fl párizskörnyéki

békék 1919-1920

fl naplófró Széchenyi

fl Dunakorzó regénye

Film és történelem:
1944. október 15.

Homérosz és Trója

I. ÉVFOLYAM 1
 K ö s z ö n tjiih a z o lv a s ó t
aki a „HISTÓRIA” első számát kézbeveszi. Régen készültek már
a hazai történészek, hogy széles közönséghez szóló folyóiratot bo­
, Hajnalán
T a r ta lo m
Benda Kálmán: Az újkori diplomácia

L. Nagy Zsuzsa: A párizskörnyéki békék,

3

csássanak útjára, melynek hasábjain közérthető módon adják elő 1919-1920 5

felfogásukat az egyetemes és a nemzeti múlt történéseiről, össze­ Svéd László: A Ludovika ostroma
függéséről. Nem szólva a felszabadulás előtti kezdeményezésekről, 1919, június 8
a Történelmi Társulat már az 1950-es években, majd utána több
alkalommal kívánta — ugyanezzel a címmel: HISTÓRIA — az Hajdú Tibor: Gondolatok 1918-19
akadémiai kereteket áttörő közlöny megindítását. Visszapillantva két forradalmáról 10
ezekre a kezdeményezésekre, azt kell mondanunk, nagyon is a má­
hoz hasonló tudatos törekvés hajtotta azokat. FIGYELŐ
Mindannyiunkban, történészekben él a belső meggyőződés,
hogy tudományágunk soha nem zárkózhat el a társadalomhoz-
szólástól. A kutató, míg témájának sokfelé futó szálait felfejti. le­ Kosáry Domokos: A Széchenyi-
véltárakban, könyvtárakban tölti ideje nagy részét. Ez alakította ki napló 12
azt, a magát hosszú ideig tartó elképzelést, hogy a történész világ­ Molnár György: Az Onedin-család
tól visszavonult, magát csak a poros levéltári polcokon, aktákban, hajói 14
könyvekben kiismerő tudós. A valóságban sohasem volt ez így. Az Pályázat 15
ókori auctorok munkái, méginkább a középkori krónikások feljegy­ Hahn István: Claudius és a történeti
zései nem mérhetően szűkebb körben váltak a maguk korában valóság 16
ismertekké, mint a tömegkultúra a könyvnyomtatás, a többézer
példányos kiadványok korában élő modern történetíró könyvei. Sipos Péter: Történész-szemmel
Mégis: amazok munkásságát ugyanúgy a jelenükhöz szólás igénye az Októberivasárnap c,filmről 18
hajtotta, mint a maiakét. Az embert történelmében szükségszerűen Kovács András:
mindig önmaga, cselekedetei, építése, rombolása, sikerei, bukásai Filmrendező ésatörténelem 19
érdekelték. Ez az igény élteti a történetírást, egyidejűleg az irodalmi
műfajok többikével. S ennek az igénynek felismerése mozdítja a KRÓNIKA
történetírót, hogy a búvárlásaiból leszűrt következtetéseit, mintegy
tanulságként a társadalomnak továbbadja. Századunkban, amikor
a tudományok soha nem látott szakosodása, szakágazatokra bom­ 1944. okt. 1-31. 19
lása végbemegy, amikor kutatóintézetiek. akadémiák, egyetemek
nemzetenként sok-ssk ezer tudományos szakértőt foglalkoztatnak, ELSÜLLYEDT VILÁG
fokozatosan jelentkezik a veszély: az így specializálódott résztudo­
mányok elszakadnak a szélesebb közönségtől. Szakfolyóirataik kis
példányszámban jelennek meg. előadásaikat csak a többi specia­ Vörös Károly: A Dunakorzó regénye 21
listának tartják, nyelvezetük lassan csak egymás között érthető.
A társadalomtudományok számára ez az éltető közeg elvesztését SZEMTANÚK
jelentheti. Amennyiben a jelen helyzetet történetileg feltáró tudo­
mány. a történettudomány és a társadalom szerves kapcsolata me.g- Ágoston Péter 1919 nyaráról
szakad. tudományunk létjogosultsága lesz megkérdőjelezhető . .. (Közzéteszi Csurdi Sándor) 24
A marxista történész méginkább érzi ennek súlyát. Látja, hogy
a társadalom önmagáról gondolkodásának népünk önismeretének
alapfeltétele a múlt valósághű, tudományos alapozottságú megis­ KÖZÖS DOLGAINK
merése. Megmutatni abban az élet sokszínűségét, egyszerű ipa­
rosok. parasztok, értelmiségiek mindennapi termelőmunkájának Györffy György, Hanák Péter, Makkai
természet- és társadalomformálását ugyanúgy. mint az emberi László és Mócsy András kerekasztal-
történelmet végigkísérő kevésbé felemelő jelenségeket. A minden­ beszélgetése:
kori jelen társadalmának „egészsége” múlik azon. hogy van-e elég A Kárpát-medence népei
ereje a társadalmi és politikai harcok ütközéseinek, belső ellent­ a honfoglalás előtt 26
mondásainak bemutatására, ösztökélik-e a történészt, hogy őszin­
tén tárja fel következtetéseit jelenünk számára. Ahogy a történet-
tudomány nem élhet a társadalmi közgondolkodástól elzártan. úgy TÖRTÉNELEM AZ ISKOLÁBAN
a társadalom sem létezhet saját történetének beható ismerete
nélkül. .. Hegyi Dolores: Homérosz és a trójai
E kölcsönös igény felismerése szülte a széles közönséghez for­ háború — Mítosz és valóság 29
duló történeti folyóirat eszméjét, s ennek szem előtt tartása vezeti Unger Mátyás: Egyetemi felvételi
a szerkesztőket, a munkatársakat is. történelemből 31

LEXIKON
Bertényi István: Főbb magyar
méltóságviselők a középkorban 32

ŐSEINK ASZTALÁNÁL
a M a g y a r T ö r té n e lm i T á r s u l a t f o l y ó i r a t a
M e g je le n ik é v e n te n é g y s z e r
Kertész István: Lakoma a császár­
P f . 9. B p ., 1014 I. Ő ri u . 53. T e l . : 160-418
kori Rómában 33
F e le lő s s z e r k e s z tő S z e r k e s z tő B iz o tts á g
Kállay István: Grófi kamra,
G LA TZ FERENC E l n ö k : V A S S H E N R IK
grófi pince — 170 évvel ezelőtt 33
T agok:
R o v a t v e z e tő k : B lR O F E R E N C N É , r A N K I G Y Ö R G Y ,
K O V Á C S T IB O R . H A N A K G Á B O R , GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK
K E R T É S Z IS T V Á N , S IP O S P É T E R , M ÖCSY A N D R Á S . S Z Á R A Z G Y Ö R G Y .
S Z A K A L Y F E R E N C , V Ö RÖ S K A R O L Y D IÓ S Z E G I IS T V Á N
Bánkúti Imre: Rákóczi-korabeli
arcképcsarnok 35
K ia d ja : a L a p k ia d ó V á lla la t 79.5., 1753 S z o ln o k i N y o m d a
F e le lő s k ia d ó : S IK L Ó S I N O R B E R T F e le lő s v e z e t ő : G O M B K Ö T Ő B É L A
ig a z g a tó T e rje s z ti a M ag y a r P o s ta C ím k é p ü n k :
g ró f B a r k ó c z y F e r e n c e z e r e s k a p i tá n y
Az újkori diplomácia hajnalán
A mai, állandó diplomáciai képviseletek kezdetei a 16.
század derekára nyúlnak vissza. A középkori európai álla­
mok közt csak alkalmi követségek jártak. Az utazás nagyon
bizonytalan volt, nem egy tárgyalás azon hiúsult meg, hogy
a követ sohasem ért célba. Ütközben járvány vitte el, vagy
rablók áldozatává lett, mint I. Ferenc francia király Szulej-
mán szultánhoz küldött követe az 1520-as években. Ha elért
rendeltetési helyére a békét vagy háborút vivő megbízott,
tárgyalásait befejezve azonnal visszatért küldőjéhez. Mivel
az írásbeliség még fejletlen volt, a levélbeli üzenetváltás
meg amúgy is lassú és bizonytalan, a diplomáciai érintkezés
szinte csak a szóbeliségre szorítkozott. A követ szóban kap­
ta az utasítást, szóban tett jelentést, persze csak akkor, ami­
kor hónapok, esetleg évek múlva hazatért. Előfordult, hogy
küldője idő közben meghalt, vagy míg odajárt, a politikai
helyzet gyökeresen megváltozott. így járt Kakas Márton,
Rudolf császár Perzsiába küldött követe is, aki az 1500-as
évek végén, mire meghozta az igenlő választ, az egész ügy
tárgytalanná vált.
A 16. században növekedett a népsűrűség, megjavultak
a közbiztonsági és útviszonyok, Nyugat-Európa egyes orszá­
gaiban a főutak mentén fogadók várták az utasokat. Sűrű­
södtek az országok közti kapcsolatok, a nemzetközi politika
alakulása egyre döntőbben szólt bele minden állam sorsába.
Az államvezetésnek fontos volt tudnia, mi történik a közeli
s távolabbi szomszédban, mire számíthat, mit fordíthat a
maga hasznára. Ez az igény hívta életre az állandó diplomá­
ciai kapcsolatokat. Elsőnek az egyházpolitikai szempontból
egyetemesen érdekelt pápaság, majd az egész Európával ke­
reskedő városállam. Velence létesített állandó követségeket.
A 17. századra már rendszeressé vált, — különösen a
nagyhatalmak között —, hogy követet tartanak egymás ud­
varában. A követ és a követség személyzete külön épület­
ben, a követségi palotában lakik, amely különleges jogállást
élvez. Ezzel párhuzamosan kialakulnak a nemzetközi jog
előírásai. Az 1700-as évekre már teljesen kialakult az,
amit diplomáciai etikettnek nevezünk, vagyis a követ maga­
tartását, fogadását rögzítő szertartások és illem együttese.
A megszokott, hagyományos formától való eltérés, még ha
jelentéktelen volt is, a diplomáciai etikett nyelvén a két
állam kapcsolatában beállott, vagy küszöbön álló változás­
ról adott hírt. Ezért is figyelte ellenség és jóbarát kínos
aggodalommal a fogadások külsőségeit. Amikor például I.
„a király királyi méltóságában ül az ő királyi székében. . .
. . . a künn való követeket meghallgatja”
( C e m e n iu s , A m os Jo h an n es: O rb is P ic tu s .
Lipót császár az egyik udvari vadászatra elfelejtette meg­
hívni a francia követet, rögtön arról kezdtek suttogni, hogy
bizonyára megromlott a két ország közti viszony.
Követek a királyi udvarokban
A diplomaták, uralkodójuknak a nemzetközi politiká­
ban elfoglalt tekintélye, de részben saját társadalmi rang­
juk alapján is, egymás közt szigorú rangsort tartottak. Ma­
gasabb ranggal több és m ás jog járt. A nagyhatalmak her­
cegi követei messze megelőzték a kisebb államok esetleg csak
grófi képviselőit, míg a nem is mindig önálló fejedelemsé­
gek megbízottai szinte csak megtűrt személyek voltak. Ne­
kik nem járt az excellenciás cím, arra sem számíthattok,
hogy megbízólevelüket nyilvános uralkodói kihallgatáson
adják át, s kéréseikkel, jelentéseikkel általában csak a mi­
nisztérium vezető tisztviselőiig jutottak el. Szinte meg--
eleveníti előttünk ezt a világot a napló-író Saint-Simon her­
ceg, amikor részletes leírást ad XIV. Lajos francia király
1690-es évekbeli fogadásairól: a nagykövetek — csupa her­
ceg, fényes történelmi név viselője — az Uralkodó körül
forgolódnak, boldog aki velük néhány szót válthat. Közöt­
tük is kitűnik az apostoli nuncius és a spanyol követ. A
lengyel vagy a svéd, király követe már szerényen meghúzó­
dik a fal mellett, a kisebb német fejedelemségek megbízottai
pedig meghívót sem kapnak.
A követek érkezése, távozása, bevonulása és kihallga­
tása jelentős politikai esemény, s a követ pompája uralko­
dójának tekintélyét is növeli. A császári követ például hat­
lovas aranyozott hintón, libériás szolgahaddal és 150 lovas
kísérővel vonult be Isztambulba, a menet élén török lovas­
sággal, hátul gyalogosokkal. Az ünnepi menet elrendezése
egy egész napba tellett.
A diplomaták küldetése ekkor már korántsem szorítko­
zik az alkalmi tárgyalásokra, a békefeltételek, vagy a had­
üzenet átadására. Rendszeres jelentéseket küldenek az állo­
máshelyükül szolgáló ország politikai .viszonyairól, gazdasági
és katonai helyzetéről, a nemzetközi életben elfoglalt helyé­
ről. Gyakran szólnak udvari pletykákról, az előkelő társadal­
mi körök botrányairól; ezeket hasznos volt tudni, szívesen is
olvasták őket. A fő követelmény mégis az volt, hogy a kö­
vet elemezze a gazdasági viszonyokat, vázolja a politikai
helyzetet alakító tényezőket, felmérje az egymással szemben­
álló pártok erejét, a központi hatalom súlyát és lehetőségeit,
s általában minden olyan tényezőt,
m ely a jelen alakulásában és a jövő
formálásában lényeges lehet. A havon­
ta, majd a 18. században már kéthe­
1669.)
tente rendszeresen küldött jelentésekből
tájékozódtak azután odahaza, s esze­
rint igazították a külpolitikát.
A követségek tehát igen hamar hír­
szerző központtá válnak. A követ nagy
társadalmi életet él — és többnyire
érti a módját, hogyan vonja saját or­
szága érdekkörébe, sőt szolgálatába
a főméltóságokat, főhivatalnokokat,
magasrangú katonákat, akik a társasá­
gi csevegés közben nem egyszer fontos
híreket fecsegnek ki, véletlenül vagy
épp>en szándékosan. Különböző előnyök
nyújtásával, bizonyos külpolitikái lehe­
tőségek megcsillogtatásával az ügyes
követ szinte pártot szervez maga köré,
s így aktív tényezőjévé válik az idegen
ország politikai életének. Az 1600-as
évek elején például a császári udvar­
ban valóságos velencei párt alakult ki,
mely a városállammal való együttmű­
ködésben látta a jövőt, s feladatának
tartotta, hogy az ellenpárt minden lé­
péséről tudósítsa a követet. E párt feje
nem kisebb ember volt, mint a biro­
dalmi tanács elnöke, de ide tartozott
a császár első titkára is.
3
 Fontos dolgokban a követ a megvesztegetéstől sem riadt
vissza, főként olyankor, ha országa érdekeinek az érvényesí­
tése forgott kockán. Persze az ilyen ügyekben igen óvatosan
kellett eljárnia. Lássunk erre is egy példát! Az 1590-es évekre
Velence és a török Porta viszonya válságosra fordult, min­
den percben várható volt, hogy íkitör a háború. A velencei
Tízek Tanácsa, hogy ezt elkerülje, utasította isztambuli és
prágai (itt székelt ekkor a császári udvar) követeit, hogy
robbantsanak ki háborút Magyarországon. A lepénzelt pasák
és császári tisztviselők aztán megtették a magukét. (Ennek
a diplomáciai előkészítésnek nem kis köze volt a tizenötéves
háború kirobbantásához 1592—1606). Mivel pedig a török
sem tudott egyszerre kétfelé hadat viselni, Velence meg­
menekült.
A diplomáciai érintkezés nyelve kezdetben a latin volt,
az 1600-as évek derekától azonban mindinkább előtérbe nyo­
mult a francia, ugyanannyira, hogy az 1700-as évek közepére
már szinte kizárólagossá vált. Ezt használták a követek több.
nyire még a belső érintkezésben, tehát hazaküldött jelenté­
seikben is. Ezek majdnem mindig rejtjelesek voltak, ha ne­
tán avatatlan kézbe kerülnek, ne tudják elolvasni. Annak, aki
a kulcsot nem ismerte, megfejtésük gyakorlatilag lehetetlen
volt. Annyira, hogy ha a követ elvesztette a rejtjelkulcsot,
maga sem tudta megfejteni a hazulról jövő utasításokat;
emiatt mentették fel például az 1670-es években azonnali
hatállyal az egyik francia követet.
Futárok lóháton
A 17. századra az európai államok mindegyikében ki­
épült az úgynevezett hadiposta, amely a hivatalos, tehát
udvari leveleket meghatározott úton, rendszeres időkö­
zökben, többnyire hetenkint kétszer szállította. A hadi­
posta vágtatva közlekedett két-három órányi távolságo­
kon lovat váltott, s éjjel-nappal haladva napi 120—150
kilométert is megtett. Persze alkalmi levélvivők, futá­
rok is közlekedtek, lóháton, ezek még gyorsabban halad­
tak. A levelezés nehézségei az országhatáron kívül kezdőd­
ték. Idegen országban a futárok ugyanis csak útlevéllel köz­
lekedhettek, s a helyi postaló-váltó állomást sem .mindenütt
vehették igénybe. Ütjük így erősen lelassult, háborús idők­
ben pedig, mivel az ellenséges országba útlevelet nem kap­
tak, a levelet csempész úton kellett vinni, vagy óriási ke­
rülőt tenni. így aztán a levelek hónapos késésekkel érkeztek
meg a követtől, ha egyáltalán megérkeztek. Például 1705-
ben a Rákóczi'-szabadságharc idején a francia követ Magyar-
országról küldött jelentései 2—3 hónapig úton voltak, míg
Versailles-ba, az udvarhoz megérkeztek. Az ellenséges: Kö-
zép-Európán át ugyanis nem mehetett a futár, mert a csá­
száriak könnyen elfoghatták. Két lehetséges útja volt; az
egyik északnak, Lőcsén, Krakkón, Varsón át Danckáig
(Gdansk), onnan tengeren Hollandiáig, majd újra száraz­
földön a francia udvarba. A másik út a Balkán-félszigeten
át, a török fővárosból hajón Marseilles-be.
Még nehezebb volt a posta útja Kelet-Európábán. Rá­
kóczi hónapokon át várta követe, Nedeczky Sándor jelenté­
seit, nemegyszer hiába. Télen az irtózatos hó- és jégmező­
kön, nyáron a végnélküli pusztákon az utazás veszélyes volt.
Ahogy Nedeczíky írta: „itten szekérbeli posta nincsen, lóhá­
ton köll járni, de azt váltani nincs hol; ló és ember megy,
míg ereje bírja”. Legveszélyesebb azonban az isztambuli
levelek útja volt, ezért mindig két-három futárt indítottak,
mindegyiket más útvonalon. A szárazföldön rablók lesel­
kedtek rájuk, a tengeren kalózok. A portai angol követ
ezért jelentése egyik példányát hajóval, a Földközi-tengeren
át indította, a másikat a Balkánon, Moldván, Lengyelorszá­
gon át szárazföldön, s egy harmadikat karavánban közle­
kedő kereskedőkre bízott. Mégis előfordult, hogy egyik sem
érkezett el a címzetthez.
Fizetések, „virágpénzek”
Ahhoz, hogy a követek egyre sokasodó feladatukat
elláthassák, pénzre, sok pénzre volt szükségük. Pénzbe ke­
rült az utazás, az állandó társadalmi élet, a reprezentálás,
a futár- és küldöncszolgálat, az akkor szokásos besúgók há­
lózatának kiépítése és még többe a minisztereknek és állam­
férfiaknak nyújtott „ajándékok”. Franciaországban például
a külügyi költségvetés mindjárt a katonai után következett,
s az 1700-as évek elején négy és fél millió tallérra rúgott, az
összköltségvetés 1/5-ére. A követek fizetése persze nem volt
egységes, fontosabb poszton több pénz járt. Amikor Fran-
4
ciaország vatikáni nagykövete például évi 72 ezer tallért ka­
pott. a londoninak csak 48 ezer jutott, a velenceinek pedig
mindössze 24 ezer. Ebből az összegből kellett fed,eznie a kö-
vetségi személyzet kiadásait, a létfenntartás költségeit és a
reprezentációt- Nemegyszer a követ a sajátjából toldotta
meg a kiadásokat. Az „ajándékokéra, vagy ahogy a korabeli
magyar szóhasználat finoman mondotta: „virágra”, minden
követség külön pénzt kapott.
Ezek a szédítően nagy számok kisebb államok esetében
persze erősen csökkentek. A magyar diplomácia ebben az
időben különösen szegény volt, a diplomaták nemegyszer
nyomorogtak. Tudott, hogy a mohácsi vész után két évszáza­
don át csak Erdélyben volt önálló magyar diplomácia, a fe­
jedelemség azonban állandó követet csupán a török Portán
tartott. II. Rákóczi Ferenc tett kísérletet újra a szabadság-
harc közepette a magyar diplomácia megteremtésére. Rákó­
czi udvara azonban szegény volt. a diplomácia költségeit
sem mindig tudták előteremteni. A követek nem kaptak
rendszeres fizetést, ami pénzt kiutaltak számukra, az is rend-
szertelenül érkezett. Az isztambuli magyar követek átlagosan
évi ezer tallért kaptak, pedig ez volt a legnépesebb követ­
ség, a szolgákkal együtt kilenc emberből állt. Nedeczky 200
tallérral a zsebében indult el az orosz cárhoz, s bár — ahogy
írta — „elég fösvényen élt”, két hónap múlva már kölcsönt
kellett kérnie. A magyar követek bevonulást nem tartottak,
valósággal belopakodtak állomáshelyükre és arra, hogy rep­
rezentáljanak, vagy éppen valakinek „virágot” adjanak, nem
is gondolhattak. Volt, hogy még az is gondot okozott, milyen
járművön menjenek az uralkodói audenciára.
Az uralkodó szolgálatában
A feudális korszakban a külpolitika irányítása kizáró­
lagos uralkodói jog volt, a diplomáciába az országgyűlés sem
szólhatott bele. A követek uralkodójukat és nem országukat
képviselték. A diplomáciai szervezet mindenütt központosí­
tott és az uralkodó akarata irányítja. Az államtanács Fran­
ciaországban, vagy másutt is foglalkozott ugyan külpolitikai
kérdésekkel, de mindig csak az uralkodó kívánságára, s
ilyenkor is csak tanácsot adott. A diplomáciai ügyek intézé­
sére előbb Franciaországban, majd másutt is a 17. század
végére, kialakult egy miniszteriális szerv, melynek élén a
külügyi államtitkár állt. Az ő feladata volt az adminisztrá­
ció kézbentartása, az uralkodói elhatározások fői-mába öntése
és végrehajtása a titkári kar segítségével. A fontosabb uta­
sításokat ő maga fogalmazta és ő referálta az uralkodónak a
megfejtett követi jelentéseket is. A külföldi követek először
nála jelentkeztek, ő készítette elő a nyilvános kihallgatáso­
kat, és jelen volt, amikor a király az ünnepélyes audiencián
átvette a megbízólevelet. Azt mondhatjuk, uralkodója akara­
tát külpolitikai és diplomáciai vonalon ő ültette át a gyakor­
latba. Naponként érintkezett királyával, így annak elhatáro­
zásaira és az egész külpolitikára igen nagy befolyása volt.
Mivel pedig a központosított, majd abszolút államnak egyik
legfontosabb politikai eszköze a diplomácia volt. a külügyi
államtitkár (egyes országokban kancellár) az 1700-as évek
elején már az állam egyik legbefolyásosabb embere, akinek
a jelentősége a polgári rendszerekben tovább nő.
Az új fejezetet a diplomácia történetében a polgári álla­
mok kialakulásának kora nyitja meg.
BENDA KÁLMÁN
A császári követ, Johann Ludwig Kufstein gróf
követi kihallgatása a szultánnál
K ö z li: F e r e n c z i Z o l tá n , R im a y J á n o s (M . T ö r t. E le tr .) B p . 1811. 89. 1.
 A p á riz s k ö rn y é k i békék, 1919—1920
Versailles, amelynek pompáját XIV.
Lajos, a Napkirály teremtette meg, s
ahol Marie Antoinette paraszt-idillt
játszott egy műfalucskában, a porce­
lánjáról világhírű Sevres, valamint
Neuilly és St. Germain, ahová metró
visz Párizsból, ma turisták, kirándulók
kedvelt célpontjai. Ezekben a bájos vá­
rosokban írták alá a békeszerződéseket
hatvan évvel ezelőtt, az első világhá­
ború végén, a vesztes fél, a volt köz­
ponti hatalmak képviselői.
GYŐZTESEK
ÉS SZÖVETSÉGESEIK IGÉNYE
A békekonferencia 1919. január 18-án
Párizsban kezdődött, ünnepélyes külső­
ségek között. A hely adta „francia lég­
kört” a visszavágás és a megtorlás
szelleme uralta. Ezt fejezte ki a meg­
nyitó dátuma is: csaknem ötven évvel
korábban, 1871-ben e napon, francia
földön kiáltották ki az akkor győztes
poroszok az egységes Németország meg­
születésének jelképeként a császársá­
got. Nem üres szólam volt tehát, ami­
kor Raymond Poincaré francia köz-
társasági elnök megnyitó beszédében
azt mondta: „most már csupán az van
hátra, hogy e győzelem minden gyü­
mölcsét learassuk Önökkel együtt.” A
volt központi hatalmaknak a veresé­
gért területek, befolyási övezetek el­
vesztésével, jóvátétellel, a haderő csök­
kentésével stb. kellett fizetniök.
„A világ urai”: Lloyd George, Clemen'
ceau és Wilson
A győztes „szívélyes szövetség” (en­
tente cordiale, innen a közismert an­
tant elnevezés) „ötös fogatát” az Egye­
sült Államok, Nagy-Britannia, Francia­
ország, Olaszország és Japán alkotta.
Az európai ügyekben Wilson amerikai
elnök, Lloyd George angol, Clemen-
ceau francia és Orlando olasz minisz­
terelnök — a Négy Nagy, ahogyan ak­
kor mondták — döntött. Az öt nagy­
hatalom vezető államférfiai és külügy­
miniszterei alkották a Tízek Tanácsát.
A területi kérdéseket, az új államhatá­
rokat abban a bizottságban tárgyalták
meg, amelyet André Tardieu francia
külügyminiszter vezetett. A német
gyarmatok és a török birodalom egyes
területeinek sorsát szabályozó rendszer
alapjait Jan Christian Smuts angol tá­
bornok, a kabinet tagja, a Dél-afrikai
Unió későbbi miniszterelnöke dolgozta
ki. (Smuts „jó ismerősünk” : 1919. áp­
rilis elején a békekonferencia őt küldi
Budapestre, hogy Kun Bélával tárgyal­
jon.)
A tanácskozásokon csak „a szövet­
séges és társult hatalmak” voltak je-
jen; Közép-Kelet-Európából, a Balkán­
ról csupán Lengyelország, Csehszlová­
kia, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén
Állam (1923-tól Jugoszlávia) és Görög­
ország. A legyőzötteket már csak a kész
békeszerződési okmányok átvételére,
majd aláírására hívták meg.
Az antant még a háború idején, szö­
vetségesek biztosítása érdekében egy
sor kötelezvényt írt alá, amelyet 1919-
ben nem akart teljes összegben bevál­
tani.
Melyek voltak ezek a „váltók”? 1915.
augusztus 18-án Anglia, Franciaország
és Oroszország Szerbiának ígérte Bosz­
niát. Hercegovinát, Dalmácia egy ré­
szét, Szlovéniát, Horvátországot. Fiú­
mét, a Bácskát, a Bánátot — vagyis
a Monarchia és a történeti Magyaror­
szág részeit. 1916. augusztus 17-én az
antant azért, hogy Románia ne csak
semlegességi nyilatkozatot tegyen, ha­
nem a központi hatalmak ellen lépjen
be a háborúba, elismerte a román kor­
mány igényét Bukovinára, Dobrudzsá­
ra, Besszarábiára, Erdélyre, a Tiszán­
túlra (fel Debrecenig, beleértve Szege­
det, Orosházát) és a korábban már
Szerbiának kínált Bánátra. Olaszország
annak fejében csatlakozott az antant­
hoz, hogy az 1915. április 26’-i londoni
szerződésben felajánlották neki Auszt­
ria egy részét (Dél-Tirolt), valamint
Gorizia és Trieszt körű) nemcsak olasz,
hanem szlávlakta területeket és szige­
teket. Utóbb az olaszok maguknak kö­
vetelték Fiúmét, s igényeket támasz­
tottak a Balkánon is.
Amikor a szövetségesek „társult ha­
talomnak” elfogadták az emigráns
csehszlovák kormányt, egyben elismer­
ték a csehszlovákok jogát a független­
ségükre „területeik történelmi hatá­
rain belül”. 1919-ben a vita akörül
folyt, hogyan kell értelmezni e „törté­
nelmi határokat”. Az antant tervei kö­
zött szerepelt, hogy helyreállítja Né­
metországban, az Osztrák—Magyar Mo­
narchiában. valamint a cári birodalom­
ban három részre darabolt Lengyel-
ország egységét és függetlenségét.
Ezekből az ígéretekből és célokból
következett, hogy mire a békekonfe­
rencia megnyílt, a területi döntések
körvonalai már határozottan kirajzo­
lódtak. Ez nem zárta ki természetesen
a további heves vitákat, hiszen etnikai­
lag kevert területeken kellett megvon­
ni az új határokat, ami önmagában
véve is nehéz feladat volt. Ezt ter­
helte még a hatalmi érdekek ütközése
és nem egy esetben a tájékozatlanság.
„A NÉGY NAGY”
A vezető politikusok, akik a szakér­
tők javaslatai felett döntöttek, sok
esetben azt sem tudták, merre keres­
sék a térképen a szóbanforgó területe­
ket. Senki sem ütközött meg azon,
hogy például Lloyd George összeke­
verte Salgótarjánt és Pécset, ami leg­
alább egy országon belüli tévedés volt.
„A békekonferencia alapját Wilson
elnök fektette le; mi többé nem ki­
sebb, vagy nagyobb területekért csi­
nálunk békét; mi a népek számára
teremtünk békét.”
(G. C lem enceau francia m i n is zt e r el nö k
m e gn y it ó b e s z é d e , 1919. j a n u á r J 8 . )
Anglia Németország gyarmati és ten­
geri meggyengítését kívánta, igényt
tartott az egykori német kolóniákra.
Az európai kontinensen az volt a bri­
tek fő gondja, hogy a német vetélytárs
helyére ne lépjen más — a túlságosan
hatalmas Franciaország sem. A fran­
ciák egy gazdaságilag, katonailag, po­
litikailag veszélytelenné tett körülkerí­
tett Németországban, valamint az erős
Lengyelország, Csehszlovákia, Románia
megteremtésében látták biztonságuk
zálogát. Olaszország ki akarta terjesz­
teni befolyását a Duna-medencére, az
Adrián és a Balkánon vezető hatalom­
má kívánt előlépni. Az angolok és a
franciák — a szovjet rendszer meg­
döntésére szőve terveket — szerették
volna „védnökségük” alá vonni Bgku
olaját, az egykori cári birodalom déli
országrészeit.
Az Egyesült Államok Európában nem
volt érdekelt. Az amerikai kongresz-
szusban többséget alkotó izolacionisták
(az elzárkózás hívei) hevesen ellenez­
ték, hogy az itteni — számukra átte­
kinthetetlen — ügyekbe belebonyolód­
janak. őket az amerikai befolyási
övezet kiterjesztése érdekelte a Távol-
Keleten, Kínában. Szibériában, vala­
mint Dél-Amerikában. A német beke
aláírása után az Egyesült Államok ki
is vonult a békekonferenciáról, az egyes
békéket már nem szövetséges társaival
együtt, hanem külön írta alá és nem
lett tagja a Nemzetek Szövetségének
sem.
5

