Forrás: http://www.doksi.

hu

Gábor Dénes Főiskola

Műszaki Informatika Szak
Tantárgy: Filozófia
Vezetőtanár: Dr. Szigeti András

FILOZÓFIA
Bevezetés a bölcselet tudományába
Házi dolgozat
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

A filozófia alapirányai és diszciplínái a kezdeti görög

filozófia tükrében

A sok tekintetben ma is meghatározó szemlélet kialakulását, az európai

filozófia alapjait az ókori görögöktől kaptuk. Nyilvánvaló, hogy az eltelt
évezredek során, az emberi ismeretek, tapasztalatok következtében nagyon
sok kezdeti tézis és hipotézis megdőlt, de tudnunk kell – a bölcselet nyugati
története az időszámításunk előtti VII. század közepén kezdődött Milétoszban
Thalésszal, az első bölccsel.
A filozófia, magyarul bölcselet, a megismerés általános formája, amely a
lét nagy kérdéseire keresi a választ. A filozófia kifejezés Platóntól ered, aki azt
vallotta, hogy csak az istenség lehet bölcs, a halandó ember csak szeretheti a
bölcsességet. (Philos = szeretet, szophia = bölcsesség)
Ahhoz, hogy a filozófia történetét megismerhessük, és lényegét
megérthessük, tudnunk kell alapvető fogalmakat, kifejezéseket. Azokhoz a
fogalmakhoz, gondolatokhoz, melyek az antikvitásban gyökereznek, tehát az
alapok megértéséhez, segítségül hívtam a kezdetek nagy szellemeit,
tanításaik lényegén keresztül.

A filozófia alapirányai
A filozófia az ember alapvető kérdéseivel, a keletkezés, az elmúlás, a lét, a
megismerés, a gondolkodás, a lélek, a boldogság, a túlvilág, az ok és a cél, az
ember és az isten a világmindenségben elfoglalt helyének és szerepének
kérdéskörével foglalkozik.
A filozófia a legmagasabb rendű értelmi tevékenység, olyan elvont
gondolkodási forma, amelyre az ember a civilizálódás fejlett fokán vált
képessé, de a filozófia művelése nem pusztán öncélú tevékenység, hanem
általános érdek, a legmagasabb rendű és legnemesebb tett.
A természetfilozófia nem a mitológiában, hanem a természetben keresi a
válaszokat. A görögök mitológiájában megtalálhatók a keresett válaszok
(például a világ teremtése), de a dolgok összességének, mint egésznek a vizs-
gálatával, megkísérli a világ racionális leírását.
A keleti filozófiák – mint a kínai vagy a hindu világszemlélet – alapja, a
természet és a miszticizmus szoros összefonódása.

A filozófia tárgya:
 a világ egysége,
 az anyag és szellem természete,
 az ember és a történelem értékei
 az ember szabad és meghatározott magatartása

A filozófia diszciplínái
Kezdetben a filozófia maga volt a tudomány, amely magába foglalta az
ókori tudományok valamennyi ágát. A görög bölcselők nem „csupán”

2
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

gondolkodók, hanem – érdeklődési körüktől függően – képzett csillagászok,

geométerek, geográfusok, matematikusok, orvosok voltak.
Az i.sz. XX. században a filozófia antik hagyományokon alapuló felosztása
a következő volt, vagyis az alap filozófiai diszciplínák:

1. Metafizika (érzékfeletti)
Eredetileg az Arisztotelész által kidolgozott, első filozófia, a lét tudománya
és az elvek tana, amely bölcsesség az első princípiumokról (alapelvekről és
ősokokról) szóló, illetve a létezővel, mint létezővel foglalkozó tudomány,
teológia, valamint a szubsztanciáról szóló elmélkedés.
A metafizika a középkori filozófiában a lét végső alapjait kutató
tudománnyá lett, amely vizsgálja a minden más tudomány által
előfeltételezett alapfogalmakat. Ezek: lét, létezés, mozgás, tér, idő, dolog, ok,
cél, erő, anyag, stb.
A klasszikus metafizika a végső okok mennyiségén és minőségén alapul.

A metafizika vezérelvét, vagyis a végső okok számát tekintve:

 Monizmus: Egyetlen okra vezet vissza mindent.
 Dualizmus: Két egyenrangú, ellentétes és egymásból nem levezethető
végső okra vezeti vissza a lét kérdését. Az anyagi és a szellemi alapelv a
két szubsztancia.

A végső okok minősége szerint:

 Materializmus (anyagi): vezető elve az anyagi lét elsődlegessége és
teljes megismerhetősége, a szellemi létezés csak másodlagos
(monizmus)
 Spiritualizmus (szellemi): az őselv a szellemi létezés, azaz a lehetőségek
vagy jelenségek folyamata. (monimus)
 Dualizmus (materializmus és spiritualizmus): az előbbi két vezető elv
együtt érvényes
 Metafizikai mechanizmus: alapvető a kauzalitás vagy oksági törvény, a
jelenségvilág végső soron okok és hatások kapcsolódása.
 Teológia (hittudomány): eleve meghatározott célok szerinti létezés,
fejlődés (finalitás)

2. Ontológia (lételmélet)
Az ontológia vagy lételmélet olyan filozófiai alaptudomány, amely magát a
létet és valamennyi létezőt, azaz a teljes valóságot, a lét egészéből kiindulva
vizsgálja és értelmezi. Meghatározza a legáltalánosabb létfogalmakat a
tényleges valósággal való gondolati és szabad érintkezés megvalósítása
céljából.

3. Episztemológia (ismeretelmélet)
Az emberi megismerés eredetével, lényegével, és korlátaival foglalkozik.

Attól függően, hogy hol keresi az ismeret keletkezését:

 Racionalizmus: az ismeret forrása az emberi ész
 Empirizmus: az ismeret forrása az emberi tapasztalás, érzékelés

3
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

 Kriticizmus: racionalizmus és empirizmus egybefoglalása a tapasztalat

adja a nyers ismeretanyagot, amit a gondolkodás dolgoz föl.

