ASZKLEPION INTERJÚ | GYÓGYÍTÁS-JOG - E T I KA - G A Z DA S Á G - KU LT Ú RA - I R O DA L O M - KO M M U N I K Á C I Ó -T Ö RT É N E L E M - K É P Z
tó. A modern ember szorongása spirituális, ami az
Spirituális rokkantak
és szenvedélyes józanok
Beszélgetés dr. Kelemen Gábor
addiktológussal
– Bánfalvi Attila úgy nevezi a szenvedélybetegség
rabjait, hogy ôk a „semmivallás emberáldozatai”,
amennyiben a modern világban a lélek a teljes ott-
hontalanságban, a heideggeri Semmiben él, és ezt kí-
vánja elfedni az alkohollal... Spirituális betegségrôl
van szó valóban?
– Az úgynevezett szenvedélybetegségek egyszer-
re betegítik meg az emberi testet, lelket, szellemet
és kapcsolatrendszert. Az a kérdés, hogy mit tekin-
tünk betegségnek, történelmileg változik. Részben
a szervi, illetve patofiziológiai kórfolyamat, részben
a megbetegedett ember általános jóllétének zavara, a
szubjektív szenvedés és az elvárt tevékenységek
végzésére való képtelenség a meghatározás alapja. A
betegségérzet, a megbetegedés szubjektív felfogása
koránt sincs összhangban magával a sérülés, infek-
ció, táplálkozási zavar, genetikai eltérés, krónikus
ártalom vagy pszichológiai és viselkedési tényezôk
következtében kialakult betegséggel. Minden beteg-
séghez hozzárendelhetô valamilyen mûtét, gyógy-
szer, fizikoterápia vagy pszichoterápia. A kezelés le-
het oki és lehet tüneti. Az orvos egyik hagyomá-
nyos feladata a fájdalomcsillapítás. Az orvos számá-
ra a beteg ember fájdalommal telt ember, homo
dolorosus. A spirituális terápia – amely inkább az eg-
zisztenciális szorongásra, mint a testi fájdalomra
irányul – nem része a medicina eszköztárának. S
nem képesek a vallások sem kezelni az alkoholisták
spirituális szükségleteit. Célszerûbb spirituális rok-
kantságról beszélni, mint spirituális betegségrôl. Az
addikció nem csupán spirituális betegség, ugyanak-
kor a spirituális rokkantság valószínûleg valamennyi
addikciónak tekintett szindróma alkotórésze. Az
addikció a modern, szekularizált kor betegsége. A
történelemben a felvilágosodás óta adott elôször az
a lehetôség, hogy az emberek tömegei megválaszt-
hatják a sorsukat, szabadon alakíthatják életüket.
Mindezt a közösségüktôl való elszakadás, régebbi
önmaguk meghaladása, a természettel és a termé-
szetfölöttivel való szembenállás árán. Elvileg bármi
lehet belôlünk, rajtunk múlik, hogy embertársaink-
kal versengve, másokhoz képest, magunkat folyto-
nosan másokhoz hasonlítva mire jutunk. Ámde
nem ismerjük képességeink határait, nem tudjuk,
hogy képesek leszünk-e kitûzött céljaink megvaló-
sítására. Ez a szituáció szorongást keltô és fenntar-
716 LAM 2009;19(11):716–719. Nagy: Spirituális rokkantak és szenvedélyes józanok
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.