1 — ÉwaW S c h l e s w i g ; 2 — Eu pe n é s M a l m e d y ; 3 — S a a r - v i d é k ; 4 — E l z á s z - L o t h a r in g i a ; 5 —
Ke le t-F el sö -S zi lé zi a ; 6 — N a g y l e n g y e l o r s z á g és a „korridor” ; 7 — D an zig (G d an sk );
8 — M em e l ( K l a i p e d a ) - v id é k ; 9 — Dél-Tirol; 10 — I s zt r ia ; 11 — F iu m e ; 12 — Bukovina; 13
— N yu g at T h r á k i a ; 14 - K e le t- T h r ó k ia , 15 - D o d e k a n é z o s z ; L. - L u x e m b u r g ; Sz. - S ze r b i a
1914 b e n ; M. M ontenegro
Oroszország a forradalom győzelme
után kivált az antantból, harcot indí­
tott az imperialista béke, a hadisarc, a
területi hódítás ellen. Példája nyomán
az akikor bontakozó nemzetközi kom­
munista mozgalom tanácsköztársaságok
megteremtésével s' ezek szövetségével
akart új rendet és új békét teremteni.
Így azután az antant számára megke­
seredett a győzelem édes gyümölcse,
döntéseiket nehezebben kényszerítették
rá a legyőzőitekre. Egy szocialista ál­
lam — Szovjet-Oroszország — léte a
nemzetközi kapcsolatokban minőségi
változást hozott. Bár a szovjet kormányt
nem hívták meg Párizsba, mivel Szov­
jet-Oroszország elszigetelése fóntos cél­
ja volt a konferenciának. mégis szá­
molni kellett vele.
AZ ÚJ ÁLLAMHATÁROK
Németország 1919. június 28-án Ver-
sailles-ban (az asztal, melynél az aktus
lezajlott, ma is ott áll a múzeummá
alakított épületben); Ausztria 1919.
szeptember 10-én St. Germainben; Bul­
gária 1919. november 29-én Neuillyben;
6
1914-ben.
T e rv e z te P a ln v ie s
Magyarország 1920. június 4-én Ver-
sailles-ban, a Nagy Trianonnak neve­
zett palotában; Törökország 1920.
augusztus 10-én Sevres-ben írta alá a
békét. A német császárság az Osztrák—
Magyar Monarchia és a török biroda­
lom ekkor tűntek el a térképről, hogy
új és újjáalakult államoknak adják át
helyüket.
A versailles-i béke visszaadta a fran­
ciáknak Elzász-Lotharingiát. amit 1871-
ben vesztettek el; a Rajna-vidéket a
nagyhatalmak ideiglenes megszállása
alá helyezte, az övezetet demilitarizál-
ta; kisebb területeket ítélt meg B el­
giumnak.
Az antant Lengyelországot nemcsak
Németországgal, de Szovjet-Oroszor-
szággal szemben is meg akarta erősí­
teni; szovjetellenes politikájuk miatt
pedig támogatta az önálló balti államo1-
kat. Lloyd George nyomására Danzigot
ugyan nem ítélték Lengyelországnak
— azzal csak vámuniót alkotott —, ha­
nem szabad városként a Nemzetek
Szövetségének védnöksége alá helyez­
ték. akárcsak a Saar-vidéket. Lengyel-
országhoz csatolták az egykori német
birodalom jelentős részeit.
A Duna-medence új arculatát az
osztrák és a magyar béke rögzítette.
Ezek révén formálódott ki elsősorban
Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia,
Jugoszlávia, Románia s részben Len­
gyelország is. Tévedés volna azonban
azt hinni, hogy a békekonferencia a
semmiből teremtette az új államokat.
Hiszen a nemzetté válás, az önálló ál­
lamiság megteremtésének kelet-európai
folyamata már évtizedek óta bomlasz­
totta az Osztrák—Magyar Monarchiát,
s teremtett nyugtalanságot a Balkánon.
Ausztriának nemcsak a monarchia
egykori cseh, morva tartományairól
kellett lemondania, hanem németlakta
területekről is (Szudéta-vidék), Cseh­
szlovákia javára, míg Jugoszláviához
illetve Olaszországhoz kerültek a Habs­
burg birodalom egykori adriai terüle­
tei, Dél-Tirol (Alto Adige). Az 1920
októberi népszavazás nyomán Karin-
thia déli zónája és Klagenfurt, a ju­
goszláv igények ellenére, osztrák fenn­
hatóság alatt maradt. Viszont az oszt­
rákok kérése ellenére Magyarország­
nak ítélte a békekonferencia Csornát
és Szentgotthárdot, hogy ezzel a ma­
gyarok számára „enyhítse” a csehszlo­
vák—magyar határon hozott döntéséit.
Burgenland birtoklása ügyében heves
ellentétek robbantak ki Ausztria és
Magyarország között. A magyar ellen-
forradalmi rendszer támogatta az ide
sereglő, jobbára volt különítményesek­
ből álló bandákat, hogy megakadályoz­
za a St. Germain-i béke végrehajtását.
Ezzel egyidejűleg a jugoszlávok még
megszállva tartották Pécset és Bara­
nya szintén Magyarországnak ítélt ré­
szét. Így a Bethlen-kormány ezt a hely­
zetet kihasználva elérte, hogy a nyu­
gat-magyarországi bandaharcokat fel­
számolva 1921. december 14-én Sopron
sorsáról népszavazás döntsön, s a ju­
goszlávok is kiürítsék a jogtalanul meg­
szállva tartott területeket.
Fiume (ma Rijeka) az 1920-as rapal-
lói szerződés alapján szabad város lett,
ami az olasz—jugoszláv vitát termé­
szetesen nem zárta le. Végülis 1924-
L a jo s ben a római szerződés értelmében, a
kikötő olasz fennhatóság alá került.
Az osztrák békeszerződés 88. pontja
megtiltotta Németország és Ausztria
egyesülését (hasonló pont szerepelt a
német békeszerződésben is), és előírta
azt is. hogy Német-Ausztria helyett az
Ausztria nevet kell használni.
A magyar békeszerződés azért kapta
a „trianoni” nevet, már a kortársaktól,
hogy így a némettől megkülönböztes­
sék, hiszen mindkettőt Versailles-ban
írták alá. A nagyhatalmak képviselői
1919 február első napjaiban meghall­
gatták a csehszlovák, a román és a juu
goszláv békedelegáció szóbeli előter­
jesztését is. Vitáik elsősorban Bratia-
nuval voltak. Románia ugyanis ragasz­
kodott az 1916-os szerződéshez, noha
ennek az előírásait megszegve külön­
békét kötött 1918-ban, és csak két nap­
pal a német fegyverletétel előtt üzent
ismét hadat a központi hatalmaknak.
A román kormány ellenezte legheve­
sebben és legtovább, hogy a békeszer­
ződésekbe beiktassák a nemzeti k i­
sebbségek jogait biztosító paragrafuso­
kat: ezt a román belügyekbe való be­
avatkozásnak ítélte. A román hadsereg
a Tanácsköztársaság elleni intervenció
során megszállta a Tiszántúlt, Buda­
pestet és más területeket. 1920 nyarán
végülis úgy vonult ki, hogy ennek fejé­
ben és Szovjet'-Oroszország kárára
megkapja Besszarábiát.
Lloyd George népszavazást erőltetett
Erdélyben, az amerikai szakértők Szat­
márnémetit, Nagyváradot. Aradot nem
akarták Romániának ítélni. Különböző
kompromisszumok bonyolult rendsze­
rében, amelyek csak részben érintették
3 magyar problémákat, alakult ki az
a magyar—román határ nagyjából a ro­
mán követelések szerint. Romániához ke­
rült Bukovina, Erdély, valamint attól
északra eső területek, a Bánát egy ré­
sze, s Bulgáriától Dél-Dobrudzsa. Mivel
Pozsony térségében a csehszlovákok ja­
vára döntött a békekonferencia, ameri-'
kai javaslatra Szegedet Magyarország­
nak ítélte.
A csehszlovák határ vitájában sok­
kal nagyobb érdeklődést váltott ki an­
nak a német és lengyel vonatkozása,
mint a magyar. Az angol külügymF-
nisztérium, a Foreign Office, erős
csehszlovák lobbyja ugyan azt akarta,
„hadd kapják meg csehszlovák bará­
taink, amit kívánnak”, mégis a cseh­
szlovák követelésekkel szemben Vác,
Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj, a
salgótarjáni szénmedence és a város,
Miskolc és környéke, valamint Csap —
magyar kézen maradt. A Csalló-köz,
az amerikaiak fenntartásai ellenére,
Csehszlovákiához került.
„Annyiban, amennyiben a békeszer­
ződés gazdasági vonatkozásai egy
általános, meghatározott eszmekört
képviseltek, úgy ez az eszmekor Fran­
ciaországé és Clemenceau-é volt."
(Keynes: Th e e c o n o m ic c o n s e q u e n c e s of the
% p a c e . N e w York, 1920)
Kárpátalja sorsáról hosszú vita folyt,
mivel a nagyhatalmak semmiképpen
sem akarták e területtel erősíteni Uk­
rajnát. Még az a lehetőség is felme­
rült, hogy ezt a gazdaságilag-politikai-
lag elmaradott, társadalmilag fejletlen
területet Magyarországhoz csatolják.
Végülis Csehszlovákia része lett. Prága
Duna-medencei vezető szerepét szeret­
te volna megalapozni. Ezért erőltette
ismét és ismét, bár hasztalanul, hogy
az osztrák és magyar területek kiha­
sításával kijáratot kapjon az Adriai­
tengerhez (ez volt a korszakban is­
mert — Csehszlovákiát és Jugoszláviát
összekötő — korridor-terve). A szilé­
ziai illetőleg a salgótarjáni szénmeden­
cék birtoklása pedig lehetővé tette
volna, hogy a nélkülözhetetlen fűtő­
anyagot politikai fegyverként alkal­
mazzák.
A békekonferencia ugyan 1919. jú­
nius 13-án tudatta az érintettekkel az
államhatárokat, de a Forradalmi Kor­
mányzótanácsot nem hívta meg Pá­
rizsba, mert ezzel elismerte volna a
Tanácsköztársaságot. A magyar béke­
szerződést csak 1920. június 4-én az el­ valamint Samoan, Üj Guineán és a
lenforradalmi rendszer képviselői írták Csendes-óceán nyugati részében az
alá. Egyenlítőtől északra fekvő szigeteken a
Dél-afrikai Unió, Űj Zéland. Ausztrá­
A Duna-medence nagy átalakulásá­ lia. Japán és Anglia osztozott. Az egy­
ból végül csak két állam került ki mi­ kori török vilajetek közül Irak, Mezo­
nimális nemzeti kisebbséggel: Auszt­
potámia, Palesztina angol, míg Szíria
ria és Magyarország. Viszont a kisebb­ francia uralom alá került.
ségek helyzete az egész térség általá­
nos problémájává vált, mert a béke-
szerződések előírásai a nemzetiségek
jogairól jórészt papíron maradtak. „Ausztria-Magyarorsiág népei, a-
kiknek helyét a népek között bizton­
A Balkán változásait a bulgár, vala­ ságosnak és biztosítottnak kívánjuk
mint a török béke vonatkozó részei látni, rendelkezzenek a legszaba­
rögzítették. Bár a szultán aláírta a dabb lehetőséggel autonóm fejlődé­
sük biztosítására."
szerződést, amely szerint többek között
(Wi lson a m e r i k a i el n ö k 1916. j a n u á r 8-i
Anatóliát, Kelet-Thrákiát és más te­
ko ng resszusi ü z e n e t e , a 14. p o n t 10. p o n t j a )
rületeket. Görögországnak ítéltek. Az
„ifjú törökök” mozgalma azonban KeJ
mái Atatürk vezetésével megdöntötte
Még ülésezett a békekonferencia,
a monarchiát, és a békeszerződés ellen
diplomáciai és fegyveres harcot kez- amikor felmerültek már az első kéte­
dett. így azután 1923. augusztus 23-án lyek, aggályok: biztosítékot jelent-e a
a svájci Lausanne-ban új török békét rendezés a tartós békére? Hogy a kér­
kötöttek. Törökország megtarthatta a dés mennyire jogos volt, mutatja: Lloyd
fentebb említett területeket, a Boszpo­ George 1919 március végén egy bizal­
rusz tengerszorost pedig nemzetközi mas memorandumban kifejtette, hogy
víziúttá nyilvánították. A német és a döntéseikkel egy német—magyar—bul­
török békéknek a kontinensen kí­ gár—török összefogást alapoznak meg.
vül is jelentékeny következményei
voltak. Németországnak le kellett mon­ Bizonyos, hogy az antant politikája
dania egykori gyarmatairól, Törökor­ és módszerei a Duna-medence és a
szágnak közel-keleti területeiről, Kis- Balkán politikai légkörét megrontot­
Ázsia és a Közel-Kelet térképe telje­ ták, ellenséges viszonyt teremtettek
sen átalakult. egy sor ország között. A nemzetté válás,
az új államok születése olyan körül­
Németország közép-afrikai gyarmatai mények között ment végbe, hogy an­
közül Tanganyika, valamint Kamerun nak pozitív és negatív következmé­
és Togo egy része angol, míg e két nyeit minden érintett megérezte, meg­
utóbbi nagyobb része francia fennha­ szenvedte.
tóság alá került, Ruanda fölött Bel­
gium gyámkodott. Délnyugat-Afrikán, L. NAGY ZSUZSA
E SZAMUNK SZERZŐI
BÁNKUTl IMRE, kandidátus, osztályvezető (Magyar Nemzeti Múzeum);
BENDA KÁLMÁN, a történettudomány doktora, MTA TTI tud. főmtsa;
BERTÉNYI IVÁN, kandidátus, egyetemi docens (ELTE BTK); CSURDI
SÁNDOR, tudományos munkatárs (MTA TTI); GYÖRFFY GYÖRGY, a
tört. tud. doktora, tud. főmunkatárs (MTA TTI); HAHN ISTVÁN, akadé­
miai lev. tag, tanszékvez. egyet. tan. (ELTE, BTK); HAJDÚ TIBOR, a
tört. tud. doktora, tud. főmts (MTA TTI); HANÁK PÉTER, a tört. tud.
doktora, osztályvezető (MTA TTI); HEGYI DOLORES, kandidátus, egye­
temi docens (ELTE BTK); KÁLLAY ISTVÁN, a tört. tud. doktora, osz­
tályvezető (OL); KERTÉSZ ISTVÁN, egyetemi tanársegéd (ELTE BTK);
KOSÁRY DOMOKOS, a tört. tud. doktora, tud. főmts (MTA TTI); K O ­
VÁCS ANDRÁS filmrendező: L. NAGY ZSUZSA, a tört. tud. doktora,
tud. főmts (MTA TTI); MAKKA1 LÁSZLÓ, a tört. tud. doktora, tud.
főmts (MTA TTI); MQCSY ANDRÁS, akadémiai lev. tag, egyetemi tanár
(ELTE BTK); MOLNÁR GYÖRGY, múzeológus (Közlekedési Múzeum);
SIPOS PÉTER, kandidátus, tud. főmts (MSZMP KB Párttört. Int.); SVÉD
LÁSZLÓ, kandidátus, tud. főmts (MSZMP KB Párttört. Int); UNGER
MÁTYÁS, kandidátus, egyetemi docens (ELTE BTK); VÖRÖS KÁROLY,
kandidátus, tud. főmunkatárs (MTA TTI).
R ö v id íté s e k :
tö r t . tu d . = t ö r t é n e t t u d o m á n y ; m ts = m u n k a t á r s ; M TA = M agyar T udom ányos
A k a d é m ia ; T T I = T ö r té n e t t u d o m á n y i In té z e t; = E L T E B T K — E ö tv ö s L o r á n d
T udom ány E g y e te m B ö lc s é s z e ttu d o m á n y i K a r ; O L = O r s z á g o s L e v é ltá r
7
 A
LUDOVIKA
OSTROMA
1919. június 24-én délután 4 órakor
a Róbert Károly körúti Engels (vol!
Vilmos) laktanya udvarán 20 ágyúlö­
vés dördült el. A volt Ludovika Akadé­
mia parkjában felállított üteg 10 lö­
véssel továbbította a jelt. Erre az óbu­
dai hajógyár térségében a dunai-flotil-
la három hajója: a „Csuka” őrnaszád,
a „Maros” monitor és a „Pozsony” őr­
naszád legénysége, tisztjeinek ösztön­
zésére, árbocra húzta a magyar király­
ság címerével díszített piros, fehér,
zöld lobogót és megindult dél felé. Kez­
detét vette a nagyszabásúnak kitervelt
budapesti ellenforradalmi puccs.
Az ellenforradalmárok
Az ellenforradalmi mozgalmak gyö­
kerei 1918 késő őszére nyúlnak vissza.
Jobbára a bukott rendszer hatalmasai:
bárók, grófok, főszolgabírók és a ve­
lük szövetkezett szélsőségesen nacio­
nalista katonatisztek, keresztényszocia­
lista, királypárti, szakadár függetlensé­
gi párti politikusok áskálódtak a polgáJ
ri demokratikus köztársaság ellen. A
pártütők egyik vezéralakja Friedrich
István 31 éves gépgyáros, hadügyi ál­
lamtitkár, részt vett a szervezkedés­
ben Gömbös Gyula vezérkari százados,
a soviniszta Magyar Országos Véderő
Egyesület (a hírhedt MOVE) vezetője.
Az ellenforradalmárok vállalkozásai
azonban rendre csődöt mondtak, s no­
ha táboruk nőttön nőtt, a meddő mun­
ka, a remélt külső segítség elmaradása
miatt egyre kevesebben vállalták a
tényleges cselekvés kockázatát. Még a
kimondottan nacionalista veretű bécsi
emigráció, gróf Bethlen István vezeté­
sével, sem mutatott sokkal többre kész-1
séget, mint hogy önként elhagyta „hőn
szeretett hazáját”. Hefty Richard,
Gömbös egyik ismert hadsegédje em­
lékiratában búsan panaszolta: „Egy
húszmilliós ország ellenforradalmi Ko-
mitéjának kéthónapos munka után
negyven olyan katonája vol‘t csak, akik
hajlandók voltak közkatonákként har­
colni és engedelmeskedni.”1
A szocialista forradalom győzelme, a
Tanácsköztársaság kikiáltása után ma­
gától értetődően felélénkültek az ellen-
forradalmi mozgalmak. A bukott rend
hívei ügyesen meglovagolták a gazdasá-1
gi blokád alá vett és önvédelmi hábo­
rút folytató ország ellátási bajait és a
forradalom gyermekbetegségeit. Egyre
nyíltabban ágáltak a proletárdiktatúra
ellen, s antiszemita pogromhangulatot
szítottak. Az ellenforradalmi agitáció
— különösen a Dunántúlon — mind
több helyütt torkollott fegyveres láza­
dásba. A magyar kommün elhárító erői
azonban résen voltak, a vidéki fehér­
gárdisták véren szerzett hatalma itt is,
ott is pünkösdi királysággá vált. A kon-
cepciózusabb ellenforradalmi koponyák
nem bízhattak s nem is bíztak a belső
lázadások átütő erejében, legfőbb re­
ményüket a külföldi segítségbe vetet-1
ték. A restaurációhoz kézzelfogható se-
8
Így nézett ki az 1830—1836-ban épült Ludovika Akadémia madártávlatból (Légi­
felvétel 1930-ból.)
gítséget elsősorban az antant hatalmak
adhattak. Nem véletlenül keletkezett
akkoriban a szójáték, miszerint a múl­
tat visszasíró nagyságos asszonyok a
következő altató dallammal ringatták
el csecsemőiket: „tente baba, tente, jön
már az entente!”
A puccs
Egyes türelmetlenkedő ellenforradal­
mi beállítottságú katonatisztek 1919 jú­
niusában kirobbantották a vakmerő és
eleve kilátástalan budapesti puccsot. A
felkelők illúziókat tápláltak Stromfeld
Aurél vezérkari főnök iránt és hittek
a lázadó tisztek ama kétes ígéretében
is, hogy Haubrich József jobboldali szo­
ciáldemokrata hadügyi népbiztos, a fő1-
város katonai főparancsnoka melléjük
áll. Jóllehet Friedrich István nyomaté­
kosan figyelmeztette őket: egy meg­
mozdulás sikere nemcsak Haubrichon
múlik, „a munkásság annyira meg van
fertőzve, hogy hosszú évekig kell taní­
tani. míg újra hasznát lehet venni ily
életbevágó dolognál”.2
A munkáshatalom elleni lázadás szá­
lai hemberkovics Jenő százados, a Had­
ügyi Népbiztosság tanügyi osztálya ve­
zetőjének kezébe futottak össze. Köz­
vetlen felettese, Schranz Ödön alezre­
des, a tiszti személyügyi osztály és Ho­
nig Vilmos ‘tüzér őrnagy, a vasashad­
osztály parancsnoka támogatta az ak­
ciót. A felkelés bázisa a Mária Ludovi­
ka királynőről elnevezett egykori Ma­
gyar Királyi Ludovika Akadémia volt.
A megszüntetett Akadémia falai között
akkor az úgynevezett Katonai Főisko­
lai Tanfolyam működött. Az áruló tisz­
tek a hallgatókat az elszéledt hadap-
ródiskolásokból, ludovikás növendékek­
ből gyűjtötték össze. Ezek a fiatalok
zömmel katonatiszti, közhivatalnoki és
más értelmiségi családokból származ­
tak. Többségük megszállt területen
— kivált Erdélyben — cseperedett fel,
ezért a legalkalmasabbak voltak arra,
hogy nemzeti elkeseredésüket az in­
ternacionalista proletárforradalom el­
len kihasználják.
A belbiztonsági szervek észlelték a
június 24-i puccs előkészületeit, Kor­
vin Ottó, a Belügyi Népbiztosság Poli­
tikai Nyomozó Osztályának vezetője
már június 14-én minden illetékes
fórumon jelentést tett róla. Nem
hittek neki. vészmadárnak. fantasztáJ
nak tartották. Az Akadémián szolgála­
tot teljesítő politikai megbízottak: Szi­
ta Lajos és Szatmári Sándor szintén
gyanút fogtak és jelentést tettek
Schranz alezredesnek egyes tanárok el­
lenforradalmi mozgolódásáról. Mire
Schranz, Bartha László őrnagy, tanfoJ
lyamparancsnok javaslatára a politikai
biztosokat eltávolíttatta az Akadémiá­
ról.
Lemberkovics előzetesen csupán né­
hány tisztet avatott be terveibe, a ta­
nári kar egésze június 24-én délben
tudta meg. hogy rövidesen élő célokon
kell gyakorolhatni a lövészetet. A 147
akadémikust és 137 hadapródot más­
fél órával az akció kezdete előtt
szólították harcba. A 17—20 éves
fiúk kettő kivételével vállalkoztak
a felkelésre. Bajor Ferenc százados a
következő szavakkal tüzelte lázadásra
a ludovikásokat: „Fiatal bajtársaim!
Végre elérkezett az óra. amikor a ha­
zátlan bitangok kezéből kicsavarhat­
juk a tőlünk orozva elvett fegy­
vert, letéphetjük a gyűlölt vörös
rongyot, hogy helyébe kitűzhessük szent
háromszínű lobogónkat. Ma délután 3
órakor kitör az ellenforradalom, ame­
lyet állítólag az angolok is támogat­
nak. Ennek a támpontját a Ludovika
Akadémia képezi. A mi kezünkben van
tehát minden becsületes magyar ember
és így hőn szeretett Hazánk sorsa is.”3
Az ellenforradalom délután 4 órakor
vette kezdetét. A lázadók feltehetően
arra vártak: a kommün kulcsállásban
lévő vezetői az 500-as Tanács 4 órára
hirdetett ülése miatt elhagyják helyü­
ket. Az első percekben úgy ment minden,
mint a karikacsapás. A fehér zsávoly-
ruhába . öltöztetett akadémisták elfog­
lalták kiszemelt őrhelyeiket, negyven
főből álló fehér karszalagos különít­
ményük pedig bevette a közelben
levő József-telefonközpontot. De még
fent járt a nap. amikor már látni
lehetett: az ellenforradalmárok el­
számították magukat. A Lemberko­
vics által beígért iparosokból és
más polgárokból álló mintegy 1000
fős segédcsapatnak, úgyszintén az En-
gels laktanya felkelőitől várt lőszer­
utánpótlásnak híre-hamva sem volt.
Budapest vörös fegyveres erőit gyor­
san mozgósították, sőt a Cinkotán állo­
másozó matrózokat is a fővárosba ve­
zényelték. A JózsefJtelefonközpont ha­
marosan ismét a kormánycsapatok ke­
zére került, s a Ludovika úgyszólván
teljesen elszigetelődött. Az épületet ost­
romzár alá vették. Köztük voltak Haub-
rich vasashadosztályának kisebb egysé­
gei is. A reguláris erőkhöz civilek is
csatlakoztak, így például a kommunisJ
ta ifjúsági szövetség számos tagja.
A Ludovika bevétele súlyos áldozato­
kat követelt. A 24 éves Lőwy Béla had­
nagy a ludovikások új politikai meg­
bízottja a KMP egyik alapító tagja
a 32. gyalogezred 30 újoncával be­
hatolt az Akadémia épületébe, Bar-
tha őrnagyot felelősségre vonta a
fegyveres készenlét miatt és Haubrich
nevében követelte a géppuskák azon­
nali átadását. A parancsnok színleg be-1 katonák mentették meg őket a lincse-
lement a követelés teljesítésébe. Ami­
kor azonban Lőwy a géppuskaállás fe­
lé közeledett, az udvaron készenlétben
álló akadémiás szakasz megtámadta a
harmincketteseket. Ugyanakkor a töb­
bi tanár és növendék az ablakok fede­
zékéből tűz alá vette a nyílt terepen
felfejlődött vörösharcosokat. A politi-1 fellázított növendékeket pedig „inter­
kai megbízottat meggyilkolták, halálos
sebet kapott még tizenhét vöröskato­
na, illetőleg vörösőr. Életkoruk 16—24
év volt.
A vöröskatonák 24-én este több ro­
hamot intéztek a Ludovika ellen, de a dékenyebbnek bizonyult, mint ahogy
rendkívül kedvező pozíciókban levő vé­
dőkkel szemben kézi fegyverekkel, gép­
puskákkal nem boldogultak. Aknave­
tők, ágyúk használatára pedig Haub­
rich mindaddig nem adott engedélyt,
amíg a ludovikások meg nem győződ­
tek róla, hogy a játszmát elvesztették.
Éjszaka a „hős” tisztek — kettő kivé­
telével — parancsnokukkal egyetemben
elhagyták az Akadémia épületét, a ma-1 a vörösök „fogságában” jellemzőek a
gukra hagyott növendékek pedig — az
őrség kivételével — nyugovóra tértek.
Haubrich József, Budapest várospa­
rancsnoka másnap reggeli ultimátuma
nyomán kiugrottak ágyaikból, felkap­
kodták ruháikat és feltartott kezekkel
adták meg magukat a vöröskatonáknak
és a Lenin-fiúk Cserny József átal ve­
zetett osztagának. Az akadémisták 3
tisztet és egy növendéket veszítettek.
Utóbbit ők maguk lőtték le tévedésből.
A letartóztatott Lemberkovics ellenál-'
lást kísérelt meg. ezért végeztek vele.
A Martinovics (hajdani Mária-Terézia)
Horthy Miklós a ludovikás ellenforradalomban részt vett kadétek tisztavatásán
(1920. aug. 20.)
A ludovikások az ablakokból lövik a nyílt terepen rohamozó vöröskatonákat és
vörösőröket.
laktanyába kísért ellenforradalmárokat
fenyegető tömegek követték, a vörös­
léstől.
A letartóztatott kadétok
Mindenki szigorú ítélkezést várt, il­
letőleg attól tartott. Annál nagyobb
volt a meglepetés. Az ügy kapcsán
egyetlen tisztet sem végeztek ki,
nálásban eltöltendő nevelési munkára”
ítélték. Még Romanelli ezredes, a Bu­
dapesten működő olasz katonai misszió
feje is aláhúzta memoárjában: ____lé­
nyegében a Tanácskormány jóval enge­
rem éltük.. .”4
E helyütt nincs módunk latolgatni
a különleges törvénykezés indítékait.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a
kadétokkal kapcsolatos intézkedéseket
— ellentétben a tisztekével *— nem po­
litikai megfontolások határozták meg,
hanem az emberiesség erkölcsi normái.
Az ifjú ellenforradalmárok helyzetére
szélsőjobboldali dr. Somogyi Zoltán
1920'-'ban kiadott idevágó írásának aláb­
bi sorai: „ ... Mindnyájan élénk jó­
kedvben voltak. Tréfálkozva úgy vo­
nultak be a laktanya kapuján, mintha
gyakorlótérről jöttek volna haza . . .
Mikor már egy kicsit megszokták a
helyzetet, kitört belőlük a fiatalság, a
jókedv és humor . .. Július 10-én átkí­
sérték őket a Horánszky utcai jezsuita
rendházba. Parancsnokuk Sinkó Ervin,
gondnok Huttkay Lipót (azelőtt pap —
S. L.) volt. Itt jól bántak velük, nem
volt ok panaszra. Délelőtt 9—11-ig
és délután 3—5-ig Sinkó kommunista
előadásokat tartott nekik. Azontúl az
épületet elhagyhatták, mehettek sétál­
ni. Szabadságot is kapott mindenki.
Július 17-től azonban szigorúbb őrizet
alá kerültek, mert körülbelül ötvenen
nem jöttek vissza szabadságukról.. ,”5
Sinkó Ervin július végén frontszol­
gálatot teljesített, amikor visszatért,
a megkérdezte Korvin Ottótól: „A ludo-1
vikásokról mi hír?” „Naív ember —
csóválta a fejét Korvin —, mi hír? Fe­
hérterrort fognak csinálni.”6
A Horthy-korszakban
Érdemes lenne kifürkészni a titkot:
mi is lett az 1919-es ludovikásokból. Is­
merjük közülük azokat, akik ember­
ségből és magyarságból mindenkor
elégtelenre vizsgáztak. A buzdító be­
szédet tartó Bajor századosból alezre­
des, majd tábornok, Bácska megszállá­
sa után Újvidék véreskezű katonai pa­
rancsnoka, a' József-telefonközpontot
megrohamozó ludovikás egység pa­
rancsnoka, Grassy József főhadnagyból
vitéz Grassy József vezérkari ezredes,
szintén hírhedt újvidéki hóhér lett. Ké­
sőbb Szálasi altábornaggyá nevezte ki
és a Hunyadi SS Páncélgránátos Had­
osztály élére állította. Mint háborús
bűnösöket a jugoszláv népbíróság
mindkettőjüket halálra ítélte. Az aka­
démiai üteg parancsnokából, Kovács
Gyula főhadnagyból vitéz Kovács Gyu­
la vezérőrnagy, Jány Gusztávnak, a
Donnál feláldozott 2. hadsereg parancs­
nokának a vezérkari főnöke lett. Justy
Emil százados, a kapuőrség parancsno­
ka vitéz nemes Justy Emil nyilas tá­
bornokká „fejlődött”, Kunder Antal nö­
vendék életútja pedig a német meg!-
szállókkal együttműködő Sztójay-féle
bábkormány miniszteri bársonyszékén
át vezetett nyílegyenesen a Népbírósá­
gig és a bitóig.
JE G Y Z E T E K
1. H e fty R i c h a r d : A d a to k a z e l l e n f o r r a d a ­
lo m tö r t é n e t é h e z . (B p ., 1920., 44. o . ) .
2. F o r r a d a lo m tó l az e lle n f o r r a d a lo m ig . V is z -
s z a e m lé k e z é s e k . í r t a : E g y e l l e n f o r r a d a l ­
m á r (B p ., é v s z á m n é lk ü li. 42. o.)
3. A M a g y a r K ir. H o n v é d L u d o v i k a A k a ­
d é m ia t ö r t é n e t e . (B p ., 1930., 719. o.)
4. G u id o R o m a n e lli : Nell» U n g h e r ia di
B é la K u n e d u r a n t e l ’o c c u p a z io n e m ili-
ta r e r o m e n a . L a m ia m is s i o n e m a g g io
n o v e m b r e 1919. (U d in e , 1964)
5. D r. S o m o g y i Z o l tá n : A j ú n i u s N - i e lle n ­
f o r r a d a lo m é s a lu d o v ik á s o k . (B p . 1920.,
69., 77. o .)
6. S in k ó E r v i n : O p tim is tá k (N ö v i S a d , 1965..
II. 473. o.)
SVÉD LÁSZLÓ
 Közéletünk, irodalmunk, történetírásunk az elmúlt két
évtizedben sokat tett a Tanácsköztársaság emlékének meg­
örökítéséért, történetének tisztázásáért. Ahol szemléletünk
talán még leginkább elmarad a korhű, valósághű felfogás­
tól, az a két forradalom, 1918 és- 1919 viszonya. A merev
elválasztás, szembeállítás a kortársi viták, kortársi szemlélet
maradványa. Ha a megjelent irodalmat, tankönyveket néz­
zük, elsősorban a polgári demokratikus forradalom polgári
jellegének kidomborításával és félremagyarázásával talál­
kozunk.
POLGÁRSÁG ÉS FORRADALMAK
Azt senki sem tagadja, hogy a munkásosztály mindkét
forradalomban döntő szerepet játszott. Az sem vitás, hogy
az 1918 októberi forradalom polgári demokratikus forrada­
lom volt. Ez nem jelenti azt, hogy élén a burzsoázia állt,
és azt sem, hogy elsősorban burzsoá érdekeket fejezett vol­
na ki. A dualista Monarchiában kialakult és a hatalom ré­
szesévé vált polgárság már több veszélyt, mint előnyt látott
a maga számára a forradalomban.
A magyarországi burzsoázia úgy ítélte meg, hogy a
munkás- és parasztmozgalom, a radikális értelmiség erő­
sebb annál, hogysem veszélytelen eszközként lehessen fel­
használni a hatalmi pozíciókért vívott küzdelemben. Még
a választójog kibővítését sem támogatta komolyan, miután
az elsősorban azokat a nemzetiségi pártokat erősítette vol­
na, amelyek veszélyeztették a magyar és német burzsoázia
számára előnyös dualista Monarchia rendszerét.
A háborús előkészületek, majd az első világháború új szá­
lakkal kötötték a nagytőkét a régi rendhez: a páratlanul
nagy üzlet mellett a földbirtokos osztálynál is egyértelműb­
ben háborúpárti és németbarát polgárság közvetlen része­
sedése a politikai hatalomban is megnőtt. A legnagyobb
hadiszállitók bárói, nemesi címet, ugyanakkor vezető sze­
repet kaptak a hadigazdálkodás új kormányszerveiben, sőt
a kormányon belül is nőtt a nagytőke embereinek közvet­
len képviselete. A háború második felében az orosz forra­
dalmak, a sztrájkmozgalmak, a vereség fenyegető réme még
szorosabban kötötték a burzsoáziát a háborús rendszerhez.
A „demokrata” polgárság képviselői (Vázsonyi Vilmos,
Földes Béla) egymás után hagyták el a forradalom előtt
a demokrácia táborát, még liberális szárnyának reprezen­
tánsai (Bárczy István. Fenyő Miksa, Sándor Pál) sem a Nem­
zeti Tanácsot, hanem az ellene létrehívott Hadik-kormányt
támogatták vagy semlegesek maradtak. Sőt a Károlyihoz
közelálló demokrata Beck Lajos és Harrer Ferenc az utolsó
percekben meghátráltak. (Bár ők legalább a győzelem után
jelentették csatlakozásukat.) A Nemzeti Tanács egyetlen
igazi „burzsoá” tagja Hatvány Lajos; de ő néhány hét után
el is fordul a Nemzeti Tanács politikájától, mikor az a tőke
korlátozásával kezd foglalkozni.
A polgári demokratikus forradalom győzelme után,
1918 végén a burzsoázia feltételes támogatásban részesítette
a Károlyi-kormányt. Ezt a passzív támogatást addig és az­
után is megadta minden olyan rezsimnek, amely a polgári
magántulajdon alapján állt. Támogatta a Károlyi-kormányt,
amíg a nemzetiségi területek nagyrészének megtartását és
a szocialista forradalom meggátlását remélte tőle. Az újévi
kormányválság során a nagyburzsoázia Károlyi jobboldali
belső ellenzékét (Lovászy Mártont), a „Polgárszövetség” ter­
vét támogatta, a választási előkészületek során pedig önálló
polgári pártot alakított.
A kormánypártok közül a Radikális Párt, mely szűk ér­
telmiségi avantgárdként indult, a forradalom első hetei­
ben magához vonzotta a fővárosi kis- sőt középpolgárság
jelentős részét. Miután azonban. Jászi Oszkár és Szende
Pál nem engedett nagytőke-ellenességéből, ismét otthagy­
ták őket.
A nagy- és középburzsoázia, illetve a parasztság mind­
két forradalomban fontos, de alapjában véve passzív szere­
pet játszott. Tulajdonképpen mindkét forradalomban ugyan­
az a két, aktív erő állt szemben egymással. Egyik oldalon
a szocialista munkásosztály, másik oldalon az ellenforradal­
mi államapparátus, dzsentri és dzsentroid hinterlandjával,
valamint a hozzá tartozó tisztikarral.
10
Gondolatok 1918/19
Az állami hivatalnokok, az úri középosztály azt a rend­
szert védték, amely a földbirtokos-osztály és a modern
burzsoázia történelmi kompromisszumát testesítette meg.
A forradalom első hónapjaiban támogatták a Károlyi-kor­
mányt, mert leverhették a parasztmozgalmakat, felléphettek
a nemzetiségek ellen. 1919 januárjától azonban mindinkább
reménykedtek egy jobboldali, ellenforradalmi fordulatban.
Front-változtatásuk fő oka nem az volt, amiért később a
Károlyi-, illetve Berinkey-kormányt hibáztatták: hogy azok
versenyt futva a forradalommal, kifejezetten antikapitalista
terveket tettek magukévá (a radikális vagyonadó vagy a
nagyipar államosításának megkezdése), ahelyett, hogy meg­
álltak volna a tisztán polgári demokratikus alapon. Ellenke­
zőleg: az államapparátustól elvben idegenek voltak ugyan
az ilyen, a magántulajdon szentségét sértő tervek, de ez az
apparátus nem kötődött olyan szorosan a nagytőkéhez, hogy
ezek a tervek őt közvetlenül érintették volna. Az állam-
apparátust és a társadalmi bázisát elsősorban nem bizo­
nyos „szocializáló” fenyegetések, hanem bizonyos polgári
demokratikus reformok riasztották: az állam és egyház szét­
választása. az általános választójog, a nemzetiségek egyen­
jogúsítása, a földosztás stb. Károlyinak tehát mindenkép­
pen szembe kellett kerülni saját államapparátusával, mely-
lyel szemben csak a munkásosztályra, bizonyos fokig a köz­
katonákra támaszkodhatott. A kormány részben ezért, rész­
ben, mert nem tehetett mást. tűrte, hogy a munkás- és
katonatanácsok — mint állam az államban — második ha­
talomként működjenek, ezzel viszont végképp elkeserítette
az államapparátust és különösen a tisztikart.
AZ ELLENFORRADALOM TÁBORA
Mi volt a helyzet a Tanácsköztársaság kikiáltása után?
Kikből állt az aktív ellenforradalom tábora? A különböző
ellenforradalmi mozgalmakban a tisztikarnak az a része
járt az élen, amely ellenforradalmi célját a honvédelem ér­
dekében sem volt hajlandó feladni. Pozícióját erősitette,
hogy a Tanácsköztársaság kénytelen volt reaktiválni a
polgári forradalom után elbocsájtott tisztikart. Különleges
szeredet játszottak a csendőr-, rendőr-, határőrtisztek és al­
tisztek, utánuk a közigazgatási, vasúti és egyéb tisztviselők,
papok. A vidéki zendülők zömét a fentiek mellett a gaz­
dag parasztok tették ki. A nagyburzsoázia és az arisztok­
rácia el volt szigetelve, a háttérből anyagi eszközökkel vagy
az antant kapcsolatai révén támogatta az ellenforradalmat.
Nem kívánom ezzel apolitikusnak beállítani a burzsoáziát,
szimpátiája az ellenforradalom mellett volt, de helyzeténél
fogva nem volt alkalmas annak irányítására. Nemcsak jel­
lemző, jelképes példa is Weiss Manfréd öngyilkossági kí­
sérlete a Tanácsköztársaság kikiáltása után egy-két nappal.
A demokratikus polgárság, a lemondott kormány erői:
a Károlyi-párt, a Radikális Párt, de még a Nagyatádi-féle
Kisgazdapárt vezetői sem vettek részt, kevés kivétellel, az
ellenforradalmi mozgalmakban. Annak ellenére, hogy az
antant éppen ezt szerette volna. Ezért meggondolandó: poli­
tikailag nem vétett-e hibás lépést a Tanácskormány, amikor
túszként letartóztatott több volt Károlyi-párti minisztert.
A BÉKE FORRADALMA
Az 1918—19-es forradalmak történetének egyik legfon­
tosabb kérdése: a nemzeti kérdés. A forradalmak már csak
azért sem mehettek végbe nemzeti keretek között, mert
ilyen keretek éppen nem voltak. A Monarchia s vele a tör­
ténelmi Magyarország felbomlása adta meg a forradalmak
hátterét a nemzeti történelemben. A két forradalom sor­
sát, lefolyását egybekapcsolja az a körülmény, hogy azonos
külpolitikai szituációban, a nemzeti katasztrófa kibontako­
zásának éveiben követték egymást, bár éppen a nemzeti
kérdésre nemcsak eltérő, de szinte ellentétes választ adtak,
s ez nemcsak szociális programjuk eltérő voltából fakadt.
Nem volt elég a helyzet tragikus volta, nem volt elég
a győztes imperializmus kétszeresen rosszindulatú attitűdje