Az ismeret érvényességét tekintve:

 Dogmatizmus: az ismeret föltétlen érvényes és igaz.
 Szkepticizmus: semmiféle ismeret nem magánvaló és igaz.
 Szubjektivizmus: az ismeret érvénye az egyén felfogásából fakad.
 Relativizmus: az ismeret érvénye a meglévő ismeretekhez kapcsolt.
 Pozitivista empirizmus: csak a szabályszerű érzékelésben keletkezett
ismeretek lehetnek az igazság, a valóság tolmácsolói.
 Pozitivista kriticizmus: tartalmilag csak azok az ismeretek érvényesek,
amelyeket el lehet gondolni, nem mennek túl a gondolkodáson. Ha
túlmennek, érvényességük csupán a transzcendens (a megismerés
határain túli) gondolatvilágra korlátozódik.
 Idealizmus: az ismerettartalom csak képzet, amely már az öntudatban
benne van
 Realizmus: az ismerettartalom tárgyi valóság, ismerésünktől
függetlenül megvan.

4. Antropológia (lélektan)
A filozófiai antropológia elmélet az emberről. Az emberi természetet szeret-
né meghatározni úgy, hogy egyesíti a különböző empirikus (tapasztalati)
kutatások eredményeit. Az emberi egyéneket mind környezetük teremt-
ményeiként, mind saját értékeik teremtőiként fogja fel.

Az idők folyamán kialakultak – az általános filozófiai irányt megtartva – az

egyes szaktudományokat előtérbe helyező diszciplínák, mint

5. Természetfilozófia
A természetbölcselet latin megfelelőjét, a „philosophia naturalis” elneve-
zést először Seneca használta az i.sz. I. században Platón és Arisztotelész
fizikájára, amely magában foglalta a természetről és az életről szóló összes
ismeretet, valamint a lelki magyarázatát.
A természetbölcselet az antik görög filozófia kezdeteivel indult, csúcsán
Démokritosz atomelméletével és Platón ideaelméletével.

6. Történetfilozófia
A történetfilozófia elnevezést ugyan Voltaire adta, de az ókorban
Thuküdidész és Tacitus a filozófiai gondolkodás segítségével tárta föl a
valóságos események valóságos vagy valószerű okait.
Az újabb történetfilozófiák a népek történetében az általános illetve az
egyforma mozzanatokat keresik, hogy azokat az egyetemes, azaz minden
népre érvényes törvényszerűségek magyarázatát adhassák. Így a történet-
filozófia az emberek cselekvéséből törekszik megállapítani az egyes korokat
mozgató eszméket, s ezek szükségszerű megvalósulását.
A történelemnek csupán értékelő leírása lehetséges, mert a múlt esemé-
nyeinek sokaságából minden kiválasztás bizonyos szempontok szerint törté-
nik, ezek mögött pedig, valamilyen érdek, vagy valamilyen filozófiai elmélet
húzódik meg. Így a szigorúan vett történeti leírás mindig egyben értékelés is,

4
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

azaz a történelmi események egy bizonyos nézőpont szerinti jelentése adja a

történetfilozófiát.

7. Nyelvfilozófia
A nyelvfilozófia, másként analitikus filozófia, a nyelvhasználat filozófiája.
A nyelvet és fogalmait logikailag és nyelvileg elemzi. Eleinte a jelentés elmé-
lete, azután a tudat filozófiája. A szavak szerepét abban látták, hogy az esz-
méket eljuttassák az egyik tudattól a másikig.
A naturalista tudatfelfogást elvető nyelvfilozófia nem a tudatot, hanem
továbbra is a nyelvet elemzi.

8. Jogfilozófia:
A jogfilozófia vagy jogelmélet a jogtudomány alapjainak, előfeltételeinek
vagy elveinek elmélete, amely a jogtörténet, a lélektan és az etika alapján a
jog lényegével vagy eszméjével, eredetével vagy keletkezésével, fejlődésével,
belső rendszerével, céljaival és legmagasabb normáival foglalkozik.

9. Társadalomfilozófia
A reneszánsz mozgalma, az empirizmus filozófiája. A természettudo-
mányos fejlődés hatására a társadalomról hasonló tudományos igényű
leírások, magyarázatok és előrejelzések bontakoztak ki, mint a természetről.
A felvilágosodás korára a társadalmi jelenségek magyarázatát már nem val-
lási a valóság közvetlenül tekintett tényeivel és azok törvényszerű összefüg-
géseivel magyarázták.
A szociológia viszonylag új tudomány, melynek módszertani kérdései,
tudományos határai csak nemrég alakultak ki. A szociológia–tudomány a
társadalmi élettel, a társadalmi lét és történés formáival, tényezőivel, tör-
vényszerűségeivel, keletkezési, fejlődési feltételeivel, elveivel, céljaival
foglakozik.

10. Politikafilozófia
A politikafilozófia a legelvontabban tisztázza a politika fogalmát, és alakít-
ja ki a politikai véleményalkotás érveit. Tágabb értelemben véve olyan elmé-
let, amely a társadalomról, a jogról szól. Szűkebb értelemben a közélet mély
és elvont kérdéseit taglaló filozófia az államról, a politikai etikáról, az indivi-
duumról. Meghatározza a demokrácia elméletét, vizsgálja az államot és intéz-
ményeit, tisztázza a szuverenitás, a hatalom tekintélye és a politikai
engedelmesség kérdéseit.
Platón politikai, filozófiai szempontból ideális államot írt le.
Arisztotelész a létező politikai intézményeket elemezte.

11. Tudományfilozófia
A tudományra vonatkozó általános kérdésekkel foglalkozván kitér a tudo-
mánycsoportok közötti kapcsolatokra és az egyes tudományok fogalmi prob-
lémáira. Vizsgálja a tudományos élet és a való világ viszonyát. Állásfoglalásra
serkent a tudós és társadalom felelősségéről, különös tekintettel a kutatási
területek, eszközök, veszélyes eredmények közzétételére és felhasználására.

