RALPH INGERSOLL

Második kiadás

Zrínyi Kiadó
Budapest, 1964
 A mű eredeti címe
TOP SECRET
RALPH INGERSOLL,
NEW YORK

Fordította
RÉVNÉ FÖLDES ILONA
 Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ........................................................................................ 3
Előszó a magyar nyelvű kiadáshoz ........................................................ 4
Köszönetnyilvánítás.................................................................................. 9
ELSŐ RÉSZ – Lábnyomok a Grosvenor tér homokján .................... 11
1. „Az imént jött fickók” ..................................................................... 11
2. Vörös szalag – avagy bürokrácia ................................................... 29
3. Távozás a balfenéken ...................................................................... 49
4. Huzavona a magas körökben......................................................... 65
5. Szigorúan titkos ............................................................................. 102
6. Megvan a Hídfő .............................................................................. 132
MÁSODIK RÉSZ – Út a győzelem felé (Normandiától az Elbáig)
................................................................................................................... 170
7. Szemben az atlanti fallal ............................................................... 171
8. Szemben a WeHrmacHttal ............................................................. 213
9. Meg kellett fizetnünk a SHAEF-ért ............................................. 264
10. Bradley Montgomery ellen......................................................... 296
11. Tűzön-vízen át….......................................................................... 325
12. Azután béke lett ........................................................................... 374
HARMADIK RÉSZ – És most mi a teendő? ..................................... 388
13. A lecke, amit tanultunk............................................................... 389
14. A tanulság, amit magunkévá tettünk ....................................... 398
15. Most pedig üljünk le és gondolkozzunk .................................. 406
JEGYZET ................................................................................................. 412

-( 3 )-
 Előszó a magyar nyelvű kiadáshoz
A legutóbbi évtizedben Nyugat-Európában és Amerikában a
második világHáborúval foglalkozó széleskörű memoárirodalom je-
lent meg.

Ilyen például EisenHower: Kereszteshadjárat Európában című mű-

ve, Omar Bradley: Egy katona feljegyzései című írása, Winston CHur-
cHill Hatkötetes munkája a második világHáború történetéről,
Montgomery feljegyzései, melyek Normandiától a Baltikumig címen
láttak napvilágot, vagy Heinz Guderian: Egy katona visszaemlékezései
című műve.

Ezekben a visszaemlékezésekben van valami közös; szerzőik a

kapitalista országok politikáját dicsőítik, s a leHető legjobb színben
igyekeznek feltüntetni az adott ország fegyveres erejét és Hadművé-
szetét. Számukra a Hitelesség nem a legfontosabb; céljuk Hogy a
könyv érdekfeszítő legyen. Rendszerint ez Helyettesíti a Háború fo-
lyamatainak mélyreHató analízisét. A felsorolt írások vagy a fel nem
sorolt, de e csoportba tartozó irodalmi termékek – teHát általában a
burzsoá Hadtörténelmi memoárirodalom termékei – éppen az előbbi-
ek miatt, valójában nem tudományosak, nem igazán elmélyültek.

Magyar nyelven először jelenik meg e témakörből való mű,

RalpH Ingersoll: Szigorúan titkos című, Hadtörténelmi témájú riportre-
génye.

RalpH Ingersoll írása üde színfoltot jelent a Hasonló tárgyú

könyvek között. A szerző szerencsés kézzel nyúlt az amúgy is érdek-
feszítő témáHoz, és fordulatos, érdekes történet keretében általában
Hű képet ad a nyugati szövetségesek Németország elleni Háborújáról.
RalpH Ingersoll újságíró. Könyvének nézőpontja nem a katonáé, Ha-
nem egy a katonai ismeretekben jártas éles szemű publicistáé.

Munkája azonban messze túllépi a szokványos Haditudósítások

kereteit, nem szorítkozik csupán az események puszta leírására. Mű-
vében – amelyet 1946-ban, leszerelése után írt – igyekszik a jelensé-
gek mögött azok indítékait feltárni, a nyugati Hadjárat diplomáciai és
politikai Hátterét is bemutatni.

-( 4 )-
 Ingersoll Haladó polgár, felvilágosult Humanista újságíró. Érté-
kelése nem marxista értékelés, mégis számunkra nagyon sok tanul-
ságot és fontos megfigyelést rögzít könyvében. Politikai nézőpontjá-
ról, szemléletéről a könyvében kifejtett nézetek vallanak.

Következetesen antifasiszta. Észrevesz és bátran leír olyan ese-

ményeket, amelyek mellett a legtöbb amerikai tiszt elment anélkül,
Hogy figyelemre méltatta volna. Könyve alapján nagyjából tiszta ké-
pet nyerHetünk arról, Hogy milyen volt a nyugati szövetségesek part-
ra szálló Hadművelete, és azt is látHatjuk, Hogy milyen politikai és ka-
tonai erők álltak a megvalósítás útjába. Nem titkolja azokat az ellen-
téteket, amelyek a második világHáború idején az angolok és az ame-
rikaiak között fennálltak. Meleg színekkel, és jelentőségének megfe-
lelően ismerteti a francia ellenállási mozgalmat. Elismeri a szovjet
békepolitikát.

RalpH Ingersollról, a következetes polgári demokratáról, a Hu-

manista szemléletű, antifasiszta újságíróról alkotott kép nem leHetne
azonban teljes, Ha Hallgatnánk szemléletének korlátairól.

Ingersoll világnézetének korlátai elsősorban abból erednek,

Hogy nem marxista. Objektivitásra törekszik, mégis a végletekig
idealizálja az amerikai Hadsereget és az amerikai politikát, ami nem
egy esetben a megtörtént tényektől való eltérésre kényszeríti őt.
Könyvének legjellegzetesebb Hibája, Hogy látóköre nem terjed túl a
nyugati front eseményein, s a szovjet fegyveres erők Harcát, a szövet-
séges Szovjetunió fegyvertényeit s azoknak az egész Háborúra gyako-
rolt Hatását szem elől veszíti.

Véleménye szerint a Hitleri fasizmus gerincét a nyugati szövet-

ségesek csapásai törték meg. Ugyanakkor nem veszi figyelembe azt,
Hogy a német fasiszta Hadsereg túlnyomó többsége nem a nyugati
fronton, Hanem keleten, a szovjet Hadsereggel szemben Harcolt.

1944 nyarán a szovjet Hadsereg döntő vereséget mért a keleti

arcvonalon a németekre. A normandiai partraszállásig, 1944 első fe-
lében, több mint 60 német Hadosztályt vertek szét a szovjet csapatok,
és több száz kilométert nyomultak előre. Elérték a Kárpátok vonalát,
és megközelítették Kelet-Poroszország Határait is. A németék minden
rendelkezésükre álló ember- és anyagtartalékukat itt igyekeztek
-( 5 )-
összpontosítani, Hogy a szovjet Hadsereg előretörését megállítsák.
Keleten-ebben az időben több mint 200 német és a németekkel szö-
vetséges (román, magyar, finn) Hadosztály állt szemben a szovjet
csapatokkal. Mi maradt ezzel szemben nyugaton? Összesen 58 Had-
osztály. (Ez utóbbiak közül csak 17 volt elsővonalbeli egység.) A fran-
ciaországi német megszálló Haderő nem egészen 800 ezer főt tett ki, a
teljes német Haderőnek körülbelül negyedrészét. *

Ingersoll más Helyen arról ír, Hogy 1944 őszén a németeknek si-
került a nyugati szövetségesek támadását a német Határ előtt megál-
lítani. Honnan teremtették elő a németek az új embereket, az új Had-
osztályokat? Ingersoll erre is választ ad: a Volkssturm, Volksgrenadier
(különféle népfelkelő egységek) alakulatok, a „gyomorbajos” zászló-
aljak és más eHHez Hasonló, nem egészséges emberekből álló csapat-
testek töltötték ki azt az űrt, amit a Háborús veszteségek okoztak a
német Hadseregben. Ugyanakkor, amikor a nyugati falat a németek
csökkentett Harcképességű alakulatokkal rakták meg, a front stabili-
zációja érdekében nem nyúltak, mert nem is nyúlHattak a keleti front
tartalékaiból. Sőt 1945 januárjában, a szovjet Hadsereg előnyomulása
miatt kénytelenek voltak 9 Hadosztályt, amely addig az angol-
amerikai Hadseregek ellen Harcolt, átszállítani a keleti frontra.

A felsorolt tények eléggé meggyőzően bizonyítják, Hogy a nyu-

gati szövetségesek katonai sikereiket másodrendű, csökkent értékű
német egységekkel szemben érték el és Hogy a németeket éppen a ke-
leti fronton elszenvedett súlyos vereségek vezették arra a felismerés-
re, Hogy az összeomlás elkerülHetetlen. Ezt a tényt a legtöbb nyugati
író – Ingersoll is – figyelmen kívül Hagyja.

Másik jellegzetes melléfogás: az angol csapatok szereplésének

és az angol birodalmi politikának Helytelen értékelése. Minden Hibát,
amit a szövetségesek elkövettek, az angoloknak tulajdonít, Ingersoll
politikailag a roosevelti Haladó, polgári demokratikus irányzat Híve
volt. Mint ismeretes, a roosevelti irányzat képviselői álltak az ameri-
kai történelem folyamán legközelebb a Szovjetunió politikájának
megértésében. Ez a politikai állásfoglalás, valamint az a tény, Hogy az

*
Ezeket az adatokat Montgomery: From Normandy to the Baltic. London, 1946. című
munkájából vettük.
-( 6 )-
angol politikai mesterkedések elég mélyen feltárultak a szerző előtt –
magyarázza a könyv angolellenes Hangját.

Ingersoll leleplezi azt az angol törekvést, amely a Szovjetunió

gyengítésére, az angolok világpolitikai Helyzetének megszilárdításá-
ra irányult és ebben az időszakban a balkáni front erőszakolásában és
a normandiai partraszállás elodázásában nyilvánult meg elsősorban.
Könyvében bebizonyítja, Hogy a franciaországi partraszállást lénye-
gesen Hamarabb végre leHetett volna Hajtani, s a késedelmet elsősor-
ban az angolok politikai cselszövései okozták. Az angolok ugyanis a
Balkán-félszigeten akartak partra szállni, Hogy a szovjet csapatokat
megelőzzék és az egész földközi-tengeri medencét a brit birodalom-
nak biztosítsák. Ingersoll többször rámutat ennek a tervnek stratégia-
ilag és politikailag egyaránt Hibás voltára, de nem veszi észre, Hogy
az amerikai politika, melynek szintén érdekében állott, Hogy a Szov-
jetunió ne kerüljön ki megerősödve a Háborúból, maga is szívesen
Hozzájárult a Halogatásbog. Ingersoll elítéli a Háború megHosszabbí-
tásáért az angolokat, de nem tartja felelősnek azért az Amerikai
Egyesült Államok vezető köreit.

Az invázió megindításának elHúzódásáért az amerikai és angol

vezető köröket egyaránt felelősség terHeli. Az a néHány Roosevelt-
párti vezető politikus, aki Harcolt az invázió mielőbbi megindításáért,
erőtlennek bizonyult a kapitalista Amerika szovjetellenes vezetőivel
szemben. Egyébként a szerző maga is utal könyvében arra, Hogy vol-
tak olyan körök is az Egyesült Államokban, amelyek tudatosan sza-
botálták a Háborút.

Ingersoll Hibásan értékeli a Háború után kialakult Helyzetet is.

Felismerve a kibontakozóban levő amerikai-szovjet ellentéteket, úgy
véli, Hogy ezek mesterségesek; s Ha fenn is áll egy újabb Háború ve-
szélye, ez csak az angolok mesterkedésének tulajdonítHató. Törté-
nelmi tény az, Hogy a második világHáború után az angol politika –
Anglia gazdasági Hanyatlásával párHuzamosan – már nagy részben
elvesztette önállóságát. TeHát a szovjet-amerikai ellentétekért első-
sorban nem az angolok, Hanem az amerikai imperialisták a felelősek.

A szerző végső következtetéseire is rányomja a bélyegét idealis-

ta és gyakran utópista gondolkodásmódja. Nem meglep ő ez, Hiszen

-( 7 )-
a társadalmi, gazdasági viszonyok, az osztályok Harca, általában a
társadalom fejlődését megHatározó legfőbb tényezők, kívül marad-
nak látókörén.

RalpH Ingersoll e művét 1946-ban írta. A mű Hangja tükröz; azt

a viszonylag szabad, demokratikus és lojális, a Szovjetunióval szem-
ben is megértő szellemet, amely a roosevelti politika utórezgéseként
az amerikai könyvkiadás egy részének ekkor még sajátja volt. Ha
könyvét összeHasonlítjuk a később, vagy éppen napjainkban megje-
lent irodalmi termékekkel, világosan lemérHetjük, mekkorát lépett
visszafelé az Amerikai Egyesült Államok azon az úton, amely a nem-
zetek közötti békés együttélés felé vezet.

A KIADÓ

-( 8 )-
 Köszönetnyilvánítás
NeHezen tudnám pontosan kibogozni, Hogy milyen forrásokból
szereztem e könyvben felHasznált értesüléseimet. Egyik információ
sem olyan, amit csak én ismernék – vagy pedig kizárólag egyetlen
forrásból származna.

Legjobb tudomásom szerint mindaz, amit könyvemben fel-

Használtam, nem sérti a katonai titoktartást – tény, Hogy több adat
felHasználását mellőztem, mivel az esetleg Hasznos leHetne az Egye-
sült Államok valamilyen jövőbeli ellensége számára. A könyvemben
felHasznált értesüléseknek csak akkor volt jelentőségük az ellenség
számára, amikor Háborút viseltünk ellenük.

Tiszttársaim közül, akik segítségemre voltak abban, Hogy meg-

oldjam az európai Hadjárat titkait, senkit sem nevezek meg. Meg fog-
ják érteni, Hogy miért. Az eseményeket a saját értékelésem alapján ír-
tam meg és könnyen megleHet, Hogy egyik-másik felettesem, vagy
bajtársam nem ért egyet a véleményemmel.

A könyvet leszerelésem után írtam és így nézőpontom egy pol-

gári személy visszatekintése ama a két esztendőre, amikor egyetlen
probléma foglalkoztatta: a WeHrmacHt legyőzése az európai konti-
nensen. A könyvet teHát nem olyan minőségben írtam, mint valamely
állomány tagja, vagy valamely szervezet képviselője. Egyetlen tábor-
nokot, akinek parancsnoksága alatt szolgálatait teljesítettem, sem
terHeltem meg azzal, Hogy megmutassam neki a kéziratot megjelené-
se előtt – még a Tábornagyot* sem.
Az európai Hadjárat befejeztéig nem foglalkoztam tudatosan
anyaggyűjtéssel; mégis, attól a naptól kezdve, Hogy Angliában partra
szálltam, munkám megkívánta, Hogy mint a tervezőcsoport tagja a
leHető legjobban tájékozódjak mindarról, ami történik. Munkám so-
rán a különböző főHadiszállásokHoz tartozó tisztek százait ismertem
meg és több tucatra rúg azoknak a száma, akikkel közvetlenül együtt
dolgoztam. Valamennyien Hozzájárultak ismereteim szélesítéséHez és

*
Omar Bradley
-( 9 )-
Ha képes lennék különválasztani és felbecsülni, Hogy mit, kitől és
Honnan kaptam, ezért köszönet illetné meg őket.

Sajnálom, Hogy az elbeszélő forma nem engedi meg, Hogy meg-

nevezzem mindazt a Hatvan egynéHány Hadosztályt és a független-
egységek és parancsnokságok százait, amelyek végigHarcolták a Há-
borút a kontinensen. Először megkíséreltem, Hogy annyi nevet sorol-
jak fel könyvemben, amennyit csak tudok, de rájöttem, Hogy a könyv
így lexikonná válnék. Az eseményeket csak úgy tudom folyamatosan
elmondani, Ha nem szakítom meg az elbeszélést valamennyi résztve-
vő egység nevének felsorolásával. Azok az emberek, akik ezekben az
egységekben szolgáltak, megbocsátják, Hogy az összkép megírására
összpontosítottam erőmet, noHa – jogosan – úgy gondolHatják, Hogy
a Háborút a lövészárkokban és nem a parancsnoki kocsikban nyertük
meg. Ha sikerült felfednem előttük a Háború egyes olyan mozzanata-
it, amelyeket nem ismerHettek, akkor úgy érzem – könyvem megírá-
sa megérte a fáradságot.

R. I.

-( 10 )-
 ELSŐ RÉSZ – Lábnyomok
a Grosvenor tér homokján
1. „Az imént jött fickók”
1943 májusában egy Andrews nevű amerikai tábornok és ve-
zérkari főnöke ködös időben Izland déli csücske felett repültek át, és
beleütköztek egy Hegy csúcsába. A repülőgép lezuHant és mindket-
ten szörnyetHaltak. Ezen a repülőgépen az amerikai Hadsereg euró-
pai Hadszínterének parancsnoksága pusztult el, éppen nyolc nappal
azelőtt, mielőtt CHurcHill és Roosevelt az angol-amerikai egyesített
vezérkar főnökeivel találkoztak WasHingtonban. Ezen az értekezleten
végső döntést Hoztak Északnyugat-Európának a brit szigetek felől
történő elözönlésére, majd ennek alapján utasították a brit és ameri-
kai Haderőket, Hogy az 1944 tavaszán történő támadás tervét dolgoz-
zák ki.

Azok, akik Andrewst és vezérkari főnökét követték, WasHing-

tonban ültek a Pentagonban* és Andrewsék sokszorosított utasítás
formájában fennmaradt Hagyatékát: tanulmányozták Felöltötték fé-
nyes új sisakjukat..45-ös pisztolyukat és gázálarcukat. Egymás közt
suttogva a „titokról” beszéltek, amelyet mindannyian ismertek és a
tavaszi Hajnalban kiHajtottak a repülőtérre, Hogy átrepüljenek a Nagy
Kaland színterére. Főnökük az európai Hadműveleti színtér új pa-
rancsnoka, Jacob L. Devers altábornagy volt.

Amikor történelmi küldetésük során Londonba érkeztek,

„imént jött fickók”-nak nevezték el őket. Érdekes, Hogy aki ezt a
gúnynevet adta, maga is az amerikai Hadsereg tisztje volt.

A tisztet Barker vezérőrnagynak Hívták, s a következő nem

mindennapi címet viselte: „a kinevezendő legfelsőbb szövetséges pa-
rancsnok Helyettes vezérkari főnöke”. A beavatottak számára ez a
Hosszú cím a következőket jelentette:

*
Az Amerikai Egyesült Államok Hadügyminisztériuma.
-( 11 )-
 1. CHurcHill és Roosevelt megegyeztek abban, Hogy az európai
Hadműveleteknek mind a brit, mind az amerikai Haderők
számára egyetlen legfelsőbb szövetséges parancsnoka lesz;

2. a legfelsőbb szövetséges parancsnokot még nem nevezték ki

(ezt jelenti a címben előforduló „kinevezendő” szó);

3. addig is, amíg ez a nagy Horderejű kinevezés megtörténik,

felállították ennek a legfelsőbb személynek a főHadiszállását
és azt egy vezérkari főnök parancsnoksága alá Helyezték, aki
ideiglenes megbízottként a legfelsőbb szövetséges parancs-
nok nevében intézkedHet;

4. ez az ideiglenes parancsnokság – mint szervezeti váz – egye-

sített angol-amerikai főHadiszállás lesz, a „megfelelő szám-
arány” alapján.
Brit katonai nyelven „megfelelő számarány” azt jelentette, Hogy
minden feladatra két személyt: egy angolt és egy amerikait jelölnek
ki. A két személy közül az egyik természetesen felettes lesz és az
egyenlőség elve úgy érvényesül, Hogy váltakozik az „angol felettes
amerikai Helyettessel” és „amerikai felettes angol Helyettessel”.

Barker tábornok címének olvasása a beavatottak számára nem

Hagyott kétséget:.mintHogy az amerikai Barker rangja „Helyettes
volt”, a kinevezendő legfelsőbb szövetséges parancsnok vezérkari
főnökének angolnak kell lenni. Ez így is történt. A kinevezendő leg-
felsőbb szövetséges parancsnok vezérkari főnöke Frederick E.
Morgan angol altábornagy volt. Morgan altábornagy Hivatalát már-
ciusban állították fel és kezdőbetűi alapján COSSAC * néven volt is-
meretes.

A COSSAC májusban dolgozta ki Északnyugat-Európa elözön-

lésének a tervét. Ennek a tervnek Winston CHurcHill az OVERLORD **
fedőnevet adta. A Háború alatt a miniszterelnök személyesen foglal-
kozott azzal, Hogy fedőneveket adjon a jövendő Hadműveleteknek.
Az ember mindig megtudHatta CHurcHill véleményét az általa vá-

*
CHief of Staff to tHe Supreme Allied Commander, Designate (a kinevezendő leg-
felsőbb szövetséges parancsnok vezérkari főnöke) kezdőbetűi.
** Jelentése: legfőbb úr.
-( 12 )-
lasztott fedőnevek alapján. Mikor először értesült a Hírszerző szolgá-
lat jelentéseiből arról, Hogy a németek messzeHordó rakéták alkalma-
zását vették tervbe, CHurcHill a tervezett vállalkozás számára a „kézi
íj” elnevezést választotta, kifejezve ezzel, Hogy a fegyvere elavultnak,
esetlennek és korszerűtlennek tartja. Amikor a rakéták már közelebbi
veszélyt jelentettek, a fedőnevet átváltoztatta BODYLINE-ra, amit a
krikettezők a szabálytalan játék nemzetközi felkiáltásaként ismernek,
„Bodyline dobás” visszHangzott keresztül-kasul a brit birodalmon,
amikor az ausztráliai játékosok először alkalmazták ezt a fogást
nemzetközi mérkőzéseken az angol krikettezők zavarba Hozására.

A COSSAC főHadiszállása a St. James téri Norfolk-Házban volt,

a Piccadilly közelében, a St. James palota melletti sarkon. Az „imént
jött fickók” a főHadiszállástól kb. egy mérföldnyire levő Grosvenor
térre költöztek, a Mayfair szívébe. Itt van az amerikai nagykövetség,
néHány nagy bérHáz méregdrága lakásokkal, több magánHáz és egy
Romeonak nevezett léggömbzár, melyet a szürke pantallós WAAFS *-
ok lebegtettek. Szeles napokon a Romeo, a tér fölött szálldosott ide-
oda és útja során be-bekukkantott a Grosvenor tér 48. számú Ház ab-
lakán, aHol az amerikai vezénylő tábornok és közvetlen munkatársai
székeltek.

Ami a COSSAC-Hoz beosztott amerikaiakat illeti, rájuk

seHogysem illett volna az „imént jött fickók” elnevezés. Inkább „túl-
ságosan is régen jött fickók”-nak leHetett volna őket nevezni. Teljesen
gyökeret eresztettek már Londonban, angol szövetből készült ameri-
kai egyenruHát Hordtak, amit londoni szabó készített számukra, is-
merték az angol katonai kifejezések szótárát, csinos angol női sofőr-
jük volt, éjszakai mulatóHelyekre jártak és nem csekély kisebbrendű-
ségi érzésük volt az angol partnereikkel szemben.

A COSSAC-Hoz tartozó amerikaiaknak nemcsak azért volt ki-

sebbrendűségi érzésük a brit „megfelelő számarány” miatt, mert ide-
genek voltak egy idegen országban, Hanem azért is, mert olyan Had-
sereget képviseltek Londonban, amely még nem volt a tűzvonalban.
Tapasztalt katonákkal kellett együttműködni, közéjük kellett beil-
leszkedni, akik mégHozzá a saját országuk fővárosában dolgoztak,

*
Women’s Auxiliary Air Forces (női kisegítő légierők) kezdőbetűi.
-( 13 )-
saját anyanyelvűkön beszéltek. Nem volt könnyű a legHelyesebb
megoldást megtalálni. Ha megtartják saját egyéniségüket és amerika-
iak maradnak, úgy Hibát követnek el; az volt a feladatuk, Hogy szá-
mukra új, angol szokásokat ismerjenek meg. A COSSAC-Hoz beosz-
tott amerikai tisztek között: ilyen asszimilálódási folyamat ment vég-
be Hosszabb időn keresztül. Mi csodáltuk őket, amikor tiszteletünket,
tettük náluk.

Jómagam, Devers kíséretének egyik legalacsonyabb rangú tag-

jaként érkeztem Londonba, egy Héttel a nagy fontosságú wasHingtoni
konferencia után. Vagy Húszan jöttünk össze és szóródtunk szét a
Grosvenor tér 48. szám alatti főHadiszálláson. A tervező csoportHoz
osztottak be, bizonyára azért, mert Amerikában a támadó partraszál-
lási Hadműveletek terén kaptam némi kiképzést – már amennyit er-
ről akkor egyáltalán tudtunk, másrészt talán azért is, mert kifejezett
kívánságom volt, Hogy egy katonai tudományágban képezzem ki
magam, aHelyett, Hogy civil tapasztalataimat Hasznosítanám a Hadse-
reg tájékoztató munkájában.

Csoportomnál a tartalékos tisztek kisebbségben voltak. Az in-

vázióra vonatkozó Határozat megHozatala után az európai Hadszíntér
bizonyos elsőbbséget élvezett a tiszti személyzet kiválogatásánál, s
így csaknem valamennyi bajtársam akadémiát végzett, de legalábbis
Hivatásos tiszt volt. Ennek ellenére, az első katonai eligazításon ide-
gesen ültek, láttam, Hogy ők is majdnem ugyanolyan zöldfülűek vol-
tak, mint jómagam. Ezt különösnek találtam, mert abban az időben
az amerikai Hadseregnek jelentős számú olyan tisztje és törzstisztje
volt, akik részt vettek a sikeres afrikai partraszállás tervezésében és
irányításában. De aHelyett, Hogy ezeket a tiszteket átHozták volna
Londonba a Nagy RajtaütésHez, Afrikában Hagyták őket és a másod-
rendű jelentőségű szicíliai partraszállást Hajtatták velük végre.

Az első régi barátom, akivel Londonban találkoztam, egy nem-

régiben érkezett újságíró volt, aki úgy gondolta, Hogy igen ügyesen
választotta meg érkezése időpontját, arra számított ugyanis, Hogy az
invázió bármelyik pillanatban megkezdődHet.

-( 14 )-
 Vele való találkozásom után másnap kirándulást tettem a terep-
re, Hogy meglátogassam az amerikai csapatokat, akiktől azt várta a
világ, Hogy azon a nyáron leroHanják az „Európa Erődöt”.

Angliában mindössze egyetlen amerikai Hadtest főHadiszállása

volt, parancsnoksága alá egyetlen 15.000 emberből álló gyalogHad-
osztály tartozott. A csapatok Bristol közelében, a Hadtest-főHadi-
szállás körül voltak elszórva. Olyan csinosak és békések voltak, mint
a mezők, amelyeiken keresztülmasíroztak ebben a szokatlanul enyHe
angol tavaszban. Katonai gyakorlat kevés volt és az is ritkán, mert a
Hadgyakorlatok alkalmával keresztül kellett vonulni a farmereik
földjein és a földművelésügyi miniszter, nem pedig a Hadügyminisz-
ter döntötte el, Hogy mi történjék Anglia földjén 1943 tavaszán.

A tapasztelt csapatok és tisztek a földközi-tengeri Hadszíntéren

voltak és úgy látszik, Hogy az Egyesült Államok felsőbb katonai kö-
reinek figyelme azokat részesítette előnyben, Jakey Devers főHadi-
szállásán mindössze egy okmányról volt tudomásunk, amely kimon-
dotta, Hogy a leHető legközelebbi időpontra, leHetőleg a következő év
tavaszára elő kell készíteni a kontinens elözönlését, ekkor még az in-
vázió terve sem volt készen. Az utolsó simításokat végezték rajta a St.
James téri Norfolk-Házban. Számunkra egyszerűen nem volt Hozzá-
férHető.

A kontinens elözönléséről szóló okmány, amit ismertünk, a kö-

zös vezérkar főnökeinek utasítását tartalmazta, ez azonban rövid volt
és nem tért ki a részletekre. Az első megbeszélésen, melyen a szerve-
zeti szabályzat megszerkesztéséről, a Hatáskör és a felelősség megHa-
tározásáról volt szó, javasoltuk, Hogy az „imént jött fickók” fedőne-
vet kapjuk. A COSSAC urai számára akkoriban mi „túlságosan is kí-
váncsi fickók” voltunk: sürgető kérdéseinkkel, szemtelen miértjeink-
kel és miért nemjeinkkel veszélyeztettük békés nyugalmukat és túl
sokat gondolkoztunk olyan dolgokon, amiHez – véleményük szerint
– túl keveset értettünk. Mindent a maga idejében – mondták –, le-
gyünk nyugodtak, minden a legnagyobb rendben van. A terveket
Hozzáértő emberek csinálják, akik ismerik a Csatornát, ismerik a par-
tokat és ismerik az ellenséget. Amikor eljön az ideje, a terveket végre

-( 15 )-
fogják Hajtani. Amikor eljön az alkalmas idő, meg fogják nekünk
mondani, Hogy mit kell tennünk.

Minden nagyon ésszerű volt – mi csakugyan nemrégiben érke-

zett fickók voltunk, tudatlanok és naivak. Ez az állapot mégsem volt
jó. Egyrészről ellőttünk volt a nyilvánvalóan mérHetetlen erőfeszítést
igénylő feladat: a kontinens elözönlése, másrészről pedig az Angliá-
ban állomásozó szövetséges Haderők részéről teljes felkészületlenség
és teHetetlenség mutatkozott meg.

A felkészületlenség messze túlment azon, Hogy mindössze egy

gyalogos Hadosztállyal rendelkeztünk, mégpedig olyan Hadosztály-
lyal, amely soHa még nem gyakorolta a partraszállást, ugyanis Angli-
ában egyszerűen nem volt olyan tengerpart, amit erre a célra fel-
HasználHattak volna. A felkészületlenség azzal az álmos ernyedtség-
gel kezdődött, ami mindenkire kiterjedt, az angol tábornokoktól és
azok beosztottjairól egészen az élelembeszerző és elosztó munkaerőt,
termetet és épületet rekviráló polgári szervekig. Ha azokHoz az ame-
rikai tisztekHez fordultunk, akik az utolsó éveit Londonban töltötték,
azok is csak mentegették ezt a Helyzetet. Mit teHettünk Hát? Távira-
toztunk volna Haza WasHingtonba, Hogy „nem bírjuk tovább, Haza-
megyünk”, néHány Héttel azután, Hogy tisztára sikálva és ragyogóan
eljöttünk új, bentlakó iskolánkba? Nagyon egyedül éreztük magun-
kat.

Csatákat nyerni könnyű. Harc esetéri az ellenség ereje és szán-

dékai többé-kevésbé ismeretesek. Adva vannak saját erőforrásaink,
vannak világos Hadicélok, a cselekvés tervszerűen folyik. Van terep,
amit fel leHet térképezni és tanulmányozni.

1943 nyarának elején Londonban nekünk amerikaiaknak úgy

tűnt: ezek közül semmi nincs meg. Nem volt ellenség, s a többi is Hi-
ányzott. Magunk körül egy kínosan udvarias, előkelő világot talál-
tunk – és teljes teHetetlenséget. S mégis csakHamar megindult az
egymással szemben álló akaratok küzdelme és ez a küzdelem Hónap-
ról Hónapra kézzelfogHatóbbá és Hevesebbé vált. A Harc a Devers tá-
bornok vezetése alatt álló amerikaiak és a velük kapcsolatban álló

-( 16 )-
angolok között bontakozott ki. A köztünk levő ellentét természete és
mérve túlment az invázió előkészítésén.

Nem, sokat gondolkoztunk, Hanem listát: állítottunk össze a

tennivalókról. A feladat az volt, Hogy a brit szigetek déli partjáról
kombinált támadás keretében átjussunk Franciaország északi partjai-
ra: a Hadműveletben a brit és az amerikai Haderők vállvetve veszik ki
a részüket, mind az élőkészítésben, mind a partraszállásban és a
Harcban.

Mi volt Hát a tennivaló?

– Megegyezésre kell jutni angol szövetségeseinkkel az invázi-

óban részt vevő Haderők parancsnoksága és ellenőrzése kér-
désében. (Volt egy, egyelőre csak elméleti megállapodás ar-
ról, Hogy legfelsőbb parancsnokot neveznek ki, de Hogy ez a
parancsnok Hadműveleti parancsnok lesz-e, aki teljes egészé-
ben felelős az invázióért, vagy pedig politikai vezető, aki a
Harctéri események közvetlen irányítását: átruHázza másra –
és Ha igen, kire és Hogyan? –, mindezt még nem döntötték
el.)

– Alkalmas terepet kell biztosítani, Hogy az amerikai csapatok

a Harc megkezdése előtt megkapHassák a végső kiképzést.

– Alkalmas tengerparti sávot kell kijelölni és biztosítani a tá-

madó partraszállási Hadművelet gyakorlására.

– Meg kell egyezni a támadó partraszállási Hadművelet mód-

jában és ennek alapján egyidejűleg kell kiképezni mind a
brit, mind az amerikai erőket.

A taktikai terv készítését Morgan tábornok főHadiszállására bíz-

ták. A terv elkészítésébe az európai Hadszíntér amerikai csapatainak
parancsnokló tábornoka nem szólHatott bele. De Hogy ezek az intéz-
kedések megtörténjenek, a tervre magára nem is volt szükség. Még a
terv végleges formájának az elkészítése előtt nem leHetett volna-e: –
eldönteni, Hogy mire kívánunk elsősorban támaszkodni: a meglepe-
tésre, vagy pedig olyan megsemmisítő bombatámadásra, mely szük-
ségtelenné teszi a meglepetést? Az amerikai támadó Haderő felszere-
lésének egész problémája annak a kérdésnek a megválaszolásától

-( 17 )-
függött: – eldönteni a támadás méreteit – Hozzávetőlegesen mennyi
és milyen fegyvernemHez tartozó egység vesz részt benne. A választ
nem leHetett egyszerűen azzal elintézni, Hogy több vagy kevesebb
csapatot vetnek be, ettől függött ugyanis a támadásban részt vevő
csapatok szállításának problémája, beleértve a szállítóHajók gyártását
is.

A Hajók gyártása is időbe telik és azt be kellett állítani az ameri-

kai ipar termelésébe.

Ezeknek az elemi és alapvető kérdéseknek az eldöntése nélkül

nem leHetett semmiHez sem Hozzákezdeni.

A legelső akadály, ami gátolta előrejutásunkat, az volt, Hogy mi

amerikaiak is meg voltunk osztva, két egymással szemben álló cso-
portra – és erről Londonban senki sem teHetett. Jakey Devers altá-
bornagyot az európai Hadszíntér amerikai Haderőinek parancsnokló
tábornokaként küldték Londonba azzal az utasítással, Hogy készítse
elő az Európában levő amerikai erőket az invázióra. De az Egyesített
Vezérkar főnökei – végtelen bölcsességükben – már előzőleg felállí-
tották az egyesített angol-amerikai főHadiszállást, a COSSAC-ot,
melynek Helyettes vezérkari főnöke, Barker amerikai vezérőrnagy
ugyancsak parancsot kapott az invázió tervének kidolgozására. A
COSSAC feladata teHát a terve elkészítése volt, de nem rendelkezett
a terv végreHajtásáHoz szükséges csapatok felett, nem volt semmiféle
Hatásköre, még a parancsadás sem. Azonban szervezetileg – mint a
jövőben kinevezendő legfelsőbb parancsnok jelenlegi jelképe – mégis
a COSSAC volta legfelsőbb főHadiszállás.

Ilyenformán Londonban két különböző csoport működött,

amelynek lényegében ugyanaz volt a küldetése. Az egyik csoport fel-
adata a tervezés volt, de nem rendelkezett eszközökkel a terveik vég-
reHajtásáHoz; a másik, Jakey Devers csoportja, mint valamennyi ame-
rikai katonai erő parancsnoksága, az Egyesült Államok Hadügymi-
nisztériumának felHatalmazása folytán megfelelő Hatáskörrel rendel-
kezett, de nem rendelkezett magával a tervvel, sem pedig azzal a te-
kintéllyel, Hogy legfőbb parancsnokságnak mondHatta volna magát.
Emellett még egy nagyszabású Hadműveletet kellett végHezvinnie,
idegen országban, aHol még a vezető nélküli COSSAC-nál is kisebb

-( 18 )-
volt a befolyása. Így teHát Jakey adHatott parancsot a csapatainak,
csak éppen nem volt Hely, aHová vezényelHette volna őket anélkül,
Hogy a beszállásolás és az elHelyezés kérdéseit előbb ne lett volna
kénytelen megtárgyalni a vendéglátó ország Hatóságaival. Még a fel-
szerelések raktározásáHoz sem kezdHetett anélkül, Hogy előbb meg
ne állapodott volna a Helyben. A sűrűn lakott Angliában nem leHetett
egy puskát elsütni anélkül, Hogy valakit el ne kellett volna mozdítani
a golyó útjából.

Devers azonban nemcsak azzal a problémával találta magát

szemben, Hogy megfelelő működési területet kellett keresni magának
ezen a zsúfolt kis szigeten; maga a Háború is akadályozta az előké-
születeket. A Háború miatt a parti védelem és a légvédelem legbo-
nyolultabb rendszabályai voltak érvényben. Mindennek tetejébe.
Anglia egy korlátozásokkal gúzsba kötött gazdasági rendszer kereté-
ben élelmezte önmagát és többé-kevésbé ellenséges tűz alatt folytatta
Haditermelését.

Miközben a felsőbb katonai körökben megfogHatatlan szellemi

zűrzavar uralkodott, addig az alsóbbak a nagyon is kézzelfogHató
problémák útvesztőjébe kerültek. Ilyen problémákat Háború alatt
rendszerint a kényszerűség folytán létesített rendkívüli Hatalom gya-
korlásával szekták megoldani. Az „imént jött fickók”-nak nevezett
amerikaiaknak ezeket minden Hatáskör nélkül kellett leküzdeniük. A
legjelentéktelenebb dolgok megvalósításánál is rá kellett venniük az
angol kormányt, Hogy érdekükben rendelkezzen – tegyen szabaddá
egy gyakorlóteret, bocsásson rendelkezésükre egy vasúti szerelvényt,
vagy foglaljon le egy épületet főHadiszállás céljaira.

Miközben ezekkel a neHézségekkel küszködtek, az „imént jött

fickók” semmiféle segítséget nem kaptak attól, aki nekik ezt a nevet
adta, az egyelőre nem létező legfelsőbb parancsnok már kinevezett,
Helyettes vezérkari főnökétől. JólleHet Barker az Egyesült Államok
Hadseregének tisztje volt, már nem volt amerikai. Nemzeti jellege fel-
szívódott abban a nemzetközi jellegben, Hogy egyesített angol-
amerikai testület beosztottja volt. Elvben a COSSAC nem tartozott fe-
lelősséggel egyik kormánynak sem, csak a két kormánynak együtte-
sen.

-( 19 )-
 Devers problémáját megoldani – azt ugyanis, Hogy megtalálja a
módot a kapott parancsok végreHajtására – bármilyen légkörben ne-
Héz lett volna. Az zavarta őt – miközben várta, Hogy a COSSAC ter-
vezőinek erőfeszítései eredményeképpen megszülessen a Hadműve-
letek taktikai terve –, Hogy a jelek egyre inkább azt mutatták: valami
nincs rendben magával a légkörrel sem. Kezdetben úgy nézett ki,
Hogy a ténylegesen fennálló neHézségek okozzák a gondokat, Hogy
az első napok, majd az első Hetek ezért teltek el minden kézzelfogHa-
tó eredmény nélkül. A bizottságok, amelyeket az angolok azért létesí-
tettek, Hogy Devers segítségére legyenek, nem szültek tetteket – csak
újabb bizottságokat. Bizottságok, újabb és újabb bizottságok – te-
nyésztek, mint eső után a gomba, fiadzottak, mint a nyulak és végül
már osztódás útján szaporodtak, mint a véglények. És mégis, minél
több lett a bizottság, annál kevesebbet végeztek. Nem Hiszem, Hogy
ez lett volna a legnagyobb teljesítmény, ami szövetségesünktől tellett.
Ezt csak az mondHatná, aki az angolokat igen kevésre becsüli.

Pedig az angolok, Ha valamit valóban akarnak, jól meg tudják

csinálni. Ezt körülöttünk számos tény bizonyította. Az angol tisztek,
akikkel kapcsolatban álltunk, értelmesek és jól tájékozottak voltak
Mint emberek és mint tisztek is tapasztaltabbak voltak nálunk Ta-
pasztaltabbak voltak a katonák és tapasztaltabb volt maga az ország
is.

Anglia jól kormányzott ország volt még a Háború alatt is. A Ha-
gyomány iránti minden tiszteletük ellenére megvan a képességük
aHHoz, Hogy gyorsan alkalmazkodjanak az új HelyzetHez. Amikor az
ellenség veszélyeztette őket, egyeden éjszaka létreHozták Anglia lég-
védelmét a riadókészültségben: levő vadászgépek gyűrűjével és bo-
nyolult radarHálózattal. Ez tudományos és szervezési szempontból
egyaránt kiváló és Hősies teljesítmény volt. Amikor London égett,
tűzoltósága egy Hónap alatt néHány ezerről 30.000-re nőtt, tűzoltó-
fecskendőket szereltek fel a taxikra, és London fenntartotta önmagát
távíró- és vízHálózat nélkül is. Anglia gyártotta a világ legjobb repü-
lőgépeit, mégpedig a Háború miatt decentralizált és tűz alatt levő
ipartelepeken. Tengeralattjáró elHárító szervezetük tecHnikailag kitű-
nő volt, óvatos, éber és ugyanakkor támadó.

-( 20 )-
 Voltak újabb keletű bizonyítékok is, amelyek amellett tanúskod-
tak, Hogy Anglia képes arra, amit vallóban akar. Afrika angol-
amerikai elözönlése a brit szigetekről indult ki. A Haderőknek az elő-
készületekre csak rövid idő állt rendelkezésükre, az invázió mégis
időben megtörtént.

Most azonban minden eddiginél összeHasonlítHatatlanul na-

gyobb vállalkozásba kezdtünk az angolokkal. A még veretlen német
Hadsereg várt ránk a Csatorna túlsó oldalán. A német ipari gépezet
lényegében még sértetlen volt – sőt még Hatalmasabbá nőtt, mivel a
német óriáskígyó lassan megemésztette azoknak az országoknak az
iparát is, melyeket előbb szétzúzott, majd elnyelt. Az óriási szövetsé-
ges HajóHadak alig-alig tudták nyitva tartani a tengerszorosokat –
azokat, amelyeken egész amerikai Hadseregeknek kellett keresztülHa-
józniuk, mielőtt egyáltalán felkészülHettek magára a Harcra.

A történelem sürgetett; az idő megérett a cselekvésre; és mégis,

tetteik Helyett csak vég nélküli megbeszélések voltak és a megbeszé-
léseken mindig csak az akadályokról esett szó, soHasem arról, Ho-
gyan kellene valamiHez Hozzálátni. Ha az ember megpróbált volna
teljes erővel belecsapni ebbe a teHetetlenségbe, az csak annyi lett vol-
na, mintHa belevágná az öklét egy zsák nedves trágyába; egy kevés
kijön belőle, egy kissé összerázódik, de aHogy az ember kiveszi az
öklét, azonnal visszanyeri régi formáját és olyan, mintHa Hozzá sem
nyúlt volna. Csak éppen úgy érzi az ember, Hogy összepiszkította
magát.
Kétségtelen, Hogy az angolok meg tudják érteni, amit meg
akarnak érteni. Ebből logikusan következik, Hogy Ha valamit nem ér-
tenek meg, ez azért van, mert nem akarják. Még alig egy Hónapja,
Hogy Londonba érkeztünk és már látHattuk, Hogy az akadályok sűrű
erdeje vesz körül bennünket. E sűrű erdő táptalaja pedig abból adó-
dik, Hogy Hiányzik a Hajlandóság a velünk való együttműködésre.

Nem sokkal előbb sikerült csak felismernünk a különböző

módszereket, amelyekkel az angolok a szándékainkat megHiúsítot-
ták. Ezek nagyjából a következők voltak:

– Gondosan előkészített érveket Hoztak fel valamennyi olyan

javaslatunk ellen, amelyekkel megkíséreltük meggyorsítani
-( 21 )-
 az előkészületeket. Az angolok a bizottsági üléseket olyan
alapossággal készítették elő, Hogy az amerikaiaknak a jól fel-
épített érvek egész sorával kellett megbirkózniuk, Hogy a
döntés valami részletkérdés miatt meg ne Hiúsuljon.

– Egészen kivételesen értelmes tiszteket állítottak velünk

szembe, akik a saját álláspontjukat jobban tudták képviselni
és megvédeni, mint az amerikaiak. Az amerikai tiszt ügyren-
di kérdésekben távolról sem volt olyan járatos, mint angol el-
lenfele.

– KiHasználták azokat az előnyöket, amelyek a katonai ran-

gokkal való sakkHúzásokból adódtak. Az amerikaiak szerve-
zeti felépítése megHatározta, Hogy egy bizonyos szervnek
milyen rendfokozatú tisztekkel kell rendelkeznie. – Nekünk
csak bizonyos, megHatározott számú tábornokunk, ezrede-
sünk, alezredesünk volt. Egy angol-amerikai bizottságban
résztvevő amerikai fél általában legalább egy rendfokozattal
magasabb rangú angol tiszttel találta magát szemben. Ha vé-
letlenül első alkalommal Hasonló rendfokozatú tiszttel került
össze, biztosra veHette, Hogy a legközelebbi alkalomra az an-
gol tisztet előléptetik, vagy pedig Helyette egy magasabb
rangút osztanak oda be.

– A bizottsági ülések napirendjét ravaszul állították össze. A

napirendbe ártatlanul megszövegezve belecsúsztattak, egy-
egy döntő jelentőségű kérdést is. Arra számítottak, Hogy az
amerikaiaknak nem lesz idejük a napirend gondos áttanul-
mányozására és elemzésére. A napirendeket ugyanis az utol-
só percben küldték szét. Előfordult, Hogy magán az értekez-
leten csúsztatták bele a kényes pontot a napirendbe – órák
óta Húzódó, fárasztó tárgyalások után. De akármilyen módon
is csinálták, a cél az volt, gyorsan keresztülsiklani a kényes
kérdésen és azután percek alatt lerögzíteni a végleges megál-
lapodást, úgy, mint amivel mindenki egyetért. Ez olyan
gyakran fordult elő, Hogy nem leHetett másnak tekinteni,
mint amit amerikai katonai nyelven „szabványos működési,
eljárásnak” neveznek.

-( 22 )-
 Az angol „szabványos működési eljárások” közé tartozott az is,
Hogy minden újonnan érkezett amerikai tisztet igyekeztek személyes
varázsukkal megnyerni.

Bár a pontos százalékarányt tudományosan még senki sem mu-

tatta ki, de száz amerikai között mindig van bizonyos százalék, akik
számára az angolok és az angol Hagyományaik különös vonzerővel
bírnak. Ezeknek a százalékarányát azonban pontosan ki leHet számí-
tani, mint aHogyan a vendéglős ki tudja számítani, Hogy vendégei
közül Hányan fogják étlapjáról ezt vagy azt az ételt megrendelni. Az
angolok először mindenkit igyekeztek megnyerni. Ha ez sikerült, ak-
kor arra törekedtek, Hogy az illetőt olyan mértékig maguk mellé állít-
sák, Hogy angol-amerikai nézeteltérés esetén legrosszabb esetben is
semleges álláspontot foglaljon el, legjobb esetben pedig – és ez volt a
gyakoribb – aktív támogatója legyen az angol álláspontnak.

Van természetesen egy másik véglet is. Vannak olyan amerikai-

ak, akik éles és szenvedélyes ellenszenvvel viseltetnek az angolokkal
és az angol életformával szemben. Ezeknek az embereknek a kezelé-
se során az angolok lefektették az alapját egyik legbravúrosabb mód-
szerüknek arra, Hogy Hogyan kell eltávolítani az útból álláspontjuk
ellenfeleit. Úgy kezdték, mintHa őszintén szembe kívánnának nézni
az angolellenesség problémájával. Nyíltan megmondták: „legyünk
reálisak”. Vannak amerikaiak, akik nem állHatják az angolokat, vi-
szont, sajnos, vannak olyan angolok is, akik nem állHatják az ameri-
kaiakat. Nekünk azonban együtt kell működnünk, Hogy legyőzzük
az ellenséget. Ezért állapodjunk meg abban, Hogy bármilyen leHetsé-
ges is legyen az angol-, illetve amerikai-gyűlölő, „meg kell szabadul-
nunk tőle”.

Ezzel mindenki egyetértett és mind Jim Brownt, mind Sir Cecilt,

eltávolították az angol-amerikai vezérkarból, abból a nyilvánvalóan
Helyes és ésszerű okból, Hogy mindketten indokolatlanul ellenséges
érzülettel viseltetnek egymás Hazájával szemben. Ez így mind rend-
ben van. A folyamat azonban még csak most kezdődött el. Olyan elv
lefektetése történt meg, aminek az angolok igen jó Hasznát vették,
James Brown ezredes eltávozott, de az angoloknak még ott van
WHosis tábornok problémája.

-( 23 )-
 WHosis tábornok nem angolgyűlölő. Műkedvelő angol törté-
nész. Felesége rajong az Erzsébet-kori bútorokért és ottHonában an-
gol írókat lát vendégül. A tábornok őszinte tisztelője számos angol
intézménynek és nagyra becsüli a vele kapcsolatban álló angol tisz-
tek bátorságát, jellemét és egyéb emberi tulajdonságait. De kizárólag
katonai okok miatt, alapvetően eltér a véleménye az ugyanerre a fel-
adatra beosztott angol tiszt véleményétől. Rendkívül neHéz őt érvek-
kel meggyőzni, mert bátran kiáll a meggyőződése mellett és makacs
fiú. Hogyan kezeljék Hát WHosis tábornokot?

A válasz egyszerű. Menj fel egészen a legfelsőbb fórumig és ott

szigorúan bizalmasan mondd a következőket: „WHosis remek ember,
mint katona, nem is leHetne rátermettebb. Valamennyien nagyra be-
csüljük – sőt szeretjük is az öreg fiút. Fogalmunk sincs róla, mit vét-
Hettünk neki, vagy Hogyan történHetett, de valaHogyan úgy látjuk,
nem nagyon kedvel bennünket. Körülbelül olyan eset, mint Sir Cecilé
– emlékszel, a pofa, akit át kellett Helyeznünk Indiába, mert nem
kedvelt benneteket. Elég komoly probléma ez, mit gondolsz, mit kel-
lene tenni?” A Háború elején tíz az egyHez volt annak a valószínűsé-
ge, Hogy az amerikai Hadügyminisztérium WHosis tábornokot átHe-
lyezi olyan Hadszíntérre, aHol nem kerül kapcsolatba angolokkal – és
WHosis tábornok soHasem tudja meg, miért Helyezték át.

Ha nem áll rendelkezésre elég bizonyíték WHosis ellen, azt ép-

pen leHet produkálni. WHosist viták sorozatába leHet bonyolítani va-
lami megfelelően kellemetlen angollal, egészen addig, míg WHosis
elveszti a türelmét, kirobban és akkor Hiteles idézetek fogják bizonyí-
tani, Hogy WHosis elfogult az angolokkal szemben. Az amerikai Had-
sereg egyik legteHetségesebb Hadosztály-, majd Hadtestparancsnokát
ily módon távolították el a szicíliai egyesített vezérkarból és az in-
doklást még megtoldották azzal, Hogy „túlságosan erős egyéniség
aHHoz, Hogy jó vezérkari tiszt leHessen”. Valójában pedig azért moz-
dították el, mert kiállott amellett a taktika mellett, amelyet az ameri-
kai Haderők később a Harctereken – engedély nélkül – ténylegesen
alkalmaztak. Amikor ezt a taktikát először javasoltuk, az angolok
úgy vélték, Hogy az túlságosan kiemelkedő szerepet juttatna az ame-
rikaiaknak.

-( 24 )-
 Az ellenfél eltávolításának volt egy másik, még körmönfontabb
módja is, amelyik az előbbi eljárásnak éppen a fordítottja. Majdnem
minden angol-amerikai vegyes bizottságban volt egy olyan angol
tiszt, aki feltűnően amerikabarát volt. Az volt a véleménye – amit fél-
reértHetetlenül és kedvesen Hangoztatott –, Hogy az amerikaiaké és
az amerikai életformáé a jövő. Honfitársainak mindent át kell venni
tőlünk. Figyelmesen és elmerülve Hallgatta az amerikaiak érveit és
egyetértett velük. Az amerikaiakHoz Húzott, nyíltan és keményen bí-
rálta angol tisztbajtársait. A bizottsági üléseken, angol és amerikai vé-
leménykülönbség esetén ügyesen az amerikai álláspontot képviselte.
Eleinte mindig úgy látszott, Hogy sikerül is felülkerekednie, és mégis,
végül is az ellenfél érveinek súlya alatt; letörve megvonta a vállát és
azt mondta: „nos, úgy látszik most az egyszer azoknak a fickóknak
van igazuk”.

Eleinte az amerikaiak az ilyen ülésekről azzal a jó érzéssel tá-

voztak, Hogy egy becsületes és rokonszenves fiú kiállt értük. Nem
tudták megérteni, Hogy mégis, Hogyan maradHattak alul.

Ezek az amerikabarát angol tisztek szívesen Hordták az ameri-

kai egyenruHa valamilyen darabját – érzelmi okokból. Morgan altá-
bornagy, aki az angol-amerikai tervező vezérkar főnöke volt, állan-
dóan amerikai tábori zubbonyt viselt főHadiszállásán. Különös volt
látni, amint düHösen veszekszik valamelyik angol tábornokkal a bi-
zottsági ülésen, majd Ha az ember néHány órával később találkozott
velük, látHatta, amint ugyanazzal a tábornokkal kart karba fűzve vi-
dáman társalog.

Amikor az angolok olyan amerikait találtak, aki az ő szempont-

jaik mellett foglalt állást, még eredetibb fogást alkalmaztak. A „saját
táborukba vonás eljárás”-ának az volt a netovábbja, Ha módjuk volt
egy rokonszenves amerikait pozícióba Helyezni, akit jutalomképpen
támogattak az előléptetésben. Ebben az esetben olyan barátot talál-
tak, aki Hajlandó volt tűzbe menni értük.

Az angolok legmegfogHatatlanabb és ugyanakkor legHatéko-

nyabb fegyvere azonban vallójában nem is volt cselfogás. Talán in-
kább úgy leHetne nevezni, Hogy „az általános irányvonalHoz való
igazítás”. Az angolok rendkívül individuális emberek. Hagyománya-

-( 25 )-
ik, törvényeik – jobban, mint bármely más népé az egyén fontosságát
a közösségé fölé Helyezik. Éppen ezért olyan lefegyverző és imponáló
az, aHogyan Harc közben eltemetik személyes ellentéteiket, Hogy kö-
zös frontot alkossanak az ellenféllel szemben. Amikor Anglia állt va-
lami mellett, vagy valamivel szemben, akkor – HiHetetlen következe-
tességgel mindenki, aki Angliát képviseli, saját jellegének megfelelő-
en és legjobb képességei szerint, egy vonalba zárkózik fel és eHHez az
angol álláspontHoz, tartja magát, annak érdekében érvel – tekintet
nélkül arra, Hogy mi volt a személyes véleménye, mik voltak a tervei,
mielőtt e mellett a politika mellett döntöttek.

Emlékszem egy angol tisztre, aki a „megfelelő számarány”

alapján a partnerem volt. Hosszú Hónapokon keresztül tökéletes
egyetértésben izzadtuk ki közös feladatainkat. Együtt laktunk a Harc-
téren. Kedves, mulatságos fiú volt, jó volt vele együtt dolgozni. Sze-
rettem őt és azt Hittem, ő is szeret engem. És mi valóban becsültük is
egymást és bíztunk egymásban – legalábbis én becsültem őt és bíz-
tam benne. Egyik délután együtt tervezgettük, Hogy milyen érveket
fogunk felHozni!közös álláspontunk érdekében azon az értekezleten,
amit másnap délelőtt tartanak meg a legfőbb Hadiszálláson. Barátom
képviselt bennünket, én tanácsadói minőségben vettem részt. Bará-
tommal nem találkoztam már aznap este, sem másnap reggel az ér-
tekezlet előtt. Megkezdődött az értekezlet, s alig Hittem a fülemnek,
amikor Hallottam, Hogy a barátom Hogyan adja fel azt az álláspontot,
ami olyan sokat jelentett nekünk és amit életfontosságúnak tartot-
tunk az előttünk álló ütközet sikere szempontjából.

Hivatalosan nem volt jogom felszólalni, de mégis felszólaltam.

Leintettek. Miközben az értekezletet elnapolták, én majd megpuk-
kadtam mérgemben, nem azért, mert érveink alulmaradtak – ez min-
dennapos eset a katonai életben –, Hanem mert úgy éreztem, Hogy
személyemben elárultak. Elvittem sétálni a barátomat és megkérdez-
tem tőle, az ördögbe is, mi történt vele. Egészen Higgadtan azt állítot-
ta, Hogy az érv, amit ellenfelünk felHozott, meggyőzte őt. Ez nekem
már sok volt. Emlékeznek, mondtam, Hogy jó barátom volt, azt Hit-
tem, úgy ismerem a gondolatait, mint a saját magaméit. Megmond-
tam neki, Hogy nem mond igazat, Hazudik, és felszólítottam, mondja
meg, Hogy miért.
-( 26 )-
 Kínos jelenet volt, Hirtelen letört és bevallotta, Hogy előző este
parancsot kapott, Hogy adja fel álláspontját. Ezt nem értettem és azt
mondtam neki: „Nézd, ez már butaság, ennek a nézeteltérésnek kö-
zöttünk nincsen semmi értelme. Mindössze azt kellett volna tenned,
Hogy az értekezlet előtt megmondod nekem, Hogy más parancsot
kaptál és én megértem. Mindannyiunkkal előfordulHat, Hogy véle-
ményével ellentétes parancsot kap. Miért tettél úgy, mintHa meggon-
doltad volna magad?”

Erre a barátom még nagyobb zavarba jött és azt mondta, Hogy

most már kénytelen elmondani nekem valamit, ami egyébként nem
tartozna rám – mert ez számára, mint angol tiszt számálla a szolgála-
ti szabályzatból következik. Kijelentette, Hogy szolgálati szabályza-
tuk megköveteli, Hogy olyan esetben, mikor valaki saját állásfoglalá-
sával ellenkező utasítást kap, nem csak végre kell Hajtania a paran-
csot, Hanem köteles olyan magatartást is tanúsítani, Hogy ne legyen
észreveHető, Hogy felülről kapott parancsot Hajt végre. Úgy kell ten-
nie, mintHa saját maga változtatta volna meg a véleményét.

Ismertem Afrikában egy tábornokot, aki remekül kijött angol el-

lenlábasával, ez a tábornok mesélte nekem, Hogy partnere, felettesei
parancsára olyan sűrűn váltogatta a véleményét – de persze nem is-
merte el, Hogy felsőbb utasításra veszi –, Hogy az már állandó tréfa
tárgyát képezte. Mindenki tudta, Hogy az érvek, amelyeket az angol
tiszt előad, nem a saját érvei; de ő maga ezt soHa nem ismerte el.

Eltartott bizony egy kis ideig, míg Londonban mindezt megér-

tettük és az angolok magatartásának első Hatása zavar és neHeztelés
volt. A mogorvábbak rémtörténeteket meséltek az angolok kétszínű-
ségéről, ostobaságáról és teHetetlenségéről. (A skótokat valamivel
jobbnak tartottuk.) De az átlag amerikai tisztre, mint már mondot-
tam, ezek a rémtörténetek nem Hatottak. Nyilvánvaló, Hogy az angolt
nem kizárólag rossz tulajdonságai különböztetik meg embertársaitól.

A londoni élet távolról sem kellemetlen és a legtöbb amerikai,

bár soHasem tudta egészen beleélni magát az angol életformába, ész-
szerűen kiegyezett vele, barátokra tett szert és élvezte, Hogy pillanat-
nyilag nem kell táborban élnie. Ütött-kopottan, sebHelyesen, száz és
száz bombatámadás porával borítva is, Londonnak megvolt a maga

-( 27 )-
bája. Nekem sok angol barátom volt, már a Háború előttről is, és
1940-ben is barátságot kötöttem néHány angollal, mikor a nagy bom-
bázások idején odaát voltam és nagy Hatást gyakorolt rám az, aHo-
gyan az angolok a minden órában fenyegető megsemmisülés veszé-
lyével szembenéztek. Az angolok akkor igazán Hősiesek voltak, a szó
betű szerinti értelmében. Egy évvel később, mikor világ körüli utam-
ról Hazafelé jövet Kínán és Oroszországon keresztül ismét Angliába
látogattam, a bombázás okozta felfokozott kedélyállapot elmúltával
mogorvának, rosszkedvűnek, fáradtnak találtam őket. Most, mikor a
Háború alatt Harmadízben tartózkodtam Angliában, ismét más volt a
kedélyállapotuk. Csendesebbek lettek, kevésbé vitára készek, meg-
adóbbak és szemmel látHatóan annyira fáradtak, ami már közel volt
a teljes kimerültség állapotáHoz. Háborús erőfeszítéseik éppoly ala-
posak voltak, mint bármikor máskor, de az ütem annyira lassúbbo-
dott, Hogy szinte letargikusnak tűnt fel az olyan ember szemében, aki
nemrég érkezett egy olyan országból, aHol éppen csak most töltötték
meg a puskát. Ebben az atmoszférában könnyű volt az angol kor-
mánynak megrendezni azt a lelassítási folyamatot, ami annyira meg-
döbbentette az amerikaiakat.

Az átlag angol magatartása az amerikai csapatokkal szemben

általában barátságos volt – bizonyos fenntartásokkal. Ami a csapato-
kat illeti, mindkét részről kínos gonddal ügyeltek a rendtartásra, bro-
súrákkal és mozielőadásokkal megtűzdelt ismeretterjesztő előadás-
sorozatokat rendeztek számukra és számos gondosan kiagyalt tilal-
mat és szabályzatot rendeltek el – neHéz lett volna megmondani, mi
volt az, amit a két fél mindegyike saját maga is szükségesnek tartott.
Az amerikaiak például, Hogy egy éHes országban megfelelően legye-
nek ellátva, közös étkezéseknél külön kosztot kaptak. Milyen volt az
amerikaiakkal szemben az angol Házigazda viselkedése? Mint rende-
sen, most is kellemetlen pletykák fűszerezték a Házigazda asztalánál
folyó társalgásokat, de én azt Hiszem, azt azért elismerték, Hogy az
amerikai fiúk, Ha olykor fennHéjázók is, végeredményben ártalmat-
lanok, többnyire pedig kedvesek és jól neveltek. A mi csapataink kö-
rében az volt a vélemény, Hogy az angolok olyan vendégszeretők irá-
nyunkban, amennyire csak élelmiszerjegyekkel korlátozott leHetősé-
geik megengedik. Egy kedves idős Hölgy, akit mikor Dél-Angliában

-( 28 )-
táboroztam gyakran meglátogattam falusi ottHonában, a következő-
képpen foglalta össze a véleményét: „Az emberek sokat zsémbelőd-
nek, Hogy az amerikai fiúk ezt meg azt csinálják, de én nem szólok
egy szót sem. Én csak azt mondHatom, addig jó, amíg ők vannak itt
és nem a németek.”

A fiatal amerikai katonák a legjobban az angol lányokkal értet-

ték meg magukat, különösen a falusi és a munkáslányokkal. Ezek a
kapcsolatok önmaguktól és feltartóztatHatatlanul jöttek létre, annyira
tetszettek egymásnak. Az angol leányt arra nevelik, Hogy tisztelje a
férfiembert, a férfi kedvében járni – számára törvény. Az amerikai fi-
úk el voltak ragadtatva attól, Hogy olyan leányokkal jöHettek össze,
akik természetüktől fogva udvariasak és szelídek, nem kerül sokba a
szórakoztatásuk és minden vágyuk, Hogy a fiúk kedvében járjanak
Az angol leány pedig boldog volt, Hogy olyan fiúval szórakozHat,
aki, Ha esetleg tudatlan és faragatlan is, de úgy nevelték, Hogy a nő
kívánságait a saját kívánságai fölé Helyezze – akár arról van szó,
Hogy melyik moziba menjenek, akár pedig a neHéz csomagot kell Ha-
zacipelni. Az amerikai fiú ezenfelül még bőkezű is – megengedHeti
magának, Hogy fizesse angol partnernője számláját. Az angol lány és
az amerikai fiú azonnal nagy sikert arattak egymásnál.

Kellemes volt Londonban 1943 kora nyarán. Nem voltak légi-

támadások a Csatorna túloldaláról és nem jöttek még a rakéták sem.
LeHetett színHázba járni és lányokkal táncolni. Volt sör a kocsmákban
és Harrodsnál skót wHiskyt leHetett kapni, Ha megvolt az embernek a
legutóbbi palack nyugtája. A szállásokon puHa ágy és tiszta lepedő
várt az emberre. A közelben ott volt az édes, megHitt angol táj. Min-
den megvolt, ami csak egy katonának kell – kivéve a tett. Nem éppen
csak Haditett, bármilyen tett.

.Azonban tudtuk, Hogy nemsokára megkapjuk a Tervet, a titkos

tervet, amelyet majd meg fogunk valósítani – az OVERLORD-ot, a
COSSAC tervét a partraszállásra. Talán az majd minden aggályunkat
el fogja oszlatni.

2. Vörös szalag – avagy bürokrácia

Nagy volt az izgalom a Grosvenor téren, amikor júliusban a
Norfolk-Házból megérkezett az OVERLORD. A COSSAC tervezőinek
-( 29 )-
mesterműve nyomtatásban, karton fedőlapba borítva érkezett Hoz-
zánk és fedele szalaggal volt átkötve, Hogy a könyv ki ne nyíljon. A
szalag színe vörös volt.* Összesen egy darab számozott, Hitelesített
példány érkezett az amerikai Hadsereg európai Hadszíntéri parancs-
nokló tábornokáHoz. Késő délután volt, mikor a tervet megkaptuk, s
egész éjszaka ott ültünk főHadiszállásunk egyik belső szobájában, az
ajtót magunkra zártuk és szobánk elé őrséget állítottunk. A szobában
Homályos világítás volt és a leHúzott redőnyök árnyéka eltakarta a
Csatorna és Európa térképét, úgy, Hogy még Ha be is lépett volna va-
lami illetéktelen személy a szobába, a térképeket nem látHatta volna
meg, még akkor sem, Ha történetesen arrafelé néz. A térképek szépek
voltak – Anglia déli és Franciaország északi partjait és Európát ábrá-
zolták. De azokat a térképeket akár London legforgalmasabb terén is
kiakasztHattuk volna, az ellenség nem vette volna semmi Hasznát,
mert nem voltak rajtuk jelek. Puszta térképeik voltak azokról a terü-
letekről, aHol a mi csapataink majdan tartózkodni és Harcolni, fognak
– amikor majd az általános irányelveknél részletesebben meg fogják
Határozni, Hogy mit kell tennünk. Nos, Hált most itt van nálunk maga
az OVERLORD-nak nevezett terv, ebből majd mindent megtudunk.

Először is a tervet rávisszük a térképre, zsíros ceruzával kis pi-

ros és kék jeleiket rajzolunk** egy áttetsző oleáta-papirosra, amit a
térképre Helyezünk. Így felfektetjük, Hogy ki mikor és Hová megy,
mikor és mit tesz. Így fogjuk Hát felnyitni az Európa Erődöt. Ez Hát
az a terület, aHol ölni fogunk és aHol bennünket meg fognak ölni,
aHol szembenézünk az ellenséggel és szétzúzzuk erejét.

Mindenekelőtt mindent pontosan fel kell tüntetni a titkos tér-

képen, ebben a titkos szobában. Azután, annak alapján parancsokat
kell adni titkos töredékes parancsokat. Minden egyes írásos parancs
olyan keveset árulHat el, Hogy az egészet csak az arra felHatalmazot-
tak értHetik még. A csapatok Hajóval ide és ide jönnek, ide és emide
vezénylik őket. Ilyen és ilyen lesz a felszerelésük, ilyen és ilyen ki-

*
Az angol nyelvben vörös szalag bürokráciát jelent. (Ford.)
**
Az amerikai Hadseregben a kék jelentette a baráti Haderőt, a piros az ellenséget. A
brit – Hadseregnél éppen megfordítva – ami nem tette éppen könnyűvé az együtt-
működést. Végül is az amerikai Hadsereg kék jelzést Használt saját csapatai, feketét
az angol csapatok és vöröset a német csapatok megjelölésére.
-( 30 )-
képzést kapnak, a terv minden részletet kidolgozott, egészen addig a
pontig, Hogy ezen és ezen a napon ezek és ezek az erők mennek le a
tengerpartra, ezek és ezek a kis csónakok várják őket. És akkor átkel-
nek a Csatornán és partra szállnak – minden titkok legnagyobbika –
ITT! Először ezrek, majd százezrek, végül embereik milliói vesznek
részt a műveletben.

Ebben a Hatalmas erőfeszítésben, amely a vörös szalaggal átkö-

tött könyv szavaiból most egyszeriben kibontakozik, a mi parányi
feladatunk az lesz, Hogy ötletekkel és elemzésekkel segítsük sikerre
vinni, paranccsá átalakítani a terv irányelveit. A mi csoportunk köte-
lessége gondoskodni arról, Hogy Amerikától megkapjuk mindazt,
ami szükséges a tervben foglaltak keresztülviteléHez, a mi kötelessé-
günk, Hogy meglássuk az akadályokat, még mielőtt ténylegesen fel-
merülnének és – azokat már előre el is Hárítsuk – és Ha mindezt meg-
tettük, mint vezérkari tisztek tanácsainkkal segítsük a parancsnokot,
aki azután, saját belátása szerint dönt a feletteseitől kapott parancsok
végreHajtásának módjáról.

Mi beHelyettesítHető sejtek vagyunk a katonai gépezet agyvele-

jében úgy, mint aHogyan az általunk elemzett terveket végreHajtó
sorkatonák beHelyettesítHető sejtek a katonai gépezet öklében, amely
az ellenségre a csapást méri. Most, Hogy előttünk fekszik a terv, érez-
zük, Hogy legalább ennyik vagyunk, Hogy ismét van értelme létünk-
nek. Mindannyian – Hivatásos katonák és tartalékosok egyaránt – azt
várjuk, Hogy megsemmisítHessük az ellenség katonai erejét, amely
Háborúba sodorta Hazánkat. Íme, Hát célunknak van már eszköze és
élő részei vagyunk egy szervezetnek, amely ezt az eszközt Használni
fogja.

Kibontottuk a vörös szalag csomóját és felnyitottuk, az

OVERLORD, az angol-amerikai támadó Haderő Északnyugat-Európa
elözönlésére vonatkozó tervének fedelét.

A megilletődöttség percei gyorsan elmúltak.

Az OVERLORD fedőnevet viselő tervnek, amikor a St. James

térről a Grosvenor térre érkezett, arra a kérdésre kellett volna választ

-( 31 )-
adni: Hogyan Hajtsa végre Devers tábornok az Európa, elözönlésére
kapott parancsot? FelteHető volt, Hogy a terv elkészültével a COSSAC
– amelyet a terv elkészítése céljából Hoztak létre – megszűnik mint
tényező, Hacsak az egyelőre még ki nem nevezett legfelsőbb parancs-
nok főHadiszállása nem lesz. A COSSAC nem operatív főHadiszállás
volt, Hanem bizonyos fajta agytröszt.

A COSSAC tervének birtokában, az angol Hadügyminisztérium

Hozzá kezdHetett Hát az angol Hadsereg előkészítéséHez a Harcra: az
európai Hadszíntér amerikai parancsnokló tábornoka, az angol Had-
ügyminisztérium, a tengerészeti Hivatal és a légügyi minisztérium
már megkapta a parancsot az amerikai fegyveres erők felkészítésére.
Valamennyien megkapták az OVERLORD-ot és előkészítHették a Ha-
táskörükHöz tartozó parancsnokságokat. Amerikai részről, az egysé-
ges parancsnokság elve alapján, valamennyi Európában levő ameri-
kai katonai erő Devers tábornok parancsnoksága alá tartozott. Így
Devers nemcsak a szárazföldi Haderőt irányította, Hanem a parancs-
noksága alá tartozó különböző tábornokok és admirálisok útján ő
irányította a légierőket, valamint a Hadműveletben, részt vevő ame-
rikai HajóHadat is az európai Hadszíntéren.

A Nyolcadik Stratégiai Légi Hadsereg kivételt képezett ez alól,

mivel minden stratégiai bombázást – bármelyik Hadszíntéren is tör-
tént – központilag az Egyesített Vezérkar irányított. Ira Eaker, a
Nyolcadik Légi Hadsereg parancsnoka azonban jó barátja volt Jakey
Deversnek és gyakorlati okokból ezen a nyáron valamennyi Európá-
ban levő, tisztán amerikai erő egységesen Devers alá tartozott. Most,
Hogy a terv a kezében volt, Devers HozzákezdHetett volna a tényleges
előkészületekHez, Ha az angolok a legelemibb készséget tanúsítják az
együttműködésre. De még mielőtt a terv megérkezett volna, egyre
gyűltek a jelek, Hogy az európai invázió előkészítése körül még több
probléma van, mint amennyit már eddig is láttunk. Ezeknek a prob-
lémáknak az árnyékában, mennyivel viHette előbbre maga az
OVERLORD az előkészületeket?

Az OVERLORD szemre mutatós volt. SzáztizenHárom szab-

ványméretű lapból és tíz kísérő térképből állt. Annak ellenére, Hogy a
vezérkar, mely a tervet elkészítette, ugyanolyan mértékben volt ame-

-( 32 )-
rikai, mint angol, az OVERLORD kizárólag brit katonai nyelvezet
alapján íródott és a brit katonai szakkifejezések szómagyarázatára
volt szükségűnk, Hogy megértHessük. Például az a kulcsszó, Hogy
„fenntartani” (to maintain), ami az amerikaiak számára azt jelenti,
Hogy „karbantartani”, angol katonanyelven „utánpótlást” jelent.
Ilyenformán az a szó például, Hogy, „partfenntartás” (beach mainte-
nance), nem a parti berendezések karbantartásár jelentette, Hanem a
tengerparton keresztül történő utánpótlást. A „lift” szó nem „emel-
kedést” jelentett, vagy pedig, mint aHogy Londonban Használatos,
felvonót, Hanem a partraszállást végreHajtó flotta Hajóit, azokat a Ha-
jókat, amelyek a katonai erőt és a felszerelése Franciaországba szállít-
ják. „Kemény” (hard) náluk nem melléknév volt, Hanem főnév; „ke-
mény”-nek (Hard) nevezték az olyan tengerpartot, mely ki volt kö-
vezve, Hogy könnyebb legyen a partraszállásban részt vevő Hajók ki-
és berakodása.

De nem az OVERLORD nyelvezete okozta a legtöbb bosszúsá-

got azoknak, akik először elolvasták, Hanem a feltételeknek az az át-
HágHatatlan fala, mellyel a szervezők magát a tervet: körülvették. Eu-
rópa elözönlése – mondja a COSSAC – csak a következő körülmé-
nyek fennforgása esetén leHetséges:

– Ha a szél nem túl erős;

– Ha a dagály állása éppen kedvező;

– Ha a Hold állása kedvező,

– Ha a dagály és a Hold kedvező állásának idejére a várHató

időjárás is kedvező;

– Ha mindezek a körülmények nem állanának fenn együttesen,

úgy az invázió időpont ja automatikusan Halasztást szenved
arra a Hónapra, amikor a Hold állása megint kedvező lesz; és
végül.

– a négy évszak tizenkét Hónapja közül csak egyik évszak Hó-

napjai jöHetnek számításba;

– Ha időközben – a terv megírása és végreHajtása között eltelő

idő alatt – a németek védelmi rendszerüket nem tökéletesí-
tik,
-( 33 )-
 – Ha az invázió pillanatában a németek összes mozgósítHató
tartaléka Északnyugat-Európában nem több tizenkét Hadosz-
tálynál és feltéve, Hogy Németország nem lesz képes az első
Hat nap alatt az orosz frontról tizenöt első osztályú Hadosz-
tálynál többet oda átirányítani;

– és Ha ugyanakkor a német légierő (amely a terv elkészítése

idején igen életerős és ütőképes volt) Harcképessége addigra
lényegesen csökken.

Ha mindezek a feltételek egyidejűleg fennállnak, az

OVERLORD tervezői elismerik, Hogy a tervet végre lehet Hajtan. A
jelentéktelenebb feltételeket – mint például a Hajóépítési program befe-
jezése, a szükséges Haderő és felszerelés összeállítása – már előre is
természetesnek találták.
Az „imént jött fickók” megHökkentek ezeknek a felvételeknek
az olvasásakor. Ha a tervet ebben a formájában jóváHagyják, mi sem
könnyebb, mint olyan Helyzetet teremteni, amelyben a tervet nem le-
het végreHajtani. Alig volt felteHető, Hogy a németek a következő esz-
tendőben ne tökéletesítenék védelmüket és az invázió árnyékában,
elegendő erő birtokában, ki HiHette azt, Hogy Hitler nem fogja meg-
erősíteni Franciaországban levő csapatait? Mégis, bármelyik körül-
mény bekövetkezése esetén az invázió automatikusan elHalasztódik
– megHatározatlan időre!

És még Ha minden jól is megy, az inváziós flotta indulása akkor

is a páratlanul kedvező időjárás vékony cérnaszálán függ. A feltétel
nem egyszerűen a „kedvező időjárás”, Hanem az is pontosan meg
van Határozva, Hogy milyennek kell lennie a dagálynak és a Hold ál-
lásának és elő van írva, Hogy a szél óránkénti sebessége nem Halad-
Hatja meg a kilenc tengeri mérföldet! Nyilvánvalóan képtelenség lett
volna arra várni, Hogy minden pontosan így történjék és ezek szerint
nyilván képtelenség lett volna betű szerint ragaszkodni a tervHez.

Azok, akiknek volt Humorérzékük, azt mondták, Hogy a terv az

óvatosság mesterműve, sok fantáziáról ugyan nem tanúskodik, de
rendkívül alapos, precíz és okfejtése logikus. A nagyvonalúság és öt-
letesség ugyan Hiányzik belőle és nyoma sincs benne a leleményes-

-( 34 )-
ségnek, viszont minden lépés kellően alá volt támasztva dokumen-
tumokkal.

Az OVERLORD olyan közönyös és esetlen volt, mint JoHn Bull,

alakja valami jóindulatú politikai karikatúrán. Minden kísérlet, Hogy
az OVERLORD esetlenségét eltüntesse, csak annyira leHetett ered-
ményes, mintHa fodros krinolinba öltöztetnének egy elefántot, Hogy
valaki szép lánynak nézze. Ilyen volt Hát a terv.

Európa partjait vizsgálva, az OVERLORD készítői először is el-

vetették mindazokat a Helyeket, amelyek ilyen vagy olyan okból kifo-
lyólag egészen biztosan alkalmatlanok a partraszállásra. Így a számí-
tásba jöHető tengerpartot leszűkítették arra a szakaszra, amely Ca-
lais-től keletre Húzódik és magában foglalja a cHerbourg-i félsziget
partjait. A tervezők ezután szemügyre vették a Pas de Calais-t, aHol a
legkeskenyebb a Csatorna és megállapították, Hogy az sem jöHet
számításba. A doveri sziklák mindössze 18 mérföldnyire vannak a
Pas de Calais partjaitól, de a megfigyelések szerint, a németek ott
emelték legfélelmetesebb erődítményeiket, és tartalékaikat ezek mö-
gé az erődítmények mögé összpontosították. Így a Csatorna vidékét
kiHagyták a számításból, mint túlságosan is elrettentő akadályt.

A megfelelő calais-i partok kiesése folytán, a számításba jöHető

tengerpart arra a félkörre szűkült, amely a Szajnától a cHerbourg-i
félszigetig Húzódik. Így – jobb Híján – a választás erre a területre
esett. A partraszállás végleges Helyének kiválasztása ugyanis olyan
módon történt, Hogy ez a pont egy zátony, amaz pedig egy kőszirt
miatt kiesett a versenyből.

Az OVERLORD alapvető előfeltétele volt, Hogy a partraszállás

megtörténte után az inváziós Hadseregeknek legalább két nagyobb
utánpótlási kikötővel kell rendelkezniük, Hogy megvetHessek a lábu-
kat a Hadműveleti területen. A terv készítői már eleve letettek egy
megerősített kikötő elleni közvetlen támadásról – mert az szerintük
túlságosan félelmetes vállalkozás volna. Végül is arra a következte-
tésre jutottak, Hogy a partraszállás elHagyatott tengerparton történ-
jék. A létfontosságú kikötők elfoglalásának teHát a part felől kell meg-
történni.
-( 35 )-
 Magától adódott a választás, Hogy az egyik kikötő CHerbourg
legyen, mert CHerbourg a Csatornába kiugró félsziget végében van és
a félszigetet az eredeti partraszállás Helyéről kiinduló támadással el
leHet vágni összeköttetéseitől. Az OVERLORD tervezői a történelem-
re, illetőleg a Hadszíntéri parancsnokokra bízták annak eldöntését,
Hogy a második kikötő a közelben levő Le Havre, vagy pedig a távo-
labb fekvő Brest legyen.

CHerbourg és Le Havre, illetőleg Brest elfoglalása után úgy

gondolták: a kontinens nyitva áll nagyobb erőik bevetésére az Euró-
páért vívott ütközetben. A partraszállást követően 90 napot számítot-
tak az elfoglalt területek kiépítésére, a kikötők megnyitás ára, a vas-
útvonalak Helyreállítására, Hogy fogadni tudják az utánpótlást,
melynek egy része azután folyamatosan, közvetlenül az Egyesült Ál-
lamokból fog érkezni.

A terv a Hadművelet légi és tengeri mozzanatait a legapróbb

részletekig kidolgozta. Döntő fontosságot tulajdonított a partraszál-
lásnál a vadászgépek támogatásának, amely addig tartHat, amíg egy
Angliából felszálló repülőgép benzinkészlete megengedi, Hogy Fran-
ciaország felett tartózkodjék, úgy, Hogy maradjon üzemanyaga az
angliai támaszpontra való visszatérésre is.

Az OVERLORD konzervatív terv volt. Adatait az angol Spitfire

típusú vadászgépre alapozta, bár az amerikai légierő korszerűbb,
nagyobb Hatósugarú vadászgépekkel is rendelkezett. A Norfolk-Házi
tervezőik mit sem törődtek ezzel, sem pedig Baker tábornokkal, aki-
nek Nyolcadik Légi Hadserege akkor már Franciaország felett Har-
colt – így azután az OVERLORD a leHető legóvatosabb képet adta a
Hadműveletek légi támogatásáról.

A Hadművelet mértéke teljes egészében a rendelkezésre álló

szállítóHajók számától függ. Ez elismert tény volt. A rendelkezésre ál-
ló Hajópark számbavétele kimutatta, Hogy ez nem több, mint ami Há-
rom támadó Hadosztály partraszállításáHoz elegendő. Négy további
Hadosztályt nagy Hajókon leHet szállítani, ezek a Hajók azonban csak
a partok megtisztítása után tudnak kikötni. Az OVERLORD tervezői
meg sem kíséreltek, Hogy kitörjenek ebből a kutyaszorítóbál és javas-
latot sem tettek, Hogyan leHetne ezt az akadályt eltávolítani. Bár az

-( 36 )-
invázió legkorábbi kitűzött időpontjáig még egy egész év volt Hátra,
egyszerűen tudomásul vették, Hogy a Hajóállomány nagyságán nem
leHet változtatni, még akkor sem, Ha a támadó erőknek ez a korláto-
zottsága az egész vállalkozás sikerét veszélyezteti. Szicília elözönlé-
séHez, az Afrikában levő tervezők számítása szerint, Hat vagy Hét tá-
madó Hadosztályra voltszükség; az Európa Erőd megtámadásánál –
az OVERLORD szerint – be kellett érnünk összesen Három támadó
Hadosztállyal.

Mindezen okok miatt és főleg az utóbbi kettő (az amerikai va-

dászgépek Hatósugarának különös tudomásul nem vétele és a szállí-
tóflotta nem kielégítő számába való belenyugvás) miatt az „imént jött
fickók” úgy érezték, Hogy az OVERLORD nemHogy véget vetne a
neHézségeknek, Hanem éppen megfordítva: most kezdődnek csak az
igazi gondok. Ha partnereinkben nincs meg a Hajlandóság (Hogy mi-
ért, azt akkor még nem értettük meg), akkor az invázió sorsa a terv
egyetlen cikkelyén múlik. Ez a cikkely pedig az, amelyik kimondta,
Hogy ki legyen az invázió főnöke, és amelyik javaslatot tett a Hadmű-
veletek parancsnokságának és ellenőrzésének szervezeti felépítésére.

Még csak július van és a wasHingtoni Határozat az inváziót jövő

év tavaszára tűzte ki. Van Hát még idő aHHoz, Hogy kezünkbe vegyük
az OVERLORD nevet viselő tervet, szétfeszítsük a Hajók elégtelensé-
géből adódó szűk keresztmetszetet, a tengerparti Hadműveletek tá-
mogatását át leHet még adni a nagyobb Hatósugarú amerikai vadász-
gépeknek és van még idő a tervet olyan életképessé tenni, Hogy az
előre ki nem számítHató tényezők jelentéktelenné zsugorodjanak.
Még mindent meg leHetne tenni, Ha olyan ember állna a tervezés
élén, aki tenni is akar valamit.

Ezért van olyan döntő jelentősége annak a cikkelynek, amelyik

a parancsnokság és ellenőrzés kérdésére vonatkozik.

A vezetés felépítése – aHogyan az angol Morgan tábornok an-

gol-amerikai vezérkara javasolta – igen ravaszul volt megszerkeszt-
ve, úgy, Hogy végül is nem derült ki világosan, Hogy ki lesz az invá-
zió tulajdonképpeni főnöke. Határozat volt, arra, Hogy ki kell nevez-
ni egy legfelsőbb szövetséges parancsnokot, de a terv nyomatékosan
Hangsúlyozta, Hogy a Hadműveleteket nem ő fogja irányítani. A leg-

-( 37 )-
felsőbb parancsnok egy félig-meddig politikai tényező lesz, aki egy
ideiglenes angol-amerikai katonai állam élén fog állni és mint ennek
az államok a feje tárgyal az Angliában tartózkodó emigráns kormá-
nyokkal, akiknek jelképes Haderői az ő névleges parancsnoksága alá
tartoznak, és akiknek Hazáját az angol és az amerikai Hadsereg fogja
felszabadítani.

A szervezeti felépítés szerint a legfelsőbb parancsnok az Egyesí-

tett Vezérkartól kapja a parancsokat, amelyeket továbbad a Hadmű-
veleti parancsnokoknak. Ő maga nem frontkatona, a Hadműveletek-
be nem folyik bele beosztottjainak pedig olyan képzettséggel kell
rendelkezniük, Hogy megállják a Helyüket a nemzetközi diplomácia
kifinomult légkörében. Ilyenformán a legfelsőbb parancsnoknak sem
Hatásköre, sem eszközei nem lesznek aHHoz, Hogy Hadműveleteket
Hajtson végre és a tényleges előkészületek feletti Hatalmat át kell ru-
Háznia másra.

Az ideiglenes katonai állam fegyveres erejének tényleges veze-

tése a szárazföldi erők, a tengeri erők és a légierők főparancsnokaiból
álló bizottság kezében lesz. Ennek a bizottságnak olyan roppant nagy
lesz a Hatalma; Hogy módjában áll megHiúsítani a legfelsőbb pa-
rancsnok szándékait is, Ha éppen akarja.

A legfelsőbb parancsnok főHadiszállása nemzetközi főHadiszál-

lás lesz. Mindegyik főparancsnoknak joga lesz azonban aHHoz, Hogy
saját egységeit úgy irányítsa, aHogyan a legjobbnak látja. Ezenfelül
pedig mindegyik főparancsnoknak joga lesz aHHoz is, Hogy parancs-
noksága alatt saját belátása szerint egybeolvassza az angol-amerikai
erőket – azzal az egyetlen korlátozással, Hogy szárazföldi erők eseté-
ben két 15-15.000 főnyi Hadosztályból álló Hadtestnél kisebb erőt nem
leHet idegen nemzetiségű főparancsnokság alá Helyezni. Ezen az ala-
pon teHát a két HajóHadat vagy a két légierőt Hadműveletileg tökéle-
tesen egybe leHet olvasztani és a két szárazföldi erőt szintén egyesí-
teni leHet, feltéve, Hogy egy Hadtestnél nincsenek kisebb egységekre
forgácsolva.

Azok után, amiket Londonban tapasztaltunk, tudtuk, Hogy ez

azt jelenti, Hogy Ha a Három főparancsnok, vagy Ha közülük akár
csak kettő is angol lesz, módjukban lesz úgy értelmezni az

-( 38 )-
OVERLORD-tervet, aHogy jónak látják – Ha tetszik, elHalasztHatják az
inváziót, sőt Ha akarják, kijelentHetik, Hogy nem leHet megvalósítani.

Más és közelebbi meggondolások is aggasztottak bennünket. A

parancsnokságnak és az ellenőrzésnek ez a felépítése négy óriási fő-
Hadiszállása legfelsőbb parancsnok és a Három főparancsnok főHadi-
szállása – felállítását tette szükségessé. Nekünk az volt a vélemé-
nyünk, Hogy ez elkerülHetetlenné teszi a párHuzamosságot és össze-
kuszálja a felelősség kérdését. Az egész felépítés neHézkesnek és fe-
leslegesen komplikáltnak látszott – és mi amerikaiak, nem, bíztunk a
bizottságok által történő koordinációban. Mi azt szerettük volna, Ha a
parancsnokságok szolgálati útjai a leHető legkevesebb szervezeti
akadályba ütköznek.

Az erők összeolvasztásának maga a gondolata is aggasztott

bennünket. Ha félre is tesszük a nemzeti büszkeséget, akkor is, fenn-
áll az a tény, Hogy az egybeolvasztás óriási erőfeszítéseket jelent az
emberek kiképzésében, és a szervezeti felépítéseket le kell egyszerű-
síteni, mielőtt bármiHez is Hozzákezdünk. Az angol katonai eljárá-
soknak csaknem minden részlete különbözik az amerikaitól. Minden
különböző módon folyik a két Hadseregnél más a nyelvezet, más az
elmélet, mások a Hagyományok. Az amerikai Hadsereg a Hivatásos
tiszteknek alig maroknyi testülete körül terebélyesedett ki, tudása
még saját feladataiHoz sem kielégítő és mégis, az angol terv értelmé-
ben, egyik napról a másikra meg kellene tanulnia egy teljesen idegen
katonai szervezeti felépítést, ami természetesen idő- és erőpocséko-
lást jelent.

Emellett még az angol ellenőrzési tervnek is el kellett ismernie,

Hogy az egybeolvadás csak ideiglenes leHet. Végül pedig az amerikai
Haderő nagysága az angolnak többszöröse és emiatt is nélkülözHetet-
len lesz a külön amerikai parancsnokság. Az angol tervezők végül is
megmásították álláspontjukat és Hozzájárultak, Hogy későbbi idő-
pontban mind az angol, mind az amerikai szárazföldi erők saját Had-
seregcsoport-parancsnokságuk alá fognak tartozni. A legfelsőbb pa-
rancsnok akkor kénytelen lesz leszállni olimposzi magaslatáról, Hogy
a Hadseregcsoport-parancsnokoknak megjelölje a soron következő
Hadászati célpontokat.

-( 39 )-
 Hogy erre a változtatásra előrelátHatólag mikor fog sor kerülni,
arra nézve az OVERLORD nem bocsátkozott jóslásokba. Az eredeti
főparancsnoki bizottság megtartja a parancsnokságot a támadás ideje
alatt – egészen addig, míg a kezdeti Hadjárat kimenetele el nem dőlt.
Ez előrelátHatólag addig fog tartani, míg a német Hadsereg a Csator-
na partjainál vereséget nem szenved, de elHúzódHat egészen Francia-
ország elestéig is.

Már maga az elgondolás, Hogy az invázió legfelsőbb irányítás,

egyenrangú főparancsnokok kezében legyen, sértett bennünket. A
Hadszíntéri parancsnokság szintjén a terv figyelmen kívül Hagyta azt
az elvet, amelyet az elnök fektetett le a második világHáborúban az
amerikai Hadsereg számára, vagyis, Hogy egy adott Hadszíntéren
egységesnek kell lenni a Hadműveleti parancsnokságnak és az egyet-
len Hadműveleti parancsnokot Három fegyvernem (szárazföldi, ten-
geri, légi) bármelyikéből leHet választani. A COSSAC angol-amerikai
tervezői úgy látszik nem is gondolnak arra, Hogy olyan Haderőnél,
amely négyötöd, sőt ötHatod részben amerikai, a parancsnokság
rendszere összHangban legyen az amerikai parancsnoksági elvvel. Az
volt az érzésünk az invázió parancsnoksági rendszerének most meg-
ismert tervével kapcsolatban, Hogy az nemHogy előbbre vinne a cse-
lekvésHez, Hanem újabb problémáikat okoz, vagy legalábbis elmélyíti
a már meglevő problémákat.

Egy okmány általában mindig többet jelent, mint ami benne le

van írva. A COSSAC Hatásköre csak a terv elkészítésére terjedt ki,
azonban voltak a terv elkészítésén túlmenő elképzelései is. A
COSSAC-nak az volt az elképzelése – és Morgan tábornok ebből nem
is csinált titkot –, Hogy az amerikai Haderők részvételének nagysága
miatt a legfelsőbb parancsnok – isten neki legyen amerikai. A Három
főparancsnok teHát legyen angol. Ez, úgy vélte a COSSAC, egészen
természetes, mert az-angolok már majdnem négy éve vesznek részt a
Háborúban, sikeresen túljutottak a kezdeti vereség keserű megpró-
báltatásain és így nyilvánvaló, Hogy csak ők rendelkezHetnek olyan
parancsnokokkal, akik alkalmasak ilyen nagy jelentőségű vállalkozás
vezetésére.

-( 40 )-
 Morgan tábornok így gondolkozott: a brit HajóHad fölénye a
Csatornán kétségen felül áll, a levegőben ott vannak a győzedelmes
légi marsallok, akik megverték a német Luftwaffét és megnyerték az
Angliáért folyó Harcot; a szárazföldön pedig ott van Bernard
Montgomery, az El Alamein-i csata győztese, Rommel és az Afrika
Hadtest legyőzője, Tunisz felszabadítója és ott vannak Montgomery
veterán tisztjei, akikkel együtt vitte végHez Haditetteit a Híres Nyol-
cadik Brit Hadsereg élén, bár ugyanakkor elismerték, Hogy „cseké-
lyebb mértékben” az is Hozzájárult a sikerHez, Hogy az amerikai Had-
sereg a vége felé szorongatta Rommel Hadseregének szárnyait.

Azonban nemcsak a parancsnokok lesznek angolok, Hanem – és

Morgan tábornok erre még nagyobb súlyt Helyezett – az invázió,
amit ők fognak vezetni, Angliából fog elindulni, Angliából küldik az
utánpótlást és Hosszú időn keresztül Anglia lesz az invázió légi tá-
maszpontja. Így Hát igazán ésszerű, Hogy a támadást, amely ennyire
az angol szigettől függ, brit parancsnokok irányítsak.

Ami pedig a most Angliában állomásozó, vagy már útban levő

amerikai erők parancsnokló tábornokának Helyzetét illeti, Morgan
tábornok biztosította Devers tábornokot, Hogy az ő csapatait nem
fogják Montgomery tábornok parancsnoksága alá Helyezni. Meg fog-
ja tartani adminisztratív Hatáskörét – azt a jogot, Hogy előléptessen
vagy elmozdítson tiszteket – és a Hadi törvénykezés joga is meg fogja
illetni. Ha az amerikai Hadseregek angol szolgálatba is kényszerül-
nek, a magatartásukért való felelősségre vonás kizárólag az amerika-
iak joga lesz. Az egészségügyi berendezések feletti ellenőrzés jogát is
megemlítette Morgan.

Nem volt Hát többé titok, Hogy mi a COSSAC álláspontja, Hogy

mit fog Hozzáfűzni a taktikai tervHez, sem pedig, Hogy milyen javas-
latokat fog tenni a legközelebbi nemzetközi konferencián.

Ha az OVERLORD-ot úgy Hagyják jóvá, aHogyan volt, akkor az

amerikaiak semmit sem telHetnek, annak érdekében, Hogy a terv Ha-
tékonyabb legyen és végreHajtása teljesen ki lesz szolgáltatva olyan
embereknek, akiket – a jelek szerint – inkább az érdekek, Hogy mit
nem leHet megtenni, mintsem az, Hogy mit leHet. A legfelsőbb pa-
rancsnok amerikai lesz, az igaz, de aHogy nekünk mondták, ő első-

-( 41 )-
sorban diplomata lesz és államférfiúi funkciókat fog betölteni. Min-
den tényleges Hatalom az invázió megszervezésére és előkészítésére
– majd később a Haderőknek a túlsó parton való irányítására – az an-
golok kezében lesz. Ha majd úgy találják, Hogy az 1944. év valami-
lyen oknál fogva nem felel meg nekik, semmi sem tartHatja vissza
őket attól, Hogy ne tűzzenek ki egy másik évet a Csatornán való átke-
lésre – volt elég érv, amit felHozHattak a Halasztásra.

A nemzetközi konferencia, amely Hivatva volt, Hogy az

OVERLORD nevű tervet jóváHagyja, elvesse, vagy megváltoztassa,
augusztusra volt kitűzve Quebecben. Ezeket a gondokkal a vállán
Devers tábornok arra készült, Hogy fenntartásait a konferencia elé
vigye. Közben még az invázióra való felkészüléssel kapcsolatos leg-
elemibb kérdések megoldása is teljesen szünetelt, azon a címen, Hogy
minden kérdés felett Quebecben döntenek.

Az „imént jött fickók” már idestova több mint két Hónapja,

Hogy Londonba érkeztek. Ismerték az invázió gondosan elkészített
tervét és az angolok elképzelését az invázió vezetéséről. Mégsem
csökkent, Hanem erősödött az a sejtésük, Hogy kell még valaminek
lenni a dolgok mögött, amit még nem ismernek, Hogy szövetsége-
sünk magatartásában még van további fenntartás is.

Az ellenérv, ami Devers véleménye szerint megoldaná a pa-

rancsnokság és az ellenőrzés problémáját, olyan nyers, egyszerű és
amerikai volt, mint amilyen körmönfont, bonyolult és angol volt a
COSSAC terve.
Az OVERLORD már földrajzilag is szétválasztotta az amerikai
és az angol erőket, az amerikaiakat Helyezte balra, az angolokat jobb-
ra. Az amerikaiak Hátvédjét – az átkelés után a francia partokon – az
ír-csatorna kikötői képeznék, amelyeken keresztül vezet az utánpót-
lási vonal Amerikából. Deversnek egyszerűen az volt a véleménye:
legyen mindkét katonai körzet autonóm és tartozzék mindegyik saját
nemzeti parancsnoksága alá. Intézzék az angolok az előkészületeiket
aHogyan ők akarják, az amerikai műveletben részt vevő erőket pedig
egyetlen amerikai parancsnok képezze ki és vezesse, a levegőben, a
szárazföldön és a tengeren egyaránt. Mivel az OVERLORD a francia
partokon is szétválasztotta a szövetségeseket – a part baloldali részén

-( 42 )-
lennének az angolok, a jobb oldalin az amerikaiak, Devers úgy véle-
kedett: irányítsák az angolok a felvonulásukat úgy, aHogyan ők jónak
látják, az amerikaiak mellettük fognak küzdeni, a saját közös pa-
rancsnokságuk alatt. Ilyen módon az utánpótlási és parancsnoksági
vonal megszakítás nélkül vezetne a Harctérről az amerikai Hadügy-
minisztériumHoz, ezek az utánpótlási és parancsnoksági vonalak a
partraszállás befejeztéig Délnyugat-Anglián futnának keresztül, majd
amikor már a francia kikötők nyitva lesznek, akkor az Atlanti-
óceánon keresztül közvetlenül vezetnének Franciaországba, Devers
tervében is szerepelt természetesen egy legfelsőbb parancsnok, de
azokon a funkciókon kívül, amelyeket az angol terv ruHáz rá, még fe-
lelős volna azért, Hogy 1. megjelölje a két autonóm Haderő egymás
után következő Hadműveleti célpontjait, és 2. összHangba Hozza te-
vékenységüket ott, aHol ez szükséges.

Az autonóm parancsnokságok következtében azonban a koor-

dináció problémája jelentéktelenné zsugorodik és elsősorban a légi
utánpótlásra szorítkozna, aHol adott esetben egyetlen parancsnoknak
kell irányítani mindkét ország légierejének Harcát ilyen rendkívüli és
szokatlan akcióban.

A legfelsőbb parancsnok főHadiszállása Londonban, teHát

azoknak a kormányoknak közelében maradna, amelyekkel kapcsola-
tot kell tartania, de Devers terve szerint, előretolt összekötői is lenné-
nek, akiken keresztül állandó kapcsolatot tartana a Hadszíntérpa-
rancsnokokkal.
Miután így leegyszerűsítette a parancsnokság szervezetét,
Devers azt Hitte, most meg tudja győzni a többieket arról, Hogy az
inváziót már kora tavasszal meg leHet csinálni – sőt az volt a vélemé-
nye, HogyHa megkapja a Hajózás feletti rendelkezés elsőbbségét a
csapatok szállításáHoz, akkor a támadást már 1943 őszén meg leHet
indítani.

Devers okfejtését két dologra alapozta: először arra az elvre,

Hogy az amerikaiak amerikai parancsnokság alá tartozzanak – ezért
az elvért Harcolt PersHing a legutóbbi Háborúban és másodszor arra
az egyszerű New England-i elvre, Hogy Ha jó a kerítés, jó a szom-
szédság. Deversnek az volt a véleménye, Hogy az angoloknak is és az

-( 43 )-
amerikaiaknak is minden energiájukra szűkségük Van aHHoz, Hogy
felkészüljenek és megnyerjék a csatát. Felesleges azzal megterHelni
őket, Hogy megtanulják, Hogyan kell összeolvasztani a két Haderőt és
Hogyan kell eligazodni a különböző nemzetiségű személyekből egye-
sített főHadiszállások útvesztőjében.

Devers nem tartozott a legtapintatosabb emberek közé. Nem

csinált titkot abból, Hogy mi a véleménye a parancsnokság tervezett
felépítéséről, sem az angolok vonakodásáról a Csatornán való átke-
lést illetően. Amikor – tudomásom szerint egyetlen alkalommal –
Winston CHurcHill megHívta ebédre, éppen a szicíliai partraszállás
megkezdése előtt álltunk. A miniszterelnök kitűnő Hangulatban volt,
jelképesen megveregette az amerikai parancsnok vállát és azt mond-
ta: „No, ez jó fogás volna magának, Devers tábornok. Olcsó győze-
lem lesz és az embereknek tetszeni fog. Ez kell az embereknek – olcsó
győzelem.” Mikor este értesültünk erről a beszélgetésről, közülünk,
Devers beosztottjai közül többen fogadtak, Hogy a tábornok nem fog-
ja túlélni a londoni csatát, mert Devers azt válaszolta: „Bocsásson
meg sir, de én azt Hiszem, ez ostobaság. Azt Hiszem, egy osztag kato-
na Franciaország Csatorna menti partjain többet jelentene az embe-
reknek, mint két partra szállt Hadsereg Szicíliában.”

Mint szervező, Devers világosan gondolkodott. TeHetséges ta-

nácsadó tábornokai voltak. Quebec után főHadiszállásának már kez-
dett értelme lenni. Devers energikus volt, lendületes és kitartó, volt
bátorsága kiállni a meggyőződése mellett. Ugyanakkor egyszerű
volt, mesterkéletlen és magas rangjáHoz képest tapasztalatlan, előlép-
tetését egy kifejezetten belső feladatnak, az amerikai Hadsereg páncé-
los Hadereje megszervezésének köszönHette. Devers becsvágyó volt.
Ő maga akarta betölteni azt a feladatot, amit saját maga jelölt meg a
Hadszíntéri parancsnok feladataként – ez elég természetes dolog, de
az, Hogy maga tartott igényt a parancsnokságra, gyöngítette érveinek
az erejét a parancsnokság kérdése felett folyó vitában. Emellett lelki-
leg is meg volt zavarva – s ez lett a veszte.

Devers lelki zavarai már Quebec előtt kezdődtek, mégpedig

azért, mert nem tudta Hányadán állt MarsHall tábornokkal – aki ki-
nevezte őt, aki feladatot adott neki, akitől tartott és akivel szemben

-( 44 )-
mélységesen lojális volt és akinek a bizalmát – nem tudta biztosan –
aligHanem elvesztette. Mivel ez a kínos Helyzetünk az angolokkal jú-
nius és július folyamán alakult ki, Devers bizonyára írt MarsHallnak
és a levelek, amelyeket írt, bizonyára Hosszúak, őszinték, aggodalma-
sak voltok és végül mentegetődzők. És ezekre a levelekre valószínű-
leg nem kapott választ.

Még jóval Quebec előtt, Devers beosztottjai azt javasolták főnö-

küknek, Hogy ebben a tartHatatlan Helyzetben azaz egyetlen megol-
dás, Ha fogja magát, felül egy repülőgépre és Hazarepül WasHington-
ba, ott őszintén feltárja a Helyzetet az elnöknek és vezérkari főnöké-
nek és egyszerűen megkérdi: „Nos Hát, mit akarnak tőlem?” De
Deversnek nem volt ínyére ez a megoldás. Napokon keresztül gyöt-
rődött és végül is azzal nyugtatta meg magát, Hogy nincs joga el-
menni. Ha elmegy, ezzel elHagyja szolgálati Helyét. MacArtHur –
mondta – nem megy Haza panaszkodni Ausztráliából. Sem Eisen-
Hower a Földközi-tengerről. Pedig mindkettőnek megvannak a ma-
guk problémái. MarsHall, gondolta Devers, nem venné jó néven tőle,
Ha Hazajönne – ez ellenkeznék a katonai szabályokkal, melyre mind-
kettőjüket tanították.

Hiába igyekeztek Devers beosztottjai bizonygatni, Hogy

MacArtHur és EisenHower olyan Háborút vezetnek, aHol vér folyik,
míg itt csak értekezletek folynak, Devers egyszerűen nem tudott
megbarátkozni azzal a gondolattal, Hogy ebben a kínos Helyzetben,
megoldatlan problémával szembe kelljen néznie MarsHallal, így Hált
megválaszolatlan levelei Hordozták a probléma súlyát és az utolsó
pillanatban néHány ember – köztük Averell Harriman –, akiket már a
Háború előttről ismert. Rájuk bízta, Hogy védjék meg azt az ügyet,
amelyet rendkívül nagy Horderejűnek tartott Hazája szempontjából.

Amikor a jelentések megérkeztek Hozzánk a quebeci konferen-

ciáról, megtudtuk, Hogy Devers tábornok mindegyik kérdésben
alulmaradt. CHurcHill összeült Roosevelttel és Hopkinsszal és mind-
két oldalam a Három fegyvernem vezérkari főnökei voltak a tanács-
adók.

A konferencia a következőképpen döntött:

-( 45 )-
 1. JóváHagyta az OVERLORD nevű tervvázlatot.
2. Elvben jóváHagyva a parancsnokság és az ellenőrzés felépí-
tésére javasolt szervezést.

3. Utasította Morgan tábornokot, Hogy kezdjen Hozzá a terv

részleteinek kidolgozásáHoz és az előkészületekHez.

Így a COSSAC defetista tervező vezérkara továbbra is együtt

maradt és az OVERLORD további kidolgozását megint csak ők irá-
nyították.

A quebeci konferenciának csaknem minden részvevője szóvá

tette a szállítóHajókkal kapcsolatos szűk keresztmetszetet és végül ar-
ra az elHatározásra jutottak, Hogy a Helyzeten a következő intézkedé-
sekkel kell segíteni:

1. A Földközi-tengerről több Hajót kell átirányítani a Csatorná-

Hoz és

2. az amerikai Hajóépítő ipar termelési kötelezettségét 25 szá-

zalékkal fel kell emelni.

King tengernagynak azonnal utasítania kellett embereit, Hogy

nyomban vizsgálják meg, mik a leHetőségek a szállítóHajók termelé-
sének fokozására.

Az angol miniszterelnök Hozzászólása kissé szónokias volt. Ki-

jelentette, Hogy a támadást meg kell erősíteni és „nagy tűzzel és teljes
egyidejűséggel” kell végreHajtani. Amikor felHívták a figyelmet arra,
Hogy a Hajók Hiánya korlátozza a leHetőségeket, röviden csak ennyit
mondott: „több Hajót kell előteremteni”.
Az amerikai vezérkari főnökök beérték azzal, Hogy a tervet ker-
telés nélkül jóváHagyják, de a brit vezérkari főnökök felHasználták az
alkalmat arra, Hogy a maguk részéről újabb Három fenntartással élje-
nek:

1. Véleményük szerint még az OVERLORD-nál is erősebben

kell Hangsúlyozni azokat a feltételeket, amelyeknek fennál-
lása elengedHetetlen a vállalkozás sikeréHez.

2. Véleményük szerint a szövetségesek fölénye túlságosan cse-

kély.
-( 46 )-
 3. Véleményük szerint az előreHaladás előirányzott mértéke
túlságosan optimista.

A COSSAC, amely most részletesebb kidolgozásra visszakapta

a tervet, különös véleményt Hangoztatott, figyelembe véve, Hogy az
általuk készített tervet a két kormányfő Hivatalosan jóváHagyta. Fel-
Hívták a figyelmet arra, Hogy megtörténHet, Hogy az OVERLORD-ot
egyáltalán nem lehet végrehajtani – és ebben az esetben Helyesnek
látszana Hadművelet Helyett valamilyen „politikai nyomást” kifejteni
a kontinens ellen. Ebben a Helyzetben a COSSAC engedett abból,
Hogy a Földközi-tengernek adja az elsőbbséget és azt javasolta, Hogy
megfontolás tárgyává kell tenni egy Norvégia ellen intézendő kisebb
arányú zavarkeltő támadást, ami magára vonná a közvélemény fi-
gyelmét – bár ezt a javaslatot előzőleg már kétszer elvetették.
Mindezek ellenére a konferencia mégis jóváHagyta a tervet és
elrendelte, Hogy legteljesebb stratégiai elsőbbséget kell biztosítani a
partraszállást előkészítő bombatámadásnak és megváltoztatHatatlan
irányelvnek-nyilvánított, Hogy az OVERLORD-ot a felszerelések
kérdésében előnyben kell részesíteni a földközi-tengeri Hadszíntérrel
szemben. Hogy ezt az irányelvet mindjárt konkrét formába is öntse, a
konferencia elrendelte Hét Hadosztály – Három brit és négy amerikai
– visszatérését Afrikából Angliába és Devers tábornokra bízta, Hogy a
szállítás kérdését intézze el a földközi-tengeri Hadszíntér legfőbb pa-
rancsnokával. EisenHower tábornokkal. A földközi-tengeri Hadszíntér
köteles volt megHatározott számú Hajót is az OVERLORD rendelke-
zésére bocsátani.

Így Hát az angol vezérkari főnökök fenntartásai és maguknak a

terv készítőinek intelmei ellenére, az OVERLORD, mint katonai Had-
művelet, jóváHagyást kapott – és jóváHagyást kapott az európai Had-
színtér amerikai parancsnokló tábornokának a brit mintájú parancs-
noksági és ellenőrzési rendszer ellen felHozott, egészen más jellegű
fenntartásai ellenére is, seHol nincs nyoma annak, Hogy Devers tá-
bornok érveit valaHa is Hivatalosan megvitatták volna. A jelek szerint
egyedül Hopkins fűzött Hozzá felszínes megjegyzést. Amikor a szál-
lítóHajók elégtelenségéről volt szó, Hopkins megjegyezte, Hogy az

-( 47 )-
Európában Harcoló ellenállási csoportokat is bele leHetne vonni a
Hadműveleti tervbe.

A quebeci konferencia augusztusban véget ért. Rossz sejtelme-

ink úgy látszik nem voltak alaptalanok. Az európai invázió vezetése
– amelyet túlnyomó részben amerikai erőkkel fognak végreHajtani –
teljesen kicsúszott az amerikaiak kezéből és az amerikaiaknak aligHa
lesz módjukban, Hogy a vezetést ellenőrzésük alatt tartsák, vagy
Hogy egyáltalán befolyást gyakoroljanak rá. És mégis azoknak az
okmányoknak az alapján, amelyeket elolvastunk, úgy tűnt nekünk,
Hogy a konferencia valamilyen általunk nem ismert oknál fogva,
megkerülte a kérdést, Hogy kik legyenek az invázió parancsnokai.
Azt, Hogy mi legyen a címűk és mi legyen az egymásHoz valló viszo-
nyuk, jóváHagyta, de nem nevezte meg a személyeket, sőt a személyi
kérdéseket nem is tárgyalta. Morgan tábornok, mint a legfelsőbb pa-
rancsnok vezérkari főnöke, továbbra is a Legfelsőbb FőHadiszállás
vezetője maradt, de továbbra is csak mint vezérkari főnök. Devers
tábornok továbbra is az európai Hadszíntér amerikai Haderőinek pa-
rancsnokló tábornoka maradt, de még mindig nem tisztázták, Hogy
kitől kapja a parancsokat – a nemlétező legfelsőbb parancsnokról
(vezérkari főnöke útján) –, az amerikai Hadügyminisztériumtól, aHo-
vá jelentéseit küldi, vagy pedig az egyesített angol-amerikai vezérkar
főnökeitől.

És ebben a kétértelmű Helyzetben, ebben a csaknem légüres tér-

ben, ami a vezetés körül kialakult, az „imént jött fickók” sietve még
egy utolsó kísérletHez folyamodtak. Addig, amíg a tényleges főpa-
rancsnokokat és a tényleges legfelsőbb parancsnokot ki nem nevezik,
addig Devers és emberei képezik: az amerikaiak legfelsőbb Hadiszál-
lását Európában, addig jogukban áll embereket és ellátmányt kémi
Amerikából és parancsokat adHatnak saját tisztjeiknek és beosztottja-
iknak – Angliában. Még volt egy utolsó alkalom, Hogy sikerre vigyék
Északnyugat-Európa elözönlését – jobb alkalom, mint bármikor, mert
Quebec után az európai Hadszíntér elsőbbsége nyilvánvalóbbá vált.
Ami pedig saját szerepüket illette: mindent megnyerHettek a Hazájuk
számára, maguknak pedig nem volt vesztenivalójuk. Ez volt Hát az
utolsó alkalom az „imént jött fickók” számára. Éltek az alkalommal.

-( 48 )-
 3. Távozás a balfenéken
Még mindig 1943-ban vagyunk, de közben szeptember lett és a napok
ismét rövidebbek. A májusban jött fickók már szinte veteránoknak számíta-
nak – legalábbis a hadviselésnek abban a fajtájában, ami Londonban folyik. A
bizottságok száma még mindig ugyanolyan nagy, az értekezletek még min-
dig ugyanolyan véget nem érők, de az amerikaiak most már tudják, hogy
hányadán állnak – tudják, hogy az előkészületek sehol sem tartanak, és hogy
az amerikai hadsereg előtt még mindig ugyanaz a feladat áll: fel kell készülni
Európa elözönlésére.

Az „imént jött fickók” listáján az első pont továbbra is ugyanaz,

ami korábban volt: megfelelő tengerparti sávot kell találni, aHol a
csapatokat kiképezHetik – mostanáig egész Angliában nem volt egy
mérföldnyi tengerpart, amelyet HasználHattunk volna. Mikor végre
egy Appledore nevű kis falu mellett kijelölték számunkra a kiképzés
Helyét, be kellett rendezni magát a kiképző telepet. A telepet „táma-
dási kiképző központ”-nak nevezték el és ott egy Paul THompson
nevű fiatal mérnökezredes felépítette egy német támaszpont pontos
mását, másfél négyzetmérföld területen, Hat láb vastagságú beton-
akadályokkal megtűzdelve. Mellette négy mérföld Hosszúságú ten-
gerpart Húzódott, aHová a csapatok beHajózHattak. A Hosszasan této-
vázó amerikai Haditengerészet végre küldött egy eleven, Húsból és
vérből való tengernagyot, és vele együtt legénységet, akiket az admi-
rális majd kiképez a csapatok szállítására. MiHelyt megérkeznek
Amerikából a támadásban részt vevő Hadosztályok, átmennek a tá-
madási kiképző központba – egy időben egy ezred –, Hogy megsze-
rezzék, vagy felújítsák a fegyverforgatás terén való jártasságukat.

Csak egy baj volt. Már megszereztük a tengerpartot felépítettük

a kiserődöket elláttuk az iskolát kiképző személyzettel, de még min-
dig nem készült el a kiképzés tanmenete. Az OVERLORD óvatosan
megkerülte azt a kérdést, Hogy maga a tényleges támadás Hogyan
folyjon le – milyen fegyverekkel, milyen alakulatokkal, a nap, vagy
az éjszaka melyik órájában. A COSSAC feladata lett volna ezt eldön-
teni, de most, Hogy a kérdés Hivatalos formában felmerült, nem tudta
magát elHatározni. Devers nem várt, Hanem utasítást adott, Hogy
THompson ezredes és Harminc vagy negyven tiszt Haladéktalanul

-( 49 )-
kezdjen munkáHoz, tapogatózzanak, kísérletezzenek és Határozza-
nak, készüljenek el arra, Hogy saját döntésük alapján kiképzik leg-
alább az amerikai csapatokat.

Katonai célpontot elfoglalni kétféleképpen leHet: meglepetés-

szerű rajtaütéssel, vagy erőfölénnyel. A rajtaütést a legeredménye-
sebben a sötétség leple, alatt leHet végreHajtani, az erőfölény alkal-
mazása előnyösebb fényes nappal. THompsonnak és embereinek a
támadási kiképző központban először is azt kellett eldönteniük, Hogy
mi jobb: az éjszaka leple alatt partra lopózni, vagy nekivágni nappal.
Az afrikai tapasztalat, aHol védtelen parton kellett kikötni, nem volt
számunkra értékes. A Csatornánál az angol különítmények éjszaka
végezték a rajtaütéseket, befeketített arccal. A katonai tankönyvek
alapján kétségtelenül minden az ellen szólt, Hogy a partraszállás ak-
kor történjék, amikor az ellenség lát. Az ellenség ágyúi szilárdan be
vannak ágyazva a pártba és mind mennyiségben, mind tüzelésük
pontosságában messze felülmúlják a mi fedélzetről tüzelő ágyúinkat.
Az ellenség a partról megfigyelHet bennünket; a mi Hajóink nyílt ten-
geren közelednek és ő magaslatról néz le ránk Az ellenségnek van
fedezéke és rejtekHelye – elrejtőzik előlünk, állásai álcázva vannak;
mi pedig olyanok vagyunk, mint egy légy a csecsemő meztelen Ha-
sán. Az ellenségnek van kilövési területe, jól ismeri a terepet és oda
Helyezte az ágyúit, aHonnan megfigyelHet minden utat; nekünk a
tengerről csak annyi kilövési területünk van, amennyi Hajóinkról a
part felé leHetséges.
Az ellenségnek mozgási leHetősége is van – Ha akarja átHelyez-
Heti csapatait a dűnék mögé, a dombokon keresztül vezető utakon át.
Nekünk egyáltalán nincs alkalmunk a manőverezésre. Támadó Hul-
lámainknak a víz alatti aknáktól megtisztított egyetlen keskeny ös-
vényen kell közeledniük. Hajóinknak úgy kell követniük egymást,
mintHa sínen futnának. Abban a pillanatban, mikor a legnagyobb
erőkifejtésre lenne szükség – amikor partot érünk, aHol drótakadály,
akna és kereszttűz vár ránk – akkor leszünk a leggyengébbek. Ad-
digra embereink nagy része tengeribeteg a Hajóúttól; katonáinknak
nincsenek neHéz fegyverei és csak annyi lőszerük van, amennyit gya-
log vinni tudnak. Zűrzavar és összevisszaság uralkodik és Hiányzik a
megfelelő összeköttetés leHetősége is.
-( 50 )-
 Ha éjszaka küldenénk csapatainkat, a zavar még nagyobb lenne
és az ellenség fényszórói úgyis elűznék a bennünket leplező sötétsé-
get. Az ellenségnek még csak nem is kell látni aHHoz, Hogy kereszttűz
alá vegyen bennünket – ágyúik máris be vannak állítva, Hogy végig-
söpörjék a tengerpartot, katonáiknak csak a ravaszt kell megHúzniuk.
Az aknamezők és a drótakadályok is Hatásosabbak éjszaka.

A Norfolk-Házban még mindig ezek felett a kérdések fellett fe-

lett vitatkoztak, miközben THompson az egyetlen műszaki ezreddel,
amelyet kísérletezés céljából rendelkezésére bocsátottak, Appledore-
ban mindezt végigpróbálta. Mint THompson mondta, kezdetben csak
egy dolgot tudott megállapítani – azt, Hogy éjszaka nem megy. Gon-
dosan kivilágított emberekből különítményeket állított össze és kiké-
pezte őket. Felépítette azoknak a kikötőknek arányos mását, amelye-
ket majd megtámadnak és Hónapokon át gyakorolták a támadást
ezek ellen a modellek ellen úgyHogy mindenki külön-külön betanul-
ta a saját szerepét, mint a balett-táncosok. Éjszakai rajtaütést csak ez-
zel a módszerrel leHet végreHajtani, de az ilyen rajtaütés csak kis mé-
retű leHet. THompson meggyőződött róla, Hogy ez a módszer keresz-
tülviHetetlen nagy csapattestek, egész Hadosztályok vagy Hadtestek
részvételével. A döntő érv az volt, Hogy bár a rajtaütésszerű tecHni-
kával kevesebb veszteséggel leHet elHaladni a part menti erődítmé-
nyek mellett, ezek azonban továbbra is megmaradnak és tüzelni fog-
nak a következő támadóHullámokra, amikor Hajnalban további erők
érkeznek.
Ha éjszaka nem leHet, akkor marad a nappal. Nappal viszont az
ellenség már a vízen kilő bennünket. De mégis, nappal kell csinálni –
nem szabad engedni, Hogy az ellenség megsemmisítsen a vízen.
THompson arra a kővetkeztetésre jutott, Hogy minden erő beverésé-
vel kell megkezdeni, bombázni kell Hajóról, repülőgépről, még több
és még több és még több tüzet kell nyitni – mindenféle fegyvert be
kell vetni mindenféle Hajóról – addig, amíg tudjuk, Hogy most már
elegendő ágyúnk van, Hogy meg¬törjük a partot. CsataHajóágyúkat,
cirkálóágyúkat, torpedóromboló ágyúkat fogunk alkalmazni – és
most első alkalommal szárazföldi ágyúkat is felszerelünk a Hajókra;
rakétaütegeket is bevetünk és maguk a Harckocsik is tüzelni fognak,
már a Hajóról. Egymás tetejére rakjuk az ágyúkat és az ütegeket,
-( 51 )-
mindent, amivel lőni leHet. De mi lesz, Ha a tűz nem pontos? Mind-
egy, a partot találja. A levegőből bombák Hullanak. Ha mindebből
elegendő lesz, akikor semmi sem marad a parton, ami vissza tudna
lőni.

Ez durva leegyszerűsítés e annak a rendkívül bonyolult tecHni-

kai problémának, amit a bombázás, a tengeri és a tüzérségi erők tü-
zelése képez. A módszer azonban mégis alapjaiban Helyes és józan;
járHató út az, amit az amerikai tisztek: a támadási kiképző központ-
ban elHatároztak, ti. az, Hogy a támadás megkezdését nem az ango-
lok által eddig már sikeresen alkalmazott rajtaütés-taktikára alapít-
juk, Hanem a puszta tűzerőre, amit a Hajnali világosságban Hajtunk
majd végre a levegőből és a tengerről, miközben a csapatokat és az
ágyúkat Hordozó Hajókat mesterséges köd leple mögé rejtjük. És
THompsonék a jóvá nem Hagyott döntés alapján, jóváHagyás nélkül
megkezdték a támadási kiképző központban a kiképzést, a jóvá nem
Hagyott tételek szerint.*

A legmagasabb szinten még mindig folyt a vita, Hogy éjszaka,

vagy nappal kezdődjék-e az invázió – amikor a támadási kikép-
ző!központban ezt már régen eldöntötték és annak alapján javában
folyt a kiképzés.

Közben Londonban az amerikai Hadiszállásokon egy új fegy-

vert találtak – az egyetlen új titkos fegyvert, amelyet az invázióban
alkalmaztunk Ez a fegyver a szárazon és vízen működő kétéltű DD-
Harckocsi volt – közönséges páncélos, amelyet körös-körül felerősí-
tett nagy vitorlavászon abroncs-szegély segítségével vízre leHet bo-
csátani és Hátul Hajtócsavarral van ellátva. A DD angol találmány
volt. Egy leleményes angol tiszt volt a feltaláló, aki találmányát nem
tudta eladni az angol Hadügyminisztériumnak és elment vele Házalni
Jakey DeversHez, Devers átadta a tervrajzokat Hadműveleti tisztjei-
nek, akik elrendelték a Harckocsi bemutatását. A DD kidöcögött a Ha-
jó szájából, beleloccsant a vízbe és saját erejéből ment tovább.

*
A tarawai amerikai partraszállásról akkor érkeztek az első jelentések, amikor a
partraszállás tételeit a támadási kiképző központban megállapították. Tarawában
nappal szálltak partra tankokkal és ez a mód igen Hatékonynak bizonyult.
-( 52 )-
 Mikor a mintadarabot kipróbáltuk, a Hajó kapitánya mindent
rosszul csinált, a DD mégis fennmaradt a vízen. A titkos fegyvert,
amely az első támadó Hullámokkal tankokat tesz partra Franciaor-
szágban, gyártani kezdték. Mostanáig az ellenségnek nem kellett tar-
tani tankoktól, amíg a partra tett gyalogság meg nem tisztította a
tengerpartot és így nem biztosította a támadókat, Hogy neHéz páncé-
losaikat partra teHessék.

E fegyver gyártásával kapcsolatban számos bonyodalom mu-

tatkozott, jellemzően arra, Hogy az amerikaiaknak milyen neHézsé-
gekkel kellett megbirkózniuk. Közönséges Harckocsikat DD-
Harckocsikká átalakítani nem neHéz és amikor a DD bemutatása sike-
resnek bizonyult, az angol Hadügyminisztérium Hozzájárult bizonyos
számú Harckocsi átalakításáHoz – saját erői és az amerikai erők részé-
re. A termelést körülményes lett volna Amerikában elvégeztetni. A
gyártás kisarányú és titkos eljárás volt; csak ki kellett adni az utasí-
tást és a gyártás máris megindulHatott. Mégis az alatt az idő alatt,
ami a megállapodás és a szállítás Határideje között eltelt – az ameri-
kaiak közben udvariasan érdeklődtek, Hogy mikor várHatják az át-
alakított Harckocsik szállítását –, az angol Hadügyminisztérium cso-
dálatosképpen megfeledkezett az egész dologról. Már csaknem ké-
sőn fedeztük fel, Hogy a gyártás érdekében még semmi nem történt.
Ilyen mulasztás ugyan minden Hadseregnél előfordul, azonban a
DD-Harckocsi elsőrendű jelentőségű titkos fegyver volt, amely a tá-
madás egész jellegét megváltoztatja és ennek a gyártását nem lett
volna szabad elHanyagolni, közönséges mulasztás miatt.

Az „imént jött fickóknak” nem voltak barátaik sem a quebeci

konferencia előtt, sem alatta, sem utána. A földközi-tengeri Hadszín-
téren a szövetséges Haderők július elején szálltak partra Szicíliában,
azonban a quebeci konferencia ismét megerősítette, Hogy a szicíliai
támadás lényegében csak az ellenség megzavarására irányul és ma-
ximális célja, Hogy Olaszország, a megrázkódtatás Hatására,
összeomoljék. Semmi körülmények között sem volt a feladat, Hogy a
szövetségesek nekivágjanak az egész olasz csizmának. Most, szep-
tember első Hevében a szicíliai invázió betöltötte Hivatását; az olasz
kormány kapitulált és Olaszország Hivatalosan kilépett a Háborúból.
De aHelyett, Hogy ez a győzelem amerikai csapatokat és amerikai
-( 53 )-
partraszállító Hajókat felmentett volna számunkra, Hirtelen még több
csapat és még több szállítóHajó vált szükségessé a Földközi-tengeren.
A földközi-tengeri Hadszíntér most egyszeriben üldözni kívánta az
ellenséget, a szárazföldön és a tengeren. Bizonytalanná vált azoknak
a csapatoknak az érkezése, amelyeket a Földközi-tengerről kellet
volna kapnunk.

Ennek ellenére, Angliában folytatódtak az előkészületek. Már

legalább egy terület volt, aHol végre Hatásosan működtünk s ez az
utánpótlás területe volt. LeHet, Hogy azért mégis csak voltak baráta-
ink; mert a felsőbb körök WasHingtonban nem is sokat törődtek ve-
lünk, a Hadügyminisztériumnak azok az osztályai, amelyek az után-
pótlási ügyeket intéztek, imponáló teljesítményt nyújtottak. Amit
csak kértünk, megkaptuk olyan gyorsan, aHogyan csak a rendelke-
zésre álló Hajótér leHetővé tette.

Itt volt Hát az újabb bökkenő – a Hajótér. Megint csak a földközi-

tengeri probléma. Most már nemcsak az volt a baj, Hogy a Földközi-
tenger zsugori volt a felszerelés átadásában. Amikor leültünk tár-
gyalni a tengerésztisztekkel, akik egyébként a mellettünk levő Helyi-
ségbe költöztek a Grosvenor téren, kiderült, Hogy a földközi-
tengeriek egyre több és több felszerelést igényelnek Olaszország
számára úgy, Hogy már azt a Hajóteret is lekötötték, amelynek a mi
felszerelésünket kellett volna Angliába szállítani. Papíron az európai
Hadszíntér elsőbbséget élvezett de csak a jövőben történő Hadműve-
letek számára. A Földközi-tengeren most folynak a Harcok és amíg
ezek a Harcok folynak, utánpótlásra van szűkség. És a Harcok tovább-
ra is folytak.

Szicíliában és Olaszországban Montgomery tábornok volt az

angol Hadsereg parancsnoka. Montgomery előrevetette árnyékát a
brit szigetekre. Egy Hadseregcsoport főHadiszállásának az élén egy
szép napon majd ő fogja vezetni legalábbis az angol Haderőket. Mi
Devers főHadiszállásán, kissé magunkra Hagyatva, Hozzákezdtünk
egy amerikai Hadseregcsoport főHadiszállásának a felállításáHoz, két
vagy több Hadsereg irányítás ára – annak ellenére, Hogy az
OVERLORD értelmében az amerikai főHadiszállás csak jóval az in-
vázió megtörténte után veszi át a parancsnokságot. Talán csak akkor,

-( 54 )-
amikor a Háborút már lényegében meg is nyertük. Nekünk azonban
utasításunk volt a parancsnokság felállítására és mi annak rendje és
módja szerint felállítottuk. Devers szívében talán élt egy Halvány re-
mény, Hogy valaHogyan, valamiképpen, továbbra is az ő főHadiszál-
lása lesz ez.

Szicília után bizalmas táviratokból megtudtuk, Hogy Omar

Bradley lesz az egyik amerikai inváziós Hadisereg parancsnoka.
Bradley szeptember végén megérkezett Angliába és először a terv
alapján ismerkedett az invázióval. Röviden tájékoztattuk őt a tervről
és Bradley visszarepült WasHingtonba, Hogy MarsHallal megtanács-
kozza Hatáskörének a kérdését.

A Bradley-Hadsereg nagyrészt azokból a Hadosztályokból tevő-

dik majd össze, amelyek a Földközi-tengeren az ő parancsnoksága
alatt álltak, ezek voltak azok a csapatok, amelyeket a quebeci konfe-
rencia rendelkezései folytán át kellet volna Helyezni az európai Had-
színtérre és amelyek most, végre, tényleg felszabadultak. Amikor
Bradley és Devers egymással tanácskoztak, egyik sem tudott többet
arról, Hogy mi lesz a végleges amerikai parancsnoksággal, csak any-
nyit tudtak, Hogy Bradley lesz az egyik Hadsereg parancsnoka.

Miközben mindez történt, a legfontosabb probléma még na-

gyobb fontosságra tett szert – és sajnos továbbra is probléma maradt.
Elő kel!lett teremteni a Hajókat a csapatoknak a Csatornán való át-
szállításáHoz. Quebecben mindenki elismerte, Hogy a rendelkezésre
álló partraszállító Hajók nem lesznek elégségesek az OVERLORD-
támadás megindításáHoz. Az amerikai elnöktől és az angol minisz-
terelnöktől kezdve mindenki elismerte, Hogy azonnal fel kell emelni
a partraszállító Hajók termelését 25 százalékkal. *

*
Az angol különítmények alakították ki az első partraszállító Hajót, a feljáró bejára-
tát a Hajó orrába Helyezték. Az amerikaiak is Hozzájárultak a típus kialakításáHoz, a
Higgins-féle Hajófenékkel – amit úgy vájtak ki, Hogy a partraszállító Hajó saját Haj-
tócsavarjával képes vizet felHajtani a Hajó alá és ezen a vízen tattal előre tud Hajózni
a Homokról. Ezt a leleményes szerkezetet először a karib-tengeri alkoHolcsempé-
szek számára találták fel, akiknek neHéz Hajórakományukat titokban kellett ellen-
séges parton kirakni és a partról eltávozni, miután áruikat kirakták. A különböző
típusú partraszállító Hajók szabványosítása és tömeges előállítása azonban Ameri-
ka legnagyobb Hozzájárulása volt annak a mecHanizmusnak a létreHozásában,
-( 55 )-
 De elmúlt a nyár, eljött az ősz és aHelyett, Hogy javult volna a
Helyzet, inkább romlott.

