S

TARTALOM
HISTÓRIA KÖNYVTÁR
FIGYELŐ
B erend T. Iván: Az állam szerepe
a modernizációban 3
M ŰHELY
H I S T Ó R I A K O 11Y VT ÁR H atházi G áb o r: A „vad hunok”. Bóna István
Jj S f< O II 0 L 6 0 I Ä K . A ü A T T A 3 A K |g j DIÓSZEGI ISTVÁN a hunokról és Attiláról 5
Gergely Je n ő : Egyház a középkori
Magyarországon 7
< S 8 o rk & t& ó A h a ta lm i p o litik a Salló László: Himlő, bujakór, pestis
a középkorban 10
Az Egyesült Államok és m á s fé l é v s z á z a d a É L E T K É P E K , H ÉT K Ö Z N A PO K
Hegyi K lára: Török tisztviselők
a szovjet zóna* a 17. században 12
1945-1990 EM B ER ÉS K Ö R N Y E ZE T
B urucs K o rn élia: Városi háztartás
a századfordulón 13
AKTUÁLIS Ó K O R
IIofTmann Z su z sa n n a : Prostitúció
az ókori Rómában 15
D O K U M EN TU M
H ajdú T ibor: Farkas és Kádár Rajknál 18
Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve 19
SZEM TANÚ
Pelle Ján o s: Az utolsó hazai vérvádak 25
NYÍLT T É R — OLVASÓINK ÍRJÁ K
Papp László: Matuska Szilveszter képei 29
Sáli E rik a: Matuska Szilveszter grafikái 29
Köpöczi R ó z sa-N ém eth Z suzsa:
Szőnyi István a II. világháborúban 30
A H is tó r ia A la p ítv á n y é s a T ö r té n e ttu d o m á n y i In té z e t KALÁSZATOK
Litván György: Vidéki helyzetkép, 1956 31
k ö z ö s k ia d á s á b a n m e g je le n t k ö tetei
Címlapunkon: Szent Ferenc beszélget a madarak­
KRONOLÓGIÁK, ADATTÁRAK * Diószegi István: A hatalm i politika kal. Ferences szerzetesek, 1235
másfél évszázada
* Balogh Márgit-Gergely Jenő: Egyhá­ Váczy Péter: A magyar történelem ko­
zak az újkori Magyarországon, 1790-1992 rai századaiból
I—II. kötet Niederhauser Emil: A történetírás tör­
Sípos Péter: A dattár a II. világháború ténete Kelet-Európábán
történetéhez * Hegyi Klára: Török berendezkedés Szerkesztő: G latz Ferenc
* Borhi László: Az Egyesült Államok Magyarországon
és a szovjet zóna, 1945-1990
Előkészületben: A szerkesztőség ta g ja i: K ertész István,
ELŐADÁSOK A TÖRTÉNET- Stark Tamás: A magyar zsidóság a Sipos Péter, S zakály Ferenc, V örös K ároly
TUDOMÁNY MŰHELYEIBŐL vészkorszakban és a felszabadulás után

Vezérfonal a magyar és az egyetemes M u n k atársak : D e m e te r Z suzsanna,

BIBLIOGRÁFIÁK
történelem tanításához (Szerk.: Glatz Fe­ S tem lerné Balog Ilo n a (kép);
renc.) Kovács Éva (szöveg);
Történeti bibliográfia 1990
H orváth Im re (szám ítógépes tördelés)
* Kubinyi András: Változások a közép­ Történeti bibliográfia 1991
kor végi Magyarországon * Történeti bibliográfia 1992
Ormos Mária: A H itler-életrajz bukta­ Felelős kiadó: História Alapítvány.
* Történeti bibliográfia 1993 Elnök: Niederhauser Emil
tói Szerkesztőség: 1014 Bp., Úri u. 53. T.: 156-0457.
* Gyáni Gábor: A szociálpolitika m últ­ Előkészületben: Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250
Szedés: MTATTI Kiadványcsoport. Felelős vezető:
ja Magyarországon Történeti bibliográfia 1994 Iturucs Kornélia
* Szakály Ferenc: Gazdasági és társadal­ Nyomás: v e s z p r é m i m n y o m d a rt .
mi változások a török hódítás árnyékában 8200 Veszprém, Őrház u. 38.
ATLASZOK MAGYARORSZÁG Felelős vez.: Fekete István igazgató
* Balogh Sándor: Magyarország és TÖRTÉNETÉHEZ Terjeszti: H1RKER Rt., NH Rt. & alternatív terjesztők.
szomszédai, 1945-1947 Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál
és a Helímél Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900,
* Somogyi Éva: A „közös ügyek”, Előkészületben: közvetlenül vagy postautalványon. Tel.: 270-2229
1867-1914 * Magyarország története a kezdetek­ Megjelenik évente tízszer.
Előfizetési díj: 1 évre 500 Ft.
től 1606-ig Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi
MONOGRÁFIÁK Vállalat Bp., Pf. 149. H-1389
HU ISSN 0139-2409. Index: 25384
A História Alapítvány bankszámlaszáma:
Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok MNB: 218-98017, csekkszámla: 501-012539-4
A *-gal megjelölt kiadványaink megvásárolhatók az
Hajnal István: Technika, művelődés MTA Történettudományi Intézetben Dobos Anikó­ OTP Bp. I. kér. Alagút u. 3.
* Lakner Judit: Halál a századfordulón nál. 1014 Budapest I. Úri u. 53. Devizaszámlaszámok: USD 401-15194129120;
DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120

2

FIGYELŐ
Az állam
szerepe a
modernizációban
A világgazdaság perifériája,
1920-1975*
N apjaink állam tanának egyik legtöbbet
vitatott kérdése az állam szerepe a gazda*
Ságban és a társasélet egyéb területein. A
szovjet rendszer leépítésének folyamatá­
ban m indez pártpolitikai vitakérdéssé is
vált. Amerikában élő kollégánk, Berend
T. Iván, az MTA volt elnöke, jelenleg a
Történész Világszövetség elnöke, buda­
pesti akadém iai előadása e vitáktól füg­
getlenül, a gazdaságtörténész eszköztárá­
val közelít a világgazdasági „periféria” te­
rületeinek fejlődéséhez. (A szerk.)
A történelem a valóságban mindig a meg­
rázó, hatalm as fordulatok, és a már-már
átléphetetlennek talált folytonosságok
varázslatos egységében hömpölyög száza­
dokra nem figyelmező útján.
A világrendszer viharos ipari forradal­
mi átalakulásának 19. századi sodrában
például az országok és népek a világgaz­
daság perifériáin elhelyezkedő többsége
zömében nem volt képes többre, mint tö r­
ténelmi elmaradásuk reprodukálására.
Viszonylagos leszakadásuk növekedett, s
a jövedelmi szakadék a felemelkedő Nyu­
gattal szembeni 1:2-höz arányról az euró­
pai kontinensen belül is l:3-ra szélese­
dett. Az 1860-70-es évektől a nyugati in­
tézményrendszer átültetése és a külföldi
beruházásokkal és kölcsönökkel alátá­
masztott, exportorientált modernizáció
félsikeres kísérletei is csak megállítani
tudták e folyamatot, visszafordítani nem.
A Balkán, még ebben a fél évszázadban is
folytatta a „negatív növekedés” mélyrepü­
lését. A perifériák zöme nem tudott be­
lépni az iparosodott országok magasabb
osztályába.
Éppen ez az áttörhetetlen kontinuitás
vezetett a 20. században a világrendszer
forradalmian átalakult és dominánssá vált
nyugati centrum a elleni elkeseredett láza­
dásokra, a nyugati értékrend vad tagadá­
* A Gazdaság- és Jogtudományok és a Történeti és
Filozófiai Tudományok Osztálya 1995. május 2-i fel­
olvasó ülésén elhangzott előadás rövidített szövege.
A tanulmányt teljes terjedelemben, irodalmi hivat­
kozásokkal közli a Magyar Tudomány c. folyóirat.
(A szerk.)
sára a perifériákon. A dam Smith és David
Ricardo liberális közgazdasági nézetrend­
szerében nem volt helye a nemzetnek, sőt
Smith a fejlődésre kedvezőtlennek ítélte a
nemzeti gazdasági kereteket. A legjelentő­
sebb lázadás most éppen a nemzeti eszme
és nacionalista gazdaságpolitika jegyében
vetette el az addig követett exportorien­
tált fejlesztési utat, s a m indenható, állami
beavatkozástól mentes piaci rendszert. A
gombamódra szaporodó autokratikus na­
cionalista rendszerek, valamint ezek szél­
sőséges fasiszta változatai, de ebben a vo­
natkozásban a bolsevik forradalom is
egyaránt a protekcionista elzárkózás, az
importpótlóiparosítás, s az erőteljes álla­
mi beavatkozás politikáját választották.
