Scribd Logo
Upload

Welcome to Scribd!

  • Lee Iacocca - Egy Menedzser Elete PDF

    Uploaded by

    NémethTibor
    834 views232 pages

    Original Title

    22. Lee Iacocca - Egy menedzser elete.pdf

    Copyright

    © © All Rights Reserved

    Available Formats

    PDF or read online from Scribd

    Did you find this document useful?

    Is this content inappropriate?

    Report this Document

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    834 views232 pages

    Lee Iacocca - Egy Menedzser Elete PDF

    Uploaded by

    NémethTibor

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    of 232
    IACOCCA ; EGY MENEDZSER ELETE Lee la¢occa William Novak kézremikédésével Gondolat - Budapest, 1988 A MO EREDETI CIME IACOCCA. AN AUTOBIOGRAPHY. LEE IACOCCA WITH WILLIAM NOVAK BANTAM BOOKS. NEW YORK, LONDON, 1984, FORDITOTTA FELIX PAL A FORDITAST AZ EREDETIVEL EGYBEVETETTE SZ. KISS CSABA ISBN 963 282 103 3 © LEE IACOCCA, 1984, MINDEN JOG A SZERZO SZAMARA FENNTARTVA © CIMLAPFOTO: ANTHONY LOEW, 1984 (© FELIX PAL, 1988, HUNGARIAN TRANSLATION A KIADASERT FELEL A GONDOLAT KONYVKIADO, IGAZGATOIA SZEDTE £S NYOMTA AZ ALFOLDI NYOMDA, DEBRECEN, 1988 A NYOMDAI RENDELES TORZSSZAMA: 276.66-14-2 FELELOS VEZETO: BENKO ISTVAN VEZERIGAZGATO. A FEDELTERV FODOR ATTILA MUNKAJA FELELOS SZERKESZTO: DETRE JOZSEFNE. MUSZAKI VEZETO: TOBI ATTILA MUSZAKI SZERKESZTO: KERESZTES MARIA MEGJELENT 19,88 (4/8) IV + 16 OLDAL ME TERJEDELEMBEN, AZ MSZ S601-59 ES 5602-85 SZABVANY SZERINT EKLET nea eam A TARTALOM ELOLJARO MEGJEGYZES BEVEZETES. MADE IN AMERICA A CSALAD DIAKEVEK A FORD-SZTORI TANULOPENZ A SZAMKUKACOK A VEZETES KULCSA MUSTANG OGY VOLT! COTBAN A CSUCSRA FOLBOLYDULT PARADICSOM 1975: A VEGZETES ESZTENDO A LESZAMOLAS AES LON ESTE, &S LON REGGEL, A MASODIK Nar" A CHRYSLER-SZTORI A CHRYSLER TORI MAGAT ERTEM SULLYEDO HAJON CSAPATEPITES A SAH BUKASANAK NAPJA DRASZTIKUS INTEZKEDESEK: A KORMANYHOZ FORDULUNK SZOKSEG VAN-E A CHRYSLER MEGMENTESERE? 4 26 4 46 ie 0 120 151 162 179 187 188 201 m 23 256 A CHRYSLER A KONGRESSZUSHOZ FORDUL, EGYENLO ALDOZATVALLALAS A BANKOK: TOZPROBA A K-KOCSI ~ MINDEN CSAK EGY HAJSZALON MULOTT CSAK AKKOR FAJ, HA NEVETEK KOZELETI EMBER, KOZELETI TISZTSEG KESEREDES GYOZELEM HOGYAN OVJUK AZ EMBERI ELETET AZ UTAKON? A DRAGA MUNKAERO, A JAPAN KIHIVAS ‘TEGYOK ISMET NAGGYA AMERIKAT! UTOSZO A SZABADSAG FAKLYAJA 385 386 39 a3 2s Sone ELOLJARO MEGJEGYZES Barhol jarok, az emberek ugyanazt kérdezik tlem. Ho- ayan lett sikerember? Miért rigta ki Henry Ford? Ho- gyan sikerilt talpra dllitania a Chryslert? Sohasem tudtam kapdsbol taldléan valaszolni ezekre a kérdésekre, ezért részoktam, hogy azt_mondjam: “Majd ha megirtam a kényvemet, megtudjik a valaszt.” 'Az évek sorain oly gyakran ismételgettem ezt d monda- tot, hogy elbb-utobb magam is elhittem. Végil aztin nem maradt més hitra, meg Kellett irom a kOnyvet, amelyrél mar oly régen beszéltem. ‘Miért irtam meg? Semmiképpen sem azért, hogy hires- sé viljak. A Chrysler tévéhirdetései réven mar nagyobb hhirnevet szereztem, mint amilyenre valaha is vagyédtam. ‘Nem is azért, hogy meggazdagodjak rajta. Megvan mir minden anyagi javam, amire egy embernek esak sziiksége lehet. Ezért adoményozom e konyy bevételét az tutols6 centig a bostoni Joslin Diabetes Kézpontnak