két forradalmáról
magyarság és forradalmiság iránt; a forradalmak optimiz­
musa illúziók délibábjai felé fordult, amikor a „földhöz­
ragadt realizmus” talán hasznos lehetett volna. De sem a
forradalmak idealizmusa, sem a magyar közvélemény ha­
gyományosan makacs önáltatása nem engedte meg, hogy
a különben nagyon jól tájékozott forradalmi kormányok rea­
lista módon lássák a valóságot. Dehát volt-e már forrada­
lom, melynek nem az adott erőt, hogy a boldog jövő re­
ményképe felé fordította tekintetét?
Az őszirózsás forradalom a béke forradalma volt. Ha
csak egy-két nappal tudta is megrövidíteni a régen célta­
lan vérontást, ha csak egy-kétezer magyar életet mentett
is meg — egész genezise a Nemzeti Tanács pártjainak és
híveinek a békéért vívott küzdelméből fakadt.
Az őszirózsás forradalom pacifista, wilsonista program
alapján állt. Mivel elkésett, pacifizmusa részben értelmét,
érdemét vesztette az ellenség előtt, mely egy évvel koráb­
ban még honorálhatta volna a különbékét. A vereség pil­
lanatában a magyar pacifizmus méltánylást várhatott csak,
ellenszolgáltatást már nem.
A Károlyi-kormány nem kis részben azért került hata­
lomra, mert békepárti volt. A magyar kormány, mint pol­
gári demokratikus kormány (amelyben részt vettek a szo­
ciáldemokraták is), nagyhatalmak aktív támogatása nél­
kül, a világháborús vereség után nem indíthatott háborút
összes szomszédja ellen. (Nem tette ezt még a békeszeretet­
tel nem vádolható ellenforradalom sem egy évvel később.)
Éppen a kényszerű belenyugváshoz kellettek megfelelő be­
állítottságú és múltú politikusok, nem pedig fordítva. Nem
véletlen, hogy amíg valami remény volt arra, hogy a győz­
tesek jobb békefeltételekkel jutalmazzák Károlyi pacifiz­
musát, jobboldali ellenzéke is inkább befolyásolására, mint
megbuktatására törekedett.
Mikor kiderült, hogy Magyarország sorsa eldőlt a há­
ború elvesztésével, a közvélemény kezdett ugyan a kor­
mány ellen fordulni, de megfelelő alternatíva nélkül az el­
lenforradalom is megmaradt a kormányellenes izgatásnál.
A polgári demokratikus kormány külpolitikájának egyik el­
lentmondása az volt, hogy polgári alapon, legalábbis rövid
távon, nem volt más lehetőség, mint beilleszkedni az új
Európába, elnyerni a győztesek és a szomszédok rokonszen-
vét. Demokratikus államban, az ellenzéknek is szabadságot
biztosító választásokon viszont lehetetlen volt egy ilyen po­
litikát védeni, éppen a függetlenségi pártnak, melynek fő
bázisa a magyar Alföld volt.
Forradalom és háború
A csalódást növelte, hogy Wilson nem váltotta be a
hozzá fűzött reményeket, nemcsak Károlyi, hanem angol,
sőt amerikai diplomata hívei is csalódtak benne. Károlyi
wilsonista illúziója két pontban foglalható össze. Először:
hitt abban, hogy a wilsonizmus, melyet a nyugati szövet­
ség uralkodó elvének vélt, igazságos, a nemzetek megegye­
zésén alapuló, területszerzés, hadisarc nélküli békét bizto­
sít, amely kizárja az új háború lehetőségét. Másodszor: el­
hitette magával, hogy a wilsoni „nemzeti önrendelkezés”
összeegyeztethető a történelmi Magyarország fenntartásával,
jelentős területváltozás nélkül, megfeledkezve arról, hogv
a Nyugat önrendelkezés alatt egyenlőre saját szövetségesei
önrendelkezését értette.
Károlyi és az igazság védelmében szögezzük le; szó sincs
arról, hogy a wilsonizmus puszta blöff volt, mint Trianon
után jóidéig hitték, Károlyi pedig naiv dilettáns, aki meg­
ette a maszlagot. Károlyi —• és Wilson — messzebbre látott
koránál, megérezve, hogy a nemzeti önrendelkezést s a
nemzeti államok közti új típusú kapcsolatok rendszerét fél
évszázad múltán a tőkés világ is elfogadni kényszerül
— bár nem mindenütt érvényesülő — alapelvként. Téve­
dett, amikor azonnali és betű szerinti megvalósulásában
bízott.
Károlyi egyre inkább belátta, hogy a nemzetek szövet­
ségéhez rögös út vezet. Kétségbeesésében elnöksége utolsó
heteiben megpróbálkozott egy, a szomszéd nemzeti államo­
kéhoz hasonló demokratikus, de harcos nacionalista politi­
kával: a székely hadosztályt erősítette, kiadta a „nem, nem,
soha” jelszavát, megpróbálta kihasználni a diplomáciai el­
lentéteket. De a Vyx-jegyzék villámcsapásának fényénél
be kellett látnia, trogy rendszere új orientációra nem ké­
pes. A polgári demokratikus nemzeti politikát a győztesek­
nek találták ki — a veszteseknek választani kellett nacio­
nalizmus és internacionalizmus között. Károlyi és kormá­
nya többségének szocialista-pacifista orientációja elősegí­
tette a hatalom átadását az internacionalizmus táborának.
A Tanácsköztársaság a polgári kormányokká] való
egyezkedés helyett a honvédő háború és az országhatárokon
túlra vitt forradalmi propaganda útját választotta. A vál­
lalkozás heroizmusának, de politikai, diplomáciai, katonai
kivitelének is csak csodálattal adózhatunk. Vereségének
okát nem magyarázhatjuk taktikai hibákká] — az ellenfél
nagyobb hibákat követett el —, hanem egyedül az egyéb­
ként tévesen felmért nemzetközi helyzettel, mely a ma­
gyar forradalom számára egyre kedvezőtlenebbül alakult.
A Tanácsköztársaság nem kezdett háborút. Aktív hon­
védelemre és a nemzetközi segítség kivárására rendezke­
dett be. Katonai akcióit többnyire megfontoltság és szak-
szerűség jellemezte, nemzetiségi politikáját az az őszinte tö­
rekvés, hogy a nem magyar népesség a magyarral minden
tekintetben egyenlőnek érezze magát. Bizonyos, alapvetően
kedvezőtlen adottságokat azonban nem tudott leküzdeni.
A nemzeti kérdés 1919-ben
A Tanácsköztársaság nemzeti politikája proletarpolitika
volt. Egyesítette a proletár szocialista politikát a nemzeti
szabadságharccal s ezzel nagy eredményeket ért ei a ma­
gyar nemzet különböző osztályainak megnyerése terén.
Nagy, vonzó hatást gyakorolt a szomszéd nemzetek szerve­
zett munkásságára is. de nem találhatott visszhangra a szom­
széd országok paraszti-kispolgári rétegeiben, amelyek a
munkásságnál fogékonyabbak voltak az új független álla­
miság megnövelte friss, magyarellenes nacionalizmusra.
Márpedig többnyire ez utóbbi társadalmi rétegek alkották
ott a lakosság és a hadsereg emberanyagának többségét.
A világforradalomba vetett hit nélkül azonban a Ta­
nácsköztársaság kikiáltása elképzelhetetlen lett volna.
Aminthogy nagy erőt adott a Tanácsköztársaságnak az a
már nem hit, hanem illúzió is, melynek illúzió voltát ma
felesleges bizonyítani, hogy a szocializmus győzelme auto­
matikusan megoldja a nemzeti kérdést vagy legalábbis biz­
tosítékot nyújt megoldására.
A nemzeti kérdés automatikus megoldásának illúzióját
jól mutatja a Szlovák Tanácsköztársaság példája. Kelet-
Szlovákia munkássága, sőt részben parasztsága körében is
sokan rokonszenveztek a szocializmus eszméjével, sokan
fogadták lelkesen a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását,
amely teljesen megfelelt a proletárdiktatúra, a Kommu­
nista Intemacionálé elveinek. Kérdés azonban: a nemzeti
önrendelkezés szempontjából nézve, megvalósulhat-e a nem­
zeti önrendelkezés egy ország egyik, akár keleti, akár nyu­
gati felén? Alkalmas pillanat-e a nemzeti önrendelkezés
megvalósítására, mikor egy kettészakított országrészt két
harcoló hadsereg tart megszállva? Teljesen összeegyeztet­
hető ilyen helyzetben a forradalmi, szocialista politika a
nemzeti önrendelkezéssel? A kérdést nem teszi feleslegessé,
hogy tudjuk: a magyar Vörös Hadseregnek nem voltak hó­
dító céljai Szlovákiában, nem volt más célja, mint az osz­
tályok és nemzetek felszabadítása mindenféle elnyomás
alól.
A nemzeti kérdés megoldhatóságának határai, súlyos
problémái nem homályosítják el a proletárforradalom nagy-
szerűségét. Hiszen ezeket a problémákat más társadalmi
rendszerek még kevésbé tudták megoldani. — Csodát a szo­
cialista rendszer már ekkor sem tehetett.
HAJDÜ TIBOR
Ü JA B B K Ö N Y V E K A F O R R A D A L M A K T Ö R T É N E T É R Ö L :
H a jd ú T i b o r : K á r o ly i M ih á ly . P o li tik a i é le tr a jz . B p ., K o s s u th
K ia d ó 1978.
L ip ta i E r v i n : A M a g y a r T a n á c s k ö z tá r s a s á g B p ., K o s s u th K i­
a d ó , 1979. ( N é p s z e r ű T ö r té n e le m )
S ik ló s A n d r á s : M a g y a r o r s z á g 1918—1919. E s e m é n y e k , k é p e k ,
d o k u m e n tu m o k . B p ., K o s s u th K ia d ó — M a g y a r H e lik o n
1978.
B o r s á n y i G y ö r g y : K u n B é la . B p ., K o s s u th K ia d ó 1979.
P é t e r i G y ö r g y : A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g ip a r i r á n y í t á s i
r e n d s z e r e . B p ., K ö z g a z d a s á g i é s J o g i K ia d ó 1979.
11
 FIGYELŐ
A kis híján harmincezer példány
mondhatni pillanatok alatt elfogyott.
Széchenyi naplójának első bővebb ma­
gyar nyelvű válogatása (Oltványi Amb­
rus gondozásában, Jékely Zoltán és
Győrffy Miklós fordításában) az utolsó
félév könyvsikere lett.
A magyarázat nyilvánvaló. Mintha
hosszú idő múltán végre megnyitották
volna közönségünk előtt történelmünk
egy olyan különösen érdekes részét,
amelyet addig szöges deszkapalánk
zárt el a kíváncsi szemek elől. S a be-
deszkázásról nemcsak az ötvenes évek
közismert dogmatizmusa tehetett, bár
persze, szokás szerint, a hibákhoz az is
bőven hozzátette a tőle ‘telhetőt. Az
igazi Széchenyi, az egész egyéniség,
őszinte szókimondásával, viszályaival,
éles bírálatával azoknak sem kellett,
akik a múlt század végén annyit ün­
nepelték. Éppen iratainak egyik kiadója
nyilatkozo'tt akkor úgy, hogy a naplót
soha közzétenni nem szabad. Pedig bi­
zonyos passzusokat Széchenyi volt tit­
kára már annak idején kitörölt a kéz­
iratból. A megmaradt eredeti szöveg
végül a két háború közt szakemberek
szűk körének szóló, nehezen kezelhető
forráskiadványokban látott , napvilágot,
mentegető, konzervatív jegyzetek kísé­
retében. E kötetekhez ma már csak
könyvtárak mélyén tud hozzáférni az,
aki esétleg e főleg német, helyenként
magyar, vagy éppen francia, angol szö­
veggel egyáltalán megbirkózni képes.
Nem meglepő hát, hogy a mai olvasó,
aki a többet, a teljesebbet, a valódit
szeretné, szinte új felfedezésként kapta
kézbe ezt a szép és izgalmas emberi
dokumentumot és — egyben — irodalmi
alkotást. Pedig e kötet több, mint ezer
oldala az egésznek még mindig csak
nagyjából egyharmada.
magyar nemesi reformmozgalom
A az 1830 körüli nemzetközi válság
időszakában kezdett kibontakoz­
ni. A társadalmi, polgári reform első
célkitűzései ekkor kapcsolódtak hozzá
a korábban pusztán rendi, feudális
értelemben vett nemzeti önrendelke­
zés ügyéhez. Egyének azonban, a ma­
guk útján, külön, már előbb is át­
léphették ezt a határt. Ilyen fejlő­
dés állomásait, sajá'tos változatát fi­
gyelhetjük meg a fiatal Széchenyi nap­
lójában. Bár e kötetből kimaradt pél­
dául az a bejegyzés, amely szerint Szé­
chenyi 1819 júniusában Rousseau Tár­
sadalmi Szerződésének olvasása köz­
ben, Nápolyba érve ott találta I. Ferenc
császárt és kíséretét, s e „vándorszí­
nész-truppot” nem habozott a „sötét
hatalmaknak ajánlani”.
Nem véletlenül emeltük ki Rousseau
olvasását. Az ifjú Széchenyinél a fel­
világosodásnak igen sok elemével talál­
kozunk. S ez nem volt ellentétben a
romantikának azzal a változatával,
amelyet ő képviselt. Romantika cím­
szó alatt ugyanis gyakran összekever­
nek két eltérő, sőt ellentétes tenden­
ciát. Az egyik, az első, a francia forra­
dalom, sőt a felvilágosodás hagyomá­
nyaival szembeforduló, német politikai
romantika. A másik éppen ellenkezőleg,
Angliában Byron, majd általában az
európai szabadságmozgalmak és új pol­
gári forradalmak romantikája volt.
Azon a címen, hogy Széchényi Ferenc,
az apa, egykori felvilágosult eszményei­
től elfordulva, a vallásos német roman­
tikába há'trált. néhány szerző ehhez
próbálta hozzákapcsolni az ifjú Szé­
chenyi Istvánt is. Hogy ez a valónak
mekkora elferdítése volt, az a napló
szövegéből kitűnik. Az is kitűnik,
hogy Széchenyi az 1820-as évek első
felében már túlhaladta a feudaliz­
mus korlátáit. Például 1823-ban a ren­
di ellenzéki mozgalmak idején már
szépítés nélkül bírálta a magyar
nemesi szabadság egyoldalú feudá­
lis voltát. S aligha volt egykorú ma­
gyar, aki a szentszövetségi politikát
oly megvetéssel fogadta volna, mint
Széchenyi, és aki olyan tájékozottság­
gal és oly együttérzéssel kísérte volna
az európai szabadságmozgalmak azon
hullámának drámai eseményeit, amely
1820—1825 közt Spanyolországból ha­
ladt Itálián és Görögországon át kelet
felé. és amely az orosz dekabrista fel­
kelésben érte el végkifejletét.
Pár év múlva 1829-ben. németországi
útján, egyszercsak kitör Széchenyiből,
hogyha annyiféle kisebb-nagyobb füg­
getlen állam létezhetik, a magyarnak
miért nem juthat egy sem. Sokat fecse­
günk „dicső eleinkről” — írta naplójá­
ban —, pedig „azok a legfontosabbról
feledkeztek meg, a nemzeti független­
ségről . . . Kutyákat kellene őseink m el­
lé temetni”. A naplóbejegyzés azt is bi­
zonyíthatja, hogy nem a nemzeti önálló­
ság ügyei iránti közömbösségből fordult
el a hagyományos rendi, sérelmi politi­
kától, hanem azért, mert azt erőtlen­
nek, hiábavalónak tartotta a Habsburg-
hatálommal szemben, és úgy látta, hogy
a rendi politika ezt ürügynek is hasz­
nálja arra, hogy itthon ne javítsunk
olyasmin, amin saját hatáskörünkben
javíthatunk.
reformkor két hatalmas évtize­
A dét, 1830 és 1848 között, 573
nyomtatott lap képviseli e napló­
kiadásban is. Ez a fellendülés a nagy
alkotások időszaka Széchenyi életében,
de egyben és egyre inkább a belső
küzdelmeké is, főleg Kossuthtal a
negyvenes évek során. S az utókor
figyelmét nem egyszer annyira e küz­
delmek kötötték le, hogy mellettük már-
már elhomályosult a lényeg.
Ne feledjük ugyanis, hogy a reform­
kor fő csatája mégsem itt folyt, hanem
a régi és a születő új rend között. Az
igazi ellentét nem a reform ilyen vagy
olyan taktikáit, hanem a feudalizmus és
a polgári társadalom híveit választotta
el egymástól. A magyar reformmozga­
lom több szakaszban és többféle válto­
zat, irányzat szerint bontakozott ki.
Ezek eltéréseik, olykor éles vitáik elle­
nére is mind ugyanazon fő mederben
haladtak a polgári-nemzeti átalakulás
felé. Közös vonásuk volt az is, hogy
tulajdonképpen mind valamiféle „ke­
rülő” úton haladtak, hiszen kiváltságos
rétegek, és nem a burzsoázia fiai áll­
tak élükön.
A naplóból világosan kitűnik a ba­
rátként együtt induló Széchenyi és
Wesselényi szétválása, külön utakra
lépése, egy-égy irányzat élén, már a
harmincas évek elején. Széchenyi, lát­
tuk, meddőnek és veszélyesnek ítélte a
hagyományos rendi, sérelmi ellenzéki
politikát. Wesselényi pedig éppen a ha­
gyományos ellenzéki politikát próbálta
a belső reform követelésével alátá­
masztani. Széchenyi már Wesselényi
„modorát” és dacos, „ujjhúzó” módsze­
reit is helytelenítette. Ismerve ugyanis
a Habsburg monarchia kormányzatát és
nemzetközi erőviszonyait, attól félt,
hogy Bécs visszaüt, mielőtt Magyaror­
szág megerősödhetik. A belső reformot
úgy szerette volna megvalósítani, hogy
közben elkerüljék az ellenzéki akciót,
a vele szemben jelentkező Habsburg
ellenakciót, vagyis a konfliktust és utána
az elnyomatás szinte előre kiszámítható
képletét. Épp ezért olyan vállalkozá­
sokat próbált kezdeményezni, amelyek
az országot előbbre viszik és amelyek­
hez Bécs közreműködése, vagy legalább
semlegessége is elnyerhető, vagyis ame-1
lyek éppen ezért nem indítják el ezt
a veszélyes összeütközést.
A napló bejegyzéseit olvasva látjuk,
hogy miben kereste Széchenyi e „sem­
leges” működési kört. Mindjárt a Hitel
megjelenése után, 1830 nyarán hajózik
le először a Dunán Konstantinápolyig.
A Világ és a Stádium megírásával egy-
időben bontakoznak ki e vállalkozások
újabb fejezetei: Pest-Buda fejlesztése,
az Alduna-szabályozás, gőzhajózás, kísér­
let arra, hogy Magyarországot bekap­
csolja a világforgalomba, egy új euró­
pai víziút segítségével, és ugyanakkor
 nemzetközileg ismertté tegye ezt a ha­
zát, amely tegnap még szinte ismeret­
len volt, de amelyet holnap már angol,
francia, német, dán utazók beszámolói,
könyvei révén hírnév kap majd szárny­
ra. Sőt bekerül valahogy, közvetve, még
a nemzetközi politikába is, hiszen e
kérdésekről Széchenyi német uralko­
dókkal, angol miniszterekkel, orosz
diplomatákkal, török basákkal tárgyal,
és ugyanakkor — mondhatni egyedül a
magyar reformerek közül — barátsá­
gos személyi kapcsolatokat épít ki a
török főség alól önállósuló szerb és
havasalföldi román államok vezetésével.
Széchenyi éppen ebben látta az általa
kigondolt reformpolitika gyakorlati út­
ját, amely elkerüli az összeütközést, de
végül mégis olyan új helyzetet teremt,
amely előbb-utóbb természe'tessé, sőt
elkerülhetetlenné teszi a nagyobb tár­
sadalmi és politikai reformokat.
Kutatóink persze utalhatnak az
ilyenféle elképzelések hiányosságairaés
Széchenyi minden találékonysága elle­
nére is korlátozott lehetőségeire. Arra,
hogy Széchenyi mindehhez igen szűk
bázissal rendelkezett. A főnemesekkel,
akiktől túl sokat remélt, nem sokra
juthatott. A megyei köznemességet pe­
dig, mely másféle hagyományt képvi­
selt, bizalmatlanul nézte. Rámutathat­
nak kutatóink arra is, hogy a bécsi
kormányzat Széchenyi módszerével sem
igen volt megnyerhető, hiszen a rábe­
szélő okos szóra nemigen hallgatott, és
inkább a fenyegetésnek engedett, ha
úgy látta, hogy rákényszerül.
ét dolog azonban vitathatatlan:
K az egyik az, hogy ez az egész
törekvés, szándékaival és ered­
ményeivel együtt, a magyar reform-
mozgalomnak része, egyik ága volt.
Révai József pár évtizeddel ezelőtt
úgy fogalmazott, hogy Felsőbüki Nagy
Pál nemzeti függetlenséget akart,
de polgárosodás nélkül. Széchenyi
csak polgárosodni akart, de „az al­
kotmányosságért és függetlenségért
folytatott harc nemesi előítélet” voít
pusztán szemében. A polgárosodás
és a nemzet céljai így csak Kossuthnál
tartoztak egybe. E mondás azonban té­
ves kiindulásra épül és így nem fedi a
történelmi valóságot. Felsőbüki Nagy
Pál a feudális rend híve, és tudjuk,
ekkor már a bécsi kormányzat megvá­
sárolt ügynöke volt, nem pedig a nem­
zeti ügy bajnoka. — nem szólva arról,
hogy a másik kettő mellé nem is állít­
ható. Széchenyi és Kossuth viszont egy­
aránt, ha más úton. más taktikával is,
a polgári és nemzeti ügyet képviselte.
A másik pedig, hogy Széchenyi ag­
godalmai nem egészen voltak légből
kapottak. A Habsburg hatalom, amint
nemzetközi pozíciója megszilárdult, már
a harmincas évek derekán megtorló ak­
cióba kezdett, — s hasonlóképpen, de
még kíméletlenebből járt el utóbb, 1848
nyarán is. A naplóból most mindenki
megállapíthatja, amit egy-két kutatónk
már jó ideje hangsúlyozott, hogy Szé­
chenyit 1848 szeptember elején e meg­
torló akciók fenyegetése, és nem a belső
forradalomtól való megrettenés kerget­
te belső összeomlásba. Ezt tanúsítja
egyébként orvosa is, aki, utolsó útján a
döblingi elmegyógyintézetbe kísérte őt.
naplók 1848. szeptember 4. és
A 1859. október 2. között egy bő év­
tizedre megszakadtak. Közben
eleinte, néhány gyötrődő levél tanúsága
szerint, Széchenyi kétségbeesve vádolta
önmagát, hogy a katasztrófához vezető
utat ő kezdte el. Utóbb e fázist magába
roskadt, tompa hallgatás követte né­
hány éven át. 1857 elejétől kezdve az­
után Széchenyi fokozatosan föleszmélt.
Úgy látta: Döblingből többé már nem
tud kilépni. De kapcsolatot keresett a
külvilággal és az önkényuralom elleni
politikai harc eszközét meg is találta
ott, Bécs árnyékában, a farkas torká­
ban.
A jelen kötet bevezetője azt tévesen
írja, hogy Széchenyi akkor, utólag be­
látta volna Kossuth politikájának he­
lyességét, Bizonyos azonban, hogy egy­
kori írásaiban minden erejével a Habs­
burg önkényuralmat támadta, mint fő
ellenfelet, és ugyanakkor Kossuthról
keveset és igen kíméletesen nyilatko­
zott. Ez jellemzi önismeret címen, 1857-
ben készült nagy kéziratát, amelyet
Szatírának szoktunk nevezni, és amely
gyilkos dühvei támadja az osztrák ab­
szolutizmust, sőt Ferenc József csá­
szárt is személyesen. Ez jellemzi e mű­
vek újabb változatát, a Blicket is, ame­
lyet Széchenyi németül, Londonban
nyomattatott ki, és onnan küldetett szét
1859 tavaszán, a nemzetközi válság ki­
robbanásakor, hogy a külföldi közvé­
lemény előtt tegye nevetségessé Bach
rendszerét. Ez is könyörtelen írás, noha
már nem támadja a császár személyét,
vagyis magát a Habsburg monarchiát,
amelyet nemzetközi politikai realitás­
nak tekint, hanem csak annak adott
kormányrendszerét. 1859 októberében,
midőn újra naplóíráshoz fogott, Szé­
chenyi nemzetközi sajtókampány szer­
vezésével. röpiratok közzétételével igye­
kezett a Habsburg ha'talmat, Bach bu­
kása után, valaminő érdemleges megJ
egyezésre rászorítani.
élja kétségtelenül a megegyezés
C volt. De egy sor megnyilatkozása
arra vall, mintha a régi, és egy­
kor „zarándoki önmegtagadással” fé­
ken tartott ellenzékiség kelne újra
életre benne. Annakidején Széchenyi
taktikai megfontolásból elítélte
dacoló „ujjhúzó”, ellenzéki politikát.
Most, változott viszonyok
midőn az önkényuralommal szem­
között,
ben minden megengedhető, ezt is meg­
engedhetőnek tartja. Most ő jegyzi
naplójába 1859. október 25Jén azt,
amit egykor Wesselényinél hibáztatott:
„Ujjat húzz! Szeget szeggel!” Most ő
szervez ellenzéki hadjáratot, és ő halad
konfliktus felé. Albrecht főherceg most
őt tekinti egy nemzetközi összeeskü­
vés központi alakjának és ellene készí­
tik elő a rendőri akciót.
Az utolsó hónapok rövid, szaggatott
naplóbejegyzéseiből is nyilvánvaló, hogy
Széchenyi nem egy új forradalomtól
megriadva, összeomolva lőtte főbe ma­
gát, az 1860. április 7. és 8. közti éj­
szakán. Itt, ha lehet, még nyilvánva­
lóbban nincs igaza azoknak, akik a
napló ismerete nélkül azt a feltevést
állították fel, hogy Széchenyit, mint
1848-ban, most is a pesti utca fenye­
gető mozgolódása taszította kétségbe­
esésbe, közelebbről az 1860. már­
cius 15-i tüntetés, a rendőri össze­
csapás és egy joghallgató halála. A
valóságban ennek semmi alapja nincs.
A naplóban sem ilyesminek, sem az ön­
vád felújulásának nem találjuk nyo­
mát, pedig Széchenyi most valóban lá-
zított az önkényuralmi kormányrend-
szer ellen.
1860. március 3Ján a rendőrség ház­
kutatást tartott Széchenyinél és néhány
más, vele kapcsolatban álló személynél.
Feltűnő, hogy Széchenyi megviselt
idegrendszerével viszonylag milyen jól
bírta ezt a megpróbáltatást. Szinte
dacos humorral új naplói kezdett,
miután — mint írja — „jól kibolház-
ták” és elvitték a régit. Sőt, mindjárt
ellenakcióra gondolt: másnap igen ud­
variasan, levélben magához hívta magát
Thierry rendőrminisztert. Az első meg­
döbbenés akkor érce, amikor kiderült,
hogy a Szatíra kéziratát, amelynek biz­
tonságba helyezését Kiss nevű titkárára
bízta, az utóbbi ostobasága folytán
megtalálták. A döntő fordulat azonban
akkor állt be, amikor március 17-én
megkapta Thierry jéghideg, fenyegető
válaszát: „Az ön által évekkel ezelőtt
kiválasztott menedékhely régen meg­
szűnt az lenni”. Ezt rögtön követi a nap­
lóbejegyzés : „Látom, hogy romlásom el­
határoztatott. Itt az ideje, hogy maga­
mat ezen üldöztetések elől egy kétség-
beesett elhatározással kivonjam”. Ettől
kezdve följegyzéseinek ez lett fő szóla­
ma, és csak ez. Tettének ez volt in­
doka, és csak ez.
Nem politikai pertől félt a „vén
oroszlány”, mint nemrég önmagát ne­
vezte. Sőt, egy előző évi rendőri jelen-
lés egyenesen arról írt, hogy ezt szíve­
sen vállalta volna: „Széchenyi semmit
sem óhajt inkább, mint hogy honfitár­
sai szemében mártírkoszorút nyerjen a
hazáért, és hogy vérpadon végezze éle­
tét.” A bécsi kormányzat viszont ezt
szívesen elkerülle. Van rosszabb sors
is, mint a vérpad, meg lehet takarítani
a hűtlenségi per komédiáját. Nem kell
más, mint az, hogy Széchenyit a döb­
lingi menedékből erőszakkal egy állami
tébolydába szállítsák, valóban zárt
falak közé, egy valódi alvilágba, ahon­
nét nincs kiút. Még ítélethirdetésre
sincs szükség.
a
zéchenyi nem omlott össze, ha­
S nem ellenkezőleg: az új. vég­
leges összeomlás rettenetétől és
attól a megaláztatástól menekült, hogy
a Thierry-féle hideg bürokraták és pat­
kányujjú fogdmegek erőszakkal elhur­
colják és sötétségbe taszítsák. Ez az,
amit a felépült, de saját sérültségét
ismerő, szuverén, büszke ember sem­
miképpen nem tud és nem akar el­
viselni. Ez" elől menekül, iszonyatos,
kemény elhatározással, amelyet, a
napló tanúsága szerint, nagy keser­
vesen tudott csak önmagával szem­
ben érvényesíteni. Az élethez, a napJ
fényhez, a jövőhöz öreg. fáradt teste
is szívósan ragaszkodott. S utolsó tette
nemcsak menekvés volt, hanem egyúttal
félelmetes erejű tiltakozás is, amely­
nek országos, mozgósító visszhangja
lett. S ezzel Széchenyi végigjátszotta,
ő maga az ellenzéki akció, a megtorlás,
a konfliktus drámai színjátékát a leg­
végső konzekvenciákig.
KOSÄRY DOMOKOS
13
 Az Onedin család hajói
A televízió népszerű sorozatának ere­
deti angol címe — The Onedin Line —
mást, s talán többet is jelent, mint a
magyar. Az eredeti lefordítva azt je­
lenti : Az Onedin Hajóstársaság. Ezzel
ezt a fiktiv családi vállalkozást elhe­
lyezi a múlt században létrejött nagy­
nevű hajózási vállalatok között. 1816-
ban alakult meg az első rendszeres
postahaj ójáratot Liverpool és New
York között megindító Black Ball Line,
1821-ben a Red Star Line és a Swalow
Tail Line Liverpool és New York kö­
zötti utakra, 1822-ben Lehavre és az
USA közötti útvonalra az Union Hav­
re Line. 1836-ban a Dramatic Line Li­
verpool és New York között, 1840-ben
az utasszállító gőzhajóival világhírt
szerzett Cunard Line. Tucatjával jöt­
tek létre a kisebb-nagyobb hajózási
vállalatok, hogy eleget tegyenek a sza-
badversenyes kapitalista gazdaság meg­
növekedett szállítási igényeinek. A pro­
fit utáni hajsza mind jobban eltöltötte
a vállalkozók gondolkodását — mint a
film is példázza —. ugyanakkor a szük­
séges technikai apparátust is fejlesz­
tette.
Vitorlások virágkora
A világ kereskedelmi hajóállománya
ha mennyiségileg nőtt is, a XIX. szá­
zad második felében is még zömmel
vitorlásokból állt. Az irodalom mél­
tán nevezi a vitorláshajó fénykorának
a XIX. századot, amikor a vitorlás
elérte technikai fejlődésének csúcsát
és a vasút mellett az ipari forradalom
egyik legfontosabb terjesztője, kiszol­
gálója volt. A gőzhajó térhódítása csak
a század végére vált drámaian gyors­
sá, de még ekkor is egyrészt sok gőzös
fel volt szerelve vitorlákkal is, más­
részt sok területen (pl. gabona-, guano-,
érc-, gyapjúszállítás, óceániai kopra­
gyűjtés és “-szállítás) az egyre nagyobb
és tökéletesebb vitorlások a II. világ­
háborúig a piacon tudtak maradni. A
személyszállítás volt az egyik első üz­
letág, ahol a gőzhajó a maga egyene­
sebb. tehát rövidebb útvonalával és az
időjárástól való függetlenségével na­
gyobb súlyra tett szert.
Milyenek is voltak ezek a vitorlás
hajók? A XIX. század második felére
a tenger biztonságát már nagyjából
sikerült biztosítani, a polgári béke és a
kalózkodás szinte teljes megszűnése
(kivéve Kínát és a Vörös-tengert meg
a Perzsa-öböl egyes részeit) lehetővé
tette, hogy a kereskedelmi hajók ágyuk
és az ezek megkívánta hadihajó-szerű
építési mód nélkül, tisztán a szállítás
szempontjai szerint épüljenek. Ezzel
végleg kettévált a hadi- és kereske­
delmi hajók építése, tervezésük pedig
megszabadult a kölcsönös kompro­
misszumoktól. A hajókat már egyre
növekvő matematikai apparátussal, a
kortárs fizika eredményeit felhasznál­
va tervezték meg, és építésüknél a mo­
dern üzemi módszereket alkalmazták.
A hajótestet a vízvonal alatt a kagy­
lók és moszatok lerakódásának meg­
akadályozására rendszerint rézlemez­
zel burkolták. Ez megnövelte a fa pa-
lánkok élettartamát, és ritkábbá tette
a hajók teljes kiemelését a vízből, mert
ritkábban kellett megtisztítani a hajó
fenekét a rárakódásoktól. A sebesség
is nőtt valamelyest, hiszen a simább,
alga és fúrókagyló réteget kevésbé fel­
A VILÁG HAJÓÁLLOMÁNYA
1860: 10 millió Bruttóregisztertonna
1870: 19 millió BRT
1900: 30,5 millió BRT 4
vevő felületnek kisebb volt a súrlódása
és a vízellenállása is.
A hajók teste a XIX. századra lénye­
gében egységes, a célszerűség diktálta
vízszintes vonalvezetésű formát öltött.
A középkor vége óta egyre alacsonyab­
bá váló orr- és tat felépítmények szinte
teljesen eltűnnek és helyüket a m ell­
véd magaságát nem sokkal meghaladó,
a kabinoknak ^helyet adó felépítmé­
nyek veszik át. Így javul a valamelyest
megemelt taton levő parancsnoki híd­
ról a kilátás, nagyobb munkaterület
áll a fedélzeten rendelkezésre, csök­
ken a légellenállás és javul a hajó
egyensúlya is. Minderre szükség is van,
mert a hajók hosszabbak és keske­
nyebbek az előző századéinál, árbocaik
magassága, vitorláik felülete és m ind-
C lip p e r m e ts z e te i
ezek következtében a sebességük is
nőtt. A hajókat már nem építésük, ha­
nem vitorlázatuk szerint osztályozták,
s a különböző vitorlarendszerek ekkor
érték el klasszikus formáikat.
Vitorlák és árbocok
Az árbocok magassága, a rajtuk és
köztük kifeszített vitorlák száma ek­
kor éri el csúcsát, nem utolsó sorban
amerikai hatásra. Az amerikai hajók
árbocai már a XVIII. század végén is
magasabbak voltak mint az azonos tí­
pusú európai hajóké, és az 1832-től Bal-
timore-ból elterjedő clipper építésmódú
hajókon is — amelyet minden hajós
nemzet utánozni kezdett — ilyen maga­
sabb árbocok voltak. Az árbocokat a
korábbi századokhoz hasonlóan több
(2—3) gerendából építették meg, így
magasságuk elérte a 40—50 métert.
Egy árboc általában három keresztvi­
torlát hordozott, alulról fölfelé: a törzs1-
árbocszáron a törzsvitorlát, a derékár-
bocszáron a derékvitorlát, a sudár-
árbocszáron a sudárvitorlát. Elképzel­
hető, milyen nehéz lehetett e hatalmas,
viharban át is nedvesedett vitorlákat
az árboc sok emeletnyi magasságában
egyensúlyozva kurtítani, fogásolni, a
EBBŐL VITORLÁS
9 millió BRT
16 millió BRT
7,015 millió BRT
vitorlarúd alatt lazán lógó lábalóköté­
len állva, a vitorlarúdra hasalva-tá-
maszkodva felfelé húzni, majd a vász­
nat a rúdhoz kötözni. Ezzel szemben
az ágvitorlák (olyan vitorla, melynek
rúdja villásan kiképzett végével a hajó
hosszirányban csatlakozik az árboc­
hoz; mint pl. a balatoni vitorlásokon)
kezelése nagyrészt a fedélzetről is el­
végezhető volt, s kötélzetük egyszerű­
sége nem igényelt olyan nagyszámú
legénységet, mint a keresztvitorláké.
Ezért a főként ilyen vitorlákkal felsze­
relt schoonerek (két árbocukon ágvi­
torlákkal és az előárbocon egy-két ke­
resztvitorlával) nagy népszerűségnek
örvendtek a minél kisebb költségre
törekvő hajótulajdonosok között.
A film ezeken a jellegzetesen a XIX.
 század második felére kiforrott, akkor
minden kikötőben megtalálható keres­
kedelmi vitorlásokon játszódik. A zöm­
m el fatestű, de legalábbis fa hajótövű
é s palánkozású (az ilyen vegyes épí­
tésű hajót, melynek a bordái vasból,
később acélból, többi része fából ké­
szült, kompozit hajónak nevezik) ha­
jókból azonban csak nagyon kevés ma­
radt fenn napjainkig. De a filmen meg­
jelenő hajók, melyek parancsnokainak
és legénységének az epizódok végén
megjelenő felirat köszönetét is mond,
nem modellek, hanem igazi hajók, me­
lyek a kevés, ma is a tengereket járó
vitorlás javarészéhez hasonlóan isko­
lahajóként működnek és rendszeresen
részt vesznek ezeknek a hajóknak a
nemzetközi versenyein is. Közülük a
CHARLOTTE RHODES (eredeti nevén
szerepel) és a POLAR STAR (ennek
neve SIR WINSTON CHURCHILL)
nevű bérelt hajó, amelyen a filmben
kivándorlókat szállítottak Quebecbe, a
schooner vitorlázató hajók népes és
sokféle csoportjába tartoznak. A film­
beli PAMPERO clipper pedig (valódi ne­
vén DANMARK) a teljes vitorlázató há-
romárbocost példázza. Ezek a típusok
voltak a legelterjedtebb, leggazdasá­
gosabb üzemű kereskedelmi hajók a
m ólt század közepe táján. Egyaránt
használták őket teher- és személyszál­
lításra, és rakodóterük a legkülönbö­
zőbb áruk szállítására alkalmas volt.
Clipperek a fejlődés
csúcspontján
Közülük azonban a clipper típusó
hajó (emlékezhetünk: egy ilyennek
megszerzése a kezdő Onedin nagy ál­
ma) megérdemli, hogy bővebben is
szóljunk róla. E hajótípust az Egye­
sült Államok egyik legpatinásabb ha­
jós. csempész és hajóépítő hagyomá­
nyokban egyaránt gazdag kikötővárosa,
Baltimore fejlesztette ki. Építésük
alapelve, hogy a hosszúság futtatja a
hajót. Szélesség-hosszúság arányuk
ezért minden korábbi hajónál inkább
a hosszúság felé billen: 1:6, 1:7. Jelleg­
zetesen karcsú, éles orruk és hatalmas
vitorlapiramisuk egyaránt a nagy se­
bességet szolgálta. A clipperek építésé­
nél a kezdeti tiszta fa konstrukciók
után a század második felében a kom­
pozit építés vált uralkodóvá. Méreteik
is megnövekedtek, az első clipper, az
1832-ben, a baltimore-i Kennard and
Williamson cégnél épült Ann McKIM
még csak 493 tonnás volt, de 1853-ban
— tehát jóval az Qnedin film cselek­
ményének indulása előtt — már elké­
szült a legnagyobb ilyen hajó, a bos­
toni Donald McKay tervezte GREAT
REPUBLIC. Ez a négyárbocos bark
vitorlázató óriás 4555 tonnás volt, de
az átlagos clipperek is az 1000 tonna
körüli kategóriába tartoznak.
Ilyen gyors és drága hajókat persze
főleg a legjobban jövedelmező üzletek­
nél volt érdemes alkalmazni, például a
kínai ópium-csempészet, a tea és más
gyarmatáruk szállítása, postahajó já­
ratok, vagy a kaliforniai aranyláz hi­
hetetlen konjunktúrája, amikor 160
clippert építettek a Horn-fokot meg­
kerülő New York—San Francisco útra.
Amerikában Baltimore, Boston és
New York voltak a clipper-építés fel­
Pályázat
legvárai, amíg az 1850-es években ab­
ba nem hagyták az ilyen hajók építé­
sét. Ezután Angliáé lett a clipperek
gyártásában a vezető szerep. Ott a het­
venes évekig — végig az Onedin film
cselekménye alatt — épültek hasonló, Szerkesztőségünk pályázatot hir­
de már többnyire kompozit vitorlások. det ,,Családi fotóalbum" címmel.
Célunk: a társadalom mindennapi
életéről valló fényképek gyűjtése.
A fényképalbumok szinte minden
családnál hagyományozódnak nem­
zedékről nemzedékre, a készítés
korszakára jellemző öltözetet, be­
állítást, gyakran épüldtháttért, esz­
köz- és lakáskultúrát örökítve meg.
Ezek egybegyűjtésével lehet pá­
lyázni, pontos kormeghatározást, s
egyéb, a képre illetve a képen áb­
rázolt eseményekre vonatkozó ada­
tokat is (foglalkozást, esetleg a
kép készítésének alkalmát stb.) fel­
tüntetve. Pályázni lehet tematikai
csoportba, albumba gyűjtött vagy
egyedi fotókkal. A fotók 1949 előtti
korszakból származzanak.
Pályadijak:
1 db 3000,- Ft-os dij
2 db 1000,- Ft-os dij
10 db 500,- Ftl-os díj
Az angol clipperek fő típusai és A legsikerültebb képeket (füg­
amerikaira emlékeztető méretű Auszt- getlenül a helyezésektől), esetleg
rália-clipper és az ennél kisebb tea- gyűjteményeket folyóiratunk közöl­
clipper. Az utóbbiak a másik kategó­ ni kívánja.
ria 80—100 főnyi legénységénél jóval
kevesebbel, átlag 30 emberrel tették A pályázat határideje:
meg 100 napos útjaikat a kínai Fu- 1979. december 31.
Csouból a 14 500 mérföldre levő Lon­
donba. Ezek általában alig ezertonnás Címünk: História. „Családi fotóal-
hajók voltak és könnyű tearakományuk
miatt nagy ballaszt biztosította kellő bum"-pályázat.
stabilitásukat. A teázás nekik köszön­ 1014 Budapest, I., Úri u. 53.
heti múlt századi reneszánszát, hiszen
a korábbi 1—2 éves Kína—Európa uta­
kon a tea elvesztette zamata nagy ré­
szét, most viszont frissen került a fo­
gyasztókhoz. Persze kevésbé békés fu­
varjaik is voltak e vitorlásoknak: a
krími háború és az indiai 1857. évi úgy­
nevezett szipoj-lázadás idején csapato­
kat is szállítottak.
Ma már csak kevés nagy vitorlás
járja a tengereket, a már említett is­
kolahajókon kívül például a szovjet, a
lengyel, a francia és az amerikai flotta
is üzemeltet ilyen egységeket. De a ha­
jók pompás, romantikus látványa — a
tömegszórakoztatás tematikájában a
különböző tengeri- és kalózfilmek elő­
kelő helyezése a bizonyság — ma is
eleven vonzóerőt jelent korunk embe­
re számára is.
MOLNÁR GYÖRGY
A J Á N L O T T IR O D A L O M :
M a r ja i I m r e —P a t a k y D é n e s : A h a jó tö rté ­
n e t e , C o rv in a , B p . 1973.
M a r ja i I m r e —K ő T a m á s : T ö r té n e lm i h a j ó k
m o d e lle z é s e . T á n c s i s K ö n y v k ia d ó . B p .
1966.
H e lm u t H a n k e : A z ó c e á n o k m e g h ó d ítá s a .
T á n c s i c s K ö n y v k ia d ó , B p . 1965.
15

