Miskolci Egyetem

Műszaki Földtudományi Kar

Földrajz-Geoinformatika Intézet

A Naprendszer kőzetbolygóinak bemutatása, felépítő

kőzeteik összehasonlítása a Földdel

Szakdolgozat

Szerző: Mezei Gábor

Szakirány: geoinformatika kutatói szakirány
Konzulens: Hegedűs András, egyetemi docens
2015.05.13.

Miskolc, 2015
 Eredetiségi Nyilatkozat

Alulírott Mezei Gábor, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója

büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom,
hogy a A Naprendszer kőzetbolygóinak bemutatása, felépítő kőzeteik összehasonlítása a
Földdel című diplomamunka/szakdolgozat (a továbbiakban: dolgozat) önálló munkám, a
dolgozat készítése során betartottam a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv.
szabályait, valamint az Egyetem által előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat.

A dolgozatban csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden

olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból
átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem.

Kijelentem, hogy az elektronikusan feltöltött és a papír alapú dokumentum mindenben

megegyezik.

Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben bizonyítható, hogy a

dolgozatot nem magam készítettem, vagy a dolgozattal kapcsolatban szerzői jogsértés
ténye merül fel, a Miskolci Egyetem megtagadja a dolgozat befogadását és ellenem
fegyelmi eljárást indíthat.

A dolgozat befogadásának megtagadása és a fegyelmi eljárás indítása nem érinti a szerzői

jogsértés miatti egyéb (polgári jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi) jogkövetkezményeket.

Miskolc, 2015.05.08.

……………………………….
a hallgató aláírása
Tartalomjegyzék:
I. Bevezetés ............................................................................................. 1. oldal
I./1. A dolgozat és témájának bemutatása ...................................................... 1. oldal
I./2. Kutatási módszerek ................................................................................. 1. oldal
I./3. Szakirodalmi előzmények ....................................................................... 1. oldal
I./4. Általánosságban a Naprendszerről ......................................................... 1. oldal

II. A bolygók bemutatása, a Naptól való távolságuk szerint .. 3. oldal

II./1. A Merkúr ............................................................................................... 3. oldal
Általános jellemzése, mérete és fizikai jellemzése ................................. 3. oldal
A felszín, a belső felépítés és a légkör leírása ........................................ 5. oldal
Felépítő kőzetek, azok kialakulása ......................................................... 7. oldal

II./2. A Vénusz ................................................................................................ 7. oldal

Általános jellemzése, mérete és fizikai jellemzése ................................. 7. oldal
A felszín, a belső felépítés és a légkör leírása ...................................... 10. oldal
Felépítő kőzetek, azok kialakulása ....................................................... 14. oldal

II./3. Bolygónk, a Föld ................................................................................. 14. oldal

Általános jellemzése, mérete és fizikai jellemzése ............................... 14. oldal
A felszín, a belső felépítés és a légkör leírása ...................................... 16. oldal
Felépítő kőzetek, azok kialakulása ....................................................... 21. oldal

II./4. A Hold .................................................................................................. 21. oldal

Általános jellemzése, mérete és fizikai jellemzése ............................... 21. oldal
A felszín, a belső felépítés és a légkör leírása ...................................... 24. oldal
Felépítő kőzetek, azok kialakulása ....................................................... 28. oldal

II./5. A Mars ................................................................................................. 30. oldal

Általános jellemzése, mérete és fizikai jellemzése ............................... 30. oldal
A felszín, a belső felépítés és a légkör leírása ...................................... 32. oldal
Felépítő kőzetek, azok kialakulása ....................................................... 39. oldal

III. A bemutatott bolygók kőzeteinek összehasonlítása ........... 39. oldal

III./1. Merkúr kőzetek ..................................................................................... 40. oldal
III./2. Vénusz kőzetek ..................................................................................... 40. oldal
III./3. Hold kőzetek ......................................................................................... 42. oldal
III./4. Mars kőzetek ......................................................................................... 44. oldal

IV. Összegzés ........................................................................................... 49. oldal

V. Felhasznált irodalom .................................................................... 50. oldal

Összefoglaló
A szakdolgozatom tartalmi részének bevezetőjében bemutatom a dolgozatom
témáját, amit egy rövid általános ismertető követ a Naprendszerünkről. Ezután következik
a dolgozat lényegi része, Naprendszerünk kőzetbolygóinak és a Holdnak a részletes
bemutatása, ami magában foglalja a bolygók általános jellemzőit (pl. Naptól való távolság,
keringés, holdjaik száma), méretüket és fizikai tulajdonságaikat (pl. tömeg, sűrűség),
légkörüket, felszínüket és belső felépítésüket, végül pedig a felépítő kőzeteiket. A tárgyalt
égitestek mindegyik rendelkezik szilárd felszínnel, a felszínt és a kőzeteiket pedig
vulkanikus folyamatok formálták, illetve azok miatt alakultak ki. Légköre nincs
mindegyiküknek, amelyiknek van, az pedig erősen eltér a földitől. Felszínformák közül a
hegységek és a kráterek a meghatározók, a Hold és a Merkúr esetében találkozhatunk ún.
mare területekkel. Belső szerkezetük és felépítő kőzeteik nagymértékben hasonlítanak. Az
öt égitest bemutatása után sorra veszem az őket felépítő kőzetek kialakulását, azok kémiai
összetevőit és összehasonlítom a földi kőzetekkel. Mindegyik bolygó esetében bazaltos
kőzetekről beszélhetünk, azonban kémiai összetételük változó. A dolgozatot egy
összegzéssel zárom, amiben a megállapított tényeket összefoglalom.

Summary

The substantive part of my thesis I present my thesis introduction to the topic,

followed by a brief general description of our Solar System. Then comes an essential part
of the study, solar system planets and moons in the detailed description, which includes the
general characteristics of the planets (eg. distance from the Sun, circulation, number of
their moons) size and physical properties (eg. weight, density), their atmosphere, surface
and internal structures, and finally their forming rocks. The discussed planets have a solid
surface, and the surface and their rocks is shaped by volcanic processes. Not all of them
have an atmosphere whose is highly different from the terrestrial one. Landforms are
mountains and craters on the determinants, meet for the Moon and Mercury, called the
mare areas. Internal structure and constituent rocks very similar. After the presentation of
the five celestial body I lists their constituent rock formation, their chemical composition
and compare it with the ground. For each planet basaltic rock we can talk about, however,
changing their chemical composition. I close my dissertation with a summation, which
summarize to the stated facts.
I. Bevezetés
I./1. A dolgozat és témájának bemutatása

A világegyetemünk hatalmas és jelenleg csak a töredékét ismerjük. A saját

naprendszerünkről sincsenek még jelenleg teljes körű ismereteink, viszont a benne levő
égitesteket, a bolygók számát, valamint néhány bolygó felépítését ismerjük. A többiről
egyelőre csak feltételezéseink vannak. Dolgozatom célja, hogy a Naprendszerünkben
található, szilárd felszínnel rendelkező bolygókról (későbbiekben kőzetbolygók) és a
Holdról, valamint ezen égitestek, méreteiről, fizikai jelenségeikről, felszínükről,
légkörükről egy átfogó képet kapjunk. Ehhez segítségképpen különböző csillagászati, a
bolygókról és a Naprendszerről, valamint a földi kőzetekről szóló szakirodalmat használok
fel. Ezután a felsorolt égitesteket felépítő kőzeteket fogom összehasonlítani és az utolsó
fejezetben összegezni a megállapított tényeket.

I./2. Kutatási módszerek

A kutatási módszereim, a témával kapcsolatos szakirodalmi kutatás, valamint

szakirodalmi források és adatok összehasonlító elemzése. A dolgozatom elkészítése során
több szakirodalmat tanulmányoztam, köztük csillagászati könyveket, szakcikkeket,
internetes forrásokat és a NASA naprakész adatait.

I./3. Szakirodalmi előzmények

A témában meglehetősen sok szakirodalom található, a bolygók bemutatásánál én

Zerinváry Sz. (1953), Francis P. (1988) és Herrmann J. (1992) könyveit vettem alapul, akik
az égitestek légkörével és felszínformáival foglalkoztak. A bolygókat és a Holdat felépítő
kőzetek témakörében Bérczi Sz. (1978, 1991, 2003) már több könyvet írt, amit Meyer C.
(1987, 2003), Menzel D. H. (1980) és Schellnutt J. G. (2013) könyveivel és szakcikkeivel
lehet kiegészíteni.