a cukorbetegség kutatisira S nem is azértirtam meg ezt a kOnyvet, hogy megfizes- sek Henry Fordnak, amiért kirigott. Megtettem et mar ‘a hagyominyos amerikai médon ~ megverekedtink oda kinn a piacon. ‘Valojéban azért irtam ezt a kOnyvet, hogy dszintén elmondjam az. eseményeket (és rendet teremtsek a ma- gam fejében is), a val6sighoz hiven abrizoljam, hogyan is éltem a Fordnal és hogyan élek a Chryslernél. S mik6z- ben dolgoztam a kényvemen és ismét étéltem az életemet, ‘ijra meg Gjra azok a fiatalok jértak az eszemben, akikkel taldlkozom, valahinyszor eldadast tartok egyetemeken vagy gazdasgi fSiskolékon, Ha kOnyvem valosaghi ké- pet fest a mai amerikai nagyvillalati életizgalmasségér6l & képességet probalé problémairél, ha némiképpen érzé- Keltetni tudja, migrt érdemes kiizdeni, akkor valoban Grtelme volt a hosszi, megfeszitett munkinak. BEVEZETES ‘Egy olyan ember élettOrténetét olvassik, akinek igen sikeres volt az élete, De azért palyam sorin akadtak nnagyon keserves idészakok is. Ha visszatekintek az auté- iparban eltalt6tt harmincnyole évemre, kideril, hogy annak a napnak, amely a legélénkebben él az emlékeze- temben, semmi kéze sinesen tij kocsikhoz, reklamhoz és profithoz. Bevandorlé szil6k fiaként kezdtem, és sikeriltfelkiz ddenem magam egészen a Ford Motor Company vezér- igazgatéi székéig. Amikor végre eljutottam odaig, tigy éreztem, fOnt vagyok a vildg tetején, De ekkor a sors igy sz6lt hozziim: ,,Varj csak. Még nem végeztiink. Most pedig kitapasztalod, milyen érzés, ha letaszitjak az em- bert a Mount Everestrél! 1978, jilius 13-dn ugyanis kiriiglak. Nyole esztend6n ft voltam a Ford vezérigazgatdja, harminckét éven at Ford-alkalmazott, Soha mésutt nem dolgoztam. S most cegyszerte, viratlanul munkanélkilivé lettem. Ugy érez tem, belepusztulok Hivatalosan alkalmaztatisom hirom hénap milva ért volna véget. De ,lemondisom” feltételei k6z6tt szerepelt az.is, hogy ennek az iddnek az eltelte utin biztositanak rnekem egy irodahelyiséget, amig mas dllst nem talilok. Oktober 15-én, a hivatalban tOIt6tt utolsé napomon (véletlenil ezen @ napon lettem dtvennégy éves is) a soférdm utoljéra vitt ki a cég dearborni ViligkOzpontia. ba, Indulis el6tt megesokoltam a feleségemet, Maryt és két lanyomat, Kathit és Liat. Csalidom iszonytian szen- vedett a Fordnal eltdltatt utols6, viharos ket honay sez valésdggal felbészitett. Lehet, hogy felel6s vagyok a sajat sorsomért, Na de a Kinyaim? Miért kellett nekik is végigkinldniuk mindezt? Artatlan dldozatai a zsarnok: nak, akinek a neve ott diszeleg az épiileten Az 6 kinlédisuk mind a mai nanig bennem vagyok ezzel, mint a néstény oroszlin a kélyk Ugy ha Tenn 1 vadasznak van siitnivaldja, békén hagyja a kicsinyeket. Henry Ford szenvedést okozott a gyerekeimnek, és ezt sohasem bocsitom meg neki Masnap beiltem a kocsimba, és elindultam az jj iro damba. A helyiség a Telegraph Roadon, egy s6tét rak- tarépiletben volt, alig néhny mérfoldre a Ford Vildg- Kozponttél. Szimomra azonban gy tint, mintha egy masik bolygéra es6ppentem volna. ‘Nem is tudtam pontosan, hol van az iroda, j6 néhény pereig tartott, amig rétaliltam az épiiletre. Amikor végre odaértem, fogalmam sem volt, hol parkoljak. Aztin kiderilt, esak tigy nyiizsdgnek ott az emberek hogy megmutassik. Valaki értesitette