5
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

12. Vallásfilozófia
A vallás olyan meggyőződés, mely az emberi megismerésben,
gondolkodásban, érzelmekben, akaratban és cselekvésben nyilatkozik meg.
Elismeri a személyes vagy személytelen túlvilági, transzcendens, emberfölötti
erők működését. E meggyőződéshez a világ erkölcsi rendjébe vetett hit
párosul, minek nyomán fejlett etikai vallás jön létre. Aquinói szent Tamás
szerint a vallás az értelmes teremtmény (ember) odarendelése (viszonya) az
istenséghez, mint első elvhez és végső célhoz.
Ma nyolc fejlett etikai vallás van:

 bráhmanizmus vagy hinduizmus

 jainizmus (dzsainizmus)
 buddhizmus
 kínai univerzizmus
 párszizmus
 zsidó vallás
 kereszténység
 iszlám

Az örök világtörvény vallásai, a hinduizmus, a buddhizmus, az

univerzizmus szerint a világ örökkévaló, nincs kezdete és vége, mert a
keletkezés-elmúlás egymást követő váltakozó folyamatában megújul. A keleti
típusú vallások a körforgás vallásai, ahol a világtörvényhez alkalmazkodik
minden élőlény, az emberek és az istenek is. A túlvilágba vetett hitnek nincs
túl nagy jelentősége.

A Hindukus hegységtől nyugatra a történeti isten-kinyilatkoztatás vallása

a kereszténység és az iszlám. A kozmoszt és lakói életét a világnál végtelenül
hatalmasabb istentől származtatja, aki mindent a semmiből teremtett és
korlátlanul uralkodik a mindenség fölött.

13. Logika
A logika tudományos tárgya a gondolkodás, de nem a gondolkodás lelki
folyamata, hanem a gondolkodási alakzatok vagy gondolatformák és ezek
kapcsolódásai. A gondolkodás logikai formája az ítélet. A gondolat építőköve
a fogalom, de a gondolat csak ítéletként közölhető. Így a gondolkodási
folyamat a fogalmakkal és ítéletekkel végzett logikai műveletek összessége.
Az ítéletalkotás köznyelvi formája valamiről, valamely tulajdonság vagy
kapcsolat meglétének vagy hiányának állítása. Állításunkat, ítéletünket mi
igaznak tartjuk, mások vitatják, hamisnak tartják Egy-egy állítás logikai
formája az ítélet, tehát vagy igaz vagy, hamis, egyszerre a mindkettő nem
lehet.

14. Esztétika (széptan)

A művészet filozófiája, a világ tökéletességére vonatkozó érzéki megisme-
rés. A szépművészet tudománya (kallisztika) az egyeduralkodó esztétikai
elem.
Esztétikai stílusok: egyiptomi, görög, római, nomád, reneszánsz,
klasszicista és így tovább.

6
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

15. Etika (erkölcstan)

Az erkölcsiség forrását, tárgyát vagy célját vizsgálja. A morál az általános
emberi értékeket és a cselekedetek értékelésére alkalmas kritériumokat
(erkölcsi normákat) vizsgálja. Főbb kategóriái az erény és bűn, a jó és rossz,
az egoizmus (önzés) és altruizmus (önzetlenség), a kötelesség és tiltás és még
sokféle irányzat.

A Szókratész előtti filozófia

A ion iskola
képviselői többnyire csak a minőséget boncolgatták, hogy a létezőket alkotó
lényeget és változásaik okát megkeressék. Platón és Arisztotelész kora előtti
időkből a filozófusok műveiből csak töredékek és utalások maradtak fenn az
utókor számára, így csak néhány gondolatból lehet következtetni elképze-
léseikre.
A legfontosabb koncepció, mely az egész antikvitás felfogását jellemezte,
hogy az anyagi világ elemekből épül fel. Az arché, vagyis az ősanyag az,
amelyikből minden más anyag keletkezik. Négy alapvető elemet tekintenek
vizsgálódásuk tárgyának, ezek a föld, a víz, a tűz és a levegő, más-más
elemet jelölve meg archénak aszerint, hogy mit tartanak az élethez nélkülöz-
hetetlennek.

Thalész (Kr. e. 640-550)

A hét milétoszi bölcs (szofosz) egyike Thalész, matematikus, földmérő és
mértantudós, csillagász, hadmérnök, bölcselő és gazdag kereskedő volt, aki
ismereteit kereskedelmi útjai során, egyiptomi papoktól tanulhatta. Előre
jelezte az i.e. 585-ben bekövetkezett napfogyatkozást, megállapította az év
hosszát és a téli és nyári napforduló idejét. A Nílus áradását természeti
folyamatnak tekintette. Véleménye szerinte a Hold önmagában sötét égitest,
fényét a Naptól kapja, a Föld pedig a vízen nyugszik. Tanítása szerint az
egyetlen ősanyag (az arché) a víz, mely létrehozta az összes földi
létezőt, és elmúltával minden létező vízzé válik ismét. Filozófiája a
monizmust képviseli.

Anaximandrosz (Kr. e. 611-546)

Thalész tanítványa és követője volt, aki világtérképet készített, és rövid
értekezést írt a kozmológiáról (világmindenségről).
Szerinte a létezők végső oka, létrehozója egy minőségileg
meghatározhatatlan (apeiron), s nem valamilyen tényleges elem. A
meleg és a hideg, a nedves és a száraz ellentétének különböző arányú
elrendezettsége hozza létre a föld, a víz, a levegő és a tűz elemét. Ebből
származik valamennyi égbolt és a bennük lévő kozmoszok. Középpontban a
száraz elem: a Föld, körötte a nedves elem, a víz, e körül a hideg elem: a
levegő, és legkívül a meleg elem, a tűz. E négy elem folyton mozgásban van
és átalakul egymásba, mert a dolgok szükségképpen abban az elemben
pusztulnak el, amelyből keletkeztek. Bölcselete a monizmusban gyökerezik.