„Én, Tiberius Claudius Drusus
Germanicus es, az és amaz (mert
nem akarom untatni az olvasót cí­
meim végtelen sorával), akit egykor
nem is olyan régen barátaim, roko­
naim és munkatársaim „Claudius a
hülye”, „Az a Claudius”, „Claudius
a dadogó”, „Clau-Clau-Claudius",
vagy legjobb esetben „Szegény
Claudius Bácsi” néven emleget­
tek . . . ”
C raves: Én C laudius (5. o ld .)
A mai magyar olvasó többféle infor­
mációval rendelkezik Claudius római
császárról.
Szombathelyen szálloda, sőt idegenfor­
galmi célokat is szolgáló karnevál hir­
deti annak a nevét, aki a város római
elődjét, Colonia Claudia Savariát meg­
alapította. A színházjárók emlékezhet­
nek rá, hogy néhány éve került szín­
padra a meghalt császárt kifigurázó
kegyetlen szatíra, Seneca: Játék Clau­
dius haláláról című írásművéből ké­
szült drámai jelenet. Emlékezetes
könyvsiker volt néhány évtizede Robert
Graves kétkötetes fiktív önéletrajza
(Én, Claudius és Claudius az isten)
(Bp. 1965 ). Akik legalább magyar for­
dításban kedvelik az antik történetíró­
kat, Suetonius ábrázolásában ismerked­
hetnek meg a császár fölöttébb különös,
ellentmondásos egyéniségével. Tacitus
Annalesének XI. és XII. könyve (Bp.
1970.) az uralkodás utolsó, tömegkivég­
zésekbe és gyilkosságokba fulladó évei­
re adott bepillantást, míg Josephus
Flavius (A zsidók története, Bp. 1946.)
olvasói meglepetéssel észlelhették, hogy
ez a zsidó történetíró népének összefog­
laló története keretében milyen bő te­
ret szentel a római császár uralomra-
jutása bizarr körülményeinek — az
elődjét meggyilkoló testőrök elől félel­
mében megbúvó császárt előráncigálják
rejtekhelyéről és erőszakkal uralkodó­
nak kiáltják ki — és uralkodói tevé­
kenységének.
Aki még azt a fáradságot is veszi
magának, hogy e sokféle információt
összehasonlítsa, zavarba jöhet a részben
ellentmondó közlések olvastán. Seneca
gyilkos szatírájának negatív hőse, a
frissen „istenné avatott” császár, testi-
leg-lelkileg torz, szánalmas figura, resz-
keteg fejű. dadogó, roggyant lábú nyo­
morék , falánkságának, iszákosságának,
játékszenvedélyének, elferdült szerelmi
vágyainak rabja. Rabszolgáinak é s asz-
szonyainak kiszolgáltatott, tehetetlensé­
gét dührohamokkal, kegyetlenkedéssel,
szadizmussal palástolja; az istenek un­
dorral űzik ki körükből, hogy az alvilág­
ban komikus Sziszifuszként lyukas do­
bozból próbálja folytatni (persze siker­
telenül) felvilági kockavető szenvedé­
lyét.
Az ókori lörténetírók
A kegyetlenül komikus kép Tacitus-
nál tragikomikussá nemesedik. Akarat­
gyengeségét és befolyásolhatóságát hasz­
nálja ki felesége és annak környezete
arra. hogy mindazokat, akik útjukban
állnak, a császárra hivatkozva kivégez­
tessék vagy öngyilkosságba kergessék.
A császár olyannyira nem tudja, mi tör­
ténik körülötte, hogy egy az ő nevében
öngyilkosságra kényszerített asszony
férjétől egy idő múlva megkérdezi,
16
Claudius:
irodalmi hagyomány
és történelmi valóság
miért nem látni a feleségét már napok
óta. Felesége, Messalina az egész római
arisztokrata társaság szórakozására fű-
vel-fával csalja: és erről mindenki tud,
az ő kivételével. Végül felszabadított
rabszolgái világosították fel a császárné
botrányos viselkedéséről. Habozva a
döntéssel, kegyelmet készült gyakorolni,
amikor Narcissus nevű felszabadította
a császári parancsra való hamis hivat­
kozással az asszonyt megölette. Az ép­
pen lakomázó császárral csak annyit
közöltek, hogy hitvewe váratlanul el­
hunyt, — ő pedig egykedvűen még egy
pohár bort követelt. De végzetének be
kellett telnie, és minden egyes év kö­
zelebb hozza a tragikus véget. Felszaba­
dított rabszidlgáinak tanácsára 49-ben
feleségül veszi ünokahúgát, Agrippinát,
50-ben Pallas nevű felszabadított rab­
szolgájának — egyébként Agrippina
szeretőjének — javaslatára adoptálja
feleségének előző házasságából született
fiát, Nérót. A következő év azzal kez­
dődik, hogy a fogadott fiút időnap előtt
nagykorúsítja. 52-ben a beavatottak már
kérdezgetik a csillagjósokat, hogy m i­
kor ér véget a császár élete, s a követ­
kező évben az immár „nagykorú” Nero
feleségül veszi a császár lányát. Az ezt
követő év kezdetének szörnyű csoda­
jelei — villámcsapások, torzszülöttek,
járványok — már kétségtelenné teszik
az elkerülhetetlen véget: Agrippina és
méregkeverőnője pedig gondoskodnak is
az előjelek meghirdette beteljesülésről,
s átsegítik a császárt a másvilágra.
„Kihallgatások és itélethoiatal
dolgában az esze csodálatos módon
különféleképpen működött; hol kö­
rültekintően és bölcsen, hol meg­
gondolatlanul, elhamarkodottan, mint
valami bolond.”
S u a lo n iu t: C la u d iu i é l t l t (IS.)
Némiképpen eltérő képet fest az anek-
dotikus császáréletrajzok mestere, Sue­
tonius. Testileg beteges, szerencsétlen
külsejű, ezért már kezdetektől mellőzött
ifjút mutat be, akit még anyja is
„szörnyszülött”-nek, világbutájának te­
kint (Cézárok élete. Claudius. 3. fej.).
Ez a tüntető megvetés kergeti különc­
ködésbe, magányosságba, embergyűlö­
letbe az ifjút, aki pedig nincs szellemi
képességek híján. Így nem csoda,
hogy amikor „csodával határos véletlen
folytán”, saját hozzájárulása nélkül,
csupán a testőrgárda akaratából csá­
szárrá lesz. nem tud mit kezdeni hatal­
mával. Szerény, szorgalmas, lelkiisme­
retes császár — de gyenge akaratú, kö­
vetkezetlen, beteglelkű ember. Még jó
elképzeléseit is zátonyra juttatta gyen­
gesége.
Három hitelesnek tűnő Claudius-
portréval ismerkedtünk meg igen váz­
latosan. Seneca a császár kortársa
volt, Tacitus Claudius halála évében,
vagy egy év eltéréssel született, Sueto­
nius pedig, bár legfiatalabb — ő 15 év­
vel a császár halála után született —,
de mint császári levéltáros, sok hiteles
és bizalmas adathoz fért hozzá. Sőt,
mivel nagyapja még Caligula óta vala­
milyen funkciója révén a császári ud­
varban élt, többé-kevésbé személyes
jellegű információkkal is rendelkezhe­
tett.
Regényíró és történelem
Annál meglepőbb, hogy napjaink ne­
ves életrajzírója, R. Graves, a Claudius
nevében írt fiktív önéletrajzában mind­
ezekkel a kortársi és majdnem kortársi
ábrázolásokkal szemben újszerű képet
fest a római imperium negyedik csá­
száráról. Az ő Claudiusa kétségtelenül
szerencsétlen külsejű, de szellemileg
annál élénkebb férfiú. Valójában a tu­
domány művelésére született volna,
csupán rossz sorsa tette császárrá, ezért
hát fölényes iróniával szemléli nyüzsgő
környezetét és mellesleg önmagát is.
Higgadt bölcsessége a római arisztok­
ratikus társadalom normáit és előítéle­
teit megvető nonkonformizmussal páro­
sul. Tetterős, új elgondolásokban bővel­
kedő, becsvágyó, de nem külsődleges
tiszteletre, hanem hatékony kormány­
zásra, hozzá még katonai sikerekre is
törő egyéniség. Közmunkákat szervez,
gondoskodik a főváros jobb ellátásáról,
a provinciák jólétéről, a birodalomban
élő idegen, legyőzött népekkel, legin­
kább a görögökkel és zsidókkal szem­
ben türelmes, humánus. Környezetének
emberi gyengeségeit azonban túlságosan
is sztoikus türelemmel veszi tudomá­
sul, és — bár átlát különféle praktikái­
kon —, sem bizalmasainak sikkasztásait
és zsarolásait, sem feleségeinek kicsa­
pongásait és intrikáit nincs kedve és
energiája megakadályozni. Ezért kell
félreismerten élnie és végül, amikor
már mindenbe belefáradt, szégyenlete­
sen, saját felesége kezétől meghalnia.
Claudius a véreskezű császári bohóc
(Seneca); a testileg-lelkileg torz zsarnok
(Tacitus); a jóképességű de gyengeaka-
ratú, kiegyensúlyozatlan pszichopata
(Suetonius) után a világ hívságait fel­
ismerő és megvető sztoikus bölcs (Gra­
ves) : melyiknek higgyünk, melyiket fo­
gadjuk el történelmileg hitelesnek?
Vagy talán egyiket sem?
Mielőtt megkísérelnénk e kérdésekre
választ adni, antik forrásaink megbíz­
hatóságáról kell néhány előzetes észre­
vételt tennünk. Azok hitele a szerzők
kortárs mivolta ellenére is kétes. Elfo­
gult szemtanúk tényszerűségükben hi­
teles adatokból is torz képet formálnak,
és erre Claudius kortársainak jócskán
volt okuk.
Claudius az isten i. sz. 4 1 -5 4
A császárság kezdeti, Augustus kora­
beli szakaszában a köztársaság látszatát
fenntartó, az ideiglenesség benyomását
keltő, burkolt monarchia volt: princi-
pátus, amelynek lényege még nem több,
mint a legkiválóbb polgárnak személyes
tekintélyén alapuló, és „mindenki egyet­
értését élvező” vezető szerepe. Az át­
menetinek tűnő principátus Augustus
utódai alatt vált végleges és intézmé­
nyesített monarchiává — és ehhez a
történelmileg és társadalmilag egyaránt
szükségszerű folyamathoz mindegyik
princeps a maga egyéniségének belső
törvényei szerint járult hozzá. De mind­
egyikük így vagy úgy, a császári hata­
lom növelésére, az addig a politikai-ka­
tonai vezetést monopolizáló és a szená­
tusban tömörülő arisztokrácia visszaszo­
rítására törekedett. A római előkelősé­
gek előtt természetesen a császárság
kiépítésének, folyamatos megerősítésé­
nek évtizedeiben mindannyian többé-
kevésbé „zsarnok”-bak tűntek.
A történetírói hagyomány kritikája
Claudius negatív ábrázolására a szké-
matikussá vált „császár-zsarnok” szte­
reotípián kívül azonban más tényezők
is hatottak. A római császárok nem vol­
tak kollegiálisak elődeikkel szemben,
mint még látni fogjuk, Claudius sem
volt az. Nérónak, aki méregkeveréssel
kombinált udvari intrikának köszönhet­
te uralmát, és aki egy „új aranykor”
meghirdetésével tört a népszerűségre,
elődje uralmát minél sötétebb színek­
kel kellett ábrázoltatmia, hogy mellette
a sajátja annál fényesebbnek tűnjék a
kortárs előtt. Kedvére volt hát a kettős
játék. Mint császári utód és fogadott fiú
— gondoskodik elődje, Claudius istenné
avatásáról és maga tartja a gyászbe­
szédet; de magánemberként jó néven
veszi Seneca gúnyiratát az „istenné
avatott” elődről. Ha igaz, hogy a ma­
gasztaló gyászbeszédet ugyanaz a Se­
neca írta meg Nero részére, aki utóbb
ennek a beszédnek paródiáját is meg­
írta — ez különös fényt vet egyik szer­
zőnknek, Senecának a „világirodalom
legszeretetreméltóbb képmutatójának”
egyéniségére. Az ő Claudius-képe —
kortársi mivolta ellenére is — inkább
az akkori propaganda módszerek il­
lusztrációja, mintsem hitelességre
igényt támasztható portré.
De Claudius nemcsak halála után,
mint a Néróval kezdődő „új aranykor”
sötét hátterének megszemélyesítője volt
céltáblája a propagandának, hanem
mint a megdöntött Claudius-dinasztiá-
nak tagja is. A római arisztokratikus
társadalom normái szerint felettébb
szerény származású, a Nero után uralko­
dó Vespasianusszal kezdődő Flavius-di-
nasztia önigazolásának egyik módszere:
a korábbi arisztokratikus származású —
bár az arisztokráciával szembenálló —
császárok bűneinek kipellengérezése. A
már ekkor kialakult történetírói szem­
lélet eleve negatív színekkel mutatta be
a megbukott dinasztia minden tagját.
Tacitus és Suetonius másik két, Clau-
diusról író szerzőnk ezt a történetírói
hagyományt vette át. Saját egyéniségü­
kön átszűrve, de lényegileg azt a Clau-
dius-képet adják tovább, amelyet a Fla-
vius-kor történetírása és publicisztikája
alakított ki.
Claudius tehát az utókor történetíró­
jánál rosszul járt úgy is, mint Nero
elődje, úgv is, mint Néróval együtt a
Claudius-dinasztia tagja; de gyűlöletet
keltett kormányzásának néhány jelleg­
zetesen egyéni módszere is.
A kormányzó császár
Már Augustus is igénybe vette a fel­
szabadított rabszolgák gazdasági érzé­
két a birodalmi és császári gazdasági
ügyintézés alsóbb beosztásaiban. A nagy
áttörés azonban éppen Claudius alatt
következett be, aki minden előítélettel
szakítva az újonnan megszervezett köz­
ponti császári hivatalok, az ún. scríniu-
mok vezetését sorra felszabadított görög
rabszolgákra bízta. Pallas, Narcissus,
Callistus, Polybius csak a legkiemelke­
dőbbek, de közéjük tartozik „a heréit
Posides”, Antonius Felix, Judea „kor­
mányzója”, Harcpocras és több más li-
bertus (felszabadított rabszolga) is.
A felszabadított rabszolgák, miután
már tért hódítottak a gazdasági életben,
hangadó szerephez’ jutottak a császári
államapparátusban is. A hatalom gya­
korlásából kiszoruló hagyományos ve­
zető csoportok, a szenátori arisztokrácia
és a lovagság egyaránt csak gyűlölettel
és elkeseredettséggel szemlélhették ezt
az új tendenciát. Az ő szemükben a ha­
talom új „bitorlói” nem is lehettek
mások, mint alávaló gazemberek, sik­
kasztok, zsarolók, karrierista intrikusok
— a császár pedig, aki kegyébe fogadta
őket: akarat nélküli báb, puszta eszköz
a -gátlástalan parvenük kezében. A csá­
szár kétségtelen testi fogyatékosságai,
beszédhibája és mozgásgátoltsága (ame­
lyeket némi valószínűséggel egy csecse­
mőkori gyermekparalízisnek tulajdonít­
hatunk) csak megerősítették az akarat­
gyengeség és befolyásolhatóság feltéte­
lezését. (Az antik kalokagathia-ideál ér­
telmében a torz külső, testi fogyatékos­
ság negatív lelki tulajdonságokkal pá­
rosul.)
Ám a reális kép kialakításához job­
ban hozzásegítenek a császár kormány­
zási módszereiről okmányszerű adata­
ink, amelyeknek egy része újabban ke­
rült elő. Ezeknek a hivatalos, okmány-
jellegű szövegeknek szembetűnő vonása
az erősen személyes stílus, amely félre­
érthetetlenül megkülönbözteti őket m in­
den más fennmaradt császári rendelet­
től; a fogalmazás körülményes, gyako­
ri az utalás a császár személyes felfo­
gására, érzelmeire, családi hagyomá­
nyaira is.
Mindez azért olyan fontos, mert a
császári döntések végső formájukban
nem a kancellária munkatársainak, ha­
nem magának Claudiusnak a megfogal­
mazásában maradtak fenn; tehát a dön­
tések meghozatalában is erős személyes
részt vállalt. ,Ezek a döntések pedig
egy higgadt, de határozott, a központi
kormányzat és az alattvalók illetve alá­
vetett népek érdekeit egyaránt figye­
lembe vevő politika kifejezései.
Intézkedéseinek egy másik csoportja
egészében a római társadalom hierar­
chikus rendjének lazítására, tágítására
— ha nem merész ez a szó — demok­
ratizálására irányult. Ide tartoznak a
polgárjogot kiterjesztő döntései. Ezek­
nek az újszerűségét ő maga is azzal a
kiegészítéssel hangsúlyozza, hogy ami
ma „ősi hagyomány”, az valamikor „új­
szerű intézkedés” volt — tehát ne aka­
dályozza senki „a hagyomány nevében”
az új körülmények között szükségessé
vált intézkedéseket. Tacitustól is tud­
juk, hogy éppen ez a törekvése váltott
ki éles ellenállást, amiért még Seneca
is azzal gúnyolja a halott császárt, hogy
„az egész világot fehér tógában (a római
polgárok viseletében — H. I.) szerette
volna látni”. Az a tény, hogy az Au­
gustus alatt végzett utolsó népszámlá­
lástól (i. sz. 14) a Claudius alatti szám­
bavételig (i. sz. 48) a polgárok száma
közel 5 millióról csaknem 6 millióig,
több mint 20%-kal emelkedett, szám­
szerűleg is erős polgárjog-adományo­
zásra enged következtéin/.
.......törvénnyel fékezte meg az
uzsorások kegyetlenségét: szülői
fennhatóság alá tartozó fiataloknak
ne adhassanak kamatra nlyan köl­
csönt, amely a szülök halálakor fi­
zetendő meg; s a források vizét a
simbrucillunni dombokról levezetvén
bevitte a Városba, és új betűket ik­
tatott közbe, s tett közhasználatúvá,
miután rájött, hogy a görög Írás
sem egyszerre alakult ki és vált tö­
kéletessé."
Tacitus: Annales XI. (19.)
Törekvéseinek harmadik nagy terü­
lete: a birodalom termelésének és áru­
cseréjének növelése. Ostia kikötőjének
és a mögöttes városnak kiépítése teljes
egészében az ő nevéhez fűződik: ezzel
pedig Róma gabonaellátása is lényege­
sen biztonságosabbá vált. Itália gabo­
natermelésének fokozását szolgálta, és
egyben a tengeren túli gabonabehoza­
taltól való függést csökkentette a Fu-
cinus-tó mocsaras részének megkezdett
lecsapolása: a roppant munkán 11 éven
át 30 ezer ember dolgozott. A császári
kormányzatnak még az indiai kereske­
delem fejlesztésére is volt gondja.
* * *
Nem akarhatjuk most — csaknem
kétezer esztendő után — mintegy „re­
habilitálni” az antik világ egyik, szinte
csak véletlenül hatalomra jutott csá­
szárát, Egy-egy uralkodó egyéniség sze­
mélyes tulajdonságai és törekvései
amúgysem határozzák meg lényegesen
a történelem menetét — bár ezek a
„személyes vonások” épp a korai tár­
sadalmakban és nevezetesen abszolu­
tisztikus jellegű monarchiákban — ami­
lyen lényegében a római császárság is
volt —, a fejlődés jellegét erősen befolyá>-
solhatják. De Claudius uralkodói tevé­
kenysége néhány mozzanatának jobb
megismerése talán abból a szempontból
sem volt érdektelen, hogy az antik iro­
dalmi források eredendő elfogultságát
egy konkrét példán mutathattuk be.
AZ Ü JA B B S Z A IR O D A L O M B Ó L :
E . M a n n i: D a li’ a v v e n to d i C la u d io a ll’
a c c la m a z io n e d i V e s p a s ia n o . i n : A u f s tie g u .
N ie d e r g a n g d e r r ö m i s c h e n W e lt, e d . H .
T e m p o r in i I I . 2.. B e r lin 1975, 131 s k k . ; a
c sá s z á ri ra b s z o lg á k és fe ls z a b a d íto tta k k é r ­
d é s é h e z : G . B o u l v e r t ; E x c la v e s t é t a f f r a n -
c h i s im p é r ia u x , N a p o li 1970; m a g v a r u l C la u -
d i u s r a is ta n u l s á g g a l o lv a s h a tó : Ü r ö g d i G y .:
N e ro . B p . ( G o n d o la t) 1977.
HAHN IS T V Á N
17

1944. október 14-én este...
budai várpalotában, vitéz nagy­
A bányai Horthy Miklós kormány­
zó székhelyén, még 1944 októbe­
rében is halk volt a szó és csendes a
lépés. Járta még a „kérlek bátyám”, a
„légy oly szíves öcsém”, az „alezredes
úr. alázatosan jelentem”. A társasági
érintkezés csiszolt, rangkülönbségeket
pontosan érzékeltető modorának, az
elegáns, kimért, mégis fesztelen moz­
dulatoknak hibátlan pontosságú alkal­
mazása már az első képsorokban fel­
idézi az úri világ légkörét. Hiszen egy
művészi alkotás hitelessége nemcsak a
díszleteken, jelmezeken múlik. (Meg
keli jegyeznünk, hogy eltérően sok film­
től, tévéjátéktól, amelyben te'ttenérhe-
tők tévedések, pongyolaságok, Kovács
András munkája a tárgyi részletekben
is korhű.) Az emberi viszonylatok valós
bemutatása igen fontos együtthatója a
kor jellemzésének. S ezen eredmény
különösen hatásos bizonyítéka a ren­
dező beleérző, intuitív képességének,
hiszen a források bizonyos szempontból
holt szövegek: nem őrzik a hanglej­
tést, a mimikát, a gesztusokat. E sorok
írójának egy korábbi munkája, anyag-
gyűjtése során alkalma volt néhány év­
vel ezelőtt a hajdani kor néhány poli­
tikusa társaságbeli hangvételét, érint­
kezési formáit személyesen megfigyel­
nie, s most a filmvásznon ismét talál­
kozott ugyanezzel a környezettel, mik­
rovilággal.
Néha még ma is vita tárgya, számon-
kérhető-e egyáltalán művészi igényű
teljesítménytől a történeti hitelesség a
részletekben is. Ügy vélem, ha az alko­
tó meghatározott eseményt, történés­
sort dolgoz fel, akkor nem függetlenít­
heti magát a tudomány eredményeitől.
Mi sem károsabb, mint azok a művek,
amelyek szerzői igényt formálnak
ugyan arra, hogy a közönség fogadja
el a mondanivalójukat történelmi­
nek, de felmentve érzik magukat a his­
tóriai pontosság, hitelesség követelmé­
nyei alól, s gyakran még elemi dol­
gok ismeretét sem ‘tartják kötelezett­
ségüknek.
Kovács András filmjében az úri kör­
nyezetnek fontos szerepe van 1944.
október 15-e megértésében. Hiszen a
szereplők tetteinek, illetve az oly szük­
séges cselekvés elmaradásának ebben
a miliőben van meg a maga belső logi­
kája. S az jelentett volna „termé­
szetellenes” lépést, ha a kormányzó
-és környezetének tagjai másként jár­
tak volna el. Hiszen formálisan tör­
téntek bizonyos előkészületek a fegy-
18
Történész szemmel
az Októberi vasárnap c. filmről
ver szünet realizálásának, a kiugrás
biztosításának érdekében: parancsokat,
utasításokat adtak ki, amelyek végre­
hajtását természetesnek tartották. Hi­
szen a felszínen még minden rendben
volt, az államgépezet fennakadás nélkül
működött. Jól érzékelteti ezt a filmben,
s egyúttal az üresjáratot is, az alabár-
dos koronaőrség óramű pontosságú vál­
tása, mintha ez lenne a legfontosabb,
mintha mi sem történne odakünn a v i­
lágban. Horthy hadúri hatalmának tö-
retlenségében senkinek sem voltak ok­
tóber 15. előestéjén kételyei. S igen
sokan bizakodtak abban, hogy ő majd
amolyan magyaros huszárvágással, fáj­
dalom- és kockázatmentesen elvágja
azokat a szálakat, amelyek az országot
a pusztulásba hanyatló német biroda­
lomhoz kötötték. A fasiszta sajtó éppen
eleget emlegette gyalázkodó jelzők k í­
séretében az olasz fasizmus bukását
követően Viktor Emánuel király — Ba-
doglói marsall kettősét vagy a romániai
fordulat után Mihály király—Sanatescu
tábornok duóját, hogy remények ser­
kenjenek: hasonló puccsra készül a
kormányzó és újonnan kinevezett m i­
niszterelnöke, Lakatos Géza vezérez­
redes.
Kovács András lényegi elemében ra­
gadja meg a háborúból való kiválás
kérdését, amikor figyelmét a budai vár
felé fordítja. Kétségtelen, hogy a dol­
gozó osztályoknak, a nem-fasiszta poli­
tikai erőknek minden országban fontos
szerepe volt a szakításban Németor­
szággal. Viszont a történelmi tapasz­
talat azt bizonyítja, hogy kiválási ak­
ciók sikere a kezdeti döntő órákban
azon múlott, kézben tartja-e a regu­
láris fegyveres erőket, vagy azok zömét
a legfelső állam vezetés ? Milyen maga­
tartást tanúsít a németekkel való szem ­
befordulást illetően a hadsereg s ennek
veleje: a tisztikar? Ezért indokolt, hogy
Kovács András is ott keresi a magya­
rázatot a kiugrási kísérlet kudarcára,
ahol a dolgok a valóságban döntésre
kerültek.
ndokolt az a rendezői gondolat,
I hogy az eseményeket egy beava­
tott beosztott látószögéből mu­
tatja be. Ez ugyanis abban a szemma­
gasságban van, amely a néző számára is
elérhető. Több ízben is elhangzott a
filmmel kapcsolatban olyan bírálat,
hogy a főszereplő Horthy egyik (re­
pülő alezredesi rangban lévő) szárny­
segédje túlságosan rokonszenves, a kö­
zönség „érzelmileg azonosul vele”. En­
nek a kritikai szempontnak nincsen
alapja. A Bors Máté sorozatból ismert
Dezső és Őszi szerű bohócfigurák kora
lejárt, ahogyan idejét múlta az osztály­
ellenség egysíkú és együgyü bemutatá­
sának többi hasonló formája is. A
szárnysegéd attól, hogy nem tesz sem­
mi brutálisát, nem harsog lépten-nyo'-
mon ordas eszméket, még nem válik
szimpatikus együttérzést keltő személyi­
séggé. Nem a németek ellen rántott
fegyvert, hanem önmagára emelte pisz­
tolyát. öngyilkossági kísérlete nem az
ellenállás, hanem a kétségbeesett tehe­
tetlenség cselekedete, amit az úri becsü­
letkódex írt elő, és a csalódás ösztönözte
a számára szent értékek, s mindenek
felett a kormányzói tekintély összeom­
lása miatt. Nem mártír volt, hanem egy
elrontott ügy, a régi uralkodó osztály
ügyének áldozata.
A horthysta államvezetés, ahogy a
film ezt világosan feltárta, nem értett a
hatalom mesterségéhez, s nem volt ké­
pes fellépésre még önnön létérdekeinek
védelmében sem egy katonailag erős,
elszánt ellenféllel szemben. (Tudjuk,
hogy az ellenforradalmi állam csak egy
vonatkozásban fejtett ki hatékony tevé­
kenységet — a haladó erők fékentartá-
sában. üldözésében.) Az is kiderül a
filmből, hogy a felemás kísérlet csőd­
jében milyen fontos szerepe volt annak,
hogy a tisztikar, és ezen belül a vezér­
kar zöme szembefordult Horthyval.
orábban azt mondottuk: a film
K részleteiben is igen korhű. A
horthysta tábor ábrázolásánál
azonban történeti szempontból már
— koncepcionális kérdésben — elszegé­
nyíti a valóságot. Ugyanis a valóság­
ban nem csupán arról volt szó, mint
a filmből kiderül, hogy a kulcspozí­
ciókban levő katonák nem teljesítették
a parancsot, tehát szabotáltak, passzí­
van szembeszegültek a kormányzóval.
A németbarát aktivitásban ügybuzgó,
lázadó magasrangú katonák kimaradtak
a színképből. Egysíkúan motivált a né­
metek magatartása. Ragaszkodásukat
Magyarország megtartásához ugyanis
nem egyszerűen az időhúzás magya­
rázza, hanem az, hogy Németország
számára Magyarország stratégiai jelen­
tőségű terület az előnyomuló szovjet
csapatok és a német területek között,
ugyanakkor nyersanyagok (olaj, bauxit
és magán!), élelmiszer, hadra fogható
embertartalék.
A film legsúlyosabb fogyatékossága
a nyilasmozgalom leegyszerűsített be­
mutatása. Németek segítése nélkül
a nyilasok soha nem jutottak volna
hatalomra, viszont nem véletlen, hogy
éppen Magyarországon rendelkezett
Hitler még 12 óra előtt 10 perccel
is belpolitikai tartalékkal. S a Szálasi-
kormányzat üzemeltetése a németek
számára jóval előnyösebb volt, mintha
nekik kellett volna átvenniük közvetle­
nül a közigazgatást, a gazdasági élet
vezetését, a maradék zsidóság pusztítá­
sát. Sőt a nyilas vezetésű hadsereg
még bomlófélben is legalább ágyútöl­
teléknek használható katonai erőt is
jelentett. A következmény nem csupán
Budapest végzete volt. A háború ma­
gyar földön több hónapra meghosszab­
bodott, s itt, a Dunántúlon zajlott le a
fasiszta Wehrmacht utolsó nagyobb
méretű támadó hadművelete. Magyaror­
szág teljes felszabadulása csak két hét­
tel előzte meg a Vörös Hadsereg végső
rohamának kezdetét Berlin ellen.
s íp o s p e t e r

