse” énképe is.
e) A 7. versszaktól újra jelentős szerepet kap a természetnek az első három szakaszban előtérben
állott leírása. Itt azonban a tihanyi táj, az „itt” szerepe teljesen megváltozik.
Miben áll ez a változás, mi tűnik el a táj korábbi szerepéből? (Mi tűnik el például a háromszor is
nyomatékosított „itt” mutató névmás mellől?)
Mi helyett mi mindent vár a beszélő a természettől, a tájtól?
f) Ki, mi a vers utolsó négy szakaszának a hőse, énideálja? (Pl. mi helyettesíti a kimondatlan én szót
a vers 7. strófájában?)
g) Mi köze Diogenésznek, a hordólakó cinikus bölcselőnek (akinek írását a fiatal Csokonai német
fordításban olvasta) e vers hőséhez?
Miért békíthető nehezen össze ez az ideál a felvilágosodás embereszményével?
h) Miközben a társadalomból való kivonulás aligha egyeztethető össze a felvilágosodás társada-

lomjobbító és civilizációteremtő szándékaival, feltűnő, hogy a költemény épp ebben a részében
szinte listázza a felvilágosodás kulcsszavait, alapeszméit.
Idézzétek ezek versbéli előfordulásait!
i) A vers az elhallgatott Diogenész mellett hangosan világgá kiáltja a másik – végül szintén remete-
létet választó – társadalomkritikus példakép, Rousseau nevét. Nagy kérdés, hogy miképpen kell
érteni, hogy a beszélő (ha tetszik, Csokonai) egy kőben, azaz egy barlangban kíván – az ekhós
ismétléssel is kiemelve – „ember és polgár” (természeti ember, magánember és állampolgár, azaz
homme és citoyen) lenni.
A kettős vállalásnak melyik része érthető és teljesíthető a remeteség körülményei között is?
j) Hogyan képzelhető el a másik vállalás értelmezése, teljesítése?

(Van, aki szerint Csokonai nem igazán értette a Rousseau-féle fogalmi kettősség, megkülönbözte-
tés súlyát, ezért nem fedezte fel a saját állításában, fiktív élettervében lévő paradoxont. De talán
izgalmasabb, ha feltételezzük, hogy tudatosan élt a paradoxon eszközével.)
A VERS HANGNEME ÉS MŰFAJA
A panaszos hang, a versnek az egyértelműen értékpusztulást, egy értékes ember, egy gazdag szív
elmagányosodását leíró része elégiává teszi a költeményt. S ennek megfelel a hatodik szakasz
Lilla felé fordulva a helyzet elfogadását, a helyzetbe való beletörődést sugalló első zárlata is. Bár
kérdés, hogy a panasz gyakori drámai felfokozása még belül van-e az elégikus beletörődésen, fe-
lülemelkedésen. Az allegorikus megszólítás ugyanakkor inkább az óda műfajába sorolja A Tihanyi
Ekhóhoz-t.
k) Emeljétek ki azokat az értékkifejező, a verset és beszélőjét a fenség szférájába emelő részleteket,

kifejezéseket, amelyeknek alapján azt mondhatjuk, hogy A VERS MÁSODIK RÉSZE ÓDAI HANG-
BA VÁLT, s így a vers egésze ELÉGIKO-ÓDÁnak tekintendő!
A SZUBJEKTUMNAK A VILÁGGAL SZEMBENI FELÉRTÉKELŐDÉSE ÉS A SZENTIMENTA-

LIZMUS
A Magánossághoz és A Tihanyi Ekhóhoz ama közös sajátossága, hogy az értetlen és méltatlan

világgal szemben a személyiséget, a szubjektumot növeli nagyra, annak belső értékeit, jelenen
túlmutató nagyságát, belső gazdagságát hangsúlyozza, a két verset a szentimentalizmus jellegzetes
alkotásává teszi.
C) A Reményhez
A REMÉNYHEZ
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. –
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig ültetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
LILLA szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim

Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak LILLÁT hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna

Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!

Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Vólt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt. –
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák! –
Isten véletek!
I. A Reményhez szóláshelyzete, illetve beszédhelyzete
a) Csokonai másik két itt elemzett, allegorikus megszólítotthoz címzett ódájának világosan kirajzolt
jelenetkerete, díszlete van.
Ebben a versben mennyire látjuk a megszólítottat éppen a megszólalás pillanatában körülvevő
tájat, helyszínt, tárgyi elemeket?
b) Mi szól a mellett, illetve mi szó az ellen, hogy a 2., illetve 3. versszak (esetleg a 4. versszak) termé-
szeti képeit, tájmozzanatait a megszólalás tárgyi környezetének, jelenetkeretének tekinthessük?
c) A Reményhez 1. szakasza valójában háromféleképpen szólítja meg a megszólítottat, némi túlzás-

sal azt is mondhatnánk, hogy három különböző megszólítottat szólít meg. A nagyon egyszerűnek
tűnő indítást akár HÁROMSZOROS INVOKÁCIÓnak is nevezhetjük.
Fogalmazzátok meg, hogy melyik megszólítás a Reménynek milyen oldalát, nézetét, „létezési
módját” hangsúlyozza, hogy a három megszólítottban-megszólításban vagy közülük akár kettő-
kettő jellemzésében mik a közös elemek!
MEGSZÓLÍTÁS JELLEMZÉS
1. Földiekkel játszó 1.
Égi tűnemény,
2. Istenségnek látszó 2.
3. Kit teremt magának 3.

A boldogtalan,
S mint Védangyalának,
• Az egyes megszólítások hogyan épülnek a megelőzőekre, mit vesznek el belőlük, mit tesznek hoz-
zá, bontanak ki belőlük?
Hogyan alakul a megszólított objektivitása, a megszólítótól független létezése? (Érdemes ebből
a szempontból például az egymás mellett szereplő „csalfa” és „vak” jelzői bővítményeket össze-
vetni.)
Csetri Lajos tanulmánya megállapítja, hogy Csokonai korában és költészetében a remény eleinte
vallásos, illetve nemzeti tartalommal rendelkezett, és sokáig az (elveszett) aranykor, a boldogság
világának képzetéhez kapcsolódott. A reményvesztés eredetileg mintegy az aranykor elvesztését
jelentette Csokonai költői mintáinál. Tehát „a vallásos értelmű reményfogalomnak szekularizá-
lódnia [elvilágiasodnia], s a világi, de nemzeti értelműnek szubjektivizálódnia kellett (…), hogy
eljuthasson a csalódott ember egyedüli reménységéhez, a szerelmihez.” Csetri ugyanebben a ta-
nulmányában A Reményhez című verset az ÖNMEGSZÓLÍTÓ VERSTÍPUS egy sajátos változataként
azonosítja.
II. A Reményhez szerkezete
a) Mi kapcsolja össze egymással az 1. és a 4., illetve a 2. és a 3. szakaszt?

Miért írható le a vers az ABBA képlettel?
b) Mennyiben más a Reménységhez fordulás gesztusa, a Reményhez való viszonyulás az 1. és a 4.

versszakban?
Melyik milyen köznapi beszédfajtára emlékeztet?
c) A vers nyitóstrófájának második – nyolcsoros – felét hogyan segítenek kettébontani a mondatzáró

írásjelek?
A megszólítás után milyen érzelmi viszonyulásoknak adnak formát a mondatfajták?
A STRÓFA NAGYOBB MONDATTANI A RÉSZBEN MEGVALÓSÍTOTT GESZTUS,

ÉS RÍMELÉSI EGYSÉGEI CSELEKVÉS, BESZÉDAKTUS
Földiekkel játszó 1. Hármas, háromszoros megszólítás.
Égi tűnemény,
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint Védangyalának,
Síma száddal mit kecsegtetsz? 2.
Mért nevetsz felém?
Csak maradj magadnak! 3.
Bíztatóm valál;
Mégis megcsalál.
d) A vers 16 soros szakaszai általában két nyolcsoros egységre tagolódnak, ahol a nyolcsorosok to-
vábbi négysorosokra bomlanak.
Végezzétek el a versnek ezt a nyolc- és négysoros egységekre való tagolását, s ahol lehet, egy-egy
szóval adjatok témajelölő címet a négysoros, illetve a nyolcsoros jelentéstani és egyben versmon-
dattani (illetve a rímszerkezet által is elkülönített), kisebb egységeknek! „Szőrözésnek” tűnik ez
az aprólékos leltár, de ezáltal tárul fel igazán a vers hihetetlen formatökélye, a vigasztalan érzelmi
tartalmon győztes formai bravúrja, játékossága és fegyelme.
1–4.
5–8.
9–12.
13–16.
17–20.
21–24.
25–28.
29–32.
33–36.
37–40.
41–44.
45–48.
49–52.
53–56.
57–60.
61–64.
e) Az egyszerre felmutatott és elrejtett párhuzam bravúrja

A 2. és a 3. szakasz első négy-négy sora között milyen – néhol képről képre, sorról sorra, néhol
csak nagyobb vonalakban épülő – párhuzamosságok, illetve a párhuzamok által hangsúlyozott
ellentétek érzékelhetők?
Húzzátok alá különböző színekkel a mondattani és képi párhuzamokat, jelöljétek másfajta aláhú-
zással a monotonitás elkerülését segítő, az egyszerű ismétlést helyettesítő variációt!
(Pl. milyen virág kerül a 3. szakaszban a 2. szakasz virágjának helyére, milyen víz a 3. szakaszban
a 2. szakasz vizének adott helyére, azonos sorába?)
Kertem nárcisokkal Jaj, de friss rózsáim

Végig ültetéd; Elhervadtanak;
Csörgő patakokkal Forrásim, zőld fáim
Fáim éltetéd; Kiszáradtanak;
Rám ezer virággal Tavaszom, vígságom
Szórtad a tavaszt Téli búra vált;
S égi boldogsággal Régi jó világom
Fűszerezted azt. Méltatlanra szállt.
Gondolatim minden reggel, Óh! csak LILLÁT hagytad volna
Mint a fürge méh, Csak magát nekem:
Repkedtek a friss meleggel Most panaszra nem hajolna
Rózsáim felé. Gyászos énekem.
Egy híjját esmértem Karja közt a búkat
Örömimnek még: Elfelejteném,
LILLA szívét kértem; S a gyöngykoszorúkat
S megadá az ég. Nem irígyleném.
f) A 2–3. szakasz első négy-négy sora után oldódik a párhuzam, kevésbé mechanikus az ellentéte-
zés, de mind a párhuzamból, mind az ellentétből marad valamennyi.
Emeljétek ki a két versszakból a későbbi, lazább párhuzamba és/vagy ellentétbe állítható szava-
kat, szószerkezeteket, motívumokat!
Emeljétek ki az idő- és értékszembesítés, a régmúlt és a közelmúlt szembesítésének elemeit!
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
.......................... ↔ ..........................
A 2–3. szakasz között az idő- és értékszembesítés viszonya áll fenn, a régmúlt és a közelmúlt idő-
síkja és értékállapota kerül egymással szembe.
g) Annak, hogy az ellentétbe és párhuzamba állított képek nem pontosan felelnek meg egymásnak,
alighanem az a szerepe is megvan, hogy képi meg nem felelésük, ám versszerkezeti megfelelésük
révén még világosabb, hogy nem valós tájról, kertről van szó, hanem rokokó táji kellékekkel a
„belső értékek költőileg kivetített megjelenítői”-ről (Csetri Lajos).
(1) Milyen nyomatékosan ismételt grammatikai eszköz teszi világossá, hogy a két versszakban végig a
beszélő lelki tájáról, a lélek képi megfelelőjéről van szó?
(2) A 2. versszaknak mely hasonlata mondja ki direkt módon is, hogy a természeti jelölők csupán a
lélekállapot jelölői, nem valamifajta „objektív” tájleírás elemei?
(3) Mi, ki nyelvtanilag jelölten a 3. szakasz tavaszi tájának teremtője, létrehozója?
(4) A 3. versszakban melyik az a sorpár, amely az addigi természeti metaforákat, lelki változást jelölő
természeti képeket nyíltan is azonosítja, összemossa lelki jelöltjükkel?
h) Mi tartja össze szorosabban a 3. és a 4. versszakot?

Hogyan lehetne érvelni amellett, hogy a vers első két és második két szakasza alkot egy-egy na-
gyobb szerkezeti-hangulati egységet?
i) Az utolsó versszak egy része a 3. szakasz lélekállapotot, léthelyzetet kifejező természeti képeit
variálja.
Itt melyik szó teszi az eddigieknél is egyértelműbbé a „természetleírás” lélekrajz voltát, pusztán
szubjektív érvényét?
III. A Reményhez hangneme és műfaja
a) Miért tekinthetnénk A Reményhez-t elégiának, mi rokonítja az ódával, s miért érezhetjük az előb-

biek ellenére erősen dalszerűnek?
Soroljatok érveket mindhárom műfaji besorolás mellett!
ÓDA, MERT… ELÉGIA, MERT… DAL, MERT…
b) A vers négy szokatlanul – barokkosan – hosszú, 16 soros strófából áll. Talán nem felesleges tudni,
hogy a vers dallamra íródott, s a korszak talán legnépszerűbb énekelt dala volt. A hosszú strófa a
maga bonyolult, virtuóz, de néhol archaikus rímrendszerével (a Csokonai által általában és elmé-
letileg elmarasztalt, de itt bőségesen alkalmazott ragrímekkel) alighanem ezzel a zenére íródott
jelleggel függött össze. Kossovits Lajos Lassú magyarja, az a verbunkos, ami a vers dallammintáját
képezte, GYÁSZZENE volt. Ez a (kurucos) gyászdal-jelleg a korabeli befogadó számára külön je-
lentésrétegét alkothatta a versnek.
Maga a szöveg is utal a vers dal-, illetve gyászének-jellegére!
Keressétek meg és idézzétek az utalást!
c) Olvassátok el az alábbi ismeretközlő szöveget!