7
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

Anaximenész (Kr. e. 568-499)

Anaximandrosz tanítványa. Megmagyarázta a szél, a hó, a jégeső, a
villámlás, a földrengés, a nappali és éjjeli szivárvány keletkezését, s a
holdfogyatkozást. Napórát állított fel. Szerinte az ős ok, a kezdet a
mindent betöltő lég, benne köd és sötétség. A világ e levegő tűzzé
ritkulása és vízzé, földdé sűrűsödése útján jött létre. A világegyetem részei
nem különböző dolgokból állnak, hanem csupán abban különböznek, hogy
kisebb vagy nagyobb mértékben tartalmazzák ugyanazt a dolgot. Ez is a
monizmusra jellemző gondolkodás.

A dór iskola
képviselői szerint a dolgok kezdete és lényegi elve a szám. Legfőbb céljuk a
dór erkölcsi és nevelési elvek tudományos rendszerbe foglalása a gyakorlati
élet számára. Ezek a szinte megmásíthatatlan szabályok már gyermekkoruk-
tól kezdve tegyék a dór ember életét hangzatossá és harmonikussá. Székhe-
lye Kroton.

Püthagorasz (Kr. e. 580-500)

A tapasztalás bizonytalansága a számok filozófiájához, a geometriai-
matematikai gondolkodás fejlődéséhez vezette a püthagoreus iskola
alapítóját, aki létrehozta azt a misztikus, vallásos szektát, amely
összekapcsolta a matematika tudományát a számmisztikával, a keleti
vallások lélekvándorlás elméletével és a titkos trák tanítás (orfizmus) túlvilági
életre vonatkozó tanaival. A kiinduló elem a szám, amely magát a
mindenséget alkotja, és rendezi az egyes létezőket harmóniába,
szimmetriába. Minden dolognak két összetevője van, a határtalan (az
anyag, amit nem tudunk megismerni másként, csak a határoló, a szám
segítségével) és a határoló (a szám). A határtalan és a határoló egyesülése
hozta létre az első atomot, amely a kiterjedéssel rendelkező pont, a szám.
Az egységek térbeli kiterjedése mutatja, hogy a számoknak teste
van. Nemcsak a testek, a társadalmi jelenségek is számokból állnak.
A megismerés a számon alapszik, mert az anyag érzékelhető alakját a
számok adják, tehát megállapításuk szerint az Egy egész számú többszöröse
a világ minden létezője, amely úgy jött létre, hogy a világ őseredeti egysége
belélegezte az őt körülvevő határtalant. Az egység ezzel részekre bomlott, s
létre jöttek az első számok.
A lélek anyaga valamilyen finom porszerűség, avagy a lélek a test erőinek,
ellentéteinek harmóniája. Az élőlények rokonok, minden élőben egyforma
lélek lakik (démon), de ugyanaz a démon többféle testet ölt egymásután.
A lélek bűntől való megtisztításának eszköze a tudomány és a zene.
Erre a filozófiai irányelvre a metafizika monizmusa jellemző, de
felfedezhetők benne az idealizmusra utaló jelek is, mégsem mondhatjuk,
hogy idealista filozófus volt, a szó mai értelmében.

A püthagoreus felfogásban az idők folyamán lényeges változások mentek

végbe „a misztikus sallangok” lehántásával, és azzal a katartikus
felismeréssel, hogy egy négyzet oldalát és átlóját nem lehet összemérni,
vagyis egymásnak nem egész számú többszörösei. Így a szám nem lehet a

8
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

világ elemi atomja. A szám-atom fizikai felfogást felváltotta az absztrakt-

matematikai szemlélet, amely mindinkább kiteljesedett számelméleti és
geometriai tudásuk révén, és így a görög tudományosság legfontosabb
elemeivé váltak.

Taraszi Arkhütasz (Kr. e. 400-350)

A legnagyobb püthagoreusok egyike, aki
foglalója, a matematikai mechanika és
geometriában háromdimenziós modellel
problémáját. Új zenei harmóniát határozott
számmisztika segítségével magyarázta.
a matematika első rendszerbe
logika megalapítója volt. A
megoldotta a kockakettőzés
meg. Az emberi viszonyokat a

Hérakleitosz (Kr. e. 544-480)

