Star Trek: A következı nemzedék

[Harmadik évad]

49. Apró probléma (Evolution)

SD 43125.8, 2366 február 14.

Mondják, a rend a gyengék menedéke, mert a zseni a káosz fölött is

uralkodni tud. Nos, a szobányi laboratóriumban, a szanaszét heverı
mőszerek, bekapcsolva felejtett, különbözı diagramokat, mérési
eredményeket mutató terminálok között az asztalra borulva alvó
fiatalember nem mondható még zseninek, de a legjobb úton halad afelé. A
helyiség csendes, csak a mindenütt jelenlevı halk mormolás hallatszik,
ami a gépterembıl kiindulva a hajó szerkezetén keresztül mindenhová
eljut, hiába bármiféle hangszigetelés; ehhez hozzá kell szokni. Ez a
hang néhány hónap alatt annyira természetessé válik, hogy késıbb már a
hiánya okoz feltőnést, sıt nyugtalanságot. Nyugtalanságot, hiszen ha a
hajót energiával ellátó rendszerek megszőnnek mőködni, az valami nagyon
rosszat jelent.
"Riker hívja Crusher zászlóst!" szólal meg a parancsnok hangja a
helyiségben, mire Wesley álmosan felpillant, de egy pillanattal késıbb
már egészen élénken aktiválja kommunikátorát: "Igen, hallgatom."
"Elfelejtette beállítani az ébresztıórát?" "Igen, uram. Sajnálom. ...
Azonnal megyek." Wesley gyorsan körülnéz a laborasztalon, majd rárakja
a fedelet egy hengeres tárolóra, végül sietve a kijárat felé veszi az
irányt.

"Az Enterprise hajónaplója Picard kapitány. CsillagIdı 42125.8. Épp

most értünk el egy érdekes ikercsillagot. Egy nagy jelentıségő
asztrofizikai kutatóúton vagyunk a Kavis Alpha rendszerben. Az utasunk,
Dr. Paul Stubbs megkísérli megfigyelni egy neutroncsillag széthullását.
Néhány órán belül hatalmas erejő neutronrobbanás várható."

Riker vigyorogva mutat a kormányosi székre, mikor Wesley kisiet a

liftbıl a hídra. Miután a fiú elfoglalta a helyét, meg is érkezik az
elsı parancs: "Zászlós, mi a jelenlegi pozíciónk?" "Egymillió
kilométerre vagyunk a neutronforrástól." "Sebességet egyharmad
impulzusra." rendelkezik Riker. A Data és Wes széke között álldogáló
negyven körüli civil ruhás férfi, aki mindeddig a fımonitoron látható
ikercsillagokat nézte, most lassan a kormányospult felé fordul:
"Figyelemre méltó látvány, nem igaz, ifjú barátom?" "Igen, uram." "A
kis neutroncsillag gravitációja folyamatosan lopja a vörös óriás
anyagát, és addig győjtögeti a felszínén, amíg mindez robbanáshoz
vezet. Százkilencvenhat évente egyszer következik be ilyesmi. Óramő
pontossággal. És tizennyolc óra múlva jön el az ideje a következınek."
"Tizennyolc óra hét perc és tíz másodperc múlva, doktor." pontosít
Data. A férfi odabólint neki, majd közelebb lép a fımonitorhoz: "Ez a
csillag olyan... Mint egy hatalmas gejzír a Yellowstone- parkban. Az
egyetlen kiszámítható idıközönként bekövetkezı energia-kitörés az
univerzumban. Nagyon hasznos lesz nekünk." Ekkor Picard lép ki a
készenléti helyiségbıl, kérdın Rikerre pillant, majd mivel a parancsnok
nem jelezte hogy jelentenivalója volna, a fımonitor elıtt álló férfihez
megy: "Dr. Stubbs, kívánja még egyszer ellenırizni a kutatószondát?"
"Kapitány... Húsz évig fejlesztettem a 'Tojás'-t. Ha akarja, maga is
kiköltheti." Picard ennek hallatán elhúzza a száját, és inkább a széke
felé veszi az irányt: "Kezdjük az indítási eljárást." "Kettes
siklóhangár, készüljenek fel a... Tojásrakáshoz." üzeni Riker vidáman.
A kettes hangár kapujával szemben egy kétszemélyes siklóhoz hasonló
mérető, bonyolult szonda várakozik indulásra készen. Az ügyeletes
kinyitja a hangárkaput, miközben a szonda melegíteni kezdi a
hajtómővét.
 "Öt perc az indításig." jelenti Data. Az Enterprise ekkor megrándul,
mintha zátonyra futott volna. A mozgás készületlenül éri Stubbst, a
tudós botladozva igyekszik talpon maradni, de mikor a padló néhány
pillanatra legalább negyvenfokos szögben oldalra dıl, a férfi
elvágódik, és rövid gurulás után nagyot puffanva csapódik a híd jobb
oldali falához. "Stabilizálni!" szól Picard, miközben a hajó tovább
rángatózik, mint egy megbokrosodott ló. "A hajó nem reagál, uram."
mondja Wesley. Data meglepetten néz körül, majd gyorsan megkapaszkodik
a mőveleti tiszti konzolban, mielıtt még kirepülne a székébıl.
"Gépház, jelentést!" szól Picard. "Most ellenırizzük a stabilizáló
rendszert, uram." üzeni LaForge, "A jelek szerint hibátlanul mőködik."
"Kapitány, pontosan a törmeléköv felé haladunk." jelenti Worf.
"Pajzsokat be!" "Nem lehetséges, a pajzsok nem reagálnak." "Harminc
másodperc az elsı ütközésig." jelenti Data. "Pajzsokat kézi
vezérléssel kiépíteni!" mondja Picard. "Pajzsok töltıdnek." "Mr.
LaForge, stabilizátorokat újraindítani." üzeni Riker. "A stabilizátorok
nem reagálnak a vezérlésre." érkezik a fımérnök válasza.
"Impulzushajtómővet, vészmeghajtást!" szól Picard. "Vészmeghajtás....
Most!" üzeni LaForge.
Az Enterprise lassan hajtómőveivel menetirányba fordul, hogy így
próbálja stabilizálni a helyzetét. A dolog valamennyire sikeres, a hajó
haladása jelentısen lelassul, és a rázkódás is jócskán enyhül.
"A tehetetlenség még mindig a törmeléköv felé visz minket..." mondja
Picard. "Tizenkét másodperc múlva bekövetkezik az elsı ütközés."
jelenti Data. "Vészkészültség!" szól Riker. Az Enterprise a következı
pillanatban megint megrázkódik, majd stabilizálódik a helyzete. Riker
azonnal a földön heverı Stubbs felé indul: "Orvosi személyzetet kérek a
hídra. Data parancsnok, ellenırizze a rendszereket." "Minden rendszer
rendben mőködik." jelenti az android. "Számítógép, miért nem reagált a
vezérlés?" kérdezi Picard felállva. "Nem került regisztrálásra
mőködési rendellenesség." érkezik a válasz. A kapitány homlokráncolva
lép Data mellé, és lekér néhány adatot a konzoljára. Azok a jelek
szerint megerısítik a számítógép válaszát, mert Data és a kapitány
meglepetten néznek össze.

A gyengélkedıben megehetısen nagy a forgalom a korábbi eseményeknek

köszönhetıen. A belépı Wesley egy vizsgálóasztalon találja Stubbst, így
odasiet hozzá: "Dr. Stubbs, a kapitány azt üzeni, hogy minden rendszer
elıírásosan üzemel. Újra megkísérelhetjük az indítást." A doktor
fájdalmas arccal néz fel a fiúra, miközben a megrándult hát- és
nyakizmait kezelik. "Meg kell jegyeznem, a Crusher család meglehetısen
dinamikus..." mondja Stubbs, Wesley után a hátát kezelı Beverly
Crusherre pillantva, aki ennek hallatán elmosolyodik. "Örülök hogy
megint együtt vagyunk." bólint a doktornı, "Egy évig a Csillagflotta
Orvosi Részlegének vezetıje voltam, és közben a fiam bámulatosan
megnıtt." "Ühüm... Hát, én nem lennék túl boldog ha az anyám
megpróbálna velem tartani az őrbe..." jegyzi meg Stubbs vidáman,
"Felejtsék el ezt a megjegyzést. Csak az én anyámra érvényes. Bár
nagyszerő asszony... A szavak mestere. Nagy kritikus." "Tudom." bólint
Wesley, mire Stubbs elhőlve fordul felé: "Egyek... Fiam, csak nem
olvastad a nem hivatalos életrajzot?! ... Doktor, a fia vagy őrhajót
vezet, vagy mővelıdik?! Semmi szórakozás?" "Dehogynem. Legalábbis
remélem." feleli Crusher. "Az igazat megvallva, a tanulmányaim
felemésztik a legtöbb idımet. Be akarok kerülni a Csillagflotta
Akadémiára. Az Enterprise-on folytatott tanulmányaim is be fognak
számítani, de nem tanulhatok meg itt mindent." Ekkor egy nıvér érkezik
az asztalhoz, és Stubbshoz fordul: "Lábra tud állni?" A doktor felül az
asztalon, majd lecsusszan róla, és a nıre mosolyog: "Úgy néz ki, menni
fog. ... Köszönöm, doktor. ... Velem jössz, Wesley? Megnézzük,
megúszta-e a szonda sértetlenül." Stubbs és Wes ezzel távoznak, Crusher
pedig mosolyogva néz utánuk. A következı pillanatban halk hangok
hallatszanak a közelbıl, mire a doktornı és a nıvér keresni kezdik a
zajforrást. Hamarosan meg is találják egy replikátor képében, a
szerkezet ugyanis megszállottan replikál valamilyen halványpiros italt
egy pohárba, pedig a folyadék már régen kicsordult belıle, és kis
tócsában győlik a replikátor elıtt a padlón. "Számítógép, kérem az
élelmiszer-replikátor ellenırzését." "A replikátor hibátlanul üzemel."
"Számítógép, ellenırizze még egyszer!" "A replikátor hibátlanul
üzemel." "Élelmiszer-replikátort kikapcsolni." szól erre Crusher, így a
szerkezet végre abbahagyja az italtócsa terjesztését.

"Éppen a vezérlımodulokat ellenırizzük, kapitány. Eddig nem találtunk

semmi különöset sem a rendszerekben, sem a vezérlıprogramban." jelenti
LaForge a gépházból. "Végezzenek egy egyes szintő rendszerellenırzést."
üzeni Picard a készenléti helyiségbıl, majd az ajtó felé fordul a
megszólaló csengı hangjára: "Jöjjön!" Dr. Crusher lép be a helyiségbe,
miközben Picard további utasításokkal látja el a fımérnököt: "Szeretném
ha a számítógép ellenırizné Dr. Stubbs kísérletét. ... És nézzék meg a
replikátort a gyengélkedıben. Picard kilép." "Most éppen rendesen
mőködik, de ki tudja meddig." mondja Crusher. "Mit tehetek önért,
doktor?" A doktornı erre nagyot sóhajt, és tétován járkálni kezd, majd
leül a kanapéra: "Jean-Luc... Hogyan érezné magát tizenhét éves
zászlósként egy hajón, ahol az anyja is önnel van?" Picard egy darabig
meglepetten mered a doktornıre, majd így felel: "Gátolva... Csakhogy én
nem vagyok Wesley. És tudja... Azt hiszem, nem kell aggódnia emiatt.
Semmi jelét nem látom bármiféle problémának." "Igen, persze... De olyan
bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Beszélgetünk, mosolygunk
egymásra, de mindez olyan... Udvariaskodás." "Beverly, biztos vagyok
benne, idıvel el fog múlni." A doktornı szemmel láthatóan korántsem
ilyen biztos ebben. "Nem egyszerő, ha ilyen sokáig volt távol az
ember." teszi hozzá Picard, mire Crusher kérdın néz rá egy darabig,
majd kényszeredetten elmosolyodik: "Mit gondol Wesrıl?" "Nagyon jó
tiszt lesz. Szorgalmasan dolgozik, mint a legénység bármelyik tagja,
Riker szerint nagyon jól halad a tanulmányaival..." "Nem... Én a
magánéletére gondoltam." "Az apjára ütött..." mondja a kapitány rövid
töprengés után, "Becsületes, megbízható. ... Erıs." "Sok barátja van?
Volt már szerelmes?" Picard szemmel láthatóan zavarba jön, sokáig
ráncolja a homlokát, végül tanácstalan arccal néz Beverlyre. "Jean-
Luc... Ez nyugtalanít. ... Annyi tekintetben elıbbre lépett, de mióta
visszajöttem, olyan érzésem van..." "A függetlensége nyugtalanítja."
állapítja meg Picard, leülve Crusher mellé, "Hiszen... Már tizenhét
éves." "Ön mit csinált mikor tizenhét volt?" "Biztosíthatom hogy, nekem
sokkal több problémám volt, mint a fiának." "Nekem is. És nem ez lenne
a normális tizenhét évesen?" kérdezi Beverly, mire Picard tanácstalan
arcot vág.

"A burkolat nem sérült..." mondja a szonda körül járkáló Stubbs, a

kicsit távolabbról figyelı Wesleynek, "Minden rendben lesz." "Csodálom
hogy milyen nyugodt. Ha én állnék egy ilyen fontos kísérlet elıtt..."
lép közelebb Wes. "Egy pillanatig sem kételkedtem abban hogy a
kutatásaimat egyszer siker fogja koronázni. És biztos vagyok abban hogy
egy napon majd te is ilyen sikeres leszel. ... Sok tekintetben
hasonlítasz hozzám. ... A te korodban engem csodagyereknek tartottak.
Legalábbis mindenki ezt bizonygatta rólam." "Biztos igaz is volt."
"Igen, talán... De egy biztos. Hatalmas teher, ha valakitıl olyan
fiatalon annyit várnak el. Te is meg fogod ismerni ezt a terhelést."
"Miért?" "Mert veled szemben is nagyok az elvárások. ... A siker titka,
hogy az ember folyton önmaga ellen küzdjön, és legyızze magát, ifjú
barátom." A hangárban ekkor villogó vörös fények kelnek, és megszólal a
sziréna. "Vörös készültéség. Kérem térjen vissza a kabinjába." indul
Wesley a kijárat felé.
"Még mindig nincs képkapcsolat? Ez lehetetlen." mondja Picard,
közelebb léve a fımonitorhoz, "Mr. Worf, ugyanezzel a nagyítással
mutassa a jobb oldalt." Az ikercsillagokat a csillagos őr látványa
váltja fel. "Biztos hogy nem téved, Worf?" fordul Riker a klingon felé.
"A szenzorok egyértelmően egy Borg hajó közeledését jelzik." "Pajzsokat
fel." szól Riker. "A pajzsok vezérlése nem engedelmeskedik." "A kézi
vezérlés sem mőködik." mondja LaForge a hídra irányított mérnöki pult
mellıl, "Attól tartok, most nem lesz pajzsunk, kapitány." "A Borg tüzet
nyitott." jelenti Worf. "Kitérımanıver!" "Irány 275.3!" szól Riker.
"Kérem a Borg hajó közeledési vektorát." mondja Picard. "A közeledési
vektor..." kezdi Worf, majd meglepetten néz végig a taktikai konzolon:
"Eltőnt. A Borg hajó eltőnt." "Ez azt akarja jelenteni hogy a
számítógépünk tönkrement?" néz körül Picard. "Talán a szenzorok egy
mesterségesen elıállított képre reagáltak, uram." véli Data. "Vagyis
hallucinál a számítógépünk." jegyzi meg Riker. Az Enterprise ekkor
megrázkódik, a konzolok a legkülönfélébb jelzéseket kezdik adni, és a
hídra vezetı ajtók némelyike is megbolondul, hol kinyílik, hol
becsukódik. "Számítógép, azonnali hibaanalízist!" szól Picard. "Ugró
D1, építı D2, második építı D3, kapuır C6, király D6, királynı F7..."
sorolja a számítógép. "A vezérlés nem reagál, uram." jelenti Data. A
rend ekkor hirtelen helyreáll. "Impulzushajtómő nulla teljesítményen."
mondja LaForge. "Görbületi meghajtást!" szól Riker. "Nincs görbületi
meghajtás, parancsnok. Jobb ha lemegyek a gépházba." "Mr. LaForge, Worf
hadnagy önnel tart. Tudni szeretném, mikorra lesz újra pajzsunk."
mondja Picard, "Egyes, Mr. Data, amint lehet, jöjjenek a tanácsterembe.
Meg kell beszélnünk, hogyan tudjuk folytatni ezt a feladatot, persze ha
tudjuk egyáltalán..."

"Minden tény arra utal, hogy a számítógép közel került az

összeomláshoz." mondja Picard komoran a tanácsteremben. "Ezt nehéz
elhinni..." jegyzi meg Riker. "A rendszer automatikusan gondoskodik a
saját karbantartásáról." bólint Data, "Hetvenkilenc éve nem fordult
elı, hogy egy hajó számítógépe teljesen összeomlott." "Bocsánata a
zavarásért, kapitány..." lép be Troi a helyiségbe, "De Dr. Stubbs
beszélni akar önnel." A tudás Troi után egy kicsivel érkezik, és
egyenesen Picardhoz megy: "Kapitány... Biztos vagyok benne hogy minden
az irányításuk alatt áll... Csak azt szeretném tudni, mi történt."
"Persze doktor... Foglaljon helyet. Tanácsosnı..." Miután leültek,
Picard így szól: "Miközben mi itt tanácskozunk, LaForge hadnagy a
nehézségek leküzdésével próbálkozik." "Próbálkozik? Ez nem hangzik túl
megnyugtatóan." "Doktor, ha bármilyen lehetıség van rá, a terveknek
megfelelıen fogjuk folytatni." "Kapitány, ha elmulasztjuk ezt a
lehetıséget, a következı két évszázadban nem lesz másik. A
Csillagflotta rengeteg kérdést fog feltenni, ha az Enterprise kudarcot
vall ezen küldetés során." "Az elsıdleges feladatom akkor is arról
gondoskodni, hogy a hajó és a legénység a lehetı legkevésbé legyen
veszélyben." mondja erre Picard. "A lehetı legkevésbé veszélyben,
kapitány? ... Nem arról van szó inkább, hogy egyszerően szeret biztosra
menni?" "Kedves doktorom... A jelenlegi helyzetünkben ha a
neutroncsillag felrobban, testközelbıl fogja megtapasztalni a hatását."
"Inkább meghalok, mint hogy elszalasszam." "Attól tartok, a legénységem
nem osztja az ön véleményét." "Dr. Stubbst, tudom, milyen sokat jelent
önnek ez az esemény..." igyekszik kicsit más irányba terelni a
beszélgetést Troi. "Kérem, tanácsosnı... Nem akarom megsérteni, de
örülnék, ha nem nézelıdne a bensımben. Csodálhatja a tudatalattimat, de
csak akkor ha én is akarom." Stubbs ezzel feláll, és így szól: "Nos...
Ha nem tudjuk folytatni a feladatot hamarosan, elkésünk. És annak
kellemetlen következményei lesznek." A doktor ezzel sértetten távozik.
"A hozzáállása csak egy jól begyakorolt szerep." mondja Troi. "Ezt
telepatikus képességek nélkül is észrevettem." bólint Picard. "A
tudását és minden energiáját ebbe a kísérletbe fektette. És mikor azt
mondta, inkább meghalna, de nem mulasztaná el a robbanást, komolyan
gondolta." Picard ennek hallatán kissé elképedve néz a többiekre.

LaForge parancsokat osztogatva járkál ide-oda a gépházban, majd egy

idıre megállapodik a gépházban, mikor Wesley kerül elı valahonnan.
"Nézd csak meg ezeket a sérüléseket..." mutat oda a fımérnök egy képet
az egyik monitoron a fiúnak, "Mintha a hiba folyamatosan tovább
terjedne. Nem találok rá magyarázatot. És azt sem tudom, hogyan lehetne
megállítani a folyamatot." "Mechanikai problémának tőnik." állapítja
meg Wesley. "Ötvenszeres nagyítást kérek!" kiabál ki LaForge az
irodából, "Nem is tudom, de... Mikor ezt látom, olyan érzésem van,
mintha valakinek pontosan az volna a célja hogy mindent tönkretegyen."
Wesley ezt meghallva aggodalmas arccal néz ki az irodából.
Hamarosan már a laborban van ahol reggel felébredt, és a távozása
elıtt lezárt tárolót felnyitva egy mőszerrel vizsgálgatni kezdi. Nem
tőnik túl boldognak az eredmény láttán.
Valamivel késıbb Wesley a tejesen üres Ten Forward bárpultja mögött
kúszik, kis hengeres szerkezeteket helyezve el a padlón. Egyszer csak
olyan érzése támad mintha figyelné valaki, és mikor felnéz, Guinant
pillantja meg a pult túloldalán. "Guinan... Nem tudtam hogy van itt
valaki." "Már fiatal koromban sem voltam olyasvalaki, aki sokáig bírja
egyhelyben. ... Mi az?" mutat a nı a Wesley kezében levı szerkezetre.
"Tudja... Kiteszek néhány csapdát." "Itt nincsenek rovarok." "Nem is
rovarokról van szó. Hanem... Van egy gyanúm. Attól tartok, hogy a
nemrég bekövetkezett események az én hibám." "Akarsz beszélni róla?"
"Nanotechnológiával kísérleteztem. Ehhez néhány Nanite-ot vettem
kölcsön az egyik laborból." Guinan kérdın néz a fiúra, mire az
magyarázni kezdi: "Aprócska robotok, egy gigabyteos memóriával. Annyira
kicsik, hogy be tudnak jutni sejtekbe, és belülrıl rendbe hozni ıket.
Nem kellett volna kihoznom ıket a laborból." "Tehát néhány nanite
elszabadult." állapítja meg Guinan. "Csak kettı, nem több. Azt akartam
tanulmányozni, mit tudnak kezdeni egy párként. A kísérletnek azt
kellett volna bizonyítania, hogy célzottan együtt dolgozva megnı a
hatékonyságuk. Sikerült..." "Tehát jobb naniteokat csináltál." "Késı
éjszakáig dolgoztam, hogy be tudjam fejezni a kísérletet. Aztán
elaludtam. Mikor felébredtem, észrevettem hogy nyitva hagytam a
naniteok tárolóját. ... Én csak kutatásokat akartam végezni." "Egy
orvos barátom ugyanezt mondta nekem egyszer. Frankenstein volt a
neve." "A naniteok ártalmatlanok. Csak alig néhány képességük van,
szinte lehetetlen hogy azok okozzák a hibákat." "Szinte...
Lehetetlen." mutat rá Guinan. "Dr. Crusher hívja Wesley Crushert."
"Hallgatom." jelentkezik be Wes. "A kabinodban kerestelek, azt hittem,
dolgozol szolgálat után." "Hát... Most van egy kis dolgom..." "Csak
semmi rossz kifogás, Mr. Crusher." "Mindjárt ott vagyok." zárja le a
csatornát Wesley, majd Guinanhez fordul: "Kérem, ne beszéljen errıl
senkinek. Majd én mindent elmondok, ha már biztosan tudom... Hogy én
vagyok a hibás." "Wes... Átmész a következı vizsgán?" kérdezi Guinan
talányosan. "Még mindig én vagyok a legjobb." feleli a fiú távozóban.
"Pont mint Dr. Frankenstein." csóválja meg a fejét a nı.

"Az Enterprise hajónaplója, kiegészítés. Most már biztos, hogy valaki

kár tett a számítógépünk fı processzoraiban. A rendszereink újra
mőködnek, és folytatjuk a feladatunkat. Csakhogy megbízhatóan mőködı
számítógép nélkül Dr. Stubbs kísérlete veszélyben van."

"Kézi indítást megkezdeni." szól Riker a hídon, épp mikor Stubbs

megérkezik. "Kézi újraindítás sikeres." jelenti LaForge, "Az
impulzushajtómő hibátlanul üzemel." "Nagyszerő." mondja Picard. "Kettes
siklóhangát, kinyitni a kaput." üzeni Riker. "Értettem, uram. ... A
kapu nem reagál, újra megpróbáljuk." A híd hangszóróiból ekkor harsány
katonai induló szólal meg, mire Picard felpattan: "Ez meg miféle
zene?!" "A darab címe 'Stars and Stripes Forever', John Phillips Sousa
szerezte. Földi zeneszerzı volt a huszadik században, akinek..." "Igen,
persze!" állítja le Picard dühösen az androidot. "Számítógép, zenét
kikapcsolni!" szól Riker, de semmi sem történik. "A zene az összes
kommunikációs csatornán át szól." mondja Data. "Fegyverzet, hajtómő,
kommunikáció..." számolja Riker az ujjain, "Egyik rendszer a másik után
tönkremegy." "Kikapcsolni a híd energiaellátását!" próbálja Picard
túlkiabálni a fülsiketítı hangerejő zenét. A híd néhány pillanat múlva
sötétbe borul, majd bekapcsol a szükségvilágítás. "LaForge
parancsnok... El tudjuk hagyni biztonságban ezt a naprendszert?"
kérdezi Picard. "Nem!" csattan fel Stubbs. "Doktor, ne avatkozzon
bele." mondja Riker. "Megpróbáljuk, kapitány. De nem akarom túlterhelni
a hajtómővet." "Rendben. De óvatosan." bólint Picard.
"Tartalékenergiára kapcsoljuk a hidat. Remélhetıleg a katonazenekar
nem akar ráadást adni." mondja Riker. "Fontos lenne tudni, ki vagy mi
okozza ezeket a hibákat. ... Egyes, öné a híd... Még ha fölöttébb rossz
állapotban van is jelenleg..." morogja Picard, majd távozik.

"Stubbs záptojása..." morogja a doktor a kettes hangárban álló

szondát figyelve. "Nem, doktor. Senki sem fog ilyesmit mondani róla."
jelenti ki Wesley. "Attól tartok, egyáltalán semmit nem fognak mondani
róla, Wesley. Hogy még csak meg sem említenek. ... Ha ez egy hosszú
kísérlet közben következik, be, könnyebb volna. De így még a labdát a
játéktérre ütni sem volt lehetıségem. Ez keserő... Ismered a
baseballt?" "Igen. Az iskolámnak volt egy csapata." "Korábban...
Évszázadokkal ezelıtt ez Amerika egyik legkedveltebb sportja volt,
Wesley. Azután elfelejtették a baseballt, mert az emberek jobban
kedvelték a gyorsabb sportokat. A baseball a türelmetlenség áldozata
lett. De én ennek ellenére láttam az összes híres játékost, a legjobb
meccseiken." "Gondolom holodeckben, igaz?" "Nem. Csak itt..." mutat
Stubbs a homlokára, "Miden statisztikát ismerek. A gyızteseket,
veszteseket, a rekordokat... A hibás döntéseket. Mindent, ami a témához
kapcsolódik. Az olyanoknak mint mi, nincs szüksége holodeckre, Wesley.
... A lelki szemeimmel láttam minden fontosabb játékot. ... A baseball
töltötte ki a szabadidım nagy részét. Segített kivárni. Mert tudtam,
egy napon eljön az én meccsem ideje. ... Sorra kerülök majd...
Egyetlen, tökéletes ívő ütés... És a csillagok ékkövekké változnak. ...
Igen, új korszakot nyithattam volna az asztrofizikában. És most minden
csúszik százkilencvenhat évet. ... Egy hibás számítógép miatt."

Wesley a laborban a Ten Forwardba kihelyezett csapdákat vizsgálgatja,

remélve hogy sikerült fognia valamit. a legtöbb korong üres, ám az
egyiknél a vizsgálóberendezés reménykeltı hangokat ad, így Wes nekilát
a csapda alaposabb vizsgálatának. Egy kicsit késıbb az anyja érkezik a
laborba, és a munkaasztal szélére könyökölve Wesleyvel szemben, így
szól: "Beszélnem kell veled. ... Nagyon úgy nézel ki, mint akire
ráférne egy kis alvás, Wesley..." "Tudom." morogja Wes, "Minden
rendben. Tényleg..." "Nem, nincs rendben." húzza el Beverly azt a
jegyzetfüzetet Wesley orra elıl, amit a fiú épp alaposabban meg akart
szemlélni, "Tényleg..." "Anya... Ellenıriznem kell pár szerkezetet,
amit korábban telepítettem le." szerzi vissza Wes a jegyzetfüzetet,
"Meg kell tudnom, mi van az Enterprise-al." "Valaki parancsba adta?"
"Dr. Stubbs kísérletét végre kell hajtani." "Nem vállalhatsz
felelısséget mindenért egyedül te, Wesley... Pihenned kell, mikor nem
vagy szolgálatban." "Anya... Ezt nem érted." "Csak tizenhét éves vagy!"
"Hivatalos tagja vagyok a hajó legénységének, felelısséggel tartozom!"
"Lassan kezd olyan érzésem támadni, hogy túlságosan is sok felelısséget
vállalsz." jelenti ki Beverly. "Csak a kötelességemet teszem, mint
mindenki más itt az Enterprise-on!" csattan fel Wesley, "Te nem tudod
ezt megítélni, sokáig itt sem voltál!" Crusher elhőlve néz a fiára,
majd kissé megilletıdve így szól: "De most itt vagyok, Wesley. ... Mi
baj van? Segíteni szeretnék... Mit keresel?" Wes bosszúsan járkálni
kezd egy darabig, majd így szól: "Borzasztó hibát követtem el..."

"Ezek itt naniteok." mondja Crusher a tanácsterem egyik fali monitora

elıtt állva, amin kis gépezetek láthatók erıs nagyításban,
"Hihetetlenül apró robotok. Csak a számukra kijelölt célban, általában
egy-egy sejt belsejében aktiválódnak, a mőtéti területen. Bárhol máshol
inaktívak maradnak, és gond nélkül kiszőrhetık." "De ezek nem
szokványos naniteok." állapítja meg Data. "Nem. Ezek tovább fejlıdtek."
"Továbbfejlıdtek? Hogy tudhat egy gép magától továbbfejlıdni?" kérdezi
Stubbs gúnyosan. "Lehetséges." bólint Wesley, "És én vagyok érte a
felelıs. Egy iskolai kísérlet során két nanite számára lehetıvé tettem
az egymással való kommunikációt. Javítani akartam a képességeiken.
Megszöktek..." "Iskolai kísérlet?" kérdezi Picard, "Mennyire fejletté
váltak ezek a robotok?" "Nos..." mondja erre Wesley, majd a magával
hozott tárolóból kivesz valamit egy csipesszel, és elhelyezi egy kis
szerkezetben, "Ezek a számítógép egyik tárolójából való elemek..." A
monitoron ekkor új kép jelenik meg, amin látható, hogy a módszeresen
ide-oda haladó naniteok 'felfalják' a tároló anyagát. "A naniteok így
mechanikus úton szaporodni is képesek." mondja Crusher doktornı. "És
nagy valószínőséggel miden új generációban javulnak a képességeik."
véli Data, "Az evolúciós sebességük elképesztı lehet." "Hány
generációval számolhatunk eddig?" kérdezi Picard. "Gépház..." fordul
Data az asztalba épített miniterminálok közül a legközelebbihez,
"Kapcsolják ide a 451,0299-es számú fıprocesszorról készült képeket.
... ezerszeres nagyítást kérek." A monitoron megjelenı kép egy
vezetıszálat mutat, ami körül a naniteok csak egy nyüzsgı felhınek
látszanak. "Lehetséges hogy tisztában vannak azzal, mit csinálnak?"
tőnıdik Picard. "Miért akarnának ártani nekünk?" kérdezi Riker. "Miért
csíp az emberbe egy moszkitó? ... Lényegtelen. A megoldás pedig nagyon
egyszerő, hívni kell a rovarirtókat." mondja Stubbs. "Dr. Stubbs, ezek
a naniteok egy újonnan kifejlıdött kollektív intelligenciát alkotnak."
mondja Dr. Crusher, "Egy egységet képeznek. Új dolgokat tanulnak
egymástól." "Ugyan már... Sajnálom, de ez merı ostobaság. Nincs olyan
számítógép-chip, ami szaporodik. Az ilyesmit gyárban gyártják." jelenti
ki Stubbs. "Akkor mivel magyarázza azt, amit az imént a saját szemével
látott?" kérdezi Crusher. "Nincs ebben semmi csoda. Egy teljesen
jelentéktelen vírus is szaporodik. És egy vírus legalább valódi
élılény. ... Hány vírussal és baktériummal végzett eddigi munkája
során, doktor?" "Dr. Stubbs... Nem hagyhatom hogy megsemmisítsünk
valamit, ami intelligens lehet." jelenti ki Picard. "Jó kapitányom,
én..." "Nem!" vág Picard Stubbs szavába, "Még van idınk. Zászlós,
mőködjön együtt Mr. Datával. Próbálják meg bekeríteni a naniteokat. Ha
a helyzet rosszabbodik... Keményebb eszközökhöz nyúlunk." Stubbs
egyáltalán nem tőnik boldognak Picard döntése hallatán.

"Uraim..." áll meg Stubbs a számítógépmag félhomályos belsejében egy

rendszerkonzolnál dolgozó LaForge, Data és Wesley mögött, "Kevesebb
mint nyolc órán belül egy száz százalékosan mőködésbiztos számítógépre
van szükségem. Ezért néhány változtatásra van szükségünk..." "Éppen a
naniteok tevékenységét próbáljuk lassítani, enyhe gamma-sugárzással."
mondja Wesley. "És mi lenne ha nagyobb dózist használnának?" "Az
erısebb sugárzás megölné a naniteokat." fordul hátra Data egy
pillanatra a konzoltól. "Így van." bólint Stubbs, majd elıhúzza jobb
kezét, amit eddig ruhája zsebében rejtegetett. Egy fézerhez hasonlító
tárgyat tart benne, amibıl rálı a processzorkeretek egyikére. A
fegyverbıl halványkék sugár csap kis, és az eltalált keret egy
pillanatra felszikrázik. Data a következı pillanatban felpattan, és
megragadja a doktor kezét, hogy megakadályozza a további pusztítást.
"Folyton Gulliver története jár a fejemben." mondja a készenléti
helyiségben járkáló Picard Rikernek, "Mikor a liliputiak fogságába
került. Meddig kell még várnunk?" "Áthidalhatnánk a számítógép
áldozatul esett területeit, de... Fennáll a veszélye annak, hogy a
naniteok elterjednek az egész hajón." mondja Riker. Picard ekkor
megtorpan, és szimatolni kezd: "Maga is érzi?" "Igen, uram." "Kifelé
innen!" mondja Picard köhécselve. A hídon a jelek szerint még rosszabb
a helyzet, ott ugyanis sőrőn gomolyog valamilyen kékesfehér gáz, amitıl
a legénység hevesen fulladozik. "Picard LaForgenak: gondjaink vannak a
híd levegıellátásával! Nyugtázza az üzenetet!" "Nyugtázva." "Mérgezı
oxidokról van szó." állapítja meg Riker az egyik tudományos konzolnál.
"Keressük a hibát, kapitány." üzeni LaForge. A gáz ekkor szemmel
láthatóan ritkulni kezd, és néhány pillanat alatt eloszlik. "Kézi
vezérlésre állítottam a szellıztetı rendszert." mondja Riker. A híd
világítsa a következı pillanatban kialszik, és a tartalék is hunyorogni
kezd. Néhány konzol szikraesıt hányva elsötétedik, a lift pedig épp
ebben a pillanatban nyílik ki, hogy kiengedje a Stubbst kísérı Worfot,
valamint Datát. "Mi történt, Mr. Worf?" kérdezi Picard. "Engedély
nélkül behatolt a számítógépmagba, és egy processzorkeretet
gammasugárzással árasztott el." feleli a klingon. "A keret felsı
részében levı naniteok elpusztultak, kapitány." teszi hozzá Data. "Most
már nincs más választása... A túlélés a tét." mondja Stubbs az elıtte
megálló kapitánynak. "Dr. Stubbs, ha a legénységem tagja volna,
most..." "De nem vagyok a legénység tagja. Uram. ... Ellenben a
Szövetség legmagasabb rangú irányító szervezetét képviselem, akiktıl ön
azt az utasítást kapta, hogy támogasson a kísérletem végrehajtásában."
"Ha egyetlen nı, férfi, vagy gyerek a fedélzeten megsérül a maga
kísérlete miatt, a Szövetség legmagasabb rangú irányító szervezetével
fogom felelısségre vonatni." mondja erre Picard. "Ez ırültség. Maguk
valami nevetséges gépekrıl magyaráznak, amikbe fúrógép van beszerelve.
Kapcsolják ki a számítógépet, és ezzel el van intézve a dolog!" "Dr.
Stubbs, a korábbi meggondolatlan tettével értelmetlenné tette az iménti
szavait. Mikor megsemmisítette a naniteok egy részét, a többiek a
hatalmukba kerítették a létfenntartó rendszert." mondja Data, "Ez nem
igazán jellemzı olyan gépekre, amelyekbe ahogy maga mondja, csak egy
fúrógép van beépítve. Épp ellenkezıleg. Ez bizonyítja, hogy a naniteok
egy kollektív tudattal rendelkeznek." "Kapitány, a hajó nagy veszélyben
van. Lehet hogy kénytelenek leszünk elpusztítani az összes naniteot."
véli Worf. "Tetszik ez az álláspont." jegyzi meg Stubbs. "Worf hadnagy,
gondoskodjon arról hogy Dr. Stubbs további utasításig ne hagyhassa el a
kabinját." rendelkezik Picard, mire Worf a mellette álló biztonságit
rendeli a távozni készülı Stubbs mellé. A híd rendszerei ezzel egy
idıben, mintha csak ez a döntés lenne az oka, magukhoz térnek. "Mr.
Data... Van valami mód, hogy kapcsolatba lépjünk ezekkel a
naniteokkal?" fordul Picard az android felé. "Amennyiben van
intelligencia, bizonyos szintő nyelvnek is léteznie kell, aminek
fejlettsége az evolúciótól függ. Talán tudnánk úgy módosítani az
univerzális tolmácsgépet, hogy fel tudja venni a kapcsolatot a
naniteokkal." "Próbálja meg." szól Picard.

A kabinjában dolgozó Stubbs a csengı hallatán meglepetten hagyja abba

a munkát, és a kinyíló ajtó felé fordul. Troi lép be a kabinba:
"Zavarok, Dr. Stubbs?" "Nem hagyom nyugodni magukat, mi?" húzza el a
száját a doktor. "Én csak segíteni szeretnék." "Igen. Persze... Át akar
törni a díszleten, hogy eljusson a valódi énemhez." "Aggódom
valamelyest az elmeállapota miatt." "Hát jó, tanácsosnı... mi
nyugtalanítja az elmeállapotomban?" "A nyakassága. Az ön számára csak a
kísérlete létezik." "Amit végre fogok hajtani! Picard nem tarthat
vissza, mert meg kell mentenie az Enterprise-t! ... Tanácsosnı... Mikor
ennek az egésznek vége lesz, megmutatom majd önnek New Manhattant a
Bethelde I-en. Biztosíthatom, nem látott még olyat. ... És majd egy
pohár pezsgı mellett jót nevetünk ezen az egészen." "Ah... Doktor,
miért kell magának folyton színészkednie? Újabb szerepek mögé bújni?"
"Hát, ez vagyok én." von vállat Stubbs. "Talán ezzel akarja leplezni a
bizonytalanságát. Attól tartok, ha kudarcba fullad a kísérete, össze
fog omlani." Troi ezzel a kijárat felé indul, Stubbs utánaszól: "Milyen
okos maga, tanácsosnı. ... Azt hiszem, a legtöbb emberrel így van ez.
Ha az ember elég kitartóan keres... Darabról darabra szétszedi a
díszletet... Végül nem talál mögötte semmit." Troi szótlanul elsiet,
Stubbs pedig visszafordul a munkájához.

Data a híd egyik tudományos konzoljánál azon fáradozik, hogy a

fordítógép segítségével valahogyan kapcsolatba léphessen a naniteokkal,
de munkáját egyelıre nem sok siker koronázza.

Stubbs eközben a számára kijelölt kabin egyik foteljében heverészik,

és gondolatban egy baseball-meccset elevenít fel éppen, hogy elüsse
valamivel a várakozás idejét. A szobában levı terminálok eközben egymás
után állnak le, néhány kékes kisülés kíséretében. Hamarosan a kabin
világítása is kialszik, erre már a csukott szemmel ülı Stubbs is
felfigyel. épp felül, mikor a replikátor is szikrázni kezd, majd egy
nagyobb kisülés vágódik ki a kiadónyílásból, telibe találva a doktort.
Stubbs fájdalmas kiáltását hallva az ajtaja elıtt posztoló ır megpróbál
bemenni, de az ajtó nem akar kinyílni elıtte. Azonban végül mégiscsak
feltárul, és Stubbs zuhan az ır karjaiba.
Picard sietve érkezi a gyengélkedıbe, ahol Dr. Crusher az egyik
vizsgálóasztalon fekvı öntudatlan Stubbst vizsgálja. "Azt hiszem,
lassan magához tér." mondja a doktornı. "Hihetetlen, hogy ez szándékos
támadás volt..." mondja Picard. "Sikerült már Datának kapcsolatba
lépnie velük?" "Picard..." suttogja ekkor Stubbs, "Meg kell védenie a
naniteoktól... Ölje meg ıket." Erre a gyengélkedı mindeddig hibátlanul
mőködı rendszerei azonnal megvadulnak.

"Riker parancsnok..." lép ki Picard a hídra, "A parancsomra

elárasztják a számítógépmagokat gammasugárzással. Véget kell vetnünk
ennek a konfliktusnak. "Worf, gammasugár-generátorokat elıkészíteni."
pillant Riker a klingonra. Data eközben még mindig a fordítógépet
nyüstöli, továbbra sem sok eredménnyel. "Minden kész, azonnal
kezdhetünk." mondja Worf. Picard erre elindul a széke felé, de Data
hangja megállítja: "Kapitány..." A tudományos pult monitorán ugyanis
megjelenik az elsı válasz a naniteoktól. Picard és Worf odasietnek
Datához, aki az írásjelenként érkezı üzenetet figyeli. "Kapcsolatba
léptem a naniteokkal." mondja az android.
"Csak az utóbbi néhány órában tanulták meg az alapvetı
kommunikációt." mondja Data valamivel késıbb, "És minden generáció
jelentıs léptekkel halad elıre." "Meg tudjuk velük értetni magukat?"
kérdezi Picard, a kijelzın sorjázó bináris számcsoportokat figyelve.
"Mindenesetre meg kell próbálnunk." "Riker parancsnok, hozza a hídra
Dr. Stubbst." szól Picard.

"Ezt nem tartom valami jó ötletnek, elvégre már megpróbáltak

megölni..." mondja Stubbs, Riker mellett haladva egy folyosón. "Azt
egyedül saját magának köszönheti, doktor." jegyzi meg Riker.
"Készen vagyok, uram." mondja Data a tudományos pult elıtt, miután
Stubbs és Riker is csatlakoztak hozzájuk. "Mondja meg nekik hogy az
ember aki megölte néhányukat, itt van, és beszélni akar velük." szól
Picard. "Kapitány, én..." mondaná Stubbs, de Picard felé fordul:
"Beismeri a hibáját, és bocsánatot kér a naniteoktól. Ezután
megpróbálunk valamilyen békeszerzıdést kötni, ami mindkét oldal számára
tisztességes. Megértett?" Stubbs bólint, Picard pedig visszafordul Data
felé. "Kapitány, ha a közvetlen tárgyalás volna a cél, szeretnék
közvetítınek ajánlkozni." mondja Data. "Miért ön, Data?" kérdezi Riker.
"Továbbítani tudnám a naniteoknak a neurális rendszerem egyszerősített
felépítését. Így könnyedén kapcsolatba tudnának lépni a neurális
hálózatommal." "Ez volna az eredeti feladatuk is." szúrja közbe Dr.
Crusher. "Például áttörhetnék a kezemet borító anyagot. Ezután
hozzáférhetnének az egyik áramkörömhöz, és azon át csatlakozhatnának a
beszédprogramomhoz." "Ha ezek a naniteok uralmuk alá hajtják a
Csillagflotta egy tisztjét, még nagyobb veszélyt jelentenek." mutat rá
Worf. "Biztos abban hogy meg tud szabadulni a naniteoktól?" kérdezi
Picard. "Van bizonyos kockázat a dologban, másrészt azonban ezzel a
gesztussal jóindulatunkat is bizonyítanánk. Egy lépéssel közelebb a
békéhez, uram." "Beleegyezem, Data. Kérem tájékoztassa a naniteokat."
Data összeállítja az üzenetet a fordítóprogrammal, majd kíváncsian
nézegeti a választ. "A válaszuk igenlı." mondja végül.

A csapat hamarosan átköltözik a számítógépmagba, és körülállják az

ellenırzı konzolnál ülı Datát. "A naniteok készen állnak." mondja az
android. "Akkor kezdjen hozzá." bólint Picard. Data erre a konzolon
álló nagyító berendezés lencséje alá teszi a kezét, és miközben erısen
megnöveli a nagyítást, még éppen látható, ahogy a naniteok néhány apró
villanás kíséretében beleeszik magukat az android mesterséges bırébe.
Data megdermed, majd miközben a többiek hátrébb húzódnak, kissé
bizonytalan mozdulatokkal feláll. Nézelıdik egy darabig, majd
szenvtelen hangon megszólal: "Maguk... Nagyon különös kinézető...
Lények." "Az utazásaink során sok olyan lénnyel találkoztunk, akik még
nálunk is szokatlanabb kinézetőek." mondja erre Picard, "Ilyenkor
mindig békés együttélés kialakításán fáradoztunk." "Miért támadtak meg
minket?" "A cselekedeteiket félreértelmeztük, ellenünk irányuló
támadásnak éreztük." "Csak alapanyagot kerestünk... A szaporodási...
Folyamatunkhoz." "Igen, de eközben veszélybe sodorták a hajót, amiben
mindannyian utazunk. És majdnem megöltek egy embert." "Nem akartunk
ártani senkinek. ...Mi csak... Kutattunk." "Ezt megértem. Mi is kutatók
vagyunk. És mi sem akarunk kárt okozni egy másik lénynek." Data ekkor
Stubbs felé fordul. "Én vagyok a felelıs a processzorban történt
halálokért." "Tudjuk... Ki vagy te." "Én... Nagyon sajnálom a
történteket. ... Tudós vagyok, és egy jelentıs kísérlet elıtt állok. De
mivel a naniteok egy része a számítógépet kutatta, veszélybe sodorta
ezzel az én küldetésemet. Csak meg akartam menteni egy élet munkáját a
semmivé válástól. A kegyelmüket kérem." "Mit jelent: a kegyelmüket
kérem?" "A bocsánatukat kéri." mondja Picard, "Ezt a konfliktust a
mindkét oldalon elkövetett hibák okozták. És most szeretnénk véget
vetni neki." "Mi... Egyetértünk." "Megígérjük, hogy minden
elképzelhetıt megteszünk, hogy biztosítsuk a létezésüket." mondja
Picard. "Köszönjük. De a fejlıdésünk... További szakaszában már nem
szorulunk... Az önök segítségére. Ez a hajó... Túl kicsi nekünk. Egy
kolóniát kérünk."

"Az Enterprise hajónaplója, kiegészítés. Dr. Stubbs, befolyását

felhasználva elintézte, hogy a Kavis Alpha negyedik bolygóját
hivatalosan kinevezzék a naniteok lakóhelyévé. A naniteok elhagyták
Data parancsnok idegrendszerét, aki azóta változatlanul a régi önmaga.
A naniteok segítségével sikerült a számítógépmagot a kísérletre idıben
megjavítani."

A kettes hangár ügyeletese a vezérlıhelyiség ablakán át figyeli,

ahogy a 'Tojás' hajtómővét begyújtva kilebeg a hangárból, és a
neutroncsillag felé veszi az irányt.
"Tíz másodperc a robbanásig." jelenti Data a hídon. "A
neutroncsillagtól való távolság: negyvenmillió kilométer." teszi hozzá
Wesley. "Ezt a pozíciót tartani." rendelkezik Riker. A szonda már ekkor
is továbbít mérési adatokat a híd hátsó részén levı konzoloknál dolgozó
Stubbshoz, de mikor a neutroncsillag végül felrobban, ledobva
elnehezült külsı köpenyét, az adatáramlás megtöbbszörözıdik, és két
konzol is alig tőnik elégnek a fogadására. Stubbs a külvilágról
megfeledkezve veti rá magát a szonda mérési eredményeire, Picard és
 Riker pedig elégedetten fordulnak felé székeikben. "Doktor...?"
próbálkozik Picard, de nem kap választ, így végül visszafordulnak a
fımonitor felé.

Guinan megáll a bárpultnál ülı Beverly Crusherrel szemben, és

kifürkészhetetlen, ısi bölcsességet sugárzó arccal tekint a doktornıre.
"Vannak önnek gyerekei, Guinan?" "Igen... Sok." "És volt, hogy nem
igazán értették meg egymást?" "Csak egyszer." "Egyszer?" "Nem akarta
megfogadni a tanácsaimat." "Igen, mindegyikük átesik ezen." sóhajt
Crusher. "A lényeg, hogy nem tart túl sokáig." mondja Guinan. "És
észhez tért? "Eltartott párszáz évig, de sikerült." bólint Guinan. "És
hogyan?" "Egy anya gyakran nem is igazán tudja, hogyan tud hatni a
gyerekére. Én elıször egyszerően csak meghallgattam." A bár távolabbi
ajtaja ekkor kinyílik és egy pár lép be rajta. "Összeillenek..." jegyzi
meg Guinan. Crusher nem is igen foglalkozott az érkezıkkel, de Guinan
megjegyzésére szemügyre veszi ıket. Mikor Wesleyt pillantja meg egy
hasonló korú lánnyal, így szól: "Na végre! Végre úgy viselkedik, ahogy
egy fiatalembernek az ı korában kell. Persze ezt mint orvos, nem mint
anya mondom. ... Azért jó látni, hogy néha ı is keresi a
változatosságot. ... A lány tényleg nagyon csinos, és ha jól ítélem meg
a dolgot, tetszik neki..." Guinan lassan mosolyogni kezd, mintha már
elıre sejtené Crusher következı mondatát: "Nem tud véletlenül valamit a
lányról?"

[Dr. Paul Stubbs - Jen Jenkins. Írta: Michael Piller]

50. A szavak hatalma (The Ensigns of Command)

SD 43133.3, 2366 február 17.

Lassan gyülekezik a hallgatóság a Ten Forwardba, ahol hamarosan egy,

a hajó legénységének tagjaiból álló vonósnégyes koncertje veszi
kezdetét. Három elıadó már megérkezett - az egyikük Miles O'Brien, a
transzporterfınök - a negyedik azonban még várat magára. Beverly és
Jean-Luc, a többiekhez hasonlóan, halkan beszélgetve várják a negyedik
zenész érkezését. A bár ajtaja hamarosan kitárul, s Data lép be rajta,
hegedőtokkal a kezében. A három másik zenészhez lépve mond nekik néhány
szót, majd mikor azok beleegyezıen bólintanak, hangszerét egy székre
rakva Picardék felé veszi az irányt. "Uram, ha javasolhatom, inkább egy
másik alkalommal vegyen részt a koncerten, én csak, hogy úgy mondjam
vendégmővész vagyok, és attól tartok, a játékom túlságosan gépies és
lélektelen ahhoz hogy igazán élvezhetı legyen." "Mr. Data, becsülöm az
ıszinteségét, de kérem, ne próbálja állandóan azt elhitetni magáról,
hogy valójában semmire sem jó. Az ıszinteség alapvetıen becsülendı
tulajdonság, de a túlzott ıszinteség néha káros is lehet. Ne várassa a
társait, sem a közönséget. Majd a koncert után eldöntjük, valóban
hiányzik-e valami a játékából." Data visszatér három társához, miközben
Picard a fejét csóválva Beverlyre mosolyog. Azonban alig kezdıdik meg a
koncert, mikor Picard kommunikátora jelezni kezd: "Uram, sürgıs
üzenetet kaptunk a Sheliak Szövetségtıl. Attól tartok, hamarosan komoly
problémáink lesznek." jelenti halkan Riker. "Azonnal megyek." nyugtázza
az üzenetet Picard, majd bocsánatkérı pillantást vetve Beverlyre,
feltőnés nélkül távozik.
"Miért pont most?!? Pontosan száztizenegy éve egy hangot nem
hallottunk felılük, s most hirtelen nyüzsögni kezdenek." dohogja
Picard, mikor megérkezik a hídra. "Halljuk azt az üzenetet." fordul
Rikerhez. A fımonitoron egy komplex üzenet jelenik meg,
csillagtérkép-részletekkel, valamint egy megállapodás idevágó
pontjainak listájával, miközben egy mély zengéső hang hallatszik: "A
Sheliak Szövetség nevében tájékoztatom önöket, hogy megszegték a
Szövetséggel kötött megállapodásnak a területi igényeinkre vonatkozó
egyik pontját. Tudomásunk van arról, hogy a fennhatóságunk alá tartozó
Tau Cygna rendszer ötödik bolygóján emberi település található. A
kolóniahajónk négy nap múlva éri el a rendszert. Amennyiben az emberi
település addigra nem kerül fölszámolásra, a megállapodás idevágó
pontjainak értelmében megsemmisítjük azt, minden illegálisan ott
tartózkodóval együtt." "Hmm... Tau Cygna V? Mit tudunk róla?" kérdezi
az üzenet meghallgatása után Picard. "Egyet biztosan: nincs rajta
emberi kolónia. Már csak azért sem, mert a bolygókéreg radioaktivitása
túl magas ahhoz, hogy emberi élet maradhasson fenn rajta huzamosabb
ideig." válaszolja Riker. "Ezesetben vagy mi, vagy a Sheliak téved. De
vajon melyikünk? ... Kormányos, új útirány: Tau Cygna V. Azt hiszem,
jobb lesz ha személyesen gyızıdünk meg a dologról."

Mikor az Enterprise megérkezik a Tau Cygna rendszerbe, kiderül hogy a

Sheliak igazat mondott: az ötödik bolygón, a magas sugárzásszint
ellenére valóban emberi lények élnek. "A sugárzás miatt a
transzportereket nem alkalmazhatjuk. És valószínőleg a fézerek is
hatástalanok lesznek a bolygó felszínén." jelenti Data.
"Transzporterek nélkül elég reménytelen lesz a dolog. Alig van néhány
siklónk." tőnıdik Riker. "Pedig meg kell oldanunk a dolgot valahogyan.
A Sheliak alacsonyabb rendő életformának tart bennünket, s nem fognak
tétovázni, ha odáig fajul a dolog. ... Mr. Data, a sugárzásszint miatt
azt hiszem, önnek kell meglátogatnia a telepeseket. Nincs idınk
személyi védıeszközöket fabrikálni, ezt a helyzetet gyorsan kell
megoldani. Már csak alig több mint három napunk van." mondja végül
Picard.

Data a biztonság kedvéért a településtıl távolabb száll le a

siklóval, remélve hogy lesz ideje észrevétlenül körülnézni, hogy
felkészülhessen a telepesekkel való találkozásra. Ám amikor egy rövid
felderítıútról érkezik vissza a siklóhoz, két ismeretlen férfit talál a
jármő mellett. "A Csillagflotta! Tudtuk hogy elıbb vagy utóbb
megtalálnak bennünket. Annyira mégsem veszhettünk el." mondja az egyik
férfi. Hamarosan kiderül, hogy a Tau Cygna V emberi települését egy
Artemis nevő kolóniahajó alapította.
Data továbbítja az információt az Enterprise-ra, ahol Riker utánanéz
a dolognak: "Az Artemis-t kilencvenkét évvel ezelıtt indították a
Septimus Minor-hoz, de soha nem érkezett meg. Próbáltak a nyomára
akadni, de a Sheliak Szövetség területén nem keresték." "Hogyan
kerültek ide?" fordul Data a telepesekhez. "Az Artemis navigációs
rendszere meghibásodott, s egyszer csak itt találtuk magunkat." "Mennyi
telepes van jelenleg a bolygón?" "A legutóbbi népszámlálás szerint
pontosan tizenötezer-kétszázharmincöt." "Parancsnok, azt hiszem..."
mondaná Data Rikernek a kommunikátoron keresztül. "Mi is hallottuk, Mr.
Data."

"Több mint tizenötezer ember három nap alatt. Ez képtelenség. Még ha

el is férnének ennyien az Enterprise-on..." mondja Picard, a mellette
álló Rikernek. "Ha a legközelebbi emberi településre szállítás idejét
is beleszámítjuk, hiszen többször kell fordulnunk, akkor is minimum
négy hétre lenne szükségünk." jelenti Worf. "Mr. Worf, próbáljon
kapcsolatba lépni a Sheliak-kal. Mindenképpen haladékra van
szükségünk."

Datát közben elkísérik a városba, s bemutatják a kolónia elsı

emberének, Gosheven-nak. Data tájékoztatja a helyzetrıl, aki így
válaszol: "Attól tartok, ebbe nem egyezhetünk bele. Hatalmas árat
fizettünk azért hogy otthonunkká változtassuk ezt a helyet. Mikor az
Artemis, a navigációs rendszer hibája miatt kényszerleszállást hajtott
végre, a legénység egyharmada veszett oda. Mire sikerült magunkat
úgy-ahogy ellenállóvá tenni a sugárzás ellen az Artemis épen maradt
genetikai laborja segítségével, újabb százak haltak meg. Termıvé
tettük ezt a sivatagot, idevezettük a vizet egy közeli hegyrıl. Ez is
sok áldozatot követelt, többek között az én apám is ott nyugszik, fent
a hegytetın." mutat Gosheven a távoli hegycsúcs felé. "Ha nem jönnek
velünk, a Sheliak elpusztítja az egész várost, s megöli mindannyiukat."
érvel Data. "Nem mehetünk. Ha kell, harcolni fogunk, de nem hagyjuk itt
ezt a helyet." Data nem tud mit kezdeni az egyelıre holtpontra jutott
beszélgetéssel, Gosheven pedig hamarosan magára is hagyja. Ekkor egy
fiatal nı érkezik a fıtérre, ahol Data és a város vezetıje
beszélgettek, s feltőnıen bámulja Datát. "Segíthetek valamiben?" fordul
feléje az android. "Bocsásson meg, de... Maga ugye nem ember?" kérdezi
a nı közelebb lépve. "Nem, android vagyok." "Android?!? Vagyis...
Robot?" kérdezi a nı lelkesen. "Igen, így van." "Ez... Ez hihetetlen.
Tudja, kibernetikával és számítógépekkel foglalkozom, és maga... Ezt el
sem képzeltem volna, hogy ilyesmi lehetséges. ... Bocsánat, még be sem
mutatkoztam. Ard'rian McKenzie vagyok." Data és a nı beszélgetni
kezdenek, s Data hamarosan neki is elmondja, mi vár a kolóniára, s hogy
Gosheven nem hajlandó az együttmőködésre. "Lehet hogy tudok segíteni."
mondja erre Ard'rian, s maga után hívja Datát.

Picard eközben azt a feladatot adja LaForgenak és O'Briennek, hogy

tegyenek meg mindent hogy a transzporterek alkalmasak legyenek a
bolygóról való felsugárzásra. Worfnak sikerül kapcsolatba lépnie a
Sheliak Szövetséggel, s Picard megpróbál haladékot kérni tılük. A
Sheliak nem egyezik bele a dologba, mondván, a megállapodásban minden
le van írva fehéren-feketén, s ha az UFP ellenkezni próbál, azt
szerzıdésszegésnek fogják tekinteni.

Ard'rian idıközben meghívta Datát a házába, s most arról

beszélgetnek, hogyan gyızhetnék meg Gosheven-t a kitelepítés
szükségességérıl. "Azon gondolkodom hogy Gosheven tulajdonképpen talán
csak azért nem egyezett bele a dologba, mert nem akar egy gép
parancsának engedelmeskedni. Ahhoz túlságosan büszke." mondja McKenzie.
"Én nem adtam parancsba semmit, senkinek. Csupán tájékoztattam Gosheven-t
a fennálló helyzetrıl, és az együttmőködését kértem." "Az neki ugyanazt
jelentheti. Az emberek önzık, ostobák, makacsok, kiszámíthatatlanok,
irracionálisak. A gépek nem." "Ön tehát azért fogadja el a
javaslatomat, mert gépi mivoltomban a tévedhetetlen, pártatlan
tanácsadót látja? Ha így van, miért nem tesz Gosheven ugyanígy?" Ard'rian
nem tud mit válaszolni a kérdése. "Mr. Data, sikerült kapcsolatba
lépnünk a Sheliak Szövetséggel. Ragaszkodnak a határidıhöz, tehát
mindenképpen együttmőködésre kell bírnia a telepeseket." informálja
Picard az androidot, a kommunikátoron keresztül.
Data újra beszél Gosheven-al, elmondja neki, hogy nem kaptak haladékot,
vagy kitelepítik a kolóniát három napon belül, vagy a Sheliak
gondoskodik a problémáról, a saját módszerével. Ezúttal McKenzie is
jelen van, s mikor Gosheven újra nemet mond, azt javasolja Datának, hogy
próbálják meg a telepeseket meggyızni: "Ha a többség menni akar,
Gosheven-nak is bele kell egyeznie."

Picard tájékoztatta a helyzetrıl a Csillagflottát, s azt a választ

kapja, hogy három hétnél korábban semmiképpen sem tudják a rendszerbe
irányítani a kitelepítéshez elégséges számú és kapacitású hajót.
Picard végül, miután megbeszélte a dolgot Rikerrel, úgy határoz, hogy
megpróbálják elállni a Sheliak kolóniahajó útját. "Uram, ebbıl háború
is lehet." "Ha már nagyon kiélesedik a helyzet, továbbengedjük ıket.
Egy háborút azért én sem szívesen kockáztatnék meg. Fıleg nem a
Sheliak-kal." Mielıtt elindulnának, Picard kapcsolatba lép Datával,
hogy tájékoztassa a döntésrıl. Data, kihasználva az alkalmat, elmondja
hogy nem érzi magát alkalmasnak a feladatra, nincs elég tapasztalata az
emberekkel való bánásmódban. "Remélem, tisztában van a helyzettel:
tizenötezer ember élete van az ön kezében. Meg kell gyıznie ıket.
Kell!"
Miután Picard bontotta a kapcsolatot, Data tanácstalanul álldogál egy
darabig. Hamarosan McKenzie érkezik, s elmondja, sikerült megszerveznie
egy megbeszélést, ahol Data elmondhatja a telepeseknek, mi vár rájuk.
"Tehát van esély az együttmőködésre?" kérdezi reménykedve Data. "Még
nincs, de így legalább több emberre próbálhat hatni egyszerre." "Az
eddigiek alapján nem úgy tőnt, mintha elegendı meggyızı erıvel
rendelkeznék." jegyzi meg Data letörten. Ard'rian lassan közelebb lép,
s hirtelen megcsókolja az androidot. Data meglepetten néz rá:
"Miért?!?" "Úgy láttam, szüksége volt rá." Data eltőnıdik: "A csók sok
mindent fejezhet ki: együttérzést, összetartozást, barátságot,
szerelmet. Ebben a helyzetben azt hiszem... Azt akarta kifejezni, hogy
mellettem áll!?" A nı válasz gyanánt Datára mosolyog, majd belékarol, s
elindulnak a fıtér felé.
Útközben Ard'rian azt javasolja Datának, hogy pusztán a tények
közlése helyett próbáljon valamivel hatékonyabb eszközöket alkalmazni:
"Mi lenne ha megpróbálkozna valami 'inverz logika' jellegő dologgal."
"Úgy érti, ha azt akarom elérni, hogy jöjjenek velünk, gyızzem meg ıket
arról, hogy valójában maradniuk kell, mert ez lesz a legjobb?"
"Valahogy úgy." "De ez... Ez tulajdonképpen hazugság." "Igen, de néha
egy jó hazugság többet használ, mint az igazság."

LaForge és O'Brien, bár egyre távolabb kerülnek a Tau Cygna V-tıl,

még mindig a transzportert kínozzák, eredménytelenül. A le- vagy inkább
elsugárzott próbatestek felismerhetetlenségig eltorzulva érkeznek
vissza, már azon esetekben amikor egyáltalán visszaérkezik valami.

Mikor Data és McKenzie megérkeznek a fıtérre, Gosheven el akarja

küldeni az androidot, de mivel az jelenlevık meg akarják hallgatni,
végül megadja neki a szót. "A Csillagflotta ki akarja telepíteni a
kolóniát, mert nem lát más módot arra, hogy megvédje az önök életét a
Sheliak által jelentett fenyegetéstıl. Gosheven azonban nem egyezett bele
ebbe, és lehet hogy igaza van. Nem is ellenkezem hát a döntésével.
Ellenben hangot kell adjak a maguk iránt érzett csodálatomnak. Csodálom
a határozottságukat, hogy még egy ilyen csapás küszöbén is megırzik
büszkeségüket, s a harcot választják, még akkor is, ha reménytelen. A
harcot választják, s feláldozzák magukat az otthonuk védelmében, és a
becsület nevében." Ard'rian ekkor bátorítóan Datára mosolyog. Data
közelebb lép egy anyához, s tízévesforma gyermekéhez. "Még a gyerekek
is megértik, hogy ez olyasvalami, amiért érdemes meghalni. Késıbb,
mikor már mindennek vége van, mindenki csodálni fogja majd
bátorságukat." "De mégis, kicsoda?" teszi fel a kérdést fennhangon
Ard'rian. "Jó kérdés. Hiszen ezen a bolygón nem lesznek többé emberek."
Gosheven tapsolni kezd: "Megpróbálta, android. De úgy látom, nem járt
sikerrel." Ez azonban nem egészen egyértelmő, mert némi mozgolódás
támadt a tömegben, Data utolsó szavait követıen. Gosheven folytatja:
"Sokan haltak meg már ezért a városért. Köztük az apám is, akit..."
"Akit a hegyen temettek el, tudjuk. De téged? Téged ki fog eltemetni?"
vág közbe McKenzie. "Hát nem értitek? Otthontalan földönfutók leszünk.
Minden, amiért eddig dolgoztunk, értelmét veszti. Én vagyok a
választott vezetıtök, és én azt mondom, nem hiszem hogy a helyzet olyan
reménytelen, mint amilyennek azt az android leírja." Nyíltan senki sem
mer tiltakozni. "Mi itt vagyunk otthon!" kiáltja végül Gosheven, mire az
emberek lassan körülveszik. "És itt fognak meghalni." mondja mármár
keserően Data, s elhagyja a fıteret. McKenzie követi.

A két férfi, akikkel Data elıször találkozott, felkeresik az

androidot, s elmondják neki, hogy nem mindenki ért egyet Gosheven-al,
csak nyíltan nem mernek szembeszállni vele. Data azt mondja, szívesen
találkozna ezekkel az emberekkel, mire a két férfi felajánlja, hogy
odakísérik.

Picard, Troit magához kéretve, azon töpreng, hogyan juthatnának

dőlıre a Seliak-kal. "Az idegenekkel való kapcsolattartás sosem könnyő.
Akármennyire igyekszünk is, soha nem tudjuk teljesen elsajátítani egy
teljesen idegen kultúra nyelvét, hiszen semmi sem olyan egyértelmő,
mint amilyennek elsıre látszik. Egy példa..." mondja Troi, s fölemeli
Picard teásbögréjét, majd mond egy szót az anyanyelvén. "Mit mondtam?"
"Bögre. ... Üveg?" "Látja, nem is olyan egyszerő. Mondhattam éppen azt
hogy folyadék, meleg, átlátszó, barna... Újra meg újra elkövetjük
ugyanazt a hibát. Úgy tekintjük az idegeneket, mintha emberi módon
gondolkodnának. Ha tárgyalni akar a Sheliak-kal, minden egyes szavát
meg kell gondolnia, nagyon körültekintıen, és egyértelmően kell
fogalmaznia. A Sheliak tökéletlennek látja a nyelvünket, csakúgy mint
minket magunkat. Ha valamivel megfoghatjuk ıket, akkor azt a valamit a
megegyezés szövegében kell megtalálnunk."

Az Enterprise beéri a Sheliak kolóniahajót, s Picard kapcsolatba lép

velük. Emlékezteti ıket arra, hogy a megegyezés értelmében vitás
esetben joguk van személyes megbeszélést folytatni. A Seliak vezetı
elismeri ezt, majd bontja a kapcsolatot.

Datát eközben a két férfi, akik egyikét Kaltornak hívják, s úgy tőnik
valami vezetıfélévé lépett elı a Gosheven-al egyet nem értık között,
elkísérték a találkozó helyére. Kentor megkérdezi, mire számíthatnak a
kitelepítés után. "Ha bármiféle segítségre van szükségük, megkapják. Ha
folytatni akarják eddigi életmódjukat, senki sem fog az útjukba állni.
Ha kívánják, még az sem fog nyilvánosságra kerülni, hogy egyáltalán
léteznek." válaszolja Data. "Akkor meg kell gyıznünk errıl valahogyan
Groshet." mondja Kentor. Az emlegetett személy váratlanul, ki tudja
honnan, felbukkan. "Még mindig bajt kever? Gondoskodom róla hogy ne
tehesse többet." fordul Datához, majd elıvesz egy hengeres eszközt, s
az android testéhez érinti. A szerkezetbıl kékes kisülések csapnak ki,
s Data eldıl mint egy darab fa. Gosheven körülpillant, majd elégedett
arckifejezéssel távozik.

Troit és Picard-t átsugározzák a Sheliak hajóra. A lény, amely

fogadja ıket, egy aranylóan csillogó, amorf fekete tömeg, nagyjából
emberre emlékeztetı alakkal. "Idıre van szükségünk." kezdi Picard.
"Lejárt." válaszolja a lény. "El fogjuk vinni ıket, de a szükséges
hajók három hétnél elıbb nem érnek ide." "Akkor megszegik az
egyezményt." "Ez nem áll szándékunkban, csak egy kis rugalmasságot
kérünk." A Sheliak idézni kezd a megállapodásból: "A nem kívánatos
életformák a Sheliak által, tetszıleges módon eltávolíthatók." "Mi is
el akarjuk vinni ıket, amint lehet!" "Nem szükséges. Megoldjuk a
problémát maguk helyett. Mivel nemkívánatosak a Tau Cygna V-ön,
megsemmisítjük ıket." "Ezt nem engedhetem!" "Így nem lehet tárgyalni.
Maguk nem párbeszédet folytatnak, csak követelıznek." mondja végül a
Sheliak vezetı, s visszatranszportálja ıket az Enterprise-ra.

Miután Gosheven, és a megfélemlített 'lázadók' távoztak, McKenzie

aggodalmasan vizsgálgatni kezdi Datát. Az android néhány perc múlva -
Ard'rian legnagyobb örömére - magához tér, s biztosítja a nıt, hogy a
támadás nem okozott benne maradandó károsodást. McKenzie végül elmondja
hogy a történtek ellenére Kentor és társai még mindig mutathatnak
hajlandóságot az együttmőködésre, de a szavaknak már nincs elegendı
meggyızı ereje. "Akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk.
... Egy mőködıképes fézerre lesz szükségem." jelenti ki határozottan
Data. Ard'rian visszakíséri az androidot a házába, ahol egy jól
felszerelt mőhely is megtalálható. Data szétszereli a magával hozott
fézert, majd egy, a saját karjából kiemelt erısítımodul beépítésével
átalakítja a fegyvert. "Most pedig, ha megkérhetem, keresse fel
Gosheven-t, s mondja meg neki, hogy hamarosan meg fogom semmisíteni a
vízvezetéket." fordul Data a nıhöz.

Picard, egyelıre más kiutat nem látván, arra utasítja a kormányost,

hogy tartsa az Enterprise-t a Sheliak hajó útjában, hogy
megakadályozzák annak továbbhaladását.

Data a fıtérre megy, ahol, a hegyrıl levezetı vízvezeték kifolyója

elıtt fegyveres ırök állnak. Data habozás nélkül lelövi ıket, majd -
épp mikor Gosheven is megérkezik - a kábítóról magasabb energiafokozatra
állított fézerrel a vízvezetékre lı. Az energiaimpulzus végigszáguld az
egész vezetéken, fel a hegytetıig, s egy szempillantás alatt
felforralja a vízvezeték által szállított vizet, az építményt azonban -
egyelıre - épen hagyja. "Az egészet romhalmazzá változtathatom
másodpercek alatt. Remélem most már hallgatnak majd rám. Én csak egy
android vagyok, egyetlen fegyverrel. A Sheliak azonban hamarosan itt
lesz. Százszámra jönnek majd, olyan fegyverekkel, amelyekhez képest az
enyém csak játékszer. Látni sem fogják az ellenfeleiket, s azok néhány
másodperc leforgása alatt megölik mindannyiukat. Meghalnak majd
anélkül, hogy látnák gyilkosaik arcát. ... És most döntsenek!" Kentor
lép elı az épületek közül: "Olyan sok bolygó van még. Miért maradnánk?"
Az idıközben lassan összegyőlt tömegbıl mindenfelıl helyeslés
hallatszik. "Az életemet adtam volna ezért a helyért." mondja végül
Gosheven. "Ezek csak épületek. Pótolhatók. Az emberi élet nem az."
válaszol Data, s körülpillantva felfedezi a nem messze álló Ard'rian-t,
aki boldogan mosolyog. Data visszamosolyog rá.

A tisztikar egy emberként csoportosul a híd egyik terminálja elıtt,

és a Sheliakkal kötött megegyezés szövegét tanulmányozzák, egyre kisebb
lelkesedéssel. Picard arca hirtelen felderül: "Megvan... Megvan!" A
többiek értetlenül nézik hol ıt, hol a megállapodás szövegét. "Mr.
Worf, hívja a Sheliak kolóniahajót!" A Sheliak hamarosan jelentkezik, s
Picard, minden bevezetı nélkül így szól: "A megegyezésbıl idézek: vitás
esetben bármelyik félnek joga van egy harmadik, független faj
bevonására, döntıbíróként." "Igen." ismeri el a Sheliak. "Most élek
ezzel a lehetıséggel. A Grizelá-kat választom döntıbíróként." "A
Grizelákat?!?" "Igen. Sajnálatos módon ık jelenleg pihenıciklusuk
elején vannak, de alig hat földi hónap múlva újra aktívak lesznek.
Akkor megkezdhetjük a tárgyalásokat." Picard tıle teljesen meglepı
módon egy majdnem Riker-féle vigyorral az arcán körülpillant a hídon.
"Választhat: a megegyezés értelmében várunk hat hónapot az általam
választott döntıbíróra, vagy adnak három hetet hogy kitelepíthessük a
kolóniát, amely esetben a tárgyalás szükségtelenné válik." "Ez
abszurdum! Ragaszkodunk a megegyezéshez, de nem tőrünk késlekedést!"
"Ez ellentmondás. Vagy hatályon kívül helyezik az egyezményt s akkor
nem kell megfelelniük neki, viszont akkor nincs joguk igényt formálni a
Tau Cygna V-re; vagy aszerint járnak el, s a korábban elmondott
lehetıségek egyikét választják. Mr. Worf, bontsa a kapcsolatot."
"Várjanak, beszéljük ezt m..."
A Sheliak néhány másodperc múlva hívni kezdi az Enterprise-t. "Uram,
hívás érkezett." jelenti Worf, miközben a kommunikációs panel
kitartóan, újra meg újra felciripel, jelezve a befutó hívást. Picard
elengedi a füle mellett Worf szavait, egykedvően járkál fel s alá.
Lassan a híd jobb oldalán, a fımonitor mellett a falon elhelyezett
táblához lép, melyen az Enterprise neve, sorozatszáma, építési ideje, s
a Csillagflotta logója látható. Ujját végighúzza a tábla felsı szélén,
s rosszalló pillantással nézi az ujja hegyére tapadt port, majd
visszafordul a híd közepe felé. Pillantása a szélesen vigyorgó
Rikerével találkozik. "Uram?" érdeklıdik újra Worf. Picard végül int a
klingonnak, hogy fogadhatja a hívást. "Megkapják a három hetet." mondja
 a monitoron megjelenı Sheliak. "Nagyon köszönjük." válaszolja Picard. A
Sheliak bontja a kapcsolatot.
Alighogy a Sheliak eltőnik a fıernyırıl, LaForge érkezik diadalmasan:
"Uram, azt hiszem meg tudjuk csinálni!" "Valóban? Ez jó hír."
válaszolja Picard. "Csak tizenöt év, és alig száz transzporterszakértı
kell hozzá." adja le a 'rendelést' Geordi. "Mr. LaForge, ebben az
esetben másképpen kell megoldanunk a dolgot." törıdik bele a dologba
Picard.

Data, a siklóhoz visszatérve indulni készül. Már éppen lezárná az

ajtót, mikor a környezı sziklák közül Ard'rian bukkan fel. "Megkezdték
az elıkészületeket. Mire az elsı hajó befut, mindennel készen leszünk.
Végül csak sikerrel járt!" "Az ön segítsége nélkül semmire se mentem
volna. Köszönöm." "Tehát nem fog elfelejteni..." "Nem is tudnám. Itt
tartózkodásom minden egyes másodpercét bármikor fel tudom idézni." "Ez
minden?" kérdezi a nı, elszomorodva. "Ezt hogy érti?" "Nem érez...
Irántam semmit?" "Érzelmeket nem építettek belém. Egy gép, többek
között, erre sem képes." "Persze... Persze hogy nem." mondja Ard'rian
zavartan. Data erre közelebb lép, s megcsókolja. "Miért?" kérdezi a
nı. "Úgy éreztem, szüksége van rá." "Látta hogy boldogtalan vagyok, és
megcsókolt, hogy felvidítson." Data bólint. "Logikus, tetıtıl talpig."
mondja Ard'rian mosolyogva, miközben Data beszáll a siklóba. Az ajtó
csukódni kezd, s Data, a nı felé int: "Viszlát."

A sikeresen elvégzett feladat után Data felkeresi Picard-t a

készenléti helyiségben, hogy jelentést tegyen. Picard éppen klasszikus
zenét hallgat. "Üdvözlöm a fedélzeten, Mr. Data. Igazán jó munkát
végzett." "Köszönöm, uram. ... Jól hallom, ez a mi koncertünk
felvétele?" "Igen, Data. Dr. Crusher volt olyan kedves, és rögzítette
nekem, bár az eleje lemaradt. Egyébként úgy vélem, az ön játéka tele
van érzelmekkel." "Már többször említettem, uram. Én nem rendelkezem
érzelmekkel." "A játékát hallgatva ezt nehéz elhinni." "Tulajdonképpen
nem én játszom, csak imitálom két kiváló hegedőmővész
hangszerkezelését." "Tehát egy szemernyi Data sincs abban amit hallok?
Hiszen ön választotta ki, és vegyítette a két mővész stílusát." "Lehet,
hogy mégis megtanultam kreatívnak lenni, ha a szükség úgy hozza..."
"Mr. Data, alig várom a következı koncertjét!"

[Ard'rian McKenzie - Eileen Seeley, Gosheven - Grainger Kines, Kentor

- Richard Allen, Sheliak - Mart McChesney. Írta: Melinda M. Snodgrass]

51. A szeretet erejével (The Survivors)

SD 43152.4 - SD 43153.7, 2366 február 24-25.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43152.4. A

Delta Rana rendszerhez közeledünk, ahonnan négy nappal ezelıtt
segélykérést küldött a negyedik bolygón levı Szövetségi kolónia. A
nehezen érthetı adás alapján a kolóniát egy azonosítatlan hajó támadta
meg. A feladatunk, hogy segítsünk a telepeseknek, és ha szükséges,
fellépjünk egy ismeretlen hatalommal szemben."

"Pajzsokat maximális töltésre." szól Riker felállva a székébıl a

hídon, miközben Picard köre-körbe járkál a taktikai konzol ívelt
korlátja körül. "Pajzsok maximumon. ... Parancsnok a távolsági
szenzorok nem észlelnek hajót a Rana rendszerben." mondja Worf.
"Elképzelhetı, hogy a hajók álcázták magukat. ... Mr. Crusher
maradjunk biztonságos távolságra a bolygó három holdjától." szól
Picard. "Igen, uram." "Kapitány, a Rana IV nem sugároz azonosítót."
jelenti Data. "Üdvözlıüzenetet minden csatornán." rendelkezik Riker.
"Nincs válasz. A Rana IV semmilyen csatornán nem forgalmaz." rázza meg
a fejét Data. "Kapitány... Ezen a kolónián több mint tizenegyezer lakos
van. Ennyi embernél ilyen távolságból már éreznem kellene valamit. ...
De nincs semmi..." mondja Troi. "Mr. Data, kérem a bolygót a
képernyıre." szól Picard. Elsı pillantásra a bolygó teljesen
hétköznapinak tőnik, ám mikor a kapitány nagyítást rendel el, láthatóvá
válik, hogy valami alaposan elbánt a felszínnel, mintha módszeresen
letarolták volna a bolygó teljes felszínét. "Istenem..." mondja Dr.
Crusher. "Wesley, egyenlítıi pályára állunk." mondja Riker, "Túlélıket
keresni." "A letapogatás folyamatban, az egyenlítıtıl mindkét irányban
negyvenöt fokig." mondja Data, "Víznek nincs nyoma, növényzet és
mesterséges építmények nem észlelhetık." "Életjelek nincsenek." jelenti
Worf. "A telepesek talán elmenekültek..." mondja Troi reménykedve.
"Valószínőtlen. A Rana IV nem rendelkezett csillagközi őrjármővel."
csóválja a fejét Data. "Ki tudhatott valamit ilyen tökéletesen
elpusztítani?" tőnıdik Riker döbbenten. "Kapitány, találtam valamit...
37 fok észak, 62 fok kelet... Van ott egy épület." mondja Wesley.
"Élet?" kérdezi Picard. "Két élılény, valószínőleg földi." válaszolja
Worf. "A területet a képernyıre, nagyítást." szól Picard. A fımonitoron
fura látvány jelenik meg: a szikláig lecsupaszított felszínen egy
élénkzöld négyzet látható. "Az épület körül vegetáció észlelhetı."
jelenti Data. "A teljes felszínt megsemmisítették... Néhány hektár
föld, pár növény, és egy épület kivételével..." mondja Riker elképedve.
"Lehet hogy ez csak valami trükk." véli Crusher. "Nem. Amit látunk,
valóságos." mondja erre Data. "Egyes... Utána kellene néznünk, ki, vagy
mi él odalent." szól Picard.
"Egy teljes körő atomcsapás egyetlen túlélıiként elég rossz
állapotban lehetnek." mondja Crusher, mikor Picard-al és Troival
kilépnek egy liftbıl. "Ezzel én is tisztában vagyok. ... Tanácsosnı?"
"Az érzések amiket észlelek, emberiek." jelenti ki Troi, miközben
megállnak az egyik szállítóhíd ajtaja elıtt. "Ez minden?" "Nem... Azt
is érzem, hogy... Van valami különös abban a két emberben. Sajnálom...
Pontosabban nem tudom meghatározni." Az ajtón ekkor Riker néz ki:
"Minden kész." A hármas erre belép a helyiségbe, Crusher az emelvényhez
megy Rikerrel együtt, Picard és Troi pedig megállnak az ajtó mellett.
"Sok szerencsét, Egyes." mondja a kapitány. Riker végignéz az
emelvényen állókon, majd odaszól az ügyeletesnek: "Energiát."
Az öttagú felderítıosztag egy gondosan nyírt pázsit közepén
materializálódik, egy fehér falú, impozáns lakóháztól nem messze.
"Geordi, mit tud mondani?" fordul Riker LaForge felé. "A ház tipikusan
telepes épület. A beépített anyagok minden tekintetben megfelelnek a
szabályoknak." "Ha van valami oka annak hogy ezt a területet megkímélte
a pusztítás, nem tudok rábukkanni." mondja a trikorderét tanulmányozó
Data." "Worf, mi a helyzet a házon belül?" fordul Riker a klingonhoz.
"A lények egyike a ház déli részében tartózkodik, a másik az északiban.
Van egy fegyver is. Egy régi fézer, üzemképtelen. Az egyik lény
közelében hever." "Azt hiszem, nem szükséges lerohannunk ıket. Maguk
itt maradnak, én pedig egyszerően bekopogtatok." mondja Riker az épület
felé indulva. Alig tesz meg néhány lépést, mikor LaForge felkiált:
"Parancsnok, állj! Van ott valami a felszín alatt!" Riker lenéz a lába
elé, épp abban a pillanatban, mikor úgy egy fél méternyire tıle egy kis
ajtó csapódik fel a pázsit alól, amibıl egy teleszkópos fémrúd vágódik
az ég felé. A rúd végéhez egy méternyi hosszú fémsodronykötél van
rögzítve, az abból formált hurokba lépett bele Riker. A jó három
méternyi rúd egy pillanat alatt teljesen kiterjed, jobb lábánál fogva
magával rántva Rikert is, aki így fejjel lefelé himbálózik a rúdról
lógva, a feje úgy másfél méterre van a földıl. A parancsnok lengés
közben nagy puffanással vágódik neki a zöld fémrúdnak, de mivel sikerül
megkapaszkodnia benne, a továbbiakban nem lengedezik ide-oda, mint egy
állóóra ingája. A többiek odarohannak hozzá, ám a következı pillanatban
egy férfi hangja állíja meg ıket: "Mit keresnek itt? Ez magánterület!"
A hang tulajdonosa egy hetven év körüli férfi, aki egy fézert fog a
csapatra. "Kik maguk?" "William Riker parancsnok vagyok, a USS
Enterprise-ról. A többiek a legénység tagjai. Megengedi hogy
kiszabadítsam magam?" "Nem. Marad ahol van." "Harcképtelenné tegyem?"
kérdezi Worf halkan. "Ne. ... Mentıosztag vagyunk. Fogtuk a kolónia
segélykérését, és jöttünk ahogy tudtunk." A ház felıl ekkor a férfivel
nagyjából egykorú nı érkezik sietve: "Kevin... Kevin, mit csinálsz?!
Nem látod hogy segíteni jöttek?! Ezek emberek mint mi!" "Menj vissza a
házba, Rishon. Lehet hogy ez csak valami csapda." "Már... Már fel is
adtuk a reményt. Attól féltünk hogy az egész Szövetséget megtámadták."
lép el a nı a férfi mellett, Crusher felé. "Mi történt a kolóniával?
Vannak más túlélık?" kérdezi a doktornı, miközben a háttérben Data és
LaForge leszüretelik a fémpózna-fa Riker-gyümölcsét. A parancsnok még
egy darabig kissé bizonytalanul áll a lábán. "Napok óta nem hallottunk
senkirıl." rázza meg a fejét Rishon. Riker ekkor csatlakozik komor
arccal Crusherhez. "Jaj ne... Ne mondják hogy mi vagyunk az
egyetlenek." "Hatalmas hajójuk volt, még a felszínrıl is látszott ahogy
odafent kering." lép elıbbre Kevin, "Módszeresen elpusztították a
bolygót." "Kik?" kérdezi Riker, miközben Crusher orvosi trikorderét
kezdi nézegetni. "Nem tudjuk. Nem láttuk magukat a támadókat." "Azt sem
tudják, honnan jöttek, vagy hol vannak most?" "Szerintem odébbálltak."
véli Kevin. "Megmondanák kérem a nevüket? Az orvosi adatokhoz..."
mondja Crusher. "Rishon Uxbridge vagyok, a férjem pedig Kevin."
"Mindketten botanikusok. A New Martin Vaas víz alatti városból, a
Földrıl költöztek ide. Öt éve a Rana IV kolónia lakói. ... Ön, hölgyem
nyolcvankét éves, klasszikus zenét szerez. Ön, uram, nyolcvanöt éves,
és növényszimbiózis-specialista. Ötvenhárom éve házasok.
... Belenéztem a kolónia lakóinak adataiba, az ilyesmi hasznos lehet."
mondja Data, meglehetısen elképesztve az idıs házaspárt. Riker járkálni
kezd, a környezetet nézegetve. "Nyugtalanítja valami?" kérdezi Kevin.
"Szívesen megnézném belülrıl is a házat." "Miért? Mire kíváncsi?" "Mr.
Uxbridge... Amennyire eddig meg tudtuk állapítani, mindössze ön, a
felesége, és ez az épület élte túl a támadást. ... Ez vagy nagyon
különös véletlen, vagy valami oka van. ... Én pedig nemigen hiszek a
véletlenekben." A csapat eközben lassan sétálva a ház felé indul.
"Szóval úgy véli, szándékosan hagytak életben minket?" "Igen." "Remélem
nem arra gondol hogy valami olyasmit tettünk amivel megváltottuk az
életünket... Úgy értem... Nem vagyunk árulók." "Még csak gondolni sem
akartam ilyesmire, Mr. Uxbridge. De az ismeretlen támadók valamilyen
okból megkímélték önöket. És ezt akarjuk kideríteni. Bemehetünk
tehát?" A férfi erre a ház felé int.
A csapat hamarosan már a tágas, világos nappaliban van, ahol a fehér
szín a domináns. "Készítek mindannyiunknak egy csésze teát." indul
Rishon a konyha felé, "Nagyon jó teánk van itt a Rana IV-en... Vadon nı
mindenfelé, és..." A nı ekkor elhallgat, mert eszébe jut hogy mindez
már nincs így, és elkomorodva folytatja útját, Crusherrel a nyomában.
Riker az emeletre vezetı lépcsı felé veszi az irányt, és hamarosan el
is tőnik valahol odafent, Worf pedig Kevinhez fordul: "Uram... Meg kell
mondjam, a felderítıcsapat sakkban tartása egy mőködésképtelen
fegyverrel, nagyfokú merészség." "Észrevette?" nézegeti a férfi a
fegyvert. Worf bólint, majd halvány mosollyal kijelenti: "Csodálom a
merészséget." Data eközben a nappaliban nézelıdik, éppen egy falba
süllyesztett polcon álló kis szerkezetet vizsgálgat, ami egy kerek
talapzatból, egy üvegburából, és a búra alatt egy táncospárt formázó
bábu-párból áll. "Vegye csak le nyugodtan." mondja a visszatérı Rishon,
"Ez egyfajta zenedoboz. Nagyon régi darab." Data leemeli a polcról a
szerkezetet, mire az abban levı kis óramő mozgatni kezdi a táncosokat,
és egy dallam hangzik fel.
Ám nem Data hallja egyedül a szerkezet játszotta zenét. Troi
meglepetten kapja fel a fejét a kabinjában, és járkálni kezd, a hang
forrását kutatva. Azonban hamarosan rá kell jönnie hogy az mindenütt
egyforma erısséggel hallható, ugyanis a fejében szól.
 "Semmi különöset nem találtam a házban." mondja az emeletrıl
visszatérı Riker a lépcsı közelében várakozó Crushernek, "Azon a tényen
kívül, hogy még áll. És velük mi a helyzet?" "Az állapotuk meglepıen
jó. Mindketten idegesek, de ez a jelen körülmények között nem meglepı."
"Valami zavar itt engem. visszatérünk a hajhóra, magunkkal visszük ıket
is." határoz Riker, ezzel elindulnak a ház akói felé: "Mrs. Uxbridge,
most mindannyian visszatérünk a hajóra. "De épp most akartam teát
készíteni, parancsnok..." "Sajnálom, de végeztünk itt. A férjének és
önnek gyorsan össze kellene csomagolnia." "Csomagolni? Miért?" "Talán
azt gondolja, magukkal tartunk?" kérdezi Kevin. "Nem maradhatnak itt...
Hogy akarnak életben maradni?" "Kevin, nem akarom itt hagyni a
házunkat... erre nem kényszeríthetnek..." "Senki sem fog ilyet tenni."
öleli magához a férfi a feleségét. "A hajónkon biztonságban lesznek.
Itt továbbra is veszély fenyegetheti önöket." mondja Riker.
"Parancsnok, nagyon kedves hogy aggódnak miattunk, de nem megyünk
sehová." jelenti ki Kevin, "Egyedül is elboldogulunk." "Hát jó..."
sóhajt Riker, "Nem kényszeríthetem önöket." A parancsnok ezzel leveszi
egyenruhájáról a kommunikátort, és odanyújtja Rishonnak: "Tudnak vele
bánni? ... Pár napig még ebben a rendszerben maradunk, ha esetleg
meggondolták magukat, értesítsenek." "Boldogulni fogunk, parancsnok.
Mint eddig is." nyugtatja meg a nı.

"Lehetnek árulók? Támogathatták valahogyan a kolónia megtámadóit?"

kérdezi Picard a tanácsteremben, "Kell hogy legyen valami oka annak,
hogy túlélték ezt a teljes pusztulást." "Milyen tudással rendelkezhet
két ilyen korú botanikus, ami segítheti az ellenséget a bolygó
megtámadásában?" kérdezi Crusher. A tanácskozáson részt vevı Troi nincs
valami jó bırben, idınként fáradtan megmasszírozza a halántékát, és
egyébként is látszik rajta, hogy nehezen tud az eseményekre
koncentrálni. "Nem tudjuk, hogy egyáltalán mit akartak a támadók,
doktor." mutat rá Picard. "Talán túszként tartották ıket fogva..." véli
LaForge. "Nem hiszem. A trikorderes méréseim nem utaltak ilyen jellegő
fizikai vagy pszichikai megterhelésre." mondja erre Crusher.
"Tanácsosnı...?" fordul Picard Troi felé, de az félig lehunyt szemmel
mered maga elé. "Troi tanácsosnı..." emeli fel a hangját Picard, mire
Troi felé fordul: "Elnézését kérem, kapitány. Nem sokat észlelek
kettejüktıl." "Egyes..." fordul Picard a Troit aggodalmasan szemlélı
Rikerhez, "Azt mondta, nem tudnak segítség nélkül életben maradni..."
"A ház fúziós reaktora még vagy öt évre ellátja ıket energiával, de víz
nem sok van, és az is szennyezett. És csak annyi táplálékuk van, amit a
házuk körüli kert nyújtani tud." "Viszont nem akarnak a hajóra jönni."
néz a többiekre Picard. "Visszautasították." bólint Riker. "Akkor úgy
segítünk ahogy tudunk. Amíg itt vagyunk, megfigyelés alatt tartjuk
ıket." határoz Picard. "Bocsánat..." áll fel Troi, "Nem érzem magam túl
jól. Szeretnék a kabinomba menni." "Persze..." bólint Picard. "Tehetek
valamit önért?" kérdezi Crusher aggodalmasan, mire Troi megrázza a
fejét, majd sietve távozik.

Picard kicsit lelassít, mikor a folyosón Worf csatlakozik hozzá egy

elágazásnál: "Kapitány... Letapogattuk a teljes Rana rendszert. Az
ismeretlen ellenség, ami megtámadta a bolygót, a jelek szerint már
nincs itt." "Emlékszem még, mikor a flotta egyik admirálisa valami
nagyon hasonlót mondott egy csapat andoriai menekültrıl a
Triangulumban. Késıbb aztán kiderült, hogy azok fıdarabokra szedték, és
elrejtették a hajójukat az egyik bolygón." jegyzi meg erre Picard.
"Ott az andoriaiaknak olyasvalakivel volt dolguk, aki nem annyira
alapos mint én. Jótállok azért, amit mondok." Picard alaposan megnézi
magának a klingont, majd besiet egy közeli liftbe. Worf felvont
szemöldökkel néz utána egy darabig, majd a dolga után ered.

Troi kétségbeesetten hánykolódik az ágyon elsötétített kabinjában,

miközben fejében egyre csak az az egyszerő dallam visszhangzik. "Nem...
Gondolj valami másra!" motyogja Deanna, miközben felkel, és járkálni
kezd a kabinban. Azonban ez sem segít, a dallam kitartóan visszhangzik
fültıl fülig Troi fejében. mikor a csengı megszólal, elhalkul
valamennyire, de azért teljesen nem tőnik el. Deanna igyekszik
valamennyire rendbe szedni magát, mielıtt beengedi a csengetıt. Picard
lép be a kabinba: "Aggódom... Csak tudni akartam, segíthetek-e
valahogyan." "Jól vagyok... Csak fáradt, ennyi az egész." fordul felé
Troi, "Egyébként semmi bajom." "Bár nekem nincs meg az az adottságom
mint önnek, hogy olvashassak mások érzelmeiben, de azt észreveszem,
mikor szenved valaki." "Ah... Olyan nevetséges... Egy dallamot hallok.
Vagyis azt hiszem hogy hallom, és nem tudok megszabadulni tıle." "Talán
tényleg a kimerültség jele." bólint Picard, "Az ilyesmit mindenki
ismeri. Az ember folyton egy ismert dallam kis darabját hallja, és nem
tudja kiverni a fejébıl." "Nem... Ennyire nem egyszerő. Én nem csak egy
darabját hallom, hanem az egészet, az elejétıl a végéig. És aztán
kezdıdik elölrıl. És még nem hallottam ezelıtt ezt a dallamot." "És
mikor kezdıdött ez az egész?" kérdezi Picard gyanít fogva. "Pár órája.
Körülbelül mikor a felderítık a bolygón jártak. Éppen megpróbáltam...
Rishonra és Kevinre gondoltam." "Rishonra és Kevinre... Folytassa."
"Nem tudom hogy fogalmazzam meg... Valahogy... Ködösen észleltem
ıket... Mintha... Nem tudom..." mondja Troi kétségbeesetten. "Rendben,
pihenjen. Ha szükségét érzi, kérjen nyugodtan valami nyugtatót." A
következı pillanatban a vörös készültség szirénája szólal meg a
kabinban, mire Picard felkapja a fejét.
"Képernyıre, Data. Ötvenszeres nagyítást." szól Riker a hídon. Pedig
a fımonitoron megjelenı hajó nagyítás nélkül is elég nagy lenne, Wesley
meg is jegyzi: "Ez a hajó hatalmas..." Ekkor Picard érkezik sietve, és
szemügyre veszi a hajót: "Hát ez meg honnan került ide?" "A jelek
szerint az egyik hold mögött bujkált." feleli Riker. "A számítógép nem
tudja azonosítani, ismeretlen építéső." jelenti Data. "Ez lehet a
támadó. Ötször akkora mint mi vagyunk, és annyi fegyvere van, amivel
porrá tud zúzni egy bolygót." mondja Riker. "Hadnagy?" fordul Picard
kérdın Worf felé, aki zavartan fészkelıdni kezd: "Én... Nem tudok
magyarázatot adni rá, kapitány." "A hajó egyenesen a bolygó felé tart."
állapítja meg Riker. "Csatornát nyiss!" indul Picard a híd közepe felé.
"Nyitva." bólint Worf. "Mr. Data, kérjen azonosítást a hajótól. ...
Szőkebb pályára állunk." rendelkezik Picard. "Vették a kérést, de
figyelmen kívül hagyják." jelenti Data. "Pajzsokat megerısíteni,
fegyverzetet elıkészíteni." szól Picard. A zömök, háromszög alakú hajó
ekkor szembefordul az Enterprise-al. "Úgy látom, támadásra készül."
véli Riker. A hajó pillanatokon belül tüzet is nyit, a kék energiasugár
tompa dörrenéssel csapódik az Enterprise pajzsába. "Pozitronokból és
antiprotonokból álló sugarat használ." jelenti Worf, "Becsült tőzerı
negyven megawatt. A pajzsok tartanak." A hajó újra lı. "Ismét negyven
megawatt, nincs károsodás." "Ezen körülmények mellett öt perc alatt el
tudnánk intézni." becsüli Riker. "Mr. Worf, ideje hogy tiltakozzunk egy
kicsit. Figyelmeztetı fézerlövést. ... Mr. Data, azonosítsa ıket."
mondja Picard. Worf elindít egy sugarat nem túl messze a támadó
hajótól, mire az komótosan elfordul, és új pályára áll. "A hajó kifelé
tart a Rana rendszerbıl." jelenti Data, "Gyorsan növeli a sebességét."
"Követjük." szól Picard.
"Az idegen hajó jelenleg kettes görbülettel halad, a gyorsulása
állandó." jelenti Wesley, "Így nem tudunk a közelébe kerülni." "Akkor
növeljen a mi gyorsulásunkon." mondja Riker. "Hármas görbület... Négyes
görbület... Az ismeretlen hajó velünk együtt gyorsít. ... Négy egész
ötös görbület. ... Ötös... Öt egész öt..." "Riker a gépháznak: teljes
meghajtást kérek, hogy utolérjük a hajót." "Igenis, uram. Tizenöt
másodpercen belül kilenc egész harmincöt görbületen leszünk." nyugtázza
a kérést LaForge. "Nyolc egész hetvenöt görbület... Kilences
görbület... A hajó továbbra s igazodik a sebességünkhöz, mint eddig."
mondja Wesley. "Egyes, kezd olyan érzésem lenni, hogy valaki azt
akarja, fogócskázzunk vele. ... Visszamegyünk a Rana IV-hez." "Vissza?"
kérdezi Riker meglepetten. "Van még néhány tisztázandó dolog. Beszélni
akarok azzal a két botanikussal. Magáé a parancsnokság." mondja Picard,
ezzel besiet a készenléti helyiségbe. "Sebességet csökkenteni, irány a
Rana IV." mondja Riker, "Az ellenségnek egérút."

A két Uxbridge éppen a házukat övezı épen maradt területen kívül

vizsgálgatják a kiszáradt, kopár talajt, talán abban a reményben hogy
sikerül újra mővelésre alkalmassá tenni, mikor Picard, Worf és egy
szögletes berendezés materializálódik nem messze tılük a füves terület
szélén. "Jó napot... Remélem nem ijesztettük meg önöket. Jean-Luc
Picard vagyok, az Enterprise kapitánya. ... Hoztunk önöknek valamit,
aminek nagy hasznát veszik ha a Rana IV-en akarnak maradni. Egy
általános replikátor. Mivel hordozható modell, vannak bizonyos
korlátai, de..." "Nincs szükségünk ilyesmire." jelenti ki Kevin. "...El
tudja látni önöket ruhával, élelmiszerrel, és ivóvízzel." folytatja
Picard, nem zavartatva magát, "Worf hadnagy el fogja magyarázni önöknek
a kezelését." "Nincs rá szükségünk." mondja Kevin. "De igen, Kevin.
Szükségünk van rá. ... Nagyon köszönjük, kapitány. Éppen teázni
akartunk, örömmel látjuk önt és Mr. Worfot is." "Köszönettel elfogadjuk
a meghívást." bólint Picard. "Csak tovább akarnak szimatolni, mint
korábban." súgja oda Kevin bizalmatlanul a feleségének. "Kevin
Uxbridge... Eddig még nem sértettem meg a vendégbarátság szokásait, és
most sem fogom. ... Indulhatunk, kapitány."

"Hallgass... Hallgass!!" kiabálja Troi kétségbeesetten a kabinjában,

majd a tanácstalanul mellette álldogáló orvostechnikushoz fordul:
"Kérem... Csináljon valamit hogy elhallgasson!" Ekkor Crusher érkezik,
orvosi felszereléssel a kezében, és megpróbálja lecsillapítani Troit.
"Itt vagyok... Segítünk..." "Olyan hangos... Nagyon hangos a zene!
Tegyenek valamit, nem bírom tovább elviselni!" "Kísérje az ágyhoz."
pillant Crusher a technikusra, ezzel elindulnak a hálószoba felé. a
doktornı elıször nyugtatót ad be Troinak, majd trikordert vesz elı az
orvosi készletbıl. "Még mindig hallom... Hallgattassák el! Borzasztó
hangos...!" "Átvisszük a gyengélkedıbe." határoz Crusher. "Nem! A
kabinomban akarok maradni..." tiltakozik Troi. "Adok altatót."
javasolja a doktornı. "Nem akarok aludni. Álmomban is a zenét hallom!"
"Mélyálmot idézünk elı, akkor nem gyötrik majd az álmok." "De ez nem
álom! Tényleg hallom!"

"Egy Atlanti-átkelés során ismertem meg Kevint." meséli Rishon,

miközben teát tölt Picardnak és Worfnak, "Egy szegény diák volt,
viseltes ruhában, piszkos cipıben. ... A szüleimmel együtt utaztam,
akiket egyáltalán nem hatott meg az igyekezete. Két órával az elsı
randevúnk után megkérdeztem, nem akar-e elvenni feleségül. Tudta hogy
komolyan gondolom. ... Azt hiszem, máig nem hevert ki a meglepetést."
Worf eközben belekortyol a teájába, ami szemmel láthatóan nem nyeri meg
igazán a tetszését. "mit gondol, Mr. Worf?" pillant rá Rishon. A
klingon egy darabig keresgéli a lehetı legdiplomatikusabb választ,
végül így szól: "Jó tea... Szép ház." "Miért hagyták ott a Földet, és
telepedtek le ezen a bolygón?" kérdezi Picard. "Úgy érti, a mi
korunkban..." mondja Rishon, "Nos, úgy gondoltuk, ettıl megújulna a
szerelmünk. És sikerült is a dolog." A nı ezzel megfogja a mellette egy
fotelben üldögélı Kevin kezét. "Biztosan rémítı volt, mikor a kolónia
élethalálharcot vívott..." mondja Picard. "Igen. ... Az ég vérvörös
volt... Mennydörgött. Remegett a föld..." "És ennek ellenére... Önök
túlélték." néz körül Picard. "Fogalmunk sincs, miért mi vagyunk az
egyetlenek. Én még mindig értelmet próbálok keresni benne." csóválja a
fejét Rishon. "Mit gondol, kapitány, mikor hagyják el a rendszert?"
kérdezi Kevin. "Erre még nem tudom a választ. Néhány órája találkoztunk
egy hadihajóval... Valószínőleg azzal ami letarolta ezt a bolygót.
Rákényszerítettük hogy hagyja el a rendszert, de nem sikerült
kapcsolatot felvenni vele. A hajó visszatérhet..." "Azt mondtad,
elment." néz Rishon Kevinre. "A jelek szerint tévedtem. De ne aggódj,
nem lesz semmi bajunk." "Biztos ebben, Kevin?" "Nem. De nem akarom hogy
a feleségem féljen. ... már többször mondtuk, nem tudjuk, miért
kíméltek meg minket." "Kell hogy legyen valami oka." mutat rá Picard,
"Miben voltak mások, mint az életüket veszett telepesek? Talán ez a
hely? Vagy a filozófiai nézeteik? ... Vagy akár a szemük színe?
Mindenesetre volt valami jelentıs különbség." "Nem volt különbség.
Csak én ragaszkodom az elveimhez, én voltam az egyetlen aki úgy
döntött: nem harcolok." "Ühmm... Amihez meg is volt minden joga."
bólint Picard. "De biztos vagyok benne hogy a támadók nem vehették ezt
észre. Mi is készek voltunk meghalni, mint bárki más. ... Semmi okuk
nincs arra hogy tovább maradjanak itt a hajójukkal, kapitány. Önök
nélkül is boldogulunk." mondja Kevin felállva a fotelbıl, majd kiballag
a nappaliból. "Kevin sajnálja a többiek halált, de nincs hozzá köze. İ
egy nagyon finom ember... Remélem megértik." "És önnel mi a helyzet,
Rishon? Úgy érez ön is mint ı?" kérdezi Picard. "Én harcolni akartam,
de kitartottam a férjem mellett. ... Nos, kapitány, köszönjük a
replikátort..." Picard és Worf erre felállnak. "Mielıtt visszatérek a
hajóra, még egyszer arra kérem önöket, jöjjenek velünk. Az önök
biztonsága érdekében." "Kapitány, én ugyan félek, de... Nem tudom itt
hagyni a Ranát. Még akkor sem, ha ez az életembe kerül."

"Egyszerően nem értem. Az összes agyi funkciót letompítottam, de a

jelek szerint még mindig hallja azt a zenét..." mondja Crusher Troi
szobájában az ágy másik oldalán álló nıvérnek, "El kell szigetelnünk
mindentıl... Mesterséges kómát idézünk elı nála."

"Ugyanaz a hajó, ami megtámadott minket, parancsnok." mondja Data a

hídon, miután vörös készültséget rendeltek el az Enterprise-on, "Nagy
sebességgel lépett be a rendszerbe, és a Rana IV felé tart."
"Képernyıre." szól Riker, majd mikor a hajó megjelenik, hozzáteszi:
"Lehet hogy csak képzelem, de mintha a hajó most sokkal gonoszabb
kinézető volna, mint korábban. ... Pajzsokat fel, fegyvereket
készenlétbe." A felszínrıl visszatérı Picard és Worf ekkor lépnek ki a
hídra. "A barátunk visszatért." fordul feléjük Riker. "Számítottam is
erre. Mr. Worf, csatornát megnyitni." mondja Picard leülve a székébe,
"Figyelmeztesse a hajót hogy tartsa magát távol a bolygótól." "Az
ellenfél máris lıtávolságban van." jegyzi meg Worf. A támadó ekkor
tüzet is nyit, és a jelek szerint ezúttal komolyan gondolja a dolgot.
"A pajzs összeomlott." jelenti Worf két-három találat után, "Négyszáz
gigawatt pozitron-energiát lıtt ki ránk." "Károk?" kérdezi Picard.
"Csak könnyebbek. De a pajzsot nem tudom visszakapcsolni." Az
ismeretlen hajó újra tüzet nyit. "Pajzs nem volt jelen, károk a
páncélzaton." jelenti Worf. "A szenzorok adatai szerint ennél sokkal
komolyabb károkat is tudna okozni." mondja Data. "Az ellenfél az
Enterprise és a Rana IV közé manıverezik." jelenti Wesley. "Egyes, elég
türelmet tanúsítottunk." mondja Picard. "Worf hadnagy, fézereket
maximális teljesítményre, egy sorozat fotontorpedót elıkészíteni." szól
Riker.
Az Enterprise tüzet nyit az alsó tőzívébıl, és útjára bocsát
féltucatnyi torpedót is. A lövések azonban elenyésznek az ellenséges
hajó elıtt felvillanó 'kemény' pajzson, ami áttörhetetlen
kristálybúraként borul a hajó orr-részére.
"A hajót nem érte károsodás, uram. A védelmi rendszerei a jelek
szerint könnyedén semlegesítik a fegyverein energiáját." jelenti Data.
"Gyorstőz maximális energiával!" szól Riker. Az Enterprise ontani kezdi
a pusztító energiát, de az ellenfél 'kemény' pajzsa újra bevillan, és
mindent feltartóztat. A visszavágás sem marad el, amibe az Enterprise
belerázkódik. "Komoly károk több szinten." jelenti Worf, "A
fegyverrendszer leállt." "Riker a gyengélkedınek: sebesültek a hídon!"
üzeni a parancsnok. "Mr. Crusher vigye az Enterprise-t biztonságos
távolságra az ellenféltıl." rendelkezik Picard.
Ahogy az Enterprise elhagyja a keringési pályát, a hatalmas
ellenséges hajó elfoglalja a helyét, és orrát az Enterprise felé
fordítva jelzi: kívül tágasabb.
"Mr. Worf?" kérdezi Picard. "Az ellenséges hajó nem követ minket.
Körpályán marad a Rana IV körül." "Kevin és Rishon..." jegyzi meg
Riker. "Semmit nem tehetünk értük." rázza meg a fejét Picard, "De
biztos vagyok benne hogy nincsenek veszélyben."

"Nem tud segíteni rajta? kérdezi Picard Crushert, a kabinjában az

ágyán fekvı Troit nézve. "Megtettem amit tudtam. Nem tudom, mi okozza
nála ezt a hallucinációt." "Valamilyen telepatikus hatás lehet?"
"Valószínő. De nem vagyok szakértı az ilyesmiben." "Ez blokkolja a
mentális érzékelését... Nem képes észlelni az érzelmeket." mondja
Picard. "Kinek állna ez érdekében?" "Kevinnek és Rishonnak." "Valóban?"
"Azt akarták hogy hagyjuk el a rendszert, és most éppen ezt tesszük.
... Picard hívja a hidat!" "Itt Riker." "Egyes, tartjuk ezt az irányt,
pontosan egy óráig. Utána megfordulunk, és visszamegyünk a Rana
rendszerbe." "Addigra a pajzsok még nem lesznek üzemkészek."
"Visszamegyünk. ... És ezúttal senki és semmi nem fog az utunkba
állni." mondja Picard.

Az Enterprise hamarosan valóban újra pályára áll a Rana IV körül.

"Uram, a szenzorok nem jeleznek idegen hajót a közelben." jelenti

Worf, "Azonban ha azt vesszük mi..." "Felejtse el a korábbi tévedését,
Mr. Worf. elkerülhetetlen volt." mondja Picard. "Kapitány, az
Uxbridge-ház transzportertávolságban van." jelenti Data. "Mr. Worf,
elkísér engem a felszínre. Öné a híd." pillant Picard Rikerre.
"Kapitány..." áll fel amaz, "Az idegen hajó már kétszer felbukkant,
harmadszor is visszatérhet." "Én nem így látom. Nem tudják hogy itt
vagyunk. Az ellenfelünk azt hiszi, végleg előzött bennünket. És úgy
vélem, minden meg fog változni, miután visszatértem a fedélzetre. ...
Az a hajó Kevint és Rishont védi, nem tudom hogy közvetve vagy
közvetlenül, de az ı kívánságukat teljesíti. Nem tudom, de ki fogom
deríteni."
A két Uxbridge a Troit gyötrı dallamra táncolnak a lakás
nappalijában, mikor Picard és Worf betoppannak: "Nicsak, egy kis
ünnepség?" "Mit keresnek itt? Mit akarnak?" kérdezi Kevin. "Meglepte a
megjelenésünk... Elıször még érthetı is lett volna, de most? A jelek
szerint nem számítottak rá hogy újra látnak." mondja Picard. "Miért
próbál folyton beleavatkozni az életünkbe?!" kérdezi Kevin. "Nincs
szándékomban beavatkozni. Csak segíteni akarok magán és a feleségén."
"Akkor arra kérem, hogy hagyjon minket egyedül." "Megígérem önnek,
miután elhagytam a házat, többé nem térek vissza. De az Enterprise nem
fogja elhagyni az orbitális pályát." "Miért?" kérdezi Rishon. "Hogy
magukat megvédjük." "Erre semmi szükség." jelenti ki Kevin, "Fogja már
fel végre!" "De igen, szükséges. Nagy veszélyben vannak. A hajó megint
visszatért. Megküzdöttünk vele, és vesztettünk. A legénységem számos
tagja megsebesült, többek között egy nı is, akinek a tudatát egy
telepatikus beavatkozás lassan elpusztítja." "Nem... Csak ezt ne..."
mondja Rishon kétségbeesetten. "Csak megpróbálnak ránk ijeszteni."
mondja Kevin, "Ismerem a jogaimat." "Milyen jogokra gondol? És mi a
helyzet Rishonnal? ... Helyesnek tartja hogy ı itt maradjon? ... Jöjjön
velünk az Enterprise-ra. Ott biztonságban lesz." fordul Picard a nı
felé. "Nem. ... Nem tudom itt hagyni ıt." néz Rishon a férjére. "Én
pedig maradok." jelenti ki Kevin, "És a feleségem biztonságban van
mellettem ebben a házban." "Miért olyan biztos ebben? talán valami
szentély ez a ház? ... Vagy maga az oka? Az, hogy nem akar harcolni?
... Egy kérdés: ha Rishon veszélybe kerülne, ölne hogy megmentse az
életét?" "Nem. ... Nem tenném. Soha nem tennék ilyet. Nem ölök."
jelenti ki Kevin komoran. "Kérem ne gyötörje tovább a férjemet. ...
Kapitány, hagyja el a házunkat" "A kötelességem megvédeni önöket. Ami
azt jelenti, mindaddig a Rana IV körül maradunk, míg önök ketten itt
élnek ebben a házban." mondja erre Picard, majd Worffal a nyomában
távozik.

"Egyes..." lép ki Picard a hídra, "Helyzetjelentést kérek." "Nem sok

változás van. A pajzs még mindig nem mőködik, a fegyverzet vezérlése
részben helyreállt. Megkettıztem a javítóosztagok számát." "Az idegen
hajó magas orbitális pályára áll." jelenti ekkor Data, "Nagyon közel
van, alig háromszázezer kilométerre." "Hibásak a szenzoraink?!" kérdezi
Riker. "Ez most lényegtelen, Egyes. A hajó pontosan a tervek szerint
érkezett." nyugtatja meg Picard. "A hajó irányt változtatott, az
Enterprise felé tart." jelenti Data. "Worf, minden fézert és
fotontorpedót tüzelésre elıkészíteni!" szól Riker. "Visszavonom a
parancsot, Mr. Worf." mondja Picard. "Az idegen hajó húszezer
kilométerre közelítette meg az Enterprise-t." "Semmi baj, Data. Hadd
jöjjön csak." dıl hátra Picard a kapitányi székben, "Fımonitort be." Az
ismeretlen hajó lassan szembefordul az Enterprise-al. "Kitérımanıver,
uram?" kérdezi Worf. "Az Enterprise marad ahol van, Mr. Worf."
"Fegyverek?" "Várnak a parancsomra."
Az ismeretlen hajó hamarosan lefordul az Enterprise-ról, és a bolygó
felé fordítja az orrát.
"A hajó alacsonyabb pályára áll a Rana IV körül." jelenti Data, "A
jelek szerint a bolygót akarja tőz alá venni, kapitány." "Értettem."
bólint Picard. "A számításaim szerint a célpont Rishon és Kevin
Uxbridge háza." "Nem avatkozunk be, Mr. Data." mondja Picard. Az
ellenséges hajó megereszt egy lövést a felszín felé. "A ház
megsemmisült." jelenti Worf. "Keressenek túlélıket." szól Picard.
"Nincsenek túlélık." "Mr. Worf..." áll fel Picard, "Készítsen elı egy
fotontorpedót. Cél az ellenséges hajó." "Igen, uram." bólint a klingon.
A torpedó hamarosan útnak indul, és a találattól az idegen hajó
megsemmisül. "Egyes, van még bármi oka annak, hogy itt maradjunk?"
kérdezi Picard. "Az ismeretlen hajó megsemmisült, a két Uxbridge
meghalt. ... Nincs már miért maradnunk." mondja Riker komoran. "Helyes.
Mr. Crusher, álljunk magasabb keringési pályára, ahonnan
megfigyelhetjük az egész bolygót." rendelkezik Picard. "Igenis, uram.
De... Kaptány, mit kellene megfigyelnünk?" "Mindent. ... Ha szükség
volna rám, a készenléti helyiségben leszek. Egyelıre ennyi" mondja
Picard Rikernek, majd besiet a készenléti helyiség ajtaján.

"Jöjjön be." szól ki Picard a készenléti helyiség ajtócsengıjének

hangjára. "Beszélhetnék önnel?" kérdezi a belépı Riker. "Hát persze,
Egyes." "Már három órája figyeljük feszülten a bolygót, de nem
fedeztünk fel semmit. Úgy gondolom, egy bizonyos dologra vár." "A
kapitánya egy elég vad feltételezésre támaszkodik, Will. ... És hogy mi
lesz a dolog vége, arról fogalmam sincs. Talán egyáltalán nem helytálló
amit gyanítok, de... Találunk két embert egy letarolt bolygó
felszínén... Azonban a háborúnak csak egyetlen túlélıje volt a Rana
IV-en."
"Miért kell nekünk egy teljesen halott bolygót figyelni?"
méltatlankodik Worf a hídon. A melléette álló LaForge meglepetten veszi
szemügyre az egyik hátsó terminál kijelzéseit, majd így szól: "Híd
hívja Picard kapitányt: kérem azonnal jöjjön a hídra." Picard és Riker
kisietnek a készenléti helyiségbıl. "Kapitány... A ház megint ott van.
A fák, a fő... Minden. Nézzék csak meg." mondja LaForge a fımonitorra
nézve, ahol megint ott virít a zöld négyzet a kopárság közepén. "Worf,
észlel valamit?" kérdezi Picard. "Két élılényt észlelek. Rishon és
Kevin Uxbridge a jelek szerint életben maradtak." "Mr. Crusher, vigyen
bennünket transzportertávolságra. Felsugározzuk mindkettıjüket,
mégpedig közvetlenül a hídra." szól Picard. "Kapitány... Tiltakozni
fognak miatta." jegyzi meg Data. "Na és?!" von vállat Picard. A
házaspár hamarosan megjelenik a híd közepén. "Bocsássák meg hogy
megszakítom a táncmulatságot..." néz rájuk Picard a székébıl. "Az
akaratunk ellenére hozott ide minket." méltatlankodik Rishon. "Igen.
Hogy véget vessek az egyik legénységi tagom szenvedésének." "Ezt nem
értem." "Kevin viszont érti. İ az oka. ... Elıször nem értettem, miért
egyedül a maguk háza vészelte át a pusztulást, de késıbb világossá
vált. ... Természetesen az is elpusztult. Az otthonuk, ahol teával
kínáltak minket, ahol táncoltak, csak másolat. Majdnem valóságos, de
újra meg újra létre lehet hozni, vagy el lehet pusztítani, ahogy éppen
maguknak jó." "Miért gúnyolódik rajtunk? Nem látja hogy a férjem..."
"Rishon. Hallgassuk meg, mit akar még mondani." "Önök nagyon
igyekeztek, hogy az Enterprise elhagyja a naprendszert. Mert a ház, a
birtok, de a maguk létezése is olyan jelenség, amire nem akarnak
magyarázatot adni. ... Az a hadihajó szintén egy ilyen jelenség.
Elıször megpróbált előzni minket, de nem járt sikerrel. ... Másodszor a
maguk értésére adtam, hogy az Enterprise csak akkor fogja elhagyni ezt
a rendszert, ha maguk meghaltak. ... És maguk mindent megtettek, hogy
elhitessék velünk ezt az állapotot." "Sajnálom azt a nıt." mondja
Kevin, "Segíteni fogok rajta. De elıbb tudnom kell, mit terveznek
velem." "A legközelebbi őrállomásra visszük, ahol felelısségre vonják
az Enterprise megtámadása, és tizenegyezer ember halála miatt." "Nem...
İ nem ölt meg senkit!" mondja Rishon. "A bolygó úgy pusztult el, ahogy
elmondtuk." bólint Kevin. "De nem mondták el a teljes történetet.
Például Rishonnal kapcsolatban." "Mit akar ezzel mondani?" kérdezi a
nı. Kevin erre odébb lép a feleségétıl, Picard pedig így szól:
"Rishon... Megérinthetem önt... Hallom a hangját, érzem a parfümjét...
Valódi embernek tőnik, önálló tudattal, és akarattal. De ennek
ellenére... Mégsem létezik. Meghalt a többiekkel együtt a kolónia
védelmében. .. İ teremtette újjá, ugyanúgy, ahogy az otthonukat is."
Rishon a következı pillanatban eltőnik, mint egy elolvadó viaszbábu.
"Ön az egyetlen élılény, ami még létezik a Ranán." fordul Picard Kevin
felé, "És bár emberi alakja van, nem ember." Kevin komoran a kapitányra
pillant, majd a teste felfénylik, és egy pillanatig látszik az a lény,
ami az emberi test belsejében rejtızik, majd minden eltőnik. "A
turbóliftben van." állapítja meg LaForge. "Hadd menjen." szól Picard.
"Kapitány, nagyon veszélyes lehet." mondja Worf. "Igen, veszélyes.
Gond nélkül megsemmisíthetett volna mindannyiunkat, ha akar. Hagyják,
hadd menjen. Értesítse a legénységet. hogy térjenek ki az útjából.
Tudnia kell, hogy nem akarjuk akadályozni." "A bolygóra akar
visszatérni?" kérdezi Riker. "Azt hiszem olyan lény, akinek
lelkiismerete is van. Elıbb még segíteni fog valakin."
A Troi kabinjába lépı Crusher ijedten torpan meg, mikor Kevint
pillantja meg a tanácsosnı ágya mellett állni. "Elhallgattattam a zenét
a fejében. Most már egészséges." fordul Kevin a doktornı felé, "Alszik.
Képes lett volna felismerni a valódi énemet. Ötven éven át éltem
emberként, de elıle nem tudtam volna semmit elrejteni. ... A
büszkeségem és önzésem áldozata. Ilyesmi nem fordul elı többé." Ekkor
Picard is megérezik a kabinba. "Mi történt a Rana IV-en? Mondja el a
teljes igazságot." "Hát jó... Ha tudni akarja. ... Én egy douwd vagyok.
Egy halhatatlan teremtmény, ami új alakokat tud ölteni. ... Sok ezer
éve vagyok már ebben a galaxisban, de még senki sem ismerte fel a
valódi énemet. Egészen mostanáig. ... Mikor emberi alakban a földön
tartózkodtam, beleszerettem az egyik asszonyukba. Elfelejtettem, mi is
vagyok valójában, és a férje lettem. Az életemnek egyszerre értelme
lett, és boldog voltam. ... Átköltöztünk erre a bolygóra, hogy itt
éljük le utolsó éveinket. És most... Meghalt. Soha nem tudta meg rólam
az igazságot." "A kolóniát egy hadihajó támadta meg..." mondja Picard.
 "Igen. A husnockok hajója. Egy tagadó gondolkodású faj. Ami csak a
halált és pusztítást ismeri. elpusztíthattam volna ıket az akaratommal,
de... Nem tettem." "Meg tudta volna állítani ıket, mégsem tett
semmit?!" kérdezi Crusher. "Nem. Nem pusztítottam el ıket, ugyanúgy,
ahogy a maguk hajóját sem semmisítettem meg. Én... Nem akarok ölni."
"Tehát hagyta, hogy a telepesek egy reménytelen csatát vívjanak."
mondja Picard. "Megpróbáltam becsapni a husnockokat. Mint ahogy
magukkal is próbálkoztam. De ık ettıl csak még dühösebbek lettek. És
borzalmasabbak..." "És akkor bekövetkezett az, amitıl a legjobban
tartott. Rishon együtt harcolt a telepesekkel, és eközben... A halálát
lelte." "A legnagyobb vágyam az lett volna... Hogy vele haljak meg."
mondja Kevin kétségbeesetten. "De maga nem tud meghalni. ... Életben
maradt, egyedül." "Igen... Mikor láttam a holttestét... Majdnem
beleırültem. Elöntött a győlölet... Egy pillanatra elborult az agyam,
és... Megsemmisítettem a husnockokat." "Miért akarta ezt titokban
tartani elıttünk?" kérdezi Crusher, "Bőntudatot érez, mert nem segített
Rishonnak és a többieknek?" "Nem, nem, nem..." rázza a fejét Kevin,
"Nem ismerték fel, a bőnöm nagyságát. Nem egy husnockot öltem meg, vagy
százat, vagy ezret... Mindet megöltem. ... Minden husnockot, ami
létezett a galaxisban." Picard és Crusher döbbenten merednek a megtört
öregemberre, aki nagyot sóhajtva halkan folytatja: "Ötvenmilliárd
élılény meghalt... Tizenegyezer ember miatt. ... Ér annyit egy nı
szerelme, hogy egy egész faj elpusztuljon miatta? ... Értik mostmár,
hogy el akartam kerülni hogy mindezt megtudják? Ezért akartam, hogy
elhagyják a naprendszert." "Nincs jogunk ítélkezni maga fölött emiatt.
A maga tettére nincsen törvényünk." mondja Picard komoran, majd a
kijárat felé indul. Néhány lépés után azonban visszafordul:
"Visszatérhet a bolygóra. ... És újrateremtheti a feleségét, Rishont."
Kevin alakja felfénylik, és a lény, mint valamivel korábban a hídról,
eltőnik Troi kabinjából.

"Elhagyjuk az orbitális pályát. Teljes impulzusmeghajtást." szól

Riker a csendes hídon, ahol jelen van az Enterprise teljes tisztikara.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány, CsillagIdı 43153.7.