Alkalmazzátok feldolgozása során a szokásos jelöléseket (√, –, +, ?, *)!
A közzététel során majd e szöveg legfontosabb megállapításait is ismertessétek!
A LILLA-DALOK
A Reményhez Csokonai Vitéz Mihály Lilla című kötetének záródarabja. A kötetet még Csokonai
állította össze és látta el előszóval, de megjelenését – noha az halálának évében (1805-ben) tör-
tént – már nem élhette meg. A Lilla-kötet mint kötet is tanulmányozást érdemelne, mivel Csokonai
e munkájában tudatosan is „kétéltűt” (amphibiust) teremtett. Versei egyrészt ÉRZÉKENY DALOK
gyűjteményét alkotják, másfelől az előbeszéd tanúsága szerint „Poétai Románt”, azaz költői re-
gényt is létre kívánnak hozni. Csokonait bizonnyal Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei című ciklusa
biztatta a nagyobb és életrajzi olvasatot sugalló kompozíció létrehozására. Ugyanakkor a versfor-
mák (és műfajok) sokféleségével egyúttal el akarta kerülni Himfy művének monotonitását. Ezzel
egy, a klasszikán túlmutató, LEGALÁBB KÉTFÉLE OLVASÁSI MÓDot (a regényes-életrajzias olvasa-
tot és a szabad, tallózó olvasást) lehetővé tevő könyvet bocsátott az olvasó elé.
A mai Csokonai-kutatás egyik főiránya a Lilla-ciklus rétegeinek, kettős belső felépítésének
kutatása, illetve a megírt szerelmi történet üzenetének értelmezése. Azért beszélünk MEGÍRT,
MEGALKOTOTT SZERELMI TÖRTÉNETről, mert a Lilla-ciklus nem életrajzi dokumentum. A poétai
román megalkotásának köze van ugyan a komáromi kereskedő leánya, Vajda Julianna iránt érzett
beteljesületlen szerelemhez, azonban a ciklus nagy részét eredetileg nem is Juliannához/Lillához
írott versek alkotják, illetve a hozzá írt versek egy része bele sem került a ciklusba. A megalkotott
poétai román a boldog, majd boldogtalan szerelem története köré épül, egyik szervezőelve a
– versekbe gyakran utólag (sokszor a Rozi vagy Rózsi név helyére) betoldott – LILLA név, főhőse
azonban maga a boldog, majd boldogtalan szerelmesnek a szövegben megalkotott alakja. A fiktív
szerelmi történet stílustörténeti szempontból is összetett képlet. Az ugyanis, hogy a szerelmes
költemény nem kötődik megváltoztathatatlanul egy adott személyhez, hanem a verset a forma-
tökély jegyében tovább csiszolgatja, újraírja a költő, még a romantika előtti, például a klasszicista
műfelfogás része. Az viszont, hogy a vers immáron egy megalkotott lírai én – a szerző életrajzával
összeolvasható – történetébe illeszkedik, már a romantikus énkultusz felé mutat.
A)
I. A Magánossághoz szóláshelyzete
a) 1. Áldott Magánosság (1. vsz.)
2. Szelíd Magánosság! (3. vsz.)
3. Óh, kedves istenasszony! (8. vsz.)
4. Áldott Magánosság! (11. vsz.)
5. Áldott Magánosság! (11. vsz.)
6. Áldott Magánosság (11. vsz.)
Az első két megszólítás szinte valódi, testtel rendelkező, bizonyos helyszíneken megjele-
nő, bizonyos dolgokban gyönyörködő, érző, kedvtelésekkel rendelkező és határozottan
nőnemű lényként jeleníti meg a Magánosságot. A harmadik megszólítás istenasszonyként
határozza meg a megszólítottat, de a „kedves” jelzői módosító ismét emberi-női jellegét
domborítja ki.
– Az utolsó megszólításban a megszólított a halál jelentését veszi fel. A „jövel” felszólítás így
itt halálhívást jelent. A kezdeti és itt megismételt álomba való elragadás, az ölbe való elrejtés
is ezt a mellékjelentést veszi fel. Álom, öl = nem e világi lét:
öledbe ejtem
Ottan utólsó könnyemet,
Végetlen álmaidba elfelejtem

Világi szenvedésemet.
Erre az „utolsó”, a „végtelen” és a „világi” jelzői módosítók utalnak, majd később persze az
„örök” és a „sír” szavak.
b) A jelenetkeret rendkívül részletesen kidolgozott, hosszabb leírásként jelenik meg, A táj, a
völgy, a cserjés, az este, a hold megvilágította berek mintegy a Magánosság „alakjának” tájba
vetített jellemzése. (Ezek hagyományos toposzai a magánynak, ugyanakkor rendkívüli érzék-
letességgel vannak kidolgozva.)
c) (1)
Lakhely, hiszen:
hogy lakhelyedbe szálltam;
Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
Konkrét és érzékletes:
A helységnév (Kisasszond) megadása. – Amúgy a helységnév valóságossága ellenére beszélő
névként, mégpedig szinte pajkos-erotikus beszélő névként hat.
(Az alábbi idézetekben pedig különösen a dőlt betűs kiemelések:)
Nimfái kákasátorokba laknak
És: A lenge hold halkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát
(2)
A hold, az este, a völgy, a berek, a tó, a patak, az árnyék nyilvánvalóan kötelező kellékek. Az
„ílly helyek” egyenesen is kimondja, hogy az adott hely nem az egyetlen lakhelye a magá-
nosságnak.
(3)
A három hely:
1. Kisasszond
2. A Magánosság ringató öle
3. A Magánosság álma
(4)
Nimfái kákasátorokba laknak;
S csak akkor úsznak ők elõ,
Ha erre bőlcs s poéta jõ.
d)
IDÉZETEK KOMMENTÁROK
1. Itt a magános vőlgybe és cserében 1. A „megfrisselő árnyék”, ami nyilván frissítő

Megfrisselõ árnyék fedez, árnyékot jelent, a mai nyelvérzék számára
A csonka gyertyányok mohos tövében szokatlanságában érdekes, miközben erőfe-
A tiszta forrás csergedez. szítés nélkül érthető. A cs hangok (cserében,
csonka, csergedez) összecsengése, amit a rím-
szavakban szereplő e/é váltakozás is felszínen
tart, a forrás csobogását idéző hangszimbolikát
hoz létre. A „cserében”, „gyetyánok”, „cser-
gedez” szavakban az „er” hangkapcsolatok is
összecsengenek. „A csonka gyertyánok” jel-
zői módosítója némi túlértelmezéssel talán a
magános sétáló sérült, csonkult lelkiállapotát
is felidézheti. A csonka gyertyánok mohos tö-
vében” sor hangzóanyaga kivételesen gazdag,
tarka, ráadásul benne szabályos mély/magas/
mély/magas hullámzás is felfedezhető.
2. A lenge hold halkal világosítja 2. A sorpár eufóniáját, zenei hangzását az első
A szőke bikkfák oldalát, sor öt lágy l hangja s a következő sor „oldalát”
szavának további két l-je teszi szembetűnővé.
A bikkfák „szőke” jelzője – miképpen a hold
„lenge” jelzői módosítója – is humanizálja és
emlékezetessé teszi a nyelvileg teremtett tájat,
a korábbi „csonka” szó lelki-emberi asszociá-
cióját erősítheti.
II. A Magánossághoz szerkezete

a) Az első versszak beszélőjének? Utolsó bizalmast, egyetlen embertársat, paradox társaságot.
A kastélyok lakóinak? Gondot, félelmet, unalmat.
A fösvénynek? Gyötrelmet, büntetést.
A nagyravágyónak? Menekül előle az emberek közé, a „lármába”, mert felerősíti nagyravá-
gyását.
A magán szomorkodónak (6. vsz.)? Mentsvárat és biztatást.
Mit jelent a poétának (7. vsz.)? A teremtés lehetőségét.
A 8. szakasz énjének, beszélőjének? Baráti megértést, őszinteséget.
A 10. szakasz beszélőjének? Kísérőt, őrangyalt az ismeretlenbe vezető úton.
A 11. szakasz utolsó sorában a Magánosságot hívónak? A halál örök álmát.
b) A harmadik szakaszban az „illy helyekbe” előkészíti a következő szakaszban kezdődő más
helyek (pl. királyok udvara, kastélyok) felvillantását. Az első rész „Gyönyörködöl s múlatsz
te”-je igéi ellentétként vezetik be a negyedik szakasz szintén a magányra vonatkozó „kerű-
löd” s „bévetődsz” igéit.
c) A 4. és az 5. versszak külön egységet annyiban alkot, hogy ez a rész a különböző társadalmi
rétegek, embertípusok és a Magánosság viszonyát exponálja. Mégpedig olyen rétegekét és
társadalmi típusokét, amelyek számára a magány átok, nem pedig áldás.
• Helyszínek: Királyok udvara, kastélyok, csatamező, város, falu s mező. Rétegek, típusok:
királyok, [arisztokraták], a fösvény, a nagyravágyó, [katonák, városlakók]. (A szögletes zá-
rójelben lévő szavakra csak a kontextus, a helyszínek utalnak. Az utolsó helyszín – falu s
mező – már nem idegen a Magánosságtól, s ez már a következő szakaszokhoz vezet át.)
• Igék: „kerűlöd”, „bévetődsz”, „bünteted”, „kergeted”, „futsz” – kétszer is.
d) A 6–7. szakaszt az kapcsolja össze és teszi külön egységgé, hogy itt a magány áldásairól és
haszonélvezőiről van szó: a boldogtalanokról, a világ megvetőiről és áldozatairól, illetve a
bölcsekről és a poétákról. A 6. szakaszban inkább a magányra szorulókról, a 7.-ben inkább
a magány hozadékairól esik szó. A magány erényt (virtust) szül, a bölcseket és a lelket teszi
naggyá, a költői teremtést teszi lehetővé.
• Ezt a részt a vers első két szakaszához a bölcs és a poéta szavak kapcsolják vissza.
e) A 8. szakasz elején újra megszólítást találunk, másrészt már első sorában nagy hangsúlyt
kap az én, az egyes szám első személy. Ezek jelölik, hogy újabb szerkezeti egység határához
érkeztünk.
f) Ez a rész a magány és a beszélő viszonyát állítja középpontba: benne – a 9. versszaktól elte-
kintve – az egyes szám első személy uralkodik.
g) A 9. szakaszban – s az egész versben csak itt – a többes szám dominál: a „büszke lelkekkel”
a többes szám első személy („ránk”, „élünk”, „kimúlunk”) van szembeállítva.
A 8. szakasz „Színes világ barátai”-nak felelnek meg az itteni „büszke lelkek”. (A tettető,
maszkviselő emberek minden bizonnyal Rousseau első értekezésének a civilizáció által meg-
rontott polgárai. Velük állnak szemben a természetbe menekülő magányosok.)
h) A büszke lelkek napjai „görögnek, zajongnak, / Mint a Rajna bukkanásai” – a magányosok
napjai pedig „Mint éji harmat” (…) hullanak (…) csendesen”. Az időmúlást jeleníti meg mind-
két folyamatkép, s mindkettő a víz lefelé haladásával jeleníti meg az időt: csakhogy az egyik
zajos hullámzással, vízeséssel, a másik halk harmathullással. A „lárma” szó (itt: „zavart lármák
között forognak”) Az Estvében jellemezte a harmonikus (csendes, szimfóniát hallató) termé-
szettel szembeállított diszharmonikus társadalmat, civilizációt.
i) A (Rajna) „bukkanásai” keményebb hangzású, mint amilyen a (Rajna) „hullámai” vagy a (Raj-
na) „vízesései”, ráadásul ez felidézheti a bukás szót is.
j) A halál domináns motívuma teszi külön alegységgé a 10–11. versszakot. Ezt a 9. szakaszban
a strófazáró „kimúlunk édesen” készíti elő.
III. A Magánossághoz hangneme és versszakainak szerkezete
a) Az első szakasz „mások elhagyának”-ja, a 6. szakaszban pl. az „akinek már ez nyakára há-
gott” jellemzése, illetve korábban a „boldogtalan” és a „magán szomorkodónak” megneve-
zései, a 8. strófa „sohajtozom”-ja, ill. „tettetés, csalfaság” emlegetése, a 10. sor magánosságá-
nak „setét világa”, a 11. „utolsó könnyemet”-je és „Világi szenvedésemet”-je.
b) Az első két versszak s főleg a 7. ilyen.
c) Talán a 4–5. és a 7. strófa a leginkább ódai, de az utolsó három szakasz is himnikus. A vers
eleje, 6. és 8–9. szakasza tisztábban elégikus. Fontos, hogy a 7. versszak ódai csúcspontja
után közvetlenül következik a személyes-érzelmes, panaszkodó 9. szakasz. Illetve a 7. vers-
szak emelkedése éppen két különösen panaszos strófa közé van beékelve.
d) Talán a 10. és a 11. szakasz ilyen.
e) ababccdd: tehát az első négysoros egység keresztrímes, a második párrímes.
f) A kétféle rímeléssel kettéválasztott négysorosok teljesen önálló, lezárt szintaktikai egységek:
a nagy rímelési és a nagy szintaktikai egységek tehát megfelelnek egymásnak. A negyedik
sort mindig pont zárja le, kivéve az első, megszólító szakaszban, ahol felkiáltójel. A négysoro-
sok további kétsorosokra bomlanak, áthajlások a páratlan és a rájuk következő páros sorszá-
mú szakaszok közözött gyakoriak. Néhol az utolsó két sor (a 7–8.) mondat- és jelentéstanilag
is önállóbb egységgé válik. Pont van a 4. és a 11. strófa 6. sora után. A párrímes záró sorpár
itt szinte teljesen önállósul. Az ötödik és a 10. szakasz 6. sorát záró kettőspont szintén erős
lezárás.
g) A sorpárok és tagmondatpárok zártabb egységgé formálódása kimértebbé, nyugodtabbá,
klasszikus fegyelművé teszik a versbeszédet. Néhol szinte aforisztikussá.
h) A szakaszzáró – gyakran virtuóz – párrímek nemegyszer szinte játékossá, táncossá teszik a
verset, néhol tompítják, ellenpontozzák az előtörő érzelmességet. A versnek az elején erő-
teljesebb ezeknek a rímpároknak a virtuozitása s ebből fakadó hangulati hatása.
Pl. E helybe andalogni jó, / E hely poétának való.
S csak akkor úsznak ők elő, / Ha erre bőlcs s poéta jő.
B)
I. A Tihanyi Ekhóhoz szóláshelyzete
a) A helyszínrajz, a jelenetkeret tájrajza kap erősebb hangsúlyt.
b) Kevéssé személyes ez a viszony, az Ekhó nőalakját nem lehet belőle elképzelni, sokkal in-
kább a zordon táj maga a megszólított. Nem véletlen, hogy a „Tihannak […] leánya” után
következik a már kevésbé emberi „Nimfa”, s ezt felváltják az „erdők, bércek”, „szirtok”. Nincs
bensőségesség, a megszólított lágy nőisége nem kap hangot, így nem oldja a magányt.
c) Este ül a tihanyi hegyoldallal szemben, rálát Füredre is.
d) „Zordon erdők, durva bércek, szirtok!”
Hangzásban is, a jelentés hangulatában is ellentétes ez a leírás Az estve lágy, kecses, vigasz-
taló, harmonikus, csendes, pátyolgató természeti képeivel.
e) A 3. versszak emberi kebel motívuma („Kik keblekből számkivetnek”) folytatja az első sza-
kasz „magános árva szív” motívumát, az 5. verszakban a bércek vaskebleiben („Hadd öntsem
ki hát vaskebletekbe”) folytatódik, mely még mindig érzőbb, mint az emberi szívtelenség:
„Nincsen szív az emberekben”.
f) Az Estve harmonikus és vigasztaló, ápoló természetével szemben itt egy zord, sötét és kemény
természettel találkozunk, melynek karakterét a szavak hangzásvilága is kiemeli. Az Estvében
a civilizáció diszharmóniájával állt szemben a szép, harmonikus természet. Itt a zord szirtek
az emberi lélektelenség közvetett jellemzését szolgálják. Fokozó funkciójú a leírás: az emberi
lélek még a zord természetnél is ridegebb, a szívtelenség még a vaskebelnél is keményebb.
g) én ↔ azok
itt ↔ [ott:] kies Fürednek […] partjain
[bú, baj] ↔ A boldogság karjain
Sírva sírok ↔ Vígadoznak
h) „Verd ki zengő bérceden” – azaz hangosítsa ki, erősítse fel fájdalmának kifejezését, hangját.
Ez a kihangosítás és erősítés lesz a versben az ekhó funkciója.
i) Az ekhós ismétlés funkciója többnyire a jajkiáltás, a magánypanaszolás felerősítése: pl. „Egy
magános árva szív”, „Egy szegény boldogtalant”, „Szívem bús panasszait”.
Nem a panasz, hanem az öntudat hangjait erősítik föl:
„Ember és polgár leszek”, „Szent lesz tisztelt hamvamért” .
j) Mérsékelten negatív: „setét hegyekben”, „egy kőben”
Semleges: „Régi barlang”
Pozitív: „szent fedél”, „egy fának sátorában”
II. A Tihanyi Ekhóhoz szerkezete és hangneme
a) Az első strófa annyiban külön egység, hogy önmagában is vázolja a szóláshelyzetet, a jelenet-
keretet, a megszólaló állapotát. Annyiban azonban összetartozik az első három strófa, hogy
a jelenetkeretnek része a füredi vigadozókkal való térbeli-hangulati szembeállítás is, illetve
hogy mindhárom versszak tartalmazza az Ekhó megszólítását: 1. „Tihannak rijjadó leánya!”,