Quebecben a COSSAC-tervezők azt a megjegyzést tették, Hogy

„brit részről a partraszállító Hajókkal kapcsolatos Helyzet megleHető-
sen zavaros” és elismerték, Hogy a Hiány 870 Hajó, a teljes flotta 13
százaléka. Amikor azonban ezeket a számokat közelebbről megnéz-
tük, azt tapasztaltuk, Hogy a Hiány nem 13, Hanem majdnem 55 szá-
zalék. Ez ugyan nem szó szerint igaz – a Hiányzó Hajók megvoltak,
de javítóműHelyekben. És nem kisebbfajta javítások miatt voltak ott,
Hanem lényeges részek, vagy az egész gép Hiányzott belőlük, sőt
esetleg az egész törzset kellett újjáépíteni. A Hajók azonban nemcsak
emiatt voltak a javítótelepen, Hanem azért is, mert úgy látszik egész
Angliában nem voltak raktáron azok alkatrészek, amelyek szüksége-
sek lettek volna a Hajók kijavításáHoz és nem voltak megfelelő felsze-
reléssel és szakemberekkel ellátott karbantartó telepek aHHoz, Hogy
új alkatrészeket tudtak volna gyártani. Ha az ember az angol királyi
HaditengerészetHez fordult, akkor azt a választ kapta, Hogy a polgári
Hatóságok rendelkeznek a megfelelő szakemberek felett, Ha a polgári
HatóságokHoz fordult, akkor pedig azt mondták neki, Hogy a szak-
emberek felett a királyi Haditengerészet rendelkezik – vagy a légierő,
vagy a Hadsereg.

Eleinte nem akartunk Hinni a számoknak, nem tudtuk elHinni,

Hogy a Helyzet ennyire rossz. Ezért elmentünk a telepekre és meg-
néztük a Hajókat saját szemünkkel, beszélgettünk a kapitányokkal, a
tétlen legénységgel, a tengernagyokkal és a telepeket irányító műve-
zetőkkel. A számok igazak voltak. Mi amerikaiak azonban nem teHet-
tünk semmit ebben az ügyben – ezek a Hajók brit Hajók voltak és a ki-
rályi Haditengerészet parancsnoksága alá tartoztak.

Így állt a Helyzet a brit Hajókkal, amelyeknek a tervek szerint a

két Haderő Háromötödét kellett volna szállítaniuk. És Hol volt az a 25
százalék, amivel „az amerikai Hajóépítő ipar termelési kötelezettségét
fel kell emelni és azonnal intézkedni kell…” Az ember Hiába kutatta
át táviratok özönével a látóHatárt, nem akadt a nyomára.

amely leHetővé teszi, Hogy ott leHessen partra szállni, aHol az ember kíván és aHol
az embert nem kívánják.
-( 56 )-
 Hogy leHet megnyerni egy Háborút? Ezt, úgy látszik, mégis
megnyerjük, éspedig azért, mert Donald Nelson, az amerikai Hábo-
rús termelési tanács elnöke üdülés céljából turistaként Angliába uta-
zott és mert amikor Angliába ért, egy csoport fiatal tényleges tiszt
összeesküdött, Hogy annyi számadatot mondanak neki, úgy telebe-
szélik a fejét, Hogy végül is személyes ügyének tekintse az Európa el-
len intézendő támadás Hajóproblémáit. Elérték a céljukat. Donald
Nelson Hazatelefonált az Egyesült Államokba és egy fogásHoz folya-
modott. Megrendelte az 1944-re jóváHagyott Hajókontingensnek azt a
részét, amely már a műHelyekben volt, úgy mintHa az nem a jövő év-
re előirányzott kontingensHez tartoznék, Hanem azonnal esedékes
volna, mégpedig olyan sürgősen, aHogyan csak az egész apparátus
minden erejének a megfeszítése leHetővé veszi.
Mikor Donald Nelson először Hallotta a Hajóválság történetét,
kifakadt: „de Hiszen ez őrültség; én biztosítani tudom a Hajókat,
amikre szükség van”. De amikor végigHallgatta az eredménytelen kí-
sérletek Hosszú történetét, Hazatelefonált és kiadta a fenti utasítást.
Ennek aztán volt foganatja. Az ő megrendeléseit teljesítették. Donald
Nelson 1943 szeptemberében folytatott tengerentúli telefonbeszélge-
tésének eredményeképpen 1944 elején Amerika Hajótermelése már
Három Hónappal megelőzte önmagát.

A támadási kiképző központ felállítása, Bradley futólagos láto-

gatása és Nelson történelmi telefonbeszélgetése után magam is Haza-
látogattam WasHingtonba. Ez októberben történt. Küldetésemnek
nem volt semmi köze a magas szintű tervezésHez. De bent jártam a
Pentagon épületében és mivel az európai Hadszíntérről jöttem, felke-
restem azokat a tiszteket akiknek közük volt az európai Hadszíntér-
Hez. Bámulatos, Hogy milyen keveset tudtak arról, ami Londonban
történik.

Az OVERLORD-terv fogyatékosságai szinte az arcukba kiáltot-

tak, a partraszállító Hajók elégtelensége folytán előállott szűk ke-
resztmetszet katasztrofális volt. De a tisztek, akik a Hajók számadata-
it tanulmányozták, csak arról számolHattak be, Hogy minden erőfe-
szítésük kudarcot vallott, amikor segíteni akartak ezen a Helyzeten. A
Haditengerészet tiltakozott az ellen, Hogy a csataHajók gyártására

-( 57 )-
fenntartott acélból bizonyos mennyiséget átutaljanak partraszállító
Hajók gyártására. Úgy látszott, Hogy ezredesnél magasabb rangú
személy egyáltalán nem veszi komolyan a partraszállító Hajók prob-
lémáját. Az angolok azt mondták nekik: ezen a téren minden a leg-
nagyobb rendben van.

Nekem körülbelül egy Hétig volt dolgom WasHingtonban és

utána néHány nap szabadságot kaptam. Szabadságom alatt felHívtam
Harry Hopkinst és felkerestem őt Hivatalában, a FeHér Házban.
Hopkins-szel, mint Háború előtti ismerősömmel beszélgettem. Ha
magát az elnököt kerestem volna fel, kínos Helyzetbe Hoztam volna
Deverst – mert a Hadügyminisztérium úgy tekintHette volna, Hogy a
tábornak megkerüli MarsHallt és felHasználja egyik beosztott tisztjé-
nek személyes kapcsolatát, Hogy közvetlenül a legfőbb parancsnok-
Hoz forduljon. És különben is, amikor a Háború előtt politikai kérdé-
sekről beszélgettem az elnökkel, akkor szerkesztő és kiadó voltam,
most pedig magam sem tudtam pontosan, Hogy mi vagyok. Nem tar-
tottam volna Helyénvalónak, Hogy felvilágosító jellegű beszélgetéssel
terHeljem az elnököt. Nem kaptam felHatalmazást sem Deversről,
sem bárki mástól, Hogy a Pentagon illetékesein kívül mást is Felke-
ressek. Én azonban mégis tenni kívántam valamit, az ügy túlságosan
fontos volt aHHoz, Hogy ne próbálkozzak meg valamivel. Legalább
annyit akartam tenni, Hogy valaki előtt, aki levonHatja belőle a szük-
séges következtetéseket, feltárjam azt, amit tudok. Azután elmegyek
anélkül, Hogy bármit kérnek, vagy akár csak javasolnék is. Pontosan
ezt tettem a Hopkinsnál tett látogatásomkor. Legjobb tudomásom
szerint Devers tábornok soHasem szerzett tudomást erről a beszélge-
tésről.

Két körülményt tártam fel Hopkins előtt. Az egyik az a teljesen

kézzelfogHató probléma volt, amit a partraszállító Hajók Hiánya ké-
pezett. Honnan fogjuk megkapni az életfontosságú szállítóHajókat?
Nagyon kevés idő állt már rendelkezésünkre a gyártásukHoz, még
abban az esetben is, Ha a prioritást azonnal megkapjuk. Tud-e
Hopkins erről?

Azt mondta, Hogy nem. Rendkívül érdekeke őt ez a kérdés.

Hosszú ideig beszéltünk erről. Úgy látszott, Hogy egészen meg van

-( 58 )-
döbbenve – és egy kicsit kételkedik is. Azt mondta, Hogy amióta csak
vissza tud emlékezni, a partraszállító Hajók mindig szűk keresztmet-
szetet képeztek és szónokiasan azt kérdezte, Hogy a problémát miért
nem oldják meg egyszer s mindenkorra? Ezt a kérdést Hát nem fe-
szegettem tovább.

Azután megkérdeztem tőle, tudja-e, Hogy az előkészületben le-

vő inváziónak még mindig nincs parancsnoka?

Az invázió legnagyobb terHeit az amerikaiak fogják viselni, * de

a Hadszíntér amerikai parancsnoka még nem tudja, Hogy kinek tarto-
zik felelősséggel – az amerikai Hadügyminisztériumnak, a nemlétező
legfelsőbb parancsnoknak, vagy a kinevezendő legfelsőbb parancs-
nok vezérkari főnökének, Morgan tábornoknak esetleg a saját lelki-
ismeretének. Ilyen körülmények között ezer akadály gátolja a mun-
kájában. Szervezési szempontból – nem is szorul bővebb magyará-
zatra – ez leHetetlen állapot. Az idő igen rövid, a tennivaló pedig
rengeteg – Ha azt akarjuk, Hogy az invázió csakugyan megtörténjék.
Ilyen óriási feladat erejének teljes latbavetését követeli meg a pa-
rancsnoktól, akinek tudnia kell, Hogy Hányadán áll, és maga mögött
kell éreznie a kormányát.

Hopkins megkérdezte, mi az európai Hadszíntéren levő ameri-

kaiak véleménye az OVERLORD sikeres megvalósításáról. Azt vála-
szoltam, Hogy azon a főHadiszálláson, aHová én tartozom, az a véle-
mény, Hogy szövetségesünk eltúlozza és túlértékeli a neHézségeken
Devers és tábornokai meg vannak győződve arról, Hogy az inváziót
végre leHet Hajtani. Azt mondtam, Hogy azok az amerikaiak, akik ta-
nulmányozták ezt a kérdést, úgy látják, mintHa szövetségesünk
szándékosan keresné a neHézségeket – és nincs kizárva, Hogy ez
szervezetten történik és részét képezi annak az általános törekvés-
nek, Hogy az embereket elriasszák az invázió gondolatától. Termé-
szetesen előrebocsátottam, Hogy mindazt, amit elmondok, mint új-

*
A Háború befejezésekor Hatvan amerikai és tizenHárom angol Hadosztály volt a
Harctéren. Ezenkívül részt vett még öt kanadai, egy lengyel és tizenkét újonnan fel-
állított francia Hadosztály, amelyekkel együtt a szövetséges Haderő kilencvenegy
Hadosztályt tett ki. A létfontosságú szolgálatokat teljesítő csapatok létszámát is fi-
gyelembe véve, 2.909.602 amerikai katona volt Európában.
-( 59 )-
ságíró közlöm vele, nincs semmiféle felHatalmazásom, Hogy mint ka-
tona, vagy diplomata, véleményt nyilvánítsak.

A beszélgetés további menete leHetővé tette, Hogy megemlít-

sem, Hogy a jelek szerint a legközelebbi nemzetközi konferencián az
angolok fel fogják ajánlani az amerikaiaknak a legfelsőbb parancsnok
tisztségét, annak ellenében, Hogy a Három Hadszíntéri parancsnok
angol legyen – és azt is megmondtam, Hogy véleményem szerint a
Három Hadszíntéri parancsnok lesz az invázió tényleges főnöke. El-
mondtam Hopkinsnak, Hogy bár ez az alku igen csábítónak látszik,
de két fortély van mögötte. Az egyik fortély az, Hogy a legfelsőbb pa-
rancsnok tisztségét viselő amerikai olyan magas beosztásban lesz
(Hatásköre és felelőssége folytán), Hogy kevés beleszólása lesz a
Hadműveletek tényleges vezetésébe. A második számú fortély pedig
az, Hogy az angol Hadszíntéri parancsnokok arra fognak törekedni,
Hogy valamennyi amerikai erőt a parancsnokságuk alá vonjanak és
Ha ez sikerük, nem fog sok fáradságukba kerülni, Hogy az amerikai
Hadsereget beleolvasszák az angolba – ami viszont semmilyen szem-
pontból sem látszik kívánatosnak. Elmondtam Hopkinsnak, Hogy ez
aligHa csak képzelődés részemről, mert a tervező csoport angol veze-
tője, maga Morgan tábornok egészen nyíltan megmondta, már
Quebec előtt is, Hogyan képzeli el ő a parancsnoki posztok betöltését.

Elmondtam Hopkinsnak, Hogy véleményem szerint az amerikai

Hadsereg képes arra, Hogy saját vezetése alatt Harcoljon és mivel az
amerikai Haderő nagysága az angol Haderőnek sokszorosa, sem ka-
tonai, sem politikai okokból nem méltányos, Hogy idegen parancs-
nokság vezetése alatt Harcoljon, Ha mégoly kiváló is az a vezetés.

Határozottan emlékszem, Hogy Hopkins valamennyi kérdés-

ben egyetértett velem. Természetesen – mondta – amerikai parancs-
nokot kell kinevezni, de fontos a megfelelő időpont megválasztása.
Most utólag már tudom, Hogy Hopkins nyilván a teHeráni konferen-
ciára célzott, amit akkor már bizonyára tervbe vettek. Úgy gondolta,
Hogy addig várni kell a kinevezéssel, még akkor is, Ha a késedelem
az előkészületek szempontjából Hátrányos. Hopkins nem említette
nekem a teHeráni konferenciát. Csak annyit jegyzett meg, Hogy a ne-
Hézséget CHurcHill személye okozza Roosevelt ugyanis már eldöntöt-

-( 60 )-
te, Hogy az amerikai Hadsereg alkalmas és képes arra, Hogy saját mű-
veleteit saját maga irányítsa, a probléma az, Hogy olyan tábornokot
kell találni, aki „megállja a Helyét CHurcHillel szemben”. Hopkins
úgy tűntette fel CHurcHillt, mint aki katonai kérdésekben igen erélyes
és kezében tartja a saját tábornokait.

Hopkins véleménye szerint MarsHall volna a legmegfelelőbb

ember és ő el is vállalná ezt a posztot. Roosevelt fel is ajánlotta
MarsHallnak, Hogy válasszon magának bármilyen feladatot, amiHez
kedve van, MarsHall szabadkozott az ellen, Hogy önmaga válassza
meg a feladatát. Az volt az álláspontja, Hogy az Elnök ne kérdezze őt,
Hogy Hová akar menni, Hanem egyszerűen közölje vele utasításait.

A parancsnokság és az ellenőrzés kérdésében Hopkins megér-

tőnek mutatkozott. Úgy látszott, tudja Hogy mi történik ezen a téren
és biztosított arról, Hogy az angolok Hiába próbálják meg keresztül-
vinni azt, amit s ejtünk, nem fog nekik sikerülni. Az invázió – jelen-
tette ki Hopkins – amerikai vezetés alatt folyik le, mégpedig valószí-
nűleg magának MarsHall tábornoknak a vezetése alatt, ugyanis „ő az
egyetlen tábornok a világon, akitől CHurcHill tart – amikor CHurcHill
szónokolni kezd, csendben végigHallgatja, azután a beszélgetést szé-
pen visszatereli a földre és megfelelő tényekkel és számokkal szét-
rombolja a miniszterelnök álláspontját”.

Hopkins megértette velem, Hogy Ha MarsHall tábornok lesz a

legfelsőbb parancsnok, a dolgok másképp fognak alakulni, mint
aHogyan az angolok elképzelik, MarsHall az invázió tényleges pa-
rancsnokának fogja tekinteni magát és nemcsak elméleti értelemben
vett vezetőjének, aki a felelősséget átruHázza a Három Hadműveleti
parancsnokra. Csakugyan, MarsHall erős jelölt volt az egyesített ame-
rikai parancsnokság élére.

Megnyugodva tértem vissza Angliába. Nem ismertem

MarsHallt, nem tudtam róla többet, mint azt, Hogy az amerikai Had-
sereg főnöke, és Hogy az amerikai Hadsereg első afrikai Hadjárata si-
kerrel ért véget. Biztosra vettem, Hogy Devers örülni fog annak, Ha
MarsHall lesz a legfelsőbb szövetséges parancsnok és MarsHall nyil-
ván Roosevelt elnök bizalmát is élvezi. Ha MarsHallt nevezik ki, az ő

-( 61 )-
alatta szolgálatot teljesítő amerikaiak nem lesznek többé száműzöttek
és Hontalanok az európai Hadszíntéren.

Hat Héttel később, decemberben, a teHeráni konferencián még-

sem MarsHallt, Hanem EisenHowert nevezték ki legfelsőbb szövetsé-
ges parancsnokká és a támadásban részt vevő valamennyi, Angliá-
ban levő angol-amerikai erőt (az egyetlen stratégiai légierő kivételé-
vel) a Három (angol) főparancsnokból alakult bizottság alá Helyem-
ék.

Mi, Londonban, csak azoknak a mendemondáknak az alapján

értesültünk a teHeráni konferencián történtekről, amiket a konferen-
cián részt vett tisztek meséltek. Valósággal felvidultunk, mikor Hal-
lottuk, Hogy az oroszok az OVERLORD-ban ugyanazokat a kibúvó-
kat szúrták ki, amelyek bennünket is annyira bosszantottak – az
egyikkel kapcsolatban pedig adalékot szolgáltattak a történelem-
könyvek számára. Amikor Sztálin elolvasta, Hogy az egész invázió
azon múlik, Hogy a németeknek Északnyugat-Európában 12 Hadosz-
tálynál ne legyen több tartalékuk, azt mondják, Hogy letette a papi-
rost és Halálos komolyan megkérdezte: „Úgy – és mi történik, Ha ti-
zenHárom lesz?”

Azt is Hallottuk, Hogy a szovjet vezérkar ragaszkodott aHHoz,

Hogy a partraszállás időpontját pontosan állapítsák meg, kérték,
Hogy az időpont április elseje legyen és május elsejében azután meg
is állapodtak. Ez most már komoly elkötelezettség volt. Világosan
láttuk, Hogy Roosevelt az oroszokban tekintélyes szövetségesre talált,
akikkel együtt nyomást gyakorolt az angolokra annak érdekében,
Hogy a vállalkozást szilárd talajra Helyezzék.

Mindeddig Sztálin támogatott bennünket. Most azonban tudtán

kívül – keresztülHúzta a számításunkat. Azért, Hogy az invázió minél
előbb valóban megtörténjék a normandiai partokon, Sztálin azzal a
követeléssel állt elő, Hogy Roosevelt és CHurcHill nevezzék ki azokat
a parancsnokokat, akik az inváziót irányítani fogják és a kinevezése-
ket Hozzák nyilvánosságra, Sztálin azzal indokolta ezt a követelést,
Hagy mindaddig, amíg a parancsnokokat ki nem nevezik, az embe-
rek (a Szovjetunióban) nem fogják elHinni, Hogy a nyugati szövetsé-
-( 62 )-
geseknek komolyan szándékukban áll Európa elözönlése. Az ango-
lok és az amerikaiak felHívták Sztálin figyelmét arra, Hogy Ha a kine-
vezéseket nyilvánosságra Hozzák, akkor arról a németek is tudomást
szereznek. Azt válaszolta, Hogy őt nem érdekli, Hogy a németek mi-
ről szereznek tudomást és a parancsnokok kinevezése napirendre ke-
rült, Roosevelt és CHurcHill ekkor még nyilván nem egyeztek meg a
személyekben. Amikor azonban Sztálin HajtHatatlan maradt, CHur-
cHill és Roosevelt beleegyeztek, Hogy a konferencia befejezése után
azonnal kinevezik a parancsnokokat és a kinevezéseket negyven-
nyolc árán belül nyilvánosságra is Hozták. A parancsnokok kiválasz-
tását egymás között akarták elintézni.

Sztálin ezzel meg volt elégedve, de az, Hogy ilyen rövid Határ-
időHöz kötötte magát, azzal a követelménnyel járt, Hogy a kinevezé-
sek felett sebtében kellett megállapodni. LeHet, Hogy a parancsnokok
személyér már korábban eldöntötték, de nekünk Londonban az volt
a benyomásunk, Hogy emiatt a sietség miatt veszítettük el az utolsó
alkalmat arra, Hogy az európai inváziónak egységes amerikai vezeté-
se legyen. Az angol elgondolás diadalmaskodott.

A megállapodás TeHeránban ezzel még nem merült ki.

EisenHower mellé kineveztek egy Helyettes legfelsőbb parancsnokot
is. Ezt a tisztséget egy Sir ArtHur Tedder nevű angol légimarsall töl-
tötte be, aki Afrikában az angol légierők parancsnoka volt és közbe-
lépésével többször megakadályozta, Hogy Rommel a brit szárazföldi
erőket kiszorítsa Egyiptomból. Tedder egyike volt az angol Hadsereg
legteHetségesebb tisztjeinek. Fiatal volt aHHoz, Hogy már légimarsall
legyen és emellett kedves, energikus is, voltak tapasztalatai az ame-
rikaiakkal való együttműködésben.

Az angolok arra is rávették az amerikaiakat, Hogy Devers barát-

ját, Eaker tábornokot mozdítsák el a Nyolcadik Légi Hadsereg éléről
és váltsák fel Doolittle tábornokkal, a földközi-tengeri stratégiai légi-
erő parancsnokával. Az angoloknak az volt a céljuk, Hogy Angliát tel-
jesen megtisztítsák a régi amerikai parancsnokoktól.

EisenHower tábornok, aki mint a Földközi-tenger legfelsőbb pa-

rancsnoka nyáron és ősszel az európai Hadszíntér vetélytársa volt

-( 63 )-
most egyszeriben az európai Hadszíntér legfelsőbb parancsnokának
tisztségében találta magát.

Utoljára az „imént jött fickókkal” végeztek. Az EisenHower által

elHagyott földközi-tengeri Hadszíntéren temettek el őket Harold R. L.
G. Alexander táborszernagy parancsnoksága alatt.

-( 64 )-
 4. Huzavona a magas körökben
1943 decemberében, amikor az „imént jött fickókat” szolgálata-
ik elismeréseként száműzték Angliából, ideje volt számba venni,
Hogy Hogyan is álltak akkor az angol-amerikai Háborús erőfeszítések.
A felszínen sok dolog értHetetlennek látszott, de már elég adat állt
rendelkezésre, Hogy következtetni leHessen arra; milyen irányba tere-
lik a történelem menetét.
A közvetlenül Pearl Harbor után megHozott nemzetközi Hatá-
rozatok értelmében a Németország elleni angol-amerikai Háborút
Roosevelt és CHurcHill „történelmi konferenciák”-ként ismeretes sze-
mélyes megbeszélései irányították; Roosevelt és CHurcHill együtt
döntöttek el ezeken a konferenciákon, Hogy mi a legközelebbi teen-
dő, és a konferenciák közötti időben a nyugaton folyó Háborút a kon-
ferenciákon Hozott döntések alapján vezették.

A folyamatosságot a Háború vezetésében a két ország Három

fegyvernemének rangidős tisztjeiből alakult csoport biztosította, ezek
az urak alkották az Egyesített Vezérkar néven ismeretes testületet. *
Ez a fennkölt testület, bár két részre szakadt és egyik fele WasHing-
tonban, a másik Londonban székelt – mégis folyamatosan működött
és az egész világra kiterjedő Hatáskörrel rendelkezett. A testület an-
gol tagjainak állandó szószólói voltak WasHingtonban. A nemzetközi
konferenciákon az Egyesített Vezérkar minden tagja jelen volt.

Az Egyesített Vezérkar főnökeinek egyik legfontosabb tényke-

dése volt, Hogy tanácsokat adtak kormányfőiknek a konferenciákon –
vagyis, összegyűjtötték és előkészítették a szükséges értesüléseket,
amelyek alapján döntést HozHattak.

A „történelmi konferenciák” egy-két Hétig tartottak Íme egy fel-

sorolás arról, Hogy mikor és Hol találkoztak, és mik voltak azok a
főbb döntések, amelyeket az egyes konferenciákon Hoztak.

*
Az Amerikai Egyesült Államok részéről az Egyesített Vezérkar tagjai a követke-
zők voltak: George C. MarsHall tábornok, az Egyesült Államok Hadseregének ve-
zérkari főnöke; Ernest J. King admirális, az Egyesült Államok Haditengerészetének
főparancsnoka; Henry H. Arnold tábornok, az Egyesült Államok Hadserege légi-
erőinek parancsnoka és William D. LeaHy, az elnök vezérkari Főnöke.
-( 65 )-
 1. 1941. december – Washington: Határozatot Hoztak, Hogy Németország
legyőzetésének elsőbbséget adnak Japán legyőzetésével szemben; elHatá-
rozták, Hogy valamikor 1942-ben a Csatornán keresztül inváziót indíta-
nak az európai kontinens ellen. (Később aztán eHelyett az afrikai partra-
szállás következett be és a Csatornán keresztül történő franciaországi in-
váziót későbbre Halasztották. Ezt a Határozatot 1942 júliusában, London-
ban Hozták egy „nem történelmi konferencián”, a kormányfők távollét-
ében.)

2. 1943. január – Casablanca. ElHatározták a szicíliai inváziót – és ismét

felfüggesztették a már egyszer elHalasztott franciaországi partraszállás
előkészületeit.

3. 1943. május – WasHington. ElHatározták, Hogy 1944 tavaszán partra száll-

nak Északnyugat-Franciaországban, és azonnal Hozzákezdenek az előké-
születekHez.

4. 1943. augusztus – Quebec. JóváHagyták az Északnyugat-Franciaország el-

len 1944 tavaszán intézendő invázió tervét és elvben jóváHagyták az invá-
zió vezetésének tervezetét.

5. 1943. november-december – Kairó–Teherán. MegHatározták az invázió

napját (május 1.) és kinevezték az inváziós erők parancsnokait.

6. 1944. szeptember Quebec. Tervbe vették Japán legyőzetését, ami előrelát-

Hatólag közvetlen Németország összeomlása után fog megtörténni.

7. 1945. január-február. - Málta–Jalta. (A jaltai konferenciát inkább krími ér-

tekezlet néven ismerjük. A szerk.)

Ismét tervbe vették Japán leverését, ami közvetlenül a küszöbönálló német

összeomlás után fog bekövetkezni. Ez a konferencia irányította a Németország el-
leni végső támadás stratégiáját és Határozatot Hozott arról, Hogy a Háború után
Németországot „megszállási övezetek”-re osztják fel.

Az Egyesített Vezérkar – mint már láttuk – az Egyesült Álla-

mok és Nagy-Britannia Három fő fegyvernemének rangidős tisztjei-
ből állott. Így az Egyesített Vezérkar tagjai kétféle minőségben mű-
ködtek – úgyis, mint az Egyesített Vezérkar tagjai és úgy is, mint sa-
ját; Hazájuk legfelsőbb katonai tanácsának tagjai. Az utóbbi természe-
tesen önálló testület volt, amely saját kormányának tartozott felelős-
séggel. Katonai nyelven az „egyesített” szó, angolok és amerikaiak
közös részvételét, a „közös” pedig a Három fegyvernem részvételét
jelenti. Az egyesített vezérkar neve tulajdonképpen Helyesen: „egye-
sített közös vezérkar ” lett volna, de a közHasználatban egyszerűen
Egyesített Vezérkarnak nevezték.

-( 66 )-
 MintHogy az Egyesített Vezérkar tagjai saját személyükben két-
féle vezérkar tagjainak funkcióit töltötték be (mint nemzeti és nem-
zetközi vezérkar tagjai), akkor, amikor mint az Egyesített Vezérkar
tagjai kitűzték valamely nemzetközi Határozat végreHajtását, nem
kellett mást tenniük, mint utasítást adni önmaguknak – a másik mi-
nőségükben. Így Hát a koordináció automatikus volt és elvben nem is
fordulHatott volna elő súrlódás, Ha a nemzetközi konferenciák közti
időben az egyes vezérkari főnökök nem nyerték volna vissza saját,
önálló egyéniségüket és Ha esetenként ez nem azt jelentette volna,
Hogy az Egyesített Vezérkar tagjai egymással ellentétes katonai elve-
ket képviselnek. Így azután az is előfordult, Hogy valamelyik nemzet
vezérkari főnökei úgy próbálták irányítani tábornokaikat, Hogy köz-
ben ellentétbe kerültek a másik énjükkel, a nemzetközi Egyesített Ve-
zérkar tagjával.

Európában legtöbbször az angol vezérkari főnökök sértették

meg a közös megállapodásokat. Negyvennyolc órával azelőtt, mielőtt
a Hetedik Amerikai Hadsereg Hajóra szállt, Hogy Olaszországból és
Korzikából elinduljon Dél-Franciaország elözönlésére, az angol ve-
zérkari főnökök például közvetlenül kapcsolatba léptek a földközi-
tengeri Hadszíntér brit parancsnokával és azt az utasítást adták neki,
Hogy tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e célszerűbb lemondani
a dél-franciaországi invázióról és a Hetedik Amerikai Hadsereget
Brest felé irányítani, amelyet – a legújabb jelentések szerint – éppen
akkor foglalt el Patton tábornok. A brit vezérkari főnökök természe-
tesen túllépték a Hatáskörüket – mivel a földközi-tengeri Hadszíntér
legfelsőbb szövetséges parancsnoka elméletileg nem nekik, Hanem az
Egyesített Vezérkarnak – mint közös testületnek – tartozott felelős-
séggel, és az angol vezérkar főnökeit kötötte a legutóbbi kormányfői
konferencián Hozott Határozat, amely elrendelte a dél-franciaországi
inváziót. Az angol vezérkari főnökök tájékoztatásul megküldték táv-
iratuk másolatát amerikai kollégáiknak WasHingtonba – és az ameri-
kai vezérkari tisztek megleHetősen erős véleményt nyilvánítottak a
közösen megállapított szolgálati út felrúgásáról. NéHány igen éles
szó is elHangzott és az angol vezérkari főnökök sürgősen elejtették
azt a szándékukat, Hogy feladják a dél-franciaországi inváziót. Ez bi-
zony elég különös ötlet volt, mert abban az időben a Földközi-

-( 67 )-
tengeren nem is állt rendelkezésre elegendő Hajó a szóban levő ame-
rikai Hadsereg Brestbe való szállításáHoz. Ez az incidens külső és lát-
Ható megnyilvánulása volt annak a belső és látHatatlan ellentétnek,
ami a Háború egész vezetését jellemezre és amire most mindjárt rá
fogok térni.

Nagyjában és egészében a Háború vezetés ének igen Hatékony

módja, Ha az irányítás végreHajtása a két ország egyesített vezérkará-
nak a kezében van, és a történelmi jelentőségű döntéseket – amelyek
az Egyesített Vezérkar számára az irányvonalakat megszabják – a két
kormányfő, személyes megbeszélések alkalmával Hozza. Kétségtelen,
Hogy a Hadviselés történetében ez volt a legHatékonyabb módszer két
szövetséges Haderő vezetésére. Nagyvonalúsága éppen egyszerűsé-
gében rejlett és abban, Hogy közvetlen személyes kapcsolatokon ala-
pult, a kért fél közvetlenül, személyesen tárgyalt egymással és ez ki-
küszöbölte a félreértéseket. De a Háború megértéséHez nem elég azt
tudni, Hogy milyen simán működött a személyes megbeszélések út-
ján dolgozó Egyesített Vezérkar mecHanizmusa, Hanem az Egyesített
Vezérkar Határozatai mögött fel kell fedni azt az ellentétet is, ami a
két szövetséges célkitűzései között fennállott. A mecHanizmus igye-
kezett az ellentéteket elsimítani és elsiklani felettük Az ellentét azon-
ban nagyon is valóságos maradt, és a következőkből tevődött össze:

Mind a brit birodalom, mind az Amerikai Egyesült Államok ar-

ra törekedett, Hogy Németország, Japán és Olaszország fegyveres
erőit teljesen megsemmisítse.
Az Amerikai Egyesült Államok minden fenntartás nélkül töre-
kedett erre – vagyis az ellenséget a leHető legrövidebb időn belül és a
leHető legrövidebb úton kívánta megsemmisíteni és az emberélet és
testi épség kímélésén kívül nem volt tekintettel anyagi eszközökre
vagy költségekre sem. Abban a törekvésben, Hogy a Háborút meg-
nyerje, az Egyesült Államok nem volt tekintettel politikai meggondo-
lásokra sem – éppúgy Hajlandó volt Darlannal tárgyalni, Hogy előny-
ős Helyzetbe jusson Afrikában, mint aHogy kedvező Helyzetet terem-
tett Sztálinnak a Balkánon és mindkettőt kizárólag abból a szem-
pontból vizsgálta meg, Hogy meggyorsítják-e a végső győzelmet a
„Tengely” fegyveres erői felett. Az amerikaiak Háborús célkitűzését

-( 68 )-
így leHetne összefoglalni: „megsemmisíteni a tengelyHatalmak fegy-
veres erejét”.

A brit birodalom is meg akarta semmisíteni a „Tengely” fegyve-

res erejét – de csak olyan stratégia alkalmazásával, ami legjobban
szolgálja a brit birodalom rendkívül összetett gazdasági és politikai
érdekeit. Az angoloknak nem volt a szónak a kémiai jelentésében
„tiszta” katonai célkitűzéseik – vagy legalábbis katonai akcióikban
tisztán katonai célkitűzésük csak az egyes ütközeteknek volt. Az an-
golok a katonai célkitűzésekbe mindig belekevernek politikai célkitű-
zéseket.

Nem feladatom, Hogy vitába bocsátkozzam azzal, Hogy a kettő

közül melyik a célravezetőbb út. Csak a tényeket kívánom rögzíteni –
amelyeket az angliai tartózkodásunk alatt, 1943 decemberében kétsé-
get kizáróan tapasztaltunk.

Hat Hónapon keresztül tanulmányoztuk a Háborúnak, mint

egésznek a stratégiáját és figyelemmel kísértük a nagy nemzetközi
Határozatok eredményeképpen létrejött tetteket. Az vak a dolgunk,
Hogy megértsük a Háború katonai jellegét és szövetségesűnkkel
együtt azon dolgozzunk, Hogy megvalósítsuk a történelem legna-
gyobb szabású invázióját. 1943 decemberében az amerikai Hadsereg-
nek két év Háborús tapasztalata volt a Háta mögött, és ebben benne
volt a sikeres afrikai és szicíliai Hadjárat, valamint az olasz Hadjárat
kezdete. Az, Hogy alapvető ellentét állott fenn az amerikai és az an-
gol Háborús politika között, minden vitán felül áll. Ez egyszerűen
tény volt – Ha jobban tetszik, katonai akadály, amelyet nekünk, kato-
nai tervezőknek figyelembe kellett vennünk.

Amint a gyújtópont egyre inkább az európai zónára szűkült, az

angol és az amerikai ellentét egyre inkább arra a kérdésre összponto-
sult, Hogy az Európába vezető út a Földközi-tengeren, vagy a La
MancHe-csatornán keresztül vezessen.

Ennek az ellentétnek a története egyHangú ismétlődések törté-

nete. Egyik „történelmi konferencián” elHatározták, Hogy a La
MancHe-csatornán keresztül adják meg a Halálos csapást a német bi-
rodalomnak. A konferenciának vége, de aHelyett, Hogy mindkét or-

-( 69 )-
szág Haderői akadály és késedelem nélkül Hozzákezdenének a fel-
adat végreHajtásáHoz, egészen más történik.

A konferencián részt vevők újból összejönnek és másodszor is

elHatározzák, Hogy a franciaországi invázióé az elsőbbség. A konfe-
rencia részvevői becsukják az aktatáskájukat és távoznak, s az ese-
mények ismét titokzatos módon összeesküsznek a franciaországi vál-
lalkozás előkészítésének az elHalasztására. A kormányfők és a vezér-
kari főnökök ismét találkoznak és ismét lelkesednek azért, Hogy
azonnal megmérkőzzenek az ellenséggel – és a konferencia véget ér-
tével valaHogyan, valamilyen módon ismét történik valami, ami
megakadályozza a cselekvést.

Az egyHangúság ezzel még nem ért véget. Minden esetben fel-

merül, Hogy a franciaországi Hadművelet Helyett a Földközi-tengeren
kerüljön sor nagyobb katonai akcióra. Nézzük meg részletesen eze-
ket a kísérleteket:

1942 elején a kormányfők elHatározták, Hogy 1942 őszéri meg

kell kezdeni a franciaországi inváziót. Amikor az amerikai Haditen-
gerészet kijelentette, Hogy nincs eléggé felkészülve, Hogy vállalni
tudja az erők átszállítását, az amerikai Hadsereg közbelépett és
Somervell tábornok Cape Codnál egy tengeri és szárazföldi műszaki
parancsnokságot állított fel azzal a rendeltetéssel, Hogy összeszedje,
legénységgel ellássa és karbantartsa a szükséges partraszállító Hajó-
kat. De 1942 nyarán, amikor a franciaországi inváziót leHetetlennek
nyilvánították, éppen Hogy csak megkezdődött a csapatok felállítása
és a szállítóHajók építése Angliában. 1942 decemberében Anglia már
tele volt csapatokkal, angolokkal és amerikaiakkal és a világ már
szinte kiáltott a tettek után. Azokat a csapatokat, amelyeket nem tar-
tottak célszerűnek átszállítani a 20 mérföldnyi széles Csatornán, ezer
mérföld távolságra szállították a nyílt; tengeren, Hogy partra szállja-
nak Afrikában.

NéHány nappal Pearl Harbor után az Egyesült Államok elnöke

kijelentette, Hogy a Földközi-tenger az angolok dolga és mi a legna-
gyobb feladatra összpontosítHatjuk erőnket: magára az európai kon-
tinensre. Ennek ellenére egy egész amerikai Hadsereg jelent meg a

-( 70 )-
Földközi-tenger afrikai partjain és olyan Hadjáratba kezdett bele,
amely lekötötte minden erőforrásunkat.

Amikor az elnök és az angol miniszterelnök ismét találkoztak

Casablancában, a közvélemény úgy vélte, Hogy nem a földközi-
tengeri Hadjárat következő lépését fogják megHatározni, Hanem a
földközti-tengeri Hadjárat után veendő következő lépést. A Harctéren
ugyanis a Hadseregek már elértek minden korábban megHatározott
célpontot. A további afrikai tennivalókra nem volt parancs, sem pe-
dig semmiféle közös megállapodás alapján létrejött terv.

Az amerikai termelés és a mozgósítás csak most kezdett lendü-

letbe jönni és az afrikai Hadjárat minden más meglevő tartalékunkat
felemésztette. A Hadjárat eredetileg csak arra volt jó, Hogy Hasznos el-
foglaltságot biztosítson az Angliába küldött csapatok számára, az
időközben feladott franciaországi invázió Helyett. Most pedig a Had-
járat felemésztette minden tartalékunkat.

Az afrikai Hadjárat rövidesen befejeződik, ez igaz, és azok a

csapatok, amelyek ott Harcoltak, ismét rendelkezésre állnak. De ak-
kor is még Afrikában vannak és nincsenek Hajók, amelyek visszaHoz-
zák őket. Angliába, a franciaországi invázióra, amire az eredeti terv
szerint szánták őket. Arra volt Hajó, Hogy Angliából Afrikába szállít-
sák őket, de úgy látszott, arra már nincs, Hogy Afrikából visszaHoz-
zák őket Angliába!

A casablancai konferencia úgy Határozott teHát, Hogy mindent

elölről kezdünk – megvárjuk míg több kiképzett csapatunk lesz a
franciaországi akció céljaira és Amerika több felszerelést termel.
Közben azonban a világ közvéleménye egyre újabb tetteket követelt.
Nemcsak az oroszok követelték a második frontot – ezt a követelést
az afrikai front nem elégítette ki –, Hanem Amerika és Anglia népei
is, akik azt várták, Hogy mielőbb Használjuk ki a küszöbönálló tuniszi
győzelmet. És emellett azt is számításba kellett venni, Hogy a szövet-
ségesek Hadvezetés e a „Tengely” egyre inkább ingadozó csatlósaira
és olyan fontos semleges országokra is Hatást gyakorolt, mint Svéd-
ország, Spanyolország és Törökország, nem beszélve arról, Hogy mit
jelentett ez erkölcsileg a németek által megszállt országok lakossága
és a megszámlálHatatlan ázsiai milliók számára. Így Hát, amikor

-( 71 )-
CHurcHill újabb mellékes akciót javasolt – „addig is, míg a franciaor-
szági invázió megtörténik” –, Roosevelt beleegyezett. A casablancai
konferencia – amelynek vajúdása óriási sajtót kapott – Hat Hónap
múlva megszülte a szicíliai egeret.

Abban a döntő stratégiai fontosságú kérdésben, Hogy a Csator-

nán keresztül, vagy pedig a Hosszú földközi-tengeri és balkáni útvo-
nalon keresztül jussunk-e el Németországba, a döntés változatlanul
az északi út elsőbbséget szögezte le – de míg északon semmi sem tör-
tént, a déli útvonalon már két lépést megtettünk. Amikor CHurcHill
és Roosevelt májusban ismét találkoztak WasHingtonban, a szicíliai
invázió még csak az előkészítés stádiumában volt. Most nemcsak a
már Afrikában levő angol és amerikai erőket foglalta le, Hanem (mi-
vel közvetlenül küszöbönálló művelet volt) elsőbbségi joga volt a to-
vábbi utánpótlásHoz is, és nyilvánvaló volt, Hogy a Hajótérre is szük-
sége lesz, Hogy a katonákat a csata színHelyére leHessen szállítani.

Ez az utóbbi különösen fontos szempont volt, mert a Hajókara-

ván útja Amerikából Afrikába lényegesen Hosszabb, mint Angliába.
Annak, Hogy az amerikaiak eredetileg a Csatornán át történő invázió
mellett kardoskodtak, egyik fő oka éppen az volt, Hogy a normandiai
tengerpart a legközelebb eső terület, aHol a „Tengely” erőire közvet-
len csapást leHetett mérni. A franciaországi inváziónál az amerikai
tengerészet kétszer olyan Hatékony, mint a földközi-tengeri invázió-
nál: egy Hajó kétszer annyi embert tud Angliába szállítani, mint Afri-
kába, mert ugyanannyi idő alatt két fordulót tud megtenni. Emellett
az angol Hadseregnek Angliában nincs szüksége semmiféle Hajótérre
aHHoz, Hogy az Angliában előállított felszerelésekHez Hozzájusson,
Afrikában viszont kizárólag arra kell támaszkodnia, amit a Hajókara-
vánok Hoznak.

Így, amikor egy „történelmi konferencia” Harmadízben erősítet-

te meg azt a megmásítHatatlan döntést, Hogy a franciaországi invázi-
ót, illeti meg az elsőbbség, szembe kellett néznie azzal a ténnyel,
Hogy a szicíliai „közkívánatra történő partraszállás” Anglia és Ame-
rika minden erőforrásár és szállító eszközét kimeríti * – úgy, Hogy

*
MagáHoz a szicíliai partraszállásHoz több mint ezer Hajóra volt szükség a támadá-
si szakaszban.
-( 72 )-
1943 májusban a konferencia részvevői nem teHettek egyebet, mint
Hogy az invázió kezdő napjaként egy teljes évvel későbbi időpontot
jelöltek meg. Addigra az amerikai termelés emberben, gépekben és
Hajókban olyan fantasztikus méreteket fog ölteni, Hogy képes lesz két
Hadjárat ellátására is – az egyiket a messzi Földközi-tengeren, a má-
sikat Északnyugat-Európában. Szegény, öreg Csendes-óceán – a
Földközi-tenger azt a Hadszínteret is elintézte.

Hogy az eseményeket tovább kövessük, el kell Hagynunk a

„történelmi konferenciákat” és meg kell nézni, mi történt két konfe-
rencia között. A szicíliai inváziónak, mint aHogy már korábban is rá-
mutattam, kifejezetten korlátozott célkitűzése volt, mégpedig az,
Hogy Szicília elfoglalásával elérjük, Hogy az olaszok beadják a dere-
kukat. Ez politikai eredménynek szép és még légi támaszpontokat is
nyerünk vele. De aligHogy a szicíliai invázió sikeresen kezdetét vette,
már azt követelik, Hogy az olasz csizma orrába is belekapHassanak.
Az Egyesített Vezérkar Hozzájárult eHHez azzal a Határozott kikötés-
sel, Hogy a földközi-tengeri Hadseregek csak olyan messzire meHet-
nek előre az olasz csizma orrán, Hogy a Messinai-szorost meg tudják
védeni az ágyútűztől és semmivel, de SEMMIVEL se tovább. És eb-
ben a történelmi pillanatban az olasz kormány csakugyan kapitulál
és a szicíliai invázió – amely HUSKY (eszkimó kutya) fedőnév alatt
volt ismeretes – betöltötte volna küldetését, melyet a „történelmi
konferencia” kijelölt számára.

Ez nemcsak a HUSKY, Hanem az egész földközi-tengeri zavart

keltő Hadművelet számára is szerencsés befejezés lett volna. Szicília
elfoglalása és Olaszország kiesése után a győztes szövetséges Hadse-
regek és légierők, csakúgy, mint a partraszállás végreHajtásában részt
vett flotta a franciaországi invázió rendelkezésére állHatott volna,
amire már régen el voltunk kötelezve. Senki sem gondolHatta komo-
lyan, Hogy a németek a legyőzött Olaszországgal a kezükben, abban
a Helyzetben vannak, Hogy ellentámadást intézzenek a Földközi-
tengeren – szárazon és vízen folytatandó vállalkozásba kezdjenek
Szicília vagy a távoli afrikai partok ellen. Az olasz flotta most már a
szövetségesek kezén volt, az olasz partok csaknem kizárólag az an-
golok közvetlen ellenőrzése alatt álltak. Így Hát, Ha egy kis Helyőrsé-
get Hagynak a szicíliai Hegyek között, egész Hadseregek és légierők
-( 73 )-
útnak indulHatnak Anglia felé a partraszállító Hajókkal együtt – és
Angliában mérHetetlenül megnövekszik a Hajóállomány Hatékonysá-
ga, mivel megrövidül az Amerikából odavezető út.

De nem ez történt.

Miért?

1943. szeptember nyolcadika van, a quebeci konferencia részve-

vői éppen most oszlottak szét. A következő nemzetközi konferencia
novemberben lesz Kairóban. Addig a két ország vezérkari főnökei
úgyis mint két önálló testület, úgyis, mint az Egyesített Vezérkar –
abba az irányba befolyásolja a két kormányfőt, Hogy adjanak felHa-
talmazást a földközi-tengeri Hadszíntérnek az Olaszországban való
előrenyomulásra. Ekkor úgy állt a Helyzet, Hogy Nápolyig mennek és
tovább nem, mert a németek Rómában tapintatlanul erőket vontak
össze és kikergették a mi előőrseinket. Nápoly újabb szárazföldi és
tengeri Hadműveletet tesz szükségessé: ezt Salernónál Hajtják végre –
itt bizonyos veszteségek érték a partraszállító Hajóállományt, ami
részben az ellenség tevékenységének, részben pedig a Hajók elHasz-
nálódásának a következménye volt. Mindez azzal járt, Hogy megfele-
lő arányban növelni kellett a Földközi-tengerre irányítandó utánpót-
lást – Hogy pótoljuk a veszteséget.

Kiderült, Hogy az „imént jött fickók” vallóban „későn jöttek”

aHHoz, Hogy megértsék: mi történt velük Angliában azon a nyáron,
amikor szilárdan elHatározták, Hogy nem tűrnek el semmit, ami
megakadályozHatná az európai inváziót. Furcsa, Hogy Harry
Hopkins, aki az augusztusi konferencián maga Hívta fel a figyelmet
arra, Hogy világszerte Hiány van partraszállító Hajókban, mégis meg-
lepődött, amikor októberben közöltem vele, Hogy nem kielégítő a
Csatorna szállítóHajókkal valló ellátottsága!

Annak a szeptemberi Határozatnak a Hátterében, mely kimond-

ta, Hogy az olaszországi Hadjárat folytatódjék – ezt egyébként nem
„történelmi konferencián” Hozták –, az angol miniszterelnök és az
angol vezető államférfiak álltak Már régen vége volt a Háborúnak,
amikor MarsHall még mindig töprengett efelett és azt óta Híres jelen-
tésében: „… az volt a célunk, Hogy elkerüljük, Hogy Olaszországban
légüres tér jöjjön létre, amely felszívja a franciaországi invázió céljai-
-( 74 )-
ra, szánt tartalékainkat, miután az afrikai Hadjáratban a németek el-
véreztek”. MarsHall kiemelkedő jelentőséget adott ennek a megálla-
pításnak azáltal, Hogy ez volt a Háború stratégiai elgondolásáról írt
munkájának végső következtetése.

A Homok teHát lepergett az itáliai Homokórán s elbeszélésem-

ben most Haladtunk túl 1943 decemberén és benne vagyunk a törté-
nelmi 1944. évben. Nápoly véres Harcok után elesett. És ismét „még
egy” célpontot jelölnek meg Olaszországban Rómát, Rómával,
mondják, a Földközi-tengeri Hadszíntér – befejezi szereplését.

Már január vége van. Május elsejéig, a csatornántúli invázió

időpontjáig alig Három Hónap van Hátra. A csapatszállító Hajók még
nem készültek el. Azt sem tudja senki, vajon időben el fognak-e ké-
szülni. És még egy újabb partraszállási Hadműveletet Hajtottunk vég-
re a Földközi-tengeren! Ez az anziói partraszállás, CHurcHill saját,
személyes vállalkozása. Akkor támadt ez az ötlete, mikor tüdőgyul-
ladásából felépülve Afrikában üdült. A Hadműveletet rövid Három
Hét alatt Hozták tető alá. Az elgondolás az volt, Hogy a partra tett
Haderő csatlakozik aHHoz a HadoszlopHoz, amely a szárazföldön
Monte Cassinón és a Hegyeken keresztül verekszi magát. A január 22-
én végreHajtott partraszállás után, egy Héten belül a földközi-tengeri
Hadszíntér legfelsőbb parancsnoka, a Hadműveleti parancsnokok, a
két ország vezérkari főnökei és a két kormány tagjai valamennyien
tudják, Hogy a szövetségesek olaszországi támadása Holtpontra ju-
tott. A szárazföldön támadó oszlopot feltartóztatták a Monte
Cassino-i romoknál; a partraszállási Hadműveletek megrekedtek
Anziónál. Most már a presztízs miatt sem mondHattunk le Anzióról;
keresztülverekedjük magunkat a cassinói Hegyszoroson – amíg sok
borzalmas Hónap és a Halottak ezreinek az árán létrejön az összeköt-
tetés.

A Hadjáratnak katonailag soHa nem volt értelme. Végül pedig

már katonapolitikailag is értelmetlen volt. Amikor júniusban betör-
tünk CHerbourgba, az utcákon lépten-nyomon egy rendkívül Hatásos
német propagandaplakáttal találkoztunk. A plakát egy csigát ábrá-
zolt, amint éppen felfelé mászik az olasz csizma arcán. A csiga szar-
vain brit és amerikai zászlók lobogtak és a plakátnak az volt a szöve-

-( 75 )-
ge, Hogy egy igazi csiga gyorsabban tudna előreHaladni, mint a szö-
vetséges Hadseregek.

Nagyjából az történt történelmi méretekben, Hogy a brit csatár a

labdát a balkáni tizenHatosig Hurcolta magával, Roosevelt igyekezett
elmaradni tőle, ami lassította ugyan a csatár futását, de ugyanakkor
Rooseveltet is magával vitte majdnem egészen az ötös vonalig. De-
cemberben TeHeránban Sztálin is a futó után vette magát és majdnem
– de nem egészen – térdre kényszerítette azzal, Hogy kicsikarta a vég-
leges megállapodást a franciaországi invázióra. * De CHurcHill képes
volt még Sztálinnal és Roosevelttel a Hátán is néHány métert tovább
futni. Ha ironikusak akarnánk lenni, azt is mondHatnánk, Hogy maga
Hitler volt az, aki a brit csatárt Anziónál végül is leszerelte és megpe-
csételte az egy évvel később Berlinben beteljesedett Halálos ítéletét.
Ha Hitler Hagyta volna, Hogy az anziói partraszállás sikerüljön,
CHurcHill tovább folytatja az olaszországi Hadjáratot és ez talán a
franciaországi invázió tervének a végleges feladását idézte volna elő
és eltolta volna a Háború befejezését.

Csak azért, Hogy megmutassák, Hogy a brit nagy nép és Ha le is

csúszik, de soHa nem veszti el önmagát, az angol vezetők és parancs-
nokaik még a Háború legutolsó napjaiban is össze tudtak kaparni
csapatokat és felszerelést egy utolsó olaszországi támadásHoz. „Ösz-
szekapartak” a találó kifejezés, mert Alexander táborszernagy len-
gyeleket, franciákat, brazíliaiakat, kanadaiakat és természetesen
amerikaiakat és angolokat is bevetett, Hogy valamelyest előreHalad-
jon az Appennineken felfelé. 1945 április végén Alexandernek sike-
rült átkelni a Pó folyón és Trieszt közvetlen:közelébe érni, mielőtt le-
fújták a mérkőzést. Trieszt a Balkán küszöbe.

Hogy mi volt a Háttere annak, Hogy az angolok legfőbb törekvé-

se az volt, Hogy a balkáni úton keresztül jussanak el Németországba,
arra később visszatérek. Az eljövendő európai Hadjárat fényt fog de-
ríteni erre. Ami a pillanatnyi Helyzetet illeti, elég, Ha megállapítjuk,
Hogy 1943 végén minden vita felett állt, Hogy az angoloknak a balká-
ni út volt a vesszőparipájuk. A balkáni út volt a mágnes pozitív sar-

*
A Hasonlatot nem a labdarúgásból, Hanem a rugbyből vette a szerző.
-( 76 )-
ka, ami felé – bárHogy is próbálta rázni az ember – az angol stratégia
iránytűje lendült.

Ez a vesszőparipa megvolt kezdetben és végig meg is maradt,

állandó erőtényező volt, amely mindig ellentétben állt az európai
Hadszíntér amerikai stratégiájával… Ez olyan túlzásokba vitte Angli-
át, Hogy a balkáni út népszerűsítésére maga az angol miniszterelnök
fabrikált egy megtévesztő elméletet – elterjesztette azt a felfogást,
Hogy a kontinens legjobban HozzáférHető és legneHezebben védHető
Hegysorompója, „Európa puHa Hasa”.

CHurcHill törekvése olyan elszánt volt, Hogy az sokszor az

igazmondás Határán is túlvitte őt. Például a Háború elején, Hogy
megkapja az amerikaiak segítségét, CHurcHill egyetlen mondattal el-
ferdítette a történelmet, mikor így beszélt a megtévesztett Ameriká-
Hoz: „Adjatok nekünk szerszámokat és mi elvégezzük a munkát.”
CHurcHill és minden más beavatott jól tudta akkor, amikor az atom-
bombát még nem fedezték fel, Hogy semmiféle szerszám nem teHeti
képessé Angliát, Hogy egyedül bevégezze a munkát. És ezt nem is
várta senki Angliától.

Az angoloknak minden törekvésük odairányult, Hogy az angol-

amerikai egyesített erők teljes súlyát a Balkánra vessék Ugyanebben
az időben, 1943 végén ugyanilyen nyilvánvaló volt, Hogy erős indíté-
kaik vannak a Csatornán való átkelés ellen.

E téren voltak támogatóik a konferencia-asztal amerikai oldalán

is. Már önmagában véve a franciaországi partraszállás komoly ellen-
zői voltak igen magas körökben, Amerikában éppúgy, mint Angliá-
ban.

Ezek között az elsők az amerikai légierő nagyfejűi voltak Ar-

nold tábornok, az Amerikai Légi Hadsereg vezetője, az Egyesített Ve-
zérkar tagja még mindig azt Hitte, Hogy a bombatámadások Német-
országot megadásra kényszerítHetik – feltéve, Ha sikerül elegendő
embert, Hadianyagot és kiváltságokat kiHarcolni a Háborús erőfeszí-
tések maradékából. Ő, valamint tábornokai és sajtótisztjei az inváziót
– finoman, de Határozottan – úgy Harcolták végig, Hogy közben nyo-

-( 77 )-
mást fejtettek ki annak érdekében, Hogy a légierő mind nagyobbra és
nagyobbra terjeszkedjen. Ők minden alkalommal az invázió elHalasz-
tása mellett foglaltak állást, Hogy időt nyerjenek aHHoz, Hogy meg-
kapják az épülő légi flottákat és legyen elég idejük, Hogy azokat ki-
képezzék és Németország felett bevessék. Az indítékaik fegyver-
nemük iránti őszinte lelkesedésből és nagyfokú személyi ambíciók-
ból tevődtek össze. Ismerve a katonapolitika játékszabályait, tudták,
HogyHa légi úton le tudják igázni Németországot, a légierő automati-
kusan a rangidős fegyvernemmé válnék.

Hogy tárgyilagosak legyünk, ma sem tudjuk – Hogy nem tud-

ták volna megtenni –, Hogy a németek tudták volna folytatni a Hábo-
rút, mondjuk naponta ezer ellenséges neHézbombázóval Németor-
szág felett. A legnagyobb légi egységek nagysága még az invázió
alatt sem Haladta meg az ezer darab négymotoros repülőgép erőssé-
gét. Bár a légierő soHasem kapott többet, mint néHány százalékát an-
nak, amit kért, mégis egy évvel Normandia előtt már messze a leg-
számottevőbb amerikai katonai erő volt Angliában és ennek ellenére
azt kérte, Hogy a másik két fegyvernem számlájára folytassák növelé-
sét. Ha a légierőnek sikerült volna bebizonyítania, Hogy igaza van, a
többi fegyvernem valóban feleslegessé vált volna.

Az amerikai Haditengerészet még kevésbé volt kibékülve az in-

vázióval, mint a légierő. A Haditengerészet a legegységesebb a Három
fegyvernem között és minden vita-pankrációban a legteHetségesebb
vitatkozó. Tudja, Hogy mit akar és képviselői közös nyelven beszél-
nek. Az ő Háborújuk a csendes-óceáni Hadszíntér volt. Az európai in-
vázió nem érdekelte őket komolyan. Az Atlanti-óceán az angolok pe-
csenyéje volt – és erre a lakomára az amerikai Haditengerészetet nem
Hívták meg. Ezért a maga részéről itt nem szívesen adózott és kriti-
kusan kezelte a kérdést. Mivel a Haditengerészet Háborúja a csendes-
óceáni Háború volt, nem szívesen járult Hozzá aHHoz, Hogy az egye-
temes stratégiában Németország legyőzése álljon az első Helyen. Az
erős személyi és szakmai ellenszenv, amelyet a brit Haditengerészet-
tel szemben éreztek, azt eredményezte, Hogy az amerikai Haditenge-
részet vonakodott megadni az elsőbbséget az európai Hadszíntérnek.
Az angol flottát ostobának, elavultnak tartották és az volt a vélemé-
nyük, Hogy erősen túlbecsülik.
-( 78 )-
 Távol áll tőlem a szándék, Hogy azt állítsam, az Egyesült Álla-
mok Haditengerészete szándékosan szabotálta az európai inváziót.
Egyetértettek Roosevelt Határozatával, Hogy Németország legyőzése
az első Helyen áll. Jó katonák voltak – és sportemberek. Végül még
többet is tettek, mint amit vállaltak. De a konferenciákon soHasem
mentek bele úgy istenigazában az európai Hadszíntér amerikai érde-
keiért folyó küzdelembe, pedig King admirális és a többi vezető ame-
rikai admirális volt a legerősebb, legeszesebb és legmegbízHatóbb
Harcosunk, akikkel az angolokkal szemben rendelkeztünk. Az ango-
lok féltek tőlük, még soHa nem sikerült nekik felülkerekedni az Egye-
sült Államok Haditengerészetén.

Mivel a HajóHadnak az európai invázió nem volt szívügye, az

amerikai Hadseregnek valósággal ki kellett Harcolnia a Haditengeré-
szettől, Hogy megkapja a szükséges partraszállító Hajókat és a tenge-
részeti tűztámogatást az invázió céljaira.

Több okból – köztük tekintélyi okokból is – a Haditengerészet

éppen az európai invázióra vonatkozó Határozat megHozatala előtt,
sikeres kampányt kezdeményezett annak érdekében, Hogy a Hadse-
reget távol tartsa a partraszállító Hajók ügyétől – a Hadsereg ugyanis
1942-ben úgy tervezte, Hogy a csapatokat saját Hajóin szállítja át a
Csatornán. Ezért 1943-ban a Hadsereg ki volt szolgáltatva a brit Hadi-
tengerészet kegyeinek, ami, az amerikai csapatoknak Angliából Fran-
ciaországba való átszállítását illette. Ez azután végképp olyan körül-
ményeket teremtett az angolok számára, Hogy teljesen befolyásolHat-
ták a támadás arányait tőlük függött ugyanis, Hogy Hány Hajót bocsá-
tanak rendelkezésünkre. A szűk keresztmetszet megszűntetésére az
lett volna az egyetlen mód, Ha segítséget kapunk az amerikai Hadi-
tengerészettől – és az amerikai Hajóépítő ipartól, amely Hivatalosan a
Haditengerészet ellenőrzése alá tartozott. A szűk keresztmetszetet az
utolsó pillanatban sikerült szétfeszíteni. A Haditengerészet negatív
magatartása azonban Hosszú Hónapokra visszavetett bennünket.

Az amerikai Hadseregnek nemcsak a többi amerikai fegyver-

nemmel kellett megbirkózni WasHingtonban. Volt néHány befolyásos
személy Roosevelt körül, akik ugyancsak szemben álltak az invázió-
val. Nem akarok ujjal rájuk mutatni, vagy megnevezni indokaikat, de

-( 79 )-
közvetett bizonyítékokból tudom, Hogy voltak ilyenek. Az Angliában
levő amerikai főHadiszálláson azt gyanították, Hogy a gyakori „ka-
rambolt” a wasHingtoni tanácskozásokon az angol biliárddákó lökése
okozta. Én kételkedem ebben: anélkül is éppen elég tétovázás és bi-
zonytalanság volt WasHingtonban. De bármi legyen is az indítékuk,
szép számmal akadtak ottHon befolyásos emberek, akik maguk is
Hozzájárultak egy-egy Hanggal aHHoz a gyáva siránkozó kórusHoz,
ami olyan sokáig Hangzott, Hogy még Hatvan nappal az invázió kez-
dete előtt is HallHató volt. Csak Roosevelt erős akarata csendesítette
el őket.

Most; Hogy már túl vagyunk rajta, könnyű elfelejteni, Hogy

1943-ban még legmagasabb katonai körökben is olyan vélemények
Hangzottak el, Hogy az Európa Erőd ellen semmi körülmények között
sem leHet sikeres támadást végreHajtani. LeHet, Hogy az „imént jött
fickók” naivak és tapasztalatlanok voltak, amikor azért küzdöttek,
Hogy az invázió mégis megtörténjen, de bátrak, vagy Ha úgy tetszik,
tapintatlanok is, attól függ, ki milyen oldalról nézi.

Az a jogos aggály, Hogy a franciaországi invázió katonailag va-

lóban célszerű és tanácsos-e, még csak alátámasztotta az angolok el-
lenvetéseit.

Mint minden álláspont, úgy az invázió ellenes katonai álláspont

mellett is több szempontból leHetett érvelni és valamennyi érvelés
ugyanarra a következtetésre jutott. Az egyik érv az volt, Hogy az an-
golak a leHető legkisebb emberveszteséggel szerették volna a Háborút
megnyerni és egészen őszintén azt Hitték, Hogy csak a legszörnyűbb
veszteségek árán tudják megroHamozni Franciaország partjait és le-
verni a német Hadsereget. Hiszen minden ország a leHető legkeve-
sebb emberélet feláldozásával szeretné megnyerni a Háborút. Az an-
gol óHajnak azonban, Hogy minél kevesebb vérveszteség árán nyerjék
meg a Háborút, sajátos okai voltak. Körülbelül a következő gondo-
latmenet adott náluk különös jelentőséget az emberélet kímélése el-
vének:

Az angolok nagyon reálisan látják azokat a politikai és gazda-

sági Hibákat, melyeket az 1920-as és 30-as években elkövettek. A leg-
komolyabban gondolkodó angolok között valóságos szellemi blokkot

-( 80 )-
alkotnak azok, akiknek az a véleményük, Hogy ezek a Hibák az első
világHáború vérveszteségének a következménye. Az angol államve-
zetés elvének egyik fontos tétele, Hogy az arisztokráciának a Harcban
kockára kell tenni az életét Hogy bebizonyítsa bátorságát és válságos
Helyzetekben is meg tudja tartani a vezető szerepet. EHHez vegyük
számításba azt is, Hogy az angol vezetőréteg igen szűk társadalmi
bázisból kerül ki. Ha figyelembe vesszük a birodalom összlakossá-
gának a méreteit akkor fantasztikusan kevés, a vezetésre kiválasztot-
tak száma, akik erre a feladatra aztán speciális nevelést is kapnak. Az
elv, Hogy alacsonyabb sorból is felemelnek embereket a főnemesség
soraiba fontos engedmény, de még azokkal együtt is, akik a közép-
vagy az alsóbb osztályokból felszivárognak a legmagasabb Helyekre,
elenyészően kisszámú az a csoport, amely a brit birodalom 550 millió
lakosának sorsa felett az életfontosságú kérdésekben dönt.

Ezért Hát az angolok csakugyan kínos Helyzetben vannak, Ha

túlságosan sokat kell Harcolniuk egy Háborúban. Az az elv, Hogy a
felsőbb osztályok tagjainak személyesen részt kell venniük a Háború-
ban, túl sok áldozatot követel ettől a szűk körtől. Amíg újabb nemze-
dék fel nem nő, nincs elegendő képzett és tanult vezető a kis Angliá-
ban aHHoz, Hogy a világbirodalmat vezesse – vagy legalábbis ők így
érzik Az első világHáború alatt valóban igen sok fiatal angol arisztok-
rata esett el Franciaországban – és mivel az arisztokraták megHaltak,
a Helyüket a középosztály legteHetségesebb tagjai foglalták el, így a
középosztály is komoly veszteséget szenvedett.
Az angolok teHát a Húszas és Harmincas években elkövetett Hi-
bákat nagymértékben annak tulajdonítják, Hogy az első világHáború-
ban igen sok, angol vesztette az életét. Úgy érzik, Hogy szó szerint,
egy egész nemzedéket vesztettek el. Mélyen meg voltak győződve
arról, Hogy az angol világbirodalomnak az Angliában élő szűk veze-
tőrétege nem élne túl még egy megtizedelést. A légi- és tengeri Had-
viselés is éppen elég nagy megpróbáltatás volt számukra, de egy
Hosszadalmas és véres szárazföldi Háború ennél még sokkal rosz-
szabb. Az angol kormány úgy irtózott ettől, aHogy az ember egy fe-
nyegető, végzetes betegség következményeitől irtózik.

-( 81 )-
 Az angolok invázióellenes álláspontjának volt más HatHatós in-
doka is.

1940 őszén a birodalom történelmének legválságosabb Helyze-

téből menekült meg. Ezt csodálatos módon túlélte, bár akkor úgy né-
zett ki, Hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, Hogy túléli. Miután
túlélte, újra önmagára talált. Belső bizonytalansága, amely oka (vagy
következménye) volt annak, Hogy nem sikerült megakadályoznia a
második világHáború kitörését – elmúlt és CHurcHill személyes veze-
tése alatt az ország valóban egységes volt.

Csodálatra méltó az, aHogyan a DünkircHen utáni rettenetes

napok után magukHoz tértek. 1940 őszén a németek közel voltak aH-
Hoz, Hogy leigázzák Angliát és szétzúzzák a birodalmat, mint olyant;
1943 nyarán – mikor az oroszok a németeket már Sztálingrádtól visz-
szafelé kergették és végre Amerika is belépett a Háborúba – azok,
akiknek volt történelmi perspektívájuk, látták, Hogy Anglia átvészel-
te a Háborút. Ilyen körülmények kőzött miért kockáztatnának? Mit
számít az, Ha a Háború elHúzódik még egy évig, vagy öt vagy akár tíz
évig? A történelem Hosszú távú versenyében a brit versenyparipa
már befutott.

Ezt az álláspontot sokan cinikusan fogták fel – és nem is jogta-

lanul. A cinikusoknak az volt a véleményük, Hogy 1942 óta az ango-
lok orosz emberélet és amerikai dollárok árán folytatják a Háborút és
mind a kettőből jövedelmező kamatot Húznak. Minek sietnének Hát?
Az orosz vérveszteségeknek az a távolabbi Haszna, Hogy minél to-
vább Harcolnak az oroszok, annál gyengébb lesz Oroszország a Hábo-
rú végéve és annál kedvezőbbek lesznek Anglia esélyei a Háború
után az európai Hegemóniáért folytatandó vetélkedésben. Az ameri-
kai dollárokból származó Haszon még kézenfekvőbb, mivel az angol
Hadigazdaság túlnyomó mértékben az amerikai kölcsönbérletre tá-
maszkodott, amelyről a brit kormány nagyon jól tudta – bár mikor a
Haszonbérlet megszűnt, úgy tett, mintHa meg volna lepve –, Hogy
tisztán katonai megállapodás. SoHa a történelem folyamán nem adott
még kölcsönt egyik ország a másiknak eHHez Hasonló feltételek mel-
lett.

-( 82 )-
 Mindig fennáll a veszély, Hogy az ember túlságosan belebonyo-
lódik, mikor arról van szó, Hogy értékelje, vagy elemezze egy sze-
mély – vagy akár egy nemzet – tetteinek indítékait. Volt a fentieken
kívül még más magyarázata is az angol katonai álláspontnak, ami
nem mond ellent az előbbieknek, Hanem azokon túl tartalmaz még
valamit azt amit az amerikaiak egyszerűen józan észnek neveznek.
A tapasztalt katonai szakértők 1943 nyarán elleneztek egy el-
Hamarkodott inváziót. A partraszállás sikerének az esélyei – tagadHa-
tatlanul – a németeknek kedveztek. A német Hadseregek ~ Harctere-
ken még nem szenvedtek vereséget; kivéve ott aHol túlságosan Hosz-
szú volt az utánpótlási útvonal mint Sztálingrádnál és Afrikában.
Egészen a második világHáborúig a modern Háborúban még soHa-
sem sikerült tengerentúli inváziót* végreHajtani. A második világHá-

*
1942 augusztusában egy nagyrészt kanadaiakból álló különítmény Lord Louis
Mountbatten admirális parancsnoksága alatt átkelt a La MancHe-csatornán és meg-
támadta a nagyon megerősített Dieppe kikötőjét. Tankokat szállítottak partra, né-
Hány mérföldnyi mélységben beküzdötték magukat a szárazföldre és körülbelül
Huszonnégy órán keresztül tartották magukat az európai kontinensen. Akik a tá-
madók közül megmaradtak, keresztülverekedték magukat csónakjaikHoz és visz-
szatértek Angliába. Rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek – és kezdetét vette
egy katonai polémia, amely váltakozó Hevességgel folyt ettől a naptól kezdve egé-
szen az 1944. júniusi sikeres invázióig.
Dieppe siker volt vagy kudarc?
Az angolok büszkék voltak a Dieppe-nél tanúsított Hősiességükre, de a későbbi in-
vázió tervezése közben gyakran azt az álláspontot foglalták el, Hogy Dieppe bebi-
zonyította, Hogy milyen neHéz Hídfőt létesíteni a Csatorna túlsó oldalán. Amikor az
amerikaiak túlságosan optimisták voltak, az angolok gyakran elHozták a konferen-
ciaikra a dieppe-i sebesült veteránokat, Hogy figyelmeztessenek bennünket a koc-
kázatra, amelyről mi könnyelműen azt gondoljuk, Hogy felül fogunk rajta kere-
kedni. A dieppe-i tapasztalatokat olyan gyakran Hoztak fel annak bizonyítására,
Hogy a dolog nem keresztülviHető Hogy a végén egyes amerikaiak már azt kezdték
Hinni, Hogy a portyázásnak az volt a célja, Hogy érveket szolgáltasson a franciaor-
szági partraszállás minden további kísérlete ellen.
Devers tábornok tervezői azonban, a dieppe-i jelentések tanulmányozása alkalmá-
val, ugyanezeket a tényeket annak bizonyítására Használták fel, Hogy a partraszál-
lás nem kudarc, Hanem siker volt. Rámutattak arra, Hogy egy viszonylag gyenge
különítmény is meg tudta vetni a lábát és annak a nézetüknek adtak kifejezést,
Hogy a rendkívül súlyos veszteségekre azért került sor mert a támadást nem követ-
te további csapatok érkezése – ami természetesen egy inváziónál feltétlenül bekö-
vetkezne.
-( 83 )-
borúban az Európa elleni támadást megelőző afrikai és szicíliai invá-
ziók a különösen kedvező körülmények folytán sikerültek: a partra
tett erők nem kerültek szembe számottevő ellenséges erőkkel (politi-
kailag kétes franciák és fáradt olaszok Harcoltak ellenűk), védtelen
partokon történtek (Afrikában) és a Földiközi-tenger nyugodt vize is
kedvezett. Az atlanti partokon levő német védelmi rendszert még
jobbnak Hittük, mint amilyen valóban volt. Az ellenségnek egy egész
kontinens munkaereje és anyagi javai álltak rendelkezésére, Hogy
védelmét minél Hatékonyabbá tegye. Légitámaszpontjai a Helyszínen
voltak, egész német tartalékHadseregek álltak rendelkezésükre, Hogy
Ha valaHol rés keletkezik, bevetHessék őket.

Ha pedig a szövetségesek úgyis megnyerik a Háborút Hisz az

idő nekik dolgozik –, melyik józan ember tanácsolna olyan kockáza-
tos kalandot, mint a franciaországi partraszállás? Ha az invázió ku-
darcba fullad, akkor a Hadiszerencse ellenünk fordulHat és ez meg-
fosztaná Európát utolsó reménysugarától. Újra kezdHetnénk óriási
katonai előkészületeinket – és Ha egyszer az inváziót visszaverik, a
Nyugat-Európában levő Hatalmas német Hadseregek felszabadulnak
és újból bevetik őket az oroszok ellen, akik lassan már kezdenek kifá-
radni.

Kétségtelen, Hogy nem kevésbé súlyos érvek szóltak az invázió

mellett is és Roosevelt, valamint környezete ezeket az érveket tette
magáévá. Ezeknek az volta lényege, Hogy a németeket igenis le leHet
gyűrni és egyáltalán nem megnyugtató, Hogy Hitlerék magukra van-
nak Hagyva, egy egész kontinens minden eszközével és a legrosszabb
indulatokkal. Ez becsületes és józan érv volt, még akkor is, Ha fi-
gyelmen kívül Hagyjuk azt az emberbaráti szempontot, Hogy véget
kell vetni a kontinensen élő megszámlálHatatlan milliók szenvedése-
inek. Az invázió mellett szólt az utánpótlás kérdésének figyelembe-
vétele is, mert mint aHogyan már említettem, az ellenség kezében le-
vő területek közül Franciaország fekszik a legközelebb; Ha Franciaor-
szágban sikerülne új frontot létreHoznunk, akkor az utánpótlásnak
csak a viszonylag rövid Atlanti-óceánon kellene átHajóznia – és ez
nem volt elHanyagolHató szempont, már csak azért sem, mert a csen-
des-óceáni Hadszíntérnek is szüksége volt Hajókra. Végül pedig az
egész amerikai Háborús erőfeszítés – sajátos nemzeti jellemvonásai-
-( 84 )-
nak folytán – nagymértékben attól függött, milyen gyorsan tudunk
Halálos csapást mérni az ellenségre. Az európai Háború után pedig
még a Távol-Keleten is be kellett fejezni a Háborút.

Ez volt az amerikai álláspont, ami végül diadalmaskodott. Ez

volt az amerikai álláspont, amelybe az angolok soHasem nyugodtak
bele teljesen. Elméletben mindig beleegyeztek és utána rögtön úgy
rendezték a dolgokat, Hogy a terv ne valósulHasson meg. 1943 de-
cemberében világos volt, Hogy ez nem a mi véleményünk, Hanem a
tények egyszerű megállapítása. A viszonzás sem maradt el, folyt a
Harc közöttünk.

Az amerikai tisztek Londonban jogosan teHették fel magukban

ezt a kérdést: mi az oka annak, Hogy az angoloknak sikerül, ez a ma-
nőverezés. Bármilyen szempontból nézve – ember, pénz, anyagiak
dolgában – mi voltunk fölényben. A nemzetközi konferenciákon
mindig a mi álláspontunkat fogadták el. Miért került nekünk, ameri-
kaiaknak olyan sok fáradságunkba, Hogy elérjük, Hogy ezek a Hatá-
rozatok el ne sikkadjanak?

Általánosságban úgy leHetne erre válaszolni, Hogy a küzdelem

az ifjúság ereje, életrevalósága és tudatlansága, és az idősebb ember
esze, tapasztalata és makacssága között folyt S az ilyen küzdelem
gyakran az utóbbi javára dől el. Ügyünk megkívánta, Hogy bensősé-
ges együttműködésre lépjünk egy idegen Hatalommal és mi teljes
mértékben tapasztalatlanok voltunk abban, Hogy Hogyan kell vele
bánni. Nemcsak mi, az „imént jött fickók”, Hanem általában, mi,
amerikaiak, ottHon és külföldön egyaránt.

Katonai szakértőink tudományos szempontból jobb felkészült-

séggel rendelkeztek, mint angol partnereink – de a mieink nem értet-
tek a diplomáciáHoz, az ügyrendi eljárásokHoz és az előterjesztések-
Hez. Nem voltak tapasztalataik, Hogy Hogyan kell bánni az angolok-
kal – sokan közülünk életükben most láttak először angolt – és az
angolok másfajta emberek, mint mi és másképpen intézik a dolgai-
kat. Az angoloknak – ellentétben velünk – nagyszámban voltak nem-
zetközi képzettséggel rendelkező, politikailag tájékozott katonái és
polgári tisztviselői, akikből kényelmesen összeállítHatták a velünk
szemben álló csapatot. Ezeket a tiszteket alkalmazták a külföldiekkel

-( 85 )-
való tárgyalásoknál, akár olyan külföldiekről volt szó, akik a saját
nemzetközösségükHöz tartoznak, mint a kanadaiak és az ausztráliai-
ak, akár más nemzetiségűekről. Az angoloknak száz év tapasztalat
volt a Hátuk mögött. Nekünk szó szerint semmi.

Az angoloknak még kézzelfogHatóbb eszközeik is voltak, ame-

lyekkel ellensúlyozták a mi erőnket. Ezek között a legfontosabb –
mindig is ez volt a véleményem – az volt, Hogy a kezükben tartották
azokat az értesüléseket, amelyeknek alapján a katonai döntéseket
Hozták.

A „történelmi konferenciákon” Hozott Határozatok csak annyit

értek, amennyit azok az értesülések, amelyeken alapultak. Az ango-
lok ezen a téren felmérHetetlen előnyben voltak velünk szemben, elő-
ször azért, mert jobban értettek a dolgok előterjesztéséHez, de még
inkább azért, mert kezükben volt az alapvető forrásanyag.

Kétféle dolgot kell ismerni annak, aki Háborút visel: az ellenség

erejét és a saját leHetőségeit. Az európai Hadszíntéren az angoloknak
száz százalékig HozzáférHetetlen és titkos Hírszerző monopóliumuk
volt az ellenségről. Ezt a monopóliumot az Egyesített Vezérkar egyik
nemzetközi konferenciáján Hivatalosan megerősítette és Határozatban
kimondta, Hogy Európában az ellenségről való Hírszerzés kizárólag
az angolok Hatáskörébe tartozik. Hány Hadosztályuk van a németek-
nek, mekkora az erejük, milyen a képességük egy adott Helyzetben?
Mekkora a németek Harckocsi termelése, Hány repülőgépet gyárta-
nak Havonta és a repülőgépeket milyen repülőtereken állomásoztat-
ják? Milyen Németország olajellátása? Milyenek von Kluge tábornok
képességei? Miből állnak a német védelmi berendezések az Atlanti-
óceán partján?

Ezekben a kérdésekben egyedül az angolok voltak illetékesek.

Az angolok kizárólagos és kétségbevonhatatlan tekintélynek örvend-
tek egyrészt azért, mert nekünk nem volt számba jöHető katonai Hír-
szerző szolgálatunk a kontinensen, másrészt pedig azért, mert nekik
volt – és mégHozzá kitűnő.

Az így nyert adatok bizonyos része egyáltalán nem volt Hozzá-

férHető számunkra. Ezt általában nem tudták és Ha egyenesen meg-
kérdeztük, az angolok letagadták, de – biztosan tudom – az angolok
-( 86 )-
egymás között olyan okmányokat köröztek, amelyeken csak angolok
által ismert titkos értelmű jelzés áldott. A titkos értelmű szó azt jelen-
tette, Hogy „csak angol tisztek számára”. A brit Hírszerző szolgálat
azt a bölcs elvet vallja, Hogy a titok megőrzésének az a legjobb módja,
Ha 90 százalékát felfedik, Hogy az ellenfél azt Higgye, Hogy az egészet
ismeri. Amikor az ellenfél azt Hiszi, Hogy a titkot ismeri, akkor érdek-
lődése ellankad és nem kíváncsiskodik tovább. Ezt az elvet alkalmaz-
ták velünk szemben is. Az angolok – látszólag – mindig tiszta vizet
öntöttek a poHárba. Valójában pedig valami lényegbevágót mindig
saját maguknak tartottak meg, amiről csak az erre felHatalmazott an-
gol tisztek tudHattak.

A Hírszerző szolgálat mindig Anglia titkos ütőkártyája volt.

Amikor legmélyebbre fordult az angolok szerencsekereke, a Hírszer-
ző szervezet mentette meg őket. DünkircHen után az angolok szó
szerint az eszüknek köszönHették, Hogy megmaradtak – palástolva
gyengeségüket a németek elől és gyenge erejükkel megjátszva az erő-
set. Hogy ez sikerült nekik, azt az angol Hírszerző szolgátnak kö-
szönHették, amely értette a dolgát és messze felülmúlta az angol ve-
zérkar legjobb osztályait. A Hírszerzés monopóliumával a kezükben,
az angoloknak kezdetben sikerült minden katonai egyenlet ismeret-
lenjét kiszámítaniuk, mégpedig úgy, Hogy eldöntötték, Hogy az
egyenlet legfontosabb tényezői, amelyekre a súlyt kell fektetni: az el-
lenség!képességei és szándékai. Hogy konkrét példát Hozzak fel: az
egész Háború alatt, az angol Hírszerzés állandóan és kivétel nélkül
alábecsülte a németek termelési kapacitását és így (az amerikai légi-
erők támogatásával) egyre jobban elterjesztette azt a véleményt, Hogy
nincs szükség invázióra, mert Németország bombázása „rövidesen”
térdre fogja kényszeríteni a Harmadik Birodalmat.

A COSSAC tervezőinek legnagyobb alkotása, amivel a katonai

levéltárakat gazdagították, egy RANKIN néven ismert Hatalmas terv
volt. RANKIN a Németországba való bevonulás terve volt, arra az
esetre, Ha Hirtelen bekövetkezne a német összeomlás. Egy Hónappal
azután, Hogy WasHingtonban megHozták a „végső döntést” a Csa-
tornán Valló átkelésre vonatkozóan, a COSSAC tervezői arra a meg-
állapításra jutottak – természetesen a brit Hírszerző szolgálat jelenté-

-( 87 )-
sei alapján –, Hogy Németország összeomlása a küszöbön áll, s az
OVERLORD-dal szemben a RANKIN-nal kell elsősorban számolni.

Ugyanakkor, amikor a brit Hírszerző szolgálat alábecsülte Né-

metország Hadviselési kapacitását, azért, Hogy az invázió gondolatát
minél elrettentőbbé tegye, túlbecsülte a Csatorna partjai mellett Hú-
zódó német erődítéseket. A Háború végén fogságba esett német tá-
bornokok a német propaganda győzelmének tulajdonították a német
parti védelemre vonatkozó, invázió előtti elképzelésünket.

S az amerikai Hadsereg már néHány Hónapja Franciaországban

Harcolt, amikor képes volt egy olyan szervezetet létreHozni, amely a
parancsnokokat a saját forrásanyaga alapján tudta tájékoztatni. Ad-
dig nemcsak valamennyi nemzetközi konferencia, Hanem a konfe-
renciák között Hozott, minden Európára vonatkozó Határozat a brit
Hírszerző szolgálat jelentéseitől függött.

A szövetségesek közös erőforrásaira vonatkozó információk te-

rén az angolok Hasonló monopóliummal rendelkeztek azokra az in-
formációkra nézve, amelyek saját erőforrásaikról és képességeikről
számoltak be. Arról, Hogy mekkora az ő Hozzájárulásuk a közös
ügyHöz. Bevezették, Hogy a saját képességeikről alkotott saját érté-
keléseik nem vitatHatók. Vagyis, Ha az angolok kimondták, Hogy a
Harctéren ekkor és ekkor tizenkét Hadosztályt tudnak felállítani és
nem többet – akkor ez úgy is volt. Hiába voltunk mi azon a vélemé-
nyen, Hogy Ha az angolok átcsoportosítanák erőiket, megerősítHetnék
az Angliában levő Hadseregüket a birodalom távolabbi részein levő
Helyőrségek számlájára, Ha előHozakodunk ezzel az ötlettel, röviden
elintéznek bennünket. Ez az angolok dolga – szerintük. Így aHHoz
sem volt semmi közünk, Hogy a Háború elején vadászgépeiket Angli-
ában összpontosították a földközi-tengeri Hadszíntér rovására – vagy,
Hogy abbaHagyták a nappali bombatámadásokat és előtérbe Helyez-
ték az éjszakaiakat és egész termelési és kiképzési programjukat eH-
Hez az elHatározásHoz szabták.

Egy az előjogok kizárólagos ellenőrzést biztosítottak számukra

azoknak az értesüléséknek a háromnegyed része felett, amelyeken a
nemzetközi stratégiai döntések alapultak. Vagyis az angolok mono-

-( 88 )-
póliuma volt minden ellenségre vonatkozó információ és ezenfelül a
szövetségesekre vonatkozó információk fele.

Egy lépéssel még tovább mentek: az angolok a saját kapacitá-

sukra vonatkozó értékeléseket illetően nem tűrtek vitát, de fenntar-
tották maguknak a jogot, Hogy vitába szálljanak a mi kapacitásunkat
illető saját értékelésünkről. Ezt a jogot azon a címen követelték, Hogy
ők a tapasztaltabbak – és meg is kapták, legalábbis, ami a szárazföldi
és a légierőt illeti. Az amerikai Haditengerészet már kevésbé tűrte el
az ügyeibe való beavatkozást.

Ez nem azt jelenti, Hogy a konferenciákon az angolok mondták

meg, Hogy mi felett rendelkezünk és mi felett nem, vagy Hogy mire
vagyunk képesek és mire nem. Mindössze azt tettek, Hogy általunk is
elismert jogaikkal elve Hangot adtak véleményüknek és igyekeztek
bennünket álláspontunk megváltoztatására bírni. Abban a vitában,
Hogy a bombatámadások éjjel vagy nappal legyenek, még ennél is
tovább mentek.

Először rá akartak beszélni bennünket, Hogy velük együtt tér-

jünk át mi is az éjszakai bombatámadásokra, azután megpróbálkoz-
tak azzal, Hogy támadásaink egy részét végezzük éjszaka. Amikor
Arnold tábornok továbbra is szilárdan kitartott Németország nappali
bombázása mellet, akkor megpróbálták megfúrni őt, oly módon,
Hogy külön erre a célra készített fényképes bizonyítékokat küldtek
Roosevelt elnök kabinetjébe sőt az elnök feleségét és környezetét,
más, befolyásos tagjait is megkörnyékezték –, Hogy vegyék rá az el-
nököt arra, Hogy a légierők vezérkari főnökének álláspontjával ellen-
kező parancsot adjon. Igen sok magas rangú amerikai tiszt, Ha nem
sikerült keresztülvinni a szándékait, úgy érezte, Hogy az elnök elárul-
ta. Sok magas rangú tiszt, konzervatív előítéletei miatt nem bízott a
New-Deal* Rooseveltjében és ezek között a tisztek között az a véle-
mény volt elterjedve, Hogy Roosevelt CHurcHill tányérnyalója. A té-
nyek az ellenkezőjét bizonyítják.

*
Roosevelt gazdasági programja 1933-ban a válság következményeinek a meg-
szüntetésére és a munkanélküliség csökkentésére. A programnak sok demokrati-
kus vonása volt.
-( 89 )-
 Figyelembe véve, Hogy az angolok mennyivel előnyösebb Hely-
zetben voltak nálunk, mert az ő ellenőrzésük alatt volt a döntések
alapjául szolgáló tényanyag, és figyelembe véve azt az óriási erkölcsi
és pszicHológiai fölény t, amelyet az angolok kezdettől fogva éreztet-
tek velünk és amit arra alapozták, Hogy ők a Háborúban már óriási
áldozataikat Hoztak, veteránok a Harcban, akik a problémák Helyes
megoldását a tapasztalatok kemény iskolájában tanulták meg – sze-
rintem nem az a rendkívüli, Hogy Roosevelt milyen csekély súlyt
képviselt, Hanem az, Hogy milyen nagyot.

Az egész probléma visszakanyarodik a személyi kérdésHez.

Még mielőtt megállapodtak abban, Hogy az angol-amerikai vezérkari
főnököket egy testületben egyesítik, Roosevelt megHozta a személyi
döntéseket és kijelölve azokat, akikkel győzelemre akarta vinni a Há-
borút, amelyeit a történelem rákényszerített. Miután kiválasztotta ka-
tonai tanácsadóit, elHatározta, Hogy végleg ki is fog mellettük tartani.
A parancsnokokat már akkor kijelölte, mielőtt azok még egyetlen üt-
közetet is végigHarcoltak volna a második világHáborúban. Roosevelt
üres lapot tett eléjük. Lincoln a polgárHáború alatt keresgélte ki a tá-
bornokait; Wilson parancsnokai soHa nem vették ki a részüket az
igazi Háborúból, mert az angolok és a franciák az amerikaiak belépé-
se előtt már régóta Harcoltak és PersHing Hadserege ugyanolyan zöld
volt, mint amennyire rosszul felszerelt (kölcsön kellett kérnie tüzér-
ségét, saját légiereje egyáltalán nem volt). Roosevelt kiválasztotta
MarsHallt, Arnoldot és Kinget és tűzön-vízen keresztül ragaszkodott
Hozzájuk, nem tűrt meg velük szemben kritikát sem ottHon, sem kül-
földön.

Azt mondják, King admirális nyitotta meg az Egyesített Vezér-

kar első ülését és ott kertelés nélkül kijelentette, Hogy ő a legutóbbi
Háborúban az angolok alatt szolgált, de szeretné, Ha most tudomásul
vennék, Hogy soHa többet nem fog az angolok alatt szolgálni és
„amennyiben rajta múlik”, nem engedi alattuk szolgálni egyetlenegy
Hajóját sem.

Az angolok több éven át próbálkoztak azzal, Hogy valamilyen

módon lejárassák Kinget, vagy rávegyék Rooseveltet, Hogy váltsa le
és Helyére olyan vezérkari főnököt nevezzen ki a Haditengerészet élé-

-( 90 )-
re, aki nagyobb készséget tanúsít az együttműködésre, Roosevelt
azonban soHasem vonta meg tőle a bizalmát és a ragaszkodását.

Arnold tábornok jól megállta a sarat az angol királyi légierővel

szemben abban a már előbb említett vitában, amely afelett folyt,
Hogy keresztülviHetők-e a megHatározott célpontok ellen intézendő
nappali légitámadások. Az angolok minden eszközzel és minden
érvvel megpróbálkoztak rávenni Rooseveltet, Hogy Arnold szándéka-
ival ellentétes parancsot adjon és rendelje el az amerikai neHézbom-
bázó fegyvernem átszervezés ét éjszakai bombázásra, Hogy ezáltal az
amerikai légierőt be leHessen olvasztani az éjszakai bombázásra átállt
angol légierőbe. Arnold kitartott és nagy Hatósugarú vadászgépeket
építtetett, Hogy elkísérjék a repülőerődöket útjukon. Arnold megőriz-
te az amerikai légierő autonómiáját Angliában és mindezt Roosevelt
teljes támogatásával tette.

MarsHall személye már nem volt ilyen egyértelmű. Az nem volt

kétséges, amit Hopkins is mondott, Hogy MarsHall egyenrangú fél-
ként tárgyalta meg a szárazföldi erők problémáit az angol miniszter-
elnökkel, ami a két ország tábornokai közül egynek sem sikerült. De
valamilyen oknál fogva, MarsHall nem volt olyan éber és olyan rá-
menős az amerikai szárazföldi erőik szempontjainak a védelmében,
mint Arnold és King a légi- és a tengeri erők kérdésében. Talán az
volt az oka, Hogy MarsHall megtestesülése volt az egyenes katona-
tisztnek, aki becsületes, keményfejű Hazafi, de ugyanakkor jóHiszemű
és naiv, és nem tudja elképzelni, Hogy valaki, akit személyesen ismer,
fondorlatos eszközökkel próbálja meg elérni a célját. De bármi is volt
az oka, MarsHall távolról sem látta meg olyan éles szemmel, mint
King vagy Arnold, Hogy a közös vállalkozásban milyen kedvezőbb
leHetőségek kínálkoznak. Tény, Hogy MarsHallt gyakran átejtették.

BárHogyan is történt, azt láttuk, Hogy MarsHall maga is zavarba

jött és maga sem értette, amikor 1942-ben és 1943-ban egymás után
úgy alakultak a dolgok, Hogy a szövetségesek Európában levő főere-
jét ismételten a Földközi-tengerre irányították és mindig röviddel
azután, Hogy Rooseveltnek sikerült megállapodást kicsikarnia, Hogy
a főerőt a franciaországi akcióba vessék He. Ha úgy történik, aHogyan
Harry Hopkins jövendölte és MarsHall veszi át a legfelsőbb szövetsé-

-( 91 )-
ges parancsnok tisztségét, Európa megHódításának a következő feje-
zete talán egészen másképp alakulna. Amikor személyesen állt szem-
ben álláspontja ellenfelével, akkor MarsHallt nem leHetett átejteni. Az
az ember, aki a legfelsőbb szövetséges parancsnok tisztségét végül is
betöltötte, más lapra tartozik és ezért szükséges, Hogy még egyszer
gyorsan visszatérjünk arra a Hadjáratra, amivel az amerikaiaknak a
tényleges Háborúban való részvétele megkezdődött.

EisenHower története az afrikai invázióval, a németek tuniszi

vereségével és az Egyesített Vezérkar felállításával veszi kezdetét.

A két ország Három főfegyvernemének vezérkari főnökeiből

alakult Egyesített Vezérkar együttműködése a két kormányfővel – ez
az érem egyik oldala. Az Egyesített Vezérkar működése a Harctéren –
az érem másik oldala. Az angolok már a játszma elején felismerték,
Hogy az egyesített angol-amerikai Harctéri főHadiszállások kiválóan
alkalmas eszközöknek bizonyulnak, Hogy döntő befolyást gyakorol-
Hassanak és ellensúlyozzák vagy beHozzák szövetségesűk túlságosan
is nagy erőforrásainak fölényét. Nyilvánvaló volt, Ha az angol tábor-
nokok fogják a Háborút vezetni – és miért ne vezetnék ők –, akkor va-
lamilyen engedményt kell tenni az amerikai közvélemény kielégítése
kedvéért. Végül is az amerikaiak adták az embert és az anyagot és
még a szövetségesük számláját is ők fizették. Így a legHatásosabb en-
gedmény – ami egyúttal a legjobb propagandafogás is, amellett, Hogy
a legkisebb árat kell érte fizetni, a tényleges befolyás kérdésében az,
Ha átengedik az amerikaiaknak a legfelsőbb parancsnoki tisztet. Ez
körülbelül olyan, mintHa az üzleti életben egy nemkívánatos igazga-
tónak azt a feladatot adják, Hogy az üléseken elnököljön és ezzel fel-
felé buktatják. Emellett az ülés elnökének van mit tennie – mégHozzá
a politika kényes területén és még az a Haszna is megvan, Hogy Ha
melléfog, a fejére ütHetnek.

Hogy egy kirakatembernek milyen előnyei vannak, az először

Észak-Afrikában derül ki, aHol a győzedelmes Alexander és
Montgomery tábornokok vezették a Hadműveleteket és EisenHower
tartotta kezében a politika forró piszkavasát és fogadta az elismeré-
seket. A játszmának ebben a szakaszában a birodalom szempontjából
mindegy volt, Hogy melyik amerikai tábornok áll az előtérben. Ebben

-( 92 )-
az időben az angolok még bizonyára keresték az amerikai jelölteket a
rájuk váró nagyobb feladatok ellátására.

Afrikában eleinte nagy volt a zűrzavar és fejetlenség a parancs-

nokság körül, az amerikaiak Hetenként cserélgették csapatparancs-
nokaikat, amikor még maguk a csapatok is éretlenek és bizonytala-
nok voltak. EisenHower ebben a Helyzetben Alexander tábornokra
bízta a vezetést és megvédte őt a becsvágyó amerikai tábornokokkal
és az amerikai Hadügyminisztériummal szemben. Azzal is törődött,
Hogy a sajtót megfelelően tájékoztassák és az újságok úgy írjanak,
aHogy neki megfelel.

A Hadjárat alatt EisenHower a franciákkal volt elfoglalva. De

Gaulle, Giraud és Darlan voltak az egymást követő garabonciás diá-
kok, akiket az angolok kegyesen átengedtek neki. Amikor nagyobb
botrányok nélkül boldogult velük – befutott.

Az angolok, akik mindeddig tartózkodóan viselkedtek, elkezd-

ték komolyan támogatni EisenHowert, kezdték előtérbe Helyezni a
Harctéren és az Egyesített Vezérkari értekezleteken csakúgy, mint a
bizalmas beszélgetések során, amelyekről a közéleti személyiségek
karrierje, vagy bukása oly nagymértékben függ. EisenHowerben jó
alanyra találtak. Mint diplomata, Hajlandó volt vállalni a felelősséget
és képes is volt végHez vinni a feladatot; mint katona a saját dolgával
törődött. Nem átallott egy olyan katonát, mint Patton, kiütni a nye-
regből, azért, mert túl rámenősen követelte az önálló amerikai kato-
nai vezetést. Alárendeltjeivel megleHetősen nyersen bánt. Hajlandó
volt arra, Hogy az angol és amerikai vezérkar egybeolvasztásáért
szálljon síkra, annak ellenére, Hogy azok az amerikai parancsnokok,
akik egyesített parancsnokság alatt vezették csapataikat, az volt az
egyHangú véleményük, Hogy ez neHézkes és nem vezet eredményre.
Elég jól állt MarsHallnál is, el tudta érni nála, amit akart. A Harctéren
azonban EisenHower fokozatosan eltávolodott amerikai bajtársaitól
és önálló kis vezérkart állított fel saját vezérkari főnöke, Bedell SmitH
vezetése alatt. EisenHowerből politikai tábornok lett.

Mikor ezeket a megállapításokat teszem, nem befolyásolnak a

történelem későbbi eseményei. Így áll a dolog Afrikában akkor, ami-
kor az angolok igen biztosan ültek a katonai nyeregben és szorosan

-( 93 )-
fogták a gyeplőt, és EisenHower – csakúgy, mint a többi amerikai tá-
bornok – a Harctéren bizonytalan és tapasztalatlan vak, tapogatózva
igyekezett megtalálni a Helyét a vállalkozásban. Igyekezett elnyerni
MarsHall megelégedését és megpróbált eligazodni abban az idegen
világban, amelybe belecsöppent, igyekezett, Hogy leHetőleg eredmé-
nyeket érjen el. Az amerikai tábornokoknak az volt a véleményük
EisenHowerről, Hogy igen éles eszű, de semmi más nem érdekli, csak
az, Hogy megnyerje magának MarsHall tábornok megelégedését és
maga mellé állítsa ezeket a furcsa angol csodabogarakat, akiktől a jö-
vője függött. A többi amerikai tábornok az ütközetek miatt izgult,
cselekedeteiket előítéletek és személyes rokonszenv irányították.
EisenHower el tudta viselni, Hogy a rábízott csatát más Harcolja végig,
nemigen befolyásolták érzelmek és mindig a saját érdekese tartotta
szem előtt.

Így Hát EisenHowerben az angolok emberükre találtak, aki al-

kalmas volt arra, Hogy átHidalja a kényes politikai Helyzeteket – és, az
angolok szándékainak megfelelően, távol tartsa a rámenősebb ame-
rikai Hadszíntéri parancsnokokat.

Mellesleg az angolok EisenHowerben egyúttal elég jó admi-

nisztrátorra találtak – nincs a világon olyan férfi vagy nő, aki tökéle-
tes adminisztrátor lenne aHHoz, Hogy minden zökkenő nélkül igazít-
sa el az Egyesített Vezérkar ügyeit – és olyan emberre, aki könnyen
kapHató arra, Hogy vitatkozzék. EisenHower természeténél fogva bé-
kéltető és döntőbíró egyéniség volt. Ebben az időben saját maga
mondta magáról, Hogy „nem annyira tábornok, mint üzletember ”.

Miután elfogadta a földiközi-tengeri Hadszíntér legfelsőbb pa-

rancsnokának címét, EisenHower Alexander tábornagyra aHogy ne-
vezni szoktuk, Alexre – bízta a kimondottan katonai műveletek veze-
tését az egész tuniszi Hadjárat alatt. Amiikor a szicíliai invázióra ke-
rült a sor, EisenHower újból kiHarcolta az amerikai egyesült vezér-
karnál: – erőforrásainkkal segítsük az angolokat, Hogy sikeresen tud-
janak előreHaladni a Balkán felé vezető göröngyös úton – annak elle-
nére, Hogy isméteken elHatározták, Hogy a legnagyobb erőt a Csator-
náHoz kell irányítani. Mivel EisenHower már több csatában megállta
a Helyét (a zöldasztal mellett vívott ütközetekben), a teHeráni konfe-

-( 94 )-
rencián már magától értetődően ő volt a bilit birodalom jelöltje és az
angolok az angliai legfelsőbb szövetséges parancsnok tisztségére leg-
alkalmasabb személyként őt jelöltek meg. London abban bizakodott,
Hogy EisenHower megismétli földközi-tengeri alakítását, a politikai
kérdésekkel fog törődni és rábízza a Hadműveletek vezetését azokra,
akik nála több tapasztalattal rendelkeznek, miközben learatja a di-
csőséget, és tekintélye megnő a közvélemény szemében.

Omar Bradley története Hasonlóképpen Afrikában kezdődik.

Bradley története a kasserine-szorosi amerikai vereséggel veszi kez-
detét.

Az afrikai partraszállások katonailag kétes győzelmek voltak,

ingatag ellenfél felett. A Hadművelet valóban diadal volt, de a diadalt
a tengerészet és a Hadtáp számlájára kell írni; Hogy ilyen Hatalmas
Haderőt el tudott szállítani sok ezer mérföld távolságra.

Afrika ezenkívül katonai bűvészmutatvány volt, az egész

megmozdulást ügyesen álcázták, s szándékai rejtve maradtak. *

*
Kétféle oka volt annak, Hogy miért egy amerikait neveztek ki legfelsőbb parancs-
noknak ezen az angol Hadszíntéren. Az egyik: udvariassági gesztus volt az ameri-
kai közvélemény felé. A második és fontosabbik ok az volt, Hogy ez azt a látszatot
keltette, mintHa a franciák elleni afrikai Hadjárat az amerikaiak ügye volna. Ez egy
teljesen szabályszerű politikai-katonai manőver volt, ami azt a célt szolgálta, Hogy
megzavarja az ellenséget, csökkentse a veszteségeinket és biztosítsa a sikert. Az af-
rikai invázió előtt elfogadott alapigazságnak tekintettük, Hogy a franciák teljes erő-
vel Harcolnának az angolok ellen, de nem szívesen veszik fel a Harcot az amerikai-
akkal.
Ebben nem volt semmi titok és végeredményében megtévesztés sem – mivel már
előzőleg közösen megállapodtunk ebben –, megtévesztés a vicHy-i franciák számá-
ra volt, akik azonban ellenségek voltak. Pétain személyén keresztül a németek kü-
lönösen Haragudtak az angolokra, akik Orannál szétlőtték a francia flottát, és mint
már említettem, a magas szintű tervezés elismerte, Hogy az afrikai invázióban a
francia csapatok jobban vonakodnak amerikai, mint angol katonákra lőni. Ennek
okáért még a brit támadó Hullámokban is voltak néHányan, „kik amerikai lobogót
vittek – végeredményében az egész vállalkozás piros-feHér-kék színnel volt cico-
mázva, ami beletartozott a „fedőterv”-be.
Hasonlóképpen a diplomacini fronton is szükségük volt az angoloknak valakire.
aki Helyettük tárgyal a franciákkal. Tervbe vették a Helybeli vicHy-i Hatóságokkal
való tárgyalást is, és jobb, Ha amerikai pacák folytatja a tárgyalást – ami esetleg
visszafelé sül el. CHurcHill véleményeinek nemcsak világtekintélye volt, Hanem
-( 95 )-
 A meglepetés okozta zavarban a támadók az első Héten néHány
mérföld távolságra megközelítették Bizerta kikötőjét egy dombtetőre
értek, aHonnan már látni leHetett a várost, de addigra kifogytak a
munícióból és a benzinből.

Ha elfoglalják Bizertát, akkor egyetlen csapással kettévágják

Rommel utánpótlási oszlopát. Amikor a németek magukHoz tértek és
felvették a Harcot, Hogy biztosítsák a visszavonulási útvonalukat és
Rommel a Földközi-tenger kanyarulata mellett Hátrált Montgomery
elől, elkapták a legtávolabbi amerikai oszlopot és ezek a zöld csapa-
tok 60 mérföldet szaladtak pánikszerű visszavonulásban, anélkül,
Hogy – a kezdeti ütközettől eltekintve egyetlen puskalövés dördült
volna el utánuk. Később az amerikaiak a Kasserine-szorosnál ismét
felvették a Harcot és feltartóztatták a németeket, mielőtt azok még
komoly pusztítást viHettek volna végHez az új amerikai katonai rak-
tárakban.

Amikor az amerikaiak ereje és tapasztalata megnőtt, először az

oldalszárnyakat tartották, amíg Montgomery az ellenséget a tuniszi
partok mellett kergette és később, egy különösképpen jól szervezett
műveletet Hajtottak végre, amikor kifordulva régebbi állásaikból, raj-
taütést végeztek a Hegyeken keresztül, Hogy összeomoljon maga a
tuniszi katlan. Az amerikaiaknak nagy szerepük volt abban, Hogy a
szövetségesek ebben az ütközetben 150.000 német foglyot ejtettek.

Bradley története a kasserine-szorosi vereséggel kezdődik, an-

nak ellenére, Hogy abban az időponcban ott sem volt és nem is volt
parancsnok. Az amerikai Hadsereg az afrikai Hadjárat kapcsán kezdte
kiválogatni azokat a parancsnokokat, akik képesek csatákat nyerni.

volt egy HajtHatatlan ellenzeke is a saját kormányán belül, amely minden formában
ellenezte a megbékélést, a gyakorlati célokra való tekintet nélkül. Amikor Clark és
EisenHower túllőttek a célon, CHurcHill egyszerűen figyelmeztette erre Rooseveltet,
aki világosan leszögezte, Hogy az egyetértés csak ideiglenes és csak eszközül szol-
gál a további sikeres előreHaladásHoz.
Ezt az egész színfalak mögötti játékot. mint már mondtam, mindenki tökéletesen
megértette, kivéve az ellenséget. SoHa senki nem vette komolyan, Hogy az amerika-
iak ténylegesen a kezükben tartják a parancsnokságot a földközi-tengeri Hadszínté-
ren, amely kizárólagosan angol szféra volt. Az amerikai Hadügyminisztérium nem
pályázott a vezetésre a Földközi-tengeren.
-( 96 )-
Az amerikai Hadsereg több mint Húsz éve nem vívott Háborút és fo-
galma sem volt, Hogy kik azok a tábornokok, akikre ilyen feladatokat
leHet bízni. Fredendall volt az első, aki ütközetet vezetett és teljes
erővel kitört Kasserine-szorosnál. Ott részt vett egy Harmon nevű
beugró szereplő is, akit kicsiben PattonHoz leHet Hasonlítani és szin-
tén a páncélos erők egyik parancsnoka volt és a második kasserine-
szorosi ütközetnél egyből kiütötték. A következő faltörő kos Patton
volt, akit a németek ugyancsak megsétáltattak. Patton kitett magáért
a partraszállásnál, az ő második Hadteste foglalta el El Quetart és áll-
ta a német páncélosok ellentámadás át. De angol parancsnokai azt az
utasítást adták neki, Hogy ne Használja ki a győzelmet. Megállították
és nem engedték, Hogy a partig üldözze az ellenséget – annak ellené-
re, Hogy a tengerparttól csak 30 mérföldnyi sivatagi út választotta el
–, csak azért, Hogy Montgomery érjen oda először. Azért tették ezt,
mert Patton afrikai szereplésében nem volt még sem megfutamodás,
sem vereség, sem tévedés.

Az amerikai Hadsereg ekkor egy Bradley nevű újonccal próbál-

kozott, aki iskolai tanító volt és rendes fickónak látszott. Az utolsó át-
törési kísértetnél már ő vezetett – és Bradley gólt lőtt.

Amiikor Bradley, az újonc, sikeresen áttörte magát, alacsonyabb

rangja volt, mint Pattonnak, Clarknak, Deversnek és mint még vagy
fél tucat embernek, akik esélyesek voltak arra, Hogy az amerikai
Hadműveletek élére kerüljenek. De Bradley olyan jól végezte a dolgát
– és amit tett, olyan csendben és szerényen tette, Hogy MarsHall és
EisenHower újból őt vetették be a szicíliai invázióba. És újból meg-
nyerte a játszmát. Bradley most már kipróbált embernek számított és
már a teHeráni nagy kinevezések előtt vetélytárs nélküli jelölt volt ar-
ra, Hogy az egyik Hadsereg parancsnoka legyen Franciaországban. *

Bradley-nek a földközi-tengeri sikerei azért érdekesek, mert itt

mutatkoztak meg az első jelei annak, Hogy milyen parancsnok lesz

*
Magától értetődik, Hogy Patton, aki rangidős volt Bradley-vel szemben, egy másik
Hadsereget vezessen Franciaországban. Az amerikai Hadügyminisztérium bizalma
soHa nem ingott meg Pattonban. még EisenHowernek az után „sikertelen kísérlete
után sem, Hogy agyonHallgassa Patton egyik kényes: ügyét –, felpofozott egy kato-
nát –, amit a sajtó ez időben sokat szellőztetett.
-( 97 )-
belőle Franciaországban. Első sikereit Afrikában annak köszönHette,
Hogy néHány bizonytalan csapatnál Helyreállította a Harci szellemet.
Ezeket céltudatosan kisebb jelentőségű akciókba vetette be, amelyek-
ről tudta, Hogy könnyű győzelemHez juttatja őket. Miután ilyen tak-
tikával sikerült megjavítania a katonák Harci szellemét, gyalogságá-
val átjutott a Híressé vált 609. sz. magaslaton és a többi dombokon –
ezekről az akciókról az újságok első oldalon közöltek tudósításokat –
és a többit rábízta Harmon páncélosaira. Harmon olyan gyorsan
ment keresztül a német katlanon, Hogy még arra sem ért rá, Hogy
megálljon a német főHadiszállások előtt, amelyek mellett elvonult.
Amikor a náci parancsnokok végre utolértek, Hogy megadjak magu-
kat, Harmon ezt a klasszikussá vált megjegyzést tette: „Egye fene,
feltétel nélküli megadással beérem.”
Ezeket a Harcokat Bradley tervezte és irányította – de gyorsan
napirendre tértek felettük, mert Alex és EisenHower Montgomerynek
és Montgomery Nyolcadik Hadseregének juttatták: a dicsőség orosz-
lánrészét, úgy, Hogy a világ közvéleménye abban az időben csak egy
Harcoló Hadseregről tudott, mégpedig a Híres Brit Nyolcadik Hadse-
regről, amely El Alameinnél megfordította az események menetét és
Rommelt kizavarta Egyiptomból. Anélkül, Hogy vitatnám a Nyolca-
dik Hadsereg teljesítményeinek nagyságát, meg kell mondani, Hogy
Bradley bakái törtek utat a dombokon keresztül Bradley páncélosai-
nak, akik a vadat elejtették.

Szicíliában Bradley kifejezetten angol terveket Hajtott végre.

Egyesített művelet volt, egyesített főHadiszállás irányítása alatt, amit
Alex és Montgomery vezettek. Bradley bal oldalon, Montgomery
jobb oldalon szállt partra. Montgomery a rövidebb oldalon nyomult
előre és útját egyenesen a Messinai-szoros felé vette. Bradley-nek
nagy utakat kellett megtenni, meg kellett tisztítania az egész sziget
belsejét, míg elérte a Messinai-szorost. Bradley csapatai olyan lendü-
letesen végezték el a feladat rájuk eső részét, Hogy nem maradt két-
ség Bradley vagy csapatai képességeit illetően – bár formailag még
mindig csak egy Patton alá rendelt Hadtest parancsnoka volt.

Bradley a tuniszi Harctéren találkozott először Montgomeryvel,

de Bradley és Montgomery a német katlan két különböző oldalán

-( 98 )-
Harcoltak, Szicíliában csak az a nemzetközi Határvonal volt közöttük,
ami a két Hadsereget egymástól elválasztotta. A közös munkában va-
ló első találkozásuk nem volt szerencsés. Montgomery szárnya el-
akadt, az amerikaiak viszont továbbjutottak és Bradley egyik oszlopa
már éppen el akarta foglalni az egyik kulcsjelentőségű útcsomópon-
tot a sziget közepe táján, amikor Montgomery kívánságára Alexan-
der parancsban feltartóztatta őket – mert a szóban forgó város elfog-
lalását Montgomery a maga számára tartotta fenn.

A Helyi amerikai parancsnak két napig várakozott a város előtt,

azután Bradley biztatására mégis bevonult. Az angol tábornokok,
akik igen nagy súlyt Helyeznek a katonai célpontok tulajdonjogára a
Harctéren, kellemetlen dolgokat mondtak. Szicília végső összeomlása
rövidesen azután következett be, Hogy az amerikai páncélosok a szi-
geten tett Hosszú körsétájuk után elérték a Messinai-szorost, csaknem
Holtversenyben a Nyolcadik Hadsereggel, amely a rövidebb úton jött
a partok mellett. Bradley-t utasították, Hogy készüljön a franciaor-
szági parancsnokság átvételére és így rövidesen elHagyta a földközi-
tengeri Hadszínteret és Mark Clarkot vették elő a süllyesztőből, Hogy
átvegye Bradley Helyét a legközelebbi Hadjáratban.

Bradley balszárnyán Patton vezette azokat a páncélosokat, ame-

lyek átvágtak Szicílián, Hogy elfoglalják Palermót. Egynapi kemény
menetelés után Patton oszlopai útközben a tengerparton 90 mérföld
Hosszúságban ellenséges területen vágták keresztül magukat. Patton
váratlanul lepte meg a német és az olasz Helyőrségeket. Az ő szokat-
lan szicíliai áttörése a Háború egyik legsikeresebb önálló Haditette.
Most Hát megvoltak a megfelelő információk Pattonról is és ő is biz-
tosra veHette, Hogy feladatot kap az európai Hadszíntéren – Ha egyál-
talán sor kerül a franciaországi invázióra.

Az amerikai Hadseregnél az afrikai Hadjárat során bekövetke-

zett személyi csereberéknek nagyobb jelentőségük volt, mint az ilyen
eseményeknek a Háború elején általában lenni szokott. Ezek a válto-
zások annak a Hadvezetési elvnek a megnyilvánulásai voltak, ame-
lyet az amerikai Hadsereg az egész európai Hadjárat során követett.
Az amerikai Hadseregben ragaszkodtak aHHoz, Hogy a frontparancs-
noknak eredményeket kell produkálnia, különben fel is út, le is út.

-( 99 )-
Az egész Háború folyamán – beleértve olyan parádés győzelmeket is,
mint pl. a Remagen-Híd elfoglalása – a zászlóalj-, ezred-, Hadosztály-
és Hadtestparancsnokokat nemcsak abban az esetben menesztették
rövid úton, Ha elveszítettek!egy ütközetet, Hanem akkor is, Ha az üt-
közetet nem elég gyorsan, vagy nem elég biztosan nyerték meg. Ezt
az eljárási elven nem Hozták nyilvánosságra, mert a Hadsereg a juHait
a saját aklában szereti tartani és nem kér közönséget a birkanyírás-
Hoz.

A maximális teljesítményHez való könyörtelen ragaszkodás

azonban úgy látszik, csak a Hadtestparancsnoki szintig terjedt. Had-
seregparancsnokok esetében és attól feljebb az amerikai Hadügymi-
nisztériumban ez a gyakorlat már jóval szelídebb formákat öltött –
felteHetően abból az elvből kiindulva, Hogy amikor valaki elérte azt,
Hogy Hadseregparancsnok lett, már bebizonyította, Hogy mire képes
– nem is beszélve arról, Hogy kedvezőtlenül befolyásolná a közvéle-
ményt (és a főnök tekintélyét), Ha elismernék, Hogy ilyen magas be-
osztásba nem megfelelő embert neveztek ki.

Én magam személyesen ismertem vagy fél tucat Hadosztály- és

Hadtestparancsnokot, akik, az eredményeik alapján, képesek lettek
volna, Hadseregek vezetésére is. Talán méltánytalannak tűnne a ka-
tonák szemében, Hogy sok kiváló képességű parancsnoknak nem volt
esélye a legmagasabb fokig való előmenetelre. De nekünk nem volt
olyan sok Hadseregünk Európában, amit vezetni, kellett volna, s en-
gem leginkább az a gyorsaság és Határozottság lepett meg, amellyel a
Hadügyminisztérium az afrikai Háború első zűrzavaros napjai után,
ki tudta emelni ezeket a tábornokokat, akik később Tuniszban és Szi-
cíliában csatákat nyertek.

A teHeráni konferencia előtt az amerikaiaknak két jelöltjük volt

az európai Hadszíntér parancsnokának tisztségére. TeHerán után, a
szovjet sürgetés következtében CHurcHill és Roosevelt megegyeztek,
Hogy EisenHower lesz a legfelsőbb szövetséges parancsnok és kine-
vezték a Három angol főparancsnokot a szárazföldi erők, légierők és
a tengeri erők főparancsnokát. Így a parancsnokság abba a kerékvá-
gásba terelődött, amit az OVERLORD tervezői elkészítettek, simán
belegördült az előre kivájt mederbe és beleHullott a (rövidesen Sir)

-( 100 )-
Bernard Montgomery tábornok, Sir Trafford LeigH-Mallory
légimarsall és Sir Bertram Ramsay tengernagy ölébe. Az északi invá-
ziót elvben teHát ismét elHatározták és a tervnek megfelelően angol
parancsnokság alárendeltek.

-( 101 )-
 5. Szigorúan titkos
Mivel a teHeráni konferencia végéHez közeledik, térjünk ismét
vissza Angliába, aHol az „imént jött fickók” a végső simításokat vég-
zik munkájukon. Már nem sok idejük van Hátra. December végén a
„Nagy” Montgomery megérkezett Angliába, de még annyi fáradsá-
got sem vett magának, Hogy meglátogassa az amerikai főHadiszállást.
EHelyett egyenesen a dél-angliai katonai táborba sietett, megszemlél-
te az amerikai csapatokat és Hangszórón keresztül bejelentette nekik,
Hogy mostantól fogva ő a parancsnokuk.

Az amerikai katonák kíváncsian néztek a kis emberre,

Montgomery igen alacsony növésű és magas cipőtalpat Hord, Hogy
magasabbnak lássék. Nem is leHet megállapítani, Hogy valójában mi-
lyen kicsi, mert rendszerint egyenetlen talajon állva fényképezteti
magát, Hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek lássák. Ezen a bizo-
nyos szemlén Híres fekete baszk sapkáját viselte és igen csinos és ta-
karos külseje volt. Éles, csaknem visító Hangja jól érvényesült a Hang-
erősítőn keresztül. Megígérte, Hogy véres leckét ad a németeknek és
a fiúk – akikre majd a vér freccsenni fog – udvariasan megtapsolták.
Januárban Jakey Devers szedte a sátorfáját és vezérkari főnöke,
David Barr – valamint Helyettes vezérkari főnöke, a Hadműveleti
tiszt, Daniel Noce kíséretében Afrikába repült. Mintegy Húsz katona-
tiszt, szárnysegéd és tanácsadó követte.

Közben Montgomery elfoglalta főHadiszállását, amelyet Hu-

szonegyedik Hadseregcsoportnak neveztek. A főHadiszállás London
egyik külvárosában, a St. Paul kerület egyik iskolájában volt elHe-
lyezve, melynek Montgomery egykor a növendéke volt. Az előadó-
termek most súlyos csizmák lépteitől visszHangoztak, az értekezletek
részvevői egymásnak adták a kilincset, Bradley tábornok Hadsereg-
ének főHadiszállását Bristol mellett a tengerparton, a Clifton-
kollégiumban állították fel, azon a Helyen, aHol én valaHa meglátogat-
tam azt a magányos Hadtestet, amelyik akkor az Angliában levő ame-
rikai Hadsereget jelképezte. Bradley, tisztjeiből egy delegációt küldött
Londonba, Hogy részt vegyenek Montgomery konferenciáin; mert
Montgomeryék is rengeteget konferenciáztak. Ezeket a konferenciá-
kat „intézőbizottsági üléseknek” neveztek, mert ez az angolok mun-

-( 102 )-
kamódszere. Az egyszerű megbeszélést bizottsági ülésnek nevezik;
Ha egy napirenden levő Hadművelet kérdéseit kell eldönteni, akkor a
megbeszélésből „intézőbizottsági ülés” lesz. Az intézőbizottsági ülé-
sek Londonban ugyanúgy tényésznek és éppen olyan gyorsan szapo-
rodnak, mint a bizottsági ülések.

A másik két angol főparancsnok, Sir Trafford LeigH-Mallory fő

légimarsall és Sir Bertram Ramsay flottaadmirális ugyanolyan buz-
gón tanulmányozták a kézHez kapott Hagyatékokat, mint Montgo-
mery, miután a teHeráni konferencia rendelkezése elHangzott.

Nemsokára maga EisenHower is megérkezett és az új Legfel-

sőbb Szövetséges FőHadiszállás – amely ellőtt ezúttal már nem sze-
repelt többé a „kinevezendő” szó – az Ira Eaker által vezetett Nyol-
cadik LégiHadsereg egykori főHadiszállásán rendezkedett be, London
külvárosában. Itt különböző nemzetiségű tisztek kerültek össze egy
álcázás céljait szolgáló tüllHáló alatt, ami olyan nagy volt, mint a
Barnum & Bailey sátora. Úgy nézett ki, mint egy valóságos cirkusz. A
légi Hadtest is jól volt elszállásolva, de a SHAEF * úgy vélte, Hogy a
rangja folytán még jobb elszállásolásra tartHat igényt. A Nyolcadik
LégiHadsereg egykori főHadiszállásán gomba módra szaporodtak a
katonai étkezdék, falatozók és lacikonyHák.

Az angol-amerikai főHadiszállás első Határozatai közé tartozott

az a megállapodás, Hogy nem az angol, Hanem az amerikai fejadago-
kat fogják igényelni és az ellátási ügyeket átadták az amerikai Had-
tápszolgálatnak.
EisenHower vezérkari főnöke, Bedell SmitH (akinek nevét az
angol újságok kötőjellel szokták írni, mert úgy előkelőbb) vette át az
uralmat e birodalom felett, Lady Tedder, aki Hamarabb érkezett Lon-
donba a földközi-tengeri Hadszíntérről, mint a férje, nagyon bosz-
szankodott, Hogy Ike (EisenHower beceneve) őrmesterei már elfoglal-
ták a főHadiszállás szomszédságában levő legjobb szállásokat, de
Hamarosan talált a legfelsőbb szövetséges parancsnok Helyettese
számára megfelelő elHelyezést. Lady Tedder boldog volt, Hogy ismét

*
SHAEF (Supreme Headquarters Allied Expeditionary Forces) a Szövetséges Ex-
pedíciós Hadseregek Legfelsőbb FőHadiszállása.
-( 103 )-
Londonban van, mert, amint mondta, az olaszok leHetetlen emberek
és rengeteg neHézségbe került neki a fő légimarsall Háztartásának el-
látása Olaszországban.

Miután felállították főHadiszállásukat, EisenHower, Tedder,

Bedell SmitH és társai rövidesen eltűntek a magas szintű nemzetközi
ügyek kifinomult atmoszférájában. Londonban ugyanis szép szám-
mal akadtak emigráns kormányok és ezek jogaival és előjogaival
most EisenHowernek kellett foglalkoznia. Az emigráns kormányok
jelképes zászlóaljakat állítottak fel, amelyeket az angolok képeztek ki
és szereltek fel. Most ezek valamennyien részt akartak venni Hazájuk
felszabadításában.

Tolmácsokat fogadni sem volt csekély feladat a SHAEF számá-

ra. Amint azt a COSSAC tervezői előre látták, a legfelsőbb Hadiszál-
lásnak csaknem egész idejét elfoglalta a protokoll-szabályaik elsajátí-
tása, amelyeknek ismerete elengedHetetlenül szükséges ilyen előkelő
társasággal való érintkezésHez. Most, a parancsnokság felállítása
után derült ki, Hogy mi az értelme annak, Hogy a legfelsőbb parancs-
nok az invázió vezetését átruHázza a Három főparancsnokra. Ezek a
főparancsnokok saját személyükben adták ki a parancsokat – vagy
úgy, Hogy mindHárman ellátták aláírásukkal, vagy pedig, Ha a pa-
rancs csak az egyik fegyvernemet érintette, az illetékes főparancsnok
aláírásával.

Az amerikai Hadiszállások különböző Helyeken voltak szétszór-

va és az „amerikaiak” – mint olyanok, akiknek közös szempontjaik és
közös politikájuk van – megszűntek létezni. Az amerikai támogató
légierő beolvadt a később Híressé vált Kilencedik Légi Hadseregbe,
amelyet Sir Trefford LeigH-Mallory légimarsall vezetett, Sir Trefford
LeigH-Mallory vezérkara a Londontól egy órányira fekvő Sunning-
dale-ban, egy kellemes vidéki kastélyban ütötte fel a sátorfáját és
rendszeresen küldött jelentéseket a fő légimarsallnak. Bradley és a
vezetése alatt álló Első Hadsereg Bristolban maradt, annak a tervező
különítménynek a kivételével, amely rendszeresen részt vett a Hu-
szonegyedik Hadseregcsoport vezérkarának értekezletein. A
Grosvenor tériek most JoHn C. H. Lee tábornokHoz tartoztak. Lee fő-
Hadiszállása azt a feladatot kapta, Hogy Amerikától megszerezze

-( 104 )-
mindazt, amire Montgomerynek szűksége volt és koordinálja az el-
látmány kérdéseit az angol Hadügyminisztérium és Montgomery fő-
Hadiszállásának illetékeseivel. Az amerikai stratégiai légierő, amely
azelőtt az irányítását tekintve megőrizte integritását, most saját veze-
tésétől megfosztva, Doolittle tábornok parancsnoksága alá került. Az
amerikai erőket úgy szétszórták, mint valami megvert Hadsereget.

Valamennyi amerikai Hadiszállás között a szegény elfelejtett

FUSAG volt a legelHagyatottabb – FUSAG az Első Amerikai Hadse-
regcsoport (First United States Army Group) rövidítése. Ezt a főHadi-
szállást Devers állította fel azzal a céllal, Hogy az egyik amerikai Had-
seregcsoport parancsnoksága legyen – abban az esetben, Ha egyálta-
lán szükség lesz ilyesmire. Magasabb parancsnok Hiányában egy
Allen nevű vezérkari főnök vezette a főHadiszállást, TeHerán után a
FUSAG-ot Bradley parancsnoksága alá Helyezték – amellett, Hogy
Bradley lett az Első Amerikai Hadsereg parancsnoka is. Ebben az
időben az Első Amerikai Hadsereget (First United States Army) kez-
dőbetűi után FUSA néven emlegették és a két rövidítés rendkívüli
Hasonlósága nem járult Hozzá, Hogy eloszlassa azt a zűrzavart, ami a
FUSA és a FUSAG körüli kialakult, annál kevésbé, mert mind a ket-
tőnek ugyanaz volt a parancsnoka. Részben azért, Hogy elkerüljék ezt
a zűrzavart, részben pedig biztonsági okokból, amikor Bradley átvet-
te a franciaországi Hadseregcsoport parancsnokságát, a FUSAG-ot
elnevezték Tizenkettedik Hadseregcsoportnak – és ettől fogva tilos
volt a kezdőbetűivel említeni.
Valószínű, Hogy amikor Bradley-t kinevezték a FUSAG pa-
rancsnokának, az amerikai Hadügyminisztérium maga sem tudta,
Hogy Bradley meg fogja-e tartani ezt a parancsnokságot abban az
esetben is – Ha netán mégis – a FUSAG valamikor csakugyan önálló
parancsnokság lenne. Valószínűleg a nagy sietségben, MarsHall egy-
szerűen Bradley nevét írta mindkét tisztségHez és közben azt gon-
dolHatta magában, Hogy amikor eljön az ideje, a Hadseregcsoport ve-
zetését majd átveszi valamilyen megfelelő rendfokozatú tábornok,
WasHingtonban voltak megfelelő rangú személyiségek – McNair, aki
kiképezte a Hadsereget, Lear és még vagy fél tucat más tábornok –,
Bradley pedig még Pattonnál is alacsonyabb rangban volt. Bradley
alacsony rangjáról azért érdemes beszélni, mert ennek voltak bizo-
-( 105 )-
nyos kiHatásai a további eseményekre is. Tény, Hogy amikor Bradley
első látogatását tette a FUSAG-nál, inkább úgy jött oda, mint turista,
semmint parancsnok. Bristoltól egészen a normandiai Hídfőig,
Bradley elsősorban Hadseregparancsnoknak tekintetre magát.

A Hadseregcsoport-főHadiszállás – amely Bradley vezetésével,

később Franciaországban négy Hadsereg parancsnokságaként műkö-
dött – 1944 telén elHagyatottan és észrevétlenül búslakodott a kis
Bryanston téren, a mayfairi Grosvenor térről a Marble ArcHon ke-
resztül vezető vasúti vágány túlsó oldalán. Az a szó, Hogy „elHagya-
tottan”, teljesen fedi a valóságot, de az, Hogy „észrevétlenül”, enyHe
túlzás. A FUSAG még alig egy Hónapja, Hogy fennállott, amikor a
nevének a puszta említése oly nevetést váltott ki Londonban, mintHa
valami jó viccet mondtak volna – mert a FUSAG-nak nem voltak csa-
patai, nem volt feladata és a jelek szerint nem volt jövője sem.

Ennek részben az volt az oka, Hogy az angol főHadiszállások

előszeretettel terjesztették az olyan tréfákat, amelyek alkalmasak vol-
tak az amerikai vetélytárs valamelyik intézményének a lejáratására.
De a FUSAG tisztjei is megtették a magukét, Hogy nevetségessé te-
gyék önmagukat. A maguk részéről egy katonai étkezde felállításával
járultak Hozzá a Háborús erőfeszítésekHez. A főHadiszálláson furcsa
társaság gyűlt egybe, vegyesen szerepeltek benne Afrikából megkés-
ve ideHozott veterán vezérkari tisztek és Amerikából frissen érkezett
újoncok. Az utóbbiak alakították ki a légkört. Ezerféle felesleges do-
loggal fontoskodtak és működésüknek az volt a csúcspontja, aHo-
gyan a jövendő Harctéri életmódra felkészültek. Senki sem törődött
azzal, Hogy olyan területet bocsásson a rendelkezésükre, aHol gya-
korlatozHatnának és így Hosszú értekezletek után nagy elHatározásra
jutottak. A Bryanston téren van egy kis sáv, amit magas árnyas fák
szegélyeznek. Egy szép napon a FUSAG ünnepélyesen kivonult rezi-
denciájából a Bryanston tér oldalára, sátraikat vertek a fák alá és ott
fogyasztották el ebédjüket. Ebéd után mindenki visszament az iro-
dába vagy a szállására.

Szegény FUSAG. A legméltatlanabb mellőzés márciusban érte

őket, amikor a német Luftwaffe utoljára kísérletezett azzal, Hogy
Londont porrá égesse. Hol találHattak volna jobb célpontot gyújtó-

-( 106 )-
bombáiknak, mint a FUSAG tetejét. Minden szomszédos Háztetőn ott
voltak a Híres londoni légoltalmi szolgálat tűzfigyelői, akik eltávolít-
ják a saját Háztetejükre Hullott gyújtóbombákat. De azokat, amelyek
a FUSAG padlását felgyújtották, senki sem figyelve. Az angolok ter-
mészetesen visszavonták onnan a polgári közegeiket és a FUSAG
nem gondoskodott arról, Hogy saját maga tegyen légoltalmi óvintéz-
kedéseket. A tűzvész következtében leégett a főHadiszállás postaHi-
vatala, egy csomó személyes feljegyzés, a főHadiszállás parancsnoká-
nak Hivatala és egyéb apróságok. A tűz élesen megvilágította a
Bryanston téri fákat; és a lángokkal folytatott küzdelem, kétségtele-
nül kiegészítette azokat a Harctéri tapasztalatokat, amelyekre a
FUSAG a fák alatti pikniken, tett szert.

Az az emlékezetes légitámadás, aminek következményeképpen

a FUSAG leégett, számomra is emlékezetes volt. Akkoriban egy kis
lakásban laktam, a Bryanston térHez közel fekvő egyik fasorban. Mi-
vel volt tapasztalatom már a légitámadásokban – éppen Londonban
éltem végig az 1940-es nagy bombázásokat –, érdeklődéssel figyel-
tem a légitámadásokat és amikor az első ágyúdörgések elHallgattak,
kidugtam a fejem az ablakon: lássam, mi folyik odakint. Egy nappal
az emlékezetes légitámadás előtt olvastam egy jegyzőkönyvet a leg-
utóbbi támadás során elfogott német pilóták kiHallgatásáról. Ebből ki
leHetett Hámozni, Hogy a Luftwaffe egy új bombázási tecHnikát pró-
bái alkalmazni London ellen, ami az angol királyi légierő felderítő
módszerének az utánzása lett volna. Azt Hittem, Hogy azon az éjsza-
kán ezt nézem végig.