a sajtot, a tevet és a radidt, hogy a Ford frissen elbocsétott vezérigazgatdja ‘ezen a reggelen itt fog munkaba dlini, és egész esinos kis tomeg gyiilt dssze. Egy tévériporter mikrofont nyomott az arcomba, és megkérdezte: Milyen érzés a csicson eltdltatt nyole év utan ebben a raktirban dolgozni? ‘Képtelen voltam valaszolni. Mit is mondhattam vol- na? Amikor mir biztonsigos tavolsigra értem a kame- raktél, magam elé morogtam az igazat Sear érzis. Uj hivatali helyiségem nagyjabél egy fiilke volt, benne egy irdasztal és egy telefon, Titkirném, Dorothy Carr mar ott volt, kénnyes szemmel fogadott. Sz nélkiil a repedezett lindleumpadléra és az asztalon allo két mt anyag kavésesészére mutatott. Tegnap még mindketten a legnagyobb fenytizés kéze pette dolgoztunk. A vezérigazgato irodaja akkora, mint gy luxusszilloda lakosztalya. Sajat firdészobm volt. Sot sajit lakrészem is. Mint Ugyvezet® Ford-igazgatt, cegész nap rendelkezésemre dllé fehér zubbonyos pincérek Szoledltak ki, Egy izben bevittem néhiny olaszorszigi rokonomat, hogy megmutassam nekik, hol dolgozom azt hitték, meghaltak és a mennyorszigba jutottak. De amikor itt kérdlnéztem, mintha millié mérfoldre lettem volna onnan, Erkezésem utin néhiny perccel megielent a raktar vezetdje — udvariassigi litogatdsra Folajnlotta, hogy hoz egy esésze kavet az elotérben alld 9 automatabél. Bardti gesztus volt, de mindketténket fe- Szélyezett a képtelen szituici6, hogy itt a munkahelyem. ‘Szimomra ez Szibéria volt. Szimiztek a birodalom legtavolabbi zugiba. Annyira le voltam sijtva, hogy hosszii perceknek Kellett eltelni, mig raébredtem: semmi okom, hogy itt maradjak. Otthon is van telefonom, a postimat meg majd csak elhozza valaki. Még tiz 6ra sem Volt, mikor otthagytam ezt a helyet, hogy soha t8bbé ne menjek vissza. E végsd megaliztatis magindl a kindgasnal is sokkal silyosabban érintett, Olni tudtam volna ~ csak aban rem voltam biztos, hogy Henry Forddal vagy magammal akarok-e végezni. A gyilkossigot és az Gngyilkossigot sohasem tekintettem redlis lehetségnek, de kezdtem va- Iamivel tbbet inni ~ és a kezem is erésebben remegett, mint addig. Ugy & ‘Az ember életitjan szdmmtalan kis titeldgazishoz érke ik, s van néhany valdban nagy eligazis is ~ ezek a scdmadas, az igazsig pereei. Itt lltam a valasziiton, és téprengtem, mitévé legyek? Csomagoljak éssze és vonul- jak nyugalloményba? Otvennégy éves voltam. Mar eddig. is sokat elértem, Anyagi gondjaim nem voltak. Mege gedhettem volna magamnak, hogy életem hatralevé éveit golfozissal taltsem. ‘De iigy éreztem, ez nem lenne helyes dntés. Tudtam, hogy dssze kell szednem magam, és ijra nekivégnom. Gletében van olyan idészak, amikor a balszerencsébal valami jé fakad. Amikor a dolgok olyan baljés fordulatot vesznek, hogy az ember nem tehet mast: dstdk6n ragadja a sorsot, és j6l megrézza. Meg- gyézédésem, hogy ez a raktirban toitdtt délel6tt volt az ami arra az titra taszitott, amelynek a végén, alig néhiny héttel késObb, elvillaltam a Chrysler vezérigazgatoségat Onmagamban esak elviseltem volna valahogy a kint De a szandékos, nyilvainos megaliztatas — ez mar til sok volt. Iszonytian dihds voltam, s igen egyszeri vélasztis lott dlltam: vagy fel6rdl a harag, aminek pusztité kévet- kezményei lennének, vagy pedig a beléle fakado