A Német Lovagrend Poroszországban: Pósán László

posan-lovag_L_2015-04-29_noPress 2015.05.04.
22:21 Page 1
Pósán László
A Német LovAgreNd PoroszországbAN
A népesség és A településszerkezet változásAi

posan-lovag_L_2015-04-29_noPress 2015.05.04. 22:21 Page 2
Az AttrAktor kiAdásábAn megjelent
varjassy péter – kölnei lívia

Az ispotályos johannita lovagok
jan Chryzostom pasek

Emlékiratok
áldásy Antal
A keresztes hadjáratok története
erdélyi lászló
A magyar lovagkor
Pósán László
A Német LovAgreNd PoroszországbAN
A népesség és A településszerkezet változásAi
AttrAktor
máriabesnyő
2015
A kötet megjelenését a
magyar tudományos Akadémia – debreceni egyetem
lendület „magyarország a középkori európában” kutatócsoport
(lp2014-13/2014) támogatja.
Copyright © pósán lászló, 2015

Hungarian edition © Attraktor, 2015
A borítón marienburg vára látható egy Xvi. századi metszeten.
Címlapfotó és címlapterv: Csump stúdió
isbn 978-615-5257-93-3
Felelős kiadó az Attraktor kft. ügyvezetője.

A nyomdai munkákért felel a monobit nyomda kft. ügyvezetője.
bevezetés
ez a kötet a német lovagrend államának, a középkori poroszország-

nak népességi viszonyait és településhálózatának változásait elemzi.
bemutatja, hogy adott természetföldrajzi környezetben az időjárási vál-
tozások, a katonai események, háborús pusztítások, járványok, betegsé-
gek, az adóztatási és telepítési intézkedések hogyan hatottak a népes-
ségre, annak mobilitására, etnikai és jogi összetételére és a település-
szerkezetre. nem a szó szoros értelmében vett történeti demográfiai kuta-
tásról van szó, mert ehhez a középkorból érdemi forrásokkal nem ren-
delkezünk. számos, birtokadományozásról szóló oklevélben ugyan olvas-
hatunk arról, hogy XY megadományozottnak hány fia volt (lánygyerme-
keikről viszont csak ritkán történt említés), s ezekből óvatos becsléssel
talán következtethetünk bizonyos demográfiai folyamatokra, de a népes-
ség egészére vonatkozó megállapításokat mégsem tehetünk. A történeti
demográfia tudományos módszertanában oly fontos kérdések, mint pél-
dául a statisztikai adatok alapján a várható élettartamra, a termelékeny-
ség vagy halandóság arányára, az átlagos családnagyságra, a népesség-
növekedés vagy csökkenés mértékére vonatkozó következtetések, megál-
lapítások a vizsgált korszakban és földrajzi térben lényegében megvála-
szolhatatlanok. Ugyanakkor a demográfiai elemzések, vagy tágabb érte-
lemben a népességi viszonyokra irányuló kutatások a statisztikai ada-
tok előtti korok esetében is nagyon fontosak, mert egy-egy térség popu-
lációjának adott időkeretekre vonatkozó gazdasági, társadalmi és ter-
mészeti környezete tükröződik vissza. de minden időben a népesség
változása maga is hozzájárul a körülmények alakulásához, ami folyama-
tos és dinamikus kölcsönhatást jelentett s jelent a történelmi korokban.1
Az elemzés tárgyát képező poroszország több szempontból is érdekes
terület volt. A politikai hatalom, a tartományúr német lovagrend kitün-
tetett figyelme és tevékeny részvétele miatt, a középkori viszonyok között,
itt különösen koncentrált intenzitás jellemezte a telepítési politikát, ami
arányaiban számottevően meghaladta a cseh vagy lengyel korona orszá-
5
gainak ugyanilyen, szintén jelentős mértékű kolonizációs tevékenysé-

gét. ennek következtében egy többnyelvű, többetnikumú, többféle jogál-
lású állam jött létre, ahol a nagyarányú betelepítés ellenére nem alakult
ki komolyabb feszültség az eredeti népesség és a betelepülők között. Ami-
kor jelentősebb belső konfliktusok voltak, azok sohasem a poroszok és a
beköltözött német vagy szláv telepesek között robbantak ki, hanem a
tartományúr, a német lovagrend, valamint a döntően német lakosságú
városok, illetve a német, szláv és porosz földbirtokosok között. A lovag-
rendi állam telepítő tevékenységével kapcsolatos történeti kutatások
azonban nem mindig voltak mentesek a politikai indíttatású prekoncep-
cióktól. A népesség összetételének változásait a német és a lengyel tör-
ténészek többsége, más-más okból, más-más politikai érdek történeti
igazolásaként, de mégis hasonló módon ítélte meg. ez a kép viszonylag
leegyszerűsíthető és vagy így, vagy úgy, de markáns értékítéletet tartal-
mazott. évtizedeken át, egészen az 1960-as évekig, meghatározó volt az
a nézet, hogy az Alsó-visztulától keletre, a litvániai nemunas (memel,
neman) folyókig terjedő, a nyugati balti nyelvcsaládba tartozó porosz
törzsi területeken2 a német lovagrend megjelenése, katonai hódítása
jelentős népességpusztulással járt. Az elnéptelenedett földekre a lovag-
rend nagy számban telepített németeket, és ezzel évszázadokra megvál-
toztatta a térség etnikai viszonyait. A megmaradt porosz népesség viszony-
lag gyorsan asszimilálódott, ezért a német történetírói álláspont szerint
az újkorban már joggal nevezhették poroszországot német területnek. A
lengyelek viszont azokat a földeket, amelyeken a középkorban a német
lovagrend kiépítette tartományúri hatalmát, lengyelország integráns
részének tekintették, ahol a német telepesek mindig is betolakodónak
számítottak. A német bevándorlók nagy számában és a helyi népesség
jelentős mértékűnek ítélt pusztulásában a modern kori német agresszió
és militarizmus történeti gyökerét és bizonyítékát látták.3 Az általános
vélemény szerint a 15. század elején poroszország népességének már a
fele német volt, a balti nyelvcsaládba tartozó porosz etnikum pedig, részben
a lengyelek betelepedése következtében is, kisebbségbe került, s a 16.
század során el is veszítette etnikai sajátosságait, és beolvadt a németségbe.4
Az 1960-as évek végétől a történeti múltban aktuálpolitikai legitimi-
tást kereső s látó megközelítések mellett egyre több, a forrásokra sokkal
jobban támaszkodó, elsősorban német kutatási eredmény kezdett nap-
világot látni, melyek tárgyilagosabban közelítették meg a kérdést. egy-
egy szűkebb időmetszet vagy jól behatárolható terület forrásainak ala-
pos elemzésével, lényegében helytörténeti kutatásokkal bizonyították,
hogy a német lovagrend soha nem törekedett a helyi porosz vagy szláv
népesség megsemmisítésére vagy elüldözésére, hanem csak uralmának,
politikai fennhatóságának elismerését akarta elérni. tartományúrként
nemcsak adófizető alattvalókra, de lojális, katonáskodó fegyveresekre
6
is szüksége volt, ezért nem állt érdekében az őslakosság elpusztítása,

tömeges emigrációja, de még az elnyomása sem.5 lengyel részről kb. egy,
másfél évtizeddel később kezdett árnyaltabbá és tárgyilagosabbá válni
a lovagrendi állam történetével, s azon belül a népességgel foglalkozó
kutatás.6 Annak köszönhetően, hogy a történetírói munkákban egyre
jobban felértékelődtek a források, újabb és újabb oklevelek, magánleve-
lek, számadáskönyvek, kolostori évkönyvek stb. feljegyzései váltak ismert-
té, melyek még inkább megerősítették, egyértelművé tették, hogy a közép-
kori porosz népesség alapvetően elfogadta a német lovagrend politikai
fennhatóságát. A porosz etnikum lojalitása a 15. század közepén olyan
erős volt, hogy akkor, amikor 1453-ban a döntően német lakosságú váro-
sokból, valamint jórészt német, kisebb hányadban lengyel földbirtoko-
sokból álló rendi konföderáció, a porosz szövetség fegyveres harcot rob-
bantott ki a lovagrenddel szemben, a porosz etnikumú katonaréteg hű
maradt a szerzetes lovagokhoz. ez önmagában is meggyőzően mutatja,
hogy a középkorban szó sem volt poroszország eredeti lakosságának töme-
ges pusztításáról vagy elnyomásáról. egy 16. századi szerzetes, simon
grunau 1517 és 1529 között írt krónikájához mintegy 100 porosz szót
tartalmazó szószedetet is készített annak érzékeltetésére, hogy porosz-
föld eredeti lakói nem német vagy szláv, hanem más, azoktól eltérő nyel-
vet beszéltek, s ez a nyelv az ő korában még nagyon is élő volt. A 16. szá-
zad közepén luther ún. Kis Kátéját háromszor is kiadták porosz nyel-
ven (1545-ben kétszer, majd 1561-ben), ami szintén azt jelzi, hogy a porosz
nyelv széles körben használt, beszélt nyelvként élt poroszországban,7
azaz szó sem volt arról, hogy a középkorban drasztikus mértékben meg-
változtak volna az etnikai viszonyok. Ugyanerről tanúskodik az első porosz
herceg, Albrecht von Hohenzollern (1525–1568) végrendelete is, amely-
ben többek között arról is szót ejtett, hogy a hercegségben a porosz lakosság
hitéletéhez a protestáns német lelkipásztoroknak tolmácsokra volt szük-
sége.8 A lovagrendi hódítást és betelepítést követően kialakult népessé-
gi viszonyok a kora újkor századaiban változtak meg számottevően. A
porosz Hercegség létrejöttétől (1525) ugyanis az állami politika állandó
és fontos részét képezte, hogy az európai viszonylatban még mindig gyér
népességű porosz területekre újabb és újabb telepeseket igyekeztek csá-
bítani.9 A porosz nyelv, és vele együtt az egykori porosz etnikum a 18.
század második felében halt ki, amikor a hétéves háború (1756–1763),
és az azt követő éhínség és pestisjárvány hatalmas népességpusztulást
okozott poroszországban, és az elnéptelenedett területekre európa szá-
mos országából érkeztek telepesek, de túlnyomó többségük, ahogyan a
középkorban, most is németországból származott.10 ii. Frigyes (1740–
1786) uralkodása alatt közel 60.000 család (mintegy 250–300.000 ember)
települt be poroszországba, így halálakor az ország népességének ötödét
már az ő idejében betelepültek alkották,11 az egykori porosz etnikum
7
pedig eltűnt. poroszország tehát a lovagrendi állam szekularizációja

után, alapvetően a 17–18. század folyamán vált németté. A középkorban
még vegyes etnikumú terület volt, ahol együtt éltek az őshonos poro-
szok, betelepült németek, lengyelek, litvánok, szórványosan oroszok,
valamint a visztulától nyugatra elterülő, s 1309-től ugyancsak a német
lovagrend fennhatósága alá tartozó kelet-pomeránia (pommerellen)
kasub és pomerán népessége.
értekezésünk a lovagrendi állam népességi viszonyainak és telepü-
lésszerkezetének változásait alapvetően kronologikus rendet követve,
négy nagyobb fejezeten keresztül vizsgálja. Az első a lovagrend uralma
előtti poroszföldet mutatja be. szól a természetföldrajzi környezetről,
mely megszabta az itteni élet kereteit, feltételeit, az egykori porosz tör-
zsi területekről, valamint az óporosz társadalomról és gazdaságról. A
második fejezet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen mértékben s
hogyan érintették a porosz népességet és településszerkezetet a 13. szá-
zadi háborúk, politikai fejlemények. A harmadik, s egyben legterjedel-
mesebb fejezet tárgyalja a 14. századi nagyarányú poroszországi betele-
pítéseket, de ugyanakkor bemutatja a korabeli klímaváltozás és a szá-
zad közepétől megjelenő pestisjárványok hatásait is. A kolonizáció nyo-
mán létrejövő társadalom elemzésére azonban e vizsgálódás keretei között,
alapvetően terjedelmi okokból, nem vállalkozhattunk. A negyedik feje-
zet a lovagrendi államot sújtó 15. századi háborúkat, és azok demográ-
fiai következményeit tárgyalja. Ahogyan az előző fejezetben, úgy itt is
szó esik az időjárás, a betegségek, járványok népességre gyakorolt hatá-
sairól, de azokról a lépésekről, intézkedésekről is, amelyekkel a lovag-
rend megpróbálta mérsékelni a népességcsökkenést és a települések elnép-
telenedését. A társadalom változásairól, hasonlóképpen az előző fejezet-
hez, itt sem szólunk, kizárólag csak a népesség összetételét, nagyságát,
területi elhelyezkedését befolyásoló eseményekről és tényezőkről.
Az értekezés az egyes településeket a korabeli forrásokban szereplő,
döntően német, porosz vagy lengyel nevükön említi, s csak a nagyobb
lakosságszámú, mind a mai napig létező mezővárosok és városok eseté-
ben tünteti fel zárójelben mai nevüket. A gyors áttekinthetőség érdeké-
ben ezeket a településeket munkánk végén külön táblázatban foglaljuk
össze.
A Porosz terüLetek
A Német LovAgreNd urALmA eLőtt
A Porosz terüLetek természetföLdrAjzA A közéPkorbAN
A középkori poroszország, a német lovagrend állama az északi szé-

lesség 53–55. foka, és a keleti hosszúság 18–23. foka közötti területen
helyezkedett el. északi határa kb. a mai dán-német határ magasságával
egyezett meg, de attól mintegy 10 hosszúsági fokkal keletebbre volt. ez
azt jelentette (és a szóban forgó terület esetében jelenti ma is), hogy éghaj-
latában az óceáni hatás már nem érvényesült, alapvetően kontinentális
éghajlati viszonyok jellemezték (s jellemzik). A tél hosszú és csapadék-
ban (hóban) gazdag, a januári átlaghőmérséklet –1,5 és –5 0C közötti, s
az esztendő során több mint 50 olyan nap van, amikor a hőmérséklet 0
0
C alatti. A téli időszakban a viharos keleti és északi szél a meghatározó.
A tavasz viszonylag későn köszönt be, így még az sem ritka, hogy porosz-
ország délkeleti részén március közepe táján a hőmérséklet fagypont
körüli. (Ugyanekkor az Alsó-rajna vidéken már átlagosan +5 0C.) A nyár
viszonylag melegnek mondható, de csak rövid ideig tart, és gyakran heves,
hideg széllel járó viharok zavarják meg. A nyári hónapok átlaghőmér-
séklete +16 és 18 0C közötti. Az ősz szintén rövid, a november a +2 0C
körüli átlaghőmérsékletével lényegében már télnek számít. A szántóföl-
di művelés szempontjából fontos vegetációs időszak így számottevően,
majd egy hónappal rövidebb, mint például a rajna-vidéken, s kb. 16–18
nappal rövidebb, mint brandenburgban, berlin térségében. A porosz (a
mai észak-lengyel) területeken a szántóföldi munkák csak az év kezdete
után 80–90 nappal (három hónappal) kezdődhettek (s kezdődhetnek),
azaz leghamarabb március végén, április elején, majd egy hónappal később,
mint a rajna-vidéken. Az őszi gabonát is közel egy hónappal korában
kellett (s kell) vetni, mint a rajna-környéki területeken, azaz valamikor
szeptember közepén, második harmadának végén. A mezőgazdasági mun-
kákat így rövidebb idő alatt, nagyobb intenzitással kellett elvégezni, s
kell ma is. A rövid vegetációs időszak miatt az „átlagos” időjárási viszo-
nyoktól történő bármilyen eltérés sokkal súlyosabb következményekkel
járt a mezőgazdaságra, mint a nyugatabbra eső vidékeken. mind a mai
11
napig komoly gondokat okoz a tavaszi időszakban gyakori nagy hőmér-

sékletingadozás, a rügyezést vagy az elvetett magvak kikelését súlyosan
károsító dér vagy éjszakai fagy. még májusban, sőt júniusban is előfor-
dulhatnak alacsony éjszakai hőmérsékletek. Az egykori porosz területe-
ken az alacsony hőmérsékletű, hűvös vagy hideg napok száma évente
átlagosan 170–180.1 évi csapadékmennyisége 600–700 milliméter. ter-
mészetföldrajzi szempontból a porosz területek a glaciáris akkumuláci-
ós német-lengyel-síksághoz tartoznak.2 A középkorban ez a térség a Hol-
landiától litvániáig, a baltikumig húzódó különböző vizek (folyók, tavak,
patakok), tocsogók, mocsarak, ingoványok, lápok, savanyú szénát adó
rétek és hatalmas erdők végeláthatatlan világához tartozott. Az alacsony
fekvésű, vizek sokaságával borított porosz területeken az átlagosnál kicsi-
vel is több csapadék a középkorban azonnal súlyos ár- és belvízgondokat
okozott. A hatalmas mocsarak és erdők szinte áthághatatlan akadály-
nak bizonyultak. nem csak a közlekedés elé állítottak komoly nehézsége-
ket, de a tájékozódást is rettentően megnehezítették, amit a gyakori köd
csak tovább súlyosbított.3 Az egykori erdők hatalmas kiterjedését jól
érzékelteti, hogy még 1928-ban is a geserich-tótól (jeziorak) egészen az
Alle-folyóig (lava) összefüggő erdőterület borította a földet.4 A száraz-
földi közlekedés szempontjából a hideg, kemény faggyal járó tél volt a
legalkalmasabb, amikor befagytak a mocsarak, tavak, folyók. már gallus
Anonymus lengyel krónikás arról számolt be, hogy iii. boleslaw király a
„legnagyobb fagy idején” támadt a porosz földekre, és „a befagyott tavak
és mocsarak jegét használta hídként, mivel ebbe az országba csak
tavakon és mocsarakon át lehet bejutni”.5 Ősszel, tavasszal vagy enyhe
télen gyakorlatilag lehetetlen volt az utakon és ösvényeken közlekedni.
A német lovagrend 14. századi krónikaírója, peter von dusburg beszá-
molója szerint, amikor 1255-ben a brandenburgi őrgróf keresztes sereg-
gel poroszföldre érkezett, hogy segítse a lovagrendet a pogányok elleni
harcban, szokatlanul enyhe tél volt, ezért az ingoványos, lápos földeken
lehetetlennek bizonyult bármiféle katonai akció, így dolgavégezetlenül
hazatért.6 de ii. ottokár cseh király poroszok elleni keresztes hadjárata
is eredménytelenül zárult, mert a hirtelen beköszönt hóolvadás sárten-
gerré változtatta a porosz vidéket, és lehetetlenné tette a páncélos hadak
felvonulását.7 1337-ben szintén az enyhe tél hiúsította meg jános cseh
király litvánok elleni második keresztes hadjáratát.8 Ugyanez történt
1344/45 telén is.9 iv. károly császár az önéletrajzában erről így írt: „Nem
sokkal később e fejedelmek és előkelő urak Boroszlóból Poroszország
felé vonultak tovább. Ott hosszú ideig vesztegeltek a fagy beálltára
várva, a tél azonban olyan enyhe és szelíd volt, hogy a jégen átkelni
egyáltalán nem lehetett, mint más években szokásos volt. Így a sok
tekintélyes úr, fáradságot és pénzt elvesztegetvén, kénytelen volt ter-
vét feladni.”10 1370-ben és 1371-ben egyaránt a sok csapadék és az enyhe
12
tél miatt az utakon lehetetlenné vált a közlekedés és az áruszállítás.11 Az

1376 és 1387 közötti évtizedben az enyhe telek miatt sorra meghiúsultak
a litvánia ellen tervezett hadjáratok.12 Ugyanez történt 1391-ben, 1394/95-
ben, s 1396/97-ben is.13 bartholomaeus Angelicus ferences szerzetes már
a 13. század közepén azt írta a balti térségről, hogy „… nagyon sok helyen
mocsaras, nagyon sok erdő van ott, folyók és vízfolyások sokasága
szabdalja. Az erdők és mocsarak oltalmazzák, és a folyókon, erdő-
kön, mocsarakon kívül csak nagyon kevés erődítménye van. Emiatt
ezt a területet nyáron aligha lehet meghódítani, csak télen, amikor
a folyók és a vizek befagytak.”14 egy évszázaddal később, 1371-ben jean
de mandevilles francia nemes, aki keresztesként érkezett poroszország-
ba, a következőkről számolt be: „… porosz és litván hadjáratra csak
télen lehet vállalkozni a számtalan mocsár és víz miatt, amelyeken
csak akkor lehet átkelni, ha befagytak. De ha túl sok hó esik, akkor is
járhatatlanná válik minden. Ha egyáltalán nincs hó, a befagyott vizek
jege csúszós lesz, és sem ember, sem ló nem képes azon járni…”.15
A folyóvizek sem jelenthettek mindig természetes közlekedési útvo-
nalat, mert a porosz területeken, a síkvidéken lelassult, alacsony esésű
folyók lerakódó hordalékából zátonyok, homokpadok, gázlók képződtek,
s a nagy mennyiségű hordalék-lerakódás következtében gyakran a vízfo-
lyások medre is változtatta helyét és irányát. A fősodrás akár egyik évről
a másikra új mederbe terelődhetett, így a hajósoknak mindig újra fel
kellett deríteni a hajózható főágat, nehogy bárkáikkal zátonyra fussa-
nak vagy homokpadon rekedjenek.16 A visztula mai deltavidékén a közép-
korban még sokkal nagyobb területet borított víz, és a hajózás szem-
pontjából fontos főág nem közvetlenül a balti-tengerbe ömlött, hanem a
nyílt tengertől hosszú dűnesorral, turzással (németül: nehrung)17 elzárt
visztula-öbölbe (Frisches Haff). ez az ún. elbingi-visztula volt a közép-
kor fő közlekedési útvonala.18 danzig (gdańsk) felé csak kevés víz folyt,
és maga a visztula-öböl is jóval nagyobb volt, egészen danzigig terjedt,
de a Frisches Haff itteni részét egy homokpad, egy dűne elvágta az öböl
hajózható vízfelületétől.19 A visztula mai torkolati ágát csak 1894-ben
alakították ki a tengerparti dűne átvágásával. A visztula-öbölbe ömlő
folyóágakat zsilipekkel zárták le, így megnövelték az új meder vízhoza-
mát, és hajózhatóvá tették a mesterségesen kialakított főágat.20 A visz-
tula thorn (toruń) városánál lépett be poroszországba, s 232 kilométer
hosszan folyt keresztül a német lovagrend államán. thorn mintegy 35
méterrel van a tengerszint felett, azaz a visztulának a több mint 200
kilométeres poroszországi szakaszán lényegében érzékelhetetlen volt a
folyó esése.21 Az egykori montautól (mątowy Wielkie) délre a folyó két,
közel azonos nagyságú ágra vált szét: egy észak felé tovább folyó ágra
(ebből alakították ki a 19. század végén a mai főágat), és egy északkelet-
re kanyarodó ágra, amit nogatnak neveznek. Az északra tartó visztula-
13
ág a tengerparti nagy dűne előtt ismét szétágazott, és egy kisebb vízho-

zamú ág nyugatra kanyarodva a visztula-öböl többi részétől elzárt, ún.
danzigi-lagúnába folyt, onnan pedig a tengerbe. A másik, bő vízhozamú
ún. elbingi visztula-ág a dűnénél keletre fordult, s úgy ömlött a Friss-
ches Haff vizébe. A visztula-öbölhöz közeledve a nogat is tovább ága-
zott: a baloldali, kisebb vízhozamú ágát a középkori forrásokban jung-
frau-nak hívták. A fő ága, az Alte-nogat, közvetlenül elbing (elbląg) váro-
sánál folyt, jobb oldali ága pedig a drausen-tóba (druzno) ömlött, amely
a mai kiterjedéséhez képest kb. tízszer nagyobb vízfelület volt, ahonnan
egy átjáró vezetett a visztula-öbölbe.22 A folyók által körbevett terület
sziget-jelleget kapott. ezt a mocsaras, vizenyős, az árvizek által gyakran
elöntött, sok helyen még a tengerszintnél is alacsonyabban fekvő, a visz-
tula-nogat folyóágak által körbevett vidéket a középkori (és kora újkori)
forrásokban Werdernek nevezték, és több Werdert is megkülönböztet-
tek egymástól. A visztulától nyugatra az ún. danziger- és a kleine Wer-
der helyezkedett el, a visztula és a nogat közötti területet große marien-
burger Werdernek hívták, amit számos kisebb folyóág szelt át. marien-
burgtól (malbork) keletre, a nogat és a drausen-tó között feküdt a klei-
ne marienburger Werder, a nogat folyótól tiegenhof faluig terjedően pedig
az elbinger Werder.23 A Werderek nagyon termékeny területek voltak, de
hosszú ideig, a vízelvezető árkok, zsilipek s gátak megépítéséig állandó-
an ár- és belvíz fenyegette területeknek számítottak, ezért jó ideig nagyon
ritkán lakott vidékek voltak.24 A deltavidék vízmentesítése, lecsapolása
a lovagrendi állam létrejöttét követően is még hosszú ideig tartott. Az
északnyugati részeken először csak két falu jött létre egy-egy magasab-
ban fekvő helyen: neuendorf (1346) és plehnendorf (1353). A többi tele-
pülést később, lépésről-lépésre alapították. A mélyebben fekvő területek
művelhetővé tétele a középkor technikai szintjén igen kemény és hossza-
dalmas munka volt. ezért nem meglepő, hogy például a danziger Wer-
der legrégebbi gát- és vízszabályozással kapcsolatos rendelkezései 1407-
ből és 1422-ből származnak, s mindkét szabályozás hosszú ideig, egé-
szen a 18. század végéig érvényben maradt.25
Földrajzi értelemben a porosz földek síkságnak minősültek, de az
itteni felszín változatosabb, mint a német-lengyel síkság nyugati része-
in. számos helyen kiemelkedik az alföld kategóriából, azaz a tengerszint
feletti 200 métert is meghaladja. A visztula-völgye és a vizekben különö-
sen gazdag mazúri-tóhátság között elterülő tájat a középkorban „porosz
felföldnek” hívták, melyet keleten a passarge (pasłęka)-folyó határolt. A
porosz törzsi területek közül pomesania és pogesania jelentős része pél-
dául erre a vidékre esett. A porosz földek leírásánál már a krónikaíró
peter von dusburg különbséget tett partes inferiores és partes superi-
ores között. A visztula és a passarge közötti részeket sorolta a partes
superioreshoz, a passarge-tól keletre elterülő földeket pedig a partes
14
inferioreshoz.26 A „felföld” legmagasabb pontja tannenberg közelében a

kernsdorfi magaslat (dylewska góra) 313 méter. A közelében lévő gil-
gensburg (dąbrówno) melletti magaslat, poroszországi viszonyok között,
a maga 232 méterével szintén figyelemre méltó kiemelkedésnek számít.
A preußisch eylau (bagratinovszk) – zinten (kornevo) – Heilsberg (lidz-
bark Warmiński) határolta háromszögben néhány magaslat szintén 200
méter feletti (216 és 211 méter). A passarge folyótól keletre, az Allenste-
in (olsztyn), ortelsburg (szczytno), sensburg (mrągowo), rhein (ryn)
és rössel (reszel) települések által határolt térség átlagos tengerszint
feletti magassága 200 méter alatti, míg a mazúri tavaktól keletre, a lit-
ván határvidékhez közel, az egykori sudauen törzsi területen lévő domb-
vidéken 300 métert meghaladó magaslatok is vannak (309 és 304 méter).
Az elbing (elbląg) városa és a Frisches Haff közötti, 200 métert közelítő
halmok szintén látványosan kiemelkednek környezetükből. Az ossa- és
a visztula-folyók által határolt kulmerlandi (chelmnói) és dobrini földek
50–100 méteres átlagos tengerszint feletti magasságukkal a középkor-
ban ugyancsak a lovagrendi állam magasabban fekvő területei közé tar-
toztak. A visztula deltavidéke viszont alig 1–2 méterrel van csak a ten-
ger szintje felett, de számos helyen a tengerszintnél alacsonyabban fekvő
földek is előfordultak.27 A tenger felé futó folyók, mint a visztula, a pas-
sarge, az Alle (lava) vagy a pregel (pregolja) tágabb völgyei alacsonyan
fekvő alföldi tájak voltak, s ma is azok. A poroszországi folyók három
nagy vízgyűjtő területet alkotnak. Az első a visztula vidéke, ahol olyan
jelentősebb folyók táplálják a visztulát, mint a drewenz (drwęca) vagy
az ossa, melyek szintén számos mellékfolyóval rendelkeznek. ettől kele-
tebbre a passarge vízgyűjtője terül el. Ahogyan a visztula, úgy a passar-
ge sem a nyílt tengerbe ömlik, hanem a Frisches Haffba. A harmadik
nagy vízgyűjtő folyói és patakjai a pregel vizét táplálják, és a memel (neḿunas)
valamint az Alle tágabb térségét is magába foglalja. jórészt ezt a vidéket
nevezték a középkorban „mélyföldnek”, partes inferioresnak, ahol a
legnagyobb mocsarak terültek el, elsősorban labiau (poleszk) és inster-
burg (Csernyakovszk) vidékén. A labiau környéki nagy ingovány példá-
ul majd 200 km2 felületű volt.28 de a pregel alsó folyásának vidéke is
szinte egyetlen nagy mocsár volt. A pregelből leágazó folyóág, a deime
(dejma), amely a kúr-öbölbe (kurisches Haff, kursszkij zalív) ömlött,
közepes vízállásnál alig volt fél méternél mélyebb, alacsony vízállás ese-
tén pedig csak 20–30 centiméter. árvíz idején azonban a vízmélység az
1,5–2 métert is elérhette. A középkorban a deime völgye végig mocsár-
terület volt, ahol szinte még csónakkal sem lehetett közlekedni. A 14.
század folyamán a német lovagrend gátak építésével, folyószabályozás-
sal igyekezett megnövelni a deime vízmennyiségét, hogy kisebb bárkák-
kal hajózhatóvá váljon, s így vízi összeköttetést teremtsen a visztula- és
a kúr-öböl között.29
15
A kisebb-nagyobb folyók és patakok sokasága, a kiterjedt mocsarak,

lápok és ingoványok mellett számtalan tó is borította a porosz törzsek
szállásterületeit, különösen az ún. „felföldön” és a mazúri tóvidéken,
ahol mintegy 300 tó található. A felszíni vizek határtalan bősége miatt
nem meglepő, hogy a 14. század utolsó harmadában és a 15. század ele-
jén a porosz területekről készített első útleírásokban, úti beszámolók-
ban nem is annyira az utak, hanem sokkal inkább a mocsarakon és folyó-
kon történő átkelést lehetővé tevő gázlók voltak feltüntetve.30 A gázlók
korabeli fontosságát jelzi az is, hogy 1343-ban a német lovagrendi állam
és mazóvia közötti határ megállapításakor az egyes folyóknál lévő átke-
lőhelyekhez igazították a határvonalat.31 A folyók és tavak vízszintje a
vízgyűjtő területek csapadékmennyiségétől függően jelentős ingadozást
mutatott. veszélyes árvizek döntően április első felében fordultak elő, a
hóolvadást követően, ami viszont a tél és a nyár közötti rövid átmenet
miatt nagyon gyors volt. A visztula alsó folyásvidékén (azaz poroszor-
szágban) a jég és a hó olvadása gyakran később következett be (s követ-
kezik be manapság is), mint a középső és felső folyásvidékeken, ami nem
egyszer nagy, jeges áradást okozott az alsó szakaszon. A közepes vízál-
láshoz mérten árvíz idején akár 6 méterrel magasabb vízállás is előfor-
dulhatott. A jégzajlás illetve a jeges ár a memel, a pregel és a passarge
folyókon szintén veszélyes árvizeket okozhatott (és okoz).32 1331. márci-
us 3-án például a visztula jégzajlása miatt olyan nagy árvíz keletkezett,
hogy elöntötte thorn (toruń) városát, embereket s állatokat ragadott
magával, és számos épületet tett tönkre.33 1337-ben szintén nagy árvíz
pusztított a visztula mellett.34 1363. április 2-án ugyancsak a jégzajlás
okozott árvizet a lovagrendi államban.35 Az 1376 tavaszán bekövetkezett
nagy árvíz teljesen tönkretette a visztula-környéki szántóföldeket.36 1388
februárjában és márciusában a földeket borító hóra zúduló hatalmas
eső akkora árvizet okozott, hogy a deltavidéket teljesen elárasztotta.37
Az 1406/07. tél nagyon enyhe volt, 1407 áprilisában viszont hirtelen sok
hó esett, így az április végi jégzajlás miatt újra jeges ár pusztított.38 1456-
ban Húsvét után szintén a jégzajlás okozott árvizet a visztulán.39 Ugyan-
ez történt 1463,40 147741 és 149342 tavaszán is. A hóolvadás a tavak víz-
szintjét is jelentősen megemelte, így évről-évre változott a mocsarak s
vizenyős területek kiterjedése. A csapadék mellett a poroszországi folyók
alsó szakaszán gyakran az is árvizet okozott, hogy a tenger felől fújó
erős szelek a visztula- és a kúr-öböl vizét visszaduzzasztotta a folyók-
ba.43 1449 őszén például a balti-tenger déli partvidékén tomboló nagy
orkán miatt a visszaduzzasztott víz hullámverése tönkretette a gátakat,
s elöntötte a földeket.44 Ugyanez történt 147745 és 147946 szeptemberé-
ben, 1485 májusában47 és 1492-ben.48
közlekedési, gazdasági szempontból a porosz területeket nyugatról
határoló visztula volt a legfontosabb. dél felé összeköttetést biztosított
16
a lengyel fejedelemségekkel, északi irányban pedig a balti-tengerrel. A

középső, belső porosz földeket a mintegy 171 kilométer hosszú passarge
kötötte össze a visztula-öblön keresztül a tengerrel. A keleti területeken
a pregel (pregolja) és nagyobb mellékfolyói (Alle/lava, inster/instruo,
Angerapp/Angrapa) a belső vidékek számára szintén kapcsolatot jelen-
tettek a tenger felé. A porosz vidékek közvetlenül a balti-tengerrel egye-
dül a visztula- és a kúr-öböl közötti félszigetnél, samland tartomány
partjainál érintkeztek. samland nyugati partját magas, 50–60 méter
magas dűnék szegélyezik, és északi oldala is meredek, így természetes,
jó kikötőhellyel nem rendelkezik. A félsziget déli oldalánál a visztula-
öbölbe ömlő pregel-folyó viszont a legkorábbi időktől kezdve védett, ter-
mészetes kikötési helyet jelentett. königsbergtől a torkolatig a mélysége
már 6 méter, szélessége pedig 90 méter.49 Amikor lübeck városa sam-
land földjén hajói számára alkalmas kikötőt, és riga mintájára egy sza-
bad várost akart alapítani,50 magától értetődően a pregel torkolatvidé-
két szemelte ki, ahol egy dombra épített porosz földvár és a mellette fekvő
település, tuwangste, már a viking időktől ismert kereskedő- és horgony-
zóhely volt.51
A tóvidékeken a sűrűn egymás mellett fekvő tavak – kisebb-nagyobb
szárazföldi átszállásokkal megszakítva – szintén természetes vízi uta-
kat jelentettek. 1379-ben például Winrich von kniprode nagymester és
kísérete a mazúri tóvidék északi végénél fekvő Angerburgtól (Węgorze-
wo) a tavakon keresztül csónakokkal ment a tóvidék déli részén lévő
johannisburgba (pisz), majd onnan a pissek (pisa), narow (narew), bug
és visztula folyókon közlekedve tért vissza a nogat melletti marienburg-
ba.52 saalfeld (zalewo) lakói a 14. század első harmadában csatornát
építettek az ewing és a geserich (jeziorak) tavak közé, s így közvetlen
vízi összeköttetést teremtettek a geserich-tó déli csücskénél fekvő deutsch-
eylau (iława) városával. A csatorna átlagos vízmélysége 1,25, szélessége
pedig 7,5 méter volt. 1334-ben saalfeld megkapta azt a jogot, hogy az
általa épített csatornát kizárólag az ő polgárai használhassák.53 A 15.
század elején a német lovagrend azt tervezte, hogy a deime és a memel-
be ömlő gilge folyókat egy csatornával köti össze, de a lengyel-litván
állammal vívott nagy háború (1409–1411) és a rákövetkező évtizedek
újabb fegyveres konfliktusai ezt meghiúsították.54 A porosz területeken
az egész középkoron át a folyók, tavak, partmenti tengervizek jelentet-
ték a közlekedés fő útjait, mert az erdők és mocsarak szinte járhatatla-
nok voltak.55 ennek ellenére a 13. századi források mégis említettek egy
szárazföldi utat, melyet régóta használtak az itteniek, az ún. via anti-
quát, amit a középkor későbbi századaiban inkább via Ruthenicalis
néven ismertek. ez az út egészen a tengerpartig, elbing városáig húzó-
dott, délen pedig varsóig, ahonnan tovább ment Halics (galicia) irányá-
ba. legrégebbi elnevezése azt jelzi, hogy ez az út már a lovagrendi ura-
17
lom előtt ismert és használatos volt. Az útvonal mentén számos ókori

ezüstlelet került elő, ami szintén a via antiqua régiségét bizonyítja.56
A középkori poroszországot szinte végeláthatatlan, egybefüggő erdő
borította, melynek jó része lombhullató (bükk, tölgy, éger, kőris, juhar,
berkenye, rezgőnyár, fűz, nyír, hárs) erdő volt, de a tűlevelűek aránya
sem volt kevés. A növényzet nagymértékben a talajadottságoktól és a
talajvíz szintjétől függött. bükk például jórészt csak samlandban és kelet-
poroszország nyugati részein fordult elő, általában szigetszerű, kisebb-
nagyobb erdők formájában. kelet-poroszország nagy részén a kocsányos
tölgy volt a legelterjedtebb fafajta, valamint a lucfenyő.57 Az erdők és
vizek bősége miatt poroszország vadban és halban gazdag vidék volt,
amiről már a 9. században megemlékezett egy Wulfstan nevű angolszász
utazó.58 Az erdőkben bölények, medvék, szarvasok, őzek, vaddisznók,
farkasok, értékes prémű állatok (nyest, nyuszt, hermelin, hód, vidra,
mókus, róka stb.) éltek, ehető gombák, vadgyümölcsök, bogyók termettek.
Wulfstan leírása szerint az itteni erdőkben nagyon sok volt a méz is.59
A német-lengyel síkság többi részéhez hasonlóan a porosz területe-
ken is a homoktalajok voltak a meghatározóak. A termékenyebb, föld-
művelésre alkalmasabb barna erdőtalaj vagy hordaléktalaj leginkább a
folyók mentén és a torkolatvidékeken, illetve a tölgy- és bükkerdők terü-
letén fordult elő. poroszország északnyugati térségeiben ez a talajtípus
volt a domináns. vályog- és tőzegtalajok szintén gyakran előfordultak,
különösen a pregeltől délre elterülő vizenyős, ingoványos vidékeken,
vagy a passarge folyó vidékén. A legrosszabb talajok a tóvidékeken talál-
hatóak ma is, ameddig egykor a morénák terjedtek. A kimosódás hatá-
sára ugyanis itt már csak homokos talajok maradtak.60 mezőgazdasági
művelés szempontjából a legtermékenyebb földek a visztula deltavidé-
kén, az ún. Werderek térségében, valamint a visztula mentén és kulmer-
land területén voltak (s vannak ma is). A Werderek alacsony fekvésük
miatt gyakorlatilag minden árvíz alkalmával víz alá kerültek, ezért –
dacára kitűnő termőföldjeinek – ott szinte nem is éltek emberek. kul-
merland földjén viszont már a 13. század elején is viszonylag nagyobb
számú népesség élt. itt az erdők kiterjedése sem volt olyan nagy, mint a
tényleges porosz földeken. kulmerland tartományban az összes terület
50–60%-a lehetett az erdők aránya, míg a porosz területeken ez 80–90%
volt.61
A porosz törzsek, majd később a német s egyéb telepesek megélheté-
se szempontjából a talajadottságoknál sokkal fontosabbak s meghatáro-
zóbbak voltak a vízrajzi, hidrológiai viszonyok. A sok mocsár, vízfolyás,
árterület, tó miatt szinte mindenhol magas talajvízzel vagy gyakran bekövet-
kező árral, elöntéssel kellett számolni, így gazdálkodásra, földművelésre
és megtelepedésre egyaránt csak a dombhátakat, magasabban fekvő terü-
leteket vehették igénybe. A tavak, lápok, vízfolyások, ingoványok soka-
18
ságából következően a tanyáknál vagy tanyabokroknál nagyobb méretű

települések a német lovagrend és a nyugati telepesek megjelenése előtt
nem is voltak poroszországban.62 európai értelemben vett falvak (és
városok) csak a tervszerű betelepítésekkel együtt járó gátépítések és
vízelvezető árkok, csatornák kialakítása következtében jöttek létre. A
porosz területek vízhálózata, és általában is természetföldrajzi adottságai
– egészen a 19–20. századi nagymértékű folyószabályozási munkákig –
alapvetően meghatározták a térség településszerkezetének alakulását.
poroszország történeti és jelenkori földrajzához két nagy, a nyílt ten-
gertől hosszú turzással elválasztott, s csak egy-egy keskeny átjáróval
összeköttetést biztosító, majdhogynem édes vizű öböl is tartozik: a Fris-
ches Haff (visztula-öböl) és a kurisches Haff (kúr-öböl). maga a balti-
tenger sem nagy sótartalmú, mert az alacsony párolgásnak és a bele ömlő
számos folyónak köszönhetően jelentős az édesvíznyeresége. sótartal-
ma így minimálisnak (6–8 ‰) mondható, a Finn-öbölben pedig – mely
turzással el sincs választva a tengertől – már csaknem kiédesedik (1‰).
Alacsony sótartalmuk miatt a balti-tenger nagy öblei (botteni-, Finn-, és
rigai-öböl) télen akár 4–5 hónapra is befagyhatnak, s hasonlóképpen a
visztula- és kúr-öblök vize is.63 mivel a porosz területek természetes,
védett kikötőhelyei csak ezen öblökön keresztül voltak megközelíthetőek
a tenger felől, a középkorban a téli hónapokban a hajózás értelemszerű-
en szünetelt. A tengeri hajózás biztonsága érdekében a Hanza városok
előírása szerint a hajózási szezon február végétől, márciustól általában
október végéig tartott, utána már tilos volt a kikötőkből kihajózni, útra
kelni.64 ez a szabályozás a Hanza-kereskedelem által uralt északi- és balti-
tengeri hajózási idény kereteit jelölte ki, de az, hogy az egyes területe-
ken, így például poroszországban, a hatalom konkrétan mikortól enge-
délyezte a tengeri közlekedés megindulását, a helyi körülményektől füg-
gően néhány napos vagy hetes eltéréseket eredményezhetett. A német
lovagrend nagymesterének 1405. március 12-én kelt levelében például
az olvasható, hogy abban az esztendőben a biztonságos hajózási idény
Húsvétkor kezdődött, ami akkor április 19-re esett.65 de ahogyan télen a
befagyott mocsarak vagy tavak lehetővé tették a szárazföldi közlekedést,
úgy a turzások mögötti öblök befagyott vízfelülete gyorsabb és rövidebb
közlekedést biztosított az öblök egyes partszakaszai vagy pontjai között,
mint az egyenetlen domborzatú és sűrű erdővel borított partvidéken
történő közlekedés. A német lovagrend csapatai például 1252 telén a
visztula-öböl jegén keresztül indítottak támadást frater Henricus dic-
tus Stango christburgi komtúr vezetésével samland ellen.66 A középkor-
ban mindkét Haff gazdag halászhely volt. A Frisches Haff ma 80 km hosz-
szú, és 7,5–30 km széles, azaz átlagos szélessége 12 km. A középkorban
viszont még ennél is nagyobb volt: egészen danzig térségéig terjedt, délen
pedig sokkal mélyebben benyúlt a szárazföldbe.67 mai mélysége 2–5 méter
19
közötti, de a középkorban sok helyen ennél is sekélyebb volt. vízfelülete

mintegy 861 km2. A kurisches Haff 90 km hosszú, déli széleinél pedig a
45 km-es szélességet is eléri. vízfelszíne 1613 km2.68 A visztula-öbölnél a
turzás, vagy ahogyan a balti-tenger mentén a németek nevezik, a neh-
rung (a középkori forrásokban neria), ahogyan maga az öböl is, egykor
nyugatabbra húzódott, mint manapság, egészen danzigig, amely így szin-
tén nem érintkezett közvetlenül a balti-tengerrel. (A nehrung szó porosz
eredetű, a nergia/nerige alakból származik.) A nyílt tengerre csak a
nehrung északi részén volt természetes átjáró, amellyel szemben egy
Honeda nevű porosz favár állt. Amikor ezt a német lovagrend 1239-ben
elfoglalta, a helyére saját várat épített, amely a balga nevet kapta. (A
név a porosz balge „mélyedés, árok, átjáró” jelentésű szóból származik.)
A középkorban ezt a kijáratot „alte tief”-nek nevezték. nem messze ettől,
Wogramnál (későbbi nevén pillau, ma baltijszk) 1376-ban a balti-tenger
áttörte a turzást, és egy újabb átjáró keletkezett, de alig több mint fél
évszázad alatt, a 15. század közepére ez a kijárat újból feltöltődött, elho-
mokosodott. A 15. század végétől a hullámverés fokozatosan ismét mélyí-
teni kezdte, és még egyszer áttörte a turzást. emberi beavatkozással ezt
az átjárót 1510-től kiszélesítették és hajózhatóvá tették, s a kora újkor-
ban már fontosabb volt, mint a régi, a balga várával szembeni átjáró, az
„alte tief”. A Frische nehrung 60 km hosszú, 1–3 km széles dűnesor, a
hullámzás által kihordott hordalékból keletkezett természetes homok-
gát, lényegében egy nagyon hosszú, keskeny félsziget. A kurische neh-
rung (neria curoniensis) a középkorban a poroszország és livónia közöt-
ti legrövidebb s legbiztonságosabb szárazföldi utat jelentette. 97 km hosz-
szú és 0,5–4 km széles.69 A középkorban itt nem éltek emberek, nem vol-
tak állandó települések. Amikor guillebert de lanoy flandriai lovag 1413-
ban königsbergből a kúr-öböl turzásán keresztül utazott livóniába, arról
számolt be, hogy az oda vezető úton semmilyen emberi településsel sem
találkozott.70
A lovagrendi állam visztulától nyugatra eső része, a szláv kasubok
lakta pommerellen földje 1309 után került a német lovagrend fennható-
sága alá. keleti határát a visztula, nyugati határát pedig a persante (par-
sęta) folyók jelentették. Felszínét alapvetően az eljegesedés után itt maradt
morénák határozzák meg, melyek magassága kelet felé, a visztula irá-
nyába növekszik. itt található a német-lengyel (vagy közép-európai) sík-
ság legmagasabb pontja (turmberg/Wieźyca 329 méter). A körülötte
elterülő, meredek dombokkal tagolt vidéket kasub vagy pomerániai svájc-
nak is nevezik. A porosz részekhez hasonlóan pommerellen területén is
számos tó terül el, melyek részei annak a nagyon széles tóhátságnak,
amely a közép-európai síkságon található, és amelyet a balti-tengerbe
ömlő nagy folyók völgyei három nagy részre tagolnak: nyugaton a meck-
lenburgi, az odera és a visztula között a pomerániai, a visztulától kelet-
20
re pedig a mazuri tóhátságra.71 pommerellen jelentősebb folyói, mint

például a brache (lengyel: brda), a Wda (lengyel: Wid) vagy a Ferse (len-
gyel: Wierzyca) a visztulába, vagy, mint a leba (Łeba) és a lupow (Łupa-
wa), közvetlenül a balti-tengerbe ömlenek. mivel e területen a jégkor-
szak utáni moréna halmok a meghatározó felszíni formák, ezzel együtt
szükségképpen a homokos talaj az általános és meghatározó.72 A közép-
kori források, a német lovagrend oklevelei is gyakran említették, hogy
pommerellen tartományban milyen gyenge minőségű szántóföldek vol-
tak.73 A pomerániai- és a gdański-öböl közötti egyenes tengerparton a
középkorban kisebb-nagyobb, 10–60 méter magas turzások sora rekesz-
tett el a tengertől tavakat, melyek közül a kisebbek mára már jórészt fel-
töltődtek, de a nagyobbak, mint a gardno- vagy Łebai-tó, még mindig
léteznek. pommerellen természetes növényzetét fenyvesek, fenyérpusz-
ták, ún. heidék és gyér legelők alkották.74
21
A Porosz törzsi terüLetek
A nyugat-balti nyelvcsaládba tartozó porosz törzsek legnagyobb töme-

gükben az Alsó-visztulától keletre, a visztula, a kúr-öböl és a memel (neḿu-
nas) folyó közötti közel 40.000 km2 területen éltek.75 számuk a 12–13.
század fordulóján, a német lovagrend megjelenését megelőzően 170–
180.000 fő lehetett. ez átlagosan 4 fő/km2 népsűrűséget jelentett, azaz a
porosz területek nagyon gyéren lakottak voltak.76 van olyan történetírói
álláspont is, amely még ennél is kevesebbre, csak 140.000-re teszi a porosz
népesség nagyságát, s ebből következően még alacsonyabbra a népsűrű-
séget.77
maga a porosz népnév a középkori forrásokban bukkant fel, legko-
rábban a 10. században, de már az ókori szerzők hírt adtak a visztulától
keletre a kúr-öbölig terjedő térségben élő népcsoportról. A régészeti lele-
tek ugyancsak megerősítik, hogy a poroszok régóta ezen a területen éltek.78
Az antik forrásokban először tacitus Germania című művében tűntek
fel aisti vagy aesti néven. leírása szerint az aisten törzsek (Aestorum
gentes) a szvéb-tenger (balti-tenger) jobb partján laknak. rítusaik és
szokásaik a szvébekhez (ti. a germánokhoz) hasonlítanak, nyelvük viszont
a britekhez (azaz keltákhoz) áll közel. Az istenek anyját tisztelik és vad-
kant ábrázoló amuletteket viselnek. ritka náluk a vas, ezért dorongokat,
fabunkókat használnak fegyverként. A germánok szokott kényelmessé-
géhez képest kitartóbban termesztenek gabonát és egyéb növényeket. A
tengert is kutatják, és ők az egyetlenek, akik a sekély vízben és a parto-
kon borostyánkövet, a maguk nyelvén glaesumot gyűjtögetnek.79 A medi-
terrán világ tudatába a balti-tenger térsége a borostyánnal vonult be,
amely legnagyobb mennyiségben éppen a kúr és porosz partoknál for-
dult elő.80 kr. után 150 táján ptolemaiosz galindai és sudioi nevű nép-
eket említett a balti-tenger délkeleti vidékén. A középkorban mindkét
elnevezés egy-egy porosz törzset jelölt.81 A német lovagrend krónikása,
peter von dusburg a 14. század első harmadában galindiát olyan nagy
területű, kiterjedt porosz földként írta le, amely ekkor már jórészt lakat-
22
lan volt, s csak végeláthatatlan erdő és mocsár borította.82 ebből arra

következtethetünk, hogy a 14. századra a galindok törzse lényegében
eltűnt, feltehetően beolvadt a mazurok népébe, s már csak tájjelölő föld-
rajzi névként ismerték. ennek fő oka az lehetett, hogy a poroszok többi
törzsével ellentétben a galindok jelentős hányada részt vett a népván-
dorlásban. egy részük – feltehetően a vandálokkal együtt – egészen His-
pániáig vándorolt, annak is a legnyugatibb tartományáig, galiciáig. más
részük a gótokhoz csatlakozott.83 A porosz törzsterületeken maradt gal-
indok etnikai önállóságának megszűnésében feltehetően nagy szerepe
lehetett a 11. és 12. századi lengyel expanzív törekvéseknek is: a lengyel
uralkodók megpróbálták uralmukat pomerániára és poroszföldre is kiter-
jeszteni.84 A 12. század végének lengyel krónikása, vincentius kadlubek,
aki igazságos kázmér mazóviai fejedelem udvarában élt, nemcsak a mazó-
viai hercegek poroszok elleni győzedelmes harcait örökítette meg, hanem
azt a véleményt is megfogalmazta, hogy a porosz földek egykor a lengyel
korona fennhatósága alá tartoztak, ezért jogosak a lengyel hódító törek-
vések.85 A galind megnevezés jelentésében a balti nyelvcsaládban gyak-
ran előforduló „gals” (lett), „galas” (litván) „határ, vég” jelentésű sza-
vakhoz kapcsolódik, azaz a porosz településterület határvidékén élőket
jelentette.86 bojtár endre szerint a népnévadásnak ez a módja máshol
sem volt ismeretlen. A letgal például a „lettek határán”, a zemgal/sem-
gal a „síkvidéken lakók végénél élőket” jelentette, de ugyancsak „vége-
ken lakót” jelentett a markomann (a latin margóval rokon gót marka
német Mark „határvidék”) vagy az ukrán, azaz a „krainán élő” (szláv
krain „vég”) szó is.87 A ptolemaiosz által említett másik törzs, a sudioi a
középkori német krónikákban többnyire sudav néven, szállásterülete
pedig Sudowen megnevezésben szerepelt, az orosz és lengyel források-
ban pedig jatvingként említik. egy 13. század második feléből szárma-
zó, ismeretlen szerzőjű leírás, a Descriptiones terrarum viszont külön-
külön, önálló törzsként szólt a sudavokról és a jatvingokról.88 bojtár endre
véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy az orosz és lengyel, vala-
mint a német terjeszkedés eltérő területeket érintett. A szlávok a jatvin-
gokkal kerültek először kapcsolatba, így az egész területre, más porosz
csoportokra is ezt a nevet terjesztették ki, míg az északnyugatról érkező
németek a sudavokkal kerültek kapcsolatba, ezért az ő nevüket használ-
ták a tágabb térség megnevezésére is.89
Az aesti/aisti népnév tacitus után csak közel 400 évvel később, a 6.
században bukkant fel újra, amikor 520 körül Cassiodorus arról tudósí-
tott, hogy az Aisten törzsek követeket küldtek nagy theoderich osztro-
gót királyhoz, és borostyánt vittek neki ajándékba. beszámolója szerint
a gót uralkodónak korábban nem volt tudomása e nép létezéséről, s meg-
lepte a küldöttség érkezése.90 A 6. század közepén jordanes azt írta, hogy
„az Oceanus partján pedig, ahol a Vistula folyó árja hármas torko-
23
lattal ömlik bele, a vidivariusok laknak, akik különféle néptörzsek-

ből sereglettek össze. Mögöttük [azaz tőlük keletre] ugyancsak az Oce-
anus partjain telepedtek meg az aestusok, egy teljesen békés ember-
fajta”.91 A gótok nagyságának és dicsőségének hangsúlyozására mind-
azon népek között, akiket fennhatóságuk alá vontak, jordanes az aestu-
sokat is felsorolta: „Ugyanő [ti. Hermanarich király] igázta le hasonló-
an ésszel és erővel az aestusok törzsét is, akik a German-oceanus igen
messzire nyúló partját lakják.”92 A 9. század elején einhard, a Vita
Caroli Magni szerzője azt írta, hogy „a keleti tenger partján szlávok
és aistok élnek”.93 Ugyancsak a 9. században egy angolszász utazó, Wulfs-
tan arról számolt be, hogy Weonodlandtól (Wendenland, azaz a nyugati
szláv vend és pomerán területektől ?) keletre fekszik Eastland. Az Ais-
ten nép földjén ered az ifling nevű folyó, s ennek partján fekszik egy truso
nevű kereskedőhely. eastland részeként szólt Witlandról, amelyet a visz-
tula választ el Weonodlandtól.94 Az általa iflingnek nevezett folyó lénye-
gében a visztula egyik ága volt, amit mind a mai napig nogat néven isme-
rünk. ennek torkolatánál feküdt az a kereskedőhely, amit a korai közép-
korban truso néven ismertek a balti-tenger térségében.95 Witland vagy
Wiedland feltehetően azt a területet jelölte, ahol a jordanes által emlí-
tett vidivariusok éltek. A Getica leírása szerint a vidiváriusok „a Visc-
la folyó hullámaival körüljárt szigeten”, azaz a visztula-deltában, a
későbbiekben Werder-nek nevezett térségben laktak.96 Wolfgang laur
szerint a vidivarii olyan gót és gepida néptöredékekből álló törzs volt,
amely balti, döntően porosz csoportokkal keveredett.97 jordanes művé-
ben az olvasható, hogy a vidivariusok által lakott „szigetet” a gepidák
korábban Gepedoiosnak nevezték el.98 A régészeti leletek tanúsága sze-
rint tény, hogy a kr. e. 2. század közepétől a tágabb értelemben vett visz-
tula vidékén hosszabb-rövidebb ideig különböző germán népek (vandá-
lok, burgundok, gótok, gepidák) éltek.99 A gótok és a baltiak találkozásá-
ra, egymás mellett élésére, vagy akár keveredésének nyomára utalhat-
nak egyes *gud-tőt tartalmazó szavak is, mint például Gdańsk vagy Gdynia
városok nevei.100
minden jel szerint az antik és kora középkori forrásokban említett
aisti nép településterülete megegyezett a visztulától keletre fekvő, a
későbbi századokban porosznak nevezett nép szállásvidékével. kézen-
fekvőnek tűnik, hogy az aesti/aisti megnevezés az ógermán eistr/eistir
(east, osten), azaz „kelet” illetve „keleti” szavak jelentéséből származott.
A germánok vélhetően ezzel a gyűjtőnévvel illették a tőlük keletebbre élő
népeket.101 A balti-tengeren fellendülő skandináv és szláv hajózás102 nyo-
mán azonban egyre pontosabb kép kezdett kirajzolódni az egyes balti
népekről, s egyre inkább különbséget tettek közöttük, ami a megnevezé-
sükben is megnyilvánult. Így például a viking kortól kezdődően az aesti
népnév jelentése a skandinávoknál kezdett leszűkülni az északkeleti balti
24
térségben élő észtekre, hiszen kereskedelmi s katonai tevékenységük a

mai észt partoknál és a Finn-öböl környékén volt a legerőteljesebb.103
vannak olyan vélemények is, hogy az aesti/aisti népnév az aist tő a „víz”
jelentésű indoeurópai au(e) tőből (vö. litván avots „vízforrás” és szanszk-
rit avani „folyó”) és az -ist képzőből tevődik össze, s azt jelenti, hogy
„víz mellett élő”.104
A 9. század végi és 10. századi forrásokban a visztula és a memel (neḿu-
nas) folyók között élő népcsoportra az aesti/aisti helyett már a prussi,
pruci, prutheni megnevezések fordulnak elő. ez a név bruzi formában
először az ún. geographus bavarus (bajor geográfus) 870 körül keletke-
zett Descriptio civitatum ad septentrionalem plagam Danubi című
művében tűnik fel.105 majd egy évszázaddal később, 965-ben a szláv föl-
deket felkereső hispániai ibrahim-ibn-jakub úti beszámolójában brus
alakban jelenik meg. említi a lengyelek földjét, amely keleten a russzal,
északon pedig a brusokkal vagy burusokkal határos, akik az Óceán part-
ján laknak, s nyelvüket szomszédaik nem értik.106 egy ugyancsak 10. szá-
zad végi lengyel forrás szerint a poroszok hosszan a tengerpart mellett
élnek, szomszédságukban pedig a ruszok („…sicuti incipit a primo late-
re longum mare fine Pruzze, usque in locum, qui dicitur Russe”).107 A
porosz megnevezést használó lengyel krónikások azzal is tisztában vol-
tak, hogy az általuk említett népcsoport már nagyon régen a mondott
terület lakója. A Chronica principum Poloniae például a következőket
írta: „Hoc Prussie regio sic antiquitus populis sicut dicitur est loca-
ta”.108 A keleti szláv ún. nyesztor-krónika, a „poveszty vremennih let…”
szerint a varég-tenger mellett élő poroszok a többi balti, szláv és európai
néppel együtt noé jafet nevű fiától származtak.109 (A balti-tenger orosz
elnevezése jelzi a skandinávok meghatározó szerepét a térségben.) de
ezt erősíti meg saxo grammaticus 12. század végi dán krónikás is, aki
Gesta Danorum című művében azt írta, hogy a 9. században a dánok
nagyon sok harcot vívtak a poroszokkal, különösen azok sembi nevű tör-
zsével, a későbbi német forrásokban samlandnak nevezett területen.110
külön szólt egy Haquinus nevű dán vezérről, aki nem egyszerűen csak
rablóhadjáratot vezetett samlandra, hanem ott is kívánt letelepedni. Ahogy
partot ért, felgyújtatta flottáját, hogy senki se tudjon hazatérni dániá-
ba, és sembi nőkkel házasodtak össze, miután megölték azok korábbi
férjét.111 A németek közül elsőnek brémai ádám adott hírt a poroszokról
Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificum című művében, amelyben
a balti-tenger 11. század végi viszonyait örökítette meg. leírása szerint
az odera folyón túl először a pomeránok élnek, majd a lengyelek, tőlük
keletre a poroszok és a behemosok (?), ezektől is keletebbre pedig a ruszok
(„trans Oddoram fluvium primi habitant Pomerani, deinde Poloni,
qui a latere habent hinc Pruzzos, inde Behemos, ab oriente Ruzzos”).
A poroszok egyik törzséről, a sembikről („Semland provinciam, quam
25
possident Pruzi”) részletesebben is beszámolt. A samlandnak nevezett

terület „határos a ruzzikkal és a polonikkal. Ezt a sembik vagy pruz-
zik lakják. Igen emberséges emberek, akik segítenek a tengeren veszély-
ben forgóknak, vagy akiket kalózok fenyegetnek. Az aranyat és az
ezüstöt kevésre becsülik, idegen prémekben bővelkednek, melyeknek
dögvészes bűze a mi földünkre hurcolta be a hiúság mérgét. Ők eze-
ket annyiba veszik, mint a ganéjt, úgy vélem, a mi vesztünkre, mert
mi, ha törik, ha szakad, nyusztprémes ruhára vágyunk, mint a leg-
nagyobb boldogságra. Ők a gyapjúruhákért, amelyeket faldonának
nevezünk, felajánlják az annyira értékes nyusztokat. Sok dicséretre
méltó dolgot lehetne mondani e népek szokásairól, ha övék lenne Krisz-
tus hite, melynek hirdetőit szörnyen üldözik. Őnáluk szenvedett vér-
tanúhalált a csehek kiváló püspöke, Adalbert.”112 A porosz elnevezés
feltehetően lengyel eredetű, ezért sem bukkant fel a lengyel állam létre-
jötte előtt. A lengyel krónikákban a visztulától nyugatra fekvő terület
Po-morze, azaz „tengermellék” volt, míg a keletre lévő földek Po-Rus,
„oroszföld határáig” terjedtek. (A litván földeket a 10–12. századi forrá-
sokban még a rusz részének tartották.)113 Ugyanez a magyarázat olvas-
ható lassú istván 1828-ban megjelent könyvében is: „A Prusszia nevet
némellyek ezen slavus szóktól »Po« ’mellett’ és «Russi» ’oroszok’
hozzák le, mivel az oroszok mellett laktak, mások pedig egy a Kuri
öbölbe szakadó Russ nevű folyó víztől, melly szerént a Prussziaiak a
Russ vize partjain lakó népeknek neveztettek.”114 de olyan vélemé-
nyek is vannak, hogy a porosz népnév nem földrajzi elhelyezkedésből
eredeztethető, hanem e nép életmódjához kötődő fontos tulajdonságra
utal, s annyit jelent, hogy „lótenyésztő, lovas” (vö. gót prus „ló”, ószláv
prussa „kanca”). A poroszok életében ugyanis központi jelentőségű volt
a lótartás, ezt a régészeti leletek a korai vaskortól egyértelműen igazol-
ják.115 de az írott forrásokban is van nyoma: már a 9. században Wulfstan
egy aestus temetési szertartáshoz kapcsolódó lóversenyről számolt
be.116 egy másik balti nép, a litvánok körében a ló jelentőségét, fontossá-
gát mutatja, hogy az elhunytnak még a 14. században is leölt lovával
együtt adták meg a végtisztességet. Hermann von Wartberge lovagrendi
krónikás beszámolója szerint például akkor, amikor Algirdas nagyfeje-
delem 1377-ben meghalt, kincseit és 18 harci lovát is a halotti máglyára
tették.117
A német lovagrend krónikása, peter von dusburg 1326-ban elkészült
Chronica terrae Prussiae című művében 11 részre, törzsi területre osz-
totta fel a porosz földeket („terra prussie in XI partes dividitur”).118
Az első rész kulmerland és löbau vidéke („Colmensis et Lubovia”), de
dusburg ezeket tévesen sorolta a porosz területekhez. kulmerland és
löbau földjén nem poroszok, hanem lengyelek éltek, és de iure a 13. szá-
zad elején lengyel fennhatóság alá is tartoztak, ahol a poroszok rablótá-
26
madásaikkal jelentős pusztításokat is okoztak.119 éppen ezeknek a porosz

támadásoknak a megfékezésére, a határok védelmére kérte fel 1226-ban
konrád mazóviai herceg a német lovagrendet, s felajánlotta részére kul-
merland tartományt. A herceg ajánlatáról ii. Frigyes császár lovagrend-
nek adott 1226. évi rimini bullájából tudunk: „a mi hívünk, Konrád,
Mazóvia és Kujávia hercege megígérte és felajánlotta neki [ti. a nagy-
mesternek] és testvéreinek Kulmerlandot, az ő [konrád herceg] és a
porosz földek közötti területet, úgy, hogy ők [azaz a lovagok] vállalják
azt a fáradtságot, hogy Poroszországba tartósan benyomulnak és Isten
dicsőségére s tiszteletére azt birtokba veszik.”120 de krónikájában maga
dusburg is szólt arról, hogy kulmerland és löbau birtokokat a mazóviai
herceg adományozta a lovagrendnek: „A herceg (…) a német rendház
testvéreinek adományozta a kulmi földet és Löbaut és amit majdan
a poroszoktól elhódítanak”.121 Az első, valóban poroszok lakta nagyobb
törzsi terület a kulmerlandtól északra elterülő Pomesania volt. nyuga-
ton a visztula határolta, északon a drausen-tó (druzno) és a nogat tor-
kolatvidékéig terjedt, keleti és déli határait azonban a végeláthatatlan
erdős és mocsaras vidéken lehetetlen pontosan megállapítani.122 A pome-
saniai törzsi terület több helyi fejedelem vagy klán birtokára, uralmi
területére oszlott, mint például Alyhem (később itt épült fel a lovagrend
központi rendháza, székhelye, marienburg), posolua vagy lynguar. Az
egyik legjelentősebb pomesaniai központ a grewose-dombon („várhe-
gyen”) álló porosz erődítmény lehetett (a lovagok később itt építették fel
Christburg várát), mert a közelében terült el a pogány poroszok egyik
szent erdeje. A német hódítás előtt pomesaniának elsősorban a keleti és
déli részei voltak sűrűbben lakottak, mert az itteni helynevek később is
inkább porosz, míg az északi és nyugati részeken döntően német erede-
tűek voltak. A pomesánok törzsi területe az ún. porosz „felföld” tekinté-
lyes részét tette ki, és a Wulfstan által említett kora középkori kereske-
dőhely, truso is ehhez tartozott.123 pomesaniától keletre, még mindig a
porosz „felföldön”, de már a visztula-öböltől távol fekvő belső terület
volt Pogesania, a pogesánok törzsi szállásvidéke. ettől északra, a drau-
sen tótól egészen a pregel torkolatvidékéig terjedően, amit majdhogy-
nem középtájon a passarge-folyó szelt ketté, a visztula-öböl partvidéké-
nek jelentős részét magába foglaló Warmia (német nevén ermland) terült
el, a warmok földje.124 neve nagy valószínűséggel a porosz wormyan
„vörös” szóból származik.125 Warmiát keletről Natangen határolta, mely-
nek lakói a natangok vagy notangok voltak. A német lovagrend uralma
ellen 1260-ban kirobbant nagy porosz felkelés legjelentősebb vezére, Her-
kus monte is ebből a törzsből származott. natangen földjén, az Alle és a
passarge folyók közötti vidéken a 13. században a glottin-nemzetség szá-
mított a legelőkelőbb porosz klánnak.126 natangen éppúgy tengerparttal
nem rendelkező belső terület volt, mint pogesania. natangentől délre és
27
délkeletre, többé-kevésbé az Alle folyó jobb partjától kezdődött a bartok

földje, Barten tartomány, amely tulajdonképpen két részből, kis- és nagy
bartenből (minor et maior Bartha) állt.127 pogesania és barten déli
határai mentén, körülbelül a maurer-tó (lengyel: mamry) vidékétől mélyen
kelet felé elterülve helyezkedett el Galinden vagy Galindia területe. ez
az a föld, melynek lakóiról már ptolemaiosz is megemlékezett az ókor-
ban. peter von dusburg idején nagyon gyéren lakott, sűrű erdőkkel borí-
tott, szinte néptelen terület volt, amit a lovagrendi forrásokban általá-
ban csak Wildnisnek, azaz az emberi gazdálkodástól érintetlen „ősva-
donnak” neveztek (s ami természetesen ennél jóval nagyobb területeket
foglalt magába és más törzsi területekre is mélyen átnyúlt). galinden
déli határai, melyeket hosszú ideig gyakorlatilag képtelenség volt ponto-
san megállapítani, mazóviáig terjedtek, és lényegében körülölelték az
egész mazúri tóvidéket. poroszországnak, azaz a német lovagrend álla-
mának és a mazóviai hercegség határának kérdését csak 1343-ban, a
lovagrend és lengyelország között megkötött kaliszi békeszerződéssel
egyidejűleg rendezték. A lengyelországhoz tartozó dobrini (dobrzyń)
földtől az orzyc-folyó felső folyásánál lévő átkelőhelyig (gázlóig) jó dara-
bon a nida folyócska jelentette határt, majd innen hosszan egy földsánc
húzódott, egészen az orzyc-folyó sgierski gázlójáig, ahonnan maga a folyó
volt a határ przybrodzie gázlójáig. innen a határ északkeletre fordult, s
továbbra is sűrű erdőkön és mocsarakon keresztül húzódott, előbb a
kiejztutów, majd a kamienny gázlóig, ahonnan a határvonal ismét dél-
keleti irányt vett a lek-folyó mentén egészen addig, ahol a lek beleöm-
lött a biebrza-folyóba.128 kulmerland és löbau földjét peter von dusburg
ugyan tévesen sorolta a porosz törzsi területek közé, de abban mégsem
tévedett, hogy ezek száma valóban 11 volt. más, döntően okleveles forrá-
sok szerint pogesaniától délre, löbau és galinden között helyezkedett el
Sassen földje (terra Sossinensia), amely galindenhez hasonlóan a 13–
14. században ugyancsak szinte lakatlan vidék volt.129 A terület neve
valószínűleg a porosz sasnis, azaz „nyúl” szóval hozható összefüggésbe,
amit egy itteni falu neve is bizonyít. A lovagrendi forrásokban eredetileg
sassendorf néven szereplő település nevét később Hasendorfra változ-
tatták. jelentése („nyúlfalva”) ugyanaz maradt, de a falu népességének
etnikai összetétele minden bizonnyal számottevően megváltozott akkor,
amikor 1320-ban a lovagok szász telepeseket hívtak erre a földre. Az ere-
detileg porosz nevű falu ekkor német nevűre változott.130 A visztula- és
a kúr-öböl között a balti-tengerbe nyúló kb. 2250 km2 nagyságú félsziget
a sembik törzsi területe volt (terra Sambiensis). A középkori források-
ban ezt a területet Samlandnak hívták, amelyről már brémai ádám is
beszámolt. délről a pregel-folyó és a visztula-öböl, nyugatról és északról
a tenger, valamint a kúr-öböl, keletről pedig a pregel kúr-öbölbe ömlő
ága, a deime (dejma)-folyó határolta. ez volt a legsűrűbben lakott porosz
28
terület. A terra Sambiensis vagy Samland elnevezés minden bizonnyal

a porosz same „föld”, vagy samb „sarok, szarv, fok” (utalva a terület fél-
sziget jellegére, benyúlására a tengerbe) szavakból származik. Az itteni
borostyán, vagy a brémai ádám által is említett értékes prémek már a
korai időktől a balti-tengeri kereskedelmi érdeklődés látókörébe emelte
ezt a vidéket. Az itteni skandináv kereskedelmi telep, Wiskiauten fontos-
sága a nogat torkolatában fekvő truso jelentőségével vetekedett.131 sam-
landtól keletre terült el Nadrauen földje (Nadrowe, Nadrowia, Nadra-
ua), a nadruvok vagy nadrovok törzsi területe, amely lényegében a pregel-
folyó tágan értelmezett felső folyásvidékét, valamint a pregel itteni mel-
lékfolyóinak (inster/instruč, Angerapp/Angrapa) térségét foglalta magá-
ba.132 A hagyomány szerint itt nadrauen földjén volt a poroszok legjelen-
tősebb vallási-kultikus központja, szent helye, amit Romowe-nak hívtak.
A német lovagrend 15. századi krónikása, nicolaus von jeroschin sze-
rint a pogányok féktelen gonoszságukban, krisztus hitét megcsúfolva
róma után nevezték el bálványimádásuk helyét, ahol a legfőbb papjuk
élt, akit eriwének hívtak.133 nadrauent északról a memel-folyó, nyugatról
samland, délnyugatról natangen és barten, délről galinden, délkeletről
pedig Sudauen törzsi terület (Sudova, Sudovia) határolta. ennek lakói-
ról sudioi néven már ptolemaiosz is beszámolt. A német forrásokban suduv-
ként, a lengyel és orosz szövegekben pedig jatvingként szerepeltek. suda-
uen földje galinden, nadrauen és litvánia között terült el. ez volt nad-
rauennel együtt a legkeletibb porosz terület. A nadruvok földjétől észak-
ra, a memel vidékén helyezkedett el Schalauen törzsi terület (Schalow,
terra Schalvensis, Skalva), amely ugyancsak gyéren lakott volt, s a német
források vadonnak (Wildnis) írták le.134
29
Az óPorosz társAdALom és gAzdAság
A régészeti leletekből és szűkös forrásanyagból biztosan állítható,

hogy a porosz törzsi társadalom a német lovagrend megjelenése előtt,
a 11–12. században, de már korábban is, tagolt, differenciált volt. A 9.
században Wulfstan arról számolt be, hogy az aisti nép földjén sok „vár”,
erődített hely (burgh) volt, melyek élén egy-egy, egymással gyakran hábo-
rúskodó „király” (cyning) vagy vezér (ricos) állt.135 Az indoeurópai nyel-
vekben (amely nyelvcsaládba a porosz is tartozott),136 a régi rikas szó
„hatalmast, nemest” és „uralkodót” egyaránt jelentett (vö. kelta rix, gót
reiks, ófelnémet rikki, óskandináv rikr, latin rex stb.).137 Wulfstan sze-
rint a társadalom felső rétegét két csoport, a cyningek és a ricostanok
alkották, akik megengedhették maguknak, hogy bármikor lótejet (illetve
lótejből erjesztett italt) igyanak. Az unspedigan vagy theowean réteg-
hez tartozók méhsört fogyasztottak.138 A társadalmi tagolódásban a lótej
kitüntetett jelentőségét peter von dusburg is megerősítette krónikájá-
ban.139 Wulfstan leírását, miszerint a poroszok felett nem állt egyedüli
fejedelem, nem volt egységes politikai hatalom, később brémai ádám
ugyancsak fontosnak tartotta megemlíteni.140 A régészeti leletek szerint
a legtöbb, Wulfstan által is említett sáncvár pomesania, Warmia és sam-
land térségében állt.141 de a 13. századi német hódítás történetét meg-
örökítő peter von dusburg is számos porosz erődítményről számolt be
krónikájában („Quelibet istarum gencium habet multa castra et firma,
de quibus tediosum esset per singula enarrare”).142 A régészeti kuta-
tások azt bizonyították, hogy a német lovagrend közel kéttucatnyi vára
egykori porosz erősségekre épült rá.143 A fából és földből épített sáncvá-
rak az egész baltikumban ismertek és elterjedtek voltak.144 A livóniai
német hódítást megörökítő lett Henrik krónikája szerint a lett területe-
ken is a sáncvárakban többnyire a nép „vénjei és fejedelmei” (seniores
ac principes) székeltek.145 A Chronica Olivensis feljegyzésében a porosz
„nemesek” várai szerepeltek („tertium castrum habuit quidam nobilis
Prutenus”).146 dusburg krónikája szerint ezek a várak birtokosaik nevét
30
viselték: „castrum Belichov cuiusdam nobiles de Pomesania”,147 „cast-

rum Wiclandsort, quod dicitur nunc Locstete a nomine cuiusdam
Sambite, dicti Laucstiete”,148 „quidam dictus Girdaw … habuit in terra
Barthensi castrum dictum a nomine suo Girdaw”.149
A poroszok temetkezési szokásairól szóló beszámolók szintén a vagyo-
ni-társadalmi különbségek meglétéről tanúskodnak. Wulfstan feljegyez-
te, hogy egy előkelő halálakor annak értékeit, kincseit is vele együtt temet-
ték el150 A német lovagrend és a poroszok között 1249-ben megkötött
christburgi békeszerződés oklevelében olvashatunk arról, hogy a pogá-
nyok az előkelő halottakat lovaikkal és szolgáikkal, fegyvereikkel, ruhá-
ikkal, egyéb értékeikkel együtt hamvasztották el.151 Arról, hogy a porosz
előkelőknek rabszolgáik is voltak, néhány korábbi oklevélben is olvasha-
tunk. egy 1216-ból származó pápai oklevél olyan pomesaniai előkelőt
említett, aki néhány szolgacsalád által lakott falut adományozott az itt
missziós tevékenységet folytató Christian püspöknek.152 1216. február
18-án két olyan pápai oklevelet is kiállítottak, amelyekben minden jel
szerint ugyancsak porosz előkelőkről tettek említést: iii. ince pápa meg-
erősítette Christian püspököt azon löbaui területek birtokában, amelye-
ket az újonnan megtért survabano (aki a keresztségben a pál nevet kapta)
és Warpoda (aki megtérését követően Fülöp lett) adományozott neki.153
egy 1223. július 23-án kelt levél szerint a porosz Chrosna fia, aki a kereszt-
ségben Christian nevet nyert, tarchomino és grodoowo nevű földjeit
felajánlotta a püspöknek.154 dusburgnál az olvasható, hogy az előkelők
(nobiles) várai mellett általában néhány falu is volt, melyek fölött az
adott vár ura gyakorolt hatalmat.155 A már említett christburgi oklevél-
ben is kifejezetten az újonnan megtért porosz előkelő rétegről esik szó:
„És mindazok az újonnan megtértek, akik előkelő nemzetségből szár-
maznak, lovagi övvel felövezhetők” („et quod illi ex ipsis neophitis,
qui sunt vel erunt ex nobili prosapia procreati, accingi possint cin-
gulo militari”).156 de a forrásokban a porosz törzsi világ regeseinek és
nobiliseinek birtokairól is találunk említést.157
A krónikákból és oklevelekből kirajzolódó kép szerint a porosz „kirá-
lyok” vagy „előkelők, nemesek” nem nagy törzsi területek (mint például
pomesania, Warmia, samland stb.) urai, vezetői voltak, hanem ezeken
belül több faluközösségből álló szállásvidékek, földek (a szláv ill. latin
forrásokban zemlja, terra, territorium) élén álltak.158 Wulfstan fontos-
nak tartotta feljegyezni, hogy az aisti „királyok” gyakran háborúztak
egymással.159 brémai ádám arról számolt be, hogy a sembik, vagy a poro-
szok nem tűrnek maguk felett urat.160 Anonymus gallus lengyel króni-
kás ugyanezt jegyezte fel: a poroszok „király és törvény nélkül élnek”.161
mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a forrásokban sehol sem talá-
lunk említést a sembik, a pomesanok, a nadruvok vagy éppen a warmok
vezéreiről, hanem csak egyes kisebb területek, szállásvidékek előkelői-
31
ről szólnak. nagyobb háborúk esetén ezek a területek minden bizonnyal

egyesítették erőiket, s hosszabb-rövidebb időre szövetségre léptek egy-
mással, ahogyan ez a dusburg által is megörökített, a német lovagrend
uralmával szemben kirobbant 1260. évi nagy porosz felkelés idején tör-
tént. A samlandiak egy bizonyos glaude, a natangeniek Herkus monte,
a warmiaiak glappo, a pogesaniaiak Anktumo, a barteniek pedig diwa-
num vezetésével harcoltak.162 Arra vonatkozóan, hogy mekkora lehetett
egy-egy porosz előkelő fennhatósága alá tartozó, alapvetően nem vérsé-
gi, hanem politikailag szervezett terület népessége, dusburgnál talá-
lunk utalást. leírása szerint samland tartomány bethen nevű földjén
élő poroszok olyan hatalmasak voltak, hogy egy falu 500 harcost is képes
volt kiállítani („In terra Sambie est quoddam territorium dictum Bet-
hen,in quo homines feroces habitabant, et adeo potentes, quod de
una villa quingenti viri ad bellum habiles poterant procedere").163 A
szövegben szereplő villa szó azonban nyilvánvalóan nem értelmezhető
„falunak”, hiszen egy 500 fegyverest kiállítani képes településnek lega-
lább 2000–3000 lakosúnak kellett volna lennie. ekkora lélekszámú tele-
pülés a német lovagrend előtti korban sehol sem volt poroszföldön, de
a keresztény európában is ez már az a nagyságrend volt, amikor nem
villa, hanem civitas megnevezést használtak. A középkori németország-
ban, s általában is az Alpoktól északra a 13. század elején az 500–2000
lakosú települések már városnak számítottak.164 A krónikában a villa
szó sokkal inkább uralmi székhelyet, udvarházat, a szóban forgó bethen
nevű föld urának lakhelyét jelentette, mert ilyen összefüggésben az 500
harcosról szóló híradás már reálisnak tűnik. Összehasonlításképpen:
1265-ben például egy litván fejedelem fegyveres kísérete 300 főből állt,165
és még a 13. század végén is erden litván vezér sem tudott 700 fegyve-
resnél többet hadba szólítani.166 Arra vonatkozóan, hogy a villa szó alatt
egy-egy helyi fejedelem, előkelő székhelyét, udvarházát kell értenünk, az
1249. évi christburgi oklevél is tanúskodik, amikor többek között előír-
ta, hogy Warmia földjén egy bizonyos jedun (vagy geduin) nevű előkelő
udvarháza mellett kell a poroszoknak templomot építeni („in villa, in
qua sedet Jedun”).167 szerte a baltikumban az ilyen területi alapú, dön-
tően szomszédsági, együttélési viszonyokra épülő, jórészt már csak fik-
tív nemzetségi keretek jelentette szállásvidékek képezték az előkelő csa-
ládok vezette politikai-hatalmi szerveződések szintjét. ennél magasabb
fokú, nagyobb területeket átfogó, akár egész törzseket magába foglaló
tartós politikai szerveződések a 13. század közepe előtt nem voltak, s
azt követően is csak a litvánoknál alakult ki monarchikus hatalom.168 A
porosz szállásvidékeken ebben bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy
a velük szomszédos területeken hosszú ideig, gyakorlatilag a 10. század
végéig nem alakultak ki a belső erők nagyobb összefogását igénylő, külső
fenyegetést jelentő politikai képződmények, hatalmak. A piast uralko-
32
dók expanzív törekvései is csak a 12. század első harmadáig jelentettek

fenyegetést, de lengyelország részfejedelemségekre bomlásával (1138)
ez is megszűnt. A porosz területek természetföldrajzi adottságai hosszú
ideig ugyancsak védelmet nyújtottak. mivel maguk a poroszok a népván-
dorlási mozgásokban sem vettek részt, a szállásterület változtatásához
szükségszerűen kapcsolódó katonai feladatok sikere érdekében történő
törzsi egyesítésekre sem került sor, mint például a népvándorlás-kori
germán népek többségének esetében, ahol az integráló politikai faktor
szerepét a királyi hatalom megszilárdulása játszotta.169
Az 1249. évi christburgi oklevél leírása szerint az elhunyt pogány
porosz előkelők fényes fegyverzettel, nagy kísérettel (cum comitatu magno)
mentek a túlvilágra.170 ebből arra következtethetünk, hogy a porosz „arisz-
tokrácia” és társadalom értékrendjében fontos szerepe volt a katonai-
harci értékeknek, és az előkelők jelentős fegyveres kísérettel rendelkez-
tek, hatalmukat harcosaik létszáma határozta meg. A kíséret – hasonló-
an más népek ilyen jellegű szerveződéseihez – vélhetően valamilyen java-
dalmazásban részesült. A fegyveres kíséret állandóságának fenntartása
folyamatos ajándékozási, adományozási kényszerként jelentkezett. Az
ehhez szükséges anyagi javakat leggyorsabban rablótámadásokkal, hábo-
rúkkal lehetett előteremteni.171 minden bizonnyal emiatt írhatta már
Wulstan, hogy az aisti „királyok” egymással gyakran háborúztak, és a
12. század végétől a porosz földekkel szomszédos lengyel területek, külö-
nösen kulmerland elleni egyre gyakoribbá váló rabló hadjáratok172 mögött
is a fegyveres kíséret növekvő szerepe állhatott. (ezek megfékezésére
hívta be a kulmi területre konrád mazóviai herceg a német lovagrendet
1226-ban.)
befolyás és tekintély szempontjából az óporosz társadalom vezető
rétegéhez a pogány papok is hozzátartoztak. A 10. század végén a poro-
szok közötti misszió során mártírhalált halt prágai püspök, Adalbert
első, 999-ben írott életrajza, a Vita sancti Adalberti szerint sicco vagy
siggo, a bálványimádó poroszok papja és vezére (sacerdos idolorum et
dux) ejtette lándzsájával az első sebet a püspökön.173 A legtöbb vélemény
szerint a sicco szó nem tulajdonnév volt, hanem pogány papot jelentett,
és a porosz signat ’megáldani’ jelentéssel állt összefüggésben.174 Az 1249.
évi christburgi oklevélben tulissones és ligaschones néven nevezett
pogány papokról (gentilium sacerdotes) esik szó.175 de minden bizony-
nyal itt sem tulajdonneveket, hanem egyfajta papi tevékenységeket jelen-
tettek. A tulissz halottsirató énekes, költő lehetett, aki az elhunyt csele-
kedeteinek emlékét volt hivatva megőrizni, a ligas pedig az a pap volt,
aki a túlvilággal is kapcsolatban állt, s látta a holtak szellemét.176 peter
von dusburg szerint a poroszok főpapját krivének hívták, s ő volt az,
aki érintkezett a szellemvilággal.177 nicolaus jeroschin 15. századi króni-
kás úgy tudta, hogy a pogány időkben a poroszok legfőbb papját eriwé-
33
nek hívták, aki a nadrauen földjén lévő szent erdőben, romowe-ban élt.
Feltehetően itt sem tulajdonnévről volt szó, hanem valamiféle magasabb
rangú pogány papi tisztségről, arról, ami dusburgnál krive alakban for-
dult elő. jeroschin szerint az eriwe/krive volt az óporosz világ legfőbb
bírája.178
A porosz társadalom túlnyomó többségét a közszabadok alkották. A
vizes, erdős, mocsaras vidék természetföldrajzi adottságaiból követke-
zően tanyákon, tanyabokrokban, vagy aprófalvas településeken éltek.179
v. t. pasuto szerint egy átlagos porosz falu 8–12 házból/gazdaságból
állt,180 amit a korabeli német nyelvterületeken inkább tanyának, tanya-
bokornak (Weiler) hívtak.181 általában egy-egy ilyen falu vagy tanya, és
a hozzá tartozó földek jelentették a lauks (’mező’) elnevezésű (a latin
forrásokban campus) legkisebb területi egységeket, melyek lényegében
a falu tágabb gazdasági térségét foglalta magába.182 löthen falu lovag-
rendi időkből származó kiváltságlevele egyértelműen „campus et villa”
megfogalmazást használt,183 és a latin campus kifejezés több oklevélben
is felbukkant.184 több campus/lauks alkotta azt a nagyobb egységet, amit
a forrásokban általában a terrula vagy pulca szavakkal jelöltek, és több,
10–20 falut vagy tanyát foglaltak magukba, ahol együttesen már pár száz
ember is élhetett.185 A lovagrendi időkben többnyire ezekből lettek az
ún. kamarási körzetek,186 azaz ezek az igazgatási, szervezeti keretek az
óporosz társadalmi s politikai rend felbomlása után is fennmaradtak.
samland földjén például a „poca Quedenow” határai adták meg az ugyan-
ilyen nevű későbbi kamarási körzet kereteit.187 A „polca Medenow”, „polca
Wargyn” vagy „polca Waldow” kiterjedése, határa szintén megegyezett
a későbbi kamarási körzetekkel.188 Az egyes pulcákat csak határjelek
választották el egymástól.189 A poroszországi pulcához hasonló, több
falut, tanyát magába foglaló szervezeti keretek jelentették a helyi igazga-
tást a baltikum más részein is, amelyek ugyancsak fennmaradtak a lovag-
rendi uralom időszakában. A lett és észt területeken a pulcának megfe-
lelő igazgatási és adózási körzeteket pagastnak vagy Wackénak hívták.
A goldingeni komtúrság inventáriumában például egy 1341. évi bejegy-
zésnél a következő olvasható: „pagasta, que proprie Wacke dicitur”.190
több pulca/terrula alkotott egy-egy territoriumot, terrát, mint ami-
lyen például a dusburg krónikájában is említett territorium Bethen
volt.191 többnyire ilyenek alkották egy-egy porosz előkelő uralmi terüle-
tét, csak ezek voltak képesek kiállítani néhány száz fegyverest. Az egyes
territoriumok határvidékén a járható erdei vagy mocsári utakat, ösvé-
nyeket a váratlan ellenséges támadásokkal szemben gyakran fatörzsek-
ből álló akadályokkal torlaszolták el, de arra is volt példa, hogy földsán-
cokat emeltek.192
A porosz közszabadok belső differenciálódására vonatkozóan sem-
milyen adatunk, forrásunk sincs. A Livländische Reimchronik (livó-
34
niai rímes krónika) vagy lett Henrik krónikája szerint a többi balti nép
körében a marhatartás volt a meghatározó, a szarvasmarhát tekintették
értékmérőnek, és az egymással vívott háborúkban a marha, a ló és álta-
lában a lábasjószág („rindere, pfert”) jelentette a fő zsákmányt.193 A
kurlandi püspök és a goldingeni komtúrság emberei között 1300-ban
vívott magánharc (Fehde) során elszenvedett veszteségeket felsoroló
kárlista első helyén is például az elhajtott szarvasmarhák szerepeltek.194
1329-ben, amikor a litvánok betörtek livóniába, a zsákmányként elhaj-
tott jószágveszteségek megtérítésére a német lovagrend 6000 márka
ezüstöt fizetett ki mintegy 1300 Haken paraszti gazdaságnak, azaz gaz-
daságonként átlagosan 4,6 márkát.195 minden bizonnyal hasonló lehetett
a helyzet a porosz területeken is, mert a természetföldrajzi adottságok
inkább az állattartásnak, mint a földművelésnek kedveztek. A szarvas-
marha mellett poroszföldön, sőt az egész baltikumban a lótartás is meg-
határozó volt. részben vadon, részben domesztikáltan a térségben élt
egy kistermetű, de szívós és igénytelen fajta ló, az ún. schweike, ami fon-
tos szerepet játszott a balti népek életében és gazdaságában.196 Wulfs-
tannak az a megjegyzése, hogy az aisti „királyok” és előkelők lótejet isz-
nak,197 bizonyítja, hogy a baltikumban komoly hagyománya volt a lótar-
tásnak. A szarvasmarha és a ló, s általában a lábasjószág (juh, kecske,
sertés) olyan vagyont jelentett, amit háborúk esetén viszonylag gyorsan
biztonságos helyre lehetett terelni, de ugyanakkor sok kockázatot is magá-
ban hordozott. A hosszú, kemény telek, az állatbetegségek, a ragadozók,
vagy akár az ellenséges rajtaütések, zsákmányolások egyaránt jelentős
károkat okozhattak, melynek következtében a vagyonosabb családok
egyik pillanatról a másikra elszegényedhettek. más családok helyzete
viszont a hadizsákmánynak köszönhetően, vagy egyszerűen csak azért,
mert állatállományukat elkerülték a betegségek, ragadozók, gyorsan
jobbra is fordulhatott.198 ebből következően a közszabadok társadalmá-
ban nem nagyon volt lehetőség állandósult módosabb réteg kialakulásá-
ra. A porosz területeken és az egész balti térségben elsősorban az állat-
tartás jelentette a megélhetés alapját, ahogyan a kora középkori euró-
pában is még ez volt a mezőgazdaság meghatározó ágazata.199
Az óporosz társadalom alsó rétegét a szolgák alkották, akik az egy-
más közötti, vagy a szomszédos népek elleni rabló hadjáratok során szer-
zett foglyok közül kerültek ki. általában mindegyik balti nép esetében
elmondható, hogy rabszolgaként inkább csak nőket és gyerekeket tartot-
tak, felnőtt férfi foglyokat csak ritkán ejtettek. A férfiakat és az öregeket
rendszerint legyilkolták. peter von dusburg a krónikájában azt írta, hogy
„ezek [ti. a poroszok] alávaló módon megöltek minden régi keresz-
tényt, aki Németországból érkezett Poroszország megvédelmezésére,
és örök rabságba hurcolták a nőket és a gyerekeket”.200 de ugyanígy
jártak el a litvánok is, amikor összeütközésbe kerültek a német lovag-
35
renddel: a férfiaknak nagyon kevés esélyük volt a túlélésre.201 Az Ältere