Elhagyjuk a Rana rendszert, a 133-as őrbázis irányában. Mögöttünk pedig
egy különös teremtmény marad, egy hatalmas bőn terhével a vállain. Nem
hinném, hogy jogunk volna ítélkezni fölötte. Csak annyit tudok, hogy ez
a lény azt akarta, hagyjuk egyedül magányában."

[Kevin Uxbridge - John Anderson, Rishon Uxbridge - Anne Haney. Írta:

Michael Wagner]

52. S ki vigyáz az istenekre? (Who Watches The Watchers)

SD 43173.5 - SD 43274.2, 2366 március 4.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43173.5. A

Mintaka III felé tartunk, ahol egy Szövetségi antropológuscsoport az
ottani lakosságot tanulmányozza. A feladatunk: segíteni a helyırség
személyzetének egy meghibásodott reaktor megjavításában."

"Mr. LaForge, jelentést." fordul Picard a hídra lépı

korvettkapitányhoz. "Elkészítettük a szükséges alkatrészeket. Amit
azonban nem értek, hogy mi szüksége van egy háromfıs személyzettel
rendelkezı helyırségnek egy négy egész kéttized gigawatt
energiatermeléső reaktorra?" "Ez elég energia egy fézerbank
ellátásához, egy hiperrelé üzemeltetéséhez..." mondja Riker. "Vagy egy
hologram- generátorhoz... Ahh... Álcázórendszer! Persze, hiszen
antropológusok." bólint LaForge. "Ühüm. Egy csoport mintakait
igyekeznek szinte testközelbıl megfigyelni. Ezért kellett álcázni a
megfigyelıhelyet." mondja Picard. "Dr. Barron jelentései alapján a
mintakaiak elı-vulcani lények, nagyjából bronzkori fejlettségi szinten.
Viszonylag békések., és nagyon intelligensek." magyarázza Troi. "Nem
véletlen, ha az ember figyelembe veszi, mennyire hasonlít az
evolúciójuk a vulcaniakéhoz." bólogat Picard. "Kapitány, üzenet
érkezett a Mintaka III-ról." jelenti Worf. "Köszönöm, hadnagy.
képernyıre." fordul Picard a fımonitor felé. A képernyın egy komoly
interferenciát szenvedett adás jelenik meg, amit egy sziklába mélyített
helyiségbıl küldenek. A kép elıterében ülı férfi így szól: "Barron az
Enterprise-nak: az eddigi javítási kísérleteink eredménytelenek voltak.
A reaktor mőködésképtelen." "Mennyi energiatartalékuk van?" kérdezi
Picard. "Három óráig tart ki." "Kapitány, hetes görbülettel huszonhárom
perc alatt ott lehetünk." mondja Data. "Hetes görbület." bólint Picard,
"Hamarosan ott..." A képernyın látható helyiségben ekkor egyszerre több
robbanás következik be. Barron az elıtte levı pultra hanyatlik, egy
másik férfi a háttérben látható, ahogy a robbanás áthajítja a
képfelvevı látóterén, egy harmadik alak pedig a helyiség szabadba nyíló
ablaka felé kúszik, és átveti magát a nyíláson, miközben a barlangban
mindenfelé energia-kisülések cikáznak. A kapcsolat még néhány
másodpercig bírja, azután összeomlik. "Kapitány, elvesztettük a
kapcsolatot." erısíti meg Worf. "Kilences görbület!"

Mikor az ötfıs felderítıosztag az Enterprise pályára állása után

megérkezik a helyiségbe, a kisülések már csak szórványosan
tapasztalhatók. Crusher és a vele érkezett orvostechnikus a
sebesülteket veszi kezelésbe, miközben LaForge így szól: "A
berendezések feszültség alatt állnak, legyenek óvatosak." Riker kinéz a
széles, üveg nélküli ablakon a kinti sziklás hegyoldalra, majd nekilát
bejárni a helyiséget.
"Miért kell ilyen korán idejönnünk?" kérdezi egy középkorú, vulcanit
idézı férfi a mellette haladó fiatalabb nıtıl, miközben egy sziklás
terepen kapaszkodnak felfelé. "Mikor a nap eléri a pályája legmagasabb
pontját, azonnal el kell végeznem a méréseket." feleli a nı. "Gond
nélkül meg tudod csinálni, hiszen már vagy százszor leolvastad a
napórát." "Igen, apám. De eddig még nem voltam hivatalosan megbízva
ezzel a feladattal. A páros hamarosan egy kis település széléhez
érkezik, ahol egy kıbıl emelt állványon egy meglehetısen bonyolult
szerkezető napóra van. A nı állítgatni kezdi., a férfi pedig a munkáját
nézve megjegyzi: "Nagyon komolyan veszed a kötelességedet... Az anyád
büszke volna rád." A nı munka közben futólag a nem túl messze magasodó
sziklaoromra pillant, ahol egy kékesen villódzó fényre lesz figyelmes.
"Az meg mi? ... Ott fent, apám..." "Nem tudom." mondja a férfi, majd
mindketten elindulnak a több száz méternyire levı sziklaalakzat felé,
aminek nagyjából a fele magasságánál látható a fényjelenség.
A megfigyelıállomáson még mindig csapkodnak ugyan a kisülések, de
LaForge és Riker megkezdték a reaktor vizsgálatát, Crusher pedig
magához térítette Barront. Data valamivel odébb, egy másik konzolnál
dolgozik, majd hamarosan bejelenti: "Az álcázó újra mőködıképes." "Már
csak energia kellene hozzá." jegyzi meg Riker. "Mindjárt, uram." bólint
LaForge.
A vulcaniakra emlékeztetı páros eközben már leküzdötte az ıket a
villogó fénytıl elválasztó távolság nagy részét, és most egy kis
sziklaplatón állnak, egy sziklába vájt nyílást figyelve, amiben
valamilyen fémes szürke keret látható, annak a nyílásából villan fel
idınként a kékes fény. "Te várj itt, Oji." pillant a férfi a nıre, majd
óvatosan megindul a nyílás felé. A nı kicsit hátrább húzódik, így a
szikla pereme félig eltakarja, onnan figyeli a felfelé kapaszkodó
apját. Az egy jó fél perc alatt felér a nyíláshoz, melynek széle körül
elektromos kisülések cikáznak, majd felhúzva magát az utolsó két
méteren, bekukucskál a nyíláson. "Enterprise... Martinezt és a betegét
sugározzák a gyengélkedıbe." üzeni épp Crusher, az orvostechnikus, és a
padlón fekvı sebesült férfi mellett térdelve. A szállítósugarak
hamarosan megérkeznek, így Crusher visszatér Barronhoz. Data, egyelıre
végezve az álcázórendszer vezérlésének vizsgálatával, megfordul hogy a
reaktoron dolgozó Rikerékhez menjen. Ám mikor megpillantja a
megfigyelınyíláson át bebámuló mintakait, meglepetten torpan meg:
"Parancsnok..." Riker gyanútlanul megfordul, észreveszi a férfit egy
pillanatig elkerekedett szemmel bámulja. A mintakai úgy dönt, kezdenek
túl sokan tudni a jelenlétérıl, ezért sietve megpróbálna leereszkedni a
nyílásból, ám eközben véletlenül hozzáér annak feszültség alatt álló
fémkeretéhez. A fellobbanó kisülés letaszítja a férfit a nyílásból, aki
több méter zuhanás után a sziklás talajon ér földet. Oji odasiet hozzá,
ám mikor a nyílás felıl hangok hallatszanak, inkább visszahúzódik a
fedezékébe. "Doktor, legyen óvatos!" hallatszik Riker hangja a nyílás
felıl. "Segítenem kell rajta!" Crusher, amennyire a terepviszonyok
lehetıvé teszik, lerobog a köves lejtın a magatehetetlenül rángatózó
mintakai mellé, menet közben aktiválva orvosi trikorderét. "Crusher az
Enterprise-nak: két személy felsugárzásra, készítsék elı a mőtıt!" A
szállítósugarak pillanatokon belül felragyognak, Oji pedig döbbenten
figyeli, ahogy az apja, és a kék ruhás jelenés feloldódnak a levegıben.
"Most már mőködnie kell..." mondja a reaktort vallató LaForge. Az
állomás világítása lassan életre kel, és felzümmög a holoemitter is.
A sziklában tátongó nyílásban kék fénypontok kezdenek örvényleni,
majd a fényjelenség lassan a környezı sziklafalhoz hasonlóvá
keményedik, eltüntetve a nyílást. Oji óvatosan felkapaszkodik oda, ahol
nemrég még az apja volt, és megtapogatja a sziklafalat, de az tejesen
valóságosnak tőnik.

A gyengélkedıbe belépı Picard mindennek látszik, csak boldognak nem,

mikor megpillantja az egyik ágyon fekvı mintakait. "Dr. Crusher..."
mondja semmi jót nem ígérı hangon, mire a doktornı elindul felé.
"Kapitány, mielıtt a fejemre olvassa az Elsıdleges Irányelvet... A
férfi már látott minket, mielıtt balesetet szenvedett. Vagy
felsugározzuk, vagy hagyjuk meghalni." "Miért sugároztatta fel?!" "Mert
mi voltunk a felelısek a balesetéért!" "Nem tudok egyetérteni az
álláspontjával, doktor. ... De mivel a férfi itt van... Törölnie kell
az emlékeit az eseménnyel kapcsolatban." "A teljes rövidtávú
memóriát..." bólint Crusher. "Csináltak már ilyet korábban is." jegyzi
meg Picard. "Igen. Ismerem Dr. Pulaski módszerét. De nem tudom
garantálni hogy egy mintakai agy esetében is mőködik a dolog. A
fejlettségi szintje alacsonyabb mint..." "Ne... Várjon! Túl késı, ki
kell ürítenünk az állomást!" tér magához a valamivel odébb fekvı
Barron, mire Crusher odasiet hozzá: "Dr. Barron, nyugalom... az
Enterprise-on van, biztonságban." "És a többiek?" kérdezi a férfi a
mellette megálló Picardtól. "Dr. Warren is itt van, épp most kezelik."
"És Palmer? Hol van Palmer?" "Még valahol a Mintaka III-on." feleli a
kapitány, nem is sejtve hogy az egy ággyal odébb fekvı mintakai közben
magához tért, és szem és fültanúja a beszélgetésnek. "Picard, meg kell
találnia!" "Figyeljen, Barron..." "Megsérülhetett..." "Megteszünk
mindent ami a hatalmunkban áll. Nyugodjon meg." "Köszönöm, Picard..." a
kapitány bosszúsan siet odébb, és aktiválja kommunikátorát: "Picard a
hídnak: helyzetjelentést." "Letapogattuk a bolygót, földi életjeleknek
nincs nyoma." jelentkezik be Worf. "Köszönöm hadnagy. Szőkítsék a
keringési pályát." "Kapitány, az csak mintegy négy százaléknyi
hatékonyságnövekedést jelentene." "Meg kell találnunk Palmert,
mindenképpen!" "Igenis, uram." "Picard kilép." A kapitány ekkor a
mintakai felé fordul, és mikor észreveszi hogy az pontosan ıt bámulja,
még boldogtalanabb arcot vág mint eddig. "Picard..." mondja a férfi
áhítattal. "Na még ez is..." kerül elı Crusher sietve, és egy
oltópisztollyal visszaküldi a mintakait az öntudatlanság biztonságába.
"Doktor, tudja mit kell tennie." jegyzi meg Picard komoran, majd
elhagyja a gyengélkedıt.
 A sziklák között, nem messze a rejtett Szövetségi
megfigyelıállomástól egy magányos szállítósugár ragyog fel, a fekvı
mintakai férfit hagyva maga mögött. Az hamarosan magához tér, és
zavartan néz körül. Kiáltozni kezdi a lánya nevét, aki még mindig a
megfigyelıállomás környékén keresgél, de mikor meghallja apja hangját a
sziklák közt visszhangzani, a keresésére indul. "Apám... Apám, te élsz?
Hogy lehetséges ez?!" kérdezi, mikor végre rábukkan, "Mikor azzal a
nıvel együtt eltőntél, azt hittem, meghaltál." "Halott voltam. De
visszaadták az életemet. ... Hallgass rám... Egy hihetetlen helyen
ébredtem fel... A sebeim eltőntek! Hirtelen meggyógyultam." "De... Hogy
lehetséges ilyen csoda?" "A népünk hosszú ideig hitt...
Természetfeletti lényekben. Akik megszabják, mikor essen az esı,
irányítják a napot égi útján... A népünk tudta, hogy hatalmuk van élet
és halál felett." "De ezek csak regék, apám. Mesék, amik mögött nincs
igazság." "Talán az ıseink regéi mégis igazak! Csak ez magyarázza, mi
történt. ... Hirtelen minden annyira megváltozott. Be kell számolnunk
róla a többieknek."

"Barron jól van, de Warren állapota kritikus." mondja Crusher a

tanácsteremben folyó eligazításon. "A szenzoraink csak mintakai
életjeleket mutatnak. Földi nem észlelhetı. Azonban..." int Riker
Datának. "A megfigyelıállomás körüli terület karsztvidék. Mindenütt
földalatti vízmosások, járatok, barlangok találhatók, a sziklák pedig
nagy mennyiségben tartalmaznak talliumot, ami gátolja a szenzorok
mőködését." mondja Data. "Vagyis ha Palmer valamilyen barlangban húzta
meg magát, nem tudjuk bemérni az életjeleit." állapítja meg Picard.
"Így van, uram." bólint az android. "Kapitány, ha még életben van,
orvosi ellátásra szorulhat. Egy felderítıosztagnak minél gyorsabban
meg kell keresnie." mondja Crusher. "A jelenlétünkkel nem
gyakorolhatunk befolyást a mintakai kultúrára." mutat rá Troi.
"Semmilyen körülmények között nem befolyásolhatjuk ıket." ért egyet
Picard. "Volna egy javaslatom." mondja Riker.

"Az Enterprise hajónaplója, Riker elsı tiszt. CsillagIdı 43174.2.

Troi tanácsosnı és én lesugárzunk a Mintaka III-ra, hogy felkutassuk
Dr. Palmert. Dr. Crusher mőtéti úton megváltoztatta a külsınket, és
bır alatti kommunikátorokat ültetett be, így minden ami elhangzik
körülöttünk, hallható az Enterprise-on is."

A napsütötte tájon alig látszanak a kékesfehér szállítósugarak,

amelyek két mintakait hagynak maguk után. Az egyikük egy magas, erıs
testalkatú szakállas férfi, társa pedig egy nála egy fejjel alacsonyabb
nı. "Riker az Enterprise-nak: hallanak minket?" "Kiválóan, parancsnok.
folyamatosan figyelemmel kísérjük önöket." érkezik Data kissé zajos
válasza. Riker és Troi felveszik a melléjük érkezett csomagjaikat,
miközben a tanácsosnı így szól: "A mintakaiak érzelmi élete nagyon
érdekes. Mint a vulcaniakra, rájuk is magasan fejlett szellemiség
jellemzı. És nagyon érzékeny lények. ... A mintakai nık például a
férjük elıtt haladnak... Ez jelzés a többi nınek." Troi ezzel megelızi
Rikert, miközben útnak indulnak. "Ez a férfi már igába van fogva..."
jegyzi meg Riker vigyorogva. "Neem... Nem egészen. Azt jelenti: ha
igénybe akarja venni a szolgáltatásait, elıbb velem kell beszélnie."
"Miféle szolgáltatásokat?" érdeklıdik Riker vidáman. "Hát...
Mindenféléket." feleli Troi mosolyogva.
A páros valamivel késıbb megérkezik ahhoz a településhez, amelynek
határában Oji és apja délelıtt a napórát ellenırizték. Más mintakaiak
is láthatók erre, mindannyian egy kis épület felé tartanak, amihez egy
kanyargós lépcsı vezet, így Riker és Troi is arrafelé veszik az irányt.
Az épület egy nagyobb, félig a talajszint alatt levı, és részben egy
barlangból kialakított helyiség lejárata. A felderítık a központi
helyiséget övezı galérián állnak meg, nem messze a bejárattól, innen
hallgatják a lent folyó beszélgetést. "Megértem hogy kétkedtek benne.
... Ha nem velem esett volna meg, én magam is nehezen hinném el."
mondja éppen Oji apja. "De pontosan úgy történt, ahogy elmondtuk."
teszi hozzá a lány. "Fento, te jobban ismered a legendákat, mint bárki
közülünk." fordul Oji apja egy idısebb mintakai férfihoz, "Hát nem
olyan lényekrıl szólnak, mint amilyeneket én láttam?" "Akik úgy
illannak el, mint a füst..." mondja Oji. "Valóban vannak történetek egy
ırzırıl, aki felbukkan és eltőnik kedve szerint." bólint az öreg. "És
nem tudja ez az ırzı feltámasztani a halottakat?" "Igen... Nagy hatalma
van. Legalábbis az ıseink így tartották." Riker és Troi eközben
leereszkednek a galériáról, és csatlakoznak a beszélgetést hallgató
mintakaiak egy csoportjához. "Biztos vagyok benne, hogy ezt az ırzıt
láttam. A nevét is tudom, úgy hívják: A Picard." "Hőha..." fordul Riker
Troi felé. "Mindenre emlékszik." állapítja meg a tanácsosnı. "Nem
sikerült törölni az emlékeit." "Liko... Azokban a természetfölötti
lényekben amiket az imént leírtál, már számos nemzedék óta senki sem
hisz." mondja ekkor egy középkorú nı, aki mindeddig meglehetıs
rosszallással hallgatta a férfi szavait, "Mint ahogy abban sem hiszünk
már, hogy a csillagok befolyásolják a sorsunkat. Vagy hogy a holtak
szellemei visszajárnak." Liko erre a nı elé lép: "Nuria... Én sem azt
állítom, hogy minden legenda valódi. De én láttam A Picard-t. És
meggyógyultam a halálos sebembıl." A felderítık ekkor érkezik
elérkezettnek az idıt a beavatkozásra, így Troi elıbbre lép: "Látogatók
vagyunk errefelé... Szeretnénk elcserélni az áruinkat. ... Szabad
szólnunk?" "Persze. Szívesen látjuk az idegeneket." fordul feléjük
Nuria, "Nuria vagyok." "Troi vagyok, ı pedig Riker. ... Nagyon érdekes
álmod volt." fordul Troi Liko felé. "Álom?! ... Valóság volt!" "Az apám
és én is láttuk a lényeket." lép Oji a férfi mellé. "Ha apa és lánya
vagytok... Talán közös álmot láttatok." "Ennek nem sok értelme van."
rázza meg a fejét Liko. "Annak sem több, hogy ez a Picard egy idegen
helyre vitt téged." jegyzi meg Riker. A galériáról, a bejárat felıl
ekkor egy férfi hangja szólal meg: "Nuria... Ez biztosan Palmer lesz."
Riker és Troi felnéznek, és két mintakai férfi között a kutatók szürke
kezeslábasát viselı földi férfit pillantanak meg. "Az, akit A Picard
meg akar találni." mondja Liko. "Hihetetlen... Tehát igazat szóltál."
mondja Nuria. "A Picard elégedett lesz." bólint Liko. A mintakaiak
ezzel a jövevények köré győlnek, Riker és Troi pedig kihasználva az
alkalmat, félrehúzódik. "Riker hívja az Enterprise-t." "Beszéljen,
Egyes." "Gondok vannak..." "A kulturális behatás..." üzeni Picard.
"Erısebb mint sejtettük." bólint Riker, "A mintakaiak megint egy
istenben hisznek. És a jelek szerint... Önt választották."
"Picard, azonnal a fedélzetre kell venniük Palmert. Orvosi ellátás
nélkül..." mondja Barron a gyengélkedıben. "Ez nem ilyen egyszerő."
fordul felé a kapitány, "Mintakaiak veszik körül, és ha a szemük
láttára dematerializálódik..." "Hiszen már így is bekövetkezett a
változás. Ez az esemény már nem sokat számítana. Nem volna túl nagy ár
Palmer életéért cserében." Picard erre aktiválja kommunikátorát:
"Egyes, volna mód Palmer kiszabadítására, és észrevétlen
felsugárzására?"
"Meg lehet próbálni." feleli Riker, úgy mintha Troihoz beszélne.
"Akkor csinálják. Picard kilép."
"Tiltakoznom kell!" mondja Barron, miután Picard befejezte a
beszélgetést, "Ezzel a késlekedéssel veszélyezteti Palmer életét."
"Igen, ezzel tisztában vagyok. De mindannyian, beleértve Dr. Palmert
is, megesküdtünk az Elsıdleges Irányelv betartására. ... Még akkor is,
ha ezért az életünket kell kockára tennünk is."
"Ratoval vadászni voltunk kint a Nagy Síkon, ott bukkantunk rá erre
az alvó idegenre egy üregben." mondja a Palmert behozó mintakaiak
egyike, miközben Nuria az öntudatlan Palmert vizsgálgatja. "Ez a Palmer
az ırzı szolgája?" kérdezi Nuria. "Persze hogy az." jelenti ki Liko, "A
Picardnak sok szolgája van. Igaz, Fento?" "Így mondják a legendák."
bólint az öreg, "De ha Palmer az ırzı szolgája, mit keresett abban az
üregben?" "Talán eltévedt." véli Oji. "Vagy feldühítette A Picard-t, és
most elıle bujkál." mondja a vadász. "Meg kellene kötöznünk, nehogy
megszökjön..." javasolja Liko, "Mikor felébred." "Semmi értelme foglyul
ejteni egy idegent." lép közelebb Riker, "Ez az egész dolog az
ırzırıl... Szerintem csak régi tévhit." "Én most már másképp gondolom."
mondja Nuria, "Sok dolog mutat arra hogy az ırzı mégis létezik." "Én
pedig hallottam mikor A Picard azt mondta, mindenképpen meg kell
találnia Palmert." jelenti ki Liko. "Ha itt tartjuk Palmert, A Picard
biztosan örülni fog." mondja Oji. "És cserébe teljesíti a
kívánságainkat." bólint Liko. "A kívánságainkat?" fordul felé Nuria.
"Úgy tartják, az ırzınek nagy hatalma van. Gondoskodhatna nekünk enyhe
télrıl, könnyő vadászatról, termékeny állatokról... Mindannyiunknak."
bólint Fento. "Még azokat is visszaadhatná nekünk, akik meghaltak."
teszi hozzá Liko. Riker egyre aggodalmasabb arccal hallgatja a
mintakaiakat. "Tehát meggyezünk abban, hogy itt tartjuk Palmert A
Picard számára..." néz körül Nuria. Ekkor Troi bukkan fel a galérián,
valahonnan kívülrıl érkezhetett: "Láttam még egyet... Még egy idegent!"
"A Picard egy másik szolgáját?" fordul felé mindenki. "Igen. A
barlangok felé ment..." "Fento, te maradj itt és kötözd meg Palmert."
mondja Nuria, majd a többiek élén elindul kifelé. Troinak is velük kell
mennie, Riker azonban addig taktikázik, míg végül észrevétlenül az
épületben marad Fentoval és Palmerrel.
Troi határozottan vezeti a felbolydult mintakaiakat a sziklás
terepen, hogy minél messzebb kerüljenek a falutól. A menet végén haladó
Oji egyszer csak megtorpan: "Apám, a nap mindjárt a zeniten lesz. El
kell végeznem a mérést..." "Menj csak..." bólint Liko, mire a nı
elindul vissza a falu felé.
Riker eközben megkötözte Fentot: "Bocsáss meg, barátom... De az
idegent szabadon kell engedni." A parancsnok ezzel talpra állítja a
meglehetısen kába Palmert, és elindul vele kifelé az épületbıl. A férfi
nem sokáig bírja, odakint összeesik, így Rikernek a vállára kell
emelnie hogy tovább haladhassanak. Oji ekkor bukkan fel a falu felé
vezetı emelkedın. "Riker hívja az Enterprise-t: készüljenek két személy
felsugárzására, várják a jelzésemet!" "Riker, ezt nem teheted! ...
Riker, ne!" kiabálja Oji, de a parancsnok ügyet sem vetve rá, igyekszik
minél elıbb eltőnni a környékrıl.
A még nem elég nagy távolságot megtett csapat azonban felfigyel a
kiabálásra. Nouri visszafordítja a menetet, elıreküldve két fiatal
vadászt, egy harmadikat pedig hátrahagynak Troi ırzésére.
Riker eközben beért egy nagyobb sziklákkal tagolt terepre, ám az
egyik vadász nem sokkal van lemaradva tıle, és íjával próbálja
megállítani, de a parancsnoknak mindig sikerül az utolsó pillanatban
eltőnnie egy szikla mögött. Riker végül talál egy sziklaüreget,
begyömöszöli Palmert, és maga is behúzódik mellé. "Kész vagyok,
energiát!" A szállítósugár szinte azonnal megérkezik, és alig halványul
el, mikor a parancsnok után küldött vadász rábukkan az immár üres
üregre.
"Data, Troit is felhozta?" kérdezi Riker, mikor megérkeznek a
gyengélkedıbe. "Nem, parancsnok. a szenzorok adatai szerint egy csapat
mintakai között tartózkodik." "A szentségit..." morogja Riker.

"Nincs semmi baja." nyugtatja meg Troi a Fentot kötelékeitıl

megszabadító mintakaiakat. "Hali... Meg kell találnod Rikert és
Palmert." fordul Nuria ahhoz a vadászhoz, aki Rikeréket üldözte, a
fiatal férfi pedig fogja az íját, és elsiet. "Miért vettétek el tılünk
Palmert?" fordul Liko Troi felé. "Nem vettük el Palmert. Szabadon
engedtük. Riker és én nem hiszünk az ırzı legendájában."
"Hát nem látod, mit tettél?" hallatszik Liko hangja az Enterprise
hídján, miközben az álcázásától megszabadított Riker kilép a liftbıl,
"Feldühítettétek A Picard-t! Mindannyiunkra szenvedés vár... Tudom,
láttam ıt! Nagy hatalma van!"
"Fento... A legendák azt mondják, az ırzı elpusztítja, akik akarata
ellen tesznek." fordul Liko az öreghez. "Ezek csak mesék, semmi
több..." feleli az öreg. "Liko, vissza fogjuk hozni Palmert. İ és Riker
nem juthattak messzire." mondja Nuria. "De A Picard akkor is dühös
lehet... Mert hagytuk megszökni. ... Az lenne a legjobb ha
megbüntetnénk ıt." pillant Liko Troira, "Hogy az ırzı tudja, csak ı és
Riker a hibás." "Fogságban tartjuk Troit." mondja Nuria. "Ennyi lehet
hogy nem lesz elég." "Azt akarod hogy ártsunk neki?!" "Igen... Ha ezzel
ki tudjuk engesztelni A Picard-t. ... Én láttam ıt, tudom milyen
hatalma van!" "Nem helyes dolog az erıszak. ... Megvárjuk míg Hali
visszatér." határoz Nuria. "És ha nem találja meg Palmert?" kérdezi
Oji. "Akkor még mindig megtehetjük azt, amit Liko javasolt." lép Nuria
Troi elé.

"Doktor, lehetségesnek tartja hogy a mintakaiak valamilyen formában

bántalmazzák Troi tanácsosnıt?" kérdezi Picard Barrontól a
tanácsteremben. "Általában nem erıszakosak, de most különlegesek a
körülmények. Hallottak egy istenrıl, és el akarják nyerni a
jóindulatát." Picard nagyot sóhajtva dıl hátra: "Van valami javaslata?"
"A mintakaiak ki akarják engesztelni az istenüket, de csak
találgathatnak, hogy az mit akar. Egy jelre várnak..." "Azt akarja
javasolni hogy én..." szól Picard. "Igen. Le kell mennie a bolygóra."
bólint Barron. "A kapitánynak talán istent kellene játszania?!" kérdezi
Riker. "Szó sem lehet róla!" jelenti ki Picard, "Az Elsıdleges
Irányelv..." "Az Elsıdleges Irányelv már így is megsérült. Most
legfeljebb megpróbálhatjuk csökkenteni a károkat." "Azzal hogy hamis
vallást teremtünk?!" "Annyiban, hogy maga felállít néhány alapszabályt,
elmondja a mintakaiaknak, hogy mit vár tılük." "Doktor, ez nem megy.
Eszem ágában sincs bármiféle törvényeket megszabni a mintakaiak
számára. Azzal homlokegyenest az Elsıdleges Irányelvvel ellentétesen
cselekednék!" "Akár tetszik magának akár nem, felélesztettük az ırzıbe
vetett hitüket." "És gyanítható, hogy ebbıl késıbb egy teljes vallás
fejlıdik ki." mutat rá Riker. "Igen, nagyon valószínő. És vezérelvek
nélkül ez a vallás üldöztetéshez vezethet, vallási háborúkhoz... Teljes
káoszhoz." "Borzalmas lehetıség." mondja Picard felállva, "Dr. Barron,
a jelentéseiben többször említette, mennyire racionálisak a mintakaiak.
Hogy már évezredekkel ezelıtt felhagytak a természetfeletti erık
tiszteletével. És most azt várja el tılem, hogy megsemmisítsem ezt a
fejlıdést? Visszalökjem a mintakaiakat a tévhitek és babonák sötét és
félelmetes világába?! Hát nem! ... Más megoldást keresünk a károk
rendbehozatalára. Egyes, mindent hallani akarok a csoport vezetıjérıl."
"Nuria a neve. Egy nagyon megértı nı. A mintakaiak tisztelik a
véleményét. Ha ıt meg tudnánk gyızni hogy ön nem isten..." "Akkor ı meg
tudná gyızni a többieket." mondja Picard. "És ugyan hogy akarják ezt
elérni?" kérdezi Barron. "Azt hiszik hogy ez a Picard... Varázserıvel
rendelkezik. ... Hát megmutatom neki, hogyan mőködik a varázslat. A
fedélzetre hozzuk."

Troi egy vadász ırizetében, de egyébként teljesen szabadon üldögél a

központ helyiségben. Mikor megszólal a kommunikátor-implantja, feláll,
és lassan odébb sétál. "Tanácsosnı, a szenzorok öt mintakait észlelnek
a közvetlen közelében." üzeni Data, "Négy nem mozog, az ötödik
folyamatosan járkál. Nuria ezen öt személy között van?" Troi, mivel
fölöttébb feltőnı volna ha szóban válaszolna, csak halkan hümment
egyet.
Data kérdın néz a mellette álló Rikerre: "Ez igenlı válasz volt?"
"Így van, Data." bólint a parancsnok mosolyogva. "Nuria van önhöz a
legközelebb?" üzeni az android. Erre tagadó hümmentés a válasz, amit
Riker tolmácsol: "Nem." "Nuria az, aki járkál?" "Ühüm." "Mérje be
Nuriát." szól Riker. "Megtörtént." bólint az android, "Azonnal
felsugározzam?" "Data, amint egy másodpercre is egyedül marad, azonnal
szóljon le nekem a szállítóhídra." indul a lift felé Picard.
"Hoi hadnagy..." lép be Picard az egyik transzporter helyiségébe,
"Átveszem az ügyeletet." A fiatalember még egyszer végignéz a konzolon,
majd elhagyja a helyiséget. "Kapitány, Nuria egyedül van." üzeni Data,
mire Picard azonnal megindítja a transzporterciklust. A nı döbbenten
néz körül az emelvényen, majd menekülne, mindegy merre. mikor
megpillantja a vezérlıpult mögött álló Picard-t, mozdulatlanná dermed.
"Nuria... Ne féljen... Senki sem akarja bántani." "Ki... Vagy te?" "A
nevem Jean-Luc... Picard." A nı azonnal térdre roskad a kapitány elıtt,
aki odasiet hozzá: "Áll fel kérlek. Nem kell letérdelned elıttem." "Nem
várod el tılünk?" kérdezi Nuria, tekintetét a padlóra szegezve. "Nem
érdemlem meg." A nı erre felegyenesedik, de továbbra sem néz Picardra.
"Nézz rám. ... Ne félj." Nuria összeszedve bátorságát, felnéz Picardra,
aki ezután megfogja a nı kezét: "Érzed a kezem melegét? ... A
pulzusomat? Nem vagyok felsıbbrendő lény. Csak hús és vér, mint te."
"Nem, nem lehet olyan mint én..." "De. Pontosan olyan. A külsın
különbözik ugyan, de ugyanolyan élılények vagyunk. Megszületünk,
felnövünk, élünk... És meghalunk. ... A legfontosabb dolgokban
ugyanolyanok vagyunk." "De... Te vagy... A Picard." mondja Nuria,
megint a padlóra szegezve tekintetét. Picard erre az állánál fogva
felemeli a nı fejét, majd így szól: "Most pedig mutatok néhány
dolgot..." Ezzel Picard az ajtó felé kezdi terelgetni a nıt, aki, mikor
az ajtószárnyak felszisszenve szétcsúsznak, ijedten ugrik hátra: "Ez
tényleg csodás hely... Még a falak is követik a parancsaidat."
"Csodálatos, de nem varázslatos. Csak az ajtók... Másképp mőködnek,
mint ahogyan te eddig megszoktad."

Picard és Nuria hamarosan már a tanácsteremben vannak, ahol a nı

ámulva áll meg az egyik hatalmas, ívelt ablak elıtt, a semmiben lebegı
kék-fehér gömböt csodálva. "Az ott... Az otthonom?" "Igen, nagy
magasságból, vagy inkább távolságból." lép mellé Picard. "És mégsem...
Esünk le. ... Soha nem hittem volna, hogy egyszer láthatom a felhık
másik oldalát. ... Picard a hatalmad határtalan." A kapitány komor
arccal nyugtázza a közlést, és tanácstalanul járkálni kezd. "Nuria... A
néped házakban él. Így volt ez mindig?" "Nem. ... Szerszámok
maradványaira bukkantunk barlangokban... Tehát az ıseink ott élhettek."
"És miért élnek most házakban?" "Mert azok jobbak. ... A barlangok
sötétek és nedvesek." "Akkor miért éltek régen barlangokban, ha a házak
jobbak?" "Erre az egyetlen ésszerő válasz az, hogy régebben nem tudtuk,
hogyan kell házat építeni." "Ugyanúgy, ahogy az ıseitek azt sem tudták,
hogyan kell szövetet szıni... Íjat készíteni." "Igen... Értem, mire
gondolsz." "Valaki kigondolta a házat... Kifejlesztette az íjat... És
megmutatta a többieknek. A tudást továbbadták, és a gyermekeik már
erısebb házakat, jobb íjakat készítettek. És így ment ez nemzedékrıl
nemzedékre. ... Képzeld csak el... Ha az egyik ısöd, aki még barlangban
él, látná, hogy éltek most. Mit gondolja vajon?" "Nem tudom..." rázza
meg a fejét Nuria. "Képzeld csak magad a helyébe. ... İ nem tud
távolról vadászni, ti igen. Mert nektek olyan hatalmatok van, ami neki
nincs." "Van íjunk!" "Így van. Amit ı soha nem látott. Nem létezik az ı
világában. ... Nektek egy hétköznapi eszköz, neki... Varázslat."
"Igen... Ezt gondolhatná az ısünk." ismeri el Nuria. "És hogyan
reagálna rá, mit gondolsz?" "Biztosan félne tılünk." "Úgy, ahogy te
félsz tılem." "Nem. Most már nem félek tıled." mondja Nuria
elmosolyodva. "Remek. Nagyon jó. ... Tudod... Egyszer mi is
barlangokban éltünk. Aztán megtanultunk házat építeni, sokkal késıbb
pedig olyan hajókat, mint ez itt." Nuria megint kibámul az ablakon, és
álmodozva így szól: "Egy napon talán majd az én népem is elutazik a
csillagokhoz..." "Egy cseppnyi kétségem sincs efelıl..." mondja Picard
halkan.
 Odalent a bolygón, Nouri faluja fölött zordra fordult az idı, bár még
alig múlt dél, mégis esti szürkület uralja a vidéket, és vényes
villámok csapkodnak mindenfelé, hatalmas dördülésekkel rázva meg a
tájat. "Még nincs itt a viharok évszaka..." néz végig Liko a központi
helyiségben kuporgó mintakaiakon, "Ez biztosan figyelmeztetés." "Volt
már máskor is rossz idı ilyenkor." mondja Fento. "De ennyire rossz még
nem." rázza meg a fejét Oji. "Ennek jelentenie kell valamit. ... A
Picard haragszik ránk! Minket tesz felelıssé Palmer eltőnése miatt!"
"Liko... Nem tudhatjuk pontosan, hogy az ırzı küldte-e ránk ezt a rossz
idıt." csóválja a fejét Fento. "Lehet hogy áradást is küld... Mint
amiben a feleségem megfulladt. És most mind megfulladunk. ... Hol van
Nuria?" Liko ezzel a kijárat felé indul, Oji pedig a nyomába szegıdik.
Fento is utánuk indul, azonban közben egy pillanatra megáll a lépcsı
aljában üldögélı Troi mellett, és bátorítón megveregeti a vállát.

"Picard..." mondja a készenléti helyiségben a Stargazer modelljét

nézegetı Nuria, "Olyan csodákat mutattál nekem, amikrıl még csak nem is
álmodtam volna. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok. ...
Kérhetnék tıled valamit a népemnek?" "Te mindig a népedre gondolsz."
állapítja meg Picard elismeréssel. "Engem kitüntettél a
nagylelkőségeddel... Szeretném ha ebbıl a népem is részesülne. ...
Tavaly hatunkat elvitte az ár. Négyen még gyerek voltak. Életre tudnád
kelteni ıket?" "Nem. Nincs ilyen hatalmam." "Hogyne volna? Hiszen
Likonak is visszaadtad az életét... Annak a hatnak azért kellett
meghalnia, mert megsértettek valamivel? ... Talán én magam is
megsértettelek? Parancsba kellett volna adnom Troi halálát?" Picard
komoran néz Nuriára. "Kérlek... Mondd, mit kell tennem, hogy meggondold
magad..." "Tehát mégsem értettél meg. Pedig mennyire igyekeztem."

Oji és két vadász szinte egyszerre érkeznek a központi helyiségbe,

mire Liko kérdın fordul feléjük. "Nem találjuk Nuriát, senki sem tudja,
hol van." mondja Oji. "Rikernek vagy Palmernek van nyoma?" kérdezi Liko
a vadászokat. "Mindenütt kerestük ıket. Megszöktek elılünk." csóválja
meg a fejét Hali. "Most mit tegyünk, apám?" néz Oji Likora. "Azt
tesszük, amit A Picard akar. ... Megbüntetjük a bőnösöket." feleli a
férfi Troihoz lépve. "Nuria ezt soha nem engedné!" mondja Fento. "De
Nuria most nincs itt!" vág vissza Liko, "Nem várhatunk tovább." Liko
ezzel a tőznél melegedı Halihoz megy, és kinyújtja felé a kezét. A
fiatal vadász habozva nyújtja oda neki az íját.

"Crusher hívja Picard-t: attól tartok, Dr. Warren haldoklik." üzeni a

doktornı a gyengélkedıbıl. komoran nézve a menthetetlen nı ágya mellett
álló Barront. "Azonnal megyek." Crusher és az ágy mellett álló nıvér
nem sokat tehetnek, fájdalomcsillapítással próbálkoznak, de a jelek
szerint az sem igazán hatásos. Picard és Nuria úgy egy fél perc múltán
befutnak, épp idıben ahhoz, hogy végignézzék Warren halálát. Crusher a
rend kedvéért megpróbálkozik az újraélesztéssel, e tudja hogy semmi
esély rá. "Nem tehetek semmit." mondja végül, mire Barron sírva borul a
nı holttestére. Crusher elvezeti, a nıvér is távozik, így Picard és
Nuria egyedül maradnak a halott Warrennel. A mintakai a nıhöz megy,
ellenırzi a pulzusát, majd döbbenten a kapitányra pillant: "Picard...
Nem tudtad megmenteni az életét?" "Nem." "Tehát a hatalmad korlátozott.
... Nem vagy élet és halál ura." "Nem. Egyikünk sem lehet az. ... Sok
betegséget tudunk meggyógyítani, súlyos sebeket kezelni, valamennyire
az életet is meghosszabbíthatjuk. ... De minden tudásunk ellenére...
Ugyanúgy halandók vagyunk mint ti. ... Az elkerülhetetlent... Mi sem
tudjuk megakadályozni." "Te és a néped... Különlegesek vagytok. De
most már tudom, hogy nem istenek. Valahogyan meg kell gyıznöm errıl az
enyéimet is."
 "Liko, nem akarhatsz megölni engem." mondja az íjat ráirányzó
mintakainak Troi, aki mellett Fento, Oji és Hali állnak. "Nincs más
választásom. Meg kell tennem, amit A Picard elvár tılünk." "És biztos
vagy abban, hogy tudod, mit vár el? ... Ez a legnehezebb akkor, ha az
ember egy természetfeletti lényben hisz. Kitalálni, mit akarhat az a
lény." Liko erre elbizonytalanodva ereszti le az íjat: "De tudom...
Hogy valamit tennünk kell!" "De mi lesz ha helytelenül cselekszel,
apám?" kérdezi Oji. Liko megint célra emeli az íjat: "Picard... A
tanácsodra van szükségünk. Az az óhajod, hogy ez a nı meghaljon?
Válaszolj!" És ekkor bekövetkezik az, ami pedig nem igazán jellemzı az
istenekre, a helyiségbe lépı Picard ugyanis válaszol: "Liko...!" A
férfi meglepetten fordul a kapitány felé: "A Picard... Az ırzı eljött
közénk!" Liko ezzel letérdel Picard elıtt. "Nem... Liko! Én csak egy
ember vagyok, nem az ırzı!" rángatja fel a földrıl Picard a mintakait,
"Egy utazó, egy nagyon messzi földrıl, semmi több." "De...
Megmentetted az életemet. A szolgád vagyok." "Nem vagy a szolgám, Liko.
Sem engedelmességet, sem imádatot nem várok el tıled." "Igazat szól."
mondja a kapitány mellett álló Nuria, "Meglátogattam ıt, és a népét.
Láttam, hogy élnek... És hogyan ér véget az életük. ... Ha a halál
eljön hozzájuk, hogy elvigye egyiküket, ugyanolyan tehetetlenül állnak
vele szemben, mint mi magunk." "De... Akkor én hogyan kaptam vissza az
életemet?" "Te nem voltál halott, Liko. És az ı tudásuk sokkal nagyobb
a miénknél. İk olyan sebeket is meg tudnak gyógyítani, amiket mi nem."
"Nem... İ fel tudja támasztani a halottakat!" bizonygatja Liko a
többieknek, "Bizonyítsa be, Picard! ... hozza vissza a feleségemet."
"Nem tehetem." "Miért nem? ... Miért nem teljesíted a kérésemet?
Csalódást okoztam valamivel? Haragszol rám?" "Nem, nem haragszom."
"Akkor könyörgöm neked... Add vissza a feleségemet. Kész vagyok
helyette felajánlani a saját életemet! ... Kérlek... Vedd el amit nekem
adtál... És adj új életet a feleségemnek." "Erre képtelen vagyok." "Ez
nem igaz! Te vagy az ırzı! Bebizonyítom!" Liko ezzel odébbmegy, és
Picardra emeli az íjat. Nuria Picard elé ugrana, de a kapitány
félretolja: "Ha azt hiszed mindenható vagyok, akkor nem tudsz
megsebezni. ... De gondold meg... Ha igazat mondok, ha halandó
vagyok... Meg fogsz ölni. ... És ha csak a halálom gyız meg a szavaim
igazáról... Akkor lıj." "Liko, ne csináld..." könyörög Nuria, de Liko
kihúzza az íjat. Mikor elengedné a húrt, Oji ugrik oda hozzá, és
megpróbálja megakadályozni, de csak annyit ér el vele, hogy Liko keze
megrezdül. A nyílvesszı egy pillanat alatt átszeli a néhány méternyi
távolságot, az erıs vadászíj találata hátralöki a kapitányt. Nuria és
Troi azonnal mellette teremnek, Liko, Fento és Hali egy kicsit
lemaradva állnak meg a földön fekvı Picard mellett. A nyílvesszı
kicsivel a bal kulcscsontja alatt hatolt be Picard testébe, a kapitány
bár kicsit szédült, de eszméletén van. Nuria óvatosan megtapogatja a
seb környékét, majd vértıl vöröslı kezét vádlón odamutatja Likonak.

"Az Enterprise hajónaplója, kiegészítés. Dr. Crusher ellátta

szerencsére nem túl súlyos sebemet. Mr. LaForge felügyeletével
megkezdıdött a megfigyelıállomás lebontása, én pedig még egyszer,
utoljára, felkeresem a Mintaka III-at."

Picard felkötött bal karral áll a napsütötte hegyoldalon áll, nem

messze a megfigyelıállomást rejtı sziklától, a mintakaiak körülötte
állnak, vagy üldögélnek néhány nagyobb kıdarabon. "Lehet, Mr. LaForge."
aktiválja kommunikátorát Picard. "Máris, uram." Az állomást elrejtı
holoemitter kikapcsol, láthatóvá téve a sziklába mélyített üreget. "Mi
az ott?" kérdezi Nuria. "Onnan figyeltük a népüket." feleli Picard. "De
miért?" fordul felé Fento. "Hogy megismerjük önöket, a szokásaikat. ...
Folytathatják, Mr. LaForge." A nyílás erre megint eltőnik a hologram
mögött. "Picard... Miért akarnak maguk, ilyen fejlett létükre bármit is
tanulni tılünk?" kérdezi Nuria. "Mert egyszer mi is voltunk olyanok,
 mint most önök. Amit önöktıl megtanultunk, segít jobban megérteni saját
magunkat." "És miért rejtıztek el elılünk?" kérdezi Fento. "Mert a
jelenlétük befolyásolt volna minket." feleli Picard helyett Liko, "Mint
ahogy engem befolyásolt is." "A legfelsıbb törvényünk megtiltja, hogy
beavatkozzunk ás kultúrák életébe." mondja Picard. "Tehát hogy
észrevettük magukat, véletlen volt?" kérdezi Oji. "Igen, így van. És
most... Elhagyjuk önöket." "De olyan sokat taníthatnának nekünk."
mondja Oji. "Ha így tennénk, azzal befolyásolnánk a fejlıdésüket.
Fontos, hogy maguktól fejlıdjenek, a segítségünk nélkül." néz körül
Picard. "Így lesz. Te megmutattad nekünk, hogy semmi sem elérhetetlen."
mondja Nuria. "Még a világőr sem." bólint Picard. "Pakhi..." szólít
közelebb Nuria egy fiatal fiút, aki egy széles, hímzett szalagot nyújt
át Picardnak, olyasmit mit Worf vállszalagja. Ezután Nuria lép
közelebb, és megfogja Picard kezét: "Jó utat kívánok neked. ... Idézz
majd emlékezetedbe minket néha." "Így lesz." bólint Picard, a nı keze
köré kulcsolva ujjait.

[Dr. Barron - James Greene, Liko - Ray Wise, Oji - Pamela Segall,
Nuria - Kathryn Leigh Scott, Fento - John McLiam, Warren - Lois Hall,
Hali - James McIntire. Írta: Richard Manning és Hans Beimler]

53. Kötelék (The Bonding)

SD 43198.7, 2366 március 13.

"Parancsnok, a felderítıosztag jelentkezik. Worf hadnagy készen áll."

jelenti Data a hídon. "Itt Riker, hallgatom, hadnagy." "Az
archeológusok azonosították a feliratokat a barlangban. Ezen a bolygón
egykor magukat kolenonianoknak nevezı lények éltek." üzeni Worf. "Mit
tudunk róluk, Data?" fordul Picard az android felé. "A kolenonianok egy
meglehetısen intelligens faj voltak, ám egy több nemzedéken keresztül
tartó háború tört ki a bolygójukon. Az ismereteink szerint
kipusztították magukat." "Befejeztük a harmadik folyosó vizsgálatát,
tovább haladunk az úgynevezett 'ceremóniaterem'-be." jelenti Worf a
bolygóról. "Értettem. Enterprise kilép." üzeni Riker. "Kipusztították
magukat, Data?" néz Picard az androidra. "Az adataink szerint ez az
elsı alkalom hogy Szövetségi felderítıosztag jár..." "Kapitány! ...
Felsugározni ıket, gyorsan!" pattan fel Troi a székébıl. A következı
pillanatban vészjelzés szólal meg a taktikai konzolon, és Worf is
bejelentkezik: "Enterprise, vészhelyzet! Sebesültjeink vannak,
mindenkit felsugározni!" "Szállítóhíd!" szól Picard. "Megvannak,
kapitány." jelentkezik O'Brien. "Közvetlen sugárzás a gyengélkedıbe!
... Dr. Crusher, sebesültek érkeznek." üzeni Picard.
Négytagú felderítıosztag materializálódik a gyengélkedı egyik
kezelıhelyiségének közepén, hárman állnak, a negyedik tag, egy nı, több
súlyos sebbel a padlón hever. Worf, aki maga is eléggé viharvertnek
tőnik, leereszti készenlétben tartott fézerét, és a kék egyenruhás
sebesült felé fordul, ugyanúgy mint két társa. Crusher egy pillanattal
késıbb érkezik: "A felderítık a fedélzeten, kapitány." A doktornı
megvizsgálja a földön fekvı nıt, és hozzáeszi: "Az egyikük holtan
érkezett."

"Az Enterprise hajónaplója Picard, kapitány. CsillagIdı 43198.7. Az

Enterprise orbitális pályán marad, míg ki nem vizsgáljuk, mibe szaladt
bele a felderítıosztag. Marla Aster, a hajó egyik archeológusa életét
vesztette egy teljesen szokványosnak induló kutatóút során. A legénység
egy kedvelt, és értékes tagja veszett oda személyében."

Worf és Picard komoran figyelik, ahogy Aster holttestét elszállítják

a gyengélkedıbıl, majd Picard a klingonra pillant: "Hadnagy...?"
"Befejeztük a harmadik folyosó vizsgálatát. A letapogatás sem fegyvert,
sem más jellegő veszélyt nem mutatott. ... Aster hadnagy három méterrel
mögöttem haladt, mikor felrobbant egy robbanószerkezet. Minden elıjel
nélkül. Aster hadnagy pontosan a robbanás középpontjában állt." Worf
még egyszer arrafelé pillant, amerre Aster holttestét elvitték, majd
odébb húzódik. Kicsivel késıbb Troi érkezik a gyengélkedıbe, és nagyot
sóhajtva megáll Picard mellett: "Aster hadnagyédesanya volt. Egy fiú
maradt utána, Jeremy. Tizenkét éves. ... Az Enterprise-on van." Ennek
hallatán a Worf sérüléseit kezelı Crusher keze megáll a levegıben, és
félig Troiék felé fordul. "Az apja?" kérdezi Picard. "Évekkel ezelıtt
meghalt. Az egyetlen rokonai a nagybátyja és nagynénje, valahol a
Földön." "Hol van a fiú?" "Órája van. Szóltam a tanítónak, hogy
megyünk." Picard nehéz léptekkel indul a kijárat felé, mire Worf
leugrik a vizsgálóasztalról: "Kapitány... Önnel tartok. Én vezettem a
felderítıosztagot." "Köszönöm a felajánlást, hadnagy, de ez egyedül az
én kötelességem." A kapitány és Troi ezzel távoznak, Crusher pedig
bizonytalan pillantást vet a klingonra.
"Kapitány hívja a hidat." aktiválja Picard a kommunikátorát a
folyosón. "Igen, kapitány?" jelentkezik Riker. "LaForge hadnagy
induljon egy felderítıosztaggal, vizsgáljanak meg mindent. Tudni
akarom, miért történt!" "Értettem, kapitány."
"Én most Troi tanácsosnıvel felkeresem Jeremy Astert." A hídon Wesley
igyekszik a navigációs konzolra koncentrálni, de nem igazán sikerül
neki. Riker, megérezve, hogy a hasonló eseményen átesett Wesnek
szüksége lehet valakire akivel beszélhet, megáll mellette. "Nagyon
nehéz lehet a kapitánynak." mondja Wesley. "Jól ismered Jeremyt?" Wes
megrázza a fejét, majd így szól: "De nagyon jól tudom, mit érez majd."
"Ez is hozzátartozik ahhoz, ha az ember a Csillagflottát választja."
"Igen. Jól felkészítik az embert, de... Egy ilyen helyzet mindig
egyedi." "Ebben igazad van." bólint Riker. "Hogy viselkedik az ember,
mikor egy ilyen hírt kell átadnia?" "Ezt én sem tudom."

A mélykéken világító háttér elıtt egy megtermett alak áll. Bár a fény
hátulról éri, s arca árnyékban van, körvonalai alapján jól
felismerhetı: Worf hadnagy. A klingon néhány lépést tesz elıre, s
hamarosan bekerül egy gyertya remegı fénykörébe. Felemelt bal kezében
valami megcsillan: egy klingon tör, egy dak'tha. Worf egy darabig
nézegeti a makulátlanul csillogó pengét, majd lassan a gyertya
tetejéhez érintve azt, elnyomja vele a táncoló lángot.

"Érzem hogy nehéznek érzi eleget tenni ennek a kötelességének,

kapitány." mondja Troi egy liftben a mellette komorló Picardnak.
"Hmm... Választ keresek. ... Állj!" A lift lefékez az aknában, Picard
pedig járkálni kezd. "Mindig is azon a véleményen voltam, hogy
fölöttébb különös elképzelés gyerekeket engedni egy csillaghajóra. Aki
egy csillaghajón szolgál, tudatában van a kockázatnak. Ismeri a
veszélyeket. De Jeremy Astert errıl nem kérdezték meg." "A halál és
veszteségek is az emberi élet része. ... A fiú akkor sem lenne jobban
védve ettıl, ha a Földön maradt volna." "Nem. De nem kellene egy
parancs miatt a Semleges Zónába mennie, vagy szembeszállnia a
romulanokkal. ... Az én parancsom küldte a halálba Jeremy anyját. A
kötelességét tette, mint mindenki más ezen a hajón. ... Meg fogja ezt a
fiú érteni?" "Igen. Valamikor. ... Segítenünk kell neki. Wesley hasonló
helyzetben volt... İ az apja halálát kellett hogy feldolgozza." Picard
zavartan mered maga elé, miközben Troi az arcát fürkészi. "Tovább."
szól a kapitány.

"Jeremy... Rossz hírt hoztam." guggol le Picard a kabinban, ami immár

egyedül az övé, ülı fiú elıtt, "Baleset történt. Az édesanyád...
Meghalt." A fiú látszólag nyugodtan fogadja a hírt, egy pillanatra
lehajtja a fejét, majd összeszedve magát, Picardra pillant: "Hogyan
történt, uram?" "Egy felderítıosztaggal a bolygón járt. Egy robbanás
ölte meg." "Értem." "Jeremy..." szólal meg a kicsit távolabb álló Troi,
"Az édesanyád nagyon szeretett téged." "Azt mondták nekem... Az
édesapádat is elvesztetted." mondja Picard. "Így van, uram. Öt éve halt
meg, Rushton-fertızésben. ... Most már teljesen egyedül vagyok."
"Jeremy... Az Enterprise csillaghajón senki nincs egyedül." mondja
Picard, megfogva a fiú kezét, "Te sem."

Riker egy asztalnál ülve iszogat a Ten Forwardban, mikor Data áll meg
mellette: "Bocsásson meg, uram. ... Zavarom?" "Nem. Üljön csak le."
"Mennyire ismerte Aster hadnagyot?" "Együtt dolgoztunk. De nem
ismertem. ... És ön?" "Miért kérdi?" "Amiért ön kérdezte az elıbb."
"De... Miért teszik fel egyáltalán ezt a kérdést? Mióta meghalt, a
legénység számos tagja érdeklıdött nálam arról, mennyire ismertem Aster
hadnagyot. És hallottam, ahogy a hídon arról kérdezi Wesley Crushert,
milyen jól ismeri Jeremyt. ... Van annak, hogy valaki milyen jól
ismerte a másikat, valami hatása a halálesetre?" "Emlékszik még arra,
milyen volt Tasha halála után?" Data bólint, majd így szól: "Most nem
tapasztalom azt a nagyságú veszteséget, mit Yar hadnagy elvesztésekor.
De nem tudnám pontosan megmondani, miért van ez így." "Ilyen az emberi
természet." mondja Riker elmosolyodva. "Emberi természet?" "Ha barátot
vesztettünk el, nagyobbnak érezzük a veszteséget." "De nem kellene
mindig ugyanakkora veszteséget éreznünk, bárkinek a haláláról van is
szó?" "Talán így kellene hogy legyen." bólint Riker, "Ha minden ember
elvesztése ugyanannyira fájna... Biztosan kevesebb lett volna a
háború." "LaForge hívja Rikert." "Visszatértek, Geordi?" kapja fel a
fejét a parancsnok. "Igen, uram. És hoztunk magunkkal valamit." Riker
és Data összenéznek, majd sietve indulnak a kijárat felé.
"Ezen kívül még öt ilyet találtunk. Egy ilyen vacak ölte meg Aster
hadnagyot." mondja LaForge a készenléti helyiségben, miközben Data egy
eléggé bonyolult kinézető szerkezetet forgat a kezében. "A robbanást
egy szubtér-gyújtó idézi elı. Trikorderrel nem lehet észlelni." nyújtja
át Data robbanószerkezetet Picardnak. "Mit gondolnak, mióta heverhettek
ott ezek a töltetek?" kérdezi a kapitány. "A háború idejébıl valók,
uram." "Mindet maga találta, Geordi?" kérdezi Riker. "Igen... És olyan
érzésem volt mintha... Azt akarták volna hogy én találjam meg ıket."
feleli LaForge bizonytalanul. "Hogyan volna ez lehetséges? Nincs nyoma
életnek a bolygón." mutat rá Picard. "Igen, ezzel tisztában vagyok,
kapitány. De mégsem tudom elhinni hogy mindez puszta véletlen."

"Elkészítettem a jelentésemet a kapitány számára." mondja Worf

Troinak, mikor megérkezik egy helyiségbe, ami úgy néz ki mint az
Enterprise számítógépmagjának egyik belsı szintje. "Én inkább azt
szeretném tudni, mit gondol az eseményrıl... Érzem hogy dühös." "Tudom
hogy lehetetlen bosszút állni egy olyan ellenségen, ami már
évszázadokkal ezelıtt elporladt. De Aster halála akkor is értelmetlen
volt! Egy régen elfelejtett háború áldozatává vált!" "Folytassa..."
"Nincs más mondanivalóm." morogja a klingon. "Meghalt egy ember a
vezetése alatt. Az ilyesmi megismétlıdhet, ezért tudnia kell
megszabadulni a dühtıl és a bőntudattól. Tudnia kell beszélni róla."
"Egy vezetınek egyedül kell vállalni a a felelısséget! Úgy ahogy Picard
kapitány teszi!" "Picard kapitány mindenrıl beszél nekem." mutat rá
Troi. "Jó. Akkor szeretném hallani a véleményét. Végre akarom hajtani a
fiúval a rus'thai-t." "Az egyesítést?" "Igen. Jogom van hozzá." "Ez
igazán nagylelkő, de... İ nem klingon gyerek. Mások az érzései." "İ is
teljesen árva, én is teljesen árva vagyok. Meg fogja érteni." "Attól
tartok, jelen pillanatban egyáltalán nem mutatna megértést.
Visszahúzódott a világtól. A gyerekek, akik elvesztik az apjukat vagy
az anyjukat, általában nem szívesen osztoznak a szeretteik emlékén
másokkal. ... Ha kívülálló közeledik hozzájuk, bőntudatot éreznek, ha
viszonozzák ezt a közeledést. Úgy érzik, mintha elárulnák halott
szülıjüket." "Én tiszteletemet akarom ezzel kifejezni Jeremy anyja
iránt." "Igen, tudom. És azt is tudom, hogy nagyon sokat jelent önnek a
rus'thai. De lassan kell elırehaladnia. A fiú is tele van dühvel, de ı
magába temeti. És mikor kitör majd belıle, az egészet valakire a
közvetlen környezetébıl fogja zúdítani, nagy valószínőséggel pont önre,
Worf. ... Beszélnie kellene vele, de semmi esetre se sürgessen semmit.
Hagyja hogy az ösztönei vezessék."

Jeremy családi felvételeket nézeget a kabinjában, mikor csengetnek. A

fiú leállítja a visszajátszást, és lassan az ajtóhoz megy., hogy
kinyissa. Worf áll a folyosón, amitıl a fiú kicsit meglepıdik. "Jeremy
Aster? ... Worf hadnagy vagyok. Beléphetek?" "Ön vezette a
felderítıosztagot." "Igen. Ott voltam Aster hadnaggyal... Az
édesanyáddal, mikor az eset történt." "Ön klingon." állapítja meg
Jeremy visszatérve az asztalhoz, ahol eddig ült, így Worf is beljebb
léphet. "Igen." "Tanultunk néhány dolgot a klingonokról az iskolában."
"Mit mondtak nektek rólunk?" "Hogy régen az ellenségünk voltak." "Azt
is tanították, hogy minden klingon kötelességteljesítés közben szeretne
meghalni, úgy mint az anyád? ... A klingonoknál nem gyászolnak a test
elvesztése miatt. Inkább a lélek felszabadulását ünneplik." "Tudom mi a
halál. Errıl is tanultunk." "Jeremy Aster. Mindketten tudjuk, mi a
halál. ... És ezért tisztelegnünk kellene anyád emléke elıtt. ...
Talán... Tehetnénk ezt együtt." Jeremy kifejezéstelen arccal pillant a
klingonra.

"Jöjjön!" szól Picard a készenléti helyiség ajtócsengıjének hangjára,

majd a kinyíló ajtó felé fordul: "Tanácsosnı... Hogy van a fiú?"
"Bátran viseli." "Remek." áll fel Picard. "Kapitány... Nem feltétlenül
erre volna most szükség. Nagyon dühös, és meg kell tanulnia
megbirkózni ezzel az érzéssel, hogy fel tudja dolgozni az anyja
halálát." Picard, sejtve hogy hosszabb beszélgetés készül, hellyel
kínálja Troit, és maga is leül: "Hogyan segíthetünk neki?"
"Beszélgettem Beverlyvel... Talán Wesley beszélhetne Jeremynek az apja
haláláról. ... És van itt még egy kis probléma, mégpedig Worf."
"Valóban?" "Aster hadnagy halála legalább annyira érintette ıt, mint a
fiút. Szeretne Jeremyvel végrehajtani egy klingon szertartást, a
rus'thai-t. Az egyesülést." "Igen, ismerem..." bólogat Picard, "Talán
segítene mindkettejüknek." "Attól tartok, Jeremy még nem tudja
elfogadni Worfot. Késıbb talán, de... El fog tartani egy darabig." "Ön
pedig segítené ıket... Nekem csak a rossz hírt kell átadnom, ezzel a
feladatom véget ért. Önnek viszont velük kell maradnia, végig a gyász
során." "Az emberek... különbözıképp dolgozzák fel az ilyen fájdalmat.
De én az évek során rájöttem, hogy az öröm árulja el igazán az emberek
személyiségét. Ha sikerül elérni, hogy valaki újra örülni tudjon...
Akkor teljesítettem a feladatomat." "Kapitány, egy energiamezıt
észlelünk a bolygó felszínén." jelenti ekkor Riker a hídról. Picard és
Troi erre az ajtó felé indulnak.
"Hol van a mezı?" kérdezi Picard a taktikai konzolnál álló Rikert.
"Két kilométerre a felderítıosztagok érkezési helyétıl." feleli a
parancsnok. "Érdekes. ... Részletes letapogatást a területrıl." "Semmi
sem észlelhetı, kapitány." jelenti Data. "Uram... Egy tudatot észlelek
a bolygón. bár nagyon gyenge..." mondja Troi. "Élılény?" kérdezi
Picard. "Nem tudnám megmondani, a felderítık érzelmei eléggé elfedik.
Nehéz ıket figyelmen kívül hagyni." "Data, a letapogatás eredményét a
képernyıre." szól Picard. A fımonitoron megjelenik a bolygó sematikus
ábrája az eredetihez hasonló narancsvörös színben, rajta egy zöld
folttal, ami egyre keskenyedve az őr felé nyújtózik a bolygó
felszínérıl.

"Jó napot." áll meg Wesley a fıorvosi irodában dolgozó anyja mögött.
"Hello... Nem rég beszéltem Troival. tudni akarta, készen állsz-e a
beszélgetésre Jeremy Asterrel." "Miért? ... Miért én?" "Beszélhetnél
vele apáról." "Az meg ugyan mire lenne jó?!" húzza el a száját Wes.
"Segíthetne Jeremynek boldogulni a saját fájdalmával. ... Mi ketten
voltunk, Wesley... De szegény Jeremynek most már nincs senkije. Talán
könnyebben szót tud érteni valakivel, aki nem túl sokkal idısebb nála."
"Persze, biztosan..." bólogat Wes nem túl lelkesen, "Majd még
meggondolom." "Örömmel hallom." mondja Crusher, ezzel visszafordul a
munkája felé. Wesley megkerüli az asztalt, és megáll az anyja mellett:
"Gondolsz néha rá, anya?" "Apádra? ... Persze." "Néha... Már az arcára
sem emlékszem. És ez elszomorít." "Elıfordul az ilyesmi, Wes. ... Nálam
épp fordítva van... Néha másra sem tudok gondolni, csak rá." "Ma... Ma
tisztán látom. Mintha csak tegnap lett volna. Emlékszem mikor
elbúcsúzott tılünk... És mikor Picard kapitány elmondta, hogy meghalt."
Beverly eközben feláll az asztal mellıl, és könnyes szemmel öleli
magához fiát.

"A számítógép ellenırizze a jelenséget." szól Riker, megállva a

mőveleti tiszti konzol mellett. "Az adatbankban nem, található hasonló,
uram." mondja Data. "Élet?" kérdezi Picard. "Fennáll a lehetısége."
bólint az android. "Kapitány..." jelentkezik LaForge, "Szokatlan
energiaingadozást észlelek a keverıkamránál." Troi, aki eddig feszülten
koncentrált a jelenségre, most döbbenten kapja fel a fejét:
"Istenem..."
Jeremy ismét csak családi képfelvételeket néz a kabinjában. Az éppen
futó felvételrıl az anyja hangja hallatszik, ám egy pillanat múlva a
másik helyiségbıl is megszólal ugyanaz a hang. Jeremy odafordul, és az
anyját pillantja meg az ajtóban állni, ugyanabban a ruhában mint a
felvételen. "Anyu...?"
"Minden rendszer elıírásosan üzemel, de a keverıkamrából mégis
szivárog az energia..." mondja LaForge a híd mérnöki pultja mellıl,
"Nem találok rá magyarázatot." "Data, lehet ennek valami köze a bolygón
levı energiamezıhöz?" kérdezi Riker. "Erısen töltött részecskék
áramlanak a felszínrıl, de nem tudom pontosabban elemezni a
jelenséget." válaszolja az android. "Valami... Idegen dolog van az
Enterprise-on." mondja Troi. "Biztos ebben?" fordul felé Picard. "A
szenzoraink nem észlelnek behatolót a fedélzeten, uram." jelenti Data.
"Pedig van itt valami." bizonygatja Troi. "Biztonsági személyzet, sárga
készültség. Valószínőleg behatoló van a hajón!" üzeni Riker.
"Nekem azt mondták, meghaltál." mondja Jeremy, elhúzódva állítólagos
anyjától, mikor az megpróbálja megsimogatni. "Tévedtek. Minden
rendben." "De... robbanás történt. Meghaltál." "Jól vagyok. ... Ne
gondolj többet arra az esetre. Csak az a fontos, hogy több már nem
hagylak el, soha." Jeremy bizalmatlanul méregeti a nıt, aki így
folytatja: "Úgy szeretnélek megölelni..." Jeremy végül odalép az
anyjához, aki magához öleli. "Most pedig indulnunk kell." mondja a nı.
"Hová?" "A bolygóra. ... Mostantól ott fogunk lakni." "Nem maradunk
tovább az Enterprise-on?" "Nem. Lesz helyette egy igazi házunk, olyan
mint a Földön. Tetszeni fog, megígérem." Ekkor megszólal a csengı,
Jeremy pedig kinyitja az ajtót. "Worf hadnagy... Ez az egész csak
tévedés volt. Nézze, visszajött. Anya nem halt meg!" Worf, mikor
megpillantja a nıt, azonnal fézert ránt: "Jeremy, maradj mellettem!"
"Worf hadnagy... Mit jelentsen ez? Csak a fiamért jöttem." mondja a nı,
majd magához intve a fiút, a kabin másik helyisége felé veszi az
irányt. "Worf hadnagy hívja Picard kapitányt." "Igen, hallgatom."
"Aster hadnagy itt van a kabinjában."
Riker, Picard és Troi meglepetten néznek össze a hídon, majd Riker
így szól: "Ismételje!" "Aster hadnagy itt van. A kabinjában, a fiával."
"Semmi esetre ne provokálja, ne tegyen semmit, míg oda nem érek. Picard
kilép. ... Egyes, értesítse a biztonságiakat, de még ne támadjanak. Öné
a híd. Tanácsosnı..." A kapitány és Troi ezzel elhagyják a hidat.
"Minden rendben, Worf." fordul Aster Worf felé, aki a kapott parancs
értelmében elrakja a fézert, "Gondoskodni fogok Jeremyrıl, nagyon
boldogok leszünk. Most azonban mennünk kell." "Hová akarnak menni?"
állja el Worf a kijáratot. "A bolygóra." mondja Jeremy. "Gyere,
Jeremy..." indul tovább a nı, mire Worf félreáll hogy kiengedje ıket,
majd az ajtóból figyeli az útjukat. "Worf Picardnak: mindketten
elhagyták a kabinjukat. Azt hiszem, a hármas szállítóhídra tartanak." A
klingon ezzel a páros után indul.
"Értettem, megyünk." nyugtázza az üzenetet Picard egy liftbıl.
O'Brien épp ellenırzéseket végez a transzporteren, mikor a két Aster
belép a helyiségbe. "O'Brien fınök..." biccent oda a nı a
transzporterfınöknek, aki meglepetten veszi szemügyre ıket, "Jeremy és
én lesugárzunk a felszínre." O'Brien kérdın mered az ekkor érkezı
Worfra, miközben Marla és Jeremy elhelyezkednek az emelvényen.
Rövidesen Picard, Troi, és néhány biztonsági is befutnak. "Ki maga?"
fordul Picard az emelvényen álló nıhöz. "Marla Aster." "İ az anyám,
kapitány. Életben van." bizonygatja Jeremy is. "Mit akar?" kérdezi
Picard. "Lemenni a fiammal a felszínre." "Ezt nem engedhetem. A fiú az
én gyámságom alatt áll." "Én vagyok az anyja, és gondoskodom róla.
Szüksége van rám. ... Miért van ellene?" "Mert... Mert nem tudom hogy
ki, vagy mi maga." "Nem ismeri fel az anyámat, kapitány?" "Jeremy, bár
az anyádat látod ott, nem ı az." "Ezt hogy érti? " lép közelebb a fiú
Picardhoz, Worf pedig, kihasználva az alkalmat, gyorsan lekapja Jeremyt
az emelvényrıl, és odébb lép vele a magát a fiú anyjának kiadó jelenés
közelébıl. Jeremy tiltakozni kezd, az állítólagos Marla pedig hirtelen
nyom nélkül eltőnik az emelvényrıl. Worf és Troi kivezetik a
helyiségbıl a kétségbeesetten tiltakozó Jeremyt.

"Mit csináltak vele?!" kérdezi Jeremy, mikor Troi oldalán kilép egy
liftbıl. "Jeremy, nem tudom, mi volt az amit ott láttunk, de nem az
anyád volt az." "DE hiszen ott állt elıttünk!" "Az anyád meghalt."
"De... Megérintettem. Valóban ott volt!" "Miért akarná az anyád, hogy
lemenj vele a bolygóra?" sóhajt Troi, "Semmi nincs ott homokon és
sziklákon kívül." Troiék hamarosan megérkeznek Jeremy kabinjához, és
mikor az ajtó kinyílik elıttük, Troi szavát vesztve bámul be rajta:
"De..." odabent ugyanis nem egy legénységi szálláshely, hanem egy tágas
nappali látható, kék égre nyíló ablakokkal. "Ez a mi házunk..." néz
körül Jeremy, "A földi házunk." "Igen. minden olyan, mint mindig." lép
a helyiségbe Marla, "Emlékszel, Jeremy?" "Hogy csináltad ezt?" kérdezi
a fiú. "Tényleg olyan fontos ez?" "Igen." mondja Troi, "Fontos."
"Igyekszem megérteni, miért vannak ellenem..." fordul felé a nı
fenyegetıen, "Azt mondja, a felszínen csak homok és sziklák vannak. Én
pedig most megmutattam, mi vár ránk odalent valójában." "Miért hozta
létre ezt a fantáziavilágot?" néz körül Troi. "Mert ez az ı otthona."
fordul Marla Jeremy felé, "Ott boldog lesz." "De ez nem valóságos!"
"Valóban? ... Jeremy, az ott Patches, vagy nem?" kérdezi a nı, a
kanapén lustálkodó fekete-fehér-barna foltos macskára pillantva. A fiú
odamegy a macskához, megsimogatja, az állat pedig boldogan dörgölızik
hozzá. "Felismer..." mondja Jeremy, "Tényleg itt van. Ez a cicám..."
"Nem, Jeremy. Az igazi anyád ide tudná varázsolni mindezt?" kérdezi
Troi, "Hallgatnod kellene rám. ... Gyere, menjünk." Jeremy, kezében a
macskával, járkálni kezd a szobában, végül így szól: "Nem tehetem..."
"Veszélyben van a fiú?" kérdezi Picard a hídon. "Nem hiszem." érkezik
Troi válasza az interkomon át, "A jelek szerint segíteni akar neki."
"Biztos ebben?" "Igen. Enyhíteni akarja a fiú fájdalmát, és eléggé
zavarja hogy mind ellene vagyunk, kapitány." "Okos dolog volna Jeremyt
rábeszélni a kabinja elhagyására?" "Nem akarja elhagyni, és semmi
esetre sem erıltethetjük." válaszolja Troi. "Mindene megvan, amit
elvesztett. Mi ezzel szemben csak azt mondhatjuk neki, hogy meghalt az
anyja." mutat rá Riker. "Maguk hogyan reagálnának, ha valaki egyszer
csak visszaadná azt az embert, aki a legjobban hiányzik önöknek?"
fordul Crusher Picard és Riker felé, "Önök talán tiltakoznának miatta?"
"Tanácsosnı, maradjon Jeremy kabinjában. Megpróbáljuk innen elintézni a
dolgot." "Igen, uram." "Data, kétségtelenül megállapítható, hogy ez a
teremtı energiamezı a bolygóról érkezik?" megy Picard az androidhoz.
"Igen. A bolygóról érkezı sugár kapcsolatban áll a keverıkamrával."
"Vagyis a hajónk energiája is részt vesz a jelenség létrehozásában."
állapítja meg LaForge. "Igen." bólint Picard, "És ezért irányíthatjuk
is." "A transzporterre lett volna szüksége, hogy elvigye Jeremyt."
mutat rá Riker. "Akkor hát... Elvágjuk a marionett zsinórjait." néz
körül Picard. "Ha erıteljesen megnöveljük a pajzs visszaverı
képességét, azzal valószínőleg megszakítjuk a sugarakat." véli LaForge.
"Csinálja." bólint Picard. "Deanna, mindjárt készen vagyunk." üzeni
Riker. "Értettem."
"Jeremy... Megy oda Troi a kanapén az anyja mellett ülı fiúhoz, "Itt
az ideje hogy befejezzük ezt. ... Ez csak egy álom, ami hamarosan véget
ér." "Jeremy... Soha többé nem foglak elhagyni." mondja Marla. "Én nem
áltatlak, csak az igazat mondom." szól Troi. "Nagyon boldogok leszünk,
amint..." Ebben a pillanatban Jeremy állítólagos anyja, és a földi ház
nappalija eltőnik, átadva helyét az Enterprise egyik kabinjának. "Ez
meg hogy lehet?" néz körül Jeremy.
"A keverıkamra adatai újra normálisak." jelenti LaForge. "A pajzs
megszakította a sugarat." erısíti meg Data, majd kisvártatva folytatja:
"Kapitány, nézze az energiamezıt..." Ezzel egy idıben a fımonitorra
adja a bolygó ábráját. A zöld folt, ami eddig viszonylag békésen
nyújtózott az Enterprise felé, most hirtelen örvényleni kezd,
felgyorsul, és fenyegetı kinézető energialándzsává alakulva kilı a hajó
irányába. "Mr. Crusher, azonnal elhagyjuk az orbitális pályát!"
rendelkezik Picard, de már nem tudják elkerülni az energialövedéket. A
becsapódástól az Enterprise megrázkódik, és automatikusan életbe lép a
vörös készültség.
A hajó egyik folyosóján egy kékeszöld energiaforgatag száguld végig,
majd becsusszan egy ajtó szárnyai között. Az ajtó mögött az egyik
szállítóhíd rejtızött, és a pult mögött álló O'Brien fölöttébb
bizalmatlanul méregeti a nem messze tıle fenyegetıen örvénylı
energiafelhıt. "Biztonságiak, behatoló a hármas szállítóhídon! ..
Figyelem, biztonsági szol..." A transzporterfınök ekkor kénytelen
lebukni a pult mögé, mivel a felhı egyenesen feléje lódul.
"Biztonságiak a hármas szállítóhídra!" üzeni Worf az embereinek.
"LaForge parancsnok, Mr. Worf, jöjjenek velem." indul Picard a hátsó
lift felé, "Egyes, vegye át."
A felhı eközben kikergeti O'Brient a folyosóra, akinek semmi kedve
ellenkezni a fölöttébb ijesztı külsejő jelenséggel. Hamarosan kiderül
hogy helyesen tette, ugyanis mikor a folyosó végén felbukkanó
biztonságiak fézert rántanak, hogy célba vegyék a jelenséget, az
odaszáguld hozzájuk és két fehér villanás kíséretében mindkettejüket
leteríti, ezután visszabújik a szállítóhíd ajtaja mögé.
Troi Jeremyt magához ölelve áll a fiú kabinjában, mikor a földi ház
nappalija minden elıjel nélkül visszatér köréjük, Marla Aster
hasonmásával együtt. "Gyere, Jeremy. ... Most már senki sem választ el
bennünket egymástól még egyszer." mondja a nı a fiúhoz lépve,
"Hazamegyünk."
"Kapitány... Visszatért. És Jeremyvel el akarja hagyni a hajót."
szólal meg Troi hangja a az egyik liftben Worffal és LaForgeal a
helyszín felé tartó Picard kommunikátorából. "Értettem." "Gépház, itt
LaForge: kapcsolják ki az összes transzporter energiaellátását. Azonnal
ott vagyok." "Értettem." "Worf hadnagy, ön a hármas szállítóhídra
megy." pillant Picard a klingonra, épp mikor megáll velük a lift. A
kapitány kiszáll, a másik kettı pedig folytatja útját. "Picard a
hídnak: a nyolcas szint fıfolyosóját az 'A' és 'B' szakasz között
lezárni." "Az erıterek bekapcsolva, kapitány. A transzporterek üzemen
kívül." nyugtázza a parancsot Data.
Az energialény eközben ide-oda cikázik a hármas szállítóhíd
vezérlıpultja fölött, majd nekilódul a szállítóhíd mőszaki helyiségébe.
Worf, két biztonsági, és O'Brien ekkor lépnek be a helyiségbe, mire az
energiafelhı átcikázik köztük ki a folyosóra, majd be a legközelebbi
turbóliftbe. "Az ismeretlen energia elhagyta a szállítóhidat.
biztonsági riadó minden szintnek." üzeni Worf.
"LaForge, a szállítóhidaknak üzemképtelennek kell maradniuk!" üzeni
Riker a hídról. "Értettem, parancsnok."
A két Aster eközben elhagyta a kabinját, és az ajtóból figyelı Troi
tekintetétıl követve útnak indulnak a folyosón. Azonban úgy tíz
méterrel odébb egy biztonsági erıtér állja útjukat. Marla erre
megfordul, és a másik irányba kezdi vezetni Jeremyt. Erre még olyan
messze sem jutnak mint az elıbb, az erıtér néhány lépésre a kabin
ajtajától máris útjukat állja. Végül kelletlenül visszatérnek a
türelmesen várakozó Troi mellé. Hamarosan Picard érkezik a
folyosószakaszt lezáró erıterek egyikéhez, majd elıtte megállva
aktiválja kommunikátorát: "Híd, a nyolc 'B' jelzéső biztonsági mezıt
kikapcsolni." Az erıtér megszőnik, Picard pedig odasétál Troiékhoz.
"Szia Jeremy... Hogy vagy? Félsz?" "Nem. ... De, egy kicsit, uram." "Ez
érthetı. Elég félelmetes, ami itt történik. ... De neked senki sem fog
ártani. ... Tanácsosnı, vigye a fiút a kabinomba." "Nem." mondja Marla,
ezzel visszatereli Jeremyt a még mindig a földi házuk nappalijának
látszó kabinba. Picard és Troi utánuk mennek.
"Az energiamezı itt van, uram. Benne az áramkörökben." üzeni LaForge
a gépházból, miközben az elıtte levı pult kijelzıi körül kékes aura
dereng. Az energiafelhı kiszökken a konzolból, és átszáguld a gépház
másik végébe, hogy ott is ellenırizze a mőszereket. "Reméljük, nem
talál valami módot a transzporterek újraindítására..." mondja LaForge,
a lény ténykedését figyelve.
"A hármas transzporter újra kap energiát." jelenti Worf, mikor
felélednek körülött e konzolok a helyiségben.
"Megpróbálom kézzel leválasztani... Fıáramkör kikapcsolva..." üzeni
LaForge.
"A transzporter energiaellátása megszőnt." hallatszik Worf hangja a
hídon. "Igyekezzenek így tartani, ameddig csak lehet." üzeni Riker.
"Értettem, parancsnok." nyugtázza LaForge.
"Csak idı kérdése, kapitány..." fordul Marla Picard felé a napsütötte
nappaliban, "És mi fogjuk ellátni a szállítóhidat energiával." "Mi?
Kiket ért 'mi' alatt?" Troi, aki Jeremy mellett ül a kanapén,
kíváncsian figyeli a nıt. "A bolygón bekövetkezett balesetet egy régen
elfeledett, tragikus kor egy maradványa okozta. ... Korábban két faj
élt ezen a bolygón. Az egyik energia- alapú, a másik anyagi természető.
Az anyagi lények, akiket önök kolenonianoknak neveznek végeérhetetlen,
értelmetlen háborúk során elpusztították magukat. Mi, a bolygó túlélı
lényei, nem akarunk továbbra is ennek a dicstelen múltnak az árnyékában
élni. ... Ezért tették ezt lehetıvé... Ezért engedték meg nekem, hogy
felöltsem ezt az alakot." "Megértem az indítékaikat. De... Az ı anyja
halott." pillant Picard Jeremyre, "És ebbe bele kell törıdnie."
"Mostantól én leszek az anyja." "Nem. Ez nem fog sikerülni." mondja
Picard, mire a nı sértıdötten odább vonul. "Picard hívja Worf
hadnagyot." "Hallgatom, kapitány." "Idekísérné Crusher zászlóst az
Asterek kabinjába? Picard kilép." "Nagyon különös filozófiát vallanak
maguk." fordul vissza a Marla alakját viselı lény, "Miért értékes az,
ha az ember átadja magát a fájdalomnak? Én olyan életet ajánlhatok
Jeremynek, ahol nincs többé szomorúság. ... Egyáltalán semmilyen
negatív érzés." "Az emberek képesek fájdalmat érezni... És örömet is."
mondja Picard, leülve Jeremytıl karnyújtásnyira, "Ez nagyon fontos
része a létünknek." "A fiúnak nincs már senkije a maguk világában. Egy
gyerek, teljesen egyedül. ... Mibıl gondolják hogy velem nem lenne
sokkal boldogabb?" "Egy rövid ideig biztosan az lenne, ez érthetı is.
Mindenki az volna egy ilyen helyzetben." mondja erre Picard. "Volnának
Jeremynek barátai a maguk világában"? kérdezi Troi. "Gondoskodnánk neki
barátokról." "És a fejlıdésérıl? Az egészségérıl? A karrierjérıl? ...
Egy családról?" "Igen... Nagy felelısséget akarnak vállalni." ért egyet
Picard. A nı erre kissé elbizonytalanodik, de igyekszik határozottan
kijelenteni: "Az a szándékunk, hogy boldoggá tegyük!" "És tényleg úgy
gondolják, hogy boldog lesz ebben a... Ebben a hamis világban, amit
megalkottak a számára? ... Elég ösztönzés lenne ez az élethez? Csak
emlékeket adhatnak neki. És ez nem igazi élet. ... Ahhoz hozzátartozik
embertársaink halálának átélése is. Jeremynek le kell gyıznie a
szomorúságát, nem szabad egy látszatvilág mögé elrejteni azt. ... Mi
halandók vagyunk. Az idı amit ebben az univerzumban tölthetünk, véges.
Ez egy olyan alapigazság, amivel minden embernek szembesülnie kell."
Ekkor Worf és Wesley érkeznek a kabinba. "Crusher zászlós jelentkezik,
uram." húzza ki magát Wes. "Igen... jöjjön csak, Wesley. ... Maradjon
maga is, hadnagy." szól Picard a távozni készülı Worfnak, "Jeremy...
Wesley apja a Csillagflotta szolgálata közben halt meg. ... Wesley
akkor fiatalabb volt mint te." "Wes, ma azt mondtad anyádnak, nehezedre
esne Jeremyvel beszélgetni errıl a témáról." fordul Troi Wesley felé,
"Miért?" "Nem tudom. ... Nem tudom, mit mondhatnék egyáltalán.
Hirtelen... Hirtelen annyi emlék ébredt fel." "Emlékszel még, mikor
elmondtam, apád meghalt?" kérdezi Picard. "Nagyon bátor voltál." "A
szüleim elmesélték, hogy veszélyes is lehet a Csillagflottánál
szolgálni. Hogy mindennel számolni kell." "Felkészült voltál."
állapítja meg Picard. "Nem. Egyáltalán nem. ... Hogyan készülhetne fel
arra bárki, hogy egyszer csak azt mondják neki, soha többé nem fogja
látni az apját?! ... Csak megpróbáltam úgy viselkedni, ahogyan azt
elvárták tılem. ... Megpróbáltam bátor lenni." "Wesley... Tehát ez azt
jelenti, nem akartad hogy bárki megtudja, mit érzel valójában?" kérdezi
Picard, mire Wes bólint. "Mit éreztél hát akkor?" "Mintha... Mintha
valaki megütött volna." "Valaki?" "Folytasd csak..." bíztatja Troi
Wesleyt, "Nyugodtan elmondhatod az igazságot." "Dühös voltam. ...
Magára." néz Wes Picardra. "Ezt nem tudtam. Miért voltál rám dühös,
Wesley? ... Csak azért, mert én vittem a hírt? Mert én mondtam el, hogy
meghalt az apád?" "Nem." "Hanem?" "Mert maga volt az, aki a küldetést
vezette. Mert maga visszatért, az apám pedig nem!" Picard ennek
hallatán komoran mered maga elé. "Meddig tartott a dühöd, Wes?" kérdezi
Troi. "Évekig. .. De most már nem vagyok dühös. Egyáltalán nem." "Nos,
Jeremy... Gondolom, te pedig Worf hadnagyra haragszol nagyon." fordul
Troi a fiú felé, "Hiszen ı vezette a felderítıosztagot, aminek az anyád
is tagja volt. Mint ahogy Picard kapitány azt a bevetést, amiben Wesley
apja meghalt. ... Worf visszatért, az édesanyád azonban nem." Jeremy
arcán könnycseppek gördülnek le, majd a fiú az ajtó mellett álldogáló
Worf felé fordul: "Miért?! Miért nem maga halt meg? Miért kellett, hogy
az anyám legyen az?" "Erre a kérdésre nem tud válaszolni." mondja Troi,
"Senki sem tud." "Worf hadnagy is átélte mindazt, amit te." veszi át a
szót Picard. "Hat éves voltam, mikor a szüleim elestek egy ütközetben.
Én is egyedül maradtam." lép közelebb Worf, "A földiek... Segítettek.
És most én szeretnék neked segíteni. Aster hadnagy, akit én jól
ismertem, nincs itt, ebben a szobában. És nincs a bolygón sem. ... Az
édesanyád már csak itt él..." mutat Worf a saját szívére, "És itt..."
mutat Jeremy mellkasára. A klingon ezután kérdın Troira néz, aki
helyeslıen bólint. "Végrehajtod velem a rus'thai-t? Az egyesülést.
Amelynek során örökre egy családdá válunk... Testvérek leszünk." Jeremy
bizonytalanul néz fel a klingonra, miközben az anyja alakját felöltött
lény megáll elıtte. Megsimogatja a vállát, majd halvány mosollyal
Picardra pillant, végül átmegy a nappali másik részébe, onnan néz végig
a jelenlevıkön. Azután minden búcsú nélkül, eltőnik, és vele együtt a
valódi kabint eltakaró illúzió is.

Worf és Jeremy, jellegzetes klingon ujjatlan köpennyel ruhájuk fölött

a kék fénnyel megvilágított helyiségben állnak, és egy magányos gyertya
lángjánál meggyújtják a náluk levı gyertyákat. Ezután egy asztalkához
mennek, ahol hat másik gyertya vár arra, hogy sorban meggyújtsák ıket.
 Miután ezzel végeztek, Worf egy vállszalagot vesz elı, és Jeremy
vállára igazítja a fémszálakkal átszıtt díszes szalagot. A klingon
ezután visszatér a gyertyákhoz, és néhány szót mond klingonul. "Ez mit
jelent?" kérdezi Jeremy. "Anyáink emlékét dicsıítjük. Összeköttetünk.
Együtt erısebbek vagyunk." Jeremy ekkor a gyertyák felé fordul, és
elismétli testvére, Worf klingon szavait.

[Marla Aster - Susan Powell, Jeremy Aster - Gabriel Damon. Írta:

Ronald D. Moore]

54. Csapdában (Booby Trap)

SD 43205.6, 2366 március 16.

Tengerpart, holdfény, lágy nyáresti szellı... Hát kellhet ennél több?

Sajnos úgy tőnik, igen. Legalábbis Geordi romantikusnak tervezett
randevúja nem egészen az elképzelések szerint látszik zajlani. Bár ı
mindent elkövetett, hogy a különleges alkalomra megfelelı hangulatot
teremtsen az Enterprise egyik holodeckjében, úgy tőnik, mégsem sikerült
igazán szíve választottja kedvében járni. Végül, mikor véglegesen,
mindkettıjük számára nyilvánvalóvá vált hogy a dolog végérvényesen
megfeneklett, "közös megegyezéssel" a távozás mellett döntenek, bár
mindkettejükön látszik, hogy nem igazán van ínyükre a dolgok
ilyeténképpeni alakulása. De ami nem megy, azt nem érdemes erıltetni.

Data és Wesley a Ten Forwardban sakkoznak, az egyik ablak elıtt.

Wes, miután lépett, kipillant az Enterprise elıtt elterülı
aszteroidamezıre: "Tehát így végzıdött az utolsó csata."
"Reménytelennek tőnt, hogy az Aurius IX megoldja ezt a konfliktust."
"Nem sok minden maradt belılük." "Igen. A fegyvereik alacsony szintjét
figyelembe véve így is meglepı eredményre jutottak." A Ten Forward
ajtaja kitárul, s LaForge ballag be, szemmel láthatóan igen letörten.
"Ajajj..." szólal meg Wesley Geordi láttán. "Ezt hogy érted?" kérdezi
Data. "Úgy látszik, Geordi randevúja Christy-vel nem igazán sikerült.
Pedig három napig finomítgatta a holodeckprogramot, hogy minden
tökéletes legyen." Data félrebillentett fejjel eltőnıdik, majd
kisvártatva megszólal: "Ajjaj..." "Mr. Data, szükségünk lenne önre a
hídon." fut be Riker hívása az android kommunikátorába. "Máris indulok,
uram."
Mikor Data a hídra érkezik, az Enterprise már megkezdte a behatolást
az aszteroidamezıbe. Mikor Picard megpillantja az androidot, biccent
Worfnak, aki a kommunikációs panelhoz fordul. Az Enterprise hídján
hamarosan felhangzik egy különös hang. "Ez... Ez egy promelliai
segélykérı jel!" ismeri fel Data. "Úgy van, Mr. Data. ... És ott van,
ami sugározza." mutat Picard a fıernyıre, amin lassan egy promelliai
csatahajó bukkan fel az Enterprise-nyi szikladarabok közül. Az idegen
formájú hajó mintha az idı sodrából kiszakítva aludná álmát a mezıben
elrejtızve, s bár szürke páncélja eléggé megviseltnek látszik,
komolyabb sérülés nincs rajta. "Még a fúziós reaktorai is sértetlenek!"
veszi szemügyre Picard az ısrégi jármővet. "Nyomokban maradékenergiát
észlelek. A fedélzeti rendszerek inaktívak, csak a vészjeladó mőködik.
Nincsenek életjelek." jelenti Worf a hajó letapogatásának eredményét.
"Mr. Worf, azt az adót több mint ezer éve kapcsolta be valaki." fordul
Picard a klingonhoz.
"Az utolsó, és legnagyobb csata a Menthar-Promelliai háborúban itt
zajlott le, az Aurius IX-nél. A csatában mindkét faj utolsó egyedei
küzdöttek. És mindketten vesztettek." magyarázza Picard a folyosón, a
mellette lépdelı Rikernek. "Akkor sem engedhetem hogy ön vezesse a
felderítıcsapatot. Egy ilyen öreg hajón rengeteg veszély leselkedhet
önre." tiltakozik Riker szokás szerint, de ezúttal nem jár sikerrel.
"Ugyan mitıl kellene tartanunk, Egyes? Talán szellemektıl?" Picard,
Data és Worf hamarosan átsugároznak a promelliai hajóra. Mikor a
sugárzás befejezıdik, a szállítóhídon hunyorogni kezd a világítás.
Riker kérdın néz O'Brienre, aki ellenırzi a mőszerpultot. "Semmi, uram.
Nem emlékszem hogy ilyesmi mostanában elıfordult volna."

A kézilámpák fénye tırdöfésként fúródik a promelliai hajón uralkodó

sötétségbe, ahogy a felderítık lassan haladnak elıre. Egy nagyobb
helyiségbe érve Data körbevilágít, s így szól: "Uram, azt hiszem,
megtaláltuk a hidat." Szétválva kezdik bejárni a helyiséget, ami
valamivel kisebb mint az Enterprise hídja. Picard a parancsnoki székben
megtalálja a hajó hajdani parancsolójának maradványait. Worf szemügyre
veszi a lényt, s mélységes tisztelettel a hangjában így szól:
"Csodálatra méltó. Szolgálatban haltak meg." Folytatják a felderítést,
s a berendezéseket vizsgáló Picard megjegyzi: "Szinte hihetetlen,
mintha egy mai csillaghajó lenne. Egyszerő, letisztult, hatékony
felépítés. Kiváló tervezıik lehettek."

Geordi eközben letörten ücsörög a Ten Forward bárpultjánál. Guinan,

aki mintha direkt ilyen esetekre specializálta volna magát, hamarosan
megáll elıtte a pult másik oldalán. LaForge rápillant, s kérés nélkül
beszélni kezd: "Nem értem... Meg tudok javítani egy fúziós reaktort...
Beszabályozok egy energiakonvertert... De nem tudok dőlıre jutni egy
olyan nıvel, mint Christy. Egyszerően nem tudom mit tegyek, mit
mondjak." "Pedig velem egész jól kijön." "Ön egészen más." "Lehet hogy
ön is." válaszolja kissé talányosan Guinan. "Pedig most nem is
igyekszem annyira." "Hát éppen ez az." Geordi eltőnıdik a nı szavain, s
végül belátja, talán igaza van.

"Folyamatosan energia-kieséseket jelentenek különbözı szintekrıl."

fordul Wesley Riker felé a hídon. "Az ok?" "Egyelıre ismeretlen. Most
ellenırizzük az energia-elosztó rendszert."

A promelliai hajón eközben Datának sikerül bekapcsolnia a híd

világítását, így végre egyben átláthatják a helyiséget. Rábukkannak a
vészjeladóra. "Elvégezte a feladatát, most már megpihenhet." mondja
Picard, miközben kikapcsolják az adót. Data az egyik mőszerpultot
vizsgálva egy kis hengeres tárgyat mutat fel: "Uram, azt hiszem ez
valamiféle adathordozó. Olyasmi mint a mi izo-lineáris optikai
tárolóink. A leolvasó is itt van hozzá." Picard és Worf csatlakoznak az
androidhoz, aki néhány próbálkozás után életet lehel az évezredes
szerkezetbe. A leolvasóhoz tartozó kör alakú képernyın egy promelliai
jelenik meg: "Azt hiszem, utunk végéhez ért. A mentharok csapdája
tökéletesre sikerült. Most már nem menekülhetünk. A háborúnak hamarosan
vége. ... A legénység mindvégig kitartott mellettem, büszke vagyok
rájuk. Tudták hogy ez lesz az utolsó küldetés. Persze, mindannyian
tudtuk. Ami történt, azért vállalom a felelısséget. Az embereim az én
parancsaimat követve kerültek veszélybe, én leszek felelıs a
halálukért. Csak azt remélem, talán mégis van egy halvány esély. Hogy
otthon maradt családjaink..." a felvétel hátralevı része
lejátszhatatlan. Picard bólintására Data leállítja a leolvasót, s az
adathordozót visszateszi oda, ahol találta. "Uraim, azt hiszem mindent
láttunk." mondja végül Picard. Worf kapcsolatba lép az Enterprise-al, s
hamarosan visszasugározzák a felderítıket.
Picard felvillanyozódva, még a szokottnál is energikusabban lép ki a
turbóliftbıl a hídra. "Képzelje, Egyes, tényleg találkoztunk egy
szellemmel!" "És barátságos volt?" "Nos, hogy úgy mondjam egyenesen egy
kollégám volt az. A hajó kapitánya." válaszolja Picard, miközben néhány
lépéssel a híd közepén terem. A szintén jelenlevı Deanna mosolyogva
nézi a felfedezéstıl teljesen átszellemült kapitányt. "Nagyszerő
vezetı lehetett. Megtaláltuk az egyik naplóbejegyzését, talán az
utolsót. A gondolatai még akkor is csak a legénység körül jártak."
folytatja Picard, miközben Troi és Riker összenéznek. Picard Troihoz
fordul: "Mi az? Történt valami?" "Semmi, uram, csak... Még soha nem
láttam ilyennek." válaszolja Deanna, még mindig mosolyogva. "Mr.
Crusher, lépjen kapcsolatba a legközelebbi szárazdokkal, és rendeljen
ide egy nehézvontatót! Ezt a páratlan leletet minél hamarabb
biztonságba kell helyeznünk. ... Mr. Data, elhagyjuk az
aszteroidamezıt." Az android beállítja az útvonalat, s beindítja az
impulzushajtómővet. A következı pillanatban vészjelzés hangzik fel:
"Figyelem. A hajót veszélyes szintő sugárzás éri. A pajzskonfiguráció
automatikusan megváltoztatásra került. A közvetlen veszély elmúlt."
"Uram, két százalékos energiaszivárgás a meghajtórendszerbıl. A hajó
pozíciója változatlan." jelenti Data. "Teljes impulzusmeghajtás!" "A
sugárzásszint a négyszeresére emelkedett. Energiaszivárgás tizenhárom
százalék. A pozíció változatlan." "Egyes görbület!" "A sugárzásszint
drasztikusan megugrott. A görbületi hajtómő kisugárzott energiája
teljes egészében elnyelıdik. A görbületi mezı összeomlott. Pozíció
változatlan." "Minden gép leáll. Mr. LaForge, mi a helyzet a
gépházban?" "Minden rendben van, uram. Az összes rendszer
kifogástalanul üzemel." jelenti LaForge. "Mr. Data, korábbi útirány,
egyes görbület." "Beállítva. A sugárzásszint és az energiaszivárgás
folyamatosan növekszik." "Uram, valami úgyszólván habzsolja az
energiánkat. A keverıkamra perceken belül túlterhelıdik." figyelmezteti
LaForge Picard-t. "Értettem Mr. LaForge. Minden leáll." Picard
döbbenten pillant körbe a hídon, majd tekintete megállapodik a
fımonitoron látható promelliai hajón. "Lehetséges lenne? ... Ugyanabba
a csapdába estünk bele mint ık? Egy ezeréves csapdába?!?"

A tanácsteremben helyzetértékelı megbeszélés veszi kezdetét. "A

jelenlegi energiaszivárgás mellett három óráig tudjuk fenntartani a
pajzsot. Utána ki kell kapcsolnunk, hogy a létfenntartó rendszert
továbbra is mőködtetni tudjuk." mondja LaForge. "A sugárforrás nem
meghatározható." szól Worf. "Fogalmunk sincs, mi fogyasztja az
energiánkat." szólal meg újra LaForge. "Azt javaslom, vizsgáljuk át
tüzetesebben a promelliai hajót." mondja Riker. "İk sem tudtak
kiszabadulni." ellenkezik LaForge. "Igen, de lehet hogy sikerült
kideríteniük néhány dolgot, mielıtt a csapda végzett velük." "Én is úgy
vélem, hogy ez egy jó ötlet." egyezik bele Picard. "Uram, a
transzportálás rengeteg energiát emészt föl." tiltakozik LaForge.
"Tudom, Mr. LaForge."

Miután az újabb felderítıcsapat átszállt a promelliai hajóra, LaForge

nekilát hogy felderítse az összefüggéseket az Enterprise-ról szivárgó
energia, és a sugárzás között: minél több energiát használ, vagy
sugároz ki a hajó, annál keményebb sugárzást kap "cserébe". A görbületi
hajtómővek bekapcsolásakor a szint annyira megugrik, hogy a keverıkamra
nem tud elegendı energiát szolgáltatni ahhoz, hogy a görbületi mezı
stabil maradhasson akkora sugárzás ellenében. "Valahogyan meg kell
növelni a keverıkamra kimenı teljesítményét." tőnıdik hangosan LaForge,
majd a legközelebbi terminálra kéri a hajó tervezésében részt vett
személyek neveit. "L. Brahms, görbületimezı-specialista. Egész jól
hangzik. Számítógép, részletesebb adatokat kérek L. Brahmsról!" A kért
adatok hamarosan megjelennek, Geordi böngészni kezdi azokat: "Dr. Leah
Brahms... A Daystrom egyetemen tanult... tagja a '7. Csapat' nevő
szakértıi csoportnak, több értekezés és tanulmány szerzıje vagy
társszerzıje... Hmm... 'A Galaxy hajóosztály, és utódai' írta Leah
Brahms... Egész ígéretes. Számítógép, hozzáférési kérelem." "A kívánt
anyag írott formában, valamint interaktív állományként is megtalálható,
ez utóbbi a szerzı hangján rögzítve. Melyikhez kíván hozzáférni?"
"Legyen... A hangüzemmód." A következı pillanatban egy kellemesen
csengı nıi hang szólal meg: "A Galaxy hajóosztály, és utódai. Dr. Leah
Brahms tanulmánya. ... A Galaxy hajóosztály, mely az Utopia Planitia
által került..." Geordi szélütötten áll, s mozdulni képtelenül
hallgatja Leah Brahms igézı hangját.

"Megkezdtük a felkészülést a sugárbetegek fogadására." jelenti Dr.

Crusher Picardnak. "Mire számíthatunk, miután megszőnik a pajzs?" "A
jelenlegi sugárzásszintnél nagyjából harminc perc múltán fognak
jelentkezni az elsı tünetek. Akkorra kapjuk meg a halálos dózist."
Picard tudomásulvevıleg bólint. "Uram, a felderítık jelentkeztek.
Jelentıs számú adattárolót találtak, indulnak vissza." tájékoztatja
Worf Picard-t.

A tanulmány idevágó részleteinek meghallgatása után LaForgenak támad

egy ötlete; a Galaxy osztály utódjának, az építés alatt szerzett
tapasztalatok alapján egy teljesen átalakított keverıkamrát szánnak,
melynek alapelveit már tartalmazza a tanulmány. LaForge úgy véli, ezen
elgondolások alapján lehetıség lenne a keverıkamra módosítására, amitıl
nıne a kimenı teljesítmény. "Számítógép, szükségem lenne egy görbületi
hajtómő-modellre." "A Galaxy osztály görbületi hajtómővének
prototípusát az 5. számú marsbázison építették, SD: 40173. A
kutatólabor, a szárazdokk, és a prototípus pontos adatai hozzáférhetık.
A szimuláció létrehozható." "Készítse elı a programot futtatásra a 3.
holodeckben." Mire LaForge a holodeckhez ér, a program már készen
várja. A biztonsági ajtó feltárul, s Geordi az Utopia Planitia egyik
Marsi laborjában találja magát, mőszerpultok, s a görbületi hajtómő
részletes sémarajzai, és szerkezeti vázlatai között. Ám nem ez fogja
meg igazán. A labor egyik fala egy hatalmas ablak, mögötte pedig, a
szárazdokk félhomályában ott áll maga a félkész Enterprise. A hajó
hajtómőgondolái halottszürkén szunnyadnak, a csészealj-egységnek
jóformán még csak a váza van meg, a külsı páncélzaton több helyen
szerelınyílások tátonganak. "Szóval itt kezdıdött." mondja megilletıdve
Geordi, ahogy beljebb lép.
"Számítógép, a keverıkamrát is itt készítették?" kérdezi LaForge,
miután áttanulmányozta a hajtómő felépítését bemutató többrétegő,
átlátszó lapokból álló tablót. "A dilithiumkamrát a Seran-T-1 állomáson
egy erre szakosodott specialistákból álló csoport készítette, SD:
40052. Ezután szállították át az Utopia Planitia Marsi telephelyére."
LaForge újra bekapcsoltatja a Dr. Brahms tanulmányaiból összeállított
interaktív "asszisztenst", s annak segítségével kidolgoz egy alternatív
megoldást az anyag-antianyag vezetıpályákhoz. Mikor felvázolja
elképzelését, az "asszisztens" így válaszol: "A kivitelezés
megoldható." "Akkor mutassa meg, hogyan, Ez mégiscsak a maga
remekmőve." A következı pillanatban felhangzik az a furcsa sziszegı
zaj, ami egy-egy szimulált objektum megjelenését, vagy eltőnését szokta
kísérni a holodeckben, s váratlanul egy kéz ér LaForge vállához. Geordi
meglepetten fordul hátra, s egy egyszerően öltözött, nem túlságosan, de
azért meglehetısen csinos nıvel találja szemközt magát. "Számítógép,
mit jelentsen ez?" "A hatékonyabb együttmőködés érdekében létrehoztam
Dr. Brahms szimulációját, a rendelkezésre álló vizuális információk
alapján." A szimuláció azonban meglehetısen egysíkúnak bizonyul,
kinézete ellenére még Data is jóval emberibb nála. Brahms szimulációja
kifejezéstelen hangon, jóformán mindenfajta mimikai vagy gesztuskíséret
nélkül beszél, mozdulatai kiszámítottak, szabályosak. Mindazonáltal
hamarosan kiderül hogy LaForge elgondolása alapjában véve jó, s a
módosítás az Enterprise fedélzetén rendelkezésre álló eszközök
segítségével is elvégezhetı. LaForge jelenti az elırelépést Picardnak
és Rikernek.

Data eközben a promelliai hajóról származó adattárolókat próbálja

lejátszani, ám azok többsége nagymértékben károsodott az eltelt
évszázadok alatt, egy-két másodperces, összefüggéstelen töredékeknél
többet egyelıre nem sikerül kinyernie belılük.
 LaForge és Brahms lefuttatnak egy tesztsorozatot a szimulált, és
módosított keverıkamrán, s mikor a mérések negyven százalékos
teljesítménynövekedést mutatnak, LaForge elégedetten dıl hátra: "Ez az!
Nagyszerő!" Brahms azonban, érthetı okokból nem osztja lelkesedését,
rezzenéstelenül áll, mire LaForge kétségbeesetten felsóhajt. Utasítja a
számítógépet, hogy férjen hozzá Brahms személyes adataihoz, de persze
erre nincs jogosultsága. Végül sikerül hozzájutnia egy SD: 40056-ban
készült személyiségprofil-analízishez, Brahms életrajzához, s jó
néhány, a kollégái által írt személyes jellegő jellemzéshez. A
számítógép a talált adatokkal kiegészíti a szimulációt, de mielıtt
elindítaná, "megjegyzi": "A kapott adatokból csak közelítıleg kilencven
százalékos élethőséggel rekonstruálható Dr. Brahms személyisége." "Azt
hiszem, ebbıl nem fogok gondot csinálni. Számítógép, indítsa a
szimulációt!" És Brahms a következı pillanatban életre kel. "Geordi,
amit eddig elértünk az mind szép és jó, de vajon elég-e a probléma
megoldásához? Szerintem essünk neki még egyszer, hátha ki tudunk hozni
többet is a dologból. Vagy fújjuk ki magunkat elıtte egy kicsit?"
Geordi azonban csak áll, s egyelıre megszólalni is képtelen.

Datának végre sikerül rábukkannia egy hosszabb, épen maradt

bejegyzésre, s megmutatja azt Picardnak és Rikernek. "...mérései
szerint az aszteroidák közül jó néhányon Essathon-asszimiátorokat
helyeztek el. Az asszimilátorok egymáshoz viszonyított helyzete, és
sőrősége..." mondja a promelliai hajó kapitánya a felvételtöredéken.
"Essathon-asszimilátor?" kérdezi Riker. "Egyfajta energiagyőjtı, ami a
környezetébıl elvonja az energia bármilyen formáját, s azt tárolja,
vagy más formában visszasugározza. Meglehetısen elavult berendezés."
magyarázza Data. "Tehát a csapda a saját kisugárzott energiánkkal öl
meg minket." mondja Picard.

Geordi és Leah eközben élénken vitatkoznak. A további tesztek némi

instabilitást, és egyéb problémákat fedtek fel, Geordinak emiatt nem
igazán akaródzik az elméletet a gyakorlatba átültetni, Leah ellenben
azt mondja, hogy ha odafigyelnek, nem lehet baj, a valószínőségi
mutatók egész kedvezıek, a kísérlet nagy valószínőséggel sikerülni fog.
"Itt most nem valószínőségekrıl, hanem emberéletekrıl van szó, köztük
az enyémrıl is. Ez nem egy szimuláció, amit ha nem sikerül, újra lehet
indítani. A dolognak mőködnie kell, és nem csak ennek, de a
hozzátartozó rendszereknek is. Ha a pajzs, vagy az életfenntartó
rendszer leáll, végünk. Biztosra kell mennünk. Tudom mire képes a hajó,
hiszen ismerem kívül belül." "Akkor engem is ismersz... Úgy érzem,
magamból is beleépítettem egy darabot." "Mindig ara vágytam, hogy ott
lehessek, amikor a hajót építették." "Mi, konstruktırök pedig arra
vágyunk, hogy egyszer kijussunk az őrbe, oda ahol hajó-gyermekeink
járják a végtelent." "Most úgy néz ki, mindketten megkaptuk, amire
vágytunk." "Mr. LaForge, jelentkezzen a hídon." hallatszik Riker hangja
hirtelen. "Máris, uram." mondja Geordi, majd Leah felé fordul:
"Mindjárt visszajövök, ne menj seho... Azaz... Számítógép, programot
tárolni."
"Hány darab asszimilátor lehet elrejtve?" kérdezi Picard Datát, mikor
LaForge befut a hídra. "A sugárzóna homogenitását alapul véve a számuk
százezres nagyságrendő lehet." válaszolja Data. "Ennyi idı alatt egy
párnak csak tönkre kellett mennie." tőnıdik Riker. "Van olyan terület,
ahol gyengébb a sugárzásszint?" kérdezi Picard. Sikerül behatárolniuk
egy néhány tizedszázalékos csökkenést, s Picard úgy véli, meg kellene
próbálni megsemmisíteni néhány aszteroidát azon a környéken. LaForge
ellenzi a javaslatot, a kritikus energiahelyzetre való tekintettel,
Data pedig azért, mert a fézersugár csak újabb energiát ad az
asszimilátoroknak. Riker és Worf azonban egyetértenek Picard-al, így
végül megkísérlik a dolgot. Nem járnak eredménnyel. Az aszteroidákban
elrejtett asszimilátorok elnyelik az energiát, megóvva ezzel magukat, a
sugárzásszint pedig tíz százalékkal megemelkedik.

LaForge visszatér a holodeckbe. Azonban nem sokáig tudnak dolgozni, a

számítógép hamarosan bejelenti hogy a kritikus energiaszintre való
tekintettel minden nélkülözhetı fogyasztót leállít. Geordi megpróbálja
megakadályozni, de a számítógép azt mondja, ilyen döntést csak a hajó
kapitánya hozhat. LaForge elindul a hídra.
"A pajzsok már csak két óráig tartanak ki, a megnövekedett
sugárzásszint huszonhat perc múlva válik halálossá." mondja Dr.
Crusher Picardnak a sötét tanácsteremben, mikor LaForge belép. Geordi
elmondja, milyen programot futtat a holodeckben, s szüksége lenne az
energiára. Picard egy órát ad neki, s visszakapcsoltatja a holodeck
energiaellátását. Geordi a sötét folyosókon át visszatér a holodeckbe.

"Valahogyan több energiához kell jutnunk. A baj csak az, hogy egy
olyan csapdában ülünk, amely pontosan erre 'vágyik'. Valamit tennünk
kell... Blokkolni, túlterhelni... Mit tudom én. ... Bármit teszünk,
bármivel próbálkozunk, minden akciót reakció követ." mondja Geordi.
"De nem azonnal. Minden rendszernek van egy minimális reakcióideje,
amelyen belül nem tud reagálni. Ráadásul ez egy ezeréves berendezés.
Ezt kell kihasználnunk." Az eddigi események elemzésével megállapítják
a csapda reakcióidejét, s a módosított meghajtórendszer segítségével
megpróbálják 'becsapni' a szimulált csapdát, de nem járnak sikerrel.
Úgy néz ki, jelentısen át kellene alakítani a hajó jelentısebb
rendszereit, hogy a probléma emberi irányítással megoldható legyen.
"Ez dühítı. Találtunk egy megoldást de nem tudjuk realizálni. A hajót a
rendelkezésre álló idı alatt nem lehet átalakítani, olyan ember pedig
nincs akinek elég rövid a reakcióideje hogy egyszerre ennyi mindent
kézben tartva irányítani tudjon. Data ugyan meg tudná tenni, ha lenne
belıle úgy egy tucatnyi." "Én meg tudnám csinálni." mondja Leah.
"Ugyan, erre egy ember sem képes." "Én nem vagyok ember." Picard ebben
a pillanatban érkezik, s mikor megpillantja Brahmsot meglepetten néz
LaForgera. Geordi elmondja neki, mire jutottak, hogy az Enterprise
vezérlését át kellene adniuk a számítógépnek.

Picard visszatér a hídra, a készenléti helyiségbe, s Rikert magához

kéretve elmondja neki, mire jutott Geordi. "Annak idején, mikor az
őrutazás még csak álom volt, az ember maga vezette egymotoros gépen
repült. Most pedig a gép irányítja saját magát." mondja Picard. "Ha
parancsokat kell teljesíteni, akkor egy számítógép tökéletesen
megfelelı lehet. De hogy kreatív legyen?!?" ért egyet Riker.

Leah és Geordi eközben menekülési útvonalakat generáltatnak a

számítógéppel: a kritérium az hogy a pajzs tovább tartson ki, mint mint
mialatt a sugárzás eléri a kritikus szintet, kihasználva a csapda
reakcióidejét. Egyik-másik útvonal használhatónak tőnik, de mikor az
ígéretes manıversorozatokat újra végigcsinálják, van hogy az újabb
próba eredménye már nem kielégítı. "Ez így nem fog menni." mondja végül
Geordi. "Figyelem! A létfenntartó rendszer mőködésének fenntartása
érdekében a védıpajzs kikapcsol. Figyelem! A hajó fedélzetén a
sugárzásszint emelkedik. A kritikus érték eléréséig huszonhat perc van
hátra." jelenti be a számítógép.

LaForge az elsötétített hídra megy. "Mi lenne ha fordítva

próbálnánk?" teszi fel a kérdést, "Eddig arra koncentráltam, hogy több
energiával, gyorsabb manıverekkel felülmúljuk a csapda rendszerét. A
baj csak az, hogy az egészet pontosan erre alapozva építették fel. A
megoldás pedig az, ha megpróbáljuk 'alulmúlni' azt. Egy nagyon rövid
idıre, talán csak egy mikroszekundumra, kapcsoljuk be az
impulzushajtómővet, hogy felgyorsítson bennünket valamennyire, utána
pedig kapcsoljunk ki mindent. Csak a létfenntartás, és a manıverezı
hajtómővek maradjanak. Se számítógép, se impulzushajtómő, se görbületi
hajtómő." "Egyetlen motorral..." fordul Riker Picard felé. "Ahogy a
dolgok állnak, ez is van olyan jó mint bármi más. Zászlós, leváltom."
fordul Picard Wesleyhez, majd elhelyezkedik a kormányos székében.
"Parancsnoki bejelentés" üzemmódba kapcsolja az interkomot, s
tájékoztatja a legénységet, hogy tehetetlenségi tompító nélkül fognak
egy rövid gyorsítást elvégezni, így mindenki rögzítse magát. "Figyelem!
A hajó fedélzetén a sugárzásszint emelkedik. A kritikus érték eléréséig
tizenkét perc van hátra." "Valaki kapcsolja ki ezt a vészmadarat."
mondja Riker.
"Mr. LaForge, teljes impulzusmeghajtás, 1 mikroszekundum." adja ki a
parancsot Picard. Bár a hajtómő felvillanása jóval hosszabbnak látszik,
az effektív idı csak annyi, amennyit LaForge beállított. "Sebesség 135
méter másodpercenként." jelenti Data. "Mr. LaForge, a létfenntartó
rendszer kivételével mindent leállítani." A híd monitorai elsötétülnek,
csak a szükségvilágítás halvány derengése oszlatja el valamelyest a
sötétséget, és a fıernyı marad továbbra is aktív.
Az Enterprise most majdnem olyan, mint amilyennek LaForge a
holodeckben látta: a hajtómőgondolák sötétek, sem a helyzetjelzı
fények, sem a kabinok ablakai nem világítanak. A fı eltérítıernyı
emittere fölött hirtelen gázsugár csap ki jobbfelé.
"Iránymódosítás balra, gázdinamikai kormány, 3 másodperc a jobb
oldalon." irányítja Data Picard-t. A hegynyi mérető szikladarab
komótosan jobbra húzódik a látómezıbıl. Hamarosan egy másik tőnik fel.
"Iránymódosítás jobbra, gázdinamikai kormány, 5 másodperc a bal
oldalon."
Az Enterprise lassan lavírozik a sziklák között. Egyre lassabban. "A
tömegvonzás-kölcsönhatások következtében a sebességünk lecsökkent. A
jelenlegi értékkel nem tudjuk idejében elhagyni a sugárzónát." jelenti
Data. Majd a mőszerpultjára pillantva megadja a következı
iránymódosítás adatait: "Iránymódosítás balra, gázdinamikai kormány, 7
másodperc a jobb oldalon." Picard azonban nem reagál, az Enterprise
változatlanul az egyre nagyobbnak kinézı szikla felé tart. "A sebesség
újra növekszik. Jelenleg 219 méter másodpercenként." mondja Data.
Picard megérinti a jobboldali kormányfúvókák vezérlıfelületét, s az
Enterprise az utolsó pillanatban, az aszteroidát félig megkerülve
parittyából kilıtt kıként tér ki új irányba, s jó egy perc múltán maga
mögött hagyja a sugárzónát. "Mr. LaForge, minden rendszert
visszakapcsolni."

Az Enterprise megállapodik az aszteroidamezı szélénél. "Mr. Worf,

megvannak a promelliai hajó koordinátái?" kérdezi Picard. "Igen, uram."
"Készítsen elı öt torpedót, területromboláshoz. Elsıdleges célpont a
promelliai hajó, gyorstőz. Tőz!" Az öt vörös fényszilánk gyors
egymásutánban vágódik ki a hajó hátsó vetıcsövébıl, s elszáguld a
promelliai hajó felé. Mikor a robbanások bekövetkeznek, a hajóval
együtt az aszteroidamezı jelentıs része is megsemmisül. "Reméljük hogy
a maradék asszimilátor már nem lesz elég ahhoz hogy megakadályozza
bárki továbbhaladását. Azért... Mr. Worf, értesítse a Csillagflottát a
veszélyzóna kiterjedésérıl." mondja Picard.

"Eddig azt hittem, a technika minden problémára megoldást nyújt. De

nem. Növeli az életszínvonalat, segítségével átjuthatunk az őrön... De
néha talán jobb, ha az egészet elfelejtjük." mondja Geordi Leahnak a
holodeckben. "Jó csapat voltunk, mi ketten." "Talán még találkozunk."
"Mindig veled vagyok, Geordi. Amikor csak a görbületi hajtómőre nézel,
rám nézel." Geordi közelebb lép a nıhöz, s megcsókolja. "Számítógép!
Holodeck 3, programot befejezni." Két szisszenéshez hasonló hang
hallatszik, végül Geordi elhagyja az immár kiürült holodeck sárga
rácsozattal borított fekete helyiségét.
 [Dr. Leah Brahms - Susan Gibney, Galek Dar, a promelliai hajó
kapitánya - Albert Hall, Christy Henshaw - Julie Warner. Írta: Ron
Roman, Michael Piller, Richard Danus és Michael Wagner]

55. Ellenségem, segíts! (The Enemy)

SD 43349.2, 2366 május 7.

A sötét, sziklás tájon szétszóródott roncsokat csak idınként

világítja meg egy- egy kósza villám fénye, és csak a több embernyi
kıdarabok között ködfoszlányokat magával sodorva rohanó szél zaja
hallatszik. Három fényoszlop ragyog fel hirtelen, az Enterprise
felderítıosztagát hagyva maga mögött. A trió két tagja bekapcsolja
kézilámpáit, a harmadiknak, LaForgenak nincs szüksége ilyesmire. Riker
ezután elhelyezi a magával hozott jeladó méternyi fémrúdját.
"Megjelöltem a sugárzási helyet. Találkozó pontosan tizennégy perc
negyven másodperc múlva. ... Lát valami érdekeset, Geordi?" "Van pár
dolog, parancsnok... Bár kicsit zavarnak a légkörben evı töltött
részecskék, de ki tudom egyenlíteni." "Van kapcsolatunk a hajóval!"
igyekszik Worf túlkiabálni a szelet. "Trikordereket." rendelkezik
Riker. "Csak öt méteren belül kapunk tiszta adatokat." állapítja meg a
klingon. "Jó hogy Data nincs itt. Ettıl összeomlanának az
áramkörei..." A csapat nézelıdik egy darabig, kerülve az egymástól való
túlzott eltávolodást, majd LaForge így szól: "Parancsnok, arrafelé van
valami!" A felderítık útnak indulnak a Geordi által mutatott irányba.
"Erre... Valamilyen fémszerkezet maradványainak tőnnek..." vezeti
LaForge a többieket. A csapat óvatosan gázol át a roncsmezın, a
lámpájával a földet pásztázó Riker egyszer csak megtorpan, mikor egy
olyan darabra bukkan, amin írásjelek láthatók. "Felismeri, Worf?"
fordul Riker a klingon felé. "Igen, uram. Romulan." feleli Worf,
elıkészítve fézerét. "Mit kerestek ezek Szövetségi területen?!"
"Ultritiumnyomokat észlelek." mondja LaForge, "A jármővet a jelek
szerint felrobbantották, miután valamilyen okból kényszerleszállást
hajtottak végre vele." "Rendben, átvizsgáljuk a környéket!" szól Riker,
"Ne felejtsék, már csak tizenkét percünk van a visszatérésre." A csapat
ezzel szétszóródik a tagolt terepen, és hamarosan elvesztik egymást
szem elıl. Worf valamivel késıbb egy sebesült, látszólag eszméletlen
romulanra bukkan, és kiabálva próbálja közelebb hívni Rikert. Ám mikor
alaposabban megvizsgálja a romulant, kiderül hogy az nagyon is
öntudatánál van, ugyanis Worfra támad. Azért nincs túl jó bırben, a
hadnagy egy határozott ütéssel leteríti. Riker egy pillanattal késıbb
megérkezik, és szemügyre veszi a romulant.
LaForge eközben a magas légköri ionizációval küzdve igyekszik
elırehaladni, valószínőleg emiatt nem veszi észre a félig befedett
kürtıt, amibe belelép, és meg sem áll az üreg vízzel borított aljáig. A
földet éréskor VIZOR-ja leoldódik a csatlakozóiról, LaForge pedig a
jelek szerint elveszti az eszméletét, mert nem mozdul.
Riker és Worf hamarosan visszatérnek a jeladóhoz, magukkal vonszolva
a romulant. "Négy percünk maradt." mondja Worf. "Geordi hol van?" néz
körül Riker, "Várjon itt." A parancsnok ezzel LaForge keresésére indul.
A fımérnök eközben magához tért a verem alján, és a VIZOR-ját is
sikerül megtalálnia rövid keresgélés után. A nyílás, amin át lezuhant,
több méterrel a feje felett tátong. LaForge kiabál egy darabig, remélve
hogy társai meghallják, de a szél zúgása miatt erre elég kis esélye
van.
Riker az idı leteltével kénytelen visszatérni a jeladóhoz. Worf
legszívesebben maga is LaForge keresésre indulna, de Riker
visszatartja. Nem véletlenül, hamarosan megérkeznek értük a
szállítósugarak.
LaForge, abbahagyva az eredménytelen kiabálást, kétségbeesetten néz
körül természet formálta börtönében.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43349.2. Egy

ismeretlen forrású vészjelzés miatt érkeztünk a Galorndon Core
rendszerbe, ahol egy lezuhant romulan hajóra bukkantunk. Egy túlélıt
találtunk, de LaForge korvettkapitány a felszínen rekedt."

A transzporteremelvényen megjelenı Rikert, Worfot, és a sebesült

romulant, Crusher doktornı, és három orvostechnikus várja egy
antigravitációs hordággyal. "Indulás a gyengélkedıbe." szól Crusher,
mikor elhelyezik a romulant a hordágyon. "Gyengélkedıt biztosítani."
fordul Worf a mellette álló biztonságinak, folyamatos ırizetet kérek,
képkapcsolattal. "A beteg nemigen fog bárhová is távozni." jegyzi meg
Crusher távozás közben. "Sajnálom, parancsnok. Nem tudom bemérni."
csóválja a fejét a transzporter vezérlıpultjával küzdı O'Brien.
"Próbálja tovább, O'Brien!" szól Riker, miközben Picard is megérkezik.
"Az az elektromágneses vihar odalent állandóan fantomképeket
generál..." "Akkor sugározza fel azokat, talán Geordi az egyikük!"
csattan fel Riker, majd Picard felé fordul: "Vissza akarok menni egy új
felderítıosztaggal." "Elutasítva. Csak majd ha enyhül valamelyest a
vihar." feleli Picard, a kijárat felé indulva, "Mi a helyzet a
ronccsal?" "A romulan hajó teljesen megsemmisült." mondja Riker,
felzárkózva a folyosóra kilépı Picard mellé, "Semmit sem tudunk
megmenteni belıle, legfeljebb ha csipeszt használunk." "További
túlélık?" "Odalent el lehetett látni legalább két méternyire." húzza el
a száját Riker. "Tényleg olyan helynek tőnik, ahol az ember nemigen
számítana romulanokra. ... Mindazonáltal... A Galorndon Core tökéletes
hely lenne egy új offenzíva megnyitásához." "Hát nyaralni biztos nem
jár ide senki." ért egyet Riker.