energiét valoban hasznos cél szolgalatiba llitom, Csillapodj ~ intett Mary ~, és szedd dssze magad re [Nagy stressz és balszerenese idején mindig az a legjobb orvossig, ha az ember elfoglaltsigot keres, a diihét és cenergiajat valami hasznosra forditj. ‘Mint kiderilt, csobdrbél vidorbe keriiltem. Alig egy évvel azutin, hogy aldirtam a szerzédést, a Chrysler a sd szélén tintorgott. Sokszor azon tinddtem a Chrys Jemnél, hogyan is juttathattam magam ebbe a picba? Az, hogy Ford kirigott, épp elég baj volt. De hogy most elsillyedjek a Chrysler léket kapott haj6jéval ~ ezt mar valoban nem érdemeltem meg Szerencsére a Chrysler fOlepilt a végzetesnek latsz6 korbél. Ma pedig hés vagyok. Es barmilyen furcsa, mindez a raktirbeli: megviligosodas pillanatinak k6- szénhet5. Elszintan, szerencsével, sok j6 ember segitsé- gével foltémadtam hamvaimbél $ most hadd mondjam el a tOrténetemet. n MADE IN AMERICA A CSALAD Apim, Nicola Iacocca 1902-ben, tizenkét éves koran, ‘zegenyen,eayedil és szorongva érkezett ebbe az orszig- ba Azt szokta mondani, hogy amikor megérkezett egyetlen dologban volt biztos: hogy avila kerek. Espe- dig azért, mert elt szinte napra pontosan, 410 ével koribban, egy misik olasz fi, bizonyos Kolumbusz Kristof ugyanezt az utatjérta meg ‘Amint a haj6 beiszoti New York kikdtdjébe, apn kinézet az ablakon, és megpillantotta a Szabadsig-szob: rot, sok milid bevandorlo reménységének fenségesjlké- pet, Masodikatkelése sori, amikor ismét meglitta a Scobrot, mar amerika dllampolgar volt ~ esak az édes- anyja, ij hitvese és a remény volt vee, Nicola és Antoi netteszemében Amerika a szabadsig hazijavolt~jogod- tan allt, hogy barmi lehess, ami esak akarsz, ha elég elszintan kivinod, € hajlandé vagy robotolni érte Ez volt az egyetien tanulsig, amit apim a csalijra hagyott. Remélem, mélt6 utédkent ephetek a nyomibs, ‘A pennsylvaniai Allentownban néttem fel, és annak ide- jén csalédunk olyan bens6séges meghittségben élt, hogy incha gy éreztik, mintha négy részbdl allo egyetlen sze- mély lennénk ‘Szileim mindig igyeltek arra, hogy Delma névérem és én fontos, kilénleges személyiségnek érezziik magunkat. Nem sajniltak az idét, a féradsigot, ha rélunk volt s26. Lehetett apémnak ezernyi mas dolga, szimunkra mindig akadt ideje. Anyam minden t6le telhett megtett, hogy kedvene étcleinket f6zze - esak hogy Srémet szerezzen nekiink. Ha meglétogatom, mind a mai napig két ked- venc ételemmel fogad: csirkelevessel, benne kis borjahus- gombécok, é savés tiréval tltOtt raviolival. Azt hi em, a vilag valamennyi nagy napolyi szakacsat kenter- ben veri on kézel alltam apdmhoz. Szerettem a kedvében jiarni, 6 meg hallatlanul biiszke volt az eredményeimnre Ha az iskolaban dijat nyertem egy helyesirisi versenyen, madarat Iehetett volna fogatni vele. Késabb pedig, vala- hanyszor csak eldléptettek, nyomban folhivtam apémat, B pedig rohanvast kOrbejérta a baritait, hogy eldicscked- jen ajo hirrel. Ha a Fordndl tltott idém alatt kihoztunk ey uj kocsit, mindig ragaszkodott hozzi, hogy 6 probal- ja ki elsonek. Amikor 1970-ben kineveztek a Ford Motor Company vezérigazgatojavd, nem tudom, kettdnk kézil ki volt izgatottabb. Akiresak a legtabb olasz, szileim is nyiltan kimutat- tik érzelmeiket és szeretetiket ~ méghozza nemesak oda- hhaza, hanem