A tanulás tanítása

Szabó Lilla – 2020. november 04.

A tanulás fogalma: A tanulás egy folyamat, amelynek során a legkülönfélébb tapasztalatok

eredményeként a viselkedés viszonylag tartós változása következik be (Csépe, 2007)

A viselkedés változás lehet új viselkedés felvétele, vagy régi, hibásnak ítélt viselkedés elhagyása.

Tanulási tevékenységek három csoportja az alapján, hogy a tanulás hol történik:

• Formális tanulás, amely az intézményrendszerben zajlik, képzettséget ad és

bizonyítvánnyal ismerik el.
• Nem formális tanulás a hivatalos intézményrendszeren kívül zajló tanulás (pl.:
magániskolák, civil szervezetek).
• Az informális tanulás a legősibb formája a tanulásnak, a mindennapi élet velejárója és
többnyire nem tudatosan zajlik.

A tanulás biológiai alapjai az AGY

• 12-15 milliárd idegsejt

• Számuk 5 hónapos korra kialakul.
• Összeköttetések hálózata: már az anyaméhben elkezdődik. A kialakulásának feltétele,
hogy az agy működjön. Több inger – több összeköttetés
• Nagy szerep a szervezet működésében: 2% tömeg, de 20% oxigénfelvétel
• Az idegsejtek nem képesek regenerálódni, de maga az agy igen:
▫ Agykapacitásunknak csak töredékét használjuk
▫ A szomszédos sejtek képesek átvenni az elpusztult sejtek funkcióját.
• Agytevékenységek: aktivitás – nyugalom

Koncentrációs képesség:

• 9-12 ó között (10-11 között a maximum), 16-17.30

• Felnőttek, serdülők: 20-22 (kisebb csúcs)
• Nem órához, hanem a felkelés időpontjához kötve
• Napfény-sötétség

Nézzünk egy rendhagyó példát, mégpedig a Waldorf tanítási módszert, amelyben én is 8 éven át
tanultam és tanítottak.

A szokásos közoktatási programú iskolával ellentétben a Waldorf-módszer szerint tanuló

gyerekek napja egészen máshogy telik. Az állami intézményben a tanulás tananyagközpontú, a
tanárok meghatározott elvek és elvárások alapján követelnek, majd ezt érdemjeggyel jelzik
vissza. A Waldorf-iskola gyermekközpontú, és szakít a "karácsonyra olvasni kell" bevált
módszerével is.

Míg az állami iskolában a tanítónő kérdez, a gyerek válaszol, a waldorfosok az utánzás

módszerében és a spontán játék erejében hisznek. A tantárgyak is egészen mások. A waldorfos

1
iskolákban az epochális oktatást részesítik előnyben, ez azt jelenti, hogy a tanulók ugyanazt a
tantárgyat tanulják 3-4 hétig délelőttönként, a nap további részében pedig idegen nyelvet és
művészeti órákat vesznek heti órarendben. Persze a tantárgyak között ugyanúgy szerepel az
írás, az olvasás és a számolás is. Érdemjegyeket viszont nem kapnak, a tanárok szövegesen
értékelik a nebulók tudását. A tanítási módszerek is eltérőek, definíciók helyett gondolkodni
tanítják őket. Míg az átlag általános iskolás csak a szünetekben és délután mozoghat, a waldorfos
tanulóknál nagyobb szerepet kap a mozgás, főleg az alsóbb évfolyamokban. Hatodikig egyáltalán
nincsenek tankönyveik, és írni előbb tanulnak, mint olvasni. A tanárok nem javasolják a
tévénézést, filmezést, harmadik osztályig számítógép-oktatás sincs, viszont van kötelező
táncórájuk, az eurythmia.

Rudolf Steiner, a módszer kifejlesztője szerint a gyermekekhez kell igazítani az oktatást, és

nem a gyerekeket betörni egy előre kidolgozott módszertan keretei közé. Az első, Waldorf-
módszerrel működő iskolát 1919-ben adták át Németországban Rudolf Steiner elméletei alapján.
Az iskola megnyitását a Waldorf Astoria cigarettagyár támogatta. Hazánkban 1926-ig kellett
várni az első ilyen iskolára. A diktatúra kezdetben elmosta ezeket a próbálkozásokat, száműzték
és üldözték az antropozófia híveit és alkalmazóit. Másodszorra végül csak 1989-ben indult
magyar Waldorf-iskola, akkor csak Solymáron - azóta számuk jócskán megszaporodott, és ma
már Waldorf-óvoda is létezik.

