126 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

5. Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

„A nyelv olyan dialektus, amelynek saját

hadserege és flottája van.” (Max Weinreich)

A ↑geolingvisztika tárgya a világ nyelveinek elterjedése, a nyelvek közti kapcsolatok

és konfliktusok, valamint a globális nyelvi tervezés, de tág értelemben magába foglalja a
hagyományos nyelvjárástant és nyelvföldrajzot is.1 Ez a fejezet a nyelvek és nyelvjárások
viszonyának, a világnyelv(ek) kérdésének, nemzet és nyelv kapcsolatának, az államnyelv
megválasztásának, illetve a nyelvek közötti rivalizálásnak kérdéskörébe vezet be.

5.1. Nyelv vagy nyelvjárás?

A geolingvisztikai statisztika alapvető problémája az, hogy nem világos, mi számít

egyetlen nyelvnek. Régebben az egyazon államon belül létező nyelvi egységeket még akkor
is egy nyelv változatainak minősítették, ha azok egymástól igen különböztek. A politikai-
kulturális egység persze sokszor rendkívül eltérő nyelvváltozatokat kovácsol egybe – ezt a
tényt két példával szemléltetjük.
Az 1,2 milliárd lakosú Kína han (kínai) etnikumának mintegy 70%-a első nyelvként az
északkínai köznyelv (北方普通话 běifāng pǔtōnghuà) valamelyik nyelvjárását beszéli, a
többi beszélő anyanyelve más nyelvváltozat: wú 呉 (Jiāngsu és Zhèjiāng) 8%, yuè 粤
(kantoni, Guǎngdōng) 5%, mǐn 閩 (Fújiàn) 4%, xiāng 湘 (Húnán) 4%, kèjiā 客家 (hakka,
Guǎngdōng) 4%, gàn 贛 (Jiāngxī) 2% és egyéb 3%. Ezek a nyelvváltozatok úgy
viszonyulnak egymáshoz, mint a neolatin nyelvek, azaz mint például a spanyol a
katalánhoz vagy az olasz a románhoz. A kínai beszélők sokszor csak közvetítő nyelven
keresztül értik meg egymást: az egyes kínai nyelvváltozatok beszélői által rendszeresen

1
A Nemzetközi Dialektológiai és Geolingvisztikai Társaság (Société Internationale de Dialectologie et
Géolinguistique) feladatának tekinti a nyelvek/dialektusok atlaszainak elkészítését, a kisebbségi nyelvek és
nyelvi jogok vizsgálatatát, a nyelvváltozatokra vonatkozó adatok megőrzését. Geolingvisztikai folyóiratok:
Journal of the International Society for Dialectology and Geolinguistics (ISSN 0942-4040, 1993–), illetve
Geolinguistique. Bulletin du Centre de Dialectologie. Université des Langues et Lettres de Grenoble. (1984– ,
ISSN: 07619081). Az Amerikai Geolingvisztikai Társaság (American Society of Geolinguistics, 1965– ) jelen-
teti meg a Geolinguistics c. lapot (1974– , ISSN: 0190-4671). Fontos kiadványaik még Ashley, Levitt & Rog-
ers (1987, 1993, 1996), Ashley, Finke & Levitt (1998), és Ashley & Finke (2001). Mackey (1973) mellett már
angolul is olvasható R. Breton Géographie des langues c. műve (Breton 1991a), vö. még Breton (1991b) és
Århammar (1986–87).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 127

használt közvetítő nyelv a kínai köznyelv.2 Ez a nyelv a legtöbb kínainak éppen annyira
természetes, amiként a latin volt Rotterdami Erasmus vagy Sir Thomas More számára, akik
a latint szinte „anyanyelvként” beszélték, és műveiket ezen a nyelven írták. Az a közhely,
hogy az „írás közvetít a kínai nyelvjárások között” csak részben igaz. Nem véletlen, hogy
például a Bibliát nemcsak az északi köznyelvre (1874), hanem yuè (1894), wú (1908–14),
hakka (1916) és mǐn (1933) kínaira is lefordították. Igaz, hogy ma a kínaiak egyre növekvő
része képes az írott vagy/és a beszélt köznyelvet használni, de önálló (spontán) beszélt, sőt
írott normája van a yuè, wú, mǐn és hakka nyelvjárásoknak (vagy nyelveknek). Például egy
kantoni napilap bizonyos rovataiban vagy egy kantoni színdarabban nem az írott kínai
köznyelvi normát követik – yuè nyelvtani szerkezeteket és (amennyiben a írott
köznyelvben nincs megfelelő írásjegy) a yuè írásbeliség sajátos írásjegyeit használják.
Ugyanez érvényes Tajvan esetében – a mǐn kínai szavak mintegy negyedének nincs
sztenderd kínai írásjegye.
A kínai nyelveket (nyelvjárásokat) nem szerkezeti hasonlóságuk vagy közelségük, de
nem is a közös (?) írásbeliség, hanem politikai (és kulturális) kínaiságuk miatt szokás a
„kínai nyelv” kategóriájába foglalni. Ezt mutatja az is, hogy a politikai légkör átalakulása
megváltoztathatja egy-egy kínai nyelvváltozat státusát. Például Tajvan lakosságának kb.
75%-a mǐn kínai anyanyelvű, de beszélt nyelvként hivatalos helyen és írott nyelvként szinte
minden helyzetben az írott köznyelvet használják. Amikor az 1980-as évek közepén a
katonai kormányzatot egy viszonylag demokratikus vezetés váltotta fel Tajvanban, illetve a
„szárazföldi” Kínával való egyesítés álmáról is többé-kevésbé lemondtak, a szárazföldről
importált köznyelv hegemóniája megtört (a tajvaniak 13%-a beszéli első nyelvként a
köznyelvet). A mǐn nyelvváltozat írott formáját egyre szélesebb körben kezdték használni.
Annak, hogy az „igazi tajvani nyelvet”, a mǐn nyelvváltozatot ma egyes kutatók már
„nyelv”-nek és nem „nyelvjárás”-nak nevezik, elsődleges oka az, hogy szertefoszlott egy
politikai illúzió. A kérdés irodalmából vö. Hsiau (1997, 2000), Tsao (1999), Chiung (2001)
és Buchler (2002), illetve [Cheng] (1989, 1990, 1996).
Tekintsük most másik példánkat az arab nyelvek vagy nyelvjárások problémáját! Ma az
arab 21 országban hivatalos nyelv.3 A szakemberek nagy része azonban „arab nyelv”
helyett inkább „arab nyelvek”-ről beszél, illetve azt feltétlenül hangsúlyozza, hogy az „arab
nyelvek” alapvetően egy nyugati és egy keleti tömbre oszlanak. A nyugati (azaz észak-
afrikai) arab nyelvek tömbjébe tartoznak a marokkói, algériai, tunéziai és nyugat-líbiai

2 Az erősen eltérő „nyelvjárást” beszélő kínaiak olykor az angolt vagy a japánt választják közvetítő nyelvnek.
Egy személyes emlék: 1992 nyarán két tanárom (mindketten ismert kínai-amerikai nyelvtudósok) Charles N.
Li és Fred C. C. Peng hosszú ideig angolul beszéltek egymással. Egyik sem tudta ugyanis biztosan a másikról,
hogy az tökéletesen beszéli a köznyelvet.
3
Algéria, Bahrein, Egyesült Arab Emirségek, Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Kuvait, Libanon, Libia,
Marokkó, Omán, Katar, Szaud Arábia, Szíria, Szudán, Tunézia és Maurtánia (a pulaar, soninke és a wolof
nyelvvel), illetve a franciával együtt: Comore-szigetek, Csád és Dzsibuti.
128 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

nyelvváltozatok.
A keleti arab nyelvek közé tartozik az egyiptomi, a szaidi (dél-egyiptomi), a khartoumi
(szudáni), az Arab-félsziget nyelvváltozatai, azaz a levanti (szíriai, libanoni, jordániai,
palesztínai), a nadzsdi (szaudi), az öböl menti (iraki, kuwaiti) és a szanaani (jemeni). Egyes
arab nyelvek csupán annyira különböznek egymástól, mint a spanyol és a portugál, mások
viszont annyira, mint a spanyol és a román. Két összekötő kapocs van a beszélők között: a
klasszikus irodalmi arab(on alapuló köznyelv) és a beszélt egyiptomi arab, amelyet más
nyelvváltozatok beszélői is többé-kevésbé ismernek (az arabok mintegy negyede az
egyiptomi arabot beszéli).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 129

5.1. ÁBRA. A nyugati és keleti arab „nyelvek” határa

130 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Eltérő nyelvek között is létezik ↑inherens érthetőség. A statisztikákban az egyes

nyelveket „második nyelvként” beszélő személyek egy része valójában nem is „kétnyelvű”,
hanem egyszerűen „transzlingvis” beszélő,4 azaz olyan, akinek az első és második nyelve
között eleve magas a kölcsönös érthetőség foka. A germán nyelvek között például vannak
egymáshoz igen hasonlóak (pl. a holland és a német vagy a svéd és a dán), és ugyanez áll a
szláv vagy a neolatin nyelvekre is. Bizonyos értelemben furcsa azt állítani, hogy egy
szlovák beszélő „nem tud csehül” vagy hogy egy katalán „nem tud spanyolul”. Azok a
nyelvek, amelyek egymással eredendő szerkezeti és szókészleti rokonságban állnak
↑kollaterális nyelvek.5
Egy igen elterjedt téveszme szerint, ha két közösség beszélői kölcsönösen értik
egymást, akkor az általuk használt változatok ugyanannak a nyelvnek a nyelvjárásai, azaz
bármely nyelvi egység a ↑kölcsönös érthetőség alapján határozható meg. Valójában a
nyelvi egységek közötti kölcsönös érthetőség kérdése vagy fel sem merül (mint pl. a kínai
és a magyar vagy a francia és az orosz viszonyában), ha viszont felmerül, akkor mindig
fokozati relációként határozható meg, azaz folytonosság, átmeneti zóna van a vizsgált
nyelvi egységek között. A kölcsönös érthetőség megléte vagy hiánya helyett inkább az
érthetőség mértékéről lehet beszélni. Az angol nyelv nemzeti változatait például nem
szokás különálló nyelvnek tekinteni, noha ez az ötlet olykor felmerült (Angliában is, de
például H. L. Mencken, amerikai nyelvész is felvetette ezt a 20. század elején) – nem
teljesen indokolatlanul. Az angol egyes változatai közötti érthetőség olykor igen csekély. A
The Harder They Come c. jamaikai filmet (rendezte Perry Henzell, 1972) például
feliratozták, ugyanis Jamaikában egy a legtöbb angol beszélő számára jól érthető
nyelvváltozat, a Caribbean Standard English (CSE) mellett létezik egy kreolizált angol is,
és a hétköznapi megnyilatkozások a kreol és a CSE közötti skálán helyezkednek el. Szintén
feliratozták a Gregory’s Girl c. skót filmet (rendezte John Gordon Sinclair, 1982), sőt a
yorkshire-i angolságú Kes c. filmet is (rendezte Ken Loach, 1969). A Mad Max c. ausztrál
akciófilmet pedig (rendezte George Miller, 1979) az USA-ban utószinkronizálták,
mondván, hogy az amerikai közönség nem fogja tűrni az idegen akcentust (Mel Gibson
ekkor még ismeretlen volt az USA-ban, vö. http://www.madmaxmovies.com).
A kölcsönös érthetőség bizonyos foka fennáll például különböző germán nyelvek
között, akárcsak a szláv nyelvek között, sőt a svéd, a dán és a norvég, illetve az ukrán és az
orosz között. Bár senki nem tekinti a portugált és a spanyolt ugyanazon nyelv két