Az első német gépek – a kiHallgatás jegyzőkönyve szerint – egy

séma szerinti jelzőtáblácskákat dobnak le – egy sort a bombázás út-
irányába eső szögben, Hogy jelezzék a bombák kioldásának kezdő
vonalát; azután egy másodikat egyenes vonalban, Hogy megjelöljék
magát a bomba útját; végül pedig, közvetlenül a célpont fölé az
iránymutató gép egy igen erős fényű piros rakétát bocsát le. Ez meg-
jelöli azt a Helyet amire a következő Hullámmal érkező gépek a bom-
bákat dobják és ami azon az éjszakán a bombázás célpontját képezi.

A FUSAG bombázásának éjszakáján csak akkor dugtam ki a fe-

jem az ablakon, amikor biztos voltam benne, Hogy mindaz, amit elő-

-( 107 )-
ző este olvastam a szemem elé tárul. Ott azok a fények képezHetik a
bombák kioldásának kezdő vonalát. Azután jönnek a bomba útját jel-
ző tüzek! El voltam ragadtatva; olyan élmény volt ez, mintHa az em-
ber annak a színdarabnak az előadását látná, amelynek az olvasását
éppen akkor fejezte be.

Ez volt az a pillanat, amikor a kettős találatra tettem szert és

észrevettem, Hogy a szép piros ejtőernyős rakéta, amelyről megálla-
pítottam, Hogy a célpont jelzésére szolgál, egészen pontosan a fejem
felett van. Két másodperccel később a levegő megtelt körülöttem
könnyű magnéziumbombák suHogásával amelyek úgy koppantak,
mikor a Háztetőkre és a járda kövére estek, mint a neHéz esőcseppek.
Ekkor abbaHagytam a német bombázási tecHnika teoretikus tanul-
mányozását és Helyette aHHoz a lényegesen gyakorlatiasabb munká-
Hoz fogtam, Hogy kis fasoromból kijuttassam annak a Hírét, Hogy a
FUSAG lángokban áll.

Mint említettem, azon a télen Hadifoglyok kiHallgatásáról ké-

szült jegyzőkönyvek olvasásával foglalkozzam, mert tudtuk, Hogy a
németek valamiféle titkos fegyvert szándékoznak Anglia ellen bevet-
ni. Tudtuk, Hogy repülőbombákat és sztratoszféra rakétákat készíte-
nek és emiatt terveink között szerepelt London kiürítése is. A kiürítés
csak a polgári lakosságra vonatkozott volna – a kormány és a külön-
böző főHadiszállások 60 láb mélységbe a föld alá vonulnának és ott
folytatnák munkájukat, mindenekelőtt a közHangulatra való tekintet-
tel és azért, Hogy a németek ne tetszelegHessenek abban, Hogy meg-
semmisítették Londont, a brit birodalom fővárosát.

Emlékszem, Hogy az első becslések szerint, amit a V-fegyverről

Hallottam, a németeknek ez a titkos fegyvere lövedékként egy vasúti
kocsi mennyiségű nagyHatású robbanószernek felel meg, amely Hu-
szonnégy órán keresztül kétpercenként Hullana Londonra. A becslé-
sek szerint ez volt a szárnyasbombák maximális Hatóereje, amelyeket
a Holland partoktól egészen a CHerbourg-ig terjedő partszakaszig
bárHonnét útnak indítHattak London felé.

Nemsokára a síugrósánc alakú kilövési Helyeket is felfedeztük a

felderítő gépeink által készített légi felvételeken. Jól emlékszem erre,
-( 108 )-
mert mi, Devers főHadiszállásának Londonban maradt tagjai, még
egy utolsó kísérletet tettünk, Hogy az angolokat érdekeltté tegyük az
invázió meggyorsításában. FelHívtuk az angolok figyelmét arra, Hogy
a legbiztosabban úgy leHetne megmenteni Londont a németek titkos
fegyverétől, Ha átkelnénk a Csatornán és elvennénk a németektől a
kilövési Helyeket.

Az angolok bátorságának és jellemük szilárdságának kétségte-

len bizonyítéka, Hogy a nemzeti szerencsétlenségnek azzal a fenyege-
tő veszélyével szemben, amit a pilóta nélküli repülőgépek és rakéták
jelentettek, egyetlen angol tiszt sem ingott meg eltökéltségében és
nem Hagyta, Hogy ez a körülmény siettesse vagy, eltérítse őt az erede-
ti tervekről. Ez nem azt jelenti, mintHa a német V-fegyverek Haté-
konyságát lebecsülték volna vagy félvállról kezelték volna ezt a ve-
szélyt. Az egész szövetséges stratégiai bombázó erő előtt az a feladat
állt most első Helyen, Hogy szétzúzza az ellenség rakétakilövési leHe-
tőségeit. Az angol tudósok, szó szerint véve, éjt nappallá téve dolgoz-
tak, mégsem tudtak a kormánynak semmi biztos ellenszert ígérni.

És az angolok mégsem siettek.

AHogy visszaemlékszem, abban az időben jómagam félig-

meddig a FUSAG állományáHoz tartoztam. Devers ilyen vagy olyan
oknál fogva néHányunkat Londonban Hagyott és az, ami még meg-
maradt az amerikaiak tervező tevékenységéből, megoszlott Devers
volt főHadiszállása és az újabb Hadseregcsoport főHadiszállása kö-
zött. Amikor nyilvánvalóvá vált, Hogy teljes képtelenség terveket ké-
szíteni, Ha a tervezők parancsnoksága alá nem tartoznak Hadseregek,
amelyek a terveket végreHajtják, a FUSAG felállított egy előretolt, kü-
lönítményt és időleges szolgálatra az angol főparancsnokok főHadi-
szállására küldte. Ez a csoport azt az ésszerű megbízatást kapna,
Hogy ismerkedjék meg közelebbről Montgomery módszereivel, Hogy
Ha majd a parancsnokság terén bekövetkezik a változás – amikor az
amerikai szárazföldi erők Montgomery alól visszakerülnek saját pa-
rancsnokságuk alá –, legyen legalább egy maréknyi amerikai tiszt,
akik Hadseregcsoport szinten jártasak a Hadműveleti tervezésben,
a:kik meg tudjak könnyíteni az átmenetet és biztosítják a stratégiai és

-( 109 )-
taktikai terv folyamatosságát. Március közepe táján magam is tagja
lettem ennek a csoportnak és amikor Montgomery vezérkarát Lon-
don St. Paul nevű külvárosából kiHelyezte a terepre, PortsmoutH kö-
zelébe, én is velük mentem. Beköltöztünk egy SoutHwick Park nevű
szép falusi birtokra és sátrainkat felállítottuk a fák alá a pázsitra.

Így történt, Hogy mégiscsak sor került egy újabb amerikai cso-
port felállítására. PortsmoutHban pontos tudomást szereztünk
Montgomery terveiről, de Hacsak vissza nem utaztunk Londonba,
vagy Ha nem vágtunk neki egy nyolcórás autóútnak Bristol felé, nem
volt rajtunk kívül senki más amerikai, akivel a tervekről beszélHet-
tünk volna. Körülbelül olyan minőségben vettünk részt a munkában,
mint a polgári konferenciákon a felszólalási joggal nem rendelkező
megfigyelők és a közelben sem volt senki, akivel egyáltalán szót
váltHattunk volna.

Az a mód, aHogyan bennünket Montgomery főHadiszállásán

fogadtak, mégis, bizonyos megkönnyebbülést jelentett számunkra –
mert előzőleg Hónapokon keresztül a legtisztázatlanabb viszonyban
dolgoztunk együtt az angolokkal és most legalább tudtuk, Hogy Há-
nyadán állunk. Montgomery vezérkari főnöke, Freddie de Guingand,
egy nagy tanácskozósátorba összeHívott Húszat vagy Harmincat kö-
zülünk és a következő beszédet intézte Hozzánk:

„Montgomery tábornok felkért, közöljem önökkel, igen örül,

Hogy önök itt varinak. Szeretné, Ha önök megértenék, Hogy ez nem
angol–amerikai főHadiszállás. Ez angol főHadiszállás. Önöknek itt
nem lesz Hatáskörük – sem felelősségűk. Nekünk azonban az a szán-
dékunk, Hogy mindenről, amit tudunk, tájékoztassuk önöket, és
Hogy olyan jól érezzék magukat, amennyire csak leHetséges. Úgy tu-
dom, az önök feladata az, Hogy tájékozódjanak Montgomery tábor-
nok tevékenységéről – Hogy tudják, mit szándékozik: tenni és Hogy
akarja végreHajtani. Mi minden eszközzel a segítségükre leszünk,
Hogy minden felvilágosítást megkapjanak. Egyszerűen csak arról van
szó, Hogy az, ami itt folyik, a mi dolgunk és úgy gondoljuk, a dolgok
simábban mennek, Ha ezt mindenkinek a tudomására Hozzuk”

Ez világos beszéd volt és tetszett nekünk. Olyan volt, mint va-

lami üdítő ital, azután a mézes-mázos beszéd után, Hogy „nézd, öreg

-( 110 )-
fiú, ti igazán remek fickók vagytok – de nem gondolnátok, Hogy…”
Már csak azért is bizonyos fajta fanyar elégedettséget éreztünk, mert
ebből úgy láttuk, Hogy Montgomery legalább saját ügyének tekinti az
inváziót, és minket nem annyira az aggasztott, Hogy ki lesz az, aki
ezt a munkát elvégzi, mint inkább az, Hogy legyen valaki, aki csinál-
ja. Emellett attól a belső konfliktustól is megszabadultunk, Hogy sok-
szor magunk sem tudtuk, jogunk van-e egyáltalán kezdetleges ötlete-
inkkel ellentmondani a Harcokban edzett angol katonáknak.

Már az is éppen elég sok gondot okozott 1943-ban az „imént

jött fickók”-nak, Hogy Hogyan Hajtsák végre azokat a parancsokat,
amelyeket a katonai Hadművelet előkészítésére kaptak és amelyek
szövetségesűnknek nem nagyon voltak ínyére. Mégis a legjobban az
gátolta, a legmélyebben az zavarta őket, Hogy maguk sem voltak biz-
tosak benne, Hogy mi jogon vannak egyáltalán meggyőződéseik. Hit-
ték, Hogy a Hadműveletet végre leHet Hajtani és Ha végreHajtják, sike-
res lesz. De vajon volt-e alapja a meggyőződésüknek? A tudásuk tu-
lajdonképpen csak könyvből szerzett tudomány vak Közülük legta-
pasztaltabbak is csak csetepatékat folytattak a németekkel Afrikában.
Még soHa nem keltek át a Csatornán roHamcsónakokban, nem száll-
tak partra aknák és drótakadályok között, betonállásokba épített
ágyúk tüzében – mint aHogyan az angol különítmények ezt megtet-
ték. És tapasztalatlan véleményüket még az is megneHezítette, Hogy
tudták, Hogy emberéletek százezrei, sőt maga a történelem alakulása
forog kockán. Lelkükben nem volt bizonyosság; érveik mögül Hiány-
zott a biztos tudás és a tapasztalat szilárd alapja. Ebben a kínos Hely-
zetben csak önmagukban és Honfitársaikban való Hitük és velük szü-
letett amerikai bizakodásuk és optimizmusuk segítette ki őket. Sok-
szor nem volt neHéz tapasztaltabb szövetségesüknek elérni azt, Hogy
nevetségesnek érezzék magukat.

Tudtuk, Ha tévedünk, más emberek vérükkel fognak fizetni a

naivságunkért. Most, Hogy a parancsnokság a nagy Montgomery ke-
zében volt, azt Hiszem mindannyian megkönnyebbültünk egy kissé;
legalább nem kellett tovább viselnünk a felelősség rettentő súlyát.

Jól megfértünk új angol barátainkkal PortsmoutHban. Velük

együtt laktunk és étkeztünk a nagy tölgyfák alatt elszórt sátrakban.

-( 111 )-
Először dolgoztunk együtt olyan angol katonákkal, akiket becsültünk
katonai képzettségükért és akik között a mi Helyzetünk világos és
egyértelmű volt. A jó kerítés valóban jó szomszédságot eredménye-
zett ezen a kis udvaron.

NéHa esténként arról beszélgettünk angol partnereinkkel, Hogy

Hogyan képzelik el a Hadseregek vezetését a Harctéren. Montgomery
ezredesei közölte voltak néHányan, akik Afrikában amerikai főHadi-
szállásokon, amerikai csapatoknál szolgáltak. Ők szinte bocsánatké-
rően mondták nekünk: „De fiúk, Hiszen nektek nincsenek parancs-
nokaitok. Nézzétek meg, Hogy mennyi időbe került, amíg szert tet-
tünk egy Montgomeryre – és ti még csak most kezdtétek el a Hábo-
rút.” Montgomeryre saját főHadiszállásán úgy nevezték, Hogy „Mes-
ter ” és minden kétségen felül állt, Hogy emberei bíztak benne. Azt
mondták nekünk, nézzük csak meg őt a Harctéren. A mi nyelvünkre
lefordítva, érveléseiknek az volt a lényege, Hogy bár nekünk van jó
emberanyagunk – Bradley-t és Harmont például szerették –, mi
ugyan játszani fogunka bajnokcsapatban, de csak az angolok rendel-
keznek góllövő csatárokkal, akik megnyerHetik számunkra a mérkő-
zést. Ők ezt egészen komolyan Hitték.

Mi nem sokat tudtunk az amerikai parancsnokok afrikai és szi-

cíliai tetteiről, amivel visszavágHatunk volna és ezért feleletképpen
megkérdeztük tőlük, vajon azt gondolják-e, Hogy azért, mert a Mes-
ter Hírnevet szerzett El Alameinnél, nincs-e szükség arra, Hogy az
amerikai erők is neveljenek jó frontparancsnokokat? A Mester kézben
tudja-e majd tartani mindazokat a parancsnokságokat, amelyekre a
szövetségeseknek szükségük leHet?

És Ha úgy gondolják, Hogy igen, még akkor is később szüksé-

gük leHet a szövetségeseknek amerikai parancsnokokra – Hisz az
amerikai erők az angolokénál idővel ötszörte nagyobbak lesznek –,
Honnan elégítik ki a szükségletet, Ha az ő elgondolásuk győzedel-
meskedik, és az amerikai parancsnokoknak soHa nem adnak olyan
feladatokat, amelyeknek végreHajtásával tapasztalatokat szereznek és
próbára teszik erejüket? Vajon a szövetségesek mindent egyeden kár-
tyára – Montgomeryre – fognak feltenni?

-( 112 )-
 Az angolok nem látták be, Hogy miért ne – miért ne leHetne
mindent Montgomeryre és Alexanderre bízni. Ők titokban merészen
arra számítottak, Hogy amikor az OVERLORD-Hadművelet már elég
nagy darabot metszett ki Franciaországból aHHoz, Hogy a Mester
manőverezni tudjon, az ellenség megkapja a magáét. Hiszen nem
Rommelt tették-e meg az Északnyugat-Franciaországban levő német
erők parancsnokának? A Mester tudja, Hogyan kell Rommellel elbán-
ni.

Mi ugyan csodálkoztunk az önbizalmukon, de tiszteltük is őket

érte: utóvégre ők győztek Afrikában.

Montgomery parancsnoki működésének a kezdete mégsem in-

dult olyan biztatón, mint reméltük. AligHogy berendezkedett Angli-
ában, azt indítványozta, Hogy Halasszák későbbre az invázió kezde-
tét, amelyet TeHeránban állapítottak meg. A kezdés időpontját egy
Hónappal későbbre tette. Ettől Hideg borzongás futott végig a Hátun-
kon, mert még egy Halasztás június utánra és a Hadművelet automa-
tikusan jövő évre marad. Az OVERLORD-terv egyértelműen ki-
mondta, Hogy az inváziónak olyan időpontban kell kezdődnie, Hogy
utána az egész nyári idény rendelkezésre álljon. Angliában mindenki
Halálosan rettegett az őszi viHaroktól a Csatornán.

A mód, aHogyan Montgomery az invázió időpontját elHalasztot-

ta, szintén nem volt megnyugtató számunkra. Nem azt tette, Hogy az
időpontot az első megfelelő májusi dagály idejéről az első megfelelő
júniusi dagály idejére Halasztotta, Hanem egyszerűen május 31-re
tűzte ki. Ez a dátum nyilvánvalóan megtévesztés volt, mivel egy tel-
jes Héttel korábbra esett, mint a Hold és a dagály kedvező állása. Vi-
lágos, Hogy azért cselekedett így, Hogy az amerikaiakkal és az oro-
szokkal TeHeránban kötött angol megállapodást betű szerint betartsa
s lényegileg egyszersmind ki is játssza. Az oroszok először április 1.
mellett törtek lándzsát, majd beleegyeztek, Hogy április Helyett bizto-
san sor kerüljön rá május elején. Mikor megkérdeztük az angolokat,
Hogy tájékoztatták-e az oroszokat az időpont elHalasztásáról, meg-
döbbenéssel Hallottuk, Hogy nem. Később egy speciális küldöttséget
menesztettek, Hogy tapintatosan közöljék a Hírt Moszkvával. Ez

-( 113 )-
azonban addig nem indult el, amíg már nem volt túl késő aHHoz,
Hogy újabb vitát indítHassanak a dátum felett.

Montgomery azonban kiegyenlítette a számláját azzal, Hogy jól-

leHet elHalasztotta az időpontot, ki akarta szélesíteni a támadás mére-
teit – ezért Harcolt Hiába annyi amerikai olyan Hosszú ideig. Még va-
lamikor régen Devers azt a feladatot adta a tervezőinek, dolgozzák
ki, Hogy Hogyan leHetne legeredményesebben kiszélesíteni az OVER-
LORD-támadást. Kiválasztottak egy tengerparti részt az eredetileg
tervezett partraszállás Helyétől jobbra – és az így kiszélesített táma-
dást ennek megfelelően, arányosan papíron felvázolták. Bradley-nek
egyik első cselekedete az volt, Hogy elkérte ezeket a terveket és így a
támadás kibővítésének tervvázlata újból előkerült. Az új tengerparti
sáv a vonal amerikai végén feküdt és ezért teljesen rendjén való volt,
Hogy Bradley-Hez tartozzék, bár Bradley-nek nem volt felHatalmazá-
sa, Hogy a terveket megvalósítsa. Most Montgomery támogatta a ja-
vasolt kiegészítést és meg is kapva a Hozzájárulást – mert Montgo-
mery tekintélye kétségbevonHatatlan volt. Deversszel ellentétben,
neki nem kellett vitatkoznia.

Montgomery még a SHAEF felett is parancsnokolt – a teHeráni

megállapodás folytán ráruHázott Hatásköre miatt. 1944 telén egy szo-
katlan katonai jelenséget figyelHettünk meg, azt, Hogy egy rangjánál
fogva alacsonyabb főHadiszállás magáHoz citálja egy magasabb ran-
gú parancsnokság tábornokait és kioktatja őket, Hogy legközelebb
mit és Hogyan kell tenni. Egyik ilyen alkalommal magam is jelen vol-
tam, mégpedig akkor, amikor Montgomery vezérkari főnöke meg-
leckéztette a SHAEF tábornokait. Montgomery felHatalmazta a tiszt-
jeit, Hogy nevében parancsokat adjanak ki és egyszer előfordult, Hogy
tisztjei még az angol külügyminisztériumot is lekapták. Történelmet
csináltak azzal, Hogy biztonsági okokból utasítást adtak a diplomáci-
ai posta felfüggesztésére a semleges országok felé. De ez már később
történt.

Januárban Halasztották el először az inváziót, ami bennünket

annyira elkedvetlenített. Ezután az intézőbizottsági ülések Hirtelen
annyira megszaporodtak, Hogy attól tartottunk, végleg meg fogják
fojtani az egész vállalkozást. MarsHall, az amerikai vezérkari főnök

-( 114 )-
Hivatalos jelentésében utalt a januári londoni zűrzavaros Helyzetre.
Idézi ebben EisenHowert, aki ekkor így írt neki:

„Kétségtelen, Hogy erős és Határozott intézkedések szükségesek

többféle irányban. A különböző főHadiszállások elHatárolása, a pa-
rancsnoklás pontos módja, a támadás taktikája, az egységek létszáma
és a felszerelése, mind olyan kérdések, amelyeik nem nyertek még
végleges elintézést. Ezek közül a kérdések közül a legfontosabb az
OVERLORD első támadó Hulláma erejének fokozása.”

A támadás kulcspontját még mindig a partraszállító Hajók ké-

pezték különösen miután a támadás méreteit végül is kibővítették.
Ekkor értesültünk arról, Hogy az angolok utolsó gyanús földközi-
tengeri vállalkozásukat Hajtják végre, mégpedig CHurcHill „még egy
utolsó” partraszállási kísérletét Róma elfoglalására. Természetesen
azokat a partraszállító Hajókat kellett Használniuk, amelyeknek Hosz-
szú utat kellett még megtenniük addig, amíg megoldHatták a prob-
lémáikat a Csatornán. A CHurcHill tervei számára mindig segítségre
kész földközi-tengeri Hadszíntér, amely most közvetlenül angol irá-
nyítás alatt volt, megint újra kezdte. Mi, Angliában nem tudtuk, Hogy
a partraszállás Anziónál lesz és Hogy a művelet kudarca után véget
ér a Balkánért folyó versenyfutás.

Anzio után már nem volt remény arra, Hogy a Háborút a föld-
közi-tengeri útvonalon meg leHet nyerni; a németek előkészítették a
V-fegyvert, a Háború egyre előreHaladottabb stádiumba került és az
angolok, akik most biztosan ültek a parancsnokság nyergében, úgy
vélték, Hogy Ha már meg kell történnie a franciaországi inváziónak,
most legalább a saját szájízük szerint csinálHatják. Mi PortsmoutHban
csak azt láttuk, Hogy február elején – Anzio január 22-én kezdődött –
a csatornántúli művelet kilátásai titokzatos módon, Hirtelen megja-
vultak.

A partraszállás előkészítése kezdett Halálosan komollyá válni,

mert minden Hónapokkal el volt maradva – ami azt jelenti, Hogy csak
az nem volt elkésve, amit nem leHet elkésni. Végül is igazuk lett az
„imént jött fickók”-nak; azok a nem szívesen látott előkészületek,
amelyeket ők csináltak, most megHozták az eredményt. Minden fel-

-( 115 )-
sőbb akadékoskodás ellenére sikerült annyit elvégezniük, Hogy az
előkészületek a megfelelő kerékvágásba lendültek.

A támadási kiképző központ megoldotta azt a problémáit, Hogy

a támadás milyen módon történjék. Anélkül, Hogy felHatalmazást
kaptak volna rá, lefektették az alapelveket és megkezdték az ameri-
kai csapatok kiképzését. Montgomerynek csak legalizálni kellet a
ténylegesen folyó munkát.

A földközi-tengeri partraszállító Hajófeleslegek most erősen

igénybe voltak véve az anziói partokon, azonban Devers vezérkara –
Donald Nelsonnal megértő szemHunyorítást váltva – további
partraszállító Hajókat építtetett az amerikai Hajógyárakban és ezek
időben el is készültek.

Mielőtt eltávoztak, az „imént jött fickóknak” Hosszú Harcok

után azt is sikerült elérniük, Hogy az amerikai Haditengerészet vegye
komolyan az invázió problémáit. Szorongatott Helyzetben amikor a
kiszélesített támadás fedezésére még több tengerészeti tűzerőre volt
szűkség, az amerikai Haditengerészet beváltotta ígéretét és kész volt
a Hajók átadására.

Az utánpótlás szervezete, amelyet Devers vezetése alatt alakí-

tottak ki és amelyet Devers őrökül Hagyott, zökkenőmentesen műkö-
dött és a raktárépületek is jobbak voltak már, mint kezdetben.
Ugyancsak komoly előnyt jelentett, Hogy az amerikai utánpótlási ap-
parátusban megfelelő számú egykori „imént jött fickó” dolgozott,
akik alaposan, kiismerték az angol szállítmányozás csínját-bínját és a
szállítmányozás vonalán dolgozó embereket. Megszerezték a mun-
káHoz nélkülözHetetlen szakértelmet.

Mindezek a kézzelfogHató sikerek Devers és társai munkájának

voltak közvetlen eredményei, amelyeket a szövetségesük ellenkezé-
sével szemben Harcoltak ki. Ők nem tudHatták előre, Hogy az ered-
mény, amit esetleg sikerül elérniük, mennyit fog nyomni a latban,
csak azt nézték, Hogy a munkát minél előbbre vigyék. Kérdés, Hogy
vajon Devers és vezérkara előbbre jutottak volna-e, Ha körmönfon-
tabbak. Erejük éppen abban a makacs szívósságban rejlett, aHogyan
az angolok érveit betű szerint vették. Pontról pontra vették az ellenfél
érveit és naiv logikájuk kifárasztotta az angolokat. – „Hogyan képez-
-( 116 )-
Hetjük ki csapatainkat, Ha nincsenek kiképző terepeink?” Angliában
több millió Hektár terület van – nekünk ebből mindössze néHány
százra van szükségünk. Miért nem kapHatjuk ezt meg? A csaknem
gyermekes kitartás győzedelmeskedett.

A támadás előkészítése kezdett valósággá válni – csapatokat

vontak össze és Hadgyakorlatokat végeztettek velük. A kezdetben
mindjárt sor került vérontásra és Halálra is. Az előző nyáron azt a fel-
adatot kapta a stratégiai légierő, Hogy törje meg a Luftwaffe erejét,
zúzza szét az ellenség repülőgépgyárait és provokáljon légi csatákat.
A feladatot Eaker Nyolcadik Légi Hadserege kapta, amely most
Doolittle parancsnoksága alá tartozott. A feladatot ők kapták és nem
az angol királyi légierő, mert a királyi légierő bombavető gépei még
mindig csak éjszakai támadásokra voltak beállítva és éjszakai táma-
dás során nem leHet egyes gyárakat célpontul kitűzni, sem olyan
légiHarcot kiprovokálni, amelyben lelövik az ellenséges vadászgépe-
ket. Doolittle precíziós bombavetői nagy Hatósugarú vadászgépeik
fedezetével most komolyan rámentek a Luftwaffera.

Az európai invázióról szóló elHatározást 1944 telén Hozták nyil-

vánosságra. Azért tették ezt, mert azt reméltek, Hogy a németek félre
fogják érteni és azt fogják Hinni, Hogy a V-fegyver kilövési Helyei el-
leni általános támadás kezdődik. A németek ugyanis tudták, Hogy er-
re a támadásra felkészültünk.

Január elején az Olaszországban levő amerikai stratégiai bom-

bázók döntő részét, a Tizenötödik Légi Hadsereget is a Nyolcadik
Légi HadseregHez csatolták és a kontinens elleni egyetlen ütőerővé
forrasztották össze, Spaatz tábornok parancsnoksága alatt. A légitá-
madások februárban érték el tetőpontjukat. MarsHall tábornok ezt ír-
ta akkor: „A csata egy Hétig düHöngött. A Harcokat Regensburg,
Merseburg, ScHweinfurt és más döntő fontosságú ipari központok fe-
lett vívták. A német vadászgépek igen súlyos veszteségeket szenved-
tek, a mi támadásaink viszont lankadatlan Hevességgel folytatódtak.”

Mindezek ellenére, mi még mindig féltünk az OVERLORD-ban

levő nevetséges feltételek miatt, mert – amint már említettem – nem
értettük meg, Hogy Anzio után az angoloknak nincs más választásuk;
le kell mondaniuk arról a törekvésükről, Hogy a reflektort továbbra is

-( 117 )-
a Balkán felé vezető útvonalra irányítsák. Áprilisra azonban az
OVERLORD már túl nagy lendületet vett aHHoz, Hogysem meg leHe-
tett volna állítani, a folyamat megindult és ezt mindenki tudta. Kibú-
vó záradék ide vagy oda, magas politika és jámbor óHajok ellenére,
az európai invázió egyre közeledett. Ezt biztosan tudtuk, mert az
egész előkészületi apparátus olyan méreteket öltött és olyan tempóba
lendült, Hogy igen könnyű volt megállapítani; ennek a megállítása
már leHetetlenség.

Azok az erők, amelyek korábban – 1942-ben – összegyűltek

Angliában, nem voltak ilyen nagyok, mégis meg leHetett valósítani
velük az afrikai zavart keltő támadást. Az OVERLORD az egészen
más volt. Most már nem százezrek, Hanem milliók sorakoztak fel a
beHajózási pontok mögött, felsorakoztak Anglián és Skócián keresz-
tül és az utánpótlási vonalakon túl az Atlanti-óceán kikötői mögött
benépesítették az Egyesült Államok katonai táborait.

Az utánpótlás is ugyanezen az útvonalon sorakozott fel, vissza

egészen az amerikai kontinens gyáraiig és bányáiig.

Mindez annak az egyetlen célnak a szolgálatában állott, Hogy a

Csatornán átkelve eljussunk az európai kontinensre. Semmilyen sze-
mély, semmilyen csoport, semmilyen kormány nem tudta volna már
megállítani ezt. Maga a művelet sokkal, de sokkal fontosabb volt,
mint annak bármelyik része, mint akár az a része, amelyik irányítot-
ta, az a része, amelyiknek egy darab papír volt a kezében, amelyen az
állt, Hogy „te vagy a parancsnok”.
1944 áprilisában senki sem mondHatta magáról, Hogy ő az invá-
zió tényleges parancsnoka. Az már túlnőtt azon a mértéken, Hogy
bárki is a parancsnoka leHetett volna. Egyes részeinek voltak pa-
rancsnokai – volt parancsnoka az alapvető szekcióknak, a Hadosz-
tályoknak, a Hadseregeknek –, de az egész túlságosan nagy volt és
túlságosan szorosan egymásba fonódott, semHogy egy ember a kezé-
ben tudHatta volna a parancsnoklását. Április után Montgomery
számára már szó szerint leHetetlen lett volna, Hogy csak ezer yardnyi
területtel is megnövelje a támadás körzetét. EisenHowernek jogában
állott elrendelni egy-két nap Haladékot, de néHány órával sem változ-
tatHatta meg a Hajóra szállás menetrendjét, anélkül, Hogy az egész

-( 118 )-
menetrendet fel ne borítsa. Az emberek és a különböző összetevők
milliói összefonódtak. Az egészet egyetlen ember képzelete sem tud-
ta már átfogni.

Tulajdonképpen az a különös a történelmi jelentőségű június

Hatodikai európai invázióban, Hogy soha senki nem adott rá paran-
csot. Két ember, Roosevelt és CHurcHill, végül megállapodtak, Hogy
az invázió meglesz; de soHa senki nem adott rá parancsot. A terv
maga egy év alatt alakult ki. Eredete a rajtaütő különítmények ta-
pasztalataiHoz vezet vissza. Nem volt ragyogó elme szülötte. Amint
láttuk, a számba nem jöHető leHetőségek kiküszöbölésének módszer-
évei jött létre; úgy, Hogy kiválasztották azokat a Helyeket, amelyeket a
legkevésbé leHetetlen megközelíteni és azokat a tennivalókat, amiket
a legkevésbé leHetetlen megtenni. Fáradságos munka eredménye
volt, de Hiányzott belőle a lendület. Azután, Hogy elkészült, kinyom-
tatták és bekötötték a számozott példányokat, szélnek eresztették
azokat az embereket, akik összeállították. A tervezői közül egy sem
játszott fontos szerepet a terv megvalósításában. Mégis, mire
EisenHower és Montgomery átvették a parancsnokságot az európai
Hadszíntéren, a terv már olyan óriásivá nőtt, Hogy nem tudtak rajta
semmi lényegeset változtatni.

A terv és nem Bernard Montgomery volt a Mester. Mikor janu-

árban megtörtént a támadás méreteinek elkerülHetetlen kiszélesítése,
ez sem jelentett alapvető változtatást a terv eredeti felfogásán, ami-
nek az volt a lényege, Hogy a normandiai partokat abból kiindulva
választotta ki, Hogy azoknak kevesebb Hátrányuk van, mint a tőle
északra vagy délre fekvő tengerpartoknak.

EisenHowernek természetesen nem volt semmi köze az invázió

vezetés éHez. Hűségesen betartotta a TeHeránban megkötött alkut és
támogatta a megHatalmazás átruHázását a Három angol főparancs-
noknak. AHogy az angolok megjósolták – és azon is voltak, Hogy a
jóslatuk beteljesüljön –, EisenHowert Angliában csaknem teljesen le-
kötötték a legfelsőbb parancsnok államférfiúi teendői. A Harctéri csa-
patokat csak Hivatalos szemlék alkalmával látogatta meg. A Három
főparancsnok nemcsak Hogy külön-külön, önállóan irányította a szá-
razföldi, tengeri, iHletve a légierőiket, Hanem a Három fegyvernem

-( 119 )-
működésének a koordinálását is ők intézték, mint a saját személyük-
ből alakult csúcs-intézőbizottság. Az egyetlen katonai Hatáskör, ami
EisenHowerre maradt, az volt, Hogy közvetített a Három főparancs-
nok és a légierők parancsnoksága között. Az Angliában levő fegyve-
res erőik közül egyedül a stratégiai légierő volt az, amelyik csak köz-
vetve volt része az OVERLORD-tervnek. A stratégiai légierőt most
„eltérítették” legfőbb feladatától, a német Háborús termelés elleni
támadásoktól, azért, Hogy támogassa az előzetes bombázásokat, de
az invázió légi támogatását elsősorban a vadászgépekre és saját tá-
mogató légiparancsnokságainak közepes nagyságú bombázóira bíz-
ták Ezek pedig LeigH-Mallory parancsnoksága alá tartoztak.

Így, bár kifelé EisenHower viselte a felelősséget, nemigen volt

módjában többet tenni az invázió érdekében, mintHogy fel s alá jár-
kált a szobájában s megHallgatta az időjárás jelentéseket, amelyek
szerint nem volt akadálya, Hogy a dolgok a maguk útján menjenek.
De a Tábornok, a Légimarsall és az Admirális, a Három angol főpa-
rancsnok sem teHettek sokkal többet ennél, óriási Hatáskörük ellenére
sem. Ők csak művezetők voltak, nem vezérigazgatók. Sokszor elke-
seredetten tevékeny művezetők, akiknek a vállán nyugodott ennek a
történelmi jelentőségű erőfeszítésnek az egybeHangolása, de nem
volt Hatalmuk aHHoz, Hogy ezeket az erőfeszítéseket akár ravaszság-
gal, akár rendelkezésekkel, akár pedig új ötletekkel megváltoztassák.

A partraszállási Hadműveletnek ilyen a természete. Szárazföl-

dön a tábornok a kezében tartja a parancsnokságot. Csapatainak pa-
rancsot adHat az előreHaladásra vagy a visszavonulásra: a támadás
színlelésére, manőverezésre. Parancsaival megnyerHet vagy elveszít-
Het egy ütközetet. De nem így az az ember, aki egy inváziós Haderő
névleges parancsnoka. Nem növelHeti csapatai számát, mert nincse-
nek csónakok a többlet szállításáHoz. Ugyanúgy ki sem vonHat csapa-
tokat, mert a terv egyes elemei úgy egymásba fonódnak, Hogy egyet-
len résznek a megváltoztatása a többit is felborítaná. Nem tudja tu-
lajdonképpen csapatainak mozdulatait sem megváltoztatni, sem idő-
ben, sem térben. Mint az akciónak minden más részvevője, ő is csak
egyszerűen felfogadott ember, aki feltétel nélkül kiszolgálja a terv
akaratát.

-( 120 )-
 Valamennyi magas rangú vezető közül még Bradley volt legin-
kább független ember. Bradley az amerikaiak munkájának volt a
művezetője Montgomery műHelyfőnök alatt, de éppen azért, mert
nem volt előtérben, maradt egy kevés ideje és szellemi energiája arra,
Hogy terveket készítsen arra, Hogy miHez fog kezdeni a Hatáskörébe
tartozó csapatokkal a francia partokon – Ha egyáltalán módjában lesz
valamiHez kezdeni. Az inváziót közvetlenül megelőző Hónap során
kezdtek kialakulni annak a stratégiának a körvonalai, amelyet
Bradley a kontinensen követett. Még mielőtt csapatai Hajóra szálltak,
Bradley-nek világos képe volt arról, Hogy melyik az a mód, amellyel
a legHatásosabban leHet csapatait a nemet Hadsereg ellen felHasznál-
ni.

Montgomery őszinte érdektelenséget tanúsított Bradley ötletei

iránt, mert Bradley csak egyik volt a tábornokai közül, és nem látott
okot arra, Hogy másképpen kezelje, mint mondjuk a kanadai Hadse-
reg megfelelő tábornokát, vagy még inkább a mellette levő angol
Hadsereg tábornokát. Sem az angol katonai tantételek, sem pedig
Montgomery emberi tulajdonságai nem olyanok, Hogy fogékonyak
lennének alárendelt parancsnokoknak a stratégiai és taktikai ötletei
iránt.

Bradley előtt Deversnek is voltak elképzelései az európai stra-

tégiára vonatkozóan. Devers azon volt, Hogy az angolok magukévá
tegyék elképzeléseit. Bradley és Devers között az volt a különbség,
Hogy Bradley az ötleteit megtartotta magának Bradley már most tá-
volabbra gondolkozott, voltak elképzelései arról, Hogy mit fog tenni
a kezdeti Hídfő megszilárdítása után, az OVERLORD-ban számára
kijelölt első feladat – a cHerbourg-i félsziget elfoglalása után. Elkezd-
te tanulmányozni a CHerbourg-tól délre és délkeletre eső területet és
azon töprengett, Hogy mit teHet válaszképpen az ellenségnek vala-
mennyi leHetséges reakciójára.

Miközben mindez történt, én a portsmoutHi táborban voltam,

részt vettem az angol vezérkari üléseken, vagy pedig jeepen vagy
összekötő repülőgépen fel s alá utaztam a dél-angliai partok mentén,

-( 121 )-
Hogy megszemléljem a sokasodó amerikai egységeket, vagy figyel-
tem az inváziós gyakorlatokat.

Bár az amerikaiak és az angolok időközben valamelyest felol-

dódtak egymás iránt, mégis mindenkiben fokozódott a feszültség,
amint maga a támadás egyre inkább valósággá vált. A történelem
egyik legnagyobb katonai leszámolásának a kártyái már-már le vol-
tak terítve az asztalra. Most a Háború után neHéz visszaidézni az ak-
kori Hangulatot – olyan ez, mintHa az ember megpróbálná vissza-
idézni, Hogy milyen sejtelmesnek látta a tájat napfelkelte előtt – ak-
kor, amiikor a nap már magasan van az égen és a táj minden rejté-
lyessége megszűnt.

1944 telén, minden veszélyes és félelmetes volt számunkra a

Csatornán túl. Afrika és Szicília veteránjai – akik mégHozzá elenyé-
sző kisebbségben voltak közöttünk – nem tudtak megvigasztalni.
Amit ők tudtak az invázióról, az nem volt biztató Ha emlékeik közt
kutattak, elsősorban zűrzavart és Hajótörést találtak és a szörnyű ki-
szolgáltatottságot, mert a partraszállási művelet sikere HiHetetlen
nagy mértékben a véletlenen, a szerencsés időjáráson és a partrászál-
lás után az ellenség által elkövetett baklövéseken múlik.

A nagy Hadgyakorlatok csak tovább rontották a Hangulatot. A

kiképzés elengedHetetlen része volt, Hogy egész sor gyakorlatot kel-
lett tartani: a soron következőnek mindig nagyobb arányúnak kellett
lenni az előzőnél, úgy Hogy az egymás után következő gyakorlatok
mindig több és több Hajót igényeltek. Ez részben a gyakorlatozás
kedvéért történt, részben pedig azért, Hogy megzavarja a németeket a
sok „jön a farkas” kiáltással, Hogy végül akkor se Higgyék el, amikor
majd csakugyan jön. A nagy szövetséges flották kiHajózása felriasztja
az ellenséget; utána azonban nem történik semmi – és végül már
könnyelműen veszi. Mi pedig egyre nagyobb gyakorlatra teszünk
szert. De úgy látszik, Hogy minden egyes partraszállási Hadgyakorlat
alkalmával, amelyeket a tél és a tavasz folyamán végeztünk, egyre
rosszabbak lettünk, nem pedig jobbak.

Úgy látszott, Hogy a közkatonáktól a parancsnokig minden

egyes érdekelt személy erejének teljes megfeszítésére van szükség,
Hogy a csapatok lejussanak a partra, csónakba szálljanak és onnan

-( 122 )-
átkerüljenek arra a partszakaszra, amelyet ellenséges partnak nyilvá-
nítottunk. Amikor odaérkeztek, a csapatok minden esetben kétség-
beejtő zűrzavarban voltak. Életfontosságú felszeretési tárgyak elvesz-
tek, a terveket elfelejtették és megszűnt minden érzékük az összetar-
tozás iránt.

Rettenetes dolog volt ott állni egy kőszirten és elképzelni, Hogy

én egy német parancsnok vagyok és figyelem, amint a támadó Hul-
lámok ide-oda tántorognak és összekuszálódnak a parton és katoná-
ink az ellenséges tűz kitűnő célpontjaivá válnak.

Amikor a járművek következtek, láttam, Hogy kerekeik a Ho-

mokot őrlik és elakadnak. A járművek a Hajókból kiözönlenek a se-
kély vízbe, felborulnak a dűnékben és elsüllyednek az iszapban. Ott
a parton, látva a reménytelennek látszó zűrzavart, az ember feltette
magában a kérdést „Hogyan leHet egy ilyen Hadműveletet egyáltalán
egyenesbe Hozni és rendes támadássá fejleszteni, mégpedig olyan
erős támadássá, Hogy legyűrje a világ legjobban megerősített tenger-
partjának a védelmét?”

Mi túl sokat tudtunk a túlsó partról – a németek védelmi be-

rendezéseiről készült nagy felfújt térképeinkről –, mert a légi felvéte-
leken a gondos műszaki rajzolók minden tűszúrásnyi pontot felna-
gyítottak és drótakadálynak, betonnak, aknának, ágyúnak, víz alatti
akadálynak, tankcsapdának és tüzérségi ütegnek tüntettek fel. LeHe-
tetlenségnek látszott, Hogy olyan támadás, amely a Csatorna viHaros
vizén imbolyogva közelít, rést tudjon Hasítani ezen a félelmetes sorfa-
lon.

A Három nagy Csatorna menti Hadgyakorlat közül az utolsó

volt a legzavarosabb és a legkevésbé biztató. LeHangoltan ültünk
utána és azt kérdeztük magunkban, Hogy vajon nem volt-e igazuk a
pesszimistáknak Minden jel arra mutatott, Hogy a vállalkozást nem
leHet keresztül vinni. Meggyőződtünk róla a saját szemünkkel, ezt
bizonyították az egységek parancsnokainak jelentései; a szépen ki-
tervelt menetrend mindenben fonákjára sikerült. Pedig ezen a főpró-
bán a flotta csak néHány mérföldnyi utat tett meg a tengeren és azu-
tán visszafordult és saját partjainkon kötött ki. Az volt az egyetlen,
ami vigaszunkra szolgálHatott, Hogy egy partraszállási Hadművelet

-( 123 )-
soHasem néz ki másképp, az afrikai partraszállás előtt még nagyobb
volt a pesszimizmus és a szicíliai invázió is sikerült, pedig ott még
egy váratlan viHar is derékba kapta az inváziós flottát.

Még más aggodalmaink is voltak. Mindazok, akiknek részük

volt a földközi-tengeri kikötőink elleni néHány ellenséges légitáma-
dásban, nem Hitték, Hogy az inváziós flotta érintetlenül tengerre tud
szállni. A Földközi-tengeren a Luftwaffe nem tudott egy kikötő ellen
egyszerre néHány gépnél többet bevetni. És még így is sokszor szét-
szórták a csapatokat és elsüllyesztették a Hajókat. A Csatorna menti
kikötők ellen a Luftwaffe egész erejét latba vetHeti, alig több, mint
száz mérföldnyi távolságból. Egy nagy leszámolás során a
Luftwaffenak módjában lesz olyan veszteségeket okozni, ami meg-
bénítHatja az inváziót. A Hadgyakorlatokon minden alkalommal a tel-
jes flottának csak egy-egy töredéke vett részt. Mégis, amikor a gya-
korlatokat figyeltük, úgy láttuk, Hogy a déli part mentén fekvő kis
kikötők – és még a nagy, szélesen elterpeszkedő anyakikötő,
SoutHampton is úgy tele voltak zsúfolva Hajókkal, Hogy a Hajók kor-
látai szinte érték egymást – olyanok voltak a kikötők, mint egy-egy
miniatűr Pearl Harbour. A Hajók annyira egymás mellé voltak zsúfol-
va, Hogy Ha a bombázógép csak egy borsószemet dob le, még az is
feltétlenül eltalálja valamelyiket.

Végül egyik reggel arra ébredtünk, Hogy az E-csónakok a kis

német gyorsnaszádok Portland Billtől nem egészen 10 mérföldnyire,
bejutottak egyik nagy LST-Hajókaravánunk* közé, két Hajót elsüly-
lyesztettek, egy Harmadiknak pedig felrobbantották a farát. Öt-
Hatszáz amerikai volt a veszteségünk, körülbelül ennyi volt a sebe-
sültek és a vízbefúltak száma. A legtöbben közülük műszaki katonák
voltak és a felszerelés, ami velük együtt elpusztult, életbevágóan fon-
tos felszerelés volt, amire rögtön a támadás kezdetén szükség lett
volna – talajegyengető gépek amelyek eltakarítják az útból az akadá-
lyokat és HordozHató utak, amelyeken a járművek a Homok tetején is
fenn tudnak maradni. Ha a németek képesek voltak ezt megtenni – a
mi partjaink mellett…

*
LST (Landing SHip, Tank) partraszállító Hajó, amely páncélosok és kb. 600-700
ember szállítására alkalmas.
-( 124 )-
 A baj még ennél is súlyosabbnak látszott. Azt kérdeztük ma-
gunktól, Hogy a németek miért választották éppen ezt a pillanatot a
támadásra és a válasz kézenfekvő volt. Foglyokat akartak ejteni,
akiktől megtudHatják, Hogy Hogyan tervezzük a támadást. Ez a Had-
gyakorlat volt az, amelyik először fogta át az egész támadási gépeze-
tet, amit az invázióban alkalmazni szándékoztunk. Részt vettek ben-
ne olyan titkos fegyverek, mint a rakétacsónakok és a kétéltű DD-
Harckocsik. Afrikában, Szicíliában és Salernónál először a műszaki
csapatoknak és a gyalogságnak kellett partra szállniuk és HasználHa-
tóvá és viszonylag biztossá tenni a partokat, Hogy a páncélosokat be
leHessen Hozni. De Normandiában az volt a szándékunk, Hogy meg-
fordítjuk az eljárást, először küldjük a páncélosokat, amelyek a vízen
is tudnak közlekedni. Ezeket a titkos DD-Harckocsikat mindig fekete
lepellel takartuk le, még a konvojokban is. A támadás tűzerejének tel-
jes rendszerét – nemcsak a rakétákat, Hanem azt is, Hogy milyen típu-
sú ágyúk milyen lőtávolságból nyitnak tüzet – fektettük le ezen a
Hadgyakorlaton.

A nagy kérdés most az: ejtettek-e az E-csónakok foglyokat és Ha

igen, mit tudnak a foglyok? A katonai műveletek titkait annak az
elvnek megfelelően őrzik, Hogy egyeden egy személynek sem szabad
többet tudnia, mint amennyi aHHoz szükséges, Hogy a saját feladatát
végreHajtsa. Azokat az értesüléseket, amelyek az ellenség számára ér-
tékesek: leHetnek, különböző minősítések szerint osztályozzák és
amint az ember felfelé megy a létrán BIZALMAS-tól fel egészen a
TITKOS-ig és onnan még feljebb – egyre kevesebb és kevesebb ember
férHet Hozzá és egyre kevesebben vannak beavatva annak az ismere-
tébe, amit el akarunk titkolni az ellenség elől. Az európai Hadművele-
tekben az Egyesült Államok TITKOS minősítése megfelelt az angol
SZIGORÚAN BIZALMAS-nak. Az Egyesült Államok TITKOS minő-
sítése után következett a SZIGORÚAN TITKOS, amely az invázió
pontos tervét tartalmazta, beleértve a támadó Hullámok felépítését és
a támogató fegyverek elrendezését – de nem tartalmazta sem a He-
lyet, sem az időpontot, aHol és amikor a tényleges invázió be fog kö-
vetkezni. Ennek a végső adatnak a számára még magasabb fokú mi-
nősítést tartottak fenn, amely BIGOTT néven volt ismeretes. Az olyan
tisztet, aki fel volt rá jogosítva, Hogy tudja és csakugyan tudta, Hogy

-( 125 )-
mikor és Hol fog bekövetkezni az invázió, azt bigott – vakbuzgó –
személynek nevezték.

Azok között a tisztek és katonák között, akik részt vettek azon a

Hadgyakorlaton, amelyen a németek rajtaütöttek (ezt a Hadgyakorla-
tot TIGRIS-nek nevezték) vagy Húsz, Ha nem több – a számra már
nem emlékszem pontosan – „vakbuzgó” tiszt vett reszt. Ők pontosan
tudták, melyik partszakaszon készülünk partra szállni és tudták,
Hogy melyik Hónapban, milyen Hold- és dagályállás esetén. A TIGRIS
nevű gyakorlat végére ezrek voltak, akik a SZIGORÚAN TITKOS-
nak minősített titok túlnyomó részét ismerték – mert Hisz éppen ak-
kor fejezték be a főpróbát.

Az angol tengerészeti Hivatal, amely nyakig benne volt a pác-

ban (ugyanis az angol királyi tengerészet Hatáskörébe tartozott, Hogy
megvédje a Hajókaravánt ellenséges akciótól) megállapította,.Hogy a
Hajókaravánt a partok felé való útján érte a támadás. Így a fedélzetén
tartózkodó csapatok nem tudHatták meg – amit a tisztek tudták –,
Hogy mi fog történni. Ha a németek visszafelé jövet lepik meg a kon-
vojt, akkor akármelyik fedélzeten tartózkodó közlegényt érdemes lett
volna Berlinbe küldeni kiHallgatásra – tele lett volna szigorúan bi-
zalmasnak minősített értesülésekkel.

De nyitva maradt a kérdés, Hogy mi történt a „vakbuzgó” tisz-

tekkel. A Tengerészeti Hivatal Montgomery vezérkaráHoz beosztott
képviselője azt jelentette: a vizsgálatok bebizonyították, Hogy az E-
csónakok nem ejtHettek foglyokat. Jellemző volt Montgomeryre –
vagy talán minden szárazföldi erőHöz tartozó tisztre –, Hogy ez nem
nyugtatta meg, Hanem saját maga indított vizsgálatot. Én egy kis fo-
gaskerék szerepét játszottam ebben a vizsgálatban, annak a véletlen-
nek a folytán, Hogy az elsüllyesztett Hajón volt amerikai műszaki ka-
tonák egy partraszállási dandárHoz tartoztak és én az első évemet a
Hadseregnél mint a Műszaki Partraszállási Parancsnokság tagja töl-
töttem el. Reggel nyolc órakor parancsot kaptam, Hogy üljek kocsiba
és keressek személyes ismerőst, akit szemtanúként leHetne kiHallgat-
ni a történtekről.

Nyolcórai kocsikázás után sikerült elkapnom két Hadnagyot,

akik annak a LST-Hajónak a fedélzetéről figyelték a műveletet, ame-

-( 126 )-
lyiknek a farát felrobbantották. Az ő előadásuk az eseményekről lé-
nyegesen eltért a Tengerészeti Minisztérium jelentésétől. A Tengeré-
szeti Minisztérium kitartott amellett, Hogy nem ejtHettek foglyokat,
mert aligHogy az E-csónakok támadtak, máris elmenekültek, a fegy-
veres kíséret tüzelése elkergette őket. Azok a fiúk, akik ott voltak, vi-
szont azt mondták, HogyHa a kíséret tüzelt az E-csónakokra, akkor az
az akció valaHol a látóHatáron túl történt. Az elsüllyesztett Hajók
szomszédságában nem volt látHató kísérő Hajó. Az elsüllyesztett LST-
Hajók közvetlenül a megrongált LST-Hajó elönt és mögött Haladtak. A
Hajók a felrobbant lőszer fényénél süllyedtek el. Az az E-csónak, ame-
lyik a barátaim Hajóját megtámadta, az első torpedójával robbantotta
fel a Hajó farát. Vagy száz yardnyira a robbanás Helyétől a sötét vízen
vesztegelt és volt képe aHHoz, Hogy reflektort gyújtson. A reflektor
fénye végigszántott a Hullámokkal küszködő életben maradottak fe-
jén. Az E-csónak ide s oda cirkált az életben maradottak kőzött és vé-
gül eltűnt a sötétségben. Minden jel arra mutatott, Hogy bőven volt
alkalma, Hogy felvegye az életben maradottakat.

Mikor ez és más eHHez Hasonló Hírek eljutottak a főHadiszállás-

ra, javában folyt a Hajtóvadászat, mert közben az ellenőrzés kimutat-
ta, Hogy vagy tíz vakbuzgó tiszt Hiányzik. Volt egy egész nap, amikor
komolyan fontolgatták, Hogy meg kell változtatni a Hadműveleteket,
azok miatt az ismeretek miatt, amelyeket az ellenség felteHetően
megszerzett – mert nincs kizárva, Hogy a terv a legapróbb részletekig
az ellenség tudomására jutott. Bámulatos csoda folytán – amilyenre
Háborúkban mindig van példa –, bár a vízbe fulladt katonák százai-
nak a Holttestét soHasem találták meg, minden egyes vakbuzgó tiszt
maradványait felleltük. Valamennyi vakbuzgó tetemére ráakadtunk
a Hullámok között és annak rendje és módja szerint megállapítottuk a
személyazonosságukat. És Ha ironikusak akarnánk lenni, megállapít-
Hatnánk, Hogy azok a foglyok, akiket a németek ejtHettek, abban a
tévHitben élHettek, Hogy a támadás a szicíliai és a salernói példa sze-
rint fog történni. A taktika, amit alkalmazni készültünk, még titok
volt előttük.

Mindenkit a taktika foglalkoztatott Montgomerytől és Bradley-

től kezdve egészen a közlegényekig, akik a továbbképző tanfolyam-
okon izzadtak és a német védelmi vonal megfelelő arányú modelljét
-( 127 )-
roHamozták meg. Az ördögbe most a stratégiával! A probléma az,
Hogyan jussunk át az európai partokra és Hogyan vessük meg ott a
lábunkat. Az ördögbe most a magas politikával, kit érdekel most az,
Hogy ki minek lesz a parancsnoka – az ördögbe mindennel, csak egy
fontos, Hogy átjussunk a túlsó partra.

Mindenki nyakig el volt foglalva a Hajóra szállás problémáival.

Jól leHetett ezt látni, amikor az ember repülőgéppel elHaladt a gom-
báknak látszó sátrak sorával megtűzdelt Hurkák felett.

A Hurkák azok a körletek voltak, amelyekben az inváziós erők

egyes részeit összegyűjtötték és rendezték. Azért Hívták így őket,
mert a térképen úgy néztek ki, mint a Hurkák. Az egyes Hurkák négy-
öt mérföldnyi utat és mezőt foglaltak magukba. A mezőkön sátrak
voltak. A Hurkák nem egymás végéHez illesztve függtek, Hanem
egymással párHuzamos sorokban. A dombokról ereszkedtek lefelé,
egészen a tengerig, végig Anglia déli partjai mentén.

A gombák a sátrak voltak, amelyeket a Hurkák körülfogtak.

Minden HurkáHoz körülbelül fél tucat „állandó” sátortábor tartozott.
Valamennyi tábornak kis őrszemélyzete, saját konyHája és étkezdé-
nek berendezett sátra volt. Mindegyik tábort gondosan álcázták, de
megállapítottuk, Hogy a sátorsorokat a levegőből könnyen ki leHet
venni és az álcázás csak azt tudta elleplezni az ellenség szeme elől,
Hogy a táborokban vannak-e katonák, vagy pedig üresek.

Tavasszal a gombák és a Hurkák megteltek, megduzzadtak ki-

ürültek; és újból és újból megteltek, megduzzadtak és kiürültek az
egymást követő Hadgyakorlatok során, úgy HogyHa ezt meg is figyel-
ték a levegőből, a táborok utolsó feltöltése, ami már a tényleges akci-
ót előzte meg, ugyanazt a képet nyújtotta, mint a Hadgyakorlatok.
Mivel a táboroknak állandó személyzetük volt, az átutazó csapatok
ki sem csomagoltak, ruHázatukat levetették és vízHatlanították. Meg-
piHentek és ellátták őket ezekben a rögtönzött tábori szállodákban.

Az egész déli partot már Hosszabb ideje lezárHatták a polgári

forgalom elől és magába a Hurkákba még tisztek sem lépHettek be,
külön felHatalmazás nélkül. Amiikor a táborok telte voltak, a roHam-

-( 128 )-
oszlopok járművei szorongtak az utak mentén. Egymás mellé zsúfo-
lódtak ott, aHol egy fa árnyéka eltakarta őket és Ha ilyen nem volt, ál-
cázó Háló alatt lapultak. Ha az ember közelről megnézte ezeket a
járműveket, látHatta, Hogy a motorjuk és a mozgatHató részük vasta-
gon be vannak kenve vízHatlanító viasszal. Mindegyikből ideiglenes
kályHacső nyúlt ki, amelyen keresztül a motor majd levegőt kapHat.
A vízHatlanítás leHetővé tette, Hogy rövid távolságon olyan mély ví-
zen keresztülgázoljanak, mely a vezető derekáig ér. A vastagon bevi-
aszolt járművek könnyen túlHevülnek és ezért csak rövid távolságon
tudnak futni.

A túlsó parton a vízHatlanítást rögtön a partra érkezés után, mi-

előtt még tovább mennének, el kell tüntetni. Ez általában körülbelül
félórát vesz igénybe, bármilyen gyakorlott kezek is végzik a munkát.
Ez aztán szép kilátás – a járművek vízHatlanítását eltávolítani tűz –
alatt a francia partok dűnéin.

A beHajózási körletekben a forgalom egyirányú volt és speciális

térképek készültek, amelyeken az útHálózatok piros és kék színekkel
voltak kipontozva. Az útvonal körforgásszerű lesz. A konvojok lefelé
kanyarognak a Hurkák között, le a tengerpartra az egyik útHálózaton;
a visszafelé vezető út már egy másik útHálózatHoz tartozott.

A Hadgyakorlatok alatt minden egyes jármű az egész körutat

megtette; a tényleges Hadművelet alkalmával csak a lefelé vezető utat
kell megtenniük, egyedül a tábori mentőkocsik térnek vissza a sebe-
sültekkel. Az egész tábori egészségügy minden tartozékával együtt
felkészült a mentőkocsik fogadására – ott voltak a sebesülteket felve-
vő gyűjtőállomások, a kórtermeknek berendezett sátrak, a vitorlavá-
szon alatt elHelyezett műtők és a Halotti anyakönyvezést végző egy-
ségek. Az alatt az idő alatt, míg a Hadgyakorlatokat végző csapatok
egymást váltogatták a táborokban, az egészségügyiek kitakarították a
sátrakat, kirakták a sebészkéseket és a kötszereket, felkészültek a rá-
juk váró neHéz feladatokra.

A kórHázak mögött a vasúti szállító századok Hozták az után-

pótlást, ott voltak a tüzérségi raktárak, a javítóműHelyek, a kellemes
illatot árasztó pékségek és a Híradó zászlóaljak nagy vörösréz drótte-

-( 129 )-
kercsekkel, amelyeket majd egész Franciaországon keresztül fognak
görgetni.

Minden itt zsúfolódott össze, az egész nagy inváziós Hadsereg

össze volt csomagolva olyan szorosan és pontosan, mint a parányi
kerekek és rugók egy svájci óra szerkezetében. Minden itt volt és be-
lelapult a devonsHire-i dombok puHa zöldjébe. Most az előkészületek
alatt olyan takaros, rendezett és békés volt az egész inváziós Hadse-
reg, mint amilyen rendezetlen, zavaros és Heves lesz akkor, amikor
az ütközetben neki fog rontani az ellenséges partoknak.

Visszatekintve, csak arra emlékszem már, Hogy milyen tiszta,

milyen rendes, milyen jól ápolt volt mindenki, milyen újak voltak a
járművek. A partokon sok mérföldnyi Hosszúságban kis nyári szállo-
dák, tengerparti üdülők Húzódtak, amelyek között katonák sürgölőd-
tek, kimenő- és zöld gyakorlóruHákban. Az embernek az volt az érzé-
se, Hogy szinte szétrepesztik az épületek eresztékeit. Minden ablak-
ból fürtökben lógtak ki a katonák és nézték a nagy felvonulást,
amelynek maguk is részesei lesznek.

NéHány szebb szállodát vöröskeresztes klubnak rendeztek be.

Az ember kiülHetett a kertbe, fent egy Hegyfokon és végignézHetett a
drót- és fémakadályokkal megtűzdelt partokon, látHatta az inváziós
flotta kisebb egységeit gyakorlatozás közben, amint ki- és bekanya-
rodtak a kis öbölben. A part menti út tömve volt járművekkel – ezek
nem a támadó konvoj járművei voltak, mert azok biztonságban vol-
tak a Hurkákban, Hanem a felesleg, amely üzemben volt és az invázi-
ós Hadsereg szükségleteit szállította.

Ha a tenger felé fordultam, a látóHatár szélén kis pontokat lát-

Hattam, ezek az őrségben levő torpedórombolók voltak. Miniatűr
léggömbzárak lebegtek a közelebb levő Hajók és magaslatok felett; Ha
visszafordultam a part felé, légvédelmi ágyúk rajait látHattam és a
nap felvillanó fényét a légvédelmi tüzérek távcsövein, amint lassan
végigszántották az eget. Fent a magasban lassan köröztek a vadász-
gépek. Még nagyobb magasságban olykor látni leHetett a bombavető
gépek Hosszú feHér uszályát; ezek tényleges feladatra indultak, mi-
közben mi még csak gyakorlatoztunk.

-( 130 )-
 Múltak a Hetek és a Hadgyakorlatok egyre nagyobbak lettek.
Senki sem tudta elHinni, még azok sem, akik a titkot ismerték, Hogy
egy napon csakugyan be fog következni a támadás.

Május közepén – miután már Hónapokon keresztül amerikai

vezérkari megfigyelő voltam egy angol főHadiszálláson – úgy érez-
tem, Hogy már megtanultam annyira a leckét, amennyire tőlem telik
és utánanéztem, Hogy tényleges Harci feladatot kapjak.

Edson Raff ezredesHez osztottak be, aki tulajdonképpen ejtőer-

nyős volt, de most egy nagyobb, tankokból, lovasságból és légi úton
szállított gyalogságból álló különítmény parancsnoka lesz. Az invá-
zió kezdetének napján a Reff-különítménynek az volt a feladata,
Hogy partraszállás után Hatoljon keresztül az ellenséges vonalakon és
vegye fel az összeköttetést a 82. ejtőernyős Hadosztállyal, amelyet
bent, a parti védelmi vonalakon túl fognak ledobni. Június elsején, a
21-ik Hadseregcsoport lakHelyét képező sátor előtt, a fák alatt ellen-
őriztem a felszerelésemet, becsomagoltam gázbiztos alsóruHáimat és
a többi Holmit, kis göngyöleget formáltam belőlük, amit a jeep elejére
leHet kötözni és elindultam DevonsHire és DartmoutH felé, aHol Raff
különítménye már vízHatlanítva, üzemanyaggal és élelemmel felsze-
relve egybegyűlt, és besurrantam a körletükbe.

A következő állomás Franciaország lesz.

-( 131 )-
 6. Megvan a hídfő
A fedélzeten álltunk, a kis kabin felett és a sötétben nem láttunk
mást, mint a partmenti ágyúk tüzének felvillanó fényét és a magas-
ban Hangtalanul robbanó lövedékek fénypontjait. Szél nyargalt a víz
felett, az LCT* oldalaiHoz csapkodta a Hullámokat, és a levegő meg-
telt körülöttünk szitáló vízcseppekkel. A szél állandó zúgása miatt
semmi más zajt nem Hallottunk – a szél és a víz moraja, és alattunk a
Diesel-motorok mély dübörgése teljesen betöltötte a levegőt.

Az első kigyulladt repülőerőd égő fáklyaként lobogott és a lö-

vedékek felgyöngyöző fényei között Hosszú, egyenes csóvát rajzolt
az égre. Majd a Hosszú, lapos lángcsóva kissé lefelé görbült, még job-
ban megHajolt és egyre meredekebb ívben fordult lefelé, majd egy
pillanatig csaknem függőlegesen meredt az ég és föld között.

Amikor a repülőgép földet ért, a robbanás fényében pillantot-

tuk meg először Franciaországot. A robbanást erős narancs és sárga
színű fény követte, ami ugyanúgy világított, mint az a vonal, amit a
zuHanó gép rajzolt az égre. A fényjelenség alakja lapos kupolára em-
lékeztetett, amelynek színei a közepén sötétebbek és a peremén vilá-
gosabbak. Tündöklőn csillogott és valamivel a part mögül kellett jön-
nie, mert fénye egyenetlen szárazföld körvonalait és néHány jóval
előttünk Haladó Hajó sziluettjét világította meg. Az egész jelenség
nem tartott sokáig és mikor kiHunyt, megint csak a parton elHelyezett
légelHárító ütegek felvillanó tüzei látszottak, amint a lövedékek egy-
forma magasságban robbannak az azonosan időzített gyutacsokon.

A közvetlenül előttünk Haladó kb. 30 méter Hosszú Hajón nem

voltak fények, sem azon, amelyik közvetlenül mögöttünk imbolygott,
néHány yardnyira tőlünk, amint ott álltunk a Hajó farában, a kormá-
nyos Háta mögött. Hajónk olyan lassan Haladt, Hogy szinte nem is
éreztük a mozgását. Június Hatodika volt, Hajnali négy óra Harminc
perc.

*
LCT (Landing Craft, Tank) partraszállító tartályHajó 5.500 tonnás, különleges be-
rendezésekkel ellátott csapatszállító Hajó, kb. 300 ember és ezek felszereléseinek –
beleértve tüzérséget és páncélosokat is – szállítására.
-( 132 )-
 Azután a második és a Harmadik repülőerőd is lezuHant és
mindegyik ugyanúgy lángolt, mint az első, ívet rajzoltak az égre, le-
estek és felrobbantak. A repülőerődökről Hulló bombák nagy dara-
bokat Hasítottak ki a sötétségből és Haragosszínű cikk-cakkokkal vi-
lágították meg a látóHatárt. De ezek távolról sem nyújtottak olyan
szép és félelmetes látványt, mint a lelőtt repülőgépek robbanása.

Nagyon-nagyon fáztunk és magunk sem tudtuk, Hogy a Hideget

kívülről érezzük-e, vagy belülről, saját magunkban. Már Három na-
pot és két éjszakát töltöttünk a partraszállító Hajón és a félelem olyan
sokféle változatban Hatolt belénk, Hogy már belefáradtunk és nem
voltunk kíváncsiak a tüneteire. Az első nap, amikor azt Hittük, Hogy
csakugyan úton vagyunk, beszélgettünk a félelemről s annyira Hatása
alá kerültünk, Hogy a torkunk kiszáradt és az öntudatunk szinte
megdermedt; láttuk, Hogy beszélnek Hozzánk, de nem Hallottuk, mit
mondanak. Emellett úgy tapasztaltam, Hogy a félelem, a puszta féle-
lem – ami ellen teHetetlenek vagyunk – a legtöbb embert elálmosítja.
Az emberek egymásra dőltek a sarkokban, vagy elnyúltak a tankok
alatt és csak aludtak, aludtak, mintHa el akarnának menekülni a való-
ság elől, mintHa mindent, amit az életben el kellett végezniük, már
elvégeztek volna és most már nincs más dolguk, mint ülni és Hagyni,
Hogy vigyék őket, oda, aHol a Halál várja őket.

Egy kis brooklyni Hadnagynak – aki műszaki szakaszával azt a

feladatot kapta, Hogy a túlsó parton a víz alatti akadályokat távolítsa
el – élénk fantáziája volt. Kikönyökölt mellettem a korlátra és azt
mondta: „Nem gondolod, Hogy közben már megkötöttek a fegyver-
szünetet, csak nekünk nem mondták meg? Vicces volna, Ha túl len-
nénk az egészen és mi nem is tudnánk róla, ugye?” Minduntalan lát-
tuk őt, amint ezzel az ötlettel traktál valakit. Tetszett neki a gondolat,
az arca felélénkült, Ha erről beszélt. Ezzel vigasztalta magát, szegény.

A Harckocsizók nem beszélgettek. Előzékenyek voltak egymás-

Hoz és apró-cseprő elfoglaltságokat kerestek maguknak, például fel-
szereltek egy vízHatlan ponyvát, Hogy a felcsapódó Hullámok perme-
tező vízcseppjei és a váltakozva szitáló eső ne érje őket. Egy kis alu-
mínium kályHa körül ültek, és kávét főztek egy nagy konzervdoboz-
ban, vagy ebédjüket melegítették.

-( 133 )-
 A napi Háromszori étkezésHez elég élelem volt a Hajón velünk
utazó, egy közepes páncélos század egyHarmada és a műszaki sza-
kasz részére, mert egyszerre kiadtak tíznapi élelmiszeradagot. Hat
tank volt a Hajónkon. Páncélos századunk többi része az előttünk és a
mögöttünk Haladó Hajóikon utazott. Szombaton délután jöttünk le a
devonsHire-i dombok közül és a DartmoutH melletti kis öbölben ra-
kodtunk fel a Hajóra. Az éjszakát leHorgonyozva töltöttük, néHány
yardnyira attól a Helytől, aHol beHajóztunk. Ameddig Hajónk legma-
gasabb pontjáról csak el leHetett látni, a kis öböl zsúfolásig tömve
volt a legkülönbözőbb méretű és a legkülönbözőbb típusú Hajókkal,
kezdve a könnyű kis futárcsónakoktól az LCI-ig* és az LST-ig, ame-
lyek a mi szemünkben Hatalmas óceánjárónak tűntek.

Vasárnap reggel indultunk útnak A keskeny csatornán át kika-

nyarogtunk a tengerre és amint elHaladtunk a partok mellett, láttuk a
fürdőző és uzsonnázó kirándulókat. Hangosan rájuk köszöntünk, de
azok alig vették maguknak a fáradságot, Hogy felnézzenek és inte-
gessenek. Helybeli fürdőzők voltak, a part már végen le volt zárva az
északról jövő látogatók elől. Mint Helyi lakosok, már Hónapok óta lát-
tak Hozzánk Hasonló konvojokat jönni és menni a Hadgyakorlatokon.
Nem tudHatták, Hogy azok a csapatok, amelyek most mennek, már
nem jönnek vissza.

Egész vasárnap gázoltunk kifelé a Csatornába, ami először vi-

lágosszürke színben játszott, majd sötétebb lett, aszerint, aHogyan az
ég színe változott és kiHunyt a reggeli nap ragyogása. A felHők össze-
tornyosultak és mind alacsonyabban és alacsonyabban borultak a
tenger fölé. Nem láttuk a Hajók sorának sem az elejét, sem a végét, és
kint a látóHatár szélén alig tudtuk kivenni azokat a kis pontokat,
amelyeket a többi Hajósorok képeztek mindkét oldalon, és amelyek-
nek szintén nem volt sem elejük, sem végük.

Hajónk kabinjában két fekvőHely és egy asztal volt. Ez volt a

lakosztálya a Huszonegy éves angol Hajóskapitánynak és a Húszéves
ausztráliai első tisztnek. MegHívták az ezredest és engem, Hogy osz-
szuk meg velük a kabint és amikor a legényük, egy nagy, ösztövér

*
LCI (Landing Craft, Infantry) gyalogsági partra szállító Hajó. kb. 100 ember szállí-
tására.
-( 134 )-
parasztgyerek, egy kanna teát Hozott a Hajó konyHájából, nekünk is
Hozott csészéket. Tíznapi élelmiszeradagunkból szalonnát, narancs-
lekvárt, cukrot, sűrített tejet és kávékonzervet vettünk elő és azzal
szórakoztunk, Hogy a kabin asztalára állított kis petróleumtűzHelyen
főzőcskéztünk.

Amikor az asztalt leszedték, Raff ezredessel kiterítettük térké-

peinket Normandiának arról a kis szakaszáról, ami számunkra most
az egész világot jelentette és katonásdit játszottunk. Ünnepélyesen
elHatároztuk, melyik utat fogjuk választani, megjelöltük a felvonulási
utunkat és közben jól tudtuk, Hogy Ha megérkezünk a partra, úgyis
azt az utat vagy mezőt kell választanunk, amelyik abban az irányban
fekszik, aHová el kell érnünk Az invázió napján egyetlen feladatunk
az volt, Hogy tankjainkat partra tegyük és Hét vagy nyolc mérföldnyi-
re beHatoljunk a partvonal mögé, aHol a két amerikai ejtőernyős Had-
osztály legészakibb egységeit ledobják. Ez pedig egy Ste. Mère Eglise
nevű városka melletti dombos vidéken lesz.

Az első nap még nem gondoltunk a félelemre, mert addig az

előkészületeken nyargaltunk, azzal bajlódva, Hogy a tankokkal lejus-
sunk a partra és felrakjuk a Hajóra. Addig úgy látszott, Hogy gyorsan
túl leszünk mindenen. Azt Hittük, Hogy csak aznap és azt követő éj-
szaka leszünk tengeren és a rákövetkező reggel megérkezünk. Dél-
után Három óra leHetett az első nap, vasárnap, amikor a fiaital Hajós-
kapitány bejött a kabinba és közölte, Hogy a Hajó visszafordult. Vállát
vonogatta. Nem tudta, Hogy az útirány átmenetileg változott-e meg,
vagy valami közbejött ellenséges akció kikerülése tette szükségessé a
menetirányból való kitérést, vagy esetleg megváltoztatták a tervet.
Neki csak az volt a feladata, Hogy kövesse a közvetlenül ellőttünk Ha-
ladó Hajó farát és megállapította, Hogy visszafordultunk Anglia felé.

Az idő elromlott, az eső zuHogni kezdett. Estére már tudtuk,

Hogy másnap nem szállunk partra, mert egész délután észak felé tar-
tottunk. Sötétedés előtt egy nagy Hajógyülekezetbe érkeztünk, aHol a
Hajók egymás Hegyén Hátán ringtak és imbolyogtak a vízen. A távol-
ban látszott a szárazföld. Egy nagy csataHajót láttunk kiemelkedni a
kis Hajók közül. Le volt Horgonyozva. A mi Hajónk lassan odasiklott

-( 135 )-
egy bójáHoz és mi is leHorgonyoztunk – Hogy mennyi időre, nem
tudtuk.

Volt Hát még egy éjszakánk, Hogy mindent átgondoljunk, és én

azt Hiszem, Hogy ez az éjszaka volt az, amikor a félelem a velőnkbe
Hatolt. MegszámlálHattuk az ujjainkon a leHetőségeket, amik velünk
történHetnek és semmit sem teHettünk ellenük. Itt vannak a gyorsna-
szádok, amelyek egy Hónappal ezelőtt a Hadgyakorlaton elsüllyesz-
tették a partraszállító Hajót, nem messzebb az angol pártoktól, mint
aHol mi most le vagyunk Horgonyozva. Itt vannak a tengeralattjárók,
amelyek – minden okunk megvolt rá, Hogy feltételezzük – bemerész-
kednek a Csatornába, Ha megtudják, Hogy mi most a tényleges tá-
madásra indultunk. Itt vannak az aknák, és főleg egy ilyen átkelés-
nél, itt a levegő. Semmiféle takaró nem tudja teljesen elfedni a leve-
gőt a Csatorna felett és Ha megtámadnak a levegőből, Hajóink Hosszú
sora csak olyan lesz, mint felbukkanó kacsák egy lövöldében. Hat
tengeri mérföldet tettünk meg a konvojban; Ha sietünk, nyolcat tu-
dunk megtenni.

A távoli parton ott vannak a víz alatti akadályok és a parti üte-

gek – jól emlékeztem a modelljükre. Közülünk a legtöbben mindezt
nem tudták, csak az az átkozott parti sáv volt előttünk, körös-körül
vízzel elárasztva. A Ste. Mère Eglise-Hez legközelebb eső tengerpart
egy St. Martin de Varreville nevű városka mellett fekszik. Ennek a
partszakasznak a támadási tervben UTAH volt a fedőneve.

Az UTAH-on való partraszállásnak az volt a sajátossága, Hogy

az a partszakasz tulajdonképpen egy keskeny Homok földnyelv és
mögötte a talaj felszíne néHány lábbal mélyebben fekszik. Normális
körülmények között a földnyelv gátat képez a tenger felé, mögötte
mezők terülnek el, legelésző nyájaikkal; most azonban a légi felvéte-
leken víz tükröződött ezen a Helyen. A németek elárasztották a lege-
lőket és két mérföld széles, sekély tóvá változtatták a mezőket. Az el-
ső támadó Hullámoknak az volt a feladatuk, Hogy eltávolítsák az
UTAH-n a beton kiserődöket, amelyeket a németek a dűnékbe He-
lyeztek a part mentén, Hogy azután a DD-tankok és a gyalogság – a
gyalogság derékig vízben – átgázolHasson a tavon és legyezőszerűen
szétterjedjen a tavacska túlsó partjának emelkedőin.

-( 136 )-
 Az UTAH túlsó oldalán levő emelkedők a tó és a földnyelv felé
néztek. Egész tüzérütegek voltak ott és valószínűleg aknák is. Az
egész úton, ami a Homok földnyelvtől és a tavon túli emelkedőkön
keresztül több mérföldön át befelé vezet, szintén aknamezők vannak,
amelyek felszedésére nem lesz időnk Azonban még ezt is beleszá-
mítva, az UTAH-on maga a keskeny Homok földnyelv volt a legrosz-
szabb. Az invázió járművei elkerülHetetlenül össze fognak rajta tor-
lódni – előre számoltunk vele, Hogy torlódás és fennakadás lesz. A
járművek legénységének meg kell állniuk, Hogy lefejtsék a vízHatlaní-
tó viaszt a motorról és a mozgatHató részekről. A legtöbb járműnek
meg kell várni a műszakiakat, Hogy a HordozHató utakon jussanak át
a tavon, Hogy szilárd talajon HajtHassanak, egyesével egymás után. A
tervben nem volt semmi előírás a forgalmi torlódás ellen, mert egy-
szerűen leHetetlenség a keskeny Homoksávon torlódás nélkül partra
tenni mindazokat a járműveket, amelyekre szükségünk lesz az ütkö-
zet megvívásánál. Nem volt mit tenni, mint felbecsülni az előrelátHa-
tó veszteséget, Hogy elegendő jármű legyen készenlétben, amikor a
tavon át leHet kelni.

A kétéltű Harckocsik – Ha ugyan egyáltalán működni fognak,

mert eddig még soHa senki nem próbálta ki Háborúban át tudnak gá-
zolni a tavon és valószínűleg a gyalogság is. Nagyon neHéz volt a légi
felvételek alapján – sőt azoknak a barátainknak az elbeszélései alap-
ján is, akik már voltak odaát – bizonyosnak lenni, Hogy az elárasztott
terület sekély vize Három vagy Hat láb mély-e. De Három lábon felül
a gyalogságszámára úgyis mindegy már, Hogy milyen mély.

Az UTAH-partra még rágondolni is rossz annak, aki valaHa is

részt vett Hadműveletben és látott tüzérségi munkát. Az UTAH pon-
tosan északra volt a könyöktől, aHol a cHerbourg-i félsziget kiszögel-
lik a Csatornába. Délre, magasan a könyök alsó karja felett, sziklás
Hegyek dudorodtak ki, mint vastag izmok a karon. A Hegyek tetején –
amik nagyon szépek, Ha az ember nagyítóüveggel nézi a légi felvéte-
leken –, a lombok mögött ágyúcsövek Hosszú sora látszik. Ezeket az
ágyúikat a Maginot-vonalról Hozták ide. TízHüvelykes (25 cm) ágyúk
voltak, mögöttük földHányás Húzódott, amibe a tüzérek beásták ma-
gukat. A földHányás mögött egy gyümölcsöskert fái látszottak. Ezek-
nek az ágyúknak kellett fedezni az UTAH-partvonalat. Úgy voltak
-( 137 )-
felsorakoztatva, Hogy merőlegesen sortűz alá tudták venni a UTAH-t,
egyik végéről a másikig. Azon a Homoksávon, aHol össze fognak tor-
lódni a járművek, a tízHüvelykes ágyúk alatt és a tó belső oldalán le-
vő dombok alatt, nem volt más menedék, mint az a mesterséges fe-
dezék, amit az egyenlőtlen távolságokban, a szorosan a dűnékbe
ágyazott beton ágyúállások képeztek. A tüzérségi szakértők kis kör-
íveket rajzoltak a térképünkre, Hogy megmutassák az ágyúk tűzösz-
szeköttetését. Volt néHány olyan Hely a part mentén, aHol csak két
nyolcvannyolcas ágyú tüze érHette az embert egyszerre. Nyolcvan-
nyolcas ágyúk voltak a közelben, amelyek közvetlenül tüzeltek;
nyolcvannyolcasok tüzeltek a dombról, közvetlen és közvetett tüze-
léssel; Hátrább aknavétők voltak és fönt a Hegyfokon a tízHüvelykes
Maginot-ágyúk. Mi értelme volt megszámolni a gépfegyverállásokat?
Vagy találgatni, Hogy a parti védelmet Hogyan erősítették meg embe-
rekkel és ágyúkkal azok a német Hadosztályok, amelyeket az előző
Hét folyamán láttunk a vonatokból kirakodni a félsziget lábánál?

Ez volt az a pont, aHol az ember már kezdte unni a töprengést.

Az egész olyan áttekintHetetlen és zűrzavaros volt, mint az újság va-
sárnapi melléklete, amikor még gyermekek voltunk és nem tudtunk
megbirkózni az olvasmány értelmével. Nem volt rá mód, Hogy kike-
rüljünk a csávából és épségben átjussunk a túlsó partra. Mint egy
gyermek, akinek túl neHéz problémát adtak fel, belefáradtunk és el
szerettük volna Hajítani az újságot s a gondolatainkat. Nem volt kiút
a zűrzavarból és ezért jobb volt nem gondolkodni.
Eddig jutottak a gondolatok, de a gondolatok u:tán az ember
valami ürességet érzett és rosszul érezte magát. Körülötte beszélget-
Hettek, ő nem szólt semmit és nem Hallott semmit. MegéHezett, de
Hiába volt ennivalója, nem kívánt enni. Nem leHetett semmit sem en-
ni, csak le-fel ténferegni a fedélzeten és kíváncsian nézni, aHogyan a
nagy flotta délfelé siklik. Vagy az ember összekuporodik egy sarok-
ban és elbóbiskol, és talán még valami szépet is álmodik

Amikor másodszor mentünk át a Csatornán, a Vihar Jamaica fö-

lött című regényt olvastam. A gyerekeket most nagyon közel éreztem
magamHoz és sokat gondoltam rájuk. Amikor másodszor is beestele-
dett, akkor Hirtelen úgy látszott, Hogy mindenki jól kialudta magát az

-( 138 )-
elmúlt két nap alatt, vagy leHet, Hogy Franciaország volt már túl kö-
zel, vagy talán túlságosan Hideg lett, vagy túlságosan leHangoltak
voltunk. Tény, Hogy nem volt már maradásunk. Egész éjszaka a fe-
délzetről figyeltük a konvoj rendületlen előreHaladását. Csaknem
egész éjszaka volt valami Halvány világosság, ami bágyadtan átfény-
lett a felHők mögül és amikor a cirkálók sora merőlegesen áttört a
konvojon nyugati irányba, a cirkálók nagyobbnak tűntek, mint Gib-
raltár. Tizenöt vagy Húsz tengeri mérföldes * sebességgel Haladtak
nyílegyenesen és Hangtalanul. A kis partraszállító Hajók ide-oda
Hánykolódtak és bukdácsoltak az elHúzó cirkálók nyomán támadt
Hullámokon. Csaknem félresöpörte őket a Hullámok sodra.

A cirkálók félelmetesek sötétben és aránylag nem is lett volna

drága ár, Ha néHány partraszállító Hajó elsüllyedésével kellett volna
megfizetni azt a rettenetes nagy sietséget, aHogyan a cirkálóknak el
kellett jutniuk odra, aHová tartottak.

Edson Raff nyugodt fiú volt és semmi sem Hozta ki a sodrából

egészen addig, amíg az ejtőernyős Hadművelet elkésett gépei vissza
nem jöttek. Nálunk természetesen megvolt a pontos terve annak az
ejtőernyős Hadosztálynak, amellyel meg kellett találnunk az össze-
köttetést. Az ejtőernyősöket szállító nagy légi flottának útvonalunk
északi része felett kellett átrepülni és miután ledobta az ejtőernyősö-
ket és utána körözött a levegőben, közvetlenül felettünk kellett volna
visszarepülniük – vagy legalábbis olyan magasságban kellett volna
elHúzni útvonalunk felett, Hogy érezHessük a repülőgépek rezgését.
Azt Hiszem Három óra leHetett, amikor az első gép elHaladt felettünk.
Egy C-47 jelzésű repülőgép teljesen egyedül jött, néHány méternyire
a víz felszínétől vonszolta magát a levegőben és azon igyekezett,
Hogy ne ütődjön a HullámokHoz.

Az első gép után jött még kettő, azután még egy – azután több
semmi.

– „Ezeknek végük” – mondta Edson.

– „Kiknek van végük?” – kérdeztem.

*
Kb. 28-32 km.
-( 139 )-
 – „Úgy értem, Hogy ezeket kinyírták” – válaszolta, – „Úgy lát-
szik történt velük valami. Százaknak kellett volna jönni menetalak-
zatban, Ha sikerült. Most szétszórták őket. Úgy látszik nem sikerült
nekik.”

Álltunk és bámultunk bele az éjszakába.

– „Mit csinálunk most Főnök?” – kérdeztem.

Edson motyogott.
– „Odamegyünk, aHol a feltevés szerint le kellett volna dobni
őket.”

Még egy tucat repülőgép jött elő az éjszakában és elHúztak a fe-

jünk felett rendetlen alakzatban, lebuktak, majd kikerültek minket,
mint az előzők. Azután több nem jött.

Amikor újra láttuk a parti ágyúik felvillanó fényét, akkor tud-

tuk, Hogy már közel vagyunk. Négy óra Harminc perc volt és a légi
erődök megérkeztek. Hosszú ideig bombáztak és bizonyára több Hul-
lámban jöttek. Bombáik fénye felvillant és elHalványodott, mint a tá-
voli pásztortüzek, de a part menti ágyúk egyre csak tüzeltek és va-
lamennyi egyszerre tüzelt, amikor egy-egy repülőerőd lebukott.
Amikor a bombázásnak vége volt, nem láttunk tüzeket és nem állt
minden lángokban, aHogyan a tudósításokban olvasni szoktuk, Hogy
a légierődök bombázása után lángokban állt az egész város. Itt a lé-
gierődök nem városokra dobták a bombaterHüket, Hanem csak Ho-
mokdűnékre, mezőkre és tanyákra – és a beton kiserődökre, amelyek
olyan kicsinyek, Hogy a repülőerődökről még fényes nappal is alig
leHetett látni őket.

Nem törtük a fejünket azon, Hogy mennyi kísérődőt találHattak

el az első támadásban. A támadás lezajlott és úgy múlt el, Hogy nem
Hallottunk semmit, mert a szél rekedt bömbölése minden Hangot el-
nyelt. Amikor a csataHajók rákezdték, a Hajóágyúk sortüze még annál
is szebb látványt nyújtott, mint amikor a lezuHanó repülőerődök a
földHöz csapódtak és a lángoló benzin fénykoszorút vont köréjük. A
csataHajók közelebb voltak Hozzánk és a Hajóágyúk sortüze feHérebb
fényt árasztott. Az egyik csoport Hajónktól jobbra volt, egy másik pe-
dig lefelé, a cHerbourg-i félsziget könyöke felé, a mi kikötési Helyünk

-( 140 )-
irányában. A csataHajók szüntelenül tüzeltek és ez egy kis lelket ön-
tött belénk (ámbár nem tudtuk összekapcsolni a parton felvillanó fé-
nyeket a csataHajók tüzelésével, mert az ő lövedékeik becsapódásuk-
kor nem árasztottak fényt, mint a repülőerődökről ledobott bombák).

Edson Raffal még mindig a kis kabin tetején álltunk és onnan

néztünk le az alattunk, a Hajóűrben odaerősített tankokra. A kis
brooklyni műszaki Hadnagy emberei felszerelését ellenőrizte. Kettes
lés Hármas csoportokba verődve álltak, egy nyalábnyi nitroglicerin
volt az övükben és a Hálózsákjukban. Egész úton egy kis, negyven
lábnyi LCM elnevezésű, közepes partraszállító Hajócskát vontattunk
magunk után, amely neHéz acélkötélre erősítve imbolygott a Hajónk
végén. A megindulási vonalat egy órával az első támadó Hullámok
előtt kellett elérnünk és a műszakiakat a Hajó oldalán át ki keltlett
tenni az LCM-Hajóba és addig kellett menniük, amíg meg nem talál-
ják a németek által a Homokba süllyesztett acélcölöpöket. Az volt a
feladatuk, Hogy ezeket az acélcölöpöket a vízen keresztül felszedjék,
mert közeledett az apály. Robbanóanyagot kellett a cölöpökre kötni-
ük, Hogy így egy akadályoktól megtisztított ösvényt készítsenek a
gyalogságot szállító Hajók számára. Közben Háromszor vagy négy-
szer elszabadult az LCM-Hajót a mi HajónkHoz erősítő vontatókötél és
izgalmas dolog volt a kis Hajót újból és újból a vontatókötélre erősí-
teni, várni, Hogy beinduljon a saját motorja és figyelni, Hogyan,
igyekszik elkapni a könnyű zsinórt, amelynek segítségével berántja a
neHéz acél vontatókötelet. Közben láttunk más LCM-Hajókat is átjön-
ni a Csatornán a saját erejükből; ezek a gyorsan mozgó Hajórajok
olyannak tűntek, mint a rajzó vizisáskák. A mi LCM-Hajónk azért Ha-
ladt vontatókötélen, Hogy ne fogyasszon energiát és a tartálya tele le-
gyen, amikor korra Hajnalban munkáHoz kezd. De még órákkal az-
előtt, Hogy a műszakiak elmentek vele, a vontatókötél utoljára elsza-
badult és az utat mégis saját erejéből kellett befejeznie.

Harckocsizóink szótlanul figyelték a műszakiak készülődését.

Egyik oldalra Húzódtak, Hogy Helyet adjanak nekik. A műszakiak a
páncélosok vendégei voltak – mégHozzá nem szívesen látott vendé-
gek, rendkívül könnyen robbanó rakományukkal, amit egyetlen
nyomjelző lövedék is a levegőbe röpítHet. Most egy rövidke pillanat-

-( 141 )-
ra az övék volt a Hajó. Ebben a percben ők voltak a fontosak. Ők
előbb léptek be a játszmába, mint mi.

Egy őrHajó Haladt el mellettünk, a víz feHéren tajtékzott a Hajó

orra alatt. Valaki a Hajó Hídján ordítva ránk förmedt a Hangszórón ke-
resztül:

– „Tegyék már ki onnan azt a legénységet. Tegyék ki, az isten

verje meg. Tegyék már ki.”

A Hadnagy az alattunk levő fedélzetről felnézett rám, a szeme

szomorú volt és kezével kétségbeesetten integetett. Felkiáltott: „Te-
gyem ki őket, azt mondja. Egy nappal azelőtt, mielőtt elindultunk,
elvesztettem az egyik őrmesteremet. Hogy a fenébe tegyem ki őket
ennél gyorsabban.”

Az őrmester ruHájuknál fogva taszította az embereit és a korlá-

tok felé lökte őket. Azok vonakodva másztak át a korláton és meg-
markolták a kezüket azoknak, akik az LCM-ben voltak és átugráltak
a másik Hajóba, mire a két Hajó egymásHoz ütődött, megremegett,
majd ismét eltávolodott egymástól. Az őrmester nem tudta rávenni
az embereket, Hogy olyan gyorsan vigyék a nitroglicerint, aHogyan ő
szerette volna és most elkezdte a nitroglicerint átdobálni az egyik Ha-
jóról a másikra. Akkor néHány ember a kis Hajóban rájött arra, Hogy
valamit a másik Hajón felejtett és páran közülük visszaugrottak a pil-
lanatnyilag biztonságosabb LCT-Hajóra. A Hangszórós ember az őrHa-
jón még mindig üvöltött: „Tegyék ki őket”, de az ár vagy a szél elso-
dorta mellőlünk a Haját és nem leHetett többé kivenni, Hogy mit
mond.

A Hadnagy az utolsó embereinek rácsapott a fenekére. Odalök-

ve őket a korlátHoz, figyelte, amint átugranak, még vegyszer meg-
fordult és integetett nekünk a Hídra és azután már maga is odaát volt
az LCM Hajón és a köteleket elHajították. Egy Hullám elkapta a kis Ha-
jót és Hirtelen derékszögben megváltoztatta az irányát. Azután a mo-
torok rákapcsoltak. FeHér tajték pezsdült fel a kis Hajó fara alatt és
nekilendült a part irányába. A műszakiak elmentek.

Az ég egy kissé szürkülni kezdett, a szürke égre kirajzolódva

ismét megláttuk az alacsony part körvonalait. Az ég szürkeségén újra

-( 142 )-
felvillantak a parti tüzek Most nem voltak olyan fényesek, mint
előbb, de több volt. Nem voltak felettünk repülőgépek. A tűz a mi
közelünkből, vagy a csataHajók közeléből származott. De se nem lát-
tunk, se nem Hallottunk egyetlen lövedéket sem repülni. A menet-
rend szerint Háromszáz perc volt Hátra, míg ránk kerül a sor a me-
netoszlopban. A műszakiakat a parttól két mérföldnyire tettük át a
kis Hajóba. Most lassan Hátrafelé köröztünk, aHol a csapatszállító Ha-
jók sorakoztak és kirakodtak.

Az első támadó Hullámok akkor Haladtak el mellettünk amikor

megfordultunk. Ezek a Hajók is olyanok voltak, mint akármelyik má-
sik Hajó, amelyekkel együtt töltöttük az utolsó néHány napot a Csa-
tornán. Nem voltunk elég közel Hozzájuk, Hogy látHattuk volna az
embereket. Gyorsan elsiklottak mellettünk, egyre kisebbek és kiseb-
bek lettek és azután beleolvadtak a tenger szürkeségébe és a száraz-
föld sávjának alig valamivel sötétebb szürkéjébe. Néztünk utánuk,
ameddig csak tudtunk, elővettük messzelátónkat, de nem tudtuk ki-
venni, Hogy mi történt velük, amikor elérték a partot. A partvonal
Hosszában rendületlenül villantak fel a tüzek, de semmi jel sem utalt
arra, Hogy voltaképpen mi történt, és semmiféle Hang nem tudott át-
Hatolni a szél zúgásán.

Elmentek a műszakiak, elmentek az első támadó Hullámok és

nappal lett. Messze előttünk felcsillant a feHér parti Homoksáv és
mögötte látszott a fekete szárazföld. A messzelátón keresztül néHány
fa körvonalait és egy templomtornyot figyeltünk meg.
A fedélzetről bementünk abba a kis Helyiségbe, aHol a kor-
mánykerék és az iránytűtartó volt. A parányi Híd sarkában volt a rá-
dió. A műszerész fejHallgatón keresztül Hallgatta az adást. Amikor
látta, Hogy bejövünk, egyet csavart a kapcsolón és a szürke fém nyí-
lásán kiömlött a Hang. A Hang igen tiszta volt és oxfordi angolsággal
beszélt. Azt mondta, Hogy „a parton irtózatos zűrzavar van. Az an-
gol-amerikaiak partraszállási kísérletét a legnagyobb fejvesztettség
közepette visszaszorították a tengerre. Néger szakácsok fegyvert ra-
gadtak és megpróbálják fedezni a visszavonuló támadó csapatokat. A
jelenet leírHatatlan. Mindenkit visszadobnak a tengerbe. A vesztesé-

-( 143 )-
gek fantasztikus méretűek.” A rádiós vigyorgott. Számunkra a dolog
nem tűnt különösképpen mulatságosnak.

Amikor Franciaország már csak néHányszáz yardnyira volt a,

Hajófedélzetről még mindig nem látHattuk, Hogy mi megy végbe a
parton. A parton levő emberek a feHér Homokból kirajzolódó kis fe-
kete figuráknak látszottak. A Homok olyikor gejzírszerűen felemel-
kedett és a fekete figurák táncolni látszottak a Homokgejzírek körül.
Olykor-olykor, egy parányi jármű bukott ki egyik-másik Hajóból –
kibukott, azután igen lassan előrement a Homok-gejzírek között és
aztán megállt, vagy felkapaszkodott egy, dűnére és eltűnt mögötte.
Mi a Hajók – egyik igen Hosszú sorában álltunk és az egész sor feHé-
ren fürdött a reggeli napfényben. Hajónk az orráról a faráig egyenes
vonalban Haladt nagyon-nagyon lassan előre. A partraszállási ponto-
kon máris torlódás volt, pedig még nem volt dél.

A víz nyugodt volt a sekélyebb részeken és a csataHajók sora,

amely még mindig tüzelt, messze mögöttünk volt, valaHol a látóHatár
peremén. A vadászgépek kettesével és négyesével Hosszú ívben Húz-
tak el a fejünk felett. A vadászgépek nem tüzeltek és rájuk sem lőttek,
de messze tőlünk, a part mentén, szürkésfeHér fátyolszőnyeg lebegett
az égen és közvetlenül fölötte olyan volt a levegő, mintHa csillagport
öntöttek volna ki; felvillanó fények tanúskodtak, Hogy arrafelé bom-
bázók jártak.

Amikor beérkeztünk, rövid ideig Hallottuk még a csataHajók tü-

zének egyHangú morajlását, de Harckocsijaink – közvetlenül alattunk
– beindították a motorokat s ezek dübörgésén kívül fülünk már nem
tudott más Hangot befogadni. Furcsa összevissza jelenségek történtek
körülöttünk, amiket csak láttunk, de a dübörgés miatt semmit nem
Halottunk. Egy emberekkel megrakott kis partraszállító Hajó – amint
elHaladt mellettünk – egyszerre csak felemelkedett a levegőbe és mél-
tóságteljes, lassú mozdulattal irányt változtatott, majd teljes egészé-
ben felborult, a meg mindig emberekkel teli nyitott szája beleHara-
pott a Hullámokba és elsüllyedt, úgy, Hogy nem látszott ki belőle más,
mint bordájának a keskeny csíkja. A gejzírek, amiket a parton lát-
tunk, közeledtek felénk. Magas feHér és szürke víztölcsérek emelked-
tek fel és zuHantak alá. Egy kis csónak sietve közeledett a part felől és

-( 144 )-
közvetlenül mellettünk Haladt el. Lenéztünk és láttuk a fenekén fek-
vő sebesülteket – volt, aki dobálta magát, volt, aki csak feküdt. Az
előttünk Haladó két partraszállító Hajó most érkezett meg és már csak
egy kis sáv nyílt víz választott el bennünket a parttól. A fiatal Hajós-
kapitány azt mondta „most ide bemegyünk” és az öreg ütött-kopott
Hajó rákapcsolt a motorra, Hogy minél előbb partot érjen. Amint kö-
zelebb kerültünk, úgy látszott, mintHa az emberek a Homoktölcsérek
körül játszanának a gejzírekkel. Ide-oda szaladtak közöttük, földre
dobták magukat, forgolódtak, csúsztak-másztak. Éppen, mielőtt par-
tot értünk, egy ember aki egy Homoktölcsér közvetlen közelében állt,
kétszer felbukott kitárt karral.

Mindaz, amit a fedélzetről láttunk, úgy tűnt nekünk, mintHa

álmodnánk. Mikor távolabb jobbra egy másik Hajó is a levegőbe re-
pült és felborult, a víz sistergett körülötte és magasba taréjosodott.
Az egész éjszaka élménye, a lángoló és lezuHanó repülőerődök, a Ha-
jóágyúk Hideg lángjaitól égő látóHatár, a zúgó víz és a tomboló szél –
mindez egyeden élménnyé vegyült és úgy éreztem magam, mint a
Vihar Jamaica fölött című regényben a kislány – rengett alattam a föld.
Más ember élményeit többé már nem leHet az enyémHez Hasonlítani.
Én átéltem a magam földrengését.

Amikor a Hajónk szárazföldet ért és a Hajófeljárót lebocsátották,

a gyermeki csodálkozás pillanatai elmúltak. Attól kezdve minden
mélységesen prózai lett. Az ezredessel volt egy jeepünk, egy páncé-
los jeep, amin szélvédő Helyett negyed Hüvelyknyi acéllemez volt és
egy 0,50 cm kaliberű géppuskát Helyeztek el közvetlenül a két első
ülés mögött, volt egy gépkocsivezetőnk és egy lövészünk Nem akar-
tuk magunkat a partraszállásnál a Jeepre bízni, így a jeepet Hozzákö-
töttük az utolsó HarckocsinkHoz, Hogy majd az vonszolja ki a partra.
Az ezredes a legelső Harckocsin ült, én meg a legutolsón – amelyik a
jeepet vontatta. Azért csináltuk így, HátHa egyikünkkel történik va-
lami. Térképünkön, meg volt jelölve a Hely, a dűnék első vonulata
mögött, aHol találkozni kellett Harckocsiszázadunknak a többi
partraszállító Hajón érkezett Harckocsijaival. Ott találkozunk külö-
nítményünk gépesített lovassági szakaszával és a légi úton szállított
gyalogsággal is, akik azokon a Harckocsikon mennek majd tovább,
amelyekkel találkoznunk kellett.
-( 145 )-
 A kapitány jó munkát végzett a partraszállásnál. A
partraszállító Hajó utasai kétféle Hajóskapitányt ismernek: jó kapi-
tányt és rossz kapitányt. A rossz kapitány félénken sompolyog be és
mély vízben áll meg, úgy, Hogy még a vízHatlanított járművek is el-
áznak vagy egészen elmerülnek a vízben. A mi kapitányunk jó kapi-
tány volt és mindent elkövetett, Hogy minél messzebbre kiláboljunk a
Homokra és ameddig csak leHet, kivonszolja a Hajót. A mi tankjaink
alig fröcskölődtek össze, amíg a Hajófeljárótól a partra értek.

AHogy kiszálltunk, éppen az orrunk előtt egy nyílás volt a dű-

nékben, amelyen egy út vezetett keresztül. Az első öt páncélos méltó-
ságteljesen előre Horgasztott orral lement a lejárón, átgázolt a vízen
és felvonult a parton a dűnékHez, azután eltűnt a szemünk elől. Fél-
úton a part felé a Hatodik Harckocsi vezetője, amelyen én ültem és
amely a jeepet vontatta, a fejébe vette, Hogy megáll és végiggondolja
a dolgokat. A Harckocsi tetején ülve közben még mindig a Hajó feljá-
róján álltunk – megpróbáltam gyorsan felmérni a Helyzetet az előt-
tem levő parton. A Homoktölcsérek legtöbbje, véleményem szerint,
aknavetőtől származHatott. Az aknák nem értek el bennünket és bal-
ra estek attól, amerre mi menni akartunk. Ezekkel nem volt érdemes
sokat törődnünk, legfeljebb csak annyit, HogyHa a lövedékek jobban
közelítenének Hozzánk, akkor át kell Húzódnunk a páncélos másik
oldalára. Körülbelül akkor, mikor a Harckocsi megállt, valaHol fent a
dombok lábánál megváltoztatták a lőirányt, a lövedékek most már
Hosszan jöttek és elértek minket.
A következő dolog, amit észleltem, az volt, Hogy valami lég-
nyomásféle lesodort rázós ülésemről és azon vettem magam észre,
Hogy a Homokban vagyok a jeep mellett, amit a Harckocsink vontat.
Az egyik emberünket a jeepen megsebesítette az, aminek a légnyo-
mása engem kiütött a Helyemről, de a seb csak véres Horzsolás volt.
Hárman nekiestek, Hogy kioldják a vontatókötelet, Hogy a jeepet sza-
badon eresszük. Mikor eloldoztuk, előreküldtem az ezredesHez és
elkezdtem ököllel ütögetni a Harckocsi oldalát, Hogy a vezető figyel-
jen oda, mert mondani akartam neki valamit.

Az egyetlen partról nyíló útnak éppen a torkolatában álltunk

meg és úgy tűnt nekünk, mintHa az egész invázió mögöttünk torlód-

-( 146 )-
na össze, vagyis abban a keréknyomban tülekedne, amelyen a mi
jeepünk is Haladt. Emberek bukdácsoltak keresztül a Homokon, egyik
oldalukról a másikra tántorogva az esetlen lábbeli, a neHéz ruHázat és
felszerelés miatt. Valamennyien nagy, lapos, gumibelsőHöz Hasonló
mentőövet viseltünk a Hónunk alatt.

Az átkozott vezető a Harckocsi belsejében nem Hallott meg en-

gem. A Harckocsi le volt lakatolva. Nem leHetett a Harckocsi tetejéről
beszélni a bennevőkkel. Az aknák Hol előttünk, Hol mögöttünk csa-
pódtak be, nyomukban Homoktölcsérek kavarodtak fel és Heves ráz-
kódást okoztak a levegőben. Aztán Hirtelen egy éles Hangot Hallot-
tam, amiről később megtudtam, Hogy a 88-as ágyú lövedékétől szár-
mazik – de ezt csak később tudtam meg. Aki ezt a Hangot közelről
Hallotta, soHa életében nem felejti el. Az embernek először nincs ideje
gondolkozni, Hogy mit Hall, reflexszerűen – gondolkodás nélkül –
történik, Hogy megHallja a Hangot és reakcióképpen kitér az útjából.
Messze mögöttem HullHatott le, mert nem éreztem a becsapódást. Li-
dércnyomásos öt perc következett, azután, Hogy először felálltam és
dörömböltem a Harckocsi falán, majd visszabuktam a Homokba, ami-
kor az az éles Hang újra felHallatszott. Most nem leHetett futó embe-
reket látni. Körülöttem a parton minden mozdulatlan volt, mindenki
lapult. Csak arra tudtam gondolni, Hogy amíg az én Harckocsim itt
lesz, addig fog azaz ágyú tüzelni rá, amíg el nem találja. Felmásztam
a Harckocsi elejére és elkezdtem dörömbölni a golyóálló üvegen a
Harckocsi vezető nyílásán. Nagy neHezen felnyílt az ablakretesz és
egy bőrsisakos fej emelkedett ki belőle. Beleordítottam a fülébe
„menjünk már a fenébe erről a partról”. A fej eltűnt, az ablakretesz
lecsukódott és végre-valaHára újból elindultunk.

Felmentünk a dűnék mögé. A dűnék tengerparti oldalának fe-

dezékében Hosszú sor ember rettenetes igyekezettel dolgozott azon,
Hogy lövészgödröt ásson magának a Homokban. Én méltóságteljesen
ültem a Harckocsi tetején, csak éppen nem tudtam irányítani, Hogy
merre menjen. Az előtte levő kocsinyomban döcögött, azután éles
fordulatot vett és lement a dűne belső lejtőjén.

Itt nem voltak Homokgejzírek. Balra tőlem ott volt a belső tó

mozdulatlan vize, ami olyan sokat foglalkoztatott Angliában. A víz-

-( 147 )-
tükör sima és mozdulatlan volt. Arrébb, a lankás domboldalak dús
zöld színben pompáztak és az erdők és a mezők között faágak sze-
szélyes körvonalai rajzolódtak az égve. Egy-két mérföldnyire tőlünk
magas templomtorony emelkedett a fák fölé – az a templomtorony,
amelyiket a tengerről is láttam.

Vagy száz yardnyira a tengerparttól váratlanul előbukkant a

többi páncélos. A tetejük fel volt Hajtva és legénységük a Harckocsi-
kon kívül volt s azon igyekeztek, Hogy eltávolítsák a nagy légmerítő-
kanalakat, amelyek Hátul a Harckocsikra voltak tűzve. A merítőkana-
lak a vízHatlanító felszerelés részét képezték. Az ezredes, és a Harc-
kocsizó század kapitánya és néHány őrmester mellettük állt és vala-
mennyien nevettek.

Amikor odadöcögtünk, Hogy csatlakozzunk Hozzájuk, az én

kedves sofőröm a kanyarulatnál az egyik kerékkel keresztül Hajtott
egy Húszliteres gépolaj-kannán, amit egy másik Harckocsi rakott ki. A
kanna tetőtől talpig végigfröcskölt fekete olajjal. Az orromról és a fü-
lemről csöpögött az olaj. Mindenki nevetett. Kitűnően éreztük ma-
gunkat, élveztük, Hogy parton vagyunk ebben a napfényben. Ezt az
érzést semmiHez sem leHet Hasonlítani ez mindennél többet ér.

Mindennél többet ért – mégpedig egy navigációs Hiba folytán,

ami tudomásom szerint az egyetlen ilyen Hiba amit, amit az invázió-
ban elkövettünk. Azt az utat, amely a partról befelé vezet a száraz-
földre és amelyen keresztül jöttünk a dűnéken át, a tervben kiHagy-
ták a számításból, mert úgy vélték, Hogy túlságosan kézenfekvő vol-
na és ezért ki van zárva, Hogy HasználHató legyen; bizonyára tele van
drótakadállyal, aknával és egyéb védelmi berendezésekkel. A partra-
szállást ettől az úttól valamivel északra összpontosították, de a navi-
gációnak az invázió napján elkövetett egy parányi pontatlansága
folytán, az egész partraszállási Hely elcsúszott néHány száz yarddal
dél felé attól a Helytől, aHová a partraszállást eredetileg tervezték.
Ennek következtében a D jelzésű partraszállási alkörzet az UTAH R-
szektorába került pontosan. Az első járművek simán keresztülHajtot-
taik rajta; a németek nem aknázták alá és nem őrizték ezt az utat, va-
lószínűleg a Helyi lakosság kijárata volt a tengerpartra.

-( 148 )-
 Az első csodát követte a második: a partról befelé vezető úttal
szemben, a dűne túlsó oldalán egy töltésen út vezetett az elárasztott
területen keresztül egyenesen be a szárazföldre. Ezt az utat is láttuk a
légi felvételeken, de a tervezők nem voltak olyan vakmerők, Hogy az
út járHatóságára mertek volna számítani az első csapatok partraszál-
lásánál. Olyan egyszerű egy ilyen utat HasználHatatlanná tenni. Még
Ha nincs is aláaknázva, egy tábori ágyú találata bombatölcsért vájHat
bele és máris HasználHatatlan. És mégis, az invázió első napjának reg-
gelen, ez az út – ez a kiterített szőnyeg, amely a szilárd talaj menny-
országáHoz vezetett – érintetlen volt, egy karcolás sem volt: rajta. Ta-
lán a Helybeli lakosság részére Hagyták meg, vagy talán a németek
ezen az úton keresztül látták el utánpótlással a parton levő
kiserődőket.
Egy félórával később, amikor a tankokról már eltávolítottuk a
vízHatlanítást, oszlopunk keresztülHaladt a töltésen levő úton, de
még csak nem is tüzelt ránk senki. Hallottuk, amint a Hegyek lábától
a tengerpartra tüzeltek, de egyetlen német parancsnok sem gondolt
arra, Hogy ezt a számunkra nagy kincset jelentő utat lövesse. Amint
végigHaladtunk az úton, láttuk, Hogy néHány német fel akarta tartóz-
tatni az első DD-Harckocsikat, amikor azok Hajnalban erre vonultak.
Holttestük részben az iszapban az út szélén, részben félig bent a se-
kély vízben feküdt. A töltésen Húzódó út igen keskeny volt és két ko-
csisor Haladt rajta. Egy amerikai kétéltű Harckocsi félig lecsúszott az
útról és bent volt a vállig érő vízben. Úgy láttuk, Hogy a Harckocsi
sértetlen, de a legénysége, leszállt róla és gyalog ment tovább. A töl-
tésen vezető úton nem láttunk Halott amerikaiakat és egy óra alatt el-
értük a Hegyek lábánál kezdődő lankákat.

Dél körül járHatott az idő és még semmi bajt nem szimatoltunk

a látHatáron. Most közel járHattunk aHHoz a HelyHez, aHonnan a né-
met ágyúk a partra tüzeltek. De a mi parancsunk nem úgy szólt,
Hogy álljunk meg és keressük meg őket, Hanem úgy, Hogy minél
gyorsabban menjünk előre. ValaHol ezek mögött a dombok mögött
kellett lenniük azoknak az amerikai ejtőernyős csapatoknak, akiknek
– Ha nem pusztultak el zuHanás közben – szükségük lesz a sértetlen
tankjainkra.

-( 149 )-
 Mire elértük a templomtornyot, amit a Hajóról láttam, a teteje
már nem volt meg. A templom, egy kis falucska főterén állt. Ebben a
faluban a legnagyobb Hatást egy német katona Holtteste keltette ben-
nem, amely az utcasarkon Hevert. Ezen a Holttesten olyan sok jármű
kereke Haladt keresztül, Hogy egészen laposra vasalódott, az újság-
ban megjelenő tréfás rajzsorozatokban látHató alakokra Hasonlított –
teljesen lapos volt, szürke egyenruHájának az ujjai, amelyek összela-
pított zubbonyán merőlegesen feküdtek, olyanok voltak, mintHa üre-
sek lettek volna. Fekete csizmája és benne a lábak szintén olyan lapo-
sok és vékonyak voltak, mintHa kartonpapírból vágták volna ki.

A téren egy katonai rendőr állt és anélkül, Hogy kérdeztük vol-

na, egy fasorszerű útra mutatott. A fasoron túl nyílt út következett és
mi egyre csak döcögtünk, zúgtunk befelé Franciaországba. Tudtam,
Hogy melyik úton megyünk. NéHány mérföldnyire egy keresztútnak
kell következnie, aHol a jobb elágazás Ste. Mère Eglise-Hez vezet. A
keresztútig nem találkoztunk senkivel, sem baráttal, sem ellenséggel.
Később, közvetlenül egy Hegyorom alatt magányos amerikai Harcko-
csival találkoztunk A legénysége az úton ült a Harckocsi mellett. Az
ezredes és én most jeepen voltunk, levágtunk az oszlop előtt és oda-
Hajtottunk a HarckocsiHoz. A legénység vezetője azt mondta, Hogy két
órával ezelőtt szálltak partra és amikor ideértek, a gyalogosok azt
mondták nekik, Hogy álljanak meg. Valami van a Hegyen túl. Meg-
kérdeztük, Hogy mi? Az őrmester a vállát vonogatta. Azt mondta,
Hogy a gyalogosok elmentek, az ő Hadnagya, kicsit később előkerült
és előrement körülnézni és valami lövést kapott, úgyHogy azt mond-
ta az őrmesternek, Hogy várja be ott, amíg valaki oda nem jön. Mi-
közben beszélgettünk, Harckocsijaink szétoszlottak és az út két olda-
lán, megfelelő távközök kiHagyásával felsorakoztak egymás után,
úgy mint a gyakorlótéren. A felderítő szakasz Hatkerekű páncélkocsi-
ja éppen mögöttünk állt meg. Szép reggel volt, sütött a nap, kis feHér
bárányfelHők úsztak az égen és körülöttünk nyugalom volt, minden
békésen zöldellt. Raff ezredes és én felmentünk a Hegy tetejére és
messzelátónkkal átnéztünk a következő emelkedés mögé. Az út
egyenesen észak felé vezetett. Pontosan idelátszottak Ste. Mère Eglise
Háztetői az út második ereszkedője mögül.

-( 150 )-
 A felderítő szakasz parancsnoka jó kedélyű fiatalember volt,
alig több, mint Húszéves. Megkérdezte a páncélosokat, tudatában
vannak-e annak, Hogy az ő kocsijuk volt az első amerikai felderítő
kocsi, amelyik beHatolt az Európa Erődbe, Raff odaHívta őt és azt
mondta neki: „menj le és nézd meg, mi van ott”. A Hadnagy felpat-
tant az első felderítő páncélkocsira és lecammogott vele a Hegyfok
túl-só oldalán. A Harckocsimotorok Hallgattak és csak a felderítő ko-
csi gumikerék abroncsai susogtak az aszfalton. Egy kis darabon le-
ment a túlsó lejtőn, azután elakadt. Raff odaintette a legközelebbi
tankunk legénységének az őrmesterét. „Menj utána és fedezd” –
mondta. A Harckocsizók felmásztak a kocsijukra és beindították a
motort. A nagy acélpúp feldöcögött a Hegyfokra. Amikor odaért a
felderítő kocsiHoz, az utóbbi újból elkezdett mozogni és a két jármű
leereszkedett a völgybe. Az út U-alakú vonalat írt le a völgyön át.
Amikor a két jármű elérte az U fenekét, két robbanást Hallottunk
gyors egymásutánban. A Hegyfokról láttuk, Hogy az emberek egymás
Hegyén-Hátán kiugrálnak a Harckocsiból meg a felderítő kocsiból és
eltűnnek a jobboldali árokban. Egyik jármű sem mozdult és semmi
Hang nem Hallatszott, amiből arra tudtunk volna!következtetni, Hogy
mi történt.

Ami ezután történt, az tragédiával végződő komédia volt. Az

előreküldött felderítő kocsira és a Harckocsira valóban lövöldöztek,
de nem találták el őket és az a csattanás, amit Hallottunk, onnan
eredt, Hogy a Hirtelen visszaHátráló felderítő kocsi nekiütközött az őt
követő tanknak. Mindkét kocsi legénysége azt Hitte, Hogy ellenséges
találat érte a kocsiját és Hanyatt-Homlok az árokba vetették magukat.
Az első életben maradt ember a tank egyik Halálra rémült közlegé-
nye, aki egész úton az esőcsatornában kúszott fel a dombra – azt
mondta, Hogy egyedül ő maradt életben. Tíz perccel később megjött a
Hadnagy a felderítő kocsiról, miután körüljárta a mezőt. Szégyenkez-
ve magyarázta, Hogy valójában mi történt. Még egy ideig ott maradt
a kocsiknál, Hogy megtudja, merről jöttek a lövések, de nem jutott
semmilyen eredményre.

Mivel láttuk, Hogy a Hadnagy túlságosan érzékeny idegzetű

ember, Raff ezredes és én úgy Határoztunk, Hogy egy másik Harcko-
csit küldünk előre azzal az utasítással, Hogy addig maradjon, amíg
-( 151 )-
Határozott érintkezést nem teremt az ellenséggel. A tank elHagyta a
két elakadt járművet és száz méterrel túljutott rajtuk, amikor lövés
érte és azonnal lángba borult. A legénységből Hárman maradtak élet-
ben.

Raff és én az út feléig utánuk mentünk lefelé a dombról és

messzelátón keresztül figyeltük a távoli Hegycsúcsot, de nem láttunk
torkolattüzet. Az az ágyú amelyik a lövést leadta, igen jól el volt rejt-
ve és most tovább tüzelt.

Visszamentem a Hegyre és egy kis 75 milliméteres tarackból ál-

ló, a tengerpartról idetévedt üteget találtam. Az üteg parancsnoka
egy lelkes, fiatal Hadnagy, alig várta, Hogy lőHessen vele és úgy lát-
szik nem volt semmi más utasítása, csak az, Hogy ágyúit tegye Hasz-
nossá valaki számára. Kiállítottuk őt a mezőre, az út bal oldalán. Azt
mondtam neki, Hogy próbálja meg szétlőni a sövényt a sarkokon,
aHol az út keresztülvág a túlsó Hegyen, az égő Harckocsin túl. Ezt
még egy bodzapuskával is meg leHetett volna csinálni és csak négy
vagy öt sorozat kellett Hozzá, Hogy sorban minden sarkot eltaláljon.
Amikor a Harmadik tankot felküldtük, Hogy Húzza ki az elakadt tár-
sát, arra is rálőttek. Ez azonban visszajött.

Ekkor egy 88-as dörrenését Hallottuk tisztán és félreértHetetle-

nül. A lövés éles szögben jött az egyik oldalról: a völgyek falai előre-
dobták a Hangot. Nem az volt a feladatunk, Hogy kis különítmé-
nyünkkel felvegyük a Harcot az ellenséggel, de most úgy látszott,
nincs leHetőség ama, Hogy a szemben álló ágyúk tűzében áttörHes-
sünk, teHát a dombon levő ellenállást leküzdjük. Még mindig nem
tudtuk, Hogy a 82. ejtőernyős Hadosztály csakugyan földet ért-e, és Ha
igen, Hol, de amíg biztosat nem tudtunk, addig fel keltett tételez-
nünk, Hogy ott szálltak le, aHol a terv szerint le kellett szállniuk – és
ez a Hely alig két mérföldnyire volt tőlünk. Nem volt a közelben gya-
logság, mi valószínűleg már magunk mögött Hagytuk a támadó Hul-
lámokat vagy pedig ők a part mentén Haladtak felfelé, aHelyett, Hogy
az ország belseje felé tartottak volna. Nekünk még tizenHét Harcko-
csink, két páncélozott felderítő kocsink és körülbelül száz légi úton
szállított gyalogosunk volt, ezenkívül négy tarack is csatlakozott
Hozzánk.

-( 152 )-
 Raff azt a parancsot adta a Harckocsizó század parancsnokának,
Hogy legyezőszerűen terjessze szét a Harckocsikat az út mindkét ol-
dalán és azután menjenek tovább mezőről mezőre a gyalogsággal a
Harckocsi tetején. Én ráirányítottam a tarackok tüzét a Hegyfokra és
megpróbáltam kikeresni azokat a Helyeket, aHol páncéltörő fegyve-
rek leHettek elrejtve. Már jó bent voltunk a délutánban. A
Harckocsijaink éppen megindultak előre, amikor egy utánunk partra
szállott gyalogos ezred felderítői odaérkeztek. Mögöttük az út mind-
két oldalán Hosszú oszlopokban, erőlködve jöttek fel a gyalogosok.
Az ezredparancsnokuk egy gazdasági épületbe vonult a keresztútnál
és úgy látszik, volt rádióösszeköttetése, mert mikor Raffal felkerestük
őt, tőle Hallottuk az első Híreket. A mi partunkon minden kitűnően
ment, de az OMAHA fedőnevet viselő partszakaszon embereink még
mindig a parti sávon voltak és pokoli Harc dúlt.

Az OMAHÁ-n, egy kőszirt állt előttünk; a víz viHaros volt és az

első HuszonHét úszó Harckocsi közül Huszonöt elsüllyedt a vízben
egyik a másik után és a Harckocsiba bezárt legénység megfulladt. Így
azután a Harckocsik nélkül maradt műszakiak és a gyalogság neHéz
Helyzetbe került.

Akkor Hát rendben volna, az ezredes és a gyalogság átveszi tő-

lünk a Harcot, mi pedig próbáljunk egy másik úton menni? Köszön-
jük, inkább nem. Az ezred azt a parancsot kapta, Hogy menjen fel a
keresztúton túlra és ott várakozzon. A Hadosztályparancsnok éppen
útban volt felfelé.
Raff ottmaradt a Harcállásponton és igyekezett rávenni a Hír-
adósokat, állapítsák meg, Hogy Hol leHet az ejtőernyős Hadosztály,
Hogy tudjuk, merre menjünk. Én a jeepen ide-oda szaladgáltam a
Híradósok és a mi parancsnoki Harcálláspontunk között, ami nem
volt más, mint az út szélén egy pont, félúton a völgy felé. Az őrmes-
terünknek megmondtuk, Hogy ott várjon ránk és kísérje figyelemmel
az eseményeket. Egyetlen érintkezési leHetőségünk a jeepben levő
rádió volt, amelyen keresztül, úgy véltük, Hogy beszélHetünk páncé-
los századunk és felderítő szakaszunk parancsnokaival. Rádiósunk
izzadva próbált összeköttetést teremteni és nagy neHezen sikerült is
egyikkel, másikkal beszélni egészen rövid időre, ami nem volt kielé-

-( 153 )-
gítő és éppen csak az azonosság megállapítására szorítkozott. Leg-
többször úgy tartottam az érintkezést, Hogy kiszálltam a jeepemből
és átszaladtam a sövénysor mögött elterülő mezőre és megkerestem
azt, akivel beszélni akartam. Mikor másodszor jöttem felfelé, a tan-
kok sorban álltak egy bozótsövény mögött és a bozóton keresztül a
völgy felé tüzeltek. Már csak tizenöt tankunk volt. Kettőt kilőttek,
amikor megpróbáltak átmenni a túlsó rétre. Ezek megállapították
egy ellenséges ágyú Helyét, amely a mező egy távoli sarkába volt be-
ásva – de nem tudták a Helyét egészen pontosan megállapítani, mert
az ágyú kezelője igen takarékosan bánt a tűzzel és csak akkor lőtt, Ha
tudta, Hogy lövedéke talál. Nyilvánvaló volt, Hogy addig nem meHe-
tünk tovább, amíg azt az ágyút el nem távolítjuk az útból, ezért a légi
úton szállított gyalogságot útnak indítottam gyalog az ágyú felkuta-
tására.

Telefonösszeköttetésem volt a tarackoktól egészen addig a He-

lyig, aHol tartózkodtunk és azon igyekeztem, Hogy meg tudjam
mondani a Hadnagynak, Hogy Hová kellene célozni. Körülbelül a
Harmadik lövedék volt azután, Hogy a távírónk működni kezdett,
amely az első szórakozást okozta számunkra. Valami lőszerraktárt
talált el és valóságos tűzijáték kezdődött az előttünk levő erdőben.
Azt mondtam a Hadnagynak, Hogy tartsa fenn az összeköttetést és
visszamentem, Hogy Raffnak jelentsem a Helyzetet. Az úton visszafe-
lé a rádiónk ismét működni kezdett. A túloldalon az egyik Harcko-
csinkból beszélt valaki. Még az érckagylón keresztül is érezni leHetett
a Hangjában a feszültséget. Azt mondta: „Van néHány súlyosan sebe-
sült bajtársunk. Nem tudnátok valakit ide küldeni? Egy tankot el-
vesztettünk. Fent vagyunk majdnem a Hegy tetején és ellenséges
mozgolódást látunk az előttünk levő úton. Nem tudnátok valakit ide
küldeni? Sebesültjeinket nem HurcolHatjuk magunkkal. Súlyos álla-
potban vannak.”

Utasítottam a rádióst, mondja meg, Hogy megpróbálunk oda-

menni Hozzájuk. A fiú a vonal másik végén épp olyan jól tudva, mint
jómagam, Hogy Raff különítménye nincs felszerelve gyógyszerrel. Mi
vállaltuk a kockázatot, Hogy veszteség nélkül megússzuk és most
vannak veszteségeink. Ez volt a Helyzet. De a keresztút mögött levő
ezrednél voltak gyógyszerek és abban reménykedtem, Hogy tőlük
-( 154 )-
majd tudok szerezni. De nem értem vissza a keresztútHoz, mert fél-
úton találkoztam az ezredessel, aki felém tartott. Raff a karóráját néz-
te. Amikor megállítottam őt, azt mondta „Látod mennyi az idő? Tu-
dod, Hogy Hol vagyunk? Egy percen belül itt lesznek. Tennünk kell
valamit.”

„Mi a fenét csináljunk?” – kérdeztem.

„A vitorlázórepülőkről beszélek – mondta, – Látod azt a mezőt

ott lent, jobbra a tankok előtt? Ez a vitorlázórepülők egyik leszállási
területe. Úgy volt, Hogy azt már ma reggel elfoglaljuk. A Vitorlázóre-
pülők már útban varinak. Éppen köztünk és a németek közőrt fog-
nak leszállni. Megpróbáltam keresztülvágni magam és visszajutni
egy órára a parancsnoki HajóHoz, de nem tudjuk előteremteni őket. A
vitorlázórepülőknek már régen el kellett Hagyniuk Angliát.”
Igen drámai volt a Helyzet, mert miközben Raff beszélt és én
megpróbáltam megérteni, Hogy mit mond, észak felől megérkeztek a
vitorlázórepülők. Szép alakzatban jöttek kétmotoros gépeken, mind-
egyik gép mögött vontatókötélen lebegtek a vitorlázógépek.

Volt nálunk a jeepben egy tucat füstgránát – ismertetőjelként.

Levettem a szalagot a „narancsszínű”-ekről és elHajítottam őket az út
menti mezőre. Abban reménykedtünk, Hogy a pilóta felismeri a színt
és felénk közeledik. A füst, mint valami palackból kiszabadult szel-
lem, kiáradt a gránátokból, de a talaj közelében maradt, azután a szél
befújta a sövény közé, majd szétoszlott a ritka levegőben. Szamárság
volt az egész. A szállítógépek nagy alakzata – legalább negyven vagy
ötven darab volt szoros V-alakokban úgy jött, mintHa sínen gördülne.
Két, vagy Háromszáz láb magasan repültek, nem sokkal a fák teteje
felett.

Amint átrepültek a közvetlenül előttünk levő út felett, a vezető

repülőgép elengedte a vontatókötelet és valamennyi mögötte levő
kötél, amelyek előbb feketén rajzolódtak az égre, most szabadon le-
begett. A vitorlázógépek most saját erejükből tartották fenn magukat
és abban a pillanatban egyszeriben megtudtuk, Hogy mi van az előt-
tünk lévő dombon. A dombon egy zászlóalj ellenséges gyalogság
volt. Az egész Hegytető elkezdett csattogni és durrogni azoknak a ké-
zifegyvereknek ropogásától, amelyeket a gépekre irányítottak. A
-( 155 )-
zászlóalj ránk tartogatta a tüzét, de nem állHatta meg, Hogy tétlenül
szemlélje a vitorlázógépek beáramlását.

Most már a legkülönbözőbb fegyverek tüzeltek az ejtőernyős

flottára. A nagy szállító anyagépek egyöntetűen éles kanyarban
megdőltek és visszafordultak Anglia felé. A vitorlázógépek egy pil-
lanatig mozdulatlannak látszottak. Az egyik szállítógép, amelyik be-
fordult, váratlanul füstölni, égni kezdett. A fejünk felett zúgott el és
nagy mennydörgéssel lezuHant a mögöttünk levő mezőre. A fekete
füstoszlop merőlegesen tört fel az ég felé és a vitorlázógépek, ame-
lyek elkezdtek leereszkedni, keresztülHaladtak a füstön. A vitorlázó-
gépek pilótái Helyet kerestek a leszállásra. Nem leHetett tiszta képük
arról, Hogy mi megy végbe alattuk.

A tervben az a mező volt kijelölve a vitorlázórepülők számára,

aHol a mi tankjaink és az ellenség 88-asai lövöldözgettek egymásra. A
mező egyébként is kicsi lett volna ilyen sok vitorlázó repülőgép
földreszállására. Csak egynéHánynak sikerült leszállni közülük. Né-
Hány keserves másodpercen keresztül a fejünk felett verdesték a le-
vegőt, mint óriási madarak Azután a fák közé és a sövények közé
zuHantak mindkét oldalra tőlünk. Mások meg kényszerleszállást vé-
geztek az úton. Furcsán, összevissza csúszkáltak, azután megálltak.

Az ügyesebb pilóták könnyű gépeikkel a laposabb talajra len-

dültek és ott lágyan tovasiklottak és megálltak, nem egészen száz
yardnyira a német ágyúk csőtorkolataitól. Valamennyi tankunk egy-
szerre elkezdett tüzelni és mindenki, aki csak lőni tudott, mindenki,
akinél csak puska volt, megpróbált bejutni az erdőbe, aHol a néme-
tek: voltak, Hogy késleltessük a tüzet a védtelen vitorlázógépekre.
Emberek kúsztak ki a vitorlázógépek roncsaiból és mintegy kábulat-
ban összevissza szaladgáltak.

Azok a vitorlázógépek amelyek vonalaink mögött szálltak föld-

re, még rosszabb Helyzetbe kerültek, mint azok, amelyek a mezőn
landoltak, mert arrafelé, amerre mi voltunk, nem voltak nyitott terü-
letek, csak parányi füves térségek a magas sövények között. A sövé-
nyek többnyire gyümölcsöskertet fogtak közre.

És mindezek közepette, az egyik vitorlázó repülőgép amelynek

vontató repülőgépe elkésett a vitorlázógép eloldozásával – körözött
-( 156 )-
egyet a levegőben és szabályosan földre ereszkedett, pontosan az
előtt a Hely előtt, amelyről tudtuk, Hogy ott van a német 88-as. A vi-
torlázógép sértetlen volt. Utasai kiszálltak, leporolták magukat, ki-
nyitották a gép orrát és egy jeepet gördítettek ki belőle a mezőre. Né-
Hányszor oda- és visszamentek a jeep és a vitorlázógép között, kiHoz-
tak a gépből még néHány felszerelési tárgyat és gondosan felrakták a
jeepre. Azután, mintHa mi sem történne körülöttük, felszálltak a jeep-
re és lassan keresztülHajtottak a mezőn, kerestek maguknak egy nyí-
lást a sövényben, rákanyarodtak az útra és elHajtottak mellettünk,
anélkül, Hogy ügyet vetettek volna ránk. Attól a pillanattól kezdve,
Hogy földre szálltak, az egész Hegyoldal rájuk tüzelt, de egyiküket
sem érte még egy karcolás sem.

A leszálló vitorlázó repülőgépek csatája mindössze tíz percig

tartott. Irányítás nélkül folyt és tulajdonképpen senkinek sem állt
volna módjában tenni valamit a Harc sikere érdekében. Az életben
maradottak elszivárogtak mellettünk, támogatták azokat, akik neHe-
zen jártak a lábukon és vitt:ék a sebesültjeiket. Többen maradtak élet-
ben, mint amennyire számítani leHetett. Tisztjeik összegyűjtötték
őket egy mezőn a tarackok Háta mögött.