Szovjet modell
Az elmúlt évtizedig, vagyis e század első
háromnegyedében, a perifériák kitörési
kísérleteiben éppen a szovjet iparosítási
modell vált a legnépszerűbbé. Bár néhány
szomszédos országra egy defenzíven ag­
resszív Szovjetunió erőszakolta rá rend­
szerét és gazdasági modelljét, vakság len­
ne az összeomlás porfelhőjétől nem látni,
hogy a perifériák zöme, beleértve az ázsiai,
afrikai és latin-amerikai perifériák nem je­
lentéktelen részét, nagyon is önként fordult
ehhez a modellhez. Jugoszlávia és Albánia,
Kína és Vietnam, Kuba és Guatemala, Eti­
ópia és Angola véres polgárháborúkban
és intervenciók elleni küzdelmekben har­
colták ki maguknak e lehetőséget. Végül is
a nyolcvanas évek közepére a világ egyhar-
madán m űködött a szovjet államszocializ­
mus valamelyik válfaja.
Még ennél is jóval több ország vette át
a szabályozott piac állami beavatkozási
rendszerét, amely számos esetben a köz­
ponti tervezés valamely változatáig ter­
Az ultramodern főváros. Brazília
jedt, valamint a protekcionista elzárkózás
im portpótló iparosítási útját, s az állami
irányítást a részleges államosítással össze­
kapcsoló politikát.
Jól ismert, hogy az indiai szubkonti­
nens, a függetlenség elnyerése után rövid
idővel a Bombay-terv néven ismert ve­
gyesgazdasági m odellhez fordult, melyben
a magánszektor csak a fogyasztási iparok
és mezőgazdaság marginális szféráiban
játszhatott szerepet, s amely 1950-től az
iparosítás jegyében fogant ötéves tervek
útjára lépett. Az állam i árszabályozás, be­
ruházás-központosítás és más lépések se­
gítségével az első három indiai ötéves terv
a „társadalmi igazság jegyében” történő
iparosítás és gyors növekedés ismerős
program ját munkálta.
A hidegháború évtizedeiben a Tru-
m an-doktrína idejétől erősen a Nyugat­
hoz kötött Törökország is vegyes gazda­
sághoz és erőteljes állami vezérlésű iparo­
sításhoz fordult. Az ipar 35%-a, a beruhá­
zások közel fele, a banktőke kétharmada
állami kézen volt. A hatvanas évek köze­
pétől bevezetett ötéves tervezés gyors gaz­
dasági növekedést segített: az első, máso­
dik és harmadik ötéves tervek során e po­
litika évi átlagban 7-8% -os növekedést
generált.
Az iparosításban vezető szerepet já t­
szó modern állami szektor központi sze­
repével kiépített vegyes gazdaság Latin-
Am erikában és Afrikában is dominált, s
ezt az utat választotta a legtöbb gyarmati
uralom alól függetlenné vált ország. Az
1970-es évek végén Argentínában és La-
tin-Am erika legtöbb országában a mező-
gazdaságon kívüli szektorokban alkalma­
zott munkaerő mintegy egynegyede állami
vállalatokban dolgozott. Szenegálban ez
az arány megközelítette az 50%-ot, Z am ­
biában meghaladta a 80%-ot. Hozzá kell
3
 tenni, hogy E urópa fejlett központjai sem A kitörés sikerei és kudarcai
vonták ki magukat e történelm i sodrás­
ból, hiszen Olaszország, Franciaország és A II. világháborút követő fél évszázadban
Ausztria iparának 20% és 50% közötti a perifériák kitörési kísérletei sikeresnek
hányada került állami tulajdonba a II. vi­ tűntek. A világtörténelem leggyorsabb
lágháborút követő években, sőt a laissez növekedési szakaszában, 1950 és 1973 kö­
faire hazája, Anglia is vegyes gazdaságot zött, am ikor a nyugat-európai piacgazda­
honosított meg. Míg Európa nyugati felén ságok átlagos 3,8%-os növekedést értek
a vegyes gazdasággal rendelkező országok el, az ázsiai dirigista rendszerek 3,7%-os
a háborút követő 1-2 évtized erőteljes ál­ növekedése és a szovjet típusú központi
lami szabályozása után visszatértek az ön- tervezéses modell által elért 3,9%-os évi
szabályozó piaci mechanizmusokhoz, s ál­ növekedési ütem egyaránt kiemelkedő
lami vállalataikat is ebbe a közegbe he­ volt, s rendkívül közel esett egymáshoz.
lyezték, az afrikai és latin-am erikai peri­ Latin-Amerika 2,5%-os évi növekedése
fériákon a vegyes gazdaság szigorú és hasonló ütem ű volt m int a fejlett Észak-
átfogó állami irányítási-beavakozási poli­ Amerikáé (2,2%). Nem mondható tehát,
tikával társult. Latin-Am erika nagyobb hogy a világtörténelem leggyorsabb növe­
része a peronista típusú „állami dirigista kedési időszakát valamely specifikus m o­
modernizáció” útját járta. dell biztosította volna. A demokratikus,
Ázsia nem államszocialista országai, a magántulajdonos szabad piaci és a dikta­
modernizációt vezető Japánnal az élen, a tórikus, központi tervezéses állami tulaj­
piaci magángazdaságot mindvégig erőtel­ donra alapozott rendszerek hasonló si­
jes állami kontroll és irányítás alapján fej­ kerrel szerepeltek.
Hagyomány és modernizáció. Tokió, 1990-es
lesztették. A modernizációban központi, Hozzá kell azonban tenni, hogy átm e­
húzó szerepet nyert exportorientációt netileg a világ leggyorsabb növekedését
mindvégig kiegészítette a belső piac sze­ a modernizáció nemzeti céljait keresztező elért államszocialista országok a világgaz­
lektív, de erőteljes védelme, s egy csendes, m inden nemű osztálytörekvés kím életlen daságtól izolált közegükben, elavuló tech­
úgyszólván láthatatlan állami erőszakkal elfojtását biztosító erős központi hata­ nikai bázison és szerkezeti keretek között
érvényesített beruházási struktúra alakí­ lom. Amint a világgazdaság fejlett köz­ érték el kiemelkedő növekedési eredm é­
tási politika. A japán kormány például pontja természetes úton term elte ki és nyeiket, melyek tehát hosszú távon visz-
1976 májusában az évtized második felére gondozta az emberi jogokat, a civil társa­ szájára fordultak, s különleges erőfeszíté­
pontosan kidolgozott ötéves tervben szer­ dalom ideálját, a parlamenti dem okráciát sük ellenére is valahogy úgy jártak, mint
kezetátalakítási program ot hagyott jóvá. és jogállamiságot, m ert ez tartozott egész Alice a fura Csodaországban: m ikor már
gazdaság- és társadalomfejlődési útjához, úgy érezte, hogy „semmiképpen sem tud
Diktatúrák nem csak a szovjetben mi több, ez volt annak a biztosítéka, addig gyorsabban száguldani... a legfurcsábbnak
a perifériák, polgári demokratikus reto ri­ az tűnt, hogy bármilyen gyorsan is haladt,
A perifériák egy része programatikusan kával vagy államszocialista programmal, semmit sem tudott lehagyni”.