4
A Linguasphere Projektum terminusa, vö. Dalby (2000) és http://www.linguasphere.org/.
5 Lanstyák István lektori megjegyzéseiben írja egy cseh kollégájával kapcsolatban: „Prágában a szokásos
módon kommunikáltunk: ő csehül beszélt, én szlovákul”. A „kollaterális nyelvekre” használt terminus
szlovákul: blízkopríbuzné jazyky, csehül pedig blízkopříbuzní jazyky ‘közeli rokon nyelv’. A terminus itt
egyszerre diakrón (nyelvtörténeti) és szinkrón. Sokszor azonban szinkrón értelemben aligha lehet közelségről,
„affinitásról” beszélni (vö. például két történetileg igen közeli rokon nyelv, az angol és a fríz esetét).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 131

nyelvjárásának, a kölcsönös érthetőség foka elegendő ahhoz, hogy egy brazil (portugál) és
egy mexikói (spanyol) beszélő – ki-ki a saját anyanyelvét használva – zökkenőmentesen
tudjon beszélgetni egymással. Ugyanazon nyelv, az újperzsa változatainak szokás tekinteni
viszont az Iránban beszélt fárszit, az Afganisztánban beszélt darit és a Tadzsikisztánban
használt tadzsikot, bár a kölcsönös érthetőség ezek között a nyelvváltozatok között igen
viszonylagos.
A „nyelv vagy nyelvjárás” kérdést társadalmi-politikai (azaz nem nyelvszerkezeti)
alapon szokás eldönteni. A nyelvek közötti távolság, a kölcsönös érthetőség mérésére
léteznek ugyan bizonyos tesztek (Casad 1974, 1997), de ezek alapján nem dönthető el,
hogy két változat ugyanazon nyelv nyelvjárása-e vagy már különálló nyelvnek minősül, vö.
J. Grimes (1964, 1974, 1988ab), B. Grimes (1985ab, 1986, 1987, 1988, 1989) és Kirk
(1970). A kölcsönös érthetőség egyébként jellegzetesen aszimmetrikus, vagyis az „A”
változat beszélője legtöbbször jobban érti „B” beszélőjét, mint fordítva. Ennek oka
nemcsak a másikkal szembeni tolerancia különböző mértékében keresendő, bár pl. az ukrán
és lengyel kölcsönös érthetőségi viszonyának állítólagos aszimmetriája talán ettől a
tényezőtől sem független.6 A jelenség alapvető magyarázata azonban mégis az, hogy itt
nem geometriai pontok távolságáról van szó – „A” és „B” nyelvi repertoárokat jelölnek,
amelyek viszonya sokféle lehet, pl. egy norvég beszélő nyelvi repertoárjában (történelmi
okok miatt) tipikus esetben megvan a dán nyelv számos eleme – fordítva viszont ez csak
kivételes esetben igaz. Más példa: a franciának a román nyelvre gyakorolt hatása jelentős,
fordítva viszont ez nem igaz – ez magyarázza a francia és román beszélők közötti
beszédértés aszimmetriáját.
Ha egy nyelv kulturális hatása jelentős egy régióban (mint például a svédé
Skandináviában), akkor a megértés szintje nő a vele kollaterális nyelvek – a norvég és a dán
– beszélői közt. Az írott nyelvi megértés igen jó a skandináv nyelvek között, de a dán és a
svéd között gyengébb, mint a svéd és a dán, vagy a dán és a norvég között – a norvég egyik
sztenderd változatát (bokmål) a dán mintájára alkották meg. Ami a beszélt nyelvet illeti, a
norvégok igen jól értik a svédeket, a svédek viszont jóval kevésbé a norvégokat (a két nyelv
között a hangtani hasonlóság nagy). A dánok és a norvégok viszonylag jól értik egymás
beszédét (a két nyelv között a szókészleti hasonlóság nagy), és a norvég kiejtése közel áll a
dán helyesírásához. A svéd és dán beszélők között a legalacsonyabb a beszédértés foka. A
dánok jobban értik a svéd beszédet, mint fordítva. Haugen (1966) alapján az érthetőség
fokozatait az alábbi módon lehet ábrázolni (0 = érthetetlen, 1 = rossz, ..., 6 = kiváló; S =
svéd, D = dán, N = norvég):

6 Az általam megkérdezett ukrán, illetve lengyel anyanyelvű diákok közül az utóbbiak vehemensen
tiltakoztak az ellen, hogy az ukrán beszédet, akár egy kicsit is értenék. Az ukránok viszont azt állították, hogy
többé-kevésbé értik a lengyel nyelvet.
132 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

A SZÖVEGÉRTÉS FOKA: A BESZÉDÉRTÉS FOKA:

S S S S

5 5 4 6 3 3 2 6

D 6 N D 6 N D 5 N D 5 N

5.2. ÁBRA. A kölcsönös érthetőség vektoros ábrázolása

5.2. A nyelvek demográfiája – és ami körülötte van

Az ótestamentumi „70 nyelv”-vel szemben (I Mózes 10), ma a kutatók a világ

nyelveinek számát 4000–6000 közé szokták tenni. Ezek összesen mintegy kétszáz állam
területén oszlanak meg – az ENSZ-nek 191 tagállama van.7 A nyelvek demográfiai
adatait és viszonyait tárgyaló modern források Voeglin & Voeglin (1977), Ruhlen (1987)
és Grimes & Grimes (2000), vagyis az Ethnologue, illetve magyar nyelven Fodor (1999).
Grimes & Grimes (2000) a Summer Institute of Linguistics sokezer kutatójának munkáján
alapul – adatai a világhálón is elérhetőek: http://www.ethnologue.com)8 Tudnunk kell
azonban, hogy az Ethnologue adatai különböző időben végzett, sokszor módszertanilag is
kérdéses, nemzeti népszámlálási adatokon és becsléseken, esetenként anekdotikus
forrásokon alapulnak (pl. „nemrég egy zenekutató tucatnyi mandzsu nyelven beszélő
öreggel találkozott Aihuiban”). A nemzeti statisztikák módszertanilag nem egységesek,
sokszor hibásak, olykor szándékosan torzítottak. A cenzusok módszertani problémáihoz
vö. Kertzer & Arel (2002).
A nyelvváltozatokat szélsőséges módon nyelvekké „összevonó” régi felfogással

7
De nem tagja az ENSZ-nek például a 22 milliós Taiwan (Tajvan), amely 1949 óta ténylegesen független
(1971-ben Taiwant kizárták az ENSZ-ből, és Kínát ma csak a Kínai Népköztársaság képviseli). 2002.
szeptember 28-án vették föl a tagok sorába a 191. államot, Kelet-Timort, amely sok évszázados portugál
uralom, majd indonéz megszállás után 2002. május 20-án lett független. Lehet, hogy rövidesen az ENSZ
tagállamainak száma tovább növekedik. 2003. február 4-én ugyanis Jugoszlávia új nevet kapott: „Szerbia és
Montenegro”. A közös államiság fenntartásáról népszavazás dönt majd 2006-ban.
8
A Summer Institute of Linguistics a világ nyelveinek kutatásával foglalkozó keresztény humanitárius
szervezet (http://www.sil.org). Nyári egyetemként alakult meg, 1934-ben kettő, 1935-ben pedig öt diákkal.
Az egyikük Kenneth L. Pike (1912–2000) volt, aki 1942–79 között az SIL igazgatójaként működött. 1942-ben
kb. száz kutatóval dolgoztak, ma mintegy hatezerrel. Amerika indián nyelveinek leírásával kezdték, majd
kiterjesztették a tevékenységüket más régiókra is. Az SIL sokezer tanulmányt tett közzé (Brend & Pike 1977,
Wares 1993, Grimes 1995). International Academic Bookstore 7500 W. Camp Wisdom Road. Dallas, TX
75236, USA. FAX: 972-708-7363. Academic_Books@sil.org.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 133

szemben a mai „széttagoló” megközelítés is nagyon végletesnek látszik. Az Ethnologue

szerint például Olaszország 58 millió lakosának mintegy fele nem „olaszul” beszél, hanem
olyan önálló nyelvek valamelyikén, mint a lombard (milánói), a venét (velencei), a ligur
(genovai), a piemonti (torinói), a nápolyi-kalábriai, a szicíliai és a szárd. A nem sztenderd
(toszkán) régióban élők úgymond olyan kétnyelvűek, akik számára az olasz az
anyanyelvükhöz közel álló idegen nyelv (Tosi 2001: 1–90, Maiden & Parry 1997, Clivio &
Danesi 2001, Lepschy & Tosi 2002). Európában a nemzeti (irodalmi) nyelv
sztenderdizációja, vagyis a „nyelvkérdés” (la questione della lingua) a 14–15. századi
Itáliában vált először a politikusokat, tudósokat és művészeket egyaránt érdeklő
problémává, de még az egységes Olaszország születésének idején (1870) sem tekintették a
nyelvi egységet politikai szempontból sorsdöntő jelentőségűnek. De Mauro (1963)
megdöbbentő állítása, miszerint 1861-ben Itália lakosainak csupán 2,5%-a beszélt volna
sztenderd olaszt (italiano) nyilván a sztenderd rendkívül szűk definícióján alapulhat.9 A
szakirodalmi források egyetértenek abban, hogy az első erőfeszítés egy nyelvileg egységes
olasz nemzet létrehozására a fasizmus idején történt (1922–1943). A mai szakemberek
szerint az olyasféle állítás, hogy „az olaszok fele nem olaszul beszél” nincs tekintettel arra a
fontos tényre, hogy a regionális normák összefüggenek, az „egységes olasz nyelv”-ről való
beszéd pedig minden alapot nélkülöz. Számunkra mindebből elsősorban az fontos, hogy
világosan lássuk a probléma okát: nevezetesen azt, hogy a nyelvi egységek körülírhatósága
mindig viszonylagos.
Az Ethnologue mellett a világ nyelveinek demográfiai vizsgálatához használható másik
forrásunk a World Factbook, az USA Központi Hírszerző Hivatalának (CIA) honlapján:
http://www.odci.gov/cia/publications/factbook/index.html. Nem kétséges, hogy a CIA
demográfusai a sztenderd módszertan alapján dolgoznak – éppolyan rossz adatokkal mint
más szakemberek. A World Factbook a lakosság és az évi növekedés (csökkenés) becsült
adatait közli. Ezeknél a spekulatív számoknál általában kisebb lélekszámot lehet
feltételezni. A Factbook szerint például 2001 közepén a világ lakossága 6 157 400 560 fő,
az évi növekedés pedig +1,25% lehetett. 2002 közepén ugyanez a két becslés 6 233 821
945 és +1,23%, 2003-ban pedig 6 302 309 691 és +1,17%. A növekedés mértéke a világ
országaiban eltérő: általában kisebb a fejlett ipari államokban, néhány állam népessége
pedig (1981 óta Magyarországé is) folyamatosan csökken. Az elmondottakból levonható
következtetés meglehetősen szomorú: a World Factbook, az Ethnologue és az ENSZ
demográfiai statisztikáit egymásra vetítve sem lehet igazán pontos képet alkotni arról, hogy
az egyes nyelveknek hány beszélőjük van.
A világ nyelveinek globális eloszlása nem egyenletes: az Ethnologue szerint csak a
nyelvek 4%-át beszélik Európában, zömüknek Ázsia (32%) és a csendes-óceáni térség

9 De Mauro művét közvetlenül nem ismerem. Ruzza (2000: 173) utal rá (az oldalszám említése nélkül).
134 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