KRÓNIKA
1944 o k tó b e r
1944 SZEPTEMBER
23.: A Vörös Hadsereg előretolt egységei
Battonyánál átlépik a magyar határt.
A Labdarúgó Szövetség Elnöksége a Nem­
zeti Bajnokság további küzdelmeit azon­
nali hatállyal felfüggesztette.
26.: Felszabadult az első magyar város:
Makó
A kormány rendeletet ad ki a nemzetőr­
ség megszervezéséről a közbiztonsági ér­
dekek fokozottabb védelmének biztosítása
érdekében.
28.: Faraghó Gábor vezérezredes vezeté­
sével, a kormányzó megbízásából Moszk­
vába indul a magyar fegyverszüneti de­
legáció, hogy tárgyalásokat kezdjen a
szovjet kormánnyal.
28.: Rendelet jelenik meg arról, hogy
minden közelharci eszközzel elpusztított
szovjet páncélosért 5 hold föld „jutalom”
jár.
Szeptember vége:
Szerkesztői üzenet a Pesti Hírlapból.
„A kérdés az, hogy nő fogadhat-e előre
bejelentett látogatót flanellnadrágban?
Válaszolunk, mert nem tudjuk megérteni,
hogy a mai viszonyok között ez a kérdés
töprengésre adhat okot. Attól függ, hogy
a vendég milyen viszonyban van a ven­
déglátóval. örülünk, hogy nincs ennél
súlyosabb nyugtalansága."
Filmrendező
és a történelem
Kérdések Kovács Dndráshoz
M ié r t é rd e k el a tö r t é n e le m egy f ilm r e n d e z ő t
A történelem azelőtt is érdekelt, hogy filmrendező let-
'tem, vagy tudtam volna arról, hogy ilyen foglalkozás is léte­
zik. Erdélyben nőttem fel, ahol minden pillanatban beleüt­
köztünk a történelembe, ahol nem iskolai tantárgy volt, ha­
nem része az életünknek.
Mindezek ellenére nem azzal a programmal indultam el a
filmrendezői pályámon, hogy történelmi filmeket csinálok,
sőt első filmjeim kizárólag mai témák voltak, többször is
nyilatkoztam úgy, hogy engem csak a ma kérdései érdekelnek.
Jónéhány történelmi film után sincs okom megtagadni ezeket
a nyilatkozatokat, jelenleg is a ma embereinek kérdései iz­
gatnak, ezekről igyekszem a filmjeimben beszélni. Legfeljebb,
ha ez a beszéd hatásosabbnak ígérkezik valamely történelmi
esemény, vagy helyzet felidézésével, akkor történelmi filmet
készítek. Ez nem azt jelenti, mintha a ‘történelmet ürügyként
akarnám felhasználni, vagy analógiákat keresnék. Történelmi
filmjeimben is igyekszem konkrét lenni. A konkrétság indoka
mindenekelőtt az, hogy történelmünk utolsó százada annyi
megválaszolatlan kérdést vetett fel (nem a történetírásban,
hanem a történelmi köztudatban!), hogy ha csak a végered­
ményt, az ítéletet közöljük, a film nem tudja a nézők bizal­
mát megnyerni. A konkrét felidézésnek nagyobb esélye van
arra, hogy megküzdjön a felhalmozódott előítéletekkel, illú­
ziókkal, hamis ábrándokkal. Bukásainkat, lehetőségeink el­
Újra megjelenik az illegális „Szabad Budapesten a partizánok, a Marót , cso­
Nép”. port tagjai, felrobbantják Gömbös Gyula
Budapesten megkezdték tevékenységüket szobrát.
az első illegális harci csoportok. Délután 5 órakor a magyar királyi kor­
mány tagjai a Kerepesi úti temetőben
1944 OKTÓBER megkoszorúzzák Gömbös Gyula síremlé­
két.
A hónap elején Tildy Zoltán a Magyar
Front nevében memorandumot juttat el a 8. : Békéscsabán megalakult a Magyar
Kommunista Párt helyi szervezete.
kormányzóhoz, amely követeli a háború
azonnali megszüntetését és koalíciós kor­ A Szovjetunió a nyugati nagyhatalmak
egyetértésével átnyújtja az előzetes fegy­
mány megalakítását az ellenzéki pártok
és a hadsereg képviselőiből. verszüneti feltételeit Magyarország képvi­
selőinek.
2.: A német hadsereg végleg leverte a Felszabadul Hódmezővásárhely, Szentes,
varsói felkelést. Csaknem 200 000 ember Kisújszállás, Nádudvar. A 2. Ukrán Front
hősi halált halt, a lengyel fővárost Hit­ egységei elérik a Tisza vonalát Szeged­
ler parancsára módszeresen a földig le­ nél, Szentesnél és Szolnok alatt.
rombolták.
9. : Vendéglőkben tilos húsétel kiszolgál­
4.: „Nem jelentkezett munkára egy tán­ tatása. Kivételt képeznek Budapesten a
cosnő - harmincnapi elzárást kapott.” A III. és IV., vidéken a III. osztályú vendég­
VI. kér. Rendőrkaptányság büntetőbírója lők, amelyekben gulyás, pörkölt vagy főtt
Nagyvári Máriát, az egyik Nagymező ut­ marhahús felszolgálható.
cai mulató 20 éves táncosnőjét harminc­
napi elzárásra ítélte, mert nem tett ele­ 9. : Moszkvában megkezdődik a Churchill—
get a honvédelmi munkára való jelent­ Sztálin csúcstalálkozó, amelyen fontos
kezési kötelezettségének. A táncosnő az döntések születnek Közép- és Délkelet-
ítélet ellen föllebbezést jelentett be. Európát illetően is.
10. : Az illegális Kommunista Párt és a
4. : Angol csapatok partra szállnak Görög­ Szociáldemokrata Párt megállapodott a
országban a Peloponészoszi félszigeten. szoros együttműködésben. Az egyezmény
1. pontja szerint „elengedhetetlenül szük­
5. : MTI-közlemény szerint halálbüntetés ség van a magyar munkásosztály harcos
jár az izgató és lázító tartalmú röpcédu­ forradalmi egységének megteremtésére”.
lák terjesztéséért.
11. : Moszkvában aláírják az előzetes fegy­
6. : Megindul az ún. Tiszántúli hadműve­ verszüneti megállapodást.
let. A 2. .Ukrán Front csapatai még az­
nap felszabadítják Békéscsabát, Gyulát Horthy fogadja Szakosíts Árpádot és Tildy
és számos Békés megyei községet. Zoltánt, a Szociáldemokrata Párt és a
szalasztását legtöbbször az okozta, hogy hiányzott a tárgyi­
lagos szembenézés az adott körülményekkel, erőviszonyokkal,
érdekekkel. Ahhoz, hogy a mában eligazodjunk, hogy fel
‘tudjuk mérni lehetőségeinket, — ha utólag is — de el kell
végeznünk azt az analízist, melyet elődeink nem tudtak elvé­
gezni. Ezzel módszert és kulcsot adunk a ma megfejtéséhez.
Az Októberi vasárnap nem törekedett arra, hogy eddig
ismeretlen részlegeket derítsen fel, vagy gyökeresen új érté­
kelést próbáljon adni a kiugrási kísérletről — erre nem is
volt szükség, történetírásunk már jó ideje tisztázta a lénye­
ges összefüggéseket, eseményeket. (Más kérdés, mi az oka
annak, hogy a nézők jelentős része nem is hallo'tt arról, mi
történt 1944. okt. 15-én.) A konkrétság segíti a nézőt, hogy
el tudjon gondolkozni azon, miért nem merték Horthyék
vállalni felismeréseik és elhatározásaik konzekvenciáit, miért
nem mertek cselekedni, holott hadseregük egy részére bizo­
nyosan számíthattak. De ezzel együtt a néző ösztönzést kap
arra, hogy maga körül is szétnézzen, és feltegye a kérdés't:
mi az oka annak, hogy nagyon gyakran ma sem vállaljuk
felismeréseink, elhatározásaink konzekvenciáit, noha jól tud­
juk, hogy min kellene változtatni, s hogyan. Mégis minden
marad a régiben. Talán, mert ahhoz, hogy változhassunk,
valamit meg is kell változtatni, és ez már érdekeket sértene.
És az egyéni és csoportérdekek gyakran ma is erősebbek,
mint a közösség érdekei, mert védi őket az, hogy nem a nyil­
vánosság előtt jelentkeznek.
A k o p r o d u k c ió k ö v e te lm é n y e i n e m b e f o ly á s o l tá k - e e lő re k id o lg o z o tt
k o n c e p c ió já n a k k if e jté s é b e n ?
A koprodukciók veszélye: a feleket nem ugyanazok a
szempontok érdeklik. Ezúttal már a munka elején kiderült,
a németeket sokkal jobban érdekelte a hajdani magyar
politikusok sorsa, mint a németeké. Nem volt kínos szá­
mukra, hogy a német figurák nem rokonszenvesek. Ugyan­
úgy antifasiszta nézőpontból értékelték azokat, mint mi. Az
ok számomra is meglepő volt. Egyszer megkérdeztem, miért
Kisgazdapárt vezetőjét, s a fegyverszünet­ A budi várat SS ejtőernyősök és páncé­ 25. : A még fel nem szabadított területe­
tel kapcsolatos kérdésekről tárgyal velük. losok elfoglalják. Horthy Miklós aláírja ken megszűnt az iskolai oktatás.
Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését,
Felszabadul Szeged. s egyben saját lemondását a kormány­
26. : Megalakult a nemzeti számonkérő
zóságról. szervezet a rendszer ellenfeleivel való le­
13. : A német csapatok kiürítik Athént. számolás végett.
14. : Orosházán megalakul a Kommunista 17. : A nyilas kormány rendeletet ad ki a
Párt helyi szervezete. totális mozgósításról. Szálasi célja, hogy „Miért kell egy-egy területsávot a modern
minden embert „18-tól 71 évig bezáró­ háborúban kiüríteni?” Egyes területek ki­
15. : Ho'thy rádiószózatában jelenti be, lag harcbavet, illetve honvédelmi munkára ürítése... nem azt jelenti, mintha a szó-
hogy fegyverszünetet kért. Német segít­ kötelez”. banforgó országrészeket feladni szándé­
séggél Szálasi Ferenc és a nyilasok ve­ koznánk, csak azt, hogy a polgári la­
szik át a hatalmat. 18. : A kenyérfejadagot naponként és fe­ kosságot kivonjuk a háborús cselekmé­
jenként 20 dkg-ra csökkentették. nyek által veszélyeztetett részekről . ..”
Felfegyverzett nyilasok támadást intéznek
a budapesti zsidó lakosság ellen. 19. : Felszabadul Debrecen.
Október vége: Németországi munkaszol­
15. : Orosházán megnyílt az első mozi, 20. : Debrecenben megkezdte működését gálatra hurcolják a zsidó férfiakat 16-tól
amely szovjet filmek bemutatásával kezd­ a városi közigazgatás, kinyitottak az üz­ 60, a nőket 16-tól 40 éves korig.
te meg műsorát. letek.
Makón megalakult a városi képviselőtes­
A felszabadult Szegeden megalakult a tület funkcióját ideiglenesen betöltő bi­ 29.: Megkezdődik a Vörös Hadsereg tá-
Kenderfonó Gyárban az üzemi tanács, a zottság. modása a magyar főváros ellen.
tőke munkásellenőrzésének első szervezete
a felszabadult Magyarországon. 20. : Belgrád felszabadul. 31.: Felszabadul Nyíregyháza'
Szegedre érkezik Vas Zoltán. Közremű­ 21. : Az amerikai csapatok elfoglalták
ködésével három nap múlva megalakul az Aachent. (Az összeállítás a Pesti Hírlap 1944 októ­
MKP szegedi szervezete. beri számai, a készülő Magyar történeti
20.,24.,29.: Szálasiék rendeleteket adnak Kronológia — e fejezet szerzője Vida Ist­
16. : Dálnoki Miklós Béla, az 1. magyar ki a rögtönítélő bíráskodás kiterjesztésé­ ván -, Teleki Éva: Nyilasuralom Magyar-
hadsereg parancsnoka, titsztikarának egy ről.
részével átáll a Vörös Hadsereghez. országon 1944. okt. 16.— 1945. ápr. 4. Kos­
Hadparancsa a Kárpátokban állomásozó 22. : Megalakult a Magyar Kommunista suth, Bp., 1974; Karsai Elek-Tóth Sándor:
hadsereghez: „A magyar csapatok az Párt debreceni szervezete. Magyarország felszabadítása, Bp., Sorsfor­
orosz csapatokkal való ellenségeskedést duló I—II. Bp., 1972.; Rozsnyói Ágnes: A
haladéktalanul, de legkésőbb folyó hó 23. : Megindul az első mozdony Püspök­ Szálasi puccs. Bp., 1977. Kossuth; Tilkovsz-
19-én 6 órakor beszüntetik és ezen idő­ ladányból Debrecenbe. ky Lóránt: Az SS-toborzós Magyarorszá­
ponttól kezdve az orosz csapatokkal együtt A Szegedi Népakaratban megjelenik a gon. Bp., Kossuth. 1974; Olvedi Ignác: A
küzdenek a németek ellen." — A hadse­ Kommunista Párt állásfoglalása a földkér­
reg tisztikara a parancsot nem hajtja désről: „minden 1000 holdon felüli birtok Budai Vár és a debreceni csata. Horthyék
végre, mivel a náci- és nyilasellenes tisz­ a parasztságnak jusson, a föld ilyenfor­ katasztrófája 1944 őszén. Bp., 1974. Zrí­
teket időközben a németek és a nyilasok mán azok kezébe kerül, akik ősi jogon nyi Kiadó; c. munkák felhasználásával ké­
eltávolították. megérdemlik." szült.)

érdekli őket ez a történe't? 1944. július 20. körül — mondot­
ták — a Hitler-ellenes merénylet szervezői, az ottani kiugrás
előkészítői ugyanúgy viselkedtek a döntő pillanatban, ahogy
Horthy és környezete.
A filmre készülve sokáig magam is azt hittem, valami
sajátosan „magyar” gyöngeség nyilvánult meg október 15-én.
A németekkel beszélgetve kiderült, nem „magyar átok” ül
rajtunk. Horthyéka't az bénította meg, hogy nem merték
vállalni az elkerülhetetlennek tartott lépések konzekven­
ciáit. Ügy próbáltak véget vetni a háborúnak, hogy a tár­
sadalmi rendszer ne változzon. Hitler ellen voltak, de csak
azért, mert elvesztette a háborút, mert dilettáns hadvezér
volt. Nem azért nézték le, amit az emberiség ellen vétett,
hanem mert karrierje alulról indult. Akárcsak Horthy, a
német összeesküvő tábornokok sem akartak radikális szakí­
tást a múlt'tal, a félmegoldás azonban oda vezetett, hogy
nemcsak az ügyük, de az összeesküvők is elbuktak. A néme­
teket tehát a saját történelmük hasonló helyzete miat't érde­
kelte ez a , téma, és azért tudtunk a legkisebb konfliktus
nélkül együttműködni.
A t ö r t é n e lm i s z itu á c ió k k iv á la s z tá s á b a n m i v e z e ti,
é s f o ly t a t- e e r r e v o n a tk o z ó e lő ta n u lm á n y o k a t?
Elsősorban emlékiratokat olvasok, de rendkívül inspirá-
lóak a forráskiadványok, iratok, dokumentumok, levelek,
még a legszárazabb jelentések is. Elsősorban azért, mert
olyan konkrét mozzanatokat tartalmaznak, amilyeneket
szinte lehetetlen kitalálni. Noha nem használja fel az ember
változtatás nélkül ezeket, de az, hogy valami megtörtént,
felbátorít arra, hogy valami hasonlót kitaláljak. Gondolom
a történészeknek sok fejfájást okoz, hogy az emberi memóL
ria ritkán őrzi meg pontosan az eseményeket. Magam is
számtalan, egymástól eltérő leirást olvastam, vagy hallgat­
tam végig október 15-ről, de engem ez nem zavart. Szá­
momra elég volt annyi, hogy valami megtörténhetett abban
az időben. Egy játékfilmben nincsenek lábjegyzetek, nem
kell forrásokra hivatkozni, lehetett valami pletyka, vagy
„rémhír”, ha művészileg erőteljes a mozzanat, megfelel a
mű logikájának, akkor hitelessé válhat minden. Az igazi
kincsesbányák természetesen a levéltárak, ahol sok a kiadat­
lan, igazságtalanul, vagy jogosan elfeledett visszaemlékezés,
perirat, levelezés. Az Októberi vasárnap esetében az 1946-
ban megtartott népbírósági perek anyagából is sokat hasz­
náltam fel. Sajnos a teljes anyag még ma sincs publikálva,
sőt az eredeti jegyzőkönyv szövege teljesen érthetetlen okból
csak igen bonyolult engedélyezési eljárás után tanulmá­
nyozható, pedig a perek nyilvánosak voltak, a sajtó naponta
közölt részleteket a vallomásokból, a rádió hosszan közve­
títette a tárgyalást és meg is jelent az anyag rövidített vál­
tozata. A rövidítés azonban azt jelenti, hogy éppen azokat
a jelentékletennek tűnő részleteket húzták ki amelyek egy
filmrendező számára, aki konkrét megjelenítéssel foglalko­
zik, a legfontosabbak.
Az is nagyon gyakori, hogy egy film kapcsán az ember
sokkal többet tud meg egy adott korról, mint amennyire a
készülő munkához szüksége van, így vagyok most is. Az
Októberi vasárnap szinte kizárólag a királyi palotában ját­
szódik, nem szerepelnek benne „közemberek”, akik a kiug­
rás meghiúsulásának az igazi áldozatai voltak. Mindaz az
anyag, ami rájuk vonatkozik, — tehát az akkori civilekre
és katonákra, ellenállókra és németbarátokra, diákokra és
munkásokra — szinte készen áll arra, hogy leforgassam.
Hogy lesz-e film ebből a témából, az nem kis mértékben
múlik azon, eljut-e a nézőkhöz az Októberi vasárnap, talál-
kozik-e érdeklődésükkel, fel tudja-e ébreszteni kíváncsisá­
gukat a magyar történelem e drámai eseménye iránt, amely
egész más fordulatot is hozhatott volna, olyat melyet később
piros betűvel írhattunk volna a naptárba.
KOVÁCS ANDRÁS

20

ELSÜLLYEDT VILÁG
A Dunakorzó regénye
Aki ma Budáról vagy valamelyik
Duna-hídról végigtekint a pesti Duna-
part Lánchíd és Erzsébet híd közötti
szakaszán, aligha gondol arra, hogy ott
még 200 évvel ezelőtt is a Duna höm-
pölygött. Partja nagyjából a mai Apá1-
czai Csere utca nyugati oldaláig ért,
ameddig a pesti belváros házainak csu­
pán hátsó traktusa és néhány kincstári
hivatal sivár raktárépülete nyúlt ki.
Ott, ahol a Pest városát a mai Kiskör­
út és Deák Ferenc utca vonalán körül­
vevő régi városfal elérte a Dunát,
nagy. kerek bástyatorony, az úgyneve­
zett rondella düledezett — a másik,
kisebb rondella pedig a mai Régiposta
és Apáczai Csere utca sarkán állt.
Köztük és a folyam között meredeken
leszakadó, és éppen ezért a hajók ki­
rakodását itt nagyon megnehezítő Du-
na-part szegélyén pedig mindössze egy
esős időben járhatatlanul sáros sze­
kérút húzódott.
A városvégnek ez a vigasztalan képe
csak a XVIII. század végén kezdett
megváltozni, amikor a város kezdődő
növekedése nemcsak feleslegessé, de
egyre terhesebbé is tette a városfala­
kat. A pesti városi tanács ezért 1789-
ben elrendelte a nagy, majd 1815-ben
a kisebbik rondella lebontását. Utób­
bival megszűnt az a helyiség is, mely­
ben 1790-től a fővárosi magyar színé­
szet talált otthonra. A nagyobb helyén
azonban, körülbelül ott, ahol ma a Ho­
tel Intercontinental szélső épületrészei
nyúlnak az Apáczai Csere utca felé,
már a bontás évében akácfákból álló
kis ligetet telepítettek. 1792—93-ban
ugyanitt egy vállalkozó szellemű pol­
gár kétemeletes vendégfogadót építtet,
földszintjén fényes kávéházzal. A hely
forgalmát az ide torkolló hajóhíd biz­
tosítja, melynek hídfőjéhez csakhamar
két földszintes klasszicista oszlopcsar­
nokot is építenek.
A klasszicista Duna-sor
Ezzel egyidejűleg indult meg a ké­
sőbbi Lipótváros parcellázása és beépí­
tése. Majd 1808-ban királyi jóváha­
gyást nyert Pest város szépítési terve,
amelyet Hild János, a nagy építész
apja dolgozott ki. E szerint a Duna
partját a hajóhídtól a ferencvárosi
Molnár-tóig kőkockákkal kell burkol­
ni, a parton húzódó rossz utat a mai
Vigadó* és a Szabadság-híd között kő­
korláttal, gyalogjáróval kell ellátni, a
Duna-parton pedig egyenes vonalú
házsort kell építeni.
A kor kedvezett az ilyen terveknek.
A napóleoni háborúk során az Angliát
elszigetelő kontinentális zárlat átmene­
tileg megnövelte Pest-Buda jelentősé­
gét a Közelkelet felé menő forgalom­
ban, a hadseregek szükségletei pedig
fellendítették a terménykereskedelmet.
E forgalom hazai központjában, Pes­
ten,' csakhamar jelentős pénztőke hal­
mozódott fel, mely előszeretettel for­
dult az építkezés felé, kivált az olyan
nagyforgalmú helyen, amilyennek a
most beépíthető pesti Duna-part ígér­
kezett. így épült ki a szépítési tervnek
megfelelően alig egy évtized alatt:
1811 és 1822 között a mai Apáczai
Csere utca, korabeli nevén az Alduna-
sor keleti házsora, többségében ma is
álló műemlék értékű klasszicista épü­
leteivel.
Először 1811-ben, a mai 3. szám alatt
épült fel az úgynevezett Szemerédy-
ház, a következő évben a Kardetter-
ház a 7., 1813-ban a Gyürky-ház az 5. sz.
alatt. Az építkezés a Duna-sornak a
mai Roosevelt tér felé eső oldalán,
a Felduna-soron is megindult: 1814-
ben épül fel a mai Szende Pál utca
sarkán a 15. sz. alatti Klepfinger-ház.
Ezt 1821-ben a dúsgazdag, nemességet
is nyert vaskereskedő, Wurm József
a saját, Pollack Mihály tervei szerint
felépített, máig is álló házába, a Wurm-
házba fogja beolvasztani. A harmincas
évekre a görög templomtól a mai Roose­
velt térig kiépülő utcasor közepére
Pollack Mihály 1833-ban elkészült Vi­
gadó épülete, a Redout került. Ez a
mai Roosevelt tér északról hozzácsat­
lakozó háztömbjeivel Európában pár­
ját ritkítóan harmonikus, Dunára néző
klasszicista házsor csakhamar a pesti
élet egyik jellegzetes központjává lesz.
A gőzhajók, a bécsi és balkáni hajó­
utasok kavargó, színes és eleven lát­
ványa és az ide torkolló hajóhíd élénk
forgalma, ..Angol királynő” nevű szál­
lodája, kávéháza, előtte még a század­
végén telepített kis parkkal, sudár fái
alatt padokkal, frissítőket kínáló pa­
vilonnal nagyban megnövelik vonzó­
erejét.
A Redouttól a Vigadóig
1838 hatalmas árvize nem tett kárt
a Duna-sor szilárdan megépített házai­
ban, de Buda 1849. évi ostromának
idején a várat védő Hentzi tábornok
A pesti Duna-part 1793-ban (Egykorú metszet)
ágyúi súlyosan megrongálták őket. A
legnagyobb kárt Pollack Mihály gyö­
nyörű Redout-ja szenvedte, az 1848-as
országgyűlés képviselőházának székhe­
lye, színhelye a nevezetes esztendő oly
sok fontos, — a parti sétányt és a rak­
partot is olykor tömegtüntetések hát­
terévé tevő — politikai döntésének, je­
lenetének. De ugyanígy kiégett és ösz-
szeomlott a mellette álló Angol király­
nő szálló is. A szállodát akkori tulajj-
donosa, a dúsgazdag pesti nagykeres­
kedő Wodianer Mór már 1850-ben hely­
reállíttatta az öreg Hild klasszicista
tervei alapján, harmadik emelettel
megtoldva.
Az újból megnyíló szálloda révén
lép be ismét a történelem a Duna-sor
életébe: az újjáépített szálloda egyik
szerény szobájából fogja 1854 és 1874
között irányítani a kiegyezés felé ve­
zető úton haladó, majd a dualizmus
keretei között első lépéseit tevő ma­
gyar politikai életet Deák Ferenc. A
szállóval ellentétben a Redout épületé­
nek helyreállítására azonban csak más­
fél évtizeddel pusztulása után kerül
sor, — s az idők jeleként immár a ro­
mantika jegyében, Feszi Frigyes tervei
alapján, egy keleti és magyaros — vagy
annak vélt — formavilág motívumait,
díszítőelemeit víve be a Duna-sor ed­
dig még szigorúan klasszicista épület­
sorába. A következő 8 évtizedre ez a
Vigadó lesz Budapest társadalmi és
közéletének egyik központja: itt ün­
nepli majd 1867-ben a pesti polgárság
a megkoronázott Ferenc Józsefet, itt
alakul meg az egyesített főváros köz­
gyűlése 1873-ban, itt vezényel és hang­
versenyez Liszt Ferenc és Wagner Ri­
chard és e kor minden jelentős, Buda­
pesten megfordult nagy művésze, — de
a Vigadó ad helyet a főváros nagy,
reprezentatív farsangi báljainak, nem­
egyszer politikai megmozdulásainak is.
A nagy üzlet
Az új idők más módon is beleszól­
tak e városrész sorsának alakulásába.
A Duna a 60-as években rohamosan
tovább növekvő hajóforgalma ugyanis
szükségessé tette a város rakodópart­
jának bővítését, túl a mai Roosevelt
tér hosszában már 1857—59-ben meg­
épített kikötőn is. Ugyanakkor a város
árvízvédelme a Duna szabályozását és
ennek első lépéseként a meder szűkí­
tését sürgette. 1861 szeptemberében
Reitter Ferenc, a nagynevű vízmérnök
javaslatot tett a Pest városi tanácsnak
a Duna medrének szűkítésére és ennek
során a Lloyd-épület és a görög temp­
lom között a part feltöltésére. Reitter
részletes költségvetése szerint a mun­
ka roppant összeget: 799 050 frt 60
krajcárt igényel, de a feltöltött terüle­ mindazon dunaparti épületek számára,
teken nyerhető telkek 1 millió 482 ezer
forintos értéke így is 683 ezer forintos
haszonnal jár. Az anyagi gondokkal
küzdő városvezetés persze nagy lelke­
sedéssel fogadta a gondolatot, melyet
a kormányhatóságok is elfogadtak, az­
zal a kikötéssel, hogy a város a tel­
kek közül egyet az itt felépítendő Nem­
zeti Színház számára tartozik átadni.
És miután a város, induló tőkét szer-
zendő, a Lánchídtól észak felé nyúló
Duna-part szakasz utolsó, még eladatla­
nul maradt 2400 öles telkét is eladta
(ezen áll többek között a mai Építés­
ügyi Minisztérium), a jó üzlethez a bu-1 kereskedőnek négyemeletes, elsőnek
dapesti bankok is készséggel nyújtottak
hiteleket.
Nem mintha a tervnek nem lettek
volna ellenzői is. Részint a meglevő
dunaparti házak tulajdonosai és bér­
lői voltak ezek, akik — joggal — há­
zaik kilátását és a bennük levő üzle­
tek és raktárak oly fontos közvetlen
dunai kapcsolatát, végső soron jöve­
delmeiket látták veszélyeztetve, — ré­
szint a pesti kereskedelem és a gaz­
dasági élet körei, melyek e kivált elő­
nyös fekvésű és drága, új telkek le­
endő (és esetleg éppenséggel külföldi)
tulajdonosaiban új, veszélyes konkur­
en c iá t szimatoltak. De felemelkedett
egy önzetlen tiltakozó hang is, a lází-
tásért 1861 óta ismét börtönben ülő
félvak Táncsicsé, aki „Fővárosunk” cí­
mű, a börtönben írott röpiratában
többnyire valóban korszerű és helyt­
álló városfejlesztési elképzeléseit fej­
tegetve a Duna-sor kapcsán élesen tá­
madja a városi tanácsot mely ahelyett,
hogy itt parkot és levegőző helyet biz­
tosítana a porban fuldokló pestieknek,
telekspekulációkba bocsátkozik. Ám a maradt e darabja a Nemzeti Színház
pénzügyi érdekek végüli- erősebbnek
bizonyultak: 1865-ben megindultak az
építési munkálatok és a kor legmoder­
nebb technikájának bevetésével a te­
rület feltöltése és a faragott kőből
épített partfalak létesítése néhány
éven belül be is fejeződött. Az új rak­
part kétemeletes: a rakodás az alsó
szinten folyhat, ahol a raktárak is
épülnek, a felső szinten, az új palo­
ták előtt már csak széles sétány hú­
zódik.
22
A Dunakorzó születése...
Az így nyert hatalmas új terület va­
lóban nem sokáig maradt gazda nél­
kül, kivált miután az 1870. évi 22. te.
15 évi adómentességet is biztosított
amelyek 1875 végéig elkészülnek. Ezek­
re a rendkívül drága telkekre már a
Pestet nagyvárossá tevő modern kapi­
talizmus legjellegzetesebb tényezői
építkeznek. Többé nem kereskedéseket
és raktárakat, hanem luxuslakásokat,
szállodát és reprezentatív irodai épü­
leteket, — a klasszicista házsor elé a
kor uralkodó, eklektikus — főleg an­
nak bécsies, monumentalitásra hajló —
stílusában.
Északról délre haladva a sor élén,
a mai Eötvös-szobor háta mögött,
Stein Náthánnak, a dúsgazdag gabona-
elkészült háza emelkedik. Magas eme­
leteivel csakhamar szomorúan neveze­
tes színhelye az öngyilkosságok egész
sorának. A sort Nyáry Pál, Pest megye
48-ban oly nagy szerepet játszó alis­
pánja nyitja meg, akit anyagi tönkre­
menetele kerget a halálba. A rohamo­
san szaporodó öngyilkosságok ellen vé­
dekezve a háziúr csakhamar kénytelen
is lesz dróthálót kifeszíteni az udvar
fölé.
Ehhez a házhoz csatlakozik a mai
Roosevelt téri klasszicista Lloyd palo­
tából 1873-ra ideköltöző budapesti Aru-
és Értéktőzsde ugyancsak négyemeletes
palotája, sarokkupoláján Gianbologna,
a kereskedelmet ábrázoló szob-ának
másolatával, a nagyteremben Lotz fres­
kóival és a legnagyobb pesti cégek író­
asztalaival. Egy-egy asztal bérlete itt
évi 1000 forint.
Tőle egy utcával elválasztva, hom­
lokzatával a Vigadó térre nézve emel­
kedik a hatalmas Thonet-udvar. Az
épületsor egyetlen, napjainkra is meg­
számára felajánlott telken épült. A
telket ugyanis a színházi bizottság 402
ezer forintért már 1869-ben eladta a
nagy bútorgyárosnak. A vételárból
tellett az Opera telkére, az operai épít­
kezések megkezdésére is: ez tette le­
hetővé, hogy a Nemzeti régi épülete
végre egészében a drámai színjátszásé
legyen. De Thonet úrék nem csináltak
rossz üzletet: a ház már a 70-es évek
elején évi 106 ezer forint jövedelmet
hozott.
A reformkori Dunakorzó
A Thonet házzal szemben, a Vigadó
tér túlsó oldalán, az Angol Királynő
szálloda előtt, a hajdani hajóhíd épü­
leteinek helyén az Első Magyar Álta­
lános Biztosító Társaság nagy épülete
emelkedett, lakásokkal és irodákkal,
utána pedig, — tőle a mai Türr István
utca meghosszabításával elválasztva —
Budapest első modern szállodája, a
Hungária, száznál több luxus-szobával,
ill. lakosztállyal, nagy, öntöttvas oszlo­
pokon nyugvó üvegtetejű étteremmel.
Utána kisebb bérház következett,
majd a sort (homlokzatával már a Pe­
tőfi térre nézve) a nagy vaskereskedő­
család, a Heinrichek ugyancsak három-
emeletes bérháza, az épületsor másik
legkorábbi, a Stein házzal egy időben
megkezdett épülete zárta le. Mindösz-
sze 7 épület, de építőik között ezeknek
az éveknek legjobb hazai neveit talál­
juk: Gottgeb Antal, Linzbauer István,
Skalniczky és Koch nevét.
. .. tündöklése . ..
Az építkezés különböző fázisairól ké­
szült fényképek egybevetése jól érzé­
kelteti: milyen rendkívüli gyorsaság­
gal folyt a terület beépítése. 1873-ban
a városegyesítés évében az épületsor
már kész. A sétányt, melyet ettől
kezdve mindvégig, nem hivatalosan
ugyan, de mindenki „korzó”-nak ne­
vez majd, két végén díszes bronzosz­
lopokkal tartott láncok zárják el a ko­
csiforgalom elől. A sétány hosszában
frissen ültetett fasor lombosodik. A
Vigadó előtti téren felépült a „Hangli”,
Hangéi Márkusnak, a legenda szerint
Deák Ferenc egykori pincérjének kis
vendéglőpavilonja — az előkelő társa­
ság évtizedekre kedvelt találkozóhelye.
1876-ban a korzó északi részén Eötvös
József, 1881-re déli oldalán Petőfi Sán­
dor szobrát állítja fel a nemzeti ke­
gyelet. 1900-ban megépül a Duna-parti
villamosvonal, ám hogy a sétány terü­
letét ne csökkentsék, a vágányokat az
alsó rakpart raktárai fölé épített via­
duktra helyezik, .azon futnak ma is.
A korzó kiépítése ezzel befejeződött.
A hajdani Alduna-sor immár a Fe­
renc József leányáról, Mária Valéria
főhercegnőről elnevezett utca klasszi­
cista házai — amennyiben maguk is
áldozatul nem estek a drága telkeken
új. modernebb házakat követelő pol­
gári igényeknek — hét évtizedre el­
tűntek a városképből. Ami helyükre
lépett: az eklektikus stílusú, de mégis
 reállítható és ideig-óráig még Duna-
szálló néven működött a Bristol -szálló,
kétoldalról csupasz tűzfalakkal mere-
dezve a látogatókra, mígnem az 1960-
as évek közepe táján maga is csákány
alá került. De ma is eredeti helyén áll,
a Vigadó előtti kis parkot övezve, a
„Hángli” 1860-as évek végén készült,
gótizáló öntöttvas kerítése.' A pusztítás
viszont átmenetileg ismét napfényre
hozta a 7 évtizeden át a szó szoros
értelmében háttérbe szorított klasszis
cista Alduna-sori házsor megmaradt
épületeit, a romba dőlt újabb épületek
fedezékéből. Csupán a szabadon álló
Vigadó vált rommá, de ennek helyre-
állítása a közeljövő várva várt esemé­
nye lesz. A Duna-korzó létesítésének
századik évfordulójára azonban min­
dén egyéb végleg eltűnt erről a Duná­
tól nyert nagy területről, hogy évtize­
dünk kezdetére új, a klasszicista ház­
sor látványát ismét eltüntető s a Duna-
part sétány jellegét felszámoló új,
nagyszabású épületeknek adjon helyet.
Az első magyar színtársulattól kezd­
ve a reformkori Pest gazdag polgárai,
a szabadságharc nagy alakjai és töme­
gei, a Deák Ferenc körül kibontakozó
új magyar politikai erők, polgárok,
művészek, írók, jó és rosszemlékű hí­
rességek; a Szovjet ház lakói és nyo­
mukba lépve 1942 békéért és szabadsá­
Amikor valóban korzó lett a Dunapart. . . gért küzdő tömegei: valamennyien
megfordultak itt s nyomukat itthagy­
egységes hangulatú palotasor tövében korzót, — nemcsak épületeivel, de ták az eltűnt Budapest e kis darabján.
húzódó korzó, ezentúl tavasztól őszig mintegy jelképesen is, azzal az élet­ De képeiket, szavaikat és tetteiket, s
elsősorban a jómódú pesti polgárság formával és társadalommal együtt, vele e házsor történetét is megőrzi
kedvelt sétahelye volt; e funkcióját melynek ez a 7 épület egyik központja
télre a Váci utca vette át. Épületeinek majd a történelmi emlékezet.
nagyrésze csakhamar szállodává ala­ és kifejezője volt. összeomlott épületei
kult: a századelőre a Stein-!féle házból közül csupán a Thonet-udvar volt hely- VÖRÖS KAROLY
lett a Carlton szálló, majd a hajdani
tőzsdeépülettel egyesítve a Ritz rt. tu­
lajdonában Dunapalota néven Buda­
pest legelőkelőbb szállodája lett: a
walesi herceg, indiai maharadzsák, hi­
vatalos látogatáson levő miniszterek,
diplomaták szállásává. Maga a Carlton
szálló a Heinrich házba költözött át,
amelyet egy emelettel megnagyobbítot­
tak. Szálló lett Bristol néven a Hun­
gária melletti bérházból is. Ez épüle­
tek földszintjén, a korzóra nyíló nagy
tükörablakok mögött a szállodák ét­
termei, kávéházak működtek; teraszaik
nyaranta elfoglalták a járdát. Budapest
„legjobb” társasága töltötte itt napjait,
míg a sétány fái alatt késő estig höm-
pölygött a sétáló polgárok tömege,
hallgatva a cigányzenekarok vagy sza­
lonzenészek muzsikáját.
Persze a történelem továbbra is be­
lenyúlt ebbe a sokszor már oly távo­
linak tűnő világba. Mert 1919-ben a
Hungária szálló a tanácsállam vezetői­
nek ad hajlékot: a júliusi ellenforra­
dalmi lázadáskor a zendülő monitorok
ágyúlövedékei károkat is ejtenek az
akkor Szovjet háznak nevezett szállo­
da homlokzatán. 1942. március 15-én
a Történelmi Emlékbizottság felhívá­
sára a Petőfi-szobornál békéért tüntető
tömegek szavai túlhallatszanak a vá­
ros, sőt az ország határain is.