fordult szembe a parlam enti demokrácia de egyaránt diktatúrák mögé húzódva
és egyéni szabadságjogok elvével, s dekla­ igyekeztek modernizációs céljaik valóra
rálta, hogy az egyén jogait alá kell vetni a váltására. BEREND T. IVÁN
társadalom mint közösség, s nem utolsó­
sorban a nem zet valamiféle „örök”, gene­ A dinamikusan fejlődó főváros: Szöul
rációk során átívelő érdekének. Egyaránt
jellemezte ez a nacionalista autokráciákat
és az államszocialista rendszereket. Más
esetekben, taktikai-politikai megfontolá­
sokból, nyugati típusú retorika igyekezett
elfedni a perifériás típusú diktatúrák rút
vonásait. A hidegháború fekete-fehér
front-tagozódása idején, am ikor hatalmas
erkölcsi felháborodástól kísért, s megala­
pozott m indennapos roham ot vezettek az
emberi jogok védelmében az Elbától ke­
letre eső rendszerek ellen, ildomos hallga­
tás vette körül az argentin, sőt egy idő
után még a chilei rezsimet, Dél-Korea
vagy Szingapúr rendszereit, a latin-am eri­
kai nyom or-diktatúrák és az ázsiai terror­
rendszerek valóságát. Ki beszélt, vagy ki
tudott a kábítószer-maffiával összefonó­
dott mexikói virtuális egypártrendszer
parlamenterizmussal álcázott valóságá­
ról, s ki vonta kétségbe, hogy Japán valódi
demokráciává vált. M árpedig a peritériák
állami beavatkozásra alapozott m oderni­
zációs törekvéseinek elengedhetetlen fel­
tétele volt a stabil politikai környezetet,
m egkérdőjelezhetetlen állami cselekvést,
4
 MŰHELY
A „vad hunok”
Bóna István
a hunokról és Attiláról
I. rész
N apjainkban valóságos reneszánszát éli a
hu n-m agyar rokonság történeti hagyo­
mánya. A 4-5. századi Európát megrenge­
tő nom ád hatalom s Attila király személye
ism ét a figyelem, nem ritkán parázs viták
középpontjában áll. Ism ereteink mai
szintjén mit vélhetünk valósághoz közel
állónak és mit tekintsünk legendának az
E urópában s itthon kialakult — egymás­
tól jelentősen eltérő — „hun képből”? A
kérdéskört közel 4 évtizede kutató Bóna
István régész professzorral, az 1993-ban
m egjelent „Hunok és nagykirályaik” c.
nagy sikerű kötet szerzőjével Hatházi Gá­
bor beszélget
H atházi Gábor: M it tudunk a hunok
eredetéről és nyelvéről, elképzelhető-e
bármilyen rokonítási lehetőség a hunok
és a magyarok között?
Bóna István: Közel kétszáz éve próbál­
ják a hun eredetproblém át a különböző
tudományágak megoldani. Ebbe a legke­
vesebb beleszólása a régészetnek van: az
az emlékanyag, melyet a hun mozgalom­
mal — nem az etnikummal, inkább a bi­
rodalom m al — össze tudunk kapcsolni,
legfeljebb a mai kazak steppékig, időben
a 4. század közepéig nyúlik vissza. Csupán
néhány tárgy esetében (üstök, tükrök,
íjak) gondolhatunk keletebbi eredetre. E
leletek alig pár évtizeddel előzik meg a
370-es éveket, am ikortól már írott forrá­
sok is dokum entálják a hunok európai
megjelenését.
Nomád lovasijász, belső-ázsiai bronzöntvény
Á „vad hunok". A hun csapatok győzelme az alánok felett, 19. századi ábrázolás
Történetileg — szír és szogd források
nyomán — úgy-ahogy igazolhatónak lát­
szik, hogy a kínai szövegekben (Kr. e. 4-1.
század) hiung-nu, hsiung-nu néven is­
mert, belső-ázsiai hunok (akik ellen a
Nagyfal épült) nyugatra m enekült cso­
portjai azonosak a századokkal később
Európában feltűnő hunokkal.
A nyelvészet két vonalon is próbálko­
zik, egyelőre vitatható sikerrel. Az ázsiai
hunokat kezdetben mongol nyelvűnek
vélték, ma viszont általános a vélemény,
hogy nem ismerjük nyelvüket. Az európai
hun nyelv kutatói két Priscosnál fennma­
radt közszóból („kamon” — erjesztett kö­
leslé, „sztrava” — halotti tor), s alig két
tucatnyi személynévből indulhatnak csak
ki. Külön problém át jelent, hogy ezek
sokszorosan rom lott alakban, germán
vagy szarmata tolmácsok közvetítésével,
görög és latin átírásban m aradtak ránk. Jó
részük így magyarázhatatlan, a többit —
attól függően, hogy mely nyelv szakértője
vizsgálja éppen — az ótörök valamely vál­
tozatának, mongolnak, esetleg iráninak
vélik. Jómagam a turkológus álláspontot
tartom meggyőzőbbnek. A magyarsággal
való rokonság szempontjából voltakép­
pen mindegy, hogy e feltevések közül me­
lyik az igaz, miután egyetlen valóban tu­
dományos nyelvészeti megközelítés sem
állította soha a hunok finnugor nyelvűsé­
gét. A középkori magyar krónikások sem,
számukra egyszerűen természetes volt a
két nép azonossága.
H. G.: Valamiféle alárendeltségi vi­
szony ugyanakkor elképzelhető?
B. L: Okvetlenül. Vegyük bármely tu­
dományos megalapozottságú őshazael­
m életet is, legalább 3-4 terület jö h et szá­
mításba: Káma-vidék, Dél-Urai (európai
és szibériai oldala egyaránt), esetleg Bas­
kírja — ezeken a h unok biztos, hogy átvo­
nultak. A később véglegesen rögzült hun
birodalom kiterjedése ugyan kelet felé —
különösen a Volgán túl — ma még bi­
zonytalanul ítélhető meg, de az kétségte­
len, hogy határos volt a perzsa területek­
kel s a Kaukázus térségét is magában fog­
lalta (395-96. évi hadjárat, 415-420: a
Kaszpi-tenger és az A ral-tó vidéki hun há­
ború, 451. évi örm ény események). H atal­
m ukat tehát nyugodtan kiterjeszthették e
területsáv északi peremvidékeire is. Ezt
jelezheti egy Káma-vidéki hun üstlelet is.
H. G.: A hunok európai megítélése
nem túl hízelgő. V alóban olyan barbárok
voltak, mint amilyennek ma láttatják
őket?
B. /.: Ami azt illeti, nagyon rosszul „in­
dultak”. A kortárs, de igazi hunokat soha
nem látott Ammianus Marcellinus régeb­
bi szerzők nyomán az antik etnográfia
klasszikus elemeiből építette fel a maga
hun képét. Istentől elrugaszkodott, vad
keleti hordának ábrázolta őket. Prim ití­
vek, állatian kegyetlenek, a tüzet sem is­
m erik, állatbőrökbe öltözve, szörnyű
megjelenésükkel keltenek hatalmas páni­
kot. A hunok által szolgaságba taszított
gótok egy évszázaddal későbbi krónikása,
Jordanes is hasonlóan nyilatkozik. Talán
így próbálta papíron, utólag „megbosszul­
ni” a népét ért megaláztatásokat. Ugyan­
akkor a többi kortárs és a hun kort egy
évszázadon át követő források érdekes
m ódon nem írnak különösebben rossz­
akat róluk. Természetesen közük az ese­
m ényeket, de hogy a hunok vadabbul vi­
seltek volna háborút, m int a mai Európa
jó néhány nemzetének germán ősei vagy a
„civilizált” rómaiak és perzsák, erre nincs
adat. Európai jelenlétük első évtizedei­
ben — persze jó pénzért — éppenséggel a
5
hunok tartják féken a főként a nyugatró­
maiakra zúduló germánokat (vandálokat,
szvébeket, nyugati gótokat, burgundokat,
alemannokat, thüringeket, frankokat
stb.). Ily módon legalább fél évszázaddal
meghosszabbították a Birodalom létét.
Először Uldin védi meg Itáliát (405-406),
később Johannes Usurpator kéri segítsé­
güket trónja megtartásához (424). Aetius
politikai hatalmának, 425-445 közti kato­
nai sikereinek szinte egyetlen támasza a
hun segítség. Ekkoriban tehát az ammia-
nusi vadság-kép még nem élt a köztudat­
ban. Mai hívőinek érdekes módon nem
tűnik fel, hogy a nyugatrómaiak számára
milyen értékes volt e szövetség. Ha való­
ban „kutyafejű”, rongyos barbárok lettek
volna, s nem pedig tehetséges vezetők ál­
tal irányított, jól felfegyverzett és fegyel­
mezett katonák, akkor nem hívták volna
őket segítségül.
Az egyetlen valódi szemtanú, Priscos
feljegyzései és a régészeti leletek egyaránt
ellentmondanak a teljes vadság képzeté­
nek. Vegyük a hun hadsereget. Fegyverze­
tük, különösen a csontmerevítős reflex­
íjak, karok és nyílhegyek, a kor kézműves­
ségének csúcsteljesítményei. Forradalmi
találmányuk, a magas kápájú nyereg külö­
nös jelentőséggel bír, ha arra gondolunk,
hogy csak ebben a korban hányán vesztet­
ték életüket — Theodosius császártól a
gót Theoderikig — lóról lebukva. A no­
mád létből adódó harci képességek nem­
csak a fegyverfogatás, edzettség és begya-
koroltság terén, hanem a szervezettség és
fegyelem tekintetében, s az igen magas fo­
kú taktikai-stratégiai intelligenciában is
nemegyszer hun fölényre vallanak. Gon­
doljunk csak a galliai és itáliai nagy had­
járatokra: legalább tíz nép összehangolt
előrenyomulását kellett kézben tartani, ez
időpontok egyeztetését, útvonalak, állo­
mások, találkozási pontok, utánpótlási
vonalak biztosítását is jelenti. Kiváló hír-
szolgálatra, lóváltó útiállomások meglété­
re utal közvetetten Priscos leírása is (a
követség útja, Attila megérkezése székhe­
lyére).