ürességgel, a „semmivel” a bizonyossághiánnyal és
ismeretlennel való szembenézésbôl fakad. Ezt az ál-
lapotot nevezte Martin Heidegger „világba való be-
levetettségnek”. A kapcsolati világnak immár nincs
középpontja, ami felé közeledhetnénk. A közép-
pontot nárcisztikusan önmagunkban keressük, de
mint azt Sigmund Freud kimutatta, nyilvánvalóan
nem találjuk. A modern kor emberének személyisé-
gén belül virtuálisan elkülönült egy szabad akaratot,
rációt, kontrollt, kritikus gondolkodást megtestesí-
tô képzôdmény, amit Freud nyomán Egónak neve-
zünk. A biztonságérzetét vesztett Ego megpróbálja
kontrollálni a szorongását, a szégyenét és a bûntu-
datát. Ennek tipikus módja az áldozat pozíciójába
való belehelyezkedés. Az áldozatszerep vádaskodás-
ra, mások hibáztatására, önsajnálatra, neheztelésre
jogosít. Mindez igazolja a szerhasználat folytatását.
– Mit fed a spirituális terápia akkor?
– A spirituális terápia korántsem azonos a pszi-
choterápiával. Freud a következô velôs megfogal-
mazást nyújtotta a pszichoterápia céljáról: „Ahol
eddig ösztönén volt, ott Ego legyen!” A spirituális
terápia törekvése ezzel ellentétes. „Ahol eddig ön-
telt Ego volt, ott alázatos felépülés legyen!” –
mondhatnánk a spirituális terápia feladatáról. A spi-
rituális terápia tehát voltaképpen egocidium. Az
egocidium a beteg választása. Ebben mások támo-
gathatják, döntését tisztelhetik, de helyette nem vi-
hetik végbe. Az egocidiumnak felébresztô, a lehetô-
ségek új tartományába vezetô, a kapcsolatok minô-
ségét megváltoztató hatása van. „A sorstársak egye-
dül vannak a világban, szükségük van a társaságom-
ra, ahogy nekem is az övékre.”
– Egyáltalán, milyen szerepet kapott az alkohol a
kultúrában?
– Az alkohol sokféle funkciót töltött be a törté-
nelem folyamán. Az európai kultúrában sokáig a hi-
giénikus táplálék szerepét játszotta. A harmadik vi-
lágban mindmáig a legtöbb ember, fôként csecsemô
a víz fertôzöttsége miatt hal meg. Kínában ez ellen
hagyományosan a víz forralásával védekeztek. Indi-
ában ópiummal kezelték a gyakorta halálos kiszára-
dáshoz vezetô hasmenést. Európában és a Közel-
Keleten viszont a sör és a bor, majd késôbb a tö-
mény alkohol volt a tiszta, nem fertôzött ital. Jézus
Krisztus nem véletlenül a vizet változtatta borrá
(legalábbis a hívek hite szerint), s nem fordítva. A
vízhez képest higiénikus szempontból megbízha-
tóbb bor a spirituális kellék rangjára emelkedett. A
középkorban megjelenô, gyógyszerként használt,
spiritusznak nevezett tömény alkoholt sokáig még a
bornál is erôsebb, az ember számára a spirituális
szférát feltáró eszköznek tekintették. Ez a várako-
zás aztán megismétlôdött minden újabb, a gyarma-
tosítás révén Európába kerülô vagy újonnan szinte-
tizált, feltalált kábítószer esetében. A mértékvesztô
M - K É P Z Õ M Û V É S Z E T- T Á R S A D A L O M - F I L O Z Ó F I A - Z E N E - S Z O C I O L Ó G I A - P S Z I C H O L Ó G I A - E G É S Z S É G
szerhasználat mindmáig sok esetben, legalábbis a
folyamat kezdetén, a spirituális keresés motívumát
is magában foglalja.
– Fel tudná vázolni történeti szempontból, hogyan
került a betegség kategóriájába s így az orvoslás, az
egészségügyi ellátás kompetenciakörébe az alkoholfüg-
gô ember?
– Kurt Vonnegut Éj anyánk címû, 1961-ben pub-
likált regényének egyik hôse, az Amerikában élô
szovjet titkos ügynök, Kraft azt mondja, hogy a leg-
fontosabb hozzájárulás, amit Amerika a világnak
adott, s ami még évezredek múlva is élni fog az em-
berek emlékezetében, az az Anonim Alkoholisták
(AA) közösségének megalakítása, feltalálása volt.
