BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

BÖLCSÉSZTUDOMÁNYI KAR

MAGYAR IRODALOMTUDOMÁNYI TANSZÉK

KÖZÉPKORI KÖLTÉSZET:
A VERSES ZSOLOZSMA

Témavezető: Hallgató:
Dr. Farmati Anna Máthé Nóra
Babeş-Bolyai Tudományegyetem I. év
Magyar Irodalomtudományi Tanszék Magyar – Angol szak

Kolozsvár

2013
 Dolgozatom célja átfogó képet nyújtani a zsolozsmák történetéről, stiláris alakulásukról,
műfaji sajátosságaikról, illetve funkciójukról. Előbb történeti és üdvösségtörténeti szempontból
fogom felvázolni a zsolozsma funkcióját, szabályait és rendeltetését, majd irodalmi
megvilágításban tárgyalom az imádságokat, amelyek alkotják az officiumot. Bővebben Szent
Margit verses zsolozsmáját fogom tanulmányozni, az egyik legkedveltebb magyar szenthez írt
imádságot használva példaként, szemléltetve a megkérdőjelezhetetlen irodalmi érték
sokszínűségét és szerkezeti sajátosságait.

A zsolozsma mint a középkori időfelfogás térképe, üdvösségtörténeti allegória

A zsolozsma talán legtalálóbb meghatározása liturgikus imádság, amelynek célja az idő

megszentelése; latin elnevezés szerint liturgia horarum vagy officium divinum. A „zsolozsma”
szó szláv eredetű, de jelentése fokozatosan idomult a liturgikus cselekedet megnevezéséhez. 1
Kezdetben zsolozsmának nevezték a bánnak tett szolgálatot, vagyis az adót. A szó jelentése az
idők folyamán összemosódott az Istennek tett szolgálat fogalmával.
A zsolozsma legfontosabb jellemzője az, hogy az egyes részei időhöz vannnak kötve, a
nap teljes egészére kiterjed. Szent Damiáni Péter bencés szerzetes példát is jegyez fel az
időegységek betartásáról. Egy levelében megemlít egy püspököt, aki álmában jelent meg egy
paptestvérének és azt vallotta, hogy a tisztítótűzben gyötrő szenvedéseken megy keresztül, mivel
a teljes officiumot reggel imádkozta el, nem terjesztette ki a nap különböző szakaszaira.2
Mi alapján alakult ki a zsolozsma „órarendje?” Erre a kérdésre több irányból érkező
válaszokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy némileg teljes képet alakíthassunk ki a hórák
keletkezéséről.
Ha a Bibliában leírtakat, illetve a krisztusi tanítást vesszük figyelembe, akkor Isten fiának
azon parancsát emelhetjük ki, amely a szünet nélküli, örök imádságra utasít. A zsolozsmák
menetének kialakulásában fontos szerepet játszott Jézus rendelkezése, amelyet különbözőképpen
értelmeztek.
Szent Ágoston szerint nem szükséges és nem is lehetséges a napnak mind a 24 órájában
imádkozni. Elég csupán vággyal gondolni Istenre, felé irányítani a gondolatmenetünket, minden
pillanatban tudatosan felé terelhetjük az elménket, ezzel megteremtve a folytonos köteléket.3

1
Zsolozsma: szluzsba = szolgálat

2
Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma. Története, szerkezete, szelleme és magyarázata, Budapest, 1942, online:
http://ppek.hu (2013. 01. 16.)
3
Martin P. Nilsson: Primitive Time Reckoning, Lund, 1920, online:
http://archive.org/stream/primitivetimerec00nilsrich/primitivetimerec00nilsrich_djvu.txt (2013. 01. 16.)

1
 Egy másik értelmezés szerint Krisztus parancsa arra irányul, hogy betartassék az
imádságra rendelt idő. Ez az elgondolás alakította a hórákat vagyis azon szent időket, amikor
imádkozni kell.
Az imádság óráinak szigorú szabályait segítette kialakulni a bibliai hetes szám, amely
szintén több értelmezési lehetőséget nyújtott a szerzetesek számára. Az első öt század alatt
alakult ki a ma is használt rendszer, amit először Szent Benedek foglalt össze, megteremtve a
hivatalos időintervallumokat a zsolozsma gyakorlására. Magyarázatában a profétára utal, aki
szerint naponta hétszer kell dicséretet mondani Istennek. A hetes számot többféleképpen
értelmezték; nem csupán a lekötött mennyiségre utalt, hanem a rengetegre vagy a végtelenre is.
Szent Benedek úgy vélte, hogy a proféta által leszögezett időegységek megfelelnek a zsolozsma
gyakorlására. Az általa meghatározott nyolc időponthoz igazodnak még napjainkban is.
A Szent Benedek által szabadalmazott zsolozsma nyolc hórából áll:
 Matutinum: éjszakai hóra
 Laudes: hajnali dicséret
 Prima: reggel 6 órakor, a nap kezdetén
 Tertia: délelőtti hóra, 9 óra körül
 Sexta: délben 12 órakor, a nap közepén
 Nona: délután 3 órakor
 Vesperae: szürkületkor (kb. este 6 óra)
 Completorium: lefekvésre