A temetkezések s a híres áldozati üs­
tök kialakult vallási képzetekről, a tárgyi
emlékanyag vagyoni-hatalmi szempont­
ból egyaránt jól tagolt, szigorúan szabá­
lyozott társadalmi képletről vallanak:
amely nem fejletlen, csupán más, mint a
római civilizációé. Érdekes adalék a híres
Attila-lakoma leírása is. A maga keleti
pompájával, hagyományaival, szertartá­
sosságával és ülésrendjével jó néhány dol­
got elárul a hun birodalom belső hierar­
chiájáról. A hun társadalmi piramis csú­
csán a „kiválasztottak” és a „kísérők” áll­
tak. Priscos szerint hatalmas legeltető
területek s hozzátartozó udvarházak, mé­
nesek, csordák urai. Viseletűk (öv-, csiz­
ma- és kaftánveretek), fegyverzetük és lo­
vuk szerszáma valósággal roskadozott az
aranytól (ezt Priscos és a régészet adatai
6
A hunok fanyerge. Elől-hátul magas kápával
(rekonstrukciós rajz)
egyaránt bizonyítják), szerényebb anyag­
ban és kivitelben ugyanez jellemezte a va­
lamivel alacsonyabb társadalmi rétegeket
is. Igen jelentős felismerése volt László
Gyulának, hogy a vezető hun előkelők
aranyveretes kardjuk mellett aranyborítá­
sú íjat is viseltek. Ezek a valódiaknál ki­
sebb, használhatatlan „fegyverek” —
amint a jogar is a buzogány díszített, jel­
képes formája — hatalmi jelvényként
szolgáltak. A hunokra jellemző, hogy e
jelkép éppen az íj.
Ez az emlékanyag a vadbőrbe bújt,
„kőkorszaki” hunok képének tökéletesen
ellentmond. Inkább arról árulkodik, hogy
a hun birodalom keleti pompát alkalma­
zó, tudatosan felépített szervezet volt.
Előképei jórészt a perzsáktól származnak,
kiket a hunok még közép-ázsiai korsza­
kukban megismertek, a római luxuscik­
kek mindezt csak tovább színezték. Külön
érdekes, hogy Európa 5. századi barbár
királyai e számos elemében bizonyosan
hun — tehát a vadság-képzet logikája sze­
rint barbár és megvetendő — divatot las­
san maguk is átveszik. (Főként az övét: ez
a ráfüggesztett készségekkel és kiegészí­
tőkkel okvetlenül olyan néptől származik,
mely élete nagy részét lovon tölti, gyalo­
gosnak erre nincs szüksége.) E kulturális
kapcsolatok hátteréről ma még sajnos
sem a töredékes históriai adatokból, sem
A hunok asszimetrikus fja (rekonstrukciós rajz)
a régészeti leletekből nem lehet ponto­
sabb képet alkotni. A hun birodalom,
mint földrajzi egység, óriási volt, s kisu­
gárzása még nagyobb. Ha Pannonhalmán
előkerül egy kard, akkor — bármilyen
meghökkentő — egyik párja a Kaukázus­
ban, a másik Lusitaniában, Portugália déli
részén kerül elő. Ez ugyanis a népvándor­
láskor, s e nevet a kor régészeti anyaga
tökéletesen visszatükrözi. Az emberek
óriási távolságokat tesznek meg, a vandá­
lok Sátoraljaújhelyről, az alánok a Dontól
jutnak el néhány év alatt Karthágóig, a
mai Tunisz közelébe.
H. G .: A hunok kegyetlenségéről és
hatalmas mészárlásairól szóló híradások
sem igazak?
B. L: Több okból sem. Egyrészt a hun
pusztításokról szóló legendák legkeve­
sebb 2-300, de többnyire 500 évvel szület­
tek a tényleges események után. E csodás
elemektől, tárgyi tévedésektől zsúfolt tör­
ténetek enyhén szólva kétes hitelűek.
Másrészt, ha végignézzük az emberiség
hadtörténetét a kezdetektől napjainkig,
látjuk, hogy a békés lakosság nagy tömegű
mészárlása mindig várak vagy városok be­
vételéhez kötődött. A nyílt ütközetekből
el lehet futni, a falvak, tanyák népe erdők­
be, mocsarakba, barlangokba rejtőzhe­
tett. A rohammal bevett erősségekben
nem volt menekvés, akiket bent találtak,
azoknak sem az ó-, sem az újkorban nem
kegyelmeztek, ehhez nem kellett hunnak
lenni. Mármost éppen ezek az ostromok
nem sikerültek szinte soha a nyílt ütköze­
tekben verhetetlen hunoknak!
Az avarság balkáni hadjáratait ele­
mezve jöttem rá, hogy ez a sikertelenség
jellemzi csaknem minden nomád nép hadi
vállalkozásait. Hiába nyerték meg ugyanis
a csatákat az avarok, ha nem voltak képe­
sek a falakkal megbirkózni. Thesszaloni-
kit háromszor ostromolták, mindannyi­
szor véres fejjel, s élelem hiányában korgó
gyomorral voltak kénytelenek távozni,
akár a hunok. Ugyanez volt a helyzet
Konstantinápolynál, de sok kisebb város­
nál is. Közülük a kis Asimust (ma Bulgá­
ria) 441-ben már Attila sem tudta beven­
ni, nemhogy az avarok.
Az sem véletlen, hogy az ostromokkal
is együttjáró balkáni hadjáratokra éppen
mikor kerítettek sort a hunok. 440-42-
ben, amikor Sirmium (ma Sremska Mit­
rovica), Ratiaria (Arcar), Naissus (NiS),
Serdica (Szófia), Philippopolis (Plovdiv)
lerohanása sikerült, a városokat ugyanis
nem reguláris alakulatok védték — azok
éppen a perzsák ellen harcoltak —, ha­
nem csak polgárőrségek. A 447. évi balká­
ni hadjárat szorosan összefüggött a Kelet­
római Birodalmat sújtó hatalmas földren­
géssel. Romokban hevert jó néhány város,
maga Konstantinápoly is. Az Attilától va­
ló rettegés szárnyakat adott a főváros né­
pének: a már eredetileg is a hunok ellen
épült, híres theodosiusi kettős védőfalat
(s annak 57 tornyát) két hónap alatt épí­
tették újjá, elé még egy védősávot húzva,
így A ttila további előnyomulása értelm et­
lenné vált.
Az elfoglalt városok lerom bolásáról s
a hatalm as m észárlásokról szóló kései hí­
resztelések megintcsak eltúlzottak. K ét­
ségtelen, hogy egyes városok valóban so­
kat szenvedtek (pl. Naissost többször is
elfoglalták). A legrosszabbul Viminacium
(ma Kosztolác) járt, a hunok után m ár
nem is eredeti helyén, hanem egy szom ­
szédos fennsíkon kellett újjáépíteni. Nem
szabad elfelejteni, hogy ezt a rombolást az
új királyi testvérpár egyfajta tekintélyt
szerző, bem utatkozó „névjegynek” szánta
Bizánc felé, a hadjárat legelején. De a lé­
nyeg: akkora mészárlások nem lehettek,
hiszen még a legrosszabbul járt város is
magához tért, s pár éven belül újjáépült.
Sirmium olyan virágzó maradt, hogy még
jutott belőle a gepidáknak, áhított célként
a langobardoknak, sőt az avaroknak is.
U tóbbiak egyenesen három évig o stro ­
molták (580-82).