. . . és bukása.
1945 januárjában azonban a háború
szinte teljesen elpusztította ezt a Duna- .. a századfordulón a mai Duna-Intercontinental helyén

23

( Z s o m b o ly a . 1874. m á r - r a t a P a r t ta g j a , e g y e -
c iu s 15. — P á r iz s , 1925.
s z e p te m b e r 6.)
A s z á z a d f o r d u ló n a g y n a g y v á r a d i j o g a k a d é m ia
h a tá s ú „ m á s o d ik
fo rm n em ze d é k én e k ”
e g y ik k ie m e lk e d ő a l a k ­
j a ; j o g t u d ó s , tö r t é n é s z , já b a n . a M S Z D P m u n ­
p o litik u s e g y s z e m é ly ­
b e n . 1893-tói a M a g y a r -
o rsz á g i S z o c iá ld e m o k - 1918. é v i p o lg á r i d e m o k -
Május 4.
Elsején vörös volt a város.
Mindent bevontunk vörös
drapériákkal s ünnepeltünk.
Ünnepeltünk, pedig már tud­
tuk, hogy olyan rosszul ál­
lunk, hogy rosszabbul alig
állhatunk. A románok feltar­
tóztatás nélkül jöttek előre s
arra gondoltunk, hogy szék­
helyünket áttesszük a Du­
nántúlra. Megadásra nem
gondoltunk. Harcolni akar­
tunk s fegyverbe szólítottuk
a szervezett munkásságot. S
a munkásság hallgatott a sza­
vunkra.
Tizennégyezernyolcszáz
munkás vonult fel Budapest
utcáin egy nap fegyverkezve
fel, s mi fegyverszünetet kér­
tünk esetiektől és románok­
tól. A csehek s románok egy­
formán durva gőggel feleltek.
Teljes megadás, minden vas­
úti anyag kiszolgáltatása stb.
A románok bizottságot akar­
tak Pestre küldeni, amely itt
minden hatalommal rendel­
kezik. A csehek a mellékelt
választ küldték. (Nincs az
iratok között — Cs. S.)
Választani nem lehetett. —
Meghalni fejünket lehajtva a
bárd alá vagy meghalni
fegyverrel a kezünkben. Mi
az utóbbit választottuk.
Fegyverkezünk és csapatot
csapat után küldünk ki a
frontokra.
A Tiszán még nem jöttek
át a románok, de Szolnok
nem a mienk.
Mindannyian készülünk ki­
menni, a munkástanácsok fe­
le s a kormányzótanács fele.
A piros május elseje után
piros vért ontó háború jön,
de a munkásság akarja s
csak néhány nagyszájú veze­
tő akadékoskodik. Még nem
mondtuk ki az általános véd-
kötelezettséget, de a munkás­
ság már is úgy tesz, mintha
24
te m i evei u fa n b í­
ró . m a jd 190Í-től a eg y ez m é n y ré v é n
re ­ ta n á r a . A k tív a n ré szt
v e tt a T á r s a d a l o m t u d o ­
m án y i T á rsa sá g m u n k á ­
k á s - s z e m in á r iu m a in a k
á lla n d ó e lő a d ó ja . Az
legalább proletár védkötele-
zettséget mondtunk volna ki.
Május 29.
Eddig a szakszervezetek út­
ján folyt a hadsereg szerve­
zése. Most már elrendelte a
hadügy, hogy a volt tisztek
jelentkezzenek szolgálatra,
aztán lassan majd mindenkit
bevonultat. Minden különös
nehézség nélkül megy a do­
log, mert most már napon­
ként jelenthetünk győzelmet.
Tegnap Sajószentpétert fog­
lalták el csapataink. A győ­
zelmes sereghez szeretnek az
emberek tartozni.
Június 11.
A mai munkástanács ma­
gatartása annál szebb, mivel
a holnap megnyíló pártkong­
resszus kapcsán több sérelem
esett. A pártdirektórium
ugyanis leszállította a párt­
szervezeti szabályok ellenére
a küldöttek számát, mert
nem akarták, hogy olyan so­
kan legyenek s így régi szer­
vezetek s ezek emberei sért­
ve érzik magukat. A mun­
kásság ezekben a napokban
olyan emberfeletti komoly­
ságot és méltóságot mutat,
hogy meg kell hajolni előtte.
A kinövések is meg van­
nak és elszomorítók, de nem
általánosak és csak az újon­
nan csatlakozottak részéről
tapasztalhatók.
* *
A polgárságot jobban iz­
gatja az Entente ajánlata,
mint a munkásságot. A pol­
gárság április végén és má­
jus elején számlálta áz órá­
kat, ameddig uralmunk még
tarthat, lassan belenyugodott
abba, hogy nem megyünk,
s valósággal szenvedi folyto­
nos győzelmeinket. Most
Clemenceau jegyzékét akként
SZEMTANÚK
r tigrisnek róka voltára jellem­
Ágoston P éter
1919 nyaráról
ra tik u s fo rra d a lo m b a n a o k tó b e r ig f o ly ta tta .
n a g y v á r a d i N e m z e ti T a ­ (P á rttö rté n e ti I n té z e t
n á c s e ln ö k e . B i h a r v á r ­ A r c h ív u m a r e n d e lk e z é ­
m e g y e k o r m á n y b iz to s f ő ­ sü n k re á lló anyagban
is p á n ja , A T a n á c s k ö z ­ az 1918 n o v e m b e r e
t á r s a s á g id e jé n k ü lü g y i 1919. m á ju s 4-e
n é p b iz to s h e ly e tte s , a b u ­ z ö tti r é s z n in c s m e g .)
d a p e s ti M u n k á s - é s K a ­ A n a p ló kev erék e
to n a ta n á c s E ln ö k s é g é n e k a s z e m é ly e s é lm é n y e k ,
ta g j a . A F o r r a d a lm i a z e s e m é n y e k rö g z íté s é ­
K o r m á n y z ó ta n á c s le ­ n e k és az ezekhez fű ­
m o n d á s a u tá n a P e id l- z ö tt k o m m e n tá r o k n a k . A
k o r m á n y k ü lü g y m in is z ­ v ilá g h á b o rú s é v ek n a p ­
t e r e . 1919. n o v e m b e r l s ­ ló ja 1919-ben m e g je le n t
é n le t a r t ó z t a t t á k , a n é p ­ k ö n y v é n e k — „A h áb o ­
b iz to s - p e r b e n h a lá lra
rú o k o z ó i” — n y e r s ­
í té lté k . A f o g o ly c s e r e - a n y a g a . A z i t t k ö z ö lt
1922.
rö v id r é s z l e t — Á g o sto n
fe b ru á rjá b a n S z o v je t- p a p í r r a v e t e t t m e g je g y ­
O ro s z o r s z á g b a k e r ü lt. z é s e in e k f ű z é s e 1919 m á ­
1924-ben Londonban,
ju s á t ó l 1919 a u g u s z tu s á ­
m a j d P á r iz s b a n é lt. ig — m á r s z e m é ly e s e b b
N a p ló já t — a m e ly b ő l je lle g ű . I g y e k e z t ü n k ú g y
a z a lá b b i r é s z le te k e t k ö ­ v á lo g a tn i, h o g y a k o r ­
z ö ljü k — 1915. j a n u á r j á ­ s z a k h a n g u l a t á t id é z z ü k
b a n k e z d te ír n i , é s 1919. fe l e l s ő s o r b a n .
szeretné egy részük érteni,
hogy nem is nekünk, hanem
az aradi kormánynak (Káro­
lyi Gyula ellenforradalmi
kormánya — Cs. S.) szól, s
nem veszi észre azt sem,
hogy a tárgyalási feltétel az,
hogy a csehekkel szemben
álljunk meg. De van egy ré­
szük, amely nem bánja a
győzelmeket sem és a visz-
szahódított területekre siet.
és élelmiszereket vásárol az
ottani olcsó árakon és hozza
fel az élelemnélküli Pestre.
Gseftel (üzletel — Cs. S.) s ez
kielégíti.
Pest a szó szoros értelmé­
ben élelem nélkül van. Még
zöldséget sem hoznak fel. A
közellátási népbiztosság cső­
döt mondott és a Dunántúl
ellenforradalmi mozgalmaira
való tekintettel csak ma in­
dult az első vonat iparcik­
kekkel, hogy ezért élelmisze­
reket cseréljünk.
Ma szólított föl Erdélyi
közellátási népbiztos min­
ket, a fővárosi munkástanács
elnökségét, hogy vegyük át a
főváros ellátását, mert nem
tudja megcsinálni. Mi csak
azt vállalhattuk, hogy szin­
tén szerzünk, de nem azt,
hogy egyedül szerzünk, s
egyedül mi lássuk el Pestet.
Valósággal koplal a mun­
kásság és el lehet mondani,
hogv nem zúgolódik. Csak
borért áhítozik s ezért az egy
fokos sörön kívül a két fokos
* bor fogyasztást is kénytele­
nek leszünk megengedni...
(A Forradalmi Kormányzó-
tanács március 21-én teljes
alkoholtilalmat rendelt el —
Cs. S.)
. . . Most kapom a külpoli­
tikai információk mellékelt
lapját (nincs az iratok kö­
zött — Cs. S.), amely szerint
a Clemenceau jegyzékének
az a része, hogy 48 óra alatt
feleljünk a jegyzékre, a hi-
vatalosan átnyújtottban nem
szerepel. Ez a Clemenceau
ző!
* * *
A pártkongresszusról jö­
vök, ahol a párt programját
kellett volna tárgyalniok, s
a küldöttek legnagyobb részt
másról beszéltek. A régi
kongresszusok jutnak eszem­
be. Amikor 1903-ban a párt
és programját megállapította,
kö­ akkor is csak a kongresszu­
son látták a küldöttek a
programot, most is.
A program hevenyészett s
nem eléggé megalapozott, s
ezt Kunnak, aki csinálta, meg
is mondtam; de fel nem szó­
lalhatok, mert nem vagyok
küldött.
A kongresszus képe a ren­
des, a pártban magában nem
változott semmi. Mindenki a
maga apróságával jön -és a
legtöbb kegyetlenül gyilkos
beszédet tart a burzsoák el­
len, s ezzel eleget tett. Meg­
hozzuk a kemény határosa­
tokat s aztán a nagy hangúak
jönnek és protezsálják az
embereket, hogy tegyünk ki­
vételt. Persze ez a megjegy­
zésem most itt nem talál,
mert az a városi munkásta­
nácsra talál csupán, de így
volna országosan s így lesz
mihelyt országos szabályokat
fogunk megállapítani.
A dunántúli ellenforrada­
lomról is sok szó esett. So­
kan erélyeskedtek, pedig er­
re semmi szükség. A politi­
kai életben is ugyanazok a
harci elvek érvényesülnek,
mint a háborúban. A városok
nagy szervezett tömegei ki­
sebbek ugyan, mint a falva­
kéi, de egy tömegben a vá­
ros a nagyobb, amely minden
faluval úgyszólva külön vé­
gezhet vagy legfeljebb né­
hány falu áll össze, s ezért
győz a város forradalma.
Hogy a falu ellenünk van,
s hogy a nyugati falu van el­
lenünk, ez a tények logiká­
ja. A nyugati falu tudja, hogy
jobb dolga volt, mint a ke­
letinek, s hogy ez után majd
csak egyformaság lesz s így
nehezebben fogadja el elve­
inket. Ő meg van elégedve a
régivel s ezért az újnak el­
lenáll. Teszi ezt annál in­
kább, mivel eddig belesz'ólt
a faluja ügyeibe, most pedig
nem teheti, eddig választott,
most nem.
De éppen azért, mert meg
volt eddig is elégedve, rokon-
szenve az urak irányában na­
gyobb volt, mint a városi
proletáriátusé, s így az urak
mostani helyzete miatt szoro­
sabban ragaszkodik ezekhez,
akikhez a múltban semmi
sem kötötte.
Június 15.
Tegnap nagyszabású ün­
nepség keretében megnyitót-
 tűk a tanácsok országos
kongresszusát. Csupa városi
elem közt 8—10 falusi volt,
akiket a mai ülésen már nem
láttunk, mert megaprehen-
dáltak állítólag azért, mert
az operai előadásra csak a
harmadik előadásra kaptak
jegyet. Jellemző a párttitkár­
ságra, hogy akkor, amikor
nekem tizedmagammal ad­
nak egy páholyban helyet,
akkor a kongresszus tagjai
részére a harmadik emeleten
adnak helyet, viszont persze
egész tömege az embereknek
volt ott, akiknek kevés köze
volt a tanácskongresszushoz.
Ma a kongresszus ügyrend­
jét állapítottuk meg, s aztán
bizottságokat választottunk.
A külügyi bizottság ülése
közben érkezett meg Versail-
lesből az a sürgöny, amely­
ben értésünkre adják, hogy
Magyarország határait meg­
állapították. A megállapítás
csak a románok és csehek
felé történt meg azonban.
Debrecentől keletre, Ugra,
Nagyszalonta, Makó közelé­
ben. Kassa, Csap elvész, s
az Ipoly folyása a torkolatá­
ig. Erről a területről négy
nap alatt ki kell vonulnunk.
Még nem tudom, hogy ele­
get teszünk-e ennek a fel­
hívásnak. Ha eleget teszünk,
akkor befelé lehetetlenné vá­
lik a helyzetünk a munkások
felé éppen úgy, mint a nacio­
nalisták felé, mivel a mun­
kásokat hiába Való módon
hívtuk fegyverbe és a nacio­
nalisták azt kell hogy lássák,
hogy reményeik mégsem vál­
nak valóra s akkor nincs
semmi okuk, amiért ellenünk
ne forduljanak.
Most aztán az a kérdés,
hogy mit tehetnek értünk a
külföldi szocialisták. De kér­
dés az is, hogy mi történt ma
Wienben, fegyveres tüntetés
volt megint, amely a kor­
mány ellen irányult. (A tün­
tetés után a rendőrség az
osztrák KP vezetőit letartóz­
tatta — Cs. S.). Ma az oszt­
rák kormány megbukik, vagy
ha a délszlávokkal nem tud
megegyezni, s háborúba ke­
veredik velük, akkor sansza­
ink emelkednek, akkor hely­
zetünk könnyebb.
Kérdés persze a kommu­
nista külpolitika gyakorlati
megvalósítása is, amely ed­
dig mindig az aláírás állás­
pontjára helyezkedett, s Most reggel, kezembe véve
nincs kizárva, hogy most is
ezt fogja nálunk akarni, hogy
a kommunizmust megmentse
ezen a területen. Én azt hi­
szem, hogy ez hiú remény.
Ha engedünk is a határok
kérdésében, akkor sem fog­
nak békén hagyni s a blokád
útján fognak tönkretételünk­
re törekedni. De ha kívülről
nem, akkor belülről bukunk
el, mert a hazaözönlő kato­
nák zavargása fordít fel.
Augusztus 1.
Augusztus név szerint a
hatodik hónapja a proletár-
diktatúrának s valami csodá­
latos, csendes nyugtalanság­
ban van mindenki, hogy utol­
só. A mai Népszava megint
proklamációt közöl a világ
össze's népeihez, hogy itthon
tartsa a lelket az emberek­
ben, akik már nem bírják és
naponkint nagy zavargások
vannak a piacokon, úgyhogy
a zajongó és lázongó asszo­
nyok ellen katonákat kell ki­
vezényelni.
Mi lesz hát? Ez az a nagy
kérdés, amelyre nem tud sen­
ki sem felelni, pedig lehet,
hogy a közelgő románok
mégis csak elérik Pestet.
Ma kormányzótanácsi és
pártvezetőségi együttes ülés
van ebben a tárgyban, s dél­
után munkástanács.
Augusztus 7.
Tegnap délután ötkor meg­
szállták a román csapatok a
várat, s amikor a miniszter-
tanács együtt volt, állítólag
Habsburg József megbízásá­
ból kormányt vállaltak ne­
vében bejött a terembe Csil-
léry, s azt követelte, hogy a
minisztérium mondjon le.
Az eseményeket részlete­
sen magában foglalja a mel­
lékelt jegyzőkönyv. (Nincs az
iratok között. Az események­
re: Kirschner Béla: A „szak-
szervezeti kormány” hat nap­
ja. Bp. 1968 — Cs. S.)
Amíg őriztek a rendőrtiszt­
viselők mesélgettek. (Augusz­
tus 7-től november 15-ig házi
őrizetben tartották Ágostont
— Cs. S.) Az egyik eközben
kivette az arany cigarettatár­
cáját, s arra való célzással,
hogy őt is lefogták, boldogan
jegyezte meg: — De ezt hiába
kutatták!
Garami most érkezik Wi-
enbe, valószínűleg még ott
kapják ezek a hírek. Azt hi­
szem, hogy gondolkodás nél­
kül visszafordul. Ha nem
tenné is, akkor is az a hely­
zet, hogy a munkásságra
nézve majdnem lehetetlen
lesz részt venni olyan alaku­
lásban, amely így keletke­
zett.
a lapot, meggyőződtem róla,
hogy katonai diktatúra van.
Ezt mutatja József főherceg
tábornagy aláírásával megje­
lent proklamáció és ezt azok
az intézkedések, amelyek le­
hetetlenné teszik a politikai
életet, mert hiszen minden
politikai összejövetelt eltilta­
nak a románok.
Űjabb diktatúra követke­
zett tehát!
Most, délben, repülő jár a a gondolatot, hogy ugyan
város felett, s Clemenceau- hány ember előtt s különö­
nak azt a sürgönyét dobálja sen hány vezető politikus
le, amelyet a román cenzúra előtt világos, hogy az ese­
nem engedett tegnap leközöl­ ményekben törvényszerűség
ni. Ez azt mutatja, hogy volt, s így kellett történnie.
nincs megegyezés az itteni
antantmissziók és a románok A monarchia szétesése. Bi­
között. zonytalan nacionalizmus Ká­
rolyival, Jásziékkal. A mun­
Megegyezés nem lehet, kásság előtérbe tolulása, mi­
mert József főherceg prokla- kor az ország egésze volt ve­
mációja is csak azt mondja, szélyben, s mert Károlyiék
hogy az antant itt levő ható­ a horribilis napidíjakkal kor­
ságaival történt tárgyalás rumpálták a katonaságot,
után, tehát nem megyegye- eredményes ellenállásra már
zés alapján. De vajon mit fog nem lehetett gondolni anél­
tenni az antant, akiknek it­ kül, hogy a munkások ne ve­
teni képviselője egy prokla- gyék birtokba az egész orszá­
mációjában azt mondja, hogy got.
védelme alá helyeztük ma­
gunkat. Igaz, hogy nem így A tények logikája meg volt,
s nem csoda, ha a burzsoá­
adtuk le magyarul. De vi­
szont a Romanelli proklamá- zia Károlyiékat okolja, mert
az ő pénzszórásuknak nem
ciója ugyanakkor jelent meg,
amikor a mienk, s most az lehet más folytatása, mint a
antantmissziók hallgatnak. kommunizmus.
Internáltságom szomorú zu­
Tegnap is több csoport vo­
nult fel a városban s bántal­ gából ki-kinézek az ablakon,
s látom, hogy most újra csak
mazta a zsidókat. Ma román
katonák védelme alatt jött ifjak autóznak, s eszembe
egy a közellátásiba, s ott a jut, hogy ifjak vitték a há­
borút, csinálták az első for­
zsidókat a hivatali szobák­
ban verték, s aztán elhurcol­ radalmat és mondták a kom­
munizmus alatt, hogy kom­
ták. A feleségem tanúja volt,
amint Fazekast, az eddig ve­ munista nem is lehet, aki el­
múlt harminc éves. Vajon
zetőt bántalmazták s a tiszt­
viselők nézték, hogy mint most mit mondanak?
csinálják ezt, de nem védték, Gyermekek vitték a hábo­
pedig évek óta van ott. rút és csinálták a forradal­
Az egyetemen a Múzeum mat, s jutalmukat kiveszik
körúti épületben szintén bán­ a hatalom gyakorlásával. A
talmazták a zsidókat. Egy­ kormány most is olyan tehe­
szóval á románok (védelme tetlen lehet velük szemben,
felkelti a nemzeti érzést s en­ mint voltak mindelőtte, s bi­
nek egyetlen megnyilvánulási zonyosan ők is hallják a
módja: Üsd a zsidót!
rendreutasítások után, hogy
Jellemzi a helyzetet, hogy övék az érdem, s az ő aka­
József (azaz Habsburg József ratukból született ez a fehér­
főherceg kormányzó Cs. S.) rendszer, mint ahogyan a vö­
egy zsidót nevezett ki köz- rös is. S valószínűleg sokan
élelmezési miniszterré, aki
ma oda is ment, de amikor vannak itt, akik a vörös
rendszert is nemzették!
megtudta, hogy a zsidókat
keresik, eltávozott.
A szakácsnőm beszéli, hogy A magyarországi Tanácsköz­
a házban alkalmazottak most társaságot leverték. . .
nem beszélnek vele, és a háta
mögött azt mondják, hogy ez
is nagy kommunista.
A románok állítólag 900
embert letartóztattak s hir­
detményt tettek közzé, hogy
a bolsevikieket s idegeneket
be kell jelenteni.
A zsidók elleni tüntetések­
ről különben még folyton
hallok az esti órákig. A Vir­
radat című lap megjelenik
újra, s ebben felhívást tet­
tek közzé, amelyben arra
szólítják fel az embereket,
hogy minden kommunista­
túlkapást jelentsenek fel. Ez­
zel mindenesetre soká lehet
majd a lakosságot izgatni.
Augusztus 9.
Ha úgy végiggondolom ma
az elmúlt 9 hónap eseménye­
it, akkor sokszor felvetem azt
 KÖ ZÖ S DOLGAINK
A K á rp á t-m e d e n c e népei a h o n fo g la lá s e lő tt
G yörffy G y ö rg y , H a n á k P é te r, M a k k ai L ászló é s M ó c sy A n d rá s
k e r e k a s z t a l- b e s z é lg e té s e
HANÁK PÉTER:
Egy évszázaddal, vagy akár csak öt­
ven évvel ezelőtt is, a magyar köztu­
datban a honfoglalás korának emlékei
Etelközhöz, Vereckéhez, Pusztaszerhez
kötődtek. E helynevek lassan irodalmi
emlékké halványulnak, helyüket a mai
történeti tudatban Vértesszőlős, Fenék­
puszta, Szabolcs foglalja el. Az utóbbi
évtizedek alatt a történeti ismeretek és
az érdeklődés iránya alaposan megvál­
tozott. A mítosz helyébe az ásatás lépett,
a közjogi szemlélettel ‘töltött politika­
történet uralmát a társadalom- és mű­
velődéstörténeti közelítés törte meg, és
a vezérek hősi tetteitől a Dunatáj né­
peinek kultúrateremtő munkássága felé
fordult az érdeklődés. Átszövi ezt az ér­
deklődést az egzakt bizonyítás, a tények
iránti megnövekedett igény és ‘tisztelet
is. A nyomozás és a bizonyítás érvei
között elsőrendű helyre került a kő, a
csont, a szerszám, a lelet megszólalta-
M Ó C SY A N D R Á S :
Kétségtelen, a régészeti feltárások
olyan forrásanyagot adták a történet-
tudomány kezébe, amely a szórványos
és áttételes írásos vagy szóbeli hagyo­
mányokkal szemben objektívnek tekint­
hető. A régészet által felszínre hozott
tárgyi anyagot ugyanis nem azért ha­
gyományozták az utókorra, mert ezzel
valamit közölni akartak magukról. Azok
mint „hulladék”, vagy mint temetkezés,
mint egyszerű településnyom azért ma­
radt meg, mert egyszerűen létrejött.
HANÁK:
Mit mond e korszak régészete a ma­
gyar honfoglalást megelőző századokról,
a honfoglaláskori magyarságról és ál­
talában a hazánk földjén élt népekről?
M ÖCSY :
A római korban és a korai középkor­
ban ismerünk kultúrákat és ismerünk
népeket. Vannak kultúrák, amelyeket
népekhez tudunk kötni, meg tudjuk
mondani, hogy mely nép, — esetleg
több nép — volt a hordozója, ugyan­
akkor ismerünk olyan kultúrákat, ame­
lyeket népekhez még nem tudunk kötni.
Valószínű, hogy a kultúrák sokkal in­
kább korokra, mintsem népekre jellem­
zőek. Kultúra és etnikum viszonya he­
ves viták tárgya. Van azonban a régé­
szetnek egy másik fontos fogódzópontja,
s ez a település. Itt Fenékpuszta vagy az
egyik legnevezetesebb dunántúli ásatás
Tác példáját említhetnénk, vagy leg­
utóbbi — saját — ásatásomra, Tokodra
hivatkozhatom. Mindegyik esetben a te­
lepülési folyamatosság, két különböző,
de egyidejű kultúra között áll fönn,
amelyek között nincs folyamatosság.
Vannak településeink, amelyek egy
nagy történeti korszak lezárása után
továbbra is megmaradnak, mint pél­
dául a római kort jelentősen túlélő ró­
mai kori település, Fenékpuszta. Itt
azonban az 5. században éles cezúra
következett. A legutóbbi ásatások so­
rán fél évig, esetleg tovább is elteme-
tetlenül fekvő halottak tömegsírját tár­
ták fel, ami a folytonosság éles meg­
szakadására vall. Másfajta folyamatos­
ság példája a tokodi erőd, ahol római
kori településen, az életkörülményeik
szempontjából is nagyon pontosan kö­
rülhatárolható kis rom.anizál’t népesség
viszonylag háborítatlanul élt tovább az
5. század végéig.
Amit ma már felelősséggel állítha­
tunk, hogy a 8—9. században sem olyan
régészeti kultúrát, sem települést a
Kárpát-medencében nem ismerünk,
amely a római korig visszavezethető
lenne. És fordítva: nem ismerünk olyan
települést, amelyik a 8—9. században
ú°v állt fenn, hogy folyamatosan lakott
lett volna évszázadokra visszamenőleg,
a római korig. Milyen népek laktak itt
a 8—9. században? Elsősorban az ava­
rokra kell gondolnunk, illetőleg arra a
kultúrára, amit a régészek néha talán
túlzott óvatossággal avarkorinak és
nem avarnak mondanak. Gondolhatunk
még a szlávokra is, akiknél viszont ép­
pen az az érdekes, hogy a 8—9. század­
ban nem beszélhetünk egyetlen szláv
kultúráról, hanem többféle olyan régé­
szeti kultúráról, amelyek közül egyik
vagy másik kisebb vagy nagyobb bi­
zonyossággal szlávoknak — vagy szlá-
voknak is — tulajdonítható.
G Y Ö RFFY G Y Ö RG Y :
Az itt lakott népek hovatartozásába
bepillantást enged egy 7. század eleji
bizánci forrás. A bizánciak és az avarok
közötti háború során a bizánciak fog­
ságába esett 8800 harcos, köztük 3000
avar, 3000 gepida, 800 szláv és 2000 bar­
bár, valószínűleg bolgár. Ez tükrözi azt,
hogy milyen népekkel számolhatunk a
Kárpát-medencében a 7. század ideje
tájt. A gepidák a népvándorlás idején
a Kárpát-medence keleti felét és Er­
délyt lakták és onnét sohasem költöz­
tek el, de a 9. századra úgy eltűntek,
mint az avarok. Volt is egy régi, orosz
közmondás: „Eltűntek, mint az ava­
rok”.
M ÓCSY :
Igen, ilyen eltűnésekre több példát
idézhetnénk. A szarmaták például négy
évszázadon keresztül birtokolták úgy­
szólván az egész Alföldet — és bár az
5. században még a hun birodalom
széthullása után is említik két vezérü­
ket —, attól kezdve a forrásokban tel­
jesen nyomuk vész. Ilyen esetekben
nem katasztrófa-szerű néphalálról van
szó, inkább arról: ha egy nép közös­
ségi élete annyira szétzilálódik, hogy
azt még a legprimitívebb törzsi fokon
sem tudja megőrizni, könnyebben fel­
szívódik, akár nyelvcsere útján is.
HANÁK:
Néni esett eddig szó egy népről: a
római birodalom korában jeles szerepet
játszott dákokról. Igaz, biztos ismere­
teink csak az i. e. 1. századból, később
az 1—3. századból vannak róluk. Az
Erdély és az Al-Duna vidékén elterülő
dák államot Trajanus hódította meg a
2. évszázad elején, s Dacia provincia
mintegy 170 évig állt római fennhatóság
alatt (jóval kevesebb ideig mint Pan­
nónia, ahol több mint négy évszázadig
tartott a római uralom). Az a kérdés,
hogy e 170 év ala'tt kipusztultak-e,
vagy romanizálva fennmaradtak-e a
dákok a 3. évszázad végére, amikor a
gótok sorozatos támadásai elől Róma
visszavonult e keleti provinciából?
M Ó C SY :
A dákokkal ugyanaz a helyzet, mint
a római kor többi őslakos népével. Tud­
valevő, hogy a rómaiak sehol sem te­
remtettek tabula rasa't, sehol sem vé­
geztek népirtást. A római tartományok
öslakói mégis eltűnnek a római uralom­
mal együtt. Az illír és a kelta benn­
szülöttek a szarmatákhoz hasonlóan
szívódtak fel, és nyilvánvalóan a dákok
is ebben a sorsban osztoztak; a római
uralom korát nem élték túl. Mint nép,
mint etnikum eltűnt.
M AKKAI LÁ SZLÓ :
Hadd idézzek itt egy nemrég elhunyt,
kiváló román régészt és történészt,
Constantin Daicoviciut. A röviddel ha­
lála előtt megjelent művében — nagy­
jában egybehangzólag Mócsy András
mondanivalójával — a következőt
mondja: „Az 5. század második fele
mélységes zavarok korszakát nyitja meg
(ti. Erdély területén, ezt én teszem
hozzá), minden, eddig dákoromán né­
pességűnek ismert helység nagy. vagy
kicsiny, elhagyottnak látszik (ti. ré-
gészetileg, — teszem hozzá), az autoch-
ton dákoromán népesség nem mutatja
olyan határozottan jelenlétét a régészeti
maradványokban, valójában a régi hely­
ségek ideiglenes elhagyásáról van szó,
és a dákorománoknak a hegyekbe való
vissizavonulásáról. Csak egy idő múlva,
amely nem lehetett nagyon hosszú, jöt­
tek vissza bennszülöttek a közben a
 A bizánci forrásokkal kapcsolatban
három példái említenék, amelyek a
forráskritika három módjára is rámu­
tatnak. Az egyik Priszkosz leírása, a
hun történet fontos forrása. Ez rend­
kívül szemléletesen ír például Attila
udvaráról. A munka azért is rendkívül
becses és nagyon * megbízható forrás,
mert Priszkosz mint szemtanú számol
be a Kárpát-medencében tett hivatalos
látogatásáról. (Politikai küldetésben járt
az 5 század közepén a Kárpát-meden­
cében.) Azt írja a Dunától északra eső
‘területek lakóiról, hogy a hunok és a
gótok nyelvét beszélik, a latin nyelvet
csak azok ismerik, akik a balkáni pia­
cokon kereskednek a rómaiakkal.
A másik bizánci forrás szerzője Pro-
kopiosz, a görög történetírás utolsó nagy
alakja a 6. századból. Amit azonban
Prokopiosz a Kárpát-medencére vonat­
kozóan ír, az teljesen spekulatív mond­
hatnám „íróasztal mellett” kitalált do­
log. Például azt írja, hogy a Dunától
északra levő rész tökéletesen lakatlan,
holott más forrásokból pontosan tudjuk,
hogy milyen népek éltek itt.
Végül a harmadik forráscsoport. Az
avar—bizánci háborúk ’történetére vo­
natkozólag különböző kronografiak szol­
gáltatnak fontos adatokat, ezek viszont
rendkívül szűkszavúak, kizárólag egy-
egy évszám mellé odajegyzett történeti
eseményeket rögzítenek.
A *több'i forráscsoport jobbára csak
egy-egy utalást tartalmaz az itt talált
népekről, valamilyen háborús konflik­
tussal vagy politikai akcióval kapcso­
latban. A magyar honfoglalásról szá­
mos egykorú forrás emlékezik meg,
ezekben szerepelnek azok a nepek is,
akik ténylegesen harcoltak a magya­
rokkal, a fuldai évkönyvek peldau a
bolgárokat, morvákat és a frankokat
említik Kiemelem itt a mohamedán
forrásokat, többségük arab, kis részük
perzsa nyelvű; ezek kereskedelmi celu
geográfiát adtak a kereskedőik áltál
S területek lakóiról, a Fekete-tenger
v lS tó n élő „épékről. » E t e l » ■
gyár lakta területének határairól, a
szomszédokról. Megmondjak, hogy a
Dunánál a bolgárokkal regi nevükön
nándorokkal szomszédosak a magyarok,
azt is elárulják, hogy a bolgárok -
akiknek az uralma kiterjedt az Alföld
déli felére — és a morvák kozott tíz
napi lakatlan járóföld van. Azután
megismertetik a szlávokat úgy a ogy
ismertetésük alapján a nagyobb töme­
get kitevő Duna-völgyi etnikumokról
tudomásunk van.
Ha az arab forrásokat összevetjük ne­
hány nyugati, hasonló jellegű geográ­
fiai leírással, még világosabbá válik a
kép. A 830-as évek táján egy bajor
geográfus ismertette a Duna vonalától
északra élő népeket, de nemcsak tör­
zsenként sorolja fel őket, hanem azt is
megmondja róluk, hány civitas-t
váras körzetet — tesznek ki. (Egy-egy
civitas egy nemzetségnek felel meg.)
