Szikszainé Nagy Imra: Magyar stilisztika

489 – 508. old.

Az alakzat, mint a retorikusság funkciós eleme

 Párhuzam: gyökerei a régmúltba vezetnek, a formai és tartalmi párhuzamosság az

egyik legősibb, legegyszerűbb alakzat. Két típusát különböztethetjük meg, az egyik a
forma, a másik a tartalom párhuzamba állítása. Népballadáink, illetve népdalaink
gyakran élnek ezzel az alakzattal.
- A tartalmi párhuzam, a gondolatritmus azon alapszik, hogy szerkezetbeli
hasonlóság nélkül két majdnem azonos értelmű tagmondat követi egymást,
ezzel ugyanazt a gondolatot adja vissza az alkotó különböző szavakkal,
hasonló szintaktikai szerkezetben.
- A gondolatpárhuzam sajátságos esete a valódi és a képes értelem érzékletes
egymás mellé állítása ( Babits Mihály: Ősz és tavasz között )
- A Biblia sok versében is találkozhatunk párhuzammal,
- Nem csupán az anafora, hanem az azt követő asszociációk is lehetnek eszközei
( Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel, Litánia ).
 Ellentét:
- ellentétes értelmű kifejezésekkel keletkező alakzat,
- egy nyelvi egységen belül két ellentétes jelentésű nyelvi elem szembeállítása
értelmi és érzelmi nyomatékosság szempontjából.
- Kicsi – nagy fogalompár: Szabó Lőrinc Tücsökzene,
- Múlt és jelen, valamint a jövő képének szembeállítására a Himnuszban,
- Reklámszlogenekben az ellentét az egyik leggyakoribb stílusalakzat,
- Az ellentét gyakori stílusértékképző alakzat,
- Az ellentétező párhuzam: a párhuzamot és az ellentétet egyszerre valósítja
meg,
 Halmozás:
- a részletezésnek olyan fajtájú kiterjesztése, amely egy dolgot több oldalról
láttat, olyan árnyalataiban eltérő, de azonos szófajú és mondatrészi szerepű,
rokon értelmű szavak mellérendelő viszonyba rendezésével, azért, hogy
érzelmi hatást váltson ki.
- Az élet jelenségeit több oldalról mutatja be,
- Törekszik a teljességre, az ábrázolás hűségét szem előtt tartja,

1
 - Célja: egy egységes képzettartalomnak több vonatkozásban, részleteiben való
tükrözésre, a benyomások bonyolult, összetett voltának kifejezése, a
mondanivaló és az érzelmek nyomatékosabbá tétele.
- A lelki rezdülések kifejezésére is szolgál: Móricz Zsigmond : Rózsa Sándor:
ijedtséget, rémületet, nyugtalanságot, megrettenést.
- Több rokon értelmű szóval együtt a részletezést szolgálja.
 Felsorolás ( enumeráció ):
- egy szemantikai területhez tartozó, de nem rokon értelmű szavak mellérendelő
viszonyba állítása a részletező bemutatás érdekében.
- Egy cselekvés különböző állapotait sorolhatja fel ilyen részletesen a szerző
( Krúdy Gyula: Szindbád világa )
- A legkülönbözőbb idők eseményei, személyei és tárgyai előfordulhatnak a
gyermeki csodák világában: ( Szabó Lőrinc : Tücsökzene )
- Egy leírásnak szerves része lehet a névszók vagy jelzős szintagmák felsorolása,
 Részletezés ( deszkripció ):
- a felsorolással rokon alakzat,
- a mondandó aprólékos kibontásával az érzelmi – hangulati hatáskeltés eszköze:
Radnóti Miklós: Éjszaka – ebben az esetben összefonódik a részletezés a
felsorolással.
 Fokozás – visszafokozás
- a mondandót nyomatékosító olyan alakzat, amelyben egy jelentésmezőbe
tartozó szavak és kifejezések értelmi –érzelmi – hangulati fokozati sorrendben
követik egymást nagyság- és fokozatbeli különbségekre utalva,
- az intenzitásbeli különbségek fokozati sorrendet alkotnak,
- a minőségi eltérések is fokozássá válhatnak.
- A patetikus hangnem természetes velejárója az érzelmi fokozás: Petőfi Sándor:
Magyar vagyok.
- Növelés: a felsorolt szavak jelentése szűkül, párhuzamosan nő az értékük: Ady
Endre : Néhai Vajda János: „Magyarnak, bárdnak, poétának termett.”
- Visszafokozás: a fogalmak értelmi, érzelmi szempontból lefokozva követik
egymást? Arany János: Epilógus ” temérdek, kevés, félbe-szerbe”,
 Elhagyás ( detrakció ) alakzatai:
 Kihagyás ( ellipszis ):
- pótolható, lényegtelen nyelvi elem elhagyása,

2
 - három típusa létezik: kontextuális, szituatív, párbeszédes.
- A kontextuális kihagyás feloldását ki lehet következtetni a szövegértelemből,
illetve a szövegkörnyezetből.
- A szituatív ellipszisben a hiány a beszédhelyzet ismeretében tölthető be.
- A pragmatikai hiány betöltése nem nyelv elemekből, hanem
valóságismeretünkből adódik.
 Elhallgatás ( aposziopézis ):
- a mondat leglényegesebb elemének az elhallgatása,
- az elhagyás műveletével keletkezik, olyan drámai jelentést létrehozó alakzat,
amely leginkább befejezetlen volta miatt sejtelmességet eredményez.
 Zeugma:
- olyan elhagyással keletkezett alakzat, amely egy teljes és egy hiányos szerkezet
összekapcsolódásával keletkezik, ám a párhuzamosság okán ráértéssel a hiány
kiegészül,
- nyelvi gazdagságával a stílus tömörségét és a szavak erős kapcsolódását
eredményezi.
 Mellőzés ( praeteritio, préteríció )
- a megnyilatkozó azt jelzi, hogy a fontosabb érdekében elhagyja a felesleges
részleteket,
- az elhallgatást jelző tagadó formával emeli ki a kihagyni kívántat.
 A helyettesítés ( immutáció ) alakzatai
 Kérdésalakzat:
- minden nem tudakoló szándékú kérdés, amely nem igényel feleletet,
- az interrogáció a leggyakoribb kérdésalakzat típus.