(19%) a hazája. Afrikában a világ nyelveinek mintegy 30%-át, Amerikában 15%-át

beszélik. A földrajzi eloszlás tanulmányozásához kiváló térképeket tartalmaz Moseley &
Asher (1993). A világ nyelveinek negyede kevesebb, mint ezer beszélővel rendelkezik,
ugyanakkor az emberiség fele ma a világ tíz nagy nyelvének valamelyikét beszéli
anyanyelvként. További mintegy félszáz nyelvnek – köztük a magyarnak – tízmilliónál
több beszélője van.
A CIA Factbook szerint az ezredfordulón az első nyelvként beszélt „nagy nyelvek”-nek
a világ népességéhez viszonyított százalékaránya a következő volt: északkínai
(„mandarin”) 14,37%, hindi 6,02%, angol 5,61%, spanyol 5,59%, bengáli 3,4%, portugál
2,63%, orosz 2,75%, japán 2,06%, (sztenderd) német 1,64%, koreai 1,28%, francia 1,27%.
Nem világos, hogy milyen statisztikai adatokon alapulnak ezek a számok. Érthető, de
némiképp félrevezető az, hogy a lista nem tünteti fel azokat a nyelveket, amelyek esetében
a beszélők számát még hozzávetőlegesen is nehéz megállapítani (arab és indonéz/maláj –
ebben a két esetben akár 20% is lehet a hibahatár). A nyelveket természetesen nem
kizárólag anyanyelvi beszélők használják, hanem olyanok is, akik számára azok második
nyelvek. A „második nyelv” kategóriájába viszont mindig a nyelvi kompetencia igen
különböző szintjén álló beszélők kerülnek.10 Ezeknek az alapvető módszertani
fogyatékosságnak a tudatában közöljük az alábbi hozzávetőleges áttekintő táblázatot:

anyanyelvként második nyelvként összesen

kínai köznyelv 840 millió 160–200 millió. 1000–1040 millió.
angol 340 millió 160–180 millió 500–520 millió
spanyol 340 millió 80–100 millió 420–440 millió
hindi 200 millió 200–250 millió 400–450 millió
orosz 170 millió 80–100 millió 250–270 millió
arab 190 millió + ? 20–30 millió 210–220 millió
bengáli 210 millió 10 millió 220 millió
portugál 175 millió 15 millió 190 millió
japán 125 millió 3 millió 128 millió
német 100 millió 28 millió 128 millió
francia 77 millió 51 millió 128 millió
koreai 80 millió 2 millió 82 millió
bahasa Indonesia 20–25 millió + ? 110–130 millió 125–160 millió

5.3. ÁBRA. A legtöbb beszélővel rendelkező nyelvek

10
A második nyelv kategóriába soroljuk az idegen nyelvet is. Adott esetben természetesen van jelentősége
ennek a distinkciónak, hiszen belátható például, hogy az egykor kötelező idegen nyelvként tanult orosz
Magyarországon, illetve a második nyelvként tanult és aktívan használt orosz a Szovjetunió köztársaságaiban
nem minősíthető azonos kategóriának.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 135

A beszélők számát tekintve esetleg százmilliós nagyságrendű nyelv a 230 milliós Indonézia
államnyelve a „bahasa Indonesia”, a sztenderd maláj egyik változata, amely talán csak az
indonézek tizedének az anyanyelve, de a lakosság fele használja második nyelvként – igen
különböző mértékben és színvonalon (Dardjowidjojo 1998, Steinhauer (1994), Alisjahbana
1984, Tanner 1967, Teeuw 1959, Uhlenbeck 1967). Nem igaz az, hogy általában az
indonéz lenne az etnikumok közötti általános közvetítő nyelv, vö. Goebel (2002ab). Az
indonéz beszélők (vélt) számához hozzá szoktak adni még mintegy 20 milliót, hiszen a
„bahasa Malaysia” nevű nemzeti változatot (amely rendkívül közel áll az indonéz
sztenderdhez) Malajzia 23 millió lakosának zöme használja, bár itt a lakosságnak csupán a
fele etnikus maláj, a népesség mintegy harmada pedig etnikus kínai (Omar 1982, 1983,
1998). Mintegy 95 millió ember beszéli anyanyelvként a jávai nyelvet – Indonézia
lakosságának legalább 40%-a, amely azonban történelmi és gazdasági okok miatt nem vált
az indonézek nemzeti nyelvévé (Anderson 1990, Hoffman 1973). 80 millió fölött van a
koreai nyelv beszélőinek a száma. A világon mintegy 75 millióan beszélik a vietnamit és
három indiai nyelvet – a telugut, a marathit és a tamilt. Ezeket követi a török (70 millióval)
és az olasz (majdnem 65 millióval).11
Az egyes nyelvek beszélőinek számára vonatkozó igen eltérő adatok létezése részben a
források megbízhatatlanságával, részben a feldolgozás módszertanának problémáival,
részben az értékelés önkényességével magyarázható. Vizsgáljunk meg egy konkrét példát:
az indiai cenzusok adatkezelését. Indiában száznál több olyan nyelv létezik, amelynek
legalább tízezer beszélője van (Breton 1999). Azt a több mint ezer nyelvet, amelyet
legalább tízen beszélnek regisztrált (registered) nyelveknek nevezik. Száz körül lehet
azoknak a nyelveknek a száma, amelyek önálló írásbeliséggel és írott sajtóval
rendelkeznek, de az iskolai oktatásban ezeknek kevesebb, mint a fele (csupán 47 nyelv)
használatos. India nyelveihez és nyelvpolitikájához vö. Annamalai (2001).
Az 1950-es alkotmány az ország hivatalos nyelveként a hindit jelölte meg (343.
cikkely), és rendelkezett a hindi terjesztéséről, illetve az angol használatának 15 év alatti
fokozatos megszüntetéséről (344. és 351. cikkely). Az angol kiszorítása a hivatalos
használatból azonban a tamil, bengáli és más nyelvek beszélőinek a hindi terjesztésével
szembeni ellenállása miatt kudarcba fulladt, így a türelmi időszakot határozatlan időre
kiterjesztették. Az angol ma „associate official language”, illetve (belső) regionális
hivatalos nyelv négy államban (Manipur, Meghalaya, Nagaland, Tripura), valamint nyolc
térségben. Az alkotmányba bejegyzett (indiai angolul „scheduled”) nyelvek száma
eredetileg 15 volt, ez 1992-ben kiegészült a nepálival, konkanival és a manipurival

11
Valamennyi említett adat tekintetbe veszi a külföldön élő népességet is.
136 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

(http://www.censusindia.net):

NYELV CENSUS 1981 / 1991 ETHNOLOGUE

1. h i n d i 264 189 057 / 337 272 114 180 000 000

12
2. marathi 49 624 847 / 62 481 681 68 022 000
3. k o n k a n i (csak a goani) 1 584 063 / 1 760 607 2 000 000
13
4. p u n j a b i 18 588 400 / 23 378 744 27 177 000
5. u r d u 35 323 282 / 43 406 932 48 062 000

6. b e n g á l i (bangla) 51 503 085 / 69 595 738 70 561 000

7. assami14 – / 13 079 696 15 334 000
8. g u j a r a t i 33 189 039 / 40 673 814 45 479 000

9. o r i y a 22 881 053 / 28 061 313 31 666 000

10. s i n d h i 15 1 946 278 / 2 122 848 2 812 000
16
11. k a s h m i r i 3 174 684 / ? 4 370 000
12 s z a n s z k r i t 17 6 101 / 49 736 ?
18
13. k a n n a d a 26 887 837 / 32 753 676 35 346 000
14. t e l u g u 54 226 227 / 66 017 615 69 634 000

15. t a m i l 19 44 730 389 / 53 006 368 61 527 000

16. m a l a y a l a m 25 952 966 / 30 377 176 35 351 000

17. n e p á l i (gorkhali) 1 252 444 / 2 076 645 6 000 00020

18. manipuri (meitei) 904 353 / 1 270 216 1 240 000

5.4. ÁBRA. India alkotmányosan elismert nyelvei

A hivatalos álláspont az, hogy a hindit az Indiai Köztársaság lakosságának 40,22%

beszéli, főként a Hindi Övezetben, vagyis Himachal Pradesh, Uttaranchal, Rajasthan,
Haryana, Uttar Pradesh, Bihar, Madya Pradesh, Jharkhand államokban. A hindihez
legközelebb álló nyelvek a punjabi (pandzsábi) és az urdu. E három nyelv változatai
kölcsönösen érthetőek, ezért hindi-urdu-pandzsábi nyelvi tömbről is szoktak beszélni. Az

12
A konkani beszélőit mindkét statisztika a marathitól eltérő kategóriának veszi, de a cenzusban a konkani
sztenderd változatának (bankoti, kunabi) kb. 4 millió beszélőjét mégis a marathiba sorolják.
13
Az 1991-es cenzusban a „pandzsábi” nem csak arra a nyelvi tömbre utal, amelyet kelet-pandzsábinak
hívnak (szemben a nyugat-pandzsábival, azaz a lahndával).
14
1981-ben nem lehetett népszámlálást tartani Asszámban.
15
A sindhi beszélőinek zöme Pakisztán Sindh nevű tartományában él.
16
1991-ben Kasmírban és Dzsammuban félbeszakadt a népszámlálás — innen a furcsa, 56 693 fős adat.
17
1981-ben 2 946 indiai állampolgár állította magáról, hogy otthon szanszkritul beszél a családjával.
18
A kannada megnevezés magába foglalja a badagát.
19
A tamil megnevezés magába foglalja a kaikadit, yerukulát stb.
20
Az Ethnologue ezt az adatot csupán egy 1984-ben a Far Eastern Economic Review-ban megjelent cikkre
alapozza. A Nepálban élő gorkhali (nepáli) beszélők száma 1981-ben 8 767 361 volt.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 137

urdu ma Indiában a legészakibb régió, Jammu és Kashmir hivatalos nyelve, egyébként

pedig Pakisztán államnyelve. Az urdu 60 millió beszélőjének a zöme Indiában él,
Pakisztánban csupán kb. 12 millió (ami az összlakosság kb. 8%-a).21

5.5. ÁBRA. India államai

21
Pakisztán lakosságának fele nyugat-pandzsábi (lahnda) nyelven beszél.
138 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Régebben szokás volt a hindit és az urdut „hindi-urdu”, illetve hindusztáni