LaForge alaposabb vizsgálatnak veti alá a csapdát amibe beleesett, és

az átázott, agyagos falban fémérc-rögökre bukkan VIZOR-ja segítségével.
Geordi kikapar belılük egy jó marékra valót, megtisztogatja a rögöket
az üreg alján összegyőlt vízben, majd az agyagfal egy nagyjából
vízszintes kiszögellésébe egy hosszúkás mélyedést váj. Beleszórja a
rögöket, majd fézerét megfelelı erısségre állítva megolvasztja a
fémdarabokat. Azok szétfolynak az alkalmi öntıformában, és egy húsz
centis, elkeskenyedı végő mászóvassá alakulnak.

"Reménykedtünk, hogy alkalmazhatjuk a vulcaniaknál megszokott

eljárásokat, de vannak különbségek." mondja Crusher Picardnak és
Rikernek, miközben egy orvoscsapat élén igyekszenek stabilizálni a
sebesült romulan állapotát, "Elég bonyolult a helyzet." "Tud rajta
segíteni?" kérdezi Picard. "Komoly sejtkárosodásokat szenvedett
létfontosságú területeken. A gyógyításához szükség volna egy megfelelı
riboszóma-infúzióra. ... Le kell tesztelnünk a legénység minden
tagját." "Mi a helyzet a replikátorokkal?" "Ahhoz túl bonyolult
molekuláról van szó." "Életben marad?" kérdezi Riker. "Még nem tudom."
sóhajt Crusher. "Legalább olyan állapotban van hogy el tudja mondani,
mit kerestek azon a bolygón?!" "Ne értse félre... Nagyon fontos, hogy
választ kapjunk erre." mondja Picard. "Egy nagyon rövid idıre
felébreszthetem, de... Komoly komplikációk adódhatnak. ... Az
agyhullámai akut idegpálya-leépülést mutatnak." "A sebesülései miatt?"
kérdezi Riker. "A koponya sértetlen. Úgy vélem, attól hogy hosszabb
ideig ki volt téve a bolygó erıs mágneses mezejének, a szinapszisai
sérülni kezdtek." "Ez Geordival is megtörténhet?" kérdezi Riker, mire
Crusher komoran bólint. A doktornı ezután a korábban magához vett
oltópisztollyal a romulanhoz lép, és beadja neki a szerkezet tartalmát:
"Egy-két percre visszanyeri az öntudatát." Riker erre a
vizsgálóasztalhoz siet, miközben a romulan lassan kinyitja a szemét.
"Az Enterprise nevő Szövetségi hajó fedélzetén van." mondja Riker, "Épp
most látjuk el a sérüléseit. ... Mennyi ideig volt a Galorndon
Core-on?" A romulan szeme egy rövid idıre lecsukódik. "Ért engem?!"
"Nem válaszolok a kérdésekre." feleli halkan a romulan. "Tudnunk kell,
lehetnek-e még túlélık a bolygón." "Egyedül voltam. De több kérdésre
nem válaszolok." "Van romulan hajó a közelben, amit értesíthetünk?" A
romulan azonban visszazuhan az öntudatlanságba, Riker pedig bosszúsan
hagyja ott. "Sajnos csak annyit mondott, hogy egyedül van." húzza el a
száját Picard. "Vagyis valószínőleg nem így áll a dolog." mondja
Riker.

A jelek szerint LaForgenak sikerült két mászóvasra elegendı ércet

összegyőjtenie, és azokat a sziklafal hasadékaiba erıltetve a nyílás
felé küzdi magát. Néhány percnyi küzdelmes mászás után LaForge végül
kimerülten rogyhat le a felszínen, nem messze az üregtıl.

"Sikerülnie kell! Valahogyan le kell gyıznünk ezt a vihart! Kell hogy

legyen valami mód arra hogy jelet adjunk..." járkál Riker a hídon. "Egy
neutrínó- pulzár." fordul hátra Wesley a kormányospulttól, "Építhetnénk
egy mobil neutrínóforrást, amit egy szondával leküldünk a felszínre.
Olyan lenne, mint egy jelzıtőz." "Egy neutrínógenerátor töltetlen
részecskéket szórna a légkörbe, amit Geordi VIZOR-ja tudna észlelni."
ért egyet Data. "És mikor megtalálta, megváltoztathatná az
impulzushosszt." teszi hozzá Wesley. "Lásson hozzá." bólint Picard,
mire Wes elsiet. "Kapitány... Üzenetet fogok, közvetlenül a vészjelzı
csatorna mellett." jelenti Data. "A bolygóról?" "Nem, uram. A romulan
oldalról. Képkapcsolat lehetséges." "Képernyıre." lép elıbbre Picard.
"Tomalak hívja a Phy-t! Vettük a vészjelzésüket, válaszoljanak!" mondja
a képernyın megjelenı romulan tiszt, nem is sejtve hogy nem a címzett
veszi az adást, "Amennyiben hallanak engem, hamarosan belépünk a
Semleges Zónába... Körülbelül hat óra múlva ott leszünk." "Mr. Worf,
nyisson egy csatornát." szól Picard, miután Tomalak adása véget ért.
"Nyitva, uram." "Romulan hajó, itt Jean-Luc Picard kapitány, az
Enterprise Szövetségi hajóról." "Vették az üzenetet, uram." mondja
Worf. "Tomalak parancsnok, hallottuk a Phy-nek szánt üzenetüket. Nincs
joguk behatolni a Szövetség területére." "Picard kapitány..."
jelentkezik be Tomalak, igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy sietett
a válasszal, amennyire csak tudott, "Ha tudtam volna, hogy ebben a
szektorban tartózkodik, természetesen tájékoztattam volna a szándékaink
felıl." "Természetesen..." bólint Picard. "Biztos vagyok benne, hogy
megértik a helyzetünket. ... Egy kis navigációs hiba következtében
lezuhant egy hajónk a Galorndon Core-on." "Egy kis navigációs hiba?! A
bolygó fél fényévnyire van a Semleges Zónától!" "Biztosíthatom,
kapitány, semmiféle fenyegetı lépésrıl nincs szó." "Parancsnok,
megmentettünk egy romulan túlélıt." A hajójukon van?" "Jelenleg is
igyekszünk ellátni a súlyos sérüléseit." "És hol van a hajója?" "A
pilóta felrobbantotta. ... A lezuhanás után." "Gondolom azonnal el
tudnak indulni, hogy találkozzanak velünk a Semleges Zónában." "Egy
felderítıosztagunk a felszínen tartózkodik, jelenleg annak lehetıségét
várjuk, hogy a fedélzetre vehessük ıket." "Utána visszakapom a
tisztemet?" "Vannak még további romulanok, akikre esetleg
rábukkanhatunk a Galorndon Core-on?" "Nincsenek." jelenti ki Tomalak,
igyekezve nagyon meggyızı lenni, "Egy egyszemélyes őrjáró volt. ...
Kapitány, pontosan öt óra múlva elérjük a Semleges Zóna határát. Ott
megállunk, és várjuk a maguk megérkezését." mondja Tomalak, majd
lezárja a csatornát. "Tanácsosnı...?" fordul Picard Troihoz, aki a
beszélgetés közepe táján felállt a székébıl, és e fımonitor elıtt álló
Picard mögé lépett. "Az udvariassága mögött nagy ellenségesség bújik
meg. Be akarja fejezni a küldetését, és semmi nem állíthatja meg." "Még
a Semleges Zóna határa sem..." mondja Riker. "Kapitány... Nem látom
okát annak, hogy szabadon engedjük a romulant." jelenti ki Worf,
"Fogságban kellene tartanunk, és amint lehet, kihallgatni." "Igen,
egyetértek. jogunk van hozzá." néz Riker Picardra. "Ahhoz elıbb be kell
bizonyítanunk, hogy szándékosan kerültek erre a bolygóra." rázza meg a
fejét Picard. "Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem navigációs hiba volt."
jelenti ki Riker, "Ki kellene derítenünk az ügyet." "Akkor is nagy
óvatossággal, és diplomatikusan kell eljárnunk, különben késıbb az áll
majd a történelemkönyvekben, hogy ez a találkozás egy hosszú, véres
háború kiváltó oka volt."
"Ne gyógyszerezzük tovább... Semmi értelme." sóhajt Crusher, miután
átfutotta az adatokat, amiket egy nıvár nyújtott oda neki, "Dr. Crusher
hívja Picard-t." "Hallgatom, doktor." "A beteg semmilyen kezelésre nem
reagál." "Nem sikerült riboszóma-donort találniuk?" "A laborban még
folyik a minták kiértékelése. De az elsı eredmények azt mutatják, nincs
összeférhetıség. Még a vulcaniak sem alkalmasak donornak.
Megpróbálkozom természetes alapú szerekkel. a legfontosabb most az,
hogy lent tartsuk a lázát, hogy a szervezet regenerálódhasson."
"Tájékoztasson továbbra is. Picard kilép." üzeni Picard a hídról,
majd a mellette várakozó Wesley felé fordul. "Kapitány, beépítettünk
egy neutrínógenerátort egy III-as osztályú szondába." "Nagyszerő,
zászlós. ... Mr. Worf, lıje ki a szondát." "Igenis, uram."

LaForge valamilyen természetes vízgyőjtı ferde falán kúszik felfelé,

haladását nem könnyíti meg túlságosan az, hogy a falon folyamatosan
ömlik lefelé a víz.

"A szonda leszállt a bolygón." jelenti Worf. "Vesszük a

neutrínójelet, a szenzorok a mágneses vihar ellenére is be tudják mérni
a szondát." teszi hozzá Data.

LaForgenak sikerül feljutnia a falon, majd egy nagyobb sziklákkal

teliszórt terepre ér. Rövid keresgélés után rábukkan egy akkora üregre,
amiben ideiglenesen meghúzhatja magát a süvítı szél elıl, onnan
nézelıdik. Hamarosan felfigyel egy enyhén széttartó, sziporkázó
sugárra, ami egy nem túl távoli sziklaalakzat mögül tör az ég felé.
"Egy neutrínógenerátor... Wesley Crusher, ez a te ötleted volt."
LaForge újult erıvel indul meg a jeladó felé, egészen addig míg egy, a
tarkójára mért erıs ütés le nem teríti. Egy fiatal, egyenruhás romulan
férfi áll meg a fımérnök földön heverı teste fölött.
Mikor LaForge magához tér, az elsı amit megpillant, az a nem messze
egy diszruptorral a kezében guggoló romulan. A kommunikátora persze
nincs sehol, és mikor a romulan meglátja hogy azt kereste, így szól:
"Maga a foglyom!" "Na igen... Gratulálok hozzá." húzza el a száját
LaForge, "Igazán jelentıs stratégiai elıny ez a Romulan Birodalom
számára." Geordi megpróbálna felállni, de a romulan rászól: "Ülve
marad!" "Tele van homokkal a csizmám..." méltatlankodik LaForge, "Csak
meg akartam szabadulni a nagyjától." "Nevet, rangot!" "Geordi LaForge
korvettkapitány. Maga nem akar bemutatkozni?" "Egy romulan hajó érkezik
ide hamarosan. Maga pedig velem fog jönni." "Ezt kötve hiszem. Tudja,
lehallgattuk az adásaikat, és riasztottuk a flottát. A környéken
hemzsegnek a Szövetségi hajók." "Hazudik!" "Soha nem hazudok, mikor a
csizmám tele van homokkal, kedves barátom." "Felállni!" szól a romulan.
"Higgye el, a legjobb az volna a maga számára, ha elrakná szépen a
fegyvert, és amint a vihar alábbhagy egy kicsit..." LaForge nem tudja
befejezni a mondatot, mert valami odafentrıl kızáport zúdít a nyakukba.
A kövek jelentıs része a romulanra hull, LaForgeot inkább csak a dolog
szele éri. Miután a kıesı megszőnt, Geordi kibányássza a romulant a
kupac alól, és egy biztonságosabbnak tőnı környék felé kezdi támogatni.
Sikerül találniuk egy nagyobb barlangot, oda húzódnak be. LaForge
leülteti a romulant egy sziklára, majd nekilát felderíteni a barlangot.
A romulan, miután egy kicsit kiköhögte magát, megint elıszedi a
diszruptort, és LaForgera fogja. "Na ne csinálja már..." néz rá a
fımérnök. "Leülni!" "Isten hozta a Galorndon Core-on." morogja LaForge,
miközben leül a romulannal szemben, "Ahol minden jótett elnyeri méltó
büntetését." Geordi ezzel nekilát, hogy kiöntsön néhány kilónyi homokot
a csizmáiból.

"Beszélni akart velem." lép be Worf a fıorvosi irodába. "Ah, igen,

Worf hadnagy..." fordul felé Crusher, erıltetett vidámsággal, "Jöjjön
csak beljebb, üljön le. ... Végre találtunk megfelelı riboszómát a
romulannak. ... A magáét." "Ez lehetetlen. Én klingon vagyok!" "Ez nem
kizáró ok. Sok különbözı lénynek van hasonló sejtszerkezete. És magában
megvan az, amire a romulannak szüksége van. Az eljárás önre nézve
semmiféle veszélyt nem jelent." Worf haragosan méregeti Crushert.
"Hadnagy, kezdettıl fogva tudta, mit keresünk..." "És nem tiltakoztam a
teszt ellen." "Most azonban nem akar donor lenni." "Igen." "Hadnagy...
Megértem hogy ellenszenvvel viseltetik a romulanok iránt, de nem
kellene hagynia hogy ez irányítsa a tetteit." "Ha a maga szüleit is
megölték volna, megértene engem, doktor. ... A romulanok iránti
ellenszenvem teljes körő." "Az én betegem biztosan nem tett semmit a
maga szülei ellen. És egyedül csak a maga segítsége mentheti meg az
életét." "Akkor meghal." mondja Worf, majd elhagyja a helyiséget.

"Eltehetné végre azt a fegyvert..." jegyzi meg LaForge. "Fél a

haláltól?" kérdezi a romulan. "Persze. Ugyan ki nem?" "Én!" "Na igen,
persze..." "Én kész vagyok meghalni a népemért." "Így van. A romulanok
dicsıséghez és tisztelethez vezetı útja." húzza el a száját LaForge.
"Gúnyolódjon csak. De néhány ezer év múlva a földiek már nem fognak
létezni, és a Romulan Birodalom akkora lesz, mint maga a galaxis." "Úgy
látom, még hisz is abban, amit mond, barátom." "Magának én Bochra
százados vagyok!" "Bochra... Na jó. Egész csinos romulan név..." Bochra
ekkor kínlódva köhögni kezd. "Mi baja?" kérdezi LaForge. "Semmi..."
suttogja a romulan fulladozva. "A duplájára ugrott a szívritmusa."
Bochra erre meglepetten mered Geordira, mire az megkopogtatja a
VIZOR-ját, "Ezzel a teljes hullámtartományban képes vagyok észlelésre.
Mindent látok." "A szerkezet nélkül vak?" "Igen." "Miért vak?" "Így
születtem." "És életben hagyták?!" "Ezt meg hogy érti? Másképp hogy
csücsülhetnék most itt ebben a barlangban?!" "Abbahagyhatná a
viccelıdést. Jobb ha egy pillanatra sem felejti el hogy maga fogoly!"
"Hé..." néz körül LaForge, mikor a VIZOR-ja szolgáltatta kép
bizonytalanná válik, "A jelek szerint valami polaritás-csúszás van
kialakulóban..." Geordi ezzel leveszi a VIZOR-t állít rajta valamit,
majd visszateszi, "Lehet hogy a VIZOR-ban van a hiba? ... Hmm... Több
fokot esett a testhımérséklete." "És mitıl?" "Nem tudom... Biztos ez a
hely okozza. Az erıs elektromágneses sugárzást tejesen kikészíti az
idegrendszerünket. Ez zavarta meg az anyagcseréjét, és teszi
bizonytalanná a VIZOR-om mőködését. Le kéne lépnünk, amíg tudunk."
LaForge ezzel feláll, de a romulan ráparancsol: "Leülni!" "Bochra..."
"Üljön le!" LaForge kelletlenül visszaereszkedik.

"Az mi?" állítja meg Riker a felszín letapogatását végzı Wesleyt.

"Csak egy háttérsugárzás-változás, parancsnok. Még nem találta meg a
jeladót." "Akkor már biztos, hogy megsérült... Vagy meghalt." Riker
nagyot sóhajt, majd átsétál a mőveleti tiszti pulthoz: "Mikor tudunk
megint sugározni, Data?" "Nem tudom megmondani, parancsnok. Nincsenek
kiértékelhetı jelek." "Üzenet a romulanoktól, kapitány." jelenti Worf,
mire az egyik tudományos pultnál egy hadnagy mellett dolgozó Picard
odafordul. "Ilyen hamar?!" kapja fel a fejét Riker. "A romulanoknak még
huszonkilenc percnyire kell lenniük a Semleges Zóna határától." mondja
Data. "De azt már tudhatják, hogy nem vagyunk ott." mutat rá Picard,
"Képernyıre..." "Picard... Közeledünk a Szövetségi határhoz, de sehol
nem találjuk az Enterprise-t! Miért?" "A felderítıosztag miatt, ami az
elektromágneses viharok következtében még mindig nem tudja elhagyni a
bolygót." "És az én tisztem?" "Életben van." "Még mindig életveszélyes
állapotban?" "Igen." "És ennek ellenére nem akarják megengedni, hogy
átlépjem a maguk dédelgetett határát, hogy megmenthessük?!" "Mivel a
jelek szerint nem értett meg teljesen, parancsnok, még egyszer
megismételném: romulan hajók nem léphetnek a Szövetség területére,
hacsak nem háborút akarnak kirobbantani!" "Nagyon emberi dolog volna
kivételt tenni..." próbálkozik Tomalak. "A helyzet az, hogy maguk egy
olyan tisztet akarnak visszakapni, aki egy Szövetségi bolygón esett
fogságba! És nem tudjuk, mit keresett ott!" "Hiszen már mindent
elmondtam." "De nem volt kielégítı a magyarázata!" "Maguk mennyire
korlátoltak... Feláldoznának egy egész bolygót, egyetlen ember
megmentéséért..." "Parancsnok, igazán megható, mennyire aggódik az
embere egészsége miatt. Ne veszélyeztessen hát azzal további életeket,
hogy megpróbál belépni a Semleges Zónába! Picard kilép!"

"Bochra, maga nagyon beteg, és az én látásom is rohamosan romlik..."

gyızködi LaForge a meglehetısen rossz bırben levı romulant, "Van
odakint egy... Jeladó. Onnan felsugároznának minket a hajónkra, de
ahhoz meg kell találnom a jeladót." "Nem adom meg magam a
Szövetségnek!" "Akkor itt éri utol a vég." "Ha maga az én helyemben
volna, maga nem inkább a halált választaná a fogság helyett?" "Nem
tudom. Talán igen... Ha rosszak lennének az esélyek, ha nem volna más
kiút, én is úgy döntenék mint maga. ... Azt hiszem, nagyon szánalmas
romulan lennék." "Én sem akarok jobban meghalni, mint maga."
"Kétségtelen hogy vannak olyan helyzetek, mikor az embernek kételyek
nélkül vállalnia kell a halált az eszméiért. ... Ebben a helyzetben
szükségesnek tartja ezt?" Bochra lassan leereszti a fegyvert, LaForge
pedig feláll: "Na jöjjön, megkeressük a jeladót." A romulan csatlakozik
Geordihoz, aki azonban néhány lépés után bizonytalanul megtorpan:
"Na..." "Mi az?" "Nem látok semmit..." mondja LaForge, majd lecsatolja
a VIZOR-t a szeme elıl, "Vak vagyok."

"Igen...?" fordul Riker a kabinja ajtaja felé a csengetést hallva.

Worf lép be. "Ah, Worf..." pillant felé Riker, majd gondterhelt arccal
fordul vissza az asztali terminál felé. "Úgy látom, elfoglalt. Bocsánat
a zavarásért." fordul meg Worf. "Még akkor is, ha magát ez nem
érdekli... Megértem a keserőségét..." szól utána Riker. "Már
megbocsásson, uram... De ezt nem hiszem. Azt várnák el tılem, hogy a
vérem adjam annak, aki megölte az apámat és az anyámat." "A győlölete
minden romulanra egyformán vonatkozik?" "Igen, uram." "Mindig így is
lesz?" Worf erre nem válaszol, Riker pedig folytatja: "És ha egy napon
a Szövetség békét köt a romulanokkal?" "Az lehetetlen." jelenti ki
Worf. "A népük egykor... Velünk kapcsolatban is így vélekedett..."
jegyzi meg erre Riker, "Abban a háborúban nagyon sokan haltak meg. És
ha az emberek és a klingonok nem lettek volna hajlandók békés
megoldásra... Most nem dolgozhatnánk együtt. Mi lesz a vége, Worf? ...
Ha a romulan meghal, a családja továbbadja a haragot a következı
nemzedéknek..." "Tehát úgy véli, meg kellene tennem." "Amit én
gondolok... Nem fontos." "A Csillagflotta tagjaként... Meg kell tennem.
De a klingon örökségem tiltakozik ellene." "Worf hadnagy, jelentkezzen
a gyengélkedın." szólal meg ekkor Crusher hangja a klingon
kommunikátorából. "Értettem doktor." nyugtázza a hívást Worf, majd még
egyszer Rikerre pillant, végül elsiet.
Worf a sebesült romulan mellett találja Crushert. "Hadnagy... A
romulan haldoklik. Úgy tartottam helyesnek, hogy lássa még elıtte...
Talán megváltozik a véleménye." Crusher ezzel távozik, Worf pedig a
romulan ágyához megy. "Gyere közelebb, klingon... Hadd haljak meg
kezeimmel a torkod körül..." sziszegi a romulan, mikor tudatosul benne,
ki áll mellette. "A sejtjeimben van egy anyag, amire szükséged van az
életben maradáshoz." "azért jöttél hogy halld, amint az életemért
könyörgök?" "Nem." A romulan erre megragadja Worf vállszalagját, és
közelebb húzza magához a klingont: "Inkább meghalok, mint hogy klingon
mocsokkal mérgezzék meg a testemet." A romulan ezzel visszahanyatlik az
ágyra, Worf pedig szó nélkül távozik.

"Már nem érzem a lábaimat..." mondja Bochra, LaForge mellett ülve a

barlangban. "Az én fejem meg pudinggal van tele. A VIZOR mőködik...
Csak éppen nem látok vele." "Akkor hogy találjuk meg a jeladót?" "Nem
tudjuk megtalálni." "Az emberek... Mindig ilyen gyorsan feladják, ha
valami nem sikerül elsıre?" "Bochra... Reménytelen a helyzet, hacsak
nincs olyan jó orra, hogy kiszagolja vele a neutrínókat..." "És mi a
helyzet azzal az érzékelıvel, ami magánál van?" "A trikorder? ... Az
nem észleli a neutrínókat." "De a látószerkezete igen. Kapcsolja össze
ıket." "Nem kompatibilisek az áramköreik. Ráadásul így nem kapnék elég
tiszta jelet... Egy pillanat... Nem is kell tiszta jel, csak az irányt
kell meghatározni. Mint egy régi Geiger-számláló... De attól tartok,
akkor is lehetetlen." "Nem elég hozzá a tudása?" "Normál körülmények
között meg tudnám oldani, de itt nem." "Miért?" "Még kérdi?! Hát csak
mert nem látok! A VIZOR neurális processzorához csatlakozni elég kényes
feladat, nem megy csak tapintás után." "Akkor... Az én szemeim majd
látnak magának."

"A vihar enyhülni kezdett. Egy órán belül lehetséges lesz a

sugárzás." jelenti Data a készenléti helyiségbıl a hídra lépı
Picardnak. "Még mindig nincs semmi jele annak, hogy megtalálta volna a
jeladót." mondja Riker. "Állítson össze egy felderítıosztagot." "Igen,
uram." "Kapitány, a romulan hajó elhagyta a Semleges Zónát, és a
Szövetségi őrben egyenesen felénk tart." jelenti ekkor Worf. "Parancs
visszavonva, Egyes. Vörös készültség." mondja Picard komoran.

"A letapogatás-határolót össze kell hangolni a VIZOR üzemi

sávszélességével." mondja LaForge, miközben Bochra remegı kézzel
igyekszik egy egységgé összeállítani a VIZOR-t, és a félig szétszerelt
trikordert, "Ezután kösse össze a neutron-feldolgozót, a trikorder
mintavevıjével." "Megvan." "Kapcsolja be a berendezést." Bochra
aktiválja a 'hibrid' trikordert, és körbeforgatja: "Jel három négy
nulla irányban." "Ez az!" veregeti meg a vállát LaForge, "Az elsı
sikeres együttmőködés a romulanok és a Szövetség között!" A fımérnök
ekkor hirtelen elhallgat, és a romulan is fülelni kezd. "Enyhül a
vihar." állapítja meg Bochra. "Ha eléggé legyengül az elektromágneses
tevékenység, kijutunk innen." "Ami azt jelenti, a fogjuk leszek."
mondja a romulan. "Tud járni?" kérdezi LaForge. "Nem tudom..." "Meg
kell próbálnunk." áll fel LaForge, majd felsegíti a földrıl a rogyadozó
térdő Bochrát. "Na jöjjön..." A furcsa páros ezzel elindul, a romulan
mondja az irányt, LaForge pedig ıt is cipelve arrafelé botladozik.

"Igen?" szól ki Picard a készenléti helyiségbıl a csengı hangjára.

Worf lép be, és áll meg az asztal elıtt: "Beszélni akart velem,
kapitány?" "Igen, hadnagy. Biztosan tudja, miért." "Igen." "Egy órán
belül itt lesz a romulan hajó. Ha a beteg addigra meghal, pontosan elég
lesz Tomalak parancsnoknak ahhoz, hogy összetőzést kezdeményezzen
miatta. ... Egy romulan tiszt halála egy Szövetségi hajón. Gondoljon
csak bele." "Megtettem." "Remek. Kétségtelen, hogy az a romulan tiszt
éve nagyobb érték nekünk, mint holtan." "Én is így látom." "Hadnagy..."
áll fel Picard az asztal mögül, "Néha... Nehéz meghatározni a
vezénylıtisztek morális kötelezettségeit. A többség érdekeit
szembesítenem kell az egyéni érdekekkel, és van, hogy két teljesen
különbözı nézet között kell kompromisszumot létesíteni. Isten a tudója,
nem mindig sikerül." "Nincs okom panaszra, kapitány." "Hadnagy, ön
akkor sem panaszkodna, ha volna rá oka." "Ha parancsba adja, hogy
vállaljam a donorságot, természetesen engedelmeskedem." "Nem áll
szándékomban parancsolgatni önnek. De megkérem... Hogy tegye meg
önként." "Nem tehetem." Picard erre visszatér az asztal mögé:
"Hadnagy..." "Uram." húzza ki magát Worf. "Leléphet." A klingon
távozik, Picard pedig egy darabig komoran mered maga elé, majd a
gyengélkedıt hívja: "Picard hívja Dr. Crushert." "Hallgatom." "Ne
próbálkozzon tovább Worf hadnagynál." "Már nem is szükséges, kapitány.
A romulan meghalt."

A jelek szerint a vihar csak azért csendesedett el, hogy kicsalja

LaForgeot és Bochrát a menedékükbıl, mert most megint teljes erıvel
tombol. Azonban már nincs értelme visszafordulni, így a páros elszántan
botladozik elıre a jeladó felé. Hamarosan meg is találják a félig a
földbe fúródott szondát, és a generátor ég felé álló sugárzófejét.
"Megtaláltuk a jeladót." mondja Bochra. "Akkor meg kell változtatnunk
az impulzus-mintázatát, hogy az Enterprise tudja, itt vagyunk." "Nehéz
munka?" kérdezi Bochra. "Nem. Ha segít egy kicsit..." feleli LaForge,
miközben odakúszik a generátorhoz.
"A letapogatás szerint lehetséges a sugárzás." jelenti Data a hídon
járkáló Picardnak. "Meddig marad így a helyzet?" "Kilenc perc negyven
másodperc." "A neutrínójel változatlan." mondja Wesley a ránézı
Picardnak. "A romulan hajó 354.287-as irányból közeledik." jelenti
Worf. "Képernyıre." fordul pia fımonitor felé, ahol hamarosan
megjelenik a jellegzetes alakú romulan hajó. "A hajó a fézerek
hatósugarában van. Hívnak minket, uram." "Képkapcsolatot." "Már csak
egyetlen esélye van a teljes megsemmisítés elkerülésére, Picard."
jelentkezik be Tomalak, "Azonnal átadja nekünk a tisztünket!"
"Parancsnok, maguk a figyelmeztetésem ellenére behatoltak a Szövetség
területére." "Egyedül magának köszönheti, hogy így alakult a helyzet.
... A tisztünk nélkül nem hagyom el a szektort!" "Meghalt." "Akkor... İ
csak az elsı volt, az ıt követı számos halott közül." mondja Tomalak,
ezzel bontja a kapcsolatot. "Energianövekedés a romulan hajó
fegyverrendszereiben." jelenti Worf. "Pajzsokat maximumra." tér vissza
a székéhez Picard, "Fézereket célra állítani." "A fézerek célra álltak,
tőzkészek." "Változik a neutrínógenerátor jelzése." jelenti Wesley.
"Geordi az..." fordul Troi Picard felé. "Bekapcsolt pajzsok mellett nem
sugározhatunk..." mondja Riker. "Ha kikapcsoljuk a pajzsokat, a
romulanok lecsapnak ránk." jelenti ki Worf. "A sugárzási lehetıségek
romlanak." jelenti Data, "Még három perc van hátra." "Szállítóhíd,
bemérni a neutrínójel koordinátáit." üzeni Picard. "Készen állok a
sugárzásra, uram." jelentkezik O'Brien. "A gyengülı vihar alkalmankénti
rövid letapogatást lehetıvé tesz. még mindig sok a fantom-jel, de azt
hiszem, két élılény van a jeladó mellett." mondja Data, mire Picard
meglepetten pillant Rikerre. "Még egy romulan?" kérdezi az felállva.
"Ezt nem tudom megállapítani. A zavarok nem teszik lehetıvé a pontosabb
méréseket." "Akkor itt a lehetıség, Egyes." csatlakozik Picard
Rikerhez, "Ha LaForge talált egy második túlélıt, akkor... Hadnagy,
hívja a hajót!" "Igenis, uram. ... Figyelmen kívül hagynak minket."
"Próbálkozzon tovább, minden frekvencián. ... Talán úgy építik ki a
kapcsolatot, hogy mi észre sem vesszük. Elı a legjobb pókerarcát."
mondja Picard Rikernek, aki így is tesz, "Kapcsoljunk adásra! ...
Tomalak parancsnok... Úgy áll a dolog, hogy a felderítıink megtalálták
a második túlélıjét a maguk egyszemélyes hajójának. Fel akarunk
sugározni mindenkit az Enterprise-ra, a túlélıt azután átadjuk
maguknak." "Nincs megerısítés, uram." mondja Worf, mire Picard
folytatja: "Parancsnok, mindkettınk hajója harcra kész. ... Mindketten
jelentıs mennyiségő támadó és védıfegyverzettel vagyunk ellátva. A
következı lépéseinknek komoly következménye lesz. Jó okunk van ara hogy
ne bízzunk egymásban, de arra is volna okunk, hogy félretegyük végre a
különbségeinket. ... A kérdés csak az, ki vállalja a kezdeményezést.
... Ki mutat elıször bizalmat a másik iránt. ... Én leszek az. Ki kell
kapcsolnom a pajzsainkat, hogy felsugározhassuk az embereinket a
felszínrıl. ... Miután a pajzsaink kikapcsoltak, lehetıségük nyílik
majd ránk lıni. Ha megteszik, nem csak az Enterprise-t és a legénységét
 semmisítik meg, de a Szövetség és a romulanok között fennálló
tőzszünetnek is véget vetnek. ... Hadnagy, pajzsokat le. A csatornákat
hagyja nyitva." "Igenis, uram. ... Pajzsok lent." "Mr. O'Brien,
sugározza LaForge hadnagyot és a romulant közvetlenül a hídra." A
fımérnök és Bochra megjelennek a fımonitor elıtt, mire Worf fézert húz
elı, és így szól: "Biztonsági osztagot a hídra." "Parancs visszavonva.
Pajzsokat fel." LaForge, aki feltett VIZOR-ral érkezett, bizonytalanul
talpra áll, és felsegíti Bochrát is. "Senki nem akar ártani magának..."
lép közelebb Picard. "Erre szavamat adom." teszi hozzá LaForge. "Nos,
parancsnok?" néz Picard a fımonitorra, ahol továbbra is csak a romulan
hajó látható. LaForge és Bochra is odafordulnak, épp akkor, mikor
Tomalak megjelenik: "Rosszul bántak magával bármilyen értelemben?"
Bochra jobb karját keresztbe fektetve a mellkasa elıtt, tiszteleg, majd
így szól: "Nem tettem vallomást, parancsnok. És nem bántak velem
rosszul. ... Az igazság az, hogy... Ez a földi... Megmentett."
"Tomalak, hogy lehet az, hogy nem tudott a második romulanról a
Galorndon Core-on?" lép elıbbre Picard. "Ez az egész csak egy
félreértés, Picard kapitány. A jelek szerint valamilyen okból rosszul
tájékoztattak az őrjáró legénységének számáról. Biztosíthatom, nem állt
szándékomban félrevezetni." "Persze hogy nem..." "Nem bízik bennem?"
"Önön áll, hogy megerısödjön az önbe vetett bizalmam. Például
kikapcsolhatnák a fegyvereiket." Tomalak odabólint valakinek, mire Worf
így szól: "Fegyverek kikapcsolva." "Köszönöm. Vörös készültség törölve.
... Parancsnok, átsugározzuk az emberüket, és elkísérjük önöket a
Semleges Zónáig." "A javaslat elfogadható." mondja Tomalak ridegen,
ezzel bontja a kapcsolatot. "Jó, hogy visszatért." fordul Picard
LaForge felé. "Én is nagyon örülök neki, uram. ... És köszönettel
tartozom ezért Bochra századosnak." "Valóban?" néz Picard a romulanra,
miközben LaForge megveregeti annak vállát. "LaForge parancsnok, és...
Worf hadnagy... Kísérjék le a vendégünket az egyes szállítóhídra."
"Igen, uram. ... Na jöjjön." indul a liftek felé Geordi, Bochra pedig
enyhén bicegve a nyomába szegıdik. "Ez nem sokon múlt..." jegyzi meg
Riker halkan. "Csak egy hajszálon, Egyes. A legnagyobbat kockáztatni
halálos lehet." mondja Picard komoran.

[Tomalak parancsnok - Andreas Katsulas, Patahk - Steve Rankin, Bochra

százados - John Snyder. Írta: David Kemper és Michael Piller]

56. Mert mindennek ára van (The Price)

SD 43385.6, 2366 május 20.

"Számítógép, a postát." szól Troi, mikor fáradtan megérkezik a

kabinjába. "Egy megkeresés egy pszichológiai szaklaptól egy cikk
ügyében, valamint három levél az anyjától." Troi az utóbbi hallatán
nagyot sóhajt, majd megadóan az asztali terminálhoz megy: "Számítógép,
az anyám leveleit kérem a képernyıre. ... Ezenkívül... Kérek egy
rendes csokifagyit a replikátortól." "Mit ért 'rendes'
csokoládéfagylalt alatt?" "Valódi fagylaltot, nem pedig azt a
tökéletesen- elıállított-az-eredetivel-megegyezı-utánzatot. ... Tehát
egy rendes, valódi csokifagyit, rendes, valódi tejszínhabbal!" "A
replikátor könnyen emészthetı, ízletes élelmiszerek elıállítására van
beprogramozva. A kérése nem felel meg a jelenlegi irányelveknek. Kérem
jelezze, ha meg akarja kerülni az ezt ellenırzı programot."
"Számítógép..." "Picard hívja Troi tanácsosnıt." szólal meg a kapitány
hangja az interkomból. "De hát mi folyik itt?!" emeli égnek a
tekintetét Troi, "Igen, kapitány?" "Nem tüntetne ki bennünket a
jelenlétével, tanácsosnı? Egy kis fogadást rendeztünk a küldötteknek."
"Kapitány, nem vagyok megfelelıen öltözve egy fogadáshoz." próbál
kibúvót keresni Troi. "Ugyan, mi is a hétköznapi egyenruhánkban
vagyunk. Ami igazán számít, az a küszöbönálló esemény." "Rendben,
kapitány. Hamarosan ott vagyok." Troi bontja a kapcsolatot, majd
bosszúsan megjegyzi: "Milyen borzasztó lenne ha elmulasztanám ezt a
nagy eseményt." Ezzel útnak indul.
A Ten Forwardba megérkezve azonban erıt vesz magán, és a tıle
megszokott kedvességgel ép be a bárba. Riker azonnal mellette terem:
"Hozhatok önnek valamit, Miss. Troi?" "Csak ha van csokifagyi." "Ah,
Troi tanácsosnı... Engedje meg hogy bemutassam a többieket." csap le
Picard Troira, és odavezeti egy kicsit odébb várakozó társasághoz.
"Bhavani miniszterelnök asszony a Barzanról... Troi tanácsosnı." mutat
be a kapitány egy szürke hajú, földi mértékkel mérve középkorúnak
látszó humanoid nıt. "A felfedezésük nagy izgalmat váltott ki,
miniszterelnök asszony." mondja Troi. "Remélhetıleg ez a felfedezés a
jólét korát fogja elhozni a népem számára." "Gondoskodni fogunk róla."
biztosítja a nıt egy kopaszodó, fekete hajó, bajuszos földi férfi. "Mr.
Mendozát, a Szövetség képviselıjét már ismeri." mondja Picard. "Nagy
öröm önt újra látni, Troi tanácsosnı." "Épp itt van egy másik képviselı
is..." fordul Picard a közelben álló, legalább két méter magas,
sötétlila öltözéket viselı barna bırő, meglepıen nagy koponya-térfogatú
lény felé, "Leyor, Caldoniáról." "Hölgyem." hajol meg a lény Troi felé,
összeérintve háromujjú kezeinek két ujját. "Én pedig Devinoni Ral
vagyok." szólal meg egy hang Troi háta mögött, mire a nı összerezzen,
majd lassan hátrafordul. "Deanna Troi, tanácsadónı..." A magas, jóképő
férfi egy sötét hajú nı társaságában van, aki szorosan Ralhoz simulva
méregeti Troit. "Régi barátom, Ral, nagyon keresett ebben az
üzletágban." jegyzi meg Mendoza. "És miért?" "Mint Mendoza barátom
utalt rá, én is képviselı vagyok, csakhogy független alkalmazású. Most
éppen chrysaliaiakat képviselem." "Azt hiszem, hamarosan itt az idı,
kapitány." mondja Bhavani. "Nagyszerő. Pontosan elıttünk fog
lezajlani." tereli Picard a jelenlevıket az ablakok irányába. "Mindig
teljesen pontos, Bhavani?" kérdezi Mendoza. "Igen, mindig. Minden
kétszázharmincharmadik percben feltőnik. A tudósaink szerint a nyitási
tartományban fellépı energiasőrősödés hozza létre. A látható fázisa
mindenesetre eléggé rövid." A helyiséget ekkor az ablakokon át
beszőrıdı vakító fény ragyogja be egy pillanatra. Odakint, a hajó elıtt
egy apró fénypont ragyog fel, ami egy pillanat alatt hatalmas gömbbé
növekszik, aminek fényereje a mérettel arányosan csökken. A gömb
egy-két másodperc alatt elhalványul, egy halványkék 'tölcsért' hagyva
maga mögött, aminek középsı részében fénypontok örvénylenek, egy
semmibe vezetı nyílásban. "Itt van hát, hölgyeim és uraim. Az elsı és
egyetlen rendszeresen megnyíló wormhole. Az önöké. Természetesen
megfelelı árért cserébe."

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43385.6. A

Barzan II körül keringünk, ahol egyfajta árverés zajlik le, egy, a
jelek szerint stabil wormhole tulajdonjogáért. Amit remélhetıleg a
távoli Gamma Kvadránsba vezetı út lerövidítésére lehet majd használni."

A képviselıkön és Picardon kívül csak Worf van jelen a

tanácsteremben, ahol Bhavani vezeti a tanácskozást: "Mint azt
mindannyian tudják, a bolygónk környezeti adottságai a legtöbb humanoid
faj számára kimondottan kellemetlenek. ... Ezért mindenek elıtt
szeretnék köszönetet mondani önnek, Picard kapitány, amiért lehetıvé
tette hogy itt a hajóján folytassuk le a tárgyalásokat. A barzani egy
olyan társadalom, ami nemzedékek óta függött a külvilágiaktól. Ennek
szeretnénk most véget vetni. A stabil wormhole feltőnése a mi
őrtérségünkben, jelenti az elsı és egyetlen jelentısebb természeti
kincsünket. Azonban sem tapasztalattal, sem technológiával nem
rendelkezünk ahhoz, hogy kellıen ki tudjuk használni. Önök azonban
igen." Riker, aki Bhavani szavai alatt lépett a helyiségbe, türelmesen
várakozott, hogy szólhasson, és most hogy a nı befejezte, Picardhoz
fordul: "Bocsánat a zavarásért... Egy ferengi delegáció szeretne a
fedélzetre jönni." Picard kicsit meglepetten pillant Rikerre, majd
Bhavanihoz fordul: "Várták a ferengiket, miniszterelnök asszony?" "Nem.
Azonban nem szeretném, ha valaki mellızöttnek érezné magát. Amennyiben
ajánlatot akarnak tenni, nincs ellenvetésem." "O'Brien fınök, itt
Picard kapitány. Sugározza a ferengiket közvetlenül a tanácsterembe."
"Igen, uram." Három ferengi érezik hamarosan, mindannyian kíváncsian
fordulnak feléjük. "Hivatalosan tiltakozom minden ferengi nevében."
mondja a vezetıjük, "Minket miért nem hívtak meg erre a tárgyalásra?"
"Bocsánatot kérek. Nem számítottunk arra, hogy önöket is érdekelheti a
dolog." mondja Bhavani, "Természetesen önök is részt vehetnek." "DaiMon
Goss vagyok, ık pedig a tanácsadóim, Kholl, és Dr. Arridor. Székekre
lesz szükségünk..." néz körül a ferengik vezetıje. "Picard vagyok, az
Enterprise kapitánya. Én vagyok a tárgyalások házigazdája." "Nagyszerő,
akkor hozzon néhány széket." "Szeretném elmondani, hogy..." "Jó, jó,
akkor a klingon szolgája hozza a székeket." legyint Goss. "Én a
biztonsági fınök vagyok." jegyzi meg Worf. "Akkor ki hoz nekünk
széket?" néz körül a ferengi kétségbeesetten. "DaiMon, a tárgyalások
kényes volta miatt minden résztvevı egyetértett abban, hogy csak egy
képviselıt delegál. Tehát gondoskodunk a tanácsadói kényelmes
elhelyezésérıl, ön pedig... Ülhet az én székemben." "Nagyon köszönöm."
mondja Goss. "Miniszterelnök asszony, kérem folytassa." pillant Picard
Bhavanira, majd kimenekül a tanácsterembıl. Nem megy túl messzire, az
ajtó elıtt megállva megkönnyebbülten sóhajt, majd kissé megnyugodva
indul tovább.
"Kholl, a zsákot..." fordul Goss a társa felé, átvéve tıle a nála
levı bíborszín csomagocskát. "Uraim, kövessenek kérem..." mondja Riker
a másik két ferenginek a kijárat felé indulva. Miközben ık elhagyják a
tanácstermet, Goss az asztalhoz lépve így szól: "Udvariassági
frázisokat késıbb is puffogtathatunk... Térjünk inkább az üzletre. ...
Bármit is kínáltak fel mindeddig, minden ajánlat fölé licitálok ezzel a
latinummal." Goss ezzel kibontja a csomagot, ami a hagyományos módon
aranyrudakba tokozott latinummal van tele. A képviselık kissé
elbizonytalanodva merednek hol a ferengire, hol a kupacra, Bhavani sem
kivétel.

"Devinoni Ral, földi. Kora: negyvenegy év. Született: Brüsszel,

Európai Unió. Tizenkilenc évesen kivándorolt a Hercules III-ra."
sorolja az asztali terminál Troinak a tanácsadói helyiségben. Ekkor
megszólal a csengı. "Igen, tessék." Az ajtó kinyílik, és egy pillanatig
úgy tőnik mintha senki sem állna odakint, végül Ral bukkan fel a
nyílásban. A dolog kicsit készületlenül éri Troit, meglepetten néz a
férfira. "Talán idıpontot kellett volna kérnem?" "Nem..." nyugtatja meg
Troi, gyorsan kikapcsolva a terminált, "Éppen utánanéztem néhány
dolognak." "Ezt szomorúan hallom. Azt reméltem, jobban emlékszik még
rám..." mondja Ral, leülve Troi közelében. "Azt hittem, jelenleg erısen
lefoglalják a tárgyalások." "Szünetet tartunk. És az elsı vitákban
sosem veszek részt. Azok lényegtelenek. ... Ráadásul sokkal fontosabb
dolgok is vannak ezen a hajón, amikkel foglalkoznom kell. ... Együtt
vacsorázhatnánk ma este?" "És mi történt az útitársnıjével?" "Az
útitársnım... Úton van. Hazaküldtem." "Miért?" "Ön tudja, miért."
jegyzi meg Ral felállva. "Talán... Összekülönböztek?" "Ne csinálja
ezt..." pillant Ral Troira. "Mit?" "Ne játssza a tanácsosnıt." "Ezt
tenném?" "Egyértelmően. ... Mikor véget ért a szolgálata... Hol van
utána?" Troi nem válaszol, mire Ral így folytatja: "Ah, értem... Az ön
szolgálata soha nem ér véget. Ez nagyon szomorú... Tanácsosnı. ...
Mindig szolgálatban..." Ral eközben lehajol a székében kissé
bizonytalanul üldögélı Troihoz, és elıbb végigsimítja a karját, majd
kiveszi a haját összetartó hajpántot. "Kérem..." próbálja Troi
elhessegetni, de Ral nem hagyja magát lerázni. Végült Troi is felhagy
az ellenkezéssel. Ral elégedetten pillant rá, majd így szól: "Nyolckor
találkozunk."
 "A wormhole-ba küldött barzani szonda adatai lenyőgözık." mondja Data
a készenléti helyiségben, a feléje fordított asztali terminált
tanulmányozva, "A wormhole egészen a Denkyri Arms-ig juttatta le a
szondát, a Gamma Kvadránsban." Picard erre elismerıen füttyent, majd a
szintén jelen levı Rikerhez és Mendozához fordul: "Kilences görbülettel
egy évszázadig tartana ekkora távolság megtétele." "A wormhole-on
keresztül azonban csak néhány másodperces utazás." mondja Data. "Ha a
ferengik sikerrel járnak, fizethetjük a használati díjat..." jegyzi meg
Riker vidáman. "Nem a ferengik jelenik a legnagyobb problémát. Bár
DaiMon Goss nagyon elszánt... De nem kínálnak olyat, amire a
barzaniaknak szükségük volna." mondja Mendoza. "Ühüm..." ért egyet
Riker, "Azt hiszem, inkább erre a Devinonira kell nagyon
odafigyelnünk." "Gratulálok, Riker parancsnok. Mibıl jutott erre a
megállapításra?" kérdezi Mendoza. "İ a legkevésbé gondterhelt az egész
csapatból." "Gyanítom, ön pókerezik, parancsnok." "Póker?" néz körül
Riker zavartan, "Az... Valami kártyajáték, ha jól sejtem?" "Riker
parancsnok mestere a pókerjátéknak." árulkodik Picard, mire a
parancsnok elvigyorodik. "A jelek szerint egyformák a képességeink,
parancsnok." mondja erre Mendoza. "Mr. Mendoza, ha a wormhole valóban
az, aminek tőnik, felbecsülhetetlen értékő lenne a Szövetség számára."
mondja Picard, "De ne feledkezzünk meg arról a kis 'ha'-ról." "A
wormhole ott van, aztán a következı pillanatban megint eltőnik... Azért
nem látszik túl stabilnak." jegyzi meg Riker. "Úgy gondolja, valamit
titkolnak elılünk?" kérdezi Mendoza. "A barzaniak nem hajtanak végre
emberes őrrepüléseket. Csak egy szondával végeztek vizsgálatot, az így
szerzett ismeretek eléggé szők keresztmetszetőek. Ezek alapján nem
lehet kiszámítani, hogy a wormhole valóban stabil-e, és ha igen, meddig
marad ilyen állapotban." mondja Data. "Vagyis nagyon könnyen lehet,
hogy Szövetség zsákbamacskát vásárol." bólogat Picard.
"Zsákbamacskát?!" fordul felé az android. "Majd késıbb, Data."
"Értettem, uram." "Tisztáznunk kell ezt a kérdést. Miután szerzıdést
kötöttünk a barzaniakkal, mindenképpen teljesítenünk kell a
kötelezettségeinket." mondja Mendoza. "Személyesen is körül kellene
néznünk." véli Riker. "Azt hiszem, Bhavaninak nem lenne ellenvetése."
mondja Mendoza. "Geordi folyamatosan megfigyelés alatt tartja a
wormhole-t, kapitány. Azt hiszem, ı volna a legalkalmasabb." javasolja
Riker. "Én pedig önként jelentkezem, uram." ajánlkozik Data. "Amíg
nincs teljes szenzoros analízisünk, nem teszünk ilyen irányú
lépéseket." csóválja meg a fejét Picard, "Elıször száz százalékosan
tudnunk kell, hogy veszélytelen az átrepülés. Ha ezzel megvagyunk, ön
Data, és LaForge parancsnok megvizsgálhatják a wormhole-t. ...
Legkorábban holnap."

"Csak egy rövid fájdalom a jó ügy érdekében, DaiMon." mondja Arridor,

miközben egy hagyományos, tős fecskendıvel bead valami szert a
fájdalmasan grimaszoló Gossnak a kabinjukban, "És egyébként is, tudja
hogy nem halálos a hatása..." "Doktor, maga meglep engem. Tudja hogy
nem akarok megölni senkit. Egy rövid ideig tartó cselekvésképtelenség
tökéletesen elegendı..." "Akkor ez tökéletesen alkalmas lesz." mondja
Arridor, elıvéve egy kis fiolát, "A saját vér- pyrocitáinak
desztillátuma. Önre teljesen ártalmatlan, és a biofilterek sem tudják
kimutatni." A doktor eközben néhány cseppet Goss tenyerébe önt a fiola
tartalmából, majd szétkeni, mire a halványsárga anyag kékeszölddé
színezıdik, "De ha az anyag érintkezésbe kerül az áldozata bırével,
erıs allergia-reakciót fog kiváltani." "Akkor itt az ideje, hogy e
ferengik kezet nyújtsanak a Szövetség képviselıjének." mondja Goss,
vidáman, amin mindhárman jót nevetnek.

"Így sokkal jobb..." mondja az elegánsan öltözött Ral, mikor Troi

ajtót nyit neki, a tanácsosnı öltözéke, és kibontott haja láttán.
"Köszönöm. ... Kér valamit inni?" indul Troi a replikátor felé.
"Aha..." mondja Ral körülnézve a kabinban, "Alapfelszereltség..." "Nem
éppen az ön ízlésének megfelelı..." fordul felé Troi. "No igen... A
túlzott funkcionalitást nem kedvelem különösképpen." "Nos, mit
szeretne?" kérdezi Troi, mire kiderül, hogy Ral kívánságát a replikátor
nem tudná teljesíteni. A férfi ugyanis közelebb lép Deannához, és
puháén megcsókolja: "Ebbıl... Nagyon sokat." Troi zavartan elhúzódik,
mire Ral megjegyzi: "És már megint szolgálatban van... Troi
tanácsosnı." "Tévedsz. ... Számítógép, pezsgıt." A replikátor
nyílásában megjelenik két pohár, amelyek közül Ral az egyiket
odanyújtja Troinak: "Talán... Túlságosan gyorsan haladok...?" "Nem. ...
Inkább én sietem el egy kicsit." "Nekem tetszik." jegyzi meg Ral.
"Egész nap semmi másra nem tudtam gondolni, csak rád." Ral erre
elmosolyodik, Troi pedig odalép hozzá, és ezúttal ı kezdeményezi a
csókot. "Akkor ez biztosan egy nagyon szép nap volt." mondja Ral.
"Nagyon örültem neked..." bólint Troi, "Elkésünk a vacsoráról..."
"Ebben biztos vagyok." mondja Ral, majd a karjába kapva Deannát,
elindul vele a kabin másik fele irányába.

Mendoza bizonytalan léptekkel támolyog a folyosón egy ajtó felé. Nagy

nehezen sikerül elérnie, és bebotladozik rajta keresztül a
gyengélkedıbe. "Mr. Mendoza...?" fordul felé Crusher. "Nagyon...
Szörnyen melegem van..." mondja a férfi, majd összeesik az ajtóban.
"Bill, segítsen gyorsan!" hív közelebb Crusher egy ápolót.

"Megpróbálnak tisztességtelen módon elınyösebb helyzetbe kerülni,

Picard." vádaskodik Goss a készenléti helyiségben. "Bhavani
miniszterelnök asszonynak nem volt ellenvetése." mutat rá Picard.
"Nekem viszont volna néhány! Elıször ügyesen elintézi hogy maga legyen
a házigazda, "Most meg már azt tervezgeti, hogy emberes felderítı utat
szervez a wormhole-ba. ... A jelek szerint a Szövetség azt hiszi, azt
csinálhat amit akar. Márpedig ezt nem fogom annyiban hagyni!" "Nagy
örömömre szolgálna megosztani a mérési eredményeinket minden
küldöttel." siet leszögezni Picard. Goss Arridorra pillant, aki
helytelenítıen rázza meg a fejét. "És azt várják tılünk, hogy el is
higgyük, amit feltálalnak nekünk?" fordul vissza Goss Picard felé.
"Akkor indítsanak maguk is egy expedíciót, Goss!" csattan fel Riker.
"Pontosan ezt akarjuk tenni, Riker! És csak azt a megszívlelendı
tanácsot adom: meg ne próbálják megakadályozni!" A ferengik ezzel
tüntetıen kivonulnak a helyiségbıl, Riker pedig kérdı Picardra pillant.
"Mondja meg LaForgenak és Datának, hogy igyekezzenek kitérni a ferengik
útjából." húzza el a száját Picard, mire Riker vigyorogva bólint, majd
elsiet. "Picard kapitány, kérem jöjjön a gyengélkedıbe." fut be Crusher
hívása. "Értettem, doktor."
"Pontosan nem tudom, mi baja, de nincs életveszélyben." mondja
Crusher, az egyik betegágyon fekvı Mendoza mellett állva Picardnak és
Rikernek, "Valamilyen allergiarohamnak tőnik. ... Azonban néhány napig
nem fog tudni részt venni a tárgyalásokon." "Folyamatosan
tájékoztasson." mondja Picard, majd Rikerrel együtt a kijárat felé
indul. A folyosón mindketten megtorpannak, és Picard így szól: "A
Szövetség képviselıjét ledönti a lábáról egy fölöttébb fura betegség...
Ez gyanús." "Tudom mire gondol. A ferengik..." bólint Riker, miközben
útnak indulnak egy lift felé. "Magának kell beugrania, Egyes."
"Nekem?!" "Mivel én vagyok a hivatalos vendéglátó, én nem vállalhatom,
így csak maga jöhet számításba. ... Mr. Mendoza biztosan egyetért
ezzel. Nagyon jó véleménnyel van az ön képességeirıl." "Bocsásson meg,
uram, de ezek nem képességek, egyszerően csak a
szerencsejátékos-ösztön. ... Csakhogy jelen esetben nem egy
pókerjátszmáról van szó." "Dehogynem. Csak magasabb a tét. Azonban ez
csak sokkal izgalmasabbá teszi a játékot." Picard ezzel besiet a
liftbe. Riker meglepetten bámul utána, a kapitány pedig halvány
mosollyal figyeli a kabinból, míg az ajtó be nem csukódik köztük.

"A wormhole harminc másodperc múlva megnyílik." jelenti Wesley a

kormányospulttól. "A ferengi hajó készen áll." teszi hozzá Worf.
"Kilences sikló, készenlét." üzeni Picard.
A valahol az Enterprise elıtt a semmiben lebegı kétszemélyes sikló
mellé, egy ferengi hajócska zárkózik fel.
"Ferengi hajó, itt LaForge korvettkapitány, az Enterprise
siklójából." "Itt Dr. Arridor, hallgatom." "Indulhatnak elsıként,
doktor." üzeni LaForge. "Átadjuk önöknek a kitüntetı elsıbbséget,
korvettkapitány." LaForge erre nagyot sóhajt, majd futólag Datára
pillantva így szól: "Tudja hogy ha nem jön össze a dolog, életünk
hátralevı részét ebben a siklóban fogjuk eltölteni..." "Volna elınye,
Geordi. Sokat beszélgethetnénk." feleli Data.
Az Enterprise fımonitorán a két sikló szinte alig látható, csak a
megnyíló wormhole fehér gömbje elıtt lehet ıket tisztán kivenni. "A
wormhole láthatóvá vált, kapitány." érkezik LaForge üzenete.
"Indulhatnak." adja meg az engedélyt Picard, mire a két sikló, elıbb az
Enterprise-é, azután a ferengi, besiklanak az örvénylı fények alkotta
nyílásba. "Erıs energiamezıket észlelek, amelyek lassan
stabilizálódnak." jelenti Data, majd a kapcsolat megszakad. "Elhagyták
a kommunikációs hatósugarat, uram." mondja Wesley.

"Amennyiben ellenırizni kívánják az ajánlatunkat, a hajó számítógépe

a rendelkezésükre áll." mondja Riker a tanácsteremben. "Parancsnok,
megértem hogy eléggé nehéz helyzetben van..." fordul Ral Riker felé,
"Ha valamit nem ért teljesen, forduljon hozzám bizalommal." "Azt
hiszem, tudom, mirıl van szó." nyugtatja meg a parancsnok. "Nagyszerő.
Akkor így még érdekesebb lesz. Ennek a játéknak nagyon változékonyak a
szabályai." "Erre hamar rájön az ember egy csillaghajó irányítása
során, Mr. Ral." jegyzi meg Riker. "Olyan benyomásom támadt, hogy Mr.
Riker olyasvalaki, aki a védekezést részesíti elınyben." néz Ral a
többiekre, "És bizonnyal nagyon jó ezen a téren, tekintve hogy a
Csillagflotta már számos konfliktusban szerepelt így. ... A
chrysaliaiak azonban... Senkinek sem ellenségei. És ez a jövıben is így
fog maradni. ... Semlegesek." "Semlegesek..." csap le a szóra Riker,
"Vagy inkább érdektelenek? Nem vesznek részt a csillagközi jelentıségő
ügyekben." "Senki sem állította, hogy a chrysaliaiak olyan hatalmasok,
mint a nagyra becsült Szövetség. ... De vannak nyersanyagaik,
rendelkeznek a szükséges technológiával, és jó tudósok is. ... Ezen túl
tíz nemzedék óta béke van náluk."

"Azon gondolkodtam... Talán elhúzhatnám még a tárgyalásokat néhány

napig. Szerinted jó ötlet volna?" kérdezi Ral, Deanna mellett heverve
a tanácsosnı kabinjában. "Ühüm... Devinoni Ral... Ki vagy te?" "Nem
mondanak rólam eleget a betazoid érzékeid?" "Nem. Eleget
semmiképpen..." sóhajt Deanna, "Azt hiszem, az emberi felem egy kicsit
akadályozza ıket..." "Nagyszerő." "Ilyesmi még nem esett meg velem."
"Helyesnek tartom, hogy kevésbé vagyok kiismerhetı, mint a többi férfi
az életedben." "Nincs többi férfi... Legalábbis most nincs." "És Riker
parancsnok?" Troi erre felül: "Ki beszélt errıl?!" "Senki. ... Senki,
én csak... Gyanítottam valamit, mikor együtt láttalak benneteket."
"Will Riker és én nagyon jó barátok vagyunk." "Ahha..." bólogat vidáman
Ral. "Korábban azért több volt, mint barátság. ... De miért beszélünk
csak rólam, és nem rólad?" "Sok ember beszélget veled a gondjairól. De
te kitıl kapsz tanácsokat?" "Senkitıl. ... De szeretnék többet megtudni
rólad." "Az vagyok, akit látsz. Ennyi az egész. ... Szeretnék
megszökni veled... Soha nem akarod elhagyni ezt az átkozott hajót?"
"Abban a pillanatban, mikor megláttalak... Olyan érzésem támadt, hogy
csak téged vártalak ezzel. Én... Nagyon szeretném tudni, hogy történhet
ilyesmi egyáltalán." "Fontos ez?" kérdezi Ral, mire Deanna megcsóválja
a fejét. "Elárulok neked valami... De meg kell ígérned, hogy megırzöd
a titkot." "Mi az?" "Részben betazoid vagyok. ... Az anyám félig
betazoid volt." "Tudod észlelni az érzéseket?" kérdezi Troi kicsit
aggodalmasan. "Öt gyerekbıl egyetlenként." bólint Ral, "De be kell
vallanom, veled szemben én soha nem éreztem kellemesnek más érzelmeinek
észlelését." "Ezért hagytad hát el a Földet." "Igen. Megtanultam együtt
élni a képességemmel. Használni azt. De... Elszigetelt a többiektıl.
... Ez eleinte nem tett túl boldoggá, ezért megtanultam szabályozni az
érzelmeimet. ... Nem voltak rá szükségem, nem akartam ıket... Mikor az
ember fontos dolgokról tárgyal, az érzelmek... Végzetesek lehetnek. ...
Azt azonban nem tudtam, mennyire hiányzanak. De most, neked
köszönhetıen már tudom."

"Magas értékeket mérek az infravörös tartományban." jelenti LaForge a

wormhole-ban haladva kissé rázkódó siklóban, "A jelek szerint
közeledünk a végéhez." A jelenség néhány pillanattal késıbb kiköpi ıket
a közömbösen ragyogó csillagok közé. A két sikló, a Szövetségi és a
ferengi, visszafordulnak abba az irányba, ahol a wormhole nyílása van,
és megállnak egymás mellett. "Minden rendszer elıírásosan üzemel."
jelenti Data. "Ferengi sikló... Maguknál minden rendben?" kukucskál ki
LaForge az oldalablakon a bal felıl látszó ferengi hajó felé.
"Enterprise sikló, a mi állapotunk ne érdekelje magukat..." feleli
Arridor, "Ne felejtsék el, hogy ellenfelek vagyunk, nem pedig társak.
Ferengi sikló kilép." "Kimondottan szimpatikus fickó ez az Arridor."
jegyzi meg LaForge, miközben Data hozzálát a vizsgálatok elvégzéséhez.
"Különös." mondja az android kis idı múltán, "Nem ott vagyunk, ahol
lennünk kellene." "Hogyhogy? Elhagytuk a wormhole-t, nem?" "A barzani
szonda adatai alapján a Gamma Kvadránsban kellene lennünk. De a
számításaim szerint úgy kétszáz fényévvel odébb vagyunk. A 3556-os
szektorban, a Delta Kvadránsban." "Talán pontatlanok voltak a barzani
adatok." von vállat LaForge. "De az is lehet, mégiscsak helyesek
voltak. ami azt jelenti, a Barzani szonda egy másik helyen hagyta el a
wormhole-t." "Data... Szubatomi változásokat észlelek a VIZOR-al.
Növekvı mezon és leptonaktivitás..." "A gravitációs tényezı is
erısödik." bólint Data. "Fura dolgok zajlanak ennek a wormhole-nak a
közelében..." állapítja meg LaForge aggodalmas arccal.

"Bocsánat, elkéstem..." mondja teljesen feleslegesen Troi, mikor

besiet az Enterprise egyik kisebb tornatermébe, ahol Crusher már
melegít. Troi gyorsan csatlakozik hozzá, miközben a doktornı megjegyzi:
"Úgy látom, ma kimondottan jó kedve van." "Igen, így van..." bólint
Troi, mire Crusher kérdın felé fordul. "Devinoni Ral." mondja erre
Deanna magyarázatképpen, "Nevetségesen hangzik, de valójában
csodálatos. Olyan érzésem van, mintha teljesen megváltoztatott volna.
boldog vagyok... És egy kicsit megijeszt a dolog. ... Ez az egész
annyira értelmetlen..." "Ki keresi az értelmet olyankor, amikor
boldog?" kérdezi Beverly. "Attól tartok, kezd teljesen odalenni az
önfegyelmem. Nem ismerek magamra. Hihetetlen, hogy az ember ilyen
gyorsan bele tud szeretni valakibe." "Ismerıs a helyzet." nyugtatja meg
Beverly. "Ön és Jack is így voltak?" "Nem, ez egy másik férfinál esett
meg. Pillanatok alatt beleszerettem, és egészen egy hétig tartott a
dolog... De micsoda hét volt! ... Utána találkoztam Jackkel, és
hónapokig tartott, míg tisztába jöttem a saját érzéseimmel." "Talán
nekem is vissza kellene fogni magam egy kicsit... Szünetet tartani...
Mert a végén még teljesen elvesztem az irányítást a dolgok felett..."
Crusher és Troi ekkor egy pillanatra összenéznek, majd egyszerre
megrázzák a fejüket: "Nem."

"Ön szerint nem nagyszerő ötlet...?" kérdezi Goss egy hadnagyi

rangjelzést viselı nıtıl a Ten Forwardban. "Egy cseppet sem." jelenti
ki a kérdezett, majd faképnél hagyja a ferengit. Az egy darabig
boldogtalan ábrázattal álldogál a pult mellett, de mikor egy másik nı
ül le nem messze tıle, felderül az arca: "Hello..." Más küldöttek is a
bárban tartózkodnak, Ral és Leyor egy asztalnál ülnek, egy-egy pohár
ital mellett. "İszintén meg kell mondanom, meglep, hogy a caldoniaiak
ajánlatot tettek a wormhole-ra." "A jelek szerint korlátoltnak tartja a
caldoniaiakat, Mr. Ral." "Nem, nem... Még csak nem is gondoltam erre.
Amiért igazán csodálom magukat, az a tudományos elhivatottságuk. És
arra gondoltam... Na igen..." "Mondja csak, hallgatom." pillant Leyor
Ralra. "Nos, a kutatók nem szívesen foglalkoznak gyakorlati
problémákkal. ... És kétségtelen, hogy a wormhole üzleti hatása..."
"Tudom... Mit akar mondani. Bizonyos fokú aggodalommal gondolkodtam
ezen a problémán." "Igen... Megértem hogy aggasztja a dolog, Leyor.
Mindenki így volna ezzel. ... Van elképzelése arról, hány hajó venné
igénybe a wormhole-t, csak egyetlen év alatt...?"

"Uraim, ezt a megbeszélést a caldoniai küldött kérésére hívtam

össze." mondja Bhavani a tanácsteremben. "Bhavani asszony, Caldonia
visszavonul az ajánlattevık sorából." jelenti be Leyor. "Milyen okok
miatt, Leyor?" kérdezi Bhavani. "Mert felismertük, hogy meghaladná a
képességeinket egy wormhole gazdaságos kihasználásának megszervezése."
"Leyor, a Szövetség szeretett volna szerzıdést kötni önökkel, a
bolygójukon levı jelentıs trilium 323 kitermelésével kapcsolatban. Ez a
trilium azután részét képezte volna a felajánlott vételárnak, Bhavani
miniszterelnök asszony." mondja Riker. "Fölöttébb sajnálom, de ebben a
kérdésben már megállapodást kötöttünk a chrysaliaiakkal." pillant Leyor
Ralra, majd sietve távozik. "Mr. Ral... Vagy nagyon jók a megérzései,
vagy tudta, hogy Caldonia vissza fog lépni." jegyzi meg Riker. "Akadnak
azért bolygók, amik nem üzletelnek szívesen a Szövetséggel,
parancsnok." von vállat Ral, "A chrysaliaiak megemelik az ajánlatukat,
mégpedig a caldoniai trilium 323-al, miniszterelnök asszony." Bhavani
ezen elgondolkodik, Ral pedig kihívó pillantást vet Rikerre.

"Jelentıs változás van készülıben, tisztán észlelem a VIZOR-ommal."

mondja LaForge, szavait egy nyitott csatornán keresztül a ferengik is
hallják. "Nem akarom máris elhagyni a térséget. Még nem fejeztük be a
méréseinket." mondja erre Arridor. "Hallgasson ide, doktor... Az önök
mőszerei ugyanazokat az értékeket kell hogy mutassák mint a miénk. Nem
a Gamma Kvadránsban vagyunk." "Eszemben sincs megerısíteni a maguk
feltételezéseit." "Ezek nem feltételezések, doktor." veszi át a szót
Data, "Nem a barzaniak által kiszámított helyen vagyunk, ami pedig azt
jelenti, hogy a wormhole-nak ez a vége nem stabil." "Erıs mezon és
leptonfluktuációk észlelhetık, és a gravitációs mezık intenzitása is
folyamatosan emelkedik." üzeni LaForge, "Minél gyorsabban el kell
tőnnünk innen." "A wormhole pontosan negyven másodperc múlva válik újra
láthatóvá, akkor majd eldöntjük, mi legyen." feleli Arridor. "Én már
most is látom, és higgyék el, nincs idejük várni. Negyven másodpercük
pedig semmiképpen sincs!" "Ferengi sikló kilép." "Ugyan már, Arridor!
Több mint hetvenezer fényévnyire vagyunk az anyahajóinktól, térjenek
már észhez! ... Kövessenek, indulunk vissza!" Data és LaForge
összenéznek, majd Geordi megrázza a fejét: "Idióták... Egyre rosszabbul
néz ki a dolog. Indulunk, Data, a ferengikkel, vagy nélkülük..."
"Hajtómő fél erın... Háromnegyed erı..." mondja Data, elindítva a
siklót. "Mindjárt belépünk a wormhole-ba." állapítja meg LaForge. És
valóban, a jelenség belsejét kitöltı zavaros fényjelenség hamarosan
kinyílik körülöttük, ahogy a sikló visszafelé indul a járaton át.
"Az emberek gyorsan idegesek lesznek feszült helyzetekben." állapítja
meg Arridor elégedetten, a magára maradt ferengi siklóban. Néhány
pillanat múlva fény villan fel a hajó elıtt, ahogy a wormhole bejárata
megnyílik. "Lám csak, már itt is van. Pontosan a megadott idıben, és
ott, ahol kiszámítottam." A wormhole belseje ekkor felvillan, és a
halványkék jelenség egy elmosódott csíkká válva elszáguld a csillagok
közé, minek láttán a két ferengi kétségbeesetten kiált fel.

"Ma mindenki arról beszélt, hogyan sikerült megállapodnod a

caldoniaiakkal." jegyzi meg Troi vacsora közben, a vele szemben ülı
Ralnak. "Kínálkozott a lehetıség, én pedig kihasználtam." "Riker
parancsnok nem egészen érti, hogyan sikerült..." "Ez a Riker
parancsnok... Nagy benyomást tett rám. Nagyon jó. İ a legveszélyesebb
ellenfelem a tárgyalások során." "De neki... Nincs meg a te
képességed." mutat rá Troi, "Hátrányban van." "A mi... Képességünk. ...
Hibáztatsz engem ezért?" "Talán nem kellene?" "Deanna... Üzletrıl van
szó." "Senkinek sem árultad el, hogy észleled az érzéseket." mutat rá
Troi. "A többiek csak kényelmetlenül éreznék magukat emiatt." "Azt
hiszem, a valódi ok az volt, mert tudtad hogy ez elınyt jelent a
számodra." "A te megnyerésedre is használtam a képességeimet... És úgy
látom ez nem igazán zavar..." jegyzi meg Ral, mire Troi rideg
pillantással méri végig. ... Nézd, Deanna... A tárgyalásokban a
legfontosabb, hogy kihasználjuk minden lehetıséget. Nem tudhatom, mit
ajánl az ellenfelem, és ı sem tudja, mit fogok én ajánlani. Így aztán
addig táncolunk egymás körül, míg az egyikünk nyer. ... És én soha nem
panaszkodom, ha esetleg veszítek." "De észlelni tudod, mit érez az
ellenfeled, hogy hogyan reagál bizonyos dologra! És te ezt a
befolyásolásukra használod!" "Az emberek ezt teszik már évezredek óta!
Figyelik az ellenfelüket, igyekeznek olvasni a testbeszédükbıl... Én
csak valamivel magasabb szinten vagyok képes erre. ... És Mi a helyzet
veled?" "Én csak a legénylégnek igyekszem segíteni. Nem akarok
befolyásolni senkit. ... És én nem titkolom el a képességeimet." "Ezzel
azt akarod mondani, elmondod minden idegen lénynek, milyen képességgel
rendelkezel? Vagy esetleg te is megpróbálod ezt a te oldalad hasznára
fordítani...? ... Megmondod talán egy fenyegetızı romulannak: tisztán
érzed hogy blöfföl?! ... Nem. Csak a kapitányodnak árulod el." Troi
erre egy kicsit elbizonytalanodva mered maga elé, majd így szól: "Ez
azért egy kicsit más... Azért teszem, hogy megvédjem magunkat."
"Igen... Hogy megvédjük magunkat. Te arra használod a képességeidet
hogy megvédd a kapitányodat, a legénységet, a hajótokat. ... Igen. Így
van. Élet-halál kérdése, mikor te használod a képességeidet. Nálam
pedig üzletrıl van szó. Tárgyalásról. ... Ahol senki sem sérülhet meg.
... És most mondd meg nekem: melyikünk viselkedik erkölcstelenebbül?
... Ha megbocsátasz..." Ral ezzel elsiet, magára hagyva a tanácstalanul
az asztalt bámuló Troit.

Riker egyedül üldögél a Ten Forward egyik asztalánál, egészen addig,

míg a helyiségbe érkezı Ral meg nem környékezik: "Leülhetek?" "Ah...
Hogy van?" néz fel Riker vidáman, "Sikerült már a ferengiket is kiütnie
a nyeregbıl?" "Ön szerint meg kellene próbálnom?" "Biztos vagyok benne
hogy meg is fogja próbálni. Végül csak maga és én maradunk." "Ön igazán
elhivatott. És kimondottan jó. Sokkal jobb, mint amennyire gondolja
magáról." "A lényeg az, hogy maga nem tudja..." vigyorog Riker. "A
maratoni távnak az utolsó szakasza a legnehezebb, mert akkor mindenki
hajlandó vállalni a legmagasabb kockázatot. ... Ön hajlandó erre?" "Ki
fog derülni." "Mondok én valamit... Megállapodást fogok kötni
Bhavanival, mielıtt a siklójuk visszatér a wormhole-ból. Nos? ... Ön
meg merné ezt kockáztatni? ... Úgy sejtem, a Szövetség nem értene egyet
egy ilyen lépéssel. Az utolsó lépést azonban egyedül kell megtennie az
embernek. Egyébként semmi esélye." "Ez az ön véleménye, nem az enyém."
"Igen, persze..." bólogat Ral, "Higgye el parancsnok, ezzel tisztában
vagyok. Különben már maga volna ennek a hajónak a kapitánya, nem pedig
csak az elsı tisztje. Egy kicsit még... Felelısnek is érzem magam
magáért. Mert minket összeköt... Deanna." Riker ennek hallatán
meglepetten néz Ralra. "Mindketten szeretjük Deannát. Persze a magunk
módján." "Ennek a felelısségnek a terhétıl érezze magát
felszabadítottnak. Az én kapcsolatom Deannával, nem szorul a maga
támogatására." "Persze, persze... De akkor is... Hát igen, ı figyelemre
méltó nı. Okos, rejtélyes... Szenvedélyes. ... Már régen a magáé
lehetne, de... Nem igyekszik eléggé, hogy maga mellett tartsa. ... És
most itt vagyok én. És én fogok gyızni." Riker erre megint
elvigyorodik, aki ismeri a parancsnokot, nagyon jól tudja, mit jelent
ez a vigyor. "Ha pókereznénk... Éppen most vesztett volna. ... Ha
tényleg boldoggá tudná tenni Deannát, a legcsekélyebb ellenvetésem sem
volna. ... Nem is olyan lehetetlen alak maga, Ral. Ugyan nem
különösebben ravasz... De nagyon elhivatott, ha üzletrıl van szó.
Deanna pedig az a nı volna, aki valami fényt vinne szánalmas életébe...
Már ha sikerülne megnyernie ıt magának. ... De hogy ıszinte legyek,
erre nem sok esélyt látok." Riker ezzel felemeli poharát az asztalról,
és a kissé megsemmisülve üldögélı Ralra köszönti: "A megegyezésre..."
Riker ezzel elsiet, Ral pedig elbizonytalanodva néz utána.

"Uram, a ferengi anyahajó elhagyja a jelenlegi helyzetét." jelenti

Worf a hídon, "Impulzusmeghajtással halad a wormhole felé." Picard
ennek hallatán összevonja a szemöldöké, majd így szól: "Számítógép, az
Enterprise fedélzetén tartózkodik még a Goss nevő ferengi?" "DaiMon
Goss elhagyta az Enterprise-t, tizennégy nulla nullakor." "A ferengik
aktiválják a fegyverzetüket." jelenti Worf. "Sárga készültség.
Kapcsolatot!" áll fel Picard. "Magyarázatot követelek a tetteire,
DaiMon Goss." mondja Picard a képernyın megjelenı ferenginek. "Jól
informált forrásból tudom, hogy a Szövetség kezdettıl fogva manipulálta
a tárgyalások menetét, és már alá is írtak egy titkos megállapodást a
barzaniakkal." "Ez értelmetlenség." "A ferengik ajánlatát soha nem is
vették komolyan számításba!" "Bhavani miniszterelnök asszony megengedte
hogy részt vegyenek a tárgyaláson, annak ellenére hogy én nem tartottam
jó ötletnek." "Nem hagyjuk, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyjanak
minket!" jelenti ki Goss, majd megnyom néhány gombot az elıtte levı
mőszerpulton. "Rakétát lıtt ki a wormhole-ra." jelenti Worf.
"Elhárítani!" szól Picard. "Cél a képernyın... Tüzelés folyamatban..."
A fımonitoron a wormhole helye felé száguldó piros fénycsóva, a ferengi
rakéta hajtómőlángja látható, majd rövid fézerimpulzus-sorozat indul
utána. Worf biztosra megy, bár az elsı lövés is talál, így a második
cél nélkül elvillan a mélyőr felé.
"Az ajánlataik nagyon érdekesek, uraim." néz Bhavani a vele szemben
ülı Ralra és Rikerre a tanácsteremben, "De nem tudom, hogyan dönthetnék
anélkül, hogy..." Ekkor megszólal a vörös készültség szirénája, mire
Riker aktiválja kommunikátorát: "Riker hívja a hidat. Mi történik,
kaptány?" "Goss egy rakétát lıtt ki a wormhole-ra. Szükségem van önre a
hídon, Egyes." "Bocsássanak meg..." indul a kijárat felé a parancsnok.
"Semmiképpen nem akarnám befolyásolni, miniszterelnök asszony, de...
Nekem úgy tőnik, mintha a Szövetség épp most szállna harcba a
ferengikkel. ... És szerintem ez elég gátlástalan akciónak tőnik,
tekintve hogy a wormhole-ról van szó."
"Nem hagyjuk hogy újra ilyesmivel próbálkozzon!" mondja Picard, mikor
Riker kilép a hídra. "Ha nem a ferengik kapják meg a wormhole-t, akkor
ne legyen senkié." üzeni Goss. "egy ilyen jelenséget nem lehet egyetlen
rakétával megsemmisíteni. De a robbanás a siklókat elpusztíthatja!"
"Háborúban elıfordul az ilyesmi. Az én embereim készek meghalni. Az
önökéi is?" "Kapitány..." kér figyelmet Troi, "Hazudik! Ebben majdnem
teljesen biztos vagyok. Nem gondolja komolyan, amit mond." "Troi... Mit
jelentsen ez?" mered rá Riker. Ekkor Bhavani és Ral érkeznek a
tanácsterem felıl. "Beléphetünk a hídra, kapitány?" kérdezi Bhavani.
"Miniszterelnök asszony, megbocsásson, de..." fordul feléjük Picard.
"Kapitány, azt hiszem, nekem több esélyem lenne észre téríteni a
ferengiket." jegyzi meg Ral, "Beszélhetek?" "Igen. Tessék csak." bólint
Picard vonakodva. Ral erre lesiet a híd hátsó részérıl, és megáll a
fımonitorral szemben: "DaiMon Goss, itt Devinoni Ral." "Nincs magához
mondanivalóm, Ral." morogja a ferengi. "Akkor csak hallgasson. ...
Barzan megegyezett a chrysaliaiakkal, hogy ık kapják meg a wormhole
tulajdonjogát. A chrysaliai kormány felhatalmazott, hogy közöljem
önökkel, a ferengik szabad hozzáférést kapnak a wormhole-hoz." "A
szavát adja erre?" kérdezi Goss bizalmatlanul. "Igen, uram, a szavamat
adom. ... A ferengik pedig cserébe, amennyiben ez szükséges, fegyveres
kíséretet biztosítanak az áthaladóknak." "Az ajánlat elfogadható."
bólint Goss. "A ferengi hajó kikapcsolta a fegyverrendszereit, uram."
jelenti Worf. "Vörös készültség törölve." szól Picard. "Riker
parancsnok... Sajnálom, hogy így kellett értesülnie a döntésemrıl."
mondja Bhavani, "Ön jól képviselte a Szövetséget. De én arra a
meggyızıdésre jutottam, hogy a chrysaliaiak békeszeretete a legjobb a
bolygóm számára." "Bocsásson meg, miniszterelnök asszony, de van még
valami, amirıl tudnia kell." fordul Troi a barzani fel, mire Ral
aggodalmas pillantást vet rá. "Devinoni Ral szeretne elmondani
valamit..." folytatja Troi. "Nem. Semmit..." "Érzem, hogy hirtelen
valahogy kényelmetlenül kezdi érezni magát." "Hiszen ez egy nagyon
feszült helyzet volt..." mondja Ral. "Ezt nem egészen értem. Valami
nincs itt rendben, ugyanis sem önnél, sem DaiMon Gossnál nem éreztem
jelét semmiféle feszültségnek." "Mi?! Pedig nagyon feszült volt a
helyzet! Hajlandó lettem volna megsemmisíteni a wormhole-t!"
bizonygatja Goss, "Tiltakozom ez ellen a kijelentés ellen!"
"Kapcsolatot bontani!" szól Picard. "Nekem olyan érzésem van, hogy
maguk egy kis színjátékot adtak elı nekünk." mondja Troi Ralnak.
"Erm... Ööö... Bocsásson meg, kapitány, de azt hiszem, támadt itt egy
kis érdekellentét..." mondja az. "Így van." bólint Troi, "Mr. Ral
elfelejtette megemlíteni, hogy ı, csakúgy mint én, képes az érzelmek
észlelésére. És ezt a képességét ki is használta a tárgyalások során,
hogy manipulálja ellenfeleit. .. Igen, elismerem, én is belekeveredtem
ebbe az érdekellentétbe. De remélem, most sikerült megoldanom a
problémát. ... miniszterelnök asszony, úgy vélem, Ral az önöknek a
Szövetség és más népek közötti konfliktusokkal szembeni viszolygását
használta fel arra, hogy meggyengítse a mi helyzetünket. ... Meg vagyok
gyızıdve arról, hogy ez a kis közjáték Goss és Ral között, meg volt
rendezve, hogy ön arra késztessék, végül a chrysaliaiak mellett
döntsön." "Kapitány, közeledik a siklónk." jelenti Wesley, "Jön
visszafelé..." Ral döbbenten bámulja a kifejezéstelen arccal ıt figyelı
Troit, miközben LaForge jelentkezik: "Kilences sikló hívja az
Enterprise-t!" "Képernyıre!" szól Picard. A sikló épp ekkor lép ki a
wormhole-ból "A kilences sikló sikeresen visszatért... Az utolsó
pillanatban..." "Hol van a ferengi sikló?" "Csapdában, nagyon messze
innen. A Delta Kvadránsban. Nem akartak hallgatni a
figyelmeztetésünkre." "Ezt magyarázza meg." mondja Picard.
"Kapitány..." veszi át a szót Data, "A wormhole-nak ez a vége jelen
pillanatban stabil. De a másik vége rövid idıszakonként megváltoztatja
a helyzetét. A barzani szonda ezt nem regisztrálta. ... Nagy
valószínőséggel hamarosan a wormhole itteni oldala is instabillá
válik." "Ez az egész olyan, mint egy kiszáradt folyómeder, kapitány...
Értéktelen." üzeni LaForge. "Értettem. ... Siklóhangár, készüljenek a
dokkolásra." üzeni Picard. "Kapitány, DaiMon Goss tudni akarja, hol
vannak az emberei." mondja Worf, egy befutó üzenetet tolmácsolva.
"Üzenje meg nekik, hogy indulhatnak a Delta Kvadránsba. Az embereiket
ott találják meg, úgy nyolcvan év múlva. Nagyjából..." "Mr. Ral..."
fordul Riker vidáman a férfihez, "Gratulálok önnek, és az új
tulajdonosnak a wormhole-hoz." "Gyakran vállalok nagy kockázatot, Mr.
Riker. De állom az adott szavam."

Mikor a kabin ajtaja kinyílik, és Troi Ralt pillantja meg mögötte,

nagyot sóhajt. "Gyere be." mondja végül. Ral belép a kabinba. "Mikor
indulsz?" kérdezi Troi. "Hamarosan. A chrysaliaiak visszarendeltek.
Érthetı módon magyarázatot várnak a történtekre. ... Sajnálom, de meg
kellett próbálnom. Bhavani már majdnem a Szövetség mellett döntött.
 Igazad volt, csak gyızni akartam, bármi áron." magyarázkodik Ral.
"Tudhattad volna hogy nem hagyom szó nélkül." "Az emberi érzelmeim
elvakítottak. De azért köszönöm, ráébresztettél, mi vagyok valójában.
Nem vagyok boldog. Azt szerettem volna hogy velem gyere. Te segíthettél
volna megváltozni." "Köszönöm, de inkább maradok tanácsadó, ezen a
hajón." csóválja meg a fejét Troi szomorúan, mire Ral lassan a kijárat
felé veszi az irányt.

[Bhavani - Elizabeth Hoffman, Devinoni Ral - Matt McCoy, Leyor -

Kevin Peter Hall, Dr. Seth Mendoza - Castulo Guerra, DaiMon Goss -
Scott Thomson, Dr. Arridor - Dan Shor. Írta: Hannah Louise Shearer]

57. Akit bosszú éltet... (The Vengeance Factor)

SD 43421.9, 2366 június 2.

A környezı jégfalakról visszaverıdı zöldes fény kísértetiessé

varázsolja a feldúlt kutatóállomás helyiségeit. A felfordulás közepén
négy szállítósugár ragyog fel, az Enterprise felderítıosztagát hagyva
maga mögött. Riker és Worf bekapcsolják kézilámpáikat, Data trikordert
vesz elı, Crusher pedig a többiek nyomában járva nézelıdik. "Itt valaki
alaposan kitakarított..." néz körül Riker, miközben Worf odébb hajigál
néhány roncsdarabot, hogy hozzáférhessen egy, a padlóban levı
nyíláshoz. "Még a reaktor is eltőnt..." mondja, leirányítva lámpája
sugarát a lyukba. "Akkor ezért nem válaszolt senki már két napja a
hívásunkra." állapítja meg Riker. "Parancsnok, életjeleket észlelek a
mögött az ajtó mögött." mondja Data, egy ajtó felé intve, mire a
többiek is arra fordulnak. "Worf..." indítja Riker a biztonsági tisztet
arrafelé. "Parancsnok, nézze csak..." kér figyelmet Crusher, egy törött
kardpengére hasonlító fémdarabot mutatva oda Rikernek, amin vérnyomok
láthatók. "Vér..." "Igen, de nem földi emberé. Alaposabban elemeznem
kellene." mondja Crusher. Worf eközben a makacskodó ajtóval
kísérletezik, de nem sikerül felfeszítenie. "Beragadt..." morogja, mire
Data odamegy, és széthúzza az ajtószárnyakat. Odabent rábukkannak a
kutatóállomás személyzetének két, öntudatlan tagjára.

Mikor Picard, Riker és Data megérkezik a gyengélkedıbe, az állomásról

felhozott túlélık már ellátva fekszenek egy-egy betegágyban. "Mindkét
tudóst fézerimpulzussal kábították el, valószínőleg több lövést is
kaptak." fordul feléjük Crusher. "Többször?" kapja fel a fejét Picard,
mire a doktornı bólint: "Hosszabb kezelésre lesz szükségük, de teljesen
fel fognak épülni. ... Ezenkívül találtunk vérnyomokat... Bennük egy
különleges, vas-réz kapcsolattal. Ez ismereteink szerint csak egy
humanoid fajnál jellemzı, az acamariaknál." "Az acamariaknál...? Azok
az... Azok az úgynevezett 'Győjtık', igaz?" néz a többiekre Picard. "İk
lehetnek felelısek a történtekért." bólint Data, "Ezek a nomád
életmódot folytató fosztogatók, akik 'Győjtık'-nek nevezik magukat,
támadtak már meg helyırségeket a szomszédos szektorokban is." "De ilyen
mélyre még nem nyomultak be a területünkre..." jegyzi meg Riker. Picard
ennek hallatán aktiválja kommunikátorát: "Mr. Crusher, irány az Acamar
rendszer!"

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43421.9. Hogy

véget vessünk ezeknek a rajtaütéseknek, az Acamar rendszerbe repültünk.
Azt reméljük, hogy Marouk, az Acamar III uralkodónıje a segítségünkre
lesz."

"A támadásoknak abba kell maradniuk." mondja Picard a tanácsteremben

az asztal egyik végénél ülı ötven körüli, határozott kiállású nınek, "A
kutatóállomásainkat kifosztják, a kereskedelmi útvonalainkat
elállják." "A Győjtık mindig elmenekülnek, Eddig csak keveset tudtunk
elfogni közülük. Legfeljebb egy tucatnyit. De most, hogy a
Csillagflotta is a segítségünkre lesz..." "Értem mit akar mondani. Nem
akarjuk tovább veszíteni a húrt." mondja Picard. "Békés megállapodás
ezekkel a fosztogatókkal nem lehetséges." csóválja a fejét Marouk, "Mi
már megpróbáltuk. ... Minden alkalommal, mikor amnesztiát kínáltunk
nekik, visszautasították." "Mikor próbálkoztak vele utoljára?" kérdezi
Troi. "Tizennyolc éve." "Tizennyolc éve?" kérdezi Picard meglepetten.
"Már több mint egy évszázada élısködnek rajtunk a győjtık. ...
Csillagtól csillagig vonulnak... Azon élnek amit találnak, vagy
ellopnak." "A maguk népéhez taroznak..." mondja Picard. "Igazság
szerint már nem. Kapitány... Hogy ezt megérthesse, ismernie kell a
történelmünket. Több mint száz évvel korábban, még mielıtt a Győjtık
kiváltak volna közülünk, vad és erıszakos faj voltunk. Klán harcolt
klánnal, és véres bosszúk követték egymást nemzedékeken át. De
legyıztük ezt a barbarizmust, mindannyian... A Győjtıket kivéve."
"Talán ennyi idı elteltével ık is csatlakoznának a társadalmukhoz."
véli Troi. "Önök a fejlettségük ellenére mégis egy széttépett nemzet,
és így is marad. Amíg csak vissza nem hívják a Győjtıket az Acamarra."
mondja Picard. "A kísérlet kudarcba fulladna." jelenti ki Marouk.
"Pedig nagyon sokat nyerhetnének. És mit kell kockáztatniuk? Legfeljebb
csak egy minimális erıfeszítést. Ez a probléma mindannyiunkat érint,
nem hagyhatjuk figyelmen kívül."

"Uralkodónı, üdvözlöm a hídon." mondja Picard, mikor Marouk mellett

kilép az Enterprise hídjára. "Köszönöm, kapitány." "Mennyi idı alatt
tudna felkészülni Acamar elhagyására?" kérdezi Picard. "Jelenleg is
készen állok, csak két szolgálómat kell a fedélzetre vennünk."
"Gondoskodom a szükséges elıkészületekrıl." indul Riker a hátsó lift
felé. "Nos... Jó okom van feltételezni, hogy a Győjtıknek van egy
támaszpontjuk a Hromi halmazban." mondja Marouk jelentıségteljesen,
mire Picard lesiet a híd közepére: "Mr. Data?" "A Szövetség több 'M'
osztályú bolygóról tud azon a területen, de még egyik sem került
felderítésre. Bármelyik megfelelı volna támaszpontként." "Mr. Crusher,
irány a Hromi halmaz." szól Picard.

Riker épp akkor kíséri be Maroukot és kísérıit a kabinjukba, mikor az

Enterprise megteszi a mennyiségi ugrást, így az acamari az ablakon át
megcsodálhatja az ezt kísérı fényjelenséget. "Ah... Ez egy csodálatos
hajó, parancsnok..." "Mindannyian büszkék vagyunk az Enterprise-ra."
bólint Riker. "Yuta..." szólítja közelebb Marouk a két nıi szolgálója
közül a fiatalabbat, egy közepes termető, mézszıke hajút, "Húsz perc
múlva szeretnék elfogyasztani egy könnyő ételt." "Meg tudná mutatni
valaki, kérem, hogy merre van a konyha?" fordul a nı Rikerhez. "Ön a
szakácsnı?" kérdezi Riker. "Igen. Én készítem el az étel az
uralkodónınek, és kíséretének." "Berendezünk önnek egy konyhát, bár nem
volna feltétlenül szükséges. ... Ez az élelmiszer-replikátor..." indul
Riker a minden kabinhoz tartozó szerkezet felé, "Képes minden szükséges
elıállítására. Megmutatom. ... Uralkodónı, kívánna inni valamit?"
"Igen. Egy pohár hideg vizet." "Számítógép, egy pohár vizet.
Hımérséklet: öt fok." mondja Riker, mindvégig Yutát nézve. Mikor a
pohár megjelenik a nyílásban, kiveszi a replikátorból, a nı pedig
azonnal érte nyúl: "Ha kérhetném..." Yuta ezzel megszagolja a pohárban
levı folyadékot, majd aprót kortyol belıle. "Ön az elıkóstoló is?"
"Igen, parancsnok, pontosan így van." bólint a nı, majd Maroukhoz indul
a vízzel, és szertartásos mozdulatokkal átadja neki. "Biztos vagyok
benne hogy az uralkodónı szívesen megkóstol majd sok mindent a
számítógépük ajánlatai közül. De vannak olyan acamari ételek, amelyeket
nem nélkülözhet." fordul vissza Yuta Riker felé. "Egy technikus
segíteni fog önnek betáplálni a recepteket a számítógépbe. Én pedig
nagyon szívesen megkóstolnám ıket. Mi a specialitása?" "Nincsen
specialitásom." "Ön túl szerény." csóválja a fejét Riker rosszallóan,
"Biztos vagyok benne hogy ismer néhány gasztronómiai mestermővet."
"Igen... Van például egy erısen főszeres partus-étel." "Partus..."
ráncolja a homlokát Riker. "Egy nagyon húsos gyökerő zöldségféle."
"Partus a la Yuta... Már alig várom, hogy megkóstolhassam...
Uralkodónı... Fıszakácsnı." hajt fejet Riker kettejük felé, majd
távozik.

"Orbitális pályára álltunk a Gamma Hromi II körül." jelenti Wesley a

hídon. "Kapitány, életjeleket észlelek a bolygó felszínén." mondja
Data, "Valamint kisebb forró pontokat, fény, és
széndioxid-kibocsátással. Vagyis kisebb, lokális tőzeseteket."
"Tábortüzek, Data..." sóhajt Wesley. "Nem én is ezt mondtam?" néz rá az
android zavartan. "Ezt meg kellene néznünk közelebbrıl..." véli Riker.
"Egyetértek." bólint Picard. "Data... Worf..." indul Riker a hátsó lift
felé.
A felderítık, LaForgeal kiegészülve egy sziklafal elé érkeznek, egy
elsı pillantásra roncstelepnek tőnı helyre, amit néhány
fémgerenda-hálózatra szerelt reflektor, és távolabb lobogó tábortüzek
világítanak be. Riker hangtalanul osztja szét embereit, és csendben
elkezdik átvizsgálni a területet. "Artoniai lézer..." mondja LaForge,
lehúzva a védıleplet egy mobil lézerütegrıl, "Tonkiai szubtéri adó...
Érdekes győjtemény." "Noran-lemezek, uram..." mondja Data egy
konténernyi fém alkatrészre mutatva, "Csak nagyon nehezen hasznosítható
újra." "Úgy látszik a Győjtık nem válogatnak, viszik ami a kezük ügyébe
kerül..." jegyzi meg Riker. Worf valamivel késıbb egy gyanús mérető,
lepellel takart tárgyra bukkan, amirıl hamarosan kiderül, hogy a nemrég
meglátogatott tudományos állomás reaktora rejtızik alatta. Ekkor
mozgolódás támad a fémszerkezeten. "Csapda!" kiáltja Worf, mire a
csapat egy pillanat alatt fedezékbe húzódik a záporozni kezdı
energiasugarak elıl. Worf viszonozza a tüzet, szétkergetve egy csapat
mindeddig bıszen lövöldözı Győjtıt. "Trigiliai fézerfegyverek."
állapítja meg Data, "Nem különösebben hatékonyak." "Azért nem is túl
gyengék." bukik le Riker, mikor egy közelben becsapódó sugár
szikraesıvel borítja be ıket, "Beszélni akarunk magukkal!" Válasz
gyanánt csak néhány újabb lövés érkezik. Worf, aki kicsit odébb
rekedt, megereszt néhány gyors lövést, majd a nagyobb fedezék mögött
rejtızı többiekhez siet. "Takarékoskodjon a szavaival, parancsnok.
Eszek csak egy nyelven értenek..." mutatja a fézerét a klingon. "Ez a
fajta párbeszéd elég értelmetlen, Worf..." húzza el a száját Riker,
"Data, milyen hımérsékleten párolog a noran?" "Kétezer-háromszáznegyven
fokon, uram. De amennyiben bevonattal..." "Köszönöm, Data." állítja le
Riker az androidot, majd kérdın LaForgera néz. "Hetes fokozat elég kell
hogy legyen." A csapat erre beállítja fézereit, Riker végignéz a
többieken, majd így szól: "Három... Kettı... Egy... Most!" Ezzel mind
a négyen kiemelkednek a fedezék mögül. Worf a Győjtık rejtekhelyeit
veszi tőz alá, a többiek pedig a Data által felfedezett konténer
tartalmára lınek. Az ezüstfehér alkatrészek felizzanak, és fehéres
füstöt kezdenek eregetni, néhány pillanat alatt teljesen beborítva
Rikeréket. A Győjtık, tekintve hogy nem látják a céljukat, viszont az
sem láthatja ıket, gyors elırenyomulásba kezdenek a füstfal felé. Az
hamarosan eloszlik, de a felderítıosztagnak hőlt helye. "Gyávák!"
kiabálja a Győjtı-csapat vezetıje. A következı pillanatban mindhármuk
tarkójának egy-egy fézer emittere nyomódik, majd Worf hangja szólal
meg: "Összejött volna a csapda-ötlet, ha elıtte megmosdotok."
"Magunkkal hoztuk Acamar uralkodónıjét." mondja Riker. "Marouk? Itt
van?!" kérdezi a vezér. "Amnesztiát ajánl maguknak."

Marouk, a vele érkezett testır, Yuta, és néhányan az Enterprise

tisztikarából hamarosan már a Győjtık táborának központi részén vannak.
Egy férfi italt tölt Marouknak egy fémkupába, amit Yuta persze
megkóstol, mielıtt átadná az uralkodónınek. "Az amnesztia mindazokra a
Győjtıkre vonatkozik, akik hajlandók visszatérni Acamarra." mondja
Marouk. "Bízol te bennem, Marouk?" kérdezi a vezér. "Nem." "De azt
elvárnád, hogy mi bízzunk benned. ... Hiszen attól tartasz,
megmérgeztük az italodat." Yuta eközben a vezérhez megy a kupával, aki
odanyújtja azt egyik emberének: "Kóstold csak meg, Temarek..." Annak
azonban nem sok kedve van hozzá, mire a vezér egy csellel a földre
dönti, és rálocsolja a kupa tartalmának nagyobb részét, majd megissza a
maradékot. Az akció derültséget vált ki a Győjtık körében, még maga
Temarek is jót nevet, miközben feltápászkodik a földrıl. "Barbárok..."
mondja Marouk undorral, "Semmi értelme tárgyalni velük." A nı ezzel
odébb menne, de Picard megállítja: "Uralkodónı..." A kapitány ezután a
vezérhez fordul: "Brull..." "Menj csak haza, öregasszony." legyint az.
"Maguk Győjtık semmit sem változtak egy évszázad alatt." mondja Marouk.
"Te már csak tudod. Te vagy az uralkodónı." bólogat Brull, társai
harsány nevetése közben. "Hagyják már abba!" csattan fel Picard,
"Kérem." A Győjtık erre elcsendesednek, Picard pedig végignéz a
társaságon: "Kérem üljenek le." Brull és Marouk végül leülnek egymással
szemben a tőz két oldalán, és csendben méregetik egymást. "Most pedig
tárgyalni fogunk." ereszkedik le Picard is. "Ez pusztán idıpocséklás,
kapitány. Ezeknek a barbároknak mindegy, hogyan élnek." jelenti ki
Marouk. "Talán azt kellene hinnünk, érdekel is téged, hogy élünk mi?!"
kérdezi Brull gúnyosan. "Igen." "Elvégre az uralkodónı idejött." mutat
rá Picard. "Talán maga kényszerítette erre." jegyzi meg Brull, mire
Picard Marouk felé fordul. "Senki a világon nem tudna engem bármire
rákényszeríteni, Brull." "És mi várna ránk az Acamar III-on?" kérdezi a
vezér. "Élet. Otthon. Befejezhetnék ezt a szánalmas vándoréletet."
"Talán úgy látod, szánalmas az életünk?" kérdezi Brull vidáman. "A
klánháborúk véget értek! A barbárság kora véget ért! ... El kellett
hagyniuk a bolyogónkat... Most pedig itt az ideje, hogy
visszatérjenek." Brull töpreng egy darabig, mielıtt így szól:
"Szeretnék egyedül beszélni veled. Veled, és Picard kapitánnyal.
Mindenki más húzódjon távolabb." Yuta azonnal engedelmeskedik, Marouk
testıre azonban kérdın az uralkodónı felé fordul. Mikor az beleegyezıen
bólint, ıs is távolabb megy, csakúgy mint Brull emberei. Picard is
elküldi a társait, így hamarosan már csak hárman ülnek a tőz körül.
"Mit érzett?" kérdezi Riker a mellette lépdelı Troit. "Brull hajlandó
tárgyalni. De olyan bonyolultan akarja csinálni, hogy senki ne
gondolja, megalázkodik."
Yuta a fém tartóoszlopok erdejében járkál, mikor egy idısebb, jobb
arcfelén hovatartozását jelzı szándékosan okozott hegeket viselı Győjtı
halad el mellette. A nı rövid habozás után a férfi nyomába szegıdik.
Valamivel odébb, egy kisebb tőznél be is éri. "Azt hiszik,
változtathatnak valamin... Ezek a kölykök..." zsörtölıdik a Győjtı, "De
végül úgyis minden marad ahogy volt." "Te a DeLornac klánba tartozol,
igaz?" kérdezi Yuta. "És ha úgy volna?" von vállat a férfi, "De... Én
téged láttalak már korábban..." "Igen." bólint Yuta. "De... De hát ez
lehetetlen." bámul rá a győjtı elképedve. "Nem. Nézz csak meg jól! Yuta
vagyok, a Tralesta klánból!" A nı ezzel megérinti a férfi arcát, mire
az fájdalmasan felnyög, majd remegve összeroskad. A földrıl
hitetlenkedve bámul fel a nıre. "Én vagyok az utolsó a mi sorainkból."
mondja Yuta, "De az én klánom tovább él majd, mint a tiéd." A férfi
ezután már csak néhány pillanatig él, Yuta pedig elégedett arccal nézi
a holttestet.
"Marouk ajánlatának van értéke." bólint Brull Picard felé, mire az
feláll, és Rikert kezdi keresni: "Parancsnok...!" Azonban... Még nem
határoztam végleg." folytatja Brull, miközben Worf, Troi, és végül
Riker is megérkeznek. "De azért eljuttatja az ajánlatot a
vezetıiknek...?" kérdezi Picard. "Igen. Chorgan jobban átlátja az
efféle dolgokat. Mindenrıl be fogok számolni neki. ... Húsz nap múlva
hallanak felılem." "Brull, húsz nap múlva én már... Remélhetıleg nagyon
messze leszek innen." csóválja a fejét Picard. "Tudom, te is nagyon
fontos ember vagy, Brull..." áll fel Marouk, "De szeretném az
ajánlatot... Magam átadni Chorgannak." "Szívesen elvisszük önöket a
hajónkon. Hány fıt kíván maga mellé venni kíséretként?" kérdezi Picard.
"Egyedül megyek. De ha ez csapda..." "Ne félj." nyugtatja meg Marouk
Brullt, mire az rövid gondolkodás után egyik emberéhez fordul: "Malor,
te veszed át a csapatot. És ha tíz napon belül nem térnék vissza,
akkor..." "Brull... Brull!" hallatszik ekkor egy kiáltás a közelbıl,
mire a jelenlevık Troi és Marouk kivételével, sietve indulnak arrafelé.
Elsıként Worf bukkan rá a halott Győjtı mellett álló másikra,
közvetlenül utána Riker és Brull érkeznek. "Volnath..." mondja a vezér
döbbenten megtorpanva. "Felderítık az Enterprise-nak: orvosi
vészhelyzet!" aktiválja Riker a kommunikátorát. "Volnath öreg volt már.
Nem tehetnek érte semmit." rázza meg a fejét Brull. "Az orvosaink talán
tudnak még rajta segíteni." feleli Riker. "Te találtad meg..." fordul
Brull az egyik Győjtı felé. "Igen." lép közelebb amaz, "És mivel ı volt
a Lornac klán utolsó tagja, igényt tartok a holmijára." "Elismerem."
bólint Brull, mire a Győjtı elkezdi leszedni a halottról annak jobb
állapotban levı ruhadarabjait. "Nem tisztelitek a halottaitokat?"
kérdezi az ekkor érkezı Marouk. "Ugyan mit tiszteljünk egy hullán?"
mordul Brull, majd szétkergeti a potyazsákmányra lesı többieket:
"Gyerünk, tőnés... Itt ma nektek nincs semmi." Néhány pillanattal
késıbb Crusher bontakozik ki a szállítósugárból valamivel odébb. Riker
odasiet hozzá, és a halotthoz vezeti, majd odébb penderíti a még mindig
keresgélı Győjtıt. Az dühösen a parancsnokra rontana, de Brull
visszaparancsolja. "Már túl hosszú ideje halott..." mondja a doktornı,
rövid vizsgálat után. "Mi okozta?" "Szívmegállás..." "Ez úgy hangzott,
mintha kételkedne benne." "Nem. Tényleg szívmegállás miatt halt meg. De
nem látok rá semmi okot. Erıs szíve volt, és koszorúér-elmeszesedésnek
sem látom semmi nyomát." Riker ennek hallatán a homlokát ráncolva
méregeti a holttestet.

Wesley és Data kíváncsian fordulnak a szisszenve kinyíló hátsó lift

felé, amibıl Worf és Brull lépnek ki a hídra. A Győjtı a hátsó
terminálok felé indulna, de Worf elállja az útját, és határozottan a
lejtı aljára mutat, mire Brull kelletlenül arrafelé veszi az irányt.
Érkeztére Picard is feláll a székébıl, és boldogtalan ábrázattal fordul
a férfi felé: "Brull... Volna olyan kedves elárulni Mr. Crushernek az
útvonalat, amin haladva megtaláljuk Chorgant?" "Egy... Egy gyereknek?!"
kérdezi Brull nevetve, "Az ilyesmi nem erısíti a magukba vetett
bizalmamat..." Picard komoran közelebb lép, mire Brull arcára odafagy a
mosoly, majd a Győjtı beszüntetve a további élcelıdést, odasiet a
kormányospulthoz, és alaposan szemügyre veszi. Néhány pillanattal
késıbb már némiképp kétségbeesetten bámulja az ismeretlen felépítéső
konzolt, mire Wesley a segítségére siet: "Itt látható a jelenlegi
pozíciónk..." "Ühüm..." bólint Brull, "Akkor állítsd be a 343.72-es
irányt." "Ez az irány egy aszteroidaövön visz keresztül minket."
állapítja meg Wesley. "Mi van, kölyök? Nem tudsz kikerülni pár
sziklát?" veregeti meg a vállát Brull vidáman. "Dehogynem. Azonban ha
megváltoztatjuk az irányt... Mégpedig így... Akkor teljesen elkerüljük
az övet, és hetes görbülettel haladva csak tizenkét percet veszítünk."
"Ahogy gondolod, kölyök." bólint Brull, szemügyre véve a módosított
útirányt.

"Évszázadokon át káosz uralta a bolygónkat." mondja Marouk a Ten

Forwardban, az egyik asztalnál vele szemben ülı Picardnak, miközben
Yuta italt tölt mindkettejüknek, "Mindenki csak a klánjához volt
hőséges, ez alól nem volt kivétel. ... Ha a klánnak csak egyetlen
tagját is támadás érte, teljes megtorlás volt a válasz." "És az ilyen
véres harcok évszázadokig tartottak?" kérdezi Picard. "A bosszúállás
vágyát továbbadták nemzedékrıl nemzedékre. És mikor végül egy
bosszúhadjárat beteljesült, az erıszak csak tovább fokozódott." "Ez...
Egy olyan idıszak, ami azért nem teljesen ismeretlen az én bolygóm
történelmében sem." mondja Picard. Ekkor Troi és Riker érkeznek a
bárba. Yuta felfigyel rájuk, majd alázatosan Maroukhoz fordul: "Bocsáss
meg úrnım... Távozhatok egy rövid idıre? Riker parancsnok szeretne
megkóstolni egy acamari ételt." "Persze, menj csak, Yuta." bólint
Marouk, mire a nı fejet hajt felé, majd elsiet.
Brull nagyjából ezzel egy idıben lép a bárba. Egyenesen a bárpult
felé veszi az irányt, és lecsap egy pohárra, amit az egyik csapos épp
akkor nyújt át egy civil ruhás férfinak. "Hé, egy pillanat..."
tiltakozna az, de Brull ügyet sem vetve rá, ledönti az italt. "Hozok
egy másikat." mondja a csapos, miközben Brull körülnéz a bárban, majd
az egy ablak melletti asztalnál ülı Wesley felé veszi az irányt. Mikor
odaér mellé, kikapja a fiú kezébıl a nála levı elektronikus
jegyzetfüzetet, és letelepedve vele szemben, szemügyre veszi a kijelzın
olvashatókat: "Lássuk csak, mit csinálsz..." "Házi feladat." mondja
Wes. "És mi volna ez?" "Matematika." "Azt látom. De micsoda
pontosabban?" "Egy feszültséglökés ellenvariánsának kifejezése, földi
Euklideszi geometriával." "Ah... És jól számolsz?" kérdezi Brull
vidáman, mire Wesley rosszalló pillantást vet rá. "Hé kölyök... Te nem
kedvelsz engem." állapítja meg a férfi. "Ezt nem mondtam!" "Nyugi...
Sok olyan barátom van, akik nem szeretnek különösebben... Mit tudsz te
rólam tulajdonképpen?" "Hogy tolvaj." "Csak azért lopok..." csattan fel
Brull, majd gyorsan visszavesz a hangerıbıl, "Hogy legyen mibıl
megélnem. Nem pedig mert szeretem csinálni. Mi Győjtık, nagyra
értékeljük a szabadságot. Hogy azt tesszük, amit akarunk, senkinek nem
kell engedelmeskednünk." "Akkor miért egyeztek bele az uralkodónı
ajánlatába?" "Talán mert azt akarom, hogy jobb legyen. Nekem... És a
gyerekeimnek." "Vannak gyerekei?" kérdezi Wes meglepetten." "Igen. Két
fiam. Az egyik nagyjából olyan idıs mint te. ... De neki nem megy a
matematika." mondja Brull elmosolyodva, mire Wes is felenged
valamelyest.
Yuta hamarosan visszatér a bárba, kezében egy tálcával, amin egy
tányér étel van, és Rikerékhez megy vele. "Aha... A Partus a la Yuta."
néz fel Riker. "az önök élelmiszer-replikátorainak segítségével
elkészítve." mondja Yuta. Riker és Troi hozzálátnak, a tanácsosnı az
elsı falat után döbbenten fordul Yuta felé: "De hiszen ez csodálatos!"
"Ínyencfalat." bólint Riker is. "Nagyon köszönöm." hajt fejet Yuta.
"Nincs kedve csatlakozni hozzánk?" kérdezi Riker. "Nem akarok zavarni."
"Nem zavar... És én egyébként is menni készültem." mondja erre Troi
felállva, "Üljön csak le nyugodtan." A tanácsosnı ezzel a kijárat felé
veszi az irányt, Riker pedig, aki vele együtt felállt, most megvárja
míg Yuta leül vele szemben, majd ı is visszaereszkedik a székére, és
folytatja a falatozást. "Ez tényleg valódi különlegesség." "Örülök hogy
ízlik önnek, parancsnok." mondja az egyenes derékkal, kissé feszengve
ülı Yuta. "Önnek nem parancsnok vagyok. Hívjon Williamnek." "Williamnek
fogom szólítani, ha így kívánja." bólint Yuta. "Ragaszkodom hozzá. Ha
parancsnoknak szólít, az úgy hangzik mintha az uralkodónıhöz beszélne."
pillant Riker a néhány asztallal odébb ülı Marouk felé. "Szolgáló
vagyok. ... Ön jó parancsnok, de uralkodónak rossz volna." "És miért?
Na nem mintha kétségbe vonnám a megállapítását..." "Egy szolgáló
jelenléte idegesíti." "Igen. Jobban szeretem ha egyenrangúként
tekinthetek mindenkire." "Tehát rám is egyenrangúként tekint."
állapítja meg Yuta. "Úgy látom, nem örül ennek." "Szokatlan a számomra.
Én mindig is szolgáló voltam. ... Nem akarok panaszkodni, az uralkodónı
jól bánik velem. Mindenem megvan, amire csak vágyom." "És mi a helyzet
a szabadsággal?" kérdezi Riker, mintegy mellékesen. Yuta erre kissé
elbizonytalanodik, majd így szól: "Azzal soha nem fogok rendelkezni."
"Mert az uralkodónı tulajdona?" kérdezi Riker. "Nem. Nem vagyok a
rabszolgája. Ha úgy akarom, elmehetek." "Csak nem tudja, hová..."
mondja Riker. "Épp ellenkezıleg. ... Felismertem a sorsomat." "Yuta,
ön kiváló szakács... De rejtvényekben beszél." jegyzi meg Riker
mosolyogva. "Nem vagyok túlzottan gyakorlott... A beszélgetés terén."
"Yuta..." hangzik fel ekkor Marouk hangja az asztaluk felıl, mire Riker
boldogtalan ábrázattal pillant arrafelé. "Az uralkodónı azt akarja,
hogy visszatérjek hozzá." áll fel Yuta, "Bocsásson meg." A nı ezzel
távozik, Riker pedig visszafordul a tányér felé, de nem sokat ehet az
acamari ételbıl, mert Dr. Crusher hangja szólal meg a kommunikátorából:
"Gyengélkedı Riker parancsnoknak: találtam valami érdekeset, Will."
"Megyek." nyugtázza a hívást a parancsnok.
Valamivel késıbb már a gyengélkedıben van. "Gondterheltnek
látszik..." mondja, végigmérve az íróasztalára támaszkodó Crushert.
"Igen, az vagyok." bólint a doktornı. "Hallgatom." "Az az öreg Győjtı,
aki meghalt... Már tudom, mi okozta. ... Az orvosi trikorder elsiklott
fölötte. ... Egy vírus került a szervezetébe, ami blokkolta az összes
idegi impulzust." "Ez elég szokatlan." állapítja meg Riker, amire
Crusher rábólint, majd közelebb inti a parancsnokot: "De a
legérdekesebb még csak most jön... Ez a mikrovírus csak egy nagyon jól
meghatározott DNS-szerkezettel rendelkezı sejteket támad meg." "Mekkora
pontossággal?" "Még nem tanulmányoztam ennek a DNS-nek a felépítését,
de azt már most kijelenthetem, hogy ez a vírus legfeljebb egy acamarira
lehet halálos több millióból." "Elég válogatós vírus..." ráncolja a
homlokát Riker. "Kicsit túlságosan válogatós. Nem hiszem, hogy
természetes úton jött létre." "Vagyis úgy gondolja, ezt a vírust
készítették?" kérdezi Riker. "Úgy vélem, Volnath-t meggyilkolták."
bólint Crusher.

Riker fáradtan dıl hátra kabinjának egyik kényelmes foteljében, hogy

lazítson egy keveset, mikor Data hangja szólal meg a kabinban: "Riker
parancsnok, Acamar III engedélyezte az adatbázisukhoz való hozzáférést.
A kért adatok továbbítása szubtérrádión keresztül folyamatban van."
"Rendben. Értesítse Dr. Crushert, mikor megérkezett az összes orvosi
jellegő adat. Riker kilép." A parancsnok ezzel bontja a kapcsolatot, és
megint lehunyja a szemét. Lazíthat is legalább három másodpercig,
egészen addig, míg meg nem szólal a csengı. "Igen, tessék..." mondja,
lemondó sóhajjal az ajtó felé fordulva. Mikor azonban Yutát pillantja
meg a folyosón, egykettıre felélénkül. "Zavarom..." állapítja meg a nı
zavartan. "Nem, egyáltalán." csóválja meg a fejét Riker, mire Yuta
bizonytalanul beljebb óvakodik. "Mivel az uralkodónınek ma este már
nincs szüksége a szolgálataimra, azt mondta, tölthetem önnel a
szabadidımet." "Ez nagyon elbővölı ötlet..." mondja Riker elmosolyodva.
"Észrevette a vonzalmat..." folytatja Yuta zavartan, "Amit irányomban
tanúsít." "Annyira látszott rajtam?" "Igen." "A partus nagyon finom
volt..." lép közelebb Riker, "Talán ismer valami jó desszertet is?"
Yuta erre gyorsan megcsókolja. "Ezzel megelégedne?" Riker válasz
gyanánt viszonozza a csókot. "Mondd el, mit akarsz, William. Mindent
kérésedet teljesítem." "Álljon meg a menet..." húzódik el Riker. "Miért
habozol? Nem akarod hogy örömet szerezzek neked?" "Szolgaként nem.
Tudod, hogy jobban kedvelem az egyenlıséget." "A szerelemben is?"
"Abban csak igazán..." bólint Riker. "Megsértettelek..." állapítja meg
Yuta elfordulva. "Nem. De én is szeretnélek boldoggá tenni téged,
ahogyan te engem. Jogod van hozzá." "Nem, nincs jogom." rázza meg a
fejét a nı, mire Riker megpróbálja magához húzni, de Yuta elhúzódik,
"Én nem érzek sem örömöt, sem megelégedést. Az érzés képességét már
régen elvesztettem." Riker ennek hallatán maga felé fordítja a nıt, és
két tenyere közé fogja Yuta arcát: "Nem tudom, ki tette ezt veled. Sem
hogy miért. ... De véget vethetünk neki." "Arra vágyom, bár lehetséges
volna. Különösen most... Sajnálom." Yuta ezzel a kijárat felé iramodna,
de Riker visszahúzza, és magához öleli, ami ellen a nı végül nem
tiltakozik. Néhány pillanattal késıbb azonban megszólal a vörös
készültséget jelzı sziréna, és az Enterprise megrázkódik, amitıl Yuta
ijedten rezzen össze. Riker bocsánatkérı pillantást vet a nıre, majd
sietve elhagyja a kabint.
 "Az emberei üdvözletüket küldik..." morogja Picard, mikor Brullt egy
biztonsági a hídra kíséri. "Az Chorgan hajója." mondja Brull a
fımonitoron látható hajóra pillantva. Az a következı pillanatban megint
tüzet nyit. "A pajzs kitart." jelenti Worf. "Mr. Worf, lépjen
kapcsolatba Chorgannal. Mondja meg neki, hogy Brull vezetett ide
minket." szól Picard. "Nincs válasz a hívásra." rázza meg a fejét Worf.
Ekkor Riker is megérkezik, és letelepszik a székébe. "Mr. Worf, ki
tudjuk iktatni a pajzsukat anélkül, hogy kárt tennénk magában a
hajóban?" kérdezi Picard. "Lehetségesnek kell lennie." feleli a
klingon, Brullra pillantva. "Fézereket aktiválni, kérek egy csatornát."
lép elıbbre Picard. "Csatorna nyitva." "Chorgan, itt Jean-Luc Picard
kapitány, az Enterprise-ról." mondja Picard, miközben az Enterprise
megrázkódik egy újabb találattól. "Na jó... Akkor kérünk egy kis
figyelmet..." szól Picard elszánt arccal, "Mr. Worf, fézerrel tőz!"
Az Enterprise alsó tőzívébıl hosszú, folyamatos sugár indul útnak,
amelynek érintésétıl a Győjtık hajójának pajzsa sárgásan parázslani
kezd, majd néhány másodperc múlva a fézersugárral együtt kialszik.
"Az elülsı pajzsuk üzemképtelen." jelenti Worf. "Szép munka volt,
hadnagy." mondja Picard. "Kapitány, hívnak minket." "Na lám csak... Hát
mégis?" bólogat Picard elégedetten, Worf pedig a fımonitorra kapcsolja
a hívást. "Brull?! Te áruló! Ide vezetted ıket, hogy
elpusztíthassanak!" mondja egy jól megtermett Győjtı, minden bizonnyal
Chorgan. "Chorgan, ha el akartam volna pusztítani, már nem
beszélgetnénk itt." lép elıbbre Picard, "Más okból jöttünk." "És mi az
az ok?" "Az Acamar III uralkodónıje, Marouk, itt van a fedélzeten. És
azt hiszem, nagyon meglepı ajánlata van magának." "Meg kellene
hallgatnod." mondja Brull, lesietve a híd elülsı részébe. "Nem fogok
meghallgatni senkit." "Nincs más választása. Készüljön fel, átmegyünk a
hajójára. Picard kilép." üzeni a kapitány, elvágva Chorgan kezdıdı
tiltakozását. Miután a kapcsolat megszakadt, Picard Rikerhez fordul:
"Vörös készültség törölve. Marouk uralkodónı találkozzon velem a hármas
szállítóhídon." "Egyedül megy át, kapitány?" kérdezi Riker rosszallóan.
"Minimális a veszély, Egyes. Chorgan aligha fog ugrálni, míg az
Enterprise fézerei a hajójára szegezıdnek." "Akkor is van bizonyos
veszély." Hogy legyen ebbıl a tárgyalásból valami, csak közvetítıként
szerepelhetek. Nem pedig agresszorként. Öné a híd, Egyes." veregeti meg
Riker vállát Picard, ezzel a hátsó lift felé indul, "Jöjjön, Brull..."

"Chorgan, ı Marouk uralkodónı." mondja Picard, mikor ı, Marouk, Yuta,

az uralkodónı testıre, és Brull belépnek a Győjtı hajó vezérlıjébe.
"Foglaljon helyet..." mondja Chorgan gúnyosan, jócskán azután, hogy a
testır egy széket húz oda Marouknak. Picard is leül, Chorgan pedig
lesöpör pár felesleges holmit az elıttük levı asztalról. "Chorgan,
gondolom, Marouk ajánlata..." kezdené Picard, de a Győjtık fıvezére a
szavába vág: "Tudja, Picard... Most foglyul is ejthetném magukat." A
kapitány erre felkapja a fejét. "Ah, ne féljen... Nem áll szándékomban.
Tudom hogy nehezen keveredtek ide... Arra azonban kíváncsi vagyok,
miért jöttek egyáltalán?" "Akkor talán tárgyalnunk kellene..." néz
Picard elıbb Chorganra, majd Maroukra. "Nagyon egyszerő..." kezdi
Acamar uralkodónıje, "Amnesztiát kínálunk minden Győjtınek."
"Amnesztiát? ... Gondolom, rabszolgaságot értesz ezalatt..." nevet fel
Chorgan gúnyosan. "Chorgan..." lép közelebb Brull, "Ha tudni akarod, én
mit tudtam meg..." "De nem akarom tudni. ... Fejezd csak be,
uralkodónı. bár kétlem, hogy hinni fogok neked." "Kezdetben én sem
bíztam a Szövetség eme meggyızı beszédő kapitányában, mikor azt mondta,
képesek lehetünk fölébe kerekedni a nézeteltéréseinknek. De most már
lehetségesnek tartom, mert ez az egyetlen megoldás. Nem csak maguknak,
de nekünk is. ... Szükségünk van magukra." "Aha..." bólogat Chorgan
bizalmatlanul. "Hoztam magammal egy kis acamari brandyt... Gondolom,
régen ittak már ilyet." Marouk szavaira Yuta serénykedni kezd, egy
poharat téve Marouk keze ügyébe, majd Chorgannak is adna egyet, de az
elhessegeti: "Nem, köszönöm! ... Egy évszázadon át vadásztak ránk..."
"Marouk ennek próbál most véget vetni." mutat rá Picard, aki szintén
kap egy pohárka italt. "Persze. Azzal hogy visszavisz, és börtönbe zár
mindannyiunkat!" csattan fel Chorgan. "Szabad emberként fogadjuk
vissza magukat." mondja Marouk. "Gondoskodsz majd ruháról, és
ennivalóról is?!" "Nem, ez nem az én feladatom. De azt lehetıvé teszem,
hogy saját maguk gondoskodjanak a szükségleteikrıl. Földet adunk
maguknak, és így..." Chorgan ennek hallatán harsányan felnevet:
"Földet... Hát úgy nézünk mi ki, mint valami földmőves?!" "Nem kell
megmővelniük. Azt tesznek a földdel amit akarnak, a maguké. Biztos
vagyok benne, ha visszatérnek, jobb élet köszönt magukra. ... Ha már
nem lesznek üldözöttek." "De... Önállóságot követelünk!"
"Önállóságot?!" "Uralkodónı... Figyelembe kell vennünk, hogy Chorgan
hajlandóságot mutat a tárgyalásra az ön ajánlatáról." jegyzi meg
Picard. "Számos szintje van az önállóságnak. És a maguk kérésének
persze van bizonyos jogalapja." bólint Marouk. "Igen..." bólogat
Chorgan, "És ezeket a jogokat egyértelmően meg kell határozni...
Mielıtt bármibe is beleegyeznék."