Hochmeisterchronik feljegyzése szerint 1300-ban 6000 főnyi litván sereg
tört be a mazóviai hercegséghez tartozó dobrin tartományba, ahol nagyon
sok keresztényt mészárolt le, a nőket és a gyerekeket pedig rabszíjra fűzte
és elhurcolta.202 1311-ben vytenis litván fejedelem 4000 főnyi sereggel
támadt a lovagrend államára, ermland (Warmia) földjére, és 1400 nőt s
gyermeket hurcolt magával szolgaként litvániába.203 Wigand von mar-
burg krónikája szerint a poroszországba betörő litvánok még a 14. szá-
zad közepén, 1345-ben is lemészárolták a férfiakat, s csak a nőket és
gyermekeket hurcolták el rabszolgának.204 A szolgákat többnyire az elő-
kelők udvarházainál és gazdaságában foglalkoztatták, de a házi rabszol-
gák mellett minden bizonnyal voltak parcellával és igavonó állatokkal
ellátott, ún. telekre ültetett szolgák is, akik – hasonlóan, mint a szom-
szédos lengyel területeken – alapvetően post boves (ökrök után) tartoz-
tak különböző szolgálattal.205 minden bizonnyal ilyen telekre ültetett
szolgák által lakott faluról volt szó akkor is, amikor 1216-ban egy porosz
előkelő egy falut adományozott a poroszok közötti missziós tevékenysé-
get végző Christian püspöknek.206 dusburg krónikája is említi, hogy az
előkelők várai mellett, vagy azok közelében voltak olyan falvak, ame-
lyekben a vár urának szolgái laktak.207 A lengyel területekhez hasonlóan
elképzelhető, hogy a porosz földeken is a szolgáknak részt kellett venni-
ük az erdőkben rendezett vadászatokon, ahol a vadak hajtása volt a fel-
adatuk. nagy-lengyelország területén például ez a kötelezettség általá-
nos volt, ahogyan ezt iii. Honorius pápa egyik 1218. évi oklevele is bizo-
nyítja. ebben a pápa a Wladislaw kaliszi herceg által 1212-ben Christian
püspöknek adott208 Cekowitz falu lakóit mentesítette az ún. vadászati
kötelezettség alól.209 (A falu a porosz területekhez közel, a határvidéken
feküdt.) itt a visztula térségében kétségkívül erős lengyel és pomerán
hatások érhették a porosz világot, mert az 1249. évi christburgi oklevél
a keresztény hitre térő poroszoknak engedélyezte, hogy korábbi jogszo-
kásaik helyett, ha akarnak, a lengyel jog szerint éljenek.210
jóllehet a porosz területeken az állattartás jelentette a megélhetés
alapját, s a földművelésnek jóval kisebb súlya volt, korántsem mondhat-
juk azt jelentéktelennek. Arról, hogy a poroszok (azaz aistik) szorgal-
mas földművelők, szorgalmasabbak, mint a germánok, már tacitus meg-
emlékezett: „a germánok szokott kényelmességéhez képest kitartób-
ban termesztenek gabonát s egyéb növényeket”.211 A 13. századi Liv-
ländische Reimchronik ún. „népkatalógusának” leírása szerint a balti-
kumban a pogányok „szükségből együtt élnek, de a földet külön-külön
művelik”,212 azaz ennek szerzője is fontosnak tartotta megemlíteni a
földműveléssel kapcsolatos tevékenységet. A földművelés tehát – doku-
mentálhatóan – tacitus korától folyamatosan jellemezte a poroszokat
és a balti népeket. A szántóföldi termelés fontosságáról a livóniai német
36
térítés és hódítás korai időszakát megörökítő lett Henrik is megemléke-

zett. Amikor 1188-ban a sok csapadék tönkretette a lívek termését, azok
ezt a keresztény hit miatt megtagadott régi isteneik bosszújaként értel-
mezték, s engesztelésként fel akartak áldozni egy theoderich nevű cisz-
terci szerzetest.213 A német lovagrend uralmával szemben kirobbant
első porosz felkelést (1242–1249) lezáró christburgi szerződés szövegé-
ből kiderül, hogy a pogány poroszok évente egyszer, a termés betakarí-
tásakor a terményekből egy bálványt emeltek, amelyet Curche-nak nevez-
tek, és istenként imádták („ydolo, quod semel in anno, collectis frugi-
bus, consueverunt confingere et pro deo cololre, cui nomen Curche
imposerunt”).214 A betakarítás tehát kultikus szertartással, az istenek
iránti hálaadással és ünneppel egybekapcsolt fontos esemény volt a poro-
szok életében, ami a földművelés fontosságát, s korántsem jelentéktelen
voltát bizonyítja. Ugyanebben az oklevélben egy másik helyen az olvas-
ható, hogy az újonnan keresztény hitre tért poroszok mindaddig, amíg a
szerződésben rögzített egyházi tizedet még nem tudják fizetni, három
személy évi kenyérrel és sörrel történő ellátására, valamint egy ló takar-
mányozására elegendő gabonát adnak a felépítendő templomok plébá-
nosainak („et si decima presbiteri, quando advenerit, parata non
fuerit, dabunt ei eciam bladum ad faciendum panem et cerevisiam
pro se tercio et pro equo”).215 Azzal kapcsolatosan, hogy a pogány poro-
szok mit termeltek, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A gabonafé-
lék közül az árpa érzékeny a legkevésbé az időjárási változásokra. bírja
a szárazságot, korai érése miatt pedig a hűvösebb éghajlatú területeken
is termelhető, ezért európában igen elterjedt volt.216 Az 1249. évi christ-
burgi oklevél kenyérsütéshez, sörfőzéshez és takarmányozáshoz szüksé-
ges gabonáról beszélt. ezt az együttes igényt csak az árpával lehetett
kielégíteni, ezért nagy valószínűséggel állítható, hogy a pogány poro-
szok a szántóikon döntően árpát termeltek. Az árpa azonban jobb minő-
ségű talajt igényelt, így ez a körülmény természetesen határt is szabott
vetésterületei számára: a visztula menti földeken (ahol Christburg is
feküdt) lehetett termeszteni, a homokosabb vagy éppen tőzeges, agya-
gos talajokon viszont kevésbé. Az egysoros búza, vagy alakor (Triticum
monococcum) ellenben jól megtermett a sovány, rossz talajokon is, ám
nem volt nagy terméshozamú.217 nem lehetetlen, hogy ezt a közép-kelet-
európában elterjedt növényt a porosz területeken is vetették. A köles és
a hajdina a legrégebbi idők óta ismert tápláléknövény volt, mindkettőt
kásaként fogyasztották, de takarmányozásra is használták. rövid tenyé-
szidejük miatt általában a hosszan tartó tavaszi árvizek után, vagy a
learatott gabona helyére vetették.218 Hoffmann tamás megfogalmazása
szerint a klánrendszerben élő földművesek gyakran ettek köleskását, és
a balti-tenger tágabb térségében minden nép megszokott tápláléka volt
– kásának vagy lepénynek elkészítve – a köles és a hajdina.219 A balti-
37
kumban már a vaskor óta ismert volt a rozs és a zab is. A rozs az árpá-
hoz képest rosszabb talajjal is beérte, de érzékenyebb volt az időjárásra.
A poroszok minden bizonnyal ismerték, termesztették, de nem valószí-
nű, hogy el lett volna a legfőbb szántóföldi növényük. A zab sokkal inkább
szerepet játszhatott növénytermesztésükben, hiszen kásaként és takar-
mányként egyaránt felhasználhatták. Az Alpoktól északra elterülő terü-
letekre vonatkozóan már plinius azt írta, hogy germánia népei zabkásá-
val élnek, és a középkorban mindvégig, Angliától egészen a baltikumig
a zabkásának fontos szerep jutott a napi élelmezésben.220 A poroszok
mozgékony, égetéses, parlagváltós földművelést folytattak.221 A szom-
szédos szlávokhoz hasonlóan egy-egy parcellát 3–4 éven át műveltek,
majd egy erdőrész felégetésével új szántókat alakítottak ki. ibrahim ibn
jakub arab utazó 10. századi beszámolója szerint a szlávok (ti. a lengyel,
belorusz és ukrán vidékeken) „évente kétszer vetnek, tavasszal és késő
nyáron, valamint kétszer is aratnak. Többnyire kölest vetnek.”222 szán-
táshoz a poroszok szimmetrikus felépítésű, ekevas nélküli karcoló fae-
két használtak.223 A lovagrendi időkből származó forrásokban a porosz
ekét Haken névvel jelölték, ami „kampót, horgot” jelentett, azaz kampós
ekét. 1280-ban például a német lovagrend tartományi mestere (provin-
cialis magister, Landmeister) annyi szántót adományozott három hű
porosznak, amennyit azok ekéjükkel felszántani képesek („van ackern
alzo vil, alz sye selben myt eren hoken gebuwen mogen”).224 Helmold,
szláv krónikás 1156-ban szintén említette ezt az eszközt, amelyhez egy
pár ökör vagy egy ló igaerő kellett: „slavicum vero aratrum par boum
out unus conficit equus”, illetve „aratro, quod duobus bovus aut uno
constat equo”.225 A német lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele
szerint a lengyelek is a Hakennek mondott karcoló ekét használták a
visztula vidékén: „de polonicali aratro, quod hake dicitur”.226 egy 1242-
ből származó oklevél megfogalmazása szerint a Haken (latinul uncus)
az, amivel a poroszok és a lengyelek a földet művelik („unco, quo Prute-
ni vel Poloni terram colere consueverunt”).227 A szimmetrikus felépí-
tésű karcoló vagy kampós eke szántórésze hegyes szögben hatolt be a
földbe, és abba egyenlő szárú háromszöget karcolt, így a párhuzamosan
feltúrt részek között felszántatlan csíkok maradtak. A Haken nem szán-
tott barázdákat, nem fordította meg a talajt, csak felkarcolta, széttúrta
a felső termőréteget. súlypontja viszonylag magasan helyezkedett el,
ezért könnyen kiugrott a barázdából, ha valamilyen akadályba ütközött.
Csak sekély művelésre volt alkalmas, emiatt nem igényelt nagy vonóe-
rőt. Fából készült szántórésze hosszú és keskeny volt, többnyire dárda
formájú. Hosszú gerendelye mellé közvetlenül fogták be az igásállatot.228
A források szórványos és közvetett utalásaiból arra következtethetünk,
hogy a porosz területeken az igaerő többnyire a helyben honos fajtájú ló,
az ún. schweike lehetett. A porosz szállásterületekkel szomszédos kur-
38
landban például még a német uralom időszakában is hosszú ideig a parasz-

ti gazdasághoz tartozó ló jelentette az adóegységet. egy 1230-ból szár-
mazó oklevél szerint, ha valakinek külön igáslova volt az ekéhez, és külön
a boronához, 1 schiffspfund rozsot volt köteles fizetni, de ha csak 1 lova
volt, akkor csak fele annyit.229 (1 schiffspfund rozs = kb. 167,5 kg)230 A
lív területeken ugyanez volt a helyzet: lett Henrik krónikája beszámol
arról, hogy 1211-ben a rigai püspök és a katolikus hitre tért lívek abban
állapodtak meg, hogy az eddigi tized helyett cenzust kell majd fizetniük,
amit pedig a lovak után (de quolibet equo) állapítanak meg.231 A talava
környéki lettek 1214-ben ugyancsak az igáslovak után fizettek cenzust,
lovanként ½ schiffspfund gabonát.232 ott, ahol szimmetrikus ekét hasz-
náltak, a földet általában hosszanti és keresztirányban egyaránt meg-
szántották, hogy ne maradjanak felszántatlan csíkok, így az ekenyom
hálószerű mintázatú volt.233 már a kr. u. 1. században élt római szerző,
Columella A mezőgazdaságról (Rei rusticae libri XII) írott munkájá-
ban egyedül az ilyen szántást tartotta helyesnek.234 Arra vonatkozóan,
hogy a poroszok megszántották-e a szántóföldet többször, egymásra merő-
legesen, semmilyen adattal sem rendelkezünk. Arról viszont megemlé-
keznek a források, hogy a balti területeken ismerték és használták a boro-
nát, ami azonban nem volt más, mint nagy tüskés ág, vagy két, keresztbe
erősített, függőleges, lefelé álló rövid ágakkal rendelkező fa.235 Az ilyen
tövis- vagy vesszőboronának elsősorban a könnyebb talajokon volt jelen-
tősége, mert a keményebb talajokon nem betakarta, hanem magával sodor-
ta a vetőmagot.236 Az óporosz világ földművelésében persze ez a veszély
nem fenyegetett, mert maga az eke sem volt alkalmas keményebb tala-
jok szántására. tehát a környezeti adottságokon túl, nevezetesen hogy
hol voltak a mocsaras, vizes környezetből kiemelkedő, földművelésre
alkalmas dombhátak, magasabban fekvő részek, az agrártechnika szín-
vonala ugyancsak bizonyos korlátokat szabott a növénytermesztés szá-
mára. A szántók terméshozama alapvetően alacsony, alig kétszeres volt,
és a 11. század előtt még ez az arány jellemezte nyugat-európa mezőgaz-
daságát is, közép-kelet-európában pedig a 13. század elején (hasonlóan
a porosz területekhez) ugyancsak ez az alacsony, kétszeres termésho-
zam volt jellemző.237 de a 13. század elején még a dél-angliai (Winches-
ter) termésátlagok sem voltak sokkal magasabbak. itt az elvetett mag és
a termés 1:2 aránya helyett 1:2,25 vagy 1:2,5 aránnyal számolhattak.238
Az alacsony terméshozam mellett szerte európában, így az erdőkben
gazdag porosz területeken meg különösen, a szántókról ténylegesen beta-
karítható termésmennyiséget még erősen csökkentette a vadak (őzek,
szarvasok, vaddisznók, poroszföldön bölények is) okozta kár,239 így összes-
ségében – a következő évi vetőmag elraktározását követően – a táplálko-
zásra fordítható mennyiség nem bizonyult különösebben jelentősnek.
(A vetésterületeken okozott vadkár még a 16. század első évtizedeiben
39
is németország számos területén a paraszti élet egyik központi problé-

májának számított.)240
A földművelés korlátai miatt a porosz területek legfontosabb gazda-
sági terét az erdő jelentette. A tisztások, vagy az ún. nyílt erdők, ahol
nem volt sűrű az aljnövényzet, nyári legeltetésre szolgáltak. A magasra
nőtt, lábon elszáradt fű, az avar, az elszáradt falomb az állatállomány
téli etetésében játszott fontos szerepet. A lovakat és szarvasmarhákat
az összegyűjtött és megszárított falevelekkel, ún. „lombszénával” etet-
ték, de az sem lehetetlen, hogy a szántóföldeken termelt árpából, zabból
vagy kölesből is áldoztak alkalmanként ezeknek a nagyobb jószágoknak
a téli ellátására. A juh viszont jól bírta a telet az erdő kínálta táplálékkal
is, és nem igényelt különösebb gondoskodást. Ősszel a legelés mellett
különféle vadgyümölcsöket talált, de a gombákat, télen a borókafenyő
leveleit, alacsonyan lévő fagyöngyöt, fáról lehulló mohát, a bokrok hajtá-
sait, a hó alól kikapart avart vagy makkot egyaránt megette. A tölgy- és
bükkerdők makkja a juhok és sertések számára egyaránt fontos táplálé-
kot jelentett.241 Az erdő az emberek számára is kínált vadászati és gyűj-
tögetési lehetőségeket. A vadhús minden bizonnyal gyakran szerepelt a
pogány poroszok étrendjén, ahogyan a különböző ehető gombák, vad-
gyümölcsök is. A vadalma levével többnyire ételeket savanyítottak a közép-
korban. A vizes kiöntéseken, tocsogós réteken növő mannafű magvait
szintén összegyűjtötték, és kását főztek belőle. (A porosz városok pia-
cairól a későbbi századokban sem hiányzott soha ez az áru, ami azon-
ban akkor már elsősorban ínségeledel volt.) ehető részeik miatt bizo-
nyos vízinövényeket ugyancsak gyűjtögettek, melyek közül a sulyom volt
a legfontosabb. (A mannafűhöz hasonlóan ezt szintén századokon át
gyűjtögették és fogyasztották, lengyelországban egészen a 19. század
közepéig.) megfőzték, megpirították, majd összetörték és lepényt sütöt-
tek belőle. A csalánlevelek is szolgálhattak emberi táplálékul, ínséges
időkben pedig még a makkot is megőrölték és liszttel keverve fogyasztot-
ták.242 Az erdők sok mézet is kínáltak. már Wulfstan feljegyezte, hogy az
aistik földjén sok a méz, amelyből mézsört készítettek, ami a nép min-
den rétegében általánosan fogyasztott italnak számított.243 A porosz
területekkel nyugatról határos pommerellen (kelet-pomeránia) földjén
ugyancsak jelentős volt a mézgyűjtés.244 A méz mindennapi életben betöl-
tött fontos szerepéről lett Henrik is megemlékezett krónikájában. 1212-
ben a kardhordó rend (1237-ben beolvadt a német lovagrendbe)245 és
Autine vidékének lett lakossága között viszály támadt az erdei mézgyűj-
tés jogával kapcsolatosan, s Albrecht rigai érsek, mint döntőbíró, egyér-
telműen elismerte a lettek mézgyűjtési jogát az erdőkben.246 Az erdők
mellett a térség megszámlálhatatlan tava és vízfolyása is jelentős szere-
pet töltött be az itt élők mindennapi életében: kedvező halászati feltéte-
leket kínáltak. Arról, hogy az aistik vizei halban mennyire gazdagok,
már Wulfstan is beszámolt.247
40
egyes porosz területek viszonylag jelentős, régi múltra visszatekintő

kereskedelmi tevékenységet is folytattak. A samlandról kiinduló keres-
kedelmi út már a korai bronzkorban kialakult. Az itt élő sembik a szlá-
vokkal cserélték el a borostyánt bronzra, s a bronzkészítményeket ők
adták tovább a balti-tenger kelti partvidékére.248 A római éremleletek
tanúsága szerint a visztula torkolatvidékéről indult az a kereskedelmi
út, amelyen a balti-tenger délkeleti partvidékéről származó borostyánt
dél felé szállították.249 (Az egyik legrégebbi, s legforgalmasabb borostyá-
nút azonban nem a balti-tenger délkeleti, hanem délnyugati térségéből,
schleswig-Holstein partvidékéről vezetett európa déli részére, az elba
mentén a német-középhegységen és az Alpokon át a pó-síkságra s itáliá-
ba.)250 A visztulához az ókorban és a korai középkorban a samlandi par-
tokról származó borostyánt szállították, az egykori – Wulfstan által is
említett – truso nevű kereskedőhelyre.251 A poroszok, s különösen a sem-
bik/samlandiak régóta foglalkoztak borostyángyűjtéssel és értékesítés-
sel. már tacitus azt írta, hogy az aestiusok „az egyedüliek, akik a sekély
vízben és a parton borostyánkövet, a maguk nyelvén glaesumot gyűj-
tenek. (…) …durva állapotban szedik, megformálatlanul továbbítják,
s csodálkozva veszik el árát”.252 plinius szerint „a germánok a boros-
tyánkövet főként Pannóniába viszik”.253 Cassiodorus szerint az aistik
borostyánt küldtek nagy theoderich osztrogót királynak ravennába.254
A 6. század első harmadától a keletrómai-gót háború, majd a langobar-
dok itáliába költözése olyan helyzetet teremtett, hogy az eddigi boros-
tyánkereskedelmi utak elveszítették jelentőségüket. A 8. századtól – immár
a bizánci és moszlim kereskedők közreműködésével – a volga–kaszpi-
tenger útvonalon szállították délre a balti-tengeri borostyánt, egészen
Horzemig. A balti-tenger partvidékéről előkerült arab dirhemek, bizánci
pénzérmék egyértelműen ezt bizonyítják.255 A 9. századtól megélénkülő
északi kereskedelemben, amelyben a skandinávok, frízek, sőt angolszá-
szok és szlávok is részt vettek (magának Wulfstannak az utazása és az
arról készített írásos beszámolója ezt egyértelműen bizonyítja), a porosz
partokról származó borostyán továbbra is fontos szerepet játszott. A 9.
század végén a samlandban alapított viking kereskedőtelep, Wiskiauten
éppen a borostyánfelvásárlás helyszínéül szolgált.256 A skandináv és
angolszász pénzleletek (mint például ii. ethelred érméi) egyértelműen
az itteni kereskedelem élénk jellegéről árulkodnak.257 A 11. században
brémai ádám arról tudósított, hogy a samlandi poroszok borostyánt és
prémeket cseréltek posztóra, textilfélékre.258 Azt, hogy maguk a poro-
szok tevékeny kereskedők voltak-e, nem tudjuk. egyes feltételezések sze-
rint igen, és samlandtól pomerániáig, a dán Haithabuig (Hedeby) és a
svéd birkáig is elhajóztak.259 Írott forrásaink azonban erre vonatkozóan
nincsenek. A skandináv sagák is csak a poroszokkal szomszédos kúrok
hajózásáról, tengeri rablóakcióikról tesznek említést.260 A livónia rímes
41
krónika szintén tengeri rablóként jellemezte a kúrokat.261 persze a kúrok-

hoz hasonlóan a poroszok is hajózhattak, de valószínűbbnek tűnik, hogy
nem ők maguk vitorláztak el távoli területekre áruikkal, hanem inkább
idegen kereskedők keresték fel a porosz partokat. míg brámai ádámnál
az olvasható, hogy a samlandi poroszok döntően posztóért, textíliákért
cserélték el a borostyánt vagy prémeket, iii. Honorius pápa 1218. május
15-én kelt okleveléből az derül ki, hogy vasra, fegyverekre, sóra is szük-
ségük volt. A szentszék ugyanis éppen ezeknek az árucikkeknek az eladá-
sát tiltotta meg a pogányok számára („pagani de Pruscia nec ferrum,
nec arma, nec sal habeant”).262 ez az oklevél arra utal, hogy ezek az
áruk már korábban is megjelentek a poroszokkal folytatott kereskede-
lemben. A 12. század második felétől a baltikumban, különösen a dvina-
folyó torkolatvidékén, az itteni portus Semigallorum nevű kereskedő-
helyen, egyre nagyobb arányban tűntek fel a német kereskedők, akik
vasat, sót és kész fegyvereket is adtak a borostyánért és prémekért.263 A
porosz rablótámadások során fogságba esettekről szóló híradásokból
arra következtethetünk, hogy a 12. század második felében, vége táján a
porosz területek kereskedelmi árukínálatában már a rabszolgák is sze-
repelhettek.264 ezt valószínűsíti az a körülmény is, hogy a skandinávok
kereskedelmében fontos szerepet játszott a rabszolga. dániában még a
13. század elején is számottevő volt a rabszolgák aránya, s még a tör-
vénykönyvekben is foglalkoztak velük.265 A szolgaság intézménye a piast-
kori lengyelországban sem volt ismeretlen, ahol ugyancsak folyt rab-
szolga kereskedelem.266
A legkevesebb ismeretünk az ősi poroszok ipari tevékenységére vonat-
kozóan van. A preußisch eylau környékén talált, kőből faragott, ivótül-
köket tartó szobrokból (amelyek feltehetően istenábrázolások vagy halot-
ti kultusszal összefüggő alkotások, s a 10–12. század közötti időben készül-
tek) arra következtethetünk, hogy az óporosz társadalomban voltak kőfa-
ragáshoz értő mesterek.267 iii. Honorius pápának az 1218. évi oklevele,
amelyben megtiltotta, hogy a keresztények a pogányoknak vasat adjanak
el,268 arra utal, hogy a poroszok értettek a vasfeldolgozáshoz, fémmeg-
munkáláshoz. A lovagrendi időkből származó forrásokban is többször
találkozunk porosz kovácsokkal. A christburgi komtúrság ún. „Adósság-
könyve” (Pfennigschuldbuch) egy Hannus nevű porosz kovácsot emlí-
tett.269 egy másik bejegyzésben „Hannus schildemacher”, azaz páncél-
és pajzskészítő szerepelt.270 A lovagrendi forrásokban a porosz szaba-
dok katonai kötelezettségének feltételei között szinte állandóan ott sze-
repelt, hogy pajzzsal (cum clipeo) felszerelkezve kellett hadba vonulni-
uk.271 A pajzs használata feltehetően már az ezt megelőző időkben sem
lehetett ismeretlen a poroszok számára, azaz a lovagrendi uralom előtt
is készítettek pajzsokat. egy 1280-ból származó oklevélben az olvasható,
hogy a porosz maudio és testvére, saluch a nekik adott birtok fejében
42
„cum eorum clypeo et lancea ac brunia” szolgálattal tartoztak.272 egy

másik, ermlandból származó oklevélben lényegében ugyanez szerepel:
„cum uno equo competenti et viro levibur armis armato, hoc est Tho-
race vel Brūnya, hasta clipeo et pileo ferro”.273 A brunia/brūnya a karokat
és a combokat is védő, vastag bőrpáncél volt, amelyre fémlapokat is erő-
sítettek. ezt a fajta páncélt már a népvándorlás korában is ismerték egész
európában, és az erdős, mocsaras balti térségben végig a középkorban
széles körben használták. de európa más részein is ismert volt ez a fajta
bőrvért. egy 1244-ből származó bajor oklevél például, amely a parasztok
fegyverviselését szabályozta, ugyancsak említette a bruniát.274 minden
bizonnyal az óporosz társadalomban is használtak a német lovagrend
előtti időkben a háborúkban ilyen bőrpáncélokat. ezek elkészítése spe-
ciális ismereteket igényelt, azaz lennie kellett ilyen mesterembereknek,
ahogyan a későbbi christburgi Pfennigschuldbuch „Hannus schildema-
cher” bejegyzése mutatja. A „Thorace” kifejezés minden bizonnyal a
latin thorax szóval azonos, és a karokat szabadon hagyó, marhabőrből
készült, csak a felsőtestet védő bőr mellvértet jelentett, azaz ilyen pán-
célokat is készítettek. A porosz területek sűrű vízrajza miatt a korai idők-
től nagy jelentőségű volt a vízi közlekedés, így feltehetően voltak olyan
mesterek, ácsok, akik csónakok, bárkák építésével foglalkoztak. tény,
hogy később, a német lovagrend szolgálatában álltak porosz származá-
sú ácsok.275 Az ősi porosz társadalomban lehettek fazekasok, kötélve-
rők, szíjgyártók, tímárok, íjkészítők, de a mindennapi élethez szükséges
termékek jelentős részét (kosarak, teknők, faedények, szerszámok, ruhák
stb.) többnyire az egyes háztartások maguk állították elő.
43
A Porosz NéPesség és teLePüLésszerkezet

váLtozásA A 13. százAdi háborúk soráN
A NéPesség és teLePüLésszerkezet A christburgi békéig

(1249)
A porosz törzsek által lakott közel 40.000 km2 területet a német lovag-
rend a 13. században hosszú, több mint fél évszázadig tartó háború során
hódította meg, vonta fennhatósága alá. A háború és a lovagrendi állam
létrejöttének történetét, ha nem is kortársként, de nem sokkal az esemé-
nyek után, 1326-ban peter von dusburg írta meg Chronica terre Prus-
sie című művében.1 A hódítás előtt, a 12–13. század fordulóján kb. 140–
180.000 ember élhetett a porosz földeken, ami átlagosan 4 fő/km2, azaz
igen alacsony népsűrűséget jelentett.2 ii. Frigyes német-római császár
1226. évi rimini bullája és az olivai krónika egyaránt úgy tudósít, hogy
a lovagrendet konrád, mazóvia hercege kérte fel a porosz támadások
által fenyegetett alsó-visztulai határvidékek védelmére, s ennek fejében
felajánlotta a porosz földekkel szomszédos, így a porosz támadásoknak
ugyancsak kitett kulmerland tartományt.3 Az adomány birtokba vételét
és a poroszok elleni tényleges katonai fellépést azonban hosszas tárgya-
lások előzték meg.4 Azt követően, hogy az 1230. június 30-án megkötött
kruschwitzi szerződésben konrád herceg örökös tulajdonul, teljes jog-
hatósággal és szuverenitással a német lovagrendnek adományozta kul-
merlandot, a majdan meghódítandó porosz területeken mindenféle igé-
nyéről lemondott, s elismerte, hogy ott a lovagokat illeti a tartományúri
hatalom,5 a visztula mellé megérkeztek az első lovagrendi csapatok.6 A
kulmi adomány a valóságban inkább csak elvi jellegű volt, mert a koráb-
bi évtizedek porosz támadásai, betörései következtében az ottani szláv
(lengyel) települések többsége elpusztult, lakóik pedig a harcok elől a
visztula bal partjára menekültek. kulmerland a 13. század első évtize-
deinek csatározásai miatt a mazóviai hercegség és a porosz törzsi terü-
letek közötti „senki földjévé” vált.7 Christian porosz térítő püspök 1230.
évi oklevele úgy fogalmazott, hogy a kulmerlandi területek a pogányok
zaklatásai miatt teljesen elnéptelenedtek („… ob defensionem sacro-
sancte matris nostre ecclesie, heu iam pene in partibus illis depopu-
late a paganis”).8
47
A lengyelországba érkezett lovagrendi fegyveres erő önmagában nem

lett volna elegendő egy sikeres támadó hadművelet megindításához kul-
merland megszerzéséhez és poroszföld katonai meghódításához, ezért
iX. gergely pápa 1230. szeptember 17-én és 1231. július 9-én azzal bízta
meg a domonkosokat, hogy hirdessenek keresztes hadjáratot a pogány
poroszok ellen,9 s felhívását 1232-ben kétszer is megismételte.10 porosz-
országra vonatkozóan a 13. században összesen 80 keresztes hadjáratra
irányuló pápai felhívás született.11 ezek a szentszéki felszólítások legin-
kább a lengyel és a német fejedelmek körében találtak visszhangra. kul-
merlandon a német lovagrend konrád mazóviai herceg támogatásával
vetette meg a lábát (1231/1232), a porosz törzsi területek ellen 1233-ban
indult hadjáratban pedig a mazóviai herceg, swantopolk danzigi fejede-
lem és testvére, sambor, Wladislaw odonicz kaliszi fejedelem és Henrik
sziléziai herceg mellett burchard magdeburgi, és Heinrich meißeni őrgróf
keresztes csapatai is részt vettek.12 A tekintélyes létszámú keresztes sereg
pomesania törzsi területén, a sorge-folyónál („ad fluvium Sirguno”)
nagy győzelmet aratott a poroszok felett, a meißeni csapatok pedig a
tartomány egész területét feldúlták („totam terram Pomezaniae vesta-
vit”).13 pomesaniát, az első lovagrendi fennhatóság alá került törzsi terü-
letet ugyan keresztes seregek hódították meg, de a győzelmet követően a
német lovagrend – számolva a keresztesek hazatérésével – megegyezés-
re törekedve tárgyalásokat kezdett a meghódoltakkal, és személyes sza-
badságot biztosított a keresztény hitre térőknek.14 A háború tehát már a
kezdetektől a lovagrend politikai fennhatóságának, uralmának elismer-
tetése, és a lakosság keresztény hitre térítése céljából folyt, s nem a poro-
szok fizikai megsemmisítésének vagy tömeges elüldözésének szándéká-
val.15 A lovagok igyekeztek minél gyorsabban pacifikálni pomesaniát, s
ennek érdekében megpróbálták megnyerni maguknak az itt élőket. meg-
hódolásukat követően többnyire kétoldalú szerződésekkel, egyéni vagy
családokra szabott egyezségekkel próbálták konszolidálni helyzetüket.16
ezeknek a megállapodásnak, egyezségeknek a tartalma, amit a német
lovagrend ekkor kötött, sajnos nem maradt fenn, de a későbbi források-
ból arra következtethetünk, hogy a behódolt pomesánoknak a keresz-
ténység felvételével együtt a tizedet azért meg kellett fizetni, és a lovag-
rendi várak építésében is (amelyek biztosíthatták a lovagok territoriális
hatalmát) segítséget kellett nyújtaniuk.17 A pomesania feletti lovagrendi
uralom megteremtésének minden bizonnyal jelentős helyi támogatottsá-
ga is volt, mert az oklevelek még a lovagrend megjelenése előtti időkből
keresztény hitre tért poroszokról (jórészt pomesánokról) számoltak be.18
1217-ben iii. Honorius pápa azt írta, hogy ezek a megtértek kénytelenek
voltak fegyveresen védekezni pogány társaik támadásai miatt.19 mind-
ezek alapján joggal tételezhető fel, hogy a német lovagrend oldalán már
a kezdetektől, a pomesaniai területek elleni hadjáratkor voltak lojális,
48
hű poroszok, akik ismerték a terepet, az ellenfél harci szokásait, akik a

keresztes had felderítői és kalauzai voltak. Az oklevelek név szerint három
keresztény hitre tért porosz előkelőről szóltak, dusburg krónikájában
pedig alig háromszor több ellenséges, pogány pomesaniai előkelő neve
szerepelt. ez arra utal, hogy a pomesaniai vezető réteg legalább negye-
de, 25%-a a kezdetektől a lovagok oldalára állt.
pogesania törzsi területét a német lovagrend szintén keresztesek,
Heinrich meißeni őrgróf seregének a támogatásával hódította meg. A
források itt nem említenek nagy harcokat, ezért feltételezhető, hogy az
itteni népesség tetemes része – talán a pomesaniai fejleményeket is látva
– hamar behódolt, a többiek pedig a küzdelem helyett más területekre
menekültek.20
A pomesania és pogesania feletti uralom megszerzése után a visztu-
la-öböl partvonalát követve a német lovagrend a braunschweigi herceg
keresztes seregével együtt Warmiára támadt (1239). dusburg krónikája
szerint a Warmia, majd natangen és barten területeire is kiterjedő hábo-
rú már sokkal nagyobb mértékben járt együtt a porosz települések pusz-
tulásával, mint a két korábbi törzsi terület meghódítása.21 ezt részben a
harcok közvetlen pusztításai (emberek legyilkolása, tanyák, falvak fel-
perzselése), részben pedig az anyagi javak (gabona, jószágok stb.) és ter-
melőeszközök megsemmisítése okozta. nem maradtak állatok, termé-
nyek, ami nyomort és éhezést eredményezett, mindezek pedig nagyobb
mortalitáshoz vezettek.22 Ahogyan pomesaniában (s feltehetően pogesa-
niában), úgy Warmia földjén is több porosz előkelő, helyi hatalmasság –
többnyire a korábbi, egymás közötti konfliktusokból következően – a
német lovagrend oldalára állt. Amikor a háború őket sújtotta, nem a
keresztesek, hanem törzsük velük szemben álló előkelői, klánjai dúlták
fel udvarházaikat, falvaikat, rabolták el javaikat, ölték le embereiket.
poroszország meghódítása során tehát nem kizárólag keresztények (néme-
tek, lengyelek) és pogányok (poroszok) szembenállásáról volt szó, hanem
a poroszok közötti belső háborúskodásról is. A keresztes seregek támo-
gatása mellett a lovagok dolgát nagymértékben megkönnyítették az egyes
előkelők, klánok közötti viszályok, konfliktusok, amelyek gyakran dön-
tőnek bizonyultak abban, hogy egy-egy előkelő (és fegyveresei) a rend
ellenfele vagy támogatója lett. A lovagrend kihasználta ezeket az ősi ellen-
ségeskedéseket, a porosz társadalom politikai egységének hiányát, és
egymás után, külön-külön győzte le az ellenszegülőket, helyi vezéreket.
dusburg beszámolója szerint például egy gobotini nevű „igen hatalmas”
férfi a lovagrend ádáz ellensége volt. számos fegyveressel rendelkezett
és egy partegal nevű várban székelt, de egy másik, a scradonis „hegyen”
(dombon) épített, cölöpfalakkal és sáncokkal védett erősség ura is volt.
Ugyanakkor pokarwia földjének ura, egy Hertwigi nevű porosz „nemes”
a lovagok oldalán harcolt a pogányok ellen, és segített felépíteni a rend-
49
nek „castrum Suickenbergket”.23 Amikor a warmiai poroszok egyik vezé-

re, pyopso támadást indított a keresztények ellen, több warm előkelő
háznépével és kíséretével balga várába, a német lovagrend erődítmé-
nyébe menekült.24 dusburg krónikája szerint a warmiai poroszok között
nagy tekintélynek örvendő pomandam nevű előkelő volt az, aki előkészí-
tette azt a tanácskozást, amelyen Warmia, natangen és barten „neme-
sei” behódoltak a lovagrend és ottó braunschweigi herceg előtt.25
A korántsem csekély helyi támogatottság ellenére azonban a gyors
keresztény sikerek ingatag lábakon álltak, s amikor 1242-ben a visztula
vízi útja és az ottani vámjövedelmek feletti ellenőrzés kérdése miatt hábo-
rú robbant ki swantopolk danzigi fejedelem és a lovagrend között,26 swan-
topolk a poroszokkal, a lovagrend előtt újonnan behódolt törzsi terüle-
tek vezető családjaival, előkelőivel szövetkezett, akik ekkorra már elége-
detlenek lettek a lovagok fennhatóságával. A visztula jobb partján élő
poroszokkal swantopolk már korábban is jó kapcsolatokat ápolt, ami-
kor testvéreivel hadakozott. miután michael leslaui püspök ezért egyhá-
zi átokkal is sújtotta, 1238. június 11-én a danzigi fejedelem ígéretet tett
arra, hogy nem köt szövetséget a pogány samlandi, warmiai és natange-
ni poroszokkal.27 ez az ígérete azonban pár évvel később már szertefosz-
lott. A poroszok lázadásának, a lovagrenddel történő szembefordulásá-
nak – amelyről dusburg a poroszok hitehagyásaként emlékezett meg28 –
több oka is lehetett. A lovagrend mellé állt, s keresztény hitre tért porosz
előkelők egy része katonai szövetségesként tekintett a keresztesekre,
akik komoly támogatást nyújthatnak a rivális klánokkal vívott ellensé-
geskedésben. nem a németek hosszú távú politikai fennhatóságának
elfogadása volt a céljuk, hanem helyi pozícióik megerősítése külső szö-
vetségesekkel. Amikor azt tapasztalták, hogy a német lovagrend egyre
több várat, sáncerődöt emelt, s azokra támaszkodva megkezdte tarto-
mányúri hatalmának és igazgatási rendszerének kiépítését, rá kellett
ébredniük arra, hogy nem egyenrangú partnerként tekintettek rájuk.
társadalmi státusuk kérdése sok szempontból még rendezetlen volt,
noha iii. Honorius pápa már 1220. május 8-án az Apostoli szék védelmé-
be vette a keresztény hitre tért poroszokat, és megerősítette őket szemé-
lyes szabadságukban.29 A pápaság ezt 1225-ben,30 1227-ben, majd 1236-
ban is megismételte,31 s minden alkalommal úgy foglalt állást, hogy az
újonnan megtértek társadalmi helyzete nem lehet rosszabb, mint ami-
lyen a megtérésük előtt volt, azaz személyükben szabad embernek minő-
süljenek. ez azonban még nem jelentette azt, hogy a keresztesek oldalán
harcoló porosz előkelőket a nyugati lovagokkal azonos állapotúnak tekin-
tették volna, különben az 1249. évi christburgi békekötéskor nem kellett
volna hangsúlyozni azt, hogy a keresztény porosz előkelők „lovagi övvel
felövezhetők”, azaz egyenrangúnak ismerték el őket a nyugati lovagok-
kal.32 A porosz gentilis társadalom nagy többségét alkotó ún. közszaba-
50
dok különösen a lovagrend várépítéseiben való részvételt sérelmezték, s

azt szabadságuk megnyirbálásaként élték meg. Az egyháznak fizetendő
tizedhez is hasonlóképpen viszonyultak, s egyre kevésbé mutattak haj-
landóságot a kereszténység elfogadására. A várépítés kérdésében azon-
ban – nagyon is pragmatikus megfontolásokból – nem engedhetett a lovag-
rend. iv. sándor pápa egy későbbi, 1259-ben kelt levelében úgy fogalma-
zott, hogy a várépítési kötelezettséget nem csak a német lovagrend, hanem
Wilhelm von modena pápai legátus is a keresztény hitre tért poroszok
kötelességévé tette, hogy védekezni tudjanak a pogányok támadásaival
szemben.33 A felkelő poroszok számára a danzigi fejedelemmel kötött
szövetség lehetőséget kínált arra, hogy megszabaduljanak a német lovag-
rend fennhatóságától, vagy érdekeiknek megfelelő engedményeket csi-
karjanak ki. ott, ahol a lovagok korábban legyőzték az ellenszegülő pogány
helyi hatalmasságokat, azok szolgái, alávetettjei felszabadulásukban
reménykedtek, de azzal a ténnyel kellett szembesülniük, hogy új, immár
német földesuruk lett.34 Az első porosz felkelést lezáró 1249. évi christ-
burgi békeszerződés szövegének tanúsága szerint a porosz szabadok fel-
kelésének legfőbb oka az volt, hogy korábbi helyzetükhöz képest a német
lovagrend uralma alatt elveszítették személyes szabadságukat, javaik
örökíthetőségének jogát, számos szokásuk pedig, mint pogány rítusok
és megnyilvánulások, tiltottá vált.35 egy korabeli oklevélben az olvasha-
tó, hogy Heinrich von Wyda landmeister arra szólította fel dietrich von
depenow-ot, hogy birtokain a poroszokkal olyan szigorú feltételekkel
bánjon, ahogyan az a német lovagrend birtokain érvényes („dummodo
prutenis si quos locaverint in eis eundem rigorem, quem nos nostris
prutenis injuxerimus, injugunt et ipsi”).36 ezt minden bizonnyal azért
tette a tartományi mester, hogy az amúgy is gyér népességű porosz terü-
leteken, amit a háborúskodás még inkább rontott, a szolgáltatásokra
kötelezett porosz alávetettek terheinek egységesítésével megakadályoz-
za a belső migráció kialakulását, az egyik birtokról a másikra költözést.37
A források szerint 1242-ben swantopolk danzigi fejedelem csapatai
felperzselték kulmerland földjét, s csak kulm, thorn és rheden maradt
a német lovagrend kezén. Az elfoglalt porosz törzsi területeken egyedül
elbing és balga várait tudták a lovagok megtartani.38 A felkelő poroszok-
hoz a még meghódítatlan területek klánjai közül is sokan csatlakoztak,
akik – a christburgi oklevél szerint – attól tartottak, hogy a lovagrend
rájuk is kiterjeszti uralmát, s az életük rosszabbodását eredményezi.39
Az a lengyel népesség, amelyik a lovagok és az őket támogató keresztes
csapatok korábbi sikerei után az 1230-as években fokozatosan visszaköl-
tözött korábbi kulmerlandi lakóhelyére, most vagy a harcok áldozatává
vált, vagy pedig újból elmenekült, így a tartomány jelentős része ismét
elnéptelenedett.40 egy 1278. évi oklevél hivatkozásából tudjuk, hogy vala-
mikor az 1230-as években Hermann balk tartományi mester tárgyaláso-
51
kat folytatott a kulmerlandra visszatért lengyel birtokosokkal, és kivált-

ságokat biztosított számukra.41 ez azt bizonyítja, hogy a porosz betöré-
sek megfékezését követően, az 1242-ben kirobbant háborút megelőző
évtizedben kulmerland földjén megindult az egykori szláv (lengyel) tele-
püléshálózat lassú regenerálódása és a népesség gyarapodása. ennek a
folyamatnak a kezdő dátuma talán az 1233. év lehetett, mert az ebben az
évben kiadott kulmi kiváltságlevél kulm és thorn városok környékén
szláv falvakat említett, amikor a két város földjének határát rögzítette.42
1242 őszétől, a danzigi fejedelemmel és a felkelő poroszokkal vívott két-
frontos háború megindulásától azonban mindez semmissé vált. A föl-
dek elnéptelenedése és a háborús pusztítás miatt a német lovagrend
megmaradt erődítményeiben komoly élelmiszerhiány lépett fel. peter
von dusburg krónikája örökítette meg azt az esetet, amikor egy krakkói
nemes, aki vallási elhivatottságtól vezéreltetve be akart lépni a lovag-
rendbe, három, élelmiszerrel, borral és mézsörrel megrakott hajót kül-
dött a visztulán thorn városába, a folyó mentén pedig 300 szarvasmar-
hát indított útnak kulmerland felé.43 A fellázadt porosz területeken szi-
getként megmaradt elbing és balga várába szintén hajókon szállították
az utánpótlást a lovagrend egyik tagjának, konrad von brennereck parancs-
noksága alatt.44 szorongatott helyzetéből a német lovagrend külső segít-
séggel tudott megszabadulni: kujávia és nagy-lengyelország hercegei
hadat indítottak a danzigi fejedelem és a vele szövetséges poroszok ellen,
majd 1245-ben – iv. ince pápa keresztes háborúra szóló felhívása nyo-
mán45 – Frigyes osztrák herceg csapatai is megjelentek poroszország-
ban.46 Ahogyan swantopolk és a felkelő poroszok tűzzel-vassal pusztí-
tották a német lovagrend területeit, úgy a lovagok és a keresztes hadak
is hasonlóképpen jártak el velük szemben. A háború sújtotta vidékekről
ezért a lakosság igyekezett elmenekülni, így számos település vált lakat-
lanná. Az éveken át tartó hadakozás a népesség számában és a telepü-
léshálózatban egyaránt mindegyik hadviselő fél területén komoly káro-
kat okozott.47 jakob von lüttich pápai legátus48 közvetítésével – amit
súlyos egyházi fenyegetések előztek meg49 – 1248. november 24-én a német
lovagrend és swantopolk danzigi fejedelem békét kötött egymással. A
megállapodás értelmében pommerellen és poroszország között a visztu-
la lett a határ, amelyen a lovagok és alattvalóik szabadon, vámmentesen
hajózhattak, a danzigi fejedelemnek pedig fel kellett bontania a poro-
szokkal kötött katonai szövetséget.50 két hónappal később, 1249. febru-
ár 7-én – ugyancsak a pápai legátus közvetítésével – Christburgban (ma:
dzierzgoń, lengyelország) a német lovagrend megegyezésre jutott pome-
sania, Warmia és natangen porosz előkelőinek többségével. A három
törzsi terület vezető rétege kész volt elismerni a lovagrend politikai
fennhatóságát, tartományúri hatalmát, cserébe pedig a lovagok messze-
menő engedményeket tettek. elismerték a poroszok személyes szabad-
52
ságát, tulajdonjogát, s lehetővé tették, hogy aki akarja, a jövőben ne a

porosz, hanem a lengyel jog hatálya alá tartozzon.51 ez elsősorban a vagyo-
nos, előkelő réteg érdekeit szolgálta, akik így kikerültek az ősi szokásjog
kötöttségei közül (mint például a vérbosszú vagy a vérdíj kötelezettsége
alól). A porosz jogszokással szemben a lengyel jog, amelybe ekkorra már
számos egyházi előírás és kánonjogi tartalom is beépült, lehetővé tette
például az apai örökség egy része feletti szabad végrendelkezést.52 A poro-
szoknak viszont el kellett fogadniuk a katolikus vallás előírásait, egyhá-
zi szabályait, és fel kellett hagyniuk minden pogány szokással. tilos lett
a feleségvásárlás és a poligámia. ez az előírás azonban a mindennapi
életben nem vált gyakorlattá egyik napról a másikra, s még hosszú évti-
zedekkel a christburgi béke után is volt példa arra, hogy egyes porosz
előkelők, akármennyire is lojálisak voltak a lovagrendhez, több feleséget
akartak maguknak. dusburg beszámolója szerint például egy bonse nevű
samlandi előkelő, aki nem törzsi területén, hanem pogesania földjén
szolgálta a lovagrendet, a régi szokások szerint két feleséget is akart
magának. A német lovagrend tartományi mestere azt követelte tőle,
hogy egyik feleségét taszítsa el, bonse azonban nem engedelmeskedett
ennek a felszólításnak, és lázadást próbált szítani. A lovagok elfogták és
halálra ítélték.53 A christburgi szerződés megtiltotta a poroszoknak a
rokonházasságot, amit a iv. lateráni zsinat a negyedízigleni rokonsági
foknál határozott meg. A még pogány korban kötött házasságok eseté-
ben a pápa – legátusán keresztül – mentességet adott. ez az egyházpoli-
tika a kereszténység terjesztése érdekében, iii. ince pápához fűződött, s
ezt utódai is folytatták.54 iii. ince pápa már 1199-ben a keresztény hitre
tért líveknek a negyedízigleni rokonsági fokon belül kötött házasságokra
vonatkozóan felmentést adott.55 A pomesániai, warmiai és natangeni
poroszok, valamint a német lovagrend 1249. évi megállapodása – az
egyház álláspontjának megfelelően – a nem kívánt gyermekek megölé-
sét, kitételét is megtiltotta. Az ilyen gyermekek megölése ellen iii. Hono-
rius már 1218-ban szót emelt.56 A békeszerződés csak a kánonjog szerint
kötött házasságból származó gyermekeket ismerte el törvényes örökös-
nek, akik viszont akár klerikusok is lehettek, és bármelyik szerzetes-
rendbe beléphettek (így a német lovagrendbe is).57 A megkereszteletlen
gyermekeket és felnőtteket egy hónapon belül meg kellett keresztelni. A
békét megkötő, s immár kereszténnyé lett porosz előkelők „lovagi övvel”
felövezhetővé váltak, azaz egyenrangúnak ismerték el őket a nyugati
nemesekkel („et quod ille ipsis neophitis, qui suntvel eurunt ex nobili
prosapia procreati, accingi possint cingulo militari”).58 Az oklevél
előírása szerint a békét kötő poroszok kötelesek voltak 22 templomot
építeni: 13-at pomesaniában, 6-ot ermlandban és 3-at natangen földjén.
A szerződés tehát a pomesan, warm és natang törzsek kötelességévé
tette a templomok építését, azaz a plébániákat a gentilis struktúrákra
53
alapozta. A christburgi béke a kereszténység felvételéért és a lovagrend

iránti politikai lojalitásért cserébe lényegében érintetlenül hagyta a pogány
kori porosz társadalom viszonyait. A felépítendő templomok helyeként
általában egy-egy porosz előkelő udvarháza, székhelye volt megnevezve,
mint például Warmiában „villa, in qua sedet Jedun”.59 A békét megkötő
poroszok ígéretet tettek, hogy vasárnap és ünnepnapokon mindig felke-
resik a templomokat, egyházi tizedet fizetnek, a plébánosok ellátására
pedig minden templomnál elkülönítenek 4 Hufe szántót és ugyanennyi
erdőt. Azt is megígérték, hogy betartják a keresztény vallás előírásait,
azaz a nagyobb egyházi ünnepek előtt és a pénteki napokon böjtöt tarta-
nak, vasárnaponként pedig, az Úr napján nem végeznek nagyobb mun-
kákat. Halottaikkal együtt nem temetik el annak különbözőn javait, kin-
cseit, állatait vagy szolgáit is, hanem keresztény szertartás szerinti vég-
tisztességben részesítik őket. A békeszerződésben érintett poroszok sza-
bad emberként hűséggel tartoztak a német lovagrendnek, háború ese-
tén pedig a lovagok oldalán kellett hadba vonulniuk, és sem kereszté-
nyekkel, sem pogányokkal nem szövetkezhettek a rend ellen.60 A poro-
szok nevében a megállapodást létrehozó pápai legátus, jakob von lüt-
tich tette az ígéreteket, és ő is pecsételte le az oklevelet.61
54
A hAtALmi és NéPességi viszoNyok

váLtozásA Az 1250-es évekbeN
A swantopolkkal (1248. november 24.) valamint a pomesan, warm

és natang törzsekkel (1249. február 7.) kötött békeszerződések lezárták
azt a háborús időszakot, ami nem csak nagy pusztulással járt, hanem
azzal is fenyegetett, hogy kudarcba fullad a lovagrendi állam létrehozá-
sának kísérlete. A szentszék mindkét megállapodást szentesítette és
megerősítette.62 A christburgi békét követően a nyugati nemesekkel egyen-
rangúvá vált lojális porosz előkelők a formálódó lovagrendi állam igaz-
gatási rendszerében is szerepet kaptak: a porosz népesség által lakott
kisebb szállásterületekből (terra) kialakított ún. kamarási körzetek élére
kerültek.63 Az ősi, pogány kori területi-igazgatási egységek tehát egy-egy
porosz származású kamarás, tisztségviselő irányítása alatt megmarad-
tak a lovagrendi állam igazgatási rendszerében is, ahogyan erről már
egy 1250. évi oklevél is tanúskodik.64 A christburgi békében foglalt szé-
les körű kiváltságok és kollektív törzsi jogok – melyek rendkívüli voltá-
ról dusburg is megemlékezett krónikájában65 – a felkelő poroszok kato-
nai ellenállásának megtörése után az eddigiekhez képest is nagyobb enged-
ményekre épülő lovagrendi politika megtestesülését jelentették. A béke-
kötés, amely az eddigi családi, nemzetségi lojalitások helyett a keresz-
tény hitet elfogadó pomesaniai, warmiai és natangeni törzsi területek
együttes hűségének alapját teremtette meg, lehetővé tette a harcok elől
elmenekült népesség visszatérését korábbi településeire és a gazdálko-
dás megindulását. kisebb mértékben ugyan, de ellenkező irányú migrá-
ciót is eredményezett: a német lovagrend uralmát elfogadni nem akaró
családok elhagyták lakóhelyüket, földjüket, és vagy a még független s
pogány porosz törzseknél kértek befogadást, oltalmat, vagy pedig a koráb-
bi szövetséges, swantopolk területére költöztek. pommerellenben példá-
ul a danzigi fejedelem szolgálatában a 13. század második felében tűnt
fel egy előkelő porosz család, a Wajsyl-nemzetség, amely igényt tartott
korábbi, 1249 előtti pomesaniai birtokaira.66 Azt, hogy a christburgi béke
milyen szerepet játszott a lovagrend poroszországi uralmának stabilizá-
55
lásában, jól mutatták az 1252. évi események: az 1248. évi békekötéssel

elégedetlen danzigi fejedelem ismét pogány poroszokkal szövetkezett, és
rátámadt pomesaniára.67 1252. január 6-án kelt levelükben a thorni feren-
cesek is tanúsították, hogy swantopolk volt az, aki megszegte a békét, és
megtámadta a pomesan területeket.68 A danzigi fejedelem abban remény-
kedett, hogy csapatai megjelenését követően a pomesaniai poroszok ismét
csatlakoznak hozzá, és szembefordulnak a lovagrenddel, de ez nem követ-
kezett be. A christburgi szerződésnek a keresztény poroszokra vonatko-
zó rendelkezései láthatóan nem csak megelégedéssel rendezték a formá-
lódó lovagrendi állam keretei között a porosz előkelők és közszabadok
helyzetét, hanem sok szempontból azok még előnyösebb feltételeket is
kínáltak, mint a korábbi gentilis struktúrák és jogszokások. A lojális
családok birtokadományokat kaptak a lovagoktól, s ennek következté-
ben az eddigi nemzetségi, kláni szállásterületek mellett megjelentek olyan
földek is, amelyek úgy voltak egyes családok birtokában, hogy azokra
már nem vonatkozott a korábbi szokásjog. A porosz vezető réteg tekin-
télyes részének megnyerésében nagy szerepe volt annak, hogy egyen-
rangúnak ismerték el őket a nyugati nemesekkel. ennek kifejezéseként
a német lovagrend az előkelő családok fiai közül hosszabb-rövidebb időre
többet is elvitt németországba, elsősorban magdeburgba, ahol iskolába
jártak. Ugyanakkor ezek a gyermekek, ifjak kezesek, túszok is voltak a
lovagok kezében, garantálták családjaik, rokonaik lojalitását.69 Abban,
hogy az 1252. évi támadáskor korábbi szövetségesei nem támogatták
swantopolk fejedelmet, a christburgi megegyezésen túl minden bizony-
nyal ez a körülmény is szerepet játszott. (Az, hogy a vezető porosz klá-
nok tagjai közül voltak, akik megismerték a keresztény világot, többnyi-
re erősítette hűségüket, de a visszájára is fordulhatott: az 1260-ban kirob-
bant második porosz felkelés egyik leghíresebb vezére, Herkus monte
ifjú korában szintén magdeburgban tanult.)70
Az előkelő réteg, a vezető családok megnyerésére irányuló lovagren-
di politika az 1250-es években samland földjén olyannyira sikeres volt,
hogy itt nem is folytak komolyabb harcok, az itteni népesség demográ-
fiai és települési viszonyaiban még annyi törés, kár sem következett be,
mint pomesania, Warmia vagy natangen vidékén. zárt, koncentrált porosz
településterület maradt még a 15. században is.71 1299-ben berthold brü-
haven königsbergi komtúr egy összeírást készíttetett a második nagy
porosz felkelés (1260–1273) idején a német lovagrendhez hű maradt
samlandi porosz szabadokról, s egyedül az ottani püspöki területekről
(ami samland földjének csak egyharmadát jelentette) 92 név maradt
fenn.72 még a 15. század közepén is, amikor a világi birtokosok és a nagy
porosz városok rendi érdekeik védelmében 13 évig tartó fegyveres konf-
liktusba keveredtek a német lovagrenddel (1453–1466),73 samland föld-
birtokosainak kb. 90%-a porosz eredetű család volt, de a rendi szövet-
56
ség, az ún. porosz szövetség 4 %-nál nagyobb arányban soha nem tudta
őket a maga oldalára állítani.74 kétségtelen, hogy 1255-ben ii. ottokár
cseh király vezetésével nagy keresztes had vonult fel samland ellen, de
a német lovagrend támogatóinak tábora oly jelentős volt, hogy komo-
lyabb harcokra nem is került sor.75 A keresztesek a pregel-folyó mellett,
egy tuwangste nevű porosz földvár helyén, a cseh király emlékére és
dicsőségére felépítették königsberg várát („ad memoriam et gloriam
regis praedicti Königsberg appellaverunt”).76 A német lovagrendhez
a kezdetektől hű samlandi poroszokat „ősi Witingeknek” (antiquiti witin-
gi) nevezték. Ők és leszármazottaik különleges kiváltságokkal rendel-
keztek: többek között alsó- és felsőfokú bíráskodási jogot is kaptak bir-
tokaikon.77 ez sokkal nagyobb hatalmat és presztízst jelentett egy-egy
porosz birtokos számára, mint amivel a pogány kori gentilis társadalmi
és politikai struktúrában rendelkeztek. Az ősi szokásjog ugyanis nem
ruházta fel az előkelőket, birtokos magánszemélyeket bírói hatalommal.
nem véletlen, hogy a Witingeket samland „első rendjének”, társadalmi
rétegének tekintették. A Witingekhez tartozók köre azonban társadalmi
szempontból nagyon heterogén volt: a porosz törzsi világ szinte minden
fegyveres rétege képviseltette magát. A porosz witing szó „harcos, hős”
jelentésű volt (vö. ószláv vitęgū, litván vitis), így ez a megnevezés igen
széles társadalmi kört tartalmazhatott.78 elképzelhető, hogy a pogány
porosz időkben az előkelők katonai kíséretének tagjait illették ezzel a
névvel, s lényegében hasonló funkciót töltöttek be a német lovagrend
uralma idején is. belőlük állt a határvárak helyőrsége, ők voltak a lova-
gok hírvivői, futárai, háború esetén pedig saját zászló alatt, külön kon-
tingenst alkottak.79 Az a tény, hogy ennek a privilegizált rétegnek az elne-
vezésére a lovagrendi időkben is megmaradt az ősi „Witing” szó, azt mutat-
ja, hogy samland földjén (ahol a népesség túlnyomó többsége a lovag-
rend mellé állt, s így a tartomány elkerülte a komolyabb háborús pusz-
tításokat) nagyobb törések nélkül a lovagok uralma alatt is továbbéltek
az ősi szokások, gentilis értékrendek, törzsi viszonyok. e területre német
telepesek sem érkeztek nagyobb arányban, ezért a külső hatások mérté-
ke jóval kisebb volt, mint a német lovagrend fennhatósága alá került
többi porosz tartományban.80 A samlandi porosz népesség formálisan
ugyan keresztény hitre tért, de a pogány szokások még hosszú ideig meg-
maradtak. persze nem csak samland, hanem poroszország többi terüle-
tére is igaz volt, hogy a katolicizmus felvétele, a keresztvíz elfogadása
inkább csak formális aktust jelentett, s nem járt együtt a keresztény nor-
mákat és értékrendet betartó, azt követő vallásgyakorlattal. siegfried
von Feuchtwangen nagymester például már 1310-ben úgy rendelkezett,
hogy a földbirtokosok kötelesek gondoskodni arról, hogy parasztjaik
vasárnaponként eljárjanak a templomba.81 egy 1340. március 31-én kelt
oklevél szerint samlabdban még ekkor is volt olyan erdő, amit az ott élő
57
poroszok „szentnek” (sacra silva) tekintettek.82 Amikor 1352-ben Win-

rich von kniprode nagymester volprecht von Holland lokátornak 40 Hufe
földet adományozott betelepítésre, a telepítéskor szokásos hospes kivált-
ságok mellett úgy rendelkezett, hogy a telepesek a nekik adott területen
fekvő erdőben saját szükségletükre bármikor vághatnak fát, kivéve a
tölgyfát.83 A pogány porosz hitvilágban perkunos istennek, a mennydör-
gés és tűz urának84 a tölgyfa volt a szent fája, ezért a tölgyfaligetekben
tilos volt fát vágni, vadászni, gyűjtögetni.85 A nagymester vélhetően azért
tiltotta meg a németalföldről érkezett telepeseknek a tölgyfák kivágását,
hogy a környéken élő porosz lakosság érzékenységét véletlenül se sért-
sék meg, azaz tisztában kellett lennie azzal, hogy a kereszténység máza
alatt a helyi népesség körében még nagyon is éltek az ősi pogány hiedel-
mek.86 A források szerint a német lovagrend elsősorban a látványos és
nyilvános pogány kultuszokat, rítusokat, viselkedési formákat, hagyo-
mányokat igyekezett tiltani, és nem avatkozott be a mindennapi élethez
kapcsolódó hiedelmekbe, szokásokba. Így például 1394-ben törvényben
mondta ki, hogy az, aki lányrablásra vetemedik, halállal lakol.87 A keresz-
tény európában mindenhol a pogánysághoz tartozó cselekedetnek tekin-
tették a lányrablást, és törvényben tiltották.88 A házasság intézménye a
12. század folyamán vált szentséggé, amit a felek egyetértése és szabad
akarata hozott létre.89 A lányrablás azonban figyelmen kívül hagyja az
egyik fél akaratát, azaz a házasság szentségének megtagadását, s így
szembefordulást jelentett istennel. A nagymester 1394. évi rendelkezése
már ezt a teológiai és kánonjogi tartalmat ültette át a büntetőjogba. ugyan-
akkor ez a törvény azt is mutatja, hogy a szóban forgó bűncselekmény és
a hozzá kapcsolódó pogány kultúra a 14. század végén még viszonylag
gyakran előfordulhatott a lovagrendi államban.90 1428-ban egy Heinrich
vorringer nevű karthauzi szerzetes feljegyzései szerint a porosz lakos-
ság nem a keresztény hitet és a tízparancsolatot követte, hanem sokkal
inkább az ősi isteneket és az örökké égő tüzet tisztelte, a német lovag-
rend pedig szemet hunyt a pogány szokások gyakorlása felett.91 Az 1440-
es évekből származó egyházi vizitátori jelentések ugyancsak arról szá-
moltak be, hogy poroszország számos vidékén, s különösen samland-
ban, a lakosság tartózkodó magatartást tanúsít a kereszténységgel szem-
ben.92 1452-ben a lovagrend egyik papja, paul zyndel arról panaszko-
dott, hogy alig van olyan klerikus, aki ismerné a porosz nyelvet, s képes
lenne a porosz lakosságnak prédikálni.93 A christburgi komtúrságban
például a 15. század első felében 31 német faluban volt plébániatemp-
lom, míg a porosz falvak közül összesen csak 2 helyen állt templom.94 Az
elbingi komtúrságban egyetlen egy porosz településen, locken-ben állt
templom, az összes többi, plébániával rendelkező faluban német telepes-
ek éltek, noha a porosz és német falvak aránya közel azonos (64:63) volt.95
1474-ben maga a pápa, iv. sixtus írta azt, hogy samland földjén még min-
58
dig előfordultak pogány kultuszok és szertartások.96 A Friedrich von

sachsen nagymester szolgálatában álló erasmus stella 1500 táján azt
írta, hogy poroszország keleti és északkeleti részein még akkor is pogány
szokás szerint fegyvereivel, használati tárgyaival és lovával együtt temet-
ték el a halottakat.97 (pedig már az 1249. évi christburgi szerződés meg-
tiltotta az ilyen pogány temetkezést.)98 Az írott források állításait a régé-
szeti kutatások is alátámasztják, s megerősítik.99
Amiatt, hogy samland népességének jelentős része a lovagrend olda-
lára állt, a keleti s északkeleti porosz területek (nadrauen, sudauen,
schalauen) törzsei fenyegetve érezték magukat, 1255 elején nagy sereg-
gel samlandra támadtak.100 peter von dusburg beszámolója szerint ebben
az újabb háborúban a német lovagrend jórészt a hozzá hű porosz erők-
re támaszkodott. A nadrauen földjén felépített favár, Wilow védelmét
például a sembi tirskonéra és annak fiára, maudelóra bízta, s amikor a
pogányok ostrom alá vették ezt az erődöt, a königsbergi komtúr samlan-
di poroszokból álló csapatokkal mentette fel.101 1255 végén poroszor-
szágba érkezett a brandenburgi őrgróf vezette keresztes sereg, de az enyhe
tél miatt a mocsaras, ingoványos térségben lehetetlen volt komolyabb
hadműveletet indítani, így dolgavégezetlenül haza is tért.102
1257-ben mindaugas, az első (s egyben utolsó) litván király103 baráti
szándékainak kinyilvánításaként a német lovagrendnek adományozta
samogitia (litván: Žemaitija) földjét,104 amely mindeddig a lovagok porosz-
országi és livóniai területei közzé ékelődött. persze mindaugas nemcsak
a lovagrend felé kívánt politikai gesztust tenni, hanem ezzel a lépésével
belső ellenzékétől is meg akart szabadulni, melynek fő bázisa éppen ez
a vidék volt. samogitia népessége azonban nem vette tudomásul a litván
király adományozását, és készülődni kezdett a lovagrend elleni háború-
ra. Ugyanilyen lépéseket tettek a lovagok is, és burchard von Hornhau-
sen livóniai tartományi mester (provincialis magister) kérésére több
pápai bulla is keresztesek toborzására szólított fel.105 1260. július 13-án
durbennél a samogitiai litván erők vezére, treiniotas katasztrofális vere-
séget mért a német lovagrend vezette keresztény seregre, amelyben –
peter von dusburg beszámolója szerint – nagy számban vonultak fel poro-
szok is.106 A források abban többé-kevésbé megegyeznek, hogy az elesett
szerzetes lovagok száma 150 volt, a többi áldozatról azonban semmilyen
adatot sem közölnek.107 Az egyes évkönyvek csak arról emlékeztek meg,
hogy a pápa felhívására keresztesként ide érkezett károly svéd herceg
és egész kísérete életét vesztette.108 A súlyos vereség hírére livóniában
még nagyobb tüzet fogott az 1259-ben kirobbant semgall és kúr felke-
lés.109 Annak érdekében, hogy a nyugtalanság és lázongás ne terjedjen át
poroszországra, a lovagrend nattangeni és warmiai elöljárója, frater
Volradus advocatus álnok módon több porosz előkelőt is megöletett,
akiket szervezkedéssel, összeesküvéssel, vagy nem különösebben erős
59
lojalitással gyanúsított.110 ez azonban csak olaj volt a tűzre, s a gyilkos-

ságok hírére kirobbant a második porosz felkelés, ami sokkal nagyobb
méreteket öltött, mint az első, s közel másfél évtizedig tartott (1260–
1273).111
60
A második Porosz feLkeLés és A Porosz háborúk vége
Az 1260-ban kirobban újabb porosz felkelés idején a német lovag-

rend némileg kedvezőbb helyzetben volt, mint korábban, az első porosz
felkeléskor, mert most nem kényszerült kétfrontos háborúra, s a fellá-
zadt poroszoknak nem volt keresztény szövetségese. A fegyvert ragadó
poroszok most sem tudtak létrehozni törzseket egyesíteni képes kato-
nai-politikai keretet. dusburg krónikájában az olvasható, hogy az ősi
pogány világot feltámasztani kívánó, a lovagrenddel szemben fegyvert
ragadó poroszoknak nattangen földjén Herkus monte, ermlandban (War-
miában) glappo, pogesaniában Anktumo, bartenben diwanum, sam-
landban pedig glaude volt a vezére.112 nadrauen népének zöme ugyan-
csak szembefordult a lovagokkal: itt volt az ősi hitvilág egyik legnagyobb
tiszteletnek örvendő, romowe-nak nevezett szent ligete, kultuszhelye.113
Arról azonban, hogy itt volt-e olyan törzsi katonai vezető, mint a többi
területen, nem szólnak a források. Annak, hogy a háború oly sokáig elhú-
zódott, több oka is volt. egyrészt a német lovagrend kénytelen volt meg-
osztani erőit livónia és poroszország között, másrészt a porosz felkelés
számos résztvevője és vezetője már ismerte a nyugati fegyverzetet, lova-
gi harcászatot. sokan közülük korábban a lovagrend oldalán hadakoz-
tak, vagy a lovagoknak köszönhetően éveket töltöttek németországban,
mint például a nattangeni felkelők vezére, Herkus monte.114 peter von
dusburg a krónikájában megemlékezett arról, hogy a königsberget ost-
romló poroszok már kőhajítókat is használtak.115 A gyors háborút, rövid
hadviselést sem a terepviszonyok (sűrű erdők, mocsarak, tavak, vízfo-
lyások, ingoványok), sem pedig a poroszok harcmodora nem tette lehe-
tővé. A poroszok ugyanis csak ritkán, s akkor is csak jelentős erőfölény
birtokában bocsátkoztak nyílt csatába, mint például 1261-ben pokar-
wen mellett, amikor le is győzték a lovagrend csapatait. ütközetek helyett
a rend, a poroszországban megtelepedett német nemesek, és a lovag-
rendhez hű porosz előkelők birtokainak feldúlására, az ott élő népesség
pusztítására törekedtek.116 A porosz felkelés miatt a püspökök is elmene-
61
kültek egyházmegyéikből. Anselm ermlandi püspök például a visztula

mellé, thorn város falainak védelmébe húzódott. 1261 márciusában a
püspöki birtokokon teljhatalmú helyettesének nyilvánította a német
lovagrend poroszországi elöljáróját, s felhatalmazta arra, hogy a láza-
dók bűneit az egyházi földeken is megtorolja, s döntsön későbbi sorsuk
felett.117 Ahogyan ez a példa is mutatja, az 1242–1249 közötti felkeléssel
összehasonlítva a lovagrend most valamivel kedvezőbb helyzetben volt.
Akkor csak néhány vár, megerősített település maradt a kezén, a máso-
dik porosz felkelés azonban már sem kulmerland tartományra, sem pedig
az 1249. évi christburgi békével pacifikált pomesania földjére nem ter-
jedt ki, így a visztula mentén szilárd hátországgal rendelkezett. Az 1249.
évi szerződést a lovagrend pomesania, Warmia és nattangen törzseivel
külön-külön kötötte, s az egyes törzsekre nem teljesen azonos feltételek
vonatkoztak. ez a körülmény magyarázza azt, hogy Warmia és nattan-
gen lakóinak többsége a felkeléshez csatlakozott, pomesania viszont hű
maradt a lovagokhoz és a kereszténységhez.118 A pomesaniai népesség
jogilag kedvezőbb helyzetű lett, s ezt a különleges pomesaniai jogot, az
ún. Iura Prutenorumot a 14. században írásba is foglalták.119 Az ősi porosz
öröklési jog, amit a christburgi szerződés is elismert, csak az egyenes
ági fiú utódok öröklését ismerte el. A pomesaniai öröklési jog azonban
nem korlátozódott csak a férfiági leszármazottakra, hanem a szülőkre
és lánytestvérekre is vonatkozott.120 egy 1262-ben kelt oklevél szerint a
pomesaniai gedua palsede falut mindkét nembeli (utriusque sexus)
utódaira vonatkozó öröklési joggal kapta meg.121 A christburgi szerző-
dést megkötő poroszok, ha akarták, a lengyel jog szerint is élhettek, de
komolyabb lengyel hatások csak a lengyel határokhoz legközelebb eső
pomesania földjén voltak, így ezzel a lehetőséggel más törzsi területeken
nem éltek. nem véletlen, hogy a lovagrendi államban a lengyel szokásjog
legrégebbi feljegyzése pomesaniából származik.122 Az egyetlen adat, ami
arra vonatkozik, hogy pomesania határán kívül lengyel jog alapján élt
egy porosz család, 1287-ből származik, amikor konrad von thierberg
tartományi mester nattangen tartományban jelentős birtokokat adomá-
nyozott egyik hívének, aki a keresztségben a thomas Weiß nevet kapta,
azzal a feltétellel, hogy ő és utódai kötelesek lengyel jogon élni.123 egy
jóval későbbi, 1453. február 13-án kelt levél tanúsága szerint pomesani-
ában a német lovagrend uralmának végéig megmaradt a porosz szaba-
doknak az a joga, hogy consiliumot, azaz gyűlést hívjanak össze.124 A
Iura Prutenorum 1. cikkelyének megfogalmazása szerint: „Wie die pre-
ussen freien die hohensteinischen ir landt dingk hegen”.125 A lengyel
szokásjogot összefoglaló ún. Elbingi Könyvben szereplő caryaweytis
szó a katonáskodók gyűlését jelentette, ahogyan a Pomezenischen Way-
den vagy a wayte kifejezés is: „so nomen die horen mit erer manschaft, ein
gespreche weleh gespreche uf vnd czu pruscher czunge heyset kari-
62
gewayte”.126 1441-ben az elbing városába összehívott rendi gyűlésre a

nagymester a christburgi komtúrság porosz (azaz pomesaniai) birtoko-
sait „Prewsche Waide”-nak nevezve hívta meg.127 A szélesebb körű örök-
lési és politikai jogoknak köszönhetően pomesania előkelői, fegyveres
közszabadjai lojálisak maradtak a német lovagrendhez. A többi porosz
területen, ahogyan 1242-ben, úgy 1260-ban is a várépítési kötelezettsé-
get érezték a porosz szabadok a legsúlyosabb tehernek. A korabeli német-
országban viszont ez a kötelezettség a hadakozó szabadok számára álta-
lános volt, ezért a német lovagrend számára érthetetlennek és megma-
gyarázhatatlannak tűnt az ezzel szembeni ellenkezés.128 egy jó évszázad-
dal későbbi, 1389. május 31-én kelt oklevél is egyértelműen úgy fogalma-
zott, hogy schöndamerau telepes falu népe ugyan mentesül a földesúri
robot alól, de háború esetén köteles részt venni a várépítési, erődítési
munkákban.129 tagadhatatlan, hogy az 1250-es években a lovagrend szá-
mos favárat építtetett, s nem csak a még meghódítatlan porosz törzsek-
kel szembeni védelem, illetve a lovagrendi uralom megerősítése céljából,
hanem a latin kereszténységet újból fenyegető tatár veszély miatt is.130
Amikor 1258–59-ben berke kán, az Arany Horda ura támadást indított
danyiil halics-volhiniai fejedelem végső megtörésére, valamint lengyel-
ország és litvánia ellen,131 iv. sándor pápa a mongolok elleni harcra szó-
lította fel az európai fejedelmeket.132 egyúttal felhatalmazta a német
lovagrendet, hogy szükség esetén a várépítési kötelezettséget megtaga-
dó, engedetlen poroszokat szolgasorba taszítsa.133 ez a pápai oklevél a
legfőbb bizonyítéka annak, hogy a porosz törzsek többségének körében
mi váltotta ki az elégedetlenséget a német lovagrend uralmával szemben.
pomesania tartomány mellett a korábban tett adományoknak és kivált-
ságoknak köszönhetően a felkelő porosz területek közé beékelődő sam-
land népességének többsége is lojális maradt a lovagrendhez. A lázon-
gók aránya itt jóval kisebb volt, mint más törzsek esetében. A visztula-
vidékére (kulmerland, pomesania) és samlandra támaszkodva a német
lovagrend nyugatról és északkeletről egyaránt képes volt hadművelete-
ket indítani pogesania, Warmia. nattangen vagy barten tartományok
ellen. ezekben a támadásokban a lojális porosz fegyveresek is nagy szám-
ban vettek részt. peter von dusburg krónikája szerint például a lázadó
pogesaniaiak fogságába esett christburgi komtúrt egy powida nevű pome-
saniai porosz szabadította ki harcosaival.134 Christburg várának éhező,
nélkülöző lovagjait a porosz samile-család látta el élelmiszerrel, amiért
később jelentős birtokadományokban részesült.135 samland stratégiai
fontosságából következően az itteni előkelő, katonai réteg hűségének
megerősítése érdekében, korábbi politikáját folytatva, a német lovag-
rend nagy számban részesítette híveit újabb és újabb adományokban:
részben addig lakatlan földeket, részben pedig a lázadó családok, klá-
nok birtokait adományozta el. Így például 1261. május 7-én balga várá-
63
nak komtúrja a samlandi gedunét és örököseit mentesítette minden jára-

dék, szolgáltatás, köztük a tized fizetése alól is, mert az említett gedune
sokat segített hazáját („natalis sue patrie”) megnyerni krisztus számá-
ra.136 1261. augusztus 19-én dietrich, königsbergi komtúr 11 Haken föl-
det és 5 szolgacsaládot adományozott a samlandi berisonnak.137 1261
őszén a samlandi Witingek közé tartozó kerso adományként megkapta
ludwig von baldensheim tartományi mestertől a palapita nevű földbir-
tokot.138 1261 novemberében a lovagrend megerősítette schlodo fiainak
öröklési jogát az apai birtokra.139 1261 decemberében egy bizonyos gei-
dute 8 Haken földet kapott a lovagoktól.140 egy testvérpár, kerse és nekar-
kis, szintén birtokadományban részesült.141 A samlandi sarduno 20 szol-
gacsaládot, palstok 6 Haken földet, romike és testvére pedig 10 szolga-
családot kapott.142 1262-ben tropo két falut, földeket és 9 szolgacsaládot
kapott a lovagrendtől.143 1265. december 15-én egy bizonyos stoyan egy
egész falut kapott a lovagrendtől.144 1267 áprilisában az egyik sembi klán,
marus és testvérei (store, kunot, meneant, steineras, postreide) egé-
szen nagy, 48 Hufe területű birtokot kapott.145 Cropolto valamikor 1268/69
táján kapott kiváltságlevelet a ruditen, Azimiten és Wuse nevű földeken
fekvő birtokaira.146 egy ismeretlen keltezésű oklevélben ludwig von bal-
densheim tartományi mester a samlandi zapelnek és örököseinek hűsé-
ges szolgálataiért német (kulmi) joggal 4 Haken földet és 5 szolgacsalá-
dot adományozott.147 1271-ben dietrich von gatersleben tartományi mes-
ter svammuzelnek 8, testvérének, neyprotirsnak pedig 4 Hufe földet
adományozott.148 A hűséges samlandi családok közül néhányan még fel-
sőfokú bíráskodási jogot is nyertek birtokukon,149 az öröklési jog terén
azonban – ellentétben pomesania tartománnyal – az ősi porosz szokás-
jog keretei között maradtak.150 (A 13. század második felében a hűséges
porosz előkelők pomesania tartományban is kaptak felsőfokú bírásko-
dási jogot.)151 1260, azaz a második porosz felkelés kirobbanása előtt a
német lovagrend még magának tartott fenn mindennemű bíráskodási
jogot, s ettől csak kivételesen tért el, a felkelés alatt azonban híveinek
megtartása érdekében változtatott álláspontján.152 A litvánokkal vívott
1260. évi durbeni csatában elesett samlandi sclude, Quedenow birtok
urának fiai közül Wargule, aki testvérével ellentétben hű maradt a lovag-
rendhez, apja örökségét teljes körű bíráskodási joggal kapta meg 1261-
ben.153 testvére, nalube, először csatlakozott a felkelőkhöz, majd vissza-
tért a lovagrend hűségére. Apja és testvére érdemeire való tekintettel a
lovagok őt is nagy kegyben részesítették.154 A samlandi Witingeket felso-
roló 1299. évi oklevélben már nalube is azon poroszok között szerepelt,
akik a nagy felkelés kezdetétől a lovagrend oldalán harcoltak („De Que-
denow: Sclode, cuius filius Nalube”).155 Hasonló politikát folytattak a
porosz püspökségek területén is: a felkelés kirobbanását követően iv.
sándor pápa engedélyezte a püspököknek, hogy egyházmegyéikben bir-
tokokat adományozzanak, s így a poroszokat hűségükben megtartsák.156
64
ez alapján Andreas Fisch, a samlandi püspök várnagya, 1261. decem-

ber 4-én szántókat, réteket és 15 szolgacsaládot adományozott Waydote-
nak és testvérének, keytinonak.157 Az egyház és a kereszténység védel-
mében elesett iboto fia 1262 januárjában kapott a samlandi püspöktől
birtokadományt.158 Ugyanekkor Andreas Fisch várnagy 7 szolgacsalá-
dot ajándékozott az egyházhoz és a püspökhöz hű tyrune-nak.159 Három
héten belül még négy további porosz fegyveres megadományozására került
sor a samlandi püspökségben.160 A porosz felkelés leverését követően
ezeket a püspöki adományokat a német lovagrend mint tartományúr is
megerősítette.161
A viszonylag széles körre kiterjedő birtokadományozások, kiváltsá-
golások jelentős impulzust jelentettek a gentilis-törzsi struktúrák bom-
lásának és a tulajdonviszonyok átrendeződésének folyamatában. ezt
különösen felerősítette az, hogy a német lovagrend porosz híveinek gyak-
ran egy másik törzsi területen adott birtokokat. Így például a samlandi
Candein-klánhoz tartozó gedune a lovagrendi adományoknak köszön-
hetően több földdel rendelkezett Warmiában, mint samlandban.162 A bir-
tokadományok azért voltak különösen fontosak, mert a porosz szokások
szerint a családi javak, földek feldarabolódtak az örökösök között, s az
előkelő családok tagjai csak újabb birtokok s javak megszerzésével tud-
ták megőrizni társadalmi státusukat.163 egy 1262. évi oklevélben gedu-
ne warmiai birtokainak központját, palsedet sáncokkal és cölöpfallal
megerősített udvarházként, „várszékhelyként” említik.164 egyes porosz
családok még abban a kiváltságban is részesültek, hogy német (kulmi)
jogot nyertek, s ezzel a lovagrendi állam legkedvezőbb jogállású rétegé-
be emelkedtek. 1262-ben például egy bizonyos grunau hűséges szolgála-
taiért kulmi joggal kapott 14 Hufe földet.165 1266 és 1267 folyamán több
samlandi klán is kulmi jogot kapott.166 peter von dusburg krónikájának
leírása szerint a német lovagrend azokat az előkelőket, akik kitartottak
mellette a nagy felkelés idején, nemesnek ismerte el, azokat a fegyveres
közszabadokat pedig, akik szintén hűek maradtak hozzá, rendkívüli sza-
badságjogokban részesítette.167 A lojális poroszok gyakran megtisztelő
címeket, ragadványneveket is kaptak a lovagoktól, ami emelte társadal-
mi tekintélyüket. Így például a pomesaniai sambango egy oklevélben
„dilecto nobis amico” megnevezésben szerepelt,168 a család pedig később
kulmi jogot nyert.169 dusburg a krónikájában a rend oldalán 1263-ban
elesett trapot keresztény hitét vakbuzgó módon gyakorló emberként
(„fidei zelator”) jellemezte.170 A pogesaniai preiboto és slawoto hűségü-
kért „eynes sunderlich vorteyles der freyheyt”-ot nyertek.171
A pomesanok, warmok és nattangenek törzseivel kötött 1249. évi christ-
burgi szerződés értelmében a kollektív szabadságjogok azok számára,
akik fellázadnak a német lovagrend ellen és hitehagyottak lesznek, érvé-
nyüket veszítik.172 A második porosz felkelés idején azonban – ahogyan
65
egy 1263. évi oklevélben egyértelműen olvasható173 – a lovagrend figyel-

men kívül hagyta a szerződés ilyen tartalmú cikkelyét, és a fellázadt,
majd újra hűséget fogadó, meghódoló poroszokkal elnézően és megbo-
csátó módon viselkedett. általában személyre szóló adományokkal nyil-
vánította ki jóindulatát, s ily módon igyekezett gyarapítani híveinek,
fegyvereseinek táborát, hogy minél hamarabb úrrá legyen a felkelésen,
és konszolidálja hatalmát. egy pippo nevű pomesaniai előkelőnek a fia,
matto például a háború kezdetén még a keresztények birtokait foszto-
gatta, majd később bűnbánatot tanúsítva ismét a német lovagrend olda-
lára állt. ennek köszönhetően gyarapítani tudta javait, és egy későbbi,
ismert porosz nemesi ház megalapítója lett.174 A már említett nalube, a
samlandi sclode fia is először még a felkelőkhöz csatlakozott, majd visz-
szatért a lovagrend hűségére, és ő is komoly adományokban részesült.175
A lovagrendi állam 14–15. századi birtokosai, „hű emberei” között szá-
mos olyan családból származót találhatunk, akiknek ősei egykor még
hosszabb-rövidebb ideig részt vettek a második porosz felkelésben, majd
visszatértek a rend hűségére. lojalitásuk ezt követően oly megingatha-
tatlan lett, hogy a 15. századi rendi küzdelmek idején, amikor a német
városok és földbirtokosok szinte mind szembefordultak a lovagokkal,
ezek a porosz családok kitartottak a lovagrend mellett.176 A német lovag-
rend azonban nem csak a bűnbánókkal, az újra hűséget fogadókkal visel-
kedett megbocsátó és nagylelkű módon, hanem a felkelésben mindvégig
résztvevő, ellene harcoló porosz előkelőkkel is. nem végeztette ki őket,
és társadalmi státusukat is megőrizhették, de már nem addigi birtokai-
kon, törzsi területükön, hanem más törzsi vidékeken adományozott nekik
új birtokokat. A felkelésben részt vett pogesaniai klánokat például átte-
lepítette pomesania földjére. A pogesaniai felkelők vezérének, Aktumon-
nak az utóda például az a bizonyos linke volt, akiről a Christburg (pome-
sania tartomány) melletti linken-birtok a nevét kapta.177 egy későbbi
leszármazottja, Hannus Lynkyn még német (kulmi) jogot is nyert.178
Ahogyan korábban, úgy ennek a pogány felkelésnek a leveréséhez is
komoly külső támogatást kapott a lovagrend: 1260 és 1273 között a pápa-
ság 22 alkalommal szólított fel keresztes hadjáratra a felkelő poroszok
ellen.179 1265 telén a braunschweigi herceg és a thüringiai tartomány-
gróf, 1266-ban brandenburgi őrgróf, 1267-ben pedig ii. ottokár cseh király
érkezett nagy sereggel poroszországba.180 1272-ben a dietrich meißeni
őrgróf vezette keresztes sereg – dusburg leírása szerint – nattangen föld-
jén akkora pusztítást okozott, hogy az még a német lovagrendet is meg-
döbbentette. A nattangenek lázadásának azonban mégsem ez vetett véget,
hanem az, hogy a christburgi komtúrnak sikerült rajtaütnie a felkelők
vezérén, Herkus montén. A warmiai lázadás szintén az itteni vezér, glap-
po meggyilkolásával ért véget.181 A harcok azonban még így is elhúzód-
tak egészen 1273-ig, mert pogesania és barten tartományokat csak ekkor-
66
ra sikerült meghódoltatni. A felkelés leverését követően a lovagok foly-

tatták fennhatóságuk, uralmuk kiterjesztését a mindeddig még függet-
len, önálló porosz törzsi területekre. 1274–1275 folyamán meghódítot-
ták nadrauen, schalauen és galinden földjét. nadrauen és schalauen
alávetéséhez két hadjáratra is szükség volt,182 a gyéren lakott galinden
esetében azonban a helyi előkelők egy részének megnyerése is elegendő-
nek bizonyult. Ahogyan a többi porosz törzsi területen, a német lovag-
rend itt is elismerte a vezető réteg birtokjogát, s megerősítette őket java-
ikban, mint például a Weitkalen-klán esetében.183 schalauen törzsi előke-
lőinek többségét azonban, akik szintén keményen ellenálltak, a pogesa-
nokhoz hasonlóan a lovagrend megpróbálta szorosabb ellenőrzés alá
vonni és kiszakítani életük eddigi kereteiből, gentilis struktúrájából, s
áttelepítette őket pomesania földjére.184 egy korabeli oklevélben szere-
pel egy bizonyos jandele, aki annak köszönhetően, hogy idejében a lova-
gok oldalára állt, schalauen földjén maradhatott, s megtarthatta birto-
kait.185 A legkeletibb porosz törzsi területet, sudauent, ahol egy bizo-
nyos skaumad nevű vezér Herkus montéhoz vagy glappohoz hasonlóan
viszonylag erős törzsi hatalmat épített ki, a lovagrendnek csak 1283-ban
sikerült fennhatósága alá vonnia. A sudaunis vezető réteg először még
litván területekre menekült, majd önként visszatért a német lovagrend
uralma alá került tartományba.186 Azon túlmenően, hogy anyagi javak
hiányában a litvánoknál mégsem rendezkedhettek be tartós ott élésre,
a lovagok politikája is ösztönzően hathatott hazatérésükre. Ahogyan
korábban a többi porosz területen, sudauen földjén is voltak olyan helyi
előkelő családok, akik a lovagrend zászlaja alá álltak. dusburg króniká-
ja például említett egy Cantegerde nevű sudaueni előkelőt, aki fegyvere-
seivel megmentette ludwig von liebenzell lovagtestvér életét.187 Azzal,
hogy 1283-ben végül maga skaumad is behódolt, megtarthatta birtoka-
it, szabadságát, és 1285-ben alsófokú bíráskodási jogot is nyert a birto-
kain élők felett.188 Fegyverletételével – dusburg állítása szerint – „véget
ért a háború a poroszokkal” („Explicit bellum Prussie”).189 míg nattan-
gen és Warmia esetében a lovagrend megölette a felkelők vezéreit, és vál-
tozatlanul hagyta a porosz települési és népességi viszonyokat, addig
sudauen tartományban meghagyta birtokaiban a behódolt előkelőket,
sőt még a törzsi-katonai vezért is, viszont az itteni népesség jelentős
hányadát (közel 1600 családot) a lojális samland földjére, valamint Christ-
burg és elbing környékére (pomesania) telepítette át.190 A lakosságnak
az a része, amelyik ragaszkodott pogány szokásaihoz, hitvilágához, addi-
gi életének kereteihez, litvániába költözött, így sudauen földje jórészt
elnéptelenedett erdővidékké, vadonná vált, ahol csak a lovagrendhez hű
előkelő családok udvarházai és birtokai jelentették a lakott települése-
ket.191 A samlandba telepített sudaunok közül egy kimenow nevű előke-
lő fia, gedote, pár évvel az új településterületre költözés után, még fel-
67
sőfokú bíráskodási jogot is kapott a lovagrendtől, s társadalmi helyzete

ezzel olyan lett, mint az „antiqui witingi” illetve a „dy besten zcu Sam-
land” rétegbe tartozóké.192 (ez utóbbi megnevezés egy 1376. évi oklevél-
ben fordult elő.)193 A porosz felkelés kudarca és a lovagrend poroszokkal
kapcsolatos politikája következtében a 13. század végére a porosz veze-
tő réteg lényegében mindegyik törzsi területen, tartományban elfogad-
ta, sőt támogatta a német lovagrend tartományúri fennhatóságát. oly-
annyira így volt ez, hogy amikor barten és pogesania közrendű népessé-
ge a földesúri terhek miatt 1286-ban újra lázongani kezdett, a felkelők
előbb saját porosz uraikat ölték meg, s csak azután fordultak a lovagok
ellen.194 A lázongók ugyan igyekeztek kapcsolatba kerülni Wizław rügeni
fejedelemmel, de a porosz katonai-vezető réteg támogatása és részvétele
hiányában ezt az utolsó porosz megmozdulást gyorsan elfojtották.195
A poroszországi püspökségek gyakorlata is a német lovagrend poli-
tikáját követte. kiváltságokkal, birtokadományokkal igyekeztek meg-
nyerni a helyi, befolyásos családokat. Az ermlandi (warmiai) püspök
például már 1261 májusában 4 hű porosz fegyveresének 10–10, azaz össze-
sen 40 Hufe földet adományozott.196 A porosz háborúk befejezése után
Heinrich, ermlandi püspök 1285. április 20-án kelt oklevele szerint a
porosz kirstano és testvére jelentős, mintegy 60 Hufe nagyságú földet
kapott kulmi (azaz német) jogon, teljeskörű bíráskodási hatáskörrel, s
cserébe katonai szolgálattal tartoztak.197
A hosszú, félévszázadon át tartó háborúskodás jelentősen megvál-
toztatta a porosz területek népességi viszonyait és településszerkezetét.
A korabeli háború természetes velejárója volt az ellenség élőerejének és
gazdasági bázisának pusztítása,198 ami különösen a második porosz fel-
kelés idején öltött nagy méretet, a nattangeni és pogesaniai területeken
pedig egészen megdöbbentő arányú volt.199 A háborús emberveszteség
területenként nagyon jelentős eltérést mutatott. samlandban volt a leg-
kisebb, nattangen és pogesania földjén pedig a legnagyobb. A többi porosz
terület e két szélső érték között helyezkedett el. A háború és a nyomá-
ban járó éhínség, járványok stb. okozta mortalitás, valamint a kénysze-
rű migráció, azaz a lakosság elmenekülése következtében a népesség-
szám – becslések szerint – kb. 50 %-kal esett vissza.200 míg a 13. század
elején kb. 140–180.000 ember élt poroszföldön, a század végére ez a szám
mintegy 90.000-re csökkent. ez a népességszám azonban még így is az
itt élő összlakosság 90 %-át tette ki. 1300 körül a német lovagrend fenn-
hatósága alá tartozó összes területen (amely a lengyel településterület-
hez tartozó kulmerlandot is magába foglalta) kb. 90.000 porosz, 30.000
lengyel és 15.000 német élt.201 A porosz etnikumnak közel egy évszázad
kellett ahhoz, hogy újra elérje vagy megközelítse a német hódítás előtti
népességszámát. 1400 táján a lovagrendi államban kb. 140.000 porosz
származású ember élt, de ez a szám ekkor már csak az össznépesség
68
30 %-át jelentette.202 A korábbi lengyel történeti irodalom ennél kevesebbre,

100–110000 főre becsülte a 15. század elején a porosz etnikum arány-
át.203 A háború pusztításain túl maga a német lovagrend is beavatko-
zott a népességi és települési viszonyok alakulásába. gyakran egy-egy
lovagrendi vár közelébe igyekezett telepíteni a poroszokat (hogy ellen-
őrizhetők legyenek),204 a törzsi vezető rétegnek tett adományokkal (melyek
sokszor igen távol estek az ősi családi birtokoktól, s gyakran még a tör-
zsi területeken is kívül feküdtek), vagy amikor sudauen földjéről a népes-
ség jelentős részét más tartományokba (samland, pomesania) telepítet-
te át. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de intézkedéseivel a lovagrend
mindenhol megbontotta, fellazította a törzsi-gentilis struktúrákat, hogy
ezzel is gyengítse a poroszok politikai szervezettségét, ellenállási lehető-
ségét, és erősítse saját helyzetét. A háborúk és a lovagok birtokadomá-
nyozási és áttelepítő politikája következtében poroszföld déli, délkeleti
és keleti, eredetileg is ritkábban lakott területei mintegy 20.000 km2 kiter-
jedésben szinte teljesen elnéptelenedtek. egyes vélekedések szerint így
jött létre a déli-délkeleti ún. „Große Wildnis”, ami természetes védősá-
vot, gyepűt jelentett az esetleges lengyel és mazóviai támadásokkal szem-
ben.205 keleten, északkeleten, a litván településterületek irányában még
ennél is nagyobb, legalább 60.000 km2 egybefüggő, hatalmas mocsaras
erdő terült el.206 poroszország demográfiai képe és településszerkezete
az 1230–1283 közötti fél évszázadban ugyan jelentősen megváltozott, de
a népesség etnikai összetételének aránya, s így a települések arculata,
jellegzetességei ekkor még a komolyabb mértékű külföldi bevándorlás
hiánya miatt gyakorlatilag nem változott. A tanyák, a falvak jórészt az
egykor elmenekült, majd lakóhelyére visszaköltözött, illetve a német
lovagrend által más helyre telepített porosz népességnek köszönhetően
regenerálódtak. A háborús pusztítások, demográfiai veszteségek és poli-
tikai akarat szerinti migrációs mozgások következtében a porosz terüle-
tek gazdasági arculata is megváltozott. A déli, délkeleti és keleti erdővi-
dék, a Wildnis kiterjedésével párhuzamosan a művelt földterületek (és
települések) az északnyugati térségekre, a kulmerlandtól pomesanián
és Warmia visztula-öböl menti partvidékén át samlandig terjedő vidé-
kekre szorultak vissza. természetesen mindezek ellenére e területek
népsűrűsége így is rendkívül alacsony volt, nagyon sok üres és gazdát-
lan föld terült el mindenfelé.207
69
Poroszország beNéPesüLése
Az eLső teLePesek
poroszország szervezett és tervszerű betelepítése a német lovag-

rend uralma idején része volt annak a nagy keleti irányú német telepes
mozgalomnak, amely a 14. század közepére a déli-kárpátoktól egészen
a balti-tengerig húzódó térségre kiterjedt.1 Ahogyan más területeken,
úgy a német lovagrend államában is ez a telepes mozgalom alapvetően
átalakította a térség korábbi társadalmi, gazdasági és jogi viszonyait.
Az erdőirtások és mocsárlecsapolások révén megváltoztatta a természe-
ti környezetet, megnövelte a művelt földterületek nagyságát, a népesség
számát, a településhálózat sűrűségét. megteremtette a szervezett paraszti
közösségeket, új településformákat hozott létre, fejlettebb agrártechni-
kát, határhasználati és üzemszervezeti formákat honosított meg. A föl-
desúri járadékok rendszerében meghatározóvá tette a rögzített és kiszá-
mítható cenzusfizetési kötelezettséget (melyben tetemes hányadot tett
ki a pénzjáradék). ezzel alapvetően átalakította a földesúri szolgáltatá-
sok egészét, melyek már nem a személyekhez kötődtek, hanem a telket
terhelték, s tételesen, mintegy szerződésszerűen megszabva. ennek követ-
keztében közömbössé vált, hogy ki az adott telek birtokosa, így nagyobb
tere nyílt a birtokmobilitásnak, és örökös hiányában általánossá vált a
paraszti gazdaságokra vonatkozó végrendelkezési jog.2 európa számos
térségében a tagolt és differenciált paraszti társadalom, mely a szolgák-
tól (servi) egészen a szabadokig (liberi) terjedt, jórészt a hospes kivált-
ságoknak is köszönhetően, fokozatosan jogilag nagyjából egységes tár-
sadalmi réteggé formálódott a 14. században. A forrásokban ez a válto-
zás többnyire úgy jelent meg, hogy a különbségeket már nem érzékelte-
tő, összefoglaló névvel illették a parasztságot: villani (falusi), manentes
(vidéki), rustici (paraszt) vagy agricolae (földműves) megnevezésben.3
A telepítések, a kolonizáció viszonylagos megkésettségéből is adódó-
an azonban a német lovagrend államában a középkor végéig fennma-
radt a paraszti társadalom jogállás szerinti rétegződése. mindvégig meg-
különböztették a német és nem német jog alapján élőket, e kategóriákon
73
belül pedig további különbségeket tettek a kulmi, lübecki, magdeburgi,

illetve a pomesaniai, porosz, vagy lengyel jog között. emellett poroszor-
szágban származástól, etnikai hovatartozástól függetlenül, a középkor
folyamán mindvégig megmaradt a társadalom „szabad” (liber) rétegé-
nek vérdíj alapján történő tagolódása is. ezt nem csak a pomesaniai jogot
kodifikáló Iura Pruthenorum tartalmazta,4 hanem számos, 14. századi
oklevélben is olvasható, hogy a megadományozott személyek vérdíját a
lovagrend mekkora összegben állapította meg, s így a szabadokon belül
melyik rétegbe sorolta őket. A vérdíj nagysága a társadalmi rang és stá-
tus mellett az eltérő vagyoni helyzetet is kifejezte. samland tartomány-
ban azokat, akiknek a vérdíja elérte a 60 márkát, „dí besten czu Sam-
land” megnevezéssel illették, míg a 30 márka vérdíjjal rendelkezőket az
oklevelekben többnyire a feodales szóval említették. A 14. század végén
samlandban 234 liber tartozott a 16 márka vérdíjjal rendelkező szaba-
dok csoportjába, 33 a 30 márkányi második rétegbe, s 15 a legelső, azaz
60 márka vérdíjú csoportba. ebből a 282 szabad státusú családból 275
porosz, 4 kulmi, 3 pedig magdeburgi jogon élt.5 más tartományokban
ettől eltérő arányok voltak, de itt is a 16, 30 és 60 márkát kitevő vérdíj-
csoportok léteztek.6
1283-ig, amíg tartott a porosz háború, a törzsi területek meghódítása
és pacifikálása, még hiányoztak a nagyobb arányú, tervszerű telepítési
politika előfeltételei.7 A német lovagrend, érthető módon, katonai hely-
zetének és pozícióinak erősítésére koncentrált. A livóniai német, vagy
észtországi dán hódításokhoz hasonlóan, ahol megerősített városok jelen-
tették a katonai és missziós tevékenység bázisát,8 a visztula, majd a ten-
gerpart (a visztula-öböl) mellett megerősített városokat hozott létre:
1231-ben megalapította thorn, 1232-ben kulm, 1233-ban marienwerder,
1237-ben pedig elbing városát.9 poroszföld meghódítása legelőször a
visztula és a tengeröböl mentén történt, s az itt alapított erődítmények-
re, városokra támaszkodva indulhatott meg a belső területek megszer-
zése.10 A városalapítások fontos pillérei lettek a tartományúri hatalom
kiépítésének.11 Azt követően, hogy a keresztes seregek támogatásával a
német lovagrend a sirgune-folyó mellett legyőzte a pomesanokat,12 Her-
mann von salza nagymester és Hermann balk tartományi mester 1233.
december 28-án kiadta a Kulmer Handfeste néven ismertté vált kivált-
ságlevelet.13 ez lett az alapja a lovagrendi állam későbbi életében megha-
tározó szerepet játszó ún. kulmi jognak. A formálisan thorn és kulm
városok számára kiállított oklevél ugyanis a városi kiváltságokon túl az
egyik legrégebbi német tartományi jog megfogalmazása is volt. több jog-
forrást (magdeburgi városjog, szász jog, freiburgi jog) is felhasználva a
német lovagrend már poroszországi jelenlétének kezdetén rögzítette a
létrehozandó territoriális állam működésének legfontosabb jogi kerete-
it, s meghatározta a köz- és magánjogi viszonyokat. poroszországban a
74
kulmi jog jelentette a ius Teutonicumot, a legkedvezőbb és legmaga-

sabb jogállást.14 A ius Teutonicum speciális gazdasági és jogi formát
jelentett mindenhol az elbától keletre, s nem feltétlenül a kolonizáció-
ban részt vevők etnikai, nyelvi származására utalt, hiszen nem német
származású telepesek is kaphattak „német jogot”.15 A kulmi jognak nem
volt a középkorban egységes érvényessége, írásba fektetett, kodifikált
gyűjteménye. lényegében különböző jogi szövegekben (oklevelekben,
városi statútumokban, bírósági ítéletekben, végrendeletekben stb.) fenn-
maradt normákon keresztül érvényesült.16 ily módon szokásjoggá vált,
amit iv. kázmér lengyel király is megerősített 1485-ben a második thor-
ni békét (1466) követően a lengyel korona fennhatósága alá került nyu-
gat-poroszországban.17 A kulmer Handfeste a német lovagrend tervsze-
rű telepítésre irányuló szándékát is deklarálta, amikor előírta, hogy
poroszországban az egyes telkek kimérésénél a flamand Hufe mértékét
kell alapul venni: „Item quantitatem mansorum iuxta morem flamin-
gicalem statuimus observari”.18 Azzal, hogy az adománylevél a flamand
szokás szerinti telekméretet tette meg a lovagrendi államban alkalma-
zandó birtok- és járadékfizetési egységnek, a határhasználat rendjét, és
az ahhoz kapcsolódó nyomáskényszert is megszabta. A 13. század első
felében a flamand mérték szerinti teleknagyság volt használatos számos
olyan, a paraszti kolonizáció által már érintett térségben, mint például
meißenben, brandenburgban, sziléziában, morvaországban, kis-len-
gyelországban.19 A flamand Hufe szerepeltetése az 1233. évi kiváltságle-
vélben a majdani poroszföldi telepítések mikéntjére is egyértelműen utalt,
mert a 12. század elejétől nagy lendületet vett németalföldi telepes moz-
galomnak köszönhetően ekkorra már széles körben elterjedt, a telepes
mozgalom szilárd normájává vált kolonizációs gyakorlat és feltételrend-
szer átvételét ígérte.20 Az oklevél kiállítására thorn és kulm megalapí-
tását (1231, 1232) követően került sor, amikor a porosz területek meghó-
dítása éppen elkezdődött, kimenetelét pedig egyáltalán nem lehetett
előre látni.21 ebből arra következtethetünk, hogy az oklevél főbb tartal-
mi elemeire vonatkozóan a német lovagrend már korábban ígéretet tehe-
tett az érintetteknek, azaz az első telepesek lényegében már a keresztes
sereggel megérkezhettek. németországhoz hasonlóan a 13. században a
balti térségben is a városi élet kezdeteire komoly befolyást gyakoroltak
a jórészt miniszteriális rétegből verbuválódott keresztesek,22 akik közül
többen a porosz területeken is maradtak.23 Az oklevelekben általában
cives-milites vagy feodales megnevezésben fordultak elő. A kulmi kivált-
ságlevélben „cives ac feodales earundem civitatum” megfogalmazás
szerepelt.24 thorn és kulm mintájára a lovagrend a porosz háborúk ide-
jén (1230–1283) a startégiai fontosságú helyek ellenőrzésére és védel-
mére igyekezett falakkal megerősített városokat alapítani, amelyek a
katonai és igazgatási központok szerepét is ellátták. A porosz háborúk
75
bő fél évszázada alatt, 1230 és 1290 között, a visztulától keletre fekvő

porosz területeken 16 város jött így létre.25 lakosságuk túlnyomó több-
ségében német volt, de a források szerint szláv és porosz etnikumúak is
éltek ott. königsberg Altstadt 1286. évi kiváltságlevelének tanúi között
például szerepelt egy bizonyos Henniko pruthenus nevű polgár, akinek
a neve egyértelműen porosz származására utal.26 A 13. század végén egy
bizonyos sander prutenus, mint elbingi polgár, 5 Hufe földet vett bérbe
elbing városától.27 A neve alapján ő is a porosz etnikumhoz tartozott.
Fischhausen város 1305. évi alapítóoklevele a polgárok soraiból kike-
rült tanúk között szintén említett egy – a neve alapján – porosz szárma-
zásút (reymboto de geydow).28 egy 1314 évi oklevél tanúi között három
porosz származású christburgi polgár is szerepelt: „Stumo filius Gras-
uto regis, Gedike filius Torpin, Gerko filius Wigandi”.29 A 13. század
folyamán tehát a német telepesek mellett poroszok is nyerhettek városi
polgárjogot, ha rendelkeztek e státus megszerzéséhez szükséges anyagi
háttérrel. de nem csak polgárjogot szerezhettek, hanem még akár városi
tisztségeket is betölthettek. A már említett 1286. évi königsbergi kivált-
ságlevélben szereplő Henniko pruthenos például a magisztrátus tagja-
ként vezető tisztségviselő volt.30 de polgárjoggal nem rendelkező poro-
szok is költöztek a háborús időkben alapított városok falai közzé. peter
von dusburg krónikája szerint a megkeresztelkedett samlandi poroszok
közül többen königsberg falainak oltalmába húzódtak, s ott telepedtek
le.31 számarányuk azonban nem volt magas, alig érte el az összlakosság
3–5%-át.32 Az 1286. évi königsbergi oklevélben felsorolt tanácsosok között
szerepelt egy „Gericho de Dobryn” nevű,33 aki – a neve alapján – min-
den bizonnyal a kujáviához tartozó dobrin tartományból származott,
azaz lengyel volt. elbing város 1338. évi legelő birtokosainak összeírásá-
ban több lengyel származású polgár is szerepelt: „Andreas Polonus”,
„Bertoldus Polonus”, „Kalys, Petrus Dusche cum uno Polono”, vagy
„Lyssak”, azaz olyanok, akiknek a családja minden jel szerint már régó-
ta itt élhetett.34 A városok lakosságának túlnyomó többsége azonban
német nyelvterületről származott, így e városoknak alapításuktól kezd-
ve a jog, a nyelv, a kultúra vagy a gazdasági élet szempontjából egyaránt
német jellegük volt, és a kisszámú, nem német eredetű városlakó viszony-
lag gyorsan asszimilálódott lakókörnyezetéhez.35 A poroszországi váro-
sok német lakosságának többsége két nagyobb nyelvi (dialektusi) és kul-
turális térségből származott: egyrészt a középső-elba vidékéről (mei-
ßen, thüringia, magdeburg) és sziléziából (azaz korábbi német koloni-
zációs területekről), másrészt pedig északnyugat-németország térségé-
ből, különösen vesztfáliából, Alsó-szászországból és a balti-tenger part-
vidékéről.36 thorn első telepesei, mint például a Watzenrode-család is,
jórészt sziléziából érkeztek, kulm legkorábbi lakói pedig inkább thürin-
giából és németország középső részeiről.37 Az 1251. évi, megújított kulmi
76
kiváltságlevélben szereplő városi tanúk többsége, névanyaguk alapján,

Halle vidékéről származott.38 Az elbingbe települők jó része Frankföld-
ről származott.39 1299-ben egy Hinze kolner nevű polgár 10 évre vett
bérbe elbing városától legelőket.40 neve alapján minden bizonnyal köln-
ből, a rajna-vidékről származott. königsberg 1286. évi kiváltságlevelé-
nek tanúi között egy Werner von bremen nevű tanácsos is szerepelt,41
aki feltehetően brémából került el poroszországba. Az újonnan alapított
poroszországi városokba a 13. század folyamán jelentős számban ván-
doroltak be családok vesztfáliából, mint például a thorni Hengstenberg-
, Allen- és dulme-, a kulmi Herdecke-, vagy az elbingi volmenstein-csalá-
dok.42 egy 1365-ből származó feljegyzés szerint elbingben az egyik pol-
gárt „Thomas Westefal Polonus”-nak hívták. itt olyan személyről lehe-
tett szó, akinek ősei egykor vesztfáliából érkeztek telepesként lengyel-
országba, az említett thomas (vagy az apja) pedig már lengyel földről
költözött poroszországba.43 de poroszországon belüli migráció is volt a
13. században. Az 1286. évi königsbergi kiváltságlevélben szereplő „Cruse
Siefrid von Cristburg” névből arra következtethetünk, hogy a nevezett
személy Christburgból költözött königsbegbe.44 1298-ban egy „Gerar-
dus de Dulme” nevű elbingi polgár 10 évre 8 Hufe legelőt vett bérbe a
várostól.45 A szóban forgó férfi minden bizonnyal a thorni dulme-csa-
ládból származott, aki a kialakuló lovagrendi állam első tengeri kikötő-
jében alapozta meg egzisztenciáját. A 13. században alapított porosz
városok közül elbing 1246-ban, memel 1254-ben, braunsberg 1284-ben
és Frauenberg 1310-ben lübecki városjogot kapott, amiből arra követ-
keztethetünk, hogy ezeknek a városoknak a lakói közül sokan lübeckből
költöztek a lovagrendi területekre.46 A passarge-folyó mellett fekvő bra-
unsberg városát egy lübecki tanácsos fia, johannes Fleming, Frauen-
burgot pedig testvére, gerhard Fleming alapította.47 A thorni pful-csa-
lád szintén lübeckből vándorolt poroszországba.48 nem csak a lübecki
polgárok mutattak nagy érdeklődést a porosz területeken alapított váro-
sokban történő megtelepedésre, hanem maga lübeck városa is megpró-
bált közvetlen gazdasági és politikai befolyást szerezni. ennek érdeké-
ben fennhatósága alá tartozó hídfőállást, kereskedelmi telepet, kikötő-
helyet, azaz saját várost akart létrehozni poroszországban. Henrich von
Wyda, a német lovagrend tartományi mesterének 1242. december 31-
én kelt levele szerint lübeck samland tartományban, riga mintájára,
egy alkalmas kikötőhelyet és várost akart alapítani tengeri hajói számá-
ra.49 Az önálló territoriális, tartományúri hatalom kiépítésére törekvő
német lovagrend azonban nem akarta, hogy lübeck önálló territóriu-
mot, és ezzel befolyást szerezzen poroszországban, különösen a pregel-
folyó torkolatánál, amely a keleti területek felé menő vízi útvonal kapu-
ját jelentette. A nagymester ezért visszautasította lübeck ajánlatát, és
samland legfontosabb stratégiai pontján, a pregel-torkolatnál, ii. otto-
77
kár cseh király keresztes seregének támogatásával maga a lovagrend

alapított königsberg néven egy megerősített települést. königsberg lakói
között ugyan többen lübeckből származtak, de többségük Alsó-szászor-
szágból, vesztfáliából, mecklenburgból és pomerániából érkezett.50 néme-
talföldről szintén sokan telepedtek le a formálódó porosz városokban.
Az 1291-ben alapított preußisch Holland város (pasłęk) neve például
egyértelműen azt bizonyítja, hogy legkorábbi lakói a Holland grófságból
jöttek a lovagrendi államba. A város alapítása összekapcsolódott a visz-
tula-delta és tágabb térségének hidrológiai, vízrendezési munkálataival.
meinhard von Querfurt tartományi mester 1288-ban kezdte meg a visz-
tula gátjainak építését, amelyhez Hollandiából hívott hozzáértő, nagy
tapasztalatokkal rendelkező embereket.51 Addig, amíg tartottak a porosz
háborúk, a német lovagrend még nem tudott a termékeny Werder-vidé-
kek lakhatóvá s művelhetővé tételének kérdésével foglalkozni. csak a
porosz törzsi területek meghódítása és pacifikálása után láttak hozzá a
lovagok, hogy a mocsaras, a legkisebb árhullám fenyegetésének is kitett
földekre telepeseket hívjanak, s átgondolt szisztéma szerint, módszere-
sen egyre kiterjedtebb árvízvédelmi és vízelvezetési műveket (gátakat,
csatornákat, zsilipeket) építsenek.52 Az első, nagyobb szabású gátépítés-
ről szóló oklevél 1297-ből származik.53 ez a forrás egyúttal azt is bizo-
nyítja, hogy ekkorra már a lovagrendi államba irányuló betelepedés olyan
mértékűvé vált, hogy hozzá lehetett kezdeni ilyen nagyszabású, jelentős
munkaerőt igénylő építkezésekhez is. de nem csak Holland grófságból,
hanem Flandriából is érkeztek telepesek. A thorni lohe-család például
a flandriai soest-ből került poroszországba.54 A visztula egyik ága, a
nogat mellett 1276-ban alapított marienburg (malbork) telepesei jórészt
sziléziából érkeztek.55 A delta-vidéken kezdődött vízszabályozási mun-
kák minden bizonnyal összefüggésben lehettek azzal a lovagrendi elkép-
zeléssel, hogy az utolsó szentföldi keresztény hídfőállás, Akkon elveszté-
se (1291) után átmenetileg velencébe költözött nagymesteri székhelyet
áthelyezzék poroszországba, a nogat-parti marienburgba.56 A 14. század
első harmadától egy évszázadon át folyamatosan vezetett kulmi törvény-
széki nyilvántartásban szereplő nevek közül is igen sok utalt a szóban
forgó polgárok vagy elődeik származási helyére. A német tartományok-
ra (mint „Bavarus”, „Westual”, „de Monte”, „Thuringus”) vagy városok-
ra („de Achis”, „Menden”, „Herborn”, „Merseburger”) vonatkozó nevek
mellett lengyel területekről származó személyeket (mint például „polo-
nicalis Matheus”, „Nycolaus polonus”, „Hanke Kelewicz, morans in
vico polonicali”) is gyakran említettek a feljegyzések.57 A személynevek
mellett említett melléknevekből vagy jelzőkből azonban nem mindig követ-
keztethetünk tényleges etnikai hovatartozásra, hanem csak származási
helyre. Az első generációk esetében a névanyag még viszonylag megbíz-
ható eligazítást jelenthet viselőik tényleges származására, anyanyelvére
78
vonatkozóan, a későbbi nemzedékek azonban inkább születési helyük

után kezdték magukat megnevezni, s nem az apai nevet vitték tovább.
ez általában már a második generáció esetében bekövetkezett.58 A váro-
si forrásokban fennmaradt nevek mindemellett csak a polgárok egy részé-
ről nyújtanak információt, s nem az összes városlakóról. A városi admi-
nisztráció ugyanis csak azokat a személyeket (s családokat) regisztrál-
ta, akik földbirtokkal vagy egyéb javakkal rendelkeztek, cenzust fizet-
tek, újonnan kaptak polgárjogot, vagy egyéb szempontok (mint például
perek, végrendeletek, hagyatéki és üzleti ügyek, tartozások stb.) miatt
terelődött rájuk a figyelem. A 14. századi városi könyvek feljegyzései
alapján a porosz városok lakosságának kb. 40–60 %-a esetében következ-
tethetünk az egyes emberek származási helyére.59
A 13. század folyamán klerikusok is érkeztek a lovagrendi államba,
elsősorban koldulórendi szerzetesek. iX. gergely pápa még a porosz terü-
letek meghódításának kezdetén, 1236-ban arra utasította a két évvel
korábban a balti területekre küldött legátusát, hogy a poroszországban
létrehozandó három egyházmegye élére domonkos rendi szerzeteseket
szenteljen püspökké.60 A német lovagrend valamikor 1233 és 1238 között
kulm városában már alapított egy domonkos rendházat,61 és 1238-ban
elbingben is,62 amit Heinrich von Hohenlohe nagymester 1246. április
24-én kiadott oklevelében erősített meg.63 Amikor Anselm ermlandi (war-
miai) püspök és a német lovagrend 1251. április 27én szerződést kötött
a rétek használatáról, az utak feletti joghatóság kérdéséről, a püspökség
területén belüli lovagrendi birtokokról, a soltészek beiktatásáról és a
pénzverésről, pénzérmékről, az oklevél tanúi között peter, elbingi domonkos
prior és három másik szerzetes szerepelt.64 iv. sándor pápa 1257. június
27-diki oklevele németországból poroszországba menő domonkosokról
tett említést.65 1263. április 2-án Anno von sangerhausen nagymester a
poroszországi domonkosoknak thorn városában is adományozott egy
telket a malom mellett, hogy ott megtelepedhessenek. A leendő thorni
domonkos rendház fenntartására kulmerland tartomány földjén halá-
szati jogot adott a szerzeteseknek, és átengedte nekik az adományozott
telek melletti malom működtetési jogát.66 egy évvel később a domonko-
sok újabb adományt kaptak a lovagrendtől thorn városában.67 1302-ben
az elbingi domonkosok a visztula-öbölben (Frisches Haff) és a nyílt ten-
geren kaptak halászati jogot.68 A ferencesek első poroszországi kolosto-
ra thorn városában jött létre 1239-ben, a következő pedig 1257-ben kulm-
ban.69 A thornban megtelepedett ferencesek 1252. június 6-án tanúsí-
tották, hogy swantopolk danzigi fejedelem felrúgta a német lovagrend-
del kötött békét, és betört pomesania tartományba.70 Az Altstadt és neus-
tadt thorn közötti 1276. évi szerződés ugyancsak említette a városban
élő ferenceseket.71 A lovagrend és Wartislaw pomerán fejedelem 1267.
évi szerződéskötésekor a tanúk között poroszországi ferences és domon-
79
kos szerzetesek egyaránt jelen voltak.72 Alig másfél évtizeddel lessen