a nyilvénossig eldtt is. A legtobb barétom dletében nem dlelte meg az apjit. Gondolom, att fétek, hogy nem litszanak cléggé erdsnek és énéllénak, En viszont minden adandé alkalomkor megéleltem, megeso- Koltam Apat ~ szamomra mi sem volt ennél természete- sebb. ‘Nyughatatlan, talilékony ember volt, egyre-masra ii dolgokkal probalkozott. Egy izben példaul ket fiigefit szerzet, é sikerilt is elérnie valamiképpen, hogy Alllen- town zord klimajaban is szépen ndvekedjenek. Azutin ‘meg 6 volt a viros els6 lakéja, aki motorkerékpart visi- rolt — egy ésdi Harley Davidsont, ezen furikazott viros- kkank folditjain. Sajnos, azonban apim és a motorkerék- parja sehogy sem fértek dssze. Annyiszor pottyant le rola, hogy végiil tiladott rajta. Az6ta sem bizik olyan jarmiben, amelyiknek nines ki a négy kereke. ‘Amiatt az étkozott motorkerékpar miatt nem lehetett kamaszkoromban biciklim. Valahinyszor kerékparozni akartam, valamelyik bardtomtél kellett kdlesonkérnem egy biciklit. Igaz viszont, hogy mihelyt betdltéttem a tizenhatot, apim hagyta, hadd vezessek koesit. {gy én voltam Alientownban az egyetlen src, aki a héromkere ktirdl egyenesen egy Fordra valtott at ‘Apam imadta a kocsikat, Olyannyira, hogy vé volt az cegyik legels6 T-modell. Ama Kevesek kézé tartozott Al- Jentownban, akik tudtak vezetni; Srdkké a kocsikat biitykolte, és azon tarte a fejét, hogyan lehetne tOkéletesi- teni rajtuk. Mint az akkori id6k minden vezetdjének, neki is egyre-masra leeresdtett a kereke. Eveken at nem 1s hagyta nyugodni, hogyan lehetne megtenni még néhiny mérfOldet lapos képennyel. Valahdnyszor valami ijitis- rl értesildk a képenytechnologiiban, mindig az édes- apm jut az eszembe. ‘Szerelmes volt Amerika, és egész életében hajszolta az. amerikai dlmot. Amikor kitOrt az els6 viléghabori, Snként jelentkezett a hadseregbe; részben hazafisigbsl, részben pedig — amint azt kés6bb megvallotta nekem hogy valamivel jobban ura legyen a sorsinak. Keményen megdolgozott érte, hogy eljusson Amerikiiba és megsze- rezze az amerikai Allampolgirsigot, s elrémisztette a gondolat, hogy esetleg visszakiildhetik Eurdpiba, hogy Olaszorszdigban vagy Franciaorszigban harcoljon. Sze~ reneséjére otthonitol alig néhény mérfdldre, egy Camp Crane-ben lévé kiképzdtaborba osztottak be. S mivel tudott autdt vezetni, megbiztik mentdkocsik soférjeinek a kiképzésével. Nicola Iacocca az olaszorsziigi Campania megyébal, @ Napolytél vagy huszondt mérfoldre északkeletre lev San Marcébél érkezett Amerikaba. Oly sok bevindorlé- tarséhoz hasonléan, becsvagy és remény hajtotta. Ameri- Kaba érkezve rovid ideig a pennsylvaniai Garrettben lakott a mostohafivérénél. Ott szénbanydba ment dol ‘gozni, de annyira utilta ezt a munkit, hogy egy nap utdn otthagyta. Szivesen emlegette, hogy ez volt életében az egyetlen nap, amikor nem a maga gazdéja volt. Hamarosan atkéltéztt keletre, Allentownba, ahol egy misik fivére élt. 1921 pénzt takaritott meg alkalmi munkikbél, leginkdbb suszterinaskodasbdl, hogy visszatérjen San Marcéba, és magival hozza Ame- rikaban elézvegyilt édesanyjt. De azutin dy alakult a dolog, hogy az én édesanyimat is magaval hozta. Olaszorszagi tartézkodisa idején ugyanis a harmincegy Eves agelegény beleszeretett egy cipész tizenhét esztendos lnydba, Néhdny héten bell