Nem tartozott a milétoszi iskolához, de annak fő irányelvét vitte tovább. A
kis-ázsiai Epheszosz filozófusa volt. Tanítása szerint a létező világ a létezők
sokaságáról, pluralitásáról győz meg. A mindenséget ugyanakkor egynek
gondoljuk, de az egyenként felfogott létezők elgondolt lehetséges sokaságával
népesítjük be.
A világegyetemet alkotó és fenntartó végső ok az örök változás, mert
semmi sem állandó és változatlan, minden örökös folyásban,
fejlődésben van, ami ellentéteket hoz létre. A természetfolyam egyetlen
tulajdonsága, hogy örök, s lényege az örök éteri tűz, amely az összes erőt és
anyagtevékenységet alkotja. Az égés vezető elve a megmásíthatatlan
természettörvény, míg az emberi lélek az ember jobbik felét alkotó
láthatatlan erő, isteni szikra.
A legfőbb követelmény, hogy az emberek megértsék a dolgok alapjául
szolgáló összefüggést, vagyis azt, hogy „minden egy”, ám az „egy” folyvást
változik. A lét nem állandóság, hanem folyamat, minden mozgásban,
harcban, a múlás állapotában van, mégpedig az ellentétes elemek folytonos
küzdelme. A változást a belső mérték, a logosz szabályozza. Ezt nevezhetjük
az anyagi világban létező autonóm természettörvény első megjelenésének
Az ellentétek egysége nyilvánvaló: a tenger vize a legtisztább, és legszeny-
nyezettebb egyben; a halaknak éltető ital, embernek halálos méreg; az út fel
és le ugyanaz.
A világ örökké élő tűz, mely fellobban, és kialszik mértékre. A tűz és ég
kiegyensúlyozzák egymást. A hideg dolog melegszik, a meleg kihűl, a nedves
megszárad, a száraz megnedvesedik.
Minden kezdet befejezés, és minden befejezés kezdet, vagyis egyik sincs, a
világ tehát örök. Minden elem a következő rovására gyarapszik, majd maga
enged a másiknak. Ez magyarázza a természet körforgását: nappal-éjszaka,
tavasz-nyár, ébrenlét-alvás. Minden ami él meghal, s ami meghal újjá-
születik. A lélek száraz fénylés, a nedvességtől származik, s tér oda vissza. A
nedvesség felszívja a tüzes lelket, ez a lélek halála. A lelkeknek halál vízzé
lenni, a víznek meg halál földdé lenni, de a földből víz lesz, a vízből pedig
lélek. Ez az örök körforgás az öröklét filozófiája. A gondolkodáshoz, min-
denki közös javához kell igazodni, nem a látszathoz igazodva a legnagyobb
dolgokat találgatni. Az ébren alvás nem engedi felfogni a logoszt, mert rossz
tanítójuk az embereknek szemük és fülük, ha barbár a lelkük.

9
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

Hérakleitosz talán azt feltételezi, hogy a logosz egy értelmes rend,

amely jelen van minden dologban, a természetben és az emberi
gondolkodásban egyaránt, és ez a világ lényege. A dialektikus
gondolkodás nyomait fedezhetjük fel, de ez nem jelenti azt, hogy filozófiája
minden tekintetben dialektikus lett volna.

Az eleai iskola
tanítása monizmus, mert mindent a létre, mint egyetlen alapelvre vezet
vissza. Ez örök és oszthatatlan, nincs meghatározva, mégis változatlan. Az
eleaták a megismerés igazságát, a tapasztalás csalhatatlanságának kérdését
vizsgálják.

Xenophanész (Kr. e. 570-475)

Költő, és vándor énekes volt, aki elsőként fogalmazta meg azt, hogy csak
az érzéki tulajdonságok mellőzésével kialakuló tiszta gondolat lehet igaz
ismeret. Tagadja azt a feltevést, hogy a mindenség érzéki tapasztalás útján
megismerhető, mert szerinte senki sem tudhatja az igazságot az istenekről.
Rendszerében az isten és a világ egymástól elválaszthatatlan. A mindenség
egyetlen egész, a mindenség maga az isten, és az isten a mindenség, ez
az egységes örök alapelv.
Az isten egy, a legnagyobb, aki sem alakra, sem gondolkodásra nem
hasonlít a halandókhoz. De isten nemcsak szellemi, hanem anyagi is, mert
gömb alakú, aki gondolkodásával fáradság nélkül mozgatja a világot.

Parmenidész (Kr. e. 515-445)

A nagy tekintélyű törvényalkotó, az eleai iskola megalapítója, a jogtudós,
aki több város alkotmányát írta, azt állítja, hogy az ismeret igazi forrása
az ész és a gondolkodás, mert csak ezek a valóság megismerői.
Csak az igazi létező létezik, a semmi, a nem-létező nem létezik. Ha azt
állítom, semmi sem létezik, ezzel már valami létezését állítom. A gondolkodás
ugyanis mindig valami tárgyra irányul, s amire irányul az a létező. A létező
csak a léttel, a nem-létező csak a nem léttel lehet azonos. A létező egyetlen
egy, egész gömb alakú, mindenütt egyenletes, nincs benne hiány vagy
üresség.
Az igazi lét tulajdonsága tehát az egység, egyformaság, változhatatlanság
és örökkévalóság. A világ létező és nem-létező egysége.
Az alapgondolat, tehát az, hogy a tapasztalás mindig sokfélének és
változékonynak látszik, miközben időtlen, egy és állandó. Ebből az
következik, hogy a megbízhatatlan tapasztalással szemben egyedül a
gondolkodás képes kiküszöbölni az ellentmondást – a lét tehát azonos a
gondolkodással. Mondhatnánk, hogy szemléletére az idealizmus jellemző, de
a sok ellentétes elem, a töredékeiben fennmaradt életmű és a mai filozófiai
értelmezés mellett nem lehet egyértelmű kategóriát felállítani.
Lehetséges, hogy tőle ered az a napjainkban is használt mondás,
miszerint „Gondolkodom, tehát vagyok.”?

Zénón (Kr. e. 489-430)

Parmenidész tanítványa, aki híres apóriái (ellentmondásai) segítségével
próbálta bizonyítani a tapasztalás és a gondolkodás viszonyában a

10
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

tarthatatlan ellentmondást. Szerinte a mindenség összetartozó egységes

egész, így nincs jogunk a létezők több voltáról beszélni. Apóriáin keresztül
lehet leginkább megérteni bölcselete lényegét. Az érzéki megismerés
elfogadása elleni apóriája: Ha egy szem köles leesik s nincs zaja, akkor a
véka köles kiöntésének sincs, s ha mégis van, mert halljuk, akkor az egy
szemnek is van zaja.
A sokaság elfogadása elleni apóriája: Ha mindennek helye van, akkor a
helynek is kell lennie helyének, azaz ha minden létező térben van, a térnek is
térben kellene lennie, s így tovább a végtelenig.
A mozgás, változás elleni apóriái: Minden testnek, hogy egyik pontból a
másikba jusson, végtelen utat kellene befutnia. Ez azonban véges idő alatt
lehetetlen. Tehát a mozgás lehetetlen.
A két test által azonos idő alatt, azonos iram mellett befutott azonos pálya
megkétszereződik, ha ellenkező irányból találkoznak, azaz az egész út
megtételéhez szükséges idő azonos a fél út megtételéhez szükséges idővel,
ami ellentmondás.
Az eleai iskolához tartozó két filozófus nevét kell még megemlíteni:

Empedoklész (Kr. e. 492-432)

Orvos, költő, filozófus és mágus volt, aki azt hangsúlyozza, hogy a
megismerésben érzékszerveinkre is támaszkodnunk kell, nem csak az
értelemre. A megismerés eredménye a négy őselem, a föld, a víz, a tűz és a
levegő, amikből a világ áll. Az elemek eredeti minőségüket nem veszítik el, és
nem alakulnak át egymásba, ugyanakkor végtelenül oszthatók, tehát nem
atomos állapotúak.
Az elemi részek keveredését, egyesítését a szeretet, szétoszlását,
felbomlását pedig a gyűlölet okozza. A szeretet tehát egyesíti a különböző
nemeket és szétválasztja az azonosakat, míg a gyűlölet szétválasztja a
különböző nemeket és egyesíti az azonosakat.

Anaxagorász (Kr. e. 500-428)

Az első dualista felfogású filozófus, aki nem négy, hanem végtelen
sokféle elemet feltételez. Ezen elemi részek örökkévalóak, érzékileg fel nem
fogható kicsinyek és mindegyiknek meghatározott mennyisége van. Nála a
haj a haj, a csont a csont, a hús a hús részecskéjéből jön létre. Semmi sem
születik vagy pusztul, hanem csak egyesül, keveredik a már létező dolgokkal
vagy kiválik belőlük. A születés tehát helyesen, keveredés, az elmúlás pedig
felbomlás. Anaxagorász feltételezett testeket mozgató erőt, amely a
rendezetlen káoszból a rendezett világot, a kozmoszt alakította ki. A kialaku-
lás első lökését az anyagtól különböző Núsz (értelem, ész, szellem) adta. A
világ kialakulása úgy történt, hogy a Núsz az őstömeget egyik pontján meg-
lökte, azaz mozgásba hozta az eredeti keveréket, s ez forgó, örvénylő körmoz-
gással szélesen kiterjedve átterjedt az egész tömegre s az tölcsérformában
kiszélesedett. Mechanikus hatásra válnak ki a különböző anyagok.
Káosz → levegő → éter → felhő → víz → föld, mely utóbbi hideg hatására
megszilárdult víz. A gyors forgás miatt a földről leváló kövek izzásba jönnek,
és ezek lesznek az égitestek. Az ember, a keze által, a legértelmesebb az
élőlények között.

11
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

Atomelméleti iskola
Képviselői azt tanították, hogy nemcsak a létező, a teret betöltő test, a teli
létezik, hanem az üres is létezik, ami az eleaták szerint nem létező. Az
atomisták szerint a létező dolgok végső elemei nemcsak mennyiségileg,
hanem minőségileg is egyenlők: másrészt tagadják az anyagon kívül álló
mozgatóerőt, mert a mozgási képességet az anyag tulajdonságának tartják.

Leukipposz
Az atomelméleti iskola megalapítója. Szerinte minden létező tovább
oszthatatlan, parányi testekből, atomokból áll, amiknek anyaga teljesen
azonos. Az atomok csak alak, helyzet és elrendezés szerint különböznek
egymástól. Közöttük csak az üres tér van. A nyomás és taszítás mozgatja
őket.

Démokritosz (Kr. e. 470-361)

A görög hagyomány szerint tanítómestere Leukipposz volt, akinek
tulajdonítják az atomelméleti iskola megalapítását, bár munkáiból semmi
sem maradt fenn. Démokritosz jártas volt a természettudományban,
matematikában, csillagászatban, nyelvészetben és filozófiában. Ö az antik
tudás első rendszerezője. Az érzékelt világ sokasága, mozgása és változása
létezéséből arra következtet, hogy léteznek állandó, változatlan, de mozgó
részecskék, atomok, és létezik az üres tér, amelyben a mozgás lehetséges. A
mozgó testnek pedig a mozgáshoz szüksége van üres térre. Sűrűsödést és
ritkulást tapasztalunk, amelyeknek szintén üres térre van szükségük.
Az atomok örökkévalók, minőségileg egyenlők, de nem egyformák. Születés
és pusztulás nincs is, csak az atomok összetételének változása.
A világ az atomok körforgásából keletkező örvénylő mozgással jön létre. A
könnyebb atomok az égboltot, a nehezebbek a földet alkotják. Az atomok
száma és az üres tér is végtelen, s a mozgás soha nem szűnik meg, végtelen
sok világ létezhet, amelyek mindegyike hasonló atomból áll. Az első
materializmuson alapuló világnézet megalkotója volt, aki csak az anyag és a
belőle fakadó törvény alapján állította fel lételméletét, melyet nem terhelt
teremtő, szellem vagy egyéb ősok.

Epikurosz (i.e. 372-270)

A démokritoszi atomista filozófia etikáját fogalmazta meg életművében.
Nemcsak a testek, hanem a lélek is atomokból áll. A szellemi javakat, az
anyagiak fölé kell helyezni. Tetteink értékét a szándék határozza meg.

A szofisták és Szókratész
Az eddig tárgyalt valamennyi ókori bölcselő a hellén kultúrterület
perifériáján élt és működött: Kis-Ázsia partvidékén, Itáliában, Szicíliában
vagy Trákiában. Az i.e. V. századtól Athén átvette a görög városállamok
közötti vezető szerepét, és megnyitotta kapuit a tudományok és művészetek
jeles képviselői előtt. Ezt az időszakot tekintjük a görög klasszikusok
korszakának, amikor Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái születtek,
melyeket ma is szívesen adnak elő. Ekkor írta vígjátékait Arisztophanész, a
történelmet Hérodotosz és Thuküdidész. Szobrászatával évezredekre

12
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

meghatározta az esztétika irányát Pheidiász, míg Szókratész az erkölcstant

oktatta az athéni piacon, az utcákon vagy a kikötőben. A görög demokrácia
kibontakozásának nagy korszaka volt ez, mely a belviszályok és a külső
támadások következtében azonban hamarosan bomlásnak indult.