(lisewo) városka alapítása (1298)73 után, 1314. március 21-én a nagy-
mester arról tájékoztatta a ferenceseket, hogy a városban egy ferences
rendházat kíván alapítani.74 Heinrich, samlandi püspök már 1255-ben
támogatást ígért a premontreieknek templomuk felépítéséhez.75 A kol-
dulórendekkel ellentétben a nagy földbirtokokra támaszkodó szerzetes-
rendek, mint a bencések vagy a ciszterciek poroszországi megtelepedé-
sét a német lovagrend nem igyekezett előmozdítani.76 persze az is igaz,
hogy az évtizedekig elhúzódó, hosszú háborús helyzet sem kedvezett a
monasztikus rendek poroszországi megtelepedésének. A falakkal, árkok-
kal védett városok (melyek a 13. században még inkább voltak katonai
erődítmények és támaszpontok, mint valódi városok), valójában csak a
koldulórendek számára biztosítottak – ekkor még szűkös – megélhetési
feltételeket. A középkori európában általában mindenhol szoros kap-
csolat állt fenn a városok demográfiai és társadalmi struktúrája, vala-
mint a koldulórendi kolostorok városon belüli elhelyezkedése között.77
A német lovagrend, alighogy betette a lábát poroszföldre, a megerő-
sített városok alapítása mellett elsősorban arra törekedett, hogy kato-
nai erejének növelésére minél több hadakozót, fegyverforgatót hívjon a
visztula mellé. A pomesaniai törzsi területet meghódító szász és meiße-
ni keresztesek közül többen is (mint például berhard von kamenz, johann
von pak, Friedrich von zerbist, otto von pouch, vagy bartholomaeus
von liebenau) kötélnek álltak: a lovagrendtől figyelemre méltó birtoko-
kat kaptak, és megtelepedtek poroszországban.78 1236-ban Hermann
balk tartományi mester marienwerdertől (kwidzyn) északra, tiefenau
faluval a központjában, 300 Hufe földet adományozott dietrich von depe-
now szász nemesnek, aki két évvel később további 22 Hufe birtokot kapott.
1242-ben Heinrich Wyda landmeister 9 porosz falut adományozott neki.79
A szóban forgó dietrich von depenow már eleve azzal a szándékkal érke-
zett poroszországba, hogy ott csinálja meg a szerencséjét. eladta alsó-
szászországi birtokait, hogy a visztula mellett sokkal többet szerezhes-
sen. A fennmaradt adománylevelek tanúsága szerint ez a terve viszony-
lag gyorsan meg is valósult. A 13. század második felére a tiefenau (depe-
now)-birtok mérete elérte a 450 Hufét.80 birtokai után igen hamar, már
az 1230-as évek végétől egyre inkább dietrich von tiefenaunak nevez-
ték.81 Azt követően, hogy dietrich von depenow életét vesztette a poro-
szok elleni harcokban, földjeinek többsége a meißenből származó diet-
rich stange kezébe került.82 egy 1285. április 10-én kelt oklevél tanúsága
szerint ekkor már 1200 Hufe birtokosa volt.83 Összehasonlításként érde-
mes megjegyezni, hogy ugyanekkor, a 13. század végén az egyik legko-
rábban alapított lovagrendi város, kulm 3000 Hufe földdel rendelkezett,
a kulmerlandi püspökség viszont csak 600-zal.84 A nagybirtokos stange-
család 1331-ben Freystadt (kisielice) néven még saját várost is alapí-
80
tott. A poroszországban letelepedett, ott birtokot szerzett német minisz-

teriálisok és nemesek körében egyáltalán nem volt általános az, hogy
földjeikre a paraszti telepeseken kívül még városi elemeket is hívjanak.
Freystadt volt az egyetlen olyan város a lovagrendi államban, melyet
magánföldesúr alapított. (1397-ben pomesania püspöke megvásárolta a
családtól a várost.)85
Az oklevelekben egyértelműen különbséget tettek az adományozott
földterület, valamint az esetlegesen ott élő porosz szolgacsaládok, eset-
leg falvak között. ez arra utal, hogy a legelső lovagrendi adománybirto-
kok jórészt lakatlan területek voltak, így azok benépesítése járadékfize-
tő parasztokkal, munkaerővel, a megadományozott nemes jól felfogott
önérdeke lett. Alacsony népsűrűség, gyér lakosság mellett ugyanis, szer-
te európában, a vagyon fokmérője nem a birtokba vett földterület nagy-
sága, hanem az igénybe vehető emberi munkaerő mennyisége volt.86 nem
véletlen, hogy a 13. században a német lovagrend és a porosz püspökök
egyaránt a földbirtok mellett külön szolgákat is adományoztak híveik-
nek. 1263-ban például a samlandi püspök 40 Hufe föld mellett 20 szolga
családot is adott egy Heinrich stubech nevű, németországból jött kisne-
mesnek.87 egy Albrecht nevű tolmács 1296-ban 6 porosz szolga család-
dal együtt kapott birtokadományt.88 Az oklevelek tanúsága szerint a német
lovagrend, különösen porosz hívei esetében, nem adományozott egy-
szerre földet és szolgákat. Ha valakinek szolgákat adott, akkor nem ado-
mányozott mellé földet, ha pedig földdel jutalmazta embereit, nem adott
hozzá munkaerőt. A további juttatásokat töretlen lojalitással, hűséges
szolgálattal kellett kiérdemelni. 1261-ben például a samlandi berischo
már meglévő birtokának megműveléséhez kapott 5 szolgacsaládot a königs-
bergi komtúrtól.89 Ugyanebben az évben scharduno 20, romike és test-
vére, gildas 10, tyrune pedig a következő évben 7 szolgacsaládot kapott
a lovagrendtől.90 egy palstok nevű porosz fegyveres viszont 1261-ben 6
Haken földet kapott, de hozzá munkaerőt már nem. A 8 Haken adomány-
ban részesült geidute sem kapott a birtok megműveléséhez szolgákat.91
1259 októberében gerhard von Hirzber, a tartományi mester helyet-
tese megerősítette Udulgardist, egy bizonyos nikolaus özvegyét annak a
18 Hufe birtokában, amit még a férje kapott kulmi joggal a lovagrend-
től.92 A szóban forgó nikolaus minden bizonnyal a 13. század első felé-
ben települt át német földről poroszországba. Ugyancsak 1259-ben Hart-
mut von grunbach landmeister kulmi joggal 31,5 Hufét adományozott
a szászországból származó gerhard von pasloknak és nővérének, 4 Hufét
pedig Ulrich von schidowenak, aki szintén a lovagrendi területeken keres-
te a meggazdagodás és felemelkedés lehetőségét.93 1267-ben ludwig von
baldersheim tartományi mester ígéretet tett az ermland (Warmia) és
natangen földjén megtelepedett, hadakozó német birtokosoknak („nobis
theutonici feodales nostri in Warmia et Natangia”), hogy a fellázadt
81
poroszok legyőzése után katonai kötelezettségüknek csak az ország védel-

mében kell majd eleget tenniük, támadó hadjáratokban már nem.94 Ami-
kor 1285 májusában konrad von thierberg landmeister pontosan rög-
zítette, végleges formába öntötte a két tartomány katonai kötelezettsé-
gű, szolgálati birtokkal rendelkező fegyvereseinek jogait és kötelezettsé-
geit, név szerint fel is sorolta a komolyabb birtokokkal rendelkezőket.
Az oklevélben a következő nevek olvashatóak: „…fideles nostri feodales
in Warmiensi districtu constituti, uidelicet Ekchardus et filii sui
Nycolaus et Werneko, Burchardus, Hertwicus et Nycolaus frater suus,
Kvnzo, Wigandus, Ditricus pynouwe, Nycolaus de vutenouwe Libori-
us, Bertoldus, Heinzo de Mvl. necnon et de Natangia Georgius et Joha-
nes suus germanus”.95 ez a felsorolás jól érzékelteti, hogy a poroszok-
kal vívott hosszú háború időszakában a komoly birtokadományok ígére-
te sem tudott jelentősebb számú, fegyverforgatáshoz értő világi lovagot,
miniszteriálist vagy nemest csábítani poroszországba. Az oklevelekben
ugyan olvashatunk olykor egy-egy megadományozottról, a lovagrendi
államban letelepedő nemesről, de ezek száma elmaradt a szükségestől.
egy thomas Weiß nevű német lovag 1287. augusztus 10-én 125 Hufe föl-
det és 4 porosz falut kapott a lovagrendtől.96
A lovagrendhez hasonlóan a porosz püspökök is igyekeztek területe-
ikre katonáskodó nemeseket, világi vazallusokat telepíteni. A már emlí-
tett Heinrich stubech katonai szolgálat fejében kapott a samlandi püs-
pökségben 40 Hufe földet és 20 szolgacsaládot.97 A második porosz fel-
kelés idején különösen kritikussá vált a keresztény erők létszáma. ezt
bizonyítja a samlandi püspök 1268. augusztus 11-én kiállított oklevele
is, amelyben 10 Hufe földet adott 5 elbingi polgárnak, hogy schönewik
püspöki várban várhűbéri szolgálatot teljesítsenek.98 külföldi fegyvere-
sek hiányában a püspök igyekezett belföldi erőket mozgósítani a kato-
nai védelemhez. Ahogy véget értek a porosz háborúk, az ermlandi püs-
pök és a káptalan 1288-ban 100 Hufe nagyságú birtokot adott johann
Flemingnek.99 1289-ben konrad Wenderpfaffe két külön helyen összesen
144 Hufe birtokot kapott Heinrich ermlandi püspöktől.100 1290-ben egy
Heinrich von sirien nevű nemes 60 Hufe adományban részesült az erm-
landi püspökségben.101 1293-ban a pomesaniai püspök és a káptalan meg-
erősítette a dietrich stangenak adott korábbi adományokat.102 1296 szep-
temberében az ermlandi püspök 100 Hufe erdőbirtokot adományozott
ruprecht lovagnak.103 1297-ben martin rautenberg 90, Alexander von
lichtenau pedig ugyancsak 100 Hufe nagyságú földadományt kapott.104
A szász és meißeni miniszteriálisok, nemesek főleg kulmerland, pome-
sania és a visztula-öböl partvidékén, a városok és lovagrendi várak védel-
mében telepedtek meg. Az észak-német, döntően lübeck térségéből szár-
mazók elsősorban samlan, natangen, valamint az ermlandi püspökség
és az azzal szomszédos területek kolonizációjához kapcsolódtak. több-
82
ségük inkább az újonnan alapított poroszországi városokban telepedett

le, de akadtak köztük vidéki földbirtokosok is.105 A depenow (tiefenau)-
, stange- vagy más, németországból érkezett nemesek (mint bernhard
von kamenz pomesaniában, johann von pak kulmerlandon, Friedrich
von zerbst elbing térségében) kétségtelenül jó időben jöttek poroszor-
szágba: akkor, amikor a német lovagrend fegyveresei számának gyara-
pítását tartotta a legfontosabb feladatának. ennek érdekében akár több
száz Hufét is kitevő hatalmas birtokadományokat is tett, de még ezek
ismeretében sem mondhatjuk, hogy ez jellemezte volna a lovagrend bir-
tokadományozási gyakorlatát. A katonai szolgálat fejében adott birto-
kok átlagos mérete az esetek többségében nem haladta meg az 50–100
Hufét. A német lovagrend vagy a püspökök által adományozott földek
a 13. században jórészt lakatlan s műveletlen területek voltak, melyek
amúgy is gyér népessége vagy elmenekült a harcok elől, vagy azok áldo-
zatává vált. különösen kulmerland és nyugat-pomesania volt ilyen vidék.
mivel pomesania kelti részein az 1249. évi christburgi szerződés elis-
merte és garantálta a poroszok tulajdonjogát, ezeken a területeken a
német lovagrend nem is tudott komolyabb adományokat tenni a porosz-
országba települő nyugati nemeseknek. A porosz háborúk befejezéséig,
azaz 1283-ig a lovagrend mintegy 100 német családot részesített jelentő-
sebb birtokadományban. közülük többen (mint például dietrich von
depenow) a harcok áldozatává váltak, s ha örökösük sem volt, megüre-
sedett birtokaikat a rend újból eladományozta.106 Az eladományozott,
nagy kiterjedésű, lakatlan földekkel azonban a megadományozottak sem
értek semmit paraszti munkaerő nélkül. Így az a magánérdek, ami a bir-
tokok benépesítését célozta, egybevágott a tartományúr német lovag-
rend érdekeivel. Az 1233. évi kulmi kiváltságlevél tanúsága szerint ugyan-
is a rend a minél nagyobb népességet szeretett volna látni államának
határai között, s már a kezdetektől poroszország tervszerű betelepítését
jelölte meg belpolitikája fő feladatának. Amikor 1251. április 27-én a
német lovagrend és samland püspöke többek között a soltészek beikta-
tásának kérdéséről is megállapodott egymással,107 nem a jelen helyzetet,
hanem a jövőbeni eljárási rendet szabályozták. olyan település ugyanis,
amelynek élén soltész állt volna, azaz német telepes falu, alig két évvel
az első porosz felkelés után még nem volt poroszországban. egy 1261
áprilisában (azaz szinte egy időben a második porosz felkelés kirobba-
násával) kelt oklevél szintén arról tanúskodik, hogy a német lovagrend
tervszerűen készült az uralma alatti területek benépesítésére. ebben a
rend livóniai tartományi mesterének helyettese arról tájékoztatta lübeck
város tanácsát, hogy milyen feltételekkel, kedvezményekkel szeretnék
német vazallusokkal és parasztokkal betelepíteni kurland földjét. 60
Hufe lesz majd az adományozandó vazallusi birtok, amit a nemesek és
az arra méltó (azaz patrícius) polgárok kaphatnak meg. A fegyvernökök
83
40 Hufe, a lóval és fegyverrel rendelkező csatlósok és miniszteriálisok

pedig 10 Hufe földet kapnak. A paraszti telepesek annyi földhöz jutnak
majd, amennyit csak meg tudnak művelni. Hat évig minden szolgáltatás
és kötelezettség alól mentesülnek, egyházi tizedet pedig az úgynevezett
„szabad évek” lejárta után sem kell fizetniük.108 A kulmi egyházmegyei
káptalant megalapító 1251. évi oklevelében is, többek között, a püspök-
ség legelső telepítő programja fogalmazódott meg, amikor Heidenreich
püspök átengedte a most alapított káptalannak a gabonatized 50 %-át,
melynek legmagasabb értéke nem haladhatta meg a 2000 scheffelt.109 Az
egyházi tizedről már az 1233. évi kulmi kiváltságlevél úgy rendelkezett,
hogy minden német ekéről („aratro Theutonicali”) 1 véka (scheffel)
búzát és 1 véka rozsot („unus modius tritici et unus siliginis”) kell
fizetni. A lovagrendi területeken használatos véka űrtartalma, amit közön-
ségesen csak „scheffel”-nek neveztek, azonos volt a leslaui (azaz lengyel)
vékával („in mensura Wladizlaviensi, que vulgari nomine ’schophel’
dicitur, cui mensura Culmensis est adequata”). A Haken-nek nevezett
lengyel ekéről 1 scheffel búzát kellett egyházi tizedként beszolgáltatni
(„de polonicali aratro, quod hake dicitur, unus tritici in easem men-
sura”).110 A német lovagrend az egyházi tizedet „ekéhez”, azaz paraszti
gazdaságokhoz, s nem telkekhez (Hufe, mansus) kötötte. Alapvetően
alacsony értékben határozta meg: 1 scheffel (= 36 stof) mintegy 55 liter-
nek felelt meg.111 Az 1251. évi káptalan-alapító oklevél nem meglévő, hanem
a jövőben létrehozandó paraszti gazdaságokról, „ekékről”, és a majdan
utánuk fizetendő tizedről beszélt: amíg az ilyen jogcímen beszedett schef-
felek száma 4000 alatt marad, addig a kanonokok az összes beszedett
tized felét kapják, amennyiben viszont a tized mértéke eléri, vagy meg-
haladja a 4000-et, a káptalannak 2000 scheffelnél több már nem jár. Ha
az egyházi tizedként beszedett gabona mennyisége valamilyen okból követ-
kezően esetleg ismét 4000 alá csökkenne, a káptalan ismét az összes tized
50 %-ára lesz jogosult.112 Amikor 1264. február 1-én a kulmi káptalan
megváltoztatta szabályzatát, és a német lovagrend reguláját ismerte el
magára nézve kötelezőnek,113 Friedrich von Hausen püspök világosan
szabályozta a kanonokoknak járó jövedelmeket. Ha kulmerland földjén
az egyházi tized mértéke eléri a 4000 scheffelt, abból 2000 a káptalant
illeti úgy, hogy az egyenlő arányban (1000–1000 scheffel) tartalmaz búzát
és rozsot.114
A 13. században a német lovagrend, a püspökök és káptalanok, vala-
mint a magánföldesurak egyaránt a harcok elől elmenekült porosz népes-
séget igyekeztek visszacsábítani korábbi lakóhelyére, mert ez gyorsabb
és egyszerűbb megoldásnak tűnt, mint a távolabbi európai területekről
megszervezni a telepesek poroszországba jövetelét.115 de összefüggött ez
azzal is, hogy a 13. század utolsó harmadáig, amíg tartott a porosz hábo-
rú, a területek meghódítása és pacifikálása, még hiányoztak a nagyobb
84
arányú, tervszerű és szervezett betelepítési politika előfeltételei,116 jelen-

tősebb létszámú paraszti népesség nem vándorolt be a lovagrend fenn-
hatósága alá tartozó területekre. A források tanúsága szerint szórvá-
nyos jelleggel ugyan megtelepedtek itt-ott néhányan, akik egy-egy nyuga-
ti lovaggal, urukkal együtt érkeztek, de településeik általában rövid élet-
űnek bizonyultak: a legtöbb telepes tanyája általában a harcok martalé-
kává vált. peter von dusburg krónikájában az olvasható, hogy, hogy a
németországból jött, és poroszföldön megtelepedett nemesekkel együtt
azok háznépe és pár parasztja is velük együtt oda költözött, de a pogá-
nyok miatt állandó veszélyben éltek. sokszor csak éjjel merészkedtek ki
földjeikre dolgozni, s amit veszélyek és fáradozások között termeltek,
azt gyakran elrabolták a poroszok.117 egy másik helyen arról számolt be,
hogy balga (veszelnoje) vára mellett a német lovagrend egy vízimalmot
épített, de a poroszok lerombolták.118 ez a bejegyzés nem csak a háború
veszélyeit érzékelteti, hanem arra is utal, hogy németországból valami-
kor ide kellett költöznie egy vagy több olyan embernek, aki értett a vízi-
malmok működtetéséhez. A háborúk során a pogány poroszok gyakran
még a megerősített városokat is feldúlták, mint például az első porosz
felkelés idején Christburgot (dzierzgoń), vagy a második felkelés alatt
königsberget (kalinyingrád) és starkenberget (słup).119 Ha a falakkal és
sáncokkal védett városok egy része is a harcok áldozata lett, a védtelen
paraszti települések még inkább azok lettek. Az 1242 és 1249 közötti
háborúval, az úgynevezett első porosz felkeléssel összefüggésben a poro-
szok megöltek vagy fogságba vetettek minden keresztényt, aki poroszor-
szágba jött letelepedni.120 Az 1250-es évekből ugyan fennmaradt egy-két
híradás falualapításokról, de a második porosz felkelés során ezek a
települések szinte mind elpusztultak, eltűntek.121 Amikor 1285-ben kon-
rad von thierberg tartományi mester írásba foglalta ermland és natan-
gen tartományok német vazallusainak jogait s kötelezettségeit, arról is
megemlékezett, hogy ezek a nemesek „németjeikkel” (suus germanus)
együtt jöttek poroszországba, és ezek között a németek között minden
bizonnyal néhány paraszti telepes is lehetett.122 egy 1255. október 25-én
kelt oklevél a lovagrend orlowi birtokán egy martin nevű német molnár-
ról tett említést.123 A 13. században poroszországba jött paraszti telepes-
ek lényegében onnan származtak, ahonnan uraik jöttek, vagy olyan vidé-
kekről, ahonnan a lovagrend által alapított városok német nyelvű lakos-
sága verbuválódott. dusburg krónikájában a szántóföldi művelés fenye-
getettségéről szóló bejegyzés arról árulkodik, hogy a munkaerő szűkös-
ségén túl a háborús időkben a harci cselekmények miatt a lovagrend
uralma alatti területeken gyakran előfordulhatott, hogy nem tudták meg-
termelni az ellátáshoz szükséges élelmiszert, ezért a hiányzó mennyisé-
get valahonnan kívülről kellett beszerezni. ezt tanúsítja a német lovag-
rend és kujávia hercege közötti 1238. évi kereskedelmi szerződés is, amely
85
lehetővé tette a lengyel gabona poroszországi behozatalát.124 Az élelmi-

szerellátás biztonságának megteremtése nélkül a porosz földek meghó-
dítása kudarcra lett volna ítélve. erre a kérdésre a rend a következő
években is nagy gondot fordított: 1243 márciusában újabb gabonakeres-
kedelmi megállapodást kötött primuslaw és boleslaw lengyel hercegek-
kel.125 ekkor már javában folyt a swantopolk pommerelleni fejedelem
elleni háború (1242–1248) és az első porosz felkelés (1242–1249). A lovag-
rendi területeken, aki tehette, a megerősített városokba és várakba mene-
kült (de azok sem jelentettek mindig oltalmat), s élelmezésüket kívülről
kellett megoldani. elbing és balga lakosságának például a visztula-öblön
keresztül hajókkal szállítottak élelmiszert.126 A poroszországi gabonahi-
ány a háborút követően is megmaradt, mert a lovagrend fennhatósága
alatti tartományok megfogyatkozott porosz és nem porosz népessége
csak keveset volt képes termelni. Az 1238. és 1243. évi gabonakereske-
delmi szerződések még adott szükséghelyzetre vonatkozó eseti megálla-
podások voltak, az 1252. július 26-i szerződés azonban már hosszabb
távra szólt. ez megszüntette a korábbi lengyelországi gabonakiviteli tilal-
mat,127 s ezzel biztonságosabbá vált a porosz területek élelmiszer szük-
ségletének kielégítése. ezt a szerződést 1263-ban, a második porosz fel-
kelés (1260–1273) idején újból megerősítették.128 A szabaddá váló gabo-
nakereskedelemhez kapcsolódóan a lengyel-porosz határnál megjelent a
gabonavám.129
Azt követően, hogy 1273-ra a német lovagrend leverte a felkelő tör-
zseket, majd az 1280-as évek közepére minden porosz törzsi területet
uralma alá vont, és megerősítette helyzetét, szinte azonnal hozzálátott
a szervezett telepítéshez. 1282. december 17-én mangold tartományi mes-
ter 108 Hufe földet adott konrad von leiwitz telepítési vállalkozónak
(locator), hogy azt kulmi jog alapján német parasztokkal benépesítse, s
ott új falut alapítson. Az így létrejött Frankenheyn falu – melynek neve
alapján feltételezhetjük, hogy lakói zömében Frankföldről származtak –
a lovagrendi állam egyik legrégebbi német jogú telepes faluja lett.
86
A Poroszországi teLePes mozgALom kiteLjesedése
A középkori poroszország történetében két nagy háborús korszak

volt: a 13. században, 1230 és 1283 között, a porosz törzsekkel vívott
háborúk félévszázados időszaka, valamint a lengyel-litván állammal 1409-
től egészen 1525-ig tartó, hosszabb-rövidebb háborúkkal és békékkel tar-
kított bő évszázad. A kettőközötti, egy évszázadnál valamivel hosszabb
– 1283 és 1409 – békés periódus kedvező feltételeket kínált a lovagrendi
állam benépesüléséhez, a nagy arányú betelepítésekhez.130 ez a széles
körű falutelepítés, városalapítás, nagymértékű kolonizáció volt a leg-
főbb előmozdítója és okozója a lovagrendi állam 14. századi gazdasági és
társadalmi változásainak. Az 1280-as évek közepétől megindult folya-
mat a 14. század elejére, alig másfél évtized alatt, már komoly lendületet
vett. A telepítés tervszerűen zajlott, csúcspontját 1310 és 1370 között
érte el.131 A 14. század közepéig a telepesek jórészt kívülről, döntően német-
országból érkeztek, a század második felében azonban felerősödött a
belső kolonizáció, és valamelyest csökkent a bevándorlók aránya.132 Az
1280 és 1410 közötti nagy kolonizációs időszakban poroszország nyugati
és északnyugati részein az erdőterület körülbelül harmadával lett kisebb,
az ország egészében pedig az eredetileg több mint 80 %-ot kitevő erdő 60
% körüli szintre csökkent.133
Az intenzív német paraszti betelepítés, falualapítás a porosz földek
meghódításának befejezése után kezdődött, s ebben a német lovagrend
játszotta a fő szerepet. Azt, hogy mennyire eltökélt volt a kolonizáció-
ban, jól érzékelteti egy 1312. június 17-én kelt oklevél, mely szerint a lova-
gok a plocki püspöktől zálogként birtokolt michelaui földeken is telepí-
téseket akartak végezni, noha ezt a területet a lengyel püspökség a zálog-
idő letelte után bármikor visszaválthatta.134 A lovagrend paraszti tele-
pesek poroszországba csábítására fordította figyelmét, s már kevésbé
törekedett arra, hogy nemeseket, világi lovagokat hívjon országába, amit
esetleg nagy birtokadományokkal kellett honorálni. Annak következté-
ben, hogy a paraszti-polgári betelepedést szorgalmazta, fokozatosan meg-
87
szűnt a nagyméretű birtokok adományozása, és az esetek többségében a

katonai szolgálathoz kötött adománybirtokok mérete a korábbiakhoz,
azaz a 13. században szerzettekhez képest kisebb lett.135 1287-ben példá-
ul a német lovagrend még 125 Hufe földet adományozott johann von
der laute-nak.136 egy lengyel származású, a lovagrendi állam földjére
költözött kisnemes viszont 1299. július 15-én már csak 10 Hufe földet
kapott.137 1310. október 4-én a nagykomtúr 5 porosz falut adományozott
Heinrich von peunak.138 Ugyanebben az évben johann Wulff 20 Hufe föl-
det kapott a marsalltól.139 krystanus boguslawin lengyel nemes 8 Hufe
nagyságú birtokot kapott Friedrich von Wildenburg tartományi mester-
től 1321. július 17-én.140 luther von braunschweig christburgi komtúr
1326. január 21-én megerősítette Heinrich brandinburgert 10 Hufe, kulmi
jogon birtokolt földjeiben.141 1346. október 4-én a nagymester egy bizo-
nyos Hermannak 8 Hufe földet adományozott.142 Hasonlóan alakult a
helyzet a 13 század folyamán a lovagrendbe inkorporált kulmi, pomesa-
niai és samlandi püspökségek területén is, ahol szintén több, de kisebb
nagyságú katonai szolgálati birtokokat adományoztak.143 Az inkorporált
püspökségek azt jelentették, hogy az egyházmegyék püspökei és kano-
nokjai egyaránt a német lovagrend klerikus tagjai közül kerültek ki, sőt
a püspöki és káptalani területek világi igazgatásával megbízott várna-
gyokat is a lovagrend nevezte ki. ezáltal a nagymester fennhatósága a
püspökségek földjére is kiterjedt, hiszen annak egyházi vezető rétege a
lovagrend tagjaként a nagymester utasításait volt köteles követni.144 ezzel
szemben az önállóságát megőrző ermlandi püspökségben, annak érde-
kében, hogy saját fegyveres erővel rendelkezzen, a 14. században mind-
végig továbbélt az a gyakorlat, hogy a püspök és a káptalan egyaránt
igyekezett nyugati lovagokat, nemeseket is ermland földjére csábítani.
1285-ben például Heinrich püspök és a káptalan teljes körű bíráskodási
joggal 60 Hufe kulmi joggal felruházott birtokot adott egy testvérpár-
nak, amiért katonai kötelezettséggel tartoztak.145 Három évvel később a
püspök 100 Hufe földet adományozott johann Flemingnek.146 konrad
Wendepfaffe 1289-ben 144,147 egy ruprecht nevű lovag 1296-ban 100,148
1297-ben martin rautenberg 90, Alexander von lichtenau pedig 100 Hufét
kapott.149 Ugyanakkor a lovagrendhez hasonlóan, ermlandban is ado-
mányoztak kisebb területű, katonai kötelezettségű birtokokat.150 Így pél-
dául egy balga (veszelnoje) városából származó, Arnold nevű íjász olyan
feltétellel kapta meg a swenkiten birtokot kulmi joggal, hogy könnyű fegy-
verzetű lovasként és ballistaként köteles hadakozni.151 egy Heinrich nevű
német vazallus braunsberg püspöki város védelme fejében kapott szol-
gálati birtokot.152 eberhard püspök 1306. július 4-én egy nicolaus névre
hallgató lengyel nemesnek 8 Hufe földet adományozott.153 Ugyanebben az
évben a németországból jött dietrich luningenberg alsó és felsőfokú
bíráskodással, kulmi joggal 25 Hufe birtokot kapott úgy, hogy még egy
88
fegyveres emberrel együtt („cum vno viro armato”) kellett hadba vonul-
nia.154 johann belownak 50 Hufe birtok után saját magán kívül még két
fegyverest kellett kiállítania 1307-ben.155 Hermann von bludau 1310-ben
64 Hufe földet kapott eberhard püspöktől.156
A porosz háborúk befejezése, és a lovagrendi uralom politikai kon-
szolidációja mellett a gyéren lakott területek tervszerű betelepítésének
legfontosabb előfeltételét a tartományúri hatalom egyre kiterjedtebb
intézményesülése, a területi igazgatás rendszerének, a komtúrságoknak
a kialakulása jelentette. A kolonizáció folyamatát átgondolt, tervszerű
elképzelések alapján a lovagrend poroszországi felső vezetése, végső
soron a tartományi mester irányította. Ő szabta meg, hogy mikor melyik
területre hívnak telepeseket, ahol azután már a konkrét teendők (földek
kimérése, határok megjelölése, a kötelezettségek és kiváltságok oklevél-
be foglalása stb.) a helyi tisztségviselőkre hárultak. Az ő felelősségük
volt folyamatosan szem előtt tartani azt a fő telepítési elvet, hogy a súr-
lódások, helyi konfliktusok elkerülése érdekében amennyire lehet, elkü-
lönítsék egymástól a helyi porosz népességet és a német hospeseket.157 A
telepítési politika gyakorlati megvalósítása tehát a lovagrendi tisztség-
viselők, döntően a komtúrok feladata lett. Az egyre intenzívebbé váló
kolonizáció pedig ösztönzően hatott a korábbi, nagy területű, jórészt az
egykori porosz törzsi területeket felölelő komtúrságok feldarabolására,
és így számos újabb komtúrság megszervezésére. A 13. században példá-
ul a christburgi komtúrság jórészt pomesania törzsi területét foglalta
magába, elbing (elbląg) komtúrság pogesania, balga (veszelnoje) War-
mia (ermland), königsberg (kalinyingrád) samland, kreuzburg (szla-
voszkoje) natangen, ragnit (nyeman) pedig schalauen lovagrendi köz-
pontja lett. A 14. század folyamán a christburgi komtúrságból választot-
ták le osterode (ostróda) komtúrságot, a königsbergiből insterburgot
(Csernyakovszk), Wehlaut (sznamenszk) és tapiaut (gvardejszk), a bal-
gaiból leunenburgot (sątoczno). kulmerland területén is így jött létre
birgelau (zamek bierzglowski), engelsburg (pokrzywno), schönsee (kowa-
lewo pomorskie), roggenhausen (rogóźno-zamek), papau (papowo bis-
kupie), Welsas (Wieldządz) vagy gollub (golub-dobrzyń) komtúrság.158
egy-egy komtúrság, és a lovagrendi szabályzat értelmében hozzá kap-
csolódó konvent létrehozása azonban nem csupán elhatározás kérdése
volt. A rendi statútumok ugyanis meghatározták a lovagrendi tagok ellá-
tására, fogyasztására, életvitelére, fegyverzetére, ruházatára, felszerelé-
sére vonatkozó kereteket, így konventet (s egyúttal komtúrságot) – ahol
viszonylag sok szerzetes lovag és más rendtag élt együtt – csak ott lehe-
tett alapítani, ahol a termelő népesség aránya megfelelően nagy volt a
konvent alapvető szükségleteinek biztosítására, azaz a komtúrság ren-
delkezett működésének gazdasági alapjával. A lovagrendi statútumok
előírása szerint legalább 12 szerzetes lovag kellett egy konvent létreho-
89
zásához: „convent von brûderen…, daz sint zwelf brûdere unde ein
commendûr”.159 Az újonnan létrehozott komtúrságok egy része amiatt,
hogy a megfelelő anyagi hátteret nem sikerült kiépíteni, viszonylag hamar
meg is szűnt. tapiau funkcióját például alig egy évtizeddel alapítása után,
1297-ben ragnit vette át. Három évtizeddel létrejötte után insterburg is
újra a königsbergi komtúrsághoz csatlakozott.160 A konventek bevételeit
döntően a komtúrságok népességének száma, és a művelt földterület
nagysága határozta meg, ezért a megfelelő gazdasági háttérrel rendelke-
ző konventek is érdekeltek voltak a minél nagyobb arányú telepítésben.
A legtöbb esetben a komtúrok állították ki az új települések kiváltságle-
veleit, melyekből egy-egy példányt a rendházakban is megőriztek. ily
módon a lovagrend kolostor-erődjei közhiteles helyként működtek, s ha
szükség volt rá, a regiszterek alapján bármikor visszakereshették a kívánt
okleveleket.161 stuhm (sztum) elöljárója például 1452-ben a nagymester
kérésére átküldte marienburgba neumark falu egykori kiváltságleve-
lét.162 A telepítésekhez kapcsolódóan vált fontos tisztséggé a lovagrendi
konventekben a Kompan, mely eredetileg a komtúr állandó kísérőjét,
„szárnysegédjét” jelentette, a 14. század folyamán azonban földkiméréssel,
a földterületek határának megállapításával foglalkozó tisztségviselő lett.163
A kolonizációban a német lovagrend a 12. században a magdeburgi
érsekségben kialakult módszert, a lokátor-rendszerű telepítési gyakor-
latot követte, amikor telepítési vállalkozókra bízta a falualapítások ügyét,
és az ő feladatukká tette a telepesek toborzását. velük állapodott meg a
telepítés feltételeiről, a vállalkozó (locator, scultetus, populator) pedig
ezek ismeretében láthatott neki a telepesek szervezésének. A lokátor-
rendszerű telepítésben csak a telepes falu létrejöttét követően alakult ki
a falu lakóinak összessége (vagy legalábbis túlnyomó többsége) által
alkotott települési-igazgatási, egyházi, gazdálkodási, jogi és bíráskodási
közössége (Gemeinde). A telepesek toborzása, utaztatása, egy új telepü-
lés felépítése és a kimért földek művelhetővé tétele komoly befektetést
igényelt, ezért a lokátorok, a telepítési vállalkozók elsősorban a tehető-
sebb rétegekből (városi polgár, nemes) kerültek ki. befektetéseik az álta-
luk alapított faluban örökjogon kapott, kötelezettségektől mentes, ún.
szabad telkek, bizonyos jövedelemforrások (malom- vagy kocsmatartás)
feletti kizárólagos jog, a paraszti cenzus és a helyi bíráskodásból szár-
mazó bevétel egy részére vonatkozó előjog, a saját szükségletre történő
halászat kiváltsága és a közösségi elöljárói (bíró) tisztség örökletessége
formájában térültek meg.164 A kolonizáció során nem az egyes telepesek
kaptak külön-külön jogokat, hanem a telepesek közössége. A kiváltságok
s jogok túlnyomó többsége nem személyhez, hanem településhez kötött volt,
mindenkire egyformán vonatkozott, aki a telepítés révén került oda és a
település határain belül élt. jogi értelemben a telepesek egyenlőek vol-
tak. A telepítés során tervszerűen kialakított telekrendszer és határ-
90
használati forma, a telepesek személyes szabadsága és csak objektív füg-

gőségi viszonya, a telek örökbérleti jogon történő birtoklása és a viszonylag
tág keretek között érvényesülő önkormányzati jog azt a maximumot jelen-
tette, amit a középkori agrártársadalom elérhetett. A hospes falu a feu-
dális rendszerben elérhető paraszti szabadság modellje lett.165 A parasz-
ti telepesek jogai sok szempontból nagy egyezést mutattak a városi sza-
badságjogokkal. poroszországban, ahol a kulmi jog nemesi, városi és parasz-
ti hospes jogot egyaránt jelentett, különösen csekély különbség mutatko-
zott város és német falu között.166 Az elbától keletre mindenhol a telepí-
tési vállalkozók alkalmazása rendkívül hatékony módszernek bizonyult,
mely garantálta bizonyos területek gyors és nagyarányú benépesülését,
s ezáltal a földesúri jövedelmek viszonylag jelentős növekedését. Walt-
her kuhn számításai szerint a lokátor-rendszerű telepítés elterjedésé-
nek köszönhetően például egyedül sziléziába mintegy 150.000–180.000
paraszti telepes vándorolt ki a középkor folyamán, és körülbelül 1200
falut alapítottak.167 A középkori németország népességének mintegy 2%-
a települt át az elbától keletre fekvő területekre.168 A 12. század második
felében megindult kolonizációnak köszönhetően 1250 táján megkezdődött
a rendszeres gabonaexport brandenburgból európa nyugati részeire.169
A 13. századra már általános normává vált hospes kiváltságok kínál-
ta vonzerő mellett a 13. század végétől két tényező is még szerepet játsz-
hatott abban, hogy a német és németalföldi telepesek olyan távoli és vad
vidékekre is elmerészkedtek, mint poroszország. Az egyik ilyen tényező
a 13–14. század fordulóján már jól érzékelhető klímaváltozás volt. A 14.
század második évtizedében gyors lehűlés következett be csapadékos
esztendőkkel, áradásokkal, hosszú, kemény telekkel, ami tönkretette a
vetést és megtizedelte az állatállományt.170 A 13. században a németal-
földi és északnyugati német tengerpartokat négy nagyobb tengerár is
sújtotta, melyek becslések szerint közel 100.000 ember halálát okozták,
az elöntött földek pedig a sós tengervíz miatt hosszú időre megművelhe-
tetlenek lettek.171 Az 1350-es évekig északnyugat-európa nagy részén
többnyire ilyen hideg, esős és viharos maradt az időjárás, ami számos
területen, így Angliában, észak-Franciaországban, németországban (és
németalföldön), skandinávia déli részein súlyos megélhetési gondokat,
éhínségeket okozott.172 A 14. század első fele nyugat-európában és közép-
európa nagy részén az éhezés fél évszázada volt.173 németországban a
rajna-vidéken, vesztfáliában és brandenburgban, németalföldön pedig
zeeland és Holland térségében különösen nagy éhínség következett be
az 1310-es évek közepén.174 talán nem véletlen, hogy ezekről a területek-
ről viszonylag sok telepes érkezett poroszországba. A másik tényező,
mely ösztönzően hatott a lovagrendi államba irányuló telepes migráció-
ra, társadalmi jellegű volt: németalföldön, északnyugat-németország-
ban, a rajna-vidéken, vesztfáliában és Alsó-szászországban a 13. század
91
végére az öröklési rendszerből következően már igen előrehaladott volt

a paraszti telkek aprózódása.175 emiatt északnyugat-németországban és
Alsó-szászország számos területén a parasztok arra kényszerültek, hogy
„egynyomásos” rendszerben termeljenek, azaz a szántókat ugaroltatás
nélkül, folyamatosan műveljék. Az amúgy is gyenge minőségű, többnyi-
re homokos, úgynevezett esch-földeken a folyamatos szántóművelést a
talaj évenkénti javításával lehetett csak fenntartani. Aratás után a szal-
mát állati trágyával, egyéb szerves hulladékkal, mocsári tőzeggel, agyag-
gal szántották be. Az így létrehozott plaggen átlagos vastagsága a néhány
centimétertől akár egy méterig is terjedhetett.176
A poroszországi paraszti és városi telepítésben a lovagrendi és püs-
pökségi territóriumokon egyaránt a kulmi jogot alkalmazták.177 A terv-
szerű telepítések leghamarabb a nyugati területeken, a visztula-vidéken
kezdődtek. Hermann von schönberg christburgi komtúr már 1270-ben
kulmi joggal megalapította Altmark falut.178 A tartományi mester megbí-
zásából 1282-ben egy bizonyos konrad von leiwitz nevű lokátor döntő-
en Frankföldről származó telepesekkel, 108 Hufe földön megalapította
Frankenhayn falut.179 1284. december 18-án Heinrich von Wilnowe mari-
enburgi komtúr a drausen nevű erdőben kulmi joggal 60 Hufe földet adott
konrád telepítési vállalkozónak, hogy ott irtásokat létesítsen és egy tele-
pes falut hozzon létre („villam in silva Drusensi”).180 egy 1285. július 4-
én kelt megerősítő oklevél tanúsága szerint schönsee komtúrja koráb-
ban már 40 Hufe földet adott betelepítésre.181 1285. március 12-én kon-
rad von thierberg tartományi mester egy új falu alapítására kulmi jog-
gal 68 Hufe területet adott egy ugyancsak konrád névre hallgató loká-
tornak.182 ebben az évben kapott kiváltságlevelet kalkstein falu is.183
1289-ben alapították meg schalmag és Wusen falvakat, hat évvel később
dietrich von lichtenfeld lokátor megalapította mehlsach települést, 1296-
ban pedig létrejött tiedmannsdorf.184 Christburg komtúrja 1299. szep-
tember 28-án oklevélbe foglalta blumenberg falu telepeseinek és „Cun-
radus de Mechwitz” soltésznak a kiváltságait és kötelezettségeit.185 A
telepítés méretét és gyorsaságát jól érzékelteti az az adat, mely szerint a
13. század végére kulmerland tartományban (amely a legkorábban került
a lovagrend fennhatósága alá) egyedül csak az ossa-folyó mentén a lova-
gok birtokán 12 új falu jött létre. A falualapítás és telepítés ebben a tar-
tományban 1300 tájára már be is fejeződött, s kulmerland relatíve sűrűn
lakott területté vált. pomesania nyugati részei néhány évtized leforgása
alatt szintén gyorsan benépesültek: az itt kialakított christburgi és mari-
enburgi komtúrságokban a 14. század elejére 30 lokátor által alapított
telepes falu jött létre, a visztula-deltában, az úgynevezett Werder térség-
ben pedig négy.186 pogesaniában, ahol a második porosz felkelés leveré-
sekor a keresztes hadak hatalmas pusztítást végeztek, a 13. század utol-
só harmadától szintén erőteljes telepítési tevékenységbe kezdett a német
92
lovagrend, s 1300-ig mintegy 20 falut alapított.187 A 14. század elejére a

visztula-öböl partvidékén is számos telepes falu jött létre.188 A 14. szá-
zad első évtizedétől kezdtek telepesek érkezni pomesania keleti terüle-
teire, ermland (Warmia) és natangen földjére.189 1310-ig a lovagrendi
állam területén összesen 116 új falut alapítottak.190
A nyugati telepesek beáramlása poroszországba a 14. század első
felében volt a legintenzívebb.191 A városalapítások száma is ezt mutatja:
1230 és 1290 között 16 várost alapítottak, 1291 és 1320 között 27-et, 1321
és 1365 között 35-öt, 1366 és 1410 között pedig 13-at.192 1330 tájára a
visztula, a Frisches Haff, a drewenz- és az Alle-folyók közötti szélesebb
északnyugati térség belső részei is benépesültek, lakottá váltak. ezt köve-
tően kezdődött az északkeleti belső területek, a korábbi natangen, bar-
ten és nadrauen törzsi területek, azaz balga, brandenburg, königsberg
komtúrságok kolonizációja. A paraszti telepes terület 1370 táján érte el
poroszország északkeleti sarkát zehlaurand faluval.193 A belső porosz
vidékeken jórészt erdőirtással létrejött telepes falvak mellett a 14. szá-
zad első felében a termékeny visztula-delta, az úgynevezett Werderek
vidékének benépesülése is nagy lendületet vett. Az itteni megtelepedés
– szükségképpen – mocsárlecsapolással, vízelvezetéssel, gát- és zsilip-
építésekkel járt együtt, amihez azonban jelentős számú munkaerőre volt
szükség. A német lovagrend a 13. század végén kezdett hozzá a delta-
vidék gátakkal történő árvízvédelmi rendszerének kiépítéséhez.194 Az
első oklevél, amely már gátakat említett a visztula mellett, 1297-ből szár-
mazik.195 A Werder térségben kezdődött vízszabályozási munkák min-
den bizonnyal összefüggésben voltak azzal a politikai tervvel, hogy Akkon
eleste, a szentföld elveszítése (1291) után a német lovagrend átmeneti-
leg velencébe helyezett nagymesteri székhelyét poroszországba, a visz-
tula mellé költöztessék. 1309-ben, siegfried von Feuchtwangen nagy-
mester (1303–1311) idején a lovagrend új székhelye a visztula egyik olda-
lága, a nogat mellett fekvő marienburg (malbork) lett.196 (politikai téren
ugyanezt a célt szolgálta a visztula bal partján fekvő danzigi fejedelem-
ség, pommerellen tartomány megszerzése is 1309-ben.)197 A nagymeste-
ri székhely áthelyezése poroszországba, a visztula-deltába, komoly ösz-
tönzést jelentett a nagyobb arányú vízszabályozási és gátépítési mun-
kákhoz. Azzal, hogy marienburg lett a lovagrendi hatalom központja,
szükségessé vált a nagymesteri udvar és a központi rendház stabil helyi
bevételeinek a biztosítása, megteremtése. ehhez termővé, művelhetővé
kellett tenni a Werderek térségét, be kellett népesíteni a delta-vidéket. A
német lovagrend ezt nagyon komolyan vette, mert a 14. század közepé-
re lényegében be is fejeződött a Werderek vidékének kolonizációja, s mint-
egy 120 cenzusfizető falut alapítottak.198 A betelepítésekkel párhuzamo-
san haladtak a vízmentesítési és gátépítési munkák, hogy a művelhető-
vé tett területeket, ahol a telepesek lakóházaikat is felépítették, megvéd-
93
jék az áradásoktól. A vizenyős földek, mocsárvidékek művelhetővé téte-

lének technikája, eljárásmódja németalföldön fejlődött ki, ahol árkok,
csatornák és zsilipek rendszerével vezették el a vizet, és tették művelhe-
tővé a korábban tocsogós, vagy víz borította területeket. mindehhez szisz-
tematikus gátépítés is kapcsolódott. A folyók melletti partról kiindulva
a parcellák határain vízelvezető árkokat ástak, amelyek egy gyűjtőcsa-
tornába torkollottak (a hollandok ezt Weteringnek, a németek Wette-
rungnak nevezték). A gyűjtőcsatornából a vizet egy csatornán és zsilip-
kapun keresztül a folyóba vezették. A zsilip egyfajta csapóajtó volt: ha a
gyűjtőcsatornában volt sok víz (például nagy eső után), annak nyomá-
sára a zsilip, mivel kifelé nyílt, megnyílt, és a víz az alacsonyabb vízállá-
sú folyóba ömlött. Ha a folyón volt magasabb a vízszint, annak nyomása
bezárta a zsilipet, s így a folyó vize nem jutott be a vízelvezető árkokba,
csatornákba. A vizenyős területek vízelvezetési rendszeréhez igazodott
a telepesek közötti területfelosztás. A vízelvezető árkok a parcellák bal
oldalán húzódtak, s mindegyik telek egyforma méretű, úgynevezett fla-
mand Hufékból állt.199 (A német lovagrend már poroszországi uralma
kezdetén, az 1233. évi kulmi kiváltságlevélben megszabta, hogy országá-
ban mindenhol a telkek kimérésénél a flamand Hufe méretét kell alapul
venni.)200 A telkek minél hatékonyabb vízmentesítése érdekében a 30
rute (1 rute = kb. 4,83 méter) széles Hufékat még 5–5 rute széles egysé-
gekre osztották, melyek között kisebb vízelvezető árkok húzódtak, eze-
ket úgynevezett bakhátas szántással alakították ki. A bakhátas szántást
általában a mélyen fekvő, talajvízzel átitatott területeken alkalmazták,
mert ezzel elvezethették a felesleges nedvességet.201 A telkek végén ala-
kították ki a paraszti portákat, udvarokat, amelyek így sorfaluvá rende-
ződtek. A művelhetővé tett szántókat és az ott alapított falut minden
oldalról gátakkal vették körül, hogy megvédjék az áradásoktól. A tele-
pesek egyfajta „vízelvezető” és „gátépítő, gátfenntartó” közösséget alkot-
tak, s együttesen gondoskodtak a gyűjtőcsatornáról, a zsilipekről, a szárny-
gátakról. A folyó melletti, azaz a porták előtti főgát szakaszt, valamint
az egy-egy Hufe végén lévő gátszakaszt az adott telek birtokosának, míg
a telkek közötti vízelvezető árkokat (melyek határjelzésre is szolgáltak)
a mindenkori szomszédoknak közösen kellett karban tartani.202
egy 1352. április 3-án kelt oklevél egyértelműen arról tanúskodik,
hogy a Werder vidéken damerau falu alapítása, és az ottani termőföldek
kialakítása ilyen módszerrel történt. A telepesek ígéretet tettek, hogy a
nekik adott 40 Hufe nagyságú terület határain belül gátakat építenek
földjeik védelmére („Die Einwohner geloben, das land[gut] innerhalb
der Grenzen stets zu verdämmen”).203 A határleírás egy régebbi árok-
ról, minden bizonnyal egy gyűjtőcsatornáról tett említést, ami egyúttal
a határt is jelentette lysow (ließau) faluval („Die irste grenicze hebit
sic hon dem alden graben by dem dorffe Lysow…”).204 gurske falu 1346.
94
évi határleírása is a természetes határjelek (folyóvizek, patakik) mellett

egy már létező vízelvezető árkot említett. ez azt jelentette, hogy azokban
az esetekben, amikor két (vagy több) falu határa egy árok, feltehetően
gyűjtőcsatorna volt, a szóban forgó falvak közösségeinek együtt kellett
gondoskodni a gátakról, árkokról, zsilipekről. ezekből a települések közöt-
ti együttműködésekből formálódott ki az 1360-as évek végére, az 1370-es
évek elejére a visztula és nogat közötti három nagyobb Werderhez igazo-
dóan három nagy „gátközösség”, melyek magukba foglalták mindegyik
itteni falut, egységesen szabályozták a vízelvezető árkok és gátak építé-
sének, karbantartásának feladatait, kötelességét. Az árkok és gátak álla-
gának folyamatos ellenőrzését a telepesek sorából választott úgyneve-
zett „gátfelügyelők”, „gátgrófok” (Deichgraf) végezték, a szükséges mun-
kákról pedig a gátesküdtekből álló kollégiumok döntöttek.205 A három
nagy „gátközösség” földjein a németalföldről származó „gátjog”, az úgy-
nevezett Kore volt érvényben, s az itt élők hétköznapjait alapvetően ennek
előírásai határozták meg, amit a német lovagrend jóváhagyásával 1404-
ben írásba is foglaltak.206 A Werder térség telepesei az erdőirtásokban
részt vevő hospesekhez képest kivételesebb helyzetűek lettek: a máshol
szokásos 2 Hufe helyett itt 3 jelentett egy paraszti gazdaságot. A lovag-
rend felé nem külön-külön, az egyes falvak soltészai képviselték a tele-
peseket, hanem a három nagy „gátközösség” „gátgrófjai”, azaz a delta-
vidék telepes falvainak nagyobb térségre kiterjedő területi önkormány-
zata volt.207 Az itt élő parasztok gátakkal kapcsolatos kötelezettségeinek
mértéke attól függött, hogy gazdaságuk hány mansusból (Hufe) állt.208
Ahogyan a „gátközösségek” ellátták egy-egy nagyobb terület árvízvédel-
mét és vízmentesítését, úgy a delta-vidék nagy városa, elbing is szüksé-
gét érezte, hogy földjei védelmére másokkal összefogva próbáljon széle-
sebb körű árvízvédelmi együttműködést kialakítani. 1348. július 1-én
Altstadt elbing tanácsa szerződést kötött johann von langerach lovag-
rendi főkincstárnokkal (thesaurarius, Treßler) a nogat bal partján épí-
tendő nagy gátról, amelynek egészen az elbingi és marienburgi komtúr-
ságok közötti határt jelentő paute folyóig kell húzódnia, amit ugyancsak
gátakkal kell védeni. A szerződés értelmében az elbing város földjein
alapított falvak lakói még a lovagrendi tulajdonban álló területeken is
kötelesek 56 kötél (= kb. 2500 méter) hosszan részt venni a gátépítés-
ben, annak majdani fenntartásában, továbbá a paute torkolatától a város
földterületének határáig terjedő 4 kötélnyi (=kb. 170 méter) hosszan
megépíteni a védőgátat. ezeknek a gátszakaszoknak a jövőbeni fenntar-
tási költségeit a lovagrend és a város együttesen fogja finanszírozni. Ameny-
nyiben a városi falvak népessége nem akarna eleget tenni gátépítési köte-
lezettségének, a lovagok erőszakkal is kényszeríthetik őket erre. A német
lovagrend egyúttal engedélyezte, hogy a gátak építéséhez az ő területe-
iről is hozhassanak építőanyagot, földet.209 poroszország jelentős részén
95
az árvízvédelem lényegében mindenki érdeke volt, ezért a lovagrend –

származástól és jogállástól függetlenül – a kezdetektől általános kötele-
zettséggé tette a paraszti népesség számára a gátépítést, gátkarbantar-
tást, és ennek mintájára mind a négy porosz püspök is. egy 1312-ben írt
oklevél szerint például a drewenz (drwęca) folyó közelében fekvő bär-
walde falu lakói kötelesek voltak részt venni a „folyópart átalakításá-
ban”, a gátépítésekben („ad reformandum litus Drwance”).210 mivel a
falu nem közvetlenül a folyóparton állt, az oklevél azt bizonyítja, hogy a
gátépítés általános paraszti kötelezettség volt kulmerland tartomány-
ban. Werner von orseln nagykomtúr 1316-ban neutech falu (pomesania
tartomány) számára kiadott oklevele a faluközösség és a lovagrend együt-
tes feladatává tette a gátak építését és fenntartását.211 Amikor 1367. feb-
ruár 5-én Winrich von kniprode nagymester a Werder vidéken schad-
wald falu lakóinak eddigi földjeiken felül 4 Hufe 24,5 morgen (hold) újabb
földterületet adományozott, korábbi földjeik után nem, de ezen új ado-
mány után viszont mentesítette a falu lakóit a gátépítési kötelezettség
alól.212 minden bizonnyal a már meglévő gátakon kívül fekvő vizenyős
rétekről, legelőkről lehetett szó. Hasonló eset történt a dirschautól (tczew)
néhány kilométerre délre, a visztula mellett fekvő lysow falu esetében
is, amely 1369-ben a gátak által védett területen kívül 22 hold további
földet kapott a lovagrendtől, és ezen adomány után nem terhelte gátépí-
tési kötelezettség.213 egy 1427. június 27-én kelt oklevél szerint a pomesa-
niai egyházmegyében vészhelyzet, azaz árvíz esetén azoknak a falvak-
nak is részt kellett venni a gátépítésekben, amelyek a folyótól távol feküd-
tek.214 Caspar, pomesaniai püspök 1446 októberében arról tájékoztatta
a nagymestert, hogy a marienwerder közelében fekvő niederung navű
püspöki falu lakói nem kötelesek a Werder vidéken vagy más területe-
ken gátépítésekben részt venni, mert a püspökség mentesítette őket ez
alól.215 egy 1419. évi oklevél előírása szerint a gátépítésekben, gátkar-
bantartásokban a telekkel rendelkező parasztok általában földmozga-
táshoz, anyagszállításhoz szükséges szerszámokkal, szekerekkel és lovak-
kal voltak kötelesek részt venni.216 A szélesebb területekre kiterjedő,
tervszerű árvízvédelmi és vízmentesítési munkák kivitelezése szempont-
jából komoly nehézséget jelentett, ha számos földbirtokosnak kellett ez
ügyben együttműködni, közös nevezőre jutni. nem véletlen, hogy a ter-
mékeny Werderek vidékén a német lovagrend igyekezett az itteni földek
minél tekintélyesebb hányadát megszerezni, és a 14. század első évtize-
dében tervszerű birtokvásárlásba kezdett. A kujáviai hercegi háztól és
a pommerelleni földesuraktól is igyekezett megszerezni a visztula-deltá-
ban fekvő birtokaikat.217 A gátak hiánya miatt elbing városa is hosszú
ideig, egészen a 13. század végéig, a 14. század elejéig lényegében csak
legelőként és rétként tudta hasznosítani vizenyős és gyakori árvizek által
fenyegetett földterületeit. de gyakran még ezekről a tocsogós, vizenyős
96
rétekről le kellett csapolni a vizet ahhoz, hogy azok jószágtartásra alkal-

masak legyenek. Amikor például 1298-ban 8 elbingi polgár a városi tanács-
tól évi 6,5 márkáért 16 évre bérbe vette az úgynevezett „hosszú rétet”
(longum pratum), annak egyik oldalát már egy vízelvezető árok hatá-
rolta.218 Ugyanebben az évben 23 másik elbingi polgár fejenként 2–2 hol-
dat bérelt a várostól, de a bérleti díj fizetése alól 10 évre, amíg a vízelve-
zető árkokat ki nem építik, mentességet kaptak.219 védőgátak nélkül azon-
ban ezek a legelők áradás esetén pillanatok alatt víz alá kerültek. ezért
is rendelkezett úgy 1325-ben az elbingi magisztrátus, hogy ezeken a föl-
deken semmilyen épületet sem szabad építeni, és aki ezt a tilalmat meg-
szegi, 3 márka büntetést köteles fizetni. ezeket a gát nélküli területeket
kizárólag rétként, legelőként szabad használni.220 A nogat jobb oldalán,
a várostól délnyugatra fekvő magasabb részeken a városi tanács a 13.
század végétől cenzusfizető falvak alapításába kezdett, és két évtized
leforgása alatt, az 1320-as évek végére Altstadt elbing már 4 saját falu-
val rendelkezett.221 ez azt jelentette, hogy a város – a telepesekkel együtt
– nagyobb arányú gátépítésekbe kezdett. A vízzel szemben azonban nem
csak a folyók mellett kellett védekezni, hanem északon, a visztula-öböl
partján is (mely a középkorban pár kilométerrel délebbre húzódott, mint
ma), ahol a viharos északi, északkeleti vagy éppen északnyugati szelek
által felkorbácsolt tengervíz fenyegette az alacsonyan fekvő földeket vagy
duzzasztotta fel az öbölbe ömlő folyók vizét.222 A 14. század második
felében és a 15. század első felében a porosz krónikák több olyan esetet
is feljegyeztek, amikor a tartós, erős szél a tengeröböl vizét a folyókba
duzzasztotta és sok helyen áradásokat okozott.223 A forrásokból arra
következtethetünk, hogy elbing város esetében nem a nogat melletti gátak
megépítése volt az első, hanem éppen a visztula-öböl sósabb vizével szem-
ben védő északi gát, mert ennek elkészülte után a várostól északra eső
földeken is létrejött egy telepes falu, Fürstenau, amit 1344-ben említe-
nek először az oklevelek.224 Ugyanakkor a nogat bal partján húzódó nagy
gát megépítésére csak ezt követően, 1348-ban állapodott meg a német
lovagrenddel,225 és az első olyan település, lupushorst, amit már e gát
oltalmának köszönhetően alapítottak, 1361-ben jött létre.226 Az elbingtől
a drausen-tó északi végén a visztula-öböl vizétől védő gát egy 1378. évi
feljegyzés szerint egészen Fischauig (Fiszowo) húzódott, s ennek a gát-
nak a tetején vezetett az út elbing városából marienburgba.227 Az út és a
gát fontosságát mutatja, hogy karbantartásuk, állagmegóvásuk nem csak
a környező falvak kötelessége volt, hanem még az ermlandi püspökség
közelben fekvő falvaié is.228 A gátak egyébként mindenhol a szárazföldi
közlekedés fő útvonalai lettek poroszországban. Amikor például Albrecht
von schwarzburg danzigi komtúr 1402. május 1-én engedélyezte, hogy
Altstadt danzig és jungstadt danzig között egy vízelvezető csatornát
ássanak egészen a visztuláig, előírta, hogy a kiásott földből úgy kell meg-
építeni a gátakat, hogy a jövőben azok tetején vezethessen az országút.229
97
Az 1320-as évektől a déli határoknál elterülő hatalmas és lakatlan

erdőterületek, az úgynevezett Wildnis kolonizációja is megindult.230 ennek
mértékét, intenzitását és eredményét többek között az jelezte, hogy itt a
lovagrend osterode (ostróda) központtal 1341-ben önálló komtúrságot
szervezett.231 A Wildnis kulmerland tartomány keleti határainál kezdő-
dött, s innen összefüggő, hatalmas erdőséget alkotva a mazúri-tóvidé-
ken át a pregel-folyó felső szakaszáig, azaz az északkeleti határokig ter-
jedt, s óriási félkörívben szegélyezte a lovagrendi állam belső területeit.
A 13. század végén a Wildnis még a porosz területeknek közel 50 %-át
foglalta magába, a 14. századi kolonizációnak köszönhetően azonban ez
az arány 30 %-ra csökkent, de a lovagrendi állam délkeleti és keleti vidé-
kein még így is hatalmas, érintetlen erdők maradtak.232 A poroszország
feletti tartományúri-politikai hatalom megvalósítását, konszolidálódá-
sát célzó lovagrendi politika a 13. századi háborúk, pusztítások és kény-
szerű migrációk következményei ellenére azt eredményezte, hogy a porosz
településterület, immár a német lovagrend által garantált kollektív vagy
személyre szabott jogokkal megerősítve, számos vidéken kisebb-nagyobb
módosulásokkal, többé-kevésbé a 13. század végére is fennmaradt. ebből
következően a 14. században ide érkező telepesek szinte majd minden
esetben addig soha nem művelt földeken telepedhettek le. A telepes fal-
vak az eddigi lakatlan erdő- és mocsárvidékeken, vizenyős ártereken,
mélyföldeken jöttek létre, s nem porosz településterületeket vettek el.233
emiatt a beköltöző, döntően német, és az őshonos porosz népesség között
nem alakultak ki tartós érintkezési felületek, s ebből következően komo-
lyabb konfliktusok sem. súrlódások, vitás ügyek persze így is előfordul-
tak, hiszen az erdők a középkori parasztság gazdasági életteréhez tar-
toztak, amit a telepítésekkel együtt járó irtások szükségképpen szűkítet-
tek.234 A relatíve sűrűbben lakott területeken – érthető módon – több
ilyen természetű vitás ügy fordulhatott elő. Az erdőirtásnak, a terméke-
nyebb talaj miatt, elsősorban a lombos erdők estek áldozatul, köztük töl-
gyesek is, így sok helyen érezhetően lecsökkent például a sertésmakkol-
tatásra alkalmas erdőterület, ami nem egy esetben feszültségeket okoz-
hatott a szomszédos falvak között.235 samland tartomány földjén, mely-
nek népe lényegében a kezdetektől elfogadta a német lovagrend fenn-
hatóságát, s emiatt településszerkezete a legkevesebb töréssel tudta meg-
őrizni régi állapotát, viszonylag kevés szabad terület volt, ezért itt csak
nagyon kevés telepes falut alapítottak. (A königsbergi komtúr 1344. május
30-án kiadott oklevele például egy Heiligenwalde nevű német telepes
faluról tett említést.)236 A porosz lakosságnak az erdőirtás itt sokkal
hamarabb okozott problémát, mint más tartományokban. A samlandi
káptalannak már 1340-ben ígéretet kellett tennie Quednau kamarási
körzet porosz népességének, hogy arra a vidékre újabb német falut már
nem fog telepíteni.237 Abból következően, hogy a telepes falvak területi-
98
leg is elkülönültek a porosz településterületektől, etnikai összetételüket

tekintve általában homogénnek voltak mondhatók, ott a 14. században
számottevő arányban poroszok még nem éltek.238 de a konfliktusok meg-
előzése, a belső nyugalom fenntartása miatt maga a német lovagrend
sem nézte jó szemmel, ha a német falvakba poroszok költöznek. A világi
földbirtokosok, akik különösen a bőrükön érezték a poroszországi ala-
csony népességszám miatti munkaerőhiányt, még inkább tartottak attól,
hogy a jobb életfeltételek reményében a földjeikről máshová költöznek
porosz parasztjaik. A nagyobb arányú telepítések előtt, a 13. században
az a veszély, hogy a szolgáltatási kötelezettségek eltérő nagyságrendje
miatt bizonyos területek között belső migráció alakul ki, még nem fenye-
getett. ennek az volt az oka, hogy a porosz paraszti járadékok mértékét
– alapvetően politikai okokból – a német lovagrend az egyházi- és magán-
birtokokra vonatkozóan is pontosan meghatározta, s nem lehetett különb-
ség az egyes birtokok között. egy oklevelében például Heinrich von Wida
tartományi mester arra szólította fel dietrich von depenow-ot, hogy bir-
tokain ugyanolyan mértékű szolgáltatásokat kérjen porosz jobbágyaitól,
mint amilyenek a lovagrendi birtokokon érvényesek.239 A porosz parasz-
tok nem voltak röghöz kötöttek, így a 14. századtól – a költözési illeték
megfizetése után – különösebb jogi akadály nélkül akár el is költözhet-
tek egy telepes faluba, ahol többnyire cselédnek szegődtek egy-egy gazda
portájára. költözési jogukat a német lovagrend, mint tartományúr, az
egész országban biztosította, ahogyan egy 1336. évi oklevélben is olvas-
ható: „Preterea a rusticis eorum ab ipsis recedere voluntibus, ius tale
recipiant, quale fratres nostri a suis hominibus recipere consueve-
runt”.240 A költözési illeték 1 vierdung (fertones), azaz ¼ márka volt.241
A költözési jogot ugyan nem vonta vissza a lovagrend, de a 14. század
második felében már, különösen a század utolsó harmadában, a telepítő
oklevelekben egyre gyakrabban írta elő a telepesek számára tilalomként,
hogy német (kulmi) jogú falvaikban poroszok is megtelepedjenek.242 Az
ilyen tiltások alapvetően a világi földbirtokosok érdekében születtek,
akikre a 14. században a lovagrendi állam hadserege és katonai ereje
épült, mert a telepes falvak és városok szaporodásával a 14. század köze-
pétől egyre nagyobb arányú lett a vidéki, döntően porosz népesség váro-
sokba és német jogú falvakba áramlása.243 ez magyarázza azt is, hogy az
egyes lokátor-oklevelekben megfogalmazott korlátozások helyett miért
került sor arra, hogy 1406-ban konrad von jungingen nagymester porosz-
ország egészére vonatkozóan rendeletben tiltotta meg a porosz parasz-
toknak, hogy cselédnek vagy szolgálónak szegődjenek el a városokba,
német telepes falvakba, malmokba vagy kocsmákba.244 különösen a váro-
sok gyakoroltak nagy vonzerőt a telepes parasztokhoz képest kedvezőt-
lenebb jogállású vidéki porosz népességre, mert a viszonylag gyors ütemű
városiasodás miatt nagy lett a munkaerő kereslet. A 14. század végére a
99
lovagrendi államban már 93 város volt, melyekben mintegy 110.000 ember

élt, ami az össznépesség 23 %-át, azaz közel ¼-ét tette ki. középkori viszony-
latban ez komoly urbanizációs szintű térséget jelentett.245
Az inkorporált kulmerlandi, pomesaniai és samlandi püspökségek-
ben szintén a német lovagrend irányítása szerint zajlott a kolonizáció:
kulmi jog alapján telepítési vállalkozókkal. Alighogy véget értek a porosz
háborúk, a püspökségekben is megindult a telepítés. Heinrich pomesa-
niai püspök és a káptalan 1287-ben Walther lokátornak és örököseinek
adományozta az általa alapított Walthersdorf falu soltészi tisztségét,246
1293-ban pedig egy bizonyos Albrechtnek, marnak, és mar fiának, Chris-
tiannak kulmi jogon adományozott földet, hogy arra egy falut telepítse-
nek, mely később groß krebs (rakowiec) nevet kapta.247 1304. április
30-án Heinrich ermlandi prépost „Wilhelmus scultetus dictus de Hol-
landia” nevű lokátort bízta meg, hogy sonnenberg váránál egy német
jogú falut alapítson (ahová minden bizonnyal jórészt holland területek-
ről toborzott telepeseket).248 1304 májusában az ermlandi káptalan 65,
1305 novemberében pedig 82 Hufét adott betelepítésre telepítési vállal-
kozóknak.249 egy 1305-ben kiállított oklevél szerint nicolaus kusche, a
pomesaniai káptalan várnagya tanúsította, hogy dietrich soltész a nem-
rég telepített goldau falu lakói között kimérte a telkeket, felosztotta a
határt.250 eberhard ermlandi püspök 1308 augusztusában 50 Hufét adott
„Joanni de Colonia” lokátornak, hogy azt kulmi jogon telepesekkel népe-
sítse be. Az oklevél tanúi között egy „Wilhelmus scultetus” nevű soltész
is szerepelt,251 aki feltehetően azonos volt azzal a lokátorral, akit négy
évvel korábban az ermlandi káptalan bízott meg falualapítással.252 Az
oklevélben szereplő „Joanni de Colonia” telepítési vállalkozó neve alap-
ján arra következtethetünk, hogy az általa alapított faluba a rajna-vidék-
ről, köln térségéből érkeztek a telepesek. Ugyancsak 1308 nyarán egy
Arnold nevű lokátor 120 Hufe földet kapott az ermlandi püspökségben,
hogy ott kulmi joggal egy falut alapítson. később ez a falu a telepítési
vállalkozóról az Arnolfsdorf nevet kapta.253 1311. január 1-jén az ermlan-
di káptalan 50 Hufe földet adott Heinrich roth lokátornak betelepítés-
re.254 Az oklevelek tanúsága szerint a 14. század második évtizedétől a
század közepéig igen intenzív kolonizációs időszak volt az ermlandi püs-
pökség területén.255 ezzel szemben a samlandi püspökségben – a koráb-
ban már vázolt okok miatt – nem folyt számottevő kolonizációs tevé-
kenység, a források csak alig pár telepes faluról tesznek említést.256 ese-
tenként előfordulhatott, hogy egy-egy telepes falu határainak kialakítá-
sa érdekében a helyben élő hű és lojális, katonáskodó porosz szabadok
némelyikével birtokcserét kellett végrehajtani, akik így az ország más
részeire költöztek.257 előfordult, hogy akár egy egész falura elegendő
földterületet cseréltek el. Így például 1352. február 15-én Winrich von
kniprode nagymester a porosz Wopynnak és testvérének 30 Hufe csere-
100
birtokot adományozott korábbi földjeik helyett.258 A lovagrendi birto-

kokhoz hasonlóan a kulmerlandi, pomesaniai és samlandi püspökségek
telepes falvainak lakossága is általában német volt, ermlandban azon-
ban az önállóságát megörző püspökség falualapításai során nem tettek
különbséget a németek és poroszok között, az itteni német jogú falvak
népessége gyakran kevert etnikumú volt.259
A lovagrendi és püspökségi alapítású falvak mellett a 13. század végé-
től, a 14. század elejétől egyre több magánföldesúri telepes falu is létre-
jött. ebben az első ösztönzést akár a tartományúri hatalom is játszhat-
ta, azaz vagy a lovagrend, vagy valamelyik püspök. Így például az 1280-
as évek végén Heinrich, ermlandi püspök a nővérének, Walpurgisnak és
annak férjének, konrad Wendepfaffenak 110 Hufe földet adományozott,
ahol a megadományozottak kötelesek voltak német joggal falut alapíta-
ni.260 1302. július 6-án egy bizonyos katharina von pauckow úrnő, aki-
nek pomesania tartományban voltak birtokai, Walther soltésznak 50
Hufe nagyságú földterületet adományozott kulmi joggal, hogy azt betele-
pítse. Az oklevél tanúi között „Ulmannus et Johannes scultetus” is sze-
repelt, ami arra utal, hogy birtokain vagy azok közelében már korábban
alapított telepes falvak léteztek.261 1303. augusztus 24-én a nagy földte-
rülettel rendelkező dietrich stange állított ki oklevelet Arnold soltész-
nak, brakau vidékének betelepítése céljából.262 A magánbirtokosok között
a stange-család különösen nagy szerepet játszott a kolonizációban, s
1331-ben még saját várost is alapított, Freystadt (kisielice) néven. ez
volt az egyedüli magánföldesúri városalapítás a lovagrendi államban.
(Freystadtot 1397-ben pomesania püspöke vásárolta meg.)263 A stange-
család telepítő tevékenységét még egy falunév, az 1346-ban alapított stan-
gewalde is megőrizte.264 1334. január 10-én Albert russen ermlandi bir-
tokos és felesége 25 Hufét adott földjükből egy falu alapítására.265 A magán-
földesúri telepítések kétségtelenül egybeestek a német lovagrend tarto-
mányúri érdekeivel, ennek ellenére mégis az ilyen vállalkozásokhoz szük-
ség volt a jóváhagyására. egy 1367. január 25-én kelt oklevél ezt egyértel-
műen meg is fogalmazta: ebben a lovagrend illetékes területi tisztségvi-
selője, Ulrich Wilhelm, gerdauen (zseleznodorozsnyij) provisora (Pfle-
ger) hozzájárult ahhoz, hogy Fritz von Wonsdorf nemes a birtokaiból 34
Hufét leválasszon, s arra egy bizonyos lorenz nevű lokátor segítségével
német falut telepítsen.266
A nyugatról érkezett nemesi vagy miniszteriálisi családok mellett a
kereszténnyé vált porosz előkelők, földbirtokosok is részt vettek a tele-
pítésekben. Hamar felismerték a hospes-falvak előnyeit, hasznát, s a 14.
századtól szintén igyekeztek földjeikre német telepeseket hívni. A kiala-
kult telepes-gyakorlatnak és a német lovagrend vonatkozó rendelkezé-
seinek értelmében a betelepülő német parasztokat az ő földjeiken is kulmi
jog illette meg, így előfordult, hogy a telepítésre megbízást adó porosz
101
birtokos jogállása kedvezőtlenebb volt, mint a földjére települt hospese-

ké. egy 1331. január 27-én kelt oklevél tanúsága szerint például a porosz
Candaynis-család egy 25 Hufe határterülettel rendelkező, kulmi jogú
német falu birtokosa volt.267 A német földbirtokosok mintájára a porosz
előkelők is lokátorokra bízták a telepítést. 1318-ban például tünge, az
ermlandi püspök hűséges porosz fegyverese, egy eberhard nevű telepí-
tési vállalkozónak 35 Hufe földet adott, hogy ott kulmi jogon egy falut
alapítson.268 Ugyancsak az ermlandi püspökség területén élő porosz föld-
birtokos, Albert trankotim 1320-ban saját földjeiből 30 Hufét adott két
német lokátornak, jakab és simon von richenaunak, hogy oda egy falut
telepítsenek.269 1328-ban gerko Curow fiai az apjuktól örökölt birtokból
egy bizonyos Friedrichnek 32 Hufét adtak betelepítésre.270 Az újonnan
alapított magánföldesúri falvak – más telepítésekhez hasonlóan – gyak-
ran felvették a lokátor nevét, vagy a telepesek után más német nevet
kaptak. Földesuraikat is egyre gyakrabban e német falvak neve után
kezdték emlegetni, és ennek következtében a 14. század második felében
már számos ősi porosz család német nevűvé vált (mint például a von
schillingdorf, von sonnenberg, von buchwalde, von burchartsdorff stb.
családok).271 A pomesaniai pippin fiainak, mint földbirtokosoknak, a
déli erdővidék kolonizációjában volt nagy szerepe. Az egyik fia, jodothe
1340-ben sassen földjén megkapta a von balzen nevű birtokot,272 testvé-
re, Waysel pedig már korábban, 1329-ben kapott lichtenheinben 40 Hufe
földet, hogy azt parasztokkal betelepítse.273 ez utóbbi birtokról kapta a
Waysel-ág a von lichtenhein nevet. skomaud sudaueni vezér utódai a
keleti erdőségek kolonizációjában játszottak szerepet.274 A telepítések-
ben a porosz birtokosok mellett – nem nagy számban ugyan, s elsősor-
ban ermland területén – porosz származású lokátorok is részt vettek.
1318. július 10-én kelt oklevelében eberhard ermlandi püspök egy bizo-
nyos iudeko nevű porosz lokátorra bízott 67 Hufe területet, hogy oda
kulmi jog alapján egy német falut telepítsen.275 1321. január 6-án luther
von braunschweig, christburgi komtúr egy bizonyos strovbirnak és test-
vérének, mint lokátoroknak, 40 Hufe földet adott egy új falu alapításá-
ra.276 1335 decemberében az ermlandi püspök várnagya 60 Hufét adott
két porosz lokátornak, scholinnak és machisnak, hogy kulmi joggal meg-
alapítsák Heiligenkreuz (krasznotorovka) települést.277 egy 1346. októ-
ber 21-én kiállított oklevél szerint Hermann ermlandi püspök kulmi jogot
adományozott lutherwald telepes falunak, amit két porosz telepítési
vállalkozó, Wyndekoni és preywlcz alapított.278 kiwitten falu lokátora,
gerko szintén porosz származású volt.279 Heinrich dusemer nagymester
1346. december 4-én kiállított oklevele szerint Costenin falut két porosz,
sulisch és Andree alapította.280 bruno von luther, az ermlandi püspök
várnagyának egyik oklevelében az olvasható, hogy rosengarth falu ala-
pítója egy Henczkoni nevű porosz lokátor volt.281 1355. január 2-án az
102
ermlandi káptalan a porosz georgnak 30 Hufe földet adott betelepítés-

re.282 A felsorolt példák között szereplő kiwitten és Costenin falvak porosz
nevűek voltak, ami azt jelzi, hogy lakói, telepesei is poroszok voltak, azaz
a 14. század első felében, még ha nem is számottevő mértékben, de a
porosz paraszti népesség is bekapcsolódott a telepes mozgalomba. A
porosz parasztok a lovagrendi uralom kezdetétől erdőirtással megna-
gyobbíthatták telkeiket, költözési illeték megfizetése után joguk volt elköl-
tözni, így joguk volt ahhoz is, hogy telepesként részt vegyenek egy új falu
létrehozásában, ahol kedvezőbb jogállást, társadalmi státust nyerhet-
tek. A kolonizáció a porosz parasztok számára szintén a társadalmi és
jogi emelkedés lehetőségét kínálta. Costenin falu porosz telepesei példá-
ul kulmi jogot kaptak a nagymestertől.283 siegfried samlandi püspök
1310. május 8-án kelt oklevele szerint a néhány éve telepített geidau porosz
falu lakói mind német (azaz kulmi) jog alapján éltek.284 1352 tavaszán az
ermlandi káptalan egy gerhard nevű lokátornak 50 Hufe földet adott a
rudenick nevű erdőben, hogy ott egy porosz falut telepítsen.285 A porosz
paraszti telepítés azonban nem mindig kapcsolódott össze német (kulmi)
jog elnyerésével. jakab samlandi püspök például 1346. május 20-án syndau
falut porosz joggal alapította meg.286 ilyen esetekben, amikor a telepítés
mégsem járt együtt a társadalmi jogállás kedvezőbbre fordulásával, a
jobb megélhetési feltételek jelentették a résztvevők számára a fő vonze-
rőt, ösztönzőt. A porosz jog ugyanis minden fiúörököst részesített az
apai örökségből, ami a porosz társadalomban gyors birtokaprózódást,
romló egzisztenciális körülményeket eredményezett. A telepítések során
azonban új és nagyobb paraszti telekhez lehetett jutni, és általában a
kötelezettségek is kedvezőbbek lettek, sőt a telepes poroszok a 14. szá-
zad első felében beköltözhettek német telepes falvakba, s így egy kulmi
jogú faluközösség részévé válhattak.287 A kolonizáció végső soron mind-
egyik etnikai csoportnak előnyökkel járt. A porosz paraszti telepesek
száma elsősorban samland keleti részein, valamint a déli és délkeleti
nagy erdőségekben volt nagyobb arányú. Astiem porosz falut például
balga komtúrjának megbízásából alapította egy stauno nevű porosz loká-
tor a testvéreivel együtt.288 ermland földjén, különösen a püspökség terü-
letén, szintén jelentős volt a telepítésekben részt vevő porosz paraszti
népesség aránya.289
A kolonizációban igen sok úgynevezett „kisebb szabad”, azaz köny-
nyűfegyverzetű katonai szolgálattal tartozó porosz szabad paraszt is
részt vett, akik személyre szóló oklevelet kaptak. egy 1300. február 28-
án, balga várában kiállított oklevél szerint például nartinge 3 Haken (1
Haken általában 20 hold)290 nagyságú erdőterületet kapott azzal a felté-
tellel, hogy ott kiirtja az erdőt és művelhetővé teszi a területet.291 Ugyan-
ilyen feltétellel kapott 2 Haken földet 1302-ben sudauen tartományban
egy Chatcze nevű porosz szabad,292 1338-ban a königsbergi komtúrtól 50
103
holdat kacze és két fia,293 johann samlandi püspöktől 1343-ban gnaysot

2 Hufét,294 1,5–1,5 Haken földet stroyte, Queypodinx, bygune, nakyn és
kunad,295 a lovagrendtől 2 Hakent Henkin,296 3 Hufét thuleke,297 3 Hakent
tempirbucz,298 1–1 Hakent jesco, syfrid és symmicz.299 2 Hakent kapott
samane, s ugyanekkora birtokot külön-külön natangen tartományban
santoix, nodaps, medit, stenebut, nattur,300 míg jone jóval tekintélye-
sebb, 7 Hufe nagyságú birtokot kapott az ermlandi káptalantól a cranczi
erdőben.301 A felsorolást még hosszasan folytathatnánk, mert a 14. szá-
zadban több száz hasonló tartalmú lovagrendi vagy püspöki/káptalani
oklevél született. A katonáskodó porosz szabadparaszti elemek minden
esetben porosz joggal települtek le adománybirtokaikon. A német lovag-
rend különösen a határterületek védelmezésére, a stratégiailag fontos
helyek ellenőrzésére igyekezett katonáskodó porosz szabadokat telepí-
teni a Wildnisbe.302 A különösen kiemelt helyekre a lovagrend őrtornyo-
kat, kisebb várakat, faerődöket épített, s ezek közelében kulmi vagy porosz
jogon kisebb szolgálati birtokokat alakított ki. A Wildnisben leginkább
a katonáskodó kisebb szabadok (szabadparasztok) települését igyeke-
zett előmozdítani.303 A déli, délkeleti és keleti nagy erdőterületekre irá-
nyuló telepítések tehát elsősorban katonai szempontokat követtek.304 A
lovagrend nem csak a paraszti sorban élő úgynevezett „kisebb szabado-
kat”, hanem a magasabb vérdíjjal, társadalmi státussal és nagyobb bir-
tokállománnyal rendelkező „nagyobb szabadokat” is szívesen látta az
erdővidékek kolonizációjában, mert ez utóbbi réteg maga is érdekelt lett
az adományként kapott lakatlan területek betelepítésében. A Wildnis
kolonizációjában részt vevő előkelő poroszok vagy jóval nagyobb birto-
kot kaptak porosz joggal, mint amivel eddig rendelkeztek, vagy ha nem
különösebben nagyot, akkor azt már nem porosz, hanem német (több-
nyire kulmi, ritkább esetben magdeburgi) joggal. 1332-ben például egy
testvérpár, glabune és glausote összesen 120 Hufe, azaz igen tekinté-
lyes, erdővel borított birtokot kapott a déli vadonban, de csak porosz
joggal.305 Összehasonlításként érdemes felidézni, hogy egy adománymeg-
erősítő oklevél közlése szerint egykor, 1287. augusztus 10-én johann von
der laute német nemes, igaz ő német jogon, 125 Hufét kapott a branden-
burgi komtúrtól.306 1333-ban Wyssegaude, ugyancsak porosz joggal, 20
Hufe földet kapott a nagymestertől a déli határvidéken.307 Ugyanilyen
feltételek vonatkoztak staune és testvére 30 Hufe méretű adománybir-
tokára is 1338-ban.308 1374. február 21-én Winrich von kniprode nagy-
mester a mazóviai határvidéken 4 porosz testvérnek 100 Hufe földet ado-
mányozott porosz joggal.309 1347-ben viszont a nagymester 6 porosz test-
vérnek 45 Hufe földet adott magdeburgi joggal.310 Az osterodei komtúr
1351-ben 5 porosz testvérnek kulmi joggal 26,5 Hufe földet adományo-
zott a déli Wildnisben.311 egy peczer nevű porosz szabad 1358-ban kato-
nai szolgálat fejében, kulmi joggal 11 Hufe földet kapott a lovagrend-
104
től.312 1359-ben a nagymester kulmi jogon 20 Hufét adott Woyselnek, 10

Hufét schedliskownak és 8 Hufét Alczoltnak.313 A nagy erdővidékek gyors
betelepítésének előmozdítása érdekében a német lovagrend birtokado-
mányozási politikája újra a 13. századi gyakorlatot követte: nagy kiter-
jedésű birtokokat adományozott híveinek, hogy azokat telepesekkel népe-
sítsék be. A Wildnis kolonizációjában azonban külföldről jött földbirto-
kosok – néhány kivételtől eltekintve – lényegében már nem vettek részt,
hanem csak poroszországi birtokos családok, származástól, etnikai hova-
tartozástól függetlenül. sassen tartományban (a későbbi osterode kom-
túrságban) például egy kulmerlandi német földbirtokosokból (peter von
Heselicht, Heymann és konrad von Wausen) álló vállalkozói társaság
1321-ben 1440 Hufe földet kapott.314 peter von Heselicht apja sziléziából
költözött poroszországba, kulmerland tartományba, fia, peter viszont
sassen földjén alapozta meg birtokait és társadalmi rangját.315 1325 őszén
luther von braunschweig, christburgi komtúr Hans von otatz, peter
von geierswalde és berthold von Fürstenau világi lovagoknak 400 Hufe
erdőbirtokot adott. ezek a birtokosok is kulmerlandról érkeztek, s átte-
lepülésük sassen földjére ugyanolyan okból történt, mint peter von Hese-
licht vagy a Wausen-testvérek esetében: itt jóval nagyobb földbirtok meg-
szerzésére nyílt lehetőség. 1328 nyarán egy konrad düring nevű, porosz-
országban már megtelepedett német miniszteriális kapott a déli határ-
vidéken, sassen tartományban 200 Hufe erdőbirtokot.316 Ugyanebben az
évben egy kulmerlandi lengyel testvérpár, Wenzeslaw és dobeslaw 110
Hufe adományban részesült (kulmi joggal).317 1334-ben a pomesaniai
előkelő porosz családokból származó Wapel, nadrau és scawotte 100
Hufét kapott sassen földjén.318 1347-ben egy szintén kulmerlandi lengyel
nemes, nikolaus ryczkow, sassen tartományban 124 Hufe adományt
kapott kulmi joggal.319 A kobelkow-testvéreknek a lovagrend 72 Hufe föl-
det adományozott kulmi joggal a délkeleti Wildnisben.320 Winrich von
kniprode nagymester 1364-ben magdeburgi joggal adományozott 126
Hufe földet a déli erdővidéken a német származású matthias és Heinrich
sachsenak.321
A déli, délkeleti Wildnis kolonizációja nem csak a német lovagrend
tényleges uralmi területeit növelte meg, de a határok is ellenőrizhetőbbé
és védhetőbbé váltak. A lovagok egyre több őrposztot, megfigyelőállo-
mást (úgynevezett „erdei házat”), de sok helyen árkokat, sáncokat, cölöpf-
alakat is építettek a határvidéken. ezeknek a felépítése, megvalósítása
szorosan összekapcsolódott az ide érkező, növekvő számú telepessel,
akik a szükséges munkaerőt biztosították.322 A Wildnisben nagy birtok-
adományban részesültek a 14. század első felében a katonai szolgálaton
kívül lényegében semmilyen további szolgálati vagy járadékfizetési köte-
lezettséggel sem tartoztak, és a német lovagrend még az 1233. évi kivált-
ságlevelében lefektetett kötelezettségekhez viszonyítva is kedvezőbb fel-
105
tételeket szabott meg számukra. A Kulmer Handfeste előírása szerint a

birtokadományban részesülők a lovagrend tartományúri fennhatóságá-
nak elismeréseképpen kötelesek voltak 1 kölni vagy 5 porosz dénárt és
2 font viaszt fizetni. 40 Hufénál nagyobb birtok esetében nehézpáncél-
ban, csatalóval és 2 további fegyveressel kellett katonai szolgálatot telje-
síteni, ennél kisebb birtok esetén pedig könnyűfegyverzetű lovasként.323
sassen földjén azonban csak 80 Hufe birtokmérettől kellett csatalóval és
teljes vértezetben hadba vonulni, ennél kisebb birtok esetében elegendő
volt a könnyebb (és sokkal olcsóbb) fegyverzet, elismerési járadékot (Rekog-
nitionszins) pedig egyáltalán nem kért tőlük a rend.324 ezek a nagy bir-
tokadományok és jelentős engedmények mind azt a célt szolgálták, hogy
a szinte lakatlan nagy erdővidék minél gyorsabban benépesüljön, és ez
a terület is szervesen hozzákapcsolódjon a lovagrendi állam lakott és
művelt részeihez. ez a politika 2–3 évtized alatt meg is hozta az eredmé-
nyét: a népesség gyarapodásának köszönhetően 1341-ben dietrich von
Altenburg nagymester sassen földjét leválasztotta a christburgi komtúr-
ságról, és osterode központtal új komtúrságot hozott létre.325 A katonai
szolgálat terén tett könnyítések a kolonizáció ösztönzésén túl nagyon
gyakorlatias okokkal magyarázhatók: a sűrű erdőkben, mocsarakban a
nehézpáncélos lovagi fegyverzet nem bizonyult sem előnyösnek, sem
hatékonynak. ez a körülmény magyarázta azt is, hogy a német lovag-
rend elsősorban miért katonáskodó porosz szabadparasztokat, ún. „kisebb
szabadokat” igyekezett a Wildnisbe telepíteni. de a lovagrendi állam
egészére is igaz volt, hogy a természetföldrajzi adottságokhoz igazodóan
a fegyveres erő túlnyomó részét az egyszerű bőrpáncéllal vagy vas mell-
vérttel felszerelt, könnyebb fegyverzetű, lovas katonai szolgálattal tarto-
zó kis- és középbirtokos szabadok alkották. még kulmerland tartomány-
ban is, ahol a legtöbb nehézpáncélos katonai kötelezettségű birtokos élt,
az összes szabadnak csak kb. 7,5 %-a tartozott ebbe a rétegbe. A 14. szá-
zad végén poroszországban összesen 5872 szolgálati birtokkal rendelke-
ző szabad élt, de ebből csak 440 volt nehézpáncélos kötelezettségű, nagyobb
birtokos.326
A kolonizáció poroszországban a porosz népesség birtokjogának meg-
erősítése szempontjából is nagy jelentőségű volt. számos porosz birto-
kos a német telepítések megindulása idején kapott földjeire vonatkozó-
an adománylevelet, jóllehet a valóságban azok már régóta családjuk tulaj-
donában voltak. Az adománylevél rögzítette ugyanis a birtokhatárokat,
amivel elejét lehetett venni a poroszok és a német telepesek közötti határ-
vitáknak. A miligide-klán például csak a porosz háborúk befejezése után,
két generációval később, 1339-ben kapott birtoklevelet, amikor a telepes
mozgalom elérte azt a vidéket, ahol birtokai voltak.327 A lovagrendi állam
egészében a poroszoknak szóló birtoklevelek, oklevélkiadások számá-
nak növekedése összefüggött az új telepítésekkel, hogy jogilag így bizto-
106
sítsák a régi birtokok sérthetetlenségét, és egyértelművé tegyék azok

határait. luther von braunschweig christburgi komtúr például ponto-
san kijelölte és körülhatárolta a porosz gerko birtokát, majd 1321. ápri-
lis 4-én Friedrich von Wildenberg tartományi mester mindezt írásba is
foglalta.328 Heinrich von isenburg königsbergi komtúr is csak azt követő-
en állított ki egy porosz szabadnak birtoklevelet, hogy egyik embere előtte
bejárta, és megjelölte a szóban forgó birtok határait.329 Ugyanígy jártak
el más területeken is: először pontosan rögzítették a meglévő birtokha-
tárokat, majd oklevélbe foglalták azt.330 oklevélben rögzítették az olyan
eseteket is, amikor néhány porosz birtokost esetleg átköltöztettek más
területre, s ott jelöltek ki számukra új birtokokat, hogy korábbi földjei-
ket igénybe vehessék egy-egy új telepes falu határainak kialakítására.331
A poroszországi kolonizációban azonban ilyen esetek csak nagyon rit-
kán fordultak elő. Az mindenesetre megállapítható, hogy a porosz sza-
badok birtokaira vonatkozó oklevelek számszerű gyarapodása egyfajta
jelzőszámként is értelmezhető a lovagrendi államban folyó telepítések
mértékére vonatkozóan.
A források tanúsága szerint a 14. század első felében még csak a déli,
délkeleti nagy erdőzóna kolonizációja indult meg, a keleti, északkeleti
Wildnisben – néhány lovagrendi vár, mint ragnit (nyeman), memel (kla-
ipeda) vagy tilsit (szovjetszk) szűkebb környezetétől eltekintve – lénye-
gében semmi sem történt. poroszország déli határainál ugyanis kevésbé
fenyegetett külső támadás, és a kázmér lengyel királlyal 1343-ban meg-
kötött kaliszi béke332 még inkább megerősítette az itteni határterületek
biztonságát, ami a telepítések szempontjából kedvező fejlemény volt. A
keleti és északkeleti vidékek azonban a 13. század utolsó harmadától
állandó hadszíntérré váltak, és a lovagrend folyamatos háborúban állt a
litvánokkal. Azt követően, hogy a lovagok az utolsó porosz törzsi terüle-
tet, sudauen földjét is uralmuk alá hajtották, és a memel (nemunas)
alsó folyásvidékét elérve határossá váltak a litvánok lakta samogitiával
(Žemaitija), mely a német lovagrend két uralmi területe, poroszország
és livónia közzé ékelődött be. A két országrész közötti szárazföldi össze-
köttetés megteremtése érdekében a lovagok támadások sorát indították
a litvánok ellen. A litvánokkal vívott küzdelmet a rend a pogányság elle-
ni keresztes háborúként propagálta, ami a 14. században egész európá-
ban széles visszhangra talált, és azokban számos főúr mellett még ural-
kodók is részt vettek. 1305 és 1409 között mintegy 300 expeditio-ra, azaz
litvániába irányuló lovagrendi és keresztes hadjáratra került sor,333
ami a középkori német forrásokban reysa, reise, reze vagy herevart
megnevezésekkel szerepeltek.334 de a litvánok is már a kezdetektől táma-
dások sorát intézték a keresztény, s különösen a lovagrendi területek
ellen, mert magukra nézve fenyegetőnek érezték a balti-tenger délkeleti
és északkeleti részén egyre jobban megszilárduló lovagrendi uralmat.
107
livóniába már a 13. század elejétől, poroszországba pedig a 13. század

második felétől vezettek hadjáratokat. 1200 és 1300 között 40 alkalom-
mal törtek be livóniába és 13-szor poroszországba.335 A 13. század végé-
től a lengyel területekre is egyre gyakoribbak lettek a litván betörések.336
1250 és 1325 között 60-szor támadtak lengyel földekre.337 A 14. századot
a német lovagrend és litvánia közötti „százéves háborúnak” is nevez-
hetjük. A poroszország–litvánia–livónia közötti határvidék már a 14.
század előtt is csak nagyon gyéren lakott, mocsarakkal, lápokkal, erdők-
kel borított vadon volt, a folyamatos háborúk miatt azonban szinte tel-
jesen elnéptelenedett, és óriási, összefüggő erdőterületté vált. ez a nagy
kiterjedésű, mocsaras, járhatatlan vadon a lovagrend és a litvánok szá-
mára is egyfajta természetes védőfalat, gyepűterületet jelentett a táma-
dásokkal szemben, ezért egyik fél sem szorgalmazta az ide irányuló bete-
lepítést. Az itteni Wildnis mintegy 60.000 km2 kiterjedésű volt, széles-
sége 60–100 kilométer között váltakozott, de előfordultak olyan részek,
ahol a 150 kilométert is elérte.338 ez a végeláthatatlan erdő sűrű aljnö-
vényzetével, számtalan vízfolyásával, mocsarával bármilyen támadó
sereg felvonulását, mozgását jelentősen megnehezítette, akadályozta. A
folyamatos háborúskodás nemcsak a kolonizációt tette lehetetlenné,
hanem a Wildnis porosz oldalán élő, nem különösebben nagy létszámú
porosz népesség megtartása is épp elég gondot okozott. ezzel függött
össze Winrich von kniprode nagymester 1369. február 27-diki oklevele,
amelyben a litvánokkal elhúzódó hosszú háború miatt schalauen tarto-
mány (törzsi terület) porosz népességének olyan kiváltságot adományo-
zott, hogy fiú örökös hiányában javaikat feleségük és lányaik is örököl-
hetik.339 A nagymester lényegében kiterjesztette a pomesaniai jognak az
öröklésre vonatkozó rendelkezéseit a schalaueni poroszokra. Ahogyan a
13. században a poroszok, úgy a litvánok sem álltak egy emberként szem-
ben a német lovagrenddel. számos oklevélben olvashatunk olyan litvá-
nokról, akik valamilyen okból kénytelenek voltak elmenekülni litvániá-
ból, és poroszországban telepedtek le.340 Ha a keleti, északkeleti határvi-
dékeken beszélhetünk egyáltalán kívülről jött telepesekről, akkor azok
alapvetően ezek a menekült litvánok voltak. kisebb csoportjaik porosz-
ország belső területeire is eljutottak. 1321-ben például eberhard erm-
landi püspök keresztény hitre tért litvánokat telepített le egyházmegyé-
jében.341 A lovagrend azonban nem minden litván menekültet fogadott
be országába. A mindenkori politikai helyzetet mérlegelve arra is volt
példa, hogy nem csak megtagadta valamelyik litván belépését poroszor-
szágba, hanem az érintettet elfogta és kiadta litvániának. egy 1329-ből
származó oklevél szerint például ragnit várának Hauskomturja arról
tájékoztatta a nagymestert, hogy a litván nagyfejedelemnek kiadtak egy
menekültet.342 A litván háborúknak persze más szempontból is volt hatá-
sa a lovagrendi állam népességi viszonyaira. A gyakori pogány betöré-
108
sek következtében számos ember vesztette életét vagy esett fogságba. ez

utóbbiakat a litvánok elhurcolták rabszolgának, mert a litván fejedel-
mek és előkelők udvarházainál és gazdaságában a rabszolgák (šeimy-
niškiai) jelentették a legfontosabb munkaerőt.343 1298-ban például egy
200 fős litván sereg tört be kulmerland tartományba. sok férfit megöl-
tek, a nőket és gyerekeket pedig rabláncra fűzték.344 1300-ban az ermlan-
di püspökségbe betörő litvánok felperzseltek egy falut, lakóit pedig tel-
jesen lemészárolták.345 Ugyanebben az évben egy másik litván sereg kul-
merland földjére támadt, ahol feldúlt két falut, az ott élőket pedig fogság-
ba vetette.346 1311-ben vytenis litván fejedelem 4000 fegyveressel támadt
ermlandra, és a tartományt egészen braunsbergig (braniewo) terjedő-
en felperzselte. A férfiakat megölette, s mintegy 1400 nőt és gyermeket
hurcolt el rabszolgának. A königsbergi komtúr azonban üldözőbe vette
a támadókat, rajtuk ütött, és kiszabadította a foglyokat.347
számos német nemeshez, városi polgárhoz és paraszthoz, vagy porosz
szabad birtokoshoz és jobbágyhoz hasonlóan, akik előnyöket, emelke-
dést, gyarapodást reméltek s találtak a poroszországi kolonizációban,
sok lengyel nemes és paraszt is bekapcsolódott a telepes mozgalomba.
kulmerland benépesítésében már a 13. századtól nagy szerepet játszot-
tak, főleg a tartomány középső és keleti részein, valamint a szomszédos
löbau földjén. A közeli kujáviából, dobrin területéről és mazóviából
érkező bevándorlók érezhetően megnövelték a lengyel etnikum számará-
nyát. elsősorban házassági és rokonsági kapcsolatok révén – különösen
a nemesség körében – volt ösztönzés az újabb betelepedésre.348 A német
lovagrend már a porosz területek meghódításának kezdetén kollektív
kiváltságokat adott a fennhatósága alá tartozó földeken élő lengyel neme-
seknek. ez az oklevél a harcok során ugyan megsemmisült, de 1278. novem-
ber 17-én konrad von thierberg tartományi mester megújította azt, így
ebből az átiratból ismerjük az eredeti tartalmát. Az oklevél a tanúk között
szereplő lengyeleket úgy említette, mint „die mechtigsten Polen vun-
sers landes”.349 A 13. század folyamán, a 14. század első harmadában
politikai okokból is költözhettek lengyel nemesek a lovagrendi államba,
mert a német lovagrend és lengyelország között 1343-ban megkötött
kaliszi békeszerződésben a lengyel király amnesztiát ígért a korábban
poroszországba menekült lengyeleknek.350 kulmerland mellett pomesa-
nia déli részein, az ossa-folyó melletti területeken – a településnevek
tanúsága szerint – szintén telepedtek le lengyel kisnemesek és parasz-
tok a 14. század elején, első évtizedeiben.351 kisebb számban északabb-
ra, marienburg és elbing környékére, azaz a delta-vidékre is költöztek
lengyelek. elbing város 1338. évi legelőbirtokosainak összeírásában pél-
dául több lengyel származású polgár is szerepelt („Andreas Polonus”,
„Bertoldus Polonus”, „Kalys, Petrus Dusche cum uno Polono”, „Lyssak”).
elbing városában különösen a domonkos-rendi kolostor környékén éltek
109
lengyel etnikumú polgárok. 1341-ben „Petri et Osanne polonorum circa

fratres” rendelkeztek ingatlannal. 1343-ban a lengyel bartuschnak is
volt háza a domonkos rendház mellett.352 már a falualapítások korai fázi-
sában, a 13. század végén, a lokátorok között lengyel származásúak is
feltűntek. egy 1295. évi oklevél például mirogniwo nevű telepítési vállal-
kozót említett.353 A német jog alapján történő paraszti kolonizációban a
lengyelek így szinte a kezdetektől részt vettek, melynek eredményekép-
pen lengyel parasztok ugyancsak éltek német telepes falvakban, vagy
voltak lengyelek lakta német jogú falvak.354 Az 1320-as évektől több kul-
merlandi lengyel kisnemes és paraszt is vállalkozott a déli nagy erdős
területek kolonizációjára, mint például Wenzeslaw és dobeslaw, akik itt
120 Hufe méretű birtokot kaptak,355 vagy nikolaus ryczkow, akinek a
lovagrend 124 Hufe földet adományozott.356 A telepítésekben részt vevő
lengyel nemesek többsége azonban az előbbi példákban szereplő birto-
kokhoz képest jóval kevesebb földet kapott. 1299-ben például a lovag-
rend 10 Hufét adományozott egy lengyel kisnemesnek.357 1306-ban egy
nicolaus nevű lengyel 8 Hufe földet kapott eberhard ermlandi püspök-
től.358 1311-ben a nagykomtúr megbízta „Wenzeslaus” lokátort, hogy tan-
nenrode néven egy német jogú falut alapítson.359 1321-ben egy boguslaw
nevű lengyel 8 Hufét kapott a christburgi komtúrságban.360 Ugyanebben
az évben Friedrich von Wildenburg tartományi mester két kisebb birto-
kot adományozott stanislaus sklodowicz-nak.361 tyczko zehynulow 1335-
ben 30 Hufe földet kapott ottó kulmi püspöktől, hogy eichenwalde néven
egy német jogú falut alapítson.362 A kulmi püspökség területén ottó püs-
pök nevéhez fűződött a nagyobb arányú betelepítés, de már elődje, niko-
laus püspök egy ludwig von tawschaw nevű, feltehetően német szár-
mazású lokátornak 30 Hufe földet adományozott kulmi joggal, hogy azon
egy falut alapítson.363 A 14. század első felében a déli erdővidékek kolo-
nizációban lengyel parasztok még nem játszottak jelentősebb szerepet,
mert inkább a visztula és a tengerpart mentén telepedtek le. A Wildnis-
ben inkább csak mazóviából érkezett ún. „erdei emberek” telepedtek
meg, akik méhészkedéssel, vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel, szé-
négetéssel foglalkoztak.364 1360-ban a német lovagrend főispotályosa
ortelsburg (szczytno) körzetében 16 lengyel méhészt, vadászt és halászt
telepített le.365 nagyobb számban azonban nem a belső porosz területe-
ken, hanem a visztula torkolatvidékétől samland déli partjáig terjedő
tengerparti részen telepedtek meg lengyel halászok.366
A német lovagrend még nem volt az összes porosz terület ura, ami-
kor 1276. március 29-én a visztula bal partján, pommerellen (kelet-pome-
ránia) földjén is jelentős birtokhoz jutott: sambor, dirschau (tczew)
ura, a lovagok régi szövetségese, a rendnek adományozta mewe (gniew)
várát és a hozzá tartozó földeket.367 A német lovagrend ezzel megvetet-
te a lábát ii. mestwin danzigi fejedelem országában, s azonnal hozzáfo-
110
gott a vár kibővítéséhez és megerősítéséhez.368 brandenburg és pomerá-