"Parancsnok, az egyetlen adat, amire az acamari adatokban

rábukkantunk, az a születési ideje." mondja a tudományos konzolnál
dolgozó Data a mellette megálló Rikernek. "Talán ı volt az utolsó
Győjtık egyike, akik még otthon születtek." véli Riker. Ekkor Crusher
érkezik sietve a hídra: "Órákig keresgéltem az acamari orvosi
adatokban... Míg sikerült rábukkannom valakire, akit ugyanaz a vírus
ölt meg, mint Volnath-t." Crusher adatokat kér le a másik, készenlétben
várakozó terminálra, "De csak egy emberre, ötvenhárom évvel ezelıttrıl.
Egy Penthar Mull nevő Győjtıre..." "Data, van valami Penthar Mullról?"
fordul Riker az android felé, aki keresgélni kezd az általános adatok
között, majd így szól: "Igen, uram. A Lornac klán tagja volt. Akkor
eset fogságba, mikor a Győjtık megtámadtak egy acamari helyırséget.
Teljesen váratlanul halt meg, szívinfarktusban." "Mutassa csak meg még
egyszer a Volnath születésérıl szóló bejegyzést..." lép közelebb Riker.
A kért adatok megjelennek, és elıször Crusher teszi szóvá az
összefüggést: "Lornac... Ugyanaz a klán." "A mikrovírus mindkét ismert
áldozata a Lornac klán tagja volt..." bólogat Riker, "Milyen
következtetést vonhatunk le ebbıl?" "Ha ezt a vírust valóban gyilkos
fegyvernek hozták létre..." sóhajt Crusher, "Akkor valaki nyilvánvalóan
ki akarja irtani a teljes klánt." "Parancsnok..." kér figyelmet Data,
"Chorgan, a Győjtık jelenlegi vezetıje, szintén a Lornac klán tagja."
"Milyen szerepet játszott ez a klán a háborúk során? És azt is
szeretném tudni, kik voltak az ellenségeik." mondja Riker Datának, majd
Crusherre pillant: "Hogyan terjedhet ez a vírus, doktor?" "Számtalan
lehetıség van rá. És amíg a használójának különbözik a DNS-e a
célszemélyekétıl, rá teljesen ártalmatlan." "A tökéletes fegyver az
ellenfelek ellen." bólogat Riker. "Parancsnok, körülbelül nyolcvan éve
a Lornac megsemmisített egy rivális klánt, a Tralestát. Ezzel egy
kétszáz éve tartó bosszúhadjárat ért véget." "Véget ért?" kérdezi Riker
Datára nézve. "A feljegyzések szerint nem maradtak túlélık. A Tralesta
összes tagját megölték." "Valahogy olyan érzésem van, ez nem felel meg
a valóságnak." jegyzi meg Crusher. "Nagyon közel vagyunk már a
megoldáshoz..." tőnıdik Riker. "Számítógép, lehetséges hogy az acamari
delegáció valamelyik tagja a Tralesta klán tagja?" kérdezi Crusher. "A
rendelkezésre álló adatok nem tartalmazzák a klán szerinti
hovatartozást." érkezik a válasz. "Uram... Találtam egy összefüggést a
két haláleset között... Ez lehet a megoldás." mondja Data, mire Riker
kíváncsian közelebb hajol a pulthoz, aminél az android dolgozik, és
Crusher is közelebb lép. A terminálon egy kép látható, amin egy
jellegzetes Győjtı-öltözéket viselı férfi látható acamari férfiak
győrőjében, mögötte pedig, jócskán eltakarva, egy sötétlila köpenyes,
viszonylag alacsonyabb alak. "Az ott Penthar Mull, amint a tárgyalásra
kísérik." mondja Data. "Mire utalt az elıbb?" kérdezi Riker. "A tıle
balra és félig mögötte álló személyre." "Számítógép, a kép bal felét
nagyítani, és feljavítani." szól Riker, mire az egyik acamari férfi
válla közül félig kilátszó csuklyás alak valamivel jobban kivehetıvé
látszik, annyi már bizonyos hogy szıke hajó, és valószínőleg nınemő. "A
számítógép képes rekonstruálni az arc hiányzó részét, uram." mondja
Data. "Akkor rajta, Data." A számítógép munkához lát, kiemeli a képbıl
a felesleges részeket, kiegészíti az arcot egy gyorsan egyre pontosabbá
váló hálómodellel, majd feltölti a modellt textúrával. A folyamat
végén kialakuló arc mindhármuk számára ismerıs: Yuta az. "De... Ez meg
hogy lehet? Ez a kép nyolcvan éve készült..." mondja Crusher.
"Hihetetlen... Azóta egyetlen napot sem öregedett..." mered Riker a
képre döbbenten.

"Három helyet követelnek a kormányban?!" kérdezi Marouk

hitetlenkedve. "Ha alá kell vetnünk magunkat a törvénykezésüknek, akkor
részt is akarunk vállalni belıle." feleli Chorgan. "Abba beleegyeztem,
hogy képviselıket küldjenek a parlamentbe..." emelkedik fel Marouk
dühösen, "De azt nem fogom hagyni, hogy a kormányzásba is
beleszóljanak!" "Akkor nem lesz egyesülés. ... Három helyet követelünk
a fıtanácsban! ... Máris meg akarod kurtítani a jogainkat!" "Nem. De
túl sokat kérsz! Egyetlen csoportnak sincs három helye a fıtanácsban!"
"Engem nem érdekel, mije van a többi csoportnak!" "Perszem, mert ti
csak azt nézitek, mit lophattok el!" "Uralkodónı..." csendesíti le
Maroukot Picard, "Ha ön volna Chorgan helyében, ugyanígy harcolna
azokért a helyekért a fıtanácsban." "Igen, igaza van, kapitány..."
ismeri el a nı lehiggadva, "Sajnálom, hogy elvesztettem az
önuralmamat." Marouk ezzel visszaereszkedik a székére, és igyekszik
kicsit összeszedni magát. "Talán... most egy rövid szünet volna a
legjobb mindannyiunknak." néz körül Picard. "Egyetértek." bólint
Chorgan, "Ehm... Most már rám férne egy korty brandy..." "Yuta..." int
oda Marouk a nınek, aki erre közelebb lép az asztalhoz. Elıször
Picardnak tölt, aki eközben Marouk felé fordul: "Tudja... Nagyon
köszönöm. ... Ez valóban bámulatos. hogy önök mennyire hasonlítanak sok
tekintetben." "Ez nevetséges!" mondja Chorgan. "Ugyan, kérem..."
méltatlankodik Marouk. "Nem, komolyan gondoltam. Önök mindketten
elhivatott diplomaták, és határozott vezetık." "Egy gyenge vezetıt soha
nem követnénk." jelenti ki Brull, miközben Yuta megkerüli az asztalt,
és Marouknak is tölt. "Egyáltalán nem hasonlítunk." tiltakozik Chorgan,
"És még nem állapodtunk meg semmirıl." "Ebben téved, Chorgan. Hiszen
már inni is együtt iszunk." emeli Picard a poharát a másik kettıre.
Ebben a pillanatban Riker materializálódik néhány lépésnyire az
asztaltól. A Chorgantól nem messze álló Győjtı fegyvert rántana, de
Riker már fézerrel a kezében érkezett, és lelövi, mielıtt az
befejezhetné a mozdulatot. "Senki nem mozdul!" szól Riker. "A
szentségit, ez csapda!" néz körül Chorgan. "Chorgan, az elsı tisztem
bizonnyal okkal teszi ezt." mondja erre Picard, miközben Riker a
fézerét Yutára irányítva közelebb lép, "Gondolom, igazam van." "Yuta,
nem közeledik Chorganhoz... Marad ahol van." mondja Riker parancsoló
hangon. "Miért?" kérdezi a nı. "Egy ember miatt, akit valaha ismert.
Penthar Mullnak hívták." "Penthar Mull? Mit tud maga Penthar Mullról?!"
kérdezi Chorgan. "Mondja el neki!" parancsol rá Riker Yutára. A nı
bizonytalan pillantást vet rá: "Én... Ezt nem egészen értem..." "Ott
volt Penthar Mull közelében, mikor meghalt." "Hiszen... Több mint ötven
évvel ezelıtt halt meg. Hogy lehettem volna én..." "Mindenrıl tudok."
vág a szavába Riker. Yuta erre tesz egy lépést Chorgan felé. "Állj!"
szól rá Riker, "Chorgan, meg ne mozduljon. Életveszélyben van. ...
Lépjen hátrébb, Yuta!" "William, ez az egész ügy nem magára tartozik."
mondja a nı, egy kicsit hátrálva. "Dehogynem. Gyilkosságot akar
elkövetni." "Ez nem gyilkosság, Riker! Ez igazságszolgáltatás!" "Ki
vagy te egyáltalán?" kérdezi Chorgan. "Yuta, a Tralesta klánból!"
 mondja a nı büszkén. "Nem... Nincsenek már Tralesták." rázza meg a
fejét a Győjtık vezére. "Öten túléltük a Lornac utolsó támadását. Több
mint egy évszázaddal ezelıtt... Akkor véget ért addigi életem, és
megkezdıdött a Keresés. ... Engem választottak ki... És átalakítottak.
Módosították a sejtjeimet, lelassították az öregedésemet, hogy
betölthessem küldetésemet." "És engem használtál, hogy megkeresd az
utolsó élı Lornacokat." fordul felé Marouk vádlón. "Igen, uralkodónı."
"Yuta, nem hagyod el élve ezt a hajót." sziszegi Chorgan. "Te vagy az
utolsó Lornac. Ha te meghaltál, már nem számít, mi történik velem." "A
harcok már rég véget értek." mondja Riker, mire Yuta szomorúan fordul
felé: "Maga ezt nem értheti..." "Talán mégis. ... Tudom hogy egy
része... Sajnálja, ami történt. Nem kell bevégeznie a bosszút..."
"Nincs más választásom..." mondja a nı kétségbeesetten. "De igen,
Yuta." "William, én... Meg kell tennem..." Yuta ezzel Chorgan felé
lendül, mire Riker rálı a kábító fokozatú fézerrel. A nı néhány
másodpercre összegörnyed, mialatt Riker magasabb fokozatra állítja a
fézert, és elszánt arccal Yutára néz. Az, miután kicsit összeszedte
magát, megint megpróbál Chorgan felé lépni, így Riker kénytelen ismét
rálıni. A hatás most már hosszabban tart, Yuta térdre roskad, minek
láttán Riker arca fájdalmasan megvonaglik, de gépies mozdulatokkal
tovább növeli a fézer energiáját. A nı lassan talpra küzdi magát, Riker
könyörögve néz rá: "Yuta... Semmi értelme..." A nı fájdalmas arccal
pillant Willre, majd harmadszor is megpróbál Chorgan felé vetıdni,
Riker pedig elsüti a fegyvert. A narancsvörös sugár érintése nyomán
pusztító láncreakció indul meg a Yuta testét alkotó atomok között, és a
nı egy másodperc törtrésze alatt megszőnik létezni. Riker leereszti,
majd elrakja a fézert, s kifejezéstelen arccal lép odébb.
"Parancsnok... Tartozom magának..." mondja a mellé lépı Chorgan, de
Riker nem válaszol.

Riker egy érintetlen pohár itallal maga elıtt, üldögél a Ten Forward
bárpultjánál, közel az egyik bejárathoz. A kétszárnyas faajtó
széthúzódik, és Picard lép be a bárba. Félúton Riker felé egy zászlós
állítja meg, egy jegyzetfüzetet adva át neki, amit Picard futólag
szemügyre vesz, majd folytatja útját, végül megáll Riker mellett: "Új
parancs érkezett a Csillagflottától... A Garda-val való találkozást
elhalasztották." "Hová megyünk helyette?" kérdezi Riker. "A 343-as
őrbázisra. Orvosi ellátmányt veszünk fel az Alpha Leonis rendszer
számára." "Teherszállítás..." morogja Riker. "Miért ne? Azok után hogy
elintéztük a békét a Győjtıkkel..." von vállat Picard, majd a kijárat
felé indul, de egy lépéssel odébb megtorpan, és visszafordul: "Ah,
igen... Ehhez a feladathoz nincs szükség a teljes legénységre.
Vagyis... Az emberek egy része kimenıt kaphat az őrállomáson." Riker
végigméri Picard-t, majd így szól: "Tájékoztatni fogom a legénységet,
kapitány." Picard megértın bólint, majd csendben távozik, magára hagyva
Rikert, kínzó gondolataival.

[Marouk - Nancy Parsons, Yuta - Lisa Wilcox, Brull - Joey Aresco,

Chorgan - Stephen Lee, Volnath - Marc Lawrence, Temarek - Elkanah J.
Burns. Írta: Sam Rolfe]

58. Jövımet jövıjükért (The Defector)

SD 43462.5 - SD 43465.2, 2366 június 17-18.

Ketten melegszenek a tábori sátor elıtt lobogó kis tőznél, egyikük

szemmel láthatóan ırségben van, vállán nyugtatja fenyegetı kinézető
alabárdját. "Johann Bates testvér... Nem a reggel piroslik amottan?"
kérdezi az alabárdos, a távolba fúrva tekintetét. "Úgy hiszem. De nincs
sok okunk üdvözölni az új nap jöttét." A környezı fák között mozgás
támad, mire a fegyveres arrafelé lendíti alabárdját: "Ki oson ott?!"
"Jó barát..." lép ki egy köpenyes alak a fák közül. "Kinek a zászlaja
alatt érkeztél ide?" "Sir Thomas Irwingham csapatával jöttem." Az
alabárdos erre visszaemeli a fegyvert a vállára, és közelebb invitálja
a tőzhöz a jövevényt, akinek ezüstfehér arca szinte világítani látszik
a köpeny csuklyája alatt. "Megkérdlek hát... Hogyan vélekedik ı a
helyzetünkrıl?" "Épp mint az olyan ember, aki a homokos parton heverve
várja hogy a következı ár elsodorja." "Megosztotta gondolatait a
királyunkkal is?" kérdezi az alabárdos társa. "Nem. És nem is kell így
cselekednie. ... Mert én mondom nektek, a király most... Csak egy
ugyanolyan ember, mint én magam. ... Úgy érzi ı is a viola illatát,
mint én. ... És mezítelen ı is csak úgy néz ki, mint egy ember. ...
Ezért hát a félelme is ugyanabból az alomból való, mint a miénk, de
bölcs ember lévén tudja, nem mutathatja ki azt, hogy ezzel
elbátortalanítsa hadait." A csuklyás jövevény utolsó mondatát egy, a
tőz fénykörének határán álló, piros-fekete öltözékő, határozott
tekintető férfi is együtt suttogja vele elégedetten. "Tehát kifelé
annyi bátorságot mutat, amennyit jónak lát, de ilyen hideg éjjelen
mégis inkább visszakívánkoznék a Temze partjára." "Én pedig nem tudnék
jobb helyet sem kívánni a halálra, mint királyom oldalán, mert az ügye
igaz, és tettei nemesek." jelenti ki a csuklyás. "Ez több, mint amit mi
tudhatunk..." jegyzi meg az alabárdos. "Vagy amit kérhetni
merészelünk." ért egyet a társa, "Ha az ügye valóban igaz, akkor a
királyunk iránti hőség minket is feloldoz minden bőn alól." "De ha
hamis cél vezeti, magának a királynak is súlyos számadást kell vetnie.
Mikor a számos csatában lehullott karok, lábak, és fejek újra
összeállnak az utolsó napon, és közösen kiáltják: 'Én itt haltam meg!'
'Én pedig amott!'..." "Nem a királynak kell megfizetnie katonái
haláláért, ahogy az apának sem a fiáért, vagy az úrnak a szolgáért."
"Kiváló! Data, nagyszerő! És egyre jobb lesz..." mondja Picard
elégedetten, mire az alabárdos és társa feléje indulnak, míg Data le
nem állítja ıket: "Programot felfüggeszteni!" Az android ezután odasiet
a kapitányhoz: "Köszönöm, uram. ... Ehhez elıbb tanulmányoznom kellett
Olivier, Branagh, Saphiro, és Kulnar elıadásmódját..." sorolja Data,
míg Picard egy intéssel belé nem folytja a szót: "Azért van itt, hogy
tanuljon valamit az emberi lelkiállapotokról. És erre elképzelni sem
tudnék jobb módot, mint ha az ember Shakespeare-t ad elı. De... A
darabot a saját játéka által kell felfedeznie, nem pedig úgy, hogy
másokat utánoz." "Riker Picardnak: sajnálom hogy meg kell zavarnom,
kapitány..." "Hallgatom, Egyes." "A szenzorok egy azonosítatlan hajót
észlelnek a Semleges Zónában. A jármő a Szövetségi őr felé közeledik."
"Megyünk. Picard kilép." nyugtázza az üzenetet a kapitány, majd Datára
pillant: "A jelenet hátralevı részét majd máskor próbáljuk el. ...
Számítógép, programot tárolni és befejezni!" A holodeck néhány pillanat
alatt kiürül, és miközben a kijárat felé indulnak, Data így fordul
Picardhoz: "Kapitány... Miért akarja magát egy király közönséges
embernek kiadni? Ha ı a vezetı, nem vezetnie kellene?" "Tartsa mindig
szem elıtt azt, amit Shakespeare errıl az emberrıl mond, Data." mondja
Picard, miközben kiérnek a folyosóra, "egy király, aki igazán együtt
próbál érezni a népével, igyekszik osztozni a katonái félelmében csata
elıtt." "Uram... Következınek tervezhetek egy elıadást a legénység
számára is?" "Ezt... Nem kellene elsietnünk, Data." feleli Picard
diplomatikusan.
Picard egyedül érkezik a hídra. "A Sierra helyırség szintén bemérte,
és azonosította a hajót." jelenti Riker, "Egy romulan felderítıhajó.
Útiránya 270.14." "Felderítı? Mit keres egy ilyen hajó ennyire mélyen a
Semleges Zónában?" tőnıdik Picard. "Kapitány, talán fel kellene
szólítanunk a visszavonulásra." véli Worf. "Nyisson csatornát." szól
Picard. "Igenis, uram. ... Kapitány, a romulan épp hív minket."
"Képkapcsolat." rendelkezik Picard. "Túl nagy a távolság." csóválja
meg a fejét Worf. "Hangkapcsolat." "Szövetségi hajó, hallanak engem?
Sürgıs segítségre van szükségem..." szólal meg egy férfihang a híd
hangszóróiból. "Itt Jean-Luc Picard, a USS..." "Szövetségi hajó,
segítsenek! Menedékjogot kérek. Üldöznek!" Picard ennek hallatán
meglepetten pillant a nem messze álló Rikerre. "Most már van
képkapcsolat, kapitány." jelenti Worf, és a fımonitorra is adja a
képet. A kis, légköri repülıgépre emlékeztetı romulan hajó átvillan a
látómezın, nyomában pedig egy álcázásból kilépı cirkáló válik
láthatóvá, ami néhány pillanattal késıbb tüzet nyit a felderítıhajóra.
"Vörös készültség! Kapcsolatot az üldözıvel." szól Picard.
"Elfogópálya, de a Semleges Zónát hagyjuk békén." teszi hozzá Riker.
"Kapcsolat létrehozva." jelenti Worf. "Mikor lépnek be a hajók a
Szövetségi őrbe?" kérdezi Riker, megállva Data mellett. "Negyvenegy
másodperc múlva." feleli az android. "Romulan hadihajó, itt Jean-Luc
Picard kapitány, az Enterprise Szövetségi hajóról! Behatoltak a
Semleges Zónába, ezzel ellenséges lépést követtel el! Kielégítı
magyarázatot követelek!" "Nincs válasz." mondja Worf. "Hívja a másik
hajót." mondja erre Picard. "A kapcsolat kész." "Képernyıre."
"Szövetségi hajó... Kérem, segíteniük kell..." mondja a felderítıhajó
pilótája. "Párhuzamos pályára állunk, tartsa az irányát és a
sebességét." üzeni Picard. A kapcsolat ekkor néhány felvillanás
kíséretében megszakad, nem is véletlenül. A romulan csatahajónak
ugyanis sikerült találatot bevinnie a felderítın, amitıl az elveszíti
összes energiáját, és megpördülve sodródni kezd. "A felderítıhajó
komoly károkat szenvedett, uram. Hajtómő és pajzs leállt." jelenti
Data. "A helyzete?" kérdezi Riker. "A koordináták 140.205, uram."
"Szövetségi területen van." állapítja meg Riker. "Így van. Megközelítés
öt kilométerre." rendelkezik Picard, "Mr. LaForge, kiterjesztjük a
pajzsot a romulan hajó köré." "Ekkora távolságból nem lesz túl hatékony
a pajzs, uram..." érkezik a fımérnök válasza a gépházból. "Pozícióban
vagyunk, uram." jelenti Data. "Minden gépnek állj!" szól Riker.
"Pajzsokat kiterjeszteni." teszi hozzá Picard. "Pajzsok kiterjesztve.
Most már beburkolják a felderítıhajót, uram." A romulan hadihajó
hamarosan megállapodik a felderítıtıl nem messze lebegı Enterprise
elıtt. "A hadihajó fegyverzete aktív, uram." jelenti Worf. "Fézereket
elıkészíteni, kapcsolatot! ... Romulan hajó, Szövetségi területen
tartózkodnak! Ha nem vonulnak vissza haladéktalanul..." Picardnak nem
kell befejeznie a mondatot, mert ekkor a romulan csatahajó megfordul,
menet közben aktiválva álcázópajzsát, és elindul vissza a Semleges Zóna
romulan oldala felé. "Semmi ellenkezés?!" kérdezi Riker meglepetten. "A
hajó visszatért a Semleges Zónába." jelenti Worf, "És a romulan terület
felé tart." "A felderítıhajón összeomlik az energiahálózat. Minden
rendszer leáll. A létfenntartás is." mondja Data. "Kettes szállítóhíd,
fedélzetre vesszük a felderítıhajó utasait." "Értettem, uram." "Jöjjön
velem, Mr. Worf." indul a hátsó lift felé Riker. "Mr. Data, vegye
vonósugárra a felderítıhajót."
"Energiát." int oda Riker az ügyeletesnek, megérkezve a
szállítóhídra. A kissé megviselt romulan tiszt hamarosan megjelenik az
emelvényen, majd lebotorkál Rikerékhez. "Azonnal beszélnem kell a
kapitányukkal." "Elıbb elvisszük a gyengélkedıbe..." mondja Riker,
szemügyre véve a romulan fejsebébıl patakzó zöld vért. "Arra most nincs
idınk!" ellenkezik a romulan, "A maguk számára létfontosságú
információim vannak."

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43462.5. A

fedélzetre vettünk egy romulan menekültet, aki azt állítja magáról hogy
logisztikai tiszt, és fontos adatai vannak egy titkos offenzíváról."

"Az Algeroni csatában elszenvedett szégyenteljes vereséget soha nem

felejtették el teljesen..." mondja a romulan tiszt a tanácsteremben,
"Az új vezetık figyelmen kívül akarják hagyni a szerzıdésben
foglaltakat, és magukénak tekintik a Semleges Zónát. A Nelvana III csak
az elsı lépés." "Azt állítja, hogy ott más el is készült egy teljes
őrállomás..." mondja Riker. "Negyvennyolc órán belül aktiválják az
energiaellátó-reaktorukat." bólint a romulan. "És azok a Szövetségi
szondák amik állandóan figyelik a Semleges Zónát, mindebbıl nem vettek
észre semmit?" "Legalábbis nagyon úgy tőnik." feleli a romulan, "Két
nap múlva... Romulan hadihajókból álló flották lesznek támadási
pozícióban, mind a tizenhárom szomszédos Szövetségi szektor mellett."
"A Szövetség ezt nem fogja tiltakozás nélkül hagyni." jelenti ki Worf.
"Ami csak egyet jelenthet... Új háború küszöbén állunk." mondja a
romulan, "Semmisítsék meg a bázist! Szüntessék meg a fenyegetést."
"Biztos vagyok benne hogy a menekülés kimerítette, és orvosi ellátásra
volna szüksége." mondja Picard rövid tőnıdés után, "Worf hadnagy, vigye
Setal hadnagyot a gyengélkedıbe. ... Elıkészíttetek önnek egy kabint."
"Gondolom, késıbb részletesen ki akarnak majd hallgatni." jegyzi meg
Setal. "Igen, persze." bólint Picard bizonytalanul, mire a romulan
feláll, és csatlakozik a kijáratnál várakozó Worfhoz. "Elég kalandos
történet." mondja Riker, a távozásuk után. "Nem hisz neki?" kérdezi
Picard. "A Birodalom tudja, hogy lépéseket tennénk egy bázis
létrehozása esetén a Semleges Zónában." mutat rá Riker. "Parancsnok...
Lehet hogy ez egy jellegzetes romulan csapda." véli Data, "Hosszú
háborús történelmük során a romulanok csak nagyon ritkán támadtak
elsıként. Elıbb jobb szeretik kipróbálni az ellenfelük elszántságát."
"Ez a hadnagy... A csali. Neki kellett volna a Semleges Zónába csalnia
minket. Hogy mi legyünk az agresszorok." mondja Riker. "És a
romulanoknak meglegyen a törvényes alapjuk reagálni egy támadásra."
bólint Picard. "Így van, uram." ért egyet Riker. "Valóban nem lenne
szokatlan ez a gondolkodásmód a romulanoktól." mondja Data. "Mindig
olyan érzése van az embernek, mintha sakkozna velük..." jegyzi meg
Picard. "Na igen... De most legalább van lehetıségünk közelebbrıl
szemügyre venni a romulan technikát." mondja LaForge, kipillantva az
egyik ablakon az odakint lebegı felderítıhajóra. "Mr. LaForge, egy
felderítıosztaggal átszáll a felderítıhajóra. Parancsnok, ön és Troi
tanácsosnı kikérdezik Setalt." "Kapitány, én is szeretnék részt venni a
kikérdezésen." mondja Data. "Nem, Mr. Data. Ön velem tart a hídra, sok
a dolgunk. Kevesebb mint negyvennyolc óránk maradt egy háború
megakadályozására. Vagy talán... Hogy kirobbantsunk egyet... Csak azon
múlik, milyen hamar sikerül kiderítenünk az igazságot." A tanácstermet
ekkor rıtes fény ragyogja be az ablakokon át, ahogy az Enterprise-tól
nem messze lebegı romulan felderítıhajó felrobban.

"Bekapcsoltam az önmegsemmisítést, mielıtt elhagytam a hajót." mondja

Setal, miközben Crusher a sebeit kezeli a gyengélkedıben. "Miért?"
kérdezi Riker. "Még kérdezi? Hiszen a maguk foglya vagyok." "Bocsássa
meg ha kicsit értetlennek tőnök, de... Maga tulajdonképpen dezertált."
mutat rá Riker. "De nem vagyok áruló. ... Hát igen, az egyetlen, ami
magukat igazán érdekli, hogy kihasználjanak, amennyire csak lehet. A
Szövetség kizsákmányoló törekvése... Siettek volna a hajómra, hogy
minél elıbb darabokra szedhessék. És közben azokra a titkokra
gondoltak, amiket megszerezhettek volna belıle. ... Nem értettek meg!
Milyen szőklátókörőek... Én egy háborút akarok megakadályozni!" "Nem
tudna egy pillanatig nyugton maradni?" bosszankodik Crusher, aki eddig
azon fáradozott, hogy az izgı-mozgó romulan sebeit a lehetıségekhez
képest megfelelıen tudja ellátni. A romulan bosszús arccal
mozdulatlanná dermed, így Crusher végre hatékonyan láthat munkához. "Az
anyagcseréjének köszönhetıen a sebei hamar meg fognak gyógyulni."
jegyzi meg a doktornı munka közben. "Hm... Doktor, milyen szerencse,
hogy ilyen jól ismeri a romulan orvoslást..." "jegyzi meg Setal.
"Igen. Nemrégiben volt alkalmam testközeli tapasztalatokat szerezni."
feleli Crusher gúnyosan. "Ah, igen... A Galorndon Core-eset. Az a két
tiszt..." bólint Setal. "Meglepıen jól informált, logisztikai tiszt
létére." jegyzi meg Worf. "Az a baleset egyáltalán nem titok." fordul
felé Setal, "Megadjam az azonosító kódomat?" "A hamis háttér
alapfelszereltség a kémeknél." mondja Worf. "Miért hagyja, hogy egy
klingon p'tak a Csillagflotta dicsı egyenruháját viselje?" fordul Setal
Riker felé. "Örüljön neki, hogy ez nem egy klingon hajó. Mi tudjuk,
hogyan kell bánni a kémekkel." mondja erre Worf. "Távolítsa el ezt a
torh-t a közelembıl!" csattan el a romulan. "Figyelemre méltó a klingon
szókincse, már ami a sértéseket illeti." jegyzi meg Riker, "De ahogy a
klingonok mondják, csak egy verh'nul használ ilyen szavakat nyilvános
helyen. ... Mr. Worf, gondoskodjon kérem kedves vendégünk
biztonságáról..." "Örömmel, uram." morogja Worf, majd sietve távozik.
Miután becsukódott mögötte az ajtó, Setal nevetve hagyja ott a
vizsgálóasztalt. "Mit talál ennyire szórakoztatónak?" kérdezi Riker.
"Worf hadnagy... Tetszik nekem ez az alak. ... Pontosabban fogalmazva,
meg tudom érteni. Egy harcos... Büszke, félelmet nem ismerı, csak a
harcért él... Pontosan az a fajta, aki megölne mindannyiunkat, ha nem
lennénk elég éberek." mondja Setal, jelentıségteljes pillantást vetve
Rikerre.

Valamivel késıbb a parancsnok egy kisebb legénységi kabinba vezeti be

a romulant. "Ez itt az élelmiszer-replikátor, azon a terminálon
keresztül pedig el tud érni engem." mutatja Riker, majd a kijárat felé
veszi az irányt. "Ah, igen... Késıbb lesz még néhány kérdésünk
magához." Riker ezzel távozik, Setal pedig körülnéz a kabinban, majd a
replikátorhoz fordul: "Számítógép, vizet!" "Hımérséklet?" "Tizenkét
onkin." "Ez a rendszer Celsiusfok-beosztással mőködik." "Hideg vizet,
nem érdekel milyen mértékegységgel mérik is." húzza el a száját Setal.
A víz hamarosan megjelenik a nyílásban. Setal kiveszi a poharat, iszik
néhány kortyot, majd átsétál a kis kabinon, az ágyhoz, és fáradtan
lerogy rá. Üldögél egy darabig, majd csizmája szárából elıkerít egy
kis narancssárga korongot, és elgondolkodva forgatja a kezében egy
darabig.

"Nem észlelhetı szokatlan tevékenység a Nelvana rendszerben, uram."

jelenti Data a tudományos pultok egyike mellıl. "Lássuk közelebbrıl,
csak magát a bolygót..." állít Picard a letapogatási célon. "A
szenzorok nem jeleznek semmit." állapítja meg Data. "Ha az ember
valamit nem lát, nehezen hiszi el." jegyzi meg a kapitány, "De mégis...
A romulanok fejlett álcázóinak köszönhetıen egy egész flotta elrepülhet
az orrunk elıtt úgy, hogy fogalmunk sincs róla. ... Kell hogy legyen
valami meód ennek a hátránynak a kiegyenlítésére." "Picard kapitány,
egyes sürgısségi osztályú üzenet érkezett az ön számára a
Csillagflottától, védett csatornán." jelenti be ekkor a számítógép. "A
készenléti helyiségben fogadom." indul arra Picard, "Mekkora az
idıeltérés?" "Két óra huszonkét perc, a Laia III-on levı Csillagflotta
parancsnokságtól." Picard a helyiségben maga felé fordítja az asztali
terminált: "Számítógép, hozzáférési kód: négy egy kettı nyolc nulla,
Picard, Jean-Luc, Csillagflotta sürgısségi kód gamma. Dekódolni!
... Kérem az üzenetet." "Kapitány, hivatalos tiltakozás érkezett a
Romulan birodalomtól, melyben a dezertır azonnali kiadatását kérik.
Természetesen vonakodunk ennek eleget tenni. ... Osztom a kétkedését,
de ha ez valóban egy csel, akkor a romulanok nagyon gondosan
készítették elı. A Szövetségi Tanács válságstábot hívott össze. ... Meg
vagyok gyızıdve arról, hogy a legnagyobb felelısség önre hárul,
Jean-Luc. Magánál van a dezertır, önnek kell eldöntenie, igazat mind-e
vagy sem. Elsıként azt javasolnám, a Semleges Zóna mentén haladva
vegyen fel olyan pozíciót, ahol a Szövetségi oldalon maradva a
legközelebb kerülhet a Nelvana III-hoz." Az üzenet ezzel véget ér,
Picard pedig gondterhelten dıl hátra székében, majd aktiválja
kommunikátorát: "Picard hívja Worf hadnagyot." "Igen, kapitány?"
"Kérem, jöjjön a készenléti helyiségbe." "Igen, uram. Azonnal ott
vagyok."
 "Lassított visszajátszást! Kérem mindkét hajó hajtómővének, és
energiarendszerének adatait." utasítja LaForge a híd hátsó részén levı
pultok egyikét, ahol egy taktikai kijelzıterületen a két romulan hajót
jelképezı szimbólum mozog lassan. "Figyeljék meg, mi történik 095433-as
idıkódnál..." pillant LaForge a mellette álló Picardra, Datára és
Crusherre, "A felderítıhajó hajtómő-károsodást szenved, ami miatt
kénytelen impulzussebességre lassítani. A csatahajó nyugodtan
beérhetné, de nem teszi. És most, két egész hattized másodperccel
késıbb, a csatahajó pontosan ugyanarra a sebességre lassít. Három
sebességváltozás, de a hadihajó minden alkalommal tartotta a
távolságot. Nem is akart közelebb menni." "De mindennek ellenére lıttek
a felderítıhajóra. Setal meg is halhatott volna." mutat rá Crusher.
"Nem feltétlenül, doktor. A romulanok, akárcsak mi, képesek módosítani
a fegyvereik hatóerejét." mondja Data. "Hmm... Okozhatta Setal saját
magának a sebeit?" kérdezi Picard. "Súlyos égési sebek voltak,
szerintem kizárt dolog." rázza a fejét Crusher. "De lehetséges?"
"Igen."

"Az Enterprise hajónaplója, CsillagIdı 43463.7. A Semleges Zóna

határánál vagyunk a Nelvana III közelében. Ha a romulan vendégünk
igazat mond, a romulan bázis huszonegy órán belül megkezdi mőködését."

"Különleges szondákat küldtünk önöknek, de attól tartok, mire

odaérnek, már nem sok hasznukat fogják venni." mondja az az admirális a
készenléti helyiség asztali terminálján, aki a korábbi üzenetet is
küldte Picardnak, "A határ menti helyırségeket figyelmeztettük, csakúgy
mint számos hajót a szomszédos szektorokban. Senki sem akarja ezt a
háborút, de készek vagyunk felvenni a harcot, ha szükséges. Minden
Szövetségi hajón sárga készültséget rendeltünk el." Az üzenet véget ér,
Picard készenléti állapotba kapcsolja a terminált. Egy másodperc múlva
megszólal a csengı. "Jöjjön!" Data lép be: "Beszélni akart velem,
kapitány." "Igen, készítsen fel egy 'A' osztályú szondát, maximális
szenzor-hatósugárral. Azt akarom, hogy a Nelvana III minden
négyzetméterét megfigyelhessük." "Azonnal munkához látok." indul az
android a kijárat felé. "Data..." szól utána Picard, mire Data
visszafordul, de a kapitány töprengve hallgat. "Van még más feladata is
a számomra, kapitány?" "Szeretnék mondani önnek valamit... Ön mindig
tárgyilagos, és logikus. ... Foglaljon helyet. ... Data, jó esély van
rá, hogy egy háború küszöbén állunk. Annak, amit a következı huszonnégy
órában teszünk, a következményei több évre kihathatnak. Azt szeretném,
ha rögzítene minden eseményt, hogy az utókor egy érzelemmentes
jelentést kaphasson a történtekrıl." "Azonnal elkezdem, uram. Ez
minden?" "Milyennek ítéli a legénység hangulatát?" "Természetesen
aggódnak, uram. De ez elırelátható. ... Ön nem tud róla, uram?" "Data,
én sajnos nem tehetem azt, amit Henrik király, hogy álruhában
elvegyülök a katonáim között. ... Leléphet." Data távozik Picard pedig
komoran mered maga elé. "De ha hamis cél vezeti, magának a királynak is
súlyos számadást kell vetnie..."

"Miért vesztegetjük az idınket erre a nevetséges játszadozásra?" néz

Setal méltatlankodva a vele szemben ülı Troira és Rikerre. "Többet tud,
mint amit elmondott. Tisztán érzem, hogy eltitkol dolgokat." jegyzi meg
Troi. "Elmondtam a Nelvana III-ról mindent, ami jelentıséggel bír." "Én
nem az őrállomásról beszélek." "Csak a bázis számít." "Hazudik, Setal."
jelenti ki Riker. "A Nelvana III-nál saját szemükkel gyızıdhetnek meg
róla." "Majd akkor megyünk oda, ha már ismerjük a teljes igazságot. ...
Maga biztosan kém." "Nem." "Akkor bizonyítsa be! Adjon adatokat a
romulan flotta erejérıl és elhelyezkedésérıl." "Errıl nem tudok
semmit." "De hiszen logisztikai tiszt!" "Igen, de csak egy szektor
tartozik a hatáskörömbe." "Ki alatt szolgál?" "Jarok admirális." "Hol
vannak a romulan bázisok a Semleges Zóna mellett?" "Nem tudom." "A maga
szektorában?" "Nem tudom." "Mekkora földi erıkkel rendelkezik az
admirális?" "Ez nem számít. Nem számít!" csattan fel Setal. "Igaza
van. Csak az idınket vesztegetjük." dıl hátra Riker. "Ah... Mennyire
ostoba voltam. Bátrakat kerestem a gyávák gyülekezetében." csóválja a
fejét Setal.

"Picard kapitány, sürgıs üzenet a klingon hajók biztonsági

tisztjeitıl." fut be egy jelentés a hídra, mire Picard feláll a
székébıl: "Mr. Worf, ön vezeti az eligazítást, a kilences szint
biztonsági állomásán." "Igen, uram." indul a hátsó lift felé a klingon.
"Minden szenzor üzemel, a szonda kilövésre kész." jelenti Data,
"Elkezdhetjük." "Akkor csinálják." bólint Picard. Data elrendeli a
kilövést, majd így szól: "A szonda pályára állt, a szenzorai mőködnek."
"Készítsen elemzést Mr. LaForge együttmőködésével. Jelentést várok,
minél hamarabb." mondja Picard, ezzel besiet a készenléti helyiségbe.

"A szimatom azt súgja, oda kellene figyelnünk a fickóra..." jegyzi

meg LaForge, miközben a fımérnöki irodában a szondától érkezı adatokat
dolgozzák fel. "A szimata?" kérdezi Data meglepetten. "Na igen...
tudja, olyan megérzés... Ösztönös..." "De az ilyen érzések megzavarják
az ítélıképességet, vagy nem?" "Igen, általában." "Vagyis az embereknek
csak a tényekre kellene hagyatkozniuk." állapítja meg Data. "Nem. nem
hagyatkozhatunk kizárólag a tényekre. Azok néha hazudnak." Data erre
bizonytalanul mered LaForgera, majd így szól: "Az lehet hogy az ember
hibás következtetéseket von le belılük, de a tények nem hazudnak."
"Nos, akkor mit gondol? Dezertır, vagy sem?" "A rendelkezésre álló
tények alapján arra lehet következtetni, hogy nem az." "Hát...
Szerintem pedig igazat beszél. Letolt nadrággal érjük a romulanokat a
Nelvana III-nál." Data megint meglepetten álldogál egy darabig.
"Letolt... Nadrággal?" "Azt jelenti, készületlenül érni valakit."
"Vagyis... Ezt súgja a szimata..." "Igen, így van. De azért nem
hagyatkozhat az ember mindig csak a szimatára, mert ez... Több dolog
kombinációja, Data. ... Na jó, megpróbálok másképp fogalmazni. Szóval,
az érzelmek befolyásolják az ítélıképességet. Néha annyira
összezavarnak, hogy még magunkban is kételkedni kezdünk. De mégis
fontosak, mert segítenek... Megtalálni a kirakós hiányzó darabjait.
Mert szinte soha nem rendelkezünk az összes szükséges ténnyel." Data
ezen elgondolkodik, majd így szól: "Ez azt jelenti, hogy valaki a
személyiségének segítségével alkotja meg a hiányzó darabokat. Ami pedig
egy olyan végkövetkeztetéshez vezet, ami legalább annyira az ösztönökön
és megérzéseken alapszik, mint valódi tényeken." "Úgy látom, most már
érti." bólint LaForge elégedetten. "Ühüm... De mit tesz az ember akkor,
ha sem ösztönökkel, sem megérzésekkel nem rendelkezik?" "Data, nézzen
csak ide..." hívja közelebb LaForge az androidot, mikor felfedez
valamit a mérési eredmények között, "Épp most változnak a tények."

"Mikor a szonda pályára állt a Nelvana III körül, szubtéri

kommunikációt regisztrált." mondja Data a készenléti helyiségben.
"Okozhatja természetes jelenség?" kérdezi Picard. "Nem, uram. Ezek
mögött a jelek mögött intelligencia áll." "Mellesleg olyan gyengék,
hogy a hajó szenzorai nem vehették észre ıket." teszi hozzá LaForge.
"Lehet dekódolni az adást?" kérdezi Picard. "Megpróbáltuk.
Valószínőleg romulan adás, de biztosat nem tudunk. Elég sok ionizációs
zaj adódott hozzá." "Ezt okozhatja a romulan hajók álcázója is." jegyzi
meg Data. "Milyen a bolygó felszíne?" kérdezi Picard, kis gondolkodás
után. "A szonda csupasz sziklát regisztrált. ... De a romulanok
álcázhatták is a bázist, a szondának korlátozottak a képességei. Csak
akkor lehetnénk teljesen biztosak, ha lemennénk körülnézni." mondja
LaForge. "Köszönöm a jelentést." bólint Picard, mire a többiek
távoznak.
 Data mozdulatlanul ülve figyeli az egy asztallal odébb iszogató
Setalt a Ten Forwardban. "Gondolom nem látott még romulant..." mondja
az hamarosan. "A feltevése sajnos nem helytálló." "Akkor miért sérti
meg a magánszférámat?" "Csak azt próbálom kideríteni, mit mond a
szimatom magáról." Setal ennek hallatán elmosolyodik, és otthagyva
asztalát, közelebb megy Datához: "Maga az android. ... Rengeteg olyan
romulan kibernetikust ismerek, akik szívesen lennének olyan közel
magához, mint amennyire én most." "Ez az elképzelés nem különösebben
csábító számomra." mondja Data. "Hmm... Nem is kell hogy így legyen."
mondja Setal, majd megáll néhány lépésre a bár egyik nagy ablakától, és
kibámul rajta. "A legénység több tagja mondta már, hogy az a kedvenc
helye." jegyzi meg Data. "Ühüm... Azt hittem, a kilátás megnyugtat
majd. De ezek nem az én csillagaim. Még az egem sincs itt velem." Setal
visszaül az asztalhoz, felveszi a poharát, beleszagol, majd a száját
elhúzva visszakoppantja az asztalra: "Ezek a szintetikus löttyök...
Gondolom a híres replikátoraik nem képesek igazi romulan sört
elıállítani." "Ehhez a számítógépnek ismernie kellene az ital
molekulaszerkezetét. És mint azt bizonyára tudja, meglehetısen kevés
információ áll rendelkezésünkre önökrıl." "Ez kimondottan kár. ...
Eddigi életem során vagy száz idegen világon jártam. De egy sem volt
jobb Romulus ismerıs szépségő tájainál." "Jól gondolom, ha azt
feltételezem: bánja hogy idejött hozzánk?" kérdezi Data. "El kellett
jönnöm. ... És soha... Soha többé nem fogom már látni a Galgarh Fong
tőzeséseit. Vagy a szirtet, amin a házam áll... Ahogy az Amnekh tenger
fölé magasodik a reggeli fényben. ... Keserő dolog örökre otthagyni az
otthont." "Igen. Fölöttébb valószínőtlennek tőnik, hogy lehetıvé tegyék
az ön számára a hazatérést." bólint Data. "Egy android hideg
reakciója." mondja Setal komoran. "De talán... Idehozhatjuk a
Romulust." mondja Data.
"Program összeállítva." jelenti a fali terminál, mikor Data befejezi
rajta a munkát. "Elindítani." szól az android, majd a holodeck kinyíló
bejárata elıtt várakozó Setal felé fordul: "Fáradjon be..." Odabent egy
éles sziklaalakzatokkal teleszórt táj fogadja ıket, egy nyugodt viző
tóval. Éjszaka van, a tó vize fölött köd gomolyog lassan, az égen egy
nagyobb és egy kisebb hold sarlója világít fényesen. "Ez a Yula
thal..." néz körül Setal, "Nagyon jól ismerem..." "Addig marad itt,
ameddig csak óhajt." "Ez a thal többé már nem az otthonom. ...
Kapcsolja ki." mondja a romulan komoran. "Programot befejezni." szól
Data, mire a holodeck kiürül. "Ez..." mondja Setal, körülnézve a
holodeck sárga stabilizáló-rácsos helyiségében, "Ez itt az otthonom, a
jövım. Mindent értéket feláldoztam az életemben. ... Nem engedhetem,
hogy hiábavaló legyen. ... Szervezzen meg egy találkozót köztem és
Picard kapitány között. ... Mondja meg neki, hogy Jarok admirális akar
beszélni vele."

"Kapitány, megerısíthetem, hogy valóban Alidar Jarok admirálist

vették a fedélzetre." mondja a készenléti helyiség asztali terminálján
megjelenı admirális, "Tudjuk, hogy ı volt a felelıs a
Norkan-helyırségen lezajlott vérfürdıért. A tanács úgy véli, a romulant
csak kevéssé megbízható információforrásnak lehet tekinteni." Az adás
ezzel véget ér, Picard pedig megérinti kommunikátorát: "Hozzák be." Az
ajtó kinyílik, és egy biztonsági bekíséri a romulant. "Zászlós, várjon
odakint." mondja Picard, mire az ır visszahúzódik. "Üljön le, Jarok
admirális." "Kapitány, alig maradt már idınk." mondja Jarok.
"Admirális, foglaljon helyet..." ismétli meg a kérést Picard, mire a
romulan végre leül. "Tudja, még mindig nem vagyok meggyızıdve arról,
hogy igazat mondott nekünk." "Mi egyebet tehetnék még?!" "Meg kellene
gyıznie engem. ... Ha volna egy megdönthetetlen bizonyíték... De maga
nem mutatott egyet sem. Egyáltalán, semmiféle bizonyítékot nem
mutatott fel mindeddig. ... Most tudtuk meg, hogy még csak nem is az,
akinek eddig kiadta magát. Admirális, a szavahihetısége jelen
pillanatban gyakorlatilag nulla. ... Egy romulan dezertır... Ez már
maga is bizonyos tekintetben ellentmondás. És most kiderül, hogy
ráadásul maga Jarok admirális volna ez a dezertır?" "Világosan
elmondtam az engem kihallgató embereinek az indítékaimat." "Igen..."
bólogat Picard, "Hogy békét akar a galaxisban... Csakhogy maga nem a
béke embere, admirális! Minden, amit magáról tudunk, világosan erre
utal." "Látják, ezért kellett magamat másnak kiadva idejönnöm."
"Beszéljünk egy kicsit a vérfürdırıl a Norkan-helyırségen..." "Amit
maguk mészárlásnak neveznek, azt az én bolygóm lakói sikeres
ütközetként emlegetnek. ... Az egyiknek gonosztevı, a másiknak bátor
hıs. ... De talán nem vagyok egyik sem." "Hadd kérdezzem meg,
admirális..." áll fel Picard, "Hogyan kellene döntenem? ... Higgyek
magának? Tényleg segíteni akar legyızni a romulan hadihajókat amikkel
talán találkozunk? Meg fogja mutatni, hogyan lehet bemérni ıket még
bekapcsolt álcázóval is?" Jarok nem válaszol, Picard pedig így
folytatja: "Látja, ez az én nagy problémám. Elvárja hogy bízzunk
magában, de ahogyan velünk szemben viselkedik, az ezt sajnos
lehetetlenné teszi. Eddig csak hazugságokkal traktált minket, és nem
hajlandó elárulni, mit tud valójában." "Nem várhatja el, hogy eláruljam
maguknak a népemet!" sziszegi Jarok. "Azt már megtette, admirális! Már
meghozta a döntést! Áruló! ... És ha most mégsem ízlik a dolog keserő
utóíze, nagyon sajnálom. ... De nem teszem kockára a legénységem életét
csak azért, mert maga azt hiszi, eljátszogathat itt velünk a Semleges
Zóna határánál. Hozzánk menekült, admirális. ... Hozzá kellene szoknia
végre a dologhoz." "Vannak... Vannak gyerekei, Picard kapitány? Van
családja?" "Nincs." "Akkor túl sokat áldozott fel a karrierje
érdekében." "Ez a téma nem tartozik ide." jelenti ki Picard komoran, de
a romulan intésére elhallgat. "Van a férfi életében van egy olyan idı,
amit maga sajnos nem ismer. ... Mikor elıször látja gyermeke mosolyát,
és megérti, az a kötelessége, hogy megváltoztassa a számára a világot.
Neki, és az összes többi újszülöttnek. ... Ez az oka annak, hogy én itt
vagyok. Nem elpusztítani akarom a Romulan Birodalmat, hanem megmenteni.
Hosszú hónapokon át igyekeztem meggyızni a Fıparancsnokságot arról,
hogy egy újabb háború el foga pusztítani a Birodalmat. Lassan
mindenkinek elege lett belılem, és végül olyan feladattal bíztak meg,
ami jó messze vitt engem tılük. Ezután már csak egyetlen lehetıségem
maradt, a szökés. ... Én... Soha nem látom többé mosolyogni a kicsi
lányomat. Abban a tudatban fog felnıni, hogy az apja áruló volt. De
legalább fel fog nıni... Ha azonnal cselekszik, Picard! Ha megállítja
ezt a háborút, mielıtt még kitörne!" "Nem tehetem. És nem akarom
megtenni. Hacsak nem bizonyítja be egyértelmően, hogy hajlandó
együttmőködni."

Mikor Picard belép a tanácsterembe, az ablakoknál beszélgetı

jelenlevık gyorsan elfoglalják helyüket az asztal körül. Picard komoran
néz végig a tisztikar tagjain, majd így szól: "Jarok admirális
beszámolt nekem a romulan flotta erıirıl, elhelyezkedésérıl, és
taktikai utasításairól. ... Mr. LaForge, az admirális adatokat fog adni
önnek a romulan hajtómővekrıl, fegyverzetrıl, és álcázó rendszerekrıl.
De azt hiszem, az admirálisként szerzett gyakorlati tapasztalatai, és
taktikai képességei nagyobb hasznunkra lesznek, mint a technikai
tudása." "Minden segíteni fog, kapitány." mondja LaForge. "Ebben ne
legyen ilyen biztos. Lehet hogy továbbra s hazugságokkal traktál
minket, de ez hamarosan ki fog derülni. Egyes, irány a Nelvana III."

"Az Enterprise hajónaplója, Data korvettkapitány. CsillagIdı 43465.2.

Az Algeroni szerzıdés megsértése mellett behatoltunk a Semleges Zónába.
A romulan hajók valószínőleg álcázva vannak, ezért erıs ellenállára
számítunk a Nelvana III közelében."

"Mr. Worf?" pillant Riker a klingonra. "A szenzorok nem jeleznek

semmit." feleli a taktikai tiszt, mire Picard és Riker leülnek
székeikbe. "Ez elég különös. Egész kis üdvözlıbizottságra számítottam."
jegyzi meg a parancsnok. "Ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint egy nagy
hadvezér volt, aki egyébként a földije, Egyes. George Armstrong
Casterre gondolok, mikor a heteid lovasezreddel elérte a Little Big
Horn-t." "Remélem, azért nekünk több szerencsénk lesz." húzza el a
száját Riker. "Megérkeztünk a Nelvana rendszerbe." jelenti Data.
"Impulzusmeghajtás." szól Picard. "A Nelvana III-at a képernyıre."
mondja Riker, mire egy jellegtelen, szürkésbarna bolygó bukkan fel a
fımonitoron. "A szenzorok továbbra sem jeleznek semmit..." állapítja
meg a parancsnok, "jobb így, mintha máris harcban állnánk. ...
Legalábbis valamivel egyszerőbb." "Normál keringési pálya." szól Picard
felállva, "Data?" "A bolygó letapogatása folyamatban. Nincsenek
életjelek, energiaforrások, fegyverzet." "Bázisnak semmi nyoma?"
kérdezi Riker. "És a jelek, amiket a szonda észlelt?" ráncolja Picard a
homlokát, "Az ionizációs zavarok?" "A jeleket továbbra is fogom, uram.
De a forrást nem tudom pontosan bemérni. A jelek mintha a bolygó
felszínétıl száznyolcvan kilométernyire indulnának." "Worf hadnagy,
hozassa a hídra az admirálist." mondja Picard, visszaülve a székébe.
"Talán elhagyták a bolygót, mert nálunk van az admirális." véli Riker.
"Nem észlelhetık változások a felszínen, semmilyen építkezésre utaló
nyom sincsen." mondja erre Data. "És ha van egy álcázó, ami lefedi az
egész bázist?" kérdezi Riker. "Egy ekkora mérető álcázópajzs már
jelentıs optikai torzulásokat okozna." Jarok ekkor érkezik a hídra.
"Talán meg tudja magyarázni, miért vagyunk itt, admirális." mondja
Picard. "Semmi nyoma sincs bármiféle bázisnak." szól Riker. Jarok kissé
zavartan ereszkedik le a híd hátsó részérıl: "Ezt nem egészen értem..."
"Admirális, a Nelvana III-on nincs semmiféle titkos bázis!" csattan fel
Picard, "Az égvilágon semmi sincs!" "De... A saját szemeimmel láttam a
tervrajzokat! Az ütemterveket! Egy teljes légió kapott ide áthelyezési
parancsot..." "Elképzelhetı, hogy hamis információkat kapott?" kérdezi
Picard, "Hiszen maga mondta, hogy terhessé vált egyes embereknek. És
két hónappal ezelıtt áthelyezték. Tehát tudtak az elégedetlenségérıl.
Talán így akarták próbára tenni a hőségét." "Nem... Nem! Ez
lehetetlen." rázza a fejét Jarok elhőlve. "Hagyták megszökni..." áll
Picard a romulan elé, "Egy csomó értéktelen 'titokkal'. Nincs más
magyarázat." "Elhagyhatjuk a Semleges Zónát?" kérdezi Riker. "Igen,
azonnal indulunk, Egyes." "Száznyolcvan fokos fordulat, elporzunk
innen!" szól a parancsnok, visszasietve a székéhez. "Értettem,
parancsnok." üzeni LaForge a gépházból.
Az Enterprise még fordul, mikor hajtómőgondoláinak fénye máris
erısödni kezd, ahogy a bennük áramló plazmafolyam feldúsul. Ám mielıtt
lendületet vehetne a Szövetségi terület felé, két romulan cirkáló
bukkan ki elıtte álcázásból.
"Két romulan csatahajó. Koordináták..." jelenti Worf, de ekkor
rázendít a romulanok fegyverzete, így egyelıre abbahagyja. Az
Enterprise megrázkódik a sorozatos találatoktól. Azok elég hamar
abbahagyják a lövöldözést. "A pajzs kitart." jelenti Worf.
"Kárjelentést!" szól Riker. "Kisebb sérülések a külsı héjon." üzeni
LaForge, "Az energiaellátás kicsit bizonytalankodik, de azonnal
kijavítjuk." A romulanok újra lınek néhányat, mire Worf kérdın Picard
felé fordul: "Kapitány..." "Még nem, Mr. Worf. ... Ez még csak olyan
üdvözlésféle volt. Beszélni akarnak velünk." "Hívnak minket." mondja
Worf szinte rögtön. "Képernyıre." áll fel Picard. "Picard kapitány..."
jelenik meg egy ismerıs arc a fımonitoron, "Nem gondoltam, hogy ilyen
hamar újra találkozunk. A jelek szerint ezúttal kissé erıszakosabb
szándékkal érkeztek a Semleges Zónába." "Tomalak parancsnok... Mint azt
bizonyára tudja, azért vagyunk itt, mert aggasztó híreket kaptunk a
Nelvana III körüli romulan aktivitásról." "Kapitány... Mint azt a saját
szemével is látja, nincs itt semmiféle aktivitás." "És az azonosítatlan
szubtéri adások, amelyeket fogtunk? Az ionizációs zavarok?" "Ah,
persze... Biztosan a geoszinkron mőholdunkra gondolnak. ...
Archeológiai vizsgálatokat végzünk a Nelvana III-on." "Egy álcázott
szondával?!" "Ugyan, kapitány... Csak nem gondolja, hogy komoly indokot
csinálhat egy szondából a Semleges Zónába való behatolásra?" "Gondoljon
amit akar. De mi most távozunk." "Még csak bocsánatot sem kérnek,
kapitány?" kérdezi Tomalak. "Rendben, bocsánatot kérek. Elégedett?"
"Nem. Nem vagyok az. ... Megspórolhatja az udvariaskodást." "Térjen a
tárgyra, Tomalak!" "Nagyon egyszerő a helyzet. Miután az Enterprise-t
teljesen szétszedtük, és minden kívánt információt megtudtunk, a
burkolat egy darabját ki fogom állíttatni a Birodalom fıvárosának
fıterén, emlékeztetıül a gyızelmünkre. És figyelmeztetésként a leendı
ellenfeleink számára. ... Mindenkinek, akinek eszébe jutna elárulni a
népünket." "Jarok komoran bólogatva lép közelebb: "Az összes adat... A
tervek, a határidık... Minden csak kitaláció volt. Azért, hogy engem
kipróbáljanak. ... Hogy kiderítsék, mennyire vagyok hőséges. .. Arra
használtál, hogy a Semleges Zónába csaljam az Enterprise-t." "Kapitány,
legelıször is kiszolgáltatja nekünk az áruló Jarokot." mondja Tomalak,
"Azután mindannyian megadják magukat, és a foglyaim lesznek." "Azt
várja, hogy elfogadom ezeket a feltételeket?" kérdezi Picard. "Nem,
Picard kaptány. Tényleg nem számítottam erre. Harminc másodperc
gondolkodási idejük van." "Egyetlenre sincs szükségem." ül le Picard.
"Ajánlom, adják meg magukat. ... Legalább azokra a nıkre és férfiakra
gondoljon, akiket belekényszerítene egy eleve veszte csatába." "Ha ez a
csata igaz, és dicsı, mind készek meghalni. És maga készen áll ma a
halálra, Tomalak?" kérdezi Picard halvány mosollyal. "Magától többet
vártam ennél az üres fenyegetızésnél, Picard." mondja a romulan
lekicsinylıen. "Többet is fog kapni." mondja Picard elszánt arccal,
"Mr. Worf..." "Igenis, uram."
A két romulan hajóval farkasszemet nézı Enterprise mögött két helyen,
valamint a romulanok körül is több ponton vonaglani kezdenek a
csillagok, és harcias kinézető hajók bukkannak elı a semmibıl, győrőbe
fogva a szembenállókat.
"A klingon csatahajók a rendelkezésére állnak, uram." jelenti Worf.
"No, ehhez mit szól, Tomalak?" kérdezi Picard a romulant, akinek
hirtelen az arcára fagyott a diadalmas mosoly. "Akkor sem fogják
túlélni az összecsapást." próbál fölényeskedni Tomalak. "De maguk sem.
Tehát együtt halunk meg." "Már alig várom a legközelebbi
találkozásunkat..." mondja végül Tomalak kényszeredett mosollyal, majd
fejet hajt Picard felé, és bontja a kapcsolatot. "A romulanok
kikapcsolják a fegyvereiket, uram." jelenti Worf.
A két romulan cirkáló kifordul a klingonok győrőjébıl, és álcázóikat
bekapcsolva a romulan határ felé veszik az irányt.
"Vörös készültség törölve. ... Mr. Worf, továbbítsa személyes
köszönetemet a klingon hajók legénységének. És a Szövetség nevében is
köszönjük." "Igenis, uram." bólint Worf. "Irány vissza, Egyes."
ereszkedik le Picard a székébe. "Mindent feláldoztam..." mondja a
megrendülten álló Jarok, "Az otthonomat... A családomat... Semmiért!"

Picard és Data sietısen haladnak végig egy folyosón, egy ırökkel

biztosított ajtó felé. Belépnek a mögötte levı helyiségbe, ahol Riker
és Crusher várják ıket. A kabin Jaroké, a romulan mellkasán
összekulcsolt kezekkel, mozdulatlanul fekszik az ágyon. "Lenyelt egy
phylodisinum-lapkát." mondja Crusher, "Biztosan egész idı alatt magánál
rejtegette. ... Sajnálom, kapitány, erre nincs ellenszer." "Egy levél a
feleségének, és a lányának." nyújt át Riker egy jegyzetfüzetet
Picardnak. "Uram, tudnia kellett, hogy nem tudjuk célba juttatni ezt a
levelet." jegyzi meg Data. Picard komoran bólint: "Most még nem. ... De
ha vannak még olyan bátrak, mint Jarok admirális, akkor van még remény
arra, hogy egy napon... Eljön a béke. És akkor átadhatjuk majd ezt a
levelet."
 [Alidar Jarok - James Sloyan, Tomalak - Andreas Katsulas. Írta:
Ronald D. Moore]

59. A háború áldozata (The Hunted)

SD 43489.2, 2366 június 27.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43489.2.

Megérkeztünk az Angosia III-hoz, egy olyan bolygóhoz, ami felvételét
kérte a Szövetségbe. Nayrok miniszterelnök, Riker parancsnokot és engem
meghívott egy sétára a fıvárosban."

"Mindeddig nagyon nagy hatással volt rám, amit láttam, miniszterelnök

úr." mondja Picard, mikor egy magas szürke öltözéket viselı férfi, és
Riker kíséretében belépnek egy visszhangos elıcsarnokba. "Remélem, hogy
ennek pozitív hatása lesz a jelentésükre." mondja Nayrok. "Meglepıen
gyorsan talpra álltak a tausiai háború után." jegyzi meg Riker. "Igen,
így van. Nem vagyunk különösebben harcias nép, úgy véljük, jobb az
ellentéteket észérvekkel megoldani. De nem minden nép van velünk egy
véleményen ebben a kérdésben." "Ez egy sajnálatos igazság." bólint
Picard. "A lélek fejlesztése, a személyiség kimővelése... Ezek azok a
célok, melyek az angosiaiakat foglalkoztatják, már évszázadok óta."
"Miniszterelnök úr..." érkezik sietve egy férfi, "Bocsásson meg hogy
zavarom, de gondok támadtak. Beszélhetnék önnel egy pillanatra?"
"Bocsássanak meg..." fordul Nayrok Picard és Riker felé, majd odébb
húzódik az újonnan jött férfi társaságában. "Nos... Az angosiaiak jól
beleillenének a Szövetségbe." mondja Picard. "Azért én nem szívesen
élnék itt. Valahogy minden olyan makulátlan..." húzza el a száját
Riker. "Nos..." tér vissza hozzájuk Nayrok, "Megszökött egy fegyenc a
Lunar V-rıl. Két ır meghalt. A szökevény megszerzett egy
szállítóhajót." "Nem tudják követni?" kérdezi Riker. "Az indítóállomást
szabotálták, teljes a káosz. ... Kiadtuk az utasítást, hogy próbálják
meg követni a hajót a felszínig, de a civil pilótáink nem igazán vannak
kiképezve ilyesmire." "Intézzek valamit?" fordul Riker Picard felé,
mire az bólint. Riker aktiválja kommunikátorát: "Mr. Data, egy lopott
szállítóhajó indult a Lunar V- rıl. Észlelik a szenzorok?"
A kapitányi székben ülı android kérdın Worfra pillant, majd mikor az
bólint, így válaszol: "Igen, parancsnok."
"Remek. Tartóztassák fel, és vegyék ırizetbe a pilótát. ... Van
fegyvere?" kérdezi Riker Nayrokot. "Igen. És fölöttébb veszélyes,
parancsnok. Ezért is volt a Lunar V-ön, a kiemelt biztonságú
részlegben." "Hallotta, Data?" kérdezi Riker.
"Igen, uram. Óvatosan fogunk eljárni." üzeni Data. "Tájékoztassanak
az eseményekrıl. Riker kilép." bontja Riker a kapcsolatot. "Megvan a
hajó, uram." jelenti Worf, a fımonitorra adva a képet. A szökevény
éppen egy néhány kilométer átmérıjő, még kisbolygónak sem igazán
nevezhetı holdacska mögé manıverezi be zsákmányolt hajóját. "Vannak
technikai adataink, Mr. Worf?" kérdezi Data. "Görbületi hajtómő nincs,
minimális fegyverzet." "Kérem a pontos irányadatokat." "319.250, uram."
jelenti Wesley. "Nulla egész kéttized impulzusra gyorsított. ...
Észrevett minket, Data." állapítja meg LaForge. A hajó eközben teljesen
eltőnik a kisbolygó mögött, és mikor felbukkan a túloldalon, sokkal
kisebb, mint korábban volt. "Ez csak a hajtómőegység..." mondja
LaForge. "Hová lett a hajó többi része?!" kérdezi Wesley. "Vannak
életjelek a hajtómőegységben?" kérdezi Data. "Nincsenek." "Irány az
aszteroida túloldala, Mr. Crusher." rendelkezik az android. "A
szenzorok adatai szerint a hajó ütközött az aszteroidával." állapítja
meg LaForge, mikor az Enterprise a szikladarab mögé kerül. "Életjelek
nem észlelhetık." jelenti Worf. "Tehát a szökevény nem élte túl."
mondja az android. "Data... Hová lett a hajtómőegység? Nem tartotta a
korábbi irányát, vagyis valami irányítja!" mondja Wesley. "Jelentést,
Mr. Data." fut be Riker hívása. "Attól tartok, a fogoly megszökött
elılünk, uram."
"Megszökött az Enterprise elıl?!" fordul Picard meglepetten Riker
felé.

Riker és Picard hamarosan visszatérnek a hajóra, ahol Data beszámol

nekik a történtekrıl: "A szokásos módon jártunk el, kapitány. A
szenzorok nem jeleztek életet a hajtómőrészlegben. Nem tudom, hogyan
szökhetett meg elılünk." "Hívás az angosiai miniszterelnöktıl." jelenti
Worf. "Képernyıre." "Kapitány, azonosítottuk a szökevényt. A neve Roga
Danar. A bőnlajstromát felsorolni túl hosszú ideig tartana, de
figyelmeztetnem kell önöket, hajlamos fékezhetetlen
erıszak-kitörésekre." "Köszönöm a figyelmeztetést, miniszterelnök.
Értesíteni fogjuk a fejleményekrıl." mondja Picard, mire Nayrok bontja
a kapcsolatot. "Geordi, milyen gyorsan repülhet egy ilyen
szállítóhajó?" kérdezi Riker. "Görbületi hajtómő nélkül nem
kerülhetett ki a hatósugarunkból." "Letapogattuk a szektort,
parancsnok, semmi sincs a hatósugarunkon belül." teszi hozzá Wesley.
"Álcázóberendezés?!" kérdezi Picard homlokráncolva. "Uram, az
angosiaiaknak nincs álcázó technológiájuk." csóválja a fejét Worf.
"Talán becsapit minket..." jegyzi meg Riker. "Hmm?" fordul felé Picard.
"Ha a hajóval a bolygó mágneses pólusa fölé állt, azzal megzavarhatta a
szenzorainkat." Picard egyetértın bólogatni kezd, Data pedig a
feltételezés hallatán új ötletet kap: "Parancsnok, be tudom programozni
úgy a szenzorokat, hogy tudjunk velük keresni a mágneses pólus fölött
is." "Mr. Crusher, kérek egy olyan pályát, ami áthalad a pólusok
fölött." rendelkezik Riker. "Igenis, uram." Data eközben elvégezte a
szükséges módosításokat, Picard és Riker megállnak a mőveleti tiszti
konzol mellett, hogy megnézzék az eredményt. "Ott van a hajó, igaza
volt, parancsnok." mondja Data, mikor megjelennek a letapogatás
eredményei. "Úgy látszik, a fickó minden trükköt ismer." jegyzi meg
Riker. "Életjeleket azonban nem észlelek." folytatja Data. "Lehet hogy
a mágneses mezı miatt van?" véli LaForge. "Azt már kiegyenlítettem.
Nincs ott élılény." "Ki fogjuk deríteni, mi a helyzet. Vonósugarat, Mr.
LaForge!" szól Picard. "Vonósugár aktiválva." "Most egyenesen felénk
fordul." állapítja meg Data. "Ez megırült..." vonja le a következtetést
Riker. "A szenzorok energiaimpulzust észlelnek a hajó tatrészében."
jelenti Worf. "Képernyıre." mondja Picard, mire az Enterprise felé
haladó őreszköz megjelenik a fımonitoron. "Úgy látom, öngyilkos akar
lenni..." állapítja meg LaForge. "Pajzsok fent, vonósugár
kikapcsolva." jelenti Data. A szállítóhajó tovább gyorsít az Enterprise
felé, menet közben elvégez néhány kisebb korrekciót, majd a lapos
szögben a pajzsnak csapódik, és lepattanva róla egész más irányban
folytatja útját. "Érdekes manıver." ismeri el Riker. "Mr. Crusher,
bemérni a koordinátákat. A fedélzetre sugározzuk, ez a legegyszerőbb
megoldás." határoz Picard. "Nincs rá szükség, kapitány. A célszemély
elhagyta a hajtómőegységet." mondja Data. "Micsoda?!" mered rá Picard.
"Az eddigi viselkedése alapján elıre láttam ezt a lépést. Egy hengeres
tárgyat észlelek. körülbelül hét méter hosszú, három méter átmérıjő."
"Most már látható." adja a monitorra Worf a tárgyat. "Nagyítást." szól
Picard. "Egy mentıegység..." állapítja meg Wesley. "ez a fickó
hihetetlen..." álmélkodik LaForge. "Életjelek továbbra sem
észlelhetık." jelenti Data. "Négyes szállítóhíd, figyelem! Sugározzanak
át abból az egységbıl mindent, ami eléri egy átlagos termető humanoid
lény méretét." üzeni Picard. "Igenis, uram." "Biztonsági egységet a
négyes szállítóhídra, azonnal!" rendelkezik Worf. "Értettük, uram."
"Felfüggesztettem a materializációs folyamatot, uram." jelenti
O'Brien a szállítóhídról, a szállítósugárban lebegı, egyelıre még
határozatlan körvonalú alakra pillantva, "A célszemélynél fegyvernek
látszó eszközt észleltem, hatástalanítottam."
"Worf, menjünk, üdvözöljük a vendégünket." indul Riker az elülsı lift
felé, a klingonnal a nyomában.
"Folytathatja, Mr. O'Brien." érkezik Riker üzenete a szállítóhídra. A
transzporterfınök a pult elıtt álló ırökre pillant, majd engedi
befejezıdni a transzporterciklust. Az emelvényen megjelenı szürke
kezeslábast viselı férfi meglepetten néz körül, menekülési útvonal után
kutatva. "Maradjon ahol van." mondja az egyik ır, Danarra szegezve
fézerét. Az megpróbál rájuk lıni saját fegyverébıl, de az, O'Brien
óvintézkedésének köszönhetıen, mőködésképtelen. Az ıröké azonban nagyon
is mőködik, ám a szökevényen nem látszik, hogy különösebb hatással
lenne rá a kábítófokozatra állított fézer. Egy pillanatra ugyan
meginog, ám rögtön ezután az ırök közé vágja használhatatlan
karabélyát, majd kitárt karral leszökken az emelvényrıl, magával rántva
a padlóra a fegyver elıli félreugrással foglalkozó ıröket. "Itt a
négyes szállítóhíd, több biztonságira van szükségünk! Igyekezzenek!"
üzeni O'Brien, majd maga is beszáll az idıközben kézitusává változott
küzdelembe. Rövid ideig úgy tőnik, sikerül megfékezniük a szökevényt,
de az szétszórja ıket, majd az újra belekapaszkodó biztonságiakat
magával vonszolva kibotladozik a folyosóra. O'Brien az egyik ır
elejtett fézerét begyőjtve lövöldözni kezd Danarra a szállítóhídról,
aki megint csak különösebb gond nélkül állja a sugarakat, nem úgy mint
O'Brien, aki összeroskad a válaszlövésektıl. A szállítóhídhoz vezetı
folyosó végén levı liftbıl ekkor Riker és Worf lép ki, illetve csak
lépne, mert a szökevény néhány lövéssel visszakergeti ıket a védelmet
adó kabinba. Azonban nem számol a harcképtelennek hitt ırök egyikével,
aki összeszedve magát, újra nekiront. A lehetıséget kihasználva Worf és
Riker is lerohanják Danart, és végül nekik sikerül megfékezni. "Vitesse
egy fogdacellába, maximális kábításra állított fézerek mellett." szól
Riker. Worf, hogy a dolog Danar számára is egyértelmő legyen, a férfi
orra elıtt állítja fézerét magasabb hatásfokra.

"El fog tartani néhány óráig, míg visszaállítjuk a Lunar V körüli

zárómezıt." mondja a fımonitoron látható Nayrok, mikor Worf és Riker
visszatérnek a hídra, "A szökés során komoly károk keletkeztek."
"Várjuk az üzenetüket." bólint Picard. "Köszönjük a türelmüket. A
börtönpszichológusunk azt javasolja, hogy a foglyot tartsák elkábítva
mindaddig, míg el nem szállítjuk." "Ermm... Egy maximális biztonságú
cellába zártuk, ott nem keverhet bajt." "Egy pillanatra se csökkenjen
az éberségük. Nagyon erıszakos, és nagyon ravasz... mint azt már önök
is tudják. Amint lehet, küldeni fogunk érte egy szállítóhajót. Nayrok
kilép." Miután az angosiai bontotta a kapcsolatot, Picard nagyot
sóhajt. "Ellenırizte már a szenzorokat, Data?" fordul Riker az
androidhoz. "Igen, uram, a hajó szenzorai hibátlanok. Az ok, amiért nem
tudtuk észlelni a szökevény életjeleit az, hogy nem bocsát ki
életjeleket." Riker ezen elgondolkodik, majd így szól: "Számítógép,
kérem a fogdaszekció foglaltságát." "Jelenleg a fogdaszekció összes
cellája üres." "Ez ki van zárva." mondja Riker. "Lehet hogy valamiféle
android?" véli Picard. "A szenzoraink képesek felismerni mesterséges
életformákat is. a jelek szerint képes félrevezetni a
berendezéseinket." állapítja meg Data.

A fogda egyik cellájában a priccsen heverı Danart szemmel láthatóan

nyugtalanító álmok gyötrik, mert a férfi ide-oda dobálja magát a
fekhelyen.
A hajó egyik folyosóján sétáló Troi homlokráncolva lassítja meg
lépteit, majd valamivel odébb megáll a folyosó közepén. Egy darabig
olyan benyomást kelt, mintha hallgatózna, majd megfordul, és sietve
elindul arrafelé, amerrıl jött.
Néhány másodperccel azután érkezik a fogdába, hogy Danar felébredt
kínzó álmából. "Jól van?" áll meg Troi az erıtérkapu elıtt. A szökevény
felkapja a fejét, végigméri Troit, majd szemügyre veszi környezetét,
végül megkérdi: "Hol vagyok?" "Az Enterprise fedélzetén." "Hadihajó?"
"Nem. Szövetségi csillaghajó." "A Szövetség..." "Épp az Angosia körül
keringtünk, mikor megszökött." Danar nagyot sóhajt, majd a falba
épített mosdó felé véve az irányt, bosszúsan megjegyzi: "A jelek
szerint rosszul idızítettem..." A szökevény ezután az erıtérkapuhoz
megy, és óvatosan megérinti a keze nyomán felszikrázó védımezıt. "Maga
az ıre ennek a börtönnek?" "Deanna Troi vagyok, a hajó tanácsosnıje."
"Tanácsosnı... Milyen kár. Börtönırként elkísérhetett volna a
visszaúton. ... Gondolom, visszamegyünk a Lunar V-re." "Úgy érzem, ez
megijeszti." "Három embert öltem meg, hogy kijussak onnan. ... És magát
is habozás nélkül képes volnék megölni. Még számomra is borzasztó
gondolat..." "Rosszul bántak magával a börtönben?" "Nem, egyáltalán
nem. Jó a szállás, és bıségesen kapunk enni is... Az igazság az, hogy
az angosiaiak nagyon is törıdnek a fegyencekkel. Csak annyi a baj, hogy
az ember nem mehet szabadon ahová akar. ... És magával mi a helyzet?
Mindig felkeresi a fegyenceket? Talán a börtönpszichológia a
szakterülete? ... Vagy csak én vagyok egy érdekes példány, egy fura
bogár a hajón, amit alaposabban szemügyre akar venni?" "Miért ez az
ellenérzés irányomban?" kérdezi Troi. "Egy hosszú fekete hajú nı...
Törte össze a szívem, nagyon sok idıvel ezelıtt." sóhajt Danar, "A
csalódás, és a düh... Tett bőnözıvé." A férfi felnevet, Troi pedig
bosszúsan húzza el a száját. "Jó, akkor egy másik verzió... Az anyám
elhagyott még kiskoromban... Soha nem kaptam meg azt, amire egy
kisgyereknek szüksége van." "Miért mesél ilyesmit?" "Szeretek
játszani." von vállat Danar, "Maga nem? Azok, akik képesek befolyásolni
mások érzelmeit, mind ezt teszik, nem igaz?" "Én nem tudom befolyásolni
az érzelmeket. ... Csak azért vagyok itt, mert éreztem a
kétségbeesését." "És most mit érez?" kérdezi Danar kihívóan.
"Kétségbeesést nem." feleli Troi kitérın. "Ez nagyon érdekes... Nem
igaz?" néz rá Danar talányos arccal.

"Annak az embernek az énje két részbıl ál... Másképp nem tudnám

megfogalmazni." mondja Troi a készenléti helyiségben járkáló Picardnak,
"Tudatában van a bőneinek, sıt, bőntudat is gyötri miattuk."
"Tanácsosnı..." próbálna mondani valamit Picard, de Troi nem hagyja
szóhoz jutni: "Intelligens, megfontolt... Mint minden angosiai. ...
Tudom mit tett, de mikor beszélek vele, elképzelhetetlennek tartom,
hogy szándékosan kegyetlen erıszakot alkalmazna. Épp ellenkezıleg, meg
vagyok gyızıdve róla hogy nagyon békés ember." "Tanácsosnı, öt emberre
volt szükség, hogy megfékezzük, mialatt ı romba döntötte a fél
szállítóhidat." mutat rá Picard. "Nem akarom védeni, kapitány. Csak
arra hívom fel a figyelmet, hogy szokatlan elemek vannak a
személyiségében. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik nem jellemzık
egy bőnözıre." "Néhány óra múlva átadjuk az angosiaiaknak, aminek én
nagyon örülni fogok." mondja Picard, mire Troi boldogtalan ábrázattal
bólint: "Igen, persze..." A tanácsosnı távozik, Picard pedig nagyot
sóhajtva néz utána.
Troi a hídon az egyik hátsó terminálnál dolgozó androidhoz siet:
"Data, van összeköttetésünk az angosiai központi számítógéppel?" "Igen,
tanácsosnı. Mivel az angosiaiak felvételüket kérték a Szövetségbe,
folyamatosan töltünk át tılük szükséges adatokat." "Megnézhetném, mit
tud a rendırségük Roga Danarról?" Data munkához lát, majd rövidesen így
szól: "Nincs rendırségi nyilvántartásba véve." "Ez lehetetlen. Hiszen
börtönben volt." "A Lunar V katonai börtön." mutat rá Data. "Katonai
börtön? Vagyis katona volt?" "Ez érthetıvé teszi azokat a fogásokat,
amelyekkel menekülni igyekezett elılünk." mondja Data, miközben
elıkeríti a szükséges adatokat. "Az nincs itt, hogy miért tartóztatták
le. ... Hívja le a katonai hátterét." mondja Troi, miután átfutotta az
eddigi adatokat. "Szolgált a tausiai háborúban... Példamutató
szolgálat van mögötte." "Akkor milyen bőnt követhetett el?" tőnıdik
Troi.
 Danar nyugodt léptekkel járkál cellája falai között, mikor Troi
megérkezik a fogdaszekcióba, és megáll az erıtérkapunál. "Kiderítettem,
hogy katona volt." "Igen, katona voltam." "Miért zárták be?"
"Valószínőleg fenyegetést jelentettem a társadalomra nézve." "Nincs
rendırségi aktája. Mit követett el?" "Mikor mit. Amire utasítottak.
Ezért váltam fenyegetéssé." "Ezt nem értem." "Miért próbálja egyáltalán
megérteni, tanácsosnı?" "szeretnék segíteni önnek. Ha tudok."
"Kapcsolja ki a kaput." mutat Danar az emiterkeretre. "Nézze, tudom
hogy nem erıszakos alaptermészető... De mégis nagyon erıszakosan
viselkedett. miért?" "Ha nem tudja elkerülni, az ember bármire képes."
"Kényszerítették rá?" "Háború volt." "Tehát minden a háborúval
kezdıdött." állapítja meg Troi. "Pontosabban azzal, hogy jelentkeztem
önkéntesnek. Azon a napon, mikor megismertem az elsı kiképzıtisztet.
... És az az ember is tanácsadónak nevezte magát."

"Roga Danar egy ábrándokkal teli fiatalember volt, aki a háború

kezdetén önként jelentkezett katonai szolgálatra." mondja Troi a
tanácsteremben körülötte állóknak, "Azért tette, mert segíteni akart
népének a szabadságért vívott harcban. ... Amit azonban nem sejtett,
hogy emiatt fel kell adnia az életrıl alkotott elképzeléseit, örökre.
... Már nem az az ember, aki a háború kezdetén volt. Intenzív fizikai
és pszichikai kiképzést kapott, valamint átesett egy biokémiai
átalakításon." "Troi kérésére megvizsgáltam..." veszi át a szót
Crusher, "A sejtszerkezetét gyökeresen megváltoztatták, részben általam
ismeretlen szerek segítségével." "Ki tette mindezt?" fordul Riker
Troihoz, "Az ellenség?" "Nem. A saját kormánya. Tökéletes katonának
kondicionálták. Alapvetıen teljesen hétköznapi, de ha valamilyen
veszély fenyegeti, beugrik a kondicionálása, és átveszi a vezérlést a
teste fölött. Az emlékezete, az ereje, intelligenciája, a reflexei...
Minden ugrásszerően javul. Olyan harci géppé változik, aminek a legfıbb
célja a túlélés, bármi áron." magyarázza Troi. "A testében levı
ismeretlen anyagok egyike elfedi a teste elektromos impulzusait."
jegyzi meg Crusher. "Ez a magyarázata annak, hogy a szenzoraink nem
tudták megtalálni." mondja Data. "Miért került a Lunar V katonai
börtönébe?" kérdezi Picard. "Semmilyen bőnt nem követett el. Minden
olyat mint ı, a Lunar V-re vittek. Mert mikor visszatértek az
Angosiára, csak baj volt belıle. Békeidıben nincs szükség az efféle
katonákra, és náluk egy dühkitörésnek gyorsan gyilkosság lehet a vége."
feleli Troi. "Tanácsosnı... Senki sem próbálta meg megszüntetni a
kondicionálást?" kérdezi Data. "Nem. Egyszerően börtönbe dugták ıket."
"Lunar V... Egy különleges börtön..." néz végig a többieken Picard.

Data, belépve a fogdaszekcióba, Danar cellájához siet, és a kaputól

egy jó méternyire megállva csendben szemügyre veszi a priccsen heverı
férfit. Az futólag Data felé fordul: "Mit akar?" "Zavarom?" "Igen."
"Akkor távozom." fordul a kijárat felé Data. "Hé, várjon csak..." szól
utána Danar, "Jobb szeretek beszélgetni." A fogoly ezzel felkel, és a
kapuhoz sétál. "Fura szemei vannak." állapítja meg, észrevéve Data
kénsárga íriszeit. "Android vagyok. Azt hiszem, vannak köztünk közös
vonások." "Tényleg úgy gondolja?" "Igen. Mindkettınket beprogramoztak."
"Ah, igen... Beszélt Troi tanácsosnıvel." bólint Danar, "Azért nem
ilyen egyszerő a helyzet, android." "Nem akarom leegyszerősíteni ezzel
a problémáját, felismerem a dilemmát. De... Kíváncsi vagyok. Az én
programomon lehet változtatni. Az önén nem?" "Az ember, aki valaha
voltam, még itt van bennem... De belém plántálták ezt a kondicionálást.
Összeszıtték a gondolataimmal, az érzéseimmel, a reakcióimmal. Hogyan
lehetne egy ilyen programot eltávolítani?" "Troi tanácsosnı és Dr.
Crusher részletes elemzése nélkül ezt nem tudnám megmondani. De
biztosan van rá mód." "Na persze, az orvosok... Az angosiai orvosok
alakítottak át. ... Ha vissza tudnák fordítani, csak megtennék, nem?"
"Ezt sajnos nem tudom." Én sem tudom. De életem minden pillanatában
felteszem magamnak ezt a kérdést." mondja Danar komoran.

"Kapitány, amit az az ember elmondott, az csak féligazság." mondja a

készenléti helyiség asztali terminálján látható Nayrok, "İ egy fegyenc,
mégis mit vár tıle?" "Akkor ön egy kicsit pontosabb információkkal is
elláthatna." jegyzi meg Picard. "Minden katonát a Lunar V-ön
telepítettünk le, úgy terveztük, az lesz az otthonuk." "És a katonák
egyetértettek ezzel az áttelepítéssel?" "Mindez az ı, és a civilek
védelmében egyaránt történt. A legtöbben nagyon jól érzik magukat. Mi
mindent megtettünk, hogy a lehetı legkellemesebb életet biztosítsuk a
számukra." "Miniszterelnök... Még egy luxusbörtön is csak egy börtön."
"Sajnos néhány agitátor, mint például ez a Danar, arra kényszerített
minket, hogy bevezessünk néhány biztonsági intézkedést." "Az orvosaim
úgy vélik, volna lehetıség a kondicionálás megszüntetésére." "Kapitány,
biztosíthatom, mi minden lehetıséget megvizsgáltunk... És ez a
beszélgetés egyébként is kezd átsodródni a belbiztonsági kérdések
vizeire. Ami pedig már nem a maguk ügye. ... Elindítottunk egy hajót,
ami majd felveszi a foglyot, hogy visszaszállítsa a Lunar V-re. Angosia
nevében köszönetet mondok a Szövetségnek, hogy segített egy polgárunk
hazatérésében." Nayrok ezzel bontja a kapcsolatot, Picard pedig
elégedetlenül kapcsolja készenlétre a terminált. "Belbiztonsági ügy...
Mikor ilyesmit hallok..." morogja a kapitány az elsötétedett
képernyınek.

"Harcra építették, android?" kérdezi Danar a kapu túloldalán álló

Datát. "Nem. De a programom tartalmaz harci stratégiákat is. Így
tudtam kiszámítani a soron következı lépését, hogy elkaphassam." "Maga
volt?" kérdezi Danar elismerıen, mire Data bólint. "Talán jobb harcos,
mint gondolja magáról." jegyzi meg a férfi. "Csak engem nem
programoztak ölésre." "A feljavított reflexeimnek köszönhetıen
nyolcvannégy alkalommal öltem. ... A feljavított emlékezetemmel
pedig... Magam elé idézhetem mind a nyolcvannégy áldozatom arcát. ...
el tudja képzelni, hogy érzi magát az ember ilyenkor?" "Nem rendelkezem
semmiféle érzelemmel." "Ezért irigylem magát." jelenti ki Danar, mire
Data meglepett pillantást vet rá. Ekkor Troi és Picard érkeznek a
fogdaszekcióba. "Roga, ı Picard kapitány." mondja Troi, mikor megállnak
a cella elıtt. "Kapitány..." biccent oda a fogoly Picardnak. "Mr.
Danar, átadom önt az angosiai biztonsági szolgálatnak, akik már útban
vannak ide. ... Azt azonban el kell mondanom, nem volt más választásom.
A miniszterelnök ragaszkodott ehhez, és én nem szegülhetek ellen."
"Ostobaság is lett volna másképp döntenie, kapitány, mert a jog az ı
oldalán áll. ... Nagyon veszélyes vagyok, így nincs helyem egy...
Civilizált... Társadalomban." "Én nem így látom." jelenti ki Troi. "És
én sem." ért egyet Data. "Én hallgatok a tisztjeim véleményére. Ha lett
volna valami lehetıség arra hogy segítsünk, kihasználtam volna." mondja
Picard. "Köszönöm, hogy személyesen mondja el ezt." "Meggyızıdésem,
hogy legalább ennyit megérdemel." "Azonban tudnia kell, hogy minden
kínálkozó lehetıséget ki fogok használni a szökésre." mondja Danar
nyugodtan, mire Picard alig észrevehetıen bólint. "Kapitány,
megérkezett az angosiai szállítóhajó." jelenti Worf a hídról.
"Hamarosan lebonyolítjuk az átadást. Picard kilép. ... Mr. Data, jöjjön
velem." indul a kapitány a kijárat felé. "Vigyázzon magára, android."
szól Data után Danar, "Nagyon érdekesnek találtam a beszélgetésünket."
"Én is." fordul vissza egy pillanatra Data. "Miután ez a bolygó a
Szövetség tagjává válik, biztosan találunk lehetıséget arra..." kezdi
Troi, de Danar a szavába vág: "Én azt már nem fogom megérni,
tanácsosnı. Mert még a lelkembe ültetett erıs túlélési vággyal is...
Inkább meghalok, mintsem visszatérjek a Lunar V-re." mondja Danar
elszántan. Troi szomorú pillantást vet a férfira, majd lassú léptekkel
távozik.
 "Picard kapitány, készen állunk a fogoly átvételére." mondja a
fımonitoron látható angosiai biztonsági tiszt, "Küldjük a fogdacella
koordinátáit." "A koordináták megérkeztek, uram." jelenti Data.
"Elıkészítjük a sugárzást. Picard kilép." bontja a kapcsolatot a
kapitány, "Mr. Worf, megtették az óvintézkedéseket?" "A cella
védımezejének kikapcsolása és a sugárzás majdnem egy idıben fog
lezajlani. Az idıeltérés legfeljebb egytized másodperc lesz." "Ennyi
idı alatt még Danar sem tehet semmit." mondja Riker. "Ezen kívül egy
biztonsági osztag fogja felügyelni a sugárzást." teszi hozzá Worf.
"Kezdhetik." hagyja jóvá Picard, mire a klingon elhagyja a hidat.
"Egyes szállítóhíd Worf hadnagynak: készen állunk." üzeni O'Brien a
fogdában várakozó klingonnak és a biztonságiaknak, "Szigetelımezı
kiold..." Danar cellájának védımezeje kikapcsol, és szemre ugyanebben a
pillanatban felragyog az átvivısugár. A fogoly azonban, valószínőleg
átalakított testének köszönhetıen, mocorogni kezd a sugárban, és
sikerül egyik kezét kidugnia a mintarögzítı- mezıbıl. "O'Brien,
erısítse a sugarat." üzeni Worf. "Elveszítem..." érkezik a
transzporterfınök válasza, miközben Danar egyre jobban kibújik a
kékesfehér fényoszlopból. "Roga, ne... Megöli magát!" kiáltja Troi
kétségbeesetten, de Danar ekkor egy utolsó lendülettel kitör a
sugárból, ami vakító villanással terjed szét az egész helyiségben,
ledöntve a lábáról mindenkit. "Ez meg mi volt?" kérdezi O'Brien. Mikor
a fogdában tartózkodók úgy-ahogy visszanyerik látásukat, azt kell
tapasztalniuk, hogy Danar eltőnt a cellából.
"Biztonsági személyzet teljes készültség! A turbólifteket és siklókat
azonnal felügyelet alá helyezni!" üzeni Riker a hídon. "Kapitány,
eltőnt egy fézer. Feltételeznünk kell, hogy fegyvere is van." üzeni
Worf. "Átvizsgálni minden kabint. Aki nincs szolgálatban, menjen a
kabinjába. Nem akarom hogy túszokat szedjen." mondja Picard.
"Szálláshelyek ellenırzése folyamatban." jelenti Data. "Biztonsági
erıtereket aktiválni a harmincnégyes, harmincötös és harminchatos
szinteken." "Értettem, uram." "Data, kapcsolja vissza a lifteket." szól
Riker, "Talán Danar megpróbálja használni az egyiket, és akkor
elkapjuk."
Danar határozott léptekkel siet végig egy folyosón, majd az utolsó
pillanatban húzódik be a fal mellé, mikor a folyosó íve mögül egy ır
válik láthatóvá, amint egy keresztezıdést felügyel. Danar kicsit
hátrébb húzódik, és belép egy közeli liftbe.
"Épp most léptek be a turbóliftbe a harmincnégyes szinten." jelenti
Data, mire Riker elégedetten bólint: "Besétált a csapdába." "Data,
változtassa meg a célt. Irányítsa a liftet a Worf hadnagyhoz
legközelebbi megállóhoz." szól Picard. "Négy másodperc az érkezésig."
mondja Data.
A Worf vezette biztonsági osztag elhelyezkedik egy liftajtó körül.
"Készen állunk, uram." üzeni Worf. a lift pillanatokon belül
megérkezik, és mikor az ajtó kinyílik, egy egyre élesedı zümmögı hang
hangzik fel. Worf pillantja meg elsıként a kabin padlóján heverı
fézert, az adja ki a hangot. "Begerjesztette a fézert. Szintet
elszigetelni!" szól Worf, majd besiet a liftbe, és felkapja az egyre
fülsértıbben visító fegyvert. Mielıtt annak hangja átcsúszna az emberi
fül számára már nem észlelhetı tartományba, Worfnak sikerül
hatástalanítania a fézert.
Danar eközben ugyanott van, ahonnan látszólag liftbe szállt, és
csendben lopakodik egyre közelebb a folyosón strázsáló ırhöz. Az utolsó
néhány métert mindent elsöprı rohammal teszi meg, az ırnek csak egy
halk nyögésre van ideje, mielıtt összeesik Danar ütésétıl. A szökevény
odanyomja a biztonsági tiszt kezét annak kommunikátorához, majd gyorsan
belehadarja: "Szigetelımezıket a harminchatos szinten kikapcsolni." A
nem messze levı erıtér eltőnik, Danar pedig magához véve az ır fézerét,
elsiet.
"A harminchatos szinten kikapcsolták a védımezıket." jeleni Data.
"Hogy az ördögben sikerült neki?!" pillant Riker Picardra. "A gépházba
igyekszik." állapítja meg a kapitány. "Riker hívja LaForgeot! ...
Gépház, jelentkezz!" próbálkozik Riker, de nem kap választ.
Nem is csoda, mert a gépházban ekkor már egyedül csak Danar van
beszédképes állapotban, ı azonban érthetı okokból nem akar válaszolni.
A szökevény tanulmányozza egy darabig a hajó áttekintı rajzát, majd a
fımérnöki irodába siet, és levéve a takarófedelet az egyik kisebb
processzorkeretrıl, munkához lát.
"Kapitány, valaki a gépházból megpróbálja kikapcsolni a biztonsági
rendszert." jelenti Data. "Riker hívja Worfot: a gépházban van." üzeni
Riker. "Értettem, parancsnok. Úton vagyunk." "Data, Danarnak azt kell
hinnie, sikerült a kikapcsolás." mondja Picard. "Mivel csak áthidalást
programozott be, a tudta nélkül vissza tudom kapcsolni a rendszert."
"Akkor tegye meg." "Az emberünk nagyon óvatos, uram..." mondja Data
kisvártatva, "Még mindig nem egyértelmő, hová akar eljutni valójában.
... Most már látom. Energiával látta el a kettes siklóhangárt."
Danar a fımérnöki irodából a hajtómőtérbe megy, és felkapaszkodik a
felsı mágnespályát övezı galériára.
"Érvénytelenítettem a programját. A kettes siklóhangár újra
üzemképtelen." mondja Data. "Nagyon jó, Mr. Data." bólint Picard, "Most
már ismerjük a célját."
Danar eközben egy nagyobb átmérıjő szervizfolyosóban nyomul elıre.
Worf és osztaga akkor érkeznek a gépházba, mikor az elsı technikusok
ébredezni kezdenek. A biztonságiak gyorsan megvizsgálják a
személyzetet, miközben LaForge így szól: "Meglepett minket... Szinte a
semmibıl bukkant fel, hihetetlenül gyorsan mozgott." "Hadnagy..."
szólal meg Data Worf kommunikátorából, "Egy újabb biztonsági erıtér
kapcsolódott ki, a K12-J9-es, a harmincas szinten." "Értettem." "A
Jeffries-folyosókon át közlekedik..." állapítja meg LaForge, "Bárhová
eljuthat." "Úgy gondoljuk, a kettes siklóhangárba igyekszik." mondja
Worf. "Az húsz szinttel van fölöttünk." jegyzi meg LaForge, "Bár azt
hiszem, az ilyesmi neki nem akadály." "Mindegyik siklóhangárt
biztonsági osztagok ırzik." indul Worf a kijárat felé. "Akar egy jó
tanácsot?" szól utána LaForge, "Kettızze meg az ırséget!"
Danar a szervizfolyosón hirtelen megáll egy energia-elosztó mellett,
és felnyitva a fedelét, szemügyre veszi a benne futó vezetékeket.
"Kapitány, újabb kikapcsolt erıtér." jelenti Data. "Biztonságiakat a
J4-es Jeffries-folyosóba a tizenötös szinten." rendelkezik Picard.
"Értettük, uram."
Danar állítgat egy darabig a nála levı fézeren, majd mikor az egyre
magasabb hangú visításba kezd, gyorsan bedugja a fegyvert az
elosztódobozba, majd sietve távozik.
"Tizenötös szint... Közvetlenül a siklóhangár alatt..." jegyzi meg
Riker, mire Picard egyetértın bólint. "Uram, fölöttébb valószínőtlennek
tartom hogy Danar a kettes siklóhangárba tart." "Magyarázat?" fordul
felé Picard. "Logikus következmény. Már az elsı menekülése alkalmával
is folyton a félrevezetés eszközével élt." "Gondolja hogy most is
ugyanezzel próbálkozik?" kérdezi Picard. "Tisztában van vele, hogy a
szenzoraink nem képesek észlelni. Azonban mégis mintha szándékosan
hagyna nyomot maga után." "Akkor hát hová akar menni?" kérdezi Riker.
"Attól tartok, a valódi célja továbbra is titok elıttünk." feleli Data,
mire Riker és Picard aggodalmas pillantást váltanak.
Danar eközben már egy másik energia-elosztónál ügyködik.
"A jelek szerint újabb védımezıt kapcsoltak ki a harmincnyolcas
szinten, az N11- es Jeffries-folyosóban." jelenti Data. "Rászedett
minket..." állapítja meg Picard. "A tehertranszporterek." bólint Riker.
"A harmincnyolcas szint teljes személyzete távozzon a
tehertranszporterek közelébıl!" rendelkezik Picard.
Danar a folyosó felıl érkezik az egyik raktérbe, és egyenesen a
tehertranszporter vezérlıpultjához siet. Azt kell látnia, hogy a
rendszer energiaellátását megszüntették, így megkerüli a pultot,
felnyitja a konzol hátsó részét, és szemügyre veszi az energiaellátást.
"Fel tud fedezni bármit is?" kérdezi Picard reménykedve. "A rakterek
látszólag üresek." feleli Data. "Remek. Altatógázt minden helyiségbe!"
"Igen, uram."
Danar éppen végzett a konzol energiával való ellátásával a maradék
fézer energiacellája segítségével, mikor felfigyel a
szellızınyílásokból áramló, gyorsan oszló fehér gázra. A szökevény
körülnéz a felhalmozott ládák között, majd felnyitja az egyiket, amibıl
hermetikus védıöltözékek kerülnek elı.
"A szenzorok jelzése szerint az altatógáz koncentrációja minden
raktérben elérte a hetven százalékot." jelenti Data. "Akkor a
barátunknak már aludnia kell." mondja Riker. "Mr. Data, távolítsa el a
gázt a helyiségekbıl." szól Picard, "Mr. Worf, ellenırizzék az összes
tehertranszportert." "Értettem."
Worf és az osztaga elhelyezkednek a soron következı raktér biztonsági
ajtaja körül. Worf kinyitja az ajtót, majd a többiek élén beóvakodik a
nem túlzottan megvilágított helyiségbe. Kézjelekkel utasítja az
embereit a szétszóródásra, majd ı is nekiindul. Mikor rábukkan egy
felnyitott konténerre, aktiválja kommunikátorát: "Worf a hídnak: nem
találtuk a szökevényt, de a hármas raktérbıl eltőnt egy nyomásálló
öltözék."
"Egy nyomásálló öltözék?" kapja fel a fejét Picard. "Talán kívülrıl
próbál eljutni a siklóhangárhoz." véli Riker, "Hogy ezáltal
megkerülhesse a biztonsági rendszereket." "Mr. Worf, irányítson ıröket
az összes zsiliphez a harminchetestıl harminckilencesig terjedı
szinteken."
"Igen, uram. ... Ellenıriztettem a torpedóvetıket is. Talán a
kilövıcsöveknél próbálkozik." mondja Worf, a kijárat felé indítva a
biztonságiakat, "Worf kilép." Ezzel ı maga is a többiek után ered.
Danar hamarosan elıbújik a kisebb konténerekbıl épített rejtekhelyérıl,
és visszaindul a transzporter vezérlıpultjához. Ám egy határozott hang
megállítja: "Danar!" A hang gazdája Worf, aki egy nagyobb konténerhalom
mögé húzódva várakozott, a jelek szerint mégsem távozott a többiekkel.
"Maga nagyon ravasz. Valamelyik ıse biztosan klingon volt." lép
közelebb Worf Danarhoz, fézert szegezve a szökevényre, "De a
küzdelemnek vége." "Az enyémnek soha." "Worf hívja a hidat: megtaláltam
Danart." A Danar által valamivel korábban az energia-elosztóban
elhelyezett fézer ekkor kerül kritikus állapotba, és a robbanása egy
pillanatra sötétségbe borítja a rakteret. A pillanatnyi zavart
kihasználva a szökevény Worfra támad.
"Robbanás egy Jeffries-folyosóban, a T-9-5-ös szektorban. Az összes
külsı szenzor leállt." jelenti Data. "Tartalékra kapcsolni!" szól
Riker. "A tartalék nem reagál, uram."
Worf és Danar eközben heves küzdelmet folytatnak a raktérben, amibıl
végül a szökevény kerül ki gyıztesen, miután sikerült Worfra döntenie
egy nagy halom közepes mérető tárolót. Danar felkapja a földrıl Worf
elejtett fézerét, beprogramozza a tehertranszportert, majd elsugárzik.
Az érte küldött szállítóhajóra megy, ahol nem kis meglepetést okoz a
kéttagú személyzetnek.
Worfnak eltart egy darabig, mire leszórja magáról a tárolókat. Ezután
a transzporter vezérlıpultjához siet, és bosszús arckifejezéssel rántja
ki az energiaellátásul szolgáló fézert a pultból. "Worf hívja a hidat."
"Hallgatom." "Danar megszökött. Egy fézerbıl látta el energiával a
transzportert, és a célkoordináták szerint most az angosiai
szállítóhajón van."
"Data, meg tudja ezt erısíteni?" áll fel Picard a székébıl. "Negatív,
uram. A külsı szenzorok továbbra is mőködésképtelenek." "Akkor
elvesztettük a nyomát." állapítja meg Picard. "ezt akarta elérni egész
idı alatt." morogja Riker.

"Az Enterprise hajónaplója, Riker parancsnok. Jelenleg a szenzorok

javításán fáradozunk, a Danar nevő angosiai szökevény akciója után.
Neki magának sikerült elhagynia a hajót."

"Gépház, mőködnek már a külsı szenzorok?" kérdezi Riker a hídról.

"Igen, parancsnok." érkezik LaForge válasza. "Mr. Worf, mindent
ellenırizni." szól Picard. "Kapitány, a miniszterelnök sürgısen
beszélni akar önnel." jelenti Data. "Képernyıre." áll fel Picard,
"Hallgatom, miniszterelnök." "Kapitány, most tudtam meg, hogy Roga
Danar megtámadta a Lunar V börtönét." "Hogyan tehette?!" kérdezi
Picard. "Megszerezte a siklókat, több emberünk megsérült. Több száz
fegyenc lázadozni kezdett. Néhányan Danarral együtt visszatértek
Angosiára, jelenleg a fıváros felé tartanak. ... Nem vagyunk
felkészülve ilyen extrém helyzetekre. Erre voltak korábban a
katonák..." "Leküldök egy felderítıosztagot a bolygóra. Picard kilép.
... Troi tanácsosnı, Data parancsnok, Mr. Worf... Elkísérnek engem a
bolygóra." indul a kapitány a hátsó lift felé. Riker is a nyomukba
szegıdik.
"Azt mondta, azokat az embereket arra programozták, hogy minden
körülmények között próbáljanak életben maradni?" fordul Picard Troi
felé a folyosón. "Igen, kapitány." "És hogy nem ölnek mindaddig, míg a
saját életük nincs veszélyben?" "Igen, alapvetıen nagyon békés
természetőek." mondja Data. "Akkor reméljük, hogy nem tekintenek majd
minket vagy mást fenyegetésnek." mondja Picard. Hamarosan megérkeznek
az egyik szállítóhídra, ahol Riker egy kicsit visszatartja Worfot a
többiektıl: "Mr. Worf, ön felelıs a kapitány biztonságáért."
"Természetesen, parancsnok."
"Nem hiszem hogy hallgatnának az észérvekre..." mondja Nayrok,
valahol az angosiai kormányzat épületében, miközben fegyvereket
osztanak szét a jelenlevık között, "És bár szeretnék elkerülni egy
erıszakos összetőzést, jobb ah felkészülünk." Ekkor érkezik meg az
Enterprise felderítıosztaga. "ez a teljes osztag?!" fordul feléjük
Nayrok hitetlenkedve, "Hol vannak a biztonsági embereik?" "Nem ál
szándékunkban harcolni magukért." "A fegyencek a városközpont felé
tartanak, a lakosság megrémült. Kapitány, ezek az emberek veszélyesek."
"Maguk az igazán veszélyesek. İk csak áldozatok. Hiszen maguk
változtatták meg ıket. ... De miután a katonák megvédték a maguk
otthonait, ellökték ıket maguktól." "Nem voltak itt boldogok..."
védekezik az egyik angosiai. "Mert nem látták itt szívesen ıket." mutat
rá Troi. "A nép akarata volt kitelepíteni ıket." "Senki sem örült
igazán ennek a megoldásnak." veszi át a szót Nayrok, "De a többség
érdekeit kellett szem elıtt tartanunk." "Miniszterelnök... Megtalálták
a módját különleges katonák létrehozásának. Nem tudják visszafordítani
a folyamatot?" kérdezi Data. "A vegyületeket el lehet távolítani a
szervezetükbıl. De úgy véljük, a pszichikai kondicionálást soha nem
lehet teljesen megszüntetni." "Megpróbálták?" "Nagyon jól tudtuk. Már
mikor a kiképzés megkezdıdött, tudatában voltunk a komoly problémáknak,
amiket ez okozni fog. De meg kellett kockáztatnunk." "Elmondták az
igazságot az önkénteseknek?" kérdezi Worf. "Segítettünk nekik túlélni a
háborút! Hát nem értik? Szükségük volt a feljavított képességekre!" "İk
a fiaik, testvéreik... De eltaszították ıket maguktól." mondja Picard.
"Vannak lehetıségek a kezelésre. Mibıl gondolják, hogy egyik sem lenne
hatásos?" kérdezi Troi, "Még egy részleges gyógyulás is megbékíthetné a
katonákat." "Közösen hoztuk a döntést." "A döntést, hogy szenvedni
hagynak másokat?!" csattan fel Troi. "Népszavazást tartottunk. A nép
elé tártuk a lehetıségeket, és az a Lunar V mellett döntött." mondja
Nayrok. "Egyébként pedig... Lehet hogy szükségünk lesz még a
katonákra." "Úgy látom, egyetlen szavunkat sem..." mondaná Picard, de a
helyiséget elözönlı felfegyverzett szökevények kiáltozása beléfojtja a
szót: "Állj! ... Ne mozduljanak! ... Mindenki marad a helyén!" Worf
azonnal reagálna a támadásra, de Picard leinti: "Ne, Worf! ... Senki
sem tesz semmit! Legyenek észnél, és ne használják a fegyvereiket, ha
 életben akarnak maradni!" "Hallgassanak a kapitányra." néz a többiekre
Nayrok. "Ne." mondja Danar, "Védekezzenek! Lıjenek ránk! Tegyék amit
tenniük kell! ... De ne hagyjanak minket többé figyelmen kívül. ... Na
mire várnak?!" Danar megereszt egy lövést két angosiai közé, mire
többen összerezzennek, de senki sem viszonozza a lövést. "Gyávák,
egytıl egyig..." mondja Danar. "Igen. És magukat nem arra programozták,
hogy gyávákat öljenek? Mit csinálnak akkor, ha az ellenfél nem akar
harcolni?" kérdezi Picard. "Nem megyünk vissza!" "Túlélésre
programozták magukat. A Lunar V-ön életben maradhatnak." mondja Nayrok.
"Az az élet nem kielégítı! A puszta létezés nem elég nekünk!" "Roga,
mondja meg, mit akarnak hát." szól Troi. "Azok akarunk lenni, akik
voltunk. Az otthonunkban élni." "Nem vagyok hajlandó hagyni magam
kényszeríteni." jelenti ki Nayrok, "Azonban ha leteszik a fegyvert, és
békében visszatérnek a Lunar V-re... Megegyezhetünk." "Miniszterelnök
úr... Minden tiszteletem az öné, de ehhez... Kényszerítenie kell
minket. Vagy legalábbis meg kell próbálnia." "Kapitány, csináljon
valamit... Hívja a hajóját..." fordul Nayrok Picard felé. "Meg is
teszem, miniszterelnök. ... Enterprise, felsugározni a
felderítıosztagot." "Parancsára, kapitány." "Picard, nem hagyhat itt
minket a bajban..." mondja Nayrok elképedve. "Eleget láttam már a
jelentésem megírásához. A szökevényt is visszakapták... Most már
magukon múlik. Erıszakot alkalmaznak, vagy visszafogadják a katonákat
az otthonukba. Ahogy azt maga is mondta, ez nem a mi ügyünk. Nincs
jogunk beavatkozni a szellemi és kulturális fejlıdésükbe. És úgy
gondolom, a következı percekben komoly változások fognak bekövetezni."
A felderítık összébb húzódnak, felkészülve a sugárzáshoz, de indulás
elıtt Picard még megjegyzi: "Érdekes látogatás volt. Bizonyos idı
elteltével a Szövetség újra el fogja bírálni felvételi kérelmüket. ...
Mr. Riker, négy személy felsugárzásra." Nayrok aggodalmasan, Danar
pedig halványan Troira mosolyogva figyeli a felderítık távozását.

"Sikerrel jártak, kapitány?" fogadja Riker a hídra érkezı

felderítıket. "Egyes, csatolja a jelentéshez a következıt: 'Ha az
angosiai kormány átvészeli az elıttük álló éjszakát, a Szövetség
ajánljon fel segítséget a veteránok kondicionálásának
megszüntetéséhez.'." "És ha a kormány elbukik?" kérdezi Riker. "A
miniszterelnök... Helyes döntés fog hozni." nyugtatja meg Picard, "Mr.
Crusher, irány a Lyra III csillagbázis." "Irány beállítva, uram."
"Indulás!"

[Nayrok - James Cromwell, Roga Danar - Jeff McCarthy. Írta: Robin

Bernheim]

60. Bármilyen eszközzel (The High Ground)

SD 43510.7, 2366 július 5.

Az Enterprise a Rutia IV egyik hivatalos államának kérésére érkezett

a rendszerbe, hogy orvosi segítséget nyújtson az Ansata nevő
terroristaszervezet áldozatainak ellátásához. A fennálló helyzetre való
tekintettel a bolygóra látogató legénységi tagokat fegyverrel látják
el, kíséret nélkül senkit nem engednek le.

Crusher doktornı, aki egy újabb gyógyszerszállítmányt kísért a

felszínre, Data és Worf kíséretében a fıváros egyik népes terén
sétálnak. A helyi biztonsági erık jellegzetes kék egyenruhába öltözött,
rohamsisakos, fegyveres tagjai mindenütt jelen vannak, párosával
járırözve igyekszenek szemmel tartani az Ansata-szimpatizánsokat,
akiket a hajukban levı fehér sáv alapján lehet felismerni.
A teret körülvevı üzletek egyike hirtelen, minden figyelmeztetés
nélkül a levegıbe repül, üvegszilánkokból, és betontörmelékbıl álló
"srapnellel" szórva be a teret. Az üzlet közelében állók sorsa a
robbanás pillanatában megpecsételıdött, Beverly nem is foglalkozik
velük többet egy futó pillantásnál. Miközben Worf és Data kivont
fézerrel kutatnak lehetséges veszélyforrások után, a helyi biztonsági
erık emberei pedig futva sereglenek a helyszínre, Crusher a
sebesülteken igyekszik segíteni. Worf jelenti a helyzetet az
Enterprise-ra, mire Picard azonnal fel akarja sugároztatni a csapatot.
Beverly azonban vehemensen ellenkezik, mire Worf, és egy helyi
biztonsági tiszt is igyekszenek meggyızni hogy biztonságosabb ha
távozik, de Crusher hallani sem akar a dologról. Picard végül
beleegyezik abba hogy lent maradjanak addig, amíg a helyi orvosok meg
nem érkeznek. Hamarosan egy fiatal férfi csatlakozik rövid idıre Dr.
Crusherhez, és segít neki ellátni néhány könnyebb sérültet, majd
hirtelen nyom nélkül felszívódik. Azt sem Beverly, sem két társa nem
veszi észre, hogy a férfi frizuráját egy fehér sáv "díszíti".
Néhány perc múlva, mikor Beverly sebesülttıl sebesültig haladva eléri
a tér szélét, hirtelen egy férfi bontakozik ki egy fehéres
felvillanásból, közvetlenül a doktornı mellett. Mielıtt Data vagy Worf
akcióba léphetne, a jövevény felrántja a földrıl a térdelı Crushert,
magához szorítja, majd mindketten elenyésznek egy újabb villanásban.

Picard azonnal visszarendeli a legénység összes bolygón tartózkodó

tagját, s megbeszélést hív össze. Datának elıtte még jut ideje egy
gyors elemzésre, s Worf is kísérletet tesz Crusher felkutatására, de
egyikük sem jut jelentısebb eredményre. Datának semmi ötlete sincs,
milyen módon jelent meg Crusher elrablója, csak úgy a semmibıl: "A
hagyományos transzportert kizárhatjuk, az jellegzetes ionizációt és
energianyomokat hagyna maga után." "Miért pont Crusher doktornıt
rabolták el? Egy Csillagflotta-tiszt kellett nekik? Hiszen nekünk semmi
közünk az ügyhöz." jegyzi meg Riker. "De igen. Most már van." morogja
Worf.

Dr. Crusher egy félhomályos sziklafolyosón, egy priccsen ül, kezei

bilincsben. Az elrablója tőnik fel a folyosó végénél, egy tányért
tartva a kezébe, s egyre közelebb jön. "Hoztam valamit enni." mondja s
Crusher felé nyújtja a tányért, de az nem reagál. "Nem akarjuk bántani.
Orvosra van szükségünk, ezért hoztuk ide. A nevem Kyril Finn.
Gyakorlatilag én vagyok az Ansata mozgalom vezetıje." Beverly továbbra
sem szól, mozdulatlanul ül. "Ön nagyon szerencsés. Mindig szerettem
volna kijutni az őrbe, de soha nem volt rá lehetıségem... És most már
nem is lesz." Crusher továbbra is rezzenéstelen arccal mered maga elé.
"Elismerem... Ez nem a legjobb módja az ismerkedésnek." mondja végül
Finn, majd elmegy.

Troi és Picard a készenléti helyiségbe kéretik Wesleyt. "Wesley,

édesanyád egyelıre biztosan jól van." fordul Deanna Wesleyhez.
"Valószínőleg, hogy úgy mondjam, cserealapként akarják felhasználni.
Bármilyen embertelennek hangzik is amit mondani fogok, de mivel csak
élve tudják használni valamire, nem fogják megölni, vagy komolyabban
bántalmazni." mondja Picard. "Kik rabolták el tulajdonképpen?" kérdezi
Wesley. "Egy Ansata nevő szervezet, akik egy terület függetlenné
válásáért küzdenek, sajnos meglehetısen etikátlan módszerekkel.
Hamarosan indulok hogy tárgyaljak a szóban forgó állam kormányával,
hogy információkat szerezzünk a szervezetrıl. De jó ha van alternatív
tervünk is: Datával próbáld meg kideríteni, miféle új
transzporterrendszert használhatott édesanyád elrablója." mondja
Picard. Wesley távozik. "Nagyon bízik abban hogy maga sikerrel jár."
fordul Troi Picardhoz. "Én nem kevésbé. De sajnos a tapasztalatok
szerint a terroristákkal folytatott tárgyalások nem sok eredményre
vezetnek."
 Picard és Riker hamarosan felkeresik Alexana Devost, a terület
biztonsági fınökét. A nı tájékoztatja ıket, hogy az Ansata történetében
még nem volt példa túszszedésre. "Ráadásul itt ez az új eszköz, amivel
ott bukkannak fel, ahol csak akarnak." "Tudnak róla valamit?" kérdezi
Picard. "Jóformán semmit. Nagyjából egy hónapja kezdték el használni,
azóta akcióik hatékonysága ugrásszerően megemelkedett. Tulajdonképpen
ezért kértünk végül segítséget. ... Egyébként van belıle néhány darab
a birtokunkban, halott terroristáktól szereztük ıket." "Megkaphatnánk
néhányat, tanulmányozás céljából?" kérdezi Riker. "Természetesen.
Rögtön hozatok egy párat. A fennálló helyzetre való tekintettel, és
most hogy már önök is látták, milyen helyzetben vagyunk, szeretnénk
arra kérni a Szövetséget, hogy támogasson bennünket katonai erıvel,
vagy legalább hatékony fegyverekkel a felkelés leverésében." "Vissza
kell utasítanunk a kérésüket. Ehhez a konfliktushoz nekünk semmi
közünk, és nem is áll szándékunkban beavatkozni a bolygó belügyeibe."
válaszolja Picard, majd mikor az Ansata transzportegységek megérkeznek,
visszasugároztatja magát az Enterprise-ra, a szerkezetekkel együtt.
Riker a bolygón marad, hogy Alexanához csatlakozva megpróbáljon Dr.
Crusher nyomára akadni.

Crusher idıközben leheveredett az ágyra, talán el is aludt,

mindenesetre nem mozdul, mikor Finn újra felbukkan, újra tányérral a
kezében. "Most már tényleg ennie kellene valamit." mondja, majd a
tányért egy asztalra téve közelebb lép Crusherhez, s megérinti.
Beverly összerezzen, s igyekszik arrébb húzódni. "Nyugalom, nem akarom
bántani." mondja Finn, majd leveszi Beverly lábáról a bilincseket.
"Nyújtsa a kezét." Miután megszabadította a doktort a bilincsektıl,
újra odanyújtja neki a tányért: "És most végre egyen egy kicsit."
Beverly nem válaszol. "Azt hiszi zavar hogy éhezik?! ... Igen, zavar."
Crusher erre halványan elmosolyodik, s végül elfogadja az ételt. "Miért
raboltak el?" kérdezi evés közben. "Orvosra volt szükségünk." "Biztos
vagyok benne hogy vannak orvosaik." "Persze hogy vannak. De nem elég
jók. Mivel maga a Szövetség zászlóshajóján szolgál, gondoltuk, érti a
dolgát. Ha segítettek az ellenségünknek, most segítsenek nekünk is."
"Ezt hogy érti?" "A hajójuk gyógyszereket hozott azoknak, ott fönt. A
másik oldalnak. Miért hozzájuk pártolt a Szövetség?" "Az UFP nem
kötelezte el magát egyik oldalnak sem. İk kérték, mi leszállítottuk."
"Ez magának nem elég elkötelezettség?" mondja Finn dühösen, majd
karjánál fogva felrángatja az ágyról Crushert, s vonszolni kezdi
valahová. "Van egy fiam." mondja Crusher. "Ne aggódjon, viszontlátja
még. Nincs okunk arra hogy megöljük magát."
Hamarosan kiderül hogy Finn a betegekhez kísérte Crushert, akiken
segítenie kellene. Odaadja neki a korábban elvett orvosi trikordert,
Beverly pedig megvizsgálja az egyik beteget. "Felszerelésre és
gyógyszerekre lenne szükségem. Ha hagyják hogy kapcsolatba lépjek az
Enterprise-al, le fogják sugározni amire szükségem van, kérdezısködés
nélkül." Finn intésére egy tizenkét év körüli gyerek két táskát hoz,
mindkettın a Csillagflotta logója látható. "Ezek a mi szállítmányunkból
valók." ismeri fel ıket Crusher. "Tudom. Gondoltuk, szüksége lehet
ilyesmire."

Riker és Alexana a nı irodájában beszélgetnek. "Mennyire kiterjedt a

szervezet?" kérdezi Riker. "Az Ansatának jelenleg nagyjából kétszáz
állandó tagja van a fıvárosban, s legalább ötezren nyíltan
szimpatizálnak velük, fegyverekkel, élelmiszerrel látják el ıket,
tüntetéseket szerveznek. A dolog nagyjából tizenhét éve kezdıdött,
akkor még békés polgári mozgalomként. Mostanra idáig fajultak a
dolgok." "Győlöli ıket?" "Nem kezdettıl fogva." "Mi változtatta meg?"
"Hat hónappal ezelıtt kerültem erre a posztra. Egyre csak azt láttam,
hogy nı az áldozatok száma. De az igazi fordulópont akkor jött el,
mikor szemtanúja voltam egy bombamerényletnek. Egy iskolabuszt
robbantottak fel. Ártatlan gyerekeket, Riker! Tizenhatan haltak meg.
Késıbb azt mondták, tévedés volt, egy rendıröket szállító buszt akartak
a levegıbe repíteni. Mintha az nem lenne ugyanakkora bőn. Akkor
fogadtam meg hogy véget vetek a terrorizmusnak, nem számít, milyen
eszközökkel."

Crusher eközben megvizsgálta az összes beteget, s Finn megkérdezi,

mit talált. "Meg fognak halni. Nem tudok rajtuk segíteni. A testük
molekuláris szinten roncsolódott, a DNS-ük súlyosan megsérült." "Mit
tud csinálni?" "Semmit. A legtöbb amit tehetek, hogy
fájdalomcsillapítózom ıket. Talán egy korábbi stádiumban... Mi történt
velük tulajdonképpen?" "Az inverter miatt van. Hasznos szerkezet, de az
életünkkel fizetünk a használatáért." "Inverter? Mi az?" "Egy
dimenzióhasadékon viszi keresztül az embert." "Elméletileg az ember nem
képes túlélni az ilyesmit." "A tervezık is említették. De úgy látszik
nem volt igazuk. Mőködik a dolog." Crusher megvizsgálja Finnt, majd így
szól: "Magán is ott vannak a nyomai. De még nem túl elırehaladott a
dolog. Ha nem használja többé a szerkezetet, életben maradhat." Finn
nem válaszol.

Data, LaForge és Wesley az Ansata által használt szállítóeszközt

vizsgálgatják. Data az eszköz korábbi alkalmazásakor fellépı
jelenségeket elemezve azt tapasztalja hogy a szerkezet torzulásokat
okoz a hipertérben. Ezt meghallva Wesleynek eszébe jut valami, átnézi
Data eredményeit, majd így szól: "Hát persze, tudtam hogy ismerıs
valahonnan. Az Allway elmélet!" "A dimenzióközi transzporterre
gondolsz?" kérdezi Data. "Igen." "A huszonharmadik században
foglakoztak vele behatóbban, de miután elméleti úton bebizonyították
hogy az ugrást az ember nem éli túl, de legalábbis komoly károsodásokat
szenved a szervezete, abbahagyták a további kutatásokat." Az idıközben
csatlakozó Picard így szól: "Most már értem, miért kellett nekik
ennyire egy orvos."

Crusher doktornı azért még nem adta fel egészen a küzdelmet, betegtıl
betegig lépve próbál javítani az állapotukon. Finn a közelben üldögél
egy mappával a kezében. Crusher közelebb lép hogy megnézze mivel
foglalatoskodik a terroristák vezetıje, s meglepıdik azon amit lát:
Finn elmélyülten rajzolgat. "Ahelyett hogy embereket öldös, inkább
ilyesmivel foglalkozna." mondja neki Beverly. "Jut idım mindkettıre."
válaszolja a férfi, elrakva a mappát. "Úgy beszél róla, mintha az is
csak valami hobbi lenne." "Én nagyon komolyan veszem a céljaimat. Maga
egy idealista, ha ennyire nem érti, mi folyik itt." "Csak jó
társadalomban élek, ahol nincs szükség erıszakra." "Valóban? Hogy csak
egy példát említsek: mi volt a helyzet az amerikai függetlenségi
háborúval? Mi volt tulajdonképpen George Washington?" "Tábornok, nem
pedig terrorista." "A különbség csak a végén derül ki: ha gyız
tábornok, ha nem, terrorista." "Maguk ártatlanokat ölnek. Ez
elfogadhatatlan." "Ugyan, hányszor történt ilyesmi, csak a maguk
történelme során, a szabadság nevében? Gondolkodott már azon hogy a
maga jó társadalma mennyi felrobbantott ember életébe került? És most
maga, aki mindennek a gyümölcsét élvezi, erkölcstelennek tart minket?!?
Kész vagyok meghalni a szabadságunkért, és a maguk nagyszerő
társadalmának hagyományait követve, kész vagyok ölni is érte!"

Riker és Alexana kihallgatják az utóbbi idıben begyőjtött Ansata

szimpatizánsokat. Az egyikkel, akit annál a robbantásnál vettek
ırizetbe amely után Dr. Crushert elrabolták, Riker vált néhány szót:
"Gondolom, tudja hogy elrabolták az egyik emberünket. Azt üzenem a
vezetıjüknek, hogy készek vagyunk tárgyalni a szabadon bocsátásának
feltételeirıl. ... Engedjék szabadon." mondja Alexanának. Az nehezen,
de engedelmeskedik. "Követtetnem kéne hogy eljussunk a rejtekhelyükre.
De legyen, próbáljuk meg a maga módszerével." mondja Alexana dühösen,
miután a férfit elvezették. "Mit akar tulajdonképpen?" "Vissza akarom
kapni az otthonomat. Szeretném levenni ezt az egyenruhát, szeretnék
félelem nélkül sétálni az utcán, szeretném ha eltőnne az emberek
szemébıl a rettegés... Ez az amit akarok, Riker!"