Emellett a szentmisén elhangzó „valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig
és mindenütt hálát adjunk az Istennek” mondat kettőssége is a tér- és időbeli örökkévalóságra
utal. Mivel világszerte minden pillanatban egy félmillió misét tartanak, minden percben
áldozatot mutatnak be, következtethetünk arra, hogy a szentmise megszenteli a teret. Ugyanígy a
szentmise köré épülő zsolozsma tekinthető az idő megszentelésének, mivel szerzetesrendek a
világ minden pontján betartják a hórák idejét, a világ minden pontján belekezdenek valamelyik
ének vagy ima mondásába.4
A történeti és vallási befolyásnál talán sokkal konkrétabb a természet hatalma és annak
nyoma az officium alakulása során. Az idő, a nappalok és éjszakák váltakozása erős hatást
gyakorolt a hórák idejének meghatározásában. A legtöbb nép a nap befejezésének az estét
tekinti, az alvás ideje már átcsúszik a következő nap idejébe. A pontos időmérő eszközök
hiányában a természet jeleire alapozták az időszámítást is. Az igaz, hogy csillagászati
szempontból a napot éjféltől éjfélig mérték, de a legtöbb háztartásban a nap a lefekvéssel
végződött. A napot nem hatvan perces órákra osztották, hanem a Nap állásához kötötték. Ezt
bizonyítják a régi felosztás elnevezései is, amelyek közül sokat a liturgiába is beleolvasztottak.
A nox media az éjfélt jelentette, körülbelül 2 óráig tartott, ezt a gallicinium követte, ami a
kakasszó ideje volt. Ez nyáron 2 órától, télen 5 órától kezdődött és a szürkületig tartott. A
diluculum a hajnalhasadás ideje volt, de Mane névvel illették a napfelkelte utáni időszakot, ami
4
Uo. 1. lábj.

2
nyáron 5-től 7-ig, télem meg 8-tól 10-ig tartott. A nap közepét a déli időszak jelentette, amelyet
meridies néven emlegettek. Ennek hatására még napjainkban is délelőttnek (ad meridiem) és
délutánnak (post meridiem) nevezzük a két időszakot.
A suprema a világos nap utolsó sugaraikor kezdődött, a vesperae vagy vecsernye követte,
amely a naplemente és az esthajnalcsillag feljötte közti időt foglalta magába. A crepusculum
vagy esti szürkület még kb. egy fél órát tartott a vesperae után. A lucernarium a lámpagyújtás
ideje volt, az éjszaka első két-három órájára terjedt ki, ezt követte a concubitum vagyis a
lefekvés ideje, télen 7 és 9 óra között, nyáron 10 óra körül.
Az éjszaka mélyét impesta noxnak nevezték, nyáron 10 óra és éjfél közé, télen 7 óra
utánra helyezve.
Fontos tudni, hogy ez a felosztás teljes mértékben a természet jelei után igazódott, amíg
meg nem jelentek a víz- és homokórák. A mechanikus időmérés nem tört be egyből a
köztudatba, így leginkább a szerzetes rendek használták a mérőeszközöket, de az időpontokat
nem tudták olyan pontosan meghatározni, mint ma. Sok esetben egy óra 75 perces volt, a
rövidebb téli napok idején csupán 50 perces. Emellett a világi felosztásból is beívódtak szokások
a vallási világba és időszámításba. A számmal megnevezett órák (prima, tertia, sexta, nona) az
őrségváltás szokásából ültetődött át a szerzetesrendek használatába. Az őrségváltás naponta
négyszer történt meg, a négy kiemelt órában, de csupán nappal. Az éjszakai felosztást háromszor
négy órára határolták, ez jelentette a vigiliát vagyis az éjszakai virrasztást. Napjainkban ez a
terminus már nem annyira használatos, de még mindig beszélünk vigiliáról.
A kiemelt órák mellé bibliai motívumok is társultak: a tertia ma reggel 9 órának felel
meg, ami a szentlélek eljövetelének ideje, a sexta vagyis déli 12 óra Krisztus
keresztrefeszítésének ideje a nona meg délután 3 óra, amikor Krisztus lehajtotta a fejét a
kereszten, átadva lelkét Istennek.
A hórák kialakulásában azonban fontos szerepet játszott a középkori ember
gondolatmenete, leginkább az allegorikus történetek szeretete. Ez meglátszik a hórák
kialakulásának folyamatában is, mivel a természetes magyarázathoz nagyon gyakran kissé
erőszakolt magyarázatot fűztek. A legtöbbet használt allegória Jézus szenvedése volt, a
szenvedéstörténetből vágtak ki részleteket és kapcsoltak egy időponthoz. Az egyik
legelterjedtebb allegória jelenleg még ma ez a ma talán a Szunyogh Xavér idejére vonatkozott...
is sok breváriumban megtalálható, bár már nem használatos.