nia fejedelmeinek fenyegetése miatt mestwin igyekezett jó kapcsolato-
kat kialakítani keleti szomszédjával, ezért megengedte, hogy a német
lovagrend mewe közelében egy falut vásároljon pommerellen terüle-
tén.369 (ennek az ügyletnek a vár majdani ellátása szempontjából volt
jelentősége.) 1285-ben egy, a vízi közlekedés ellenőrzésében fontos sze-
repet játszó szigetet adományozott a visztulán a lovagrendnek.370 Halála
(1294) után, az 1282. évi örökösödési szerződésnek megfelelően, nagy-
lengyelország hercege, ii. przemysław lett az utóda, aki a következő évben
lengyelország királyává is koronáztatta magát, de egy évvel később meg-
gyilkolták (1296).371 nagy-lengyelország nemességének többsége ii. ven-
cel cseh királyt ismerte el urának, aki egyúttal a lengyel koronát is meg-
szerezte. mivel a cseh királyi ház és a német lovagrend kapcsolatában
a 13. század közepéig visszanyúló múltja volt az együttműködésnek,372
vencel a lovagrendet kérte fel pommerellen katonai védelmezésére, mert
sambor, rügeni fejedelem örökösödési igényekkel lépett fel. A tartomány
védelmezése fejében újabb birtokokat adományozott a lovagoknak pom-
merellen földjén. Fia, iii. vencel, hogy megvédje lengyel koronáját, igye-
kezett békét kötni Habsburg Albert német uralkodóval. Albert a cseh
király meißeni birtokainak átengedését kérte, melyeket vencel, hogy
pénze legyen, még korábban zálogba adott brandenburgnak. mivel annyi
pénze nem volt, hogy ezeket a birtokokat a zálogból kiváltsa, elfogadta a
barndenburgi őrgróf feltételét, aki a meißeni földekért cserébe pomme-
rellen tartományt kérte.373 Az 1305. augusztus 18-án megkötött nürnber-
gi béke értelmében iii. vencel lemondott a meißeni területekről és eger
városáról, a német uralkodó pedig elismerte őt lengyelország legitim
királyának. vencel számára ez azért is volt különösen fontos, mert Łoki-
etek Ulászló személyében lengyel trónkövetelő tűnt fel a színen. Az Ulász-
ló ellen hadjáratra készülődő vencelt 1306. augusztus 4-én olmützben
meggyilkolták.374 iii. vencel halálával lengyelországban összeomlott a
cseh uralom.375 mazóvia és kujávia hercegei Łokietek Ulászló mellé áll-
tak, aki katonai erővel megszállta pommerellent. bíróság elé citálta a
korábbi cseh kormányzást megtestesítő swenza palatinust. A magát fenye-
getve érző swenza 40 márkáért eladta niradowei birtokát a német lovag-
rendnek, és brandenburgba menekült.376 Łokietek Ulászló a fejedelem-
ség központja, danzig élére bogussa várnagyot állította, aki ellen fellá-
zadtak a város lakói, és a brandenburgi őrgróf segítségét kérték. 1308
nyarán danzig előtt megjelentek a brandenburgi csapatok. A polgárok
megnyitották a város kapuit, de a várba visszahúzódott lengyel védőse-
reg elszántan védekezett. A lengyel korona megszerzéséért küzdő Łoki-
etek nem tudott felmentő csapatokat küldeni, ezért bogussa várnagy a
német lovagrend segítségét kérte.377 A günther von schwarzburg, kul-
merlandi tartományi komtúr vezette lovagrendi csapatok megjelenése
111
miatt a brandenburgi erők elvonultak danzig alól, a lovagok azonban –

kihasználva a számukra kedvező helyzetet – nem felmentőként, hanem
hódítóként érkeztek. elűzték a lengyel védősereget is, és amikor ural-
mukkal szemben a városban zavargások törtek ki, közel 200 városlakót
végeztek ki, családjaikat száműzték, a város nagy részét pedig lerombol-
ták.378 danzig után a lovagrend számos pommerelleni várat és települést
foglalt el, s ezzel párhuzamosan tárgyalásokat kezdett brandenburggal
a tartomány jövőjéről. Az 1309. szeptember 13-án megkötött soldini szer-
ződés értelmében a brandenburgi őrgróf 10.000 márka ezüst fejében haj-
landó volt lemondani a pommerellenre támasztott igényéről.379 A lovag-
rend ugyanennyit kínált Łokietek Ulászlónak is, aki azonban visszauta-
sította ezt az ajánlatot, s ezzel tartós viszály kezdődött lengyelország és
a német lovagrend között.380 Łokietek erejét és figyelmét a Csehország-
ban a premysl-dinasztia örökébe lépő, a lengyel trónra is jogot formáló
luxemburgokkal folytatott küzdelem kötötte le, ezért északon nem akart
újabb frontot nyitni, de a pápai kúriánál eljárást, pert kezdeményezett
a német lovagrend ellen.381 A korábbi danzigi fejedelemség megszerzé-
sével a lovagok lettek az Alsó-visztula térségének urai. A fennhatóságuk
alá került közel 15.000 km2 új területtel a rendnek mintegy 85.000, más
vélekedések szerint 100–120.000 főnyi új, döntően szláv etnikumú alatt-
valója lett.382 A porosz törzsi területekkel ellentétben pommerellenben a
lovagrend kialakult települési, jogi, birtok- és egyházszervezeti viszo-
nyokkal találkozott. nem csak egy keresztény, hanem egy, a telepes moz-
galom által már érintett tartomány került a lovagok fennhatósága alá.383
pommerellenben számos kolostori, püspöki, káptalani, valamint világi
nemesi birtok volt, továbbá német jogon élő falvak és városok is létez-
tek. A tartomány nagy része egyházszervezeti szempontból a lengyelor-
szági leslau (Włocławek), a nyugati területek pedig a pomerániai kam-
min (kamień pomorska) püspökséghez tartoztak.384 A német lovagrend
az 1221. évi pápai exemptio alapján, amely mentesítette őt a püspöki
iurisdictio és vizitáció alól, jogot kapott arra, hogy közvetlenül a szent-
székhez forduljon ügyeivel, temetőket tartson fenn, oratóriumokat és
plébániatemplomokat alapítson, mentesüljön az egyházi tized fizetése
alól,385 pommerellenben igyekezett korlátozni leslau püspökének jogo-
sítványait, ami a kezdetektől komoly feszültségforrássá vált. mindeze-
ken túl az inkorporált kulmi, pomesaniai és samlandi püspökségek pél-
dája ugyancsak aggodalommal töltötte el a leslaui püspököt. A német
lovagrend ugyanis a 14. század első harmadában megkísérelte a pápa-
ságnál elérni azt, hogy a fennhatósága alá került pomerrelleni területe-
ken danzig vagy mewe székhellyel önálló püspökség jöjjön létre, de pró-
bálkozása nem járt sikerrel.386 poroszországtól eltérően, ahol a püspök-
ségek nagy territóriumok urai voltak, pommerellenben leslau püspöke
egyházi fennhatóságán túl nem rendelkezett jelentősebb földbirtokok-
112
kal: 1309-ben az egész tartományban összesen 33 falu volt a birtoká-

ban.387 (Összehasonlításképpen: az ermlandi püspökséghez a 14. század
közepén, második felében 440, a kulmihoz 60, a samlandihoz pedig 100
falu tartozott.)388 A nagy monasztikus kolostorok (oliva, zuckau, pel-
pin, zarnowitz) – amilyenek a porosz területeken nem voltak – némileg
kiterjedtebb földterülettel rendelkeztek. Az olivai ciszterci kolostornak
42 faluja volt, a pelpininek pedig 35.389 pommerellenben még más egyhá-
zi lovagrendek is a német lovagrend fennhatósága alá kerültek. mewe
közelében még a 13. század első felében swantopolk danzigi fejedelem
adományozott birtokokat a spanyol Calatrava rendnek,390 a johanniták
pedig a 12. század végétől rendelkeztek itt birtokokkal. 1198-ban meg-
kapták stargard (starogard) várát és a hozzá tartozó uradalmat, továb-
bá kamerau, schadrau, rokoschin és schwarzhof falvakat, valamint
taschau és gelben falvak tizedjövedelmeit.391 schöneck (skarszewy)
városa és Warberg is a johanniták birtoka volt.392 danzig (gdańsk) és
dirschau (tczew) már az 1260-as évek elején lübecki jogot kaptak pom-
merellen fejedelmétől, aki a 13. század utolsó harmadában két új várost
is alapított német (lübecki) joggal: neuenburgot (newe) és schwetz-et
(Świecie).393 ezzel a saját ellenőrzése alá vonta a vásári és piaci vámbe-
vételeket.394 A 13. században nyugat- és kelet-pomerániában egyaránt a
fejedelmi hatalom mellett elsősorban az egyházi birtokosok ösztönözték
a paraszti betelepítést, különösen a ciszterciták és a johanniták.395 Az
1308–1309. évi harcokban danzig, dirschau és neuenburg szinte telje-
sen elnéptelenedett, korábbi privilégiumaikat a német lovagrend visz-
szavonta.396 Ugyanakkor a lovagok, ahogyan a porosz területeken is tet-
ték, igyekeztek megnyerni a helyi előkelő réteget, egyházi és világi birto-
kosokat, ezért nem nyúltak hozzá a tartomány birtokviszonyaihoz, tulaj-
donosi szerkezetéhez. lényegében csak az egykori fejedelmi uradalma-
kat vették birtokukba, így ez a körülmény korlátokat szabott telepítő
terveik és tevékenységük elé.397 mewe (gniew) környékén, amit a lovag-
rend még 1276-ban kapott meg,398 a 13. század folyamán már több német
jogú, cenzusfizető falut alapított, és porosz szabadoknak is adott szolgá-
lati birtokokat.399 1309 után a tartomány nagyobb arányú, tervszerű
kolonizációja előtt nem csak a helyi tulajdonviszonyok jelentettek korlá-
tokat, hanem pommerellen rendezetlen közjogi státusa is. Az 1320-ban
lengyel királlyá koronázott Łokietek Ulászló400 ugyanis koronájához tar-
tozó területnek tartotta az egykori danzigi fejedelemséget, és igyekezett
azt visszaszerezni. szövetséget kötött gediminas litván nagyfejedelem-
mel (amit fia, kázmér, és a litván fejedelem harmadik lánya, Aldona/Anna
házasságkötése erősített meg),401 valamint károly róbert magyar király-
lyal (aki 1320-ban a lengyel király lányát, erzsébetet vette feleségül),402
s 1327-ben háborút indított a német lovagrend, valamint a lovagokkal
szövetséges mazóviai és nyugat-pomerániai fejedelmek ellen.403 ez utób-
113
biak, azaz ottó és barnim hercegek 1329-ben 6000 márkáért zálogba

adták a lovagoknak pommerellen tartomány nyugati határainál fekvő
stolp (słupsk) és bütow (bytów) térségét, így a lovagrend kiterjesztette
nyugat felé uralmi területeit.404 A Łokietek Ulászlóval vívott háborúban
csapatai megszállták lengyelországban kujávia és dobrin tartományo-
kat.405 Az elhúzódó háborúnak az új lengyel király, iii. kázmér vetett
véget, amikor 1333 elején a status quo alapján fegyverszünetet kötött a
német lovagrenddel (így az 1333. április 25-én krakkóban tartott koro-
názási ünnepségen már a nagymester is megjelent), és beleegyezett, hogy
a vitatott területek hovatartozásának kérdésében döntőbírák ítéljenek.406
Hosszú egyeztetések után végül a cseh király (a lovagrend szövetségese)
és a magyar uralkodó (a lengyel király szövetségese) személyében álla-
podtak meg döntőbíróként. Az 1335 novemberében megrendezett viseg-
rádi királytalálkozó, ami egyúttal a lovagrendi-lengyel viszály kérdésé-
ben ítélkező arbiteri fórum is volt, megerősítette ugyan a trencsénben
megkötött cseh-lengyel megállapodást, de pommerellen, danzig, vala-
mint kujávia és dobrin hovatartozása, a poroszország és lengyelország
közötti konfliktusban nem hozott megoldást.407 A következő évben jános
cseh király bejelentette, hogy a német lovagrend megsegítése céljából
keresztes hadat fog vezetni a litvánok ellen, így az 1337-ben lengyel terü-
leteken átvonuló nagy cseh haderő óvatosságra intette iii. kázmért, aki
elállt attól a szándékától, hogy katonai erővel szerezze vissza a vitatott
területeket.408 1339/40-től pedig a tatárok és a halicsi fejedelemségért
kirobbant örökösödési háború kötötte le figyelmét. Az orosz fejedelem-
ségre igényt formált gediminas litván nagyfejedelem, mert egyik fia,
lubart, halicsi hercegnőt vett feleségül,409 Özbek tatár kán, mint a feje-
delemség legfőbb ura, a mazóviai fejedelmek, akik a meggyilkolt halicsi
fejedelem rokonai (testvérei) voltak, s maga iii kázmér is, aki litván felesé-
ge halála után szintén halicsi hercegnőt vett feleségül.410 1340 nyarán a
lengyel király hadjáratot indított a halicsi fejedelemség megszerzésé-
re.411 Az elhúzódó keleti háború miatt kázmér tárgyalóasztalhoz ült a
német lovagrenddel, hogy nyugaton ne kelljen hadat viselnie. Az 1343-
ban megkötött kaliszi szerződés 66 évre békét teremtett poroszország és
lengyelország között. A kölcsönös engedmények árán született megegye-
zés értelmében a lengyel király elismerte, hogy danzig és pommerellen
a lovagrendi államhoz tartozik, a nagymester pedig visszaadta kujávia
és dobrin tartományokat.412 A későbbi viták megelőzése érdekében pon-
tosan meghatározták, hol húzódik a porosz–lengyel, valamint a porosz–
mazóviai határ.413 kilenc évvel később, 1352-ben azonban dobrin tarto-
mány ismét a német lovagrend kezébe került, de ez már a felek közös
akarata alapján történt: iii. kázmér 12 évre, 40.000 aranyforintért zálog-
ba adta a tartományt, hogy a litvánok elleni halicsi háborújához legyen
pénze.414
114
pommerellen tartományban a terület közjogi helyzetét rendező kali-

szi béke után vett nagyobb lendületet a telepes mozgalom. északon leg-
inkább a danzigi komtúrságban, délen pedig dirschau (tczew) térségé-
ben.415 A telepítésekhez, város- vagy falualapításokhoz szükséges terüle-
tek biztosítása érdekében a német lovagrend már itteni uralma kezde-
tétől gyakran birtokcseréket hajtott végre, vagy vásárolt földeket. 1310.
február 18-án például a lovagok jacob várnagytól és johann alkamarás-
tól vettek birtokokat danzig környékén.416 Az elhunyt sambor herceg
lánya, gertrúd 1312-ben az összes itteni birtokát eladta a lovagrend-
nek.417 1329 novemberében egy lippold beer nevű nemes adta el egyik
faluját a lovagrend stolpi komtúrjának.418 egy 1312. szeptember 10-én
kelt oklevél szerint johann, polocki püspök néhány falut elcserélt pom-
merellenben a lovagrenddel.419 1313 nyarán swenza palatinus fiai szin-
tén egy nagy, több falut is magába foglaló uradalmat cseréltek el a lova-
gokkal.420 1334-ben a rend a johannitákkal bonyolított le egy birtokcse-
rét.421 egy 1350-ből származó feljegyzés tanúsága szerint a német lovagrend
150 márkát fizetett a schönecki (skarszewy) johannita konventnek.422
Uralmának stabilizálódását követően, a porosz területekhez hason-
lóan, a német lovagrend pommerellen földjén is városok újjáalapításá-
val kezdte telepítő tevékenységét. 1338-ban schwetz (Świecie), 1341-ben
pedig lauenburg (lębork) kulmi jogot kapott.423 1332-ben danzig visz-
szakapta lübecki városjogát, amit 1346-ban a lovagrend bizonyos korlá-
tozásokkal, szűkítésekkel a kulmi joggal cserélte fel. (A kulmi joggal járó
összes kiváltságot a város csak 1378-ban nyerte el.)424 1346-ban tuchel
(tuchola) és bütow (bytów) kapta meg a kulmi városjogot, 1348-ban
stargard (starogard), putzig (puck), 1350-ben pedig neuenburg (newe)
és konitz (Chojnice). danzighoz hasonlóan dirschau (tczew) is csak
fokozatosan vált újra várossá 1328 és 1384 között.425 A pommerellenben
birtokokkal rendelkező másik lovagrend, a johannita rend a telepíté-
sekben megelőzte a német lovagrendet, s már 1320-ban új várost alapí-
tott schöneck néven.426 Az itt létrehozott johannita konvent 1335-ben 60
Hufe területen, 8 szabad évvel megalapította thomaswalde falut,427 50
Huféval és 14 szabad évvel pedig lienfiltz falut.428 A johannita lovagok
telepítő tevékenysége a következő években is folytatódott: 1336-ban ala-
pították demlin,429 1346-ban eberswalde,430 1348-ban pedig liebschau431
és Wartenberg falvakat.432 1349-ben thomaswaldéban még egy vízimal-
mot is építettek.433 A német lovagrend politikai fennhatósága alá került
pommerellenben a 14. század első felében nem a tartományúr, hanem a
korábbi danzigi fejedelmek idején itt gyökeret eresztett johanniták bizo-
nyultak a legaktívabbnak a telepítésekben. A korábbi pommerelleni váro-
si központok újjáélesztése, újjáalapítása mellett a 14. század közepén a
német lovagrend már teljesen új, előzmények nélküli városokat is ala-
pított a tartomány déli és délkeleti részein: 1348-ban schlochaut (Czlu-
chów) 1354-ben pedig Friedlandot (prawdinsk). északnyugaton leba
115
(Łeba) település 1357-ben lübecki városjogot kapott.434 tervszerű falu-

alapítások leginkább északon, a danzigi, valamint nyugaton, a dirschaui
komtúrságban folytak, így pommerellen művelt földterületeinek többsé-
ge is ezeken a területeken alakult ki.435 német és lengyel parasztok mel-
lett a német lovagrend katonáskodó porosz szabadokat is telepített pom-
merellenbe, különösen schlochau, tuchel és konitz komtúrságok déli
részeire.436 Ahogyan a porosz Wildnis déli, délkeleti területein, úgy pom-
merellenben is katonai célja volt a porosz szabadok telepítésének: a len-
gyel betörésekkel szembeni határvédelmet akarta a lovagrend katonai
kötelezettségű kisbirtokosokkal megerősíteni.437 Hasonló volt a helyzet
nyugaton, a pomerán határnál is, ahol a határvédelem megteremtése
érdekében a lovagok szintén szolgálati birtokok láncolatát alakították
ki.438 A tartomány belső, erdős területein, mint a schlochaui vagy tuche-
li komtúrságok északi részein, a német lovagrend még nem ösztönözte
a tervszerű, nagyobb szabású kolonizációt, inkább az itteni szláv (kasub)
falvaknak adományozott német jogot, amelyek így egyértelműen körül-
határolt földterületet kaptak szabályozott határhasználati s nyomásos
renddel, rögzített cenzuskötelezettséggel. gazdasági, társadalmi és jogi
értelemben ez egyaránt kedvezőbb helyzetet, felemelkedést jelentett az
itteni szláv parasztság számára. A belső területek falvainak többsége
így a német jog ellenére megőrizte szláv jellegét. A 14. század első felé-
ben a nagy földbirtokkal rendelkező ciszterci kolostorok földjein szintén
többségben voltak a lengyel parasztok, és a szláv etnikumú telepesek.
pommerellen nemessége ugyancsak megőrizte szláv jellegét, mert a német
vagy porosz betelepülők dirschau, neuenburg térségére, valamint schlo-
chau, tuchel és konitz déli részeire koncentrálódtak. A helyi népesség
a tartomány északnyugati és középső vidékein, valamint schwetz kör-
nyékén volt túlsúlyban.439 A schlochaui komtúrságban határvédelmi cél-
lal telepített szolgálati birtokok 63,3 %-a kulmi jogot kapott. A dirschaui
térségben ez az arány 35,6 % volt, tuchelben pedig 47,3 %. A danzigi kom-
túrságban, ahol nem kellett határvédelmi feladatokra koncentrálni, a
nemesi birtokoknak csak 11,5 %-a kapott kulmi jogot. A legkevesebb len-
gyel (szláv) jogú nemesi birtok a mewei komtúrságban, a legkorábban
lovagrendi fennhatóság alá került pommerelleni területen fordult elő.
pommerellenben a 14. század végére 395 település rendelkezett kulmi
joggal (28,5 %), 109 magdeburgi joggal (7,8 %), 3 lübecki joggal (0,2 %), a
többi pedig lengyel (szláv) jog alapján élt (32,7 %). A német (kulmi, mag-
deburgi, lübecki) jogon élő falvak, települések többnyire a német lovag-
rend és az egyház birtokain fordultak elő, a lengyel jogúak pedig általá-
ban a lengyel nemesek birtokain. A pommerelleni települések 36,7 %-a a
lovagrend, 47,8 %-a magánföldesúri, 13,1 %-a pedig kolostori birtokokhoz
tartoztak. Ugyanakkor a művelt földterületek – a telepítéseknek köszön-
hetően – nagyobb arányban voltak a lovagrend tulajdonában. A lovagok
116
rendelkeztek a lengyel eke (Haken) szerinti művelt földterület 57 %-ával

(809 Haken), a nemesi birtokosok a 32 %-ával (454 Haken), az egyház és
a kolostorok pedig 11 %-ával (152 Haken). A német telepesek által művelt
telkek 48 %-a (14217 Hufe) lovagrendi fennhatóság alá tartozott, 38 %-a
nemesi birtok volt (11282 Hufe), 14 %-a pedig egyházi-kolostori (4235
Hufe).440 Ahogyan a német lovagrend uralma alá tartozó porosz és len-
gyel (azaz kulmerlandi) földeken, úgy a pommerelleni területeken is az
egyházi szervezetek (ciszteci kolostorok, johannita konventek, püspök-
ségek, káptalanok) és magánföldesurak ugyancsak részt vettek a telepí-
tésekben. eberhard, pelplin cisztercita apátja például 1338-ban nikola-
us pistoris lokátornak 40 Hufe földet adott, hogy azon kulmi joggal egy
falut alapítson.441 A tartomány nyugati határvidékén, bütow térségében
egy kazimir nevű helyi földbirtokos 1345 tavaszán falualapítással bízta
meg Heinrich rosen lokátort.442
A tervszerű poroszországi telepítésekben, falualapításokban a német
lovagrend, a porosz püspökök s káptalanok, valamint magánföldesurak
mellett a lovagrendi állam – ugyancsak tervszerűen alapított443 – váro-
sai is részt vettek. kulm város 1330 és 1430 közötti törvényszéki könyve-
inek, a Liber memoriarum Colmensis civitatis feljegyzései szerint a
14. század közepére például a város már 15 saját faluval rendelkezett,
ebből 6 (rens, dietrichsdorf, siegehardisdorf, Hildebrandisdorf, Wuns-
dorf, Hegewaldt) német nevű volt, tehát biztosan német telepesek beköl-
tözésével jött lére.444 A másik 9 falu a neve alapján (rudin, gelen, vyscho-
nia, koczkow, lykow, Colmenicz, tilia, smellen, grobyn) lengyel és porosz
parasztok által lakott volt, melyekről nehéz eldönteni, hogy a német lovag-
rend poroszországi megjelenésétől kezdve léteztek a visztula mellett,
vagy későbbi, belső kolonizáció során keletkeztek.445 már az 1233. évi
kulmi kiváltságlevél igen nagy földterületeket adományozott thorn és
kulm városoknak, hogy ott a későbbiekben saját falvakat alapítsanak.446
elbing városa szintén jelentős, mintegy 600 Hufe területű földbirtokkal
rendelkezett, amelyen a 14. század első felében, a nagyobb szabású gát-
építések és vízlecsapolási munkák megindulásával párhuzamosan szin-
tén több falut alapított.447 Az 1320-as évek végére a városnak 4 saját,
telepes faluja volt.448 A Christburg (dzierzgoń) városához tartozó Alt-
stadt nevű falu egy 1288. évi oklevél tanúsága szerint ugyancsak a váro-
si magisztrátus tervszerű telepítése nyomán jött létre már a 13. század
utolsó harmadában.449 saalfeld (zalewo) városának is volt egy német
telepesek által lakott faluja: Halbedorf, amit 40 Hufe területen 1320-ban
alapítottak.450 Az 1317-ben alapított deutsch-eylau (iława) városa451 nyolc
évvel később, 1325-ben hozta létre saját faluját, neudorfot, a „város előtt”
(„das vor der stat gelegen ist”).452 Az 1297-ben alapított preußisch Hol-
land (pasłęk) városa a 14. század első felében szintén neudorf néven
alapított egy falut úgy, hogy a korábban a városnak adományozott 139
117
Hufe kiterjedésű földterület déli részén leválasztottak 60 Hufét, s azon

hozták létre az új telepes falut.453 A porosz-lengyel határterület nagy
erdővidékén osterode (ostróda) városát 1329-ben együtt alapították a
hozzá tartozó buchwalde faluval.454 egy 1338-ból származó oklevél sze-
rint mühlhausen (gvardejszkoje) városának szintén volt saját faluja,
lohberg, melyhez 59 Hufe föld tartozott.455 liebemühl (miłomłyn) város
1341. évi kiváltságlevele két városi falut említett: „czwey dorfere der
stat Libenmule”.456 garnsee (gardeja) város 1334. évi oklevele is már
saját városi faluról tett említést: „pascua pro pecoribus suis cum rus-
ticis villo ibidem adiacentibus”.457 1342-ben a német lovagrend nagy-
mestere hozzájárult ahhoz, hogy danzig városa a földjein saját falvakat
alapítson,458 s ezen elvi jóváhagyás után 1346-ban a magisztrátus – a
lovagok ismételt beleegyezésével – a városi földekből („binnen unsir
stat grenicze”) 22 Hufét adott egy Werner von zinger nevű lokátornak,
hogy azt kulmi jogon betelepítse.459 Heinrich dusemer nagymester 1348-
ban „unsir stat Puczk (putzig/puck városa pommerellen tartomány-
ban) und dem dorfe, das vor derselbin stat lyt” számára kiváltságleve-
let adományozott,460 ami azt bizonyítja, hogy putzignak ekkor már volt
saját faluja. tolkemit (tolkomicko) város 1351. évi határleírása szintén
említette neudorf falut, melynek földjeit a város határából választották
le.461 Az eddigi példákból is jól látszik, hogy az olyan nagyobb porosz
városok, mint thorn, kulm, danzig vagy elbing mellett a 14. század első
felében már az ekkor létező kisebb városkák is legalább egy-két falu bir-
tokosai voltak. A városi falvak, a „stadtdorfok” alapvetően kétféle módon
jöttek létre. Ahogyan thorn, kulm, danzig, tolkemit, elbing vagy deutsch-
eylau példája mutatja, az egyik mód az volt, amikor maga a város magiszt-
rátusa választott le a városi földekből egy darabot, s bízott meg telepíté-
si vállalkozót (gyakran éppen saját polgárai közül), hogy oda egy (vagy
több) falut telepítsen. A másik lehetőség szerint a város és a hozzá tar-
tozó falu lényegében egyszerre, közös telepítői tevékenységnek köszön-
hette létrejöttét, mint például osterode, garnsee vagy putzig városkák
esetében is történt. A német lovagrend egyidejűleg két telepítéssel –
egy város és egy hozzá tartozó falu alapításával – is megbízott egy loká-
tort. ez a telepítési mód különösen elterjedt volt sziléziában, ahol már
a 13. század folyamán számos város és városi falu (stadtdorf) jött létre.462
nem véletlen, hogy poroszországban is széles körben gyakorlattá vált,
mert a legkorábban alapított lovagrendi város, thorn első telepesei –
ahogyan erről már szóltunk – jórészt sziléziából érkeztek. A városi fal-
vak földrajzi, gazdasági és jogi értelemben egyaránt szorosan kötődtek
a közelükben lévő városhoz. A városnak és falujának közös elöljárója és
bírói fóruma volt. mühlhausen város 1329. évi kiváltságlevele szerint
például a telepítő nicolaus de kunyn lokátor az általa alapított város-
ban, valamint a mellette létrehozott loberch faluban soltészi tisztséget
118
s alsófokú bíráskodási jogot kapott („officium scultecie tam in civitate

Molhusen quam villa Loberch et omnibus bonis eiusdem cum iudiciis
minoribus”).463 saalfeld faluja, Halbedorf ugyancsak a városi bíró fenn-
hatósága alá tartozott.464 ennek ellenére a városi falvak lakói nem ren-
delkeztek a polgárok jogaival, társadalmi státusával és városi szabad-
sággal, és gyakran igazgatási szempontból is a városi magisztrátus fenn-
hatósága alá tartoztak.465 A cenzusfizetést, egyéb adókat, valamint a
tartományúr által elvárt katonai, hadi szolgálatot s közmunka kötele-
zettséget a polgárok és a városi falvak parasztjai együttesen teljesítet-
ték.466 A városi falvak a városi plébániatemplomhoz tartoztak, míg a
külön telepített cenzusfizető hospes falvak többnyire saját plébánossal
és templommal rendelkeztek.467 saalfeld város privilégiumlevele például
azt tartalmazta, hogy a város falain kívül fél mérföldes körzetben tilos
volt más templomot építeni, így a városi falu lakói csak a városi plébáni-
atemplomot látogathatták.468 (iii. ince pápa korától a híveknek a saját
plébániatemplomukban kellett eleget tenniük misehallgatási kötelezett-
ségüknek, és ugyanitt kellett leróniuk az egyházi tizedet, a kegyes ado-
mányokat vagy a mortuáriumot is.)469
jóllehet a 14. század első fele a nagyarányú kolonizáció megindulásá-
nak és kiteljesedésének az időszaka volt poroszország történetében, a
demográfiai növekedés mértéke arányaiban valamelyest mégis elma-
radt a telepítések dinamikájától, mert ezekben az évtizedekben az időjá-
rási viszonyok, természeti csapások némileg fékezően hatottak a népes-
ségnövekedésre. A viszonylag rövid vegetációs időszak miatt az időjárás
kisebb kilengései, változásai is érzékenyen érintették a mezőgazdasá-
got, a lovagrendi állam eltartó képességét. míg a 13. század második
felében többnyire a megszokott átlagos időjárás jellemezte poroszorszá-
got, a 14. századtól szélsőségessé vált a klíma. peter von dusburg beszá-
molója szerint 1303. augusztus végén nagy vihar tombolt a visztula vidé-
kén, ami hatalmas árvizet okozott, s meghiúsította a szántóföldek őszi
szántását és vetését.470 1305/1306 tele egész európában rendkívül hideg
volt, még a balti-tenger is befagyott,471 ami ismét tönkre tette az őszi
vetéseket. 1308 őszén kétszer is nagy orkán söpört végig poroszorszá-
gon, megrongálva a szőlőskerteket, gyümölcsösöket, épületeket. 1310
májusában nagy vihar kíséretében oly sok eső esett, hogy víz alá kerül-
tek a szántóföldek, s megsemmisült minden vetés. éhínség támadt és
sokan éhen is haltak. Az ország élelmezésére, ellátására lengyelország-
ból kellett gabonát szállítani.472 1314-ben a nagy nyári esőzéseket árvi-
zek és hosszú hideg tél követte egész európában, s a következő évet is
állandó esők jellemezték, emiatt súlyos éhínség támadt mindenhol.473 Az
Annales Ronneburgenses feljegyzései szerint 1315-ben poroszországra
is éhínség köszöntött.474 Az esős és hideg idő 1316-ban is folytatódott.475
A késő középkori klímaváltozás, a lehűlés egész európában gyors volt és
119
tartós maradt. A hűvös, csapadékos évek váltak általánossá, és a jó ter-

mést hozó esztendők lettek kivételek. Az előállított javak, a megtermelt
élelmiszer mennyisége jóval nagyobb ingadozást mutatott, mint koráb-
ban, s egyre gyakrabban süllyedt a lakosság szükségleteinek szintje alá,
ami élelmezési gondokhoz vezetett.476 Az 1314–1317 és 1320–1321 körüli
időszakok voltak a legsúlyosabbak, amikor európa számos területén a
csapadékos, hideg idő miatt megsemmisült a termés.477 poroszország-
ban 1331-ben a visztula jégzajlása okozott nagy árvizet, amelyben sok
ember és állat veszett oda, hatalmas szántóterületek váltak művelhetet-
lenné.478 Öt évvel később, 1336-ban azonban már a csapadék hiánya oko-
zott gondot: a korábban soha nem látott aszály tönkre tette a gabonaföl-
deket, s megsemmisítette a termést.479 A 14. század első fele európa tör-
ténetében az éhezés fél évszázadát jelentette.480
120
koLoNizáció és PestisjárváNyok
A genovai hajók által 1347-ben a krímből itáliába behurcolt pestis

alig két-három évvel később már a balti-tenger térségét, így poroszorszá-
got is elérte,481 ahol – az írott források tanúsága szerint – jelentős pusz-
títást, nagy emberveszteséget okozott. braunsberg (braniewo) város
évkönyve szerint 1350-ben szent bertalan napjától (augusztus 24.) kará-
csonyig több mint 9000 városlakó halt meg („ad nativitatem Christi
plus quam novem milia hominum veneno quasi morte subitanea inter-
ierunt”). Ugyanekkor königsberg (kalinyingrád), marienburg (malbork),
preußisch Holland (pasłęk), Heiligenbeil (mamonovó), Frauenburg (From-
bork), és mühlhausen (gvardejszkoje) városokban is megszámlálhatat-
lanul sok ember pusztult el („Item eodem anno in Konigsberg multitu-
do hominum interiit non computata. […] Item in Marienburg simili-
ter. Item in Hollandia. In Heiligenbeil. In Vrowinborg. In. Molhusin”).
samland tartományban igen sok porosz lett a járvány áldozata („Item
in terra Sambye multi Prutheni veneno perierunt”), és a bűnös illet-
ve ártatlan áldozatokat egyaránt elégették ott, ahol megfertőződtek, vagy
annak közelében („Eodem anno multi tam noxii quam innoxii prop-
ter venenum cremati sunt undique terrarum”). A járvány Hermann
ermlandi püspököt is elvitte.482 Az olivai krónika szerint egész porosz-
országban és pomerániában megszámlálhatatlanul sok férfi és nő lett a
pestis áldozata („… in tota Pruzia et Pomerania innumerabiles viros
ac mulieres consumpsit”).483 ezek a források tehát – az európa más
részein keletkezett kortárs feljegyzésekhez hasonlóan – igen nagyará-
nyú mortalitásról tudósítanak. Ahogyan a pestis miatt németország
számos városában s vidékén zsidópogromokra került sor,484 poroszor-
szágban is a zsidókat tették felelőssé a járványért. A legenda szerint egy
rumpold nevű, látszólag keresztény hitre tért, és a lovagrendi államban
megtelepedett zsidó elbingben, marienburgban, königsbergben és több
más településen számos embert mérgezett meg.485 ez a híradás egyúttal
azt is jelenti, hogy a 14. század közepén már néhány zsidó család is élhe-
121
tett poroszországban, akik feltehetően német területekről vagy lengyel-

országból költöztek ide. A braunsbergi évkönyvek vagy az olivai króni-
ka híradása szerint a pestis komoly demográfiai veszteséget okozott a
lovagrendi államban. Ugyanakkor a járvány lefolyásának és a népesség-
re gyakorolt hatásának vizsgálatakor nem hagyatkozhatunk kizárólag
az írott forrásokra, mert azok általában kevés adatot tartalmaznak, és
azok is megbízhatatlanok. A mortalitás mértékére vonatkozóan legfel-
jebb csak óvatos becslésekbe bocsátkozhatunk. A 14. század első felének
népességszámára vonatkozóan a szentszéknek fizetendő ún. péter-dénár
regiszterek adnak némi támpontot. XXii. jános pápa 1317-ben rendelte
el, hogy a lengyel koronához tartozó, vagy egykor oda tartozó területe-
ken, így elvileg kulmerland és pommerellen tartományokban is, a péter-
dénárt immár nem háztartásonként, hanem fejenként („de quolibet capi-
to humano”) kell megfizetni.486 A német lovagrend emiatt felfüggesztet-
te e két területen a pápát illető pénz beszedését, és 1320. március 10-én
megbízta johann kulmi plébánost, hogy teljhatalmú követként tiltakoz-
zon a pápai udvarban a péter-dénár fizetésének megváltoztatása ellen.487
A lovagrend hosszú időn át megtagadta ennek a pápai adónak a fizeté-
sét, és többször tiltakozott a korábbi, háztartásonkénti 1 dénár összeg
helyett annak többszörösét kitevő szentszéki követelés miatt.488 kulmer-
land tartomány városai, világi birtokosai, a porosz püspökök és kápta-
lanok egységesen mind kiálltak a lovagrend mellett.489 1329. július 18-
diki gyűlésükön politikai megfontolásból ugyan beleegyeztek a fejenkén-
ti péter-dénár fizetésébe,490 de a pénz tényleges begyűjtésére már nem
sok hajlandóságot mutattak, ahogyan a német lovagrend sem. A pápai
udvar már 1329 decemberében több levélben is sürgette a kúriának járó
pénz befizetését, annak elmulasztása esetére pedig egyházi kiátkozással
fenyegette meg a lovagrendet.491 erre azonban mégsem került sor, noha
a pápai oklevelek szerint poroszország még 10 évvel később sem fizette
meg a teljes összeget.492 1338. szeptember 8-án Xii. benedek pápa azt
írta, hogy a lovagrend 30.600 márkát nem fizetett meg a kúriának, ennyi-
re rúgott a kulmerland és pommerellen tartományokból várt péter-déná-
rok összege.493 A pápai adó mértékéből azonban egy egyszerű számítás-
sal mégsem következtethetünk a szóban forgó területek népességének
nagyságára, ugyanis a „de quolibet capito humano” fizetési elv a gya-
korlatban nem érvényesült. A péter-dénárokat begyűjtő pápai kollekto-
rok előzetesen róttak ki egy-egy plébániára, plébániaközösségre egy meg-
határozott összeget, s nem a tényleges lélekszám alapján. ez utóbbihoz
ugyanis olyan mértékű adminisztrációra lett volna szükség, amilyenre a
középkori európában sehol sem volt példa. de nem is mindenki volt köte-
les megfizetni a péter-dénárt: a bérmálás előtt állók, a nemesek és a kle-
rikusok mentesültek annak fizetése alól. A szegények, a plébánia hitköz-
ségéhez nem tartozók, az idegenek és a zsidók ugyancsak mentesültek a
122
fizetéstől. A településeken a plébánosok kötelessége lett volna a péter-

dénárok összegyűjtése.494 A német lovagrend azonban már az 1233. évi
kulmi kiváltságlevélben magának tartotta fenn a plébániák feletti patró-
nusi jogot,495 s ilyen minőségében nemhogy ösztönözte, hanem inkább
tiltotta a plébánosoknak a pápai követelések teljesítését. A beszedett
összeg egy része mindig a pápai kollektorokat illette, így ezek a tételek
nem is szerepeltek a pápai követelésekben. ezért, valamint a fizetés alól
mentesülők miatt a szentszék összeírásainál mintegy 15–20 %-kal maga-
sabb értékkel kellene számolni ahhoz, hogy valamilyen módon következ-
tetni tudjunk a hozzávetőleges népességszámra. Walter kuhn számítá-
sai szerint a 14. század közepén, a pestisjárványt megelőzően kulmer-
land földjén kb. 110.000, pommerellenben pedig 120–125.000 ember élt.
A telepítéseknek köszönhetően az egykori porosz törzsi területek népes-
sége is 120–130.000 fő körül lehetett.496 A lovagrendi államot 1350-ben
elérő pestis pusztításairól beszámoló forrásokban csak egyetlen konk-
rétnak tűnő adattal találkozhatunk, nevezetesen azzal, hogy brauns-
berg városában állítólag 9000 áldozata volt a járványnak. ez a szám azon-
ban nagyon is túlzónak tűnik, mert a város lakossága még a 20. század
első felében, 1939-ben is alig haladta meg a 20.000 főt (21.142),497 száza-
dokkal korábban pedig jóval kevesebben élhettek a falai között. zenon
Hubert nowak becslése szerint a 14. század közepén Altstadt és neus-
tadt braunsberg falai között együtt sem éltek többen 5000–6000 főnél.498
A középkori európában alig egy tucat 50.000 feletti lélekszámú város
volt, s csak 60–80 között mozgott azoknak a száma is, amelyeknek a lakos-
sága meghaladta a 10.000-ret. A város rangú települések többségében
általában alig néhány ezren éltek.499 ez utóbbi kategóriába tartozott a
középkori braunsberg is poroszországban. A lovagrendi állam legna-
gyobb lélekszámú városában, danzigban a 15. század elején sem élt több
ember 20.000-nél. elbing, thorn, kulm és königsberg lakossága 15.000
körül lehetett.500 Ha mindezek ismeretében nézzük a braunsbergi városi
évkönyvek feljegyzéseiben szereplő 9000-es áldozatszámot, akkor a kora-
beli forrásoknak arról kellett volna írniuk, hogy a pestis braunsberg
város egész lakosságát kiirtotta. egyetlen feljegyzésben sem olvasha-
tunk azonban ilyet, vagy ehhez hasonlót. A legtöbb „adat” csak arról
szólt, hogy „megszámlálhatatlanul sok” ember halt meg, de arról, hogy
ez alatt mit kell érteni, semmit sem tudunk. Ha a forrásokban mégis konk-
rét, számszerű értékek szerepeltek, azok is alapvetően a számosságot, a
nagy mennyiséget voltak hivatva kifejezni, s nem a tényszerű valóságot.
mindezek miatt különös figyelmet kell fordítanunk a közvetett bizonyí-
tékokra, információkra. Ha elfogadjuk azt a becslést, hogy a 14. század
közepén a járvány európa népességének kb. harmadát (közel 25 millió
embert) pusztított el,501 s hasonló arányt vélelmezünk poroszország ese-
tében is, akkor a lovagrendi állam kb. 360.000-es összlakosságából mint-
123
egy 120.000 áldozata lett volna a pestisnek. ilyen óriási mértékű morta-
litásról azonban a források sehol sem szóltak, így arra következtethe-
tünk, hogy a relatíve még mindig ritkán lakott lovagrendi államban a
népességpusztulás mértékének jóval alacsonyabbnak kellett lennie. Az
újabb kutatások európa más tájain is egyre több kételyt fogalmaznak
meg a pestis terjedésének gyorsaságára és az áldozatok mértékére vonat-
kozóan. A pestis németországi terjedését vizsgáló tanulmányában manf-
red vasold úgy véli, hogy ott, ahol 1350 után jelentősebb építkezések
folytak (amelyek nagyszámú munkaerőt és komoly anyagi erőforrást
igényeltek), ott nem számolhatunk komolyabb demográfiai visszaesés-
sel, nagyarányú mortalitással.502 A poroszországi közvetett bizonyíté-
kok arról árulkodnak, hogy a 14. század közepén a Fekete Halál ugyan
elérte a német lovagrend államát, de akkor még nem okozott drámai
mértékű pusztítást. néhány településen és tájegységen, amelyekről a
braunsbergi feljegyzésekben is szó esett, valóban lehetett pestis, de koránt-
sem járt együtt olyan arányú halálozással, mint ami a szövegekben olvas-
ható. Az Alle-folyó (lava) mentén fekvő bartenstein (bartoszyce) köze-
lében, a tőle kb. 10–12 kilométerre lévő gallingen (galiny) település tég-
latemplomának építését éppen 1350-ben kezdték el. bartenstein város
kőfalai és erődítései 1354 és 1359 között épültek fel, ezt megelőzően tehát
ebben a térségben aligha lehetett komolyabb járvány és pusztulás. ras-
tenburgot (kętrzyn), Heilsberget (lidzbark Warminski), lötzent (giżyc-
ko) és seeburgot (jeziorany) ugyancsak 1350-ben kezdték átépíteni az
addigi fa- és sáncerődből kő- és téglavárrá. osterode (ostróde) és Hohens-
tein (olsztynek) építése már korábban, 1349-ben elkezdődött, és a követ-
kező években is töretlen lendülettel folytatódott. rössel (reszel) várá-
nak építéséhez 1355-ben fogtak hozzá, s az építkezést 20 év alatt fejezték
be. laptauban (murumszkoje) a samlandi püspök várának építését 1351-
ben kezdték el, pedig a braunsbergi évkönyvek feljegyzése szerint az
előző évben samlandban sok porosz ember lett a pestis áldozata. kai-
men (szarecsje) várának építése 1352-ben kezdődött, míg kiwitten (kiwity)
téglatemploma 1350–1370 között épült fel.503 balga (veszelnoje) komtúr-
ja 1356. szeptember 28-án, amikor még javában folyt a városfalak építé-
se, engedélyezte bartenstein városának, hogy vásárcsarnokot emeljen.504
A braunsbergi évkönyvekkel vagy az olivai krónikával szemben a lovag-
rendi állam 14. század végi krónikása, johann von posilge, akinek a figyel-
me szinte mindenre kiterjedt, és gyakran az időjárásról, terméseredmé-
nyekről, árakról és hasonló egyebekről is beszámolt, az 1350. évet illető-
en egyáltalán nem szólt a pestisről, mintha nem is tudott volna róla,
vagy mintha nem is lett volna. leírása szerint 1360 volt az első olyan év,
amikor a Fekete Halál valóban számos áldozatot szedett poroszország-
ban.505 A források szerint a kolonizáció lendületében sem következett be
törés a 14. század közepén, így az 1350-es években számos új telepes falu
124
jött létre poroszországban. 1349 őszén, tehát akkor, amikor – elvileg – a

német területeken már majd mindenhol a járványnak kellett volna pusz-
títania, Warmia (ermland) földjén több falut is alapítottak. 1349. novem-
ber 3-án az ermlandi káptalan megalapította stegemansdorfot,506 Her-
mann ermlandi püspök pedig november 2-án blumenau és goldberg,
majd november 18-án springborn falvakat.507 Az új falvak alapításának
üteme a következő év tavaszán (amikor a pestis már az északi- és balti-
tenger melletti német kikötővárosok vidékén pusztított) sem csökkent.
Az ermlandi káptalan 1350. március 12-én kiadta Freihagen falu alapító
oklevelét, március 31-én 60 Hufe területet jelölt ki Waltersmühle német
telepes falu számára, május 20-án pedig porosz parasztok telepítésével
megalapította pendelythen és penglitten falvakat.508 1350. november 29-
én johann, ermlandi püspök 30 Hufe földet adott neuendorf falu meg-
alapítására.509 ezek az adatok egyrészt arra utalnak, hogy a lovagrendi
államba érkező telepeseket kibocsátó, jórészt német területeket egyálta-
lán nem sújtotta olyan mértékben a pestis, mint ahogyan azt korábban
vélték. (Az egyes német tartományokat, tájegységeket vagy települése-
ket ebből a szempontból vizsgáló kutatások egyértelműen ezt támaszt-
ják alá.)510
másrészt arról árulkodnak, hogy azok az időjárási, természetföldraj-
zi okok, amelyek már a század első felében sok családot korábbi lakóhe-
lye elhagyására késztetett, még mindig fennálltak. 1362-ben például egy
viharos tengerár visszaduzzasztotta a Weser-folyó vizét, áttörte a gáta-
kat, és hatalmas területet borított el a tengervíz, ami az áradást okozó
vihar elmúltával sem tudott lefolyni. strückhausen és moorriem falvak
földjei teljesen víz alá kerültek, és a középkor végéig így is maradtak.
egy nagy tó jött így létre, ahol hamarosan halászok jelentek meg, míg a
korábbi falvak lakóinak máshol kellett megélhetést és új otthont keres-
ni.511 Ugyanebben az évben az északi-tenger partvidékét, főleg Hollandi-
át ugyancsak vihardagály sújtotta, ami nagy pusztítást okozott.512 euró-
pa nyugati felén a hűvös és csapadékos időjárás egészen az 1370-es éve-
kig folytatódott, s csak ekkortól kezdtek valamelyest ismét melegebbé
válni a nyarak, s kezdett mérséklődni az évi csapadékmennyiség.513 A
14. század közepén, második felében poroszországban folytatódó kolo-
nizáció harmadrészt bizonyíték arra, hogy a német lovagrend állama
továbbra is vonzó célterület volt a telepesek számára. Winrich von kni-
prode nagymester (1352–1382) telepítő politikájának alapvetően két fő
iránya volt: a már konszolidált belső területeken minél több német (kulmi)
jogú falut igyekezett alapítani, a nagy erdőkkel borított határvidékeken
pedig katonai szolgálathoz kötött birtokokat adományozott, s ott a meg-
adományozottak feladatává tette a betelepítést. már 1352. március 15-én
olyan német telepes faluról esett szó egyik oklevelében, amelyet 44 Hufe
területen alapítottak.514 Az 1352. április 3-án marienburgban kiállított
125
oklevelében 40 Hufe földet adott kulmi joggal egy klaus nevű soltésznak
schadwalde falu megalapítására. Ugyanezen a napon damerau falu lét-
rehozására szintén 40 Hufe földet jelölt ki, ugyancsak kulmi joggal. neu-
münsterberg telepesei 50 Hufét kaptak, a most alapított scherfingisdorf
falu 24 Hufét, sawat falu lakói pedig 20 Hufét.515 1357. május végén az
ermlandi káptalan 60 Hufe földet adott egy johann nevű lokátornak bete-
lepítésre.516 Az ermlandi püspök megbízásából egy testvérpár, mint tele-
pítési vállalkozók, 80 Hufe területen alapítottak egy kulmi jogú új falut.517
1357. október 28-án osterode komtúrja kulmi joggal 80 Hufe földet adott
Hans soltésznak scharnau falu megalapítására,518 1358 decemberében
pedig egy zebustono nevű, minden bizonnyal porosz származású loká-
tor kapott kulmi joggal 50 Hufe földet betelepítésre.519 Ugyanebben az
évben groß-Wolfsdorf falut is 50 Hufe területtel alapították.520
pommerellen tartomány kolonizációja a kaliszi békét követően szin-
tén a 14. század második felében vett nagyobb lendületet. ludolf Hake,
schlochau (Człuchów) komtúrja 1352. április 21-én goswin soltésznak
74 Hufe földet adott, kulmi joggal, betelepítésre.521 Winrich von knipro-
de nagymester 1357 áprilisában schwetz (Świecie) körzetében egy bizo-
nyos nikolausnak 15 Hufét adott, hogy oda telepeseket hívjon, konitz
(Chojnice) vidékén pedig 36 Hufét.522 1357. május 5-én a nagymester 48
Hufe földet jelölt ki pommerellen nyugati részén, schlochau vidékén Hen-
ningsdorf falu megalapítására.523 siegfried von gerlachsheim, tuchel
(tuchola) komtúrja 1359. október 16-án 38 Hufe földet adott kulmi jog-
gal Heinrich gruben lokátornak.524 A következő évben egy bizonyos Her-
mann nevű telepítési vállalkozó kapott ugyanezen a vidéken 60 Hufét
betelepítésre.525 de pommerellen tartományban nem csak a német lovag-
rend, hanem a johannita rend birtokain is folytatódott a kolonizáció.
1356-ban schadrau faluban malmot építettek a johannita lovagok,526
rokoschin nevű falujukat pedig, ahová telepeseket csábítottak, 1355-
ben német jogú településsé emelték.527
A lovagrendi állam egyik 14. század végi krónikásának, johann von
posilgének a tudósítása szerint 1360-ban volt az első olyan év, amikor
poroszországban számos áldozatot követelt a pestis. „Ouch was grosze
pestilencia obir all das lant” – olvasható krónikájában, s beszámolt
arról, hogy elbingben 13.000 ember halt meg a járványban: „Man wil,
daz zcum Elbinge uf die czyt storbin bobin XIII tusent menschen”.528
persze a 13.000 főnyi halálos áldozatról szóló híradás egy városból ugyan-
úgy kételyeket ébreszt, mint a braunsbergi évkönyvekben 10 évvel koráb-
ban szereplő 9000-es szám. Amennyiben viszont a posilge által közölt
adatot valósnak tételezzük fel, arra kell gondolnunk, hogy nem kizáró-
lag az elbingi áldozatokról szólt, hanem a visztula-delta egészében pes-
tisben elhunytakról. A krónikaíró állításával ellentétben a pestis nem
sújthatta a lovagrendi állam egészét, hanem inkább csak a visztula tor-
126
kolatvidékét, mert a források azt mutatják, hogy sem a lovagrend, sem a

porosz klérus, sem pedig a világi birtokosok vagy városok telepítő tevé-
kenysége nem veszített lendületéből. nicolaus pomesaniai püspök 1363.
augusztus 15-én 126 Hufe földet jelölt ki arra, hogy ott kulmi joggal meg-
alapítsák peterwicz falut.529 Az új telepes falu neve alapján arra követ-
keztethetünk, hogy minden bizonnyal belső kolonizációról volt szó, ami-
kor lengyel vagy porosz parasztok vállalkoztak új földek feltörésére, s
nyertek cserébe kedvezőbb jogállást. ez egyúttal arra is utal, hogy sem-
miképpen sem érhette poroszország minden részét a járvány. Hasonló
képet mutat az Altstadt braunsbergben 1360 és 1365 között polgárjogot
szerzettek listája is. közöttük több porosz etnikumú fordult elő („Johan-
nes Sudov”, „Claus Pruze”, „Hannico Prutenus”, „Nickil Pruze”), illet-
ve olyan személy, akiknél megjelölték korábbi lakóhelyeiket, ahonnan
braunsbergbe költöztek („Johannes Hylarii de Elbingo”, „Claus von
der Balga”, „Albrecht de Hollant” [ti. preußisch Holland/pasłek], „Bal-
dewin de Bartensteyn” [bartenstein/bartoszyce], „Henzil Kolmense”
[kulmsee/Chelmża], „Hynzce Hollant”).530 Az elbingből származó johan-
nes Hylarii 1361-ben lett braunsbergi polgár, azaz feltehetően már koráb-
ban is itt kellett élnie, így nem valószínű, hogy a pestis elől menekült
volna az ermlandi városba. Hasonló volt a helyzet a többi érintett eseté-
ben is, akik más poroszországi városból költöztek braunsbergbe, mert a
középkorban nemhogy polgárjoggal nem ruházták volna fel a pestis elől
menekülőket, de be sem fogadták volna őket egy fertőzéstől még mentes
városba. kelet-poroszországban, ahol 1360-ban nyoma sem volt a pestis-
nek, brandenburg (Usakovó) komtúrja 1367 tavaszán 60 Hufe földet adott
Hans Wagener lokátornak, hogy ott egy német jogú falut alapítson.531
Ugyanebben az évben, májusban, Hannus beuthin lokátor szintén 60
Hufe földet kapott a komtúrtól, hogy azt kulmi jogon benépesítse.532 Az
1367. esztendőben Winrich von kniprode nagymester is több telepítő
oklevelet állított ki: Fritz von Wohnsdorf telepítési vállalkozó 34, Hans
staupen és testvére 74, Hannus Arnoldis pedig 53 Hufe 14 morgen földet
kapott betelepítésre.533 ez utóbbi oklevél a visztula- deltára, a Werderek
térségére vonatkozott, azaz nem lehetetlen, hogy az 1360-ban itt pusztí-
tó pestisjárvány okozta demográfiai veszteséget akarták egy új telepí-
téssel mérsékelni. Ugyanebben az évben, október 19-én ludeke von essen,
danzigi komtúr 89 Hufe földet jelölt ki jakab soltésznak betelepítésre.534
Utóda, konrad zöllner von rotenstein 3 évvel később 37 Hufe földet adott
barnisla lokátornak.535 Figyelemre méltó, és a posilge által említett ada-
tok hitelét is megkérdőjelezi az 1361. december 31-én kelt oklevél, amely-
ben elbing város tanácsa arról határozott, hogy a város földterületén
megalapítja lupushorst falut.536 egy évvel a pestis után, ha az valóban
olyan pusztítást okozott, ahogyan arról posilge beszámolt, aligha lett
volna a városnak anyagi erőforrása egy falualapításra, és egy komoly
127
pusztítást okozó járvány után aligha lehetett volna telepeseket toboroz-

ni, hogy a pestis sújtotta földekre költözzön. A források adatai szerint
azonban nem a járvány sújtotta visztulánál, hanem a keleti országrész-
ben mutatkozott erőteljesebb kolonizációs aktivitás. Az ermlandi püs-
pök 1362-ben 4 falut is alapított,537 1365-ben egyet,538 1368 és 1369 folya-
mán pedig hármat.539 spiegelberg falut 1360-ban, a posilge szerint az
egész országban tomboló pestis évében alapította az ermlandi kápta-
lan.540 1368. október 1-én Henning schindekop marsall, königsbergi komtúr
50 Hufe földet adott egy bizonyos Albrechtnek, hogy ott egy német jogú
falut alapítson.541
Ahogyan 1350 előtt, úgy a 14. század második felében is az erdőkkel
borított pomerán és porosz határvidékeken a német lovagrend katonai
szolgálathoz kötött birtokokat adományozott. A Wildnis benépesítését,
ahogyan korábban, úgy most is nagy birtokok adományozásával igyeke-
zett a nagymester előmozdítani. pommerellenben, schlochau (Człuchów)
környékén 1357. május 4-én Winrich von kniprode nagymester 100 Hufe
földet adományozott egy német nemesnek, de már nem kulmi, hanem
csak a férfiági öröklést engedélyező magdeburgi joggal.542 A damerkowi
uradalmat szintén magdeburgi joggal adományozta a lovagrend Hennig
és laukow testvéreknek 1357-ben.543 egy Woyczeche piser nevű lengyel
nemes ugyancsak magdeburgi jogon kapta meg a nagymestertől a trsebs-
lowicz nevű birtokot 1358 júniusában.544 lauenburg (lębork) térségé-
ben a rend szintén magdeburgi jogon adományozta el 1360. január 27-
én ossow birtokot egy nicusch zcerdken nevű lengyel nemesnek.545 A
csak férfiági öröklést engedélyező magdeburgi jog kétség kívül több lehe-
tőséget biztosított a német lovagrendnek a háramlási jog érvényesíté-
sére, melyre a mindkét nembéli öröklést lehetővé tevő kulmi jog nem
sok esélyt adott.546 A magdeburgi jog szerinti birtokadományozási gya-
korlatot a német lovagrend az olmützi püspökségből vette át. Az ado-
mányozó szempontjából az öröklésen túl ez azért is volt kedvezőbb, mert
a megadományozottnak földcenzust is kellett fizetni, a katonai szolgála-
ti kötelezettségnél pedig nem volt területi vagy időbeli korlátozás.547 kulmi
joggal már kisebb birtokokat adományozott a lovagrend. 1360. április
22-én például a nagymester egyik porosz fegyveresének, tylike Anklam-
nak 44 Hufe földet adományozott kulmi joggal schlochau vidékén, azaz
katonáskodó porosz szabadot telepített pommerellen tartomány nyuga-
ti határvidékére.548 Clawken dyclips ugyancsak kulmi jogon kapta meg
danzig térségében jonochow birtokot 1374 végén.549 kunneken juskow,
pommerelleni kisnemes 1378 szeptemberében 5,5 Hufe földet kapott kulmi
joggal a danzigi komtúrtól.550 egy évvel később ugyanitt, danzig vidé-
kén, Claws Clukow 20 Hufét kapott kulmi joggal.551 míg schlochau vagy
lauenburg vidékére elsősorban a nyugati határok védelmezésére telepí-
tett a lovagend katonáskodó porosz vagy lengyel szabadokat, addig pom-
128
merellen tartomány belső területeire – ahogyan az előbb említett, dan-

zig környéki adományozások is – azért igyekezett jelentősebb számban
porosz katonáskodó birtokosokat telepíteni, hogy gyarapítsa ottani híve-
inek számát, s ezzel erősítse politikai helyzetét a tartományban. különö-
sen konitz (Chojnice) vidékén (mondhatni pommerellen közepén) volt
jelentősebb arányú, ilyen célú birtokadományozás. egy Cuneken von
bangenyn nevű porosz szabad 1357-ben 36 Hufét kapott,552 tyczen grell-
len 12 Hufe 12 morgen adományban részesült,553 egy évvel később pedig
jakob von Alden 25 Hufe birtokosa lett.554 tuchel (tuchola) térségében
Hannus von sumruyn 1352-ben kulmi joggal 32 Hufe adományban része-
sült.555 pommerellen tartományban tehát az oda telepített katonáskodó
birtokosok, még ha kulmi jogon is kapták földjeiket, viszonylag jelentő-
sebb számú Hufe gazdái lettek. ezzel szemben a déli s délkeleti porosz
erdővidékekre telepített katonáskodó porosz szabadok általában kisebb
birtokadományokban részesültek. brandenburg komtúrság földjén egy
bizonyos naglude 1367-ben 7 Hufe és 6 morgen nagyságú birtokot kapott,
amely után könnyűlovas katonai szolgálattal tartozott, s köteles volt
részt venni a lovagrendi várépítésekben.556 A nagymester ugyanilyen fel-
tételekkel adományozott 8 Haken nagyságú területet labiau (poljeszk)
környékén 3 testvérnek.557 (1,5 Haken = 1 Hufe; „1½ hoke machet eyne
hube”)558 egy beyeythen nevű porosz 2 Hakent kapott,559 Clawse és Han-
nus testvérek pedig együtt 6 Hufét.560 volt, amikor ezeknél valamivel
nagyobb birtokokat adományozott a lovagrend. 1352-ben klaus von lar-
gekaim preußisch-eylau (iławka) vidékén 12 Hufét kapott.561 myken és
testvére, thomas osterode (ostróda) környékén 26,5 Hufe gazdája lett,
azaz személyenként majdnem ugyanannyit kaptak, mint klaus von lar-
gekaim.562 Ugyanezen a vidéken egy tungemyr nevű porosz fegyveres 15
Hufe földet kapott.563 előfordult, hogy a német lovagrend kulmi joggal
viszonylag nagyobb birtokokat is adományozott. poroszok esetében álta-
lában nem egy ember volt a megadományozott, hanem testvérek együtt.
1352-ben három porosz testvér (Waynote, Hermann, napirgaw) 50 Hufe
birtokot kapott königsberg közelében.564 Ugyanebben az évben osterode
vidékén rapotin és testvére 40 Hufét kapott.565 1370. június 4-én tho-
mas surwillennek 80 Hufét adományozott a nagymester.566 1373-ban a
porosz származású sanglobe és 4 testvére együtt 120 Hufe földet kapott
kulmi jogon Winrich von kniprode nagymestertől (24 Hufe/fő), 1379-
ben pedig 4 német testvér, Christian, ottó, Wilhelm és Hans összesen
300 Hufe (50 Hufe/fő) birtokadományban részesült a mazúr-tóvidéken.567
egy philip von Wildenow nevű német 1388 decemberében 350 Hufe föl-
det kapott a nagymestertől osterode vidékén.568
A német lovagrend telepítési és birtokadományozási gyakorlatában
a 14. század második felében a német (kulmi és magdeburgi) jog mellett
egyre gyakrabban előfordult a lengyel jog szerinti telepítés is. A főispo-
129
tályos (aki egyúttal elbing komtúrja is volt) 1360-ban például 16 lengyel

halászt és vadászt telepített le ortelsburg (szczytno) közelében, a délke-
leti Wildnisben.569 A danzigi komtúr 1360 végén lengyel joggal adomá-
nyozta klein massow falut egy lengyel testvérpárnak, michaelnek és peter-
nek.570 egy 1367. március 2-án kelt oklevél tanúsága szerint jeschkyn
retmanowicz nemes is lengyel jogon kapta földjeit.571 A lengyel jogú vilá-
gi birtokosi réteg még a 14/15. század fordulóján, sőt azt követően is
viszonylag jelentős arányú volt. kulmerland tartományban, rehden (radzyń
Chełmiński) komtúrságban például 1423-ban 15 lengyel és 25 kulmi jogú
szolgálati birtokot írtak össze. strasburg (brodnica) komtúrságban 24
lengyel és 35 kulmi jogú birtok volt.572 1400 táján pommerellen 663 neme-
si birtokának valamivel több, mint a fele (51,7 %), 343 még lengyel jogú
volt.573
Azok a telepesek, akik a 14. század második felében, különösen Win-
rich von kniprode nagymester idején a déli és délkeleti nagy erdővidé-
kekre költöztek, többségükben a lovagrendi állam már korábban koloni-
zált, belső területeiről származtak, tehát a Wildnis alapvetően belső
telepes mozgalom révén kezdett benépesülni. 1350 után a németország-
ból bevándorlók poroszország belső vidékein telepedtek le, s nem a nagy
erdővidékeken.574 A paraszti telepítések mellett a városalapítások is foly-
tatódtak. 1350 és 1410 között 20 új város jött létre, ebből 14 porosz, 6
pedig pommerelleni területen.575 ezek lényegében mezővárosok voltak,
s egy-egy térség falusi települései piacközpontjának szerepét töltötték
be. A korabeli forrásokban többnyire oppidum megnevezésben fordul-
tak elő. egy 1378. május 5-én kelt oklevélben például az olvasható, hogy
Allenstein (olsztyn) város bírája „Johannis de Laysen militis, sculteti
in dicto opido” volt.576 1380-ban Allensteint az ermlandi püspök úgy
nevezte, hogy „opido nostro”.577 Hermann von padirbornt Wormdit (orne-
ta) mezőváros lakójaként említi egy 1379. évi oklevél („opidamus in Wor-
medith”).578 egy 1382. május 6-án írt oklevél mehlsack (pieniężno) tele-
pülést is mezővárosként említette („in opido Melzak”).579 A német lovag-
rend tervszerűen, egymástól kb. 30–40 kilométerenként, azaz 15–20 kilo-
méteres sugarú vonzáskörzetenként igyekezett megteremteni az agrár-
gazdaságok kézműipari és piaci központjait580 A mezővárosok közelében
fekvő falvak lakói rendszeresen felkeresték termékeikkel ezeknek a városk-
áknak a piacait, és jórészt itt szerezték be a számukra szükséges árukat
is.581 poroszországban, ahol a paraszti járadékokat döntően pénzben kel-
lett megfizetni,582 az agrárnépességnek nagy szüksége volt piacra, hogy
termékei értékesítésével pénzhez jusson. ezt a piaci szerepet a tervsze-
rűen alapított kisebb városok látták el. A nagy-, közép- és kisvárosok,
mint vásár- és piachelyek együttes hálózata, a lovagrend tervszerű kolo-
nizációs tevékenységének köszönhetően, a poroszországi településszer-
kezet hierarchikus térbeli rendjét teremtette meg.583 A lovagrendi állam
130
kis- és középvárosai nem a régiók közötti távolsági kereskedelem met-

széspontjaiban alakultak ki, hanem tervszerű alapítás révén egy zár-
tabb falusi településterület középpontjában, és többségük évszázadokig
megmaradt mezővárosnak (Ackerbürgerstadt). e városok átlagos lélek-
száma 1000 fő körül mozgott.584 1410-re 93 városi jogú település volt porosz-
országban. ebből 69-nek a német lovagrend volt az ura, a többinek pedig
a porosz püspökök vagy káptalanok.585 A 14/15. század fordulóján a porosz-
országi városok 94 %-a lényegében ebbe a kisvárosi kategóriába tarto-
zott.586 Az 58.000 km2 területű lovagrendi államban átlagosan (elméleti-
leg) 617 km2 területre esett egy városi jogú település. A 93 városból 15
kulmerland tartományban volt, így itt átlagosan 330 km2 területen volt
egy város, míg pommerellenben, ahol 20 település nyert városi privilégi-
umot, 707 km2-re esett egy város.587
johann von posilge leírása szerint az 1360. évi pestist követően a 15.
századig átlagosan 10 évente mindig visszatért a járvány, és sok áldoza-
tot követelt. 1360 után a következő pestis 1373-ban tört ki, s ahogy koráb-
ban, úgy most is a betegség elsősorban kulmerlandot és a visztula vidé-
két érintette: „Anno domini 1373 was grosze pestilencia ym lande czu
Pruszen und nemlich ym lande czum Colmen und alumbe”.588 A pes-
tis újabb hulláma 10 évvel később, 1383-ban érte el ismét a lovagrendi
államot, és újból sok áldozatot követelt. meghalt a lovagrend marsallja,
brandenburg és balga komtúrjai, a lovagrend több tisztségviselője és
számos tagja, de a poroszországban tartózkodó szász herceg, Albert is
megbetegedett, s meghalt. A járvány poroszország nagyon sok lakóját
ragadta el. A betegség most nem a visztula térségében, hanem a porosz
„mélyföldön”, natangen, samland, ermland, barthen, és nadrauen terü-
letén pusztított.589 Alig több mint egy évtizeddel később, 1394-ben a lovag-
rendi államban újból felütötte a fejét a pestis („Item was in desim jare
grose pesstylencia…”).590 ezt követően viszont már hamarabb tért visz-
sza a járvány, mint eddig, s 4 évvel később, 1398-ban ismét nagyon sok
áldozatot követelt, köztük a lovagrend 80 lovagját („In desim jare was
grosze pestilencie obir alle des lant czu Pruszia gemeynlich in stetin
und in dorffern. Ouch storbin bobin LXXX herrin des ordens”).591 porosz-
országban tehát a pestis a 14. század második felében több alkalommal
is pusztított, így az átlagosan 10 évente bekövetkezett nagyobb arányú
mortalitás miatt a demográfiai növekedés mértéke elmaradt a telepíté-
sek intenzitásától. Összességében azonban a kép még ennek ellenére is
pozitív volt. A német lovagrend 14. század utolsó harmadában, végén
készített számadáskönyveinek adatai jól tükrözik a kolonizáció mérté-
két, a népesség és a gazdaság növekedését. A Wildnis közelében, az oste-
ródei komtúrságban például 1379 és 1391 között 115-ről 219-re nőtt a
lovak száma. A paraszti birtokok cenzusbefizetései 1488,5 márkáról 1620
márkára emelkedtek, és az őrlés után fizetett malomcenzus is 1200 schef-
131
fel lisztről 1700-ra növekedett.592 Heide Wunder számítása szerint a 14.

század második felében a christburgi komtúrság német népessége 1421
család volt, ebből 1062 a lovagrend kulmi jogú falvaiban, 109 a városok
és magánföldesurak által alapított falvakban, 250 pedig a városokban
élt. A porosz falvakban élő parasztcsaládok csak feleannyian, 718-an
voltak. szinte ugyanennyi, 717 család alkotta a katonáskodó porosz sza-
badparasztok és birtokosok rétegét, így a komtúrságban 1350 és 1380
között 1421 német és 1435 porosz, azaz összesen 2856 család élt. átlago-
san 5 főt számolt egy családra, s ez alapján 14.280 főben állapította meg
a komtúrság lakosságának számát. Az itt élő lovagrendi tagokat, szolgá-
lókat, cselédeket is számolva mintegy 15.000 fővel számolhatunk. A népes-
ségen belül a poroszok számaránya némileg magasabb volt, mint a néme-
teké. A komtúrság népsűrűsége elérte a 12 fő/km2 értéket. A művelt föld-
területek 43,83 %-a a német jogú falvak, 18,39 %-a a porosz jobbágyfal-
vak, 32,42 %-a a katonáskodó szabadok, 3,64 %-a a városok, 1,72 %-a pedig
a lovagrendi majorságokhoz tartozott.593 A 14. század folyamán, különö-
sen annak második felétől, a német és porosz telepesek közötti válaszf-
alak is kezdtek leomlani. nemcsak azért, mert a Wildnis kolonizációja
során poroszok is tömegesen nyertek kulmi jogot, vagy a régi porosz fal-
vak közül is egyre több kapott német jogot, hanem azért is, mert meg-
szűnt az eddigi szigorú térbeli elkülönülésük. Az ermlandi püspökség
mintájára a 14. század második felében már a német lovagrend is enge-
délyezte, hogy a német telepes falvakba beköltözhessenek poroszok. ennek
eredményeként a 14. század utolsó évtizedében, végén, – ha nem is nagy
számban – de egyre több porosz költözött be a német falvakba, s szerzett
ott telepes paraszti telkeket (Hufékat). A christburgi komtúrság település-
történetét vizsgáló Arthur semrau szerint Freinwalde faluba például
1393-ban még csak egy bizonyos Warpune költözött családjával, 4 évvel
később, 1397-ben azonban már 8 porosz család is megtelepedett ott. Hans-
walde, jeskendorf, linkenau vagy Halbedorf falvakba csak 1–2 porosz
család költözött be az 1390-es évek folyamán.594
A német lovagrend birtokában lévő belső porosz területek benépesí-
tése az 1370-es, 1380-as évekre lényegében befejeződött, s ezt követően a
telepítő politika e belső kultúrterületeket kulmerland tartomány keleti
határától egészen a pregel-folyóig és az északkeleti határokig terjedő
nagy félkörívben szegélyező, a lovagrendi állam földterületének közel 50
%-át kitevő hatalmas, összefüggő erdővidékre irányult.595 A 14. század
végén, 1393-ban konrad von jungingen nagymester (1393–1407) még
egy kisvárost is alapított itt a keleti erdőkben, a mazúri-tóvidéken, sens-
burgot (mrągowo), rhein (ryn) térségében. 160 Hufe földet adott a tele-
pítéshez úgy, hogy 80 Hufét kaptak a leendő város poolgárai, a másik 80
Hufén pedig egy városi falut kellett alapítani. Ugyanebben az évben, szin-
tén rhein vidékén balga komtúrja eichmedien néven egy telepes falut
132
alapított. Angerburg (Węgorzewo) várának közelében, a mauer-tónál

(jerzy mamry) 1403-ban a lovagrendi marsall 32 Hufe 10 morgen nagy-
ságú birtokot adományozott thomas von der Wickeraunak, 1406-ban
pedig megalapította engelstein falut.596 A délkeleti és keleti Wildnisben
a 14/15. század fordulójáig lényegében a neidenburg (nidzica) – ortels-
burg (szczytno) – sensburg (mrągowo) – mazúri-tóvidék – nordenburg
(krülovó) vonaláig folyt tervszerű paraszti telepítés, ezen túl, ettől kele-
tebbre már nem. A litván határvidékhez közel a lovagrend gyakorlatilag
katonai szolgálati birtokokat adományozott.597
A 14. század második felében, különösen a század utolsó negyedé-
ben, a telepítésekben a korábbi időszakokhoz képest jóval nagyobb arány-
ban vettek részt lengyel parasztok, sőt lengyel származású lokátorok is,
elsősorban a délkeleti és keleti erdőkben, a mazúri-tóvidéken, valamint
kisebb számban a christburgi és elbingi komtúrság területén.598 A len-
gyel telepesek többsége mazóviából érkezett,599 s túlnyomó többségük
paraszt volt, mert a lengyelországból beköltöző lengyeleket nem mind-
egyik porosz városban látták szívesen. gilgenburg (dąbrówno) város
1399. évi rendelkezése szerint például ott a lengyelek nem kaphattak
polgárjogot.600 Hartmut boockmann véleménye szerint ez az oklevél újko-
ri hamisítvány, és a középkori poroszországban szó sem volt ilyen kor-
látozásokról. Ha megnézzüik a 15. századi porosz városok polgárainak
névjegyzékét, a névanyag egyértelműen azt mutatja, hogy a lovagrendi
állam városaiban viszonylag sok, polgárjoggal rendelkező lengyel élt.
Altstadt thornban például olyan nevekkel találkozunk, mint „Jan Preszky”,
„Woytack Pel”, „Jacob Masur”, „Jan Pyetczek”, „Stanislaff Gwregk”,
„Blask Zesulka”, „Michel Clucka”, „Voytack Peluszka”, „Stanislaw Sta-
chora”, „Margaretha Placzkofa”, „Anna Roszkynne”, „Polnische Lo-
rencz”.601 Altstadt braunsbergben 1391 és 1410 között a következő len-
gyel származású emberek kaptak polgárjogot: „Bernhart Polemenn”
(1391), „Niclos Polner” (1399), „Niclos Masow” (1410).602 mazóvia mel-
lett nagy-lengyelország és kujávia területéről, azaz a lovagrendi állam-
mal határos lengyel vidékekről szinte mindenhonnan volt poroszország
felé irányuló migráció.603 A poroszország és mazóvia közötti hatalmas
Wildnisben, soldau (dzialdowo), neidenburg (nidzica), passenheim
(pasym) és ortelsburg (szczytno) térségében például mazóviából érke-
zettek voltak az első telepesek, köztük igen sok kisnemes (szlachta) is.
többnyire kulmi jogon kaptak kisebb birtokokat, melyek alig voltak nagyob-
bak, mint egy telepes paraszti gazdaság. A mazúri-tóvidéken, a johan-
nisburg (pisz), lyck (ełk) és lötzen (giżycko) közötti térségbe betele-
pült mazóviai telepesek összlétszáma a 15. század elején 20.000–25.000
fő lehetett.604 A visztula-deltába, a Werderek vidékére is költöztek len-
gyelek, akik főleg halászattal foglalkoztak. A kleine Werder földjén pél-
dául 1400 táján a következő falvakban éltek lengyelek: a német parasz-
133
tok által lakott Altfeldében, mokyndorfban 2–2 család, rosengartenben

4 család, míg noczendorfban és a poroszok lakta kampenow, knypabe
és stall falvakban 1–1 család.605 Az ermlandi püspökség területére, aho-
gyan korábban, úgy a 14. század végén is, elsősorban méhészettel, vadá-
szattal foglalkozó lengyel bevándorlók érkeztek. „Micolus et Nicolaus …
poloni nostri alveatores” – olvasható egy 1397. május 5-én kelt püspöki
oklevélben, amely 9 Hufe földet adományozott az említett két lengyel
méhésznek.606 A lovagrendi államba betelepült lengyel parasztok jogál-
lása, társadalmi helyzete közelebb állt a porosz parasztokéhoz, mint a
német telepesekéhez. ezt egyértelműen jelezte az, hogy a porosz parasz-
tokhoz hasonlóan nekik is örökösödési illetéket kellett fizetniük. 1387-
ben például egy jan nevű lengyel paraszt 4 márka, egy másik, petin nevű
pedig 1397-ben 8 scot összegű illetékkel tartozott a német lovagrend-
nek.607
Ahogyan a 14. század első felében, úgy a század utolsó évtizedeiben
is előfordult, hogy litvániából néhány bojár vagy fegyveres poroszor-
szágba menekült, akiket azután a lovagrend kisebb szolgálati birtokon
telepített le. 1365-ben kęstutis kitván fejedelem egyik fia, butautas fegy-
veres kíséretével együtt a lovagrendi államba menekült otthoni ellensé-
gei elől.608 1372. szeptember 9-én kiállított oklevelében például Winrich
von kniprode nagymester azzal a feltétellel adományozott 4 Haken föl-
det a litván jutténak és Umbának, hogy ha a megadományozottaknak
később sikerül visszatérni litvániába s ott visszaszerezni korábbi birto-
kaikat, akkor a most adományozott 4 Haken föld visszaszáll a lovagrend-
re.609 kęstutis másik fia, vytautas, amikor alulmaradt az unokatestvéré-
vel, jogailával vívott hatalmi harcban, híveivel együtt két alkalommal is
(1382, 1390) a német lovagrendhez menekült.610 A litván határok men-
tén több mint egy évszázadra állandósult háborús helyzet következté-
ben hadifogolyként jelentős számú litván került be poroszországba. ezek
egy részét, főleg a rangosabbakat, váltságdíj fejében haza engedték,611
nagy részük azonban rabszolgasorba került, akiket adtak-vettek, s első-
sorban a majorságokban dolgoztatták őket. Hermann von Wartberge beszá-
molója szerint például az 1375. évi téli hadjárat alkalmával a német lovag-
rend 715 litván foglyot hurcolt magával poroszországba.612 Az 1382. évi
számadáskönyv szerint balga komtúrságban 4000 márka értékben vol-
tak litván rabszolgák („Item hat der kompthur Littowen gesaczt, das
koste 4000 m.”).613 Wigand von marburg krónikája arról számolt be, hogy
1394-ben a loavgrend egy litvánia elleni támadás során nagyon sok fér-
fit, nőt és gyermeket fűzött rabszíjra és hurcolt el poroszországba.614 johann
von posilge 2200-ra tette a számukat.615 A litván szolgák ára a piaci kíná-
let függvényében változott. egy-egy sikeres, sok foglyot ejtő hadjárat
után, amikor egyszerre sok rabot kínáltak eladásra, az árak lecsökken-
tek, amikor pedig a kínálat visszaesett, a szolgák ára megemelkedett.
134
1390-ben derby grófja egy litván férfit 2 (= 48 scot), két fiút (puer) pedig
1–1 márkáért (=24–24 scot) vett meg königsbergben.616 A Marienbur-
ger Treßlerbuch 1400. március 20-diki feljegyzése szerint 4 litván szol-
gát ½ márkáért (= 12 scot) adtak el.617 Az 1405. évi nyári hadjárat után
egy rabszolgát már ½ virdungért (= 3 scot) meg lehetett vásárolni („Item
½ firdung eyme Littow gegeben zu zerunge, den der marschalk gesaczt
hatte”).618 (Összehasonlításként: 1400 táján poroszországban egy csata-
ló 6, egy hátasló 4, egy igásló pedig 2 márkába (= 144, 96 és 48 scot) került.
egy tehénért 1 márkát kellett fizetni, egy disznóért pedig felet.)619 A lit-
vánok ellen folyamatosan hadat viselő német lovagrend elsősorban eladó-
ként jelent meg a rabszolgapiacon, amikor egy-egy katonai akciója után
áruba bocsátotta a foglyokat. de a litvánok is gyakran betörtek porosz-
országba, és ők is sok embert öltek meg vagy hurcoltak rabságba. 1376-
ban például kęstuit fejedelem egészen neidenburgig (nidzica) tört előre,
és 800 foglyot ejtett.620 1382-ben a samland tartományra törő litvánok
500 embert fűztek rabszíjra.621 1400-ban vytautas fejedelem jó szándéka
jeléül szabadon engedett egy brabanti nemest, aki a pogány litvánok elleni
keresztes hadjáratra érkezett a baltikumba, de végül ő maga esett fogság-
ba („eynen ritter von Brabant, der do gefangen was”).622 A litván fogság
és rabszolgaság szörnyűségeit tetézte, hogy a pogányok nem egyszer fog-
lyokat is áldoztak isteneik tiszteletére. A kortárs krónikák több olyan
esetet jegyeztek fel, amikor a litvánok keresztény rabokat áldoztak fel.623
Wigand von marburg arról tudósított, hogy még 1338-ban a königsbergi
komtúr, azaz a lovagrendi marsall vezette keresztény sereg tagjai is inkább
a harctéren akartak elesni, mintsem a pogányok fogságába kerülni.624
rabszolgákon kívül azonban önkéntes paraszti betelepülés révén is kerül-
tek a lovagrendi államba litvánok. A christburgi komtúrságban például
1402-ben 8 litván parasztcsalád telepedett le.625 egy 1407 táján kelt okle-
vél tanúsága szerint ekkoriban samogitiából litván telepesek érkeztek
poroszországba.626 litvániából többnyire szolga állapotú (šeimyniškiai),
vagy személyében függő helyzetű jobbágy (leitians) szökött át a kedve-
zőbb életfeltételeket és jogállást kínáló lovagrendi területekre.627 A porosz-
országba érkező litvánokat elsősorban az ország északkeleti részén tele-
pítették le, akiket később „porosz litvánoknak” is neveztek.628 A litváni-
ából a lovagrendi állam felé irányuló migrációs folyamat a 14/15. század
fordulóján kezdődött, de nagyobb lendületet majd csak a 15. század köze-
pétől vett, amikor a litván nagyfejedelemségben egyre súlyosabbá váltak
a paraszti terhek. míg a 15. század elején évi 40 nap robotkötelezettség
terhelte a litván parasztokat, addig a század végére ez évi 104 napra
emelkedett (heti 2 nap).629 Ahogyan az 1418. évi felkelés mutatta, a lit-
ván parasztok már a 15. század eleji terheket is súlyosnak érezték.630
néhány adat tanúsága szerint a 14/15. század fordulóján pár orosz
vagy inkább rutén család is élt a német lovagrend államában. minden
135
bizonnyal ők is a litván nagyfejedelem uralma alatt álló területekről köl-

töztek poroszországba. közülük az egyik a christburgi komtúrságban a
poroszok lakta vraw faluban élt a 14. század végén.631 Altstadt brauns-
bergben 1370 és 1401 között 4 olyan ember kapott polgárjogot, akik a
nevük alapján feltehetően ruténok vagy oroszok voltak („Hannico von
Russyn”, „Stephan de Russyn”, „Peter de Russen”, „Bernhart Russen”).632
Altstadt thorn polgárai között ugyancsak nyilvántartottak a 15. század
elején egy „Jacobus Russe” nevű ember.633 A feljegyzésekben „Jon Tschech”
név is olvasható, amiből arra következtethetünk, hogy a szóban forgó
személy vagy elődei feltehetően cseh földről származtak.634 A Marien-
burger Treßlerbuch 1402. augusztusi bejegyzése szerint a német lovag-
rend beister nevű majorjában pár tatár család is élt („die Tattern zum
Byster”), akiket a nagymester ottani látogatásakor némi pénzzel jutal-
mazott.635 A lovagrend más majorságaiban ugyancsak voltak tatárok.
preußisch eylauban (iławka) egy családot jegyeztek fel („eyme Tatern
mit syme wybe und 3 kindern”),636 az elbingi komtúrság területén fekvő
neuhof majorban több tatár is élt,637 akik közül az egyiket csak „rémisz-
tő tatárnak” hívták („Tater von Schoken”).638 A lovagrendi összeírások
pellen majorban is említettek egy tatárt.639 A forrásokból sajnos nem
derül ki, hogy az említett tatár családoknak mi volt a jogállása. elkép-
zelhető, hogy hadifogolyként kerültek poroszországba, így nagy valószí-
nűséggel rabszolgák lehettek. A 14. század végén ugyanis vytautas lit-
ván nagyfejedelem szövetségeseként a német lovagrend maga is hada-
kozott a tatárokkal. A nagymester és a nagyfejedelem sallinwerderben
kötött 1398. évi békeszerződése azon túl, hogy elhatárolta a német és a
litván érdekszférákat az északi, északkeleti orosz térségben, a porosz és
livóniai területek közé ékelődött, litvánok lakta samogitia tartományt a
lovagrendnek juttatta, cserébe pedig a nagymester vállalta, hogy kato-
nai erővel is támogatja vytautas keleti expanzív politikáját, a belső viszá-
lyoktól szabdalt s meggyengült Arany Horda elleni hódítását.640 1395
tavaszán timur lenk nagy győzelmet aratott az Arany Horda uralkodó-
ja, toktamis kán felett, és saját hívét, temür-kutlugot ültette a trónra.641
toktamis híveivel, fegyvereseivel, azok családjaival vytautas litván feje-
delemhez menekült, aki 1397 táján litvánia belsejében, troki környé-
kén telepítette le őket.642 1397-ben és 1398-ban a litvánok sikeres táma-
dásokat vezettek az Arany Horda ellen, 1399-ben pedig döntő hadjáratot
indítottak.643 ez utóbbi vállalkozásban, a sallinwerderi szerződésnek
megfelelően, már részt vettek a német lovagrend csapatai is. A hadjá-
rat a vorszka folyó mellett 1399. augusztus 12-én vívott vesztes ütközet
miatt súlyos vereséggel végződött,644 de ennek ellenére nem lehetetlen,
hogy a lovagrendi kontingensek ejtettek néhány tatár foglyot, akiket haza
vittek poroszországba. A vereség meggyengítette litvániában vytautas
helyzetét, aki azzal próbálta ezt kivédeni, hogy kiegyezett unokabátyjá-
136
val, jogaila lengyel királlyal, s szembefordult a német lovagrenddel.

1402-ben ismét hadiállapot állt be a porosz-litván határvidéken, és a
ragnit (nyeman) térségében felvonuló litván seregben szép számban
voltak olyan tatárok, akiket vytautas telepített le troki mellett.645 A lovag-
rendi majorokban említett tatárok akár ezekben a harcokban is fogság-
ba eshettek. persze az sem lehetetlen, hogy a poroszország és litvánia
közötti szövetség idején troki vidékéről néhány tatár család magától
költözött a lovagrendi államba, ahol keresztény hitre térve szabad ember-
ként a lovagok szolgálatába szegődtek, azok méneseire vigyáztak, és mun-
kájukért ellátást, valamint fizetést kaptak.646
A 14. század második felében a porosz püspökök és káptalanok követ-
ték a tartományúr, azaz a német lovagrend példáját, és továbbra is jelen-
tős szerepet vállaltak a telepítési politikában, amelybe egyre több porosz
származású lokátort vontak be. johannes ermlandi püspök 1352. már-
cius 15-én kelt oklevele például egy blyoth nevű porosz telepítési vállal-
kozóról ett említést.647 egy hónappal később az ermlandi káptalan 50
Hufe erdőt adományozott girhardo lokátornak, hogy ott kulmi joggal
egy falut alapítson.648 Ugyanezen év májusában a képtalan 70 Hufe föl-
det adott Andreas lokátornak, hogy betelepítse.649 1354 és 1357 között
az ermlandi káptalan 6 falut alapított,650 azaz átlagosan évente kettőt.
ermland püspöke 1357. szeptember 27-én a Wuselauke nevű erdőben 80
Hufe földet adott kulmi joggal johannes és rudolf lokátoroknak, hogy
ott egy falut alapítsanak.651 1358. május 14-én Heinrich Fleming 50 Hufét
kapott betelepítésre, klakendorf alapítására pedig 60 Hufe területet
jelölt ki a püspök.652 A püspöki birtokokon ugyanebben az évben alapí-
tották grieslieneu, sillemberg és rynow falvakat is.653 néha egészen nagy
földterületet különítettek el egy új falu alapítására. 1358. szeptember 8-
án például az ermlandi káptalan karyothen porosz lokátornak 130 Hufét
adott, hogy azt betelepítse.654 1359-ben az ermlandi püspök 100 Hufe
erdőterületen alapította meg groß köllen falut.655 Ahogyan ezek a pél-
dák is mutatják, a 14. század közepén a pestis nem okozott számottevő
demográfiai visszaesést poroszországban, mert a kolonizáció lendülete
nem torpant meg. ii. johann, ermlandi püspök 1362-ben 4, 1365-ben 1
falut alapított.656 egy évvel később 54 Hufét adományozott egy johann
von Heyde nevű német nemesnek, hogy arra német jogú falut telepít-
sen.657 1368–1369 folyamán a püspök további 3 német telepes falut (möns-
dorf, breitenfeld, Hohenfels) alapított.658 pelpin ciszteci kolostor apátja,
peter, 1371. június 29-én 46 Hufe földet adott egy simon nevű telepítési
vállalkozónak betelepítésre.659 iii. Heinrich ermlandi püspök 1374-ben
megalapította krausen, 1376-ban pedig seeburg (jeziorany) közelében
derz falut.660 1381 januárjában egy pezold nevű lokátornak 50 Hufe föl-
det adott új falu alapítására („pro fundata et instaurandc nova villa
nominande Schönow”).661 két évvel később johann münsterberg loká-
137
tor 60 Hufe földet kapott egy német jogú falu létesítésére.662 Ugyanebben
az évben az ermlandi káptalan csak 25 Hufét jelölt ki új falu alapítására,
a következő évben viszont már 70-et.663 Ugyanennyit kapott 1389-ben
nicolaus lengeman telepítési vállalkozó is a püspöktől, peter gydel és
fia pedig 1394-ben 60 Hufét, hogy kulmi jogú falut alapítson.664 1407-ben
az ermlandi káptalan 30 Hufét adott stephan dawgel lokátornak plan-
zig falu létrehozására.665 A telepes falvak mellett számos, katonai köte-
lezettségű szolgálati birtokot is adományoztak az egyházi területeken,
amelyekre szintén telepíteni kellett földművelő, paraszti népességet,
munkaerőt. 1352. április 13-án az ermlandi káptalan a porosz Clauko
Hoenborgnak hű szolgálatiért 40 Hufe birtokot adományozott kulmi jog-
gal, malomtartási és felsőfokú bíráskodási kiváltsággal. Clauko mind-
ezért köteles volt katonáskodni, ún. elismerési járadékot fizetni, és job-
bágyaival – szükség esetén – részt venni a várépítkezésekben.666 1357-
ben buten és Arbuten, porosz testvérek 5 Hufe 8 morgen birtokot kap-
tak az ermlandi káptalantól, porosz joggal. vérdíjukat 30 márkában álla-
pították meg, könnyűlovasként kellett katonáskodniuk, és kötelesek vol-
tak segédkezni a várépítésekben.667 Ugyanebben az évben johann, erm-
landi püspök a porosz glaudien, tulnegota és noseyns testvéreknek
pomesaniai joggal adott 4 Hufe birtokot, amit így mindkét nembéli utó-
daikra örökíthettek. Az ő vérdíjuk is 30 márkában lett megszabva, s ugyan-
úgy könnyűlovasként kellett hadba vonulniuk, illetve részt kellett venni-
ük a várépítkezésekben.668 A birtokadomány nagysága és a vérdíj mérté-
ke között nem mindig volt oksági, logikai összefüggés. 1357-ben például
jakob samlandi püspök a porosz Henniko de pomoykinnak 2 Hufe földet
adományozott, de vérdíját 60 márkában állapította meg.669 johann, erm-
landi püspök 1359. május 8-án 5 porosz testvérnek 10 Hufe földet ado-
mányozott (2 Hufe/fő) porosz jogon. A szokásos könnyűlovas katonai
szolgálat és várépítési kötelezettség mellett még 2 további könnyűlovast
is ki kellett állítaniuk. vérdíjuk 30 márka volt.670 bartholomaeus samlan-
di püspök kérésére a samlandi káptalan 1367. január 21-én a püspök
unokahúgának, katharinának, és férjének, perbandénak (azaz minden
jel szerint német–porosz vegyesházasságról volt szó), s leendő gyerme-
keiknek ½ Hufe és 8 Haken földet adományozott, amiért évente 1 font
viaszt és 1 kölni (vagy 5 kulmi/porosz) dénár elismerési járadékot kel-
lett fizetni. Ha a házasság gyermektelen maradna, a férj halála esetén a
birtok a feleségre száll. A feleség halála esetén, utód hiányában, azonnal
visszakerül a káptalanhoz.671 katonai kötelezettségről viszont egyálta-
lán nem szólt az oklevél, vélhetően ezért nem tarthatta meg a férj felesé-
ge halálát követően. Ugyanebben az évben a pomesaniai káptalan 10 Hufe
15 morgen birtokot adományozott kulmi joggal 2 porosz testvérnek a
szokásos elismerési járadék és katonai szolgálat fejében.672 Clawco, Her-
mann, Heinco és dyngon, akik szintén testvérek voltak, 1369-ben 32 Hufe
138
szolgálati birtokot kaptak johann ermlandi püspöktől (8 Hufe/fő).673

1380-ban a porosz Abestich 20 Hufe földet kapott az ermlandi püspök-
től.674 A püspökségek területén a katonáskodó poroszok mellett igyekez-
tek német nemeseket is letelepíteni. 1358. május 31-én az ermlandi püs-
pök 15 Hufe földet adományozott Heilsberg (lidzbark Warmiński) köze-
lében egy német nemesnek.675 Öt évvel később nicolaus Hohenberg 12
Hufe szolgálati birtokot kapott a déli erdővidéken.676 majdnem ugyanek-
kora, 11,5 Hufe birtokot adományozott az ermlandi káptalan egy bizo-
nyos lindemannak még 1358-ban.677 egy 1378. július 30-án kelt oklevél
tanúsága szerint az ermlandi püspökségben arra is volt példa, hogy egyi-
dejűleg s egy helyen alapítottak egy német jogú telepes falut és katonai
kötelezettségű, porosz jogú szolgálati birtokot. iii. Heinrich ermlandi
püspök ebben az oklevélben 40 Hufe földet jelölt ki betelepítésre, ebből
31 Hufe lett kulmi jogú, paraszti gazdaságok kialakítására szolgáló terü-
let (3 szabad Hufe illette a soltészt és 28 Hufe volt cenzusköteles), 9 Hufe
pedig 3 porosz szabad birtoka lett.678 A lovagrendi területeken, vagy a
többi, inkorporált porosz püspökségben ilyen jellegű telepítésre egyálta-
lán nem volt példa. Az ermlandi püspökség 14. századi biztonságos és
konszolidált helyzetét mutatta, hogy 1386-ban Heinrich püspök egy kulmi
jogú katonai kötelezettségű, 6 Hufe nagyságú birtokot cenzusköteles,
kulmi jogú paraszti birtokká minősített át.679 Hasonlóképpen járt el 1405-
ben is, amikor a katonai kötelezettségű porosz loreko és niclos 3–3 Hufe,
addig cenzusmentes földjét cenzusköteles, kulmi jogú paraszti birtokká
minősítette, ami után a német telepes parasztok kötelezettségének meg-
felelően kellett adózni, s már nem tartott igényt katonai szolgálatuk-
ra.680 A paraszti és katonai szolgálati birtokokon túl az ermlandi püs-
pökségben városi alapítás is történt. 1378-ban a káptalan Allenstein
(olsztyn) város mellett egy újvárost (neustadt) alapított, amelyhez 30,5
telket biztosított, továbbá 4,5 Hufe szántót és 60 Hufe erdőt, ily módon
az újváros lakói erdőirtásra kényszerültek, ha további szántóföldeket
akartak maguknak.681
A német lovagrend és a porosz püspökségek nagyarányú kolonizáci-
ós tevékenysége mellett eltörpült a városok és a magánföldesurak tele-
pítő gyakorlata. tolkemit (tolkmicko) város magisztrátusa például 1351-
ben egy városi falut alapított neudorf néven, ami 1376-ban külön kivált-
ságlevelet is kapott.682 elbing város tanácsa 1361 végén alapította meg
lupushorst falut.683 egy 1378. június 26-án kelt oklevél szerint elbing
városának ekkor a groß Werder területén már 4 faluja volt („Furste-
now, Cleyne mawsdorff, Grosse mawsdorff vnd Lupuszhorst”).684 1389-
ben seeburg (jeziorany) város tanácsa 40 Hufét különített el a városi
földekből egy burgerwald nevű városi falu alapítására („in campo See-
burgensis Ciuitatis ad villam ibidemque locandam, quae nominari
debet Burgerwalt”).685 Ugyanebben az évben egy telepítési vállalkozó
139
egyidejűleg megalapította gerdauen (szelesznodorosznyij) városát és a

hozzá tartozó neuendorf falut („… Girdawen die stat mit dem Nuwen-
dorff”).686 1351-ben egy joduthe nevű porosz földbirtokos azzal bízta
meg Heinrich kesseler lokátort, hogy a birtokán megalapítsa kraplau
falut.687 elvétve egy-egy oklevélben arról is olvashatunk, hogy földesúri
majorságot számoltak fel, s helyén falut hoztak létre. Az ilyen feljegyzé-
sek általában magánföldesúri kolonizációs tevékenységről szóltak, de
előfordult az egyházi birtokokon is. 1371-ben a porosz reynicko stryprok
birtokából 17,5 Hufe földet adott schofsberg falu alapítására.688 1386-
ban az ermlandi püspök egy addigi püspöki major földjeit, 26 Hufét, áten-
gedte egy elias nevű lokátornak, hogy oda új falut telepítsen.689
A déli és délkeleti Wildnisbe irányuló 14. századi kolonizáció során
tett katonai kötelezettségű, nagyobb földterületű birtokadományozás
szükségszerű következménye volt annak a lovagrendi politikának, mely
megpróbálta minél gyorsabban ellenőrzése alá vonni, a fennhatósága
alá tartozó területekhez kapcsolni az addigi gyéren lakott, vagy éppen
lakatlan, vad határvidéket, s igyekezett azokat benépesíteni és igazgatá-
si szempontból kormányozhatóvá tenni. egyúttal arra is törekedett, hogy
ez a térség katonai szempontból védhetőbb legyen, ezért jelentős szám-
ban adományozott katonai szolgálathoz kötött birtokokat, hogy legyen
elegendő fegyverese a határ mentén.690 A 14. század utolsó harmadától
azonban a német lovagrend egyre gyakrabban vásárolt is földbirtoko-
kat. ezeket részben saját maga művelte meg, azaz majorságokat alakí-
tott ki, nagyobb hányadban azonban paraszti használatba adta. 1370-
ben például pommerellen tartományban 10.265 márkáért megvásárolta
a johannitáktól schöneck (skarszewy) városát és a hozzá tartozó földe-
ket.691 1384. augusztus 11-én plock püspökétől megvásárolta 800 márká-
ért a kulmerland tartományban fekvő bärwalde falut.692 A déli erdővi-
déken, sassen tartományban is johann von schönfeld osterodei kom-
túrral megváltozott a lovagrend eddigi telepítési politikája. A komtúr –
a rend felső vezetésének utasítására – 1397-től szisztematikus földfelvá-
sárlásokkal igyekezett a korábban itt létrejött nagy földbirtokokat felda-
rabolni. egy thomas von rakowitz nevű birtokostól 1500 márkáért meg-
vette Arnau falut és morlyn majort.693 Felvásárolta leip, thyrau, theu-
ernitz, röschken, marienfelde, marwalde, dzinrziau, Faulen, schönkau,
lobdau, storpen, pirlauken, koschlau, tylken, klenzkau, brosenaw,
groß schläfken majorokat, birtokcserék révén megszerezte Frödau, rausch-
ken, Heselicht, ostrowitt, kahlborn, berghing és schönwaldchen birto-
kokat, amelyekre azután a lovagrend telepített cenzusfizető falvakat.694
A német lovagrend 14. század végi földfelvásárlási politikájának az oka
feltehetően az lehetett, hogy a lengyelországgal határos területeken ne
legyenek magánkézben olyan nagy birtokok, amelyek kevésbé illeszthe-
tők be állandó őrhelyekre, határvárakra épülő határvédelmi rendszer-
140
be. Azt követően ugyanis, hogy jogaila litván nagyfejedelem katolikus

hitre térve feleségül vette jadwiga lengyel királynőt, s ezzel megszerezte
a lengyel koronát (1386. február 15. és 18.), lengyelország állandó fenye-
getésként, külpolitikai veszélyként jelent meg a lovagrendi vezetés sze-
mében. 1386 után a német lovagrend külpolitikájának fő törekvése arra
irányult, hogy valamilyen módon elérje a lengyel-litván perszonálunió
felbomlását.695 ennek érdekében mindig kész volt az unokatestvérével
szemben saját hatalmát megteremteni akaró vytautasszal szövetkezni,
emiatt állandó feszültség jellemezte a porosz-lengyel viszonyt. Az 1380-
as évek végén, ’90-es évek elején egy lengyel-ellenes szövetség kezdett
körvonalazódni a német lovagrend, luxemburgi zsigmond magyar király
és Władisław, a sziléziai oppeln hercege között, aki korábban i. lajos
magyar-lengyel király helytartójaként lengyelországot kormányozta, s
szolgálatai jutalmául adományként megkapta dobrin és kujávia tarto-
mányokat. jogaila azonban megkérdőjelezte ezen adományok jogszerű-
ségét, és 1391 őszén csapatokat vezényelt e tartományokba. szövetsége-
se védelmében a német lovagrend is csapatokat vonultatott fel, az oppel-
ni herceg pedig 1392. július 28-án 50.000 magyar aranyforintért elzálo-
gosította a dobrini területeket a nagymesternek.696 dobrin földje első-
sorban stratégiai szempontból volt fontos a lovagok számára. poroszor-
szág legrégebbi és egyik legjelentősebb városának, a határmenti thorn-
nak (toruń) a biztonsága és gazdasági érdekei egyaránt indokolták egy
szélesebb katonai-biztonsági zóna kialakítását.697 A lovagrend és len-
gyelország között a 14. század utolsó évtizedében fennálló feszült viszonyt
mutatja, hogy 1392-ben még lengyelország felosztásának terve is felme-
rült. A német lovagrend feljegyzései szerint a luxemburg-testvérek (ven-
cel és zsigmond), unokatestvéreik, johan görlitzi herceg és prokop morva
őrgróf, továbbá a hozzájuk csatlakozó i. vilmos meißeni őrgróf és iii.
Albert osztrák herceg abban állapodott meg, hogy a kalisztól északra
eső lengyel területek mazóviával együtt a német lovagrendhez kerül-
nek, az attól délre fekvő területek magyarországhoz, ami pedig a Warthe
(Warta)-folyótól nyugatra esik, az a német-római birodalomhoz fog tar-
tozni.698 de az sem lehetetlen, hogy a 14. század végi birtokfelvásárlások
mögött a magánföldesúri telepítések volumenével szembeni lovagrendi
elégedetlenség állt, s az a törekvés, hogy e földeken is a maga kezébe
vegye a kolonizáció ügyét. persze világi nagybirtokok belpolitikai szem-
pontból sem voltak kívánatosak a lovagrendi vezetés számára, ezért a
háborúval fenyegető porosz-lengyel viszony ellenére is sok pénzt fordí-
tott a birtokviszonyok átalakítására. 1397 és 1407 között például johann
von schönfeld, osterodei komtúr 14.200 márkát költött birtokvásárlás-
ra.699 Hasonló fejlemények más komtúrságokban is történtek, ezért a
legvalószínűbb magyarázat inkább az lehet, hogy a lovagrend földterüle-
tei és bevételei gyarapítása érdekében kezdett tervszerű birtokfelvásár-
141
lási politikába a 14/15. század fordulója táján.700 Ahogyan az osterodei

komtúrságban, úgy a többi helyen is – a nagymester utasítására és gyak-
ran a központi kincstár támogatásával – a helyi tisztségviselők intézték
az ingatlanügyleteket. A lovagrend danzigi rendházának inventáriuma
szerint az 1396. május 1-i átadási leltárban 1170 márka 2 scot összeg
szerepelt, amit a komtúr birtokvásárlásra fordított („usgegeben vor guter,
die wir gekouft haben”).701 1399-ben pommerellen nyugati részén bütow
(bytów) provisora (Pfleger) 380 márkáért megvette damerkow és bours-
low majorokat, az ehhez szükséges pénzt pedig a marienburgi főkincs-
tárnok (Treßler) folyósította.702 szintén pommerellen tartományban
1400-ban a treßler 105 márkát adott dirschau (tczew) várnagyának
(Vogt) a rokitkeni birtok megvételére.703 Christburg (dzierzgoń) komtúr-
ja 1404-ben 350 márkáért vásárolta meg a smausgeyn birtokot, hogy
oda porosz parasztokat telepítsen.704 magánbirtokai gyarapítása mellett
(melyek rövidtávon még nem tudtak számottevő jövedelmet biztosítani)
a lovagrend gyors bevételi forrásokra is igyekezett szert tenni, ezért a
14/15. század fordulóján számos malmot is megvásárolt. dirschau vár-
nagya 1400-ban 111 márkát kapott a treßlertől a hirsegrymi malom meg-
vételére.705 Ugyanebben az évben egy másik malomért 272 márka 5 scot
6 dénár összeget fizetett a rend.706 1401 és 1404 között a lovagok össze-
sen 2646 márka 12 scot 1 schilling összeget fordítottak poroszország-
ban, és 2911 márka 17,5 scot 3 dénárt707 a brandenburgtól 1402-ben 63.200
magyar aranyforintért zálogba vett, az odera jobb partján fekvő neu-
mark tartományban708 malmok megvásárlására.
A német lovagrend földbirtokok és malmok megvásárlására vagy
zálogba vételére fordított kiadásai (márkában):709
1382–1396 1397–1409
pommerellen 1350 1341
kulmerland 2106 650
a tényleges porosz területek 200 15.936
neumark 10 7704
dobrin 359 0
Összesen 3666 25.990
éves átlag 244 1999
A 14. századi nagyarányú és tervszerű telepítés azonban nem terjedt

ki minden porosz területre. samland tartományban ez csak elenyésző
mértékű volt, mert ez a föld a kezdetektől viszonylag sűrűn lakott porosz
vidéknek számított, emiatt itt kevés kívülről jött telepes telepedett le. A
többi porosz térségben viszont, sőt még pommerellen tartományban is
számos új, cenzusfizető telepes falu jött létre. A 14/15. század forduló-
ján a lovagrendi államban már 1400 telepes falu és 93 város volt. több-
142
ségük a német lovagrend birtokában állt, s legnagyobb arányban a visz-

tula vidékén és a tengerparton jöttek létre.710 Összehasonlításképpen:
ebben az időben (1400 körül) a lengyel király 2000, a gnesnói érsek 300,
a krakkói püspök pedig 235 faluval rendelkezett.711 A kolonizációnak (és
a természetes szaporulatnak) köszönhetően 1400 táján poroszország
összlakossága közel félmillió, körülbelül 480.000 fő volt. mindez úgy,
hogy a 14. század második felétől szinte évtizedenként jelentkező pestis-
járványok érezhető demográfiai veszteségeket okoztak. Az 1398. évi pes-
tist 1405-ben követte az újabb. johann von posilge beszámolója szerint
ugyan nem pusztított egész poroszországban, de ahol igen, ott elsősor-
ban gyermekáldozatokat követelt.712 A járvány tartósnak bizonyult, és a
következő évben már az egész országra kiterjedt.713 osterode komtúrja
arról tájékoztatta a nagymestert, hogy deutsch-eylau (iława) városá-
nak annyira megritkult a lakossága, hogy a rend onnan nem számíthat
cenzusbevételre.714 A 14. század második felében tehát bizonyos idősza-
kokban a pestis visszavetette a demográfiai növekedést, összességében
azonban a betelepítések és a természetes népességnövekedés következ-
tében a 15. század elején a német lovagrend állama népességszám és
településsűrűség szempontjából egyaránt fejlődése csúcsán állt. Összla-
kosságának száma a korabeli német választófejedelemség, brandenburg
lakosságszámának felelt meg.715 mivel a 14. század második felében vala-
melyest kevesebb telepes érkezett poroszországba kívülről, mint koráb-
ban, a belső kolonizációt a természetes szaporulat alapopzta meg. Ha
megvizsgáljuk az okleveleket, különösen a lovagrendhez hű, lojális poro-
szoknak tett adományleveleket, szembetűnő, hogy fiútestvérek általá-
ban közösen kaptak birtokokat s kiváltságokat. leggyakrabban 2 test-
vér szerepel az oklevelekben,716 de a 3, 4, 5, sőt 6 fiútestvért említő for-
rás sem ritka.717 mellettük természetesen lánytestvéreket is joggal felté-
telezhetünk. egy 1349-ből származó adománylevél két fiútestvér, marsi-
an és bartusch mellett ezek sógoráról is szólt, családjukban tehát legke-
vesebb három, felnőtt kort megélt utóddal számolhatunk.718 Az ún. „nagyobb
szabadok” körébe tartozó pröck-családban a 14. század végén, 1394-ben,
amikor az örökösök megosztották a birtokot, 4 fiútestvér volt, s közülük
a legidősebbnek ekkorra már szintén 4 fia született. A családban lány-
gyermekek is voltak (ők a porosz jog szerint nem örököltek), így számu-
kat sajnos nem tudjuk.719 tolkinnak, lindenau és breitlinde birtokosá-
nak 2 fia és 1 lánya volt.720 A 15. század elején a bartensteini tolk-csa-
ládhoz 4 fiúgyermek tartozott.721 A források alapján úgy becsülhetjük,
hogy a 14. századi poroszországban egy család átlagosan 5–6 főből állt
(szülők és 3–4 gyermek), de ennél akár népesebbek (8–10 fő) is lehettek,
ahogyan ezt a lovagrendi állammal szomszédos, ugyanolyan éghajlati és
természetföldrajzi adottságokkal rendelkező litvánia példázza. gedim-
inas nagyfejedelemnek például 14, a felnőttkort is megélt gyermeke volt.
143
Fiának, Algirdasnak első házasságából 8, a másodikból 12, a felnőttkort

megélt gyermeke született. másik fiának, kęstutisnak 4 fia és 3 lánya
volt.722 A 15. század elején a lovagrendi állam népességének 40 %-a (= kb.
200.000 fő) német, 30 %-a szláv (= kb. 140.000 fő), és 30 %-a porosz (= kb.
140.000 fő) etnikumhoz tartozott. A porosz népesség tehát közel egy
évszázad alatt tudta regenerálni, kiheverni a 13. századi háborúk okozta
mortalitás és migráció következményeit, az akkor bekövetkezett demográ-
fiai visszaesést.723 A középkori poroszország mintegy 58.000 km2 terüle-
tet foglalt magába, átlagos népsűrűsége a 15. század elején – kerekítve –
8 fő/km2 volt. ez alacsonyabb értéket jelentett, mint a szomszédos len-
gyelországban, ahol már a 14. század közepén 9,6 (kerekítve 10) fő/km2,
a 15. század elején pedig már 14 fő/km2 értékkel számolhatunk.724 Az
alacsony népsűrűség mellett poroszországban nagyon egyenőtlenül is
oszlott meg a lakosság. A meghódított, kb. 38.500 km2 kiterjedésű, egy-
kori porosz törzsi területeken közel 270.000, a konrád, mazóviai herceg-
től kapott kulmerland tartományban (kb. 4650 km2) mintegy 80.000, az
1309-ben megszerzett pommerellen földjén (14.850 km2) pedig hozzáve-
tőlegesen 130.000 ember élt. A kis területű kulmerland volt tehát a leg-
nagyobb népsűrűségű terület (= 17 fő/km2), ami lengyelországgal vagy
sziléziával összehasonlítva is magasnak számított, majd pommerellen
következett 8,8, kerekítve 9 fő/km2, végül a porosz területek 7 fő/km2
népsűrűségi mutatóval. Az összlakosság 23 %-a, azaz közel negyede (kb.
110.000 ember) a kolonizáció során alapított 93 városban élt. A 15. szá-
zad elején így poroszország urbanizációs szintje sokkal magasabb volt,
mint a balti-tenger térségében fekvő bármelyik más országé, paraszti
népességének aránya pedig alacsonyabb.725 Abban az esetben azonban,
ha a megművelt földterület arányát vetjük össze, a lovagrendi állam muta-
tói nagyon imponálóak: míg a lengyel király kb. 80.000 Hufe művelt föld
ura volt, a német lovagrend kb. 50.000 Hufe mezőgazdaságilag haszno-
sított területet birtokolt. lengyelország területe ekkoriban 210.000 km2-
t tett ki, poroszország pedig némileg több mint ennek a negyede.726 A
betelepítés és a művelt földterületek kiterjedésének mértékét mutatja az
is, hogy a 15. század elején poroszországban 450 malom működött.727
144
A 15. százAd háborúi