A balkáni hun pusztítások sem d e­
mográfiai, sem gazdasági szempontból
nem voltak olyan kihatásúak, hogy a K e­
letrómai Birodalom ne lett volna képes
kiheverni. Galliában és Itáliában még
ennyi sem történt. E területeknek úgy­
szólván egyetlen olyan mai városa sincsen,
amely ne ókori helyén állna, s — népének
részbeni továbbélését bizonyítva — ne
ókori nevének leegyszerűsített formáját
őrizné. Itt bizonyosan csak Mettis/Divo-
durum (M etz) és Aquileia került fegyve­
res úton hun kézre. Az érintett itáliai vá­
rosok önként nyitottak kaput, ahogyan a
galliai Tricassis (Troyes) is. Utóbbi kap­
csán az is kiderül, hogy a hunok a behó­
dolt városokkal kím életesek voltak: még a
kései legenda is kénytelen elismerni, hogy
az átvonulók egy tyúkot sem vittek el. A
két róm ai birodalom rész népességének
pusztulása nem írható tehát a hun töm eg­
mészárlások számlájára. Tény viszont,
hogy a 4-6. század háborúi (nem is első­
sorban a hunok, mint inkább az előlük
menekülő germán csoportok, később p e­
dig az avarok) felélték az erődített váro­
sokat övező villagazdaságok virágzó háló­
zatát, ami viszont áttételesen már jelent­
kezett a lakosságszám zuhanásában. H iá­
ba m enekültek a vidék lakói a védett,
„barbár-biztos” falak mögé: az élelem ter­
melő gazdasági bázis súlyos veszteségeket
szenvedett, a környék eltartó képessége
drasztikusan lecsökkent. A gazdasági ne­
hézségek hasonló demográfiai következ­
ményekkel jártak tehát, m int napjaink
Magyarországán.
Az interjút készítette:
IIATHÁZI GÁBOR
* Az interjú folytatását következő számunkban kö­
zölj ük. (A szerk.)
Egyház
a középkori
Magyarországon
14. század
Tanári konferenciák vissza-visszatérő té­
mája: a magyar és a külföldi közönség if­
jabb generációinak műveltségi anyagából
szinte teljesen kiszorult az egyház törté­
neti szerepére vonatkozó történelmi mű­
veltséganyag. Ez volt az eredménye a szo­
cialista országok elmúlt 40 esztendejében
az antiklerikális, illetve ateista propagan­
dának, valamint az elmúlt 30 esztendő vi­
lágméretben bekövetkezett laicizálódásá-
nak. De ugyanezt tapasztaljuk a történe­
lemmel kutatási szinten foglalkozó törté­
nészeink műveltségével kapcsolatban is.
Ezért kérte fel a História néhány kolle­
gánkat, hogy készítsen a középkortól a je­
lenünkig terjedően néhány átfogó, a ma­
gyar történelem egy-egy korszakán a la­
kosság felekezeti megoszlását és az egy­
házak szervezetét bemutató, áttekintő
tanulmányt. A következő év során ezeket
folyamatosan kívánjuk közölni. (A szerk.)
A lakosság felekezeti megoszlása
Az ország lakossága szinte kizárólag kato­
likus volt, és csak néhány tízezerre tehető
a másvallásúak száma. A 10-12. század­
ban még virágzó ortodox keresztény egy­
házak elsorvadtak. Ezenkívül az izraeliták
jelenléte érdem el még említést; Kohn Sá­
muel számításai szerint a középkori M a­
gyarországon mintegy 20 városban éltek
zsidók és létszámuk 20 ezer körül volt. (A
valószínűleg túlzó adat ellenében mások
csak 3700-ra teszik a zsidók lélekszámát.)
Az izraeliták mellett mohamedánok, iz­
maeliták ennél is kisebb jelenlétével szá­
molhatunk.
Egyházszervezet
A katolikus egyházban a papi rend (cleri-
cusok) élesen elkülönül a világi hívektől
(laicusok). A katolikus klérus jellegét te­
kintve is két nagy csoportra oszlik: a világi
papságra és a szerzetesekre. Az egyházi
hierarchia felülről lefelé épül ki. A világ­
egyház élén a pápa áll, aki azt az Apostoli
Szentszék dikasztériumaival kormányoz­
za. A római pápa a Nyugat pátriárkája, és
a nyugati pátriárkátus része a magyar ka­
tolikus egyház.
I. Világi papság
Főpapság
A magyarországi hierachia élén az eszter­
gomi érsek áll, aki 1279-től személyében,
1349-től állandóan prímás és az Apostoli
Szék követe. Prímási joghatósága a min­
denkori magyar impérium területére ter­
jed ki. Az esztergomi érsek prímás (1714-
től 1951-ig hercegprímás) m int esztergo­
mi érsek legősibb joga a királykoronázás
és felesketés. Prímási jogon több pápai
kiváltság birtokosa: valamennyi egyház­
megyét és kolostort vizitálhatja, nemzeti
zsinatot hívhat egybe.
A katolikus egyház struktúrájában két
autonóm szervezeti egység van: az egyik
az egyházmegye (püspökség), a másik a
plébánia. A m int a pápa Szent Péter utóda
és Krisztus földi helytartója, úgy a püspö­
kök az apostolutódok. így a megyéspüspö­
kök közvetlenül csak a pápának vannak
alárendelve, a többi hierarchikus viszony
másodlagos. A püspökség élén az egyház­
megye területén teljes joghatósággal bíró
Ordinarius, rendesen megyéspüspök áll. A
püspökségek közül a jelentősebbeket
metropólia rangra emelték, így keletkez­
tek az érsekségek (főegyházmegyék),
amelynek főpásztora, az érsek-metropoli-
ta püspöki ordóval rendelkezik. Az egyes
püspökségek ún. érseki tartományokba
Szent Lászlót királlyá koronázzák. A koronát
két püspök tartja. Jelenet a Képes Krónikából
tartoznak, amelyek történetileg alakultak
ki. Az érseki tartom ányokba tartozó me­
gyéspüspökök az érsek suffragánjai (az ér­
sekség alá tartoznak).
A 14. század utolsó harmadában a ma­
gyar katolikus egyház kiterjedtségének és
hatalmának tetőfokán állt. 1382-ben (I.
7
Lajos király halálának éve) az egyházkor­
mányzat a következő volt:
I. Esztergomi érsekség és suffragánjai:
győri, veszprémi, váci, egri és nyitrai püs­
pökség (6);
II. Kalocsai-bácsi érsekség suffragán­
jai: erdélyi, Csanádi, váradi, zágrábi, bosz­
niai (diakóvári), szerémi, nándorfehérvá­
ri, argyasi és bodoni (viddini) püspökség
(9). (A milkói és moldvai megszűnt.) A
magyar állam szűkebb területén tehát két
érsekség és ezek tartom ányaiban 15 püs­
pökség volt.
Az Anjouk hódításai nyomán meg­
szerzett déli területeken állt a spalatói ér­
sekség, amelyhez 8 püspökség tartozott
(köztük a három horvát-dalm át egyház­
megye: a kinini (tinnini), a zenggi és a
korbáviai-modrusi püspökség); a zárai ér­
sekség és végül a raguzai érsekség. A hor­
vátországiak kivételével a többiek az An-
jou-hódítások elvesztével még formálisan
sem tekinthetők a magyar egyház része­
inek.
A tényleges közjogi hatalom m al és va­
gyonnal rendelkező főpapok számát Má-
lyusz Elemér a 14. században 44-re tette.
Ezek között 2 érsek (az esztergomi és a
kalocsai) és 12 megyéspüspök volt. Sze­
rinte ugyanis a délvidéki argyasi, viddini
és nándorfehérvári püspökök igen szegé­
nyek, ezért nem szám íthatók az elitbe, a
horvát-dalm át püspökségek állapota pe-
Budai papok. Jelenet a Képes Krónikából
dig nem ismeretes. A főpapok közé szá­
mítja viszont Mályusz a székeskáptalanok
és a nagyobb társaskáptalanok fejeit,
összesen 22 prépostot.
A főpapok az állami élet fontos ténye­
zői. Nevüket felsorolják a királyi privilé­
giumok, nélkülük nincsenek fontos dön­
tések. Tagjai a királyi tanácsnak, az ural­
kodó környezetének. Az országgyűléseken
a bárókkal együtt tanácskoznak, bandériu-
mo(ka)t állítanak ki.
8
Az egyházi középrétegek
A főpapság és a lelkészkedő alsópapság
között sokszínű egyházi középréteg talál­
ható, amely részben egyházkormányzati,
részben önállósult funkciót tölt be.
A káptalan és a kanonokok
A káptalan saját vagyonnal rendelkező
önálló egyházi jogi személyiség, a püspök
által jóváhagyott statútummal.
A 14. században átalakulóban volt a
püspökök választása, ill. kinevezése, s ez­
zel kapcsolatban a káptalan szerepe. A 13.
században még a káptalan tagjai válasz­
to tták a püspököt, akit azután a pápa ki­
nevezett. A 15. században viszont a
főkegyúri jog következtében már a király
nevezte ki a püspököt és azt a pápa meg­
erősítette, így a káptalan és a megyéspüs­
pök közötti közvetlen kapcsolat meg­
szűnt. A káptalan továbbra is a püspök
véleményadó testületé maradt, majd ké­
sőbb széküresedés (vakancia) idején káp­
talani helynököt választottak.