A Waldorf iskolák legfontosabb nevelési elveinek egyike a gyermek személyiségének minél

mélyebb és sokoldalúbb megismerése. Felfedezni a benne rejlő értékeket, talentumokat,
ezeket gondozni, megadni minden lehetőséget kibontakoztatásukhoz. 
Fontos feladat, hogy megismervén a körülötte lévő világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a
képességeiről, tudja, hogy hol és mire használhatja őket. Minden, amit a gyermek az iskolában
tanul, kézzelfogható, lelkével átélhető kell, hogy legyen. Például az első osztályosok
betűtanulásánál a betűknek történetük van, szeretettel lehet megközelíteni őket. A Waldorf
pedagógia tartalmi és módszertani szempontból egyaránt a kisgyermek sajátos fejlődési
szakaszait követi a felnőtté válás útján. Igyekszik a lehető legteljesebb mértékben
„kiszolgálni”, támogatni a fejlődő emberi lényt saját útjának megtalálásában. 

A Waldorf-iskola a ma fiataljait úgy neveli és tanítja, hogy a társadalom más tagjaival együtt
szabad közösséget legyenek képesek alkotni, megfelelve a kor kérdéseinek, kihívásainak. A
fiatalokat szabadságra és önálló felelősségtudatra "iskolázza ", vagyis olyan egyéneket kíván
nevelni, akik szabadságukkal felelősen képesek bánni, akik szociálisan érzékenyek. Pedagógiánk
ezért fontosnak tartja, hogy a gyermekekben alapvetően meglévő, a környezetük és a világ
iránti nyitottságot ápolja, illetve megőrizze.

Az első 8 évben az osztálytanító kíséri az osztály fejlődését. Ő tartja a „főoktatást”, ő tanítja

epochális rendszerben a közismereti tárgyakat. A gyermek megismerése, az egyéni fejlődés
biztosítása, az érzelmi biztonság kialakulása miatt fontos, hogy az osztálytanító személye 1-8.
osztályig lehetőség szerint ne változzon. A kisiskolás a tanítójában tekintélyt, példát lát, felé
feltétlen tisztelettel fordul. Ez segíti elő később a saját „én-erő” kibontakozását.

2
Miért működik?

Agyunk három fő részre osztható abból a szempontból, hogy hogyan működik:

Agytörzs az a terület, amely mindig aktív, figyelmeztet és reagál, ahol eldől: „fussunk, vagy
üssünk”, ez az „érzékelő” agy.

Másik része agyunknak az „érző” agy, amely megszületésünket követően kezd el fejlődni a
környezeti impulzusok szerinti mértékben Az első 8 évben az osztálytanító kíséri az osztály
fejlődését. Ő tartja a „főoktatást”, ő tanítja epochális rendszerben a közismereti tárgyakat. A
gyermek megismerése, az egyéni fejlődés biztosítása, az érzelmi biztonság kialakulása miatt
fontos, hogy az osztálytanító személye 1-8. osztályig lehetőség szerint ne változzon. A kisiskolás
a tanítójában tekintélyt, példát lát, felé feltétlen tisztelettel fordul. Ez segíti elő később a
saját „én-erő” kibontakozását.

Az első 8 évben az osztálytanító kíséri az osztály fejlődését. Ő tartja a „főoktatást”, ő tanítja

epochális rendszerben a közismereti tárgyakat. A gyermek megismerése, az egyéni fejlődés
biztosítása, az érzelmi biztonság kialakulása miatt fontos, hogy az osztálytanító személye 1-8.
osztályig lehetőség szerint ne változzon. A kisiskolás a tanítójában tekintélyt, példát lát, felé
feltétlen tisztelettel fordul. Ez segíti elő később a saját „én-erő” kibontakozását.

Számonkérés (felelés, dolgozat stb.) az alsóbb évfolyamokon - hagyományos értelemben

véve – nincsen. Aki nem készíti el a feladatát, annak következő alkalomra be kell pótolnia. 
A középtagozattól egyre több önálló feladatot kapnak a gyerekek (például: kutatómunka,
kiselőadás, füzetmunka, tanulnivaló). A különböző tantárgyakból tudáspróbák, kiselőadások
alkalmával mutatják be megszerzett tudásukat, képességeiket. 

A Waldorf-pedagógia az értékelést a gyermek megismerésének és megértésének

eszközeként fogja fel. Minél pontosabbak és átfogóbbak a tanár megfigyelései, annál mélyebben
képes megérteni a gyermeket. A gyermeknek ez az alaposabb megértése elősegíti a gyermek
pozitív fejlődését. Ideális körülmények között az értékelésnek az lehet a legfőbb eredménye,
hogy a gyermek használható segítséget kap, és új fejlődési lehetőségek tárulnak fel számára. Az
értékelés átalakulásokat eredményezhet a tanításban és a tanulásban egyaránt.