A matutinum megköti Krisztust, a bűneinket megváltót;

A prima köpéssel fedi be; s halálra adja a tertia
Keresztre szögezi a sexta; none oldalát megnyitja;
Keresztről leveszi a vesperae és sírjába helyezi a completa:
Ez, amiért hét hórában zsolozsmázunk.

A zsolozsmázást hazánkban is Krisztus szenvedéséhez kötötték. Ezt bizonyítja a Kajoni-

féle énekeskönyvben fennmaradt Hóra-ének a Hétfájdalmú Szűzről című írás átmásolt változata.
Az ismeretlen költő magyar nemzetiségére utal a balladás ritmus.
3
 Mivel az allegorikus magyarázatok minden esetben igen mesterkéltnek tűntek, egy idő
után a magyarázat teljesen elmaradt. Krisztus élete helyett a szentek életéhez kötötték a
zsolozsma imáit, önkényesen válogatva össze azokat.
Kialakulási idejüket tekintve, a matutinum, laudes és vesperae az első században alakult
ki. A zsidó szokásokból átvett reggeli és esti imádságok tekinthetők alapjuknak. E három hórát
nevezik horae majoresnek vagy nagy hóráknak. A kis hórák (horae minores) a második
században alakultak ki, majd a szerzetesi kolostorokban beiktatták a primát is, mivel a
szerzetesek korán keltek. A szimbolikus hetes szám elérése érdekében Szent Benedek beiktatta a
completoriumot is.
A zsolozsma imái két kategóriába sorolhhatók az idő függvényében: éjszakai illetve
nappali hórák. Az éjszakai hórák kialakulásában szerepet játszott Krisztus élete, de különböző
népek szokásai is.
A matutinum kialakulásának fő oka minden bizonnyal a zsidóktól átvett szokás. A
keresztény ünnepek legtöbbjét megelőzi egyfajta előeste, amely idején virrasztani szoktak.
Emellett a legtöbb csoda és misztérium az éjszaka leple alatt következett be a szentek
történeteiben; erre a legjobb példa Krisztus feltámadása. A zsidók a Pászka-ünnepet éjszakai
virrasztással kezdték, proféták több ízben utalnak az ünnepek előestéjére. Emellett a matutinum
kialakulásának másodlagos okának a pogány éjszakai misztikus ünnepek is tekinthetők.
Az éjszaka által nyújtott csend és nyugalom a misztikus és bibliai utalások mellet a
praktikum miatt is megfelelt a hosszas matutinum mondására. A munka befejezte, a nappali
gondok lejárta egyszerűbbé tette az ima átélését, a koncentrálást. A szerzetesek ideje nem volt a
napi munka által megrövidítve, így ki tudták használni az éjszaka nyugalmát, hogy
elmélyedjenek a több nocturnumból, ünnepélyes invitatoriumból, hosszadalmas zsoltárokból és
példabeszédekből álló szertartásban.
Terjedelme ellenére a matutinum az a hóra, amely a legkevésbé van időhöz kötve és a
leginkább összefonódik a szentmisével. A matutinum nem csupán éjszakai imádság, hiszen a
liturgiába tökéletesen beépíthető az invitatorium, lezárásképpen nem csupán a misén, de
Húsvétkor is a Te Deum szolgál befejezésül a mise végén.
A matutinum szimbolikája az éjszakához kötődik. A legtöbb vigilia, köztük a kiemelt is
az éjszakában volt ábrázolva, mely a földi életet szemléltette. A világosság az őskeresztény
szimbolikából ered, jelentése Krisztus újabb eljövetele. A matutinumot legtöbbször a sötétség-
világosság párhuzamával ábrázolták, olykor hozzákapcsolva az okos szüzek és balga szüzek
történetét. A fennmaradt ábrákon az öt okos szűz látható, amint csendben imádkoznak, lámpást
tartva a kezükben. Az előreutalás a következő nap eljövetelére is reflektál, nem csupán a
Krisztusi eljövetelre.
A matutinumot a hajnali hóra, vagyis a laudes követi. A két hóra szoros kapcsolatban áll