(hindosztáni) néven összevonni. Mindkettő Delhi régi sztenderd dialektusán (khar.ī bolī)
alapul és mindkettő a 12. század óta irodalmi nyelv. Az urdu – amely döntően az iszlám
vallásúak nyelve – arab és perzsa jövevényszavak tömegét olvasztotta magába, azaz
lexikálisan (de nem nyelvtani rendszerében) meglehetősen eltér a hinditől, amely megőrizte
a szanszkrit szókészletet. Mahatma Gandhi (1869–1948) többször is kifejtette, hogy a
közös hindusztáni norma létezése a vallásilag megosztott ország egységét erősítő tényező
lehet.22 Az Indiai-félsziget azonban 1947 augusztusában két országra szakadt, csaknem
félmillió embert lemészároltak, hatmillió hindu menekült Indiába és ugyanennyi muszlim
Pakisztánba, amelynek fővárosa a kettéosztott Bengália keleti felének központja, Dakka
lett, míg Nyugat-Bengália (főv. Kalkutta) India része maradt.23 Pakisztán nyugati felét ettől
a keleti országrésztől mintegy 1700 km (!) választotta el. 1971-ben Kelet-Pakisztán India
támogatásával elszakadt Pakisztántól: így jött létre a Bangladesi Köztársaság.
A viharos történelmi háttérnek az ismeretében talán már nem meglepő az egymást
követő indiai cenzusokban – többek közt – az urdu anyanyelvű népesség számának
talányos ingadozása. A statisztikák érzelmi tényezők és a politikai szükségletek alapján
formálódnak, vö. Lieberson (1967), Khubchandani (1976, 1977), Laitin (1989). Az egyes
nyelvek beszélőinek számát önbevallásos („bemondásos”) adatszolgáltatás alapján
állapítják meg, azaz mindig számolni kell az egyéni identitásérzés és a presztízs okozta
torzítással. Sok, a hindihez közel álló helyi nyelv beszélője a nagy presztízzsel rendelkező
államnyelv, a hindi anyanyelvi beszélőjeként azonosítja önmagát. Ehhez járul az adatok
politikai manipulálása.
India 26 állama heterogén nyelvi-etnikai bázison formálódott (de vö. Schwartzberg
1985), pl. Assam fő hivatalos nyelve az assami, de emellett mintegy száz nyelvi-etnikai
kisebbség él ebben az államban. Ennek ellenére legtöbbször azonosítható egy domináns
csoport, pl. Kashmir-- kashmiri, Sikkim – nepáli, Manipur – manipuri, Gujarat – gujarati,
Orissa – oriya, Maharashtra – főként marathi, de konkani is; Goa – főként konkani;
Andhra Pradesh – főként telugu és más dravida, de marathi is; Karnataka – főként kannada
és más dravida, de marathi és konkani is; Kerala – főként malayalam és más dravida;
Tamilnad (Tamil Nadu) – főként tamil.
Mivel a nyelv és nyelvjárás közötti határvonalat nem lehet meghatározni, szabadon
érvényesül a hindi szerepét hangsúlyozó politikai akarat. Így majd félszáz nyelv
„betagolódott” a hindi alá (ezek némelyike hagyományos írásbeliséggel is rendelkezik). Az
1991-es cenzus szerint a „bihari hindi” kategóriájába olyan nyelvek esnek mint (zárójelben
az Ethnologue adatai) a maithili 7 766 597 fővel (22 millió),24 a bhojpuri 23 102 050 (25
m), a magadi 10 566 842 (12 m), az awadhi 481 316 (20 m), illetve a sadani (sadri) 1,5

22
A muszlim szeparatista mozgalom célkitűzése 1930 óta az önálló Pakisztán létrehozása volt. A hindi-urdu
nyelvkérdéshez, vö. Rai (1991), C. R. King (1994), R. D. King (1997).
23
A bengáli (bangla) nyelvet Indiában is beszélik (hivatalos nyelv Nyugat Bengálban és Tripurában), de a
bangla nyelvűek mintegy fele ma Bangladesben él.
24
2003 óta azonban a központi kormány a maithilit Bihar fő regionális hivatalos nyelveként ismeri el.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 139

millióval, valamint a nagpuria, angika, surjapuri, kurmali thar (kudmali), panchpargania.

Ha ezek önálló nyelvek, akkor hindiül senki nem beszél Biharban, ha viszont dialektusok,
akkor mindenki hindi nyelvű (eltekintve a bengáli csoportoktól).25 Hasonló délibábos
kategória a „rajasthani hindi” – magában foglalva a rajasthanit 13 328 581, a marwarit 4
673 276 (8 m), a mewari-mewatit, lamanit, nimadit, malvit, sondwarit, harautit, bagrit,
sugalit, banjarit, gujarit és a dhundharit.26 A „pahari hindi” magába foglalja a kumaunit,
dogrit és kangrit, pahari mahasut, sirmaurit, kulvit, mandealit, bharmaurit (gaddit),
chambealit, churahit, jaunsarit. A „keleti hindi” kategóriába került pl. a tízmilliós
chattisgarhi, a kétmilliós bagheli és surgujia. A „nyugati hindi” címkével jelölték meg a
sokmilliós bundelit és haryanvit stb.

5.3. Nyelv és nemzet

A nyelv szó ‘a beszéd rendszere’ értelmében számos nyelvben metonimikus

kiterjesztéssel jött létre a ‘nyelv (testrész)’ szóból, vö. magyar nyelv, latin lingua (<
*dingua), perzsa zabān, héber ‫ לשון‬lašon (szerkezetekben: lešon).27 Az a további
metonimikus kiterjesztés, hogy a ‘nyelv’ szót ‘nemzet, nép’ értelemben is használják, arra
mutat, hogy szokás a nyelviséget a nemzetiséggel azonosítani. I Mózes 10,5 szerint Jáván
fiai a nyelveik (lešonot) szerint váltak szét, Zakariás 8,23 „minden nyelvű nemzetekről”
(lešonot ha-goyim) szól, Ézsaiás (66,18) pedig minden nép28 (goyim) és nyelv (lešonot)
egybegyűjtéséről beszél. A szláv nyelvekben is az orosz язык ‘nyelv’ szócsaládja olykor
‘nép’ jelentésben használatos.29 Hétköznapi gondolkodásunkban a nemzet a nyelv, az
etnikum és a kultúra történelmi azonosságán alapuló „természetes” államszervezeti egység.

25
Pranava K Chaudhary “Whose mother tongue is Hindi, anyway?” Times of India, 2001. február 23.

26 Rajasthan és Himachal Pradesh államot sok apró fejedelemség egybeolvasztásával alakították ki, viszont
például Mysore, Hyderabad vagy Kashmir hagyományos közigazgatási egységek voltak, Bombay, Orissa
vagy Bengál pedig hagyományos egységek bővítésével jöttek létre..
27
Sok nyelvben a ‘beszélt nyelv’ jelentésű szó nem testrészt jelöl, pl. szanszkrit és hindi bhāsā, német Rede
‘beszéd’, vö. latin ratio rokona. A héber ‫ דיבור‬dibur ‘beszéd’ a ‫ דבר‬davar ‘szó, dolog’ szóval függ össze, és a
japán koto-ba ‘szó’ és a koto ‘dolog’ etimológiája is azonos. Héberül lašon hakodeš ‘szent nyelv, héber’, de
ez a töve a balšanut ‘nyelvészet’ szónak is. A másik ‘nyelv’ jelentésű szó a ‫ שפה‬safa ‘ajak’ (szerk. sfat) , pl.
safah zara’ ‘idegen nyelv’, sfat dibur ‘beszélt nyelv’, sfat em ‘anyanyelv’.
28
Héber ‫’ עם‬am ‘nép’ és ‫ גוי‬goy ‘nemzet, nem zsidó’, vö. Speiser (1960), Block (1984), Spolsky (1983).
29 Az orosz szerkesztésű egyházi szláv Osztromir Evangéliumból (1057) valók a következő példák: (1) Máté

24,7: Vŭstanetĭ vo jęzŷkŭ na jęzŷkŭ, i crstvo na crstvo ‘Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen
támad’; (2) Máté 24,9: És gyűlöl majd titeket minden nép (vĭsĕmi jęzŷkŷ) az én nevemért; (3) Lukács 24,47:
‘És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között (vŭ vĭsĕchŭ jęzŷcĕchŭ)’. A
görög szövegben mindhárom esetben ἔθνος ‘nép, nemzet’ van.
140 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Ugyanakkor a történészek szembe szokták állítani a kulturális nemzet (Kulturnation,

ethnic nation), azaz a nyelvi, etnikai és kulturális közösség herderi fogalmát az
államnemzettel (Staatsnation, civic nation), amely a közigazgatás, a jogrendszer, a haderő,
az infrastruktúra egységére épülő politikai alakulat (vö. Brubaker 1996, Barbour &
Carmichael 2000, Oakes 2001). A két nemzetfogalom jól definiált megkülönböztetése az
olasz egység kérdésével kapcsolatban már Giuseppe Mazzininél (1805–1872) is megvan
(Mazzini 1906–43, Nationalità. 6: 125), de a distinkció német történészek művei nyomán
válik közismertté, vö. Neumann (1888), Meinecke (1908). 1882-ben, amikor Ernest Renan
Qu’est-ce une nation? c. tanulmányában kétségbe vonta a németek jogát Elzászra, még
újszerű volt az a gondolat, hogy a nemzet egysége nem feltétlenül a nyelv, a kultúra, a
vallás, a faj és a terület identitásán, hanem adott esetben csupán racionális emberi
döntéseken, konszenzuson alapul. Renan szerint a nemzet összeforrottságának alapja a
közös áldozatokon túl az a világos akarat, hogy az emberek együtt akarnak élni – olyan ez,
mint egy mindennapos népszavazás.30 A két nemzettípus persze absztrakció, amelyek
viszonylag tiszta megvalósulása ritka: senki nem vitatja például, hogy nemcsak
Németország vagy Japán nemzeti szerveződésében van szerepe az etnokulturális
tényezőnek, hanem Franciaország esetében is. Az etnokulturális gondolkodásmód Kelet-
Európában igen erős: „nyelvileg” lehetetlen például a magyarországi német vagy
magyarországi román/cigány/örmény/… kifejezés helyett a német magyar, román magyar,
roma magyar, örmény magyar stb. terminusokat használni (à la Chinese Americans). Ez
akkor is így van, ha tudjuk, hogy a romániai magyar teljes jogú román és a magyarországi
német teljes jogú magyar.
Mielőtt az egyes államok nyelvválasztásának kérdésére térnénk, szót kell ejteni három
közismert terminus, a hivatalos nyelv, nemzeti nyelv, államnyelv közötti különbségekről. A
↑hivatalos nyelv nemcsak egy ország, hanem bármilyen szervezet elfogadott nyelvére
utalhat, az ↑államnyelv pedig szimbolikus és érzelmi felhangok nélküli, a közigazgatás
nyelvére utaló kifejezés. Létezik ettől különböző szóhasználat is: eszerint az államnyelv
kizárólag az állam többségi nyelve, a hivatalos nyelv pedig ennél alacsonyabb kategória,
sokszor az állam bizonyos régiójában elismert ún. regionális hivatalos nyelv (mint a fríz
Hollandiában vagy a baszk Spanyolországban). A ↑nemzeti nyelv szimbolikus,
identitásjelző, érzelmi színezetű megnevezés, amely egyrészt szemben áll a regionális
nyelvjárásokkal és az etnikus nyelvváltozatokkal, másrészt pedig mindazzal, ami a nemzet
területéhez képest „külső” – így a volt gyarmatosok nyelvével is. A „nemzeti nyelv”
kifejezés egy önálló állammal nem rendelkező nép nyelvére is utalhat: lehet például a „kurd
nemzeti nyelv”-ről beszélni. A kurdoknak – egy a magyarságnál nagyobb etnikumról van

30 “Une nation est donc une grande solidarité, constituée par le sentiment des sacrifices qu’on a faits et de
ceux qu’on est disposé à faire encore … L’existence d’une nation est … un plébiscite de tous les jours” (Oeu-
vres completes. Paris: Calmann-Lévy, 1947, 1: 455, angolul Zimmern (1939: 186–205).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 141

szó – nincs saját államuk: főként Irán, Irak és Törökország területén élnek. A Szovjetunió
utódállamaiban az ország nevében is szereplő (domináns) nemzeti nyelv neve tituláris
nyelv.
Az új nemzetek sokszor a régiójuk nyelve(i) mellett a volt ↑koloniális nyelvet
választják államnyelvnek, mert az egykori gyarmatosok nyelve ↑közvetítő nyelv az
országban élő etnikumok között és az ország külső kapcsolataiban – ez a közvetítő
(vehikuláris) funkció,31 és mert nélkülözhetetlen a közép- és felsőfokú oktatásban, a
tudományos kutatásban – ez a kognitív funkció, ugyanakkor kulturális presztízst és
politikai-gazdasági tekintélyt testesít meg – ez a szimbolikus funkció. Ennek a három
tényezőnek az összjátéka alapján szokott eldőlni a hivatalos nyelv(ek) megválasztása.

közvetítő

szimbolikus kognitív

5.6. ÁBRA. Az államnyelv megválasztásának funkcionális indítékai

Igen gyakori, hogy egy állam két hivatalos nyelvet választ, amelyek közül az egyik
↑őshonos nyelv, a másik pedig egy a térségben hagyományosan használt (koloniális)
európai nyelv. A nyelvek szimbolikus értéke történelmileg is változik. Amikor például a
makedónok a hellén világban megjelennek, a görögök még arra hivatkoznak, hogy a
görögség „egy vérből való” és egynyelvű (¿ìáéìüí ôå êáé ¿ìüãëùóóïí, Hérodotosz VIII.144,
de vö. I.142, IV.78). Másfél évszázaddal később viszont, amikor Nagy Sándor (i.e. 356–
323) hatalmas, soknemzetiségű birodalmának nyelve a görög lett, a nyelv már épphogy
nem a hellén etnokulturális befelé fordulás szimbóluma, hanem a kozmopolitizmus jelképe.
Más példa: az angol például (ma már) nem a gyarmati elnyomás nyelve Indiában, és nincs
„gyarmati imázsa” a Fülöp-szigeteken sem. Az angol vagy más európai eredetű nyelv sok
esetben olyan mértékben integrálódik az emberek életébe, hogy megszilárdult normája
(nemzeti változata) alakul ki, és egyes beszélők számára az európai nyelv helyi változata
tényleges anyanyelvvé válik, azaz „indigenizálódik” (nativizálódik).