*
Mire az utolsó vitorlázógépek is földet értek, beesteledett és rö-
videsen éjfél lett. Nagyon-nagyon fáradtak voltunk. Raff összeszedett
néHány pilótát, akik az előző éjszakát valószínűleg ágyban töltötték
és őrszolgálatra állította őket. Mi visszavontuk Harckocsijainkat a
Hegy tetejére és az utolsó emlékem az invázió első napjáról az, Hogy
ellenőriztük amint egymás után feljöttek a sörérben és arról beszél-
tünk a kapitánnyal, Hogy szét kell osztani a Harckocsikat a mező
négy oldalára, mert köröskörül megleHetősen nyílt vidék terült el.
Körbe állítottuk őket, aHogy a vadnyugati filmekben állítják a sze-
kérkaravánokat, mikor az indiánokat várják. Azután levettem a vitor-
lavászon tekercset a jeepem elejéről és a tekercset úgy, aHogy volt,
bedobtam egy árokba. Elaludtam rajta, anélkül, Hogy kigöngyöltem
volna és aludtam egészen addig, míg valaki ki nem rúgta alólam. Ez
négy órával később volt. Megkezdődött az invázió második napja.

-( 157 )-
 Megvolt még a kis kályHám és volt egy fél kulacs vizem s a ká-
vékonzervemből forró kávét főztem. A többieknél is volt még valami
víz. Kávét főztem Raffnak, a két sofőrnek és magamnak. Azután
megindítottuk a Harckocsikat, vissza az útra szétosztottuk őket a me-
zőn és újból felvettük a Harcot.

Azok a gyalogosok, akik előző délután jöttek, az éjszaka to-

vábbmentek és egy darabig magunknak kellett a Harcot folytatnunk –
ami azt jelenti, Hogy Raff különítménye egyedül állt szemben a né-
met gyalogos zászlóaljjal, amely – most már tudtuk – az előttünk le-
vő Hegyen Helyezkedett el. Állásaiknak mindkét szárnyát benyomtuk
az első napon és kilőttük vagy megrongáltuk valamennyi tábori
ágyújukat, amelyek közvetlen tűz alatt tartottak bennünket. A néme-
tek most aknavetőiket kezdték Használni, amelyeknek a tüzét ponto-
san a mögöttünk levő keresztútra irányították. Ez nem volt rossz,
mert viszonylag biztonságossá tette az előttünk fekvő területet, aHo-
vá csak néHány kézifegyver tüzelt. Nem láttam, Hogy bárkit is eltalál-
tak volna. Ennek ellenére, nyilvánvaló volt, Hogy nincs elég embe-
rünk aHHoz, Hogy a németeket leszorítsuk a Hegyről és tovább jus-
sunk.

Raff ismét elment, Hogy keressen valakit, aki meg tudja monda-
ni, Hogy mi a Helyzet és közben nagy vállalkozásba kezdtem: meg-
próbáltam a tegnap esti vitorlázórepülő pilótákat egy gyalogsági tá-
madásba megszervezni. Az éjszakát itt töltötték szanaszét a mező-
kön, most előkerültek és aziránt kérdezősködtek, Hogy Hogyan ke-
rülHetnének vissza a tengerpartra. Azt mondták, Hogy szigorú utasí-
tást kaptak, Hogy amilyen gyorsan csak tudnak, menjenek vissza
Angliába, Hogy további vitorlázógépeket Hozzanak át, a legtöbbjük
nem lelkesedett azért, Hogy baka legyen. Volt náluk ugyan karabély,
de azt mondták, Hogy még soHasem lőttek vele. Állításuk szerint a
karabélyokat indulás előtt adták a kezükbe és ez valószínűleg így is
volt.

Közben pedig valaHol Ste. Mère Eglise túlsó felén, az egész ejtő-
ernyős Hadosztály Harminc órája el volt vágva és minden bizonnyal
nagy szükségük lett volna a Harckocsijainkra. Az egyetlen leHetőség,
Hogy páncélosainkkal átkeljünk Hozzájuk, az volt, Ha sikerül gyalog-

-( 158 )-
ságot küldeni magunk előtt, akik szétugrasztják a németeket a Hegy-
ről. A fritzek nem viselkedtek túlságosan agresszívan, mégis négy
Harckocsinkba került, amikor előző nap gyalogság nélkül próbálkoz-
tunk áttörni rajtuk

Ekkortájt az úton egy lelkes és energikus fiatal százados buk-

kant fel, aki Ha jól emlékszem a Hadtesttől jött, mint Hírszerző. Meg-
kérdeztem tőle, nem tudna-e átvinni néHány gyalogost a sövényeken
keresztül nyugat felé. Úgy láttuk, Hogy a sövény a Hegy mögé vezet,
aHol a német zászlóalj tartózkodik. Valószínűnek látszott, Hogy egy
váratlan gyalogsági tűz azt a Hiedelmet keltené a fritzek között, Hogy
be vannak kerítve. A százados vállalta a feladatot és én innen-onnan
összeszedtem számára Hatvan-Hetven embert – olyanokat, akik kü-
lönböző egységekről lemaradoztak meg azokat a vitorlázórepülő pi-
lótákat, akiket el tudtam kapni. Az utolsó Hatot vagy Hetet szó szerin-
ti értelemben el kellett, kapnom, néHány mozdulatot tettem feléjük a
pisztolyommal, mert ezek a pilóták igen-igen nagy Hajlandóságot
mutattak arra, Hogy sürgősen végreHajtsák az Angliába való visszaté-
résre kapott parancsot.

Az én Hevenyészve összeállított gyalogságom nem bizonyult

túlságosan sikerült alakulatnak. Körülbelül egy órával később a szá-
zados liHegve visszajött Hozzám – éppen azzal voltam elfoglalva,
Hogy Hasznos munkára fogjam Harckocsijainkat és tarack ütegünket –
és jelentette: az a baj, Hogy nem tudja eldönteni, Hogy a csatárlánc
melyik végéről vezesse az előnyomulást. Eredetileg megpróbált elöl
menni, de néHány száz yard után, amikor körülnézett, azt találta,
Hogy Hetven ember Helyett mindössze csak Harminc völgy Harmincöt
követi. Az öntudatosabb pilóták egyszerűen kiugrottak a sorból és
gyalog nekivágtak Anglia felé. Mikor a kapitány megpróbált a sor
végére Helyezkedni. Ekkor meg a sor eleje mindig el-elakadozott és
semmi sem történt addig, amíg előre nem ment, de mire visszament,
és körülnézett, Harmincöt Helyett csak Huszonöt embert talált.

Itt nyilván átszervezésre volt szükség. Közben összeszedtem

egy újabb csomó lemaradt embert és pilótát, akiket a személyes tarta-
lékállományomnak tekintettem. Megkérdeztem a kapitányt, Hogy
meddig jutott el. Azt mondta, Hogy majdnem túljutott a Hegyen, és

-( 159 )-
Hogy ameddig eljutott – azt Hiszi –, senki sem vette őket észre és sen-
ki sem lőtt rájuk. Így ismét kiküldtem őt a tartalék embereimmel.

Délre a Hadművelet kezdett már döntetlennél valamivel jobban

állni. A kapitány visszajött és közölte, Hogy a Hegy túlsó fokán kap-
csolatba kerültek az ellenséggel, akik sürgősen ottHagytak egy foga-
tolt 88 milliméteres ágyút és csak a závárt vitték magukkal. Így Hát
veszteség nélkül egy tábori ágyút is zsákmányoltunk. Amikor meg-
kérdeztem, Hogy Hány emberrel Hajtotta ezt végre, a mögötte álló
csoportra mutatott. Körülbelül tizenketten voltak. Az átlag nem bi-
zonyult valami jó anyagnak, de az a tizenkettő, aki megmaradt, állta
a sarat.

Körülbelül ebben az időben érkezett vissza Raff a jeepjén, kü-

lönböző Hírekkel. Végre a Hadosztályparancsnok és törzskara is meg-
érkezett és ott voltak mögöttünk az útkereszteződéseknél. Maga a
Hadosztály nem volt ott, mert előző nap délután az egyik ezredpa-
rancsnok, aki úgy látta, Hogy mi kézben tartjuk a Ste. Mère Eglise-i
frontot, az amerikai gyalogsági támadás döntő súlyát tőlünk keletre
küldte – közöttünk és a tengerpart között levő területre. Értesülésünk
szerint ez igen jól Haladt és néHány mérfölddel előttünk voltak. A Hi-
ányzó ejtőernyős Hadosztállyal is felvették az érintkezést. Parancs-
nokságuk legalábbis biztonsággal földet ért és körülbelül Három mér-
földnyire volt tőlünk. Ste. Mère Eglise-től nyugatra, körülbelül ott,
aHol számításaink szerint is lenniük kellett.

Visszamentem Raffal a jeepen és egy ezredesekből, táborno-

kokból álló tanácskozást találtam, amint éppen értekeztek egy gyü-
mölcsöskertben. Valami alakulat, azt Hiszem a Hadosztály főHadiszál-
lása, az út túloldalán levő parasztHázba költözött. NéHány sebesült és
néHány lemaradt katona üldögélt a Ház előtt a porban, egy kőfalnak
támaszkodva és Harminc vagy negyven csapzott német fogoly sora-
kozott fel egy közlegény előtt, aki géppuskával őrizte őket. Pár kilo-
méterrel lejjebb, az út másik elágazásánál felteHetően egy másik ki-
sebbfajta ütközet folyt, egy CHef-du-Pont nevű városkában.

AligHogy elkezdtünk beszélgetni a tábornokkal, valaHonnan

egy katona jött Hozzánk egy rádióüzenettel, amely Raff ezredesnek
volt címezve. Az üzenet Ridgway-től származott, az ejtőernyős Had-

-( 160 )-
osztály parancsnokától és az állt benne, Hogy a parancsnok Harcál-
láspontját bekerítették, emberei közül sokan megsebesültek vagy
fogságba estek s fogytán van a lőszerük. Raff legyen szíves Hozzon
gyógyszereket és lőszert. Ez egyben a Helyi Hadosztályparancsnok-
nak is szólt, mert bár a mi feladatunk az volt Hogy törjük keresztül
magunkat Ridgway-Hez és a 82. ejtőernyős HadosztályHoz, a 4. Had-
osztállyal szálltunk partra és a 4. Hadosztály parancsnokának jogá-
ban állt olyan utasítást adni nekünk, Hogy maradjunk ott aHol va-
gyunk, Ha megítélése szerint ott nagyobb szükség van ránk. A Had-
osztályparancsnok azt mondta Raffnak, „nézzen ide, vezetésem alatt
egy igen zűrzavaros ütközet folyik és én jelenleg is Három irányban
Harcolok. Magam sem tudom még, Hogy milyen neHézségekkel állok
szemben és azt sem tudom pontosan, Hogy mi folyik. Azután egy kis
szünetet tartott és folytatta: Önök elmennek innen és én iderendelek
valaki mást, Hogy foglalja el a Helyüket. Megpróbálnak utat találni a
város körül Ridgway-Hez”.

Raff gyorsan Határozott. Azt mondta, Hogy beviszi az oszlopot,

én meg amilyen gyorsan csak tudok, menjek le, a tengerpartra és va-
lamilyen úton-módon szerezzek lőszert, szállítási alkalmatosságot és
azután jöjjek vissza. Ezután az események gyorsan követték egymást.
Mögöttünk az úton volt egy egészségügyi egység és miközben a ne-
gyedik Hadosztály gyalogosai felváltották Raff tankjait, mi addig be-
széltünk annak a tisztnek akire a gyógyszerek voltak bízva, amíg egy
jeepre való morfiumot és vérplazmát nem adott. Magunk között
szólva, ne felejtsük el, Hogy mindössze egyetlen páncélos jeepünk
volt, így Hát nem teHettem mást, kimentem az útkereszteződésHez, és
megállítottam egy fényes, új jeepet, amely éppen akkor kászálódott
ki egy vitorlázó repülőgépből. A vezetője azt: mondta, Hogy a jeep
egy bizonyos őrnagyé, de az az őrnagy nem volt ott, én pedig olyan
őrnagy voltam, aki éppen ott volt.

Lementem a partra a zsákmányolt jeepen. Félúton a part felé

nagy mozgolódást láttam, úgy festett, mintHa egy főHadiszállás-féle
Hurcolkodott volna oda – és csakugyan egy Hadtest főHadiszállása
volt. Mindenki nagyon barátságos volt Hozzám és nagy érdeklődéssel
Hallgatta, Hogy, mi a Helyzet ott fent és a Hadtáptiszt kölcsönadott
nekem két darab két és fél tonnás teHerautót, sofőrökkel és mind-
-( 161 )-
egyikHez adott egy-egy kisegítőt is. Így Hát fogtam a szép új autóka-
ravánomat és leHajtattam a partHoz.

A parton szörnyű állapotok uralkodtak az invázió második

napjának reggelén. Egymás Hegyén-Hátán szorongtak a járművek és
a felszerelések, és a katonák ezrei és ezrei kavarogtak a járművek kö-
zött. De az útHálózat jó szolgálatot tett. Anélkül, Hogy egyszer is kér-
dezősködtünk volna, Hogy merre kell mennünk, keresztülmentünk
az útvesztőn, amelyet a rendfenntartó alakulatok már megszerveztek
és egyszeriben csak azon találtuk magunkat, Hogy a dűnék melletti
úton futunk a part mögött. Ezt: a partot még mindig tűz alatt tartot-
ták a távolabbi parton fekvő kiserődök, amelyeket a gyalogság még
nem tudott elfoglalni. De ezeknek az ágyúknak, amelyek kis lőrése-
ken át tüzeltek, rövid Hatótávolságuk volt és csak a part szélét tudták
belőni és néHány lábnyit a vízben. Lövedékeik nyomán magas víztöl-
csérek emelkedtek a levegőbe és a partraszállító Hajók ide-oda Him-
bálództak közöttük.

A part fölött a levegő tele volt léggömbökkel. Ameddig a szem

ellátott, Anglia irányába egyre több és több Hajó teste zsúfolódott
össze. Az úton még nem voltak jelzések, amelyek alapján meg leHe-
tett volna tudni, Hogy mit Hol leHet megtalálni a parton. De a Homok-
sáv olyan keskeny és lapos volt, Hogy nem leHetett valamit nem meg-
találni rajta. A lőszerraktár, amelynek az eleje a Homok földnyelven
volt, szétterült az út part felőli oldalára. A felHalmozott dobozok és
ládák már több Holdnyi területet foglaltak el.
Minden szépen, terv szerint volt elrendezve. Közvetlenül a lő-
szerraktár mellett terítették ki a Holttesteket. Ez szándékosan történt,
mert Ha a lőszerraktár találatot kap, a Halottaknak már úgyis mind-
egy. Miközben ide-oda futkároztam, teHerkocsikon újabb Halottakat
Hoztak, és kiterítették őket, úgy amint a könyvekben meg van írva.
Ezek a most Hozott Holttestek nem voltak letakarva, de a Hullák leg-
nagyobb részét az út másik oldalán levő nagy kórHázsátorból Hozták
és ezek illendőség szerint le voltak takarva.

A lőszerraktár egy őrvezető gondjaira volt bízva, aki nem is le-

Hetett volna barátságosabb és segítőkészebb. A felettes tisztje valaHol
távol volt, Hogy még több készletet szerezzen a raktár számára. Csak

-( 162 )-
amikor megkérdezte, Hogy mire van szükségem, akkor jöttem rá,
Hogy valójában magam sem tudom pontosan. Kiderült, Hogy az én
katonai tapasztalataim nem terjednek odáig, Hogy lőszert vételezzek
egy ejtőernyős Hadosztály számára. Ez azt bizonyítja, Hogy a katoná-
kat mindenre ki kell képezni. Az őrvezető barátom szintén nem tud-
ta, így Hált leültünk egy láda tetejére és megkérdeztem tőle, Hogy mi-
je van és ketten megpróbáltuk felbecsülni, Hogy mire leHet szüksége
Ridgway Hadosztályának.

Annyit tudtunk, Hogy nagyon neHéz fegyverek nem leHetnek

náluk, így én 75 milliméteres taracklőszert kértem – az őrvezető azt
mondta, Hogy nagyon sajnálja, de azokban nincsenek gyutacsok –,
továbbá aknavető lövedékeket és kézigránátokat kértem. Azt mond-
tam, Hogy ráadásul adjon még karabély- és 45-ös pisztolylőszert is.
Az ilyesmit mindig fel leHet Használni a Háborúban. Nem volt meg
minden, amit kértem, de az őrvezető és a gépkocsivezetőm megrak-
ták a teHerkocsikat azzal, ami volt, abban a reményben, Hogy a leg-
közelebbi part menti raktárban majd megkapjuk a Hiányzó cikkeket.

Ekkor kezdtem érezni, Hogy már Hosszú ideje elfelejtettem enni

és keresztülvergődtünk az út Homokján a kórHázHoz. Ott is szívesen
fogadtak és a legjobb étellel kínáltak, amijük volt. Mégpedig két kon-
zervdoboz Hideg babot adtak a C-adagból. Sikerült megvágni a ke-
zem, amikor megpróbáltam kinyitni az egyik átkozott konzervdo-
bozt, de az egyik őrmester a kórteremben bekötözte, úgyHogy a kö-
vetkező néHány napon meg nem érdemelt tisztelettel tekintettek rám,
mert azt Hitték, Hogy fenn járok annak ellenére, Hogy Harc közben
megsebesültem.

A nagy sátor-kórtermekben a sebesültek Hordágyakon feküdtek

csendesen és elgondolkozva. Nem tudom, Hogy tulajdonképpen
Hogy is Hívták ezt a Helyet – azt Hiszem gyűjtőállomásnak. Két kime-
rült egészségügyi tiszt egyik fekvőHelytől a másikHoz ment letérdel-
tek a fiúk mellé, elolvasták az ágyakra erősített kórlapokat, közben
néHány szót váltottak egymással. Úgy látszik, Hogy még nem volt
elég felszerelésük aHHoz, Hogy valamit tegyenek. Azt Hiszem, össze-
csomagolták a sebesülteket, betették őket egy megürült Hajóba és
visszaküldték őket Angliába. Ha a 88-asok még egyszer rájuk lőnek,

-( 163 )-
amikor Hajójuk keresztülHalad a parton megtörő Hullámok tajtékján,
akkor többé már nem jönnek vissza.

Miután elfogyasztottam a babot, ismét kitűnően éreztem ma-

gam. Mire megkaptam a jeepeket meg a teHerautókat, megtaláltuk az
utat és megrakodtunk, csaknem az egész nap elmúlt és délután volt,
mire elindultunk visszafelé. Kis karavánunk kifordult az útra, ame-
lyik nem volt már olyan üres, mint amikor előző nap végigmentünk
rajra. Most az út mindkét oldalán két mérföld Hosszúságban, oszlo-
pokban felsorakozott gyalogság vonszolta magát. A gyalogság itt va-
lóban vonszolta magát, mert amint az út két szélén meneteltek, át
kellett gázolniuk a sáron, sőt az út maga sok Helyen el is tűnt az in-
goványos pocsolyában.

Az út és a part menti víz tele volt elHagyott mentőövekkel, ame-

lyek messziről úgy néztek ki, mint a konfetti. Az úton beleilleszked-
tünk a járművek Hosszú oszlopába, amely lassan gördült előre, öt
vagy Hat mérföldes óránkénti sebességgel. Azon az úton mentünk
vissza, amelyiken az előző nap jöttünk, keresztülHaladtunk azon a fa-
lun, aHol az ellapított német Holttest Hevert, elértük a keresztutat és
ekkor – mielőtt elmentünk, Raff megmondta, Hogy melyik úton pró-
bál továbbmenni – rátértünk a CHef-du-Pont felé vezető útra. Olyan
gyorsan Hajtottunk, aHogyan csak tudtunk, Hogy az úton maradHas-
sunk, annak ellenére, Hogy az út ágyútűz alatt állt és a mi rakomá-
nyunk tele volt robbanóanyaggal. Két mérfölddel odébb utolértük
Raff utóvédjét – a felderítő szakasz kocsijait. Ők úgy gondolták, Raff
megpróbál áttörni.

Amikor elHagytuk őket, végre találkoztunk egy 82-es ejtőernyős

őrmesterrel. Több mérföldnyi utat tett meg a mezőkőn keresztül és
most, annak az oszlopnak az élén állt, amely Raff Hátvédjét vezette.
Mi követtük őket és így az őrmester bennünket is vezetett, Raff azért
küldte őt Hátra, Hogy értünk jöjjön és elkalauzoljon.

Nem volt kellemes dolog keresztülvágni a földeken. Úgy érez-

tük magunkat, mint a nyúl, amelyet vadászkutyák kergetnek. Ami-
kor a köves útHoz értűnk, körülnéztünk, tiszta-e a levegő és azután
keresztülzötyögtünk rajta, majd ráHajtottunk az út túlsó oldalán elte-
rülő mezőre. Az utak, amelyeken átvágtunk, még a németek kezén

-( 164 )-
voltak. Hébe-Hóba lövéseket Hallottunk, de nem tudtuk megállapíta-
ni, Hogy milyen irányból. Nem követtük Raff tankjainak a kerék-
nyomát, Hanem másik úton próbálkoztunk. Biztosra vettem, Hogy el-
tévedtünk, de egyszerre csak váratlanul egy Normandiában szokat-
lanul nagy kiterjedésű mezőre értünk és a túlsó sarkában megpillan-
tottunk egy jókora, kőből épült majorsági épületet. Az őrmester a
Házra mutatott és megszólalt: „EHol vannak, ebben a Házban. Men-
jünk körbe a dűlőúton, mert a németek idelátnak erre a rétre. És Hajt-
sunk lassan, mert Ha port verünk fel, akkor idelőnek.”

Kicsit odébb az úton felbukkant egy tépett ruHájú ejtőernyős ka-

tona. Amikor meglátta a nagy teHerkocsikat, amelyek a jeep mögött
jöttek, megfordult és lekiáltott az útra a többi ejtőernyősök felé:
„Nicsak. Látjátok: itt vannak! Felvették velünk az összeköttetést.” A
teHerautók bizonyára igen jókarban levőknek tűnHettek a szemükben
és kénytelen voltam felvilágosítani őket, Hogy nekünk csak két teHer-
autónk van és mögöttünk nem jön senki.

Amikor a dűlőúton megkerültük a mezőt és odaértünk a major-

sági épületHez, láttuk, Hogy magas kőfallal van elkerítve. A kőfal ka-
pujában katonák álldogáltak. Egyikük a Ház mellett levő fákra muta-
tott, ezzel jelezve a gépkocsivezetőknek, Hogy a teHerautókat rejtsék
a fák alá. A katonák szemmel látHatóan nyugtalanok voltak és vala-
mit erősen figyeltek. Amikor a teHerautók motorjai elHallgattak,
megHallottam, Hogy a távolból kézifegyverek szakadatlan ropogása
Hallatszik – minden irányból akármerre fordítottam a fejemet. Meg
leHetett ugyan különböztetni egyes kilövéseket és voltak elszigetelt
durranások is, de a Hang mégis folyamatos volt.

Elmentem a katonák mellett és beléptem a kapun.

Belül, a kőfalon túl, olyan látvány tárult elém, Hogy megálltam

és megdörzsöltem a szemem. A nagy sáros udvar, amely valaHa a
gazda jószágainak volt az udvara, most telis-tele volt sok száz német
katonával és tiszttel, az elesettség legkülönbözőbb változatában.

Voltak, akik feküdtek, voltak, akik ültek. De valamennyien

mozdulatlanok voltak és síri csönd volt az udvaron. Úgy feküdtek
piszkos szürkészöld egyenruHájukban, mint a posHadt szürkészöld
víz a pocsolyában, mozdulatlanul. Körülöttük a pocsolya szélén sá-
-( 165 )-
ros brigantik ültek a pocsolyára szegezett pisztolyokkal és géppisz-
tolyokkal. Olyan volt, mint valami élőkép. A fiúk, akik a németeket
őrizték, sebesültek voltak, ezért ültek. De valamennyinek volt leg-
alább egy ép karja, amelyben a puskát tartotta. Sebesültek őrizték a
foglyokat, mert a Hadosztálynak kevés volt az embere és az épkézláb
katonákat nem állítHatta őrségbe.

Tovább mentem, beléptem a Házba, abban a Hiszemben, Hogy

ott találom Ridgway-t és törzskarát. De bent a Házban egy újabb li-
dérces kép tárult elém. Egy nagy szobába értem, kályHa állt a fal
egyik oldalánál, különben minden egyéb bútort kiHordtak belőle. A
padlón, egyik faltól a másikig átHatolHatatlan kuszaságban bekötö-
zött karok és lábak Hevertek egymás Hegyén-Hátán. A súlyosan sebe-
sült ejtőernyősök feküdtek itt. Ezek már nem voltak csendesek és a
szoba megtelt a megsebzett állat üvöltésére emlékeztető Hangokkal.
Az emberroncsok között óvatosan lépkedett két francia nő, valószí-
nűleg anya és leánya. Az egyik nő kezében egy dézsa melegvíz volt
és az egészségügyi tisztHez igyekezett, aki a túlsó sarokban állt.
Hogy a másik nő mit csinált, nem tudom. Mindenesetre segíteni
akartak.

A katonaorvos meglátott, nagy neHezen odajött Hozzám a zsú-

folt szobán keresztül. Közölte velem, Hogy Ridgway és a Hadosztály
törzskara a gyümölcsöskertben vannak a majorsági udvar túlsó vé-
gén. Beszélgetés közben mondtam neki, Hogy lőszert Hoztam. Érdek-
lődött, Hogy nem tudnék-e elvinni innen néHány sebesültet.
– „Nem tudom, miért ne?” – válaszoltam.

– „Nézze meg őket – mondta. – Több mint kétszázötvenen van-

nak, szanaszét ebben a Házban. Nálunk minden kifogyott. Lepedőket
Hasítunk fel kötszernek.”

Megállt egy percre, aztán így folytatta: „Van néHány sebesült,

akit el kell innen vinni.”

Azt mondtam: „Ha jó lesz akkor, amikor leadtam a lőszert, ide-

Hozatom a teHerautókat és megpróbálok elvitetni néHányat”. Úgy
nézett rám, mint aki Hosszú idő óta most Hall először jó Hírt.

-( 166 )-
 Mikor kimentem a Házból, ismét elHaladtam a foglyok mellett.
Az egyik fogoly állt és valamit németül magyarázott az őrnek és
gesztikulált Hozzá. AligHanem engedélyt akart kérni, Hogy kimeHes-
sen szükségét végezni. Az őrnek, akiHez beszélt, csak egy ép karja
volt. Az őr bambán nézett rá és rátámaszkodott arra a karjára, ame-
lyikben a géppisztolya szorongatta. A neHéz géppisztoly ide-oda,
imbolygott a kezében. Egy német tiszt aki a német fiú mellett feküdt,
ráordított, Hogy üljön le. Az visszaHátrált az őrtől és térdén csúszott
tovább. Egy másik német undorodva félretaszította és újból néma
volt minden.

A foglyok mellet a falban volt egy nyílás, azon túl egy éppen vi-
rágba boruló gyümölcsöskert ragyogott az alkonyodó nap sugarai-
ban. A kertben csak egy letakart Hulla feküdt, egyik sarokban egy
jeep állt, amelyre vékony rádióantenna volt szerelve, a szemben levő
sövény mellett egy csoport tiszt állott. A tisztek között volt Ridgway
és Raff. Raff körülbelül egy órával előbb érkezett oda, mint én. A
tankjai már valaHol kint dolgoztak.

Egy megerősített ejtőernyős Hadosztály körülbelül tízezer em-

berből áll. Ridgway véleménye szerint körülbelül kétezerötszázra
volt teHető azoknak a száma, akik rendelkezésére álltak, illetve akik-
kel összeköttetés volt. Hogy a többiekkel mi lett, nem tudta. Feltéte-
leztük, Hogy a többiek nincsenek meg – zuHanás közben szétszóród-
tak és túl messze értek: földet aHHoz, Hogy számítani leHessen rájuk.
Azonban tévedtünk, mert egy Héten belül a legtöbb előkerült. A rá-
diójuk zuHanás közben eltörött, vagy az ütődés következtében vala-
milyen oknál fogva elromlott és nem tudtak érintkezést találni ve-
lünk. Ridgway ekkor csak azt tudta, Hogy a Hadosztálynak csupán az
egynegyed része van meg és azok közül is igen sokan megsebesültek,
amikor a sötétben leereszkedtek a normandiai dombokra. Még nem
volt tiszta képe arról, Hogy kik vannak körülötte, de bizakodó volt, ő
maga is ejtőernyővel szállt le előző éjszaka a törzskarával együtt.
Törzskarának legtöbb tagja ott volt vele és a Hadtáptiszt izgatottan
érdeklődött, Hogy mit sikerült szereznem. Elmentünk, Hogy odavi-
gyük a lőszereket, aHol az ágyúk voltak. A végén egészen jó vétele-
zőnek bizonyultam, mert kiderült, Hogy olyan 75 milliméteres tarack-
lövedékekre volt a legnagyobb szükségük, amit Hoztunk.
-( 167 )-
 A 82-esek könnyű tüzérsége szerencsésen földre szállt, de né-
Hány órával ezelőtt abba kellett Hagyniuk a tüzelést, mert elfogyott a
lőszerük.

Még egy ·emlékem van a 82-es ejtőernyős parancsnoki Harcál-

láspontról, az invázió második napján. Akkor történt, amikor a lő-
szerrel megpakolt kocsi átadása után visszajöttem. Ott álltunk vala-
mennyien, aHol először láttam meg Ridgway-t, tízen vagy tizenketten
voltunk a gyümölcsöskertben, néHány yardnyira a sövény előtt, aHol
a fiatalabb törzstisztek szállásául szolgáló árok Húzódott. A fegyve-
rek ropogása még mindig Hallatszott mind a négy irányból; Hol köze-
lebbről, Hol távolabbról. Amint beszélgettünk, minduntalan kis cso-
portok jöttek be a gyümölcsösbe, egyik vagy másik oldalról. Mind-
egyik csoport négy-öt Halálra rémült német katonából állott, akik
olyan magasra tartották fel a kezüket, mintHa valamibe meg akarná-
nak kapaszkodni és mögöttük jött egy vagy két – de kettőnél soHa-
sem több – csapzott és marcona közlegény.

Csapzott és marcona a legtalálóbb jelző arra, aHogyan egy ejtő-

ernyős kinéz, miután éjszaka kiugrott a gépből és fák és sövények te-
tején ért földre. Ezek: pedig különösképpen elszántak voltak, látszott
rajtuk, Hogy düHösek és nem nagyon akaródzik nekik teljesíteni azt a
parancsot, Hogy a foglyaikat Hozzák ide be. Elterjedt ugyanis a Híre,
Hogy a németek agyonlőtték az ejtőernyősöket, akiknek az ejtőernyő-
je belegabalyodott a fák és a bokrok ágaiba, sőt az is előfordult, Hogy
aHelyett, Hogy foglyul ejtették volna őket, azon nyomban felakasztot-
ták, így ezeknél a fiúknál nem babra ment a játék. De a végén azért
mégis beHozták a foglyokat, akiket sarokba szorítottak vagy legyőz-
tek.

Már csaknem ránk köszöntött a második éjszaka a partraszállás

után. Raff és társai segítettek, de végeredményében nem mentették
fel a Hadosztályt. Vajon azok, akik megmaradtak az ejtőernyős Had-
osztályból, életben maradnak-e? Ez a gondolat járt mindannyiunk fe-
jében.

És akkor váratlanul, a puskaropogás már megszokott zajába

egy ismerős, éles csattanás Hallatszott és utána Heves megrázkódta-
tást éreztünk egészen közelről. Egy almafasor alatt álltunk. A felet-

-( 168 )-
tünk levő fákról – mintHa valami rossz gyerek rázta volna meg az
ágakat, Hogy leverje a virágokat – elszabadult falevelek és gallyak le-
begtek a levegőben. Jól emlékszem, Hogy ezt megfigyeltem, miköz-
ben eltűntem az ösvény előtt levő árokban. Még két durranás követ-
kezett egymásután, utána kidugtam a roHamsisakomat az árokból és
kinéztem. Jobbra és balra néztem: végig az árok mentén az enyémHez
Hasonló roHamsisakok bukkantak fel, Hogy kikandikáljanak. A me-
zőn, amit olyan Hirtelen kiürítettünk, most csak egy ember állott, a
Tábornok. Ott állt egyedül, fedetlen fővel és letekintett a törzskarára
és a látogatóira.
Nyugodt Hangon mondta „gondoltam, Hogy célba fogják venni
azt a rádiót. Azt Hiszem meg kellene nekik mondani, Hogy tegyék el
onnan. Még megsebesülHetnek miatta.”
Nincs róla mit beszélni, de a pillanatnak volt valami nagyszerű-
sége. El voltunk vágva, erőnk megcsappant, nem tudtuk mi lesz és
ezt a feszültséget szétpattantotta volna, Ha az ellenségnek sikerül
megállapítani a parancsnoki Harcálláspont Helyét, aHol az összes se-
besültjeink és a foglyok voltak, aHol a parancsnokló tábornok és a
törzskara tartózkodik, s aHol összefutottak az összeköttetések szálai.
Egy villanásnyi Határozatlanság elég lett volna aHHoz, Hogy az a tö-
rékeny valami, amit jó szellemnek neveznek, úgy megsemmisüljön,
mint a kőre ejtett üvegpoHár. Nyilván szabálytalan dolog volt egy
parancsnokló tábornoknak így cselekedni – ott állni Hajadonfőtt és
Hagyni, Hogy a 88-as golyója a feje körül robbanjon szét. De ezt mégis
meg kellett tennie, ez Helyénvaló, sőt nagyszerű magatartás volt, és
Ridgway meg is tette szerény méltósággal – és nagy bátorsággal.

A 88-asok tovább tüzeltek. A lövések Hol Hosszúak, Hol rövidek

voltak. NéHány további lövedék után világosan láttuk, Hogy a német
tüzérek valójában nem tudják, Hogy Hol vagyunk és csak vaktában
céloznak és keresgélnek. A veszélyes pillanat elmúlt. A játék folyt to-
vább.

Magamban azt gondoltam: nekünk itt kell maradni. Az

OVERLORD el fogja végezni a dolgát.

-( 169 )-
MÁSODIK RÉSZ – Út a győzelem felé
(Normandiától az Elbáig)

-( 170 )-
 7. Szemben az atlanti fallal
Az első Hat nap Normandiában az OVERLORD * tervezőiHez fű-
ződött – aHogyan az újszülött gyermek élete is az édesanyjáHoz fű-
ződik a szülés Heves aktusának ideje alatt. Ezalatt a Hat nap alatt a
túlsó parton levő bábák nem teHettek semmit az újszülött invázió ér-
dekében, csak várták, Hogy partra vergődjön a partraszállító Hajók-
ból. Nem tudták sem siettetni, sem lassítani a születését; nem tudtak
változtatni az irányán: nem volt mód semmiféle külső beavatkozásra.
Még Hat Hét után is az invázió csecsemőkorban volt, akinek élete at-
tól a napi tápláléktól függött, amit a partokról szopott, de az első Hét
után, már a tábornokok teHettek egyet s mást az életben maradása
érdekében – miután partra szálltak parancsnoki Hajóikról és felállítot-
ták a sátraikat a normandiai partokon. Gyermekkorában az invázió
életben maradása a születés előtti életrevalóságán múlott, léte attól
függött, Hogy mint élő, de még meg nem született lény egészségesen
fejlődött-e az anyaméHben, Dél-Angliában. Mint minden születő élő-
lénynek, további léte azon múlott, Hogy életrevaló-e minden sejtje,
amelyből felépült. Ha minden egyes katona, aki partra lépett; beHatol
a dombok mögé és ott Harcolt, nem küzdött volna minden erejével a
fennmaradásáért, az invázió, bármilyen szépen is tervezték volna el
és állították volna fel, csak olyan gyermekHez lett volna Hasonló, aki-
nek a testalkata tökéletes ugyan, de nem életképes.

Ezekkel a gondolatokkal azután be is fejezem a Hasonlatot –

mert Normandiában természetesen nem egy, Hanem Három invázió
volt – és az életben maradás első feltétele az volt, Hogy a Három
egyetlen erőfeszítésbe egyesüljön, ami azután többet tesz ki, mint a
Három különálló erőfeszítés összege. Az angolok a part keleti részén
önállóan szálltak partra, ezek közül a partrészletek közül a legismer-
tebbek a JUNO és a GOLD fedőnevet viselő partszakaszok. NéHány
mérföldnyire a JUNO-tól és a GOLD-tól nyugatra egy másik, önma-
gában egységes amerikai Haderő szállt partra meredek Homokszirtek
lábánál. Ez a partszakasz OMAHA néven ismeretes. Ezek a partsza-

*
Ezt a műveletet NEPTUN-nak is szekták nevezni. Az OVERLORD a franciaorszá-
gi invázió átfogó neve: NEPTUN az OVERLORD egyik támadási fázisának a fedő-
neve.
-( 171 )-
kaszok mind a normandiai parton fekszenek, ott, aHol a normandiai
partok keletről nyugat felé Húzódnak és párHuzamosan futnak Ang-
lia déli partjaival.

Kicsit tovább nyugat felé, az OMAHA-partszakaszon túl van

egy Isigny nevű városka, amely egy kis öböl szájánál fekszik
Isignynél a francia part derékszögben elfordul és Harminc mérföld
Hosszúságban északi irányban benyúlik a La MancHe-csatornába, így
jön létre a Cotentin-félsziget, amelynek: a csúcsában van CHerbourg
kikötője. Könnyebb megjegyezni, Ha a félszigetet egyszerűen
cHerbourg-i félszigetnek nevezzük. Isignytől néHány mérfölddel lej-
jebb a cHerbourg-i félszigeten van egy másik partszakasz, amit az
amerikaiak UTAH-nak neveztek.

Az az amerikai támadó erő, amelyik a UTAH-t elfoglalta, épp-

oly önálló egységet képezett, mint a másik, amely az OMAHÁ-n
szállt partra, vagy a JUNO és a GOLD partszakaszon partra szálló
brit erők.

Kezdetben mind a Három támadó erőnek azonos feladata volt;

mégpedig az, Hogy partra szálljanak, megHátrálásra kényszerítsék,
majd legyűrjék az ellenség parti védelmi rendszerét és olyan mélyen
Hatoljanak be a szárazföldre, Hogy meg tudják védeni a kikötési pon-
tokat az ellenséges tűztől. Amíg nem egyesülnek, addig mindHárom
a saját erejére van utalva. Ha ezt a feladatot végreHajtották, utána
rögtön valamennyinek ki kellett terjeszkedni mindkét oldalon, így ki-
terjeszkedve a JUNO és a GOLD csatlakozik az OMAHÁ-Hoz és az
OMAHA az Isigny körüli fordulónál találkozik a UTAH-val. Ez után
a csatlakozás után már elmondHatjuk: megvan angol-amerikai Hídfő.

Az első további feladat, a Hídfő létreHozásán kívül, azokra az

erőkre Hárult, amelyek a cHerbourg-i félsziget UTAH-szakaszán
szálltak partra. Nekik kellett elfoglalniuk CHerbourg kikötőjét. Ezt
kétféleképpen teHették meg: vagy úgy, Hogy azonnal északi irányba
fordulnak és 20-25 mérföldet előrenyomulnak – vagy pedig úgy,
Hogy a partról először egyenesen befelé mennek a szárazföld felé, át-
törik magukat a dimbes-dombos vidéken a félsziget atlanti-óceáni
oldaláHoz és így elvágják a félszigetet az anyaországtól. A félsziget
ezután már nem kapHat ellenséges megerősítést és ebben az esetben

-( 172 )-
a kikötőt akkor foglalHatják el, amikor az amerikai parancsnoknak
tetszik.

A cHerbourg-i kikötő elfoglalása alapvető követelmény volt az

OVERLORD tervben, de az invázió tervezői az arcvonalparancsno-
kokra bízták annak az eldöntését, Hogy a támadást Hogyan Hajtsák
végre. Abban a kérdésben pedig, Hogy Hogyan Használják ki a Hídfő
többi részét, a tervezők még Határozatlanabbak voltak. Alapvető kö-
vetelményként szabták meg, Hogy Hatvan napon belül egy második
nagyobb kikötőt is el kell foglalni, de a frontparancsnokok belátására
bízták, Hogy ez a kikötő Le Havre legyen-e a Szajna torkolatánál,
amely negyven mérföldnyire fekszik az angolok partraszállási Helyé-
től, vagy pedig Brest, amely kétszáz mérföld távolságban van és elő-
ször délfelé, majd pedig körben a bresti félsziget körül az Atlanti-
óceán felől leHet megközelíteni.

CHerbourg és Le Havre, illetőleg Brest elfoglalása után a terve-

zők azt ajánlották a Hadszíntér parancsnokának, Hogy induljon Párizs
felé. Ez után a csábító leHetőség megcsillogtatása után az
OVERLORD tervezői kifogytak a fantáziából és valószínűleg saját
merészségüktől megrémülve, siettek leszögezni, Hogy a Hadszíntéri
parancsnok mindenesetre várjon ezzel Három Hónapig, amíg elegen-
dő utánpótlás lesz a Háta mögött, csapatai erőt gyűjtenek, felszerelé-
süket kiegészítik és végreHajtják a szükséges átcsoportosításokat.

Abban a kérdésben, Hogy ki legyen az inváziós Hadsereg főpa-

rancsnoka, nem sokkal a partraszállás után a legnagyobb bizonyta-
lanság váltotta fel azt a Határozottságot, amellyel az OVERLORD ezt
a kérdést kezelte. A terv alapján vitán felül állt, Hogy a támadás alatt
és közvetlen utána Sir Bernard Montgomery tábornok tartja a kezé-
ben valamennyi szárazföldi erő parancsnokságát, azzal az egyedüli
korlátozással, Hogy „Hadtestnél kisebb erőt” nem HelyezHet másik
nemzet parancsnoksága alá. Azonban előre látHató volt, Hogy egy
szép napon a Franciaországban levő amerikai erők olyan nagy meny-
nyiséget tesznek majd ki és az elfoglalt terület olyan kiterjedt lesz,
Hogy a parancsnokságnak ez a módja nem lesz megfelelő. Ekkor az
amerikai erők parancsnoka nem tartozHat többé Montgomery alá,
Hanem a rangidős amerikai parancsnoknak egyenrangúnak kell len-

-( 173 )-
nie Montgomeryvel és mindketten a legfelsőbb szövetséges parancs-
noknak kell, Hogy felelősséggel tartozzanak. A terv nem tűzte ki en-
nek a nagyszabású szervezeti változásnak az időpontját, Hanem
nagyvonalúan csak annyit mondott, Hogy erre akkor kerül sor, ami-
kor a legfelsőbb szövetséges parancsnok megítélése szerint a Helyzet
megkívánja. Az OVERLORD tervezői aHHoz elég távolbalátóak vol-
tak, Hogy a normandiai partok ködén túl meglássák Párizst. Bár
egyenesen soHasem mondták ki, nyilvánvalóan arra számítottak,
Hogy az angol főparancsnok megtartHatja a legfelsőbb parancsnok
megbízatását mindaddig, amíg a Franciaországban levő német erő-
ket szétverik és elfoglalják Franciaország fővárosát. Montgomery ve-
zérkari tisztjei minden bizonnyal erre számítottak. BárHogyan is ala-
kul majd a jövő, egyelőre vitatHatatlanul Montgomery a szövetséges
szárazföldi erők parancsnoka a kontinensen – miután a csapatok túl-
jutottak a partraszállás keserves munkáján –, mert ez alatt az idő alatt
nincs olyan parancsnok a világon, aki befolyásolni tudná a Hadműve-
leteket, kizárólag a terv életrevalósága és a tervet végreHajtó emberek
bátorsága és Helytállása dönti el, Hogy lesz-e egyáltalán szövetséges
Hadsereg Európában, amely felett parancsnokolni leHet. Csak amikor
már partra szálltak a Hadseregek Franciaországban – pontosabban
két Hadsereg: egy angol és egy amerikai –, ekkor kezdett el
Montgomery parancsokat adni, ekkor kezdődött el a nagy, színjáték.

Minden katonai terv az ellenség Helyzetének az értékelésével

kezdődik. Az a katonai szakkifejezés, Hogy „értékelés”, felbecslést és
elemzést jelent. A kérdés az, Hogy mekkora a szembenálló ellenséges
erő, Hol van ez az erő és Hogyan fogják alkalmazni? Az ellenség „le-
Hetőségei” alatt azt értik, amit módjában van megtenni. Az európai
Hadseregek „szándéknak” nevezik azt, amit feltevésük szerint az el-
lenség tenni készül. Az amerikai Hadsereg nem tartja Helyesnek az ef-
fajta vélekedéseket és ellene van a szándékok számbavételének. Az
amerikai vezérkari tisztek annak a valószínűségeit latolgatják, Hogy
az ellenség milyen előnyökre telHet szert, Ha kiHasználja a leHetősége-
it. Az amerikai Hadseregben a parancsnokló tábornok vezérkaráHoz
beosztott Hírszerző tanácsadók – a G-2 részleg – állítják össze az el-
lenség erejéről az összképet. Az összkép kialakításáHoz többféle for-
rást Használnak fel: első kézből származó Harctéri értesülések – amit

-( 174 )-
a katonák az első vonalban látnak és Hallanak, a foglyok kiHallgatása,
légi fényképfelvételek és repülőgépről történő vizuális felderítés, az
ellenséges arcvonal mögé beszivárgott felderítők és az ellenség Háta
mögött levő ügynökök információi, az ellenséges figyelmeztető rá-
dióadások Hallgatása, vagy – Ha van rá mód – az ellenséges Harctéri
telefonvonalak leHallgatása, sőt az ellenség vezető körei által tett kije-
lentések elemzése és a nyilvános kommünikék mind alapját képezik
az összkép, kialakításának. Mindezt pedig összevetik a már korábban
szerzett ismeretekkel.

Az ellenség értékelése folyamatos; a G-2 már úgy lát munkáHoz,

Hogy megleHetősen teljes képe van, milyen csapatok állnak az ellen-
ség rendelkezésére, ismeri minden egység nevét, létszámát és össze-
tételét. Az egész Háború folyamán a G-2 nyomon követ minden egy-
séget, tanulmányozza képességeit, az egymást követő parancsnokait,
figyelemmel kíséri veszteségeit és az erősítéseket, amelyeket kap,
tudja, Hogyan van felszerelve, mennyi lőszert kap és – ez igen fontos
– nap nap után figyelemmel kíséri a csapatok szellemét.

Az invázió reggelen, az ellenség parti védelmi berendezése – a

Híres Atlanti Fal – nagyon súlyos veszteségeket okozott nekünk – tá-
madóknak. Az ellenséges parancsnok a nyomban rendelkezésre álló
tartalékokból elegendő Harctéri erőt tudott előteremteni aHHoz, Hogy
számban felülmúljon bennünket. A kezdeti támadás Hét Hadosztályos
fronton történt – nem számítva az ejtőernyős Hadosztályokat –, de két
napot vett igénybe, amíg ezeknek a támadó Hadosztályoknak minden
alakulata partra szállt. A szövetséges partraszállító Hajók és a német
csapatszállító vonatok közőrei verseny szemlátomást egyenlőtlen
volt. Az első Hat nap bármelyik időpontjában a németeknek módjuk-
ban állt egy tucat friss Hadosztályt bevetni a szövetségesek ellen, míg
a szövetségesek csak azzal az utánpótlással HarcolHattak, amit át tud-
tak Hozni a túlsó partról. Nem volt mindent átfogó parancsnokság és
ellenőrzés, a partra tett erők egymás közötti összeköttetése Hiányos
volt és nem volt semmiféle leHetőségük a manőverezésre. Az ellen-
ségnek természetesen az volt a szándéka, Hogy az egész támadást
visszaszorítsa a tengerbe Ha tudja.

-( 175 )-
 De az angol-amerikai invázió első Hullámait mégsem semmisí-
tették meg és nem szorították vissza a tengerbe (mint aHogy a német
rádió nagy garral bemondta Berlinben, biztonságos Helyén, az invá-
zió reggelén.) Csak, az OMAHA nevű partszakasz sziklái alatt volt
pillanatnyi késedelem. Ott a roHamcsapatok első támadó Hullámai,
az Első Amerikai Hadsereg műszaki katonái és gyalogsága Hat órára
elakadtak a sziklák alatt, amíg a torpedórombolók védőfala közelbe
nem érkezett és közvetlen tűzzel szét nem rombolta a sziklákba vájt
kiserődöket, s a gyalogosok át nem törték magukat a Homokon. Nem
egy gyalogos egységet ezredesek és dandárparancsnak tábornokok
vezettek személyesen. Az volt a csatakiáltásuk: „Egye fene, fönt a
sziklán is megHalHatunk azért a pénzért, amiért itt lent. Rajta, indul-
junk.” Az OMAHÁ-n a partra szállt erők a sziklák megmászása után
teljesen keresztültörték magukat és az invázió második napján csak
magának Montgomerynek a parancsai állították meg őket.

Mind az angol GOLD, mind az amerikai UTAH támadóHullá-

mok keresztülverekedték magukat a parti akadályok és erődítések
vékony burkán, így az első nap delén több mérföld mélységben bent
voltak a szárazföldön. Az előzetes légi bombázás és a tengerészeti
ágyúk tüze aránylag keveset semmisített meg a beton ágyúállások-
ból, de megzavarta és szétszórta a német partvédő egységeket. A
normandiai parton levő német erők nem voltak roHamcsapatok, Ha-
nem nagyobbrészt meglett emberekből álltak, akik már kissé el is
szoktak a Harctól, mert Hosszú ideje nem vettek részt megszálló Had-
seregben és soraikban tekintélyes százalékot képeztek olyan botcsi-
nálta bajtársak is, akiket a németek Kelet-Európa leigázott országai-
ból kényszerítettek katonai szolgálatba.

De még ennél is nagyobb szerepet játszott, Hogy a szövetsége-

seknek, csodálatosképpen, sikerült teljes meglepetést okozniuk –
mégpedig stratégiailag és taktikailag egyaránt. A stratégiai meglepe-
tés abból adódott, Hogy a németek a támadást a Pas de Calais-nál le-
vő legrövidebb átkelési vonal felől várták és a normandiai partoknak
csak másodrendű fontosságot tulajdonítottak. Emellett még úgy
számítottak, Hogy az invázióra legfeljebb csak egy Hónap múlva ke-
rülHet sor. Így Hát a védelmet Pas de Calais-ra koncentrálták, a mi ál-

-( 176 )-
landó Hadgyakorlatunk pedig éberségüket abba a boldog álomba
ringatta, Hogy még nem készültünk fel.

Taktikailag, a németeknek igazuk volt, amikor arra számítottak,

Hogy érkezésünkre legalább egy vagy két nappal előbb figyelmeztet-
ni fogja őket a Csatornán felvonuló HajóHad. Azonban még ebben
sem volt részük, amiatt a számunkra igen szerencsés körülmény mi-
att, Hogy a partraszállást megelőző két napon összefüggő, alacsonyan
fekvő felHőtakaró borította a Csatornát – miközben Hajóink már a
Csatorna vizét szántották. A felHőtakaró nem feküdt olyan alacso-
nyan, Hogy egy ügyes német pilóta ne tudott volna alatta elrepülni,
de a németek Csatorna-felderítése már Hosszabb ideje nagy magas-
ságban végreHajtott rutin-repülésekké Hanyatlott. Június 4-én és 5-én
Harmincezer láb magasságból nem leHetett mást látni, csak azt, Hogy
a Csatornát átHatolHatatlan szürke takaró borítja. Így a szövetséges
HajóHad észrevétlenül siklott Franciaország partjaiHoz.

Amikor a szövetségesek támadtak, az Atlanti Fal német Helyőr-

sége elbámulva és meglepve olyan zűrzavarban vonult vissza, ami
még az inváziós erőknél az első órákban elkerülHetetlenül fellépő
káoszt is felülmúlta. A német magasabb parancsnokságok zavara úgy
látszik még ennél is nagyobb volt. A dieppe-i portyázó-támadáskor
Hozott áldozatok Hosszú ideig kevés kamatot Hoztak. Dieppe néHány
órára megfélemlítette a németeket és végig az egész parton riadóké-
szültséget rendeltek el, mintHa tényleges invázió történt volna. Ké-
sőbb, amikor kiderült, Hogy a dieppe-i támadás nem volt más, mint a
szövetségesek portyázása, mindenki elszégyellte magát. Júniusban,
amikor a nyugati főparancsnok, von Kluge * főHadiszállására megér-
keztek az első jelentések a közeledő szövetséges flottáról: a főHadi-
szállás tiszti küldönceitől kezdve az alacsonyabb rangú tiszteken ke-
resztül, sorjában mindenki vonakodott megkongatni a vészHarangot
és felébreszteni felettes tisztjeit addig, amíg a Híreket meg nem erősí-
tették. Hat óra telt el, amíg valaki először felemelte a telefonkagylót.
Von Kluge főparancsnoksága alatt Rommel tábornagy volt Norman-

*
A szerző téved, az invázió első napjaiban nem von Kluge, Hanem Rundstedt tá-
bornok volt a nyugati német Haderő főparancsnoka jún. 20-ig. (Szerk.)
-( 177 )-
dia parancsnoka; Rommel június 5-én történetesen éppen Berlinben
szórakozott.

A német parancsnokság nemcsak Hogy késve szedre össze ma-

gát, Hanem ráadásul még továbbra is azzal áltatta magát, Hogy „ez
nem leHet igaz”. Mire kigyógyult ebből az illúzióból, elszalasztotta az
alkalmat, Hogy szétverje az egymástó elszigetelt szövetséges Hídfő-
ket, mielőtt azok megvetHették volna a lábukat. A fegyveres erők cse-
lekedetei mindig attól függnek, Hogy parancsnokaik milyen Határo-
zottan reagálnak az eseményekre. Parancs nélkül semmi, sem törté-
nik – tekintet nélkül arra, Hogy mennyire éberek és milyen képessé-
gekkel rendelkeznek az alacsonyabb rangú tisztek és a rendelkezé-
sükre álló erők. A németek most már nem teHettek egyebet, igyekez-
tek menteni a veszett fejsze nyelét. Az első ellenséges parancsnoki
döntés amivel Montgomeryéknek szembe kellett nézniük, csodála-
tosképpen nem rendelt el erőteljes ellentámadást a szövetséges Hídfő
ellen – amire mindenki számított –, Hanem csak arra szorítkozott,
Hogy a Hídfő kiszélesítését bizonyos Határon túl megakadályozza –
mindaddig, amíg ki nem derül, Hogy a szövetségeseknek mik a to-
vábbi szándékaik.

A Hídfő korlátozása érdekében, az ellenség Hozzálátott a Hely-

színen rendelkezésre álló tartalékok mozgósításáHoz, de aHelyett,
Hogy legalább Helyi jellegű támadásokat indított volna, beérte azzal,
Hogy csapataiból összefüggő láncot alkosson és megparancsolta,
Hogy ássák be magukat. Világosan látszott, Hogy nem kívánja igény-
be venni a Pas de Calais-nál állomásozó csapatokat. Ki tudja, Hogy a
mi normandiai partraszállásunk az egyetlen, sőt, Hogy egyáltalán a
fő Hadműveletünk lesz-e. Egyelőre nem tett lépéseket az irányban
sem, Hogy csapatokat irányítson ide Németországon át az orosz
frontról.

A terep természete folytán az ellenségnek páncélosai legna-

gyobb részét a Hídfő keleti végénél kellett csoportosítania Caen előtt
– mert a szövetségesek itt a SzajnáHoz vezető síkságot fenyegették.
Ha Montgomery itt keresztültör, átkel a Szajnán, elfoglalja Le
Havre-t és továbbmegy kelet felé, a németek egész franciaországi

-( 178 )-
Hadereje veszélyben forog. A szövetségesek előnyomulása a Szajna
völgyében a német erők legnagyobb részét elvágná.

Kitörés a hídfőből
A szövetséges vonal többi részét illetően az ellenségnek nem
volt oka ilyen súlyos aggodalomra. A többi Helyen nem tárult síkság
-( 179 )-
az amerikaiak elé, Hanem Hosszú mérföldeken keresztül megszakítás
nélküli dimbes-dombos vidék, amelyet a franciáik Bocage-nak ne-
veznek.

A Bocage olyan könnyen védHető terület, mintHa csak egyene-

sen erre a célra találták volna ki.

A Bocage terepviszonyainak Helyes kezelésében rejlett a titka

annak a stratégiának, amellyel Franciaországot visszavettük a néme-
tektől.

Tudni kell, Hogy a támadásra kiszemelt partszakasz mögött fél-

kör alakban olyan sajátos terep fekszik, amely elüt Franciaország
minden más vidékétől. Ezt a területet nevezik Bocage-vidéknek. A
Bocage-vidék Caen-től közvetlenül keletre kezdődik és kerülete Hat-
van vagy Hetven mérföldnyire délre kanyarodik és lapos ívben eltá-
volodik tengerparttól, majd nyugat felé fordul az Atlanti-óceán felé
és AvrancHes-nál ismét déri a Csatornát, pontosan ott, aHol a bresti
félsziget kezdődik.

A Bocage-vidék peremén túl Franciaország lapos. A Bocage vi-

dékén azonban a terepet alacsony, Hegygerinc nélküli dombok sza-
kadatlan sora képezi. A dombok apró kis parcellákra vannak osztva
és a zsebkendő nagyságú földeket földHányások tetejére ültetett sűrű
élősövények választják el egymástól. Ezek a földHányások még az
élősövények nélkül is úgy elválasztják egyik földet a másiktól, mint a
New England-i kőkerítések. Vannak egyéb változások is. Sok kis par-
cellát még Három-négy lábnyi mély árokkal is körülvesznek és a sö-
vények az árkok és a velük Határos parcellák között Húzódnak. Olyan
kertek is akadnak, amelyeket két sor fa és árok vesz körül és közöt-
tük töltés vonul. A sövények sűrűek, megszakítás nélkül Húzódnak
és annyira megszabják a vidék jellegét, Hogy sövény-vidéknek is
szokás nevezni.

A sövény-vidéket igen kevés Hosszú, egyenes főútvonal köti össze

Franciaország többi részével. Az utak általában keskenyek és ka-
nyargósak. Mégis leginkább az egymástól sövényekkel elválasztott,
megszakítás nélkül egymást követő kis parcellák teszik ezt a vidéket
olyan ideálissá a védekezésre. A sövények és töltések – amelyek kö-
zött gyakran árkok is Húzódnak – együttesen olyan Hatékony föld-
-( 180 )-
sánc-rendszert: alkotnak, mintHa katonai tankönyvek alapján készí-
tették volna. A sövények miatt nem leHet egyik földről átlátni a má-
sikra és a parcellák kiválóan alkalmasak arra, Hogy elrejtsék a páncél-
törő fegyvereket. A tankok viszont kénytelenek keresztülbukdácsolni
a sövényeken, amikor pedig felkapaszkodnak a dombocskákra, olyan
nagyszerű célpontot képeznek, mint a céltáblák a lövöldében. A
Bocage-vidéken való visszavonuláskor az ellenségnek módjában áll
minden egyes kis földdarabon védekezni és a támadónak súlyos
veszteségeket okozva észrevétlenül visszavonulni a következő sö-
vény mögé, amely kitűnő védőállást biztosit az ilyen jellegű Hadmű-
velet esetében.

Természetesen az is közrejátszott, Hogy a németek aránylag

gyengén védték a normandiai partokat, Hogy ezek mögött a partok
mögött terül el a Bocage. Helyesen okoskodtak, amikor arra számí-
tottak, Hogy az ellenséget, Ha itt veti meg a lábát, fel leHet tartóztatni
mindaddig, amíg erősítéseket nem Hoznak oda.

A sövény-vidék peremén Hirtelen megszakad a dombok sora,

amelyek ezt a területet olyan elviselHetetlenné teszik és síkság követ-
kezik, amely dél felé a Loire völgye, keletre pedig a Szajna irányában
nyúlik. Ha a Bocage-vidékHez csatlakozó partszakaszon történik a
partraszállás, akkor a katonai feladat az, Hogy az erők a leHető leg-
gyorsabban keresztültörjenek a Bocage-on és kijussanak a síkságra.
(Meg kell jegyezni, Hogy a Bocage-vidék arra is kitűnően alkalmas,
Hogy rejtekHelyet biztosítson azoknak, akik ott akarnak maradni.)
Montgomery főparancsnoknak az volt teHát a feladata, Hogy miHelyt
a partra tett csapatok száma leHetővé teszi, kitörjön a Bocage-
vidékről. MintHogy a németek a védekező erőket szorosan a szövet-
ségesek köré koncentrálták, a vállalkozás sikere annál kecsegtetőbb
zsákmányt ígért. Ha ki tudnak törni, az nemcsak azt jelenti, Hogy a
szövetséges páncélosok előtt szabad az út a síkság felé, Hanem fel-
göngyölné az egész német vonalat. Nagy volt a valószínűsége, Hogy
ebben az esetben a németek nagy részét bekerítHetnék – mert Ha igaz
az, Hogy neHéz gyorsan előreHaladni a sövény-vidéken, akkor az is
igaz, Hogy gyorsan visszavonulni is neHéz.

-( 181 )-
 Az első Hét végén már éppen elég értesülés futott össze
Montgomery Huszonegyedik Hadseregcsoport főHadiszállása Hír-
szerzőinek, Hogy tudják, Hogy a németek az összes azonnal rendel-
kezésükre álló tartalékukat bevonták az akcióba, Montgomery ekkor
arra a merész elHatározásra jutott, Hogy a vele szemben álló német
Hadsereget saját második angol Hadseregével veri szét, anélkül, Hogy
a tőle nyugatra álló amerikaiak segítségét igénybe venné.

Montgomery elHatározásában döntő szerepe volt a szövetséges

taktikai légierők bravúros sikerének, amit „a csatatér elszigetelése”
terén sikerült elérniük. A csatatér légi akciókkal történő elszigetelése
azt jelenti, Hogy a gépek berepülnek az ellenséges vonalak fölé és
megtámadják az ellenség Hátvédjében levő közlekedési vonalakat.
Lerombolják az életfontosságú vasúti Hidakat, szétbombázzák a cso-
mópontokat, megsemmisítik a raktárakat és erős tűz alá veszik a gya-
log vonuló oszlopokat is, amelyeknek már nincs módjuk vonaton
vagy teHerkocsin jönni. Az elszigetelés soHasem teljes, de korlátozza
az ellenséges csapatok összevonásának a leHetőségét a frontvonal-
ban. Normandiában életbevágóan fontos volt a Hídfő elszigetelése az
ellenség elől, mert ezáltal az erősítések mértéke most már mindkét
részről korlátozva volt – a szövetségeseknek a tengeren keresztül jö-
vő utánpótlását nem leHetett lényegesen meggyorsítani, míg a néme-
teknek rendelkezésükre állt Franciaország kitűnő út- és vasútHálóza-
ta.

A Hídfő elszigetelésének a kulcsa a Szajna Hídjainak a megsem-

misítése volt, mert a Szajna Hídjai nélkül a Kelet-Franciaországból jö-
vő németerősítéseknek Hosszú kerülőt kellett tenniük Párizson ke-
resztül, Hogy elérjék a Harcteret.

A Szajna Hídjait bombázó gépek egyetlen éjszaka beírták nevü-

ket a Hadtörténelembe: a Szajnán, a torkolatától egészen a fővárosig
minden egyes Hidat sikeresen felrobbantottak. Ilyesmire ennek előtte
még soHa nem volt példa. A német erősítések ugyan továbbra is jöt-
tek, azonban kénytelenek voltak kompon vagy ideiglenes pontonHi-
dakon átszivárogni, amelyeket nappal el kellett rejteniük. Ha vasúton
jöttek, a katonákat már Párizsban ki kellett rakni a vonatból, onnan
kénytelenek voltak gyalog vagy kerékpáron folytatni az útjukat és az

-( 182 )-
ellátmányt szállító oszlopoknak éjszaka kellett utánuk lopózkodniuk.
AHHoz, Hogy ezt elérjék, a szövetséges légierőknek mindenekelőtt
vissza kellett verniük a Luftwaffét az arcvonalról, el keltett pusztíta-
niuk a front mögött levő repülőtereket, Hogy a legközelebbi Használ-
Ható repülőterek többszáz mérföld távolságra legyenek az ellenség
Hátvédterülete mögött. Ilyen körülmények között mire az ellenséges
gépek a frontra érkeztek, a szövetséges gépek túlsúlyban voltak és
könnyen elbántak velük, Montgomery számításba vette ezeket az
előnyöket. Úgy nézte a Hadműveleti térképet, mintHa egy második El
Alamein állna előtte, aHol az ellenség kínos Helyzetben van és nincs
leHetősége erősítések bevetésére. Miután a németek ilyen Hátrányos
Helyzetbe kerültek, megvolt rá a mód, Hogy felülkerekedjünk rajtuk,
megverjük és szétzúzzuk őket. Montgomerynek az volt a terve, Hogy
csak saját erejére támaszkodva vívja meg a csatát Caennál. Ha itt si-
kerül győzelmet aratni, akkor a Mester páncélosai ki tudnak törni a
Szajna völgyébe.

Az OVERLORD-terv első alapkövetelményét, azt, Hogy az ame-

rikaiaknak mindenekelőtt el kell foglalniuk CHerbourg-t és szilárdan
a kezükben kell tartaniuk a kikötőt minden későbbi offenzíva számá-
ra – Montgomery most másodrendű jelentőségűnek tartotta. Amikor
ebben az ügyben kérdezősködtünk, Montgomery vezérkari főnöke
azt a kijelentést tette, Hogy Bradley-nek és az amerikaiaknak „két-
ségkívül el kell foglalniuk CHerbourg-t – de csak a fegyelem kedvé-
ért”. CHurcHill jellemzése Montgomeryről, úgy látszik, csakugyan ta-
láló volt: nagyszerű tud lenni a vereségben, de elviselHetetlen – győ-
zelem esetén.

Azon a reggelen, amikor Montgomery vezérkari főnöke kinyil-

vánította a véleményét, Bradley úgy Határozott, Hogy a Hosszabbik
úton indul el CHerbourg felé – először elvágja a félszigetet és csak
utána nyomul be a kikötőbe. Az első kísérlet, Hogy átvágjon a félszi-
get lábánál és eljusson a félsziget túlsó kiszögellésénél a tengerig, vé-
resen elakadt a sövények között, néHány száz yardnyira onnan, aHol
előző nap megindultak. A támadó Hadosztály parancsnokát leváltot-
ták, a támadásHoz bevetettek egy második Hadosztályt, amely a tá-
madás megkezdése után szállt partra. A vonal túlsó végén, aHol a brit
és az amerikai erők csatlakoztak egymásHoz – a két Hadsereg között
-( 183 )-
Húzódó úgynevezett nemzetközi Határvonal mentén –, az amerikai
gyalogság néHány mérfölddel előbbre futott ki, mint az angolok és
kifogásolta, Hogy oldalszárnya nincs fedezve. De Montgomery nem
Használta fel őket a Caen elleni támadás tervéHez. Úgy gondolta,
Hogy nincs szüksége amerikai segítségre.

ElHatározásában más meggondolások irányították. Amikor für-

késző, kék szemével áttekintette az előtte kiterített Helyzettérképet,
mérlegelte a fennálló Helyzetet és átgondolta, Hogy Hogyan változ-
Hatna meg a pillanatnyi Helyzet, Ha most azonnal nem cselekszik. Az
ő főHadiszállása – amint azt nekünk az első nap tudomásunkra Hoz-
ták, amikor oda beosztottak bennünket – angol főHadiszállás volt. A
Huszonegyedik Hadseregcsoport egy brit és egy kanadai Hadsereg-
ből állott. Ezek a Hadseregek akkor, amikor Anglia déli partjain felso-
rakoztak, erejük teljében voltak. Kanadából csak annyi utánpótlást
kaptak, Hogy a már Harctéren levő Hadosztály létszámát fenn tudják
tartani. Az angol kormány – ő tudta, Hogy mi okból – emberanyagát
szétszórva tartotta a Földközi-tengertől a Távol-Keletig, Angliából
magából – csakúgy mint Kanadából – csak a Hiányok pótlása érke-
zett, nem pedig újabb Hadosztályok. Idővel még a Hiányok utánpót-
lása sem lesz kielégítő és az angolok előre látták, Hogy eljön az az
idő, amikor kénytelenek lesznek megszüntetni egyik-másik egységü-
ket, Hogy a többi megfelelő létszámát tartani tudják.

A nemzetközi Határvonal túlsó oldalán levő amerikai erők már-

is kezdtek túlnőni az angol birodalom erői felett. Az invázió meg-
kezdésével csak addig vártunk, míg az Atlanti-óceán túlsó partjairól
jövő amerikai Hadosztályok elérik a rendelkezésre álló brit erők
nagyságát. Ezek mögött a Hadosztályok mögött egész amerikai Had-
seregek sorakoztak fel – egyes részeik már partra is szálltak Angliá-
ban, mások most kelnek át az óceánon, kiképzés alatt állnak az Egye-
sült Államokban és aktivizálódnak. A jelen pillanatban ennek a nagy
Haderőnek az élcsapata Sir Bernard Montgomery parancsnoksága
alatt állott. Ha Montgomery azt akarja, Hogy a német Hadsereg meg-
semmisítése kizárólag brit győzelem legyen, akkor erre most van irt a
legjobb alkalom, Hiszen a birodalom Franciaországban levő és a Csa-
tornán útban Franciaország felé Hajózó csapatai erősebbek, mint ami-
lyenek később leHetnek – meg mielőtt az amerikaiak puszta számbeli
-( 184 )-
főlényükkel Háttérbe nem szorítják őket. Most itt a térképen egy
mindent elsöprő győzelem leHetősége bontakozik ki, aránylag cse-
kély áldozatok árán – olyan Hatalmas lett egyszeriben a szövetsége-
sek fölénye.

Montgomery vezető tisztjei és maga Montgomery nem min-

dennapi összetételű társaság volt. Még soHa nem verték meg őket. A
Honfitársaikat ért csaknem megszakítás nélkül vereségsorozat végén
kapcsolódtak be a Háborúba, Afrikában kapcsolódtak be, éppen Ale-
xandria kapui előtt – az utolsó védelmi vonalat vették át, mielőtt
Anglia elveszti Egyiptomot – és Egyiptom után a közel-keleti olajat.
Három körülmény volt segítségükre ebben a válságos Helyzetben. Az
első, számukra kedvező körülmény az volt, Hogy az ellenségnek az
egész sivatagot át kellett szelnie, Hogy elérje a legközelebbi utánpót-
lási kikötőjét és rá volt utalva azokra az eszközökre, amelyek a Harc-
téren rendelkezésére álltak. A második kedvező tény az volt, Hogy új
Harckocsikat és teHerautókat kaptak azok Helyett az idejétmúlt ócska-
ságok Helyütt, amelyekkel eddig a földközi-tengeri szövetséges Had-
seregek Harcoltak. Montgomeryék dolgoztak először olyan körülmé-
nyek között, Hogy anyagilag nem szenvedtek Hiányt. És végül
Montgomery Hadserege tapasztalta először azt az erőt adó érzést,
Hogy parancsnoka önbizalma teljében van. Olyan csapatok számára,
amelyek már annyi vereséget szenvedtek, olyan ez az érzés, mint a
részegítő bor.

Afrika számára nem találHattak volna alkalmasabb embert

Montgomerynél. Mindazok a tulajdonságok, amelyekkel rendelke-
zett – a Határozottsága, fegyelme, az, Hogy nem tűrt meg tökfilkókat
a tisztjei között és nem adózott feltétlen tisztelettel a magasabb tekin-
télyek iránt – de mindenekfelett Határtalan önbizalma, konok öntelt-
sége –, új embert formált azokból a tisztekből akik már olyan sokszor
közel voltak aHHoz, Hogy megsemmisítsék Rommelt – amit csak a
felsőbb körök ostobasága, a bizonytalanság, a felszerelés Hiánya és a
katonai és politikai célok nyílt összeütközése Hiúsított meg.
Montgomery új embereket faragott a közkatonákból is, mert érezték
az életrevalóságát és türelmeden tettvágyát – és mert új fegyvereket
szerzett a részükre, amelyekkel eredményesebben leHetett Harcolni,
így győzött Montgomery az El Alamein-i csatatéren.
-( 185 )-
 Igaz, a felszerelés már útban volt jóval azelőtt, Hogy
Montgomery átvette a parancsnokságot és Rommel már Hosszú ideje
a leHető legszegényesebb eszközökkel Harcolt akkor, amikor megver-
ték. De Rommel eddig még soHa nem kapott ki és Montgomery, a
Nyolcadik Hadsereggel, megverte. Rommel El Alamein-i vereségé-
vel, úgy látszott, Hogy nyugaton a Hadiszerencse megfordult a szö-
vetségesek javára. Rommelnek menekülnie kellett – és a menekülés
végén szembe találta magát a nyugati kontinens óriási Haderejével,
amely Tuniszban várta, Hogy megsemmisítse csapatait. Mindezeknek
a körülményeknek megvolt a Hatásuk Montgomeryre és környezeté-
re.

Hogy jobban megértsük Montgomery magatartását Caennál,

aHHoz ismerni kell Rommel Afrikai Hadtestének végnapjait is. Vissza
kell idéznünk a tuniszi győzelmet megelőző napokat, amikor az
amerikaiak pánikba estek és Halálra rémültek attól akis csetepatétól,
ami tulajdonképpen nem is volt Harc, Hanem csak ijesztgetés. A Pat-
ton tábornok vezetése alatt álló amerikaiakra rövidesen az a feladat
Hárult, Hogy – a Hadműveletről kiadott Hivatalos kommüniké klasz-
szikus Hasonlatával élve – „tartsák a Henger falait, amelyen keresztül
a Nyolcadik Hadsereg dugattyúja” összenyomja az Afrika Hadtestet.
Bradley gyalogságának és páncélosainak a sivatagi Hegyeken kellett
keresztülvágni magukat a tuniszi félsziget csücskében, Hogy meg-
semmisítsenek és fogságba ejtsenek százötvenezer németet. Erre az
akcióra való kissé zavaros visszaemlékezés kapcsán Montgomery
egy olyan megjegyzést tett, ami egy történelmi viszálykodást indított
meg.

Ezután a Hadjárat után történt, Hogy Montgomery értekezletre

Hívta össze vezető parancsnokait és felszólította őket, Hogy vala-
mennyien tartsanak előadást az állományukHoz tartozó beosztottak
részére arról, Hogy Hogyan érték el az afrikai győzelmet. Az előadás
nevelő és lelkesítő célzatú volt és megfigyelőként részt vett rajta Pat-
ton tábornok is. Az előadás után egy angol tiszt megkérdezte Pattont,
Hogy tetszett neki az előadás, mire Patton azt válaszolta, Hogy mula-
tott a sok üres szóbeszéden. Amikor ez eljutott az angol főparancs-
nok fülébe, Montgomery válasza – a szavakat jól megjegyezték az
amerikai Hadiszállásokon – az volt, Hogy legközelebb, amikor
-( 186 )-
Georgie Pattonnal találkozom, Három dolgot fogok neki tanácsolni:
tűnjön el az utamból, vigye vissza csapatait és képezze ki őket – és
Hagyja itt nekem a benzinjét”.*

A csapatok kiképzésére vonatkozó szellemeskedésének különös

jelentősége volt, mert az amerikaiak Kasserine-szorosnál történt ve-
resége után azt javasolták az amerikaiaknak (mégHozzá Alexander
táborszernagy tisztjei), Hogy változtassák meg a Hadjárat terveit és az
amerikai csapatok kapjanak további kiképzést, mielőtt újból vissza-
Hozzák őket a frontra. Erre a Helyzetre célzott Terry Allen, az ameri-
kai első Hadosztály parancsnoka, amikor El Guettar előtt azt mondta
a csapatainak, Hogy nem tréfál, azt mondván, Hogy az amerikai Had-
seregnek nemcsak a becsülete, Hanem az egész ütőképessége a Harc-
téren attól függ, Hogy aznap Hogyan fog szerepelni az első Hadosz-
tály a német páncélosok ellen. El Guettar azután egy kisebbfajta ame-
rikai győzelem volt Kasserine-szoros után.

A Háború kezdeti időszakának bukdácsolásai komoly gondokat

okoztak az amerikai parancsnokságnak, de tulajdonképpen Hozzátar-
toztak aHHoz a folyamatHoz, Hogy az új csapatok megedződjenek és
saját tapasztalataikon okulva, a tapasztalatlan katonák veteránokká
váljanak. Montgomeryre azonban kitörölHetetlen benyomást gyako-
rolt az amerikai katonák tapasztalatlansága és ez az emlék még
Normandiában is igen élénk és Határozott volt, amikor ilyen fogal-
makban gondolkozott: „Bradley-nek a fegyelem kedvéért kell elfog-
lalni CHerbourg-t.”
A közelmúltnak ezek az emlékei kísértettek az angol főparancs-
nokot, amikor összegyűjtötte erőit Normandia partjain egy kis Caen
nevű francia városka előtt. Vezérkari tisztjei is Hasonlóképpen gon-
dolkoztak, akik szemében Montgomery volt a Mester és akik az ő
képmására voltak faragva. Most itt volt az alkalom, Hogy megindít-

*
Azt mondják, Hogy Franciaország felszabadítása után Patton egy ötliteres kanna
benzint szándékozott küldeni Montgomerynek. MegHagyta, Hogy a küldönc emlé-
keztesse a Tábornagyot a kikötéseire és jelentse: „Tábornok Úr, Patton tábornok
csapatai most már ki vannak képezve; reméli, elég messzire eltűnt az Ön útjából
(Patton ekkor több száz mérfölddel megelőzte Montgomeryt); és íme, fogadja el a
benzint, ami megmaradt az amerikai Hadsereg készletéből.”
-( 187 )-
sák a támadást, a csapás most is ugyanúgy súlyos Helyzetben levő el-
lenségre sújt le, mint El Alameinnél, és a csapást brit parancsnokság
alatt álló brit erők mérik, a győzelem az angoloknak szerez babért és
az angolok tekintélyét öregbíti. Lesznek Európában más német Had-
seregek is, amelyeket meg kell venni a caen-i Hadsereg megsemmisí-
tés-e után, de ezeket a Mester különösebb erőfeszítés nélkül, sorban
egymás után fogja elintézni és eHHez a munkáHoz majd az amerikai
csapatokat is fel fogja Használni, miután előzőleg kezelésbe vette
őket. Nem férHet kétség Hozzá, Hogy meg fogja tartani az amerikai
csapatok feletti parancsnokságot.

Montgomery elHatározásának eredménye a caen-i ütközet volt –

amely tulajdonképpen két egymást követő, minden erőfeszítést
igénybe vevő támadásból állott, amely magának Caen városának az
eleste után folytatódott. Június közepén kezdődött, majdnem egy
Hónap múlva ért véget és vereség volt, mégHozzá olyan, amit az an-
gol fegyveres erők a kontinensen nem tudtak többé kiHeverni. Ez volt
az első és utolsó ütközet Európában, amelyet kizárólag brit erők Har-
coltak végig.

Mint aHogy előre tartott tőle, Montgomery soHa többé nem volt
képes elegendő brit birodalmi Haderőt összeszedni a parancsnoksága
alatt aHHoz, Hogy egyedül Harcoljon, ezután mindig rá volt utalva,
Hogy csapatokat és felszerelést kérjen kölcsön aHHoz az erőfölényHez,
amivel egyáltalán támadni leHet.

Montgomery végül elfoglalta Caen-t – de olyan későn, Hogy az

éles szemű amerikaiaknak úgy tűnt, Hogy Sztálin CHurcHillHez inté-
zett üdvözlő távirata az irónia mesterműve volt. Csak ennyi állt ben-
ne: „Gratulálok a Caen-nál aratott fényes győzelemHez.”

Montgomery Caen-t csak két, minden erejét kimerítő támadás

után vette be és mindkét támadásnál kénytelen volt bevetni a teljes
stratégiai légierőt taktikai célpontok ellen. Caen után a németek
megállították az angolokat. A brit páncélos Hadtest csaknem teljesen
megsemmisült, mert tankjai egymást követő Hullámokban fejjel bele-
roHantak a német 88-asok tüzébe. Montgomerynek nem sikerült
megsemmisíteni, sőt megverni sem a vele szemben álló német Hadse-

-( 188 )-
reget. Caen után már meg sem kísérelHette, Hogy kitörjön a Bocage-
vidékről. Erői kimerültek.

A Caen-nál bevetett brit csapatok a birodalom elit csapatai vol-

tak és a Caen-nál támadó páncélosok története tragikusan emlékezte-
tett a brit lovasság történetére, amelyet Tennyson A könnyűlovasság
rohama című Híres költeménye tett HalHatatlanná. *

A németek Montgomery támadását azoknak a légelHárító

ágyúknak a csövével fogadták, amelyekkel a sövények mögül irányí-
tott közvetlen tűzzel tönkrebombázták a Csatorna menti partokat.
Montgomery taktikusai csak tábori ágyúkra számítottak a német szá-
razföldi erők részéről: amikor a légvédelmi ütegek is közbeléptek,
végük volt. Arra is számítottak, Hogy a stratégiai légitámadások na-
gyobb eredményekkel járnak.
A legfőbb ok ami miatt Montgomery elvesztette a caen-i csatát,
a sövény-vidék volt – a sövény-vidék kifogott azon a Hadvezéren, aki
a lapos sivatagon tanulta ki a mesterségét. A sövények győztek a ka-
tonák egyéni bátorsága és teHetsége felett, azok felett a katonák felett,
akik túlélték Afrikát, mert bátrak és teHetségesek voltak, de nem tud-
ták megérteni annak a terepnek a természetét, amelyen most Harcol-
tak.

Ezt saját megfigyeléseim alapján tudom, mert azokon a konfe-

renciákon, amelyeken a caen-i csata terveit készítették, a kisebbség
(amelyet egy Benesteel nevű fiatal amerikai ezredes vezetett) előre
megmondta, Hogy mi lesz a páncélosok sorsa a sövényvidéken, de
nem vették figyelembe a véleményüket. Én a magam részéről csak fi-
gyeltem és csodálkoztam – olyan éles ellentét állt fenn a két csoport
véleménye között. Hallgattam az érveket és Hallottam Benesteel jós-
latát, amely szerint a páncélosokat meg fogják semmisíteni. Nem tu-
dok róla, Hogy a két álláspont képviselői ismertették-e véleményüket
a főparancsnokkal. Montgomery vezérkarát nem Hívták meg ezekre
az értekezletekre, Hogy megvitassák Montgomery terveit. Azt azon-
ban tudom, Hogy mielőtt kiadták a parancsot a caen-i csatára –

*
1854-ben, a krími Háborúban egy angol lovasdandár tévedésből megroHamozott
és Hatalmas veszteségek árán el is foglalt egy orosz ágyú állást. (A szerk.)
-( 189 )-
aHogyan az angolok mondják –, „alsóbb szinten” alaposan kifejtették
és élénken megtárgyalták azokat az érveket, amelyek azt bizonygat-
ták, Hogy az ütközet kudarcba fog fulladni.

Mialatt az angol páncélosok zömét Caen-nál megverték, az

amerikai gyalogság minden látványos légi bombázás, páncélosok
tömeges bevetése, sőt még neHéztüzérségi zár igénybevétele nélkül –
gyalog Hozzálátott a cHerbourg-i félsziget elvágásáHoz. Bradley szá-
mára a Bocage gyalogsági feladat volt és nem látott módot semmiféle
segédeszköz igénybevételére a győzelemHez. *

Egyik sövénytől a másikig tapogatózva, Hegynek föl és völgy-

nek le folytatta a UTAH-n partra szállt gyalogság a félsziget elvágá-
sáért folytatott támadást. A partraszállás utáni tizenkettedik napon
Barneville-sur-Mernél vágták el az utolsó észak-déli irányú német
közlekedési vonalat. Nem volt túlságosan kemény küzdelem, mert a
németek viszonylag még mindig gyengék voltak; a veterán 9. gyalo-
gos Hadosztály végezte a munkát és két másik Hadosztály támogatta
az oldatszárnyait. Bradley nyomban észak felé irányított egy Három
Hadosztályból álló Hadtestet, ez a Haderő négy napon át masírozott a
Bocage-on és keresztülverekedte magát CHerbourg külső védelmi
vonaláig. Itt újabb négynapos Harc következett, ezúttal tüzérséggel és
légibombázással egybekötve, és Európa első megerősített városa jú-
nius 26-án elesett.

A félszigetre való bevonulás során került sor a legkönyörtele-

nebb rombolásra (a németek a városokban védekeztek) az egész Had-
járat alatt. A kikötő bevétele figyelemre méltó Haditett volt, mert a
várost félkörben körülvevő, egyenetlen dombok tele voltak vasbeton
erődítésekkel. A siker a támadás gyorsaságán és nagy erején múlott.
A német Helyőrséget zavarba Hozta a támadás Hevessége. Visszaem-
lékszem a német ápolónőkre, akik az egyik kórHázban estek fogság-

*
Nagy segítséget jelentett a Bocage problémájának megoldásáHoz a földgyalu-
Harckocsi, közönséges páncélos, amelyHez nagy teljesítményű tolólapot erősítettek,
és úgy működik, mint a Hóeke vagy a földgyalu. Ilyen páncélos járművek nyomul-
tak keresztül a sövényeken és feltöltötték az árkokat, Hogy leHetővé tegyék a köz-
lekedést, Ezek az eszközök komoly bizonyítékai az amerikai Hadsereg alkalmaz-
kodóképességének. De a legjobb ellenszer a Bocage sövényei ellen továbbra is a jól
bevált régimódi tűzerő maradt.
-( 190 )-
ba. Nem tudták kivonni magukat az alól a Hatás alól, amit az ameri-
kaiak önbizalma tett rájuk. „Látszik, Hogy maguk valamennyien biz-
tosak abban, Hogy győzni fognak.” Az egyikük azt mondta, Hogy saj-
nálja, Hogy németnek született.

Bradley a rendelkezésére álló erőknek nem egészen felét vette

igénybe CHerbourg levágásánál, de a többi Hadosztályainak is volt
bőven tennivalója. Első és legfontosabb feladatuk az volt, Hogy meg-
akadályozzák a németek arcvonal menti állásaiknak megszilárdítá-
sát. Az volt a parancs, Hogy szünet nélkül, állandóan támadni kell
szakadatlanul előre kell nyomulni a szárazföld belseje felé, el a mo-
csaraktól és az elöntött területektől Hátrafelé aHol a félsziget a száraz-
földHöz tapad. A támadások nem voltak látványosak: többnyire ne-
Hézkes, fantáziátlan, súlyos veszteségekkel járó arcvonaltusákból áll-
tak De amint múltak a Hetek, lassan, de biztosan nyomultak előre és
mire CHerbourg elesett, néHány mérföldnyire délre kerültek a félszi-
get lábától. Most már az amerikaiaknak volt terük a manőverezésre;
mögöttük kitűnő útHálózat volt, az ellenséget messze elzavarták a
partokról és a partok mögött fekvő katonai raktáraktól és a repülőte-
rektől. Amikor CHerbourg elesett, Bradley-nek tizenHárom partra telt
Hadosztálya volt – a kikötő elfoglalása után ezek közül csak Hat volt
lekötve az arcvonalon –, ami azt jelenti, Hogy Hét Hadosztálynyi tarta-
lék ütőerővel rendelkezett. Most már elindulHatott.

A cHerbourg-i félsziget elfoglalásáért és a félsziget lábánál az ál-

lások kiszélesítéséért folytatott Hadjárat alatt Bradley névlegesen
Montgomery parancsnoksága alatt állott. Azonban az angolok azon a
véleményen voltak, Hogy amit az amerikaiak tesznek, csak teoretikus
érdekességű, a brit főparancsnok Hagyta, Hogy az amerikai Hadse-
regparancsnok saját elgondolásai szerint járjon el. Csak a caen-i vere-
sége után ébredt rá Montgomery, Hogy saját kudarca – és eHHez még
Bradley sikere – az európai szárazföldi erőik parancsnokságába ke-
rült neki.

Akár akarta EisenHower legfelsőbb Hadiszállása, akár nem,

Hogy ilyen gyorsan létrejöjjön az angolokéval egyenrangú amerikai
parancsnokság – a Helyzet megváltozása megkövetelte, Hogy a legfel-
sőbb főHadiszállás operatív legyen, legalábbis annyira, Hogy koordi-

-( 191 )-
nálja a két Hadsereg erőfeszítéseit. Montgomery ellőtte a puskaporát *
és az amerikai erők saját felelősségükre folytatták előnyomulásukat –
Bradley kezdeményezésére – és elegendő csapattal s elegendő tér-
séggel rendelkeztek aHHoz, Hogy manőverezHessenek. A SHAEF-nek
nem volt mit tenni.

Montgomery még egy kísérletet tett, Hogy megtartsa a parancs-

nokságra való jogát. Azt javasolta, Hogy az amerikai erők menjenek a
Caen szomszédságában levő brit fordulópontra és onnan söpörjék
végig a Bocage-t. Montgomery nemcsak javasolta ezt, Hanem paran-
csokat is adott ki ennek érdekében. De mire ezek a parancsok eljutot-
tak Bradley főHadiszállására, EisenHower előtt már ott voltak Bradley
tervei egy olyan ütközetre, amellyel meg leHetett nyerni a Háborút. Ez
bizony egyenlőtlen verseny volt két terv között, amely közül az egyik
egy éppen vereséget szenvedett ember terve volt, akinek nem maradt
semmije, amivel folytatHatná a Harcot, a másik pedig egy friss csapa-
tokkal rendelkező győzelmes tábornoké. EisenHower visszavette a
feltétel nélküli megHatalmazást, amit a támadás tartamára
Montgomeryre ruHázott és ezzel véget ért a parancsnokság és ellen-
őrzés drámájának első felvonása a kontinensen.

Mint teljHatalmú legfelsőbb parancsnok, EisenHower nem adta

meg Bradley-nek azokat a jogokat, amelyekkel Montgomery rendel-
kezett. Még csak fel sem mentette Bradley-t Montgomery operatív
irányítása alól – papíron. Egyszerűen Hagyta, Hogy Bradley saját be-
látása szerint cselekedjék – a papírforma ellenére. De mégsem volt
kétséges, Hogy mi történt: a főparancsnokság a nagy Montgomery
kezéből átkerült a szerény BradleyHez.

Maga EisenHower nem veHette át a tényleges parancsnokságot,

már csak azért sem, mert a főHadiszállásának nem ez volt a rendelte-
tése. A vezérkar, akit a rendelkezésére bocsátottak – csak néHányat
választott ki a számára kijelöltek közül –, nem volt Harctéri vezérkar.
SoHa nem is szánták erre a feladatra és nem is így szervezték meg

*
Montgomery kudarca olyan drámai volt, Hogy még maguk a brit vezérkari főnö-
kök is azt javasolták EisenHowernek, Hogy a legkeményebben járjon el vele szem-
ben. A Legfelsőbb Parancsnok azonban beérte azzal, Hogy figyelmeztetést intézett
az angol főparancsnokHoz, Hogy maradjon továbbra is támadó.
-( 192 )-
EisenHower főHadiszállását. Úgy volt felépítve, Hogy koordinálja az
angol-amerikai Háborús erőfeszítéseket, nem pedig, Hogy csatákat
irányítson. A stratégiai döntéseket magasabb szinten Hozták, ez a két
ország Egyesített Vezérkarának és a két állam kormányfőinak Hatás-
körébe tartozott. A taktikai döntéseket a Hadszíntéri parancsnokok
terjesztették be a SHAEF-Hez. A SHAEF-et azért Hozták létre, Hogy
mint a legmagasabb nemzetközi közvetítő működjék, mely úgy el
volt látva női segédcsapatokkal, katonai rendőrökkel és arany váll-
lapokkal, Hogy akár egy fémöntödét is nyitHatott volna.

Ez volt a Helyzet kezdetben a SHAEF-fel és végig ez is maradt,

Hiába próbált neki később, a Hadjárat során, a történelem aktívabb
szerepet juttatni. Mikor már mindenen túl voltunk, a Harcokat mind
rendre megvívtuk, a Holtakat eltemettük, és a Hadifoglyokat Haza-
küldtük, a SHAEF saját sajtótisztjeivel festtette meg a maga portréját
– a képletes feHér lovon, amint kardját forgatja és a szövetséges csa-
patokat vezeti a csatába. De Hiába próbálják bolonddá tenni azokat,
akik ott voltak a csatatéren.

Akkoriban, amikor Bradley elfoglalta CHerbourg-t és

Mortgomery Caen-nál elveszítette páncélosait, a SHAEF angliai fő-
Hadiszállása izgatottan igyekezett összeszedni magát és előkészüle-
teket tett arra, Hogy átköltözzön az első megfelelő Helységbe, amelyet
valamelyik Hadsereg elfoglal Franciaországban. Az Egyesített Vezér-
kar fennkölt tagjait maga EisenHower fogadta az invázió ötödik nap-
ján a Hídfőbon és elmagyarázta nekik azt, amit Montgomery közölt
vele a terveiről. Amikor Montgomery tervei nem sikerültek, akkor
egyszeriben Bradley lett EisenHower rangidős parancsnoka, Bradley
visszaemlékezései szerint már az invázió első napja óta így volt –
jobb Híján –, mivel most már Montgomery tervei is olyan fáradtak let-
tek, mint a csapatai.

Abban az időben, amikor a Hadszíntér aktív vezetése átkerült

Bradley kezébe, Bradley Hadserege a „St. Lô-i úton” nyomult előre –
ez egyike annak a kevés főútvonalnak, amely keresztülvágja a
Bocage-vidéket. Az út St. Lôtól majdnem egyenesen fut nyugat felé
az Atlanti-óceánHoz. Miután gyalogsága két Hónapon keresztül óva-
tosan nyomult előre egyik megHatározott célponttól a másikig, most

-( 193 )-
már azért volt, Hogy a caen-iHoz Hasonló nagyobb szabású csaták
terveiHez lásson Hozzá.

A St. Lô-i csatát kezdetben kizárólag gyalogsági támadással kel-

lett elindítani viszonylag keskeny – körülbelül öt mérföld szélességű
frontszakaszon és ezt a támadást addig kellett folytatni, amíg teljesen
át nem töri a német védelmi vonalat. Mikor a németek külső védelmi
vonalán sikerült rést ütni; Bradley akkor engedte szabadjára a gya-
logság mögött levő páncélosait. Ez merész játék volt, mert a páncélo-
sok nem tudtak azonnal kitörni a síkságra, amely még vagy negyven
mérföldnyire volt tőlük Amikor a német Hátvéd körzetébe értek,
Harckocsijainknak még negyven kilométeres vesszőfutásban volt ré-
szük a szakadatlan sövénysorok kőzött, mielőtt elérték a sík földet a
bresti félsziget lábánál. Csak a gyorsaság segítHetett; olyan gyorsan
kellett keresztüljutniuk, Hogy a visszafelé özönlő németek ne tudják
őket utolérni, és arra se legyen idejük, Hogy tartalékokat Hozzanak
oda, akik elvágják az előnyomuló páncélosokat.

A támadási fázis tervét COBRA-nak nevezték, mert a két gya-

logsággal megerősített páncélos oszlop – amelyeknek a gyalogság ál-
tal számukra előkészített nyíláson keresztül meg kellett tenniük az
utat – mindegyike majdnem száz mérföld Hosszúságú volt és így a
mi vonalaink mögött kellett felgöngyölődniük, Hogy támadHassanak.
Amikor először Hallottam az elnevezést, úgy gondoltam, Hogy az
igen találó, de reméltem, Hogy a németéknek azért nincs mongúzuk *
a Hadseregükben. Volt egy közszájon forgó történet, amely szerint az
Első Hadsereg vezérkarának egyik tervező tisztje, aki arra számított,
Hogy a roHanó oszlopok megfordulnak és a német Hadsereg köré te-
kerődnek, a tervet olyan kígyóról akarta elnevezni, mely megfojtja az
áldozatát – de az egyeden kígyófajta, amelynek a nevét tudta, a kob-
ra volt. Végül is a COBRA név jól illett rájuk, mert az a vad kitörés,
amit a név sejtetett, része volt Bradley egy nagyobb tervének, ame-
lyet LUCKY STRIKE-nak – szerencsés csapásnak – neveztek el. A sze-
rencsés csapás egy olyan áttörés lett volna, amely az egész Bocage-
vidéket bekeríti és felszabadítja Franciaországot.

*
Indiai rágcsáló állat, elsőrendű kígyóvadász.
-( 194 )-
 Ez volt az a becsvágyó terv, amelyről Bradley már akkor álmo-
dozott, amikor még Angliában volt, és amelyen Afrikából magával
Hozott vezérkara kezdettől fogva dolgozott. Most a Háború győzel-
mes befejezése után, neHéz visszaidézni azt az atmoszférát, amelyben
Bradley terve születet és a csata megkezdődött. Bradley-nek ekkor
még viszonylag kevés Háborús tapasztalatokkal rendelkező egysége
volt. Páncélos Hadosztályaival takarékosan gazdálkodott, de ez azzal
járt, Hogy páncélosainak legnagyobb része még nem rendelkezett
Harci tapasztalatokkal Franciaországban. Két Héttel a partraszállás
után, az amerikaiak által megszállt partok romHalmazzá: váltak a jú-
nius 20-ai emlékezetes viHar következtében. A cHerbourg-i kikötőt
éppen csak Hogy megtisztították az aknáktól és gyakorlatilag még
nem jöHetett számításba Bradley utánpótlása számára. A német rádió
propagandaadása kezdett tőkét kovácsolni abból a feltevéséből, Hogy
a szövetségesek sarokba szorultak. Bradley-nek nem leHetett biztosí-
téka arra, Hogy a Bocage-vidéken elviselHetetlen veszteségek nélkül
keresztül tud nyomulni és egy páncélos villámHáború azon a tere-
pen, különösen Caen után – őrültség lett volna. Ennek ellenére
Bradley úgy Határozott, Hogy a vezetése alatt álló összes erőket beve-
ti abba a bonyolult Hadműveletbe, amely legmagasabb fokú Harctéri
együttműködést és kitűnően működő utánpótlási rendszert kívánt
meg és amely egyetlen döntő csapást mér az ellenségre.

A Bocage-vidéken való keresztülnyomulás egy mérföldre eső

veszteségstatisztikája Bradley ellen szólt; a terve alapvető katonai
tantételeket is megszegett, legalábbis annyiban, Hogy előnyomuló
oszlopai ötven mérföldnyire törtek be az ellenség Hátába, anélkül,
Hogy a szárnyaikat a szárazföldön biztosították volna. Bradley-nek az
volt a véleménye, Hogy bár ezt ő előtte még nem tették meg, de most
meg leHet tenni, azért, mert a levegőből leHet védeni a szárnyakat – a
légi felderítés meg tudja állapítani, Hogy Hol van az ellenség és a va-
dászbombázók bármilyen tömeges megmozdulást szétzúzHatnak. A
Hadtáposok – az utánpótlási tényező – szintén ellenezték a tervet,
mert amikor a páncélos oszlopok végül is elérik a síkságot, a lőszert,
az üzemanyagot és az élelmet egyetlen keskeny ösvényen keresztül
leHet csak eljuttatni Hozzájuk, azon a keskeny úton, amely
Normandiától vezet a bresti félszigetig a Csatorna atlanti-óceáni

-( 195 )-
partjai mentén. Ez az út pedig már zsúfolva lesz magának az előre-
nyomuló Hadseregnek a járműveivel. Bradley azt állította, Hogy ezt is
meg leHet oldani, Ha az előreHaladó Hadsereg elég gyorsan elmegy az
útból.

A mi csoportunk, akik március óta Montgomerynél voltunk,

éppen a St. Lô-i ütközet előtt tért vissza Bradley főHadiszállására. Le-
járt az időnk. Mint Montgomery vezérkarának megfigyelői, befejez-
tük munkánkat. Eredetileg is azért mentünk oda, Hogy amikor majd
Montgomery saját parancsnokságuk alá bocsátja az amerikaiakat, le-
gyenek amerikai tisztek, akik ismerik a Mester terveit és szándékait,
és ezeket az ismereteket áradják az amerikai főHadiszállásnak. Ami-
kor végül visszatértünk a karámba, Bradley már jó ideje saját szakál-
lára tevékenykedett. Az Első Hadsereg vezérkarával dolgozott, akik
soHa nem tudták túltenni magukat azon, Hogy volt idő, amikor ők
képezték a rangidős parancsnokságot a Harctéren. Hajlamosak voltak
arra, Hogy a most rangidős Tizenkettedik Hadseregcsoport főHadi-
szállását betolakodónak tekintsék.

BradleyHez való visszatérésünk után eleinte nem volt más fel-

adatunk, mintHogy megismerkedjünk azokkal a tervekkel, amelyeket
az Első Hadsereg tisztjei már elkészítettek. Ezek szerint a tervek sze-
rint az Első Hadsereg a csata kellős középén csapatainak egy részét
átadja a Harmadik Hadseregnek, amely akikor még Angliában vára-
kozott és Patton tábornok vezetése alatt készült átkelni a Harctérre. A
Harmadik Hadsereg a tervek szerint közvetlenül az áttörés után fog
bekapcsolódni és az lesz a feladata, Hogy kiHasználja az áttörés adta
leHetőségeket, amikor a páncélosok elérik a síkságot. Az Első Hadse-
reg akkor Courtney Hodges parancsnoksága alá fog kerülni, aki már
az invázió angliai előkészítése óta Bradley körül sürgölődött. Az
amerikai Hadseregcsoportnak – amely olyan Hosszú időn keresztül
egy vezérkari főnök vezetése alatt állott – végül is Omar Bradley lett
a parancsnokló tábornoka. Végül mégis tető alá került az amerikai
parancsnokság, amely azután Franciaországot felszabadította. Omar
önállóan irányította a Tizenkettedik Hadseregcsoportot, amelyHez az
Első és a Harmadik Hadsereg tartozott; az Első Hadseregnek Hod-
ges, a Harmadik Hadseregnek Patton volt a parancsnoka. Bradley
mindezt már jóval St. Lô előtt elHatározta, még mielőtt elHagyta Bris-
-( 196 )-
tolt – a Hadseregcsoport felépítésének a terve teljesen ki volt dolgoz-
va, csak az önálló működése megkezdésének az időpontját és körül-
ményeit nem leHetett előre látni, amíg a Hídfőt létre nem Hoztuk és az
ellenséget szüntelen Harcba nem bonyolítottuk és Montgomery ku-
darcot nem vallott a caen-i Holtponton.

A St. Lô-i csata kezdete előtti Héten még igen szűkösen voltunk.
A cHerbourg-i félsziget kivételével a Hídfő csak tizenötHúsz mérföld-
nyi mély volt. A főHadiszállások közel voltak egymásHoz és össze
voltak zsúfolva a 105-ös és 155-ös ütegek között, amelyek megállás
nélkül rakodtak ki a partra és elHelyezésük után tüzet nyitottak.
Jeeppel az egész Hadműveleti területet át leHetett tekinteni, mert az
utak (legalábbis az amerikai szektorban) bámulatos módon szabadok
voltak. A partokon egyirányú forgalom volt a több mérföld Hosszú-
ságban elnyúló katonai raktárakHoz és vissza. Az Isigny melletti út
mentén levő első nagy repülőtér már egy ideje ellenséges tüzérségi
tűz alatt állott, a neHéz P-51-esek felszálltak a repülőtér túlsó végéről
és ledobták bombáikat, még mielőtt eltűntek volna a szemünk elől,
azután oldalra délre kanyarodtak és ismét földre szálltak, Hogy újabb
bombateHerrel megrakodva újra felszálljanak. Az összekötő repülő-
gépek számára mindegyik nagy főHadiszállás saját külön felszálló
mezősávval rendelkezett, ezek a legelőkön elegyengetett keskeny sá-
vok voltak, aHonnan eltávolították azokat a cölöpöket, amelyeket a
németek eredetileg azért Helyeztek oda, Hogy megakadályozzák a vi-
torlázó repülőgépek leszállását.

Ha az ember felült egy kis L-5-ös felderítőgépre és a partok

mentén repült, a tengerre néző ablakokon keresztül látHatta, amint a
vízben leHorgonyozva ringó inváziós flottából kirakják az ellátmányt
– a Hajók százai és százai imbolyogtak egymás mellett a vízen és kö-
zöttük kis csónakok és partraszállító Hajók siklottak ide s oda, kis fe-
Hér barázdákat fodrozva a vízen. Ha az ember közvetlenül a ballo-
nok magassága felett repült – csaknem minden Hajó bocsájtott fel bal-
lonokat, a látóHatár szélén látHatta az Angliából érkező konvojok im-
pozáns felvonulását. A másik ablakon keresztül, amelyik a Hullámzó
zöld dombok felé nézett, ameddig csak a szem ellátott, követni leHe-

-( 197 )-
tett a front vonalát, amelyet állandó fekete és feHér füstgomolyagok
jeleztek. Szinte megállás nélkül robbantak a lövedékek, még a vonal
viszonylag nyugodt szakaszai felett is.

HiHetetlen mennyiségű tüzérségünk volt és itt a katonai raktá-

rak közelében a lőszereknek is bővében voltunk, a problémát inkább
az okozta, Hogy célpontot találjunk, amire lőHetünk. Lövedékek
szaggatták a fák lombozatát és bombatölcséreket vájtak a puHa talaj-
ba. A legtöbb utunk tűz alatt volt ugyan, de a németek csak akkor lőt-
tek vissza, Ha úgy vélték, Hogy valamit el is találnak. A Hídfő
Carentannál volt a legkeskenyebb és a jelek arra engedtek következ-
tetni, Hogy az ott levő Hidakat a németek tűz alá veszik, ezért a jee-
pek negyven-ötven mérföldes sebességgel Haladtak át rajtuk; de nem
sok ember esett el a mögöttes körzetekben.
Csak éjszaka voltak komoly izgalmak. Minden este, napnyugta
után, amikor az alkonyati fények eltűntek az égről, mint a végszóra a
színpadon, megjelentek az ellenséges repülőgépek A távolban eldör-
dültek a légelHárító ágyúk, megbontva a nagy ágyúk rendületlen
dörgésének egyHangúságát és utána pillanatok alatt minden pokol
elszabadult. Minden, ami a patton volt, működésbe lépett – Har-
mincHetes, ötvenes és Harmincas gépágyúk, Browning-automata
ágyúk –, mindenki tűzzel kereste a repülőgépet és a kilövések felvil-
lanásai fantasztikus ábrákat rajzoltak az égre, az ábrák nem összpon-
tosultak egy Helyre, mivel senki sem tudta, Hogy Hol vannak az ellen-
séges gépek.
A part közelében valószerűtlen látvány tárult az ember szeme
elé; az ágyúk ezreitől származó torkolattüzek felvillanó fénye száz és
száz Hajó fedélzetét világította meg és az eget teljesen átszőtte a szik-
rázó fények Hálója. Minden mozgásban volt.

Azután egy Hosszú, magas, vijjogó Hang következett és utána,

mintHa egy kövér ember egy tál kocsonyába pottyant volna, a föld
megrázkódott és a kézifegyverek izgatott gágogásába belepuffant
egy tompa, rövid Hang. Előfordult, Hogy miután a kövér ember bele-
zuHant a tál kocsonyába, lángok csaptak fel az égre, ilyenkor találat
ért egy benzinraktárt. Előfordult, Hogy a vijjogó Hang olyan rettene-
tes crescendóban tört ki, Hogy az ember rémületében a földre vetette

-( 198 )-
magát. Ezek rakéták voltak, nem leHet leírni, Hogy milyen a Hangjuk,
amikor az ember közelében zúgnak át a levegőn.

Egy alkalommal egy éjszakai vadászgép a fejem fölött lőtt le

egy ellenséges repülőgépet. Borzalmas látvány volt. A két gép alig
repült magasabban, mint a fák teteje. Először az éjszakai vadászgép
nyomjelzős lövedékeit láttam meg, mert a jelzőlövedékek útvonala
lapos volt, közel a földHöz, düHös lármát csapott. A repülőgépek is
nagy HangHullámokat vertek a földön, amit a motor zúgása, a repü-
lőgépek nagy testének a suHogása a levegőben és az éjszakai vadász-
gépek ágyúitól származó robbanások okoztak. Az ellenséges repülő-
gép olyan gyorsan gyulladt ki, Hogy úgy látszott, mintHa felrobbant
volna. Azonban mégsem robbant fel, Hanem egy pillanat tört része
alatt lángolva beleHasított a földbe, egy fél mérföldnyire tőlem. Hát-
borzongatók voltak az éjszakák a Hídfőben.

Amikor elkészült a St. Lô-i ütközet terve, tudtuk, Hogy vagy

Hosszú időn keresztül tart még ez a Hátborzongató Helyzet, vagy pe-
dig nem lesz többé Hídfőnk, mert az amerikai Hadsereg nagy leszá-
molásra készült. Szombatra, július 24-re tervezték az ütközet kezde-
tét és egy JoHn Watson nevű tiszt és jómagam Házi feladatként egy
terepvázlatot tanulmányoztunk és kiválasztattunk magunknak egy
St. Lôtól néHány mérföldre eső magaslatot. Azt gondoltuk, Hogy on-
nan szemmel tartHatjuk a támadás kiindulási vonalát. Fogtunk két
jeepet és kora reggel odamentünk a kiszemelt magaslatra. A gyalog-
sági támadás, úgy emlékszem, Három órakor kezdődött; tudtuk,
Hogy mindenesetre előbb kezdődik a nagy légi felvonulás.

Ha valaki nem Hinné el, Hogy milyen kiszámítHatatlan egy csa-

tatér, annak a kedvéért elmondom, Hogy elHajtottunk az összes ame-
rikai arcvonal-állások mellett, túlmentünk az előretolt felderítőkőn
és, egy-két fordulót megtettünk azon az úton, ami már a németeké
volt, anélkül, Hogy bárki megállított volna bennünket, sőt anélkül,
Hogy egyáltalán láttunk volna valakit. Az előző Héten négy német ez-
redes jött le Párizsból, Hogy körülnézzenek és Hasonlóképpen beko-
csiztak a német és az amerikai állásaik közé. Bizonyos szorongások-
kal Hajtottak keresztül a mögöttes területeinken, ilyenképpen alig öt
óra alatt megjárták az utalt a párizsi biztonságból a normandiai Hadi-

-( 199 )-
fogolytáborokig, anélkül, Hogy a legkisebb fizikai kellemetlenségben
lett volna részük.

Hogy viszonzásképpen nem csináltunk mi is Hasonló kirándu-

lást, annak egyetlen oka, Hogy útközben egy égő német Harckocsira
bukkantunk és megállunk tanácskozni, mitévők is legyünk. Az égő
tank egy kis falucska terén állott, amelyben most nem voltak lakosok,
sőt már épület sem igen volt benne egy félig lerombolt templomHom-
lokzaton és egy kőkúton kívül. Nagyban tanakodtunk a kút mellett, s
egy másik jeepen két amerikai fiú közeledett felénk. Sietve vissza
akartak fordulni, egy tőlünk jobbra elágazó úton, amikor megállítot-
tuk őket. Tőlük tudtuk meg, Hogy a 30. gyalogos Hadosztály frontvo-
nala az, aHol mi állunk, de maga a Hadosztály aznap reggel két mér-
földet Hátrafelé Húzódott, Hogy Helyet csináljon a légi bombázás
számára. Amikor iránytű segítségével és némi latolgatás után kivá-
lasztottuk, Hogy melyik úton fogunk eljutni az előre kiszemelt Hegy
mögé, egy gyalogos századot pillantottunk meg a Hegy szélvédett
oldalán, amint átvizsgálják a kézigránátjaikat és lőszereiket, és felké-
szülnek a támadásra.

Hegyünk tetejét mélyen bevágott szelte át. Az egyik végén egy

kiégett német tank Hevert és az út mindkét oldalán az árkok tele vol-
tak eldobált német felszereléssel, ami már nem volt más, mint sáros
ócskavas. Ezek között töltöttük el a napot és figyeltük, Hogy a csata
Hogyan Hevül egyre melegebbé.

Az ütközet ezen a napon valóban felmelegedett, de nem jutott

el a forrpontig. A tüzérségi és a légi előkészítés megtörtént, de vala-
milyen oknál fogva, ott Hátul, aHonnan mi jöttünk, négy órával elHa-
lasztották. Másnap, Hasonló előkészületek után, a támadás valóban
megindult.

A St. Lô-i ütközettel kapcsolatos emlékeim közül mindenekelőtt

azt szeretném elmondani, Hogy milyen panorámikus élményt jelen-
tett a Hegytetőről megfigyelt csatajelenet és a légi Hadművelet, amely
Három felvonásra oszlott, amint a neHéz, közepes és könnyű bomba-
vető gépek követték egymást.

A jelenet egészében véve olyan benyomást tett rám, mint az

amerikai polgárHáborúról szóló, illusztrált történelemkönyvek csata-
-( 200 )-
képei. A mi csapataink füstbombákkal igyekeztek jelezni repülőgépe-
inknek, Hogy Hol vannak. A füst színe zavaros, liláspiros volt. Még mi
is, egy mérföld távolságról, alig tudtuk kivenni és tudtuk, Hogy a re-
pülőgépek nem fognak eligazodni rajta, de a füst ott lebegett a me-
zők és a kerek kis ligetek felett, ráfeküdt a völgyekre és ez a látvány
az emberben azt az érzést keltette, mintHa a liláspiros füst a polgár-
Háború csataterei felett gomolyogna. Amikor távcsövön keresztül vé-
letlenül itt vagy ott néHány mozgó emberi alakot sikerült kivennünk,
nem leHetett felismerni, Hogy milyen egyenruHát Hordanak, csak azt
láttuk, Hogy katonák akiknek puska van a vállukon.

Láttuk a túlsó Hegyen a német tüzérségi tüzet és Hallottuk a sa-

ját tüzérségi tüzünket mögöttünk. Mindkét oldalon ellenüteggel Har-
coltak – ami azt jelenti, Hogy egymásra vadásztak, anélkül, Hogy te-
kintettel lettek volna arra, Hogy közöttük milyen célpontok vannak. A
lövedékeik közvetlenül a fejünk felett íveltek át és én egy olyan opti-
kai jelenségre lettem figyelmes, ami új volt számomra: távcsövön ke-
resztül néztem a repülő lövedékeket. Csaknem teljesen felHőtlen égbe
néztem a távcsövemmel és a repülőerődöket kerestem amikor suHa-
nó kis fekete poncokat vettem észre a távcsövem látóterében. Először
azt gondoltam magamban, „szörnyű, Hogy milyen sok madár van er-
refelé”, azután felismertem az alakjukat és rájöttem, Hogy az ide, s
oda repülő lövedékeket látom – a mi lövedékeinket és az azokra fele-
letként visszaszáguldó német lövedékeket.

Mi ketten a német vonalak könnyű aknavetőinek a lőtávolságán

belül voltunk. Egy szétlőtt tank tetején álltunk, aHol egyszeriben csak
mellettünk termett a Hadsereg egyik fotoriportere, aki szintén felis-
merte ennek a kilátópontnak az előnyeit. Később leszálltunk a tank-
ról, belefeküdtünk az árokba és a sövényeken keresztül Hallgatóz-
tunk. Ez nem volt rossz ötlet, mert a repülőerődök Harmadik vagy
negyedik osztálya eltévesztette a célt, és egy darab földet – Hat vagy
Hét Bocage-mezőt elpusztított Franciaországból. Iszonyú jelenet volt.

Az első repülőerődök fénylő mennyezetként ragyogtak a fe-

jünk felett, szárnyaik csillogtak a napban, amint felfelé repültek. Ne-
Héz bombáik szőnyegszerűen Hullottak le a földre, felkavarták az el-
lenség kezén levő földeiket és lángoktól megvilágított fűst- és portaj-

-( 201 )-
tékká köpülték a talajt. A légierődök magasan repültek felettünk,
nem veHettük észre, Hogy egy részük nem sokkal a azelőtt oldotta ki
bombáit. A váratlan bombaszőnyeg úgy ereszkedett a fejünk fölé,
mint valami lidérces álomban őrülten száguldó expresszvonat, amely
egyenesen oda tart, aHol az ember fekszik.

A gépkocsivezetőm azt állítja, Hogy a lövészteknő, amelyben

feküdt, ötven yard magasságba a levegőbe repült és maga is felrepült
vele, úgyHogy saját magának kellett ismét visszakecmeregni a földre.
Nem kezeskedem érte, Hogy így is volt. Az útnak azon a szakaszán,
aHol álltam, olyasmit leHetett érezni, mint amikor egy Hatvan mérföl-
des sebességű motorcsónak amelynek a tetején ül az ember – neki-
ütődik egy zátonynak. A szemem az árok szélének a magasságában
volt, és én azon a résen keresztül néztem ki, ami az árok széle és a
roHamsisakom pereme között képződött. Azt Hittem, azt fogom látni,
Hogy Hol találnak a bombák a német vonal mögött. EHelyett azonban
egészen más, váratlan látványban volt részem. Úgy tűnt, Hogy az
egész Hegyoldal közvetlenül előttem egyeden Heves narancsszínű
lángoszlopként felemelkedik, majd Hosszú perceken keresztül körös-
körül minden lángokban áll. Utána rög- és kőtörmelékek zápora zu-
Hogott. A föld úgy mozgott, Hogy – emlékezetem szerint – meg kel-
lett kapaszkodnom, Hogy meg tudjak állni a lábamon.

A repülőerődök rövid bombazápora senkit sem sebesített meg.*

A történteket valami óriási méretű angolpark-élményHez leHetne Ha-
sonlítani; olyasmi volt, mint egy mindennél nagyobb méretű Hullám-
vasút, az ördögkerék és az elvarázsolt kastély csapóajtóján való ke-
resztülbukdácsolás élménye. Mindenesetre igen mozgalmassá tette
számunkra a reggelt.

A délutáni főattrakcióját Három vadászbombázó szolgáltatta,

amelyek szintén elvétették a célt. Kilencvenfokos szögben tértek el az
irányítás vonalétól és aHelyett, Hogy a mi utunkkal párHuzamos
irányban Húztak volna el és végigbombázták volna a St. Lô-i ország-
utat, összetévesztették az észak-déli irányú főútvonalat egy kelet-
nyugati irányúval és egyenesen az amerikai állások fölé siklottak. Ez

*
A következő nap történt, Hogy egy középbombázó alakulat eltévesztette a célt és
bombáik a St. Lô-i úttól északra megölték Losley McNair, altábornagyot.
-( 202 )-
nem is volt mulatságos dolog, mert a bombázók eltalálHatnak egyes
járműveket – sőt egyes személyeket is. Ez a Három gép egy amerikai
lőszerraktárra és egy ütegre lett figyelmes az út túlsó oldalán – és
mindkettőt elintézte.

Ez akkor történt, amikor a mélyúton JoHn Watsonnal éppen

azon vitatkoztunk, Hogy a bombázók ellenséges gépek-e vagy sem.
Én távcsővel figyeltem a gépeket és láttam a szárnyaik végén a pár-
Huzamos feHér csíkokat és az egyiken még egy csillagot is és így tud-
tam, Hogy a mieink – és úgy gondoltam, Hogy marHaság fedezékbe
menekülni előlük, Hiszen csak Hazatérőben berregnek el felettünk.
JoHn, aki nem Használt távcsövet látta a rövidre vágott szárnyuk vé-
gét és észrevette, Hogy céltudatosan csapnak le ránk, esküdött rá,
Hogy Focke-Wulfok.
A többi száz és száz gép megmaradt az előirt útvonalon. Egy
órán keresztül figyeltük, amint elegánsan Hármasával jöttek, leváltak
a többitől és a föld felé siklottak, nem meredeken bukva, Hanem la-
pos, egyenletes pályán. Azután láttuk, amint ledobtak két kis bom-
bát. Hosszú időn keresztül úgy látszott, mintHa a bombák közvetle-
nül a repülőgépek alatt és azokkal párHuzamosan szállnának, azután
esési irányuk fokozatosan elHajlott a föld felé és végül élesen becsa-
pódtak. A becsapódások földtörmelékeket kavartak föl a levegőbe.

Mire a bombázók befejezték feladatukat, addigra a német tü-

zérség feladta, Hogy az amerikai ütegekre vadásszon és a körülbelül
negyed mérföldnyire mögöttünk levő keresztútra kezdtek el tüzelni.
Hallottuk a növedékek panaszos sivítását és a becsapódásokat. Késő
délutánra gyengült a tüzelésük. LeHajtottunk a Hegyről a parttól né-
Hány mérföldnyire fekvő gyümölcsösbe, aHol a szállásunk volt – egy
jó kis biztonságos lövészgödör –, aHol megpiHenHetünk addig, amíg
az éjszakai koncert elkezdődik.

Sok rosszat írtak már a lövészgödörről, amely csakugyan a vi-

lág legkevésbé vonzó HálóHelye, különösen, Ha Hat Hüvelyknyi Hideg
víz borítja az alját. De olyan éjszakákon, amikor a levegő tele van re-
pülő kis acéldarabokkal – és Ha szép, meleg a nyári éjszaka, az em-
bernek van elég takarója és a lövészgödör felett oltalmazóan ki van
feszítve egy sátor, amely távol tartja a Harmatot: a lövészgödör kel-

-( 203 )-
lemes HálóHely – és Ha Három láb mély, az embernek nincsen a vilá-
gon semmi más vágya, csak az, Hogy bárosak Hat láb mély volna. És
ilyenkor az ember megfogadja magában, Hogy Holnap Hat láb mélyre
ássa. De amikor, reggel újra kisüt a nap és nem Hall mást, csak a saját
tüzérségének a dörgését és azt a megnyugtató altatódalt, amit a saját
lövedékeink zúgása jelent, akkor az ember meggondolja magát és így
okoskodik: „Mi a fenének. Minél mélyebbre ások, reggel annál neHe-
zebben tudok kimászni belőle.”

Így Hát végignéztük a St. Lô-i csata megtévesztő kezdetét és

másnap megkezdődött a tényleges ütközet.

Bradley terve a kitörésre jobban sikerült, mint aHogy a legmeré-

szebb álmainkban reméltük. Az áttörést követő csata kétségtelenül a
legnagyobb csata volt, melyet, amerikai fegyveres erők addig valaHa
is vívtak. A szövetségesek valamennyi, szárazföldi ütközete közül je-
lentőségben csak Bradley-nek az a későbbi ütközete HasonlítHató
Hozzá, amellyel bekerítettük a RuHr-vidéket. A St. Lô-i csatával meg-
nyertük Franciaországot, a RuHr bekerítése megadta a kegyelemdö-
fést a Harmadik Birodalomnak. Mindkettő száz százalékig Bradley
ütközete volt és mindkettőt amerikai csapatok Harcolták végig, anél-
kül, Hogy szövetségeseink segítségét igénybe vettük volna. Úgy ér-
zem, az amerikai népnek joga van aHHoz, Hogy tudja, Hogy olyan
Hadvezér és olyan katonák kerültek ki a sorai közül, akik világraszó-
ló győzelmeket arattak. A második világHáború alatt vívott amerikai
ütközeteket méltán leHet Hasonlítani a legragyogóbb győzelmekHez,
amelyeket valaHa is kivívtak az európai Harctereken akár Napóleon,
akár más Hadvezér vezetése alatt.

Most, Hogy a Háború képét teljes egészében megváltoztatták az

atom- és rakétalövedékek, neHéz az embernek túltenni magát azon az
érzésen, Hogy mindaz, amit látott és tapasztalt, ma már idejét múlta;
a második világHáború stratégiájának és taktikájának az elemzése ma
már csaknem olyan, mintHa azt tanulmányozná az ember, Hogy Ho-
gyan jártak el a krétai íjászok. Ez érdekes leHet a történész számára,
de nem tartozik a mai világra. Bradley Hadjárata Európában talán a
legnagyobb Hadjárat volt, amelyet olyan elavult eszközökkel Harcol-

-( 204 )-
tak végig, mint a kerekeken gördülő páncélos járművek, robbanó
motorok, Hátultöltő ágyúk, amelyeknek neHéz ágyútalpakra van
szükségük, Hogy enyHítsék a Hátrasiklást, repülőgépek, amelyek
óránként csak néHány száz mérföldet tudnak repülni és csak parányi,
tíztonnás bombákat dobnak le, amelyek aHHoz sem elégségesek,
Hogy egyetlen nagyobb méretű függőHidat szétzúzzanak. Már a má-
sodik világHáború végén is rendelkeztünk Hátrasiklás nélküli ágyúk-
kal, amelyek olyan kicsik, Hogy az ember egy kézzel kezelHeti őket,
lövedékekkel, amelyek rádióHullámokat bocsátanak ki magukból és
önműködően felrobbantak, amikor megtalálják a célpontot, amit ke-
resnek, légcsavar és pilóta nélküli repülőgépekkel, amelyek gyorsab-
bak a Hang terjedési sebességénél. De ma már ezek is elavultak. Min-
denki tudja, Hogy új világban élünk – a fizika világában. És mégis, az
egész most születő új világnak a jövendő sorsa a történelem egy mú-
ló pillanatában Bradley elavult fegyvereinek a sikerétől függött.

Egy Héttel azután, Hogy az első szövetséges katona partra tette a

lábát Franciaországban, a németek elindították első nagy Hatósugarú
önműködő lövedékeiket – először a pilóta nélküli bombákat, majd a
sztratoszféra rakétákat. Mi akkor már tudtuk: a német tudósok arra
számítanak, ezekkel és a többi titkos fegyverrel megnyerik a Háborút.
Ma már többet tudunk a Hitleri német államról. Tudjuk, Hogy Hitler a
Háború utolsó évét versenyfutásnak tekintette, amelynek az volt a
célja, Hogy valamennyi fegyverünket korszerűtlenné tegye, mielőtt
túlerőnk szétzúzHatná őt. Tudjuk, Hogy a Háború utolsó napjáig,
amíg az oroszok végül be nem törtek Berlinbe – Szilézia, a RuHr- és a
Saar-vidék elvesztése után –, Hitlernek meg volt a maga terve a vég-
ső győzelemre, amely, Ha még egyetlen esztendő rendelkezésére áll
meg is valósult volna.

Ennek a győzelmi tervnek egyes részleteit Hitler már majd-

Hogynem valóra váltotta. Sikeresen felszerelte tengeralattjáró flottáját
olyan eszközökkel, amelyek Hatástalanították a mi tengeralattjáró el-
Hárító tecHnikánkat, aminek a kifejlesztése a szövetségeseknek évekig
tartó türelmébe, ügyességébe és bátorságába került, Hitler tenger-
alattjárói már tudtak víz alatt is lélegezni és megHiúsították azokat a
módszereinket, amelyek segítségével a tengeralattjárók Helyét meg
tudtuk állapítani. A Háború befejezésekor már nagyban folyt a léglö-
-( 205 )-
késes repülőgépek gyártása, amelyeknek az óránkénti sebessége száz
mérfölddel felülmúlta a mi leggyorsabb vadászgépeink sebességet –
de a repülőlegénységen olyan nagyfokú levertség vett erőt, Hogy ezt
az előnyt már nem tudták kiHasználni. Amikor elfoglaltuk a német
kísérleti állomásokat, aHol a rakétáikat tervezték, a tudósok meg
mindig javában dolgoztak.

Most, Ha az ember végigmegy Frankfurt vagy Berlin romjai kö-

zött, nem Hinné, Hogy milyen közel voltak a németek aHHoz, Hogy fe-
lülkerekedjenek rajtunk – pedig közel álltak Hozza. A St. Lô-i ütközet
idején igen közel voltak Hozzá. Ha Bradley ott veszít, Ha nagyobb
arányú vereséget szenved, senki nem tudHatja, Hogy ez a csapás Hová
vezetett volna. A calais-i félszigeten még egy egész német Hadsereg
állt tartalékban. Bármilyen ügyesen is lepleztük, Hogy a németeknek
valójában nincs mitől tartaniuk Calais-nál, tény, Hogy nem rendelkez-
tünk sem elegendő emberrel sem partraszállító Hajóval aHHoz, Hogy
egy második inváziót is elindítsunk. Ha augusztusban amerikai ve-
reség követte volna a németek caen-i defenzív győzelmét, akkor a
német tábornoki karnak még a tisztiszolgái is tudták volna, Hogy
nyugodtan kiürítHetik a többi észak-franciaországi partokat, Hogy
összpontosított erejükkel csapást mérjenek ránk a Hídfőben. A mi
lendületünknek ezzel vége is lett volna; egyre több és több csapat
áramlott volna Észak-Amerikából Normandiába, de nem lett volna
Hely, aHol bevessük őket és télre, mire a kezünkön levő partok Hasz-
nálHatatlanná válnak, ezek a csapatok csak teHertételt jelentettek vol-
na. Maga CHerbourg még azoknak a csapatoknak az utánpótlását
sem lett volna képes biztosítani, amelyek nyár derekáig érkeztek a
kontinensre.

A Hadvezetést az teszi naggyá, Ha megérti a Helyzetet és fel tud-

ja mérni a bekövetkezHető esHetőségeket még akkor is, Ha igen kevés
bizonyíték áll rendelkezésére. Bradley nagysága abban mutatkozott
meg, Hogy kétszeresen is Helyesen mérte fel a Helyzetet: először ak-
kor, amikor arra az álláspontra Helyezkedett, Hogy a viszonylag friss
erőben levő amerikai Hadseregek a légi fölény birtokában elég erősek
aHHoz, Hogy mindent feltegyenek egyetlen döntő ütközetre és a dön-
tő ütközetet megnyerjék: másodszor pedig, amikor úgy döntött, Hogy

-( 206 )-
az ütközetet azonnal meg kell vívni, nem szabad várni addig, míg
több csapatunk és több felszerelésünk lesz a parton.

A COBRA július 25-én támadott – az első félrevezető kezdet

után minden rendelkezésére álló eszköz bevetésével. Huszonötödi-
kén reggel az eget ismét elborították az ezüstös fényben szikrázó re-
pülőgépek – először a repülőerődök, majd a közép- és végül a va-
dászbombázó gépek csaptak le kecses lejtéssel és röpítették el bom-
báikat, mint parányi dárdákat. Délután indult el a gyalogság, Három
Hadosztály egymás mellett, keresztültörték magukat a mezőkön,
amelyek olyan göröngyösek voltak a bombatölcsérektől, Hogy majd-
nem minden méteren bele kellett ugrani egy lyukba. A gyalogság
egyre csak menetelt a Hegyek közé, majd a Hosszú páncélos oszlopok
is mozgásba jöttek. Az utak Hosszú mérföldeken keresztül tömve vol-
tak járművekkel, amelyek Hol erre, Hol arra, a mellékútra vagy fasor-
ba kanyarodtak be, aszerint, Hogy a rendfenntartók Hogyan igyekez-
tek elérni, Hogy a gombolyag össze ne gubancolódjék.

St. Lônál az első éjszaka és az azt követő napon és éjszakán

gyalogsági csata volt. A Harmadik nap a gyalogság öt kilométerre
bent volt az egymás után következő német védelmi vonalakban, a
páncélosok közvetlenül a nyomukba jöttek és most elkezdtek ők is
keresztülnyomulni. A vezető oszlop poros orra déli irányban megta-
lálta a főútvonalat és a gépkocsivezetők rátértek erre az útra. Előttük,
ugyanezen az úton visszavonuló német oszlopok Haladtak. Az ame-
rikai vadászbombázók kettesével, Hármasával és négyesével kering-
tek felettük, majd leváltak és lecsaptak rájuk. Négy nappal később az
út még mindig füstölgött a kiégett német járművek roncsaitól.

Az első amerikai páncélos oszlop előretolt szakaszai keresztül-

Haladtak a visszavonuló német balszárny Hátvédjén. Az összekötő
repülőgépek – a kis Cub nevű gépek –, amelyeknek pöfögő motorjuk
van, vették át a forgalom irányítását és le s fel röpködtek, az oszlop
felett, állandóan nyomon követve azt. Őket is elragadta az üldözés
Heve és a vadászgépekkel együtt le-lecsaptak az ellenségre. Az ösz-
szekötő gépeken ülő kölykök: géppisztollyal tüzeltek ki a nyitott ab-
lakokon. Egyikük egy csomó német foglyot terelt, kiHajolva a vitorla-
vászon pilótaülésről és egy 45-ös pisztollyal fedezte őket.

-( 207 )-
 A St. Lô-i ütközet eredményeképpen egy kis földterületet sze-
reztünk, amely „AvrancHes-tól keletre fekvő magaslat” néven isme-
retes. AvrancHes a bresti félsziget könyökHajlatában fekszik egy kis
dombon, ott, aHol a félsziget az Atlanti-óceánba kiszögellik. A domb-
tól, amelyen AvrancHes fekszik, délre síkság nyúlik le, amely nyugati
irányban Brest felé, déli irányban a Loire torkolatánál fekvő St.
Nazaire felé, keleti irányban a Bocage déli oldala mellett, CHartres és
Párizs felé vezet. AvrancHes-tól közvetlenül keletre egy Hegygerinc
vonul. Aki fent van ezen a Hegygerincen, azé a Normandiából
AvrancHes-on keresztül Franciaországba vezető kapu. Az amerikai
páncélosok 5 nappal a támadás megkezdése után keresztülvonultak
AvrancHes-on. Másnap, a páncélosokat teHerkocsikon követő gyalog-
ság fent volt az AvrancHes-tól keletre fekvő magaslaton – és a néme-
teknek végük volt.

Ezután következett az első – „Hitler ütközetei” közül. Az első

olyan ütközet, amelyről tudtuk, Hogy Hitler személyesen adott rá pa-
rancsot. Az angolok megpróbálták azzal menteni Montgomery Caen-
nál elvesztett jó Hírét, Hogy úgy állították be, mintHa a Második An-
gol Hadsereg Hadműveletei önfeláldozó Haditettek lettek volna, ame-
lyeknek az volt a céljuk, Hogy távol tartsák a német Hadsereget a mi
Hátunktól. A tények ennek ellentmondanak. Ha az ember kezébe ve-
szi az ellenség Helyzetét ábrázoló térképet és zászlóaljanként meg-
számlálja a német csapatokat, akkor látHatja, Hogy az amerikaiakkal
szemben álló erők valamivel még erősebbek is voltak, mint azok az
erők, amelyeket a németek a vonal Caen felé eső végén tartottak. A
németeknek azonban mindenesetre több páncélost kellett Caen-nál
készenlétben tartaniuk, Hogy védekezni tudjanak a szövetségeseknek
a Szajna völgyébe való betörése ellen. Abban a pillanatban, amikor az
amerikaiak keresztültörték magukat St. Lô-nál, a németeknek – Ha
ésszerűen cselekszenek – arra kellett volna felHasználni páncélosai-
kat, Hogy fedezzék a Hídfővel szemben álló Hadseregük visszavonu-
lását a Szajnán át. Elég erősek voltak aHHoz, Hogy ki tudjanak onnan
jutni. Akkor tulajdonképpen még érintetlenek voltak. Harci szelle-
mük ennek megfelelően jó volt és amíg mi túljutottunk AvrancHes-on
és elHatároztuk, Hogy utána mit tegyünk, elég idő állt volna a rendel-
kezésükre aHHoz, Hogy páncélosaikat visszafordítsák és lecsapjanak

-( 208 )-
Caen-nál. Ez olyan szabályos eljárás lett volna részükről, mint ami-
lyet a katonai tankönyvek előírnak, és Ha sikeresen alkalmazzák, ak-
kor a németek egy Hadsereget nyernek vele, amellyel visszaütHetnek
az áttörés után, akkor, amikor mi legmesszebbre terjeszkedünk ki.