I./4. Általánosságban a Naprendszerről

Naprendszerünk (1. ÁBRA) legfontosabb tagja, az egész rendszer mozgatója, a

névadó égitest, a Nap (2. ÁBRA). Körülötte jól meghatározott pályákon keringenek a
bolygók, kisbolygók és az üstökösök. „A centrális égitest, a Nap 750-szer akkora tömegű,
1
mint a Naprendszer összes többi égitestjeinek tömege együttvéve” (SZEMERÉDY P. 1980. P.
299). Néhány bolygó rendelkezik egy, vagy több holddal, melyek a bolygójuk körül
keringenek. A planéták között vannak szilárd felszínnel rendelkezők, amelyek kőzetekből
épülnek fel, és vannak úgynevezett gázbolygók. Sorrendjük a Naptól való távolságuk
alapján: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, (ez a négy kőzetbolygó) Jupiter, Szaturnusz,
Uránusz és a Neptunusz. Méreteik különbözőek, a legnagyobb közülük a Jupiter,
egyenlítői sugara a földi tizenegyszerese. Mellékbolygóknak nevezzük a holdakat, melyből
a Merkúrnak és a Vénusznak nincs egy sem, Földünknek csak egy van, a Marsnak kettő, a
gázbolygóknak viszont jóval több, a Neptunusznak tizenhárom, az Uránusznak huszonhét,
a Jupiternek ötven és a Szaturnusznak ötvenhárom. (FRANCIS P. 1988)

1. ábra A Naprendszer
Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

2
 2. ábra A Nap
Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

A Naprendszer többi tagjai a kisbolygók vagy aszteroidák, a törpebolygók, valamint az

üstökösök, a meteorok és a bolygóközi anyag. Több ezer kisbolygó kering a Nap körül, de
ezek méretei nem számottevők, csak néhánynak nagyobb az átmérője néhány tíz
kilométernél, a többi a kisbolygó övben (Mars és Jupiter között) kering a Nap körül. A
legkisebb tagok a meteorok, amik a méretesebb kisbolygók és üstökösök törmelékei és
számtalan sok található belőlük. (FRANCIS P. 1988)

II. A bolygók bemutatása a Naptól való távolságuk

sorrendjében

II./1. A Merkúr

Általános jellemzők

A Merkúr (3. ÁBRA) a Naprendszer legbelső bolygója. A naptól mért

középtávolsága 58 millió km, ami 0,4 csillagászati egység. Napközelben 46-, naptávolban
70 millió km-re van. A Földtől mért távolsága 77 és 222 millió km között változik. Az
összes bolygónál közelebb van a Naphoz, így pályájának sugara és kerülete a legrövidebb,
3
ezáltal ő halad a leggyorsabban a pályáján (47 km/s). Egy teljes keringést 87,97 nap alatt
tesz meg. A felszíni minimum és maximum hőmérséklet között óriási különbségek vannak.
Míg a legalacsonyabb érték -173 oC, addig a legmagasabb 427 oC. Ennek a bolygónak
nincs holdja. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

3. ábra A Merkúr bolygó

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov/planets/profile.cfm?Object=Mercury

Mérete, fizikai jellemzése

Méreteit és tömegét tekintve a Naprendszer legkisebb bolygója, átmérője 4880 km.

Felszíne 74,8 millió km2, térfogata 0,06 x 1012 km3, tömege 0,33 x 1024 kg. A Föld felszíne
6,3-szor nagyobb, mint a Merkúré (4. ÁBRA), térfogata 15-ször, tömege 25-ször nagyobb.
Sűrűsége szerint – 5,42 g/cm3 – a legsűrűbb bolygók közé soroljuk.
(HTTP://SOLARSYSTEM.NASA.GOV)

4
 4. ábra A Föld és a Merkúr egymás mellett
Készítette: Zerinváry Sz. 1953

Légköre, felszíne, belső felépítése

Légköre

A Merkúron nincs és nem is lehet levegő, mivel kis tömege következtében kicsi a
szökési sebesség (4,25 km/s), valamint a magas hőmérséklet fokozólag hat a gázmolekulák
sebességére. Azonban létezik körülötte egy talajközeli exoszféra, ami hidrogént, héliumot,
nátriumot, oxigént, kalciumot és káliumot tartalmaz. Néhány, a bolygóról készült
felvételen fényvisszaverődések vannak, amiket egyes kutatók szerint vízjég
eredményezhet. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Felszíne

A bolygó porral borított felszínén a Hold „tengereihez” hasonló alakzatok

figyelhetők meg, valamint feltehetően sok, igen magas hegy található rajta. Felszíne
meglehetősen durva, mivel az ide csapódó meteorok sebességét légkör hiányában nincs
ami csökkentse, így ezek jelentős pusztításokat végeznek. „A Merkúr felszínének nagy
részét sűrűn fedik a mindenféle méretű kráterek, a kis gödröktől kezdve a hatalmas, több
5
száz kilométeres medencékig”(FRANCIS P. 1988. P. 160). A Hold medencéihez hasonlóan
itt is találunk egy ilyen formát, ez a Caloris-medence (Forró-medence). Körülbelül 1300
km átmérőjű és egy 2000 m magas heggyűrű veszi körül. A medencét kialakító becsapódás
ereje olyan hatalmas volt, hogy a bolygó túlsó oldalán is vannak nyomai. A felszínen
találhatunk még sima síkságokat is amelyek elég nagy területűek, illetve vannak
úgynevezett kráterközi síkságok, melyeken sok kisebb kráter helyezkedik el. Más bolygón
nem fellelhető alakzatok a párkányok, amik több száz km hosszan elhúzódó törések,
lépcsőszerű képződmények. Valószínűleg akkor keletkeztek, amikor a bolygó folyékony
belseje kihűlt és összehúzódott, ami a vékony külső héjon redőket hozott létre. A
Merkúron találhatóak gyűrt hegységek, felföldek, síkságok, sziklás vidékek, szakadékok és
völgyek is. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Belső felépítése

A Merkúr sűrűsége alapján információkhoz juthatunk belső összetételéről. A Föld

nagy sűrűsége észrevehető mértékben származik a gravitációs sűrűsödésből, ami leginkább
a mag környékén figyelhető meg, a Merkúr viszont sokkal kisebb, így belsejében nem
uralkodik olyan nagy nyomás. Ebből következően a bolygó magja viszonylag nagy és
vasban gazdag kell, hogy legyen (5. ÁBRA) A Messenger űrszonda mérései szerint a bolygó
85%-át a vas-szulfidból álló magja képviseli. A legfrissebb felmérések arra utalnak, hogy a
Merkúrnak a Földhöz hasonlóan két részre osztható a magja. A külső részben olvadt, a
belső szilárd. A köpeny szilikátokból áll, és kb. 600 km vastag. Megfigyelések alapján arra
következtetnek, hogy a kérge 100-300 km vastag lehet. A Merkúr magjának nagyobb a
vastartalma, mint bármely más nagyobb bolygóé a Naprendszerben, így a bolygó
nagyjából 70% fémet és 30% szilikátot tartalmaz. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P.
1988., HERRMANN J. 1992.)

6
 5. ábra A Merkúr belső felépítése
Forrás:
http://www.astro.cornell.edu/~randerson/Inreach%20Web%20Page/inreach/mercury.html

Felépítő kőzetek, azok kialakulása

A Merkúrt felépítő kőzetekről csak találgatni tudunk, mivel jelenleg még nincs
kézzel fogható minta a bolygó kőzeteiből. Mivel a Holdhoz hasonló felszínnel rendelkezik
(hegyek, kráterek, „mare” területek), feltehetően a kőzetek is hasonlóak lehetnek. A felszín
geometriai albedójának (a napsugarakat visszaverő képesség) értéke 0,12. „Ebből
következik, hogy a Merkúr felszínén bizonyára nagyon sötét kőzetek találhatók, talán por-
vagy homokréteg is” (HERRMANN J. 1992. P. 81). A földi kőzetek közül a bazaltnak és
néhány magmás kőzetnek ilyen alacsony az albedó értéke, így arra következtethetünk,
hogy a bolygó felépítésében főleg vulkanikus kőzetek vesznek részt. (BÉRCZI SZ. 1978.,
1991.)

II./2. A Vénusz

Általános jellemzők

A Vénusz (6. ÁBRA) a Naptól számított távolság alapján a második bolygó. Az égen
ez a „csillag” ragyog a legfényesebben, a nyugati égen alkonyatkor, a keletin pedig
hajnalban látható, ezért szokás „esthajnalcsillag”-nak is nevezni. A Naptól való távolsága

7
108,2 millió km, ami 0,72 csillagászati egységnek felel meg. Keringési ideje rövidebb (7,5
hónap), mint a Földé, és a pályáján is gyorsabban mozog a mi bolygónknál, 35 km/s az
átlagos kerületi sebessége. Keringését és pályájának dőlését a 7. ÁBRA mutatja. A
Naprendszer bolygói közül neki a legkisebb a pályájának excentricitása, mindössze 0,007.
Földtől való távolsága 41,4 és 257 millió km között váltakozik. Retrográd forgású, vagyis
ellentétes irányban forog, mint a többi bolygó (a Naprendszerben másik ilyen bolygó az
Uránusz). Az ellentétes forgás valószínűleg azért alakult ki, mert egy hatalmas meteorral
ütközött a bolygó. A Naprendszer leglassabban forgó bolygója, egy teljes fordulatot 243
földi nap alatt tesz meg. A Merkúrhoz hasonlóan nincs természetes holdja. Ez a
legmelegebb bolygó, mivel az éjjeli és a nappali hőmérséklet is majdnem ugyanakkora,
475 oC. Ez a légkörben kialakuló erős üvegház-hatás miatt van. (ZERINVÁRY SZ. 1953.,
FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

6. ábra A Vénusz bolygó

Forrás: http://www.vilaglex.hu/Csillag/Html/Venu.htm

8
 7. ábra A Vénusz pályasíkjának dőlése a Földéhez képest
Forrás: astro.u-szeged.hu