31 Egy 1951-es UNESCO dokumentum (The Use of Vernacular Languages in Education) szerint a lingua
franca olyan nyelv, amelyet eltérő anyanyelvű emberek rendszeresen használnak a kommunikáció
megkönnyítésére. „Lingua franca. A language which is used habitually by people whose mother tongues are
different in order to facilitate communication between them”.
142 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Tanulságos ebből a szempontból a Fülöp-szigetek példája, ahol a 80 millió lakos

mintegy 150–200 különböző nyelven beszél (McFarland 1981, Gonzalez & Bautista 1986,
Bautista 1996).32 A fülöp-szigetiek kétharmadának kilenc ausztronéz (maláj-polinéz) nyelv
valamelyike az anyanyelve, amelyek legtöbbje közt nincs vagy csak minimális a kölcsönös
érthetőség. A lakosság negyede, mintegy 20 millió fő beszéli első nyelvként a tagalogot,
illetve (merész) becslések szerint talán további 40 millió érti vagy (valamilyen szinten)
beszéli ezt a nyelvet. Ezért meghökkentő Gonzales (1998: 489) állítása, miszerint a
tagaloggal ténylegesen azonos nemzeti nyelvet, a filipinót a lakosság „legalább 84%-a”
beszélné. A 16 milliós cebuano nyelv mellett még további hét nagy nyelv van a szigeteken:
az ilokano, amelyet a lakosság kb. 11%-a használ első nyelvként, az ilonggo (hiligaynon)
10%, a bikol 7%, a waray-waray (samar-leyte) 4,5%, a (ka)pampangan (tarlak) 3,5%, a
pangasinan 2,3% és a magindanaon 1,7%. A fő közvetítő nyelv északon az ilokano, a
középső régióban tagalog a bikollal és a hiligaynonnal együtt, délebbre az óriási területen
elterjedt és sok más nyelvvel átfedő cebuano a fő vehikuláris nyelv. Tagalog a főváros
(Manila) és Luzon középső részének és Mindoro partvidékének a nyelve. Nem igaz, hogy a
tagalog (azaz nemzeti nyelvként filipino ~ pilipino) az egyes régiók között közvetítene.
Az „új” (azaz 1986-os) alkotmány szerint az országnak két hivatalos nyelve van: a
„filipino” (tagalog) és az angol, amely utóbbi a 20. század eleje óta van jelen a szigeteken
(1898-ban ugyanis az amerikaiak vették át a spanyoloktól az ország kormányzását). A
nemzeti nyelv ideája az, hogy a manilai tagalog szerkezetébe fokozatosan majd az ország
más nyelveiből kölcsönzött szókészletet is építenek. Az elemi és középfokú oktatás
nyelve 1974 óta bilingvis, hivatalosan fele-fele arányban angol és tagalog (a
társadalomtudományi tantárgyak tannyelve a tagalog, amely ebben a funkciójában sok
helyen osztozik a helyi nyelvvel). A televízió és rádió műsorait is főként ezen a két
nyelven sugározzák, de a helyi adók a főbb regionális nyelveket is használják. Thompson
(2003) kutatásai igazolták, hogy az angol szerepe más Manilában és környékén, mint a
kevéssé városiasodott területeken, illetve eltér a tagalog és nem tagalog régiókban is. Bár
az 1990-es népszámlálás idején csak a népesség 52%-a állította magáról, hogy angolul is
beszél, az iskolázott emberek mind két- vagy háromnyelvűek – amely nyelvek egyike az
indigenizált (nativizált) angol. Thompson (2003: 73) is közli azt az 1993-as adatot, amely
szerint a filipinók 69%-a állítja magáról, hogy beszél angolul, illetve 83%-uk érti az
angolt. A Thompson (2003: 230) által „kulturális háborúnak” (cultural war) nevezett
helyzetben fontos tényző a két nyelv szimbolikus értéke is: felemeli vagy lealacsonyítja a
filippínókat az angol nyelv? Joseph Estrada elnöksége alatt a tagalog pozíciója
megerősödött az oktatásban és a közigazgatásban, de 2001 januárja óta Gloria

32B.P. Sibayan & A. Gonzalez szerk. 1989. Special Issue on Sociolinguistic Studies in the Philippines. Inter-
national Journal of the Sociology of Language 88.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 143

Macapagal-Arroyo a Fülöp-szigetek elnökasszonya, aki az angol nyelvet úgymond „a

versenyképesség növelése érdekében” ismét az oktatás fő tannyelvévé akarta tenni.
Érthető, hogy a „tagalogista” reakció rendkívül heves volt (http://www2.up.edu.ph/
proenglish.htm), hiszen a tagalog addig is csak korlátozott mértékben volt az oktatás és a
közigazgatás nyelve, sőt például egy cebui számára a tagalog nem is a nemzeti egység
nyelvi szimbóluma (ők a nemzeti himnuszt cebuano szöveggel éneklik). A tagalog
szaknyelvi szókészletét nagy gonddal fejlesztik ugyan – elsősorban ez az 1992-ben életre
hívott Filipino Nyelvi Bizottság (Komisyon sa Wikang Filipino) feladata –, de legalábbis
messze van még az idő, amikor a tagalog tudományos és oktatási nyelvként az angol
riválisává válhat.
Sok esetben igaz, hogy ha egy ország a nemzeti nyelvét kizárólagos hivatalos nyelvvé
teszi, ezzel bizonyos értelemben önpusztítást végez. Ma Afrikában az egykori koloniális
nyelvek fennmaradását az biztosítja hogy a közvetítő, szimbolikus és kognitív funkciók
tekintetében a nemzeti nyelvek nem versenyképesek velük (Spencer 1995). A kognitív
funkció ellátására, a tudományos és oktatási feladatokra az afrikai nyelvek persze
alkalmasak (és terminológiai fejlesztéssel tökéletessé is tehetők): a kérdés csak az, hogy
megéri-e az erőfeszítés, hogy a nemzeti nyelven is megteremtsék az egyes tudományok
terminológiáját és tananyagát, illetve – ha a válasz igen – mi legyen a rövid és hosszú távú
nyelvpolitika. A posztkolonialista elit számára nyilván az megoldás tetszetős, hogy a
politika, az államigazgatás és az oktatás terén fennmaradjon a koloniális nyelv
kizárólagossága, mert így az elit uralmát a nyelv monopóliuma is erősíti (Manessy 1994.
72). Másfelől viszont a nemzet („a nép”) érdeke sem lehet az egykori koloniális nyelv
bázisainak szétrombolása, hanem inkább a mellérendelés, azaz a nemzeti nyelv(ek) additív
(hozzáadó) fejlesztése. A nemzeti nyelv(ek) felemelése tehát fontos, de a tapasztalat azt
mutatja, hogy a koloniális nyelv elsorvasztásának politikája soha nem sikeres. Guineában
például Sékou Touré elnök 1958-ban nyelvileg „dekolonializálta” az országot: nem
kevesebb, mint nyolc afrikai nyelvet tett oktatási nyelvvé. Halála után (1984) néhány
hónappal nem kevésbé radikális módszerekkel állították vissza a francia hegemóniáját a
közép- és felsőfokú oktatásban.
Amennyiben egy államban valamely nyelv kitüntetett státusa nem kétséges, nincs
szükség arra, hogy az alkotmányban vagy egy törvényben ezt a státust jogilag is
megerősítsék. Ezért talán nem is kell meglepődnünk azon a tényen, hogy a világ államainak
több mint fele jogi értelemben nem rendelkezik hivatalos vagy államnyelvvel. Például Csád
1996-os alkotmányának 9. cikkelye kimondja, hogy az ország hivatalos nyelvei a francia és
az arab (Csádban száz fölött van a regionális nyelvek száma),33 ugyanakkor

33
„Les langues officielles sont le Français et l'Arabe. La loi fixe les conditions de promotion et de dé-
veloppement des langues nationales.”
144 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Franciaországnak csak 1992. június 23. óta van alkotmányos értelemben vett hivatalos
nyelve! Madagaszkárral kapcsolatban például forrásaink két „hivatalos nyelv”-ről
beszélnek (malgasy és francia), de az 1992-es alkotmány kizárólag a malgasy nyelvet
nevezi meg az ország nemzeti nyelveként: „Le malagasy est la langue nationale”
(4.cikkely, 5.§). Ettől független tény, hogy az ország lakosságának mintegy fele vagy
harmada tud franciául, illetve a madagaszkári egyetemi oktatásban és a külkapcsolatokban
a francia szerepe ma is alapvető. Mauritániával kapcsolatban a legtöbb forrásunk az arab
nyelvet említi az ország hivatalos nyelveként, némelyik pedig az arabot és a franciát. Ezzel
szemben viszont Mauritánia 1991-es alkotmányának 6. cikkelye szerint az ország nemzeti
nyelvei az arab, a poular (toucouleur), a soninke és a wolof; a hivatalos nyelv pedig csupán
az arab (a franciának főként az ország déli részén van szerepe).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 145