AHelyett azonban, Hogy ezt a megoldást választotta volna, Hit-

ler minden gyorsan mozgó egységet az arcvonalba vitt, visszavonta
valamennyi Caen-nál álló páncélosát, az egész erőt nyugat felé irá-
nyította és egyetlen, minden erőt igénybe vevő ütközetbe vetette be,
Hogy elvágja az amerikai áttörést Mortain-nél.

Mortain kis városka a Bocage-dombok között, közel az atlanti-

óceáni partokHoz, AvrancHes-tól keletre. Hitler itt beleHarapott abba
ütőérbe, amelyen át az újszülött Harmadik Hadsereg vére lüktetett.
Hitler Harapásánál négy német páncélos Hadosztály képezte a foga-
kat és ezeknek mindent megadott, amije csak volt, még a légi támo-
gatást is.

A mortain-i amerikai folyosót egyetlen út alkotta, amely

AvrancHes-nál ért le a tengerpartra és néHány mérföldet befelé futott
a dombok közé. Láttuk a közeledő német támadást, mert tiszta idő
volt és a németek páncélos oszlopai nyugati és déli irányban gördül-
tek a Hídfő kerülete mentén. Bradley a 30. gyalogos Hadosztályt, állí-
totta a vonalba és készenlétbe Helyezett két másik Hadosztályt, Hogy
erősítésekkel támogassák a 30-asokat. Bradley nagy elHatározása az
volt, Hogy a Harmadik Hadsereg tovább nyomul előre a keskeny át-
járón – Patton már követelte az erősítéseket, Hogy kiHasználHassa az
áttörést dél felé. A partHoz vezető út nem mindennapi látványt nyúj-
tott: Hatvan mérföld Hosszúságban leHetett látni a járművekkel meg-
rakott utat, a kocsik ütközői szinte egymást érték. Nappal vadászgé-
pek védelme alatt vonultak, éjszaka a Luftwaffe leHulló rakétái vilá-
gították meg őket és a támadó gépek között robbanó légelHárító lö-
vedékek vontak mennyezetet a fejük fölé.

Amint megjöttek kelet felől, a német Harckocsik akcióba kezd-

tek a Mortain-nél, anélkül, Hogy megálltak volna, és átcsoportosítást
Hajtottak volna végre. Csak néHány mérföldet kellett megtenniük aH-
Hoz, Hogy az AvrancHes-Hoz vezető utat közvetlen tűz alá vegyék és
további néHány mérföldet, Hogy az utat teljesen elvágják. De

-( 209 )-
Mortain-nél Hitler megtanulta azt, amit előtte már Montgomery is
megtanult; Hogy sövényes vidéken nem leHet páncélosokkal Harcolni
gyalogság ellen. És ami még rosszabb, csapatai először kóstolták meg
az amerikai tüzérségi tüzet védelemben: az amerikai tüzérség olyan
gyorsan köpte az acélt, Hogy néHány foglyul esett német katona azt
gondolHatta, Hogy önműködő tűzzel találták magukat szemben.

Az amerikai tüzérség egy „szerenád” néven ismeretes eljárásra

specializálta magát. Az úgynevezett „szerenád” az ellenség megfé-
lemlítésének az a módja, amikor a különböző kaliberű és különböző
távolságokban felállított ágyúk egy másodperc ezredrésze alatt lép-
csőzetesen tüzelnek, aminek következtében lövedékeik egyszerre ér-
nek a célpontba: a közelebb elHelyezett ágyúk megvárják, amíg a na-
gyobb lőtávolságú ágyúk lövedékei már útban vannak és akkor ezek-
Hez csatlakozva küldik a saját lövedékeiket.

A 30. gyalogos Hadosztály katonái és az ágyúk „szerenádja”

Mortain-nél megállították a négy félelmetes német páncélos Hadosz-
tályt, anélkül, Hogy annyi területet is átengedtek volna nekik, Hogy
legalább egy első oldalas tudósításra futotta volna a délutáni lapok-
ban.

A csata Három napon át megszakítás nélkül tartott. Amikor vé-

ge lett, egy amerikai Hadsereg vonult az egyetlen part menti úton a
saját tüzének Hangjai mellett; végigsöpörte a vidéket AvrancHes körül
és kiözönlött a bresti félsziget lábáHoz.

AHHoz, Hogy teljes egészében meg tudjuk érteni Bradley akció-

szabadságát, Hogy így szabadjára engedHette a Harmadik Hadsere-
get a németek Hátában, egy percre meg kell szakítanunk az angol-
amerikai fegyveres erők történetét, Hogy elismeréssel adózzunk a
franciaországi ellenállási mozgalomnak. Egy földalatti Hadsereg igen
regényes téma és akaratlanul is a legtúlzóbb dicsőítések tárgyát ké-
pezi a Háborús propagandában. Éppen ezért csaknem mindenki, aki
először került vele kapcsolatba, elbámult azon, Hogy mennyire ko-
moly Hatású és milyen emberfeletti teljesítményt vittek végHez a né-
metellenes erők Franciaországban – majd később Belgiumban. A
Harctéri Hadiszállásokon közszájon forgó regényes történetekből le
kell szűrni a mögöttük levő tényeket. Franciaországban, bár tisztelet-

-( 210 )-
tel Hallgattuk, de különösebb Hatást nem váltottak ki belőlünk az
egyéni Hősiességről szóló történetek és a kizárólag elvek miatt vívott
reménytelen küzdelmek; ezek a regényírókra tartoznak és a; moz-
galmak mártírrá avatják a Halottakat. Aminek jelentősége volt a mi
számunkra, azaz a tény, Hogy Franciaországba érve, az ellenállás fél
tucat Hadosztályt kötött le, amelyek máskülönben a mi Hátunk mö-
gött lettek volna a Bocage-ban. És még a legcinikusabbak is kénytele-
nek voltak felfigyelni arra, Hogy az ellenállók Közép-
Franciaországban a németeket valósággal rettegésben tartották, ál-
landó Harcban kellett élniük, nem tudtak szabadon mozogni és már
mielőtt mi megérkeztünk, jelentős területek felett átvették az ellenőr-
zést.

Az angol-amerikai támadás és az ellenállás miatt két tűz közé

szorult német főparancsnokság végül kénytelen volt a Közép-
Franciaországban levő rendőri Hadosztályait is igénybe venni, Hogy
meg tudja erősíteni Normandiában levő Hadseregét. Amint a néme-
tek gyengítették a rendőri szolgálatot ellátó erőiket, a mértani Halad-
vány arányainak megfelelően fokozódott a maquis-k tevékenysége. A
németeknek nem maradtak csapataik a Bocage-vidéktől délre eső
síkságon és azon túl, Hogy elzárják előlünk az utakat, vagy Hogy
akadályozzák előreHaladásunkat. A francia ellenállás semlegesítette
vagy megverte őket.

Nem leHet felbecsülni, mit jelent egy előrenyomuló Hadsereg

számára, Ha egy útelzárás szétverése után akadály nélkül keresztül
tud Haladni egy városon és nem kell Házról Házra megállnia és mind-
egyikből vagy félszáz géppisztolyos ellenséget kizavarni, akik, Ha ott
maradnak, állandóan zavarni fogják az utánpótlási vonalakat. St.
Lôtól a német Határig, nem okozott gondot nekünk, Ha város volt a
Hátunk mögött. Még jelentékeny városokban is, Ha egy amerikai jár-
mű megjelent, a város lakosai néHány óra múlva megsemmisítették
vagy lefegyverezték a német Helyőrséget. A maquis-k mindenütt fel-
állították csapdáikat és a csapdák gyorsan és könyörtelenül működ-
tek. A felderítést végző kocsik nemcsak egy szempárt jelentettek, Ha-
nem legalább Húszat. – „Ebben az erdőben németek vannak, leHetnek
vagy ezren, de nincsenek járműveik; azon a Hegyen túl, az útkanyar
körül van egy tankcsapda; de ezen az úton, itt lefelé, nincs mitől tar-
-( 211 )-
tani; Henri bácsi reggel itt volt és azt mondta, Hogy a németek tegnap
éjszaka elmentek.”

Egy előnyomuló Hadsereg szellemére felmérHetetlen Hatással

van, Ha barátok közé kerül. Ez azt jelenti minden egyes katona szá-
mára, Hogy Ha valaHol eltéved, barátok mutatják meg neki az utat; Ha
az ellenség bekeríti, a nép elrejti, amíg nem lesz újra veszélytelen
számára a Helyzet. Az ilyen barátság nem a legyőzöttek Hamis barát-
sága, amelyet az erő vált ki, Hanem azoknak a férfiaknak és nőknek a
sokat jelentő barátsága, akik még jobban gyűlölik az ellenséget, mint
te magad. A franciaországi és a belgiumi Hadjárat története Hiányos
és Hamis volna, Ha azt állítanánk, Hogy a szövetséges fegyverek győ-
zelme ezekben az országokban kizárólag a szövetségesek ágyúinak
és légierejének a súlyán múlott. Katonai vény, Hogy a francia ellenál-
lás ereje felért legalább Húsz amerikai Hadosztály erejével, sőt leHet,
Hogy még többel is. A továbbiak során két dolog fogja ezt bizonyíta-
ni; az első, pozitív bizonyíték, Hogy Párizs Hatalmas német Helyőr-
ségét szétverték, mielőtt egyetlen szövetséges katona betette a lábát;
a második, negatív bizonyítékot akkor ismertük meg, amikor meg-
tudtuk, Hogy milyen az, Ha az ember az ellenség Határain belül Har-
cot és saját sorain kívül nincsenek barátai.

Mindez megmagyarázza azt, Hogy miért volt olyan különösen

kifizetődő Franciaországban áttörni a német Harctéri seregek falán.
Az ellenállási mozgalom csak föld alatt sugdosHat a terveiről akkor,
amikor az ellenséges Hadsereg keményen ült a nyeregben, a falvaik-
ban; azonban felszabadító Hadsereggel a Háta mögött Halált, csügge-
dést és fejvesztettséget képes osztogatni a visszavonuló Hadsereg so-
raiban.

Abban a fejvesztettségben, amit a Francia ellenállás kavart fel,

az amerikai Hadsereg úgy vágott, mint a forró kés – egyszeriben sza-
badon gördülHetett tovább AvrancHes után.

-( 212 )-
 8. Szemben a Wehrmachttal
A bresti kitörést követő Hadjárat megleHetősen zavaros volt –
ami azt jelenti, Hogy igen nagy szerepet játszott benne az opportu-
nizmus és komoly véleményeltérések voltak a magasabb főHadiszál-
lások között abban a kérdésben, Hogy mik a következő tennivalók,
ráadásul gyorsan követték egymást a nagy események. Az AvrancHes
melletti kitörésnek az volt egyik eredeti célja, Hogy az OVERLORD
előírásainak megfelelően biztosítsuk a második nagy kikötőt, ebben
az esetben Brest kikötőjét. (Felmerült az a suta ötlet is, Hogy egy va-
donatúj, milliárd dolláros kikötőt építünk a bresti félsziget déli part-
ján, Quiberen-öbölnél. Ez a Hadtáposoknak az álma volt, a terv fedő-
neve CHASTITY – szüzesség – volt, és a szüzessége meg is maradt
érintetlenül.)

Az első parancs, amit Patton tábornok Bradley-től kapott, az

volt, Hogy szerezze meg Brestet – és ugyanúgy, mint CHerbourg-nál,
belátás ára bízták, Hogy a feladatot úgy oldja meg, aHogyan célrave-
zetőbbnek látja. Akár úgy, Hogy elvágja a félszigetet és azután megy
előre a kikötőHöz, akár úgy, Hogy egyenesen nekivág Brestnek és
nem törődik azzal, Hogy mi van a szárnyakon. Patton azonnal meg-
tette mindkettőt – és egyiket sem. A Hatodik páncélos Hadosztály tört
át elsőnek a Mortain és AvrancHes között képződött palack torkába,
Patton zúgva útnak indította őket a bresti kiszögellés felé és elHalad-
tak az AvrancHes közelében fekvő St. Malo megerősített kikötő mel-
lett.

Útjukat néHány – a visszavonulás fedezésére visszaHagyott né-

met páncéltörők által kilőtt jármű – és vidám arcok sora kísérte a bre-
ton falvakban, amelyeken sietve keresztülHajtottak és csak portól
mocskos arcuk emlékét Hagyták maguk után. A Hatodik páncélos
Hadosztály kis Haderő volt aHHoz, Hogy ilyen Hosszú urat befusson,
még a rendfenntartó alakulatait is fel kellett Használnia, Hogy fedez-
zék a Hátvédjét. A másik Hadosztály, amelynek dél felé, kellett térnie,
a negyedik páncélos Hadosztály volt. Patton tovább küldte őket dél
felé és azt az utasítást adta parancsnokainak, Hogy foglalják el
Lorient és St. Nazaire-t, a bresti félsziget partjain fekvő két kikötőt és
tengeralattjáró támaszpontot. Csakúgy, mint a Hatodik páncélos Had-

-( 213 )-
osztály, a negyedik is teljes gőzzel Hozzálátott Franciaország felsza-
badításáHoz – és csakúgy, mint a Hatodik páncélos Hadosztály, mo-
solygó arcokat Hagyott maga mögött, Hátvéd Helyett. Mindkét Had-
osztály eljutott a célpontja küszöbéig, ott megállt és rádión keresztül
kétségbeesve kért benzin- és lőszerutánpótlást – amit soHa nem ka-
pott meg. A közlekedési vonalak olyan leHetetlenül Hosszúra nyúltak,
Hogy most felmondták a szolgálatot.

Ha a Hadseregcsoport főHadiszállás képet akart nyerni arról,

Hogy milyen Helyzetben vannak Patton páncélosai, meg kellett Hall-
gatnia maguknak a tankoknak a rádióadásait. Ördögbe a cifra rejtje-
lekkel és a katonai frazeológiával! Patton parancsnokai magukon kí-
vül voltak és kezdetben normális, majd csípős, később gúnyos Hang-
nemben követelőztek, aminek körülbelül ez volt az értelme: „kifogy-
tunk a benzinből, lőszerből és élelemből. Meg tudunk élni a falvak-
ban, de kérünk utasítást, Hogyan gyártsunk benzint és lőszert.” Vagy:
„Itt vagyok a külvárosban, szemben áll velem egy egész német Had-
sereg és nem tudok lőni, mert nincs lőszerem. Napokkal ezelőtt már
megtettük a leHetetlent is. Mi az ördögöt csináljunk?”

Eközben a francia maquis-k egész német zászlóaljakat üldöztek,

amelyeket az amerikaiak csak elméletben vágtak el egyenesen dél fe-
lé zavarrák őket azokon az utakon, amelyeken páncélos oszlopok el-
foglaltak. Ezek abból éltek, Hogy amerikai ellátmányt szállító teHer-
autókat fosztogattak és emiatt a páncél nélküli járműveknek most
páncélos kísérettel kellett Haladniuk. Ezt azonban nem sokan kockáz-
tatták meg – mert miközben Patton páncélosai Brest külvárosában
vesztegeltek, a Harmadik Hadsereg parancsnokló tábornokának
másHol járt az esze; azt latolgatta, Hogyan leHetne elindulni Párizs fe-
lé – és még jó egynéHány embernek ez volt akkor a legfőbb gondja.

Patton!Határozott; feltétel nélküli parancsot kapott Brest elfogla-

lására és Hétfőn azzal dicsekedett, Hogy szombat este Brestben fog
fürödni a tengerben. Szombat délután felHívta Bradley-t és azt mond-
ta neki, Hogy a Harmadik Hadsereg csapatai bent vannak Brestben.
Ez jellemző volt Patton tábornokra, de Bradley jól megjárja, Ha Hisz
neki. Patton Brestben levő csapatait egy lovasszakasz képezte, amely
körülbelül fél órát töltött ott, azután lelépett és a Hegyek közé Húzó-

-( 214 )-
dott vissza. Beleütközött Nyugat-Európa talán legerősebben védett
kikötőjébe, amelyet nemrég erősítették meg Göring egyik ejtőernyős
Hadosztályával, annak a tábornoknak a vezetése alatt aki Krétát el-
foglalta.*

Végül Brestet mégis elfoglaltuk – de csak negyvenHat nap múl-

va és egy egészen új Hadsereg bevetésével, akkor, amikor lényegében
már egész Franciaország felszabadult. Három egész gyalogos Had-
osztály végezte a munkát páncélos támogatással – és a stratégiai légi-
erő több napon, át segített nekik, sőt még tengerészeti bombázás is
volt. Pedig az eredeti támadás egy terven felüli kisebb jelentőségű
műveletnek indult.

Brest az amerikai Hadjárat Hiábavaló áldozata volt. Az

OVERLORD-terv keserű öröksége, vagy véres áldozat a presztízse
oltárán – nevezze ezt kinek, Hogy tetszek –, mert Hónapokig tartó
erőfeszítést és óriási veszteségeket követelt, de soHa egyetlen katonát,
egyetlen kilogramm ellátmányt nem tettek ott partra. Mire Brestet el-
foglaltuk, már nem volt rá szükség.

A Bresttől délre fekvő St. Nazaire-t és Lorient soHa nem foglal-

tuk el. A Háború végére, amikor a Harmadik Birodalom összeomlása
miatt megadták magukat, olyan sikeresen fosztogatták a környező
vidéket, Hogy még legalább egy évre elegendő ellátmánnyal rendel-
keztek.

Miközben a Hatodik és a negyedik páncélos Hadosztály megfe-

neklett a megerősített német kikötőkön kívül, Patton le s fel sétált
Bradley parancsnoki kocsija előtt, amely a Harctéren Bradley Hivatali
Helyisége volt. Pattonnak, mint már mondtam, Párizson járt az esze
és mint valami kisfiú, le s fel ugrándozott, megpróbálta rávenni
Omart, Hogy engedje szabadjára. Ha már nem tudott megfürdeni
Brestben, akkor legalább Hadd igyon egy poHár pezsgőt Franciaor-
szág fővárosában. Közben azonban foglalkozni kellett a már kissé
megviselt német Hídfőellenes Hadsereggel, amely szorosan beékelte
magát a Bocage-vidékbe, miután mozgó erejét Hitler Mortain-nél
szétforgácsolta. A német főparancsnokságot alaposan demoralizálta a

*
Student tábornok.
-( 215 )-
St. Lô-i vereség, ami öt nappal azután történt, Hogy a porosz tábor-
nokok sikertelen kísérletet tettek Hitler meggyilkolására. A merény-
let után Hitler tisztogatást Hajtott végre a tanácsadói között. Ekkor
történt, Hogy Montgomery Hirtelen előjött a kuckójából és megpró-
bálta rávenni EisenHowert, Hasson oda, Hogy Bradley tegyen le mind
Brestről, mind Párizsról és eHelyett a sövény-vidéken levő német
csapatok bekerítésére és megsemmisítésére összpontosítsa erejét.

A hídfőtől Németországig

Bradley eredeti célja az áttöréssel nem az a sekélyes átkarolás

volt, ami mellett most Montgomery érvelt, sem Patton bresti vad ne-
kiiramodása, amely végeredményben nem volt más, mint tisztelettel-
jes fejbólintás a Legfelsőbb Parancsnokság és az OVERLORD-terv
előtt. Bradley-t az olyan romantikus politikai elképzeléseik is Hide-
-( 216 )-
gen Hagyták, mint Párizs felszabadítása a német Hadsereg franciaor-
szági veresége előtt. Bradley olyan nagyszabású átkarolást tervezett,
amely nemcsak a Hídfő körül levő néHány német Hadosztályt, Hanem
a Szajnától nyugatra levő valamennyi német egység megsemmisíté-
sét jelentette volna. Ez olyan átkarolást tett szükségessé, amely ke-
resztül lendül egész Franciaországon AvrancHes-tól CHartres-ig és
Orleans-ig és onnan le a Szajna torkolatáig. Orleans, amely Párizstól
délre és valamelyest nyugatra fekszik, bezárja a Szajna és a Loire fo-
lyók által Határolt tömlőt. A Szajna és a Loire a felrobbantott Hidakkal
és vasútvonalakkal rendkívüli mértékben akadályozza az ellenség
visszavonulását. Bradley szeme már Franciaország előtt is azt vizs-
gálta, Hogyan leHet betömni az orleans-i rést. De a St. Lô-i győzelem
és a mortain-i ellentámadás veresége okozta azt, Hogy ebben a perc-
ben a legkülönbözőbb leHetőségek gazdag választéka tárult Bradley
elé.

Bradley előtt szabad volt az út, Hogy ezt a gazdagságot kama-

toztassa. Névlegesen még mindig Montgomery alá tartozott, de rö-
vid idő alatt olyan óriási tekintélyt szerzett magának, Hogy még az
Egyesített Vezérkar sem mert ellentmondani szándékainak Bradley-
nek gyorsan kellett Határozni, mégHozzá ellentmondó tanácsok kö-
zepette – mert Patton Párizsért siránkozott, Montgomery a „dombok
bekerítését” üvöltözte, a saját Hadtáposai pedig vonakodtak minden
további előrenyomulástól, ameddig nem rendelkeznek a második
utánpótlási kikötővel, amely a terv szerint alapvető feltétele a siker-
nek. A Legfelsőbb Hadiszálláson valósággal pánikba estek amiatt,
Hogy az amerikai parancsnokok lelkesedésükben még elvesztik a jó-
zan eszűket. EisenHower a maga részéről azt Hajtogatta: „Ne feled-
kezzetek meg Brestről.” Ő most igen el volt foglalva, nemcsak azért,
mert a franciák és az angolok is alája tartoztak, Hanem mert még rá-
adásul költözködött is.

Ebben a dilemmában Bradley úgy döntött, Hogy Három dolgot

csinál egyszerre. Úgy érezte, Hogy ő elég erős és a német Hadsereg
eléggé demoralizálódott aHHoz, Hogy mind a Hármat végre tudja Haj-
tani. Végre is Hajtott kettőt és a Harmadikat majdnem.

-( 217 )-
 Legelőször is elment a végső célpontjáHoz, amit soHa nem té-
vesztett szem dől; elindult CHartres-Hoz, az orleans-i átjáró közelébe,
Hogy Hozzákezdjen a nagy átkarolásHoz. A cHartres-i út végül is
nemcsak a SzajnáHoz vezetett, Hanem menet közben magát Párizst is
megadta, anélkül, Hogy verekedni kellett volna érte – Párizs lakossá-
ga felkelt és felszabadította önmagát, mielőtt még az amerikaiak lő-
távolságba értek volna – tény, Hogy az amerikaiak dél felé elHaladtak
Párizs mellett.

Bradley második mozdulata engedmény volt az angol parancs-

nok felé, Montgomery a német Hadsereg egy részének kisarányú be-
kerítését tervezte, ami kettős átkarolással kívánt végreHajtani, még-
pedig úgy, Hogy a Harapófogó északi szára angol, a déli amerikai le-
gyen. A Harapófogónak Falaise-nél kellett bezárulnia, Bradley egy
Hadtestet irányított le a SzajnáHoz, a Hosszabb úton ment és ő biztosí-
totta az angolok átkelését a Szajnán, akiknek így tálcán nyújtotta a Le
Havre-ba vezető kaput és a Csatorna menti tengerpart többi részét.
De Bradley annyi erőt pazarolt el Falaise-nél, Hogy mire újabb csapa-
tokat kapHatott a szajnai átkelésekHez, addigra a Normandiában levő
német Hadsereg legnagyobb részének végül mégis sikerült elmene-
külni.

Bradley-nek az az elHatározása, Hogy Montgomeryvel közösen

csapdát állít fel, amely Falaise-nél fog bezárulni, az angol-amerikai
együttműködés legkeserűbb Harctéri epizódját eredményezte az
egész Háború során. Ezeket a napokat Heves tettvágy, feszült várako-
zás és lobbanékony kedélyállapot jellemezte. Hogy a csapda bezárul-
jon, az angol erőknek fel kellett szedelőzködniük beásott állásaikból
és keresztül kellett törni magukat azokon a dombokon, amelyekbe a
németek ugyanolyan Hosszú ideje voltak beásva, mint velük szemben
az angolok. Hogy az angolokHoz igazságosak legyünk, nem szabad
elfelejteni, Hogy nekik egyik napról a másikra kellett megszervezni a
támadást Hasonló jellegű vidéken és Hasonló arányokban, mint a St.
Lô-i első támadás, aminek az előkészítésére és a csapatok összesze-
désére az amerikaiak több Hetet fordítottak. És nem szabad elfelejteni
azt sem, Hogy az angolok olyan területen támadtak, ami életbevágó-
an fontos volt a németek számára. A németek elkeseredetten Harcol-
tak azért, Hogy a menekülés számára az utat nyitva tudják tartani.
-( 218 )-
 A vita az angolok és az amerikaiak között azért kezdődött, mert
az angoloknak vállalt kötelezettségük teljesítéséHez, a rés bezárásá-
Hoz, csak Harminc mérföldnyi utat kellett megtenniük, ezzel szemben
az amerikaiaknak, akik dél felől támadtak, Háromnegyed kört, száz-
Húsz-százötven mérföldes ívet kellett leírniuk, magukkal cipelve
készleteket. Mint ismeretes, az amerikaiak el is jutottak oda, aHová el
kellett menniük, mélyen benyomultak a német védelmi állások Hát-
vonalába – közben azonban az angol támadás Falaise-től közvetlenül
északra leállt.

Falaise-től közvetlenül délre van egy Argentan nevű város. A

nemzetközi katonai Határvonal az angol és az amerikai Harcteret ön-
kényesen Argentan felett választotta el, annak Falaise felé eső olda-
lán, Patton csapatai, akik azt Hitték, Hogy az ő feladatuk a rés bezárá-
sa, a nagy lendületben elfoglalták Argentant és megállás nélkül át-
mentek a nemzetközi Határvonalon. Montgomery, aki névlegesen
még mindig valamennyi szárazföldi erő főparancsnoka volt, úgy
döntött, Hogy ebben az esetben gyakorolni kívánja Hatáskörét és
Pattont visszaparancsolta a nemzetközi Határvonali amerikai oldalá-
ra. Ezután elég Hosszú ideig tartott, amíg valamit kigondolt – úgy
emlékszem két vagy Három nap is eltelt –, Patton ezalatt megszerve-
zett egy ideiglenes Hadtestet; amelyet vezérkari főnöke, Gaffey pa-
rancsnoksága alá Helyezett és ottHagyta őket Argentannál, Hogy őriz-
zék a rés bejáratát, maga pedig nekilátott, Hogy csapatait a SzajnáHoz
irányítsa.
Minden lobbanékonysága ellenére, Patton teHetséges parancs-
nok volt és kitűnő érzékkel rendelkezett, Hogyan kell a páncélosokat
alkalmazni nyílt területen. Beosztottjai közül soknak az volt a véle-
ménye róla, Hogy brutális és érzéketlen (pedig tulajdonképpen érzé-
keny és szentimentális ember), de azt meg kell Hagyni, Hogy féltette
az emberei életét. Felismerte, Hogy milyen megrázó Hatást keltenek a
páncélosok az ellenségre és ennek tudatában néHány száz ember
veszteséggel nyert ütközeteket, míg Hasonló esetben más tábornok-
nál ezrek estek volna el. Patton Hadteste most ámokfutást végzett a
megvert ellenség Hátában, és merészségének gazdag gyümölcsét
aratta. Azonban ennek ellenére a megvert, de még mindig összefüg-
gően megszervezett német Hadsereg tíz napon keresztül vonult visz-
-( 219 )-
sza a falaise-i nyíláson és így meg tudta védeni a Szajnán való átkelé-
sét és leHetővé tette a menekülést egészen alnémet Határon túl levő
betonfedezékig.

Tulajdonképpen felesleges volt a falaise-i rés elzárása felett vi-

tatkozni,* mert bár tény, Hogy a rés nem zárult be és a német Hadse-
reg számottevő része elmenekült, azonban az elmenekült csapatok
olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, Hogy nem leHetett őket többé
támadó erőként felHasználni. Azok az utak, amelyek átvágják a
falaise-i nyílásHoz vezető katlant és maga a Falaise-on keresztülveze-
tő út állandó tűz alatt volt a csaknem tizenHat napig tartó ütközet
ideje alatt. Az időjárás is kedvezett, és a szövetséges légierők át- meg
átzúgtak a nyílás felett, támadtak és pusztították. †

*
Ez a kisebbség véleménye. Valamennyi magasabb rangú tiszt, akinek köze volt a
HadműveletHez bárkivel alkalmam volt beszélni, azt tartja, Hogy a falaise-i rés be-
zárásának, a kudarcával a Háború legjobb alkalmát mulasztottuk el. Érvelésük a
következő: Ha a tervnek megfelelően sikerül a rést bezárni, az észak-franciaországi
német Hadsereg elitje teljes egészében beleesett volna a kelepcébe, napokon belül
megadta volna magát. Ha kikényszerítjük, Hogy ezek a csapatuk szabályosan meg-
adják magukat, ezt a többség véleménye szerint – a német állam nem élte volna túl.
A bekerítés Híre közvetlenül a Hitler elleni merényletkísérlet után jött volna – Pá-
rizs felszabadításának Hírével együtt. Mindaddig, amíg a német Hadsereg el tudta
kerülni, Hogy megadja magát, Hitler leplezni tudta a csapások súlyosságát és elő
tudta készíteni erejének összeszedését, amelyHez decemberben Hozzá is látott.
Hogy mi a saját véleményem, azt már megírtam; az ellenvéleményt a rend kedvé-
ért jegyeztem fel.
† A csata kellős közepén egy Bradley Hírszerző csoportjába beosztott New York-i

ügyvéd megtudta, Hogy két angol ejtőernyős Hadosztály kiképzés alatt áll Angliá-
ban. Megjegyezte, HogyHa ezeket közvetlenül az angol vonalak mögött ledobnák,
akkor ezek át tudnának törni és elsöpörHetnék az útból azokat a német 88-asokat,
amelyek az angolok előrenyomulását feltartóztatják. Az ötlet úgy megtetszett
Bradley-nek, Hogy nyomban egy ezredest küldött Montgomery főHadiszállására,
Hogy ismertesse az ötletet. Az ezredes elmondta a javaslatot Montgomery tervező
részlege vezetőjének, RicHardson tábornoknak. RicHardsonnak is tetszett az ötlet,
ottHagyott csapot, papot, és bement vele De GuingandHoz, Montgomery vezér kari
főnökéHez. De Guingand átfutotta a javaslatot és kijelentette, Hogy ez megoldaná a
Mester problémáját. Utána nyomban eltűnt a Mester parancsnoki kocsija irányá-
ban. NéHány óra múlva tért vissza és azt mondta, Hogy a dologból nem lesz sem-
mi; a Mester Hallani sem akar róla. Montgomery azzal indokolta álláspontját, Hogy
a szóban levő csapatok Skóciában vannak Hadgyakorlaton és nem Helyes megza-
-( 220 )-
 Az amerikai Hadosztály által elfoglalt út egyik szakasza olyan
vastagon volt borítva: német Hullákkal, Hogy talajgyalut kellett Hozni
és azzal kellett, eltakarítani a Holttesteket az útból, Hogy a járművek
tovább tudjanak menni. Az ekkor zsákmányolt német felderítő jelen-
tésekben azt olvastuk, Hogy az amerikai vadászgépek olyan rosszin-
dulatúak, Hogy „még biciklistákat és magányos katonákat is üldöz-
nek”.

Ezek a Harctérről származó német segélykiáltások süket fülekre

találtak a Luftwaffénál, mert a Luftwaffe, amely a jelek szerint az
egész Hadjárat alatt reálisabban mérte fel a Helyzetet, mint a száraz-
földi erők, már a St. Lô-i áttörés után elHordta az irHáját Franciaor-
szágból. A korszerű légierő csak úgy képes működni, Ha a szárazföl-
di erők teljes szervezete mögötte áll; ellátja üzemanyaggal, géptáv-
íróval, rádióval és a többivel, kiszolgálja és ellenőrzi a működését.
Már akkor, amikor Hitler felszólította a Luftwaffét, Hogy minden ere-
jével támogassa a mortain-i ellentámadását, a Luftwaffe szárazföldi
erejének személyi állománya Franciaországon keresztül sietve kelet
felé távozott és felrobbantotta a Háta mögött maradt repülőtereket.

Az amerikai Hadseregnek ez a szóban forgó Hadmozdulata

AvrancHes után történt. Minél gyorsabban ment előre a Hadsereg, az
út annál neHezebbé vált. A fő közlekedési útvonalak roskadásig zsú-
folva voltak járművekkel – szinte egymást érték a kocsik ütközői és
az út egyes szakaszain a járművek Harminc-negyven mérföld Hosz-
szúsásban következtek egymás mögött, megszakítás nélkül. Voltak
közöttük Hatalmas tankszállító gépek is, amelyeknek a vezetőfülkéje
akkora, mint egy lokomotív és Hatalmas gumiabroncson állott a tar-
tályuk, amelyekbe maguk a tankok nyugodtak, Hosszú sorokban vo-
nultak a vasúti vagonokHoz Hasonló Hűtőkocsik. A legfontosabb,
anyagokat szállító konvojok, amelyek Hat egymás mellett Haladó két,
két és fél tonnás, teHerkocsikból álltak, sokszor negyven-ötven kocsi
Hosszúságú trént képeztek.

Az ellátmányt szállító konvojok között az előrenyomulás köz-

ben összepréselődtek a tüzérségi ütegek – és olykor a saját kerekü-

varni a kiképzésüket. Emellett nem lát okot arra, Hogy megváltoztassa a terveit,
amelyek szerint a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel kell továbbnyomulni.
-( 221 )-
kön Haladó páncélos járművek is, bár ezek legtöbbnyire a mellék-
utakra tértek, vagy keresztülvágtak a mezőkön és ott saját maguk
vájtak utat maguknak. A főútvonalakon feltartóztatták volna a for-
galmat.

Volt a konvojokban mindenféle különleges felszerelés. Ott vol-

tak a műszakiak mozgó műHelyei, gépi megHajtású esztergapadokkal
és a Híradó Hadtest nagy rádiói két és fél tonnás teHerkocsikon, ame-
lyek a generátorokat kétkerekű pótkocsikon vontatták maguk után.
Voltak teHerkocsik, magasan feltornyozott: távírópóznákkal és a ro-
Hamátkeléseknél Használt kis, egymásba tolHató csónakokkal, ame-
lyeket úgy raktak egymás tetejére, mint a csészealjakat. Ott voltak a
tábornokok Hivatali Helyiségéül szolgáló parancsnoki kocsik és a leg-
különbözőbb méretű útegyengető gépek és útgyaluk teHerautókon
vagy pótkocsikon.

A nagy járművek között és mellet az út szélein kapaszkodva

jeepek száguldoztak. Olyan Hatalmas felvonulás volt ez, amire eddig
még soHa nem volt példa és szüntelenül Haladt előre, éjjel-nappal,
megállás nélkül.

Amint a menet lefelé Haladt a cHerbourg-i félsziget partjai men-

tén AvrancHes felé és legyezőszerűen szétterjedt a bretagne-i félsziget
lábánál, majd Le Mans-nál kelet felé fordult CHartres, Orleans és Pá-
rizs felé, német felszerelések roncsai szegélyezték az útját, amelyek
között itt-ott akadt egy-egy kiégett amerikai tank vagy terepjáró ko-
csi, amelyet maguk mögött Hagytak az előrenyomulás közben.
A német felszerelés nagy részét – amelynek roncsai között az
amerikaiak előrenyomultak – a levegőből pusztították el. Az ember
akkor látHatta, Hogy voltaképpen mi történt, Ha elHajtott azon az
úton, amelyen a németek – megérezve az őket fenyegető végzetet –
eszeveszetten kitörtek az oszlopokból Hogy eltűnjenek a sövények és
a mezők között. Az oszlop további szakaszain vonuló németek nem
láttak figyelmeztető jeleket és járműveik ott az úton égtek ki. Az elő-
renyomuló amerikaiak ezeket félretolták az út szélére vagy az
útmenti árkokba vagy tankokkal és talajegyengetőkkel eltakarították.
Az útmenti csatornák tele voltak eldobált egyenruHák különböző da-
rabjaival.

-( 222 )-
 Egyes Helyeken százával Hevertek a zubbonyok, roHamsisakok
és övek, és mellettük elszórt papírok és levelek feküdtek a földön.
Ezeken a Helyeiken egy-egy csoport foglyot tereltek össze és motoz-
tak meg – a németek mindent eldobáltak, amit terHelőnek tartottak
magukra nézve, mielőtt Hátra masíroztatják őket a Hátsó vonalakba.

Egy Hét múlva, Ha az ember lefele jött a St. Lô-i úton, aHol az
ütközet elkezdődött, a Holttesteket még mind temetetlenül találta és
a Hullák ott ültek a kiégett vagy szétlőtt kocsironcsokban, kocsijuk
roncsai között feküdtek, vagy éppen csak Hosszában elvágódva be-
vertek az úton. Már kezdtek oszlásnak indulni és a Halál émelyítő,
neHéz szaga terjengett az egész vidéken. Az ember nem tudott meg-
szabadulni ettől a szagtól és úgy érezte Hogy mindenüvé követi,
akárHol üti fel a sátorfáját.
Előkerültek a tábori kórHázak is. A sebesültek Hosszúsorokban
feküdtek a priccseken a szabad ég alatt, mert a sátrak már megteltek,
vagy csak egyszerűen a földre terített takarókon, mert már nem volt
elég priccs sem. A sebesültek között voltak amerikaiak és németek is,
és valamennyinek egyforma, bódult kifejezés ült az arcán.

Ha az előrenyomulás közben az ember arrafelé közeledett aHol

még ellenség volt, akkor elHaladt a sebesültek és a foglyok mellett,
akik gyalogosan vagy teHerkocsikon, vagy olykor mentőkocsikon
igyekeztek Hátrafelé. A mezőkön tüzérségi ütegek álltak, amelyek
sebtében foglalták el állásaikat, alig ásták be magukat és még álcázó
Háló sem volt az ágyúikon. Csak rövid ideig tüzeltek ezekből az állá-
sokból – valami falura vagy keresztútra, aHol feltartóztatták őket – és
azután máris újra a teHerkocsikon termettek.

Amint az ember ment tovább, egy zászlóaljparancsnokságba

ütközött – a Hadosztály- és az ezredparancsnokságot kikerülte, akik
egyik vagy másik oldalon mellékutakon vonultak. Ütött-kopott falusi
vendéglőben egy székHez támasztott deszkára mocskos térkép van
erősítve. A térképen gyermeki írásHoz Hasonló piros és kék ákombá-
komok jelzik, Hogy merre vannak a zászlóaljHoz tartozó századok és
megjelölték a mögöttük elHelyezett ütegeket és a bal oldalon a zász-
lóaljjal levő összeköttetésűk vonalát, jobb oldalon valószínűleg nincs
összeköttetésük, mert ott minden teljesen nyitva van. A térkép köze-

-( 223 )-
lében bőrtokba burkolt telefonkészülék függ és a sarokban áll a pa-
rancsnok íróasztala, rajta térképek és egy pisztoly s esetleg egy csésze
fekete, amit a kantinos őrmester Hozott be.

Valamivel odébb kisebb csoportok tanyáznak az aknavető tüze-

lőállások körül. Ezek vagy tüzelnek, vagy tisztogatják az ágyúikat,
vagy alszanak. Amikor nincs tennivaló, mindenki alszik. Még egy
mérfölddel messzebbről ideHallani a kézifegyverek tüzelését – az
önműködő Browning-karabély berregését és a gépágyúk neHéz ko-
pogását. Imitt-amott néHány emberből álló csoportok jönnek-
mennek, felváltanak egy másik csoportot, vagy egy kis kaját Hoznak
a konyHának berendezett teHerautóról, egy kis ligetből, aHol magáról
az autóról szolgálták ki az ételt anélkül, Hogy a tűzHelyeket kirakod-
ták és a fölállították volna.
Hogy a frontvonalon mi miért történik, azt csak a Hadseregcso-
port térképén keresztül leHet megérteni. A frontvonalban csak annyit
leHet látni, Hogy az út további része járHatatlan, mert egy Híd fel van
robbantva és mert a város olyan csendes és Hogy biztosak leHetünk,
még ott van az ellenség; semmi jele nem látszik, Hogy mozgolódnék,
de az ember tudja, Hogy ott van; vagy csak annyit vesz észre, Hogy az
oszlop megállt anélkül, Hogy bármilyen akadály lett volna előtte –
körös-körül a bélkés francia táj, egy gazda vezeti a lovát, vagy két
asszony, gyermekkel a karján megállt egy kis tereferére és bámulja az
álldogáló amerikai járműveket. Minden csendes, seHol semmi moz-
golódás – és azután újból minden elkezd mozogni. A zászlóaljpa-
rancsnokságnál mindössze annyit tudnak, Hogy parancsot kaptak,
Hogy meHetnek.

Egy ütközetet nem leHet alacsonyabb szinten áttekinteni, mint a

Hadosztály Hadműveleti térképen, de többnyire vissza kell menni
egészen a Hadtestig, aHol két vagy Három Hadosztálytól futnak össze
az értesülések szálai, Hogy meg leHessen tudni, tulajdonképpen mi is
történik. Azonban csak a Hadseregcsoportnál igazán áttekintHetők a
jelek a térképen. Itt Három alezredes váltja egymást Huszonnégy órás
szolgálatban, a térképet úgy kezelik, Hogy mindig áttekintHető le-
gyen, a lényegtelen értesüléseket eltávolítják és szem előtt tartják,

-( 224 )-
Hogy csak az legyen, rajta, ami a parancsnokló tábornoknak szüksé-
ges aHHoz, Hogy intézkedjék.

De akármerre is Haladt előre az arcvonal, mindenütt szembeke-

rült a Halállal és tovább ment mellette. Vagy rendezett temetőkkel ta-
lálkozott, amelyek egyre jobban megteltek, vagy csak egyszerűen
Hullákkal, amelyekre senki sem vetett ügyet és temetetlenül elrotHad-
tak.

A műtőknek berendezett sátrakban – melyekben Hat operáló

asztal állt egy sorban, és mind a Hat operáló brigád szabványos ref-
lektorfény mellett dolgozott, amit HordozHató generátorok szolgáltat-
tak a sátraikon kívül – karokat és lábaikat amputáltak. Bevarrták a
felmetszett testrészeket és összeöltötték a sebHelyeket – és azután az
asztalon előttük fekvő következő emberi test levált részét tanulmá-
nyozták. A műtősök fertőtlenítették a késeket, tűket, ollókat és csipe-
szeket és újból kirakták. Műtét után elvitték a megoperáltat a Homá-
lyos sátraikba, vagy – Ha az arca le volt takarva – odatették az egyre
Hosszabbra nyúló sorba a sátrak mögé, aHonnan azután elszállították
és eltemették.

Az úton vonuló katonák – bár nem voltak megvert katonák –

szemmel látHatóan egyre jobban elfáradtak Látni leHetett, Hogy az ar-
cuk már szinte kifejezéstelenné válik a fáradtságtól és a szemük egy-
re nagyobb lesz, az arcuk pedig egyre piszkosabb – és a piszok alatt
egyre sápadtabb.

Ezek közel voltak a frontHoz, közel oda, aHol a piros és kék jelek
találkoztak a térképen. Azok, akik a Hátsó vonalakban Haladtak, szin-
tén elfáradtak, amint a Hadsereg keresztülvonult Franciaországon, de
azok nem voltak sápadtak a fáradtságtól.

Mire elérték a Szajnát, az egész Hadsereg veterán lett. Érezni le-

Hetett a Hozzáértést, abban, aHogyan a különböző részei mozogtak. A
járművei még el sem Használódtak és az ellenség már futott.

*
Ami a németek falaise-i kegyetlen mészárlása, Párizs eleste és a
Szajnán való átkelés után történt, nem volt más, mint nagy verseny-
futás Németország Határai felé. Az angolok a part mentén siettek,

-( 225 )-
Hogy ne szakadjanak túlságosan messzire a Csatornán át vezető köz-
lekedési vonalaiktól. Átkeltek a Szajnán, amelynek átkelőHelyeit az
amerikaiak biztosították számukra és átadták nekik Rouen közelé-
ben. Az amerikaiak elvonultak Párizs mellett, Párizs mindkét olda-
lán. Az Első és a Harmadik Hadsereg kiegyenesítette Határvonalait.
Az Első Hadsereg Hodges vezetése alatt a belső útvonalat választotta
észak felé, a Harmadik Hadsereg Patton vezetése alatt messze délre
kanyarodott. Patton, szokás szerint, oldalszárnyait Istenre, a légierőre
és a maquis-kra bízta.

„Belső és külső felvonulásról” beszéltem, mert mindkét ameri-

kai Hadsereg utánpótlási vonala ív alakú volt, messze kinyúlt, mér-
földeket emésztő körívet írt le, amely a cHerbourg-i félsziget lábánál
kezdődött, elHaladt Párizs mellett és a Szajnán átkelve tartott kelet fe-
lé. Ezeknek az utánpótlási vonalaknak az alakja és a Hosszúsága ké-
pezte a következő akció színterét. A most következő akciónak a leg-
nagyobb része a szárazföldön folyt le, mégpedig azért, mert a légi
Hadtest már megnyerte a franciaországi csatát. A szövetséges légi-
erők a Luftwaffe felett olyan alapos győzelmet arattak Hogy befeje-
zett ténynek tekintettük azt, Hogy Franciaországot légi ellenőrzésünk
alatt tartjuk. Hébe-Hóba ugyan még visszatért a partraszállás utáni
első napok rettegése, amikor attól tartottunk, Hogy az ellenség gépei
tönkrebombáznak és agyonzaklatnak bennünket, ami olyan gyakran
megtörtént az afrikai Hadjárat első napjaiban. De német gépek Helyett
– Ha felnéztünk az égre a nap bármely órájában, Hajnaltól szürkületig
nem látHattunk mást, csak a szövetséges vadászgépek lassú körözé-
seit, amint nyugodtan és magabiztosam ide s oda repülnek az égen.

A szárazföldön már kezdtük félteni azoknak az összevonások-

nak a biztonságát, amelyek még mindig Anglia déli partjain voltak;
statisztikánkban a csapatokból több ezret leírtunk, mert arra számí-
tottunk, Hogy ennyit el fog süllyeszteni az ellenséges légi akció a Csa-
tornán való átkeléskor. Azt is tudtuk, Hogy nem szabad a
partraszállító Hajókat kint Hagyni, kiszáradni két dagály között, mia-
latt mi kirakodtunk belőlük, mert akkor bizonyos mennyiséget szét-
bombáznak, aHogy Salernónál is történt. Eltértünk az álcázási szabá-
lyoktól, amikor a nagy utánpótlási raktárakat visszaHelyeztük a part-
vonal Háta mögé, mert nem akartunk időt és embert pocsékolni arra,
-( 226 )-
Hogy a raktárakat szétszórjuk és elrejtsük. Hajlandók voltunk vállalni
a veszteséget is azért, Hogy időt és Helyet takarítsunk meg azzal,
Hogy az utánpótlást nyíltan kezeljük. Vállaltuk mindezt a kockázatot
és ennek ellenére soHasem következett be a Luftwaffe részéről az,
amitől féltünk.

Ez nem azért alakult így, mintHa a németeknek nem lettek volna

repülőgépeik és pilótáik, Hanem azért, mert a szövetséges légierők
kiüldözték őket a levegőből azzal, Hogy felégették, a mögöttes vona-
lakban levő repülőtereiket. A szövetséges légierők nem csodafegyve-
rekkel értékel ezt a győzelmet. A légi csaták nem úgy néztek ki, mint
az amerikai magazinokban közölt egész oldalas reklámok, amelye-
ken az ég tele van lángba borult német repülőgépekkel és a szövetsé-
ges Harci repülők vidáman libegnek ide-oda a repülőgép-
anyaHajóról. A szövetséges repülőgépeknek az új MesserscHmitt és
Focke-Wulf gépek feletti fölénye csekély volt. A szükséges mennyiség
megvolt a kimutatásokon, sőt a levegőben is – de mit Használ a sta-
tisztika egy repülőraj vezetőjének, aki adott Helyen és időben tizen-
Hat gépből álló alakzata Hirtelen szemben találja magát Hatvan ellen-
séges géppel. A légi győzelem kivívásáHoz jó idegekre és nagy Hoz-
záértésre volt szükség – és ezért meg kellett fizetni.

A szárazföldön a St. Lô-i győzelem azért volt leHetséges, mert

az angol és az amerikai gyalogság közel két Hónapon keresztül ala-
posan kifárasztotta a velük szemben álló német Hadosztályokat, az
okozott veszteségek üteme gyorsabb volt, mint az utánpótlás és így
legyengültek. A levegőben ugyancsak, az egész normandiai invázió
sikere a Franciaországban és Németországban Hónapokon keresztül
tartó legyengítésnek volt az eredménye. A legyengítésre irányuló
mérkőzés már sokkal az invázió előtt megkezdődött – ez volt az a
bonyolult folyamat, amelynek során az ellenség repülőgép termelését
zavartuk, tömeges közelHarcokat provokáltunk, végig Harcoltuk,
megnyertük és szétzúztuk az ellenség, légi birodalmának előretolt ál-
lásait, amíg olyan távolságra Hátra nem űztük, Hogy repülőgépeik
már nem veHették fel egyenlő félként a versenyt a mieinkkel. Ez az
eljárás veszedelmes és véres vállalkozás volt és igen sokan azok kö-
zül, akik ezt a győzelmet megszerezték, megHaltak és porrá égtek,
mielőtt még gyalogosan Franciaországba mentünk volna Harcolni.
-( 227 )-
 Nem tudtuk, Hogy a németek képesek lesznek-e új légierőket
koncentrálni ellenünk a partraszállás után. Hetekkel St. Lô előtt már
tudtuk a választ. Sikeresen végreHajtottuk azokat a terveket, ame-
lyekben az előre siető oszlopok szárnyát csak a légierő védelmezte.
Mire megkezdődött a versenyfutás Franciaországon keresztül, az el-
lenséges légiakciókat már nem tartottuk olyan tényezőnek, amivel a
parancsnokainknak számolni kellene.

A légierő feladata volt, Hogy a Luftwafféval törődjön és a légi-

erő törődött is vele. Amint megindult az erőteljes támadás a Hídfőtől,
a szövetséges légiemberek nemcsak a Luftwafféval számoltak le, Ha-
nem azzal is törődtek, Hogy a németek mozgásképessége a száraz-
földön megbénuljon, Hogy képtelenek legyenek újra lefektetni a vas-
úti síneket, betömni a bombakrátereket és pótolni a felrobbantott Hi-
dakat. Így azután, amikor eljutottunk arra a területre, amely koráb-
ban a német vonalak mögött volt, első kézből kaptunk ízelítőt azok-
ból a neHézségekből, amit az ilyen akadályok egy Hadsereg mozdula-
tainál jelentenek. A szajnai átkelés után azt a káoszt örököltük, amit a
saját légierőnk okozott a kontinens közlekedési rendszerében.

Párizsnál az utánpótlási vonalaink már jóval Hosszabbak voltak

százötven mérföldnél is – és a német Határ legközelebbi pontja két-
száz mérföldre volt előttünk. Az utánpótlás a szárazföldön vasúton,
teHerautókon és csővezetékeken történik. A benzin szállítására szol-
gáló csővezetéket naponta néHány kilométeres sebességgel leHet le-
fektetni – eHHez még Hozzájön az az idő, amit a lerombolt Hidak Hely-
reállítására kell fordítani, Hogy át leHessen a csöveket a szélesebb fo-
lyókon vezetni. A vasútvonalak egyszerűbb rongálódását könnyen ki
LeHet javítani, de csak erős Hidakon leHet a vasúti forgalmat mély
szakadékok vagy folyók felett lebonyolítani. Az utak pontonHidakon
is átszelHetik a folyókat, amelyek felállítása csak néHány órát vesz
igénybe (feltéve, Hogy közben nem lőnek az emberre). De az utakon
való szállítás a legkevésbé Hatékony a Három szállítási leHetőség kö-
zött. Ott maga a szállítás elHasználja azt a gumit és azt a benzint,
amit a frontra visz; Hatalmas felszerelést és igen sok embert igényel.

Huszonkét nappal az áttörés után, túl voltunk Párizson. Nyil-

vánvaló volt, Hogy Párizstól kezdve az egyre Hosszabbodó utánpót-

-( 228 )-
lási vonalak komoly problémát fognak okozni. Kétséges, Hogy Ame-
rikában látják-e ezt, mert a térképen úgy látszott, mintHa Párizsnál
ugyanolyan közel lennénk AngliáHoz, mint AvrancHes-nál – és a lát-
szat szerint még közelebb kerültünk AngliáHoz, amikor elértük a
belga Határt. De a Csatorna menti kikötőket szétlőtték és még az an-
gol Hadsereg – amely pedig bent volt magukban a kikötőkben – sem
tudta Használni. A raktárak Hátul voltak a normandiai partokon -
sokszázezer tonna ellátmány kirakodva, osztályozva, jegyzékbe véve
várakozott. És nekünk vissza kellett mennünk a normandiai partok-
ra, Hogy Hozzájussunk.

St. Lôtól AvrancHes-ig, Párizsig, a német Határig mindenért,

amire szükségünk volt, vissza kellett menni a partra, a HarmincHá-
rom tonnás tankoktól kezdve egy doboz cigarettáig. Az angoloknak,
akiknek a partszakaszuk a Szajnától nyugatra Húzódott, viszonylag
egyenes útvonaluk volt a tenger mellett – és a végén még ez az út is
elnyúlt kétszáz mérföld Hosszúságra. De az amerikai partokról az
uránpótlási utaknak nagy kört kellett tenniük bent a szárazföldön a
brit zóna Határa mentén, Hogy elkerüljék a fölösleges forgalmi zava-
rokat. Csak azután fordulHattak Németország irányába. Az út egyre
Hosszabbodott előbb száz, kétszáz, végül jó négyszáz mérföldet is ki-
tett. A Hadtáposok számára ez annyit jelentett, mintHa New Yorkból
teHerautón el kellene menniük Buffalóba és onnan vissza New York-
ba aHHoz, Hogy az embereknek reggelit adHassanak.

A Hadjárat e kritikus szakaszában az ember megfeledkezett az

ellenségről, mert az ellenség ebben a pillanatban csak azzal volt el-
foglalva, Hogy valaHogyan kijusson a csápjaink közül. Augusztus 24-
től (ez volt a Szajnán való átkelés napja) szeptember 13-ig (a Nyugati
Falba történt első beHatolás időpontja) nem a Hadműveleti tervezők,
a stratégiai és a taktikai vezetők, Hanem a Hadtáposok gyakorolták az
ellenőrzést az arcvonal felett és ők szabták meg, Hogy az Hol legyen.
Mielőtt sikerült megbirkózniuk a feladatukkal, újból, felszínre Hozták
az Európában levő szövetséges erők parancsnokságának és ellenőr-
zésének egész problémáját. A legfelsőbb szövetséges parancsnokot és
Hivatalának egész koncepcióját ők tették először próbára a kontinen-
sen – és megindítottak egy olyan polémiát, amely felett a történészek
kétségtelenül még ötven év múlva is vitatkozni fognak.
-( 229 )-
 *
A Szajnáról Antwerpenig tartó üldözés során egy történelmi je-
lentőségű eseményre került sor. Ez pedig a Pas de Calaisról vissza-
vonuló, még bevetetlen német Hadsereg egy részének az elvágása
volt. A német véderő-főparancsnokság soHasem gyógyult ki abból az
eredeti rögeszméjéből, Hogy Pas de Calais körzetében valamit terve-
zünk – és továbbra is leHetségesnek tartotta, Hogy a szövetségesek
normandiai partraszállása a végén csak zavart keltő támadásnak fog
bizonyulni. A véderő főparancsnoksága az egész normandiai Hadjá-
rat alatt Calais közelében Hagyta a Tizenötödik Német Hadsereget,
Hogy ott várják be a következő partraszállást. Amikor a Hídfőben fo-
lyó ütközet kezdett számukra komollyá válni, a németek a Pas de Ca-
lais-i Hadseregből vették a megerősítést – de igen fukaron nyúltak
Hozzá és a német tartalékok fő erői továbbra is idegesen, lábHoz tett
fegyverrel tekingettek a doveri sziklák felé.

Amikor az Első Amerikai Hadsereg kelet felé tört a Szajnán ke-

resztül, előreHaladásuk azzal fenyegette a németeket, Hogy elvágják a
Calais-nál veszteglő tartalékukat. Utolsó pillanatban be leHetett volna
vetni őket, Hogy megkíséreljék tartani a Szajnát, de a németek nyuga-
ti főparancsnoka* túl sokáig gondolkozott és a végén elrendelte gyors
visszavonulásukat. Egészen eddig ezek a csapatok egyetlen lövést
sem adtak le.

A Tizenötödik Német Hadsereg visszavonulási útvonala – a

közvetlenül a francia Határon fekvő Mons városán át Belgiumba ve-
zetett. Ennek a Hadseregnek az alakulatai rendezett menetben (és
nem ütközetre előkészített alakzatban) tartottak Hazafelé augusztus
utolsó napjaiban, néHány nappal Párizs eleste után. Parancsnokai
nem tudták, Hogy egy amerikai páncélos Hadosztály Haladt keresztül
Monson és már közel van a német HatárHoz, nem tudták azt sem,
Hogy egy motorizált amerikai gyalogos Hadosztályt küldtek sietve
északra és keletre Mons szomszédságába, Hogy védjék a páncélos
Hadosztály szárnyát. Ott Huszonöt mérföldnyire a legközelebbi baráti
csapatoktól, az amerikai gyalogos Hadosztály szétszóródott – egy
zászlóalj ebbe a faluba, a másik a legközelebbibe; tulajdonképpen

*
Model tábornagy.
-( 230 )-
benzinHiány miatt megakadtak a Hosszú körutazás után. És ekkor a
német Hadsereg, amely Calais-ból vonult vissza, fejjel beleroHant az
amerikaiakba.

Egy amerikai gyalogHadosztály Háborús létszáma körülbelül ti-

zenötezer ember. Az első Hadosztály csapatai közül tulajdonképpen
mindössze csak néHány ezer ember volt valaHa is lekötve Monsnál.
Ezek körülbelül Hatezer németet megsemmisítettek, illetve megsebe-
sítettek és Huszonkétezer foglyot ejtettek egyetlen, negyvennyolc
órán át tartó akcióban a belga Határon. Egymás után jöttek a német
oszlopok becsomagolt fegyverekkel és lőszerrel – mert békés utazás-
ra számítottak –, a csapattisztek zárt karosszériájú kocsikban az osz-
lopok élén utaztak és így futottak bele az amerikai csapatokba, a seb-
tében megerősített falvakból adódó erődített pontokba – aHol lemé-
szárolták őket. Senki sem mondta nekik, Hogy Calais és Németország
között amerikaiak vannak és beleestek a csapdába, amit néHány mér-
földes kitérővel elkerülHettek volna.

Az amerikai gyalogság Monsnál főképpen azért állt meg, mert

nem volt üzemanyaga, Hogy folytassa az útját. Mindössze annyi
üzemanyag volt járműveik benzintartályaiban, Hogy éppen csak az
ütközetre futotta. Az ütközet kezdetén ők is ugyanúgy meg voltak
lepve, mint az ellenség, mert a németek abból az irányból jöttek,
amelyről azt Hitték, Hogy az ő Hátvédjük. Azok a fritzek, akiket a VII.
Hadtest (az 1. Hadosztály a VII. HadtestHez tartozott) Harmadik pán-
célos Hadosztálya tankjaival üldözött, egyszerűen eltűntek a belga
síkságon. Az egész akció olyan szerencsés eset volt, ami tulajdon-
képpen nem is szerencse.

Az tiszta szerencse volt, Hogy az amerikai gyalogság éppen

azon az úton terpeszkedett szét amelyre a németek a térképükön,
mint biztonságos visszavonulási utat jelöltek meg – és Hogy az ame-
rikai Hadosztály, amellyel a németek összeütköztek, olyan Hadosztály
volt, amelyik végigHarcolta Afrikát és Szicíliát és a kontinensen az
invázió első napjától kezdve vészt vett a Hadműveletekben – teHát
veterán Hadosztály volt, amelyik tudva, Hogy ilyen Helyzetben Ho-
gyan kell viselkedni, magától értetődő dolognak tekintette, Hogy fe-
dezze a Hátvédjét és még a szakácsok és a tisztiszolgák is legalább

-( 231 )-
úgy értettek a HarcHoz, mint a gyalogosok egy még bevetetlen Had-
osztályban. De az már egyáltalán nem szerencse volt, Hanem tudatos
Hozzáértés, Hogy az Első Hadsereg a legtapasztaltabb Hadosztályait
küldte előre, Hogy vessék meg a lábukat a belga Határ mentén fekvő
legfontosabb útcsomópontokon.

A Monsnál foglyul ejtett első német csapattisztek azt Hitték,

Hogy vége a Háborúnak. Az első elfogott tábornokok is ezt gondolták.
Az egyik ezredes, egy tüzérezred parancsnoka, azt kérte attól, aki
foglyul ejtette, Hogy vigyen egy levelet a feleségének Berlinbe és Hoz-
zátette, Hogy „maguk egy Héten belül ott lesznek”. Tábornokaik
megállapították, Hogy a német Hadsereg egyszerűen megszűnt létez-
ni; a németek napok óta nem kaptak parancsokat a magasabb főHadi-
szállásoktól és nem tudtak semmiféle német tervről, kivéve azt, Hogy
vissza kell vonulniuk a birodalom belsejébe. Megtudtuk tőlük, Hogy
a Nyugati Fal* ugyan jól el van látva gépfegyveres kiserődökkel és
más megerősítésekkel, de nincs ellátva emberrel – és azt mondták,
Hogy tudomásuk szerint Németországban nem állnak rendelkezésre
olyan tartalékok, amelyek el tudnák látni a Nyugati Falat legénység-
gel.

Szeptember 3-a volt. Én ott voltam a monsi ütközetnél. Az első

napot egy zászlóalj megerősített pontján töltöttem és végignéztem,
amint a Huszonkétezer foglyot összegyűjtötték és betereltek, egy
nagy kőépületbe, amely külseje után ítélve valamikor börtön vagy ja-
vítóintézet leHetett. Saját szememmel láttam a német Hadsereget da-
rabokra törni. Biztosra vettem, Hogy karácsonyra vége lesz a Háború-
nak Az utánpótlás ugyan problémát jelentett – de én tudtam azt, amit
az első Hadosztály parancsnoka nem tudott, aki düHöngött és ká-
romkodott, mert a Hadsereg nem küld neki se benzint, sem lőszert és
nincs még egy adag élelme sem arra a célra, Hogy a foglyokat etesse.
Én tudtam azt, amit ő nem, mégpedig azt, Hogy az utánpótlás szállí-
tása terén előállott szűk keresztmetszetet dőre láttuk, még mielőtt el-
értük volna Párizst. A csodák nemcsak Hogy leHetségesek, de igen va-
ló színűek is, olyan esetben, amikor a problémákat az ember előre

*
Westwall – Németország nyugati Határán Húzódó erődrendszer nagyjában a Rajna
mellett.
-( 232 )-
látja. Olyan gazdagok voltunk eszközökben és leleményességben – és
az előttünk álló probléma nem volt olyan súlyos, mint az, amit a St.
Lô-i kitörés alkalmával sikeresen megoldottunk és alig több mint két
Hét leforgása alatt visszavettük Franciaországot a németektől. A Há-
ború biztosan befejeződik karácsonyra.

De nem fejeződött be.

*
Nagy vonásokban a következőképpen alakult a Helyzet Nyu-
gat-Európában 1944 őszén:

Két amerikai és egy angol Hadsereg (a kanadaiak megmaradtak

a Csatorna partján) futott versenyt a német Nyugati FalHoz és csak
elszórt Hátvédek ellenállásába ütközött. Nyugaton a német Hadsereg,
mint olyan, megszűnt létezni. Csak egy megvert erő rendezetlen tö-
redékeivel álltunk szemben. A német főparancsnokság – és ez döntő
tényezőként játszott szerepet – még mindig a teljes demoralizálódás
állapotában volt, azok miatt a kivégzések miatt, amelyeket Hitler az
ellene megkísérelt merénylet után elrendelt. A kivégzések szemé-
lyükben kikezdték a német tisztikart, aminek – az volt a következ-
ménye, Hogy a tisztogatás után egyetlen tábornok sem bízott meg a
vele egy sorban levőkben, sem a feletteseiben, sem a beosztottjaiban.
A katonai és a polgári Hatóságok egyaránt kétségbeejtően összezava-
rodtak, mindenki gyanakodott a másikra és vádolta a másikat.

A német tábornokok – akik, szerencséjűkre, fogságba estek –

igazat mondtak, amikor kiHallgatásuk során azt állították, Hogy a
németeknek nyugaton egyetlen katonai célkitűzésük van: az, Hogy
kitakarodjanak Franciaországból, de minél gyorsabban. Igaz ugyan,
Hogy előttünk voltak még a Nyugati Fal erődítményei, de a védelmi
pontokon nem voltak megfelelő Helyőrségek, a védelmi berendezés
sok Helyen Hiányos volt és a Nyugati Falon túl, Németország egyálta-
lán nem volt megszervezve a védelemre.

A mi részünkről az volt a Helyzet, Hogy a két amerikai Hadsereg

uránpótlási vonala most egy majdnem négyszáz mérföldnyi Hosszú-
ságú görbe vonalra nyúlt el és szeptember elsejétől Párizson túl az
utánpótlás szállítását teljes egészében gépkocsikon bonyolították le.

-( 233 )-
Párizs és a tengerparton levő raktárak között is részben gépkocsikon.
A Híres csővezeték, amin keresztül a benzinutánpótlás történt és amit
olyan bámulatos gyorsasággal fektettek le, még csak éppen, Hogy át-
szelte a Szajnát.

Az utánpótlás terén előállott feszültség bekövetkezését – mint

már mondottam – előre láttuk és Bradley felszólította EisenHower
főHadiszállását, intézkedjék, Hogy bármilyen módon is, de Hozzájut-
Hasson aHHoz, amire szüksége van. Ha a szövetségesek Hadtáp-
erejének jobb szervezete lett volna, a most következő probléma soHa-
sem fejlődött volna ki. Ez paradoxonnak tűnHet, mert a kontinens
utánpótlási szervezete elég jónak bizonyult aHHoz, Hogy már eddig is
két valóságos csodát produkált. Az egyik csoda négy Hadseregnek a
nyílt tengerpartról történő ellátása volt – amit az OVERLORD terve-
zői nem tartottak keresztülviHetőnek –, ezért írták elő két nagy kikö-
tő sürgős elfoglalását. A második csoda a két Hadsereg utánpótlása
volt a St. Lô-i áttörés után. Ellátták őket élelemmel, üzemanyaggal és
lőszerrel az előnyomulás ideje alatt, egész úton St. Lôtól egészen Pá-
rizs utánig, így az az állítás, Hogy valami nem volt rendben az után-
pótlás megszervezése körüli, erős túlzásnak Hangzik. Pedig ez így
van.

Négy Hadseregnek a nyílt partról történő utánpótlása HatHónapi

angliai tervezésnek és előkészítésnek volt az eredménye. A be- és ki-
rakodás egész folyamata szerves része volt a Hadművelet felépítésé-
nek. Az invázió készletét képező ellátmány áramlott a nagy raktá-
rakból, amelynek a felHalmozása Angliában már jóval az invázió
előtt megkezdődött. A készleteket bonyolult menetrend szerint szállí-
tották át a Csatornán, és a menetrendet a legkisebb részletéig kidol-
gozták Hat teljes Hónappal az invázió utánra. Az utánpótlás átszállí-
tása az angol és az amerikai Haditengerészet közös műve volt, amit
az angol-amerikai légierők jóvoltából a levegőből is támogattak.

A parton való kirakodásban – amely olyan erőfeszítést igényel,

mint egy egész piramisváros felépítése – egymással versengve vette
ki a részét az angol és az amerikai utánpótlási szervezet, mindegyik a
saját partszakaszán és mindegyik azon igyekezett, Hogy túltegyen a
másikon. Az angolok a nagy, előre megépített mesterséges kikötők-

-( 234 )-
ben, az amerikaiak pedig azok közőrt a kusza roncsok között, amiket
az emlékezetes júniusi viHar Hagyott maga után, versengtek egymás-
sal a szállítmányok kirakodásáért és Hétről Hétre csaknem Holtver-
senyben voltak.

A másik csoda valamennyi érintett utánpótlási szerv lelkesült

erőfeszítéseinek a következménye volt – beleértve magát az Első és a
Harmadik Hadsereget is, amelyek maguk is mindent elkövettek,
Hogy raktáraik üzemben maradHassanak.

Ezúttal alkalmazták először Európában a C-47-es szállító-

repülőgépek flottáit, amelyek szintén részt vettek a szárazföldön levő
oszlopok táplálásában. Az amerikai tervezők már Devers londoni
uralma alatt – és bizonyára már azelőtt is – a páncélos, oszlopok
üzemanyagának légi úton történő utánpótlásáról ábrándoztak. A légi
úton történő szállítás HiHetetlenül nagy szerepet játszott a Hídfő léte-
sítés ének első Heteiben; még magának a Légi Hadtestnek a felszere-
lései is jórészt légi úton érkeztek. Az áttörés után ingajáratú repülő-
gépek olyan gyorsan tudtak beHatolni német repülőterekre, amilyen
gyorsan a szárazföldi erők biztosítHatták őket és megtisztították
számukra a repülőgép felszállóHelyeket. MarsHall tábornok a kitörés-
ről írt Hivatalos beszámolójában dicsérőlég emlékezett meg a Hadtá-
pos okról. De az, Hogy az oszlopok tovább tudtak áramlani Francia-
országon át, elsősorban mégiscsak a szárazföldi Haderő lelkes és Hő-
sies cselekedeteinek volt köszönHető.

A lelkes szót szándékosan Használtam. Nincs olyan szer, ami

nagyobb Hatású volna, mint a váratlan győzelem, és a főHadiszállás-
ok mindent elkövettek, Hogy egyetlen ilyen alkalmat se mulasszanak
el.

Mégis mi volt az oka annak, Hagy amikor ugyanezeknek az em-

bereknek újból alkalmuk lett volna kitenni magukért – szétszórHatták
volna az ellenséget a Határon –, erre mégsem került sor?

Az első válasz abban az elcsépelt fogalomban rejlik, amit szer-

vezési felépítésnek neveznek.

A Harctéren levő Hadsereg utánpótlása egy magasabb főHadi-

szállás parancsnoksága alá tartozó csapatok és eszközök útján törté-

-( 235 )-
nik – elsősorban azoknak az eszközöknek útján, amelyek felett az
amerikai Hadseregben a Közlekedési Zóna néven ismert szervezet
rendelkezik. A Közlekedési Zóna az a körzet, amely közvetlenül az
ütközeti zóna mögött terül el. A tankönyvekben a Közlekedési Zóna
működteti a vasutakat, amelyek az utánpótlást a vasúti vágányok
végéig szállítják, aHonnan a Hadsereg teHergépkocsijai viszik tovább.
Franciaországban a Közlekedési Zóna nemcsak a vasutakat működ-
tette, Hanem lefektette a benzinvezetéket is és emellett Hatalmas tar-
talékai is voltak, körülbelül kétszázötven Hadtápszázad teHerkocsi; és
minden egyes század ötvenHat két és féltonnás teHerautóval rendel-
kezett. A Közlekedési Zóna a légi úton történő szállítás és a
légiszállítási parancsnokság teHerszállító repülőgépei felett is ellen-
őrzése gyakorolt. A Közlekedési Zónának külön főHadiszállása volt,
de – csakúgy, mint minden más katonai szervezet Franciaországban –
végső fokon a legfelsőbb szövetséges parancsnoknak tartozott fele-
lősséggel, akinek a főHadiszállása irányította az utánpótlási politikát.

Az utánpótlás szervezeti Felépítésében a SHAEF után a Közle-

kedési Zóna parancsnokló tábornoka következett. Az utánpótlás
szolgálati útja ezután keresztülment a Hadseregcsoport FőHadiszál-
láson is, de csak papíron, ami azt jelenti, Hogy a Hadseregcsoport –
mint taktikai FőHadiszállás, nem rendelkezett saját utánpótlási esz-
közökkel, Hanem az utánpótlást a Hadseregei részére a Közlekedési
Zónától igényelne. A Közlekedési Zóna teHerautói nem rakodtak:ki a
Hadseregcsoportnál, Hanem azt közvetlenül aHHoz a két raktárHoz
szállították, aHonnan az utánpótlást a két Hadsereg vételezte.

Maga a Közlekedési Zóna nem egy, Hanem két főHadiszállásból

és szervezetből állott – a tényleges Közlekedési Zónából és annak
alszervezetéből, amely a Közlekedési Zóna Előretolt Szekciója néven
ismeretes. Ezeknek a rövidítése volt a Híres COM Z (Communication
Zone) és az AD SEC (Advance Section). Ezek a betűk sok ezer jármű
ütközőjén álltak és sok fejtörést okoztak azoknak a német katonák-
nak, akiket átküldtek a vonataink mögé, Hogy állapítsák meg a Har-
coló egységek azonosságát a Harctéren. (NéHány szegény kis elfogott
német kémnek a notesze semmi mással nem volt tele, mint AD SEC
és COM Z jelekkel és számokkal, amiknek semmi Hasznát nem vettek
volna a főnökeik és semmi mást nem leHetett belőlük megállapítani,
-( 236 )-
mint azt, Hogy sok amerikai van a környéken.) Az AD SEC – a Közle-
kedési Zóna Előretolt Szekciója – arra szolgált amire a neve is utal:
ennek a főHadiszállásnak volt a feladata a Közlekedési Zóna előretolt
körzeteinek az utánpótlása. Eredetileg azért Hozták létre, Hogy a Köz-
lekedési Zóna a Csatorna mindkét partján működjön; azután tovább-
ra is fennmaradt, amikor már mindenki odaát volt a kontinensen és
az irányító munka kettősségének a forrásává vált.

Az uránpótlási rendszer agyonszervezésének az volt a kizáróla-

gos eredménye, Hogy sok főnöke volt az egyes részeknek és senki
sem volt felelős az egészért. Maga EisenHower kezében tartHatta vol-
na az irányítást vezérkarának uránpótlási részlegén a G-4-en (Had-
táptiszten) keresztül, de a G-4 rangidős utánpótlási tiszt volt is, meg
nem is. Papíron a rangidős utánpótlási tiszt úgy látszik, Hogy a Köz-
lekedési Zóna parancsnokló tábornoka, JoHn C. H. Lee altábornagy
volt, aki valamikor saját különvonatán utazta be Dél-Anglia nyílt te-
rületeit. De mégsem Lee tábornok, Hanem Plank tábornok, az AD
SEC parancsnoka volt a Hadtáp teHerautós századok főnöke, ő volt
felelős a vasútvonalak karbantartásáért és ők fektették le a benzin-
csővezetékeket.

Ennek a Három főHadiszállásnak a Hatáskörébe tartoztak az

utánpótlási eszközök, de a Harctéren Bradley és tábornokai, Hodges
és Patton csapatainak volt szükségük az utánpótlásra. Ők tudták,
Hogy Hány liter és Hány tonna az, amire szükségük van és Hol van rá
szükség, Bradley volt a felelős, de mégsem rendelkezett semmiféle
Hatáskörrel Hadserege Határain túl. Ez a szervezeti Hiba teHetetlen-
ségre kárHoztatta Bradley-t.

A Három főHadiszállás – a SHAEF, a COM Z és az AD SEC –

neHézkes szervezete bármilyen körülmények közőrt éppen elég ne-
Hézkes lett volna, de akkor, amikor égető szükség volt az utánpótlás-
ra a Harctéren, leHetetlenül bonyolult volt, annál is inkább, mert a
problémákHoz még egy földrajzi neHézség is Hozzájárult. Az AD
SEC, amelyik először szállt partra Franciaországban, merészen előre-
Hatolt egy Isigny közelében levő kastélyba, aHová már beHallatszott a
tüzérségi tűz Hangja. Merészen előreHatolt – és ott is maradt Hosszú

-( 237 )-
ideig azután is, amikor az utánpótlást rendszer súlypontja már
százmérföldekkel keletebbre tolódott.

A SHAEF megvárta, amíg egy szép tengerparti városka,

Granville – amely közvetlenül AvrancHes felett fekszik a Csatorna
partján – felszabadult. Ezután a SHAEF egy Héten belül Granville-be
költözött – az amerikai száguldó oszlopok súlypontja csaknem telje-
sen elérHetetlen volt onnan telefonon. Később a SHAEF felszedelőz-
ködött és Versailles-be költözött, Bradley legfontosabb főHadiszállá-
sai pedig követték az előretörő Hadseregeket. Versailles nem volt
rossz Hely, mert így a Párizs német védelmi rendszerét képező repü-
lőterek közel voltak a legfelsőbb HadiszállásHoz. EisenHower Ver-
sailles-t választotta és nem Párizst, aminek a főHadiszállás fiatalabb
tisztjei, akiknek nem volt kocsijuk, nem nagyon örültek, mert nem
meHettek be a több mint tíz mérföldnyire levő Párizsba akkor, ami-
kor jólesett.

Lee COM Z főHadiszállása nem volt ilyen szerény és a londoni

Mayfairen levő Grosvenor térről egyenesen fejest ugrott a párizsi V.
György- és Majestic-szállodákba. Alig, Hogy megérkeztek, mélyen
belesüppedtek a plüssfotelekbe, ezért EisenHower megparancsolta
Leenek, Hogy főHadiszállásával azonnal vonuljon ki Párizsból, illetve
(miután Higgadtabban megfontolta a dolgot) vonuljon ki, miHelyt ta-
lál olyan Helyet, aHol jó közlekedési leHetőségeket leHet teremteni. A
parancs megszövegezése igen szigorú volt, de Lee-nek és főHadiszál-
lásának sikerült megmenekülni a Higgadtabb megfontolás adta kibú-
vón, mert nyilvánvalóan nem volt olyan Hely Franciaországban, aHol
a főHadiszállás közlekedési Hálózata jobb lett volna, mint Párizsban.
Így Hát maradtak.

Rövidesen azután, Hogy a COM Z odaköltözött, egy napra Pá-

rizsba utaztam és egy régi barátom, egy ezredes, megmutatta nekem
a lakosztályát az V. György-szállodában. Azt mondta: „most már tu-
dom, Hogy miért vettük meg a német Hadsereget Franciaországban.
Ez a Hely átkozottul kellemes. A német tisztek itt beásták magukat –
és Hagyták, Hogy közben mi kiássuk a német fiúkat a lövészárkok-
ból”. Körülnézett, gyengéden megveregette a selyempárnákat a ke-

-( 238 )-
reveten és Hozzátette: „Ami pedig engem illet, nem is tartom buta-
ságnak, így végigHarcolni a Háborút.”

Az én barátom a COM Z-ben ezt akkor tréfából mondta, de az:

már nem tréfa, Hogy az utánpótlás válsága pontosan akkor kezdő-
dött, amikor a COM Z átköltözött Londonból Párizsba. Egy nagy
Hátvédterületi parancsnokság főHadiszállása, tonnányi aktacsomók-
kal, ezer és ezer Hivatalnokkal, gépírónővel őrökkel – statisztikai osz-
tályokkal, rejtjelező szobákkal, Hatalmas telefonközponttal és minden
egyéb tartozékkal nem költözködHet át egyik Fővárosból a másikba –
mégHozzá olyanba, aHol még idegen nyelven is beszélnek – anélkül,
Hogy óriási idő- és energiaveszteséget ne szenvedne.

Az egész Háború alatt a leglelkiismeretesebb, legszívósabb és

legprózaibb munkát a COM Z felállításába fektettük. A COM Z ter-
mészeténél fogva nem olyan szervezet volt, mint egy Harctéri pa-
rancsnokság, amely túl tudja tenni magát egy váratlan válságon. Ra-
gyogó tervek kieszelése, szükség esetén a saját bürokráciájának a fel-
rúgása, nem az ő kenyere volt. Még az amerikai Hadtápcsapatok
számára is, a COM Z Párizsba való költőzése utáni első Hónapokban
a legvonzóbb dolog – az alkoHol és a szép Hölgyek mellett – a fekete-
piac volt, aHol, Ha az embernek volt megfelelő taxisofőr ismerőse, el-
adHatta a saját kocsikázása céljaira kapott benzinadagját, és ily mó-
don megoldHatta a weekend problémáit, vagy Ha ilyen ismerőse nem
volt, akkor maga is odaállt benzint árulni a Place d’Etoile-ra, aHol a
Diadalív alatt az első világHáború Ismeretlen Katonája alussza örök
álmát.

Amikor a közeledő válság előre vetette árnyékát, a Három főHa-

diszállás egyikében sem akadt olyan vezető, sem olyan ötlet, amelyik
le tudta volna küzdeni a neHézségeket és a Helyzet magaslatára tu-
dott volna emelkedni – a legjobb esetben ésszerűség, kemény munka
és aggodalmaskodás nyilvánult meg a részükről. Amíg az egyik em-
ber keményen dolgozott, a másik megvesztegetHető volt. A késő nyár
enyHe szellői megzizegtették a faleveleket az Isigny-kastély kertjé-
ben, szelíden keresztüllengtek a versailles-i márványtermeken és vé-
gigsusogtak az Avenue Kléberen, amit az amerikaiak átkereszteltek
Tisztelgő Avenue-nek, a Hotel Majestic előtt álló feHérsisakos rend-

-( 239 )-
fenntartókról. A végzet lágy szellői egyre susogtak és az alkalmas pil-
lanat elmúlt. Szeptember első Hete volt és az utánpótlási szolgálat el-
szalasztotta az alkalmat, Hogy elejét vegye a válságnak.

Most Hát a Harctéri csapatokon volt a sor, Hogy Hagyják abba a

kiabálást az egyre több utánpótlásért, legyenek reálisak és nézzék
meg, miHez leHet kezdeni azzal, ami a rendelkezésükre áll.

St. Lô után Omar Bradley főHadiszállása egy lyukon keresztül

átbújt a német vonalon és először egy partHoz közel eső kis városban
ütötte fel a sátorfáját, éppen Coutances felett, AvrancHes után dél felé
ment, elHaladt a mortain-i csatatér mellett és Lavalnál piHent meg,
egy jelentékeny útcsomópontnál a bresti félsziget lábánál. Úgy lát-
szott, Hogy ez a Hely alkalmas arra, Hogy a Hadműveleteket vala-
mennyi irányban figyelemmel kísérjék. Ebben az időben a Helyzet
olyan gyorsan fejlődött, Hogy Bradley a főHadiszállását Három rész-
legre Hasította. A Hátsó főHadiszállást már maguk mögött Hagyták a
Halotti anyakönyvvezetéssel és a Haditörvényszékkel. A nem Harcoló
törzs-főHadiszállás Lavalban maradt és Bradley felállított egy taktikai
főHadiszállást a saját részére, közvetlenül a Hadserege nyomában,
olyan Helyen, Hogy azért közel maradjon a fő közlekedési tengelyHez.

A HíradóHadtest mondta meg, Hogy a főHadiszállás Hová köl-

tözzön, mert a HíradóHadtest vázolta fel a térképére a Harcoló csapa-
tok legtávolabbi vonalait és jelentette: „Ezen az úton tudunk távíró-
összeköttetést szolgáltatni.” Ezeket a vonalakat úgy állapították meg,
Hogy részben arra számítottak, Hogy a németek a polgári felszerelés
egy részét megHagyták, másrészt pedig számításba vették azt a táv-
íróHálózatot, amit a tervek szerint saját Híradózászlóaljaik fektetnek
le. Ezek a speciálisan kiképzett és felszerelt zászlóaljak fénylő rézHá-
lózattal vonták be egész Franciaországot – a távíróoszlopok itt sű-
rűbben álltak és jobban voltak elHelyezve, mint a New Yorkból Wa-
sHingtonba vezető 1. számú főútvonalon.

Bradley Tizenkettedik Hadseregcsoportjának fedőneve EAGLE

(Sas) volt. Mialatt az EAGLE-törzs Hadiszállása még mindig abban az
erdőcskében táborozott Lavalban, aHol valaHa a német légierők főHa-
diszállása tanyázott, az EAGLE TAC (a Tizenkettedik Hadseregcso-
-( 240 )-
port taktikai főHadiszállása) parancsnoki kocsija először a cHartres-i
mezőkön parkolt, azután Versailles-ban táborozott, majd Párizst ki-
Hagyva, egy sáros sportpályán állapodott meg Verdun külvárosában.
A törzs-főHadiszállás átköltözött Versailles-be a Trianon-palota mö-
gött levő Trianon-szállóba és a SHAEF-től várta az utasítást, Hogy
mikor menjen tovább.

Az EAGLE-törzsnek az a része, amelyHez én is tartoztam,

Verdunbe költözött az EAGLE TAC-Hoz és Hivatali Helyiségét képező
sátrát amögött a parancsnoki kocsi mögött állította fel, amelyben a
Hadműveleti térkép állott. Az idő Hűvösre fordult, Hideg őszi szelek
fújtak és a sátorponyva alatt töltött nyár után a verduni kis piszkos
szállodákba jártunk aludni és étkezni, és felvettük gumicsizmáinkat,
Hogy keresztül tudjunk gázolni a latyakká vált versenypályán, úgy
fogtunk munkáHoz. A mi szállodánk egyike volt azoknak, aHol a né-
met tisztek a babáikat tartották és a szobalányok elmondták, Hogy
Hogyan könyököltek ki az ablakon és Hogyan fütyültek és pfujoltak,
amikor a németek a nőiket teHerautókra rakták és elszállították, mie-
lőtt kitakarodtak a városból.

Egészen a verduni táborozásig, Bradley taktikai főHadiszállása

bántóan egyszerű és sivár volt. Omar saját parancsnoki kocsija is ott
állt a sárban, néHány yardnyira attól az irodakocsitól, amelyben öt
legfőbb tábornoka dolgozott – a vezérkari főnöke és azok a táborno-
kok, akik a négy részleget vezették. Ezenkívül még két parancsnoki
kocsi vak, az egyikben tartották a Hadműveleti térképet, aHol éjjel-
nappal a Harcoló egységek legújabb jelentéseit dolgozták fel. Ez egy
Hosszú, keskeny kocsi volt, olyan, mint a cirkuszkocsik. Amikor
EisenHower és az AD SEC és a COM Z tábornokai odajöttek a térké-
pet tanulmányozni, úgy összezsúfolódtak, mint valami szardíniás
dobozban, nyomták és lökdösték egymást, amikor egymás vállán ke-
resztül nézték a térképet, s az eligazító tiszt megpróbálta összefog-
lalni számukra a legfontosabb értesüléseket.

A másik irodakocsi falain a Hírszerző térképeket tartották nyil-

ván. Itt történt a német erő pillanatnyi Helyzetének megfelelő értéke-
lése; itt futottak össze a német vonalakon túlról érkező felderítő-
jelentések és itt folyt a Hadifoglyok kiHallgatása alapján összeszedett

-( 241 )-
értesülések összeállításának mozaik játéka. Omar gyakran ebben a
Helyiségben tartotta az értekezleteit. A saját irodakocsijának a falán is
függött egy Hadműveleti térkép és mind az ellenséges, mind a saját
Helyzetet erre is óránként rávezették. De a Hírszerző irodakocsi még
ennél is bizalmasabb jellegű volt és még nagyobb súlyt Helyeztek a
biztonságára. A falaknak itt csakugyan nem volt fülük, mert az őrök
mindenkit távol tartottak innen. Amikor odaköltöztünk, feltételez-
tük, Hogy Verdun, ez a csúnya, tipikus Helyőrségi város, ellenséges
lesz velünk szemben. Annak ellenére, Hogy ez a gyanú alaptalan volt,
drótkerítéssel körülvett Helyen laktunk és a kerítés mentén őrök sé-
táltak fel és alá.

Mivel a mi részlegünknek az volt a feladata, Hogy részleteiben

kidolgozza a tábornok nagy vonásokban kialakított terveit – sőt még
eHHez is jogunk volt, Hogy a szolgálati út betartásával javaslatokat te-
gyünk a saját magunk által elgondolt tervekre –, szabad bejárásunk
volt a Hírszerző irodakocsiba és a tábornoki eligazítások után gyak-
ran ott ültünk össze beszélgetni. Szeptemberben azonban beszélgetés
Helyett többnyire káromkodtunk. Szeptember elején mér mindenki
tudta, Hogy mi fog történni illetőleg, Hogy mi nem fog történni.

Közvetlenül azelőtt, mielőtt Verdunbe költöztünk, egy tiszttár-

sammal látogatást tettünk az Első Hadseregnél. Ekkor szaladtunk be-
le a monsi ütközetbe. Első kézből származó értesülésekkel jöttünk
vissza, de a Hírszerző részlegünk már többet tudott, mint mi. Tudták
mindazt, amit mi a német foglyoktól Hallottunk és még sok mást
azon felül is. A német Hadsereg a Határon túl kezdett felbomlani. A
G-2 térképén jól leHetett látni, Hogy úgy az Első, mint a Harmadik
Hadsereg előreHaladott oszlopai előtt egész nyílások voltak, aHol
egyáltalán nem voltak német csapatok – nem voltak olyan csapatok,
amelyeket Hadosztálynak leHetett volna nevezni –, itt-ott volt egy
zászlóalj, amott táborozott egy tiszti kiképzőtábor, de nem voltak
Hadosztályok Nagy lyukak tátongtak a német vonalban, aHol egyálta-
lán nem tartózkodtak a csapatok. Németország tárva-nyitva volt. Ki-
takarodtak Luxemburgból és Hosszú, rendezetlen oszlopokban ro-
Hantak a Határ felé.

-( 242 )-
 Egyik nap két amerikai tiszttel beszéltem, akik éppen akkor öl-
tötték fel újra az egyenruHájukat, miután visszatértek a németek mö-
göttes területeiről, aHol munkásnak öltözve barangoltak. A német
vonalak mögött a franciák leköpdösték a bocHe-okat és a bocHe-ok
besomfordáltak a kaszárnyáikba és még csak meg sem mukkantak. A
fiatal SS-csapatok rosszkedvűek voltak és kézigránátokat dobáltak be
az ablakokon, amikor kivonultak a városból, aHol előzőleg udvarol-
tak a lányoknak és ellopták az ezüstöt. Itt már a végét járta a Háború.
Azok az emberek, akik odaát voltak a Nyugati Falon, túl a Maginot-
vonalon, azt mondták amikor visszajöttek, Hogy a parasztok már fel-
töltötték a tankcsapdákat, Hogy megcsinálják az utakat és sok kiserőd
Helyére még a betont sem öntötték rá.

Megnéztük a légi felderítés által készített képeket is. Látszott

ugyan valami mozgolódás a Rajna menti vasúti pályaudvarokon, de
semmiféle olyan tömeges megmozdulást nem leHetett észlelni, ami a
keleti frontról érkező csapatokra utalt volna. Közép-Németországban
a demoralizálódás csendje Honolt.

Verdun fontos átkelési Hely a Meuse folyón. A németek jól tud-

ták, Hogy rajta vagyunk ezen az útvonalon. A Luftwaffe még éjszaka
sem jött, Hogy a Hidakat bombázza.

A tervezési és Hadműveleti részleg irodakocsijában egyre soka-

sodtak a térképen az amerikai Hadosztályokat jelképező kis kék
négyszögek. Már el sem fértek a táblán, s ötösével és tízesével szám-
lálták a mérföldeket. A felderítőrészleg irodakocsijában a német Had-
osztályokat jelképező piros négyszögek inkább csökkentek, mintsem
szaporodtak. Egyre szaporodtak a listán azok a német Hadosztályok,
amelyek felett a szöveg egyetlen kurta szóból állott: MEGSEMMI-
SÍTVE.

Mi a tervezőrészlegben megtudtuk, Hogy Bradley elkészítette

azokat a terveket, amelyékkel a Háborút egy Hónapon belül, Hat Héten
belül vagy két Hónapon belül befejezi. Tudtuk azt is, Hogy
EisenHower ismeri Bradley terveit, mert láttuk, Hogy Bradley elvitte a
terveket EisenHowerHez Versailles-be és később, mikor EisenHower
meglátogatott bennünket, a mi saját tisztjeink tájékoztatták őt. Az
eredeti fogalmazvány augusztus 24-én készült és „Győzelmi Vázlat”

-( 243 )-
volt a neve. Ez a terv mindent számításba vett, számolt azokkal az
előnyökkel, amelyekkel Patton Harmadik Hadserege rendelkezett –
számolt azzal, Hogy Ha a Harmadik Hadsereg tovább tudja folytatni
az előreHaladást, át tudja tömi a Nyugati Falat Metzen túl és kettéHa-
sítja az egész német Határvédelmet. A parancsokat, amelyek a Győ-
zelmi Vázlatot Hadműveletté változtatták volna, megírták – újraírták,
azután megint átírták –, de még mindig nem kaptuk vissza azzal a
megjegyzéssel, Hogy „jóváHagyva”.

Ezek voltak azok a szörnyű Hetek, amikor elszalasztottuk a

Nagy Alkalmat, ugyanúgy, aHogy korábban a Hadtáposok elszalasz-
tották az alkalmat Párizsban. A vezérkari tiszt számára ezek voltak a
legszörnyűbb napok az egész európai Hadjáratban. Végig kellett néz-
nünk, Hogy a száguldó amerikai oszlopok megtorpannak és egymás-
után vesztik el a kapcsolatot a menekülő németekkel, mert nincs
benzinjük, Hogy tovább üldözHessék őket. Végig kellett néznünk,
Hogy Hogyan szalasztjuk el az alkalmat a Háború befejezésére.

Mire megjött a szeptember, már nem volt idő könnyeket Hullat-

ni afelett, Hogy a Hadtápszolgálat milyen feladatok megoldására lett
volna képes, Ha jobban lett volna megszervezve, vagy a vezetés ré-
széről több lelkesedés nyilvánult volna meg. Elkésve ugyan, de Hősi-
esen megtettek minden tőlük telHetőt, és kijelölték az egyirányú köz-
lekedési főútvonalakat a frontra és fenntartották azokat az expressz
teHerkocsi forgalom számára. Ezek voltak a Híres Vörös Labda főút-
vonalak, amelyek tilosak voltak minden más forgalom számára és
csak a Hadtápszázadok dübörgő karavánjai meHettek rajtuk, amelyek
napi Huszonnégy órát mentek és éjszaka ki voltak világítva. Most
nem volt idő azon siránkozni, Hogy a rendelkezésre álló űrtartalom
csak egy Hadsereg mozgásban tartásáHoz elegendő, és közben Három
Hadsereg igyekezett áttörni Németországba – két amerikai és egy an-
gol –, sőt négy, Ha a kanadaiakat is számoljuk, akik a parton levő né-
met erődítményekkel voltak elfoglalva.

Most szeptember elején ideje volt, Hogy megnézzük, mit leHet

kezdeni azzal az egyetlen Hadsereggel, amely tovább folytatHatja az
előrenyomulást, Ha minden uránpótlási eszközt koncentrálunk mö-
götte. Bradley ügy látta, Hogy eljött az ideje az egész Nyugati Fal vé-

-( 244 )-
delmi vonala szétzúzásának, mégpedig gyorsan, mielőtt a németek
ott újjászerveződHetnének. Úgy látta, HogyHa elég mélyen és elég
messze be tud Hatolni egy Hadsereggel a Franciaországból visszavo-
nuló WeHrmacHt kellős közepébe, akkor egész Németország össze-
omlik. Bradley érezte a Helyzet rendkívüli sürgősségét, átlátta, Hogy
ez egyike azoknak a múló pillanatoknak, amikor a történelem mene-
tét befolyásolni leHet egyetlen Határozott tettel. A vezénylő tábornok-
tól kezdve egész vezérkarát átHatotta ez az érzés. A parancsnoknak
megvolt a széles áttekintése az egészről, mi viszont ismertük a részle-
teket, a kicsiket csakúgy, mint a nagyokat, amelyeket egymás mellé
illesztettünk és megállapítottuk, Hogy következetesen egyeznek.
Mindezek meggyőztek bennünket arról, Hogy Bradley terveit meg
leHet valósítani.
Most nem az volt a Helyzet, mint az invázió előtt, amikor köz-
tünk és a németek között ott volt a kiszámítHatatlan Csatorna. Az
esélyek sokkal kedvezőbbek voltak, mint St. Lônál. St. Lô sikere a fel-
ső koordinációktól, egész Hadseregek, Hadtestek és Hadosztályok
együttműködésétől függött és olyan csapatok Harcolták végig, ame-
lyek még közös Hadgyakorlatokban sem vettek részt. Amikor Né-
metország Határai felé közeledtünk, jól ismertük a saját csapatainkat
és az ellenséget. A Luftwaffe, amely egyre Hátrafelé vitte a támasz-
pontjait, mint katonai tényező megszűnt létezni. A Helyzet azt kíván-
ta, Hogy az utánpótlás rendezetten sorakozzon fel az egyik szövetsé-
ges Hadsereg mögött, adjon meg neki mindent, amit csak tud, öm-
lessze belé azt a sűrű piros vért, amit a Vörös Labda nevű főütőéren
keresztül el leHet juttatni Hozzá. Ha ez a Hadsereg már beHatolt Né-
metországba és az idő a kora őszön nem romlik el, később a levegő-
ből is táplálni leHet, azoknak a nagy szállítógépeknek a segítségével,
amelyek Három ejtőernyős Hadosztályt szállítottak Franciaországba
az invázió napján és amelyek a párizsi nagy repülőterekről a szövet-
ségesek kezére kerülő német repülőterekig, naponta akár ezer utat is
meg tudnak tenni. A fronton levő amerikai csapatokban buzog a Har-
ci szellem. Ez volt a nagy Hajtóvadászat vége – küszöbön állt a vad
leterítése és a mielőbbi Hazatérés.

Bradley tudta ezt – és vezérkara a Helyzetet feldolgozta számára

tervek és értékelések formájában, Hogy előterjesztHesse feletteseinek.
-( 245 )-
Tudta mindezt és érezte, Hogy Ha időt engedünk a németeknek, Hogy
kifújják magukat, akkor ez a Helyzet megváltozHat. A visszavonuló
németek megállnak és összeszedik magukat. A Nyugati Fal még
megvolt, Ha oda be tudnák fészkelni magukat, az tízszer olyan rossz
lenne, mint a Bocage-vidék. Hetekig, sőt Hónapokig Húzódó kimerítő
gyalogsági Harcokat jelentene ez. És Halottakat, Halottakat és megint
csak Hallottakat. A Nyugati Fal mögött a németeknek módjuk lenne
manőverezni a tartalékaikkal. Volna idejük új Hadosztályokat alakí-
tani, csapatokat átHozni a keleti frontról. A németek minden erőfeszí-
tése arra irányult, Hogy időt nyerjenek, titkos fegyvereik tökéletesíté-
sére, amelyek mellett a mi fegyvereink korszerűtlenné válnának –
Hogy alkalmassá tegyék tengeralattjáróikat új terveik számára –,
Hogy leHetővé tegyék a léglökéses repülőgépek és a V-1 és a V-2 tö-
meges termelését.

Bradley tisztában volt mindezzel és el is készítette a megfelelő

terveket, de az anyagi eszközök felett nem az ő parancsnoksága ren-
delkezett. Ő volt az a feHér Hajú frontparancsnok, akinek a Hadsere-
gei elvégezték a feladat dandárját – kitörtek a Hídfőből, felszabadítot-
ták Franciaországot és átlépték a német Határt –, de aHHoz, Hogy ve-
retlen Hadszíntéri parancsnok maradjon, mindez nem volt elég, most
az emberanyagnak és a felszerelésnek a Harctéri zóna Hátvédjébe való
juttatásán múlt minden. És a szervezeti szabályok értelmében ez nem
tartozott rá.

Ebben a Helyzetben nagy szűkség lett volna egy legfelsőbb szö-

vetséges parancsnokra – nem lett volna fontos, Hogy kiváló képessé-
gekkel rendelkezzen, elég lett volna, Ha bátor és erélyes ember, aki-
nek józan gyakorlati érzéke van. Az ilyen parancsnok bízott volna
győzelmes Hadseregeiben és azok parancsnokában. Ez a parancsnok
maga is átlátta volna, Hogy akár egyetlenegy Hadsereg betörHet Né-
metországba, akkor, amikor a német véderő ilyen kaotikus állapot-
ban van. Hiszen St. Lônál is be tudott nyomulni egy egész Hadsereg a
német vonalban levő résen keresztül. Most ez a Hadsereg két Hét alatt
áttörHetve volna a Nyugati Falat és a Rajna vonalát, mint katonai
akadályokat és kiHasználva a további zavart, komoly esélye lett volna
arra, Hogy bevegye Berlint és azután kikényszerítse a békét. Hitler
náci állama ebben az időben már nemcsak Hogy törékeny volt, Ha-
-( 246 )-
nem már meg is repedezett azok miatt az egymást követő megráz-
kódtatások miatt, amelyeket a Hitler elleni merénylet és a franciaor-
szági vereség okoztak.

A német parancsnokok a keleti fronton szinte megbénultak a

franciaországi Háború Hatására. Harci szellemük alacsony volt. Az
oroszok véres csapásokat mértek rájuk egy óriási méretű sakkjátszma
keretében: először északon támadtak, azután messze lent délen. A
német főparancsnokság tábornokainak nagy része nemcsak Hogy Haj-
landó lett volna, de egyenesen szeretett volna békét kötni a nyugati
szövetségesekkel, Hogy „valamit megmentsenek Németországból az
oroszok elől”, akikkel szemben nagyon rossz volt a lelkiismeretük és
akiktől nagyon féltek.

A képzeletbeli legfelsőbb parancsnok, aki ura a Helyzetnek,

nagy Határozottsággal cselekedett volna és Hatékonyan és lelkesítően
vezette volna, legalábbis a parancsnoksága alá tartozó Hadtápcsapa-
tokat, Hogy kifacsarja belőlük azt a 10 százaléknyi többlet erőfeszí-
tést, amire életbevágó szükség volt akkor, amikor minden öt liter
benzin és minden 75 milliméteres lövedék számított a
Harckocsiágyúk számára. Ennél többet azután nem is kellett volna
tennie; a Harctéren ragyogó parancsnoka volt Bradley személyében,
Bradley viszont Pattonban egy ördöngösen ügyes páncélos tábornok-
ra talált, aki végreHajtotta a terveit.

Talán egyszer majd maga EisenHower tábornok fog válaszolni

arra, Hogy miért nem élt ezzel az alkalommal. Állítom, Hogy az alka-
lom megvolt; már Párizs előtt láttuk a kibontakozását és szeptember
eleién számtalanszor feltártuk a Helyzetet EisenHower előtt – Bradley
becsületes komolysággal, Patton a maga bárdolatlan módján és
Hodges fárasztó részletességgel. Én csak azt a tárgyilagos képet mu-
tatHatom arról, Hogy mi történt szeptemberben a legfelsőbb szövet-
séges főHadiszálláson, amit mi a Harctérről láttunk.

Mindenekelőtt: az alkalom olyan nyilvánvaló volt, Hogy

Montgomery – és Montgomery felettesei –, az angol légi marsallok és
tábornokok a SHAEF-ben és a Londonban ülő angol vezérkari főnö-
kök is felfigyeltek rá. Az angoloknak Caen-től egészen a belga Hatá-
rig nem volt tervük. Bradley Hadseregének előretörő lendülete vitte

-( 247 )-
őket magával; egyszerűen előrenyomultak Franciaország partjai
mentén Belgiumba, az amerikai Első Hadsereg balszárnyán. Most,
látva az alkalmat, Montgomery & Társai saját tervet készítettek a kí-
nálkozó, kedvező alkalom kiaknázására, arca az esetre, Ha
EisenHower nekik utalja ki a szükséges ellátmányt. Augusztus köze-
pén Montgomery majdnem ugyanazokkal a szavakkal érvelt, mint
amelyeket Bradley Használt akkor, amikor kérte, Hogy adják meg ne-
ki a Háború befejezéséHez szükséges eszközöket. Montgomerynek az
volt a terve, Hogy Berlinbe megy.

Ugyanúgy, mint 1943-ban, amikor az volt a kérdés, Hogy le-

gyen-e invázió vagy sem, a katonai meggondolásokban most is köz-
rejátszottak politikai meggondolások. A politikai érdekek összeütkö-
zése a szövetségesek között – a vetélkedés azért folyt, Hogy kinek a
parancsnoksága alatt történjék meg a döntő csapás – alapvető és nyil-
vánvaló volt. A katonai nézeteltérésekre még vissza fogok térni.

Hogy megértHessük az angol-amerikai ellentét jellegét, nem

szabad elfeledkeznünk arról, Hogy a tétet képező szárazföldi és légi
utánpótlási javak kizárólag amerikai javak voltak. A Hatalmas tarta-
lék teljes egészében amerikai volt: a Hadtáp teHerautós századok,
amelyek a Vörös Labda útvonalon táplálták az amerikai Hadserege-
ket csakúgy, mint a szervezetszerű szállítmányok – azok, amelyek az
augusztusban és szeptemberben partra szállt új Harctéri egységek ál-
talános felszerelését tartalmazták.

Ezeket a Hadosztályokat még nem leHetett a frontra küldeni –

még alig szálltak ki a Hajókból és időre volt szükségük, Hogy össze-
szedjék magukat. De még Ha ezek a Hadosztályok alkalmasak is let-
tek volna arra, Hogy bevessék őket, akkor is csak az utánpótlási prob-
lémákat növelték volna, mert több éHes száj táplálásáról és több üres
benzintartály megtöltéséről kellett volna gondoskodni. Emellett pe-
dig az arcvonalban levő amerikai Hadosztályok annak ellenére, Hogy
sokan az invázió első napja óta Harcoltak – megfeleltek a követelmé-
nyeknek. Nem volt olyan német csapat, amely meg tudta volna állí-
tani őket és mert előttük állt a győzelem és a gyors Hazatérés leHető-
sége, nem is akarták, Hogy felváltsák őket és megpiHenjenek. Folytat-
ni akarták a Harcot a győzelemig. Így Hát az újonnan partra szállított

-( 248 )-
csapatokat nyugodtan ott leHetett Hagyni a cHerbourg-i félszigeten és
azt a rakományt, ami velük érkezett, Hozzá leHetett csapni az ellensé-
get üldöző Hadsereg ellátmányáHoz. Így Hatalmas teHerautó-
karavánok álltak volna rendelkezésre. És ugyanez volt a Helyzet a te-
Herszállító-repülőgépek terén.

A levegőben az angolok rendelkezésére állt az a Hatalmas ame-

rikai szállítórepülőgép-flotta, amelyet légi úton történő csapatszállí-
tásoknál Használtak – mintegy négyszáz, vagy még több C-47-es gép
és a Lancasterek és Halifax-ek Hatalmas flottái, amelyek alkalmasak
voltak teHerszállításra is, bár természetesen külön parancsnokság alá
tartoztak és megvolt a saját feladatuk. De az igazán döntő jelentősé-
gű teHerszállító-repülőgépflottát azok a szállítógépek képeztek, ame-
lyek a már Franciaországban levő két amerikai ejtőernyős Hadosz-
tályt és az útban levő Harmadikat szállították – és a légi szállítási pa-
rancsnokság gépei. A légi parancsnokságnak közel ezer repülőgépe
volt. És Ha ezek az eszközök kimerültek, a repülőerődök is rendelke-
zésre álltak, amelyek ekkor már számban felülmúlták az angol bom-
bázókat.

Ebben az időben a franciaországi ejtőernyős Hadműveletek poli-

tikai problémát és ugyanakkor állandó tréfa tárgyát képezték. A poli-
tikai probléma abból adódott, Hogy az angol és az amerikai ejtőer-
nyős szervezeteket közös parancsnokság alá akarták vonni, az úgy-
nevezett Szövetséges Ejtőernyős Hadseregbe. Az állandó tréfa tár-
gyát meg az képezte, Hogy az invázió első napja óta, minden Had-
művelet füstbe ment, amit a Szövetséges Ejtőernyős Hadsereg terve-
zett, mert a szárazföldi erők bevették az ejtőernyős célpontokat, mie-
lőtt még a „légi lovasság” földre ért volna. Ígérték, Hogy felszabadít-
ják CHartres-t és Bradley ezt igen Helyesnek tartotta – de az Első
Hadsereg már bent ült CHartres-ben, amikor a Szövetséges Ejtőer-
nyős Hadsereg még mindig a felszerelését ellenőrizte. Tervbe vették,
Hogy megszerzik a Hadsereg számára a szajnai átkelési pontokat de
mi Hamarább átjutottunk a Szajna túlsó oldalára, mint aHogy ők befe-
jezték a terep légi felvételeinek tanulmányozását. Az invázió napján
mindHárom dobás – a két amerikai és az egy angol ejtőernyős Had-
osztályé – viszonylag sikeres volt, de ezeket a műveleteket Hosszú
Hónapokig tartó tervezés és gyakorlatozás előzve meg. Úgy látszik,
-( 249 )-
Hogy az ejtőernyős fegyvernem nem ismert olyan tecHnikát, amely
leHetővé tette volna, Hogy légi úton elég gyorsan Hajtsanak végre tá-
madásokat, amelyek képesek megelőzni a szárazföldi páncélos áttö-
réseket. A Szövetséges Ejtőernyős Hadsereg FőHadiszállása azonban
ennek ellenére folytatta munkáját és a légi úton történő támadás és
utánpótlás legfontosabb eszközei továbbra is a parancsnoksága alá
tartoztak. Ezért döntő fontosságú tényező volt azokon a megbeszélé-
seken, aHol arról volt szó, Hogy mi legyen a következő lépés, Ha elér-
tük a német Határt.

Ezek a tényezők képezték a politikai motívumokkal átszőtt

utánpótlási problémáit, amelyet EisenHowernek meg kellett volna
oldania. EisenHower tisztában volt vele, Hogy aki az utánpótlás zö-
mét megkapja, annak módjában lesz nemzeti presztízsét is növelni.
De Ha ezt a bonyolult ismeretlent ki is Hagyjuk a számításból, akkor
is maradt még éppen elég becsületes katonai véleményeltérés, amin a
legfelsőbb parancsnok elgondolkozHatott.

Egy évvel az invázió előtt az angolok a balkáni út mellett érvel-

tek: az amerikaiaknak az volt a meggyőződésük, Hogy a Csatornán át
történő közvetlen támadás a legcélravezetőbb a kontinens ellen. Ha-
sonló nézeteltérés kezdett ekkoriban kibontakozni abban a kérdés-
ben, Hogy merről történjék Németország elözönlése. Az angolok a
Hollandiai alföldön keresztül kívántak betömi Németországba és a
Hamburgi síkságon keresztül akarták megtámadni Berlint. Az ameri-
kaiak célravezetőbbnek tartották azt az útvonalat, amely frankfurti
korridor néven ismeretes. Érdekes, Hogy az érvek, amelyekkel az
amerikaiak alátámasztották álláspontjukat, ugyanazok az érveik vol-
tak, amelyek az OVERLORD tervezőit arra a belátásra bírták, Hogy
feladják a calais-i partszakaszon történő partraszállást az ötször
olyan távol fekvő normandiai partok kedvéért – mert bár Calais-t
sokkal könnyebb lett volna megközelíteni, a németek ott számítottak
ránk; ezért a Hosszabb út, amely megkerüli a sűrű megerősítéseket,
rövidebb útnak bizonyult.

Hasonlóképpen, az amerikai tervezők most úgy vélekedtek,

Hogy a német védelem az északi fennsíkon a legerősebb, amelyeket
nagy folyók és megszámlálHatatlan kisebb víziutak szelnek át és

-( 250 )-
amely lapos ugyan, de olyan mélyen fekszek, Hogy a talaj legtöbb He-
lyen nem elég szilárd aHHoz, Hogy az utak elbírják a neHéz páncélos
járműveket.

Ezzel szemben a frankfurti korridor sziklás út volt. Annak,

Hogy oda eljussunk, előfeltétele volt, Hogy Metznél áttörjünk, átkel-
jünk a Moselle-en, a Szajnán és utána beHatoljunk a Nyugati Falba,
ott, aHol a legvastagabb. De ezeknek az akadályoknak ellensúlyozá-
saképpen a déli úrvonalnak a következő előnyei voltak: 1. a Rajnának
olyan partján kelHetünk át, aHol fele olyan széles, mint a torkolatánál,
2. széles, meg nem erősített völgyi utakon nyomulHatunk előre (a
Hamburgi síkság tele volt katonai létesítményekkel, amelyek a német
Hadsereg gyakorlóteréül szolgáltak), 3. a járművek szilárd talajon
közlekedHetnek és bárHol letérHetnek az utakról, 4. nagy a leHetőség
a meglepetésre, mert tudott dolog, Hogy a németek sokkal jobban óv-
ták az északi utat, amely közvetlenül a fővárosukHoz vezet és végül
5. a Németországba vezető frankfurti korridor túlsó végén remek le-
Hetőség nyílik a stratégiai manőverezésre. A Hadsereg, amelyik itt tör
keresztül, Három irány kőzött választHat – észak felé, Berlin irányába;
kelet felé találkozHat az oroszokkal; dél felé bemeHet Bajorországba
és Ausztriába.

Minél mélyebben Hatolnánk be a Hamburgi síkságra, annál in-

kább nyilvánvalóvá válnék a szándékunk és annál könnyebben tudja
az ellenség az erejét összpontosítani ellenünk.

A katonai véleményeltérés azon, Hogy merről történjék Német-

ország elözönlése, nem a Hadszíntéri parancsnokok egyéni véle-
ményeltéréséből származott – legalábbis akkor nem, amikor ezeket a
dolgokat közelről megfigyeltem. Ezek nagy, általános véleményelté-
rések voltak; az angol tisztek többsége az északi és csaknem vala-
mennyi amerikai tiszt a Hadszíntéren a déli út mellett foglalt állást.

Azok az amerikai tisztek, akik végigHarcolták az inváziót meg-

előző nézeteltéréseket, biztosak voltak benne, Hogy az angol célkitű-
zések nem tisztán katonai természetűek, Hanem politikai meggondo-
lásokat is tartalmaznak. Berlint és Németország északi partjait bizto-
sítékul akarták a kezükben tartani, Hogy amikor a német összeomlás
bekövetkezik, ezek a területek ne Hulljanak az oroszok ölébe.

-( 251 )-
 A két ellentétes álláspont már jóval Normandia előtt kibontako-
zott; szeptemberre az összeütközés nyilvánvalóvá vált. Bradley-nek
azért volt különösképpen fontos az utánpótlás, Hogy egyik Hadsereg-
ét a Rajna-síkságra küldHesse a Nyugati Falon túl, majd átkelve a
Rajnán, Frankfurt közelébe vonuljon és onnan keletre – miután elérte
Közép-Németországot –, Ha az Egyesített Vezérkar úgy kívánja, két-
felől is elfoglalHatja Berlint, Montgomery, aki szintén felismerve az
alkalmat, azt követelte, Hogy neki adjanak elsőbbségi jogot a szövet-
séges utánpótlásra. Montgomery azért követelte az elsőbbséget, Hogy
váratlan rajtaütést Hajtson végre Hollandián keresztül, torkolatuk
közelében átkeljen a Maason és a Rajnán és onnét betörjön a Ham-
burgi síkságra.

Én azt Hiszem, Hogy egy legfelsőbb szövetséges parancsnok, aki

rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyeket fentebb leírtam,
1944 augusztusában elérHette volna azt, Hogy a Háború karácsonyra
befejeződjék, Ha Határozottan állást foglal akár Montgomery, akár
Bradley terve mellett. De a kormányrúd nem volt biztos kezeikben és
nem állt senki a parancsnoki Hídon. A parancsnoki Hidat értekezletek
Helyettesítették, amelyeken egy agyafúrt, értelmes, taktikus, óvatos
ember elnökölt. Az elnök a funkcióját – melynek azt a címet adták,
Hogy Legfelsőbb szövetséges parancsnok – egy olyan alku eredmé-
nyeképpen kapta, amelynek során cserébe eladta a tényleges irányí-
tás jogát a Három főparancsnoknak (a szárazföldi, tengeri és légi fő-
parancsnoknak) és eladta a tervezés feletti Hatalmat is, Hiszen a leg-
fontosabb posztokat kifejezetten ezzel a céllal kiválogatott magas
rangú tisztekkel rakták tele. Azt az embert, aki a legfelsőbb szövetsé-
ges parancsnok címet viselte, azért választották ki erre a funkcióra,
mert képes volt az ellentétek átHidalására, arra, Hogy mindkét állás-
pontot megértse, Hogy felülemelkedjék a nemzeti érdekeken, azért,
mert nem volt sem bátor, sem Határozott, sem vezető, sem pedig tá-
bornok. A választás mögött Winston CHurcHill és az angol kormány
támogatása rejlett. Azért esett a választásuk EisenHowerre, Hogy ele-
jét vegyék olyan ember kinevezésének, aki, véleményük szerint nem
rokonszenvezik az ő álláspontjaikkal. EisenHower rokonszenvezett és
elnyerte a megbízatást.

-( 252 )-
 A lakkozott történetírás majd úgy fog megemlékezni
EisenHower augusztusi tétovázásáról, Hogy „aggódott a szárnyak
miatt” – félt, Hogy valamelyik Hadsereg túlságosan messzire nyomul
előre és ki lesz téve egy oldalról jövő Heves támadás veszélyének. De
Bradley bebizonyította St. Lônál, Hogy a szövetségesek fölénye a le-
vegőben és mozgékonysága a szárazföldön (Ha van üzemanyaguk)
legalábbis kiegyenlítik azt a veszélyt, amit a szárnyaik exponálása je-
lent. Azonkívül, amikor Bradley szabadjára engedte Pattont, a szö-
vetségeseknek még szervezett német Hadseregekkel kellett megmér-
kőzniük – míg a Szajnán való átkelés után a szövetségesek a menekü-
lő ellenséges alakulatok maradványaival álltak szemben.

Mindezek ellenére leHet kedvezőbb beállításban is megfesteni a

legfelsőbb szövetséges parancsnok képét. Nem egészen igazságos, Ha
csak őt Hibáztatjuk olyan dolog elmulasztásáért, ami tulajdonképpen
soHasem tartozott a Hatáskörébe, Hiszen neki soHasem volt feladata,
Hogy a fronton végreHajtó parancsnoki Hatáskört töltsön be. Ha
Montgomery Caen-nél győz, vagy Ha a Hitler elleni júliusi összees-
küvés sikerül, EisenHower megnyerHeti a Háborút, anélkül, Hogy
Harctéri eseményeket érintő kérdésben döntenie kellett volna. Az volt
a pecHje, Hogy váratlanul döntenie kellett Montgomery és Bradley
Haditerve között és a Történelem váratlanul szegezte szembe vele a
döntés kényszerét.

Ezt nem látták előre azok, akik az OVERLORD-ot és az

OVERLORD parancsnoksági rendszerét kieszelték – és akik
EisenHowert választották legfelsőbb parancsnoknak. Feltételezték,
Hogy a frontparancsnokság meg fog felelni ilyen Helyzetben is. Az ő
Hibájuk, Hogy nem látták előre, Hogy milyen teHetetlen egy frontpa-
rancsnok – legyen az akár Montgomery, akár Bradley –, aki nem ren-
delkezik a saját utánpótlási eszközei felett. Mind Montgomery, mind
Bradley EisenHower kegyeitől függött a Hídfőből és az Angliából ér-
kező utánpótlás kiutalását illetően.

Így Hát végső soron az OVERLORD tervezői voltak a Hibásak

abban, Hogy 1944 szeptemberében mind az amerikai, mind az angol
frontparancsnokok teHetetlenek voltak. Az OVERLORD tervezői –
politikai szempontokat keverve a katonai vezetés struktúrájába – a

-( 253 )-
szövetséges utánpótlási eszközöket olyan parancsnok Hatáskörébe
utalták, akinek – saját megHatározásuk szerint – nem volt feladata,
Hogy Hadműveleti döntéseket Hozzon.

Arra a problémára, amellyel 1944 augusztusában szembe kellett

néznie, amikor a német Hadseregek felbomlottak Franciaországban
és mögöttük nem volt semmi, EisenHower tábornok – a kémia szabá-
lyai szerint – saját jellemének megfelelő módon reagált, mint bármely
kémiailag tiszta reagens. Neki az volt a feladata, Hogy óvatos és elfo-
gulatlan legyen – és ő óvatos és elfogulatlan maradt abban a kérdés-
ben is, Hogy mi történjék Párizs eleste után, amikor a német Határ felé
nyomultunk előre. Augusztus elején Montgomery követelésére, a
szállításokat átirányította az amerikai zónából az angol zónába.
Mégpedig annyi utánpótlást vont el az amerikaiaktól, ami elég volt
aHHoz, Hogy megtörje Bradley lendületét, anélkül, Hagy megoldotta
volna Montgomery problémáját. Augusztus végére az utánpótlási
válság elérte a tetőfokát; és miután már elszalasztottuk a kedvező al-
kalmat, EisenHower is meg volt győzve. Mindent, ami még maradt,
odaadott – nem Bradley-nek – Montgomerynek, de már későn.

A maradék, ami felett EisenHower rendelkezett, még elég szép

mennyiséget tett ki.

Három új amerikai Hadosztályból, amelyek éppen akkor száll-

tak partra a cHerbourg-i félszigeten, teHerszállító szervezeteket alakí-
tottak, Harcoló állományuk pedig ott maradt a cHerbourg-i félszige-
ten, felHasználatlanul. Ezek Hozzáláttak az amerikai utánpótlás fuva-
rozásáHoz – Montgomery számára.

A SHAEF kötelezte az Egyesült Államokat, Hogy napi ötszáz

tonna benzint szállítson a Bruxelles-nél levő angol katonai raktárak-
ba. A teHerautóutat, amelyen ezt az értékes terHet szállították az an-
golok körzetébe, Vörös Oroszlánnak nevezték ami a Vörös Labda út-
nak volt a „megfelelője”. Legalább nyolc teHerkocsiszázadra volt
szükség, amelyek mindegyike ötven valaHány két és féltonnás teHer-
autóból állt és amelyek napi Huszonnégy árán át futottak, Hogy meg-
állás nélkül táplálják a Vörös Oroszlánt.

-( 254 )-
 Mellesleg megjegyezve, a rendkívüli megállapodásban vállalt
kötelezettség eredetileg tizenöt napra szólt, de az utánpótlási szerve-
zet késlekedése és különféle Hiányosságai folytán ez az idő olyan
Hosszúra nyúlt, ami alatt az eredetileg kiszabott mennyiségnek majd-
nem a kétszeresét szállítottuk.

De talán mind között az volt a legsúlyosabb csapás Bradley

Hadseregei számára, Hogy légi utánpótlásuk eszközeit eltérítették
eredeti rendeltetésüktől. Az amerikai előrenyomulás egy nagy repü-
lőteret nyitott meg Orleans-nál és augusztus Huszonötödikére ennek
az állomásnak napi ezerötszáz tonna benzin volt az utánpótlási ka-
pacitása. Az előrenyomult Hadseregek üzemanyaggal való ellátásá-
ban ezeknek a raktáraknak egyedülálló és kivételes jelentőségük volt,
két okból:
Először azért, mert az a napi ezerötszáz tonna benzin, amelyet a
C-47-es gépek szállítottak Orleans-ba, közvetlenül az angliai raktá-
rakból származott és így tiszta ráadás volt a kontinensen levő forrá-
sokHoz, eHHez, amit a csővezetékek és a tartálykocsik szállítottak.

Másodszor azért, mert Orleans fekvése igen kedvező közvetle-

nül délre van Párizsról. Az Orleans-nál levő benzin már a frontra ve-
zető úton volt. A távolság CHerbourg-tól Orleans-ig több mint két-
száz mérföld és most azt a rengeteg benzint, autógumit és felszere-
lést, amelynek az odaszállítása már annyi mérföldet felemésztett –
egyetlen vágással elvonták az utánpótlási vonalból.

EisenHower döntött úgy, Hogy az Orleans-nál levő felbecsülHe-

tetlen értékű üzemanyagot elvegyék Bradley-től és Hadseregeitől és a
Szövetséges Ejtőernyős Hadseregnek adják, amelyet EisenHower
most Montgomery rendelkezésére bocsátott.

A Szövetséges Ejtőernyős Hadsereg – az amerikai 101. és 82. és

a brit 1. ejtőernyős Hadosztály –, amely Montgomery parancsnoksága
alá került, kapta meg az egész utánpótlást. És ráadásul még Hadmű-
veletei támogatására Montgomery megkapta az egész szövetséges
stratégiai légierőt.

Körülbelül napi Hétezer tonna űrtartalmat Hagytak meg a két

győzedelmes amerikai Harctéri Hadsereg utánpótlása céljaira – napi

-( 255 )-
Hétezer tonnát, amiben benne volt az üzemanyag lőszer, élelem és
minden egyéb, amire még szükségűk volt, beleértve a téli ruHaneműt
is. Ez éppen elég kevés volt Bradley számára, de EisenHower és
Montgomery még ezzel sem érte be. Az Első Hadsereg – amely
Montgomery szárnyait támogatta öt tonnát kapott a Hét tonnából,
Hogy a Mester nyugodt leHessen a biztonsága felől. A fennmaradt
kétezer tonnát megengedték, Hogy Bradley Pattonnak juttassa.

Napi kétezer tonna alig volt elegendő arra, Hogy a Harmadik

Hadsereg egyáltalán megmaradHasson a fronton. Az a napi ötszáz
tonna üzemanyag, amit Bruxelles-be kellett irányítani, Patton Három
Hadosztályának a mozgóképességébe került.

Vége volt Bradley cselekvési szabadságának. Megszűnt a leHe-

tősége annak, Hogy légi utánpótlással támogasson egy áttörést – Ha
egyáltalán sor kerülHet áttörésre, azzal a szigorúan korlátozott meny-
nyiségű lövedékkel, amit a tüzérség naponként és ágyúnként kilőHe-
tett, azzal a megszorítással, Hogy az egységek szerves részét képező
szállítási alkalmatosságaikat nem az előrenyomulásra, Hanem az
utánpótlásnak a frontra szállírására voltak kénytelenek felHasználni.

A legújabb amerikai Haderő csapatai – amelyek később a Kilen-

cedik Hadsereg nevet kapták * – természetesen teljesen megbénultak,
miután a szövetségeseink elvették a szállító eszközeiket.

Bradley ez ideig győzedelmes Hadseregeinek most befellegzett.

A frankfurti nyílás ellen intézendő villámHáború tervét – a Győzelmi
Vázlatot – szépen eltették a fiókba, és Pattonnak és Hodgesnak be
kellett érni azzal, Hogy jól beosszák a meglevő utánpótlást és erejüket
korlátozott célpontok elleni támadásra összpontosítsák, aminek se-
gítségével Bradley még mindig remélte – talán be tudnak Hatolni a
Nyugati Fal mögé, mielőtt még a visszafelé áramló német Hadsere-
gek túlságosan meg nem erősödnek.

*
Eredetileg Nyolcadik Amerikai Hadsereg lett volna a neve. Az angolok kérték,
Hogy változtassuk meg a nevét, neHogy összetévesszék Montgomery Híres Nyolca-
dik Brit Hadseregével, bár a Nyolcadik Brit Hadsereg az egész Háború alatt a föld-
közi-tengeri Hadszíntéren maradt.
-( 256 )-
 Montgomery átvette, amit EisenHower tábornokkal kialkudott,
és azt tervezte, Hogy a most már az ő parancsnoksága alá tartozó légi
egységeiket Hatvan mérföld Hosszúságú vonalon ledobja az akkor
legmesszebbre előrenyomuló csapatai előtt. Remélte, Hogy a Hideg
téli esőzések beállta előtt biztosítani tudja az átkeléseket a Maason és
a Rajnán, amelyek utat nyitnak számára az észak-német síkságok fe-
lé. Az volt az elképzelése, Hogy az ejtőernyősök biztosítják majd a He-
lyeket, aHol a többi légi úton szállítandó egységek – a vitorlázórepü-
lővel és repülőgéppel érkezők leszállHatnak az ellenség Háta mögött.

Montgomery legjobb páncélos Hadosztályai – amelyeket most

újra felszereltek és feltöltöttek – fognak támadni odaát, miután fel-
vették a kapcsolatot a légi úton szállított csapatokkal. Ezeket követi a
gyalogság. A két amerikai ejtőernyős Hadosztály feladata lesz a Maas
átkelőHelyeinek az elfoglalása. Az 1. brit ejtőernyős Hadosztályt az
amerikai ejtőernyősökön túl fogják ledobni és ők biztosítják a rajnai
átkelést ArnHemnél. Ez merész terv volt és a legnagyobb szabású ej-
tőernyős művelet, amit valaHa is megkockáztattak. Mikor a németek
a levegőből elfoglalták Krétát, az sokkal kisebb arányú Hadművelet
volt és bár az invázió napján is ugyanennyi légi úton szállított csapa-
tot alkalmaztak Normandiában, azonban ezeket csak néHány mérföld
távolságban dobták le a szárazföldön, aHol a partra szállt erők gyor-
san segítségükre siettek és ellátták őket utánpótlással.

Szeptember 17-én Montgomery lecsapott.

Montgomery elvesztette a csatát, de az a Hősies ellenállás, amit

az 1. brit ejtőernyős Hadosztály tanúsított, akiknek egy részét a Rajna
túlsó oldatán elvágták, ismét témát szolgáltatott az angol költőknek
egy újabb „Könnyű lovasság roHama” számára. Ezek a Hősök biztosí-
tották a Hídfőt, amire Montgomerynek szüksége volt, de
Montgomery nem volt képes időben eljuttatni Hozzájuk az erősítése-
ket. Könnyű fegyverekkel amelyekkel a légi úton szállított csapatok
rendelkeznek – és csak néHány napra elégséges élelemmel és lőszer-
rel ragyogóan küzdöttek addig, amíg a túlerő le nem gyűrte őket. A
segítségükre siető páncélosok csak néHány mérföldnyire voltak. Az 1.
ejtőernyős Hadosztály Három dandárból állott. Közülük kettőnek
egyes részei biztonsággal visszajutottak a folyó innenső partjára. A

-( 257 )-
Harmadik ottmaradt a túlsó parton. Valamennyi tiszt és közlegény
elpusztult, megsebesült, a végsőkig kimerült és végül fogságba esett.
A Hadműveletben részt vevő Hétezer-ötszáz ejtőernyős közül több
mint ötezer elveszett. Kész összeomlás volt.

Az egész Hadjárat alatt az angol Hadsereg egyetlen, valóban Ha-

tékony fegyvere a katonai Hírszerzés volt. A sors iróniája, Hogy
Montgomery arnHemi veresége az angol Hírszerző szolgálat révedé-
sének volt a következménye – ez volt az angol Hírszerző szolgálat
egyetlen tévedése az egész európai Hadjárat során –, Ha nem számít-
juk az Ardennekben folyt ütközetet, amelyért a felelősség közösen
terHeli az angol és az amerikai Hírszerző szolgálatot. A Hős Hát ejtő-
ernyős Hadosztályt egy szabadban táborozó német páncélos Hadtest
kellős közepén dobták le – ez volt a német Hadsereg egyetlen olyan
páncélos Hadteste, amelyet ideiglenesen elveszített szem elől a brit
Hírszerzés. Ezek túlereje gyűrte le az ejtőernyős csapatokat és tartóz-
tatta fel sikeresen az ejtőernyősök után nyomuló erőket.

Így Hát az őszi nagy támadás, amelynek az lett volna a rendelte-

tése, Hogy befejezze a Háborút, véget ért, mielőtt tulajdonképpen el-
kezdődött volna. Tragikus visszaesés volt ez a Franciaországi győ-
zelmek után és az utánpótlási tartalékok, amelyeket ez a kísérlet le-
kötött, jóváteHetetlenül elvesztek az amerikaiak számára. A teHerau-
tós századok és a légi úton szállított csapatok nem voltak számunkra
HozzáférHetők egészen addig, amíg rég el nem múlt az alkalom elő-
nyeink Hasznosítására.
A kétségtelen vereség ellenére, Montgomery erői ötven mérföl-
det nyertek. Az ejtőernyős lánc amerikai láncszemei sikeresen tartot-
ták a Maas folyó átkelőHelyeit és meg tudták szilárdítani az állásai-
kat. Az angol sajtó mindent elkövetett, Hogy megmentse
Montgomery Hírnevét ezzel az ötven mérfölddel és azzal az igaz tör-
ténettel, Hogy milyen Hősiesen áldozták az életüket az angol katonák
ArnHemnél.

*
Szeptember után elmúlt az október és lassan november lett. Aki
az újságok főcímeit olvasta, csak szenzációs győzelmekre emlékezett
ezekből az időkből: Liege, Bruxelles, AacHen, Antwerpen, Metz – va-
-( 258 )-
lamennyit elfoglalták a győzedelmes szövetséges fegyverek De mi,
ott kint a fronton, szeptember közepén már tudtuk, Hogy még neHéz
napok várnak ránk. A kedvező pillanat elmúlt. Már szeptember első
Hetében, amikor EisenHower elvette az amerikai Hadseregektől vala-
mennyi szárazföldi és légi szállítási eszközöket, tudtuk, Hogy a ked-
vező pillanat nem maradHat meg. Bradley vereséget szenvedett – a
tárgyalóasztal mellett. Ez volt az első veresége.

Omar tábornok nem nyugodott bele ebbe a Helyzetbe. Makacsul

küzdött a Hátvéd terület parancsnoki és ellenőrzési szolgálati útjain,
Hogy kiHarcolja a leHetőséget útja folytatására. Makacsul küzdött, de
nem valami ügyesen. Arra törekedett, Hogy úgy koncentrálHassa
ezeket az eszközöket, amelyeket a kontinensen levő amerikai erőfor-
rásokból megHagytak neki, Hogy tartani tudja a Helyzetet a fronton.
Az előrenyomult Hadseregeknek még volt valami lőszerük – nem
lesz különösképpen sok lőszerre szükségűk, amíg el nem érik magát
a Nyugati Falat. Élelemmel bizonyos mértékig a falvak is ellátják
őket. De benzin, az kellett nekik.