Data a híd egyik mőszerpultján dolgozik, Picard érdeklıdve lép oda

hozzá. "Ha sikerül detektálnunk és nyomon követnünk a dimenzionális
transzporterek által keltett hiperőrtorzulásokat, talán felfedezhetjük
az Ansata fıhadiszállását." mondja Data. "Nagyszerő, csak folytassák."
szól erre Picard, majd magára hagyja az androidot. Azaz csak hagyná,
mert Data utána megy: "Nem egészen értem az Ansata viselkedését. A
programom a legtöbb tettüket szükségtelennek és elfogadhatatlannak
ítéli meg." "Az enyém nemkülönben." "Akkor miért érhetnek el mégis
sikert? Történelmi tanulmányaim alapján azt látom, már jó néhányszor
történt ilyesmi." "Igen. De én soha nem tekintettem politikai
eredménynek azt, amit fegyverrel vívtak ki." "Pedig vannak rá példák: a
mexikói szabadságharc, a ír újraegyesítés kétezer-huszonnégyben..."
"Igen, igen." "Tehát az erıszakot akkor alkalmazzák, mikor a békés
módszerekkel már nem élnek célt?" "Tudja Mr. Data, ez egy olyan
probléma, amely végigkísérte az emberiség egész eddigi történelmét."

A szimpatizáns, akivel Riker korábban beszélt, megérkezett az Ansata

fıhadiszállására, s felkeresi Finnt. Elmondja neki Riker üzenetét, meg
azt is, hogy a rendfenntartók tömeges letartóztatásokba kezdtek. Finn,
a beszélgetés egy részét akaratlanul kihallgató Crusherhez fordul:
"Ezzel akarják kikényszeríteni a szabadon engedését." "Nem errıl van
szó." "Nem engedhetem szabadon. Szükségünk van magára." "Hogy
megszüntessem az inverter hatását? Arra csak egy lehetıség van: ha nem
használják többé. És gondolhatna rám is. Van egy fiam, aki visszavár."
"A hajón?!" kérdezi gyanakodva Finn. "Igen." "Sajnálom. A legénység
szövetkezett a kormánnyal." "Nem vagyunk az ellenségeik!" "Maguk többek
egyszerő ellenségnél. Tizenhét éve próbálunk szót érteni a világgal, de
senki nem figyel ránk. A Szövetség zászlóshajójának megsemmisítése
talán majd felhívja ránk a figyelmet..." "Ne!" kiáltja rémülten
Beverly. "Maguk avatkoztak bele, maguk csatlakoztak az ellenfelünkhöz,
mikor gyógyszerekkel látták el ıket. Maguk fogják megölni a fiát, nem
én." "Erre semmi szükség. E nélkül is megteszem amit csak tudok."
"Nekem is volt egy fiam." mondja Finn halkan, "Tizenhárom évesen halt
meg. A kormány egyik börtönében." Ezzel magára hagyja Beverlyt.

Egy gyanútlan páros sétál az Enterprise egyik folyosóján, mikor egy

villanás kíséretében egy fegyveres nı bukkan fel a semmibıl. Egy-egy
gyors lövéssel leteríti mindkettıjüket, majd eliramodik a folyosón.
A behatolóra Worf azonnal felfigyel. Picard vörös készültséget rendel
el. LaForge jelenti hogy újabb behatolók érkeztek a gépházba.
"Szinteket lezárni! Szállítóhíd, sugározza a behatolókat a
börtönszekcióba." "Képtelenség, uram. A jelek teljesen instabilak."
válaszolja O'Brien.
A fedezékbe húzódott LaForge végignézi ahogy az egyik terrorista egy
korong alakú szerkezetet rögzít a keverıkamra falára, majd mindketten
eltőnnek. Jelenti a dolgot a hídnak. "Sugározzák ki az őrbe." mondja
Picard. "Nem tudom bemérni a szerkezetet." válaszolja O'Brien.
"Hajtómőegységet kiüríteni, szétváláshoz felkészülni! Mr. LaForge, a
maga kezében van a hajó sorsa." Geordinak sikerül lebontania a bombát a
keverıkamráról, majd kapcsolatba lép O'Briennel: "Készüljön fel a
sugárzásra, az én jelzésem alapján! Célpont: két kilométer balra-hátra
a hajtómőegység síkjában." "Hogyan?!?" kérdezi döbbenten Troi.
"Sugárzás!" hallatszik LaForge hangja. "Kész." jelenti O'Brien. "Mr.
LaForge, jól van?" kérdezi Picard. "Teljes mértékben, uram. A
kommunikátorom a bombával együtt elhagyta a fedélzetet." A szerkezet
rövidesen felrobban, de nem tud kárt tenni a hajó pajzsaiban. Egy perc
telhet el, mikor két Ansata terrorista jelenik meg a hídon. Az egyiket
Picard támadja meg, a másikkal pedig Worf keveredik tőzharcba. Sikerül
ugyan leterítenie, de a terrorista is eltalálja ıt. A következı
pillanatban a támadók aktiválják dimenzionális transzportereiket, s
eltőnnek. Az, amelyiket Picard próbálta ártalmatlanná tenni, a
kapitánnyal együtt olvad bele a dimenzionális hasadék megnyílásakor
keletkezı fehér villanásba.

Az események hallatára Riker visszatér az Enterprise-ra, magával

hozva Alexanát is. A hídon, felettesei fogytával Data tart ügyeletet.
"Mi történt?" kérdezi Riker. "Ansata terroristák támadták meg a hajót.
Három halott, négy sebesült, köztük Worf hadnagy, aki hamarosan rendbe
jön. Picard kapitányt ismeretlen helyre vitték." "Miért tették? Csak
beszélni akartunk velük." tőnıdik Riker. "Ez volt a válasz." mondja
Alexana. "Uram, ha még egyszer használják a dimenzionális
transzportert, be tudom mérni ıket." jelenti Wesley.

Crusher, akit visszakísértek a sziklafolyosóba, meglepetten pillantja

meg a két ır által kísért Picard-t. Szemmel láthatóan mindketten
örülnek a találkozásnak. Picard elmondja mi történt Crusher elrablása
óta: "... És végül fel akarták robbantani az Enterprise-t. Worf
megsebesült, lehet hogy meghalt. Ez nyugtalanít." "Wesley?" "Ahogy
láttam, fedezékbe húzódott, mikor a lövöldözés kitört. Nem hinném hogy
baja esett volna. Hamarosan sikerül megtalálnia ezt a helyet. Nagyon
tehetséges. Jó tiszt lesz belıle." "Jó tanárai vannak. ... Tudom,
vissza kellett volna mennem." "Fel kellett volna sugároztatnom." "Nem
tette volna meg." "De igen. És legközelebb meg is fogom tenni." "Az
akaratom ellenére?!" "Ha másképp nem megy..." "Ha ésszerő parancsot ad,
engedelmeskedem." "Én döntöm el, hogy bizonyos helyzetekben mi
szükséges." Erre hallgatnak egy sort, majd Crusher szólal meg: "Ez egy
barlangrendszer, nincs természetes kijárat. Vagy az Enterprise sugároz
fel bennünket, vagy megkaparintunk egy-egy invertert." "Nem túl
kecsegtetı kilátások. Fıleg az utóbbi." "Tudja, valahogy
elbizonytalanodtam. Már nem tőnik egészen egyértelmőnek hogy melyik
oldal a jó és melyik a rossz. A vezetıjük, Finn... Egészen különleges
ember. Annyira más, mint amire számítana az ember." "Az. Más.
Megtámadta a hajómat." "Tulajdonképpen megvolt rá az oka. Ha jobban
belegondolunk..." "Azt védi, aki meg akarta ölni a fiát." A
beszélgetést Finn érkezése szakítja meg. Picard elmondja neki, hogy az
Enterprise megtámadásával nagy hibát követett el: "Azt hiszi, ez a
tette válasz nélkül marad?" "Nem. Sıt, épp erre számítok." "Szóval azt
akarja hogy a Szövetség beavatkozzon?" "Azt mondják nincsenek benne,
miközben az ellenséggel üzletelnek. Szerintem csak nem akarják
beismerni." "Talán minket akar hibáztatni azért is, mert maguk bombákat
robbantanak?!?" "Az egyetlen elképzelhetı módon küzdök egy erıs
ellenféllel. És most még hatalmasabb ellenfelet szereztem. Nem látják
hogyan szolgál ez a javunkra?" "Nem." válaszolja Crusher. "A Szövetség
meg akar állítani bennünket. Kiszabadítja magukat, és megpróbál minket
előzni innen. De nem lesz könnyő dolga. Egyre több és több szimpatizáns
kormánytól kér majd segítséget, és így egyre többen tudják majd meg,
miért harcolunk. A másik lehetıség: gyızünk." "A Szövetség semmilyen
módon nem fog közremőködni." mondja erre Picard. "Már meg is tették.
Idejöttek." Ezzel Finn távozik.

Troi a tanácsadói helyiségben van, mikor egy fényfelvillanás ragyogja

be a szobát. Finn jelenik meg nem messze tıle. Deanna riadóztatja a
biztonságiakat. "Azt követeljük, hogy a Szövetség vegye blokád alá a
Rutia IV-et, amíg a kormány el nem ismeri a függetlenségünket. A két
tiszt a követelésünk teljesítéséig a foglyunk marad. Tizenkét órát
kapnak." mondja Finn, majd transzportál.
 "Megvannak a pontos koordináták! Letapogatás folyamatban. ... Egy
összefüggı barlangrendszer, mintegy háromszáz méterrel a felszín alatt.
Természetes lejárat nincs." jelenti Wesley. "Tehát mesterséges
világítást alkalmaznak." mondja Riker. "Ha kikapcsoljuk az
energiaellátást, azzal elé nagy zőrzavart okozhatunk." javasolja
Alexana. Az osztagot Riker vezeti, az úgy-ahogy rendbejött Worf is
csatlakozni akar. A hidat Datára bízzák.

Crusher visszatért a betegekhez, Finn ott talál rá: "Meg kellene

gyıznie Picard-t." "Már próbáltam. Nem megy." "Ha a helyében lennék,
most készülnék a halálra." "De maga nem ı. İ soha nem alkalmazna
erıszakot egy ilyen helyzetben, vagy játszadozna valaki életével.
Megpróbálná a lehetı legnagyobb tisztelettel kezelni az ellenfelét."
"Mint ahogy én magát." "Halálra ijesztett. Csakúgy mint ezt a világot,
engem is félelemkeltéssel akar irányítani." "Maga még nem tudja, mi az
igazi félelem." "Tudja mitıl félek a legjobban? Hogy maga végül gyızni
fog, és hatalomhoz jut." "Nem akartam hogy féljen tılem." mondja Finn,
s átnyújtja a mappát Beverlynek. Az végignézi a ceruzarajzokat, amelyek
egytıl egyig ıt ábrázolják. Finn elmegy, Beverly pedig tanácstalanul
álldogál még egy darabig.

A barlangrendszer egy félreesı zugában jó tucatnyi szállítósugár

ragyog fel, maga mögött hagyva Rikert, Worfot, Alexanát, és jó néhányat
a nı emberei közül. A csapat szétszóródik, és nekilátnak hogy
kábítókkal ártalmatlanná téve aki az útjukba kerül, megkeressék a
barlangrendszer energiaellátását.

"Mennyire veszélyes a dimenzionális transzporter?" kérdezi Picard.

"Nem tudom. És nem is akarom hogy ilyesmin gondolkodjon." válaszolja
Beverly. "Kötelességünk megszökni." "Finn meg akarja ölni." "Akkor még
inkább. Csak nem állította maga mellé?" Beverly megmutatja neki a
rajzokat. "Azt hiszem kezd megváltozni. Talán a lelkére beszélhetnénk."
"Jean-Luc, van valami amit tudnia kell... Ha esetleg nem jutnék ki
innen élve..." A világítás hirtelen kialszik, Beverly nem fejezi be a
mondatot. "Megtaláltak minket." mondja erre Picard.

Alexana és emberei néhány perc alatt begyőjtik azokat akiknek nem

volt idejük vagy lehetıségük elmenekülni. Az akció vége felé Alexana
rábukkan Picardra és Crusherre, de egy kicsit elkésik, Finn néhány
lépéssel már elıtte jár a folyosón. Mikor Finn megcélozza Picard-t,
Alexana rövid habozás után lelövi. Riker ekkor érkezik. Crusher
megvizsgálja a földön heverı férfit: "Meghalt." "Kábítófokozat is elég
lett volna." jegyzi meg Riker Alexanára pillantva. "Ha most fogságba
esett volna, abból nem származna semmi jó. Megpróbálnák kiszabadítani,
vagy közvetlenül, vagy újabb terrorakciókkal. Így talán nyugtunk lesz
egy darabig. Tökéletlen megoldás egy tökéletlen világban." mondja erre
Alexana. Egy tizenéves gyerek bukkan fel a folyosó végén, kezében
fegyver, amit a társaságra szegez. "Nincs szükség újabb halottakra."
mondja Beverly. A fiú lassan leereszti a fegyvert, Alexana emberei
elvezetik. "Máris kész valaki a helyébe lépni. Soha nem lesz vége."
mondja a nı. "Lıhetett volna, de nem tette. Talán ez a fiú az Ansata
jövıje." fordul Riker Alexanához.

Az Enterprise hídján visszaáll a rend, ahogy Picard, Riker és Worf

visszatérnek. Beverly is velük van, s fiát meglátva boldogan ölelkeznek
össze. Picard egy darabig vár, majd így szól: "Mr. Crusher, elhagyjuk
az orbitális pályát." Ám Wesley és Beverly elválaszthatatlannak tőnnek.
"Mr. Crusher... Üljön le végre." mondja Picard mosolyogva, mire Beverly
végül elengedi Wesleyt, s letelepszik a Riker széke melletti ülıkére,
Wesley pedig elfoglalva helyét a kormányospultnál, kis késéssel ugyan,
de végül teljesíti a parancsot.
 [Alexana Devos - Kerrie Keane, Kyril Finn - Richard Cox. Írta:
Melinda M. Snodgrass]

61. Egy Q nevő ember (Deja Q)

SD 43539.1, 2366 július 15.

Az Enterprise és legénysége azon fáradoznak a Bre'El rendszerben,

hogy megmentsék a negyedik bolygó lakosságát attól a katasztrófától,
melyet holdjuk okoz hamarosan, mikor a bolygóra zuhan. Hogy az
Enterprise-nál alig néhányszor nagyobb hold, vagy inkább szikladarab
miért tért le a pályájáról, s közeledik egyre csökkenı sugarú pályán a
bolygóhoz, egyelıre nem sikerült kideríteni, ezért LaForge, Data, Riker
és Picard arról tanácskoznak, mit tehetnének.
"Ha egyszerően hagyjuk belépni a légkörbe, nem ég el mire leér?"
kérdezi Riker. "Egy igen ellenálló, magas olvadáspontú
kristályszerkezető vegyületbıl áll. Egy része elégne ugyan, de a
maradék még mindig nagy pusztítást okozhat." válaszolja Data. "Ha
megpróbálnánk megsemmisíteni?" "A rendelkezésre álló idı alatt
legfeljebb felapríthatjuk valamelyest. Ezzel csak annyit érünk el, hogy
a darabok kiszóródása miatt az elpusztított terület még nagyobb lesz."
mondja ismét Data. "Milyen károkra lehet számítani?" kérdezi Picard. "A
hold valamivel több mint huszonkilenc óra múlva csapódik be, de a
légkört már valamivel korábban eléri. Attól a perctıl kezdve nem sokat
tehetünk. Számításaim szerint a becsapódás egy megközelítıleg nyolcszáz
kilométer átmérıjő krátert fog létrehozni." A bolygó lakói korábban
elmondták, hogy ez még nem viselné meg ıket komolyabban, az érintett
terület kiürítése már megkezdıdött. Amitıl igazán tartanak az az, hogy
a becsapódáskor erıs földrengések, szökıár keletkezhet, s a légkörbe
kerülı nagy mennyiségő por egy új jégkorszakot eredményezhet. "Mit
gondol, vissza tudnánk állítani a holdat az eredeti pályára?" kérdezi
Picard LaForgetól. "Meg kell növelni a vonósugár terhelhetıségét,
megnövelni a reaktor energia-leadását legalább százharmincöt
százalékra, és akkor talán a görbületi-, és impulzushajtómővek együttes
alkalmazásával sikerülhet a dolog." válaszolja Geordi. "A keringési
pálya helyreállításához nem egészen négy kilométer per másodperccel
kell megnövelni a hold jelenlegi kerületi sebességét egy stabil pálya
eléréséhez." teszi hozzá Data. "Uraim, próbáljuk meg." hozza meg a
döntést Picard.
A módosítások hamarosan elkészülnek, s az Enterprise megkísérli a
helyére terelni az elbitangolt holdat. Alig kezdik meg a kísérletet, a
hídon, de mint késıbb kiderül az egész hajón fülsértı, zümmögı-sivító
zaj hangzik fel. LaForge ellenırzi a gépház rendszereit, de a zajforrás
nem ott van. Mivel a dolog zavaró, de nem elviselhetetlen, és teljesen
veszélytelen, úgy döntenek, nem tulajdonítanak jelentıséget a dolognak.
A pályamódosítási kísérlet azonban nem jár jelentısebb eredménnyel, az
Enterprise hajtómőveinek csak elenyészı mértékő sebességnövekedést
sikerül elérni a hold nagy tömege ellenében. LaForge jelenti hogy a
keverıkamra kezd túlterhelıdni, jobb ha abbahagyják a dolgot. Picard
leállíttatja a hajtómőveket, s a zaj is elhal hamarosan.
De abban a pillanatban ahogy csend borul a hídra, egy fényfelvillanás
vakítja el a jelenlevıket. Picard körülpillant, s megdöbbentı
látványban van része: jó két méternyire a padlótól, a taktikai
konzolhoz vezetı emelvény jobb oldali része fölött Q lebeg a levegıben,
mintha egy láthatatlan ágyon feküdne az oldalán. Ráadásul teljesen
meztelen. Picard meglepetésében szólni sem tud, mire Q rávigyorog, de a
következı pillanatban, valószínőleg nem önszántából, nagyot nyekkenve a
padlóra zuhan. Újra Picardra vigyorog, majd így szól: "Vörös
készültség!" Picard képtelen szabadulni Q belépıjének hatása alól.
 Q igen furcsán viselkedik. Bár hatalmában állna, nem hajlandó ruhát
teremteni magának, Picard végül lekísérteti a hídról, hogy öltöztessék
föl. Miközben Q visszatértére várnak, LaForge azt mondja, tenniük
kellene még egy kísérletet, de elıbb megpróbál még több energiát
kicsiholni a hajtómővekbıl. Mikor Q végül visszatér, immár elfogadható
öltözékben, Picard és Riker sokat sejtıen összenéznek. "Q, hagyja abba
a játszadozást, és állítsa vissza a holdat az eredeti pályára." mondja
Picard. Q meglehetısen morcosan válaszol: "Nem én csináltam. Most
igazán nincs idım ilyesmivel vacakolni, van e nélkül is elég bajom. Meg
mellesleg nem is tudnám megtenni. Megbüntettek. Kitaszított lettem,
többé nincs hatalmam." Picard, Riker és Troi rezzenéstelen arccal
nézik. "Nem hisznek nekem. Pedig ez az igazság... Hát csoda hogy ilyen
ideges vagyok? Mintha én is csak egy magukfajta esendı, gyenge
teremtmény lennék. Ráadásul halandó is vagyok, mint maguk, vagy bárki
más." folytatja Q kétségbeesetten. "A büntetés részeként tették
emberré?" kérdezi Troi. "Nem. Kiválaszthattam hogy milyen lény testébe
börtönözzenek be. Végül az emberi forma mellett döntöttem, s azt kértem
hogy hozzanak ide az Enterprise-ra. Jean-Luc, az egész univerzumban
maga az egyetlen akit többé-kevésbé a barátomnak mondhatok." Picard-t
ez az utolsó mondat készületlenül éri, meglepetten pillant Q-ra. Data
eközben megvizsgálta Q-t, s közli hogy az valóban nem több mint egy
közönséges ember. "Mit akar?" kérdezi Picard. "Egy kis együttérzést.
Menedéket kérek ezen a hajón." "Vigye arrébb végre azt a holdat."
mondja Picard, ellentmondást nem tőrı hangon. "Nem tudom. Nincs többé
hatalmam. Kapitány, Q teljesen tehetetlen." "Q hazug! Q embergyőlölı!"
mondja erre Picard. "Q sebezhetı. Q bizonytalan. Mit tehetnék hogy
bebizonyítsam?" "Haljon meg." mondja Worf a taktikai konzol mögül,
teljesen komolyan, mire Riker rávigyorog. "Pont ezt vártam magától,
Worf." mondja erre Q. "Szóval bánjunk úgy magával, mint egy hétköznapi
emberrel?" kérdezi Picard. "Igen." "Rendben. Úgy lesz. Mr. Worf,
kísérje a fogdába." "Örömmel, uram." Q tiltakozna, de a klingon
fenyegetıen rámordul, mire jobbnak látja engedelmeskedni.
Azonban nem sokáig bírja ki szó nélkül, hamarosan panaszolni kezdi a
bajait Worfnak: "Képzelje csak el: beteg lehetek, megsérülhetek,
megöregszem, ráncos leszek, megıszülök, talán meg is kopaszodom,
butulni kezdek... Ez borzasztó." Végigméri Worfot, majd így szól:
"Talán inkább klingonnak kellet volna lennem." Worf nem válaszol.
Mikor megérkeznek a fogdába, Worf betereli Q-t az egyik cellába, s
bekapcsolja az erıteret. "Na! Ezt nem gondolhatja komolyan! Tényleg itt
akar hagyni?" "Talán most végre abbahagyja a játszadozást, ha másért
nem, hát azért hogy kiszabadítsa magát." mondja Worf, majd elmegy.
"Romulannak kellett volna lennem." mondja erre Q bosszúsan.

Riker és Picard a készenléti helyiségben beszélgetnek Q-ról.

"Ezúttal vajon mit akarhat?" teszi fel a kérdést Picard. "Szerintem
csak arra kíváncsi, meddig bírjuk idegekkel. Mikor komolyra fordul a
helyzet, visszahelyezi a holdat a pályájára." "De lehet hogy mégsem az
ı mőve." "Gondolja hogy igazat mond?" kérdezi Riker hitetlenkedve.
"Egyetértek, eléggé valószínőtlen, de mégis fennáll az esélye. Ennek
ellenére meg kell próbálnunk megoldást találni." "Q meg majd jót nevet
rajtunk."

Picard kapcsolatba lép a Bre'El vezetıivel, s tájékoztatja ıket, hogy

az elsı kísérlet kudarcot vallott ugyan, de nem adják fel a dolgot.
Azok elmondják hogy a terület kiürítése jól halad, a hátralévı mintegy
huszonöt óra alatt nehézség nélkül be fogják fejezni.
Alig fejezi be Picard a beszélgetést, a hajót hirtelen alacsony
intenzitású sugárzás árasztja el, melytıl minden és mindenki derengı
aurát kap. "A sugárzás veszélytelen. Valamiféle letapogatósugár, de az
iránya meghatározhatatlan. Mintha minden irányból egyszerre érkezne."
jelenti Data.
 A fogdában eközben egy fénylı kék gömb jelenik meg. Körbejárja a
helyiséget, majd az erıtérkapun áthaladva odarepül a priccsén alvó
Q-hoz. Megáll fölötte, majd néhány másodperc múlva eltőnik.

Picard hamarosan felkeresi az idıközben felébredt Q-t: "Mi folyik

itt?" "Honnan tudnám? Én csak üldögélek itt a cellámban. Egyedül,
reménytelenül... És pokolian unatkozom!" Picard elmondja neki, mi
történt az elmúlt percekben. "Én nem vettem észre semmit. Komoly
gondjaim voltak: a végtagjaim elnehezedtek, gyengének éreztem magam,
nem is tudtam állva maradni, és végül mintha elájultam volna." "Azt
hiszem, csak elaludt." nyugtatja meg Picard. "Ijesztı. Hogy bírják ezt
nap-nap után?" Q újra panaszkodni kezd, mire Picard a kijárat felé
indul. Q utána akarna menni, de beleütközik az erıtérbe: "Micsoda
hasznavehetetlen test." Picard erre visszapillant. "Szóval van egy
rakoncátlan holdjuk. Ismerem a fajtájukat. Talán segíthetnék, ha
kienged." mondja erre Q. "Milliók élete van veszélyben. A
hatalmával..." "Nincs többé hatalmam! Hányszor mondjam még el?!? De
mindaz a tudás amit létezésem során összegyőjtöttem, még megvan.
Felhasználhatnák." Picard elgondolkodik, majd a fogdába rendeli Datát.
Mikor az android megérkezik, kikapcsolja a cella erıterét. Q gyanakodva
méri végig ıket, majd kióvakodik a nem túl tágas helyiségbıl. "Mr.
Data, maradjon Q mellett, és próbáljanak meg kitalálni valamit."
"Különös. Ami magának büntetés, az nekem a leghıbb vágyam." mondja
Data, valami rideg felhanggal. "Az emberek igen fura népség. Folyton
kutatnak, keresnek, de maguk sem tudják, mit." "Szomjazzák a tudást.
És nagyon fejlıdıképesek." "Mindazonáltal nem túl nagy jelentıségő faj.
De azért ne sajnálja ıket." "Nem is teszem." "Akkor jó." "Ugyanis nem
tudom. Ez az én nagy problémám: kíváncsi vagyok, mint az emberek, de
vannak kérdések, melyekre soha nem kaphatok választ. Nem tudhatom meg,
milyen érezni." "Ha engem kérdez, azt hiszem az érzelmek sokkal kisebb
jelentıségőek mint gondolná."

Data, LaForge és Q hamarosan a gépteremben jönnek össze, hogy

kidolgozzanak egy újabb megoldást. "A hold kissé elliptikus pályán
kering. Ha megvárjuk hogy túlhaladjon pályája legtávolabbi pontján, a
bolygó gravitációja is hozzá fog adódni az Enterprise hajtómőve által
kifejtett tolóerıhöz. A baj csak az, hogy ekkor már csak hét órányira
leszünk a becsapódástól. De ha az utolsó pillanatig, egészen a légkör
határáig gyorsítjuk a holdat, talán sikerülhet." mondja LaForge. Q, aki
ez idáig a központi mőszerpultra támaszkodva, elırehajolva vizsgálgatta
az egyik kijelzı adatait, hirtelen megszólal: "Ez hihetetlen."
"Felfedezett valamit?" kérdezi Geordi. "Fáj a hátam. Ez egyáltalán nem
tetszik. Ilyenkor kell azt mondani: 'Jajj!'?" fordul Q kétségbeesetten
a másik kettı felé. Data és Geordi egymásra néznek, majd egyszerre
mondják: "Jajj!" "Jaaajjjjj!!!!" kiált fel erre Q, "Nem tudok
felegyenesedni!" Data orvost hivat a gyengélkedıbıl. Q tovább jajgat,
mire LaForge megjegyzi: "Ugyan már. Gondoljon a bolygó lakóira. Mit
gondol arról amit korábban mondtam?" "Nagyszerő terv. Csodás... Nemcsak
a hold hullik tıle darabokra, de a hajójuk is." "Van jobb ötlete?"
"Inkább az okot kellene kitalálni ahelyett hogy a jelenséget
vizsgálgatják." mondja Q. "Próbáltuk. Nem találtunk semmit." mondja
erre LaForge. "Nem gondoltak például arra hogy egy, a közelben elhaladó
nagy tömegő test gravitációja módosította a hold pályáját? Mondjuk egy
vándorló törpe fekete lyuk?" "És ha ez a helyzet, mit tehetnénk?"
kérdezi Data. "Változtassák meg a gravitációs együttható értékét az
univerzumban." "Hogy mit?!?" kérdezi LaForge. "Attól lecsökken a bolygó
és az eltérítésért felelıs égitest által a holdra gyakorolt gravitációs
vonzóerı." magyarázza Q. "És mégis hogy az ördögbe tegyük ezt?!?"
"Nagyon egyszerő... Jaaajjjj!!! Hol van már az orvos???" "Azt hiszem
ezt nem tudjuk megtenni. Maga talán meg tudná... Illetve meg tudta
volna, amíg megvolt hozzá a hatalma." mondja Data. "Igaza van.
Felejtsék el amit mondtam." Ekkor feltárul a legközelebbi turbólift
ajtaja, s Dr. Crusher lép ki rajta. "Doktornı, csakhogy itt van!"
mondja megkönnyebbülten Q. Beverly megvizsgálja: "Nocsak, nocsak. A mi
Q barátunk dereka a lumbágó tipikus iskolapéldája lehetne." Ezzel
nekilát, hogy - igaz nem túl gyengéden - helyrehozza Q fájós derekát.
Eközben LaForge szorgalmasan dolgozik valamin: "Ha az egész univerzum
gravitációjával nem is tudunk mit kezdeni, a görbületi mezıt
kiterjesztve a holdra, annak a gravitációját csökkenthetnénk. Ez is
több a semminél." Q arca felderül: "Örülök hogy segíthettem. ... Na!
Mi ez már megint?!?" "Mi mi?" kérdezi Beverly. "Valami baj van a
gyomrommal." "Fáj?" "Nem, csak... Csak hangokat ad." "Nem lehet hogy
éhes?" kérdezi vidáman Beverly.

Q és Data ellátogatnak a Ten Forwardba, s letelepszenek a bárpulthoz.

"Nos, mit egyek?" kérdezi Q. "Ez függ az ember hangulatától is. Troi
tanácsosnı például, ha lehangolt, vagy kétségei vannak, csokoládés
édességet fogyaszt a legszívesebben. Ha jól értelmeztem az akkor
bekövetkezı hangulatváltozását, azt hiszem, ez megnyugtatja." Q ekkor a
pultoshoz fordul: "Mit tud ajánlani?" "Mit szólna mondjuk egy
csokoládépudinghoz?" "Egy? Legyen tíz." "Tíz?!?" "Igen. Nagyon
lehangolt vagyok." A következı pillanatban felszisszen a bár ajtaja. A
hangra Q hátrafordul, s elkerekedik a szeme: "Ennek a találkozásnak
egyáltalán nem örülök." Data is hátrafordul, s megpillantja a bárba
belépı Guinant, aki döbbenten mered Q-ra.
"Szóval végül elzavarták." mondja Guinan, miután Data összefoglalta
neki Q idekerülésének történetét. "Legalábbis ezt állítja. De nem
vagyunk teljesen meggyızıdve arról, hogy valóban ember." mondja Data.
"Tényleg?" kérdezi Guinan baljóslatú hangsúllyal. Majd úgy hogy Q ne
lássa, felvesz egy villát, amit valaki a pulton felejtett, s egy
lendületes mozdulattal beleszúrja Q kezébe. Az felüvölt, arrébb ugrik,
s hitetlenkedve mered Guinanra. "Egészen emberi reakció." mondja a nı
egykedvően, majd elfoglalja helyét a pult mögött. "Nem értem miért
győlöl ennyire?" kérdezi Q. "Talán nincs meg rá minden okom? Visszaélt
a hatalmával, amíg volt. Most talán visszakap majd egy keveset abból a
gonoszságból, amivel eddig másokat gyötört." "Bár nekem már nincs
hatalmam, azért vannak barátaim." "Csak fenyegetızik. Mint ahogy
korábban tette." "Most viszont új célom van. Hogy úgy mondjam,
békemissziót teljesítek." mondja erre Q. "Ez nemes célkitőzés." mondja
Data. "Hallgasson Datára. Sokat tanulhat tıle." mondja Guinan. "Hát
persze. Egy robot, amint leckéket ad arról, hogyan kell embernek
lenni." válaszolja Q gunyorosan. "Kezdetnek mindenesetre nem rossz. De
sokat kell még tanulnia." Ekkor megérkezik a tíz adag puding. Q a
tálcákra, majd Guinanra pillant, végül így szól: "Elment az étvágyam."

"Egy különleges energiaformációt észlelek." jelenti Worf a hídon.

"Analizálja." utasítja Picard. "A szerkezete változik. Az analízis
szerint a minta szabályos." "Lehet hogy élılény?" kérdezi Riker. "Nem
kizárható." "Kíséreljük meg a kapcsolatfelvételt." mondja Picard. Worf
rákapcsolja a tolmácsgépet a jelenségtıl származó jelekre. "A jelek
alapján intelligens kommunikációról van szó. A jel túl komplex.
Fordítás nem lehetséges." mondja a számítógép.
Mivel a jelenség az Enterprise elıtt áll, a Ten Forwardból kitőnıen
rálátni. Data és Guinan is azt nézik a bárpulttól, mint mindenki más,
aki a bárban tartózkodik. Illetve majdnem mindenki. Q néhány asztallal
odébb, az ablakoknak háttal ül, s komoran bámul maga elé. "Ez egy
Khalamaray." mondja Guinan Datának. Egy fénypont válik el az
energiafelhıtıl, s pajzson és páncélon áthatolva a bárban terem, s
nekimegy Q-nak. Az emberléttel büntetett lényt kékes színő aura veszi
körül, s szemmel láthatóan kellemetlen élményben van része. A behatolót
persze Worf is észlelte, s mikor Data jelenti a hídra az eseményeket,
akcióba lépnek. Picard vörös készültséget rendel el, s riadóztatja a
biztonsági személyzetet, Riker pedig a gépházzal lép kapcsolatba hogy
LaForge próbáljon meg a pajzs megerısítésével véget vetni a dolognak.
Geordi százötven százalékig tudja megnövelni a védıernyı
energiaszintjét, ám ez nem tőnik hatásosnak. Ekkor megváltoztatja a
pajzs modulációját, mire a Q-t gyötrı aura semmivé foszlik.

Az új fenyegetésre való tekintettel Picard Q-t is meghívja a soron

következı megbeszélésre, akinek szemmel láthatóan valami köze van az
energialény felbukkanásához. "Mit csinált velük?" kérdezi Q-t Picard.
"Semmi komolyat. Csak viccelıdtem egy kicsit. Sajnos a khalamaray-knak
nincs humorérzéke." "Gondolom számított rá hogy elıbb-utóbb felbukkan
egy." "Nem igazán. A khalamaray-k rendkívül intelligensek, de
teljességgel kiszámíthatatlanok." "Azért azt sejthette hogy az
ellenségei, mikor megtudják hogy halandó lett, keresni kezdik. Úgy
gondolom azért jött ide a hajóra, hogy legyen aki megvédje." mondja
Picard. "Valahogy nincs kedvem testırt játszani. Fıleg egy ilyen alak
mellett." fordul Riker Picardhoz. "Nekem sincs. Ráadásul ezzel kockára
tenném a legénység biztonságát. A legjobb lesz, ha amint lehet,
kitesszük egy őrállomáson. A Csillagflotta majd kitalálja mi legyen
vele." ért egyet Picard. "Uram, azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül
hogy Mr. LaForge az ı javaslata alapján dolgozik egy lehetséges
megoldáson." mondja Data. Picard kapcsolatba lép a gépházzal, s Geordi
tájékoztatja hogy valóban igen jól halad, de szüksége lenne Datára.
Picard végül leküldi Q-t és az androidot, hogy segítsenek neki.

"Picard azt gondolja, nem vagyok alkalmas arra hogy itt dolgozzak."
mondja Q Datának, miközben a gépház felé tartanak. "Nem a tudásáról van
szó, hanem arról, képes-e együttmőködni az emberekkel. Az emberi
kapcsolatok nagyon fontosak egy ilyen hajón." "Ez nem igazán érdekel.
Csak be akarom bizonyítani, hogy érek valamit." "Pedig fontos hogy
minél jobb kapcsolatot tudjon kiépíteni a társaival. Ha azt akarjuk
hogy az Enterprise a lehetı legjobban mőködjön, egy csapattá kell
válnunk."

Picard kapcsolatba lép a bolygóval, tájékoztatja ıket hogy hamarosan

újabb próbát tesznek. A helyzet egyre rosszabb odalent, a tengerparti
területeken szökıár söpör végig, de a bolygó vezetıi biztosak abban
hogy az Enterprise mindent megtesz hogy megmentse ıket.

Miközben a hajó az újabb kísérletre készül, a khalamaray egyre

közelebb óvakodik. Data és Q megérkeznek a gépházba. "Figyelem,
mindenki. Mostantól én irányítom a mőveletet." mondja Q. "Ezt meg hogy
gondolja?" kérdezi tıle LaForge. "Azt hiszem, a tudásom feljogosít
erre." "Én viszont nem így látom. Vagy csatlakozik a csapathoz és
követi az utasításaimat, vagy távozik." "Parancsolgat? Nekem?!?" "İ a
gépterem parancsnoka. Joga van hozzá." mondja Data Q-nak. Az végül
bosszúsan lezökken egy ülıkére, az egyik mőszerpult mellett.
"Akkor lássunk neki." mondja Geordi. Kiterjesztik a görbületi mezıt,
de az egyelıre nem burkolja be teljesen a holdat. "Ez nem jó, így
különbözı gravitációs zónák jönnek létre." mondja Q. "Ki tudjuk
egyenlíteni." mondja magabiztosan LaForge. "De ha mégsem, a hold
darabokra szakad. Ne mondja hogy nem figyelmeztettem." "Fogja már be!"
Q sértetten félrehúzódik.
A dolog mőködik, a hold pályája lassan stabilizálódik. Ám mielıtt a
folyamat teljesen befejezıdhetne, a khalamaray támadásba lendül. Elsı
lövése a légkörbe löki az Enterprise-t, a második pedig megfosztja
pajzsaitól. A hajót azonban nem légköri repülésre tervezték, s bár a
tritániumpáncél sokat kibír, a teljes impulzusmeghajtással a légkörbe
lépı hajót komoly veszély fenyegeti. S hogy a kép teljes legyen, az
energiagömb újra felbukkan, megint beburkolja Q-t, és megpróbálja a
levegıbe emelni. Data elkapja, miközben LaForge megpróbálja
feléleszteni a pajzsot. Épp abban a pillanatban jár sikerrel, mikor a
halványkék aura vakító fehérré izzik, messzire repítve Datát. A
megfelelı frekvenciára hangolt pajzs elszigeteli a hajót a khalamaray
behatolásától, Q a földre zuhan, de senki sem törıdik vele, mindenki a
mozdulatlanul fekvı Data köré győlik.

Az androidot a gyengélkedıbe szállítják, ahol LaForge és Crusher

doktornı vizsgálni kezdik. "A pozitronpályái instabilak. A korábban
mért értékek alapján legalább annyira stabilizálnunk kell ıket, hogy az
önjavító program mőködni kezdhessen." mondja Geordi. A helyiségben elég
sokan vannak, Crusher végül megelégeli a dolgot, és kizavar mindenkit,
Riker és Picard kivételével. "Rendbe jön?" kérdezi Picard. "Azt hiszem
igen." válaszolja Beverly, majd visszafordul Data féloldalt felnyitott
koponyája felé, hogy egy optikai szálat illesszen az egyik
diagnosztikai aljzatba. "És mi legyen a holddal?" kérdezi Riker.
"Folytatni kell a dolgot, már nincs sok híja. Egyelıre elmúlt a
közvetlen veszély, de a pálya még mindig nem stabil." válaszolja
LaForge. "De ahhoz le kell engednünk a pajzsot, akkor viszont a
khalamaray újra megtámadja Q-t." "Az igazság az, hogy engem nem zavarna
különösebben." mondja erre Geordi, "életveszélyben" levı barátjára
pillantva. Riker szótlanul távozik, Picard is követi hamarosan.

Picard magához hivatja Q-t a készenléti helyiségbe. "Igaza van. Önzı

vagyok. De a múltban megtehettem. És néha igen jól jött." mondja Q.
"Itt viszont nem elfogadható." "Legyen kicsit elnézıbb. Maga egész
életében halandó volt, ezzel a tudattal nıtt fel, volt ideje
hozzászokni. Nekem viszont ez egy teljesen új helyzet. Meghaltam volna
ha Data nem ment meg. Már nem léteznék. És ami a legszörnyőbb, senkinek
sem hiányoznék. Data habozás nélkül feláldozta magát értem. Miért?"
"Nem tehet másként. Jól megtanulta már, hogyan kell embernek lenni."
"Ha felteszem magamnak a kérdést: én megtettem volna-e ugyanezt érte,
azt kell válaszolnom, nem. És szégyenem magam emiatt." "Nem kap tılem
megnyugtatást, vagy feloldozást a bőnei alól. A legénységnek eddig
csak gondot okozott, s még mindig nem vagyok meggyızıdve arról, hogy ez
az egész nem csak egy vicc." "Pedig az. Az univerzum viccelıdik velem.
A király el akart vegyülni alattvalói között. De minél jobban
megismerem, mit is jelent ez, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem
leszek jó ember. Elvesztettem az önbizalmamat. A hatalmam nélkül
mindentıl rettegek. Gyáva alak vagyok. Szánalmas. ... Ez így nem mehet
tovább." Ezzel Q határozott léptekkel távozik.
A gyengélkedıbe siet, ahol Beverly még mindig Datával foglalkozik.
"Hogy van?" kérdezi Q. "Rendbe fog jönni. A beszédközpontja még sérült,
egyelıre nem tud beszélni." válaszolja Crusher. "Az univerzum tele van
csodával. S maga mind közül az egyik legnagyobb, android. Nincsenek
érzelmei, érzései, nem érez örömöt, sem fájdalmat, s mégis, emberi
tulajdonságokra vágyik, pedig nem kaphatja meg azokat. De ha ez számít
valamit, jobb, emberibb ember mint én." mondja Q a rezzenéstelen arccal
figyelı Datának, majd távozik.

"Uram, egy útvonalterv nélküli sikló hagyta el a hangárt." jelenti

Worf. "Kapcsoljon össze vele." utasítja Picard. A siklót Q vezeti.
"Azonnal térjen vissza a hajóra." "Kapitány, tudja hogy sosem volt erıs
oldalam a parancsok teljesítése. A khalamaray engem akar. Hát most
megkaphat, anélkül hogy tovább zargatná magukat." "Gépház, terjesszék
ki a pajzsot a siklóra." adja ki a parancsot Riker. "Nem akarom hogy
megmentsenek. Hiba volt hogy megpróbáltam emberként élni. Remélem a
halál jobb választás lesz." mondja erre Q, majd bontja a kapcsolatot.
"Szállítóhíd, egy tehertranszporterrel sugározzák vissza a siklót a
fedélzetre." parancsolja Picard, mire Riker meglepetten pillant rá.
"Egyes, tudja maga mennyibe kerül egy ilyen sikló?!" viszonozza a
pillantását Picard, arcán halvány mosollyal.
Azonban a szállítóhíd nem tudja végrehajtani a parancsot, a
transzporter nem tudja befogni a célt. LaForge jelenti, hogy a pajzsok
nem reagálnak a vezérlésre, mintha valaki megszüntette volna azokat a
fizikai törvényeket, amelyek alapján a védıernyı mőködik. A
vonósugárral hasonló a helyzet.

Q sorsával megbékélve ül a siklóban, mikor váratlanul hangokat hall a

háta mögött: "Ehmm... Nocsak... Kukucs! Hát itt vagy? Micsoda
lehetetlen ruhád van!" Meglepetten fordul hátra, s egy, az övéhez
hasonló ruhába öltözött, szıke hajú, nála valamivel fiatalabb férfit
pillant meg. "Q?!?" kérdezi meglepetten. "Ki más?! Egyébként, meg kell
mondjam, egész jól csinálod." "Mit akarsz éppen most?" kérdezi az
Enterprise Q-ja. "Végig a közeledben voltam." "Sejtettem hogy nem
hagytok egyszerően elpusztulni, hogy azért mégiscsak jelent valamit,
hogy egyek vagyunk. Vagyis voltunk." "Ugyan... Tudod hogy jobb dolgom
is lett volna mint rád vigyázni. Csak szívességet tettem valakinek.
Hozzám képest te semmi vagy. Egy javíthatatlan alak." "Na és az a kis
ügy, azzal az elpusztított aszteroidaövezettel?" "Most nem rólam van
szó. Mint már mondtam, szívesebben lennék máshol, de azt parancsolták,
vigyázzak rád." "Remélem jól szórakoztál." "Nem, nem igazán. De
legalább azt megértettem, miért érdekelnek annyira az emberek. Annak
ellenére amit velük tettél, meg akarnak menteni." "Csak egy
gyermekbetegség." "Nem gondolod hogy valami hozzájuk méltót
cselekedtél? Azt hiszem ık úgy neveznék: önfeláldozás. Persze lehet
hogy tévedek. Én nem ismerem ıket olyan jól mint te." "Úgy gondolod?
Önfeláldozó lennék?" "Nagyon úgy néz ki. És ez baj. Nagy baj. Most már
nem mehetek vissza csak úgy. Évszázadokig beszédtéma lenne hogy itt
hagytalak elpusztulni, épp amikor..." "Tehát tanultam valamit!" kiáltja
diadalmasan az ember-Q. "Ugyan már, ez semmiség. ... De akkor is, így
van! ... Na jó, visszakapod a hatalmadat. De ne felejtsd el ezt a
leckét. Viselkedj rendesen." Ezzel a szıke férfi egyszerően kilép a
sikló falán a semmibe.
Q próbaképp csettint egyet, mire egyszerő szürke öltözékét
Csillagflotta-egyenruha válta fel. Kipillant a nem messze várakozó
khalamaray-ra: "Na várj csak barátocskám!" Ezzel kinyújtja a kezét, s a
felfelé fordított tenyerében megjelenik az összezsugorodott
energialény. "Na most legyél nagy legény!" mondja, s össze akarja
szorítani a markát a lény körül. "Nono!" dugja be a fejét a másik Q a
siklóba. "Csak kíváncsi voltam, figyelsz-e még." A másik Q bólint, s
újra eltőnik. Q a tenyerében villódzó energialényre pillant,
elmosolyodik, s gyengéden elfújja.

"Uram, a sikló és a khalamaray eltőntek." jelenti Worf. "Tehát így

ért véget Q." mondja Picard, s visszaül a Nagy Székbe. A következı
pillanatban egy szemkápráztató villanás kíséretében Q jelenik meg
néhány mexikói zenésztıl körülvéve: "S most kezdıdjék az ünnep!"
Csettint egyet, mire mindenki kezében égı szivar jelenik meg. "Újra
halhatatlan vagyok!" "Micsoda örömhír." jegyzi meg Riker egykedvően.
"Ha nekem jó, legyen magának is az!" mondja Q, majd egy csettintéssel
két lenge öltözető hölgyet teremt Riker mindkét oldalára. Riker
rosszalló pillantást vet Q-ra. "Na jó." mondja az, majd egy újabb
csettintéssel a nıket áthelyezi Worf mellé. "Q!" kiáltja Picard.
"Ünnepelni akarok!" "Én viszont nem." jelenti ki Picard zordan.
"Rendben." Csettintés, a hídon visszaáll a rend, "Emberként nem tudtam
köszönetet mondani. Most megteszem. Köszönöm mindannyiuknak. ... Még
valami. Egy apró meglepetés az emberlét-professzoromnak." "Remélem nem
akar emberré változtatni." mondja Data aggodalmasan. "Ne aggódjon
barátom. Ön éppen úgy tökéletes, ahogy van. Ez csak egy kis ajándék."
Ezzel Q eltőnik, ezúttal egy mérsékeltebb fényerejő villanás
kíséretében. Data szemöldökét megemelintve visszafordul a mőszerpultja
 felé, ám hirtelen görcsösen megvonaglik. Meglepetten pillant hátra. A
jelenség még néhányszor megismétlıdik, majd az android hirtelen
fékezhetetlen hahotázásban tör ki. Legalább tíz-tizenöt másodpercig
nevet, a végén már majd lefordul az ülésbıl. A roham ahogy jött, úgy
el is múlik. Data döbbenten pillant körbe, ám ahogy meglátja a
döbbenten ülı Picard-t és Rikert újra kitör belıle a nevetés. Azután
hirtelen, mintha elvágták volna, a dolog véget ér, az android
arcvonásai minden átmenet nélkül újra a megszokottá válnak. "Min
nevettél ennyire?" kérdezi Geordi. "Nem tudom. De nagyszerő volt."
válaszolja Data zavartan, majd visszafordul a pultja felé.

"Uram, hívás a bolygóról." jelenti Worf. "Képernyıre." A fımonitoron

a Bre'El IV vezetıje tőnik fel: "Bármit csináltak is a holdunkkal,
nagyszerő munka volt. Köszönjük." Majd bontja a kapcsolatot. Picard
meglepetten pillant Rikerre, majd Datára. "A hold stabil pályán
kering." erısíti meg Data. "Kormányos, új cél: a Nigala IV őrkikötıje.
... Lehet hogy Q nem felejtette el egészen, amit tanult az emberekrıl?"
kérdezi Picard, majd felemeli a kezét, hogy a szokásos módon, a fıernyı
felé intve hagyja jóvá az útirányt, de mielıtt befejezhetné a
mozdulatot, a kezében egy égı szivar jelenik meg. A szivar füstjébıl
pedig Q pillant rá: "Ki tudja? Talán valóban így van." A szivar ezután
eltőnik, s Picard végre kiadhatja az utasítást: "Jóváhagyom."

[Q - John De Lancie, Másik Q - Corbin Bernsen. Írta: Richard Danus]

62. Gyanúban (A Matter of Perspective)

SD 43610.4 - SD 43611.6 augusztus 10-11.

"Pozícióban vagyunk, uram. A raktér készen áll a dicosilium

átsugárzására. Riker parancsnok és LaForge fımérnök jelezték
visszatérési szándékukat." jelenti Worf Picardnak. "Szállítóhíd,
megkezdhetik a sugárzást." "Mr. LaForge megérkezett, uram." mondja
hamarosan O'Brien. "Hol van Riker? Miért nem jött vissza ı is?" kérdezi
Picard a hídra érkezı Geordit. LaForge feszengve válaszol: "Személyes
jellegő problémák adódtak. Jobb lesz ha ıt magát kérdezi majd errıl."
"Uram, Riker parancsnok jelentkezett, készen áll a sugárzásra." jelenti
O'Brien a szállítóhídról.
A transzporterfınök megindítja a folyamatot, de alig indult útnak a
szállítósugár, a transzporter energiaellátása egy pillanatra kihagy, a
világítás hunyorogni kezd. "A sugár kis idıre instabillá vált.
Tartalékenergiával kiegyenlítettem." mondja O'Brien. Picard éppen
nyugtázná a jelentést, mikor a fıernyın látható kisebbfajta őrállomás,
amelyrıl Rikert éppen átsugároznák, minden elızetes jel nélkül
felrobban. "O'Brien, jelentést!" "A sugár stabil. A materializálódás
folyamatban."
"Mi tartott ilyen sokáig?" kérdezi a transzporter emelvényén
megjelenı Riker. "Az állomás, abban a pillanatban amikor megkezdtem a
sugárzást, felrobbant." válaszolja O'Brien. Riker döbbenten mered rá.

Mindez nem sokkal azután történik, hogy az Enterprise visszatért a

Tanaga rendszer negyedik bolygója körül keringı kutatóállomáshoz,
ahonnan egy napja azért távozott Rikert és LaForgeot hátrahagyva, hogy
egy közeli rendszerbıl dicosiliumot szerezzen be a Dr. Nel Apgar által
folytatott kutatáshoz. A doktor, aki az őrállomáson folytatta munkáját,
azon fáradozott hogy egy új, Kreegal-sugárzáson alapuló energiaforrást
dolgozzon ki a Csillagflotta számára, amelyhez a Flotta minden tıle
telhetı segítséget igyekezett megadni. Éppen ezért érkeztek néhány
napja a rendszerbe, hogy Dr. Apgar kérésére felhajtsanak valahol némi
dicosiliumot, mely igen fontos szerepet játszik a doktor kísérleteiben,
s amíg odavannak, hátrahagyták Rikert és LaForgeot, hogy vizsgálják
meg, hogy halad a doktor a munkával.

"Mr. Data, talált valamit?" kérdezi Picard. "Úgy tőnik, az állomás

reaktora ismeretlen okból instabillá vált. Nagy valószínőséggel az
okozta a katasztrófát." válaszolja az android. "Egyes, kik tartózkodtak
az állomáson?" fordul Picard a liftbıl kilépı elsı tiszthez. "Csak Dr.
Apgar. A felesége és az asszisztense kora reggel elhagyták az
állomást." "Miért késlekedett a visszatéréssel, Egyes?" "Biztos vagyok
benne hogy annak az ügynek nincs köze az állomás pusztulásához." mondja
Riker, meglehetısen ridegen. "Uram, a bolygó igazságügyi szervezetének
fınöke, egy bizonyos Krag engedélyt kér hogy felsugározzon a hajóra."
jelenti Worf. "Rendben, jöjjön." hagyja jóvá Picard.
A tanagai férfit megérkezése után a hídra kísérik. Krag körülnéz, s
tekintete végül megállapodik Rikeren: "Ön William Riker parancsnok?"
"Igen." "Gyilkosság vádjával letartóztatom. Velem kell jönnie a
bolygóra." Picard döbbenten néz elıbb Rikerre, majd vádlójára. "Mr.
Krag, velem jönne, kérem? Azt hiszem lenne mit mondanunk egymásnak."
mondja végül a tanagainak.
"Tudja hogy igen súlyos váddal illetett egy feddhetetlen elıélető
Csillagflotta-tisztet? Ha nem tudja bebizonyítani, biztosíthatom hogy
rágalmazási ügyet csinálok a dologból! Halljam, milyen bizonyítékokkal
rendelkezik?" fordul Picard Kraghoz, miután bezárult mögöttük a
készenléti helyiség ajtaja. "Két tanú vallomása áll a rendelkezésemre
arról, hogy Riker parancsnok megfenyegette Dr. Apgart, hogy megöli. És
a körülmények megvizsgálása után egyértelmően bebizonyítható, hogy ezen
fenyegetését be is váltotta." "Nagyon úgy beszél, mintha máris
meggyızıdött volna arról hogy Riker parancsnok bőnös. A mi
jogrendszerünk alapján a gyanúsított ártatlannak tekintendı mindaddig,
míg bőnössége minden kétséget kizáróan be nem bizonyosodik." "A mi
jogrendszerünk alapján viszont mindaddig bőnös, amíg be nem
bizonyosodik az ártatlansága. És mivel a bőncselekményt a mi
sérelmünkre követték el, a mi igazságszolgáltatásunk hatáskörébe
tartozik az ügy kivizsgálása." A legénység bármely tagjának a helyi
hatóságok részére történı kiadatásáról a hajó kapitány dönt." "Szóval
nem hajlandó átadni nekünk a gyanúsítottat." "Addig semmiképpen, amíg
tisztábban nem látok az ügyben." "Márpedig velem kell jönnie a
bolygóra, mert amíg az Enterprise fedélzetén van, fennáll a lehetısége
annak, hogy egyszerően távoznak a rendszerbıl." "Biztosíthatom hogy ez
nem fog bekövetkezni. Ezt Csillagflotta-tisztként mondtam." "Ez nem
elég. Most azonnal adja ki Rikert." "Miért nem folytathatjuk le itt a
vizsgálatot?" "Minden körülményt meg akarunk vizsgálni, rekonstruáljuk
a helyszínt, szembesítjük a tanúkkal. Ezt itt nem lehet megtenni." "De
igen. Az Enterprise fedélzetén van egy berendezés, ami tökéletesen és
maradéktalanul megfelel erre a célra. ... Mr. Data, szerezzen be minden
információt az állomásról, tervrajzokat, mérési eredményeket, a
fedélzeten levı berendezések listáját, a számítógépes programokat, és
mindent, amihez csak hozzá tudnak férni. Az egyik holodecket készítsék
elı a helyszín rekonstrukciójához." "Azt hiszem, ebben a segítségükre
lehetek. Engedelmével egyelıre visszatérek a bolygóra, hogy
összegyőjtsem a szükséges adatokat, és beszéljek a tanúkkal." "Riker,
LaForge, csatlakozzanak Datához. Troi tanácsosnı, segítsen nekik a
személyes adatok összegyőjtésében." mondja Picard, majd Kraghoz fordul:
"A döntésemet, hogy kiadom-e maguknak Rikert, az alapján fogom
meghozni, amire ez a szimuláció fényt derít." Ezzel mindketten
visszatérnek a hídra. Krag hamarosan távozik, s Riker Picardhoz fordul:
"Uram, szeretnék beszélni önnel négyszemközt." "A fennálló helyzetre
való tekintettel ezt nem tartom helyénvalónak." válaszolja Picard.

A szimuláció elkészítéséhez valamivel több mint tizennyolc órára volt

szükségük, Data a rekonstrukció pontosságát kilencvenegy egész
háromtized százalékra becsüli. Picard, Riker, Troi és Krag elfoglalják
helyüket a holodeckben, s megkezdıdik az elsı szimulációs program
futtatása, melyet Riker tanúvallomása alapján állítottak össze arról,
ami a kutatóállomásra érkezésükkor történt.

Riker és LaForge kibontakoznak a szállítósugárból, Dr. Apgar

laboratóriumában. "Geordi LaForge korvettkapitány, az Enterprise
fımérnöke." mutat Riker Geordira, "Én pedig William Riker parancsnok
vagyok, az elsı tiszt." "Az asszisztensem, Tayna." mutat Apgar a
mellette álló nıre. "Doktor, gondolom tudja miért jöttünk. Milyen
hírekkel tud szolgálni a kutatásaival kapcsolatban?" kérdezi Riker.
Mielıtt Apgar válaszolhatna, egy másik nı érkezik: "Miért sietnek
ennyire? Parancsnok, meghívhatom egy italra?" "A feleségem, Manua."
mutatja be a nıt Apgar. "Örülök hogy megismerhetem, Mrs. Apgar. Mr.
LaForge, azt hiszem, eleget kell tennem ennek a kedves, meghívásnak.
Addig ön megkezdhetné a vizsgálatokat, Dr. Apgar asszisztense
segítségével." Miközben elhagyják a labort, Tayna magyarázni kezd: "A
kísérleti berendezést nem helyi energiaforrásból tápláljuk, egy, a
bolygón ehelyett impulzusüzemő generátor adja a tápellátást. A
berendezés..." Ekkorra Riker, Apgar és a felesége elhagyják a labort, a
szimuláció helyszínt vált. Egy fogadószoba-félében vannak mind a
hárman, Manua pezsgıt tölt három pohárba, s egyet-egyet átnyújt
Rikernek, és a doktornak. "A sikerére." mondja Riker Apgar felé
pillantva. "És ennek a páratlan felfedezésnek a gyümölcsére." teszi
hozzá Manua. Miután ittak néhány kortyot, Apgar így szól Rikerhez: "Az
elızetes megbeszélés szerint csak hónapokkal késıbb vártuk magukat. Nem
haladok úgy ahogy szeretném, több idıre van szükségem." "Ne aggódjon
emiatt, doktor. Csak erre jártunk, s mivel a legközelebbi
dicosiliumforrás alig egy napnyira van innen, úgy gondoltuk, itt
maradunk körülnézni." "Van hol éjszakázniuk?" kérdezi Manua. "Még
nincs. Úgy terveztük, lelátogatunk a bolygóra és ott szállunk meg
valahol." "Ugyan már, maradjanak itt." Riker elıször visszautasítja az
ajánlatot, de végül beleegyezik. Ezt meghallva Apgar szemmel láthatóan
ingerülten távozik. "Bocsássa meg neki. A férjem kiváló tudós, de néha
kissé modortalan."
Krag leállítja a szimulációt: "Tehát Mrs. Apgar ajánlotta fel, hogy
töltsék az éjszakát az állomáson?" "Igen." válaszolja Riker. Krag
Picard felé bólint, mire az elindítja a következı szimulációt, amely a
robbanást megelızı este eseményeit mutatja be.
Manua a Rikernek szánt szobához kíséri a parancsnokot, s megpróbálja
levenni a lábáról a férfit. Riker igyekszik udvariasan visszaverni a
"támadásokat", s többé-kevésbé sikerrel is jár, ám azt nem sikerül
elkerülnie, hogy a nı megölelje. A következı pillanatban a szoba ajtaja
feltárul, s Apgar lép be. Hitetlenkedve pillant a feleségére, majd
közelebb lép, s megpróbálja megütni Rikert, aki kitér elıle. "Doktor,
ne értse félre a helyzetet..." próbál magyarázkodni Riker. "Ne nézzen
teljesen ostobának." mondja Apgar, s elviharzik. A felesége hamarosan
követi. Picard megállítja a szimulációt, s kérdın Rikerre pillant. "A
doktort másnap reggel láttam legközelebb, a laborban, mielıtt
visszatértünk az Enterprise-ra." Picard elindítja a harmadik
szimulációt.
Apgar a laborban van, Riker érkezik. "Ha hivatalosan tiltakoznék
amiatt ami tegnap este történt, a legtöbb amit elérhetnék, hogy maga
kedvezıtlen jelentést ír rólam." mondja Apgar. "Ennek a két dolognak
semmi köze egymáshoz. Ami tegnap este történt, egyszerő félreértés
volt. Ha megkérdezi a feleségét..." "A feleségem és az asszisztensem
kora reggel elhagyták az állomást. ... Akkor mit fog írni a
jelentésébe? Hogy nem voltam hajlandó magyarázatot adni arra, miért
rendeltem újabb és újabb dicosiliumszállítmányokat? Megmondom miért:
Maga el sem tudja képzelni, milyen nehézségekkel kell szembenéznem.
Mindent meg tudok magyarázni." "Erre semmi szükség." "Akkor nincs több
dolgunk egymással." mondja végül Apgar, s leül az egyik mőszerpult elé.
Riker elfordul, majd kapcsolatba lép az Enterprise-al, hogy jelezze,
készen áll a sugárzásra. A program befejezıdik.

"Ennyi. Visszajöttem." mondja Riker. "A fézerét tehát nem használta?"

kérdezi Krag. "Egész idı alatt ki sem vettem a tokjából." "Különös. És
a transzportálás közben észlelt energiaingadozás? Találtak már rá
magyarázatot?" "Még nem." válaszolja Picard. "Mi viszont igen. A
laboratóriumban levı reaktort felügyelı számítógép a sugárzást megelızı
másodpercben egy energiaimpulzust észlelt a reaktor rendszerén
végighaladni. A lövésszög analízise azt mutatja hogy az energiasugár
arról a helyrıl érkezett, ahol Riker állt a sugárzást megelızı
pillanatban. És most megmutatom hogyan történt a dolog, szerintem."
"Akkor nincs több dolgunk egymással." mondja Apgar, s leül az egyik
mőszerpult elé. "Enterprise, készen állok." mondja Riker, megérintve
kommunikátorát. Mikor a szállítósugár megérkezik, elıkapja fézerét az
övtokjából, s kilı vele a sugárból, megzavarva a folyamatot. A
fézersugár becsapódik a reaktorba, Riker pedig eltőnik.
"Nos, ehhez mit szólnak?" néz Krag Rikerre és Picardra. "Ennek
utánanézünk." válaszolja Picard, s elhagyják a holodecket.

LaForge, Data és Wesley segítségével kielemzik a szóban forgó

adatokat, s azt kell látniuk hogy Kragnak igaza van. Wesley
hitetlenkedve nézi a monitoron látható grafikont. "Valami más nem
okozhatott ilyen impulzust?" kérdezi Data. "Nemigen. És valóban onnan
jött, ahol Riker állt." válaszolja LaForge. "Ismeretlen eredető
sugárzást észlelek az egyik folyosón." mondja nekik Worf. Geordi és
Wesley a helyszínre sietnek hogy szemügyre vegyék a dolgot, és egy
majdnem teljesen átégett duranium falpanelt találnak. "Ezt nem értem.
Ekkora sugárenergia nem hatolhatott át az Enterprise külsı burkolatán
anélkül hogy a szenzorrendszer ne detektálja." jegyzi meg LaForge.

A vizsgálat hamarosan folytatódik a holodeckben. Krag tanúnak

szólítja Apgar feleségét, s elindítja a vallomása alapján készült elsı
szimulációt.
Apgar és a felesége a fogadószobában beszélgetnek. "Ha így fogadod
ıket, rögtön rájönnek hogy valami nincs rendben." mondja Manua. "Csak
egy kis idıre van szükségem." "Tudom. Éppen ezért próbálj meg egy
kicsit kedvesebb lenni." "Ehhez te sokkal jobban értesz. Köszönöm hogy
ilyen türelmes vagy. Hamarosan meghálálom. Mindent megkaphatsz majd,
amit csak akarsz." "Azt hiszem, már mindenem megvan, ennél többre nem
vágyom. De most már menj, ne várakoztasd tovább ıket." Apgar kimegy a
laborba. Riker és LaForge megérkeznek, lezajlik a bemutatkozás, ám
ezúttal úgy tőnik, mintha Riker erısen érdeklıdne Manua iránt. "Doktor,
hogy áll a kísérlete?" kérdezi Riker. "A Csillagflotta meg fogja kapni
az új energiaforrást. De az ilyesmihez idı kell." "Nem akarjuk
siettetni. Biztos vagyok benne hogy a jelentésem kézhezvételét követıen
a jelenleginél is több támogatást kap majd." nyugtatja meg Riker. Manua
meghívja ıket egy italra, miközben LaForge és Tayna beszélgetni
kezdenek. "Tulajdonképpen nem is olyan rossz hogy korábban jöttek. Így
legalább láthatják mire jutottam idáig." mondja Apgar. "Lenne még egy
kis problémánk, szálláshelyet kellene találnunk éjszakára. Megengednék
hogy igénybe vegyük vendégszeretetünket?" kérdezi Riker. Manua
mentegetızik, hogy nem igazán vannak berendezkedve ilyesmire,
tulajdonképpen vendégszobájuk se nagyon van, de Riker addig erısködik,
hogy végül kénytelen-kelletlen beleegyeznek. A nap végén Manua
megmutatja Rikernek a szobáját, s a férfi "letámadja".
Riker Picardra pillant, s tiltakozni kezd, mire az felfüggeszti a
szimulációt. "Én semmi ilyesmit nem csináltam! Miért állítja ezt?"
fordul Riker Manuához. "Mert ez az igazság." válaszolja a nı. Picard
újra elindítja a szimulációt.
Apgar megérkezik: "Sejtettem hogy ez lesz. Azt hiszi nem vettem
észre, hogy bámulja a feleségemet?" Ezzel megpróbálja megütni. Riker
visszaüt, a padlóra küldi Apgart. "És ha esetleg jelenteni próbálná a
dolgot, megnézheti a támogatását." mondja Riker fenyegetıen.
A szimuláció ezzel véget ér. "És ami a legmegdöbbentıbb, hogy a
férjem mindezek ellenére megbocsátott neki. Olyannyira, hogy néhány óra
múltán már teljesen belefeledkezett egy újabb kísérletsorozatba, s
egész éjszaka dolgozott, csak hogy teljesíthesse a Csillagflottának
tett ígéretét." mondja Manua, majd elhagyja a holodecket. Picard kis
szünetet kér, majd távozik, s Krag is követi hamarosan. "Miért
hazudik?" néz Riker kétségbeesetten Troira. "Hiszen érzed hogy hazudik,
ugye?" "Nem éreztem hazugságnak amit mondott." "Azt hiszed talán..."
"Nem, dehogy. Hiszen ismerlek." "Akkor? Mindketten nem mondhatunk
igazat." "İ erre emlékszik igazságként."

"Nos, a sérülést elláttam, de szükség lesz némi rehabilitációra, hogy

az izmai visszanyerjék korábbi terhelhetıségüket." mondja Crusher a
vizsgálóasztalon ülı fiatal nınek, miközben orvosi felszerelését
pakolja össze. Hirtelen sziréna harsan, s Worf hangja hallatszik:
"Figyelem, gyengélkedı! Mindenki azonnal hagyja el a területet.
Ismeretlen eredető sugárzást észlelek!" Crusher, a nı, és egy
orvostechnikus az ajtó felé indulnak. Az egyik vizsgálóasztal alatt a
fal egy darabja felizzik, s átég.
Mikor a sugárzásszint a biztonsági érték alá csökken, a teljes
tisztikar szemügyre veszi a megrongálódott falat. "Ha ez az akármi
legközelebb a géptermet találja el, mondjuk a keverıkamrát..." mondja
LaForge. "Méréseim szerint az elsı ilyen esemény, és a mostani óta
pontosan öt óra, húsz perc és három másodperc telt el. Az állomás
felrobbanása óta pedig pontosan négy teljes ilyen ciklus." mondja Data.
"Nos, nem egészen. A robbanás egészen pontosan negyvenegy
ezredmásodperccel késıbb következett be mint a soron következı ciklus."
jegyzi meg Wesley. "Lehet hogy van valami összefüggés a dolgok között?"
kérdezi Riker. "Még nem biztos, de korántsem kizárható." válaszolja
Data. "Ha nem sikerül megtalálnunk a sugárforrást a jelenlegi ciklus
végéig, elhagyjuk a rendszert, mielıtt valami komolyabb baj történne."
mondja végül Picard.

Harmadjára Tayna kerül meghallgatásra: "Dr. Apgar, miután a feleségét

együtt találta Rikerrel, hozzám jött, és elmondta mi történt." "Ez az
információ másodkézbıl való. Nem fogadhatom el bizonyítékként."
tiltakozik Picard. "A mi törvényeink szerint a tanú elfogadható."
válaszolja Krag, és elindítja a szimulációt.
Riker és Manua szemmel láthatóan élvezik egymás társaságát, ám a
szenvedélyes csókot Apgar érkezése szakítja félbe: "Tudtam. Azért
ennyire nem vagyok ostoba." Ezzel néhány ütéssel leteríti Rikert, s
indulatoktól főtött hangon így szól: "Ezt jelenteni fogom!" "Ha
megteszi, halott ember. Érti? Halott!" kiáltja erre Riker. Új helyszín
jelenik meg, a labor. "Vigye a feleségemet a bolygóra." mondja Apgar
Tenának. "Az az ember megtámadta magát. Nem maradhat vele egyedül."
"Vigyáznom kell a berendezésre. Lehet hogy megpróbálja szabotálni a
kísérleteimet, pedig így is messze vagyunk még a megoldástól." "Akkor
hívom a biztonságiakat." "Nem kell. Megoldom a dolgot." A szimulációnak
vége.
"Másnap reggel hallottam a robbanásról. Tudtam hogy megölte." mondja
Tayna, s elhagyja a holodecket. "Megvan hát az indíték, az alkalom, és a
módszer. Ez bármilyen bíróságnak elég kell hogy legyen. Várom a
döntését." fordul Krag Picardhoz. Az némi idıt kér, hogy átgondolják a
dolgot.

Picard és Troi visszavonulnak a készenléti helyiségbe, hogy

megbeszéljék a helyzetet. "Nem látok kiutat." mondja Picard. "Tudjuk
hogy Will ártatlan." "Persze. De a jelen helyzetben nem számít a
személyes meggyızıdés. Tisztként kell eljárnunk. A tények egyértelmőek.
Attól tartok, ki kell adnunk." "Nem tudjuk bebizonyítani az
ártatlanságát?" "Nem úgy néz ki." "Uram, lehet hogy megtaláltuk a
sugárzás forrását." jelenti Data, mire Picard kilép a hídra.
"Mit találtak?" fordul Picard Datához, LaForgehoz és Wesleyhez, akik
az egyik mőszerpult körül csoportosulnak. "A kutatóállomást egy, a
felszínre telepített impulzusüzemő generátor látta el energiával, ami
nagyjából öt óra alatt töltıdik föl, és ezután az összegyőjtött
energiát egy koncentrált csomagban juttatta el az állomáshoz." mondja
Data. "És ez a generátor most is mőködik." teszi hozzá Wesley. "De mi
köze lehet ennek a sugárzáshoz?" kérdezi Picard. "Elvileg semmi. Csak
egy ártalmatlan lambda-mezı generátorról van szó." mondja Data. "De
végül összeállt a kép." pillant LaForge Picardra. "Tudjuk mi okozza a
sugárzást, és mitıl robbant fel az állomás." mondja Data. "És azt is,
hogy ki ölte meg Dr. Apgart."

Picard, Riker, Troi és LaForge valamint Krag, Mrs. Apgar és Tayna

hamarosan visszatérnek a holodeckbe, s ezúttal Picard viszi a szót:
"Többször megnéztük a szóban forgó eseményeket különbözı nézıpontokból,
és különbözı emberek beszámolói alapján. Úgy tőnt, minden bizonyíték
Mr. Riker bőnösségére utal. De a tanúvallomások ellenére mégsem
ismerjük a teljes igazságot. Idézzünk vissza néhány részletet." Ezzel
elıhívja az Apgar felesége által elmondott eseményekrıl készült
szimulációnak azt a részét, mikor a doktor azt mondja Manuának, hogy
idıre van szüksége. "Úgy tőnik, Dr. Apgar még nem készült el a
munkával." mondja Picard. "Igen, így van." mondja Manua. "Dr. Apgar azt
mondta, több idıre van szüksége, ezért nem örült a korai érkezésünknek.
Én ellenben úgy vélem, sikerre vitte a kísérletet. És hazudott nekünk."
mondja Picard. "És hogy mire alapozzuk ezt? A titokzatos sugárzás, ami
már két alkalommal okozott károkat az Enterprise-on, Kreegal-sugárzás
volt." magyarázza LaForge. "Az állomás, és vele a kísérleti reaktor
megsemmisült. Honnan jön akkor a sugárzás?" kérdezi Tayna. "Innen a
holodeckbıl." válaszolja LaForge. "Az itt látható labor az eredetinek a
pontos másolata. Az összes berendezés, beleértve a reaktort is,
mőködik. A bolygó felszínén mőködı generátor ártalmatlan energiát
sugároz ki, amely a reaktort táplálta. És az itteni, szimulált reaktor
pontosan ugyanúgy reagál rá, mint az eredeti." mondja Picard. "A
holodeck nem képes létrehozni sem valódi anyagot, sem hatásos
sugárzást." veti ellen Riker. "És nem is teszi. A szimulált reaktor
csak átalakítja a bolygóról érkezı sugárzást, és szétsugározza mint egy
prizma, vagy tükör, nem pedig generálja azt." magyarázza LaForge. "És a
sugár azért bukkant fel a hajó különbözı pontjain, mert az Enterprise
mindkét alkalommal más-más helyen volt az orbitális pályán, s a beesı
sugárzás más helyre verıdött vissza." teszi hozzá Picard. "De miért
titkolta volna el Dr. Apgar az elért eredményt?" kérdezi Krag. Picard
ekkor újra lejátssza az Apgar és felesége között lejátszódott
beszélgetést, majd azt, mikor késıbb, immár hármasban Rikerrel,
pezsgıznek. "Úgy tőnik, a férje jelentısebb bevételre számított az új
energiaforrás leszállításakor." fordul Picard Manuához. "Így van. Mi
rossz van ebben?" kérdezi Mrs. Apgar. "Nos, Dr. Apgar a
Csillagflottától egy nem túl jelentıs volumenő megrendelést kapott, egy
új rendszerő energiaforrás elkészítésére. Ezért nem számíthatott
túlságosan nagy fizetségre." mondja Troi. "Ellenben amit elkészített,
az jóval több mint egy egyszerő energiaforrás: olyan nagy energiájú
Kreegal-sugárzást generál, amely akár harcászati célokra is
alkalmazható. És a romulanok, vagy a ferengik sokat fizetnének egy új,
ismeretlen fegyverért. És így már érthetı az is, hogy miért rendelt Dr.
Apgar újabb és újabb dicosiliumszállítmányokat: ki akarta deríteni,
meddig növelhetı a reaktor teljesítménye." teszi hozzá LaForge. "Így
persze nem örült annak, hogy a Csillagflotta a vártnál jóval korábban
bukkant fel. Emlékezzenek: mindhárom verzióban megemlítette, hogy több
idıre lenne szüksége. Attól tartott, Riker rájön, hogy valójában mind
dolgozik. Az, hogy a feleségét együtt találta Rikerrel, csak rontott a
helyzeten, valószínőleg ekkor határozta el hogy megöli." mondja Picard.
"Nevetséges!" jelenti ki Manua. Picard lejátszatja azt a jelenetet,
mikor Tayna azt javasolja, hogy riasszák a biztonságiakat, amit Apgar
visszautasít, majd a doktor leül egy mőszerpult elé. "Mit csinált ekkor
Dr. Apgar?" kérdezi Picard Tenát. "Bekapcsolta a bolygón levı
generátort." "És miért?" "Talán dolgozni akart. Nem tudom." "Vagy a
következı találkozóra készült Riker parancsnokkal." mondja Picard, majd
elindítja a Riker távozásáról készült szimulációt. "Riker parancsnok
azt mondta, nem vár magyarázatot Apgartól. A doktor emiatt azt hitte,
hogy Riker mindent tud, s itt az ideje hogy eltegye láb alól." mondja
Picard. "És mi a helyzet a reaktorba becsapódó sugárral, ami arról a
helyrıl érkezett, ahol Riker parancsnok állt, s nem pedig onnan ahol
Dr. Apgar volt?" kérdezi Krag. "Dr. Apgar úgy idızítette a tápláló
generátor legközelebbi impulzusát, hogy a reaktor pont akkor állítson
elı egy Kreegal-sugarat, mikor Riker transzportálása megkezdıdik. Arra
számított hogy a sugár megöli a parancsnokot, de a dolog
transzporterbalesetnek tőnik majd. A szállítósugár azonban visszaverte
a sugarat, ekkor keletkezett a Mr. O'Brien által észlelt
energiaingadozás, a reaktorba becsapódó Kreegal-sugár pedig tönkretette
azt." magyarázza LaForge. "Érdekes elmélet, de bizonyíthatatlan." monda
Krag. "Korántsem. A bolygón levı generátor most is üzemel, s még mindig
a Dr. Apgar által beállított periódusokban küldözgeti az
energiacsomagokat. Egyetlen kivétel volt: az állomás negyvenegy
ezredmásodperccel késıbb robbant fel, mint ahogy az energiaimpulzus
elérte a reaktort. Ennyi idıre volt szüksége ugyanis a Kreegal-sugárnak
ahhoz hogy eljusson a reaktortól a Rikert tartalmazó szállítósugárhoz,
majd visszaverıdjön a reaktorhoz." mondja LaForge "És ha mindez nem
elég, hamarosan megérkezik a következı energiacsomag, s az Enterprise
most pontosan ott áll, ahol a kutatóállomás volt, a robbanás elıtt.
Szinkronizáljuk a holodecket a valós idıhöz, a generátor mőködési
ciklusa alapján, s akkor látni fogjuk, hogyan történt a dolog." teszi
hozzá Picard.
LaForge elvégzi a szükséges beállításokat, s a szimulált Riker és
Apgar mozdulatlanul várják a szinkronizálójelet.
"Akkor nincs több dolgunk egymással." mondja Apgar, s leül az egyik
mőszerpult elé. Riker elfordul, megérinti a kommunikátorát:
"Enterprise, készen állok a felsugárzásra." Apgar dolgozni kezd a
mőszerpulton. O'Brien hangja hallatszik: "Figyelem... A sugárzás
megkezdıdik... Most." A szállítósugár körülöleli Rikert, miközben Apgar
elvégzi az utolsó beállításokat. A reaktor felsı részébıl kékes színő
energiasugár csap ki, s egy pillanattal késıbb visszaverıdik a Riker
elhalványuló alakját tartalmazó szállítósugárról, majd eltalálja a
reaktort. A következı pillanatban a holodeckben elszabadul a pokol,
ahogy a reaktor felrobban. Majd minden elenyészik, csak a fekete falak,
és a stabilizálórács maradnak.

"Dr. Apgar, miközben megpróbálta meggyilkolni Riker parancsnokot,

megölte saját magát." mondja Picard. Krag eltöpreng a látottakon, majd
így szól: "A látottak alapján elnézésüket kell kérnem. Visszavonom a
vádat. Riker parancsnok, kérem bocsásson meg." Ezzel a tanagaiak
távoznak a holodeckbıl, s hamarosan az Enterprise fedélzetérıl is.

Riker és Picard visszatérnek a hídra. "Van még itt valami dolgunk,

Egyes?" kérdezi Picard. "Nem tudok róla, uram. Végre eltőnhetünk errıl
a környékrıl." "Akkor ha lenne szíves..." "Természetesen. Crusher
zászlós, az új irány: Emila II, hármas görbület." "Beállítva, uram."
Riker nagyot sóhajtva körülpillant a hídon, majd Wesleyhez fordulva így
szól: "Jóváhagyom."
 [Krag - Craig Richard Nelson, Manua Apgar - Gina Heckt, Dr. Nel Apgar
- Mark Margolis, Tayna - Juli Donald. Írta: Ed Zuckerman]

63. Ne ily halált adj... (Yesterday's Enterprise)

SD 43625.2, 2366 augusztus 16.

Worf, szokása szerint magányosan üldögél a Ten Forward egyik félreesı

asztalánál. Guinan közeledik, egy pohár sötét színő itallal, s szó
nélkül lerakja azt Worf elé. "Mi ez?" pillant fel Worf a nıre.
"Kóstolja csak meg." Worf felemeli a poharat, gyanakodva megszimatolja
a tartalmát, majd belekortyol, miközben Guinan leül az asztalhoz. Worf
nagy szemeket mereszt a nıre, s félig kiüríti a poharat. "Mi ez?"
kérdezi ismét. "Egy földi gyümölcs leve. Feketeribizli." "Harcosnak
való ital." jelenti ki Worf, s újra belekortyol. "Mindig egyedül van
itt." mondja Guinan, miután hallgattak egy sort, "Gondolom, nem bánná
ha lenne társasága." "Egy klingon nıvel... Kiegyeznék. A földiek
valahogy túlságosan gyengédek, törékenyek." "Pedig szerintem találna
valakit itt a hajón, aki megfelel az elvárásainak." Worf hangosan
felnevet: "Az ki van zárva." "Azért meg kéne próbálnia." "Nem tartom
szükségesnek." "Fél." jelenti ki Guinan, Worf szemébe nézve. A klingon
általában hevesen tiltakozna az ilyesmi miatt, de most csak ennyit mond
Guinannek: "A tartózkodásomnak megvan az oka." Guinan halványan
elmosolyodik: "Igya csak a feketeribizlilevet." Megint hallgatnak egy
keveset, s Worf kipillantva az egyik ablakon, összevonja a szemöldökét.
Guinan is kinéz, s egy halvány, zöldesszürke örvényt pillant meg,
valahol a hajó elıtt. "Mr. Worf, jelentkezzen a hídon." hallatszik
Riker hangja. Worf odabiccent Guinannek, s távozik. A nı észre sem
veszi, csak bámul kifelé, majd halkan megszólal: "Csak ezt ne..."

"Gravimetrikus változások... Instabil térszerkezet... Különös."

mondja Data, felpillantva mőszerpultjáról. "Miért?" kérdezi Riker.
"Mert ilyesmi nem létezhetne." válaszolja Data. "Wormhole?" kérdezi
Picard. "Igen, és nem. Egyfajta téridıtorzulás. A mérések szerint az a
dolog kívül van az ismert téridı-kontinuumon." "Fizikai objektum a
jelenségben." jelenti Worf. "Azonosítást!" "Folyamatban." A forgatagból
lassan kibontakozik valami. Egy csillaghajó. "Hadnagy, mit tapasztal?"
fordul hátra Picard. "Nem ellenséges. Szövetségi hajó." válaszolja Yar
hadnagy.

Guinan mozdulatlanul áll a Ten Forward közepén. "Torres hadnagy,

jelentkezzen a tizenhatos szinten, eligazításra! ... A hatodik
felderítıszakasz szimulált terepgyakorlata hamarosan megkezdıdik. ...
Az egy órán belül szolgálatba lépı hajtómőtechnikusok jelentkezzenek a
gépház tanácstermében különleges eligazításra." hallatszik az
interkomból. Guinan körülnéz a zsúfolt bárban. Egyenruhások
jönnek-mennek, mindegyikükön fehér vállszíjas fegyveröv, a tokban
fézer. Civil ruhát sehol sem látni. A bejáratnál biztonsági ırök
posztolnak. "Valami nincs rendben... Valami megváltozott."

"Azonosítási szám: NCC-1701-C. USS Enterprise. Diszruptor okozta

sérülések a burkolaton. Az integritás több helyen megsérült. Pajzs
nincs, fézerrendszer inaktív. A torpedóvetık mőködnek. Létfenntartás
kielégítı." jelenti Yar az örvénybıl kilépı hajó letapogatásának
eredményeit. Picard feláll a Nagy Székbıl, leereszkedik a néhány
lépcsıfokból álló emelvényrıl, melyen a taktikai konzol található,
ellép a bal oldali tőzvezetıközpont mőszerpultja mellett, egészen Data
üléséig, majd megfordul, s körülpillant a félhomályos hídon.
Fegyverövén, és a benne rejtızı nehézfézeren megcsillan a Data
pultjáról sugárzó fény. "A hajó minden kétséget kizáróan a 1701-C
jelzéső Enterprise." erısíti meg Yar észlelését Data. "Az Enterprise C
húsz éve megsemmisült." veti ellen Crusher zászlós a kormányállásból.
Picard a vörös-fekete egyenruhát viselı fiatalemberre pillant.
"Legalábbis ezt feltételezzük. Legutóbb a Norendra III körül látták.
Huszonkét éve, három hónapja és hét napja." pontosít Data. "Huszonkét
évet bolyongott volna az őrben, vagy a téridıtorzuláson keresztül
érkezett?" tőnıdik Picard. "Ez utóbbi a valószínőbb. A jelenség azonban
instabil. Meghatározhatatlan, mennyi ideig marad nyitva a hasadék."
mondja Data. "Uram, életjeleket észlelek az Enterprise C-n. Súlyos
sebesültek." jelenti Yar. "Gyengélkedı! Dr. Crusher, készüljön egy
orvosi mentıosztaggal átsugárzásra." hívja Riker a doktornıt. "Parancs
visszavonva. Nem hiszem hogy ajánlatos lenne belenyúlni a
téridı-folyamatba. Ki tudja milyen következményei lehetnek." monda erre
Picard. "Automatikus üzenetet fogtam az Enterprise C-rıl." mondja Yar.
"Halljuk!" "Itt Garrett kapitány, a USS Enterprise parancsnoka, minden
Szövetségi őrjármőnek: romulanok támadtak meg bennünket. A görbületi
hajtómővet komoly károsodás érte, a létfenntartó rendszer közel áll a
meghibásodáshoz. Segítséget kérünk." "Hadnagy, nyisson egy csatornát!
... Itt Jean-Luc Picard, az Ent... Egy Szövetségi csillaghajóról.
Vettük a vészjelzésüket, mentıosztagot indítunk." "Mr. Riker, úgy
tőnik, nincs más választásunk. Igyekezzenek minél kevesebbet elárulni
rólunk." "Igen, uram." "Uram, egy automatikus figyelıszonda klingon
hajókat észlelt a szektorban." jelenti Crusher. "Sárga készültség."

Riker, LaForge, Dr. Crusher és Yar hadnagy megérkeznek az Enterprise

C hídjára. Sőrő füst gomolyog, jótékonyan eltakarva a helyükrıl
kiszakadt mőszerpultokat, a lógó kábelkötegeket, s a szerteszét heverı
halottakat. Crusher a parancsnoki székben, aléltan heverı nıhöz lép, s
megvizsgálja: "Súlyos belsı sérülései vannak, át kell vinnünk az
Enterprise-ra." mondja Rikernek. A név hallatán a nı felemeli a fejét:
"Hová?!?" "Majd késıbb..." mondja Riker Garrettnek. "Nem, most akarom
tudni." "Egy Szövetségi hajóról jöttünk, fogtuk a vészjelzésüket. Jó
kezekben vannak." mondja Riker kitérıen. "Mr. LaForge, a
technikusokkal induljon a gépházba. Kezdjenek a létfenntartással. Ha
nem tudják rendbe szedni, ki kell ürítenünk a hajót." mondja Riker
Geordinak. "Igen, uram." LaForge távozik. Crushert és Garrettet
másodperceken belül elsugározzák, Riker és Yar pedig megnézik, van-e
egyáltalán valami, ami mőködik a hídon. Egy roncshalom mocorogni kezd,
mire mindketten odasietnek, s nekilátnak a kupac szétbontásának. Egy
férfi kerül elı alóla, csak néhány könnyebb sérülést szenvedett:
"Castillo hadnagy vagyok, a navigátor."
"Uram, a létfenntartó rendszert rendbe hozták, jelenleg a primer
energiaellátáson dolgoznak. A közvetlen veszély elmúlt. Az orvoscsoport
ellátta a könnyebb sebesülteket, a súlyos eseteket átsugározták.
Összesen százharmincöt túlélı van. LaForge úgy véli, nem reménytelen
vállalkozás megmenteni a hajót. Azt hiszem meg kellene próbálni. A
Szövetség jelen helyzetében ez kész fınyeremény." jelenti Riker
Picardnak. "Rendben. Kilenc órát maradhatunk a területen. Ha ennyi idı
alatt sikerül hajózóképessé tenni, magunkkal visszük. Ha nem,
evakuáljuk a legénységet, és megsemmisítjük. Picard, vége." Az egyik
turbólift ajtaja felszisszen, s Guinan lép ki belıle. Döbbenten néz
körül a hídon, mintha másra számított volna, majd Picardhoz fordul:
"Beszélnünk kell. Valami nincs rendben. Ennek nem így kéne lennie."
Picard maga után inti a nıt, a készenléti helyiségbe.
"Mi történt tulajdonképpen?" kérdezi Picard. "Minden megváltozott."
"Mégis, micsoda?" "Az emberek, a dolgok..." "Dolgok?" "A híd, az
egyenruhák, még ez a hely is." mutat Guinan az ablakkal szemközti falon
levı csillagtérképre, melyen aggasztóan sok helyen látható a Klingon
Birodalom emblémája, s csak alig egy kis területen a
Csillagflotta-logó. "Mi van a híddal?" kérdezi Picard. "Nem olyan, mint
amilyennek lennie kellene." "Pedig majd két éve már, hogy utoljára
módosítottak rajta." "Tudom. És mégis úgy érzem hogy nem ilyennek
kellene lennie." "Még valami?" "A családok. Egyetlen gyereket sem
láttam a hajón." "Mi?!? Gyerekek, itt??? Háború van, Guinan!" "Nem,
nincs, vagyis... Nem kellene hogy az legyen. Az Enterprise nem
hadihajó." "Mit akar ezzel az egésszel?" "Nem tudom. De annak a
hajónak a múltból... Nem kellene itt lennie. Küldjék vissza."

Picard lemegy a gyengélkedıbe, hogy felkeresse a másik Enterprise

parancsnokát. "Jean-Luc Picard vagyok." "Rachel Garrett." "A hajójuk
javítása jó ütemben halad. Lehet hogy sikerül megmentenünk." mondja
Picard. "Honnan kerültek ide? Nem tudtunk egyetlen hajóról sem a
környezı szektorokban." Picard és Crusher sőrőn egymásra pillantgatnak.
"Mire emlékszik?" kérdezi Picard. "Egy segélykérı jelzésre jöttünk."
"Segélykérés?" "Venniük kellett. A klingon helyırségrıl. A Norendra
III-ról... Maguk nem fogták, ugye... Ilyen gyengélkedıt nem láttam, még
őrállomáson sem. Az egyenruhájuk... Milyen hajó ez?" "Ne izgassa fel
magát." mondja Crusher. "Milyen hajó ez?" "Az Enterprise fedélzetén
van. Az azonosítási szám NCC-1701-D. Az ön idejéhez képest huszonkét
évre a jövıben." Garrett döbbenten hallgatja Picard-t. "Huszonkét év...
A legénység tudja?" "Nem." "Én szeretném megmondani nekik." "Ha így
kívánja..." "Talán titokban kellene tartanunk?" "Ha úgy térnének vissza
hogy ismerik a jövıt..." "Visszamenni? Alig éltük túl. Ha
visszamegyünk, elpusztítanak bennünket." "Tulajdonképpen hogy kerültek
ide?" "Az egyik romulan csatahajó legalább fél tucat torpedót eresztett
belénk egyszerre, egy másik pedig folyamatosan tőz alatt tartott a
diszruptoraival. Tulajdonképpen nem értem hogy éltük túl." "Hmm...
Lehet hogy ez hozta létre valahogyan a hasadékot? Mindenesetre különös.
... Norendra III-at mondott? Nem emlékszem jelentısebb csatára abban a
rendszerben. Nem, biztos vagyok benne hogy semmi ilyesmi nincs
egyetlen történelemkönyvben sem." tőnıdik Picard. "Pedig volt, nekem
elhiheti. Négy romulan csatahajó támadta meg az ottani klingon
helyırséget. Mi voltunk az egyetlen hajó a környéken." "Mi úgy tudjuk,
a Norendra III ellenállás nélkül pusztult el, még az sem biztos hogy ki
tette. Ezek szerint nem jártak-járnak sikerrel. Ha úgy lett volna, s
egy Szövetségi hajó megment egy klingon helyırséget, az elmúlt húsz
évnyi háború a klingonokkal talán be sem következik."

Az Enterprise C hídját egészen elfogadható állapotba hozták. A hajó

parancsnokául, Garrett felépüléséig Rikert nevezték ki. Yar és Castillo
a rendszerek teljesítıképességét ellenırzik. "Pajzsok elıl-hátul
negyven százalék. Alig kielégítı." jelenti Yar a parancsnoki székben
ülı Rikernek. "Húsz év... Szinte hihetetlen. Soha nem látom a
családomat." mondja Castillo Tashának. "Az nem olyan biztos." "Képzelje
csak el. Húsz év! Meg sem ismerném ıket." "Ellenırizze az elülsı
fézerbankokat." "Hetvenegy százalék. Egész jó. ... Azért örülök hogy
túléltem a dolgot." "Lehet hogy nem fogja szeretni a jövıt. Ez a háború
hosszú ideje tart már. A fél Szövetségi hajóhad odaveszett, és nincs
idınk pótolni." "Hiszen békét akartunk kötni a klingonokkal! Minden
esélyünk megvolt rá." "Sok minden megváltozott. Nagyon sok minden."
"Talán elmesélhetné." "Mi a helyzet a torpedóvetıkkel?"

"Ameddig a nyílás stabil marad, az Enterprise C visszatérhet,

pontosan abba az idıpillanatba ahonnan átkerült." mondja Data a hídon
Picardnak. "Egyenesen négy romulan csatahajó közé. Van esélyük?"
"Nincs, uram." "Ha visszaküldjük ıket, az egyenlı egy halálos
ítélettel." "Attól tartok, uram."

Yar és Castillo idıközben átjöttek az új Enterprise-ra, s egy

folyosón sétálnak. "Ez a legújabb Enterprise, az elsı hajó az új Galaxy
osztályból. Negyvenkét szint, több mint kétezer fıs személyzet. Két és
fél éve vagyok a fedélzeten. Mióta szolgálatba állították a hajót. Az
Akadémia után ez volt az elsı szolgálati helyem. Azt hiszem, nagyon
szerencsés vagyok hogy itt lehetek." mondja Yar. "Én is. Már hogy a mi
Enterprise-unkon szolgálhatok." Hamarosan kiderül, hogy a gyengélkedı
volt az úti céljuk, ahol jelentést tesznek Garrettnak az Enterprise C
állapotáról: "A létfenntartó rendszer hibátlanul üzemel, a védelmi
rendszerek mintegy negyven, a támadófegyverek több mint hetven
százalékos hatékonysági mutatóval rendelkeznek. A görbületi hajtómővet
még javítják. Jól haladunk, de nem eléggé. Néhány klingon hajót
észleltek a környéken, minél elıbb tovább kellene állnunk." "Akkor az
lesz a legjobb ha nem heverészek itt tovább." mondja Garrett, és
lekászálódik a fekhelyrıl. Dr. Crusher azonnal elıkerül valahonnan, és
megpróbálja visszatartani, de nem jár sikerrel.

Picard magához hivatja Guinant: "Többet kell tudnom." "Sajnálom, nem

tudok többet mondani. Semmi konkrét dologról nem számolhatok be.
Szívesen bebizonyítanám hogy igazam van, de nem tudom hogyan tehetném."
"Akkor nem küldhetem vissza ıket." "Muszáj!" "Azonnal meghalnak, amint
visszaérnek! Nem áldozhatok fel annyi embert csak azért, mert maga érez
valamit!" fakad ki Picard. "Mit mondhatnék... Tudom hogy ez az egész
nincs rendben így. Érzem, minden sejtemmel érzem, hogy ez az egész úgy
ahogy van, valamilyen módon hibás. Nem tudom megmagyarázni hogy miért.
De azt tudom, hogy igazam van." "Ki dönthetné el hogy ez az idıfolyam
jobb-e mint egy másik?" "Talán én." "Ez nem elég, hogy az isten verje
meg! Nem áldozhatom fel azokat az embereket!" "Tizennégy millió élılény
pusztult már el egy olyan háborúban amelynek meg sem kellett volna
történnie! Hozza helyre! Küldje vissza azt a hajót!" "És ki biztosítja
hogy sikerrel járnak?! Az ösztöneim azt súgják, értelmetlen lenne,
helytelen, talán egyenesen veszélyes." "Maga és én már régóta ismerjük
egymást. Jól tudja hogy nem erıltetem rá az akaratomat másokra. Apró
jelekbıl tudom, hogy ennek az idıvonalnak nem lett volna szabad
valósággá válnia. Megmondtam, mit kell tennie. Parancsba sajnos nem
adhatom, de kérem: bízzon bennem." Picard dühödten mered Guinanra, aki,
hogy nem kap választ, távozik.
Tasha és Castillo a Ten Forwardban, a bárpult mellett beszélgetnek,
mikor Guinan lép be az ajtón. A nı megtorpan ahogy megpillantja Yart,
majd a szemét egy pillanatra sem levéve róla, elfoglalja helyét a
bárpult mögött. "Guinan?" néz rá kérdın Tasha. "Rendelt már valamit?"
"Még nem." Guinan továbbra is Yar arcát fürkészi. "Valami baj van?"
kérdezi Tasha, némi rosszallással a hangjában. "Ugyan, mi baj lenne,
Tasha?" kérdez vissza Guinan, s eltőnik a közelbıl. "Különös. Soha nem
láttam még ilyennek." fordul Yar Castillo felé. "Tasha? Még nem is
tudtam a keresztneved." "Ami azt illeti, én sem tudom a tiédet." "Senki
sem szólított a keresztnevemen, anyámon kívül... Richard. Richard
Castillo." "Örülök hogy megismerhettelek, Richard." "Yar hadnagy, kérem
jöjjön a tanácsterembe." hallatszik Picard hangja a kommunikátorból.

"Azt hiszem, vissza kell küldenünk az Enterprise C-t a múltba."

mondja Picard, mikor a tisztikar összegyőlt a tanácsteremben.
"Értelmetlen lenne." tiltakozik Riker. "Négy romulan hajóval szemben
semmi esélyük." mondja Yar. "Talán ha felújítanánk a
fegyverrendszereiket..." veti fel LaForge. "Arról szó sem lehet. Az
durva beavatkozás lenne a múltba." tiltakozik Picard. "Azt hiszem,
ennél durvább már nemigen lehet. Azzal is megváltoztatjuk, ha
visszaküldjük ıket." jegyzi meg Riker. "Ép ellenkezıleg. Azzal talán
helyrehozhatjuk." mondja Picard, nem túl meggyızıen. "Honnan tudja
mindezt Guinan?" kérdezi LaForge. "Talán az ı népe másképpen érzékeli
az idıt." találgat Data. "Nem tudhatjuk. Lehet hogy igaza van... A
tények mindenesetre ebbe az irányba mutatnak." mondja Picard. "Akkor
sem várhatjuk el tılük, hogy értelmetlenül haljanak meg." tér vissza az
alapproblémához Riker. "Nem feltétlenül értelmetlenül, sıt... Ha az
Enterprise C a klingon helyırség védelmében pusztul el, a klingonok azt
dicsı tettnek fogják fel, úgy értelmezik majd a dolgot hogy a Szövetség
nem csak szavakkal, de tettekkel is igyekszik bizonyítani, hogy
komolyan gondolja a javasolt szövetséget." mondja erre Data. "Talán a
háborút is megváltoztatja. Ha sikerül, lehet hogy ez a lehetséges jövı
nem válik valóra, s béke lesz." mondja Picard.
A megbeszélés végén, mikor elhagyják a tanácstermet, Dr. Crusher így
szól a mellette lépkedı LaForgenak: "Tehát egy alternatív valóságba
kerülünk." "Igen. Csak az a kérdés, hogy élve-e, vagy holtan." fordul
vissza az elıttük haladó Riker. Szavai eljutnak a Beverly mögött haladó
Tashához is, aki meghallva ıket, megtorpan, s arckifejezése a
felismerés döbbenetérıl árulkodik. Gondolataiba merülve indul tovább,
nem is figyelve, merre. Data kérdése szakítja ki gondolatai sötét
folyamából: "Ön is a gépházba tart?" Yar körülnéz, s ekkor látja hogy
egy turbóliftben van. "Nem. A ... A hatos szintre." "Kissé zavartnak
látszik. Valami baj van?" Yar elmondja neki, hogy nagyon megkedvelte
Castillot, s nehezére esne elválni tıle: "Jó lenne tudni, hogy
túléli-e." "Lehet hogy nem fogjuk megtudni. Ha sikerrel járnak, mi nem
leszünk többé."

Garrett az Enterprise C hídján fogadja Picard-t, miközben a hajó

állapotáról szóló jelentéseket hallgatja: "Az elsı és hátsó védıpajzsok
egyaránt hetvenegy százalékon." "Köszönöm. ... Picard kapitány,
mennyire bízik Guinanben?" "Eddig még mindig igaza volt. Ha gondolja,
beszélhet vele." "Miért nem jönnek vissza velünk? A maguk fegyverei
ellen a romulanoknak nem lenne esélyük." "Nem lehet." "Persze... Nem
tartoznak oda, mint ahogy mi sem ide. A legénységem jó része egyébként
is vissza akar menni. Azt mondják, úgy legalább van valami esélyük arra
hogy viszontlássák a családjukat; másoknak pedig az nem tetszik hogy
csak így megfutamodtunk. De a Szövetségnek itt és most minden hajóra
szüksége lehet." "Ha visszamennek, azzal többet segít... Rosszul
állunk. Sokkal rosszabbul mint ahogy azt a nagy többség tudja. A
Fıparancsnokság szerint a helyzet tarthatatlan. Hat hónapon belül meg
kell adnunk magunkat." "Lehet hogy ez a mi utunk miatt van?" "Egy újabb
hajó itt már nem sokat számít. De huszonkét évvel ezelıtt lehet hogy
megakadályozhatta volna háború kitörését." Garrett rövid ideig töpreng,
majd így szól: "Mr. Castillo, informálja a legénységet arról, hogy
visszamegyünk." "Igen, kapitány." "Megmutatjuk a romulanoknak hogy
milyen egy igazi csata. Bekerülünk a történelemkönyvekbe." mondja
Garrett. "Ebben biztos vagyok. ... Yar hadnagy, indulunk." "Ha
megengedi, egy percre maradnék még." "Rendben." mondja Picard, s
elindul a szállítóhíd felé. Tasha Castillo posztjához lép: "Sok
szerencsét, Richard." "Úgy tőnik, hamarosan alkalmam lesz kipróbálni
azokat a manıvereket, amiket elmondtál." "A hajótok sokkal gyorsabb,
mint az akkori romulan csatahajók. Biztos vagyok benne... Sikerülni
fog." "Ha egyszer, a Földön járva összefutsz egy jó ötven év körüli
férfival, aki valahogy ismerısnek tőnik, s valami különös csillogással
a tekintetében figyel téged... Soha nem lehet tudni." "Viszlát,
hadnagy." mondja Tasha szomorúan, s az egyik turbólift felé indul. A
következı pillanatban vészjel harsan, s a hajó megrázkódik.
"Klingon cirkáló a jobb oldalon, támadó pozícióban." jelenti a
taktikai tiszt. Castillo a kormányospulthoz ugrik, Yar pedig a
tüzelıálláshoz lép. "Mr. Castillo, kitérımanıver! Megoldást a
klingonokra fézercsapáshoz!" Újabb találat éri a hajót, s a híd jobb
oldala belerobban a belsı térbe, gyakorlatilag elsöpörve Garrettet, a
parancsnoki üléssel együtt.

"Pajzsok maximumra! Fézerek készenlét! Mr. Crusher, vigyen bennünket

a klingonok lıútjába!" Az Enterprise D megpróbálja felfogni a C-nek
szánt lövéseket, majd tüzet nyit a klingon hajóra. A cirkáló még
néhányszor rálı a C-re, majd álcázópajzsát bekapcsolva eltőnik.
"Kapcsolatot az Enterprise C-vel! Mr. Data, tapogassa le a környéket,
lehet hogy nem egyedül jött."
 Castillo a padlón heverı Garretthez lép. A nı fejébıl egy fémlemez
áll ki, szemei nyitva. "Meghalt." pillant Richard Tashára.

Picard, Riker és Yar a tanácsteremben vannak, várnak valakire. A

kinyíló ajtón Castillo lép be. "Megvitattuk a helyzetet a legénységgel.
Úgy döntöttünk, hogy a parancsnokságom alatt visszamegyünk. Garrett
kapitány halálával én lettem a rangidıs tiszt." "Ez a támadás nem
használt a hajónak. Nagyon rossz állapotban van." mondja Riker. "De az
embereim elszántak." "Uram, a legutóbbi méréseim szerint a rés kezd
instabillá válni. Attól tartok hamarosan bezáródik." jelenti Data a
hídról. "A klingonok is tudják már, hogy itt vagyunk." mondja Picard.
"Néhány óra alatt helyre tudjuk hozni a hajót. Utána elhúzunk innen."
mondja Castillo. "Rendben. Fedezzük a visszavonulásukat." mondja végül
Picard.

Castillo és Yar a szállítóhídon búcsúznak. "Most aztán tényleg itt az

ideje." mondja Richard. "Ha több idınk lett volna..." kezdi Tasha, de
Richard beléfojtja a szót: megcsókolja. Egy hosszú pillanatig még
átölelve tartják egymást, majd Castillo fellép az emelvényre:
"Viszlát."
Yar ezután a Ten Forwardba megy, s letelepszik a bárpultnál. "Iszik
valamit?" lép közelebb Guinan. "El kell mondania. ... Mi történt
velem?" "Nagyon keveset tudok. Inkább csak megérzések." "Legalábbis
általában. De velem más a helyzet, ugye? Látom a szemében, Guinan. Túl
régóta ismerjük már egymást." "Nem. Egyáltalán nem ismerjük egymást.
Nem szabadna ismernünk egymást. Ezt biztosan tudom mikor magára nézek.
Nem lehetne itt." "Miért?" "Mert maga halott." Yar, mintha már sejtette
volna a dolgot, nem lepıdik meg különösebben. "Hogyan történt?" "Nem
tudom. Csak azt, hogy értelmetlenül, feleslegesen halt meg." Tasha
üldögél még egy darabig, majd távozik.
Picardhoz megy, a készenléti helyiségbe. "Át akarok jelentkezni az
Enterprise C-re, uram." "Miért?" "Mert nem lenne szabad itt lennem."
Picard elgondolkodik, majd így szól: "Mit mondott?" "Hogy meghaltam."
"Csak így egyszerően, minden elızmény nélkül?" "Megkérdeztem."
"Tisztában van azzal hogy az Enterprise C nagy valószínőséggel
elpusztul az ütközetben? Itt még élhetne egy darabig." Ha Guinan igazat
mond, minden azon áll vagy bukik hogy sikerrel jár-e. Kérem, járuljon
hozzá." "Maga nem tartozik oda." "Valóban nem. Garrett kapitány
odatartozott, de ı meghalt. Valakinek a helyébe kell lépnie." "Akkor
sem igazán logikus döntés. Az a hajó mindenképpen megsemmisül, csak
szerencsés esetben nem hiába." "Ha valaki átveszi a taktikai
irányítást, talán megvédhetik a klingonokat. Ha csak néhány percet
nyerek is nekik, lehet hogy éppen ennyi kell ahhoz hogy a történelem
menete megváltozzon. Guinan elmondta, hogy abban a másik idıben
értelmetlenül haltam meg. Nem tetszik a gondolat. A szolgálat
kockázattal jár, ezt mindig is tudtam. És ha meg kell halnom, legalább
valami olyasmiért adjam az életem, amiért érdemes." Picard végigméri
Tashát, majd így szól: "Hadnagy, a kérését jóváhagyom." "Köszönöm."

Yar éppen akkor lép az Enterprise C hídjára, mikor Castillo beosztja

a legénységet. "Tasha Yar hadnagy szolgálatra jelentkezik, uram." "Nem
tartozol a legénységhez." mondja Castillo. "De igen. Picard kapitány
áthelyezett." Castillo elgondolkodik, majd ezt mondja: "Üdvözlöm a
fedélzeten, hadnagy."

"Klingon cirkálók támadóalakzatban!" jelenti Data. "Pajzsok

maximumra! Vörös készültség!" Riker, Yar távozása miatt a taktikai
konzol mellett áll. "Egyelıre tartjuk a pozíciót!" parancsolja Picard,
majd megnyitja az interkom parancsnoki csatornáját: "Figyelem! A teljes
legénységhez szólok. Az Enterprise könnyedén maga mögött hagyhatná a
támadókat, de meg kell védenünk a másik hajót, hogy az visszatérve a
múltba sikerrel járjon. Akármi lesz is, a mai nappal egy új név kerül
be a történelemkönyvekbe. Így hangzik: Enterprise. ... Vége."
Az Enterprise C a nyílás felé halad, miközben a háta mögött az
Enterprise D pajzsai kékesfehéren villódznak a klingon diszruptorok
találataitól. "Alfa kitérımanıver, torpedósorozat a baloldali célra!" A
vetıcsıbıl négy torpedó száguld el, s a klingon hajó pajzsának négy
különbözı pontján csapódik be. "Találat megerısítve. Könnyebb
sérülések. A hajó ideiglenesen kiállt a csatarendbıl, de a rendszerei
gyorsan stabilizálódnak." mondja Data. "Figyelem, az egyik támadó az
Enterprise C nyomában van. Kormányos, elfogópálya. Fézerek készenlét,
túlterheléses üzemmód!" "Uram, a baloldali hajtómőgondola komoly
károsodást szenvedett. Az energiavezetı csatorna túlterhelıdött, a
hőtés akadozik. Prioritásmeghatározást kérek." jelenti LaForge a
gépházból. "Koncentráljon a pajzsra és a fézerekre, adjon ide minden
energiát ami csak van."

A klingonok tüzet nyitnak az Enterprise C-re, egyelıre csak könnyebb

sérüléseket okozva. "Viszonozzuk a tüzet?" "Nem. Teljes meghajtással
elıre. Át kell jutnunk. Ez a legfontosabb." mondja elszántan Castillo.

"Megoldás az üldözıre, fézerek készenlét." jelenti Riker. "Össztőz!"

Az Enterprise felváltva tüzel az alsó és felsı tőzívbıl, a klingon hajó
pajzsai az ötödik találat után megszőnnek létezni, s a következı
találat gyorsan szertefoszló tőzgömbbé változtatja. "Pozíciót tartani!
Szembefordulunk a támadókkal." A felzárkózó klingon hajók folyamatos
tőz alá veszik az Enterprise D-t.
A gépházban pokoli a zőrzavar. LaForge egy takarópanelt levéve
szemügyre veszi az alatta levı energia-elosztót. "Híd, hamarosan
elveszítjük a bal oldali hajtómővet." jelenti, miközben arrébb lép. Jó
teszi, mert az imént vizsgált elosztó a következı pillanatban
felrobban, a robbanást újabbak követik, végig a bal oldali hajtómő
energiacsatornája mentén. "Helyesbítek: épp most vesztettük el. ...
Mindenki kifelé! Mozgás, mozgás! Lezárjuk a szekciót!" Mikor a
találatok miatt állandósult rázkódás közepette visszaér a fı
ellenırzıterminálig, újabb rossz hírt kell közölnie: "Az
antianyagtárolónak vége. Legkésıbb három perc múlva átszakad a
védımezı."
A hajó a szokásosnál erısebben megrázkódik, s a híd hátsó része
felrobban. Picard elıször csak annyit észlel hogy valaki elrepült a
feje fölött, hogy ki, azt csak akkor látja, mikor úgy-ahogy
visszanyerte a látását a robbanás fénye okozta ideiglenes vakság után.
Valamivel elıtte, majdnem a híd közepén Riker fekszik, feje
természetellenes szögben áll a testéhez képest, a híd kék szınyege
lassan feketévé változik körülötte. "Szövetségi hajó! Hagyjanak fel az
ellenállással és adják meg magukat!" hívják a klingonok az
Enterprise-t." "Arra várhattok!" kiáltja Picard, majd átugorva a
taktikai konzol fölött átveszi Riker helyét.

Az Enterprise D eszeveszetten tüzel minden irányba, mindkét

vetıcsövébıl ontja a torpedókat a felzárkózó klingon hajókra, miközben
az Enterprise C lassan besiklik a hasadékba, amelyet ebben a
pillanatban egy, a közelben bekövetkezı hatalmas robbanás fénye világít
be.

"Hadnagy, mit tapasztal?" "Nem egyértelmő, uram. A szenzorok egy

pillanatra észleltek valamit, de eltőnt. Attól tartok valami
rendszerhiba lehet. Talán értesítenünk kellene Mr. LaForgeot." mondja
Worf a feléje forduló Picardnak. "A téridıtorzulás elkezdett
összeomlani." jelenti Data. "Lıjön ki egy egyes osztályú
szenzorszondát, hogy rögzítse az eseményeket. Késıbb majd visszajövünk
 érte. ... Mr. Crusher, irány az Archer IV." mondja Picard. "Guinan a
hídnak. Minden rendben?" Riker meglepetten Picardra pillant, az
hasonlóképp viszonozza. "Guinan??? Persze, minden rendben. Valami baj
van?"
Guinan körülpillant a Ten Forwardban, szemügyre veszi az asztaloknál
ülı, egy-egy ital mellett beszélgetı embereket, majd elmosolyodva így
szól: "Nem, minden a legnagyobb rendben. Bocsássanak meg a zavarásért."
Ezzel magához inti az egyik felszolgálót, s elvesz egy poharat az
általa hozott tálcáról. Majd leül a legközelebbi asztal mellé, s a vele
szemben ülı LaForgera pillant: "Geordi, meséljen nekem valamit Tasha
Yarról."

[Rachel Garrett - Tricia O'Neil, Richard Castillo - Christopher

McDonald, Tasha Yar - Denise Crosby. Írta: Ira Steven Behr, Richard
Manning, Hans Beimler és Ronald D. Moore]

64. Életet adni (The Offspring)

SD 43657.0, 2366 augusztus 27.

Az Enterprise a 396. szektorban, a Celebi aszteroidamezı

feltérképezésével van elfoglalva, a feladat "nehézségére" való
tekintettel csökkentett legénységgel, többek között Riker parancsnok is
kimenıjét tölti a hajó legutóbbi megállóhelyén. A hiányzó legénység az
elkövetkezı napokban, siklók segítségével tér majd vissza az
Enterprise-ra.

Wesley és Geordi az egyik folyosón sietnek valahová, s egy

keresztezıdésben Troi tanácsosnı csatlakozik hozzájuk. "Önt is
meghívta?" kérdezi meglepettel LaForge, mikor megpillantja Deannát.
"Igen." "Mióta visszajött arról a kibernetikai konferenciáról, minden
idejét a laborban tölti." mondja LaForge. "Nem szokott ilyen titokzatos
lenni." mondja Troi. "Sem ilyen óvatos. A labort mindig gondosan
bezárja." teszi hozzá Wesley. "Érdekes, ezt meg honnan tudod?" kérdezi
vidáman Geordi, mire mindhárman nevetni kezdenek.
A trió hamarosan megérkezik egy ajtó elé, s Wesley kinyitja. A
feltáruló helyiség közepén Data áll, dolgozik valamin. Az ajtónyílásra
odafordul. Mikor megpillantja, kik állnak a folyosón, így szól: "Korán
jöttek. Egy pillanat." Ezzel megérint egy szenzort az elıtte levı
mőszerpulton, mire az ajtó bezáródik. Wesley, Geordi és Deanna
meglepetten néznek egymásra.
Néhány perc múlva az ajtó kinyílik, s Data beengedi ıket. A labor
közepén levı hengeres állványzat, melyben a vizsgálandó berendezéseket
lehet elhelyezni, jelenleg a plafonban kialakított fészekben nyugszik,
de korábban mintha le lett volna engedve. "Szóval, mi a helyzet?"
kérdezi LaForge. "Szeretnék bemutatni nektek valakit." válaszolja Data,
majd megérint egy szenzort az egyik mőszerpulton. A henger leereszkedik
a plafonból. Egy humanoid alak áll benne, "bıre" opálosan csillog, arca
nélkülöz minden emberi jelleget, sima, kifejezéstelen. "İ Lal." A trió
döbbenten nézi az androidot.
Data mindhármukat bemutatja az androidnak, aki üdvözli ıket. Mikor az
apjának nevezi Datát, Wesley meglepetten rákérdez. "Igen, Wesley. İ a
gyermekem."

Picard hamarosan csatlakozik a laborbeli társasághoz, s immár

négyesben hallgatják Data beszámolóját: "Lal testét még jóval a
konferencia elıtt kezdtem építeni. A neurális hálózatának
elkészítésénél azonban nem várt nehézségekbe ütköztem. Végül egy, a
konferencián bemutatott módszerrel sikerült túljutnom a problémán.
Jelenleg Lal programozását végzem, a saját memóriámból töltöm le az
adatokat, rendszerezve, és alaposan újraszervezve." "Azért elıbb
megkérdezhetett volna." jegyzi meg bosszúsan Picard. "A hajón eddig még
senkinek sem kellett engedélyt kérnie arra hogy utódot hozhasson
létre." mondja Data, mire Picard felsóhajt. "Miért nincs rendes
külseje?" kérdi Troi. "Azt szeretném, hogy ı döntse el, milyen külsıvel
kíván létezni." válaszolja Data. "Mr. Data, szeretném ha valamikor a
nap folyamán felkeresne. Tanácsosnı, ha szabadna kérnem..." Troi
csatlakozik a távozó Picardhoz.
"Nem kezelheti a gyerekeként. Hiszen nem gyerek." mondja Picard. "És
miért? Miért ne lehetne egy ilyen módon létrejött utódot gyereknek
nevezni? Mert Data egy utódot hozott létre. Egy tıle független egyedet.
Az én meglátásom szerint ez egy gyerek." "Akkor is nehezemre esik egy
öntanuló programmal, és tíz felnıtt férfi erejével rendelkezı androidot
gyereknek tekinteni." "Azt hiszem azért, mert még soha nem volt apa."
Picard erre nem tud mit mondani.

Data, a felhívásnak eleget téve felkeresi Picard-t a készenléti

helyiségben. "Ennek következményei lehetnek, és kimondottan zavar hogy
senkinek nem szólt a terveirıl." mondja Picard. "Sajnálom, uram. Meg
kell mondjam, az ön részérıl igazán nem vártam ilyesfajta ellenállást.
Kívánja hogy szétszereljem Lalt?" "Lal él! Nem lehet egyszerően csak
szétszedni-összerakni. ... Tudja mit fog szólni ehhez a
Csillagflotta?!?" "Minden erre vonatkozó elıírást figyelembe vettem,
uram. Elégedettek lesznek." "Mindenesetre ez nagy felelısséggel jár."
"Tudom, uram. Felkészültem rá. Elolvastam minden elérhetı irodalmat
ebben a témában. Azt azonban el kell ismernem, találtam néhány
ellentmondást." "Nem a nevelésrıl van szó, hanem annak
következményeirıl, hogy egy új életet teremtett." "Úgy érti, nem vagyok
kész az apaságra?" Picard kétségbeesetten sóhajt, s tenyerébe temeti az
arcát. Data kíváncsian figyeli. Picard felpillant: "Data, ön azzal
próbálkozik, amit az alkotója tett: egy minden tekintetben funkcionáló
androidot próbál létrehozni. Ha úgy tetszik, egy második Datát."
"Pontosan ez volt a szándékom, uram. Úgy vettem észre, a fajfenntartás
az egyik legfontosabb ösztön majd minden élılénynél. Én egyedül vagyok.
Ha valami történne velem, elvesznék mindörökre. De ha sikerül
befejeznem Lalt, a fajunk jövıje biztosított lesz. Felismertem a
kockázatot, és tetteimért vállalom a teljes felelısséget, uram."

Data, Lal és Troi az Enterprise folyosóin sétálnak. Lal azt próbálja

eldönteni, milyen külsıt válasszon, alaposan szemügyre vesz mindenkit,
aki elhalad a közelükben. Egyik-másik arc, vagy testfelépítés
megtetszik neki, köztük Troié is: "Szeretnék például olyan lenni, mint
ön." mondja Deannának, gépies zengéső hangján. "Azt hiszem, ez nem túl
jó ötlet, Lal. Folyton összetévesztenének bennünket." mondja Troi.
"Igaza van. Jobb ha más formát választok." ért egyet Lal. "Hogy
megkönnyítsem a dolgot, készítettem egy holodeckprogramot, ami több
ezer lehetséges variációt tartalmaz. Azok közül biztosan találsz
megfelelıt." mondja erre Data, "Tanácsosnı, lenne kedve velünk
tartani?"
A két android számára nem okoz gondot a hosszas koncentráció, de
Deanna végül kidıl, s elszundít a holodeck egyik sarkában. Arra ébred,
hogy valaki finoman megrázza a vállát. Data arcát pillantja meg maga
fölött: "Lal kiválasztott néhány külsıt, amelyek a legjobban megnyerték
a tetszését." Troi feláll, kissé megigazgatja a ruháját, majd közelebb
lép Lalhoz, aki egy szimulált tükör elıtt áll. "Nınemő andoriai."
jelenti be az elsı lehetıséget Data. Lal egy karcsú, halványkék bırő
lénnyé változik, fején két rövid tapogató díszeleg. "Te lennél az
egyetlen andoriai a fedélzeten, Lal." mondja Troi. "Valóban. Ez
megnehezítheti a nevelését." ismeri fel Data. "Hímnemő ember." "Egész
jóképő. Azt hiszem nem lenne különösebb gondja a beilleszkedéssel."
mondja Troi. "Nınemő ember." "Ez tetszik! Nagyon csinos." "Hímnemő
klingon." "Ha összebarátkozik Worffal, a lehetı legjobb nevelést kapja
majd. ... Nos Lal, nekem mind tetszett. Választottál már?" "Igen."
válaszolja az android.

"Azt hiszem, a szivárványhártya, és a mesterséges bır színe egészen

emberire sikerült." mondja Data Troinak, s leereszti a labor
tárolóállványát. Ahol Deanna legutóbb egy alig-emberszerő teremtményt
látott, most egy húsz év körüli, csinos nı áll. Deanna másodpercekig
meg sem tud szólalni, elismerıen pillant Datára. "Troi tanácsosnı,
örülök hogy újra látom." mondja Lal, s melegbarna szemeivel Troira
pillant.

Data és Lal a szálláshelyük ajtaja elıtt állnak. Data kinyitja az

ajtót, s betessékeli Lalt: "Ez az otthonunk." "Otthon, lakhely.
Család, társadalmi egység." "Igen, Lal. Mi egy család vagyunk." Data
egy székhez kíséri Lalt: "Ülj le." Lal helyet foglal, s körülpillant a
szobában. Nem messze a falon észrevesz egy képet. "Festmény." lép
közelebb Data. "Ecsettel, vászonra felvitt festékanyag." "Igen,
tulajdonképpen az, de ennél sokkal többet jelent, Ha szemügyre
veszed..." Lal azonban nem igazán figyel apjára, feláll, s áttelepszik
egy szófára, kezét érdeklıdve húzza végig a bútort borító szöveten.
Data felhagy a rögtönzött festészeti kiselıadással, s leül Lal mellé.
"Azt hiszem, sok érdekes kísérletet fogunk együtt végrehajtani."
mondja. Lal az asztalon álló virágcsokrot tanulmányozza: "Festmény?"
"Nem, virágok." Data közelebb húzza a csokrot, s megszagolja az egyik
virágot: "Illat." Lal is kipróbálja, s felvillanyozódva fordul Datához:
"Mutass többet, apám!"

"A másodtiszt naplója. Megkezdıdött az alapvetı információk

tapasztalati úton történı megerısítése. Lal jelenleg elég lassan tanul,
de ahogy adatbázisa egyre több kapcsolatot tartalmaz majd, a folyamat
gyorsulni fog. A gyakorlatok hatására motorikus reakciói tizenkét
százalékkal javultak, de ezen még sokat kell javítani. A legnagyobb
problémát talán az optikai információk feldolgozása okozza, azt hiszem
felül kell vizsgálnom az ehhez kapcsolódó összefüggés-kezelı
algoritmust. Mindeközben igyekszem neki olyan emberi gesztusokat
tanítani, amelyek emberszerőbbé teszik a viselkedését. Ahogy figyelem,
amint Lal szép lassan felfedezi a körülötte levı világot, magam is új
dolgokat tanulok."

Lal pihenıállapotban áll a labor hengeres állványzatában, Data a

mellette álló Wesleynek magyaráz: "Az adatok áttöltése gyakorlatilag
szinapszisról szinapszisra történik, egyszerő másolási folyamattal.
Elvileg minden információval rendelkezni fog, amelyekkel én
rendelkezem. Persze ki kell majd egészítenie ezeket tapasztalati
ismeretekkel is." "Mit csinál Lal mikor szolgálatban vagy?" "A
szálláshelyünkön van, és tanul." "Több idıt kellene együtt töltenie
hozzá hasonló korúak társaságában." "Hiszen még csak két hetes, ha a
mechanikai munkálatok kezdetétıl számolom." "Tudod hogy gondolom...
Nem gondolkodtál azon, hogy iskolába írasd?" "De igen. Úgy vélem,
hamarosan el is jön az ideje." "Dr. Crusher Crusher zászlósnak: remélem
nem felejtetted el, hogy vár a fodrászod." hallatszik Beverly hangja
Wes kommunikátorából. "Már megyek is." nyugtázza az üzenetet a fiú,
majd mielıtt elhagyná a labort, Datára pillantva így szól: "Szülök...
Ne vedd személyeskedésnek."
Wesley távoztával Data aktiválja Lalt. Az kilép a hengerbıl, s
apjához fordul: "Mi a feladatom?" "Feladat?!?" "A létezésem oka." "Ez
igen nehéz kérdés, ezért csak részben tudok rá választ adni: a
feladatunk nagy általánosságban az, hogy jó irányban változtassunk a
világon." "Miért pont én vagyok itt, és nem valaki más?" Data egy
pillanatig töpreng, s végül nem talál jobb választ: "Mert te vagy a
gyermekem, és nem más." "Honnan származom?" Data hosszasan gondolkodik,
majd megpróbálja más irányba terelni a beszélgetést: "A kérdések
amelyeket felteszel, azt mutatják, a filozófiai asszociációs blokk jól
beépült. De sok egyéb dolgot kell még megtanulnod: logika, esztétika,
metafizika, ezoterika. És végül, szép lassan egyre inkább élılénnyé
válsz majd." "Miért?" "Hogy kérdéseket tehess föl, melyekre válaszokat
kereshetsz." "Miért van két kezünk, nem három, vagy négy? Miért fekete
az ég? Miért..." Data Lal mögé lép, s deaktiválja.