5.7. ÁBRA. Afrika posztkoloniális nyelvi térképe (az ország neve után álló szám a függetlenné válás éve)
146 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Az említett példák világosan mutatják, hogy a „hivatalos nyelv” megnevezést hol tényleges
(de facto), hol pedig jogi (de jure) értelemben használják, és sok államban a valóság eltér a
hivatalosan kinyilvánított nyelvpolitikától. Algériában 1990 óta a francia nyelvnek
deklaráltan nincs hivatalos státusa, Algéria ennek ellenére frankofon ország: hivatalos
nyelve (vagyis az arab) mellett az oktatásban, a sajtóban stb. nagy szerepe van a francia
nyelvnek. Tunézia és Marokkó is frankofón országok, bár a francia egyik államban sem
hivatalos nyelv. A frankofon, anglofon, hispanofon, luzofon (< luzitán ‘portugál’) stb.
kifejezések nem azonos jelentésűek az ‘-ajkú’-féle összetételekkel, mert csak arra utalnak,
hogy egy országban (gyarmati) nyelvi kontaktus nyomán megmaradt egy nyelv és kultúra
hatása.34
Afrika felszeletelését angol, francia, portugál stb. érdekszférákra 1885-ben a berlini
konferencián döntötték el. Száz évvel később a gyarmatok eltűntek, de a kontinens
országaiban az államnyelv ma is a gyarmati örökség része, azaz anglofon, frankofon és
luzofon régiók léteznek (Ammon & Kleineidam 1992).35 Van olyan afrikai állam,
amelynek nincs „nemzeti nyelve”, viszont két koloniális államnyelv is verseng egymással
és az őshonos nyelvekkel. Ilyen a tízmilliós Kamerun, amelynek lakossága kb. 300 nyelv
között oszlik meg – hivatalos államnyelve az angol és a francia.
A világ félszáz államában angol az államnyelv (hivatalos nyelv). Ezek: az USA 27
állama, az Egyesült Királyság, Írország, Málta (+máltai), Kanada (+francia), India, Pakisztán,
Szingapúr (+maláj, kínai, tamil), Ausztrália, Új-Zéland (+maori), Pápua Új-Guinea (+tok
pisin, motu), a Fülöp-szigetek (+tagalog), Fidzsi, Kiribati, Tuvalu, Marshall-szigetek,
Mikronézia, Szamoa, Palau, Salamon-szigetek, Tonga, Vanuatu, Antigua és Barbuda,
Bahama-szigetek, Barbados, Dominica, Grenada; Jamaika, St. Christopher és Nevis, St.
Lucia, St. Vincent és Grenadine-szigetek, Trinidad és Tobago, Belize és Guyana. Nem
kevesebb, mint 19 afrikai államban hivatalos nyelv az angol: Botswana (+setswana), Dél-
Afrika (+ tíz nyelv), Gambia, Ghána, Kamerun (+francia), Kenya (+szuahéli), Lesotho
(+sesotho), Libéria, Malawi (+chichewa), Mauritius, Namíbia, Nigéria, Seychelles-szigetek
(+francia), Sierra Leone, Szváziföld (+swazi), Tanzánia (+szuahéli), Uganda (+szuahéli),
Zambia, Zimbabwe.
A világ 28 országában francia az államnyelv. Ezek: Franciaország (függőségei:
Guadeloupe, Réunion, Martinique), Kanada (+angol), Belgium (+holland, német), Svájc
(+német, olasz, rétoromán), Luxemburg (+német, luxemburgi), Monaco, Haiti (+haiti
kreol), Vanuatu (+angol, bislama). A francia a következő 20 afrikai államban hivatalos

34 Nem nevezném például a frankofón algériaiakat „francia ajkúnak” vagy „francia nyelvűnek”. A -fón
(alakváltozata: -fon) utótagú kifejezések már léteznek magyar szövegekben is — talán érdemes lenne
használnunk ezeket.
35 Németország 1918-ban elveszíti gyarmati területeit, amelyek a mai Togo, Kamerun, Namíbia, illetve Tan-
ganyika (ma Tanzánia része), Ruanda és Burundi területén voltak.
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 147

nyelv: Benin, Burkina Faso, Burundi (+kirundi), Csád (+arab), Elefántcsontpart, Gabon,
Guinea, Kamerun (+angol), Comore-szigetek (+arab), Dzsibuti (+arab), Kongói
Köztársaság (Brazzaville Kongó), Közép-Afrikai Köztársaság (+ sangho), Madagaszkár
(+malgasy), Mali, Niger, Ruanda (+kinyar), Seychelles-szigetek (+angol), Szenegál, Togo
és a Kongói Demokratikus Köztársaság.36
A spanyol 20 ország államnyelve: Argentína, Bolívia (+kecsua, aymara), Chile, Costa
Rica, Dominikai Köztársaság, Ecquador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexico,
Nicaragua, Panama, Paraguay (+guarani), Peru (+kecsua), Salvador, Spanyolország,
Uruguay, Venezuela, illetve (egyetlen afrikai államként) Egyenlítői Guinea (+fang).
Portugálián, Brazílián és Kelet-Timoron (+tetum) kívül a portugál öt afrikai országban
hivatalos nyelv, ezek: Angola, Bissau-Guinea, Mozambik, São Tomé és Príncipe és a Zöld-
foki Köztársaság.
Afrikában a közvetítő (vehikuláris) funkció ellátására már régóta szolgálnak őshonos
nyelvek. Nyugat-Afrikában ilyen közvetítő nyelv a főként Nigériában beszélt hausza, a
yoruba és az igbo. Kelet-Afrika legfontosabb közvetítő nyelve, a szuahéli talán egy
évezreddel ezelőtt kezdett formálódni bantu és más nyelvek és etnikumok kontaktusa során
a mai Kenya és Tanzánia partvidékén és a szigeteken (Zanzibár, Pemba). Ma a szuahéli
anyanyelvűek (waswahili) száma talán hárommillió, de nyelvet legalább 50 millióan
használják második nyelvként – nagyrészt olyan beszélők, akiknek anyanyelve eleve
valamelyik bantu nyelv (Whiteley 1969, Russell 1986, Nurse & Hinnebusch 1993). A
szuahéli „nemzeti” nyelv a 36 milliós Tanzániában, „hivatalos” a 30 milliós Kenyában és
de facto közvetítő nyelv a 23 milliós Ugandában. Tanzániában, ahol több mint száz
népcsoport és nyelv él, a lakosság többsége második nyelvként a szuahélit használja: a
hivatalos nyelvet, az angolt talán a lakosság tizede beszéli második nyelvként (Polomé
1980, O’Barr 1976ab, Abdulaziz 1971, 1980, Batibo 1992, Maho & Sands 2002).
Kenyában (ahol az angol és a szuahéli a hivatalos nyelvek) a lakosság ötöde kikuyu, és
tucatnyi más nyelvi-etnikai csoport van, de a szuahélit a kenyaiak kétharmada használja
második nyelvként (Zuengler 1995, Whiteley 1971, 1974, Heine & Möhlig 1980).
Uganda egyetlen hivatalos nyelve az angol, bár régóta folyik arról a vita, hogy a
szuahélit hivatalos nyelvvé emeljék, ami eddig nem történt meg (utoljára 1995-ben volt
ilyen törvényjavaslat). Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy az Ugandában beszélt tucatnyi
nagyobb regionális nyelv egyikét, a lugandát a lakosság legalább ötöde beszéli
anyanyelvként – és talán ugyanennyien második nyelvként, azaz többen használják, mint az
angolt (kb. 30%) vagy a szuahélit (kb. 20%). A közvetítő funkcióban tehát a szuahélinek
versenytársa van. A másik ok a szimbolikus érték, az „imázs” problémája: Ugandában
hagyományosan szuahéli a hadsereg és a (titkos)rendőrség nyelve. A szuahéli egyébként

36
A Kongói Demokratikus Köztársaság neve 1996-ig Zaïre, 1971-ig Kinshasa vagy Belga Kongó volt.
148 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

1952 óta nincs jelen az általános és középiskolai oktatásban, és a nyelv sok ugandai
számára az agresszivitást és a tudatlanságot asszociálja. A Kongói Demokratikus
Köztársaságban a szuahéli kingwana nevű változatát a lakosság mintegy harmada (17–18
millió ember) beszéli – főként keleten, mert északon a lingala/bangala, nyugaton a
kikongo/kituba, délen a tshiluba a fő közvetítő nyelv (Fabian & Said 1991). A szuahéli
nyelvnek szerepe van még a Kongói Köztársaságban („Brazzaville” Kongó), Ruandában és
Burundiban is.
A hivatalos nyelv kijelölésének problémáját számos többnemzetiségű állam úgy
próbálja megoldani, hogy több hivatalos nyelvet választ. A hivatalos többnyelvűség –
feltéve, hogy nem egyszerűen a sokféleség puszta kinyilvánításáról van szó – sok pénzbe
kerül (fordítás, tolmácsolás stb.) és az egyes helyi kormányzatok szintjén olykor
szükségtelennek is tűnik: viszont hosszú távon nincs alternatívája. Többek között politikai
szükségszerűség is, amennyiben a vezető elit szemében számít a nemzetet alkotó nyelvi-
etnikai csoportoknak a politikai egységgel való azonosulása és közérzete. Ebből a
szempontból is érdekes az apartheid korszakát nyelvi szempontból is maga mögött hagyni
kívánó kb. 42 milliós Dél-Afrikai Köztársaság példája, ahol az 1996-os alkotmány szerint
11 hivatalos nyelv van (Langtag 1996, Bernsten 2001, Mesthrie 2002, Webb 2002). Az
angol és az afrikaans (afrikansz) mellett 9 őshonos nyelvnek van még állami státusa,37 ezek
közül a zulu és a xhosa az iskolai oktatásban is használatosak, de az angol hegemóniája az
oktatásban egyelőre változatlan (vö. pl. Chick 2002).

Az afrikai államok többségét azonban az ezredfordulón már nem a pluralista

nyelvpolitika és nem a nemzeti nyelvek erősödése, hanem egyetlen globális nyelv – az
angol – pozícióinak rendkívül gyors erősödése és „meghonosodása” (domestication)
jellemzi (Mazrui 2004). Mazrui szerint a „globalizáció” és az „amerikanizáció” ma azt
jelenti, hogy az angol behatol még az egykori francia érdekeltségi régiókba, sőt (a radikális
iszlám területektől eltekintve) olyan térségekbe is, ahol eddig az arab volt a közvetítő
nyelv. Az afrikai államok közötti regionális kooperáció javulása szintén az angol lingua
francaként való használatát erősíti. A nemzetközi oktatási segélyek csökkenése pedig a
főként angol nyelven oktatásban részesülő elit és a tömegek közötti szakadék mélyüléséhez
vezet.

5.4. „Fontos” nyelvek, „egyenlő” nyelvek és az Európai Unió

37 Az afrikaans beszélőinek száma kb. 6 millió (ebből egymillió angol/afrikaans kétnyelvű), az angolé 3–4
millió, zulu (isiZulu) 9,2 millió, xhosa (isiXhoza) 7,2 millió, pedi és sotho (Sepedi és Sesotho) 6–7 millió,
tswana (Setswana) 3,3 millió, tsonga (Xitsonga) 1,8 millió, swazi (siSwati) 1 millió, venda (Tshivenda) 900
000 és ndebele (isiNdebele) 600 000 (zárójelben a nyelvek bantu nevei).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 149