2. „És te, Nimfa!”, 3. „Zordon erdők, durva bércek, szirtok!”. Variációi ezek a megszólításnak,
a segélykérésnek, az invokációnak, amelyek egyrészt háromféle minőségben szólítják meg a
visszhangot, másfelől bővítik, részletezik a szóláshelyzet rajzát, „díszletét”. A negyedik sza-
kasz már igazi váltás, mert abból teljesen elmarad a jelenetkeret rajza is, a megszólítás is. Rá-
adásul az első három versszakban jelen idő dominál (csak az első szakasz második sorában
szerepel múlt idejű ige), míg a negyedikben megjelenik a múlt, amely a 4–5–6. versszakot
fogja össze egy egységgé.
b) Az a) válaszban már szó volt a múlt időről. Ez a rész ugyan vissza-visszatér a jelenhez, de kö-
zös jellemzője, hogy az elmagányosodás eredettörténetét, lépéseit részletezi: a barátok, majd
a szerelmes elvesztéséről szól. Veszteséglista.
c) Panaszzsoltárt, reformáció korabeli jeremiádát idéz. Némely fordulata, szóválasztása is ar-
chaikus, jeremiádát idéző:
Aki hajdan jó barátim voltak,
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Ó! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
A „felköltek ellenem” fordulat, „Az üldözőim pártja” s a folytatás is mintha az űzött refor-
mátusokra, szabályos vallásüldözésre, háborúskodásra utalna, nem egyszerűen személyes
sérelmekre.
d) A hatodik versszak 5. sora két szempontból is változást, váltást hoz:
– Eddig az Ekhó volt a megszólított, itt Lilla.
– Eddig sértett, elkeseredett panasz, itt gyengéd megbocsátás, némi kiengesztelődés.
e) A táj már nem megszólított, leírásából a zordság, feladatából a panasz felerősítése tűnik el.
Az itt-tel nincs már szembesítve a vigadozó Füred, a boldogok ott-ja. A tájtól nyugalmat, szál-
lást, tanítást vár a beszélő, már nem a fájdalma kihangosítását, nem a sérelmei megértését.
Mivel a táj már nem megszólított, megszemélyesítése is eltűnik.
f) A vers utolsó négy szakaszának a hőse, énideálja a sérelmein felülemelkedett remete, „egy
bölcs” (7. vsz.)
g) Mindkettő a világból kivonuló, a jelennel szemben álló remete. Ez a felvilágosodás társas
embereszményével, a társas és társadalmi lét, a szolidaritás (testvériség) vagy a társadalom-
jobbítás és a nevelés felvilágosodott eszméjével nemigen békíthető össze
h) A felvilágosodás kulcsszavait, alapeszméit idéző sorok (az eszmék kurziválva):
Itt tanúlom rejtek érdememmel ↔ születési kiváltságok, előjogok
A Természet majd az Értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
i) (Természeti) ember lehet a társadalomból kivonult remete is.
j) Elképzelhető – talán –, hogy a barlanglakó a jövő polgára lesz, azé a jövőé, amelynek írásait,
élettanulságát hátrahagyja. Magánya mintegy tanúskodás a fennálló társadalom ellen a „ból-
dogabb” idők számára. Másfelől a társadalom alattiak társadalmának is lehet esetleg polgára,
ha egyszer azt olvashatjuk, hogy „A szomszéd pór eltemet”. Eszerint mégis van valamiféle
szomszédja.
k) „Mellyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást

E setét hegyekben lél?”
„Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.”
„Itt tanúlom rejtek érdememmel
A Természet majd az Értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.”
„Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.”
C)
I. A Reményhez szóláshelyzete, illetve beszédhelyzete
a) E versben nincs jelenetkeret. A természeti képek nem részei a szóláshelyzet rajzának, csak
metaforaként értelmezhetők.
b) Mellette szólhatna, hogy mindkét versszakban kertleírás olvasható. Ellene szól, hogy a 2.
szakasz leírása hangsúlyozottan múlt idejű, tehát nem lehet a megszólalással egyidejű valós
látvány, s a 3. versszak is jobbára múlt idejű folyamatokat ír le. Ráadásul a két szakasz tájele-
mei nem is teljesen azonosak, a történések pedig nem rövid idő alatt, a szem előtt hirtelen
lezajló történések. A természeti toposzok lélekállapot-jelölő (szubjektív jelentés, nem pedig
valós látvány) voltát a 4. szakasz szavakkal is kimondja:
„Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen” (= másnak zengő, nekem kietlen)
c)
MEGSZÓLÍTÁS JELLEMZÉS
1. Főldiekkel játszó 1. Égi, tehát istenség, objektíve létező. Bár a tű-

Égi tűnemény, nemény szóban már felsejlik talán a tűnékeny-
ség, a létmód bizonytalansága is.
2. Istenségnek látszó 2. Már csak látszik istenségnek, nem valóságos.

3. Kit teremt magának 3. Nemcsak, hogy nem objektív, valóságos, ha-

A bóldogtalan, nem kimondottan az öncsaló ember teremt-
S mint védangyalának, ménye. Itt már nem magától csalfa, mint az
Bókol úntalan. – előző esetben, hanem öncsalásnak teremti a
boldogtalan a maga számára. Saját teremt-
ményének hódol a reménykedő. (Mint Pyg-
malion saját szobrának!) Ugyanakkor a „véd-
angyalának” kifejezésben benne van az első
megszólítás égi tünemény voltának megfelelő-
je. A három megszólítás ellentmondásban áll
egymással, de kölcsönös egymásra utalásban,
folyamatosságot kölcsönző viszonyban is van.
• A fenti keretben már jórészt ott a válasz, ugyanakkor a „vak” jelző a második megszólí-
tásban még a Remény jelzői módosítója, s a harmadik megszólításból válik egyértelművé,
hogy a reménykedő a vak – akartan vak, látni nem akaró.
II. A Reményhez szerkezete
a) Az 1. és a 4. szakasz szólítja meg a Reményt, s bennük a jelen, illetve a jövő dominál. A 2. és
3. szakaszban a leírások és a történések, valamint a múlt idő a meghatározóak.
b) Az első szakaszban a megszólítás és a számonkérő kérdés dominál, míg az utolsó szakaszban
a megszólítás búcsúzással, elküldéssel, elköszönéssel fonódik össze.
c) Az első – kérdéseket nem tartalmazó – nyolcsoros egység végén a pont után gondolatjel
áll. Utána pedig a szakaszzáró állítás előtt három kérdőjeles és egy felkiáltójeles mondat
következik. A számonkérő kérdés, a kérdőre vonás dominál a megszólítás utáni nyolcsoros
félstrófában.
A STRÓFA NAGYOBB MONDATTANI A RÉSZBEN MEGVALÓSÍTOTT GESZTUS,

ÉS RÍMELÉSI EGYSÉGEI CSELEKVÉS, BESZÉDAKTUS
Főldiekkel játszó 1. Hármas, háromszoros megszólítás.
Égi tűnemény,
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Síma száddal mit kecsegtetsz? 2. Számonkérő kérdések, kérdő formájú szem-
Mért nevetsz felém? rehányások.
Csak maradj magadnak! 3. Elutasítás és annak indoklása.
Bíztatóm valál;
Mégis megcsalál.
d) 1–4. A Remény kétféle jellemzése kétszeres megszólítással

5–8. A harmadik megszólítás: a Remény a boldogtalan teremtménye
9–12. Számonkérő kérdések
13–16. Elutasítás és indoklása a csalódással
17–20. A virágültető, fákat éltető Remény
21–24. A tavasz virágait, a boldogságot hozó Remény
25–28. A gondolatok pezsgése, reggel, melegség
29–32. A beteljesedés: Lilla
33–36. Virághervadás, fakiszáradás
37–40. Tavasz helyett tél, vígság helyett bú, veszteség
41–44. Lilla elvesztése – „csak Lillát hagytad volna”
45–48. Lillával a többi veszteség elviselhető lenne
49–52. Hagyj el, Reménység! – megszólítás újra és felszólítás
53–56. Erőm elhágy, halálvágy
57–60. Nékem már minden kietlen
61–64. Búcsúvétel
e)
Kertem nárcisokkal Jaj, de friss rózsáim

Végig űltetéd; Elhervadtanak;
Csörgő patakokkal Forrásim, zőld fáim
Fáim éltetéd; Kiszáradtanak;
Rám ezer virággal Tavaszom, vígságom
Szórtad a tavaszt Téli búra vált;
S égi boldogsággal Régi jó világom
Fűszerezted azt. Méltatlanra szállt.
Gondolatim minden reggel, Óh! csak Lillát hagytad volna
Mint a fürge méh, Csak magát nekem:
Repkedtek a friss meleggel Most panaszra nem hajolna
Rózsáim felé. Gyászos énekem.
Egy híjját esmértem Karja közt a búkat
Örömimnek még: Elfelejteném,
Lilla szívét kértem; S a gyöngykoszorúkat
S megadá az ég. Nem irígyleném.
f) tavasz ↔ tél
boldogság ↔ bú
Lilla szívét kértem; ↔ Óh! csak Lillát hagytad volna
S megadá az ég. Csak magát nekem:
Egy híjját esmértem / Örömimnek még ↔ panaszra nem hajolna / Gyászos énekem
g) (1) A birtokos személyjelek: kertem, fáim, gondolatim, rózsáim, örömim; rózsáim, forrásim,
fáim, tavaszom, vígságom, világom, énekem.
Fontos, hogy keverednek a lelki és a természeti elemek: csak a toldalék a közös nevező.
(2) Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
(3) A Remény, amit e szakaszokban csak az egyes szám második személyű igealak képvisel
folyamatosan.
(4) Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
h) A 3–4. szakasz egységesen a veszteségről szól, s a 4. szakaszban is folytatódik a 3. szakasz-

ban kezdett pusztulásleírás vagy kiürülésrajz.
i) A „Nékem” szó a „Nékem már a rét hímtelen” kezdetű részben.
III. A Reményhez hangneme és műfaja
a)
ÓDA, MERT… ELÉGIA, MERT… DAL, MERT…
Allegorikus megszólítotthoz Értékvesztésről számol be, Rövid sorokból, s így egymás-

szól. A hosszú, összetett stró- s ezt fegyelmezetten veszi hoz közeli álló, ettől erősen
fák sem dalra vallanak. tudomásul. kicsengő, kihallatszó rímekből
A hosszú, összetett strófák sem áll.
dalra vallanak. A hosszú strófák rövidebb s
igen kötött szerkezetű kisebb
szakaszokra tagolhatók.
Dalszerűen tiszta, táncoló a
– trochaikus – ritmus a vers
legnagyobb részében.
b) Most panaszra nem hajolna

Gyászos énekem.
c) egyéni
T/4. 102. oldal
30 PERC Ebből 3x7 perc szakértői-szóvivői közzététel, 3x2-3 perc kiegészítés

más, ugyanazon verset elemző csoportok részéről
A feladat célja, hogy a három vers szép tanulói felolvasásban elhangozzék, majd a csoportok
közkinccsé tegyék elemzéseik eredményét, illetve a C) csoport esetében a Lilla-kötet egészéről
tanultak is elhangozzanak. A közzététel módjára a 3. feladat instrukciója tesz javaslatot. Fontos,
hogy ne egy szóvivő ismertessen minden megállapítást az adott versről, s hogy más, azonos vers-
sel dolgozó csoport szakértői is kiegészítést tehessenek.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előadókészség, lényegkiemelés és átadás, szemléletes-
ség és tömörség a prezentációban, jegyzetelés, egymásra figyelés
M u n k a f o r m á k : frontális munka egyéni közzétételekkel
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : közzététel
4. Versbemutatás és értelmezés
a) A csoport erre előre fölkészült tagja értelmező módon olvassa fel az osztály egészének a csoport-
ja által elemzett verset!
b) A csoport többi tagjai előzetes megbeszélés alapján tömören (összesen 5-7 percben) ismertessék
elemzésük, értelmezésük főbb következtetéseit s az ezeket alátámasztó legfontosabb érveket,
részleteket! (Ezúttal tehát ne egy szóvivő ismertessen mindent, hanem mindenki legyen szakértő
felelőse egy-két témának!)
c) Az azonos verssel dolgozó csoport tagjainak megfigyeléseit egészítsétek ki legfeljebb kétperces

hozzászólásokban!
d) Saját eredményeiteket, jegyzeteiteket egészítsétek ki a mások, más csoportok által tett értékes
megfigyelésekkel!
REFLEK TÁL ÁS
T/5. 102. oldal
5 PERC Az órán, majd házi feladat
A feladat célja a három tanult vers összehasonlító elemzése. Célszerű a házi dolgozatra bő egy
hetet adni, és tanulópárokat kérni arra, hogy egymás vázlatát, illetve nyersfogalmazványát meg-
jegyzésekkel lássák el. A szorosan vett reflektálás csupán a középpontba állítandó vers és szem-
pontok indoklása. A megírás részben már ismét jelentésteremtés.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : összehasonlító szempontok kidolgozása, vázlatkészí-
tés, nyersfogalmazvány és annak bírálata, illetve korrekciója; írásbeli szövegalkotás a korábban
elhangzottak, illetve a terv alapján
M u n k a f o r m á k : egyéni házi feladat
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : rövidített, de nem egylépcsős írásfolyamat
5. Vesd össze a három allegorikus alakhoz szóló ódát!
• Először jelöld meg az összevetés szempontjait, majd alkoss olyan értekező fogalmazást, mely-
ben a három vers közül a magad ízlésének leginkább megfelelőt állítod a középpontba, s
ízlésválasztásodat, értékválasztásodat másokat is meggyőzni törekvő érvekkel támasztod alá!
(Dolgozatod terjedelme legyen legalább 500 szó!)
• Vázlatodat, illetve később piszkozatodat beszéld meg egy általad választott „szerkesztővel”,
akinek te légy hasonlóképpen a segítője!
5. BERZSENYI DÁNIEL
3 óra
R ÁHANGOLÓDÁS
T/1. 103. oldal
5-10 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok az idézetek révén szembesüljenek Berzsenyi költészetének közpon-
ti problémájával: az idővel, a mulandósággal, a feltartóztathatatlan időmúlással.
• Az idézeteket párban olvassák el, és egyéni megoldásaikat szomszédjukkal beszéljék meg. A szö-
vegek elemzésére, értelmezésére az osztály egésze előtt ezúttal ne kerüljön sor, elegendő, ha az
idő, illetve a mulandóság szava elhangzik. Esetleg a mulandóság mellett az örökkévalóság fogalma
is exponálódhat mint az idő, a mulandóság többféleképpen is megközelített ellenfogalma.
• Mivel a feladat célja nem az elemzés, az értelmezés, hanem az ízlelgetés, a ráhangolódás, elegen-
dő lehet az idézetek elolvasása után csak az a) és a d) feladat megoldása. Az órai időkeretbe úgyis
csak ennyi fér. A maradék lehet szorgalmi házi feladat, nyersanyag a differenciáláshoz.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : az idézetek közös gondolati elemének, közös nevező-
jének azonosítása, más szövegközi képi-gondolati kapcsolatok érzékelése
M u n k a f o r m á k : pármunka igen rövid és részleges frontális kihangosítással
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : részből az egészre, pókhálóábra
1. Olvassátok el az alábbi Berzsenyi-idézeteket!
(1)
Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: […]
(A magyarokhoz)
(2)
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
(Horác)
(3)
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
(A közelítő tél)
(4)
Tündér változatok műhelye a világ
(…)
(Az igazi poézis dicsérete)
(5)
A szent poézis néma hattyú,
S hallgat örökre hideg vizekben.
(A poézis hajdan és most)
(6)
Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék
Ezeknél többet nem érnék.
(Életfilozófia)
(7)
Látom hangyabolyi míveidet, világ!
Mint szórja ’s temeti a’ nagy Örök’ keze
(…)
Jertek, bámulatos Bajnokok és Nagyok!
’S tí kik nem meritek nézni az elmúlást,
és ti porbanyögők, jertek ide ’s velem
Élni ’s halni tanuljatok.
(A temető)
a) Milyen alapvető gondolati-tematikus motívum kapcsolja össze a fenti versrészleteket?