Az AA 1935-ben jött létre. Az AA-csoportokban
talpra állt alkoholisták példája, s az általuk létesített
kezelôintézmények (Minnesota-modell) nélkül
aligha jutottak volna oda az 1950-es évek közepére
az amerikai orvostársadalmat képviselô szervezetek,
hogy az alkoholizmust felvegyék a betegségek hiva-
talos jegyzékébe. A példát aztán a világ más orszá-
gai is követték. Csekély, de nem elhanyagolható
szerepe volt a mérlegelésben a pszichoanalízis 1950-
es években kibontakozó tárgykapcsolati iskolájá-
nak, amely szerint a libidó nem gyönyörkeresô,
mint azt Freud állította, hanem az emberi kapcsolat-
Nagy: Spirituális rokkantak és szenvedélyes józanok LAM 2009;19(11):716–719.
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.
- P O L I T I KA . . .
ASZKLEPION
építésre irányul. A józan sorstársakkal teremtett fel-
tétel nélkül elfogadó kapcsolatok alapozzák meg a
talpra állást. Az amerikai orvosokat azonban még-
sem elsôsorban a „laikus szakértôk” által elért terá-
piás sikerek gyôzték meg, hanem foglyaivá váltak
egy illúziónak. Az Antabuse néven gyógyszerként
bevezetett diszulfiram nyomán született az az áb-
ránd, hogy ez a szer majd döntô áttörést eredmé-
nyez az alkoholizmus kezelésében, s immár az or-
vosok kezében lesz a terápia kulcsa. Ez a várakozás
nem teljesült, de az alkoholizmus betegségkoncep-
ciójának palackból kiszabadult szellemét ettôl fogva
már nem lehetett visszazárni. Megszületett egy
gyógyszer, s ettôl kezdve a kezelés financiális, be-
tegbiztosítási hátterének megteremtése vált döntô
feladattá. E folyamatban kiemelkedô szerepet ját-
szott egy talpra állt alkoholista, Harold Hughes
amerikai kongresszusi képviselô, akinek eredmé-
nyes lobbizása nyomán 1970-ben létrejött az úgyne-
vezett Hughes-törvény, amelynek eredményeképpen
az amerikai kormány létrehozta a világ két legna-
gyobb addikciókutató intézetét, az NIAAA-t
(National Institute on Alcohol Abuse and Alcoho-
lism) és a NIDA-t (National Institute on Drug
Addiction). Ez utat nyitott a betegbiztosítók általi
befogadás elôtt, s az alkoholizmus, illetve addikciók
kezelése átmenetileg hatalmas terápiás üzletté nôtte
ki magát. Az 1990-es évek elejétôl kezdve a biztosí-
tók visszavonultak, a változás ingája negatív oldalra
lendült; ma alig vagy egyáltalán nem támogatják az
alkoholisták és szerfüggôk bentlakásos kezelését. S
nincs erôteljes gyógyszeripari érdeklôdés sem a té-
ma iránt.
– Elmondaná, milyen személyes tapasztalatai van-
nak az Anonim Alkoholisták szervezetérôl?
– Az Anonim Alkoholistákkal való elsô találko-
zásom, 1988 februárjában, Varsóban pályám gyöke-
res átértékeléséhez vezetett. Noha már tíz éve fog-
lalkoztam függôk kezelésével, életemben akkor lát-
tam elôször józan embert. Ráadásul nem is egyet,
hanem egy tucatnyit. Azelôtt csak „száraz”, saját
erejükön nyargaló, mondhatnám „egonyargaló”
absztinensekkel találkoztam, bennük kevés vonzó
vonást találtam. A találkozás élménye erôsen meg-
fogott, olyannyira, hogy véget vetett addigi szakmai
sodródásomnak. Azóta a józan élet és az egészség
kapcsolata áll az érdeklôdésem központjában. Hoz-
zám hasonlóan gondolkodó társakat kerestem és ta-
láltam, akikkel létrehoztunk egy olyan közösségi te-
rápiát nyújtó drogrehabilitációs intézetet, amely
igen szoros kapcsolatot tartott az Anonim Alkoho-
listákkal és a függôk egyéb névtelen csoportjaival. A
16 év alatt, amíg ebben az intézményben mûködtek,
mintegy száz súlyos alkohol- és drogfüggô állt talp-
ra. Ez nem tûnik nagy számnak, ám ennek a száz
embernek igen erôs multiplikatív hatása volt és van.