egymással, régen a nevük is megegyezett. A hajnali imádság kb. 150 zsoltárból állt, így lassan
átvette a latin „laudes” gyűjtőnevet.
A laudes történelmi eredete az ószövetségre vezethető vissza, pontosabban a reggel és
este bemutatott illatáldozatokra. Emellett összeköthető a pogány szokásokkal is, amelyek az
éjszaka és a hajnalhasadás misztikus változásán alapszik. A pogány politeista hiedelmek a
4
természeti erők szolgálatán alapultak, ami érzéki örömöket vont maga után, de a természet
uralma hangsúlyozott volt, felülkerekedett az emberen, elpusztítva őt. A keresztény ember
természettel való kapcsolata tökéletes ellentéte a pogány hiedelemnek. A krisztusi ember
felfogása szerint a természet ugyanúgy alárendeltje Istennek és ugyanúgy vágyik a megváltásra,
ahogy az ember, de azt is figyelembe veszi, hogy a természet Isten műve, ezért nem fél tőle,
hanem szereti. Mégis, az ember a természet fölött áll, a környezet eszközzé és az emberi mivolt
jelképévé válik.5
A laudes szorosan összefonódik a napsuggárral, illetve a fényességgel, ami a legtöbb
pogány kultúra legfontosabb tényezője volt. Az egyiptomiak Rá napistent tisztelték
főistenükként, a görögök Mitrász „legyőzhetetlen istent” emelték ki. A fény tisztelete és a
napkultusz még a neoplatonisták szemléletében is felfedezhető.
A Megváltó feltámadása és a konkrét napfelkelte mellett a harmadik alkotóeleme a
laudesnek maga az emberi feléledés, a fáradalmas munkanap után való pihenés és üdébb
felébredés. Ezt a gondolatot Parsch Piusz liturgikus apostol fogalmazta meg.
A matutinummal szemben a laudes már jóval rövidebb, szerkezete és szimbolikája is
különbözik. Összetevői, a capitulum, himnus, versiculum, canticum és preces jóval rövidebbek
és gyorsabban váltják egymást, mint a matutinum zsoltárai. A jelképrendszere inkább a
természetből építkezik. Legfontosabb és talán legszebb éneke a Benedictus.
A következő hóra már a nappali csoportba tartozik, elmúlt az éjszaka, a nyugalom ideje.
A prima eredete a szerzetesi kolostorokra vezethető vissza. Eredetileg a laudest a sexta követte, a
szerzetesek ez idő alatt elvonulhattak és csendben imádkozhattak. A szabadság kedvezett a
lustáknak, így nem mindenki végezte el a magányos imádságot. Ezért iktatták be a közös reggeli
imát, amit egy darabig egyszerűen második reggeli imádságnak neveztek. A prima megnevezést
Szent Benedek vezette be.
A zsolozsma ezen része teljesen eltér az összes többi hórától. Míg a többi hóra az
üdvösségtörténetből, a szentek életéből vagy a természetből merít ötleteket, a prima a munkára
sarkallja az imádkozókat.
A következő három imádság, a tertia, sexta és nona már az ószövetségben is meg volt
említve. Bár a harmadik században még nem volt kötelező, csupán tanácsolt, a három nappali
imádság tartása egy idő után beivódott a zsolozsma rendszerébe, azt viszont senki sem tudja,
hogy pontosan mikor történhetett a tertia, sexta és nona hivatalos bevonása a liturgikus
cselekedetbe.
A tertia imádkozásának lényegét abban látták, hogy a munka és a napi teendők között az
embernek szüksége van egy kis időre, amikor Istenre figyel. A kishórák ezért is rövid
terjedelműek, az óra megszentelésére használatosak. Emellet a tertia üdvtörténeti szempontból is
fontos, mivel ennek idején (reggel 9 óra körül) szállt le Pünkösd idején a Szentlélek az
apostolokra. Ebből az okból imádkozzák a Veni Creator himnuszt és tartják a tertiát a bérmálás
megerősítésére szolgáló imádságnak.