A választ egy szóval is, majd több rokon értelmű kifejezéssel is adjátok meg!
b) Melyik idézet látszólagos vagy valóságos kakukktojás?

Mennyiben kapcsolódik mégis ez az idézet is a többi részlet alaptémájához? (Esetleg két kakukk-
tojás is adódhatik.)
c) Mely idézetek között találhatók további képi-szóhasználatbéli egyezések?

Miben állnak ezek az egyezések?
d) Berzsenyi egyik kedvenc szava a „tündér”. Milyen jelentések, szinonimák, alakváltozatok juthat-
nak eszünkbe erről a szóról, ha a feljebb idézett sor, sorok alapján asszociálunk?
B E R Z S E N Y I D Á N I E L 13 7
TÜNDÉR
A FELTARTÓZTATHATATLAN IDŐMÚLÁS KÖLTŐJE
Berzsenyi Dániel (1776–1836) a feltartóztathatatlan időmúlás, a meglódult, repe-

dező világ költője. Ódáiban ez a múló idő a TÖRTÉNELMI, elégiáiban inkább az
EGYÉNI lét szintjén jelenik meg. Felfokozott időérzékenysége – alkati tényezőkön
kívül – talán kapcsolatban van a történelmet, a történelmi változást, átrendező-
dést Európa-szerte közvetlenül is érzékelhetővé tevő napóleoni háborúkkal (s a
mögöttük álló szellemi és gazdasági mozgásokkal), amelyek alighanem kikezdték
a hagyományos magyar nemesi életmódot és világképet. FELFOKOZOTT, VÁLSÁ-
GOS IDŐÉRZÉKENYSÉGE talán már a romantika felé mutató jegy a klasszicizmus e költőjénél. Három
legjellemzőbb műfaja, az óda, az elégia és az episztola közül a két előbbivel foglalkozunk.
a) Az idő, a mulandóság, az elmúlás problémája.
b) A poézis hajdan és most-ból származó idézetekben nincs szó mulandóságról. Azonban épp
ennek ellentéte, az „örökre” mégiscsak időre vonatkozó fogalom, ahogy a címben szereplő
„hajdan” és „most” szavak is. A öröklét, az idő legyőzése a költészethez, a költői képhez kap-
csolódik: paradox módon azonban a költészet némaságához. (Csak az el nem hangzó hang
az örök.) Az idézet első sorában szereplő „tündér” szó egyébként „tünékeny” jelentésében
beleillik a mulandóságról szóló motívumsorba. Ha akarjuk, az Életfilozófiából vett idézet is
kakukktojás, mivel az időt, a mulandót ott is legyőzni látszik valami időtlen.
c) Pl. (2) és (3): idő hirtelen elrepül; (3) és (6) között a „minden” emlegetése; (3) és (7) között a
„mívek” emlegetése; (1) és (7) között a „felforgató kéz” motívuma; (5) és (6) közt az „örök”
stb.
d) Pl. tüneményes, mulandó, elmúló, titokzatos, sokszínű, változó, tünékeny
JELENTÉSTEREMTÉS
T/2. 104. oldal
25 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok négy-öt fős csoportokban különböző szempontok alapján elemez-
zék, értelmezzék Berzsenyi ódáját.
• Az A) csoport a vers szerkezetét vizsgálja, a B) csoport a hangzásvilágot, a C) csoport a megszó-

lító–megszólított viszonyt, a D) csoport pedig bizonyos ideologikus értelmezési problémákat.
A D) csoport kérdései a többi csoport válaszainak megbeszélése során is érinthetők, tehát nem
feltétlenül szükséges D) csoportot is létrehozni.
• Heterogén csoportokkal is érdemes dolgozni, de ha módunk van homogén csoportok létreho-
zására, a B) csoportba fejlesztő célzattal a hangszimbolika iránt szkeptikus diákok kerülhetnek,
míg az A) csoportba a szerkezeti felépítés felismerésének képességében fejlesztendő diákok.
A legérzékenyebbek kerülhetnek a C) csoportba, az erősen történelmi-ideológiai érdeklődésűek
a D) csoportba – ha ilyen is létesül.
• A csoportok tagjai ésszerűen osszák fel egymás között a feladatot, majd a részmegoldások össze-
olvasása után készüljenek föl a közzétételre!
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : A) Idő- és értékszerkezet, általánosítás és részletezés
viszonyának felismerése; B) A hangzásvilág jelentésteremtő eszközeinek azonosítása; C) A be-
szédhelyzet, a megszólítás sajátosságainak jellemzése, a grammatikai sajátosságok jelentésterem-
tő szerepének felismerése; D) Eszmetörténeti kérdések megvitatása iránti érzékenység
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : lásd a Tanári instrukcióknál!
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, tanári kalauz
2. A magyarokhoz (Romlásnak indult…) – A múltidéző nemzetébresztés alapverse

Olvassátok el a verset, majd csoportokban dolgozva oldjátok meg a feladatsorokat!
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar!

Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?
Nyolc századoknak vérzivatarja közt

Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, mostani veszni tért

Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.
Nem ronthatott el tégedet egykoron

A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;
Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő

Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:
Mert régi erkölcs s spártai férfikar

Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.
Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.

Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;
Eldődeinknek bajnoki köntösét

S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. –
Oh! más magyar kar mennyköve villogott

Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

Szerzője, Árpád a Duna partjain.
Oh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!
De jaj! csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel, s mosolyogva ver le.
Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.
[1796–1810 között. Végleges formája: 1810]
A) A Romlásnak indult… szerkezete
a) Gyűjtsetek bizonyítékokat arra, hogy a 14 versszakos költeménynek a 7–8. versszak olyan szim-
metriatengelye, középpontja, amelyet több formai és tartalmi tényező is kiemel! (Bizonyítékaitok
között legyenek számtaniak, versmondattaniak, képvilágra vonatkozóak, nyelvtani jellegűek, gon-
dolatiak stb.!)
b) Miért lehet félrevezető a mai olvasó számára a vers első sorának végén a felkiáltójel?
Mi a szófaja és mondattani szerepe itt az „indult” szónak?
c) Az első három versszak afféle zenei nyitánya a költeménynek.

Milyen, később részletezve kibontott három alapmotívum jelenik meg ebben a részben?
Melyiket mely szakaszok részletezik majd?
(1)
(2)
(3)
d) Emeljétek ki a vers múltra, illetve jelenre vonatkozó szakaszait, részeit!

Olvasás közben keressétek meg és keretezzétek be a „hajdan”, az „egykoron”, a „régi”, a „most”/
„mostani”, a „mert”, a „más” és a „minden” szavakat!
Múlt:
Jelen:
e) Keressétek ki, hogy a versben hol és milyen szavakkal összekapcsolva, milyen idővonatkozással
jelenik meg az „erkölcs” szó!
(1)
(2)
(3)
Milyen összefüggést állít múlt, jelen és erkölcs között a vers?
f) Keressetek a versben általánosító, illetve az általánosítást konkrét példával szemléltető szakaszo-

kat, esetleg szakaszon belüli kisebb egységeket! (Persze a példa valójában mindig is konkrét!)
ÁLTALÁNOSÍTÁS KONKRÉT PÉLDÁVAL SZEMLÉLTETÉS
A klasszikus és a klasszicista ódákra jellemző az általánosító és az általánosítást példával szemlél-

tető (konkrét) részek szabályos váltakozása.
g) Az utolsó két versszak hogyan kapcsolódik a vers egészéhez, A KÖLTEMÉNYT SZERVEZŐ IDŐ- ÉS
ÉRTÉKSZEMBESÍTÉShez?
Vajon miért nem szerette ezt a két szakaszt Széchenyi István, miért nem fordította le őket – az
addigiakkal ellentétben – felesége számára?
B) A vers hangzásvilága, „energiás” szavai
a) Aki nyitott füllel hallgatja ezt a költeményt, azt alighanem annak hangzásvilága akkor is elragadja,
ha jelentéséből nem sokat ért.
Emeljétek ki aláhúzással a vers legdübörgőbb vagy más hanghatás miatt legemlékezetesebb sorait!
Milyen hangok dominanciájától, sűrű előfordulásától, belső összecsengésétől, összetorlódásától
vagy milyen grammatikai, esetleg alaktani sajátosságok miatt érezzük a vers egyes szavait, szó-
szerkezeteit – Berzsenyi saját szavaival élve – „energiás” szavaknak, kifejezéseknek?
Idézzetek sorokat, s jelöljétek, emeljétek ki a hangfestő szerepű, domináns hangokat!
DOMINÁNS HANGOK, MÁS HATÁSFORRÁ-

IDÉZET SOK, ESETLEG MAGÁNAK A KELTETT
HATÁSNAK A JELLEMZÉSE
HANGZÁS ÉS VERSFORMA – AZ ALKAIOSZI STRÓFA
Természetesen a szavak, szerkezetek hangzása nem a vers metrumától (elvont ritmusképletétől) s

annak megvalósulásától, azaz ritmusától függetlenül hat, hanem a domináns mássalhangzók kel-
tette benyomás és a ritmus együtt teremtik meg a „zenei” összhatást. A magyarokhoz I. a Horatius
által is kedvelt – s a Berzsenyi-vers mintájául szolgáló, A rómaiakhoz címzett ódájában (a III. könyv
6. ódája) is alkalmazott – ALKAIOSZI STRÓFÁban íródott.
Ennek képlete:
∪⎯∪⎯∪|⎯∪∪⎯∪⎯ Ez és a következő az úgynevezett nagy alkaioszi sor.
∪⎯∪⎯∪|⎯∪∪⎯∪⎯
∪⎯∪⎯∪⎯∪⎯∪ A harmadik sor ötödfeles – azaz négy és fél – jambus.
⎯∪∪⎯∪∪⎯∪⎯∪ Ez a kis alkaioszi sor.
A hatás titka néhol éppen a ritmus érdekében a nyelven tett erőszak, pl. a magánhangzó-kivetés,
a szokatlan igekötő-használat.
b) A dübörgő hangfestésnek, harcias hatású hangszimbolikának két másik híres ódából származó
példáit idézzük.
Itt milyen hangok dominanciája, sűrű előfordulása tekinthető hangfestő elemnek?
Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.
(A magyarokhoz II., 1807)

Merj! a merészség a fene fátumok

Mozdíthatatlan zárait áltüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör s nyit.
(Az ulmai ütközet, 1805)
A második példában, illetve annak utolsó sorában nemcsak az alliterációval is kiemelt hangok, hanem
egy SZÓFAJI SAJÁTOSSÁG is hozzájárul a részlet dinamikus hatásához.
Mi teremti ezt a dinamizmust, és hol találkozunk hasonlóval a Magyarokhoz I.-ben?
c) Emeljetek ki a Romlásnak indult…-ból olyan részt, részeket, ahol az alliteráció nem a dübörgő-
érces, „rockos” hanghatást teremti meg, hanem inkább a szentencia, a bölcsmondás bevésését
segíti elő!
C) A beszélő és a megszólított a versben
a) Ki szól a versben?
A megszólítottal egyenrangú, annál feljebb álló vagy ahhoz képest lejjebb álló személy?
Milyen szavak, gesztusok, nyelvtani és stilisztikai jellegzetességek biztosítják, illetve bizonyítják a

beszélő erkölcsi-fizikai pozícióját?
b) Hol, mely szakaszokban milyen nyelvtani eszköz használatából derül ki, hogy bizonyos értelem-
ben a beszélő mégis egyike a megszólítottaknak?
Mi jelzi itt is a távolságtartást?
c) A megszólított egy közösség, a magyarság, tehát joggal beszélünk közösségi ódáról. Milyen szám-
ban és hányadik személyben szól a vers első felében a megszólított magyarsághoz a beszélő?
Írjatok ki legalább három példát!
Milyen hatása, funkciója van a megszólítás e következetesen végigvitt módjának?
d) A magyar hol jelenik meg mitikus, fizikailag cselekvő személyként a versben?

Minek látjuk ezekben a képekben?
e) A vers 2–3. versszakában milyen képhasználat, metonimikus azonosítás (pontosabban szinek-

doché: egész helyett álló rész) teszi konkréttá, szinte fizikailag megragadhatóvá a magyarságot,
illetve a magyarság egységét?
f) A megszólított elvesztett önazonossága
A megszólított magyarság identitásának, önazonosságának megkérdőjelezése a költemény egyik

fő állítása.
Milyen anafora, sorok elején előforduló ismétlődés sulykolja belénk ezt az identitásvesztést, s alakítja
egyúttal külön kompozíciós egységgé, a vers első végkövetkeztetésévé, zárlatává, azaz lezárásává a
12–13. strófát?
g) Az önazonosság elvesztésének a korábbi versszakok milyen jeleit, bizonyítékait sorolják föl?