Megtudjuk, hogy a bolgároknak a Du-
 nától északra öt civitasa volt. Megem-1 szálló, módosuló családi szájhagyomány­ nyos — Erdélyben, amelyek pl. a ro­
líti még az etelközi magyaroknak a ne­ nak nincs komoly történeti értéke, mánban a Nyárád, Nyirázs, a magyar
vét is, azonban egyéb olyan népeket, Anonymusnak sincs hiteles forrásértéke. Nyárágy régi formának az átvétele, a
akik csak később kerültek ebbe a tér­ H A N A K : Láposból Löpus, tehát ugyancsak a ma­
ségbe, pl. besenyőket, kunokat és Ez a megállapítás olvasható az új gyarból, Aranyosból Aries, ugyancsak
vlachokat, nem említenek. Anonymus kötet bevezető tanulmányá­ a magyarból. Tehát a közép- és kis fo­
HANAK:
ban, amelyet ugyancsak Győrffy György lyókat már azok a népek nevezték el,
Ismertettük a legkompetensebb for­ írt. Anonymus tehát saját korának csa­ amelyek ma is élnek.
rásokat, a bizánciakat, az arabokat és ládi, nemzetiségi és birtokviszonyait ve­ GYÖ RFFY :
a németeket. Van ám azonban olyan títette vissza a honfoglalás idejére. Ezt Igen, ez a helyzet a folyónevekkel,
forrásunk is, amely magyar, és amely­ bizonyítja, hogy olyan népeket is sze­ de a helynevek másik csoportjával, a
nek központi témája a honfoglalás és repeltet, amelyek akkor még — vagy helységnevekkel: a falu-, város- és vár­
a korabeli viszonyok. Ez Anonymus. már nem találhatók a Kárpát-meden­ nevekkel egész másképp állunk. A
Anonymus a magyar köztudatot, a tör­ cében. Egyrészt arról beszél, hogy Attila helységnevek eredetének vizsgálói gyak­
ténetírást is befolyásolta. Hatása e két halála után rómaiak foglalták el ezt a ran tekintik a mai neveket valamilyen
példán is mérhető: az 1975-ben, mű­ területet, s velük állítólag Veszprémnél rég eltűnt nép hagyatékának. A leg­
vészi facsimile kiadásban, magyar for­ ütköztek volna meg a magyarok, más­ újabb kutatások szerint a történelmi
dításban megjelent Anonymus tizenkét­ részt már a 9. században beköltözteti Magyarország helységnévanyaga általá­
ezer példánya négy hét alatt elfogyott. azokat a kunokat (cumani), akik csak ban nem vezethető vissza a honfoglalás
(Azóta újabb kiadása is elkelt.) A má­ a 11. század második felében települtek előtti időszakra. Ezt azzal tudjuk bizo­
sik: nemcsak nálunk, de szomszédos az országba. A tények összekeverése nyítani, hogy a honfoglaló magyarok a
Qrszágaink történetírásában is — Szlo­ és az időrend felforgatása jellemzi Ano­ Dunától keletre és északra levő terü­
vákiában, Romániában — ma is alap­ nymus gesztáját éppúgy, mint a többi leteket nagy csaták árán foglalták el
vető forrás, sőt szinte biblia Anonymus. krónikás ahistorikus, retrospektív szem­ a bolgároktól és morváktól, viszont
Hogyan állunk hát Anonymus forrás­ M léletű elbeszélését. Pannónia úgyszólván harc nélkül esett
A R K A I: az ölükbe. Elvárhatnánk, hogy a 9.
értékével? Van azonban Anonymusnak egy ér­
GYÖ RFFY : századi pannónia helységnevek megma­
dekessége, amelyet eddig nem említet­ radnak s továbbélnek a magyar hely­
Nem szabad elfelejteni, hogy a magát tünk: ő maga szívesen nyelvészkedett.
P. mesternek író Anonymus a magyar Egész sor személynevet kapcsolt össze névanyagban. Ez azonban nem követ­
honfoglalás után háromszáz évvel élt; helynevekkel, igaz, csupán fantáziával. kezett be. Minden helységnév honfog­
neki nem voltak a honfoglalásról írott De a magyar nyelvtudomány elhunyt, lalás utáni. Ez arra mutat, hogy a hely­
forrásai, ahogy egy mai történésznek kiváló képviselője, Kniezsa István, a ségnevek nem alkalmasak semmiféle
rendelkezésére állnak. Ha régebbi köny­ helynevek kutatásában elméletileg is kontinuitás megállapítására.
vekhez nyúlt, az elsősorban a Biblia HANAK:
használható, módszertanilag is kitűnő Hosszú eszmecserénk során szóltunk
volt, vagy valamelyik antik szerző (így rendszert állított föl. Ez a rendszer ki­ a régészet új eredményeiről, a történeti
pl. Jusztinusznak a szkítákról írott le­ terjedt a folyónevekre, helynevekre. En­ forráskritikáról, a nyelvészetről, s nagy­
írása), de a honfoglalás körüli viszo­ nek a modern névtudománynak a rend­ jából egybehangzó választ kaptunk ar­
nyokról csak egészen szűkszavú forrá­ szerében hogyan nézett ki a Kárpát­ ra, hogy a római birodalom összeomlá­
sok álltak rendelkezésére. Mármost ő egy medence valamikor 1000 körül? A ku­ sát követő fél évezredben nem mutat­
érdekes honfoglalás-történetet akart ad­ tatások háromféle folyónevet mutatnak ható ki kontinuitás az egykori provin­
ni, abban a műfajban, amit a 12. szá­ fel. Az egyik folyónév kategória Sza­
zadi Franciaországban is műveltek. Ez mos, Maros, Körös, Tisza, Dráva, Száva, ciák lakossága és a 9. században itt
a műfaj tulajdonképpen a lovagi kul­ Temes, Duna, Rába. Ezek kivétel nél­ élt népek között. A kontinuitást — akár
túra talaján sarjadt ki, és általa olyan kül a római korra, vagy annál is régeb­ a hunokkal való rokonságra, akár a
történeteket akartak érdekfeszítő mó­ bi időre mennek vissza, egy hiba azon­ „nagymorva birodalomra”, akár a dá­
don megeleveníteni, amiket felolvastak ban van velük. Mind olyanok, amelyek­ koktól való leszármazásra vonatkozik
az udvarban, s ott tetszést arattak ve­ ről csak azt lehet bebizonyítani, hogy is — krónikások, történetírók találták
lük. Ez a műfaj a regényes geszta volt. a magyar és a román nyelvbe is szláv ki, pontosabban: ők öltöztették históri­
Mint a „regényes” jelzőből is kitűnik, közvetítéssel kerültek. Tehát ezek a fo­ ai mezbe az ősi mondákat, mítoszokat.
szerzője nem törekedett hiteles oknyo­ lyónevek nem közvetlenül római, még
mozó történetírásra, inkább szórakozta­ E mítoszokat csak a 19. század első
kevésbé nem pannon, illír, vagy más felének romantikus történetírása emelte
tásra. Van azonban Anonymusnak az ő népektől kerültek a magyarok, a ro­
korához szóló társadalmi mondanivalója mánok vagy az itt lakó németek nyel­ tudományos rangra a nemzet ébresz­
is. Számos magyar vezért szerepeltet vébe, hanem a szlávoktól vették át tése, a hősi múlt iránti érdeklődés fel­
művében és több esetben említi, hogy azokat. A közép- és kisebb folyók csak keltése, a múlt romantikus heroizálása
ezeknek a vezéreknek az utódai az ő olyan népektől származnak, amelyeket végett. Ilyen minőségben százötven vagy
koráig élnek és birtokolnak azon a föl­ a 9. századtól kezdve ismerünk. Éspe­ kétszáz évvel ezelőtt, a nemzettudat ki­
dön, amit a honfoglaláskor elfoglaltak. dig konkrétan szlávoktól és magyarok­ alakulásának folyamatában, valamelyes
Anonymus ezeket a kis részlet-honfog­ tól. Először egy sor szláv példa: Besz­ pozitív propagandisztikus hatást kétség­
lalásokat nagyon érdekesen, tarkán me­
séli el. Elbeszéli számos helyen, hogy terce, Zsitva, Rábca . . . folytathatnám. telenül elértek. A tudományosság azon­
például egy bizonyos vezér, egy Anony- Van egy érdekes, különleges, sajátos ban már túljutott a mítoszokon, sőt a
mus-kori főúr őse hogyan foglalta el azt fajta köztük, amilyen a Küküllő—Ter- valós önismeretet — azt is mondhatjuk:
a bizonyos földet, melyet az utódok bir­ nava elnevezés, ahol egy kettős hely­ a Duna-táji önismeretet — egyenesen e
tokolnak. S éppen ebben rejlik az ő névadás van; a'Küküllő éppúgy Köké­ mítoszok történeti kritikáját követeli.
mondanivalójának a kortársakhoz szóló nyest jelent, mint a Ternava szlávul. A Duna-tájnak, közös történelmünk ke­
értelme. Valahogy úgy kell elképzel­ Érdekes módon a románok az ott élő
nünk, hogy Anonymus, mint III. Béla szlávoktól a Ternavát vették át, a ma­ retének népvándorláskori települési, et­
király jegyzője, a főúri társaságokban nikai és kulturális viszonyait csakis ak­
és a királyi kíséretben, amelyben ott­ gyarok pedig a török eredetű magyar kor tudjuk tudományos hitelességgel és
honos volt, meghallgatta a főurak 300 Küküllőt, de ugyanazt jelentő szóval valósághűséggel rekonstruálni, ha a ku­
évvel korábban élt őseikre vonatkozó nevezik. Ezenkívül a szláv neveken kí­ tatást megszabadítjuk a mai uralmi vi­
családi történeteit, a különféle mende­ vül rengeteg magyar névvel van tele szonyok legalizálásának historizáló szán­
mondákat, és ezekből próbált valami­ az egész Kárpát-medence, ilyenek mint dékától. E táj nemzetközi és belső ha­
lyen regényes gesztát összehozni. Mivel Ér, Berettyó, Aranka, de mondjak ti­ talmi viszonyai úgysem az őshonosság
a 300 éven át, nemzedékről nemzedékre pikusabb eseteket: Nyárád, Lápos, Ara­ és a történeti prioritás vitáin dőlnek el.
 TÖRTÉNELEM AZ ISKOLÁBAN
Homérosz
és a trójai háború
Mítosz és valóság
A trójai háború emléke mélyen bele­
gyökeresedett a görög történeti hagyo­
mányba, s bár a későbbi görög írók az
epikus tradíció egyes részleteit vitat­
ták, a tíz évig tartó háború történeti­
ségét nem vonták kétségbe. Az utókor
mégis sokáig kételkedve olvasta a bel­
ső ellentmondásokkal teljes és mitikus
elemekkel kiszínezett epikus feldolgo­
zásokat, elsősorban Homérosz Iliászát.
A kétkedés helyébe csupán akkor lé­
pett némi bizonyosság, amikor Hein­
rich Schliemann a múlt század végén
megtalálta a törökországi Hiszarlik
dombon az ókori Trója romjait és ezzel
igazolta a város valóságos létezését.
A felfedezés első lázában úgy tűnt,
hogy Schliemann ásatásai sokszor rész­
letekbe menően igazolták Homéroszt.
A trójai ásatások — mint minden új
felfedezés — azonban az új problémák
egész sorát vetették fel. Tovább bő­
vült a megválaszolandó kérdések köre,
midőn századunkban nagy mértékben
fellendült a régészeti kutatómunka
Nyugat-Anatóliában s némi fény de­
rült e terület i. e. III—II. évezredi tör­
ténetére. A tudományos közvéleményt
azonban nemcsak a régészeti felfede­
zések hozták időnként izgalomba. Nagy
meglepetést okozott, midőn az i. e. II. év­
ezredi kelet-anatóliai nagyhatalom, a
hettita birodalom hivatalos dokumen­
tumaiban adatokat véltek felfedezni
Trójára és az akhájokra vonatkozóan
s ezeket is igyekeztek belevonni a vi­
tás kérdések kutatásába.
Az Anatóliára vonatkozó ismeretek
bővülésével egyidejűleg egyre több
balkáni lelőhely anyagi kultúrája vált
hozzáférhetővé a tudósok számára,
mely az i. e. II. évezredbeli görög­
ség — egykori nevükön valószínűleg
Akhaioi — életébe engedett bepillantást.
Nyelvi hagyatékuk, a kizárólag száraz
gazdasági feljegyzéseket tartalmazó ú.
n. linearis B táblák megfejtése csaló­
dást jelentett ugyan az epikus hagyo­
mány iránt érdeklődő tudósok számára,
de ugyanakkor sok hasznos információ­
val is szolgált a mükénéi akháj civi­
lizációra vonatkozólag.
A rendelkezésünkre álló tényanyag sza­
porodása, új tudományágak és tudo­
mányos módszerek születése mind hoz­
zájárultak .ahhoz. hogy ma már a leg­
különbözőbb szakterületek képviselői
foglalkoznak a Trójával kapcsolatos
kérdések sokaságával, s igyekeznek új
megoldásokat találni a maguk részte­
rületén belül. Messze vagyunk még
tehát attól, hogy lezárt kutatási ered­
ményekről számolhassunk be, de né­
hány szilárd ponttal már ma is ren­
delkezünk a trójai háború történeti
hátterének megrajzolásához.
Akháj harcosok egy mükénéi pecsétgyűrűn
Hogyan vegye te­
hát kézbe ma az
HOMÉROSZ olvasó a görög
epika alkotásait?
Mint a költői fan­
tázia termékeit? Vagy mint történeti
események költői feldolgozásait?
Az Iliász és Odüsszeia szövegének fi-
gyelmes olvasása már önmagában véve
is elárul egyet s mást a görög eposz
keletkezéséről. Az egyes részletek kü­
lönböző nyelvjárásokban íródtak, sok
epizódszervetlenül illeszkedik a cse­
lekménybe ésellent mond más szö­
veghelyeknek, történetileg sem egysé­
ges a kép stb. A görög eposz tehát
elemeire bontható. Ezen eredetileg ön­
álló kiseposzok énekmondó generációk
ajkán formálódtak és ötvöződtek egy­
be, tehát különböző korok bélyegét vi­
selik magukon. Legszembetűnőbb ez
ott, ahol egy-egy fordulat ellenőrizhe­
tően is a mükénéi civilizáció elemeit
rejti magába, gondoljunk itt példának
MEGKÖZELÍTŐ DÁTUMOK
Az egymásra épült Trója-városok
időrendben. (A római számokat az
ásatások során előkerült rétegek
sorrendjében állapították meg.)
Tróia I. I. e. 3200-2800
Trója II. I. e. 2600-2300
Trója III. I. e. 2300-2200
Trója IV. I. e. 2200-2050
Trója V. I. e. 2050-1900
Trója VI. I. e. 1900-1275
Trója "VII a. I. e. 1275-1225
Trója VII b I. e. 1225-1100
okáért a régészeti anyagból ismert vad­
kan-agyarból készült sisak, vagy az
egész testet bástyaszerűen védő pajzs
említésére. Természetesen ezen ősi ele­
mekre rárakódtak a későbbi századok
hagyományrétegei s ezek mögött tel­
jesen elmosódtak a mükénéi korszak
valóságos viszonyai. Erre egyik legjel­
lemzőbb példa Nyugat-Anatólia etni­
kai-politikai viszonyainak homéroszi
ábrázolása a trójai háború idején.
Homérosz elképzelése szerint a kér­
déses korszakban Trója az egyetlen po­
litikai hatalom ezen a területen, a
partvidékét északon a dárdán és trósz
törzsek, Larissza vidékét a pelaszgok,
Milétosz környékét a „barbárszavú”
károk, a Xanthosz völgyét pedig a lü-
kek népesítik be. Beljebb Pedaszosz
vidékén lelegek, az Ida hegy alatt
lükek, a Tmólosz hegy alatt maionok,
a Szangariosz partján müszek, és
phrügek élnek. A költő nem tesz em­
lítést akháj településről a partvidéken,
de tud térhódításukról a Délnyugat-
Anatólia partjai előtt fekvő szigetvi­
lágban.
Miről tanúskod­
MIT MOND nak ugyanakkor
A RÉGÉSZET a régészeti feltá­
rások eredmé­
nyei? Trója az i.
e. III—II. évezredben valóban igen je­
lentős politikai centrum volt, mely
fénykorát i. e. 1900 és 1275 között (az­
az Trója VI.) élte, de nem az egyedüli.
Az utóbbi évtizedek ásatásai során a
Felső-Maiandrosz völgyében. Beycesul-
tan területén egy Trójával egyenrangú
politikai centrum romjai kerültek nap­
világra. A beycesultani település több,
mint két évezreden keresztül lakott
volt, s az i. e. 12. században pusztult
el. A város virágzását a 19—18. szá­
zadban érte el, az e korból származó,
központi fűtéssel ellátott, falfestmé­
nyekkel díszített impozáns palota egy
helyi fejedelem rezidenciája lehetett.
Az i. e. 18. században a palotát való­
színűleg kiürítették és ezt követően
leégett. Az élet ezután sem szűnt
meg, bár az épületek és szentélyek csak
az i. e. 15. században épültek újjá, és
ekkor egy új prosperitás időszaka vet­
te kezdetét. A település régészeti anya­
ga mutat bizonyos hasonlóságokat egy­
felől Trójával másfelől Kelet-Anatóliá-
val, de az emlékek zöme egy önálló
és eredeti kultúra létét tanúsítja.
Bár a feltárások mai stádiumában
még Trójához és Beycesultanhoz nem
mérhető, de mindenesetre egy önálló
hatalmi szféra kibontakozását sejtetik
a későbbi Milétosz és Karia területén
napfényre került leletek. Itt i. e. 1600
táján először a krétaiak vetették meg
a lábukat, majd i. e. 1400 táján a mü­
kénéi görögök, vagy akhájok behato­
lása indult meg. Városfal- és épü­
letmaradványok, valamint útburkolat­
nyomok Milétoszban jelentős város ki­
alakulására utalnak. A Karia szerte
feltárt kerámialeletek és a Müskebiben
felfedezett kamrasírok térhódításuk bi­
zonyítékai. Jelenlétüket igazolják a
Rhodosz és Kosz szigetén kiásott régé­
szeti emlékek, kerámiájuk elszórtan
megtalálható a környező szigetvilágban
is. Az akháj befolyás ezeken a terüle­
teken csak az anyaországi központok
pusztulásával egyidejűleg szűnt meg.
Jóval kevesebb a mükénéi lelet a
Milétosztól északra eső partszakaszon
s ezek csupán kereskedelmi kapcsola-
 tokra vallanak. Ezen a vidéken mint­
ha útját állta volna valami az akháj
terjeszkedésnek. Ezt a feltevést tárgyi
bizonyítékok is alátámasztják. A ké­
sőbbi Epheszosz és Szardeisz körzeté­
ben különös emlékek láthatók. A Ka-
rabel-hágónál a Kaüsztrosz és Hermosz
völgyeit összekötő út felett szikladom­
bormű körvonalai vehetők ki. A dom­
bormű egy kb. 3 méter magas harcost
ábrázol, öltözéke, fegyverzete a hettita
emlékeken megörökített alakokat idé­
zi emlékezetünkbe. Vajon kik véshet­
ték be a különös figurát? Sajnos a tu­
domány még adós a válasszal.
Nem messze innen a Szipülosz hegy­
ségben, Manisa fölött ugyancsak figye­
lemre méltó alkotás vonzza magához
a tekintetet. Egy sziklába vájt fülké­
ből mintegy tízméteres ülő női alak
tekint a Kaüsztrosz folyó termékeny
síkságára. Talán nem járunk messze
az igazságtól, ha benne az Anatóliában
évezredek óta tisztelt Anya- és Termé­
kenység-istennőnek helyi képviselőjét
fedezzük fel. Egykori tisztelőiről saj­
nos semmit sem árul el. E szikladom-
borművek, s néhány pontosan nem da­
tálható rom a tengerpart közelében ta­
lán szintén egy önálló helyi kultúra
maradványai. Érdemes ebben az ösz-
szefüggésben megemlíteni, hogy egy
görög tradíció szerint ezen a vidéken
húzódott a határ a kár és leleg telepü­
lésterület között. Ez a megállapítás ak­
kor is figyelmet igényel, ha a hagyo­
mány e két kultúrát esetleg tévesen
kötötte a károkhoz és a leiegekhez.
Az elmondottakból kiviláglik, hogy
az i. e. II. évezred második felében
Tróján kívül más politikai centrumok
is léteztek Nyugat-Anatóliában, melyek
közül legalábbis egy, Beycesultan
egyenrangú volt Trójával.
A régészeti ásatá­
sok eredményeit
HETTITÁK bizonyos mértékig
ÉS GÖRÖGÖK a hettita felirato­
kon olvasható tu­
dósítások is kiegészítik.
A hettita dokumentumokkal kapcso­
latban még ma is sok a megoldatlan
kérdés, ezek közé tartozik a földrajzi
nevek elhelyezése Anatólia térképén.
Tudjuk, hogy a hettita uralkodók az
i. e. 14—13. században nyugati irányba
is vezettek hadjáratokat, s főleg e kor­
szak második felében kapcsolatba ke­
rültek az Arzawa és Assuwa államszö--
vetségekkel, s hol baráti, hol ellensé­
ges viszonyban álltak Ahhiyawa állam-
Trója VI. Keleti várfal
mai, és a tőle függő Milawandával (más
írásmód szerint Milawatával). De va­
jon hol helyezkedtek el ezek az álla­
mok?
Az Ahhiyawa elnevezést már koráb­
ban kapcsolatba hozta a kutatás a
görögök Akhaioi nevével, s ebből ki­
indulva kísérelte meg az állam földraj­
zi elhelyezését. Ennek az azonosításnak
még ma is akadnak ellenzői. S még
azok a kutatók sincsenek egy vélem é­
nyen a lokalizáció kérdésében, akik a
mükénéi görögöket vélik felfedezni a
hettita forrásokban. Nyugat!-Anatólia
valamelyik partszakasza, Rhodosz, Cip­
rus (Küprosz), vagy a görög anyaor­
szág egyaránt felmerült javaslataikban.
S vajon mit kezdjünk az Ahhiyawától
függő Milawandával. melyet — forrá­
saink szerint — egy folyó völgyében
lehetett megközelíteni, s a tenger köze­
lében feküdt. A régészeti anyag isme­
retében kézenfekvőnek látszana a
Maiandrosz torkolatvidékén fekvő Milé-
toszra gondolni. Egyes részletkérdések
tisztázatlansága miatt azonban ma még
nem lehet a végső szót kimondani. Ha­ ben — Trója VlI/a lerombolásának ré-
sonló a helyzet az Arzawa és Assuwa gészetileg megállapítható időpontját (i.
államszövetségek tagállamaival kapcso­ e. 1225 körül) közelítik meg. Az elto­
latban. Különösen ez utóbbiak közül lódást az időbeli távolság és az írás­
Taruisa és Wilusiya helyzete érdekelne beliség hiánya könnyen magyarázhatja.
bennünket, hiszen bennük esetleg a
Az ostromlók eszerint már egy ha­
Trója és Ilion nevek megfelelőit sejt­ nyatlóban levő állam erejét törték meg
hetjük. Kérdéses az is, vajon Wilusi­ véglegesen. Ehhez viszonyítva Homé­
ya azonosítható-e a más forrásból ismert
rosz leírása egy 10 évig tartó nagysza­
Wilusával, melynek fejedelme i. e. 1300 bású vállalkozásról, melyben Mükéné
táján önállóan kötött szerződést a-'
uralkodója vezetésével az európai gö­
egyik hettita királlyal. A fejedelem rögség egésze részt vállalt, volna, meg­
neve Alaksandrus volt.
lehetősen eltúlzottnak tűnik.
A sok nehézség ellenére a hettita do­ Bár a nagy központok, Trója és Bey­
kumentumok nem hagynak kétséget a- cesultan megsemmisültek, a nyugati
felől, hogy Nyugat-Anatólia területén partvidék megszerzéséért, a görögök­
ebben a korban számos kisebb-nagyobb nek még nehéz harcokat kellett vív­
államalakulat létezett, melyek időről- niuk a benszülött népekkel, s a küz­
időre koalíciókba tömörültek, hogy delem több emberöltön át tartott. Ez­
képesek legyenek felvenni a har­ alatt megszűnt az írásbeliség, a hagyo­
cot a hettita uralkodók seregeivel.
mányokat csak az emlékezet tartotta
Az Ahhiyawával felmerült nézet- fenn, s szabadon formálta évszázado­
eltéréseket mindig diplomáciai úton kon át. Legfeljebb egy-egy költői for­
rendezi a hettita uralkodó, közvet­ mát nyert epizód öröklődött tovább
len fegyveres összetűzésről sohasem változatlanul.
esik szó. Ez is arra mutat, hogy Eközben feledésbe merült a hettita
Ahhiyawa Anatólián kívül fekszik. birodalom, s megritkult az i. e. II. é v ­
Az utolsó hettita dokumentumok ezredi Nyugat-Anatóliára vonatkozó gö-
rög emlékanyag is. Széthullottak az ak­
egyikében Ahhiyawa, mint Babylonnal, háj központok, s mindössze néhány
Asszíriával és Egyiptommal egyenran­ kéteshitelű királylistát, s e királyok ne­
gú hatalom szerepel, igaz nevét utólag véhez fűződő történetet tartott fenn a
kivakarták a szövegből, feltehetően el­ görög hagyomány. E hagyomány őrzői
lenséges magatartása miatt.
elsősorban azok az énekmondók vol­
tak., akik a kisázsiai görög előkelő­
I. e. 1200 táján új
hódítók jelentek ségek udvarában adták elő részben
TRÓJA öröklött, részben rögtönzött elemekből
HANYATLÁSA meg Anatóliában,
s csapásaik alatt álló alkotásaikat. Ezekben természet­
összeomlott a het­ szerűleg több évszázad, különböző ko­
tita állam. Valószínűleg már az ezt
rokból származó emlékanyaga csúszott
megelőző évtizedekben meggyengült a
egymásra. Az így feldolgozott történeti
hettita befolyás a birodalomtól nyugat­
mondák és mítoszok az idők folyamán
ra eső területeken. A mükénéi görög­
a trójai háború emléke körül kristá­
ség terjeszkedésének most már csak
lyosodtak ki, s ebben a formában rög­
nyugat-anatóliai bennszülött kisálla­
zítette a tradíciót Homérosz azi. e-VIII.
mok állták útját, s az ezekkel vívott
században (tehát hozzávetőlegesen
harcoknak egyik fontos állomása lehe­
400 évvei a „trójai háború” után). Az
tett a Helleszpontosz bejáratát is ellen­
eposz tehát a történeti valóság bizo­
őrzése alatt tartó Trója elfoglalása.
nyos elemeit őrző, de elsősorban mégis­
Trója pusztulásának a görög krono­ csak költői alkotás.
lógiai hagyományból ismert dátumai
— az 1190-es, vagy az 1180-as évek­ HEGYI DOLORES
 A felkészülés során éppen emiatt na­
Egyetemi felvételi történelemből gyon hasznos pl. a tankönyv azonos
jellegű részeit a különböző leckék
anyagából összefűzni. Vagyis nagy
MILYEN KÖVETELMÉNYEKET tikusak stb.). hanem arra, hogy tapasz­ hosszmetszetekben tanulmányozni egy-
TÁMASZTUNK? talataink szerint a dolgozatok legtöbbjé­ egy nagy történelmi periódusban a gaz­
ben nincs világos, áttekinthető szerke­ daságtörténetet s ugyanígy külön-külön
Elvárjuk, hogy a jelentkező diák á l­ zet, logikus gondolatmenet. (Sokszor a társadalomtörténetet, a munkásmoz­
talános műveltség, szakmai fölkészült­ még a bekezdésekre tagolásról is meg­ galmat, az eseményrörténetet stb. Aztán
ség, képességek és készségek, fizikai és feledkeznek.) — az azonosságokra és a különbségekre
pszichikai adottságok, emberi és politi­ A dolgozatokban ismét megszaporod­ figyelve — összevetni az egyetemes és
kai magatartás vonatkozásában alkal­ tak a helyesírási hibák. Ritkaság- a magyar történelem egy-egy korszakát.
mas legyen a választott pályára. számba megy az olyan dolgozat, Készítsünk ezekből magunknak akár
A történelem szakra j,etentkezőkkel amelyben az országneveket, a dinaszti­ értelemszerű vázlatot. Külön figyelmet
szemben támasztott speciális követelmé­ ákat következetesen nagy betűkkel ír­ és más szempontú feldolgozást érde­
nyeinket a következőkben lehetne té- nák. Igen elszaporodtak a múltidő je­ melnek a nagy történelmi csomópontok,
zisszerűen felsorolni. (Valamennyi kö­ lével és a tárgyraggal s a „ly”, „j” be­ fordulatok. (A francia forradalom,
vetelményünket a középiskolai tan­ tűvel kapcsolatos hibák. A történelmi 1848—49, 1918—19, 1945—48 stb.)
könyvek anyaga alapján, a jó közép­ szövegekben gyakori „sújt”, „fojt”, „el­ Minden ismeretlen idegen szónak, ki­
iskolai szintnek megfelelően) fojt”, „folytat”, „süllyed” igéket követ­ fejezésnek járjunk utána! A tankönyv­
— a dialektikus és történelmi mate­ kezetesen rosszul írják. A régi magyar szöveggel párhuzamosan használjuk az
rializmus középiskolában tanult családnevek írása elbizonytalanodik, atlaszt s elevenítsük fel a feledésbe m e­
alapelemeinek ismerete és alkal­ nem ritkák a durva hibák. rült történelmi helyneveket. A nagyon
mazási készsége; kiemelkedő fontosságú dokumentumo­
— a középiskolában megismert leg­ MIT JAVASOLUNK kat keressük meg a történelmi szöveg-
fontosabb történelmi fogalmak tar­ A FELVÉTELIRE KÉSZÜLŐKNEK? gyűjteményekben.
talmi jegyeinek tudatos ismerete, Számítani kell arra, hogy a felvételi
a történelmi szaknyelv.használata; A felvételi nem az érettségi jó— bizottság a szóbeli során igyekszik ma­
— az alapvető történelmi folyamatok rossz megismétlésére szolgál, hanem a gának képet alkotni a jelölt szak-vá1-
és összefüggések ismerete s kész­ legjobbak, a leginkább rátermettek ki­ lasztásának megalapozottságáról, ér­
ség a nagy változások, történelmi választására. A bizottságok — az ano­ deklődésének mértékéről. Előnyös, ha
fordulatok elemzésére, a legfonto­ nym módon eléjük kerülő írásbeli dol­ valaki a történelem egy-egy témaköré­
sabb tényezők szerepének fölvázo­ gozatban s a személyes találkozások al­ ben alaposabban felkészült, s különös
lására; kalmával a szóbelieken — azt kutat­ érdeklődését esetleg bizonyos olvasott­
— tájékozottság az egyetemes és a ják, hogy a jelöltek tudása mennyisé­ sággal, szakfolyóirat (ok) ismeretével
nemzeti történelem legjelentősebb gileg és minőségileg meddig terjed, (Századok, Történelmi Szemle, Párttör­
eseményeiben, az érintett esemé­ pályaválasztásuk mennyire megalapo­
nyek kronológiái és topográfiái vo­ téneti Közlemények, Hadtörténelmi
zott. A fölvételi módszerei is ehhez al­ Közlemények, stb.) is tudja dokumen­
natkozásaiban ; kalmazkodnak. tálni. Elvárjuk, hogy a pályázó otthonos
— a történelemmel elválaszthatatla­
nul összekapcsolódó általános mű­ A kérdések a középiskolai anyagból legyen a bel- és külpolitikai kérdések­
veltségbeli elemek ismerete. valók, de nem ismétlik az érettségi té­ ben. tájékozott a napi eseményekben,
teleket s gyakran csak a tankönyv igen aktuális fordulatokban. Mindent ösz-
Az írásbeli vizsgáknál különösen v i­ különböző „leckéiből” összeállítható vá­ szevetve azt szeretnénk, ha meggyőző-
gyázzunk a fogalmazásra. Most nem is laszokat feltételeznek. Nem „felelni” déses, széles látókörű, a történettudo­
a tartalmi vonatkozásokra gondolunk kell, hanem a szóba hozott fogalmakat, mány művelésében és oktatásában élet­
elsősorban (hogy az iskolai sablonok kérdéseket értelmezni, véleményt nyil­ célt kereső és találó diákokat vehet­
bénítóan hatnak, s ezért ritka az ön­ vánítani, ellenvetéseket tényismerettel, nénk fel az egyetemre.
álló gondolat, hogy a szövegek sema­ összefüggések feltárásával megcáfolni. UNGER MÁTYÁS