A legtöbb beszélővel rendelkező, illetve az egész világon elterjedt és nagy presztízzsel

rendelkező nyelvek neve ↑világnyelv. Ez a szó más jelentésben is használatos: olyan
nemzetközi segédnyelvekre is utalhat, mint például az eszperantó. Joshua Fishman nyomán
az egyes térségek közötti összekötő nyelvekre a „szélesebb használati körű nyelvek” (LWC,
azaz languages of wider communication) terminussal szokás utalni (Fishman 1969).
Újabban pedig a „fontos nyelvek” alternatív elnevezéseként terjed a critical languages,
azaz „kritikus jelentőségű nyelv” kifejezés, amelyet az Egyesült Államok Oktatásügyi
Minisztériuma (U.S. Department of Education) vezetett be 1985-ben.38 Ekkor összesen 170
nyelvet nyilvánítottak egyes régiókban „kritikus jelentőségű”-nek, bár ezek közül az angol
az egyetlen lényegében valamennyi régióban kritikus jelentőségű nyelv (Brutt-Griffler
2002, Crystal 2003b).
A nemzetközi tendencia ma az, hogy a „kritikus jelentőségű nyelvek”, a „szélesebb
használati körű nyelvek”, illetve a „világnyelvek” fokozatosan feladni kényszerülnek a
pozícióikat – helyükbe a globális világnyelv, az angol lép. Ez a folyamat a nyelvi
globalizáció, amelyben a régi vágású nyelvi imperializmus és az angol nyelvet kizárólagos
vagy domináns nyelvként elfogadó népek öngyarmatosító törekvései fonódnak egybe
(Pennycook 1994, 1998; Cenoz & Jessner 2000, Phillipson 1992a, 2003 és Maurais &
Morris 2003, vö. még Görlach 2003).
A nyelvek „fontosságának” alapvető mércéje az, hogy milyen mértékben használatos a
kérdéses nyelv közvetítő nyelvként, vö. Calvet (1981). A használat mértéke számos
területen mérhető. Az internet közvetítő nyelve például az angol – a honlapok több mint
fele angol nyelvű (Coleman 1997, Oudet 1997, Stanko 1997, Marriott 1998, Crystal
2001).39 A honlapokra vonatkozó első statisztikát 1997-ben készítette el a kanadai Alis
Technologies (http://alis.isoc.org/palmares.en.html): ekkor a honlapok 82,3%-a angol
nyelvű, 4%-a német, 1,6%-a japán, 1,5% francia, 1,1% spanyol, 9,5%-a egyéb nyelvű volt.
A későbbi felmérések eredményei meglehetősen eltérnek, de például a http://www.netz-
tipp.de 2 milliárd honlapon alapuló statisztikája szerint 2002-ben a honlapok 56,4% volt
angol, 7,7%-a német, 5,6%-a francia, 4,9%-a japán és 3%-a spanyol nyelvű, vö. még
http://www.glreach. com/globstats/index.php3. 2004-ben a világ internethasználóinak
negyede élt az USA-ban (az eMarketer 1998-as felmérése szerint ez még 61,6% volt). A
fontosság másik mércéje az, hogy egy nyelv milyen mértékben használatos a nemzetközi
tudományos folyóiratokban mint publikációs nyelv, illetve mint konferencianyelv. Ma az
angol mellett a német és a francia nevezhető még tudományos világnyelvnek (Ammon

38
Az Egyesült Államokban van több egyetem (pl. University of New Orleans), amely ezekből a nyelvekből
konzultációs kurzusokat ajánl: Critical Languages Program http://clp.uno.edu/CLPgi1.html.
39
A World Wide Webet, a „hálót” a Pentagon hozta létre már 1969-ben, majd az fokozatosan bővült – egyre
több állami hivatal, intézmény, egyetem, majd cég és magánszemély kapcsolódott hozzá.
150 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

1990, 1991, 1998; Diephuis & al. 2002; Gardt & Hüppauf 2004). Mint már Tsunoda
(1983), a szakfolyóiratokban megjelent cikkek nyelvválasztási statisztikája jelezte: az angol
előretörése az 1920-as évek óta jól érzékelhető, azaz korántsem új keletű jelenség.

GYAKORISÁG (%)

70 -
angol nyelvű
60 -

50 -

40 -

30 - német nyelvű

20 - francia nyelvű

1880 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 ÉV

5.8. ÁBRA. A tudományos közlemények nyelveinek gyakorisági mutatói (Tsunoda 1983)

Amennyiben egy kutató nem nemzetközileg használatos nyelven teszi közé a tudományos
közleményeit, lényegében lemond arról, hogy kutatásait a határokon túl is megismerjék. Az
angol nyelvű természettudományos közlemények száma egyes országokban (pl.
Hollandiában) magasabb, mint a nemzeti nyelven közzétett publikációké.
A „fontosság”, a tekintély és a presztízs mutatója az is, ha egy nyelv diplomáciai nyelv,
pl. az ENSZ hivatalos tárgyalási nyelvei, azaz munkanyelvei (official working languages)
közé tartozik (Pearl 1996, Tonkin 1996). Az ENSZ-nek eredetileg öt hivatalos tárgyalási
nyelve volt: angol, orosz, francia, spanyol és kínai. Később a lista kibővült az arabbal
(1972), majd a némettel (1974), amely utóbbi azonban csupán dokumentáris nyelv
(documentary language), más néven szerződési nyelv, azaz olyan, amelyre a határozatokat
és a fontosabb iratokat le kell fordítani, vö. Ostrower (1965), Tabory (1980).
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 151

Egy nyelv „fontosságát” jelzi az is, hogy hányan tanulják idegen nyelvként. Az
UNESCO statisztikák az utóbbi évtizedekben mindenütt az angol látványos előretörését
mutatják – általában más nyelvek rovására.40 Ha Európát tekintjük, akkor a nem angol
anyanyelvű EU-polgárok harmadának az angol, a nem francia anyanyelvűek hatodának a
francia, a nem német anyanyelvűek tizedének a német az első idegen nyelve
(anyanyelvként a németet beszélik legtöbben az EU-ban). Az „Európaiak és a nyelvek” c.
felmérés (Eurobarometer Special, Survey 54) szerint az EU-polgárok 53%-a beszél egy
idegen nyelvet, 26%-a pedig az anyanyelvén túl két idegen nyelven is beszél.
Kelet-Európában az idegen nyelven beszélő állampolgárok aránya Albániában és
Magyarországon a legalacsonyabb, míg Szlovéniában és a balti államokban a legmagasabb.
A KSH adatai szerint 1990-ben a magyar lakosság tizede sem beszélt idegen nyelven:
németül tud 4,37%, angolul tud 2,21% stb.41 Ausztriában, Csehszlovákiában vagy
Lengyelországban az idegen nyelven tudók aránya két-háromszorosa a magyarországinak.
A magyarok egyébként általában könnyebben állítják magukról, hogy „tudnak” angolul
vagy más idegen nyelven, mint például a hollandok vagy az osztrákok – eltér az önértékelés
és más az elvárások mércéje is.
Az idegen nyelvek oktatásában kulcsfontosságú szerepe van az iskolai oktatásnak. Mint
ismeretes hazánkban 1949–89 között előbb az általános iskola 5., majd a 4. osztályától az
orosz kötelező nyelv volt – a létező szocializmus szimbóluma, amelyet a születő magyar
demokrácia jakobinus hévvel törölt el. És megjelent az országban az orosz irodalomból
ismert лишный человек, a felesleges ember mintegy 16 000 példánya – a volt orosztanárok.
Ezeknek az angol- és némettanárrá való átképzése ugyanazzal a forradalmi lendülettel
történt, mint az orosztanárok kitermelése a háború után.42 Az iskolák három tanév alatt
főként nyelvvizsgával rendelkező képesítés nélküli tanáraik és nyelviskolai tanárok
bevonásával, önerőből alakították át a nyelvoktatás szerkezetét. Az 1989/90-es tanévben
928 000 diák tanult oroszt és 275 000 nyugati nyelvet, az 1992/93-as tanévben 200 000
diák tanult oroszt és 975 000 nyugati nyelvet (Halász & Lannert 2000: 204–205, Vágó
1999). Az 1995-ös Nemzeti Alaptanterv egy élő idegen nyelv tanulását irányozza elő,
amelyet legkésőbb 11 éves kortól a tankötelezettség végéig kell tanulni. Magyarországon az
1993-as és a 2000-es évet összevetve az angol, német, francia, orosz és egyéb nyelvet első
idegen nyelvként az általános iskolában, a középfokú képzésben vagy az egyetemen

40
Ezért meglepő, hogy 1999-ben mintegy kétmillió ember tanult japánul, ami azt jelenti, hogy az érdeklődés a
japán nyelv iránt 16–17-szeresére nőtt, és az utolsó (1993-as) felméréshez képest is 30%-os a növekedés
(Survey Report on Japanese Language Education Abroad, 2000, Govt. Ed.).
41
A brüsszeli Central and Eastern Eurobarometer felmérése (1996/6) szerint a magyarok 6,1%-a tud németül,
5,1%-a angolul, 2%-a oroszul, 0,9%-a franciául és 1,4%-a más nyelveken, vö. Földes (2002), Budapester
Zeitung, 2000/6/10, illetve http://europa.eu.int/comm/dg10/epo/eb.html.
42 A csaknem ötezer angol- és némettanári diplomát szerzett pedagógus harmada egyébként eredetileg nem is
orosztanár volt. A gyorstalpalók nem oldották meg a tanárhiányt, mert mintegy 20 000 angol- és némettanárra
volt szükség, és inkább rontották, mint javították az iskolai nyelvoktatás minőségét.
152 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

nyelvszakosként/idegen nyelvként tanulók százalékaránya a következő volt (a KSH adatai

szerint):

1993 > 2000 angol német francia orosz egyéb

általános 37,98 > 47,12 50,63 > 48,50 1,85 > 1,08 7,99 > 0,86 1,55 > 2,44
középfokú 40,97 > 46,50 38,25 > 42,16 6,43 > 4,80 7,91 > 1,02 6,44 > 5,52
egyetemi 45,05 > 49,17 26,11 > 28,30 5,80 > 6,03 6,81 > 2,61 16,23 > 13,89

5.9. ÁBRA. Az idegen nyelvek tanulásának változása a magyar oktatási intézményekben (KSH)

A hazai idegennyelv-oktatásban ma erősödik ugyan a némettel szemben az angol

túlsúlya, de az alsó- és középfokú oktatásban egyelőre mindkét nyelv szerepe alapvető.
Magyarországon még ma is többen tesznek németből nyelvvizsgát, mint angolból, de az
angolt tanulók életkora alacsonyabb (Földes 2002). Ennek a hátteréhez fontos adalék, hogy
1880–1910 között a történelmi Magyarországon a magyarság arányszáma 45%-ról 54%-ra
emelkedett ugyan, de a határokon belül még ekkor is minden nyolcadik, Budapesten
minden negyedik ember német anyanyelvű volt. A németek asszimilációja gyors: az ebben
az időszakban elmagyarosodott egymilliós népességből 400 000 volt német. 1910-ben az
eredetileg szintén német vagy/és jiddis nyelvű magyarországi zsidóság 30%-a már csak
magyarul tud, illetve háromnegyedük főként magyarul beszél. Földes (2002) elemzése
kiemeli azt a tényt, hogy az 1941-es népszámlálási adatok szerint tizenkétszer, az 1990-es
adatok szerint viszont már csak kétszer annyian tudtak németül, mint angolul. 1941 és 1990
között harmadával csökkent a németül tudók száma, viszont az angolul tudóké több mint a
háromszorosára nőtt, vö. még Enyedi & Medgyes (1998), Fekete & al. (1999), Alderson &
al. (2000). Kétségtelen, hogy az első világháború előtt a magyar lakosság legalább tizede
jól tudott németül, és ez a két világháború közötti Magyarországon is így volt. Másfelől
viszont igaz, hogy 1988–96 között meghúszszorozódott a Goethe Intézet évi tanóráinak a
száma. Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában is többen tudnak németül, mint
angolul. Van olyan vélemény, miszerint Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozása
révén a német nyelv szerepe növekedni fog – mivel a magyar kultúrában úgymond
hagyományosan a német a közvetítő idegen nyelv.
Egyéb nyelvek ismerete soha nem volt általános: 1930-ban (önbevallásos statisztikai
adatok szerint) 87 ezren tudtak franciául és 52 ezren angolul, vö. Huszár (1998), Terestyéni
(1996a). Magyarországon a német mellett a második világháború végéig a
gimnáziumokban a fő idegen nyelv a francia volt. Még a háború évei alatt is a
fiúgimnáziumokban a diákok mintegy kétharmada franciául tanult, a leánygimnáziumokban
pedig ez a szám még magasabb volt. Az angolt ekkor megelőzte még az olasz is. A
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 153

nyelvismeret Magyarországon mindmáig az értelmiségi réteg privilégiuma.43 Az idegen

nyelvek oktatásának elősegítése terén egymást követő kormányaink egyike sem állt a
helyzet magaslatán. Ma is érvényben van például az a rendelet, amely előírja, hogy az
egyetemi/főiskolai felvételin csak egy nyelvvizsgáért adható pluszpont (269/2000, XII.26.,
6.§ 4/a). Hazánkban a szomszéd országok nyelvei iránti érdeklődés minimális: helyük csak
a magyarországi közoktatás peremén van.44
Az Európai Unió nyelvi politikája azt mutatja, hogy az európai nemzetek felismerték a
nyelvek és kultúrák sokszínűségének értékét, és ma ez a felfogás megingathatatlan, még
akkor is, ha a szó szoros értelmében „nagy árat kell érte fizetni” (Coulmas 1991, Keating
1998 és Gubbins & Holt 2002, Maurais & Morris 2003, Braunmüller & Ferraresi 2003).
Mint ismeretes az EU 1992. február 7-én45 jött létre – elődje az 1957-ben vámunió és közös
piac létrehozásának céljával alakult Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac), amelynek
Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és
Olaszország voltak a tagjai. Öt bővítés nyomán alakult ki az az EU mai szerkezete: jelenleg
25 tagja van.46 Az EU minden tagállamának „fő államnyelve” egyenjogú hivatalos és
munkanyelv – tehát a regionális hivatalos nyelveik nem azok (European Commission
Treaty, 314. §). A hivatalos nyelvek száma ma 21: angol, cseh, dán, észt, finn, francia,
görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, spanyol,
svéd, szlovák, szlovén. Mivel a tervek szerint 2007-ben csatlakozik Bulgária, Románia és
Törökország is, a nyelvek száma tovább növekszik. Alapvető elv, hogy a tagországok és
polgáraik a saját nyelvükön fordulhatnak az EU intézményekhez és az EU is a nyelv
valamelyikén keresi meg ezeket (EC Treaty, 21. §).