A választ a bal oszlopban idézzétek, a jobb oszlopban értelmezzétek, fordítsátok mai magyar
köznyelvre!
IDÉZET MAGYARÁZAT, „FORDÍTÁS”
h) A Magyarokhoz (I.) pusztán leír, éles szavakkal elmarasztal egy állapotot. Tanultuk azonban, hogy
egy szövegben egyszerre több kommunikációs funkció is érvényesülhet, illetve egy mondat vagy
szöveg többféle beszédaktust is megvalósít, többféle szinten is értelmezhető. Szerintetek mennyi-
re erős a vers ítélkező kijelentéseinek cselekvésre késztető (illokúciós) hatása?
(Más szóhasználattal élve a leíró-tájékoztató/referenciális-informatív és az érzelemkifejező/emotív
funkció mellett mennyiben érvényesül a vers felhívó/konatív, azaz cselekvésre buzdító funkció-
ja?)
D) Néhány értelmezési probléma
a) Mi utal arra, hogy a megszólított magyarságon a vers a nemességet, a nemesi (rendi) nemzetet
érti csupán?
Például mi a régi erkölcs, a hagyományos erények legfőbb összetevője, tartalma?
b) A rendi nemzetfogalommal a versben hol keveredik másfajta, nem társadalmi funkción, hanem
kulturális-nyelvi közösségen alapuló, „modernebb” nemzeteszme?
(Egyébként ez a motívum csak a második, az 1808-as szövegváltozatban jelenik meg.)
c) A vers konzervatív nemesi, „reakciós” (múltvisszaállító) és felvilágosodásellenes szemléletének bi-

zonyítékául szokták fölhozni mind a régi szokásokhoz és öltözködéshez való ragaszkodást, mind
az erkölcsi romlás felpanaszolását, amelyet a vers első, Kesergés című (1796-ben keletkezett)
változata még nyíltan a vallástalansággal köt össze.
Vallástalanság rút szüleményei,

Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!
Fegyverre termett szép, deli ifjuság

Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.
Csetri Lajos irodalomtudós arra hívja föl a figyelmet, hogy egyrészt a felvilágosodás egésze nem
azonosítható az ateista radikalizmussal, másrészt Berzsenyi romláskritikáját akár Rousseau civili-
zációkritikájával is rokoníthatjuk. Hisz a genfi születési gondolkodó kései írásaiban hangsúlyozta a
helyi hagyományok és szokások megőrzésének szükségességét. Azaz a helyi különbözőség meg-
őrzése a korai felvilágosodás egyetemességgondolatával szemben éppen a későbbi, a rousseau-i,
herderi gondolkodási irányban jelentkezett.
Akárhogyan vélekedjünk is a vers világnézeti hátteréről, erősödött vagy gyengült volna a költemény
művészi hatása, ha például az előző szakaszok a végső kidolgozásában is benne maradnak? Álláspon-
totok mellett érveljetek!
d) A befejező két szakasz hogyan értelmezi át a költeményt addigi üzenetét?

Milyen mozgást jelenít meg a vers első 12 szakasza, milyet az utolsó kettő?
Miért tekintik az utolsó két versszakot ELÉGIKUS zárlatnak?
e) Ellentmondásban van-e a 13–14. versszak történetbölcseleti általánosítása a nemzeti történelem-

ről addig elmondottakkal vagy összeegyeztethető velük?
Érveljetek vagy a nem, vagy az igen mellett!
IGEN, ELLENTMONDÁSBAN VAN NEM, NINCS ELLENTMONDÁSBAN
KLASZICIZMUS ÉS ROMANTIKA KÖZÖTT – AVAGY A NEOKLASSZICIZMUS ÓDÁJA
A Romlásnak indult… számos klasszicistának elkönyvelhető vonással rendelkezik. Ilyen az imi-

táció, az antik minta (a horatiusi téma: az Ódák III. könyve 6. versében a Rómát Rómává tevő,
birodalomteremtő katonai-erkölcsi erények pusztulása) és versforma (alkaioszi strófa) követése.
Ilyen a könnyen áttekinthető szimmetrikus szerkezet. Ilyen az általánosító és a példával szemlélte-
tő részek váltakozása. A nyelv érzelemkifejező (emotív) funkciójának előtérbe kerülése, illetve az
antik mítoszok idézése mellett valamiféle nemzeti-történelmi mitológia felidézése viszont inkább
már a romantika irányába mutat. Magukat az ilyen vagy hasonló ötvözeteket nevezik sokan neo-
klasszicizmusnak.
A)
a) Előtte is, utána is hat versszak áll. A 7–8. szakasz egyetlen egység annyiban is, hogy a versben
csak itt hajlik át a versmondat az egyik strófából a másikba. Ez a rendhagyó áthajlás maga is
kiemelő szerepű. A két versszak tartalmazza a versben leírt romlás általános magyarázatát:
az erkölcs megromlását, mégpedig alliterációkkal megerősített, megfellebbezhetetlen szen-
tencia formájában. Ilyen fokú általánosítás majd csak a vers zárlatában fordul elő. Ugyanak-
kor az általánosítást itt képi szemléltetés előzi meg, majd történeti példák támasztják alá.
Így hát a szakaszpár szinte önálló versként, versmagként áll a költemény centrumában. A két
szakasz nemcsak mondattanilag tartozik össze, hanem tartalmilag is elválaszthatatlan, hisz
a 7. tartalmazza a hasonlatból a hasonlót, a tölgyfát, a 8. a hasonlítottat, az erkölcsöt. A 7.
szakasz élére kiemelt „Most” egyébként is a korábbiakban nem tapasztalt éles időváltást
tartalmaz.
b) Az „indult” szót, mivel a sort a felkiáltójel látszólag mondattá zárja, állítmányként lehet fél-
reolvasni, noha a szó jelzői módosítóként funkcionáló befejezett melléknévi igenév, s a kor
helyesírása mondat közben is megengedte a felkiáltójel használatát.
c) (1) A magyarság hajdan erős, győztes volt. („régi dicsőség” – Vörösmarty későbbi szavaival)
(2) Ma romlásnak, pusztulásnak indult. („korcs jelen” – szintén későbbi szóhasználattal)
(3) A pusztulás oka az erkölcsi romlás: a „veszni tért erkölcs”.

(1) 2. és 4–5. szakasz, ill. 11–12. (jelen)
(2) 1., 3., ill. 7., 9–10. (múlt)
(3) 8–9–10.
d) Lásd az előző alpont megoldását!
e) (1) mostani veszni tért / Erkölcsöd
(2) Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél
(3) Így minden ország támasza, talpköve
A régi jó erkölcs sikerekre vezette, illetve megtartotta a nemzetet, az erkölcsi romlás vi-
szont fizikai pusztulását eredményezi. Ez a jelenben még csak elkezdődött, de a jövőben
beteljesül.
f) Általános:
Mert régi erkölcs s spártai férfikar De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Küzdött s vezérlett fergetegid között; Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Így minden ország támasza, talpköve Játszva emel, s mosolyogva ver le.
A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Felforgat a nagy századok érckeze
Róma ledűl, s rabigába görbed. Mindent:
Konkrét példa:
Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:
[…] ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
g) Az utolsó két szakasz a történelmet általános körforgásként láttatja, melyben minden nemzet
szükségszerű sorsa a virágzás után a hanyatlás. Széchenyi valószínűleg úgy gondolta, hogy
ennek a szükségszerű és általános törvénynek a kimondása megfosztja erejétől, értelmétől
a hanyatlás ábrázolása által felkeltett, a hanyatlás ellen felbuzdult érzelmeket. Azaz mintegy
belenyugvásra sarkall.
B)
a) Sok helyen felsűrűsödnek, összecsengenek a kemény zárhangok, főleg a d, a t, a k, s ezek
kombinálódnak a ropogós r-ekkel. Másutt az ajakhangok, a b és az m alliterációja súlyos-
bítja el a nyelvet. Néhol szinonimahalmozások, illetve igék és igéből képzett szavak sza-
porítása is hozzájárul a robosztus, energikus nyelv érzetéhez. S persze mindezt felerősíti,
előhívja az időmértékes ritmus pattogása, főleg amikor a t-k vagy d-k egy anapesztusban
vagy daktilusban pörögnek, vagy amikor a mássalhangzó-torlódás egy amúgy is lassú spon-
deuszt nehezít el.
DOMINÁNS HANGOK, MÁS HATÁSFORRÁSOK,

IDÉZET ILL. ESETLEG MAGÁNAK A KELTETT HATÁSNAK A
JELLEMZÉSE
Nem ronthatott el tégedet egykoron Igen sok a kemény zárhang, a t (14!) (+d-k) és a k (+g-
A vad tatár khán xerxesi tábora k). Ez utóbbiak az alliteráció révén csak a második
S világot ostromló töröknek sor kiejtésében dominálnak. A nyolc r ropogása is hat.
Napkeletet leverő hatalma A t-k pergését az utolsó sorban a daktilus is felerősí-
ti. Túlértelmezve e pattogás a várat ért lövedékeket
idézheti tán.
vak tüzedben A t-k és d-k mintha tényleg a tapodás dübögését hal-
Véreidet, magadat tiportad. latnák.
benne termő Itt a t-k és k-k mellett elsősorban az r-ek (7 db) do-
Férgek erős gyökerit megőrlik, minálnak. Mintha a vers nemcsak mondaná, hanem
S egy gyenge széltől földre teríttetik! hallatná is az őrlés hangját.
Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz. Itt a szavak és mondatok rövidségének van valamiféle
kemény, ítélkező hatása – persze az m-ek alliteráció-
jával és a ropogó r-ekkel együtt.
Forgó viszontság járma alatt nyögünk, Az első két sorban viszonylag sok az r és a g. A másik
Tündér szerencsénk kénye hány, vet, két sor inkább a négy ige és a két határozói igenév
Játszva emel, s mosolyogva ver le. miatt érdekes. Mindez a kérlelhetetlen erők forgását,
mozgását érzékeltetheti.
b) Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,
(A magyarokhoz II., 1807)
A d, a t, a k, az r: valóságos földindulást, vihart hallunk.
Merj! a merészség a fene fátumok
Mozdíthatatlan zárait áltüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör s nyit.
(Az ulmai ütközet, 1805)
Nyilván az m, az f és a t hangokéi.
A dinamizmust az igehalmozás („tör s nyit”) és a „tusakodva” igéből képzett határozó együt-
tesen teremti meg. Itt a szófaji (igésség) és a hangzó elemek (az igenév és az igék t-i) egymás
hatását erősítik.
A Magyarokhoz I.-ben ehhez hasonló például a következő részlet:
Játszva emel, s mosolyogva ver le.
c) Az alliteráció itt például inkább a szentencia, a bölcsmondás bevésését segíti elő:
Így minden ország támasza, talpköve
C)
a) A versben egy vátesz, próféta szól mintegy felülről a bűnös nemzethez.
Például a „Nem látod” számonkérő-felhívó kérdések vagy a „hidd el”, „Nézd” kioktató fel-
szólítások utalnak a beszélő erkölcsi és nézőpontbeli-fizikai fölényére. Azaz a megszólító-
kapcsolattartó (fatikus) pragmatikai-kommunikációs elemek. Másfelől a 9–10. szakasznak a
mai magyarságról alkotott lesújtó ítéletei is világossá teszik ezt a felülnézeti pozíciót.
b) A 10. szakasz ’elődeink’ értelmű „eldődeink”-jének többes szám első személye vagy a 12.
szakasz „hazánk” szavának többes szám első személyű birtokos személyjele. A beszélő
ugyanis a történelmi magyarsággal azonosul, csak a jelenbelit ostorozza felülről.
c) Az egyes szám második személy, a tegezés a meghatározó: „látod”, „tüzedben”, „tiportad”,
„megálltál”, „rezegett kezedben”.
A magyarság mint egyetlen személy, kollektív individuum, mitikus hős szólíttatik meg.
d) Pl. „Véreidet, magadat tiportad”, „Birkózva győztél, s Herculesként / Ércbuzogány rezegett
kezedben”. A magyarság valamiféle óriásként látható e képekben. Mitikus lényként. Amúgy
ez nagyban növeli a történelemről adott vízió SZEMLÉLETESSÉGét, ÉRZÉKLETESSÉGét, a
szemmel nem látható nagyságrendű eseményeknek a belső szem számára láthatóvá tételét.
(Vö. Magyarokhoz II.)
e) A vers elején a magyarságot nem egy mitikus óriás teszi szemlélhető fizikai valósággá, hanem
a budai vár tornyai, „teste”.
f) Az említett anafora: a „más” („Oh! más magyar kar”, „más néppel”, „Oh, más magyarral”).
g)
IDÉZET MAGYARÁZAT, „FORDÍTÁS”
Letépte fényes nemzeti bélyegét, – Talán megtagadta magát, nemzeti hovatarto-

S hazája feldúlt védfalából zását vagy erényeit.
Rak palotát heverőhelyének; – Harc helyett luxusra költ.
Eldődeinknek bajnoki köntösét Hagyományos öltözékét lecserélte, magyar he-
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, lyett németül beszél.
A nemzet őrlelkét tapodja, A nemzet szellemét elárulja, luxuscikkek a játék-
Gyermeki báb puha szíve tárgya. – szerei, álszükségletek. Ezt egyszerre lehet kon-
zervatív nemesi és rousseau-i kultúrkritikai érte-
lemben olvasni.
h) A vers alighanem épp a hanyatlás megállítására buzdít az állapot elrettentő felmutatásával.

Ezért nevezhetjük a múltidéző nemzetébresztés alapversének. S ezért a – közvetett, ki nem
mondott – felhívó-buzdító célzat miatt lehetett Széchenyi István kedvenc költeménye.
D)
a) A régi (spártai) erények harci-katonai erények: ezek az arisztokrácia erényei már az Iliászban
is. A katonáskodás, a területvédelem a nemesi privilégiumok hivatkozási alapja.
b) A nemzeti nyelv és viselet a nyolcvanas évek antijozefinista, illetve a kilencvenes évek nemesi
felkeléseinek hozadéka. A nyelvi nacionalizmus megjelenése elvben szemben áll a rendi na-
cionalizmussal, hisz a nagy-magyarországi nemesség közös nyelve a latin volt, egy részüknek
pedig az anyanyelve sem a magyar (hanem pl. a horvát) volt. A magyar mint nemzeti nyelv
hivatalos használatának törvényi szabályozása először az 1805-ös országgyűlésen kerül elő-
térbe.
c) A szakaszok a maguk konkrétságával szűkítették, még egyértelműbben korhoz kötötték vol-