és A demográfiAi visszAesés
A LovAgreNd és A LeNgyeL-LitváN áLLAm közötti

„NAgy háború” és következméNyei
A német lovagrend állama népesség és településsűrűség szempont-

jából egyaránt a 15. század elején élte virágkorát. A lengyel-litván állam-
mal vívott 1409–1411 közötti háború1 után – amit még számos fegyveres
konfliktus követett – jelentős gazdasági és demográfiai visszaesés követ-
kezett be.2 már az 1409–1411. évi háborúban számos település pusztult
el, és komoly károk keletkeztek a hadseregek mozgása által legjobban
érintett déli határvidékeken, valamint a kulmerlandi és visztula-vidéki
térségekben, amelyek a lovagrendi állam legfejlettebb, legnagyobb nép-
sűrűségű, leginkább városiasodott területei voltak. Amikor a lengyel
király serege 1410. július 13-án elfoglalta a határmenti gilgenburg (dąb-
równo) városát, teljes lakosságát lemészárolta („…der konig von Polan
… czoch kegen Ilginburg und gewan dy stad obirhaupt, und vorbran-
te sy; und slugin tot jung und alt, und begingen so grosin mort mit
den heyden.”).3 A tannenbergi (grünwaldi) csata (1410. július 15.) a német
lovagrend súlyos vereségével ért véget. Az ütközetben elesett a nagy-
mester, a főispotályos kivételével a lovagrend összes főbb tisztségviselő-
je, a komtúrok fele, igen sok lovag, világi porosz birtokos, hadba vonult
városi polgár és fizetett zsoldos. A lovagrend tagjainak mintegy harma-
da vesztette életét grünwaldnál.4 A lovagrendi sereg maradéka marien-
burg felé menekült. Heinrich von plauen, schwetzi (Świecie) komtúr, aki
úton volt az erősítéssel a fősereg felé, a menekülőktől értesült az ütkö-
zetről és annak kimeneteléről. Azonnal visszafordította csapatait, és
erőltetett menetben a nagymesteri székhely megvédelmezésére sietett.
A lengyel-litván sereg is marienburg felé indult, és az útjába eső, vala-
mint a visztula-vidéki városokat, várakat sorra elfoglalta. Amelyik város
nem hódolt be önként, azt könyörtelenül feldúlta, mint például ostero-
dét (olsztyn).5 löbau (lubawa), neidenburg (nidzica), ortelsburg (szczytno),
preußisch mark (przezmark), elbing (elbląg), kulm (Chełmno), grau-
denz (gmidziadz), strasburg (brodnica), danzig vagy thorn (toruń)
sorra meghódolt a lengyel király előtt.6 marienburg várát viszont, amit
3000, részben grünwaldtól elmenekült, részben pedig a Heinrich von
147
plauen által pommerellenből a fősereg erősítésére indult fegyveres védett,

a lengyel-litván sereg két hónapi ostrommal sem tudta bevenni. Az elhú-
zódó várvívás egyre súlyosabb ellátási gondok elé állította jagiello (joga-
ila) királyt és vytautas nagyfejedelmet. Az éhező katonák feldúlták, kifosz-
tották az egész Alsó-visztula térségét, és sok embert meg is öltek.7 Az
ellátási nehézségek, a nyomasztó pénzhiány, azok a hírek, mely szerint
a lovagrend megbízottai német- és Csehországban újabb zsoldosokat
toboroznak, illetve a lovagrend livóniai csapatai litvániára akarnak
támadni, valamint az a tény, hogy a déli határoknál megkezdődött zsig-
mond magyar király csapatainak felvonulása lengyelország ellen, együt-
tesen arra késztették jagiellót, hogy beszüntesse az ostromot, és kivo-
nuljon poroszországból. A meghódolt vagy elfoglalt várakban, városok-
ban kisebb helyőrségeket hagyott, de ahogy a lengyel-litván had vissza-
vonult, a német lovagrend új zsoldos csapatokkal megerősítve, vissza-
foglalta várainak, s városainak többségét. neumark várnagya, michael
küchmeister, pommerellen tartományban visszaszerezte a lengyelek
által elfoglalt konitz (Chojnice) és tuchel (tuchola) városokat. 1410.
október elején balga komtúrjának vezetésével erős lovagrendi sereg vonult
fel a visztula-vidéken, majd kulmerland földjére lépett. stuhm (sztum),
strasburg (brodnica), rehden (radzyń), és thorn (toruń) kivételével
az egész tartomány újra a lovagok fennhatósága alá került.8 A még len-
gyel kézen maradt várak helyőrségei rablással, prédálással próbáltak
úrrá lenni ellátási nehézségeiken, és számos települést feldúltak, felper-
zseltek. johann von posilge beszámolója szerint egész kulmerland tar-
tományban, de különösen birgelau (zamek bierzgłowski) és kulmsee (Chełm-
ża) környékén a lengyelek nagyon sok falut pusztítottak el („vorbrantin
vil dorffer im lande czum Colmen”, „vorbrantin umb Birgelow und
Colmense vaste dorffer”).9 1410 decemberében a porosz-lengyel határ-
nál fekvő gollub (golub-dobrzyń) komtúrja azt panaszolta a november
9-én nagymesterré választott Heinrich von plauennek,10 hogy a stras-
burgot (brodnica) megszállva tartó lengyel fegyveresek feldúlták gollub
térségét, s 115 lovat, 211 szarvasmarhát, valamint 388 juhot raboltak el.
egy részüket ugyan sikerült visszaszerezni, de végül így is elhajtottak 38
lovat, ugyanannyi marhát és 88 juhot. A kár értéke 130 márkát tett ki.11
de gyakran a lovagrend szolgálatában álló zsoldosok sem voltak jobbak:
nem mindig engedelmeskedtek a parancsoknak, és nem egyszer ők is
fosztogattak. 1410 novemberében gollub komtúrja azt kérte a nagymes-
tertől, hogy a parancsoknak nem engedelmeskedő sziléziai zsoldosokat
vezényelje el várából.12 schönsee (kowalewo pomorskie) komtúrja 1411. janu-
ár 19-én írt levelében ugyanígy panaszkodott az ottani zsoldosokra.13
grünwaldnál a lengyel-litván had ugyan győzelmet aratott a német
lovagrend felett, de marienburgot már nem tudta elfoglalni, 1410 végére
pedig a porosz területek – néhány vártól és várostól eltekintve – újra a
nagymester ellenőrzése alá kerültek. A lovagrend ismét nagy létszámú
148
zsoldos sereget állított fel: 1410. december közepére mintegy 8000 cseh
és német zsoldos állt a nagymester szolgálatában.14 jagiellónak viszont
nem volt elég pénze egy elhúzódó háború finanszírozására, és vytautas
litván nagyfejedelem is a harcok beszüntetését szorgalmazta, mert nem
állt érdekében, hogy a lovagrend legyőzésével túlzottan megerősödjön a
lengyel király helyzete.15 ráadásul az Aranyhorda anarchikus belső viszo-
nyai ismét jó lehetőséget kínáltak a nagyfejedelemnek, hogy aktívabb
déli politikát folytasson, így figyelme poroszország helyett a tatár bel-
harcokra irányult.16 ilyen politikai helyzetben a lengyel király tárgyalá-
sokra kényszerült a lovagrenddel, s mivel a nagy zsoldos hadsereg fegy-
verben tartása a porosz kincstárat is alaposan megterhelte, a nagymes-
ter szintén hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni. Az 1411. február 1-én
megkötött thorni békét17 követően jagiello kivonta a néhány porosz vár-
ban vagy városban maradt lengyel helyőrségi csapatokat, akik nagy dúlás
és fosztogatás közepette vonultak ki. strasburg (brodnica) városában
például még a templomot is kirabolták.18 A lovagrend részletes össze-
írást készíttetett a lengyelek okozta károkról. A marienburgi (malbork)
komtúrság éves bevételei például 1398 és 1410 között általában 8100–
8700 márka között voltak, 1411-ben azonban alig haladták meg a 2000
márkát, azaz a háború pusztításai 75 %-os bevételcsökkenést okoztak.19
Az osterodei (olsztyn) komtúrság területén összesen 34.834 márka volt
a háború okozta kárérték. Az anyagi javak mellett a lakosság pusztulása
vagy elmenekülése is jelentős mértéket öltött. 1414-ben, három évvel a
háború befejezése után, az osterodei komtúrságban például a cenzusfi-
zető falvak együttesen 690 Hufét kitevő földjéből 329 Hufe, azaz közel a
fele, puszta, elhagyatott, gazdátlan volt.20 A strasburgi (brodnica) terü-
leten 40.000, a gollubi (golub-dobrzyń) körzetben pedig 20.000 márkát
tett ki a háború okozta kár. strasburgnál 1139 Huféból 666, gollub vidé-
kén pedig 445 Huféból 127 volt gazdátlan, elhagyatott.21 A christburgi
(dzierzgón) komtúrságban 35 német jogú falut teljesen felperzseltek a
lengyel-litván csapatok, 31 templomból 11-et elpusztítottak, a többit pedig
kirabolták.22 A bevételek, anyagi források drasztikus visszaesésének
képét mutatták a lovagrend kereskedelmi számadáskönyvei is. 1406-ban
a marienburgi fősáfár (Großschäffer, magnus procurator) 46.000 márka
pénztőkével és árukészlettel rendelkezett, 1417-ben azonban már csak
alig 1600 márkányi értékkel, míg a háború pusztításától megmenekült
königsbergben a lovagrend ottani fősáfára 32.000 márka értékű kész-
pénzzel és áruállománnyal gazdálkodhatott.23 A településszerkezet pusz-
tulása és a demográfiai visszaesés mellett a jószágállományban bekövet-
kezett veszteségek szintén hozzájárultak a lovagrendi állam gazdasági
nehézségeinek tartóssá válásához. mohrungen (morąg) város (elbingi
komtúrság) tanácsa 1425-ben azt írta a nagymesternek, hogy az 1410.
évi harcok során bekövetkezett hatalmas lóveszteség volt az egyik fon-
tos oka poroszország 15. században bekövetkezett hanyatlásának.24 A
149
mewei (gniew) komtúrságban (pommerellen tartományban, a visztula

mellett) 1407-ben 505 ló volt, 1416-ban azonban már csak 323. Az engels-
burgi (pokrzywno) komtúrságban (kulmerland tartomány) fekvő sens-
kow lovagrendi majorban a háború előtt, 1410 márciusában még 180 kan-
cát tartottak, 1414-ben azonban csak 43 volt. A samlandi komtúrság méne-
se 1407-ben 59 tenyészménből és 407 kancából, 1414-ben viszont már
csak 17 ménből és 210 kancából állt. de számos más ménesnél is hason-
ló volt a helyzet.25 A lóállomány ilyen nagyméretű visszaesése a lovag-
rendi állam katonai képességeire is negatív hatással volt, így érthető,
hogy 1410 után mért szorultak a lovagok a korábbiakhoz képest jóval
nagyobb arányban zsoldosokra.26 Az 1409–1411. évi háború pusztításai
következtében tehát lecsökkent a művelt területek nagysága, az állatál-
lomány mértéke, számos helyen nagyarányú népességpusztulás követ-
kezett be, megtorpant a kolonizáció üteme, melyek együtt a paraszti mun-
kaerő és a bérmunka terén egyaránt válságos helyzetet teremtettek. ezek
a változások pedig kedvezőtlenül hatottak vissza a parasztság helyzetére.27
A német lovagrend és a lengyel-litván állam közötti háborút lezáró
thorni béke (1411. február 1.) már aláírásától magában hordozta egy
újabb háború lehetőségét. sem a pommerellenre, sem pedig a neumark-
ra vonatkozó lengyel területi igények nem teljesültek, és a megállapodás
értelmében a poroszország és livónia között fekvő litván samogitia tar-
tomány is csak vytautas és jagiello élete végéig kerül vissza litvániá-
hoz, azt követően újra a lovagrend fennhatósága alá kell majd tartoznia.
egyéb területi veszteségek nem érték a lovagrendet, a porosz határok
továbbra is változatlanok maradtak. Ugyanakkor a thorn és krakkó közöt-
ti, több évtizedes múltra visszanyúló gazdasági ellentét, kereskedelmi
viszály sem zárult le. Az egykor, 1343-ban megkötött kaliszi béke kedve-
ző feltételeket teremtett a lengyel, sziléziai, halicsi és magyar területek
felé irányuló porosz kereskedelmi forgalom számára.28 Ugyanakkor a
lengyel király a megélénkülő kereskedelemben igyekezett kedvező hely-
zetbe hozni krakkó városát, s már 1358-ban arra kötelezte a kereskedő-
eket, hogy áruikkal krakkón keresztül menjenek.29 ennek ellensúlyozá-
sára Winrich von kniprode nagymester 1365-ben árumegállító joggal
ruházta fel thorn városát.30 1372-ben i. lajos, magyarország és lengyel-
ország királya is árumegállító jogot adott krakkónak, és úgy rendelke-
zett, hogy a poroszországi, de különösen a thorni kereskedők nem mehet-
nek áruikkal krakkón túl (azaz magyarországra vagy az orosz területek-
re).31 1380-ban megtiltotta, hogy a porosz Hanza-városok krakkó megke-
rülésével a visztulán, a dunajecen vagy szárazföldi utakon magyaror-
szágról származó rezet és vasat szállítsanak.32 A lengyel intézkedések
érzékenyen érintették thorn kereskedelmét, mely a kaliszi békekötés
óta egyre nagyobb mértékben fordult a magyar, sziléziai, halicsi és len-
gyel termékek felé, s a 14. század folyamán különösen a magyar réz for-
galmazásáért egyre erőteljesebb küzdelmet folytatott a krakkói kalmá-
150
rokkal.33 1390-ben jagiello lengyel király vámkedvezményt adott azok-

nak a Hanza-kereskedőknek, akik nem a visztulán, hanem az oderán
vagy szárazföldi úton, azaz thorn kikerülésével érkeznek krakkóba.34 A
porosz városok 1394. évi thorni gyűlésükön már az akadozó magyaror-
szági rézszállításokról tárgyaltak.35 A 14. század végére a magyarországi
réz európai, döntően flandriai piacokra történő szállításának legfőbb
szervezői és haszonélvezői immár nem a thorni, hanem a krakkói keres-
kedők lettek.36 A 15. század eleji Hanza forrásokban már krakkót nevez-
ték Kupferhaus-nak, azaz a rézpiac központjának.37 thorn kereskedelmi
pozícióinak romlása a német lovagrendet is érintette, mert a lovagok
jelentős összegeket folyósítottak a thorni kalmároknak üzleti vállalkozá-
saik finanszírozására, akiknek közel 10 %-a a kárpátokig terjedő távol-
sági kereskedelem révén közvetlen gazdasági kapcsolatban állt a rend-
del.38 Az 1411-ben megkötött thorni béke semmilyen módon nem rendez-
te ezeket a gazdasági kérdéseket. A hadifoglyokért és a lengyelek által a
szerződéskötéskor még megszállva tartott várak és városok kiürítéséért
1411 végéig a lovagoknak 100.000 schock cseh garast kellett fizetni.39
(60 darab garast tekintettek 1 schock-nak, azaz sexagena grossorum-
nak, s ezt 1 márka színezüsttel vették azonosnak.)40 A thorni békében a
lengyel király és a litván nagyfejedelem kötelezettséget vállalt arra, hogy
pogány és ortodox alattvalóikat katolikus hitre térítik.41 A hadisarcként
fizetendő 100.000 schock cseh garas közel a kétszerese volt a lovagrendi
állam háború előtti éves bevételének. mivel poroszország a háborúban
komoly károkat szenvedett, már a béke aláírásakor számolni lehetett
azzal, hogy a lovagrend nem lesz képes az év végéig ezt a hatalmas össze-
get előteremteni.42 ráadásul jagiello király nem egyezett bele abba, hogy a
lovagok saját pénzükkel, azaz porosz érmékkel fizessenek, hanem cseh
garasokban vagy veretlen, tiszta ezüstben kérte a hadisarcot.43 ez arra
kényszerítette a lovagrendet, hogy jelentős felárral az európai pénz- és
nemesfém piacokról szerezze be a szükséges valutát és nemesfémet. A
100.000 schock cseh garas összegű fizetési kötelezettség a következő
évekre a német lovagrend egész pénzügypolitikáját meghatározta. A
lengyel követelések miatt a gazdasági szempontok a politikai szempon-
tok alá rendelődtek. Három héttel a békekötés után, 1411. február 22-én
a nagymester osterodeban összehívta a poroszországi rendek képvise-
lőit, hogy a lengyelországnak fizetendő összeg előteremtéséről tárgyal-
janak. A rendek, elsősorban a nagy porosz városok (thorn, kulm, dan-
zig, elbing, königsberg, braunsberg) kölcsön felvételét javasolták. min-
den 1 márka értékű vagyon után készek voltak 8 dénár hitelt nyújtani a
lovagrendnek, továbbá minden 1 márka érték után 4 dénár adót ajánlot-
tak meg.44 Heinrich von plauen nagymester azonban elégedetlen volt
ezzel az ajánlattal, mert a drasztikusan visszaesett cenzusbevételek mel-
lett a kincstár amúgy is magas kifizetési kötelezettségeit (mint például a
zsoldosok bére) nem akarta nagy összegű kölcsönnel megterhelni.45 A
151
lovagrend vezetése általános vagyonadó bevezetését határozta el: min-

den márka érték után 3 vierchent (= 12 dénárt), azaz 1,6 %-os adót kel-
lett fizetni.46 ez megegyezett a rendek által ajánlott összeggel, azzal a
különbséggel, hogy annak csak harmada lett volna adóbevétel, a többi
hitel formájában került volna a lovagrendhez. A vagyonadó bevezetésé-
vel párhuzamosan a nagymester lecsökkentette a porosz schillingek pénz-
lábát. 1407-ig a lovagrendi schillingek 1,24 gramm ezüstöt tartalmaztak,
majd Ulrich von jungingen korától már csak 1,1 grammot.47 Heinrich
von plauen most majdnem a felére, 0,68 grammra csökkentette le az ezüst-
tartalmat.48 A pénzláb leszállításának minden bizonnyal nagy szerepe
volt abban, hogy ha nem is 1411 végére, de 1413 elején a lovagrend a hadi-
sarc egészét kifizette lengyelországnak.49 A cseh garasok pénzpiacról
történő beszerzése érdekében azonban az 1411-ben bevezetett pénzlábnál
magasabb ezüsttartalmú schillingek verésére is szükség volt, így 1413-
ban a már meglévő pénzérmék mellett egy másik, 1,01 gramm ezüsttartal-
mú schilling is készült.50 emellett a lovagrend adminisztratív eszközök-
kel is igyekezett biztosítani a hadisarc előteremtéséhez, illetve a pénzve-
réshez szüksége nemesfémeket: 1412-ben 2 márka 45 schillingben szab-
ta meg 1 márka tiszta ezüst piaci árát, és elrendelte, hogy az ország lakói
a birtokukban lévő ezüstöt ezen az áron szolgáltassák be a rend pénzve-
rő mesterének, a thorni münzmeisternek.51 1413 őszén a nagymester kor-
látozta a nemesfémmel kereskedők körét, akik szabott áron voltak köte-
lesek az ezüstöt és aranyat a lovagoknak eladni.52 A gazdasági helyzetet
és a megélhetési körülményeket súlyosbította, hogy 1411-ben és 1412-ben
két egymást követő rossz termésű év jött.53 Az 1410. évben nagyon kevés
heringet fogtak a balti-tengeren, s ennek következtében poroszország-
ban az 1411. évben a hal ára az egekbe szökött: 1 last bornholmi hering
30 márka lett („die last galt… XXX mark”).54 A hazai ellátás biztosítása
érdekében a nagymester megtiltotta poroszországból a halak kivitelét.55
1412-ben ismét nagyon rossz volt a heringfogás, újra 30 márkára emelke-
dett 1 last hering ára.56
mivel az 1411. évi thorni szerződés nem békét teremtett, hanem csak
konzerválta a korábbi konfliktusokat, két évvel később, 1413 szeptembe-
rében ki is robbant az új háború.57 A katonai hadműveleteket a német
lovagrend indította, kihasználva azt a körülményt, hogy jagiello király
és a lengyel nemesség figyelme a lengyel és litván rendek Horodloban
rendezett közös gyűlésére irányult. A nagymester az európai fejedel-
mekhez és a szentszékhez írt leveleiben lengyelország fenyegetésével
indokolta a támadást.58 A lovagrend csapatai felperzselték és kifosztot-
ták a kujáviai és mazóviai határvidéket, majd három hét után visszatér-
tek poroszországba. jagiello ellencsapása csak jóval később, 1414 nya-
rán következett: a lengyel hadak módszeresen feldúlták a porosz terüle-
teket, és akkora pusztítást okoztak, hogy ezt a háborút már a kortársak
is „éhségháborúnak” nevezték.59 1414. szeptember 13-án írt levelében a
152
nagymester arról tájékoztatta a lovagrend livóniai elöljáróját, hogy porosz-

országot teljesen feldúlták és tönkretették a lengyel és litván seregek.60
A harcok és a hadak mozgása jórészt most is azokat a kulmerlandi és
visztula-menti térségeket sújtották, amelyek az előző háború idején is a
legtöbb pusztítást elszenvedték.61 guttstadt (dobre miasto), liebstadt
(miłakowo), kreuzburg (szulovszkoje), mehlsack (pieniężno), krekkolen
(krekole) mezővárosokat litván seregek perzselték fel.62 számos oklevél
felgyújtott, lerombolt malmokról számolt be. johannes ermlandi püspök
1421. november 24-én kelt oklevele például arról tanúskodik, hogy éve-
kig senki sem volt, aki bischofsdorf faluban a leégett malmot újjáépítet-
te s üzemeltette volna.63 egy 1423-ból származó oklevél szerint Freimark
falu malma a 10 évvel korábbi háborúban pusztult el.64 Az ermlandi püs-
pök által az 1414. évi háborús pusztításról készített gyors kárfelmérés
szerint az egyházmegye területén 1366 embert öltek meg a lengyel király
katonái, 26 templomot égettek fel, 5 papot is meggyilkoltak, és rengeteg
asszonyt illetve lányt gyaláztak meg.65 Ahogyan 1410-ben, a tannenbergi
csata után, úgy most is a lengyel sereg mélyen benyomult poroszország-
ba, egészen a passarge-folyó forrásvidékéig. A lakosság – részben a lovag-
rend parancsára is – északra menekült, át az Alle- és pregel-folyókon,
valamint a visztulától nyugatra, pommerellen tartományba. A lovagok
a „felperzselt föld” módszerével védekeztek a támadókkal szemben. A
lengyel csapatok így mindenhol puszta és lakatlan földeket találtak, ahol
igyekeztek mindent megsemmisíteni. A hatalmas pusztítás nyomán óri-
ási hiány lépett fel szinte minden termék esetében, ami erős drágulást
okozott, különösen az élelmiszerek piacán, s ennek nyomán nagy éhín-
ség támadt az országban. (1409-ben például 1 last, azaz kb. 2136,5 kilog-
ramm rozs66 4 márka 20 schillingbe került,67 1413-ban már 9,68 1415-ben
pedig 15 márkába.69) Ahogyan korábban, úgy 1414-ben is tovább súlyos-
bította a helyzetet, hogy ismét rosszul sikerült a heringhalászat, és amit
fogtak, a kereskedők azt sem poroszországba hozták eladni, hanem az
oderához. egy last hering ára 40 márkára emelkedett.70 (ennek első-
sorban a lovagrend nagyon alacsony pénzlábú pénze volt az oka.)71 A
lovagrend védekezési módszere és a lengyel hadak dúlása együttesen
olyan nagy pusztítást okozott, hogy jagiello seregének hamarosan komoly
ellátási gondokkal kellett szembenéznie, ami visszavonulásra is kény-
szerítette.72 Az ún. „éhségháborúnak” a porosz-lengyel határnál fekvő
strasburgban (brodnica) 1414. október 7-én megkötött fegyverszünet
vetett véget.73 A felek abban is megállapodtak, hogy vitás ügyeiket a hama-
rosan összeülő konstanzi zsinat döntőbíráskodására bízzák.74 Az harcok
befejeztével a lovagrend gyors számvetést készített a károkról, s e sze-
rint sok helyen a lakosság visszatelepülése után is számos gazdaság maradt
elhagyatott. A christburgi komtúrságban például 1678 Huféból 459,5
(27,4 %), 1173 Hakenből pedig 215 (18,3 %) lett puszta és gazdátlan.75
neidenburg (nidzica) vidékén 500 Huféból 415 állt gazdátlanul. soldau
153
(dzialdowo) térségében 700 paraszti Huféból 329 volt elhagyatott.76 A

komtúrságokat, várnagyi körzeteket sorra vevő alapos és részletes fel-
méréseket csak 3 évvel a háború után tudtak készíteni a lovagok, mert
az 1414 utáni években számos nehézséggel kellett szembenézniük. A hábo-
rús pusztítások miatt igen nagy területek maradtak műveletlenül, így a
következő esztendőben sem termett elegendő kenyérgabona. Az 1416. év
részben az időjárás, részben pedig az árvizek következtében77 ugyan-
csak rossz termést hozott, és a rozs hiánya miatt az embereknek árpake-
nyeret kellett enniük („dy lute mustin girstinbrot essin”).78 Az éhezők
közül sokan a fák rügyein éltek („vil lute lebetin der knospin von den
boumen”).79 de nem csak poroszországban volt éhínség, hanem a kör-
nyező lengyel területeken, azaz mazóvia, dobrin és kujávia tartomá-
nyokban is, ezért még innen származó import gabonával sem lehetett
javítani a lovagrendi állam élelmiszerellátásán. A heringhalászat terén
is folytatódott a korábbi években már tapasztalt gyenge eredmény, s 1
last hering ára az egekig emelkedett: 90 márkát kellett érte fizetni.80
súlyosbította a helyzetet, hogy az 1416. esztendőben danzig vidékén és
pommerellen tartományban pestisjárvány tört ki, ami igen sok áldoza-
tot követelt („vil lute vorstorbin”). A járvány gyorsan elterjedt porosz-
ország többi részén is, és mindenhol nagyarányú mortalitást okozott. A
német lovagrendnek 86 lovagja halt meg, továbbá a nagykomtúr és a
főkincstárnok, a pestis végzett a kulmi és a samlandi püspökökkel, s raj-
tuk kívül még oly sok klerikussal, hogy számos helyen egyszerűen nem
maradt pap.81 Az 1417. év azonban már bő termést hozott, így mérséklő-
dött a drágaság és megszűnt az élelmiszerhiány.82 ez a viszonylag nyu-
godalmasabb helyzet tette lehetővé, hogy a lovagok leltárt készíthesse-
nek az „éhségháború” okozta károkról, a pusztítás mértékéről, amit a
következő táblázatban foglaltunk össze.
gazdátlan
komtúrság összes hufe összes haken üres haken
hufe
83
Althaus 201 25 – –
balga84 4791,5 657,5 1482,5 199,5
brandenburg85 2300 96 1127 47
bütow86 650 50 – –
Christburg87 1640 401,5 1173,5 215
gollub88 445 127 – –
graudenz89 784,5 66 – –
osterode90 3273 1193,5 146 22
rheden91 744 213,5 – –
roggenhausen92 1080,5 80 – –
schlochau93 1481,5 341 – –
schwetz94 1470 700 – –
strasburg95 1139 666 – –
154
A háború okozta emberveszteséget, anyagi kárt a porosz püspöksé-

gekben is számba vették. Az ermlandi püspökségben igen részletes, kama-
rási körzetek szerinti kárleltárt készítettek. mehlsack (pieniężno) kör-
zetben például 196 embert öltek meg a lengyel fegyveresek, Allenstein
(olsztyn) vidékén 533-at. Heilsberg (lidzbark Warmiński) térségében
viszont sokkal kevesebb, összesen 47 ember vált a háború áldozatává.
mindenhonnan felperzselt és lerombolt falvakról, malmokról, udvarhá-
zakról (majorokról), templomokról számoltak be: „In cameratu Melsag
ipsum opidum Melsag, curia habitacionis canonicorum et capituli
Warmiensis ibidem, et omnes ville et omnia molendina et allodia, et
quinque ecclesie et parrochiales, funditus et in toto destructa et com-
busta sunt.” vagy „In cameratu Allenstein ipsum opidum Allenstein,
et omnes ville, curie, et omnia allodia et molendina totaliter com-
busta sunt, et due parrochiales ecclesie combuste.”96
Az 1414 őszén megkötött fegyverszünet nem jelentett békét, így mind-
két oldalon állandósult a háborús készültség, noha magát a fegyverszü-
netet 1422 közepéig még 7 alkalommal sikerült meghosszabbítani. A német
lovagrend újra és újra kénytelen volt zsoldosokat toborozni, folyamato-
san fegyverben tartani csapatokat, ami állandó jelleggel megterhelte a
kincstárat.97 A két-két évre szóló fegyverszünetek miatt lényegében állan-
dósult harckészültség majdnem akkora költséggel járt, mint maga a hábo-
rú,98 ezért 1415 augusztusában michael küchmeister (1414–1422) elbing-
ben a porosz városok és földbirtokosok küldötteivel egy leendő pénzre-
form kérdéséről tárgyalt, melynek fő célja az adóbevételek növelése volt
úgy, hogy a járadékok nominálértéke – látszólag – közben ne változzon.99
1416-ban a nagymester módosította az egyes pénzérmék egymáshoz viszo-
nyított arányát: 1 schilling már nem 12, hanem csak 8 dénárt ért, így 1
márka nem 60, hanem 90 schilling lett. Az új pénzrendszer tehát a követ-
kezőképpen nézett ki: 1 márka = 4 vierdung = 24 scot = 90 schilling =
180 vierchen = 720 dénár.100 mindez azzal a következménnyel járt, hogy
az évi cenzus értéke kb. egyharmaddal lett több, mint a reform előtt volt.101
1416 nyarán a nagymester arról állapodott meg a porosz rendekkel, hogy
0,92 gramm ezüstöt tartalmazó új schillingeket fognak kibocsátani.102
ez a cseh garasok ezüsttartalmának felét jelentette, azaz a német lovag-
rend a cseh garasokhoz igazította új vereteinek pénzlábát, ami a lengyel
pénzre történő átváltást is megkönnyítette (1 cseh garas = 2 krakkói
garas).103 1416 nyarán a régi és az új schillingekben történő elszámolá-
sokat is szabályozták: a napi forgalomban 2 régi (12 dénáros) schilling
1 új schillinget ért. ezzel egy sajátos helyzet állt elő: poroszországban
két, egy magasabb és egy alacsonyabb ezüsttartalmú schilling, valamint
ennek megfelelően két pénzmárka létezett egymás mellett 2:1 arányban.104
A régi és új pénzeknél bevezetett átszámítási rendszer alapján a 15. szá-
zad első felében a következőképpen alakult poroszország pénzrendsze-
155
re: 1 márka = 4 vierdung = 24 scot = 60 új vagy „jó” schilling (0,92 gramm

ezüst) = 120 régi vagy „rossz” schilling (0,68 gramm ezüst) = 720 dénár.
A schillingek összsúlya egységesen 3,17 gramm volt. michael küchmeis-
ter nagymester már a bevezetés pillanatában, 1416 nyarán korlátozta az
új schillingek kibocsátását, így a pénzforgalomban továbbra is a cseké-
lyebb értékű, régi érmék domináltak. Az adókat, járadékokat viszont az
új pénzben (vagy annak megfelelő mértékű régiben) kellett fizetni.105 ez
azt jelentette, hogy 2:1 átszámítási értéknél régi pénzben 2 x 0,68 gramm,
azaz 1,36 gramm ezüstöt kellett befizetni, míg 1 új schilling csak 0,92
gramm ezüstöt tartalmazott. A német lovagrend így minden új pénz-
ben számított, de régi érmékkel történt kifizetés után 0,44 gramm ezüst
többletjövedelemre tehetett szert. A tényleges bevétel – melynek jó része
paraszti cenzus volt – 47,82 %-kal lett magasabb. A magasabb ezüsttar-
talmú, jó schillingek kibocsátásának korlátozása mögött tehát elsősor-
ban a kincstári bevételek növelésére irányuló fiskális szándék állt.106
mivel a fegyverszünetek hosszabbítgatásával nyert évek alatt sem
sikerült rendezni a lengyel-porosz viszonyt, 1422 júliusában ismét hábo-
rú robbant ki a két ország között.107 Az augusztus és szeptember hóna-
pokban lezajlott csatározások, dúlások – a korábbi háborúkhoz hason-
lóan – ismét elsősorban kulmerland és pomesania földjét sújtották, így
a fegyverszünet 8 éve alatt lassan, és korántsem teljesen regenerálódott
falvakat, paraszti gazdaságokat, majorokat ismét jelentős károk érték.
Az 1422. augusztus 2-án kelt levelében a nagymester arról tájékoztatta a
lovagrend livóniai elöljáróját, hogy a lengyel seregek végigdúlták és pusz-
tították poroszországot.108 Ahogyan az 1413/14-es háborúban, úgy most
sem voltak tannenberghez hasonló, döntő, nagy mezei csaták, mert a
lovagrendnek ehhez nem volt megfelelő nagyságú zsoldosserege.109 A lovag-
rendi erők visszahúzódtak a megerősített várakba, s a támadó lengyel
hadak egyedül a határ mellett fekvő gollub (golub-dobrzyń) várát tud-
ták elfoglalni. A hiábavaló ostrom helyett módszeresen felperzselték
poroszországot. A háborús patthelyzetnek még ugyanebben az évben,
szeptember 27-én melnosee-ben (mełno) megkötött béke vetett véget. A
megállapodás értelmében a német lovagrend végleg lemondott samogi-
tia tartományról litvánia javára, jagiello és vytautas pedig elismerte
poroszország keleti határait (amelyek ezután egészen 1919-ig fennma-
radtak. A nagymester átengedte lengyelországnak a visztula bal part-
ján, thorn városától kb. 20 kilométerrel délre, már kujáviai területen
fekvő nessaut (nieszawa) és környékét. Cserébe a lengyel király elis-
merte, hogy pommerellen és kulmerland a lovagrendi államhoz tartozik.110
A porosz-lengyel viszonyban azonban a melnosee-i béke sem bizo-
nyult tartósnak. Azt követően, hogy 1430. október 27-én vytautas litván
nagyfejedelem egy vadászbalesetben életét vesztette, s utóda, Švitrigai-
las (swidrigiello), jagiello király öccse, litvánia önállóságának megte-
156
remtésére, a lengyel-litván unió felbontására törekedett,111 a lovagrend

igyekezett a saját javára kihasználni a politikai helyzetet. luxemburgi
zsigmond császár ösztönzésére paul von rusdorf nagymester szövetke-
zett a litván nagyfejedelemmel, fegyverkezni kezdett, és katonai lépés-
eket tett. 1431. augusztus 4-én a nagymester arról tájékoztatta a porosz
egyháziakat, hogy a lengyelország elleni háborúról döntött, s arra kérte
őket, hogy területeiken segítsenek a mozgósításban.112 Ugyanezen a napon
balga komtúrja 6 hétre szóló hadjáratra hívta hadba a katonai szolgálat-
tal tartozó földbirtokosokat.113 1431 nyarának végén a lovagrendi csapa-
tok benyomultak kujáviába, és visszafoglalták a lengyelországnak 1422-
ben átengedett nessau vidékét, hogy thorn városa előtt újra létrehoz-
hassanak egy 20–30 kilométeres védősávot, határzónát.114 egy másik
lovagrendi sereg tuchel (tuchola) komtúrjának vezetésével pommerel-
len tartományból nagy-lengyelország északi részeire támadt, de nakel
(nakło/dąbki) mellett súlyos vereséget szenvedett.115 Az 1432. január 25-
i rendi gyűlés támogatta a nagymestert abban, hogy 2000 lándzsából
(azaz mintegy 6000 főnyi) zsoldossereget állítson fel.116 1432-ben a len-
gyel király szövetséget kötött a cseh huszitákkal, és 1433 nyarán lengyel
és huszita csapatok törtek be neumark és pommerellen földjére, s egé-
szen danzigig hatoltak. (Azt, hogy jagiello az eretnekekkel szövetkezett,
luxemburgi zsigmond is igyekezett propagandájában a maga és a lovag-
rend javára kihasználni.)117 neumarkban a cseh-lengyel sereg elfoglalt 11
várost („gewonnen sy XI stete yn der Marke”), s csupán egy megerősí-
tett város, landsberg tudott ellenállni.118 innen tovább vonult pomme-
rellen földjére, ahol számos falut és mezővárost, mint például Wolden-
berget (dobigeniow) vagy Friedeberget (stzelce krajeńskie) felperzselt
és sok embert megölt („stiften do grossen mord und brant”).119 1433.
június 6-án ostrom alá vette konitz (Chojnici) városát, de 6 hét után sem
tudta bevenni. Hasonlóképpen járt küstrin (kostrzyń) és a pommerelle-
ni königsberg (Chojno) esetében is. A lovagrend meißeni és branden-
burgi zsoldosai ezeknél a megerősített, fontosabb városoknál minden-
hol visszaverték a támadást. A történtekről beszámoló források szerint
a lakosság elszántságának köszönhetően sikerült megvédelmezni az ost-
romlott pommerelleni nagyobb városokat.120 mivel a fontosabb városok
elfoglalása kudarcot vallott, és a cseh-lengyel seregben egyre komolyabb
ellátási gondok jelentkeztek, feldúlták és kirabolták a peplini kolostort,
augusztus 29-én felégették dirschau (tczew) városát, majd szeptember
elején a danzig (gdańsk) közelében fekvő olivai (oliwa) kolostort és a
környező falvakat.121 A háborús pusztítások tehát ismét komoly károkat
okoztak poroszországban. A rendek elégedetlenkedése és az egyre nagyobb
pénzhiány miatt a német lovagrend és lengyelország 1433. szeptember
13-án előbb fegyverszünetet, majd december 21-én 12 évre szóló békét
kötött Łęczycaban.122 1434. május 31-én 86 éves korában meghalt jagiel-
157
lo király,123 s ezt a körülményt – luxemburgi zsigmond ösztönzésére – a

nagymester igyekezett a maga javára kihasználni, és felmondta a béke-
szerződést.124 A birodalom uralkodójaként zsigmond minden eddigi pri-
vilégiumában megerősítette a német lovagrendet, s hozzájárult ahhoz,
hogy kulm (Chełmno) városában egyetemet alapítsanak.125 A császár
1435 nyarára hadjáratot tervezett lengyelország ellen, s számított a német
lovagrend részvételére is.126 ennek érdekében újabb kiváltságokban része-
sítette a lovagokat.127 A lovagrend és litván szövetségese, Švitrigailas
azonban 1435. szeptember 1-én a Święnta-folyó mellett vereséget szenve-
dett az unió-párti lengyel-litván erőktől, így paul von rusdorf nagymes-
ter 1435. december 31-én bresztben (brześć) a melnosee-i határokat meg-
erősítő „örök béke” megkötésére kényszerült.128 (két évvel később, 1437.
szeptember 4-én Švitrigailas is békét kötött a krakkói udvarral, és elismerte
lengyelország fennhatóságát az általa uralt keleti litván területeken.)129
Az 1409 és 1435 közötti porosz-lengyel háborúk súlyos pusztításai a
lovagrendi állam legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb visztula-
vidéki térségeit érintették. már 1419-ben poroszország paraszti gazdasá-
gainak több mint 23 %-a puszta és gazdátlan volt.130 A gollubi területen
1419-ben 445 cenzusköteles Huféból 127 volt gazdátlan. A strasburgi
komtúrságban 1139 Huféból 666 állt üresen.131 A háborúk befejezésével,
azaz a breszti „örök béke” megkötésekor pommerellen földjén az elha-
gyott telkek aránya elérte a 42 %-ot.132 pommerellen tartományban konitz
(Chojnice), kulmerland földjén pedig gollub (golub-dobrzyń) környé-
kén a műveletlenül maradt paraszti gazdaságok aránya az 50 %-ot is meg-
haladta. A hadseregek vonulásának leginkább kitett schwetz (Świecie)
vidékén ez az érték a 80 %-hoz közelített.133 A háborúk végén ugyan az
elhagyott telkek egy része újra benépesült, amikor a harcok elől elmene-
kült gazdáik visszatértek lakóhelyeikre, de jelentős részük továbbra is
gazdátlan, lakatlan maradt. poroszország keleti területein a demográ-
fiai és gazdasági visszaesés, a települések pusztulása valamivel kisebb
volt, mint a nyugati részeken. A balga (veszelnoje) komtúrságban fekvő
vogelsang faluban például, melyhez összesen 40 Hufe tartozott, 1437-
ben 30,5 Hufénak volt birtokosa, és 9,5 állt gazdátlanul (24,75 %).134 A
háború okozta pusztítások és károk miatti általános elkeseredettség és
elégedetlenség mérséklésére a német lovagrend már 1434-ben úgy ren-
delkezett, hogy azoknak, akiknek a birtokát, gazdaságát feldúlták az
ellenséges hadak, esetleges adósságaik visszafizetési határidejét hosz-
szabbítsák meg.135
158
1435 utáN – két évtized béke
Az 1409 és 1435 közötti sorozatos háborúk okozta népességcsökke-

nést az 1435 utáni békeperiódus alatt a lovagrend már nem volt képes új
telepítésekkel ellensúlyozni. brandenburg (Usakovó) komtúrságban pél-
dául 1447-ben is még 149 gazdátlan, üres Hufe volt, ami 75 paraszti gaz-
daságnak felelt meg.136 Az 1446. évi lovagrendi vizitációs jelentés szerint
az osterodei komtúrságban 1997 művelt Hufe mellett 720 állt gazdátla-
nul, ami a komtúrság összes telkének negyedét (25 %) jelentette.137 Az
egyes komtúrságok adatai szerint a német jogú falvak elnéptelenedése
jóval nagyobb arányú volt, mint a lengyel vagy porosz joggal rendelkező
falvaké.138 ez minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy a német lovag-
rend – a porosz haderő alapját képező katonáskodó birtokos szabadok
és persze a saját érdekeinek is megfelelően – már 1412-ben úgy rendelke-
zett, hogy a porosz (és lengyel) parasztok csak földesuruk engedélyével
költözhettek el földjükről.139 1418-ban a nagymester megtiltotta, hogy a
porosz parasztok német városokba vagy falvakba költözzenek („…doruff
haben wir das keyn Prusse in Deutschen dorffern ader steten sal dynen
ader wonnen, went also wernde unsere hoken und dinste vorwustet
und vorterbet, wen sy sich mit den Dutschen mengen.”).140 Az intézke-
dés hatását jelzi például az, hogy 1425-ig königsberg-kneiphof városába
16 porosz költözött be a környékről és nyert polgárjogot, 30 évvel később,
1455-ben azonban a cenzusösszeírásban szereplő 200 polgárból csak 4
volt porosz származású.141 A cél a legtöbb adót fizető Haken birtokkal
rendelkező parasztok számának megőrzése volt, de teljes röghöz köté-
sük, amit a poroszországi világi földbirtokosok szorgalmaztak, mégsem
következett be. A lovagrend ugyanis tartott attól, hogy az ilyen mértékű
szigorítás még inkább telkeik elhagyására, szökésre késztetné a porosz
és szláv parasztokat. Az intézkedések a porosz parasztok mozgását, mig-
rációját lényegében a porosz (és szláv) jogú falvakra szűkítette le.142 Az
1412. és 1418. évi korlátozó rendelkezéseket a háborúk okozta népesség-
fogyás miatt bekövetkezett munkaerőhiány, és az így bekövetkezett bére-
159
melkedések indokolták. A földesúri majorságok megműveléséhez szük-

séges cselédek, idénymunkások, napszámosok bérét a földbirtokosok
alig, vagy egyáltalán nem tudták megfizetni. balga komtúrjának 1425-
ben a nagymesterhez írt levele egyértelműen a világi földbirtokosok pana-
szait foglalta össze: „Item sol clagen alle erbare luthe, fryen und gebu-
wer umb dinstboten, den man gros lon mus geben und dennoch nicht
kan bekomen, alz var ny ist gehoret, alz czu 9, 8, 7 und 6 marken off
das geryngste. Sal das czugeen, das also dy dinstboten das lant sol-
len twingen so wirt das lant groslich vorterbet”.143 1427. január 26-án
az ermlandi püspökségben hasonló tartalmú rendelkezés született. ebben
többek között megtiltották, hogy poroszok a német falvakba vagy váro-
sokba költözzenek, ott vállaljanak munkát, szolgálatot.144 ezek a jogi-
adminisztratív intézkedések önmagukban persze nem voltak képesek
megakadályozni a paraszti szökéseket. Az ermlandi püspökségben ezért
1435-ben úgy rendelkeztek, hogy a falu bírájának a kötelességévé tették
a paraszti szökések figyelemmel kísérését, így ha egy faluba új paraszt
érkezett, akiről bebizonyosodott, hogy elszökött korábbi lakóhelyéről, a
bírónak vissza kellett őt (és családját) szolgáltatnia földesurának.145 emel-
lett az ermlandi püspökségben pénzügyi ösztönzőket is igyekeztek beve-
zetni, hogy a vidéki munkaerőt megtarthassák. Az 1427. évi tartományi
rendeletek érezhetően megnövelték a mezőgazdasági napszámosok, szol-
gálók, idénymunkások bérét. Azok, akik saját eszközükkel, szerszámaik-
kal szegődtek el szántani, 4 „jó” márkát kaptak („eynem knechte, der
seyn geschirre wol kan machen und den pflug wol anrichten, IIII gute
mark”). Azok, akik csak munkavégzésre, szántásra szegődtek el, de nem
a saját eszközeikkel, ennek a felét, 2 „jó” márkát kereshettek („eynem
pflugtreiber II gute mark”).146 Az ermlandi rendelkezések következté-
ben a környező területekhez viszonyítva kedvezőbb bérviszonyok ala-
kultak ki, ami poroszországon belüli migrációt is okozott. 1427 áprilisá-
ban elbing komtúrja arról tájékoztatta a nagymestert, hogy elbing vidé-
kéről és a tengerparti részekről sokan, elsősorban szolgálók, zsellérek
mentek át az ermlandi püspökségbe, miután ismertté váltak az ottani új
szabályozások.147
Az általános demográfiai helyzetet súlyosbította, hogy 1428-ban ismét
felütötte fejét a pestis.148 A háborús pusztítások, a demográfiai vissza-
esés és a lakosság gyakran kényszerű mobilitása (általában menekülé-
se) súlyos károkat okozott a földesúri magánkezelésű gazdaságokban. A
majorságokban szükséges munkaerő biztosítása érdekében a porosz bir-
tokosok 1445-ben azt kérték a nagymestertől, hogy vezesse be a cselé-
dek, majorsági idénymunkások előzetes leszerződtetésének jogát, amely
szerződéseken azután később már nem lehetne változtatni, sem pedig
felmondani.149 ezen az 1445. évi oklevélen kívül azonban egyetlen más
forrás sem szól arról, hogy született volna ilyen tartalmú lovagrendi ren-
160
delkezés, s azt hatályba is léptették volna. A demográfiai csökkenés és a

műveletlenül maradt, gazdátlan földterületek növekedése mellett a gaz-
dasági visszaeséshez az időjárás miatti terméscsökkenés is nagymérték-
ben hozzájárult. Az 1422. és 1426. esztendőkben olyan kemény tél volt,
hogy a balti-tenger mindkét esetben befagyott. A zord idő komoly káro-
kat okozott az állatállományban. 1427-ben a visztula és mellékfolyói több
alkalommal is megáradtak, és nagy pusztítást végeztek.150 1430-ban újra
kemény tél tizedelte meg az amúgy is lecsökkent jószágállományt, 1431
tavaszán pedig ismét kiöntött a visztula.151 ermland tartományt 1430
tavaszán és nyarán még lópestis is sújtotta. erről a püspök 1430. július
20-án tájékoztatta a nagymestert,152 majd ősszel újabb feljegyzés készült
az állatvész okozta károkról („magna pestilencia equorum in terra
prussiae et presertim in episcopatu Warmiensi et mortui erant pro
tunc Francisco episcopo Warmiensis plus quam ducenti equi”).153
1435 márciusában seeburg (jeziorany) várnagya az ermlandi paraszt-
ságra vonatkozó rendeletében megtiltotta, hogy egy paraszttól cenzus-
tartozás esetén a cenzus begyűjtéséért felelős soltészok lovat foglalja-
nak le.154 ebből arra következtethetünk, hogy az 1430. évi állatvész komoly
pusztítást és tartós igaerő hiányt okozott, a lóállomány regenerálódása
hosszú időt vett igénybe.
A korábbi gyakorlathoz hasonlóan a német lovagrend és a porosz
püspökségek most is betelepítésekkel próbálták pótolni a mortalitási
veszteségeket, a demográfiai visszaesést. ludwig von lanszec königs-
bergi komtúr például 1424 nyarán 12 kertföld betelepítésével bízta meg
Hannus Windekaym lokátort, hogy a közeli lovagrendi major munkaerő
gondjain enyhítsen.155 1425-ben a lovagrend 6 évre szóló robotmentes-
séggel adományozott 4 Hufe gazdátlanná vált földet az elbingi komtúr-
ságban.156 Az elpusztult görlitz falut és a hozzá tartozó 50 Hufét 1426-
ban telepítették be újra.157 balga komtúrja 1429. március 16-án johan-
nisburg (pisz) vidékén 50 Hufe földet adott niclos sornaw lokátornak,
hogy ott új falut alapítson.158 ermland püspöke 1429. márciusának végén
egy eddigi major földjeit engedte át johann dering lokátornak, hogy ott
egy új, kulmi jogú falut alapítson.159 1430 februárjában nikolaus ruthing
lokátort „villam Perlauke desertam” helyén egy új falu alapításával
bízta meg.160 paul von rusdorf nagymester 1433. november 22-én 130
Hufe földet jelölt ki három porosz telepítési vállalkozónak betelepítés-
re.161 raffael lokátor 1435-ben 48 Hufét kapott új falu alapítására.162 1438-
ban két lokátor, maczko és girko 85 Hufe kiterjedésű határral rendelke-
ző falu alapítására kapott megbízást. lyck (ełk) elöljárója, oswald Hol-
zapfel 1439-ben 36 Hufe területen alapította meg damerau falut. balga
komtúrjának megbízásából alapították 1445-ben gehsen, 1447-ben kale-
ischken, 1448-ban pedig orlowen és rosseggen falvakat.163 1452. május
14-én königsberg komtúrja 60 Hufe földet adott betelepítésre magdebur-
161
gi joggal. A szokásos 2 Hufe méretű paraszti gazdaságok helyett 3 Hufe

ígéretével igyekezett telepeseket csábítani kelet-poroszországba.164 A
kolonizációban azonban a kívülről, jórészt németországból érkező tele-
pesek aránya már a 14. század végére jelentősen lecsökkent, és ezen a
helyzeten a későbbi évtizedekben sem sikerült változtatni. néhány adat
ugyan azt mutatja, hogy esetenként voltak beköltözők poroszországba,
de ez a szám érdemben nem változtatott a demográfiai helyzeten. A 15.
század első feléből származó danzigi viasztáblákon például a „Katerina
westfals” vagy „Hans witternburg” bejegyzések arra utalnak, hogy a
szóban forgó személyek német területekről költöztek a lovagrendi város-
ba. más nevekből belső migrációra következtethetünk. egy bizonyos „Stef-
fanus thorun” minden bizonnyal thorn városából költözött át danzig-
ba, „Niclos cassube” pedig feltehetően a danzig környéki, kasub népes-
ség által lakott területről származott.165 Összességében a háborús pusz-
títások és a járványok okozta demográfiai visszaesés ellehetetlenítette
a poroszországi belső telepítéseket.
Az 1410 utáni népességcsökkenést csak a lengyel és litván területek-
ről beköltözők mérsékelték valamelyest.166 A lovagrendi állam ugyanis
mind a lengyel, mind pedig a litván parasztok számára kedvezőbb élet-
feltételeket, jogállást, társadalmi státust kínált, mint szülőföldjük. len-
gyelországból és litvániából egyaránt a sokkal súlyosabb jobbágysors
elől menekültek poroszországba. lengyelországban például a paraszti
társadalom túlnyomó többsége számára a 15. század második felében
már általános kötelezettség volt a heti 1 vagy 2 nap robot, de helyenként
ennél akár több napi munkaszolgálat is előfordulhatott.167 A litvániából
elmenekülő, elszökő parasztok száma az 1430-as évektől kezdett jelentő-
sebb arányt ölteni.168 nem véletlen, hogy a 15. században diplomáciai
csatornákon és tárgyalásokon a litván nagyfejedelemség egyre gyakrab-
ban fordult a lovagrendhez azzal a kéréssel, hogy adja ki a poroszország-
ba szökött litván jobbágyokat. ezeket a kéréseket, követeléseket azon-
ban a lovagok soha nem teljesítették.169 A hivatalos litván panaszok sze-
rint egész falvak néptelenedtek el amiatt, hogy lakóik lovagrendi terüle-
tekre költöztek.170 A 15. század közepére már 380–400 litván család (kb.
1800–2000 ember) telepedett le poroszországban, a század végére szá-
muk 750 családra emelkedett (kb. 3800 fő), a 16. század közepére pedig
az adóösszeírások szerint 8000, földdel rendelkező, litvániából átszö-
kött, átköltözött ember élt kelet-poroszországban, elsősorban a memel
és a pregel folyók közötti vidéken. A későbbiekben „porosz litvánnak”
nevezték őket.171 A lengyel területekről poroszországba szökött parasz-
tok kérdése a breszti „örök béke” előírásainak betartása céljából létre-
hozott ún. határbíróságokon (iudicia, dieta, Richttag) is gyakran fel-
merült.172 1437. július 1-én például ez a határbíróság kiállított egy okle-
velet, amely azokkal a parasztokkal foglalkozott, akik uruk engedélye és
162
jobbágyi kötelezettségeik teljesítése nélkül szöktek át lengyelországból

poroszországba. A bíróság úgy rendelkezett, hogy a szökött lengyel job-
bágyokat vissza kell adni korábbi földesuraiknak.173 1437.november 30-
án a határbíróság előtt újra téma volt a szökött lengyel parasztok ügye.
A bírák döntése értelmében 4 héten belül vissza kellett volna őket adni
korábbi uraiknak.174 A munkaerőhiánnyal küszködő poroszországi birto-
kosoknak azonban, köztük a német lovagrendnek, esze ágában sem volt
lemondani a földjeikre költöző lengyel jobbágyokról. A bírósági határo-
zatok hatástalanságáról tanúskodnak a lengyelországból szökött parasz-
tokkal foglalkozó későbbi oklevelek is. 1442. szeptember 29-én például a
Richttag arról határozott, hogy a szökött parasztok kiadatását akadá-
lyozó földbirtokosokat pénzbírsággal kell büntetni.175 1448-ban stanis-
ław Chodecz, dobrini (dobrzyń) sztaroszta a nagymesterhez írott leve-
lében azt panaszolta, hogy a lovagrend tisztségviselői semmit sem tettek
a lengyel földesuraiktól poroszországba szökött jobbágyok visszaadása
ügyében.176 A lengyel fél panaszaival, szemrehányásaival azonban egyál-
talán nem foglalkoztak marienburgban (malbork), mert a lovagrend érde-
ke adófizető alattvalói számának gyarapítása, elnéptelenedett falvainak
újbóli benépesítése volt. emiatt valóban nem tett érdemi lépéseket az
országába szökött lengyel vagy litván parasztok visszaadása érdekében.
A poroszországba érkezett lengyel jobbágyokat az üressé vált paraszti
gazdaságokban telepítette le, a mazúri tóvidéken pedig, a lengyel hatá-
rokhoz közeli erdővidéken 1425 után új falvakat is alapított. Az első, len-
gyelek lakta új telepes falu ebben a térségben lyck (ełk) vára mellett
jött létre 1425-ben. jobst von strupperg, balga komtúrja 1428-ban két
lengyel és egy német falut alapított, majd két évtizeddel később 35 Hufe
földet adott pezendorf létrehozására. A falu német neve ellenére lengye-
lek lakta település volt, melynek lakói pénzcenzus helyett mézzel adóz-
tak. Heinrich reuß von plauen, elbing komtúrja 1438-ban egy lengyel és
egy német falut alapított. konrad von erlichshausen nagymester (1441–
1449) 1443-ban egy Arys (orzysz) nevű új falu alapítására jelölt ki terü-
letet.177 1452 tavaszán a lovagrend marsallja 60 Hufe földet adott Anger-
burg (Węgorzewo) mellett egy új falu alapítására.178
A lovagrend példáját követve a porosz egyházmegyékben, különösen
az ermlandi püspökségben, az i. thorni béke utáni évtizedekben szintén
betelepítésekkel igyekeztek orvosolni a népességcsökkenést. 1412 novem-
berében az ermlandi káptalan 40 Hufe földet adott egy kulmi jogú falu
alapítására.179 de kertföldet (1424) és katonai kötelezettségű szabad bir-
tokot (1417) is adományozott.180 johann, samlandi püspök 1419. decem-
ber 1-én egy porosz testvérpárnak katonai szolgálat fejében 4 Hufe föl-
det ajándékozott.181 1420-ban nicolaus meyeureins 1,5 Hufe és 6 morgen
földet, egy kocsmát és egy malmot kapott samland püspökétől, továbbá
azt a kiváltságot, hogy dorben és lobitten falvak közös használatú lege-
163
lőin és erdeiben legeltethessen és saját szükségletére fát vághasson.182

niclos sagernek 1421-ben 2 Haken földet és egy kocsmát adott johann
püspök.183 két évvel később georg von rudau 1 Hufét, egy kertet és egy
kocsmát kapott a samlandi egyházmegyében.184 1426-ban a pomesaniai
káptalan a lengyel származású jacob dobrzinsky molnárnak adta a pet-
zelsdorfi malmot.185 (A molnár neve egyértelműen arra utal, hogy a kul-
merlanddal határos lengyel dobrin/dobrzyń tartományból költözhetett
át a lovagrendi államba.) michael samlandi püspök 1435-ben a powun-
den püspöki major közelében élő zselléreknek eddigi 6 Hufe kertföldjük
mellé további 1 Hufe szántót, valamint 1 Hufe 10 morgen erdőt adomá-
nyozott.186 A porosz seuketho 1436-ban 2 Hufe földet és egy kocsmát kapott
a samlandi püspöktől.187
magánföldesurak ugyancsak próbálkoztak lokátor-rendszerű telepí-
téssel 1411 után, a 15. század első felében. 1430. szeptember 29-én pél-
dául silzkeim kamarási körzet porosz származású kamarása birtokai-
ból 22 Hufe földet különített el arra, hogy azon egy telepítési vállalkozó
kulmi jogon egy falut alapítson.188 brandenburg komtúrságban, barten
kamarási körzetben ugyancsak 22 Hufe területen alapítottak egy magán-
földesúri falut az 1430-as évek közepén.189
A porosz városok szintén betelepítéssel, falualapítással próbálkoz-
tak, hogy enyhítsék a háborús pusztításokat, demográfiai vesztesége-
ket. gerdauen (szelesnodrosnyij) városánál például az 1423. évi cenzus-
összeírás említette először a neuendorf nevű városi falut, amiből arra
következtethetünk, hogy – az esetleges szabad éveket is beszámítva –
valamikor az 1410-es években alapíthatták. rastenburg (kętrzyn) váro-
sa 1426-ban kapott engedélyt a nagymestertől, hogy földjén bürgerwald
néven egy városi falut alapítson.190
siegfried von Feuchtwangen nagymester (1303–1311) még a 14. szá-
zad elején, 1310-ben úgy rendelkezett, hogy aki nem keresztény, az nem
telepedhet le poroszországban, így gyakorlatilag megtiltotta, hogy zsi-
dók költözzenek a lovagrendi államba.191 A 15. század elejéről származó
források még csak keresztény hitre tért zsidókról tettek említést porosz-
országban. A Marienburger Treßlerbuch feljegyzései szerint például
konrad von jungingen nagymester (1393–1407) 1408-ban ½ márkát, 1409-
ben pedig ¼ márkát adott a megkeresztelkedő zsidóknak.192 1436-ban
marienburg városában egy gasper nevű ember arra panaszkodott, hogy
az emberek őt zsidónak tartják, pedig krakkóban, ahol korábban élt,
már 1415-ben áttért a keresztény hitre. Ugyancsak ekkoriban, az 1430-as
évek közepén, thorn (toruń) városában egy keresztény hitre tért koráb-
bi rabbi élt.193 A források tanúsága szerint azonban a 15. század első
negyedében már olyan zsidó családok is megtelepedtek a lovagrendi állam-
ban, akik nem voltak keresztények. egy 1426. augusztus 15-én kelt okle-
vél ugyanis zsidó imaházról tett említést lauxsten faluban, amiből arra
164
következtethetünk, hogy nem csak egy-két család élhetett itt.194 1446-ban

Hans von beenhausen, thorni komtúr levelében arról tájékoztatta a nagy-
mestert, hogy a thorni polgárok nem akarnak újabb hitelt nyújtani a
lovagrendnek, s azt tanácsolták a komtúrnak, hogy inkább a nessauban
(nieszawa) lakó zsidókhoz forduljon kölcsönért.195 1488-ban martin truch-
sess nagymester (1477–1489) adósságai fejében birtokokat zálogosított
el a zsidó jeniko jeschkowitz-nak.196 mivel az 1446. évi levél a porosz-len-
gyel határnál fekvő nessau városában élő zsidókat említette, okkal fel-
tételezhetjük, hogy lengyelországból több zsidó család is költözhetett
poroszországba. de litvániából ugyancsak jöhettek, ahol a nagyfejedel-
mek katolikus hitre térésük után is – belpolitikai megfontolásból – a val-
lási türelem politikáját folytatták.197
Ha számszerűen nem is nagyon sikerült 1411 után gyarapítani porosz-
ország népességét, a német lovagrend adományokkal igyekezett meg-
erősíteni alattvalói gazdasági helyzetét és politikai lojalitását. A kato-
náskodó földbirtokosoknak újabb földeket adományozott, s így e földek
megművelésének, munkaerővel történő ellátásának gondját is levette a
válláról. 1419. július 14-én például michael küchmeister nagymester (1414–
1422) egy Hermann Huyser nevű német birtokosnak adta a lovagrend
feldenhauseni majorját.198 dietrich von grünfeld 1420. január 5-én 8 Hufe
10 morgen földet kapott a nagymestertől magdeburgi jogon, alsó- és fel-
sőfokú bíráskodási kiváltsággal.199 paul von rusdorf nagymester (1422–
1441) matthias von Wendekaymnak ugyancsak magdeburgi joggal, vala-
mint alsó- és felsőfokú bíráskodással adományozott 21 Hufe 12 morgen
nagyságú birtokot 1433-ban, amiért a megadományozott könnyűlovas
katonai szolgálattal tartozott. matthias von Wendekaym vérdíját 60 már-
kában állapította meg.200 egy bizonyos sandeko 30 Hufe földet kapott
1434-ben.201 1435. július 2-án kelt oklevelében erasmus Fischbar, balga
komtúrja 48 Hufe nagyságú birtokot adományozott egy bizonyos raffiel-
nek és örököseinek.202 1437-ben a nagymester 8 hű porosz szabadnak
10–10 Hufe birtokot adományozott a keleti (azaz litván) határvidéken.203
A keleti, lakatlan erdővidéken több katonáskodó szabad is kapott föld-
birtokot a 15. század első felében. 1419-ben simon koch és sógora 1 Hufe
és 4 Haken,204 jonyke és testvére 1420-ban 3 Hufe,205 thycze 1421-ben
4,5 Haken,206 a lengyel származású pawel stuparn 1424-ben 5,5 Haken,207
a porosz trünk 4 Haken,208 kirstan gayle pedig 6 Haken adományban
részesült.209 de nem csak földbirtokokat, hanem malmokat és kocsmá-
kat is eladományozott a lovagrend. 1426-ban például egy bizonyos nicze
egy malmot kapott, niclos lorenz pedig egy kocsmát és 1 Hufe földet.210
1428 tavaszán a königsbergi komtúr több kocsmát is eladományozott.211
1429-ben a porosz bartusch egy kocsmát, egy paul nevű kocsmáros pedig
egy kertet kapott a lovagrend pobetheni majorja mellett.212 johann von
beenhusen, brandenburg (Usakovó) komtúrja 1441-ben mattis Hartil-
165
nak 12 hold (morgen) erdőt, niclos pottekaw kamarásnak 8 Hufe földet

adományozott.213 konrad von erlichshausen nagymester (1441–1449)
brandenburg komtúrság területén Hunthenau és kreuzburg kamarási
körzetek katonáskodó porosz szabadjai számára megadta azt a kiváltsá-
got, hogy a porosz joggal szemben, amely csak a férfiági öröklést ismerte
el, birtokaikat nőágon is örökíthessék.214
A német lovagrend a falvaknak és a városoknak is adományozott
különböző javakat vagy privilégiumokat. germehen falu lakói például
1421-ben addigi 22 Hufe földjükhöz még 4 újabb Hufét kaptak.215 paul
von rusdorf nagymester (1422–1441) 1427. január 31-én kelt oklevelé-
ben rastenburg (kętrzyn) városának 20 Hufe erdőt ajándékozott.216 1429-
ben Heinrich Holt, königsbergi komtúr, a rend marsallja 2,5 Hufe legelőt
adományozott ranten falunak, hogy ott szarvasmarhát tudjanak tarta-
ni.217 brandenburg komtúrja 1434-ben 4 Hufe erdőt adott Friedland (prav-
dinszk) városának.218 1439 októberében brandenburg komtúrja egy rétet
adományozott kreuzburg (szlavoszkoje) városának.219 neuendorf lakói
1443-ban 3 Hufe legelőt kaptak szarvasmarhatartásra.220 legden falu-
nak 1450-ben 2 Haken újabb szántót adományozott a lovagrend.221 1438.
március 29-én a parasztság támogatásának szándékával a nagymester
megtiltotta, hogy az igáslovakat 9 régi, azaz kisebb ezüsttartalmú már-
kánál („newen marken geringes geldes”) alacsonyabb áron értékesít-
sék, nehogy a szükségben lévő, adóssággal küszködő parasztok nyomott
áron kényszerüljenek megválni értékeiktől, s így a későbbiekben ne tud-
janak gondoskodni annak pótlásáról, hogy művelni tudják földjüket.222
egy héttel később a porosz rendek marienburgi gyűlése is megerősítette
ezt a rendelkezést.223
Az 1430-as évek közepétől az adományozások mellett a lovagrend újra,
módszeresen birtokvásárlásokba is kezdett. pommerellen tartomány-
ban schlochau (Człuchów) komtúrja már a breszti békekötést megelőző
tárgyalások idején, 1435. november 1-én 300 márkáért megvásárolt egy
mezővárost.224 Az 1440-es évek második felében a nagymesteri kincstár
ismét jelentős összegeket adott az egyes komtúrságoknak, hogy földeket,
birtokokat vásároljanak. tuchel (tuchola) komtúrja 3 Huféért 24 már-
kát fizetett. kirchdorf és gerlachsdorf falvakért viszont már 400 márkát
adott a thorni komtúr Hans rowsopnak. Hermann droste 100 márkáért
adta el Weipitsch nevű, poroszok lakta faluját brandenburg komtúrjá-
nak.225 knawten porosz faluért 1448-ban 50 márkát fizetett a branden-
burgi komtúr.226 A nagymester a lovagrendi tisztségviselők feladatává
tette az eladó birtokok felkutatását. leipe (lipienek) várnagya például
1452. május 22-én arról tájékoztatta a nagymestert, hogy eladó a magán-
földesúri kézben lévő Weydaw birtok.227 1453. február 15-én thorn kom-
túrja azt írta marienburgba, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatott
gabriel von baysennel, aki kedvező feltételekkel kész eladni földjeit a
166
lovagrendnek.228 1453. augusztus 22-én schwetz (Świecie) komtúrja jelez-

te a rend vezetésének, hogy jenchin von Waldow árulja Crampicz falut.229
Az 1454 előtti lovagrendi birtokvásárlások fő oka az volt, hogy a német
lovagrend az egyre jobban erősödő rendi mozgalommal, az egyre aktí-
vabbá váló világi birtokosokkal és városokkal szemben a lehetőségek
szerint igyekezett minél jobban megerősíteni földesúri és tulajdonosi
pozícióit, hatalmi helyzetét.230 ez a törekvés egyes helyeken még önké-
nyeskedő, erőszakos jelleget is öltött. A porosz városok 1453. augusztus
10-ki graudenzi (grudziądz) gyűlésén megfogalmazott panaszok szerint
pommerellenben előfordult, hogy magdeburgi jogú birtokos családoktól,
noha rendelkeztek férfiági örökössel, a lovagrend erővel elvette földjei-
ket. egy bizonyos Close birtokára a danzigi komtúr úgy tette rá a kezét,
hogy onnan elűzte annak kiskorú gyermekeit, és ugyanez történt zelis-
law lányával is.231
A német lovagrend földbirtokok és malmok vásárlására fordított
kiadásai a 15. század első felében (porosz márkában):232
hely 1410–1431 1432–1453

pommerellen 38 851
kulmerland – 3275
porosz területek – 2025
neumark 1500 2090
összesen 1538 8241
1410 és 1431 között a német lovagrend összesen 1538 márkát fordí-

tott ingatlanok megszerzésére, azaz évente átlagosan alig 70 márkát.
1432-től 1453-ig viszont a vásárlási érték közel 5,4-szeresére, 8241 már-
kára nőtt, ami 392,4 márka éves átlagot jelentett.
167
PoLgárháború PoroszországbAN
(1453–1466)
A lovagrendi állam településeiben és népességi viszonyaiban az 1453

és 1466 közötti hosszú polgárháború – amelybe lengyelország is bekap-
csolódott – újból súlyos pusztításokat okozott. A kulmerlandi és visztu-
la-vidéki városok és földbirtokosok társadalmi státusuk, gazdasági és
politikai érdekeik érvényesítésére 1440. február 21-én konföderációba
szerveződtek, s létrehozták a porosz szövetséget.233 Fő céljuk poroszor-
szág szekularizálása és világi fejedelemséggé történő átalakítása volt,
amelyben sokkal nagyobb politikai szerepet szántak volna maguknak.234
A porosz püspökök 1446. április 5-én az isteni és emberi törvényekkel
ellentétesnek ítélték a porosz szövetséget, és annak feloszlatására szólí-
tottak fel. A porosz rendek azonban 1446. július 17-én a szövetség fenn-
tartásáról döntöttek.235 1451. január 14-én osterode (ostróda) komtúrja
levélben tájékoztatta a nagymestert a porosz szövetség katonai erejéről,
s arról, hogyan fogadják a rendek a lovagrend által tervezett adóemelés
hírét.236 A német lovagrend hatalmának felszámolására irányuló rendi
törekvéseket a lovagok – érthető módon – a legkevésbé sem méltányol-
ták, de igyekeztek betartani a törvényesség és jogszerűség látszatát, és
ebben a súlyos politikai viszályban döntőbírónak kérték fel iii. Frigyes
német-római császárt. ezzel egyidejűleg azonban katonai előkészülete-
ket is tettek, és zsoldosokat toboroztak, amit a rendek ellenük irányuló
megfélemlítésként, fenyegetésként értékeltek. A nagymester ezt tagadta
és jóindulatát hangoztatta, ugyanakkor emlékeztette a rendeket arra,
hogy a vitás kérdésekben majd a császár fog bíráskodni, ezért mindenki
tartsa meg a békét.237 miután a császár 1453. december 5-én törvényte-
lennek mondta ki a porosz szövetséget,238 a német lovagrend betiltotta
annak működését. A porosz rendek azonban nem fogadták el iii. Fri-
gyes bíráskodását,239 s 1454. február 4-én nyilvánosan megtagadták a
hűséget és engedelmességet a nagymesternek, és többé nem ismerték el
tartományuruknak a lovagrendet, sőt fegyvert ragadtak, és fellázadtak.
„Anno domini 1454 orta est sedicio inter nobiles terrigenas et cives
168
Prussye et Cruciferos” – jegyezték fel a korabeli krakkói források.240 A

nagyobb városokban (elbing, danzig, thorn, kulm, königsberg) a polgá-
rok elfoglalták a lovagok rendházait (várait), s egyes helyeken, mint pél-
dául thornban, danzigban vagy elbingben, le is rombolták azokat.241 A
nyílt lázadást látva a nagymester február 10-én követeket küldött a német
és pomerán fejedelmekhez, valamint a lovagrend németországi rendtar-
tományaiba, hogy zsoldosokat toborozzanak.242 A lovagoknak sürgősen
katonákra volt szüksége, mert szinte napok alatt veszítettek el várakat,
városokat, területeket. kulmerland tartományban strasburg (brodni-
ca) komtúrja például 1454. február 8-án azt jelentette a nagymesternek,
hogy a város lakói megerősítették hűségüket a rend iránt. A porosz szö-
vetségnek a városhoz közeledő csapatai miatt ugyanakkor azt kérte, hogy
egy tűzmesterrel, valamint íjászokkal és tisztekkel erősítsék meg helyőr-
ségét.243 1454. február 12-én azonban strasburg városa már a felkelő ren-
dek kezére került.244 A lovagrendi vár még tartotta magát, ezért jacob
von mossek, a porosz szövetség strasburg ellen küldött csapatainak parancs-
noka felszólította a környék nemeseit, hogy a lovagrenddel szemben áll-
janak az ő zászlaja alá, mert strasburg városa és vára (azaz a lovagrend
rendháza) az egész déli határvidék kulcsa („wen die stat und hawsz
eyn slos ist vor das gantcze land”).245 egy 1454. február 13-án kelt, a
lengyel király által kormányzóvá kinevezett johann von baysen testvé-
rének, Hansnak címzett levél szerint osterode (ostróda), deutsch eylau
(iława), és lautenburg (lidzbark Welski) is a szövetség ellenőrzése alá
került.246 A következő napon gollub (golub-dobrzyń) is a felkelő rendek
oldalára állt.247 Február 28-án a szövetség csapatai elfoglalták strasburg
várát, melynek kapitánya götz rubit thorni városi tanácsos lett.248 A
februárban elszenvedett kudarcok miatt a nagymesternek azonnal kato-
nákra volt szüksége, s 1454 márciusában 4 zsoldos kapitánnyal már szer-
ződést is kötött,249 az 1454. október 9-én kiállított adóslevél szerint pedig
ekkor, a háború első fél évében több mint 50 zsoldosvezérrel állapodott
meg.250 de még e hónap végén, október 28-án a lovagrend feje újabb zsol-
dos szerződéseket kötött.251 A nagymester előtti hódolatot megtagadó
1454. február 4-i porosz rendi nyilatkozat az alattvalók általános ellen-
állási jogának, a fejedelmekkel, tartományurakkal szembeni legitim fel-
lépés kinyilvánítása volt.252 Az ellenállási jog meghirdetésével és a lovag-
rendi rendházak egy részének elfoglalásával párhuzamosan a porosz
szövetség, mint a tota communitas megtestesítője, azonnal a lengyel
királyhoz is fordult támogatásért, akivel már 1452-től tárgyalásokat foly-
tatott.253 1454. február 18-án krakkóban a porosz szövetség követe egyér-
telműen deklarálta, hogy a lovagrendi állam rendjei, azaz a világi nemes-
ség és a városok önként alávetik magukat a lengyel korona fennhatósá-
gának, s kérte, hogy iv. kázmér vegye védelmébe poroszországot a német
lovagrenddel szemben. 1454. február 22-én a lengyel király hadat üzent
169
a nagymesternek, március 6-án pedig kiadta az ún. inkorporációs okle-

velét, amelyben poroszországot a lengyel koronához tartozó tartomány-
nak nyilvánította. megerősítette a porosz rendekhez tartozók minden
eddigi privilégiumát, és a lengyel rendekkel azonos jogállásúnak ismer-
te el őket. Így jogot nyertek arra, hogy részt vegyenek a lengyel királyvá-
lasztáson. Ígéretet tett arra, hogy poroszországban csak helybéliek tölt-
hetnek majd be állami tisztségeket, eltörölte a kereskedelmi vámokat,
thorn, elbing, danzig és königsberg városoknak pedig pénzverési jogot
is ígért.254 néhány nappal később johann von baysen, a porosz szövet-
ség egyik vezető alakjának személyében kormányzót nevezett ki porosz-
ország élére. A lovagrendi állam jövőbeni igazgatási rendszerét 4 vajda-
ságra osztva határozta meg: thorn (kulmerland és a visztula melletti
területek), königsberg (az ún. partes inferior, azaz a pregel folyótól
keletre eső területek, kelet-poroszország), elbing (az ún. partes superi-
or: a visztula és a pregel közötti területek), valamint danzig (azaz pom-
merellen tartomány).255 Az 1454 februárjában kirobbant poroszországi
polgárháborúnak nem volt etnikai jellege. A porosz szövetséghez nem
tartozó világi földbirtokosok vagy a városok helyzetükből és érdekeikből
adódóan sorakoztak fel egyik vagy másik oldalon. A szembenálló felek
mindegyike zsoldosokat fogadott fel, akik viszont nem nagyon voltak
tekintettel arra, hogy baráti vagy ellenséges területen tartózkodnak, s
válogatás nélkül dúltak, pusztítottak.256
Azt követően, hogy a porosz szövetség 1454. február 4-én megtagadta
a hűséget a német lovagrendnek s nem ismerte el a lovagokat az ország
urának, politikai és katonai helyzetének erősítése érdekében a nagy-
mester február 22-én (amikor iv. kázmér király hadat üzent), 40.000
aranyforintért zálogba adta ii. Frigyes brandenburgi választófejedelem-
nek neumark tartományt. Így pénzt szerzett további zsoldosok toborzá-
sára, és brandenburg politikai támogatására is számíthatott.257 Ugyan-
akkor ezzel a lépéssel biztosította, hogy a németországban toborzott
zsoldos csapatok brandenburgon keresztül vonulhassanak poroszor-
szágba.258 1454 áprilisában a szövetség támogatására felvonult lengyel
hadak élén maga iv. kázmér király is a lovagrendi állam földjére lépett.
thorn és elbing városokban személyesen fogadta az előtte hódolókat,
danzingban és königsbergben pedig a porosz földbirtokosok és városok
képviselői a megbízottai előtt tettek hűségesküt. A német lovagrend
elleni háború irányítása a rendek részéről az 1454 júliusában létrejött
országtanács kezébe került, amely a lengyel korona által kinevezett porosz-
országi kormányzóból, a danzigi, elbingi, königsbergi és thorni területek
vajdáiból, valamint a birtokosok és a városok képviselőiből állt.259 Az
inkorporációs oklevél ígérete alapján a szövetség magának vindikálta
poroszországban a pénzverés jogát, annál is inkább, mert a háború finan-
szírozásában komoly szerepet szánt a pénzkibocsátásból származó jöve-
170
delemnek. már 1454. február végén elbingi tanácskozásukon úgy hatá-

roztak a porosz rendek, hogy az elfoglalt lovagrendi rendházakban talált
ezüsttárgyakat thornba kell szállítani, hogy azokat beolvasszák, s azok-
ból pénzt verjenek.260 thorn városa (amely a lovagrend pénzügyigazga-
tásának is a központja volt)261 a lengyel király előtti hódolatot megelőző-
en, március elején levélben tájékoztatta danzigot a szövetség által kibo-
csátandó érmék pénzlábának változásáról.262 A lefoglalt ezüsttárgyak-
ból álló első szállítmányok 1454. március 12-én érkeztek meg a lovag-
rendtől kisajátított thorni pénzverdébe.263 A szövetség által kibocsátott
pénzérmékre thorn város címere került, felirata pedig poroszországnak
a lengyel koronához tartozását fejezte ki: „Moneta Ducatus Prucie –
Kasimirus D[ei] G[ratia] Rex Polo[ni]e”.264 A porosz szövetség az 1416.
évi pénzlábhoz, azaz a 0,92 gramm ezüstöt tartalmazó schillingekhez
tért vissza, amit még ludwig von erlichshausen nagymester (1450–1467)
hivatalba lépését követően 0,5 grammra csökkentett, s így a porosz schil-
lingekből, mivel alig tartalmaztak ezüstöt, gyakorlatilag rézpénz lett.265
A jó, viszonylag magas ezüsttartalmú pénz kibocsátásának a szövetség
részéről alapvetően politikai okai voltak. egyrészt ily módon igyekezett
a maga oldalára állítani a még mindig igen nagyszámú bizonytalan bir-
tokos réteget, másrészt pedig rézpénzzel nem tudta volna fizetni zsoldo-
sait. A relatíve magas ezüsttartalom miatt azonban ez a pénzverés nem
hozott bevételt, sőt egyre veszteségesebbé vált. emiatt a kezdeti, nagy
mennyiséget produkáló pénzverés mértéke gyorsan visszaesett.266 A kez-
deti nagy pénzkibocsátás azzal állt összefüggésben, hogy a porosz ren-
dek ekkor még a német lovagrend feletti gyors győzelemben reményked-
tek. de a szerzetes lovagok poroszországi hatalmát még a lengyel had-
erő beavatkozásával sem sikerült megtörni. 1454 tavaszának végére vilá-
gossá vált, hogy a német lovagrend sokkal komolyabb erővel rendelke-
zik, mint ahogyan azt a rendek vagy a lengyel király vélelmezte és várta.
Így módosítani kellett a katonai terveket, és elhúzódó, költséges háború-
ra kellett felkészülni.267 ilyen kilátások miatt tarthatatlannak bizonyult
a magas ezüsttartalmú, ráfizetéssel működő pénzverés. A porosz szö-
vetséghez tartozó városok 1454 júniusában azt írták a lengyel király-
nak, hogy a pénzverés olyannyira ráfizetéses, hogy az érmék értéke még
az előállítás költségét sem fedezi („die montcze halden mochten uff ire
koste”).268 Az elhúzódó poroszországi háború kilátása kázmér királyt is
komoly finanszírozási nehézségek elé állította, mert délkeleten sajjid
Ahmed tatár kánnal is hadban állt.269 július közepén iv. kázmér azt kérte
a szövetséghez tartozó porosz rendektől, hogy a zsoldosok vártnál hosz-
szabb fegyverben tartásának finanszírozására a lengyel szolgálatban
álló cseh zsoldosvezéreknek zálogba adhassa a lovagrendtől elfoglalt
strasburg (brodnica) és rehden (radzyń Chełmiński) várát és váro-
sát.270 A szövetség, mely magát tartotta poroszországban a tartományú-
171
ri hatalom letéteményesének, ekkor még elutasította a háború finanszí-

rozásának ezt a módját. Ugyanakkor a politikai vagy katonai érdemeket
szerzett tagjait a lovagrendtől elkobzott birtokokkal jutalmazta. Így pél-
dául götz rubit thorni tanácsos, aki elfoglalta és egy ideig kormányozta
strasburgot, két majort kapott annak közelében.271 Azzal a gondolattal
is kacérkodott, hogy pénzért átadja a lengyeleknek strasburgot, de thorn
város tanácsa ezt határozottan megtiltotta.272 A hadi kiadások fedezeté-
nek előteremtését maguk a zsoldos csapatok nehezítették meg a legjob-
ban, mert egy-egy területet a „baráti” seregek éppúgy feldúltak, felpré-
dáltak, mint az ellenség.273 götz rubit már 1454. március 25-én azt írta
thorn magisztrátusának, hogy az igazgatására bízott strasburgi kom-
túrságban a cseh és lengyel csapatok az egész vidéket kifosztották.274
Caspar pomesaniai püspök ugyancsak 1454 tavaszán, azaz szintén a
háború kezdetén arról panaszkodott a nagymesternek, hogy a porosz
szövetség és a német lovagrend zsoldosai egyaránt pusztították egy-
házmegyéje településeit.275 egy évvel később, 1455 tavaszán arról tájé-
koztatta a nagymestert, hogy a lovagrend riesenburgi (prabuty) zsoldo-
sai felperzselték rodau falut, s kérte a rend elöljáróját, hogy tiltsa meg
katonáinak az ilyen cselekedeteket.276 egy másik levelében pedig azt írta,
hogy klözen falu közelében a lovagrend fegyveresei ellenséges fosztoga-
tókkal csaptak össze, és 100 foglyot ejtettek.277
1454 nyarának végén a porosz szövetség és a lengyel király összehan-
golt támadással próbálta meg dűlőre vinni a háborút. A szövetség zsol-
dosai a visztula mentén nyomultak északra, s ostrom alá vették a német
lovagrend székhelyét, marienburgot. A lengyel sereg pommerellen föld-
jére támadt, és el akarta foglalni a nyugat-poroszország birtoklása szem-
pontjából kulcsfontosságú konitz (Chojnice) városát. A lengyel csapat-
mozgások másik célja az volt, hogy útját állják a németországból porosz-
országba tartó, rudolf von sagan, glotz hercege és bernhard von zin-
nenberg vezette nagy zsoldosseregnek, amit a lovagrend fogadott fel.278
A lengyel sereg, pénzszűke miatt, jórészt hadba szólított nagy-lengyelor-
szági nemesekből (szlachta) állt.279 1454. szeptember 18-án, a 13 éves
háború egyetlen nagy, nyílt mezei ütközetében a lovagrend zsoldossere-
ge fényes győzelmet aratott a lengyel király csapatai felett, és maga iv.
kázmér is csak komoly nehézségek árán tudott elmenekülni. A kortárs
feljegyzések szerint a lengyelek tízszeres túlerőben voltak, mégis veresé-
get szenvedtek („Und der Polen was szovil, das X Polen wurden gere-
chet kegen eynem Deutczen”).280 Az ilyen híradások hitelessége azon-
ban joggal kérdőjelezhető meg, mert a különböző zsoldjegyzékekből illet-
ve egyéb összeírásokból viszonylag jól megbecsülhető a szembenálló
seregek nagysága. A lengyel had kb. 16.000 főből állt, azaz nagy és erős
sereg volt, a lovagrend zászlaja alatt pedig 57 zsoldos kapitány mintegy
15.000 fegyverese vonult fel konitz-nál. A csatában tehát a szembenálló
172
felek közel azonos nagyságú seregekkel rendelkeztek. A német lovag-

rend által felfogadott nagy zsoldossereg tetemes része az elkövetkező 12
évben itt is maradt poroszországban, sőt vezéreinek többsége a háborút
követően itt is telepedett le.281 Annak ellenére, hogy a konitzi csatában a
nagy-lengyelországi nemesség jelentős vérveszteséget szenvedett, az ütkö-
zet még nem döntötte el a háborút.282 A porosz szövetség marienburg
elfoglalásával ugyan kudarcot vallott, és zsoldosai egy része Hans Hohens-
tein gróf vezetésével átállt a lovagrend oldalára, de még mindig jelentős
számú katonát tartott fegyverben. A zsoldosseregek mindkét oldalon
súlyosan megterhelték a kincstárakat, állandó problémát okozott a járan-
dóságok kifizetése. emiatt a konitzi csatát egyik oldalon sem követte
nagy erőket felvonultató, a háború menetét eldönteni képes, koncentrált
támadás, nagyszabású hadművelet. A katonai döntés kicsikarása mind-
két oldalon a fizetőképességtől függött, s mivel ezen a téren egyik fél
sem állt különösebben jól, nem voltak komoly hadjáratok.283 A 13 évig
elhúzódó poroszországi polgárháború – amelybe a porosz szövetség olda-
lán jelentős erőkkel lengyelország is beavatkozott – kisebb-nagyobb csa-
patmozgások, katonai akciók sokaságából állt, ami óriási méretű pusz-
tulást eredményezett. A több mint egy évtizedig tartó háborút rabló és
fosztogató akciók jellemezték, melyek során hol az egyik, hol a másik fél
foglalt el egy-egy várost, várat, kisebb-nagyobb területet, dúlt fel falva-
kat, tanyákat, udvarházakat, mészárolta le a lakosokat.284
A konitzi csatának politikai következményei viszont azonnal lettek:
számos porosz város, világi birtokos tért vissza a nagymester hűségére.
ezt a folyamatot erősítette az is, hogy a lovagrend zsoldosai, útban dirs-
chau (tczew) felé, legyőzték danzig város csapatait.285 A nagy zsoldos-
sereg fenntartása azonban a német lovagrendnél is egyre komolyabb
finanszírozási problémát okozott, s a nagymesternek nem volt más válasz-
tása, mint fizetési biztosítékként különböző birtokokat, várakat enge-
dett át zsoldosvezéreinek. A pénzügyi nehézségek végül olyan méretet
öltöttek, hogy 1454. október 10-én magát marienburgot, a rend székhe-
lyét, a nagymesteri udvart, és néhány másik várat volt kénytelen zálog-
ba adni kapitányainak. A szerződés szerint, ha a nagymester 1455. feb-
ruár 19-ig (azaz egy negyedéven belül) nem fizeti ki az elmaradt zsoldot,
elveszíti a zálogba adott várakat.286 gilgenburg várát (dąbrówno) egy
georg von schellendorf nevű zsoldos kapitány kapta meg zálogként. Hohens-
tein (olsztynek) vára és a hozzá tartozó földek egy cseh zsoldos kompá-
nia kezére kerültek, ahogyan deutsch-eylau (iława) is két cseh zsoldos
kapitány, jan kisch és jan kozeli zálogbirtoka lett.287 A zálogszerződé-
sekkel a német lovagrend kitolta a zsoldfizetés határidejét, és biztosí-
totta csapatai lojalitását, mert egy újabb lengyel fenyegetés miatt szük-
sége volt fegyveres erőre. A várt támadás 1454 novemberében be is követ-
kezett: iv. kázmér, döntően cseh zsoldosokból álló seregével betört kul-
173
merland földjére. Felperzselte, feldúlta a falvakat, de katonai szempont-

ból érdemleges hadműveleteket nem folytatott. Amikor pedig hírt kapott
arról, hogy niklas Wolfersdorf és baltasar von sagan herceg vezetésével
újabb zsoldosok érkeznek németországból a lovagrendhez, nem vállalta
az ütközet kockázatát, és visszavonult a lengyel határok mögé. A kul-
merlandi betörés, amely számos áldozatot követelt a lakosság részéről
és jelentős károkat okozott a tartományban, lényegében két célt szol-
gált. iv. kázmér a konitzi csatavesztés után egyértelmű jelzést kívánt
adni a lovagrenddel hadban álló porosz rendeknek, hogy a háború koránt-
sem ért véget, és a lengyel király állja a szavát, segítséget nyújt a hozzá
hű alattvalóknak. másrészt a lengyel kincstár is komoly pénzügyi gon-
dokkal küszködött, s fizetés helyett a kázmér a porosz területeken enge-
délyezett szabadrablást fegyvereseinek. A visszavonulást követően azon-
ban a magukat kifizetetlennek érző zsoldosok lengyel területeken is rabol-
tak és fosztogattak.288 A háborús kiadások finanszírozására a porosz
szövetség az ellenőrzése alatt álló területeken jelentősen megemelte az
adókat. poroszországban sohasem voltak olyan magasak és mindenre
kiterjedőek az adóterhek, mint ekkor. A társadalom alsóbb rétegeinél ez
széles körű elégedetlenséget, sok helyen zavargásokat, felkeléseket ered-
ményezett. königsberg-Altstadt és königsberg-löbenicht kézművesei,
iparosai felkoncolták a porosz szövetség oldalán álló, lengyelbarát váro-
si magisztrátusok tagjait és a polgármestereket. königsberg-kneiphofot
azonban, amely königsberg három városa közül lényegében a kereske-
dőváros volt, a szövetség-párti városi tanács a fegyvereseivel szilárdan
kézben tartotta. A német lovagrend számára kelet-poroszország kato-
nai és politikai stabilitásának és lojalitásának megteremtése az egyik
legfontosabb feladata lett ahhoz, hogy szilárd hátországra támaszkodva
sikeres ellentámadást tervezhessen a visztula-vidék és a középső ország-
részek visszaszerzésére. 1455. február 6-án a nagymester újabb megálla-
podást kötött a zsoldosvezérekkel, s további két hónappal, április 23-ig
ismét kitolta a zsoldfizetés határidejét. ez lehetővé tette, hogy Heinrich
reuß von plauen elbingi komtúr, főispotályos mintegy 2000 főnyi zsol-
dossereggel kelet-poroszországba vonuljon, ahol 300, katonai szolgálati
birtokkal rendelkező samlandi porosz birtokos csatlakozott hozzá. egy
hónapi ostrom után königsberg-kneiphof 1455. július 14-én megnyitotta
kapuit a lovagrend erői előtt.289 königsberg ostromában és a kelet-porosz-
országi katonai műveletekben baltasar von sagan herceg zsoldosai ját-
szották a fő szerepet, míg georg von schlieben kapitány ermland déli
részein foglalt vissza néhány várat és várost a német lovagrendnek.
ezzel egyidőben pommerellen déli részein kaspar nostitz, konitz zsol-
dos kapitánya nemcsak a környező településekre, városokra terjesztette
ki a lovagrend fennhatóságát, hanem lengyel területekre is betört, ahol
számos falut és udvarházat dúlt fel.290 A háború további menete szem-
174
pontjából kelet-poroszország és ermland nagy részének visszaszerzése

különösen fontosnak bizonyult, mert e területek alkották a lovagrend
hátországát. A königsberg feletti fennhatóság gazdasági szempontból is
lényeges volt, hiszen danzig és elbing a porosz szövetség oldalán állt,
így a lovagrendnek csak ez az egy jelentős tengeri kikötője maradt.291 A
nagymester már 1455-ben arra ösztönözte a külföldi kereskedőket, hogy
danzig helyett inkább königsberget keressék fel.292 A porosz szövetség
adóterhei miatt 1455 márciusában thorn városában szintén lázongás
tört ki, s emiatt a lengyel király által vajdává kinevezett gabriel von bay-
sen is menekülni kényszerült. A városvezetés ellen fellázadt iparosok,
mesteremberek arra kérték a nagymestert, hogy küldjön csapatokat a
városba, és vegye azt birtokába. A thorni városvezetés azonban a hama-
rabb érkezett lengyel és danzigi fegyveresek segítségével vérbe fojtotta
az elégedetlenséget, majd megtorlásként több mint 70 polgárt kivégezte-
tett. danzigban ugyancsak voltak zavargások, de az itteni városvezetés
gyorsan úrrá lett a helyzeten. A lázadás vezetőjét, martin koggét 7 tár-
sával együtt itt is kivégezték.293
1454 őszének és 1455 tavaszának katonai sikereivel párhuzamosan a
német lovagrend diplomáciai téren is jelentős aktivitást fejtett ki, mely-
nek eredményeként 1455 márciusában iii. Frigyes császár birodalmi
átokkal sújtotta a porosz szövetséget, és nem ismerte el iv. kázmér porosz-
ország feletti fennhatóságát, azaz érvénytelennek nyilvánította a len-
gyel király inkorporációs oklevelét. A birodalmi gyűlés ugyanilyen állás-
pontra helyezkedett, és döntését azzal indokolta, hogy a lengyel uralko-
dó nagy számban alkalmazott cseh huszita, azaz eretnek zsoldosokat,
akik sok esetben erőszakkal is terjesztették tanaikat poroszországban.294
A kortárs feljegyzések szerint például braunsbergben (braniewo) annyi-
an voltak a husziták, hogy katolikus pap még az utcán sem mert mutat-
kozni. Wormditt (orneta) városában jan Cloda cseh zsoldosvezér és 600
embere saját huszita papokkal is rendelkezett, akik kisajátították a kato-
likus templomokat.295 i. keresztély (krisztián) dán király (1448–1481) a
német lovagrend mellett sorakozott fel, és hadat is üzent lengyelor-
szágnak és a porosz szövetségnek, de tényleges katonai fellépésre nem
került sor, mert figyelmét a norvég korona megszerzésére törekvő karl
knutsson (1448–1457) svéd király kötötte le.296 A dán hadüzenet mögött
elsősorban az a régi dán törekvés állt, hogy visszaszorítsák danzig balti-
tengeri kereskedelmét. (már 1427-ben emiatt tényleges összecsapások is
voltak.)297
A német lovagrendnek azonban nem politikai támogatásra, diplo-
máciai kiállásra, hanem pénzre lett volna a legnagyobb szüksége, hogy
fizetni tudja zsoldosait, de pénzt sehonnan sem kapott. krónikus likvi-
ditási problémája komoly egyenetlenséget okozott zsoldosvezérei köré-
ben: a német kapitányok többsége (mint például baltasar von sagan,
175
Hans von schleichen vagy bernhard von zinnenberg) hitt a nagymester