Ôk váltak a hazai önsegítô mozgalmak motorjává.
717
ASZKLEPION I N T E R J Ú | GY Ó GY Í T Á S - J O G - E T I KA - GA Z DA S Á G - KU LT Ú RA - I R O DA L O M - KO M M U N I K Á C I Ó -T Ö RT É N E L E M - K É P Z Õ M Û
Sokan továbbtanultak és segítô szakemberré lettek
közülük. Az anonim alkoholisták szenvedélyes jó-
zanok, a józanság szenvedélyesei. Engem a szenve-
délyes élet és szenvedéllyel végzett munka érdekel.
– Az állam szépen profitál az alkoholból, s ma már
nem létezik olyan intézményhálózat, nemzeti straté-
gia, amely célzottan kezelné ezt a problémát. Mintha
az egészségügy elszigetelt csoportjai küzdenének már
csak a tüneti kezeléssel...
– Az alkohol és még inkább a cigaretta eladásából
származó jövedéki adóra, úgy tûnik, igen nagy szük-
sége van a költségvetési hiánnyal küzdô kormányok-
nak. Az 1980-as években Levendel László a tuberku-
lózisgondozó kezelôhálózatának mintájára próbálta
kiépíteni az alkoholizmus intézményhálózatát. Buda
Béla, elôbb Levendel társaként, majd önállóan radi-
kális rendszerszemléletû programmal jelentkezett. A
rendszerváltás éveiben úgy látszott, hogy a Buda Bé-
la által kidolgozott, pszichoszociális, szociokulturá-
lis, fejlôdéselvû, szerepelméleti, kommunikációel-
méleti, rendszeres szupervíziót magában foglaló
stratégia, az általa vezetett Addiktológiai Szakmai
Kollégium, s az általa szerkesztett Szenvedélybeteg-
ségek körül kibontakozó mûhely, továbbá a Magyar
Addiktológiai Társaság aktivitása eredményeképpen
áttörheti a tagadás jegét. Buda Béla személye, felké-
szültsége, egyensúlyteremtô, integrálóképessége,
szakembereket mozgósító, motiváló ereje, nemzet-
közi kapcsolatai, s progresszív víziója garanciát
nyújtott e várakozáshoz. Magyarország, néhány más
európai kis országhoz hasonlóan, megtalálhatta vol-
na azt a sajátos területet, amelyen át felküzdhette
volna magát a világ élvonalába. Ezt tették a gyógy-
szeripari kutatások (például diszulfiram szintetizálá-
sa) és genetikai vizsgálatok (például ikervizsgálatok)
terén élen járó dánok, az ártalomcsökkentés gyakor-
latát és gedogen filozófiát kidolgozó hollandok, s a
kvalitatív alkohológiai kutatások (narratíva- és mí-
toszkutatás) terén úttörô finnek. Buda programja
azonban nem kapott kormányzati támogatást. Ezt a
történelmi lehetôséget akkor az ország elszalasztot-
ta. A tehetséges addiktológusok egy része tartósan
külföldre távozott. A kezelés „igaz pillanatát” nem
ragadtuk meg. Sôt, az alkoholizmus körüli tagadás
még erôsebbé vált.