Ossze is hizasodtak Az évek sorin szimtalan ijsigiré irta meg, tjra meg tira, hogy szileim a velencei Lid6n t6lt6tték a naszitju- kat, s hogy e boldog hét emlékeként kereszteltek engem a Lido névre. Meghat6 tOrténet, csak egy a bakkendje: nem igaz. Apém valoban ellétogatott a Lido-partra, de 6 ez még az eskiivé eldtt tOrtént, nem utina. S mivel ez alkalommal anydm fivérével t0lt6tte az idét, nem hin- ném, hogy vakécidja tilsigosan romantikus szinezeti lett voina, Sziileim atkelése Amerika viszontagsigosan alakult Anyamat leverte labirdl a ‘az egész tat a hajé gyengélkedéjeben taltétte. Mire hajéjuk befutott Ellis Islandre, kihullott a haja mind egy szilig. A torvény értelmében vissza Kellett volna kildeni Olaszorszagba ‘Apam azonban rimenés, perg6 szavit ember volt, aki ‘megtanulta, hogyan boldogulhat az ember az Ujvi lighan. Sikerilt valamiképpen meggySznie a bevandor- li hivatal tisztvisel6it, hogy iff hitvese csupan tengeri- beteg. Hirom évvel késobb, 1924. oktber 15-én szilettem, Akkor mar apim egy hot dog-biifét nyitott, amelyet Orpheum Wiener House-nak nevezett el. Tékéletesen megfelelé villalkozas volt ez olyasvalaki részér6l, akinek alig volt t6kéje. Az tzlet beinditisthoz mindéssze egy grillsitére, egy 2semlemelegitdre és néhiny timla nélkil székre volt szuksége. ‘pam két dolgot igyekezett belémsulykolni: soha ne szill be tokeigényes vallalkozsba, mert végil sz6rostil- bérdstill megesznek a bankarok (jobban tettem volna, ha {bb figyelmet forditok erre a tandcsira!); sha zord idk jarmak, légy az élelmiszerbrancsban, mert barmilyen ne- hezek is a viszonyok, ennitik az embereknek mégiscsak kell, Az Orpheum Wiener House a nagy valsig éveiben is a felszinen tudta tartani magit Késabb bevette az tizletbe Theodore és Marco nagybé- tydimat is, Theodore fiai, Julius és Albert Iacocca mind a mai napig hot dogot sitnek Allentownban. A oég neve ‘Yocco's, mert a pennsylvaniai hollandusok nagyjabol igy ejtették @ neviinket. Csak egy hajszalon milott, hogy magam is nem szill- tam be az élelmiszerizletbe. Egy izben, 1952-ben tortént, komolyan fontoléra vettem, hogy otthagyom a Fordot, és belevagok valami készétel-szolgaltat6 vallalkozisba. Ezek Sniillé koncesszidkként mik6dtek, s arra gondol- tam, hogy akinek sikerill egy ilyen vallalkozist koncesz- szidban megszereznie, egykettére meggazdagodhat. Ugy 7 terveztem, hogy tiz. gyorsbiifém lesz egyetlen kézponti ellétdhellyel. Ez még j6val az eldtt t6rtént, hogy Ray Kroc megilmodta volna a McDonald’s-lincot, s néha el is tiinddém azon, vajon nem tévesztettem-e hivatast. Ki tudja? Meglehet, hogy ma mar félmilliérd dolliros bank- szamlim lenne, izleteim folott pedig nagy betik hirdet- nék: ,,Tébb mint 10 milliird adagot szolgéltunk fel!” Néhdny évvel késbb aztin valéban megnyitottam sajét kis szendvicsboltomat Allentownban, s elkeresztel- tem ,.A négy konyhafondk”-nek. Philadelphiai sajtos steaket készitettink (ez vékonyra vagott marhasilt, mel- lette olasz. 