Picard a készenléti helyiség terminálján egy admirálissal folytat

beszélgetést. "A Csillagflotta szakértıinek az a véleménye, hogy
helyesebb lenne ha Lalt... Ugye így hívják?" Picard bólint. "Szóval ha
Lalt elvinnék a Galor IV-re, a Csillagflotta támaszpontjára. Ott
szakértık felügyelete és irányítása alatt fejlıdhetne." "Én ezzel
szemben úgy vélem, hogy Datánál alkalmasabb személy nincs erre a
feladatra. Ne feledje, a Csillagflotta feladata többek között az, hogy
ismeretlen életformákat tanulmányozzon. Mr. Data jelenleg pont ezt
csinálja, az én felügyeletem alatt." "Mi a legjobbat akarjuk az új
androidnak." "Én nem kevésbé. Ha mindenképpen szükséges, átadom Lalt,
de csak Datával együtt." "Az ı jelenléte lassítaná a folyamatot." "Amit
maga csupán egy mesterséges életformának tekint, az Data számára... A
gyermeke." "Gyerek?!?" "Igen. Mi nehezen érthetjük ezt meg, de Data így
látja. Én pedig tiszteletben tartom ezt. Haftel admirális, Data és Lal
egyelıre a hajón maradnak. Így döntöttem." "Rendben. Csak remélhetem
hogy tudja mit csinál."

"Nos, ami Lal tanulmányait illeti, ezen a téren nincs semmi probléma,
de azt hiszem egyikünk sem várt ilyesmit. A beilleszkedésével azonban
gondok vannak, ez viszont sajnos nem csak rajta múlik. Úgy gondoltuk,
ha részt vesz a napközis foglalkozáson, az talán megoldhatja a
problémát." mondja az iskola vezetıje Datának. "Ez jó ötletnek
hangzik." "Igen, de sajnos nem hozta meg a várt eredményt. A gyerekek
tartanak tıle." Ezzel a nı egy ablakhoz vezeti Datát. A túloldali
szobában, gyerekek ülnek egy asztal körül, s különbözı dolgokkal
foglalatoskodnak. Lal az egyik fal mellet áll, s a nem messze levı
polcon álló tárgyakat nézegeti. Rövid idıre megfordul, végignéz az
asztal körül ülı gyerekeken, arckifejezése mintha szomorúságot
tükrözne. Majd újra a polcokon sorakozó tárgyakra irányítja figyelmét.
Valamivel késıbb, mikor Data és Lal hazafelé tartanak, a turbóliftben
Lal megkérdezi: "Apám, mi a jelentése a nevetésnek?" "A nevetés a
humorra adott fizikai reakció." "Egyik-másik mondatom, vagy
cselekedetem nevetésre ösztönözte a gyerekeket. Különös, hogy a humor
definíciójának pontos ismerete nélkül is sikerült kiváltanom belılük
ezt a reakciót." "A gyerekek rajtad nevettek, nem azért mert valami
vicceset mondtál." "Magyarázat?" "Az egyik nevetés barátságos, a
másikfajta nem az." "Miért lennének barátságtalanok?" "Az idegenség
megijeszti az embereket, s a félelmüket gyakran nevetéssel próbálják
leplezni." "Nem akarok ijesztı lenni."

Data felkeresi Dr. Crushert a gyengélkedıben levı irodájában:

"Tanácsra lenne szükségem, s ön, mint gyakorló anya, azt hiszem
segítségemre lehetne." "Ha tudok, szívesen segítek. Mi a probléma?"
Data beszél neki Lal beilleszkedési problémájáról. "Igen... Ismerıs a
dolog. Wesleyvel is valami hasonló történt. Valamivel gyorsabban
fejlıdött, s egy ideig jóval intelligensebb volt mint hasonló korú
társai, akik ezért kissé tartottak tıle. Mikor elmondtam neki, hogy
annakidején egy idıben én sem jöttem ki valami jól a társaimmal, s
beszéltem neki arról hogyan éreztem akkoriban, az sokat segített.
Mikor látta hogy van valaki aki ismeri és megérti a problémáját, kezdte
jobban érezni magát." "Én azért nem beszéltem Lalnak arról, milyen
nehéz volt, és milyen sokáig tartott mire beilleszkedtem az emberek
közé, mert attól tartottam, ez csak még jobban elbizonytalanítja. Ezek
szerint hiba volt." "Data, önnek nem volt senkije, aki segíthetett
volna. De Lalnak ott az apja. Éreztesse vele hogy nincs egyedül a
világban. Legyen mellette, mikor szeretetre és törıdésre vágyik."
"Törıdni tudok vele, de szeretetet adni nem." mondja erre Data, s
távozik. Beverly sokáig néz utána, majd így szól: "Aki jobban ismeri
Datát, ezt nehezen hiszi el."

Picard kabinjában többször egymás után hangjelzés hallatszik. A

kapitány végül felébred, s bosszúsan néz körül, majd fogadja a hívást.
"Uram, sürgıs üzenete érkezett a Csillagflottától." jelenti Worf.
"Köszönöm, hadnagy. Kapcsolja be." mondja Picard, s kikászálódik az
ágyból. A kommunikációs képernyı hamarosan kivilágosodik s egy
egyenruhás férfi jelenik meg rajta. "Haftel admirális." "Bocsánatot
kérek, ha esetleg alkalmatlan idıpontban zavarom." "Semmi baj.
Hallgatom, admirális." mondja Picard, összébb húzva magán hálóköntösét.
"Döntés született Lal ügyével kapcsolatban. A Csillagflotta engem
nevezett ki, hogy vizsgáljam meg az új android életkörülményeit,
különös tekintettel nevelésének módjára. Ha bármi olyat találok, amit
nem tartok kielégítınek, újabb lépéseket kell foganatosítanunk.
Hamarosan felkeresem a hajóját, Picard kapitány."

Data, hogy bevezesse gyermekét a társasági életbe, elviszi Lalt a Ten

Forwardba. Guinan kedvesen érdeklıdik: "Hogy vagy?" "Mőködési
paramétereim... Azaz, köszönöm, jól vagyok." "Guinan, Lalnak nagyon jót
tenne, ha tanulmányozhatná az emberek jellemzı viselkedési mintázatait.
Úgy vélem, erre kitőnı alkalma nyílna itt a bárban. Talán tudna neki
munkát adni, felszolgálóként." "Ennek semmi akadálya." mondja Guinan,
majd Lal felé fordul: "Ha valaki ilyen helyen dolgozik, fontos hogy jól
tudjon hallgatni, és odafigyelni másokra. Megtanultam itt néhány
dolgot. Ha gondolod, továbbadom ıket." "Kösz, az jó lenne." válaszolja
Lal. "Hogy mondtad?" kérdezi meglepetten Guinan. "Kösz, az jó lenne."
ismétli meg elızı mondatát Lal. "A 'köszönöm' szó rövidített formáját
használtad... Hogyan?" kérdezi Data. "Úgy éreztem, az ilyesmi valahogy
közvetlenebbé tesz bizonyos közléseket. Megváltoztattam a nyelvi
programomat, hogy lehetıvé tegye az efféle kifejezések használatát."
"Erre én nem vagyok képes... Én nem tudom megváltoztatni az
alapprogramomat. Úgy tőnik, te többet tudsz nálam. ... Nem mintha ez
zavarna." fordul Data Guinan felé, az utolsó mondatnál. "Hogyan jöttél
rá erre magadtól?" fordul Data Lal felé. Ám mielıtt választ kaphatna a
kérdésre, Picard a készenlét helyiségbe hívja.
"Mr. Data, hamarosan látogatót kapunk. Haftel admirális azért jön
ide, hogy eldöntse, a hajón maradhat-e Lal. Ha bármi olyasmit talál,
amit nem tart helyénvalónak, el fogja vinni a Galor IV-re, a Daystrom
Fıiskola ottani kihelyezett karára. Úgy gondolja ott jobb lenne neki."
"Tehát el kell hagynunk az Enterprise-t." "Attól tartok, csak Lalt
akarja magával vinni." "Ennek nem örülnék. Sok dolog van, amire csak én
taníthatom meg." "Uram, Riker parancsnok siklója megérkezett."
"Köszönöm, Mr. Worf. Egy órán belül fogadom a parancsnokot." "Az
admirális szerint Lal nevelését tapasztalt szakértıkre kellene bízni."
fordul Data felé Picard. "Tehát megkérdıjelezi apai alkalmasságomat."
"Így is lehet mondani..." mondja Picard együtt érzıen. "Vannak az
admirálisnak gyerekei?" kérdezi Data. "Ha jól tudom, igen." "Kíváncsi
lennék, mennyire volt tapasztalt apa, mikor az elsı gyermeke
megszületett." mondja Data, majd távozik. Picard nagyot sóhajt, s
tanácstalanul néz az android után bezáródott ajtóra.

Lal a bárpult mögül figyeli a Ten Forward vendégeit, s hamarosan

felfigyel egy kissé félrehúzódott párra. Azok ketten szemmel láthatóan
csak egymással vannak elfoglalva, szenvedélyes csókokat váltanak. "Mit
csinálnak?" kérdezi Lal Guinant. "Csóknak hívják. Az a két ember nagyon
szereti egymást, a csók ennek az egyik kifejezési módja." A pár
hamarosan távozik. "Most hová mennek?" fordul Lal Guinanhez. "Van
néhány... Dolog, amit apádnak kell elmondania, majd ha elérkezettnek
látja rá az idıt." válaszolja Guinan, s arrébb lép. A bár ajtaja
szisszenve feltárul, s Riker lép be rajta. Mikor megpillantja a
bárpultot törölgetı Lalt, megtorpan, s odafordul hozzá. "Önt még nem
láttam errefelé. Mióta dolgozik itt?" kérdezi, felöltve legmegnyerıbb
mosolyát. Riker hangját meghallva Guinan megdermed, s a parancsnok felé
fordul, hogy figyelmeztesse, de elkésik. Lal a pult fölött átnyúlva
megragadja Riker ruháját, magához húzza, s megcsókolja a férfit. Data
ebben a pillanatban lép be a bárba. "Lal, engedd el." mondja Guinan.
Riker a következı pillanatban visszahuppan a bárpult mögé, ami fölött
Lal majdnem átemelte. "Úgy látom, a lányom érdeklıdik maga iránt."
mondja Data Rikernek. "A lánya?!?" Riker hol Datára, hol Lalra pillant.
"Örülök hogy megismerhettem." mondja végül, s viharos sebességgel
távozik.

Data és Lal a szálláshelyükön beszélgetnek. "Láttam hogyan, és mit

csináltak. Tudom hogy miért csinálták. De mégsem érzem azt amit ık.
Soha nem fogom tudni mit jelent: szeretni." mondja Lal. "Ez egy olyan
hiányosság, amivel együtt kell élnünk." "Apám, miért próbálsz annyira
hasonlítani az emberekre? Így mindig csak azt látod: soha nem lehetsz
tökéletesen olyan mint ık." "Igen, valóban újra meg újra megpróbálom.
De tudod, úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy egyáltalán megpróbálom,
hogy igyekszem. Mindig igyekeznünk kell többé válni, mint ami vagyunk.
De nem feltétlenül fontos hogy el is érjük ezt a célt, a lényeg maga az
igyekezet. Az számít igazán." "Te bölcs vagy, apám." "Nem hinném. Ez
csak különbség tudás és tapasztalat között." "Ma megtanultam mit
jelent, ha az emberek megfogják egymás kezét." mondja Lal, s a
tenyerébe szorítja Data ezüstös-fehér kezét. "Azt jelenti, hogy ık
ketten összetartoznak." mondja Lal, s apja arcára emeli tekintetét.

"Bárki, aki objektíven vizsgálja meg a dolgot, belátja hogy nekünk

van igazunk." mondja Haftel admirális Picardnak, a készenléti
helyiségben. "Azt hittem, azért jön hogy véleményt alkosson, nem pedig
azért hogy a kész véleményét közölje velem. Csak egy kis idıt és
türelmet kérek. Meg fogja látni, mennyire fontos hogy együtt legyenek.
Ha eljön az ideje, Data önként fogja elengedni a lányát a Galor IV-re."
"Ez nem elég. Ha hibát követ el, lehet hogy soha nem tudjuk
helyrehozni." "Az elsı, és legnagyobb hiba az lenne, ha elválasztanánk
ıket egymástól." "Úgy beszél róluk, mint egy családról." "Élı, érzı
teremtmények. Én magam segítettem nekik, hogy megkapják az ıket
megilletı jogokat és kiváltságokat." "Ezt nem vitatom, de be kell
látnia, milyen fontos Lal a tudományos fejlıdés szempontjából." "Ezzel
egyetértek." "Akkor azzal is egyetért, hogy szükség van egy tapasztalt
személy irányítására." "Data az." "De el van szigetelve ezen a hajón."
Haftel és Picard felkeresik Datát a laboratóriumban. "Nemrég
fejezıdött be a programozás utolsó fázisa." fogadja ıket Data. "Ez azt
jelenti hogy teljesen azonosak?" kérdezi Haftel. "A lexikai tudásunk, a
letöltési hibáktól eltekintve, megegyezik. Lal a hibás adatblokkokat
képes lokalizálni és önerıbıl kijavítani." "Tehát Lal egy szinttel
fejlettebb önnél." mondja Picard. "Igen. Egy utódnak ilyennek kell
lennie, nem?" "Ha valóban jó apa, önnek is be kell látnia, az a legjobb
ha Lal tapasztalt emberek közé kerül, akik megfelelıen irányíthatják a
fejlıdését." mondja Haftel. "Úgy vélem, én is teljes mértékben alkalmas
vagyok erre. Egyébként pedig hasznos lehet ha a folyamat során
rendelkezésre áll egy referenciamodell, összehasonlító vizsgálatokhoz.
És jelenleg én vagyok az egyetlen aki szóba jöhet." válaszolja Data.
"És mi a helyzet a társadalmi beilleszkedését segítı körülményekkel?"
kérdezi Haftel. "Azt hiszem, erre is igen alkalmas helyet találtam."
Haftel, Picard és Data felkeresik a Ten Forwardot. A bárba belépve az
admirális körülpillant, s szemmel láthatóan nem tudja, kit is kellene
keresnie, pedig Lal a helyiségben van, s éppen italokat visz ki az
egyik asztalhoz. Csak mikor Data és Picard tekintete megállapodik az
androidon, akkor tudja meg kirıl is van szó tulajdonképpen. "Szóval ezt
tartja megfelelı helynek." néz Datára Haftel. "Itt tanulmányozhatja az
emberi viselkedést, és ami még ennél is fontosabb, lassan megismerkedik
a teljes legénységgel." válaszolja Data. "Több mint hatvan billió
mőveletet képes elvégezni másodpercenként, és felszolgálóként dolgozik
egy bárban." mondja Haftel, rosszallással a hangjában. "Egy olyan nı
felügyelete és irányítása alatt áll, akiben százszázalékosan megbízom.
Ez itt a hajó társasági életének egyik központja" mondja erre Picard.
"Nem hinném hogy minden amit itt lát, elınyére válik." "A legtöbben
tudnak viselkedni, aki pedig mégsem, azt udvariasan kitessékeljük."
csatlakozik a beszélgetéshez a közelebb lépı Guinan. "Haftel admirális,
bemutatom Guinant, a Ten Forward 'gazdáját'." fordul Picard Haftelhez,
"Guinan, mit gondol Lalról?" "Nos, néha elkövet egy-egy butaságot, de
gyorsan tanul. A vendégek jól kijönnek vele." "Akkor sem maradhat itt."
erısködik Haftel. "Nem hinném hogy ön még soha nem járt efféle helyen."
mondja neki Guinan. "Beszélni akarok vele. De nem itt." mondja végül az
admirális, ezzel távozik.

Picard és Haftel a tanácsteremben várják Lalt, aki hamarosan

megérkezik. Hellyel kínálják, s az admirális rögtön a tárgyra tér:
"Lal, azt szeretnénk, ha csatlakoznál a kutatóinkhoz, a Galor IV-en."
"Ez azt jelenti, hogy el kellene hagynod az Enterprise-t." magyarázza
Picard. "Talán valami hibát vétettem?" kérdezi Lal. "Korántsem. Csupán
arról van szó, hogy itt az Enterprise-on nem taníthatnak meg mindent.
Azt hiszem, ezzel te is egyetértesz." mondja erre Haftel. "Igen.
Mindazonáltal logikusabb lenne, hogy ha már egyszer itt vagyok,
tanuljak meg mindent ami itt a hajón megtanulható, és csak ezután
menjek egy új helyre." "Biztos vagy ebben?" "Teljes mértékben." "Az
admirális arra gondol, hogy az ottani emberek jobban segíthetnék a
fejlıdésedet, és ezt a munkát minél hamarabb meg kellene kezdeni." szól
Picard. "Lal, elismerem az apád munkáját, és képességeit, de..." "Nem
tiszteli ıt." "Meglehetısen ellenségesnek tőnik." fordul Haftel
Picardhoz. "Csupán megállapítottam egy tényt." mondja erre Lal. "Azt
hiszem apád nem tanított meg tisztelettudóan viselkedni. Ez olyasmi,
amit nálunk megtanulhatsz." "A nevelésemrıl apám gondoskodik... Uram."
"A kérdés csak az: megfelelı módon teszi-e." "Engem kérdez?" kérdezi
Lal. "Nem, csak azt akar..." "Pedig jobban tenné. Egész idı alatt róla
beszéltünk, de nem kértük ki a véleményét. Lal, te mit szeretnél?"
kérdezi Picard. "Az Enterprise-on maradni... Picard... kapitány."
"Köszönöm Lal. Most már elmehetsz." mondja erre Picard. Lal távozik, de
miután kilépett az ajtón, rövid ideig tanácstalanul álldogál, majd
bizonytalan léptekkel indul tovább.
Troi épp virágokat rendezget egy vázában, az ágya mellett álló
asztalkán, mikor valaki bebocsátást kér szálláshelyére. A feltáruló
ajtóban Lal áll, s Troi invitálására beljebb botladozik. Mozdulatai
koordinálatlanok, darabosak. "Egy... Egy admi... Admirális jött, hogy
elvi-vigyen. Félek." mondja el- elakadó hangon. "Félsz?" kérdezi Troi
aggodalmasan, látva Lal állapotát. "Igen. Fé-lek. Hogy lehet-t ez?"
"Nem tudom." "Sz-óval ilyen érezzzni valamit... Ezek ér... Érzéssek.
F-félek." Lal ezzel szögletes mozdulattal sarkon fordul, s kilép a
kabinból. Troi utána ered.

Haftel, Picard jelenlétében még egy kísérletet tesz Data

meggyızésére: "Új útra terelhette volna a lányát. Új távlatokat
nyithatna meg elıtte. ... Úgy döntöttem, Lal nem maradhat itt."
"Miért?" kérdezi Data. "Többek között, mert csak két mőködı android
létezik a világon, és egyáltalán nem biztonságos, ha mindkettı ugyanott
van. Különösen nem, ha egy őrhajón vannak." válaszolja Haftel. Picard
szúrós tekintettel pillant az admirálisra, aki így folytatja: "Egy
váratlan romulan rajtaütés, és mindketten odavesztek." "Meglehet. De ez
cseppet sem változtat azon a tényen, hogy Lal az apja mellett van a
legjobb helyen." mondja Picard. "Magának nincsenek gyerekei, ezért nem
tudhatja, hogy minden szülı életében eljön a pillanat, mikor szembe
kell nézniük azzal, hogy gyermekük elhagyja a családot." fordul felé
Haftel. "De még nincs itt az ideje! Ezt még én is fel tudom ismerni! A
szellemi fejlıdése még nem fejezıdött be!" fakad ki erre Picard
dühösen. "A gyereknek..." Picard Datára néz: "Mert gyerek... Még
szüksége van az apjára." "Mr. Data, Lalnak is jobb lenne, ha úgy
hagyná el a hajót, hogy tudja, az apja is egyetértett ezzel, mert a
javát akarja." mondja Haftel, mintha nem is hallotta volna Picard
kirohanását. "Admirális, mikor Lalt építeni kezdtem, azt reméltem,
egyszer majd beiratkozhat a Csillagflotta Akadémiára, hogy miután
végzett, a Csillagflottánál szolgálva 'visszafizethesse' legalább egy
részét annak, amit én kaptam. Még most is ezt szeretném. De Lal a
gyermekem. Maga azt várja el tılem, hogy lemondjak róla. Nem tehetem.
Ez mindennel ellentétben lenne, amit az emberekrıl tanultam. Új életet
alkottam. Én. És ezért az én feladatom, és nem a Csillagflottáé, hogy
végigkísérjem a felnıtté válás útján. És ebbe senki nem szólhat bele.
Belátja vagy nem, de én vagyok Lal apja." "Akkor parancsba kell adnom."
mondja Haftel. Data habozás nélkül föláll, hogy teljesítse
feljebbvalója parancsát. "A parancsot visszavonom!" mondja erre Picard.
"Ezt hogy képzeli?" kérdezi Haftel meglepetten. "Ezt az esetet
jelenteni fogom a Csillagflotta Fıparancsnokságnak." "Itt és most én
vagyok a Csillagflotta!" kiabálja Haftel, "Hajtsa végre a parancsot."
fordul Data felé. "Maradjon, korvettkapitány." mondja Picard. "A
pályafutását veszélyezteti!" mondja fenyegetıen Haftel. Picard valahogy
úgy néz rá, mintha valami különösen undorító dolgot pillantott volna
meg éppen. Ridegen elmosolyodik s alig észrevehetıen bólint: "Vannak
pillanatok, mikor nem szabad vakon követni a parancsokat. Tiszteletben
tartja Data elveit, de figyelmen kívül hagyja a jogait. A szabadságát.
Azt parancsolja egy apának, hogy váljon meg gyermekétıl?!" Picard
megrázza a fejét: "Ezt nem engedhetem. Ha úgy kívánja, együtt megyünk a
Fıparancsnokságra. Akár most azonnal, hogy..." "Mr. Data, jöjjön
azonnal a laborba." hallatszik az android kommunikátorából Troi
aggodalmas hangja. Picard beleegyezıen bólint, Data elsiet. "Úton van.
Valami baj van, tanácsosnı?" "Igen. Lal nagyon rosszul van."

Hamarosan az egész tisztikar a laborban győlik össze, Haftel is ott

van. Troi elmondja, mi történt. "Úgy programoztam, hogy bármilyen
rendszerhiba esetén késedelem nélkül térjen vissza a laborba."
magyarázza Data. Mikor az eddig mozdulatlanul, a környezeti ingerekre
nem reagáló Lal meghallja Data hangját, bizonytalan mozdulatokkal felé
fordul: "Apám..." "Itt vagyok Lal." "Érzelmek... Nagyon megzavarhatta a
dolog." mondja Picard. "Attól tartok, ez csak valami komolyabb
károsodás elsı tünete." válaszolja Data. "Én is úgy vélem." csatlakozik
Haftel. "Azt hiszem, újra kell indítanunk az alapszintő funkcióit, a
tudattartalom megırzése mellett." gondolkodik el Data. "Segíthetek
valamiben?" kérdezi Haftel. "Igen, uram." Az admirális körülpillant:
"Ha megkérhetnék mindenkit... Mr. Datának és nekem sok dolgunk van." A
labor lassan kiürül.
Deanna, Geordi és Wesley a labor ajtajával szemben, a folyosó falának
dılve, türelmetlenül várakoznak. Az ajtó feltárul, s Haftel lép ki
rajta, lehorgasztott fejjel. "Nem sokáig él már... Nem tudtunk mit
tenni. Ha egy területet újraszerveztünk, egy másik szinte azonnal
leállt... Egyre gyorsabban." mondja halkan Haftel. Felpillant, majd
felemeli a kezeit, s hosszasan bámulja ıket. "Data... Data kezei...
Követhetetlen sebességgel mozogtak. Mindent megtett hogy életben
tartsa... Hiába... Már nem segíthet rajta." ezzel Haftel megtörten,
mintha súlyos terhet cipelne a vállán, elmegy.
 "Lal, nem tudom feltartóztatni a folyamatot." "Tudom." "Most el kell
válnunk." "Érzem..." "Mit érzel, Lal?" "Szeretlek, apám." "Bárcsak én
is tudnálak szeretni." "Én érzem... Helyetted is. Köszönöm ezt az
életet... Érzések... Nevetés... Festmény... Család... Nınemő...
Ember." Lal hangja egyre gépiesebbé válik, ahogy az utolsó szavakat
mondja, majd egyszer csak nem mozdul többé.

Mikor a turbólift ajtaja szisszenve feltárul, a hídon tartózkodók egy

emberként fordulnak Data felé. "Pontban tizenhárom órakor, a neurális
hálózata összeomlott. Megszüntettem az energiaellátását." Data szavaira
súlyos csend támad. "A legénység osztozik a gyászában, Mr. Data."
mondja Picard. "Köszönöm az együttérzésüket, uram. De Lal most is velem
van." Data a halántékára mutat. "A jelenléte annyira megváltoztatta az
életemet, hogy nem hagyhattam nyom nélkül eltőnni. A teljes programját
letöltöttem a memóriámba. Az emlékei most már itt vannak, velem." "Mr.
Data, kérem foglalja el a helyét..." Data leül a tudományos tiszt
mőszerpultjához, ujjait a munkafelületre igazítja, szemét a fıernyıre
szegezi. "Mr. Crusher, állítsa be az Artar II-höz vezetı útvonalat."
"Megtörtént." "Jóváhagyom."

[Lal - Hallie Todd, Haftel admirális - Nicholas Coster. Írta: Rene

Echevarria]

65. Klingon vér (Sins of the Father)

SD 43685.2, 2366 szeptember 8.

"Az Enterprise hajónaplója, Picard kapitány. CsillagIdı 43685.2. A

csereprogram keretében egy klingon tisztet veszünk a fedélzetre, amivel
viszonozzuk Riker parancsnoknak a Pagh-on tett látogatását."

"Ügyelnünk kell arra, hogy amíg Kurn parancsnok nálunk van, egy elsı
tisztet megilletı minden joggal és felelısséggel rendelkezik. Ha valami
miatt esetleg olyan érzése támad, hogy felügyelik a munkáját..." mondja
Picard a mellette haladó Rikernek az Enterprise egyik folyosóján.
"Emiatt nem kell aggódnia. Egy klingon harcos nem hagyja hogy
felügyeljék." mondja erre Riker. "Az önnek a Pagh-on szerzett
tapasztalatai biztosan hasznunkra lesznek a parancsnok ittléte alatt.
Lehetıség szerint készítsen fel mindenkit arra, hogy szokatlan
parancsokat kaphatnak." "A klingonok nagyon alaposak. Biztos vagyok
benne, hogy Kurn parancsnok a lehetı legjobban felkészült a nálunk tett
látogatásra." "Igen. És kimondottan az Enterprise-on akart szolgálni."
bólint Picard, miközben megérkeznek az egyik szállítóhídra. "Kurn
parancsnok készen áll a sugárzásra, kapitány." jelenti az ügyeletes.
"Energiát." fordul az emelvény felé Picard. A klingon tiszt hamarosan
megérkezik, és megfontolt léptekkel Picard és Riker elé lép. "Üdvözlöm
az Enterprise-on, parancsnok. Én Picard kapitány vagyok, ı pedig
William Riker parancsnok, az ı elsı tiszti posztját kapja meg ön amíg a
fedélzeten lesz." A Rikernél talán egy kicsivel magasabb klingon átható
pillantással méri végig Rikert, majd odabólint neki: "Köszönöm. Azonnal
átveszem a szolgálatot. ... Hogyan jutok el a hídra, uram?" "Elıször a
kabinját szerettem volna megmutatni..." jegyzi meg Riker. "Szolgálatra
készen állok, uram. Mutassák meg, kérem, hogyan jutok el a hídra."
"Rendben... Kövesen a hídra." indul Picard a kijárat felé. A nyomában
Riker és Kurn egyszerre indulnak a kijárat felé, a klingon a jelek
szerint máris teljhatalmú elsı tisztnek érzi magát, mert szemmel
láthatóan nem akarja maga elé engedni Rikert, aki végül bosszús arccal
torpan meg egy pillanatra.

"Kurn parancsnok vagyok." mondja a klingon, szembefordulva a

hídszemélyzettel a fımonitor elıtt, "A Klingon Védelmi Erık tagja. A
megszólításom uram, vagy parancsnok. Hiánytalanul ismerem a
Csillagflotta szabályzatát, és a betartásuk mindenkire nézve a
legmesszebbmenıkig kötelezı, legalábbis mindaddig, míg én itt
szolgálok. Olyan fegyelmet várok el mindannyiuktól, amihez talán
nincsenek hozzászokva... Természetesen csak a beleegyezésével,
kapitány." "Ah, igen... Persze, parancsnok." bólint Picard.
"Áttanulmányoztam mindannyiuk szolgálati adatait... Nagyon lenyőgözı.
Kíváncsian várom, rászolgáltak-e a jó hírükre. ... Van valami
mondanivalója, Wesley Crusher zászlós?" pillant Kurn Wesre, aki épp
odasúg valamit Datának. "Nincs, uram." "A legénység várja a
parancsait." fordul Kurn Picardhoz, halványan elmosolyodva. "Akkor
vigye át a hajót az elıttünk levı üstökös-rajon." mondja Picard, ezzel
leül a kapitányi székbe. Riker a bal oldalra, az általában a tanácsadó
vagy a fıorvos által elfoglalt székre ül, Kurn pedig óvatosan
leereszkedik az elsı tiszt ülésébe. "Irány 114.230. Egyharmad
impulzussal repülünk." "Igenis, uram." "Hajtómővet be!" emeli fel a
hangját a klingon, mire Wes elhúzza a száját. "Végrehajtva. Egyharmad
impulzussal repülünk, uram." nyugtázza a parancsot Wesley, a
szokásosnál hangosabban. Kurn bocsánatkérı pillantást vet Picardra, aki
igyekszik elégedett arcot vágni.

"Leülhetek hozzád?" kérdezi Riker, megállva a Ten Forward egyik

asztalánál ülı Wesley mellett. "Persze, uram." bólogat Wes
boldogtalanul. "Valami baj van? Talán Kurn parancsnok miatt?" "Van egy
olyan gyanúm, hogy nem kedvel engem. Semmit sem sikerül úgy csinálni,
ahogy elvárná, ha szólni próbálok hozzá, a szavamba vág... Nem tudom,
mit akarhat..." Ekkor LaForge áll meg az asztal mellett, legalább olyan
savanyú arcot vágva mint Wesley. "Gondok vannak, Geordi?" fordul felé
Riker. "Igen, uram. Az új elsı tisztünkkel." "Úgy hallottam, nem
elégedett a gépházzal." bólint Riker. "Lehordta az egész részleget.
Meglepetésszerő ellenırzésbe kezdett, miközben mi egy számítógép-
ellenırzést hajtottunk végre. Megpróbáltam elmagyarázni neki, mi a
helyzet, de..." "Nem hallgatta meg." szúrja közbe Riker.
"Duplamőszakokat kellett szerveznem, hogy elkészüljünk a következı
ellenırzés elıtt." csóválja a fejét LaForge. Riker sóhajt, majd így
szól: "Szokatlan a számunkra az irányítási stílusa. A klingonok azt
várják, hogy minden parancsot szó szerint végrehajtsanak." "Igen...
Csakhogy ez nem egy klingon hajó! ... Ezért jobb lenne ha igyekezne
alkalmazkodni." füstölög LaForge. "Nem csak rólunk van szó.
Mindenkinek megnehezíti a munkáját. Kivéve..." sandít fel Wesley
Geordira. "Azt az egy embert, aki ezt egyébként sem nem tenné szóvá."
bólint LaForge.

"Aszterodia-törmelék elıttünk, parancsnok." jelenti Worf a hídon.

"Meg tudná adni a pontos irányt?" kérdezi Kurn. "9001.03. Távolság
háromszázezer kilométer." "Nagyszerő." bólint Kurn, majd a székét
otthagyva felsétál Worf mellé a taktikai konzolhoz, "Kérem tapogassa le
a teljes aszteroidamezıt, hadnagy, és tegyen róla jelentést." Worf
munkához lát, majd néhány másodperc múlva így szól: "Megközelítıleg
kétezer kismérető objektum, egyik sem keresztezi a röppályánkat, uram."
"Tehát a hajónak nem kell irányt változtatnia. Erre akart utalni?"
"Igen, így van, uram." "Nagyon jól csinálta, hadnagy. Kimondottan
elégedett vagyok." jelenti ki Kurn, de Worf nem látszik túl boldognak a
dicséret hallatán. "Igen?" néz rá Kurn, mire Worf olyan mordulást
hallat, ami embereknél nagyjából egy lemondó sóhajnak felelne meg, majd
visszafordul a taktikai konzol felé.

Mikor megáll vele a lift, Riker kilépne a kabinból, ám ahogy az ajtó

elıtt megpillantja a várakozó Kurnt, meggondolja magát. "Parancsnok..."
biccent oda a kabinba lépı klingonnak. "A tiszti szintre?" kérdezi
Riker. "Igen." "Tovább!" utasítja Riker a vezérlést, majd a klingon
felé fordulva így szól: "Az ismeretei a hajóról és a szabályzatról,
igazán széleskörőek." Kurn helytelenítı pillantást vet rá, mire Riker
hozzáteszi: "Uram. ... De tennék egy javaslatot, uram." "Javaslatot?"
"Míg a Pagh-on szolgáltam, nagyon nehéz volt felismernem, pontosan mit
vár tılem a hajó legénysége. Erıt kellett mutatnom. ... gondlom önnek
az a legnehezebb, hogy olyan legénységgel dolgozik, ami teljesen más
ebben a tekintetben. Ezen a téren szeretném tanácsokkal ellátni, talán
tudja hasznosítani ıket." "Nem, parancsnok. Nem tudnám." jelenti ki
Kurn, majd mikor a lift kicsit késıbb megáll, kivonul a kabinból. Riker
azonban a nyomába szegıdik: "Ez nem klingon hajó, uram!" "Nem,
parancsnok. A maga nagy szerencséjére nem az. ... Mert ha most egy
klingon hajón lettünk volna, megöltem volna a javaslata miatt." Kurn
ezzel megszaporázza lépteit, Riker pedig bosszankodva néz utána.

"Mennyi ideje döglött már ez a madár?" kérdezi Kurn, bizalmatlanul

szemlélve a Picard által szeletelt pulykát, az egy vacsora erejéig
kissé átrendezett tanácsteremben, "Mintha túl sokáig hevert volna a
tőzı napon." "Ez a madár a replikátorunk terméke." jegyzi meg LaForge,
"És a legtöbb fogás pikáns főszerezéső." "Ah, igen... Fel kellett volna
készülnöm erre..." morogja Kurn, "Azt hiszem, megkóstolom a maguk égett
mőmadarát." Ezzel lekanyarítja a pulyka combját, és a tányérján levı
körethegy tetejére biggyeszti. "Olyan menüt igyekeztem összeállítani,
ami lehetıvé teszi hogy megkóstolja több specialitásunkat, parancsnok."
mondja Picard. "Kóstolja meg talán a kaviárt..." kínálja Crusher. Kurn
az ujja hegyére vesz egy keveset, megszimatolja, majd elhúzza a száját:
"A szaga nem valami csábító... Mi ez?" "Megtermékenyítetlen halpeték,
amelyeket..." magyarázná Data készségesen, de Picard leinti: "Majd
késıbb... Halétel, parancsnok, ínyencség a földi Kaszpi-tengerrıl. Én
meglehetısen szívesen fogyasztom. A replikátoraink sajnos nem
boldogulnak vele túl jól, ezért hozattam néhány dobozzal a fedélzetre,
különleges alkalmakra." "Ez nagyon... Megtisztelı, kapitány." mondja
Kurn, majd begyőjt még néhány számára is fogyaszthatónak tőnı ételt, és
Crusher kíséretében az asztalhoz indul velük. "Sikerült már
valamennyire beilleszkednie, parancsnok?" kérdezi Troi, aki mellé a
klingon letelepszik. "Néhány szabály betartása eléggé nehezen megy."
ingatja meg a fejét Kurn, miközben klingon módra falatozni kezd,
leginkább kezeit használva evıeszköz gyanánt, "Csak nemrég történt,
hogy nagyon erıt kellett vennem magamon, hogy ne öljem meg Riker
parancsnokot." Troi kényszeredetten felnevet Kurn szavaira, az pedig
folytatja: "Fölöttébb elítélendı módon megpróbálta felhívni a
figyelmemet a legénységnek az irányítási módszerem miatt érzett
elégedetlenségére. És normál körülmények között ezt a fennhatóságomat
ért súlyos támadásnak kellene tekintenem." "Ennek a csereprogramnak az
a célja, parancsnok..." mondja a Crusher mellett helyet foglaló Picard,
"Hogy mindannyian megértéssel viseltessünk egymás iránt. Másfelıl
azonban ráfér a legénységre, ha idınként kicsit ráncba szedik."
"Kétségtelen, hogy a parancsnok alaposan megmozgatta a legénységet."
jegyzi meg Riker vidáman. "Ez még enyhe kifejezés volt. ... Nem akarom
megsérteni, uram." pillant LaForge a mellette ülı Kurnre. "Nagyon
remélem." jegyzi meg az pincemély hangon, "Vacsora közben nem szívesen
ölök, Mr. LaForge." Kurn eközben mégiscsak átváltott a földi
evıeszközökre, ám úgy látszik, megint talál valami olyat ami nem ízlik
neki, mert kiköpi az éppen soron következı falatot. "Nem ízlik önnek,
parancsnok?" kérdezi Crusher. "A mi ételünk összehasonlíthatatlanul
ízletesebb. ... Ezt bár biztosan nagy odaadással készítették el,
valahogy egy kicsit... Könnyő egy klingon ízlésének." "Én úgy látom,
Worfnak ízlik." jegyzi meg LaForge. "Igen..." ismeri el Kurn különös
hangsúllyal.

Kurn épp kikapcsolja a kabinja asztali terminálját, mikor megszólal a

csengı. "Jöjjön be!" indul az ajtó felé. Worf válik láthatóvá az
ajtónyílásban. "Na, mire vár?!" szól rá Kurn, mire Worf beljebb lép.
"Beszélhetek önnel ıszintén, uram?" "Milyen okból?" "Szeretnék feltenni
néhány kérdést." Kurn elgondolkodik, körülnéz a kabinban, majd így
szól: "A maga itteni kabinja is ilyen kényelmes?" "Megfelelı." bólint
Worf. "A hajó nagyon fényőzı... A kényelem... Tőnik a legfontosabbnak.
Hogy jól érezzék magukat. ... Nem harcosok hajója. Nem egy klingonnak
való hajó. ... A kérdései olyan jellegőek, melyek áthágják a protokoll
kereteit?" "Inkább... Személyes jellegőek, uram." "Engedélyezem. Tegye
fel a kérdéseit." "Szeretném tudni, neheztel-e rám valamiért." "Nem
vagyok földi. Ha neheztelnék, már régen tudna róla." "Talán nem az ön
megelégedésére végzem a munkámat." véli Worf. "Úgy gondolom, ön
tehetséges tisztje a Csillagflottának. A dísze ennek a hajónak." "És
ennek ellenére mégis igyekszik minden alkalommal megszégyeníteni."
"Tényleg? Nem tudtam, hogy az megszégyenít egy Csillagflotta-tisztet,
ha udvariasak vele szemben." jegyzi meg Kurn, mire Worf felmordul:
"Klingon vagyok." "Tényleg így volna? ... Talán túl híggá vált a vére
ilyen környezetben..." mondja Kurn, hátat fordítva Worfnak, "Nekem
mindenesetre nem állt szándékomban megalázni..." Worf erre megint
felmordul, és félrelökve egy útjában álló széket, Kurnre támadna. Az a
jelek szerint számított erre, mert egy pillanat alatt védekezı
pozícióba helyezkedik, majd elégedetten jegyzi meg: "Aha... Úgy látom,
mégsem hígult fel nagyon a véred." "Klingon vagyok! És mindenkit, aki
kétkedik ebben, kész vagyok meggyızni az ellenkezıjérıl!" jelenti ki
Worf. "Ez a válasz illik egy klingonhoz. Ez az a válasz amit vártam...
A bátyámtól."
"Épp egy éves voltam... Mikor te elmentél a Khitomerre." mondja Kurn,
kibámulva a kabin ablakán, "Nem akartatok sokáig maradni, anya, apa, és
te, és úgy döntöttek, én nem megyek. A visszatérésetekig az apánk egyik
barátjánál kellett maradnom, Lorknál. De sosem jöttetek vissza." Worf
félig testvérének háttal állva hallgatja a beszámolót, és mikor Kurn
felé fordul, így is maradva mondja: "A Csillagflotta-tiszttel aki
megtalált, azt közölte a Klingon fıparancsnokság, hogy nincsenek élı
hozzátartozóim." "Azt hihették, én is meghaltam veletek a Khitomeren.
... Lorknak nem voltak fiai. Befogadott a családjába. És csak akkor
mondták el nekem az igazságot, mikor elértem a Felemelés korát." "És
most ide kéretted magad az Enterprise-ra, hogy jól megnézhess
magadnak." morogja Worf. "Adta magát a lehetıség. Látni akartam,
miféle klingon lett belıled. Hogy klingon vagy-e egyáltalán." "Undorít
ez a fondorlatos lépés, testvérem." "Tudom. De meg kellett tennem."
"Csak azért, hogy kielégíthesd a kíváncsiságodat?" "Nem. Te vagy az
idısebb fiú. Neked kell felelned a vádra." Worf erre Kurn felé fordul:
"A vádra?" "A Klingon Nagytanács árulónak nyilvánította apánkat. A
Birodalom árulójának."

"Mire alapozzák a vádat, Worf?" kérdezi Picard a készenléti

helyiségben ülı hadnagyot. "Az apámat azzal gyanúsítják, hogy segített
a romulanoknak a Khitomer-helyırség megtámadásában." "Hiszen ı maga is
meghalt a támadás során." mutat rá Picard. Worf feláll, és járkálni
kezd a szobában. "És miért most, húsz év múlva?" kérdezi Picard. Nem
tudom, kapitány. ... Látni akarom a bizonyítékokat. A vádló Duras, apám
legnagyobb vetélytársának fia. ... A családom nevét hét nemzedékre
megfoszthatják becsületétıl! A kötelességem tisztázni apám nevét, vagy
vállalni a felelısséget a tetteiért." "Ezt nem értem." "Az egész
családja felelıs egy klingon harcos tetteiért, ugyanúgy, ahogy ı is
felelıs a családjáért. Ha nem tudom megingatni a vádat, kivégeznek."
"Elenged, kapitány?" "Nem. Legalábbis nem egyedül. ... Elvégre a
Csillagflotta egy tisztjét súlyos bőn elkövetésével vádolják." mondja
Picard, Worf elé lépve, "Amennyiben elítélik, az rossz fényt vethet
erre a hajóra, és a Szövetségre is. Ezért úgy érzem igazságosnak, ha a
kapitánya is ott áll ön mellett, mikor a bírák elé áll. ... Biztos
vagyok benne, hogy ön is megtenné ezt értem."
 "Kurn parancsnok..." lép ki Picard a készenléti helyiségbıl a hídra,
Worffal a nyomában. "Uram?" "Megváltozott az úti célunk. Irány a
Klingon Birodalom fıvárosa." Kurn elégedetten pillant Worfra, miközben
Picard elfoglalja a helyét a kapitányi székben.

Worf végigköveti tekintetével a Ten Forwardon átvágó testvérét, míg

az meg nem áll, majd le nem ül az asztalánál. "Egy óra múlva elérjük a
célunkat." mondja Kurn. "Igen." "A Tanács délben fog fogadni téged,
mégpedig a Nagyteremben, ahol..." "Ismerem a vádemelés folyamatát."
morogja Worf. "Szükséged lesz egy cha'dits-re, aki ellátja a
védelmedet. ... Míg vád alatt állsz, nem harcolhatsz. Nagy
megtiszteltetésnek tekinteném, ha engem választanál." "Te állj hát az
oldalamon. Legyél a cha'dits-em." bólint Worf. Kurn ekkor néhány szót
mond klingonul, majd megszorítja Worf kezét: "Mogh két fia együtt...
Visszaszerezzük a család becsületét." "Nem. A tárgyalás során nem feded
fel a kilétedet." "Meg kell tennem." "De nem fogod." "Ha a Tanács
bőnösnek talál téged, együtt fogunk meghalni!" jelenti ki Kurn, "A
becsület az életnél is többet jelent egy klingon harcosnak. Talán az
élet az emberek között megzavarta az értékítéletedet. Én így akarom."
"Itt, a hajón te a parancsnokom vagy, így engedelmeskedem. ... A Tanács
termében azonban a cha'dits-om leszel. Ott nem döntesz. Csak
engedelmeskedsz." "Igen, testvérem." bólint Kurn engedelmesen.

Riker, Picard Worf és Kurn egy impozáns mérető terembe érkeznek a

klingon anyabolygón, ahol számos harci öltözéket viselı klingon járkál,
vagy beszélget. Worfék érkezésére széthúzódnak a falak mellé, majd a
helyiség másik végébe néhány köpenyt viselı klingon vonul be, egy
díszes öltözékő idısebbet kísérve, aki helyet foglal egy trónszéken.
mikor szemmel láthatóan mindenki elhelyezkedett, Worf és Kurn
elindulnak a terem másik vége felé, Picard és Riker valamivel lemaradva
követik ıket. Worf hamarosan beér egy fénykörbe, az egyébként halványan
megvilágított teremben, ahová már Kurn sem követi. "Worf vagyok. Mogh
fia." emeli fel a hangját Worf, "Azért jöttem, hogy megcáfoljam a
hazugságokat, amiket apámról terjesztenek." "Worf, Mogh fia... A Tanács
elé álltál, hogy változtass a tanács ítéletén. Kész vagy fizetni a
kudarcért?" kérdezi a trónuson ülı klingon. "Igen. Az életemmel." "És
te miért jelentél itt meg, parancsnok?" kérdezi a tanács vezetıje
Kurntıl. "Kurn vagyok, Lork fia. Én állok majd Worf mellett, én leszek
a cha'dits-a." A tanács feje ekkor odaint az egyik közelben álló
klingonnak: "Menj..." A megszólított odasiet Worfhoz, és átad neki egy
tokba rejtett tırt, majd visszatér a helyére. "Kivontad magad a családi
kötelékek alól, most mégis azokra hivatkozol." mondja a tanács
vezetıje. "Nem vontam ki magam, és soha nem tagadtam meg származásomat.
Klingon vagyok! A szívem ezért a világért dobog, az én vérem a ti
véretek." "És most mégis ezt a gyerekes egyenruhát viseled. És
idegeneket hozol a Nagyterembe." lép elıbbre egy klingon a tanács
vezetıje mellıl. "Azért vagyok itt, mert jönni akartam!" szólal meg
ekkor Picard hangosan, "Jean-Luc Picard kapitány vagyok, az
Enterprise-ról." "A maga szavai itt nem számítanak!" szól az elıbbi
klingon. "Duras...!" szól rá a tanács vezetıje figyelmeztetıen, "Hagyd
beszélni." "Worf hadnagy az én vezetésem alatt szolgál, eredményesen.
Kiérdemelte tiszteletemet, és csodálatomat. Azt kívánom, hogy a
Nagytanács mossa tisztára a családja nevét, hogy visszatérhessen a
fedélzetre." "Ennek a magas rangú tisztnek a bizalma figyelemre méltó."
mondja a tanács vezetıje, "Amit a tanács tudomásul vett. ... Halljuk
hát a vádat!" "Az igazság Khitomerrıl, hosszú idın át hazugságok alá
temetve hevert..." veszi át a szót Duras, "Elfelejtették. De most
napvilágra kerül! Az áruló Mogh továbbította a titkos védelmi kódokat a
romulan hajóknak, azok így tudták elpusztítani a helyırséget. ... Ezrek
haltak meg a Khitomeren! ... Az én apám is meghalt a Khitomeren! És
mindezen klingonok halála bosszúért kiált!" Duras szavaira helyeslı
morgás hullámzik végig a termen. "Az apád..." áll meg Duras Worf
mellett, "Volt az áruló! ... És mivel te nem akarod ezt elismerni, te
magad is áruló vagy." Duras ezzel arcul üti Worfot, majd letépi róla a
vállszalagot: "Nincs jogod a népünk jelét viselni magadon! ... Gyáva
vagy. És a védekezési kísérleted a halálodat fogja jelenteni." "Jó nap
ez a halálra, Duras. És még nem ért véget." mondja Worf fenyegetıen,
mire Duras dühösen siet vissza a tanácstagokhoz. "A tanács
visszavonul." áll fel a vezetıjük, "A mekbarh idején győlünk össze
újra. ... Akkor mutatják be a bizonyítékokat. Qapla!"

Picard, Riker és Troi komor arccal lépnek ki a liftbıl a hídon. "Mr.

Data..." siet Picard a kapitányi székbıl felálló androidhoz, "Derítsen
ki minél többet a Khitomer-helyırség elpusztításáról. Vegye figyelembe
a romulanok stratégiáját, és a területrıl rendelkezésükre álló
ismereteiket, valamint kérjen hozzáférést a klingon adathálóhoz." Data
bólint, majd a hátsó terminálok felé veszi az irányt, Picard pedig így
folytatja: "Számítógép, kérek minden adatot a klingon szokásokról,
különös tekintettel a családi felelısségvállalásra!" "Kérem, várjon."
"Az adatokat a készenléti helyiségbe kérem." indul arrafelé Picard.

Worf és Kurn a Nagyteremben maradnak, csak félrehúzódnak egy

csendesebb beugróba. Hamarosan a tanács vezetıje bukkan fel a
közelükben, és magához hívja Worfot: "Beszélni szeretnék veled. ...
Egyedül." Kurn erre valamivel odébb húzódik, és szinte azonnal odalép
hozzá egy nı, átad neki egy kis, lapos tárgyat, majd fejet hajtva felé,
távozik. Kurn szemügyre veszi a kapott holmit, futólag Worfra pillant,
majd sietve távozik.
"Nem kellett volna kiállnod a vád ellenében. Hiszen eddig... Nem
voltál veszélyben. Miért zavart volna mindez?" kérdezi a tanács
vezetıje Worftól. "Klingon vagyok." "Ezt soha nem vontam kétségbe.
De... A Szövetségben élsz. Az ítéletnek semmi hatása nem lett volna az
életedre." "Az apám..." "Meghalt! Már nagyon régen. Én jól ismertem az
apádat. Harcoltunk együtt. ... Worf, nem kellett volna idejönnöd. békén
kellene hagynunk a múltat... És megóvni a jelent. ... Hallgass ide...
Ha elhagyod a bolygót, még a mekbarh elıtt... Nem ér semmiféle szégyen.
Térj vissza a hajódra... Térj vissza a saját életedhez. A vádat pedig
majd elfelejtik." "Miért akarsz rábeszélni arra, hogy egyszerően
hagyjam veszni az apám becsületét? A családomról van szó... Ezek a
tanács szavai?!" "Nincs jogod ilyen kérdésekkel zavarni engem! Menj.
Gyorsan! Vagy a tanács el fog ítélni árulóként!" A tanács vezetıje
ezzel sietve távozik.

"Melyik Szövetségi hajó volt a legközelebb a helyırséghez a támadás

idején?" kérdezi Riker az egyik tudományos pultnál dolgozó Datát. "A
USS Intrepid érkezett elsıként a színhelyre, uram." "Kérje el a
Csillagflottától a hajó naplóját. ... Riker hívja Dr. Crushert." "Itt
Crusher." "Nézze át a mentésben részt vett összes hajó orvosi naplóit.
Figyeljen oda a számunkra hasznosnak tőnı adatokra." "Igen,
parancsnok."

"Gyanítottam..." mondja Kurn, mikor Duras feltőnik annak a szők

folyosónak az egyik végében, ahol várakozik, "Worfnak igaza van. Jó nap
ez a halálra." "Nagyon foglalkoztat a halálod... De sok idı telhet még
el addig. Tudom ki vagy, Mogh fia Kurn." "Mi?!" "Okos döntés volt
titokban tartani a származásodat. De ne kövesd el azt a hibát, hogy
mégis felfeded magad. Mert az a halálodat fogja jelenteni." "Majd
elválik." morogja Kurn elszántan. "Worf döntött, ezért meg kell halnia.
De te még megmenekülhetsz. Hagyd hát, hogy egyedül érje utol a
végzete." "İ a testvérem. Soha nem fogom elárulni." "Akkor mindketten
meghaltok!" mondja Duras, ezzel elsiet. Egy pillanattal késıbb egy-egy
klingon tőnik fel a folyosó két végén, kezükben hosszú, keskeny pengéjő
tırök. Kurn láttukra elıkapja a tanácsteremben kapott d'k tagh-t, és
felkészül a támadásra. Az elsı rohamot sikerül visszavernie, de a szők
folyosóban nem sok helye van a mozgásra, és folyton forgolódnia kell,
ha látni akarja, mit csinálnak a két oldalán elhelyezkedı ellenfelei.
Azok hamarosan a maguk hasznára fordítják helyzeti elınyüket, és
egyiküknek sikerül megmerítenie tırét Kurn mellkasában. Mikor Worf
testvére a padlóra omlik, támadói mondanak valamit klingonul, majd
gyorsan felszívódnak.

"Milyen fegyver tud ilyen sebet okozni?" csóválja a fejét Crusher

kétségbeesetten, a mőtıasztalon fekvı Kurnt nézve. "Egy kuth'ludj.
Orvgyilkos- tır." feleli Worf. "A szöveteinek regenerációs képessége
szenzációs. Rendbe fog jönni." veregeti meg Worf vállát a doktornı.
"Nem számít. Akár hagyhatta volna meghalni is." morogja Worf, "Most,
hogy Duras ismeri a származását... Mindkettınket ki fognak végezni."
"Úgy beszél, mintha máris elvesztették volna a pert, Worf." mondja erre
Crusher rosszallóan.

"Parancsnok, megtaláltam, mire alapozzák a Worf apja elleni vádat."

hívja közelebb Data a nem messze álldogáló Rikert a hídon, "A klingonok
nem sokkal késıbb elfoglaltak egy romulan hajót, ahol megtalálták a
Khitomer-helyırség elleni támadás részletes adatait. Az egyértelmő,
hogy az állomás üzenetet küldött a romulanoknak, kevéssel azelıtt, hogy
a pajzs kikapcsolódott." "Worf apjától?!" kérdezi LaForge
hitetlenkedve. "Az üzenetet Mogh személyes kódjával küldték." "És miért
ne lehetne ez a felvétel hamis?" kérdezi Riker. "Ellenırizhetjük az
Intrepid szenzornaplóját." javasolja LaForge. "Megpróbálom. De az
Intrepid a csata idején még alig volt szenzortávolságban, ezért az
adatai meglehetısen pontatlanok." mondja Data, miközben el is kezdi a
napló átvizsgálását. "Ahhoz képest elég sok adatot naplóztak be."
jegyzi meg LaForge, szemügyre véve a terminált. "Mind az Intrepid, mind
a romulan hajó naplója szerint segélykérést küldtek a helyırségrıl..."
"Az ott mi?" állítja meg Riker egy pillanatra Datát, mikor észrevesz
valami furcsát az egyik adatfolyamban. "Hiányok az Intrepid
szenzornaplójában, a nagy távolság miatt." mondja LaForge. "Itt küldte
Mogh az üzenetet." állapítja meg Data. "Pont ahol a kihagyások
vannak?!" kérdezi Riker bosszúsan. "Egy pillanat, Data... Menjünk
kicsit vissza... Itt, ahol megkezdıdnek a kihagyások. Itt még
szinkronban van mindkét napló idıjelzıje. De nézze csak..." pillant
LaForge Rikerre, "Nézze, mi történik azután, hogy a pajzs
kikapcsolódott." "Egy jelentıs idıeltérés." állapítja meg Data, mire
Riker nagyot sóhajt. "Parancsnok, ezt a naplót megváltoztatták."
jelenti ki LaForge.

"Nem állítom, hogy pontosan értem a világán uralkodó törvények és

szokások minden apró részletét, hadnagy..." mondja Picard a készenléti
helyiségben, Worf körül járkálva, "De azt elég hamar felismerem, ha
valaki megpróbál eltitkolni elılem valamit." "K'Mpec felszólított, hogy
hagyjak fel a védekezéssel. Meg kellene feledkeznem a családom
becsületérıl... Nehéz elhinni, hogy egy igazi klingon ilyesmit mond
nekem." "Nagyon úgy néz ki, senki sem számított arra, hogy ön védekezni
fog. ... Hadnagy, azt hiszem, olyasvalamit bolygat, amirıl mindenki más
szeretne örökre megfeledkezni." "Ha igaza van, akkor nem csak Durast,
de a Nagytanácsot is ellenségemnek kell tekintenem." állapítja meg
Worf, majd felpattan, és Picard elé áll: "Kapitány... Új cha'dits-ra
van szükségem. Engedelmével a legénység egyik tagját szeretném
választani." "Természetesen." bólint Picard, "Szabad kezet kap." "Önt
választom arra, hogy kiálljon mellettem. ... Nem szégyen, ha
visszautasítja a felkérést." Picard ennek hallatán nagy levegıt vesz,
majd így szól: "Köszönöm, hadnagy. Büszkeséggel tölt el, hogy engem
választott, de akadnak itt fiatalabb, és erısebb férfiak, akik
alkalmasabbak volnának." "Senki jobbat nem tudnék elképzelni arra, hogy
mellettem álljon ezekben az idıkben." Picard erre a szertartásos
klingon szavakkal fogadja el a felkérést, majd hozzáteszi:
"Elvállalom."

Picard és Worf azután sugároznak le a Nagyterembe, hogy a tanács

tagjai már elfoglalták helyeiket. "Folytatom a védekezést." mondja
Worf, "Semmilyen fenyegetés nem tud visszatartani ettıl. Még az a
csapda sem, amit egy gyáva alak állított a cha'dits-omnak." Duras erre
majdnem ráront Worfra, de K'Mpec még idıben visszafogja: "Duras..."
"Nem akarom hallani a hazugságaidat, áruló fia!" mondja Duras. Picard
ekkor lép elıbbre, Worf elé állva. "Mit akar, Picard?" "Elfoglalom a
helyem." "Most ı a cha'dits-om." "Ez nem a maga világa, földi." mondja
Duras, "Itt nincs joga parancsolgatni." "Nem is parancsolni jöttem."
"Akkor készen kell állnia a harcra is." lép közelebb Duras, "Olyasmire,
amit a Csillagflottánál nem lehet megtanulni." "Ha úgy kívánja,
szívesen meggyızöm az ellenkezıjérıl." mondja Picard határozottan,
amivel elbizonytalanítja kissé Durast, a jelenlevıkbıl pedig elismerı
mormolást vált ki. Hamarosan meg is kapja a d'k tagh-ját, amivel
visszatér Worf mellé.

"Találtam valamit..." lép ki Crusher a hídra elégedett arccal, "Worf

nem az egyetlen túlélıje volt a Khitomeri mészárlásnak." "Még egy
gyerek?" kérdezi Worf. "Nem. Egy klingon nıt is találtak vele." feleli
Crusher, majd a legközelebbi terminálra kéri az adatokat. "Kahlest...
Ki ı?" kérdezi Riker. "Nem tudom. A jelentés szerint súlyosan
megsebesült, ezért a 24. csillagbázisra vitték. Így elszakadt Worftól.
A kezelése után visszatért az anyabolygóra." "Ha még él, mindenképpen
meg kell találnunk. ... Data, keressen rá a nevére a klingon
adatbankban." fordul Riker az android felé.

"A romulanok kikapcsolták az állomás védıpajzsait, mert elárulták

nekik az ehhez szükséges kódot." mondja a Nagyteremben járkáló Duras,
"A feljegyzések ezt tisztán mutatják. A romulan hadihajók egy személyes
üzenetet kaptak Moghtól, csak pillanatokkal azelıtt, hogy a pajzsok
kikapcsoltak." "Riker hívja Picard kapitányt." szólal meg a parancsnok
hangja a kapitány kommunikátorából. "Várjon." üzeni Picard, majd kérdın
K'Mpecre pillant, aki lassú bólintással jelzi, hogy távozhat. Picard
így kihúzódik a terem oldalfalához hogy fogadja a hívást, miközben
Duras folytatja a vádbeszédet. "Mondja, Egyes." "Volt még egy túlélıje
a Khitomeri mészárlásnak. Egy nı, akit Worffal együtt találtak meg. A
neve Kahlest. Most az óvárosban lakik." "Nagyszerő. Picard kilép." A
kapitány ezután visszatér Worf mellé. "Mogh elárult minket! És több
mint négyezer klingon halt meg a Khitomeren!" mondja éppen Duras, "És
furcsa módon csak Mogh fia élte túl..." "K'Mpec..." kér figyelmet
Picard, "Beiktathatnánk egy rövid szünetet?" A tanács vezetıje azonnal
beleegyezik, és egy intéssel szétoszlatja a jelenlevıket. "Ismer egy
Kahlest nevő nıt?" fordul Picard Worfhoz. "A dajkám volt." "Akkor lehet
hogy tudja, mit tett az apja." "Meghalt a Khitomeren." mondja Worf.
"Nem." rázza meg a fejét Picard, "Életben van, az óvárosban lakik.
Megkeresem." "Ez túl veszélyes. Nem szabadna egyedül mennie."
tiltakozik Worf. "Hé... Én vagyok a cha'dits-a." mutat rá Picard, ezzel
elsiet. Egy közelben álló háromfıs csoport tagjai, akik nagy
valószínőséggel hallották a beszélgetést, sokatmondón néznek össze.

Egy csuklyás alak siet végig a város egy meglehetısen elhanyagolt,

füstös levegıjő, félig zárt részének egyik sikátorán, majd megáll egy
ajtó elıtt. Az hamarosan kinyílik elıtte, így a jellegtelen szürke
köpeny fedezékében megbúvó Picard beléphet a mögötte levı kis lakásba.
"Kahlest?" néz körül Picard, mire valaki félig kilép egy másik
helyiségbıl. "Mit akar?" kérdezi egy barátságtalanul zengı nıi hang. "A
segítségét." "Nem." "Hiszen még azt sem tudja, mirıl van szó." "Maga a
cha'dits..." lép ki a fényre az idıs klingon nı, "Tudom." "Akkor azt is
tudja, hogy Worf élete forog kockán." "Nem tudok segíteni magának.
Halott vagyok. Nagyon régóta halott vagyok már." "Ott volt Worf apjával
a helyırségen, röviddel a támadás elıtt?" "Nem." feleli Kahlest, nem
túl meggyızısen, "De az életem véget ért ott. ... Egy büszke családot
szolgáltam, egy nagy, és erıs házat. Mind elmentek..." "Worf még él. A
családnak, amit szolgált, újra szüksége van magára." "Nem... Nem tudok
segíteni." "Áruló volt az apja?" "Nem. ... Mogh mindig is a Birodalmat
szolgálta. És gyanította, hogy valaki közösködik a romulanokkal.
Khitomerre is az ıutána ment." "Ki után? Ki volt az áruló?" "Nem
tudom..." csóválja meg a fejét Kahlest. "Akkor nem fogjuk tudni
bebizonyítani Mogh ártatlanságát. És Worf egy áruló fiaként fog
meghalni." "Most már mennie kell, cha'dits." fordul el Kahlest
Picardtól, "Én halott vagyok." Ígyhát Picard lassú léptekkel elhagyja a
kis lakást, fejére igazítva köpenye csuklyáját. Odakint már várnak rá,
két klingon, mindkettejüknél orvgyilkos-tır. Picard elırántva a
feladatához kapott d'k tagh-t, harcba bocsátkozik velük. Az egyik
támadót hamarosan sikerül harcképtelenné tennie egy gyors szúrással, a
másik azonban fölébe kerekedni látszik. Nekiszorítja Picard-t a Kahlest
lakásának ajtajával szemben levı falnak, és fizikai erejével szemben a
kapitánynak nincs túl sok esélye. Ekkor azonban ajtónyílás hangja
hallatszik, majd Picard támadója megrándul, lassan megfordul, és
összerogy. Lapockái közül egy dobótır markolata áll ki, Kahlest pedig
úgy áll a lakás ajtajában, ahogy a fegyver kirepült a kezébıl. "Nagy
hálára kötelezett ezzel." fordul Picard a nıhöz. "Maga bátor ember,
cha'dits. Worf jól választott." "Kahlest... Felismernék magát? Tudnák
azonnal, ki maga?" kérdezi Picard. "K'Mpec emlékezne Kahlestre.
Érdeklıdött iránta akkoriban... De én túl kövérnek találtam." "Tartson
velem. Senki sem gyanítja, milyen sokat tud. ... De a segítségével fény
derül az igazságra." "Elmegyek..." bólint végül Kahlest.
"A bizonyítékok egyértelmőek. Ezért azt kérem, hogy az ítélet
maradjon ami volt." mondja Duras K'Mpecnek, és a tanács többi tagjának,
"És Worfot ítéljék el, mint egy olyan klingon fiát, aki elárult
minket." "Worf... Mogh fia... Az ítélet..." mondja K'Mpec vontatottan,
ám gyorsan elhallgat, mikor a bejárat felıl kiáltás hallatszik:
"K'Mpec!" Picard siet be a terembe, Kahlesttel az oldalán: "Nincs itt
az összes bizonyíték! Egy tanút hoztam, aki ott volt a Khitomeren. Új
bizonyítékkal járulok a Nagytanács elé, K'Mpec!" A tanács vezetıje
feláll, és elıször Picardékra, majd egy oldalajtóra mutat.
"Mit vélsz tudni, öregasszony?" kérdezi K'Mpec, mikor belépnek a
helyiségbe. "Ne válaszoljon." szól rá Picard, majd K'Mpec felé fordul,
miközben Duras és Worf is megérkeznek, "A mekbarh szabályai szerint a
bizonyítékot az egész tanács elıtt kell bemutatni." "Meghal, mielıtt
egy szót szólhatna!" mordul fel Duras. "Fogd vissza magad, Duras!" szól
rá K'Mpec, "Megölnél egy nıt, hogy tovább leplezd a szégyened?!" Picard
meglepett pillantást vet a tanács vezetıjére, majd a villámló
tekintettel K'Mpecet méregetı Duras felé fordul: "Hát persze... A maga
szégyenének eltitkolásáról van itt szó, Duras. Talán nincs igazam?"
"Most nem esne rosszul, ha megölném magát, Picard." morogja Duras.
"Hajlandók a nyilvánosság elé tárni a vallomást?!" csattan fel Picard.
"Mint láthatja, nem." feleli K'Mpec szégyenkezve, "Kahlest, elmehetsz."
A nı bólint, majd lassan a kijárat felé indul. "Örültem a
viszontlátásnak." szól utána K'Mpec. "Még mindig kövér vagy... K'Mpec."
jelenti ki Kahlest csípısen, mire a tanács vezetıje elhúzza a száját.
"Worf, figyelmeztettelek, hogy ne támadd meg az ítéletet. De nem
hallgattál rám. Most pedig... Ide jutottunk." mondja K'Mpec, maga mellé
intve Durast. "Miért ítélték el az apámat, ha tudták hogy nem ı az
áruló?!" kérdezi Worf. "Valakit meg kellett tennünk bőnbaknak. ... A
harcosaink, akik elfoglalták a romulan hajót, tudomást szereztek az
árulásról. ... De csak a tanács tudja, ki volt valójában, aki elküldte
azt az üzenetet a romulanoknak. ... Jarot volt. Duras apja." "Azt
ott... A vadállatok elé kellene vetni, hogy széttéphessék!" mutat Worf
Durasra. "A családja nagyon befolyásos. Ha az igazság napvilágra kerül,
abba a tanács belebukott volna. És polgárháború kezdıdik." magyarázza
K'Mpec, "Te a Csillagflottánál szolgálsz, nem gondoltuk volna, hogy
megtámadod az ítéletet. Azt pedig egyáltalán nem tudtuk, hogy Moghnak
volt egy másik fia is." "Worf tisztázta magát a vád alól. Vissza kell
adni a családja becsületét!" mondja Picard ellentmondást nem tőrı
hangon, mire K'Mpec lassan megrázza a fejét. "Úgy látom, nem értették
meg a helyzetet. A védekezése már akkor hasztalan volt, mikor
hozzálátott. Nem teszem lehetıvé, hogy felhasználják az új
bizonyítékot, az ítélet marad, téged pedig kivégeznek. A testvéredet
is. ... Nincs más megoldás." "Tudja hogy ártatlan... És mégis elvárja
Worftól, hogy elfogadja az ítéletet? ... Milyen fényt vet ez egy
birodalomra, ami olyan nagyra tartja a becsületet?!" "A Birodalom...
Nem pusztulhat el egyetlen család becsületének helyreállítása miatt."
mondja erre K'Mpec. ""Ezzel nem értünk egyet, K'Mpec!" csattan fel
Picard. "Magának itt nincs szava, cha'dits!" mondja Duras. "Most a USS
Enterprise kapitánya, Worf hadnagy feletteseként beszélek! ... Nem
fogják kivégezni a legénységem egyik tagját, a testvérét pedig nem
szolgáltatjuk ki!" "Ez itt nem a Szövetség, Picard. Ha ellenszegül a
Nagytanács döntésének, a klingonok és a Szövetség közötti megállapodás
érvényét vesztheti!" "A Szövetséget nem hazugságokra építették, K'Mpec.
Védje a titkot, ha szükséges. De nem fogja eközben feláldozni Mogh
fiait." "Kész vagyok meghalni a Birodalomért." mondja Worf elszántan.
"Hadnagy..." "A cha'dits hallgasson! ... Hagyd életben a testvéremet.
Csak az itt jelenlevık ismerik a valódi származását." "Nem értek egyet!
A becsület bosszút követel!" mondja Duras, megfeledkezve arról, ki a
valódi bőnös. "Ha életben hagyják, olyasmit adok cserébe, aminek sokkal
nagyobb hasznát veszik a halálomnál." folytatja Worf, "Kész vagyok... A
kiközösítésre." K'Mpec ennek hallatán egészen kivirul, Duras pedig
Worfhoz megy: "És... Hajlandó vagy erre a Nagytanács színe elıtt?"
"Tekintsd ezt úgy, mintha beismernéd a bőnt a Nagytanácsnak, Worf."
mondja K'Mpec. "Így akarom." bólint a hadnagy. "Akkor hát... Így fog
történni." áll fel K'Mpec, "Ami itt elhangzott, titok maradjon örök
idıkre." Duras ennek hallatán azonnal a kijárat felé indulna, de Worf
megállítja: "Te vagy az áruló fia..." Worf ezzel arcon üti Durast,
K'Mpec pedig helyeslıen bólint, így Duras jobbnak látja nem tiltakozni.
"Most már mehetünk." néz a többiekre Worf.

"Miért teszi ezt?" kérdezi a Picard oldalán a Nagyterembe lépı,

enyhén bicegı Kurn, "Én... Készen álltam a halálra." "Worf azt akarja,
hogy életben maradjon. ... Egyszer majd megtisztul az apjuk neve a
rágalomtól... Ezért kell Worf testvérének élnie." "De ı megalázza
magát." "Majd egy másik alkalommal, parancsnok. ... Nem szabad
elfelejtenie soha, mit szenved el ma itt a testvére. A gyermekeinek sem
szabad elfelejtenie." mondja Picard, mire Kurn ünnepélyesen bólint,
majd tovább indulnak a terem belseje felé. Ott Worf már egy klingonok
alkotta körben állva várja az ítélet végrehajtását. Kurn és Picard
belépnek mellé, majd Worf klingonul szólítja meg K'Mpecet. Az válaszul
két szót mond, majd karjait keresztezve mellkasa elıtt, arccal kifelé
fordul a körtıl. A többiek egymás után követik példáját. "Neked is el
kell fordulnod tılem... Testvér." pillant Worf Kurnre. Az komor arccal
emeli fel kezeit, ökölbe szorítja ıket, majd lassan hátat fordít
testvérének. Worf és Picard állnak még egy darabig a kör közepén, majd
csendben távoznak a Nagyterembıl.

[Kurn - Tony Todd, Duras - Patrick Massett, K'Mpec - Charles Cooper,

Kahlest - Thelma Lee. Írta: Ronald D. Moore és W. Reed Moran]
66. Bajkeverık (Allegiance)
SD 43714.1, 2366 szeptember 18.

Az Enterprise elhagyta a Cor Caroli rendszert, ahol a Phyrok-járvány

megfékezésében segédkeztek, s most a mélyőr egy bizonyos pontja felé
tart, hogy találkozva a USS Hood-al, ellátogassanak a Browder IV
terraformáló állomására.

Picard a kabinjában olvasgat, majd a könyvet becsukva hátradıl, s

lehunyja a szemét. Valahonnan a plafon felöl egy szürke lap ereszkedik
le, s megáll mintegy fél méternyire Picard fölött. Kék fény gyúl a lap
szélein, majd egy sugár tapogatja le Picard-t. Végül egy
transzportersugárhoz hasonló jelenség burkolja be, s a szürke lap,
Picard-al együtt semmivé foszlik.
"Azonosítatlan energiaforrás a kapitány kabinjában." jelenti Data
Rikernek. "Oka?" "Ismeretlen. ... A jel megszőnt." Worf elsiet.

Picard szeme felnyílik. A kapitány felkel arról a sima, fekete

priccsfélérıl ahol feküdt, s körülnéz. Egy nyolcszöglető helyiségben
van, ahol az övén kívül még három másik priccs található, a helyiség
közepén egy oszlop, az egyik falon egy kétszárnyú ajtó. Picardon kívül
ketten vannak még a helyiségben: egy Csillagflotta-egyenruhát viselı
nınemő bolarusi, és egy mizari férfi. A bolarusi a priccsén fekszik, a
mizari pedig fejét lehajtva mozdulatlanul ül.

Worf és két biztonsági ır megérkeznek Picard szálláshelyének

ajtajához. Worf többször csenget, s hogy nem kap választ, hozzáférési
kódjával kioldatja az ajtózárat. Mielıtt azonban kinyithatná, az ajtó
feltárul, és Picard jelenik meg mögötte, egyik kezében egy nyitott
könyvet, másikban egy félig teli teáscsészét tartva: "Történt valami,
hadnagy?" Worf hirtelenjében csak a fejét képes tagadólag megrázni, s
zavartan távozik.

Picard fogolytársai hamarosan fölébrednek. A bolarusit Mitena

Haro-nak hívják, kadét a Csillagflottánál, a mizari pedig Kova Tholl.
"Mióta vannak itt?" "Három napja." mondja Haro. "Én pedig tizenkét
napja." "Mi történt, hogyan kerültek ide?" "Nem tudom. Semmit sem
láttam vagy hallottam." válaszolja Tholl. Haro csak a fejét rázza.
"Valószínőleg még várunk valakit." mutat Picard a negyedik priccsre.
"Logikusnak tőnik." mondja Tholl. Picard közelebb lépve megvizsgálja a
szoba közepén álló oszlopot, mely egy kis kerek asztalka közepébıl
nyúlik fölfelé. Az oszlop nyílásában valami rózsaszínes dolog van.
Tholl kiveszi, s odanyújtja Picardnak a zselészerő anyagból készült
korongot: "Ehetı, de nem nevezném igazi ennivalónak." Picard
megkóstolja az áttetszı korongot, s egyetértıen Thollra pillant.
Ezután az ajtót veszi szemügyre, meg a mellette levı zárószerkezetet.
"Reménytelen. Kezdetben próbálkoztam vele. Csak annyit értem el, hogy
megbüntettek." mondja Tholl. "Kicsoda? Hogyan?" kérdezi Picard.
"Fájdalommal. Egy energiasugár."

Mikor Picard megérkezik a hídra, Worf jelenti, hogy a Hood elérte a

találkozó tervezett helyét, s maximum harminchat órát várhatnak ott.
"Értettem, hadnagy. Mr. Data, mennyi információnk van a
Lonka-csoportban levı pulzárról?" kérdezi Picard. "Elég sokat tudunk
róla, uram, de akad néhány mérés és vizsgálat, amit el lehetne
végezni." válaszolja Data. "Kormányos, mennyi idı alatt érhetünk oda?"
"Az ideális sebesség hetes görbület lenne. Azzal harminchét perc alatt
ott vagyunk." válaszolja Wesley. "Köszönöm, Mr. Crusher. Irány a
Lonka-pulzár, kettes görbület." "Lonka-pulzár, kettes görbület,
beállítva. Menetidı harmincegy óra." nyugtázza a parancsot Wesley.
"Uram, így lekéssük a találkozót a Hood-al." jegyzi meg Riker. "Nagyon
úgy néz ki, Egyes." "Mr. Worf, értesítse a Hood-ot a késésrıl." mondja
Riker. "A parancsot visszavonom. További utasításig teljes rádiócsend.
Parancsnok, beszélnünk kell." mondja erre Picard.
Riker és Picard visszavonulnak a készenléti helyiségbe. "Mindig
tájékoztatom az elıttünk álló feladatról, így van?" mondja Picard
bevezetésképpen. "Így van, uram." "Ha mégsem ezt teszem, megvan rá az
okom. Nem szeretem mikor sötétben kell tapogatóznia, de attól tartok,
az elkövetkezı napokban a szokásosnál kevesebb információval láthatom
csak el a feladatunkat illetıen. Okoz ez valami problémát?" "Ne
aggódjon emiatt, uram." "És a legénység?" "Ön mellett állunk, bármi
legyen is. Számíthat ránk, uram." "Köszönöm, Egyes."

Picard az ajtó vezérlıpaneljével kísérletezget. "Mit akar ezzel?"

kérdezi Tholl. "Nem tudom miért tartanak fogva bennünket. Megpróbálok
kapcsolatba lépni velük. Tudtukra akarom hozni, hogy intelligens lények
vagyunk." "Ugyan már, hiszen biztosan hallanak és látnak bennünket,
bárkik legyenek is." mondja erre Tholl. "Éppen ez az. Akárkik
lehetnek. Lehet hogy nem értenek bennünket." "A kapitány az elsı hat
prímszámot adja le újra és újra a gombok lenyomását jelzı hang
segítségével." magyarázza Haro. "Erre még én is rájöttem. Csak azt nem
értem, miért?" "Mert szeretném ha végre megmutatnák magukat, hogy
tudjuk mit akarnak." válaszolja Picard. "Mit akarnának? Minket." mondja
erre Tholl. "Minket már megkaptak." "De miért? Miért pont mi? Mi
különleges van bennünk?" "Ami engem illet, semmi. Egyszerő kadét
vagyok, gépész, impulzushajtómő-technikus." mondja Haro. "Eleget tud
ahhoz hogy érdemes legyen elrabolni?" kérdezi Picard. "Talán. De ha
technikai tudásra van szükségük, miért nem egy mérnököt raboltak el,
egy elsıéves kadét helyett?" "Ha jól tudom, a bolarusiak
fegyverszünetet kötöttek végre a moro'pa-kkal." vált témát Picard.
"Igen. A háborúnak vége. Egyébként pedig, ez a hely nem úgy néz ki
mintha a moro'pa-k építették volna. De ha mégis ık lennének a dolog
mögött, miért raboltak volna el egy embert, és egy mizarit?" "Mi még
csak nem is hallottunk azokról a lényekrıl. Nekünk nem igazán vannak
ellenségeink." mondja Tholl. "Valóban? Ha jól emlékszem, az elmúlt
háromszáz évben hat nagyobb háború zajlott a Mizar rendszerben." jegyzi
meg Picard. "De nem mi harcoltunk. Ha csak lehet, kerüljük a háborút,
igyekszünk kiegyezni az ellenfelünkkel." "Tehát nem tudja, ki
rabolhatta el." "Nem. A fajunk senkinek sem ellensége." "És maga,
személyesen?" "Ugyan már, ekkora felhajtás egyedül miattam? És hogy
jönnének maguk a képbe?" A negyedik priccsen ekkor felragyog egy
transzportersugár-féle, s egy nagy termető lényt hagy hátra. A harcias
kinézető lény majdnem nekik támad, azt gondolva, ık rabolták el, s csak
nagy nehezen sikerül lecsillapítaniuk.

Riker, Data, LaForge, Worf és Troi kártyáznak, A helyiség ajtaja

feltárul, s Picard lép be. "Még soha nem csatlakozott hozzánk
ilyenkor." üdvözli Troi. "Ez így van. És lehet hogy változtatni kellene
rajta. ... Mr. LaForge, milyen a hajtómő mőködési hatékonysága?" "A
legutóbbi teljesítménytesztek alapján mintegy kilencvenhárom százalék."
"Az nem is rossz, de... Mit gondol, fel tudnák vinni kilencvenöt
százalékig?" "Azonnal nekilátunk, uram." áll fel az asztal mellıl
Geordi. "Ez nem parancs volt, maradjon csak. Nem akarom megfosztani a
szabadidejétıl, és elszakítani ettıl a kellemes társaságtól. A dolog
ráér addig, míg újra szolgálatba nem lép." "Ne aggódjon emiatt, uram. A
lapjárás úgyis csapnivaló volt." mondja LaForge vidáman, s elsiet.
Picard enyhe rosszallással néz utána. "Van egy megüresedett helyünk.
Nincs kedve beszállni?" kérdezi Riker. "Nem, köszönöm. Inkább csak
nézem." Hamarosan azonban arra kéri Troit, hogy egy rövid idıre menjen
ki vele a folyosóra. "Tanácsosnı, hogyan reagált a legénység a hirtelen
útirány-módosításra?" "Nincs semmi különösebb reakció. Megszoktuk az
efféle meglepetéseket." "Senki sem kíváncsiskodik?" "Persze hogy
kíváncsiak vagyunk, de vajon ki nem lenne az? Viszont megbízunk önben."
"Mégis, mekkora lehet ez a bizalom? A legénység eddig kiállt mellettem,
de ez meg is változhat." "Ha ennek bármi jele érzékelhetı lenne,
azonnal tájékoztatnám." "Köszönöm, tanácsosnı."

A negyedik fogoly egy chai'na-i, és Esoqqnak hívják. "A nyelvünkön ez

harcost jelent." mondja Esoqq. "Az összes nevük valami hasonlót jelent,
szóval ez nem nagy meglepetés." jegyzi meg erre Tholl. "A maguk
neveinek pedig gondolom megalázkodás, gerinctelenség és kétszínőség a
jelentésük." vág vissza Esoqq. "Mi békés nép vagyunk. Csupán
elmélkedünk a világ dolgairól." "Vagy egyszerően csak gyávák." mondja
erre Esoqq. "Nos, úgy néz ki, négyünknek van egy közös ellensége.
Esoqq, tud valakirıl aki ártani akar önnek?" kérdezi Picard. "Az
megölne, nem elrabolna." "Vannak ellenségei?" "Most éppen nincsenek. A
korábbiakat már mind megöltem, újakat pedig még nem volt idım
beszerezni." válaszolja Esoqq vidáman. Haro erre önkéntelenül
megborzong, s nagyot sóhajt. "Ez talán zavarja a bolarusit?" fordul
felé Esoqq, némileg fenyegetı testtartásban. "Igen." válaszolja a
priccse szélén, egyenes derékkal, menekülésre készen ülı Haro, s
igyekszik kerülni a harcias chai'nai tekintetét. "Magát is?" fordul
Esoqq Thollhoz. "Nem lep meg a dolog. Hallottam magukról egyet s mást.
Se kormányuk, se törvényeik." "Nincs rá szükségünk. Minket senki sem
irányíthat." "Anarchiában élnek. ... Ez veszélyes lehet ránk nézve."
Tholl a második mondatnál Picardra és Harora pillant. "Te leszel az
elsı, akire veszélyes leszek." mondja erre Esoqq, de de egyelıre ülve
marad a priccsén. "És maguk? Ha jól tudom, megint gondjaik vannak a
romulanokkal." fordul Tholl Picardhoz. "Igen, de ez nem új kelető
probléma. ... Ah értem már. De mit akarnának magától, és Esoqqtól?"
"Hogy tıle mit, azt nem tudom. Tılünk talán a tudásunkat. Fajunk
köztudottan intelligens, nagy gondolkodók kerültek ki sorainkból. És én
is eléggé kimagasló vagyok." Esoqq ezt hallva csak mordul egyet, s
feláll. Közelebb lép a szoba közepén levı oszlophoz, kivesz belıle egy
rózsaszín zselékorongot, s bizalmatlanul megszaglássza. "Más nincs?"
fordul a többiekhez. "Nagyon úgy néz ki." válaszolja Picard. Esoqq
megkóstolja a korongot, majd undorodva félrehajítja: "Ez méreg!" "Akkor
mit akar enni?" kérdezi Tholl. "Mondjuk téged!" lép közelebb Esoqq.
"Remélem csak viccel. Picard, állítsa már meg." mondja Tholl igyekezve
megırizni higgadtságát. "Esoqq! Nyugalom. Meddig bírja ki evés
nélkül?" "Három nap... Talán négy." morogja a chai'nai, fenyegetıen
Thollra pillantva.

"Nos, minden rendben van. Az egészségi állapota kifogástalan. De

mondja csak, miért jött ilyen korán? A kötelezı orvosi vizsgálatára
csak egy hónap múlva kerülne sor." mondja Dr. Crusher Picardnak a
gyengélkedıben. "Általában hat lóval is alig lehet idevonszolni a
vizsgálatra. Úgy gondoltam, megkönnyítem a dolgát." "Legyen ıszinte.
Van valami tünete?" "Amennyire meg tudom ítélni, teljesen jól vagyok."
"Akkor térjen vissza a posztjára, kapitány." mondja Beverly mosolyogva.
"Mondja, meghívhatnám vacsorázni, mondjuk... Ma este?" "A Ten
Forwardba?" "Nem, a kabinomba. Ott nyugalmasabb." "Jean-Luc, meg kell
mondjam, ma tele van meglepetésekkel." mondja erre Crusher meglepetten.
"Ezt igennek veszem." mondja Picard, s távozik. Beverly hitetlenkedve
néz utána.

"Biztos benne hogy jó ötlet lenne megszökni?" kérdezi Tholl Picard-t.

"Igen." "Miért? Eddig jól bántak velünk." "Elraboltak, és fogva
tartanak. Ezt nevezi jó bánásmódnak?" kérdezi Haro. "De nem bántottak
bennünket. Szerintem meg kellene várni, hogy elárulják, mit akarnak."
"Nincs sok idınk. Ne feledje, Esoqq hamarosan megéhezik." mondja
Picard. "Viszont ha túlságosan sok bajt okozunk, lehet hogy úgy
döntenek, jobb ha megszabadulnak tılünk, és keresnek mást." jegyzi meg
Tholl. "Fennáll az esélye, de nem látok más kiutat." mondja erre
Picard. "Rendben, csinálják. De én inkább kimaradok ebbıl." Picard és
Haro szemügyre veszik az ajtó zárópanelt. "Szét kellene szerelnünk."
mondja Picard. Esoqq is csatlakozik, s megszemléli a panelt: "Nem
látszik valami erıs szerkezetnek." Ezzel meglendíti az öklét, s néhány
könnyed csapással szétzúzza a fedılemezt. Haro megvizsgálja a lemez
mögött elıbukkanó áramköröket: "Viszonylag egyszerőnek tőnik. Talán
rövidre zárhatjuk." Ezzel könyékig benyúlva a nyílásba, próbálkozni
kezd. Az ajtószárnyak hamarosan megmozdulnak, de alig néhány centiméter
után megállnak. A következı pillanatban az ajtó fölötti szerkezetbıl
zöld energiasugár csap le a kísérletezıkre, akik fájdalomtól gyötörten
a padlóra roskadnak. Tholl arca ennek láttán fájdalmasan megrándul, s
tekintetét elfordítva így szól: "Én megmondtam."

Jean-Luc és Beverly a kapitány kabinjában, terített asztal mellett

üldögélnek, a vacsorán már túl vannak. "Ki vele, Jean-Luc, mi nyomja
lelked?" "Ennyire látszik?" "Aha..." válaszolja Beverly kedvesen
mosolyogva. "Milyen jól ismersz..." "Ennyi év után, nem is csoda."
"Igaz... Mondanék valamit, lehet hogy meglep majd, de... Gondolkodtam
kettınkrıl, és a döntésrıl, amit hoztam." "Ez kettınk közös döntése
volt." "De jól tettük-e? Gyakran úgy érzem, csak a mi hibánk, hogy
mindketten egyedül vagyunk." "A helyzetünk azért megkövetel némi
hivatalos távolságtartást." jegyzi meg Beverly. "Azonban lehet hogy
túlságosan eltávolodtunk egymástól, s nem tudnánk már újra közelebb
kerülni." "Szeretnéd ha közelebb kerülnénk?" "Beverly, te nagyon vonzó
nı vagy." "És te nagyon vonzó férfi. De nem kellene megnehezítenünk a
dolgokat." "Egyszerőbb lenne ha nem én lennék a hajó kapitánya?"
"Bizonyos tekintetben igen. De ez nem minden. Hogy ıszinte legyek, a
köztünk levı barátságnak a jelenlegi formájával teljesen elégedett
vagyok." Picard feláll, s némi alkalomhoz illı zenét varázsol elı a
számítógépbıl." Lenne kedved táncolni?" "Azt hittem, soha nem
táncolsz." "Valóban nem túl gyakran... Csak kivételes alkalmakkor...
Beverly, még nem mondtam, de örülök hogy újra itt vagy az
Enterprise-on. Nagyon hiányoztál." "Te is nekem." Jean-Luc gyengéden
megcsókolja a nıt. Beverly elhúzódik mellıle, s így szól: "Jean-Luc, ha
nem ismernélek ennyire, azt hinném, csak játszol velem." "Talán
megbántad ezt az estét?" "Ezt nem mondtam." "Ennek örülök. Nagyon
elszomorítottál volna vele. ... De most, azt hiszem... Jobb ha itt
befejezzük." Ezzel Jean-Luc az ajtóhoz lép, s kinyitja. Beverly
meglepetten pillant rá, de kilép az ajtón. Jean-Luc az ajtónyílás
szélének dıl, Beverly szintúgy. Egy darabig nézik egymást, majd
Jean-Luc szólal meg: "Jó éjszakát." Ezzel becsukja az ajtót. Beverly
zavartan mered az összezáródó ajtószárnyakra, majd elindul szálláshelye
felé.

Haro és Esoqq, miután összeszedték magukat a sugár okozta fájdalom

utáni sokkból, gyanakvóan merednek Thollra. Esoqq szólal meg elsıként:
"Azt hiszem, maga tart fogva bennünket. Folyton le akart beszélni a
szökésrıl, teljes nyugalommal üldögél itt, ráadásul elmondása szerint
maga érkezett elıször." "Én egy mizari vagyok. Mi nem vagyunk
agresszívek, nincsenek ellenséges szándékaink." tiltakozik Tholl.
"Honnan tudhatnánk ezt biztosan?" "Ha már itt tartunk, miért ne lehetne
maga a fogvatartónk, Esoqq? Maga érkezett utoljára, s négyünk közül
csak magának van fegyvere." mutat Tholl a chai'nai oldalán függı tokban
rejtızı tırre. "Ha továbbra is így beszél, hamarosan használni is
fogom." mondja Esoqq fenyegetıen. Picard közéjük lép: "Az elrablóink
transzportert, és energiasugarakat használnak. Miért küldenének valakit
egy egyszerő tırrel felfegyverezve?" "Akkor talán ı az." folytatja a
vádaskodást Tholl, Harora mutatva, "Hiszen ı kapcsolta be a sugarat."
"Ami engem is eltalált." emlékezteti Haro. "Ezzel nem védekezhet." "És
egyébként is én kértem hogy próbálja meg kinyitni az ajtót." mondja
Picard. "Valóban. Sıt, egyenesen parancsolta. És elvárja hogy
engedelmeskedjünk." "Én csak egyet akarok. Hogy kijussunk innen.
Mindannyian." "A kapitány többször kockára tette az életét másokért: a
Mintaka III-on, a Borvey-lényekért az Odek-ködben..." Haro szavaira
Picard felkapja e fejét, miközben az folytatja: "Vagy a Cor Caroli
V-nél." "Igen, a Phyrok-járvány ellen." mondja Picard. "De honnan
tudhatjuk hogy ez ı?" kérdezi Esoqq. "Hiszen megpróbált kapcsolatba
lépni az elrablóinkkal..."

Riker és Troi a Te Forwardban beszélgetnek. "Nem értem ezt az

egészet. Az rendben van, hogy a Lonka-halmaz felé tartunk, hiszen miért
ne tehetnénk. Ki tudja hogy szól a parancsunk. Amit nem értek az az,
hogy miért ilyen lassan?" tőnıdik Riker. "Ugyan már Will, máskor is
elıfordult ilyesmi." "Igen, de most ı is másképp viselkedik." "Ebben
igazad lehet. A szokásosnál is hővösebb, és távolságtartóbb." Picard
ebben a pillanatban lép be a bárba, s odalép a pult mellett üldögélı
LaForgehoz és Worfhoz. "Mr. LaForge, az imént kaptam kézhez a hajtómő
hatékonysági mutatóját. Kilencvenhat százalék. Nagyszerő munkát
végzett." Ezzel vállon veregeti a meglepett Geordit, majd a bárban
körülpillantva így szól: "És most sört mindenkinek, az én számlámra!"
Mikor a neki szánt korsó megérkezik, felkapja, s a jelenlevık felé
emeli: "Ürítem poharam a Csillagflotta legjobb legénységére. Tudják,
annak idején, még az akadémián, ha nagyon jól mentek a dolgok, és
összejöttünk valahol ünnepelni, gyakran elénekeltünk egy nótát, amit
azt hiszem önök is ismernek. Kíváncsi vagyok, nekem megy-e még." Ezzel
Picard zengı hangon énekelni kezd, s a jelenlevık nagy többsége
csatlakozik hozzá. LaForge és Worf meglepetten néznek össze, Riker és
Troi úgyszintén.

A tisztikar valamelyikük szálláshelyén győlik össze, hogy

megbeszéljék a fennálló helyzetet. "A kérdés: mi történt a
kapitánnyal?" kérdezi Riker. "Az orvosi vizsgálat nem mutatott semmit.
Mindazonáltal történt egy s más... A kapitány hirtelen, minden elızmény
nélkül meghívott vacsorázni." "Ez a hajtómő-dolog... Még soha nem
foglalkozott ilyen szinten a teljesítménymutatókkal." mondja LaForge.
"És ne felejtsük el azt sem, ami a bárban történt." teszi hozzá Worf.
"Azt hiszem, a kapitány valamiféle idegen befolyás alatt áll." mondja
Riker. "Én nem érzek erre utaló jelet." jegyzi meg Troi. "Az
energiaimpulzus okára a kapitány kabinjában, még nem derült fény."
emlékezteti a többieket Data. "Mindez azonban nem elegendı ok egy
zendüléshez." jegyzi meg Worf. "Senki sem akarja átvenni tıle a
parancsnokságot. Csupán összegeztük mindazt, amit gyanúsnak találunk."
mondja erre Riker.

"Tehát, honnan tudhatnánk hogy nem maga az ellenség?" kérdezi Tholl.

"Jó kérdés. Tulajdonképpen bármelyikünk lehet, és egyikünk sem tudja
bizonyítani magáról az ellenkezıjét. De ha nem bízunk egymásban, biztos
hogy nem boldogulunk." válaszolja Picard. "Márpedig nem bízhatunk."
mondja Haro. "Igaz. valamelyikünk a másik három ellensége." ért egyet
Tholl. "És? Akkor tovább gyanúsítgatjuk egymást addig, míg erıszakba
torkollik a dolog? ... Próbáljuk meg kikapcsolni azt a sugárforrást."
mondja végül Picard.

Az Enterprise megérkezik a pulzárhoz. Picard a csillag közelébe

irányítja a hajót. "Maximális pajzzsal húsz percig maradhatunk. A
sugárzásszint veszélyesen magas." jelenti Worf. "Tudomásul vettem
hadnagy. Egyelıre maradunk." mondja Picard. "Uram, beszélhetnénk
négyszemközt?" fordul Riker Picardhoz. Az elindul a készenléti helyiség
felé, s maga után inti az elsı tisztet.
"Uram, a körülményekre való tekintettel meg kell kérdeznem, mik a
parancsaink?" "Nem mondhatom el. Még nem." "Ezesetben át kell vennem a
parancsnokságot." "És mivel indokolná ezen tettét?" "Az ön cselekedetei
veszélybe sodorják a legénységet, és a hajót." "És meglehet, jó okom
van erre." "Ezt kétlem, uram." "Elegendı oknak tartja ezt egy
zendüléshez?" "Nem. De nem engedhetem hogy veszélyeztesse az
életünket." "Nem gondolja hogy valami nincs rendben magával? Ha önként
kivizsgáltatja egészségi állapotát, elfelejtjük ezt a közjátékot."
mondja Picard ridegen. "Ha nem, abban az esetben fel kell mentenem a
tisztsége alól." teszi hozzá kisvártatva.

Haro második próbálkozása sikerrel jár, sikerül kioldania a zárat, s

Esoqq, Picard és Tholl szétfeszítik az ajtószárnyakat. Ám mögötte nem
találnak mást, mint egy sima fémfalat. Csüggedten térnek vissza
priccseikhez.

"Kormányos, csökkentse a távolságot köztünk és a pulzár között!"

parancsolja Picard. "Uram, a pajzsok hamarosan túlterhelıdnek."
"Köszönöm, Mr. Worf." Riker nem bírja tovább, s fölpattan: "Uram, át
kell vennem a hajó irányítását." fordul Picardhoz. "Valóban? Mr. Worf,
kérem kísérje le a hídról Mr. Rikert." Worf nem mozdul. "Maga nem úgy
viselkedik mint Picard kapitány. Nála mindig, mindenkor a biztonság az
elsı." mondja Riker. "Mr. Crusher, vigyen bennünket biztonságos
távolságba a pulzártól." "Máris, uram."

"Most aztán elég! Mégis, mit gondol?" fordul Picard Haro felé. "Nem
értem..." fordul felé a bolarusi. "De igen. Nagyon is érti. Ez nem
börtöncella, hanem valamiféle laboratórium. Amelyben azt vizsgálja,
hogy hogyan reagálunk erre a helyzetre." "Ezt mibıl gondolja?" kérdezi
Esoqq. "Nincs más logikus magyarázat. Mindannyian különbözıek vagyunk.
... Ön ahhoz az oldalhoz csatlakozik, ahol a hatalom van." fordul
Picard Thollhoz. "Maga elutasít bármiféle irányítást." mondja Esoqqnak.
"Én, a Csillagflotta-tiszt, parancsolgatok. Maga pedig engedelmeskedik
a felettesének." fordul Harohoz. "Idehoztak, és olyan nehézségeket
támasztottak, amelyek megosztanak bennünket. Van ugyan élelem, de Esoqq
nem tudja megenni. Egy ajtó, ami nem vezet sehová. Amint sikerült
valami látszólagos eredményt elérnünk, kiderült hogy valójában sehová
sem jutottunk, mire újra összevesztünk." "Maga pedig..." fordul
Harohoz, "Figyelt bennünket. Nagyon meglepett, hogy elsıéves kadét
létére mennyire informált, hogy tud a mintakai eseményekrıl. Ezért
leteszteltem magát: a Cor Caroli küldetés titkos feladat volt, egyetlen
kadét sem tudhat róla. Legyen vége a játszadozásnak, és fejezze be ezt
az undorító kísérletet!" "Igaza van, Picard kapitány." mondja erre
Haro, és egy felvillanás kíséretében három humanoid lénnyé alakul.
"Valóban azért hoztuk ide magukat, hogy tanulmányozzuk a
viselkedésüket. Hátrahagytuk egy-egy másolatukat, hogy senki se
figyelhessen fel a dologra..." "Azt akarja mondani hogy egy másolat
irányítja a hajómat?!" fakad ki Picard. "Most már nem. Riker
parancsnok nemrég átvette tıle az irányítást. Folyamatos telepatikus
kapcsolatban állunk a hasonmásaikkal. Sokkalta hatékonyabb, mint az
önök primitív verbális kommunikációja. Folytatnánk a kísérletet, de a
tudás amire szert tettek, befolyásolná a végeredményt." mondja a három
lény, úgy, hogy mondatonként más-más beszél. Ezután egy-egy lény odalép
Esoqqhoz és Thollhoz, s szállítósugarak ragadják el ıket. A harmadik
Picardhoz csatlakozik: "Visszaviszem a hajójára."
Picard és a humanoid megjelennek az Enterprise hídján. "Nyugalom!"
fordul az igazi Picard a fézerét elıhúzni készülı Worfhoz. A hídon
tartózkodók értetlenül nézik a két Picard-t, mire az egyikük átalakul
egy olyan lénnyé ami az igazi Picard-t visszahozta a hajóra. "És most
mondják el végre, mi volt a céljuk ezzel az egésszel." fordul a két
lény felé Picard. "Azt akartuk megvizsgálni, hogyan reagálnak a
különbözı fajok az irányításra." Miért?" "Mert nálunk nincs ilyesmi."
Picard közben többször Rikerre pillant, aki erre lassan az elsı tiszt
 ülése melletti mőszerpulthoz húzódva valamit állítgatni kezd. "Nálunk
mindenki egyforma, a rang fogalma ismeretlen. Nincs vezetınk, ezért meg
akarjuk ismerni, milyen módon mőködik egy hatalmi láncolatra épülı
rendszer. A másolataink is ezzel próbálkoztak." Míg az idegenek
felváltva beszélnek, Riker Datára pillant, aki mőszerpultja felé
fordulva dolgozni kezd. "A reakciójuk igen érdekes volt." mondja az
egyik idegen, miközben Riker, hogy Data felé fordult, odabólint
Worfnak. "Nem volt joguk ilyet tenni, csak azért hogy kielégítsék a
kíváncsiságukat." mondja Picard. "Miért?" "Mert az emberrablás bőntett.
A törvényt maguknak is tisztelniük kell." "Ez egy érdekes emberi
jellemvonás. Azt hiszem, tovább kell tanulmányoznunk magukat." "Most,
Mr. Worf!" mondja ekkor Picard. A két lényt a következı pillanatban
biztonsági erıtér veszi körül.
"Miért? Mit akarnak velünk?" kérdezik a lények rémülten. "Hogy
tanuljanak egyet s mást. Azért nem vagyunk teljesen a primitív verbális
kommunikációra korlátozva. Az elsı tisztem néhány mozdulatból, s
pillantásból tudta, hogy itt akarom tartani magukat, s hasonló módon
utasította a többieket, hogy készítsék elı a dolgot." "Miért?" kérdezik
újra a lények. "Mert most én fogok kísérletezni. Kíváncsi vagyok,
maguk hogy bírják a fogságot." "Csak vizsgálódtunk... Nem akartunk
bántani senkit."

Picard néhány percig hagyja a két idegent az erıtérbörtönben

ácsorogni, majd kikapcsoltatja azt Worffal. "Most majd meggondolják,
csinálnak-e ilyet még egyszer. És most hagyják el a hajómat." mondja
Picard. A lények aktiválva transzportereiket, távoznak. "Kormányos,
irány a Hood, nyolcas görbület." fordul Picard Wesleyhez. "Egyes,
jelentést kérek." "A hajón minden rendben, uram." "Tehát a másolatom
nem okozott túl nagy felfordulást. Egyébként hihetı hasonmás volt?"
kérdezi Picard Rikert. "Elég jó, de nem tökéletes." "Miért?" "Nem tudom
elképzelni hogy maga olyan jól énekel." "Énekelni?!? Kíváncsian várom a
jelentését, parancsnok. Azt hiszem, tartalmas olvasmány lesz." Az egyik
turbólift ajtaja felszisszen, s Dr. Crusher lép ki rajta. Lesiet a
taktikai pult emelvényérıl, s helyet foglal a kapitány melletti bal
oldali ülésben. "Doktor..." biccent oda neki Picard. "Kapitány..."
válaszolja Beverly, mézédes hangon. Picard szinte hátrahıköl ennek
hallatán, s kérdın néz Beverlyre, aki rámosolyog. Picard összevonja
szemöldökét, s Rikerhez fordul, aki ártatlan arckifejezéssel viszonozza
pillantását. "Új irány beállítva." jelenti ekkor Wesley. Picard
felemeli a kezét, hogy szokása szerint a fıernyı felé intve adjon
engedélyt az indulásra, de a mozdulat közepén elakad, s újra Beverlyre
pillant. Az továbbra is mosolyogva nézi, majd megemelinti szemöldökét,
s elfordul. Picard alig észrevehetıen sóhajt, megigazgatja
egyenruháját, majd egy darabig értetlenül mered maga elé. Végül, mikor
a csend kezd zavaróan hosszúra nyúlni, felpillant, s kimondja a hosszas
késésben levı szót: "Jóváhagyom."

[Kova Tholl - Stephen Markle, Mitena Haro kadét - Joycelyn O'Brien,

Esoqq - Reiner Schöne. Írta: Richard Manning és Hans Beimler]

67. Szép kis vakáció (Captain's Holiday)

SD 43745.2, 2366 szeptember 29.

Két humanoid lény bontakozik ki egy-egy szállítósugárból egy festıi

környéken. Körülnéznek, majd a szellıs öltözéket viselı emberek között
elindulnak valamerre. Hamarosan megállnak egy világoskék keret elıtt,
amelynek belsejében jöttükre ábrák jelennek meg. "Legyenek üdvözölve a
Risai turistaparadicsomban. Miben állhatok szolgálatukra?" "Egy Picard
nevő embert keresünk." mondja az egyik lény, aki inkább nınemőnek néz
ki mint társa. "Jelenleg nem tartózkodik ilyen nevő ember a bolygón."
"És mikor érkezik ide?" "Kérem, várjanak. Ellenırzöm az elıjegyzéseket.
... Sajnálom, de nem találtam ilyen névre szóló szobafoglalást." "Lehet
hogy tévedtünk?" kérdezi az eddig szótlan lény. "Nem. El fog jönni."

Az Enterprise az elmúlt két hétben Riker parancsnok irányítása alatt

állt, míg Picard és Troi egy kereskedelmi egyezményt próbáltak nyélbe
ütni a Gemaris rendszer ötödik bolygójának lakói és a szomszédos
rendszerbeli dachled-ek küldöttsége között. Mindketten nemrég tértek
vissza a bolygóról, Troi már el is foglalta helyét a hídon, s Picard is
megérkezik hamarosan. "Egyes, jelentsen." "A hajón minden a legnagyobb
rendben, uram. Egyébként gratulálok." "Mihez?" "A sikerükhöz." Picard
válaszként csak mordul egyet, s a készenléti helyiség felé veszi az
irányt. Riker visszaereszkedik a parancsnoki székbe, majd kérdın Troira
pillant: "Mi lelte a kapitányt? Talán rosszul informáltak bennünket, és
mégsem volt sikeres a tárgyalás?" "Nem, dehogy, azzal minden rendben.
De alaposan meg kellett küzdeni érte. A kapitány az elmúlt napokban
alig aludt valamit, és evésre is elég ritkán jutott ideje. Nem csodálom
hogy kimerült." "Mit tehetnénk?" "Éppenséggel lenne ötletem, de nem
hiszem hogy tetszene neki." "Azért csak halljuk." "Azt hiszem,
szabadságra kellene mennie."

Picardnak meglehetısen sok tekintetben kell felzárkóznia, így alig

mozdul ki a készenléti helyiségbıl; a hajónaplót, és az elmúlt két
hétben keletkezett különbözı témájú állapotjelentéseket tanulmányozza,
s mintha ez még nem lenne elég, természetesen neki is jelentést kell
készítenie a sikeresen lezárult tárgyalásról. Annyira elmerül a
munkában, hogy az ajtócsengınek csak a második felhangzására kapja fel
a fejét: "Jöjjön!" Dr. Crusher lép be az ajtón. "Miben lehetek a
segítségére?" pillant fel Picard a számítógép-terminál képernyıjérıl.
"Azt hiszem, inkább önnek kelne el némi segítség. A legénység aggódik
az egészségi állapota miatt, uram. Úgy vélik, az utóbbi idıben
túlságosan sok munka szakadt a nyakába." "És? Mit kellene tennem?"
"Legalább egyheti kimenıre lenne szüksége, hogy pihenjen egy keveset."
"Hahh... Az lehetetlen. Még mindig rengeteg a dolgom. Össze kell
állítanunk az elvégzendı javítások listáját, ütemtervet készíteni,
felmérni a készleteket, mit kell pótolni vagy felfrissíteni... Mire a
tizenkettedik őrállomásra érünk, mindennel készen kell lennünk. Az
őrállomáson is szoros ütemtervvel dolgoznak, nem boríthatjuk fel az
idırendjüket." Crusher félretolja az asztal szélérıl a halomban álló
elektronikus jegyzettömböket, leül, s lepillant a székében ülı
Picardra. "Jean-Luc, ha kell, parancsba is adom." "De nem fogja.
Beverly, ön is tudja, mennyire nem kedvelem az ilyesmit. Nézze, az
Enterprise legalább egy hétig a tizenkettes őrállomáson marad. Ígérem,
ott minden kikapcsolódási lehetıséget igénybe fogok venni." "Ennél
jóval többre van szüksége. Egy őrállomás csak egy őrállomás. Össze sem
hasonlítható egy bolygóval. Nincs olyan hely, amit szívesen
felkeresne?" "Ami azt illeti, az Ico IX-en hamarosan kezdıdik egy
asztrofizikai elıadássorozat a Wandler-halmazról. Azt szívesen
meghallgatnám." "Ez nem túl pihentetı. Miért nem megy el egy kellemes
üdülıhelyre, ahol lazíthat egy keveset? Igazán megérdemelné."
"Gondolkodni fogok rajta. Ígérem." "Kapitány..." "Doktor... Elég!"
Beverly sértıdötten feláll az íróasztalról, majd még egyszer végigmérve
Picard-t, távozik.

Riker és Picard, útban valahová, ugyanabba a turbóliftbe szállnak.

Riker elvigyorodik, majd komolyságot erıltetve magára, Picardhoz
fordul: "Tudja már hová megy, uram?" "Hát persze. A hídra!" utasítja
Picard a vezérlést. "Úgy értettem, szabadságra." "Hát már maga is
kezdi?!?" Riker megállítja a liftet, s felettesére pillant: "Tudja,
kapitány, véletlenül ismerek egy kellemes helyet itt a környéken." "Nem
akarok szabadságra menni, világos?" mondja Picard, és újraindítja a
liftet. "Igen, uram... A bolygót Risának hívják, csodálatos szépségő
hely. Az ottani nık nem különben." "Ebben nem kételkedem. Csak egy a
baj. Van itt egy kis dolgom." A lift megérkezik a hídra, Picard és
Riker kilépnek, s üléseikhez mennek. Miután leülnek, Troi ragyogó
arccal fordul Riker felé: "Képzelje, parancsnok épp most kaptam egy
nagyszerő hírt: lehet hogy a tizenkettes állomáson találkozhatunk az
anyámmal." "Az anyjával?!" fordul Picard Troi felé, arcán alig titkolt
riadalommal. Troi szélesen mosolyogva bólint: "Bizony. Egy
konferenciáról tart hazafelé, és szeretne látogatást tenni a hajón. Azt
pedig külön kihangsúlyozta, hogy mennyire szeretné viszontlátni önt,
kapitány." "Tényleg?" kérdezi Picard aggodalmasan. Savanyú arccal
nézelıdik egy darabig, majd Riker felé fordul: "Parancsnok,
beszélhetnénk?" Ahogy Riker és Picard belépnek a készenléti helyiség
ajtaján, Deanna diadalmasan körülpillant.
"Mondja Egyes, a teljes legénység azon mesterkedik hogy szabadságra
küldjön engem?" "Ha jól tudom, két hadnagy a kilencedik és
tizenharmadik szinteken, nincs benne a dologban." válaszolja Riker
vigyorogva. "Szóval az elkövetkezı napokban mindenki ezzel fog
idegesíteni." Riker serényen bólogat. Picard a plafonra emeli
tekintetét, sóhajt, majd Rikerre nézve így szól: "Feladom..."

Picard a kabinjában csomagol, Riker és Troi árgus tekintetétıl

kísérve. "Meséltem már a risai nık szépségérıl?" kérdezi Riker. "Talán
többször is mint kellene." jegyzi meg rosszkedvően Troi. Picard csak
bólogat. A trió hamarosan elindul a szállítóhíd felé. "Uram,
megkérhetném egy szívességre?" kérdezi Riker. "Hát persze, Egyes. Mi
volna az?" "Hozna nekem egy horgan-t?" "Meglesz."
A szállítóhídnál Worf és egy biztonsági tiszt várja ıket. "Uram,
tekintettel arra, hogy az Enterprise nem tartózkodik majd a személyi
kommunikátor hatósugarában, úgy gondolom, jobb lenne ha az egyik
emberem önnel tartana, hogy gondoskodjon a biztonságáról." "Köszönöm,
Mr. Worf, de ez, legalábbis ha Mr. Rikernek hinni lehet, egy békés
üdülıbolygó. Bízom benne hogy semmi veszély nem fenyeget majd odalent."

Picard, lábánál csomagjával, megérkezik az üdülıövezetbe, majdnem

ugyanoda, ahol néhány nappal korábban a két humanoid megjelent.
Elindul, hogy megkeresse a szállodát, s rövid idıre megáll egy
információs táblánál. Mikor megtudakolta az útvonalat, s épp tovább
indulna, egy ferengit pillant meg, nem messze tıle. Megvonja a vállát,
s sarkon fordul hogy elinduljon a szálloda felé, de beleütközik egy
nıbe. "Bocsásson meg..." kezdené, de a nı, miután vetett egy pillantást
Picard háta mögé, s észrevette a ferengit, a nyakába borul, s
megcsókolja: "De örülök hogy újra látlak!" A csel beválik, a ferengi
hamarosan továbbáll. "Azt hiszem összetéveszt valakivel." mondja
Picard, mire a nı kedvesen mosolyogva vállat von, s így szól: "Üdvözlöm
Risán." Ezzel távozik. Picard meglepetten néz utána, majd fejét
csóválva újra a szálloda felé indul. Menet közben elhalad két különös
kinézető lény mellett, melyek egyike valamivel inkább nınemőnek néz ki
mint a társa. Azok sokat sejtetıen egymásra pillantanak, majd Picard
nyomába szegıdnek.

Picard egy nyugágyon heverészik, s egy magával hozott könyvben

igyekszik elmerülni, nem túl nagy sikerrel. A körülötte zajló
jövés-menés meglehetısen zavarja, ráadásul egy nagyjából tíz centi
átmérıjő, halkan zümmögı gömb is folyton körülötte repked. Picard
elhessegeti néhányszor, majd taktikát változtatva megpróbálja elkapni.
Ám a szerkezet kitőnı idızítéssel odébb repül, egyenesen egy nem messze
álló nı kezébe. Picard igyekszik megbocsátó arckifejezést erıltetni az
arcára, miközben a gömb csinos, fekete hajú gazdája mentegetıdzik:
"Bocsásson meg, még nem tudom rendesen kezelni." Picard legyint, s
visszafordul a könyv felé, de a nı közelebb jön: "Tudja én itt
dolgozom... Van valami amivel kellemesebbé tehetném az itt
tartózkodását?" "Tudja hogy maga az ötödik nı ezen a délelıttön aki
ilyesmit kérdez? Arra vágyom csupán, hogy itt ücsöröghessek a napon, és
olvashassam a könyvemet. Egyedül." "És azután? Van már valami terve
késıbbre?" kérdezi a nı, letelepedve Picard nyugágya szélére. "Még nem
tudom." "Mit szólna mondjuk egy kis úszáshoz, utána pedig egy
masszázshoz?" "Talán majd máskor." "Ezt nem egészen értem. Azt mondja,
egyedül akar lenni, s mégis, itt ez a horgan..." "Csak nincs valami
különleges jelentése?" pillant fel gyanakodva Picard. "Ez egy risai
termékenység-szimbólum. Aki nyilvános helyen közszemlére teszi, azt
fejezi ki vele, hogy társat keres a ja'maha'von-hoz." "Riker..."
morogja bosszúszomjasan Picard, "Nézze, ezt egy barátom kérésére
szereztem be, neki viszem." "Közel áll magához?" "Igen." "Szereti?" "Na
azt azért nem mondanám." "Maga nagyon rejtélyes ember. Azt hiszem, jobb
lesz ha magára hagyom a könyvével." "Ennél többet nem is kérhetnék."
Miután a nı távozott, Picard aggodalmasan körülpillant, majd a nyugágya
mellett levı asztalon álló horgant egy gyors mozdulattal elrejti egy
törölközı alá.
Nyugalma nem sokáig tart, hamarosan árnyék vetıdik rá. "Megkérhetem,
hogy álljon arrébb egy lépésnyit?" mondja Picard, fel sem pillantva. Az
árnyék azonban makacsul ragaszkodik pozíciójához, így Jean-Luc végül
felpillant. A megérkezésekor látott ferengivel néz farkasszemet. "Tudom
hogy együtt dolgoznak. Ezzel nagy hibát követ el." mondja a ferengi.
"Hozzám beszél?" "Ne próbálja tagadni. Láttam magukat együtt. Adja
vissza a lemezt. Azonnal!" "Talán nem voltam elég érthetı: nem a
megfelelı emberhez beszél." "Kezdem elveszíteni a türelmemet. Vissza
akarom kapni ami az enyém." "Nos, ez nem izgat különösebben. Sok
szerencsét a dologhoz." "Azt hiszem, maga még nem ismeri a ferengiket."
Picard nevetve válaszol: "Dehogynem. Jobban is mint szeretném." "Akkor
tudja hogy velünk nem lehet szórakozni." "Nagyravágyó népség." fejti ki
véleményét tömören Picard. "Sérteget?" kérdezi a ferengi dühösen.
Picard becsapja a könyvet, s felugrik. Az összecsapódó oldalak hangjára
a ferengi összerezzen, s mások is odapillantanak. Köztük az a nı is,
aki olyan hevesen üdvözölte Picard-t megérkezésekor. Mikor meglátja,
honnan jött a zaj, érdeklıdve elıre dıl nyugágyában. "Figyeljen jól,
mert csak egyszer mondom el: pihenni jöttem, nem másért. Nem ismerem
azt a nıt, és nem tudok semmiféle lemezrıl!" fakad ki Picard. "És ezt
el is higgyem?" "Ferengi, a továbbiakban egy cseppet sem érdekel." "Még
nem végeztünk. A lemez az enyém. És a nı úgyszintén." Picard egykedvően
nézi, mire a ferengi végül továbbáll. Jean-Luc nagyot sóhajtva
visszafekszik a nyugágyra, s újra kinyitja a könyvet.
Hamarosan azonban egy nıi hang köszön rá: "Hello." Picard elıször
majdnem felugrik a helyérıl, de végül csak felpillant. Az a nı áll
elıtte, akit a ferengi keres. "Ah... Maga az." mondja, s visszafordul a
könyv felé. "Nem valami barátságos." "A horgant már elraktam. Csak nem
maga is társként ajánlkozik a ja'maha'vonhoz? Bármi legyen is az."
"Nem." nyugtatja meg a nı. "Tudja, még mindig nem tudom mire vélni a...
Szívélyes üdvözletet." "Azért az elnézését kérem. Rögtönöznöm kellett,
és éppen ön volt kéznél." "Azért nem volt olyan rossz." pillant fel
végül Picard, "De szeretek megismerkedni a hölggyel, mielıtt
megcsókolom." "Ezt megoldhatjuk. A nevem Vash." nyújtja kezét a nı.
"Jean-Luc Picard." ezzel Picard újra a könyv mögé rejtızik. Vash leül
a nyugágy szélére, s így szól: "Meséljen valamit magáról." Picard
elengedi a füle mellett a felkérést. "Inkább találgassak? Ha valamit
egyszer a fejembe veszek..." "Egy Szövetségi csillaghajó parancsnoka
vagyok." morogja Picard. "Ez megmagyaráz néhány dolgot." mondja erre
vidáman Vash. "Mégpedig?" "Ezt az iménti összetőzést a ferengivel,
többek között." "A fickó magát kereste." "Ezért kiabált vele?" "Ha
tudni akarja, kérdezze ıt." Ezzel Picard felkel, összecsomagolja a
holmiját, a horgant különleges gonddal csavarja be egy törölközıbe, s
faképnél hagyja a nıt. Az azonban nem tágít: "Hová megy?" "Keresek egy
nyugalmas zugot." Vash erre felzárkózik Picardhoz, s belékarol. Alig
tehetnek meg néhány lépést, mikor a ferengi toppan eléjük. "Még hogy
nem ismeri!" néz Picardra. "Pedig nem ismerem. És nem is akarom
megismerni." Jean-Luc a második mondatnál Vashra pillant. "Adják vissza
a lemezt, és már itt sem vagyok." mondja a ferengi. "Azt hiszem, lesz
közös témájuk." mondja Picard, s távozni készül, de Vash visszatartja:
"Sajnálom. Engedje hogy megmagyarázzam." Eközben, úgy hogy azt sem
Picard, sem a ferengi nem veszik észre, egy fénylı korongot csúsztat
Jean-Luc köntösének zsebébe. "Talán késıbb alkalmat adok még rá." szól
Picard, s távozik.

Jean-Luc, szállodai szobájába visszatérve hívatlan vendégeket talál:

a két humanoid idegent. "Mit keresnek itt?!" "Vorgonok vagyunk. Az én
nevem Ajur, ı Boratus." mondja a nıi kinézető lény, mintha ezzel
mindent megmagyarázna. "A huszonhetedik századból jöttünk, hogy magával
találkozzunk." mondja Boratus. "Mondjuk hogy elhiszem... Mit akarnak?"
"Hallott már a Tox Uthatról?" kérdezi Ajur. "Igen, ismerem a legendát.
Egy látogató érkezik a távoli jövıbıl, s egy Tox Uthat nevő eszközt
hagy hátra távoztakor." "A történet magja igaz." mondja Ajur. "Tehát
létezik?" "A huszonhetedik század közepén egy Kaldero nevő tudós
készítette el. A Tox Uthat egy kvantumfázis-blokkoló. Akár egy
csillagban zajló termonukleáris folyamatot is képes megállítani."
magyarázza Boratus. Picard elismerıen bólint, s így szól: "És miért
küldték vissza a múltba?" "Egy áruló lopta el, és a huszonkettedik
századba menekült vele. A mi feladatunk az hogy megkeressük, és
visszavigyük oda ahová tartozik." "És hogy kerülök én a képbe?" "A
történelmi feljegyzéseink alapján maga talált itt egy olyan tárgyat,
ami akár a Tox Uthat is lehet." mondja Ajur. "Sajnálom, de nem találtam
semmi ilyesmit." "De fog. Ne feledje, nekünk ez már történelem." "Mi
legyen ha megtalálom?" "Adja át nekünk." "Miért is ne? Hiszen a maguké.
Nem a mi idınkbe való." A vorgonok erre bólintanak, s fejük bal oldalát
megérintve eltőnnek egy zöld fényjelenség kíséretében. Picard egy
darabig gondolataiba merülve áll. Kezét köntöse zsebeibe mélyeszti,
majd homlokát ráncolva elıhúzza a Vash által a zsebébe rejtett lemezt.
Jean-Luc úgy dönt, felkeresi a nıt, hogy tisztázza végre, mi folyik
itt tulajdonképpen. Vash szobájában meglehetıs rendetlenség uralkodik.
"Úgy látszik, Joval tiszteletét tette a távollétemben." mondja Vash.
"Joval?" "A ferengi." "Csak nem ezt kereste?" mutatja Picard a lemezt.
"EL kellett rejtenem valahová. Attól tartottam, a végén még megmotoz."
"Igen értékes információkat tartalmazhat..." "Magát nem érdekelné."
"Véletlenül nem a Tox Uthathoz van valami köze?" Vash dühösen kapja fel
a fejét: "Csak nem Joval beszélt magának róla?" "Nem. Csak hallottam
néhány... Pletykát arról hogy talán ezen a bolygón van." Vash megadóan
sóhajt: "Pedig most nagyon nem hiányzott egy társ." "Szóval igaz?"
"Üljön le. ... Gondolom nem hallott még Samuel Estragon professzorról."
"Dehogynem. Tudja, az archeológia a hobbim. İ az aki a fél életét a Tox
Uthat keresésére áldozta." "Az elmúlt öt évben, egészen a haláláig, az
asszisztense voltam. Rájött hogy hol található a Tox Uthat, s a
kutatási eredményei mind itt vannak, ezen a lemezen." "És maga most
folytatja az ı munkáját." "Igen." "Egy ferengi társsal?" "Nem dolgozunk
együtt. Még csak az hiányzana." "De azért elég jól ismerik egymást."
"Néha besegített a professzornak." "És most tipikus ferengi logikával
azt gondolja, a Tox Uthat az övé." "Csak azért kell neki, hogy
eladhassa annak, aki többet kínál érte." "És maga mit akar tenni vele?"
"Megígértem a professzornak, hogy átadom a Daystrom Intézetnek. De
elıbb még meg kell találnom, ami nem is olyan egyszerő, Jovalnak
köszönhetıen." "Majd én elıkerítem." "És én?" "Itt marad. Itt
biztonságosabb" "Ez parancs akar lenni?" "Igen, az." "Nem a hajóján van
Jean-Luc. Nem engedelmeskedem... És nélkülem egyébként sem találná meg.
A lemezen levı adatok kódolva vannak." "Az elsı pillanatban tudtam,
hogy magával még gondjaim lesznek." sóhajt Picard. "Ugyan már, magának
én nem jelenthetek akadályt." válaszolja Vash, Picardra mosolyogva.
Jean-Luc és Vash valamivel késıbb, menetfelszerelésben találkoznak a
szálloda halljában. Útnak indulnának, de Joval lép elı egy oszlop
mögül, s egy fegyvert szegez Picardra. "Számítottam erre... Ide a
lemezt!" "Ide tilos fegyvert hozni." mondja Picard. "Hibát követ el ha
megbízik ebben a nıben." folytatja Joval, figyelmen kívül hagyva Picard
megjegyzését. "Az lenne a hiba, ha neki hinne." mondja erre Vash.
"Tudja hogyan jutott hozzá a lemezhez?" kérdezi Joval Picard-t, "Én
fizettem meg hogy lopja el. De becsapott, és ide menekült." "Ez nem
igaz!" tiltakozik Vash. "Ez egy gátlástalan nı... Pont olyan, amilyenre
egy ferengi vágyik. ... De most már elég. Adják ide a lemezt!" "A
hátizsákomban van." mondja Vash, s leveszi a zsákot, majd a következı
pillanatban Jovalhoz vágja, Picard pedig elıbbre lépve kikapja a
ferengi kezébıl a fegyvert. "Nem szabadulnak meg tılem ilyen könnyen!"
fenyegetızik Joval, mire Picard egy jól irányzott jobbegyenessel
elhallgattatja.