na a költeményt, amely e szakaszokkal terjengősebb is volt. Világosabb, de szűkösebb jelen-
téskörű.
d) Az addigi egyértelmű hanyatlást a körforgás képe váltja fel. A zárlatot azért tekinthetjük elégi-
kusnak, mert az eddig indulatosan ostorozott hanyatlást egy tágabb rendbe illesztve mintegy
megfellebbezhetelen törvénynek láttatja. Az elégikusságnak pedig része AZ ÉRTÉKPUSZTU-
LÁS ELFOGADÁSA, az abba való belenyugvás. Érthetjük úgy, hogy a hanyatlás elkerülhetet-
len, de akkor nem is érdemes elkeseredni miatta vagy fellépni ellene.
e) Sokféle válasz és érv fogadható el. Valószínűleg az nem előre tudható, hogy a magyarság
véglegesen leszálló ágban van-e. S ha ez igaz, akkor nem reménytelen és nem értelmetlen
küzdeni ellene. A sztoikusok körkörös történelemfelfogása sem mentett fel a közéleti cselek-
vés feladata alól.
T/3. 113. oldal
15 PERC
A feladat célja, hogy a diákok előző, mozaikrendszerű csoportmunkában végzett verselemzésük
eredményeit választott szóvivők segítségével közzétegyék. Egy-egy csoport két szóvivő között
ossza meg a feladatot. Törekedjünk arra, hogy a csoportból az egyik szóvivő új témát ismertet-
hessen, a másik pedig kiegészítse a másik azonos betűjelű csoport részeredményeit.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : megfelelő tempójú és hangerejű nyilvános megszólalás,
kooperáció a hallgatósággal és a saját munkatársakkal
M u n k a f o r m á k : frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kiselőadások kiegészítő hozzászólásokkal, szemléltetés (esetleg ak-
tív táblán vagy csomagolópapír segítségével)
3. Közzététel
Csoportotok két szóvivője ismertesse a csoport által feltárt és megbeszélt eredményeket!
Ha több csoport dolgozott azonos feladatsorral, az egyik szóvivőtök ismertesse megoldásaitok
logikusan csoportosított és felépített egyik felét, a másik pedig egészítse ki az azonos feladatsorral
dolgozó csoport szóvivőjének a feladatsor másik feléről szóló beszámolóját!
REFLEK TÁL ÁS
T/4. 114. oldal
5 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok személyes értékelő viszonyt alakítsanak ki a tárgyalt ódához, alkal-
mazzák saját világukra a vers jelentését.
• Négy-öt fős heterogén csoportokban dolgozzunk.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a korabeli, az egyetemes és a ma „számomra aktuális”
jelentés és jelentőség közötti különbség és kapcsolat érzékelése
M u n k a f o r m á k : csoport, majd frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : beszélgetés, majd közös írás kiscsoportban
4. Mi közünk van hozzá?
a) Próbáljátok meg négyes csoportokban megfogalmazni, hogy a 21. század elején mi az, ami kelet-
kezési korába beleragadva idejétmúlt, s mi az, ami ma is érvényes, átélhető a Romlásnak indult…
szellemi, érzelmi és zenei (?) üzenetéből!
(Például hogyan értelmezhető az identitás megőrzésének problematikája, feladata ma?)
b) Két perc beszélgetés után írjatok le egy összegző állítást, amit szóban egészítsetek majd ki példá-
val!
Egyéniek, de nyilván érdemes kitérni arra, hogy a globalizáció és az Európai Unió korában a kul-
turális identitás megőrzése fontos és új módon jelentkező feladat.
T/5–6. 114. oldal
2 PERC A feladatok feladására
• A lépés célja, hogy a diákok feladatsorra épülő házi dolgozataik segítségével felidézzenek már
tanult Berzsenyi-verseket és gyakorolják az összehasonlító elemzést (6. feladat), illetve egy másik
Berzsenyi-óda megismerésével és elemzésével gyarapítsák tudásukat és gyakorolják az írásbeli
szövegalkotást (5. feladat).
• A feladatokat kiadhatjuk a Romlásnak indult… elemzését megelőző órán, hogy elkészítésükre
elég idő jusson. Ha a csoport órarendje nem biztosít 3-4 napot, illetve egy hétvégét a feladatok
feladása és megbeszélése között, akkor a közzétételre (7. feladat) csak A közelítő téllel foglakozó
óra után kerüljön csak sor!
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : összehasonlítás, tanári kalauzra adott válaszok érteke-
ző fogalmazássá rendezése, kerekítése
M u n k a f o r m á k : egyéni
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, kettéosztott napló, halmazábra; házi dolgozat
5. Alternatív házi feladat – A magyarokhoz II. (Forr a világ bús tengere…)

Írj másfél oldalas elemzést a versről, melyben használd föl az utána következő feladatok megol-
dását!
A MAGYAROKHOZ
Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Ádáz Erynnis1 lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Egy nap lerontá Prusszia2 trónusát,

A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat3
S Haemusokat4 zivatar borítja.
1 A viszály kígyóhajú istennői a görög mitológiában

2 Poroszország
3 Dél-amerikai hegylánc (dél-amerikai szabadásgmozgalmak, ill. angol behatolási kísérlet spanyol gyarmatokra)
4 Az óperzsa birodalom legészakibb tartománya, itt Berzsenyi egész Iránra alkalmazza (orosz–iráni háború)
Fegyvert kiáltnak Baktra5 vidékei,

A Dardanellák6 bércei dörgenek,
Te Títusoddal hajdani őseid

Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé.
[1807]
I. A vers szerkezete
a) Milyen tartalmi-logikai viszonyban van egymással a vers első három és második három versszaka?
Mit vázol az első három, mit a második három szakasz?
b) Mi a közös az első három versszakban, s mi választja el az első szakasz képvilágát a második

kettőétől?
c) Mi jelzi a negyedik szakasz elején, hogy itt új kompozíciós egység kezdődik?
d) Sorold föl és értelmezd azokat a kommunikációs, nyelvtani és versmondattani sajátosságokat,

amelyek csak a második három (4–5–6.) versszakot jellemzik! (Pl. igemódok, az igék személyra-
gozása, versmondatok és sorok viszonya.)
e) Milyen nyelvtani váltások vannak az utolsó három szakaszon belül?

Mi a szerepe, hatása ezeknek a váltásoknak?
f) A vers lezárása milyen, a Romlásnak indult… kezdetű ódából ismert szerkesztésmódra, váltako-
zásra mutat újabb példát?
II. A vers képi, hangzó és szófaji hatóeszközei
a) A világhelyzet leírása milyen nagyságrendű térbeli és időbeli történéseket tesz szemlélhetővé,

érzékletessé?
5 Görögországi hegyek antikizált elnevezése (szerb–török, ill. orosz–török háború)

6 Kis-Ázsiát Európától elválasztó tengerszoros, ahonnan brit hajók lőtték a török fővárost
Említs helyszíneket és eseményeket, vedd számba ezek földrajzi távolságát!

Milyen eszközökkel teszi a vers a szabad szemmel láthatatlant, átfoghatatlant láthatóvá, érzékel-
hetővé? (Ma honnan, illetve milyen televíziós műsorban láthatjuk így a világot?)
b) Hol milyen hangzásbeli, szókincsbeli (szófaji), esetleg versmondattani jellegzetességek teszik

mozgalmassá, dinamikussá a verset?
A HATÓESZKÖZÖK KIEMELÉSE, AZ IDÉZETHEZ

IDÉZET
FŰZÖTT KOMMENTÁR
6. Alternatív házi feladat – a Horác és az Osztályrészem felidézése és összevetése

Írj másfél oldalas összehasonlító elemzést a két korábban már megismert versről!
Használd föl az alábbi feladatok megoldását, illetve az ehhez felelevenített ismereteidet!
I. Felidéző kérdések a Horáchoz
a) Milyen két Horatius-vers átiratából keletkezett a vers? (Idézzétek fel a Horatius noster című tize-
dikes fejezetben tanultakat!)
b) Milyen alapvető különbségeket állapítottatok meg a mintául, a klasszicista kölcsönzés alapjául

szolgáló Horatius-versek és a Horác szerkezete, hangulata s így világképe között?
c) Ki mondja itt s kinek az epikureista életbölcsességeket, s ezek megfogalmazása hogyan illeszke-

dik a vers szerkezetének egészébe?
d) A vers két záró sora hogyan kapcsolódik az addigiakhoz, s mit állapítottatok meg a záró hasonlat
jelentéstani és hangtani sajátosságairól?
II. Felidéző kérdések az Osztályrészemhez
a) Milyen logikai ellentmondásokat fedeztetek fel a versben?
b) A vers melyik szakaszában, részében mi a megelégedés forrása?
c) Milyen grammatikai, versmondattani és retorikai eszközökkel bizonygatja a beszélő a vers első két
strófájában hazatérésének, megnyugvásának véglegességét?
d) Mennyire tekinthető véglegesnek ez a hazatérés egyfelől a vers zárószakasza, másfelől mitológiai

alakot idéző nyitóképe felől?
III. Szempontok az összehasonlításhoz
a) Melyik versben milyen mértékben és hogyan van jelen az idilli jelleg, azaz az eszmény megvaló-
sultként való megjelenítése?
b) Melyik versben mennyire s milyen képi, illetve grammatikai eszközökkel jelenik meg az önmeg-
győzés, az önszuggesztió törekvése?
c) Hogyan alakul a szerepfelvétel, a felvett szereppel való azonosulás a két versben?
d) Vesd össze a két vers zárlatát!
e) Egyéb szempontok
HORÁC
MINDKETTŐ OSZTÁLYRÉSZEM
T/7. 117. oldal
15 PERC
A dolgozatokat olvassák el kölcsönösen a padtársak, majd kérjünk javaslatot indoklással mindkét
témából egy-egy kiemelkedősen jól sikerült írásmű felolvasására! A többi dolgozat beadását is
kérjük vagy legalábbis tegyük lehetővé.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : más írásművének értékelése, ajánlása
M u n k a f o r m á k : pármunka, majd frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : ajánlás
7. A házi feladatok közzététele

Olvasd el padtársad dolgozatát, értékeld szóban és képzeletbeli jeggyel is!
Ha közfigyelemre méltónak, különlegesen színvonalasan, gondosan megírtnak tartod, ajánld nyil-
vános fölolvasásra!
R ÁHANGOLÓDÁS
T/8. 117. oldal
5-8 PERC
Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja az ősz toposzával kapcsolatos előzetes tudás, asszociáci-

ók és ismeretek mozgósítása.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : emlékezet, asszociatív képesség
M u n k a f o r m á k : egyéni munka, majd frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra
8. Egy költői toposz
a) Társíts gondolatokat, motívumokat e közkeletű költői toposzhoz!

Elvont fogalmakon kívül jellemző tárgyi kellékeket is írj bele a pókhálóábrába!
AZ ŐSZ
b) Sorolj föl minél több olyan verset, amely az ősz toposzára épül!
Gondolj legalább Arany, Petőfi és Kosztolányi ilyen tárgyú verseire!
c) Említs olyan verset, melyben az ősz jelentése eltér a motívum, a toposz bevett jelentésétől! Meny-
nyiben?
d) „Az ősz” és „A közelítő tél”: Berzsenyi adta versének az első címet, ezt azután Kazinczy javasla-
tára a másodikkal cserélte fel. Neked melyik cím tetszik jobban?
Mi a különbség a kettő jelentése, hatása között?
c) Pl. az Itt van az ősz… című Petőfi-versben az elmúlás helyett a béke, az álom és az örök
megújulás, az életbizalom van az őszhöz társítva.
d) A közelítő tél dinamikusabb, félelmetesebb, az ősz állapota helyett eleve az elmúlás folyama-
tára hangol rá.
JELENTÉSTEREMTÉS
T/9. 118. oldal
40 PERC 15 perc pármunka, 25 perc megbeszélés, összegzés
• Az öt római szám alatt található feladatsorokat úgy osszuk el, hogy egy-egy pár három-négy
feladattal dolgozzon, ne a teljes feladatcsoporttal. A feladatok ésszerű, párok közti szétosztását
ugyanakkor bízzuk az egymás közelében ülő hat-nyolc diákra.
• Itt az idő rövidségére való tekintettel mind a részfeladatok megbeszélését, mind a következteté-
sek levonását, a szintézis megalkotását tanári irányítással frontális munkában végezzük.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : logikai-retorikai és időszerkezet azonosítása, az ismét-
lődések szerepének felismerése, a szövegstruktúra nyugalmat árasztó és dinamizáló mozzanata-
inak azonosítása, a hangszimbolika feltárása, a műegésznek a részeket átértelmező szerepének
felismerése, a konnotatív jelentés azonosítása
C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint
M u n k a f o r m á k : pármunka, majd frontális
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, tanári kalauz, szemponttáblázat, T-táblázat, kettéosztott
napló
9. A közelítő tél
Olvasd el az alábbi verset, majd párban oldjátok meg a nektek kiosztott feladatokat!
A KÖZELÍTŐ TÉL
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,

Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között

Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.

Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,

S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,

Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.

Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
[1804 után]
KÖZKELETŰ TOPOSZOK – KIVÉTELES ÖSSZHATÁS
Bécsy Ágnes, a kiváló Berzsenyi-kutató állapítja meg, hogy a vers szókincsében és képvilágában
– egy-két kivételtől eltekintve – nincs semmi eredeti, erőteljes vagy különös. Az ifjúság értelmé-
ben vett tavasz (kikelet), a liget, a Zephyr, a labyrinth, a balzsamos illatok, a symphonia, a koszorúm
bimbaja, a szárnyas idő elrepülése, a nektár mind-mind a klasszicista költői szótár, toposzkincs
részei. „Megváltozik azonban szolid listánk értéke, ha a vers föntebbi elemeit a stilisztikum szint-
jén túllépve, összefüggéseikben, poétikai egymásrahangoltságuk rendszerében pillantjuk meg.”
(Bécsy Ágnes) Azaz a vers hatása, értéke nem elsősorban kiemelkedően emlékezetes részeleme-
iben, hanem szerkezeti rendjében, az egészből a részekre sugárzó jelentésteremtő energiában
keresendő.
I. A mulandóság szintjei – a vers kompozíciója
Egy meglehetősen közkeletű és meggyőző értelmezés szerint a VERS EGÉSZE EGYETLEN FOLYA-
MATRÓL, AZ ELMÚLÁSRÓL, A MULANDÓSÁGRÓL szól, s szerkezetét az szabja meg, hogy melyik
rész, mely szakaszok milyen valóságszinten, milyen vonatkozásban (aspektusban) beszélnek a mu-
landóságról mint a vers vezérmotívumáról.
a) Töltsétek ki a fentiek alapján a táblázatot!

A KOMPOZÍCIÓS EGYSÉGE- A MULANDÓSÁG SZINTJE: KÉPI, NYELVI BIZONYÍTÉKOK

KET ALKOTÓ RÉSZEK MIRE VONATKOZIK A SZINTRE, AZ ADOTT TÍPU-
(SZAKASZOK?) A MULANDÓSÁG? SÚ VALÓSÁGVONATKOZÁSRA
I.
II.
III.
b) A vers legelső sora hogyan előlegezi meg a harmadik kompozíciós egység „mulandósági szint-
jét”?
c) Mi a különbség a 3. versszak utolsó sorában a „minden” szó jelentése és az 5. versszak háromszor

ismételt „minden” szavának jelentése között?
„minden” (1.):
„minden” (2., 3., 4.):
Mit jelöl, mit jelez a „minden” szó itt tapasztalható jelentésváltozása?
d) Mi a különbség a 3. versszak harmadik sora „Itt” szavának jelentése és az 5., 6. versszak „Itt”
szavainak jelentése között?
Mire vonatkozik az első, mire a második és a harmadik „Itt”?
„Itt” (1.):
„Itt” (2–3.):
Mit jelez, mit jelöl az „itt” szónak a fenti példákban tapasztalható jelentésváltozása?
e) Más elemzési szempontok szerint inkább 3:3 arányban tagolható a vers. Mi minden szólhat emel-
lett a felfogás mellett?
II. Állítások és tagadások
a) Milyen fajtájú mondatokból áll a vers? Mennyire változatos a modalitása?
b) Milyen kapcsolat van a vers egyes mondatai között? (Mi dominál, illetve mi nem jelenik meg: a
kapcsolat, az ellentét, a következtetés vagy a magyarázat, esetleg a választás?)
c) Milyen összhatást keltene a vers, ha csak az eddig megvizsgált tényezői hatnának a befogadóra?
d) Húzzátok alá a vers összes tagadószavát! Összesen hányat találtatok?
e) Vizsgáljátok meg, hogy a versben a mulandóság, az elmúlás megjelenítése során hogyan válta-
koznak az állító és a tagadó mondatok!
A vers minden sora mellé tegyetek egy Á (= állítás) vagy egy T (= tagadás) betűt! Ahol ez nem egy-
értelmű, oda tegyetek ?-t, s magyarázzátok meg, hogy mi szól az állítás, mi a tagadás mellett!
f) Hogyan befolyásolja a vers hatását az állításoknak és tagadásoknak ez az állandó váltakozása?

g) Mennyiben különböznek jelentéstani és/vagy mondattani szempontból az utolsó két szakasz ta-
gadásai (vagy csak az utolsóban vannak tagadások?) az első három versszak tagadásaitól?
III. Időviszonyok
a) Húzzátok alá a vers összes időhatározóját, illetve idői jelentésű módhatározóját!
b) Az időviszonyok, időkifejezések kiemelt, központi szerepe alapján milyen közös verstípusba so-
rolhatnánk a Romlásnak indult … kezdetű ódát és ezt az elégiát?
c) Milyen hagyományos párhuzamra és ellentétre épít a vers (pontosabban annak első három és
utolsó két szakasza)?
Az utolsó szakasz melyik sora emeli ki a párhuzamra épített ellentétet?
d) Milyen jelölt idejű igék dominálnak a versben?