Mérete, fizikai jellemzése

A Vénusz méretei nagyon megközelítik a Föld méreteit, majdhogynem

megegyeznek egymással. Ezért sokáig a tudósok azt hitték, hogy a Földhöz hasonló világ
található a felszínén, ennek később pont az ellenkezője bizonyosodott be. A bolygó
átmérője 12 104 km, felszíne 460 millió km2. Térfogata is a Földhöz közeli értéket mutat
9,28 x 1011 km3, ahogyan sűrűsége és tömege is, előbbi 5,2 g/cm3, utóbbi 4,87 x 1021
tonna. A Föld után a Vénusz a legsűrűbb bolygó a Naprendszerben. A két bolygó méret
szerinti összehasonlítása a 8. ÁBRÁN látható. (HTTP://SOLARSYSTEM.NASA.GOV)

8. ábra A Vénusz és a Föld egymás mellett

Forrás: flashdigital.hu
9
Légköre, felszíne, belső felépítése

Légköre

Amerikai és szovjet űrszondák felvételeiből megállapították, hogy a Vénusznak

vastag, sűrű légköre van, aminek kimutatták a rétegzettségét is. Az alsó réteg felhőkben
szegény, felette helyezkedik el – 30 és 48 km között – az alsó páraréteg, 70 km felett a
felső páraréteg. „A legvastagabb felhők 48 és 70 km között vannak” (HERRMANN J. 1992.
P. 83). Ezek kénsavcseppeket tartalmaznak, amik a felszínre hullva elpárolognak. Egy
vékony ózonréteg is található, nagyjából 100 km-es magasságban, vastagsága 5-10 km. A
felhőréteg fölött nagyon erős szelek fújnak, akár 300 km/h sebességgel (9. ÁBRA). Mivel a
légkör nagyon sűrű, így az albedójának értéke is magas, 70%, a bolygó felszíne nem is
látható (10. ÁBRA). A légkör alkotóelemei: 96% szén-dioxid, 3,5% nitrogén, és egy nagyon
elenyésző mennyiségű (0,135%) vízgőz, azonban nyomokban tartalmaz még kén-dioxidot,
molekuláris oxigént, héliumot, argont és neont. A légnyomás értéke olyan magas (900 ezer
mbar), hogy valószínűleg alacsonyabb rendű életformák sem alakultak ki a felszínen.
(ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

9. ábra A Vénusz légkörének rétegzettségét bemutató ábra

Forrás: www.origo.hu
10
 10. ábra A Vénusz sűrű légköre
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9nusz#/media/File:Venuspioneeruv.jpg

Felszíne

A felszínt vulkanikus folyamatok alakították és a többi kőzetbolygóhoz hasonlóan

itt is megtalálhatók, az azokra jellemző felszínformák a becsapódási kráterek (11. ÁBRA),

hegyek és völgyek. A bolygó felszínének nagy része (kb. 80%-a) kisebb, nagyjából 500
méteres kiemelkedéseket-mélyedéseket mutat, ezeket helyenként hatalmas hegyvonulatok
szakítják meg. Két „kontinens” alkotja a felszín nagy részét, az északi féltekén
elhelyezkedő fennsík az Ishtar Terra, és az egyenlítőtől délre található Aphrodite Terra
(12. ÁBRA). (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Ishtar Terra: Az északi féltekén kiterjedt fennsík, területe körülbelül Ausztráliával egyezik
meg. Ezen a területen a hegyek magassága eléri a 11 800 métert, itt található a bolygó
legmagasabb hegysége a Maxwell Montes. A hegyektől keletre helyezkedik el egy 1000 m
mély vulkanikus kráter. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Aphrodite Terra: A déli félteke „kontinense”, nagyjából akkora, mint Észak-Afrika. Az

átlagmagasság ezen a felföldön 8000 m. Középső részén található a Diana Chasma völgy,
aminek legnagyobb szélessége 280 km, mélysége 4000 m. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS
P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

11
 11. ábra Becsapódási kráterek a Vénusz felszínén
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9nusz#/media/File:Mgn_p39146.png

12. ábra A Vénusz radartérképe

Forrás: Herrmann J. 1992

További felföldek még az Alpha Regio és a Beta Regio. A kőzetbolygókra jellemző

felszínformák mellett a Vénuszon találhatók egyedi felszínformák. Ilyen pl. a farra, ami
egy palacsinta alakú, 20-50 km átmérőjű és 100-1000 m magasságú lapos felszínű, vulkáni
12
alakzat, a novae nevezetű csillagszerű repedésrendszerek, az arachnoidok (13. ÁBRA),

melyek pókhálóhoz hasonlító, sugárirányú és koncentrikus repedések és a coronae-k

melyek általában medencék által körülvett gyűrű alakú repedések. Mindezek a felszíni
formák vulkanikus eredetűek. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J.
1992.)

13. ábra Arachnoid a Vénusz felszínén

Forrás: http://apod.nasa.gov/apod/image/9801/arachnoid_mag_big.gif

Belső felépítése

A bolygó belső felépítéséről (14. ÁBRA), szerkezetéről nem sok információnk van,
így csak találgatni tudunk. Mivel a Vénusz sok tekintetben hasonlít a Földre valószínűleg a
belső szerkezete is hasonló lehet, vagyis rendelkezik egy fémfázisú maggal, amit körülvesz
a vastag köpeny (feltehetőleg alsó-, és felső köpeny), és e felett helyezkedik el a kéreg. A
„vénuszkéreg” nagyjából kétszer olyan vastag, mint a földkéreg, tehát 30-60 km
vastagságú, valamint melegebb és képlékenyebb is. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P.
1988., HERRMANN J. 1992.)

13
 14. ábra A Vénusz belső szerkezete
Készítette: Mezei Gábor
Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/csillagaszat/a-
kozetbolygok-bemutatasa/a-venusz

Felépítő kőzetek, azok kialakulása

A Vénusznak aktív belső működése és tűzhányó tevékenysége van, ez a vulkanikus

felszíni formáknál is meglátszik. Ebből kifolyólag itt is magmás kőzetekről beszélhetünk,
főként bazaltról. Ezt megerősítik a bolygó felszínét megjárt űrszondák is, amelyek a
vulkanikus eredetű kőzetek mellett (pl. gránit, bazalt), találtak jól rétegzett üledékeket is.
Ez utóbbi arra utalhat, hogy valamikor a Vénusz rendelkezett folyó- vagy állóvizekkel.
(BÉRCZI SZ. 1978., 1991.)

II./3. Bolygónk, a Föld

Általános jellemzők

Naprendszerünkben a Naptól számított harmadik bolygó a Föld (15. ÁBRA). Naptól

való távolsága 149,6 millió km, ezt tekintjük 1 csillagászati egységnek. A kőzetbolygók
közül a legnagyobb átmérővel, tömeggel és sűrűséggel rendelkezik. Jelenleg a
világegyetem egyetlen ismert bolygója, amelyen élőlények találhatók, több millió faj él
rajta. Nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt jött létre. Keringési pályájának kerülete kb. 940

14
millió km, átlagos pálya menti sebessége 29,783 km/s, amivel egy teljes keringést (16.
ÁBRA) 365,26 nap alatt tesz meg. Emiatt van négyévente szökőév. Forgási sebessége
465,11 m/s, egy teljes forgást 23 óra 56 perc 4,1 másodperc alatt tesz meg, ezt az értéket
egészítettük ki 24 órára. Egy darab holdja van, a Hold. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P.
1988., HERRMANN J. 1992.)

15. ábra Bolygónk, a Föld

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov/planets/profile.cfm?Object=Earth

15
 16. ábra A Föld keringése a Nap körül
Forrás: https://www.mozaweb.hu/Lecke-FOL-Foldrajz_9-
A_Fold_keringese_a_Nap_korul-100112

Mérete, fizikai jellemzése

Bolygónk, a vizsgált égitestek közül a legnagyobb, egyenlítői átmérője 12756,28

km. Ezáltal a felszíne, térfogata és a tömege is a legnagyobb. Felszíne 510 millió km2,
térfogata 1,083 x 1012 km3, tömege 5,9722 x 1024 kg. Földünk sűrűsége 5,51 g/cm3. Tőle
csak a gázbolygók nagyobbak a Naprendszerben. (HTTP://SOLARSYSTEM.NASA.GOV)

Légköre, felszíne, belső felépítése

Légköre

Földünk légköre egy-, a bolygót körülvevő gázburok, amelyet a gravitáció tart a

helyén. Ez a légburok egy háromfázisú (szilárd, cseppfolyós, gáz) diszperz rendszer.
Össztömege 5,1480 x 1018 kg, a tengerszinten mért légnyomás 101,3 kPa (1 atmoszféra).
Ez az érték egyre jobban csökken, ahogy távolodunk a tengerszinttől és ritkul a légkör. A
folyamatos ritkulás miatt nincs éles határ a légkör és a világűr között, folyamatosan megy
át bolygóközi anyagba. Az űr „kezdetét” repüléstechnikai szempontból az ún. Kármán-
vonal jelenti, ami egy kb. 100 km magasságban levő képzeletbeli határvonal. Ez az a határ,
ahol egy jármű már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni és el kell érnie a
fennmaradáshoz az első kozmikus sebességet (7,9 km/s). A földi légkör kémiai összetételét
16
tekintve igen sokrétű, a levegő rengeteg anyagot tartalmaz. A legfontosabbak: 78,08%
nitrogén, 20,95% oxigén, 0,93% argon, 0,039% szén-dioxid. Ezek mellett tartalmaz még
vízgőzt, neont, héliumot, metánt, kriptont, hidrogént, nitrogén-oxidot, xenont, kén-dioxidot
és ózont. Továbbá vannak még természetes, illetve az emberi tevékenység útján a légkörbe
kerülő anyagok. Ilyen természetes anyagok a por, pollenek, vulkáni por-és hamu, a nem
természetes anyagok pedig a gyárak és a közlekedés miatt a levegőbe jutó klór, fluor,
higany, kén, és szén-monoxid. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J.
1992.)