– Az alkoholizmus okozta népegészségügyi, illetve
társadalmi probléma szempontjából Magyarország az
európai országok között vezetô helyet foglal el. Véle-
ménye szerint hány alkoholbeteg van ma Magyaror-
szágon?
– Az alkoholizmusnak nincs minden alkoholistá-
ra jellemzô patognomikus testi jele, ráadásul az al-
koholistákkal szembeni igen erôs intolerancia, stig-
matizáció miatt mind az alkoholistákra, mind hoz-
zátartozóikra jellemzô a betegség végsôkig történô
tagadása. Pontosabb adataink vannak a tagadni már
nem képes halottakról, mint az élôkrôl. Többet tu-
718 LAM 2009;19(11):716–719. Nagy: Spirituális rokkantak és szenvedélyes józanok
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.
dunk arról, hogy hányan halnak meg az alkoholbe-
tegség valamely szövôdményében, elsôsorban máj-
cirrózisban, mint arról, hogy hányan alkoholisták.
A legmegbízhatóbb következtetési módszer mind-
máig a mortalitási statisztikán alapszik. Ez alapján a
szakértôk a magyar lakosság mintegy tíz százalékát
tekintik alkoholistának. Széles azonban a határ, az
átmeneti sáv az alkoholisták és az excesszív mérték-
ben ivók közt. Ahogy az ôszülô emberrôl lehetetlen
megmondani, mert nincs rá közmegegyezés, hogy
hány ôsz hajszál megjelenése után tekinthetô ôsz-
nek (kivéve azt, akinek már minden haja szála ôsz),
úgy az excesszív ivó és az alkoholista közt sincs
egyértelmû választóvonal. Vannak egyéb becslési el-
járások is, például egyre pontosabb a magzati
alkoholszindróma felismerése, diagnosztikája. Ez
utóbbi a várandós nôk alkoholizálásának eredmé-
nyeképpen alakul ki, olyan tartós következmények-
kel, mint a kis születési súly, a csecsemô arcának de-
formálódása, a mozgáskoordináció fejlôdésének las-
sulása és a gyermekkort végigkísérô tanulási problé-
mák. A különféle indirekt becslésekbôl és direkt
szûrések eredményeibôl alakul ki a végsô számítás.
– Milyen gyógyítási, gyógyulási technikák jellemzôek
korunk nyugati orvoslására e téren? Tudomása szerint
folynak-e kutatások az alkoholizmus témakörében?
– Az eddigi legköltségesebb alkohológiai kutatást
a Project MATCH nevû, nyolc éven át tartó ameri-
kai vizsgálatot 1989-ben indították. A három legel-
terjedtebb alkoholizmust kezelô módszer eredmé-
nyességének összehasonlítása volt a kutatás célja. E
három kezelési módszer a következô volt: az Ano-
nim Alkoholisták filozófiájával harmonizáló úgyne-
vezett 12 lépéses elven mûködô kezelés; az önbe-
csülés növelésére és a negatív, önmeghiúsító gon-
dolkodás megváltoztatására törekvô kognitív-visel-
kedésterápiás metódus; s az önerô, a tudatosság és
motiváció fokozására irányuló konzultáció. Ezek
tehát a legfôbb gyógyító technikák. A kutatás ered-
ményeképpen egyrészt az szûrôdött le, hogy a rövid
intervenció ugyanolyan mértékben hatékony, mint a
hosszabb, bentfekvéses kezelés, másrészt sokan ké-
pesek talpra állni az egészségügy közremûködése
nélkül. Az alkoholizmus problematikájának kutatá-
sa jócskán elmarad az illegális szerektôl függôkkel
kapcsolatos kutatás mögött. Az utóbbi állami támo-
gatása, tudomásom szerint, világszerte három-négy-
szerese az elôbbinek. A másik gond, hogy a kutatá-
sok zöme biológiai, s nagyon kevés az etnográfiai és
az alkoholizmus természettörténetére irányuló
vizsgálat. Sokkal könnyebb kutatói forrást szerezni
az alkoholizmus gyógyszeres kezelését ígérô prog-
ram számára, mint a kvalitatív, a mindennapi élet je-
lentésadó folyamatait eredeti kontextusukban, in-
duktív módon megközelítô vizsgálódásnak. Pedig
az alkoholbetegek zöme, jórészt a társadalmi kire-
kesztés, megbélyegzés miatt, nehezen hozzáférhe-
P Z Õ M Û V É S Z E T- T Á R S A D A L O M - F I L O Z Ó F I A - Z E N E - S Z O C I O L Ó G I A - P S Z I C H O L Ó G I A - E G É S Z S É G - P O L I T I KA . . .