Idézzétek az egyetlen kivételt! Hol van, s miért épp ott található?
e) A jelen idő milyen típusú, milyen vonatkozású jelenre utal az első három szakaszban, milyenre a
4. szakaszban, s milyenre az 5–6. szakaszokban?
1–3.:
4.:
5–6.:
Az utolsó két versszak idővonatkozását milyen nyelvtani eszközök, határozószavak és igemódok be-
folyásolják?
f) Milyen időre vonatkozik a 4. szakasz „hirtelen” határozói módosítója, s milyen időre az 5. szakasz
„lassanként”-je?
Miért furcsa a határozó megválasztása, miért lenne fordítva „természetesebb”?
g) A vers egyik értelmezése szerint idő és érték szemben állnak egymással: az idő rombolja az
értékeket. Egy másik felfogás szerint éppen az idő rombolása teremti meg a szubjektumban, a
szubjektum számára az értéket: épp a veszteség véteti vele észre azt és állítja meg az időt.
Érveljetek az egyik vagy esetleg mindkét álláspont mellett a vers szövege alapján!
AZ IDŐ ROMBOLÁSA TEREMTI MEG

AZ IDŐ ROMBOLJA AZ ÉRTÉKEKET
A SZUBJEKTUMBAN AZ ÉRTÉKET
IV. Leírások, terek és hangszimbolika
a) A vers első három szakaszában – Horváth János, a 20. század első felében élt nagy irodalomtör-
ténész kifejezésével élve – a „negatív tájfestés” jellemző. Mit takarhat ez a kifejezés?
b) Horváth János szerint a negatív tájfestés bizonyos mértékig gyengeség, jobb híján alkalmazott
technika. Bécsy Ágnes szerint viszont épp „az ismételt tagadó formáktól” nyer „gondolatilag-ér-
zelmileg nyomatékolt súlyt és mélységet” a „pikturális nyelv”, vagyis a Csokonaitól ismert pictura,
azaz a leírás. Ti melyik állásponttal értetek egyet?
HORVÁTH JÁNOS ÁLLÁSPONTJÁVAL BÉCSY ÁGNES ÁLLÁSPONTJÁVAL

ÉRTÜNK EGYET, MERT: ÉRTÜNK EGYET, MERT:
AZ EL NEM KÜLÖNÜLŐ LEÍRÓ RÉSZEK STÍLUSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE
Egyébként a leírásoknak ez a tagadások által gondolativá tett volta szünteti meg többek között
a leíró és az elmélkedő részeknek a klasszicizmusban még többnyire tisztán szétváló jellegét. Ez
volna az egyik olyan vonás, amely túlmutat a klasszicizmuson a romantika vagy legalábbis az ér-
zékenységgel áthatott neoklasszicizmus felé.
c) Kiemelünk a versből néhány határozós szerkezetet:
„Tarlott bokrai közt”

„balzsamos illatok / Közt”
„zöld lugasok között”
„a füzes ernyein”
„A hegy boltozatin”
Önmagukban (ha nem lennének közöttük a tagadások) stilisztikailag hogyan minősítenétek ezeket a
térmegjelöléseket?
d) A 4. versszak helymeghatározásai miben különböznek a megelőzőktől?
e) Az utolsó versszak „itt” helyhatározói valójában miféle helyre utalnak?

Hogyan hat ez vissza a korábbi helymegjelölésekre?
f) Jellemezzétek a vers két különösen szép sorpárjának hangzásvilágát, hangszimbolikáját!

A második esetben a két sor viszonyát is vizsgáljátok!
DOMINÁNS HANGOK ÉS AZ ÁLTALUK

IDÉZET KELTETT KÉPI VAGY ÉRZELMI
ASSZOCIÁCIÓ, HATÁS
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
V. Ismétlődések és párhuzamok, nyugalom és nyugtalanság
a) Keressetek az első három versszakban egymással párhuzamba vonható, párhuzamot alkotó mon-
dattani szerkezeteket (izokolonokat), írjatok ki legalább két ismétlődő szerkezettípusra két-három
példát!
b) Elvileg a mondattani párhuzamok, a szakaszok hasonló jellegű felépítése, a kizárólag kijelentő és

egymással logikailag kapcsolatos viszonyban lévő mondatok nyugalmat, fegyelmezettséget árasz-
tanak.
E mellett a szabályosság mellett, ennek ellenében mi minden hat a versben dinamizáló, feszült-
ségteremtő tényezőként?
c) A 4. szakaszban milyen szó, illetve milyen anaforikus ismétlés folytatja, veszi át az addigi tagadó
párhuzamok és ismétlődések szerepét? (Hol fordul elő ez a szó korábban?)
d) A 4. szakasz 3. sorában erős fogalmi általánosítást találunk. A szakasz első sorának és utolsó
sorának a képei között milyen kapcsolat állapítható meg, s hogyan függenek össze az általánosí-
tással?
A szakasz záróképe mennyiben tekinthető visszakötésnek az első három versszakhoz?
e) Az utolsó két szakaszt milyen anaforikus ismétlések szervezik?

Milyen hatást kelt itt az ismétlés?
f) A 6. szakasz indító anaforáját milyen részletező szerkezet – súlyosbító ismétlés – fokozza tovább,
milyen nyelvtani-szerkezeti és jelentéstani párhuzam van az anaforát követő három tagadó mon-
dat között? (Figyeljetek az igekötőkre!)
g) A verszárlat képe eltér a közhasználatú toposzoktól, illetve egyedi módon kombinálja azokat:

Két toposz ötvöződik itt. Az egyik: a kedves, a szerelem sem támaszthatja fel a holtat.
A másikat a Fohászkodás című gyönyörű vers alábbi részlete és antik mitológiai ismereteitek alapján
próbáljátok megfejteni!
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,

Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad e nagy Minden ezer nemét

A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.
Mit képvisel, testesít tehát meg Lolli szemöldöke?
I.
a)
KÉPI, NYELVI BIZONYÍTÉ-

A KOMPOZÍCIÓS EGYSÉGE- A MULANDÓSÁG SZINTJE:
KOK A SZINTRE, AZ ADOTT
KET ALKOTÓ RÉSZEK (SZA- MIRE VONATKOZIK A MU-
TÍPUSÚ VALÓSÁGVONAT-
KASZOK?) LANDÓSÁG?
KOZÁSRA
I. 1–3. Természet Hervad már ligetünk
(konkrét) Tarlott bokrai közt sárga levél
zörög
II. 4. Általános Oh, a szárnyas idő hirtelen
elrepül,
S minden míve tünő szárnya
körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden
az ég alatt
III. 5–6. Személyes (ifjúság, élet) koszorúm bimbaja elvirít
Itt hágy s vissza se tér majd
gyönyörű korom.
b) A „ligetünk” birtokos személyjele, de ez itt még nem annyira egyértelműen fogalmi jelentésű
toposz, mint pl. a későbbi „koszorúm bimbaja”.
c) A harmadik versszak utolsó sorának „minden” szava a korábban leírt tájra vonatkozik ösz-
szefoglalóan. Az ötödik versszak háromszor ismételt „minden” szava viszont a világ minden
jelenségére. Az előző konkrét, az utóbbiak absztrakt-egyetemes referenciájú általános név-
mások.
A „minden” jelentésváltozása a vers síkváltását (a leíró síkról a kozmikus-gondolati síkra való
váltást) jelöli. A konkrét táj, tér elhagyását.
d) A harmadik versszak harmadik sorának „Itt” szava a leírás helyszínére, tárgyára, az őszi tájra
vonatkozik. Az ötödik és hatodik versszak „Itt” szavainak jelentése a térből az időbe fordul:
az idő, az ifjúság otthagyja magában, maga mögött a múltban a megszólalót.
Itt (1.): az őszi tájban
Itt (2–3.): itt hagy az idő magamban, itt fiatalság nélkül, élet nélkül
Az „itt” szónak a fenti példákban tapasztalható jelentésváltozása jelzi, hogy az első három
versszak térjelölői időjelölőkké alakulnak. Illetve kintről egyértelműen befelé fordul a vers.
e) 3:3 arányban is tagolható a vers annyiban, hogy a harmadik versszaktól a konkrét tér eltű-
nik, s helyét, addigi kulcsszerepét az idő veszi át. (Az „ég alatt” az idő absztrakt-egyetemes
tere.) Másrészt a negyedik szakaszból hiányoznak az addig oly meghatározó tagadószavak,
s e tekintetben az ötödik szakasz az előző töretlen folytatásaként hat, még akkor is, ha a
„még alig”-nak van tagadó (vagy inkább csak megszorító) mozzanata is. Az egyértelmű ta-
gadószavak csak a 6. szakaszban térnek vissza. Egy egységgé fűzi az általánosító 4. és a (6.
versszakkal szerves egységet alkotó) személyes 5. versszakot a két strófa nyitósorának tartalmi
és részben formai párhuzamossága: mindkettőben meghatározó szerepű az idő tempóját
kifejező határozó („hirtelen”, „Lassanként”), s mindkettő azonos igekötőjű igével („elrepül”,
„elvirít”) zárul.
II.
a) Szinte csupa kijelentő mondatból, még ha a harmadik szakasz elején és a hatodik szakaszban
felkiáltójel is előfordul. Kérdő, óhajtó vagy felszólító mondat egyáltalán nincs a versben. Ez
önmagában homogenitást, statikusságot kölcsönözne a versnek.
b) A mondatok mindegyike között kapcsolatos viszony van. Se ellentét, se magyarázat stb.
c) Nyugodt, statikus összhatást.
d) Legalább tízet! A két „még alig”-ot is beszámítva 12-t.
e) Vigyázzunk, hogy a pusztulást, hiányt állító módon, pusztán a szójelentéssel, főképp az igék-
kel kifejező mondatokat ne tévesszék össze a diákok a tagadó minőségű mondatokkal. A két
„még alig”-os tagmondat állító vagy tagadó jellege az, ami kérdéses.
f) Részben ez az ellentétező (antitetikus) szerkesztés dinamizálja, teszi feszültté az amúgy mon-
datfajtái és a mondatok közötti logikai kapcsolat miatt statikusságra, megbékélt hangulatra
„hajlamos” verset. Ráadásul az ismétlődő tagadó szerkezeteknek halmozó-fokozó hatásuk is
van.
g) Az utolsó szakaszok valaminek a jövőbeli visszatérését, megtörténését tagadják, a tagadások
itt nem az objektív valóságra, hanem AZ EGYÉNRE VONATKOZNAK, míg az első három
szakasz tagadásai valami OBJEKTÍV MÚLTBÉLINEK A JELENLÉTÉT, JELENBELI VALÓSÁGÁT
tagadják. Így szembeállítódik IDEÁLIS és JELENVALÓ. Az ideális csak a szubjektív emlékezet-
ben van jelen.
III.
b) Idő- és értékszembesítő versek.
c) A természet évszakai és az emberi életkorok közötti hagyományos párhuzamra és ellentétre
épít.
Az utolsó szakasz „Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!” sora emeli ki a párhuzamra épí-
tett ellentétet.
d) A versben a jelen idejű igealakok szinte kizárólagosak. Az egyetlen múlt idő a harmadik sza-
kasz harmadik sorának „harsogott” igéje. Ez mintegy lezárja a múlt és jelen szembeállítását
végző negatív leltárt.
e) A grammatikai jelen idő jelentései:
1–3.: Aktuális, pillanatnyi, konkrét jelen.
4.: Általános jelen: az ismétlődő, illetve állandó történések és fennállások jelene. („A nap
keleten kél.” „A vas fém.” típusú jelen.)
5–6.: Részben pillanatnyi jelen, részben jövő.
A jövőre vonatkozik részben a „lassanként” (elkezdődött, de még nem befejezett történés),
egyértelműbben utal rá a „majd” határozószó vagy a ható képzők („hozhatja”, „igézheti”),
különösen a szintén jövővonatkozású „több” és „soha” szavakkal együtt.
f) A „hirtelen” az általános időmúlásra, az ötödik szakasz „lassanként”-je a személyes életidőre,
a személyes időmúlásra vonatkozik. Fordítva azért lenne természetesebb, mert a mindenség
ideje hosszabb távú, lassabban múló, mint a röpke emberéleté. Azonban éppen az időmúlás
egyetemes gondolati távlatba állítása késztet arra, hogy az emberi életidőt és élményeket a
halál távlatában lássuk. A fiatalság elmúlására ezért vetülhet rá közvetlenül az élet egészének
elmúlása a tudat belső időképzeteit feltáró, az elképzelt jövőről beszélő utolsó két strófá-
ban.
g) Egyéni válaszok. Arra azonban érdemes kitérni, hogy állandósága csak a tagadott szépség-
nek van, illetve hogy az időmúlásról szóló általánosítás után válnak emotívabbá, szenve-
délyfűtöttebbé a veszteség kifejezései. Az elmúlás fájdalmának tudata csak az emberé, s ez
értékeli föl a szubjektum számára és világában a külső világ dolgait.
IV.
a) A „negatív tájfestés” egy táj leírása a belőle jelenleg hiányzó elemek (látvány, hangok, moz-
gások, illatok stb.) révén. Hozassunk példákat!
b) Egyéni válaszok, bár itt valójában Bécsy véleményét kívántuk exponálni.
c) A kiemelt határozós szerkezetek:
Bizony ezek önmagukban elég „pongyola”, az ismétlést sem kerülő megfogalmazások. Azon-
ban a párhuzamok és az ismétlődő tagadások miatt az ismétlések sulykolássá, fokozássá
lesznek.
d) Az idő „tünő szárnya körül” elvont-allegorikus helymegjelölés (a világmindenséget jelöli), „az
ég alatt” pedig az előzőhöz hasonlatosan kozmikus távlatú és elvont-egyetemes jelentésű
helymegjelölés. A korábbi helymegjelölések a topikus (megmerevedett toposzokat alkalma-
zó) szóhasználat ellenére konkrét helyeket, helyszíneket jelölnek.
e) Az utolsó versszak „itt” helyhatározói valójában a beszélő emberre, időbeli pozíciójára, je-
lenére utalnak. Ez a helymegjelölés a korábbiakat is valamelyest szubjektivizálja, térből az
időbe és a lélekbe, a belső szemléletbe helyezi át.
f)
MILYEN HANGOK DOMINÁLNAK AZ EGYES