A székeskáptalanok az érsek, püspö­
kök munkatársaiból és a székesegyházak
klerikusaiból jöttek létre, előbb együtt él­
ve, majd önálló háztartással, de a püspöki
székhelyen kötelesek rezideálni. A társas­
káptalanok a gazdagon dotált, nagy
fénnyel megépített templomok papjaiból
keletkeztek, akikre az offíciumok (zso­
lozsma, misézés és egyéb kirótt köteles­
ségek) végzése hárult. (Pl. a királyok te­
metkezési helyén, Székesfehérvárott.)
A káptalan élén a nagyprépost (prae-
positus maior) állt, aki javadalmazását te­
kintve a főpapok közé sorolható és a pápa
nevezte ki. A káptalan tagjai szigorú rend­
ben követték egymást. Az oszlopos (co-
lumnás) kanonokok: a cantor (éneklőka­
nonok), a lector (olvasókanonok) és a
custos (őrkanonok). Ha az egyházmegyé­
ben a székeskáptalan mellett társaskápta-
lan(ok) is működtek, úgy azok prépostjai
is tagjai voltak a székeskáptalannak. A
káptalan tagjai a közös birtok jövedelm é­
ből rangjuk (stallumuk) arányában kap­
tak javadalmat. A prépost és az oszlopos
kanonokok ennek a javadalomnak (pre-
benda) a többszörösét. Az egyszerű kano­
nokok (később mesterkanonokok) közöt­
ti rangsort az döntötte el, hogy ki jutott
előbb a stallumhoz. A káptalanok szabá­
lyai és tagjainak száma változó volt.
A kanonokok rendszeres jövedelme
lehetővé tette, hogy közülük kerüljön ki a
középkori egyházi értelmiség m eghatáro­
zó része. A káptalanok fontos közjogi és
magánjogi funkciója volt az ún. hiteleshe­
lyi működés, ti. „hiteles pecsétjük” birto­
kában közhitelű iratokat állíthattak ki.
Nagy Lajos rendelkezése szerint a 15 szé­
kes- és 10 társaskáptalan mellett 22 szer­
zetesi konvent működhetett hiteles hely­
ként.
Karmelita szerzetesek.
Miniatúra a 15. századból
Apát, prépost, esperes, plébános
Apátnak eredetileg a szerzetesrendek
elöljáróit nevezték a monasztikus rendek­
ben. Az apátok azonban függetlenedve a
rendtől, világi papi méltósággá váltak,
gazdagon javadalmazott apátságokkal,
egyházkormányzati funkciók nélkül.
(Ahol pedig a rendi elöljárót prépostnak
nevezték, m int pl. a premontreieknél, ott
prépostságokról van szó.)
Az egyházmegyék, püspökségek álta­
lában több korabeli vármegyére terjesz­
tették ki hatáskörüket. Az egyházmegyén
belüli alacsonyabb kormányzati szint a fő-
esperesség volt. (Egy főesperesség kb.
megfelelt egy megyének.) A főespereseket
a megyéspüspök nevezte ki. Ok rend­
szerint más stallum okat is bírtak, így ki­
emelkedtek a plébánosok közül. Közöt­
tük rangban az első a székesegyházi főes­
peres volt. (Később a főesperességek több
plébániát átfogó esperesi kerületekre ta­
golódtak, élükön az esperesplébánossal.)
Az egyházkormányzat alapszintje a
plébánia. A plébánia vezetője a főpásztor
által (a kegyúr jelölése nyomán) kineve­
zett plébános, aki más címeket és javadal­
makat is bírhatott. (A kegyúr a plébánia
létesítője és fenntartója.) így a plébáno­
sok ekkor az egyházi középréteghez tar­
toztak, állásuk sokban hasonlít a kanono­
kéhoz. Voltak ún. kiváltságos plébániák,
amelyeket pápai bullák sorolnak fel, s
ezek nem kerülhettek magánkegyurak ke­
zébe. A plébánosok másik rétege azonban
nem rendelkezett kiváltságokkal és jelen­
tős javadalommal, így átm enetet jelent az
alsópapsághoz.
Az alsópapság (káplánok, segédlelkészek)
A plébánosok segítői, helyettesítői, illetve
a káptalanok m ellett működő egyházi sze­
mélyek képezték az alsópapságot. Ezek
nem bírtak önálló egyházkormányzati
jogkörrel, hanem a plébánostól, ill. a káp­
talantól függtek. A plébános segítői a
káptalanok vagy segédlelkészek. Ő ket a
plébános tartotta el. Az oltárosok a plé­
bános mellett m űködő oltár- vagy kápol­
naigazgatók, akik alapítványokból éltek, a
kegyúr és rokonai lelki üdvéért miséztek,
zsolozsmáztak. A prebendáriusok a káp­
talanok mellett m űködtek, kanonokokat
helyettesítettek a székesegyházi és egyéb
szolgálatban.
Ferencesrendi szerzetesek.
Miniatűré a 15. századból
II. Szerzetesek
A szerzet (religio) az illetékes egyházi fel-
sőbbségtől (pápa vagy megyéspüspök) jó ­
váhagyott olyan vallásos testület, amely­
nek tagjai közös életet folytatnak s a tö ­
kéletességre törekvés szándékából örökös
vagy ideiglenes szegénységi, tisztasági és
engedelmességi nyilvános fogadalmat
tesznek. Amely szerzet tagjai (vagy tagja­
inak egy része) ünnepélyes fogadalmat is
tesz, az a szerzetesrend (ordo); amelyek
egyszerű fogadalmat tesznek, az a kongre­
gáció. Foglalkozás szerint vannak szem lé­
lődő (kontemplativ), tevékeny és „vegyes”
életet élő szerzetek.
A szerzetek egyházi joghatóság szerint
kettős függelem alatt állnak. Függnek ré­
szint rendi hierarchiájuktól, részint a te ­
rületileg illetékes püspöktől is. Kivételt
csak az exempt apátságok képeznek, n á­
lunk ilyen volt a pannonhalm i bencés
apátság. A szerzetesrendi elöljárók m eg­
nevezése a monasztikus rendeknél apát
(főapát) vagy prépost, helyettesük a p er­
jel. A koldulórendeknél a rendtartom ány
élén a tartom ányfőnök (provinciális) áll,
akit m eghatározott időre választanak. A
rendházak vezetője a gvardián, superior
vagy házfőnök.
Szerzetesrendek
Letelepedésük sorrendjében a következő
szerzetesrendek találhatók a 14. század­
ban Magyarországon:
1. A monasztikus rendek — amelyek 3. A 14. századi Magyarországon a leg­
monasterium ban (kolostorban) élnek, a gyorsabban terjedő és leginkább hatékony
kontem plációt lelkipásztorkodással és ak­ szerzetesrendek az új típusú koldulóren­
tív tevékenységgel párosítják. Ezek az Á r­ dek voltak. Míg a m onasztikusok és a re­
pád-korban élték virágkorukat, a 14. szá­ m eterendek az igazi szerzetesi ideál jegyé­
zadban hanyatlásnak indultak és elnépte­ ben erdőkben és a hegyeken telepedtek
lenedtek. meg, addig az egyház megújítása érdeké­
K öztük a Szent Benedek reguláját kö­ ben — az eretnekekkel szembeni haté­
vető bencés rend a legősibb. Első m onos­ kony harc céljából — keletkezett kolduló­
torukat még az államalapításkor létesítet­ rendek a városokban, a sűrűn lakott vidé­
ték Szent Márton hegyén (Pannonhalma), keken telepedtek le, és fejtették ki műkö­
amelyből kifejlődött a rend hazai köz­ désüket a hithirdetésben és a pasz-
pontja, a nullius főapátság. A középkor­ torációban.
ban a bencéseknek 81 monostoruk volt A ferencesek (Assisi Szt. Ferenc alapí­
Magyarországon, ezek száma a 14. század tása) már a rendalapító életében megje­
végére 64-re csökkent. lentek Magyarországon és gyorsan terjed­
A ciszterci rend — amely III. Béla tek. Az első magyar ferences rendtarto­
(1172-1196) idején települt be — a kö­ mány 1232-ben alakult; 1334-ben 45 rend­
zépkorban 20 m onostorral rendelkezett, házról van tudomásunk. A ferences
de ezek a 14. századra nagyrészt elnépte­ barátok elsősorban az alsóbb néprétegek
lenedtek. A rend a kontempláció m ellett között m űködtek, a nép nyelvén hirdették
a mezőgazdasági kultúra terjesztésével az igét.