ÁLLAM NÉPESSÉG TERÜLET HIVATALOS NYELV

(a csatlakozás éve) (millió fő; CIA 2003) (km²)
Ausztria (1995) 8,19 83 858 német
Belgium(1957) 10,29 30 510 francia, holland, német
47
Ciprus (2004) 0,77 9250 görög

43 Már a rendszerváltás előtt megkezdődött a két tannyelvű általános és középiskolák alapítása. A háború előtt
is léteztek ilyen iskolák: 1931-ben nyílt meg a sárospataki angol internátus, majd Budapesten a redemptorissa
apácák német líceuma, Gödöllőn a premontreiek francia líceuma, Pannonhalmán az olasz gimnázium. A
háború után ezeket megszüntették és csak az orosz nyelvű Gorkij működött egy ideig, vö. Vámos Ágnes A
magyarországi kétnyelvű oktatás története a kezdetektől 1945-ig c. kandidátusi értekezése (1994).
44 Léteznek a nemzetiségi nyelveket oktató iskolák, azaz olyanok, amelyekben a nemzetiségi nyelv nem

tannyelv, hanem tantárgy, illetve növekszik az igény a kétnyelvű nemzetiségi iskolák iránt is.
45
A Maastrischti Szerződés aláírása után további lépések következtek a pénzügyi (2002. január 1-től euró) és
a politikai unió irányába. Az EU intézményei az Európai Parlament (European Parliament, Strasbourg), az
Európai Unió Tanácsa (Council of the European Union, Brüsszel és Luxemburg), az Európai Bizottság
(European Commission, Brüsszel), az Európai Tanács (European Council, tagjai az államfők), az Európai
Közösségek Bírósága (Court of Justice) stb.
46
Sok fontos információ és dokumentum elérhető az EU honlapján: http://europa.eu.int.
47
Ennek a területnek a 36%-a immár három évtizede a török ciprióták kezén van (az 1983-ban kikiáltott
154 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

Csehország (2004) 10,25 78 866 cseh

Dánia (1973) 5,38 43 094 dán
Egyesült Királyság (1973) 60,09 244 820 angol
Észtország (2004) 1,41 45 226 észt
Finnország (1995) 5,19 337 030 finn, svéd
Franciaország (1957) 60,18 547 030 francia
Görögország (1981) 10,67 131 940 görög
Hollandia (1957) 16,15 41 526 holland48
Írország (1973) 3,92 70 280 angol, ír
Lengyelország (2004) 38,62 312 685 lengyel
Lettország (2004) 2,35 64 589 lett
Litvánia (2004) 3,59 65 200 litván
Luxemburg (1957) 0,45 2 586 (luxemburgi49)
Magyarország (2004) 10,05 93 030 magyar
Málta (2004) 0,40 316 máltai, angol
Németország (1957) 82,40 357 021 német
Olaszország (1957) 58,00 301 230 olasz
Portugália (1986) 10,10 92 391 portugál
Spanyolország (1986) 40,22 504 782 spanyol50
Svédország (1995) 8,88 449 964 svéd
Szlovákia (2004) 5,43 48 845 szlovák
Szlovénia (2004) 1,94 20 273 szlovén

5.10. ÁBRA. Az Európai Unió államai és hivatalos nyelvei

A tagállamokban mintegy 40 millió ember által használt félszáz egyéb nyelv kérdésével
az EBLUL (European Bureau for Lesser Used Languages) foglalkozik (http://ww2.eblul.
org:8080/eblul), amelynek székhelye Brüsszel (régen Dublin volt).
Már a Le Monde c. lap egy cikke 2002. július 2-án, az Európai Unió bővítésének
nyelvi következményeit elemezve rámutatott arra, hogy 21 nyelv esetén a
többnyelvűség problémái robbanáshoz vezetnek, mert a költségek „elviselhetetlenek”
lesznek. Mivel a dokumentumokat az EU összes hivatalos nyelvére le kell fordítani, a
fordítás és tolmácsolás valóban sokba kerül: csaknem négyezer tolmács és fordító

ciprusi török államot a nemzetközi szervezetek nem ismerik el).

48 Hollandia Friesland tartományában a fríz regionális hivatalos nyelv, azaz jelen van az iskolai oktatásban,
sőt 1997 óta a helyi önkormányzatok és a bíróságok nyelve is.
49
Alkotmányosan a luxemburgi, a némethez közel álló új sztenderd nyelv a nemzeti nyelv, a francia és német
„adminisztratív” (közigazgatási) nyelvek. A luxemburgi nem hivatalos munkanyelve az EU-nak.
50
Az 1978-as spanyol alkotmány 3. cikkelye kimondta Katalónia (Catalunya), Valencia, Baleár szigetek és
Aragónia önállóságát (vö. az Európai Parlament 1990. dec. 11-i döntése). Az 1998-as nyelvtörvény révén a 10
milliós katalán a spanyol mellett az említett régió hivatalos nyelve. Spanyolországban 1981–82 óta más
nyelveknek is van „regionális hivatalos nyelv” jogi státusa, így a kb. 3 milliós galíciai (gallego) és a baszk
 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv 155

munkájáról, illetve évi mintegy kétmillió oldalnyi szövegről van szó, vö. Wilson (2003:
3). A legfrissebb (és hónapról hónapra változó) adatokhoz vö. az SCIC-nek, azaz az
Európai Unió fordító és tolmácsszolgálatának, a Közös Tolmácsolás és Konferencia
Szolgáltatás (Service commun Interprétation-conférences = Joint Interpreting and
Conference Service) honlapját: http://europa.eu.int/ comm/scic. Az SCIC működtetése
2004-ben feltehetően mintegy 130 millió euróba kerül.51 A nyelvek „virtuális
egyenlőségé”-nek52 fenntartása évente sok százmillió eurót emészt fel – az EU teljes
költségvetésének néhány százalékát.53 Azok, akik azt akarják bizonygatni, hogy az EU
többnyelvűséget támogató nyelvpolitikája „nem is kerül olyan sokba”, összeadják a
tolmácsolás, a fordítás, illetve a nyelviséggel kapcsolatos egyéb költségeket, majd ezt
az összeget elosztják az EU polgárok számával (azaz 455 millióval). A végeredmény
persze az, hogy még a minden részletre kiterjedő számítások esetén sem esik több egy-
egy EU polgárra, mint évi 3 euró. Az ilyen kegyes számítgatásokat talán az motiválja,
hogy az Európai Unió nyelvi demokráciáját mindenki fontos értéknek tartja.
Ma a legtöbb elemző úgy véli, hogy kár lenne, ha sérülne az a fontos alapelv, hogy az
EU államok valamennyi hivatalos nyelvén lehet a szervezethez fordulni, az EU pedig
ezen a nyelven válaszol. Ha viszont valóban lehetetlen hosszú távon fenntartani az
automatikus többnyelvűséget, akkor talán ésszerű lenne legitimizálni azt a gyakorlatot,
hogy ugyan minden hivatalos nyelv szerződési-dokumentáris nyelvnek minősül, de a
tárgyalások során (és az EU-ban átlagosan napi 50 tolmácsolt tárgyalás folyik) csak
néhány munkanyelvet használnának. Jelenleg három tényleges „munkanyelv” van – az
angol, a francia és a német, de ezek szerepe sem egyenlő: az utóbbi évtizedben világosan
kimutatható az angol térnyerése.54 Egyelőre heves ellenállásba ütközik az a sokak
számára racionálisnak tűnő elképzelés, hogy az angol az EU-ban alapvető közvetítő
nyelvként működjön. Az Európai Unió minden ötödik állampolgára német anyanyelvű, az
EU főbb szervezetei pedig francia nyelvterületen (Strasbourgban, Brüsszelben és
Luxemburgban) vannak. 1995 után a francia szerepe csökkeni kezdett (ebben az évben
csatlakozott az EU-hoz Ausztria, Svédország és Finnország, illetve ekkor járt le Jacques
Delors-nak az Európai Bizottság elnökének mandátuma). Az angolhoz ambivalens
érzések kapcsolódnak: egyfelől kulturális hagyományok és demokratikus értékek
hordozója, a fejlett gazdaság és az üzleti élet nyelve, másfelől az amerikai terjeszkedés és

nyelvnek. Az említett nyelvek nem az EU hivatalos nyelvei.

51
Ezeket a sorokat 2004 nyarán írom, tehát az adat egyelőre nem áll rendelkezésemre. Ezért az EU honlapján
publikált 2002-es és a 2003-as adatokat veszem alapul és 25%-os növekedéssel számolok.
52
Vö. „A nyelvek virtuális egyenlősége és aktuális egyenlőtlensége” (Kiss 1995a: 159–160)
53
Az erre vonatkozó becslések eltérőek: valószínűleg különböző módszertanon vagy/és kiindulási adatokon
alapulhatnak. Általában az EU impozáns honlapjain hozzáférhető információról nehéz eldönteni, hogy milyen
mértékben alapul tudományos elemzésen.
54
Elképzelhető, hogy az angolt, a németet és a franciát formális döntéssel, legitim módon minősítették
hivatalos munkanyelveknek. Erre vonatkozó dokumentumot azonban nem találtam.
156 Geolingvisztika: a világ nyelvei és a világnyelv

a „globalizáció” nyelvének tartják – sokan egyenesen angol „nyelvi imperializmus”-ról

beszélnek. Az angol hivatalos státusának legitimációja az anyanyelvi beszélőket
automatikusan előnybe hozná a többiekkel szemben, és kommunikációs egyenlőtlenséget
szülne (Kontra 1997c, Ankerl 1997, 2000, valamint Phillipson 1992a, 2003, Labrie 1993,
Ammon & al. 1994, Deneire & Goethals 1997, Cenoz & Jessner 2000, Boyd & Huss
2001). Az Európai Kezdeményezés nevű szervezet 1987-es, avignoni ülésén elfogadtak
egy „Tervezet Európáért” c. dokumentumot, amelynek 6. része „közös nyelvi eszköz”
választásáról beszél. A „közös nyelvi eszköz” kifejezés értelmezését a dokumentum ránk
bízta, de sokan sejteni vélték, hogy az angolról lehetett szó.