5
Uo. 1. lábj.

5
 A sexta hora délben, 12 órakor mondandó. Az imádság leginkább az emberi lustaság és a
mulasztás ellen szól, mivel a fülledt meleg és a pihenés vágya könnyen eluralkodhat a kemény
munkát végzők között. A sextához Krisztus keresztrefeszítésének történetéből állítanak példát,
ugyanis 12 órakor emelték keresztre a megváltót. Párhuzam vonható az ember és Krisztus sorsa
között, hiszen mindkét esetben a kitartásért szólal meg az imádság.
A nona talán a legmélabúsabb és sötétebb hórája a zsolozsmának. Az utolsó nappali hóra
a gondolatokat a halál felé irányítja, mivel Jézus kereszthalálának időpontjával egyezik meg (3
óra). Ebben az órában hangzik el az „Atyám, kezedbe ajánlom életemet.” mondat, amely teljessé
tette a keresztáldozatot és elindította az Egyház kialakulásának folyamatát.
Az esti szürkület hórája, a vesperae a nép legkedvesebb imádsága volt, ezt bizonyítja az
is, hogy ez az egyetlen hóra, amelynek magyar neve is van (vecsernye). Az elnevezés a latin
„vesper” szóból ered, ami az esti csillagot, később magát az estét jelentette. 6 Nagyon hosszú
időre visszavezethető imádság, már az ószövetségben megjelenik mint esti áldozat. Később esti
hálaadásnak vagy gyertyafényes köszöntőnek is nevezték. A legfeltünőbb különbség a kis hórák
és a vesperae között az, hogy a tertia, sexta és nona leginkább magányos imádság, ellenben a
vecsernye mindig közös, nyilvános istentisztelet volt.
A vesperae szimbólumrendszere is rengeteget változott az idők során. Az este, a sötétség
a szenvedés, a bűnbánat és a vég jelképe is volt, ezzel ellentétbe állítva a reggelt, a fényt, amely a
feltámadás, az ujjászületés, a kezdés jelképe.
A lucernarium szó már teljesen más jelentésrendszert von maga után. Az egybegyűlt
hívők közösen kivilágítanak egy helységet, helyettesítve a lemenő nap fényét. A világosság
motívuma Krisztushoz köthető, aki magát a világosságnak nevezte, a Mennyország is a
fényjelenséggel van asszociálva.
A történeti és természeti magyarázat mellett a vecsernyét is átszövi egy erős
üdvösségtörténeti példa, ugyanis ekkortájt ült le Krisztus utolsó alkalommal a tanítványaival,
elfogyasztani az utsolsó vacsorát.
Szerkezetileg a vesperae leginkább a laudeshez hasonlít, mivel szintén hálaadó imádság.
Az egyház visszatekint az elmúlt napra és hálával gondol a krisztusi áldozatra, a megváltás
napjára. Ezért a vecsernye legmagasabb és legkiemelkedőbb pontja a Magnificat.
A legtöbb ünnep viszont két vesperaet tart, az egyiket az ünnep előestéjén, a másikat az
ünnep napján. Az első a régebbi és talán a szebb is, a második azon a gondolaton alapszik, mi
szerint hálát kell adni Istennek és a nap utolsó óráit ünnepélyes hangulatban kell eltölteni. Régen
a nép is leginkább az első vecsernyén vett részt, a második egyfejta utóünneplésnek tekinthető.
A nap utolsó hórája szintén a szerzetesek által volt használatos, de a papság beiktatta a
hivatalos zsolozsmába is. A completorium elnevezést Szent Benedeknek tulajdonítják. A hóra
leginkább a közeledő reggelre való felkészülésnek tekinthető. Az éjszakában tehetetlenül alvó
ember az isteni oltalomért imádkozik, azért, hogy az éjszakában rejtőző gonosz lelkektől
védelmet nyerjen. Viszont, mint minden hóra, a completorium is túlmutat az egocentrikus célon,
rávilágít arra, hogy Krisztus mellé kell állni szemben a sötétség urával szemben.
6
Online katolikus lexikon: A vesperás meghatározása, http://lexikon.katolikus.hu/V/vesper%C3%A1s.html (2013.
01. 06)

6
 A completorium és a prima kialakulásuk mellett abban is hasonlít, hogy az év során
majdnem mindvégig ugyanaz, nem befolyásolja az egyázi év leforgása. Az éjszakai hóra
bevezető imádság, antifóna nélkül kezdődik, lelkiismeretvizsgálatot tart. Az éjszaka a bűn, a
csábítás ideje, ez ellen imádkoznak a completorium során, embertársaikra is gondolva, akiknek
szintén a megpróbáltatások ideje az éj sötétje.
Üdvösségtörténeti háttere Krisztus küzdelme az Olajfák hegyén. Pont úgy, ahogy Jézus
küzdött, imával kérte a segítséget, az emberek is azért imádkoznak, hogy az éjszaka leple alatt
átsegítse őket Isten a nap üde kezdésére.

