17. Ismertesse Magyarország jogforrási rendszerét!

A jogi normák – mint a társadalmi normák egy csoportja – az állam megjelenésével jöttek
létre, a társadalmi normák általános kategóriájához képest rendelkeznek bizonyos csak rájuk
jellemző sajátosságokkal. Ezek szerint a jogi normákra általánosan jellemző, hogy:

 Csak jogalkotási hatáskörrel rendelkező állami szervek alkothatják;

 Szigorúan meghatározott eljárási rendben jönnek létre, amelynek betartása a jogi

norma érvényességének feltétele;

 A társadalom minden tagja számára kötelezők. A jogon kívüli magatartási szabályok

(társadalmi, erkölcsi normák) ezzel szemben a társadalomban differenciáltan
érvényesülnek, és betartásuk is többnyire az emberek önkéntes akaratelhatározásán
alapul;

 Érvényesülésüket végső soron az állam kényszerítő ereje biztosítja.

A jog: a személyek (jogalanyok) viselkedésére vonatkozó, az állam által alkotott, de legalább

az állam által elismert és az állam által végső soron kikényszerített, kötelező magatartási
szabályok összessége.

A jogforrások rendszere

A jogforrások egyrészt azt határozzák meg, hogy a jogi rendelkezések honnan erednek, mely
testületek és szervek alkotják meg ezeket (pl. az Országgyűlés vagy a Kormány), másrészt
azt, hogy honnan ismerhetők meg ezek a rendelkezések  a jogforrások egyrészt a normákat
kibocsátó döntési formát, másrészt a jogalkotó hatáskört és annak gyakorlását, a jogalkotási
eljárást, a jogalkotás tényét is jelentik. Ez alapján megkülönböztethetünk belső (anyagi) és
külső (alaki) jogforrást.

A belső jogforrás azt a személyt vagy szervezetet jelenti, aki / amely egy meghatározott
formát öltő jogi normát jogosult kiadni. Magyarország belső jogforrási rendszere zárt
rendszert alkot, hierarchikus felépítésű.
! Ezen belül meg kell különböztetni a „jogforrási hierarchiát” és a „jogszabályi hierarchiát”. A
jogforrási hierarchia szélesebb kategória, mint a jogszabályok hierarchiája.
A jogforrási hierarchia az adott állam összes jogforrásának egymáshoz való viszonyát
határozza meg.
A jogszabályok hierarchiája csak a jogalkotó szervek által alkotott jogszabályok közötti
viszonyt rendezi.

A külső jogforrás az a tárgyiasult forma, amely érzékelhetővé, ezáltal felfoghatóvá teszi a

magatartási szabályokat (normákat).
Egy adott államban a jogrendszert az adott időpontban adott területen hatályban lévő jogi
normák összessége adja.

A magyar jogrendben a jogforrások élén az Alaptörvény áll. Az Alaptörvény a jogrendszer

alapjaként önálló, sajátos jogforrásnak minősül, önmagát nem tekinti jogszabálynak. Az
Alaptörvény – saját magáról, mint a jogrendszer alapjáról – kimondja, hogy az Alaptörvény
helyezkedik el az egész jogrendszer élén, azzal egy jogszabály sem lehet ellentétes. Az
Alaptörvény kimondja, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az
Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a
hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Az Alaptörvény szerint a jogszabályok
nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel.

A jogi normáknak az egyik alcsoportját alkotják a jogszabályok. A jogszabály olyan

általánosan kötelező magatartási szabály, amelyet a jogalkotó hatáskörrel rendelkező szervek
kifejezetten azzal a céllal alkotnak, hogy a jövőre nézve, absztrakt módon szabályozzák a
társadalmi viszonyokat.
A jogszabályok hierarchikus viszonyát az Alaptörvény állapítja meg. A jogszabályi hierarchia
lényege, hogy a hierarchia alacsonyabb szintjén álló jogszabály nem lehet ellentétes a
magasabb szintű jogszabállyal.
Ennek alapján a magyar jogszabályok között a következő hierarchia érvényesül:

Alaptörvény
↓
Törvény
↓
MNB elnök rendelete + Kormányrendelet
↓
Miniszteri rendelet
↓
önálló szabályozó szerv rendelete
↓
önkormányzati rendelet