IDÉZET SOROKBAN, S MILYEN KÉPI VAGY ÉRZELMI
ASSZOCIÁCIÓT, HATÁST KELETENEK
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Az r-ek és a susogó-sziszegő réshangok (sz, s, z),
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. illetve a g-k az őszi szélzúgást és a száraz levelek
zörgő kavargását idézik.
A csermely violás völgye nem illatoz, Az első sor lágy likvidái és affrikátái (ly, l, cs, gy),
S tükrét durva csalét fedi. valamint az alliteráló v réshang a tavaszi-nyári táj
szépségét idézik, míg a rákövetkező sor kemény
zárhangjai (t, d) ezzel kontrasztot alkotva az ősz
ridegségét idézik fel hangszimbolikájukkal.
V.
a) Pl. „Nincs rózsás labyrinth” és „Nincs már symphonia”;
vagy a legteljesebb párhuzam:
„s balzsamos illatok / Közt nem lengedez a Zephyr” és
„s zöld lugasok között / Nem búg gerlice”.
Az iménti mondatbefejezés szerkezeti visszhangja: „nem mosolyog gerezd”.
Vagy a tagadás és állítás kontrasztja miatt kevésbé észrevehető – s kicsit csonka – mondattani
párhuzam (fontos, hogy az állító és tagadó mondatokat is többször parallelizmus kapcsolja
össze):
„a füzes ernyein / A csermely violás völgye nem illatoz” és

„A hegy boltozatin néma homály borong”.
b) A párhuzam halmozásos fokozássá alakul. Emellett az állítások és tagadások ellentétező
rendje is dinamizáló erő.
c) A negyedik szakaszban a „minden” szó anaforikus ismétlése folytatja, veszi át az addigi ta-
gadó párhuzamok és ismétlődések szerepét. A „minden” – konkrétabb, szűkebb értelemben
– először a harmadik strófának a leíró részt záró utolsó sorában fordul elő.
d) A 4. szakaszban az első sor képe monumentális, az utolsóé apró. Ezek így kiegészítő el-
lentétként alátámasztják a „minden” univerzális érvényét. A „nefelejcs” enyészésének képe
visszautal az első három strófa természetleírására.
e) Az „Itt hágy” és a „még alig”. Felfokozott szenvedélyességet, fájdalmat sugároznak minden
szabályosság, rendszerszerűség ellenére.
f) Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Szemben a vers eddigi részeivel, itt háromszor is az igekötőtől elválasztott igével találkozunk.
Ezek közül kettőt az inverzió is nyomatékosít: természetesebb lenne a „nem tér vissza”, de
különösen a „nem igézheti fel” szórend.
A „szép tavaszom” szinonimákkal háromszor is ismétlődik, nyomatékosítódik: „gyönyörű ko-
rom”, „több kikelet”. (Ha akarjuk, a „koszorúm bimbaja” a negyedik, pontosabban az első
variáns.)
g) Lolli barna szemöldöke tehát a toposzösszevonás jegyében a szerelem isteni (zeuszi, jupiteri)
hatalmát testesíti meg, hisz a görög főisten irányította éppen szemöldökével a világot. A mu-
landósággal szemben viszont ezek szerint még a szerelem isteni hatalma is tehetetlen.
T/10. 127. oldal
10 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok bepillantsanak a Berzsenyivel sok tekintetben rokon, ámbár már
egyértelműbben a romantika világához tartozó nagy német költő lírájába.
• Az órán csak egyetlen Hölderlin-vers igen felületes megismerésére és A közelítő téllel való egyet-
len szempontból való rokonítására nyílik mód. Azonban házi feladatként biztassunk a vers alapo-
sabb elemzésére, illetve néhány műfordításával való összevetésére. Ez az összevetés az 5. vagy a
6. feladattal együtt afféle mini portfólióvá is válhat.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : összehasonlítás, megadott szempontok alapján történő
részmegoldások értekező fogalmazássá rendezése, kerekítése
M u n k a f o r m á k : frontális, illetve egyéni munka

M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, illetve házi feladat
10. A közelítő tél és Az élet fele

Olvassátok el az alábbi Hölderlin-verset, majd válaszoljatok a kérdésekre!
HÄLFTE DES LEBENS AZ ÉLET FELE
Mit gelben Birnen hänget Sárga gyümölccsel hajlik

Und voll mit wilden Rosen és vadrózsával telten
Das Land in den See, a tóba a part,
Ihr holden Schwäne, ti boldog hattyuk;
Und trunken von Küssen és csóktól ittasan
Tunkt ihr das Haupt hajtjátok fejetek
Ins heilignüchterne Wasser. a szentül józan vízben.
Weh mir, wo nehm’ ich, wenn Jaj, hol veszem én, ha

Es Winter ist, die Blumen, und wo tél lesz már, a virágot és
Den Sonnenschein, a napsugarat
Und Schatten der Erde? s árnyékot a földön?
Die Mauern stehn A falak némán
Sprachlos und kalt, im Winde állnak és ridegen, a szélben
Klirren die Fahnen. csikorog a szélkakas.
KERESZTURY DEZSŐ
AZ ÉLET FELE
Sárga körtéivel csüng AZ ÉLET FELE ÚTJÁN

s vadrózsákkal befutva
a tóba a part, Sárga virággal és vad
ti szépséges hattyúk, rózsákkal rakva csüng le
és csóktól ittasan a part a tóba,
merítitek ti nyájas hattyuk
fejetek a józanság szent vizébe. és részegen csóktól
a józan és szent vízbe
Jaj nekem, hol lelek mártjátok fejetek.
virágot télen, és hol
napsugarat Jaj nékem, hol kapok én, ha
s árnyékot a földön? tél jön, virágokat és hol
Szótlan s rideg napsugarat
a fal, s csörgése hallik és árnyékot a földön?
szélkakasoknak. Falak merednek
szótlan s hidegen a szélben
BERNÁTH ISTVÁN csörögnek a zászlók.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
AZ ÉLET DELE
Sárgás körtéivel dől

vad rózsákkal rakottan
a tóba a táj;
ti nyájas hattyúk,
csókittasan
hajtjátok a
szentjózan vízbe a főtök.
Jaj nékem, hol veszem,

ha tél jön, a virágot és hol
a napsugarat
s árnyát is a földnek?
Hideg falak
állnak némán, a szélben
zirren a zászló.
RÓNAY GYÖRGY
a) Mi rokoníthatja ezt a verset – a rengeteg nyilvánvaló különbség ellenére – A közelítő téllel?
b) A kétszakaszos verset bontsátok három részre a részek szereplői (látvány, személyragozás) és a

modalitás alapján!
c) Mi indokolja a vers kétszakaszos tipográfiai tagolását?

Hogyan függ ez össze az időszerkezettel?
d) Házi feladat
Készítsd el a Hölderlin-vers részletes elemzését és/vagy fordításainak az eredetivel és egymással
való összevetését! (A Magyar Elektronikus Könyvtárban még további hét-nyolc fordítást talál-
hatsz.)
Az elemzéshez segítségül két további kérdés:
(1) A nyitó természetleírás két mozzanatát mi kapcsolja egybe?
(2) A természeti és az emberi létezést ez a vers hogyan veti össze?
a) Mindkét vers idő- és értékszembesítő jellegű, bár a Hölderlin-versben a múlt nem játszik
szerepet, csak a jelen és a jövő. Mindkettőben meghatározó motívum a természeti szép és a
személyes mulandóság tudata.
b) I. Az első versszak a gyönyörű és öntudatlan természet leírása.
II. A második versszak első négy sorát az egyes szám első személyre és a kérdő modalitásra
való átváltás választja el az első és a harmadik résztől. A kérdés valójában a haláltudattal, ön-
tudattal megvert ember fájdalmas fölkiáltása. (A magyar fordítások zöme grammatikai jövőbe
is vált, noha a Hölderlin-vers zsenialitásának, nagyobb homogenitásának egyik titka éppen
az egész szöveg kérlelhetetlen nyelvi jelenben tartása.)
III. Az utolsó négy sorban ismét kijelentő módú mondatok állnak, de ebben a szintén jövővo-
natkozású, hisz a jövőre irányuló kérdések után álló részben már nincs ember sem, természet
sem, viszont az ember alkotta tárgyak (falak, szélkakas) magánya és ridegsége emlékeztet az
emberre, az emberutániságra.
c) Az első szakasz a gyönyörű természeti idill. A második az ezzel szembeállított kietlen emberi
jövőtudat.
d) (1) Mind a terméssel és virággal teli táj, mind a hattyú a vízbe hajlik.
(2) A természet túlcsorduló telítettsége és lefele hajlása felidézi a pusztulás lehetőségét, de itt
csak az érettség, a teltség, a boldog idill érződik. Az embert öntudata viszont boldogtalan és
haláltudattal megvert létezőként szembeállítja az öntudatlan természettel.
REFLEK TÁL ÁS
T/11. 128. oldal
10 PERC
• A feladat célja, hogy a diákok tanári felolvasás révén megismerkedjenek még egy nagy Berzsenyi-
elégiával, s ennek A közelítő téllel és a többi tanult Berzsenyi-verssel való madártávlati összeveté-
sével megfogalmazzák Berzsenyi-élményüket.
• Néhány vélemény frontálisan is hangozzék el.
• A vers elemzésére az órán nincs idő, de a mini portfólióban vagy a témazáró dolgozatban ezt
is kérhetjük. Természetesen az önálló elemzéshez javasolhatunk olyan közismert szempontokat,
mint hogy miért s honnantól levéltöredék ez a vers. Vagy hogy a jelenetkeret, a szcenika mely
elemei s hogyan metaforizálódnak, s ennek mi a jelentősége.
K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : személyes ízléspreferencia érvényesítése, ízlésítélet
megfogalmazása, közös és megkülönböztető stílusjegyek azonosítása
M u n k a f o r m á k : egyéni munka
M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : reflektáló olvasás
11. Levéltöredék barátnémhoz
a) Olvasd el az alábbi Berzsenyi-verset!
LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,

S távolléted alatt kedvem miben lelem!
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,

Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,

Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Az őszibogárnak búsongó hangjai

Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.
Életem képe ez. – Már elestvéledtem,

Béborúlt az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája.
[1804 után]
b) Fogalmazd meg, hogy miben hasonlít s miben különbözik az eddig általad tanult Berzsenyi-ver-
sektől ez a költemény! Neked Berzsenyi melyik beszédmódja tetszik jobban?
c) Melyik Berzsenyi-vers, illetve annak mely sorai tetszettek neked a legjobban?
Alapvetően egyéniek, de az időprobléma itt is, általában is középponti szerepe bizonyára elő-
kerül. E vers bensőségesebb hangja és rímes-ütemhangsúlyos verselése valószínűleg megosztja a
fennkölt és energiás Berzsenyiért rajongó s az azt befogadni kevésbé kész diákokat.

Tanari Segedlet

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Tanari Segedlet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS

TIPOGRÁFIA BÁRD JOHANNA

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. 1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

11 KORSZAKFOGALMAK ÉS EGY KOMÉDIA

A FEJEZET CÉLJA • Az eszmetörténeti, a művelődéstörténeti és a stílustörténeti korszakolás össze-

KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI Tematikus fókusz:

KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI előtti retorikai hatásesztétika és a személyes líra közötti útkeresések. Költészet

A FEJEZETBEN LÉVŐ 1. Korszakfogalmak és egy komédia: Molière: Tartuffe (3 óra)

AJÁNLOTT 11. évfolyam (16–17 évesek)

ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ Előző: A barokk irodalom Magyarországon

TANTERVI MODUL- Többek között:

KERESZTTANTERVI A filozófia, a történelem, az etika, emberismeret (pszichológia), a drámapedagó-

NAT • Érvelés, önreflexióra és önkorrekcióra való törekvés.

KÖVETELMÉNYEK → A tanuló legyen képes a klasszicizmus és a klasszikus fogalmának árnyalt jel-

MÓDSZERTANI A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) ré-

SZÖVEGFORRÁSOK A Tartuffe, a Csokonai- és a Berzsenyi-szövegek esetében a MEK közléseit hasz-

Ebben a fejezetben kétféle és igencsak eltérő jellegű korszakfogalommal dolgozunk: a klasszicizmus

1. Mi mindent tudunk már! Vagy mégsem?

Mi a versben körülírással kinyilvánított, a romantikára, nem pedig a klasszicizmusra jellemző alapér-

NICOLAS BOILEAU: ARS POETICA

Szeressen mindig a közönség? Akarod?

Ott még kisgyermek a hős az idomtalan

(Rónay György fordítása)

a) Milyen szabályokat rögzít, ír elő az adott részlet?

b) Milyen tekintélyekre, elvre hivatkozik a szabály megfogalmazása során?

MOLIÈRE: TARTUFFE (1664, 1669)

2. Orgon, Elmira és Tartuffe

ORGON Ó! Jó napot, sógorom.

(I. felvonás 5. jelenet, Vas István fordítása)

a) Mi teszi nevetségessé Orgont a fenti jelenetben?

b) Mi a legfeltűnőbb ismétlődés az idézett párbeszédben?

T/3. 10. oldal

10 PERC Elhagyható, illetve házi feladattá tehető feladat

a) Olvassátok el az alábbi ismeret-felelevenítő szöveget!

A komikum néhány jellemző forrása:

T/4. 12. oldal

4. Vakbuzgóság és józan ész

ORGON Ha ismernéd, te is rajonganál csak érte

ORGON Szabadgondolkodást szimatolok belőled,

Mint e szélhámosok, mint e piaci szentek,

(I. felvonás 6. jelenet)

a) Milyen jellemhibát testesít meg Orgon?

c) Mi Cléante viszonya a vallásossághoz? Hogyan reagál a szabadgondolkodás vádjára?

Cléante-nak a párbeszéd elején mi a véleménye a vallásosság és a világhoz, emberekhez való viszony

e) A beszélgetés későbbi részében Cléante Tartuffe magatartásának milyen célt tulajdonít?

T/5. 15. oldal

5. Egy bravúros expozíció

AZ ELSŐ JELENET HASONLÍT AZ ELSŐ JELENET KÜLÖNBÖZIK

b) Kit, kiket képvisel Pernelle asszony az első jelenetben?

f) A család előtörténetéről és életmódjáról milyen fontos információkhoz jutunk a veszekedős bú-

AZ ELSŐ JELENET HASONLÍT AZ ELSŐ JELENET KÜLÖNBÖZIK

b) Pernelle asszony itt Orgont és Tartuffe-öt képviseli. Ő búcsúzik és távozik, mindenkivel ő

f) Megtudjuk, hogy Tartuffe beköltözése alapvetően megváltoztatta Orgont, illetve családjának

T/6. 16. oldal

a) Az expozíció megelőlegezi a darab későbbi konfliktusait.

b) Orgonnak milyen elhatározása indítja el a drámában a tettváltás-sorozatot: Dorine, Cléante és

• Mi indokolhatja, motiválja a családfő közfelháborodást kiváltó új tervét?

c) A darab melyik jelenetében, a cselekmény mely pontján rendeződik át lényegesen és véglegesen

d) Az új konfliktusrendszer kialakulása közben, a megoldás előtt Orgon görbe tükörben kénytelen

Dorine ORGON Valér

d) A jelenetben Pernelle képviseli Orgon korábbi elvakultságát.

4. lépés: 7–8. feladat

T/7. 17. oldal