A légkört több rétegre tudjuk osztani fizikai tulajdonságai alapján (HERRMANN J. 1992.)
(17. ÁBRA):

 Troposzféra: ez a réteg teszi ki a teljes atmoszféra tömegének 80%-át, a felszíntől

kb. 12 km-es magasságig húzódik. Ezt a réteget a földfelszín melegíti fel, felfelé
haladva csökken a hőmérséklet, 100 méterenként kb. 0,65oC-kal. Ebben a szférában
játszódnak le az időjárási folyamatok (felhő-és csapadékképződés, fény-és
hangjelenségek, szél), itt történik a légiközlekedés. Határát a tropopauza jelenti.

 Sztratoszféra: a tropopauza felett úgy 50-55 km-es magasságig terjed ez a réteg,

felső határa a sztratopauza. A levegő száraz, vízpára és jégkristályok csak nagyon
kis mennyiségben fordulnak elő, a hőmérséklet enyhén emelkedik a magasság
növekedésével. A légnyomás a felszíni nyomásnak kb. az ezredrésze. A
sztratoszféra 15-35 km magasságig terjedő sávjában található az ózonréteg.

 Mezoszféra: a sztratopauza és 80-85 kilométer magasság közötti, a mezopauzáig

terjedő réteg. A magasság/hőmérséklet összefüggés ismét megfordul, itt a
hőmérséklet újra csökken a magasság növekedésével. Az átlagos hőmérséklet a
réteg tetején -90oC, -100oC. A Földdel találkozó kozmikus porszemcsék ebben a
rétegben elégve okozzák a hullócsillag jelenséget. A troposzféra, a sztratoszféra és
a mezoszféra együtt alkotja a homoszférát, ami azt jelenti, hogy ezekben a
légrétegekben nem változik a levegő összetétele.

 Termoszféra: a mezoszféra feletti-, nagyjából 1000 km-ig terjedő réteg. A

magassággal ismét növekszik a hőmérséklet is, egészen a réteg határáig a
termopauzáig. Itt a hőmérséklet 1000-3000 oC között alakul. Az űrhajózásban ez a

17
 leginkább használt zóna, itt húzódik az ún. alacsony Föld körüli pálya, itt kering a
Nemzetközi Űrállomás és a műholdak nagy része.

 Exoszféra: a termoszféra feletti, főként hidrogénből és héliumból álló, a napszél

által alakított legfelső légköri réteg. Az ebben a rétegben levő gáz már nem hasonlít
a köznapi értelemben vett levegőre, vagy más gázra, a molekulák több kilométert is
sodródhatnak, mire egy másikkal ütköznének. Az exoszféra és a termoszféra együtt
alkotja a heteroszférát (változik a levegő összetétele).

17. ábra A légkör szerkezete

Forrás: http://slideplayer.hu/slide/2088201/

18
A sztratoszféra, a mezoszféra és a termoszféra alkotja az ún. ionoszférát. Itt a Napból eredő
sugárzás ionizálja a légkörben levő gázokat. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988.,
HERRMANN J. 1992.)

Felszíne

A felszín felépítését tekintve kőzetbolygók közül a Föld a legváltozatosabb égitest.

Szárazföld, azon belül is hegyek, hegyláncok, dombok, árkok, síkságok és különböző
méretű folyó-, és állóvízfelületek (patakok, folyók, tavak, tengerek, óceánok) borítják
bolygónk felszínét.

A szárazföld a felszín 29,2%-át borítja, amely 6 kontinensből és szigetekből áll. A

földkéreg itt sokkal vastagabb, mint az óceánfenéki kéregnél, valamint rendkívül tagolt is.
Bolygónk legmagasabb pontja a Mount Everest csúcsa (8848 m), míg a legalacsonyabb
szárazföldi pont (ha nem vesszük figyelembe a kriptodepressziókat) a Holt-tengernél
található (- 418 m). Az átlagos tengerszint feletti magasság 840 m. A felszín főként
kőzetekből és talajból épül fel. A talaj az alapkőzet fizikai, majd kémiai mállásával jött
létre, majd egy biológiai folyamat során szerves anyagokkal telítődve nyerte el jelenlegi
formáját. Alkalmas mezőgazdasági művelésre, élelmiszertermelésre. (ZERINVÁRY SZ.
1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

A felszín többi részét, (70,8%-át) vizek borítják. Az első űrfelvételek készültekor a nagy
mennyiségű vízréteg miatt kapta a Föld a „Kék Bolygó” nevet. Az álló-és folyóvizek 2
csoportra oszthatók: sós- és édesvizekre. A hidroszféra 97,5%-a sósvíz, a maradék 2,5%
édesvíz, aminek több mint 60%-át a sarki jégsapkák tartalmazzák. A tengervíz átlagos
sótartalma 35‰. A legfontosabb vízi képződmények az óceánok, amiből 3 van: Csendes-,
Atlanti-, és Indiai-óceán. Egyesek ide veszik a Jeges-tengert is. Az óceánok össztérfogata
1,37 milliárd km3, legmélyebb pontjuk a Csendes-óceánban, a Mariana-árokban található,
11 022 m. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Belső felépítése

A Föld belső szerkezete öves felépítésű (18. ÁBRA). A legfelső öv a földkéreg, alatta a
földköpeny, ami után a földmag helyezkedik el. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988.,
HERRMANN J. 1992.)

19
 földkéreg: a legkülső szilárd halmazállapotú réteg, ami magmás, metamorf és
üledékes kőzetekből épül fel (részletesebben a „Felépítő kőzetek, azok
kialakulása” fejezetben). Átlagos vastagsága 30-40 km, néhol azonban a 70-et is
eléri, az óceánok alatt pedig 6-7 km. Mivel nemcsak vastagságban, hanem
felépítésükben is eltérnek, feloszthatjuk a kérget óceáni-és szárazföldi kéregre. Az
óceáni kéreg vékonyabb és szinte kizárólag bazaltból áll, átlagsűrűsége 3 g/cm³. A
szárazföldi kéreg további két részre bontható: a felső, alumíniumban, szilíciumban
és alkáli fémekben gazdag gránitos, valamint az alsó, több vasat és magnéziumot
tartalmazó bazaltos kéregre. Lefelé haladva növekszik a hőmérséklet a kéregben,
alsó határán kb. 400 oC.

 földköpeny: a Föld tömegének 68%-a a földköpenyben található, miközben a

térfogat 84%-át képviseli. Anyagát feltételezések szerint vasban és magnéziumban
gazdag szilikátok alkotják. Kb. 2800 km vastag, felső- (35-410 km) és alsó
köpenyre (660-2800 km) osztható, köztük egy átmeneti réteg (410-660 km)
húzódik. Ez a rétegesség a köpenyben, az ásványok fázisátalakulásai miatt jött
létre, ami a nyomás- és hőmérsékletkülönbségeknek tulajdonítható. Lefelé haladva
nő mindkettő értéke, a kéreg határánál 500 és 900 °C közötti, míg a maggal határos
alsó részeken hozzávetőleg 4000 °C feletti hőmérséklet uralkodik.

 földmag: a legbelső szerkezeti egység a mag. Két részre bontható, belső-és külső
magra. A külső mag 2890 km mélyen kezdődik, folyékony halmazállapotú, fő
alkotóelemei a vas és a nikkel, de előfordulnak a vastól könnyebb anyagok is. A
belső mag felső határa 5100 km mélyen van, szintén vasból és nikkelből áll,
valamint tartalmaz a vastól nehezebb anyagokat is. Mivel a kéreg átlagos 2600–
3000 kg/m³ sűrűsége kisebb, mint az átlagos sűrűségérték, a mag anyagának jóval
sűrűbbnek kell lennie. Ebből feltételezhető, hogy a magban olyan anyagok
fordulnak elő, mint az ozmium és irídium 23 g/cm3, platina 21,5 g/cm3, arany 19
g/cm3, higany 13,6 g/cm3. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J.
1992.)