"Milyen messze lehetünk még?" kérdezi Picard Vasht, miután a sötétség

leszálltával megpihentek egy sziklafal lábánál. "Úgy tizenegy
kilométer." "Akkor azt hiszem, a legjobb ha itt éjszakázunk. "Reméltem
hogy javasolni fogja." Picard kérdın a nıre mered, majd hogy az nem
válaszol, leül, nem messze Vashtól. "Jean-Luc, nem voltam egészen
ıszinte magához." "Remélem most nem kellett volna meglepıdnöm." "Joval
valóban lefizetett..." "És maga ellopta." "Öt évet dolgoztam érte, és a
professzor különben is meghalt." "De a pénzt elfogadta." "Szükségem
volt rá, hogy idejöhessek. Ami pedig Jovalt illeti, nem érdemelt mást."
"Egy olyan nıre aki átver egy ferengit, oda kell figyelni." "Ezt bóknak
veszem." "Ideje aludnunk." "Szerencséje hogy összefutottunk. Nélkülem
még mindig a napon heverészne, és unatkozna." "Tulajdonképpen azért
jöttem." "Nem hiszem hogy jól érezte magát, az ilyesmi nem magának
való. Magának kaland kell." "Kaland? Úgy érti: egy sziklafennsíkon
tölteni az éjszakát, és olyasmi után kutatni ami lehet hogy nem is
létezik?" "Azért tetszik a dolog, nem?" "De. "Ezt vártam." "Jó. Akkor
talán alhatnánk is végre." A földre leterített matracféle elvileg
kétszemélyes, de a takarót nem méretezték túl: Picard magára húzza az
egészet. Vash egy darabig csendben fekszik, majd felkönyökölve Picard
felé fordul: "Azt hiszem soha nem fogom elfelejteni az arcod, amikor a
ja'maha'vonról kérdeztél." "Félreértés volt." fordul a nı felé Picard.
"Pedig kicsit csalódottnak tőntél, mikor nemet mondtam." Jean-Luc
felnevet: "Te aztán nem semmi vagy..." "Hasonlítunk, ezért jövünk ki
egymással ilyen jól." "Úgy gondolod?" "Igazad van. Ki sem állhatjuk
egymást." mondja erre Vash gunyoros felhanggal. "Ezt nem mondtam."
mondja Jean-Luc, közelebb hajolva. "Pedig ha tudni akarod..." kezdi
Vash de nem tudja befejezni a mondatot, mert Picard megcsókolja. "Még
mindig azt gondolod, veszélyes vagyok?" kérdezi Vash. "De most már
okkal." válaszolja Jean-Luc, majd újra megcsókolja.
Vash és Jean-Luc kora hajnalban, jóval virradat elıtt indulnak útnak,
s alig pirkad, mikor Vash így szól: "Itt vagyunk." A hátizsákjából
elıvett mőszerrel bejár egy kis területet, majd a fejét csóválva
Picardhoz fordul: "Ennél pontosabban nem megy." "Akkor nincs más
hátra..." ezzel Picard két szétszedhetı ásót vesz elı. Elég hosszú
ideje kubikolnak már, mikor egy közeli szikla tetején megjelenik a két
vorgon. "Kicsit korán jöttek." pillant rájuk Picard. "Nem akartuk
elszalasztani a pillanatot." válaszolja Ajur. "Kik ezek?" Kérdezi Vash.
Picard elmondja miért jöttek a lények. "Te tudtad ezt és nem szóltál
róla?!?" "Magadal hoztál volna ha elmondom?" "Nem." "Meg kellett
tennem." "Tehát maga meg ıt csapta be!" csatlakozik egy harmadik hang a
beszélgetéshez. Jovalé. "Ez meg hogy kerül ide?!" kérdezi meglepetten
Picard. "Megtaláltam a másik lemezt." válaszolja Joval. "Milyen
másikat?" "Csináltam róla egy biztonsági másolatot, de mielıtt
elindultunk a szállodából, megsemmisítettem." magyarázza Vash. "Csak
egy kicsit bekormozódott abban az aprócska tőzben." mondja erre Joval
gúnyosan. A ferengi egy, a korábbinál nagyobb fegyvert fog rájuk:
"Rajta, csak folytassák a munkát." Picard és Vash nem mozdulnak, mire
Joval néhányszor a levegıbe lı. Erre vonakodva munkához látnak.

A gödör szépen mélyül, Vash és Picard már derékig állnak benne.

Jean-Luc abbahagyja az ásást, mire Joval rászegezi a fegyvert: "Ki
engedte meg hogy abbahagyja?" "Nincs értelme. Hát nem látja hogy nincs
itt?!" "Dehogy nincs, csak még nem találták meg." "Hibásak lennének az
adatok?" tőnıdik Vash. "Tovább, folytassák!" kiabálja a ferengi.
"Jean-Lucnak igaza van. Már régen meg kellett volna találnunk." A két
vorgon, akik a szikla tetején ácsorogtak egész idı alatt, elunják a
színjátékot. "Sajnálatos..." mondja Ajur, majd mindketten eltőnnek.
Joval leugrik a gödörbe, s fegyverét félrelökve ásót ragad: "Itt kell
lennie. ... Tudom hogy itt vagy valahol. Nem rejtızhetsz örökké!"
Picard és Vash távoznak.

Másnap kora hajnalban érnek vissza a szállodához, s Picard a

szobájába kíséri Vasht. "Öt év az életembıl, hiába." "Vannak még más
titkok is, amik felfedezésre várnak. "De egyik sem olyan különleges
mint a Tox Uthat. Ne haragudj, de most egyedül szeretnék lenni." Picard
magára hagyja a nıt, s visszatér saját szobájába."

"Enterprise Picardnak. Hall engem, uram?" hallatszik Riker hangja

fojtottan az egyik székre lökött hátizsákból. Picard elıbányássza a
kommunikátort, s bejelentkezik. "Remélem nem zavartam meg semmi fontos
dologban, különösen így kora hajnalban, csak tájékoztatni szeretném
hogy visszajöttünk, és bármikor felsugározhat, ha már nagyon unja magát
odalent." "Köszönöm. Azt hiszem, hamarosan indulok is, de van még egy
kis elintézni valóm. A szállítóhíd készüljön fel a 'tizennégyes'
kódjelő mőveletre, és várják a jelemet." "Egy tizennégyes, uram?" "Jól
hallotta Egyes. Picard kilép."

A szálloda hallja meglehetısen kihalt még, ezen a korai órán. Vash

érkezik a lakosztályokhoz vezetı folyosóról, kezében csomagjai. "Már el
is mész?" kérdezi Picard egy közeli fotelbıl. "El akartam búcsúzni."
"Így megspórolod az utat." "Szeretném ha gyorsan elfelejtenéd ezt az
egészet. Remélem megérted." Vash láthatóan zavarban van. Picard
közelebb lép hozzá: "Persze. De elıtte még megkérnélek egy
szívességre." "Mi lenne az?" Picard egészen közel hajol a nıhöz, s
odasúgja neki: "Áruld el, hová rejtetted a Tox Uthatot." "Ez egyáltalán
nem vicces." "Nem akartad igazán megsemmisíteni a másolatot, ezért nem
is lepıdtél meg mikor Joval felbukkant. Azt akartad hogy lássa: nincs
ott ahol lennie kellene. Így végre leszáll majd rólad." "Honnan
tudhattam volna hogy nincs ott?" "Mert már jártál ott korábban. Talán
rögtön azután hogy megérkeztél a bolygóra. És megtaláltad a Tox
Uthatot, pontosan ott ahol lennie kellett." Vash Picardra mosolyog:
"Többek között nyomozónak is tökéletes lennél, Jean-Luc." Ezzel elıvesz
egy horgant a csomagjából, felsı részét leemeli, s a szoborfélében
kialakított üregben ott csillog a Tox Uthat kristályszerő alakja. "Egy
értékes darab a jövıbıl." mondja Vash. Picard a kezébe veszi a
kristályt: "És igen veszélyes is. Valóban odaadtad volna a
Daystromnak?" "Ha nem is közvetlenül, de... Öt év hosszú idı. Kellett
hogy valami hasznom nekem is legyen belıle." Ekkor néhány lépésnyire
Picardtól és Vashtól, megjelenik a két vorgon. "Gratulálok Picard.
Tudtuk hogy megtalálja." mondja Ajur. "Nem adhatod oda nekik. Bennem
sem bíztál, bennük miért bíznál?" fakad ki Vash. "Mert a vorgonok talán
rászolgálnak a bizalomra." válaszolja Picard. "Miért, az nem elég ok,
hogy itt vagyunk?" kérdezi Boratus. "Micsoda??? Ezek vorgonok?!? A
professzor szerint két vorgon akarta elıször ellopni a Tox Uthatot.
Egy nı és egy férfi. Mintha ık lennének azok, nem?" fordul Vash
 Picardhoz. "Bizonyítsák be hogy joguk van a Tox Uthat birtoklására."
fordul erre Picard a vorgonokhoz. "Hiszen maga mondta hogy a Tox
Uthatnak a jövıben a helye." mondja erre Ajur. "De nem feltétlenül a
maguk jövıjében." "Adja ide ami a miénk!" parancsolja Boratus, s egy
fegyvert húz elı, amelyet rájuk szegez. "Nem!" kiáltja Vash, mire
Boratus szemrebbenés nélkül lelövi. Picard aktiválja a kommunikátorát:
"Enterprise, két másodperc múlva tizennégyes kód az én koordinátáimra!"
Ezzel a fölre dobja a Tox Uthatot, majd a tetejére rakja a
kommunikátort. A szállítósugár felragyog, s a jövıbıl származó
csodafegyver egy vakító felvillanással megsemmisül. "Menjenek. Már
nincs itt amit keresnek." mondja Picard a két vorgonnak. "A
feljegyzésekbıl tudjuk, hogy elpusztította." mondja Boratus. "És
valóban bekövetkezett." teszi hozzá Ajur. Ezzel a két vorgon aktiválja
transzportereit, s eltőnik. Vash ekkora lassan talpra áll, Boratus
fegyvere csak valamiféle kábító volt.

Picard a szobájában csomagol, Vash is vele van. "Gondolom, az

Enterprise-nak nincs szüksége egy újabb archeológusra." Picard sóhajt,
majd így szól: "Kétlem hogy tetszene az ottani élet." "Igazad van. Nem
lennék túl szófogadó." "Mihez kezdesz most?" "Talán alaposabban
szemügyre veszem azokat az ısrégi romokat a Saton V-ön." "Megırültél?!?
A satoniak az eszüket vesztik ha valaki behatol a területükre!"
"Jean-Luc... Ezek szerint tényleg kedvelsz..." mondja Vash mosolyogva.
"Ígérd meg hogy távol tartod magad a bajtól!" "Mindig azon vagyok, csak
hát..." Picard közelebb lép, s megcsókolja a nıt búcsúzóul. "Bárcsak
több idıt tölthettünk volna együtt." mondja Vash. "Talán meg is
tesszük. A vorgonok idıutazók. Most már tudják, hol és mikor van a Tox
Uthat. Lehet hogy visszamennek, és újra megpróbálják majd." "Tehát az
egész megismétlıdhet..."

Picard szokásos lendületével lép ki a turbóliftbıl a hídra.

"Üdvözlöm a fedélzeten, kapitány!" fogadja Riker. "Egyes, jelentést."
"A tizenkettes őrállomáson minden rendben. A munkálatok a vártnál
korábban befejezıdhettek. A hajó kifogástalan állapotban van."
"Köszönetet fogok mondani a legénységnek. ... Ah igen, Egyes... Hoznom
kellett volna magának egy horgant." "Igen, uram." "Errıl még
elbeszélgetünk." "Nyugodtan telt a szabadsága, uram?" kérdezi Troi.
"Ahha..." hümmögi Picard halvány mosollyal az arcán, majd visszavonul a
készenlét helyiségbe. Riker szélesen vigyorogva így szól: "Tudom hogy
jól szórakozott."

[Ajur - Karen Landry, Boratus - Michael Champion, Joval - Deirdre

Imershein, Vash - Jennifer Hetrick. Írta: Ira Steven Behr]

68. Céltalanul (Tin Man)

SD 43779.3, 2366 október 11.

Az Enterprise az Aliyashi rendszer feltérképezését végzi, a feladat

nem bıvelkedik izgalmakban, így Picard reménykedve kapja fel a fejét,
mikor Data jelenti hogy a USS Hood közeledik feléjük, maximális
sebességgel. "DeSoto kapitány, biztonsági csatornán." jelzi Worf egy
hívás befutását. "Képernyıre!" A fımonitoron egy negyven körüli, jó
kedélyő férfi jelenik meg. "Robert! Miért nem szóltak hogy jössz?"
üdvözli Picard a Hood kapitányát. "Sose lehet tudni, ki hallgatózik.
Will, hogy érzed magad egy ilyen luxushajón?" Riker széles mosollyal
válaszol. "Mi újság, barátom? Mit csinálsz mostanság?" kérdezi Picard.
"Mit csinálnék? Titeket kizavarnak a felderítetlen őr legérdekesebb
részeire, én meg csak hajókázok őrállomástól őrállomásig." "Most éppen
nem, ahogy látom..." "Valóban. A Csillagflotta új feladatot adott
nektek, és a parancsot minél elıbb meg kellett kapjátok. A legjobb
hajóra, és a legjobb legénységre volt szükségük. Rátok." "Miért nem
küldték el hiperhullámon az új parancsokat?" "Nagyon fontos dologról
van szó, nem akarták hogy a dolog a romulanok fülébe jusson. Meg aztán
van egy utasunk is, és ıt nem lehet rádión továbbítani." "Egy utas?"
"Egy specialista, akire szükségetek lesz. A konkrét adatokat tıle
kapjátok meg. A neve Tam Elbrun." A név hallatán Troi felkapja a fejét.
"Az az Elbrun, aki azért a szerencsétlenségért felelıs?" kérdezi Riker.
DeSoto bólogat: "Pontosan. És azt várják hogy dolgozzatok együtt. Na,
sok szerencsét! A Hood kilép." Ezzel DeSoto bontja a kapcsolatot.

A két csillaghajó hamarosan randevút ad egymásnak. Picard és Data a

szállítóhídra indulnak hogy fogadják Elbrunt. Troi csatlakozik
hozzájuk. "Ismeri?" fordul hozzá Picard. "Igen. Még abból az idıbıl,
mikor a Betazeden, az akadémia pszichiátriai klinikáján tanultam."
"Oktatója volt?" "Nem. A betegem." A transzporternél O'Brien
tájékoztatja ıket hogy a Hood készen áll a sugárzásra. "Néhány dolgot
jobb ha megtud, mielıtt... Elbrun nagyon erıs telepata, idegen
létformákkal történı kapcsolatfelvétel és kommunikáció a szakterülete.
És, hogy is mondjam... Nem éppen hétköznapi ember. Attól tartok, a
legtöbben nem fognak jól kijönni vele." mondja Troi. "Köszönöm
tanácsosnı. Mr. O'Brien..." Az emelvényen néhány másodperc múlva
megjelenik egy harminc évnél nem idısebb férfi. "Deanna! Tudtam,
éreztem hogy itt vagy!" mondja Elbrun kitörı örömmel, mikor
megpillantja Troit. "Üdvözlöm a fedélzeten. A nevem..." "Jean-Luc
Picard. Ön a hajó kapitánya." "DeSoto kapitány úgy..." "A parancsok.
Itt vannak." mondja Elbrun, és egy adatmodult dob oda Picardnak. "Hogy
vagy?" fordul újra Troi felé. "Köszönöm, jól." "Uram..." szólal meg
ekkor Data, aki mindeddig Elbrun látómezején kívül várakozott. A férfi
riadtan kapja oda a fejét: "Ki... Nem, mi maga?" "Android."
"Hihetetlen. Semmit sem érzékelek. Mintha itt sem lenne." Picard
odaadja az adatmodult Datának: "Vigye ezt a hídra, és tanulmányozzák
át. Tizenöt perc múlva eligazítás." Data bólint, és távozik. "Mr.
Elbrun, megmutassuk..." "A kabinomat. Ne. Szeretnék minél elıbb
túllenni ezen az eligazításon, és utána eltőnni szem elöl."

LaForge és Riker az egyik folyosón sietnek valahová. "Hallottam már

egyet s mást errıl a fickóról. Nem ı az aki több mint negyven ember
halálát okozta?" kérdezi Geordi. "Pontosan negyvenhétét. Köztük volt a
Delphi kapitánya, és két barátom, akiket még az Akadémiáról ismertem."
"Mi történt?" "Egy kapcsolatteremtı küldetésen voltak. A grosdanaiak,
akiket meglátogatni indultak, annyira különleges lények, hogy a
Szövetség egy szakértıt rendelt melléjük, hogy segítsen tisztázni az
esetleges félreértéseket." "Az ı hibája volt?" "Azt hiszem, csak
közvetve. A kapitány megsértette a grosdanaiak egyik tilalmát. A kérdés
csak az, miért nem figyelmeztette ıket Elbrun."
Data, Riker és LaForge hamarosan a hídon találkoznak, s
belepillantanak az adatmodul tartalmába. "Az uticélunk a Beta Stromgren
rendszer, a Vega IX őrszonda legutóbbi megállóhelye." "A Vega sorozatot
ismeretlen területre küldték, ha jól becsülöm, most olyan huszonhárom
fényévnyire lehet a Szövetségi terület határától." mondja Riker. "Úgy
van. A szonda felfedezett valamit a Beta Stromgren rendszerben. Valami
egyedülállót."

A nemrég megkezdıdött eligazításon Data viszi a szót: "Tehát az

uticélunk a Beta Stromgren. A parancs szerint amennyire lehet, meg kell
közelítenünk a rendszer napját, amely pre-szupernova állapotban van, a
mérések szerint a robbanás akár napokon belül bekövetkezhet. Ez
azonban csak az egyik, a kisebb jelentıségő információ, amit a Vega IX
továbbított." "Data, térjen végre a lényegre." sürgeti Elbrun, majd
átnyúlva a mellette ülı LaForge elıtt, megérint néhány szenzort a
tanácsterem monitorának vezérlıpultján, mire egy közeli kép jelenik meg
a rendszer központi csillagáról. És a hatalmasra duzzadt, sötétvörös
csillag elıtt egy eddig soha nem látott alakú objektum látható: egy
feketébe hajló, sötétbarna, nagyjából csepp alakú test, melynek domború
részét győrő jellegő, szabálytalan repedések hálózzák be, melyekbıl
fény tör elı. "Az objektumot a 'Tin Man' kódnévvel látták el. Mint
látható, Tin Man a rendszer napja körül kering." folytatja Data. "Olyan
mint valami őrjármő." jegyzi meg LaForge. "Az energiaforrása
ismeretlen. Mikor a tudósok alaposabban megvizsgálták a szonda mérési
eredményeit, rájöttek hogy Tin Man nem őrjármő. Élılény." mondja
Elbrun. "Hogyan?" kérdezi hitetlenkedve Picard. "Valamiféle félig
mesterséges lény, mint a Borg?" veti fel Dr. Crusher. "Nem." válaszolja
Elbrun, miközben Data új képet jelenít meg a monitoron. A számítógépes
elemzés felfedi a lény belsı struktúráját, miközben Elbrun így
folytatja: "Tin Man teljes mértékben természetes jellegő, szerves lény.
A világőrben születik, és ott is él. Nem tudjuk honnan származik, és
miért jött ide. Ezért most odamegyünk, és kapcsolatba lépünk vele. Én
lépek kapcsolatba vele." "Megpróbáltak..." kezdené Riker. "Kapcsolatba
lépni vele korábban. Igen. Az univerzális fordító azonban nem boldogult
vele, annyira idegen. Talán közvetlen mentális kapcsolat révén sikerül
a dolog." válaszolja Elbrun. "Ez egy igen különleges lehetıség. De
veszélyes is lehet." mondja Troi. "Romulanok." morogja Picard. "Igen...
Majd elfelejtettem." mondja erre Elbrun. "Bejelentették
tulajdonigényüket a területre, és mindenre ami itt található." mondja
Picard. "Mint általában mindenre, amit értékesnek vélnek, és
hozzáférhetnek." jegyzi meg Worf. "Biztosan ık is küldenek egy hajót,
hogy megvizsgálják Tin Man-t." mondja Picard. "Téved. Kettıt küldtek."
fordul felé Elbrun. "Így van. A százhuszonhármas őrállomás két
Daa'Ridex osztályú cirkálót észlelt errefelé közeledni. Ez a
hajóosztály valamivel lassabb mint az Enterprise. Elvileg megelızhetjük
ıket." erısíti meg Data Elbrun információját. "Tehát versenyt futunk
velük egy ismeretlen életforma megismeréséért, esetleges új
technikáért, amire mindkettınknek nagy szüksége van. A romulanokat
ismerve, minden bevetnek majd, hogy minél alaposabban megismerhessék."
mondja Picard. "Vagyis valószínőleg egyszerően darabokra cincálják."
jegyzi meg LaForge. "Mivel Mr. Data a xenobiológusunk, a vizsgálatokat
ı irányítja majd." zárja le Picard az eligazítást.
A tisztikar nagyobb része távozik, csak Picard, Riker és Data,
valamint Elbrun maradnak még egy darabig. "Szóval maga lesz a
felügyelım." fordul Elbrun Datához. "Ha beosztok valakit egy másik
ember mellé, annak csak egy oka van: hogy a hibalehetıséget a
minimálisra csökkentsük. Nagyon valószínő hogy összefutunk a
romulanokkal, és..." mondja Picard. "Rendben, igaza van. Nekem is
számításba kellett volna vennem ıket, de valahogy elkerülték a
figyelmemet. ... Nem, téved, Mr. Riker. Akkor nem voltam figyelmetlen!
És ha a kapitány hallgatott volna rám, senki sem hal meg. ... Nem, Mr.
Riker. Ebben nem kell kételkednie." mondja Elbrun dühösen, majd elsiet.

Néhány nappal késıbb, mikor megérkeztek a Beta Stromgren határához,

Picard, Troi és Crusher doktornı gyengélkedıben beszélgetnek. "Tam
nagyon erıs telepata. Afféle csodagyerek volt." mondja Crusher. "Ezt
hogy értsem?" néz rá kérdın Picard. "Egy átlag betazoidnak évekig tart,
míg tudatos fejlesztéssel használhatóvá teszi szunnyadó telepatikus
képességét." magyarázza Troi. "Tehát nem születéstıl fogva birtokolják
a képességeiket?" "Nem. De néha születik egy-egy olyan gyermek, aki
különbözik a többitıl." "Miben?" "Születésétıl kezdve teljesen
birtokában van a képességeinek." válaszolja Crusher. "Aki így
születik, nem élhet normális életet. Az idegen gondolatok károsan
hatnak egy kisgyerekre, aki nem tudja még kizárni azokat. Tamnak
szerencséje volt, viszonylag korán észrevették a dolgot, és segítettek
neki. Próbálták helyrehozni a kárt, de nem jártak teljes sikerrel."
mondja Troi "Fogalmam sincs, hogy képesek egyesek életben maradni,
ilyen és ehhez hasonló megpróbáltatások közepette." jegyzi meg Beverly.
"Elbrun nem csak hogy életben maradt, de elınnyé változtatva nehéz
helyzetét, nélkülözhetetlen személlyé vált. A legjobb
kommunikáció-specialista." mondja erre Picard. "Minél különlegesebb
esetrıl, minél nagyobb kihívásról van szó, ıt annál jobban érdekli. A
rendelkezésre álló információk szerint teljesen visszavonultan él."
szól Crusher.

A hídon eközben Worf jelenti, hogy a távolsági szenzorok egy

ismeretlen objektumot észlelnek. "Mivel nincs tudomásunk olyan
természetes jelenségrıl amely görbületi sebességgel halad, amit látunk,
az vagy szenzorhiba, vagy egy álcázott őrjármő." fejtegeti Data. Worf
ellenırzi a mőszerpultját: "A szenzorok hibátlanul mőködnek." "Akkor
viszont hogyan érzékelhetjük ha egyszer álcázva van?" kérdezi Wesley.
"Az álcázórendszerük elégtelenül mőködik. Talán nem kap elegendı
energiát a mőködéshez." találgat Data. "Vajon miért?" tőnıdik Wes.
"Talán kérdezd meg ıket. Már ha tényleg romulanok egyáltalán." mondja
erre LaForge.

Elbrun elsötétített kabinjában van. Csengetnek, Troi jön: "Azt

hiszem, nagyon egyedül vagy. Datán kívül más nemigen áll szóba veled,
ugye?" "Egyedül?!" kiált fel fájdalmasan Tam, "Külön-külön hallom
minden egyes személy gondolatait! És tudom, hogy rajtad kívül senkinek
sem hiányzom." "Nem is akarod hogy bárki szükségét érezze a
jelenlétednek. Miért?" "Mert én nem vagyok közéjük való, hiszen annyira
különbözöm. ... Igazad van. Ez hazugság. Valójában félek ha túl sok
ember vesz körül. Olyankor nem tudom elszigetelni azt a sok tudatot.
Szeretet, győlölet, félelem, harag... Mint egy áradat, ami elsodor.
Félelmetes." "Tudom mit érzel." "Igen, te kivétel vagy, te tudod mit
érzek. Találtál egy helyet, ahol jól érzed magad." "Te viszont még
keresed a magad helyét." Egy idıre csend ereszkedik közéjük. "És itt
van grosdana. Felbukkan újra meg újra. Engem pedig elfog a kétkedés:
vajon mindent helyesen tettem-e?" "Mi történt?" "Azt hittem, ezt
mindenki tudja. ... Talán hagytam magam túlságosan befolyásolni
általuk. Ez veszélyes lehet. Határozottabban kellett volna
figyelmeztetnem Dawson kapitányt." "Utána... A Chanera V-re mentél..."
"Azok a lények... Csodálatosak. Hihetetlenül tiszta az elméjük.
Békeszeretı, egyszerő nép." "Nem olyanok mint az emberfélék." "Igen.
Talán csak Data kivétel. İ nagyon rendes. Kedvelem." "Gondolom ebben
az is közrejátszik, hogy nem érzékeled a gondolatait." "Igen. Tudod,
valakit lassan, lépésrıl lépésre megismerni újdonság. Megvan a maga
szépsége. Vele anélkül beszélgethetek, hogy gondolatok ezreivel
árasztana el." "Miért vállaltad el ezt a feladatot? Ott maradhattál
volna a Chanera V-ön. Most újra emberek között vagy." "Nem tehettem
másként. Gondolj csak bele: egy teljesen idegen intelligencia.
Önmagában létezik az őrben. Teljesen különbözik bármitıl, amivel eddig
találkoztunk. Nagyon öreg. És nagyon magányos. Teljesen magára
hagyatottan, idıtlen idık óta..." "Honnan tudod mindezt? ... Tam,
kapcsolatba léptél vele?" "Nem! ... Nos, igen. De még nem teljes a
kapcsolat." "Hiszen még nagyon messze van. Te nem lehetsz képes erre."
"Én valóban nem. De ı igen."

A híd fımonitorán a Beta Stromgren napja már egészen tekintélyes

méretőnek látszik nagyítás nélkül is. Data folyamatosan elemzi a Vega
IX-tıl érkezı adatokat, s a szonda képeket is továbbít Tin Man-rıl. "A
csillag egyre instabilabb. Sietnünk kell." mondja, miután a szonda
által küldött képet a fımonitorra kapcsolja. "Számítógép, hol
tartózkodik jelenleg Tam Elbrun?" kérdezi Picard. "Tam Elbrun jelenleg
az egyes turbóliftben a híd felé tart." "Hát persze..." néz Picard
Rikerre. Abban a pillanatban amikor Tam és Troi a hídra lépnek a
titokzatos, félig-meddig álcázott hajó felfedi kilétét: egy romulan
cirkáló jelenik meg az Enterprise mögött, aktivált fegyverekkel.
"Vörös készültség! Hadnagy, hívja ıket!" A romulan hajó nem fogadja a
hívást, néhányszor rálı az Enterprise-ra, majd elszáguld a rendszer
napja, és Tin Man felé. "Csak azért lıttek ránk hogy lelassítsanak."
mondja Elbrun. "A romulanok túlterhelték a hajójuk reaktormagját,
jelenleg is százhárom százalékkal üzemeltetik. A görbületi hajtómővük
helyrehozhatatlan károsodást szenvedett." jelenti Data. "Tehát mindent
egy lapra tettek fel. Úgy követtek bennünket, hogy tudták, talán soha
nem térhetnek haza." mondja Riker. "Eleve így tervezték. A másik hajó
bıven a biztonsági határ alatti energia-felhasználással közeledik, az
fogja visszavinni ıket. A romulanok akarnak elsıként kapcsolatba lépni
Tin Man-el." mondja Elbrun. "Ezt mind a gondolataikból olvasta ki?"
kérdezi Picard. "Igen. Teljesen tisztán érzékelem a parancsnok
gondolatait." Picard a géptermet hívja, a helyzetrıl érdeklıdik
LaForgenál. "Van néhány kisebb sérülés a pajzs tápkörében. Csak miután
azokat elháríthattuk, kezdhetjük meg újratölteni a pajzsot. A jelenlegi
szint mellett nem biztosítana elegendı védelmet a nap sugárzása ellen.
Talán harminc perc alatt végzünk." mondja LaForge. "Igyekeznünk kell.
Tíz percet kapnak."
"Tehát a romulanok akarnak elsık lenni... Legyen." mondja Picard,
valamivel késıbb. "Komolyan beszél?!? Ha sikerül nekik..." fakad ki
Elbrun. "Semmi esélyük. És ha most nyugton marad, tanulhat valamit."
"Ugyan mit?" "Nem mindig fontos elsınek lenni."

A kényszerpihenı alatt Elbrun felkeresi Datát a szálláshelyén: "Itt

is dolgozik?" "Igen. A berendezést magam módosítottam. Jelentısen meg
kellett növelnem a terminálok adatsebességét, hogy jobban igazodjanak a
feldolgozási képességemhez. Így nagyobb hatékonysággal dolgozhatok."
Elbrun körülnéz a kabinban, majd így szól: "Maga egy spártai."
"Spártai?" "Sok hely a munkához, s alig valami az élethez. Gondolom,
nem alszik." "Próbáltam, de nincs rá szükségem." "Ellenben fest." int a
letakart vászon felé. Data, aki eközben a Vega IX által továbbított
adatokat tanulmányozza, így szól: "Tin Man-nak igen különös belsı
felépítése van. Folyosók, kamrák... Úgy tőnik, mintha a belseje
valamiféle élılényeknek adott volna otthont. De a legénységnek semmi
nyoma. Egy lény, amit egy bizonyos feladat elvégzésére módosítottak.
Igazán érdekes." "Muszáj hogy minden élılénynek legyen valami feladata?
Miért ne létezhetne csak pusztán a létezésért?" "Erre a kérdésre nem
tudok válaszolni." "Data, maga a tökéletes kutató. Semmit sem ítél
értéktelennek, vagy magától értetıdınek, mindent ki akar deríteni." "A
szállítóhídon azt mondta, nem tud olvasni a gondolataimban." "Ez így is
van. Csak felismertem, mi motiválja. Zavarja hogy nem látom a
gondolatait?" "Talán nincs is mit látnia. Meglehet, nem állok másból,
csak némi mechanikából, meg az azt vezérlı algoritmusokból." "Vagy
egyszerően csak különbözik tılünk. És ez nem hátrány. Bár néhányan
annak látják."

A javítások tovább tartanak tíz percnél, így az Enterprise még mindig

mozdulatlanul vesztegel, miközben a romulanok megpróbálnak kapcsolatba
lépni a lénnyel. "Tin Man nem válaszolt nekik." mondja Data. "Ugyan
miért tenné? Miért válaszolna nekik?" kérdezi Elbrun. "És magának?"
néz rá Riker. "A romulanok aktiválták a fegyvereiket." jelenti Worf.
"Sárga készültség." mondja Picard. "Mr. Crusher, programozzon be néhány
menekülıpályát." teszi hozzá Riker. "Nem mi vagyunk a cél. ... Tin
Man!" fordul feléjük Elbrun. "Meg akarják semmisíteni?" kérdezi Picard.
"Igen. Ez a parancsuk, ha nem kapnak választ." "Crusher zászlós, irány
a romulanok hajója! Mr. Worf, lépjen kapcsolatba velük." mondja erre
Picard, s közelebb lép a fımonitorhoz. "Nincs értelme." mondja Elbrun,
s szinte félrelökve Picard-t, a helyére lép. Kezeit halántékára
szorítva koncentrálni kezd: "Veszély... Gomtuu... Ne engedd!" A
fımonitoron látható lény fénylı hasadékai felizzanak, majd Tin Man
megpördül, s egy fénylı kék energiahullám szakad le róla. A hullámfront
néhány másodperc múltán eléri a romulan hajót, s darabokra tépi.
Valamivel késıbb, szerencsére már jócskán meggyengülve, megrázkódtatja
az Enterprise-t, kiüti a számítógépet, s több alrendszerben
energiaellátási gondokat okoz.
Riker a gépházba siet hogy személyesen gyızıdjön meg az ottani
állapotokról. "Az impulzushajtómővet rendbe hoztuk, a görbületi
meghajtás legkorábban húsz óra múlva lesz használható. A pajzsok
javítása folyamatban." "Csoportosítsa az embereit a pajzs javításához.
Minél elıbb mőködıképessé kell tennünk. "Amint arról meggyızıdhettünk,
a pajzs nem sokat ér Tin Man ellen." "Igazából nem is tıle tartunk.
Sokkal inkább a romulanoktól."

A figyelmeztetés továbbításában kimerült Elbrunt lekísérik a

gyengélkedıbe, ahol Dr. Crusher megvizsgálja. "Kicsit fáradt, de
egyébként jól van." mondja Beverly Troinak és Picardnak. Ezt hallva a
kapitány Elbrunhoz fordul: "Tulajdonképpen milyen jellegő kapcsolatban
van Tin Man-al? És meddig terjed ki ez a kapcsolat?" "Nem tudom. Én
egyszerően csak figyelmeztettem. A lény neve Gomtuu. Nagyon, nagyon
öreg. Évezredek óta járja már az őrt." "Honnan jött?" "Nagyon
messzirıl. Egy másik galaxisból. Valaha milliónyian voltak." "Valaha?"
"Régóta nem találkozott már hozzá hasonlókkal. Teljesen egyedül van.
Talán ı az utolsó a fajtájából." "Segíthetnénk neki. Meg tudná kérni
hogy kövessen bennünket Szövetségi területre? Vagy legalább hogy hagyja
el a csillag közelségét?" "Gomtuu pontosan tudja mi vár rá, ha itt
marad. Éppen ezért van itt. Meg akar halni. ... Korábban volt egy
másik... Robbanás. ... Valahol... Halálos sugárzás... A legénység..."
Elbrun fájdalmasan összegörnyed, és felnyög, de folytatja: "A legénység
meghalt... Ez... Borzalmas érzés... Fájdalom... Magány... Végtelen
magány... A lény a halált keresi. ... Ilyen távolságból többet nem
tehetek, fizikai kapcsolatra lenne szükségem. Át kell szállnom rá."
"Ezt nem engedélyezhetem." "Nem bízik bennem?" "Nem. Mikor
figyelmeztette a lényt a fenyegetésre, megfordult a fejében hogy mi is
bajba kerülhetünk? Gondolt egyáltalán az Enterprise-ra? Azt hiszem,
elragadták az ösztönei!" "Kapitány..." tiltakozna Troi, de Tam leinti:
"Deanna... Igaza van. Ha nem enged át, nem jutunk ennél közelebb a
megoldáshoz. És lehet hogy végül külsı segítségre lesz szükségünk.
Talán épp az övére."

A gépházban serényen dolgoznak, egyszerre több rendszert próbálnak

mőködıképessé tenni. Éppen végeztek a távolsági szenzorok javításával,
s tájékoztatják errıl a hidat. Worf ellenırzi az érzékelıket, és
hamarosan fel is fedezi a másik romulan hajót amint feléjük közeledik.
"Helyezze készenlétbe a pajzsokat." mondja erre Riker.

Picard, Troi és Data a készenléti helyiségben tanácskoznak arról,

átengedjék-e Elbrunt Tin Man-re, vagy sem. "Data, maga jól kijön
Elbrunnal. Troi, ön évek óta ismeri. Mindkettıjüket kérdezem: mennyire
bízhatunk meg benne?" "Itt alapvetıen nem errıl van szó. Tam teljes
mértékben mellettünk áll. Egyébként pedig úgy érzem, helyesen tette
amit tett. Nagyon erısen kötıdik a lényhez. Az igazat megvallva egy
kicsit aggódom is emiatt." mondja Troi. "Konkrétan mire gondol?"
kérdezi Picard. "Azt hiszem, a lény valahogy hívja Tamet. Ha átmegy, ez
a kapcsolat csak még erısebb lesz. Nem hiszem hogy Tam azután hajlandó
lesz visszatérni az Enterprise-ra." "Én teljesen megbízhatónak tartom
Mr. Elbrunt. Biztos vagyok benne, hogy semmit sem tenne ellenünk, és
Tin Man-t sem próbálná ebbe az irányba befolyásolni." mondja Data. "Ha
bekövetkezik amitıl tartok, meglehet, nem leszünk közelebb a
megoldáshoz, de elveszítjük Tamet." ad hangot aggodalmának Troi.
"Köszönöm, tanácsosnı." bólint felé Picard, mire Deanna távozik. "Meg
kell jegyeznem, ezt nem egészen értem, uram. Eljöttünk ide, és most
mégsem tesszük lehetıvé hogy Tam elvégezze, amiért küldték?" mondja
Data, miután Troi elhagyta a helyiséget. "Tam figyelmeztette egy
veszélyhelyzetre a lényt, ami azonnal pusztító erıvel válaszolt,
megsemmisítve a romulan hajót." "Azt hiszem, értem. Ha egyedül
veszélyesnek tartja, küldjön el vele engem is." "Troi jobban megérti
ıt." "Ez igaz, velem viszont felszabadultabban tud beszélni. Lehetnék a
tanácsadója, és mikor szükséges, emlékeztethetném, hová tartozik."

A romulan hajó megérkezik. Az Enterprise pajzsai negyven százalékos

töltöttségőek, az impulzushajtómő és a fézerek csak kézi vezérléssel
kezelhetık. A romulanok kapcsolatba lépnek az Enterprise-al: "A
jelenlétük nem kívánatos. A fennhatóságunk alá tartozó területen
vannak." "Ez a szektor nem tartozik sem magukhoz, sem hozzánk,
mindkettınknek egyformán joga van az itt tartózkodásra. Kutatásokat
végzünk, és amíg be nem fejezzük a munkát, itt maradunk." "Az
ismeretlen lény elpusztította egy hajónkat. A bosszú jogán meg fogjuk
semmisíteni. Ha megpróbálnak megállítani bennünket, magukkal is
végzünk." mondja a romulan parancsnok, majd bontja a kapcsolatot.

Picard végül engedélyezi Elbrunnak, hogy Data kíséretében átszálljon

Tin Man-re. A felderítık teljes sötétségbe érkeznek. Különféle zajok
hallatszanak köröskörül, többek között egy mély, mindent átható
dobogás: bumm ... bum-bumm ... bumm ... bum-bumm. Mintha egy
gigantikus szív dobogásának hangja járná be Tin Man egész belsejét,
mint ahogy valószínőleg így is van. Lassan fényfoltok parázslanak fel
Data és Tam fölött, lágy fénybe borítva a folyosó egyenetlen felülető
bíborvörös falait. Data megpróbál kapcsolatba lépni az Enterprise-al,
de a kommunikátora nem mőködik. Tam hirtelen fájdalmasan felkiált, és
kezét halántékára szorítva összegörnyed: "Ez túl sok... Gomtuu...
Várj..." Data aggodalmasan közelebb lép, de Tam összeszedi magát. "Az
egész életét egyszerre akarta elmondani." fordul Datához.
"Elvesztettem a jeleiket." jelenti O'Brien a szállítóhídról. "Egy
védımezı alakult ki Tin Man körül." mondja Worf, majd hozzáteszi: "A
romulanok aktiválták a fegyvereiket, és elindultak a lény felé."
"Kormányos, követjük ıket. Vörös készültség! Mr. Worf készítsen elı
néhány torpedót." mondja Picard.
Ahogy lassan haladnak elıre a folyosókon, a fényforrások felizzanak
elıttük, majd újra elsötétednek ahogy elhaladtak alattuk. Egy helyütt
Tam megérinti a szilárdnak tőnı falat, mire az lassan magába fogadja a
kezét. Elbrun néhány másodpercig lehunyt szemmel áll, majd kezét
kihózva a falból, tovább indul. Data kíváncsian érinti meg a falat ott
ahol Tam tette korábban, de ı szilárd felületet tapint. Trikorderét
tanulmányozva hamarosan így szól: "A folyosó mintegy húsz méternyire
elıttünk egy nagyobb helyiségbe torkollik." "Tudom. Most már mindent
tudok. Jöjjön." A folyosó egyszer csak véget ér, de a fal közeledtükre
felhasad, s egy nyílás szélesedik rajta. "Ez itt a vezérlı." mondja
Tam, mikor belépnek az üres helyiségbe. Data kíváncsian néz körül,
miközben Tam tovább beszél: "A hajó és a legénység tökéletes
harmóniában léteztek együtt, egyfajta szimbiózis volt ez. Szükségük
volt egymásra. Mikor Gomtuunak többé már nem volt kire gondot viselnie,
nem maradt oka a létezésre." "Ez volt hát létezésének célja? Hogy
törıdjön a legénységgel?" "Igen. Deannának igaza volt. A Csillagflotta
valóban el fog veszíteni." mondja Tam, miközben egy ülés emelkedik ki a
padlóból. "Ne felejtse el, az a feladatunk, hogy segítsünk Tin Man-nak,
és a megszerzett ismereteket juttassuk el a Csillagflottához." mondja
Data, miközben Elbrun leül az ülésbe. "Én nem megyek vissza, Data. Itt
maradok."

A romulanok nem örülnek a nyomukba szegıdött Szövetségi hajónak:

"Figyelmeztetem magukat, ha közelebb jönnek, tüzet nyitunk." "Nekünk
pedig eltökélt szándékunk hogy megvédjük a lényt." válaszolja Picard,
 majd lezáratja a csatornát. "A lény energia-kibocsátása rohamosan
növekszik. A csillagban beindult az összeomlási folyamat." jelenti
Worf.

A vezérlı egyik falán mintha ablak nyílna a külvilágra. Tam eddig

behunyt szemmel ült az ülésben, de most Datára pillant: "Magyarázza el
nekik. Mondjon el mindent. Meg kell hogy értsék." "De a feladatunk..."
"Hogy megmentsük a lényt. És én pontosan ezt fogom tenni. Egész
életemben ezt a helyet kerestem, ahol békére lelhetek. Végre nem
zavarnak az idegen tudatok. Itt egyedül csak Gomtuu beszél hozzám. Én
ide tartozom."
"A csillag hamarosan felrobban. Szállítóhíd, kíséreljék meg
visszasugározni ıket!" mondja Picard. "A lény energia-kibocsátása a
mérhetı tartományon túlra emelkedett." jelenti Worf. Gomtuu a következı
pillanatban felizzani látszik, megpördül, s egy szikrázó energiahullám
szakad le róla. A hullámfront másodpercek alatt beéri az egymástól nem
messze levı romulan és Szövetségi hajókat, s görbületi sebességre
gyorsítja ıket. Mikor az Enterprise percek múltán megállapodik, a Beta
Stromgren napja már csak egy aprócska fényfolt a többi csillag között.
"A távolságunk a korábbi pozíciónktól három egész nyolctized milliárd
kilométer." jelenti Wesley. A Beta Stromgren ekkor vakító fénnyel
fellobban, s a csillagnak a robbanás által ledobott külsı köpenye
megkezdi végtelen útját a csillagok között. A felvillanással majdnem
egy idıben halk zaj hallatszik a hídon, de senki sem törıdik vele
igazán. Picard döbbenten mered a képernyıre, az egyre táguló gömb alakú
gázfelhıre: "Data..." suttogja. "Igen, uram?"
A hídon tartózkodók egy emberként fordulnak a hang irányába. Data a
híd hátsó részében áll, az egyik turbólift ajtaja elıtt. "Mi történt?"
kérdezi szemmel látható megkönnyebbüléssel Picard. "Ez egy hosszú
történet, uram." "És Tam...?" áll fel aggodalmasan Troi. "Azt hiszem,
megtalálta amit keresett."

Az Enterprise, miután úgy-ahogy rendbe szedték a görbületi

hajtómővet, a 152. őrállomás felé indul, hogy megfelelı körülmények
között fejezzék be a javításokat. A romulan hajóval nem találkoztak a
robbanás óta, senki sem tudja, ık is túlélték-e.

Data a tanácsteremben, az egyik ablaknál ácsorog, s az elmaradó

csillagokat szemléli. Az ajtó szisszenve feltárul, s Troi lép be:
"Beszélni akart velem..." "Igen. Tam arra kért, mondjam el, miért
maradt ott." "Mi történt ott kint?" kérdezi Deanna. "Valami
különleges... Tam és a lény, mindketten..." "Elkeseredettek,
elszigeteltek voltak." "Igen. De mikor egymásra találtak,
meggyógyultak. És az ami mindketten voltak, s amivé a találkozás által
lettek, barátságban egyesítette ıket." "És te mit találtál, Data?"
"Valami logikusat... Mikor Gomtuu visszaküldött, megértettem, ez az a
hely, ahová én tartozom." Ezzel Data visszafordul az ablak felé. Deanna
közelebb lép, átkarolja az androidot, s fejét Data vállára hajtva
belefeledkezik a csillagok szivárványszín csíkjainak látványába.

[Robert DeSoto kapitány - Michael Cavanaugh, Tam Eibrun - Harry

Groener. Írta: Dennis Putman Bailey és David Bischoff]

69. A mihaszna (Hollow Pursuits)

SD 43807.4 - SD 43808.2, 2366 október 21.

A Ten Forward ajtaja szisszenve feltárul, s Deanna Troi lép be rajta.

Szokásos egyszerő, félig-meddig egyenruha jellegő öltözékei helyett
most egy meglehetısen figyelemfelkeltı darabot visel, nem csoda hogy
többen megnézik maguknak, miközben letelepszik egy asztalhoz. Köztük
egy harminc év körüli hadnagy is, aki a bárpultnál iszogat. "Nem akarom
hogy baj legyen." lép közelebb Guinan, s megpróbálja elcsenni a férfi
elıtt álló üveget, de az nem hagyja: "Már miért lenne?" "Mert ahol maga
megjelenik, ott elıbb-utóbb baj lesz." A bár két átellenben levı ajtaja
szinte egyszerre nyílik ki, s az egyiken Riker, a másikon LaForge lép
be. Geordi odalép a férfihez: "Barclay hadnagy, ha jól tudom,
szolgálatban van." "Tényleg?" kérdezi a férfi egykedvően. "Igen. És
lenne is mit csinálnia. Térjen vissza a posztjára." "Barátocskám,
tegyen meg nekem egy szívességet: húzzon el innen. És ha nem akar bajt
magának, ne piszkáljon többet." válaszolja Barclay, és egy gyors
mozdulattal arrébb löki LaForgeot. Erre Riker néhány lépéssel ott
terem: "Barclay hadnagy, ez függelemsértés!" "Erre iszunk!" mondja
Barclay, és kiüríti poharát. Riker támadásba lendül, de Barclay
könnyedén elkapja, és karját hátracsavarva a bárpulthoz szorítja:
"Riker, maga nem több egy egyenruhába bújtatott közhelygyőjteménynél.
Csak egy kevéske meleg levegı. Ha Picardnak valami baja van velem,
jöjjön ide, és mondja meg személyesen!" Riker és LaForge gyorsan
eltőnnek a színrıl, Barclay pedig odalép az eseményeket mindvégig
szemmel tartó Deannához. Troi így szól: "Mindig jó egy határozott
férfit látni. Erıt érzek benned. Ellenállhatatlan vagy." Barclay már
éppen válaszolna, mikor LaForge hangja érkezik a kommunikátorból:
"Barclay hadnagy, jöjjön az ötös raktérbe." Barclay arcán bosszús
kifejezés jelenik meg. "Egy kicsit még várnod kell, kedves." mondja
Troinak, majd arrébb lépve fennhangon így szól: "Számítógép, programot
tárolni, holodeck alapállapot!" Majd a megjelenı biztonsági ajtón
keresztül kilép a folyosóra.

Riker és LaForge az egyik raktérben figyelik, miközben néhányan

hengeres tárolótartályokat sugároznak fel a bolygóról amely körül
jelenleg keringenek. A tartályok különbözı szövetmintákat tartalmaznak,
amelyeket a Mikolax rendszerbıl a Nahmi IV-re szállítanak, ahol azok
segítségével talán sikerül megfékezni a Correllium-lázat. LaForge egy
darabig figyeli amint a következı hat hengert egyenként, kézben
elcipelik a raktér egy másik részébe, mert az ilyesmire használt
antigravitációs targonca nem mőködik, majd Rikerhez fordul: "Mihez
kezdjek vele? Mindig elkésik, nincs kedve dolgozni. Csak sodródik az
árral. Igazán nem tudom... Egyáltalán hogy tudta elvégezni az
akadémiát?!" "Itt az ideje hogy beszéljünk a kapitánnyal Brokkoliról."
A gúnynév hallatán LaForge elmosolyodik. "Nem az én érdemem. Wesley
kezdte el így hívni. Persze nem hajlandó bevallani, de így volt.
Mindenesetre illik hozzá a név." mondja Riker vigyorogva. "Uram!" kiált
feléjük az egyik technikus. Mindketten odafordulnak. A sárga-fekete
egyenruhás férfi az egyik frissen felsugárzott tartályra mutat,
amelybıl szivárog a tartósítógáz: "Mi legyen vele?" "Semmisítsék meg. A
tartalma értéktelen és könnyen pótolható." mondja neki LaForge. A férfi
bólint, és elcipeli a sérült tartályt. A raktér vaskos biztonsági
ajtaja feltárul, s Barclay lép be rajta. "Mi tartott ilyen sokáig?"
kérdezi tıle LaForge. "Fontos dolgom akadt, uram." "Ne keressen
kifogásokat... Na mindegy. Az AG-targonca megmakacsolta magát.
Foglalkozzon a dologgal." mondja erre LaForge, majd elsiet. Barclay
elindulna hogy szemügyre vegye a meghibásodott szállítóeszközt, de
Riker megállítja: "Túl sokszor látni a nevét nem túl pozitív tartalmú
jelentésekben. Nem tudom, az elızı hajóján hogy volt, de most az
Enterprise-on van. Igyekezzen egy kicsit. Megértett?" "I... Igen,
uram." Riker erre továbbengedi a hadnagyot, és távozik.
LaForge és O'Brien a raktérben figyelik az AG-targoncát, és a
mellette álló Barclayt, aki így szól: "Most már jónak kell lennie."
Bekapcsolja a szerkezetet, ami felemelkedik a padlóról, egy darabig
stabilan lebeg, majd billegni kezd, s a rajta álló hat tartály egyike
leesik. Végül a targonca visszazuhan a padlóra. LaForge megcsóválja a
fejét. "Nem... Nem értem. Mindent... Többször ellenıriztem. Mőködnie
kellene." mondja Barclay, majd a szerszámos táskát közelebb húzva
nekilát hogy lefejtse a targonca vezérlırendszerének burkolatát.

Riker, LaForge és Picard a készenléti helyiségben beszélgetnek.

"Elég szokatlan dolog, ha valaki nem teljesít kielégítıen ezen a
hajón." mondja Picard. "Meg kell gondolnunk, valóban ide való-e." veti
fel Riker. "Ha nem lenne, miért kértem volna az idehelyezését?" néz rá
rosszallóan Picard. "Én mindig úgy gondoltam, bárkivel együtt tudok
dolgozni. De Brokkolitól... Ideges leszek. Mindenki az lesz." mondja
LaForge. "Brokkoli?!?" kapja fel a fejét Picard. "Wesley adta neki ezt
a nevet." magyarázza Riker. "Most viszont gyorsan elfelejtjük! Igen?!"
kérdezi Picard kissé ingerülten, majd így folytatja: "Mr. Barclay évek
óta dolgozik a Csillagflottánál. A korábbi hajóján kitőnıen megállta a
helyét, a felettese csak dicsérı szavakat mondott róla, mikor átkerült
ide." "Talán csak el akarta adni a portékáját. Tudta hogy szükségünk
van egy diagnosztikai mérnökre." jegyzi meg Riker. Picard rosszallóan
néz elsı tisztjére, aki folytatja: "Átnéztem a pszichológiai
teszteredményeit. A fickó egy reménytelen álmodozó." "De ugyanazt az
életet választotta mint mi. İ is a Csillagflottát akarja szolgálni.
Könnyő egy problémát a másikra kenni. Túlságosan is az." mondja erre
Picard. "Többször próbáltam..." "Akkor próbálja tovább, Geordi!"
csattan fel ingerülten Picard. "İ is a legénységünk tagja. Szerettessék
meg vele a hajót. És ismerjék meg, ki ı valójában. Barátkozzanak össze
vele." "Barátkozzunk össze?! Elviselni is alig bírom." tiltakozik
LaForge. "Akkor igyekezzen megszabadulni a személyes elıítéleteitıl!
Leléphetnek."
LaForge beóvakodik a félhomályos raktérbe, s megpillantja Barclayt,
amint a földön ülve a targoncán dolgozik: "Nos, Reg, hogy halad?" "U...
Uram. Én Ööö... Hogy mondjam... Még nem találtam meg a hiba okát." "Ne
csináljon olyan nagy gondot belıle." "Arra... Gondoltam, szétszedem a
teljes gravitációs magot, és darabonként vizsgálom át." "Jó ötlet."
"Mikor tegyek jelentést az eredményekrıl?" "Mikor lenne megfelelı?"
"Még ma megleszek vele." "Nagyszerő." mondja LaForge, majd a kijárat
felé indul, de visszafordul: "Még valami. Holnap reggel megbeszélést
tartunk a technikai személyzettel, talán ön is részt vehetne. Bármilyen
javaslat érdekel." "De, öö... Mirıl? Úgy értem, készítsek hivatalos
beszámolót?" "Semmi ilyesmire nincs szükség. Csak jöjjön el. Nyolckor
kezdünk." "Igyekszem ott lenni."

"Jó reggelt, uraim. Kapcsolják nagyobb fokozatra az agyukat,

nekilátunk." köszönti a technikusokat LaForge, mikor Wesley kíséretében
megérkezik a gépterembe, a központi vezérlıpulthoz.
Valamivel utánuk, Barclay érkezik futva, sőrő bocsánatkérések
közepette. "Nos, uraim, ez az út elég nyugalmasnak tőnik. Úgy tőnik,
lesz idınk némi preventív karbantartási munkákra. Egy csoport lásson
neki az anyag-antianyag fúvókák ellenırzésének, és ha szükséges,
finombeállításának. Más. Crusher zászlós a héten nálunk dolgozik majd.
Legalább megtaníthatjuk neki végre, hogy mi a különbség az impulzus- és
a görbületi hajtómővek között." Ez utóbbi mondat általános derültséget
okoz. "Mr. Barclay az elmúlt napon az egyik AG-targoncát próbálta
mőködésre bírni. A meghibásodás valószínő okáról készített jelentésében
van néhány érdekes gondolat." folytatja LaForge, majd Barclayra
pillant. "Érdekes? Csak... Nem jelentıs... Megoldom, olyan
rövidzárlat-féle lehet a gravitációs magban." dadogja Barclay. "Az nem
ilyen jelenséget okozna. Akkor a biztonsági rendszer nem engedné
beindítani a targoncát." jegyzi meg Wesley. "Tudom." mondja Barclay.
"De azért meg lehet vizsgálni ennek a lehetıségét is." néz Wesleyre
LaForge.

Barclay Troival beszélget, Deanna "munkahelyén" a tanácsosnı

fogadószobájában. "Egyszerően nem tudtam, mint mondjak." mondja
Barclay. "Mit mondott volna legszívesebben?" "Hogy törıdjön a maga
dolgával. Én is pontosan tudtam, mirıl van szó. Egy tizenhét éves
gyerek ne oktasson ki." "Az ilyesmitıl túl hamar elbizonytalanodsz. És
egyébként is túl sokat aggódsz." "Nem tudod milyen nehéz az életem."
"Azért el tudom képzelni. De felejtsük ezt egy idıre. Most itt vagy,
és ez a lényeg." "Szerintem is." "Próbálj meg lazítani." "Ha
segítesz..." "Hát persze." mondja Deanna, s megcsókolja Barclayt. "Nem
rossz, de a környezet nem az igazi. ... Számítógép, indítsd a Barclay
tizenöt jelzéső szimulációt!" A holodeck néhány másodpercre kiürül,
majd a szobabelsı egy erdei tájnak adja át a helyét. Barclaytól nem
messze pedig Deanna áll, meglehetısen lengén öltözve.

A Ten Forwardban egy vidám társaság üldögél az egyik asztalnál:

LaForge, Wesley, az egyik hajtómőtechnikus, és Data. Barclay
hadnagyról, vagy "népszerőbb" nevén Brokkoliról beszélgetnek. "Miért
nevezik Barclay hadnagyot a távollétében egy zöldségféle nevén?"
kérdezi Data. "Ez egyfajta vicc... Egy gúnynév." magyarázza Wesley.
"Gúnynév... Valamilyen, általában negatív jellemvonás megjelenítése egy
csak szőkebb baráti körben használt megnevezésben." mondja Data.
"Datának igaza van. Ezt a nevet jobb ha egyszer s mindenkorra
elfelejtjük. A kapitány parancsa." pillant a többiekre Geordi. A
technikus bólint, s felemeli a poharát. "Ez meg mi a..." néz
meglepetten a pohárra, mikor az szinte olvadozni kezd a kezében, s az
ital szétcsurog belıle.
LaForge és Data, a selejt pohárral együtt levonulnak a gépházba, hogy
utánajárjanak a dolognak. Az anyagszerkezeti vizsgálat nem sok dologra
derít fényt. "A poharat alkotó üveg molekuláris struktúrája teljesen
megváltozott. Talán meghibásodott a replikátor?" tőnıdik LaForge. "Nem
valószínő. Akkor nem csak ez az egy hibás pohár lenne, és a benne levı
ital sem lett volna fogyasztható. Inkább arról lehet szó, hogy a pohár
valamiféle sugárzással került kapcsolatba. Csakhogy a Ten Forwardban
semmi ilyesminek nem szabadna jelen lennie." mondja Data. "Akkor lehet
hogy jobb lesz ha átvizsgáljuk a teljes energiarendszert. A baj csak az
hogy több mint négyezer áramkör jöhet szóba... Várjunk csak, azt hiszem
megvan a megfelelı ember erre a feladatra." Ezzel LaForge elindul a
közelben dolgozó Barclayhoz. Data a nyomába szegıdik. Geordi odaadja a
poharat a hadnagynak, és elmondja, mit gyanítanak. "Az igazat megvallva
erre én is gondoltam." mondja Barclay. "Valóban? Miért?" kérdezi
LaForge. "Az AG-targonca miatt. Nincs benne hiba. Minden a legnagyobb
rendben van vele. Valami más okozza a rendellenességet, valami külsı
hatás." "Nem kizárható hogy a két dolog valóban összefügg." ért egyet
Data.
A trió a hídra megy, hogy beszámoljanak a dologról Rikernek.
"Elıfordulhat hogy emiatt szárazdokkba kell állnunk valahol?" kérdezi
bosszúsan Riker. "Egyelıre nem tudjuk. A legokosabb ha megvárjuk, míg
Mr. Barclay végez az ellenırzésekkel. Azután talán többet tudunk majd."
mondja LaForge. "Tulajdonképpen Barclay hadnagy ismerte föl elıször az
összefüggést a két esemény között." említi meg Data. "Mi?! Én nem...
Vagyis..." tiltakozik Barclay. "Akadályozza ez a dolog az utunk
folytatását?" kérdezi Picard, közelebb lépve. "Nem, uram. Ki... Ki
kell kapcsolnunk a részáramköröket, de... Csak egyesével. Nem fog
fennakadást okozni." mondja Barclay. "Nagyszerő. Várom a jelentését Mr.
Brokkoli." mondja Picard kissé szórakozottan. Rikernek arcára fagy a
vigyor, LaForgenak halaszthatatlan ellenıriznivalója támad az egyik
mőszerpulton, Picard pedig olyan arcot vág mintha épp ebben a
pillanatban tájékoztatták volna arról hogy Lwaxana Troi tart a hídra.
"Öö... Barclay." helyesbít Jean-Luc. "Ha megbocsátanak..." mondja
halkan Barclay, majd távozik. "Igen, a hasonlóság oka a legtöbb
nyelvbotlásnak. Néhány hangzó felcserélıdése, és a Barclayból..." kezdi
Data, de mikor Riker és Picard tekinteteinek kereszttüzébe kerül,
elhallgat, és LaForge példáját követve inkább ı is egy kijelzıcsoportot
kezd tanulmányozni. Picard jó ideig áll mellettük, gondolataiba
merülve.

LaForge hamarosan elmenekül a meglehetısen fagyossá vált légkörő

hídról, s a Ten Forwardban keres menedéket. Hamarosan szóba elegyedik
Guinannel. "Igen, ismerem. Bejön, leül egy félreesı asztalhoz... Nem
sokat beszél. És meleg tejet rendel." válaszol Guinan Geordi kérdésére,
hogy ismeri-e Barclayt. "Igen, ez ı." "Egyébként a meleg tejtıl jól
alszik az ember. Talán maga is kipróbálhatná. Tulajdonképpen miért
kérdezi?" "Nem is tudom. Szeretném egy kicsit jobban megismerni.
Gyakran beszélget vele?" kérdezi LaForge. "Keveset beszél." "Vannak
barátai?" "Még egyet sem láttam." "Akkor mihez kezd vele?" "Kiviszem a
tejet, és békén hagyom." "Sajnos, én nem tehetem. Elég komoly gondot
jelent számomra." "Tudja, igen élénk a fantáziája." "Honnan tudja?"
"Érzem." Lehet hogy rossz foglalkozást választott. Egy diagnosztikai
mérnök az ilyesminek nem sok hasznát veheti." "Ezek szerint maguk
mérnökök nem nagyon szeretik az ilyesmit." "Nem errıl van szó. A
legnagyobb gond az, hogy nem igazán tud feloldódni." tiltakozik Geordi.
"Akkor olyan mint Takeem volt. Anyám testvére. Mindenki óvott tıle
bennünket, azt mondták, jobb ha békén hagyjuk." "És, úgy tett?"
"Dehogy. És mondhatom, jól tettem. İ volt a legviccesebb alak, akit
valaha ismertem. Csak senkinek sem volt elég türelme ahhoz hogy ezt
kiderítse. Rajtam kívül." "Meglehet, rosszul fejeztem ki magam. Reg
mindig elkésik, ideges..." "Ha úgy érezném hogy senki sem kedvel
igazán, én is igyekeznék elkésni, és nem lennék valami nyugodt."
"Guinan, ez igazságtalan megjegyzés volt..." "Valóban?" néz a nı
Geordira vádlón. "Ha megbocsát." Ezzel faképnél hagyja. LaForge egy
darabig töpreng a hallottakon, majd fennhangon így szól: "Számítógép,
hol tartózkodik jelenleg Barclay hadnagy?"
LaForge hamarosan a kettes holodeck vezérlıpanelje elıtt áll, s az
éppen futó programot vizsgálgatja, majd belép a feltáruló biztonsági
ajtón. Árnyas erdei táj tárul a szemei elé. Érdeklıdve körülpillant,
majd találomra elindul valamerre. A választás szerencsésnek bizonyul,
hamarosan találkozik valakikkel. Ám a látvány meglehetısen meglepi: Dr.
Crushert pillantja meg egy hintában lengedezni, fia nem messze tıle,
egy fatörzsön ülve falatozik. Ráadásul mindketten tizenhetedik
századbeli ruhákat viselnek. "Wesley?!" lép közelebb Geordi a fiúhoz.
Az odabólint, s folytatja az evést. "Fiam, Barclay nagyúr nem kedveli
ha valaki ilyen udvariatlan. Válaszolj tisztességesen ha kérdeznek."
fordul felé Beverly. "Hol találom Barclay... Nagyurat?" kérdezi
LaForge. "Valahol arrafelé. Csak menjen a zaj után. Azt hiszem éppen
egy apróbb nézeteltérést tisztáz néhány izgága fickóval." int a háta
mögé Beverly vidáman. Geordi egy darabig hegyezi a fülét, és valóban, a
távolból mintha kiáltásokat, és fémes csengést lehetne hallani.
LaForge a hang irányába indulva hamarosan egy tisztás szélére ér, ahol
valamiféle erıdítmény romjai között négy férfi vív kardpárbajt, hárman
egy ellen felállásban. Az egymagában védekezı vívó természetesen
Barclay, támadói pedig Picard, Data és maga LaForge, szintén
tizenhetedik századi öltözékben. LaForge a fák között meghúzódva
figyeli ahogy Barclay lassan fölülkerekedik ellenfelein, s azok
legyızötten elmenekülnek. Végül kilép a tisztásra. Mikor Reg
megpillantja az egyenruhás LaForgeot, s rájön hogy ı nem a szimuláció
része, megdermed.

"Megkönnyítem a helyzetét, uram. Önként kérem az áthelyezésemet."

mondja Barclay a vele szemben ülı LaForgenak, a Ten Forwardban,
valamivel Geordi holodeckbeli látogatása után. "Nem, várjon..." "Ugyan
már. Maga tudja. Az egész legénység tudja. Nem fog menni." "Reg,
elárulok valamit. Én is elég sokat járok a holodeckbe, és úgy gondolom,
bárki bármit csinál odabent, az az ı magánügye. Legalábbis addig, amíg
a dolog nem megy a munkája rovására." "Nem mondja el senkinek?" "Ugyan
miért tenném? Nem hiszem hogy rajtam kívül bárki mást érdekelne a maga
fantáziavilága." Guinan, aki tálcával a kezében járkál a bárban, egy
pillanatra megáll nem messze Geordiék asztalától, s helyeslıen
LaForgera pillant. "De azért elég szokatlan, ha valaki olyanokat
szimuláltat, akikkel egyébként nap mint nap találkozik." folytatja
Geordi. "Ez egyfajta... Levezetı szelep. Tudja, van egy... Tiszt a
hajón, aki... Mindig gondokat okoz." "Hadd találjam ki..." mondja
LaForge mosolyogva, mire Reg bólint. "Igen. Ön az. Nem voltam képes
eddig megmondani, pedig talán jobb lett volna. Valami más kiutat
kellett találnom." "Ez egy igen különös megoldás volt. Azt hiszem,
talán felkereshetné Troi tanácsosnıt." "Nem! ... A holodeckben
jobban... Érzem magam. El sem tudná képzelni, mi az ami ellen küzdeni
próbálok." tiltakozik Barclay vehemensen. "Reg, keressen fel bátran,
bármikor. Ha tudok, segítek." "Tudja, mindig félek valamitıl... Néha
egészen lehetetlen dolgoktól... Például hogy egyszer elfelejtem valaki
nevét... Nem tudom, mit kezdjek a kezeimmel, amikor éppen nem kell
semmit csinálniuk. Nem tudom, mit csináljak emberek között... Egy
fogadáson... Akárhol... Végül általában egy félreesı sarokban kötök ki,
igyekszem nagyon boldognak látszani, és nagy figyelemmel tanulmányozok
valamit a közelemben, legyen az akár egy cserepes virág, vagy bármi
más..." "Egyszerőbben mondva, szégyenlıs." "Igen. Milyen ártalmatlan
dolognak tőnik, ugye? Pedig..." "Mr. LaForge, ha ráér, kérem jöjjön a
hármas szállítóhídra." hallatszik O'Brien hangja Geordi
kommunikátorából. "Mindjárt ott vagyok. ... Reg, azt hiszem mégiscsak
beszélnie kellene Troival." "Ez nem megy." "Komolyan javaslom. Mint
barátja, és felettese."

Mikor LaForge megérkezi, O'Brien elmondja neki, hogy a transzporterek

rutinjellegő beszabályzását végezte, s duranium próbatestekkel
ellenırizte az anyag-energia konverterek és a tárolómátrix mőködését.
"A többi transzporterrel minden rendben, de... Ezt figyelje." mutat
O'Brien az emelvényen szertefoszló próbatestre: "Egyszerően csak
beolvastatom a tárolóba, majd újra anyaggá alakítom." A henger
hamarosan újra megjelenik, látszólag sértetlenül. LaForge kérdın
pillant O'Brienre, aki az ujját felemelve türelemre inti, s újabb
átalakítási ciklust kezdeményez. A henger helyett azonban ezúttal egy
olvadt fémtócsa marad vissza az emelvényen. "Huh... Még jó hogy nem én
álltam ott." pillant LaForge elhőlten O'Brienre.
Picard és Riker hamarosan megérkeznek a szállítóhídra, hogy szemügyre
vegyék a dolgokat. "A jelenség csak a hármas szállítóhídon
tapasztalható, a többi rendben van." mondja LaForge. "Jelenleg." jegyzi
meg Riker. "Uraim, huszonkét órán belül célhoz érünk. Addigra az összes
szállítóhídnak mőködnie kell. Mr. LaForge, O'Brien fınök, teljes
diagnózist szeretnék." mondja Picard, majd elsiet. "Geordi, küldje
Barclay hadnagyot a hídra." mondja Riker. "Nagyon sürgıs, uram?" "Nem
különösebben. Miért?" "Szeretném felkészíteni."

Troi és Barclay a tanácsadói helyiségben üldögélnek, Reg kissé

feszültnek látszik. "Tudom hogy ez nem könnyő önnek. Van valami amitıl
kellemesebben érezné magát?" kérdezi Troi. "N... Nem." "Járt már
korábban tanácsosnál?" "Ig... Nem." "A legtöbben kissé zavarban vannak
az elsı alkalommal. Semmi baj ha maga is így érez." Barclay erre
igyekszik a lehetı "leglazábban" viselkedni, de nem igazán jár
sikerrel. "Én teljesen nyugodt vagyok." mondja végül. "Akkor jó. Nos,
elıször is, dıljön hátra, és csukja be a szemét." mondja Troi.
"Miért?" kérdezi aggodalmasan Barclay. "Ez egy lazítógyakorlat része."
"Valóban?" Troi eközben csökkenti a helyiség megvilágítását. "És most
hunyja le a szemét... Koncentráljon a hangomra... Lassan szívja be a
levegıt az orrán, majd fújja ki a száján... Lassan... Ugye érzi hogy
milyen megnyugtató." "Igen." mondja Barclay, majd felpattan, és az ajtó
felé indul: "Ööö... Köszönöm, nagyon sokat segített..." "De..." "Orron
be, szájon ki... Köszönöm." Ezzel Barclay kimenekül az ajtón.

A hídon Riker türelmetlenül járkál fel s alá: "Hol van már megint
Barclay?" "Miután tılem távozott, nem láttam." mondja Troi. Végül
megkérdezik a számítógépet, s kiderül hogy Reg a kettes holodeckben
van. "Majd én idehívom." ajánlkozik LaForge, de Riker leinti:
"Köszönöm, de inkább magam megyek." Geordi és Troi csatlakoznak hozzá.
Útközben LaForge így fordul Rikerhez: "Barclay hadnagy igen...
Különleges programokat futtat." "A programjai nem érdekelnek. A
türelmem viszont elfogyott." válaszolja Riker.
Hamarosan megérkeznek a holodeckbe, ahol a LaForge által már ismert
program fut. A közelbıl hangokat sodor feléjük a szél, így hát
elindulnak arrafelé. A romok között Data, Picard és LaForge
szimulációját pillantják meg, Picard éppen egy új vívócselt tanít
Datának. Riker és Troi döbbenten figyelnek, majd Riker dühösen kifakad:
"A legénység tagjainak szimulálása tiltott dolog. Számítógép, a teljes
programot törölni!" "A parancsot visszavonom!" kiáltja Troi, mielıtt a
parancs végrehajtásra kerülhetne. Riker kérdın néz rá. "Barclaynak
nehézségei vannak a valóság elfogadásával, ez az egyetlen hely ahol
megszabadulhat a gátlásaitól. Nem lenne jó ha megsemmisítenénk."
magyarázza Deanna. A három szimulált alak csak ekkor figyel fel rájuk,
s felsorakozva támadó állást vesznek fel. "Hagyják már abba." fordul
feléjük ingerülten Riker. "Maga az ellenségünk!" mondja a szimulált
Data. "Dehogy vagyok az." "Hogy akar fegyver nélkül védekezni?" kérdezi
a szimulált LaForge. "Sehogy!" "Ellenségességet vélek felfedezni a
hangjában." mondja a szimulált Picard, majd mindhárman felnevetnek.
"Talán egy hozzá méltó ellenfélre lenne szüksége..." tőnıdik Picard,
majd mindhárom szimuláció egyszerre kiált fel: "Egyes!" A közelben
üldögélı Wesley-szimuláció felkapja a fejét, és visszhangként
csatlakozik a többiekhez. "Jövök!" hangzik fel a fák közül, majd egy
Riker-szimuláció ront ki a fák közül: "Itt vagyok! Elkéstem?
Lemaradtam valamirıl?" kérdezi aggodalmasan, majd mikor megpillantja az
igazi Rikert, eltőnıdik: "Olyan ismerısnek tőnik... Talán állt már a
pengém elıtt korábban is?" "Hol van Barclay?" kérdezi ingerülten Riker.
"İt keresi? Akkor jobb ha összeszedi magát. İ a legjobb vívó." "Az
egész holodeckben." Troi a nevetéstıl fulladozva figyeli az önmagával
vitatkozó Rikert, aki erre felé fordul: "Viccesnek találja?!" "Annyira
mérges, hogy az már... Félelmetes." válaszolja Deanna nagy nehezen erıt
véve magán. "Mr. Barclay hamarosan meg fogja tudni, milyen mérges is
vagyok valójában." mondja erre Riker, majd törölteti a szimulációját.
"Ennek alapján legalább lehet némi elképzelésünk arról, mi bántja
Barclayt tulajdonképpen. És az egészséges fantázia még nem hátrány,
amennyiben nem kerül át a valóságba." mondja Troi. "Ez egészséges?!"
kérdezi Riker, miközben továbbindulnak. "Igen. Sıt, szerintem még
mulatságos is." válaszolja Troi. Ám megváltozik a véleménye, mikor
megpillantják Troi lenge öltözető szimulációját. Deanna majd felrobban,
másodpercekig csak levegı után kapkod a felháborodástól. Az sem javít
sokat a helyzeten, hogy mikor megfordul, Riker fülig érı vigyorával
találja szemben magát. "Számítógép, a Troi szimulációt törölni!"
kiáltja Deanna, mikor újra levegıhöz jut. Riker kitőnı idızítéssel
visszavonja a parancsot: "Már elfelejtette? Ki akarjuk találni, mi
nyugtalanítja szegényt. Egyébként igen fantáziadús, nem gondolja?"
Riker az utolsó mondatot LaForgehoz intézi, aki elismerıen hümmög, és
bólogat. Troi nagy levegı véve nekikészül hogy rájuk zúdítsa haragját,
de végül meggondolja magát, s egy nagyot fújva visszafordul a
szimuláció felé.

A hídon egy pillanatra figyelmeztetı hangjelzés hallatszik. "A

sebességünk rövid idıre mintegy hatszázad görbülettel megnövekedett."
jelenti Data. "Mi lehet az oka?" kérdezi Picard. "Az antianyag-fúvókák
vezérlése blokkolódott." "Mr. LaForge, mi történhetett?" aktiválja
Picard az interkomot. "Sajnálom, uram, jelenleg nem a gépteremben
tartózkodom, hanem a kettes holodeckben." "Ott is valami rendellenesség
merült föl?" "Nem, legalábbis nem mőszaki jellegő. Azonnal indulok a
gépterembe." "Helyes. Azt hiszem, a holodeck megvárja. És kérem,
értesítse Mr. Barclayt." mondja Picard, majd bontja a kapcsolatot.
"Barclayt? Nekem is ez a leghıbb vágyam." morogja Geordi, majd a három
fıs "kutatóosztag" tovább indul. Végül rábukkannak Barclayre, aki a
szimulált Beverly társaságában keres megnyugvást. Riker visszafogva
magát egyelıre nem szól, csak megnyittatja a kijáratot, és kitessékeli
a többieket a folyosóra. LaForge a kapitány parancsára hivatkozva
kimenekíti Barclayt a kellemetlen helyzetbıl, s Rikert és Troit maguk
mögött hagyva elindulnak a gépház felé.

"Teljesen magam alatt voltam. Napi tizenkét órát dolgozom az

energiarendszer ellenırzésén, és most még ez a transzporter-dolog is.
Nyugalomra volt szükségem." magyarázkodik Barclay. "Troit kellett volna
felkeresnie, de ehelyett megint a holodecket választotta." "Igen,
igen... De olyan nagy a kísértés..." "Azt hiszem akár már könyvet is
írhatna errıl a témáról. Nézze, Reg. Én is a holodeck szerelmese
voltam, de mindig sikerült idıben kikapcsolni, és otthagyni, bármilyen
nehéz volt is." "Az a baj, hogy akiket ott létrehozok, valóságosabbnak
tőnnek számomra, mint akik idekint élnek. Talán csak ön az egyetlen
kivétel." "Reg, szükségem van a segítségére. Most jobban mint
bármikor."
LaForge és Barclay a gépterembe érve nekilátnak hogy leellenırizzék a
görbületi hajtómővet, de a vezérlırendszerben nem találnak hibát.
"Talán ésszerő lenne kikapcsolni a hajtómővet, míg ki nem derül, mirıl
van szó." veti fel Reg, mire LaForge kapcsolatba lép a híddal, és
tájékoztatja ıket. Data, Picard jóváhagyásával kikapcsolja a görbületi
meghajtást. Azaz csak kikapcsolná, de a vezérlırendszer nem reagál,
sıt, a sebesség folyamatos növekedésbe kezd. "A fúvókák újra
beragadtak. Ez nem a vezérlés hibája, valami mechanikai gond lesz."
gyanítja Barclay.

Az Enterprise hamarosan eléri a kilences görbületi sebességet, s ha a

folyamatot nem sikerül tizenöt percen belül megfékezniük, a hajó
egyszerően darabokra hullik a szerkezeti túlterheléstıl. Riker
elrendeli a hajtómőszekció kiürítését, hogy ha más megoldás nincs, a
csészealj-egységet leválasztva elszakadjanak a veszélyt jelentı
hajtómőtıl, de Data megjegyzi, hogy a szétválasztás ilyen nagy sebesség
mellett veszélyes lehet.

A gépházban LaForge összehívja embereit: "Hallani akarok minden

javaslatot, ötletet, bármilyen lehetetlennek hangozzék is elsı
hallásra. Mi lehet az összefüggés a meghibásodott rendszerek között?"
Tanácstalan hallgatás a válasz, végül Barclay szólal meg: "Lehet hogy
semmi. Hiszen a meghibásodások teljesen rapszodikusan, hol itt, hol ott
jelentkeztek. Bármi is az oka, nem a hajó rendszereiben, hanem bennünk
keresendı." A többiek értetlenül néznek rá, mire Reg, szokása szerint
zavarba jön: "Úgy... Izé, azt akarom monda... Ööö mondani, hogy ez
valami... Olyasmi amit mi terjesztünk. Mint... Ööö... Mint egy
betegség, amit ide-oda hur... Hurcolászunk a hajón." LaForge továbbra
is értetlenül mered Barclayre, de egyszer csak felderül az arca:
"Számítógép, kérem azon vegyületek számát, amelyeket a szokványos
ellenırzésekkel nem lehet kimutatni!" "Tizenötezer-ötszázhuszonöt ilyen
vegyület került regisztrálásra." "Ezek közül mennyi képes stabil
állapotban maradni belélegezhetı légkörben?" "Ötszázharminckettı."
"Mennyi van hatással különbözı anyagok molekulaszerkezetére? Például az
üvegére?" "Öt." "Ezeket kérem a képernyıre!" kiáltja fellelkesülten
Geordi, majd megveregeti Barclay vállát. Ezután szemügyre veszik a
központi mőszerpult egyik kijelzıjén megjelenı adatokat. "Az elsı
 kiesett. Alig tizenöt másodpercig marad stabil." mondja Wesley. "A
második és a harmadik mérgezı." olvassa ki az adatokból az egyik
technikus. "A maradék kettıt pedig évtizedek óta nem használják. Ki
tudja milyen hatással lehetnek a mostani berendezésekre." mondja végül
LaForge. "Várjunk csak... Az invidiumot orvosi eszközökben használták
semleges szigetelıközegként." olvassa tovább Geordi a képernyın
megjelent adatokat. "De most már nem használják." jelenti ki Wesley,
egy orvos fiának biztonságával. "Mi nem. De a mikolaxiak lehet hogy még
igen." jegyzi meg erre Barclay. "És az egyik onnan származó
szövetminta-tároló megsérült." emlékszik vissza az egyik technikus. A
társaság sokat sejtıen összenéz, majd LaForge tájékoztatja a dologról a
hidat.
LaForge és Barclay elrohannak az ötös raktérbe, és felnyitva az egyik
szövetminta-tartályt, ellenırzik, hogy annak gázkeverékében van-e
invidium. Meglehetısen komoly mennyiségben találnak belıle. "Ennek az
átkozott anyagnak a molekulái vonzzák egymást, ha egy is megtapad
belıle valahol, hamarosan egy egész kis invidium-lerakat alakul ki. Ami
probléma nélkül eltömíthette a fúvókákat. És mi széthurcoltuk az egész
hajón." mondja kétségbeesetten LaForge.
Visszatérve a gépházba, kiderítik hogy az invidium nagyjából mínusz
kétszáz foknál elveszíti "ragaszkodóképességét" és könnyedén
eltávolítható bárhonnan. Ezért megpróbálják lehőteni az anyag-antianyag
fúvókákat. Az anyagfúvóka a vártnak megfelelıen kiszabadul, az
antianyag-befecskendezı azonban megmakacsolja magát, de végül az is
újra vezérelhetıvé válik.

Az elsıdleges veszély elhárítása után mentesítı csapatok szóródnak

szét a hajó, hogy mentsék ami menthetı, de úgy döntenek, jobb ha a
biztonság kedvéért felkeresik a 121-es őrállomást egy teljes és
tökéletes invidium-mentesítésre. Mikor a veszélyhelyzet elmúlt, LaForge
így szól a helyzetet megoldó Barclayhoz: "Örülök hogy ezúttal a valódi
világot választotta."

Barclay kilép az egyes turbóliftbıl a hídra. Worf üdvözlésképpen

odabiccent neki, miközben a hadnagy érdeklıdı tekintetektıl kísérve
elıresiet a fımonitor elé. Barclay végignéz a tisztikaron, és így szól:
"A gondolat, hogy el kell hagynom önöket, nem tesz boldoggá. De a Troi
tanácsosnıvel folytatott beszélgetések alapján ez lesz a legjobb
megoldás. Köszönöm a segítségüket." Troi a többiekre pillant, majd így
szól: "Hiányozni fog, Reg." "Tudom. Ezért olyan nehéz elválni." mondja
Barclay. "Bár néha talán nem így nézett ki, de öröm volt együtt
dolgozni önnel, hadnagy." mondja Picard. "Sok szerencsét." "Köszönöm,
Deanna. ... Számítógép, szimulációt befejezni. Az összes, Barclay név
alatt regisztrált programot törölni. ... A Troi alprogram kivételével."
mondja végül Barclay. A holodeck-anyag megsemmisülését kísérı sziszegı
zaj lassan elhal, s a helyiség kiürül. Reg körülpillant, majd a
kijáratot keretezı vezérlıív alatt áthaladva elhagyja a holodecket.

[Reginald Barclay hadnagy - Dwight Schultz. Írta: Sally Caves]

70. A győjtemény dísze (The Most Toys)

SD43872.2, 2366 november 14.

A Beta Agni második bolygóján levı Szövetségi kolónia komoly

veszélybe került: az egyetlen elérhetı ivóvízforrást egy rendkívül
mérgezı vegyület, tricyanát tette felhasználhatatlanná. Az anyag
semlegesítéséhez egy ritka vegyületre, hytritiumra van szükség, amely
azonban nem fordul elı a környezı rendszerekben. A Csillagflottának az
utolsó pillanatban sikerült kapcsolatba lépnie egy zibaliai
kereskedıvel, bizonyos Kivas Fajoval, akinek valamivel több mint száz
kilogrammnyi van raktáron a felbecsülhetetlen értékővé elılépett
vegyületbıl. A szállítással a legközelebbi elérhetı hajót, az
Enterprise-t bízták meg. Mivel a hytritium meglehetısen instabil, és
robbanásveszélyes, transzporterrel nem szállítható. Az anyagnak az
Enterprise-ra juttatását Data végzi, a Pike nevő sikló segítségével.
"Uram, a tárolók a helyükre kerültek." lép Fajo hajójának, a Jorisnak
egyik technikusa Datához. Az android trikorderével gondosan ellenırzi a
sikló hátsó részében, a speciálisan kialakított raktérben elhelyezett
mintegy harminc kilogrammnyi hytritiumot, majd lezárja a rakteret.
"Rendben, átveszem." bólint a technikus felé, és helyet foglal a sikló
vezérlıfülkéjében. Leellenırzi a kétszemélyes jármő fedélzeti
rendszereit, majd jelentést tesz az Enterprise-nak: "A rakodás
befejezıdött. Kettes siklóhangár, álljon készen a fogadásomra. Az elsı
szintő biztonsági intézkedések továbbra is érvényben maradnak." Ebben a
pillanatban Fajo üzlettársa, Varria lép a sikló mellé. A nı egy
elektronikus jegyzettömböt nyújt át Datának: "Bocsásson meg, uram.
Lenne szíves ellenırizni, és nyugtázni ezt?" Data elveszi a
jegyzettömböt, és átfutja a rajta olvasható adatokat. A szerkezetbıl
hirtelen szikrák csapnak ki, és az android mozdulatlanná dermed. Varria
kivár néhány másodpercet, majd kiveszi a jegyzettömböt Data kezébıl, és
átadja azt egy mellé lépı technikusnak. A férfi egy letapogatót nyújt
át cserébe. Varria végigmozgatja a szerkezetet Data teste mentén, és a
mérési eredményeket lediktálja a mellette álló férfinak.

"A Pike elhagyta a Joris siklóhangárját." jelenti Worf. A fımonitoron

hamarosan megjelenik az aprócska jármő, ahogy kifordul Fajo hajójának
takarásából. LaForge, aki folyamatosan monitorozza a sikló fedélzeti
rendszereit, mindent rendben talál: "Meghajtórendszer hibátlan, a
raktér védımezeje stabil." A Pike nagyjából félútra érkezik, LaForge
tekintete újra végigfut a kijelzıkön: "A védımezı..." De nem tudja
befejezni a mondatot. A sikló ugyanis, minden elıjel nélkül felrobban.
A buroklat egy nagyobb, egyben maradt darabja a gyorsan szétoszló
tőzgömböt maga mögött hagyva majdnem pontosan az Enterprise felé
száguld. Ahogy közelebb ér, felismerhetı, hogy a jármő elülsı részérıl
van szó, a megcsavarodott tritániumpáncélban jól látszik a pilótafülke
ablaka számára készített nyílás. A hídon beálló csendben kiáltásként
hat Worf hitetlenkedı mordulása: "Data..."
A következı pillanatban felhangzik a hívást jelzı hang. Worf kérés
nélkül a fımonitorra kapcsolja Fajot. "Mi történt? Mi úgy láttuk,
minden rendben van... Sikerült kimenteniük a pilótát, mielıtt..."
kérdezi Fajo aggodalmasan. "Nem." válaszolja komoran Picard. "Nagyon
sajnálom." "Mr. Fajo, megkérhetném hogy további elemzés céljára küldjék
át a szenzornaplójuk másolatát?" "Nem hinném hogy ennek az ócska
teknınek a szenzorai fölvehetnék a versenyt az önök hajójának
rendszereivel. De az adatok természetesen a rendelkezésükre állnak."
mondja Fajo, majd int valakinek, a kamera látószögén kívülre.
"Megkezdıdött a továbbítás." jelenti Worf. A kis idıre beálló csendet
LaForge töri meg: "Leellenıriztem a robbanás területén szétszóródott
anyagot. A siklót, és Datát alkotó anyagon, valamint a hytriciumon
kívül mást nem találtam." "Mr. LaForge, mennyi hytricium került a
fedélzetre?" "Nyolcvanegy kilogramm, uram. A becslések alapján mintegy
száznyolc kilogrammra lenne szükség a szennyezıdés semlegesítéséhez, a
biztonsági ráhagyással együtt. Anélkül, talán elég lesz. Ha a
szennyezés nem kiterjedtebb, mint jelentették, sikerrel járhatunk."
"Mr. Fajo, honnan juthatnánk még hytriciumhoz?" kérdezi Picard a
kereskedıt. "Én a Sigma Erani rendszerben szereztem be ezt a
szállítmányt." "Három hétnyire van innen." mondja Riker. "Igen, úgy
valahogy. Ráadásul az eraniak nem nagyon rajonganak a külvilágiakért.
Nekem is rengeteg veszıdségembe került, mire nyélbe tudtam ütni velük
az üzletet." "Köszönöm az együttmőködését, Mr. Fajo." mondja végül
Picard. "Nincs mit, kapitány. Lehet hogy kissé embertelenül hangzik, de
ez nekem csak ugyanolyan üzlet volt, mint bármelyik másik." Ezzel Fajo
bontja a kapcsolatot. "Kormányos, irány a Beta Agni, nyolcas görbület."
fordul Picard Wesleyhez. "Uram, ha jól emlékszem, a USS Griff a Sigma
Erani közelében teljesít szolgálatot. Talán értesítenünk kellene."
mondja Riker. Picard bólint, majd elhagyja a hidat.

A szürke falú, jól megvilágított helyiségben körben vitrinek állnak,

bennük értékesnek látszó tárgyakkal. A szoba közepén, egy kör alakú
ülıalkalmatosságon egy Csillagflotta-egyenruhás test hever: Data. Az
android nyitott szemei megmozdulnak, s Data kíváncsian felül. Keze
szinte automatikusan a kommunikátor után tapogatózik, de csak az
egyenruha szövetét érinti. A helyiség egyetlen ajtaja feltárul, s Fajo
lép be rajta, Varria kíséretében. A kereskedı arcán elragadtatás
tükrözıdik, ahogy körbejárja az androidot: "Varria, nézd csak meg!
Csodálatos... Ez a tökéletesség. El sem hiszem, hogy itt van."
"Elárulná, miért vagyok itt?" szakítja félbe Data Fajo áradozását.
"Mert az örömömre szolgál a dolog." válaszolja vidáman Fajo. "Fogva
tartanak?" "Fogság?!? Data... Ugye szólíthatom így?" "Ez a nevem."
"Tehát, Data... Nem volt még soha ilyen jó dolga, mint ami most lesz.
Minden vágya teljesülhet." "Szeretném ha elengedne." mondja erre Data.
"Na jó, majdnem minden." helyesbít Fajo. "Ezesetben saját erıbıl kell
távoznom." mondja erre Data, s az ajtóhoz lép, ami zárva marad. Az
android nekiveselkedik hogy szétfeszítse az ajtószárnyakat. "Talán tíz
a maga fajtájából, ki tudná nyitni. De maga egyedül van. Az ajtót csak
bizonyos emberek DNS mintája, és egy élı szervezet bioelektromos
impulzusa készteti kinyílásra." "Akkor maga fogja kinyitni nekem."
mondja Data, és közelebb lép, hogy az ajtóhoz vonszolja Fajot. Ám mikor
karnyújtásnyira megközelíti, valami zölden villan a kereskedı alakja
körül, s Data hátratántorodik. Az android újra próbálkozik, ezúttal
távolabbról nekilendülve. Most a reakció is erısebb: a felvillanó
erıtér néhány méternyire repíti az androidot. "Többet nem próbálkoznék
a helyében. A védımezı..." Fajo az övén elhelyezkedı szerkezetre mutat,
"Közeledésre aktiválódik, és meg kell mondjam, igen rossz hatással van
a pozitronikus folyamatokra." "Miért vagyok itt?" kérdezi Data,
egyelıre félretéve a szökés gondolatát. Fajo büszkén vezeti körbe az
androidot helyiségben megmutatva győjteménye darabjait: "Minden amit
itt lát, eredeti és egyedülálló." Fajo egy székre mutat az egyik fal
mellett: "Az pedig az ön helye." Data nem mozdul. "Maga lesz a
győjteményem dísze. A legértékesebb mind közül. Örülnie kellene." "De
nem így van. Minden élılény rossznéven veszi szabadsága korlátozását.
És az UFP törvényei szerint..." "Igen, igen." "A fogva tartásomat
ellenséges cselekedetnek minısítem." jelenti ki Data. "Ha így látja
jónak." von vállat Fajo, majd Varria kíséretében távozik.

Wesley és Geordi megilletıdve lépnek be Data szobájába. "Még mindig

nem hiszem el hogy elment." mondja Wesley. "Igen... Én is azt hittem,
mindannyiunkat túlél. Legalább néhány évszázaddal." Geordi leemeli a
védıleplet Data festıállványáról, melyen egy befejezetlen festmény
árválkodik. Wesley beljebb lép, s megpillantja Data hegedőjét, mely egy
keskeny padfélén hever. LaForge leül az android munkaasztala mögé, s
kihúzza a legfelsı fiókot. Wesley is közelebb lép. "A könyv, amit a
kapitánytól kapott. Azt hiszem, ezt visszaadjuk neki." emeli ki LaForge
a vaskos kötetet a fiókból. A következı egy csomag kártya, és zsetonok.
"Ez legyen Riker parancsnoké." mondja Wesley. "Data mindig bedılt a
blöffjeinek." LaForge Data kitüntetés-győjteményét emeli ki a fiókból,
s elismerıen füttyent. "Ezek a legmagasabb kitüntetések." mondja
Wesley. "Nem is rossz egy két lábon járó processzorhalmaztól." Végül
elıkerül a hologramkocka is. Geordi bekapcsolja, s egy ideig csendben
nézik Yar hadnagy remegı, áttetszı képét. "Újra meg újra végiggondolom
a dolgot... Szinte látom Datát amint az indulási ellenırzést végzi. Mi
történhetett? És miért nem vettem észre?" töpreng Geordi.
 Data Fajo győjteményét tanulmányozza, mikor az ajtó feltárul, és
Varria lép be, kezében egy összehajtogatott ruhával. "Vegye fel ezt, és
üljön a székére." mondja a nı. "Nem áll szándékomban engedelmeskedni."
"Nagyon kegyetlen tud lenni." "Akkor sem tarthat itt. És különben is,
az Enterprise keresni fog." "Azt hiszik, megsemmisült. A siklója
felrobbant." "Elemzik a roncsokat, és tudni fogják, hogy nem
tartózkodtam a fedélzeten." "Azt találják majd, amit kell. Pontosan
annyi, és olyan összetételő anyagot, amibıl a teste áll." "Úgy veszem
észre, Mr. Fajonak nincsenek morális aggályai az itt tartásommal
kapcsolatban." "Ami azt illeti, más téren sem jellemzı rá az ilyesmi."
"És magával mi a helyzet?" kérdezi Data. "Okos... A programja készteti
az ellenség gyenge pontjainak kifürkészésére?" "Igen. Ön is az
ellenségem?" "Fajo tulajdona vagyok, mint minden a hajón." "Miért?"
"Maga túlságosan kíváncsi szerkezet. Senki sem fog segíteni magának a
szökésben. Törıdjön bele, most már az ı tulajdona." "Csakúgy mint ön."
Varria erre már nem szól, sietısen távozik.

Picard, Riker és LaForge a készenléti helyiségben beszélgetnek a

balesetrıl. "Többször ellenıriztem a szenzornaplót, és a terület
letapogatásának eredményeit. Minden rendben volt." mondja bosszúsan
LaForge. "Akkor mi történhetett?" kérdezi Riker. "Egyetlen dolog
maradt: a pilóta hibázott." válaszolja LaForge. "Mivel Datáról van szó,
ezt nehéz elhinni, de..." mondja Picard, de Geordi közbevág: "Erre még
gondolnunk sem szabad. Nem tudok olyan helyzetet elképzelni amiben...
Nos, ha itt lenne, megkérdezhetnénk." Ezzel leteszi Data könyvét az
asztalra. "Ha jónak látja, foglalkozzon tovább a dologgal. De egyet
tartson szem elıtt: hamarosan megérkezünk a Beta Agni rendszerbe, és
ott szükségünk lesz önre." mondja Picard. "Igen, uram." LaForge ezzel
távozna, de Picard megállítja: "Geordi, megértem önt. Mindannyian
szeretnénk magyarázatot találni erre a dologra, de vannak helyzetek,
amikor nincs magyarázat." "Talán..." mondja LaForge, majd elhagyja a
helyiséget. "Egy android érzések nélkül, és mégis mennyi szomorúságot
okoz, és kétséget támaszt." mondja Riker. "Szükségünk van valakire a
mőveleti tiszt posztjának betöltéséhez. Van valami javaslata?" kérdezi
Picard. "Azt hiszem, Worf lenne a legjobb." "Én is így gondolom.
Megkérhetem hogy intézze el a dolog hivatalos részét?" "Meglesz." Ezzel
Riker távozik. Picard kézbe veszi a könyvet, melyet annak idején
Datának ajándékozott, kinyitja a könyvjelzınél, s fennhangon olvasni
kezd: "Ember volt. Nem több, nem kevesebb. Helyébe nem léphet soha
senki."

Data Fajo győjteményének egyik különleges darabját tanulmányozza: egy

gyakorlatilag kihalt élılényt, melynek utolsó, még élı példánya a
megszállott győjtı birtokában van, mikor a "gazda" megérkezik. "Még
mindig ezt az egyenruhát viseli. Miért?" kérdezi Fajo bosszúsan. "Mert
a Csillagflotta tisztje vagyok." "Már nem az. Vegye bele ezt a
módosítást a programjába!" "Úgy nem tudnám megváltoztatni, hogy magának
megfelelı legyen. Én alapvetıen tisztelem az életet, és nem szívesen
ártok egyetlen élılénynek sem." mondja Data. "Micsoda ellentmondás: egy
békeszeretı katona. Egy kérdés: ölt már valaha?" "Nem. De
vészhelyzetben képes lennék rá." "Szégyellje magát! Hogy képes ilyen
hétköznapi módon beszélni a gyilkosságról?" "Nem gyilkosságról volt
szó." pontosít Data. "Hát nem látja, milyen jól járt azzal hogy
idekerült? Én elismerem a képességeit. Együtt kutathatnánk a
világegyetem titkait. Nem kellene ártanunk senkinek, mert én nem
háborúzom, és nem is fogok. Én vagyok a szabadítója." "Ha ilyen nagyra
törı tervei vannak, miért vesztegeti az idejét egyszerő kereskedıként?"
Fajo talányos mosollyal válaszol. "Data, vegye föl végre ezt a ruhát,
és üljön a székére." "Nem engedelmeskedem." Fajo megvonja a vállát,
majd az egyik falba épített replikátorból rendel valamit. Az üveghenger
tartalmát nézegetve közelebb lép Datához, majd a színtelen folyadékot
az androidra locsolja. Data egyenruhája füstölni kezd, s megfeketedik.
"Magának nem árt, csak a ruhájának." mondja, Fajo s az ajtó felé indul.
"Még valami: ma este vendéget várok. Azt akarom, hogy viselkedjen
rendesen, és beszélgessen vele." szól még vissza a kereskedı az
ajtóból, majd magára hagyja Datát.

LaForge nyugtalanul forgolódik az ágyán, álmában újra a Data vesztét

okozó balesetet éli át. Hirtelen felül, s belesuttogja szobája
sötétjébe: "A jelentés... Valami nem volt rendben!"

Worf a hídra tart, Troi egy sarkon csatlakozik hozzá: "Ma lesz
elıször az új posztján." "Már korábban is voltam mőveleti tiszt."
"Kicsit aggódom maga miatt." "Miattam? Miért?" kérdezi mogorván Worf.
"Nagyon jól el tudom képzelni, hogy érezhet valaki, akinek Data helyébe
kell lépnie." "Egy legénységi tag halála miatt bekövetkezı posztcsere
nem ritka a klingon hajókon." "Tudom. De ez nem klingon hajó. Data a
barátja volt. És ez már a második alkalom hogy egy halott bajtársa
helyébe kell lépnie." "Tiszteletben tartom Data emlékét, éppúgy mint
Yar hadnagyét. Olyan jól próbálom majd végezni a munkámat, mint ahogy ı
tenné." "Azt hiszem, másra nem is számíthatnánk öntıl." "Azért köszönöm
hogy aggódik értem." mondja Worf, halványan elmosolyodva, majd elsiet.
Troi hosszan néz utána.

"A rakodás befejezıdött. Kettes siklóhangár, álljon készen a

fogadásomra. Az elsı szintő biztonsági intézkedések továbbra is
érvényben maradnak. ... Elhagytam a Joris siklóhangárját." Miután a
számítógép egy füttysorozattal jelezte hogy befejezte a visszajátszást,
LaForge Wesleyre pillant: "Ez volt Data elsı bejelentkezése." Wesley
kíváncsian várja a folytatást. "Számítógép, kérem a második jelentést."
mondja Geordi. A hangszórókból újra felhangzik Data hangja: "A rakodás
befejezıdött. Kettes siklóhangár, álljon készen a fogadásomra. Az elsı
szintő biztonsági intézkedések továbbra is érvényben maradnak. ...
Elhagytam a Joris siklóhangárját." "Ez ugyanaz..." mondja Wesley kissé
türelmetlenül. "Igen, tudom. Most hallgasd meg a harmadikat." LaForge
parancsára felhangzik a harmadik, az utolsó jelentés: "A rakodás
befejezıdött. Kettes siklóhangár, álljon készen a fogadásomra. Az elsı
szintő biztonsági intézkedések továbbra is érvényben maradnak."
"Hiányzik a vége. Nem mondta hogy elhagyta a Joris hangárját." mondja
Wesley. "Pontosan. Ha bárki más vezette volna a siklót, a dolog nem
lenne feltőnı. Hiszen ez már a harmadik, út, és mi is pontosan
láthattuk, hogy elindult, minek jelentgetne folyton. De Data nem így
'mőködött'. İ a harmadik alkalommal is elmondta volna a teljes
szöveget... Ha lehetısége lett volna rá." "Ezt hogy érted?" "Valami,
vagy valaki megakadályozta ebben. Lekötötték a figyelmét,
félbeszakították, leárnyékolták a kapcsolatot... Nem tudom." "Viszont
éppenséggel azt is jelenthette, hogy vele nem volt rendben valami.
Talán valamiféle bizonytalan mőködés miatt nem adott teljes jelentést."
veti fel Wesley. "Ez sem kizárható, de a legcsekélyebb bizonyíték sincs
rá. Ha megkérdezhetnénk azt akivel utoljára beszélt, talán kiderülne
hogy valóban rendellenesen viselkedett-e."

Fajo és Varria az elıre beharangozott vendég kíséretében lépnek be a

"kiállító terembe". Data a számára kijelölt széktıl nem messze áll, a
Fajo által adott ruhában. "Örülök hogy átöltözött. ... Üdvözölje a
barátomat." fordul hozzá Fajo. Data nem reagál, mozdulatlanul áll a
helyén. "Nekem inkább tőnik valami kirakati bábunak, mint egy mőködı
androidnak." jegyzi meg Fajo vendége. "Pedig nem az.
Korvettkapitányként szolgált a Csillagflottánál. Mindössze arról van
szó, hogy támadt köztünk egy kis... Nézeteltérés." magyarázkodik Fajo,
majd ingerülten odasúgja Datának: "Viselkedjen végre rendesen!" Mikor
Data továbbra sem reagál, Fajo meglöki az androidot a védıerıtér
segítségével, mire Data egyenes testtartásban, úgy ahogy állt, eldıl. A
vendég ezt látva Varria felé fordulva így szól: "Hát ez nem valami
érdekes. Az igazat megvallva kedves Varria, én kegyedet sokkal inkább
figyelemfelkeltınek tartom. Menjünk..." Ezzel távoznak. Fajo leguggol
Data mozdulatlan teste mellé: "Ezt még megbánja!" majd kiviharzik a
helyiségbıl.

Az Enterprise megérkezett a Beta Agni II-höz, s elıkészülnek a

tricyanát semlegesítéséhez. "Kormányos, szabvány körpálya. Mr. Data,
kezdje meg a..." Picard hirtelen elhallgat, s körülpillant az elnémult
hídon. "Bocsásson meg, Mr. Worf. Ellenırizze a trycianát-szennyezés
kiterjedtségét." helyesbít Picard. A hadnagy hamarosan befejezi a
vizsgálatot, a mérési eredményeket továbbítja a gépteremben tartózkodó
LaForgenak, aki néhány perc múlva jelenti: "A rendelkezésre álló
hytritium épphogy elég lesz. A szondát feltöltöttük, készen áll a
kilövésre." Picard utasítására Worf útnak indítja a hytritiumot
szállító szerkezetet, ami miután földet, illetve egész pontosan vizet
ért, kiereszti rakományát. "A semlegesítési folyamat a vártnál
gyorsabban zajlik." jelenti Worf, majd a kijelzık rövid tanulmányozása
után hozzáteszi: "Valami nincs rendben ezzel a szennyezéssel. Nagyon
valószínőtlen hogy természetes eredető tricyanát volt a kiváltó ok. Azt
hiszem, érdemes lenne körülnézni a helyszínen." "Egyes, induljon."
bólint jóváhagyólag Picard. Riker maga mellé inti Worfot, és a hármas
szállítóhídra kéreti Crusher doktornıt.

A "kiállító terem" ajtaja feltárul, s Fajo lép be rajta. "Örömömre

szolgálna, ha jobbá válna a kapcsolatunk. Én ugyan mindent megteszek,
de..." mondja a bejárattól nem messze álldogáló Datának. "Én viszont
minden erımmel küzdök ez ellen." válaszolja az android. "De miért?!
Üljön le végre a helyére." "Nem teszek a kedvére." "Dehogynem... Most
még talán másként gondolja, de hamarosan..." Fajo a helyiség egyik
falán függı képhez lép, s elhúzza elıtte a kezét. A kép egy acélszínő
hasáb elején, kiemelkedik a falból. A hasáb egyik oldalán egy ajtó, és
egy billentyőzet látszik. Fajo nekifog hogy bebillentyőzze a széf
nyitókódját, és mikor észreveszi Data árgus tekintetét, tenyerével
eltakarja a billentyőzetet. A széf kinyílik, és Fajo kiemel belıle egy
pisztolyszerő tárgyat, majd a széfet becsukva odamutatja Datának:
"Tudja mi ez?" "Egy diszruptor." "Egészen pontosan egy Waron-T
diszruptor." "Figyelmeztetnem kell, hogy ennek a fegyvernek a
birtoklása az UFP területén bőntettnek minısül." "Tudom. Mindössze öt
darab létezik ebbıl a fegyverbıl, és négy az én birtokomban van. Az
egyiket a párnám alatt tartom. Nagyon megnyugtató érzés. Tudja miért?"
"Ennek a fegyvertípusnak nincs tőzválasztója. Csak halálos lövést lehet
vele leadni." "Így van. De ez nem minden. Egy átlagos diszruptor néhány
tizedmásodperc alatt végez áldozatával, tisztán, fájdalommentesen. Ez a
fegyver ezzel szemben egy átlagos termető humanoidot öt-nyolc másodperc
alatt bont atomjaira, belülrıl kifelé haladva. Ez igen fájdalmas lehet.
Tudja, egyszer végre igazán szívesen kipróbálnám, hogyan mőködik."
"Engem akar elpusztítani? Azt hittem, értékesnek tart." "Még mindig
annak tartom. ... Varria!" A nı, aki az ajtó elıtt várakozhatott,
belép. "Varria, mióta is vagyunk együtt?" kérdezi Fajo. "Tizennégy
éve." "Tényleg? Tizennégy csodálatos év... Hiányozni fogsz." Ezzel Fajo
a háta mögül elıkapott diszruptorral megcélozza a nıt. "Fajo!"
hallatszik Data kiáltása. A kereskedı a hang irányába fordul, s mikor
megpillantja a széken ülı Datát, elmosolyodik.

Riker, Worf és Crusher, trikordereiket szorongatva körbejárják a

kolóniát vízzel ellátó forrást, és lokalizálják a
tricyanát-kristályokat. "Az anyag koncentrációja túl nagy ezekben a
kristályokban. Ráadásul nem találhatók benne az itteni környezetre
jellemzı szennyezı anyagok sem. A kristályok nem errıl a bolygóról
származnak." jelenti Worf. "Tehát valaki idehozta ıket. Ezek szerint
szabotázsról beszélünk." mondja erre Riker. "Ezzel az anyaggal? A
mesterséges elıállítása rendkívül körülményes. Ezernyi más mérgezı
vegyület jöhetne szóba." ellenkezik Crusher. "Ha így van, miért
választhatták mégis ezt?" kérdezi Riker. "Talán hogy még több bajt
okozzanak azzal hogy csak nagyon ritka anyaggal lehet semlegesíteni."
veti fel Crusher. "Milyen szerencse, hogy Mr. Fajo épp a megfelelı
helyen, és a megfelelı idıben bukkant fel. Ráadásul szinte kilóra pont
annyi hytritium volt nála, mint amennyire szükségünk volt." mondja erre
Riker maliciózusan.
A felderítık visszatérte után megvitatják a helyzetet a
tanácsteremben. "Fölöttébb különös egybeesés, nem gondolják?" kérdezi
Riker, a szennyezésre, és Fajo szerencsés felbukkanására utalva. "Ha ı
tette, miért segített megakadályozni a katasztrófát?" kérdezi Picard.
"Képes lenne ilyesmire, csak hogy jó áron eladhassa a hytritiumot?"
hitetlenkedik LaForge. "Nem sok nyeresége származhatott a dologból.
Ennyi tricyanát mesterséges elıállításának költsége magasabb, mint amit
a hytritiumért kért a Csillagflottától." mondja Crusher. "Akkor mi oka
volt rá?" kérdezi Worf. "Jó kérdés." mondja Riker. Picard lekéri a
számítógépbıl mindazt, amit a Csillagflotta tud Fajoról, hátha abból
kiderülhet valami. A számítógép sorolni kezdi az ismert adatokat, Fajo
születési helyét, idejét, eddigi élettörténetét, majd a személyesebb
jellegő adatok között ez is elhangzik: "... Szenvedélyesen győjt
különféle ritka és értékes tárgyakat." "Számítógép, ismertetést
befejezni!" mondja erre Picard, s végignéz a többieken. "Ritka és
különleges..." ismétli meg a hallottakat Riker. "Talán nem is volt a
siklón." mondja LaForge. Mindannyian tudják, kire céloz. Picard
megérinti a kommunikátorát: "Mr. Crusher, visszatérünk a Fajo hajójával
történt találkozó helyére. Nyolcas görbület!"

Miközben az Enterprise a találkozó helye felé száguld, Worf

meghatározza a Joris lehetséges tartózkodási helyeit, a hajó maximális
sebességét, és a találkozás óta eltelt idıt alapul véve, majd
hiperhullámon fölveszik a kapcsolatot a szóba jöhetı Szövetségi
településekkel.

Data a széf kinyitásával kísérletezik, keze követhetetlen sebességgel

billentyőzi be egymás után a lehetséges kombinációkat. Mikor az ajtó
nyitómechanizmusa felzúg, abbahagyja a próbálkozást, de szerencséjére
csak Varria jön. "Ha segítek, magával visz?" kérdezi a nı. Data nem
válaszol, kérdın néz Varriára. "Alszik. Nincs sok idınk. Ha meg
akarjuk próbálni, most kell megtennünk." "Ha elkap, annak rossz vége
lehet, mindkettınkre nézve. De azt hiszem, fıleg önre." mondja Data.
"Tudom. Eléggé ismerem már." A nı közelebb lép, és kinyitja a széfet,
majd kivesz egy Waron-T diszruptort. "A raktérben van egy mentıegység."
mondja Datának, majd a kijárat felé indul. Az android követi.

"Uram, a Laia IV-rıl jelentették, hogy a Joris mintegy hét órája

hagyta el a rendszert, miután tizenkét órát töltött ott." jelenti a
kommunikációért felelıs hadnagy. "Kormányos, iránymódosítás a Laia
rendszer felé. A sebesség változatlan." adja ki az utasítást Picard.

Data és Varria megérkeznek a raktérbe. "A kabin indulás után

automatikusan vészjeleket kezd sugározni. Csak abban bízhatunk, hogy a
Joris eléggé eltávolodik, mielıtt észreveszik a szökésünket, és nem
találnak ránk újra." magyarázza Varria. Data megvizsgálja a
mentıegységet, Varria pedig a hangár ajtaját vezérlı pulthoz lép.
"Mikor kinyitom a hangárt, egy riasztójelzés kapcsolódik be.
Igyekeznünk kell majd." mondja a nı. Amint a kapu megmozdul, valóban
felharsan egy sziréna, és egy technikus érkezik futva, alig néhány
másodperccel késıbb. A férfi Varriára rontana, de az elıkapja a
diszruptort, és figyelmeztetın megcsóválja a fejét. A technikus
engedelmesen megtorpan, és hátrább lép. Egy társa azonban, aki hátulról
közelített, lefegyverzi Varriát, és igyekszik kivonszolni a hangárból.
A dulakodás zajára Data kinéz a mentıegységbıl, és mikor meglátja mi
folyik odakint, közbelép. Míg a Varriával küzdı technikust egy könnyed
mozdulattal áthajítja a hangár átellenes végébe, a másiknak sikerül
lezárnia az őrre nyíló kaput. Data a másik férfit is megtanítja
repülni, majd visszatér a mentıegységbe, Varria pedig a vezérlıpulthoz
indul, hogy újra kinyissa a kaput. Ekkor Fajo érkezik rohanvást, s a
kezében tartott diszruptort a nıre irányítja. A másik fegyver félúton
hever kettejük között a földön. Fajo egy darabi célra tartja a
diszruptort, majd fejét megrázva lassan leengedi. Varria
megkönnyebbülten felsóhajt, mire Fajo újra célra tart, de ezúttal lı
is. Mikor azonban a sugár eléri a nıt, Fajo undorodva eldobja a
fegyvert. Varria felsikolt, ahogy a diszruptor energiatöltete lassan
lyukat mar a testébe, de mikor a lebontási hullám eléri a tüdejét többé
már képtelen hangot kiadni. Data a nı sikolyára reagálva akkor lép ki a
mentıegységbıl, mikor Varria testének utolsó molekulái is felbomlanak.
"A maga hibája! Tudta mit kockáztat! És ı is!" kiabálja hisztérikusan
Fajo, majd valamelyest lehiggadva folytatja: "Majdcsak szerzek egy
másik Varriát valahol." Data felveszi a földön heverı diszruptorok
egyikét. "Nem... Nem teszi meg. Tiszteli az életet. Hiszen maga mondta!
Én élek. Nem fog bántani." néz rá elhőlve Fajo. "A tetteiért törvény
elıtt fog felelni." mondja Data szenvtelen hangon. "Ugyan már... Úgysem
lıne le. Menjen szépen vissza a székéhez, különben lelövök még valakit.
Csak két lehetısége van: vagy engedelmeskedik, vagy lı. Meggyilkol
engem. Ilyen egyszerő. Lıjön csak, ha képes rá. ... Ha lennének
érzései, és bosszúvágy főtené Varria halála miatt, akkor talán... De
csak egy android, nem érez semmit. Ez az egész csak egy újabb érdekes
tapasztalat a maga számára." "Talán itt az ideje megváltozni." mondja
Data, s felemelve a diszruptort, megcélozza vele Fajot. "Várjon! A
programja... Nem engedheti hogy lelıjön..." A következı pillanatban
kékesfehér szállítósugár ragyog fel Data körül, s magával ragadja az
androidot.

A szállítóhídon figyelmeztetı jel hangzik fel. O'Brien megvizsgálja a

vezérlıpult kijelzıit, és meglepetten fordul a mellette álló Rikerhez:
"Uram, Datánál fegyver van. És épp a sugárzás pillanatában sütötte el."
"Biztos ebben?" kérdezi Riker hitetlenkedve. O'Brien válaszképp a
kijelzıkre bök. Riker odapillant, majd visszafordul az emelvény felé.
"Semlegesítettem a sugártöltetet. Materializálódás folyamatban." mondja
erre O'Brien, és elindítja a folyamatot. Mikor Data megjelenik a
szállítóhídon, a kezében tartott diszruptor majdnem pontosan Rikerre
mutat. Az android villámgyorsan a plafon felé fordítja a fegyvert.
"Üdvözlöm a fedélzeten. Minden rendben?" néz rá Riker. "Igen, uram.
Tartóztassák le Fajot. A vád: gyilkosság, rablás, emberrablás."
válaszolja Data szőkszavúan. "Gondoskodunk a fickóról." nyugtatja meg
Riker. Data közelebb lép a parancsnokhoz, és átnyújtja neki a fegyvert:
"Egy Waron-T diszruptor. Fajo tulajdonában volt." "Mr. O'Brien szerint
lıtt vele, épp mikor megkezdtük a sugárzást." jegyzi meg Riker. Data
megemelinti szemöldökeit, de egyébként kifejezéstelen arccal válaszol:
"Talán a sugárzás közben történt vele valami." Ezzel faképnél hagyja a
kétkedın egymásra pillantó Rikert és O'Brient.

A fogda egyik cellájának priccsén Fajo üldögél a biztonsági erıtér

mögött. A fogdaajtó feltárul, Data jön. "Hát eljött, hogy lásson engem
ide bezárva. Hogy lássa amint bocsánatért könyörgök, hogy lássa rajtam
a bőntudatot... Hát azt várhatja!" lép közelebb Fajo az erıtérkapuhoz.
"Semmit sem várok." "A szerepek felcserélıdtek. ... Igen Data, most
maga a győjtı, és én vagyok a vitrinben." "Valóban." "Azért még ne
 írjon le teljesen. Maga még mindig a győjteményem része, és az is
marad, amíg csak élek. ... Még találkozunk." "Valószínőtlen. A
győjteményét elkobozták, a lopott holmik visszakerültek
tulajdonosaikhoz. Mindent elvesztett, ami értékes volt magának." "Akkor
hát ünnepelheti a gyızelmét." "Semmi ilyesmit nem teszek. Nem érzek
diadalt. Én csak egy android vagyok." Ezzel Data sarkon fordul, és a
vaskos biztonsági ajtón kilép a félhomályos fogdából a fényárban úszó
folyosóra.

[Kivas Fajo - Saul Rubinek, Varria - Jane Daly. Írta: Shari

Goodhartz]

71. A nagykövet (Sarek)

SD 43917.4 - SD 43920.7, 2366 november 30. - december 2.

Az Enterprise a Vulcan bolygó körül kering, hogy fedélzetére vegye az

egyik legíresebb vulcani család egyik tagját, Sarek nagykövetet, az
elsı Enterprise-on szolgált Spock apját. A nagykövet a Legara II-re
tart, hogy megbeszéljék a legaraiaknak az UFP-hez történı
csatlakozásának körülményeit.

Riker és Picard díszegyenruhában várják a szállítóhídon a fontos

személyiség érkezését. A nagykövet és felesége elıtt azonban Sarek két
segítıje, Mendrossen és Sakkath érkeznek. A két vulcani férfi közül az
idısebbik, Mendrossen, Picardhoz fordul: "Mielıtt a nagykövet a
fedélzetre lép, szeretném tájékoztatni önöket néhány dologról. A
nagykövet már nem fiatal, elég gyorsan elhagyja az ereje. Sok
nyugalomra van szüksége, ezért arra kérjük önöket, mellızzenek minden
olyan hivatalos eseményt, ami egyébként pozíciója miatt megilletné."
"Ma estére koncertet terveztünk a tiszteletére." mondja Riker.
"Sajnáljuk, de a nagykövet nem vesz részt rajta. Amint megérkezik,
kísérjék a lakosztályába, és ne is zavarják addig, amíg meg nem
érkezünk a Legara II-höz." folytatja Mendrossen. "Így lesz." mondja
Picard. "Rendben. Akkor mindent megbeszéltünk." Ezzel Mendrossen és
Sakkath az egyik fal mellé húzódnak. Picard O'Brien felé bólint, aki
megkezdi a sugárzást. Sarek nagykövet, és a Földrıl származó felesége,
Perrin, néhány másodperc múlva megjelennek az emelvényen. A nagykövet
alakját bı köpeny, fejét csukja takarja. Picard közelebb lép, mire
Sarek hátraveti a csuklyát, és körülpillant. "Sarek nagykövet... Mrs.
Sarek, üdvözlöm önöket az Enterprise fedélzetén. Engedjék meg, hogy a
lakosztályukba kísérjem önöket." mondja Picard. "Elıbb szeretném
megnézni a megbeszélés leendı színhelyét." mondja Sarek, mire mindenki
udvariasan tiltakozni kezd. Sarek rosszalló pillantást vet két
segítıje felé, majd így szól: "Egyesek talán túlságosan aggódnak az
egészségi állapotom miatt. Kapitány, ha megkérhetem, vezessen a
konferenciaterembe."
LaForge és Wesley egy nagy kádnyi meglehetısen rossz kinézető,
bugyborékoló anyag körül serénykednek. "A legaraiak tényleg ebben a
trutymóban fognak üldögélni?" kérdezi hitetlenkedve Wesley. "Miért ne?
Ha egyszer ez tetszik nekik..." válaszolja Geordi. Wesley még egyszer
ellenırzi a kádat körülvevı berendezések kijelzıit, majd így szól: "Na
mindegy. Úgy látom, minden rendben. Késıbb találkozunk." ezzel az ajtó
felé indul. "Hová sietsz ennyire?" szól utána Geordi. "Találkozóm
van." "Megkérdezhetem, kivel?" "Dumont zászlóssal." "Tényleg? Nagyon
csinos ifjú hölgy. Meg kell mondjam, meglep a dolog." "Hogy találkozik
velem?" "Nem. Hogy volt bátorságod megkérni. Gratulálok." Wesley újra
az ajtó felé indul, de nem tud kilépni rajta, mert a túloldalon Sarek
nagykövet magasodik, a felesége, Riker, valamint két tanácsadója
kíséretében. Wes villámgyorsan félrehúzódik az útból. Sarek körüljárja
a helyiséget, majd tesz néhány észrevételt, látszólag jelentéktelen
dolgokkal kapcsolatban: "A legaraiak nagyon kényesek az ilyen
apróságokra. Kilencvenhárom éven keresztül egyengettem ennek a
tanácskozásnak az útját. Mindennek tökéletesnek kell lennie." Sarek,
miután megtette észrevételeit, kísérete élén távozik.

Miután a nagykövetet elhelyezték lakosztályában, Riker és Picard

visszatérnek a hídra. "Az alapján, amit a tanácsadói mondtak, egy
megfáradt öregemberre számítottam." mondja Riker. "Én is ennyire fáradt
szeretnék lenni a kétszázadik évemen túl. Valahogy úgy érzem,
feleslegesen óvják ennyire." jegyzi meg vidáman Picard. "Igazán nincs
rá szüksége." ért egyet Riker. "Mindenesetre tiszteletben kell
tartanunk a kívánságukat." mondja végül Picard. "Ez azt jelenti hogy
elmarad a koncert?" kérdezi aggodalmasan Troi. "Nem, csak a díszvendég
sajnos nem lesz jelen." nyugtatja meg Picard. "És a felesége? İt azért
meghívhatnánk." veti fel Troi. "Jó ötlet." helyesel Picard, s el is
indul, hogy megszervezze a dolgot.

Perrin örül Picard látogatásának. "Nagyon boldog vagyok hogy itt

lehetünk. A férjem folyamatosan figyelemmel kísérte a karrierjét, és
eddig úgy véli, igen jól alakult." mondja Perrin, miután hellyel
kínálta Picard-t. "Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem is hagyhatná
el egy vulcani száját." Perrin elmosolyodik: "A legtöbb ember úgy
gondolja, a vulcaniak túlságosan hővösen viselkednek. De valójában
csak..." "Logikusak." "Úgy van." Picard hamarosan rátér jövetele
céljára, de azt a választ kapja, amitıl tartott: "Nagyon köszönjük a
meghívást, de attól tartok, a nagykövet úr nem tud megjelenni a
koncerten." mondja Perrin, hivatalos hangnemre váltva. "És ön,
asszonyom?" "Talán. Azt hiszem." "Örömmel várjuk. Mindkettejüket."
mondja végül Picard, majd távozik.
Miután Picard elhagyta a lakosztályt, Perrin átmegy egy másik, eddig
ajtóval lezárt helyiségbe, és így szól az ott tartózkodó Sarekhez:
"Továbbra sem tudsz meditálni?" "Nem olyan fontos." válaszolja
lemondóan Sarek. "De már hetek óta..." "Mondtam hogy nem fontos!"
"Aggódom miattad." "Arra kérem a feleségem, hagyjon most magamra.
Egyedül akarok lenni." Perrin vonakodva hagyja magára Sareket.

Wesley, és LaForge a konferenciateremben épp befejezték a Sarek által

kért módosításokat, és Wesleynek már nagyon mehetnékje van. "Már alig
várod hogy találkozhass vele, igaz?" pillant rá Geordi. "Én nem úgy
töltöm az estéimet, mint egyesek, egy könyvbe temetkezve." válaszolja
Wesley, különös hangsúllyal. "Mit akarsz ezzel mondani?" kapja fel a
fejét Geordi. "Csak amit mondtam, semmi többet." "Pedig egy könyv
nagyobb hasznodra lenne mint ez a nevetséges randevú-féle. Csak az
idıdet vesztegeted!" "Ezt hogy érted?!" "Azt a lányt egyáltalán nem
érdekled." "Valóban? Mióta lettél ilyen szakértı ebben a témában?"
Wesley és Geordi egyre közelebb lépkednek egymáshoz, tekintetük dühösen
villog. "Nálad mindenesetre jobban értek a nıkhöz!" mondja Geordi egyre
dühösebben. "De én, veled ellentétben nem a holodeckbe megyek
randevúzni." "Mit mondtál?" "Jól értetted!" "Na ide figyelj te taknyos,
kö..." Ebben a pillanatban feltárul a helyiség ajtaja, és Riker lép be
rajta. Kérdın pillant Wesleyre és LaForge, akiket csak egy hajszál
választ el attól hogy ökölre menjenek: "Mi folyik itt?!" Azok ketten
nem válaszolnak. "Kérdeztem valamit!" csattan fel Riker. "Semmi, uram."
fordul felé végül LaForge. Wesley szó nélkül távozik. Riker végigméri
Geordit, majd így szól: "Nem akar mondani valamit?" "Nem, uram."
válaszolja LaForge.

A közönség lassan gyülekezik a hamarosan kezdıdı koncert helyszínén.