ígéreteinek, a cseh zsoldosvezérek egy része azonban oldřich Červenka
vezetésével azt az álláspontot képviselte, hogy a zálogként náluk lévő
lovagrendi várakat adják el a lengyel királynak vagy a porosz szövetség-
nek. de sem iv. kázmér, sem pedig a porosz rendek nem voltak abban a
helyzetben, hogy a zsoldosok által kért hatalmas vételárat kifizessék.
pénzügyi nehézségei miatt a lengyel király például arra kényszerült, hogy
– a nagymester példáját követve – egyik cseh zsoldosvezérének, jan miecz-
kownak 600 aranyforintnyi tartozása fejében zálogba adja gollub (golub-
dobrzyń) várát és a hozzá tartozó területeket.298 Hasonlóképpen járt el
a porosz szövetség is: 1455. január 13-án johann von baysen kormányzó
712 márka kölcsönért 3 falut zálogosított el schippenbeil (sępopol) váro-
sának.299 Ugyanakkor kázmér király nem szerette volna elszalasztani az
alkalmat, hogy súlyos harcok nélkül birtokába veheti a lovagrendi állam
központját, és ezzel együtt megszerezheti az egész visztula-vidék feletti
ellenőrzést. Hosszú tárgyalásokat folytatott a porosz szövetséggel a véte-
lár előteremtésének lehetőségeiről és a marienburgot kézben tartó zsol-
dosokkal, s végül 1456. augusztus 16-án megszületett a thorni szerződés.
ennek értelmében marienburgot (malbork), dirschaut (tczew), deutsch-
eylaut (iława), koniztot (Chojnice), Friedlandot (pravdinszk), és Ham-
mersteint (Czarne) a zsoldosok 436.000 aranyforintért átadják a lengyel
királynak. A vételárból a lengyel fél még 1456 szeptemberében kifizet
25.000-et, s ezt követően a zsoldosok deutsch-eylau, konitz, Hammers-
tein és Friedland várát azonnal át is adják. A vételár nagyobbik részé-
nek megfizetése után kellett volna megnyitniuk dirschau és marienburg
kapuit. A vételár kifizetése azonban komoly gondot okozott iv. kázmér-
nak, s már az első részletet sem tudta határidőre teljesíteni, a főösszeg
előteremtése pedig egészen reménytelennek látszott. nem véletlen, hogy
a zsoldosvezérek többsége a lovagrend zászlaja alatt maradt, s bízott
zsoldjuk majdani kifizetésében.300 reményüknek alapot adott az, hogy
1455 őszén a lovagrend ki tudta egyenlíteni tartozásának egy részét:
1455. szeptember 19-én 100.000 rajnai guldenért eladta az eddig zálog-
ban lévő neumark tartományt Frigyes brandenburgi őrgrófnak azzal a
feltétellel, hogy azt bármikor visszavásárolhatja, valamint zsoldos csa-
patai szabad átjárást kapnak brandenburg egész területén.301 A lengyel
fél viszont képtelen volt előteremteni a kialkudott vételárat, ezért a meg-
állapodás módosítását javasolta: 190.000 aranyért három vár, marien-
burg, dirschau és deutsch-eylau átadását kérte. A megvásárláshoz szük-
séges pénz jelentős részét danzig városa teremtette elő. 150.000 márkát
adott kázmérnak, aki cserébe kiadta a Privilegia Casimirianát, mely-
ben széles körű kiváltságokat adományozott a kikötővárosnak. A len-
gyel, orosz és litván területekről származó árukra vonatkozóan vám-
mentességet kapott, minden kereskedelmi és partjogi (tengerjogi) kér-
176
désben legfőbb joghatóságként járhatott el, s javaslattételi jogot kapott

a városi királyi tisztségviselő, az ún. városi kapitány tisztségének betöl-
tésével kapcsolatosan, amely tisztségviselőt a mindenkori városi tanács
tagjai közül kellett kiválasztani.302 iv. kázmér kiváltságlevele következ-
tében danzig a balti-tenger legfontosabb kikötője lett.303 A danzig által
adott 150.000 márka egy része, 80.000 márka kölcsön volt, amiért zálog-
ként megkapta a lovagrend korábbi, dirschaui (tczew) és putzigi (puck)
várnagyi körzeteit. A kiváltságlevél megerősítette danzig pénzverési
jogát úgy, hogy a bélyegképnek és a pénzlábnak a lengyel korona előírá-
sait kellett követnie, de a pénzlábat (azaz a nemesfémtartalmat) a király
csak a rendek egyetértésével változtathatta meg.304 (nem sokkal később
iv. kázmér hasonló privilégiumot adott thorn városának is, de a thorni
pénzérmékre nem kellett rátenni a király képmását, viszont az itt vert
pénz 50 %-át be kellett szolgáltatni a kincstárba.305 A porosz szövetség
területén vert schillingek ezüsttartalma ekkoriban már csak átlagosan
0,38 gramm volt, s ez megegyezett a német lovagrend által vert érmék
pénzlábával.306 A lengyel király és a porosz rendek végül 1457. június 4-
én fizették ki a cseh zsoldosoknak marienburg, dirschau és deutsch-
eylau vételárát. A nagymesternek el kellett hagynia eddigi székhelyét,
és königsbergbe költözött.307 négy nappal később kázmér király bevo-
nult marienburgba. A lengyelországhoz átpártolt oldřich Červenka – a
vételáron felül – szolgálatai jutalmául a honfitársától, jan mieczkowtól
zálogból kiváltott gollub várának parancsnoka lett („dernoch ersteigt
her dy Golau under dem Czirwenka, unnd hikt dy III jor”).308 Hason-
lóképpen jártak el a lovagrend zászlaja alatt álló zsoldosok is: a visztula
vidékén több várat és várost is visszafoglaltak, ahol azután – mintegy
fizetésük előlegeként – évekre berendezkedtek, mint gollub várában old-
řich Červenka. bernhard von zinnenberg például több éven át kezében
tartotta kulm városát („Item her Bernt der thut vil guttes bey dem
orden in dem krige, und der hilt den Colmen”).309
marienburg elvesztése katonai ellenlépésekre sarkallta a lovagren-
det. 1457. szeptember 28-án bernhard von zinnenberg zsoldoshada visz-
szafoglalta a nagymesteri székhelyet, és több más várat is kulmerland
tartományban. A katonai helyzet ilyen irányú megváltozásában nagy
szerepe volt annak, hogy a porosz szövetség és a lengyel király anyagi
erőforrásait lényegében felemésztette néhány lovagrendi vár megvásár-
lása. Hiába zálogosítottak el falvakat, egész várbirtokokat, a befolyó
összegek eltörpültek a kiadási szükségletek mellett.310 most ők kerültek
abba a helyzetbe, hogy fizetetlen cseh zsoldosaik egy része 1457 őszén az
őrizetükre bízott várakat (preußisch-Holland/pasłęk, liebstadt/miłako-
wo, mohrungen/morąg) pénz fejében felkínálták a lovagrendnek.311 1458
áprilisában gollub kapitánya, oldřich Červenka 400 zsoldosával rajta-
ütést indított kulm ellen, de a lovagrend szolgálatában álló bernhard
177
von zinnenberg visszaverte a támadást.312 Augusztusban a lengyel király

ismét haddal vonult poroszországba, hogy visszafoglalja az előző év szep-
temberében elveszített marienburgot, amiért korábban oly sok pénzt
fizetett. Az Augustin trotzler vezette lovagrendi zsoldosoknak ugyan
sikerült megvédeni a várat, de egy évvel később a porosz szövetség zsol-
dosai ismét ostrom alá vették marienburgot. A vár megszerzéséért vívott
harcok egy esztendeig tartottak, végül a védők 1460. augusztus 6-án az
éhség és a felmentő sereg reményének híján megadták magukat. A győz-
tesek kivégezték a védelmet irányító bartholomäus blume polgármes-
tert és Augustin trotzler kapitányt.313 Ha a védők még két vagy három
hétig kitartanak, megmenthették volna marienburgot, mert bernhard
von zinnenberg augusztus végén 3000 főnyi, németországban toborzott
zsoldossereggel tért vissza poroszországba. A lovagrend székhelyének
felmentése ugyan már nem sikerült, de zinnenberg ellentámadást indí-
tott kulmerland földjére, s a drewenz (dreweca) folyónál oldřich Čer-
venkától elfoglalta gollub várát. ezzel párhuzamosan pommerellenben
a lovagrend szolgálatában álló Fritz raweneck, mewe (gniew) és neuen-
burg (nowe) kapitánya a konitzban állomásozó zsoldos csapatokkal együtt
sikeres támadásokat vezetett danzig és környéke ellen. rajtaütései veszé-
lyeztették a kikötőváros kereskedelmét, bevételeit, amelyekre pedig dan-
zignak igen nagy szüksége volt a háború folytatásához. raweneck csapa-
tai elfoglalták putzigot (puck), lauenburgot (lębork) és bütowot (bytów),
zinnenberg zsoldosai pedig schwetz (Świecie), valamint löbau (luba-
wa) várát, így mewe és neuenburg erődítményeivel együtt a lovagrend
ellenőrzése alá vonta a visztula hajóforgalmát, s elvágta egymástól a
szövetség erőit és a lengyel hadakat. ermland földjén a lovagrendi csa-
patok visszaszorították schalskiń lengyel zsoldosvezér seregét, és visz-
szafoglalták braunsberget (braniewo), Wehlaut (znamjenszk), rasten-
burgot (kętrzyn), schippenbeilt (sępopol), Friedlandot (prawdinsk) és
mohrungent (morag). A maradék lengyel erőket beszorították Frauen-
burg (Frombork) várába.314 A német lovagrend katonai sikerei, erősödő
hatalma miatt egyre több földbirtokos és város ismerte el újra a nagy-
mester fennhatóságát, akikkel a rend vezetése a pénzverésről és a pénz-
láb leszállításának kérdéséről egyeztetett.315 ez utóbbira azért volt szük-
ség, mert danzig hajói blokád alá vonták a lovagrend ellenőrzése alatt
álló königsbergi kikötőt, így lehetetlenné vált a kelet-poroszországba
irányuló, pénzveréshez szükséges ezüstimport.316 danzig hadiflottája
emellett módszeresen pusztította a lovagrend fennhatósága alatt álló
kelet-poroszországi tengerpartot.317 Az 1460/61 folyamán elszenvedett
vereségek arra késztették iv. kázmért és a porosz szövetséget, hogy növel-
jék seregük létszámát, s 1461 végétől fokozatosan ellentámadásokat indí-
tottak. 1462 nyarán a lengyel csapatok felmentették a Frauenburgban
körülzárt schalskiń kapitányt. ezzel párhuzamosan a danzigi és elbingi
178
hajóhad balga komtúrság partvidékén minden települést, amit a háború

eddig még megkímélt, most kíméletlenül felperzselt, köztük Fischhau-
sen (primorszk) városát is.318 1462 késő őszétől a lengyel erők pomme-
rellenben is igyekeztek visszafoglalni a kisebb várakat, majd 1463 nya-
rán megkezdték az egyik fontos visztula menti erődítmény, mewe (gniew)
ostromát, amit a lovagrend 500 zsoldosa védelmezett. A nagymester és
bernhard von zinnenberg zsoldosvezér 1463 szeptemberében szárazföl-
di és vízi erők összehangolt offenzíváját tervezte mewe felmentésére. A
hadjárat azonban kudarcot vallott, mert a lovagrend flottája szeptem-
ber 15-én a visztula-öbölben vereséget szenvedett a porosz szövetség,
elsősorban danzig és elbing hajóitól. 45 hajót süllyesztettek el vagy fog-
laltak el, és 1300 embert öltek meg, illetve ejtettek foglyul.319 szállítóha-
jók hiányában a lovagrend szárazföldi csapatai nem tudtak eljutni mewe
falai alá, így a hadjárat meghiúsult. 1463. december közepén fizetetlen
csapatai elégedetlensége miatt bernhard von zinnenberg már kénytelen
volt fegyverszünetet kötni kázmér királlyal, így az ő serege, mely kul-
merland egy részét ellenőrzése alatt tartotta, ezután nem vett részt a
további harcokban. Hosszú ostrom után 1464 elején mewe megadta magát
a lengyel ostromlóknak. zinnenberg különalkuja és mewe eleste megnyi-
totta az utat a lengyel seregek előtt pommerellen és az Alsó-visztula vidé-
ke felé. A lovagrendi várakat védő zsoldosok azonban, ahogyan mewe
védői is tették, mindenhol csak hosszú, kemény ostrom után adták meg
magukat.320 mewe mellett a visztula mentén neuenburg (nowe) volt a
másik fontos, stratégiai jelentőségű vár, amit iv. kázmér csapatai ugyan-
csak ostrom alá vettek. 1464 őszén a nagymester azt tervezte, hogy nyu-
gatról (pommerellenből) és keletről (kelet-poroszországból) egyszerre
indít támadást neuenburg felmentésére, s ennek érdekében újabb 800
zsoldost toborzott németországban. Az újonnan felfogadott zsoldosok
azonban a kemény téli hidegben lassan haladtak, így a vár 1465. február
1-én kapitulált.321 Az 1464. évben a háború pusztításai mellett járvány is
sújtotta poroszországot. Caspar Weinrich krónikájában az olvasható,
hogy danzigban, lübeckben, s a balti-tenger déli partvidékén végig ismét
kitört a pestis,322 ami a hosszú, immár több mint 10 éve tartó háború
okozta népességcsökkenést tovább súlyosbította. egyes helyeken a parasz-
ti gazdaságok 60–70 %-a is gazdátlanná, elhagyatottá vált.323 A pestis a
porosz szövetség és a német lovagrend ellenőrzése alatt álló területeket
egyaránt érintette, így lübeck közvetítésével thorn városában óvatos
tárgyalások kezdődtek a háború befejezése érdekében.324 1465-ben a hada-
kozó felek egyre gyakrabban ültek tárgyalóasztalhoz, és a lehetséges
békekötés feltételeiről folyó alkudozásokba közvetítőként rudolf von
rüdesheim pápai legátus is bekapcsolódott.325 A porosz szövetség azon-
ban nem akart engedni legfőbb politikai követeléséből, a lovagrendi állam
szekularizációjából, azaz a lovagok feletti teljes győzelmet szeretett volna
179
elérni. emiatt a tárgyalások semmilyen eredményre sem vezettek, és

1465 őszén ismét hevessé váltak a csatározások. A pommerellenbe betö-
rő, stargard (starogard) elfoglalására induló lengyel csapatokat kaspar
nostiz, a lovagrend konitzi zsoldos kapitánya még visszaverte 1465 dec-
emberében, de a következő év tavaszán indult újabb lengyel támadást
már nem tudta megállítani. 1466 márciusában stargard, a nyár folya-
mán pedig konitz városa is iv. kázmér kezébe került. lauenburgot (lębork)
és bütowot (bytów) az ottani lovagrendi helyőrség zsoldosai eladták
stolp (słupsk) hercegének, ii. eriknek. szeptember közepére zantir (zantyr)
is lengyel fennhatóság alá került.326 Ugyanakkor 1466 szeptemberétől a
lengyel király ismét hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni, így szeptember
8-án béketárgyalások kezdődtek kulm városában. A megbeszélések hely-
színét hamarosan áthelyezték a thorn mellett, már lengyel területen
fekvő nieszawába.327 Annak, hogy iv. kázmér, a porosz szövetség szán-
dékait és törekvéseit félretéve tárgyalásokba bocsátkozott, külpolitikai
okai voltak. ii. pius pápa már 1462 márciusának végén elégedetlenségé-
nek adott hangot a huszitizmus kelyhes irányzatát elismerő 1433. évi
prágai kompaktával kapcsolatosan, s ezzel megkérdőjelezte podiebrad
györgy koronájának legitimitását.328 A pápa és a cseh katolikusok már
ekkor arra bíztatták a lengyel királyt, hogy lépjen fel trónigénnyel az
eretnek cseh uralkodóval szemben. Hunyadi mátyás magyar király 1465.
október 2-án írt levelében felajánlotta a pápának, hogy fegyveresen lép
fel podiebrad ellen.329 1465. november 28-án a katolikus cseh bárók ligát
hoztak létre, december 8-án pedig a szentszék feloldotta a cseh alattva-
lókat a királynak tett hűségesküjük alól.330 podiebrad és a huszita cseh
rendek szorongatott helyzetükben iv. kázmérhoz fordultak, és készek
voltak trónörökösnek elismerni a lengyel király fiát, Władysławot.331 ezek
a fejlemények, továbbá az a körülmény, hogy várható volt a szentszék
végleges döntése a prágai kompaktával összefüggésben, arra késztették
a krakkói udvart, hogy minél hamarabb igyekezzen rendezni a porosz
ügyeket, és fejezze be a háborút a német lovagrenddel. (ii. pál pápa 1466.
december 23-án végleges ítéletben mondta ki, hogy a cseh király eret-
nek, ezért minden méltóságától megfosztotta, és keresztes hadat hirde-
tett ellene.332) A tárgyalások során a lengyel és a lovagrendi delegáció
csak a pápai legátus közvetítésével érintkezett egymással. A békeszerző-
dés pontjainak véglegesítésére a nagymester és a lengyel király szemé-
lyes találkozóján, thorn városában került sor. A békeszerződést végül
1466. október 17-én szövegezték meg, s két nappal később, október 19-
én, vasárnap a felek ünnepélyesen alá is írták.333 A 13 évig tartó háború-
nak véget vető 2. thorni béke értelmében a német lovagrend elveszítet-
te pommerellent, kulmerlandot, marienburg és elbing térségét (azaz az
egész visztula-vidéket) és ermlandot. A gazdaságilag kevésbé fejlett, a
14. századi német kolonizáció által kisebb mértékben érintett északi és
180
keleti régiók maradtak a lovagok birtokában, és csak egyetlen jelentő-

sebb város: königsberg. Ugyanakkor ezeket a területeket a hosszú hábo-
rú pusztításai kisebb mértékben sújtották, mint az elveszített középső
és nyugati országrészeket. A nagymesternek hűségesküt kellett tennie a
lengyel király előtt, s ezzel a maradék lovagrendi állam a lengyel korona
vazallus tartománya lett. A rend köteles volt katonai erővel is támogat-
ni lengyelországot, és csak a lengyel király engedélyével köthetett külső
szövetségeket. A békeszerződés rendelkezése értelmében a felek váltság-
díj követelése nélkül kötelesek voltak szabadon engedni hadifoglyaikat,
s 1467. június 24-i határidővel minden várat és birtokot az újonnan mag-
állapított határok keretei között vissza kellett adni korábbi tulajdonosá-
nak. A szerződésbe belekerült az is, hogy a jövőben a német lovagrend
tagjainak 50 %-a a lengyel korona alattvalói köréből kerüljön ki (azaz
lengyel vagy litván legyen), és szintén ezt az arányt kell érvényesíteni a
lovagrenden belüli tisztségek betöltésekor. A nagymester, mint a vazal-
lus kelet-poroszország tartományúri hatalmának megtestesítője, tagja
lesz a lengyel koronatanácsnak, őt a lovagrend nagykáptalana a király
beleegyezése nélkül tisztségéből fel nem mentheti. A 2. thorni béke elis-
merte, hogy a német lovagrend, és az uralma alá tartozó kelet-porosz-
ország amellett, hogy a lengyel korona része, egyúttal a szentszék fenn-
hatósága alatt is áll. A szerződésbe belefoglalták, hogy a felek együtte-
sen fordulnak a pápához azzal a kéréssel, hogy erősítse meg a békét,
amit a pápai legátus fáradozásának köszönhetően sikerült megkötni.334
A szentszék számára azonban elfogadhatatlan, s kánonjogilag megen-
gedhetetlen volt, hogy a német lovagrend, mint egyházi, szerzetesi közös-
ség, világi hatalom vazallusa legyen, ezért – annak ellenére, hogy megkö-
tésében nagy szerepe volt a pápai legátusnak – róma nem ismerte el a
2. thorni békét.335 Az a tény, hogy a pápa nem erősítette meg a békeszer-
ződést, és nem is ismerte azt el, az elkövetkező években a békefeltételek
megsemmisítésére, revánsra sarkallta a lovagrendet. A cseh korona körü-
li háborúkhoz kapcsolódóan, melyben a jagiello-ház is érintett volt, az
1470-es években Hunyadi mátyás magyar királlyal szövetkezve a nagy-
mester ezt meg is próbálta tenni.336 1477-ben johann Winckeler, a nagy-
mester kancellárja például egyértelműen azzal érvelt, hogy a pápa nem
erősítette meg a thorni békeszerződést, ezért az érvénytelen.337 A len-
gyelországhoz került nyugati területeket, amit ezek után általában kirá-
lyi poroszország néven emlegettek, pommerellenből, kulmerlandból,
valamint a Werder-vidékből és ermlandból álló három vajdasággá szer-
vezték. A lengyel korona közvetlen fennhatósága alatt álló porosz terü-
leteknek saját tartományi rendi gyűlése, kormányzata, bíráskodása, önál-
ló képviselete volt a királyi udvarban.338 A kulmi püspökséget a gnieznoi
érsekség alá rendelték, a pomesaniai püspöki székbe, amit eddig mindig
egy lovagrendi pap töltött be, most egy lengyel klerikust, Wincenty kieł-
181
basát ültették, az ermlandi püspök és káptalan pedig a lengyel korona

főségének elismerése mellett megőrizhette eddigi tartományúri pozícióját.339
A 13 éves háború, valamint az 1464. évi pestisjárvány súlyos demog-
ráfiai és gazdasági következményekkel járt a lengyel korona közvetlen
fennhatósága alá került ún. királyi poroszország (az egykori lovagrendi
állam középső és nyugati részei) és a német lovagrend maradék orszá-
ga (kelet-poroszország) területén egyaránt. számos helyen még 3–4 évti-
zeddel később sem sikerült ezeket a következményeket felszámolni. balga
(veszelnoje) komtúrságban például eisenberg (zelazna góra) körzeté-
ben még 1508-ban, 42 évvel a 13 éves háború után, 100 paraszti gazda-
ságból 64 elhagyatott, gazdátlan és műveletlen volt. Ugyanebben az évben
brandenburg (Usakovó) vidékén 700 Hufét műveltek, 664 azonban (közel
a fele) gazdátlanul állt. tapiau (gvardejszk) körzetében 560 Hufénak
volt gazdája, 310-nek viszont nem.340 braunswaldéban (brąswałd) 1500-
ban a telkeknek csak kétharmada rendelkezett birtokossal, egyharmada
nem.341 már a porosz Hercegség idején, az egykori christburgi komtúrság
területén 1530-ban készült adóösszeírás szerint még mindig számos olyan
falu és birtok volt, melyek a 13 éves háború óta lakatlanul, elhagyatot-
tan álltak.342 A kelet-poroszországi Allenburg (druzsba) mezővárost a
német lovagrend csapatai rombolták le 1455-ben, mert a település csat-
lakozott a porosz szövetséghez. Allenstein (olsztyn) 1458-ban leégett a
harcokban, johannisburgot (pisz), insterburgot (Cserjahovszk), Franke-
naut (Frankowo) vagy eisenberget (zelezna góra) a lengyel hadak per-
zselték fel, pusztították el.343 A 13 éves háború okozta népességpusztu-
lás egész poroszországban igen nagyarányú, 40–50 % körüli lehetett, s
még a harcok által kevésbé sújtott samland vidékén is elérte a 20–30 %-
ot.344 A háború ideje alatt a harcok mellett az időjárás sem volt kímélete-
sebb a lakossághoz. még a fegyveres összecsapások előtt, 1453 nyarán a
sok eső, télen pedig a sok hó és a kemény fagy okozott súlyos károkat a
mezőgazdaságban. 1456 tavaszán a visztula jégzajlása miatt árvíz öntöt-
te el a földeket, tönkretéve az őszi vetéseket és lehetetlenné téve a tava-
szi szántást.345 A következő évben ismét kiöntött a visztula.346 1463 tava-
szán és 1465 őszén újból nagy árvíz sújtotta a visztula-vidéket, és még
thorn városában is komoly károk keletkeztek.347 1465 őszén a sok csapa-
dék a visztulától egészen a kárpát-medencéig terjedően okozott nagy
árvizeket, így a duna vidékén is.348
182
A Poroszországi NéPesség heLyzete

A 13 éves háború utáN
A poroszországi népesség pusztulása az 1466. évi 2. thorni békével

sem ért véget. paul pole feljegyzései szerint 1467-ben „rémisztő, halálos
pestis jött az egész országra” („… kompt eine erschreckliche mortliche
pestilenz, die sich ins gantze lant”), mely akkora mortalitást okozott,
hogy sok helyen a munkaerőhiány miatt nem tudták betakarítani a ter-
mést („bleib das libe getreide […] bin und her im felde stehen, und
was niemant, der erndtet und einfuret”).349 Így a hosszú háború és a
pestis után a túlélőknek az éhínség fenyegetésével is szembe kellett néz-
niük. Alig 6 évvel később, 1473-ban ismét kitört a pestis.350 1473 nyara
egész európában rendkívüli forrósággal járt, és poroszországban a folyók
vízszintje annyira lecsökkent, hogy a visztulán például gyalogosan is át
lehetett gázolni. A rendkívüli melegben számos háziállat, szárnyas és
hal pusztult el.351 A következő esztendőben (1474) viszont sok csapadék
hullott, és kiáradtak a folyók.352 1475-ben újból az időjárás következté-
ben állt elő a visztula-vidéken komoly élelmiszerhiány és nélkülözés.353
két évvel később (1477) ismét nagy árvíz pusztított a visztula mentén.354
1481-ben hosszúra nyúlt a tél, és nagyon későn jött meg a tavasz, így az
őszi vetések szinte mindenhol tönkrementek. A gabonahiány miatt jelen-
tősen megemelkedett a rozs ára, danzigban pedig, hogy biztosítsák a
lakosság élelmiszerellátását, megtiltották a gabonakivitelt.355 1482-ben
a sok csapadék újból nagy árvizet, jelentős károkat okozott, és áldozato-
kat is követelt.356 A gabona ára, ami már az előző évben jelentősen meg-
emelkedett, tovább nőtt, és egyre komolyabb ínséggel fenyegetett.357 1467
és 1473 után 1484-ben újból pestisjárvány sújtotta poroszországot, amely
egyedül danzigban 5400 ember (azaz a város lakóinak kb. ötödének)
halálát okozta.358 (Az 1484. évi pestis poroszországon kívül lengyelor-
szágban, Csehországban, sziléziában, szászországban, észak-németor-
szágban és a rajna-vidéken is pusztított. A sziléziai breslauban 3000
áldozatot követelt, krakkóban pedig naponta 40–50 embert temettek.)359
A járványt azonban most sem követte demográfiai szempontból kiegyen-
183
súlyozottabb, esetleg lassú javulást lehetővé tevő időszak. 1485 májusá-

ban és júniusában jégeső és hó tette tönkre a szántóföldeket, ahol pedig
valamilyen csoda folytán még megmaradt a vetés, ott a tartós, viharos
északi szél döntötte földre a gabonát.360 néhány nyugodtabb esztendőt
követően 1493-ban a korai és gyors hóolvadás nagy árvizet okozott a
visztulán,361 1494-ben pedig ismét kitört a pestis, ami újból sok áldoza-
tot szedett.362 1496-ban olyan kemény tél volt, hogy a porosz partoknál
befagyott a tenger, és a jégen biztonságosan lehetett közlekedni. A tartós
hideg, erős fagy komoly kárt tett a vetésekben, állatállományban egyaránt,
újból drágábbak lettek az élelmiszerek, nehezebbé vált a megélhetés.363
A 13 évig tartó polgárháború pusztításai után tehát az ismétlődő pes-
tisjárványok, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok (viharok, árvi-
zek, kemény telek, aszályos nyarak) okozta élelmiszerellátási nehézsé-
gek még súlyosabbá tették a porosz területek amúgy is katasztrofális
demográfiai helyzetét. emiatt az emberi munkaerő, igavonó jószág és
szükséges eszközállomány egyaránt hiányzott ahhoz, hogy a mezőgazda-
ság képes legyen újból nagyobb arányban termelni. jelentős területek
maradtak műveletlenül, így a munkaerő és igaerő hiánya számottevően
visszavetette a cenzusbevételeket, és leszorította a földárakat.364 A föld-
birtokokból származó jövedelmek drasztikus visszaesése a német lovag-
rend számára már a háború alatt komoly pénzügyi gondokat okozott. A
nagymester szinte a fegyveres konfliktus kezdetétől rákényszerült arra,
hogy fizetési biztosítékként különböző birtokokat ígérjen zsoldosvezére-
inek,365 és amikor az ígért határidőre sem tudott fizetni, kénytelen volt e
birtokokat átengedni, zálogba adni, vagy újabb kölcsönöket felvenni,
amelyeknél szintén zálogbirtokok jelentették a biztosítékot. A lovagrend
egyik legfőbb zsoldosvezére, bernhard von zinnenberg például évekre
berendezkedett a porosz szövetségtől visszafoglalt kulm városában.366
preußisch eylau (bagrationovszk) vidékén mühlhausen (gvardejszkoje)
városa és egy knauten nevű falu egy lotharingiai zsoldos-vállalkozó, dani-
el von kunheim zálogbirtoka lett.367 1454 októberében a német lovag-
rend székhelye, marienburg (malbork) is zálogba került, s mivel a lova-
gok nem tudtak határidőre fizetni, a cseh zsoldosok 1456 augusztusá-
ban átadták a várat iv. kázmér lengyel királynak.368 A zálogbirtokok
kiváltására később sem lett pénze a lovagrendnek, így a poroszországi
birtokviszonyoknak a 13 éves háború idején elkezdődött nagyarányú
átalakulása 1466 után is folytatódott, sőt fel is gyorsult. balga (veszel-
noje) és brandenburg (Usakovó) komtúrságokban például 1469 végéig
1876 Hufe föld került ki zálogként a lovagok ellenőrzése alól, ami az összes
itteni művelhető terület 25 %-át, és a lovagrendi birtokok egyharmadát
jelentette.369 1470-ben a nagymester elkezdte számba vettetni a lovag-
rend még rendezetlen tartozásait. Az első összeírások szerint a lovagok
a következő tételekkel tartoztak az egyes zsoldos kapitányoknak és azok
csapatainak:
184
jorge Unger 75 aranyforint370

Caspar bene 600 aranyforint371
Clement gele 25 aranyforint372
michel püntczer 100 márka373
nickel brauwchwicz, jorge burwicz 150 aranyforint374
bernhard birchen 450 aranyforint375
peterlyn 100 márka376
niclis rab 40 aranyforint377
mertin swartcze 30 aranyforint378
Hans jone 30 aranyforint379
lorenz Wedeman 100 aranyforint380
nickel ewerhart 80 aranyforint381
thomas strawsz 150 aranyforint382
reynisch 23 aranyforint383
procop Hinrice 240 márka384
konrad Hoppelsson 350 márka385
ezek a kölcsönök jórészt korábbi tartozások kifizetésére szolgáltak.

Így például Heinrich von richtenberg nagykomtúr 1470. szeptember 27-
én elismerte, hogy 350 márkával tartozik a rend konrad Hoppelsson-
nak, aki ezt az összeget akkor hitelezte, amikor Fitsche Hogeneest zsol-
dosait kellett kifizetni.386 Az egyes birtokok utáni zálogösszegek, azaz az
újonnan felvett hitelek nagysága – minden bizonnyal a háborús pusztí-
tások mértékétől is függően – nagyon különbözőek voltak. loak német
jogú, 60 Hufe határterületű falu zálogba adásakor a lovagrend 142 arany-
forintnyi hitelt kapott. A 64 Hufe nagyságú eichholz falu, mint zálog,
400 aranyforintot, a 48 Hufe területű Hohenwalde falu pedig 330 arany-
forintot ért.387 egy bizonyos Christoffer Furstenaw 220 márka kölcsönt
adott a lovagrendnek, amiért a 70 Hufe határterületű Weißenstein falut
kapta zálogba.388 Heinrich döring 1470. március 27-én 600 márkáért vette
zálogba kerpaw falut.389 röschken falu 220 aranyforintért került pank-
racz entzebeck zálogbirtokába.390kerschitten falu a mellette fekvő tóval
együtt 200 aranyforintért lett jarge nickeritz zálogbirtoka 1469. május
15-én.391 Hans von grünen 1471. október 18-án 200 márkányi kölcsön
fejében szerezte meg zálogként eisewagen falut, a német lovagrend azon-
ban nem sokkal később kifizette tartozását, s kiváltotta a zálogot, majd
a falut 1472. március 11-én 500 aranyforint zsoldtartozás fejében zálog-
ba adta nickel rodewitz zsoldosvezérnek.392 egy 1473. november 28-án
kelt oklevél szerint a nagymester 967,5 márkáért 3 falut zálogosított el
sigmund eylaunak.393 georg von löben zsoldosvezérnek 1860 magyar
aranyforint és 180 rajnai gulden zsolddal tartozott a lovagrend, és a szó-
ban forgó összeg kifizetéséig zálogba adta gilgenburg (dąbrówno) váro-
sát, 5 falut és 1 majort.394 A hasonló példákat természetesen még hosz-
185
szasan lehetne sorolni, ami önmagában is jól érzékelteti, hogy a 13 éves

háború következtében milyen nagymértékben változtak poroszország-
ban a birtokviszonyok. A zálogbirtokosok a záloggal együtt minden olyan
földesúri jogot megkaptak, amivel korábban a német lovagrend rendel-
kezett. Ha a nagymester ki akarta váltani valamelyik zálogbirtokot, jó
előre jeleznie kellett ezt a szándékát a zálogbirtokosnak, de az sem volt
szokatlan, hogy egyes zálogszerződések 20 évre, vagy akár a hitelező
élete végéig megtiltották a zálogbirtokok kiváltását, a hitel törlesztését.
erasmus rustenfeld például 20 évre szóló mentességet kapott gutten-
feld zálogbirtok esetleges kiváltása alól, a sigmund eylau által zálogba
vett 3 falut pedig csak a hitelező halála után, az örökösöktől válthatták
vissza a lovagok.395
A háború pusztításai miatt jelentősen csökkent a termőföld ára, így
a zálogbirtokok megszerzése mellett ez a körülmény is alkalmat terem-
tett arra, hogy egyes birtokosok összefüggő birtokkomplexumban egye-
sítsék földjeiket, illetve vásárlás révén jelentősen megnöveljék birtoku-
kat. mások viszont birtokaik eladására kényszerültek, mint például 1466-
ban a serville-testvérek, vagy 1470-ben georg tiedermannsdorf özve-
gye.396 velük ellentétben viszont a Fink-család a birtokhalmozás egyik
tipikus példájának volt tekinthető. eredetileg 40 Hufe földje volt, ami-
hez 1486-ben 15 Hufét vett günther seewaldetól Faulen vidékén, s 450
márkáért további birtokokat günther von grebintől seewalde, tannen-
berg és lauban falvak környékén.397 számos falut, majort, esetleg mező-
várost azért adott zálogba a lovagrend, hogy kifizethesse zsoldtartozá-
sait, de az is gyakran előfordult – főleg amikor egy-egy zsoldosvezérnek
sok pénzzel tartozott –, hogy birtokadománnyal elégítette ki a számlát.
georg von löben például így szerezte meg gilgenburgot (dąbrówno):
eredetileg zálogba kapta, de a lovagok képtelenek voltak kifizetni tarto-
zásukat, és inkább átengedték a zsoldosvezérnek a zálogba adott java-
kat. nikolaus von taubenheim ugyanilyen módon lett landsberg (góro-
wo), Anselm és Hans von tettau pedig zinten (kornyevó) ura.398 georg
von schliebennek 90.000 magyar aranyforinttal tartozott a német lovag-
rend. ennek az óriási összegnek az előteremtésére kísérletet sem tett,
hanem 1468-ban neki adományozta gerdauen (selesznodorosnyij) várát
és városát, neidenburgot (nidzica) és 14 falut. Az Ölsnitz-, von Wilde-
naw-, von döhlau-, vagy von eppinger-családok is ekkor, a 13 éves hábo-
rú után, a 15. század utolsó harmadában növelték meg jelentősen birto-
kaikat.399 A zsold fejében komolyabb birtokadományban részesültek közé
tartozott peter kobersehe, johann Winekler vagy Hans gröben is, akik
111, 64, illetve 70 Hufét kaptak.400 Az elmaradt zsold helyett birtokado-
mányokban részesült, és így poroszországban megtelepedett, családot
alapító zsoldosvezérek közül különösen a von schlieben, von tettau,
eulenburg, dohna és von kreytzen családok szereztek nagy földbirtoko-
186
kat, s emelkedtek a világi birtokosok élvonalába.401 A zsoldosvezérek

mellett a lovagrendnek saját poroszországi híveit is kárpótolni kellett
háborús veszteségeikért, és jutalmazni hűségüket, ami szintén birtok-
adományozást jelentett. Az eulenburg-család így kapta meg 1468-ban
bartenstein (bartoszyce) vidékén gallingent (galiny), vagy matthis rabe
Heilsberg (lidzbark Warmiński) környékén Hammersdorfot (młotecz-
no) és rossen majort.402 kuntz von egloffstein hűséges szolgálataiért
megkapta domnau (domnovó) városkát, továbbá 114 Hufe földet. Heinz
meintaler 141 Hufe 20 morgen nagyságú adományban részesült.403 A német
lovagrend azonban hívei többségének inkább közepes és kisebb birto-
kokat adományozott. 1471 novemberében például brandenburg komtúr-
ja 30–30 Hufe földet adott peter stenzelnek, testvérének jacobnak, és
matz schoffnak.404 1475. február 4-én Hans von Weyern katonai szolgá-
lat fejében 2 falut kapott a lovagoktól.405 1484-ben leonhard Crumteich
14, Hans von sixtin pedig 15 Hufe birtokadományban részesült.406 1488-
ban a nagymester jacob Crone-nak adományozta girkendorf falut, amely-
hez 50 Hufe föld tartozott.407 1494-ben nickel seppothe 10,5, 1495-ben
niclis muntz 4,5, 1502-ben pedig peter Hintze 5 Hufét kapott.408
A zálogosítások, adományozások révén a 15. század végére jelentő-
sen megváltoztak a német lovagrend fennhatósága alatt maradt terüle-
teken a birtokviszonyok. A christburgi komtúrság területének kb. 50 %-
a például világi, nemesi birtok lett.409 brandenburg és balga komtúrsá-
gokban 1470 és 1498 között a német lovagrend 2643 Hufe és 15,5 mor-
gen földet adományozott el, ennek több mint a fele, 1418 Hufe és 19,5
morgen korábban már zálogbirtok volt, amit a lovagok nem tudtak kivál-
tani, s arra kényszerültek, hogy végleg lemondjanak róluk. 1466 és 1498
között ebben a két komtúrságban összesen 4493 Hufe és 13 morgen föld-
területet engedett át a lovagrend magánföldesuraknak.410
1466 után a déli, délkeleti határvidékeken egyre több lengyel nemes
is megjelent, akik földet vásároltak poroszországban. jacob golinsky,
mazóviai zászlós például 1467 és 1470 között összesen 256 Hufe földet
vásárolt fel. Az 1470-es évek végére jan schyrau közel 200 Hufe nagysá-
gú birtokra tett szert. Andreas lipzky 1468-ban 40 Hufe földet és egy
malmot vásárolt soldautól (działdowo) délkeletre.411 A lengyel ingatlan-
vásárlásokat elsősorban a háborús pusztítások miatt nyomottá vált porosz-
országi földárak, valamint az elnéptelenedett területek benépesítésének
előmozdítása érdekében biztosított lovagrendi kedvezmények ösztönöz-
ték. A poroszországban megtelepedő lengyel földbirtokosok elsősorban
lengyel területekről igyekeztek parasztokat telepíteni új birtokaikra, így
a határvidékeken megnőtt a lengyel etnikumhoz tartozók aránya. Heils-
berg (lidzbark Warmiński) városától 4 kilométerre északra großendorf
(Wielochowo) falut egy bizonyos stephan soltész alapította újjá 1492-
ben. eckersberg (okartowo) települést szintén ebben az évben említik
187
először a források. A 16. század elején Wuttrieneuban (butryny) mazó-

viai parasztok telepedtek meg.412
A lengyel kis- és köznemesek azonban nem csak vásárlás révén sze-
reztek földbirtokokat, hanem számos adományban is részesültek. kato-
nai erejének pótlása miatt a német lovagrend könnyűlovas katonai szolgá-
lathoz kötött birtokokat adományozott. 1478-ban jan prawda, 1481-ben
pedig bernt babescheffsky ilyen feltételekkel kapott 40–40 Hufe földet.413
marotzky saborofer 1480-ban 20, jan okurowski 22,5 Hufe adomány-
ban részesült a határvidéken.414 A porosz-lengyel határvidéken élő len-
gyel kisnemesség számára, akiknél otthon, lengyelországban az örökö-
sök közötti osztozkodás, a birtokaprózódás megszokott jelenség volt, a
poroszországi magdeburgi jogú adományok komoly vonzerővel bírtak,
még akkor is, ha ezek az adományok nem mindig voltak különösebben
nagyok, vagy szinte lakatlanul álltak. egy bizonyos jan kirszki például
1498-ban 10 Hufe földet kapott, Caspar gyrocke 15 Hufe birtokosa lett.
merten dusotta, stenzel sprzkoffski vagy nicolaus gozimbka egy-egy
kocsmát kapott, míg jan rosworra, matzke sawinaczky vagy gregor
nofski soltészi tisztségbe került (azaz telepítési feladatokkal is megbíz-
ták őket). Az 1515. és 1519. évi seregszemle-regiszterek szerint az eddig
említett, jórészt mazóviából bevándorolt lengyel birtokosok mellett még
egy tucat további lengyel szlachta telepedett meg az osterodei komtúr-
ság területén.415
Az 1466 után kialakult magánföldesúri birtokokhoz – a 14. századi
kolonizáció legmagasabb, ún. kulmi jogú birtokaitól eltérően – már magá-
tól értetődően teljes körű bíráskodási jog, valamint korlátozás nélküli
vadászati és halászati jog tartozott, és a földesurat illette a plébániák
feletti patrónusi jog.416 ezek a birtokok általában magdeburgi joggal ren-
delkeztek, ami csak a férfiági öröklést tette lehetővé, ennek hiányában
pedig visszaháramlottak a lovagrendre. 1487-ben azonban a nagymester
engedélyezte, hogy a magdeburgi jogú földbirtokok esetében, ha nem
volt fiúörökös, a lánygyermekek is örökölhettek.417 (A kulmi jog mindkét
nembeli gyermekek esetében biztosította az öröklési jogot.) Ha volt fiú,
akkor csak ő örökölte a birtokot, ha nem, akkor viszont kizárólag egyet-
len lányra szállhatott, hogy ne aprózódjon fel.418 1466 után a lovagrend
a nagyobb birtokokat már nem kulmi, hanem magdeburgi joggal adomá-
nyozta, illetve a korábban kulmi jogú földeket igyekezett magdeburgi
jogúvá minősíteni. ez a megadományozottak és a lovagok szempontjá-
ból is kedvező volt. A földbirtokosok így egyben tarthatták birtokaikat,
az nem aprózódott fel gyermekeik között, a lovagrend számára pedig
valós tartalmat nyert a tartományurat illető háramlási jog, hiszen egye-
nesági örökös hiányában, mivel más rokonok nem örökölhettek, az ilyen
javak visszaszálltak a tartományúrra.419 1481. július 4-én például a nagy-
mester sigmund von eylau-nak és testvérének egy eddig kulmi jogú, 46
188
Hufe nagyságú birtokot magdeburgi joggal adományozott.420 Az 1487.

augusztus 1-én kiadott oklevél, amelyben fiú utód hiányában a nagymes-
ter lehetővé tette egy lánygyermek öröklését, egyúttal arról is rendelke-
zett – a nagymester és a rendek közötti megállapodás alapján –, hogy
poroszországban a katonai kötelezettségű földbirtokokat kizárólag mag-
deburgi hűbérjog szerint lehet birtokolni.421
Az elnéptelenedett vagy megfogyatkozott népességű területekre maga
a német lovagrend is megpróbált telepeseket csábítani. siegfried von
schwarzburg, balga komtúrja például 1476. május 19-én johannisburg
(pisz) térségében, a délkeleti erdővidéken 60 Hufe földet adott Andris
ortliss lokátornak, hogy ott egy falut alapítson.422 johann von tiefen
nagymester (1489–1497) 1491 decemberében üresen maradt telkeket
adott egy Folkwyn nevű soltésznak, hogy azokat újból benépesítse.423
1506-ban Wilhelm von isenburg marsall 5,5 Hufe elhagyatott, puszta
birtokot adományozott bernhard erenbolcz-nak.424 1468-ban lyck (ełk)
vidékére a lovagok néhány litván családot telepítettek.425 egy 1517. évi
oklevél egy preußisch eylau (iławka) városában letelepedett orosz csa-
ládról tett említést.426 A porosz püspökségekben ugyancsak telepítések-
kel próbálták benépesíteni az elnéptelenedett földeket. pomesania püs-
pöke 1504-ben olyan birtokot adományozott georg von dobendnek, amely
a tannenbergi csata óta (azaz közel egy évszázada) elhagyatott, gazdát-
lan volt.427 1504. augusztus 28-án a samlandi káptalan már régóta gaz-
dátlan soltészi birtokot adományozott Albrecht trutenaunak.428 Hieryo-
nimus roker 1505-ben ugyancsak egy elhagyatott, 19 Hufe 25 morgen
nagyságú, kulmi jogú birtokot kapott a pomesaniai püspöktől.429 A magán-
földesurak szintén megpróbálkoztak azzal, hogy birtokaikra telepeseket
csábítsanak, ez azonban csak nagyon kevés helyen járt sikerrel. trem-
pen (novosztrojevó) falut például az egykori zsoldosvezér, georg von
schlieben utódai alapították 1500 táján a lovagrendtől fizetségként kapott
birtokon.430 Az új telepítéseknél azonban sokkal fontosabb volt, hogy
ott, ahonnan nem menekültek el, vagy korábbi telkeikre visszatértek a
parasztok, különböző kedvezményekkel, juttatásokkal megőrizzék a föl-
det megművelni képes, adót fizető munkaerőt. 1480-ban például a nagy-
mester egyszeri megváltási összeg ellenében mentesítette brosindorf
falu lakóit a robotkötelezettség alól.431 ezt a példát követte az ermlandi
püspök is, amikor 1483-ban 30 márka megváltási pénz fejében elengedte
kirchdorf lakóinak robotkötelezettségét.432 egy martin von lusieinen
nevű világi földbirtokos 1476-ban további 15 Hufe földet adományozott
Weißensee falu lakóinak.433 szintén 1476-ban johann samlandi püspök
a berbadien major közelében élő zselléreknek adott további 1 Hufét és 7
kertföldet.434 1494-ben a nagymester a lovagrend rudauban (melnyikov)
lévő rendházánál élő zselléreknek megengedte, hogy a környező lovag-
rendi erdőkben saját szükségletükre szarvasmarhát tartsanak.435
189
1519-re a német lovagrend tartományúri fennhatósága alá tartozó

területeken a magánföldesúri kézen lévő birtokok aránya már jelentő-
sen meghaladta a lovagrendi földekét. balga és brandenburg komtúrsá-
gok művelt vagy egykor művelt 9910 Hufe 28 morgen földterületéből pél-
dául 5514 Hufe 27 morgen mennyiséget magánföldesurak birtokoltak.436
Az egyre több földdel rendelkező világi birtokosoknak azonban – külö-
nösen, ha külpiaci értékesítésre akartak gabonát termelni – szembe kel-
lett nézni azzal a szomorú ténnyel, hogy kelet-poroszországban számot-
tevő munkaerőhiány mutatkozott. (de a lengyel koronához tartozó nyu-
gat-poroszországban sem volt jobb a helyzet.) A szezonális munkákra
emiatt egyre nagyobb mértékben alkalmaztak mazóviából és litvániá-
ból érkezett idénymunkásokat. különösen a betakarítás idején nőtt meg
ezek száma, így a 15. század végére a poroszországi népességi viszonyok-
hoz egy növekvő számú, évszakhoz kötött idénymunkás réteg rendsze-
res migrációja is hozzátartozott.437 A porosz területeken fizetett bérek
ugyanis magasabbak voltak, mint a szomszédos lengyel-litván királyság-
ban, így aratási időben a lengyel birtokosoknak is szembesülniük kellett
a munkaerőhiánnyal. jános Albert király (1492–1501) ezt a problémát a
piotrkowi statutumokban (1496) adminisztratív úton akarta orvosolni,
amikor alattvalóinak megtiltotta, hogy aratási időben elhagyják a király-
ság területét. „Minthogy mazóvia földjéről és a lengyel királyság egész
területéről számos laikus távozik aratás idején Szilézia és Poroszor-
szág területére, aminek következtében lengyel földön nem könnyű
munkást vagy szolgálót találni, ezért elrendeljük, hogy mindezeket
… a kapitányok, nemesek és földesurak büntetlenül tartóztassák fel,
és adják át munkára a földbirtokosoknak.”438 A 15. századi háborúk,
járványok, természeti csapások miatt előállt poroszországi munkaerő-
problémát – a rendek 1517. április 29-i gyűlésén megfogalmazott pana-
szainak tanúsága szerint („Item unser pawrn, welcher zcwen ader drey
söhne bott, der behelt eynen bey im, die andern vorschickt er, oder
laufen nach irem willen in die stette zcw den burgen czu dyenen ader
lernen hantwerk.”) – tovább fokozta a vidéki népesség elvándorlása,
beköltözése königsberg városába.439 A sok helyen szinte elnéptelenedett
földeken a helyi birtokosok fokozatosan felhagytak a gabonatermeléssel,
és kevesebb munkaerővel működtethető állattartó majorságokat kezd-
tek kialakítani. Weißenstein például 1426-ban még cenzusfizető, német
jogú falu volt, 1481-ben azonban már csak egy majorság. Cuntz pfersfel-
der udvarház szintén lakatlanná vált egykori paraszti földeken jött létre.
balga és brandenburg komtúrságokban az 1426. évi állapotokhoz viszo-
nyítva (jóllehet 1409-től ekkorra már 3 háborút is megéltek a porosz terü-
letek), alig egy évszázaddal később, 1519-ben a Hufékra osztott határú,
cenzusköteles falvak aránya az összes művelt (vagy egykor művelt) föld-
terület 40,4 %-áról 18,09 %-ra esett vissza. A Haken-falvak (azaz porosz
190
vagy szláv népesség által lakott) pusztulásának mértéke – a litván és

mazóviai (lengyel) beköltözőknek köszönhetően – jóval kisebb volt: 11,6
%-ról csak 9,86 %-ra csökkentek.440 Ugyanakkor ezek az értékek azt is jel-
zik, hogy a 15. század utolsó harmadában kelet-poroszországban, ahol
sohasem volt különösebben magas a német etnikum száma, a szláv (kisebb
részben a litván) népesség javára megváltoztak az etnikai arányok. A
munkaerőhiányt a 15. század végén nem csak lengyelországban, hanem
kelet-poroszországban is állami-adminisztratív eszközökkel próbálták
enyhíteni, s korlátozni a költözést, az elvándorlást. A nagymester úgy
rendelkezett, hogy egy német (kulmi) jogú paraszt – akiknek a száma a
lovagrendi állam keleti területein a kezdetektől alacsony volt – mindad-
dig nem költözhetett el a földjéről, amíg maga helyett nem talált olyan új
gazdát, aki a telket megműveli. A szabályozás de iure nem, gyakorlati-
lag azonban röghöz kötötté tette a paraszti társadalmat.441
de nem csak kelet-poroszországban, a lovagrend fennhatósága alatt
maradt területeken alakultak át jelentősen a birtokviszonyok, hanem a
lengyel koronához került ún. királyi poroszországban is. A paraszti népes-
ség számának drasztikus visszaesése itt is súlyosan érintette a földbir-
tokos nemességet. A földárak zuhanását és sok nemesi család tönkreme-
netelét kihasználva a nagyobb városok gyors ütemben növelték földterü-
leteiket. A 16. század első évtizedére a királyi poroszország nagy váro-
sai már óriási birtokállománnyal rendelkeztek: thorn városának 33,
elbingnek 63, danzignak pedig 76 cenzusfizető faluja volt. ez a három
város a tartomány művelt földterületeinek 8,8 %-át birtokolta.442
A 15. század második felében és a 16. század első negyedében az 1466.
évi 2. thorni béke revíziójának szándéka határozta meg a német lovag-
rend külpolitikájának fő irányát. Az a körülmény, hogy a szentszék nem
ismerte el az 1466. évi békeszerződést, a kezdetektől reménnyel töltötte
el a lovagrendet,443 s reményeit csak erősítette, hogy a lengyel korona és
róma viszonya több ügy miatt is egyre feszültebbé vált. Az egyik ilyen
ügy az ermlandi püspökség kérdése volt. 1467-ben a káptalan a szabá-
lyoknak megfelelően nikolaus von thungent választotta új püspökké, és
a választást a pápa is megerősítette. iv. kázmér azonban ezt nem ismer-
te el, és vincenz kielbassa személyében, katonai erővel, saját jelöltjét
ültette az egyházmegye élére. A német lovagrend a jogszerűen megvá-
lasztott nikolaus von thungent ismerte el püspöknek.444 A pápaság és
iv. kázmér kapcsolatát azonban legjobban Csehország kérdése terhelte
meg. Azt követően, hogy 1466-ban a pápa visszavonta a huszitizmus utra-
quista irányzatát elismerő prágai kompaktát (1433), és eretneknek nyil-
vánította pod brad györgy cseh királyt, a huszita rendek a prágai kom-
pakta elismerésének feltételével iv. kázmér fiát, Władisławot (Ulászlót)
trónörökössé választották (1469). A cseh korona ilyen feltételekkel tör-
ténő elfogadásával a jagiello-ház nyíltan szembefordult a szentszékkel.445
191
A katolikus cseh rendek mátyás magyar királyhoz fordultak, aki kész-

nek mutatkozott támogatni őket.446 A cseh trón mellett a jagiellók dinasz-
tikus tervei között a magyar korona megszerzése is szerepelt.447 pod brad
halála (1471. március 22.) után iv. kázmér 10.000 főnyi hadsereggel küld-
te el fiát Csehországba, hogy ott királlyá koronázzák. ezzel egyidejűleg
egy másik sereget is felszerelt, hogy a vitéz jános esztergomi érsek vezet-
te mátyás-ellenes főúri összeesküvők kérésére kisebbik fiát, kázmért
ültesse a magyar trónra. A magyar király azonban a nemesi ellenzék
nagy részét a maga oldalára állította, a budai országgyűlésen pedig a
rendek határozottan felsorakoztak mögé, és elutasították a jagiellók
trónigényét. magyarországi támogatók hiányában a lengyel had felvonu-
lása nyitránál elakadt, majd visszavonult.448 A prágai kompaktát elfoga-
dó jagiello Ulászló helyett a pápa mátyást ismerte el Csehország legitim
királyának, s 1472. március 1-én a cseh eretnekek támogatásáért egyhá-
zi kiátkozással sújtotta iv. kázmért és fiát.449 Ugyanezen a napon egy
másik levelében minderről a német lovagrendet is tájékoztatta, és fel-
szólította, hogy támogassa Hunyadi mátyást. A nagymestert és a lovago-
kat feloldotta a 2. thorni béke alapján letett hűségesküjük alól, s kinyilvá-
nította, hogy többé nem tartoznak engedelmességgel iv. kázmérnak. A
szentszék egyúttal mátyásra ruházta a német lovagrend védelmezője
és pártfogója feladatát, ami eddig a német-római császárt illette meg.450
A körülményeket kihasználva nikolaus von thungen püspök zsoldosok
és a német lovagrend támogatásával visszatért az ermlandi püspökség-
be, de még a lengyelországhoz tartozó nyugati porosz területek, az ún.
királyi poroszország rendjei is őt ismerték el törvényes püspöknek.451 A
porosz rendek mozgolódását látva mátyás magyar király a védelmébe
vette nikolaus von thungen püspököt.452 1474 őszén a lengyel király és
fia, Ulászló, cseh király haddal vonult az akkor sziléziában tartózkodó
mátyás ellen, de breslaunál vereséget szenvedtek és 3 évre szóló fegy-
verszünetet kötöttek.453 A fegyverszünet lejártának (1477. április 23.)
közeledtével 1476. november 30-án a német lovagrend és az ermlandi
püspök katonai védelmi szövetséget kötött, 1477 januárjában pedig a
nagymester johann rehwinkel, samlandi püspök és martin truchseß
von Wetzhausen osterodei komtúr személyében követeket küldött a magyar
királyhoz. Az 1477. február 13-án megkötött szerződés értelmében az
eddigi politikai természetű együttműködés katonai, védelmi szövetséggé
vált, s a részletek egyeztetése céljából 1477 márciusában mátyás követe,
veronai gábor is felkereste königsbergben a nagymestert.454 1477. márci-
us 12-én megerősítették a német lovagrend és magyarország, valamint az
ermlandi püspök és mátyás közötti szövetséget.455 A szentszék újból dek-
larálta, hogy mátyásra és utódaira ruházta a német lovagrend feletti
patrónusi, védelmező szerepet, maga a lovagrend pedig nem a lengyel
király, hanem a pápa fősége alá tartozik.456 iv. kázmér erejét ekkor a
192
törökkel vívott harc kötötte le moldvában,457 mátyás pedig úgy ítélte meg,
hogy a lovagrenddel és az ermlandi püspökkel kötött szövetség a későb-
biekben is sakkban tartja majd a lengyel királyt, ezért 1477. július 12-én
hadat üzent iii. Frigyes császárnak.458 Heinrich reffle von richtenberg
nagymester halála (1477. február 20.) után az eddigi osterodei komtúr,
martin truchseß von Wetzhausen (1477–1489) lett a lovagrend új veze-
tője, aki nagyon határozottan az 1466-ban megkötött thorni „örök béke”
megváltoztatására törekedett.459 Azt követően, hogy 1477. július 27-én
iv. sixtus pápa különleges védelmébe vette a német lovagrendet, s meg-
erősítette mindazon kiváltságokban és szabadságokban, melyeket a lova-
gok a korábbi pápáktól vagy uralkodóktól, fejedelmektől kaptak, az új
nagymester megtagadta, hogy hűségesküt tegyen a lengyel király előtt.460
A lovagrendi állam rendjeit sikerült megnyernie egy lengyelország elle-
ni háborúhoz, s 1477 decemberében a königsbergi rendi gyűlés hozzájá-
rulását adta zsoldosok toborzásához és egy hadsereg felállításához. A
iv. kázmér háborúi miatti adóterhek a királyi poroszország rendjei köré-
ben is egyre nagyobb elégedetlenséget váltottak ki, így a nagymester jog-
gal reménykedhetett abban, hogy sikerül visszaállítani a 2. thorni béke
előtti lovagrendi államot.461 kázmér király számára a porosz helyzet kez-
dett egyre fenyegetőbbé válni, ezért különböző engedményekkel s kivált-
ságokkal leszerelte a királyi poroszország rendjeit. A magyar király erői
a iii. Frigyessel vívott háborúban voltak lekötve, így 1478 decemberében
támadást indított az ermlandi püspökség és kelet-poroszország ellen. Az
ún. „pfaffenkrieg” („papháború”) kirobbanását követően, a korábban
kötött szövetségi megállapodások ellenére, Hunyadi mátyás nem nyújtott
érdemi segítséget sem nikolaus von thungen püspöknek, sem pedig a
nagymesternek.462 A törökkel vívott háború kiürítette iv. kázmér kincs-
tárát, a lengyel rendek pedig elzárkóztak egy jelentősebb, várostromo-
kat is magában foglaló poroszországi háború finanszírozásától, így mind-
két fél tárgyalóasztalhoz kényszerült. A lovagrend és a lengyel korona
viszonyát ismét a 2. thorni béke alapján rendezték (1479. október). niko-
laus von thungen az ermlandi püspökség helyett egy másik, lengyel egy-
házmegyét kapott.463 A háború tehát nem oldott meg semmit, a fő ok,
azaz a 2. thorni béke revíziójának szándéka, ami a konfliktus kirobbaná-
sához vezetett, továbbra is megmaradt. ezzel a ténnyel königsbergben és
krakkóban egyaránt tisztában voltak. Amikor 1482-ben a krími tatárok
kijevre és podóliára támadtak,464 a lengyel király által ermlandi püspök-
ké kinevezett lucas Watzenrode azt javasolta, hogy a német lovagren-
det kelet-poroszországból át kellene telepíteni a lengyel korona déli határ-
vidékére, podóliába, ahol a tatárokkal és a törökökkel szemben lehetősé-
ge lenne eredeti hivatását, a pogányok elleni harcot folytatni.465 erre
ugyan nem került sor, de a lovagrend az 1466. évi békeszerződés értel-
mében köteles volt a lengyel király háborúiban katonai segítséget adni.
193
Amikor a török hatalom terjeszkedése nyomán a lengyel-litván állam elvesz-

tette a fekete-tengeri kikötőit, erődítményeit (1475. kaffa, 1484. kilia, mau-
rocastrum),466 és jános Albert 1497-ben a török elleni hadjáratra indult,
johann von tiefen nagymester (1489–1497) egy lovagrendi kontingens
élén személyesen vett részt a moldvába irányuló akcióban. A hadjárat,
amelyről liborius naker, a nagymester titkára részletes úti naplót veze-
tett, kudarccal végződött: jános Albert király vereséget szenvedett, a
nagymester pedig tífuszt kapott, s 1497. augusztus 25-én meghalt.467 A
moldvai hadjárat kudarca végleg semmissé tette a német lovagrend podó-
liába történő esetleges áttelepítésének tervét.468 Ugyanakkor ismét fel-
erősítette a 2. thorni béke revíziójának szándékát, amelyben nagy szere-
pet játszott az a körülmény is, hogy az 1490-es évek eleje gazdasági szem-
pontból nagyon kedvezőtlen időszak volt. több rossz termésű év követte
egymást egész európában, melynek következtében mindenhol drágább
lett a gabona.469 kelet-poroszországban 1486-ban 1 last rozs még 7 már-
kába került, 5 évvel később, 1491-ben azonban már 19, a következő évben
pedig 32 márkára, az 1486. évi ár közel ötszörösére szökött fel 1 last
ára. ilyen körülmények között a kelet-porosz területekre szűkült lovag-
rendi állam – ahol a munkaerőhiány miatt amúgy is sok helyen felhagy-
tak a gabonatermeléssel és állattartó majorokat alakítottak ki – élelmi-
szerimportra kényszerült. A német lovagrend olyan helyzetbe került,
amilyennel korábban soha nem találkozott, hiszen a késő középkorban
poroszország alapvetően exportált, s nem pedig importált élelmiszere-
ket, főleg gabonát.470 gabona behozatal szempontjából beszerzési piac-
ként elsősorban az egykor lovagrendi fennhatóság alá tartozott visztula-
vidék, azaz a királyi poroszország, valamint a lengyel területek jöhettek
számításba, de mindkét esetben a lengyel koronához tartozó porosz nagy-
városok (thorn, danzig, elbing) megkerülhetetlen közvetítői szerepben
voltak.471 A nyugat-poroszország, s ezzel együtt e városok feletti lovag-
rendi hatalom esetleges helyreállítása jelentősen megkönnyítette volna
kelet-poroszország élelmiszerellátásának biztosítását.472 A politikai-hatal-
mi viszonyok megváltoztatásának azonban nem volt reális esélye, ezért
johann von tiefen nagymester pénzügyi politikájával igyekezett meg-
könnyíteni a lovagrendi állam importját. 1490-ben úgy rendelkezett, hogy
1 scot 15 pfenniget, azaz 2,5 schillinget érjen.473 A lengyel fennhatóság
alatti királyi (nyugat)-poroszországban 1 scot 18 pfenniget, azaz 3 schil-
linget ért, így ezen az árfolyamkülönbségen 20 % hasznot lehetett húzni,
s ez nagymértékben megkönnyítette az árubehozatalt, az importot. Az
árfolyamkülönbség nemesfém nyereséget is hozott a lovagrendi állam szá-
mára, mert a királyi poroszország városaiban vert pénzérmék maga-
sabb névértékük és vásárlóértékük miatt kelet-poroszországba áramlot-
tak.474 lucas Watzenrode ermlandi püspök 1504-ben már panaszkodott
is emiatt.475
194
johann von tiefen nagymester pénzreformját ugyan napi gazdasági

és ellátási kérdések megoldása ösztönözte, politikai lépései azonban
következetesen az 1466. évi békefeltételek megváltoztatását célozták.
Abban a reményben, hogy ehhez a lovagrend érdemi segítséget, támoga-
tást kaphat a birodalomtól, alaposan előkészítette utódlását, és már éle-
tében elfogadtatta a Wettin-házi Friedrich von sachsen nagymesterré
választását.476 Az 1498-ban hivatalba lépő, szász választófejedelmi csa-
ládból származó új nagymester (1498–1510) az első pillanatoktól vissza-
igazolta a személyéhez fűzött lovagrendi reményeket. Abból kiindulva,
hogy a 2. thorni békét sem a pápa, sem pedig a császár nem ismerte el,
lengyelország pedig az előző évben vereséget szenvedett a töröktől mold-
vában, Friedrich von sachsen megtagadta a lengyel király előtti hűség-
eskü letételét, s azt hangoztatta, hogy a porosz területek (a keleti és nyu-
gati részek egyaránt) a birodalomhoz tartozó ún. regáliák, iii. Honorius
és iX. gergely pápák pedig még a 13. században egyértelműen leszögez-
ték, hogy a német lovagrend, mint egyházi szervezet, nem létesíthet
senkivel hűbéri jellegű jogviszonyt. revíziós politikáját nem háborúval,
hanem diplomáciai eszközökkel, a Habsburg-jagiello ellentétet kihasz-
nálva i. miksa császár és a birodalom támogatásával akarta elérni.477
1507-ben személyesen utazott németországba, hogy konkrét támogató-
kat keressen az elveszített területek visszaszerzéséhez, s annyit sikerült
is elérnie, hogy a porosz kérdés az európai nagypolitika szintjére emel-
kedett, amikor 1510-ben a posenben (poznań) rendezett Habsburg–jagi-
ello tárgyalásokon a lovagrendi-lengyel viszony is napirendre került.478
A nagymester 1510-ben szülőföldjén, szászországban halt meg.
Halála után a német lovagrend ugyanezt a politikát folytatta, és 1511-
ben Albrecht von brandenburg személyében ismét egy birodalmi válasz-
tófejedelmi ház, a Hohenzollern család sarját választotta nagymesterré,
aki egyúttal zsigmond lengyel-litván király unokaöccse is volt.479 elődjé-
hez hasonlóan azonban Albrecht ugyancsak megtagadta a lengyel király
előtti hűségesküt, és az elveszített területek visszaszerzésére törekedett.
A nagymester és a lengyel király közötti rokoni kapcsolatokra való tekin-
tettel 1511 végén jan laski, gnieznoi érsek a lovagrendi-lengyel viszonyt
az ibériai lovagrendek mintájára akarta megoldani. spanyolországban a
15. század végén – a pápa jóváhagyásával – maga Ferdinánd király lett
a különböző lovagrendek (Calatrava, santiago, Alcantara) nagymeste-
re.480 Albrecht von brandenburg és a német lovagrend porosz, livóniai
és német ágai egyaránt visszautasították ezt az elképzelést.481 A konflik-
tus megoldására, az 1466. évi thorni béke alapján tett utolsó komoly pró-
bálkozásra 1512 végén került sor pertikauban. zsigmond lengyel király
kész volt elállni a békeszerződés azon pontjától, hogy a lovagrendbe len-
gyeleket is felvegyenek, hiszen erre gyakorlatilag nem akadt vállalkozó.
A krakkói udvar kész volt engedni a lovagrend katonai kötelezettségét
195
illetően is: a nagymesternek keresztény uralkodóval szemben csak abban

az esetben kell fegyveresen is támogatnia a lengyel királyt, ha annak
országát éri támadás. ennek fejében a lovagrendnek el kellett volna ismer-
nie a thorni békeszerződést, annak minden területi és politikai követ-
kezményét.482 Friedrich von sachsen nagymestertől eltérően a lovag-
rend új vezetője az elveszített nyugat-poroszországi területek visszaszer-
zése érdekében akár a háborúra, fegyveres összecsapásra is kész volt
lengyelországgal.483 A konkrét hadi előkészületek finanszírozására már
1514-ben adót emelt. A pénzverést, a pénzpolitikát szintén a kincstári
bevételek növelésének szándéka határozta meg, így a névérték változat-
lanul hagyása mellett Albrecht nagymester csökkentette a pénzlábat.
kormányzása első két évében a lovagrendi garasok (groschen) még 0,73
gramm ezüstöt tartalmaztak, 1515-ben azonban az ezüsttartalom 0,70
grammra, 1519-ben pedig 0,69 grammra csökkent. Amíg a pénzverés
azonnal többletbevételhez juttatta a kincstárat, az alacsonyabb pénzláb
értéktelenebbé tette a paraszti cenzusbefizetéseket. mindez kedvezőtle-
nül érintette a birtokos nemességet, ugyanakkor a királyi poroszország-
hoz viszonyított növekvő árfolyamkülönbség königsberg városának és
kereskedőinek kifejezetten előnyösnek bizonyult. nem véletlen, hogy a
königsbergi városi tanács támogatta a nagymester pénzügypolitikáját.484
kelet-poroszországban már a 15/16. század fordulójától a jelentősen
megemelkedett élelmiszerárak, valamint a népességi viszonyok miatt a
nemesség egyre inkább a saját kezelésű birtokszervezet, az urasági major-
ságok létrehozásában, gyarapításában lett érdekelt, s ezt a folyamatot
Albrecht von brandenburg nagymester pénzügypolitikája még inkább
megerősítette. A paraszti járadékok, cenzusfizetések helyett a porosz
földbirtokosok saját kezelésű birtokaik jövedelmére alapozták egziszten-
ciájukat.485 A majorságok termékeit a földbirtokosok maguk értékesítet-
ték, így abban voltak érdekeltek, hogy minél nagyobb befolyásuk legyen
a piaci árak alakulására. ennek érdekében igyekeztek korlátozni, vagy
akár meg is akadályozni, hogy a parasztok értékesíthessék saját termé-
keiket. Az 1503. évi országos rendelkezés értelmében a parasztok nem
vihették termékeiket piacra, hanem csak a falvakat felkereső felvásár-
lóknak adhatták azt el („keyn ackermann, schulcz ader gebawer sal
fortmehr kowffschlagen, sunder seynes ackers warten”).486 ez a ren-
delkezés azonban valószínűleg nem érte el a célját, mert másfél évtized-
del később, 1517-ben visszavonták, és a parasztok újból jogot kaptak arra,
hogy termékeiket ott adják el, ahol akarják és tudják.487
Azt követően, hogy 1515-ben i. miksa császár kiegyezett a lengyel király-
lyal,488 s ezzel a német lovagrend elveszítette a császár eddigi támogatá-
sát, a nagymester kénytelen volt új szövetségesek után nézni. A lengyel-
ország ellen háborúra készülődő Albrecht von brandenburg nagymester
széles körű diplomáciai előkészületeket tett. 1518-ban nagyszabású udva-
196
ri ünnepséget rendezett königsbergben, amelyen a brandenburgi válasz-

tófejedelem és a braunschweigi herceg is részt vett.489 i. miksa császár,
akinek támogatásában már Albrecht elődje, Friedrich von sachsen is
nagyon bízott, 1490. augusztus 6-án a jagiellókkal szemben iii. iván orosz
cárral kötött szövetséget, amit a felek 1504-ben, majd iván cár utódával
1514-ben is megújítottak.490 iii. iván fia, iii. vaszilij apja politikáját foly-
tatta, s 1507–1508-ban, valamint 1512–1522 között háborút vívott a len-
gyel-litván állam ellen.491 1514-ben, a Habsburgokkal megújított szövetsé-
gi szerződés évében elfoglalta szmolenszket, s ezt követően a litván kele-
ti határ visszahúzódott a dnyeper folyóig.492 mindezt szem előtt tartva,
mérlegelve –, annak ellenére, hogy a német lovagrend livóniai ága 1501–
1502-ben még a moszkvai nagyfejedelemmel hadakozott493 – Albrecht
von brandenburg nagymester is szövetséget kötött iii. vaszilijjal1517-
ben, s abban bízott, hogy a lengyel-litván állam elleni orosz háborút kihasz-
nálva a lovagrend visszaszerezheti nyugat-poroszországot.494 A lengyel
korona helyzetét nehezítette az is, hogy a krími tatárok a török biroda-
lom szövetségeseként 1516-tól folyamatos támadásokat intéztek len-
gyelország ellen.495 Ugyanebben az évben a lovagrendi területekről egyre
több portyázó-rabló betörés érte a lengyel koronához tartozó ermlandi
püspökséget. 1517. augusztus végén a nagymester megtiltotta, hogy kelet-
poroszországból élelmiszereket exportáljanak ermlandba. Az ermlandi
püspök válaszképpen szintén kereskedelmi korlátozásokat vezetett be.496
1519 nyarán moszkva támadást indított a lengyel-litván állam ellen, ami
a német lovagrend katonai fellépését is meggyorsította.497
1519 késő őszén kirobbant a német lovagrend és a lengyel-litván állam
közötti utolsó komoly fegyveres konfliktus, az ún. „lovas háború”. egy
korabeli lengyel, vagy a királyi poroszországban írt költemény tudósítá-
sa szerint a lengyelek eltökélték, hogy kiűzik kelet-poroszországból is a
német lovagrendet („Sie wolten den erden lobesam / Von Preweser
landt vertreiben”).498 A lengyel király 30.000 főnyi sereggel 7 hét alatt
tervezte legyőzni a lovagokat („In VII wochen und nicht furttan / Wol-
len wir das landt gewynnen”).499 1419 decemberében a nicolaus Firley
vezette lengyel had betört kelet-poroszországba.500 egy korabeli feljegy-
zés szerint a lovagrendi-lengyel határnál fekvő riesenburg városára (pra-
buty) lengyel és cseh zsoldosok támadtak. raboltak, gyilkoltak, gyújto-
gattak, kifosztották a templomokat, megerőszakolták a lányokat és asszo-
nyokat, és a lengyel király serege – amelyben tatárok (azaz pogányok) is
harcoltak – számos olyan szörnyűséget művelt, amit keresztény soha
nem követne el.501 A lovagrendi haditervben első helyen a királyi porosz-
ország legfontosabb kikötőjének és legjelentősebb városának, danzig-
nak az elfoglalása szerepelt, s ehhhez katonai felvonulási területet kel-
lett biztosítani a visztulához, azaz ellenőrzés alá kellett vonnia ermlan-
dot.502 de lucas Watzenrode ermlandi püspök lovagrenddel kapcsolatos
197
korábbi álláspontja is komoly ellenérzéseket váltott ki königsbergben,

ami ugyancsak szerepet játszhatott az ermland irányába megindított
offenzívában. 1520. január 1-én Albrecht von brandenburg az ermlandi
püspökséghez tartozó braunsberg (braniewo) város elfoglalására kül-
dött egy kisebb kontingenst. A város polgárai harc nélkül meghódoltak
a lovagrend előtt. Ugyanakkor a lengyel csapatok, szintén a határvidé-
ken, felperzselték a lovagrend fennhatósága alatt álló soldau (działdo-
wo) városát, míg a királyi poroszországhoz tartozó gilgenburgot (dąb-
równo) a lovagrend foglalta el.503 Az ermlandi püspökségben, a visztula-
öböl partvidékén fekvő Frauenburg (Frombork) és mehlsack (pienięż-
no) városokat teljesen feldúlták a lovagrend csapatai.504 A lengyel erők
ostrom alá vették mohrungent (morąg), de annak cseh kapitánya, Wur-
gel drahnitzky szilárdan kitartott a nagymester hűségén, és megvédte a
várost. preußisch Holland (pasłęk) városát 8000 főnyi lengyel sereg fog-
lalta el.505 ez egyúttal azt is jelentette, hogy a lengyel had támadásának
fő iránya megváltozott, s a határvidék helyett az ermland felől előrenyo-
muló lovagrendi sereg feltartóztatása lett a fő célja. A lengyel zsoldosse-
reg gyors felvonulása ermlandban keresztülhúzta a nagymester tervét,
mert a németországban és a skandináv területeken felfogadott zsoldo-
sok nagy része még nem érkezett meg kelet-poroszországba, a rendelke-
zésére álló haderő pedig nem tudta felvenni a versenyt a lengyel had
nagyságával.506 1520. február végén mintegy 3000 főnyi, lengyel zászló
alatt harcoló zsoldossereg támadt a kelet-poroszországi natangen tarto-
mányra, ahol nagyon sok embert mészárolt le, rabolt, gyújtogatott, pusz-
tított. ostrom alá vette preußisch eylau (iławka) és zinten (kornyevó)
városokat, de elfoglalni nem tudta. 1520. március 14-én a lengyel király
szolgálatában álló cseh zsoldosok elfoglalták mehlsack (pieniężno) váro-
sát, de egy lovagrendi sereg rajtuk ütött, mintegy 400 csehet levágott,
felgyújtotta a cseh zsoldosok szekérvárát és sátrait, s visszaszerezte a
várost.507 1520. április 5-én a tengeröböl felől danzigi hajók támadták a
lovagrendi partvidéket, 10 nappal később pedig a lengyel sereg a königs-
berg közelében, az Alle-folyó (lava) mellett fekvő bartenstein (bartoszy-
ce) ellen vonult.508 A lengyel király hadereje a lovagrendi állam központ-
ját fenyegette. 1520. június 18-án érkeztek meg a königsbergi kikötőkbe
azok a hajók, amelyek a német lovagrend által felfogadott német zsol-
dosokat szállították.509 egy korabeli feljegyzés szerint a brandenburgi
őrgróf 80.000 aranyat adott a nagymesternek, hogy fizetni tudja a zsol-
dosokat.510 Az érkező zsoldosok hírére a lengyel haderő visszavonult königs-
berg térségéből ermlandba, és braunsberget (braniewo) vette ostrom
alá, majd ismét támadással próbálkozott, s július 9-én felperzselte bran-
denburg városát (Usakovó).511 A német zsoldosok megérkezését követő-
en Albrecht nagymester újból offenzívát indított. megerősítette helyze-
tét mazúriában és a mazóviai határvidéken, majd 1520 augusztusában
198
ismét ermlandra támadt. elfoglalta rössel (reszel), guttstadt (dobre

miasto), Wormditt (orneta) és brandenburg (Usakovó) városokat, Heils-
berg (lidzbark Warmiński) bevétele azonban kudarcot vallott. 1520 októ-
berében újabb zsoldos csapatok érkeztek a lovagrend zászlaja alá: októ-
ber 6-án svédországban felfogadott fegyveresek szálltak partra königs-
berg kikötőjében, egy héttel később pedig németországból jött 7000 gya-
logos és 3500 lovas.512 1520 őszén közel 16.000 zsoldos állt a német lovag-
rend szolgálatában. természetesen még ez a haderő is messze elmaradt
létszámában a lengyel király serege mögött, ám ennek ellenére a nagy-
mester a porosz területeken folytatott, s nagy pusztításokkal járó har-
cok helyett egyenesen lengyelország ellen támadt. 1520 késő őszén a
lovagrendi hadsereg átlépte a lengyel határt, elfoglalta meseritz (międzyr-
zecz) várát, és tovább akart vonulni posen (poznań) felé, de látva azt,
hogy a lengyelek csapatokat csoportosítottak át kelet-poroszországból,
a nagymester inkább úgy döntött, hogy a lovagrendi had nyomuljon be
pommerellen földjére. számos város, köztük konitz (Chojnice) és dirs-
chau (tczew), megnyitotta kapuit a nagymester előtt. nehéz ostromá-
gyúk hiányában viszont danzig elfoglalása kudarcot vallott. Az elfoglalt
pommerelleni várak és városok azonban nem sokáig maradtak a lovag-
rend kezén, mert a lengyel seregek viszonylag gyorsan és könnyen visz-
szavették azokat. Ahogyan a 13 éves háború idején, úgy a „lovas háború-
ban” sem vállalkoztak a szemben álló felek arra, hogy nyílt ütközetekbe,
nagy mezei csatákba bocsátkozzanak. most is a falakkal védett erőssé-
gek megszerzésére és az ellenfél anyagi s emberi erőforrásainak módsze-
res pusztítására törekedtek. 1521 januárjában a német lovagrend újabb
offenzívát indított, amelyhez három nagyobb seregre osztotta haderejét.
Az egyik sereg egészen kulmerland tartományig és a drewenz (drwęca)
folyóig (azaz lengyelország és a királyi poroszország határáig) nyomult
előre, a másik betört mazóvia földjére, de ez utóbbi támadást a lengyel
erők gyorsan megállították, a harmadik pedig – ha már danzig elfogla-
lása nem sikerült – a visztula-öböl másik fontos kikötőjének, elbingnek
az elfoglalására indult, de az ostrom most is kudarccal végződött (1521.
március).513 A több mint egy éve tartó háború, amelyben a lovagrend
közel akkora zsoldossereget tartott fegyverben, mint a 13 éves háború
idején, de már jóval kisebb terület, és sokkal kevesebb adófizető tarto-
mányuraként, gyorsan kimerítette a nagymesteri kincstárat. A háború
kezdetekor a lovagok még kaptak anyagi és fegyveres támogatást a német
fejedelmektől, de ezek eseti jellegűek voltak, elhúzódó háború finanszí-
rozását ily módon nem lehetett biztosítani. A nagymester ugyan próbál-
kozott hitelfelvétellel, és valamennyi pénzt sikerült is szereznie, de ez az
összeg messze elmaradt a szükségletektől.514 A moszkva által ígért támo-
gatás sem teljesült, mert az orosz csapatok a litvániához tartozó orosz
földek meghódítására törekedtek,515 és nem poroszország felé nyomul-
199
tak előre. A hadviselés természetesen lengyelországnak is sok pénzébe

került, hiszen a német lovagrend mellett a jóval komolyabb fenyegetést
jelentő orosz erőkkel is háborúban állt, ezért mindkét fél hajlott valami-
féle megegyezésre, s 1521. április 5-én thorn városában – v. károly csá-
szár közvetítésével – a status quo alapján négy évre szóló fegyverszüne-
tet kötöttek.516 A császár számára ekkoriban nem alakult szerencsésen a
Franciaországgal vívott háború, ezért nem akart lengyelország részéről
újabb ellenséget szerezni azzal, hogy akár diplomáciai értelemben is moszk-
va vagy a lovagrend mellett foglal állást. v. károly felbontotta az i. miksa
által megkötött szövetségi szerződést moszkvával, a német lovagrend
kérdésének rendezésére pedig követeket küldött lengyelországba. Az ő
közreműködésükkel létrejött fegyverszünet csak elodázta a vitatott kér-
déseket, ezeket, a megállapodás szerint, egy majdani döntőbíróságnak
kell rendezni, amely a császárból (vagy az őt helyettesítő birodalmi hely-
tartóból, Ferdinánd főhercegből), lajos, magyar-cseh királyból, georg
szász hercegből, matthäus lang és bakócz tamás bíborosokból, és szat-
mári györgy püspökből állt volna. A döntőbíróságból azonban nem lett
semmi.517
Az 1519–1521 közötti konfliktus „lovas háború” elnevezése már a kor-
ban is arra utalt, hogy gyorsan mozgó, döntően lovas csapatok portyá-
zásai, dúlásai voltak a jellemzőek, melyek újból súlyos pusztításokat
okoztak poroszországban. A királyi poroszország és a lovagrendi kelet-
poroszország egyaránt komoly károkat, veszteségeket szenvedett. A leg-
súlyosabb dúlás most is a harcoknak, katonai felvonulásoknak legin-
kább kitett ermland tartományban, a visztula-vidéken, valamint balga
és brandenburg komtúrságok területén volt, jórészt ott, ahol a korábbi
háborúk is a legnagyobb pusztítást okozták. Hét évvel a háború után,
1528-ban például preußisch mark (przezmark) és liebemühl (miłomłyn)
térségében a szántóföldeknek kb. 50 %-a elhagyatottan állt.518 A háború
nagyarányú munkaerő pusztulást okozott, s ez a helyzet tartósnak is
bizonyult, mert igen sok helyen legalább két generáción keresztül a föl-
dek és a paraszti gazdaságok jelentős hányada műveletlenül maradt.
osterode (ostróda) térségében például még a 16. század közepén is 187
gazdátlan, üres telek volt, soldau (działdowo) vidékén pedig 87.519 Az
1507. évi cenzusösszeírás szerint Wehlau falu még teljesen lakott volt, s
a hozzá tartozó mind a 20 Hufe földet megművelték. Az 1528. évi állapo-
tok azonban komoly háborús pusztításokról árulkodnak: a falu földjei-
ből már csak 9 Hufét műveltek, azaz a telkeknek több mint a fele gazdát-
lanul állt. rauschbach és Waltersdorf falvakban 1528-ban csak 6–6 Hufét
műveltek, 17 telek gazdátlanul, parlagon hevert. brandenburg (Usako-
vó) város tágabb térségét még 1542-ben is „puszta” területnek nevezték.
A munkaerőhiány nem csak a gazdátlan földek újbóli benépesítését tette
lehetetlenné, de a földesúri magángazdaságok sem tudtak bérmunkáso-
200
kat, cselédeket alkalmazni.520 A „lovas háborúban” oly gyors volt a csa-

patok mozgása, hogy kelet-poroszország számos vidékén a parasztok-
nak és a nemeseknek szinte ideje sem maradt gabonakészleteik, igavonó
jószágaik és munkaeszközeik biztonságba helyezésére vagy elrejtésére,
ezért igen nagy veszteségeket szenvedtek, ami a háború utáni termelési
nehézségekben még sokáig éreztette hatását.521 A háborús pusztítások
és munkaerő veszteségek a lakosság élelmiszerellátása terén hosszú ideig
komoly nehézségeket okoztak, mert a gabonaárak drasztikusan meg-
emelkedtek. de az import élelmiszerek ára is az egekbe szökött. A hábo-
rú ideje alatt a danzigi és elbingi flotta blokád alá vonta königsberg kikö-
tőjét, jelentősen megnehezítve ezzel a külföldi áruk behozatalát, a fegy-
verszünet idején (azaz a blokád feloldása után) pedig a nagymester által
1522 februárjában bevezetett importvám tartotta magasan az árakat. A
behozatali vám az áruk értékének 1,7 %-át tette ki.522 A katonai kiadások
finanszírozására, a kincstári bevétel gyors növelése érdekében a lovag-
rend alacsony pénzlábbal veretett pénzt, de ezekért az értéktelen érmé-
kért sem a parasztok, sem a nemesek nem akarták eladni kevéske meg-
termelt gabonájukat, ami tovább nehezítette az élelmiszerellátást.523 A
drágulást a nagymester königsbergi udvarában adminisztratív árszabá-
lyozással igyekeztek korlátok között tartani. minden árunak meghatá-
rozták az árát, megtiltották a felvásárlást és a spekulatív célú raktáro-
zást.524 A legfőbb panasz azonban a pénzérmék alacsony nemesfém tar-
talma miatt volt, ezért 1521-ben, a harcok befejezését és a fegyverszünet
megkötését követően a német lovagrend közelíteni próbált a háború
előtti pénzlábhoz, s úgy rendelkezett, hogy 1 groschen (garas) 0,67 gramm
tiszta ezüstöt tartalmazzon.525 Ugyanakkor a nagymester azt a nemes-
fém- és árfolyamnyereséget sem akarta kockára tenni, amiből kelet-porosz-
ország a 16. század elejétől a környező országokkal, területekkel össze-
hasonlítva profitálni tudott. ezt a szempontot is szem előtt tartva a 0,67
gramm ezüsttartalommal vert garasoknál más-más mennyiséggel kellett
számolni az ún. „kereskedői” és a „cenzus” márkát. előbbi 15, utóbbi –
amelyben a paraszti járadékokat is számolták – 20 garasnak felelt meg.526
Alapvetően ez a pénzpolitikai döntés, számítási mód volt a fő oka annak,
hogy samland tartományban, ahol kelet-poroszország más területeivel
összehasonlítva a „lovas háború” jóval kisebb pusztításokat okozott,
örökös jobbágyság, röghöz kötés pedig még a 18. században is csak kivé-
telesen fordult elő (azaz nem következett be a paraszti népesség jogállá-
sának rosszabbodása), 1525 szeptemberében parasztfelkelés robbant
ki.527 egy bizonyos Caspar nevű molnár vezetésével szeptember 2-án mint-
egy 4000 feldühödött paraszt foglalta el kaimen (szaretszje) várát.528 A
megmozdulásba az ún. „kisebb szabadok” is nagy számban kapcsolód-
tak be, akiknek katonai szerepe és jelentőség, s ezzel együtt társadalmi
presztízse a 15. század folyamán, annak is a második felében, olyannyi-
201
ra leértékelődött, hogy Albrecht nagymester eddigi katonai szolgálathoz

kötött birtokaikat cenzusfizető paraszti birtokokká akarta átalakítani,
hogy ezzel is gyarapítsa a kincstár bevételeit.529 A kelet-poroszországi
parasztok megmozdulásában az a körülmény, hogy ekkor zajlott a lovag-
rendi állam szekularizálása és áttérése a lutheránus hitre, nem játszott
különösebb szerepet,530 hiszen itt – különösen samlandban – a források
tanúsága szerint, még a katolicizmus sem nagyon tudott meggyökeresed-
ni. már 1482-ben a kelet-poroszországi klérus szóvá tette, hogy a porosz
népességnél hiányzott a helyes hitélet.531 A lovagrendi állam szekulari-
zációja során, 1525-ben a lutheránus prédikátorok valamilyen „szent
bak” kultuszáról, egyfajta kereszténység előtti hitvilág továbbéléséről
tettek említést samlandban.532 Az első porosz herceg, Albrecht von bran-
denburg végrendelete nagyon rossznak minősítette a poroszok hitéletét,
vallásosságát, mert alig voltak papjaik, s akik voltak, azoknak is tolmács
kellett, hogy szót értsenek a helyi lakossággal. („Sodan dis land Preussen
an ezlicher orthen von undeutschen preussen besetzt und bewonet und
aber bei unsern zeithen schir keine seelsorger zu bekhomen gewesen,
di in undeuzscher preussischer sprachen dinen konnen, sondern ir
amt durch tolken ausrichten mussen, welchs fast schwer sorglich gefer-
lich und schedlich, der mangel aber herfleust unseres ermessens aus
deme, das di preussen ire kinder bis dahere zur schulen nicht halden
konnen wegen ihres leiblichen eigenthums.”)533 A samlandi felkelést a
lovagrend lengyel csapatok segítségével ugyan gyorsan leverte, de a hely-
zet konszolidálása érdekében a nagymester engedményeket tett és ezután
a cenzust és az egyéb járadékokat is a 15 garassal számított „kereskedő
márkában” kellett fizetni. Az 1499 és 1526 közötti pénzpolitikai változá-
sok következtében a porosz földbirtokosok és maga a német lovagrend
is bevételeinek kb. 40 %-át veszítették el.534
Az 1521-ben kötött, 4 évre szóló fegyverszünetet Albrecht von bran-
denburg nagymester arra próbálta felhasználni, hogy személyesen keres-
se fel azokat a német fejedelmeket, akik korábban támogatást, segítsé-
get ígértek a német lovagrendnek, vagy akár csak a thorni béke jogsze-
rűtlensége és igazságtalansága mellett foglaltak állást.535 1522 elején
Ferdinánd főherceghez bécsbe, és ii. lajos magyar királyhoz budára
utazott, hogy vessék latba befolyásukat, tekintélyüket a lovagrend érde-
kében.536 1522 őszén a nagymester a nürnbergi birodalmi gyűlésre uta-
zott, ahol a figyelem alapvetően a fokozódó török veszélyre irányult,537
így a nagymester a rokonszenvről és szimpátiáról szóló nyilatkozatokon
kívül konkrét támogatást egyetlen német fejedelemtől sem kapott. még
a német lovagrend németországi rendága is elzárkózott a poroszországi
ügyek további finanszírozásától.538 1523. március 28-án maga luther írt
levelet a lovagrendnek, amelyben szerzetesi életük és a cölibátus felmon-
dására bíztatta a lovagokat, és a protestáns tanok elfogadtatásával a
202
lovagrend szekularizációját szorgalmazta.539 Ugyanebben az évben Albrecht

nagymester személyesen is találkozott lutherrel.540 1523 késő őszén a
krakkói udvar azt közölte a francia követtel, hogy Albrecht nagymester
visszavonulásra, lemondásra készül.541 1524 elején a lengyel fél a követ-
kező javaslatot tette a nagymesternek: amennyiben a lemondásra, visz-
szavonulásra gondolna, akkor azt a lengyel király javára tegye meg, aki
cserébe gazdag birtokadományokat ad Albrecht von brandenburgnak.542
A lovagrendi állam szekularizálása és hűbéres, világi tartománnyá ala-
kítása a lengyel kormányzatnak elfogadható megoldásnak tűnt.543 1524
őszén a nagymester újabb kísérletet tett konkrét pénzügyi és katonai
birodalmi támogatás megszerzésére, hogy folytathassa a háborút, de
érdemi segítséget sehonnan sem kapott. A kelet-poroszországi nemes-
ség, a külpolitikai fejleményeket látva, 1524. december 6-án és 7-én, a
bartensteinben (bartoszyce) tartott rendi gyűlésen a lovagrendi állam
szekularizálása mellett foglalt állást.544 Albrecht nagymester 1525 elején
még egy utolsó kísérletet tett a lovagrend poroszországi hatalmának
megőrzésre: a jagiello-ház cseh-magyar ágától szeretett volna támoga-
tást szerezni, és ii. lajos királyhoz fordult. A cseh-magyar uralkodó azon-
ban lengyelországgal szemben nem kívánta sem katonailag, sem pedig
pénzügyileg támogatni a német lovagrendet.545 (A rokoni szálakon túl
ebben kétség kívül szerepet játszott az, hogy 1521-től a török egyre több
végvárat foglalt el a déli határok mentén, így a magyar kormányzat figyel-
mét saját katonai problémái kötötték le, nem pedig a távoli poroszor-
szágban zajló események.)546 miután a külső támogatások lehetősége
végleg kudarcba fulladt, Albrecht nagymester nem látott más lehetősé-
get kelet-poroszország helyzetének rendezésére, mint megegyezni a len-
gyel királlyal. testvére, georg, brandenburgi őrgróf, és sógora, Fried-
rich, liegnitz hercege, a lovagrend megbízásából tárgyalásokat kezdett
zsigmond lengyel királlyal.547 A krakkói udvarban is keresték a megegye-
zés lehetőségét, mert azt követően, hogy 1525 februárjában i. Ferenc
francia király súlyos vereséget szenvedett v. károly császártól, a lengyel
kormányzat tartott a nagyra nőtt Habsburg hatalomtól, és a porosz kér-
désben tanúsított magatartásával igyekezett maga mellé állítani a bran-
denburgi választófejedelemséget, a Hohenzollern-házat.548 (Ugyanebben
az évben lengyelország 3 évre szóló fegyverszünetet kötött a törökkel
is.)549 1524. december 6-án és 7-én bartensteinben (bartoszyce) a kelet-
porosz nemesség már egyértelműen állást foglalt a lovagrendi állam sze-
kularizációja mellett.550
1525. április 8-án Albrecht von brandenburg nagymester és zsigmond
lengyel király krakkóban aláírta azt a békeszerződést, amely nem egy-
szerűen csak lezárta az ún. „lovas háborút”, hanem a német lovagrend
eddigi poroszországi uralmának és tevékenységének is véget vetett. A
szerződés értelmében Albrecht vállalta, hogy feloszlatja kelet-poroszor-
203
szágban a lovagrendet, lutheránus hitre tér és szekularizálja, világi her-

cegséggé alakítja át az eddigi egyházi tartományt. Ő maga „dux in Prus-
sia” címet nyer, és elismeri a lengyel korona fennhatóságát.551 két nap-
pal később, április 10-én került sor a leköszönő nagymester, jövőbeni
porosz herceg eskütételére a lengyel király előtt, amit a békeszerződés-
sel együtt a legnagyobb titokban készítettek elő. zsigmond, ameddig csak
lehetett, igyekezett titkolni a lengyel egyháznagyok előtt, hogy a lengyel
koronának „eretnek” hűbérese és egy protestáns hűbéres tartománya
lesz,552 mert a lengyel világi és egyházi méltóságok abban a hitben vol-
tak, hogy a lovagrendi állam szekularizációja katolikus alapokon fog
végbemenni, és az új porosz herceg a katolikus hit védelmezője marad.553
A lengyel király azonban a politikai szempontokat fontosabbnak tartot-
ta, mint az egyházi érveket.554 A hűségesküt és hódolatot követően Albrecht
von brandenburg összehívta a kelet-porosz rendek gyűlését königsberg-
be, ahol – az insterburgi (Csernyahovszk) pfleger, philipp von Creutz
kortárs beszámolója szerint – a rendek minden eddigi kiváltságát meg-
erősítette, a rendek pedig 1525. május 26-án elismerték Albrechtet her-
cegnek, és megerősítették a krakkói szerződést.555 (ebben vélhetően sze-
repe volt annak is, hogy az Albrecht szolgálatában álló frankföldi zsol-
dos csapatok königsberg környékén állomásoztak.)556 A német lovag-
rend kelet-poroszországi tagjainak többsége követte a nagymester példá-
ját, és protestáns hitre térve az új herceg világi hűbéreseiként hűséges-
küt tettek.557 A lovagrendi állam püspökei ugyancsak a reformáció támo-
gatói lettek, és szorosan együttműködtek Albrecht von brandenburggal
a tartomány szekularizálásában. luther még külön méltatta is georg
von polentz samlandi püspöknek a reformáció terjesztésében végzett
tevékenységét.558 több lovagrendi tisztségviselő, mint Quirin schlick,
osterode (ostróda) komtúrja, Heinrich von militz, barten (barciany)
provisora, Hans von gabelenz, balga (veszelnoje) várnagya, vagy Adri-
an von Waiblingen, lochstädt (ma már nem létezik, az egykori település
ma oroszországban található) provisora viszont megtagadta a hűséges-
küt, a protestáns hitre térést és a lovagrendi állam szekularizálását.559
Azok, akik katolikusok és szerzetesek maradtak (ők voltak kevesebben),
elhagyták kelet-poroszországot, és németországba mentek. ezzel meg-
szűnt a német lovagrend poroszországi rendága, és az utódállamként
létrejövő porosz Hercegség európa első protestáns tartománya lett.560 i.
Frigyes dán király is ekkoriban tette meg az első lépéseket a rómával
való szakítás útján: 1526-ban úgy rendelkezett, hogy a jövőben a dán
püspököket nem a pápa, hanem a dániai érsek erősítse meg méltóságuk-
ban.561 külpolitikai szempontból így kézenfekvőnek tűnt dánia és az első
protestáns fejedelemség, a porosz Hercegség közötti kapcsolatok szoro-
sabbra fűzése, s még ebben az évben sor került Albrecht porosz herceg
és Frigyes dán király lányának, dorotheának a házasságára, és ezzel
204
együtt az első, már protestánsnak mondható szövetség létrehozására.562

Az, hogy egyházi territóriumot szekularizáljanak, a korban nem csak
kelet-poroszország esetében merült fel, hanem tirolban, a brixeu-i püs-
pökség, a salzburgi érsekség, vagy az utrechti káptalani területek vonat-
kozásában is.563
A porosz Hercegség létrejöttével a királyi poroszország területén is
gyors ütemben tért hódított a reformáció, s csak az ermlandi püspökség
maradt katolikus.564 A reformáció fő bázisai a városok voltak.565 első-
sorban a nagy porosz Hanza városok, mint elbing, danzig, thorn és kulm
polgárai körében terjedtek el leghamarabb a protestáns prédikátorok
tanításai.566 A lutheránus tanok kelet-poroszországból a litvániai samo-
gitiába, majd a német városlakó diaszpórák révén litvánia belső terüle-
teire, kaunasba és vilniusba is átterjedtek.567 A nagyobb livóniai és észt-
országi városok, mint riga, reval (tallin) és dorpat (tartu), szintén
gyorsan az új hit követőivé váltak.568
205
jegyzetek
bevezetés
1 Wrigley 1973. 13.