A Szent Dom onkos által alapított do­
minikánusok rendje is gyorsan teret nyert
az országban. 1277-ben 30, a 15. század
végén pedig 50 kolostoruk volt. A „dö-
més” szerzetesek is népszerűek voltak, s a
prédikálás m ellett a tudom ányok művelé­
sében jeleskedtek.
Ugyancsak elterjedt volt az ágostonos
rend, amelynek a század elején 25 kolos­
tora volt, s bár formálisan ágostonrendi
Domonkosrendi szerzetesek.
Miniatúra a 15. századból
foglalkozott, elsősorban a szőlőtermesz­
tést honosította meg.
A francia eredetű premontrei kanonok­
rend is monasztikus rend. 1320-ban 39
prem ontrei prépostság volt az országban.
A monasztikus rendek szerzetesi elöl­
járói, az apátok és prépostok kiemelkedtek Bencésrendi szerzetesek.
a szerzetesi konventekből, és jól jövedel­ Miniatúra a 15. századból
mező méltóságokká váltak, amelyek nem ­
egyszer világiak kezére kerültek. remetéknek nevezték őket, valójában kol­
2. A kontemplativ szerzetesség másikdulórend. A karmeliták is nagy tekintély­
típusát a remeterendek jelentették. M a­ nek örvendtek, de kevéssé terjedtek el.
gyarországon ekkor két ilyen rend volt: a
karthauziak („néma barátok”) a tiszta A női rendek
szerzetesi ideál megvalósítására töreked­
tek. Mindössze 4-5 kolostorukról tudunk. Az európai kereszténységen belül ma­
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású gyarországi sajátosságnak tekinthető,
férfi szerzetesrend. A hagyomány az ala­ hogy a női szerzetek a férfiakhoz képest
pítást 1250-re teszi, am ikor is Szentke­ csekély számban honosodtak meg. A férfi
reszten Özséb m egalapította a pálos ren­ rendek női ágai (benedekrendi apácák,
det. A pápai jóváhagyást 1308-ban nyer­ ciszterci apácák) után m egjelentek a do­
ték el. A magyar pálosok népszerűségét monkosrendi apácák és a klarisszák (fe-
jelzi, hogy itthon a középkorban 64 kolos­ rencrendi apácák) is.
torban éltek, de Európa más országaiban
is megtelepedtek. GERGELY JENŐ
9

Himlő, bujakór,
pestis
a középkorban
A járványos fertőző betegségek iszonyú
pusztítást vittek végbe az emberiség sora­
iban évszázadokon keresztül, különösen a
középkorban. Az egykorú krónikák fel­
jegyzései szerint a 14. században az euró­
pai szárazföldön a pestis egymaga 25 mil­
liónál több em bernek az életét o lto tta ki.
Csak akkor alkothatunk magunknak némi
halvány fogalmat E urópa elnéptelenedé­
séről és a járványok nyomában járó végte­
lenül sok szenvedésről és nyomorról, ha
tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az
időben egyéb fertőző betegségek is tize­
delték a népességet. így a himlő, a kolera
és a hagymáz egész néptörzseket tüntetett
el a föld színéről!
Az volt a legiszonyatosabb a járvány
beköszöntekor, hogy hatalmas rém ület
szállta meg a lakosságot, amely teh etet­
lennek érezte m agát a fenyegető csapással
szemben. Nem lehetett előle m enekülni,
sorsszerű belenyugvással fogadták, mert
az ellene való védekezésnek még a legele­
mibb módját sem ismerték. Nem tudták,
mi okozza a betegségeket, és így term é­
szetesen megelőzésükre sem tehettek
semmiféle célszerű intézkedést. Kétség-
beesésében a nép rendszerint a boszorká­
nyokat vádolta a járványok előidézésével
és terjesztésével, m ert az akkori tudatlan­
ság állapotában könnyen elhitték, hogy
ezek azok, akik m egrontják az életüket, és
bajt hoznak a rendes emberre. Sok ezer
ártatlan em bernek került a életébe ez a
naivság, mert bosszúból sorra gyilkolták
és máglyára hurcolták mindazokat, akiket
boszorkányoknak tartottak, m ert ők — az
emberek hite szerint — az ördöggel szö­
vetkeztek. Közben pedig búcsújárásokon
buzgón könyörögtek Isten kegyelméért.
M inél nagyobb tömegek verődtek össze
ilyenkor, annál veszedelmesebb m érete­
ket öltött a járvány, hiszen a közvetlen
érintkezés útján bőven volt alkalom arra,
hogy a fertőzés egyik emberről a másikra
terjedjen.
Himlő a középkorban
A középkorban a himlő annyira elterjedt
az egész földrészen, főként Angliában,
hogy jóformán csak kivételesen akadt
olyan ember, aki ne lett volna ragyás.
10
Hogy a himlő mikor jelentkezett E u ró p á­
ban először, azt nem lehet pontosan m eg­
állapítani, mert róla a legrégibb időkből
semmiféle írott vagy egyéb adat nem m a­
radt fenn. Úgy tűnik, az ókorban nem is­
merték, m ert róla sehol semmiféle em lítés
nem történik, holott egyéb járványos b e ­
tegségekről például a Szentírás vagy H o ­
mérosz az ihászban részletesen és kim erí­
tően megemlékezik. A z első hiteles és
megbízható adatokat az arab orvosoknak
köszönhetjük, akik közül Rhazes egy k ü ­
lön munkában egészen pontosan leírja a
himlőt. Ebből arra a következtetésre ju t­
hatunk, hogy a himlő az ő korában nem új
betegségként szerepelt, hanem m int
olyan, amelyet már régebben is ismertek.
Ősi hazája minden valószínűség szerint
Kína és India. A 10. és 11. század jeles
arab orvosainak leírásából egészen tisztán
bontakozik ki előttünk a himlőnek a ké­
pe, és megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy
több millióra tehető azoknak a száma,
akik Európa nyugati felében áldozatul es­
tek ennek az öldöklő, súlyos betegségnek.
Az akkori krónikák — talán kissé túlozva
— úgy beszélnek róla, hogy ez a betegség
el fogja pusztítani a Föld felszínéről az
emberiséget!
T etőzte a bajt, hogy a 15. század végén
és a 16. század elején a spanyolok elh u r­
colták a betegséget az Újvilágba, ahol p e­
dig addig valóban teljesen ism eretlen
volt! Azok a területek, amelyeket a sp a­
nyolok mindjárt A m erika felfedezése
után elfoglaltak, a him lő pusztítása foly­
tán majdnem teljesen néptelenné váltak.
Magában Mexikóban csaknem négymillió
em ber halt meg. Sem a meleg, sem a hideg
nem nyújtott ellene védelmet, amit az is
Himlős kfnai nő
bizonyít, hogy például Grönlandon 1735-
ben a lakosságnak háromnegyed része
pusztult el himlőben!
Ha tárgyilagosan szemléljük ezeket a
dolgokat és olvassuk a korabeli írók bor­
zalmas leírásait, kétségkívül felmerül ben­
nünk az a gondolat, hogy talán a felsorolt
számadatok nem egészen megbízhatóak.
Ám azt bizonyosan megállapíthatjuk,
hogy akkoriban a himlő nagyon súlyos, ra­
gályos betegségnek számított, amelynél az
átlagos halálozási arány 15-30% volt.
Kórokozóját nemcsak a beteg terjesztette,
hanem az hozzátapadt a beteg környeze­
tében levő tárgyakhoz, eszközökhöz is,
minek folytán ezek által is terjedhetett a
járvány.
Valószínűleg persze nem mind volt
himlő, am it annak tartottak és amit a kró­
nikákban himlő név alatt említettek. Eb­
ben a korban, am ikor a népek egymással
folytonos hadakozásban álltak, amikor a
népvándorlás óriási tömegeket mozga­
tott, és am ikor pl. a kereszteshadjáratok­
ban Európa népei egymással sűrűbb érint­
kezésbe jutottak, az orvosi kérdésekben
járatlan krónikaírók nem igen tudták a
sokféle járványos betegséget egymástól
pontosan elkülöníteni. Vonatkozik ez kü­
lönösen a bujakórra vagy vérbajra, mely­
nek tüneteit sokszor összezavarták a him­
lőével.
Bujakór Amerikából
A középkor vége felé fordul elő a feljegy­
zésekben a bujakór, a szifilisz neve. Azon­
ban nem lehetetlen, hogy már korábban is
ismerték, de mivel járványosán nem for­
dult elő, róla nem történik sehol említés.