A zsolozsma szerkezete, irodalmi jelentősége

A zsolozsma imái kiterjednek a nap minden kiemelkedő pontjára, erős párhuzamot vonva
az üdvösségtörténeti motívummokal. Stiláris szempontból fontos megemlíteni, hogy ezen
liturgikus imádság rengeteg irodalmi értéket őrzött meg, mivel a hórák változatos műfajú
énekeket vonultattak fel és őriztek meg az évek során. Ahogy azt már említettem, a zsolozsma
nem csupán zsoltárokból áll, bár sok esetben a zsolozsmázás fogalmát összekeverik a
zsoltározással7 vagy régies kifejezéssel, a pszallálással8. A zsolozsma a zsoltár mellett rengeteg
különböző szövegtípust vontultat fel (pl. himnusz, antifóna, responzórium), melyeknek
szerkezeti sajátosságait a következőkben tárgyalni fogom, konkrét szövegrészletekkel
alátámasztva a műfaji sajátosságokat.
A zsolozsma meghatározása vallási és irodalmi szempontból rengetegféleképpen
változtatható. Ami irodalmi szempontból fontos, az talán a kialakulásának és többé-kevésbé
végleges formájának felöltése lehet. A vigilia fogalmát már a keresztényüldözések idejéről
ismerjük, a 3. század során a rendszeres zsoltározás is kialakult. A 4. században már konkrét
imaórákat különíthetünk el egymástól, a közösségekben kialakulnak a reggeli és esti közös
imádságok. A 12. században kialakult a végleges formája az imádságnak, amit ma is használnak
és ami erős formai megkötöttséget diktál. A liturgikus elemek sajátos formában követik egymást
(pl. a himnuszt mindig antifóna követi, ezután változó hosszúságú olvasmány következik,
könyörgéssel zárul)9.
A verses zsolozsma fogalma különbözik az „egyszerű” zsolozsmától, mivel nem csupán a
himnuszokat, hanem az összes többi szöveget kötött verses formában írták meg. A műfaji
kötöttség a 9. század során alakult ki és abban mutatkozott meg a leginkább, hogy a zsoltárok
ritmusa mellett fontossá vált a rímes szerkezet kialakítása. Így kapcsolódott az antifóna szorosan

7
Nóda Mózes: Az imaórák/zsolozsma liturgiája, online:
http://www.hhrf.org/schola/szabadegyetem/2004_05/8mennybemenetel/noda-officium.htm, (2012. dec. 30)
8
Pszallálás: A latin psalmus szóból, jelentése zenei kiséret.

9
Online katolikus lexikon: A zsolozsma felépítése, http://www.lexikon.katolikus.hu/Z/zsolozsma.html (2013. 01. 23)

7
a zsoltárhoz, ami a zsoltár összefoglalójaként viselkedett. Az antifóna egy rövid terjedelmű,
dallamos és rímelő szöveg, amely leggyakoribb esetben a himnusz előtt vagy után jelenik meg,
felvezeti a történetet, amely a szent életéhez kapcsolódik és meghatározza a következő szövegek
hangulatát. Az alábbi négy sor Szent Margit verses zsolozsmájának 10 kezdő antifónája, amelyet a
vespera során imádkoztak.

Új virágnak kinyílásán
örvend ujjongva az ég.
Győzött ő a testek harcán,
Nyugtalan hevén.

E pár rövidke sor afféle felhívószövegként viselkedett, bevezetés szerepét töltötte be.
Nem közöl konkrétumot Szent Margit életéről. Az ezt követő himnuszban jelenik meg a
legkedvesebb magyar szent alakja, amely felvázolja Margit gyerekkorát, áhitatosságát és
alázatosságát, amely már kiskorában is kimagasló volt. A himnusz mint műfaj egy idejig
összecsúszik a zsoltár, illetve az óda fogalmával, mivel meghatározására elég volt annyit
mondani, hogy a himnusz Isten dicsérete énekben.11
A himnusz mint szövegtípus már a klasszikus görög irodalomban is megtalálható, abból a
kultúrából származott át az istenek dicsőítésére szolgáló verses alkotás. A nyugati Egyház akkor
karolta fel és kezdte igazán terjeszteni ezt az imádságtípust, amikor Szent Ambrus kidolgozott
egy egyszerű, tiszta, érthető formát, 4 vagy 8 jambikus dimeter összefűzésével. Emellett a
mondanivaló is egyszerűsödött, érthetőbbé vált. A világi dallamokhoz hasonlító ritmus és dallam
így könnyen megragadt a köztudatban.
Szent Margit verses zsolozsmája, mint ahogy azt már említettem, szorosan követi a szent
életrajzát, nem tér el a részletekben. A zsolozsma felosztja életét különböző fontosabb
szegmensekre, ezeket különböző időegységekhez kapcsolva. A vecsernyéhez kötött himnusz
Margit gyerekkorát foglalja össze: bevezetőként ujjongva emeli ki az Árpádházi királylány
születésének napját, majd a gyereklány krisztusi erényeire fektet hangsúlyt:

Margit, mikor még kisleány,

Múlandó vágyakat kerül,
S már gyermekként, igen korán
Fénylő életért lelkesül.

10
Szent Margit verses zsolozsmája: mintája Szent Domokos officiuma. A 16. század eleji Gömöry-kódexben maradt
fenn. Online: Madas Edit: Szöveggyűjtemény a régi Magyar történethez – Középkor (1000 –1530), online:
http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy/index.php?file=286_292_SztMargit_zsolozsma (2013.
01. 23)

11
Online katolikus lexikon: Himnusz, http://lexikon.katolikus.hu/H/himnusz.html (2013. 01. 16)

8
 A himnusz könyörgéssel zárul, majd a Magnificat antifóna követi, ami az előzőhöz
képest terjedelem és tartalom szempontjából is hosszabb, megnő a sorok hosszúsága és száma is.
A Magnificat-antifóna zárja le a a vecsernye imádságát. A következő szakasz a matutinumhoz
kapcsolódik, ami jóval nagyobb terjedelmű, mint a vesperae.
A matutinum indító imája az invitatorium, ami legtöbb esetben egy antifónából meg egy
zsoltárból áll. A Margit-zsolozsmában viszont csupán egy antifónát tartalmaz, ami terjedelmileg
és formailag is megegyezik a vecsernye antifónájával. A következő himnusz Margit
alázatosságát és munkára való hajlandóságát mutatja be. A himnusz utolsó szakasza refrénként
viselkedik, a könyörgés ugyanazt fogalmazza meg, amit az vecsernyében:

Add meg nekünk is, Istenünk,

Kikért Szűz Margit esdekel,
Hogy mi is boldogok legyünk,
Fénylő egekbe jutva el.

A himnuszt három nokturnus antifóna váltja fel, melyek három szakaszra tagolódnak és
röviden összefoglalják Margit életének különböző mozzanatait. Mindháromban az aszketikus
életmódot mutatják be, Margit áldozatát és szenvedését, melyet önként vállalt. Mindhárom
nokturnus antifónáit egy-egy responzórium követi, amelyek egy újabb műfajt vonultat fel.
A responzórium a gregorián ének egyik műfaja, szólisztikus és közösségi énekrészletek
váltakozásából épül fel. A szóló részlet hosszúságától és elhelyezésétől függően több változata
van, de, annak ellenére, hogy rengeteg responzórium használatos napjainkban is, formailag és
zeneileg is nagyon kötöttek és hasonlóak. A magyar responzóriumok pentaton ritmusra épültek, a
formai megköveteléseknek feleltek meg leginkább, ami néhány esetben a szöveg részleteinek
rovására ment. Fontosabbnak tartották a ritmust betartani, mint magát az üzenetet, ezért a
responzóriumok lerövidítettnek hatnak.12
A Margit-zsolozsma responzóriumai három-három szóló és közös szakaszt
váltakoztatnak, mindhárom esetben az apáca életének egy mozzanatával példázva a szent
alázatosságát és elhivatottságát. Az aszketikus életmód mellett megemlíti a második
responzórium a királyi nászt is, amelyet Margit visszautasít annak érdekében, hogy Istennel
keljen egybe és hogy fátyolos (tehát teljes rangú) apácává avassák.
A laudes antifónája már hosszabb terjedelmű, öt szakaszból áll, amely az előzők példáját
követi, négy rövid sorból tevődik össze. A tisztaéletű Margit halálát és mennybevonulását
fogalmazza meg ezen antifóna, hangsúlyozva a lány makulátlan életének példáját, végül a
himnuszban a szent halála utáni csodákat foglalják össze, mely szerint Margit halála után sem
hagyta el az embereket, gyógyító és tisztító illat és folyadék árad a koporsójából. A himnusz
záróstrófája kismértékben eltér az előző háromtól, pontosabban az első sor változik meg:
„Kérünk, hallgass meg, Istenünk”, hangzik el a végleges könyörgés, amellyel zárul a laudes.