tô, rejtôzködô, „néma” populációt alkot, amelynek
vizsgálata kvalitatív adatgyûjtést – mélyinterjú, részt
vevô megfigyelés, fókuszcsoport, esettörténet – és
adatfeldolgozást kíván. A jó kvalitatív kutatáshoz fel-
készültségre, leleményességre, találékonyságra és
idônként bátorságra van szükség. Harminc évvel ez-
elôtt a szociológus Bakonyi Péter, alkoholistának
kiadva magát, befeküdt egy alkohológiai osztályra, s
átélte mindazt, ami a betegekkel történik, noha nem
volt beteg. A kísérlet sikeréhez természetesen elô-
zetesen alaposan tanulmányoznia kellett az alkoho-
lista magatartást, a kórházi szokásokat, késznek len-
ni gyógyszerek és injekciók bevételére stb. A többi
kórházi beteggel együtt élve így jutott olyan tapasz-
talatokhoz, adatokhoz, amelyet más módon nem
tudott volna megbízhatóan megszerezni.
– Rendkívül ambivalens az alkoholizmus megítélé-
se hazánkban.
– Amíg a társadalmi közmegítélés számos deviáns
magatartás esetében a tolerancia felé tolódik, s a ko-
rábban tiltott, véteknek vagy bûnnek tekintett visel-
kedésmódok megengedetté, elfogadottá válnak és
igen gyakran medikalizálódnak, addig az alkoholista
esetében mind a környezet, mind a beteg vonakodik
elfogadni a betegszerepet. A társadalmi elnézés, tü-
relem szembeötlô hiánya az alkoholizmus esetében
valószínûleg azzal kapcsolatos, hogy az alkoholista
felrúgja a modern ember összes végsô értékét, a sza-
badság, az élet és a tulajdon eszményét. Elveszti az
„akaraterejét”, lassú öngyilkosságot követ el, s az-
zal, hogy teljesen eladósodik a számára egyetlen áru,
az alkoholvásárlás érdekében, a fogyasztói mentali-
tás karikatúráját adja. Mindez igen alkalmassá teszi
arra, hogy a társadalom bûnbakképzô igényének
tárgyává, céltáblájává váljon.
– Ön nagy tapasztalattal rendelkezik, a szakma
egyik hazai vezetô személyisége. Véleménye szerint
gyógyítható az alkoholizmus?
– Amennyiben gyógyulás alatt azt értjük, hogy az
alkoholbeteg visszatérhet a szociális ivás stádiumá-
ba, s mintegy „visszatanulhat” a régi, betegségkez-
det elôtti életmódjába – ha volt egyáltalán ilyen az
életében –, errôl az mondható határozottan, hogy
az esetek többségében az alkoholizmus így nem
gyógyítható. A szakirodalomban 1962-ben D. L.
Davies közölt elôször kutatási adatokat arról, hogy
néhány alkoholista meggyógyult, azaz újra mérték-
tartóan alkoholizál. Akkoriban azonban az alkoho-
lizmust a testi megvonási tünetekkel azonosították.