2semlén olvasztott sajt). Apam alapitotta a boltot, én adtam hozzi a tkét. Remekil ment —tilsigo- san is j6l, hisz nekem tulajdonképpen addileaziisra kel- lett a bolt. Az els6 évben 125 ezer dollart kerestiink, ém cettél gy megndvekedett az adéalapom, hogy kénytele voltam tiladni a villalkozson. ,.A négy konyhafénok" kel szereztem az-els6 tapasztalatot az adosiv-eltolédasrol és adétorvényeink progresszivitisarél Voltaképpen jéval azt_megelézéen, hogy autékkal kezdtem foglalkozni, nyakig benne voltam az élelmiszer- seakmaban. Tizéves lehettem, amikor Allentownban megnyilt az orszig egyik els6 szupermarketja. Tanitis tutin é hétvégeken a haverjaimmal folsorakoztunk a bejérat eldtt, ott virakoztunk piros kézikocsijainkkal, akar a taxik a szillodak elétt. Amint kilépett egy-egy bevisérlé, flajénlottuk neki, hogy némi borravalé fe) ben hazaszillitjuk a csomagiit. Visszapillantva igen és2~ szeri villalkozasnak talélom ~ az élelmiszerszakma szil- litési vonalén dolgoztam, Tizenévesként egy Jimmy Kritis nevi gordg gyii- mélesirudijaban kaptam munkat hétvégeken. Rendsze- rint még hajnal elétt keltem, hogy idében kijussak a nagyvasartelepre, é nyitis elétt beérjek a virosba az aruval. Napi 2 dollirt fizetett nekem, réadésul tizenhat Oris munkanapom végeztével annyi zildséget és gytimol- cs6t cipelhettem haza, amennyit csak elbirtam, Ekkortajt apémnak az Orpheum Wiener House mel- lett szimos mas villalkozdsa is volt. Mar a kezdet kezde~ tén betarsult egy U-Drive-It (Vezesd Magad) nevd orszi- ‘20s cégbe, Amerika egyik legels6 autdk6les6nz5 tigyndk- 18 ségébe. Sikerilt vagy harminc aut6bél, tobbnyire For- dokbél alld kocsiparkot kigpitenie. Apdm jé bardtsigban volt egy bizonyos Charley Charlesszal is, akinek a fia, Edward Charles egy Ford-lerakatban dolgozott. Eddie késObb dnailé lerakatot vasarolt maganak, s megismerte- tett engem az autokereskedelem fantasztikusan érdekes vilégaval. Mire tizendt éves lettem, Eddie meggyézott: az autdkereskedelem a j6vém. Ett6l a naptél fogva minden energiimat ennek szenteltem Marketingdsztondmért feltehetden az apam a felelés. Volt két mozija, az egyik, a Franklin még ma is tzemel. A tésgydkeres allentowniak mesélik, hogy apamnak re- mek dtletei voltak a gyerekek beesalogataséra, olyannyi- ra, hogy a szombati matinékra Osszeseregl6 kolykok nem is annyira a filmeken izgultak, mint azon, vajon milyen KGldnleges ajénlattal lepi majd meg dket. Méz ma is emlegetik azt a napot, amikor kihirdette, hogy a tiz legmaszatosabb arcii kélydk ingyen nézheti meg a filmet. ‘Nem hiszem, hogy manapsig jamnénak kissricok a Franklinbe. Atkeresztelték Jenette-nek, s Tom Mix- meg Charlie Chaplin-flmek helyett pornévidedkat vetitenek bene. Anyagi tekintetben csalédunk viltakoz6 szerencsével vé- svelte it az éveket. Sok amerikaihoz hasonléan, mi is jél Gltdink a hisseas években. Apim kezdett rengeteget keres- ni ingatlaniigyleteken, nem is szélva egyéb vallalkozisai- rol, Néhdny évig egyenesen gazdagok voltunk. De azutin beittt a nagy valsig. ‘Aki dtélte azokat az éveket, sohasem fogia elfelejten Apimnak minden pénze eliszott, még a hizunk is majd- nem riment, Emlékszem, azt kérdeztem két évvel idé- sebb ndvéremtél, ki kell-e k6lt6zniink, é hol talélunk majd lakést, ahol meghizhatjuk magunkat. Hat- vagy hétéves lehettem aban az id6ben, de mindmaig élénken 41 az emlékezetemben, mennyire szorongtam a jov6tdl. A rossz id&k kitdrdlhetetlenil belevésédnek az emberbe rokre vele maradnak Anydm azokban a nehéz években hallatlanul lelemé- nyes volt, Igazi bevindorléfeleség, a csalid gerince. Az

    You might also like