12
Online katolikus lexikon: Responsorium, http://lexikon.katolikus.hu/R/responsorium.html (2013. 01. 19)

9
 A Margit-zsolozsma utolsó antifónája a Benedictus, amely lezárásként szolgál a
szertartás végén. A négy sor egyaránt szól az imádkozókhoz és Margithoz, tudomásul véve az
Árpádházi királylány áldozatát és nyugtázva, hogy áldozata értékelve, illetve jutalmazva volt.

Következtetésképpen azt emelném ki, hogy a zsolozsma egyaránt befolyásolta az

egyszerű ember és a kolostori szerzetes életét, emellett rengeteg irodalmi és kultúrtörténeti
értéket mentett át az 5. századtól napjainkig. Sok verstípust, irodalmi műfajt és hagyományt
mentettek át a zsolozsmák a 21. századba (csak részben, mert ma már nem használnak verses
antifónákat – kivévve a magyar szentek zsolzsomáiban – ha megnézi a maiakat, ugyanazok a
középkori versek vannak benne, csak persze magyarul... –kisebb nagyobb változások árán ,
emellett igazolásképpen olvashatók a magyar szentek életére vonatkozóan.

10
Könyvészet:

1. Dr. Verbényi István és Füzes Ádám: Megszentelt idő: A liturgikus év és a

zsolozsma, 2002, online:
http://images.fapipa.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TSXyhwooCzkA
AC0EFtk1/Dr.%20Verb%C3%A9nyi%20Istv%C3%A1n%20-%20Megszentelt
%20id%C5%91%20a%20liturgikus%20%C3%A9v%20%C3%A9s%20a
%20zsolozsma.pdf?key=fapipa:journal:897&nmid=402972002, (Utolsó
hozzáférés: 2012. dec. 30)
2. Geréb László: A magyar középkor költészete, Budapest, 2006, online:
http://mek.oszk.hu/10400/10470/10470.htm (Utolsó hozzáférés: 2013. jan. 12)
3. Madas Edit: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor
(1000-1530), Online:
http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy (Utolsó hozzáférés:
2012. dec. 27)
4. Martin P. Nilsson: Primitive Time Reckoning, Lund, 1920. Online:
http://archive.org/stream/primitivetimerec00nilsrich/primitivetimerec00nilsrich_d
jvu.txt (Utolsó hozzáférés: 2013. jan. 12)
5. Nóda Mózes: Az imaórák/zsolozsma liturgiája, online:
http://www.hhrf.org/schola/szabadegyetem/2004_05/8mennybemenetel/noda-
officium.htm (Utolsó hozzáférés: 2012. dec. 30)
6. Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma. Története, szerkezete, szelleme és
magyarázata, Online: http://ppek.hu (Utolsó hozzáférés: 2012 dec. 27)
7. Zsolozsma általános imádságai: http://breviar.sk/hu/default.htm (Utolsó
hozzáférés: 2012 dec. 27)
Szunyogh X. Ferenc: A szent zsolozsma. Története, szerkezete, szelleme és
magyarázata, Online: http://ppek.hu (2012 dec. 27)
Madas Edit: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor
(1000-1530), Online:
http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy (2012. dec. 27)
A zsolozsma általános imádságai: http://breviar.sk/hu/default.htm (2012 dec. 27)
Dr. Verbényi István és Füzes Ádám: Megszentelt idő: A liturgikus év és a
zsolozsma, 2002, online:
http://images.fapipa.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TSXyhwooCzkA
AC0EFtk1/Dr.%20Verb%C3%A9nyi%20Istv%C3%A1n%20-%20Megszentelt
%20id%C5%91%20a%20liturgikus%20%C3%A9v%20%C3%A9s%20a
%20zsolozsma.pdf?key=fapipa:journal:897&nmid=402972002, (2012. dec. 30)
Geréb László: A magyar középkor költészete, Budapest, 2006, online:
http://mek.oszk.hu/10400/10470/10470.htm (2013. jan. 12)

11
Nóda Mózes: Az imaórák/zsolozsma liturgiája, online:
http://www.hhrf.org/schola/szabadegyetem/2004_05/8mennybemenetel/noda-
officium.htm (2012. dec. 30)
Martin P. Nilsson: Primitive Time Reckoning, Lund, 1920. Online:
http://archive.org/stream/primitivetimerec00nilsrich/primitivetimerec00nilsrich_d
jvu.txt (2012. jan. 12)

12