20
 18. ábra A Föld belső szerkezete
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6ld

Felépítő kőzetek, azok kialakulása

Földünk felépítő kőzetei a kőzetbolygókhoz hasonlóan, elsősorban vulkanikus

eredetűek (gránit és andezit), amelyek kisebb sűrűségű anyagból épülnek fel. Ezeket a
korábbi korok vulkáni tevékenységei juttatták a felszínre, folyamatosan megújítva azt.
Kisebb mennyiségben nagyobb sűrűségű kőzet, bazalt is található a felépítő kőzetek
között. A második fő kőzettípus az üledékes kőzet, amelyek egykori tengerfenéken
rétegesen lerakódott és kővé tömörödött anyagok. a kéreg felső rétegének 5%-át teszi ki. A
harmadik meghatározó kőzettípus a metamorf kőzetek családja. Ezen kőzettípus korábban
már létezett más kőzetekből jön létre, valamilyen magas hőfokon és/vagy magas nyomáson
végbemenő geológiai folyamat során. A földfelszín többi részén finomszemcsésebb anyag
található. (BÉRCZI SZ. 1978., 1991.)

II./4. A Hold

Általános jellemzők

A Naprendszer égitestjei közül a Hold a hozzánk legközelebb eső égitest. A Hold

Földtől való távolságának középértéke 384 400 km vagy 0,002 csillagászati egység, ami

21
60,27 földsugárnak megfelelő távolság (19. ÁBRA). Ha Földközelben jár (perigeum), ez a
távolság 363,104 km-re csökken, Földtávolban (apogeum) 405,696 km-re távolodik el. A
Földet 27,3 nap alatt kerüli meg, 1,022 m/s sebességű, nyugatról kelet felé haladó
mozgással. Miközben kering mindig ugyanazt a félgömbjét látjuk, mivel a tengelyforgási
és keringési ideje megegyezik. A felszíni hőmérséklet igen szélsőséges, mivel a
levegőhiány miatt a Napból érkező hőmennyiség nem képes tárolódni. Ahol a Nap
zenitben van, a hőmérséklet elérheti a 123 oC-t is, viszont, ahol a Nap nyugszik, -50 oC is
lehet, a sötét oldalon pedig -233 oC-ra is lehűlhet a felszín. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS
P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

19. ábra A Föld és a Hold egymástól való távolsága a két égitest méretarányában
Forrás: Zerinváry Sz. 1953

Mérete, fizikai jellemzése

Mérések alapján a Hold átmérője 3475 km, a Föld átmérőjének kb. a negyede.
Felszíne kb. 38 millió km2 (20. ÁBRA). Térfogata 0,022 x 1012 km3, körülbelül 49-szer
kisebb a Földénél. Tömege bolygónkéhoz képest elenyésző 0,073 x 1024 kg, sűrűsége 3,34
g/cm3, ez a második legnagyobb sűrűségű hold a Naprendszerben az Io után.
(HTTP://SOLARSYSTEM.NASA.GOV)

22
 20. ábra A Hold
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold

Légköre, felszíne, belső felépítése

Légköre

Mivel a Hold tömege jóval kisebb, mint a Földé, ezért a tömegvonzása is

csekélyebb. Ezáltal nincs levegője. Másik oka a légkör hiányának, hogy a Holdon két hétig
tart a nappal és az éjszaka is. A két hetes nappali felmelegedés miatt a gázmolekulák
sebessége megnövekedne, így a könnyebb gázok azonnal, a nehezebbek fokozatosan
elhagynák a felszínét. Mindezek mellett egy kigázolgásokból származó rendkívül ritka
légkör megfigyelhető a felszín felett. A gázanyagok a kéreg és a köpeny anyagában
végbemenő radioaktív bomlásokból származó radon gázból, illetve a felszín kőzeteiben
levő gázok kitöréséből származik. Ebben a rendkívül ritka légkörben, Földi megfigyelések
alapján sikerült káliumot és nátriumot kimutatni. A légkör hiánya, illetve rendkívül ritka
volta, néhány érdekes dolgot eredményez. A Holdon, ha akár a déli órákban is egy szikla
árnyékában állunk teljesen láthatatlanná válunk, mivel a napfény nem tud szétszóródni a
levegőben, úgy, mint a Földön. Továbbá az égbolt mindig fekete, a Földet és a csillagokat
a Nappal egyidejűleg is lehet látni. A Holdon nincsenek hangok, mivel nincs közvetítő
közeg, valamint víz sem található a felszínen. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988.,
HERRMANN J. 1992.)
23
Felszíne

Felszínét laza, porózus, vulkanikus eredetű hamu és porszerű anyag alkotja, amit
regolitnak hívnak. Ez egy rendkívül finomszemcsés holdpor, ami a felszíni kőzetek porrá
őrölt felső rétege. Kialakulásában több tényező játszik szerepet. A nappali és éjszakai
hőmérséklet közötti ingadozás nagy hőterhelésnek teszi ki a kőzeteket, ami elősegíti az
aprózódást (inszolációs aprózódás), továbbá folyamatosan kozmikus por záporozik a
felszínre, ami mikrobecsapódásokat eredményez, illetve a napszél is éri a napos oldalt.
(ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Domborzatát tekintve a felszín nem egyenletes, rendkívül tagolt, kiemelkedések és

bemélyedések váltakoznak rajta, amelyek különböző alakúak és méretűek. Két alapvető
felszínformáló erő alakítja a domborzatot: a meteoritok becsapódása és az ezek nyomán
végbement vulkanikus tevékenységek. A NASA Clementine nevű szondája végezte a Hold
domborzatának teljes körű vizsgálatát, aminek alapján részletes topográfiai térképpel
rendelkezünk a felszínről.

Ezek alapján 5 fő formatípust különböztetünk meg:

- hegyláncok, gyűrűhegységek
- körülsáncolt síkságok, „tengerek” (mare területek)
- hasadékvölgyek, szakadékok (rianások)
- gyűrű alakú sáncok, kráterek
- dómok

Hegyláncok, gyűrűhegységek: Magas, meredek lejtőjű képződmények, amelyek gyűrű-

vagy körív alakban futnak végig a becsapódási medencék mentén. Egy-egy becsapódás
során létrejövő erő összetördelte a kéreg kőzeteit és felgyűrte ezeket a hatalmas
kőzettáblákat, amelyek alkotják a hegyláncokat, amiket földi hegyláncokról neveztek el
(például Montes Apenninus, Montes Caucasus, Montes Carpatus). Azonban nem
hasonlítanak a földi gyűrt hegységekre, mivel sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, éles
tornyokból, meredek tömbökből állnak. „A Hold déli sarka közelében van egy hegy, amely
majdnem 9 km magas, tehát eléri, sőt felül is múlja a Föld legmagasabb hegycsúcsának a
szintjét” (ZERINVÁRY SZ. 1953. P. 162).

24
Körülsáncolt síkságok, „tengerek” (mare területek): Szabad szemmel is látható sötétebb
foltok, amelyek megszilárdult láva alkotta síkságok. Belsejükben előfordulnak kisebb
lejtők vagy emelkedések, de összességében sík területek. Hegyvidékekkel érintkeznek.
Kiterjedésük meglehetősen nagy, kb. a Hold felszínének kétötödét borítják. Egy-egy
nagyobb becsapódás nyomán keletkeztek, amikor az elvékonyodott kérgen keresztül a
felszínre szivárgott a köpeny anyaga. A becsapódásoktól függően, ezek kör, illetve sokszög
alakúak. (ZERINVÁRY SZ. 1953.)

Hasadékvölgyek, szakadékok (rianások): A lávasíkságokon keletkező szakadékok,

hasadékok. Keletkezésük többféle lehet (ZERINVÁRY SZ. 1953. P. 162):

- a lávacsatornák teteje beomlik (pl. Schröter-völgy) (21. ÁBRA)

- a láva lehűlésekor a megszilárduló kőzet összehúzódik és meghasad (pl. Alpesi-völgy)
(22. ÁBRA)
- vetődéssel keletkezik

21. ábra Schröter-völgy

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold#mediaviewer/File:Aristarchus_and_Herodotus_craters_
Apollo_15.jpg

25
 22. ábra Alpesi-völgy
Forrás: www.origo.hu

Gyűrű alakú sáncok, kráterek: A legjellegzetesebb felszíni képződmények a Holdon. A

déli félgömbön sokkal több található belőle, mint az északin. A sáncok belsejében
egyenletes fenekű medence van, aminek a közepén egy kisebb hegy emelkedik ki, ami
sosem magasabb, mint a külső sánc. A kráterek magassága a 8-9 km-t is elérheti,
átmérőjük akár 200-300 km is lehet (23. ÁBRA). (ZERINVÁRY SZ. 1953.)

26
 23. ábra Daedalus-kráter
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold#mediaviewer/File:Moon_Dedal_crater.jpg

Dómok: Pár száz méter magas, 10-15 km átmérőjű „dombok”, amelyek tetején különböző
nagyságú bemélyedések vannak. (ZERINVÁRY SZ. 1953.)

Belső felépítése

A Hold szerkezeti felépítését tekintve a Földhöz és a többi kőzetbolygóhoz hasonló,

vagyis belső felépítésében elkülöníthető a kéreg, köpeny és mag (24. ÁBRA).