Ma a megvonási tünetek megléte nem elég az alko-
holizmus diagnózisához. Az alkoholmegvonási
szindróma nem betegség, hanem tünetegyüttes. A
tünetegyüttes esetenként „kigyógyítható”, ezzel
szemben az alkoholizmusról nem lehet leszokni,
ámde abba lehet hagyni az ivást. Neurobiológiai ér-
telemben az alkoholizmus attól függôen, hogy mit
kezd vele a beteg, életre szóló „átok vagy áldás”.
Nagy: Spirituális rokkantak és szenvedélyes józanok LAM 2009;19(11):716–719.
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.
ASZKLEPION
– Mi lenne a szabadulás útja?
– Az európai ember története a kritikus gondolko-
dásra, szabad választásra képes, s önmagával törôdô
felnôtté válás története. A Biblia szinte azzal kezdô-
dik, hogy Ádám kétséget támasztott a legnagyobb
tekintély, Isten tilalmával szemben és önálló döntést
hozott. E döntésnek természetesen ára, következmé-
nyei voltak. A görög mitológia hôse Prométheusz
kételkedett abban, hogy a tûz nem való az ember ke-
zébe, hogy annak használatát az istenekre kellene
korlátozni. A kételyt döntés követte. Prométheusz
döntésének szintén nagy ára, súlyos következménye
volt. Magam túlságosan sokáig élveztem a Kádár-
rendszer paternalizmusát, amely az emberiségnek azt
az örök utópiáját hirdette, hogy a jó erôi majd foko-
zatosan kiszorítják a rosszat. A régi „mensevikek”,
szemben a bolsevikokkal, úgy vélték, az életben
többnyire nem jó és rossz, hanem rossz vagy még
rosszabb között választunk. Az alkoholfogyasztás
kérdésében magam e mensevik stratégiát tartom kö-
vetendônek. A tolerancia, a tiltáshoz képest, szerin-
tem a kisebb rossz. Az Anonim Alkoholisták tudják,
hogy az önmagunkkal törôdés elválaszthatatlan az
embertársainkkal való törôdéstôl. Ezzel példát adnak
a törôdésre. Napjaink egyik nagy fogyatékossága a
törôdéssel párosuló kritikus gondolkodást megteste-
sítô kis közösségek hiánya. Az Anonim Alkoholisták
elzárkóznak a társadalomkritikától, nincs társadalmi
programjuk. Egyes tagjaik minden erre irányuló ed-
digi kísérlete kudarcba fulladt. A kutatói kérdés szá-
momra az, hogy miképpen lehet az Anonim Alkoho-
listák szigorúan alkoholbetegekre korlátozódó józan
programját, tapasztalatait kiterjeszteni a nem bete-
gekre a kritikus gondolkodást igénylô egészségtanu-
lás érdekében. Az önmagunkkal törôdés és a kritikus
gondolkodás szintézise, véleményem szerint, talán a
legfontosabb probléma volt a szkeptikus, az epiku-
reus és a sztoikus életformát és erkölcsi normát meg-
teremtô ókori görögök számára. Igaz, az utóbbi, a
sztoikus magatartás Európában inkább a könyvekben
létezett, mint a valóságban. A fájdalmat és szoron-
gást megszelídítô technikák kidolgozása terén elsô-
sorban a nagy távol-keleti kultúrák jutottak messze
(az indiai jóga, a kínai gyógyító és meditatív metódu-
sok). Az Anonim Alkoholisták programja kialakulá-
sakor számos távol-keleti spirituális elemet olvasz-
tott magába, anélkül, hogy megpróbálta volna elsajá-
títani a konkrét testi gyakorlatokat.
A „középút”, véleményem szerint, az út kiszéle-
sítése és útjelzôk állítása egyrészt önnön görög-ró-
mai és keresztény örökségünk, másrészt a világ-
örökség felé. Mindkettôben rengeteg kihasználat-
lan, elfelejtett tartalék van, amelyeket nem kell újra
felfedezni, de lehet és fontos a mai kor igényeihez,
szükségleteihez adaptálni.
Nagy Zsuzsanna
719