2
bojtár 1997. 115–128, 158–163.
3
vö. pl. dollinger 1989. 54.; Helbing 1964. 4–5.; górski 1946.; górski 1949.;
labuda 1947.; pollakówna 1958. 160–207.; Łowmiański 1947. 24–44.; Łowmi-
ański 1950. 152–179.
4
pollakówna 1958. 160–207.
5
vö.pl. Wenskus 1986b.; Wenskus 1986c.; Wenskus 1986f.; Wunder 1968.;
germershausen 1970.; Abe 1972.; Arnold 1987.
6
vö. pl. biskup 1983. 35–56.; biskup 1991a.; biskup 1991b.;
7
bojtár 1997. 160–161.
8
testamente Albrechts 198.: „Sodan dis land Preussen an ezlicher ort-
hen von undeutschen preussen besetzt und bewonet und aber bei unsern
zeithen schir keine seelsorger zu bekhomen gewesen, di in undeuzscher
prussischer sprachen dinen konnen, sondern ir amt durch tolken aus-
richten mussen, welchs fast schwer sorglich geferlich und schedlich, der
mangel aber herfleust unsers ermessens aus deme, das di preussen ire
kinder bis dahere zur schulen nicht halden konnen wegen ihres leibli-
chen eigenthums.”
9
Anderson 1989. 337.
10
Hahner 2006. 223.; treue 1958. 361–362.; bojtár 1997. 163.
11
Holborn 1981. 603–604.
A Porosz terüLetek A Német LovAgreNd urALmA eLőtt

1
kuls 1987. 18–21.; Heckmann 2008. 263.; Abe 1972. 20.
2
marosi–sárfalvi 1968. 30, 154, 159.
3
Hoffmann 1998. 269.
4
Abe 1972. 18.
5
gall névtelen 257.
6
dusburg, srp i. 94.
7
dusburg, srp i. 113.
207
8
Wigand, srp ii. 54.
9
Conrad 1972. 383
10
vita karoli iv 204.: „Post non multos vero dies omnes isti principes et
magni viri de Vratislava versus Prussiam processerunt. Et ibidem cum
per longum tempus glaciem expectantes iacuissent, hiems adeo fuit mol-
lis et lenis, quod per glaciem transitum sicut aliis annis minime habue-
runt. Et sic multi magni viri suis votis frustracti perdiderunt labores
similiter et expensas.”
11
Wartberge, srp ii. 99–101.; Wigand, srp ii. 568.
12
posilge, srp iii. 1112–149.
13
14
idézi paravicini 1995. 53.
15
Uo. 53.
16
ohler 1995. 214.
17
balogh 1993. 78.
18
jähnig 1992. 140.
19
jähnig 1989. 119.
20
kuls 1987. 34.
21
schuch, Westpreussischen-online
22
bertram 1924. 30–33.
23
schuch, Westpreussischen online; schlüter 1921. 5.
24
jähnig 1992. 140.
25
bertram 1907. 7–9.; bertram 1935.
26
dusburg, srp i. 69.
27
mapa rzeczypospolitej polskiej. Wojskowy instytut geograficzny. 1934.
28
Hermanowski 1996. 120–121, 260, 294–295.
29
zweck 1896.117–120.
30
Christiansen 1980. 161–163.
31
kowalczyk 1992. 36–43.
32
kuls 1987. 22.
33
jeroschin, srp i. vers 27385–27393.; Wigand, srp ii. 475.
34
Wartberge, srp ii. 67.
35
Wartberge, srp ii. 84.; posilge, srp iii. 82.
36
posilge, srp iii. 99.
37
38
39
die mittlere Chronik von oliva, srp v. 632.
40
grunau ii. 275.
41
lübbe, srp iv. 714.
42
günther 1907. 245.
43
W. kuls 1987: 23.
44
grunau ii. 161.
45
Weinreich, srp iv. 740.
208
46
47
Weinreich, srp iv. 754–755.; lübbe, srp iv. 720.
48
49
Hermanowski 1996. 236.
50
pUb i,1. nr. 140.
51
gause 1954. 517–519.
52
53
54
jähnig 1989. 121.
55
biskup 1986. 7.
56
Abe 1972. 21.
57
kuls 1987.25.
58
Wulfstan, srp i. 733.
59
60
erlen 1992. 104–106.; marosi–sárfalvi 1968. 48.
61
biskup 1986. 7.
62
Hoffmann 1998. 282, 406, 459.
63
marosi–sárfalvi 1968. 23
64
Friedland 1991. 158.
65
Hr v. 161.
66
dusburg, srp i. 89.
67
bertram 1924. 30–33.
68
Hermanowski 1996. 108, 176.
69
Hermanowski 1996. 49, 106–107, 174–176.
70
zurkalowski 1906. 160.
71
marosi–sárfalvi 1968. 167.
72
Haxthausen 1839. 20.
73
pUb v,2. nr. 526, 527, 528, 532.
74
marosi–sárfalvi 1968. 168.
75
bojtár 1997. 18, 115, 158.; biskup 1986. 7.; Helbig 1964. 3.
76
biskup 1991a. 49.; Łowmiański 1935. 21–22.
77
boockmann 1992. 138.
78
laur 1954. 225.; meuvret 1934. 20.
79
tacitus cap. 45, 36.
80
klinge 1994. 7.; ludwig 1988. 40–41.
81
laur 1954. 226.; bojtár 1997. 87.
82
dusburg, srp i. 51.
83
Hellmann 1954. 33.
84
Łowmiański 1983. 49.; grodecki–zachorowski–dąbrowski 2011. 189–
190.; gall névtelen 136–137, 141, 158–161, 173–174, 193–197, 208–212, 214,
216–220, 227–230, 245–246, 257,
85
kadlubek i, cap.2, mpH Xi. 252–253.
209
86
voigt 1827. 75.; Hellmann 1954. 3.; buga 1924. 22.
87
bojtár 1997. 88.
88
ochmański 1985. 108.
89
bojtár 1997. 124.
90
Cassiodorus v, 2.
91
iordanes v. cap. 36., 49.
92
iordanes XXiii. cap. 120., 66.
93
einhardi cap. 12., 15.
94
Wulfstan, srp i. 733–734.
95
jagodziński 2000. 170–174.
96
iordanes Xvii, cap. 96, 61–62.
97
laur 1954. 226.
98
iordanes Xvii, cap. 96, 61.
99
Antoniewicz 1951. 26–59.; Czarnecki 1975.;piotrowicz 1951. 60–76.;
bierbrauer 1994. 72.
100
bojtár 1997. 81.
101
laur 1954. 223–224.
102
Wittram 1954. 13–15.
103
laur 1954. 229–232.; klinge 1994. 17.
104
bojtár 1997. 86.
105
geographus bavarus 4.
106
idézi bojtár 1997. 115.
107
darowizna gniezna, pdp i. 149.
108
Chronica principum poloniae, pdp iii. 463.
109
pvl, pdp i. 550–551.
110
saxo grammaticus vi, cap. 5, 155; viii, cap. 10, 232; iX, cap. 4, 257; X,
cap. 14, 285; Xi, cap. 8, 315; Xi, cap. 11, 319.
111
saxo grammaticus X, cap. 5, 274.
112
Adam bremensis 80, 246.
113
voigt 1827. 299–307.
114
lassú 1828. 107.
115
okulicz 1973. 14.
116
117
Wartberge, srp ii. 113.: „Eodem anno circa idem tempus Algarden,
summus rex Letwinorum, mortuus est. In exsequiis magna pompa in cre-
macione diversarum rerum ac XVIII equorum dextrariorum secundum
ritum eorum.”
118
dusburg, srp i. 51–52.
119
biskup–labuda 2000. 321.
120
pUb i,1. nr. 56.
121
dusburg, srp i. 45.
122
boockmann 1992. 79.
123
Hermanowski 1996. 235.; zimmerling 1988. 74.
210
124
boockmann 1992. 79.
125
bojtár 1997. 121.
126
zimmerling 1988. 75.
127
128
129
boockmann 1992. 79.
130
Hermanowski 1996. 260–261.
131
bojtár 1997. 121; jagodziński 2000. 170–174.
132
133
jeroschin, srp i. 323.
134
Hermanowski 1996. 261–262.
135
136
Hutterer 1986. 19–30.; bojtár 1997. 58–66.
137
tarvel 1979–1980. 4.
138
139
140
Adam bremensis 246.
141
kulikov 1994. 20.
142
dusburg, srp i. 52.
143
Auglitten (ma már nem létezik) az egykori ochtolite, balga (orosz: veszel-
noje) Honeda, Heiligenbeil (orosz: mamonovo) swentomest, Heilsberg (len-
gyel: lidzbark Warmiński) lecbarg vagy locbanga, königsberg (orosz: kali-
nyingrád) tuwangste, Wehlau (orosz: sznamenszk) Wetau vagy Wetalo, Wohns-
dorf (ma már nem létezik) pedig Capostete helyére épült. egykori porosz
nevük ugyan nem maradt fenn, de a régészeti feltárások alapján Christburg
(lengyel: dzierzgoń), deutsch eylau (lengyel: iława), Frauenburg (lengyel:
Frombork), glottau (lengyel: głotowo), nordenburg (orosz: krilovo), ragnit
(orosz: nyeman), rhein (lengyel: ryn), riesenburg (lengyel: prabuty), rudau
(orosz: melnyikov), schippenbeil (lengyel: sępopol), és stuhm (lengyel: sztum)
is porosz sáncvárakra épült rá. ld. g. Hermanowski 1996: 48, 49, 68, 74, 99,
115, 132, 134, 153, 221, 242, 248, 254, 263, 276, 295, 298.
144
sturms 1954. 64; bielenstein 1897. 403–413; Heym 1933. 216–217.
145
Heinrici Xii, 6.
146
Chronica olivensis, srp i. 677.
147
148
149
150
151
pUb i,1. nr. 218.
152
pUb i,1. nr. 12.; Christian püspök poroszok közötti missziós tevékeny-
ségére vonatkozóan ld. pl. manteuffel 1953. 157–173.; plinski 1903.; perlbach
1872.; pósán 1996. 107–117.; pósán 2001. 429–448.; tymieniecki 1935.
153
pUb i,1. nr. 9 és 10.
211
154
pUb i,1. nr. 46.
155
dusburg, srp i. 62.
156
pUb i,1. nr. 218.
157
sUb i. nr. 300, 371.
158
Historia pomorza 284.
159
160
Adam bremensis 246.
161
gall névtelen 211.
162
dusburg, srp i. 99.
163
164
leuschner 1983. 35.
165
regesta lithuaniae i. nr. 446.
166
pasuto 1959. 305.
167
pUb i,1. nr. 218.
168
pasuto 1959. 332–342.
169
Az olyan nagyobb népcsoportok, szervezett politikai keretek kialaku-
lására, mint a gótok, frankok, vandálok, alemannok, burgundok vagy lango-
bardok ld. pl. Wenskus 1961a. 429–462.; schlesinger 1956. 105–141.
170
pUb i,1. nr. 218.
171
Łowmiański 1957. 63.
172
powierski 1982. 106.; Fortstreuter 1960. 264.
173
vita sancti Adalberti, srp i. 230.
174
bertuleit 1924. 90.
175
pUb i,1. nr. 218.
176
bojtár 1997. 243–244.
177
dusburg, srp i. 52.
178
179
giere 1938: 1–3.; Hoffmann 1998. 282, 406, 459.
180
pasuto 1959: 293.
181
szabó 1969. 122, 131.
182
vercamer 2009. 180.
183
pUb i,2. nr. 475.
184
pUb i,2. nr. 455, 619.
185
vercamer 2009. 180.
186
Wenskus 1986a. 271.; pósán 2003. 25–29.
187
sUb i. nr. 200.
188
sUb i. nr. 163, 218, 422.
189
mortensen–mortensen 1937. 49.
190
Hellmann 1954. 226.
191
192
Crome 1937. 70–72.
193
reimchronik v. 1489, 1550, 1721, 1796; Heinrici Xii, 6; Xv,1; XXiii, 8.
194
lUb i. nr. 613.
212
195
benninghoven 1970. 645.
196
rünger 1925. 224–234.
197
198
pósán 2008a. 75–76.
199
rösener 1987. 22.; Hoffmann 1994. 217.
200
dusburg, srp i. 69.
201
202
Ältere Hochmeisterchronik, srp iii. 584.
203
Ältere Hochmeisterchronik, srp iii. 586–587.
204
Wigand, srp ii. 505.
205
kossmann 1967. 24.; zientara 1988. 14–15.
206
pUb i,1. nr.12.
207
dusburg, srp i. 62.
208
pUb i,1. nr. 14.
209
pUb i,1. nr. 18.
210
pUb i,1. nr. 218.
211
tacitus cap.45, 36.
212
reimchronik v. 340–342.
213
Heinrici i, 10.
214
pUb i,1. nr. 218.
215
pUb i,1. nr. 218.
216
szkazkin 1979. 50–51.; rösener 1987. 140.
217
szkazkin 1979. 50.; balassa 1990. 78.
218
Hoffmann 1998. 193, 199.
219
Hoffmann 2001. 204.
220
szkazkin 1979. 52.
221
tagányi 1990. 64–65.; rösener 1987. 22.; Hellmann 1954. 32.; mayer
1960/i. 342–344.
222
idézi Hoffmann 1998. 289.
223
Hellmann 1954. 101.; kuhn 1973. 141.
224
pUb i,2. nr. 382.
225
Helmoldi Chronica i. cap. 12, 14.
226
pUb i,1. nr. 105.
227
pUb i,1. nr. 140.
228
balassa 1990. 48.; Hoffmann 1998. 279.
229
lUb i. nr. 105.
230
tarvel 1983. 352.
231
Heinrici Xv, 5.
232
Heinrici Xviii, 3.
233
Hoffmann 1998. 279.
234
Columella 53.
235
lUb i. nr. 105 (1230); nr. 405. (1267); Hellmann 1954. 91.
236
balassa 1990. 96.
213
237
rösener 1987. 144.; szűcs 1993. 188–190.
238
gras 1915. 261.
239
Hoffmann 1998. 248.
240
blicke 1989. 42–43, 148.
241
Hoffmann 1998. 247.; rösener 1987. 148.
242
Hoffmann 1998. 65–68.; rösener 1987. 56.
243
244
Łega 1949. 10–12.
245
lUb i. nr. 149.; relatio Hartmanns von Heldrungen, srp v. 169–172.;
erről ld. benninghoven 1965. 368–375.; pósán 1996. 88.; Hunyadi–pósán
2011. 98–102.
246
Heinrici Xvi, 6.
247
248
okulicz 1973. 227.
249
klinge 1994. 9.; gumowski 1960. 8.
250
ludwig 1988. 26.
251
252
tacitus cap. 45, 36.
253
idézi ludwig 1988. 42.
254
Cassiodorus v, 2.
255
gumowski 1960. 9.
256
jagodziński 2000. 170–174.; Hermanowski 1996. 258.
257
gumowski 1960. 10.
258
Adam bremensis 246.
259
zimmerling 1988. 80.
260
bojtár 1997. 93.
261
reimchronik vers 326.
262
pUb i,1. nr. 25.
263
Hellmann 1954. 114.; tuchtenhagen 2009. 15.
264
Urban 2003. 64.
265
pósán 2012a. 71–72.
266
zientara 1988. 14.; grodecki–zachorowski–dąbrowski 2011. 218.
267
boockmann 1992. 80.
268
pUb i,1. nr. 25.
269
psb 4a.
270
psb 142a.
271
vö. pl. pUb i,2. nr. 138, 144, 155, 381; pUb iv. nr. 25; npUb i. nr. 46,
59, 109; npUb ii. nr. 288.; Cdp i. nr. 137.; CdW i. nr. 200.
272
pUb i,2. nr. 381.
273
CdW i. nr. 200.
274
germanenrechte i. nr. 73.
275
Wunder 1968. 91.
214
A Porosz NéPesség és teLePüLésszerkezet váLtozásA

A 13. százAdi háborúk soráN
1
dusburg, srp i. A krónika korábbi, kortárs elbeszélésekre, évkönyvek-
re, oklevelekre, és a szájhagyományban élő emlékezetre épült. dusburg kró-
nikájának elemzésére ld. H. bauer 1935.; matuzovoj 1986.; labuda 1982.; pol-
lakówna 1968.
2
biskup 1991a. 49.; Łowmiański 1935. 21–22.; boockmann 1992. 138.
3
pUb i,1. nr. 56.; Chronica olivensis, srp i. 676.; A porosz támadások
fegyveres visszaverésére már korábban is voltak próbálkozások. iii. Honori-
us pápa 1217-ben engedélyezte Christian missziós püspöknek, hogy keresz-
tes hadat vezessen a pogány poroszok ellen (pUb i,1. nr. 15.). 1218-ban a
pápa a mainzi, kölni és salzburgi érsekségekből a szentföldre tartó kereszte-
seket arra szólította fel, hogy inkább a visztulához menjenek a pogányok
megfékezésére (pUb i,1. nr. 20.)
4
erről ld. pósán 1996. 118–128.; Łowmiański 1982. 55–66.; krollmann
1932. 8–9.; H. boockmann 1981: 82.; tumler 1955. 251.; labuda 1980. 304.
5
pUb i,1. nr. 78.
6
Chronica olivensis, srp i. 677.; dusburg, srp i. 67.
7
paradowski 1936. 79–81.
8
pUb i,1. nr. 73.
9
pUb i,1. nr. 81, 84, 85.
10
pUb i,1. nr. 87, 89.
11
tumler 1955. 256.
12
Chronica olivensis, srp i. 677.; dusburg, srp i. 57–58.
13
Chronica olivensis, srp i. 678.; dusburg, srp i. 58.
14
dusburg, srp i. 60.: „Et secundum pacta et libertates, que ipsis tunc
dabantur, alii neophiti postea regebantur”. iX. gergely pápa 1234. évi okle-
velében is ezen megegyezésre vonatkozóan a „promissiones et pactiones”
kifejezések szerepeltek, azaz a lovagrend ígéreteket tett az pomesaniaiaknak
és megegyezett velük. (pUb i,1. nr. 108.)
15
Arnold 1987. 45.; boockmann 1992. 140.
16
Wenskus 1986b. 356.
17
Wenskus 1986b. 356.
18
pUb i,1. nr. 7, 9, 10, 12.
19
pUb i,1. nr. 15.
20
21
dusburg, srp i. 62.
22
Arról, hogy a politikai események milyen mértékben és módon befolyá-
solhatták a halandóságot ld. Wrigley 1973. 61–62.
23
dusburg, srp i. 63.
24
dusburg, srp i. 62.
215
25
26
pUb i,1. nr. 139, 207.; A német lovagrend és sweantopolk közötti hábo-
rúhoz ld. krollmann 1932. 13–15.; powierski 1982. 113–117.; pósán 1996. 138–142.
27
pUb i,1. nr. 129.
28
dusburg, srp i. 66.
29
pUb i,1. nr. 37.
30
pUb i,1. nr. 54.
31
lUb i. nr. 144, 145.
32
pUb i,1. nr. 218.
33
pUb i,2. nr. 86.
34
Arra, hogy a német lovagrend híveinek porosz szolgákat is adományo-
zott a földbirtokok mellé vö. pl. Cdp i. nr. 54.: 1242-ben Heinrich von Wyda
tartományi mester egy dietrich von depenow nevű, Alsó-szászországból szár-
mazó nemesnek 3, szolgacsaládok lakta falut adományozott. korábban ez a
nemes már megkapta a Quidin-szigeten épített várat (1236), három évvel
később pedig 22 Hufe nagyságú birtokadományban részesült. ld. Cdp i. nr.
46, 50.
35
pUb i,1. nr. 218.
36
pomes.Ub. 1. nr. 3.
37
pósán 2008b. 17.
38
relatio de Herman de salza, srp v. 160.; dusburg, srp i. 69.; Chronica
olivensis, srp i. 682.
39
pUb i,1. nr. 218.
40
Aubin 1911. 5.
41
Cdp i. nr. 163.
42
pUb i,1. nr. 252.: „Igitur civitati Culmensi dedimus ad prata pascua
et alios usus communos a terminis cuiusdam ville, que Ust apellatur, per
descensum Wizle usque ad terminos cuiusdam lacus, qui dicitur Rense,
et de ipse lacu ascendendo usque ad villam, que Rude vocatur, et iuxta
terminos eiusdem ville usque ad aliam villam Lunawe dictam et sic direc-
te ad viam, que ducit ad insulam sancte Marie, per viam vero directe
usque ad terminos cuiusdam ville, que Grobene dicitur, et sic ulterius ad
vallem, que Browina nuncupatur. (…) Flumen vero Wizlam a villa qua-
dam, que dicitur Thopulna, per descensum usque ad locum, qui Rensa
vocatur, cum omni utilitate, exceptis insulis et castribus, ad communes
usus piscandi predictis civibus et peregrinis duximus assignandum.”
43
44
relatio de Herman de salza, srp v. 165.
45
pUb i,1. nr. 160, 163.; mHp i. nr. 8 1, 82.; Cdb iv. nr. 25, 330.
46
47
Chronicon poloniae, pdp ii. 563.
48
iv. ince pápa 1247. november 19-én nevezte ki lengyelország, porosz-
ország és pomeránia legátusává. ld. pUb i,1. nr. 195.
216
49
pUb i,1. nr. 160, 161.
50
pUb i,1. nr. 200, 213.
51
pUb i,1. nr. 218.
52
patze 1973. 450.
53
54
tenbrock 1933. 31.
55
lUb i. nr. 13.
56
pUb i,1. nr. 24, 29.
57
Arra, hogy a német lovagrendnek porosz származású tagjai is voltak
ld. pl. Wenskus 1986b. 422–423.; militzer 1991. 9.; Az első zantíri komtúr
neve, Qual egyértelműen porosz származásra utal: pUb i,2. nr. 252. (1251);
1256-ban az egyik oklevél tanúi között egy bizonyos roliko nevű lovagrendi
fráter szerepelt: Cdp i. nr. 117.
58
pUb i,1. nr. 218.
59
pUb i,1. nr. 218.; Wenskus 1986c. 375–376.; radzimiński 2008. 243.;
erről a bizonyos jedunról és leszármazottairól ld. Wenskus 1961a. 84–86.
60
pUb i,1. nr. 218.
61
patze 1973. 460.
62
pUb i,1. 224, 225.
63
Wenskus 1986a. 248.; Wenskus 1986d. 334–335.; Wunder 1968. 85, 147.;
pósán 2003. 28–34.
64
pUb i,1. nr. 233.
65
66
powierski 1982. 128.
67
pommerell.Ub nr. 139, 144.
68
pUb i,1. nr.197.
69
Wenskus 1986b. 356.
70
71
72
sUb i. nr. 192.
73
A német lovagrenddel szemben szerveződött porosz szövetségről és a
13 éves háborúról ld. biskup 1959.; vetulani 1954.; górski 1954.; Hellmann
1960.; biskup 1963.; górski 1976.; A porosz szövetség 1454. február 4-én nyil-
vánította ki a lovagrenddel szembeni fellépésének legitim voltát és a szövet-
kezett rendek ellenállási jogát (staatsverträge ii. nr. 288.), s alig egy hónap-
pal később, 1454. március 6-án már a lengyel koronához tartozónak nyilvání-
tották poroszországot (staatsverträge ii. nr. 292.).
74
Wenskus 1986b. 365.
75
ottokár keresztes seregéhez számos samlandi klán is csatlakozott, mint
például a Candein-család. ld. dusburg, srp i. 91.; jeroschin, srp i. 417–418.
vers 9974–9989; A Candein-klánról ld. Wenskus 1961b. 435–442.
76
Chronicon olivensis, srp i. 685.; Canonici sambiensis, srp i. 280.; Anna-
les thorunensis, srp iii. 60.; dusburg, srp i. 92.
217
77
1255. január 18-án burchard von Hornhausen vicelandmeister egy Yboto
nevű Witingnek állított ki privilégiumlevelet (sUb i. nr. 46.). 1255. szeptem-
ber 20-án egy pagaule nevű „régi Witing” kapott oklevelet (pUb i,1. nr. 323.)
1261-ben Wirgule „Witing in Quednau” és fia, sclodo nyert alsó- és felsőfo-
kú bíráskodási jogot (sUb i. nr. 72). Ugyanebben az évben kerse és nekarlis
nevű Witingek is kaptak ilyen kiváltságot (pUb i,2. nr. 140.) egy tyruno nevű
samlandi Witingnek szóló oklevél ugyancsak iudicia maiorát említ (pUb
i,2. nr. 155.) 1262-ben tropo (pUb i,2. nr. 173), 1296-ban Albrecht (sUb i.
nr. 182.), 1298-ban glaude (pUb i,2. nr. 687.), 1299-ben pedig schuide Witing
kapott kiváltságlevelet (sUb i. nr. 189.)
78
plümicke 1912. 27–31.
79
Wenskus 1986e. 433.
80
kasiske 1934. 72–74.; siegmund 1928. 262–303.
81
toeppen 1846. 348.
82
pUb iii. nr. 293.
83
pUb v. nr. 32.
84
Wolter 1899.
85
dusburg, srp i. 53.
86
pósán 2012b. 60.
87
CdW iii. nr. 287.
88
pósán 2012b. 60.
89
deutsch 2005. 678–679.; plöchl 1935. 31–51.; goetz 1986. 41.
90
pósán 2012b. 61.
91
Carthäusers, srp iv. 460.
92
toeppen 1846. 344.
93
regesta i. nr. 11253.
94
Wunder 1968. 53, 57–59.
95
germershausen 1970.
96
obA nr. 16.
97
erasmus stella, srp iv. 292–293.
98
pUb i,1. nr. 218.
99
la baume 1940.; schiefferdecker 1871. 42–56.
100
dusburg, srp i. 92.
101
102
Canonici sambiensis, srp i. 282.; dusburg, srp i. 94.
103
mindaugasról ld. pl. ivinskis 1939. 13–14.; ivinskis 1954. 366.; pasuto
1959. 398–409.; selart 2007a. 195–202.; gudavičius 1990. 65–66.; gudaviči-
us 1998.; stopka 1987. 13–14.¸ Hellmann 1954b. 386–392.; Hellmann 1989.
38–41.; nikžentaitis 1997. 116–119.; mažeika 2001. 198–214.; rowell 1994.
133–138.; pósán 2012c. 66–78.
104
pUb i,2. nr. 40.
105
pUb i,2. nr. 1, 2, 3.; lUb i. nr. 311, 328.
106
218
107
reimchronik v. 5656–5657, 5709: „der meister du die martir leit /
mit anderhalb hundert bruderen sin / (…) der marschalk ouch was bli-
ben”; dusburg, srp i. 97.; Canonici sambiensis srp i. 282–283.
108
Chronicon dunamundense, srp ii. 141.; Annales pelplinenses, srp i.
270.; Annales renneburgenses, srp ii. 148.
109
Urban 1974. 25–26.
110
dusburg, srp i. 98.
111
dusburg, srp i. 99.; treitschke 1958. 22.
112
dusburg, srp i. 99.
113
114
115
116
dusburg, srp i. 99.; Canonici sambiensis, srp i. 282.
117
pUb i,2. nr. 132.
118
Wenskus 1986f. 394.
119
iura prutenorum
120
iura prutenorum 34, 71.; Wenskus 1986f. 396.
121
pUb i,2. nr. 174.
122
egyetemes jogtörténet 2002. 182.
123
pUb i,2. nr. 514.
124
Asp iii. nr. 305.
125
iura prutenorum 12.
126
srp ii. 710.
127
Asp ii. nr. 225.
128
Wenskus 1986f. 395.
129
CdW iii. nr. 231.
130
Forstreuter 1960. 266–267.; jackson 2005. 104.; Cdb iv. nr. 466.
131
vásáry 1986. 95.; Font 1998. 121.; Font–varga 2006. 82.; spuler 1940.
36.
132
CdH vii/1. 314–319.; erről részletesebben ld. bárány 2009. 253.
133
pUb i,2. nr. 86.
134
135
dusburg, srp i. 121.; pUb i,2. nr. 567. (1290), 619. (1294)
136
preußischen regesten nr. 645.
137
pUb i,2. nr. 137.
138
pUb i,2. nr. 140.
139
npUb i. nr. 72.
140
npUb i. nr. 74a.
141
npUb i. nr. 74.
142
pUb i,2. nr. 138, 144, 148.
143
pUb i,2. nr. 173.
144
pUb i,2. nr. 249.
145
pUb i,2. nr. 262.
219
146
pUb i,2. nr. 296.
147
pUb i,2. nr. 293.
148
pUb i,2. nr. 300.
149
A német lovagrendhez a kezdetektől hű gedune például 1262-ben kapott
felsőfokú, azaz testi csonkítást vagy halálos ítélet kiszabását is lehetővé tevő
bíráskodási jogot birtokain. pUb i,2. nr. 174.
150
Wenskus 1986f. 404.
151
pUb i,2. nr. 262, 294, 295, 619.
152
Wenskus 1986f. 406.
153
sUb i. nr. 72.
154
155
pUb i,2. nr. 718.
156
Cdp i. nr. 133.
157
Cdp i. nr. 137.
158
npUb i. nr. 76.
159
pUb i,2. nr. 155.
160
pUb i,2. nr. 173, 174.; Cdp i. nr. 75, 76.
161
vö. pl. npUb i. nr. 109, 110, 111, 133, 182.; regesta ii. nr. 366, 369,
370, 392.
162
boockmann 1992. 148.; Wenskus 1961b. 435.
163
Wenskus 1986b. 359.
164
pUb i,2. nr. 174. vö. litván pilis, lett pils=„vár”; litván sēdēti, lett sēdēt=„szék-
hely”; Wenskus 1986c. 385.
165
pUb i,2. nr. 215.
166
pUb i,2. nr. 293, 294, 295.
167
168
pUb i,2. nr. 380.
169
pUb i,2. nr. 475.
170
171
pUb i,2. nr. 204.
172
pUb i,1. nr. 218.
173
pUb i,2. nr. 204.: „Do die nouwen cristen von Prewseen den Cristge-
louben hatten abegeworfen, wedir uns unde ander cristglowbige luwthe
growsamlich robiten, die kirche gotis mit viel pynen gueleten unde domete
billichen ere fryheit verloren, wir wellen ouch her widderumme, das die-
iene, die mit uns getruwelich bestunden, sich sullen vroywen eynes sun-
derlich vorteyles der fryheyt”. vö. pUb i,2. nr. 262.
174
175
176
Wenskus 1986b. 357.
177
Wenskus 1986f. 407.
178
pUb ii. nr. 685.
179
tumler 1955. 256.
220
180
dusburg, srp i. 116–117.; Annales vindobonenses, srp i. 250.; Anna-
les zwetlenses, srp i. 250.
181
182
183
dusburg, srp i. 132.; Hermanowski 1996. 115.
184
pUb i,2. nr. 520.
185
pUb i,2. nr. 390.
186
Wenskus 1986f. 407.
187
188
pUb i,2. nr. 464.
189
190
Hermanowski 1996. 133.; Wenskus 1986b. 357.
191
militzer 2005. 70.
192
dusburg, srp i. 145.; pUb i,2. nr. 704.; pUb ii. nr. 142, 628.
193
sUb i. nr. 505.
194
195
Wenskus 1986b. 358.; scheil 1962. 107.
196
CdW i. nr. 42.
197
CdW i. nr. 70.
198
benninghoven 1970. 637.
199
200
201
biskup 1991b: 8.
202
biskup 1991a. 54.
203
pollakówna 1958: 183.
204
205
kowalczyk 1992. 33–58.; kowalczyk 1999. 3–17.
206
toeppen 1870. 56–59.; schlüter 1921. 79–88.; mager 1960/i.: 30–31.;
vercamer 2010. 24–31, 40–44.
207
Poroszország beNéPesüLése
1
A középkori német telepes mozgalomhoz ld. Franz 1976. 100–117.; kör-
mendy 1995.; schulze 1896; Conrad 1955.; kötzschke 1894.; kuhn 1973.; schle-
singer (Hg.) 1975.; zientara 1974a.; erlen 1992.; trawkowski 1962.; traw-
kowski 1960.; grundmann 1973. 260–290.; Uhlhorn–schlesinger 1974. 321–
335.; pósán l. 1997: 32–40.; pósán 2003. 189–196.; pfitzner 1926.
2
rösener 1987. 32.; solymosi 1998. 7.; szűcs j. 1993: 35.¸Hoffmann 1998.
263.; seibt 1987. 25–28.¸le goff 1965. 128–130, 187–220.
221
3
le goff 1965. 68–75.; rösener 1987. 18–22.; bosl 1975. 44–83.; schröder
1922. 498–502.; bolla 1998.
4
iura pruthenorum nr. 18, 61.
5
plümicke 1912. 34, 60.
6
vö. pl. 1346. március 12-én Heinrich dusemer nagymester johannes és
sangaws meyletin testvérek vérdíját 30 márkában állapította meg. (pUb iv.
nr. 12.). A nagymester 1346. október 4-én kelt kiváltságlevele egy bizonyos
Arwist számára ugyancsak 30 márka vérdíjat szabott meg (pUb iv. nr. 73.).
Ugyanekkora összeget írt elő togel esetében is (pUb iv. nr. 138.). 1367. május 4-
én és 8-án a nagymester szintén 30 márkában állapította meg a vérdíját nag-
lidenek, jonegedygennek, Waysutennek és Hannusennek (pUb vi,2. nr. 532,
533.). egy bizonyos klaus van largekaim, tungemyr, valamint nycolo és
Hertwico de pupayn vérdíja ugyancsak 30 márkát tett ki (pUb v,1. nr. 13, 24,
30.). ermland püspöke 1346-ban az egyházmegyében élő porosz birtokos,
tunge vérdíját szintén 30 márkában állapította meg. (pUb iv. nr. 23.), míg
glaude esetében ettől némileg eltérve 32 márkát szabott meg 1346. július 14-
én (pUb iv. nr. 43.). johannes ermlandi (warmiai) káptalani custos és bruno
von luther püspöki várnagy 1346. március 20-án egy bizonyos licote vérdí-
ját 60 márkában szabta meg (pUb iv. nr. 13.). Winrich von kniprode nagy-
mester 1352. január 16-án kelt oklevele szerint Waynote, Hermann és napir-
gow vérdíja 60 márka volt (pUb v,1. nr. 4.). egy hónappal későbbi adomány-
levele Wopyn és morun testvérpárra vonatkozóan ugyanekkora összeget tar-
talmazott (pUb v,1. nr. 11.)
7
erlen 1992. 101.
8
livóniában Albrecht von buxhövend püspök a dvina-folyó torkolatához
közel 1201-ben alapította riga városát, észtország földjén pedig 1219-ben ii.
Waldemar dán király hozta létre reval (ma tallin) városát. ld. Heinrici iv,
5. továbbá v, 1. és XXiii, 11.; Wittram 1954. 19.; Hellmann 1954. 120, 150.;
raun 1989. 30–31.
9
Annalista thorunensis, srp iii. 58.; dusburg, srp i. 56–57.; relatio de
Hermann de salza, srp v. 160.; Carsten 1937. 15–16.; gierszewski 1978. 22–23.
10
Wunder 1987. 73.
11
jasiński 1993: 94–111.; Czaja 2012. 119–132.
12
dusburg, srp i. 58.
13
pUb i,1. nr. 105.
14
kleineau 1933. 261.; Hubatsch 1958. 127–152.; grundmann 1973. 278.;
małłek 1983. 321.;kisch 1978.; Aubin 1966. 460.; pósán 2009a.
15
körmendy 1995. 75.
16
pósán 2009a. 450.
17
Aspk i. nr. 200.
18
pUb i,1. nr. 105.
19
kuhn 1973. 10–22.; schmid 1933. 64–80.; schlesinger 1961.; pfitzner
1926.; zientara 1980.; Franz 1976. 110.
222
20
körmendy 1995. 82–83.; Franz 1976. 108.
21
erlen 1992. 161.
22
schulz 1968. 184–219.; Fleckenstein 1977. 349–364.
23
kleinau 1933. 232–234.
24
pUb i,1. nr. 252.
25
thorn (1231), kulm (1232), marienwerder (1233), elbing (elbing), rhe-
den (1239), kulmsee (1248), briesen (1251?), memel (1253), braunsberg (1254),
königsberg (1258), neustadt thorn (1264), löbau (1260–1269 között), schön-
see (1275), marienburg (1276), Frauenburg (1278), Christburg (1254, újjáala-
pítva 1288). erről ld. lewerenz 1976. 6.
26
pUb i,2. nr. 483.
27
semrau 1924. 4.
28
Cdp ii. nr. 50.
29
pUb ii. nr. 119.
30
pUb i,2. nr. 483.
31
32
33
pUb i,2. nr. 483.
34
semrau 1923. 119.
35
36
tümpel 1921. 71–83.; krollmann 1912. 11–13.; grundmann 1973. 284.
37
militzer 2005. 66.; nowak 1998. 78.
38
zielińska-melkowska 1996. 281–310.
39
kerstan 1919/20. 9.
40
semrau 1924. 7.
41
pUb i, 2. nr. 483.
42
Czaja 1995a. 44–46.; Ahnsehl 1961. 81–82.; keyser 1957. 539–557.; zdren-
ka 1998. 85.
43
44
Cdp ii. nr. 13.
45
semrau 1924. 7.
46
pUb i,1. nr. 181. (elbing); methner 1933. 263. (memel); Cdp ii. nr. 6.
(braunsberg); Hermanowski 1996. 99. (Frauenburg)
47
48
nowak 1998. 77.
49
pUb i,1. nr. 140: „unam civitatem liberam Rigensium civium liber-
tate aptam portui navium marinarum fundare in samlandia, ubi locum
inveneritis competentem”
50
gause 1954. 520–536.
51
Cdp ii. nr. 34.; Hermanowski 1996. 238.
52
jähnig 1992. 144.; bertram 1935. 185–202.
53
pommerellUb nr. 550.
54
nowak 1998. 77.
223
55
56
militzer 2005. 95–96.; sarnowsky 2007. 46.
57
liber memoriarum Colmensis civitatis nr. 2, 3, 55, 78, 170, 309a, 324b,
336a, 348.
58
keyser 1957. 542–543.
59
erlen 1992. 175.
60
pUb i,1. nr. 106.
61
biskup 1997. 65.
62
CdW i. nr. 1.
63
CdW i. nr. 14.
64
regesta ii. nr. 114.
65
pUb i,2. nr. 14.
66
pUb i,2. nr. 197.
67
pUb i,2. nr. 219.
68
Cdp ii. nr. 42.
69
selart 2007b. 486.
70
pUb i,1. nr. 259.
71
Cdp ii. nr. 4.
72
Cdp i. nr. 153.
73
lewerenz 1976. 6.
74
pUb ii. nr. 113.
75
npUb i. nr. 50.
76
gause 1954. 526.
77
le goff 1972. 226.
78
Abe 1972. 26.
79
Cdp i. nr. 46, 50, 54.
80
erlen 1992. 103.
81
perlbach 1902. 78–83.; boockmann 1981. 125.
82
83
84
regesta ii. nr. 353.; Henkel 1886. 1–36.
85
86
Hóman 1921. 10.
87
Cdp i. nr. 142.
88
npUb i. nr. 182.
89
pUb i,2. nr. 137.
90
pUb i,2. nr. 138, 148, 155.
91
pUb i,2. nr. 144, 145.
92
pUb i,2. nr. 67.
93
pUb i,2. nr. 77, 153.
94
Cdp i. nr.152.
95
Cdp i. nr. 173.
96
pUb i,2. nr. 514.
224
97
Cdp i. nr. 142.
98
Cdp i. nr. 158.
99
Cdp ii. nr. 18.
100
CdW i. nr. 79, 82.
101
CdW i. nr. 85.
102
Cdp ii. nr. 29.
103
CdW i. nr. 96.
104
CdW i. nr. 98, 102.
105
krollmann 1912. 10–12, 51.; zippel 1921. 176–213, 239–279.85
106
erlen 1992. 102–103.
107
108
germanenrechte i. nr. 77.
109
UbC i. nr. 29.
110
pUb i,1. nr. 252.
111
liber memoriarum Colmensis civitatis nr. 18, 171, 273.; pósán 2000a. 240.
112
UbC i. nr. 29.
113
UbC i. nr. 71.
114
UbC i. nr. 72.
115
biskup–labuda 2000. 2134–215.
116
erlen 1992. 101.
117
dusburg, srp i. 66.
118
119
dusburg, srp i. 83, 107, 123.
120
relatio de Hermann de salza, srp v. 160.
121
Abe 1972. 27.
122
Cdp i. nr. 173.
123
pUb i,1. nr. 325.
124
HUb i. nr. 291.
125
HUb i. nr. 328.
126
relatio de Hermann de salza, srp v. 165.
127
Cdp i. nr. 90.
128
Cdp i. nr. 145.
129
HUb i. nr. 588.
130
Wunder 1987. 69.
131
132
erlen 1992. 112.; Łowmiański 1986. 509.
133
mayer 1960/i.. 25, 28, 44.
134
pUb ii. nr. 63.
135
erlen 1992. 104.
136
137
pUb i,2. nr. 715.
138
pommerell.Ub nr. 691.
139
pUb ii. nr. 25.
225
140
pUb ii. nr. 351.
141
142
143
vö. pl. regesta ii. nr. 763.; npUb ii. nr. 346.; npUb iii. nr. 432.
144
vö. UbC i. nr. 71.; regesta ii. nr. 347.; pUb i,2. nr. 439, 456, 481.; Cdp
ii. nr. 172.; sUb i. nr. 139, 164.; poschmann 1962. 81–82.; radzimiński 2003.;
górski 1980.; reh 1896.
145
CdW i. nr. 70.
146
Cdp ii. nr. 18.
147
CdW i. nr. 79, 82.
148
CdW i. nr. 96.
149
CdW i. nr. 102.
150
Hoffmann 1877: 18.
151
CdW i. nr. 93.
152
CdW i. nr. 95.
153
CdW i. nr. 137.
154
CdW i. nr. 138.
155
CdW i. nr. 145.
156
CdW i. nr. 153.
157
Wunder 1987. 74.
158
Helbing 1964. 10–11.; erlen 1992. 107.; biskup–labuda 2000. 226–229.;
Wenskus 1986d. 329–331.; militzer 2005. 70.
159
statuten 41.
160
Wenskus 1986d. 331–332.
161
sarnowsky 1993a. 122.
162
pUb iii,1. nr. 82.
163
Abe 1972. 118.
164
körmendy 1974. 307.; körmendy 1995. 89–90.; zientara 1974b. 688–
689.; kötzschke 1894.; rösener 1987. 233–236.; schlesinger 1961. 246–256.;
latzke 1959.; menzel 1977. 253–282.; szűcs 1993. 174–175.; erlen 1992. 106.;
schmid 1933. 70–71.; Hoffmann 1998. 404–412.; Franz 1976. 114.; Fügedi
1981a. 414.
165
körmendy 1986. 126, 131–132.; rösener 1987. 233.; Franz 1976. 144.¸szűcs
1993. 35.
166
militzer 2005. 76.
167
kuhn 1973. 211.
168
Franz 1976. 115.
169
le goff 1965. 187.
170
lamb 1982. 187, 195.; rácz 2008. 97–99.; szántó 2005.
171
pósán 2009b. 48.
172
jordan 1996. 7–8.
173
montanari 1996. 86.
174
lucas 1930. 365.
226
175
rösener 1987. 211–212.
176
Heidinga 1987. 125–127.; mayhew 1974. 18–22.
177
erlen 1992. 104.
178
179
pUb i,2. nr. 410.
180
pUb i,2. nr. 446.
181
pUb i,2. nr. 300.
182
pUb i,2. nr. 459.
183
184
Hermanowski 1996. 202, 262, 283, 300.
185
186
kasiske 1934. 12–19.; erlen 1992. 107.
187
kasiske 1934. 24–30.
188
kuhn 1973. 204.
189
erlen 1992. 107.
190
191
Łowmiański 1986. 509.
192
lewerenz 1976. 6–7.
193
kasiske 1934. 152.
194
bertram 1935. 185–202.
195
pommerellUb. nr. 550.
196
Arnold 1996. 69–74.; militzer 2005. 95–96.; sarnowsky 2007. 46.
197
grzegorz 1987. 29–31.; grzegorz 1997. 17–19.; krollmann 1932. 32–33.;
gouguenheim 2008. 369.
198
kasiske 1934. 41–44.; kasiske 1938. 126–129.; długokęcki 2003. 45–
62.; długokęcki 2012. 290.
199
nitz 1989. 46–47.
200
pUb i,1. nr. 252.
201
Hoffmann 1998. 297.; balassa 1990. 68–70.
202
nitz 1989. 47.; pósán 2014. 335–349.
203
pUb v. nr. 32.
204
Uo.
205
CdW iii. nr. 56.
206
semrau 1936. 33–34.
207
208
długokęcki 2012. 294.
209
pUb iv. nr. 343.
210
Cdp ii. nr. 67.
211
pUb ii. nr. 150.
212
pUb vi,2. nr. 522.
213
pUb vi,2. nr. 781.
214
CdW iv. nr. 198.
215
pomes.Ub ii. nr. 140.
227
216
CdW iii. nr. 538.
217
pommerell.Ub nr. 651, 671, 672, 680.
218
semrau 1922. 5.
219
semrau 1924. 5.
220
CdW i. nr. 219.
221
CdW i. nr. 257, 289.
222
długokęcki 2012. 292.; rhode 1868. 559–560.
223
posilge, srp iii. 170. (1392); grunau ii. 161. (1449)
224
CdW ii. nr. 43.
225
pUb iv. nr. 343.
226
CdW ii. nr. 322.
227
jähnig 1992. 147–148.
228
bertram 1924. 31.
229
liber Commendariae gedanensis nr. 64.
230
kuhn 1973. 204.; Aubin 1966. 460.
231
Abe 1972. 16, 28.
232
erlen 1992. 113.
233
Wenskus 1986b. 360.
234
Az erdő középkorban játszott gazdasági szerepéről ld. rösener 1987.
56–58, 149.; rösener 2007. 14–31.; epperlein 1993. 14–17.; schenk 2001. 9–
34.; gerstenhauer 1991. 16–27.; küster 1998. 110–118.
235
236
237
sUb i. nr. 312.
238
erlen 1992. 108.
239
CdW ii. nr. 542.
240
pUb iii. nr. 77.
241
voigt 1827–1828. 457.
242
243
244
Asp i. nr. 72.
245
biskup–labuda 2000. 367.; biskup 1991b. 12.
246
Cdp ii. nr. 14.
247
248
CdW i. nr. 126.
249
CdW i. nr. 127, 134.
250
251
Cdp ii. nr. 56.
252
CdW i. nr. 126.
253
254
CdW i. nr. 160.
255
vö. pl. CdW i. nr. 170, 175, 178, 179, 180, 186, 189, 196, 202, 204, 209,
221, 226, 227, 231, 232, 233, 236, 237, 251, 260, 262, 266, 272, 274, 276, 277,
283, 290, 292, 293, 294, 296, 297, 302.
228
256
sUb i. nr. 312, 399.
257
vö. pl. sUb i. nr. 428, 431, 531.
258
259
Wenskus 1986b. 363.; erlen 1992. 108.
260
261
Cdp ii. nr. 44.
262
263
boockmann 1981. 125.; Hermanowski 1996. 104.; biskup 1986. 23.
264
pUb iv. nr. 29.
265
CdW i. nr. 264.
266
267
pUb ii. nr. 712.
268
CdW i. nr. 187.
269
CdW i. nr. 202.
270
CdW i. nr. 239.
271
Wenskus 1986b. 362.
272
pUb iii,1. nr. 296.
273
pUb ii. nr. 631.
274
mortensen–mortensen 1937. 189–190.
275
CdW i. nr. 186.
276
277
CdW i. nr. 272.
278
pUb iv. nr. 78.
279
pUb iv. nr. 127.
280
pUb iv. nr. 107.
281
pUb iv. nr. 124.
282
CdW ii. nr. 217.
283
pUb iv. nr. 107.
284
285
pUb v,1. nr. 37.
286
pUb iv. nr. 28.
287
erlen 1992. 114.
288
289
küttler 1971. 1515.; pollakówna 1953.
290
pósán 2004–2005. 43.
291
292
293
pUb iii. nr. 142.
294
295
sUb i. nr. 336.
296
297
298
229
299
300
pomes.Ub i. nr. 55.
301
302
Wenskus 1986b. 363.
303
Abe 1972. 32.
304
erlen 1992. 113.
305
pUb ii. nr. 749.
306
307
308
pUb iii. nr. 185.
309
310
pUb iv. nr. 152, 153.
311
312
313
314
pUb ii. nr. 363.
315
Abe 1972. 33.; erlen 1992. 113.
316
Abe 1972. 38–39.
317
pUb ii. nr. 624.
318
Abe 1972. 40–42.
319
pUb iv. nr. 231.
320
321
regesta ii. nr. 927, 928.
322
Abe 1972. 31–32.
323
pUb i,1. nr. 252.
324
Abe 1972. 43.
325
Abe 1972. 45–46.
326
benninghoven 1964. 439–442.; s. ekdahl 1964a. 1–14.
327
miligidére vonatkozóan ld. dusburg, srp i. 111.; Az utódainak szóló
adománylevél 1339. július 13-án íródott: pUb iii,1. nr. 255.
328
pUb ii. nr. 332.
329
pUb ii. nr. 314.
330
vö. pl. pUb iv. nr. 26, 27, 70.; regesta ii. nr. 499.
331
vö. pl. sUb i. nr. 428, 431, 531.; regesta ii. nr. 827.
332
333
paravicini 1995. 19, 52.; Forstreuter 1962. 4–5.; jakštas 1958/1959.
139–183.; ehlers 2007. 51–52.
334
vö. pl. reimchronik v. 900. („herevart”), 2870. („reise”), 3936–3941.
(„herevart”); elbinger kriegsbuch 224. és 225. („reysa”); schuldbücher und
rechnungen 37. („Item 5 m. vor 100 stockvysch deme koechemeister of dy
reyze”); novus liber rationum veteris Civitatis elbingensis nr. 222. („Von
der reyse in Samayten…”).
335
baranauskas 2000. 245–272.; Łowmiański 1986. 512.
230
336
dusburg, srp i. 166.; jeroschin, srp i. 549.; regesta lithuaniae i. nr.
707. (1292), 717. (1292), 760. (1300), 787. (1306), 795. (1307), 806. (1308),
816. (1311)
337
Housley 1992. 338.
338
Hermanowski 1996. 121.; krollmann 1932. 48.
339
pUb vi,2. nr. 723.
340
vö. pl. pUb i,2. nr. 529. (1288), 791, 792. (1303); pUb ii. nr. 30. (1311),
125. (1315)
341
CdW i. nr. 208.; pUb ii. nr. 336.
342
pUb ii. nr. 572.
343
ochmański 1980. 133–135.
344
345
346
347
Ältere Hochmeisterchronik, srp iii. 586–587.
348
biaskup-labuda 2000. 320.; Chojnacki 1959. 5–33.
349
pUb i,2. nr. 366.
350
351
górski 1933. 550–552.
352
semrau 1923. 119.
353
pUb i,2. nr. 650.
354
vö. pl. pUb i,2. nr. 608.
355
pUb ii. nr. 624.
356
pUb iv. nr. 231.
357
358
CdW i. nr. 137.
359
pUb ii. nr. 34.
360
pUb ii. nr. 351.
361
362
363
Aschkewitz 1943. 87.
364
mayer 1960/i. 3.; gollub 1926. 262–263.; grigart 1932. 39.
365
pUb v,2. nr. 924.
366
kasiske 1934. 72.
367
pommerell.Ub nr. 278, 279, 280.
368
Canonici sambiensis, srp i. 280.
369
pommerell.Ub nr. 477.
370
Cdp ii. nr. 7.
371
Annales thorunensis, srp iii. 62.
372
ii. ottokár cseh király kétszer is fegyveres támogatást nyújtott porosz-
ország meghódításához (1255, 1267). ii. ottokár és Habsburg rudolf háború-
jában a német lovagrend a cseh király oldalára állt, s amikor kihalt a pias-
tok krakkói ága (1288), ii. vencelt támogatta a fejedelemség megszerzésé-
231
ben. vencel gyóntatója és udvari káplánja egy lovagrendi pap volt. ld. kroll-
mann 1932. 25–30.; rautenberg 1973. 639.
373
pósán 2003. 221–222.
374
grodecki–zachorowski–dąbrowski 2011. 380–381.
375
krollmann 1932. 31–32.
376
Cdp ii. nr. 52.; pommerell.Ub nr. 651.
377
krollmann 1932. 32.; treitschke 1958. 30.; zimmerling 1988. 188–189.;
pósán 1996. 209.
378
Chronica olivensis, srp i. 705–713.; Annales thorunensis, srp iii.
63.; boockmann 1992. 156–158.; zdrenka 1992. 10–18.
379
380
grzegorz 1987. 29–31.; grzegorz 1997. 17–19.
381
A német lovagrend elleni lengyel panaszokról ld. lites, srp i. 778–
787.; pUb ii. nr. 241, 275, 277, 278, 279, 280, 282, 283, 296, 310, 312a, 312b,
312c, 320a, 321, 322, 323, 324, 325, 326.; A szentszéknél folyó perről ld. gou-
guenheim 2008. 567–603.
382
biskup 1991a. 50.; boockmann 1992. 158.
383
Aschkewitz 1942. 155–156.; boockmann 1992. 160.
384
spors 1983. 13–82.; gąsiorowski–skierska 1996. 8–11.
385
keyser 1925. 20–38.
386
Catalogus episcoporum Wladislaviensum 518.; berichte iii. nr. 71.
387
grzegorz 1990. 174–179.
388
389
390
Frydrychowicz 1890. 315–320.
391
pommerell.Ub nr. 9, 10.; regesta ii. nr. 3, 185.; A johanniták pomme-
relleni jelenlétéről ld. Hubatsch 1972.
392
393
biskup 1986. 13.
394
lalik 1965. 171–172.
395
Ślaski 1962. 9.; gottschalk 1966. 79–81.; erlen 1992. 117.
396
kasiske 1938. 57.
397
398
pommerell.Ub nr. 278, 279, 280.
399
kasiske 1938. 265.
400
davies 2006. 90.
401
ivinskis 1939. 16.; Hocij 1954. 408.; Hellmann 1976. 20.; Housley 1992.
346.
402
Csukovits 2012. 111.; engel 2001. 118.
403
krollmann 1932. 39.; militzer 2005. 113–114.
404
pUb ii. nr. 636a-b., 665.
405
militzer 2005. 113.
406
davies 2006. 90.
232
407
regesta ii. nr. 649, 650.; szczur 1993. 35.; jähnig 1978. 103–106.
408
meltzer 1940. 125–127.; Hoensch 2000. 76.; grodecki–zachorowski–
dąbrowski 2011. 453.
409
nikžentaitis 1989. 70–79.; nikžentaitis 2004. 67.; Hellmann 1976. 21.
410
rhode 1955. 175–176.
411
rhode 1955. 178.; Housley 1992. 346.; Hoensch 1998. 54.
412
413
414
pUb v,1. nr. 202.
415
erlen 1992. 117.
416
regesta ii. nr. 422.; pommerell.Ub nr. 680.
417
418
pUb ii. nr. 667.
419
420
421
422
423
kasiske 1938. 142.
424
rozenkranz 1966. 9.; biskup 1986. 15.
425
biskup 1986. 15.
426
biskup–labuda 2000. 348.; Hubatsch. 1972. 6.
427
pUb i,2. nr. 843.
428
pUb iii. nr. 39.
429
pUb iii. nr. 43.
430
pUb iv. nr. 16.
431
pUb iv. nr. 307.
432
kasiske 1942. 46.
433
pUb iv. nr. 591.
434
biskup 1986. 16.
435
grzegorz 1993. 99.
436
kasiske 1938. 234–236.
437
erlen 1992. 117.
438
schumacher 1958. 80–81.
439
kasiske 1942. 48–52.
440
grzegorz 1993. 96–100.
441
pUb iii. nr. 210.
442
pUb iii. nr. 718.
443
A poroszországi tervszerű városalapításokra ld. biskup 1986; nowak
1993.; lewerenz 1976.; thielen 1961.
444
liber memoriarum Colmensis civitatis nr. 177. (rens), nr. 8, 230. (diet-
richsdorf), nr. 66. (sigehardisdorf), nr. 385. (Hildebrandisdorf), nr. 8. (Wuns-
dorf), nr. 126. (Hegewaldz)
233
445
liber memoriarum Colmensis civitatis nr. 178. (rudin), nr. 65. (gelen),
nr. 62. (vyschonia), nr. 43. (koczkow), nr. 81. (lykow), nr. 124, 274. (Colme-
nicz), nr. 186. (tilin), nr. 297. (smellen), nr. 341. (grobyn)
446
pUb i,1. nr. 252.
447
jähnig 1992. 144.; bertram 1935. 185–202.; kaim-bartels 1989. 19–21.
448
CdW i. nr. 257, 289.
449
pUb i,2. nr. 525.
450
pUb ii. nr. 306.
451
pUb ii. nr. 183.
452
pUb ii. nr. 516.
453
kuhn 1973. 276.
454
Abe 1972. 76.
455
pUb iii. nr. 190.
456
pUb iii. nr. 411.
457
pUb ii. nr. 853.
458
pUb iii. nr. 489.
459
pUb iv. nr. 68.
460
pUb iv. nr. 369.
461
pUb iv. nr. 651.
462
kuhn 1973. 239–248.; Wunder 1968. 60.; pósán 2010a. 4.
463
pUb ii. nr. 653, 654.
464
pUb ii. nr. 306.
465
kuhn 1973. 281.; pósán 2010. 5.
466
vö. pl. pUb ii. 653, 654.; pUb iii. nr. 190.; CdW iii. nr. 86.; gzb 59.
467
erlen 1992. 187.
468
pUb ii. nr. 306.
469
Hoffmann 1998. 402–403.
470
471
britton 1937. 128–129.
472
Heckmann 2008. 279.
473
behringer 2010. 141.
474
Annales ronneburgenses, srp ii. 142–144.
475
britton 1937. 132–133.
476
pounds 1997. 144.; lamb 1982. 187.
477
szántó 2005. 53.
478
479
480
montanari 1996. 86.
481
pósán 1995. 237.; Holmes 2003. 97–98.; pounds 1997. 213.
482
CdW ii. nr. 152.
483
484
nohl 1924. 262–269.; Herlihy 2000. 81.
485
Forstreuter 1937. 44.; bergdolt 1994. 83.
234
486
maschke 1933. 107–109.; kuhn 1973. 182.; k. Abe 1972. 30.
487
Cdp ii. nr. 91.
488
pUb ii. nr. 460.; regesta ii. nr. 543.
489
pUb ii. nr. 652.
490
Asp i. nr. 12.; górski 1982. 220.
491
mHp i. nr. 430, 431.
492
mHp i. nr. 437, 444, 468, 493, 541.
493
mHp i. nr. 544.
494
kuhn 1973. 182.
495
pUb i,1. nr. 252.
496
kuhn 1973. 184.
497
498
nowak 1993. 138.
499
roissaud 1996. 157.
500
erlen 1992. 166.
501
bowsky 1971. 114–121.; Wrigley 1973. 60.; bergdolt 1994. 10, 192.; muel-
ler 1979. 93–96.; sandgruber 1995. 49.; boockmann 1987. 228.
502
vasold 2003. 302.
503
Hermanowski 1996. 51, 109, 128, 133, 134, 138, 146, 151, 180, 185, 227,
243.
504
505
506
CdW ii. nr. 140.
507
CdW ii. nr. 138, 139, 144.
508
CdW ii. nr. 154, 156, 159.
509
CdW ii. nr. 164.
510
rubner 1964. 442–443.: Felső-bajorországot az 1348/49-es pestisjár-
vány még alig érintette, s csak a későbbi, 1356., 1380. és 1396. évi járványok
okoztak jelentősebb demográfiai visszaesést.; Hofmann 2000. 182.: ingols-
tadtban sem volt a 14. század közepén pestisjárvány.; kalesse 2002. 205–
206.: Augsburgban sem 1348/49-ben, vagy közvetlenül ezt követően tört ki az
első jelentősebb pestisjárvány, hanem csak jóval később, 1380-ban.; Fößel
1987. 14–15.: nürnbegrben 1359-ben említenek először pestist a források,
azaz a járvány európai megjelenése után 10 évvel.; Würzburgban, kempten-
ben, memmingenben, speyerben sem volt pestis a 14. század közepén. ld.
jenks 1984. 29., blust 1979. 45–67., volmer 1983. 330.
511
nitz 1989. 52.
512
Hagen 2010. 11.
513
rácz 2008. 99.
514
pUb v,1. nr. 28.
515
pUb v,1. nr. 31, 32, 34, 42, 44.
516
pUb v,2. nr. 539.
517
pUb v,2. nr. 576.
235
518
pUb v,2. nr. 587.
519
pUb v,2. nr. 697.
520
pUb v,2. nr. 963.
521
pUb v,1. nr. 39.
522
pUb v,2. nr. 525, 526.
523
pUb v,2. nr. 532.
524
pUb v,2. nr. 792.
525
pUb v,2. nr. 946.
526
pUb v,1. nr. 403.
527
pUb v,1. nr. 368.
528
529
johannis, srp v. 427.
530
CdW iv. nr. 1.
531
pUb vi,2. nr. 508.
532
pUb vi,2. nr. 546.
533
pUb vi,2. nr. 520, 548, 593.
534
pUb vi,2. nr. 595.
535
pUb vi,2. nr. 805.
536
CdW ii. nr. 322.
537
CdW ii. nr. 326, 331, 335, 337.
538
CdW ii. nr. 383.
539
CdW ii. nr. 427, 430, 435.
540
CdW ii. nr. 303.
541
pUb vi,2. nr. 693.
542
pUb v,2. nr. 529.
543
pUb v,2. nr. 594.
544
pUb v,2. nr. 665.
545
pUb v,2. nr. 848.
546
Abe 1972. 85.
547
548
pUb v,2. nr. 876.
549
550
551
552
pUb v,2. nr. 526.
553
pUb v,2. nr. 528.
554
pUb v,2. nr. 695.
555
pUb v,1. nr. 52.
556
pUb vi,2. nr. 532.
557
pUb vi,2. nr. 533.
558
gzb 18.
559
pUb vi,2. nr. 534.
560
pUb vi,2. nr. 538.
236
561
pUb v,1. nr. 13.
562
pUb v,1. nr. 20,21.
563
pUb v,1. nr. 24.
564
pUb v,1. nr. 5.
565
pUb v,1. nr. 25.
566
pUb vi,2. nr. 833.
567
toeppen 1870. 100–101.
568
CdW iii. nr. 226.
569
pUb v,2. nr. 924.
570
pUb v,2. nr. 927.
571
pUb vi,2. nr. 523.
572
ekdahl 1964a. 1–14.; ekdahl 1966. 90–92.
573
grzegorz 1993. 98.; biskup–labuda 2000. 335.
574
kasiske 1934. 151–152.
575
lewerenz 1976. 7.
576
CdW iii. nr. 53.
577
CdW iii. nr. 91.
578
CdW iii. nr. 68.
579
CdW iii. nr. 138.
580
erlen 1992. 112.; kasiske 1934. 152.
581
kubinyi 2009/ii.: 572.
582
583
thielen 1961. 41–50.
584
erlen 1992. 164–166.
585
Czaja 2000. 45–65.
586
lewerenz 1976. 26–27.
587
biskup 1986. 6–24.
588
589
590
591
592
Abe 1972. 121.
593
Wunder 1968. 159–165.
594
semrau 1934. 20–21.
595
erlen 1992. 113.; biskup–labuda 2000. 316.
596
toeppen 1870. 102–104, 112.
597
598
Wunder 1968. 167.; kasiske 1934. 72.; Wenskus 1986b. 368.
599
Chojnacki 1959. 5–33.
600
601
tabulae cereae civitatis torunensis 52, 56, 57, 62, 63, 65.
602
CdW iv. nr. 1.
603
biskup 1991b. 14.
237
604
Wunder 1968. 86–87.
605
semrau 1935. 37.
606
CdW iii. nr. 316.
607
semrau 1935. 13.
608
rowell 1996. 567.
609
610
posilge, srp iii. 162.; Wigand, srp ii. 639–640.; mickūnaitė 2006. 5–6.
611
vö. pl. Wartberge, srp ii. 95. (1369): a nagymester a litván nagyfejede-
lemmel tárgyalt „pro redemptione captivorum, quo sin expugnatione cast-
ri Godeswerder ceperant”; posilge, srp iii. 91. (1371): „Ind eme jare was
nicht vil gescheftes, wend das man losunge machte mit Kinstod umb die
gefangen”; Wigand, srp ii. 601. (1379): a német lovagrend marsallja talál-
kozott kęstutisszal „qui cum marschalko loquitur super captivis, quos mars-
chalkus in arta tenuit custodia et servavit”; gÄb 150. (1382): balga kom-
túrság számadáskönyve szerint „item bleip im Kynstutte schuldig wol 1000
m. vor seyne gefangen, doroff hatte her seyne briffe”.
612
Wartberge, srp ii. 107.
613
gÄb 150.
614
615
616
paravicini 1995. 107.
617
tb 70.
618
tb 350.
619
böhnke 1962. 52.
620
Wartberge, srp ii. 111.; Wigand, srp ii. 580–581.
621
Wigand, srp ii. 602–603.; Annales thorunensis, srp iii. 118.
622
623
dusburg, srp i. 185.; Wartberge, srp ii. 85.; Wigand, srp ii. 596.; posil-
ge, srp iii. 157.
624
625
tb 152–155.
626
obA 1210.
627
ivinskis 1933. 148, 153.
628
Hermann 1990. 321.
629
loewe 1973. 27.
630
ochmański 1980.140.
631
semrau 1935. 13.
632
CdW iv. nr. 1.
633
tabulae cereae civitatis torunensis 69.
634
tabulae cereae civitatis torunensis 119.
635
tb 180, 236, 252, 487, 543.
636
tb 550.
637
tb 245, 481, 513.
238
638
tb 490.
639
gÄb 158.
640
staatsverträge i. nr. 2.
641
vásáry 1986. 138–143.
642
Cev nr. 146.
643
644
spuler 1940. 311.
645
posilge, srp iii. 263.; Hellmann 1976. 41.; petrauskas 2004. 36.
646
boockmann 1975. 74–75.
647
pUb v,1. nr. 27.
648
pUb v,1. nr. 37.
649
pUb v,1. nr. 57.
650
CdW ii. nr. 211, 217, 233, 247, 250.; pUb v,2. nr. 539.
651
pUb v,2. nr. 576.
652
CdW ii. 266, 268.
653
CdW ii. nr. 273, 279, 280.
654
CdW ii. nr. 290.
655
pUb v,2. nr. 742.
656
CdW ii. nr. 326, 331, 335, 337, 383.
657
CdW ii. nr. 398, 402.
658
CdW ii. nr. 427, 430, 435.
659
pUb v,2. nr. 918.
660
CdW ii. nr. 500.; CdW iii. nr. 24.
661
CdW iii. nr. 113.
662
CdW iii. nr. 149.
663
CdW iii. nr. 150, 164.
664
CdW iii. nr. 238, 296.
665
CdW iii. nr. 434.
666
pUb v,1. nr. 36.
667
pUb v,2. nr. 536.
668
pUb v,2. nr. 554.
669
pUb v,2. nr. 569.
670
pUb v,2. nr. 726.
671
pUb vi,2. nr. 512.
672
pUb vi,2. nr. 563.
673
pUb vi,2. nr. 718.
674
CdW iii. nr. 102.
675
CdW ii. nr. 267.
676
CdW ii. nr. 349.
677
pUb v,2. nr. 677.
678
CdW iii. nr. 58.
679
CdW iii. nr. 206.
680
CdW iii. nr. 412.
239
681
CdW iii. nr. 53.
682
pUb iv. nr. 651.; CdW iii. nr. 13.
683
CdW ii. nr. 322.
684
CdW iii. nr. 56.
685
CdW iii. nr. 232.
686
gzb 59.
687
Abe 1972. 53.
688
pUb vi,2. nr. 1015.
689
CdW iii. nr. 205.
690
Abe 1972. 44–45.
691
regesta ii. nr. 964, 967, 969.
692
Cdp iv. nr. 26.
693
tb 18, 24.; gÄb 322.
694
Abe 1972. 48–52, 56.
695
krollmann 1932. 65.; Hoensch 1998. 72.; Urban 1987. 2.; končiuis 1964.
24–29.; Hellmann 1986. 19–34.; Halecki 1968. 114.
696
Hoensch 1997. 6–7. pósán 1998. 634–635.; dobrin tartomány elzálogo-
sításáról ld. lites ac res gestae nr. 29.
697
pósán 2011a. 4.
698
Cdp iv. nr. 110.; lengyelország felosztásának tervéről ld. nowak 1964.
53–55.; schaeder 1937.
699
sarnowsky 1993. 427.
700
701
gÄb 687.
702
tb 18.
703
tb 48–49.
704
gÄb 131.
705
tb 48.
706
tb 84.
707
tb 84, 108, 139, 222–224, 284, 294.
708
709
710
biskup–labuda 2000. 317–319, 367–368.; samsonowicz 1989. 106.
711
kaczmarczyk 1957. 504.
712
713
714
Abe 1972. 74.
715
samsonowicz 1989. 107–108.
716
vö. pl. regesta ii. nr. 444, 602, 604, 665, 684, 686, 734, 809, 827, 846,
914, 949, 962; pUb iii. nr. 292.
717
Három testvérre ld. pl.: regesta ii. nr. 563, 762, 899.; négy testvérre
vö.: regesta ii. nr. 774, 799, 881.; Öt testvérre: regesta ii. nr. 727, 824, 867.;
Hat testvérre: regesta ii. nr. 908.
240
718
719
guddat 1975. 103–105.; mülverstedt 1851. 348–366.; rogge 1875. 429–481.
720
pUb iii. nr. 164.
721
guddat 1975. 101.
722
rowell 1994.; http://fmg.ac/projects/medlands/litHUAniA.htm
723
boockmann 1992. 138.; biskup 1991a. 49–50, 54, 66.; sarnowsky 2007. 42.
724
biskup 1969. 668.; biskup 1986. 27.; samsonowicz 1989. 107–108.
725
726
samsonowicz 1989. 106–107.
727
toeppen 1867. 80.
A 15. százAd háborúi és A demográfiAi visszAesés
1
erről a háborúról ld. pl.: prochaska 1910. 405–421.; krollmann 1910.;
ekdahl 1976.; ekdahl 1982.; ekdahl 1991a. 271–324.; kuczyński 1985.; nadols-
ki 1990.; Font 1997. 73–144.; pósán 2011a. 3–30.; grabarczyk 2011: 7–25.;
rajman 2011. 26–74.; baranauskas 2011. 75–91.; sperka 2011. 92–112.; mači-
ukas 2011. 113–125.; evans 1970.
2
3
posilge, srp iii. 315.; krollmann 1932. 93.; Font 1997. 137.; militzer 2005.
144–145.
4
posilge, srp iii. 316–317.; blumenau, srp iv. 57.; pole, srp v. 219.; milit-
zer 2005. 144.; Czacharowski 1980. 350.
5
6
7
8
posilge, srp iii. 323–324.; Az 1410. szeptember végén lengyelország
elleni magyar támadásról ld. dvořáková 2009. 287.; pósán 2011. 23–24.
9
10
11
obA nr. 44.
12
obA nr. 53.
13
obA nr. 119.
14
biskup 1991c. 54–55.
15
krollmann 1932. 93–94.
16
spuler 1940. 318.
17
18
plehn 1900. 76–77.
19
mkb 8–9.
20
Abe 1972. 90.
21
plehn 1900. 82.
241
22
Wunder 1968. 207.
23
sattler 1877a. 76–77.; sattler 1877b. 138.; volckart 1996. 67.
24
ekdahl 1982. 9.
25
rünger 1925. 268–278.
26
ekdahl 1991b. 37.
27
biskup 1963. 65.
28
ehhez lásd pl. iii. kázmér lengyel király kiváltságleveleit: HUb iii. nr.
59. (1344), 147. (1345), 156. (1349), 159. (1350)
29
Ade ii. nr. 395.
30
gönnenwein 1939. 79.
31
Ade iii. nr. 25.
32
kdmk nr. 43.
33
teke 2003. 391.
34
HUb iv. nr. 1017, 1018, 1021, 1022, 1034.; kdmk nr. 72, 73, 74, 75.
35
Hr(1) iv. nr. 185.
36
kehn 1968. 269.
37
HUb iii. nr. 624.; A krakkó és thorn közötti kereskedelmi háborúra,
gazdasági rivalizálásra ld. samsonowicz 2000. 309–317.; paulinyi 1933. 6.;
sarnowsky 1998. 62.
38
Czaja 1995b. 114.
39
40
pósán 2000a. 96.
41
42
volckart 1996. 67–68.
43
Cev nr. 467, 509.
44
Asp i. nr. 112.
45
burleigh 1984. 80–81.; sarnowsky 1993. 235.
46
Asp i. nr. 112.; posilge, srp iii. 331.
47
Waschinski 1952. 235.
48
volckart 1996. 69–70.; pósán 2000b. 15–16.
49
Asp i. nr. 171.
50
sarnowsky 1993. 440, 449.; pósán 2000b. 15.
51
Asp i. nr. 169.
52
Asp i. nr. 184.
53
krollmann 1932. 107.
54
55
56
57
krollmann 1932. 95, 113.; militzer 2005. 146.; biskup 1991c. 55.; boock-
mann 1975. 102–103.; nöbel 1969. 79–80.
58
59
Hoensch 1997. 17.
60
lUb v,1. nr. 2364.
242
61
posilge, srp iii. 341–342, 344.
62
Hermanowski 1996. 128, 171, 184, 203.
63
CdW iii. nr. 579.
64
CdW iii. nr. 599.
65
koeppen 2006. 44.
66
Witthöft 1981. 359.
67
volckart 1996. 87.
68
Asp i. nr. 170.
69
70
71
72
73
74
ri Xi,1. nr. 1171, 1276.
75
Wunder 1987. 212.
76
riel 1937. 237–238.
77
78
79
80
81
82
83
gÄb 24.
84
gzb 6.
85
gÄb 220.
86
gzb 14.
87
gzb 10.
88
gzb 90.
89
gzb 21.
90
gzb 12.
91
gzb 22.
92
gzb 14.
93
gzb 16.
94
gzb 17.
95
gzb 23.
96
CdW iii. nr. 495.
97
biskup 1991c. 56.; militzer 2005. 147.
98
krumbholtz 1892. 227.
99
Asp i. nr. 207.; posilge, srp iii. 335.
100
volckart 1996. 77.
101
Asp i. nr. 212.
102
Asp i. nr. 226.
103
gumowski 1960. 27–28.
243
104
Asp i. nr. 227.
105
Asp i. nr. 286.
106
pósán l. 2000b: 19.
107
j. k. Hoensch 1997: 26.; ekdahl 1964b. 614–651.; lückerath 1969. 43–
45.; neitmann 1985. 330–332.
108
lUb v,1. nr. 3093.
109
biskup 1991c. 56–57.
110
militzer 2005. 149.
111
Hoensch 1997. 36.; krom 1994. 482–483.; ljubavszkij 1900. 66–69.;
Hellmann 1976. 50., sach 2002. 72
112
CdW iv. nr. 379.
113
CdW iv. nr. 380.
114
militzer 2005. 150.
115
biskup 1967. 15–28.
116
CdW iv. nr. 399.
117
ri Xi,2. nr. 9275, 9276.; rtA X. nr. 319. Xi, nr. 30.
118
119
120
blumenau, srp iv. 60–62.; bitschin, srp iii. 500–502.
121
palacký 1984. 636.
122
123
Hoensch 1997. 39.
124
ri Xi,2. nr. 10099, 10100.
125
ri Xi,2. nr. 10994, 10995, 10998, 11014.; nowak 1982. 204–208.; pósán
2011b. 517.; pósán 2012d. 34.
126
ri Xi,2. nr. 11069.
127
128
129
Hoensch 1997. 42.
130
131
plehn 1900. 82.
132
Aubin 1911. 72–74.; geremek 1956. 52.; rusiński 1962. 58.
133
Aubin 1911. 72–74.
134
guddat 1975. 71.
135
136
guddat 1975. 153.
137
Abe 1972. 123.
138
Wunder 1968. 212.
139
Abe 1972. 93.
140
Asp i. nr. 257.
141
ristau 1988. 66.; trautmann 1974. 18, 31.; boockmann 1980. 19–20.
142
guddat 1975. 152.
143
Asp i. nr. 344.
244
144
CdW iv. nr. 163.
145
patzer 1964. 159.
146
CdW iv. nr. 163.
147
CdW iv. nr. 176.
148
grunau ii. 71.
149
Asp ii. nr. 410.
150
grunau ii. 70.; Handbüchlein 7–8.
151
grunau ii. 71–72.; Heckmann 2008. 283.
152
CdW iv. nr. 323.
153
CdW iv. nr. 350.
154
CdW iv. nr. 571.
155
156
semrau 1937. 22.
157
riel 1937. 232.
158
159
CdW iv. nr. 266.
160
CdW iv. nr. 305.
161
162
163
toeppen 1870. 107–109.
164
165
galster 1959. nr. 45, 222, 370, 393.
166
biskup 1991a. 66.
167
schmidt 1997. 44.
168
ivinskis 1933. 148.
169
karge 1925. 70.
170
ivinskis 1933. 153.
171
Hermann 1990. 332–338.; mortensen 1968. 75.; biskup 1991b. 14.
172
A békeszerződés alapján felállított határbíróságokról ld. staatsverträ-
ge i. nr. 181.; szweda 2007. 54–64.
173
Az oklevelet közzéteszi biskup 1959. 110.
174
obA. nr. 7388.
175
staatsverträge ii. nr. 203.
176
obA nr. 10360.
177
Hermanowski 1996. 47, 111, 144, 188.; toeppen 1870. 93, 99, 107.; see-
berg-elverfeldt 1934. 39–41.
178
179
CdW iii. nr. 477.
180
CdW iii. nr. 605, 518.
181
182
183
184
245
185
186
187
188
189
riel 1937. 232.
190
riel 1937. 230–233.
191
grunau i. 474.; toeppen 1846. 348.; pósán 2012b. 58.
192
tb 501.
193
Forstreuter 1937. 44.
194
195
obA nr. 9060.; Czaja 2012. 132.
196
197
nikžentaitis 2004. 68.; rowell 1994. 149–189.; mažeika 1989. 77–85.
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
Asp ii. nr. 36.
223
Asp ii. nr. 37.
224
oF 13, 302–303.
225
sarnowsky 1993. 427–428.
226
obA nr. 9781.
227
obA nr. 11234.
246
228
obA nr. 11750.
229
obA nr. 12341.
230
sarnowsky 1993. 428, 432.
231
Asp iv. nr. 16.
232
233
Asp ii. nr. 108.; regesta ii. nr. 2503.
234
A porosz rendek céljairól, törekvéseiről ld. sarnowsky 2000. 403–422.;
militzer 2005. 146–152.; murowski 1953.; górski 1949. 25–26.
235
Asp ii. nr. 432, 467.
236
Asp iii. nr. 95.
237
Asp iii. nr. 375.
238
239
240
spomniki krakowskie, pdp iii. 241.
241
242
biskup 1991c. 61.
243
obA nr. 137.
244
plehn 1900. 92.
245
Asp iv. nr. 320.
246
Asp iv. nr. 323.
247
Asp iv. nr. 325.
248
249
250
251
252
253
biskup 1963. 76.
254
staatsverträge ii. nr. 292.; górski 1976. 43–44.
255
Asp iv. nr. 250.
256
rautenberg 1954. 62.
257
258
biskup 1963. 61.
259
Wermter 1983. 134.
260
Asp iv. nr. 246.
261
Waschinski 1952. 58–60, 95.; sarnowsky 1993. 66.; pósán 2000a. 213.
262
Asp iv. nr. 248.
263
księga theudenkusa nr. 284, 285, 286.
264
vossberg 1841. 33.
265
kubiek 1986. 46–47.; pósán 2000b. 22.
266
volckart 1996. 204.
267
268
Asp iv. nr. 275.
269
spuler 1940. 335.
247
270
plehn 1900. 94.
271
Asp ii. nr. 48, 66, 166, 207.
272
plehn 1900. 94.
273
rautenberg 1954. 62.
274
plehn 1900. 93.
275
pomes.Ub i. nr. 151.
276
277
278
Annales golubienses, pdp iv. 42.
279
pósán 2010b. 276.
280
281
biskup 1963. 62.
282
283
militzer 2005. 152.
284
285
286
regesta ii. nr. 2944.; rautenburg 1954. 97.
287
Abe 1972. 100–101.
288
289
gause 1996. 175–180.
290
biskup 1963. 64.
291
Forstreuter 1931. 7–9, 26–27.
292
gause 1996. 146.
293
294
zins 1960. 591.
295
Chronicon de vitis episcoporum Warmiensium, mHW iii. 105.
296
bohn 2001. 40; pósán 2012a. 69.
297
sarnowsky 1998. 68–69.
298
plehn 1900. 98.
299
300
biskup 1963. 64.
301
302
Asp iv. nr. 367.
303
küttler 1971. 1527–1528.
304
Asp iv. nr. 367.
305
Asp iv. nr. 387.
306
volckart 1996. 206.
307
308
309
310
regesta ii. nr.3016, 3055
311
krollmann 1932. 152–153.
312
plehn 1900. 100–101.
248
313
314
biskup 1963. 66.
315
Asp v. nr. 14.
316
volckart 1996. 208.
317
guddat 1975. 154–155.
318
pole, srp v. 190.
319
Weinrich, srp iv. 728.
320
biskup 1963. 66–67.
321
krollmann 1932. 155–156.
322
323
Wilke 1930. 54.
324
pole, srp v. 227.
325
Hejnosz 1968. 107–108.
326
biskup 1963. 67–68.
327
pósán 2010b. 284.
328
Hoensch 1998b. 97.
329
mátyás király levelei nr. 78.
330
Hoensch 1998b. 97.
331
spieralski 1980. 65.
332
krieger 1994. 206.
333
Hejnosz 1968. 107–108.
334
335
Weise 1954. 17.
336
staatsverträge iii. nr. 457, 461.pósán 2009c. 437–444.
337
związek pruski nr. 112.
338
Firyn 2001. 14.
339
Hejnosz 1968. 112–113, 115.; leśnodorski 1949. 27–28.
340
Wilke 1930. 54
341
342
Wunder 1987. 217.
343
Hermanowski 1986. 38–39, 66, 82, 99, 140, 144.
344
Wilke 1930. 54.
345
die mittlere Chronik von oliva, srp v. 632.
346
długosz 5. 232, 241.
347
grunau ii. 275.; Waldau 239–240.
348
kiss-laszlovszky 2013. 45.
349
pole, srp v. 192.; grunau ii. 312.
350
351
długosz 5. 596–597.
352
Asp kA i. 382.
353
354
lübbe, srp iv. 714.
355
Weinrich, srp iv. 740, 744.
249
356
beyer, srp v. 443.
357
358
beyer, srp v. 444.
359
beyer, srp v. 443.; Weinrich, srp iv. 748.
360
Weinrich, srp iv. 754–755.; lübbe, srp iv. 720.
361
Waldau, 245.
362
363
364
guddat 1975. 155.
365
rautenberg 1954. 97.; plehn 1900. 93.
366
367
368
boockmann 1992. 216–218.; rautenberg 1954. 97.
369
guddat 1975. 162–163.
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
regesta ii. nr. 3285
382
383
384
385
386
Uo.
387
guddat 1975. 164.
388
389
390
Abe 1972. 101.
391
392
393
394
395
guddat 1975. 165–166.
396
guddat 1975. 157.
397
Abe 1972. 102.
398
Hermanowski 1996. 115, 178, 302.
250
399
Abe 1972. 102.
400
guddat 1975. 175–176.
401
biskup 1980. 405–406.
402
403
guddat 1975. 175–176.
404
405
406
407
408
regesta ii. nr. 3697, 3706, 3795.
409
Wunder 1968. 215.
410
guddat 1975. 168.
411
gause 1924. 28–30.
412
Hermanowski 1996. 79, 120, 301.
413
Abe 1972. 103.
414
415
Abe 1972. 104.
416
Aubin 1911. 108.
417
418
brünneck ii. 1896. 114–116.
419
guddat 1975. 169–170.
420
421
422
423
424
425
oF 119, 81. és 125, 274.
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
guddat 1975. 212–213.
437
geremek 1957. 195–233.; meier 1967. 170–185.
438
szöveggyűjtemény 222.; A statutumokról és a piotrkowi országgyűlés-
ről ld. grodecki–zachorowski–dąbrowski 2011: 846.
439
Asp v. nr. 229.
440
guddat 1975. 196, 216.
251
441
plehn 1904. 98, 104.
442
Fritze 1974. 204.; biskup 1972. 58.
443
Weise 1954. 17.; Hejnosz 1968. 122.
444
dralle 1998. 144.
445
446
mátyás király levelei nr. 141, 142, 143, 144, 155.
447
448
nehring 1989. 54–55.; Hoensch 1998b. 121–128.
449
vmHH nr. 613, 615.
450
vmHH nr. 614.; staatsverträge iii. nr. 425.
451
dralle 1998. 145.
452
staatsverträge iii. nr. 488.
453
mátyás király levelei i. nr. 210.
454
nehring 1989. 82.
455
staatsverträge iii. nr. 457, 461.
456
staatsverträge iii. nr. 458, 462, 463.
457
długosz 5. 662.
458
mátyás király levelei i. nr. 251.
459
pole, srp v. 204.
460
dozA iii. nr. 4092.
461
jähnig 1998. 148.
462
pósán 2009c. 442–443.
463
Hoensch 1998b. 164.; jähnig 1998. 149.
464
b. spuler 1940. 349.
465
górski 1978. 52–59.; biskup 1980. 410.
466
papacostea 1980. 34–36.
467
naker, srp v. 289–314.; grodecki–zacharowski–dąbrowski 2011. 848–
850.; davies 2006. 124.; matuz 1990. 63.; perényi 1962. 71.; Weise 1964. 417.
468
biskup 1980. 410.
469
Abel 1980. 118.
470
Aubin 1911. 113.
471
link 2004. 11.
472
volckart 1996. 214.
473
grunau ii. 367.
474
north 1976/78. 74.
475
volckart 1996. 230.
476
biskup 1998. 153–157.; grundmann 1973. 288.
477
biskup 1980. 410.; pósán 2003a. 395.; kosáry 1978. 32–36.
478
pole, srp v. 270.
479
biskup 1980. 411.; militzer 2005. 156.; thielen 1998. 160–162.
480
Hunyadi–pósán 2011. 108–112.; biskup 1980. 411.
481
biskup 1980. 411.
482
biskup 1980. 412.
252
483
Forstreuter é.n. 12–14.; biskup 1991c. 69.
484
volckart 1996. 236.
485
Wilke 1930. 71.; simsch 1981. 106.
486
Asp v. nr. 168.
487
Asp v. nr. 233, 236, 237.
488
baczkowski 1975.; liske 1878. 445–465.
489
Aufzeichnungen, srp v. 327–328.
490
Az i. miksa és iii. iván közötti kapcsolatról ld. Fiedler 1863.; karge
1893. 259–287.; kosáry 1978. 32.; Forstreuter 1962. 32.
491
perényi 1962. 74.
492
tuchtenberg 2009. 29.
493
A német lovagrend livóniai ága és a moszkvai nagyfejedelemség közöt-
ti konfliktusról ld. raba 1978. 577–587.; lenz 1929.; selart 2008. 264.
494
A német lovagrend és moszkva közötti szerződésről ld. regesta ii. nr.
3992.; sach 2002.; Forstreuter 1955. 75–100.
495
zombori 2004. 253.
496
kolberg 1905. 214–217.
497
zivier 211–212.
498
eyn newes geticht, srp v. 340. vers 5–10.
499
500
501
Aufzeichnungen, srp v. 330.
502
biskup 1991c. 69.
503
504
505
506
biskup 1991c. 70.
507
508
Aufzeichnungen, srp v. 332–333.
509
biskup 1991c. 70.
510
spieszen, srp v. 355.
511
512
513
biskup 1991c. 71.
514
Albrecht von brandenburg nagymester a rokonától, joachim branden-
burgi őrgróftól 48.000 rajnai gulden kölcsönt vett fel. ld. regesta ii. nr. 4035,
4043.
515
perényi 1962. 74.
516
zimmerling 1988. 321.; sarnowsky 2007. 107.; militzer 2005. 156.; meier
1967. 174.; biskup 1980. 414.
517
sach 1998. 362.
518
Wunder 1968. 226.
519
north 1982. 75.
253
520
guddat 1975. 222–223.
521
volckart 1996. 245.
522
Asp v. nr. 272.
523
volckart 1996. 245.
524
Asp v. nr. 263.
525
Asp v. nr. 263.
526
eFe nr. 28.
527
Wunder 1975. 151–152.; zins 1960. 589.
528
529
Wenskus 1986b. 366.
530
Wunder 1982. 243–245.
531
Asp v. nr. 125.
532
Ubr ii. nr. 371.; grunau ii. 69.; brauer 2008. 146–152.
533
testamente Herzog Albrechts 198.; poroszországhoz hasonlóan a 13.
századtól fennálló német uralom ellenére a lett területeken sem vert mélyebb
gyökereket a kereszténység. A jezsuita hittérítők, akik a reformációtól igye-
keztek visszafordítani az embereket, 1606-ban egy erdei faluban olyan öreg-
emberre bukkantak, aki egyrészt megkeresztelte a gyermekeket, másrészt
azonban áldozatokat mutatott be a pogány isteneknek is. erről ld. górski
1983. 30.
534
volckart 1996. 253.
535
jähnig 2008. 62.
536
Ubr i. nr. 55.
537
bárány 2014. 75.
538
meier 1967. 174.
539
zins 1960. 596.
540
Ubr i. nr. 118.; militzer 2005. 156.
541
zivier 1915. 270.
542
meier 1967. 175.
543
Ubr i. nr. 248.
544
meier 1967. 178.
545
Ubr i. nr. 316.
546
engel 2001. 303–304.; kulcsár 1981. 168–176, 188, 194–197.
547
Ubr i. nr. 333, 334.
548
Wojciechowski 1946. 164.
549
kulcsár 1981. 218.
550
meier 1967. 178.
551
sHp i. nr. 1.
552
meier 1967. 180.; boockmann 1992. 236.; militzer 2005. 156.; rocznik
stanisława naropińskiego, pdp iii. 223.
553
554
Friedenthal 1977. 463.
555
Creutz, srp v. 372–375.; Ubr i. nr. 381.¸Helbing 1964. 18.
254
556
Wunder 1975. 161.
557
Ubr i. nr. 355.
558
meier 1967. 170.
559
jähnig 1987. 403.; jähnig 2008. 63–64.
560
sarnowsky 2007. 1078.; militzer 2005. 156.; macCulloch 2011. 261.
561
bohn 2001. 49.
562
Hubatsch 1961. 289.; gundermann 1965.
563
meier 1967. 177.
564
Firyn 2001. 14.
565
zins 1960. 594.
566
schramm 1977. 125–154.
567
kosman 1977. 27.; lukšaitė 1996. 6–22.
568
kuhles–küttler 1967. 188.
255
források és irodALom
i. LevéLtári források
obA = geheimes staatsarchiv preußischer kulturbesitz,

XX. Hauptabteilung, Historisches staatsarchiv,
deutschordensbriefarchiv
oF = geheimes staatsarchiv preußischer kulturbesitz,
XX. Hauptabteilung, Historisches staatsarchiv,
ordensfolianten
ii. kiAdott források
Adam bremensis = Adam bremensis: Gesta Hammaburgensis

ecclesiae pontificum. scriptores rerum
germanicorum in usum scholarium ex monumentis
germaniae Historicis. ed. schmeidler, bernhard.,
Hannover 1917.
Ade = Magyar diplomáciai emlékek az Anjou korból. i–
iii. szerk. Wenzel gusztáv, budapest 1874–1876.
Ältere Hochmeisterchronik. in: srp iii. 519–709.
Annales Golubienses. in: pdp iv. 40–43.
Annales Pelplinenses. in: srp i. 270–274.
Annales Ronneburgenses. in: srp ii. 142–148.
Annalista Thorunensis. in: srp iii. 57–316.
Annales Vindobonenses. in: srp i. 249–252.
Annales Zwetlenses. in: srp i. 249–252.
Asp = Acten der Ständetage Preussens unter der
Herrschaft des Deutschen Ordens. bde. i–v. Hg.
toeppen, max, leipzig 1878–1886.
257
Aspk i. = Acta Stanów Prus Królewskich. tom. i. ed. górski,

karol – biskup, marian, toruń 1955.
Asp kA = Akten der Ständetage Preussens Königlichen
Antheils (Westpreussens) bd. i. Hg. thunert, Franz,
danzig 1888.
Aufzeichnungen = Aufzeichnungen zur Geschichte des letzten
Hochmeisters, des Markgrafen Albrecht von
Brandenburg von verschiedenen Verfassern. in: srp
v. 315–340.
berichte = Die Berichte der Generalprokuratoren des
Deutschen Ordens an die Kurie. bde. i–iv. bearb.
Forstreuter, kurt – koeppen, Hans göttingen 1960–
1976.
beyer = Christoph Beyers des ältern Danziger Chronik. in:
srp v. 440–455.
bitschin = Conrad bitschin: De vita conjugali. in: srp iii. 478–
506.
blumenau = laurentius blumenau: Historia de Ordine
Theutonicorum Cruciferorum. in: srp iv. 35–67.
Canonici Sambiensis. in: srp i. 272–290.
Catalogus episcoporum vladislaviensium iii. = Catalogus
episcoporum Vladislaviensium. in: joannis dlugossi:
opera omnia. tom. iii. ed. przezdziecki, Aleksander,
Cracoviae 1887. 179–208.
Carthäusers = Die Ermahnung des Carthäusers. in: srp iv. 449–465.
Cassiodorus = magni Aurelii Cassiodori senatoris: Variarum Libri
sex priores. ed. voigt, leopold, viennae 1702.
Cev = Codex epistularis Vitoldi magni ducis Lithuaniae
(1376–1430). ed. prochaska, Antoni (monumenta
medii aevi historica res gestas poloniae illustrantia
vi.) krakau 1882.
CdH = Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac
civilis. tom. i–Xi., vol. 1–43. ed. Fejér, georgius, buda
1829–1844.
Chronicon de vitis episcoporum Warmiensium. in: srW i. 10–137.
Chronicon Dunamundense. in: srp ii. 139–142.
Chronica Olivensis. in: srp i. 669–731.
Chronica principum poloniae. in: pdp iii. 423–578.
Columella = Columella: A mezőgazdaságról. Ford. Hoffmann
zsuzsanna, szeged 2005.
Cdb iv. = Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae.
tom. iv. ed. sebánek, jindřich – dušková, sisa, pragae
1962.
258
Cdp = Codex diplomaticus Prussicus. tom. i–iii. Hg.

voigt, johannes, königsberg 1836–1848.
CdW = Codex diplomaticus Warmiensis oder Regesten
und Urkunden zur Geschichte Ermlands. bde. i–iv.
Hgg. Woelky, Carl peter – röhrich, v., braunsberg 1874.
Creutz = Philipp von Creutz gewesten Teutschen
ordensrittern. in: srp v. 360–384.
Darowizna Gniezna. in: pdp i. 148–149.
Die mittlere Chronik von Oliva. in: srp 624–644.
długosz = jan długosz: Historiae Poloniae libri XII. tom. 1–5.
ed. egota, poweł, pizedziecki, Aleksander, krakau
1873–1878.
dozA = Die Urkunden des Deutschordens-Zentralarchivs
in Wien. Regesten III. Hg. Arnold, Udo (Quellen und
studien zur geschichte des deutschen ordens 60/iii.)
marburg 2007.
dusburg = petri de dusburg: Chronica terrae Prussiae, in:
srp i. 21–269.
eFe = Elemente ad fontium editiones. Documenta ex
archivo regiomontano ad Poloniam spectantia. pars 1,
vol. 46. ed. lanckoronska, Carolina romae 1973.
einhard = einhardi: Vita Caroli Magni. scriptores rerum
germanicorum in usum scholarum ex monumentis
germaniae Historicis. ed. pertz, georg Heinrich,
Hannover 1911.
elbinger kriegsbuch = Das Elbinger Kriegsbuch. Hg. toeppen, max,
in: Altpreußische monatschrift 36 (1899) 223–273.
erasmus stella = erasmi stellae libonothani: De Borussiae
antiquitatibus libri duo. in: srp iv. 282–298.
eyn newes geticht = Eyn newes geticht von dem negstvorgangenen
krig zu Preussen 1520. in: srp v. 340–347.
gall névtelen = gall névtelen: A lengyel fejedelmek avagy hercegek
krónikája és tettei. Fordította, bevezető
tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta bagi dániel. bp.
2007.
gÄb = Das Große Ämterbuch des Deutschen Ordens. Hg.
ziesemer, Walther, danzig 1912.
geographus bavarus = geograf bawarski: Orbis grodów i tergtoryów
z pólnocnej strony dunaju czyli. wydal zakrzowski,
stanislaw, lemberg 1917.
germanenrechte i. = Germanenrechte. Neue Folge. Deutsches
Bauerntum I. Mittelalter. bearb. Franz, günter,
Weimar 1940.
259
grunau i–ii. = simon grunau: Preussische Chronik I–II. (die

preußischen geschichtsschreiber des Xvi und Xvii.
jahrhunderts 1–2.) Hg. perlbach, max, leipzig 1876., 1889.
gzb = Das Große Zinsbuch des Deutschen Ritterordens.
Hg. thielen, peter gerit, marburg 1958.
Handbüchlein = Chronica oder Handbüchlein Danziger Geschichte.
Hg. schwarz, Friedrich, in: Heimatblatt des deutschen
Heimatbundes 3/3–4. (1954) 1–352.
Heinrici = Heinrici: Chronicon Livoniae. scriptores rerum
germanicorum in usum scholarium ex monumentis
germaniae Historicis. ed. pertz, georg Heinrich.,
Hannover 1874.
Helmoldi Chronica = Helmoldi presbyteri bozoviensis: Cronica
Slavorum. (Ausgewählte Quellen zur deutschen
geschichte des mittelalters 19) Hg. buchner, rudolf,
bd. XiX. berlin 1963.
Hr(1) = die recesse und andere Akten der Hansetage von
1256–1430. Hanserecesse. 1. Abt., bde. iii–viii. berab.
koppmann, karl leipzig 1875–1897.
HUb = Hansisches Urkundenbuch. bde. i–viii. Hgg. kunze,
karl – stein, Walther – Höhlbaum, konstatntin –
rundstedt, Hans-georg von, leipzig–Weimar 1876–
1939.
iura prutenorum = Iura Prutenorum saeculo XIV condita nunc
primum ex libris manuscriptis. ed. laband, paul,
königsberg 1866.
jeroschin = nicolaus von jeroschin: Kronike von Pruzinlant. in:
srp i. 291–648.
jordanes = jordanes: Getica. A gótok eredete és tettei.
közreadja kiss magdolna. bp. 2004.
kadlubek = magistri vincentii dicti kadlubek: Chronica
Polonorum. in: pdp ii. 193–447.
kdmk = Kodeks dyplomatyczny miasta Krakowa, 1275–
1506. Część pierwsza. Wydał i przypisami objaśnik.
krakowie 1879.
księga theudenkusa = Księga Theudenkusa. Wydał koczy, leon
(towarzystwo naukowe w toruniu, Fontes 33.) toruń
1937.
liber Commendariae gedanensis = Księga Komturstwa Gdańskiego /
Liber Commendariae Gedanensis. Wydał Ciesielska,
karola – janusz-biskupowa, irena (towarzystwo
naukowe w toruniu, Fontes 70) Warszawa–poznań–
toruń 1985.
260
liber memoriarum Colmensis civitatis = Das Kulmer Gerichtsbuch /

Liber memoriarum Colmensis civitatis. berab.
lückerath, August – benninghoven, Friedrich
(veröffentlichungen aus den Archiven preussischer
kulturbesitz 44) köln–Weimar–Wien 1999.
lites ac res gestae = Lites ac Res Gestae inter Polones Ordinimque
Cruciferorum. ed. zakrzewski, j., poznan 1892.
lUb i. = Liv-, Est- und Kurländisches Urkundenbuch. bd. i.
Hg. bunge, Friedrich georg von, reval – riga 1852.
lübbe = jacob lübbe: Familienchronik. in: srp iv. 692–724.
mátyás király levelei = Mátyás király levelei. Külügyi osztály, 1458–
1479. i. szerk. Fraknói vilmos, budapest 1893.
mHp i. = Monumenta Historica Poloniae. tom. i. (1217–
1400). ed. theiner, August, romae 1860.
mkb = Das Marienburger Konventsbuch der Jahre 1399–
1412. Hg. ziesemer, Walther, danzig 1913.
naker = liborius naker: Tagebuch über den Kriegszug des
Hochmeisters Johann von Tiefen gegen die Türken
im Jahre 1497. in: srp v. 289–314.
novus liber rationum veteris Civitatis elbingensis = Nowa księga
rachunkowa starego miasta Elbląga 1404–1414.
Część 1 (1404–1410) / Novus Liber Rationum Veteris
Civitatis Elbingensis. (towarzystwo naukowe w
toruniu, Fontes 72) Wydał pelech, markian,
Warszawa–poznań–toruń 1987.
npUb i–ii. = Neues preussisches Urkundenbuch. bde. i–ii. Hgg.
Woelky, Carl peter – mendthal, Hans, leipzig 1891.
posilge = johann von posilge: Chronik des Landes Preußen.
in: srp iii. 79–316.
pdp = Pomniki Dziejowe Polski. tom. i–iv. ed. bielowski,
August, Warszawa 1961.
pole = paul pole: Preussische Chronik. in: srp v. 172–222.
pommerell.Ub = Pommerellisches Urkundenbuch. Hg. perlbach, max,
danzig 1882.
pomes.Ub i–ii. = Urkundenbuch zur Geschichte des vormaligen
Bisthums Pomesania. Heft i–ii., Hg. Cramer,
Hermann, marienwerder 1885–1886.
Poveszty vremennih let… in: pdp i. 521–834.
preußischen regesten = Preußischen Regesten bis zum Ausgange des
13. Jahrhunderts. Hg. toeppen, max in: Altpreußische
monatschrift 11 (1874) 1–32, 97–128, 326–348, 385–
432, 546–572, 602–624; 12 (1875) 1–26, 97–144,
193–216, 319–344, 385–428, 577–645.
261
psb = Das Pfennigschuldbuch der Komturei Christburg.