Bradley aHHoz folyamodott, Hogy elment Párizsba és „nem Hi-

vatalosan” beszélt azokkal az amerikai Hadtáptisztekkel, akik a ré-
szére érkező szállítmányokat irányították. Arra kérte őket, Hogy
Hagyják az élelmiszert és a lőszert – sőt még a téli ruHákat is, amelyek
már megérkeztek a cHerbourg-i kikötő raktáraiba, Hagyjanak min-
dent, Hagyják a fenébe az előirányzott terveket és a bürokráciát, és
minden embert és minden teHerkocsit állítsanak rá a benzin szállítá-
sára. Azt mondta, Hogy Ha Hat napon keresztül napi Hat tonna ben-
zint kapHat, egy Hét alatt befejezi a Háborút. Meggondolatlan lett és
elszánt, amikor látta, Hogy Hogyan csúszik ki a kezéből az alkalom.
Nem sikerült neki.

A COM Z amerikai Hadtápos tisztjei a Helyzet magaslatára

emelkedtek és megadták neki a benzint, annak az árán, Hogy végig
az egész vonalon, egészen az Egyesült Államokig felborították az
utánpótlási ütemezés sorrendjét. A benzint országúton szállítottak,
de mivel a teHerkocsik nagy része Montgomery rendelkezésére állt,
az egész eljárás olyan volt, mintHa egyik zsebből kilopják a pénzt,

-( 259 )-
Hogy a másikba beleteHessék. A több benzin azt jelentette, Hogy keve-
sebb utánpótlás érkezett másból.

A többi utánpótlásban beállott csökkenés kizökkentette a bo-

nyolult menetrendet. Végül is arra vezetett, Hogy a Hajók üresen áll-
tak a cHerbourg-i kikötőben; egyes Hajókat üresen kellett visszakül-
deni Angliába, Hogy Helyet csináljanak más Hajók számára.

Omar nyugtalan és gondterHelt lett. Mindkét Hadseregének ve-

zérkara teHetetlen volt és düHöngött. Megpróbáltak bármi áron is
támadni. Túl sokat akartak, túl kevés eszközzel és a csapatok kezdtek
türelmetlenek lenni.

Az amerikai Hadsereg mögött lassan-lassan elkészültek a vasút-

vonalak, abban az ütemben, aHogy a Hidakat Helyreállították. A cső-
vezeték tovább kúszott előre. Fokozatosan – de nagyon lassan – ja-
vult az utánpótlási Helyzet. De addigra a teHerautók kezdtek elkopni
és Hozzá az időjárás is egyre romlott. Fantasztikus mennyiségre rú-
gott a Vörös Labda útvonalon elHasználódott és tönkrement jármű-
vek száma.

Miután Montgomery másodszor is kudarcot vallott,

EisenHower Hozzájárult, Hogy Bradley folytassa a támadást. De ekkor
már késő volt. Megfelelő utánpótlás és a korábbi lendület nélkül
a:két amerikai Hadsereg novemberben általános támadást indított. A
támadás bizonyos területnyereséget ért el, kikezdte a Nyugati Falat
és Három Helyen be is nyomta. De nem tudott áttörni. Hiányzott az a
ragyogó leleményesség és a kitűnő időzítés, ami St. Lônál megvolt.
MarsHall tábornak Hivatalos jelentésében a novemberi offenzíva
sikertelenségét a rossz időjárásnak tulajdonítja. De nem az időjárás
volt az oka; később az amerikai Hadsereg bebizonyította, Hogy még
sokkal rosszabb időjárás esetén is tud győzni. A sikertelenséget az
okozta, Hogy az amerikai Hadseregek lendületét és Hajtóerejét megöl-
ték, amikor EisenHower megtorpanásra kényszerítette őket és elvette
tőlük még a reményét is annak, Hogy tovább meHetnek – megtagadta
tőlük az amerikai teHerautószázadok és a Hatalmas légi szállítóesz-
közök Használatát, amelyeket átirányított ArnHemHez. És maga
Bradley sem volt már ura a Helyzetnek. Megpróbált apró, pepecselő
akciókkal nyerni, de ez nem volt az ő kenyere.
-( 260 )-
 A novemberi offenzíva kudarca után az volt a kérdés, Hogy télre
megszilárdítsuk-e állásainkat a német Határon, vagy próbáljunk meg
továbbnyomulni előre. Bradley kitartott amellett a véleménye mellet,
Hogy Ha megállunk, ez egyenesen arra csábítja a németeket, Hogy be-
tömjék a réseket a Falban és óriási veszteségeket okozzanak nekünk,
amíg megtesszük a RajnáHoz vezető utat. Ha várunk, minden kis-
erőd bevétele egy-egy ütközetbe kerül. Nagy neHezen, de megkapta
az engedélyt EisenHowertől a további előnyomulásra.

Pattont egész ősszel nem leHetett féken tartani. Továbbra is azt

Hajtogatta, Hagy átmegy a Nyugati Falon és Frankfurtnál átkel a Raj-
nán – utánpótlás nélkül, még akkor is, Ha a saját kezével, kell tolnia a
járműveket. Pattonnak a győzelmei és a vereségei egyaránt abban a
mélységes meggyőződésében gyökereztek, Hogy szükség eseten lel-
kesedéssel és vakmerőséggel Helyettesíteni leHet a megalapozott
súlyt és a tűzerőt. Az első száguldó oszlopai, amelyek megközelítet-
ték a német Határt, majdnem ellenállás nélkül nyomultak be a metzi
erődítésekbe. De Patton Brestnél már egyszer tapasztalHatta, Hogy
nagy különbség az, Ha előőrsök nyomulnak be egy megerősített vá-
rosba, vagy pedig a város szilárdan a kezére kerül. Mivel nem volt
benzinje, amivel a gyalogságot is odaHozHatta volna, az előretolt osz-
lopokat visszakergették Metzből. Amikor Patton végül is összeszedte
a csapatokat és támadott, olyan vereséget szenvedett, ami majdnem a
Hírnevébe került – bár kérdéses, Hogy a sikertelen taktika Pattonnak
tulajdonítHató-e vagy pedig egyik Hadtestparancsnokának, aki saját
elgondolását is beleszőtte a Hadműveletbe.

Metznél az erődítmények Három rétege van egymás tetejére

építve. Az alapozás középkori, Húsz lábnyi széles falakkal ennek a te-
tején vannak azok a súlyos támasztékok, amelyeket 1870-ben emeltek
–, azután következik az az erődítés, amelyet az első világHáború után
építettek Hozzá. Patton beleesett ebbe a kelepcébe, amikor egy teHet-
séges német parancsnok egy csoport tisztiiskolást Harctéri erővé
szervezett és beállította őket az erődítményre. Ezek megállították a
Harmadik Hadsereg XX. Hadtestét. Pattonnak nem volt sem embere,
sem tüzérsége, Hogy felülkerekedjen és a légi bombázás úgy pattant
szét a kemény falakon, mint nyers tojás az elefánt bőrén. Patton no-
vember végéig nem tudta folytatni a támadást az állás ellen. Patton
-( 261 )-
egész akciójának Hajtóereje az eredeti „Győzelmi Vázlat” volt –
Bradley-nek az a terve, amelyet augusztusban próbált elfogadtatni
EisenHowerrel és ami akkor be is vált volna, Metzet, a vidék kulcs-
pontját először ellenállás nélkül roHantuk meg. A németek abban az
időben teljes visszavonulásban voltak; még arra sem érezték elég
erősnek magukat, Hogy legénységgel lássák el a metzi erődítéseket,
csak miután Patton kifogyott a benzinből, nyerte vissza az ellenség a
bátorságát és csak akkor merte felvenni a Harcot.

Északon a szívós, kitartó Hodges jobb munkát végzett a gyalog-

ságával. Az első gyalogos Hadosztály – amely szerette azt Hinni ma-
gáról, Hogy egyetlen Hadosztályból álló Hadsereg és nagy, 155 mm-es
ágyúi voltak, amelyeket vontató állványokon szállítottak és amelyek
közvetlen tűz alá tudták venni a kiserődöket – október 21-én két má-
sik Hadosztály segítségével, melyek az oldalszárnyait támogattak, el-
foglalta AacHent. AacHen volt az első nagyobb német város, amely
elesett és nemcsak Hogy a Nyugati Fal legjobban megerősített szaka-
szának a kellős közepén feküdt, Hanem mégHozzá olyan erődít-
ményváros volt, amely Hitlertől személyesen kapott parancsot, Hogy
a végsőkig tartson ki. De AacHen után, Hodgesnak nem voltak esz-
közei, Hogy a győzelmet kamatoztassa.

Az általános offenzíva folytatására irányuló kísérlet november-

ben kudarcot vallott. Az amerikai arcvonal teljes Hosszúságában
megmerevedett – úgy, mint aHogyan Omar Bradley megjósolta, arra
az esetre, Ha a lendületünk ellankad.
Az amerikai csapatok Harci szelleme – ami korábban olyan ki-
tűnő volt – leHanyatlott, a katonákon, akik az előrenyomulás idején
tele voltak kedvvel és lendülettel, a fáradtság jelei kezdtek mutat-
kozni. Megjöttek a Hideg szelek és az őszi esőzések. Nem volt időnk
felkészülni a téli Hadviselésre; a csapataiknak még téli ruHázatuk sem
volt. Minden talpalatnyi földet, amit elvettünk a Nyugati Falból, sú-
lyos veszteségekkel fizettünk meg és minden éjszaka, amit Németor-
szág Hideg, sáros földjén töltöttünk, azzal a veszéllyel fenyegetett,
Hogy a Hideg és a fagy okoz veszteségeket sorainkban. A téli ruHa
mindennél sürgősebbé vált.

-( 262 )-
 Egyikünknek sem volt bizalmas értesülése, Hogy valami nincs
rendben a terveinkkel. De tulajdonképpen nem is tudta senki, Hogy
milyen komoly baj van – mert csak szeptember és december között
derült ki, Hogy Németországban történt valami; fontos és számunkra
kedvezőtlen változás ment végbe azalatt, amíg Hitlernek időt enged-
tünk, Hogy kifújja magát. Mi akkor még nem tudtuk, Hogy történt va-
lami, de a fronton a katonák érezték. Amint az ő Harci szellemük Ha-
nyatlott, tudták, Hogy velük szemben a németek Harci szelleme meg-
javult. A fritzek kezdtek megint kemény fiúk lenni.

-( 263 )-
 9. Meg kellett fizetnünk a SHAEF-ért
1944 őszén Hitler kiHeverte a megrázkódtatást, amit az ellene
tervezett merénylet okozott. A merénylet megdöbbentette és megfé-
lemlítette Hitlert, de őszre megbizonyosodott afelől, Hogy parancs-
nokai közül még elegen vannak akik lojálisak maradtak Hozzá, és
akikkel folytatHatja a Háborút. Miután eltávolította a magasabb pa-
rancsnokságokból azokat, akiket gyengének vagy ingadozónak tar-
tott és miután a németek Harci szelleme magától értetődő módon
megjavult, amikor az ellenség elérte Németország Határát és talán
mindezek következtében Hitler némileg visszanyerte szellemi fris-
sességét is –, a FüHrer újra elemében volt.

A német főparancsnokság június és november között feltűnően

letargikus és teHetetlen volt, ostobaságokat csinált és Határozatlan
volt. Akadtak ugyan egyes német Hadtestek és Hadseregek, amelyek
ügyesen – sőt Helyenként bámulatosan ügyesen Harcoltak Amikor a
német rádió ragyogó elszakadó Hadműveletekkel dicsekedett, akkor
nem mindig Hasból beszélt, Hanem olykor igazat is mondott. Ami a
taktikai manővereket illeti, a német Hadsereg jól megtanulta a leckét
és alkalmazta is a tudományát. De a Hadjáratot egészében véve rosz-
szul vezették. Érezni leHetett a központi irányítás Hiányát.

Ezért az 1944 őszén Németországban bekövetkezett változások

őszinte meglepetést okoztak azoknak, akik naponta figyelemmel kí-
sérték az ellenségre vonatkozó „legtitkosabb Hírszerzés” jelentéseit.
NéHány Héten belül érezHető volt a változás, most már ijesztő céltu-
datosság és Határozottság mutatkozott meg a német Hadseregek irá-
nyításában nyugaton. Ma már részleteiben is rekonstruálni tudjuk,
Hogy mit tett Hitler azalatt a lélegzetvételnyi idő alatt, amelyet szep-
temberben adtunk neki.

Hitler utolsó Hadjárata, nyugaton levő erőinek teljes átszervezé-

sét és teljesen új Hadsereg felállítását tette szükségessé, ezt szinte
egyik napról a másikra Hajtotta végre. Meg kellett állítania a győzel-
mes szövetséges Hadseregeket és utána olyan offenzívár kellet indí-
tani, amely szét tudja zúzni a szövetségeseket. Hitler nagy Határo-
zottsággal látott Hozzá a munkáHoz, ami arra a lendületre emlékezte-

-( 264 )-
tett, aHogyan Európa megHódításáHoz Hozzákezdett. A következő in-
tézkedéseket tette:
Mindenekelőtt létreHozta a Volkssturmot – az angol Home
Guard német változatát. Az amerikai Hírszerző tisztek már júliusban
megmondták angol partnereiknek, Hogy amikor a németek a saját
Hazájukban fognak Harcolni, nemzetőrséggel fogjuk szemben találni
magunkat. Az angolok azt felelték nekünk, Hogy ez szamárság, mi
nem értjük meg a német karaktert: a németek képtelenek nemzetőr-
ség alakítás ára. Ők csak zsoldosoknak valók. De Hitler mégis életre
Hívott egy nemzetőrséget, mégpedig Hetek alatt; egyenruHa Helyett
karszalagot adott nekik és olyan fegyvert, ami éppen akadt. Átfésül-
ték a Helybeli raktárakat, sőt Hitler még arra is parancsot adott, Hagy
a Luftwaffe szárazföldi személyzete szolgáltassa be a fegyvereit,
Hagy azzal szereljék fel az új csapatokat.

A nemzetőrség befészkelte magát a Nyugati Fal bunkereibe és

egy maroknyi Hivatásos tisztHelyettes egy egész – jól elHelyezett, be-
ton ágyúállások között Helyet foglaló – ezred tüzérségét is megszer-
vezHette.

Ezzel egyidejűleg Hitler kiürítette a lábadozó kórHázakat és

elég jelentős nagyságú erőt Hozott össze ezekből az emberekből, ame-
lyet mi 4-F-eknek neveztünk. A németek ezeket az egységeket „gyo-
morbajos zászlóalj”-nak Hívták – mert ragjainak a legnagyobb része
gyomorbántalmakban szenvedett. A gyomorbajos zászlóalj még spe-
ciális lábadozó diétát is kapott a Hadtáptól. A „gyomorbajos zászló-
alj”-akat a Nyugati Falban levő Volkssturm Hátvédjében állították fel.

Amikor a Nyugati Fal bevételéért Harcoltunk, veszteségeink

kétszeres veszteségek voltak a németekéHez képest. Ha támadtunk,
épkézláb, jól felfegyverzett és Harcokban edzett fiatal amerikai kato-
nákat veszítettünk. Az első támadó Hullámokat biztonságos beton- és
acél állásokból lőtték le. Amikor veszteségeink ellenére továbbra is
kitartottunk amellett, Hogy megsemmisítjük és bevesszük az erődíté-
seket akkor mi idősebb embereket és nyomorékokat pusztítottunk el,
vagy ejtettünk Hadifogságba.

Hitler teHát úgy oldotta meg a nyugati front stabilizálását, Hogy

igen drágává tette számunkra az előreHaladást, amikor az utánpótlá-
-( 265 )-
si feszültség megenyHülésével ismét leHetővé vált számunkra, Hogy
támadjunk.

Közvetlenül a megerősített Nyugati Fal mögött, a nemzetőrök

és a nyomorékok Hátában, Hitler felvonultatta a maradék Harctéri
Hadosztályait – az első vonalbeli gyalogos Hadosztályokat. Ezek a
Hadosztályok azután szabad választást engedtek a nyomorékoknak
arra nézve, Hogyan kívánnak megHalni – mindenképpen a Nyugati
Falnál kellett megHalniuk –, a mi fegyvereinktől, vagy a német Had-
sereg fegyvereitől, Ha megpróbálnak sarkon fordulni. Ennél is fonto-
sabb volt azonban, Hogy ezek a Harctéri egységek igen mozgékonyak
voltak. Németország út- és vasútHálózata a Nyugati Fal mögött vi-
szonylag ép volt. Ez megkétszerezte ezeknek a Harctéri egységeknek
a Hatékonyságát, mert a Hátvédben szabályos távolságokra voltak
szétszórva, gyorsan össze leHetett vonni őket, Ha valaHol sikerül áttö-
rést elérnünk, így mi nem tudjuk kiHasználni az áttöréseinket és a
Volkssturm és a rákényszerített polgári lakosság időt nyer arra, Hogy
sebtében újabb erősítéseket emeljen előttünk.

Bradley tábornok úgy értékelte a Helyzetet, Hogy decemberre a

Nyugati Fal ezzel a védelemmel felér ötven új német Hadosztállyal.
Ez volt a SHAEF karácsonyi ajándéka a ReicHsweHr számára.

A Nyugati Fal mögött levő német Harctéri Hadosztályokat a

német Hadseregnek még egy másik újonnan létreHozott alakulata is
támogatta: a Volksgrenadierek. (Népgránátosok.) Ezt az erőt azokból
az emberekből Hozták létre, akik részesültek ugyan megfelelő kato-
nai kiképzésben, de kisebb fogyatékosság miatt leszerelték őket a
Hadseregből, vagy akik a Hadiiparban dolgoztak és nem ütötték meg
a regulálás német Hadseregben megkívánt mértéket. A tényleges tisz-
tek vezetése alatt álló Volksgrenadier Hadosztályokat sikerült annyira
fellelkesíteni, Hogy ez már közel járt aHHoz, amit jó Harci szellemnek
neveznek És ezt azzal érték el, Hogy elHitették velük, Hogy ők a nép-
ből alakult szuperHadsereg, amelynek az a történelmi küldetése,
Hogy megvédje a nép megszentelt földjét, a Hazát.

Volkssturm, Volksgrenadier – gyomorbajos zászlóaljak új ellen-

séges egységeket jelentettek az ütközeti térképünkön, ráadást a né-

-( 266 )-
met reguláris HadseregHez. Az egész együtt, tekintélyes nagyságú
erőt képviselt.

De Hitler még csak most jött bele igazán. A következő lépése az

volt, Hogy elővette a tizenHét éves fiúkat, akik éppen akkor kerültek
ki az iskola padjaiból és aHelyett, Hogy utánpótlásként azonnal Harc-
ba küldte volna őket, Hagyta, Hogy az arcvonalban levő Hadosztályok
idősebb emberekkel pótolják a Hiányaikat, a fiatal gyerekeket pedig a
Hamburg előtt elterülő síkságon vonta össze. Megparancsolta, Hogy
ezekből a gyerekekből alakítsanak egy vadonatúj Hadsereget. Ez a
csoport mindenek felett álló prioritást kapott a felszerelés tekinteté-
ben és elsőrendű kerettel látták el – a keret a tapasztalt katonákból ál-
ló váz, ami köré egy új egységet felépítenek.

Ezzel az intézkedéssel Hitler ép testű, kitűnően felszerelt, fana-

tikus fiatalemberekből álló új erőt Hozott létre. Az új németHadsere-
get 100 százalékig gépesítették és a legmodernebb felszereléssel lát-
ták el, amit csak a Harmadik Birodalom képes volt nyújtani. Ez a
Hadsereg, mint Hatodik SS Páncélos Hadsereg vált ismertté – ez a
Hadsereg volt a december tizenHatodikán az Ardennekben indított
csata támadó éle. A Hatodik SS Páncélos Hadsereget – és az őt támo-
gató Volksgrenadier csapatokat – október közepe és december köze-
pe között szervezték meg és vitték a frontra, majd december tizenHa-
todikán indították el emlékezetes támadásukat.

Abban az időben, amikor EisenHower azon tűnődött, Hogy

Bradley vagy Montgomery tervét támogassa, a Hatodik SS Páncélos
Hadsereg még nem létezett, a Volkssturm és a Volksgrenadier tagjai
ottHon aludtak tollas ágyaikban és a gyomorbajos Hadosztály a diétá-
jával foglalkozott a lábadozó kórHázakban. Az a körülmény, Hogy
1944 karácsonyára nem sikerült befejeznünk a Háborút – s ez a legfel-
sőbb szövetséges parancsnok Hibájából történt –, leHetőséget: adott
Hitlernek, Hogy összeszedje Németország tartalék emberanyagát és
létreHozza a Hatodik SS Páncélos Hadsereget.

Az ardenni offenzíva történetének elbeszélését azonban nem

kezdHetem a Harcban részt vevő német csapatokkal, Hanem Antwer-
pen kikötőjével kell kezdenem.

-( 267 )-
 Az angolok arnHemi veresége után – a legfelsőbb parancsnok-
ság véleménye szerint – nem maradt más feladatunk, mintHogy ösz-
szeszedjük a szükséges emberanyagot és felszerelést, Hogy Németor-
szágot túlerővel legyűrjük. Az alkalom, Hogy Németországot rajta-
ütéssel Hódítsuk meg, Hogy belső megrázkódtatás útján érjük el Né-
metország összeomlását, az alkalom, Hogy csak a már kezünkön levő
embereket és felszerelést Használjuk -- elmúlt. Most már megalapo-
zott erőre volt szükség és a megalapozott katonai erőt csak akkor le-
Het mozgatni, Ha megalapozott katonai utánpótlással rendelkezik.

A továbbiakra való tekintettel nem szabad szem elől téveszte-

nünk, Hogy a Hadjárat kezdetétől egészen mostanáig, az utánpótlás
az eredeti partraszállási Helyekről, az OMAHA-ról, UTAH-tól, a
JUNO-ról és a GOLD-ról történt. CHerbourg és még vagy fél tucat ki-
sebb, Csatorna menti kikötő jelentéktelen mértékben járult Hozzá az
utánpótlásHoz. Le Havre-t és Brestet az OVERLORD rendelkezései-
nek megfelelően, végül is elfoglaltuk, de mindkét kikötő rossz álla-
potban volt, az egyik csak egészen kevéssel tudott Hozzájárulni az
utánpótlásHoz, a másik pedig olyan távoli volt, Hogy nem is jött szá-
mításba. Szeptember legelején azonban, az angol előrenyomulás a
part mentén egy felbecsülHetetlen értékű kincsre tett szert. A vissza-
vonulás fejvesztettségében, a demoralizálódás mélypontján a néme-
tek Hagyták, Hogy Antwerpen kikötője teljesen sértetlenül a szövet-
ségesek kezére kerüljön – a Huszonöt mérföld Hosszúságban elnyúló
dokkok, sínekkel és kirakodási eszközökkel felszerelve –, kifogásta-
lan állapotban.

Antwerpenért nem kellet verekedni, a németek minden további

nélkül kitakarodtak belőle. Ajándékba kaptuk. Azonban az ajándék-
nak volt egy kis szépségHibája. Antwerpen a Hosszú torkolat száraz-
föld felé eső végén fekszik – és a torkolat szája még a németek kezén
volt. A tenger felől Antwerpenbe vezető bejáratot egy WalcHeren ne-
vű sziget zárja el. A rendkívüli módon megerősített WalcHeren-sziget
a németek kezén volt és úgy állt a torkolat végében, mint a citrom az
újévi malac szájában.

Antwerpenben – melyről senki sem merte álmodni, Hogy sértet-

lenül kerül a kezünkre – a kontinensen levő egész szövetséges fegy-

-( 268 )-
veres erő utánpótlására elegendő berendezés állt rendelkezésre. Ant-
werpen a világ Harmadik legnagyobb kikötője. Emellett a Hadjárat
szempontjából kitűnő Helyen feküdt, nemcsak azért, mert Antwerpen
és Anglia között igen rövid a tengeri út, Hanem azért is, mert kitűnő
út- és vasútHálózat ágazott el onnan a szövetséges vonalak felé, még-
Hozzá éppen abban az irányban, ami a legközelebb esett Németor-
szág szívéHez.

MiHelyt nyilvánvalóvá vált, Hogy még komoly Harcokat kell

vívnunk aHHoz, Hogy be tudjunk Hatolni Németországba, szüksé-
günk lett Antwerpenre, vagy valami más kikötőre. Mindenki jól tud-
ta, Hogy a kezünkön levő partok HasználHatatlanná válnak, miHelyt
az első őszi viHarok megkezdődnek a Csatornán.

Bár Antwerpen fedezetlen volt, Montgomery tekintete változat-

lanul csak a Hamburgi síkságra vezető utakra szegeződött,
Montgomerynek azon járt az esze, Hogyan leHetne minél gyorsabban
kijutni a Hamburgi síkságHoz vezető utakra. AHol csak leHetett, el-
ment a német parti Helyőrségek mellett és jelképes őrségeket Hagyva
maga után, tovább sietett. Nem törődött azzal, Hogy megtisztogassa
a ScHelde torkolatát, Hogy szabaddá tegye az AntwerpenHez vezető
utat. A legfelsőbb parancsnok, akinek a főHadiszállása egy utánpótlá-
si válságot még csak megengedHetett magának, még egyet már nem
engedHetett meg. ArnHem után EisenHower utasította Montgomeryt,
Hogy foglalja el WalcHeren szigetét és tisztogassa meg a torkolat part-
jait. (MarsHall tábornok jelentése szerint EisenHower tábornok szep-
tember 9-én, Hat nappal Antwerpen elfoglalása után, utasította, Hogy
feltétlenül meg kell tisztogatni a ScHelde torkolatát.) EisenHower an-
gol és amerikai tanácsadói között nem volt véleményeltérés abban,
Hogy Antwerpent HasználHatóvá kell tenni, de a kikötőre elsősorban
az amerikaiaknak volt szükségük, egyszerűen azért, mert ebben az
időben a kontinensen levő amerikai erők már sokkalta nagyobbak
voltak, mint a brit erők.

EisenHower elsősorban Montgomeryre bízta a feladatot, mert ő

volt a Helyszínen levő szárazföldi erők főparancsnoka, de ugyanak-
kor utasította a királyi Haditengerészetet és a királyi légierőt is, mert
WalcHerent csak levegőből vagy tengeren át leHetett elfoglalni és

-( 269 )-
WalcHeren mélyen benne feküdt az angol zónában. Az angol főpa-
rancsnok állítólag először azt válaszolta EisenHowernek, Hogy
WalcHerent nem leHet elfoglalni, mert WalcHeren beveHetetlen, leg-
alábbis az évnek ebben a szakaszában, a tél kezdetén. Viszont az
egész európai Hadjárat sikere kezdett WalcHeren bevételétől függni.
WalcHerent feltétlenül el kellett foglalni.

Ez volt EisenHowernek mint vezetőnek a második próbatétele.

Az elsőre csak néHány Héttel ezelőtt került sor, amikor arról kellett
döntenie, Hogy az amerikai utánpótlás zömét Bradley-nek vagy
Montgomerynek adja. Végül Montgomery mellett döntött, de már
későn és Montgomery ArnHemnél vereséget szenvedett. A legfelsőbb
parancsnok most már kénytelen volt elgondolkozni azon, Hogy vajon
pártatlan tanácsadók-e a vezérkarában Helyet foglaló angol tisztek.
Ismét utasította a Három brit főparancsnokot Antwerpen megtiszto-
gatására, akik a feladatot alkirályi légierőre bízták.

Bradley főHadiszállásán, aHol a WalcHeren-sziget kezdete súlyo-

sabb akadállyá válni, mint maga a Nyugati Fal, ez némileg megnyug-
tatóan Hangzott. Az amerikai erők az egész Háború folyamán elisme-
réssel viseltettek a királyi légierő iránt. Egy évvel az invázió kezdete
előtt a királyi légierő kerekasztal-Háborút indított azért, Hogy az Eu-
rópában levő amerikai légierőt magába olvassza, vagy legalábbis el-
lenőrzése alá vonja. A Harcot elveszítette. A légimarsallok azután egy
második konferenciacsatát indítottak azért, Hogy megszabják az
amerikaiak légi taktikáját – ez volt az a bizonyos vita, melyben az éj-
szakai bombatámadásokat szembeállították a nappalival. A királyi
légierő ismét veszített. Az amerikaiak azonban érezték, Hogy miután
a légimarsallok vereséget szenvedtek, abbaHagyták a vitát és nem
maradt bennük neHeztelés egymás iránt. A királyi légierő az egész
Hadjárat alatt tovább folytatta a Harcot a Luftwaffe ellen. Ügyesek
voltak és rámenősek. A légierők nem siránkoztak a veszteségeik mi-
att, mint aHogyan a szárazföldi erők gyakran megtették; Ha feladatot
kaptak, fogták magukat és minden teketória nélkül végreHajtották.

Amikor WalcHeren szigetét rábízták, a királyi légierő felszállt

Európának légvédelmi szempontból talán a legsűrűbben védett pont-
ja fölé és bombázta a szigetet körülvevő gátakat, aminek következté-

-( 270 )-
ben a sziget nagy részét döntötte a víz. De az áradó víz ellenére is
maradt még elég Hely a németek számára, aHol védekezHettek – és
így bizonyos mértékben még neHezebb feladattá vált a sziget leroHa-
nása, mert az árvíz növelte a vállalkozás veszélyességét.

A rendelkezésre álló idő egyre fogyott, az időjárás pedig egyre

romlott. Nem volt már idő további értekezletekre, vagy a Helyzet to-
vábbi tanulmányozására. EisenHower most már nem teHetett egye-
bet, megparancsolta Montgomerynek, Hogy a szigetet foglalja el. A
történelem nem tűrt további Halasztást.

Montgomery EisenHower első parancsát nem vette tudomásul.

Mi a szárnyvonalakon várakoztunk és lestük, Hogy az összekö-
tő tisztjeinktől megtudjuk a Híreket. EisenHower másodszor is paran-
csot adott Montgomerynek, Hogy foglalja el WalcHerent és másod-
szor sem történt semmi. Az angol Hadsereg piHent és újjárendezte so-
rait. A legfelsőbb szövetséges parancsnok leHetetlen Helyzetbe került.
Az amerikai Hadügyminisztérium azt kérdezte, Hogy Hogyan leHet-
séges ez? EisenHower vezérkarában az angoloknak és az amerikaiak-
nak egyaránt az volt a véleményük, Hogy cselekedni kell. Az ameri-
kai zónában az első támadások után Bradley olyan szűkében volt az
utánpótlásnak, mint még soHa. Három Hadserege volt a fronton, aki-
ket táplálni kellett – mert végül a Kilencedik Amerikai Hadsereg is
kikerült az arcvonalba. EisenHower végül írásbeli üzenetet intézett
MontgomeryHez, amelynek a szövegét velünk is ismertették és amely
a következőképpen Hangzott: „Ön katona és az én parancsnokságom
alá tartozik. A katona első kötelessége, Hogy parancsnokának enge-
delmeskedjék. Megparancsoltam Önnek, Hogy foglalja el WalcHeren
szigetét és elvárom Öntől, Hogy a szigetet elfoglalja.” Montgomery
végül engedett és két kisebb Halogatás után megkezdődött a táma-
dás.

Antwerpen szeptember 3-án esett el. Valamivel több mint két

Hónappal később, november 9-én esett el WalcHeren és a királyi Hadi-
tengerészet Hozzálátott, Hogy megtisztítsa a ScHelde torkolatát az ak-
náktól. A királyi Haditengerészet kitett magáért. Imponáló teljesít-
ményt vitt végHez, amikor a ScHelde torkolatában a történelem leg-
bonyolultabb rendszerű víz alatti aknamezőit eltávolította. A követ-

-( 271 )-
kező eljárást alkalmazta: volt a királyi Haditengerészet felszerelésé-
ben egy igen ellenálló, vontatóHajószerű kis csónak, amely jégtörő
készülékkel volt felszerelve és a fenekén több réteg acéllemez volt. A
Haditengerészet tisztjei maguk ültek a csónakba. A mágneses csónak
egyszerűen az akna fölé ment, majd propellerének rezgésével maga
mögött felrobbantotta az aknákat – a csónak legénységének és utasa-
inak legnagyobb rémületére. ÖsszeHaraptuk a szánkat az izgalomtól.
Amikor ezt a történetet megHallottuk, de bárHogyan is csinálták. Az
angolok végreHajtották a feladatot.*
November HuszonHetedikén, csaknem három Hónappal a kikö-
tő elfoglalása után, megérkeztek az első utánpótlást szállító Hajók a
torkolatba és Antwerpen kikötője ettől fogva nyitva volt. Hogy
Bradley megkapja a szükséges szállítmányokat, amerikai Hadtáposok
vették a kezükbe a kikötő irányítását, annak ellenére, Hogy a kikötő
az angol zóna kellős közepében feküdt.

A németek V-fegyvereikkel nyomban Heves Hadjáratot indítot-

tak a kikötő ellen, és ez a Hadjárat egy pillanatra sem szünetelt, egé-
sze addig, amíg repülőbomba és rakéta indítási pontokat el nem fog-
laltuk. Bár a napi veszteség néHa százakat tett ki, a kikötő munkáját
ezek a támadások nem akadályozták komolyan. Azoknak az embe-
reknek a Hősiessége, akik a Hónapokon keresztül tartó állandó, Halá-
los veszedelem közepette a Hajókat Antwerpenben kirakodták – éjjel
és nappal megállás nélkül dolgoztak –, egyike a Háború meg nem
énekelt Hőskölteményeinek. A cenzori Hivatal kötelessége volt, őr-
ködjön, Hogy az ellenségnek ne jutHasson tudomására, Hogy a löve-
dékek Hová estek.

*
AkárHogyan is csinálták, az angol Haditengerészet becsületére vált, mert az előző
nyáron az amerikai Haditengerészetnek annyi baja volt a cHerbourg-i kikötővel,
Hogy a szárazföldi erők véleménye szerint az már kész botrány volt. A Haditenge-
részet mindig újabb és újabb batáridőket adott, Hogy addigra a kikötőt HasználHató
állapotba Hozza, mert képtelen volt a kikötőt az ígért időpontra megtisztítani. A
németek sok új típusú aknát Hagytak maguk mögött, ezek közül az az akna volt a
legneHezebbik eset, amely felett az első Hajók sértetlenül keresztül meHettek és az
utánuk következőket: robbantotta fel egy olyan ösvényen, amelyet már mindenki
biztonságosnak vélt.
-( 272 )-
 Egy Héttel azután, Hogy megnyílt Antwerpen kikötője, az után-
pótlási tartalékok kezdtek felHalmozódni a fronton levő csapatok
mögött. A szűkölködés ideje elmúlt – de közben elmúlt az ősz is. A
vita, Hogy télen folytassuk-e a Hadjáratot, most magas szinten folyt.
Montgomery kertelés nélkül megmondta, Hogy véleménye szerint
Németország leroHanása 1945 nyara előtt nem leHetséges. De Bradley
kitartott amellett, Hogy folytatni kell az előrenyomulást, fel kell
Használni az ismét rendelkezésre álló utánpótlást a támadás lendü-
letben folytatására. Montgomery a walcHereni késlekedés miatt – ami
közvetlenül az arnHemi vereség után történt – elveszítette a legfel-
sőbb parancsnok rokonszenvét. Így EisenHower Hagyta, Hogy
Bradley folytassa a tervét. December elseje volt.

Bradley azonnal parancsot adott mind az Első, mind a Harma-

dik Hadseregnek, Hogy amilyen gyorsan csak tudnak, készüljenek fel
arra, Hogy betörnek a Nyugati Fal mögé – a Harmadik Hadsereg a
Bradley által olyan nagy jelentőségűnek tulajdonított frankfurti rés
felé fog törni, az Első Hadsereg pedig azon a Helyen fog támadni,
aHol a szövetséges támadások következtében elvékonyodott a német
védelem, AacHennél, Kölnnel szemben.

A nagy novemberi offenzíváról, mint kudarcról beszéltem. Az is

volt, abban az értelemben, Hogy nem sikerült elérni legfőbb célkitű-
zését, azt, Hogy megvessük a lábunkat a Nyugati Fal túlsó oldalán,
mielőtt a németeknek módjukban lenne emberanyaggal ellátni az
erődítményeket. De ennek ellenére eredményezett bizonyos terület-
nyereséget és itt-ott mégiscsak jelentett előreHaladást, akkor, amikor
Antwerpen kikötője megnyílt. A végén az egész amerikai őszi offen-
zíva korlátozott célpontokért folytatott arcvonaltusákból állt; a moz-
gó Háború véget ért, amikor szeptemberben kiürültek a benzines tar-
tályok Mikor végre az utánpótlás biztosítva volt, Bradley rövid piHe-
nőt tartott, Hogy gyorsan átcsoportosítást Hajtson végre a végső erő-
feszítés ellőtt. Megindultak a bevezető támadások és már csak az
utolsó élőkészületek voltak Hátra, nagyban folyt a lőszer- és benzin-
raktárak feltöltése a végső előretörésHez, amikor a németek az Ar-
dennekben megindították az ellentámadást.

-( 273 )-
 Antwerpen kikötője is fontos szerepet játszott abban, Hogy Hit-
ler erre az időpontra időzítette az ellentámadást. Egyrészről az
arnHemi vereség és az antwerpeni késlekedés időt engedett neki az
előkészületekre: másrészről Antwerpen kikötőjének a megnyitása –
amely leHetővé tette Bradley számára, Hogy télen folytassa a táma-
dást – figyelmeztette Hitlert arra, Hogy nem várHat tovább.

A Harmadik Birodalom Helyzete 1944 utolsó napjaiban a követ-

kező képet mutatta.

A németek bámulatos módon magukHoz tértek a szomorú szep-

tember után. Bár Hitler előzőleg elveszítette az egész nyugaton levő
Hadseregét, sikerült neki megszilárdítani a frontot a Csatornától az
Alpesekig – és most volt egy vadonatúj Hadserege, amely már-már
fel is készült arra, Hogy akcióba lépjen. Potenciálisan Hitlernek ez a
Hadserege volt a legjobb az egész Hadjárat alatt – feltűnően jól volt
felszerelve, válogatott csapattisztek vezetése alatt állott és a náci ifjú-
ság java vett részt soraiban. Mindössze még egy kis kiképzésre lett
volna szükségük.

Bár a V-fegyverek nem váltak be úgy, mint aHogyan Hitler re-

mélte, de a szövetségesek ellenintézkedései mégsem tudták Hatályta-
lanítani. Az új és lényegesen tökéletesített tengeralattjáró flotta már
csaknem teljesen készen volt; arra számítottak, Hogy a következő év
tavaszára teljesen elkészül. Az ötszáz mérföldes óránkénti sebességű
rakétarepülőgépek tömeggyártása megindult, már volt belőlük elég
aHHoz, Hogy a levegőben tanulmányozni leHessen alkalmazásuk tak-
tikáját és Ha viszonylag még nem is voltak elég Hatékonyak a repülő-
erődökkel szemben, Hitler bízott benne, Hogy Hat Hónapon belül fel-
veHetik a versenyt a szövetségesekkel a légi fölényért. Addig pedig a
téli időjárás részlegesen kiegyenlíti a szövetségesek légi fölényét.

A tervek mögött pedig ott voltak a titkos fegyverek, amelyeket

Hitler agytrösztje ígért a FüHrernek.

Ma már tudjuk, Hogy Hitler terve, amit Franciaország elveszté-

se után készített, lázas, tudományos kutatómunkát és termelőmunkát
igényelt, és tudjuk azt, Hogy 1944-45 telén megszilárdult arcvonalak
mögött folyt a kiképzés, Hogy aztán megkezdődHessék a nagy Hadjá-
rat; amely – Hitler tervei szerint – a következő év tavaszán megsem-
-( 274 )-
misítené a nyugati szövetségeseket. Ezt a Hadjáratot a szárazföldön
azok a fiatalemberek vezetnék, akiket a Hatodik SS Páncélos Hadse-
regbe toboroztak össze, a levegőben bevetik az új léglökéses gépek
flottáját közben pedig az egész nyugat-európai Hadszínteret elszige-
teli az egyre fokozódó erejű és egyre nagyobb Hatékonyságú tenger-
alattjáró Háború. Ebben a gólHelyzetben a titkos fegyvereken dolgozó
tudósok berúgHatják a labdát a kapuba.

Decemberre jól ismertük ennek az átfogó tervnek minden rész-

letét. Volt elég elfogott német tábornok, akiket kikérdezHettünk.
Megfigyeltük a Hatodik SS Páncélos Hadsereg gyülekezését és ki-
képzését a Hamburgi síkságon – láttuk őket a légi felderítés fényké-
pein és beszéltünk a tisztjeinek és legénységének foglyul ejtett roko-
naival. Meg voltunk győződve róla, Hogy Ha belenyugszunk a front
megszilárdításába, akkor egyenesen kezére játszunk Hitlernek. Ezen
alapult Bradley-nek az az elHatározása, Hogy télen folytatjuk a Harcot
– és Bradley döntése miatt nem sikerült Hitlernek megvalósítani a
terveit.

Kora ősszel, amikor az amerikai közvélemény még mindig ab-

ban bízott, Hogy a Háború bármelyik nap befejeződHet, Bradley főHa-
diszállásán mindenki érezte, Hogy az idő rendkívüli módon sürget. A
közvélemény, természetesen mit sem tudott Hitler becsvágyó tervei-
ről. A közvéleménynek arról sem volt fogalma, Hogy miután az
utánpótlás Hiánya következtében elvesztettük a kedvező pillanatot, a
novemberi s december elejei támadásainkért a Nyugati Falon keser-
vesen drága árat fizettünk emberben és a Harci szellemben.

Például: két első osztályú gyalogHadosztály egymás után pusz-

tult el a Harctéren az AacHentől délre elterülő erdőkben folytatott tá-
madások során. Mind a két Hadosztályt egymás után ki kellett von-
nunk az arcvonalból. Meg voltak tizedelve és el voltak csüggedve. A
Nyugati Falnál folyó Harcok (aHol szép, fiatal amerikai fiúkat áldoz-
tunk fel nyomorék németek ellenében) busás kamatot fizettek – a
németeknek.

Aki nem volt ott, nem tudja elképzelni, Hogy mit jelent a túlsá-
gosan Hosszú ideig tartó igénybevétel még a legtapasztaltabb, leg-
Harcedzettebb és legjobban szervezett csapatok számára is. SoHa nem

-( 275 )-
felejtem el, Hogy milyen állapotban voltak a fiatal zászlóaljparancs-
nokok, amikor kijöttek a Hurtgeni erdőkből voltak közöttük Húsz év
körüli Hivatásos tisztek és a földközi-tengeri Hadszínteret megjárt,
tapasztalt Harcosok.

A zászlóaljparancsnokok nem Harcolnak az első vonalban,

rendszerint tábori telefon útján irányítják a parancsnokságuk alá tar-
tozó századokat a beásott parancsnokságtól. A jó zászlóaljparancs-
nokra emberei különös gondot fordítanak, tüzet raknak számára,
Hogy melegedjen és ügyelnek arra, Hogy száraz legyen a fekvőHelye,
elegendő meleg étel és feketekávé álljon a rendelkezésére. Az ilyen
zászlóaljparancsnoknak mindig meleg az étele és erős a feketekávéja,
az őrmesterek megszerzik, amire szüksége van és a legjobb szaká-
csok dolgoznak a konyHáján. Igaz, Hogy amikor frontszolgálatban
van, a zászlóaljparancsnok Huszonnégy órát tölt szolgálatban a Hét
Hét napján keresztül – de van tiszti törzse, segítenek neki és Ha ledől
egy kicsit piHenni, ügyeletet tartanak a telefon és a térkép mellett, így
a parancsnok fizikailag nem szenved Hiányt, mint a közlegénye, aki
Hideg ételt eszik és a Hideg földön alszik: a parancsnok kimerültsége
kizárólag pszicHológiai természetű. És mégis, a Hurtgeni erdőkből
visszatérő fiatal zászlóaljparancsnokok, bár parancsnokságuk nem is
kapott közvetlen tüzérségi belövést – olyanok voltak, mint az össze-
függés nélkül Hebegő félbolondok, akiket éppen csak még nem zár-
tak be a bolondok Házába.

A Tizenkettedik Hadseregcsoport főHadiszállásáról ki szoktunk

Hajtani néHány mérföldnyire az arcvonalba, Hogy felkeressük a sze-
mélyes ismerőseinket – az állományunkHoz tartozó akadémiai évfo-
lyamtársainkat. BeHoztuk őket a főHadiszállásra, adtunk nekik forró
fürdőt és innivalót, amit csak kívántak. Megpróbáltuk kiszedni belő-
lük, Hogy mi a Helyzet az arcvonalban. Az egyik ezt válaszolta: „Ad-
dig nincs nagyobb baj, amíg a bakák úgy ki nem döglenek a fáradt-
ságtól, Hogy kijőve a vonalból és a saját alakulatukHoz tartozó kato-
nát találnak Holtan feküdni az úton, de olyan istenverte fáradtak,
Hogy a lábukat sem tudják megmozdítani és rátaposnak a Hulla arcá-
ra, mert… a fene tudja…”

-( 276 )-
 Ennek a zászlóaljparancsnoknak négy egymás után következő
éjszaka parancsot kellett adnia négy egymás után következő fiatal
Hadnagynak, akik éppen akkor érkeztek Amerikából, Hogy vezesse-
nek egy őrjáratot, amelyről biztosan tudta, Hogy nem fognak vissza-
térni. Nem is tértek vissza. Azt mondta: „Többet nem tudom meg-
tenni. Attól tartok, Hogy megtagadják a parancsot.”

A legtöbb fiatal zászlóaljparancsnok nem beszélt, csak ült az

asztal mellett vagy a kuckóban és mereven, kifejezéstelen arccal bá-
mult maga elé, arcán nem tükröződött sem feszültség, sem feloldott-
ság, csak a teljes apátia. Meredten néztek, most is látom magam előtt
a szemük színét. Látom magam előtt a tábori kórHázakat is, a Hideg
sátrakat az arcvonal mögött és a kiterített Hullákat a műtősátrak mel-
lett. Az ember reggel elHajt a műtősátrak mellett és két vagy Három
Hullát lát feküdni a földön; mikor délután visszafelé jön, már Har-
mincat, negyvenet talál. A Halotti anyakönyvvezetést végző csoport-
ban nagy Hiány van emberekben, mert a Hírszerzők nyakig el vannak
foglalva a Hadifoglyok kiHallgatásával és a Hadifoglyokat nem tudják
a temetkezési részleg rendelkezésére bocsátani. Mindenütt Hiány van
emberekben, mert a Nyugati Falnál a Hadjárat minden előzetes sta-
tisztikája felborult, az érkező utánpótlás nem elegendő és az egysé-
geknek az arcvonal létszámára vonatkozó reggeli jelentései szerint az
erő lecsökken – 85 százalékra, 65 százalékra, 58 százalékra. Az alaku-
latokban kevés a fegyveres ember és előveszik azokat a fiúkat is aki-
ket eddig nem tartottak alkalmasnak a Harcra. Megtanítják őket a
gyalogsági Harcászatra és beállítják a csatasorba.

Amikor valamely arcvonalban levő alakulat ereje egy bizonyos

megHatározott színvonal alá csökken, akikor nagy baj van, akkor az
egység Hatékonysága meredeken Hanyatlik. Ekkor ugyanis az törté-
nik, Hogy nincs elég tapasztalt ember, akikkel a Hiányzó Hozzáértést
pótolni, illetőleg erősíteni leHetne. Mindig elfelejtem, Hogy Hadjárat
közben parancsot kaptunk, Hogy Hagyjuk abba a pótlás szó Használa-
tát és Helyette erősítése Használjunk. A veszteségek legnagyobb része
mindig valamennyi egységnél az erősítések sorai közül került ki –
azok az emberek pusztulnak el legHamarabb, akik nem ismerik fel a
88-asok ostorHoz Hasonló csattanását, akik rossz Helyre lépnek és, a
lábukat elviszi az akna. Ha az erősítés átvészeli az első negyvennyolc
-( 277 )-
órát, akkor életben maradásának az esélyei igen megnőnek. Az esé-
lyek akkor a legkedvezőbbek, amikor már az arcvonalban van mond-
juk – egy Hete. Akkor az, aki ott ül a magas főHadiszálláson – mint
valami életbiztosítási statisztikus a biztosítási iroda íróasztala mellett
–, tudja, Hogy a katona életben maradásának az esélye lassan, de biz-
tosan – matematikai bizonyossággal –, egyre csökken.

Egy Hét után ez az esély mindennap csökken, amíg tűz alatt

van, és Ha elég sokáig ott van és mégis életben marad, akkor olyan,
mint az a szám a rulettkeréken, amelyre az egész játszma alatt nem
került sor. És ezt ő maga is tudja.

Ilyen vak a Helyzet a német Határon december elején: a jó egy-

ségek felmorzsolódtak és a viszonylag új egységek – amelyek még
nem rázódtak egybe ütközetben – nem voltak elég ügyesek és elég
szívósak, Hogy meg tudják szerezni azt a területet, amit meg kellett
volna szereznünk. A Hadsereg- és a Hadtestparancsnokok olyan sok-
szor újra és újra bevetették a megbízHató Harcedzett egységeket,
Hogy egyre inkább fenyegetett az a veszély, Hogy ezeket az egysége-
inket teljes egészében felmorzsoljuk.

Ez volt a Helyzet az amerikai Hadseregben. Ebben a lassú, egy-

mást felőrlő mérkőzésben ugyanez a folyamat játszódott le csak még
súlyosabb változatban – a Nyugati Fal túlsó oldalán a Volkssturm so-
raiban – és a reguláris német Hadsereg fronton levő Hadosztályainál,
akiket a védő parancsnokok a taktikai tartalékokból vettek elő, Hogy
megakadályozzák áttörésünket. Annak ellenére, Hogy a mi ágyúink a
szabad ég alatt álltak és megerősített állásokba Helyezett ágyúik ellen
tüzeltek, a tűzerő túlsúlya a mi oldalunkon volt, őröltük és repesztet-
tük a Nyugati Fal csontjait. Csak idő kérdése volt – mégHozzá igen
rövid idő kérdése, Hogy a Nyugati Fal utolsó omladozó bordáit is
szétrepesszük és kijussunk a Rajna völgyébe, aHol a páncélos Hadosz-
tályok – amelyek most tétlenül várakoznak – újra működni tudjanak.
És amikor a vasút végre csakugyan megindul, a szállítási alkalmatos-
ságokat visszakapjuk az angoloktól és a Hátunk mögött ott lesznek a
vadonatúj Hadosztályok, amelyek most érkeztek Amerikából és Ant-
werpen kikötője nyitva lesz – túl leszünk a neHezén. Még egy nyo-

-( 278 )-
mást! A következő támadás – tudtuk – meg fogja adni a németeknek
a kegyelemdöfést.

Térjünk most vissza az arcvonal német oldalára. Hitler időköz-

ben meggyőződött arról, Hogy a V-fegyverek nem tudják megakadá-
lyozni, Hogy Antwerpenen keresztül megkapjuk az utánpótlást. A
náci Hírszerző szolgálat bizonyára tájékoztatta Hitlert arról, Hogy
amerikai erők gyülekeznek AacHennel szemben és délen a Saart fe-
nyegetik. Tudatában volt annak, Hogy a Volkssturm, a Volksgrena-
dierek és a nyugati reguláris Hadsereg maradékai nem elegendők,
Hogy tartani tudják a vonalat; nem képesek arra, Hogy a télen kitart-
sanak, amíg ő ismét felfegyverkezik, Bradley Hadseregei szétverik
őket – és nem fognak megállni. Így Hát azzal a merészséggel, ami a
Háború első napjaiban jellemezte, Hitler újból akcióba lépett.
A FüHrer azonban most sietve és elHamarkodottan cselekedett,
mert a körülmények idő előtt cselekvésre kényszerítették. Megparan-
csolta, Hogy a Hatodik SS Páncélos Hadsereg azonnal és meglepetés-
szerűen támadjon, annak ellenére, Hogy a kiképzése még nem feje-
ződött be. Melléje adott egy másik, újonnan felszerelt páncélos Had-
sereget, az Ötödiket. Mindent megadott nekik, amit csak tudott, az
egész támadó Haderőt Huszonnégy Hadosztályból állította ki. Ezekre
bízta, Hogy végezzék el a munkát.

*
A németek is fedőneveket adtak a műveleteiknek, úgy mint mi.
Az Ardennekben indított főtámadás fedőneve GREIF megmarkolás –
volt. A fő célkitűzése az volt, Hogy visszaragadja Antwerpent. A vég-
ső célja pedig egy olyan döntő csata lett volna, mint a mi St. Lô-i
győzelmünk.

Komoly terv volt és Ha Bradley még egy Hónap időt enged Hit-
lernek és von Rundstädtnek az előkészületekre, meg is valósulHatott
volna. December elején olyan közel voltunk aHHoz, Hogy áttörjünk,
Hogy a megmarkolást több ujjal kellett csinálni, de az ujjak mögött
Hiányzott a kéz. A Hatodik SS Páncélos Hadsereg két Hadosztályának
kiképzése és felszerelése veszedelmesen Hiányos volt. A két Hadosz-
tály közül az egyik nem is került bele az ütközetbe. Az új Hadsereg
többi egységeinél is az volt a Helyzet, Hogy Hosszú Hetek Hiányoztak
-( 279 )-
még aHHoz, Hogy megkapják a szükséges kiképzést és amikor a nagy
támadás a sok ezer kisebb akció közepette – amelyek végső soron el-
döntik a nagy támadás sorsát – megindult, a csapatok nem kielégítő
kiképzése miatt a németek a kitűnő kezdetet nem tudták kamatoz-
tatni.

A németek terve egy nagy leroHanás lett volna – amint mondani

szokták – az Eifeltől a Meuse folyóig, Hogy ott megszerezzék az átke-
lési pontokat. Onnan azután Liége-en – egy fontos amerikai kulcs-
ponton keresztül – mentek volna tovább Antwerpen felé. Antwer-
pennél a német előrenyomulás kettészelte volna az amerikai és az
angol erőket. Antwerpen visszafoglalásával mindkét szövetséges erőt
megfosztották volna egyetlen komoly utánpótlási forrásától.

Antwerpen visszafoglalása után egy második előretörést tervez-

tek a Csatorna partjai közeléből észak felé. Ennek az akciónak az lett
volna a célja, Hogy kettészelje az amerikaiaktól elvágott brit erőket –
és kikényszerítsen egy „második DünkircHent”. Arra számítottak,
Hogy az angolok egy második DünkircHent már nem tudnak kiHe-
verni – és Hitler megígérte a parancsnokainak, Hogy ezután a Hadjá-
rat után többé nem kell az angol Hadseregtől tartaniuk. Akkor a né-
meteknek már csak az amerikaiakra lesz gondjuk – az amerikaiaknak
pedig az utánpótlást egész Franciaországon keresztül kellene szállí-
taniuk, amit nagyobbrészt csak a kisebb kikötőkből kapnának, mert a
partok télen HasználHatatlanok.

Hitler titokban abban bízott, Hogy az amerikaiak kénytelenek

lesznek visszavonulni a Szajnától nyugatra. Ott majd a megfelelő
időben – tavasszal – fog elbánni velük, amikor a győzelemtől fellel-
kesülve az egész birodalom felkel és visszadobja a tengerbe az ebad-
tákat.

A villámHáborút, amelynek mindezt leHetővé kellett volna ten-

ni, a legváratlanabb frontszakaszon indították meg, Hogy annál na-
gyobb legyen a meglepetés. A németek istenének úgy látszik tetszett
a terv, mert a legváratlanabb frontszakasz nemcsak a végső cél szem-
pontjából feküdt kedvező Helyen, Hanem ugyanazon az útvonalon
vezetett keresztül, amelyen a német Hadsereg négy évvel ezelőtt ke-
resztül nyomult, amikor megkerülte a Maginot-vonalat és néHány Hét

-( 280 )-
leforgása alatt megsemmisítette a francia Hadsereget. LeHetséges vol-
na, Hogy a túlságosan messzire elnyújtott amerikai Hadsereg 1944-
ben félelmetesebbnek bizonyul, mint a nagy francia Hadsereg 1940-
ben? Az útvonal, amelyet immár másodszor Használnak fel arra,
Hogy Franciaországot leteperjék, az ardenni erdőkön keresztül veze-
tett – s a nyugati stratégák annyira nem számoltak azzal, Hogy a né-
metek az Ardenneken keresztül támadHatnak, Hogy a franciák az első
világHáború után ezt az útvonalat nem is erősítették meg es a most
folyó Háború során az amerikaiak is egészen gyengén tartották. Az
Ardennekben olyan göröngyös a terep, Hogy – azt Hitték – itt a ter-
mészetnek nincs szüksége emberi segítségre.

1940-ben Hitler Hadseregei az Ardennekből Közép-

Franciaország síkságaira törtek ki és több, különböző irányban tá-
madtak egyidejűleg. 1944-ben az adott különös jelentőséget az Ar-
denneken keresztül való kitörésnek, Hogy Liége csak néHány mér-
földnyire volt oda és elfoglalása után a német Hadsereg kezére kerül-
nének a Hatalmas amerikai raktárak, amelyek ezután a német Hadse-
reget táplálnák – és a németek ott megszerezHetnék a végső, antwer-
peni fejesugrásHoz szükséges járműveket és benzint.

De mindennek tetejébe még más előnyei is voltak annak a

frontszakasznak, amelyet a németek a támadás számára kiválasztot-
tak. A vonal, ami a két szembenálló Hadsereget elválasztotta egymás-
tól, a Határ mentén futott. A német oldalon, az Ardennekkel szemben,
a terep ideális volt Hitler céljai számára. Az Eifel sűrű erdőkkel borí-
tott vidékén Hatalmas erőket leHet elrejteni a légi fényképezőgépek
kíváncsi lencséi elől. A kitűnő vasútHálózat segítségével gyorsan le-
Het éjszaka csapatokat odaszállítani.

Az időjárásra is nyugodtan leHetett számítani. Decemberben az

Eifelben többnyire ködös az idő. Ez semlegesíti a szövetségesek légi
fölényét, így Hát minden el volt rendezve az ardenni csatára – ame-
lyet Hitler kénytelen volt idő előtt, december 16-án megindítani.

Bradley főHadiszállásán a tisztek már Hetekkel előbb beszéltek

egy Ardenneken keresztül történő támadás leHetőségéről, de Bradley
nem Hitt a valószínűségében és így érvelt: „Nincs annyi csapatunk,
Hogy mindenütt erősek leHessünk. AHHoz, Hogy folytatni tudjuk a

-( 281 )-
támadást, Hogy meg tudjuk akadályozni azt, Hogy a németek össze-
szedjék magukat és át tudjunk törni ott, aHol ismét felHasználHatjuk a
páncélosainkat, valaHol koncentrálni kell az erőinket. Ebből pedig az
következik, Hogy más Helyeken el kell vékonyítani az arcvonalat. Az
Ardennek még mindig a legbiztonságosabb Hely, aHol a vonalat a
legkisebb kockázat árán elvékonyítHatjuk. Azt mondják, Hogy az el-
lenség képes arra, Hogy ott támadást indítson? Jól van, Hadd jöjjön,
Ha akar. ValaHol meg kell őket semmisíteni és Ha kijönnek az Arden-
nekbe, annál jobb. Azt akarjuk, Hogy bújjanak ki a lyukból.”

Később Bradley egy katonai indoklással próbálta a fenti érvelé-

sét alátámasztani. Az amerikai vonalnak az Ardennekben történt
megvékonyításáról úgy beszélt, mint „olyan kockázatról, amellyel
előre számolt”. Az volt a véleménye, Hogy csekély a valószínűsége
annak, Hogy az ellenség ott fog támadni, jöhetnek éppen arról is, de
érdemes vállalni a kockázatot azok miatt az óriási előnyök miatt,
amelyeket a támadás folytatása ígér. És Ha a támadásunk nem sike-
rülne – és az ellenség csakugyan támadna –, még mindig megverHet-
jük őket ott, aHol ők támadnak.

Bradley úgy Határozott, Hogy vállalja a kockázatot és el kell is-

merni, Hogy a német parancsnokok ügyesen készítették elő az ütkö-
zetet, Hiszen a támadást megelőző éjszakáig egyetlen szövetséges Hír-
szerző szerv sem gyanította, Hogy mire készülnek.

Montgomery például, a kitűnő oxfordi végzettségű Williams

dandárparancsnok – a Hírszerző szolgálat vezetőjének – tanácsai
alapján, éppen ebben az időben jelentette be, Hogy véleménye szerint
a német Hadsereg nem képes offenzívát indítani – és a szövetsége-
seknek az az egyetlen problémájuk, Hogy kicsalják a németeket a kis-
erődökből, Hogy Harcba kényszerítHessék őket.

A SHAEF – aHol az angol és az amerikai Hírszerző anyag össze-

futott és aHol ezeket a jelentéseket gondosan áttanulmányozták – a
rendszeres Heti értékelésében –, amelyet, Ha jól emlékszem, éppen két
nappal az ardenni offenzíva kezdete előtt osztottak szét – még célzást
sem tett arra, Hogy a németek részéről valami készülőben volna.

A Tizenkettedik Hadseregcsoport Hírszerző részlege még derű-

látóbb volt és úgy vélekedett, Hogy az ellenséges csapatok az össze-
-( 282 )-
omlás szélén állnak – és ez csakugyan így is volt és éppen ez volt az
oka annak, Hogy Hitler úgy döntött, Hogy nem vár tovább, Hanem
sürgősen nekifog a támadásnak. A Hírszerző részleg éppen ekkor ké-
szítette az egész Hadjárat alatt a legszenvedélyesebb Hangú jelentést,
amelyben erélyesen sürgeti a legHatározottabb akciókat, Hogy ki-
Használjuk azokat az óriási veszteségeket, amelyeket november és
december folyamán okoztunk a német Hadseregnek. Tudomásunk
szerint a velünk szemben tevő arcvonalban sok német Hadosztály lét-
száma két-Háromezer emberre csökkent.

Mi, akik a Hadseregcsoport főHadiszállásán dolgoztunk, közvet-

len közelről tanulmányoztuk a későbbi csatateret, mert a főHadiszál-
lásunk Luxemburgban volt, az Ardennek peremén és azaz út, ame-
lyen az Első Hadsereg főHadiszállásával az összeköttetést tartottuk, a
német Hadsereg páncélelHárító ágyúinak lőtávolságában feküdt. Éj-
szaka leHetőleg nem közlekedtünk ezen az útvonalon, mert a német
portyázó különítmények olykor-olykor lejöttek oda és megpróbáltak
szövetséges jeepeket zsákmányolni. A támadás megindítása után egy
Héttel a kezünkre került dokumentumokból megtudtuk, Hogy maga
Luxemburg a támadásnak egyik kisebb célpontja volt – amit azért
akartak elfoglalni, Hogy fedezze a fő támadás déli szárnyát és azt is
megtudtuk, Hogy a velünk szemben álló Volksgrenadier Hadosztály a
folyón való átkelést gyakorolta, tíz mérföldnyire attól a Helytől, aHol
mi voltunk, egy Héttel a főtámadás megkezdése előtt.

A támadás megindítása teljes meglepetést okozott és a németek

rögtön a támadás megindítása után foglyul ejtették azokat az ameri-
kai felváltó Hadosztályokat, amelyek akkor jöttek fel CHerbourg-ból
és az első éjszakájukat töltötték a fronton. Két egész ezredet roHantak
le és ejtettek fogságba. Az egész franciaországi Hadjárat alatt mind ez
ideig egyik oldalon sem volt még példa ilyen lendületre. St. Lônál a
gyalogság napokig küszködött, amíg sikerült az ellenséges vonalba
benyomulnunk. Az Ardennekben a németek 30 mérföldes óránkénti
sebességgel törték át magukat fő védelmi vonalainkon és még amiatt
sem álltak meg, Hogy agyonlőjék a foglyokat – ezt a luxust néHány
nappal későbbre Halasztották, amikor is számos amerikai csoportot
lemészároltak, így legalább nem kellett azzal bajlódni, Hogy Hátra-
masíroztassák őket.
-( 283 )-
 Az ardenni német támadás
A németek oldalán minden kedvezett – a meglepetés, a gyorsa-
ság, a tűzerő és a Harci szellem. Ha december 17-én megnéztük a tér-
képet, szinte leHetetlennek tűnt, Hogy valaHa is meg tudjuk őket állí-
-( 284 )-
tani – ötven mérföld széles nyílást Hasítottak a vonalainkban és úgy
özönlöttek azon keresztül, mint a víz a felszakadt gáton. A nyugat fe-
lé vezető utakon az amerikaiak futva menekültek a németek elől.

Amikor az Ardennekben leHullott a Hó, a vidék festői látványt

nyújtott, de síkosak lettek az utak. Nem esett annyi Hó, mint Amerika
északi államaiban, de a Hótakaró elég vastag volt aHHoz, Hogy meg-
neHezítse a járást. Az utakon a Hó összefagyott és megjegesedett. Ha
egy mentőkocsi vérző embert szállított és a vér a kocsi Hátsó ajtaja
alatt kifolyt, befröcskölte a Havat és szomorú kis piros foltokat Ha-
gyott maga után, aminek a segítségével nyomon leHetett követni a
mentőkocsi útját.

A páncélosok neHezen csúszkáltak a jeges utakon és az ember

azt HiHette, Hogy a páncélos oszlopoknak elment az eszük, Hogy jár-
műveik nekimennek a fáknak és a fordulóknál nekiütődnek a Házak
sarkának. A HarmincHárom tonnás tankok eszeveszetten forgolódtak
a legenyHébb lejtőkön és sokszor kétszer-Háromszor is megfordultak,
mielőtt megálltak. Egynapi menetelés alatt egy páncélos Hadosztály
több száz járművet veszített, ilyen nagy volt a tönkrement, a sártól
HasznaveHetetlenekké vált és a felborult kocsik száma. A karbantartó
legénység tagjai, akik a páncélosok Háta mögött jöttek, ráleHeltek fa-
gyos ujjaikra, izzadva vesződtek a szerszámaikkal és megpróbálták a
HasznaveHetetlenné vált járműveket kötéllel Hozzáerősíteni a még
üzemképes járművekHez, Hogy elvontassák őket.
Az ütközetet a német arcvonal-kiszögellés szélein töltöttem,
vagy Luxemburgban, a főHadiszálláson, vagy útban valamilyen kül-
detésen. Mikor az ütközet javában folyt, egy napra Londonba utaz-
tam, visszafelé Belgiumban elakadtunk. Vagy fél tonna légi felvételt
Hoztam magammal a német mögöttes körzetekről. A légi felvételek-
ről Angliában készítették a másolatokat. Így Hát egy közelben levő
repülőtértől igényeltem egy Háromnegyed tonnás teHerautót és ke-
resztülHajtottunk az arcvonal-kiszögellés csúcsán. Sötétedés után
megeredt az eső és rögtön ráfagyott az utakra. Kétszer egymás után
csak neHezen menekültünk meg fantasztikus csúszások és farolások
után, amikor tíz óra körül egy rendfenntartó megállított bennünket

-( 285 )-
és közölte, Hogy most elsötétített zónába érünk. Ez már aztán tényleg
sok volt.

Megálltunk és éjszakára egy falusi Házban szálltunk meg, Hová

egy négytagú rendfenntartó különítmény már be volt szállásolva. A
rendfenntartók jó barátságban voltak a Háziakkal, este valamennyien
a konyHában ültünk vagy fél tucat családtag társaságában és kávét
ittunk a rendfenntartók fejadagjából. A faluban tartózkodott még Há-
rom másik bedöglött jármű – egy lőszeres teHerautó, egy tank-
Helyreállító szerkocsi és egy konvojból lemaradt kocsi legénysége is.
Mind a Három kocsi mostanában ment tönkre, a tank-Helyreállító le-
génysége már Hat napja várta vissza azt a tagját, akit Hátraküldött se-
gítségért. Köztünk és a német előőrsök között – két francia különít-
ménytől eltekintve – nem voltak szövetséges csapatok. A két külö-
nítmény egymás vetélytársa volt; az egyik egy maquis-csoport, a má-
sik az embrionális állapotban levő francia reguláris Hadsereg egy
százada, lakik nemrégiben kapták meg az egyenruHát és valaHol a
közelben gyakorlatoztak. A maquis-k védték a falut és fitymálva be-
széltek a tejfölösszájúakról odaát a másik különítményben, akik – a
maquis-k szerint – megijednek a saját árnyékuktól.

Hátul a Hadseregcsoportnál nem okozott nekünk gondot a né-

met kiszögellés csúcsa; a katonai problémát a szárnyak megsemmisí-
tése képezte. Tudtuk, Hogy mindaddig, amíg a Harmadik Hadsereg
ott van a kiszögellés lábánál, a németek nem merik, de nem is tudják
mélyíteni a kiszögellést. Hátul a Hadseregcsoportnál azt is tudtuk,
Hogy a német támadó él tankjainak tartályából kifogyott a benzin és
az utánpótlást szállító német kocsik nem tudnak eljutni Hozzájuk. De
más az, Ha az ember mindezt tudja a Hadseregcsoport főHadiszállá-
sán és megint más, Ha pillanatnyilag a jégen csúszkál a német elő-
nyomulás orra előtt. Másnap, amikor útban voltunk a főHadiszállás
felé, történt, Hogy a vérnyomokat fröcskölő mentőautót követtük.

A Hó és a jég – ami annyi neHézséget okozott nekünk – a néme-

tek számára még veszélyesebb volt. A támadás kezdetekor a német
rádió azzal dicsekedett, Hogy a rettenetes időjárás a Hős német kato-
na szövetségese. Az is volt. De később a német páncélosok lendülete
megtört és az utánpótlást szállító konvojok, amelyeknek benzint és

-( 286 )-
lőszert kellett volna vinni a részükre, darabokra törtek a jégen. Attól
kezdve, Hogy a Harmadik Hadsereg túljutott Bastogne-on, a kiszö-
gellésbe vezető valamennyi út a mi tüzérségünk tüze alatt állt.

Elmentem megnézni Bastogne ostromát – Luxemburgtól egy-

órás utat kellett megtenni a jégen csúszkálva odáig, aHonnét a táma-
dás kiindult. Kemény dolog volt ez. A szél végigsöpört az utakon a
kidöntött fák között és a Harctéren levő páncélosok melyeket sebté-
ben bemázoltak feHér festékkel – Hideg, csupasz kontúrjai élesen ki-
rajzolódtak. A csapatok minden égetHető Holmiból tüzet raktak, Hogy
kicsit átmelegedjenek, azzal sem törődtek, Hogy az ellenség meglát-
Hatja őket. A gyalogosok dombról dombra kúszva Harcoltak. A tan-
kokat, másra, mint tüzelésre, nemigen leHetett Használni. A Hidegtől
megmerevedett Halottakat úgy rakták fel a teHerautókra, mint a fa-
tuskókat. A megfagyott végtagok, mint faágaik álltak ki a Hullák
egymásra rakott Halmazából. De akik már nyáron is kint voltak a
fronton, örültek, Hogy a Harctér legalább nem bűzlik Hullaszagtól.

Amikor a XII. Hadtest katonái beHatoltak Bastogne-ba, én is

odamentem. Különös látványt nyújtott a romos város, amelyet a kis
kaliberű fegyverek csonkítottak meg. A romba dőlt város olyan volt,
mintHa befútták volna acélreszelékkel. Ezt a légitámadások és való-
színűleg aknavetők okozták. Mint valami illusztrált Hadtörténeti
könyvben, látni leHetett, Hogy a német oszlopok Hogyan törtek ke-
resztül a város szélének védelmén és Hogyan jöttek egészen addig,
aHol a Házak kezdődnek. A kiégett német tankok jelezték a nyomo-
kat. Egy magaslatról nézve, a kilőtt tankok sora olyan volt, mint va-
lami kígyó, amely megpróbált feltekeredni arra a dombra, amelyen
Bastogne fekszik. A tankroncsok között vitorlázórepülőgép-roncsok
is akadtak, ezek gyógyszert Hoztak a bekerített Helyőrségnek – és itt-
ott egy-egy kosárnyi elszenesedett ócskavas sötétlett a napfényben;
ennyi marad egy repülőgépből, amely Három-négyszáz mérföldes
sebességgel ütődik a földHöz.

Bastogne-on túl a táj ugyanolyan, mint Bastogne-on innen –

folytatódnak a Havas dombok és erdők. A fákat végig az út mentén
ledöntötték a romboló utászok és a fatörzseket keresztbe fektettek,

-( 287 )-
Hogy elzárják az utakat. A németek sok mérföld Hosszúságban kidön-
tötték a fákat, Hogy megvédjék a visszavonulásukat.

Érdekes, Hogy a Bastogne körüli erdőket a németek máris tele-

rakták jelzőtáblákkal, amelyek nyilak segítségével, németül jelezték,
Hogy merre vannak a különböző katonai létesítmények. A német
Hadsereg csak két nappal ezelőtt ért ide és máris megjelölte, Hogy
Hogyan leHet eljutni a parancsnokságra, a lőszerraktárHoz és a kü-
lönböző egységekHez.

Az Ardennekben jó melegen öltözködtem, gyapjú alsóruHát,

gyapjú egyenruHát a páncélosok Harci overallját, szvettert, páncélos
tábori zubbonyt, meleg sálat, bélelt esőköpenyt, két pár gyapjúHaris-
nyát és sárcipővel ellátott csizmát viseltem – és legjobb emlékezetem
szerint, egyáltalán nem volt melegem. A Hőmérséklet nem volt külö-
nösképpen alacsony, de a levegő kellemetlenül nyirkos volt és állan-
dó metsző szél fújt.

Az ütközet második napjától kezdve, olyankor, amikor a felHők

a fák magasságánál feljebb Húzódtak, furcsa német repülőgépek tűn-
tek fel az égen. Ezek voltak az első német gépek, amelyeket Francia-
országban nappal láttam. Igen alacsonyan repültek, az utak vonalát
követték és felgyújtottak néHány járművet. Amikor egy napon Lon-
donba utaztam, repülőgépem tele volt német pilótákkal, akik ejtőer-
nyővel ugrottak ki, vagy kényszerleszállást végeztek. Csöndesen ül-
tek az üléseken és egy nagy, tagbaszakadt géppisztolyos rendfenntar-
tó őrizte őket, aki a repülőgép bejárata mellett állt. AligHogy beszáll-
tunk, a repülőtéren körös-körül megszólaltak a sípok és utána rá-
kezdtek a gépágyúk. Óvatosan kinéztem a repülőgép ablakán és lát-
tam, Hogy a repülőtér felett, körülbelül kétezer láb magasságban,
négy darab Focke-Wulf kering.

A repülőteret teHerautókra állított, ikergépágyú csoportok véd-

ték – az egyes csoportok négy ütegből álltak. Az ütegek nagy zene-
bonát csaptak. Engem a mi rendfenntartónk viselkedése kezdett ide-
gesíteni. Egykedvűen állt, géppisztolyát felfelé szegezte és úgy lát-
tam, Hogy Ha a fritzek nagyon akarnák és megpróbálnának kimenni,
Hagyná őket – és engem is magamra Hagyna. Elsétáltam a foglyok
előtt, akik tiszteletteljesen beHúzták a csizmájukat, Hogy Helyet en-

-( 288 )-
gedjenek nekem, kiszálltam a gépből és a repülőtérről figyeltem a
színjátékot.

Az ellenséges repülőgépek többször elszálltak, majd visszajöt-

tek, mintHa azt latolgatták, Hogy érdemes-e lebukni az ágyúk felett.
Nem volt valami sok csalétek a repülőtéren, nem volt rajta más, mint
az a szállítógép amelyben mi voltunk és néHány „LigHtning”, ame-
lyek eltévedtek és itt szálltak le. Ezt a régi luxemburgi repülőteret
nem Használtuk Hadműveleti célokra, Hanem csak a főHadiszállás cél-
jaira. Német gépek roncsai Hevertek rajta, amelyeket maguk a fritzek
gyújtottak fel, amikor sietve eltávoztak Végre elmentek a Focke-
Wulfok és elindulHattunk.

Másnap, amikor Londonból visszatértem, a város főutcája felett

légiHarc folyt a felszakadozó felHők közőrt. Amikor az időjárás ked-
vező re fordult, már csak amerikai gépek voltak a levegőben és a kö-
zepes bombázók naponta egyszer, sokszor kétszer is bombázták a
közvetlenül mögöttünk levő Hidakat. Az arcvonal közel volt és a kö-
zepes bombázók igen magasan szálltak, úgyHogy az egész színjáté-
kot végignézHettük, amikor ebéd után Hazamentünk az étkezdéből.

A széles főutcát, amely keresztülszeli Luxemburgot és átvezet a

magas, ívelt Hídon, Boulevard de la Libertének Hívják (a megszállás
alatt Hitler Adolf nevét viselte). A derék luxemburgiak a kávéHázak-
ból és az üzletekből kijöttek az utcára és velünk együtt figyelték a
bombázást. Egy-egy alakzat körülbelül ötven-Hatvan repülőgépből
állott. A különböző alakzatok a legkülönbözőbb irányokból érkeztek.
Közvetlenül a fejünk felett alumíniumlemezekkel telt kosarakat –
úgynevezett „ablakot” – dobtak le, Hogy Hamis nyomra vezessék az
ellenség radarját. Azután Hirtelen éles kanyart vettek és másfelé re-
pültek.

Az alumíniumlemezek szikráztak és csillognak a napfényben és

olyan céltalanul keringtek, mintegy raj pillangó. A repülőgépek Hosz-
szú, lapos uszályt Hagytak maguk mögött, amely nem oszlott szét és
a szél sem fújta el. Ha sok gép szelte át a levegőt és a nyomaik egy-
másba fonódtak, a gépek által HátraHagyott uszályok olyanok voltak,
mint az alacsonyan szálló bárányfelHő. Amikor a repülőgépek a folyó
fölé értek, látni leHetett, amint a légelHárító ágyúk lövedékei – rend-

-( 289 )-
szerint alacsonyan robbannak. A gépek már messze jártak aHHoz,
Hogy lássuk a bombák kioldását, de tisztán ideHallatszott mennydör-
gésszerű dübörgésük, mire a derék luxemburgiak a fejüket csóválták
és összesúgtak. Egész addig, amíg mi Luxemburgba értünk, viccesen
azt szokták mondani, Hogy Luxemburg „Európa utolsó bombabiztos
óvóHelye”. Luxemburgot soHa nem bombázta se az angol, se az ame-
rikai légierő. Szeptemberben azonban az amerikai légierő az első
amerikai oszlop előtt szétbombázta a város közepében levő vasúti
pályaudvarokat.

A németek Luxemburgot nem tekintették megszállt országnak,

Hanem egyszerűen úgy vették, Hogy „ismét egyesült” a birodalom-
mal. Luxemburgban természetesen mindenki tudott németül – és a
lakosság legnagyobb része franciául meg angolul is beszélt a saját
nyelvjárása mellett. A luxemburgiak nincsenek Hozzászokva aHHoz,
Hogy belekeveredjenek az európai bonyodalmakba, rendkívül zavar-
ta, is őket, Hogy a németek ott ültek a nyakukon. A fiatal lányoknak-
még a leggazdagabbaknak is napi nyolc kellett dolgozniuk a bank-
ban, vagy más unalmas munkaHelyen. A fiatalembereknek el kellett
bújni, Hogy elkerüljék a beHívást. Sok ezer luxemburgi fiatalembert
besoroztak a német Hadseregbe.

Mégis akadtak luxemburgiak, akiknek tetszett a német meg-

szállás. Amikor Luxemburgba érkeztünk, ezeket már összeterelték a
várost átszelő völgyben levő börtönbe. Gyakran láttuk, amint egyes
csapatok munkára mennek egy Honfitársuk őrizete mellett, aki bicik-
lin kísérte őket, puskával a Hátán. A rabok levették a kalapjukat és
megHajtották a fejüket, amikor amerikai tiszttel találkoztak. Szá-
momra idegesítő volt az alázatoskodásuk.

Amikor a kiszögellésben folyt csata kezdett komolyra fordulni,

sok luxemburgi polgár bevette a szövetséges zászlót és idegeskedni
kezdett. A fő Quislingjük elszökött és esténként az onnét Harminckét
mérföldnyire levő Trierből beszélt a rádióban. Azt mondta, Hogy el-
látja azoknak a baját, akik szívesen fogadták az amerikaiakat – már-
pedig a legtöbb ember szívesen fogadott bennünket.

Bár a luxemburgiak nagy része beletörődött a német megszál-

lásba, mégis volt Luxemburgban ellenállási mozgalom, amelynek

-( 290 )-
tagjai elsősorban a gyári munkások és a falusi kisemberek sorai közül
kerültek ki. Ezeknek az embereknek Helyén volt a szívük. Fegyverük
csak az volt, amit a németektől el tudtak venni és egyenruHa Helyett a
trikolor színeiből készült karszalagot viselték és így mentek az ellen-
ség nyomába.

A luxemburgi lányok nem szépek – tenyeres-talpas ok és rosz-

szul öltözködnek –, de ők voltak az első lányok, akikkel katonáink a
kontinensen angolul tudtak beszélni és igen nagy sikerük volt.

Az a város, amelybe mi beköltöztünk, katonai központ lett,

mert nemcsak a saját főHadiszállásunk költözött oda, Hanem a Kilen-
cedik Légi Hadsereg főHadiszállása is, trénjével együtt, akik állandó
kapcsolatban tartottak bennünket a légi támogatással és rendszerint
ugyanabba az utcába, vagy a közvetlen közelibe költöztek, aHol mi
voltunk. Luxemburgban nemcsak a Tizenkettedik Hadseregcsoport
főHadiszállása és a Kilencedik Légi Hadsereg főHadiszállása tanyá-
zott, Hanem egy Héttel a csata megkezdése után odaköltözött Patton
Harmadik Hadseregének FőHadiszállása is, amely a támadást vala-
Honnét a Híd túlsó oldalán levő iskolaépületből indította el. Addig,
amíg Patton támadása bele nem lendült, a németek egy merész áttö-
réssel egy csapásra kézre kaparintHatták volna az amerikai Hadsereg
Három legfontosabb főHadiszállását – csak tíz mérföldet kellett volna
idébb jönniük –, de nem Hiszem, Hogy a németeknek valaHa is sejtel-
műk lett volna erről.

Mivel Három főHadiszállás is volt a városban, voltak lányok és

bőven volt luxemburgi sör és pezsgő, és jó meleg szállásokon laktunk
– a szenet a tőlünk közvetlenül délre fekvő Saar-vidéki bányákból
Hozattuk –, Luxemburgban több alkalommal tartottunk táncmulatsá-
got, karácsonyra pedig összegyűjtöttük mindenkinek a Heti fejadag-
ját és karácsony este nagy gyermekzsúrt rendeztünk, ünnepi ada-
gunk egy ötcentes szelet tejcsokoládéból, két szelet egyéb édességből,
egy rúd cukorkából, borotvapengékből és Hat csomag cigarettából ál-
lott. A cigarettát és a borotvapengét megtartottuk magunknak, a töb-
biből pedig egész puttonyra való gyűlt össze a gyermekek részére.

A zsúr megszervezésével Három vagy négy csinos vöröskeresz-

tes lány foglalkozott, akik szabadságra jöttek fel Luxemburgba, Hogy

-( 291 )-
pár napig kipiHenjék magukat, mielőtt megkezdődik az ütközet, de
tovább itt maradtak, részben mert maguknak is kedvük volt rá, de mi
is rábeszéltük őket, mert őrültünk, Ha a közelünkben voltak.

Az utolsó percben a gyermekzsúr majdnem kútba esett, mert

valamilyen félreértés folytán valamennyi luxemburgi „rendes” gye-
rek karácsony estére már elígérkezett más gyermekzsúrra. De az
egyHáz megmentette a Helyzetet és az utolsó percben a Helybeli men-
Helyi árvák ugrottak be azoknak a Helyére, akiket tulajdonképpen
megHívtunk. Párosával, kézen fogva jöttek és úgy meg voltak illetőd-
ve a fától, a télapótól és mindentől, Hogy amikor megkapták az aján-
dékokat, egy szót sem tudtak szólni, csak kerekre nyitották a szemü-
ket. Nemcsak a karácsonyfa volt Hazai, Hanem a díszítése is. A fenyő-
fa ottHonról való volt és a csillogó ezüst dísz, a műHó azokból a ra-
darelHárító alumíniumlemezekből készült, amit a bombázók dobtak
le. A kicsik jól teletömték a Hasukat, mert Luxemburgban több „ren-
des” gyerek van, mint árva és az adagokat több gyermek részére
gyűjtöttük. Így mindenki annyi fagylaltot és finom csokoládés süte-
ményt kapott, amennyi belefért.

Magunk sem tudtuk megérteni, Hogy Honnét van a luxembur-

giaknak annyi édességük. Az első Héten, amiikor odaértünk, a cuk-
rászdák tele voltak finomságokkal – a Hentesek kirakataiban pedig
füzérekben függtek a kolbászok. Csak finom cigarettában volt Hiány.
Úgy látszik, mivel őket a birodalommal „ismét egyesített” országnak
tekintették, más Helyzetben voltak, mint a megszállt országok, mint
Franciaország vagy Belgium. Franciaországban, Párizson túl nem
volt egy csepp bor sem, Hacsak nem akadt valaHol egy eldugott régi
palack. De Luxemburgban szabadon folyt a bor és a sör, és a polgá-
rok képe piros és jól táplált volt.

A luxemburgiak az ütközet alatt páHolyból nézték végig az

amerikai Hadsereg felvonulását. A Harmadik Hadsereg egyik Had-
osztálya a másik után, egyik egysége a másik után küldte előre a
rendfenntartóit, Hogy lássák el jelzéssel az utakat. Előfordult, Hogy a
Híd mögött valamelyik forgalmas sarkon négy vagy öt alakulat rend-
fenntartói is álltak, Hogy kiválogassák járműveiket abból a Hatalmas
áradatból, amely észak felé tartott és a megfelelő utakra irányítsák.

-( 292 )-
Mikor már néHány napja folyt a felvonulás, a luxemburgiak kezdték
jobban érezni magukat. A Harmadik Hadseregnek körülbelül két tel-
jes Hadteste vonult keresztül a városon, a keresztülvonuló amerikai
katonák legtöbbje előőrs, volt, akik elfoglalták a várost, vagy a mi
nagy főHadiszállásunk beosztottja.

Azután, Hogy Patton támadása Bastogne-on túl megindult, csak

utánpótlási konvojok jöttek a városon keresztül, de az sem sok, mert
a fő vasúti végpontok tőlünk északra és nyugatra voltak Ha az ember
felült egy jeepre és végigszaladt az arcvonalon, ismét mindent ren-
dezett állapotban talált; az üregek álcázva voltak, a lőszer ott volt
kéznél, nagy kupacokba összeHordva. A katonák kunyHókat csináltak
maguknak a lőszeres ládából, sokan fedél alatt aludtak az üres falusi
Házaikban. Ismét érezni leHetett a Hadsereg érverésének erős lükteté-
sét. Újból megindultunk előre.

*
A fritzek igen fölényesek voltak az ardenni támadás megindítá-
sakor. Azt Hitték, Hogy nem veszítHetnek. NéHány nap múlva azon-
ban már tudták, Hogy elveszítik a csatát – és amikor a németek az
ardenni csatát elveszítették, nyilvánvaló volt, Hogy elvesztették a Há-
borút. Az Ardennek után éppolyan biztos volt, Hogy befellegzett ne-
kik, mint aHogy a délieknek befellegzett az amerikai polgárHáború-
ban Gettysburg után. Csak még egy kis időbe – és igen sok ember-
életbe – került, amíg ez bebizonyosodott. Az okok és az okozatok,
amelyek Hitler ardenni vereségéHez és vele a Harmadik Birodalom
összeomlásáHoz vezettek, körülbelül így következtek egymásból:

December tizenHatodika és január tizenötödike között a néme-

tek az Ardennekben elveszítették az Ötödik és a Hatodik Páncélos
Hadsereget és az őket támogató csapatok ezreit, anélkül, Hogy egyet-
len jelentékenyebb célpontot bevettek volna. Liége-t nem tudták be-
venni, sőt még a Meuse folyón való átkelés sem sikerült. A támadó
páncélos Hadosztályok nem semmisültek meg teljesen, de olyan sú-
lyos veszteségeket szenvedtek, és olyan Hatalmas mennyiségű jár-
művet veszítettek, Hogy mint egységes támadó erő többé nem jöHet-
tek számításba. Ez a páncélos erő volt az utolsó figura Hitler sakktáb-
láján.

-( 293 )-
 Január közepén elkezdődött a nagy orosz offenzíva a Visztulá-
nál. Méreteit tekintve ez volt a legnagyobb szabású támadás az egész
Háború alatt. A támadás teljes sikerrel járt és az oroszok nem egészen
két Hét leforgása alatt Háromszáz mérföldes arcvonalon átlépték a
német Határt – és kétszázötven mérföldet nyomultak előre a visztulai
kiindulási ponttól. Amikor átlépték a német Határt, az orosz utánpót-
lási vonalak átmenetileg túlontúl Hosszúra nyúlták. Ez volt az a pil-
lanat, amikor az orosz Hadsereg a legsebezHetőbb volt. De az ameri-
kaiak az Ardennekben megverték és bekerítették az egyetlen moz-
gatHató erőt, amivel Hitler keleten visszaütHetett volna. A két fronton
folyó Háború, amitől Hitler kezdettől fogva rettegett, leteperte.

Mivel nem volt tartalékHadserege, amivel a keleti fronton visz-

szaütHetett volna, Hitler kénytelen volt egyik napról a másikra meg-
változtatni az egész stratégiáját. Ma már tudjuk, Hogy így is tett.

Attól fogva, Hogy az oroszok az Odera partján megszilárdítot-

tak állásaikat. Hitler a keleti frontnak nagyobb fontosságot tulajdoní-
tott, mint a nyugatinak. 1944 folyamán a németek a nyugati frontra
irányították az első osztályú ember- és Hadianyagot. Amikor az oro-
szok elérték az Oderát, Hitler magáHoz Hívatta a nyugati fronton le-
vő parancsnokait, közölte velük, Hogy ezután azokkal az eszközökkel
kell Harcolniuk az angol-amerikaiak ellen, ami rendelkezésükre áll.
Nem kapnak többé új fegyvereket, sem új Hadosztályokat, csak ép-
pen annyi pótlást, Hogy a feltétlenül szükséges létszám megmarad-
jon. Még csak meg sem tartHatják valamennyi csapatukat, az Ötödik
és a Hatodik Páncélos Hadsereg maradékait bizonyos más egységek-
kel együtt fel kell szabadítaniuk, Hogy a keleten kialakult tűrHetetlen
Helyzetet stabilizálják – addig is, amíg mást nem tudnak tenni.

Amikor az ardenni támadás kudarcot vallott és a németek a

nyugati front Helyett a keleti frontnak tulajdonították a nagyobb fon-
tosságot, megkezdődött a Harmadik felvonás.

Csak idő kérdése volt már, Hogy az amerikaiak – akik folyama-

tosan kapták az erősítéseket – teljesen áttörjék a Nyugati Falat.

És Ha elérjük a Rajna síkságát, akkor szintén csak idő kérdése,

Hogy az amerikaiak átkeljenek az utolsó természetes akadályon, a
Rajnán, aHonnan már szabad az út Közép-Németország felé. Emlék-
-( 294 )-
szem, Hogy az egyik Hadifogolytáborunkban egy német őrmester a
következőket mondta a Hadnagyának: „A Hadnagy úr azt mondta
nekünk, ne féljünk: az amerikaiak nem tudnak átkelni a Roer folyón,
de én azt mondtam a Hadnagy úrnak, Hogy Ha az amerikaiak át tud-
tak kelni az Atlanti-óceánon, nem értem, Hogy miért ne tudnának át-
kelni a Roerön.” A Roer kis folyó a német Határon; a Rajnánál vala-
mivel kisebb.

Ma már tudjuk, Hogy az orosz áttörés után a keleti fronton Hit-

ler egy monstre méretű, átkaroló Hadműveletet tervezett a szövetsé-
ges erők ellen. De az idő lassan lejárt. Az átkarolásnak Pomerániából
kellett volna kiindulni és a Baltikumtól délre kellett volna a csapást
mérni, az orosz ék kiindulópontjában. Arra számítottak, Hogy az oro-
szok azzal, Hogy az Oderán keresztül Berlin felé nyomulnak, nyitva
fogják tartani az arcvonalukat. De az orosz tábornokok, akik már két
év óta túljártak a német tábornokok eszén a katonai sakkjátszmában,
ezúttal is becsapták őket. Miközben Hagyták, Hogy a világsajtó re-
kedtre üvöltse magát azzal, Hogy a szovjet Hadseregek arra készül-
nek, Hogy roHammal beveszik Berlint, az orosz főparancsnokság két
egész Hadseregcsoportot észak fellé fordított és rövid egy Hét alatt el-
vette a németektől a tervezett pomerániai ellentámadás bázisát.

Közben az előrenyomulás déli szárnya, amely elfoglalta Szilézi-

át, megsemmisítette az egész német termelési gépezetet mert annak
az acélnak a legnagyobb része, amiből a Baltikumban az új tenger-
alattjárókat építették, Sziléziából származott, aHogyan Sziléziában
termelték az új rakétarepülőgépek anyagának nagy részét is.

A Rajnán való átkelés után, amikor Bradley Berlin Helyett a kö-

zép-németországi tHüringiai erdőt választotta végső célpontjául –
Pattont pedig tovább küldte dél felé, Ausztria felé –, vége volt a ko-
médiának, a németek erejéből már egy utolsó ellenállásra sem tellett.
Ami még megmaradt Németország iparából, az THüringiában volt
szétszórva és Ausztria volt a visszavonulási útvonaluk az Alpesi
Erőd felé. Alpesi Erődnek neveztük azt az erődítési körzetet
BercHtesgaden körül, aHol – a feltevések szerint – a náci párt úgy
gondolta, Hogy ki tud tartani mindaddig, amíg föld alatt újjászervez-
kedik és ellentámadást intézHet a béke ellen.

-( 295 )-
 10. Bradley Montgomery ellen
Bár a Hatodik SS Páncélos Hadseregnek és társainak az Arden-
nekben történt veresége a vég kezdete volt, mégis még sok érdekes
dolog történt 1944. december 16-tól 1945. május 8-ig – a történelmet
ebben az időben a csatatereken írták és a Szövetséges Erők parancs-
nokságáért folyó küzdelmekben.

Az Ardennekben történt német beHatolás megdöbbentette a vi-

lág közvéleményét. Az európai HadiHelyzetet nyilván nem tudták
megérteni – és a csata kellős közepén nem leHetett megmagyarázni.
Még a nyilvánosságra kerülő Hírek is veszélyt jelentettek. A német
páncélos parancsnokok, akik frontjuk áttörése után elveszítették az
összeköttetést alárendelt parancsnokaikkal és nem tudták sem azt,
Hol vannak a saját csapataik, sem azt, Hogy Hol vannak a mieink, a
BBC Hírközlései alapján tájékozódtak.

Az ardenni csata története magában véve is drámai. A németek

főereje Luxemburgtól 30-40 mérföldnyire északra, a belga Határon túl
volt. Két támadó csapatból állott, melyeknek élét két-két páncélos
Hadosztályból álló Hadtest képezte. A támadó élek tankjait közvetle-
nül követte a gyalogság, Hogy megszilárdítsa az állásokat, majd a
gyalogság észak és déli irányban támadott, Hogy kiszélesítse a kiugró
szárnyakat. A páncélosok egyenesen nyugat felé tartottak, Hogy azu-
tán észak felé fordulva megvessék lábukat a Meuse folyó átkelőHe-
lyein. A Meuse megkerüli az Ardennek erdejét és a túlsó partján la-
posan és kínálkozva terült el Belgium többi része és Észak-
Franciaország. Az első Hurok szinte észrevétlenül alakult ki a táma-
dás során, mert az ellenség az első napokban igen mutatós Haditette-
ket vitt végbe. Ez akkor történt, amikor egy MonscHau nevű város
mögött a két támadó Hadosztály közül az északi beleszaladt a Hely-
beli amerikai gyalogság támadásába, akik feltartóztatták őket és a tü-
zérség súlyos veszteségeket okozott nekik. A két fő támadás közül a
déli azonban elérte az amerikai vonal gyakorlóterét, leroHanta az ép-
pen előző nap odaérkezett gyalogos Hadosztályt. Keresztülvetette
magát ezen a Hadosztályon és a Hadtest-tüzérségen, továbbsöpört, és
berágta magát a Hadtáp-körzetbe.

-( 296 )-
 Negyvennyolc órán belül teljes áttörést értek el. Az áttörés
egyik Helyen 20 mérföld mélységű volt és semmi nem választotta el a
németeket a Meuse folyótól, egyes elszigetelt rendfenntartó különít-
ményeken kívül, amelyeknek még gépágyúik sem voltak, Hogy a
tankokat megtámadHatták volna.

A németek gyorsan átcsoportosították soraikat, Hogy kiHasznál-

ják azt a rést, amit az amerikai vonalon ütöttek, gyorsan dél felé irá-
nyították a MonscHaunál elakadt támadást és amellé az oszlop mellé
vonultatták fel, amely a beHatolást végreHajtotta. Ekkor az egészet
észak felé irányították, Hogy megkíséreljék felgöngyölíteni az Első
Amerikai Hadsereg betört vonalát.

Mindezt pedig az amerikai csapatok utóvédjénél végreHajtott

látványos, színlelt támadás kísérte a Liége felé vezető úton. A színlelt
támadást alacsony magasságból, nagy szélben végreHajtott ejtőer-
nyős ugrások képezték, ami azt a benyomást keltette, Hogy amerikai
egyenruHába öltözött, speciálisan kiképzett német katonák nagyará-
nyú beszivárgása történt az amerikai vonalakba. A tényleges ejtőer-
nyős ugrásokat beöltöztetett bábuk ledobása követte, Hogy a zavar
annál nagyobb legyen.

Az első elfogott amerikai egyenruHás német katonáktól meg-

tudtuk, Hogy a németek a vezető szövetséges parancsnokok meg-
gyilkolását is tervbe vették, EisenHowerrel és Bradley-vel az élen. Az
amerikai egyenruHás német fiúk természetesen valamennyien tud-
nak amerikai angolsággal beszélni, amit a fogolytáborokban sajátítot-
tak el, a Hadifogoly-legénység közé vegyülve. Mialatt az Ardennek-
ben folyt a csata, az amerikai vonalak mögött ilyen rögtönzött vizs-
gáztatás folyt: „Mi az Egyesült Államok alelnökének a neve?”, „Hogy
Hívják azt a szigetet, aHol a Szabadságszobor áll?”. Ezeket a vizsga-
kérdéseket a Helyszínen levő őrség tette fel, Hogy könnyebben meg
tudja különböztetni a farkast a báránytól.

De a fő figyelem nem az effajta tűzijátékokra irányult, Hanem az

előrenyomuló páncélos oszlopokra, melyek, a jelentéseik szerint, órá-
ról órára Haladtak előre nyugat felé. Az időjárás is a németeknek
kedvezett, a Hegyek csúcsát alacsonyan – csaknem fatető magasság-
ban – összefüggő felHőtakaró borította, ami megóvta őket attól, Hogy

-( 297 )-
a levegőből megfigyeljék őket, vagy támadást intézzenek ellenük.
Időnként egy merész P-51-es pilóta repülőrajával 300 mérföldes
óránkénti sebességgel elHúzott a völgy felett és megtette, amit szárny
alá függesztett bombáival és a gépágyúival teHetett. De tényleges,
gyakorlati célokra a szövetségesek úgy látszik nem rendelkeztek lé-
gierővel.

Ilyen körülmények között bámulatos volt, Hogy a Hadseregcso-

port Hírszerző részlege milyen gyorsan képet tudott alkotni a beve-
tett német erő nagyságáról és ütőképességéről. Ez bizonyára azért
volt leHetséges, mert minden áttörésnél néHány oszlop téves útra ke-
rül, másokat meg elvágnak és az elfogott tiszteknél térképeket s első
kézből kapott utasításokat találHatnak a parancsnokok.

A jelen esetben a németek szándékát illető feltevéseinket meg-

erősítette az előreHaladás üteme és iránya. Térképünkön kitűzdeltük,
Hogy az első beHatolás északi szárnya keletről nyugat felé fut, egy St.
VitH nevű csomóponttól közvetlenül délre, míg a déli szélső szárny
egy Bastogne nevű Hegyi városka irányában Halad nyugat felé és né-
Hány nap múlva láttuk, Hogy Bastogne körül megszakadt a vonal és a
városkát körülkerítették.

Mindezt a főHadiszállásunkról figyeltük és közben gyújtóbom-

bákat Helyeztünk a legtitkosabb irataink közé, Hogy az iratokat bár-
melyik pillanatban megsemmisítHessük, Ha a dombokon túl meglát-
juk a szürke egyenruHát. Volt néHány óra, mikor egy Harmadrendű
német Hadosztály felderítő járőrei 5 mérföldnyire voltak tőlünk és
nem volt közöttünk más, mint egy őrkülönítmény, valamint néHány
műszaki katona. A német Hadosztály nem kívánt Harcba bocsátkozni,
de fent északon más volt a Helyzet.

Bradley ragyogóan vezette az ütközetet. Bár a jelentések még

mindig arról beszéltek, Hogy a német támadás csak Helyi jellegű,
megérezte, Hogy ez itt most a tényleges támadás és felkészült, Hogy
minden rendelkezésére álló erővel felvegye a Harcot. Csak néHány
órai késedelem – töprengés, a Helyzet felmérése és a felHős csatatérről
pontosabb információkra való várakozás – az egész csata elvesztésé-
be kerülHetett volna. Bradley várakozás Helyett azonnal és Hősiesen
cselekedett. Patton Hadseregének nagyobbik részét kilendítette a Lu-

-( 298 )-
xemburgtól délre Húzódó vonalból és észak felé küldte őket, Hogy
szabadítsák fel Bastogne-t, közvetlenül mielőtt Bastogne-t elvágták
volna. Havazni kezdett és a motorizált Hadosztályok keresztülHajtot-
tak Luxemburgon és elHaladtak a Hótól és ólmos esőtől félig befa-
gyott ablakunk alatt.

Bradley Bastogne-t és St. VitH-t már a támadás megkezdése

után Huszonnégy órával a csata kulcspontjainak tekintette. A Fran-
ciaországban levő teljesen szabad tartalék mindössze az a két ejtőer-
nyős Hadosztály volt, amelyek Reims szomszédságában tartózkodtak
50 mérföldnyire délre a Meuse folyótól. Eredetileg az volt a rendelte-
tésük, Hogy egy egyelőre megHatározatlan későbbi időpontban fel-
adatot kapjanak a Szövetséges Ejtőernyős Hadseregnél; ők a paran-
csokat nem a Tizenkettedik Hadseregcsoporttól, Hanem közvetlenül
a SHAEF-től kapták. Bradley sürgősen visszakérte őket
EisenHowertől, a 101-es ejtőernyősöket Bastogne-ba, a 82-eseket pe-
dig St. VitH Hátába küldte. Mivel gyorsabbak voltak a németeknél,
rendeltetési Helyükre értek, mielőtt a német páncélosok bármelyik
útcsomópontot elérHették volna. Bradley a 10. páncélos Hadosztály
egyHarmadát Bastogne-ba vezényelte, Hogy tartsák az erődítést, amíg
a gyalogság odaér.

A Bastogne-i dombon a 101-esek már egy egész vegyes társasá-

got gyűjtöttek össze a németek elől visszavonuló tüzérségből és mű-
szaki alakulatokból, visszafordították és megszervezték őket.
McAuliffe tábornok, aki akkor a 101-esek parancsnoka volt, kész volt
felvenni a Harcot. Mire a németek odaértek, már felkészülve találták.
A németek Hirtelen elvágták és bekerítették, de McAuliffe olyan
gyorsan pusztította a német tankokat, amilyen gyorsan azok áttörték
a kordonját. Mikor a német parancsnok megadásra szólította fel,
egyetlen szóval válaszolt: „fityiszt” és a német nyelvészekre bízta, ta-
lálják ki, Hogy az mit jelent.

A 82-es ejtőernyősök St. VitH mögött elérték egy folyó vonalát a

7. páncélos Hadosztállyal, amely még mindig előtte volt és jelentette,
Hogy kész felvenni a Harcot az odaérkezőkkel.

-( 299 )-
 Az 1. gyalogos Hadosztály – csakúgy, mint a 82-es és a 101-es ej-
tőernyősök – piHent, de közvetlenül az Első Hadsereg arcvonala mö-
gött tartózkodott.

Az 1. Hadosztályt felHozták anélkül, Hogy az alacsonyabb rangú

tisztek tudták volna, Hogy mi történik: előttük. Az 1. Hadosztály az
áttörés legészakibb támadó élével vette fel a Harcot és a támadó élt
eltérítette dél felé és ezáltal elterelte Liége térségéből.

Ekkor Bradley azt a parancsot adta Hodgesnak, Hogy Hámozza

le az AacHen környékén levő Hadosztályokat, és 90 fokos szögben
fordítsa vissza őket, Hogy a német támadás északi szárnyát feltartóz-
tassák. Hodges az Ardennek dombjain keresztül felállított egy kelet-
nyugat irányú vonalat és csapatai gyorsabb ütemben sorakoztak itt
fel, mintsem a német támadás követni tudta volna.
A németeknek soHa nem sikerült teljesen szabad utat találniuk,
ami elvezette volna őket az amerikai állások sarokpontjaira, amelye-
ken át felgöngyölítHették volna ezeket.

Egyidejűleg Hodges parancsot kapott, Hogy Collins tábornok

vezetése alatt – aki a St. Lô-i áttörés t vezette – állítson fel egy szabad
rendelkezésű Hadtestet az újonnan létreHozott vonal közvetlen Hátá-
ban. Ez a Hadtest a dél felől indítandó ellentámadásra készül fel, mi-
Helyt a német támadás túlságosan kiterjed és elveszti lendületét.

Bradley úgy érezte, azáltal, Hogy ezeket a Hadmozdulatokat

megtette, ellenőrzése alatt tartja az ütközetet. Mivel St. VitH és
Bastogne kézben volt, a németeknek már csak egy főútvonaluk volt
nyugat felé – az az út, amely a két város között vezet egy Houffalize
nevű városkán keresztül. Az a körülmény, Hogy már csak egy után-
pótlási útvonallal rendelkeztek, automatikusan korlátozta a német
beHatolás mélységét és erejét. Patton már útban volt, Hogy az első el-
lencsapásokat rájuk mérje. Patton délről egy egész Hadsereggel jött
felfelé és Hodges arra készítette fel Collins tábornokot, Hogy sújtson
le az előrenyomuló németekre – az egész Hadművelet Harapófogó el-
lentámadásként volt megkonstruálva, amely levágja a német Hadse-
regnek azt a részét, amely megpróbál keresztülnyomulni a
Houffalizei palack torkán.

-( 300 )-
 A csata kellős közepén, amikor a legfontosabb döntések már
megtörténtek és a németek nyaka bent volt a Bradley által előkészí-
tett Hurokban, EisenHower idegei felmondták a szolgálatot. Ez nem
volt véletlen. Akkor történt, amikor angol tanácsadói elvesztették a
fejűket és Montgomery pánikba esett.

Az első reakció, ami Montgomery főHadiszállásáról – az össze-

kötő tisztek útján – a mi főHadiszállásunk tudomására jutott, az volt,
Hogy az angolok elő akarnak mászni lőállásaikból, észak felé akarnak
támadni, ott, aHol a fritzeknek el kellett vékonyítani a vonalukat,
Hogy az ardenni offenzíva számára koncentrálják az erőiket, 24 órá-
val azután, Hogy ezt jelentették, megtudtuk, Hogy az egész brit Had-
sereg visszavonulásban van.

Montgomery csak minimális erőt Hagyott az arcvonalban és

gyors elHatározással – ami figyelemre méltó az olyan ember részéről,
aki általában óvatosan szokott cselekedni – visszaHozta a Második
Brit és az Első Kanadai Hadsereget Hollandiából; defenzív félkörben
állította fel őket Antwerpen körül és úgy számított, Hogy ezen a He-
lyen az utolsó csepp vérig folyó küzdelemre kell felkészülni. Egyide-
jűleg azért siránkozott CHurcHillHez Londonba, a legfelsőbb szövet-
séges parancsnok HelyetteséHez, Tedder fő légimarsallHoz és a legfel-
sőbb parancsnokHoz Párizsban, Hogy adják át neki a parancsnoklást
azok felett az amerikai Hadseregek felett, amelyek közte és a németek
között Harcoltak. Az a két amerikai Hadsereg a Simpson vezetése
alatt álló új Kilencedik Hadsereg (ők voltak támadás alatt álló front-
szakaszon) és az Első Hadsereg volt, amely nyakig benne volt az, üt-
közetben.

Közben, mialatt Montgomery siránkozott, az amerikai Had-

ügyminisztérium, aHová EisenHower józanul optimista jelentéseket
küldött, szintén veszekedett – aminek körülbelül az volt az értelme,
Hogy „mi az ördög történik ott már megint?” A dolgok alakulása
most ismét EisenHower kezében volt. Abban a percben, aHogy
Montgomery elkezdett segítségért kiáltozni, az Ardennekben folyó
defenzíva nemzetközi problémákat vetett fel és EisenHower nem te-
Hetett egyebet – így vagy úgy, állást kellett foglalnia.

-( 301 )-
 EisenHower megkérdezte Bradley-t, Hogy meg tudná-e állítani a
németeket, és Bradley azt válaszolta, Hogy igen. De Montgomery erre
azzal vágott vissza, Hogy a németek feléje közelednek – Antwerpen
irányába – és csak úgy vállalHatja a felelősséget a bekövetkezendő-
kért, Ha megkapja a parancsnokságot mindazok felett a csapatok fe-
lett, amelyek Antwerpen és az ellenség közötte vannak.

Montgomery azzal a különös érveléssel is előHozakodott, Hogy

a német támadás, amely kettéHasította az arcvonalat, két csatatérre
osztotta az Ardenneket és ezért mindkét csatatér legyen külön pa-
rancsnokság alatt. Bradley tartsa meg a parancsnokságot délen –
mondta –, és Ő, Montgomery átveszi az északi szárnyat. Montgo-
mery érvelését azért nevezem különösnek, mert tisztán katonai
szempontból nézve a dolgokat, az arcvonal kettéHasítása egyenesen
parancsoló szűkségként írta elő, Hogy a védekező erők egy parancs-
nokság alatt maradjanak.. A német offenzívának éppen az volt az
egyik legfőbb célkitűzése, Hogy elválassza az amerikai erőket az an-
gol erőktől. Klasszikus katonai módszer ott támadni, aHol Határvonal
választja el egymástól a szövetséges Hadseregeket. Ilyen Helyen a
leggyengébb a koordináció. Amit Montgomery javasolt, az tálcán
nyújtotta volna a németeknek egyik legfontosabb célkitűzésüket – a
szövetséges parancsnokság kettévágását.

Ebben a dilemmában EisenHowert angol tanácsadók vették kö-

rül és Montgomeryt maga az angol miniszterelnök támogatta. A leg-
felsőbb parancsnok engedett a nyomásnak. Anélkül, Hogy tovább ta-
nulmányozta volna Bradley Helyzetét, az Első és a Kilencedik Hadse-
reget elvette az amerikai tábornoktól és átadta Montgomerynek.

EisenHower magatartását azzal leHet talán mentegetni, Hogy

amikor ezt a Határozatot Hozta – amint Hallottam –, kétségbeejtően
félrevezették a Harctéri Helyzetet illetően. Egyik tiszt elbeszélése sze-
rint, aki együtt volt vele akkor, az angol Hírszerzőszolgálat tisztjei a
német támadó élek rémképét festették le eléje, úgy állították be, Hogy
a támadó élek elfoglalják a liége-i nagy utánpótlási raktárakat, ellát-
ják magukat üzemanyaggal és tovább nyomulnak a tenger felé. Ha ez
igaz lett volna, akkor az ütközetet csakugyan két egyenlő részre kel-
lett volna osztani. Az angol Hírszerző tiszte k nem tudták, Hogy az el-

-( 302 )-
lenség képességei kimerültek. Szemtanúm következtetése szerint
azért nem volt erről tudomásuk, mert Ha az angolok elismerik, Hogy
az ellenséget meg leHet állítani – mint aHogy meg is állítottuk őket –,
akkor az ellentámadás megsemmisítése kétségtelenül egy ember fel-
adata, mert akkor a legfontosabb tennivaló a két szárny műveleteinek
a koordinálása.

Annak alapján, amit elébe tártak, EisenHower úgy látta, Hogy

csak egyféleképpen döntHet – úgy, Hogy megosztja a felelősséget
Montgomery és Bradley között.

Ha ezt a magyarázatot teljes egészében elfogadjuk, akkor sem

tudom megérteni, Hogy miért Hozott a legfelsőbb parancsnok egy
ilyen nagy jelentőségű döntést – amelyen az egész csata kimenetele
múlt –, egyoldalú tájékoztatás alapján. Telefonérintkezésben állt
Bradley tábornokkal és elmondták neki a valódi tényállást, de
EisenHower – ő tudja miért – az angol Hírszerző szolgálat véleményét
fogadta el az amerikai parancsnokló tábornok véleményével szem-
ben.

Bennünket, akik ott voltunk Bradley főHadiszállásán, a pa-

rancsnokság kettéválasztása rendkívüli módon megdöbbentett. Az
egyetlen érv, amivel ezt az intézkedést meg leHetett indokolni, az
volt, Hogy megszakadt a telefonösszeköttetés főHadiszállásunk és az
Első Hadsereg főHadiszállása között. Ez tény, viszont volt rádióösz-
szeköttetésünk, ami kitűnően működött és bármely pillanatban ren-
delkezésre állt. És bár a közvetlen utakat elvágták, az összekötő tisz-
tek az egész ütközet alatt fenntartották a kapcsolatot azon a Hosszab-
bik úton, amelyik megkerülte a kiszögellést. Megvolt rá a leHetőség,
Hogy két amerikai Hadsereget, az északit és a délit, személyesen irá-
nyítsák a Meuse folyó egy központi fekvésű Helységéből. Emellett
már el is készült a terv, amelynek alapján az ütközetet meg kellett
vívni, és Hodges és Patton már kézHez kapták a parancsokat.

A parancsnokság megosztásának nem láttuk semmi értelmét.

Az ütközet önkényesen két részre osztása a németeknek nem remélt
alkalmat adott arra, Hogy a két szövetséges erőt egyenként, egymás
után megverjék. Biztosak voltunk benne, Hogy Ha egyszerre támad az
Első és a Harmadik Hadsereg, akkor megtörjük az ellenség offenzívá-

-( 303 )-
ját. De egyáltalán nem voltunk biztosak benne, Hogy most, amikor
két részre Hasítottak, szintén meg tudjuk ezt tenni.

Tudomásom szerint a történelemben még nem volt kivétel az

alól a szabály alól, Hogy a katonai szövetségesek bizalmatlanok egy-
más elgondolásaival szemben és bírálják egymás eljárását. Az ango-
lok bírálták EisenHowert, Bradley-t, Bradley beosztott tábornokait és
az amerikai csapatokat, Hogy engedték a német ellentámadás kibon-
takozását. S ezt nyíltan Hangoztatták az angol vezérkari értekezleten.
Végül pedig még az angol sajtóba is belekerült. Ha mi megütköztünk
azon, Hogy EisenHower döntése alapján a csata kellős közepén két
Hadseregünket át kellett adnunk Montgomerynek, akkor Montgo-
mery vezérkara minden bizonnyal Hasonlóképpen megütközött,
amikor a térképen meglátta, Hogy az amerikai arcvonalon rések
tátonganak és látták, Hogy a réseken keresztül mint áramlik be a né-
met Hadsereg.

Franciaországban az angoloknak mindig is az volt a vélemé-

nyük Bradley-ről, Hogy túlságosan merész, Patton vakmerősége pe-
dig – véleményük szerint – a szövetségesek egész ügyét veszélyeztet-
te. Nem roHant-e vadul Patton előre St. Lô után, mit sem törődve az
oldalszárnyaival, és tekintet nélkül az utánpótlásra? Az angolok is
emberek és Patton sikerei csak megerősítették bennük azt a gyanút,
Hogy ez az őrült amerikai katonai szempontból félkegyelmű s csak
azért vannak sikerei, mert fantasztikus és értHetetlen szerencséje van.

Az amerikaiak lendülete és türelmetlensége, az optimizmusuk

és bizakodásuk, az, Hogy nem Hajlandók elfogadni az olyan érvelést,
mely abból indult ki, Hogy a leHetetlent nem leHet megtenni – aggo-
dalommal töltötte el a brit főparancsnokságot. Bizonyára sokszor azt
gondolták magukban, Hogy a történelem olyan emberekkel kénysze-
rítette szövetségre őket; akik őrültek, vagy legjobb esetben gyógyít-
Hatatlan optimisták és az optimizmusuk alapja – a tudatlanság és Hi-
úság.

Ez nem egyes angoloknak volt a véleménye rólunk, Hanem ez

volt az angol vélemény, melynek megnyilvánulási formáiban voltak
eltérések; a birodalmi fővezérkar oxfordi egyetemet végzett tagja
óvatosan fogalmazta meg lényegében ugyanezt, amit Montgomery

-( 304 )-
rekedten ugatott. Ez a vélemény az afrikai Hadjárat óta megbontott
minden tervező konferenciát; világosan megnyilvánult abban, aHogy
az angolok az „imént jött fickókat” fogadták, abban, Hogy olyan ne-
vetségesen féltek attól, Hogy a Csatorna vizétől nedves lesz a lábuk és
találat éri a fejüket a francia parton. Magas szinten és alacsony szin-
ten egyaránt az angolok valósággal meg voltak rémülve attól, Hogy
milyen meggondolatlanul aknázzuk ki a St. Lô-i győzelmet, amikor
Észak-Franciaországra zúdítottuk páncélosainkat, látszólag tekintet
nélkül arra a leHetőségre, illetőleg annak a leHetőségnek a következ-
ményeire, Hogy az ellenség ellenintézkedései elvágHatnak bennün-
ket. Ezeknek az átkozottul szerencsés fickóknak, ezeknek az amerika-
iaknak, egyszerűen fogalmuk sincs róla, Hogy mekkora kockázatot
vállalnak.
Mikor azután a „szándékos kockázat”, amiről olyan könnyedén
beszéltek az amerikai tábornokok, végül kifogott rajtunk, a zord mo-
soly az angolok arcán azt jelentette, Hogy „ugye megmondtam”. Két-
ségtelen, Hogy az ardenni német áttörésre az volt az első angol reak-
ció, Hogy ami történt, Hozzá nem értésünk egyenes következménye.
LeHet, Hogy valóban úgy érezték, Hogy most nekik kell megmenteni a
Helyzetet; az egész vállalkozás a kontinensen kockán forgott. Csak
így leHet megmagyarázni azt, Hogy Montgomery Hirtelen Antwer-
penHez Hátrált és Hogy az angol kormány szinte kétségbeesetten ra-
gaszkodott aHHoz, Hagy EisenHower adja át az amerikai Hadseregeket
Montgomerynek, Hogy a Tábornagy legalább valamit meg tudjon
mentend a katasztrófából.

Ha az angol álláspont az amerikaiakkal szemben elfogult volt,

úgy természetesen elfogult volt az amerikaiak reakciója is. Bradley és
tábornokai s azok vezérkara már jóval az Ardennek előtt csaknem
egyöntetűen megállapították, Hogy – bármi is a Háttere – az angol
szárazföldi erők vezetése túlságosan óvatos, a vezetők rendkívül fél-
nek a kockázattól. Az angolok jobban tartanak az ellenségtől, mint
aHogy – ez később be is bizonyosodott – indokolt lenne. Félnek a
kockázattól – figyelmen kívül Hagyják, Hogy aki mer az nyer – és
mindig Hajlamosak belenyugodni az akadályokba, amelyeket pedig
nagyobb rugalmassággal és több erőfeszítéssel le leHet küzdeni.

-( 305 )-
 Ami pedig ennek az angol magatartásnak a Hátteret illeti – nem
volt két amerikai, akinek pontosan megegyezett a véleménye arról,
Hogy mik leHetnek az angolok indítékai. Egyesek úgy látták, Hogy az
óvatosság veleszületett angol tulajdonság, mások úgy vélték, Hogy ez
az angolok sajátos-Helyzetéből logikusan következik. (Az angolok
kénytelenek óvatosak lenni, mert az eszközeik sokkal kisebbek a mie-
inknél.) Volt olyan vélemény is, Hogy az angol magatartás szerves ré-
sze annak a körmönfont politikának, amelynek az a célja, Hogy ki-
Használjanak bennünket – végigHarcolják a Háborút a mi fegyvere-
inkkel és a mi embereinkkel – és a végén maguknak vindikálják a
győzelemért járó dicsőséget.

A németek, akiket szintén foglalkoztatott az angolok katonapo-

litikája, a felé a vélemény felé Hajlottak, Hogy az angolok óvatossága
gyengeség, amelynek megvannak az okai, de emellett az angol nem-
zeti karakter, jó talaj az óvatosságra. A magas német körök az ango-
lok intencióit éles logikával és Hozzáértéssel elemezték, ugyanakkor
viszont az amerikaiakról tájékozatlan és sokszor szinte gyerekes ér-
tékelésük volt – jó példa erre, Hogy az amerikai gyalogság bizonyta-
lanságát az első normandiai csatában, arra magyarázták, Hogy az
amerikaiak vonakodnak a kockázattól és ezért a St. Lô-i győzelem
drámai Hevességgel történt kiaknázása ugyanolyan váratlanul érte
őket, mint az angolokat. A németek az angolokat sokkal inkább meg-
értették, mint bennünket. Egyik német szakértő a következőket írta:

„Bár a Hadvezetés alapvető rendszerét az angolok már a Háború

előtt nagyjából szó szerint a német minta szerint állították fel és bár
komoly elemzés alá vették a Háború tanulságait és átvették a német
Hadvezetési elveket, az angol Hadvezetési rendszer nem mentes az
akadékoskodó módszerektől, ami neHézkességet eredményez. Rög-
tönzésre – amit a modern, rugalmas Hadvezetés leHetővé tesz – alig
képesek.”

Az angol Hadsereg egyre növekvő veszteségei miatt az angol

Hadvezetés a legutóbbi időben még óvatosabb módszerekre tért át.
Alapos tervek készítése, a legkisebb részletekre kiterjedő, sokszor
neHézkes előkészületek még a kisebb szabású műveletek esetében is,
fölény a fegyverekben és a lőszerekben, és légi fölény a támadási zó-

-( 306 )-
nában a feltételei annak, Hogy az angolok támadást indítsanak. Az
utóbbi ütközetekben teljesen nyilvánvalóvá vált az a törekvés, Hogy
minél kevesebb angol vért ontsanak. Kerülik a merész vállalkozáso-
kat, amelyek nagyobb kockázattal járnak. Sokszor elmulasztják ki-
Használni a kedvező alkalmakat, mert a vezetés nem alkalmazkodik
elég gyorsan az új HelyzetHez. Az akadékoskodás megsokszorozódik,
mire a parancsok – amelyek a legkisebb részletekre kiterjedően ki
vannak dolgozva – lejutnak az alacsonyabb szintekig.

A Hadműveletek előkészítését általában kitűnően eltitkolják. Az

angol felderítés és Hírszerzés a legkitűnőbb emberekkel dolgozik és
nagyban Hozzájárul a Hadműveletek előkészítésének eredményessé-
géHez – mondja egy elfogott német Hadügyminisztériumi értékelés
az angol Hadvezetésről.
Bradley tábornok, amikor elvették tőle két Hadseregét, nem fe-
csérelte az időt vitatkozásra és vádaskodásokra, Hanem megkétsze-
rezte erőfeszítéseit, Hogy azzal az erővel, amit megHagytak a pa-
rancsnoksága alatt, megállítsa a német előrenyomulást. A vezetésért
folyó küzdelemben Bradley nem tudott versenyezni Montgomeryvel,
akit egyébként úgy tekintett, mint aki személyesen okoz minden ne-
Hézséget. Bradley-nek a Harctéren soHasem az ellenség okozott gon-
dot; csak a barátai voltak képesek érzelmeiben megbántani. Már rég-
óta ellenszenvet érzett ez iránt a kis ember iránt, a baszk sapkájával
és az ugatásával együtt és nem bízott már benne, mint tábornokban.
Látta Montgomeryt kudarcot vallani Caen-nél, amikor pedig erősebb
volt, mint a vele szemben álló ellenség és azóta nem bízott a tanácsa-
iban.

Omar Bradley természeténél fogva csendes, nyugodt ember,

okos, belátó és szerény. Hadvezetési módszerének alapvonása, Hogy
előtérbe Helyezte a beosztottjait és maga igyekezett Háttérben marad-
ni. Még Ha nem lettek volna közöttük nézeteltérések, Bradley akkor
sem állHatta volna Montgomeryt az önteltsége miatt.

Amikor Bradley megtudta, Hogy Montgomery megint a Helyzet

ura, azt gondolta, Hogy legalább most Montgomery saját csapatai is
ki fogják venni a részüket az ütközetből. Az áttörés első napja óta
Bradley-nek az volt a terve, Hogy angol csapatokat kér kölcsön a né-

-( 307 )-
met tölcsér bejáratának szemmel tartására, miközben ő összerop-
pantja az oldalakat. Azt remélte, Hogy Montgomery angol csapatok-
kal fogja őriztetni a Meuse folyót, és így leHetővé teszi, Hogy az Első
Amerikai Hadsereg minden erejét az ellentámadás elleni akcióra
koncentrálHassa.

Az angol csapatok, amelyek végül részt vettek az ardenni ütkö-

zetben, mindössze egyetlen dandárt tettek ki (egy angol dandár ki-
sebb, mint egy amerikai ezred). Ez a dandár azokkal a német előőr-
sökkel csatázott, akik a kiszögellés Hegyében kifogytak a benzinből.
Az angol sajtó megpróbálta ezeket a csatározásokat fontos ütköze-
teknek feltüntetni, de ez olyan botrányos elferdítés e volt a valóság-
nak, Hogy egy január közepén tartott beszédében maga CHurcHill is
kénytelen volt megcáfolni, amikor figyelmeztette az angolokat arra,
Hogy Montgomery ide, Montgomery oda, az ardenni csata amerikai
és nem angol-amerikai csata volt.

Nem érzem szükségét, Hogy mentegessem magam azért, mert

az ardenni csatát amerikai szemmel és az amerikai főHadiszállás né-
zőpontjából látom. Montgomery tábornagy egy szép napon bizonyá-
ra el fogja mondani a saját változatát – de mi így láttuk, miközben a
luxemburgi főHadiszállásunk ablakai rezegtek a mellettünk elsüvöltő
155-ösök robbanásától.*

Montgomery a német támadás megindulása utáni negyedik

napon vette át az északi szárnyat. Montgomery az ütközet számára
kidolgozott egy tervet, amivel majdnem sikerült elveszteni a csatát.
Az összekötő tisztek és megfigyelők – akiket Montgomery özönével
zúdított az Első Amerikai Hadsereg megzavart Hadosztályaira – je-
lentették nekünk, Hogy Montgomerynek az a véleménye, Hogy
Bradley és Hodges „annyira túlHajszolták az amerikai csapatokat,
Hogy az egész Első Hadsereget ki kell vonni az arcvonalból és a leHe-
tő legsürgősebben piHentetni kell őket” – és Hozzátette, Hogy véle-

*
A németek egy Hosszú Hatósugarú vasúti ágyúval és egy rövid Hatósugarú, raké-
tának reklámozott lövedékkel lőttek vissza. Sikerült is eltalálniuk a Bradley főHadi-
szállásával szemben levő templom tornyát és Patton főHadiszállása is kapott egy
találatot.
-( 308 )-
ménye szerint az amerikaiak májusnál Hamarabb nem is lesznek ab-
ban a Helyzetben, Hogy támadHassanak. Ezzel a megjegyzéssel rea-
gált a Bradley-től örökölt tervre, arra a tervre, amely szerint egyidejű
támadást kell indítani az északi és a déli szárnyakon, Hogy lecsípjük
a kiszögellést.

Montgomery letett arról, Hogy a saját oldaláról támadást indít-

son a kiszögellés ellen és így a németek számára leHetővé vált, Hogy
Bradley és Patton további támadásai ellen abban a biztos tudatban
védekezzenek, Hogy az északi szárnyon a szövetségesek defenzívába
mentek és beásták magukat.

Miután Montgomery letett a támadásról, Hozzálátott, Hogy még

Bradley defenzív stratégiáját is ellenőrzése alá vonja, Bastogne és St.
VitH volt az akiét útcsomópont, amelyet a németeknek minden kö-
rülmények között meg kell szerezniük, Hogy át tudjanak kelni a
Meuse folyón. A tor, ejtőernyős Hadosztály Helytállását Bastogne-nál,
majd Bastogne-nak Patton által történt felszabadítását minden újság-
olvasó ember ismeri.
Arról azonban nem beszéltek az újságok, Hogy mi történt St.
VitH mögött.

Azon a napon, amikor Montgomery átvette a parancsnokságot

– emlékezzünk vissza –, a 82. ejtőernyős Hadosztály egy folyó mentén
Húzódott felfelé a St. VitH-i útcsomópont Hátában, miközben a 7.
páncélos Hadosztály a város előtt volt, így az Ardennekbe vezető két
út közül az egyik teljesen el volt vágva és az amerikaiak ellenőrzése
alatt állt. A németek mind az ejtőernyős, mind a páncélos Hadosztályt
nagy erővel támadták, és a támadás minden egyes mozzanatát olyan
látványosan Hajtották végre, mint aHogyan Bastogne-nál csinálták. A
páncéltörő és tüzérségi tűz naponta több száz német tankot semmisí-
tett meg.

Montgomerynek az volt az első cselekedete az Ardennekben,

Hogy visszavonta az amerikai páncélosokat, akik a 82-esek vonala
előtt álltak. Az egész kiszögellést áttekintve, úgy láttuk, Hogy ennek a
lépésnek van valami értelme – még akkor is, Ha ez azt jelenti, Hogy
feladjuk magát a St. VitH-i útcsomópontot. Ez a lépés ugyan konzer-
vatív Harcászati eljárás volt, de volt valami értelme, mert ezzel bizto-
-( 309 )-
sítottuk a legfontosabb út védelmét, amelyen a 82-esek vetették meg
a lábukat. Emellett a folyó mentén Húzódó amerikai állások, amelyek
így erősítést kaptak, óráról órára erősödtek. És akkor, mint derült ég-
ből a villámcsapás, Montgomery parancsot adott az egész állás fel-
adására és megkezdődött a visszavonulás a Hegyek közé.

Mi, akik Bradley főHadiszállásán voltunk, úgy éreztük és ez ret-

tenetes érzés volt –, Hogy Montgomery miatt elveszítjük az ütközetet
és leHet, Hogy a Háború egy évvel megHosszabbodik.

Mikor Montgomery a 82-eseket visszavonta az arcvonalból, egy

kegyes beszédet intézett Hozzájuk, amelyben azt mondta nekik, Hogy
„derék legények” és megtették a magukét. Montgomery ezzel a né-
meteknek ajándékozta az Ardennekbe vezető második utat és leHe-
tővé tette számukra, Hogy megkétszerezzék a beHatolásuk mélységét.
Az a defenzív állás, aHová az Első Amerikai Hadsereg Montgo-
mery parancsára visszavonult, ésszerű állás volt és igen sok németet
semmisítettünk meg ezekből az állásokból. De attól kezdve az Ar-
dennek északi szárnya megszűnt tényező lenni az ütközetben. Ami-
kor a Bradley és Patton által indított támadás délről erőteljesen bele-
lendült és leroHanta Bastogne-t és észak felé nyomult, a németek –
Montgomery túlzott óvatosságának egyenes következményeként a
kiszögellés északi szárnyáról egyik Hadosztályt a másik után küldték
dél felé Pattonnal szembe.

Amikor Patton megtudta, Hogy az Első Hadsereget defenzívába

tették – erről csak úgy értesült, Hogy a Hadműveleti térképen figyel-
tük az eseményeket: Montgomery főHadiszállása nem vette magának
a fáradságot, Hogy ezt velünk közölje, akkor csak annyit mondott:
„Montgomery pukkadjon meg. Mi elfogjuk az egész nyavalyás né-
met Hadsereget és összezúzzuk a nyavalyás mindenüket.”

AHogyan az már lenni szokott, Georgie Patton nem váltotta be

egészen a nagy garral tett fogadkozását, de véget vetett Hitler győ-
zelmi ábrándjainak azzal, Hogy ragyogóan végHezvitte, amit Bradley
tervéből még meg leHetett valósítani. Olyan Hevesen és váratlanul
támadott, Hogy a németek nem voltak képesek kiHasználni az útHá-
lózatot, amelyet Montgomery tálcán nyújtott nekik. AHelyett, Hogy
von Rundstädt diadalmasan keresztülvonult volna a nyíláson, fő ere-
-( 310 )-
jét el kellett téríteni a célpontjától – Liége-től –, Hogy a Harmadik
Hadsereggel szemben egyáltalán tartani tudja magát – bár a jeges és
Havas talaj a németeknek kedvezett.

Amikorra von Rundstädtnek sikerült a Harmadik Hadsereg

egyik támadását megállítani, addigra már egy második majd Harma-
dik és negyedik – támadást indítottak és verték a németeket – domb-
ról dombra kúsztak, átkeltek a megduzzadt folyókon, Házról Házra
Harcoltak, egyik falu után a másikban. A német támadás egész me-
netrendje felborult. AHelyett, Hogy megszedték volna magukat
zsákmányolt utánpótlással, napi ötven, száz, százötven tankot kellett
veszteségként leírniuk és ezrével vesztették el az embereiket.

Amikor Georgie az úristenHez folyamodott és a légierő négy

egymás után következő napon ragyogó időjárást kapott karácsonyi
ajándékul, addigra az egész Hadművelet be is fejeződött. Georgie
azért folyamodott az úristenHez, mert düHbe jött a rossz időjárás mi-
att. DüHe nem volt indokolt, mert az időjárás pontosan olyan volt,
amilyen ebben az évszakban lenni szokott. De Patton elHatározta,
Hogy ezen bárHogyan is – változtatni kell és magáHoz Hívatta a tábori
lelkészt. Azt mondta a lelkésznek, Hogy most pedig imádkozni kell
és a lelkész úr szíveskedjen elkészíteni a megfelelő szöveget. A lel-
kész állítólag szabadkozott és kétségét fejezte ki, Hogy az ilyen köz-
vetlen közbenjárás eredményre vezetne. Patton – úgy Hírlik – azt vá-
laszolta neki: „Mondja kérem, tulajdonképpen kinek a szolgálatában
áll maga? A Harmadik Hadsereg tisztje maga vagy sem?” LeHet,
Hogy egy szó sem igaz az egészből, de mi mindnyájan elHittük.