A szofisták
azok az emberek voltak, akik a kor addigi oktatási normáinál – a megnöveke-
dett igények hatására – magasabb fokú oktatást kínáltak vándortanítókként
városról-városra járva. Irodalomtörténeti, irodalomelemzési, kurzusokat
tartottak, de mennyiségtant és retorikát is oktattak, vagy arról szónokoltak,
hogy miként lehet az életben a legjobban boldogulni, s mindezért a
hallgatóságuktól fizetséget kaptak. Tévedés azt hinni, hogy valamiféle
filozófiai iskolát hoztak volna létre, mert működési területük nem a filozófia
volt, bár képviseltek egy szellemi áramlatot, amely ledöntötte a hamis
bálványokat, felszabadította az egyéniséget, de nem adott olyan új irányt,
ami erkölcsi támasztékot jelentett volna. Voltak néhányan, akik jelentős
filozófusnak számítottak, de jó néhányan csupán nagyszerű szónokok voltak,
akik szájhősködésükkel, a végletekig fejlesztett vitakészségükkel romboló
hatást értek el. Platón, Arisztotelész és Iszokratész iskolái a szofisták
eltűnéséhez vezetett.

Prótagorasz (Kr. e. 481-411)

Azon kevés szofisták egyike, aki valóban ragyogó és nagy hatású filozófus
volt. Szerinte megismerésünk csakis érzéki megismerés lehet. Minden
ember előtt csak az létezik, amit létezőnek tart, s az nem létezik, amit
nem tart annak. Úgy véli, a természet lát el érzékekkel, de az ember az
igazságérzetet és a tisztességérzést csak tapasztalat útján sajátíthatja el.
Megállapítja, hogy az istenekről semmi biztosat nem tudunk: sem azt, hogy
léteznek, sem azt, hogy nem léteznek. Így minden igazság viszonylagos. Az
ember a mértéke minden dolognak.

Gorgiász (Kr. e. 483-385)

A természetjogi felfogás elindítója volt. Azt állítja, hogy nem létezik
semmi, de ha létezne is valami, nem lehetne megismerni, és nem
lehetne az ismereteket másokkal közölni. Úgy tűnik, mintha inkább csak
a valószínűségeket keresné, nem pedig az igazságokat.

Hippiasz (Kr. e. 485-415)

Véleménye szerint a törvények jogtalanul kötik meg az embert, és a
természetes élet csak az államon kívüli élet lehet.

Prodikosz
Tanítása szerint a vallás az ember hálaérzetéből születik. A jó tehát az,
ami hasznos. Szerinte a haláltól sem kell félni, mert míg élünk, a halál
nincs jelen, mikor pedig meghaltunk, már mi nem vagyunk jelen.

13
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

Szókratész (Kr. e. 469-399)

Nem maradt utána sajátkezű írásos anyag. Filozófiai gondolkodását a róla
készült művekből lehet rekonstruálni. A mai tudomány a szókratészi
gondolatok leghitelesebb tolmácsolásának Platón és Arisztotelész Szókratész-
ról szóló műveit tekinti. Elfogadhatjuk azt az állítást, miszerint ő volt a
gyakorlati filozófia (etika) megalapítója. Nagy jelentőséget tulajdonított az
önismeretnek, célja volt a biztos tudás elérése. Szókratész módszere az
indukció volt: az a logikai módszer, mellyel az ismert egyes esetekből követ-
keztetett az általánosra. A helyes tudás azért fontos, mert az erény nem más,
mint a jó ismerete. Az erény így tanítható és az ember legnemesebb feladata
az erény tanulása és gyakorlása, mert az ember a jót csak tanulással
ismerheti meg. A cél nem szentesítheti az eszközt. A törvényellenes
cselekedet minden körülmények között rossz. Szókratésznél jó az, ami a
természet törvényeinek megfelel. Megvádolták, hogy megrontja az ifjú-
ságot és istentelen, ezért törvényszék elé állították, és halálraítélték, de nem
vonta vissza állításait és nem menekült el az ítélet elől. Saját példáján mu-
tatva meg azt, amit egész életében hirdetett, hogy a törvényt tisztelni kell.

Szókratészi iskolák
Megarai iskola
Alapítója Eukleidész (Kr. e. 450-380). Az istennek is nevezett egyet a
jóval azonosította, mely jó tehát örök és változatlan. Ha azt állítod, hogy
hazudsz, s ekkor igazat mondasz, akkor feltétlenül hazudsz.

Cinikus iskola
Alapítója Antiszthenész (Kr. e. 445-365). A gyönyört mint etikai célt
elveti. A cinikusok csak az érzékelő egyed létezését fogadják el. A lélek
halhatatlanságát is tagadják, amit szélsőséges naturalista életmóddal is
alátámasztanak.

Kürenei iskola
Alapítója Arisztipposz (Kr. e. 435-355). Szerinte egész tudásunk egyéni
benyomásokból, a dolgok bennünk keltett hatásaiból áll. A különféle testi és
lelki gyönyörök jelentik a legfőbb jót.