Kéreg: A kéreg egyenetlen vastagságú. Míg a Föld felé néző oldalon mindössze kb. 19 km
vastag, addig az ellentétes oldalon 50-60 km. A holdtengereket főként bazalt, a felföldeket
breccsa kőzet alkotja. A felszínen több űrszonda is talált már „vizet”, (pontosabban a
hidrogén és oxigén atomok közötti kötést) azonban az még nem tisztázott, hogy a
becsapódó meteoritokról származó vízjég maradványa, vagy a napszelek által a felszínre
érkező protonok léptek kémiai reakcióba a kőzetek oxigénjeivel. (ZERINVÁRY SZ. 1953.,
FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

27
Köpeny: Nagyjából 1200 km vastag és egy felső, szilárd, valamint egy alsó részlegesen
olvadt köpenyre bontható. Anyagát tekintve tartalmaz oxigént, szilikátokat, magnéziumot,
vasat, kalciumot és alumíniumot is. Emellett az űrszondák felfedeztek már titánt, uránt,
tóriumot és káliumot is. A felső köpenyben végbemennek úgynevezett holdrengések is
(évente kb. 100 alkalommal), azonban ezek rendkívül kis erejű rengések a földiekhez
képest. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Mag: A Hold meglehetősen kicsi magja – maximum 450-500 km átmérő – a köpenyhez

hasonlóan szintén két részből áll. A szilárd belső mag úgy 150-160 km vastag, az olvadt
külső mag maximum 300-350 km. A mag főként vasból és kénből épül fel, mérete a Hold
átmérőjének kb. a negyede. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

24. ábra A Hold belső szerkezete

Forrás: http://nol.hu/tud-tech/20110114-vegre__latjuk__a_hold_magjat-945501

Felépítő kőzetek, azok kialakulása

Az emberiség már többször járt a Holdon és mintát is tudott venni, ezért a felépítő
kőzeteket jól ismerjük. „Az Apollo-program folyamán összesen 381,69 kg holdkőzet
28
mintát gyűjtöttek be” (FRANCIS P. 1988. P. 125). Az első vizsgálati anyagokban
regolitanyagot, üveget, breccsát és szilárd kőzeteket találtak. A holdkőzeteket a következő
3 típusba sorolhatjuk:

1. Buborékos, kristályos, magmatikus töredékek, finom és közepes szemcsézettségűek

2. Holdpor (részecskéinek mérete kisebb, mint 1 cm)

3. Breccsák (25. ÁBRA)

A kőzeteket zömmel a bázisos és ultrabázisos csoportokba sorolják. A magmás kőzetek

bazaltos természetűek. Ezek a Hold „tenger” területeinek felépítő anyagai, amelyek
olvadással keletkeztek, valószínűleg hígabb magmából, mint a Földön. Ezek a kőzetek
gyakran üregesek, amik a hűlési folyamat során eltávozott gázokra utalhatnak. Továbbá
előfordulhatnak rajtuk még kis kráterszerű mélyedések, amik mikrometeoritok
becsapódásait mutatják. A magmás kőzetekben üvegszerű anyag is található. A holdporról
már volt szó a Hold felszínénél. A breccsák a meteoritok becsapódásainak eredményei.
Más kőzetek szögletes darabjaiból állnak össze, üvegszerű anyag vagy holdpor tartja össze
őket. (BÉRCZI SZ. 1978., 1991., MEYER C. 1987.)

25. ábra Breccsa holdkőzet az Apollo-16 expedícióból

Forrás: Francis P. 1988

29
II./5. A Mars
Általános jellemzők

A Mars (26. ÁBRA) a Naptól számítva a negyedik bolygó a Naprendszerben, a

harmadik legnagyobb kőzetbolygó a Föld és a Vénusz után. Két holdja van a Phobosz és a
Deimosz (27. ÁBRA). Közepes naptávolsága 227,9 millió km, ami körülbelül 1,52
csillagászati egységnek felel meg. Napközelben 207, naptávolban 249 millió km-re van a
Naptól. Ez a tekintélyes különbség pályájának excentricitása miatt van, amely nagyobb
(0,093), mint a Földé. Ez a tulajdonsága az évszakok hosszára is kihat, amelyek
meglehetősen egyenlőtlenek a földiekhez képest. A tavasz 194, a nyár 177, az ősz 142 és a
tél 156 napig tart az északi féltekén, míg a délin az évszakok fordítva vannak. A Földtől
való távolsága 55,7 és 399 millió km között váltakozik. A Mars egy teljes keringést
majdnem dupla annyi idő alatt tesz meg, mint a Föld, pontosan 686,98 nap alatt. A
pályáján is lassabban halad, 24 km/s sebességgel. A bolygóról elég széleskörű ismereteink
vannak, mivel jók a megfigyelhetőségi viszonyai. Körülbelül 2 év és 50 napos időközben
„oppozícióba” kerül, vagyis ilyenkor a Földhöz rendkívül közel van, főleg, ha erre az
eseményre augusztus végén kerül sor. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988.,
HERRMANN J. 1992.)

26. ábra A Mars bolygó

Forrás: http://blogs.canoe.ca/parker/news/the-truth-about-mars/
30
 27. ábra A Phobosz (fent), a Deimosz (lent)
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Mars_holdjai

Mérete, fizikai jellemzése

Egyenlítői átmérője 6779 km, felszíne a Föld felszínének 0,28-ad része, 144 millió
km2. Térfogata 0,163 x 1012 km3, tömege a többi bolygóhoz képest igen kicsi 0,642 x 1024
kg. Sűrűsége kisebb, mint a Földé, 3.93 g/cm3. Alakját tekintve nagy hasonlóságot mutat a
Földdel, mivel szintén forgási ellipszoid alakú (28. ÁBRA).

(HTTP://SOLARSYSTEM.NASA.GOV)

31
 28. ábra A Föld és a Mars méretarányosan egymás mellett
Forrás: http://mars.nasa.gov/programmissions/science/

Légköre, felszíne, belső felépítése

Légköre

A Marsnak egyértelműen van légköre (29. ÁBRA), erre több bizonyíték is van.
Távcsöves megfigyelés során tapasztalható, hogy a korong szélén levő részletek
homályosabbak, mint a középen levők. Néha szabályos, felhőszerű képződmények
vonulnak a felszín felett. A szürkületi jelenség a Földhöz hasonlóan itt is fellép, valamint
különböző színképelemzések eredményei is légkörre utalnak. A légnyomást a felszínen 6-8
hektopascalnak (= mbar) mérték az űrszondák. Légkörének fő alkotóeleme a szén-dioxid,
95%-s aránnyal, emellett tartalmaz még 3% nitrogént, 1,5% argont, 0,1 % oxigént.
Nyomokban található vízgőz, neon, szén-monoxid, kripton és xenon is. A felszínre leszálló
űrszondák mérései alapján a légkör 3 részre oszlik, alsó, középső és felső légkörre.
(ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

Az alsó légkör a felszíntől 40 km-es magasságig tart, nyomása és hőmérséklete a földi

sztratoszférához hasonló. Az alsó légkört két folyamat melegíti. Egyrészt a légkörben lévő

32
szén-dioxid mennyiség hoz létre egy nagyon gyenge üvegház-hatást, ami akadályozza az
infravörös sugarak távozását a világűr felé. Másrészt az alsó légkörben nagy mennyiségű
finom porszemcse található, amik elnyelik a Napból érkező infravörös sugárzást, és újra
kisugározzák azt. Ez a porréteg fontos szerepet játszik az alsó légkör hőmérsékletének
meghatározásában. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

A középső légkör (mezoszféra) 40 és 100 km magasság között helyezkedik el. A

hőmérséklet-változások a közeli infravörös sugárzás elnyelődéséből származnak, és a
napsugárzásból eredő másodlagos sugárzásból, amit a szén-dioxid bocsát ki. (ZERINVÁRY
SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

A felső légkör (termoszféra) 110 km felett helyezkedik el. A 130 km feletti légrétegben a
Napból eredő sugárzás ionizálja a légköri gázokat, ezért ezt a „szakaszt” ionoszférának
nevezik, ami azonban a földihez képest sokkal ritkább. A 150 km feletti rétegben (exobase)
olyan alacsony a sűrűség és magas a hőmérséklet, hogy a részecskék el tudnak szökni a
világűrbe. A kutatások ózonréteget nem mutattak ki, így a Nap ultraibolya sugárzása
gyakorlatilag akadálytalanul jut a felszínre, ami az élő szervezetek kialakulásának nem
kedvező. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

29. ábra A Mars légköre

Forrás: http://www.csillagaszat.hu

33
A Mars hőmérsékletéről mind a Földről, mind a bolygó felszínéről készültek mérések.
Ezek alapján megtudtuk, hogy a felszíni hőmérséklet meglehetősen alacsony (30. ÁBRA).