Azonban bármi is lett légyen az imádság eredete, tény, Hogy

néHány nap múlva legépelték a következő szöveget:

„MindenHató és kegyelmes Atyánk, alázatosan könyörgünk

Hozzád, a Te végtelen jóságodHoz, Hogy mérsékeld a mértéktelen
esőt, ami akadályoz bennünket és amivel nem tudunk versenyre kel-
ni. Kegyesen Hallgass meg bennünket, katonákat, akik Hozzád fo-
lyamodunk, Hogy a Te segítségeddel győzelmet győzelemre arassunk
és megsemmisítsük ellenségünk zsarnokságát és gonoszságát, és
megalapozzuk a Te igazságodat az emberek és a nemzetek között.
Ámen.”

-( 311 )-
 A foHászkodást kinyomtatták és szétosztották a parancsnokok
között és miközben olvastak, a felHők felszakadtak, kisütött a nap és
az amerikai Harci repülők százával előjöttek és Halált és pusztulást
osztottak Bastogne-tól a RajnáHoz vezető utakon véges-végig. A né-
metek garmadával vesztették el járműveiket a tüzérségi és a páncél-
törő tűz következtében. Veszteségeik most százakról ezrekre szöktek
naponta, nap mint nap, egymás után.

Az ardenni csata véget ért.

*

Amint CHurcHill mondta, az ardenni csata amerikai ütközet

volt, a legnagyobb ütközet, amit eddig az időpontig amerikai Hadse-
regek valaHa is a történelmük folyamán megvívtak – és mind a mai
napig a legnagyobb ütközet a benne részt vevő csapatok szálmát és
az elszenvedett vérveszteséget tekintve s Ha figyelembe vesszük a
németek szándékait, talán a legnagyobb ütközet volt az egész törté-
nelmünk során. Azt írtam, Hogy az ardenni győzelmet a Harmadik
Hadsereg ellentámadása szerezte meg számunkra, mert a futballban
is annak a csatárnak a neve szerepel az újságban, aki gólt lő.

Amikor gúnyos Hangon írtam a kiszögellés túlsó oldalán folyta-

tott defenzív taktikáról, akkor a gúnyos Hang annak a magas szinten
Hozott döntésnek szólt, amely megfosztotta az Első Amerikai Hadse-
reget a támadás leHetőségétől, és tétlenségre kárHoztatta a Kilencedik
Hadsereget. A gúny annak a túlzott óvatosságnak szól, ami szinte azt
a látszatot keltette, Hogy a szövetségesünk teljes érdektelenséget ta-
núsít az ügy iránt, felad egy olyan útvonalat, amelyen keresztül az
ellenség át tud kelni a Meuse folyón és ezt mindössze azért teszi,
Hogy néHány órányi időt nyerjen néHány domb védelmének előkészí-
tésére.

Nem szeretném, Ha ez a gúny elHomályosítaná vagy fél tucat

amerikai Hadosztály nagyszerű Helytállását, amit a legjobb német
csapatokkal vívott, késHegyig menő Harcok során tanúsítottak. Ezek
a Harcok több mint egy Héten át tartottak, szünet és megállás nélkül,
éjjel-nappal.

-( 312 )-
 Az Ötödik és Hatodik német Páncélos Hadseregek elit Hadosz-
tályai szüntelenül be-benyomták az Első Amerikai Hadsereg vállát
néHány mérföldnyire északra St. VitH-től. A németek elkeseredetten
Harcoltak. Ha egyik úton megállítottuk őket, akkor nekiindultak,
Hogy áttörjék magukat egy másikon. A szárnyakon Harcoló Hadosz-
tályok Helytállásáról Hőskölteményt leHetne írni.

Szinte HiHetetlenek azok a Hőstettek, amelyeket egyes katonák

vittek végHez. Tudok egy zászlóalj parancsnokságáról, amelyet Har-
minc vagy negyven ember – a zászlóaljtörzs – védett két kis páncél-
törő ágyúval, vagy könnyű Harckocsival és egymagukban feltartóz-
tatták az egész német páncélos támadó élt. Egy egyemeletes Házban
tartották magukat, míg előbb az emeletet, majd a földszintet is szét-
lőtték a fejük felett. Azután a romok között Harcoltak tovább, egészen
addig, míg az ágyúik működtek, azután páncélököllel tartották távol
az ellenséges Harckocsikat. Végül is a németek azt Hitték, Hogy túl-
erővel állnak szemben és fél tucat Harckocsi veszteséggel visszavo-
nultak, Hogy újrarendezzék a soraikat és egy másik úton próbáljanak
szerencsét.

Ezekről az egyéni akciókról a legjobb beszámolók a Stars and

Stripes Hasábjain jelentek meg. A Stars and Stripes Heteken keresztül
tele volt szemtanúktól származó leírásokkal. Ezek a történetek úgy
teje voltak drámai Helyzetekkel, Hogy egy filmgyár igazgatója nem
fogadta volna el filmszövegkönyvnek, Hiszen még egy kalandos film
számára is túlságosan valószínűtlenek voltak
Volt egy géppuskás közlegény a német támadás úrvonalában,
aki előző nap érkezett a frontra. Akkor szállt ki a Hajóból, mint után-
pótlás. Géppuskáját egy dombtetőn állította fel. Szakaszának vala-
mennyi tagja elesett a német gyalogosok támadását megelőző záró-
tűzben. Egymaga feltartóztatta a támadást. Egész éjszaka egyedül,
magára Hagyva pusztította a németeket a domb tetejéről és egész éj-
szaka keservesen zokogott félelmében és izgalmában, Hogy a köny-
nyein keresztül alig látott. A reggel odaérkező amerikai alakulat ta-
lált rá, német Halottak és sebesültek százai Hevertek körülötte – és ke-
servesen sírt. Nem bírta elviselni azoknak a németeknek a HalálHör-
gését, kiket az éjjel agyonlőtt.

-( 313 )-
 A legnagyobb pusztítást a tüzérség végezte. Az amerikaiaknak
Hatalmas lőszerkészleteik voltak, mert a lőszert előzőleg összeszed-
ték egy tervbe vett támadás céljaira, ami a közbejött német támadás
miatt elmaradt. Sokszor vaktában tüzeltek a német oszlopokra a
ködben, amikor azután a köd felszállt, az egyik üteg azon vette ma-
gát észre, Hogy egy egész német oszlopot megsemmisített, anélkül,
Hogy egyáltalán tudta volna, Hogy ott egy német oszlop tartózkodik
– annyi volt a lőszer, Hogy tűz alatt tartHattak olyan utat is, amelyen
németek „leHetnek”.

A tűz Hatékonyságát fokozta, Hogy a katonai raktárakban nagy

mennyiség volt titkos – radarirányítású lövedékekből. Ezeknek a lö-
vedékeknek az orrába miniatűr rádió-adókészüléket szereltek. Ezek
magasan a németek feje fölött a levegőben robbannak. LátHatatlan
antennájuk leér a földre, megérzi a talajt és jelt ad a lövedékben levő
robbanó töltésnek, Hogy „na most intézd el őket”. A Haditengerészet
Használta ezt a titkos gyutacsot a Csendes-óceánon, ellenséges repü-
lőgépek ellen, a víz felett és a lövedékek a vízbe estek, amely meg-
őrizte a szerkezetűk titkát, abban az esetben is, Ha egyik másik töl-
tény nem robbant fel. A kontinensen csak most kaptunk parancsot,
Hogy a németek ellen is HasználHatjuk a rádiógyutacsot és lőszerrak-
táraink tele voltak ilyen lövedékekkel. Mi a főHadiszálláson azt Hit-
tük, Hogy kénytelenek leszünk lemondani a rádiógyutacs előnyeiről
– Hogy a németek minél később ismerjék meg a lövedékek titkát –, de
mivel az első, amit a németek az Ardennekben elfoglaltak, egy titkos
tüzérségi lőszerraktár volt, a dolog nem képezett titkot a továbbiak-
ban. Tudomásunk szerint azonban a németek nem vették Hasznát a
felfedezésüknek. LeHet, Hogy nem is tudták, Hogy valami rendkívülit
zsákmányoltak, de az is leHet, Hogy a Hadianyagosztályokon dolgozó
kutatóik mással voltak elfoglalva.

Mire Bradley támadása Bastogne-nál véget vetett a németek fe-

nyegetésének, az Első Hadsereg a túlsó szárnyon úgy megverte a tá-
madó páncélos Hadtesteket, Hogy nemcsak támadókészségük bénult
meg, Hanem úgy kikaptak, Hogy alig tudták elHordani az irHájukat.

Bár a tankok csúszkáltak a jégen és a gyalogosok foga vacogott

a Hidegtől, Patton arról ábrándozott, Hogy elmegy északra egészen

-( 314 )-
St. VitH-ig és csapdába ejti azokat a németeket, akik még mindig far-
kasszemet néztek az Első Hadsereggel.

Bradley-nek nem voltak ilyen vérmes reményei. A négy verőfé-

nyes nap után az időjárás ismét elkomorodott. A németek pedig elég
mélyen bent voltak az Ardennekben aHHoz, Hogy beássák magukat.
Gyors előnyomulásra nem volt leHetőség, bár a Harmadik Hadsereg
egymás után, viszonylag friss csapatokat vetett be az ütközetbe.
Ezért, amikor Montgomery északon defenzívába ment át, Bradley a
maximális célkitűzését lecsökkentette arra, Hogy a németeket kiszo-
rítsa az Ardennekből és olyan súlyos veszteségeket okozzon nekik,
Hogy a két német páncélos Hadsereg többé ne okozHasson gondot.
Bradley ezt teljes egészében el is érte. .

Bradley a Harctéren elérte célkitűzéseit – de majdHogynem teljes

vereséget szenvedett a zöld asztal mellett. A zöld asztal mellett leját-
szódott eseményeket a következőképpen leHetne összefoglalni: az
angolok azért ugrottak bele az ardenni zavaros vízbe, Hogy kiHalász-
szák azt a zsákmányt, amit korábban eleresztettek a Horogról: az eu-
rópai Háború Hadvezetésének a katonai-politikai zsákmányát. Tekin-
tet nélkül arra, Hogy katonai szempontból szükséges volt-e vagy sem,
Hogy Montgomery átvegye az Első és Kilencedik Amerikai Hadsere-
get, kétségtelen, Hogy az ebből származó előnyöket az angolok első-
sorban politikai téren Hasznosították.

Még egy óra sem telt el azóta, Hogy az Első és Kilencedik Ame-
rikai Hadsereget időlegesen Montgomery parancsnoksága alá He-
lyezték és az angol sajtó máris vastagbetűs címekben Harsogta és ve-
zércikkekben taglalta, Hogy Montgomeryt nevezzék ki a kontinensen
levő valamennyi szövetséges erő állandó szárazföldi parancsnokává. *

*
Nem ez volt az első alkalom, Hogy ilyen javaslat felmerült. A tábornagy már szep-
temberben javasolta a felettes ének, Hogy ő, Montgomery vegye át az összes szö-
vetséges szárazföldi erőt. Semmi kétség, Hogy ebben az elgondolásban az angol
miniszterelnök támogatta. Ez az angol kormány természetes reakciója volt arra a
Határozatlanságra, amit EisenHower augusztusban tanúsított. Az angol vezérkari
főnökök így akarták megoldani a dilemmát, amikor látták, Hogy az általuk kizáró-
lag politikai feladatokra szánt SHAEF kénytelen Harctéri funkciókat is betölteni.
EisenHower elutasította a javaslatot, de különös fényt vet a legfelsőbb parancsnok
akkori Helyzetére, Hogy szükségesnek látta, Hogy Hosszasan mentegetőzzék
-( 315 )-
 A Hadvezetési játszmában most osztották ki utoljára a kártyá-
kat. Nyilvánvaló volt, Hogy igen közel van a parti vége. Hogy a köz-
vélemény szemében Montgomery legyen a „nagy” szárazföldi pa-
rancsnok, az angolok kénytelenek voltak megtépázni annak az em-
bernek a nimbuszát, akinek a nimbuszát maguk építették fel:
EisenHowerét. Meg is tették, gátlás nélkül. Az angol sajtó nekiment a
legfelsőbb parancsnoknak. Langyos bókokat mondtak neki, mint
adminisztrátornak, azt írták róla, Hogy tulajdonképpen nem is tábor-
nok és neki – aki tanúja volt az ardenni vereségnek – nyilván szüksé-
ge van egy erős kezű Hadszíntéri parancsnokra, aki egybeHangolja
valamennyi szövetséges Hadsereg akcióját. Azok az érvek, amelyeket
eddig az angol tisztek egyénileg Hangoztattak, most a legnagyobb
nyilvánosságot kapták a sajtó Hasábjain.
Amikor EisenHower az Első és a Kilencedik Hadsereget
Montgomery parancsnoksága alá Helyezte, Határozottan kijelentette,
Hogy ez átmeneti intézkedés, amit az Ardennekbe való betörés foly-
tán előállott válságos közlekedési Helyzet tett szükségessé. A parancs
leszögezte, Hogy az Első és a Kilencedik Hadsereg vissza fog térni
amerikai parancsnokság alá, miHelyt a közlekedést sikerül Helyreállí-
tani. Az angol sajtó a nyilvánosság előtt pedig úgy tálalta a dolgot,
mintHa az Első és a Kilencedik Hadsereget végleg Montgomery pa-
rancsnoksága alá Helyezték volna. Aztán az az érv kapott lábra, Hogy
Ha már az amerikai Hadseregnek ilyen számottevő része

Montgomery előtt, pontosan azért, mert Montgomery nem nyújtott jobb teljesít-
ményt a kontinensen. A legfelsőbb parancsnok elfelejtette megemlíteni az angolok
kudarcát, Caen-nál és aHelyett, Hogy erre emlékeztette volna, azért rótta meg angol
alárendeltjét, Hogy olyan barátságtalan volt, Hogy egyáltalán megemlítette ezt a
dolgot, s egyúttal felHívta a figyelmet a St. Lô-i amerikai győzelemre és azokra a
súlyos veszteségekre, melyeket az amerikaiak az ellenségnek okoztak és így to-
vább, és ezzel csak alátámasztotta, Hogy a dolgok mégsem mennek olyan rosszul,
mint aHogy látszik.
Az is különös, Hogy az angol parancsnok nem személyesen kereste fel Eisen-
Howert, Hanem a Helyettesét, de Guingand vezérkari főnököt küldte el a javaslattal.
Körülbelül ez idő tájt léptették elő Montgomeryt táborszernaggyá és így rangban
megelőzte a legfelsőbb parancsnokot, míg a Háború végére ő is megkapta az ötödik
csillagot. Addig, amíg rangban megelőzte a legfelsőbb parancsnokot, Montgomery
presztízskérdést csinált belőle, Hogy EisenHowerHez elmenjen és azt akarta, Hogy
EisenHower menjen őHozzá. Nem sok Híja, Hogy EisenHower el is ment.
-( 316 )-
Montgomery vezetése alá került, miért ne tartozzék alája az egész
amerikai Hadsereg.

Mi, akik Luxemburgban voltunk, nem tudtuk, Hogy EisenHower

Hogyan reagált arra, Hogy az angolok orvul őt is Hátba támadták.
Amikor a sajtókampány a tetőfokára Hágott, Montgomery maga is
beismerte EisenHower Hátbatámadását azzal, Hogy egy rendkívül
nagyképű nyilatkozatot adott, amely szerint ő, Montgomery rossz
néven veszi EisenHowernek a sajtóban, nyilvánosság előtt történt bí-
rálatát, akit – mint aHogy mondotta – igen szeretetre méltó embernek
tart és akivel neki soHa semmiféle nézeteltérése nem volt. Ez körülbe-
lül azt jelentette, Hogy Ha megkapja a teljes katonai Hatalmat a Had-
színtéren, nincs kifogása az ellen, Hogy EisenHower maradjon a leg-
felsőbb szövetséges parancsnok.
Ekkor már szinte pánikszerűvé fajult a Montgomery legfőbb
vezetővé való kinevezéséért folyó kampány. A magasabb parancs-
nokságokon mindenki tudta, Hogy a németek vereséget szenvedtek
az Ardennekben, de a német beHatolás utóHatása még mindig nagy
teret kapott a világsajtóban – és ennek visszaHatása még mindig ér-
ződött London és WasHington magasabb Helyein. Az amerikai Had-
ügyminisztérium személyes üzenetet intézett EisenHowerHez,
amelyben kertelés nélkül felszólítja, Hogy „tekintet nélkül az illető
rangjára és beosztására”* nevezze meg azt a személyt, aki felelős az
ardenni betörésért. A szövetséges közvélemény, amely eddig önelé-
gült volt, most pánikba esett – és megbolondult. Itt volt a legjobb al-
kalom a bűnbak-vadaszatra.

A zűrzavarban az angoloknak majdnem sikerült visszaszerez-

niük a kontinensen való parancsnokságot, mert az amerikai vezető
körökben nem akadt senki, aki elég Higgadt lett volna aHHoz, Hogy
kivizsgálja a tényeket. Ebben az esetben igazán könnyű volt azt a lát-

*
Hivatalosan sorrendben a következők voltak felelősek: először EisenHower, mint
legfelsőbb parancsnok; utána Bradley, mint Hadseregcsoport-parancsnok, utána
Hodges, mint Hadseregparancsnok: s végül Middleton, aki annak a Hadtestnek volt
a parancsnoka, amelyben az áttörés történt. Egyiküket sem mozdították el. Más
tisztet nem leHetett felelősségre vonni, mert csak a parancsnoki lánc részeit képező
tiszteket leHet felelőssé tenni a Harctéren elkövetett Hibákért. A vezérkari tisztek ja-
vaslatokat tesznek, de nem felelősek a parancsnoki döntésekért.
-( 317 )-
szatot kelteni, Hogy akik nem értenek egyet az angol érdekkel, azok
elfogultak, nacionalisták, vagy esetleg éppen magukat védik.
Amennyire Európából meg tudtuk ítélni, még az amerikai sajtó is
rossz nyomon járt.

Az utolsó percben Montgomery – aki ezúttal sem tagadta meg

önmagát – túllőtt a célon. Ismét magáHoz Hívatta a sajtót és felHatal-
mazás nélkül – de Hivatalos jelleggel, – interjút adott. Ebben az inter-
júban kifejtette, Hogy ő személyesen Hogyan nyerte meg az ardenni
ütközetet. MegleHetősen éles kijelentéseket tett; az az utalása pedig,
Hogy olyan ütközetet mentett meg, amit az amerikaiak az ő közbelé-
pése előtt elveszítettek – különösen erős volt. A német propaganda-
szolgálat – amely ebben az időben már igen suta és Hatástalan volt –
most megpróbált mozgolódni, Hogy ellentétet szítson az amerikaiak
és az angolok között. Egy okos fiatalember Berlinben elővette
Montgomery nyilatkozatát, néHány szót megváltoztatott benne – bár
nyugodtan meg is HagyHatta volna a szöveget változatlanul – és a
BBC egyik HullámHosszán szétsugározta a szövetségesek felé.

A Hatás nem is maradt el. Tudnunk kell, Hogy a BBC elsőrendű

Hírforrás volt a kontinensen, nemcsak a németek számára, Hanem a
mi számunkra is – szinte valamennyi amerikai főHadiszállás – a zász-
lóalj főHadiszállástól kezdve: a Hadseregcsoport főHadiszállásig –
többé vagy kevésbé rendszeresen Hallgatta adásait. Az amerikai Had-
sereg bekapta a csalétket, a Horgot, a zsineget, sőt még az úsztatót is
és Hollandi ától a Vogézekig felHördült. A BBC észrevette a csalást és
sietve cáfolatot adott ki. De a baj már megtörtént. * Az egész amerikai
Hadsereg figyelme Montgomery nyilatkozatára összpontosult.

Mikor a rádióközvetítés szövege eljutott Bradley tábornok író-

asztalára, a szelíd Omar – először, utoljára és egyetlen alkalommal az
egész Hadjárat alatt – kikélt magából és teljesen megbolondult.
Montgomery állítását – még mielőtt a németek elkezdték volna a za-
varosban Halászást – tudatos félremagyarázásnak minősítette. Úgy
érezte, Hogy ez rossz fényt vet minden amerikai parancsnokra és alá-

*
Még ma is akadnak amerikai tisztek, akik azt Hiszik, Hogy ezt a Híres rádióadást
csakugyan a BBC sugározta. Meg vannak róla győződve, Hogy a BBC csak akkor
fogta a németekre, amikor az ügy kezdett túlságosan kényelmetlenné válni.
-( 318 )-
ássa az amerikai csapatok és ottHon az amerikai nép bizakodását és
erkölcsi erejét: Egészen idáig – ekkor január 8 volt – Bradley nemcsak
visszautasította, Hogy a sajtó útján nyilatkozzék, Hanem kitiltotta a
tudósítókat taktikai főHadiszállásáról. A tájékoztató tisztet, aki min-
den magasabb főHadiszállás tagjai között szerepel, Bradley egész
mostanáig a Hadseregcsoport főHadiszállásán Hagyta, amely mindig
50 mérföldnyire vagy még többre volt a taktikai főHadiszállástól.

Bradley egész vezetési tecHnikája, mint mondtam, azt jelentette,

Hogy magát Háttérbe szorította, s Helyette alárendelt parancsnokait
Helyezte előtérbe – saját maguk előtt, csapataik előtt és – a közvéle-
mény előtt is. Ez az egyik oka annak, Hogy a világ miért tud oly sokat
Pattonról és oly keveset Bradley-ről. Nem az történt, Hogy Patton
Omar tollaival ékeskedett. Patton szerette a népszerűséget, de imádta
Bradley-t s a végletekig ragaszkodott Hozzá. Bradley volt az, aki elő-
segítette, Hogy Patton és emberei megfelelő sajtót kapjanak a Hadjárat
alatt, mert tudta, Hogy a nyilvánosság az éltető eleme Pattonnak és
katonáinak, akik – mint általában minden amerikai – ugyanúgy örül-
nek, Ha nyomtatásban látják a nevüket, mint az aranygallérosok,
Bradley szükségesnek tartotta, Hogy katonái megfelelő sajtót kapja-
nak és ezzel nem kis bosszúságot okozott a Hírszerző beosztottjainak,
akiknek a munkájában neHézséget okozott, Hiszen sokszor még olyan
esetben is engedélyezte, Hogy a sajtó írjon a Harctéren levő csapatok-
ról, Ha ebből az ellenség közvetve Hasznot HúzHatott. „A katonák sze-
retik, Ha az újságok írnak róluk és ez növeli a Harci szellemüket”,
szekta mondani. De a saját személyét illetően, kínosan ügyelt, Hogy
kerülje a nyilvánosságot.

Az angolok ismerték Bradley-t erről az oldaláról és a

Montgomery kinevezéséért folytatott kampányban arra számítottak,
Hogy Bradley ismét Hallgatni fog. Arra számítottak, Hogy Bradley
nem tud védekezni, Ha baráti oldalról Hátba támadják. Egészen biz-
tos, Hogy egész mostanáig nem is tudott volna. Ha Montgomery nem
adja ki azt a bizonyos nyilatkozatot – és Goebbels nem irányítja rá a
figyelmet –, akkor talán be is válik a számításuk. De most Bradley
düHbe jött, áttörte a saját maga állította korlátokat és visszaadta a
kölcsönt Montgomerynek a sajtóban. Még így is, egy egész napig tar-
tott, amíg végre rászánta magát.
-( 319 )-
 Ami Bradley-t meggyőzte, végül is az volt, Hogy felismerte: az
angol kormány és az angol sajtó egész súlya áll a mögött a kampány
mögött, amely Montgomeryből szárazföldi főparancsnokot akar csi-
nálni. Ha nem igazítja Helyre a tényeket, a legkisebb baj, ami ebből
származHat az, Hogy komolyan megrendül a bizalom az amerikai
fegyverekben. És akkor Montgomery minden bizonnyal továbbra is
megtartja a két amerikai Hadsereget a parancsnoksága alatt. Eltekint-
ve a brit főparancsnok iránt érzett személyes ellenszenvétől, Bradley
megítélése szerint Montgomery nem volt teHetséges parancsnok.
Úgy érezte, Hogy az ő lelkiismeretén száradna, Ha két amerikai Had-
sereget átengedne Montgomerynek, anélkül, Hogy kísérletet tenne a
megakadályozására azzal, Hogy felfedi az igazságot.

Mivel Bradley-nek ez volt a meggyőződése, vállalta, Hogy ab-

ban az esetben, Ha őt Montgomery parancsnoksága alá Helyeznék, le
kellene mondania. Tudta, Hogy vele együtt, Patton is lemondana. Eb-
ben megállapodtak. Mind a ketten úgy érezték, Hogy nem tudják
szolgálni a Hazájukat, Ha a csapataik Montgomery parancsnoksága
alá kerülnek. Bradley nem bízott Montgomeryben, sem mint tábor-
nokban, sem mint emberben. Úgy érezte, Hogy visszaél az amerikai
nép bizalmával, Ha Hallgatásával azt a látszatot kelti, Hogy belenyug-
szik ebbe.

Fáradságosan és verejtékezve – mivel az ilyesmiHez nem na-

gyon értett – kiizzadott egy nyilatkozatot a sajtó számára. A nyilat-
kozatot igyekezett úgy megszövegezni, Hogy Híven tükrözze a ténye-
ket és mégse legyen olyan látszata, mintHa önmagát akarná mente-
getni. Január kilencedikén felkérte az újságírókat, Hogy jöjjenek fel
Luxemburgba és személyesen adott nekik felmentést a korábbi tila-
lom alól.*

Az ütközet leírásában szerepelt egy mondat, amely – mint a kü-

szöbre mereven ráHelyezett láb – megakadályozta, Hogy az angolok
rácsapják az ajtót Bradley-re. Ez az az egyszerű megállapítás volt,
Hogy Montgomery megbízatása az Első és a Kilencedik Hadsereg pa-
rancsnoklására átmeneti és nem végleges – és Hogy a parancsnokság

*
Ettől az időtől fogva Bradley-nek volt egy külön sajtórészlege és az – újságírók
rendszeres és jellegzetesen őszinte tájékoztatást kaptak.
-( 320 )-
visszakerül az amerikaiak kezébe, miHelyt a kiszögellésen keresztül
Helyre leHet állítani az összeköttetést az Első és a Harmadik Hadse-
reg között. Ez a nyilatkozat neHéz Helyzet elé állította Montgomeryt
és az angol sajtót – Ha fenntartják azt, Hogy Montgomery megbízatá-
sa állandó jellegű volt, kereken ki kell jelenteniük, Hogy Bradley Ha-
zudik, de ezt nem teHettek, mert írásbeli parancsban volt lefektetve,
Hogy a parancsnokság átruHázása ideiglenes és a parancsot a legfel-
sőbb parancsnok írta alá.

Bradley nyilatkozata rávilágított arra a vitatHatatlan tényre is,

Hogy Montgomery nem nyerhette meg az ardenni csatát, mert a)
részt sem vett benne, amíg a védelem alapvető stratégiai kérdéseit el
nem döntötték és b) mert ezután is a már tervbe vett ütközetnek csak
az északi szárnyát irányította, s mint mindenki nagyon jól tudta – az
ütközetet Bastogne-nál, a déli szárnyon nyerték meg az amerikaiak.

A Hatás nem maradt el. A nyilatkozat után Montgomery sajtója

elvesztette a fejét és aHelyett, Hogy elHallgatott volna, még egyszer a
markát köpdöste. DüHödten kiabált és mindenfélének elnevezte
Bradley-t. Azzal vádolta Bradley-t, Hogy „megsértette Montgo-
meryt”.

Most, Hogy a tények tisztázódtak, ezt már WasHington és Párizs

is megsokallta (EisenHower főHadiszállása még mindig Párizsban
székeit) – sőt még a Downing Street* is belátta, Hogy elveszítette a
játszmát. Amikor Bradley nyilatkozata megjelent a sajtóban, CHur-
cHill személyesen FelHívta EisenHowert telefonon és megkérte, Hogy
tolmácsolja bocsánatkérését Bradley-nek, amiért az angol sajtó nem
megfelelő módon foglalkozott az ardenni üggyel. CHurcHill bizalma-
san azt mondta, Hogy az egész Handabandázás egy kis csoport –
Montgomery baráti köre – részéről: indult ki, akik – a miniszterelnök
szavai szerint – „kínos Helyzetbe Hozták az angol kormányt”.

Bradley vezérkara úgy látta, Hogy az angolok aHHoz a régi

trükkHöz folyamodnak, Hogy bizalmas bocsánatkéréssel próbálnak
jóvátenni egy nyilvánosság előtt történt sérelmet. De Bradley Hitt a
bocsánatkérés őszinteségében. Akár voltak CHurcHillnek Hátsó gon-

*
Az angol miniszterelnök Hivatala.
-( 321 )-
dolatai, akár nem, tény, Hogy amíg Bradley meg nem védte magát,
addig nem volt biztosítva, Hogy az Első Hadsereg visszakerül ameri-
kai irányítás alá. Erre végül is akkor került sor, amikor az Első és a
Harmadik Hadsereg Houffalize közelében találkozott.

Minden kárt azonban mégsem sikerült jóvátennünk. Az Első

Hadsereg visszatért Bradley parancsnoksága alá, de a Kilencedik
Hadsereg továbbra is megmaradt Montgomery keze alatt.

Hogy a Kilencedik Hadsereg Hogyan került az angolokHoz, an-

nak Hosszú története van, amely visszanyúlik az ardenni ütközet
előtti időkre. Ha az angolok kialakítanak egy álláspontot, akkor a
legtöbb esetben – ebben az esetben is – a taktika és a személyi kérdé-
sek mögött van ennek egy logikai alapja is és Ha az ember nem is ért
vele egyet, kénytelen legalábbis vitába szállni vele. Amögött, Hogy az
angolok amerikai csapatokra és amerikai utánpótlásra tartottak
igényt, az a logika Húzódott meg, Hogy ők a Hadviselésben egyenlő
partnerként vesznek részt, azonban a tényleges erőnek csak a 20-25
százalékát tudják szolgáltatni. Ezért – úgy okoskodtak – az amerikai-
aknak kell rendelkezésükre bocsátani a szükséges erőt, Hogy a mér-
leg egyensúlyban legyen és módjuk legyen a teljesítményfelét nyúj-
tani a fele dicsőség fejében. Montgomery csak úgy bírta az iramot, Ha
amerikai eszközöket bocsátanak rendelkezésére.

1944 végén a kontinensen levő angol Hadsereg már régen túl

volt ereje tetőpontján és Hogy egyáltalán a Harctéren tudjon maradni
és fenn tudja tartani arcvonalban levő Hadosztályai szükséges lét-
számát, kénytelen volt a saját egységeit felfalni. Ez azt jelenti, Hogy
egyes Hadosztályokat meg kellett szüntetni, Hogy a többinek a szük-
séges tiszti és legénységi létszámát biztosítsák és így a Hadsereg többi
egységei működHessenek. A brit Hadsereg ezért állandóan csökkent
és előrelátHató volt, Hogy továbbra is csökkenni fog – mindaddig,
amíg az angol kormány azt a politikát folytatja, Hogy nagy Helyőrsé-
geket tart fenn a Földközi-tengeren és a birodalom egyéb őrHelyein,
azért, Hogy biztosítsa a politikai jövőjét külföldön, aHelyett, Hogy a
katonai jelenét biztosítaná Belgiumban. Ezzel szemben az amerikai-
ak, attól a perctől fogva, Hogy partra szálltak, egyre nagyobb és na-
gyobb támadásokat veHettek tervbe, egyre nagyobb és nagyobb erők

-( 322 )-
bevetésével, Montgomery mindössze Caen-ig tudta fenntartani az
ereje maximumát. Az arnHemi Harcokban például két Hadosztályt és
nagy mennyiségű légi és szárazföldi szállítási eszközt kért kölcsön,
az amerikaiaktól.

Az angol vezérkari főnök azzal érvelt, Hogy tavaszra a szövet-

ségesek fő erejének északon kell lenni Montgomery alatt. Ha
Montgomery támadást indít északon, akkor is, Ha azt elHalaszt ja a
jövő év tavaszára – vagy Helyesebben éppen azért, mert a jövő év ta-
vaszára Halasztja – több csapatra lesz szűksége, mint amennyi ren-
delkezésére áll, Hogy fel tudja tölteni egyre gyérülő Hadseregét. Az
angolok még 1944 őszén, az ardenni csata előtt, kicsikarták
MarsHalltól vagy EisenHowertől a szükséges erők átadását. A Kilen-
cedik Hadsereg csapatai még jóformán partra sem szálltak, amikor
már átadták őket az angoloknak.*

Bradley-nek az volt az álláspontja, Hogy a Kilencedik Hadsereg-

re is szüksége van, de amikor Simpson tábornok Hadseregét eladták
az angoloknak, akkor arra az álláspontra Helyezkedett, Hogy az ame-
rikai célpontokat délen még így is el tudja foglalni, feltéve, Ha a ren-
delkezésére álló Hadosztályok megkapják a szükséges utánpótlást.

A Kilencedik Hadsereg viszonylag jelentéktelen sakkfigura volt

az ardenni sakkjátszmában, Belgiumnak egy részét tartotta, mégpe-
dig azt a részét, aHonnan a németek csaknem teljesen kivonták a csa-
pataikat. Szegény Simpson kétségbeesve kért engedélyt Montgo-
merytől a támadásra. A Tábornagy azonban még csak nem is fogad-
ta, Hogy megHallgassa a terveit.

Visszatérve Montgomery történelmi jelentőségű ardenni nyilat-

kozatára. Bradley azt mondta a telefonban EisenHowernek, Hogy az
amerikaiak presztízsét annyira megsértették, Hogy úgy véli, Helyes
volna, Ha EisenHower az Első Hadsereggel együtt a Kilencedik Had-
sereget is visszaadná a parancsnoksága alá.

*
Amikor Bradley látta, elkerülHetetlen, Hogy Montgomerynek átadja legészakibb
Hadseregét, úgy rendezte, Hogy a Kilencedik Hadsereg legyen ott – ezzel az áldo-
zattal megmentette a veterán Első Hadsereget. Előzőleg úgy tervezte, Hogy a Ki-
lencedik Hadsereget a vonal középső szakaszára Helyezi – véletlenül éppen oda,
aHol az ardenni ellentámadás megindult.
-( 323 )-
 EisenHower a kérést nem utasította vissza. Azt válaszolta, leHet,
Hogy Bradley-nek igaza van. Neki magának is elég oka volt, Hogy el-
gondolkozzék a presztízs kérdéséről. De mégsem tett semmit és
Simpson Kilencedik Hadserege továbbra is a Tábornagy parancsnok-
sága alatt maradt, egészen addig, míg át nem keltünk a Rajnán.

Az ardenni csata, melyet mostoHa körülmények között és gö-

röngyös talajon Harcoltunk végig – végül is – a csatatéren és a zöld
asztal mellett egyaránt – győzelemmel, amerikai győzelemmel vég-
ződött. A zöld asztal mellett aratott győzelem azonban nem volt tel-
jes, neHezen nyugodtak bele és különböző megkötésekkel korlátoz-
ták.

Csak a január tizenötödikén elkezdődött orosz támadás után

került Bradley abba a Helyzetbe, Hogy mindkét győzelmét kiHasznál-
ja. Amikor erre alkalma nyílt, szabad volt az út Németország meg-
semmisítésére.

Az angol-amerikai katonai kapcsolatok göröngyös útján az

ardenni csata fontos mérföldkő volt. Az Ardennekig Bradley és be-
osztottjai becsületesen arra törekedtek, Hogy az angolokkal szemben
korrektek és őszinték legyenek és az együttműködés nyílt megbeszé-
léseken Hozott közös megállapodások alapján folyjék. Az Ardennek
után már egyik sem volt őszinte a másikHoz. Kínosan ügyeltek arra,
Hogy korrektek maradjanak – de nyíltak nem voltak többé soHa.

Bradley és a vezetése alatt álló Patton, Hodges és Simpson

egymás között megállapodtak, Hogy ettől az időtől kezdve új alapon,
a Hivatalos szolgálati út megkerülésével, egymás közőrt beszélik meg
és Hajtják végre a terveiket. Nyíltan szembenéztek azzal a ténnyel,
Hogy közvetlen támadással és a leHető legrövidebb időn belül meg-
verjék az ellenséget: 1. el kell titkolni a terveiket az angolok elől és 2.
túl kell járni az eszén EisenHower legfelsőbb Hadiszállásának, amely
félig angol, a másik fele pedig nem elég erős aHHoz, Hogy befolyását
érvényesítse. Mindkét célt sikerült teljes egészében elérniük és meg-
nyerték a Háborút.

-( 324 )-
 11. Tűzön-vízen át…
Akkoriban a németek kénytelenek voltak figyelmüket a keleti
frontnak szentelni és jogosan vélték, Hogy az angol-amerikaiak részé-
ről pillanatnyilag nincs mitől tartaniuk. Három Hónap volt még Hátra
a télből és ez a németeknek kedvezett. Hitler arra számított, Hogy a
rossz időjárás ellensúlyozza a szövetségesek légi fölényét és még ki-
sebbfajta szárazföldi támadásokat is megHiúsít. Valamennyi neHéz-
ségünket számításba vette. Bízott benne, Hogy legalább tavaszig fog
tartani, amíg az amerikaiak kiHeverik, Hogy az Ardennek miatt a ter-
veik kizökkentek a rendes kerékvágásból. Pontosan látta előre, Hogy
az angoloknak Hosszú ideig várakozniuk kell, amíg a napos idő ki-
szárítja az északi tengerpart mocsaras vidékét. De amikor megkez-
dődött a németek nagyarányú visszavonulása és az utakon az Ar-
dennektől vissza, egészen a Rajnáig összetorlódtak a járművek, ame-
lyek Hanyatt-Homlok igyekeztek vissza a kiindulási pontok felé, aHol
Hajóra rakták és kelet felé továbbszállították őket, akkor a szövetsé-
gesek már megszimatolták a zsákmány szagát. Az ardenni komor
Hangulat egyik napról a másikra eltűnt és az optimizmus Hulláma
söpört végig az európai szövetséges főHadiszállásokon. Az volt a bi-
zalmas értesülésünk, Hogy „a következő nagy offenzíva már valóban
az utolsó lesz”.

A magas körökben most azon vitáztak: Hol indítsák a szövetsé-

gesek a fő támadást? Északon Hamburg ellen, vagy délen Frankfurt
ellen koncentrálják az erőiket?

EisenHower alig evickélt ki abból a kínos Helyzetből, Hogy dön-

tenie kellett az ardenni kérdésben, máris újra Hasonló kínos döntés
elé került és ezúttal is Hasonló magatartást tanúsított: megpróbálta
összebékíteni és átHidalni a két különböző álláspontot. Ezúttal sem
volt képes egyértelműen Határozni. Így most viszont az amerikaiak
kezére játszott – mert a körülmények nem kedveztek annak, Hogy a
fő támadás az amerikai zónában legyen és minél tovább Halogatják a
műveletet – Ha közben az utánpótlást nem vonják meg tőlünk –, an-
nál több időnk lesz felkészülni.

1945 januárban a legfelsőbb parancsnoknak megvolt az oka rá,

Hogy Habozzon. Küszöbön állt a máltai konferencia, aHol az előter-

-( 325 )-
jesztendő tervet az Elnök, az angol miniszterelnök, az Egyesített Ve-
zérkar és a közvetlen felettese, MarsHall tábornok fogják felülbírálni.
A MarsHall és EisenHower között folytatott levelezés azt bizonyítja,
Hogy EisenHower szinte kisfiús magatartást tanúsított MarsHallal
szemben, aki először javasolta őt a legfelsőbb parancsnok funkciójá-
ra. Kínosan ügyelt, Hogy MarsHall meg legyen vele elégedve és igye-
kezett a problémákra olyan megoldást találni, ami elnyeri a tetszését.
Ebben az időben pedig, miután az ardenni csata alatt már ízelítőt ka-
pott az angolok gáncsoskodásából – különösen nagy súlyt Helyezett
MarsHall jóindulatára.

A máltai konferencián (ami közvetlenül megelőzte a krími érte-

kezletet) megvitatták és eldöntötték, Hogy a két terv – a Hamburgi és
a frankfurti – közül melyik kerüljön megvalósulásra. Az angolok
egyértelműen a Hamburgi út mellett foglaltak állást. Miután érveiket
egy évig tartó fáradHatatlan munkával kidolgozták, az amerikai ve-
zérkari főnököket is sikerült megnyerniük a maguk oldalára – úgy
állítván be a dolgot, Hogy a síkságon át vezető rövidebb út áll szem-
ben a Hegyeken át vezető Hosszabb útvonallal. Az angolok már a
COSSAC-beli Freddie Morgan ideje óta ezzel próbálták átejteni az
amerikaiakat, EisenHower fellélegzett. Talán egyáltalán nem is lesz
semmiféle ellentét. De azért egy kicsit még nyugtalan volt, mert
Bradley déli útvonal melletti érveire még nem kapott választ és már
nem bízott olyan fenntartás nélkül az angolokban, mint Hat Hónappal
ezelőtt.
Az amerikai vezérkari főnökök támogatták azt a tervet, Hogy a
támadás főereje északon legyen, de kissé meglepte őket, amikor az
angolok azzal jöttek, Hogy a Rajna túlsó partján csak Huszonöt Had-
osztály Hadműveleteit tudják biztosítani. MarsHallnak az volt a vé-
leménye, Hogy ez az erő nem elégséges aHHoz, Hogy Németországra
döntő csapást mérjen. Ezért az amerikaiak a Hamburgi síkságon foly-
tatandó Hadművelet erejét önHatalmúlag Huszonöt Hadosztályról
Harmincötre emelték fel – és azt mondták, Hogy így rendben van.
Bradley, aki a fronton volt, természetesen nem tudta megvédeni az
álláspontját.

-( 326 )-
 Az amerikai tervezők WasHingtonból felHívták EisenHower Fi-
gyelmét arra, Hogy bár komoly erőket átirányítanak az angol zónába,
még mindig elég csapat marad aHHoz, Hogy egy második Hadműve-
letet is indítsanak a frankfurti nyíláson keresztül. Miért ne csináljuk
meg ezt is? EisenHower azonnal benne volt. Itt volt a jó alkalom,
Hogy mindenkinek eleget tegyen. Magáévá tette az álláspontot, de az
angolok továbbra is ragaszkodtak Hozzá, Hogy ne legyen második
Hadművelet, mert még egy kisebb arányú második Hadművelet is
csökkentHeti a fő erőfeszítést.

Az angolok Máltában alulmaradtak ezzel az érvvel – mégpedig

azért, mert maguk is elismerték, Hogy északon az utánpótlás bizo-
nyos neHézségekbe ütközik, mert az utánpótlási vonal a torkolata
közelében szeli át a Rajnát. Hozzájárultak a frankfurti résen keresztül
vezető második műveletHez – és EisenHowert utasították, Hogy az
északi támadás mellett azt is Hajtsa végre.

A különös csak az, Hogy bár Hivatalosan és egyértelműen jóvá-

Hagy ták, Hogy egy másodrendű támadást indítsunk a frankfurti nyí-
láson keresztül, alig, Hogy befejeződött a máltai konferencia, a legfel-
sőbb főparancsnok – amint látni fogjuk – Hatálytalanította a döntést.
Mi, a Tizenkettedik Hadseregcsoport főHadiszállásán nem ismertük a
máltai tárgyalások menetét, de Hamarosan értesültünk először arról,
Hogy Montgomery adja a nagy finálét, mégpedig úgy, Hogy a Kilen-
cedik Hadsereg megmarad az ő parancsnoksága alatt, másodszor
pedig arról, Hogy az Első Hadsereg szerepe annyira le fog csökkenni,
Hogy szinte annyi, mintHa ez is Montgomery irányítása alá tartoznék.
És végül megtudtuk azt is, Hogy a Harmadik Hadsereget, mely a
frankfurti nyílásHoz vezető úton már befúrta magát a Nyugati Falba,
feltartóztatják útjában.

Mi történt a vezérkari főnökök Határozata és EisenHower Hadse-

regtábornok döntése között eltelt időben, Hogy EisenHower a már jó-
váHagyott második Hadműveletet mégis elvetette? Ez is olyan dolog,
amire majd egyszer magának a Tábornagynak kell magyarázatot ad-
ni. Valószínűleg semmi titokzatos dolog nem történt, mindössze az,
Hogy EisenHower beosztottjai szervezett kampányt indítottak, Hogy
meggyőzzék EisenHowert arról, Hogy a második Hadműveletet a

-( 327 )-
rendelkezésre álló eszközökkel nem leHet megvalósítani és ezért
nincs más Hátra, meg kell állítani Bradley-t és Montgomerynek jelt
kell adni az indulásra. Erre mutat az a több tucatnyi távirat, amely
keresztülment a Tizenkettedik Hadseregcsoporton és amelyek mind
arra mutatnak, Hogy az angoloknak óriási szükségük volt több csa-
patra, több speciális felszerelésre, több utánpótlásra. Éppen ezért az
angolok állandó nyomást gyakoroltak EisenHowerre.

Ha igazságosak akarunk lenni EisenHowerrel szemben, Hozzá

kell tennünk, Hogy akkor még nem becsülték fel a január közepén
meginduló orosz támadás jelentőségét. Nem volt szervezett kapcso-
latunk az oroszokkal és az egyetlen Hiteles értesülés, amit a nyugati
szövetségesek kaptak, magától Sztálintól származott. Sztálin meg-
üzente, Hogy január tizenötödike körül támadást fog indítani a Visz-
tulánál, de annyira Hangsúlyozta, Hogy a tavaszi olvadás kezdete
után nem tudja folytatni az offenzívát, Hogy mind az angol, mind az
amerikai Hírszerző szervek már előre lemondtak az egész Hadműve-
letről.

Azt mondják, Hogy WasHingtonban a Hadügyminisztérium

olyan kevéssé bízott az oroszok győzelmében, Hogy csaknem egyenlő
leHetőségnek tartották azt, Hogy az oroszok áttörik a német vonalat
és azt, Hogy abbaHagyják az egészet és békét kötnek Hitlerrel. Vissza-
tekintve, ez ma már fantasztikusan Hangzik, azonban ez logikus foly-
tatása annak az 1941 júniusában elterjedt katonai véleménynek, Hogy
a németek Hat Héten belül végeznek az oroszokkal.
A legmagasabb stratégiai szinten sem WasHingtonban, sem
Londonban soHa semmiféle tervet nem vitatnak meg arra vonatkozó-
an, Hogy Hogyan Használják ki az oroszok esetleges nagy győzelmét a
keleti fronton – és amikor ez a győzelem bekövetkezett, mindenkit
teljesen váratlanul ért. EisenHowernek annyira nem volt fogalma ar-
ról, Hogy a németek katonailag milyen Helyzetbe kerültek az orosz
áttörés után, Hogy a máltai konferencián tett egyetlen észrevétele az
volt, Hogy véleménye szerint mindenesetre előbb meg kell tisztogatni
a Rajna-síkságot, mielőtt kísérletet teszünk a Rajna túlsó partjának le-
roHanására. A wasHingtoni tervezők ugyan nem értettek egyet ezzel,

-( 328 )-
de álláspontjukat nem elég nyomatékosan képviselték és nem adtak
parancsot EisenHowernek, Hogy mielőbb keljen át a folyón.

Az amerikai főHadiszállásokon a be nem avatottak azt Hitték,

Hogy EisenHower parancsai azt jelentik, Hogy 1945 tavaszán véget ér
az amerikaiak aktív részvétele a Háborúban. Az Első Hadsereg meg
volt bénítva, a Harmadik Hadsereg kénytelen volt beásni magát a
német Határ mentén és a csapatok Harci szellemének kérdését kényte-
lenek voltak a speciális szolgálat tisztjeire és a Vöröskeresztre bízni.
De a bennfentesek már jóval azelőtt, mielőtt a Legfelsőbb Parancs-
nokságról megérkezett a parancs a tűzszünetre, tudták, Hogy elké-
szültek a tervek a velünk szemben álló német Hadsereg megsemmisí-
tésére – minden poklok és a magas körök ellenére.

Mikor a kártyákat nyíltan az asztalra terítették és a Hadvezetés-

ért folyó küzdelmet elveszítettük, Bradley Határozatlansága, a Hadjá-
rat magas politikájára nézve, egyszeriben elpárolgott. Tudomásul
vette, Hogy csak akkor meHet neki a németeknek, Ha túljár Eisen-
Howerék és az angol kormány eszén, mintHa kicserélték volna, ismét
tele volt lendülettel.

Bradley-nek két Hadserege volt még Hodges és Patton parancs-

noksága alatt és mindkettő Hónapokra elegendő utánpótlást Halmo-
zott fel és rejtett d. Most, Hogy saját magukra lesznek utalva, a közle-
gényeknek kell gondoskodni ennivalóról és lőszerről – függetlenül
attól, Hogy Hogyan gondoskodnak róluk a Hadtápos altisztek. A két
amerikai Hadsereg január elején Hozzálátott, Hogy gondoskodjék róla,
Hogy többé ne koplaltatHassák ki őket. Most már mindenük megvolt
mélyen az erdőkben elrejtve, s a készletek nagy része pedig, mint
már „nem levő” szerepelt a könyvelésben.

Zászlóalji szinttől lefelé elkezdtek lőszerutánpótlást kérni, olyan

lőszer után, amit nem lőttek ki – és megrakták vele a járműveket.

Egy ötgallonos benzines kannát leírtak, mint olyat, ami a Har-

cokban elHasználódott és csodálatosképpen ezek az ötgallonos ben-
zines kannák egyszer csak ezrével megjelentek a járművekHez szíjaz-
va, mint extra kannák. – Az amerikai Hadsereg szeptemberben meg-
tanulta, Hogy mit jelent utánpótlás nélkül maradni. Nem kellett őket
sokat biztatni, Hogy gondoskodjanak róla, Hogy még egyszer ne kell-
-( 329 )-
jen semmiben sem Hiányt szenvedniük. Minden Hadosztály maga
gondoskodott magáról. A Hadtestek egymás kezére játszottak, Hogy
megkapják a szükséges anyagokat a Hadseregtől. A Hadsereg Hadtá-
posai le voltak törve, keveset beszéltek és véget nem érő statisztikai
adatokkal bizonygatták, Hogy az utánpótlás szétolvad. A COM Z en-
gedélyezte az anyag kiutalását. Bradley tarsolya kezdett megtelni.

Ami az ellenség Helyzetét illeti, Bradley meg volt elégedve az-

zal, amit látott. Most első alkalommal állt szemben változatlan nagy-
ságú erővel – az új német Hadosztályokat kelet felé irányították. Új
tábornok – Kesselring – állt vele szemben, akit olaszországi defenzív
győzelmei után Hoztak ide – de Bradley úgy érezte, Hogy Kesselring
már későn érkezett. Omar ismerte a Kesselring alatt szolgáló német
Hadsereg és Hadtestparancsnokokat és tudta, Hogy Hányadán áll ve-
lük. Az amerikai Hadseregcsoport parancsnoknak volt utánpótlása,
voltak csapatai, voltak tervei és tudta, Hogy Hányadán áll az ellen-
séggel, így Hát elkezdte a Harcot, a parancsok ellenére.

Ez a játék tulajdonképpen már akkor elkezdődött, amikor

Bradley egy kis furfanggal keresztül vitte, Hogy a parancsban, amely-
lyel EisenHower megállásra kényszerítette az amerikaiakat, benne le-
gyen az a szó, Hogy „támadó”. Ezzel a változtatással a parancs a kö-
vetkezőképpen Hangzott: „Önök támadó defenzívába kezdenek –
cselfogásképpen, Hogy ez a német csapatokat az amerikai arcvonalra
vonzza és elterelje őket a nagy brit offenzíva útjából.” Pattonnak és
Bradley-nek csak arra volt szüksége, Hogy a parancsban benne le-
gyen ez a szó, Hogy „támadó”. Összedugták a fejüket és összeesküd-
tek, mint az iskolásfiúk.

Patton Hadserege, miután kiegyenesítette az ardenni kiszögel-

lést, egy kis folyó mentén vonult fel, a német Határon. Kétségtelenül
összefért a „támadó védelemmel” az, Hogy átküldjenek néHány járőrt
a folyócska túlsó partjára, Hogy ott egy kis zűrzavart kavarjanak fel.
A járőrökből azután zászlóaljak lettek, akik támadó átkeléseket Haj-
tottak végre – a tél közepén, roHanó Hegyi folyókon keresztül, me-
lyek elsöprik a pontonokat és a támadó Hajókat lesodorják. AHol átér-
tek, ott támadtak. Kétségtelenül összefért a „támadó védelemmel”,
Hogy a túlsó parton az ilyen állásokat megszilárdítsák, Patton utasí-

-( 330 )-
tást adott az állások megszilárdítására és neHéz Hidakat állítottak fel,
Hogy a tankok átmeHessenek. De a túlsó parton Hegyek néztek le az
állásokra, így – még mindig a „támadó védelem” jegyében – Patton
átküldte a csapatait a Hegyeken túlra, pusztán csak azért, Hogy meg-
védjék az átkelési Helyeket az ellenséges tűztől. És a Hegyeken túl is-
mét völgy következett és ebben a völgyben ismét folyt egy folyó,
amelynek először le kellett menni a széléig, majd átkelni rajta és
megszilárdítani az állást – a következő Hegygerinc elfoglalásával. Is-
ten engem úgy segéljen, Hogy Patton így és nem másképp vitte előre
a Harmadik Hadsereget az átHatolHatatlan Eifelen, azokon az erdős
Hegyeken, aHonnét a németek az ardenni offenzívát elindították.
Azon az úton Hatoltak be Németország belsejébe, amire a legaggá-
lyosabb német vezérkari tisztek sem számítottak.
Mint csalétek, mely eltereli Montgomery útjából a németeket, a
támadó védelem remek fogásnak bizonyult. Egy alkalommal az ame-
rikai arcvonal közepe az egész német nyugati frontnak nem keve-
sebb, mint 60 százalékát vonzotta magáHoz! És mégis a németeknek
vissza kellett vonulniuk!

Közben pedig a parancsot, Hogy Bradley maradjon veszteg, az

arcvonal északi szakaszát illetőileg módosították. Most azt a paran-
csot kapta, Hogy – Montgomery támadásának a déli szárnya fedezé-
seképpen – AacHen felett nyomuljon keresztül a Nyugati Falon. Ez-
után ki kellett menni a Rajna-síkságra, annyira – de nem tovább –,
Hogy meg tudja védeni Montgomeryt déli szárnyainak elsöprésétől.
Ezek a parancsok elegendő ürügyet szolgáltattak Bradley-nek
és Hodgesnek, Hogy elkészítsék terveiket és elindítsák azt a táma-
dást, amely nemcsak tíz mérfölddel lendítette őket előre AacHen fe-
lett, Hanem átvitte őket a Rajnán, majd megtették a félutat a beveHe-
tetlen RuHr-vidék körül, Hogy azután végreHajtHassák a RuHr-vidék
teljes bekerítését. Itt is még szemrebbenés nélkül HivatkozHattak a
parancsra; kétségtelen, Hogy a szárny támogatásával összefér az,
Hogy továbbra is előrenyomuljanak, még akkor is, Ha netalán egyút-
tal meg is nyerik Montgomery Helyett az egész csatát.

Közben, mialatt ennek az előkészületei folytak, Montgomery és

az angol sajtó világgá kürtölték a küszöbönálló Montgomery-féle raj-

-( 331 )-
nai átkelést, amely történelmi jelentőséget tekintve, rögtön a francia-
országi invázió után következik.

A terveket az elképzelHető legapróbb részletekig előre kidolgoz-

ták, Hogy biztosítsák Montgomery sikeres átkelését, amelyet a Kilen-
cedik Amerikai és a Második Brit Hadsereg Hajt végre. 1945 telén
egész Hadosztályokat vontak ki az arcvonalból, akiket: külön erre a
feladatra speciális kiképzésben részesítettek. A filmHíradók bemutat-
ták, amint ezek a Hadosztályok a Meuse folyón gyakorolják az átke-
lést. Az angol és az amerikai Haditengerészetet megHívták, mint ta-
nácsadókat. Az utak tele voltak az átkelési Hadműveletnél Használa-
tos legkülönbözőbb fajta felszerelésekkel, melyeket előre vittek a
front közelében levő katonai raktárakHoz. A színpad be volt díszle-
tezve. Végül minden rendben lesz. A Rajnát Montgomery parancs-
noksága alatt fogják megroHamozni és az ellenséget az angolok fog-
ják megverni, kegyes elismeréssel adózva az amerikaiaknak és a ka-
nadaiaknak a segítségért. A presztízsért folyó küzdelem amelyet
Caen-nál elveszített, majd ArnHemnél ismét elveszített – és amely
Harmadszor is kisiklott Montgomery kezei közül, amikor nem sike-
rült megszerezni a dicsőséget az ardenni csatáért –, végül mégiscsak
Montgomeryé, a brit birodalomé lesz!

Már tarsolyában érezte a dicsőséget – csakHogy, amikor március

23-án elérkezett a csata kezdetének az éjszakája, Hodges Első Ameri-
kai Hadserege már több mint két Hete odaát volt a Rajna túlsó part-
ján, mert az Első Hadsereg közben átkelt a Remagen-Hídon, Patton
pedig Frankfurt alatt lépte át a Rajnát – miután az egész német B
Hadseregcsoportot elfogta, illetőleg megfutamította a Rajna-síkság
innenső oldalán. A dicsőség már majdnem az angolok tarsolyában
volt – csak éppen alig két Héttel azután, Hogy Montgomery parancs-
noksága alatt átkeltek a Rajnán, a Kilencedik Amerikai Hadsereg
kénytelen volt megszökni Montgomery irányítása alól és ezt a minő-
sítHetetlen fegyelemsértést csak az mentette, Hogy a Kilencedik Had-
sereg képezte az egész második világHáború alatt – és talán a Hadvi-
selés egész történetében – a legragyogóbb átkarolási Hadművelet Ha-
rapófogójának északi szárát, Montgomery tankjai – amint az előre-
látHató volt – rögtön a Rajnán túl elakadtak a mocsaras lapályon,
azonban Hodges és Patton keresztülmentek a frankfurti nyíláson így
-( 332 )-
beteljesítették az egy évvel ezelőtt a zöld asztal mellett tett ígéretüket
– és a frankfurti nyílás túlsó oldalán a tárva-nyitva levő Németorszá-
got most már két vállra fektetik és befejezik a Háborút.

A legfelsőbb szövetséges parancsnok azzal töltötte az egész ta-

vaszt, Hogy legalizálta azokban az ütközetekben aratott győzelmeket,
amelyekről nem is volt előzetes tudomása. Bradley gondosan ügyelt
arra, Hogy EisenHower megkapja a jelentéseket – amikor az ütköze-
tek sorsa már eldőlt. Például akkor, amikor az Első Hadsereg elfog-
lalta a Remagen-Hidat – annak ellenére, Hogy a SHAEF megparan-
csolta: az átkelés előtt a Rajna innenső partjait meg kell tisztítani -
Omar nyomban telefonált EisenHowernek, miHelyt megbizonyoso-
dott róla, Hogy Hodges emberei szerencsésen átértek a folyó túlsó
partjára. És Omar nem bánta, Hogy EisenHower ezeket a győzelme-
ket, mint a saját győzelmeit jelenti Londonnak és WasHingtonnak –
eHHez végtére is mint legfelsőbb parancsnoknak joga volt –, feltéve,
Hogy mire a jelentések elmentek, Bradley már elkészült, Hogy a kö-
vetkező csapást mérje a fritzekre. Es Bradley egyik csapást a másik
után mérte.

Február közepén az időjárás felengedett. Egy reggel arra ébred-

tünk, Hogy tavasz van – enyHe, simogató tavasz. Azt Hittük, Hogy
csak egy-két napig fog tartani, de a jó idő megmaradt. A télnek vége
volt és többé már nem tért vissza.

Két Héten belül az utaknak is végük volt. FőHadiszállásunk Lu-

xemburgból átköltözött Namurba, Belgiumba, Hogy közel legyen a
Hadseregcsoport központjáHoz, és amikor kocsin visszamentünk Pá-
rizsba, a Hosszú, egyenes országút, amelyről azt Hittem, Hogy még a
rómaiak építették, olyan HepeHupás lett, Hogy a rosszabb részeken
szinte keresztül sem leHetett jutni jeepen. A makadám útburkolat a
közepén kettéHasadt és egy-két lábnyi magasságba a levegőbe emel-
kedett, az alapozás teljesen szétmállott, úgyHogy a keréknyomok
több lábnyira bemélyedtek a sárba. A Hadifoglyok ezreit vezényelték
az utak megjavítására, akik köveket raktak a lyukakba és egész fal-
vak népe sietett a segítségünkre.

Egyes teHerkocsi utánpótlási utakat teljesen le kellett zárni, a

többin pedig csak Húszmérföldes sebességgel leHetett Hajtani. Sokáig

-( 333 )-
tartott, míg az egész vidék felszáradt, de megérte, mert legalább jó
idő volt a légi Hadműveletek számára és az enyHe idő beálltával a ka-
tonáknak az arcvonalban nem kellett többé a Hidegtől szenvedniük.
Azért még mindig sok embernek megfagyott a lába a Hideg sárban.

A Rajna-síkságra kitört offenzívát a megmaradt utakon leHetett

csak utánpótlással ellátni. A Nyugati Falon keresztülvezető utak
olyan rossz állapotban voltak, Hogy kalandszámba ment, Ha az em-
ber csak néHány mérföldet tett jeeppel ezeken az utakon. Amikor túl-
jutottunk a Határ mentén Húzódó Hegyes-völgyes vidéken, a Rajna-
síkság valóságos mennyországnak tűnt. Az utak tulajdonképpen itt
sem voltak sokkal jobbak, de nem törtek össze a télen a Harminc és
Hatvan tonnás amerikai katonai rakományok alatt, mint a belga és a
francia utak. Ha sikerült megkapaszkodni az utak tetején, akkor a
kocsi meHetett, mint a szélvész.

Már láttunk néHány lerombolt várost Normandiában – aki ott

volt, nem tudja elfelejteni St. Lôt, amely olyan volt, mintHa a téglákat
és az utcaköveket darabonként Hordták volna szét –, de azok a vá-
rosok, amelyekkel a Rajna-síkságon találkoztunk, teljesen porrá vol-
tak zúzva. St. Lô után AacHen a mérföldeken keresztül kiégett Házso-
raival átmenetet képviselt, de JülicH és Düren a földig voltak lerom-
bolva. Ezekben a városokban egyedül csak az utakat leHetett Hasz-
nálni, melyeket útgyaluval megtisztogattak, Hogy közlekedni leHes-
sen rajtuk. A kivájt utak szélén, a kőtörmelék között voltak kifeszítve
a tábori telefonHálózat neHéz kötegei.
JülicH és Düren drámai Hatás ú romjai után a falvak sértetlensé-
ge nem kevésbé drámai Hatást keltett. Az áttörés után, a páncélosok,
úgy látszik, egyetlen puskalövés nélkül törtek előre. Franciaország
után: már nem az volt feltűnő, Hogy a németek milyen sok felszere-
lést Hagynak maguk után, Hanem az, Hogy milyen keveset. Először
azt Hittük, Hogy talán magukkal tudták vinni a felszerelésüket, de az
a valószínűbb, Hogy addigra egyszerűen már kevesebbjük volt, amit
elveszítHettek.

A Rajna-síkságon levő falvak voltak az első „normális” falvak,

amelyekkel Európában találkoztunk. Sok város van Franciaország-
ban, amely sértetlen maradt, de azok, amelyeket mi láttunk, többnyi-

-( 334 )-
re romosak voltak, Ha nem a mi Hadjáratunk során pusztultak el, ak-
kor 1940-ben, amikor a németek keresztülvonultak rajtuk. A németek
akkor korlátlan urak voltak a levegőben és a Luftwaffe gondoskodott
arról, Hogy minden falu legalább egy bombát kapjon, Hogy a lakos-
ság a Helyén maradjon. De azok a francia falvak is komorak, fásultak,
porosak és elHanyagoltak voltak, amelyek nem szenvedtek károkat. A
tiszta, gondozott német falvak ezekkel éles kontrasztot képeztek. A
franciák fáradtak voltak, éHesek és télen sápadtan dideregtek. A né-
metek szinte Hivalkodóan egészségesek voltak. A saját szemünkkel
győződHettünk meg róla, Hogy kiszívták Európa vérét és kövérre Híz-
tak rajta.

A Rajna-síkságon a lakosság aránylag egészen barátságos volt

az amerikaiakHoz. Úgy látszik, az a Hír terjedt el a lakosság körében,
Hogy az amerikaiak nem olyan vadak, mint aHogy azt a német pro-
paganda állítja és a falusiaktól megtudtuk, Hogy a visszavonuló né-
met katonák azt mondták nekik, ne törődjenek vele, Hogy a pártem-
berek megparancsolták az ellenállást. A náci Harci szellem minden-
esetre erősen leloHadt a Rajna-síkságon. Az volt a benyomásunk,
Hogy már Hosszabb idő óta, a keleti frontról szabadságra Hazatérő
német fiúkat a családjuk rábeszéli, Hogy szökjenek a Hegyek közé, így
bújtatták el őket a WeHrmacHt elől.

Hadműveleteink a Harctéren látszólag összekuszálódtak. Szá-

guldó oszlopaink, amelyek mélyen beHasították a Rajna-síkságot,
még a Hadseregcsoport egyébként áttekintHető térképén is zavaros
képet mutattak. Alig leHet elképzelni, Hogy kint a lapályon, aHol Köln
templomtornyai merednek a látóHatárra, Hogyan tudta nyomon kö-
vetni egy Hadosztályparancsnok, Hogy merre vannak a csapatai.
Minden amerikai katonai jármű elején és az ütközőjén rendszámok
és betűk állnak. Ha az ember bármelyik úton Hajtott, fél tucat külön-
böző egység járműveivel találkozott. Egyik-másik egység törzse száz
mérföldnyi távolságban volt.

Olyan gyorsan követték egymást az események, Hogy senki sem

tudta, Hogy ki Hol van, legkevésbé a rendfenntartók, akik a kereszt-
utaknál a fejüket vakarva próbálták megfejteni a német Helységneve-
ket és igyekeztek kitalálni, Hogy melyik út Hová vezet. Én magam

-( 335 )-
egy nappal azelőtt érkeztem a frontra, mielőtt bevonultunk. Kölnbe.
Volt olyan gyalogos Hadosztály, amelynek a parancsnoksága egy nap
alatt Háromszor költözködött. Ez éppen az én régi ismerősöm, az 1.
gyalogos Hadosztály volt és éppen akkor, amiikor megérkeztem a fő-
Hadiszállásukra, parancsot kaptak, Hogy a támadásukat korlátozzák
a város déli külvárosára. Az 1. Hadosztály fanyalogva vette tudomá-
sul a parancsot. Úgy gondolták, Hogy egyszer nekik is megengedHet-
nék, Hogy egy olyan könnyű győzelemben legyen részük, mint ami
Kölnnél várHató volt. EHelyett azt a városrészt jelölték ki a számukra,
amely a szennyvíz-telepről nevezetes. Az 1. Hadosztály esküdözött,
Hogy visszafelé fogják forgatni a szivattyúkat és a város összes illem-
Helyeinek lefolyóját visszafelé fogják folyatni. Később a városnak si-
került megmenekülni ettől a veszedelemtől, mert az 1. Hadosztálynak
a végén mégis megengedték, Hogy bemenjen a városba.

Az emberek kitűnő Hangulatban voltak az elmúlt Hét nagyszerű

sikerei miatt, én pedig tovább Hajtottam egy zászlóalj Hoz, amely
bent volt már Köln külvárosában. A német tüzérségnek a Rajna túlsó
partján még elég lőszere volt és mindent elkövetett, Hogy elzárja az
utakat és az amerikaiakat visszaszorítsa a falvakba. De ez csak olyan
volt, mintHa valaki megpróbálna gombostűkkel betömni egy szitát;
az amerikai csapatok patakokban ömlöttek a Nyugati Fal résein ke-
resztül és ezer patakban Hömpölyögtek át a Rajna-síkságon. A síksá-
gon, még közvetlenül a Rajna mentén is – az ember egészen könnyen
elveszítette szem elől a németek tüzelését, miközben figyelte, Hogy a
tüzelésük, mint lesz egyre gyérebb és gyérebb. Ha valamelyik felvo-
nulási út találatot kapott, akkor az ember egyszerűen fogta magát és
rátért a mellette Húzódó útra. Nem voltak útakadályok és jók voltak a
látási viszonyok.

Amikor megérkeztem a zászlóaljHoz, éppen nagyban csetepa-

téztak egy német őrnaggyal, akit, Ha jól tudom, Müllernek Hívtak. A
zászlóaljnál mindent tudtak Müllerről; sok tisztje és közlegénye esett
fogságba közvetlenül azután, Hogy leléptek tőle. Müller Köln külvá-
rosában tanyázott egy Házban és a Háborút a saját szakállára folytat-
ta. Nem volt kapcsolata magasabb főHadiszállásokkal, de volt elég
embere, akiket alakulatának beosztottjai Hajtottak fel azokból az el-
széledt katonákból, akik a síkságon keresztül Köln felé vonultak visz-
-( 336 )-
sza, Müller ezeket visszafordította, puskát nyomott a kezükbe és
visszaküldte őket Harcolni. Rengeteg puskája és lőszere volt, sőt volt
néHány légelHárító ágyúja is, amelyek korábban Köln védelmében
tevékenykedtek és amelyek most Müller embereit fedezték. Az 1.
Hadosztály katonái körülkerítették az egyik állását, páncélököllel és
könnyű gépágyúval tüzeltek rá és egy idő múltán Harminc vagy
negyven fogoly jött ki feltartott kezekkel. De mire összeterelték a fog-
lyokat és a Helyet gondosan átvizsgálták, Hogy nincsenek-e benne
aknák, Müllernek már volt Helyettük egy másik szakasza egy másik
épülettömbben és az egészet elölről kellett kezdeni. Azt beszélték,
Hogy Müllernek bőven van pálinkája és cigarettája és kitűnően érzi
magát. Ezen az estén azonban vagy kifogyott a pálinkája, vagy elszé-
ledtek katonái, mert egyszerre nyoma veszett és az amerikai gyalog-
ság bevonult a városba.

Azután ottHagytam az 1. gyalogos Hadosztályt Kölnben, to-

vábbjutottam a Rajna mentén lefelé, átvágtam a déli és keleti irány-
ban előrenyomuló páncélos és gyalogos oszlopokon. Ezek közt volt
az az oszlop, amelyik a roHam végén a Remagen-Hídon átkelt a Rajna
túlsó partjára. Az avrancHes-i áttörés óta most virradtak először
megint jó napok a fiúkra. Új látnivalók vártak rájuk, nem voltak
gyorsasági korlátok, rendfenntartók sem akadályozták őket és vala-
mennyien teljes erővel nekirugaszkodtak. Hébe-Hóba a távolból
ágyúropogás, vagy a Rajnán túlról érkező lövedék durranása Hallat-
szott. De ez már operett-Háború volt aHHoz képest, amiben a télen
volt részünk a Határon. Pompás érzés volt kint kocsikázni a tavaszi
napsütésben, gondtalanul, úgy Hogy az ember nem érzett sem fá-
radtságot, sem félelmet. Amikor visszaértem a Hegyekbe, aHonnét a
Nyugati Falat megroHamoztuk, már Hosszú benzin- és lőszer után-
pótlási konvoj ok kanyarogtak a Hegyek között. A műszakiak faHida-
kat állítottak fel a folyókon a pontonok Helyett, melyeket az előző He-
ti viHar elsodort. Már kezdték a vasútvonalakat is megtisztítani. A
bombázók és a vadászgépek egész nap a fejünk felett keringtek és
csak egyszer láttam őket, bonyolult kacskaringókban kanyarogni,
úgy, aHogy a közelHarcban szoktak.

A győzelem már régóta küszöbön állt, de most robbanásszerűen

következett be.
-( 337 )-
 A katonai Hadjáratok leírásában van valami monoton egyforma-
ság, amit a laikus olvasó unalmasnak érez. De Ha az olvasó ismeri azt
a régi játékot, amelyben az asztalon mutatjuk be, Hogy „Hogyan nyer-
tük meg a Háborút” és amelyben kések, villák és kanalak jelképezik a
Hadtesteket és Hadosztályokat, poHarak és a tányérok jelzik a Hegye-
ket és völgyeket – akkor azt a Hadjáratot ajánlom, amit az amerikaiak
a Rajnától az Elbáig folytattak.

A Hadvezetésért Hosszú küzdelem folyt a kontinensen, és ez a

Hadjárat volt a végső, nagy győzelem. Volt valami nagyvonalú egy-
szerűség abban, aHogyan a Hadjáratot ütemeztük és végreHajtottuk,
ami visszaadHatja az emberek bizalmát a régi amerikai erényekben: a
becsületességben és a józan gyakorlatiasságban, amit egy kis jenki
ravaszság fűszerez. Bradley magatartása a Hadjárat alatt arra emlé-
keztetett engem, aHogyan Benjamin Franklin a francia udvar előtt vi-
selkedett – éles esze egyszerű és egyenes jellemmel párosult. Átlátott
azokon az indulatokon és bonyolult érdekellentéteken, amelyek a
magasabb katonai körök cselekedeteit irányították, ura volt a Hadjá-
rat rendkívül összetett mecHanizmusának és soHasem veszítette el
arányérzékét. Teljes egészében és nagyszerű módon amerikai ma-
radt, soHa nem tévesztette szem elől sem Hazáját, sem a rábízott fel-
adatot.

*
A nagy Hadjáratot, amely befejezte a Háborút egy Háromporon-
dos cirkuszHoz leHet Hasonlítani. Márciustól májusig a felvonások
egyidejűleg folytak mind a Három porondon.

Az északi porondon Montgomery mutatványa folyt – a sokszor

beHarangozott, agyonreklámozott Nagy Rajnai Átkelés. Azonban,
mire ez a mutatvány sorra került – mégpedig jól és sikeresen –, már
senki sem figyelt rá, olyan izgalmasak voltak a másik két porondon
folyó trapéz-mutatványok – az Első Hadseregé a középső Hadszínté-
ren, a Harmadik Hadseregé délen.

Mint többnyire minden Hadjáratban, itt is folyt egy mellékcse-

lekmény is – mégpedig Devers Hatodik Amerikai Hadseregcsoport-
jának művelete, amely augusztus 15-én szállt partra Franciaország-
ban. A RHône völgyében nyomultak fölfelé és dél felől ostromolták
-( 338 )-
Németországot. A Hatodik Amerikai Hadseregcsoport a Hetedik
Amerikai Hadseregből és az Első Francia Hadseregből állott. Mellék-
cselekmény volt ugyan – de mégis a Háború legHősiesebb eseményei
fűződnek az amerikai-francia HadjáratHoz. A Hatodik Hadseregcso-
port Franciaországnak tekintélyes részét szabadította fel, rengeteg
németet pusztított el és több százezer foglyot ejtett. Fontos és értékes
volt a működése. És mégis a riviérai partraszállás napjától kezdve
egészen az utolsó, félig komoly, félig komikus összezördülésükig a
francia kormánnyal – ami azon tört ki, Hogy kié legyen az a megtisz-
teltetés (és az előny), Hogy Stuttgartot elfoglalja –, mellékcselekmény
volt a történelem színpadán.

A kontinensen folyó Háborút nem leHetett volna megnyerni a

Hatodik Hadseregcsoport nélkül, de nem a Hatodik Hadseregcso-
port nyerte meg a Háborút. Végig megmaradt mellékszereplőnek és
még abban a dicsőségben és elégtételben sem részesült, Hogy az a
német Hadsereg, amely ellen ő Harcolt, neki adta volna meg magát –
ez a jutalom Alexander tábornagynak és Mark Clark tábornoknak ju-
tott osztályrészül, annak a Hadjáratnak a végén, melyet a Hatodik
Hadseregcsoport csapatai kezdtek meg, mielőtt Franciaországba jöt-
tek. Az a Hadjárat, amelyben a Hatodik Hadseregcsoport egységeit
Franciaországba irányították, minden bizonnyal a legneHezebb, leg-
véresebb, legádázabb, legszomorúbb és a legHálátlanabb Hadjárat
volt az egész Háború alatt, a csendes-óceáni Hadszínteret is beleértve:
ez volt a Kesselring elleni olaszországi Hadjárat, amely az olasz csiz-
ma ujjHegyétől az Alpokig Húsz keserves Hónapon keresztül folyt.

Annak a Háromporondos nagy Hadjáratnak két amerikai mező-

nyében, mely a Háborút befejezte, röviden a következőképpen alakult
a Helyzet:
A Patton-féle porond: Amint láttuk, Patton a retteget Eifelen ke-
resztül már a fele utat megtette a támadó védelem jegyében kiadott
parancsok alapján. Amikor már félig keresztüljutott az Eifelen, a tréfa
olyan nyilvánvaló volt, Hogy EisenHower utólagosan legalizálta az
előrenyomulást – engedélyezte, Hogy ott legyen, aHol csakugyan volt
–, sőt arra is engedélyt adott, Hogy egyetlen felderítő páncélos osz-
loppal támadást indítson – csak azért, Hogy meglássuk, Hogy mi sül

-( 339 )-
ki belőle. Az oszlop, amelyet Georgie Patton március Hatodikán előre
küldött, a Híres 4. páncélos Hadosztály volt. A négyes páncélosok két
nap alatt leroHanták az út Hátralevő részét – ötven mérföldet – és
Koblenz közelében kiértek a Rajna-síkságra Olyan leHetetlen vidéken
Hatoltak keresztül, Hogy még a Hatalmas két és féltonnás teHerkocsi-
kat is tankoknak kellett vontatni, pedig ezek a legszívósabb járművek
a világon. A négyes páncélosok olyan gyorsan jutottak el a RajnáHoz,
Hogy elmentek egy visszavonuló német ejtőernyős Hadosztály mel-
lett, amely nem tudott lépést tartani velük és mire elérték a Rajnát,
addigra az amerikaiak már régen ott voltak.

Patton porondján, a Harmadik Hadsereg a legnagyobb köny-

nyedséggel, kinyújtott karral repült át a levegőn és előrenyújtott ujjai
elérték a trapézt – a Rajnát. A következő porondon, a Híres Remagen-
Hídi kötéltáncos jelenet előkészítése folyt. A Remagen-Hídi bravúros
mutatvány a következőképpen jött létre:
A Hodges-féle porond: Februárban Bradley-nek ismét kapóra
jöttek Montgomery kívánságai. Sir Bernard táborszernagy ezúttal
ismét parancsot adott ki EisenHoweren keresztül, és Bradley szigorú
utasítást kapott, Hogy fedezze a készülőben levő brit előrenyomulás
déli szárnyát. Montgomery nem bízta magát véletlenre, nem kockáz-
tatott és kereken megmondta az amerikaiaknak: Hodges Első Hadse-
regének AacHen közelében át kell kelni a Roer folyón, mely nyugat
felől Határolja a Rajna-síkságot és dőre keli nyomulnia Köln felé a fele
útig – ott, aHol egy másik folyó, az Erft szeli át a Rajna-síkságot és
félkörívben megkerüli Kölnt és aHol, a légi megfigyelések szerint, az
ellenség gondosan elkészített erődítéseket emelt. Az Első Hadsereg-
nek ott kell majd állásait megszilárdítani.

Ez a korlátozott célú előreHaladás volt a legtöbb, amit

Montgomery becslése szerint az Első Hadsereg meg tud tenni és ta-
lán éppen ezért az EisenHower által kiadott parancsok nem mondták
ki, Hogy tovább nem szabad menniük. A parancsok csak azt Hangoz-
tatták, Hogy az Erft menti állásoknak, bármibe is kerüljön, biztos állá-
soknak kell lenniük, Hogy Montgomery nyugodt leHessen, Hogy dél
felől nem kell ellenséges beavatkozással számolnia.

-( 340 )-
 Végül pedig azt történt, Hogy amikor rákerült a sor – éppen
WasHington születésnapját követő napon –, az Első Hadsereg olyan
gyorsan tört át a Roer folyón, Hogy amikor elérte az Erftet, egyszerű-
en tovább száguldott, át a folyón és az ellenséges állásokon, és né-
Hány órával később bent volt Köln külvárosaiban.

Épp úgy, aHogy Bradley megmondta Pattonnak, Hogy Hogyan

értelmezze Bradley parancsát a „támadó védelem”-re vonatkozóan,
most Hodgesnek is azt tanácsolta, Hogy Ha eleget tett a
Montgomeryvel szemben fennálló kötelezettségének (tudniillik el-
ment az Erft folyóig), azután már a saját felelősségére cselekedHetik.
A saját felelősségére – mondta Bradley – elfoglalHatja Kölnt és elfog-
lalHat egy Hidat, Hogy átkeljen a Rajnán Ha van még a Rajnán ép Híd.
Bradley ezt EisenHower parancsai ellenére tette, mert a parancsok ér-
telmében szigorúan a Rajna innenső partján kellett volna maradni.

Órákon belül elterjedt a Híre, Hogy szabad az út a rajnai Hidak

elfoglalására. Az Első Hadsereg valamennyi Hadtest- és Hadosztály-
parancsnoka elkészítette a saját tervét – és sorjában minden ezred- és
zászlóaljparancsnok is. Az amerikaiak így szeretnek Harcolni – Hajrá,
belevetni magukat, elmenni a megjelölt Helyre és elfoglalni a meg-
adott célpontot. Egy-két kivételtől eltekintve, Hat Hónapon keresztül
nem Hallottak mást, mint „megállni”, „le kell lassítani”, „nincs elég
utánpótlás a számotokra” – mindig piros vagy sárga lámpa volt előt-
tük, és csak nagyritkán zöld. Itt a Rajna-síkságon végre zöldet muta-
tott a lámpa és most már végre zöld is maradt – „menjetek be Né-
metországba és többé meg sem álljatok”.

Bradley kitűnően becsülte fel az ellenség Helyzetét. Az általa ki-

adott parancsok – amelyek, ne felejtsük el, nem voltak írásos paran-
csok, Hanem a parancsnokok adták tovább egymás között fentről le-
felé a parancsnoki láncsoron keresztül – pontosan megfeleltek annak,
amit az adott Helyzet megkívánt. Montgomery azon siránkozott
EisenHowernek, Hogy annak ellenére, Hogy minden prioritást meg-
kapott és megkapta a Kilencedik Amerikai Hadsereget, és bár az
amerikai Haditengerészet rendelkezésére áll és annyi repülőgépet vi-
Het egyetlen célpont felé, amennyit akar – még így is egyre több és
több műszaki zászlóaljra és még erre meg arra volna szüksége, Hogy

-( 341 )-
egyáltalán szembenézHessen a félelmetes német Hadsereggel. Maga
EisenHower is szükségesnek tartotta, Hogy a Rajna-síkságot megtisz-
títsuk, mielőtt tovább megyünk. De Bradley esküdött rá, Hogy a Fé-
lelmetes német Hadsereg már puHára van verve és nyugodtan sza-
badjára engedHeti a parancsnokait.

Bradley-nek mindenben igaza volt. A szabadjára engedett ame-

rikai oszlopok a leHető legnagyobb zűrzavart okozták a német pa-
rancsnokságban. A Rajna-síkságon olyan gyorsan fölébük kereked-
tek, Hogy a támadás megindulása után Huszonnégy órán belül nyil-
vánvalóvá vált a németek előtt: nem tudják felvenni a Harcot, Hanem
vissza kel! vonulniuk a folyó túlsó partjára és fel kell robbantani ma-
guk mögött a Hidakat.

A Remagen-Híd bevétele, amit az amerikai 9. páncélos Hadosz-

tály egyik előre száguldó oszlopa Hajtott végre – ez a Hadosztály a
roeri áttörés után délkelet felé támadott –, nem vakszerencse volt,
mint aHogy esetleg az újságolvasók, sőt talán még a katonai szakem-
berek is gondolják, akik Háromezer mérföld távolságra voltak az
események színterétől. A Rajna-Hidak Hatalmas Hidak és nem sörétes
patronnal robbantják fel őket. Ha az ilyen Hidak elő is vannak készít-
ve arra, Hogy felrobbantsák, akkor is egyike a legneHezebb katonai
feladatoknak eldönteni, Hogy a visszavonulás közben mikor kerüljön
sor a felrobbantására. Valamelyik utóvédnek ott kell maradni a túlsó
oldalon és Ha nem Hal meg, meg kell adnia magát – vagy megpróbál-
Hat átvergődni az innenső partra –, a Rajna olyan folyó, amit át leHet
éppen úszni.

Mikor a Roeron keresztül megindult a támadás, vagy egy tucat

Híd állt még sértetlenül a Rajnán. Minden egyes Rajna-Hidat kiválasz-
tott magának egy-egy amerikai parancsnok – volt olyan Híd, amelyet
több parancsnok is kiválasztott – abban a reményben, Hogy annak el-
foglalásával fogja betetőzni katonai pályafutását. A Rajna-Hidakért
folytatott versenyfutás, vad versenyfutás volt, az amerikai síkságo-
kon folytatott Harcok Hagyományában. Amikor a startlövés eldör-
dült, valószínű volt, Hogy valaHol, valaHogyan egyik amerikai osz-
lopnak sikerül keresztüljutni egyik Hídon, mielőtt a robbantás kap-
csolóját elkattantják. A 9. páncélos Hadosztály nyerte meg a versenyt.

-( 342 )-
 Jól kifogták – olyan Hidat kaptak, amelyet a mi odaérkezésünk
előtt egy Hónappal maguk a németek neHéz forgalom számára al-
kalmatlannak nyilvánítottak, olyan súlyos károkat szenvedett a mi
bombatámadásaink következtében. De az azóta eltelt Hónap alatt a
németek megjavították a Hidat (arra az esetre, Ha esetleg vissza kell
vonulniuk), így amikor elfoglaltuk, mégiscsak át leHetett rajta menni
Harckocsikkal.

A remageni Híd volt egyben a legvalószínűtlenebb Hely az átke-

lésre az egész Rajnán. A Híd túlsó oldalán sziklás Hegyek emelkedtek,
melyeket szinte leHetetlen lett volna megmászni, Ha a Hegyeket meg-
felelően védik. Mivel ez a Hely olyan valószínűtlen volt, ezeket a He-
gyeket nem erősítették meg. Az amerikaiak, az első roHammal a Hí-
don keresztül fenn voltak a legközelebb, eső Hegyek tetején. Ennek
ellenére egy magas rangú amerikai tiszt dicséret Helyett felmentést
kapott, mert a csapataival nem nyomult még messzebb előre az első
negyvennyolc óra alatt. A Híd még napokig német tűz alatt maradt.

Hitlernek most az lett a legfőbb gondja, Hogy kiszorítson ben-

nünket a Remagen-Hídfőből; véres csatába kezdett, Hogy a Hídfőt
megsemmisítse. NéHány napig mindnyájan féltünk, Hogy vállalkozá-
sunk a végén kudarccal fog végződni.

A Remagen-Híd tíz nappal azután, Hogy elfoglaltuk, beleHalt a

sebeibe. De az a tíz nap elég volt. Mire a tíz nap letelt, két pontonHíd
vezetett a Rajnán keresztül és az Első Hadsereg megvetette a lábát a
Rajna túlsó partján. A felbőszült németek, akik féltek, Hogy kitörünk
a Remagen-Hídfőből, a megmaradt rajnai arcvonalukból csapatokat
vezényeltek át a Hídfő ellen. Azokat a Helyi tartalékaikat. amelyek
Montgomeryre vártak, felpakolták és délre küldték, Hogy Hodgest
próbálják feltartóztatni.
Térjünk vissza Patton porondjára. Georgie Patton számára ke-
serű pirula volt, Hogy míg az ő csapatai kezdték meg a Rajna-
síkságon az offenzívát és az ő csapatai törték meg a németek védelmi
rendszerét a Hegyekben, mielőtt a támadás északon egyáltalán meg-
indult volna, Hodges katonái keltek át először a Rajnán. De ez egy-
szer Georgie el tudta viselni, Hogy a saját dolgával törődjék és törő-

-( 343 )-
dött is, mégpedig ragyogóan. Az volt a feladata, Hogy folytassa az út-
ját a frankfurti nyílásHoz.

Az a német Hadsereg, amelyet Patton az eifeli erdőkben meg-

vert, visszavonult, de nem a Rajnán keresztül, Hanem délkeleti irány-
ban, a Moselle-en keresztül. A Moselle derékszögiben fut a RajnáHoz
és egy nagy darab dimbes-dombos vidéket szel le, amelyet a Moselle,
a Saar és a Rajna Határol. Ezt a területet Pfalznak nevezik. Frankfurt a
Rajnán túl fekszik a Pfalz legészakibb csücskével szemben. Ha már
elérte a Rajnát, Pattonnak még egy ütközetet kell megvívnia aHHoz,
Hogy elindulHasson az oly nagy becsben tartott frankfurti nyíláson
keresztül.

Épp úgy, mint amikor az Eifellel állt szemben, Patton most sem
kapott parancsot a további előrenyomulásra. Most is csak annyit
mondtak neki, Hogy tartsa a Moselle-t – és Bradley megint megtalálta
a módját, Hogy Patton túl tudjon járni mind a SHAEF, mind a német
Hadsereg eszén.

A Pfalz déli szegélye a német Határ mentén Húzódik. Jakey

Devers Hatodik Hadseregcsoportja ezen a szakaszon megtorpant a
Nyugati Fallal szemben. Ezen a Helyen Himmler személyesen vette
át a német SS-csapatok parancsnokságát és mialatt az Ardennekben
folyt a csata, korlátozott célú támadást kezdett és ez a támadás olyan
sikeres volt, Hogy a Hetedik Amerikai Hadsereg visszavonult a
Maginot-vonalra. Ez néHány nappal azelőtt történt, mielőtt a néme-
tek az orosz offenzíva miatt kénytelenek voltak abbaHagyni a táma-
dást és az ellenkező irányban visszavonultak az amerikaiak elől –
vissza a Nyugati Falba. Ez annyira piszkálta Deverst és PatcHot
(PatcH volt a Hetedik Hadsereg parancsnoka), Hogy rábeszélték
EisenHowert, adja nekik kölcsön Patton valamelyik Hadosztályát –
Hogy először is biztosítsák az amerikai arcvonal déli szárnyát, majd
támadást indítsanak Pfalzban. Ez a támadás nem jelentett konkuren-
ciát az északi stadionban folyó angol mérkőzéseknek – sőt inkább a
kezükre dolgozott, mert gyengítette Bradley-t és egyúttal dél felé
vonta el az ellenséget. Ezért Montgomery nem emelt ellene kifogást.

A Hatodik Hadseregcsoport támadását a Pfalz ellen egy széles

arcvonalon indítandó, nagyarányú, minden erőt igénybevevő táma-

-( 344 )-
dásnak szánták, ami a németeket visszaszorítja a Rajnán túlra. Úgy
számítottak, Hogy a támadás körülbelül egy Hónapig fog tartani, de
mire a támadás előkészületei befejeződtek, Patton elfoglalta Triert és
így dél felé kitárta a Nyugati Fal ajtaját, bevonult az Eifelbe, rengeteg
németet ejtett fogságba, a többieket pedig visszaszorította a Moselle
túlsó partjára.

Deversék Pattontól csak azt kérték, Hogy tartsa a Moselle vona-

lát, míg a Hetedik Hadsereg megtisztogatja a vidéket dél felé. Miután
Patton néHány Hadosztályát kölcsönadta Deversnek, nem tartották őt
elég erősnek aHHoz, Hogy magában a támadásban részt vegyen.

Vagyis az egész pfalzi kalandot a Hatodik Hadseregcsoportnak

szánták – de Bradley presztízse közben annyira megnőtt, Hogy rábe-
szélHette a legfelsőbb parancsnokot: ne parcellázza fel különböző zó-
nákra Hadseregcsoportok szerint a csatateret, Hanem bízza rá, ő maga
koordinálHassa a Hadműveletet szomszédjával, Deversszel. Devers
belement és a nagy támadás megkezdődött. Bradley csak az utolsó
pillanatban engedte meg, Hogy Patton néHány csapatot áttegyen a
Moselle-en, Hogy a németek figyelmét elterelje a főHadműveletről.

Pattonnak ezúttal másodszor is sikerült színlelt támadásával

learatni a babért a fő támadást végző csapatok előtt. Ezúttal is a 4.
páncélos Hadosztályt Használta fel. Egyik gyalogHadosztállyal táma-
dó átkelést Hajtott végre a Moselle-en, a torkolat közelében és abban
a pillanatban, amikor a gyalogságnak már volt Hídja, a Hídon átdobta
a 4. páncélos Hadosztályt. A 4. páncélos Hadosztály szerencsésen át
jutott a Hídon és Harminckét mérföldet nyomult előre az első Hu-
szonnégy óra alatt. A 4. páncélosHadosztály oszlopai ismét kijöttek a
Rajna-síkságra, ezúttal Frankfurttal szemben, pontosan annak a két
német Hadseregnek a Hátában, amely már nemcsak éppen szemben
állt Deversszel, Hanem a Hetedik Hadsereg első támadását már visz-
sza is verte.

Mivel a 4. páncélos Hadosztály támadása következtében a né-

met állások Pfalzban tartHatatlanná váltak, Patton várakozás nélkül
még egy, majd ismét még egy páncélos Hadosztályt tett át a Hegye-
ken. Az ellenség visszavonult, majd futni kezdett a Rajna felé. Az
amerikai páncélos oszlopok egymást keresztezték, amint keresztül

-( 345 )-
Hajtottak a visszavonuló németek rendezetlen tömegein, százával
képződtek a katlanok és ezrével ejtették a foglyokat. Amikor a Nyu-
gati Fal összeomlott, a Hetedik Hadsereg megindult felfelé, Hogy ta-
lálkozzék a Harmadik Hadsereggel és bezárta az utolsó katlant
Landau közelében.

A Pfalz megtisztítása
Patton tovább Hozta magával Deverst a Nyugati Falon keresz-
tül. Odaajándékozta neki a Pfalzot anélkül, Hogy megállt volna, ismét
megfordította a Hadseregét és Frankfurt alatt átkelt a Rajnán. Olyan
Hirtelen támadott, Hogy alig adtak le lövést az első partra szálló csa-
patokra. Az átkelés Hivatalos időpontja március 22. A Harmadik
Hadsereg azonban már néHány nappal előbb kezében tartotta az át-
kelési pontokat. Montgomery a Rajnán való saját átkelése időpontjául
-( 346 )-
március 23-át Határozta meg és Georgie azt gondolta magában, Hogy
jó móka volna addig várni a Harmadik Hadsereg átkelésének a beje-
lentésével, Hogy az éppen elrontsa Montgomery sajtóját.

Így történt, Hogy Patton azzal a Hadsereggel, amelyről azt Hit-

ték, Hogy arra sem képes, Hogy csapatai érdemileg részt vegyenek a
Harcban, elvégezte az egész Hatodik Hadseregcsoport munkáját és
megtréfálta Montgomery jól kitervezett átkelését a folyó északi sza-
kaszán. Ráadásul pedig, végre valaHára, Patton erőfeszítései követ-
keztében amelyeket önmaga támogatott – a Harmadik Hadsereg
jócskán rajta volt már a Németország belsejébe vezető úton, azon,
amelyet Bradley olyan nagy becsben tartott – és amely a frankfurti
nyíláson vezet keresztül.
„Ezalatt Montgomery porondján…” Miközben az arcvonal kö-
zépső és déli szakaszán ezek a remek dolgok történtek, északon is
sok minden történt. Térjünk vissza a Hadjárat kezdetéHezés emlékez-
zünk vissza, Hogy aHHoz, Hogy Montgomery elérje a Rajnát és átkel-
jen a folyón, először keresztül kellett nyomulnia a Nyugati Fal ma-
radványain és utána el kellett űzni a németeket a Nyugati Falon túl
elterülő síkságról. Hogy ezt elérje, Montgomery egy klasszikus átka-
roló támadást tervezett: a kanadaiak északról lejönnek a Rajna ka-
nyarulatáHoz és a Kilencedik Amerikai Hadsereg – amely akkor szi-
lárdan Montgomery parancsnoksága alá tartozott – először egyene-
sen nekimegy a síkságnak, Kölntől északra, azután észak felé fordul,
Hogy találkozzék a dél felé tartó kanadaiakkal. Ilyenképpen AacHen
és ArnHem között kivájják a Nyugati Falat és megtisztítják a Rajnát
Kölntől egészen ArnHemig. Mindezt egy egyidejű támadásnak kellett
volna végHez vinni február elején. Ha már elérte a Rajnát,
Montgomery átcsoportosításokat Hajt végre és az átkeléssel megvárja
a száraz időt.

A Rajnán valló nagy átkelés a PLUNDER (zsákmány), a kanada-

iak előrenyomulása – amelynek a feladata a síkság megtisztítása volt
– a VERITABLE (az igazi) és a Harapófogó amerikai szára a
GRENADE (gránát) fedőnevet kapta.

A VERITABLE indulási dátumát február 8-ra tűzték ki, a

GRENADE-ét egy vagy két nappal későbbre. Arra számítottak, Hogy

-( 347 )-
a támadás okozta megrázkódtatás felborítja a németek egyensúlyát.
Amint az már az angol támadásoknál szokásos, minden részletet elő-
zetesen többször áttanulmányoztak, ellenőriztek és összeHangoltak.

Mégis, aligHogy elkezdődött a támadás, a dolgok kezdtek rosz-

szul alakulni a VERITABLE és a GRENADE műveletekkel. Távolról
sem úgy, aHogyan Montgomery várta – és ezúttal nem ő volt a Hibás.
Őszintén meg kell mondani, Hogy Sir Bernard táborszernagy jogosan
morogHatott, Hogy a Rajnán való átkelésről az amerikaiak gikszere
miatt késett le. Az amerikai gikszert Roer-gátaknak Hívják – és a gik-
szert jóval azelőtt követték el, mielőtt Montgomery átvette az ameri-
kai Haderők felett a parancsnokságot a Nyugati Falon levő arcvona-
lon.

Két hadművelet
A Roer víziműveket egy gátsorozat képezi az AacHentől délre
fekvő Hegyekben. Hadseregcsoportunk főHadiszállása már Hónapok-
kal előbb, mielőtt odaértünk, megjelölte a térképen a gátakat és meg-
állapította, Hogy azok könnyen bajt okozHatnak számunkra. A Roer
kis folyó, partjai laposak és gyenge a sodrása. A gátak arra szolgál-
nak, Hogy megakadályozzák az áradást és energiával lássák el a kö-
zeli községek kisebb üzemeit. A gátak tanulmányozása felfedte előt-
tünk, Hogy a németek a gátak felrobbantásával áradást, idézHetnek
ellő, ami több Hétre esetleg Hat Hétre is – járHatatlanná teHeti a Roer
környékét, Hogy pontosan mennyi időre, az az évszaktól, a talaj mi-
nőségétől és az esőzésektől függ.

-( 348 )-
 A Hadseregcsoport egy, a talajviszonyokHoz értő Hírszerző tisz-
tet küldött az Első HadseregHez, Hogy ismertesse velük azokat a le-
Hetőségeket, amik a gátak felrobbantása esetén bekövetkezHetnek,
mert előrelátHató volt, Hogy az Első Hadsereg fogja először elérni a
Roert. Az Első Hadsereg aznap éppen rossz kedvében volt és ezt vá-
laszolta: „Mi is tudunk úgy térképet olvasni, mint te. Ha szükségünk
lesz valamire a Hadseregcsoport Hírszerző részlegétől, majd értesí-
tünk. Addig menj vissza bölcs feletteseidHez és Ha majd azt mondod,
Hogy foglaljuk el a gátakat, akkor el fogjuk foglalni – valószínűleg
már egy nappal Hamarabb, mint mire ideérsz, Hogy a parancsot kö-
zöld velünk.” Ilyen dolgok előfordulnak a Hadseregnél.

Az volt a baj, Hogy amikor – jóval később – az Első Hadsereg-

nek alkalma nyúlt elfoglalni a gátakat, más fontos dolgok is lekötöt-
ték a figyelmüket. A gátakat egy ScHmidt nevű falu útcsomópontból
szabályoztak. ScHmidtet Cota tábornok vezetése alatt a 28. gyalogos
Hadosztály foglalta el és üzenetet küldött Hátra, Hogy miközben a vá-
rost elfoglalta, a Helyzete rendkívül neHézzé vált és a felderítés sze-
rint a jelek arra mutatnak, Hogy német ellentámadás várHató. Ha ez
valónak bizonyulna, akkor Cota kétségbe vonta, Hogy a várost az el-
lentámadás ellenére tartani tudja – és segítséget kért. A veszteségei
igen nagyok voltak.

Mivel az Első Hadsereg zöme még nem érte el a Roer folyót és

a-gátakat, és a gátak jelentőségér már régen elfelejtettek, látszólag
nem volt értelme, Hogy tartsunk egy ilyen kis városkát, mint
ScHmidt. ScHmidt látszatra semmiben sem különbözött a többi kis
német várostól. A segítség pillanatnyilag nem állt rendelkezésre és
Cotának azt mondták, Hogy tegye, amit jónak lát és Ha ScHmidtet
nem tudja tartani, vonuljon vissza egy másik német kisvárosba. Az
ellentámadás megindult és a 28. Hadosztály, amely Heteken át kemé-
nyen Harcolt, visszavonult és a németek visszaszerezték ScHmidtet.

A németek tudták, Hogy ScHmidt milyen fontos. Tizenegy Hétbe

telt, amíg ScHmidtet és a gátakat végül vissza tudtuk foglalni; közben
a németek két amerikai Hadosztály és végül két Hadtest támadását is
visszaverték.

-( 349 )-
 Amikor a gátakat az amerikai vonalból már látni leHetett, akkor
már mindenkit ez a probléma foglalkoztatott. Az Első Hadsereg és a
Hadseregcsoport minden műszaki tisztjének, a Hírszerző részleg és a
tervező és Hadműveleti részleg minden tisztjének megvolt a saját kü-
lön véleménye a gátak jelentőségéről és arról, Hogy vajon a németek
fel tudják-e robbantani a gátakat vagy sem és Ha felrobbantják, meny-
nyi időt vesz igénybe a kiürítésük és a kiürítés mekkora árvizet képes
okozni.

Az eltérő vélemények káoszában végül is az történt, Hogy mire

elfoglaltuk ScHmidtet és a gátak túlsó oldalán levő tavak is a kezünk-
be kerültek, az utolsó percben lefújtuk a gátak ellen intézendő táma-
dást – mint feleslegeset. A németek eldöntötték a vitát azzal, Hogy
olyan ügyesen robbantották fel a gátakat, Hogy aHelyett, Hogy egy-
szerűen kiürítették volna és ezzel egyetlen nagy árvizet idéztek volna
elő – ami csak néHány napig tart –, a gátak állandóan szivárogtak és
Heteken keresztül tartó állandó kis áradást okoztak.

Elég az Hozzá, Hogy február nyolcadikán reggel, amikor

Montgomery egyidejű átkaroló támadásának a Rajna alsó síkságán
meg kellett volna indulnia, a Roer gátjai még mindig szivárogtak. A
Roer folyó ennek következtében megáradt és mindkét partján száz
yard széles pocsolya Húzódott, amire roHamcsónakkal nem leHetett
rámenni, mert aHHoz túl sekély volt, aHHoz viszont túl mély, Hogy a
gyalogság át tudjon kelni a vízen és az iszapon.

Az volta kérdés: mikor fog a kiáradt víz leülepedni és a mocsár

kiszáradni?

„Hát” – mondta A ezredes, „Holnapra”.

B ezredes meg azt mondta – „Három Héten belül”.

X tábornok a műszakiaktól csak annyit mondott: „Hm, Hm”. Így

aztán végül Montgomery – aki ebben az időben az optimisták tábo-
ráHoz tartozott – északon elindította a kanadai támadást, a
VERITABLE-t. Az amerikai támadás, a GRENADE indulása külön-
ben is csak Huszonnégy órával később volt esedékes; nem származik
belőle különösebb baj, Ha még egy nappal későbbre Halasztják. A vé-
gén két Héttel kellett elHalasztani.

-( 350 )-
 Ez alatt az idő alatt az angol támadás teljesen leállt. Negyven-
nyolc órai sikeres előrenyomulás után a páncélosok nekiindultak,
Hogy keresztülmenjenek a támadó gyalogságon. A páncélosok ama
az ingoványos területre szaladtak rá, aminek a veszélyeire az ameri-
kai tervezők már több mint egy éve figyelmeztették Montgomeryt.
Mivel az ingoványos talaj miatt az utakHoz voltak kötve – melyek
sokszor maguk is víz alatt álltak –, Montgomery tankjai könnyű pré-
daivá váltak a német ejtőernyősöknek, akiknek, amikor a földön dol-
goznak, az a feladatuk, Hogy megállítsák a Harckocsikat. A kanadai
gyalogság szerencsésen keresztüljutott a Nyugati Falon, de tíz mér-
földdel odébb ők is reménytelenül megfeneklettek a mocsaras tala-
jon.

A VERITABLE azután nem is jutott tovább a Rajna-síkságért fo-

lyó küzdelemben. AHelyett, Hogy Montgomery Harapófogója köze-
pén összezárult volna – aHogyan Montgomery tervezte –, a végén,
amikor sor került a közbelépésére, a Kilencedik Amerikai Hadsereg
vette ki az oroszlánrészt a síkságért folyó Harcból, ezt saját feladatán
felül végezte el, néHány gyors Harapással. Simpson páncélosai Mün-
cHen-GladbacHon törtek keresztül, aHol a talaj valamivel kedvezőbb
és észak felé fordultak, Hogy találkozzanak az angolokkal.

Az amerikai tankok ebben a roHamban a szövetséges Hadviselés

egyik legneHezebb katonai manőverét Hajtották végre: sikeresen le-
roHanták a térképen Három egymás után következő nemzetközi Had-
sereg-Határvonalat. A negyediket már nem bírták szusszal.
Montgomerynek Háromszor kellett Hátrább vonnia Határt, amely a
Kilencedik (amerikai) Hadsereget a Második (angol) Hadseregtől el-
választotta. Végül is a Határvonal csak néHány mérfölddel Húzódott
azelőtt a Hely előtt a Rajna-síkságon, aHonnét az angol offenzíva még
mindig próbált továbbjutni. Ott a Tábornagy megakadt és Simpson
oszlopai félrelökték a képzeletbeli vonalat, amely azért osztotta kétfe-
lé a csatateret, Hogy az előkelő Gárda Páncélos Hadosztály zárHassa
He a rést.

Így történt, Hogy Montgomery Hadjáratának első győzelme –

ami elég mutatós győzelem volt ugyan –, szerencsétlenségére az
amerikaiak számára volt mutatós. A Roeron való átkelés és a Rajna-

-( 351 )-
síkság északi részének az elfoglalása volt az első támadó művelet,
amelyet Simpson tábornok vezetett. Simpson újdonsült Kilencedik
Hadserege mindent Hibátlanul csinált és bajnoki címet nyert az első
szereplésével a porondon.

Egy csendes este a tiszti klubban majd el leHet vitatkozni azon,

Hogy a Tizenkettedik Hadseregcsoportnak melyik Hadserege volt a
legjobb. Igaz, Hogy az ilyen összeHasonlítgatás a Hadseregben még
visszataszítóbb dolog, mint a társasági életben, de mégis sokan, akik
figyelemmel kisérték és irányítottak a műveleteket, a Kilencedik
Hadseregre tennék a pénzüket egy olyan versenyben, amelyben az
Első, a Harmadik és a Kilencedik Hadsereg egyenlő feltételekkel in-
dul.
Az Első Hadsereg főHadiszállása neHézkes volt: neHezen kezel-
Hető, sértődékeny és sokszor fantáziátlan. Az Első Hadseregben volt
a Legtöbb veterán, a régi afrikai II. Hadtest vezérkarából. A rábízott
feladatot végreHajtotta: leHetett rá számítani. De futball-
terminológiával élve, túl sokat kellett biztatni a játékosokat. Nem
gondolkodtak távolabbi problémákon, nem gondoltak arra, Hogyan
fogják megtenni végig az egész utat, Ha gyengéden oldalba nem
bökdöste őket Bradley – aki személyesen tervezte ki St. Lôt, azt az
előrenyomulást, aminek a révén megszereztük a Remagen-Hidat és
később a RuHr-vidéket.

Patton Harmadik Hadserege gyűlölte az állóHáborút és nem is

nagyon értett Hozzá. A Harmadik Hadsereg vagy gólt rúgott, vagy
semmit. Amikor a Harmadik Hadsereg olyan feladatot kapott, Hogy
rúgja be a labdát a kapuba, akkor lélegzetelállító teljesítményt nyúj-
tott és közben a vezérkari munkája olyan józan és felelősségteljes
volt, mint amilyen boHém és nagyvonalú volt a parancsnokló tábor-
nok. A Harmadik Hadsereg vezérkara bizonyára azért volt szembe-
tűnően józan és gyakorlatias, mert a parancsnokló tábornak nagyvo-
nalú magatartást tanúsított a részletek iránt. Patton megadta tisztjei-
nek a kellő önállóságot és Hatáskört, Hogy a munkájukat elvégezzék.
Az, Hogy Patton követelményei sokszor túlzottak voltak, szellemileg
megedzette a vezérkarát és így vált leHetővé, Hogy olyan teljesít-

-( 352 )-
ményt nyújtottak, mint például az ardenni csata esetében, aHol a leg-
csekélyebb melléfogás a tervezésben vagy a végreHajtásban az egész
ütközet elvesztésébe kerülHetett volna.

Simpson újdonsült Kilencedik Hadserege – úgy láttuk egyesí-

tette magában mind az Első, mind a Harmadik Hadsereg erényeit.
Józan volt és megbízHató, mint az Első Hadsereg és a GRENADE
után meggyőződtünk róla, Hogy ugyanolyan ragyogóan tud lero-
Hanni, mint a Harmadik. Kitűnően egyesítette magában a mások ta-
pasztalatai iránti megbecsülést azzal a magabiztossággal, ami nélkül
nem leHet csatát nyerni. És messze a legkönnyebben kezdHető volt a
Három közül.

Az Első Hadsereg ritkán volt nyílt és gyűlölte, Ha fentről vagy

lentről beavatkoztak a dolgaiba, vagy tanácsokat adtak neki. A Har-
madik Hadsereg főHadiszállásának volt valami bája. Náluk mindig
kellemes volt látogatást tenni: jól ettek és jól öltözködtek, de Ha azt
mondták, Hogy bevettek egy várost, soHasem tudta az ember, Hogy
csakugyan bevették-e vagy csak reklámot akarnak csinálni maguk-
nak. A Kilencedik Hadsereg egyenesen beszélt és Ha tízezer sorozat
lőszert kért, az ember biztos leHetett benne, Hogy az ellenségre akarja
kilőni – nem pedig elrejteni, Hogy egy későbbi időpontban azzal a
meglepetéssel szolgálHasson, Hogy valami váratlan célpontot bevett.

A Hadseregcsoport szemében a Három Hadseregnek igen Hatá-

rozott és egymástól élesen különböző egyénisége volt és meg vagyok
róla győződve, Hogy nekünk is megvolt a magunk sajátossága, ami
viszont őket mulattatta.

Bradley főHadiszállása – legalábbis a saját parancsnoksága, az

EAGLE TAC – kellemes munkaHely volt, fesztelen és barátságos.
Bradley ugyan nem ültette vezérkarát plüssfotelekbe – ő egyszerűen
szeretett élni, Ha leHet ponyva alatt –, ezért viszont bőven kárpótolt –
legalábbis engem –, Hogy Hagyta, Hogy a tisztjei úgy dolgozzanak és
úgy öltözködjenek, aHogyan nekik tetszik és a formalitások mellőzé-
sével járjanak-keljenek. Nem volt valami nagy elegancia az EAGLE
TAC-on; tábori zubbonyban és nyakkendő nélkül dolgoztunk – so-
kan nyakkendő Helyett még Normandiában felszedett, régi ejtőer-
nyőből készült sálat Hordtak.

-( 353 )-
 Tábori csizmát viseltünk, mert majdnem mindig sáros Helyen
laktunk, és acélsisakot, mert Omar olyan közel tartott bennünket a
frontHoz, amennyire a közlekedés megengedte.

Bár Bradley nem támasztott velünk szemben magas követelmé-

nyeket, nem ismerek tábornokot, akit lelkiismeretesebben szolgáltak
volna, mint őt. Éppen azért, mert olyan keveset kért, mindenki meg-
kétszerezte az erőfeszítéseit, Hogy jó teljesítményt nyújtson. Még így
is, Bradley talán még kevesebbet foglalkoztatta a magas rangú vezér-
kari tisztjeit, mint a többi vezető beosztásban levő tábornok Európá-
ban. Szeretett személyesen foglalkozni a Hadsereg parancsnokaival és
gyakran meg szokta látogatni őket egy kis, kétszemélyes összekötő
repülőgépen, egy altiszt pilóta kíséretében. A főHadiszállás el volt
foglalva azzal, Hogy nyomon kövesse a Helyzet alakulását és szünte-
lenül tanulmányozza a Helyzetet, Hogy a parancsnokló tábornokokat
állandóan tájékoztassa arról, amit tudnia kell, de erősen érezni leHe-
tett, Hogy Bradley a műveletet egyedül vezeti.

Visszatekintve, úgy tűnik nekem, Hogy Bradley magányos em-

ber volt, magányos abban az értelemben, Hogy a közvetlen környeze-
tében senki sem volt szellemileg egyenrangú vele. Amint az a maga-
sabb szinten szokásos, a parancsnok körül levő tisztek nem szívesen
engedik, Hogy beosztottjaik közvetlenül érintkezzenek a Főnökkel; A
Főnököt szeretik megtartani maguknak. Bradley sokszor – természe-
te ellenére – kénytelen volt átejteni a tábornokait, Hogy megHallgassa
az alacsonyabb rangú beosztottjait, és beszélgessen velük. Mi, akik a
tervező részlegben dolgoztunk, Hamar rájöttünk, Hogy a legköny-
nyebben úgy tartHatunk lépést a Tábornok elgondolásaival, Ha vélet-
lenül éppen a térképszobában tartózkodunk estefelé, amikor bejön a
frontról és megkérdezi, Hogy mi történt azalatt, amíg ő távol volt.
Ilyenkor rendszerint megbeszélte az ütközet alakulását feltüntető je-
leket. Ilyenkor el szokta mondani, Hogy merre járt, mit látott, vagy
Hogy egyik vagy másik tábornoknak mi a véleménye a Helyzetről –
vagy elmagyarázta, Hogy véleménye szerint, az ellenségnek mi lesz a
következő lépése, és mit tudnánk ellene tenni.

A Tábornok mindig éber volt és felelősségteljes – de nagyon

csöndes. Halkan beszélt, szinte félénken. SoHasem jött ki a sodrából.

-( 354 )-
A legválságosabb időkben, az ardenni ellentámadás alatt, sem zavar-
ta meg ítéleteinek és a Helyzetelemzésének a világosságát a körülötte
düHöngő Heves viHar. Olyan volt ez, mint lánggal égő gyertyát látna
olyan szobában, amelyben szinte örvénylik a szél.

A fiatal tisztek a főHadiszálláson – még azok is, akik soHa éle-

tükben nem beszéltek vele – úgy tekintettek rá, mint apjukra, aki míg
közöttük van, távol tart tőlük minden veszedelmet. Amikor távol volt
a főHadiszállásról, sokszor féltek; amikor visszajött – Ha csak azt lát-
ták, Hogy belépett az előszobába –, megint rendben volt minden. Apa
Hazajött. Az áttörést tartani fogjuk és a németeket megverjük. Omar
tudja, mit kell tenni.

SoHa nem Hallottam, Hogy valakiHez egy durva szava lett volna.

Ha Bradley tábornok nyugodt volt az Ardennekben, éppúgy

nem volt megHatva akkor sem, amikor a Rajna-síkságon vezette a
nagy mutatványt. Ha volt a szemében valami Huncut fény, fantázia
kellett Hozzá, Hogy az ember meglássa. NéHa, amikor a páncélos osz-
lopok Hosszú, kinyújtott ujjait figyelte a térképen, csendesen megkért
bennünket, Hogy az előreHaladásukat ellenőrizzük – a biztonság
kedvéért. De többnyire csak mosolygott vagy ilyen lakonikus meg-
jegyzéseket tett: „Jól dolgoznak, ugye?”

De a reggeli eligazításokon, amikor a vezérkar összegyűlt a

nagy térképszobában és a szolgálatban egymást váltó tisztek össze-
foglalták az elmúlt Huszonnégy óra eseményeit, igen jó volt a Hangu-
lat és gyors, izgatott beszélgetések folytak reggelenként, mielőtt a
Tábornok bejött.

Egy nappal azután, Hogy Patton átkelt a Rajnán, egy kis tartalé-
kos alezredes, aki a Harmadik Hadsereggel tartotta az összeköttetést
– és aki előző éjszaka érkezett az átkelés Hírével nyitotta meg a regge-
li megbeszélést és szemrebbenés nélkül a következő bejelentést tette:

„Ejtőernyős dobás alkalmazása nélkül, az Egyesült Államok

vagy a brit Haditengerészet igénybevétele nélkül és a modern Hábo-
rúk történetének legnagyobb füstvédőfala alkalmazásának mellőzé-
sével, HáromHónapi utánpótlás vagy egy külön amerikai Hadsereg
igénybevétele nélkül, előzetes bombatámadás nélkül és végül fedő-

-( 355 )-
név nélkül Patton altábornagy és a Harmadik Hadsereg tegnap átkelt
a Rajnán.” Az ezredes, aki Montgomery főHadiszállása részéről vett
részt az eligazításon és aki még nem tudta, Hogy Montgomery táma-
dása sikerült-e vagy sem zavartan mosolygott és az egész szoba rö-
Högött.*

Montgomery nagy Hadművelete menetrend szerint folyt. Az

angol és az amerikai támadó erők egy szárazföldről és levegőből
végreHajtott iszonyatos bombázás után találkoztak össze. Olyan volt
ez, mint Hatalmas pörölycsapás egy már Halálosan megsebesített bika
fejére. Ez alkalommal Montgomery csak néHány mérfölddel a folyó
partján túl tette le légi úton szállított csapatait; úgy, aHogy a száraz-
földi erők gyorsan felmentették őket. Most már el leHetett mondani,
Hogy az angolok is túl vannak a Rajnán.
Montgomery produkciójában a következő felvonás cselekmé-
nye megkövetelte, Hogy a Kilencedik Hadsereg a rendkívül erősen
iparosított RuHr-vidék északi Határán előrenyomuljon és ott megál-
lapodjon. Sem Montgomery, sem Bradley véleménye szerint nem lett
volna Helyes az igen erős, fejlett RuHr-vidéket formálisan megtámad-
ni. A RuHr másik két oldalát – az északi Határát és a Rajna felőli olda-
lát addigra már a kezünkben tartjuk – kizárólag légierővel vágnánk
el. Ilyenformán, a terv szerint a Kilencedik Hadsereg szerepe inkább
Hasonlított egy védő fedezet szerepéHez, mint egy támadó csatáré-
Hoz.

A Bradley alá tartozó Első Hadseregnek az volt a feladata, Hogy

védelmezze Montgomery oldalszárnyát a Rajnáig; a Montgomery
parancsnoksága alatt á:Hó Kilencedik Hadseregnek az angol Hadse-
reg jobbszárnyát kellett védeni a Rajna túlsó oldalán – és északon, a

*
Patton meg akarta tréfálni Montgomeryt, de a tréfa végül elmaradt. Montgomery
olyan nagy HűHót csinált abból, Hogy légi úton szállított csapatokat tesz le a Rajna
túlsó partjára, Hogy Patton elHatározta, Hogy utánozni fogja és megszervez egy légi
Hadműveletet kis vadászgépekkel, amelynek a befogadóképessége repülőgépen-
ként egy fő. A főHadiszállásHoz tartozó tüzérségi megfigyelő gépeket és az összekö-
tő gépeket akarta felHasználni erre a célra és légi úton át akart szállítani egy zász-
lóalj gyalogságot. De nem került rá sor, Hogy a Harmadik Hadsereg ezt megcsinál-
ja.
-( 356 )-
kanadai Hadsereg, amely az angol Hadsereggel együtt kelt át, bizto-
sítja Montgomery balszárnyát.

A parádés szerepet a Hadjáratban az angol Hadsereg számára

tartották fenn, amelynek megadták a leHetőséget, Hogy szabadjára
engedje a páncélosait és Hamburgba száguldjon. Montgomery túl
akarta szárnyalni Pattont. Hamburg után Berlin következett volna –
felteHetően úgy, Hogy az amerikai Hadseregek továbbra is csak a
szárnyak védelmét látnák el délen.
Így volt Hát kitervezve a nagy Finálé.

Sajnos, a főszereplőnek pecHje volt. Az áttörésre kiszemelt pán-

célosok nem törtek át. Hangsúlyozni kívánom, Hogy ezt nem bírálat-
képpen mondom az egyes angol páncélos dandárok és az azokat tá-
mogató Hadosztályoknak. Az angol páncélosok derekasan Harcoltak
Caen-nál és ArnHem-nél, majd piHentették őket, újjárendezték soraj-
kat és most újra Harcra készen álltak. Átkeltek a Rajnán, egy Hídon,
amelyet az amerikaiak építettek a számukra és bátran és elszántan
láttak neki, Hogy teljesítsék a feladatukat. De ezúttal ismét cserben-
Hagyta őket a talaj. AHogy letértek a vizenyős utakról, neHéz CHur-
cHill-tankjaik elakadtak – az utakon pedig egymást követték a felrob-
bantott Hidak és az ostromzárak, aHol néHány elszánt ellenséges ejtő-
ernyős egy dandárt egész nap fel tudott tartóztatni. AHelyett, Hogy
nekirontHattak volna, a brit páncélosok kénytelenek voltak becsúszni
a síkságra.

Az északi és a középső mezőnyben a cselekmények most össze-

kapcsolódtak – vagy pontosabban, az amerikai cselekmény Montgo-
mery produkciójában Hirtelen kinyúlt a mezőnyéről és Hodges és
Bradley középső mezőnyében kötött ki. Ez a találkozás a parancs-
nokság szempontjából a legkülönösebb mutatvány volt, az egész Há-
ború alatt. A Kilencedik Hadsereg Montgomery parancsnoksága alatt
állt az erősen iparosított RuHr-vidék északi oldalán. A Bradley pa-
rancsnoksága alá tartozó Első Hadsereg a Remagen-Hídfőből tört ki,
a RuHr-vidéknek az ellenkező, a déli oldalán – mégpedig messze dél-
ről indult el, keresztül nyomult a frankfurti nyíláson és egy Hatvan
mérföldnyi Hatalmas Hegytömbön, amely a frankfurti nyílás és a
RuHr között emelkedik. Látszólag előzetes tervek nélkül és csak is-

-( 357 )-
tentől és a történelemtől kapott felHatalmazás alapján, Bradley Hirte-
len átvette a parancsnokságot a Simpson-Hadsereg felett – és ezt csak
azzal indokolta, Hogy a Kilencedik Hadsereg végtére is amerikai
Hadsereg és ő csak a Montgomery által elrendelt maximális célpont
elfoglalása után vette igénybe. Bradley nem adott ki írásos parancso-
kat; egyszerűen élőszóval megmondta Simpsonnak, Hogy mit kell
tennie és Simpson megtette.

Montgomery terve

Ami történt…
Simpson nem tett mást, csak a 2. amerikai páncélos Hadosztályt
szabadjára engedte a RuHr-vidék Hátába. Bradley Hodgesszel levétet-
te a takarót a 3. amerikai páncélos Hadosztályról és száznyolcvan

-( 358 )-
mérföldet futtatott be velük a Hegytömb déli oldala körül és egy
Paderborn nevű Helységnél bezáratta a csapdát. Április 1-én a két
páncélos Hadosztály felderítő járőrei Paderborntól nyugatra megpil-
lantották egymást – MarsHall tábornok szavaival „elvágták a RuHr-
vidéket és még egy nagy területet attól délre és ezzel bekerítették a
Hadviselés történetében a legnagyobb katlant”.

Ekkor volt Bradley a legragyogóbb – és a legravaszabb. Bradley

tanácsára, Simpson valósággal kifutott Montgomery parancsnoksága
alól. Azonban semmi olyan nem történt, amit a Tábornagy, vagy a
legfelsőbb szövetséges parancsnok, vagy akár maga az angol minisz-
terelnök kifogásolHatott volna – először azért, mert a lépés Helyesnek
bizonyult, másodszor pedig, mert Simpson mindaddig nem lépett be
a cselekménybe, amíg kétszeresen nem teljesítette – sőt túl nem telje-
sítette – szövetségesünk minden leHetséges kívánságát. Először min-
dent megtett, amit a Tábornagy kért – azután ráadásul bekerítette a
RuHr-vidéket.

Honnét szerezte Bradley az utánpótlást az előreszáguldó Had-

seregei számára? Erre a kérdésre az adja meg a választ, Hogy az ilyen
leroHanás igen kevés anyagot fogyaszt. Olyan gyorsan tör előre, Hogy
alig Használja el azt a lőszert, amit az első kocsik szállítanak. És egy
páncélos oszlopnak ugyanakkora a benzinadagja akkor is, amikor
szabadon tör előre, mint akkor, amikor napokon keresztül lefékezett
sebességgel akadozik a zsúfolt országutakon.

Az ütközeti térképről könnyen le leHetett olvasni, Hogy ezt az

egész óriási manóvert – bár látszólag spontán jött létre Bradley
Simpsonnal és Hodgesszel a legkisebb részletéig gondosan és előre-
látHatóan kitervel te. A térkép megmutatta, Hogy a 2. és a 3. páncélos
Hadosztályokat pontosan odairányították, aHonnét el tudták kezdeni
a bekerítést.

A 2. és 3. páncélos Hadosztály közel 50 százalékkal erősebb volt,

mint azok a páncélos Hadosztályok, amelyeket utánuk Hoztak létre. A
2. és a 3. páncélos Hadosztály kiképzése után az Egyesült Államok-
ban megváltoztatták a páncélos Hadosztályok szervezeti felépítését és
valamennyi későbbi Hadosztály közel ötezer emberrel és számos ne-
Héz felszereléssel gyengébb volt. A 2. és a 3. páncélos Hadosztály ext-

-( 359 )-
ra benzinkocsijával és a Hozzátartozó Hidászati felszerelésekkel ép-
pen alkalmas alakulat volt a feladat megoldására. És nem volt vélet-
len, Hogy éppen ott voltak, aHol lenniük kellett, amikor elérkezett az
idő a cselekvésre.

Montgomery azzal az indokolással kapta meg parancsnoksága

alá a Kilencedik Amerikai Hadsereget, Hogy a Hamburgi előrenyo-
mulásHoz szüksége van a szárnyai fedezésére. A RuHr bekerítése
után ez már túl gyenge érv volt még a SHAEF angol tagjai szemében
is, mert Montgomery nem Haladt elég gyorsan előre aHHoz, Hogy
szüksége lett volna fedezésre. Így a RuHr-vidék bekerítésével Omar
Bradley nemcsak Hogy elfoglalta a még német kézen levő legna-
gyobb ipari központot és több mint Háromszázezer foglyot ejtett, Ha-
nem a Kilencedik Hadsereget is visszaszerezte a parancsnoksága alá
– és ez a tény különös és gyanús módon kimaradt MarsHall tábornok
Hivatalos jelentéséből.

Talán értHetőbbé válik a volt vezérkari főnök mulasztása, Ha

Hangsúlyozzuk, Hogy az oroszok nagy visztulai offenzívája csökken-
tette a nyugati front Hevét és elősegítette mindezeknek a nagyszerű
dolgoknak megvalósulását. Ő a Hazai csapatról írt. A Hadseregcso-
port főHadiszállásán nagy nap volt az – ünnepélyes nagy nap –, ami-
kor az orosz arcvonal elérte a Hadműveleti térképünk szélét, rákerült
arra a térképre, amelyen saját Hadseregeinket követtük nyomon – és
a két front a Harapófogó két szárává egyesült egy közös nagy bekerí-
tési műveletben. Most egyetlen fali térképen figyelemmel kísérHettük
a kontinensen Harcoló négy nagy Haderő küzdelmének kölcsönHatá-
sát – az angolt és az amerikait, amelyek most külön vezetés alatt Har-
coltak; az oroszokat; és közöttük a németeket. Nekem úgy tűnik,
Hogy a Harcban mind a négynek megmutatkoztak a nemzeti sajátos-
ságai – és szabadjára engedve a fantáziámat, elszórakoztam azzal,
Hogy a négy nemzet Harcmodorában bizonyos, a kedvenc nemzeti
sportjaikkal rokon vonásokat keressek.

A mi Harcmodorunk bizonyára emlékeztet arra, aHogyan futbal-

lozni szoktunk.* Leszegtük a fejünket és a vonal közepébe vettük az
irányt – vagy tetszetősen előrepasszoltuk a labdát. Ha egyszer a gya-

*
Természetesen a szerző az amerikaiak futballra gondolt.
-( 360 )-
logság rést ütött az ellenség vonalában, az amerikai páncélosok
nagyszerűen értettek aHHoz, Hogy a betört pályán előrefussanak.

Az amerikaiak Hadviselése egy sor dologban emlékeztet a fut-

ballra – egy vagy két rövid Hónap kiképzés, néHány előre kidolgozott
taktika, egy sebtében megtartott bizalmas értekezlet, aHol eldöntöt-
tük, Hogy melyik taktikát alkalmazzuk, azután kemény állóHarc vagy
egy ügyes cselezés, Hogy aztán szabadon leHessen futni. A tribünről
úgy nézett ki, mintHa a játék a Hurrázás okért folyna – vagy azért,
Hogy az újságok írjanak rólunk és ottHon legyen mit beragasztani a
dicsőség-albumunkba; olyan játék volt, amiben az emberek megsebe-
sülnek, ami véres és kegyetlen, olyan játék, amit Halálos komolyan
vesznek – de mégiscsak játék.

Csaknem egy éven keresztül figyelemmel kísértük az oroszokat,

Európa másik felén. Kétségtelen, Hogy ők is úgy Háborúztak, mintHa
sakkoznának. Az ő játékuk intellektuális volt és könyörtelen. A sakk
olyan játék, amelyben az ember parasztokat és fontosabb figurákat is
feláldoz – Hogy távolabbi tervek érdekében előnyt szerezzen. Amikor
egy figurát elvesznek, az szószerinti értelemben eltűnik a sakktáblá-
ról. Pontosan figyelemmel leHetett kísérni, Hogy Hónapokkal előre
mint bontakoznak ki az oroszok sakkjátszmára emlékeztető tervei és
amikor egy vagy két figura előnyük volt a németekkel szemben, az
ember tudta, Hogy úgy mint a sakkban, a vég elkerülHetetlen – az
oroszok nem fogják abbaHagyni és addig szorongatják ellenfelüket,
amíg minden figurájukat le nem szedik.
Nyilvánvaló volt, Hogy az oroszok úgy tekintették a csatateret,
mint egy óriási sakktáblát – a játék különböző mozzanatait előre ki-
gondolták, a németek kénytelenek voltak állandóan átHelyezni az
erőiket, Hogy felveHessék a Harcot az egymás után kibontakozó orosz
támadásokkal, amelyek a legkülönbözőbb Helyeken váltakoztak a
mezőnyben, a Baltikumtól a Duna torkolatáig. A németek soHasem
érték fel ésszel az oroszok elgondolásait és nem értették meg, Hogy
voltaképpen mi játszódik le a sakktábla-csatatéren és úgy látszik,
Hogy soHa nem is volt egy igazán jó, átfogó terv ük arra, Hogy Ho-
gyan verjék meg az oroszokat, miután a német generálisok kimerítet-
ték az első, még a Háború előtt készített vezérkari tanulmányaikat.

-( 361 )-
 A bal oldalunkon Harcoló angolok Hadviselése az embernek a
krikettet juttatja az eszébe. Az ő Háborúzásuk véget nem érő volt,
amelyet egyéni Hőstettek színeztek – közben pedig szüneteket tartot-
tak, Hogy megteázzanak.

Az angolok úgy Háborúztak, mintHa krikettet játszanának – elő-

írás szerinti kosztümben, szabályosan – véget nem érően.

És a németek? Ők elveszítették a Háborút, mert a Háború náluk

nem Hasonlít semmiféle játékHoz. Ők a Háborút túl komolyan vették.

*
Így fest a dolog, a nézőtér egyik oldaláról nézve. Kevesebb biz-
tos következtetésre jutottam, Ha megpróbáltam a másik oldaláról
nézni. A közkatonák és az alacsonyabb rangú tisztek szemszögéről és
magatartásáról az egész európai Hadjárat során nem tudtam meg töb-
bet, mint amit Afrikában tudtam. Biztos, Hogy az átlag közkatona
nem ismerte az egész Háborút, egyik végétől a másikig és soHasem
tudta valójában, Hogy voltaképpen miért és minek Harcol Európában.
A saját észjárása szerint, azt Hiszem, végeredményben azért Harcolt,
Hogy túl legyen rajta és HazameHessen. Azért Harcolt, Hogy megölje
azokat, akik őt akarják megölni. Azután azért is Harcolt, mert azt
mondták neki, Hogy Harcolni kell – és mert nem maradt számára más
tisztességes megoldás.

A legjobb esetben, a közlegény egy bizonyos, megHatározott

tiszt kedvéért Harcolt, akit csodált vagy szeretett, vagy a barátaiért,
vagy azért a csoportért, amelyHez tartozott. A csoport, amelyért Har-
colt, többnyire az osztaga vagy a szakasza volt ritkább esetben a szá-
zada, vagy a zászlóalja, vagy pláne a Hadosztálya. Büszke volt a Had-
osztályra, amelyHez tartozott, de ez kissé romantikus és akadémikus
dolog – ritkán tudta, Hogy ki a parancsnoka a Hadosztálynak, amely-
ben Harcol és soHa nem tudta, Hogy Hol van a főHadiszállása, vagy
Hogy Hogyan áll Helyt a Hadosztály többi ezrede vagy zászlóalja.

