2020. 12. 23.

Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez

Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez

1827. március 27-én, a zeneköltõ halálát követõ

napon a hagyatékát lajstromozók érdekes
Beethoven-levélre bukkantak: egy ceruzával írt
szerelmes levélre, amely a Heiligenstadti
végrendelet és két nõi miniatûr arckép
társaságában rejtõzött egy titkos fiókban. Három
részbõl áll (ezért is tartották sokáig három külön
levélnek), Beethoven ugyanis egy bizonyos
július 6-án, hétfõn reggel kezdte írni, aztán este
folytatta, s csak másnap reggel fejezte be. A
levélen évszám és helymegjelölés nincs, a
címzett neve sem szerepel rajta. A levél
érdekességét fokozza, hogy Beethoven
hagyatékában maradt fenn. El sem küldte talán,
vagy mégis, csak késõbb visszakapta? Nem
tudjuk. De becses emléke volt, annyi bizonyos,
hiszen haláláig nem vált meg tõle.

virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/beethoven/halhatatlan.html 1/3
2020. 12. 23. Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez

" Július 6-án reggel - Angyalom, mindenem,

Énem! - Ma csak néhány szó, éspedig ceruzával
- (a Tiéddel). Csak holnap fogom tudni biztosan,
hol lakom: milyen méltatlan idõpazarlás is az
efféle! Miért e mély bánat, mikor a
kényszerûség beszél? Fönnállhat-e másként
szerelmünk, mint áldozatok árán, azzal, hogy
semmit sem kívánunk? Megváltoztathatod-e azt,
hogy ne légy egészen enyém, én se legyek
egészen a Tiéd? - Ó, Istenem, tekints a szép
természetre, és nyugtatsd meg a kényszer miatt
háborgó kedélyeket. A szerelem mindent követel
és joggal: így vagyok én Veled, Te velem. Csak
nagyon könnyen elfelejted, hogy nekem
magamért és Érted kell élnem. Ha teljesen
egyesülnénk, éppoly kevéssé éreznéd e
fájdalmas tényt, mint én. - Utazásom rettenetes
volt - csak tegnap hajnali négy órakor érkeztem
ide. Minthogy nem volt elég ló, a posta más utat
választott, de mily rettenetes utat! Az utolsó
elõtti állomáson figyelmeztettek, ne utazzam
éjjel, s ijesztgettek egy erdõvel, de ez csak
felingerelt - pedig nem volt igazam. A kocsinak
össze kellet törtnie a rettenetes úton: feneketlen,
puszta országút! Négy olyan postakocsis nélkül,
amilyenek rendelkezésemre állottak útközben,
végem lett volna. Esterházynak a másik
idevezetõ rendes úton ugyanolyan sorsa volt
nyolc lóval, mint nekem néggyel. De legalább
némi örömöm volt, mint mindig, ha
szerencsésen kiálltam valamit. - No de most
gyorsan - vissza a külsõségekrõl a lelkiekre!
Remélhetõleg nemsokára látjuk egymást. Ma
sem közölhetem Veled észrevételeimet,
amelyeket néhány nap alatt életemre
vonatkozólag tettem. - Ha szíveink mindig
közvetlenül egymás mellett volnának,
biszonyára nem tennék ilyeneket. Szívem tele
van sok mondanivalóval részedre. Ah, vannak
pillanatok, amelyekben úgy érzem, hogy a
beszéd még semmi. Vidulj föl, maradj az én
hûséges, egyetlen Kincsem, Mindenem, miként
én a Tied vagyok. A többit, ami velünk legyen,
aminek velünk történnie kell, az isteneknek kell
küldeniök.

Hû Lajosod

Hétfõn este, július 6-án. - Szenvedsz, Te,

legdrágább lényem. Éppen most értesülök arról,
hogy a leveleket kora reggel kell feladni, hétfõ
és csütörtök az egyetlen nap, amelyen innen
posta indul K-ba. Szenvedsz. - Ah, ahol én
vagyok, ott vagy Te velem. Magammal és Veled
beszélek. Tedd lehetõvé, hogy Veled élhessek!
Milyen élet!!! Nélküled - üldözve itt-ott az
emberek jósága által, akik az enyémet éppoly
kevéssé akarják szolgálni, mint én az övékét. Az

virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/beethoven/halhatatlan.html 2/3
2020. 12. 23. Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez

embereknek ember iránt való alázatossága fáj

nekem. - És ha magamat a mindenséggel
összefüggésben tekintem, mi vagyok én és mi
az, akit a legnagyobbnak neveznek! És mégis,
ebben is az ember istenisége nyilvánul meg.
Sírok, ha arra gondolok, hogy valószínûleg csak
szombaton kapod tõlem az elsõ hírt. -
Bármennyire szeretsz is, én még jobban
szeretlek. - De ne rejtõzz el sohase elõlem. - Jó
éjt! Fürdõvendég lévén, le kell feküdnöm. Ó,
Istenem - Olyan közel! Olyan távol! Nem
valóságos mennybolt a mi szerelmünk? - De
olyan erõs is, mint az ég bástyái.

Jó reggelt! Július 7-én. - Már az ágyban Hozzád

szállnak gondolataim, én Hallhatatlan
Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét
szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e
bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok,
vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig
bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem
repülhetek, nem érezhetem egészen otthon
magamat nálad és nem küldhetem lelkemet
általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen,
fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni,
annál is inkább, mert ismered irántadvaló
hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-
soha. - Ó, Istenem, miért kell ávol lenni attól,
akit annyira szeretünk! És mégis életem
Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet -
Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. -
Mostani éveimben volna szükségem némi
egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg
volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal,
éppen most értesülök arról, hogy a posta
mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy
azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak
létünk nyugodt megítélésével érhetjük el
együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress
engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy
utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! -
Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd
félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ
Lajosodnak.

örökké a Tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk
L."

virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/beethoven/halhatatlan.html 3/3