Az értékelésnek két szintje van: az egyik a tanár folyamatos megfigyeléseiből alakul ki, a másik
pedig a formális visszajelzésekből. A tanár által folyamatosan végzett megfigyelések kiterjednek
a gyermek napi iskolai tevékenységére, munkájára, szociális kapcsolataira, órai jelenlétére,
otthoni feladatainak elvégzésére, a vele kapcsolatos szokatlan jelenségekre – atipikus
magatartás, otthoni vagy szociális krízisek, betegségek. 
Az általános jellemzés mellett a gyermekek sok elvégzett munkájukhoz értékelést kapnak. Ez a
visszajelzés az első iskolai években még szóbeli formában történik, a középtagozattól (5.
osztálytól) kezdve viszont megjelennek az írásbeli értékelések különböző formái: például néhány
soros írásbeli visszajelzés az adott munkáról, pontszámokkal vagy százalékban megadott
értékelés. 

3
Az osztálytanító évközi megfigyeléseiből származó jegyzeteket a szaktanárok kiegészítik a
gyermek szakórákon nyújtott teljesítményével. Az év során összegyűlt észrevételeket az
osztálytanító és a szaktanárok összegzik a gyermek év végi bizonyítványában. Ez 1-12. osztályig
szöveges bizonyítvány, melyet alsóbb évfolyamokon kizárólag a szülők, később a gyerekek,
fiatalok számára is írnak a tanárok. A gyerekek 1-8. évfolyamon az osztálytanítótól egy olyan
bizonyítványverset kapnak, melyben képszerűen, a verselés eszközeivel megjelennek az adott
tanévben tapasztalt jellemzőik és a lehetséges fejlődési irányok. Ezt a verset a következő
tanévben minden diák hetente egyszer elmondja az osztály előtt lehetőség szerint a hét azon
napján, amelyiken született.

Milyen egy nap a Waldorf iskolában?

Reggelenként szabad beszélgetés keretében tekintenek vissza a gyermekek az előző napra.

Ilyenkor kibeszélik magukból mindazt, ami fogva tartja lelküket, örömteli és szomorú dolgokat
egyaránt. Verbális készségeiket tudatosan is fejlesztjük: az oktatás egyik kiemelt eleme a
mesélés, később történetmondás. Mindezekre a tevékenységekre, a közhiedelemmel ellentétben,
van idő: a látszólag lassú haladás közben a kisgyermek olyan készségeket sajátít el, melyek
segítségével a későbbiekben behozhatja más iskolákban tanuló kortársait. Annak köszönhetően,
hogy saját ütemében, életkorának megfelelő tempóban haladhatott, megőrződik benne az az
ösztönös tudásvágy, amellyel a világba érkezett.

A jó osztálytanító kedélyes légkörben tanít, óráin ugyanakkor rend uralkodik. Személyiségéből az

egyértelműen helyes cselekedet nyugalma árad, nem veszekszik, nem kiabál. Egyszerűen
munkahangulatot sugároz, és ehhez a gyermekek szívesen csatlakoznak. Ebben a szakaszban
nincs osztályozás, a nevelőnek a tekintélye az egyetlen fegyelmező eszköze. Az osztályozás
elhagyása természetesen nem azt jelenti, hogy a Waldorf iskolában nincs értékelés . Az
osztálytanító elismerő, szeretetteljes pillantása maga is értékelés. Később, mikor a gyerekek már
elég érettek, és el tudják viselni az összemérés súlyát, témazáró feladatokban mutatják meg a
tudásukat, amit általában százalékosan értékelnek. A Waldorf-pedagógia kiemelt területe a
különböző művészetek és a kézműves tevékenységek ápolása. A gyermekek nyolc év végeztével
nemcsak furulyázni tanulnak meg, hanem kötni, hímezni, varrni, fát faragni, vagy agyagból a
legkülönfélébb testeket megformázni. A legtöbb Waldorf-iskola a nevében is hordozza a
„művészeti iskola” meghatározást.

Minden Waldorf-intézmény három pilléren nyugszik: a gyermekeken, a tanítókon és a szülőkön. A

szülői jelenlét, együttműködés igen nagy hangsúlyt kap az iskola életében. A szülők havi
rendszerességgel találkoznak az osztályt vezető tanítóval, tanárral a szülői esteken, melyeket
inkább egy baráti összejövetelhez lehet hasonlítani, semmint hagyományos szülői értekezlethez.
Együtt tanul itt szülő és tanító a gyermek érdekében, beszélgetnek az adott életkorról, tanulják
a pedagógiát. Sokszor közösen tevékenykednek: például hangszert készítenek, babát varrnak. A
Waldorfban szülő és pedagógus közösen élheti meg azt az élményt, hogy az iskola olyanná válik,
amilyenné együtt alakítjuk.