A jelen dolgozatban már csak a felsorolás szintjén említhetem meg a

legnagyobbakat, Platónt (i.e. 427-347) és Arisztotelészt (i.e. 384-322),
akik maradandó értékeket, a tudomány rendszerbe foglalását, alapfogalmait
alkották meg hatalmas és igen terjedelmes életművükkel, és évszázadokra
megszabták a haladás, a fejlődés irányát. Az utánuk következő görög
filozófusok – a sztocizmust, epikureizmust, szkepticizmust és újplatonizmust
képviselők – elméletei csak a nagy elődök munkásságának ismeretében
vizsgálható, ezért Platón és Arisztotelész munkássága a filozófia
megismerésének már a következő fejezete, de dolgozatom befejezéseként egy-
egy gondolatot idézek korunk tudósainak tollából, mely tükrözi e nagy
gondolkodókról alkotott véleményüket.
Dr. Szigeti András Filozófia című Főiskolai jegyzetében így ír Platónról:

14
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

„Platón munkássága meglehetősen szerteágazó, a tudományok minden

területén maradandót alkotott.” 1
„Platón életműve korábban nem tapasztalt egységet teremt a világra
vonatkozó tudásunk különböző területei között. Harmincnégy – neve
alatt ránk maradt – dialógusában átfogja az emberi élet minden
területét, művészetet, erkölcsöt, természet-ismeretet,
társadalomelméletet, politikát. Ezek azonban nem maradnak meg
különböző szféráknak, hanem szerves egységben állnak össze; ily
módon létrejön az antik tudás első filozófiai rendszere.” 2

Arisztotelész is, tanítómesteréhez, Platónhoz hasonlóan igen jelentős

eredményeket ért el személyes és tanítványai kutatásai kapcsán. A
megszerzett ismeretek következtében számos új tudományágat hozott létre
főleg olyan területeken, ahol előtte mások még nem jártak. Filozófiai
munkásságán túlmenően, szenvedélyes természetkutatóként legfontosabb
területe a biológia, de csillagászati, meteorológiai, kémiai, fizikai és
pszichológiai megfigyeléseket is végzett, és bár számos tévedésére azóta fény
derült, nem vitathatjuk el érdemeit.
Benedek István A tudás útja című tudománytörténeti munkájában így
fogalmazza meg véleményét:

„A nagy emberek nagysága a sajátjuk, tévedésük a koruké. Arisztotelész

az időszámításunk előtti IV. század szellemóriása volt, korlátaiban
korának gyermeke (mint mindenki), ám a tudomány enciklopédiájának
nagyvonalú felvázolásában az egész emberiség ajándéka.” 3

Felhasznált irodalom

Dr. Szigeti András: Filozófia (Főiskolai jegyzet, LSI informatikai

Oktatóközpont, Budapest, 2001.)
Filozófiai Kisenciklopédia (A nyugat filozófiája és filozófusai, Kossuth Kiadó,
Budapest, 2003.)
Benedek István: A tudás útja (Gondolat Kiadó, Budapest, 1985.)
Dr. Darai Lajos Mihály: Filozófiatörténet (Egyetemi jegyzet, Kodolányi János
Főiskola, Székesfehérvár, 2002.)

Idézetek:

1-2 Dr. Szigeti András: Filozófia ( Budapest, 2001.) 18.; 19. oldal
3 Benedek István: A Tudás útja (Gondolat Kiadó Budapest, 1985.) 64. oldal

15
Forrás: http://www.doksi.hu

Filozófia

Tartalomjegyzék

A filozófia alapirányai és diszciplínái a kezdeti görög filozófia tükrében .................... 2

A filozófia alapirányai ............................................................................................. 2
A filozófia diszciplínái.............................................................................................. 2
1. Metafizika (érzékfeletti) ........................................................................................... 3
2. Ontológia (lételmélet) .............................................................................................. 3
3. Episztemológia (ismeretelmélet) .............................................................................. 3
4. Antropológia (lélektan) ........................................................................................... 4
5. Természetfilozófia ................................................................................................... 4
6. Történetfilozófia ..................................................................................................... 4
7. Nyelvfilozófia .......................................................................................................... 5
8. Jogfilozófia: ............................................................................................................ 5
9. Társadalomfilozófia ................................................................................................ 5
10. Politikafilozófia ..................................................................................................... 5
11. Tudományfilozófia ................................................................................................ 5
12. Vallásfilozófia ....................................................................................................... 6
13. Logika.................................................................................................................. 6
14. Esztétika (széptan) ............................................................................................... 6
15. Etika (erkölcstan) ................................................................................................. 7

A Szókratész előtti filozófia ............................................................................................ 7

A ion iskola.............................................................................................................. 7
Thalész (Kr. e. 640-550) ............................................................................................. 7
Anaximandrosz (Kr. e. 611-546) ................................................................................. 7
Anaximenész (Kr. e. 568-499) ..................................................................................... 8
A dór iskola ............................................................................................................. 8
Püthagorasz (Kr. e. 580-500) ...................................................................................... 8
Taraszi Arkhütasz (Kr. e. 400-350) ............................................................................. 9
Hérakleitosz (Kr. e. 544-480) ...................................................................................... 9
Az eleai iskola ....................................................................................................... 10
Xenophanész (Kr. e. 570-475) .................................................................................. 10
Parmenidész (Kr. e. 515-445) ................................................................................... 10
Zénón (Kr. e. 489-430) ............................................................................................. 10
Empedoklész (Kr. e. 492-432) ................................................................................... 11
Anaxagorász (Kr. e. 500-428) ................................................................................... 11
Atomelméleti iskola ............................................................................................... 12
Leukipposz .............................................................................................................. 12
Démokritosz (Kr. e. 470-361) .................................................................................... 12
Epikurosz (i.e. 372-270) ........................................................................................... 12

A szofisták és Szókratész.............................................................................................12
A szofisták ............................................................................................................ 13
Prótagorasz (Kr. e. 481-411) ..................................................................................... 13
Gorgiász (Kr. e. 483-385).......................................................................................... 13
Hippiasz (Kr. e. 485-415).......................................................................................... 13
Prodikosz ................................................................................................................. 13
Szókratész (Kr. e. 469-399) ...................................................................................... 14
Szókratészi iskolák ............................................................................................... 14
Megarai iskola ......................................................................................................... 14
Cinikus iskola.......................................................................................................... 14
Kürenei iskola ......................................................................................................... 14

Felhasznált irodalom ...................................................................................................15

16