Előfordult, Hogy a Hadosztályparancsnok tábornokok időnként

személyesen irányították embereiket. A Hadseregparancsnokok –
még a szerepelni rendkívül kedvelő Patton is – csak az alattuk szol-
gáló Hadtest- és Hadosztályparancsnokokat irányították közvetlenül:

-( 362 )-
A Hadseregparancsnok alakja a mítoszok ködébe veszett a Harctéren
Harcoló közlegény szemében.

A Hadtestparancsnokok – akik rendkívül fontos tényezői az üt-

közetnek vagy a Hadjáratnak, a Háború elfelejtett vezetői. Sem a felet-
teseik, sem a beosztottaik nem tekintik a Hadtestparancsnokot állan-
dó tényezőnek. A nagyközönség soHasem Hall róluk – és leteszek öt
dollárt annak az amerikai nagyvárosi szerkesztőnek az asztalára, aki
meg tud nevezni egyetlen Európában Harcoló Hadtestparancsnokot
és meg tudja mondani a legfontosabb adatait – melyik Hadseregben
szolgált a Hadteste, és melyik Hadosztályokat vezette, melyik ütköze-
tekben. Mégis, egy Hadtestparancsnok az éleslátásával és a Határo-
zottságával megnyerHet vagy elveszítHet egy ütközetet. És bizonyára
ezt érezték a közkatonák is, amikor parancsot kaptak, Hogy Harcolni
kell, akkor is Ha fáradtak voltak, vagy rosszkedvűek, vagy düHösek –
többnyire a németekre, valami tisztán Helyi ok miatt, például azért,
mert feHér zászlóval álcáztak egy lesHelyet, vagy egy SS-alakulat a
szomszédban agyonlőtte a Hadifoglyokat.

E tényezők, a személytelen stratégiától az egyéni Hangulatokig

mind kiHatnak az ütközetekre és befolyásolják a kimenetelét.

*
A stratégiai magas szinten, a Háromporondos Hadjárat fináléjá-
ban, a játék már csak Bradley és a németek között folyt; Montgomery
az ügyek irányításában vereséget szenvedett. De az angolok Híresek
arról, Hogy semmilyen vereséget nem tekintenek véglegesnek. Egész
télen és tavasszal állandóan azt kérték, Hogy Montgomerynek a szá-
razföldi erők parancsnokává történő kinevezését tegyék megfontolás
tárgyává, bár minden alkalommal elutasították a kérésüket. Még egy
utolsó kísérletet tettek, Hogy a vezetést a kezükbe kaparintsák, de ez
a kísérlet úgy lepergett a győzelmes amerikaiakról, mint a víz a kacsa
Hátáról. Az angolok akkor próbálkoztak utoljára, amikor Bradley ra-
gyogó időzítéssel megindította a nagy roHamot kelet felé. Éppen a
legmegfelelőbb pillanatot választotta ki, amikor a bekerített néme-
teknek a RuHr-vidéken már nem volt erejük kitörni és az előreszá-
guldó amerikai egységek utánpótlása már elegendő volt aHHoz, Hogy

-( 363 )-
megállás nélkül tovább nyomuljanak előre, mindaddig, amíg Né-
metországot teljesen leteperik.

Ebben a Helyzetben Bradley történelmi jelentőségű elHatározás-

ra jutott – talán ez volt Bradley-nek az egyetlen valóban történelmet
alakító elHatározása. Egészen eddig – bár csatákat, sőt Hadjáratokat
nyert meg – Bradley egyetlen stratégiai döntés alapján cselekedett –
(annak a döntésnek az alapján, Hogy a német Hadsereget meg kell
verni) és ezt a Határozatot mások Hozták és neki készen nyújtották át.
Akkor, amikor a RuHr bekerítése után Bradley elHatározta, Hogy aHe-
lyett, Hogy Berlin felé menne, az Elba felső folyásánál felveszi az
érintkezést az oroszokkal, teljesen a saját feje után döntött és ez a
döntés – legalábbis az angolok véleménye szerint – állandó nyomot
fog Hagyni Európán.
Bradley ismét a Helyzet ura volt, parancsnoksága alá tartozott
mindHárom Hadsereg, amelyek most áttörtek a rajnai védelmi vona-
lon és semmi sem állta útjukat, Hogy kiaknázzák a győzelmüket,
Bradley úgy látta, Hogy a szétbombázott Berlin elfoglalása üres kato-
nai győzelem volna. (Akkor még nem tudtuk, Hogy Hitler itt fogja a
végső ellenállás; kifejteni.) A német Hadügyminisztérium már régen
elköltözött Berlinből és csak egy Hátvédet Hagyott ott. A német Had-
ügyminisztérium törzse, a felbecsülHetetlen értékű levéltárral együtt
a tHüringiai erdőbe költözött és egy előretolt parancsnokság már
megérkezett BercHtesgaden közelébe, Hogy előkészítsen egy leHetsé-
ges utolsó ellenállást a Hegyekben. Berlint szinte a földdel egyenlővé
rombolták, lényegében semmivel sem járult Hozzá a német Háborús
erőfeszítésHez. A tHüringiai erdő, aHol a német főparancsnokság
megbújt, állítólag Hitler titkos ipari centruma volt.

Ezenkívül Bradley úgy látta, HogyHa a frankfurti réstől északke-

let felé nyomulna, akkor a német Hadsereget maga szorítaná dél felé,
aHová a náci párt vezetői kívánták. Délen a német Hadseregnek ideá-
lis terepe lett volna egy végső ellenállásra.

Ha aHelyett, Hogy BerlinHez kötné magát, egyenesen kelet felé

megy, akkor Bradley tudta, Hogy az Elbánál, valaHol Magdeburg és
Halle között találkozni fog az oroszokkal. Ezzel a fordulattal –
1. Németország kettőbe lenne vágva, ugyanúgy, aHogyan Grant ket-

-( 364 )-
tészelte a déli államokat, amikor SHerman, Grant parancsára keresz-
tülvonult Georgián, 2. Ha ezt a feladatot elvégzi a Kilencedik és az El-
ső Hadsereg, akkor a Harmadik Hadsereg Ausztriában támadHat és
másodszor találkozHat az oroszokkal Linznél, ami elszigeteli a cseH-
szlovák erődöt.

Bradley annyira ura volt a Helyzetnek, Hogy EisenHower kény-

telen volt jóváHagyni a terveit – és amikor a terveket felterjesztette,
WasHington megerősítette a jóváHagyást. Azt mondtam, Hogy
„EisenHower kénytelen volt jóváHagyni”. Ez így nem egészen Helyes.
Valószínű, Hogy EisenHower nemcsak Hogy egyetértett Bradley el-
gondolásaival, Hanem most már érzelmileg is Hajlamos volt rá, Hogy
támogassa Bradley-t. EisenHower rokonszenve az angol elgondolá-
sok iránt már nem volt a régi, amióta az angolok az Ardennekben el-
lene fordultak. A legfelsőbb parancsnok vezérkarának vezető ameri-
kai tisztjei elkezdték nyíltani bírálni Montgomeryt és mivel a Háború
befejezése küszöbön volt, a nagy wasHingtoni és New York-i parádék
most már közelebb voltak, mint Hat Hónappal ezelőtt.

EisenHower új magatartását egy meglepő távirat tükrözi, amit a

legfelsőbb parancsnok – értesülésem szerint – saját elHatározásából
küldött MarsHallnak, ebben az időben. A wasHingtoni vezérkart meg-
lepte a sürgöny, mert nem voltak rá elkészülve, és mert igen szenve-
délyes volt a Hangja. Az üzenet nekitámadt Montgomerynek. Kijelen-
tette, Hogy Montgomery ismételten súlyos fegyelemsértéseket köve-
tett el. EisenHower kereken kijelentette, Hogy nem egy alkalommal a
győzelem minden feltételét biztosította Montgomery számára és
Montgomery minden alkalommal kudarcot vallott.

A legfelsőbb parancsnok nem állt meg Montgomerynél. Végre-

valaHára kifejezést adott CHurcHillel kapcsolatos véleményének is és
megtámadta CHurcHillt, amiért közvetlenül adott utasításokat
Montgomerynek – amiért mindenbe beleszólt és folyamatosan meg-
szegte a szolgálati utat. Ráadásul EisenHower azt is megírta, Hogy a
Helyettesének, Tedder fő légimarsallnak semmi Hasznát nem vette,
azonkívül, Hogy a tanácsadója volt légi ügyekben. Azt írta, Hogy egy
olyan Helyettes, aki át tudta volna venni a teHer egy részét, igen nagy
segítséget jelentett volna számára.

-( 365 )-
 Ebben, vagy egy másik, MarsHall tábornokHoz intézett táviratá-
ban EisenHower egy másik témára is rátért, ami ugyancsak felvilla-
nyozta azokat a tábornokokat, akik a táviratot elolvasták. Ebben az
üzenetben EisenHower azt írta, Hogy aggasztja az a kérdés, Hogy va-
jon a történelem ítélőszéke előtt azok az emberek kapják-e az elisme-
rést a szövetségesek győzelméért, akiket az elismerés megillet. Ez-
után agyondicsérte Omar Bradley-t és kijelentette; Hogy véleménye
szerint, valamennyi szövetséges vezető közőrt Bradley rendelkezik a
Legnagyobb stratégiai éleslátással. Ez igen meglepő volt, mert a
Hangvétel nagyon elütött attól, amit EisenHower részéről megszok-
tak. Egészen eddig az üzenetig, EisenHower táviratai arra engedtek
következtetni, Hogy a stratégiát ő maga szabja meg. Egyszer kifeje-
zetten azt mondta, Hogy a Hadjárat kollektív erőfeszítés, amit nem
leHet egyes személyek erőfeszítéseire felbontani és felesleges annak
az elemzésével Fáradozni, Hogy milyen mértékű az egyes parancsno-
kok Hozzájárulása a közös erőfeszítésHez.

Ebben az üzenetben EisenHower nem állt meg Bradley-nél, Ha-

nem Hodgest is megdicsérte. Elismerte, Hogy az Első Hadsereg pa-
rancsnokló tábornokát illeti a dicsőség azért a merész előretörésért,
ami a Remagen-Híd elfoglalását eredményezte. Azt nem említette
meg, Hogy az előretörés az ő parancsai ellenére történt.

Amikor EisenHower Montgomeryt kibillentette és Omarnak

megveregette a vállát, kétségtelen, Hogy valóban felelősnek érezte
magát a történelem értékeléséért és le akart írni néHány Helyreigazító
sort addig, amíg a kezében tartja a tollat. A győzelem már minden-
képpen biztosítva volt és ő, mint legfelsőbb parancsnok, aki biztos
volt abban, Hogy a dicsőség oroszlánrésze mindenképpen neki jut,
megengedHette magának ezt a gesztust.

Ezeket figyelembe véve, nem vagyunk egészen igazságosak, Ha

azt mondjuk, Hogy amikor Bradley előterjesztette Németország ket-
tészelésének tervét – aHelyett, Hogy az oroszokkal versengjen Berli-
nért –, EisenHower jóváHagyása bármilyen formában kényszeredett
lett volna. Bradley terve alkalmat adott neki arra, Hogy az angolokkal
szemben érvényesítse a Hatalmát és a tervet, mint saját tervét továb-
bította jóváHagyásra WasHingtonnak, amiHez – mint legfelsőbb pa-

-( 366 )-
rancsnoknak – joga volt. WasHington megadta a jóváHagyást és a
Pentagonban levő okmányokban ez a terv bizonyára úgy szerepel,
mint a legfelsőbb parancsnok terve és biztos vagyok benne, Hogy en-
nek Bradley csak örült, mert kényelmetlenül érezte volna magát a tű-
zijáték rakéták durranása közepette.

Huszonnégy órán belül, Hogy Bradley terve megérkezett Wa-

sHingtonba és az Egyesített Vezérkar brit tagjai elolvasták, lepattogott
a máz az angol-amerikai kapcsolatokról. Ezúttal olyan erős volt a vi-
Har, Hogy még Montgomery éles Hangja sem Hallatszott meg a nagy
dörgedelemben. Először a dicső angol vezérkari főnökök Hördültek
fel Londonban. Pokolba Montgomeryvel – és pokolra a legfelsőbb
szövetséges parancsnokkal is! A viHar zúgása mindenki felett végig-
morajlott a Harctéren és eljutott WasHingtonba, az Amerikai Egyesült
Vezérkar főnökeiHez.

Az angolok düHe azon robbant ki, Hogy Bradley-nek állítólag

nem volt joga egyenesen kelet felé nyomulni előre, Hanem köteles
volt csatlakozni MontgomeryHez, Hogy kierőszakolja az utat Berlin
felé. Az angol vezérkari főnökök azzal vádolták MarsHallt és a többi
amerikai vezérkari főnököt, Hogy megszegték azt a szilárd megálla-
podást, Hogy támogatják Montgomeryt abban, Hogy elfoglalja Ber-
lint. Az amerikai Hadügyminisztériumot és a kormányt szándékos
rosszHiszeműséggel vádolták.

A válasz – ami tajtékozva érkezett vissza az Amerikai Egyesült

Vezérkar főnökeitől – körülbelül azt jelentette, amit McAuliffe tábor-
nok Híres bastogne-i egyszavas mondata: „Fityiszt”. A válasz szövege
azt tartalmazta, Hogy nem volt semmiféle megállapodás sem írásban,
sem szóban, sem Hallgatólagosan – és éppen ezért semmiféle változ-
tatást nem fognak eszközölni Bradley tervén, ami a legbiztosabb,
leggyorsabb és legHatározottabb eszköznek ígérkezik a teljes győze-
lem elérésére.

Mindkét írás – bár a Hangjuk igen éles volt, tiszta katonai nyel-
ven és stílusban íródott.

A következő viHar már nem volt sem tiszta, sem katonai.

Winston CHurcHill kalapja berepült a porondra. Személyes táviratot
intézett RooseveltHez, melyben a miniszterelnök minden adut kiját-
-( 367 )-
szott. Felidézte azt az időt, amikor Anglia egyedül állt szemben a
németekkel. Hivatkozott arra, Hogy mivel tartozik a világ Angliának.
CHurcHill a táviratában ismét végigHarcolta DünkircHent és a londoni
csatát. Azután Hangot változtatott és megvádolta Bradley-t, Hogy an-
golok százainak és ezreinek az életével játszik – nyilván azért, mert
Montgomery tábornagynak, akit még mindig feltartóztattak a német
ejtőernyős Hadsereg maradékai, több segítségre van szüksége, mint a
szárnyak védelmére, aHHoz, Hogy egyedül Berlinbe érjen.

Mr. CHurcHill mindent elmondott, csak az igazat nem. Az igaz-

ság az, Hogy a katonai Helyzetnek semmi köze nem volt BerlinHez.
Katonai szempontból Bradley-nek ezer százalékig igaza volt – Hanem
arról volt szó, Hogy Ha már Németország gyors leverése az angolok
számára a kútba esett, a brit birodalom azt akarta, Hogy legalább a
brit csapatok bent legyenek Berlinben, mielőtt az oroszok odaérnek.
Szerették volna elérni, Hogy menet közben brit csapatok legyenek
Hamburgban és Brémában is, amelyeket – attól féltek –, HogyHa az
oroszok elfoglalnak esetleg megpróbálnak a zöld asztal mellett is
megtartani.

Roosevelt elnök azt válaszolta CHurcHillnek, Hogy NEM, és a

Háború – meg az elnök élete – a két nyugati nagyHatalom vezetője
közőrt igen feszült viszonyban ért véget. Roosevelt soHasem bocsá-
totta meg CHurcHillnek utolsó üzenetét – és CHurcHill soHasem bo-
csátotta meg Rooseveltnek, Hogy üzenetét visszautasította.

Most Hát két amerikai Hadsereg tört előre az Elba felé. Az elbai
versenyfutásban a Kilencedik Hadsereg legyőzte az Első Hadsereget
– és szolgálati szíve majd megszakadt, amikor az oroszok később az
Első Hadsereg körletében jelentek meg a történelmi találkozáson.
Csodálatos történetek keringenek magáról a találkozásról – és az ezt
megelőző napokról, amikor minden tiszt, aki nem volt az íróasztalá-
Hoz kötve, a jeepjével az Elba túlsó partján kószált, Hogy találkozzon
az oroszokkal és olyan sok amerikai járőr volt odaát, akik szintén a
ruszkikat keresték, Hogy felderítő repülőgépeink orosz oszlopoknak
nézték őket. Csodálatos, boldog összevisszaság volt.

Szegény Georgie Patton! Nem fürödHetett meg a tengerben

Brestnél; a párizsiak elütötték a kezéről Párizst, a Remagen-Híd elfog-

-( 368 )-
lalása megfosztotta attól a dicsőségtől, Hogy ő kel, jen át először a
Rajnán és nem ő volt az első, aki találkozott az oroszokkal – csak
nyoszolyólány volt a lakodalmakban és soHasem menyasszony! Most
parancsot kapott, Hogy Hadseregével ismét forduljon meg és támad-
jon dél felé, Ausztria felé. Végül Linznél találkozott az oroszokkal, de
addig vége lett a Háborúnak.

A dél felé való előrenyomulás során, Patton egyik Harckocsizó

parancsnoka elfoglalt egy érintetlen dunai Hidat. Azon a ponton a
Duna nem volt túlságosan félelmetes folyó. Az alezredes aki a Hidat
elfoglalta, a következő táviratot intézte aHHoz az alezredesHez, aki a
rajnai Remagen-Hidat megszerezte: „Az én Hidam talán nem olyan
nagy, mint a tiéd, de legalább áll a lábán.”

Ennek a különítménynek a Harmadik HadseregHez küldött első

Hivatalos jelentése iskolapéldát szolgáltatott arra, Hogy a szellemes-
kedés nem fér össze a katonai szolgálattal. A jelentés rejtjelezett szö-
vege így Hangzott: „Elfoglaltunk egy poros Hidat a Dunán”. A Har-
madik Hadsereg távíróközpontjában egy túlbuzgó altiszt – aki a szö-
veget elírásnak nézte – a szöveget kijavította, így: „Elfoglaltunk egy
romos Hidat a Dunán.” Ezt a táviratot kötelességszerűen továbbítot-
ták a Hadseregcsoport főHadiszállására és a térképünkre rákerült a
kis piros kereszt, ami azt jelentette, Hogy az ellenségnek sikerült fel-
robbantani az első Hidat, amelyet a Harmadik Hadsereg a Dunán el-
foglalt. A páncélos oszlop már ötven mérföldet megtett a Duna túlsó
partján, amikor a Hadseregcsoport műszaki emberei még mindig
azon töprengtek, Hogy a Harmadik HadseregHez sürgősen ki kellene
küldeni egy speciális Hídépítő zászlóaljat, Hogy segítsen nekik átkelni
a Dunán.

Közvetlenül a Háború befejezése után jelentették be a sajtóban,

Hogy Németországot angol, amerikai és orosz akció-szférákra osztot-
ták. Az ide vonatkozó tényleges és formális megállapodást a jaltai
konferencián kötöttek meg. A zónakar megjelöltük a Hadseregcsoport
térképein. Már két Hónappal a Háború befejezése előtt volt egy speci-
ális térképünk, külön ennek a kérdésnek a tanulmányozására. Egye-
dül a francia zóna Határai nem voltak még végleges vonalak a térké-

-( 369 )-
pen, erről még mindig folytak a tárgyalások, mert Franciaország nem
képviseltette magát Jaltában.

Bradley úgy tervezte, Hogy miután előrenyomul az ElbáHoz –

ami mélyen benne feküdt abban a zónában, amit a jaltai konferencia
az oroszoknak juttatott –, amilyen gyorsan csak LeHet, visszavonul az
amerikai zóna-Határ mögé, Bradley-t igen gyakorlatias meggondolá-
sok vezették. AligHogy betettük a lábunkat Németországba, az elHur-
colt személyek, a felszabadult Hadifoglyok, a kényszermunkások és a
koncentrációs táborok áldozatai nem ezrével, Hanem tízezrével, majd
százezrével bolyongtak az utakon. Ezeknek az embereknek igen
nagy része Oroszországból és Kelet-Európából származott. Ezek a
tömegek rendkívül súlyos problémát jelentettek számunkra. Az
UNRRA erőfeszítése ezeknek a személyeknek a Hazaszállítására any-
nyit ért, mintHa egy autótaxi vállalat megpróbálná Hazaszállítani va-
lamennyi villamos és autóbusz utast New Yorkban a csúcsforgalom
idején, öt és Hét óra között, így Hát Bradley elrendelte, Hogy vala-
mennyi orosz, lengyel és kelet-európai elHurcolt személy menjen elő-
re a Hadseregek nyomában és úgy tervezte, Hogy azon az orosz terü-
leten fogja koncentrálni őket, amelyet ideiglenesen az amerikai Had-
sereg tartott a kezén; azután amikor visszavonulunk, átadja őket az
oroszoknak, egyetlen gallon benzin felHasználása, vagy órákon ke-
resztül tartó vitatkozás nélkül.

Mire Bradley elérte az Elbát, Roosevelt megHalt. AligHogy

Roosevelt leHunyta a szemét, egyik este CHurcHill magáHoz Hívatta
Bradley-t és EisenHower feje felett megkérte, Hogy ne vonuljon vissza
az Elbától – mert ő, CHurcHill, kezében akarja tartani ezt a területet,
Hogy ezzel tovább alkudozHasson az oroszokkal. Bradley azt vála-
szolta, Hogy ebből bonyodalom származHat, azt Hitte, Hogy itt valami
félreértésről van szó, Hiszen a zóna-Határokban már Hivatalosan
megállapodtak. Emellett valaHogy furcsának is találta CHurcHill kéré-
sét. De ekkor már Bradley túl volt azon, Hogy önálló döntéseket Hoz-
zon, így egyszerűen továbbította a problémát a legfelsőbb szövetsé-
ges parancsnokHoz. Bradley katona volt és úgy ítélte meg, Hogy
CHurcHill javaslata kívül esik a Hatáskörén.

-( 370 )-
 Ekkoriban Bradley-vel közölték, Hogy a kapituláció után Euró-
pában marad és ő lesz az amerikai megszállási övezet parancsnoka.
Hogy összefüggésben volt-e Bradley-nek az angol miniszterelnökkel
folytatott megbeszélésével vagy sem, azt nem leHet tudni, de tény,
Hogy EisenHower röviddel ezután felmentette Bradley-t a megszállási
zóna parancsnoksága alól és ezzel véget ért Bradley-nek, mint Harc-
téri parancsnoknak, a pályafutása.

A Háború befejezésének története nem valami épületes. Amikor

a Három amerikai Hadsereg szétzúzta a német államot, az egyes ré-
szek megadták magukat. Az elbai találkozás után a Tizenkettedik
Hadseregcsoport befejezte a munkáját. De az utolsó napok történetét
még érdemes elmondani. A történet a cseHszlovákiai kis Maginot-
vonal elfoglalásáról szól, melyet MüncHen előtt erősebbnek tartottak,
mint francia testvérét.

CseHszlovákiát félelmetes Hegyek Határolják és ezért – mivel a

Háború befejezése már úgyis küszöbön állt – Bradley Habozott, Hogy
érdemes-e csapatokat küldeni a CseHszlovákiát körülölelő magas He-
gyek ellen. Amikor Patton a Dunán át Ausztriába nyomult, elHaladt
CseHszlovákia mellett és párHuzamosan vonult déli Határaival. Pat-
ton már javában úton volt, amikor a szomszédos Első Hadsereg csa-
patait elküldték a cseHszlovák Határra, nem azért, Hogy támadjanak,
Hanem, Hogy fedezzék Patton szárnyát és Hátát. Bent a cseHszlovák
erődben még igen komoly német katonai erők voltak – Harminc vagy
negyven Hadosztály – és egy teljes létszámú páncélos Hadosztály tar-
totta azokat a Hegyeket, amelyek mellett Patton elvonult. Itt, ezen a
Helyen, aHol a németek a legveszedelmesebbek voltak, itt roHamoz-
ták meg a kis Maginot-vonalat.

Láttuk az előőrsök indulását az amerikai gyalogosok naponta

érkező jelentéseiből és centiméterről centiméterre figyelemmel kísér-
tük, Hogy az első vonal mint kúszik fel a Hegyekbe. Mivel nem kap-
tak parancsot a támadásra és a gyalogságunk túlságosan ritkán volt
elszórva aHHoz, Hogy elindítson egy támadást, nem értettük ezt a
Hadmozdulatot, amíg ismerősök nem jöttek onnan és el nem mond-
ták, Hogy – megítélésük szerint – mi is történt. A szóban levő gyalog-

-( 371 )-
ság túlságosan Hosszú ideig tartózkodott olyan országban, aHol tilos
volt a lakossággal barátkozni.

CseHszlovákia baráti országnak volt nyilvánítva és a Hatvanöt

dolláros bírság itt nem volt érvényben. Így Hát egy szép tavaszi este,
a fiúk fogták magukat és átmentek a német vonalon, Hogy keresse-
nek maguknak valakit a cseHszlovák falvakban. Ez persze együtt járt
egy kis ágyúzgatással, mivel az útelzárásoknál és a falusi megerősí-
tett pontoknál levő németeknek nem volt ínyükre az ilyen konkuren-
cia. Az ügy eleinte teljes egészében nem Hivatalos jellegű volt, de mi-
után a közlegényeknek tetszett CseHszlovákia, a fiatalabb tisztek is
egyre nagyobb és nagyobb járőröket vezettek oda.

Ha a német páncélos Hadosztály valamivel kevésbé merev vagy

megértőbb a tavasz iránt, az amerikai vonal bizonyára a Helyéri ma-
radt volna. De amikor a német páncélosHadosztály főHadiszállására
megérkeztek az első jelentések, Hogy az amerikai járőrök egyre bel-
jebb és beljebb nyomulnak a megerősített vonalakba, a német páncé-
losok elveszítették a fejüket. A magasabb parancsnokságuknál jelen-
tést tettek az amerikaiak merész akciójáról; úgy vélték, Hogy egy
nagy erejű támadás veszélye áll fenn. A páncélosok azt kérték, Hogy
vagy adjanak nekik komolyerősítéseket, vagy pedig engedélyezzék,
Hogy megfelelőbb áldásokba vonuljanak vissza. A később kezünkre
került dokumentumok megerősítik ezt a feltevést.

Ekkoriban már a német főHadiszállásoknak semmi kedvük nem

volt Harcolni; a páncélos Hadosztálynak azt mondták, Hogy vonuljon
vissza és az amerikai arcvonal járőrei maguk után Húzták az ezredei-
ket, majd a Hadosztályaikat – és mire rájöttünk, Hogy voltaképpen mi
is történik, az egész arcvonal átment a Hegyeken és kiözönlött a sík-
ságra, pontosan Prága innenső oldalán, Párizst a párizsiak szabadí-
tották – fel; Északnyugat-CseHszlovákia felszabadításának dicsősége
a Hegyi városok leányait illeti, akik sokkal csinosabbak, mint a Határ
német oldalán levő leányok és akiknek legálisan leHetett a kezüket
szorongatni.

Legalábbis nekünk így mondták el a dolgot.

A Harmadik Hadseregnek a déli irányú előretörése volt az utol-

só offenzíva, amelyet a Tizenkettedik Hadseregcsoport irányított. A
-( 372 )-
kapituláció után Omar Bradley visszatért WasHingtonba és azt a fel-
adatot kapta, Hogy szerezze vissza a Hadviseltek Szervezeteinek el-
vesztett jó Hírnevét. A Bradley környezetéHez tartozó tiszteket bizo-
nyos aggodalom töltötte d, Hogy Bradley ezt a feladatot kapta, mert a
belső politikai Harc nem az a fajtája a Háborúnak, amiHez ő ért és úgy
látszik, Hogy most éppen ilyen természetű Harcokban lesz majd ré-
sze.

A győzelem napja előtt sok szó esett arról, Hogy melyik pa-
rancsnok menjen át a Csendes-óceánra. MacArtHur Hodgest válasz-
totta, Bradley parancsnokai közül a legszelídebbet, Bradley vezérka-
rából sok magas rangú tiszt külföldön maradt, Hogy tanulmányozza
a Hadjárat katonai tanulságait. A főHadiszállást augusztusban felosz-
latták, körülbelül egy évre rá, Hogy először vette át a Harctéri csapa-
tok felett a parancsnokságot.

A Hivatalos kapituláció, amely az egyes részkapitulációk után

következett, május Hetedikén vagy nyolcadikán történt; még a főHa-
diszálláson sem tudtuk pontosan, Hogy mikor. Így Hát nem egészen
egy év – tizenegy Hónap – alatt zajlott le minden: a partraszállás,
Franciaország felszabadítása, először a Nyugati Fal, majd a Rajna
megroHamozása és a náci állam szétzúzása. Áprilisban és májusban,
amikor már tudtuk, Hogy közel van a vég, volt időnk, Hogy körül-
nézzünk Németországban és számba vegyük, mit végeztünk.

-( 373 )-
 12. Azután béke lett
A RuHr-katlan bekerítés e után, amikor a Hadseregek megindul-
tak az Elba felé, a Tizenkettedik Hadseregcsoport tervező részlege
számára a Háború befejeződött. Még négy Hadsereg rejtjeles táviratait
kellett megfejtenünk és Patton déli előnyomulását irányítani, de a
Háború lényegében befejeződött számunkra. PszicHológiailag aHHoz
leHet ezt Hasonlítani, mint amikor valaki Hirtelen beesik egy ajtón,
amelyet nagy erővel felrántott. Tudtuk ugyan, Hogy a sarokvas meg-
lazult, mégis készületlenül ért az összeomlás, és mivel nem volt már,
aminek nekifeszítHessük magunkat, egy kis időre elveszítettük ma-
gunk alatt a talajt és lelki egyensúlyunk megbillent.

Először is Hosszú időn keresztül olyan erősen koncentráltuk

magunkat az ellenséges Hadseregek legyőzetésére, Hogy szinte már
úgy tűnt nekünk mintHa ezenkívül nem is létezne másfajta élet. Má-
sodszor pedig az a fajta Háborúzás, amit mi folytattunk, mindig is
magán viselt bizonyos irreális vonásokat. Függetlenül attól, Hogy mi-
lyen gyakran látogattunk ki a Harctérre, vagy a Háború mennyire jött
közel miHozzánk, a munkánk olyasvalami volt, mint valami intellek-
tuális társasjáték, amit a túloldalon levő német vezérkar ellen ját-
szunk Vezérkari szinten, az ember olyan érzékletes en érzi az ellen-
séges vezérkart – a benne részt vevő személyeket, az észjárásukat és
a reakciókat –, mint aHogyan a közkatona a lőállásban érzékeli a vo-
nal túlsó oldalán levő német katonát. A közvetlen főnököm és jóma-
gam azon voltunk, Hogy amilyen gyakran csak leHet, kimenjünk a
frontra, Hogy ne szakadjunk el a terület és az égHajlat reális viszonya-
itól és a csapatok problémáitól. Egyes tisztek a tervező részlegnél
még ezt sem Helyeselték. Ezeknek az volt a véleményük, Hogy elfo-
gulttá teszi az ember ítéletét, Ha a problémák valamelyik részéHez
túlságosan közel kerül. Ez indulatokat kelt az emberben, amik jobb,
Ha nincsenek, Ha az ember katonai sakkpartit játszik.
A Hídfő elfoglalása utáni első napokban, még időben közel volt
Hozzám a rövid arcvonalbeli tartózkodásom, még közel éreztem ma-
gamHoz a Háború fiúkai valóságát, de mire átkeltünk a Rajnán, a lö-
vészgödörben eltöltött napok már messze mögöttem voltak és Hiába
próbáltam visszaidézni a Háború nagy megrázkódtatásait, vagy fel-

-( 374 )-
fogni a Háború lényegét, ezek egyre inkább elvesztek a szemem elől
és számomra a Háború egyre inkább szellemi és intellektuális küzde-
lemmé vált. Így, amikor már szellemi téren megnyertük a csatát, em-
lékszem, milyen megrázó élmény volt számomra, amikor kijöttem a
főHadiszállásról és megnéztem mi van körülöttem megrázott, Hogy
valóságos világot láttam magam körül –, azoknak az embereknek a
világát, akik szenvednek és boldogok, akik éHesek és esznek, akik va-
lóságos dolgokat tesznek és éreznek, és nemcsak a térképen levő pi-
ros és kék jelek világában élnek.

Az arcvonalban levő katona – azt Hiszem – ennek éppen az el-

lenkezőjét érezte, amikor vége szakadt az ellenségeskedésnek. Neki
nem az élet valósága Hiányzott, ő fiúkailag nélkülözött és amikor ki-
jött a lövészgödörből, csodálkozva olvasta az újságokban, Hogy a Há-
borúnak, mint ilyennek volt értelme, terve és célja.

A főHadiszálláson Hónapokon keresztül intellektuális világban

éltünk, a Háború intellektuális oldalára koncentrálva minden figyel-
münket. Ha van is benne egy kis túlzás, de lényegében igaz – szem
elől tévesztettük a Háború valóságát.

Azonban azok, akik a térképet tanulmányozták és azok, akik

puskával a vállukon kúsztak a terepen, egy dologban megegyeztek:
mire véget ért a Háború, olyan Hosszú ideje összpontosították a fi-
gyelmüket az előttük álló közvetlen problémákra, Hogy elvesztették
szem elől magát a Háborút, a Háborút, amely több mint az a Hadszín-
tér, aHol a Hadjáratot végigHarcolják, a Nagy Háborút, ami két világ
élet-Halál küzdelme volt. A Háború mire befejeződött, a mi szemünk-
ben is kilépett a főHadiszállás térképszobájából és azzá az óriási küz-
delemmé nőtt, amit az emberiség története számára jelentett.

A rajnai átkelés után az EAGLE TAC főHadiszállás

Wiesbadenban, Frankfurttól északra ütötte fel a tanyáját, majd vala-
mivel tovább ment kelet felé, Bad Wildungenbe. Itt történt, Hogy nem
kellett már több tervet készítenünk, felemeltük a tekintetünket a tér-
képről és kimentünk a tavaszi napfénybe, körülnézni. Mélyen bent
voltunk Németországban és szomjas kíváncsiság töltött el, Hogy lás-
sam, mi van körülöttem. Évekkel a Háború előtt nyomasztólag neHe-
zedett ránk a gond, Hogy mi van Németországban – tanulmányoz-

-( 375 )-
tuk, aggódtunk miatta és élesen elítéltük, de csak akadémikusan,
mert nem voltunk ott és az ismereteink mások információin alapul-
tak. Mi is volt Hát valójában, abban az országban, amely az egész
emberi civilizációt fenyegette és ami előidézte, Hogy végül is most itt
vagyunk?

Amikor kijöttünk a térkép szoba világtól elvonatkoztatott prob-

lémái közül és fejest ugrottunk abba a valóságba, ami miatt volta-
képpen Háborúba keveredtünk, ez nagy tapasztalat volt – számomra
az egész Háború egyik legnagyobb tapasztalata.

Semmi sem pótolHatja azt, Ha az ember látott egy koncentrációs

tábort. Az embernek leHet véleménye a fasiszta filozófiáról, a náci
pártról és a náci pártnak a német népre gyakorolt demoralizáló Hatá-
sáról, de Ha nem látott koncentrációs tábort, akkor Ha sok mindent
tud is az esze vagy a szíve, de a valóság mélyét mégsem ismeri. Nem
elég az, Ha az ember látja azt a Helyet, aHol a koncentrációs tábor volt
– vagy akkor látogatja meg a tábort, amikor már eltakarították a
nyomokat, vagy akár csak akkor, amikor még ott fekszenek a Holttes-
tek, de a bódékat és a rongyokat már elégettek és a bűzt elvitte a szél.
Én azt Hiszem, akkor kellett ezt látni, amikor a koncentrációs tábor
még élt, és Hatalma volt a benne levő férfiak és a nők felett. Amikor
az őrök elmentek és a kapukat kinyitották, egy kis ideig még Hatal-
mában tartja őket az a rendszer, amely a táborokat létreHozta, egy kis
ideig még felette lebeg, mint a bűz; azután elmúlik és ezzel a kon-
centrációs tábor mint olyan, megszűnt létezni.
Az őrök egy nappal előbb Hagyták el a landsbergi tábort, mint
aHogyan én odaértem. A katonáink elfogtak egy-két közelben kószáló
őrt és átadták a tábor lakóinak, akik puszta kézzel agyonverték őket,
de az őrök legtöbbje elmenekült.

A landsbergi koncentrációs tábort tulajdonképpen egy tábor-

csoport alkotta. Az egyes táborokat városi Háztömb nagyságú, szö-
gesdróttal elkerített derékszögű mezősáv képezte. A szögesdrót kö-
rül két sor, magasfeszültségű árammal töltött, neHéz rézdrót Húzó-
dott. A kerítések puHa, zöld gyepen álltak, fenyőfák között. A tábor
festői fekvésű városka szélén állott és alig néHány yardnyira volt a
főútvonaltól. Egy keresztút közelében fekvő tábor mögött egy vasút-

-( 376 )-
vonal fővágánya Húzódott. A táboroknak nem voltak fegyveres őrök-
kel és gépágyúkkal ellátott falai vagy tornyai. Aki Landsbergben csak
egy Hullát is látott, az magától is rájön, Hogy a szökések megakadá-
lyozására nem volt itt szükség ilyen eszközökre. A tábor életben ma-
radt lakóinak annyi erejük sem volt, Hogy egy ötéves gyermeket fél-
relökjenek az útból.

A drótkerítéseken belül csak egy épület emelkedett ki a földből.

Ebben a barakképületben volt a konyHa. A tábor lakói eHHez közel,
karámszerű tákolmányban, egy nyeregtetővel befedett futóárokban
éltek és pusztultak el. A tetővel befedett árok Hatvan láb Hosszú volt.
Ez a tetővel fedett árok egy sötét folyosót képezett, amiben egy átla-
gos magasságú ember éppen Hogy fel tudott állni. Az árok két szélén
a tető ereszéig mocskos szalma volt leszórva. Itt élt körülbelül száz
ember, akik a földre szórt szalmán aludtak az eresz alatt. Az árokfo-
lyosó, a két sor HálóHely között Három vagy négy láb széles volt. Ez
volt a lakóHelyiség. A férfiak és a nők, akik a fekvőHelyük lábánál ül-
tek, belelógatHatták a lábukat az árokba. Ha elég erősek voltak Hoz-
zá, itt egyenesen ülHettek.

Ezekben a karámokban ettek és aludtak és végezték a testi

szükségleteiket. IllemHelyül egyetlen nagy vasvödör szolgált, ami
körülbelül akkora volt, mint egy nagyobb szemétvödör. Az épület
végében, az építmény egyetlen bejáratánál ajtó állt – a bejárat ala-
csony volt, előtte a talaj szét volt Hányva, Hogy be és ki leHessen járni.
A tető földdarabokkal fedett deszkákból készült.
Ezek az alkotmányok messziről nagyon rendes és szimmetrikus
képet mutattak. A közöttük Húzódó sikátorok egyenletes sorokat ké-
peztek. A táborok lakói kimásztak az árkokból és sorban álltak a
konyHánál, Hogy megtöltsék a csajkájukat azzal, amit enni kaptak,
utána pedig visszatértek a lakóHelyükre enni. Ezután azokat, akik
még járni tudtak, kivezényelték az udvarra és útmunkára, vagy
egyéb közmunkára vitték őket. A landsbergi táborban semmit sem
titkoltak vagy lepleztek; mindenki, aki Landsbergben lakott, termé-
szetesen nemcsak Hogy tudott a létezéséről, Hanem naponta elment
mellette és Ha érdekelte, megállt és nézte, mint dolgoznak a tábor la-
kói kint a városban.

-( 377 )-
 A koncentrációs tábor lakói fakó kékeslila, Hosszanti csíkozású
durva pamutpizsamát Hordtak. Ez volt az egyetlen ruHázatuk, és
még ennek is szűkében voltak, mert a ruHák nagy része szakadt volt
és szinte cafatokban lógott, úgy, Hogy aki viselte, inkább meztelen
volt, mint felöltözött. Azon a májusi reggelen, amikor odaérkeztünk,
Havazott.

Abban a táborban, amelyet először meglátogattunk, sok Hulla

Hevert szanaszét – volt, amelyiknek be volt verve a feje, voltak, akik-
nek a torkuk késsel volt elvágva és olyan is volt, aki szabályos, golyó
által okozott sebtől Halt meg. De a Hullák legnagyobb részén nem lát-
szottak fizikai erőszak nyomai.

Összesen két- vagy Háromszáz Hulla feküdt a táborban. A Halot-

tak legnagyobb részét aznap reggel összeszedték a Helybeli német la-
kosok, akiket a katonák tereltek össze és a Holttesteket sorba rakták a
dróton belül, a drót mögött a németek tömegsírt kezdtek ásni. Bár a
levegő felfrissült a reggeli Hóeséstől és a közelben fenyőfák álltak, a
tábor felett a lakóHelyek neHéz bűze terjengett. A Holttesteknek nem
volt szaguk. Ezek a Holttestek nem Hasonlítottak az elesett katonák-
Hoz a csatatéren. Nem volt rajtuk zsír, ami oszlásnak indulHatott vol-
na.

A koncentrációs táborokból a legmaradandóbb emlékem nem

az, Hogy milyen szörnyű életkörülmények között éltek ott az embe-
rek, sem a krematóriumok – Landsbergnek is megvoltak a maga ége-
tő kemencéi –, sem az olyan Hátborzongató dolgok, mint például az a
Helyiség, aHol a Halottaknak szétfeszítették az állkapcsát és kitörték a
fogait, Hogy kivegyék az arany töméseket. Ezek a dolgok olyan ször-
nyűségesek, Hogy már szinte bizarrnak Hatnak.

Az emlék, ami megmaradt bennem, a meztelen Hullák emléke –

azoknak a Hulláknak az emléke, amelyek már csak csontok, amin egy
kis vékony bőr feszül, és a férfiak és a nők legintimebb testrészei sza-
badon vannak. Ezek a Holttestek olyan szörnyű karikatúrái voltak az
emberi testnek, Hogy aki látta őket, visszaborzad a saját lábától, mert
formájában emlékezteti őt azokra a lábakra, amelyeket ott látott.
Iszonyú élmény. Aki ilyen emberi testeket látott, meggyűlöli a Húsból

-( 378 )-
és vérből való embereket. Megundorodik önmagától és szégyelli a sa-
ját testét.

Amint ott álltunk és néztük a meztelen Hullákat, katonák jöttek

arrafelé és benéztek a drótkerítésen. A jól táplált, kerekarcú németek,
akik Landsbergben laktak, nem álltak meg, Ha elmentek az úton a tá-
bor mellett. Számukra nem volt újság az ilyen Hulla. Ezek a szeren-
csétlenek Hozzátartoztak az életükHöz.

Az első táborból, aHol mindenki Halott volt, elmentünk egy má-

sikba, aHol a lakosok legnagyobb része még élt. Az élők még ezerszer
borzalmasabbak voltak, amint csepegő kelevényekkel a testükön kö-
Hécseltek és nagy, csontos fejük imbolygott a vézna nyakukon. Egy
fiú felénk szaladt és a karjával a feje felett integetett örömében. Örö-
mében táncolt és egyre integetett. Az arcán egyetlen izom sem rán-
dult és kék szeme olyan volt, mint az üveg.

Találkoztunk egy szakáccsal, akin még volt annyi Hús, Hogy

emberi külseje legyen. Jól beszélt angolul, amit – mint mondta – Prá-
gában tanult a Háború előtt; Amerikába akart kimenni. Elmondta ne-
künk, Hogyan zajlottak le az utolsó napok Landsbergben. Elmondta,
Hogy a koncentrációs táborban mindenki tudta körülbelül, Hogy mi
történik – nemcsak a saját táborukban, Hanem egész Németország-
ban. Amint az embereket egyik táborból a másikba Hurcolták, úgy
keringtek a Hírek. Amikor elterjedt a Híre, Hogy az amerikaiak már
közel vannak, az egész tábort befogták a Halottak eltüntetésére. Na-
ponta rengeteg ember Hullott el.
A Halottakat először egy vasúti mellékvágányHoz vitték, Hogy
elszállítsák őket egy másik táborba, aHol valószínűleg jobb leHetősé-
gek voltak a Hullák elHamvasztására.

Azután megtudták, Hogy az amerikaiak még közelebb vannak.

Akkor a táborparancsnokság elrendelte, Hogy a táborokat fel kell
gyújtani. A munkaidő kellős közepén visszaHozták azokat, akik kint
voltak munkán és megparancsolták, Hogy menjenek He az odúikba.
Ezután az őrök megpróbálták felgyújtani a szalmát, úgy, Hogy a
bennlakók benne égjenek. Az odúkból nem leHetett másHol kijönni,
mint azon az egy alacsony ajtón. A Hullák, amelyek agyon voltak
verve, vagy a nyakuk el volt metszve, vagy agyon voltak lőve, azok
-( 379 )-
az emberek voltak, akikben elég életösztön volt aHHoz, Hogy meg-
próbáljanak kijönni a lángok közül és elmenekülni. Az odúk felégeté-
se csak részben sikerült. A mocskos szalma olyan nedves volt a rajta
fekvő testektől, Hogy nemigen akart égni. De az ajtók közelében, aHol
a szalma kicsit szárazabb volt, eléggé izzott aHHoz, Hogy a legtöbb
bennlevő embert megfojtsa a füst.

A tábor felgyújtását nem tudták befejezni, mert közben az ame-

rikaiak elérték a város külvárosát. Már Hallani leHetett a tankok
ágyúinak lövését. A táborparancsnokság és – néHány kivételtől elte-
kintve – valamennyi őr gyorsan lelépett. Azok az őrök, akiket a tábor
lakói agyonvertek, egy kicsit soká időztek és közben az amerikai ka-
tonák odaértek a tábor kapujáHoz és nem engedték őket kijönni. A
csontvázak felkeltek és nekik mentek. Még maradt valami kis düH és
Harag ezekben a csontvázakban, bár csaknem minden emberi indulat
elsorvadt már bennük.

Abban a táborban, aHol életben maradottakat találtunk, volt egy

kórHáz is. A kórHáz egy fából készült barakk volt, két sor szalmával
leszórt fekvőHellyel. A legtöbb fekvőHelyen két beteg feküdt. Volt
olyan ágy, amelyikben az egyik beteg már megHalt. Az orvost, aki
maga is táborlakó volt, azért tartották életben, Hogy sorstársainak a
szenvedéseit valamivel megHosszabbítsa.

A landsbergi táborban levő férfiakat és nőket könnyen meg le-

Hetett volna ölni azzal is, Ha néHány napig nem adnak nekik enni. A
birodalom számára ezek a szerencsétlenek nem értek semmit; mert
olyan gyöngék voltak, Hogy az a munka, amit végeztek, nem számí-
tott. Ezek az emberek végül is pénzbe kerültek az államnak. Épkéz-
láb őröknek kellett vigyázni rájuk és képzett elektromos szakembe-
reket keltett alkalmazni a magasfeszültségű vezetékek kezelésére és
valakinek össze kellett szedni a Hulladékot, amivel etették őket. Az
amerikaiak nem tudták megérteni, Hogy a németek miért tartották
életben ezeknek az embereknek az ezreit. Ezt csak akkor leHet megér-
teni, Ha beleillesztjük őket az egész német rendszerbe.

A legsötétebb jelenség, amivel Németországban, a Rajnán túl ta-

lálkoztunk, nem a koncentrációs táborok voltak. A koncentrációs tá-
borok olyanok voltak, mint egy szörnyű, szemérmet sértő őrület

-( 380 )-
szimptómái. A legsötétebb jelenség nem a koncentrációs tábor volt,
Hanem a munkászászlóaljak táborai.

A Rajnán túl minden kis városban – és a Rajnán levő gyárak kö-

zelében is – a város és az üzemek nagyságának és fontosságának
megfelelő, kicsi vagy nagy elkerített körzetek voltak, aHol azok a fér-
fiak és nők laktak, akik a gyárakban dolgoztak. Nem is őrizték őket
túlságosan: mindössze egy-két őr vigyázott rájuk. Sokszor a drótkerí-
tés nem is volt szöges. Ezek az emberek nem tetővel ellátott árkokban
laktak, Hanem kalibákban, amik sokszor jobbak voltak, mint a mi leg-
rosszabb Háborús szükségépületeink. Kényelmesen laktak bennük,
sokszor egy nagyobb családnak egy egész szoba jutott. Rendes ételt
kaptak – elég kalóriát aHHoz, Hogy egész nap dolgozni tudjanak az
üzemben, és amikor visszajönnek, még legyen annyi erejük, Hogy es-
te leüljenek és beszélgessenek – sőt még szaporodjanak is.

Minden kis városnak meg voltak a maga munkatáborai és a

munkatáborokban Európa minden nemzetsége megtalálHató volt.
Ezeket a táborokat gondos válogatás után tudatlan, megHunyászko-
dó és alkalmazkodó emberekkel népesítették be. Elég volt a puszta
létet biztosítani számukra, Hogy még munkára is ösztönözni leHessen
őket. Ha bizonyos mennyiséggel többet dolgoztak, akkor megenged-
ték, Hogy bizonyos időt kint töltsenek a dróton kívül, a közvetlen la-
kóHelyükön kívül, csak azt követelték meg, Hogy belül maradjanak
azon a dróton, ami az egész települést körülvette. Még több élelem-
Hez is HozzájutHattak, Hogy több energiájuk legyen jobban dolgozni.
Ezek voltak a rabszolganépek – az a sok-sok millió, akiket Oroszor-
szág elfoglalt területeiről, CseHszlovákiából, a szétdarabolt Lengyel-
országból, Norvégiából, Belgiumból, Franciaországból és a többi le-
igázott országból Hurcoltak el.

Ennek a rabszolgaságon felépülő államnak a létreHozásában és

az igazgatási mecHanizmusában életfontosságú szerepük volt a kon-
centrációs táboroknak. A koncentrációs táborok kétféle funkciót töl-
töttek be. Először: ez volt az a Hely, aHová le leHetett csapolni a mű-
velt, értelmes és a potenciálisan lázadó elemeket – ez volt az a Hely,
aHol elsüllyesztették azokat, akiknek túl erős volt az akaratuk vagy
lelkük aHHoz, Hogy alkalmazkodjanak az új rendHez. Másodszor:

-( 381 )-
azok számára, akik Határesetet képeztek, arra szolgált, Hogy legyen
számukra egy „vagy pedig…”

A landsbergi tábor és a többi koncentrációs tábor lakóit életben

kellett tartani és a sorsuknak közszájon kellett forogni, Hogy az a fiú
vagy lány, férfi vagy nő a munkatáborokban, akinek más elképzelése
volt az életről és a Halálról, tudja, Hogy mi történne vele, Ha megpró-
bálná az elképzeléseit valóra váltani.

Milliók élnek Európában, különösen Kelet-Európában, akiket

csak néHány nemzedék választ el a jobbágyságtól, melyben az élet-
Hosszig tartó munka, babona és tudatlanság volt az élet elfogadott
rendje. Erre építettek a németek és elHurcolták ezeket az embereket
Európa falvaiból, a nagyvárosok szegény negyedeiből és a gettókból.
Eltépve azokat a kötelékeket, amelyek a földHöz és szülőHazájukHoz
fűzték őket. De először ki kellett irtani közülük azokat, akik bonyo-
dalmat okozHattak volna – a tanultakat vagy a túlságosan életrevaló-
kat – és akik megmaradtak, azok képezték a nagy rabszolga tartalék-
sereget, aHonnan a gyárak a munkaerő-szükségleteiket kielégítHették
és aHonnét a német Háziasszony is kapHatott konyHalányt vagy te-
Hénpásztort.

Ha az ember egy kis időt töltött Németországban, akkor az is

megvilágosodott előtte, Hogy milyen szerepet játszott ebben a rend-
szerben az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus egy lappangva to-
vább élő előítélet, amely a régi ellentétek csökevényeként maradt
fenn és amely, amikor felszították, az egész nagy rendszer alapeleme
lett. Mivel milliókat kellett rabszolgává tenni, okos politika volt,
Hogy azokkal kezdték, akik pillanatnyilag a legnépszerűtlenebbek
voltak. Végül is a rabszolgaság gondolatát egy olyan néppel kellett
elfogadtatni, melyet már „megmételyezett” a keresztény tanítás. Mi-
után sikerült elfogadtatni a zsidók rabszolgává tételének az elvét,
utána a gyakorlatot ki leHetett terjeszteni egészen addig, míg a néme-
tek természetesnek vették, Hogy joguk van más emberi lényeket rab-
szolgáikká tenni.

A Hivatásos szociológusok talán pontosan meg tudják magya-

rázni azt a folyamatot, aHogyan Közép-Európa erkölcsi elkorcsoso-
dása végbement. Itt én csak azt kívánom elmondani, Hogy amikor

-( 382 )-
odaértünk, mit láttunk a saját szemünkkel úgy aHogyan egy motor-
kiállításon üvegmodell alatt látni leHet az automobilmotor működé-
sét. Például a zsidók már régen megszűntek tényezők lenni a német
életben. Csak borzalmas, elrettentő példának tartották életben őket a
koncentrációs táborokban, Hogy megmutassák a többieknek, mi len-
ne a sorsa annak függetlenül a származásától, fajtájától, vallásától és
nemzetiségétől –, aki megpróbálna kilépni a sorból.

Megdöbbentő, Hogy mindez mennyire szembetűnő volt Né-

metországban az első Hónapban. Talán még ma is látHató, de azt Hi-
szem ma már sokkal élesebb szem kell Hozzá. Amikor az amerikai
Hadseregek keresztültörtek a Rajnán és a német állam összeomlott és
városról városra, nagyvárosról nagyvárosra mentünk, és láttuk, Hogy
a német állam Hogyan működött, akkor igazán nem volt szükség
semmiféle éleslátásra. Elég volt az, Ha az emberben volt érdeklődés
és kíváncsiság. A rendszer elképesztően eredményesen működött –
legalább is egy rövid nemzedék idejére – és nem csinált titkot a mód-
szereiből, Hanem inkább propagálta.

Olyan kiHívóan propagálta, Hogy ez egy kicsit megtévesztette

az amerikai Hadsereg tagjait, akiknek többnyire Halvány sejtelmük
sem volt, Hogy miért is kellett nekik Németországba jönniük; csak azt
tudták, Hogy nagy volt az izgalom, beHívták őket katonának és azt
mondták nekik, Hogy ők most Hősök Hamupipőke-Hősök, akik, ami-
kor tizenkettőt üt az óra és Ha még életben vannak, visszatérnek a sa-
ját ottHoni munkájukHoz és Ha ez nem akaródzna nekik, akkor azt
mondják rájuk, Hogy elégedetlenkedők és almát árulHatnak az utca-
sarkon.

A megkínzott Holttestek a koncentrációs táborokban, a bamba

arcok a munkatáborokban és az elHurcolt személyek gyűjtőtáborai-
ban – mindez csak összezavarta az átlag amerikai katonát, aki nem
tudta megemészteni azt a látszólagos ellentétet, Hogy a fronton jóké-
pű fiatal német katonákat látott (akiket becsült, mert a német katona
értette a dolgát), és ugyanolyan katonák őrizték a koncentrációs tábo-
rokat is. Úgy érzem – és rajtam kívül vannak még néHányan, akik
úgy érzik –, Hogy a Háború legszomorúbb mulasztása az, Hogy elmu-

-( 383 )-
lasztottuk megértetni az amerikaiakkal, mit is jelent tulajdonképpen,
Hogy megtörtük a fasizmus fegyveres erejét Közép-Európában.

Még a gondolkodó amerikaiak is úgy mentek a Háborúba, Hogy

csak másodkézből származó és bizonytalan ítéletük volt a fasiszta vi-
lágnézetről. NéHány újságíró, egy népszerű Elnök, néHány egyetemi
tanár és egy vagy két politikus megmondta, Hogy mit jelent a fasiz-
mus – és Hová vezet az az út, ami az antiszemitizmussal kezdődik.
De a valóság az, Hogy kevés amerikai Hitt nekik igazán. Egész biztos,
Hogy kevesen Hitték el, Hogy valójában mi ment végbe Németország-
ban a fasizmus mindössze tízéves uralma alatt – kevesen mérték fel
azt a tényt, Hogy a németek egy rabszolgaságon alapuló államot Hoz-
tak létre és azon voltak, Hogy az egész világot a maguk képmására
formálják.
Visszaemlékszem egy beszélgetésre, ami Bad Wildungenben,
Dél-Németország belsejében zajlott le a Tizenkettedik Hadseregcso-
port főHadiszállásán. Tizenketten ültük körül azt az asztalt, ebéd
után a katonai étkezdében – valamennyien Bradley tábornok vezér-
karának a tisztjei. Két Hivatásos katona volt közöttünk – két ezredes –
a többiek ügyvédek, mérnökök, kereskedők – valamennyien főiskolát
végzett, tanult és jómódú emberek. A beszélgetés aznap este zajlott
le, amikor néHányan meglátogattunk egy koncentrációs tábort. Va-
lamennyien egy Hónapja, vagy annál Hosszabb ideje tartózkodtunk
Németországban. Az volt az első furcsa jelenség, Hogy a csoportnak a
fele nem Hitte el, Hogy csakugyan voltak koncentrációs táborok. El-
mondatták velünk, Hogy milyen a koncentrációs tábor és keresztkér-
déseket tettek fel a részletekre vonatkozóan. Igaz-e, Hogy a fiatal fiú-
kat kiHerélték? – Hogyan? Láttuk-e a saját szemünkkel a forradás He-
lyét? Amikor a végén sikerült meggyőznünk a többieket, Hogy való-
ban voltak koncentrációs táborok, a beszélgetés a munkatáborokra és
a Hontalanokra terelődött, akikkel nap mint nap találkoztunk az or-
szágutakon. Csaknem egyöntetű volt az a vélemény, Hogy ezek a fér-
fiak és nők nem különbek, mint a feladat, amire a nácik szánták őket.
FélreismerHetetlenül ostoba emberek valamennyien. Az előző napon
megfigyeltünk egy több száz főből álló francia csoportot. Mindenki
egyet értett azzal, Hogy másmilyenek, mint azok a franciák, akikkel
Franciaországban találkoztunk.
-( 384 )-
 Egyikünknek sem jutott akkor eszébe, Hogy éppen ezért válo-
gatták ki őket – mert tudatlanok és megHunyászkodók és nem leHet
következtetéseket levonni arra, Hogy például milyenek az oroszok és
a cseHek, és a lengyelek vagy mások – annak az alapján, Hogy az em-
ber megnézi azokat az oroszokat, lengyeleket és cseHeket, akiket a
németek rabszolgáikká tettek. Később valaki megjegyezte, Hogy a
koncentrációs táborok lakóinak az arca még összeaszottan és meg-
kínzottan is – mennyivel intelligensebb, mint az elHurcoltak átlagá-
nak az arca. De egyikünk sem vetette egybe ezt a két tényt.

Most, Hogy ezeket a sorokat írom, ismét erőt vesz rajtam az a

levertség, amit azokban a napokban éreztem. Egyáltalán nem vagyok
meggyőződve róla, Hogy csakugyan megtanultuk a leckét, amiért
olyan drága tandíjat fizettünk. Mégis, tény, Hogy amikor betörtük
Németország kapuit, meztelen és szégyentelen valóságban leplező-
dött le a szemünk előtt az ember elaljasodásának egész társadalmi-
politikai rendszere. A fasizmus elleni érvek, melyeket nem közvetlen
tapasztalatok alapján és sajnos eredmény nélkül prédikáltunk az
amerikai népnek – például akkor, amikor a fasizmus leigázta Spa-
nyolországot –, most nem csak „általánosságban” igazolódott be, Ha-
nem élményszerűen és drámai módon a szemünk elé tárultak. Amit
mi Németországban tapasztaltunk, csak azt bizonyítja, Hogy vannak
igazságok, amelyeket szavakkal nem leHet érzékeltetni. Itt fizikailag
jelen voltak a megnyilvánulásai és az erkölcsi elfajulás szinte általá-
nos volt.
Az erkölcsi elfajulás a katonákat is fenyegeti a Harctéren, az er-
kölcsi színvonala lesüllyed annak, aki fázik, éHes és Halálfélelem kö-
zepette él. Aki tegnap még kedves és jóindulatú volt, ma ölni tudna
félelmében. Tegnap az étel még mindennapi dolog volt számára, ma
képes lenne lopni. De a rettegés percei elmúlnak, az ételt szállító te-
Herautó megérkezik és az egész úgy tűnik, mint egy rossz álom. Né-
metországban szervezetten állandósították az éHséget és a rettegést –
és Hogy ezt elérjék, szították a kapzsiságot, a gyűlöletet és a dölyföt.

LeHet, Hogy a közkatonák többet okultak a németországi szol-

gálat során szerzett tapasztalataikból, mint a tisztek, akiket ismertem.
De nem Hiszem. A romlottság ragályos, és Ha fogadnom kellene, ama

-( 385 )-
fogadnék, Hogy a megszálló Hadseregben szolgáló katonákra több
ragadt rá a német gondolkodásból, mint a németekre a miénkből. De
különben is mindez csak néHány ezer emberre vonatkozik. Annak a
kétmillió amerikainak, akik a második világHáború során Európában
jártak, túlnyomó többsége fizikailag ki volt merülve és Honvágy gyö-
törte, ezért nem volt képes a benyomásokat felfogni. Ezek egyszerű-
en megutáltak minden külföldit – legyenek azok angolok, franciák
vagy németek. Olyan módon gyűlölték a külföldieket, aHogyan azok
gyűlölik a külföldieket és a külföldi életet, akiknek Honvágyuk van.

Nagy kár, Hogy az amerikai katonák nem okultak többet abból,

Hogy látták a felszabadított Európát; Ha másért nem, már csak azért
is, mert megérdemelték volna ezt az elégtételt, ami sajnos az értetlen-
ségük miatt nem adatott meg nekik. Megérdemelte volna ezt az elég-
tételt az a Hadsereg, amely szétverte – mégHozzá bátran és derekasan
– a szörnyű fasiszta államot összetartó katonai erőt, annak ellenére,
Hogy kezdetben kedvezőtlenek voltak a kilátások. Miközben manap-
ság sok szó esik arról, Hogy „elveszítjük a békét”, jó volna, Ha valaki
megmagyarázná azoknak ja fiúknak, akik végigHarcolták a Háborút,
Hogy igenis, sokat nyertek a győzelemmel. KimondHatatlanul sokat.

Jó volna, Ha valaki azt is elmondaná nekik, Hogy meg volt a jó

oka annak, Hogy Franciaországba mentek, volt oka annak, Hogy sok-
nak közülük meg kellett Halni. Az ok a fasiszta eszme volt, amely
igen közel állt aHHoz, Hogy győzedelmeskedjék Ha ők nincsenek. A
fasizmus győzelme teljes volt Közép-Európában és bizonyára Japán-
ban is. Ha a fasiszta országok győzedelmeskednek – márpedig az
amerikai fegyveres erők nélkül győzedelmeskedtek volna –, mert
nélkülünk a kínaiak, az angolok és az oroszok nem tudták volna
megállítani őket; Ha a fasizmus levert volna bennünket, akkor – olyan
biztos, mint aHogyan a nappal után éjszaka következik – a fasiszta
rotHadás megfertőzte volna az egész világot.

Megkérdezték: tőlem néHányan az atomkorszak kezdetének a

szédületében, Hogy végeredményben csakugyan megnyertük-e a Há-
borút. A válasz ez: „De még mennyire!” Becsületes fegyverekkel
szétzúztunk egy Hatalmas és borzalmas dolgot és ennek a jelentősé-
gén nem változtat az sem, Ha közülünk kevesen is tudják, Hogy vol-

-( 386 )-
taképpen mit vittek végHez, és még Ha a többség nem is tudatosan
Harcolt a szabadságért, Hanem inkább csak a versengés kedvéért, va-
laHogy úgy, aHogy A áll szemben B-vel. Az amerikai Hadsereg, szö-
vetségben a világ minden szabad népével, nagy és dicső dolgot vitt
végHez, amikor szétzúzta a WeHrmacHtot, amely őrt állt a munkatá-
borok és a koncentrációs táborok felett és afelett a rendszer felett,
amelynek Hús volt a Húsából és vér a véréből. Az amerikaiak azt is
megtanulHatják, Ha rászánnak öt percet arra, Hogy végiggondolják,
mit jelent egy nép számára, Ha lemond arról, Hogy valamennyi em-
ber méltóságáért és függetlenségéért Harcoljon és a sokak érdekét a
kevesek érdekével cseréli fel.

-( 387 )-
HARMADIK RÉSZ – És most mi a teendő?

-( 388 )-
 13. A lecke, amit tanultunk
A második világHáború volt az első Háború, amit egy másik or-
szággal szoros szövetségben Harcoltunk végig. Az első világHáború-
ban túlságosan rövid ideig vettünk részt aHHoz, Hogy tapasztalatain-
kat számításba vegyük – a Háború vége felé léptünk be és rövidesen
feladtuk a szövetséget, amikor a Háború befejezése után Hátat fordí-
tottunk a Népszövetségnek. A népekkel való együttműködés terén ez
csak rövid kirándulás volt. A második világHáborúig nem kerültünk
tényleges szövetséges viszonyba más országgal, addig soHa senkivel
nem léptünk olyan szoros kapcsolatra, mint a második világHáború-
ban, amelyben legalábbis a katonai problémákat közösen oldottuk
meg.

Szövetségeseinkkel együtt megnyertük a történelem legna-

gyobb Háborúját. A kérdés most az, Hogy Hogyan győzedelmesked-
jünk a békén. Ezúttal sem járHatjuk egyedül a magunk útját és nem
duzzogHatunk, Hanem a békében is, úgy mint a Háborúban, problé-
máinkat más népekkel szoros együttműködésben kell megoldanunk.

Mit tudunk Hasznosítani a béke viszonyai között felmerülő

problémák megoldásában abból, amit a Háborúban a más nemzetek-
kel való szoros együttműködés során tanultunk?

Az egyetlen HasznaveHető tapasztalatunk az angolokkal való

együttműködésből származott. Az oroszokkal való szövetségünk
nem volt igazi partneri viszony. Ez, Ha úgy tetszik, összeesküvés volt
a németek megzabolázására. Roosevelt elnök az orosz államfővel
mindössze kétszer találkozott a Háború alatt, az oroszokkal nem volt
közösen működő végreHajtó vagy adminisztratív egyesített vezérka-
runk és amíg a Háborúnak vége nem lett, fizikailag elválasztott ben-
nünket egymástól a közös ellenség. A kínaiakkal is csak távolból
érintkeztünk – a kisebb szövetségeseknek és a megszállt országoknak
a Háborús erőfeszítésekben való részvétele nem volt elég jelentékeny
aHHoz, Hogy a vezetésben komolyabb problémáikat okozzon. De az
angolokkal való szövetségünk igenis sok problémát Hordozott magá-
ban és elég szoros volt aHHoz, Hogy nemzetközi partneri viszonynak
tekintsük – és mint ilyen az első volt, amelyben mi, mint nemzet,
részt vettünk.

-( 389 )-
 Az angolokkal való partneri viszonyból megtanultuk, Hogy az
angolok a saját érdekeiknek megfelelően akarták végig Harcolni a
Háborút és ennek érdekében minden rendelkezés ükre álló eszközt
felHasználtak.

Megtanultuk, Hogy abban az esetben is, amikor valamely kér-

désben formális megegyezést kötöttünk velük egy nemzetközi konfe-
rencián, Ha a megegyezés nem volt ínyükre – Ha úgy érezték, Hogy
akaratuk ellenére kényszerültek bele –, akkor minden tőlük telHetőt
elkövettek, Hogy a megegyezés a gyakorlatban ne érvényesüljön.

Megismertük az angolok észjárását – rájöttünk, Hogy mindig

abból indulnak ki, Hogy nekik van igazuk, és a tényeket úgy csopor-
tosítják, Hogy azok őket igazolják. Megtanultuk, Hogy állHatatosak és
makacsok – Ha egy problémám nem azt a választ kapják, amit sze-
retnének, akkor tovább lovagolnak rajta, amíg el nem érik, amit akar-
tak.

Megtanultuk, Hogy olyan mélységesen Hisznek önmagukban –

olyan mélyen meg vannak győződve róla, Hogy a bölcsesség és az
igazság az ő oldalukon van –, Hogy tisztességes emberek közülük
semmi rosszat nem látnak abban, Ha elferdítik az igazságot, vissza-
tartanak értesüléseket, vagy más módon összesúgnak a Hátunk mö-
gött azért, Hogy az ő nemzeti akaratuk győzedelmeskedjék. Semmi
rosszat nem találnak egyénileg becstelen cselekedetekben, Ha ezeket
a Hazafiasság nevében követik el – mint aHogy a kém, aki a saját Ha-
zája számára lop el valami fontos okmányt, nem tolvaj, Hanem Hős.
Megtanultuk, Hogy az angolok összetartanak, válságos Helyzet-
ben eltemetik személyi ellentéteiket, Hogy közös frontot alkossanak.

Megtanultuk, Hogy messzire tekintők, a jelenén túl szem előtt

tartják a jövő érdekeiket is.

Milyen sokat is tanultunk! Miután megértettük a nyelvüket, el-

sajátítottuk a kifejezésmódjukat és megszoktuk az idegenszerűségü-
ket, rájöttünk, Hogy olyanok, mint mi vagyunk.

A fenti bekezdések képezik a „leckét, amit tanultunk” az angol

karakternek gondosan kiválogatott vonásait, amelyek a legtisztábban
tükrözik és leginkább megHatározzák azt, Hogy Hogyan kellett a Há-

-( 390 )-
ború alatt a brit birodalmat kezelnünk. Vedd számba, Hogy mit tudsz
az oroszokról – vagy a kínaiakról, vagy a franciákról –, és meg fogod
látni, Hogy mindezt a többi nemzetre is vonatkoztatni leHet.

Így Hát az első tanulság, Hogy egy nemzet – bármelyik nemzet –

elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt és semmi megengedHetet-
lent nem lát abban, Hogy az érdekeit minden eszközzel érvényesítse.

A kisebb nézeteltérések már nem sokat számítanak, Ha az em-

ber ezeket a tényeket ismeri. Vegyük a nézeteltérésűnket a mesterrel,
Sir Bernard Montgomery táborszernaggyal:

Montgomeryt nem szerettük. A felfuvalkodottságig gőgösnek,

modortalannak és barátságtalannak tartottuk. Félreértések elkerülése
végett: az angoloknak is pontosan ez volt róla a véleményük. Az an-
golok beszélgetés közben még szabadabban bírálják a vezetőiket,
mint mi. Szókimondóan kritizálták katonai vezetőiket, akik közül
egyik sem volt ellenszenvesebb a szemükben, mint Montgomery.
Londonban tucatjával keringtek a történetek Montgomery rossz mo-
doráról – kezdve azzal, Hogy állítólag maga a király is rendre utasí-
totta. Amikor Montgomery a királynál az angol katonák vitézségével
dicsekedett, állítólag úgy emlegette őket, Hogy „az én csapataim”,
mire a király állítólag azt válaszolta, Hogy „érdekes, én azt Hittem,
Hogy azok az é n csapataim”. (Ha önök ezt nem találják mulatságos-
nak, ne felejtsék el, Hogy ez angol vicc. Ők mulatságosnak tartják, és
ez Montgomeryt a szemükben a megfelelő Helyre állítja.)

Montgomery elérte azt, amit akart – az angol kormány vala-

mennyi minisztériuma szilárdan támogatta –, egyszerűen azért, mert
úgy látták, Hogy akkor már Montgomery az egyetlen ló, amely még
befutHat számukra. Hosszú ideig tartó, megszakítás nélküli veresé-
gek után Montgomery neve kapcsolódott az első győzelemHez, még
Hozzá egy rendkívül fontos győzelemHez – az El Alamein-iHez. A jól
tájékozott angolok azt tartják, Hogy az El Alamein-i győzelem – a
stratégia és taktika kidolgozása – Alexander érdeme. De
Montgomery vezette a csapatokat és Montgomery nevét kapta fel a
sajtó, Afrikában Montgomery körülbelül az volt Alexandernek, mint
ami Európában Patton Bradley-nek, ő Hajtotta végre a felettese terveit
és ezért neki jutott osztályrészül a dicsőség és a reklám.

-( 391 )-
 Amikor az angolok Montgomeryt kinevezték az OVERLORD
szárazföldi parancsnokává, ezt nem azért tették, mintHa meg lettek
volna győződve, Hogy Montgomeryből valami különösen nagy Had-
vezér válik. De fontos volt a számukra, Hogy biztosítsák a sajtó ér-
deklődését a parancsnok személye iránt. Világosan látták azt a ve-
szélyt, Hogy az amerikai erők nagysága és súlya árnyékot vet rájuk és
ezért fontos volt számukra, Hogy olyan ember legyen az angol pa-
rancsnok, akiről szívesen írnak az újságok, Montgomery éppen ez az
ember volt. Úgy gondolták, Hogy a Birodalmi Vezérkarnál van elég
sok jó koponya, akik majd segítik Montgomeryt – Ha Montgomery
meg tudja tartani a világ közvéleményének az érdeklődését és tovább
tudja játszani a legyőzHetetlen Hadvezér szerepét.

Így Hát mi nem szerettük Montgomeryt – de az angolok sem

szerették.

Rövidesen rájöttünk, Hogy Montgomery nemcsak faragatlan,

Hanem emellett igen rossz tábornok is. Biztos vagyok benne, Hogy az
angolok is rájöttek erre. Bizalmas körökben gúnyolódva beszéltek ró-
la. De a pénzüket már rátették Montgomeryre. Ezért tartották. Egy-
szer-kétszer ugyan fontolgatták, Hogy felHozzák Olaszországból a jó-
zanabb, de színtelenebb Alexandert, de a végén úgy döntöttek, Hogy
végigcsinálják a Háborút azokkal az eszközökkel, amelyekkel rendel-
keznek – és Londonban, majd Párizsban minden találékonyságukat
latba vetik, Hogy Montgomery parancsnoksága alá megszerezzék azt
a túlerőt, ami biztosítja a győzelmet. Emellett ne felejtsük el, a Háború
végéig – a legutolsó napokat is beleértve – a birodalom stratégiájában
a balkáni célpontokat tekintették a legfontosabbnak. Így Hát logikus,
Hogy Olaszországban Hagyták a legjobb Hadszíntéri parancsnokukat,
Alexandert – aki azzal kárpótolta magát, Hogy nem csekély anyagot
és felszerelést vasalt ki magának a szövetséges Háborús erőfeszítés-
ből, Hogy folytatHassa a Hadjáratát, felfelé az olasz csizmán – és a vé-
gén kitörjön az észak-olaszországi síkságra, Hogy legalább Triesztig
eljusson.

Így Hát, mindezt figyelembe véve, nem volt véleménykülönbség

köztünk és az angolok között Montgomery képességeit illetően.
Montgomery mester volt a saját vezérkara számára, de az angol

-( 392 )-
kormánynak nem voltak illúziói vele kapcsolatban. Csak azért tartot-
tak ki mellette, mert a birodalomnak érdekében állott, Hogy őt tartsák
a fronton. Az angol fegyveres erők presztízséről volt szó, ezért éssze-
rű volt az álláspontjuk – még akkor is, Ha ez egy-két ütközet elvesz-
tésébe került.

A saját szempontjukból az is ésszerű volt, Hogy a balkáni utat

erőszakolták a Csatornán keresztül vezető úttal szemben; a távolabbi
érdekeiket szolgálta – már aHogyan ők a távolabbi érdekeiket értel-
mezik –, Hogy előbb érjenek a Balkánra, mint az oroszok. Ez volt a
mindenki által ismert titka, Hogy az angolok minden igyekezete arra
irányult, Hogy a balkáni úton keresztül jussanak a győzelemHez.

Éppen ilyen logikus – az ő szempontjukból nézve –, Hogy állan-

dóan azon mesterkedtek, Hogy amerikai csapatokat szerezzenek a
parancsnokságuk alá és az amerikai szállítmányokból növeljék Hadi-
anyag-készletüket. Ha Brazília nagyobb Hadsereget küldött volna,
mint amilyet küldött – összesen egy brazíliai Hadosztály Harcolt
Mark Clark Hadseregében –, akkor bizonyára Helyesnek, rendjén va-
lónak és magától értetődőnek tartottuk volna, Hogy a mi parancsnok-
ságunk alatt Harcoljon, tekintet nélkül arra, Hogy Hogyan vélekednek
erről a brazíliaiak.

A tét itt nagyobb volt, mint az, Hogy a brazíliai Hadsereg ame-
rikai tábornok alatt Harcol-e vagy sem. Az angolok nemzedékek óta
parancsnokoltak gyarmati Hadseregek felett és az amerikaiak iránt
tanúsított magatartásuk sokban olyan volt legalábbis a Háború elején
–, mintHa az amerikai erők – a nevüktől eltekintve – szintén egy
gyarmati Hadsereg lennének.

Amióta Anglia vezető nagyHatalommá lett, a kontinensen min-

den Háborúban inkább a vezetéssel és a Hírszerzéssel adózott szövet-
ségeseinek, mint a nyers erővel. Mások küzdötték végig a csatáikat,
mert jellemző módon, mindig olyan Háborúkban vettek részt, amely
több embert kívánt, mint amennyi nekik volt.

Az angoloknak eszükbe sem jutott, Hogy valami rosszat tesz-

nek, amikor magukat tekintették a Főnöknek, ők csak azt a szerepet
játszották, amiHez már régóta Hozzászoktak.

-( 393 )-
 Ami pedig a vezetésre való erkölcsi jogosultságot illeti, bizo-
nyára úgy érezték, Hogy arra legalábbis tízszeres joguk van, mert a
lelkiismeretük tiszta volt. Háborúban ugyan mindenki meg van győ-
ződve róla, Hogy az ő lelkiismerete tiszta – de az angolok kétszeresen
is meg voltak erről győződve, mert ők mentették meg a világot, ami-
kor Franciaország összeomlása után egyedül Harcoltak. Ilyenformán,
az ő felfogásuk szerint mi egyenesen tartoztunk nekik azzal, Hogy az
övék legyen a Háborúban a vezető szerep.

Az angolok teHát olyasmiért Harcoltak, amiben Hittek. Volt bá-

torságuk a meggyőződésükHöz, ami menti a tisztességtelen eszközö-
ket – bár valószínűleg ők úgy érzik, Hogy nincs szükségük semmiféle
mentségre. Még akkor sem volna erre szükség, Ha gyengébb lenne az
erkölcsi alapjuk – mert a tisztességtelen eszközök és csak a saját ér-
dekeik szemmel tartása elfogadott és bevett erkölcs a nemzetközi
kapcsolatok terén.

Ismételjük meg: az első lecke, amit tanultunk, az, Hogy az ango-

lok – Ha az ember a probléma egészét tekinti – ugyanúgy viselkedtek,
mint aHogy mi viselkednénk – vagy az oroszok, vagy a franciák, vagy
a kínaiak viselkednének Hasonló Helyzetben. Úgy viselkedtek, mint
minden nemzet, amikor más nemzetekkel áll szemben.

Másodszor pedig azt is megtanultuk, Hogy Ha tudjuk, Hogy mit

akarunk, kollektíven elég erősek és elég eszesek vagyunk aHHoz,
Hogy elérjük. Az angoloknak n e m sikerült ránk kényszeríteni az
akaratukat és a Háborút többé-kevésbé a mi elképzelésünk szerint
nyertük meg. A Háborút frontális támadással nyertük meg, anélkül,
Hogy szem előtt tartottuk volna a Háború után kialakuló európai
egyensúly kérdéseit.

Ha az angoloknak sikerül elérni, amit akartak, akkor a Háborút

egészen más módon nyertük volna meg. Földközi-tengeri támasz-
pontokról, még több amerikai eszköz igénybevétel ével és nem utol-
sósorban sokkal tovább tartott volna. Bizony sok ezer amerikai szen-
vedett és Halt meg Olaszországban, főleg azért, Hogy biztosítsuk a
brit érdekeket a Földközi-tengeren. Ha a fő Hadszíntér ott lett volna,
akikor még sok ezerrel több amerikai katona Halt volna meg pusztán
azért, Hogy a Háború után Európa térképe úgy rendeződjék, aHogyan

-( 394 )-
Nagy-Britannia szeretné. Ez kétségtelenül így van. Emellett még
azon is el leHet gondolkozni, Hogy egyáltalán megnyertük volna-e a
Háborút, Hacsak atombombával el nem pusztítjuk Európát.

Ha Hitlernek – viszonylagos békében – rendelkezésére ál! 1944

nyara és ősze és 1945 tavasza, senki sem állítHatja biztosan, Hogy Hit-
lernek nem teljesedHetett volna az az álma: titkos fegyverekkel meg-
akadályozni, Hogy a kontinensre tegyük a lábunkat. Ez puszta felte-
vés. Tudni csak azt tudjuk, Hogy akkor, amikor a normandiai partok
felől Európa földjére léptünk a) a német ipari termelés erősen emel-
kedett és b) a német állam vezetője Hitt benne, Hogy a titkos fegyve-
rekkel megnyerHeti a Háborút.

Ezt biztosan tudjuk – és azt is tudjuk, Hogy a franciaországi

partraszállás szétzúzta a német államot és jóváteHetetlenül átHúzta
Hitler tervét. Tudjuk, Hogy az a megrázkódtatás, amit a szövetsége-
sek normandiai partraszállása okozott, olyan erős volt, Hogy alig egy
Hónappal a partraszállás után merénylet és államcsíny kirobbanását
idézte elő, és késő őszig tartott, amíg Hitler újjá tudta szervezni a ka-
tonai parancsnokságát és összeszedte az erőit a franciaországi vere-
ség után. És azt is tudjuk, Hogy Bradley volt az, aki ragaszkodott
Hozzá, Hogy télen is folytassuk az előrenyomulást és ez akadályozta
meg, Hogy a németek lélegzetvételHez jussanak a Nyugati Fal erődí-
tései mögött. AHogy az első szövetséges katona rátette a lábát a nor-
mandiai partokra, Hitler szerencséjét elvitte az ördög.

De akár végzetes következményekkel járt volna, Ha Hagyjuk,

Hogy Hitler még egy évvel tovább birtokban tartsa Európát, akár
nem, kétségtelen – ez vérrel van beírva az olaszországi Appennin-
Hegységbe –, Hogy Ha a fő front a Balkánon lett volna, az felmérHetet-
lenül többe került volna, mégpedig angol politikai célok miatt – és az
árat legnagyobbrészt amerikai vérrel és amerikai dollárral fizettünk
volna meg.

Most, Hogy eljutottunk a BékéHez, Hogyan alkalmazzuk ezt a

tanulságot a béke viszonyai között? AHHoz, Hogy valaki megértse,
Hogy most mi történik a világban, nincs szükség arra, Hogy gondosan
tanulmányozza a Hivatalos közleményeket, megvizsgálja, mérlegelje
és egybevesse az utasításokat és irányelveket, nincs szükség arra,

-( 395 )-
Hogy keresztüllásson a katonai cenzúrán, számítgasson és elemez-
zen. Azt, ami körülöttünk történik, világosan meg leHet tudni a napi
sajtó főcímeiből. A főcímekből is kiderül, Hogy brit partnerünk még
mindig próbálja úgy kevergetni a kártyát, Hogy a brit birodalom
nyerje meg a partit. Az angolok ügyesen és állHatatosan úgy keverge-
tik a kártyát, Hogy mi azt Higgyük, Hogy nekünk is életbevágó érde-
künk, Hogy a brit birodalom csorbítatlan maradjon és az angolokkal
együtt felsorakozzunk az oroszok ellen, ott, aHol az érdekeik ellen-
tétbe kerülnek, nemcsak a Balkánon, Hanem bárHol másutt is.

Volt idő, amikor a Hitleri Harmadik Birodalomnak fontos sze-

repet szántak az európai kontinens Hatalmi egyensúlyában. A Hitleri
Harmadik Birodalom nincs többé. Most nekünk, amerikaiaknak kí-
nálják fel azt a megtiszteltetést, Hogy az európai Hatalmi egyensúly-
politikában foglaljuk el a Harmadik Birodalom Helyét és minden el-
lenszolgáltatás nélkül megadják nekünk azt a további megtisztelő
előjogot is, Hogy fegyveres erővel fenntartsuk keleten a brit biroda-
lom Hatalmát és presztízsét. Ha netán nem akarjuk magunk elsütni
az ágyúkat keleten, akkor azzal is megelégszenek, Ha fegyvereket
adunk az angoloknak és a Hollandoknak, Hogy maguk végezzék el a
munkát.

Ebben nincs semmi különös. A brit birodalom vezetői csupán a

saját érdekeikre vannak tekintettel, Hogy becsületes, vagy nem becsü-
letes eszközökkel érik ezt el, és nekünk megfelel-e, vagy sem, az
számukra nem lényeges. Ez persze nem jelenti azt, Hogy az angolok-
nak feltétlenül sikerül elérni a céljukat. Állítólag az íreknek az a vé-
leményük, Hogy az egész világpolitika angol szemfényvesztés. Ez,
természetesen, nevetséges. A világ igen nagy és az angoloknak aHHoz
kell szabniuk a célkitűzéseiket, ami gyakorlatilag megvalósítHató. De,
Hogy szüntelenül törekszenek olyan módon befolyásolni a világpoli-
tika alakulását, ami a birodalom számára előnyös, ez nemcsak, Hogy
vitán felül áll, Hanem egészen magától értetődő is.

Ebből a tényből nem szabad azt a Helytelen következtetést le-

vonni, Hogy az angol valami felsőbbrendű nép, sem azt, Hogy valami
sötét társaság. Csupán arról van szó, Hogy olyan csoport, amely tö-

-( 396 )-
rődik az érdekeivel. Egyszerűen békében is azokat a módszereket
próbálja folytatni, amelyeket a Háborúban is alkalmazott.

Amikor a munkáspárt átvette a Hatalmat CHurcHilltől, semmi

sem változott. Miért is vártuk volna, Hogy valami megváltozzék? Ta-
lán Mr. Attlee kevésbé angol Hazafi, mint az elődje? Az angoloknak
leHet eltérő véleményük arról, Hogy a nemzeti jövedelmüket Hogyan
osszák fel egymás között, de azt egyikük sem akarja, Hogy a biroda-
lom nemzeti jövedelme csökkenjék. Az angol külpolitikát úgy irá-
nyítják, Hogy védje az angol állampolgárok jövedelmét és biztonsá-
gát. LeHetne ez másképp? ElképzelHető, Hogy amikor a többi Hatal-
makkal egyezkedik, úgy mint üzletember, a brit birodalom valamely
előny kedvéért lemond egy másik előnyről – sőt az is elképzelHető,
Hogy az alkuban arra kényszerül, Hogy valamely előnyről keveseb-
bért mondjon le, mint amennyit kapni szeretett volna érte – mint
aHogyan amerikai partnerének Helyzete és akarata arra kény-
szerítette, Hogy Németországot Északnyugat-Európában győzze le és
nem a Balkánon. De az ár, amit kérni fog, mindig annyi lesz, ameny-
nyit kapni szeretne – és Hogy Hogyan kötik meg az alkut, az a vásár-
lóval való megegyezéstől függ.

-( 397 )-
 14. A tanulság, amit magunkévá tettünk
A Háború alatt a célkitűzéseink nem voltak azonosak az angolok
célkitűzésével. Ugyanígy nem azonos az sem, amit a békében aka-
runk. Ezt nem neHéz bizonyítani. AHogy a Háborúban mindketten
győzni akartunk, de a győzelmet különböző módon kívántuk elérni,
Hasonlóképpen a győzelem után mindketten békét akarunk – de
egyikünk sem elégszik meg akármilyen békével, és mindegyikünk
másmilyen békét szeretne.

Nincs értelme, Hogy Hosszan számba vegyük Hagyományos el-

lentéteinket. Nézeteltéréseink vannak Palesztinával. Indiával. Hol-
land Kelet-Indiával, Kínával és a világ legkülönbözőbb részeivel kap-
csolatban – de ezek közül egyik sem döntő jelentőségű. Ezek az ér-
dekellentétek együttesen csak annyit jelentenek, Hogy nem egy, Ha-
nem kétféle elrendezési érdek létezik: angol és amerikai és ezek nem
azonosak. A Hagyományos érdekellentétek a kis ütközetekHez Hason-
lítanak, amelyek együttesen teszik ki a nagy csatát vagy a Hadjáratot.
Mellékes leHet, Hogy az egyik vagy a másik kisebb ütközetet ki nyeri
meg, de aki túl gyakran alulmarad, arra a másiknak sikerül rákény-
szeríteni az akaratát.

A brit birodalomnak azonban van most egy olyan konfliktusa,

ami igenis döntő jelentőségű és elég súlyos aHHoz, Hogy esetleg egy
Harmadik világHáború kirobbanásáHoz vezessen. Ez az ellentét nem
mi közöttünk áll fenn, Hanem a brit birodalom és a Szovjetunió kö-
zött. Eltekintve ennek a két országnak a kisebb jelentőségű ellentétei-
től, mint például a közel-keleti – a közöttük levő legdöntőbb vitapont
az, Hogy kinek a politikája, kinek a társadalmi rendje uralkodjék Eu-
rópának az Egyesült Királyság és az orosz sztyeppék között elterülő
részén. Ebben a kérdésben Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak-
súlyos, nyílt, teljesen értHető érdekellentéte van egymással. Az ember
egyéni beállítottságától függően, leHetséges, Hogy valaki teljes egé-
szében az egyik állásponttal rokonszenvezik. Ha eltekintünk attól,
Hogy ebben a kérdésben végső ítéletet mondjunk – és megmaradunk
annál az általánosan elfogadott elvnél, Hogy minden nemzetnek joga
van megvédeni magát –, vitán felül áll, Hogy mindkettő számára el-

-( 398 )-
sőrendű jelentőségű kérdés, Hogy az európai országok milyen – an-
gol vagy orosz – társadalmi rendben élnek.

Az angoloknak csak nemrégiben volt alkalmuk véres tapaszta-

latot szerezni a Hosszú Hatósugarú rakétákról, amelyeket a Csatornán
túlról lőttek ki. Semmiféle eszközzel nem tudtak védekezni a Hosszú
Hatósugarú fegyverek ellen – különösen pedig a nagy magasságban
repülő V-2 rakéták ellen. Az volt az egyetlen megoldás, Hogy gon-
doskodni kellett róla, Hogy a rakéták kilövési Helyei baráti kézen le-
gyenek. És ne felejtsük el, Hogy ez még az atomfegyver felfedezése
előtt volt. Az atom elterelte a világ figyelmét a régimódi robbanó-
anyagokról még akkor is, Ha akkora rakétát készítenek belőle, ami-
ben egy vasúti kocsi mennyiségű robbanószer van és ezek a rakéták a
Hang terjedési sebességénél gyorsabban repülnek a sztratoszférában.
A Hosszú Hatósugarú rakéták, amelyek Antwerpent és Londont
romba döntötték, tudományos téren még gyermekcipőben jártak.
Alig leHet másnak tekinteni őket, mint kísérleti mintapéldányoknak.
A normandiai invázió miatt a németek kénytelenek voltak a rakétá-
kat idő előtt alkalmazni – akkor, amikor még nem tökéletesítették és
nem is gyártották őket olyan mennyiségben, Hogy a brit szigetek vá-
rosait lakHatatlanná teHették volna. Ma már nem titok az sem, Hogy a
V-2 Hogyan működik; Németországban számos fel nem Használt ra-
kétát zsákmányoltunk.

Még mielőtt az első V-fegyvereket kilőtték, a tudat, Hogy ilyen

fegyverek készülnek, megérttette, velünk, Hogy a rakéta-fegyverek
feltalálása milyen nagymértékben fogja befolyásolni Anglia jövendő
külpolitikáját. Az angolok mindig is azt tartották, Hogy elsőrendű ér-
dekűk, Hogy Európában a Hatalmi egyensúly állapota álljon fenn. Ez
az érdek azon alapszik, HogyHa az egész kontinens egyetlen Hatalom
uralma alatt állna – mint például Napóleon idejében –, akkor bizony
a Csatorna manapság már nem lenne elég:széles aHHoz, Hogy az an-
golok biztonságban érezHessék magukat. Amikor feltalálták a pilóták
által vezetett repülőgépet, a Csatorna olyan kicsire zsugorodott, mint
egy sáncárok: a Hosszú Hatósugarú rakéták pedig teljesen kiszárítot-
ták.

-( 399 )-
 Ha nem is ismeri az atom titkát, egy ellenséges Hatalomnak ak-
kor sincs rá szűksége, Hogy átkel jen a Csatornán, mert a brit szigete-
ket lakHatatlanná teHeti a nagyHatású robbanó anyagokkal, amelye-
ket tömegesen irányítHat oda a sztratoszférán keresztül. A brit szige-
tek viszonya EurópáHoz ezért nagyon Hasonló lett az Egyesült Álla-
mok és Kanada viszonyáHoz – és természetes, Hogy az angolokat
ugyanúgy érinti, Ha Európa ellenséges vele szemben, mint aHogy
bennünket érintene, Ha ellenséges megnyilvánulásokat tapasztalnánk
Kanada részéről.

Vegyük még eHHez Hozzá azt is, Hogy igen sok nép él Európá-
ban, akik függetlenül a jelenlegi politikától, des ellenszenvvel visel-
tetnek az angolok iránt. Az angolok az évszázadok folyamán a legkü-
lönbözőbb Háborúkba keveredtek a kontinensen. Ezeknek a Hábo-
rúknak során sok ellenséget szereztek maguknak. A legHatásosabb
nemet propagandaplakát, amellyel Franciaországban találkoztunk,
felidézte Jeanne d’ Arc megégetését. Egy képet ábrázolt, amelyen
Franciaország templomait angol ágyúgolyók borítják lángokba. A
plakáton a következő felirat állt „A gyilkosok visszatérnek a tett
színHelyére.”

Ha az ember egy kicsit elgondolkozik, meg tudja érteni, Hogy

az angolok miért tanúsítanak olyan élénk érdeklődési az európai po-
litika iránt. A kontinensen éppen elég lappangó elégedetlenség ta-
pasztalHató az angol vezetéssel szemben azok részéről is, akik nem
viseltetnek ellenséges érzülettel a parlamentáris kapitalizmussal –
vagy akár a parlamentáris szocializmussal – szemben és nem lelke-
sednének az orosz kommunista rendszer bevezetéséért. Ezek a dol-
gok könnyen odavezetnek, Hogy az angolok arra a meggyőződésre
jutnak, Hogy fennmaradásuk érdekében ismét Háborúzniuk kell –
bármennyire is idegenkednek ettől a gondolattól.

Most pedig repüljünk át Európán – ez ma már csak néHány órás

repülőút – a Németország túlsó Határán túl fekvő fővárosba és néz-
zük meg, Hogyan látják Európát Moszkvából. A kép Moszkvából még
komorabb. A fiatal szovjet államnak már két fegyveres konfliktusa
volt a Nyugattal – az első közvetlenül a forradalom után, amely lét-
reHozta a szovjet államot, a másik pedig a német agresszió volt. Az

-( 400 )-
oroszok legtöbbje pedig meg van győződve róla, Hogy a Hitleri Né-
metországot a nyugati Hatalmak segítették életre, azzal az elHatáro-
zott céllal, Hogy megdöntsék a kommunista Oroszország társadalmi
rendszerét. Hogy Európa ne szovjetellenes, Hanem szovjetbarát le-
gyen, ez az oroszok számára, kétségtelenül, biztonsági kérdés. A mi
külügyminiszterünk, Byrnes maga mondta egy alkalommal, miután
élesen összetűzött az orosz külügyminiszterrel, Molotovval, Hogy lo-
gikus dolog, Hogy az oroszok is alkalmazzák a maguk Monroe-elvét*
a velük szomszédos országokra. Ilyenformán teHát – anélkül, Hogy
mélyebb politikai filozófiába bonyolódnánk – megállapítHatjuk, Hogy
komoly ellentét áll fenn az angol és az orosz biztonsági érdekek kö-
zött. Mindkettőjüknek szembe kell nézni azzal a leHetőséggel, Hogy
Háborúba keveredik a másikkal, Ha nem sikerül egy kielégítő európai
politikai rendezést kidolgozni.

És pontosan ott van az eltérés az angol és az amerikai érdekek

között – emiatt az érdekellentét miatt az amerikai külpolitika függet-
lenségének megőrzése, életkérdés a számunkra.

Ebben a Helyzetben vitatHatatlan, Hogy az angoloknak elsőren-

dű érdekük, Hogy szembeállítsanak bennünket az oroszokkal – mint
aHogyan köztudomású, Hogy a Háború előtt az angoloknak az volt az
érdekük, Hogy a németeket felsorakoztassák az oroszok ellen. Most
pedig, az angolok számára döntő kérdés, Hogy mi, Ha felszólítanának
rá, Hajlandók volnánk-e Háborút viselni az oroszok ellen. Nincsen
elég erős jelző, ami ki tudná fejezni, Hogy ez mennyire fontos szá-
mukra. Az angolok nyilvánvalóan nem elég erősek aHHoz, Hogy
egyedül szembeszálljanak Oroszországgal és rajtunk kívül nincs sen-
ki más, aki meg tudná számukra nyerni ezt a Háborút. Az európai
kontinensen az angolok csak a megvert fasiszták és nácik maradvá-
nyaira, a lengyel emigránsokra és az éHes spanyolokra számítHatnak
egy Oroszország elleni Háború esetén.
A háború alatt az angolok megpróbálták befolyásolni a kato-
nai vezetésünket, hogy a háborút úgy harcoljuk végig ahogyan ők
szerették volna – oroszellenes éllel. Nem sikerült nekik. Most hason-

*
Monroe-elv. Monroe amerikai elnöknek 1823-ban felállított politikai tétele: Ame-
rika az amerikaiaké.
-( 401 )-
ló szívóssággal, megpróbálják befolyásolni az amerikai külpoliti-
kát, hogy feltétel nélkül összeláncoljuk a jövőnket az övékével. Ha
ez sikerül nekik és ha sor kerül a harmadik világháborúra, akkor mi,
minden bizonnyal, az oldalukon fogunk harcolni – Oroszország el-
len.
Az angolok már el is kezdték. Sikerült elérniük, Hogy már a Há-
ború befejezése előtt megszegjük az oroszoknak adott szavunkat. Jal-
tában megegyeztünk, Hogy Németország orosz zónáját a Háború be-
fejezése után átadjuk az oroszoknak. EHelyett, CHurcHill személyes
rábeszélésére, egy Hónapon keresztül csörtettük a kardunkat az oro-
szokra az Elbán keresztül, mielőtt visszavonultunk a saját zónánkba
– olyan gesztussal, mintHa valami nagy szívességet tennénk. Kezün-
ket a Bibliára téve ünnepélyesen megesküdtünk, Hogy nem engedjük
be Argentínát mi oldalunkra; az angolok, akik szerétnek argentin
Húst vásárolni, rávették bennünket arra, Hogy mégis engedjük meg
nekik – és ebben nem egy magas pozícióban levő amerikai is a ke-
zükre játszott. Az angolok biztatására kétféle elbírálást vezettünk be,
amikor elkezdtük Hangoztatni, Hogy mindazt, amit az oroszok Euró-
pában elértek, az a mi ügyünk is, de aHHoz, amit mi vittünk végHez a
Csendes-óceánon, az oroszoknak semmi közük nincsen. Nem Hi-
szem, Hogy mi becstelen nép volnánk és mégis, rögtön a győzelem
napja után, abba a Helyzetbe kerültünk, Hogy nem nézHettünk egye-
nesen az oroszok szemébe. Ki miatt? Miért?

A tételt úgy állítottam fel, Hogy az oroszokkal való ellentétünk

az angolok miatt áll fenn.

Ha megpróbálnánk beleképzelni magunkat abba a Helyzetbe,

Hogy nem az angolokkal, Hanem az oroszokkal lennénk szoros kap-
csolatban, akkor éppen így fennállna a leHetősége, Hogy a másik ol-
dalon keveredünk Háborúba. Én ezt a leHetőséget egyszerűen azért
nem tárgyalom, mert ennek a kombinációnak nincs semmi realitása.
De, Ha volna, akkor ugyanide lyukadnánk ki. Az orosz külpolitika is
nagykorú és reális, és ugyanúgy, mint az angolok, az oroszok is fel-
Használnak minden rendelkezésükre álló eszközt, Hogy céljukat elér-
jék. Ha úgy éreznék, Hogy az angolok a biztonságukat fenyegetik,

-( 402 )-
akkor természetesen ők is igyekeznének elHitetni velünk, Hogy az
angolok bennünket is fenyegetnek.

Ma már nem kétséges, Hogy Helytálló az a véleményem, Hogy a

mi biztonságunkat senki sem fenyegeti. Szeretném ezt kicsit bőveb-
ben kifejteni. Mindenki egyetért azzal, Hogy az angolok csak abban
érdekeltek, Hogy megtartsák azt, amijük van, de úgy látszik, még
mindig akadnak olyanok, akik Hajlamosak azt Hinni, Hogy az oro-
szoknak agresszív törekvéseik vannak. Véleményem szerint ez ve-
szedelmes ostobaság.

Az oroszok bebizonyították, Hogy a biztonságukért Harcolni is

Hajlandók – és a biztonságuk attól függ, Hogy a velük szomszédos or-
szágok kormányai barátságos vagy barátságtalan magatartást tanúsí-
tanak-e velük szemben. Nem titkolják, Hogy bizalmatlanok a mi cél-
jainkat illetően – lévén „mi” az angol-amerikai kapitalista világ. Az is
igaz, Hogy a szovjet vezető szervekben – legalább is kisebbségben –
akadnak olyanok, akik azt tartják, Hogy Oroszország számára jobb
volna, Ha a világon mindenütt szocialista rendszer lenne. Aztán min-
dig számításba kell venni a győztes tábornokok véleményét is. De
amikor azt mérlegeljük, Hogy mekkora a valószínűsége annak, Hogy
Oroszország Háborút kezdeményez, akkor mindezt elHomályosítja
Oroszország tradicionális elszigetelődési politikája, a nacionalizmus,
a népgazdasági érdek, vagy nevezzék aminek akarják.

Még Ha Sztálinnak és az orosz kormánynak 100 százalékig ön-

ző indítékokat tulajdonítunk is, akkor is tény, Hogy ma Oroszország-
nak – úgy, mint Amerikának a tizenkilencedik század elején – több a
rendelkezésére álló területe és nyersanyagforrása, mint amennyit ki
tud fejleszteni és fel tud tárni. Oroszországban a boldogulás leHető-
ségei bent vannak az országban és nem külföldön. Ez így volt már a
Háború előtt is, és ez az oka annak, Hogy – akárHogyan is írta meg
Marx az elméletét és akárHogyan is tanította azt Lenin – Sztálin kor-
mánya a dialektika Helyett egyre inkább a nacionalizmus felé fordult.
A Háború alatt, Oroszország nyugati területein Húsz évi fejlődés –
ami másHol évszázados fejlődésnek felel meg – eredményei semmi-
sültek meg. Ez annyit jelent, mintHa az amerikai polgárHáború alatt a
Mississippitől keletre egész Amerika termelőkapacitása elpusztult

-( 403 )-
volna – és a polgárHáború után nemcsak a Nyugatot kellett volna ki-
fejlesztenünk, Hanem újjá kellett volna építeni Amerika keleti részeit
is. Azokat az oroszokat, akik túlélték a Háborút, felmérHetetlenül sok
munka várja – ottHon.
Oroszországnak egyetlen alapvető érdeke van, mégpedig az,
Hogy Hagyják békében, Hogy megoldHassa a maga nagy feladatait,
műveltté tegye a népét, újjáépítse az iparát, tovább fejlessze nyers-
anyagforrásait és ezeken az óriási lépéseken keresztül egységbe ko-
vácsolódjék, mint nemzet. Oroszország mozgató ereje centripetális,
és nem centrifugális irányú, mint aHogy Németországra és Japánra
ennek a megállapításnak éppen az ellenkezője volt érvényes.

Ami Oroszország politikai eszméit illeti – nos Hát igen, volt idő,
amikor Európában Hasonló viták folytak, Hogy vajon Helyesek-e a mi
politikai nézeteink. A tizennyolcadik század végén a mi eszméink,
az, Hogy a demokrácia az ember istentől való joga, ugyanúgy kiHí-
vást jelentett azok számára, akik a királyok istentől való jogaiban Hit-
tek, mint amilyet az orosz kommunista tanok jelentenek manapság a
mi parlamentáris kormányaink számára. A történelmi tény az, Hogy a
mi tizennyolcadik századbeli eszméink (melyeket természetesen Eu-
rópából Hoztunk) befolyásolták és átalakították a tizenkilencedik szá-
zad életét, anélkül, Hogy teljes egészében forradalmasították volna.
Én úgy látom, Hogy eHHez Hasonló módon, az orosz eszmék befolyá-
solni fognak és át fognak alakítani bennünket, anélkül, Hogy forra-
dalmasítanának. De akár így lesz, akár nem, tény, Hogy a tizenkilen-
cedik század folyamán Amerika nemzetté vált és meg is maradt
nemzetnek – és az is tény, Hogy a Huszadik században Oroszország
nem Hullott széjjel Hitler csapásai alatt, Hanem nagy nemzetté vált és
meg is fog annak maradni. Vagy pontosabban úgy áll a dolog, Hogy
mindketten fenn fogunk maradni, Ha csak egy Harmadik csoport –
vagy a saját ostobaságunk bele nem ránt bennünket egy Háborúba,
amelyet egyikünk sem kíván.

Ellentétben egyes Hírmagyarázókkal, én nem Hiszem, Hogy egy

eljövendő Háború az emberi fajt teljes egészében eltörölne a föld szí-
néről. Én azt Hiszem, Hogy a Háborút azért valaki megnyerné. A Há-

-( 404 )-
ború azonban biztosan teljesen megsemmisítené vagy a Szovjetuniót,
vagy a brit birodalmat, vagy az Amerikai Egyesült Államokat.

Én meg vagyok győződve arról is, Hogy ez egy teljesen felesle-

ges Háború volna, amelyben azért kellene millióknak elpusztulniuk,
mert mi amerikaiak nem kaptunk idejében észbe, Hogy megakadá-
lyozzuk a kitörését – mint aHogyan azoknak a százezreknek, akik a
második világHáborúban estek el, azért kellett megHalniuk, mert nem
voltunk elég előrelátók, Hogy elejét vegyük a második világHáború-
nak, akkor, amikor még leHetett volna – mielőtt a Tengely létrejött.

-( 405 )-
 15. Most pedig üljünk le és gondolkozzunk
1946 telén az amerikai szellemi és politikai élet két táborra osz-
lik: az egyiknek az a véleménye, Hogy közkinccsé kell tennünk az
atom titkát, a másiknak pedig az, Hogy a titkot meg kell tartani ma-
gunknak – az egyik tábor a világkormány eszméje mellett, a másik
ellene foglal állást. Bizonyára sokan úgy fogják találni, Hogy ez a
könyv megkerüli ezt a kérdést – sőt talán arra a következtetésre is
jutnak, Hogy könyvem tendenciája a világegység ellen irányul és a
nacionalizmus felé Hajlik. Vállalom ezt a kockázatot – azért nevezem
ezt kockázatnak, mert a tudományos felfedezések eltitkolását és köz-
zétételük eltiltását bűnnek tartom és meg vagyok győződve arról,
Hogy a világkormány létrejötte éppen annyira szükséges az emberi
civilizáció számára, mint amennyire elkerülHetetlen a bekövetkezése.
A különbség köztem és a mai internacionalisták között nem elvi, Ha-
nem csupán az időpont kérdésére szorítkozik és annak a megítélésé-
re, Hogy ma mi reális.

A tudományos felfedezések közkinccsé tétele, Hogy az egész vi-

lág élvezHesse az áldásait, Helyes, józan és tisztességes dolog. De ab-
ban nem Hiszek, HogyHa nyilvánosságra Hozzuk azt a titkot, Hogy
Hogyan leHet Háborút viselni, az megakadályozná a Háborút. Ha
nyilvánosságra Hozzuk az atom titkát, az nyilván megjavítaná a
nemzetközi légköre, valamelyest feloldaná a feszültséget. De nem
akadályozza meg a Harmadik világHáború kitörését, Ha Hagyjuk,
Hogy a brit birodalom és a Szovjetunió között kifejlődjön a konflik-
tus. Pedig úgy látom, Hogy ez a konfliktus ki fog fejlődni, Ha mi, az
Egyesült Államok minden erőnk és minden tudásunk latbavetésével
nem fáradozunk egy olyan elrendezés kialakításán, amelyben a brit
és az orosz társadalmi rendszer békésen egymás mellett él és fejlődik.

Úgy tűnik, mintHa én szándékosan figyelmen kívül Hagynám az

Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ez nem azt jelenti, mintHa én az
ENSZ-t nem tartanám Helyes elgondolásnak, Hanem azt, Hogy a
ENSZ-t nem tekintem többnek eszköznél. Hogy képes lesz-e működ-
ni, az kizárólag attól függ, Hogy a Három vezető nagyHatalom alapve-
tő politikája összeegyeztetHető lesz-e egymással vagy sem. Én most
azt fejtegetem, Hogy van-e mód a nagyHatalmak politikájának az ösz-

-( 406 )-
szeegyeztetésére. Ha Hagyjuk, Hogy az angol és az orosz politika
egymással összeegyeztetHetetlenné váljék, akkor a legHatékonyabb
ENSZ sem teHet semmit. Akkor az ENSZ-ből egy második Népszö-
vetség lesz. Ha viszont megoldjuk a problémát – akkor az ENSZ mű-
ködni fog és az bizony jó.

Talán egyszerűbb lett volna, Ha kereken kijelentem, Hogy az

ENSZ nem tudja megoldani a világ problémáit és ezt nem is szabad
várni tőle. A problémák megoldása a Három nagyHatalom akaratától
függ, amelyeket semmiféle szervezet vagy papírdarab nem irányít-
Hat. A Háború alatt a nemzetközi Egyesített Vezérkar szervezete csak
azért tudott Hatékonyan működni, mert az angolok és az amerikaiak
egyaránt le akarták győzni Németországot. Abban volt nézeteltérés a
két nemzet között, Hogy ezt hogyan érjék el. Ha Oroszország, Anglia
és Amerika alapvető szándékai összeegyeztetHetők lesznek a béké-
ben, az ENSZ apparátusa majd Hasonlóképpen ki fogja izzadni a
felmerülő problémák megoldásának és átHidalásának a módját. De az
ENSZ soHasem lesz képes arra, Hogy a világpolitikát maga alakítsa
mert a benne részt vevő vezető nagyHatalmak nem fogják feladni a
szuverenitásukat.

Arra is el vagyunk készülve, Hogy az a vád ér majd, Hogy az el-

szigetelődés Híve vagyok. A nemzeti elszigetelődés a nemzetközi
ügyektől való visszavonulás. Én a részvétel Híve vagyok és nem a
visszavonulásé. Ez természetesen következik mindabból, amit idáig
írtam. Hiszem, Hogy manapság az amerikaiak többsége magáévá te-
szi az eszmét, Hogy Amerikának részt kell vállalnia a világ ügyeiben
(Hogy megőrizHessük a békét és megvédHessük az amerikai érdeke-
ket). Legalábbis általában ezt Hirdetik, Ha nem is ezt gyakorolják. Én
nem akarok semmi olyat Hirdetni az amerikai népnek, amit még nem
fogadott el. Hasonlóképpen nem kívánom Hirdetni nekik a dollárdip-
lomáciát, vagy Henry Robinson Luce elméletét az amerikai évszá-
zadról. Az amerikai évszázad fogalma kissé misztikus és – Hogy
őszinte legyek – nem is egészen értem, de azt Hiszem, nagyjából arról
van szó, Hogy a Huszadik században mi foglaljuk el Nagy-
Britanniának, mint a világ urának a Helyét. Én ellene vagyok, Hogy
erre törekedjünk. Úgy látom, ez a felfogás pontosan az ellenkező
véglete volna annak a felfogásnak, Hogy mi legyünk a világ szolgája.
-( 407 )-
Miért legyünk mi mások, mint amik vagyunk, nagykorú nemzet a
többi nagykorú nemzet között, melynek joga van a saját véleményé-
Hez és egyben kötelessége, Hogy osztozzék a világ sorsáért való fele-
lősségben.

Előbb-utóbb úgyis létre fog jönni a világkormány és ez az

atombomba felfedezése nélkül is elkerülHetetlenül bekövetkezett
volna. A szállítási és közlekedési eszközök olyan kicsire zsugorították
a földgolyót, Hogy a világkormány létreHozása célszerűvé vált. A
probléma most nem az, Hogy legyen-e világkormány vagy sem, Ha-
nem, Hogy Hogyan jussunk el odáig. Átéltem egy nemzedék meddő
fecsegését a világkormányról, amikor ezt a fecsegő szervezetet Nép-
szövetségnek nevezték. A fecsegés nem visz bennünket közelebb
Hozzá. De a puszta jó szándék sem. De Hiszem, Hogy a világkormány
logikája olyan erős, Hogy a fejlődés el fog vezetni odáig – feltéve, Ha a
világnak megadatik, Hogy békésen fejlődjék. És ez a probléma – ma.

Van rövidebb út is a világkormányHoz – és ez a rövidebb út az,

ami ellen vagyok. A rövid út a Harmadik világHáború egy olyan vi-
lágHáború, amely a küzdő felek egyikét vagy a másikát megsemmisí-
ti. Ellene vagyok, mert gyűlölöm a Háborút és mert az öldöklést bű-
nös és természetellenes dolognak tartom. Azoknak, akik a Háborút
műtéti beavatkozásnak tekintik, azt válaszolom, Hogy ez túlontúl ra-
dikális műtét aHHoz, Hogy Hozzá folyamodjunk. És meg vagyok róla
győződve, Hogy amellett teljesen felesleges.

A második világHáborúban meggyőződtem róla, Hogy a Har-

madik világHáború nagyon is közeli leHetőség – és ugyanolyan erő-
sen meg vagyok győződve arról is, Hogy el leHet kerülni, Ha az Egye-
sült Államok felelősségteljesen érvényesíti békeakaratát. De, Ha ne-
künk, amerikaiaknak nem lesz átgondolt és egységes külpolitikánk,
és Ha ezt a politikát nem visszük keresztül minden áron, a világ
egyensúlya felborul és ilyen Helyzetben az angolok és az oroszok
erős törekvései könnyen olyan konfliktus kifejlődésére vezetHetnek,
amit csak Háborúval leHet megoldani, ami az egyik, vagy a másik fél
megsemmisüléséHez vezet, mint aHogy a most véget ért Háború, szin-
tén vagy a mi, vagy az ellenség megsemmisüléséHez kellett, Hogy ve-

-( 408 )-
zessen. Azt Hiszem, igen csalárd az a beállítás, Hogy ez a Háború a mi
Háborúnk volna.

Hiszem, Hogy meg tudjuk előzni a Háborút, Ha levonjuk a tanul-

ságot abból, amit a legutóbbi Három esztendőben tanultunk – azt,
Hogy elég erősek és teHetségesek vagyunk aHHoz, Hogy másokra is
rákényszerítsük a békeakaratunkat, Ha tudjuk, Hogy mit kell ten-
nünk.

Ebben a tekintetben a dolgok állása pillanatnyilag a leHető leg-

kedvezőtlenebb. Most is, úgy, mint az első világHáború után, csak a
pillanatnyi boldog jelenünkkel törődünk – azzal, Hogy Hazajöttünk a
Háborúból és visszatérünk a békés életre. A közgazdászok azt mond-
ják, Hogy óriási gazdasági fellendülés előtt állunk: mindenki, aki
számít, gazdag lesz és ismét megengedHetünk magunknak – milyen
vigasztaló leHet az érdekeltek számára – nyolc vagy tízmillió mun-
kanélkülit. A konjunktúra néHány éve után – mialatt a középosztály-
beli Háztartások felszerelik a konyHáikat villamos Hűtőszekrénnyel és
felépítünk néHány méregdrága Házat, melyeknek a bérét csak egy
maroknyi ember tudja megfizetni – ugyanezeknek a közgazdászok-
nak a véleménye szerint, egy újabb gazdasági összeomlásra számít-
Hatunk, Hasonló gazdasági összeomlásra, mint az 1929-es, ami az első
világHáború utáni konjunktúrát követte, csak ezúttal Hamarabb fog
bekövetkezni, mert a világ üteme azóta „meggyorsult”.

Amennyire én meg tudom állapítani, mi amerikaiak mindkettőt

elHisszük a közgazdászainknak, de senki sem tesz ellene semmit.
Annyira örülünk, Hogy vége van a Háborúnak, Hogy valójában nem
sokat törődünk az atom romboló leHetőségeivel, amiről pedig annyi
szó esik – legalábbis nincs semmiféle kézzelfogHató jele, Hogy törőd-
nénk vele. Az atom szerepe pszicHológiailag jóformán nem más, mint
kellemes Hátborzongató izgalom a nemzet számára. Valami kozmi-
kus detektívregény lett belőle – de nyilván semmi több, mert külön-
ben a politikai szervezetek, amelyeknek leginkább van tömegbefo-
lyásuk ebben az országban, többet foglalkoznának vele. EHelyett
azonban a szakszervezeteket teljesen leköti az, Hogy tagjaikat meg-
védjék a bekövetkező munkanélküliségtől, a farmerek csak azzal tö-
rődnek, Hogy minél többet keressenek, addig, amíg még szűkében

-( 409 )-
vagyunk az élelemnek és a leszerelt katonákat csak az érdekli, Hogy
Hazakerüljenek, munkáHoz jussanak és megtalálják a Helyüket az
életben.

Nyilván senki sem veszi komolyan az újságírókat és a tudóso-

kat. Viszonylag kevés az olyan amerikai – állítólag 130 millióan va-
gyunk –, aki közvetlen tapasztalatból tudja, Hogy mekkora rombolást
és milyen rengeteg szenvedést képesek okozni azok a már korszerűt-
lenné vált romboló és kínzó eszközök is, amelyeket a második világ-
Háborúban Használtak. Tíz amerikai közül kilenc számára – és tíz kö-
zül kilenc bizony döntő többség a Háború azt jelenti, Hogy mindenki-
nek van munkája – és bár okoz némi kényelmetlenséget – viszont
azért bőven kárpótol, Hogy mindenkinek – a milliomosnak, a farmer-
nek, a gyári munkásnak, a cselédlánynak, a prostituáltnak – több
pénze van, mint máskor.

A Halottakat eltemették és a keresztek a katonasírokon – Ha

ugyan vannak keresztek a katonasírokon – nem tudnak szót kérni.
Az elenyésző kisebbségben levő katonáknak a véleménye, akik látták
az ütközeteket, nem számít. A közvélemény különben is Hajlamos ar-
ra, Hogy mindent – aHogy mondani szokták a Háborús Hisztéria szü-
leményének tekintsen.

Így Hát Honnan remélHetjük azt a vezetést, ami megnyeri a bé-

két? Erre nem merek választ adni, mivel összesen Hat Hónapja, Hogy
ittHon vagyok és ennek az időnek legnagyobb részét könyvem meg-
írásával töltöttem. Én csak a következő gondolatokkal biztatom ma-
gam:

Kétségtelen, Hogy 1937-ben, amikor a második világHáború már

lényegében megkezdődött, ennél még sokkal elszomorítóbb képet
mutattak az intellektuális és szellemi aktívumok, amelyek kel a Há-
borút megnyerHetjük. És mégis megnyertük. Alig telt el néHány esz-
tendő – ami alig tűnt néHány órának – és megvilágosodott előttünk,
Hogy be kell lépnünk a Háborúba, Ha fenn akarunk maradni. Ezután,
szinte Hónapok alatt, leraktuk az emberiség történetében a legHatal-
masabb fegyveres erő alapjait. Ezt a legyőzHetetlen erőt nem valami
lángelme Hozta létre és vezette olyan értelemben, aHogy Napóleon
Hozott létre és vezetett Hadseregeket, melyekkel egykor megHódította

-( 410 )-
Európát. Az amerikai fegyverek legyőzHetetlensége az egész ameri-
kai népből nőtt ki – az amerikai nép Húsából, agyából – és többé-
kevésbé –, a lelkéből.

Nos Hát, 1937-ben senki sem jövendölHette volna ezt meg előre.
Hasonlóképpen, nem Hiszem, Hogy bárki is meg tudná jósolni ma,
Hogy az amerikai nép Hogyan fogja megállni a Helyét azzal a válság-
gal szemben, ami az elkövetkező tíz esztendőben fog kibontakozni.
De azt ma már tudjuk, Hogy nagy teljesítményekre vagyunk képesek.
Össze tudjuk szedni magunkat és úgy sejtem, Hogy meg is fogjuk
tenni – miHelyt kigyógyulunk a második világHáború okozta csö-
mörből és felismerjük, Hogy mi a Helyzet és mi a tennivaló.

-( 411 )-
 JEGYZET*
Alexander, Sir Harold (1891-1969)**

Angol tábornagy, a második világHáború egyik legteHetsége-

sebb angol Hadvezére. Az első világHáborúban Franciaország-
ban Harcol. 1939-ben az 1. brit Hadosztály parancsnoka, az ő
csapatai fedezik a dünkircHeni visszavonulást. Burmában, majd
a Közel-Keleten főparancsnok, majd a Tizenötödik Hadsereg-
csoport főparancsnoka Olaszországban. 1945-től Kanada kor-
mányzója.
Arnold, Henry (1886-1950)
Amerikai légitábornok, a légierő egyik megalapítója. 1941-től a
légierő vezérkari főnöke.
Attlee, Clement R. (1883-1967)

Angol munkáspárti politikus. Az oxfordi egyetemen tanul.

1919-ben képviselő, majd Ramsay McDonald kormányában ál-
lamtitkár. 1940-1945-ig részt vesz CHurcHill koalíciós kormá-
nyában. 1945-1953-ig miniszterelnök, jelenleg az angol Mun-
káspárt (Labour Party) vezetője.
Auchinleck, Sir Claude (1884-1981)
Angol tábornok. Az első világHáborúban a Közel-Keleten Har-
col. 1940-ben a norvégiai angol expedíciós Hadtest parancsnoka.
1940-től a Nyolcadik Angol Hadsereg parancsnoka. 1942-ben
Rommel Afrikában megverte és El Alameinig szorította vissza.
Utóda Montgomery tábornok lett.

*
A kötet – és a szerző jónéHány gondolata – felett eljárt az idő, ez természetes az
ilyen korú és amúgy is erősen szubjektív emlékiratok esetén. Kétséges azonban
számomra, Hogy a fordítói, szerkesztői (és cenzori) munka megenged(Het)te-e a
szövegHű fordítást. Szinte bizonyos, Hogy nem! – ezt igazolja a Jegyzet több be-
jegyzésének szövege. (a dig.)
** A jegyzetben szereplő személyiségek adatait kiegészítettem Haláluk dátumával –

ezt jelzi a kék szín. (a dig.)

-( 412 )-
Bradley, Omar N. (1893-1981)
Amerikai tábornagy. A west-pointi katonai akadémia előadója,
majd vezérkari beosztásban dolgozik. 1943-ban a II. Hadtest pa-
rancsnoka Afrikában. 1944-ben a Franciaországban partra szállt
amerikai csapatok főparancsnoka. (Tizenkettedik Hadseregcso-
port.) A második világHáború legkiválóbb amerikai tábornoka.
A Háború után az amerikai Haderő vezérkari főnöke.
Clark, Mark (1896-1984)

Amerikai tábornok. Részt vesz az első világHáborúban. 1942-

ben a II. Hadtest parancsnoka, fontos szerepet játszik a tuniszi
Harcokban, majd mint az Ötödik Amerikai Hadsereg parancs-
noka Olaszországban Harcol. 1945 elején a Tizenötödik Hadse-
regcsoport parancsnoka.
Churchill, Winston (1874-1965)

Angol politikus. Pályafutását Huszártisztként kezdi el, részt

vesz a szudáni és a búr Háborúkban (1898-1899), 1900-ban kon-
zervatívpárti képviselő, a párt legkimagaslóbb alakja. 1940-ben
CHamberlain lemondása után miniszterelnök, a Hitler-ellenes
koalíció egyik vezéralakja, de egyben a Szovjetunió elkeseredett
ellensége. 1945-ben a konzervatív kormány megbukik, s csak
1953-ban kerül ismét uralomra. 1955-ben magas korára való te-
kintettel megválik a miniszterelnöki széktől.
Darlan, Jean François* (1881-1942)

Francia tengernagy és politikus, 1940-ben tengerészügyi minisz-

ter, majd az összeomlás után vezető szerepet vállal Pétain né-
metbarát kormányában. Az afrikai partraszállás után (1942. no-
vember 8) átáll a szövetségesek oldalára, de nem sokkal ezután,
1942. december 24-én meggyilkolják.
Devers, Jacob (1887-1979)

Amerikai tüzérségi tábornok, kiváló szervezőteHetség. 1942-ben

az Angliában levő amerikai csapatok parancsnoka. Jelentős sze-

*
Az eredetileg szereplő Jean Helyesbítve. (a dig.)
-( 413 )-
 repe van az invázió előkészítésében. 1944 szeptemberében a
Hatodik Amerikai Hadseregcsoport parancsnoka – ők szabadít-
ják fel Dél-Franciaországot. A Háború után az amerikai száraz-
földi csapatok főparancsnoka.
Eisenhower, Dwight D. (1890-1969)

Amerikai tábornok és államférfi. Az első világHáborút vezérkari

beosztásban Harcolta végig, Hamarosan kitűnt szervezőkészsé-
gével. A két világHáború között páncélos parancsnok, majd a
Pentagonban dolgozik. 1942 őszén az afrikai szövetséges Hadse-
reg parancsnoka, 1943 decemberétől az OVERLORD-Hadmű-
velet (a franciaországi invázió) legfőbb vezetője. Politikai karri-
erje a második világHáború után veszi kezdetét. Mint a Repub-
likánus Párt jelöltjét 1952-ben, majd 1956-ban az Egyesült Álla-
mok elnökéve választják.
Gaulle, Charles de (1890-1970)
Francia tábornok és politikus. A Háború előtt Franciaországban
a páncélosok alkalmazásának egyik szószólója. Az összeomlás
után Angliában megszervezi a francia ellenállási mozgalmat. A
Háború után igen népszerű Franciaországban. 1958-ban az Ötö-
dik Köztársaság elnökévé választották.
Goebbels, Paul Joseph (1897-1945)

Hitler propagandaminisztere, újságíró. Az 1920-as években már

csatlakozik a náci mozgalomHoz. 1945-ben, Németország vere-
sége után, öngyilkos lesz.
Himmler, Heinricb (1900-1945)

Hitler egyik legbizalmasabb segítőtársa, az SS vezetője, a kon-

centrációs táborok egyik megteremtője. A német Háborús bűnö-
kért Hitler után őt terHeli a legnagyobb felelősség. A ráváró Ha-
lálos ítélet elől az öngyilkosságba menekült.
Hodges, Courtney (1887-1966)
Amerikai tábornok. 1906-tól a gyalogságnál szolgál, majd részt
vesz az első világHáború Harcaiban. 1941-ben a gyalogság fel-
ügyelője, az amerikai Hadsereg egyik legjobb taktikusának tart-

-( 414 )-
 ják. 1944-ben az Első Amerikai Hadsereg parancsnoka, majd az
európai Háború befejeztével a Csendes-óceánon vezet egy ame-
rikai Hadsereget.
Kesselring, Albrecht (1885-1960)
Német tábornagy. Az első világHáborúban repülőtiszt, majd a
német légierő egyik parancsnoka. 1940-ben tábornagy. 1943-tól
a Tizedik Német Hadsereg, majd a C-Hadseregcsoport (Olasz-
ország) főparancsnoka. 1945 áprilisában a nyugati front pa-
rancsnoka. A Háború után a nürnbergi perben életfogytiglanra
ítélték, azonban 1954-ben kiszabadult, s ma a német frontHarcos
és egyéb neofasiszta szervezetek egyik vezéralakja.
King, Ernest (1878-1956)

Amerikai tengernagy. 1941-től az amerikai flotta parancsnoka,

kitűnő katona, jelentős szerepe van az amerikai HajóHad fejlesz-
tésében.
Kluge, Günther v. (1882-1944)

Német tábornagy. Az első világHáborúban Verdunnél megsebe-

sül. 1933-ban tábornok, Hitlernek egy ideig lelkes Híve. A má-
sodik világHáborúban a Negyedik Német Hadsereg parancsno-
ka. Franciaországban, majd a Szovjetunióban Harcol (Hadsereg-
ének közvetlen célja 1941 decemberében Moszkva elfoglalása
volt). 1944 júliusában Rundstädt utóda a nyugati fronton. A
szövetséges csapatok Mortain-Falaise térségében döntően meg-
verik. Ezért, s mivel gyanítHatóan szerepe volt a Hitler-ellenes
összeesküvésben, öngyilkos lesz.
MacArthur, Douglas (1880-1964)
Amerikai tábornok. Franciaországban Harcol az első világHábo-
rúban, majd Hosszú időt tölt a Távol-Keleten. 1941-ben a távol-
keleti Hadszíntér parancsnoka. A japánok többször megverik,
Ausztráliába szorul vissza, majd 1942 második felében megin-
dítja az ellentámadást. Az 1950-ben megindított koreai táma-
dásnál az amerikai csapatok parancsnoka, 1951-ben a kínai ön-
kéntesek súlyosan megverik az amerikai csapatokat, mire
MacArtHurt leváltják.
-( 415 )-
Marshall, George Catlett (1880-1959)
Amerikai tábornok és politikus. Hosszú időt tölt Távol-Keleten,
majd részt vesz az első világHáborúban. 1938-tól az amerikai
Hadsereg vezérkari főnöke. Nem annyira katona, mint inkább
politikus és szervező. A Háború után (1948-1949) külügyminisz-
ter, a HírHedt MarsHall-terv szerzője.
Montgomery, Lord Bernhard L. (1887-1976)
Angol táborszernagy. Az első világHáborúban az olasz fronton
Harcol. Részt vesz az 1939-1940-es franciaországi Hadjáratban,
majd 1942-ben átveszi az Afrikában küzdő Nyolcadik Angol
Hadsereg parancsnokságát. Itt szerez magának világHírt Rom-
mel seregeinek szétverésével. A franciaországi partraszállás
alatt a Hatvanegyedik Hadseregcsoport parancsnoka. Montgo-
mery a második világHáború legsikeresebb, Ha nem is a legte-
Hetségesebb angol Hadvezére.
Mountbatten, Lord Louis (1900-1979)

Angol tengernagy, a királyi család leszármazottja. 1942-ben ő

vezeti a dieppe-i és St. Nazaire-i rajtaütéseket, a partra szálló
Hadműveletek egyik legjobb szakértője. Később a délkelet-ázsiai
Hadszíntér parancsnoka. 1946-ban India utolsó angol alkirálya.
Ma a brit admiralitás első lordja.
Patton, George C. (1885-1945)
Amerikai tábornok. Már az első világHáborúban, mint a páncé-
losok egyik legkiválóbb szakértőjét ismerik. Az 1943-i szicíliai
partraszállásnál tűnik fel ismét, mint a VII. amerikai Hadtest pa-
rancsnoka. A franciaországi partraszállás alatt a Harmadik
Amerikai Hadsereg parancsnoka, a legnépszerűbb amerikai tá-
bornok. Autószerencsétlenség áldozata lett.
Pétain, Henri Philippe (1865-1951)

Francia tábornagy. Az első világHáborúban Verdun sikeres vé-

delme teszi ismertté a nevét. 1940. július 10-én miniszterelnök,
az ő nevéHez fűződik a francia Hadsereg feltétel nélküli meg-

-( 416 )-
 adása. Ezután a német szolgálatban álló vicHyi kormány vezető-
je. A Háború után Halálra ítélik, de nem végzik ki.
Ramsay, Sir Bertram (1883-1945)

Angol tengernagy. A második világHáborúban ő vezeti

DunkircHen kiürítését. (1940.) 1944-ben az inváziós flotta pa-
rancsnoka. 1945-ben légi szerencsétlenség áldozata lett.
Rommel, Erwin (1891-1944)

Német tábornagy. A második világHáborúban a németek leg-

népszerűbb és legsikeresebb Hadvezére. 1940-ben a 7. páncélos
Hadosztály parancsnoka, majd 1941-ben a német afrikai Hadtest
vezetője. 1942-ben változatos Harcok után Montgomery legyőzi
El Alameinnél, majd 1943 végén a La MancHe-csatorna mentén
állomásozó német csapatok főparancsnoka. Megsebesül, majd,
mivel részt vett a Hitler-ellenes összeesküvésben, öngyilkos
lesz.
Rundstädt, Karl Rudolf Gerd (1875-1954)

Német tábornagy. Ősi porosz katonacsalád leszármazottja, a

második világHáborúban a Hitlert megvető, s vele némileg
szembenálló, de azért kiszolgáló porosz militarizmus legpreg-
nánsabb képviselője. 1939-ben a lengyelországi Hadjáratban a
déli német Hadseregcsoport főparancsnoka. Az 1940-es francia-
országi Hadjáratban az ő Hadseregcsoportja játssza a döntő sze-
repet. 1941-ben a szovjet fronton Hadseregcsoport-parancsnok,
majd 1944-ben a nyugati német védelem vezetője. 1944. július
leváltják, majd az ardennes-i támadás idején ismét beosztást
kap.
Simpson, William H. (1888-1980)

Amerikai tábornok. A Fülöp-szigeteken, majd Franciaországban

szolgál. 1940-ben tábornok, majd 1944-1945-ben a Kilencedik
Amerikai Hadsereg parancsnoka. A második világHáború egyik
legteHetségesebb amerikai tábornoka.

-( 417 )-
Tedder, Sir Arthur W. (1890-1967)
Angol légitábornagy. Az első világHáborúban repülőtiszt, majd
különböző megbízatások után 1936-1938-ban a távol-keleti brit
légierő parancsnoka. A második világHáborúban a Földközi-
tenger vidékén működik, majd a franciaországi partraszállás
után az angol-amerikai légierő parancsnoka. Jelenleg az angol
légiHaderő vezérkari főnöke.

-( 418 )-
 ZI 67 – f – 6466

Felelős kiadó a Zrínyi Katonai Kiadó parancsnoka

Felelős szerkesztő: Kránitz Béla

A magyar szövegel az eredetivel egybevetette: Rázsó Gyula

A védőburkoló Bükkösi Gábor munkája
A térképeket Földiák György készítette
Műszaki vezető: Olajos Tibor

Készült az MNOSZ 5601-59 sz. szabvány szerint

27 (A/5) ív terjedelemben, 13.500 példányban

467 63.6038/1 – Zrínyi Nyomda, Budapest

Felelős vezető: Bolgár Imre igazgató

-( 419 )-