A jogszabályok hierarchiájának élén a törvények találhatók. Törvény nem lehet ellentétes az

Alaptörvénnyel. Az Országgyűlés általános törvényhozó hatáskörrel rendelkezik. Ennek
értelmében törvénnyel bármilyen tárgykört, bármilyen tartalommal, bármilyen részletességgel
lehet szabályozni.
Vannak kifejezett (fenntartott) törvényhozási tárgykörök, amelynek legmagasabb szintű
szabályozása az Országgyűlés számára van fenntartva, de a törvények végrehajtására rendelet
is kiadható. A kifejezett törvényhozási tárgykörök mellett léteznek ún. kizárólagos
törvényhozási tárgykörök is, vagyis azok a tárgykörök, amelyeket minden részletükben
törvénnyel kell szabályozni. A kizárólagos törvényhozási tárgykörben alkotott törvényekhez
végrehajtási rendelet nem kapcsolódhat.
PL: Kizárólagos törvényhozási tárgykör például a helyi önkormányzatok feladat- és
hatáskörének, az Állami Számvevőszék feladatkörének meghatározása, illetve az, hogy a
Kormány hogyan hozhat létre államigazgatási szerveket.
Az Országgyűlés törvényt – határozatképesség esetén – a jelen lévő képviselők többségének
szavazatával alkothat. Az Alaptörvény meghatározza azokat a tárgyköröket, amelyekben
kizárólag ún. sarkalatos törvény alkotható.
A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a –
határozatképes számban – jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges. Alaptörvényünk nevesíti azokat a tárgyköröket, amelyeket sarkalatos törvényben
kell szabályozni.
A sarkalatos törvény a jogszabályi hierarchiában nem áll a többi törvény felett, hiszen minden
törvény egyenrangú. A sarkalatos törvények csupán eljárási szempontból különböznek az
egyéb törvényektől. Ugyanakkor sarkalatos törvényt nem lehet módosítani vagy hatályon
kívül helyezni egyszerű törvénnyel.

A törvényerejű rendeletek (tvr.)

A törvényerejű rendelet (tvr.) elnevezéssel olyan, nem az Országgyűlés által alkotott
jogszabályt illettek, amellyel törvényt lehetett pótolni, módosítani, hatályon kívül helyezni
vagy végrehajtásában felfüggeszteni, ugyanakkor az alkotmányt nem változtathatta meg.
1949 és 1989 között a leglényegesebb életviszonyokat – törvényi szabályozás hiányában – a
törvényerejű rendeletek rendezték, amelyeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa (a
továbbiakban: NET) bocsátott ki. Mivel a NET 1989-ben megszűnt, azóta törvényerejű
rendelet elnevezéssel már nem alkotnak jogszabályt. Azonban számos 1989 előtt megalkotott
törvényerejű rendelet – főleg nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályként – ma is
hatályban van, ezek a törvénnyel egy szinten helyezkednek el a jogszabályi hierarchiában,
csak törvénnyel módosíthatók vagy helyezhetők hatályon kívül.

A „törvény erejével bíró” rendeletek (rendkívüli jogforrások)

Különleges jogrend idején a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök vagy a Kormány
„törvény erejével bíró” rendeletet bocsáthat ki. Az ilyen típusú rendelettel – amely tehát
formálisan (a megnevezését tekintve) rendelet, de tartalmilag a törvény erejével bír –
felfüggeszthető a törvények alkalmazása, azaz a törvényi rendelkezésektől el lehet térni. Ezek
a rendeletek törvénnyel egy szinten állnak a jogszabályi hierarchiában. Ezeket nevezhetjük
rendkívüli jogforrásoknak is, ugyanis a megalkotásukra való felhatalmazás csak az
Alaptörvényben különleges jogrendként megjelölt szituációkra vonatkozik, és az Alaptörvény
e minősített időszaki helyzetekből adódó problémák megoldására kíván hatékony
szabályozási lehetőséget biztosítani rendeleti kormányzás lehetővé tételével.