Hg. Wunder, Heide, köln – berlin 1969.
pUb = Preußisches Urkundenbuch. bde. i,1.–vi,1. Hgg.
philippi, rudolf – Woelky, Carl peter – seraphin,
August – Hein, max – maschke, erich – koeppen, Hans
– Conrad, klaus, königsberg–marburg 1882–1986.
regesta ii. = Regesta Historico-Diplomatica Ordinis S. Mariae
Theutonicorum, 1198–1525. Pars II.: Regesta
Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum.
Mit einem Anhang: Papst- und Konzilsurkunden.
berab. joachim, erich; Hg. Hubatsch, Walther,
göttingen 1949.
regesta lithuaniae i. = Regesta Lithuaniae ab origine usque ad
magni ducatus cum regno poloniae unionem. tom. i.
ed. paszkiewicz, Henrik, varsoviae 1930.
reimchronik = Livländische Reimchronik. Hg. meyer, leo,
paderborn 1876.
Relatio de Hermann de Salza. in: srp v. 159–168.
Relatio Hartmanns von Heldrungen. in: srp v. 169–172.
ri Xi = Regesta Imperii XI. Die Urkunden Kaiser
Sigmunds (1410–1437) bde. 1–2., Hg. böhmen, johann
Friedrich, innsbruch 1896–1900.
Rocznik Stanisława Naropińskiego. in: pdp iii. 219–227.
rtA X–Xi. = Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Sigmund.
1–3. Abt. (1410–1431). bde. X–Xi., Hg. kerler, dietrich,
münchen–gotha 1878–1887.
saxo grammaticus = saxo grammaticus: Gesta Danorum. eds. olrik,
jorgen – raeder, Hans, kopenhagen 1931.
sHp i. = Die Staatsverträge des Herzogtums Preussen. Teil
I.: Polen und Litauen. Verträge und
Belehnungsurkunden 1525–1657/58.
(veröffentlichungen aus den Archiven preussischer
kulturbesitz bd. 4.) Hg. dolezel, stephan – dolezel,
Heidrun, berlin 1871.
spieszen = secretarii gregorii spieszen: Bericht von
Preußischen krieg und regierung markgrafen
Albrechts zu Brandenburg, hochmeisters etc. in: srp
v. 348–356.
Spomniki Krakowskie. in: pdp iii. 240–242.
srp = Scriptores rerum prussicarum. bde. i–v. Hgg.
Hirsch, theodor – toeppen, max – strehlke, ernst,
leipzig 1861–1874.
262
srW i. = Scriptores rerum Warmiensium oder

Quellenschriften zur Geschichte Ermlands. i. Hgg.
Woelky,Carl peter – saage, johann martin
(monumenta Historiae Warmiensis iii.) braunsberg
1866.
staatsverträge = Die Staatsverträge des Deutschen Ordens in
Preußen im 15. Jahrhundert. bde. i–iii. Hgg. Weise,
erich – neitmann, klaus, marburg 1966–1970.
statuten = Die Statuten des Deutschen Ordens nach den
ältesten Handschriften. Hg. perlbach, max, Halle
1890.
schuldbücher und rechnungen = Schuldbücher und Rechnungen der
Großschäffer und Lieger des Deutschen Ordens in
Preußen. Bd.3: Großschäfferei Marienburg. Hgg.
link, Christina – sarnowsky, jürgen, köln–Weimar–
Wien 2008.
sUb i. = Urkundenbuch des Bisthums Samland. bd.i. (1243–
1466). Hg. Woelky, Carl peter, danzig 1885.
szöveggyűjtemény = Európa és a Közel-Kelet. IV–XV. század.
Egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Középkor
1/1. szerk. sz. jónás ilona, budapest 1981.
tabulae cereae civitatis torunensis = Tabliczki Woskowe miasta
Torunia ok. 1350 – I. Poł. XVI w. / Tabulae cereae
civitatis Torunensis. (towarzystwo naukowe w
toruniu, Fontes 69) Wydali górski, karol – szczuczko,
Witold, Warszawa–poznań–toruń 1980.
tacitus = Tacitus összes művei. Ford. borzsák istván, szeged
1998.
tb = Das Marienburger Treßlerbuch der Jahre 1399–
1409. Hg. joachim, erich, königsberg 1896.
testamente Herzog Albrechts = Die Testamente herzog Albrechts von
Preußen aus den 60er Jahren des 16. Jahrhunderts.
(Quellen und studien. deutsches Historisches institut
Warschau bd. 9.) Hgg. bues, Almut – kąkolowski, igor,
Wiesbaden 1999.
UbC i. = Urkundenbuch des Bistums Culm. Hg. Woelky, Carl
peter, danzig 1885.
Ubr i–ii. = Urkundenbuch zur Reformationsgeschichte des
Herzogthums Preußen. bde. i–ii. Hg. tschackert,
paul, leipzig 1890.
vita karoli iv. = Karoli IV imperatoris romanorum vita ab eo ipse
conscripta / IV. Károly császár önéletrajza. Ford.
nagy balázs, bp. 2010.
263
Vita Sancti Adalberti. in: srp i. 235–243.

vmHH = Vetera monumenta historica Hungariam sacram
illustrantia ex tabulariis Vaticanis. ed. theiner,
Augustinus, romae 1860.
Waldau = Die Aufzeichnungen des Thorner Pfarrers
Hieronymus Waldau (1190–1495). Hg. günther, otto,
in: zeitschrift für Westpreußische geschichtsvereins
49 (1907) 222–251.
Wartberge = Hermann von Wartberge: Chronicon Livoniae. in:
srp ii. 9–116.
Weinrich = Caspar Weinrich: Danziger Chronik. in: srp iv.
725–800.
Wigand = Wigand von marburg: Chronicon seu Annales
Wigandi Marburgensis. in: srp ii. 429–662.
Wulfstan = Wulfstan: Orosius. in: srp i. 732–735.
związek pruski = Związek Pruski i poddanie się Polsce. Wydal
górski, karol, poznań 1949.
iii. irodALom
Abe 1972 = Abe, kinya: Die Komturei Osterode des Deutschen

Ordens in Preussen 1341–1525. köln–berlin
Abel 1980 = Abel, Wilhelm: Strukturen und Krisen der
spätmittelalterlichen Wirtschaft. (Quellen und
Forschungen zur Agrargeschichte 32) stuttgart–new
York
Ahnsehl 1961 = AHnseHl, karl-otto: Thorns Seehandel und
Kaufmannschaft um 1370. (Wissenschaftliche
beiträge zur geschichte und landeskunde ost- und
mitteleuropas). marburg
Anderson 1989 = Anderson, perry: Az abszolutista állam. budapest
Antoniewicz 1951 = AntonieWiCz, Władisław: Zagadienie Gotów i
Gepidów na ziemiach Polski w okresie rzymskim. in:
przeglad zachodni vii. (1951:5–6.) 26–59.
Arnold 1987 = Arnold, Udo: Der Deutsche Orden und Preussen. in:
ostdeutsche geschichts- und kulturlandschaften, teil
ii.: ost- und Westpreussen. (studien zum deutschtum
im osten 19/ii.) Hg. rothe, Hans, köln–Wien. 41–66.
Arnold 1996 = Arnold, Udo: Akkon – Venedig – Marienburg. Der
Deutsche Orden vom Mittelmeer zum Ostseeraum.
in: Acri 1291. la fine della presenza degli ordini
264
militari in terra santa e i nuovi orientamenti nel Xiv

secolo, a cura di tommasi, Francesco, perugia. 69–74.
Aschkewitz 1942 = AsCHkeWitz, max: Die Bevölkerung im
südostlichen Pommerellen vom 13.–18. Jahrhundert.
in: Altpreußische Forschungen 19 (1942:2) 155–186.
Aschkewitz 1943 = AsCHkeWitz, max: Die Siedlungstätigkeit des
Bischofs Otto von Kulm (1323–1349) in der Löbau.
in: Altpreußische Forschungen 20 (1943:1) 85–95.
Aubin 1911 = AUbin, gustav: Zur Geschichte des gutsherrlich-
bäuerlichen Verhältnisses in Ostpreußen. leipzig
Aubin 1966 = AUbin, Hermann: The land east of the Elbe and
German colonization eastwards. in: the Cambridge
economic History of europe. vol. i.: the Agrarian life
of the middle Ages. ed. postan, michael m., Cambridge.
361–397.
balassa 1990 = bAlAssA iván: A magyar gabonatermelés néprajza.
(néprajz egyetemi hallgatóknak 7) debrecen
balogh 1993 = bAlogH lászló: Természetföldrajzi fogalmak.
budapest
baranauskas 2000 = bArAnAUskAs, tomas: Lietuvos valstybės
ištakos. vilnius
baranauskas 2011 = bArAnAUskAs, tomas: Bitwa pod
Grunwaldem w pracach historyków litewskich. in:
Annales Universitatis paedagogicae Cracoviensis.
studia Historica Xi wydanie specjalne. bitwa pod
grunwaldem w historii i tradycji polski i litwy. Wydał
rajmana, jerzego, kraków. 75–91.
bárány 2009 = báránY Attila: Magyarország, Anglia és a tatár
veszély a XIII. század második felében. in:
Hadtörténelmi közlemények 122 (2009:2) 251–280.
bárány 2014 = báránY Attila: A szulejmáni ajánlat. Magyarország,
a Török Birodalom és a Nyugat (1521–1524).
máriabesenyő
behringer 2010 = beHringer, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete a
jégkorszaktól a globális felmelegedésig. budapest
benninghoven 1964 = benningHoven, Friedrich: Die
Gotlandfeldzüge des Deutschen Ordens 1398–1408.
in: zeitschrift für ostforschung 3 (1964:3) 421–477.
benninghoven 1965 = benningHoven, Friedrich: Der Orden der
Schwertbrüder. Fratres Miliciae Christi de Livonia.
köln–graz
benninghoven 1970 = benningHoven, Friedrich: Zur Technik
spätmittelalterlicher Feldzüge im Ostbaltikum. in:
zeitschrift für ostforschung 19 (1970:4) 631–651.
265
bergdolt 1994 = bergdolt, klaus: Der Schwarze Tod in Europa. Die

Große Pest und das Ende des Mittelalters. münchen
bertram 1907 = bertrAm, Hugo: Die Entwicklung des Deich- und
Entwässerungswesens im Gebiet des heutigen
Danziger Deichverbandes seit dem 14..Jahrhundert.
danzig
bertram 1924 = bertrAm, Hugo: Die physikalische Geschichte des
Weichseldeltas. in: bertram, Hugo – la baume,
Wolfgang – kloeppel, otto: das Weichsel – nogat delta.
(Quellen und darstellungen zur geschichte
Westpreußens 11) danzig 1–56.
bertram 1935 = betrAm, Hugo: Die Eindeichung, Trockenlegung
und Besiedlung des Weichsel Deltas seit dem Jahre
1300 in ihren geopolitischen Bedeutung. in:
zeitschrift des Westpreußischen geschichtsvereins 72
(1935) 185–212.
bertuleit 1924 = bertUleit, Hans: Das Religionswesen der alten
Preussen mit litauisch- lettischen Paralellen.
(sitzungsberichte der Altertumsgesellschaft prussia).
königsberg
bielenstein 1897 = bielenstein, August: Waren die Burgberge Alt-
Livlands ständig bewohnt oder nicht? in: baltische
monatschrift 44 (1897) 403–413.
bierbrauer 1994 = bierbrAUer, volker: Archäologie und Geschichte
der Goten vom 1–7. Jahrhunderts. in:
Frühmittelalterliche studien. jahrbuch des institut für
Frühmittelalterforschung der Universität münster.
berlin, 51–171.
biskup 1959 = biskUp, marian: Zjednoczenie Pomorza Wschodniego
z Polską w połowie XV w. Warszawa
biskup 1963 = biskUp, marian: Der Zusammenbruch des
Ordensstaates in Preussen im Lichte der neuesten
polnischen Forschungen. in: Acta poloniae Historica
iX (1963) 59–76.
biskup 1967 = biskUp, marian: Najazd Krzyżacki na Polske i bitwa
pod Dąbkami 1431 r. in: studia historyczne
stanisławowi Herbstowi na 60-lecie urodzin. zeszyty
naukowe Wojskowej Akademii politycznej, seria
historyczna, no. 15. Warszawa. 15–28.
biskup 1969 = biskUp, marian: Rozwój gospodarki czynszowej i
utrwalenic ustroju stanowego na Pomorzu
Wschodim pod rządami krzyżackimi (1310–1466).
in: Historia pomorza i/1. wydał labuda, gerard,
poznań. 614–641.
266
biskup 1972 = biskUp, marian: Über die Rolle und die Bedeutung
des Grundbesitzes der großen Städte von Königlich
Preußen im 16.–18. Jahrhundert. in:
entwicklungsprobleme des Feudalismus und
kapitalismus im ostseegebiet. tartu. 1–58.
biskup 1980 = biskUp, marian: Das Ende des Deutschordensstaates
Preußen im Jahre 1525. in: die geistliche ritterorden
europas. Hgg. Fleckenstein, josef – Hellmann,
manfred, sigmaringen. 403–416.
biskup 1983 = biskUp, marian: Bemerkungen zum
Siedlungsproblem und Pfarrbezierken in
Ordenspreussen im 14–15. Jahrhundert. in: die rolle
der ritterorden in der Christianisierung und
kolonisierung des ostseegebietes. (ordines militares i.
Colloquia torunensia Historica) Hg. nowak, zenon
Hubert, toruń. 35–56.
biskup 1986 = biskUp, marian: Entwicklung des Netzes der
altpreußischen Städte bis zur zweiten Hälfte des 17.
Jahrhunderts. in: Acta poloniae Historica 53 (1986)
5–28.
biskup 1991a = biskUp, marian: Etniczno-demograficzne przemiany
Prus Krzyzackich w rozwoju osadnictwa w
sredniowieczu. in: kwartalnik Historiczny, rocznik
XCviii (1991:2) 45–68.
biskup 1991b = biskUp, marian: Das Problem der ethnischen
Zugehörigkeit im mittelalterlichen Landesausbau in
Preussen. in: jahrbuch für die geschichte mittel- und
ostdeutschlands. bd. 40. Hgg. büsh, otto – zernack,
klaus, berlin. 3–25.
biskup 1991c = biskUp, marian: Das Problem der Söldner in den
Streitkräften des Deutschordensstaates Preußen
vom Ende des 14. Jahrhunderts bis 1525. in: das
kriegswesen der ritterorden im mittelalter. (ordines
militares vi. Colloquia torunensia Historica) Hg.
nowak, zenon Hubert, toruń. 49–74.
biskup 1997 = biskUp, marian: Das Verhätnis des Deutschen Ordens
zu den anderen Orden in Preußen. in: ritterorden
und kirche im mittelalter. (ordines militares iX.
Hubert, toruń, 61–79.
biskup 1998 = biskUp, marian: Friedrich von Sachsen. in: die
Hochmeister der deutschen ordens 1190–1994.
(Quellen und studien zur geschichte des deutschen
ordens bd. 40) Hg. Arnold, Udo, marburg. 153–157.
267
biskup – labuda 2000 = biskUp, marian – lAbUdA, gerard: Die

Geschichte des Deutschen Ordens in Preußen.
Wiertschaft – Gesellschaft – Staat – Ideologie.
osnabrück
blicke 1989 = bliCke, peter: Studien zur geschichtlichen Bedeutung
des deutschen Bauernstandes. stuttgart–new York
blust 1979 = blUst, neithard: Der Schwarze Tod. Demographische,
wirtschafts- und kulturgeschichtliche Aspekte der
Pestkatastrophe von 1347–1352. in: saeculum 30
(1979) 45–67.
bohn 2001 = boHn, robert: Dänische Geschichte. münchen
boockmann 1975 = booCkmAnn, Hartmut: Johannes Falkenberg,
der Deutsche Orden und die polnische Politik.
Untersuchungen zur politischen Theorie des späten
Mittelalters. göttingen
boockmann 1980 = booCkmAnn, Hartmut: Zur etnischen Struktur
der Bevölkerung deutscher Ostseestädte. in: der
ostseeraum. (schriftenreihe der industrie- und
Handelskammer zu lübeck 12.) Hg. Friedland, klaus,
lübeck, 17–28.
boockmann 1981 = booCkmAnn, Hartmut: Der Deutsche Orden.
Zwölf Kapitel aus seiner Geschichte. münchen
boockmann 1987 = booCkmAnn, Hartmut: Stauferzeit und spätes
Mittelalter. Deutschland 1125–1517. (das reich und
die deutschen bd. 8) berlin
boockmann 1992 = booCkmAnn, Hartmut: Ostpreußen und
Westpreußen. (deutsche geschichte im osten
europas). berlin
bojtár 1997 = bojtár endre: Bevezetés a baltisztikába. budapest
bolla 1998 = bollA ilona: A jogilag egységes jobbágyságról
Magyarországon. budapest
bosl 1975 = bosl, karl: Die Gesellschaft in der Geschichte des
Mittelalters. göttingen
bowsky 1971 = boWskY, William: The Black Death. A Turning Point
in History. new York
böhnke 1962 = bÖHnke, Werner: Binnenhandel des Deutschen
Ordens in Preussen und seine Beziehung zum
Aussenhandel um 1400. in: Hansische
geschichtsblätter 80 (1962) 26–95.
brauer 2008 = brAUer, michael: Die Reformation in Preußen und
der heilige Bock. in: gestiftete zukunft im
mittelalterlichen europa. Festschrift für michael
borgolte zum 60. geburtstag. Hg. Huschner, Wolfgang,
berlin. 145–164.
268
britton 1937 = britton, Charles ernest: A Meteorological

Chronology to A.D. 1450. london
brünneck 1891–1896 = brünneCk, Wilhelm von: Zur Geschichte des
Grundeigentums in Ost- und Westpreußen. bd. i–ii.
berlin
buga 1924 = bUgA, kazimieras: Die Vorgeschichte der aisten
(baltischen) Stämme in Lichte der
Ortsnameforschung. leipzig
burleigh 1984 = bUrleigH, michael: Prussian Society and the
German Order. An Aristocratic Society in Crisis c.
1410–1466. Cambridge
Carsten 1937 = CArsten, edward: Geschichte der Hansestadt
Elbing. elbing
Chojnacki 1959 = CHojnACki, Władisław: Osadnictwo polskie na
Mazurach w XIII–XVII. w. in: szkice z dziejów
pomorze 2. 98–117.
Christiansen 1980 = CHristiAnsen, erik: The Northern Crusades.
The Baltic and the Catholic Frontier, 1100–1525.
london
Conrad 1955 = ConrAd, Hermann: Die mittelalterliche Besiedlung
des deutschen Ostens und das deutsche Recht. köln
Conrad 1972 = ConrAd, klaus: Der dritte Litauerzug König
Johannes von Böhmen und der Rücktritt des
Hochmeisters Ludolf König. in: Festschrift für
Hermann Heimpel zum 70. geburtstag. Hg. von den
mitarbeitern des max-planck-instituts für geschichte,
göttingen. 382–401.
Crome 1937 = Crome, Hans = Längswälle in Ostpreußen. in: mannus
29 (1937:1–2) 69–90.
Czacharowski 1980 = CzACHAroWski, Antoni: Die Führungssicht
in Thorn (Toruń) am Anfang des 15. Jahrhunderts –
ihre politische und ökonomische Problematik. in:
städtische Führungsgruppen und gemeinde in der
Werdenden neuzeit. (städteforschung A/9) Hg.
ehbrecht, Wilfried, köln–Wien. 349–356.
Czaja 1995a = CzAjA, roman: Udział wielkich miastpruskich w
handlu hanzeatyckim do połowy XIV wieku (część
II). in: zapiski Historyczne 60 (1995:4) 43–56.
Czaja 1995b = CzAjA, roman: Der Handel des Deutschen Ordens
und der preußischen Städte. Wirtschaft zwischen
Zusammenarbeit und Rivalität. in: ritterorden und
region – politische, soziale und wirtschaftliche
verbindungen im mittelalter. (ordines militares viii.
269

Czaja 2000 = CzAjA, roman: Miasta i ich posadło ci ziemskie w
państwie zakonu krzyżackiego w Prusach. in:
państwo zakonu krzyżackiego w prusach. Wladza i
spoleczeństwo. Wydalii nowak, zenon Hubert – Czaja,
roman, toruń 45–65.
Czaja 2012 = CzAjA, roman: Die Ritterbrüder des Deutschen Ordens
und die städtische Gesellschaft in Preußen bis zur
Mitte des 15. Jahrhundert. in: Herrschaft, netzwerke,
brüder des deutschen ordens in mittelalter und
neuzeit. (Quellen und studien zur geschichte des
deutschen ordens bd. 72) Hg. militzer, klaus, Weimar.
119–132.
Czarnecki 1975 = CzArneCki, jan: The Goths in Ancient Poland. A
Study ont he Historical Geography of the Oder-
Vistula Region the First Two Centuries of our Era.
miami
Csukovits 2012 = CsUkovits enikő: Az Anjouk Magyarországon I. I.
Károly és uralkodása (1301–1342). (magyar
történelmi emlékek. értekezések) budapest
davies 2006 = dAvies, norman: Lengyelország története. budapest
deutsch 2005 = deUtsCH, Christina: Konsensehe oder
Zwangsheirat? Zur mittelalterliche
Rechtsauffassung „consensus facit matrimonium”.
in: zeitschrift für geschichtswissenschaft 53 (2005:8)
677–690.
długokęcki 2003 = dŁUgokĘCki, Wiesław: Osadnictwo na Żulawach
Gdańskich w średniowieczu (do 1454 roku). in:
zapiski Historyczne 68 (2003:2–3) 45–62.
długokęcki 2012 = dŁUgokĘCki, Wiesław: Die Gemeinschaften
gegen Naturkräfte. Zusammenarbeit und Streiten
des Grosswerderschen deichverbandes mit der Stadt
Elbing und Ihren Werderdörfern im 14.–16.
Jahrhundert. in: konfliktbewältigung und
Friedensstiftung im mittelalter. Hgg. Czaja, roman –
mühle, eduard – radzimiński, Andrzej, toruń. 289–314.
dollinger 1989 = dollinger, philip: Die Hanse. stuttgart
dralle 1998 = drAlle, lothar: Heinrich Reffle von Richtenberg
(1470–1477). in: die Hochmeister des deutschen
ordens 1190–1994. (Quellen und studien zur
geschichte des deutschen ordens bd. 40) Hg. Arnold,
Udo, marburg. 144–145.
270
dvořáková 2009 = dvoŘáková, daniela: A lovag és királya. Stiborci

Stibor és Luxemburgi Zsigmond. pozsony
egyetemes jogtörténet 2002 = Egyetemes jogtörténet I. szerk. Horváth
pál, budapest
ehlers 2007 = eHlers, Axel 2007 = Die Ablasspraxis des Deutschen
Ordens im Mittelalter. (Quellen und studien zur
geschichte des deutschen ordens bd. 64) marburg
ekdahl 1964a = ekdAHl, sven: Über die Kriegsdienste der Freien
im Kulmerland zu Anfang des 15. Jahrhunderts. in:
preußenland 2 (1964:2) 1–14.
ekdahl 1964b = ekdAHl, sven: Der Krieg zwischen dem Deutschen
Orden und Polen-Litauen im Jahr 1422. in:
ekdahl 1966 = ekdAHl, sven: Das Dienstbuch des Kulmerlandes
(1423/24). in: jahrbuch der Albertus-Universität zu
königsberg 16 (1966) 85–112.
ekdahl 1976 = ekdAHl, sven: Die „Banderia Prutenorum” des Jan
Długosz – eine Quelle zur Schlacht bei Tannenberg
1410. göttingen
ekdahl 1982 = ekdAHl, sven: Die Schlacht bei Tannenberg 1410.
Quellenkritische Untersuchungen Bd. I. Einführung
und Quellenlage. (berliner Historisch studien 8/1)
berlin
ekdahl 1991a = ekdAHl, sven: Tannenberg/Grünwald – in
politisches Symbol in Deutschland und Polen. in:
journal of baltic studies 22 (1991) 271–324.
ekdahl 1991b = ekdAHl, sven: Das Pferd und seine Rolle im
Kriegswesen des Deutschen Ordens. in: das
kriegswesen der ritterorden im mittelalter. (ordines
militares. Colloquia torunensia Historica vi.) Hg.
nowak, zenon Hubert, toruń. 29–48.
engel 2001 = engel pál: Szent István birodalma. (Historia könyvtár
monográfiák 17) budapest
epperlein 1993 = epperlein, siegfried: Waldnutzung,
Waldstreitigkeiten und Waldschutz in Deutschland
im hohen Mittelalter: 2. Hälfte 11. Jahrhundert bis
ausgehendes 14. Jahrhundert. stuttgart
evans 1970 = evAns, geoffrey Charles: Tannenberg 1410–1414.
london
Fiedler 1863 = Fiedler, joseph: Die Allianz zwischen Kaiser
Maximilian I. und Vasilji Ivanovich Grossfürsten
von Russland von dem Jahre 1514. (sitzungsberichte
der kaiserliche Akademie bd. 43) Wien
271
Firyn 2001 = FirYn, sylwia: Junktoren im Text der Protokolle des

Generallandtags von Preußen Königlichen Anteils
aus den Jahren 1526–1528. (schriften zur diachronen
und synchronen linguistik 6) toruń
Fleckenstein 1977 = FleCkenstein, josef: Ministerialität und
Stadtherrschaft: Ein Beitrag zu ihrem Verhältnis
am Beispiel von Hildesheim und Braunschweig. in:
Festschrift für Helmut beumann. Hgg. jäschke, kurt-
Ulrich – Wenskus, reinhald, sigmaringen 349–364.
Font 1997 = Font márta: A német lovagrend alkonya. pécs
Font 1998 = Font márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz. budapest–pécs
Font – varga 2006 = Font márta – vArgA beáta: Ukrajna története.
szeged
Forstreuter é.n. = ForstreUter, kurt: Vom Ordensstaat zum
Fürstentum. Geistige und politische Wandlungen im
Deutschordensstaate Preußen unter den
Hochmeister Friedrich und Albrecht (1498–1525).
kitzingen
Forstreuter 1931 = ForstreUter, kurt: Die Memel als
Handelsstraße Preußens nach Osten. königsberg
Forstreuter 1937 = ForstreUter, kurt: Die ersten Juden in
Ostpreußen. in: Altpreußische Forschungen 14
(1937:1) 42–48.
Forstreuter 1955 = ForstreUter, kurt: Preußen und Rußland von
den Anfängen des Deutschen Ordens bis zu Peter
dem Großen. göttingen
Forstreuter 1960 = ForstreUter, kurt: Fragen der Mission in
Preussen von 1245 bis 1260. in: zeitschrift für
ostforschung 9 (1960) 250–268.
Forstreuter 1962 = ForstreUter, kurt: Deutschland und Litauen
im Mittelalter. (studien zum deutschtum im osten)
köln–graz
Fößel 1987 = FÖßel, Amalie: Der Schwarze Tod in Franken 1348–
1350. in: mitteilungen der verein für geschichte der
stadt nürnberg. 74 (1987) 1–75.
Franz 1976 = FrAnz, günther: Geschichte des deutscher
Bauernstandes vom frühen Mittelalter bis zum 19.
Jahrhundert. (deutsches Agrargeschichte iv.)
stuttgart
Friedenthal 1977 = FriedentHAl, richard: Luther élete és kora.
budapest
Friedland 1991 = FriedlAnd, klaus: Die Hanse. stuttgart–berlin–
köln
272
Fritze 1974 = Fritze, konrad: Hansisches Städtebürgertum und

Bauern im ostelbischen Raum während des
Spätmittelalters. in: jahrbuch für
Wirtschaftsgeschichte iv. (1974) 203–212.
Frydrychowicz 1890 = FrYdrYCHoWiCz, romuald: Der Ritterorden
von Calatrava in Tymau bei Mewe. in: Altpreußische
monatschrift 27 (1890) 315–320.
Fügedi 1981a = Fügedi erik: A befogadó: a középkori magyar
királyság. in: Fügedi erik: kolduló barátok, polgárok,
nemesek. budapest
galster 1959 = gAlster, georg: Ein Danziger Wachstafelzinsbuch
aus dem 15. Jahrhundert. in: zeitschrift für
ostforschung 8 (1959) 231–259.
gąsiorowski – skierska 1996 = gĄsioroWski, Antoni – skierskA,
izabella: Początki oficjalatu kamińskiego
archidiecezji gnieźnieńskiej (wicki XIV–XV). in:
kwartalnik Historyczny 103 (1996:2) 3–22.
gause 1924 = gAUse, Fritz: Polnische Einwanderung in die
Komturei osterode nach dem 2. Thorner Frieden
(1466). in: Altpreußische Forschungen 1 (1924:1–2)
25–40.
gause 1954 = gAUse, Fritz: Die Gründung der Stadt Königsberg im
Zusammenhang der Politik des Ordens und der
Stadt Lübeck. in: zeitschrift für ostforschung 3
(1954:4) 517–536.
gause 1996 = gAUse, Fritz: Die Geschichte der Stadt Königsberg in
Preußen. Band I. Von der Gründung der Stadt bis
zum letzten Kurfürsten. marburg
geremek 1956 = geremek, bronislaw: Ze studiów nad stosunkami
gospodarczymi między miastem a wsią w Prusach
Krzyżackich w I połowie XV w. in: przegląd
Historyczny Xlvii. (1956:1) 48–102.
geremek 1957 = geremek, bronislaw: Problem siły roboczej w
Prusach w pierwszej połowie XV w. in: przegląd
Historyczny Xlviii. (1957:1) 197–233.
germershausen 1970 = germersHAUsen, peter:
Siedlungsentwicklung der preußischen Ämter
Holland, Liebstadt, Mohrungen vom 13–17.
Jahrhundert. (Wissenschaftliche beiträge zur
geschichte und landeskunde ostmitteleuropas 87)
marburg–lahn
gerstenhauer 1991 = gerstenHAUer, Armin: Die Stellung des
Waldes in der deutschen Kulturlandschaft des
273
Mittelalters und der frühen Neuzeit. in: der Wald in

mittelalter und renaissance. Hg. semmter, josef,
düsseldorf. 16–27.
giere 1938 = giere, Werner: Grundfragen der Siedlungsforschung
in Nordosteurope. in: Altpreußische Forschungen 15
(1938:1) 1–41.
gierszewski 1978 = gierszeWski, stanisław: Elbląg. Przeszłość i
teraźniejszość. gdańsk
goetz 1986 = goetz, Hans-Werner: Leben im Mittelalter vom 7. bis
zum 13. Jahrhundert. münchen
gollub 1926 = gollUb, Hermann: Der Kreis Ortelsburg zur
Ordenszeit. in: prussia 26 (1926) 241–273.
górski 1933 = gÓrski, karol: Początki kolonizacji polskiej w
Prusach. poznań
górski 1946 = gÓrski, karol: Państwo krzyżackie w Prusach.
gdańsk
górski 1949 = gÓrski, karol: Związek Pruski i poddanie się prus
Polsce. poznań
górski 1954 = gÓrski, karol: Wojna trzynastoletnia, 1453–1466. in:
przegląd zachodni 7 (1954:8) 330–352.
górski 1976 = gÓrski, karol: The Royal Prussia Estates int he
Second Halft of the 15th Century and their Relation
to the Crown of Poland. in: górski, karol:
Communitas, princeps, Corona regni. studia selecta.
(Annales societatis scientiarum torunensis 78/1)
varsoviae. 42–56.
górski 1978 = gÓrski, karol: Łukas Watzenrode, życie i działalność
polityczna (1447–1512). Wrocław
górski 1980 = gÓrski, karol: Das Kulmer Domkapitel in den Zeiten
des Deutschen Ordens. Zu Bedeutung der Priester
im Deutschen Orden. in: die geistlichen ritterorden
europas. Hgg. Fleckenstei, josef – Hellmann, manfred,
sigmaringen. 329–337.
górski 1982 = gÓrski, karol: Die Anfäge der ständischen
Vertretung der Ritterschaft im Ordensland Preußen
im 15. Jahrhundert. in: der deutschordensstaat
preussen in der polnischen geschichtsschreibung der
gegenwart. Hgg. Arnold, Udo – biskup, marian,
marburg. 218–236.
górski 1983 = gÓrski, karol: Probleme der Christianisierung in
Preußen, Livland und Litauen. in: die rolle der
ritterorden in der Christianisierung und
kolonisierung des ostseegebietes. (ordines militares.
274
Colloquia torunensia Historica i.) Hg. nowak, zenon

gottschalk 1966 = gottsCHAlk, joseph: Die Bedeutung der
Zisterzienser für die Ostsiedlung, besonders in
Schlesien. in: zeitschrift für ostforschung 15 (1966:1)
67–106.
gouguenheim 2008 = goUgUenHeim, sylvain: La procès pontifical
de 1339 contre l’Ordre Teutonique. in: revue
Historique 131 (2008) vol. CCCX/3. 567–603.
gönnenwein 1939 = gÖnnenWein, otto: Das Stapel- und
Niederlagsrecht. (Quellen und darstellungen zur
hansischen geschichte, nF Xi) Weimar
grabarczyk 2011 = grAbArCzYk, tadeusz: Armia króla
Władysława Jagiełły w drodze pod Grunwald. in:
Annales Universitatis paedagogicae Cracoviensis 99.
grunwaldem w historii i tradycji polski i litwy. Wydał
rajmann, jerzego, kraków. 7–25.
gras 1915 = grAs, norman scott: The Evolution of the English Corn
Market from the Twelfth to the Eighteent Century.
Cambridge
grigart 1932 = grigArt, Fritz: Besiedlung des Mauerseegebiets im
Rahmen der Kolonisation Ostpreußens. königsberg
grodecki – zacharowski – dąbrowski 2011 = grodeCki, roman –
zACHAroWski, stanisław – dĄbroWski, jan:
Dzieje Polski średniowiecznej. kraków
grundmann 1973 = grUndmAnn, Herbert: Wahlkönigtum,
Territorialpolitik und Ostbewegung im 13. und 14.
Jahrhundert. münchen
grzegorz 1987 = grzegorz, maksymilian: Struktura
administracyjna i własnościowa Pomorza
Gdańskiego pod rządami zakonu krzyżackiego w
latach 1309–1454. (roczniki towarzystwa naukowo w
toruniu 82/2) Warszawa–poznań–toruń
grzegorz 1990 = grzegorz, maksymilian: Osady Pomorza
Gdańskiego w latach 1309–1454. Warszawa–Łódź
grzegorz 1993 = grzegorz, maksymilian: Pommerellen als Gebiet
von Siedlungstätigkeit und Landwirtschaft während
der Herrschaft des Deutschen Ordens. in: beiträge
zur geschichte des deutschen ordens bd. 2. (Quellen
und studien zur geschichte des deutschen ordens bd.
49) Hg. Arnold, Udo, marburg. 87–100.
275
grzegorz 1997 = grzegorz, maksymilian: Pomorze Gdańskiego pod

rządami zakonu krzyżackiego w latach 1308–1466.
bydgoszcz
gudavičius 1990 = gUdAviČiUs, edvardas: Polityczny problem
królestwa Litewskiego w połowie XIII w. in:
ekspansja niemieckich zakonów rycerskich w strefie
bałtyku od Xiii do połowy Xvi wieku. Wydał biskup,
marian, toruń. 61–84.
gudavičius 1998 = gUdAviČiUs, edvardas: Mindaugas. vilnius
guddat 1975 = gUddAt, Wilhelm: Die Entstehung und Entwicklung
der privaten Grundherrschaften in den Ämtern
Brandenburg und Balga (Ostpreußen).
(Wissenschaftliche beiträge zur geschichte und
landeskunde ost-mitteleuropas) marburg
gumowski 1960 = gUmoWski, marian: Handbuch der polnischen
Numismatik. graz
gundermann 1965 = gUndermAnn, iselin: Herzogin Dorothea von
Preußen 1504–1547. köln–berlin
Hagen 2010 = HAgen, dietrich: Az 1717-es siralmas tengerár.
nádudvar
Halecki 1968 = HAleCki, oscar: From Florence to Brest (1439–1596).
new York
Haxthausen 1839 = HAXtHAUsen, August: Die ländliche Verfassung
in den einzelnen Provinzen der preußischen
Monarchie. königsberg
Heckmann 2008 = HeCkmAnn, marie-luise: Zwischen Weichseldelta,
Großer Wildnis und Rigaischen Meerbusen.
Ökologische Voraussetzungen für die Landnahme im
spätmittelalterlichen Baltikum. in: von nowgorod bis
london. studien zur Handel, Wirtschaft und
gesellschaft im mittelalterlichen europa. Festschrift
für stuart jenks zum 60. geburtstag. (nova
mediaevalia. Quellen und studien zum europäischen
mittelalter 4.) göttingen. 255–295.
Heidinga 1987 = HeidingA, Hendrik A.: Medieval Settlement and
Economy North of the Lower Rhine. Archaeology
and History of Kootwijk and the Veluwe (the
Netherlands). Assen
Hejnosz 1968 = Hejnosz, Wojciech: Der Friedensvertrag von Thorn
(Toruń) 1466 und seine Staatsrechtliche Bedeutung.
in: Acta poloniae Historica 17 (1968) 105–122.
Helbing 1964 = Helbing, Herbert: Ordensstaat, Herzogtum Preußen
und preußische Monarchie. in: preußen. epochen
276
und probleme seiner geschichte. Hg. dietrich, richard.

berlin. 1–30.
Hellmann 1954 = HellmAnn, manfred: Das Lettenland im
Mittelalter. münster–köln
Hellmann 1954b = HellmAnn, manfred: Der Deutsche Orden und
die Königskrönung des Mindaugas. in: zeitschrift für
ostforschung 3 (1954:3) 387–396.
Hellmann 1960 = HellmAnn, manfred: Beiträge zur Geschichte des
Dreizehnjährigen Krieges im Ordenslande Preussen.
in: jahrbuch für die geschichte mittel- und
ostdeutschlands viii. tübingen. 1–49.
Hellmann 1976 = HellmAnn, manfred: Grundzüge der Geschichte
Litauens. darmstadt
Hellmann 1986 = HellmAnn, manfred: Die polnische-litauische
Union von 1385/86. in: jahrbücher für geschichte
osteuropa, nF 34 (1986) 19–34.
Hellmann 1989 = HellmAnn, manfred: Die Päpste und Litauen. in:
la cristianizzazione della lituania. ed. rabikauskas,
paulius. Cittã del vaticano (pontifico Comitato di
scienze storiche. Atti e documenti 2) 27–61.
Henkel 1886 = Henkel, gustav: Das Kulmerland um das Jahr 1400.
in: zeitschrift des Westpreußischen geschichtsvereins
16 (1886) 1–36.
Herlihy 2000 = HerliHY, david: Der Schwarze Tod und die
Verwandlung Europas. berlin
Hermann 1990 = HermAnn, Arthur: Die Besiedlung Preußisch-
Litauens im 15.–16. Jahrhundert in der deutschen
und litauischen Historiographie. in: zeitschrift für
ostforschung 39 (1990:3) 321–341.
Hermanowski 1996 = HermAnoWski, georg: Ostpreußen. Augsburg
Heym 1933 = HeYm, Waldemar: Mittelalterliche Burgen aus Lehm
und Holz an der Weichsel. in: Altpreußische
Forschungen 10 (1933:2) 216–230. Historia Pomorza.
ed. labuda, gerard. poznań 1972.
Hocij 1954 = HoCij, mychajlo: Die Krone des Mindaugas. in:
Hoensch 1997 = HoensCH, jörg k.: König/Kaiser Sigismund, der
Deutsche Orden undPolen-Litauen. in: zeitschrift für
ostmitteleuropa-Forschung 46 (1997:1) 1–44.
Hoensch 1998 = HoensCH, jörg k.: Geschichte Polens. stuttgart
Hoensch 1998b = HoensCH, jörg k.: Matthias Corvinus. Diplomat,
Feldherr und Mäzen graz–köln–Wien
277
Hoensch 2000 = HoensCH, jörg k.: Die Luxemburger. Eine

spätmittelalterliche Dynastie gesamteuropäischer
Bedeutung 1308–1437. stuttgart
Hofmann 2000 = HoFmAnn, siegfried: Geschichte Ingolstadts.
ingolstadt
Hoffmann 1877 = HoFFmAnn, Hermann: Der ländliche Grundbesitz
im Ermland von der Eroberung Preussens durch
den Deutschen Ritterorden bis zum Jahre 1375.
königsberg
Hoffmann 1994 = HoFFmAnn tamás: A szántóföldi művelés
Európában. in: A Hermann ottó múzeum évkönyve
XXXii. szerk. veres lászló – viga gyula, miskolc. 207–
238.
Hoffmann 1998 = HoFFmAnn tamás: Európai parasztok.
Életmódjuk története I. A munka. budapest
Hoffmann 2001 = HoFFmAnn tamás: Európai parasztok.
Életmódjuk története II. Az étel és az ital. budapest
Holborn 1981 = Holborn, Hajo: Deutsche Geschichte in der Neuzeit.
Bd. I. Das Zeitalter der Reformation und des
Absolutismus (bis 1790). Frankfurt am main
Holmes 2003 = Holmes, george: Hierarchia és lázadás (1320–1450).
szeged
Hóman 1921 = HÓmAn bálint: A magyar királyság pénzügyei és
gazdaságpolitikája Károly Róbert korában.
budapest
Housley 1992 = HoUsleY, norman: The Later Crusades 1274–1580.
From Lyons to Alcazar. oxford
Hubatsch 1958 = HUbAtsCH, Walther: Die Staatsbildung des
Deutschen Ordens. in: preußenland und der
deutscher orden. Festschrift für kurt Forstreuter.
Würzburg. 125–152.
Hubatsch 1961 = HUbAtsCH, Walther: Protestantische
Fürstenpolitik in den Ostseeländern in 16.
Jahrhundert. in: Historische zeitschrift 192 (1961:2)
282–294.
Hubatsch 1972 = HUbAtsCH, Walther: Der Johanniterorden in Ost-
und Westpreußen. in: zeitschrift für ostforschung 21
(1972:1) 1–19.
Hunyadi – pósán 2011 = HUnYAdi zsolt – pÓsán lászló: Krisztus
katonái. A középkori lovagrendek. debrecen
Hutterer 1986 = HUtterer miklós: A germán nyelvek. budapest
ivinskis 1933 = ivinskis, zenonas: Geschichte des Bauernstandes in
Litauen. Von den ältesten Zeit bis zum Anfang des
16. Jahrhunderts. berlin
278
ivinskis 1939 = ivinskis, zenonas: A Contribution of the History of

the Conversion of Lithuania. in: baltic and
scandinavian Countries, vol. v (1939:1) 12–21.
ivinskis 1954 = ivinskis, zenonas: Mindaugas und seine Krone. in:
zeitschrift für ostforschung 3 (1954) 360–386.
jackson 2005 = jACkson, peter: The Mongols and the West, 1221–
1410. Harlow
jagodziński 2000 = jAgodziŃski, marek F.: Truso – Siedlung und
Hafen im slawischen-estnischen Grenzgebiet. in:
europas mitte um 1000. beiträge zur geschichte,
kunst und Archäologie. Hg. Wieczorek, Alfried.
stuttgart. 170–174.
jakštas 1958/1959 = jAkŠtAs, juozas: Das Baltikum in der
Kreuzzugsbewegung des 14. Jahrhunderts. Die
Nachrichten Philipps de Mézières über die
baltischen Gebiete. in: Commentationes balticae vi–
vii (1958/1959) 139–183.
jasiński 1993 = jAsiŃski, tomasz: Die Rolle des Deutschen Ordens
bei der Stadtgründung in Preußen im 13.
Jahrhundert. in: stadt und orden. das verhältnis des
deutschen ordens zu den städten in livland, preußen
und im deutschen reich. Hg. Arnold, Udo (Quellen und
studien zur geschichte des deutschen ordens 44)
marburg. 91–111.
jähnig 1978 = jÄHnig, berhard: Der Deutsche Orden und Karl IV. in:
blätter für deutsche landesgeschichte 14 (1978) 103–
149.
jähnig 1987 = jÄHnig, berhard: Die Osteroder Komture des
Deutschen Ordens und ihre Laufbahnen. in:
jähnig 1989 = jÄHnig, berhard: Zur Wirtschaftsführung des
Deutschen Ordens in Preußen vornehmlich vom 13.
bis zum frühe 15. Jahrhundert. in: zur
Wirtschaftsentwicklung des deutschen ordens im
mittelalter. Hg. Arnold, Udo (Quellen und studien zur
geschichte des deutschen ordens 38) marburg. 113–
147.
jähnig 1992 = jÄHnig, berhard: Erwerbspolitik und
Wirtschaftsweise des Deutschen Ordens am Beispiel
der Häuser Beuggen (Elsaß-Burgund) und Elbing
(Preußen). in: erwerbspolitik und Wirtschaftsweise
mittelalterlicher orden und klöster. Hg. elm, kaspar
(berliner Historische studien 17) berlin. 125–173.
279
jähnig 1998 = jÄHnig, berhard: Martin Truchseß von

Wetzenhausen. in: die Hochmeister des deutschen
ordens 1190–1994. Hg. Arnold, Udo (Quellen und
studien zur geschichte des deutschen ordens 40)
marburg. 147–150.
jähnig 2008 = jÄHnig, berhard: Flucht vor der Reformation. Zum
Schicksal der 1525 nicht beim Deutschen Orden in
Preußen verbliebenen Ordensbrüder. in:
glaubensflüchtlinge: Ursache, Formen und
Auswirkungen konfessioneller migration im
frühneuzeitlichen ostmitteleuropa. Hg. bahlcke,
joachim, berlin. 61–70.
jenks 1984 = jenks, stuart: The Black Death and Würzburg.
michigan
jordan 1996 = jordAn, William Chester: The Great Famine.
Northern Europe in the Early Fourteenth Century.
princeton
kaczmarczyk 1957 = kACzmArCzYk, zdzisław: Monarchia szanowa
od poł. XIV do XV w. in: Historia polski. Wydal
Łowmiański, Henryk, Warszawa. 489–593.
kaim-bartels 1989 = kAim-bArtels, Astrid: Die Städte Kulm und
Elbing und ihre Dörfer im Mittelalter. in: beiträge
zur geschichte Westpreußens 11 (1989) 5–68.
kalesse 2002 = kAlesse, Claudia: Bürger in Augsburg. Studien
über Bürgerrecht. Neubürger und Bürgern anhand
des Augsburger Bürgerbuchs I. (1288–1497).
(Abhandlungen zur geschichte der stadt Augsburg 37)
Augsburg
karge 1893 = kArge, paul: Kaiser Friedrich’s und Maximilian’s
ungarische Politik und ihre Beziehungen zu
Moskau, 1498–1506. in: deutsche zeitschrift für
geschichtswissenschaft 9 (1893) 259–287.
karge 1925 = kArge, paul: Die Litauerfrage in Altpreußen in
geschichtlicher Beleuchtung. königsberg
kasiske 1934 = kAsiske, karl: Die Siedlungstätigkeit des Deutschen
Ordens im östlichen Preußen bis zum Jahre 1410.
königsberg
kasiske 1938 = kAsiske, karl: Das deutsche Siedelwerk in
Pommerellen im Mittelalter. königsberg
kasiske 1942 = kAsiske, karl: Beiträge zur Bevölkerungsgeschichte
Pommerellens im Mittelalter. königsberg
kehn 1968 = keHn, Wolfgang: Der Handel im Oderraum im 13. und
14. Jahrhunderts. Wien
280
kerstan 1919/1920 = kerstAn, eugen gustav: Beiträge zur

Geschichte der Elbinger Haffhöhe in der Ordens-
und Polenzeit. in: elbinger jahrbuch (1919/1920) 1–
42.
keyser 1925 = keYser, erich: Die kirchenrechtliche Stellung der
Deutschordensgeneinden. in: Altpreußische
Forschungen 2 (1925:1–2) 15–38.
keyser 1957 = keYser, erich: Die Herkunft der stätischen
Bevölkerung des Preußenlandes im Mittelalter. in:
kisch 1978 = kisCH, guido: Die Kulmer Handfeste. (Forschungen und
Quellen zur rechts- und sozialgeschichte des
deutschordenslandes ii.) sigmaringen
kiss – laszlovszky 2013 = kiss Andrea – lAszlovszkY józsef:
Árvízhullámok a Dunán? A Duna árvízei és a
visegrádi ferences kolostor a késő középkorban és a
kora újkorban. in: korall 14 (2013:53) 36–65.
kleinau 1933 = kleinAU, Hermann: Untersuschungen über die
Kulmer Handfeste, besonders ihre Stellung im Recht
der deutschen Kolonisation. in: Altpreußische
Forschungen 10 (1933:2) 231–261.
klinge 1994 = klinge, matti: Die Ostseewelt. Helsinki
koeppen 2006 = koeppen, Hans: Peter von Wormditt und die
Edition der Berichte der Generalprokuratoren des
Deutschen Ordens an der Kurie. in: die berichte der
generalprokuratoren des deutschen ordens an der
kurie. personen und ortsindex sowie ergänzungen
zum 4. band (1429–1434). Hgg. jähnig, bernhart –
beuttel, jean-erik, köln. 28–52.
kolberg 1905 = kolberg, joseph: Ermland im Kriege des Jahres
1520. in: zeitschrift für die geschichte und
Altertumskunde ermlands 15 (1905) 209–390.
končius 1964 = konČiUs, joseph: Vytautas the Great, Grand Duke
of Lithuania. miami
kosáry 1978 = kosárY domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt.
budapest
kosman 1977 = kosmAn, marceli: Programme of the Reformation
int he Grand Duchy of Lithuania and How It Was
Carried Through (ca. 1550 – ca. 1650). in: Acta
poloniae Historica XXXv (1977) 21–30.
kossmann 1967 = kossmAnn, eugen oskar: Geschichte der
polnischen Bauern und ihrer Freiheit. in:
Historische zeitschrift 205 (1967:1) 15–45.
281
kowalczyk 1992 = koWAlCzYk, elżbieta: Topografia granicy

mazowiecko-krzyżackiej w świetle ugody granicznej
z listopada 1343 roku. in: kwartalnik Historyczny
XCiX (1992:1) 33–58.
kowalczyk 1999 = koWAlCzYk, elżbieta: Szlaki drogowe w puszczy
na pograniczu mazowiecko-pruskim w
średniowieczu. in: kwartalnik Historyczny Cvi
(1999:1) 3– 17.
körmendy 1974 = kÖrmendY Adrienne: A soltész („more
scultetorum”) telepítette falvak a Szepességben
(XIII–XIV. század). in: Agrártörténeti szemle 16
(1974:3–4) 305–348.
körmendy 1986 = kÖrmendY Adrienne: A falusi plébániák hatása a
faluközösség kialakulására. in: művelődéstörténeti
tanulmányok a magyar középkorról. szerk. Fügedi
erik, budapest. 117–158.
körmendy 1995 = kÖrmendY Adrienne: Melioratio terrae.
Vergleichende Untersuschungen über die
Siedlungsbewegung im östlichen Mitteleuropa im
13.–14. Jahrhundert. poznań
kötzschke 1894 = kÖtzsCHke, paul richard: Das Unternehmentum
in der ostdeutschen Kolonisation des Mittelalters.
bautzen
krieger 1994 = krieger, karl-Friedrich: Die Habsburger im
Mittelalter. Von Rudolf I. bis Friedrich III. stuttgart–
berlin–köln
krollmann 1910 = krollmAnn, Christian: Die Schlacht bei
Tannenberg. Ihre Ursachen und ihre Folgen.
königsberg
krollmann 1912 = krollmAnn, Christian: Die Herkunft der
deutschen Ansiedler in Preußen. in: zeitschrift für
die geschichte und Altertumskunde ermlands 54
(1912) 1–103.
krollmann 1932 = krollmAnn, Christian: Politische Geschichte des
Deutschen Ordens in Preußen. königsberg
krom 1994 = krom, michail m.: Die Konstituierung der Szlachta als
Stand und das Problem staatlicher Einheit im
großfürstentum Litauen (15/16. Jahrhundert). in:
jahrbücher für geschichte osteuropas 42 (1994) 481–
492.
krumbholtz 1892 = krUmbHoltz, Helmut: Die Finanzen des
Deutschen Ordens unter dem Einfluß der polnischen
Politik des Hochmeisters Michael Küchmeister (1414–
282
1422). in: deutsche zeitschrift für

geschichtswissenschaft 8 (1892) 226–272.
kubiek 1986 = kUbiek, stanisław: Monety i stosunki monetarne w
Prusach Krolewskich w 2. polowie 15. wieku.
(biblioteka Archeologiczna 29) Wrocław
kubinyi 2009/ii. = kUbinYi András: Parasztok városba költözése a
középkor végén. in: Uő: tanulmányok budapest
középkori történetéről i–ii. budapest, ii. köt. 571–598.
kuczyński 1985 = kUCzYŃski, stefan maria: Bitwa pod
Grunwaldem. katowice
kuhles – küttler 1967 = kUHles, joachim – küttler, Wolfgang:
Bürgertum und Reformation in ostbaltischen
Ländern. in: 450 jahre reformation. Hgg. stern, leo –
steinmetz, max, berlin. 186–200.
kuhn 1973 = kUHn, Walter: Vergleichende Untersuchungen zur
mittelalterlichen Ostsiedlung. köln–Wien
kulcsár 1981 = kUlCsár péter: A Jagelló-kor. (magyar história)
budapest
kulikov 1994 = kUlikov, vlagyimir: The Old Prussians (5th – 13th
Centuries A.D.). moskau
kuls 1987 = kUls, Wolfgang = Grundzüge der Landesnatur Ost- und
Westpreußens. in: ostdeutsche geschichts- und
kulturlandschaften. teil ii: ost- und Westpreußen. Hg.
rothe, Hans (studien zum deutschtum im osten 19/ii)
köln–Wien. 17–40.
küster 1998 = küster, Hansjörg: Geschichte des Waldes. Von Urzeit
bis zur Gegenwart. münchen
küttler 1971 = küttler, Wolfgang: Charakter und
Entwicklungstendenzen des Deutschordensstaates
in Preußen. in: zeitschrift für geschichtswissenschaft
19 (1971) 1504–1529.
la baume 1940 = lA bAUme, W: Ein spätpreussische Reitergrab mit
Helm und verziesten Lanzen aus Ekritten, Kreis
Samland. in: Altpreussen iv (1940:4) 84–87.
labuda 1947 = lAbUdA, gerard: Wielkie Pomorze w dziejach Polski.
in: przegląd zachodni iii. (1947:5) 381–395.
labuda 1980 = lAbUdA, gerard: Die Urkunden über die Anfänge
des Deutschen Ordens im Kulmerland und in
Preußen in den Jahren 1226–1243. in: die geistlichen
ritterorden europas. Hgg. Fleckenstein, josef –
Hellmann, manfred, sigmaringen. 299–316.
labuda 1982 = lAbUdA, gerard: Zu den Quellen der „Preußischen
Chronik” Peter von Dusburg. in: der
283
deutschordensstaat preussen in der polnischen

geschichtsschreibung der gegenwart. (Quellen und
studien zur geschichte des deutschen ordens 30) Hgg.
Arnold, Udo – biskup, marian, marburg. 133–164.
lalik 1965 = lAlik, tadeusz: Regale targowe książąt
wschodniopomorskich w XII–XIII w. in: przegląd
Historyczny lvi (1965) 171–201.
lamb 1982 = lAmb, Hubert Horace: Climate History and the Modern
World. london–new York
lassú 1828 = lAssÚ istván: A Prussziai Királyság státisztikai,
geographiai és históriai leírása. pest
latzke 1959 = lAtzke, Walther: Die schlesische Erbscholtisei.
Würzburg
laur 1954 = lAUr, Wolfgang: Aisten/Esten, eine germanische
Volksbezeichnung im baltischen Raum. in: zeitschrift
für ostforschung 3 (1954:2) 223–233.
Łega 1949 = ŁegA, Władisław: Obraz gospodarczy Pomorza
Gdańskiego w XII i XIII wieku. posen
le goff 1972 = le goFF, jacques: Koldulórendek és urbanizáció a
középkori Franciaországban. in: századok 106
(1972:1) 226.
le goff 1965 = le goFF, jacques: Das Hochmittelalter. (Fischer
Weltgeschichte 11) Frankfurt am main
lenz 1929 = lenz, Wilhelm: Die Auswärtige Politik des
livländischen Ordensmeisters Walter von
Plettenberg bis 1510. riga
leśnodorski 1947 = leŚnodorski, boguslaw: Dominium
Warmińskie 1243–1569. poznań
leuschner 1983 = leUsCHner, joachim: Deutschland im späten
Mittelalter. (deutsche geschichte 3) göttingen
lewrenz 1976 = leWrenz, thomas: Die Größenentwicklung der
Kleinstädte in Ost- und Westpreußen bis zum Ende
des 18. Jahrhunderts. (Wissenschaftliche beiträge zur
geschichte und landeskunde ostmitteleuropas 101)
Hamburg
link 2004 = link, Christina: Getreidehandel in Preußen am Anfang
des 15. Jahrhunderts. erlangen–nürnberg
ljubavszkij 1900 = ljUbAvszkij, mihail k.: Litovszko-russzkij szejm.
moszkva
loewe 1973 = loeWe, karl von: Commerce and Agriculture in
Lithuania 1400–1600. in: the economic History
review, new series 26 (1973:1) 23–77.
Łowmiański 1935 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Prus pogańskie. toruń
284
Łowmiański 1947 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Polityka ludnościowa

zakonu niemieckiego w Prusach i na Pomorzu.
gdańsk
Łowmiański 1950 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Stosunki polsko-pruskie.
in: przegląd Historyczny Xli. (1950:7–8) 152–179.
Łowmiański 1957 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Zagadnienie roli
Normanów w genezie państw słowiańskich.
Warszawa
Łowmiański 1982 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Anfänge und politische
Rolle der Ritterorden an der Ostsee im 13. und 14.
Jahrhundert. in: der deutschordensstaat preussen in
der polnischen geschichtsschreibung der gegenwart.
ordens 30) Hgg. Arnold, Udo – biskup, marian,
marburg. 36–85.
Łowmiański 1983 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Studia nad dziejami
Wielkiego Księstwa Litewskiego. poznań
Łowmiański 1986 = ŁoWmiAŃski, Henryk: Studia nad dziejami
słowianszcyzny, polski i rusi w wiekach srednich.
poznań
ludwig 1988 = lUdWig, günter: A borostyánkő története. budapest
lucas 1930 = lUCAs, Heney s.: The Great European famine of 1315,
1316 and 1317. in: speculum 5 (1930) 343–377.
lukšaitė 1996 = lUkŠAitĖ, ingė: Die erste Phase der Reformation in
Litauen. in: Annaberger Annalen 4 (1996) 6–22.
lückerath 1969 = lüCkerAtH, Carl August: Paul von Rusdorf.
Hochmeister des Deutschen Ordens 1422–1441. bad
godesberg
macCulloch 2011 = mACCUlloCH, diarmaid: A reformáció
története. budapest
mačiukas 2011 = mAČiUkAs, Žydrūnas: Książę Witoldi Wielki w
kampanii letniej 1410 r. w ocenie Jana Długosza. in:
Annales Universitatis paedagogicae Cracoviensis.
grunwaldem w historii i tradycji polski i litwy. pod
redakcją rajmana, jerzego, kraków. 113–125.
mager 1960/i. = mAger, Friedrich: Der Wald in Altpreußen als
Wirtschaftsraum. (ostmitteleuropa in vergangenheit
und gegenwart 7/1–2.) bd. i. köln–graz
małłek 1983 = mAŁŁek, janusz: Das Kulmer Recht im Ordensland
Preußen (1466–1525) und im Herzogtum Preußen
(1525–1620). in: zeitschrift für ostforschung 32
(1983:3) 321–340.
285
manteuffel 1953 = mAnteUFFel, tadeusz: Próba stworzenia

cysterskiego panstwa biskupiego w Prusach. in:
zapiski Historyczne 18 (1953) 157–174.
Mapa Rzeczypospolitej Polskiej. Wojskowy Instytut Geograficzny.
Warszawa 1934.
marosi – sárfalvi 1968 = mArosi sándor – sárFAlvi béla (szerk.):
Európa I. budapest maschke 1933 = mAsCHke, erich:
Der Peterspfennig in Polen und dem deutschen
Osten. leipzig
matuz 1990 = mAtUz józsef: Az Oszmán Birodalom története.
budapest
matuzovoj 1986 = mAtUzovoj, vera ivanovna: „Hronika zemli
Prusszkoj” Petra iz Duszburga. in: voproszij isztorii 7
(1986) 63–75.
mayhew 1973 = mAYHeW, Alan: Rural Settlement and Farming in
Germany. london
mažeika 1989 = mAŽeikA, rasa: The Relations of Grand Prince
Algirdas with the Eastern and Western Christians.
in: la christianizzatione della lituania. ed.
rabikauskas, paulius, roma. 77–85.
mažeika 2001 = mAŽeikA, rasa: When Crusader and Pagan Agree:
Conversion as a Point of Honoura int he Baptism of
King Mindaugas of Lithuania (c. 1240–1263). in:
Crusade and Conversion on the baltic Frontier, 1150–
1500. ed. murray, Alan v., Aldershot. 197–214.
meier 1967 = meier, peter: Die Ursachen der Säkularisation
Preußens und ihre Beziehungen zur Lutherischen
Reformation. in: 450 jahre reformation. Hgg. stern,
leo – steinmetz, max, berlin. 170–185.
meltzer 1940 = meltzer, Franz: Die Ostraumpolitik König Johanns
von Böhmen. Ein Beitrag zur Ostraumfrage im 14.
Jahrhundert. (beiträge zur mittelalterlichen und
neueren geschichte 12) jena
menzel 1977 = menzel, josef joachim: Die schleisischen
Lokationsurkunden des 13. Jahrhundert. Studien
zum Urkundenwesen, zur Siedlungs-, Rechts und
Wirtschaftsgeschichte einer ostdeutschen
Landschaften im Mittelalter. Würzburg
methner 1933 = metHner, Arthur: Das lübische Recht in Memel. in:
Altpreußische Forschungen 10 (1933:2) 262–298.
meuvret 1934 = meUvret, jean: Histoire des Pays Baltiques.
Lituanie – Lettonie –Estonie – Finlande. paris
286
mickūnaitė 2006 = miCkŪnAitĖ, giedrė: Making a Great Ruler:

Grand Duke Vytautas of Lithuania. budapest–new
York
militzer 1991 = militzer, klaus: Die Aufnahme von Ritterbrüder in
den Deutschen Orden. Ausbildungsstand und
Aufnahmevoraussetzungen. in: das kriegswesen der
ritterorden im mittelalter. (ordines militares vi.
montanari 1996 = montAnAri, massimo: Éhség és bőség. A
táplálkozás európai kultúrtörténete. budapest
mortensen – mortensen 1937 = mortensen, Hans – mortensen,
gertrud: Die Besiedlung des nordöstlichen
Ostpreußen bis zum Beginn des 17. Jahrhunderts.
Teil I: Die preußisch-deutsche Siedlung am Westrand
der großen Wildnis um 1400. (deutschland und der
osten. Quellen und Forschung zur geschichte ihrer
beziehungen 7) leipzig
mortensen 1968 = mortensen, Hans: Einwanderung und innerer
Ausbau in den Anfängen der Besiedlung des
Hauptamtes Ragnit. in: Acta prussica. Abhandlungen
zur geschichte ost- und Westpreußens. Festschrift für
Fritz gause zum 75. geburtstag. Würzburg. 67–76.
mueller 1979 = mUeller, reinhold C.: Venezia e la Peste 1348–1797.
venezia
murowski 1953 = mUroWski, klaus eberhard: Zwischen Tannenberg
und Thorn. Die Geschichte des Deutschen Ordens
unter dem Hochmeister Konrad Erlichshausen 1441–
1449. (göttinger bausteine zur
geschichtswissenschaft 10/11) göttingen
mülverstedt 1851 = mülverstedt, Adalbert: Über das Vaterland
der Familie von Pröck. in: neue preußische
provinzial-blätter 9 (1851) 359–360.
nadolski 1990 = nAdolski, Andrzej: Grunwald. Problemy wybrane.
(rozprawy i materialy ośrodka badari naukowych im
Wojciecha kętrzyńskiego 115) olsztyn
nehring 1989 = neHring, karl: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich
III. und das Reich. Zum hunyadisch-habsburgischen
Gegensatz im Donauraum. (südosteuropäische
Arbeiten 72) münchen
neitmann 1985 = neitmAnn, klaus: Politik und Kriegsführung des
Hochmeisters Paul von Rusdorf 1422/23. in:
287
nikžentaitis 1989 = nikŽentAitis, Alvydas: Gediminas. vilnius

nikžentaitis 1997 = nikŽentAitis, Alvydas: Die litauische
Gesellschaft der vorchristlichen Zeit (13.–14.
Jahrhundert) zwischen Rom und Byzanz. in: rom
und byzanz im norden. mission und glaubenswechsel
im ostseeraum während des 8.–14. jahrhunderts. bd:
2., Hg. müller-Wille, michael, mainz–stuttgart. 115–130.
nikžentaitis 2004 = nikŽentAitis, Alvydas: Litauen unter den
Großfürsten Gedimin (1316–1341) und Olgerd (1345–
1377). in: die „blüte” der staaten des östlichen europa
im 14. jahrhundert. (deutsches Historisches institut
Warschau. Quellen und studien 14) Hg. löwener, marc,
Wiesbaden. 65–76.
nitz 1989 = nitz, Hans-jürgen: Mittelalterliche Moorsiedlungen.
Agrarische Umweltgestaltung unter schwierigen
naturräumlichen Voraussetzungen. in: Umwelt in
der geschichte. beiträge zur Umweltgeschichte. Hg.
Herrmann, bernd, göttingen. 40–62.
nohl 1924 = noHl, johannes: Der schwarze Tod. Eine Chronik der
Pest 1348 bis 1720. potsdam
north 1976/78 = nort, michael: Geldumlauf und Wirtschaftsregion.
Untersuchungen am Beispiel Königlich Preußens
und des Herzogtums Preußen in der Frühen Neuzeit.
in: Hamburger beiträge zur numismatik 30/32
(1976/78) 71–88.
north 1982 = nortH, michael: Die Amtswirtschaft von Osterode und
Soldau. Vergleichende Untersuchungen zur
Wirtschaft im frühmodernen Staat am Beispiel
Herzogtums Preußen in der zweiten Hälfte des 16.
und in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts.
(osteuropastudien der Hochschulen des landes
Hessen, reihe i. giessener Abhandlungen zur Agrar-
und Wirtschaftsforschung des europähen ostens 118)
berlin
nowak 1964 = noWAk, zenon Hubert: Polityka pólnoczna Zygmunta
Luksemburskiego do roku 1411. toruń
nowak 1982 = noWAk, zenon Hubert: Bemühungen um die
Gründung einer Universität in Kulm im 14. und 15.
Jahrhundert. in: der deutschordensstaat preußen in
ordens 30) Hgg. Arnold, Udo – biskup, marian,
marburg. 189–217.
288
nowak 1993 = noWAk, zenon Hubert: Neustadtgründungen des

Deutschen Ordens in Preußen. Entstehung,
Verhältnisse zu den Altstädten, Ende der
Eigenständigkeit. in: stadt und orden. das
verhältnis des deutschen ordens zu den städten in
livland, preußen und im deutschen reich. (Quellen
und studien zur geschichte des deutschen ordens 44)
Hg. Arnold, Udo, marburg. 129–142.
nowak 1998 = noWAk, zenon Hubert: Die Ratsendeboten der
Hansestädte Kulm und Thorn. in: der stralsunder
Frieden von 1370. prosopographische studien.
(Quellen und darstellungen zur hansischen geschichte
nF 46) Hgg. jörn, niels – Werlich, ralf-gummer –
Wernicke, Horst, köln–Weimar–Wien. 73–88.
nöbel 1969 = nÖbel, Wilhelm: Michael Küchmeister. Hochmeister
des Deutschen Ordens 1414–1422. (Quellen und
studien zur geschichte des deutschen ordens 5) bad
godesberg
ochmański 1980 = oCHmAŃski, jerzy: Gesellschaft und Wirtschaft
Litauens vom Ausgang des 14. Jahrhunderts bis
1655. in: studia Historiae oeconomiae 15 (1980) 131–
159.
ochmański 1985 = oCHmAŃski, jerzy: Nieznany autor „Opisu
krajów” z drugiej polowy XIII wieku i jego
wiadomości o Bałtach. in: lituano-slavica
posnaniensia i. (1985) 107–114.
ohler 1995 = oHler, norbert: Reisen zu Wasser und zu Lande. in:
lebedinges mittelalter. Hg. Hellmann, brigitte,
münchen. 205–216.
okulicz 1973 = okUliCz, jerzy: Pradzieje ziem pruskich od późnego
paleolitu do VII w. n. e. Wrocław–Warszawa–kraków–
gdańsk–Łódz
palack 1984 = pAlACk , František: A huszitizmus története.
budapest
papacostea 1980 = pApACosteA, Şerban: Kaffa és Moldva az oszmán
hódítások irányában. in: világtörténet, Új folyam
(1980:1) 28–38.
paravicini 1995 = pArAviCini, Werner: Die Preussenreisen des
europäischen Adels. Teil 2. (beihefte der Francia
17/2) sigmaringen
paradowski 1936 = pArAdoWski, józef: Osadnictwo w zíemi
chełmińkiej w wiekach średnich. lwów
pasuto 1959 = pAsUto, vlagyimir t.: Obrazoványie litovszkava
gaszudársztva. moszkva
289
patze 1964 = pAtze, Hans: Die deutsche bäuerliche Gemeinde im

Ordensstaat Preußen. in: die Anfänge der
landgemeinde und ihre Wesen ii. Hg. konstanzer
Arbeitkreis für mittelalterliche geschichte (verträge
und Forschungen viii). konstanz–stuttgart. 149–200.
patze 1973 = pAtze, Hans: Der Frieden von Christburg vom Jahre
1249. in: Heidenmission und kreuzzugsgedanke in der
deutschen ostpolitik des mittelalters. (Wege der Forschung
vii) Hg. beumann, Helmut, darmstadt. 417–483.
paulinyi 1933 = pAUlinYi oszkár: A középkori magyar réztermelés
gazdasági jelentősége. budapest
perényi 1962 = perénYi józsef: Lengyelország története. budapest
perlbach 1872 = perlbACH, max: Zur Geschichte der ältesten
preußischen Bischöfe. in: Altpreußische monatschrift
9 (1872) 550–565.
perlbach 1902 = perlbACH, max: Zur Geschichte des ältesten
Großgrundbesitzes im Deutschordenslande Preußen.
Dietrich von Dypenow und Dietrich Stange. in:
Altpreußische monatschrift 39 (1902) 78–124.
petrauskas 2004 = petrAUskAs, rimvydas: Der Frieden im
Zeitalter des Krieges. Formen friedlicher
Kommunikation zwischen dem Deutschen Orden
und dem Großfürstentum Litauern zu Beginn des
15. Jahrhunderts. in: Annaberger Annalen 12 (2004)
28–42.
pfitzner 1926 = pFitzner, josef: Siedlungs-, Verfassungs- und
Verwaltungsgeschichte des Breslauer Bistumlandes.
Teil I: Bis zum Beginn der böhmischen Herrschaft.
(prager studien aus dem gebiete der
geschichtswissenschaft 18) reichenberg i. b.
piotrowicz 1951 = piotroWiCz, ludwik: Goci i Gepidowie nad dolna
Wisla i ich wedrówka ku Morzu Czarnemu i Dacji.
in: przeglad zachodni vii (1951:5–6) 60–76.
plehn 1900 =pleHn, Hans: Geschichte des Kreises Strasburg in
Westpreußen. (materialien und Forschungen zur
Wirtschafts- und verwaltungsgeschichte von ost- und
Westpreussen ii.) leipzig
plehn 1904 = pleHn, Hans: Zur Geschichte der Agrarverfassung von
Ost- und Westpreußen. in: Forschungen zur
brandenburgischen und preußischen geschichte 17
(1904) 43–126.
plinski 1903 = plinski, johannes: Die Probleme historischer Kritik
in der Geschichte des ersten Preussenbischofs.
breslau
290
plöchl 1935 = plÖCHl, Willibald: Das Eherecht des Magisters

Gratianus. leipzig–Wien
plümicke 1912 = plümiCke, richard: Zur ländliche Verfassung des
Samlandes unter der Herrschaft des Deutschen
Ordens. leipzig
pollakówna 1953 = pollAkÓWnA, marzena: Osadnictwo Warmii w
okresie kryżckim. poznań
pollakówna 1958 = pollAkÓWnA, marzena: Zanik ludności
pruskiej. in: pomorze średniowiezne. wydał labuda,
gerard, Warszawa. 160–207.
pollakówna 1968 = pollAkÓWnA, marzena: La Chronique de Pierre
de Dusburg. in: Acta poloniae Historica XiX (1968)
71–79.
poschmann 1962 = posCHmAnn, brigitte: Bistümer und Deutscher
Orden in Preußen 1243–1525. Untersuchungen zur
Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte des
Ordenslandes. münster
pounds 1997 = poUnds, norman j. g.: Európa történeti földrajza.
budapest
powierski 1982 = poWierski, jan: Die Stellung der
pommerellischen Herzöge zur Preußen-Frage im 13.
Jahrhundert. in: der deutschordensstaat preussen in
ordens 30) Hgg. Arnold, Udo-biskup, marian, marburg.
103–132.
prochaska 1910 = proCHAskA, Anton: Długosz a Cronica conflictus
o grunwaldzkiej bitwie. in: kwartalnik Historyczny
(1910) 407–421.
pósán 1995 = pÓsán lászló: A „Fekete Halál”. Pestisjárványok a
középkorban. in: debreceni szemle iii (1995:2) 236–
240.
pósán 1996 = pÓsán lászló: A Német Lovagrend története a 13.
században. debrecen
pósán 1997 = pÓsán lászló: Beiträge zur deutschen
Siedlungsbewegung im Mittelalter. in: mecklenburg
und seine ostelbischen nachbarn. Historisch-
geographische und soziale strukturen im regionalen
vergleich. Hgg. buchsteiner, ilona – mühle, rainer –
münch, ernst – pápay gyula – schattkowsky, ralph,
schwerin. 32–40.
pósán 1998 = pÓsán lászló: Zsigmond és a Német Lovagrend. in:
291
pósán 2000a = pÓsán lászló: A Német Lovagrend pénzügypolitikája

a kezdetektől a 14. század közepéig. debrecen
pósán 2000b = pÓsán lászló: A pénzrendszer és az árak változása
Poroszországban a 15. század első felében. in:
emlékkönyv l. nagy zsuzsa 70. születésnapjára. szerk.
Angi jános–barta jános, debrecen. 11–30.
pósán 2001 = pÓsán lászló: Prussian Missions and the Invitation of
the Teutonic Order into Kulmerland. in: the
Crusades and the military orders. expanding the
Frontiers of medieval latin Christianity. eds. Hunyadi
zsolt–laszlovszky józsef, budapest. 429–448.
pósán 2003a = pÓsán lászló: Németország a középkorban. debrecen
pósán 2003b = pÓsán lászló: Kamarások és kamarai körzetek a
középkori Poroszországban. in: történeti
tanulmányok Xi. (Acta Universitatis
debreceniensisseries Historica lv) szerk. takács
péter, debrecen. 23–36.
pósán 2004–2005 = pÓsán lászló: A paraszti birtokok mérete és
szolgáltatási kötelezettségei a középkori
Poroszországban. in: Agrártörténeti szemle 46 (2004–
2005:1–4) 25–50.
pósán 2008a = pÓsán lászló: A porosz területek mezőgazdasága a
német uralom előtt. in: történeti tanulmányok Xvi.
(Acta Universitatis debreceniensis series Historica
lX) szerk. velkey Ferenc, debrecen. 73–82.
pósán 2008b = pÓsán lászló: Robotkötelezettség a középkori
Poroszországban. in: Agrártörténeti szemle 49
(2008:1–4) 13–31.
pósán 2009a = pÓsán lászló: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi
kiváltságlevele. in: századok 143 (2009:2) 427–450.
pósán 2009b = pÓsán lászló: A középkori Európa válsága.
Klímaváltozás, természetikatasztrófák, éhínségek,
járványok, háborúk. in: debreceni disputa vii
(2009:2) 47–51.
pósán 2009c = pÓsán lászló: Matthias Corvinus und der Deutsche
Orden. in: matthias and his legacy. Cultural and
political encounters between east and West. eds.
bárány Attila–györkös Attila, debrecen. 437–444.
pósán 2010a = pÓsán lászló: Városi falvak a középkori
Poroszországban. in: Agrártörténeti szemle 51
(2010:1–4) 1–11.
pósán 2010b = pÓsán lászló: A Német Lovagrend államának
széthullása – a 13 éves háború. in: emlékkönyv l.
292
nagy zsuzsa 80. születésnapjára. szerk. kovács zoltán

– püski levente, debrecen. 271–285.
pósán 2011a = pÓsán lászló: A Német Lovagrend és a lengyel-litván
állam közötti „nagy háború” (1409–1411). in:
pósán 2011b = pÓsán lászló: Értelmiség a középkori
Poroszországban. in: eruditio, virtus et constantia.
tanulmányok a 70 éves bitskey istván tiszteletére ii.
köt. szerk. imre mihály–oláh szabolcs–Fazakas
gergely tamás–száraz orsolya, debrecen. 511–517.
pósán 2012a = pÓsán lászló: Skandinávia a középkorban. debrecen
pósán 2012b = pÓsán lászló: A pogány hiedelemvilág továbbélése a
középkori Poroszországban. in: történeti
tanulmányok XX (Acta Universitatis debreceniensis
series Historica lXii) szerk. bárány Attila, debrecen.
57–66.
pósán 2012c = pÓsán lászló: A litván állam létrejötte és
megszilárdulása. in: történeti tanulmányok Xvii
(Acta Universitatis debreceniensis series Historica
lXi) szerk. velkey Ferenc, debrecen. 63–84.
pósán 2012d = pÓsán lászló: „…quod terra ipsa sub monarchia
imperii est”. Az Imperium Romanum és a Német
Lovagrend állama a középkorban. in: németföldről
németországba. magyar kutatók tanulmányai a német
történelemről. szerk. Frank tibor, budapest. 17–38.
pósán 2014 = pÓsán lászló: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és
árvízvédelem a középkori Poroszországban. in:
századok 148 (2014:2) 335–349.
raba 1978 = rAbA, joel: Russisch-livländische Beziehungen am
Anfang des 16. Jahrhunderts. Partnerschaft oder
Konfrontation? in: zeitschrift für ostforschung 27
(1978) 577–587.
radzimiński 2003 = rAdzimiŃski, Adrzej: Die Kirche im
Deutschordensland Preußen in den Jahren 1243–
1525: Innere Struktur und Beziehungen zu den
Landesherrn. in: das reich und polen. (vorträge und
Forschungen liX) Hg. patschovsky, Alexander-
Wünsch, thomas, ostfildern. 215–241.
radzimiński 2008 = rAdzimiŃski, Andrzej: Pfarreien und
Pfarrgeistlichkeit im Deutschordensstaat Preußen.
in: pfarreien im mittelalter: deutschland, polen,
tschechien und Ungarn im vergleich. Hg. kruppa,
nathalie, göttingen. 235–260.
293
rajman 2011 = rAjmAn, jerzego: Czy duchowni kronikarze potrafili

opisać „wielkie starcie”? Uwagi o bitwie, liczebności
i stratach obu armii w świetle źródeł i nowszej
historiografii polskiej. in: Annales Universitatis
pedagogicae Cracoviensis. studia Historica Xi
wydanie specjalne. bitwa pod grunwaldem w historii i
tradycji polski i litwy. pod redakcją rajman, jerzego.
kraków. 26–74.
raun 1989 = rAUn, toivo U.: Viron Historia. Helsinki
rautenberg 1954 = rAUtenberg, Wilhelm: Böhmische Söldner im
Ordensland Preußen. Hamburg
rautenberg 1973 = rAUtenberg, Wilhelm: Einwirkungen Böhmens
auf die Geschichte Preußen in späten Mittelalter. in:
rácz 2008 = ráCz lajos: Magyarország környezettörténete az
újkorig. budapest
reh 1896 = reH, paul: Das Verhältnis des Deutschen Ordens zu den
preußischen Bischöfen im 13. Jahrhunderts. in:
zeitschrift des Westpreußischen geschichtsvereins 35
(1896) 35–147.
rhode 1868 = rHode, Christian eduard: Der Elbinger Kreis. danzig
rhode 1955 = rHode, gotthald: Die Ostgrenze Polens. Politische
Entwicklung, kulturelle Bedeutung und geistige
Auswirkung. Bd. I: im Mittelalter bis zum Jahre
1401. köln–graz
riel 1937 = riel, klaus: Die Siedlungstätigkeit des Deutschen
Ordens in Preußen in der Zeit von 1410–1466. in:
Altpreußische Forschungen 14 (1937) 224–267.
ristau 1988 = ristAU, bernd (bearb.): Erläuterungen zum
Historisch-geographischen Atlas des Preußenlandes.
Lieferung 12. stuttgart
rösener 1987 = rÖsener, Werner: Bauern im Mittelalter. münchen
rösener 2007 = rÖsener, Werner: Der Wald als Wirtschaftsfaktor
und Konfliktfeld in der Gesselschaft des Hoch- und
Spätmittelalters. in: zeitschrift für Agrargeschichte
und Agrarsoziologie 55 (2007:1) 14–31.
rogge 1875 = rogge, Adolf: Die Proyken. in: Altpreußische
monatschrift 12 (1875) 299–309.
roissand 1996 = roissAnd, jacques: Der Städter. in: der mensch des
mittelalters. Hg. le goff, jacques, Frankfurt am main.
156–197.
rosenkranz 1966 = rosenkrAnz, edwin: Prawo lubeckie w
Gdańsku w latach 1261/63 – 1346. in: rocznik
gdański XXv (1966) 9–30.
294
rowell 1994 = roWell, stephen C.: Lithuania Ascending. A Pagan

Empire within East-Central Europe, 1295–1345.
Cambridge
rowell 1996 = roWell, stephen C.: Unexpected Contacts:
Lithuanians at Western Courts, c. 1316 – c. 1400. in:
the english Historical rewiew 111 (1996:442) 557–
577.
rubner 1964 = rUbner, Heinrich: Die Landwirtschaft der
Münchener Ebene und ihre Notlage im 14.
Jahrhundert. in: vierteljahrschrift für
Wirtschaftsgeschichte 51 (1964) 433–453.
rusiński 1962 = rUsiŃski, Władysław: Wüstungen. Ein
Agrarproblem des feudalen Europas. in: Acta
poloniae Historica v. (1962) 48–78.
rünger 1925 = rünger, Fritz: Herkunft, Rassezugehörigkeit,
Züchtung und Haltung der Ritterpferde des
Deutschen Ordens. Ein Beitrag zur Geschichte der
ostpreußischen Pferdezucht und der deutschen
Pferdezucht im Mittelalter. in: zeitschrift für
tierzüchtung und züchtungsbiologie einschlißlich
tierernährung 2 (1925) 211–308.
sach 1998 = sACH, maike: Hat Karl V. „Die Brieff” wirklich erhalten?
Überlegungen zu den Hintergründen eines
russischen Schreibens im Königsberger
Ordensbriefarchiv. in: zwischen Christianisierung
und europäisirung. beiträge zur geschichte
osteuropas im mittelalter und früher neuzeit.
Festschrift für peter nitsche zum 65. geburtstag. Hgg.
Hübner, eckhard – klag, ekkehard – kusber, jan
(Quellen und studien zur geschichte des östlichen
europas 51) stuttgart. 335–466.
sach 2002 = sACH, maike: Hochmeister und Großfürst. Die
Beziehungen zwischen dem Deutschen Orden in
Preussen und dem Moskauer Staat um die Wende
zur Neuzeit. (Quellen und studien zur geschichte des
östlichen europa) stuttgart
samsonowicz 1989 = sAmsonoWiCz, Henryk: Der Deutsche Orden
als Wirtschaftsmacht des Ostseeraumes. in: zur
Wirtschaftsentwicklung des deutschen ordens im
mittelalter. (Quellen und studien zur geschichte des
deutschen ordens 38) Hg. Arnold, Udo, marburg. 103–112.
samsonowicz 2000 = sAmsonoWiCz, Henryk: Die wirtschaftlichen
und politischen Beziehungen zwischen Flandern,
295
Polen und Preußen. in: Hansekaufleute in brügge. teil

4: beiträge der internationalen tagung in brügge,
April 1996. Hgg. jörn, niels – paravicini, Werner –
Wernicke, Horst (kieler Werkstücke, reihe d: beiträge
zur europäischen geschichte des späten mittelalters
13) Frankfurt am main. 309–318.
sandgruber 1995 = sAndgrUber, roman: Okonomie und Politik.
Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom
Mittelalter bis zur Gegenwart. Wien
sarnowsky 1993a = sArnoWskY, jürgen: Die Wirtschaftsführung
des Deutschen Ordens in Preußen (1382–1454). köln
sarnowsky 1998 = sArnoWskY, jürgen: Die Entwicklung des
Handels der preußischen Hansestädte im 15.
Jahrhundert. in: die preußischen Hansestädte und
ihre stellung im nord- und ostseeraum des mittelalter.
Hgg. nowak, zenon Hubert – tandecki, jan,toruń. 51–78.
sarnowsky 2000 = sArnoWskY, jürgen: Die ständische Kritik am
Deutschen Orden in der ersten Hälfte des 15.
Jahrhunderts. in: das preußenland als
Forschungsaufgabe. Festschrift für Udo Arnold zum
60. geburtstag. Hgg. jänig, bernhart – michels, g.
(einzelschriften der Historischen kommission für ost-
und westpreußische landesforschung 20.) lüneburg,
403–422.
sarnowsky 2007 = sArnoWskY, jürgen: Der Deutsche Orden.
münchen
sattler 1877a = sAttler, Carl: Der Handel des Deutschen Ordens in
Preußen zur Zeit seiner Blüthe. in: Hansische
sattler 1877b = sAttler, Carl: Zwei weitere Rechnungsbücher der
Großschäffer von Marienburg. in: Hansische
schaeder 1937 = sCHAeder, H.: Geschichte der Pläne zur Teilung
des alten polnischen Staates seit 1386. (deutschland
und der osten 5.) leipzig
scheil 1962 = sCHeil, Ursula: Zur Genealogie der einheimischen
Fürsten von Rügen. köln
schenk 2001 = sCHenk, Winfried: Das Forschungsfeld „Wald und
Siedlung” aus der Sicht der historischen
Geographie. in: siedlungsforschung. Archäologie –
geschichte – geographie 19 (2001) 9–34.
schiefferdecker 1871 = sCHieFFerdeCker, paul: Der
Begräbnisplatz bei Stangenwalde. in: schriften der
296
königlichen physikalisch-ökonomischen gesellschaft

zu königsberg 12 (1871) 42–56.
schlesinger 1956 = sCHlesinger, Walter: Über germanisches
Heerkönigtum. in: das königtum. seine geistigen und
rechtlichen grundlagen. (vorträge und Forschungen
iii.) Hg. mayer, theodor, lindau–konstanz 105–141.
schlesinger 1961 = sCHlesinger, Walter: Bäuerliche
Gemeindebildung in den mittelelbischen Länden im
Zeitalter der mittelalterlichen deutschen
Ostbewegung. (mitteldeutsche beiträge zur
verfassungsgeschichte des mittelalters)
schlesinger 1975 = sCHlesinger, Walter (Hg.): Die deutsche
Ostsiedlung des Mittelalters als Problem der
europäischen Geschichte. (vorträge und Forschungen
Xviii.) sigmaringen
schlüter 1921 = sCHlüter, otto: Wald, Sumpf und Siedlungsland in
Altpreussen vor der Ordenszeit. Halle
schmid 1933 = sCHmid, Heinrich Felix: Das deutsche Recht in Polen.
in: deutschland und polen. beiträge zu ihren
geschichtlichen beziehungen. Hg. brackmann, Albert,
münchen–berlin 64–80.
schmidt 1997 = sCHmidt, Christoph: Leibeigenschaft im
Ostseeraum. Versuch einer Typologie. köln–Weimar–
Wien
schröder 1922 = sCHrÖder, richard: Lehrbuch der deutschen
Rechtsgeschichte. berlin–leipzig
schuch Westpreußischen-online = sCHUCH, Hans-jürgen: Geschichte
und Landschaft. in: Westpreußischen-online
http://www.westpreussen-
online.de/html/geschichte.html
schulz 1968 = sCHUlz, knut: Die Ministerialität als Problem der
Stadtgeschichte. Einige allgemeine Betrachtungen
erläutert am Beispiel der Stadt Worms. in:
rheinische vierteljahrsblätter 32 (1968:1) 184–219.
schulze 1896 = sCHUlze, eduard otto: Die Kolonisierung und
Germanisierung der Gebiete zwischen Saale und
Elbe. leipzig
schumacher 1958 = sCHUmACHer, bruno: Geschichte Ost- und
Westpreussens. Würzburg
seeberg-elverfeldt 1934 = seeberg-elverFeldt, roland: Der
Verlauf der Besiedlung des ostpreußischen Amtes
Johannisburg bis 1818. in: Altpreußische
Forschungen 11 (1934) 39–62.
297
seibt 1987 = seibt, Ferdinand: Glanz und Elend des Mittelalters.

berlin
selart 2007a = selArt, Anti: Livland und die Rus’ im 13.
Jahrhundert. (Quellen und studien zur baltischen
geschichte 21) köln–Weimar–Wien
selart 2007b = selArt, Anti: Die Bettelmönche im Ostseeraum zur
Zeit des Erzbischofs Albert Suerbeer von Riga (Mitte
des 13. Jahrhunderts). in: zeitschrift für
ostmitteleuropa-Forschung 56 (2007:4) 475–499.
selart 2008 = selArt, Anti: Der livländische Deutsche Orden und
Russland. in: l’ordine teutonico tra mediterranzo e
baltico incontri e scontri tra religioni, popoli e culture.
(Acta theutonica 5) a cura di Houben, Hubert e
toomaspoeg, kristjan. galatina, 253–275.
semrau 1922 = semrAU, Arthur: Der Markt der Altstadt Elbing im
14. Jahrhundert. in: mitteilungen des Coppernicus-
vereins für Wissenschaft und kunst zu thorn 30
(1922) 1–46.
semrau 1923 = semrAU, Arthur: Die erste Vermessung der
Bürgerwiesen in der Altstadt Elbing im Jahre 1338.
in: elbinger jahrbuch 3 (1923) 116–128.
semrau 1924 = semrAU, Arthur: Die älteste Zinsbuch der Altstadt
Elbing 1295 bis etwa 1316. in: elbinger jahrbuch 4
(1924) 1–12.
semrau 1934 = semrAU, Arthur: Die Siedlungen im Kammeramt
Neimen (Komturei Christburg) im Mittelalter. in:
mitteilungen des Coppernicus-vereins für
Wissenschaft und kunst zu thorn 42 (1934) 6–113.
Kerpau (später Liebmühl) – Komturei Christburg –
im Mittelalter. in: mitteilungen des Coppernicus-
vereins für Wissenschaft und kunst zu thorn 43
(1935) 1–141.
Fischau (Komturei Christburg) im Mittelalter. in:
semrau 1937 = semrAU, Arthur: Der Wirtschaftsplan des
Ordenshauses Elbing aus dem Jahre 1386. in:
siegmund 1928 = siegmUnd, paul: Deutsche Siedlungstätigkeit der
samländischen Bischöfen und Domkapitel
298
vornehmlich im 14. Jahrhundert. in: Altpreußischen

Forschungen 5 (1928) 262–303.
simsch 1981 = simsCH, Adelheid: Der Adel als landwirtschaftlicher
Unternehmer im 16. Jahrhundert. in: studia
historiae oeconomicae 16 (1981) 95–115.
Ślaski 1962 = ŚlAski, kazimierz: Ethnic Changes in Western
Pomerania. in: Acta poloniae Historica vii. (1962) 7–
27.
solymosi 1998 = solYmosi lászló: A földesúri járadékok új
rendszere a 13. századi Magyarországon. budapest
sperka 2011 = sperkA, jerzy: Beneficjenci Wielkiej wojny wśród
rycerstwa polskiego. in: Annales Universitatis
paedagogicae Cracoviensis. studia Historica Xi
wydanie specjalne. bitwa pod grunwaldem w historii i
trdycji polski i litwy pod redakcją rajmana, jerzego,
kraków. 92–112.
spieralski 1980 = spierAlski, zdzisław: Die Jagiellonische
Verbundenheit bis zum Ende des 15. Jahrhundert.
in: Acta poloniae Historica Xli. (1980) 51–82.
spors 1983 = spors, jan: Podziały administracyjne Pomorza
Gdańskiego i Sławieńsko-Słupskiego od XII do
początku XIV w. słupsk
spuler 1940 = spUler, bertold: Die Aussenpolitik der Goldenen
Horde. Die Horde als Großmacht in Osteuropa und
Vorerasien. in: jahrbücher für geschichte osteuropas
5 (1940:1–2) 1–75. (1940:3–4) 279–365.
stopka 1987 = stopkA, krzysztof: Próby chrystianizacji Litwy w
latach 1248–1263. in: Analecta Cracoviensa 19 (1987)
1–68.
sturms 1954 = stUrms, eduard: Die sowjetrussischen
archäologischen Forschungen in Ostptreußen. in:
zeitschrift für ostforschung 3 (1954:1) 85.
szabó 1969 = szAbÓ istván: A középkori magyar falu. budapest
szántó 2005 = szántÓ richárd: Természeti katasztrófa és éhínség
1315–1317-ben. in: világtörténet (2005:1–2) 50–64.
szczur 1993 = szCzUr, stanisław: Az 1335. évi visegrádi királyi
találkozó. in: Aetas (1993:1) 28–42.
szkazkin 1979 = szkAzkin, szergej danyilovics: A parasztság a
középkori Nyugat-Európában. budapest
szűcs 1993 = szŰCs jenő: Az utolsó Árpádok. budapest
szweda 2007 = szWedA, Adam: Methoden der Schlichtung von
Grenzstreitigkeiten zwischen Polen-Litauen und
dem Deutschen Orden nach Abschluss des Friedens
299
von Brześć im Jahre 1435. Am beispiel des in Toruń

und Nieszawa wirkenden Grenzgerichts. in: grenze
und grenzüberschreitung im mittelalter. Hgg.
knefelkamp, Ulrich – bosselmann-Cyran, kristian,
berlin. 54–64.
tagányi 1990 = tAgánYi zoltán: A feudalizmus genezise a lengyel-
litván végeken a nemzetségi rendszer maradványai
talaján. in: világtörténet (1990:1–2) 64–67.
tarvel 1979–1980 = tArvel, enn: A parasztság társadalmi
differenciálódása Észtországban a feudalizmus
idején. in: egyetemes történeti tanulmányok Xiii–Xiv.
(Acta Universitatis debreceniensis de ludovico
kossuth nominatae, series Historica XXiX, XXXi.)
szerk. orosz istván – tokody gyula, debrecen. 3–9.
tarvel 1983 = tArvel, enn: Der Haken. Die Grundlagen der
Landnutzung und der Besteuerung in Estland im
13–19. Jahrhundert. tallin
teke 2003 = teke zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393–1405. évi
kassai bírói könyv bejegyzései alapján. in: századok
137 (2003:2) 381–404.
tenbrock 1933 = tenbroCk, robert-Hermann: Eherecht und
Ehepolitik bei Innocenz. münster
thielen 1961 = tHielen, peter gerrit: Landesplanung im
Ordensstaat Preußen. (Forschungs- und
sitzungsberichte der Akademie für raumforschung
und landesplanung 15)
thielen 1998 = tHielen, peter gerrit: Albrecht von Brandenburg.
in: die Hochmeister des deutschen ordens 1190–1994.
Hg. Arnold, Udo (Quellen und studien zur geschichte
des deutschen ordens 40) marburg. 160–162.
toeppen 1846 = toeppen, max: Die letzten Spuren des Heidenthums
in Preussen. in: neue preussische provinzial-blätter i
(1846) 297–316. és ii (1846) 339–353.
toeppen 1867 = toeppen, max: Die Zins-Verfassung Preußen unter
der Herrschaft des Deutschen Ordens. in: zeitschrift
für preußische geschichte und landeskunde 4 (1867)
207–232, 345–367, 611–627, 742–761.
toeppen 1870 = toeppen, max: Geschichte Masurens. Ein Beitrag
zur preußischen Landes- und Kulturgeschichte. danzig
trautmann 1974 = trAUtmAnn, reinhold: Die altpreußischen
Personennamen. göttingen
treue 1958 = treUe, Wilhelm: Deutsche Geschichte von den
Anfängen bis zum Ende des zweiten Weltkrieges.
stuttgart
300
trawkowski 1960 = trAWkoWski, stanisław: W sprawie roli

kolonizacji niemieckiej w przemianach kultury
materialnej na ziemiach polskich w XIII w. in:
kwartalnik Historii kultury materialnej viii. (1960)
183–207.
trawkowski 1962 = trAWkoWski, stanisław: Zur Erforschung der
deutschen Kolonisation auf polnischem Boden im
13. Jahrhundert. in: Acta poloniae Historica vii.
(1962) 79–95.
treitschke 1958 = treitsCHke, Heinrich von: Das Deutsche
Ordensland Preussen. göttingen
tuchtenhagen 2009 = tUCHtenHAgen, ralph: Geschichte der
baltischen Länder. münchen
tumler 1955 = tUmler, marian: Der Deutsche Orden im Werden,
Wachsen und Wirken bis 1400. Mit einem Abriß der
Geschichte von 1400 bis zur neuesten Zeit. Wien
tümpel 1921 = tümpel, Hermann: Die Herkunft der Besiedler des
Deutschordenslandes. in: jahrbuch des vereins für
niederlandische sprachforschung 27 (1921) 71–83.
tymieniecki 1935 = tYmienieCki, kazimierz: Misja polska w
Prusiech i sprowadzenie Krzyzaków. toruń
Uhlhorn-schlesinger 1974 = UHlHorn, Friedrich – sCHlesinger,
Walter: Die deutsche Territorien. münchen
Urban 1974 = UrbAn, William: The Military occupation of Semgallia
in the Thirteenth Century. in: baltic History. eds.
ziedonis, Arvids – Winter, William l. – valgemäe,
mardi, Colombus, ohio. 21–32.
Urban 1987 = UrbAn, William: The Conversion of Lithuania 1387. in:
lithuanian Quarterly journal of Arts and sciences 33
(1987:4) 12–22.
Urban 2003 = UrbAn, William: A teuton lovagok. A lovagrend
hadtörténete. debrecen
vasold 2003 = vAsold, manfred: Die Ausbreitung des Schwarzen
Todes in Deutschland nach 1348. Zugleich ein
Beitrag zur deutschen Bevölkerungsgeschichte. in:
Historische zeitschrift 277 (2003:2) 281–308.
vásáry 1986 = vásárY istván: Az Arany Horda. budapest
vercamer 2009 = verCAmer, grischa: Der Übergang der
preußischen Stammeseliten in die Schicht der
„Freien” unter der Herrschaft des Deutschen Ordens
und der Kulturtransfer von der „deutschen” auf die
preußische Kultur. in: mittelalterliche eliten und
kulturtransfer östlich der elbe. interdisziplinäre
beiträge zu Archäologie und geschichte im
301
mittelalterlichen ostmitteleuropa. Hgg. klammt, Anne

– rossignol, sébasien, göttingen. 169–192.
vercamer 2010 = verCAmer, grischa: Siedlungs-, Sozial- und
Verwaltungsgeschichte der Komturei Königsberg in
Preußen (13–16. Jahrhundert). marburg
vetulani 1954 = vetUlAni, Adam: Walka Polski w wiekach średnich
o dostęp do Bałyke. Warszawa
voigt 1827–1828 = voigt, johannes: Geschichte Preussens von den
ätesten Zeiten bis zum untergange der Herrschaft
des Deutschen Ordens. Bd. I–III. königsberg
volckart 1996 = volCkArt, oliver: Die Münzpolitik im Ordensland
und Herzogtum Preußen von 1370 bis 1550.
(deutsches Historisches institut Warschau. Quellen
und studien 4) Wiesbaden
volmer 1983 = volmer, ernst: Von der Bischofsstadt zur Reichstadt.
Speyer im Hoch- und Spätmittelalter. in: geschichte
der stadt speyer. bd. i. stuttgart. 249–368.
vossberg 1841 = vossberg, Friedrich August: Münzen und Siegel
der preußischen Städte Danzig, Elbing, Thorn so
wie der Herzöge von Pommerellen im Mittelalter.
berlin
Waschinski 1952 = WAsCHinski, emil: Die Münz- und
Währungspolitik des Deutschen Ordens in Preußen,
ihre historischen Probleme und seltenen Gepräge.
göttingen
Weise 1954 = Weise, erich: Die staatsrechtlichen Grundlagen des
zweiten Thorner Friedens und die Grenzen seiner
Rechtmäßigkeit. in: zeitschrift für ostforschung 3
(1954:1) 1–25.
Weise 1964 = Weise, erich: Der Heidenkampf des Deutschen
Ordens. in: zeitschrift für ostforschung 12 (1964:3)
622–672.
Wenskus 1961a = WenskUs, reinhard: Stammesbildung und
Verfassung. Das Werden der frühmittelalterlichen
gentes. graz
Wenskus 1961b = WenskUs, reinhard: Die gens Candein – Zur Rolle
des preußischen Adels bei der Eroberung und
Verwaltung Preußens. in: zeitschrift für ostforschung
10 (1961:1) 84–103.
Wenskus 1986a = WenskUs, reinhard: Kleinverbände und
Kleinräume bei den Preußen des Samlandes. in: Uő:
Ausgewählte Aufsätze zum frühen und preußischen
mittelalter. Festgabe zu seinem 70. geburtstag. Hg.
patze, Hans, sigmaringen. 245–298.
302
Wenskus 1986b = WenskUs, reinhard: Der Deutsche Orden und die

nichtdeutsche Bevölkerung des Preußenlandes mit
besonderer berücksichtigung der Siedlung. in: Uő:
Wenskus 1986c =WenskUs, reinhard: Zur Lokalisierung der
Preußenkirchen des Vertrages von Christburg
1249. in: Uő: Ausgewählte Aufsätze zum frühen und
preußischen mittelalter. Festgabe zu seinem 70.
geburtstag. Hg. patze, Hans, sigmaringen. 375–390.
Wenskus 1986d = WenskUs, reinhard: Der Ordensland Preußen als
Territorialstaat des 14. Jahrhunderts. in: Uő:
Wenskus 1986e = WenskUs, reinhard: Über einige Probleme der
Sozialordnung der Preußen. in: Uő: Ausgewählte
Aufsätze zum frühen und preußischen mittelalter.
Festgabe zu seinem 70. geburtstag. Hg. patze, Hans,
sigmaringen. 413–434.
Wenskus 1986f = WenskUs, reinhard: Über die Bedeutung des
Christburger Vertrages für die Rechts- und
Verfassungsgeschichte des Preußenlandes. in: Uő:
Wermter 1983 = Wermter, ernst manfred: Das Königliche Preußen
(Preußen königlich-polnischen Anteils) 1454 bis 1569
mit dem Hochstift Ermland und den drei großen
Städten Danzig, Elbing und Thorn. Innerer Aufbau
und das Verhältnis zu krone Polen. in: ständetum
und staatsbildung in brandenburg-preußen.
ergebnisse einer internationalen Fachtagung. Hg.
baumgart, p. (veröffentlichungen der Historischen
kommission zu berlin 55) berlin–new York. 129–152.
Wilke 1930 = Wilke, elisabeth: Die Ursachen der preußischen
Bauern- und Bürgerunruhen. in: Altpreußische
Forschungen 7 (1930) 33–81.
Witthöft 1981 = WittHÖFt, Harald: Scheffel und Last in Preußen.
Zur Struktur der Getreidemaße seit dem 13.
Jahrhundert. in: blätter für deutsche
landesgeschichte 117 (1981) 335–372.
303
Wittram 1954 = WittrAm, reinhard: Baltische Geschichte. münchen

Wojciechowski 1946 = WojCieCHoWski, zygmunt: Zygmunt Stary.
Warszawa
Wolter 1899 = Wolter, eduard Alekszandrovics: Perkunastempel
und litauische Opfer- und Deivensteine. in:
mitteilungen der litauanische litterarische
gesellschaft 4 (1899:2) 393–395.
Wrigley 1973 = WrigleY, edward A.: Népesedés és történelem.
budapest
Wunder 1968 = WUnder, Heide: Siedlungs- und
Bevölkerungsgeschichte der Komturei Christburg
(13–16. Jahrhundert). (marburger ostforschungen 28)
Wiesbaden
Wunder 1975 = WUnder, Heide: Der samländische Bauernaufstand
von 1525. Entwurf für eine sozialgeschichtliche
Forschungsstrategie. in: der bauernkrieg 1524–1526.
bauernkrieg und reformation. neun beiträge. Hg.
Wohlfeil, r., münchen. 143–176.
Wunder 1982 = WUnder, Heide: Bauern und Reformation im
Herzogtum Preußen. in:
bauer, reich und reformation. Festschrift für günther Franz zum 80.
geburtstag. Hg. blicke, peter, stuttgart. 235–251.
Wunder 1987 = WUnder, Heide: Siedlung und Bevölkerung im
Ordensstaat, Herzogtum und Königreich Preussen
(13–18. Jahrhundert). in: ostdeutsche geschichts-
und kulturlandschaften. teil ii: ost- und
Westpreussen. (studien zum deutschtum im osten
19/ii) Hg. rothe, Hans, köln–Wien. 67–98.
zdrenka 1992 = zdrenkA, joachim: Główne, Stare i Młode Miasto
Gdańk i ich patrycjat w latach 1342–1525. toruń
zdrenka 1998 = zdrenkA, joachim: Die Abgesandten der
Hansestädte Danzig und Elbing. in: der stralsunder
Frieden von 1370. prosopographische studien. Hg.
jörn, niels – Werlich, ralf-gummer – Wernicke, Horst
(Quellen und darstellungen zur hansischen
geschichte, nF Xlvi) köln–Weimar–Wien. 89–100.
zielińska-melkowska 1996 = zieliŃskA-melkoWskA, krystyna:
Zagadnie proweniencji elit mieszczańskich w
ziemiach: chełmińskiej, lubawskiej i michałowskiej
w XIII i XIV wieku. in: genealogia: rola związków
rodzinnych i rodowych w życiu publicznym w polsce
średniowiecznej na tle porównawczym. red.
radzimiński, Andrzej – Wroniszowski, jan, toruń.
281–309.
304
zientara 1974a = zientArA, benedyk: Foreigners in Poland int he

10th–15th centuries: their Role in the Opinien of the
Polish Medieval Community. in: Acta poloniae
Historica 29 (1974) 5–28.
zientara 1974b = zientArA, benedyk: Zur Geschichte der
planmässigen Organisierung des Marktes im
Mittelalter. in: Wirtschaftliche und soziale strukturen
im saekularen Wandel. Festschrift für Wilhelm Abel
zum 70. geburtstag. Hgg. bog, ingomar – Franz,
günter – kaufhold, karl-Heinrich – kellenbenz,
Hermann – zorn, Wolfgang (schriftreihe für ländliche
sozialfragen 70) Hannover. 345–365.
zientara 1980 = zientArA, benedyk: Über „ius theutonicum” in
Schlesien. in: Acta poloniae Historica 42 (1980) 231–
246.
zientara 1988 = zientArA, benedyk: Die Bauern im
mittelalterlichen Polen. in: Acta poloniae Historica 57
(1988) 6–42.
zins 1960 = zins, Hans: The Political and Social Background of the
Early Reformation in Ermeland. in: the english
Historical review lXXv (1960:297) 589–600.
zippel 1921 = zippel, oskar: Die Kolonisation des Ordenslandes
Preußen bis zum Jahre 1309. in: Altpreußische
monatschrift 58 (1921) 176–213, 239–279.
zivier 1915 = zivier, ezechiel: Neuere Geschichte Polens. Bd. I.
gotha
zombori 2004 = zombori istván: Jagelló-Habsburg rendezési
kísérlet 1523-ból Krzysztof Szydłowiecki naplója
alapján. in: krzysztof szydłowiecki kancellár naplója
1523-ból. sajtó alá rendezte zombori istván, budapest.
219–328.
zurkalowski 1906 = zUrkAloWski, erich: Studien zur Geschichte
der Stadt Memel und der Politik des Deutschen
Ordens. in: Altpreußische monatschrift 43 (1906)
606–613.
zweck 1896 = zWeCk, Albert: Über die Entstehung des Flusslaufes
der Deime. in: Altpreußische monatschrift 33 (1896)
110–136.
305
A köNyvbeN szerePLő várAk, városok és mezővárosok
Allenstein olsztyn (lengyelország)

Angerburg Węgorzewo (lengyelország)
balga veszelnoje (oroszország)
barten barciany (lengyelország)
bartenstein bartoszyce (lengyelország)
birgelau zamek bierzgłowski (lengyelország)
brandenburg Usakovó (oroszország)
braunsberg braniewo (lengyelország)
breslau Wrocław (lengyelország)
bütow bytów (lengyelország)
Christburg dzierzgoń (lengyelország)
danzig gdańsk (lengyelország)
deutsch-eylau iława (lengyelország)
dirschau tczew (lengyelország)
domnau domnovó (lengyelország)
elbing elbląg (lengyelország)
engelsburg pokrzywno (lengyelország)
Fischhausen primorszk (lengyelország)
Frauenburg Frombork (lengyelország)
Freystadt kisielice (lengyelország)
Friedeberg stzelce krajeńskie (lengyelország)
Friedland pravdinszk (oroszország)
gallingen galiny (lengyelország)
garnsee gardeja (lengyelország)
gerdauen szelesznodorosznyij (oroszország)
gilgensburg dąbrówno (lengyelország)
glottau glotowo (lengyelország)
gollub golub-dobrzyń (lengyelország)
graudenz gmidziadz (lengyelország)
guttstadt dobre miasto (lengyelország)
Hammersdorf młoteczno (lengyelország)
307
Hammerstein Czarne (lengyelország)

Heiligenbeil mamonovo (oroszország)
Heilsberg lidzbark Warmiński (lengyelország)
Hohenstein olssztynek (lengyelország)
insterburg Csernyakovszk (oroszország)
johannisburg pisz (lengyelország)
kaimen szarecsje (oroszország)
kammin kamień pomorska (lengyelország)
kiwitten kiwity (lengyelország)
konitz Chojnice (lengyelország)
königsberg
(kelet-poroszország) kalinyingrád (oroszország)
königsberg
(kelet-pomeránia) Chejno (lengyelország)
kreuzburg szlavoszkoje (oroszország)
kulm Chełmno (lengyelország)
kulmsee Chelmźa (lengyelország)
küstrin kostrzyń (lengyelország)
labiau poljenszk (oroszország)
landsberg górowo (lengyelország)
laptau murumszkoje (oroszország)
lauenburg lębork (lengyelország)
leba Łeba (lengyelország)
leipe lipienek (lengyelország)
leslau Włocławek (lengyelország)
liebemühl miłomłyn (lengyelország)
löbau lubawa (lengyelország)
lötzen gizycko (lengyelország)
lyck ełk (lengyelország)
marienburg malbork (lengyelország)
marienwerder kwidzyn (lengyelország)
mehlsack pieniężno (lengyelország)
melnosee mełno (lengyelország)
memel klaipeda (litvánia)
meseritz międzyrzecz (lengyelország)
mewe gniew (lengyelország)
mohrungen morag (lengyelország)
montau mątowy Wielkie (lengyelország)
mühlhausen gvardejszkoje (oroszország)
nakel nakło / dąbki (lengyelország)
nessau nieszawa (lengyelország)
neidenburg nidzica (lengyelország)
neuenburg nowe (lengyelország)
308
nordenburg krilovó (oroszország)

oliva oliwa (lengyelország)
ortelsburg szczytno (lengyelország)
osterode ostróda (lengyelország)
papau papowo biskupie (lengyelország)
passenheim pasym (lengyelország)
posen poznań (lengyelország)
preußisch eylau bagratyinovszk (oroszország)
preußisch Holland pasłęk (lengyelország)
preußisch mark przezmark (lengyelország)
putzig puck (lengyelország)
ragnit nyeman (oroszország)
rastenburg kętrzyn (lengyelország)
rhein ryn (lengyelország)
rheden radzyń Chełmiński (lengyelország)
riesenburg prabuty (lengyelország)
roggenhausen rogóźno-zamek (lengyelország)
rössel reszel (lengyelország)
rudau melnyikov (oroszország)
saalfeld zalewo (lengyelország)
schippenbeil sepopol (lengyelország)
schlochau Czluchów (lengyelország)
schöneck skarszewy (lengyelország)
schönsee kowalewo pomorskie (lengyelország)
schwetz Świecie (lengyelország)
seeburg jeziorany (lengyelország)
seehesten szestno (lengyelország)
sensburg mrągowo (lengyelország)
soldau dzialdowo (lengyelország)
stargard starogard (lengyelország)
stolp słupsk (lengyelország)
strasburg brodnica (lengyelország)
stuhm sztum (lengyelország)
thorn toruń (lengyelország)
tolkemit tolkmicko (lengyelország)
tuchel tuchola (lengyelország)
Wehlau sznamjenszk (oroszország)
Wogram / pillau baltijszk (oroszország)
Woldenberg dobigeniow (lengyelország)
Wormditt orneta (lengyelország)
Wuttrieneu butryny (lengyelország)
zantir zantyr (lengyelország)
zinten kornyevó (oroszország)
309
tArtALom
bevezetés 5
A porosz területek A német lovAgrend UrAlmA elŐtt 9

A porosz területek természetföldrajza a középkorban 11
A porosz törzsi területek 22
Az óporosz társadalom és gazdaság 30
A porosz népesség és településszerkezet

változásA A 13. százAdi HáborÚk során 45
A népesség és településszerkezet a christburgi békéig (1249) 47
A hatalmi és népességi viszonyok változása az 1250-es években 55
A második porosz felkelés és a porosz háborúk vége 61
poroszország benépesülése 71
Az első telepesek 73
A poroszországi telepes mozgalom kiteljesedése 87
kolonizáció és pestisjárványok 121
A 15. százAd HáborÚi és A demográFiAi visszAesés 145

A lovagrend és a lengyel-litván állam közötti
„nagy háború” és következményei 147
1435 után – két évtized béke 159
polgárháború poroszországban (1453–1466) 168
A poroszországi népesség helyzete a 13 éves háború után 183
jegyzetek 207
Források és irodalom 257
A könyvben szereplő várak, városok és mezővárosok 307

A Német Lovagrend Poroszországban: Pósán László

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Német Lovagrend Poroszországban: Pósán László

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

posan-lovag_L_2015-04-29_noPress 2015.05.04.

A Német LovAgreNd PoroszországbAN

A népesség és A településszerkezet változásAi

Az AttrAktor kiAdásábAn megjelent

varjassy péter – kölnei lívia

jan Chryzostom pasek

A Német LovAgreNd PoroszországbAN

A népesség és A településszerkezet változásAi

Copyright © pósán lászló, 2015

A borítón marienburg vára látható egy Xvi. századi metszeten.

Címlapfotó és címlapterv: Csump stúdió

Felelős kiadó az Attraktor kft. ügyvezetője.

ez a kötet a német lovagrend államának, a középkori poroszország-

gainak ugyanilyen, szintén jelentős mértékű kolonizációs tevékenysé-

is szüksége volt, ezért nem állt érdekében az őslakosság elpusztítása,

pedig eltűnt. poroszország tehát a lovagrendi állam szekularizációja

A Porosz terüLetek természetföLdrAjzA A közéPkorbAN

A középkori poroszország, a német lovagrend állama az északi szé-

napig komoly gondokat okoz a tavaszi időszakban gyakori nagy hőmér-

tél miatt az utakon lehetetlenné vált a közlekedés és az áruszállítás.11 Az

ág a tengerparti nagy dűne előtt ismét szétágazott, és egy kisebb vízho-

inferioreshoz.26 A „felföld” legmagasabb pontja tannenberg közelében a

A kisebb-nagyobb folyók és patakok sokasága, a kiterjedt mocsarak,

a lengyel fejedelemségekkel, északi irányban pedig a balti-tengerrel. A

lom előtt ismert és használatos volt. Az útvonal mentén számos ókori

ságából következően a tanyáknál vagy tanyabokroknál nagyobb méretű

közötti, de a középkorban sok helyen ennél is sekélyebb volt. vízfelülete

re pedig a mazuri tóhátságra.71 pommerellen jelentősebb folyói, mint

A Porosz törzsi terüLetek

A nyugat-balti nyelvcsaládba tartozó porosz törzsek legnagyobb töme-

lan volt, s csak végeláthatatlan erdő és mocsár borította.82 ebből arra

lattal ömlik bele, a vidivariusok laknak, akik különféle néptörzsek-

térségben élő észtekre, hiszen kereskedelmi s katonai tevékenységük a

possident Pruzi”) részletesebben is beszámolt. A samlandnak nevezett

madásaikkal jelentős pusztításokat is okoztak.119 éppen ezeknek a porosz

délkeletre, többé-kevésbé az Alle folyó jobb partjától kezdődött a bartok

terület. A terra Sambiensis vagy Samland elnevezés minden bizonnyal

Az óPorosz társAdALom és gAzdAság

A régészeti leletekből és szűkös forrásanyagból biztosan állítható,

viselték: „castrum Belichov cuiusdam nobiles de Pomesania”,147 „cast-

ről szólnak. nagyobb háborúk esetén ezek a területek minden bizonnyal

dók expanzív törekvései is csak a 12. század első harmadáig jelentettek

renddel: a férfiaknak nagyon kevés esélyük volt a túlélésre.201 Az Ältere

térítés és hódítás korai időszakát megörökítő lett Henrik is megemléke-

landban például még a német uralom időszakában is hosszú ideig a parasz-

is németország számos területén a paraszti élet egyik központi problé-

egyes porosz területek viszonylag jelentős, régi múltra visszatekintő

krónika szintén tengeri rablóként jellemezte a kúrokat.261 persze a kúrok-

„cum eorum clypeo et lancea ac brunia” szolgálattal tartoztak.272 egy

A Porosz NéPesség és teLePüLésszerkezet

A NéPesség és teLePüLésszerkezet A christburgi békéig

A lengyelországba érkezett lovagrendi fegyveres erő önmagában nem

hű poroszok, akik ismerték a terepet, az ellenfél harci szokásait, akik a

nek „castrum Suickenbergket”.23 Amikor a warmiai poroszok egyik vezé-

dok különösen a lovagrend várépítéseiben való részvételt sérelmezték, s

kat folytatott a kulmerlandra visszatért lengyel birtokosokkal, és kivált-

ságát, tulajdonjogát, s lehetővé tették, hogy aki akarja, a jövőben ne a

alapozta. A christburgi béke a kereszténység felvételéért és a lovagrend

A hAtALmi és NéPességi viszoNyok

A swantopolkkal (1248. november 24.) valamint a pomesan, warm

lásában, jól mutatták az 1252. évi események: az 1248. évi békekötéssel

poroszok „szentnek” (sacra silva) tekintettek.82 Amikor 1352-ben Win-

dig előfordultak pogány kultuszok és szertartások.96 A Friedrich von