Az alábbiakban közzétesszük azt az írásbeli feladatlapot, p o n to k m e llé í r j a b e a h e ly s z ín t é s a r é s z tv e v ő k n e v e i t!

amelyet a tudományegyetemek történelem szakára 1977-
ben jelentkezők kaptak. (A szerk.)
TÖRTÉNELEM-FELADATLAP
1. A 150 é v e s t ö r ö k u r a lo m s z á m o s n y o m o t h a g y o t t h a z á n k
tö r t é n e té b e n .
a) M ily e n j e l l e g ű é p ü le te k e t i s m e r , a m e ly e k m a is á lln a k ,
é s a t ö r ö k ö k é p í t e t t é k : ..................................................................
b) S o r o ljo n f e l le g a lá b b h á r o m tö r ö k k o r i e m l é k e t h a z á n k ­
b a n ! ..........................................................................................................................
2. Á lla p íts a m e g s z á m o z á s s a l a k ö v e tk e z ő t e c h n i k a i ta l á l m á ­
n y o k fe lta lá lá s á n a k s o rre n d jé t!
a) g ő z m o z d o n y .............. b) M o r s e - t á v í r ó ................ c) d i n a m ó ...........
d) f o n ó J e n n y
3. Az a lá b b f e l s o r o l t tö r t é n e lm i d o k u m e n tu m o k e lé í r t s z á m ­
m a l (1—4) je le z z e k e le tk e z é s ü k s o r r e n d j é t !
A la p ító Ü z e n e t; .............. F ü g g e tle n s é g i N y ila tk o z a t
(U S A ); .............. D e k r é tu m a f ö ld r ő l ; ............. E m b e r i é s P o l­
g á r i J o g o k N y ila tk o z a ta
4. M e ly ik m a i á lla m t e r ü l e t é n á l l t a k a k ö v e tk e z ő ó k o r i v á r o ­
sok?
a) T r ó j a .............. b) U r u k ............... c) B ü b lo s z ...........................
d ) M a s s i lia .............
5. A z ú j é s le g ú ja b b k o r f o l y a m á n tö b b o ly a n c s a t a z a j lo tt
le , a m e ly e k k ö z v e tv e h a t á s s a l v o l t a k h a z á n k t ö r t é n e t é r e is.
M e ly ik m a i o r s z á g te r ü l e t é n v o l t a k a k ö v e tk e z ő c s a t á k s z ín ­
h e ly e i, é s m e ly á lla m o k h a r c o l t a k e g y m á s s a l ?
a) A u s t e r l i t z .............. b) K ö n ig g r ä tz ..........c) K u r s z k ......................
d ) E l- A la m e in ...........
6. H a tá r o z z a m e g , h o l é s m ily e n tá r s a d a l m i r é t e g e t je lö lte k
a z a lá b b i ó k o r i k if e je z é s e k !
a) N o b ilita s ............... b) H e l ó t á k .............. c) M e t o i k o s z o k ..............
d) C l i e n s e k ..............
7. A m á s o d i k v ilá g h á b o r ú f o l y a m á n é s k ö z v e t le n ü l a z t k ö v e ­
tő e n n a g y f o n to s s á g ú k o n f e r e n c i á k z a j l o t t a k le . A z id ö -
a) 1943. n o v ..................
b) 1945. f e b r . .......
c) 1945. j ú l ............... *.
8. A m a g y a r m u n k á s m o z g a lo m m e ly s z e r v e z e té h e z , ill. i r á n y ­
z a tá h o z t a r t o z t a k a z a lá b b i s z e m é ly e k ?
a ) T á n c s ic s M ih á ly ...................... b) F a r k a s K á r o ly ......................
c) E n g e lm a n n P á l ....................... d) S z a b ó E r v in ...........................
9. M ily e n p o litik a i p á r t h o z ill. i r á n y z a th o z ta r t o z n a k a z a l á b ­
b i s z e m é ly e k ?
a) P e y e r K á r o ly ................. b) M a r to s F ló r a ........................................
c) V á g i I s t v á n ...................... d) N a g y a tá d i S z a b ó I s t v á n ................
10. E g é s z íts e k i a z a lá b b i s z ö v e g e t!
a) A z O S Z D M P v a l ó j á b a n a lo n d o n i II. k o n g r e s s z u s o n j ö t t
lé tr e évben.
b) A k o n g r e s s z u s e lf o g a d ta a L e n in á l ta l j a v a s o lt p r o g r a m o t .
A m in im á lis p r o g r a m lé n y e g e : ..........................................................
c) A m a x im á lis p r o g r a m lé n y e g e : .........................................
II.
(Részletesebben írásban kifejtendő tételek. — A szerk.)
1. H a tá r o z z a m e g a R á k ó c z i- s z a b a d s á g h a r c s i k e r e i n e k é s b u ­
k á s á n a k b e l- é s k ü lp o liti k a i t é n y e z ő it! ................................................
2. ö s s z e g e z z e a m a r x i z m u s k l a s s z ik u s a in a k le g f o n to s a b b g o n ­
d o la ta it a f o r r a d a l m a k r ó l ! ..........................................................................
3. H a tá r o z z a m e g a n é m e t é s a z o la s z e g y s é g l é t r e j ö t t é n e k
h a s o n ló és e lté r ő v o n á s a it! ..........................................................................
4. H o g y a n h a t o t t a k i e g y e z a m a g y a ro rs z á g i g a z d a s á g i és
tá r s a d a l m i f e jlő d é s r e ? (1867—1900) ..............................................................
5. J e lle m e z z e a H o r t h y - r e n d s z e r k ü l p o l i t i k á j á t 1920—1939 k ö ­
z ö tt! ..................................................................................................................................
6. F e jts e k i a m a g y a r n é p i d e m o k r á c i a f o r d u l a t é v é ig t a r t ó
s z a k a s z á n a k le g je lle m z ő b b v o n á s a i t ! .......................................................

31

A történész évek óta egyre növekvő aggodalommal
figyelj, hogy kortársai — s kivált a fiatalabb nemzedék­
hez tartozók — egyre kevésbé ismerik a történel­
mi fogalmaknak valóságos tartalmát és értelmét.
Ezekkel pedig — a múlt iránt egyre örvendetesebben nö­
vekvő érdeklődés kielégítése során — történelmi regé­
A főbb magyar világi méltóságviselők a középkorban
A nádor (palatínus) már
I. István (997—1038) korában
működő tisztségviselő. Ö
gyűjti össze és kezeli a ki­
rályi udvar jövedelmeit, fel­
ügyel a király és környe­
zete eltartására rendelt bir­
tokokra. Kezdetben csak a
királyt helyettesítő bíróként
(az ún. „királyi jelenlét” bí­
róságában) ítélkezik az ud­
var népei fölött, de k XII.
századtól már saját bírói
székkel rendelkezik, s 1222-
től az ország minden lakosá­
ra kiterjed bírói hatásköre,
csupán a nemesek fő- vagy
jószágvesztéssel járó ügyeit
nem intézheti a király hoz­
zájárulása nélkül. A XIII.
századtól ő lesz az akkor be­
költözött kunok bírája is.
Emellett, a király helyett, az
uralkodó megbízásából, az
országot járva a fontosabb
megyei, egyházi központok­
ban gyakran tart nádori köz­
gyűléseket egy-egy — olykor
több — megye számára, ahol
a királyi nemesség által vá­
lasztott bírótársakkal együtt
„levelesíti” (mindenki által
szabadon megölhetőnek nyil­
vánítja) a lajstromba vett
bűnösöket, rablókat, foszto­
gatókat, orgazdákat, oklevél-
és pénzhamisítókat, gyujtoga-
tókat stb. A bíráskodással
összefüggő és egyéb termé­
szetű okleveleit a nádori
jegyzők írták a nádori ítélő­
mester irányítása alatt.
Ítélkezési tevékenységé-
nék kiszélesedésével párhu­
zamosan a nádornak a ki­
rályi udvar és királyi va­
gyon gazdasági ügyeit irá­
nyító funkcióit más mél­
tóságviselők vették át, mi­
közben országos politikai
funkcióinak köre egyre bő­
vült. Az aranybulla (1222)
már a király és az uralkodó
osztály közti közvetítő szere­
pet is juttat neki. A király
által külföldre vezetett had­
járat idején ő a király helyet­
tese (ilyen volt Bánk bán is),
s Pest megye örökös főispán­
ja. 1290-ben már szabályoz­
zák kinevezésének rendjét:
az uralkodó dönt erről, a ki­
rályi tanács meghallgatása
32
LEXIKON
után. 1486-ban részletesen
szabályozzák a palatínus ha­
táskörét. Eszerint trónürese­
dés esetén és a király kisko­
rúsága idején az ő feladata
az országgyűlés összehívása,
ő a kiskorú király gyámja,
gyámkodása idején mindenki
éppúgy engedelmeskedni tar­
tozik neki, mint a királynak.
A nemesi (hadi) felkelésnek
a nádor a vezetője, ő az or­
szág főkapitánya. Az is fel­
adata, hogy az urak összetű­
zéseit elsimítsa, a polgárhá­
ború bűnöseit megbüntesse,
a király és az „ország” (azaz
a nemesség) közti viszályban
közvetítsen. A Mohács előtti
évtizedekben a nádor már
nem a király, hanem a ren­
dek embere: az országgyűlés
választja, s a nemesség ér­
dekeit képviseli.
Az országbíró (a korai idő­
szakban királyi udvarbíró) a
XII. században tűnik fel és
veszi át a nádortól a királyi
jelenlét bíróságának a veze­
tését és egy időre a királyi
udvar pénzügyeinek intézé­
sét. Miután gazdasági jel­
legű ügyköreit hamarosan el­
veszíti, az udvarbíró (ill. im­
már országbíró) fő feladata
a jogszolgáltatás lesz. 1222-
ben az Aranybulla úgy ren­
delkezik, hogy a királyi ud­
varban, a kúriában mindenki
felett ítélhet és az ott elin­
dított peres ügyet ítéletével
bárhol befejezheti. Az 1290-
es törvény kimondja, hogy —
a nádoréhoz hasonlóan — az
országbíró kinevezéséről is
Janus nádor arany pecsét­
gyűrűje a XII. századból
nyekben, életrajzokban, filmeken, színdarabokban, ív ­
ben sűrűn találkozhatnak. Ezért határoztuk el, hogy e fo­
galmak magyarázatára külön rovatot nyitunk, s benne
először a magyar középkorban kialakult legfontosabb ál­
lami tisztségviselőkről, hatásköreik alakulásáról, adunk
rövid áttekintést. (A szerk.)
az uralkodó dönt, a királyi sorban a kincstartónak), s
tanács meghallgatása után. maga a királyi városok
Bár a királyi tanács tagja, s egy csoportjának (az ún.
hallathatja szavát a kül- és tárnoki városoknak), ill.
belpolitikai kérdésekben, leg­ ezek bíróságainak állandó
fontosabb tevékenysége a ki­ feljebbviteli bírójaként mű­
rályi udvarban folytatott
ítélkezés, ill. az ehhez kap­ ködött 1848-ig. E minősé­
csolódó oklevéladás. Miután gében a XIV. század vé-
az 1370-es években az a kí­
sérlet, hogy a királyi városok
peres ügyeit is az országbírói
ítélőszék elé utalják, meghiú­
sult, az országbíró megma­
radt a nemesek ügyeiben el­
járó bírónak. Tevékenységé­
ben időnként — mintegy sze­
mélyes alkalmazottjaként (fa­
miliárisaként) — az alország-
bíró támogatta, aki a XIII.
század utolsó harmadában
egy időre szinte teljesen füg­
getlenül is az országbírótól,
s a királyi jelenlét bíróságán
a maga nevében ítélkezett.
Az országbírói ítélőszék ki­
terjedt oklevélátadását a bí­
rói ügyekben is szakértőként
szereplő országbírói ítélőmes­
ter irányítása alatt az ország­
bírói jegyzők intézték.
A királyi tárnokmester mél­
tósága a XII. századbeli előz­
mények után a XIII. század
elejére fejlődött ki. Miután
átvette a királyi udvarbíró Zápolyai Imre nádor sírem­
gazdasági feladatkörét, foko­ léke (1487)
zatosan a bírói hatáskört is
megszerezte a királyi váro­ gétől polgári bírótársakkal
sok peres ügyei felett. (A ki­ ítélkezett. Középkori oklevél­
rályi városokat ui. a király adó tevékenysége messze el­
tulajdonaként tekintették.) A maradt a nádoré, országbíróé
XIV. században azonban már mögött. Az írásbeliséget in­
az államháztartás vezetője, téző tárnoki ítélőmester, tár­
az ország pénzügyi és gazda­ noki jegyzők mellett számos,
sági politikájának tényleges gazdasági ügyekkel foglalko­
irányítója. Ténykedése kiter­ zó tisztségviselő (altárnok-
jedt a pénzverés-, a királyt mester, tárnoknagy, pénzve­
illető só-, vám-, bányajöve­ rő és kamaraispánok stb.)
delmek (az ún. ,,regale”-k) tartozott a tárnokmester alá.
kezelésére, s az ezt ellátó in­ A késői feudális korban a
tézmények személyzetének ő harmadik helyet foglalta el a
lett a legfőbb igazgatási és világi méltóságviselők hierar­
bírói hatósága is. Hatalma chiájában, s ilyen minőség­
alá tartoztak a koronajavak, ben a nádor és az országbíró
:rányította a várgazdaságo­ akadályoztatása esetén ő el­
kat, főnöke volt a királyi ud­ nökölt az országgyűlés felső­
varba befolyó jövedelmeket tábláján, a helytartótanács­
kezelő királyi tárnokoknak. A ban, ill. a hétszemélyes táb­
XIV. század második felétől lán.
gazdasági jellegű tevékenysé­
gét fokozatosan átadta (első­ BERTÉNYI IVAN
 „Ínyencfalatot, ismerőst és nehéz thaszoszi nedűbe csak
ismeretlent, mindent min­ ŐSEINK ASZTALÁNÁL egy-két csepp, vizet kever a
denfelől összehordanak a jirosorrú magister bibendi,
finnyáskodó torkosoknak; tá­ az ivászat vezetője. Martia­
voli tengerekről szállítják
ide azt, amit a csemegéktől
Lakoma lis vendégei felüdülve tá­
voznak, míg ez utóbbiakról
megcsömörlött gyomor már- találóan írja Plinius: „Más­
már csak ímmel-ámmal fo­
gad be; hánynak, hogy ehes­
a császárkori Rómában nap szájukból dől a borszag,
mindent elfelejtettek', emlé­
senek, esznek, hogy hányhas­ kezetük kihunyt. »így hab­
sanak, s az egész világról vő helyzetben, az asztal mel­ gazdag tonhal és a fehérjét zsolják az életet«,, ezt han­
összehordott fejedelmi . fala­ lé helyezett pamlagon he­ adó 'tojás. A főétel sem ront­ goztatják fennen, pedig míg
tokat még megemészteni sem verve elfogyasztott lakoma ja el a gyomrot: kocaemlő, más ember naponta csak egy
méltőztatnak.”1 után bőven akadt dolga a hal, osztriga és baromfi. napját veszti el, ők még a
hánytató rabszolgának. Nem csoda, hogy ilyen
Íme a filozófus Seneca le­ A szegényebb, ám józan étkezés kísérőzenéjeként következőt is.”2
sújtó véleménye a római értelmű költő, Martialis, sok­ verssorok úsznak a levegő­
gazdagok étkezési szokásai­ Kertész István
kal egészségesebb lakomára ben; a gazdagok lakomáin
ról. Mert a gazdagok épp­ invitálja vendégét. Előétel a undorító böfögés. Itt vizet 1. S e n e c a : C o n s, a d H e lv , 10.
úgy egészségük rovására tet­ vitamindús saláta, póré­ isznak, csak éppenhogy meg­ 3. — R é v a y J ó z s e f f o r d ítá s a .
2. P l i n i u s : N a t. H is t. 14. 142. —
té* az evést gyönyör forrá­ hagyma, majd a foszforban ízesítve jó khioszi borral, ott M a r ó ti E g o n f o r d ítá s a .
sává Rómában, mint ahogy
napjaink egyik népbetegsége
is a túltápláltság — míg a
földgolyó egyes részein éhez­
nek az emberek.
A lakomák szokásos idő­ Grófi kamra, grófi pince — 170 évvel
pontja kora délután volt,
mikor a nap heve már ke­
vésbé bágyasztott, és az üz­ ezelőtt
let meg a. politika megkapta
az energiából ráeső részt. Ez
egyébként lehetett az ener­ A Balaton-part leglátoga­ hozott létre. Itt rendezte a si rendjét éppen keszt­
gia kisebbik része, hiszen tottabb idegenforgalmi lát­ Helikon irodalmi ünnepélye­ helyi tapasztalatai alapján
például egy főpap vacsorá­ ványosságai közé tartozik a ket, amelyeknek a Dunántúl — a XIX. század elején a
ján a következő fogásokkal Festetics-család hatalmas, a legjelesebb írói, költői vol­ már polgári Angliából ér­
kellett megbirkóznia a ven­ legutóbbi években igen tak megbecsült vendégei. kező tudós Bright doktor is
dégnek: tengeri sün, nyers nagy költséggel felújított Gyakori vendége volt ezek­ különösen szigorúnak és
osztriga, óriáskagyló, fenyő­ hajdani kastélya. A kastély nek Berzsenyi Dániel is. alaposnak találta — nem
rigó spárgán, hízott tyúk, előtti parkban gróf Festetics A főúri kultúrapártolás meglepő, ha a Festetics-csá-
tengeri makk, csalán, sza­ György szobra áll, a XVIII— mögött azonban látni kell a lád levéltárában olyan nyil­
lonka, kecske- és vadkan­ XIX. század fordulójának mindennek anyagi fedezetét vántartást is találunk 1810 ja­
felsál, bundában sült hízott évtizedeiben élt, felvilágoso­ biztosító hatalmas uradal­ nuárjából, mely a grófi ház­
baromfi, bíborcsiga, sertés­ dott főúré. aki nemcsak Eu­ makat, és a kastély pincéi­ tartásnak nemcsak élelmi­
emlő, kettészelt vadkanfei. rópa legelső felsőfokú kép­ ben és raktáraiban, a '»’■ófi szer- és italkészletét, hanem
halas tál. kacsa, főtt böjti zést nyújtó mezőgazdasági udvar, a személyzet és a ennek havi felhasználását is
réce. nyúl. sült szárnyas, ka­ szakiskolájának megalapítá­ vendégek ellátására is fel­ kimutatta.
lács, kenyér. sával írta be nevét a ma­ halmozott élelmiszer- és ital­ Eszerint a grófi magtá­
gyar művelődés történetébe, készleteket. És mivel a ma­ rakban az újév kezdetén
A feltálalt ételekhez sokszor hanem azzal is, hogy kasté­ gyar nagybirtokok elszámol­ több mint egy vagon, körül­
messzi földről szerezték be lyában hatalmas könyvtárat tatási és anyagnyilvántartá- belül 12 tonna gabona várt
az anyagot. Kaukázus kör­
nyéki folyókban fogott hala­
kat és a parthusok földjén
tenyésztett szárnyasokat vá­
sároltak. Kisázsai kikötőiből
kerültek a római asztalokra
az osztrigák, rákok, k a lló k ,
no meg a nehéz borok. És
természetesen költséget nem
kímélve szerezték be a fű­
szereket. Ezeket a jóízlés
határát messze túllépve
szórták ételeikre. íme elret­
tentő példaként a főtt hal­
hoz készített mártás recept­
je: keverj össze borao't, les-
tyánt, köménymagot, aszka-
lunhagymát, majoránnát, pi-
niadiót, datolyát, mézet, ece­
tet, mustárt s önts hozzá
olajat. A melegen tálalt
mártást ízesítsd mazsolával!
E sorok olvasói aligha
lelkesednének ilyen étele­
kért. Arról nem is beszélve,
hogy mindent leöntöttek egy
garumnak nevezett ételíze­
sítővel, melyet általában a
foltos makrélahal megro-
hasztott beleiből készítettek.
Bizony, egy ilyen félig fek­

33
felhasználásra: ebből a nyilván a levessé főzetés sor­
búza 4,25, a rozs 4,3, az árpa sa várt.
3 tonnát tett ki — ezt 400 A hús mellé főzelék is
kiló köles és 1,3 tonna bur­ járt: ebből a borsó tűnt a
gonya egészítette ki. A havi legkelendőbbnek: 764 liter­
fölhasználás főleg búzából
ből 62 litert használtak fel.
volt nagy, elérte a 2 tonnát. A lencse felhasználása fele
Ám rozsból már csak 1 ton­ annyi volt és a körülbelül
na, burgonyából csupán 350
130 liter köles — illetve ár­
kg fogyott el. A gabona fo­ pakása — fogyasztása alig
lyamatos őrléséről tanúsko­ érte el a 27 litert. Mindezek
dik a liszt viszonylag kis
elkészítéséhez 290 kg só és
mennyisége. Finom-*, zsem­ 553 kg vaj, 5 üveg extra olaj
le-, és cipólisztből összesen
és 61 kg repce olaj szol­
alig több mint egy tonna volt gált. A zsír és zsírszalon­
a raktárakban és összfelhasz-
na hiánya (hájból mindösz-
nálásuk 250 kg volt. Fél ton­ sze 62 kg-ot írtak össze) ar­
na korpa mellett (disznóete­
ra utal, hogy a gróf nyugati
tésre) 1,12 kg parókák Dor- mintára, nem zsírral hanem
zására való lisztet is itt tar­
vajjal vagy olajjal főzetett.
tottak nyilván. Feltehetően a A 965 tojásból 645-öt hasz­
gróf, .vagy még inkább a náltak fel, mivel a tojás hu­
személyzet parókáira szánva.
zamos tárolására — úgy lát­
Persze az étkezés köz­ szik — nem rendezkedtek
pontjában itt is, akkor is a
húsfélék álltak. A tartósított be. Az ételek jó ízét a sáf­
rány, szerecsendió és szere­
húsfélék közül a nyilvántar­
tásban csupán 175 kg füstölt csendióvirág, gyömbér, ma­
gyarbors és szegfűbors adta
szalonnát és 71 kg füstölt
húst, valamint fél kg szalá­ meg, de a 2,60 kg-nyi ma­
gyar borstól eltekintve egyik­
mit találunk. Az udvar hús­
szükségletét nyilván folya­ ből sem tartottak fél kilónál
nagyobb készletet.
matos vágással, vadászattal,
halból folyamatos halászat­ Az udvari szakácsok, aki­
tal fedezték. A leltárból ki­ ijét a mezőgazdasági főis-1
tűnik, hogy 6 őz és 24 nyúl kola külön, alsófokú tagoza­
azonnal fogyasztásra is ke­ tán négyéves kurzuson ké­
rült. Hogy a mintegy 170 peztek, Novotta György, a
baromfi, köztük 97 csirke és
grófi főszakács irányítása
73 kappan elevenen, vagy mellett, nem hanyagolták el
valamilyen tartósított mó­ a téli időben oly fontos (bár
az orvostudományban még
don várta hogy elfogyasszák,
ismeretlen) vitaminokat sem.
a jegyzékből nem derül ki Az igen hasznos savanyított
világosan. Annak jeleként, káposztából például 2300
hogy a gróf a Balaton nagy litert tároltak, nyers almá­
területének is földesura. a ból pedig 1333 litert: utób­
jegyzék 566 db „tekenyős- biból eddig 341, míg a tar­
békát” is nyilvántart. Rájuk tósítva tovább elálló káposz­
POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODA
34
tából még csak 162 litert
használtak fel. A birsalma,
mogyoró, mandula, dió mel­
lett (egyenként 200—250 li­
teres tételben) 124 liter gesz­
tenye is elfogyasztásra várt
és minden eshetőségre szá­
mítva szárított gyümölcsö­
ket, befőtteket is tároltak.
Előbbiek közül főleg a
szárított szilva (52 kg) és a
szárított körte, valamint ba­
rack (10—10 kg körül) lát­
szott különösen kedvelt étel­
nek, de tároltak még kb. 1
kg szömörcegombát, és 31
liternyi' vargányát, 'utóbbit
teljes egészében fel is hasz­
nálva. Volt a polcokon még
néhány kiló szárított meggy
és cseresznye, sőt kis darab
birsalmasajt. továbbá majd­
nem 7 kg aszúszőlő, 2,20 kg
tiszta mandula és 19 kg cu­
kor is. A befőttek sorában
ribizlit, szőlőt, csipkebogyót,
barackot, meggyet, somot,
diót tartottak nyilván, a 10
kg-ot soha meg nem haladó
mennyiségben. Végül a jó
szájíz és a jó emésztés ér­
dekében 15 kg kávé, 7,70 kg
csokoládé mellett 25 kg cit­
rom, 31 kg svájci sajt és
1,5 kg parmezán is elfo­
gyasztásra várt.
Az étel mellől nem hiá­
nyozhatott az ital sem. Vé­
gignézve az italok részletes
jegyzékét, rögtön láthatjuk,
hogy a gróf a Dunántúl leg­
jelesebb bortermő vidékein
volt földesúr. A grófi pin­
cékben hatalmas hordókban
170 hektoliter fejtett bort
tároltak: ebből 90 hektoliter
volt a somlói, 54 hektoliter
pedig a Keszthely környéki
Ez a k ü ld e m é n y
b é r m e n te s íté s n é lk ü l
a d h a tó fe l!
BUDAPEST
1900
szőlőhegyek (Rezi, Tomaj,
Diás) termése, 16 hektoliter
a Muraközből érkezett. Hogy
ezek mai szóval „minősé­
gi” borok voltak az érzé­
kelteti, hogy külön tartottak
nyilván 400 liter „cseléd”
bort. Külön mutatták ki
emellett a 216 1 tokaji, kb.
300 liter soproni és 108 liter
muraközi aszúbort, és üveg­
számra tartották nyilván a
mintegy 750 palack „extra”
bort. Ebből 122 üveg volt
rajnai és 191 üveg az Arad
környékén termő ménesi;
224 pedig a gróf muraközi
szőlőhegyeiről származott.
De volt eredeti pezsgő 16,
sőt az uradalom saját gyár­
tású pezsgője 25 üveggel. Az
italok sorát 11 üveg rum, 26
üveg likőr, 23 üveg arak, 10
üveg kömény víz és 11 üveg
„mustárvízf mellett 310 1
szilvapálinka, 18 üveg ba­
rack-, és 16 üveg cseresz­
nyepálinka zárta; 121 litert
seprűnek tartottak meg. —
S a gyomrok egyensúlyának
helyreállítására 918 liter
borecet és 10 üveg savanyú­
víz szolgált.
A jegyzék első tanulsága,
hogy ez a nagybirtok bősé­
gesen el tudja tartani gazdá­
ját. Második tanulsága, a
grófi étrend differenciáltsá­
gára és változatosságára
utaló széles választék, bár
a nagy fényűzésre valló eg­
zotikus cikkeket nélkülözte.
Igaz, a napóleoni háborúk
korában az angolok konti­
nentális blokádja elzárta
Európától a távoli földrészek
egzotikus fűszereit, élelmi­
szereit, így a nádcukrot is:
nem is tudjuk, hogy a 19 kg
cukor nádcukor volt-e, —
ekkor igen drága csempész­
áru — vagy az akkor felta­
lált répacukor? És amit vég­
leg nem tudunk megállapí­
tani, csupán feltételezhetjük:
nyilvánvalóan a népes grófi
udvar hierarchiájának kü­
lönböző fokozatain más­
más arányban részesedtek a
készletekből. A „cselédbor”
külön említése önmagában is
erre utal, — és nyilván el­
térő volt a savanyúkáposztát
és a kávét fogyasztók köre is.
Amikor a balatonparti pa­
lota megújult termeiben sé­
tálva a hajdani élet emlékeit
felidézzük, nem feledkezhe­
tünk el arról, hogy lakóinak
életében ugyanúgy fontos
részt képezett az íz, a zamat,
az étkezési szokások, mint
napjainkban.
Kállay István
 GYA R A PO D Ó K Ö Z GYŰ JTE M É NYE I N K
E s e r e s k a p itá n y o k
a rcképcsarn oka
1966-ban a Magyar Nemzeti Múzeum
a sárospataki Rákóczi Múzeum részére
12 kisméretű, 38.5x28 cm nagyságú olaj­
képet vásárolt, amelyek a XVII—XVIII.
század fordulójának viseletében férfi­
portrékat ábrázoltak. A képek igen el­
hanyagolt állapotban voltak, a festék­
réteg elsötétült rajtuk, s, nyilván ké­
sőbbi időpontban, kartonlapra húzták
át őket, meglehetősen dilettáns módon.
Tíz portré hátlapján az ábrázolt személy
neve volt olvasható, megállapításunk
szerint XVIII. század végi kézírással.
A képekre vonatkozó első információk­
kal az eladó, a Turcsányi család egyik
idős tagja szolgált. Szerinte a képek Rá­
kóczi hadseregének brigadérosait ábrá­
zolják, készítőjük ismeretlen festő volt,
aki az 1708-i sárospataki országgyűlés
alatt lefestette az ott jelenlévő tisztek
egy csoportját. Elmondotta azt is, hogy
az arcképcsarnok eredetileg 20 képből
állt, de 8 kép őrzési helyéről, a vízi­
városi plébánia épületéből 1945-ben, az
ostrom viszontagságai közt elveszett. A
későbbi rendőri nyomozás eredmény­
telen maradt. A családi hagyomány hi­
telességét támogatta az a tény, hogy a
tulajdonos a képekkel együtt 12 széket
is vételre ajánlott fel, amelyeket szerin­
te maga Rákóczi Ferenc fejedelem adott
nászajándékba a Turcsányi család egyik
tagjának, aki a kuruc hadseregben szol­
gált.
A múzeum munkatársai ezután va­
lóságos nyomozómunkába kezdtek, hogy
a képek keletkezését és sorsát tisztáz­
zák.
Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy a
kuruc hadseregben valóban szolgált egy
Turcsányi László nevű tiszt. Pályafutása
meglehetősen változatos volt, de ami
a lényeg: Rákóczi valóban ismerhette őt
közelebbről is. Fiatal korában Rákóczi
mostohaapjának, Thököly Imrének
,,bennháló inassa” volt, mint Bercsényi
írta róla. Tehát ekkor kerülhetett köze­
lebbi ismeretségbe Rákóczival, ami a
nászajándékot megmagyarázhatja. 1704-
ben Érsekújvárról kiszökött a kurucok­
hoz és Szinay Mihály hajdúezredében
lett őrnagy (főstrázsamester), de 1705
júniusában, a Dunaföldvár körül folyó
harcok közben visszaszökött a császári­
akhoz. Ekkor már családos ember volt.
1709—1710-ben viszont ismét a kuruc
hadseregben találjuk, vicecolonellusi
(alezredesi) rangban egy hajdúezred
élén áll. 1710-ben Károlyi Sándor pa­
rancsára katonai erővel szedi ki Sza­
bolcs megyében a hátralékos hajdú­
újoncokat, s emiatt a megye panaszt
emel ellene a fejedelemnél.
Közben előkerült 1886-ból is egy adat,
amely azt bizonyította, hogy a fest­
mények ekkor már a Turcsányi család Ismeretlen kuruc tiszt
birtokában voltak. Buda visszafoglalá­
sának 200. évfordulójára ugyanis nagy
történeti kiállítást rendeztek, amelyen a
katalógus 621. tételszáma alatt szere­
peld: ,,Húsz 17, századbeli ismeretlen
előkelő magyar mellképe olajba festve.
Állítólag Rákóczi bajmóci várából ered­
nek s Bercsényi gróf készíttette”. Tu­
lajdonosuk ekkor Turcsányi Ödön volt
(a család egyébként Bajmóc környékén
volt birtokos.)
Természetesen magukat a képeket
is vallatóra fog'tuk. Az ábrázolt szemé­
lyek viselet e egyértelműen a 17—18.
század fordulójára utalt, de minthogy
abban az időben a nemesi és magyar
katonai viselet szinte azonos volt. nem
lehetett kétségét kizáróan megállapí­
tani, hogy katonákról van-e szó. A ké­
pek hátára írt nevek már több útmu­
tatást adtak. A 12 kép közül csak kettő
nincs névvel ellátva.
A tíz név a következő: id. Borbély
Gáspár ezereskapitány: Csery Imre
hadsegéd; Géczy Gábor ezereskapitány;
Ibrányi László ezereskapitány: Csajá-
ghy János brigadéros: Berthóti Ferenc
kassai vicegenerális (meghalt 1710-ben); Id. Borbély Gáspár ezereskapitány
Dabasi Halász Péter ezereskapitány;
Varga Pál főhadnagy
ifj. gróf Barkóczy Ferenc ezereskapi­
tány; Varga Pál Szabolcs megyei fő­
hadnagy; báró Zay András ezereskapi­
tány. Ezek szerint a képek valóban
Rákóczi tisztjeinek, mégpedig a má­
sodik' vonalbeli parancsnoki garnitúra
egyes tagjainak portréi. Az ismeretlen
művész az ábrázolt személyek karakte­
risztikus bemutatására törekedett, ami
valószínűvé teszi, hogy eredeti után
dolgozott.
A képeket Sárdy Lóránd festőmű­
vész restaurálta.
BÄNKÜTI IMRE
ára: 12,— Ft KÖVETKEZŐ SZ Á M U N K TARTALMÁBÓL:
C a stig lio n e L ászló : Pompeji pusztulása
M ak k ai L ászló : Gyermek a középkorban
S a r ló s B é la : Merénylet a császár ellen
Erényi T ib o r: Egy szociáldemokrata portréja
G e rg e ly J e n ő : Szerzetesrendek Magyarországon
S z ű c s J e n ő : Agrárforradalom a 13. században

História B alogh S á n d o r : Fegyverszünet 1945. január 20.

R o zsn y ó i Á g n e s; Szálasi naplója és a történész