A jogszabályok hierarchiájában a törvényeket a központi rendeletek követik, amelyek közül

 a kormányrendelet törvénnyel nem lehet ellentétes

 a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes
 a miniszterelnöki és a miniszteri rendelet törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar
Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes
 az önálló szabályozó szerv rendelete törvénnyel, kormányrendelettel, miniszterelnöki
rendelettel, miniszteri rendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével
nem lehet ellentétes

A központi rendelet tehát nem az Országgyűlés által alkotott, ugyanakkor mindenkire

kötelező jogszabály, amelyen belül megkülönböztetünk autonóm (eredeti) és végrehajtási
(származékos) rendeleteket.
Autonóm (eredeti) rendeletnek nevezzük azt a rendeletet, amely a legmagasabb szinten
szabályozza az adott életviszonyt (tehát törvény arról nem rendelkezik).
A Kormány feladatkörében eljárva kiadhat autonóm rendeletet is, tehát olyan rendeletet,
amely a legmagasabb szinten szabályozza a társadalmi viszonyokat azzal, hogy nyilvánvalóan
nem alkothat ilyen rendeletet kizárólagos és kifejezett törvényhozási tárgykörökben, továbbá
olyan tárgykörökben, amelyeket törvény korábban már szabályozott.
Végrehajtási (származékos) rendelet, amelynek megalkotásához felhatalmazásra van szükség.
Végrehajtási rendelet csak törvényben vagy autonóm rendeletben adott felhatalmazás alapján
adható ki, éspedig olyan felhatalmazás alapján, amely meghatározza a felhatalmazás
jogosultját, tárgyát és kereteit.
A Kormány magasabb szintű jogszabályok végrehajtására kiadhat végrehajtási (részletező)
rendeletet is.
A Kormány tagjai (miniszterelnök, illetve miniszter) viszont csak végrehajtási rendelet
megalkotására jogosultak.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos
törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki, amely a kormányrendelettel egy
szinten helyezkedik el a jogszabályok hierarchiájában.
Az önálló szabályozó szervek vezetői törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos
törvényben meghatározott feladatkörükben rendeletet adhatnak ki.

Tekintettel arra, hogy számos jogi rendezést igénylő kérdés lokális jellegű, nem lehet, nem is
célszerű minden témakört központilag szabályozni. Ezek hatékony megoldása érdekében az
Alaptörvény alapján a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében a törvény
keretei között rendeletet alkot.

Az önkormányzati rendelet mindenkire kötelező jogszabály, de csak a helyi önkormányzat

közigazgatási területén belül. A helyi önkormányzat feladatkörében eljárva, törvény által nem
szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére (autonóm), illetve törvényben kapott
felhatalmazás alapján (végrehajtási) rendeletet alkot. Az önkormányzati rendelet más –
magasabb szintű – jogszabállyal nem lehet ellentétes.
Az önkormányzatoknak a rendeletalkotás során nemcsak az Alaptörvényre, az
alkotmánybírósági határozatokra és a magasabb szintű jogszabályokra kell tekintettel lenniük,
hanem a Kúria önkormányzati határozataira is. Ha ugyanis valamelyik önkormányzat olyan
tartalmú rendeletet alkot, amellyel azonos tartalmú – akár más önkormányzat által alkotott –
rendeletet a Kúria már egyszer megsemmisített, számítani kell arra, hogy azt a Kúria
ugyanúgy meg fogja semmisíteni, már csak abból kiindulva is, hogy a Kúria egymáshoz
hasonló ügyeket a korábban alkalmazott elvei szerint ítél meg.

Nemzetközi jog helye a jogforrási rendszerben

• At. Q) cikk
• (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a
nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
• (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A
nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar
jogrendszer részévé.
A magyar jogforrási rendszer szerint a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés az
alkotmány alatt, de a törvények felett, a kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződés
pedig a törvények alatt, de a kormányrendeletek felett helyezkedik el a jogforrási
hierarchiában.

Az Európai Unió országai kötelesek eleget tenni úgynevezett jogharmonizációs

kötelezettségüknek, azaz az unió tevékenysége szempontjából fontos szabályokat összhangba
kell hogy hozzák a közösség jogharmonizációs irányelveivel. A jogharmonizáció végső soron
az Európai Bíróság által kikényszeríthető.