Az egyenlítőn a nappali hőmérséklet maximum 24 oC-ig emelkedik, az átlag 16 oC. Ha a

légkör erősebben borult a hőmérséklet csak -15 és -35 oC közötti értékre emelkedik, míg
éjszakára -80 oC-ra csökken. A sarkokon jégsapkák is vannak, itt kb. -120 oC és -130 oC
lehet a hőmérséklet. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

30. ábra A Mars egyenlítői hőmérséklete

Forrás: Herrmann J. 1992

Felszíne

A bolygón nagyobb világos és kisebb sötét foltok láthatóak. A sötét foltokat a

Holdhoz hasonlóan itt is „tenger”-nek (mare) nevezték el, ezek a Mars felszínének kb. 1/3-
át teszik ki. A világosabbakat kontinenseknek, vagy szárazföldeknek nevezték el, vöröses,
vagy okkersárga színűek, a bolygó 2/3 részét teszik ki. Ezeket a területeket vörös,
vasoxidban gazdag por és homok borítja. Az elszíneződés elsősorban magnetitre (Fe3O4)
vezethető vissza. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

A Mars felszíne két részre tagolódik. Az északi félteke nagy kiterjedésű krátermentes
síkságokból áll, amelyek a Hold tengereihez hasonlítanak, és ugyanúgy bazaltláva

34
törmelék fedi be. A déli félteke egy kráterekkel sűrűn borított térszín, ami nagyon hasonlít
a Hold felföldjeihez. Ezeknek a legnagyobb része becsapódási kráter, átmérőjük nagyobb,
mint 100 km. A legnagyobb ilyen kráter az úgynevezett Hellas-medence 2300 km-es
átmérővel (31. ÁBRA). (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

31. ábra A Hellas-medence

Forrás: http://pixgood.com/hellas-planitia.html

A Mariner-9 űrszonda egykori vulkánokat is felfedezett a Mars felszínén. Ezek közül a

legkiemelkedőbb az Olympos Mons (32. ÁBRA), amely az egész Naprendszer legnagyobb
vulkánja, 26 km magasra nyúlik (33. ÁBRA). Alakja hasonló a földi vulkánokéhoz, az
alapjánál 550-600 km átmérőjű, csúcsán egy 80 km átmérőjű kráterrel. A
szomszédságában négy másik vulkánnal a Tharsis-hátságon helyezkedik el. (ZERINVÁRY
SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

35
 32. ábra Az Olympos Mons
Forrás: http://www.techedon.com/page/2/

33. ábra Az Olympos Mons összehasonlítása a Föld legmagasabb hegyével és vulkánjával

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Olympus_Mons

A bolygó egyenlítői vidékén húzódik egy hatalmas szurdokvölgy, ami a Valles Marineris
(34. ÁBRA) nevet kapta. Hossza kereken 4000 km, maximális szélessége 200 km, mélysége
helyenként akár a 7 km-t is eléri. Ez a Naprendszer legnagyobb kanyonja. A Marson még
található számos nagy kiterjedésű alakzat pl. dűnék, repedések, hegyhátak. Érdekesség,

36
hogy sok völgy mutat eróziójelenséget, ami arra utal, hogy ezek kiszáradt folyómedrek.
Vagyis valószínűleg a Marsnak volt olyan korszaka, amikor a felszínén folyók voltak,
amelyek a földi sivatagos vidékeken, heves esőzésekkor kialakult folyókhoz hasonlítanak,
mivel nem végződnek olyan területeken, amelyek egykori óceánok lehettek volna.
(ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J. 1992.)

34. ábra A Valles Marineris a Mars felszínén

Forrás:
http://astrogeology.usgs.gov/search/details/Mars/Viking/valles_marineris_enhanced/tif

A Mars geológiai térképe a 35. ÁBRÁN látható. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988.,
HERRMANN J. 1992.)

37
 35. ábra A Mars geológiai térképe
Forrás: Herrmann J. 1992

Belső felépítése

A Mars belső szerkezete valószínűleg hasonlóságot mutat a Földével (36. ÁBRA).

Rendelkezik egy fémes, feltehetőleg vas és vas-szulfidból álló, részben szilárd, részben
folyékony maggal, ami azonban nem tartalmazhat túl sok fémet, mivel a bolygó sűrűsége
jóval kisebb, mint a Földé. A mag átmérője kb. 3400 km lehet. A magot körülveszi egy, a
Földétől sűrűbb, vas-oxid tartalmú köpeny. A Mars kérge a Földétől sokkal vastagabb,
egyes részein eléri megközelítőleg a 125 km-t is. A Viking-1 űrszonda a bolygóra való
leszállása után elvégzett egy „talajminta” elemzést, ami alapján kiderült, hogy a „talaj” 18-
23% szilíciumot, 10-15% vasat, 3-7% magnéziumot, 3-5% kalciumot, 2-3% alumíniumot,
3% ként és 0,5% titánt tartalmaz. (ZERINVÁRY SZ. 1953., FRANCIS P. 1988., HERRMANN J.
1992.)

38
 36. ábra A Mars belső szerkezete
Forrás: http://www.lukew.com/marsgeo/introduction7.html

Felépítő kőzetek, azok kialakulása

A Mars bolygót felépítő kőzetekből még nincsenek hozott mintáink, azonban egyes
marsi meteoritok vizsgálatából következtethetünk néhány dologra. A bolygón lejátszódtak
a földihez hasonló magmás folyamatok, és a kőzetek nagy részét ezek hozták létre. Az
előzőekben felsorolt égitestekhez hasonlóan itt is főként a bazaltos lávakőzetek
uralkodnak. (BÉRCZI SZ. 1978., BÉRCZI SZ. 1991.)

III. A bemutatott égitestek kőzeteinek összehasonlítása

Három fő kőzettípust különíthetünk el a Földön: magmás, üledékes és metamorf

kőzeteket. Az előzőekben bemutatott bolygók kőzeteit tekintve a közös pont a
vulkanizmus, mivel mindegyik tárgyalt égitesten megjelenik valamilyen formában. Így
tehát magmás kőzetek találhatóak a belső bolygókon. A Vénuszon, és a Marson
egyértelműen találhatók bazalt kőzetek, a Földön a vulkanikus mellett megjelennek a
metamorf és üledékes kialakulású anyagok is. A Holdon bazaltos vulkanikus kőzetek
mellett találhatunk holdport, üveget és breccsát is. Mivel a Merkúr felszínéről keveset

39
tudunk, csak feltételezések vannak, hogy a Holdhoz hasonló felszíne van, vagyis a
vulkanizmus itt is jelen van.

III./1. Merkúr kőzetek

A Messenger űrszonda röntgenspektrométeres mérései szerint a Merkúr felszínén

kiugróan magas a magnézium és szilícium előfordulási aránya. A bolygó külseje - az
összetétele alapján - inkább a földköpenyre és az óceáni aljzatra hasonlít. Az égitestet
felépítő kőzetekről még nem rendelkezünk elegendő ismeretekkel. A nagyarányú felszíni
magnéziumból következtethetünk esetleges vulkanikus tevékenységekre, illetve a bolygó
jellemzésénél már megemlített albedó érték alapján feltételezhető a bazaltos, magmás
kőzetek előfordulása. (BÉRCZI SZ. 1978.,1991., MEYER C. 1987.)

III./2. Vénusz kőzetek

„A 4,0 százalék káliumtartalom, a 2,2 x 10-4 százalék urán és a 6,5 x 10-4 százalék
tóriumtartalom (tömegszázalékban) a földi savanyú magmás kőzetekéhez hasonló
(granodiorit)” (BÉRCZI SZ. 1991. P. 127). A Venyera 9 és 10 űrszonda fényképei erősen
eltérő tájakat mutatnak be a bolygón. Az előbbi leszállási helyén éles a néhány méteres
kőtömbök és a deciméteres törmelékek pereme, míg a szikladarabok másik része réteges,
táblás – a földi metamorf kőzetekre jellemző – szerkezetű, ami egy fiatalabb felszíni
rétegre utal (37. ÁBRA). Az utóbbi területén merőben eltérő, idős, vulkáni hegyvidék volt
megfigyelhető, lekopott, hatalmas sima sziklákkal (38. ÁBRA). A kőzetanyagról készített
felvételek differenciálódott kéregre és belső aktivitásra utalnak, vagyis a Vénuszon ma is
működő vulkanizmus van (39. ÁBRA). (BÉRCZI SZ. 1978.,1991., MEYER C. 1987.)

37. ábra A Venyera-9 fényképe a felszínről

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov
40
 38. ábra A Venyera-10 fényképe a felszínről
Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

39. ábra Aktív vulkán a Vénusz felszínén

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

A Venyera 13 és 14 szonda mérési adatai alapján a felszíni képződmények kémiai

összetevői meglehetősen hasonló értékekkel rendelkeznek, mint a földi bazalt kőzetek (1.
TÁBLÁZAT). Az egyes összetevők átlagban 2-3%-os eltérést mutatnak. A vénuszi bazalt a
közös anyagok mellett tartalmaz még kén-trioxidot (SO3), ami mérgező és maró hatású,
továbbá egy nagyon minimális mennyiségű klórt (Cl). A Venyera 13 által vizsgált
képződmény teljes tömegszázaléka gyakorlatilag megegyezik a földi bazaltéval, míg a 14-é
alig másfél százalékkal több. (SCHELNUTT J. G. 2013.)