Riker és Picard együtt érkeznek, Picard éppen arról beszél, hogy
Worfnak nemrégiben le kellett tartóztatnia egyik alárendeltjét,
parancsmegtagadás, és tiszteletlen viselkedés miatt, ami egyébként
korábban nem volt jellemzı az illetıre. Ez Riker eszébe juttatja a
korábban LaForge és Wesley között lezajló incidenst, s a dolgot meg is
említi Picardnak. Miután mindenki elfoglalta a helyét, a koncertterem
ajtaja feltárul, s Sarek, Perrin, és a nagykövet két tanácsadója lépnek
be rajta. A hallgatóság egy emberkén egyenesedik fel, s Picard üdvözli
a vendégeket: "Sarek nagykövet, Mrs. Sarek, örülök hogy mégis
elfogadták a meghívást." Data, aki hegedőjével a kezében az elıadók
között ácsorgott, közelebb lép, s a tıle megszokott udvariassággal
aziránt érdeklıdik, hogy van-e kedvenc hegedőmővésze Sareknek vagy
Perrinnek: "Valamivel több mint háromszáz hegedőmővész játékát tudom
imitálni. Nagy örömömre szolgálna ha önök választanák ki, kinek a
stílusában játsszak ma este." A Perrin által választott mővész benne
van Data "repertoárjában", s a koncert hamarosan megkezdıdik.
A félhomályos termet betölti a vonósnégyes hangszereibıl áradó zene,
a vendégek átszellemült arccal hallgatják a zenészek játékát. Troi
tanácsosnı hirtelen összerázkódik, s lassan Sarek felé fordul. A
nagykövet tanácsadói halkan társalognak, s aggodalmas pillantásokat
vetnek Sarek felé. Troi nem tudna anélkül egy pillantást vetni Sarekre,
ahogy magára ne vonja a figyelmet, így csak betazoid érzékét bevetve
igyekszik rájönni, mi folyik a díszvendégek által elfoglalt elsı
sorban. Mikor azonban a vendégek hamarosan felállnak, s halkan
kivonulnak a terembıl, Deanna mintha könnyeket látna csillogni Sarek
arcán. Észrevétlenül körülpillant, s tekintete találkozik Picardéval,
aki úgy tőnik, szintén észrevette a dolgot.

Wesley kérdın pillant anyjára a gyengélkedıben levı fıorvosi

irodában: "Beszélni akartál velem." "Nem voltál tegnap a koncerten."
"Nem mondtam biztosra hogy megyek. Susannenak nem volt kedve." "Picard
kapitány kérdezte, hol vagy. Alig tudtalak kimenteni. Azt hiszem,
bocsánatot kellene kérned." "Bocsánatot?! Nem kaptam hivatalos
meghívót, és arról sem hallottam hogy a részvétel kötelezı." "Na ide
hallgass! Te is jól tudod, hogy vannak bizonyos kötelezettségeid.
Tartanod kellene magad ezekhez." "Nem reagálod egy kicsit túl ezt az
egészet?" "Ne feleselj!" csattan fel ingerülten Beverly. "Jó. Akkor
elmegyek." "Hová?" "El." válaszolja Wesley egykedvően. Erre Beverly
pofon vágja. Wesley szó nélkül távozik.
"Még soha nem ütöttem meg a fiamat." néz Beverly kétségbeesetten
Deannára, a tanácsosnı szálláshelyén. "Mire gondoltál akkor?" "Az
igazat megvallva semmire. Hirtelen... Egyszerően csak dühös lettem."
"Nem provokált valamivel? Nem volt tiszteletlen?" "Nem... Egy kicsit...
Talán. De nem annyira hogy ezért meg kelljen ütnöm. Egyszerően csak
elfogott az indulat. Nem tudom miért." "Én sem tudnám megmondani. De ez
nem az elsı ilyen eset. Tegnap és ma, összesen tíz hasonló problémával
kerestek fel."

Sakkath, Data kíséretében, a hídra érkezik. A vulcani férfi

félrevonja az androidot, és halk hangon kérdezgetni kezdi: milyen
jellegőek Troi telepatikus képességei; mennyi diplomáciai ismerettel
rendelkezik Picard, szükség esetén le tudná-e folytatni a megbeszélést.
Mikor Data arról kérdezi, hogy van-e valami különösebb oka ezeknek a
kérdéseknek, Sakkath válasz nélkül távozik a hídról.

LaForge a Ten Forward bárpultjánál üldögél, mikor hangos szóváltás

üti meg a fülét. Hátrafordul, s O'Brient pillantja meg, egy másik
transzportertechnikussal, amint hangosan vitatkoznak két orvossal, mert
azok elfoglalták kedvenc asztalukat. Geordi néhány lépéssel ott terem,
s megpróbálja lecsillapítani a kedélyeket, de nem jár sikerrel.
Worf és Riker gyanútlanul lépnek be a Ten Forward ajtaján, s a
hadnagyot csak kiváló reflexei mentik meg attól hogy egy szék
maradványai találják telibe. A bárban elszabadult a pokol,
kisebb-nagyobb kupacokban emberek verekszenek. Az egyik
csoportosulásban Geordit fedezik fel, s sikerül megszabadítaniuk
szorult helyzetébıl. Az pár szóval tájékoztatja ıket a helyzetrıl, de
nincs túl sok idejük haditanácsot tartani, mert néhány nekivadult alak
feléjük tart. Riker megpróbálja megállítani az egyiküket de néhány
pillanat múlva nagy nyekkenéssel vágódik neki a bárpult oldalának.

Picard, Troi és Crusher doktornı a szétrombolt bárban járkálnak,

miközben technikusok igyekeznek rendbe tenni a helyiséget. "A helyzet
egyre komolyabb, uram. Az esetek csak szaporodnak, és nem tudni az
okát." mondja Troi. Picard kérdın a doktornıre néz. "Nem találtam olyan
okot, ami a mi hatáskörünkbe tartozna. Ellenıriztem a levegıt, és a
vízellátást, de nem találtam semmit." mondja Beverly. "Valóban különös,
és kellemetlen. Ráadásul éppen most, mikor a nagykövet itt van." mondja
Picard. "A helyzet az, hogy úgy tőnik, a dolog pont akkor kezdıdött,
mikor a nagykövet a fedélzetre érkezett." jegyzi meg erre Dr. Crusher.
A hármas valamivel késıbb újra találkozik, ezúttal a gyengélkedıben.
"Uram, úgy véljük, valamilyen módon Sarek nagykövet felelıs az
eseményekért." kezdi Crusher. "A koncerten éreztem valamit..." mondja
Troi. "Könnyezett. Egy vulcani, amint elérzékenyül egy koncerten?"
tőnıdik Picard. "A vulcaniak is éreznek, mint mindenki más. Csak ık
elfojtják az érzelmeiket. Nos, úgy tőnik, Sarek nagykövet elveszítette
ezt a képességét." magyarázza Troi. "Mi lehet az oka?" kérdezi Picard.
"Talán a Bendii-szindróma. Kétszázon túli vulcaniaknál elıfordul.
Dühkitörésekkel kezdıdik, ahogy a beteg lassan elveszti uralmát az
érzelmei felett." találgat Crusher. "Borzasztó lehet ez egy vulcani
számára. Az önuralom, az érzelmi távolságtartás a legfıbb
jellemvonásuk. ... De mi köze ennek az elharapódzó erıszakhoz?" kérdezi
Picard. "A nagykövet kiválóan képzett telepata. Valószínőleg
kisugározza az érzelmeit, mikor elveszíti az uralmat felettük." mondja
Troi. "Gyógyítható a betegség?" kérdezi Picard. Crusher csak a fejét
rázza: "Valaki másnak kell átvennie a helyét." "Attól tartok, ez nem
lehetséges. Sarek nagykövet személyes ismeretségre épülı kapcsolatba
került a legaraiakkal. Csak vele lennének hajlandók tárgyalni. ...
Doktor, hogyan gyızıdhetnénk meg arról, hogy valóban a
Bendii-szindrómában szenved-e?" "Vannak vizsgálati módszerek a betegség
felismerésére, de a eredmény kiértékelése napokig tart." válaszolja
Picard kérdésére Beverly.

Picard hamarosan magához kéreti Sarek tanácsadóit, s arról

érdeklıdik, el lehetne-e halasztani a legaraiakkal esedékes találkozót.
Mikor nemleges választ kap, elmondja a két vulcaninak, mit gyanítanak.
Mendrossen és Sakkath hevesen tiltakoznak, még akkor is, mikor Picard
elıadja érveit. "A galaxis egyik legtiszteletreméltóbb emberérıl
beszél. ... A maga helyében igyekeznék megtalálni a valódi okot,
mielıtt elérjük a Legara II-t." mondja Mendrossen, majd a két tanácsadó
távozik. Picard a készenléti helyiségbe hívja Datát.

Az android valamivel késıbb felkeresi Sakkathot: "Ön szerint Sarek

nagykövet alkalmas a feladatra?" "Miért gondolja úgy, hogy nem az?"
kérdez vissza a vulcani. "Ön utalt rá, uram." "Én? Mikor?" "Nos, nem
közvetlenül, de... Mikor Picard kapitányról, és Troi tanácsosnırıl
kérdezett." "Nekem az a kötelességem, hogy segítsem Sareket feladata
teljesítésében." "Akkor döntenie kell, melyik fontosabb: a Sarek iránti
hőség, vagy a Szövetséggel szembeni kötelezettség. Ki meri jelenteni,
hogy nyugodtan folytathatjuk a küldetést ilyen körülmények között?"
"Mondja meg a kapitánynak..." kezdi Sakkath határozottan, majd
halkabban folytatja: "Hogy a megbízatás veszélyben van."
Data visszatér a hídra, és tájékoztatja Picard-t arról, hogy mit
tudott meg: Sarek tanácsadója, Sakkath, saját mentális képességeiket
latba vetve igyekszenek kordában tartani Sarek érzelmeit, legalább
addig, míg a tárgyalás lezajlik. A dologról sem a nagykövet, sem Perrin
nem tudnak semmit. "Micsoda ellentmondás: hiába a fejlett technika,
hiába hosszabbítjuk meg az életet, az öregedés végül mégis legyız
minket. A test lassú sorvadása... Ezen nem segíthetünk. Még mindig
ember szeretne lenni, Data?" néz Picard az androidra. "Meglehet, az
alkatrészeim egyszer elkezdenek majd tömegesen meghibásodni. ... Egy
dolgot nem értek: Sarek nagykövet egy vulcanihoz illı logikával
rendelkezik. A Bendii-szindróma lefolyása ismert. Miért hagyja mégis
figyelmen kívül?" "A logika néha háttérbe szorul... Mint például most.
Sarek nem látja, vagy nem akarja látni az igazságot." "Valakinek
beszélnie kell vele." mondja Riker. "Attól tartok, ez a cseppet sem
kellemes feladat rám vár." morogja Picard. "Ezt nem értem. Mindenki
védi. Még ön is." mondja Riker. "Mi mást vár? Talán néhány szóval
döntsem romba mindazt, amit a nagykövet eddig elért?" "Az állapota nem
teszi lehetıvé, hogy a nagykövet sikerre vigye a feladatot." folytatja
Riker. "Tudom!" csattan fel Picard. "Akkor mondja el neki!" mondja erre
Riker szinte kiabálva. "Maga nekem ne mondja meg, mit tegyek!"
válaszol Picard ingerülten. Az indulatok egyre magasabbra csapnak,
végül Data lép a két feldühödött tiszt közé. "Igaza van, Egyes.
Gondoskodom a dologról." mondja Picard lehiggadva.
A kapitány felkeresi Perrint a lakosztályukban, s hamarosan a tárgyra
tér: "Mrs. Sarek, attól tartunk, a férje beteg. Bendii-szindrómája
van." "Soha nem voltak erre utaló tünetei." tiltakozik az asszony.
"Most vannak. Ezt az egyik tanácsadója, Sakkath is elismeri. Az utóbbi
idıben ı igyekezett megfékezni Sarek indulatait." "Ez nem igaz! Sokat
tudok a vulcaniakról, és még többet egy bizonyos vulcaniról. Jól van.
Egyáltalán nem beteg. Azt javaslom, felejtsük el ezt a beszélgetést."
"Beszélnem kell vele." makacskodik Picard. "Ezt nem teheti!" "Mit nem
tehet?" kérdezi a magánlakrészébıl kilépı Sarek. "Ha a kapitány
beszélni akar velem, úgy legyen. Azt gyanítja tehát, hogy
Bendii-szindrómában szenvedek. Nos, sok mindennel gyanúsítottak már
eddigi életem során, de az érzelmeim túltengésével még nem. Ha jól
tudom, megbízható tesztek állnak rendelkezésre ennek a betegségnek a
felismerésére. Alá akarom vetni magam valamelyiknek." mondja a
nagykövet. "Sajnos a vizsgálatok kiértékelése napokig eltart. El kell
halasztanunk a tárgyalást." mondja Picard. "Ez hiba volna. Kapitány, a
szavamat adom, egészséges vagyok." "Akkor miért van Sakkath állandó
mentális kapcsolatban önnel, hogy kordában tartsa az érzelmeit?" Sarek
tanácsadóira pillant, akik kezdettıl fogva ott állnak mögötte: "Igazat
beszél?" "Nem." válaszolja bizonytalanul Sakkath. "Perrin, tudtál
róla?" fordul Sarek a feleségéhez. Perrin nem válaszol. "Választ
követelek!" néz körül Sarek. Sakkath Mendrossenre pillant, majd így
szól: "Szerény képességeimmel igyekeztem segíteni." Sarek nagyot
sóhajt, majd Picard kivételével mindenkit kiküld a lakosztályból.
Mikor kettesben maradtak, Picard beszél a hajót hatalmába kerítı
erıszakhullámról. "És ön szerint én okozom." mondja Sarek. "A hajó
fıorvosa minden más lehetıséget kizárt." "Pedig nem én vagyok az oka."
"A problémák az ön megérkezésével egy idıben kezdıdtek." "Erre alapozza
az egészet?" "Miért akarták a tanácsadói elszigetelni?" "Hogy
gondoskodjanak a nyugalmamról." "És mi történt a koncerten?" "Mire
gondol?" "Láttam hogy sírt." "Nem igaz!" "Láttam a könnyeit." "Egyet
láthatott csupán." "A zene felszabadította az érzelmeit. Logikus
talán, hogy egy vulcani sír?" "Késıre járt, s fáradt voltam már. ... A
legaraiak csak bennem bíznak. Nincs más megoldás!" mondja Sarek,
leplezett dühvel. "Biztos? Mindig van másik megoldás. Ezt ön mondogatta
annak idején. ... Sarek, a vulcani nem félt elfogadni a nyilvánvaló
dolgokat." "Figyelmeztetem, rossz vége lehet ha megpróbálja bemocskolni
a jó híremet!" "Sarek, a vulcani, nem menekült az igazság elöl." "Nem
tőröm hogy így beszéljen velem!" kiabálja Sarek. "Dühöt hallok ki a
hangjából?" "Nem logikus, hogy egy vulcani dühöt érezzen! Nem logikus
hogy egy vulcani bármit érezzen! ... Logikátlan! ... Logikátlan!"
kiabálja Sarek, szabadjára engedve indulatait.
 Picard és Riker a készenléti helyiségben töprengenek a következı
lépésen. "Meg kell próbálnom beszélni a legaraiakkal." mondja Picard.
"Uram, azt hiszem helyesen döntött." "Meglehet, de mit értem el vele?"
Ekkor Perrin lép be az ajtón, mire Riker távozik. "Gondolja át a dolgot
még egyszer." fordul Sarek felesége Picardhoz. "Már döntöttünk." "Sarek
jó ember. Egész életében a Csillagflotta érdekében tevékenykedett."
"Éppen ezért tisztelem annyira." "Az állapota olyan lassan romlott,
hogy azt reméltük, befejezheti ezt a feladatot. Így hozzá méltón ért
volna véget a pályafutása. Segítsen neki, hogy így lehessen." "Nem
tudom, mit tehetnék." "Van egy lehetıség..."
"Tudategyesítés? Tudja hogy ez milyen veszélyeket rejt magában?" néz
Sarek hitetlenkedve Picardra. "Igen. De látom az elınyét is." "Ez egy
különleges telepatikus kötelék. Közösek lesznek a gondolataink, egyé
válik a tudatunk, a lelkünk." "Néhány órára megkaphatja a tılem azt az
érzelmi stabilitást és visszafogottságot, amire szüksége van.
Lebonyolíthatja a találkozót a legaraiakkal." "Nagylelkő ajánlat. De
figyelmeztetnem kell hogy a vulcani érzelmek rendkívül erısek. Mi
tudunk velük bánni, de egy ember... Rendkívüli módon megviselhetné,
talán még károsodást is okozhat. Nem egyezem bele a dologba."
"Tisztában vagyok a veszéllyel. De ez az egyetlen logikus megoldás."

Picard és Crusher doktornı Picard szálláshelyén vitatkoznak. "Ez az

egész nem tetszik." mondja Beverly nyugtalanul. "Nem is kell hogy így
legyen." "Tehát nem tudom lebeszélni." "Nem. ... De azt meg kell hogy
mondjam, kicsit... Félek." mondja Picard. "A jelenléte sokat segítene."
Beverly Picardra mosolyog. Sarek hamarosan megérkezik. Leül Picard-al
szemközt, ujjait a kontaktuspontokra helyezi, és elkezdi mormolni a
szertartás szövegét.

A hídra vezetı egyik turbólift ajtaja feltárul, s Sarek lép ki rajta.

"Egyes, értesítse a legarai delegációt, hogy Sarek, a vulcani készen
áll a fogadásukra." Riker egy pillanatig meglepetten áll, majd így
szól: "Igenis, nagykövet úr."
Riker és Sarek a konferenciaterem felé igyekszenek. "Tehát sikerült."
állapítja meg Riker. "Igen." "Picard kapitány jól van?" "Ne aggódjon,
Egyes." mondja Sarek, némileg megváltozott hangszínnel. "És a
nagykövet?" "İ is újra önmaga. Hosszú idı óta most elıször."

A félhomályos helyiség csendjét eszelıs kiáltás töri meg: "Nem! ...

Nem!!! ... Neeeem!!!! Ez... Ez nem helyes!" Picard mereven ül egy
fotelban, tekintete ide-oda ugrál. "Egy fegyelmezett életet
elvesztegetni... Ezért?! ... SZEDJÉK KI BELİLEM!!! ... Nincs semmi más,
csak kiszáradt... Törékeny csontok... Halott barátok... Aludni...
Olyan fáradt vagyok." Beverly közelebb húzódik Jean-Luchöz, akinek
arcára éppen határtalan rettegés ül ki. Beverly megfogja Picard kezét,
s megnyugtató hangon suttogja: "Vége lesz egyszer... Egy-két óra még.
Ki kell tartania." "Nem! Ez a szánalmas alak! ... Hol van a
megfontoltságom! Hol van a ... Logikám! ... Érezni akarok... Mindent...
De egy vulcani nem érezhet semmit!!! SEMMIT!!! ... Vissza akarom kapni
az önuralmamat." "Jean-Luc..." Picard Beverlyre pillant, s halkan
megszólal: "Amanda... Olyan... Sokat akartam adni neked... De olyan
nehéz volt. Spock... Tudta vajon? ... Szeretted? ... Szeret...
Szeretlek! ... Beverly!?" "Itt vagyok." Picard tekintete egy idıre
kitisztul, megtörten pillant Beverlyre: "Annyira nehéz... A fájdalmai,
kétségei, érzelmei... Teljesen elárasztanak. A szomorúsága... Nem tudok
ellenállni neki... Nem tudok... Nem tudok..." mondja Jean-Luc, s
zokogni kezd. Beverly magához öleli. "Meg sem kell próbálnod."

A megbeszélés néhány óra múlva sikeresen lezárul, az Enterprise

elindul, hogy találkozzon a USS Merrimac-al, ami visszaviszi majd Sarek
 nagykövetet a Vulcanra.

A két hajó, az Enterprise, és a Merrimac, a mélyőrben találkoznak.

Picard és Riker, díszegyenruhában várakoznak az egyik szállítóhídon.
Perrin érkezik hamarosan. "Köszönöm, kapitány." fordul a nı Picardhoz.
"Szereti magát. Teljes szívébıl." mondja Picard. "Tudom." válaszolja
Perrin. Sarek és tanácsadói is megérkeznek. Sarek így fordul Picardhoz:
"Búcsúzom, kapitány. Azt hiszem, nem találkozunk többé." "Remélem
téved, nagykövet úr." "Mikor napjaink elfogynak, a többi emberrıl
legjobb emlékeit visszük magunkkal, magunkban." "Azt hiszem, én sokat
nyertem. ... Békét, hosszú életet." "Élj soká, élj bıségben."
válaszolja Sarek, a szertartásos búcsúformulának megfelelıen. Majd a
nagykövet és felesége fellépnek az emelvényre, ahol Sakkath és
Mendrossen már korábban elfoglalták a helyüket. Sarek megfogja Perrin
kezét, majd bólint O'Briennek, aki aktiválja a szállítóhidat, s a
kékesfehér sugarak magukkal ragadják az UFP egyik leghíresebb
nagykövetét és kíséretét.

[Sarek - Mark Lenard, Perrin - Joanna Miles, Mendrossen - William

Dennis, Sakkath - Rocco Sisto. Írta: Peter S. Beagle]

72. A két Troi (Menage A Troi)

SD 43930.7, 2366 december 5.

Az Enterprise a Betazed körül kering, ahol nemrég fejezıdött be a

kétévenként megtartott Betazedi Kereskedelmi Kongresszus. A kongresszus
záróünnepségét az Enterprise-on tartották, most az esemény utáni parti
zajlik a Ten Forwardban. Az idei kongresszus azért volt igen
különleges, mert most elıször volt jelen egy ferengi delegáció a
megbeszéléseken. Ez az esemény egy igen meglepı dologra derített fényt:
a betazoidok nem képesek észlelni a ferengik gondolatait.

A Ten Forwardban kellemes a hangulat, Guinan és csapata alig gyızik a

rohamot. Az egyik fal mellett egy humanoid játszik egy különös
hangszeren melynek lágyan zengı hangja kellemes aláfestést ad a
társalgáshoz. Riker egy ferengivel sakkozik éppen, s már ki tudja
hányadszor gyızi le ellenfelét, aki egyre bosszúsabban fogadja a
vereségeket. A ferengi újabb visszavágót követel, de Riker azt mondja,
nem érzi szükségét annak hogy még egyszer legyızze, majd odébbáll.
Lwaxana és Deanna Troi egy asztalnál ülve beszélgetnek. Lwaxana arra
szeretné rávenni Deannát, hogy hagyja ott az Enterprise-t, és maradjon
a Betazeden, hogy végre "normális" életet élhessen. Deanna
természetesen hallani sem akar a dologról, így szinte megváltásként hat
rá Riker felbukkanása, s hamarosan együtt távoznak. Két ferengi, akik
hosszabb ideje figyelték a két Troit a bárpult mellıl, örömmel fogadják
ezt a fordulatot, s az egyikük, egy DaiMon, akit társa Tognak nevez,
elindul hogy a vendégseregen átfurakodva Lwaxana közelébe kerüljön. Ám
csak egy futó bemutatkozásra van lehetısége, Lwaxana azzal menti ki
magát, hogy sürgısen beszélnie kell Picard kapitánnyal, s faképnél
hagyja a bosszús ferengit.
Lwaxana hamarosan rá is bukkan a gyanútlanul beszélgetı Picardra:
"Oh, Jean-Luc, de örülök hogy látom. Nem lenne kedve inni velem
valamit? Meséljen, hogy van?" "Talán késıbb, Lwaxana. Mr. Data és én
épp a ... Ööö... A turbóliftek új ajtómechanizmusát akartuk megmutatni
az egyik vendégünknek. Ha megbocsát..." A betazoid férfi, akivel Picard
beszélgetett, valószínőleg jól ismeri Lwaxanát, mert lassan elfordul,
hogy a nı ne láthassa a Picard kifogásának, és kétségbeesett menekülési
kísérletének hatására az arcán megjelenı széles mosolyt. Picard, maga
elıtt terelgetve a férfit, nyomában pedig a kifejezéstelen arcú
Datával, elmenekül a veszélyessé váló Ten Forwardból.
 DaiMon Tog, aki továbbra is figyelemmel kísérte Lwaxana minden
mozdulatát, örömmel látja hogy a nı újra egyedül maradt, így újra
megkörnyékezi: "Szükségem van magára. A betazoid képességeit igen
hasznosan kamatoztathatnánk az üzleti életben. Azonkívül... Ööö...
Igen vonzónak találom." Lwaxana elkerekedett szemmel pillant le a nála
jó két fejjel alacsonyabb ferengire: "Micsoda?!?" "Hajlandó vagyok jó
pénzt fizetni magáért." ajánlja Tog. "Tisztázzunk valamit, kis ember:
én nem vagyok eladó! Jobban teszi ha megy és keres valaki mást." mondja
erre Lwaxana, majd elviharzik. Tog sokáig néz utána, végül így szól a
mellé lépı társának: "Lwaxana Troi... Az enyém leszel!"

Deanna a parti után felkeresi Lwaxanát, hogy értésére adja: hiába

minden mesterkedés, nem marad a Betazeden. "Deanna, csupán arról van
szó, hogy nagyon aggódom miattad. Te vagy az egyetlen gyermekem. Csak
azt szeretném, ha boldog lennél." "Az vagyok! Szeretem a munkám..."
"Tudom, persze. De ez nem elég... Mi lesz a családdal?" "Van családom!
A barátaim, itt a hajón." "Világosabban fogalmazok: férje és gyerekekre
gondoltam." "Talán... Egyszer. De errıl ha lehet, szeretnék magam
dönteni." "Hát, nem is tudom. Azt hiszem, Riker jó lett volna. De
elrontottad a dolgot." "Nem rontottam el! De ez egy másfajta kapcsolat.
Jó barátok vagyunk." "Akkor meg? Az ellenségedhez úgysem mennél
feleségül..." Deanna felpattan és járkálni kezd. "Jó, hagyjuk ezt.
Csináld ahogy jól esik, kicsim." "Ne nevezz így! Öt évesen hívtál
utoljára kicsim-nek. ... Ne idegesíts tovább! Ha nem vetted volna
észre, felnıtt nı vagyok!" fakad ki Deanna, s dühödten távozik.

Picard, Riker, Data, LaForge és Wesley a készenléti helyiségben

szoronganak. "Uraim, Crusher tiszteletbeli zászlós, a
Csillagflotta-akadémiára történı felvételéhez szükséges utolsó vizsgája
elıtt áll. Az Enterprise-nak találkoznia kell a USS Bradbury-vel, ık
fogják Wesleyt a vizsga helyszínére szállítani. Ha semmi sem jön közbe,
néhány nap múlva visszatérünk. A legénység egy része addig eltávozást
kaphat a Betazedre." A jelenlevık sorra gratulálnak Wesleynek, aki
ragyog az örömtıl.

Riker és a fiatalabb Troi hamarosan már a Betazed fıvárosának egyik

parkjában sétálgatnak. "Valahol itt kell lennie." mondja Riker,
miközben tekintetével a környezı növényeket kutatja. "Lehet hogy már
nincs meg. Olyan régen volt." "Ez a növény évszázadokig él. ... Ott is
van." mondja Riker, s egy nagyobb bokor felé irányítja Deannát, melynek
tövében egy színpompás virág nyílik. "Mennyi boldog órát töltöttünk
itt..." mondja Troi. "Igen... Egy zöldfülő tiszt és egy
pszichológia-hallgató..." Mivel mindketten háttal állnak a vagy harminc
méternyire levı, kaviccsal felszórt sétálóútnak, nem veszik észre
Lwaxanát, a nyomában lépdelı Homn-al, s az sem látja meg ıket.
"Szerencse hogy épp erre jártam." folytatja Riker, majd gyengéden
megcsókolja Deannát. Ebben a pillanatban ismerıs hang üti meg a
fülüket: "Igen, ott jó lesz, Homn!" Mindketten felegyenesednek, Riker
az égre emeli a tekintetét, Deanna pedig kétségbeesetten Riker vállára
ejti a fejét. Will végül nagyot sóhajt, majd elindulnak Lwaxana felé.
Lwaxana és Homn valami piknikfélére készülve telepedtek le a nem
messze levı tavacska partján, Will és Deanna csatlakoznak hát hozzájuk.
"Legutóbb, ha jól emlékszem, férjet keresett. Talált valakit?" fordul
Riker Lwaxanához. "Nem, de ez nem is olyan fontos. Mostanában... Mások
hasonló nehézségeirıl gondolkodom." válaszolja Lwaxana, Deannára
pillantva, aki bosszúsan néz rá: "Anyám!" Lwaxana elküldi Homn-ot, hogy
hozzon valami gyümölcsbıl, ami a közelben terem, majd körülpillantva
így szól: "Ez egy nagyon kellemes hely. Ha esetlek egyedül akarnátok
maradni, csak szóljatok, és már itt sem vagyok." "Anyám, hagyd abba!"
mondja Deanna, egyre ingerültebben. A következı pillanatban egy ferengi
szállítósugár ragyog fel nem messze tılük, s DaiMon Tog jelenik meg
benne. Lwaxana a ferengit meglátva felpattan, aki erre átnyújtja neki a
magával hozott virágcsokrot. "Úgy tudtam, már régen elmentek." fordul
Tog felé Riker is. "Valóban, de visszafordultunk. Nem tudtam elszakadni
Lwaxana szépségétıl." mondja a ferengi, mire az idısebb Troi szinte
undorodva elhajítja a virágcsokrot. "Csak ezért jött vissza?!?" kérdezi
hitetlenkedve. "Miért keresne tovább valaki, ha már megtalálta a
tökéletest..." mondja Tog. "Jobban teszi ha visszamegy a hajójára, ha
nem akar bajt magának." mondja fenyegetıen Lwaxana. "Vissza a hajóra?
Jó ötlet... Figyelem, Krayton, itt DaiMon Tog. Négy személy
felsugárzásra." Riker tiltakozni próbálna, de teste, a két Troiéval, és
Togéval együtt belefagy egy-egy ferengi szállítósugár borostyánsárga
ragyogásába. Egy perccel késıbb Homn, kezében egy apró kék
gyümölcsökkel teleszedett tállal, visszatér, s meglepetten pillant
körül, nem értve, hová tőnt mindenki ilyen hirtelen.

Vagy a ferengi transzporternek, vagy valami egyéb beavatkozásnak

köszönhetıen, Will, Deanna és Lwaxana eszméletlenül hevernek egy nem
túl tágas cellában. Nagyjából egyszerre térnek magukhoz, s Riker
azonnal a kommunikátorához nyúl, hogy kapcsolatba lépjen az
Enterprise-al. A szerkezet azonban három rövid zümmögésszerő hanggal
tudatja vele, hogy nem képes ráállni az Enterprise kommunikációs
csatornájára. A cella ajtajától nem messze ücsörgı ır felfigyel a
mozgolódásra, s értesíti Togot arról hogy a foglyok magukhoz tértek.
Riker arra számít hogy a DaiMon hamarosan megjelenik a fogdában, de nem
egészen ez történik. A két Troit hamarosan újra szállítósugár fogja
körbe, ám valami olyasmi történik, ami mindenképpen a ferengi
transzporterkezelı ügyességét dicséri: Deannát és Lwaxanát
kitranszportálják a ruháikból, amelyek, viselıjük eltőntével a padlóra
omlanak.
Lwaxana és Deanna néhány másodperc múlva a ferengi hajó egy másik
részében materializálódnak. Lwaxana végigpillant magán, majd bosszúsan
megjegyzi: "Jellemzı... Úgy látszik ezeknél még a transzporter sem
mőködik tisztességesen." Mindazonáltal nem zavarja különösebben
ruháinak hiánya, nem úgy mint Deannát. Akkor sem jön zavarba, mikor
DaiMon Tog, egy másik ferengi kíséretében megjelenik. "Hol vannak a
ruháink?" kérdezi felháborodva Deanna az érkezıktıl. "Nálunk a nık nem
viselnek ruhát." válaszolja Tog társa. Lwaxana körülpillant, s felfedez
két vékony, csillogó anyagból készült takarófélét. A ferengikre ügyet
sem vetve elveszi ıket, s az egyiket odanyújtja Deannának, a másikat
pedig maga köré csavarja. "Lwaxana, van egy üzleti ajánlatom." lép
közelebb Tog. "Nem érdekel." jelenti ki határozottan Lwaxana. "A
telepatikus képességeik nagy hasznot hozhatnának nekünk." folytatja a
DaiMon zavartalanul. "Ugyan miért segítenénk maguknak?" kérdezi
Lwaxana. "Talán hogy megvédje a lányát attól hogy valami baja essék."
mondja a másik ferengi. "Azt hiszem, semmi szükség a fenyegetızésre
Farek. Lwaxana okos asszony." inti le Tog. "Beszélhetnénk
négyszemközt?" kérdezi ekkor az idısebb Troi. Tog elvigyorodik, majd
elküldi Fareket, Deannát pedig egy jelzésére elsugározzák valahová. "És
most beszélgetni fogunk." lép közelebb Tog Lwaxanához, majd a falon
levı kapcsolótáblán megérint egy szenzort, mire egy másik falból egy
ágy csusszan elı. Lwaxana kényszeredetten elmosolyodik, és követi a
ferengit.

LaForge, Data és Wesley a gépteremben, a központi konzol körül

beszélgetnek. "Hamarosan valódi tisztként térsz vissza közénk." mondja
Geordi Wes felé fordulva. "Nem biztos hogy ide kerül, miután végzett.
Csak nagyon kevés újonc kerül Galaxy osztályú hajóra, és még kevesebben
ide az Enterprise-ra." jegyzi meg Data. "Erre még nem is gondoltam."
mondja aggodalmasan Wesley. "Ne aggódj, Picard kapitány el fogja
intézni hogy ide kerülj. Már ha sikerül elvégezned az akadémiát,
mielıtt Picard-t nyugdíjaznák." mondja gonoszkodva Geordi. "Nehéz lesz
itt hagyni a hajót. A barátaimat..." mondja Wesley. "Ez része az egyén
fejlıdésének." nyugtatja meg Data. "Hidd el, nem lesz olyan rossz. Új
barátokat ismerhetsz meg, érdekes dolgokat látsz majd." bátorítja
Geordi. "Hát, remélem..."

A szállítósugár a cellába vitte vissza Deannát, aki gyorsan felölti

egy idıre "elárvult" ruháit, majd elmondja Rikernek, mi történt. "Az
anyám jelenleg nincs veszélyben." mondja Deanna, miután betazoid érzéke
segítségével kapcsolatba lépett Lwaxanával. "Ha sikerül idıt nyernünk,
talán kialakul valami." mondja Riker, majd kinéz a cellából. Két
ferengi sakkozik nem messze, az egyikük az, akit Will a Ten Forwardban
többször legyızött. Rá jellemzı módon most is vesztésre áll. Riker ad
neki néhány tanácsot, amivel megfordíthatná a játék menetét, de a
ferengi dölyfösen visszautasítja a segítséget, ellenfele pedig néhány
lépésben mattot ad neki, majd nevetve távozik. Riker addig piszkálja a
volt ellenfelét, mire az kihívja egy újabb partira. Riker a cella
erıtérkapujában állva utasítgatja a ferengit, hogy hogyan mozgassa az ı
bábuit.

Lwaxana igyekszik a ferengi kedvében járni, hogy kipuhatolja,

tulajdonképpen mit akar tıle, s olyan gyenge pontokat keressen, amiket
esetleg a maga javára fordíthat. Még arra is sikerül rávennie magát,
hogy megengedje, hogy a ferengi megcsókolja. Azért a dolog nem tölti el
különösebben kellemes érzésekkel, a gondolatait folyamatosan
figyelemmel kísérı Deanna beleborzong a dologba.

Az Enterprise, úton a USS Bradbury felé, egy különleges összetételő

ionizált gázfelhın halad keresztül, amely, legalábbis Data mérései
szerint, tökéletesen leárnyékol bármiféle kommunikációs eszközt, még a
hiperhullámot is.

Rikernek rosszul áll a szénája, legalábbis a sakktáblán, ellenfele

sakkot ad neki. Will panaszkodni kezd hogy elfáradt az álldogálástól,
meg különben sem látja rendesen a három szintes táblát. "Azt akarja
hogy kiengedjem?" kérdezi a ferengi. "Miért ne?" néz rá Riker
ártatlanul. "Hülyének néz?" csóválja a fejét a ferengi. "Ugyan, hova
szökhetnék innen?" "Akkor sem." "Na jó, hagyjuk. Pedig nyerésre áll."
mondja Riker, majd leheveredik az egyik priccsre. A ferengi egy darabig
töpreng, majd végül kiengedi Rikert.

Idıközben Lwaxana úgy tőnik úgy határozott, "halálra beszéli" Togot,

éppen eddigi férjeirıl és szeretıirıl mesél neki. "Hagyja ezt abba, még
a végén egészen féltékennyé tesz." mondja Tog, megelégelve a
végeérhetetlen történeteket.

Hogy Riker mégsem volt egészen hátsó szándékoktól mentes, mikor

rávette az ırt arra hogy kiengedje, az hamarosan kiderül, mikor ökle
keményen csattan a ferengi koponyáján. Az ır eszméletlenül összerogyik,
Riker pedig kiengedi Deannát a cellából. "Az anyám lefoglalta Togot.
Azt hiszem, egy darabig eszébe sem jut velünk foglalkozni." "Nagyszerő,
próbálja meg ott tartani, ameddig lehet." nyugtázza a hírt Will, majd
használatba veszi a közeli számítógép-terminált, hogy a hajó
kommunikációs rendszereihez hozzáférve üzenetet küldhessen az
Enterprise-ra, vagy bárkinek aki hallja. Hamarosan azonban
áthatolhatatlan akadályba ütközik: a fontosabb rendszereket hozzáférési
jelszavak védik. "Tognak van hozzáférési jogosultsága. Mit gondol,
Lwaxana meg tudná szerezni?" fordul Will Deannához. "Meglátjuk."
válaszolja Deanna, s értesíti az anyját a dologról.

Az Enterprise végre annyira maga mögött hagyja a felhıt, hogy a

kommunikáció újra lehetségessé válik. Picard szeretne kapcsolatba lépni
Rikerrel, így utasítja Worfot hogy hívja a Betazedet. "Uram, a
Betazedrıl üzenet érkezett, egyes prioritás." jelenti a hadnagy. Az
üzenet rövid, de velıs: két nappal ezelıtt, Riker, valamint Deanna és
Lwaxana Troi eltőntek, senki sem tudja hová. Az Enterprise maximális
sebességgel indul visszafelé.

Lwaxana azt mondja Tognak, szeretne valami különleges italt keverni,

de valószínő hogy a replikátor nem ismeri a szükséges összetevıket:
"Átprogramoznám, de nem ismerem a hozzáférési kódot." Tog elkezdi
mondani, de Farek ebben a pillanatban ront be a helyiségbe, s mikor
meghallja ahogy Tog a kód karaktereit sorolja, felkiált: "Ezekkel a
hajó bármelyik részéhez hozzáférhet! Egy ilyen biztonsági rendszabály
megszegése a rangodba kerülhet. Ahelyett hogy itt szórakoznál, inkább
add át nekem, hogy megvizsgálhassam végre." "Az agyszondáid akár meg is
ölhetik." ellenkezik Tog. "A képességei miatt hoztad ide, nem? Ha
sikerül kiderítenem, milyen idegi kapcsolatok okozzák a telepatikus
képességet, talán le tudom másolni. Így jobban hasznosíthatjuk."
erısködik Farek. "Hát, nem is tudom." gondolkodik el Tog. "Egy igazi
DaiMon nem habozna így. Talán jelentenem kellene." célozgat Farek, mire
Tog végül beadja a derekát: "Na jó, vigye."

Az Enterprise az alacsony sebességgel két napig tartó utat alig pár

óra alatt teszi meg visszafelé, s a legénység hamarosan már Riker és a
két Troi eltőnésének helyét vizsgálgatja. Data, egy bokor ágai közé
keveredve, megtalálja a Tog által hozott virágcsokrot: "Ezek ferengi
virágok."
Picard, Data, LaForge és Worf a készenléti helyiségben tanácskoznak.
"Szóval az a Tog nevő DaiMon a ludas." mondja Picard. "A ferengi hajó
majdnem ugyanolyan gyors mint a miénk. Bárhol lehetnek." jegyzi meg
gondterhelten LaForge. "Riker parancsnok valahogyan jelezni fog, ah
tud. Mr. Worf, figyelje a ferengi adásokat, hátha hallunk valamit. Mr.
LaForge, meg tudnák növelni az érzékelık hatósugarát?" "Megnézem mit
tehetünk." válaszolja LaForge. "Rendben. Egyelıre körpályán maradunk."
Zárja le a megbeszélést Picard.

Riker eközben végigpróbálgatta az összes érdemleges fedélzeti

rendszert, de egyet sem talált ami használható lenne, de nem védi kód.
A kommunikációs rendszert megpróbálta feltörni, de nem boldogult vele.
"Valami baj van." mondja Deanna kétségbeesetten. Riker újra végignézi a
szóba jöhetı rendszereket, és talál valamit, ami talán hasznukra lehet:
"Van itt egy alrendszer, a görbületi hajtómőnél. A
hiperhullám-torzulásokat kompenzálja, hogy a kommunikációs rendszer
nagy görbületi faktornál is használható maradjon. Ha sikerül
módosítanom, küldhetünk vele hiperhullámú impulzusokat, valami
olyasmit, amit a ferengik zajnak gondolnak, de a mieink talán
felfigyelnek rá."
Ami Lwaxanát illeti, valóban bajban van: Farek szorgalmasan
vizsgálgatja az agyszerkezetét, ám nem a leghumánusabb módszerek
igénybevételével. Deanna érzi anyja szenvedését, s sürgetni kezdi
Rikert, aki beüti az utolsó adatokat, majd a terminált otthagyva
elindulnak hogy megkeressék Lwaxanát.

Wesley segít LaForgenak feljavítani a szenzorrendszer hatósugarát. A

USS Bradbury, amit értesítettek az eseményekrıl, az Enterprise nyomába
eredt, s mostanra transzportertávolságba ért, arra várnak hogy Wesley
végre átsugározzon. A tiszteletbeli zászlós azonban egyelıre a hídon
hallgatja Datával és Geordival együtt a ferengik hiperhullámú
kommunikációs csatornáinak egyikét, amin a különbözı hajók helyzetjelzı
adói sugároznak. Hamarosan Picard is csatlakozik hozzájuk: "Ki tudjuk
deríteni hogy melyik a Krayton helyzetjelzıje?" "A ferengik kizárólag
kódolt adásokat használnak." mondja Data. "És a kódjuk sajnos belátható
idın belül nem feltörhetı." teszi hozzá LaForge. "Uram, a Bradbury
jelenti, hogy nem várhatnak tovább." szól Worf. Picard erre a
szállítóhídra küldi Wesleyt: "Sok szerencsét." Wes a turbólift
ajtajából visszanéz a hídra: LaForge és Data a nagyobbik tudományos
pulton dolgoznak a taktikai konzolnak háttal, Worf és Picard pedig a
szenzorrendszer kijelzıit figyelik.

A szállítóhídon Beverly összekészített csomaggal várja az utolsó

pillanatig a hídon dolgozó fiát. Gyorsan elbúcsúznak, majd Wesley
fellép az emelvényre. O'Brien várja Wes engedélyét a sugárzásra, ám a
fiú töprengve bámul a semmibe. "Wesley, mi a baj?" kérdezi aggodalmasan
Beverly. "A ferengi jelek... olyan ismerıs. Nem az adás... A
háttérzaj!" ezzel Wesley elrohan. Beverly értetlenül néz utána, O'Brien
nem különben.
Picard meglepetten pillant a turbóliftbıl kilépı Wesleyre: "A
Bradbury itt hagyja ha nem igyekszik!" "Meg kell hallgatnom még egyszer
a jeleket." mondja Wesley. Picard elgondolkodik, majd odabólint a
fiúnak. "Mr. Worf, értesítse a Bradbury-t hogy indulhatnak." Wesley és
Data szőrök és jelkorrektorok segítségével megdolgozzák a ferengi
hiperhullámú jeleket, s végül egy furcsán hangzó, kopogásszerő zaj
marad vissza. "Egyszerő Corprine-torzulás. Minden görbületi hajtómő
okoz ilyet." mondja LaForge, mikor kikérik a véleményét. "Figyeld a
ritmusát, Geordi. Nem emlékeztet valamire?" LaForge hallgatja egy
kicsit, majd felderül az arca: "Hiszen ez annak a zenének a ritmusa,
amit az a fura fickó játszott a Ten Forwardban!" "Valóban nagy a
hasonlóság." ért egyet Data. Erre már Picard is közelebb lép: "Ügyes
húzás. Mi felismerjük, de a ferengiknek csak jelentéktelen zaj." Worf
közben lokalizálta a jelforrást, így az Enterprise nyolcas görbülettel
a Krayton nyomába ered.

Riker és Deanna rábukkannak a laborra ahol Farek Lwaxanát gyötri a

vizsgálatokkal. Riker egy fegyverrel sakkban tartva Fareket,
kiszabadítja a nıt, ám meglépni már nincs idejük: Tog fut be, szintén
felfegyverezve. Lwaxana megpróbálja kimagyarázni ıket a bajból:
"Egyezzünk meg. Engem csak a lányom biztonsága érdekel. Maga úgysem
tudja használni ıt semmire." "Miért nem?" kérdezi Tog. "Mert csak félig
betazoid, nagyon gyengék a telepatikus képességei. Rikerrel pedig csak
felesleges gondot venne a nyakába, hiszen az egész Csillagflotta ıt
fogja keresni, nem gyızne bujkálni elılük. Engedje el ıket, én pedig
önként maradok." érvel Lwaxana. "Tisztességes ajánlatnak hangzik.
Tulajdonképpen hinnék is magának..." mondja Tog, a levegıben hagyva a
mondat végét. "Hihet is. A szavamat adom." mondja Lwaxana. "Ne tegye,
Lwaxana!" tiltakozik Riker. "Így döntöttem." "Ezt nem hagyhatom."
"William, felnıtt nı vagyok. Talán mégiscsak van jogom dönteni ebben a
dologban." "Nem hagyhatunk itt." mondja Deanna. "De igen. Menjetek,
mielıtt meggondolja magát." továbbítja Lwaxana gondolati úton, majd
szóban hozzáteszi: "Kérlek kicsim, tedd meg a kedvemért. Most az
egyszer." Majd Toghoz fordul: "Nos, megegyeztünk?" "Rendben." mondja a
DaiMon. Néhány másodperc múlva jelentés érkezik a hídról: az Enterprise
közeledik. "Értesítsék, hogy a két vendégünk hamarosan távozik, a
harmadik pedig önszántából a fedélzeten kíván maradni." mondja Tog.
"Tiltakozom!" fakad ki Farek, de Tog csendre inti: "Lwaxana a szavát
adta." Ezzel Tog elvezeti Lwaxanát, Rikert és Deannát pedig
átsugározzák az Enterprise-ra.
Megérkezés után Will és Deanna a hídra sietnek. Riker összefoglalja a
történteket, Deanna pedig hozzáteszi: "Az anyám nem akar ott maradni!"
Picard hívja a Krayton-t, Tog hamarosan jelentkezik: "Picard kapitány,
örülök hogy újra látom. Éppen úton voltunk a Betazed felé a
vendégeinkkel." "Hát persze. Lwaxana Troi még mindig a fedélzeten van."
mondja Picard. Ekkor Lwaxana lép a kamera látószögébe, átöleli Togot,
majd így szól: "Mikor fogod fel végre, hogy köztünk mindennek vége,
Jean-Luc?" Picard értetlenül Deannára néz, aki Worfra pillantva
némíttatja a csatornát. "Úgy gondolom, azt szeretné elhitetni Toggal,
hogy valami közük volt egymáshoz, és vissza akarja szerezni."
magyarázza Deanna, majd újra megnyittatja a csatornát. Picard újra
Deannára néz. "Beszéljen!" mondja neki Deanna. Picard a fıernyı felé
fordul: "Ehmm... Ööö... Nem... Ehh... Nincs vége Lwaxana, nem engedlek
el csak így. Hozzám tartozol, gyere vissza." Riker igyekszik leplezni
egyre szélesedı mosolyát, nem túl nagy sikerrel. "Hát még mindig
szeretsz?" kérdezi Lwaxana. "A szerelmem láz, ami elemészt. Az egész
énem arra vágyik, aki kigyógyíthat a betegségbıl..." "Beszélj
tovább..." kérleli Lwaxana Picard-t. "Téged kereslek, a szépséget
magát. Az ezernyi csillagként ragyogó tekintetet, az édesnél is édesebb
ajkakat..." Picardból kibújik a költı, s olyan szerelmi vallomást
rögtönöz Lwaxanának, hogy a hídon tartózkodók teljesen a hatása alá
kerülnek. Data meglepetten bámulja a kapitányt, Riker elismeréssel a
tekintetében Deannára pillant, aki visszamosolyog rá, de még a taktikai
konzol mögött álló Worf arcán is mosolyféle bujkál a klingon bajusz
alatt. Mikor véget ér a szóáradat, Tog rosszallóan pillant Lwaxanára:
"Nem is mondtad hogy te és Picard kapitány..." "Azt mondtad nem
érdekel." válaszolja Lwaxana, majd Picardhoz fordul: "Új szerelmem van,
és nagyon unom már, hogy mindig leöldösöd a vetélytársaidat. Ideje
lenne abbahagynod." "Mi??? Megöli?!?" kiált fel kétségbeesetten Tog.
"Igen. Nagyon féltékeny." Picard hangnemet vált, s fenyegetıen így
szól: "Jól figyeljen Tog: vissza akarom kapni Lwaxanát, még ha a
hajóját is szét kell lınöm érte!" "Kapitány, én igazán nem tudtam..."
mentegetızik Tog. "Ne aggódjon könnyedén le tudod gyızni." nyugtatja
Lwaxana a ferengit. "Csak egy módon kaphatsz vissza: ha megölöd Togot."
"Ezt megoldhatjuk! Mr. Worf készítse a fegyvereket! Ha Lwaxana Troi tíz
másodpercen belül nincs a hajómon, lıjön rájuk mindent amink van!" "De
akkor ı is meghal!" próbál kiutat keresni Tog. "Ha a rózsaszálat én
elveszítettem, ne okozzon örömet másnak sem, inkább porladjon hamuvá!
... Tíz ... Kilenc ... Nyolc ... Jobb szeretni és elveszteni, mint soha
meg sem ismerni ... Hét ... Hat ... Öt ... Négy Három ..." "Sugározzák
át!" kiáltja kétségbeesetten Tog. "Kettı ... Egy ..." folytatja Picard
szenvtelenül a visszaszámlálást, miközben leül a parancsnoki ülésbe.
Lwaxana ebben a pillanatban megjelenik a hídon. Picard ölébe veti
magád, s szerelmes pillantást vet rá: "Te csodálatos, féltékeny..."
"Remélem ez a kis incidens köztünk marad" mondja Tog. "Úgy érti, nem
jelentem a feletteseinek? Még meggondolom." mondja Picard, s bontatja a
kapcsolatot. "Köszönöm Jean-Luc. Nagyon meggyızı volt. Engem legalábbis
meggyızött." mondja Lwaxana, még mindig Picard ölében ülve. "Köszönöm
hogy kockáztatta az életét az embereimért." válaszolja Picard. Worf
kissé morcosan elıre dıl, a taktikai konzolra, valószínőleg a
tőzkészültség lefújását várja. "Most pedig..." kezdené Picard, de
Lwaxana félbeszakítja: "Nem, nem akarok még hazamenni. Szeretnék még
ilyen költıi szavakat hallani." "Talán majd máskor." Ezzel Picard
föláll, talpra segítve Lwaxanát. "Parancsoljon." mutat a parancsnoki
ülésre. Lwaxana leül, Picardra kacsint. Az elıre megy a
kormányospultig: "Mr. Crusher, irány a Betazed... Kilences görbület."
Wesley mármár Riker-i vigyorral nyugtázza a parancsot, s az Enterprise
néhány másodperc múlva nekilódul.

Miután elérték a Betazedet, s Lwaxana távozásával Picard lelki

nyugalma úgy-ahogy helyreállt, a kapitány a készenléti helyiségbe
kéreti Wesleyt: "Az idei vizsgát lekéste, de a következı évben le fogja
tenni, bármi lesz is." "Igen uram." "Az akadémia vesztesége a mi
nyereségünk. Újabb egy évig lehet a segítségünkre kiemelkedı
képességeivel." "Köszönöm, uram. Ez minden?" "Nem." "Talán valami hibát
követtem el?" kérdezi aggodalmasan Wesley. "Nem, korántsem. Mivel az
akadémiai felvételére egy újabb évet kell várnia, ellenben olyan sokat
tett már a hajó érdekében, úgy gondolom, a várakozást a
 lehetıségeinkhez képest meg kell könnyítenünk. Úgy határoztam, hogy
tiszteletbeli zászlósi rangról teljes jogú zászlóssá léptetem elı. A
tisztséggel járó minden felelısséggel és kiváltsággal együtt."
"Köszönöm, uram." "Gratulálok, zászlós. Leléphet."

Az egyes turbólift ajtaja szisszenve feltárul, s egy vörös-fekete

egyenruhás alak lép ki rajta. Egyenruhájának gallérján egy aranyszín
pötty díszeleg: a zászlósi rangjelzés. Wesley határozott léptekkel
lesiet a taktikai konzol "patkójáról", s leváltja a kormányospultnál
szolgálatot teljesítı másik zászlóst. "Crusher zászlós, elhagyjuk a
körpályát. Irány a Xanthra III, a USS Zapata pozíciója. Hatos
görbület." "Beállítva, uram." "Jóváhagyom."

[Dr. Farek - Ethan Phillips, Daimon Tog - Frank Corsentino, Lwaxana

Troi - Majel Barrett, Mr. Homn - Carel Struycken. Írta: Fred Bronson és
Susan Sackett]

73. A következı lépcsıfok (Transfigurations)

SD 43957.2 - SD 43960.6, 2366 december 15-16.

Az Enterprise a Zeta Gelis csillaghalmaz feltérképezését végzi, s

mivel az effajta feladat fıként csak a szenzoroknak és a számítógépnek
ad feladatot, a legénység igen komolyan leterheli a Ten Forward
személyzetét, a holodeckek anyag-energia konvertereit, és a hajó egyéb,
kikapcsolódási célokat szolgáló helyiségeit és berendezéseit.

LaForge és Worf a bárban, a pultnál üldögélnek, Geordi idırıl idıre

hátrasandít a válla fölött, majd odasúgja a klingonnak: "Ott van. A
hátunk mögötti asztalnál." Worf hátrafordul, és végigméri az asztalnál
beszélgetı két fiatal nıt: "Melyik?" "A jobb oldali. De ne bámuld így
ıket! Még észreveszik." "Az lenne a legjobb. Mutatnod kell, hogy
érdeklıdsz iránta." "Persze, de azt sem tudom, mit mondjak..." "A
szavak is megjönnek idıvel. Elıször a személyiségeddel kell hatnod rá."
"Köszönöm Worf, ez tényleg sokat segített." mondja enyhe lemondással a
hangjában Geordi. A nı, akirıl beszélgettek, eközben a bárpult felé
indul a kiürült poharakkal a kezében, és pontosan Geordi mellett áll
meg: "Hello Geordi." "H... Hello." nyögi ki nagy nehezen LaForge. "Hogy
van?" "Öö... Jól, köszönöm." "Minden mőködik a gépteremben?" "Igen,
minden... Minden rendben van." Worf az plafon felé fordítja a
tekintetés, és rosszallóan csóválja a fejét, az épületes beszélgetést
hallva. "Viszlát." mondja a nı végül, majd barátnıjével együtt elhagyja
a bárt. LaForge egy sóhaj kíséretében a bárpultra borul. "Azt hiszem,
sokat kell még mesélnem neked a nıkrıl." mondja Worf. "Mr. LaForge,
jelentkezzen a hármas szállítóhídon!" Geordi, Riker hívására felkapja a
fejét, odabiccent Worfnak, majd a hívást nyugtázva elsiet.
A hármas transzporter felé haladtában Geordi összefut Rikerrel,
Datával és Crusher doktornıvel. "Mi történt?" fordul a parancsnokhoz.
"Egy egyszemélyes hajó roncsaira bukkantunk, nem rég zuhanhatott le."
magyarázza Riker. "A roncsok között gyenge életjelet észleltünk." teszi
hozzá Crusher.

A felderítıcsapat kisvártatva már a bolygó felszínén tevékenykedik, a

siklónyi mérető őrjármő környékét vizsgálják át. A hajóban megtalálják
a pilótát, egy humanoid férfit, akinek állapota, Dr. Crusher
vizsgálata alapján, válságos. "Még a sugárzást sem bírná ki. Szükségem
lenne valakire, akinek az agyhullámaival meghajthatnám a motorikus
rendszereit, hogy túlélje a dolgot." A két szóba jöhetı alany közül
LaForge van közelebb, Data és Riker a roncsokat elemezve próbálnak
rájönni, miféle hajót látnak maguk elıtt. Crusher felhelyezi a
szenzorkészletet Geordi homlokára, majd a berendezés másik részét a
sérült fején rögzíti. "Kész?" pillant kérdın LaForgera. "Igen.
Csinálja." Crusher aktiválja az eszközöket, mire LaForge megrázkódik:
"Huh... Ez meg..." "Hogy érzi magát?" fordít felé egy trikordert
Crusher. "Minden rendben, doktor. Ha elkészült, mehetünk." A doktornı
közelebb inti a nem messze álló Rikert és Datát, majd mindannyian
felsugároznak az Enterprise-ra.
A csapatot közvetlenül a gyengélkedıbe sugározzák, ahol Crusher és
csapata nekilátnak hogy megpróbálják megmenteni az ismeretlen fajhoz
tartozó lény életét. Riker, Data és LaForge lábatlankodnak még egy
ideig, de mikor látják hogy egy jó darabig nem számíthatnak
információra a túlélıtıl, távoznak. Riker és Data a hídra sietnek, s
Riker tájékoztatja Picard-t a tapasztalataikról: "A jármő
mentıegységnek, vagy rövidtávú siklónak tőnt." "Akkor valahol a
közelben kell lennie az anyahajójának is." vonja le a következtetést
Picard, majd kérdın Datára pillant. Az a mőszerpultjához lépve
felderíti a környéket, majd így szól: "Hajó nincs a közelben, ellenben
a bolygó körül egy kisebb roncsfelhı található." Worf, hogy a mőveleti
tiszti konzolról megkapta a koordinátákat, elemezni kezdi a roncsokat:
"Mesterséges eredető objektum volt. Fézer jellegő fegyverrel
semmisítették meg." Riker ekkor felemel egy kék színő, áttetszı
tartályt, melybıl fényvezetı kábelek csonkjai meredeznek, s odamutatja
Picardnak: "Ez a szerkezet a navigációs rendszerhez lehetett kapcsolva.
Valamiféle adattárolónak véltük, ezért felhoztuk." "Mr. Data, tud vele
valamit kezdeni?" fordul az android felé Picard. "Talán." válaszolja
Data, majd a tartályt elkérve Rikertıl, elhagyja a hidat.

Picard valamivel késıbb ellátogat a gyengélkedıbe, hogy a túlélı

állapota felöl érdeklıdjön. "Nem gondoltam volna, de úgy néz ki,
életben marad. De ami azt illeti, ez nem csak a mi érdemünk. A
szervezte nagyon gyorsan regenerálódik, azonban különös módon nem csak
ott észlelhetı magas sejtszintő aktivitás, ahol megsérült. A teste
átalakulóban van. Nagyon remélem, hogy ez csak a gyógyulási folyamat
része." tájékoztatja Crusher.

Data, LaForge és Worf a Ten Forwardban, egy asztal mellett

üldögélnek, és idınként reménytelen pillantást vetnek az asztal közepén
heverı kék tartályra, mely eddig minden vizsgálati módszerüknek
ellenállva megırizte titkát. Data és LaForge ötletet ötletre halmozva
sorolják azokat a módszereket amelyekkel még nem próbálkoztak, de a
legtöbbjük hamarosan fennakad Data analizáló elméjének apró szemő
hálóján. Végül oda lyukadnak ki, hogy tulajdonképpen még abban sem
lehetnek biztosak, hogy a tartály valóban adattároló, és nem mondjuk
egy optikai processzortömb. Worf, aki csak fél füllel hallgatta a
beszélgetést, végül megelégeli a dolgot: "Kikapcsolódni jöttünk ide, ha
jól emlékszem. Nem értem, miért cipeltétek magatokkal azt a
szerkezetet." "Épen hogy azt tesszük, Worf. Ez az elmélkedés
szórakoztat bennünket." válaszolja Geordi. Data bólintva adja tanújelét
egyetértésének. Mivel azonban egyelıre mindketten kifogytak az
ötletekbıl, hátradılnek, és körülnéznek a bárban. LaForge megpillantja
azt a fiatal nıt, akit a múltok mutatott Worfnak. A nı is észreveszi
Geordit, odaint neki. "Tudod mit, Worf? Igazad van. Ez a megátalkodott
szerkezet várhat egy darabig." mondja LaForge, mikor észreveszi hogy a
nı a kijárat felé tart. Ezzel föláll, s a bárpulthoz siet. "Christy,
elmész?" szólítja meg Geordi a nıt. "Az arborétumba tartok."
"Elkísérhetlek?" Christy beleegyezıen bólint, s a pár hamarosan
elhagyja a bárt. Worf elégedetten hátradılve néz utánuk.

Kevesebb mint egy nap telt el a túlélı felfedezése óta, mikor a

férfi, miután szervezete, a Crusher doktornı és csapata által nyújtott
segítségnek köszönhetıen helyrehozta a sérüléseit, magához tér. "Tehát
még élek." mondja halkan, Crusherre pillantva. "Nagyon úgy néz ki."
válaszolja a doktornı kedvesen. "Azt hiszem, ezt magának köszönhetem.
Köszönöm. ... Megmondaná, ki vagyok én? Semmire sem emlékszem."

A férfi, akit jobb híján John Doe-nak neveztek el, legalábbis addig
míg vissza nem nyeri emlékezetét, hamarosan olyan állapotba kerül, hogy
megpróbálkozhat a lábra állással. Crusher idegimpulzus-erısítıket
helyez el a férfi karjain és lábain, aki eközben magabiztosan ezt
mondja: "Azt hiszem, meglepetést fogok okozni. Olyan erısnek érzem
magam, hogy akár repülni is tudnék." Mikor azonban feláll, és megpróbál
lépni egyet, elhagyja az ereje, s Beverlynek kell elkapnia hogy a
földre ne zuhanjon. "Azt hiszem, elıbb mégis inkább a járással kell
próbálkoznom." mondja erre vidáman John. Picard ezt az idıpontot
választja hogy látogatást tegyen a gyengélkedıben. Hitetlenkedve
figyeli, ahogy a férfi óvatos léptekkel körüljárja a helyiséget, hiszen
valamivel több mint egy napja még az is kétséges volt hogy egyáltalán
életben marad. John, mikor éppen egész közel ér Picardhoz, elveszti az
egyensúlyát, de a kapitány a segítségére siet. "Jók a reflexei." mondja
neki John. "Ön pedig hihetetlen akaraterıvel rendelkezik. Crusher
doktornı tájékoztatott arról, milyen jó ütemben javul az állapota. Most
meggyızıdhettem arról, hogy valóban így van." "Csak mert egy nagyszerő
orvos kezelt. Megmentette az életemet. Remélem érdemes vagyok rá."
"Még mindig nem emlékszik semmire?" kérdezi Picard. "Nem. Úgy
hallottam, azt feltételezik hogy valamiféle összecsapásba keveredtem.
Legalábbis a hajóm vizsgálata erre utalt." "Igen így van. Nincs ötlete,
mi történhetett?" "Semmi. Csak nagy ürességet érzek magamban. Nem
kellemes érzés." Ekkor John váratlanul felnyög, és összegörnyed.
"Megint az a fájdalom?" kérdezi aggodalmasan Crusher. "Igen. Azt hiszem
mára elég nagyot léptem elıre." "Remélem nem kezd romlani az állapota."
mondja Picard. "Nem, ez nem a sérülése miatt van. Az átalakuló sejtek
okozzák." nyugtatja meg Crusher.

Riker egy turbólift ajtaja elıtt ácsorog, a lift megérkeztére várva.

Az ajtó hamarosan feltárul, de Riker egyelıre nem tud belépni: a
liftben Geordit és Christyt pillantja meg, egy szenvedélyes csók kellıs
közepén. Will türelmesen várakozik, végül a nı búcsút intve Geordinak,
távozik. Menet közben odabiccent Rikernek. Teheti, nem tartozik
hajózóállományba, civilként van a fedélzeten. Riker belép a liftbe
LaForge mellé, majd hogy mindketten megadták az útirányt, így szól a
fımérnökhöz: "Úgy látom, most már nyilvánosan is találkozgat Miss.
Henshawval..." "Ezen a héten jutott ebbe az állapotba a kapcsolatunk."
válaszolja LaForge vidáman. "Ezek szerint megtalálta végre a kellı
hangnemet." "Igen. De nem csak ebben a dologban. Mostanában valahogy
minden jobban megy, mintha minden megváltozott volna körülöttem." "Vagy
esetleg önben." "Bennem? Nem hinném. Én ugyanaz vagyok aki voltam." "Ha
így gondolja... Mindenesetre én nem hiszem hogy a régi Geordinak ekkora
sikere lett volna Miss. Christy Henshawnál." mondja Riker, szélesen
mosolyogva. "Hát... Talán kicsit megnıtt az önbizalmam."

A gyengélkedı ajtaja feltárul, s O'Brien lép be rajta, testhez álló,

vízhatlan ruhában, haja nedvesen tapad a fejére, s fájdalmasan dajkálja
jobb karját. "Miles, mi történt már megint?" lép közelebb Crusher.
"Csak a szokásos. Buktam egy nagyot a holodeckben." Crusher
megvizsgálja a transzporterfınököt, majd így szól: "Ez messze a
legsikerültebb esése volt. Eltörte a kulccsontját. Ne aggódjon,
mindjárt rendbe hozzuk." ezzel elsiet, hogy hozzon egy
csontregenerátort. Hamarosan Wesley lép be a gyengélkedı ajtaján, s
mikor megpillantja O'Brient, barátságosan megveregeti a vállát. A
transzporterfınök szeme egy pillanatra fennakad, s csak azért nem ordít
fel, mert a fájdalomtól még arra is képtelen. Elhaló hangon üdvözli
Wesleyt, aki mikor rájön mi a helyzet, bocsánatot kér. Ekkor John biceg
elı a gyengélkedı egy másik részébıl. "John, igazán nagyszerően
gyógyul." mondja Wesley, mikor megpillantja a férfit. "Az anyja azt
mondta, megkérhetem hogy alkalomadtán vezessen körbe a hajón. Talán el
sem hinné, de a gyengélkedı borzalmasan unalmas hely." O'Brien
nyugtalanul fészkelıdni kezd, majd fájdalmasan felnyög. John közelebb
lép: "Ne aggódjon, mindjárt rendben lesz." Ezzel megérinti O'Brien
vállát. A transzporterfınök meglepetten pillant rá, majd kezét
megmozgatva hitetlenkedve így szól: "Már nem fáj." Crusher ekkor
érkezik vissza, s hallva mi történt, újra megvizsgálja O'Brient. "A
törésnek nyoma sincs. Hogy csinálta?" néz Johnra. "Nem tudom, Csak...
Megérintettem. Ösztönösen."

Beverly és Wesley a szálláshelyükön vacsoráznak. "Az eset után

többször is megvizsgáltam Johnt. Nem értem hogy csinálhatta. Egyébként
is olyan titokzatos." "Azt hiszem, kedveled ıt." jegyzi meg Wesley.
"Van benne valami... Az egész gyengélkedıre hatással van." "És rád
is..." "A nyugalma, az ereje... Nagyon megnyerı. De mindezek ellenére
olyan sérülékeny is egyben. ... Igen. Rám is hatással van." "Talán igen
nagy hatással..." "Arra célzol, hogy talán többet látok benne egyszerő
betegnél?" "Ezt nem én mondtam." válaszolja Wesley gonoszkodva. "Nos,
ez azért nem ilyen egyszerő. Az orvos és a beteg között óhatatlanul
kialakul egy meglehetısen bensıséges kapcsolat. ... De ez most más...
Valahogy több... Egyfajta lelki egység... Ah... Csak beszélek
össze-vissza..." "Értem én." mondja Wesley, majd egymásra mosolyognak.

LaForge, a titokzatos tartállyal a kezében érkezik a hídra, s

egyenesen Datához siet: "Talán rossz nyomon jártunk. Mi van ha ez nem
egyszerő elektromos-optikai tároló, hanem valami vegyi-biológiai
szerkezet." "Mint az RNS-DNS láncolatok az élılényeknél?" "Valami
olyasmi. Hiszen találtunk benne nukleinsavakat is." "Tehát az adatok
magukban a molekulaláncolatokban tárolódnának?" "Lehetséges." mondja
LaForge.
Leellenırzik a dolgot, és úgy tőnik, valóban arról van szó, amit
gyanítottak. Kiderül, hogy a tartály egy repülési adatrögzítı, s
hamarosan sikerül lokalizálniuk és dekódolniuk egy összefüggınek tőnı
bejegyzésrészletet. A monitoron egy csillagtérkép-részlet jelenik meg.
Megmutatják a felfedezésüket Picardnak. "Próbáljuk meg összehasonlítani
a mi csillagtérképeinkkel." javasolja a kapitány.
Megteszik, de nem jutnak eredményre, az adatrögzítıbıl származó
térkép túlságosan különbözik ahhoz, hogy a közvetlen összehasonlítás
sikerüljön. Datának másik ötlete támad: a térképen jelölt pályagörbe
módosulásaiból meghatározza azon csillagok tömegét, melyek
gravitációjukkal eltérítették útvonaláról a hajdani hajót, majd a
kapott adatokat összeveti a környezı szektorok csillagászati adataival.
Úgy néz ki, sikerrel jár, a hajó valószínősíthetı kiindulási helye
mintegy két egész háromtized parszeknyire van jelenlegi helyüktıl, és
benne van az elızetesen megállapított felderítési útvonalban, így még
kitérıt sem kell tenniük.

Picard felkeresi Crushert és Johnt a gyengélkedıben, és elmondja

nekik, mit derített ki Data és LaForge. "Hazavisszük." mondja Johnnak.
"Nem mehetek." tiltakozik John. "Miért?" "Nem szabad visszamennem."
"Visszatértek az emlékei?" kérdezi reménykedve Crusher. "Nem,
legalábbis semmi konkrét. De azt már tudom, hogy előztek bennünket a
bolygónkról." "Tehát többen voltak?" kérdezi Beverly. "Igen. Nem voltam
egyedül. De hogy mi lett a többiekkel, hogy hová mentek, nem tudom. De
egy biztos: nem térhetek vissza. Még nem." "Nagyjából három hét múlva
érjük el a szóban forgó rendszert. Addig lesz még idınk átgondolni a
dolgot." mondja erre Picard. "És talán egyéb emlékek s visszatérnek."
teszi hozzá Crusher. "Remélem. Kapitány, bocsásson meg hogy ilyen
lehetetlenül viselkedem." "Megértem önt." nyugtatja meg Picard, majd
Crusherrel együtt távoznak. Alig hagyták magára Johnt, a férfi a falnak
tántorodik, teste görcsbe rándul, s egy rövid idıre melegsárga fény
árad belıle.

Beverly és John belépnek a Ten Forward ajtaján. "Csodálatos ez a

hajó." mondja a férfi átszellemült arccal. "És még alig látott valamit.
De ez az elsı napja idekint, nem szeretném nagyon megterhelni." Leülnek
egy asztalhoz, John körülnéz a bárban: "Ez a sok ember... És megértik
egymást, képesek együtt dolgozni." "Meglepi?" "Nálunk azt hiszem,
valahogy másképp van. Bár jobban emlékeznék. ... Tegnap azért egész sok
dolog eszembe jutott." "Annál az energia-kitörésnél?" "Igen. Mintha
láttam volna valami célt, amit el kell érnem, de azután újra eltőnt."
"Annyira szeretném megérteni mi ez az egész..." "Már így is rengeteget
tett értem. Bár meghálálhatnám valahogyan." "Már megtette. A
barátságunk... Sokat jelent nekem. Boldoggá tesz." "Ez a közelség nekem
is sokat jelent. De... Azt hiszem, én úton vagyok valahová... És
mindaz ami velem történik, a változások, az energia, része ennek. Végig
kell járnom ezt az utat. Csak ez adhat értelmet a dolgoknak."

"Uram, a távolsági szenzorok egy ismeretlen objektumot észlelnek.

Felénk tart." jelenti Worf a hídon. "Mr. Data, mi a véleménye?" fordul
Picard az androidhoz. "Őrjármő. Kilenc egész hetvenkét század görbület.
Találkozási idı tíz óra ötvenhárom perc." "Próbáljunk kapcsolatba lépni
velük." Worf egy ideig kísérletezik: "Nincs válasz. Még a jelzéseink
vételét sem nyugtázzák."

John egyelıre még a gyengélkedıben "lakik", ide tértek vissza a Ten

Forwardból. A férfin újabb roham vesz erıt, de ez most jóval erısebbnek
tőnik az eddigieknél. "Rosszabb volt mint az eddigiek?" kérdezi
Beverly. "Sokkal. ... Most már mennem kell." "Hová?" "El a hajóról!"
"Ebben az állapotban nem engedhetem." John tiltakozna, de újabb roham
veri le a lábáról. Mikor vége, talpra küzdi magát, és szó nélkül
távozik. Crusher értesíti a biztonságiakat.
Az egyik siklóhangárban néhány technikus épp befejezte a munkát az
El-Baz nevő siklón, s hamarosan távoznak. Néhány másodperc múlva John
támolyog be az ajtón. Körülnéz, majd a dokkolásvezérlı galéria felé
veszi az irányt. Már odafentrıl nézi végig, ahogy Worf, Crusher és két
biztonsági ır érkeznek. Míg Worf felkapaszkodik a galériára, John
kinyitja a hangár kapuját. "John, jöjjön le onnan, segíteni akarunk."
mondja Beverly. Idıközben Worf is fölért, s fézerét Johnra szegezve így
szól: "Kérem lépjen távolabb a vezérlıpulttól." John nem válaszol,
indulásra készíti elı az egyik siklót. Worf közelebb lép hozzá. "Kérem,
ne közelítsen." mondja neki John. "Nem akarunk ártani önnek. Jöjjön
vissza velünk a gyengélkedıbe." húzódik még közelebb Worf. "Ne jöjjön
közelebb! Már nem tudok uralkodni fölötte!" kérleli John a klingont, de
az nem törıdik a figyelmeztetéssel. John teste hirtelen felragyog, s
egy energiaburok szakad le róla, ami kiterjedtében átlöki Worfot a
galéria korlátján. A hadnagy nagyot puffanva érkezik a legalább hat
méterrel lejjebb levı padlóra, s nem mozdul. Crusher trikorderét
elıkapva mellé térdel. A szerkezet átható sivítást hallat.
"Gyengélkedı, orvosi vészhelyzet! Újraélesztı osztagot a kettes
siklóhangárba. Hozzanak idegstimulátort is! ... Eltört a gerince."
fordul Crusher a két biztonságihoz. John, aki az újabb roham elmúltával
újra képes mozogni, lesiet a galériáról. Az ırök fézert rántanak, de
Beverly nyugalomra inti ıket. John letérdel Worf fejéhez, kezeit
becsúsztatja a klingon háta alá, majd lehunyja a szemét. Worf testét
sárga izzás burkolja be, s a hadnagy kinyitja a szemét. Crusher a
trikorder kijelzıjére pillantva megkönnyebbülten sóhajt fel.

Picard és Crusher a készenléti helyiségben faggatják Johnt. "Miért

akart ellopni egy siklót?" kérdezi Picard. "Nem tudom." "Kell hogy
valami oka legyen. Majdnem megölte az egyik emberemet." "De végül
megmentette." kel John védelmére Crusher. "Tudom, ezért van itt és nem
a fogdában." "Figyelmeztettem. Mondtam neki hogy veszélyes vagyok."
védekezik John. "Miért veszélyes? Mi történik magával?" "Nem tudom."
"Ki maga? Mi maga?" John egy darabig hallgat, majd így szól: "Félek.
Magamtól is, másoktól is. El kell mennem. Senki sem maradhat a
közelemben. Ami velem történik, az nagyon veszélyes. Nem akarok ártani
senkinek. ... Kapitány, a legénysége biztonsága érdekében kérem,
hagyjon elmenni, mielıtt... Újra történne valami." Data jelentkezik:
"Kapitány, az ismeretlen hajó látótávolságban van. A szenzoraink
szerint bekapcsolt védıpajzzsal közeledik." Picard, Crusher és John
kilépnek a hídra.
A hídon tartózkodó LaForge, Johnt megpillantva közelebb lép:
"Köszönettel tartozom önnek." "Miért?" "Mikor a bolygón megtaláltuk,
átadott nekem valamit. Megváltoztatott." "Ez nem az én érdemem. Amit
most tapasztal, az mindig megvolt önben. Legfeljebb annyit tettem, hogy
felébresztettem, ami a mélyben rejtızött."
Az ismeretlen hajó hamarosan kapcsolatba lép az Enterprise-al. Mikor
a parancsnoka megjelenik a fıernyın, John így szól: "Sunad..." Picard
némíttatja a csatornát. "Ismeri?" fordul John felé. "Igen. Vigyázzon
vele. Nagyon veszélyes." Picard visszakapcsoltatja a hangot. "Sunad
kapitány vagyok, a Zalkonia bolygó képviseletében. Önök behatoltak a
felségterületünkre, és amint látom fogva tartanak egy zalkoniai
állampolgárt." "Jean-Luc Picard vagyok, a USS Enterprise nevő
Szövetségi csillaghajó parancsnoka. Felderítı úton vagyunk, nem
akartunk..." "Azonnal adják át azt az embert." szakítja félbe Sunad.
Picard elmondja, hogyan került a fedélzetre John. "Egy bőnözıt
mentettek meg. Egy szökött bőnözıt. Három társát már elfogtuk és
kivégeztük. Adják át, hogy befejezhessük a feladatunkat." "Mi a vád?"
kérdezi Picard. "Lázítás. Olyan eszméket terjesztettek, ami alááshatja
társadalmunk stabilitását." "Éspedig?" érdeklıdik tovább Picard. "Ez
nem tartozik magára. Két órát kapnak hogy eldöntsék mit tesznek." Ezzel
Sunad bontja a kapcsolatot. "Taktikai analízist!" szól Riker. "Pajzs és
fegyverzet a miénkkel összemérhetı." jelenti Worf. "Az energiarendszer
hatékony, a görbületi kapacitás valamivel meghaladja a miénket." teszi
hozzá Data. "Komolyan beszélt a fickó?" kérdezi Picard Troit. "Igen.
Félnek Johntól." Picard a tanácsterembe kéreti Rikert, Crushert, Troit,
és Johnt.

"Sem megcáfolni, sem megerısíteni nem tudom, amit állít. De nem

akarom veszélybe sodorni önöket. Ha úgy látják jónak, adjanak ki nekik.
Nem fogok ellenkezni. ... Mindazonáltal, többrıl van itt szó az
életemnél. Valami több vagyok. Életben kell maradnom. ... Bárcsak
megmagyarázhatnám, kapitány." mondja John. "Értesítjük a döntésünkrıl."
mondja Picard, mire John távozik. "Nem gondolhatja komolyan hogy..."
kezdené Crusher, de Picard leinti: "A személyes érzéseinket félre kell
tennünk." "Szóval hagyjuk hogy megöljék? És ha ártatlan?" "Itt nem
Sunadról van szó. Úgy érzem, John sokkal több egyszerő bőnözınél."
mondja Picard. "De Sunad is fenyegetésnek tartja." jegyzi meg Troi.
"Megpróbálom elképzelni, mi lenne fordított helyzetben. Ha ık
tartanának maguknál egy Szövetségi polgárt." tőnıdik Riker. "Nem értik,
miért várunk ennyit. Hiszen semmi közünk a dologhoz, nem kellene
beavatkoznunk." követi Riker gondolatmenetét Troi. "Pedig már
megtettük. Megmentettük ıt. De miért? Azért talán hogy most a saját
népe megölhesse?" kérdezi Crusher.

Az Enterprise hamarosan felveszi a kapcsolatot a zalkoniai hajóval.

Sunad reméli, megfelelıen döntöttek, és elhagyják a területet.
"Pontosan ezt szeretnénk tenni, de csak azután, hogy kellı mélységben
megismertük az ügyet. Tudni akarjuk, pontosan mit követett el." mondja
Picard. "Már mondtam hogy ez nem tartozik magukra." "De igen.
Elvesztette az emlékezetét, nem emlékszik azokra a dolgokra amikkel
vádolják, és így védekezni sem tud." "Nem is kell hogy védekezzen. Az
ítélet már megszületett, a mi feladatunk csak a végrehajtás." "Ez még
nem minden. Az utóbbi idıben különleges képességekrıl tett
tanúbizonyságot." "Mégpedig?" kérdezi aggodalmasan Sunad. "Képes
betegségeket, sérüléseket gyógyítani. Visszafordíthatja a halált."
"Hazudik! Magukat is a hatalmába kerítette." ezzel Sunad hátrafordul,
és int az egyik távolabb álló emberének.
A következı pillanatban mindenki, aki az Enterprise-on tartózkodik,
fulladozni kezd. Nem kivétel a gyengélkedıben tartózkodó Beverly sem.
John észreveszi, és a segítségére siet. Megérinti Beverly mellkasát, s
a doktornı újra levegıhöz jut. Elindulnak a híd felé, s a folyosón
mindenfelé levegı után kapkodó emberek hevernek a padlón. John
elgondolkodik, majd megérinti a folyosó falát. Az Enterprise testén
sárgás energiahullám ömlik végig, s ahol elhalad, az emberek újra
képesek lélegezni. "Most már emlékszem mindenre. Tudom ki, és mi
vagyok." fordul John Beverlyhez, majd sietıs léptekkel elindul a hídra.
Crusher követi.

Mikor Sunad látja hogy valaki meghiúsította a támadást, utasítást ad

a hajó hagyományos fegyvereinek elıkészítésére. John ebben a
pillanatban érkezik a hídra. "Nem árthatsz nekik többé!" John kinyújtja
a kezét a fıernyın látható Sunad felé, aki hirtelen átkerül az
Enterprise hídjára. John közelebb lép, és így szól: "Ne félj. Nem
bántalak." Sunad Picard felé fordul: "Ölesse meg, kapitány! Gonosz és
veszélyes!" Picard nem mozdul. "Sokat tanulhatnál tılük, Sunad. İk nem
félnek az ismeretlentıl. Nem félnek tılem." mondja John. "Mert nem
tudják ki vagy!" "Ez a legenda uralkodott fölöttünk nemzedékek hosszú
sora óta. De hazugság volt minden szava." John Picard felé fordul:
"Kapitány, a fajom evolúciós ugrás elıtt áll. Fizikai és mentális
mutáció megy végbe. Én vagyok az elsı, akinél kiteljesedik ez a
változás, de sokan lesznek még. Azt hitték, ez egy betegség, és
belepusztulunk. Azt hitték veszélyesek vagyunk emiatt, így mindenkit
megöltek, aki csak a legkisebb jelét is mutatta a közelgı változásnak."
"Csak a társadalmat védtük." mondja Sunad. "Gyilkosságokkal. Féltek
attól amit nem tudtak megérteni. Néhányan felismertük, hogy ami
történik, nem rosszindulatú folyamat. Három társammal megszöktünk, hogy
kiteljesedhessen bennünk a változás. A többieket, Sunad, megölted. De
én még élek, mert barátságos, és segítıkész lények bukkantak rám." John
az utolsó mondatnál Picard és a mellette álló Crusher felé fordul.
Teste felfénylik, s a fény ki sem alszik többé: egy ember alakú, sárgás
fényfolt áll immár a hídon. A jelenség Sunad felé fordul: "Nem kell
félned tılem. Ha akarod, te is olyan lehetsz, mint én. Minden
zalkoniaiban benne rejlik ez a lehetıség. ... Megmutatom..." A fénylény
megpróbálja megérinteni Sunadot, de az félrehúzódik: "Nem! Ne érj
hozzám!" "Lesz majd aki hisz nekem. Nem tarthatsz vissza. Aki akar,
követni fog." ezzel a fénylény visszaküld Sunadot a hajójára. A
zalkoniaiak hamarosan távoznak. A fénylény Picard felé fordul:
"Maguknak köszönhetıen fajom hamarosan kiszabadul korlátai közül, s egy
magasabb létezési szintre léphet." "Mi tiszteljük az élet bármilyen
formáját." mondja Picard. A lény most Beverlyhez fordul: "Megmentetted
az életem. Nincs szó, amivel kifejezhetném a hálámat. ... Sem a
szomorúságomat, amiért el kell hagyjalak." A lény kinyújtja lágy, sárga
fényben izzó kezét, s végigsimítja Beverly arcát. Majd hátrébb lép,
teste elveszíti emberi körvonalát, s a fénylı energiatünemény a híd
tetején levı átlátszó kupolán keresztül kirepül a csillagok közé, hogy
segítsen fajának feljutni a fejlıdés következı lépcsıfokára.

[John Doe - Mark Namura, Christy Henshaw - Julie Warner, Sunad

parancsnok - Charles Dennis. Írta: Rene Echevarria. Rendezte: Tom
Benko]
74. Két világ bajnokai (The Best of Both Worlds)
SD 43989.1 - SD 43998.5, 2366 december 27-30.

SD 43989.1 - A USS Enterprise maximális biztonságú csatornán üzenetet

kap, hogy bármi volt is korábbi feladatuk, azonnal szakítsák félbe, és
induljanak teljes sebességgel a Jouret rendszerbe, amelynek negyedik
bolygóján, a New Providence nevő kolónia tizenkét órával ezelıtt,
minden elıjel nélkül elnémult. A New Providence a Szövetségi terület
központjától legtávolabb levı emberi település.

Megérkezés után a felderítıcsapat, Riker, Data, LaForge és Worf, a

szállítóhídra sietnek. "Mr. O'Brien, sugározzon bennünket a kolónia
központi részére." adja ki az utasítást Riker. "Igen, uram." A
transzporter felmordul, s a négy fényoszlop magával ragadja a
felderítıket.
A csapat értetlenül áll a kopár térség közepén. Riker aktiválja a
kommunikátorát: "Mr. O'Brien, a település közepét emlegettem." "A
koordináták pontosak, uram." A csapat nekiindul, hogy megmásszanak egy
kisebb sziklafennsíkot, és megnézzék mi van mögötte. Mikor felérnek a
sziklaplató tetejére, megdöbbentı látványban van részük: egy hatalmas,
több kilométer átmérıjő krátert látnak maguk elıtt. Hátrafordulnak, s
csak innen a magasból jönnek rá, hogy O'Briennek igaza volt. Valóban a
New Providence kolónia középpontjában álltak. Csakhogy az épületeket
letarolta, és a földdel tette egyenlıvé egy ismeretlen eredető támadás.
"A legutóbbi információk szerint a New Providence kolóniának valamivel
több mint kilencszáz lakója volt." jegyzi meg halkan Data. A felderítık
egy darabig álldogálnak még az egyre erısödı szélben, kilencszáz
ártatlan ember végsı nyughelyét szemlélve, majd visszatérnek az
Enterprise-ra.

Az Enterprise-nak hamarosan társa akad a bolygókörüli pályán: A USS

Melbourne is a katasztrófa helyszínére érkezett, fedélzetén J. P.
Hanson admirálissal, és segédtisztjével, Shelby korvettkapitánnyal.
Picard és Riker a készenléti helyiségben fogadják a vendégeket. A
bemutatkozáson már túl vannak, s az admirális késedelem nélkül a
tárgyra tér: "A helyzet az, uraim, hogy még nem állunk készen. Több
mint egy éve, mióta a fenyegetés minden kétséget kizáróan bizonyítást
nyert, a rendelkezésre álló összes szabad erıforrást erre a problémára
irányítottuk át." "Tehát önök is úgy gondolják hogy a Borggal állunk
szemben." mondja ki végül Riker, amit az admirális igyekezett
kikerülni. "Azért jöttünk, hogy ezt kiderítsük. A maradványok
mindenesetre olyan jellegő támadásról árulkodnak, mint egy éve, a
Romulan Semleges Zóna közelében." mondja Shelby. "Shelby
korvettkapitány hat hónapja dolgozik már a problémán. A legjobban
képzett Borg-szakértık egyike." mondja Hanson. "A probléma jellegébıl
adódóan egyet tehetünk: nagy hangsúlyt kell fektetnünk a védekezésre."
"Reménytelen vállalkozásnak tőnik." ad hangot kételyeinek Riker.
"Léteznek már új fegyverek, amelyek sikerrel vehetnék fel a harcot a
Borg technológiával. A probléma csupán az, hogy egyelıre még csak a
tervezıasztalon." mondja Shelby. "Hétezer fényév. Reméltük, ennél azért
több idınk lesz. Tévedtünk." mondja Hanson. Picard elsı tisztjére
pillant: "Parancsnok, kísérje Shelby korvettkapitányt a
szálláshelyére." "Igen, uram." "Egy pillanatra még... Ha jól tudom, ön
a hajó legjobb pókerjátékosa, Mr. Riker. Nos, azt hiszem, hamarosan
ellenfelére akad majd. Már amennyiben van kedvük meghívni Shelby
korvettkapitányt néhány játszmára." mondja Hanson. "Örömömre
szolgálna." fordul Riker Shelbyhez majd mindketten távoznak, magukra
hagyva feletteseiket. Hanson a segédtisztjére pillant, miközben az
kilép az ajtón, majd így szól Picardhoz: "Figyeljen oda Shelbyre. Ez a
fiatal hölgy sokak figyelmét felkeltette már." "Köztük az önét is."
"Igen, igen... De csak hivatalos szemszögbıl. Azok közül, akiket a Borg
problémára állítottak rá, ı a legjobb. ... Jó elsı tiszt lesz." "Nekem
már van egy jó elsı tisztem." "Aki azonban gondolom nem utasítaná
vissza a kapitányi rangot, és egy csillaghajó parancsnoki székét."
"Lenne számára megfelelı szék?" "Ami azt illeti, igen. Ha igent mond, a
Melbourne fedélzetén magunkkal is visszük hogy átvehesse leendı
hajóját. Azonban még nem beszéltem vele errıl." "Jó kapitány lesz."
"Azt hiszem, önnek kellene beszélnie vele. Ez egy fontos döntés. Ez a
harmadik alkalom, hogy a Fıparancsnokság megpróbálja elıléptetni. Úgy
tőnik, nem tudja rászánni magát a dologra. Meg kell mondjam, én az ı
helyében habozás nélkül elfogadnám az elıléptetést."

Riker eközben a szálláshelyére kíséri Shelbyt. A korvettkapitány

beinvitálja a parancsnokot, s elmondja hogy a vizsgálatokhoz
feltétlenül szüksége lenne LaForge és Data segítségére. "Semmi akadálya
a dolognak. Holnap reggel nyolckor találkozunk a hármas szállítóhídon."
mondja erre Riker. "Igaz az, hogy az Enterprise-on szolgálni egyfajta
kitüntetésnek számít?" "Úgy valahogy." "Remek. Ezesetben meg kell
gyıznöm Picard kapitányt arról, hogy alkalmas vagyok a poszt
betöltésére." "Melyikre?" "Az önére, természetesen." Rikernek leesik az
álla, hitetlenkedve néz a nıre. Shelby arcáról lehervad a mosoly:
"Sajnálom. ... Olyan hírek járják, távozni készül az Enterprise-ról."
"Ha így lesz, arról én fogok értesülni elsıként. ... A pókerparti
tizenhét nulla-nullakor a kabinomban. Nyolcas szint." mondja Riker
ridegen, s kilép a kabinból.

A kártyaasztal körül ez alkalommal meglehetısen népes csapat győlt

össze, a szokásos Rikeren, Datán, LaForgeon, és Troi kívül ezúttal
Wesley és Shelby is jelen vannak. Riker szokás szerint teljesen
kiismerhetetlenül játszik, az égig emeli a téteket. Hamarosan csak
Wesley, és Shelby állják már a sarat, de Wes a következı tétemeléskor
kiszáll. "Csak két párom van, de nagyon kíváncsi vagyok. Na lássuk."
fordul Shelby Rikerhez. Az kényszeredett mosollyal fedi fel lapjait, s
kiderül hogy ezúttal is blöffölt. "Nocsak..." nyugtázza a fordulatot
Shelby, s egy Riker-stílusú vigyort ereszt meg a parancsnok felé, majd
maga elé húzza az asztal közepén tornyosuló zsetonhegyet.

Riker és LaForge másnap reggel, nyolc óra elıtt néhány perccel,

felszereléssel megrakodva lépnek be a hármas szállítóhíd ajtaján.
Odabent azonban O'Brienen kívül nem találnak mást. "Úgy látszik Shelby
és Data késnek." jegyzi meg Riker, mire a transzporterfınök feléjük
fordul: "İket várják? Egy jó órája már hogy lesugároztak." "Kinek a
parancsára?" kérdezi ingerülten Riker. "Shelby korvettkapitányéra."
Riker és LaForge, Shelbytıl és Datától nem messze materializálódnak a
felszínen. "Shelby, beszédem van magával." hívja félre Riker a nıt.
"Halljam, mi ez az egész? Ha jól emlékszem nyolc óráról volt szó, és
senkitıl sem kapott engedélyt idıpont-módosításra." "Valamivel hét óra
elıtt, arról informáltak hogy a kutatási terület fölött nagyjából három
óra múlva vihar várható. Úgy gondoltam, nem lenne szabad
elvesztegetnünk azt az egy órát. Data ráért, így lejöttünk." "Ha valaki
megváltoztatja a parancsaimat, szeretném ha elıbb tájékoztatna róla."
mondja erre Riker némiképp lehiggadva. "A jövıben szem elıtt fogom
tartani ezt, uram."
Az elıre jelzett vihar fellegei már a látóhatáron gyülekeznek, mikor
a felderítık lezárják a vizsgálatot. "A fellelhetı fémszerkezetekben
pontosan olyan mágneses mintázatokat találtunk, amelyeket a Borg hajó
okozott annakidején az Enterprise páncélzatában. Ezt, és az egyéb
jeleket összevetve kijelenthetjük: a kolónia elpusztításáért a Borg
felelıs."

SD 43993.5 - Hanson admirális, a Melbourne fedélzetén útnak indult a

legközelebbi, 324-es őrállomás felé, Riker és Shelby egyelıre az
Enterprise fedélzetén maradtak. Riker a készenléti helyiségben
tájékoztatja Picard-t az életbe léptetett intézkedésekrıl: "Mostantól
folyamatos sárga készültség van érvényben. A környezı helyırségeket és
településeket tájékoztattuk, a hajóforgalmat meghatározatlan idıre
minimálisra csökkentik a térségben. Datát, LaForgeot és Wesleyt
felmentettem egyéb teendıik alól, és Shelby korvettkapitány mellé
osztottam be." "Értettem. ... Egyes, kérdeznék valamit: Mit gondol
Shelbyrıl?" "Nincs különösebb problémám vele." "Bízik benne?" "Nos,
talán kissé túlságosan önálló. Ez bizonyos helyzetekben veszélyes
lehet." "Tudja, engem egy fiatalemberre emlékeztet, aki szintén
korvettkapitány volt nem is olyan rég, és mindent megtett hogy az elsı
tisztem lehessen." "Valóban?" "Will, mi az ördögöt keres maga még
mindig itt?" "Hogyan?" "Felajánlották önnek a kapitányi rangot." "Nem
fogadtam el." "Egy jó hajót kapott volna, Will." "Tudom. De az nem az
Enterprise. Szükség van rám itt, uram. Most még inkább, mint bármikor."
"Valóban? A Csillagflottának nem csak jó elsı tisztekre van szüksége.
Gondolja át ezt a dolgot még egyszer." "Azt akarja hogy elmenjek?"
"Objektíven vizsgálja felül a karrierjét, Will. Itt megtanult háló
nélkül dolgozni. Alkalmas egy csillaghajó irányítására. Maga is tudja
hogy így van. Az Enterprise majdcsak meglesz valahogy maga nélkül is."

"Tényleg, mi tart vissza?" kérdezi önmagától Riker a Ten Forwardban,

ahol Deannával szemben ül egy asztalnál. "Olyan sokat..." Riker itt egy
bizonytalan mozdulatot tesz Deanna felé, "... Áldoztam a karrieremért.
Miért nem akarok most továbblépni?" "Mit gondolsz?" "Talán a
felelısségtıl félek?" "Nem." jelenti ki határozottan Troi. "A kapitány
úgy látja, Shelby olyan, mint én voltam egykor. És igaza van.
Ambiciózus, tele van energiával, és hajlandó kockáztatni. Ha ránézek,
azon kezdek gondolkodni: mi lett belılem? Valamit elvesztettem."
"Öregebb lettél, Will, tapasztaltabb, és... Megállapodottabb."
"Megállapodott... Nem tartom elismerésnek ha ilyet mondanak valakirıl.
Azt hiszem, az igazság az, hogy jól érzem magam itt a hajón." "Ez nem
igazi ok. Boldog vagy itt, azt hiszem ez természetes. De fel kell
tenned magadnak a kérdést: mit akarsz, William Riker?" A parancsnok
tanácstalanul néz Deannára.

Riker felkeresi a gépházban a lehetséges megoldásokon töprengı

Shelbyt és csapatát: "Mik a lehetıségeink?" "Elemeztünk minden adatot,
ami a Borgról a rendelkezésünkre áll. Többszörös redundanciával
dolgoznak, a hajójuk rendszerei része a Borg egységnek. Mőködıképesek
maradnak mindaddig, míg a hajójukat legalább hetvennyolc százalékban el
nem pusztítjuk." mondja Shelby. "De az elsı alkalomtól eltekintve, csak
a fényezést tudtuk összekarcolni rajtuk." jegyzi meg Wesley. "Az új
fegyverek teljes kidolgozása, és mőködı prototípus elkészítése még
legalább tizennyolc hónap." "Mi két évvel számoltunk." mondja LaForge
kijelentésére Shelby. "Javíthatunk valamit a meglevı fegyverzeten?"
kérdezi Riker. "Nem tudom. Semmi használható ötletem sincs már." mondja
fáradtan LaForge. "Talán megpróbálhatnánk egy plazmafézert építeni...
Mr. LaForge, ha..." "Korvettkapitány, mára azt hiszem eleget dolgoztak.
Kimerültek, nem hiszem hogy bármi jelentıs eredményre jutnának. ... Ez
parancs." szakítja félbe Riker Shelbyt. "Uram, engedje meg... Mr.
Datának nincs szüksége pihenésre..." "De önnek igen." "Ha találkozunk a
Borggal, mielıtt megfelelı fegyverekre tehetnénk szert..." "Ha
találkozunk a Borggal, és a legénységnek a saját fáradtsága ellen is
küzdenie kell... Lelépni!" Shelby kelletlenül távozik. A többiek
együttérzıen Rikerre pillantanak, aki rosszalló pillantással követi a
távozó nıt.

A tisztikar a tanácsterem monitorán figyeli Hanson admirális

beszámolóját: "Tegnap, tizenkilenc-nulla-nullakor a USS Lalo kifutott a
Zeta Alpha II-n levı támaszpontról, a Sentinel Minos IV felé.
Huszonkettı-tizenkettıkor a 157-es állomás vészjelzést regisztrált. A
Lalo egy kocka alakú, ismeretlen őrjármő támadását jelentette. Az adás
hirtelen megszakadt. Azóta nincs hír a Lalo-ról." "Mr. Data, mennyi idı
múlva lehetünk a helyszínen kilences görbülettel?" kérdezi Picard. "Egy
óra, tizenhét perc, uram." "Intézkedjen." Data elsiet, Hanson pedig így
folytatja: "Minden rendelkezésre álló hajót odairányítunk, de legalább
hat nap, mire az utolsó is megérkezik." "Addig megpróbáljuk feltartani
ıket" mondja Picard. "Sok szerencsét. Hanson kilép." "Mr. Worf, teljes
harci készültség." fordul Riker a klingon felé, aki bólint, majd
távozik. "Hogy állnak a gépteremben?" kérdezi Picard LaForgeot. "Egy
kiegészítı rendszer beépítésével lehetıvé tettük hogy a védıpajzs üzemi
frekvenciája mőködés közben is gyorsan módosítható legyen. Így talán
tovább kitart." mondja Shelby. "Kiszélesítettük a fézerek
hullámhossztartományát is. Ha jól számoltunk, talán elég jelentıs
hiperőrtorzulást fog okozni ahhoz, hogy áthatoljon a Borg védımezején.
Ez minden, amit ki tudtunk dolgozni." teszi hozzá LaForge.

Picard ide-oda járkál a hídon, Riker és Shelby tekintetétıl kísérve.

"Azonosítatlan őrjármő hatósugáron belül." jelenti Worf.
"Azonosítójelet." "Nincs válasz." "Elfogópálya." "Igen, uram." mondja
Wesley. "Az ismeretlen hajó is módosított az útirányán, egyenesen
felénk tart. Sebessége kilenc egész háromtized görbületre emelkedett.
... Vizuális kapcsolat." A fımonitoron megjelenik a baljóslatú kocka,
ahogy szemberohan az Enterprise-al. Miközben a Borg hajó lassan betölti
a képernyıt, s fenyegetıen tornyosul a hídon tartózkodók fölé, Picard
Worfhoz fordul: "Hadnagy, hiperhullámú adás Hanson admirálisnak,
folyamatos ismétlésre: Kapcsolatba léptünk a Borggal. Itt vannak."
A híd csendjét a kommunikációs pult jelzése töri meg. "Uram, a Borg
önnel akar beszélni." jelenti Worf. "Név szerint velem?" kérdezi
meglepetten Picard, "Data lehet hogy ez ugyanaz a hajó lenne?" "Nem
kizárható, de semmi olyan jellegzetességet nem tudok felfedezni, ami
emellett szólna." "Mr. Worf, nyissa meg a csatornát." A hadnagy bólint
mikor elkészült. Picard a fıernyı felé fordul: "A nevem Jean-Luc..." A
fımonitoron megjelenik a Borg hajó belsejének képe, a végeláthatatlan
függıfolyosókkal, s egy összetett hang szólal meg: "Picard, a USS
Enterprise, azonosítási szám NCC 1701-D, parancsnoka. Kikapcsolják a
pajzsaikat, és ön haladéktalanul átszáll a hajónkra. Ha nem
engedelmeskedik, megsemmisítjük az Enterprise-t." "Cselekedeteikkel
megsértették az UFP törvényeit. Ha nem vonulnak vissza..." "Megadják
magukat, vagy elpusztulnak. A védelmi rendszereik elégtelenek a
feltartóztatásunkra." Picard Worf felé fordul, s tenyerét vízszintesen
elhúzza a torka elıtt. A klingon némítja a csatornát. "Mit akarhatnak
öntıl, uram?" néz Riker kérdın Picardra. "Eddig úgy tőnt, a Borgot csak
a technika érdekli, nem pedig az élılények." jegyzi meg Shelby. "Ezek
szerint idıközben megváltoztak. ... Hadnagy, hangot vissza." Picard a
fıernyı felé fordul: "Idıközben új fegyvereket készítettünk. Ha nem
vonulnak vissza, nem habozunk bevetni ıket." A Borg bontja a
kapcsolatot. "Analizálta a pajzsunkat." jelenti Data. "Megváltoztattuk
az üzemi frekvenciát." jelenti LaForge néhány másodperc múlva. A Borg
vonósugárral kísérletezik, de egyelıre nem tud ráfogni a hajóra, a
módosított pajzs visszaveri a próbálkozást. "Mr. Worf, cél a
sugárforrás. Tőz!" Az Enterprise fegyverei hatástalanul ostromolják a
Borg hajót védı hipertér-mezıt. "A vonósugár áttörte a védıpajzsot. Az
energiaszint rohamosan csökken. ... A pajzs összeomlott." jelenti Worf.
"Mr. Worf, minden fegyverbıl, tőz!" Az Enterprise két fı tőzíve mellett
megszólalnak a hajtómőgondolák pilonjain elhelyezett kiegészítı
fegyverek is, az elsı torpedóvetı folyamatosan ontja magából a
torpedókat, de minden hiába. "A módosított fézerek hatástalanok. A
hipertér-mezı sértetlen." jelenti LaForge. "Kitérı manıver!" adja ki az
utasítást Riker, de az Enterprise nem szabadulhat a vonósugár
fogságából. A Borg hajóból vakító fényő sugár csap le az Enterprise-ra.
"Találat a gépteremnél. A páncélzat másodperceken belül átszakad."
jelenti Worf. "Gépházat kiüríteni!" kiáltja Riker. "A páncélzat
átszakadt. Dekompresszió a gépházban." "Itt LaForge, gépház lezárva. A
vezérlést átirányítottam a hídra. Mindjárt ott vagyok." Shelby
felpattan, és Data pultjához lép: "Változtassa folyamatosan a fézerek
sugarának hullámhosszát, minden szabályszerőség nélkül, hogy ne legyen
idejük hozzászinkronizálni a védelmi rendszerüket!" A felsı tőzívbıl
tizedmásodperces energiaimpulzusok kezdik böködni a Borg hajó
páncélzatát, a vonósugárforrás közelében. A sugár néhány másodperc
múlva megszőnik. "Teljes forduló, maximális görbület!" parancsolja
Picard.
LaForge megérkezik a hídra, s a fımonitorra pillantva meglátja az
Enterprise nyomába szegıdött Borgot. "Jelentést." fordul felé Riker.
"A gépterem lezárva, a burkolat súlyos károsodást szenvedett. Jelentıs
személyi veszteségeink vannak." "Tizenkét halott, nyolcan eltőntek."
mondja Data. "Javítócsapat a páncélzatkárhoz." szól Riker az
interkomba. "Közeledünk a Paulson-ködhöz." jelenti ekkor Wesley.
"Impulzusmeghajtásra lassulunk. Irány a felhı. Mr. Data, analízist."
"Dilithium-hidroxil, magnézium, króm. A szenzorok csak igen korlátozott
mértékben használhatók." Az Enterprise-t elnyeli a kékeslila felhı.
"Minden gépnek állj." mondja Picard. "A Borg nem hatolt be a felhıbe.
Távolsági, aktív szenzorokkal kezdték átvizsgálni a területet." jelenti
Worf. "Nagyszerő. Amíg minket keresnek, legalább nem keverhetnek bajt
máshol." mondja erre Picard.

Riker, Data, LaForge, Wesley és Shelby helyzetelemzésre győlnek össze

a tanácsteremben. Data az összecsapásról készült
szenzornapló-bejegyzést játssza le épp a helyiség monitorán.
"Figyeljék meg a Borg hajó energiarendszerének állapotát, mikor a
módosított frekvenciájú fézer tüzelni kezd." mutat Data a kijelzı alján
látható diagramokra. "Pontosan itt..." veszi át a szót Shelby,
kimerevítve a képet, "Az energiaszint a fézertalálatot követıen
ingadozni kezdett. Mintha egy elosztó kiestével egy másik kezdte volna
táplálni a vonósugarat." "Lehet hogy egy pontosan erre a hullámhosszra
hangolt energiaimpulzus hatással lehetne az energiarendszerükre?"
tőnıdik LaForge. "De hogyan hozhatnánk létre egy ilyen impulzust?"
kérdezi Riker. "Módosítanunk kell a deflektor-emittert." veti fel
Wesley. "Túl kicsi a hatótávolsága. Ha a Borg felrobban, elsöpri az
Enterprise-t is." veti ellen Shelby. "Akkor növeljék meg a
hatótávolságot." mondja erre Riker. "Meglesz. Azt hiszem, érdemes
lenne minden fedélzeti, és személyi fézert erre a hullámhosszra
állítani." javasolja Shelby. "Jó ötlet. ... Értesítem a kapitányt a
javaslatokról." mondja Riker, s a kijárat felé indul. "Parancsnok,
lenne itt még valami... Azt hiszem, le kellene választani a
csészealj-egységet. Így a Borgnak egyszerre két célponttal kellene
foglalkoznia." szól utána Shelby. "Nem tartom jó ötletnek. Szükségünk
lehet a csészealj reaktorának energiájára. És egyébként is, túl nagy a
kockázat." "Errıl talán a kapitánynak kellene döntenie." "Tájékoztatni
fogom mindenrıl, ami itt elhangzott, ezt a javaslatot is beleértve.
Köszönöm a részvételt." A csapat távozni készül, Riker magához inti
LaForgeot. Mikor csak ketten maradnak, Geordi így szól: "A deflektor
módosítása eltart vagy egy napig. Azt hisz..." De Riker félbeszakítja:
"A hölgyre igen nagy teher nehezedik mostanában..." "Figyelemfelkeltı
személyiség. De a tudása hasznunkra válhat." "Én is így gondolom."
LaForge kérdın néz Rikerre, mire az hozzáteszi: "Ne aggódjon, majdcsak
megtaláljuk vele a közös hangnemet."

Riker energikusan lépi át a készenléti helyiség küszöbét, de a

Picard-al szemben ülı Shelbyt megpillantva megtorpan. "Jöjjön csak,
Egyes. Shelby korvettkapitány épp arról tájékoztatott, mennyire
ellenezte az egyik javaslatát." "Részletesen kifejtettem neki az
érveimet." "Egyetértek önnel, Egyes. Nincs még itt az ideje egy ilyen
kétségbeesett lépésnek. De késıbb lehet hogy nagyobb kockázatot kell
vállalnunk. Shelby tervét egyelıre félretesszük, amolyan
vésztartaléknak. Tegyék meg a szükséges elıkészületeket." "Igen uram."
mondja Riker, majd Shelbyre pillant. A nı feláll, és tüntetıen kivonul
a helyiségbıl. Riker követi.
A készenléti helyiség kijáratával szemben levı turbólift ajtaja
feltárul, Shelby, nyomában Rikerrel, belép. "Ötös szint, harci híd."
adja meg az útirányt a nı. Riker megállítja a liftet.
"Korvettkapitány, beszélnünk kell." "Nem tiltotta meg hogy személyesen
tájékoztassam a kapitányt." "Nem értettünk egyet valamiben, ezért ön a
kapitányhoz ment, átlépve a fejem fölött! Ha ez még egyszer elıfordul,
úgy magára szállok, hogy elsıéves kadétnak fogja érezni magát!" mondja
Riker nyugodt, de fenyegetı hangon. "Beszélhetek ıszintén?" "Egyenesen
elvárom öntıl." "Riker, maga az utamban áll!" "Valóban? Rossz lehet
magának." "Biztosra menni, ez minden amit tud. Ezért van az, hogy egy
olyan képességő ember, mint ön, ilyen sokáig rejtızködik egy nagy ember
árnyékában. Ezért utasítja vissza az elıléptetést újra meg újra." "Ha a
hajóról és a legénységrıl van szó, akkor valóban a biztonság az elsı.
Így is kell hogy legyen. És ezt önnek is be kellene látnia." ezzel
elfordul. Shelby továbbindítja a liftet, majd így szól: "Ha képtelen
döntéseket hozni, jobb ha félreáll, és átadja a helyét valaki olyannak,
aki képes erre." A lift megérkezik, Shelby kilép az ajtón. Riker
döbbenten néz utána.

SD 43996.2 - Az Enterprise még mindig a Paulson-ködben rejtızködik,

LaForge és csapata megállás nélkül dolgoznak a deflektor-emitter
átalakításán, és már a munka vége felé járnak.

A kerek, Csillagflotta-logóval díszített üvegablakokkal ellátott

faajtók szisszenve húzódnak szét Picard elıtt. A kapitány belép a
kihalt, elsötétített Ten Forwardba, s az ablakok felé indul, melyeken
túl a hajót elrejtı ionizált anyagfelhı kékeslilája látszik. Nem veszi
észre az ajtó melletti sarokban meghúzódó sötét tömeget, azt hiszi,
egyedül van. Az egyik ablak elıtt megállva kibámul a felhıbe. "Nem tud
aludni?" Picard a hangot felismerve lassan megfordul. Guinan bontakozik
ki a sötétbıl. "Egy régi szokás, hogy a kapitány bejárja a hajót, a
döntı csata elıtt." "Ha jól emlékszem, csak a reménytelen csaták
elıtt." "Nem feltétlenül. Trafalgarnál Nelson admirális is bejárta a
Victory-t." "Igen, ez igaz. Csakhogy Nelson nem tért vissza abból a
csatából. Vagy rosszul emlékszem?" "De a flottája gyızedelmeskedett."
"Gondolja hogy van esélyük megnyerni ezt a csatát?" kérdezi Guinan,
miközben a bárpulthoz megy, s leül. Picard követi. "Igen, sikerülhet.
... Ez az egész nem több egy újabb epizódnál, a történelem menetében.
És hogy véget ér-e itt a civilizációnk? Hamarosan kiderül." "Nem, ez
nem a vég." Picard letelepszik Guinan mellé, s ránéz: "Ezt most úgy
mondta, mintha biztosan tudná, mi vár ránk." "Tapasztalatból beszélek.
Mikor a Borg elpusztította az otthonunkat, szétszóródtunk a galaxisban.
Így éltük túl a csapást. És így fogja túlélni az emberiség is. Amíg
vannak olyanok mint ön, akik ragaszkodnak az ideáljaikhoz, végül gyızni
fognak. Még ha évezredekig tart is a háború." A bárt ekkor az ablakokon
túlról érkezı villanás fénye ragyogja be. Az Enterprise megrázkódik, s
Worf hangja hallatszik Picard kommunikátorából: "Picard kapitány, kérem
jöjjön a hídra."
"Mi történik, hadnagy?" kérdezi Picard Worfot, kilépve a
turbóliftbıl. "Elektromágneses vihar kezdıdött. Lehet hogy a Borg
okozta, lehet hogy természetes jelenség. A pajzsok erısen megsínylették
a dolgot, jelenleg nyolcvannégy százalékon állnak." jelenti Worf. A
hajó újra megrázkódik, a taktikai konzol figyelmeztetı hangjelzést ad.
"Közvetlen találat a burkolaton. Jelentéktelen sérülések." pillant
Worf a kijelzıkre. "Elhagyjuk a felhıt. A határig fél impulzus, utána
kilences görbület." adja ki a parancsot Riker. "Fegyverek készenlétbe.
Minden energiát a pajzsokra." teszi hozzá Picard.
Az Enterprise szinte kirobban a felhıbıl, a Borg hajó azonnal a
nyomába ered, s néhány percen belül sikerül újra vonósugárra vennie a
hasztalanul védekezı Enterprise-t. A hídon élénkzöld fénypontok
szikráznak fel, majd egy Borg bontakozik ki a fényörvénybıl. Worf
lelövi a behatolót, mielıtt az megmozdulhatna. Másodpercek múlva egy
másik érkezik, személyi védıpajzzsal felszerelve, mely ellenáll a
fézersugárnak. Worf a taktikai konzol fölött átlendülve kézitusába
bocsátkozik félig gép ellenfelével, s hamarosan Riker is csatlakozik.
A Borg nehézség nélkül rázza le magáról mindkettıjüket, de azok azonnal
újabb rohamra indulnak. Ebben a pillanatban egy harmadik Borg érkezik,
pontosan Picard mellé. Mőszerkarjának egyik nyúlványát keményen Picard
nyakszirtjébe döfi, majd mielıtt bárki egyáltalán megmozdulhatna, a
zöld szállítósugár magával ragadja ıket. A másik Borg is elsugároz, a
földön heverı harmadik pedig egy sziszegı hang kíséretében semmivé
foszlik. A Borg hajó kikapcsolja a vonósugarat, és kilenc egész
hattizedes görbületi faktorra gyorsítva elszáguld. Riker miután
összeszedte magát, parancsot ad az üldözésre, majd kapcsolatba lép a
szállítóhíddal: "Vissza tudják sugározni a kapitányt?" "Nem vesszük a
kommunikátora jeleit." válaszolja O'Brien. "Minden tisztet kérek a
hídra!" mondja Riker. "Uram, a Borg a 001-es szektor felé indult. A
honi naprendszerünk felé." jelenti Worf. "A Föld..." suttogja maga elé
Riker kétségbeesetten.

Picard-t két Borg egy galériára kíséri. A Borg összetett hangja

szólítja meg: "Jean-Luc Picard kapitány. Maga parancsol a Csillagflotta
legerısebb hajójának. Most beszélni fog." "Nincs mit mondanom. De
minden erımmel ellenállok majd." válaszolja Picard határozottan. "Az
erı lényegtelen. Tovább akarunk fejlıdni. Magunkba olvasztjuk biológiai
és technikai sajátosságaikat. Szolgálni fognak." "Lehetetlen. A
kultúránk a szabadságra és önállóságra épül." "A szabadság lényegtelen.
Az önállóság lényegtelen. Engedelmeskedjen." "Inkább meghalunk." "A
halál lényegtelen. A kultúrájuk vezetésre épül. Hogy a beilleszkedésük
könnyebb legyen, úgy döntöttünk, egy ember fog beszélni a nevünkben.
Magát választottuk."

Az Enterprise igyekszik lépést tartani a változatlan sebességgel

haladó Borg hajóval. "Uram, a hajtómővek legfeljebb három óráig bírják
ezt a tempót." jelenti LaForge. "Mikor lesz kész az új deflektor?"
kérdezi Riker. "Néhány óra." Riker rosszallóan LaForgera pillant.
"Tudom, két óra. De amíg a keverıkamra energiáját arra használjuk, hogy
a Borgok nyomában maradjunk, egyébként sem tudnánk bevetni a módosított
deflektort." "Impulzusmeghajtásra kellene állnunk." mondja Shelby is.
Riker elgondolkodik, majd így szól: "Átszállunk, és megpróbáljuk
kiszabadítani a kapitányt. Talán megtaláljuk a görbületi hajtómővüket,
és sikerül tönkretennünk. Shelby, magáé a híd. Data, Worf, Dr.
Crusher, jöjjenek velem." "Bocsásson meg uram, de..." ellenkezik
Shelby. "Parancsot kapott!" néz rá Riker. "Riker parancsnok, a
jelenlegi helyzetben nem lenne bölcs döntés, ha ön vezetné a
felderítıcsapatot. Picard kapitány távollétében ön az Enterprise
parancsnoka. Háború van, és az ön helye itt van a hídon." mondja Troi.
Riker végül így szól: "Shelby korvettkapitány, ön vezeti a
felderítıcsapatot. Én pedig a fedélzeten maradok." Shelby bólint és a
többiek kíséretében a turbólift felé indul, miközben Riker rosszallóan
Troira pillant.

SD 43996.5 - A mentıosztag besorjázik a hármas szállítóhídra. Worf

némi késéssel érkezik, három fézerrel a kezében: "Különbözı
hullámhosszra hangoltuk ıket." Átnyújtja a fegyvereket a többieknek.
"Csak biztos célra lıjenek, a Borg néhány lövés után be fogja mérni a
hullámhosszt, és utána a fegyverek használhatatlanná válnak." mondja
Shelby. "Milyen ellenállásra számíthatunk?" kérdezi Crusher. "Az elmúlt
alkalommal nem törıdtek velünk, nyugodtan járkálhattunk köztük.
Legalábbis addig, amíg meg nem zavartuk ıket. Reméljük most is így
lesz." mondja Data. A mentıosztag fellép az emelvényre, O'Brien pedig
átsugározza ıket a Borg hajóra.
A Borgok valóban nem figyelnek rájuk. Crusher és Data trikordert
ragadnak, Worf és Shelby pedig fézerrel a kézben fedezik ıket. Lassan
haladnak elıre, a Borgokat kerülgetve. Két folyosó találkozásánál
Crusher a plafonon levı, halvány fénnyel világító gúlára mutat: "Annak
valami köze van a Borgok által alkotott hálózat vezérléséhez." Data is
a gúla felé fordítja a trikordert: "Valóban úgy tőnik. Emellett
valamiféle energia-elosztóként is funkcionál." "Nem tudunk komoly
sérülést okozni nekik." mondja Shelby. "Nézzük a dolgot egy szúnyog
szemszögébıl, ha már azok vagyunk hozzájuk képest." mondja Crusher.
"Érdekes gondolat. Hogy érti?" fordul felé Data. "Ha valami érzékeny
helyen csípjük meg ıket, meg kell hogy álljanak vakaródzni." magyarázza
Crusher. Shelby elgondolkodik, majd tovább vezeti a csapatot. Egy másik
keresztezıdésben hasonló gúlára bukkannak. "Hálózati elosztópontok."
mondja Data. "Ha egy párat tönkreteszünk, lehet hogy megérzik a
dolgot." tőnıdik Shelby. Worf, aki idıközben szintén elıvett egy
trikordert, így szól: "Azt hiszem, megtaláltam a kapitány
kommunikátorát." "Indulás."

Riker a tanácsterem monitorán Hansonnal beszél: "Mozgósítaniuk kell

minden rendelkezésre álló véderıt." "Csapatösszevonást rendeltünk el a
Wolf 359 térségében. Az Enterprise-t is ott fogjuk várni. Meddig tudják
követni a Borgot?" "Mintegy huszonkét percig. Ha nem lassítanak,
elveszítjük ıket." "Picard?" "Még semmi, uram."

A mentıosztag Worf vezetésével kiér egy nagyobb térségre. A falban

tárolórekeszek vannak, az egyikben megtalálják Picard egyenruháját, és
kommunikátorát. Shelby jelenti a dolgot Rikernek.

LaForge és Wesley legalább jó hírekkel érkeznek a hídra: a deflektor

készen áll a bevetésre. "A deflektor-emitter körüli területet, és a
csészealj-egység összes szintjének elsı néhány szektorát ki kellene
ürítenünk. A deflektor járulékos sugárzási kúpja jóval szélesebb lett
mint terveztük." mondja LaForge. "Gondoskodom a dologról." mondja Troi,
és elsiet. Riker kapcsolatba lép Shelbyvel: "Tíz percet maradhatnak.
Próbáljanak kezdeni valamit a hajtómővel."

A mentıosztag visszatér egy olyan folyosószakaszra, ahonnan több

energia-elosztót is el tudnak érni. "Lássuk, mit szólnak a dologhoz..."
mondja Shelby, és rálı az egyik elosztóra. Egy fézer energiája nem
elég, de mikor Worf is csatlakozik, a gúla felrobban. Néhány
másodpercre sötétbe borul a környék, majd mindenfelıl felhangzik az
aktiválódó Borgok szervóinak zümmögése. A csapat lassan visszavonul, s
közben megsemmisítenek még két másik elosztót.
"A Borg hajó sebessége csökken. Hamarosan kiesnek görbületbıl."
jelenti Wesley. "Geordi, készítse a deflektort!"
A csapat megszorul egy négyes elágazásnál. Mind a négy irányból
Borgok közelednek feléjük. A módosított fézerek egyelıre megbirkóznak
velük, az erısítésnek át kell botladoznia elesett társaik testén.
Beverly egy keresztfolyosón egy néhány Borgból álló menetet pillant
meg. Az egyik fekete ruhás alak profilja valahogy ismerısnek tőnik.
Ahogy a kísérıi eltávolodnak tıle, Beverly döbbenten kiált fel:
"Jean-Luc!" A kapitány lassan megfordul. Fejének jobb oldalát fekete
maszkféle takarja, melybıl néhány hajlékony kábel fut le valahova a
háta irányába. A maszkba épített lézeres célkijelölı rendszer vörös
sugara kirajzolódik a füstös levegıben. Beverly kiáltására ekkorra Worf
is odafordul; egyébként sem boldogult legutóbbi célpontjával, ugyanis a
Borg személyi pajzzsal rendelkezik. Mikor Worf megpillantja Picard-t,
vagyis azt ami valaha a kapitány volt, a körülötte álló, még pajzs
nélküli Borgokat lelıve feléje lódul. Néhány méternyire a
Borg-Picardtól azonban egy védımezıbe ütközik. Ekkorra már Shelby és
Data is feladták a hiábavaló küzdelmet a védıpajzsos Borgok ellen.
Shelby egy pillantást vet a mozdulatlanul álló Borg-Picardra, majd
megérinti kommunikátorát: "Enterprise, kudarcot vallottunk. Megyünk
vissza. Négy személy sugárzásra!"

A csapat, visszatérte után a hídra siet. "Hol van a kapitány?"

kérdezi Riker. "Nem tudtuk kimenteni. A Borg megváltoztatta."
válaszolja Data. "Megváltoztatta?" kérdezi értetlenül Riker. "İ most
már egy Borg." mondja tehetetlen dühvel Worf. "Több ember kell.
Visszamegyünk! ... Újraállítjuk a fézereket, és kihozzuk!" mondja
Shelby magabiztosan. "A Borg hajó körül görbületi mezı kezd kiépülni.
Hamarosan újra lesz görbületi meghajtásuk." jelenti LaForge.
"Készítsék a deflektort." mondja Riker. "Will, a kapitány még él! Ha
kiszabadítjuk, talán..." mondja Beverly kétségbeesve. "Addig kell
támadnunk, amíg a Borg itt van. Ha újra görbületi sebességre gyorsít,
mindenek vége." mondja Riker. "Újra átmehetünk, és megint szétlıhetünk
néhány energia-elosztót." veti fel Shelby. "Nem repülhetünk folyton
teljes görbületi meghajtással." ellenkezik Riker. "Akkor beszéljen a
Fıparancsnoksággal! ... Worf, hívja Hanson admirálist." utasítja Shelby
a klingont. "A parancsot visszavonom. Erre már nincs idınk." "Uram, a
Borg hív bennünket." jelenti Worf. "Képernyıre!" A fımonitoron egy
félhomályos folyosó jelenik meg. Kétoldalt Borgok állnak, egy pedig a
folyosó közepén lépdel a képfelvevı felé: "Locutus vagyok. A Borg. Az
ellenállás hiábavaló. Létezésük alaptörvényei többé már nem
érvényesek. Szolgálni fognak. Most, és mindörökké." Riker néhány
másodpercig némán figyeli hajdani felettese halottfehér arcát. A Picard
arcát viselı Locutus nevő Borg célkijelölı lézere belevillan a
képfelvevıbe, vörösre festve a képet. Riker arckifejezése
megkeményedik: "Mr. Worf, tőz!"

[Shelby korvettkapitány - Elizabeth Dennehy, J. P. Hanson admirális -

George Murdock. Írta: Micahel Piller]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A "Star Trek", "Star Trek: The Next Generation", "Star Trek: Deep
Space Nine" és a "Star Trek: Voyager" a Paramount Pictures/Viacom
védjegye és tulajdona.

A "Star Trek", és a hozzá kapcsolódó összes képi és hanganyag

valamint irodalom Gene Roddenberry munkásságán alapszik.

Az egyes epizódok forgatókönyvírói (aki(k) nem feltétlenül azonos(ak)

a történet írójával) az epizódok végén rendre feltüntetésre kerültek.

* * *

Ez a file szabadon másolható és terjeszthetı, amennyiben:

- ez az eredeti, módosítatlan, teljes formájában történik
- a file tartalmazza ezt az információs blokkot
- a terjesztés az eredeti epizódismertetı részeként, az összes abban
található fileal együtt, lehetıleg a szerzı által kibocsátott
eredeti tömörített fileban történik
- a terjesztés díjmentesen, de legfeljebb a terjesztéshez használt
 adathordozó nyersanyagköltségét fedezı összegért történik.

* * *

Ez a file az MTNGE_99.ZIP tömörített állomány és az abban található

"Star Trek: A következı nemzedék" címő epizódismertetı része.

Második, javított kiadás.

Publikálva: 1999 januárjában.

Az összefoglaló készítıje, Gajdács Ádám örömmel fogad bármiféle

észrevételt, negatív vagy pozitív kritikát az mrf_of_vsb@hotmail.com
email-címen; vagy "élıben" az "Aranyláz", "Devils' Den", vagy
"Brutália" magyar MUD-szerverek valamelyikén, Aelric néven.