41
 minta Venyera 13 (tömeg %) Venyera 14 (tömeg %) Óceánközepi bazalt
SiO2 45,1 ± 3,0 48,7 ± 3,6 49,21
TiO2 1,6 ± 0,45 1,25 ± 0,4 1,39
Al2O3 15,8 ± 3,0 17,9 ± 2,6 15,81
FeO 9,3 ± 2,2 8,8 ± 1,8 9,18
MnO 0,2 ± 0,1 0,16 ± 0,08 0,16
MgO 11,4 ± 6,2 8,1 ± 3,3 8,53
CaO 7,1 ± 1,0 10,3 ± 1,2 11,14
Na2O 2,0 ± 0,5 2,4 ± 0,4 2,71
K2O 4,0 ± 0,6 0,2 ± 0,07 0,26
SO3 1,6 ± 1,0 0,35 ± 0,3 −
Cl < 0,3 < 0,4 −
teljes 98,4 98,56 98,39

1. táblázat A Vénusz és a földi bazaltkőzetek kémiai alkotóelemei

Készítette: Mezei Gábor
Forrás: Schelnutt J. G. 2013

III./3. Hold kőzetek

„Az izotópos vizsgálatok során kiderült, hogy a legidősebb holdkőzetek majdnem

ötmilliárd (4,6 x 109) évesek, s hogy átlagosan is legalább négymilliárd esztendő a koruk”
(MENZEL D. H. 1980. P. 129) (40. ÁBRA). Egyenletes körülmények között, nagy mélységben
kristályosodott kőzetben, jól fejlett és azonos méretű kristályok esetén plutóni-, ha a
felszínre jutó láva gyorsan, apró szemcséjű, zárt kristályokká és üveges alapszövetté
dermed, akkor vulkáni magmás kőzetről beszélünk. Szövet- és ásványvizsgálat alapján a
holdkőzetek többnyire bazaltos vulkáni és anortozitos plutóni kőzetekből állnak, a bennük
található ásványok a magmás kristályosodáshoz kapcsolódnak. A Holdon található bázisos
kőzetek 95 súlyszázalékát az SiO2, az Al2O3, a CaO, az MgO és az FeO teszi ki (41. ÁBRA).
Néhány mare bazaltnál előfordulhat a TiO2 is, ez adja a mare területek sötét színét.
(BÉRCZI SZ. 1978.,1991., MEYER C. 1987.)

42
 40. ábra Mélységi holdkőzet
Forrás: www.csillagaszat.hu

41. ábra Holdkőzetek kémiai összetétele tömegszázalékban

Forrás: Bérczi Sz. 1991

Ezek mellett meg kell említeni a felszínt borító finomszemcsés porréteget aminek a neve
regolit. „A regolit anyagának zöme finomszemcsés szürke törmelékes talaj cca. 1,5 g/cm 3
sűrűséggel, de emellett breccsát és kőzettöredékeket is tartalmaz a helyi alapkőzetből”
(MEYER C. 1987. P. 45). A 2. TÁBLÁZAT holdi mare bazaltok kémiai összetevőit mutatja be,
két Apollo-12-es mintában. Mindkét mintában, több a titán-dioxid, a vas-oxid és a
mangán-oxid, mint a vénuszi mérések és a földi bazalt esetében. A vas-oxid tartalomban
elég nagy különbség van a Hold javára, több mint 10 tömegszázalék. Néhány új összetevő

43
is megjelenik a holdi mintákban, mint a króm(III)-oxid, a foszfor-pentoxid és a kén, bár
mindegyik elenyésző mennyiségben. (BÉRCZI SZ. 1978.,1991., MEYER C. 1987., 2003.)

minta 12002 (tömeg %) 12005 (tömeg %)

SiO2 43,56 41,56
TiO2 2,6 2,72
Al2O3 7,87 5,3
Cr2O3 0,96 0,75
FeO 21,66 22,27
MnO 0,28 0,3
MgO 14,88 10,07
CaO 8,26 6,31
K2O 0,05 0,04
Na2O 0,23 0,16
P2O5 0,11 0,04
S 0,06 0,04
teljes 100,43 99,46

2. táblázat A holdi mare bazaltok összetétele

Készítette: Mezei Gábor
Forrás: Meyer C. 2003

III./4. Mars kőzetek

A Mars felszínén az űrszondák mindenhol deci- és centiméteres sziklákkal borított

kősivatagot találtak (42. ÁBRA). A felvételeken jól látszik, hogy nagyon sok likacsos
kőzettörmelék fordul elő – ezek feltehetően vulkáni eredetűek – és éles törési peremük van,
valamint a finomszemcséstől a durvaszemcsés kőtömbökig minden megtalálható. A
kőzetek méreteiben is nagy különbségek vannak (43. A. ÁBRA; B. ÁBRA). A lazább,
finomabb törmelékeket a szél dűnékbe halmozta. A bolygó vörös színét a vas-oxid és vas-
hidroxid adja, a három színezőanyag pedig a goethit (porszín sárga), lepidokrokit (barna)
és hematit (vörös). A marsi vulkáni kőzetek fő összetevői a szilícium és az oxigén mellett,
a vas, magnézium, alumínium, kalcium és a kálium. A szilícium felszíni területi
koncentrációját a 44. ÁBRA, a vasét a 45. ÁBRA mutatja. Kevésbé van jelen a titán, a króm,
a mangán, a kén, a foszfor, a nátrium és a klór, de továbbra is fontos komponensei számos
tartozék ásványnak a kőzetekben és másodlagos ásványnak a talajban. (BÉRCZI SZ.
1978.,1991., 2007., MEYER C. 1987.)
44
42. ábra A Mars felszíni kősivatag
Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

43. ábra A kőzetek mérete A. kép

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

45
 43. ábra A kőzetek mérete B. kép
Forrás: http://solarsystem.nasa.gov

44. ábra A szilícium területi koncentrációja a Mars felszínén

Forrás: http://www.jpl.nasa.gov

46
 45. ábra A vas területi koncentrációja a Mars felszínén
Forrás: http://www.jpl.nasa.gov

A földi és marsi kőzetek némelyike nagy hasonlóságot mutat (46. ÁBRA).

46. ábra Összehasonlító kép a marsi és földi kőzetekről

Forrás: http://solarsystem.nasa.gov
47
 A képen a földi kavics látható a jobb oldalon, míg a bal oldalon egy formailag és
méretileg gyakorlatilag teljesen megegyező marsi kőzet. A Földön leginkább vízpartokon
találhatók meg a kavicsok, vagyis elképzelhető, hogy a Marson is lehetett valamikor
folyóvíz. Erre utalhat még a 47. ÁBRA, amely a hidrogén koncentrációját ábrázolja a bolygó
felszínén.

47. ábra Hidrogénkoncentráció a Mars felszínén

Forrás: http://www.jpl.nasa.gov

A vörös szín mutatja a magas hidrogénkoncentrációt, ez a terület a bolygó északi pólusa.

Itt a hidrogén csak vízjég formájában van jelen, vagyis ez egy erősen fagyott terület. Más
48
régiókban a jég néhány tíz centiméter száraz talaj alá temetődött. Nem egyenletesen oszlik
el a jég az északi póluson, van, ahol a talaj több mint 50%-a jég. Nagy a valószínűsége
annak, hogy ezek a jégrétegek elég vastagok ahhoz, hogy bennük folyékony víz legyen.
(HTTP://WWW.JPL.NASA.GOV/SPACEIMAGES/DETAILS.PHP?ID=PIA04254)

IV. Összegzés

A bemutatott bolygók kőzeteinek kialakulásában a vulkanizmus játszott szerepet,

ezt egyedül a Merkúr esetében nem tudjuk még biztosra állítani, viszont ott is van több erre
utaló jel. A kőzetek kémiai felépítő anyagaikban alig különböznek, de mindegyik égitest
esetében magmás kőzetekről beszélhetünk, ezt a Hold egészíti ki breccsa kőzetekkel. A
vizsgált bolygókon aktív vulkanizmus már nem figyelhető meg, kivétel ez alól (a Föld
mellett) a Vénusz, ahol ma is működnek belső folyamatok. A Marson található egyes
kőzetek és a vízjég miatt feltételezhetjük, hogy egykor álló-, és akár folyóvizek is
boríthatták a felszínét.

49
V. Felhasznált irodalom

Bérczi Sz. 1978: Planetológia – Tankönyvkiadó, Budapest, 225 p.

Bérczi Sz. 1991: Kristályoktól bolygótestekig – Akadémia Kiadó, Budapest, 194 p.

Bérczi Sz. 2007: A Mars kőzetei a marsi meteoritok alapján – Fizikai Szemle 2007/8, pp.
260-264

Meyer, C. 1987: Holdkőzetek – Kőzettani vizsgálatok a holdi vékonycsiszolat-készleten –

Alfa Kiadó és Nyomdaüzem, Budapest, 62 p.

Meyer, C. 2003: The Lunar Petrographic – NASA Lyndon B. Johnson Space Center,
Houston, Texas, 66 p.

Menzel, D. H. 1980: Csillagászat – Gondolat Kiadó, Budapest, 334 p.

Szemerédy P. 1980: Előadások az I. planetológiai szeminárium anyagából – MTESZ

Központi Asztronautikai Szakosztály, Budapest, 366 p.

Schellnutt, J. G. 2013: Petrological modeling of basaltic rocks from Venus: A case for the
presence of silicic rocks - Journal of Geophysical Research: Planets, vol. 118, pp. 1350–
1364

Herrmann J. 1992: SH atlasz – Csillagászat – Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest,

282 p.

Francis P. 1988: A bolygók – Gondolat Kiadó, Budapest, 422 p.

Zerinváry Sz. 1953: A Naprendszer élete – Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 383 p.

Mezei Gábor

földrajz alapszak

2015.05.13. ..............................................
aláírás

50