A „syphilis” nevet először egy Hieronymus
Fracastorius nevű veronai orvos használ­
ta, aki egyik versében azt írta, hogy ez a
név egy Syphilus nevű görög pásztortól
származik, aki m egbántotta az isteneket,
mire a hatalm asok őt büntetésből ezzel a
szörnyű betegséggel sújtották. Az igazság
azonban valószínűleg az, hogy Kolumbusz
emberei hozták magukkal az Újvilágból
öreg földrészünkre...
M ár a következő évben ugyanis nagy
járvány alakjában terjedt el. Ekkor nyáron
indult el VIII. Anjou Károly hadserege
Nápoly elfoglalására, ahová 1495. február
21-én be is vonult. Mindazok a nők, akik
a katonákkal érintkeztek, bujakórosok
lettek és a bajt mások között is terjesztet­
ték. Feljegyezték, hogy a nápolyi megszál­
lás idején m ár egész Itália megvolt fertőz­
ve a bujakórsággal, így tehát nem felel
meg a valóságnak, hogy a veszedelmet
VIII. Károly katonái zúdították volna a
félszigetre. Tény, hogy amikor a király Ná­
poly elfoglalása után elbocsájtotta zsol­
dosseregét, a katonák széthurcolták a
szörnyű betegséget egész Európában. Ez

Szifiliszes beteg. Albrecht Dürer fametszete,
1496
sok országban járványt váltott ki, oly­
annyira, hogy sok ezer em bernek az életé­
be került.
Jellemző, hogy nincs egyetlen nép
sem, amely elismerné, hogy a bujakórság
tőle indult volna ki. Ez a magyarázata an­
nak, hogy népies nyelven az olaszok, né­
metek és magyarok a „francia”, franciák
„nápolyi”, a lengyelek „ném et”, a hollan­
dok és angolok „spanyol”, a perzsák pedig
„török” betegségnek nevezik!
A rettegett pestis
Az elm últ századok legrettegettebb beteg­
sége kétségtelen, hogy a pestis volt, am e­
lyet magyarul dögvésznek, döghalálnak és
mirigyhalálnak is neveztek. Az ókortól
fogva egészen a m últ századig valósággal
végzetes szerepet játszott az emberiség
történetében. M ár a trójai háború idején
is ismerték és Hom érosznak az ihászban
való leírása szerint a m egsértett Apolló­
nak a büntetését látták benne. M ikor az­
tán az engesztelő áldozattal az istent meg­
békítették, ez véget vetett a járvány pusz­
tításának. Egyébként az Ótestamentum is
azt tartja, hogy minden betegséget Jehova
küld az emberekre büntetésképpen enge­
detlenségükért. Mózes V. könyvének 21. fe­
jezete ezt mondja: „Hozzád ragasztja az Ú r
a döghalált, mígnem elemészt téged arról a
földről, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.”
Az első nagy pestisjárvány földrészün­
kön — amelyről hiteles feljegyzések van­
nak — a 6. század közepén jelentkezett.
Igaz ugyan, hogy Kr. e. 430-tól 425-ig az
athéniek hadseregét is nagyon megtize­
delte a járvány, de kétséges, hogy ez a be­
tegség csakugyan pestis volt! Valószínű­
leg különböző fertőző betegségek együt­
tesen okozták a nagyméretű pusztulást,
amely véget vetett A thén hegemóniájának
Görögországban.
A legiszonyatosabb pestisjárvány a 14.
században dühöngött végig kontinensün­
kön, és 25 millió embernek oltotta ki az
életét. Ez a járvány Ázsiából, Kínából ke­
rült Európába és borzalmas voltával olyan
rém ületet keltett, hogy mindenütt a „fe­
kete halál” néven emlegették. Az 1348.
évi firenzei járvány méreteiről és döbbe­
netes pusztításairól Boccacio is említést
tesz híres művében, a Dekameronban. E l­
mondja, hogy ezt az olasz várost is elérte
a betegség halálos veszedelme, mellyel az
Isten igazságos haragja sújtotta a bűnös
halandókat. Keletről jö tt és feltartóztat­
hatatlanul terjedt nyugat felé. Hiábavaló­
nak bizonyult ellene minden okoskodás és
elővigyázatossági óvintézkedés. Hiába til­
tották meg a betegeknek, hogy a városba
lépjenek, és hiábavalónak bizonyult a bú­
csújárásokban az Úristenhez intézett
minden alázatos könyörgés. Tavasz elején
kezdődött és júliusig tartott a dögvész F i­
renzében, s ez idő alatt százezernél is töb­
ben haltak meg.
Pestisben elhunytak temetése, 1349
Különféle nézetek alakultak ki a jár­
vánnyal kapcsolatban. Egyesek a m érték­
letes életet magasztalták, mondván, hogy
ez alkalmas az ellenállóképesség fokozá­
sára. M ások azt tartották, hogy a fekete
halál ellen a leghatásosabb gyógyszer a
bőséges ital, a tréfa, a jókedv. Sokan pedig
azt gondolták, hogy a legjobb módszer a
menekülés, a futás a járvány elől. Számo­
sán ezt tették: otthagyták szülővárosukat,
házukat, minden vagyonukat.
Bizáncban és környékén Kr. u. 531-
ben naponként 5-10 ezer em ber halt meg
a betegség következtében. És a járvány
csak négy hónap múlva szűnt meg! 1201-
ben az Egyiptomban pusztító járvány egy­
millió em bernek az életét követelte.
A közegészségügyi viszonyok javultak,
és ez a betegség egyre ritkábban jelentke­
zett. így Angliában 1665-ben, Franciaor­
szágban és Svájcban 1668-ban volt utoljá­
ra pestisjárvány.
Magyarország történetének talán azok
a legszomorúbb napjai, amelyekre a tatár­
járás dúlásai és pusztításai vannak felje­
gyezve. R endszerint am ikor a tatárok el-
özönlötték az országot, nyomukban csak­
hamar m egjelent a pestisjárvány, és írva
vagyon, hogy: „a tatárok rablása után M a­
gyarországon hallatlan nagy éhség vala.
Döghalál is iszonyú nagy vala az Ország­
ban, m ert a számtalan holttestektől az ég
m egdögleltetett vala. Azért, aki a tatárok­
tól nagy nehezen m egm aradhatott is, a
nagy éhség és döghalál m iatt kőllött neki
meghalni”. Hazánk népességét sokszor
megviselte ez a járvány, amely 1271-ben és
1282-ben, 1351-ben, majd 1456-57-ben és
1508-ban is felütötte a fejét ezen a tájon.
A 14. század szörnyű járványa Magyaror­
szágot sem kímélte. M inden században
egyszer vagy többször, hol az egész ország­
ban, hol csak egyes vidékein jelent meg és
„kaszált” a lakosság soraiban.
SALLÓ LÁSZLÓ
11
 ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK
Török
tisztviselők
a 17. században
A törökök szerzetesei, a dervisek
„Törökországban három furcsa dolog
van: hogy a férfiak bekötött fejjel járnak,
hogy az asszonyok nadrágot hordanak, és
hogy a bolondokat szentnek tartják” —
írta egy epés európai utazó. A szent bo­
londokon a derviseket értette, akik közül
útja során nyilván a félmeztelenül, mezít­
láb, torzonborz üstökkel és egy-egy ked­
venc állattal vándorló és kolduló együgyű-
ekkel talákozott. A rendházakba szerve­
ződött dervisek többsége azonban nem
ezt a típust képviselte. Egy részük szemlé­
lődéssel, önsanyargatással vagy ájulásig
hajszolt tánccal igyekezett istenével egye­
sülni, másik részük nagyonis hasznos, evi­
lági életet élt: rendházukban kiszolgálták
az utazókat és az elesetteket, tanítottak,
tudományos és szépirodalmi munkákat ír­
tak és fordítottak.A hódoltság legismer­
tebb dervisközösségei Budán, Pécsett és
Szigetváron működtek. A szigetvári rend-
Véndorló dervis
12
A budai pasa a császár követét fogadja, 1628 Magyar íródeákok és tolmácsok török
szolgálatban
ház a Szulejmán szultán belső részeit rejtő A hódoltság török hivatalai idegen nyelvi
mauzóleum mellett állt, itt és a pécsi közegben működtek, magyarok segítsége
rendházban két tudós rendfőnök jóvoltá­ nélkül sem Béccsel, sem a szomszédban
ból magas tudományos színvonalú tör-té- birtokos magyar nemesekkel és várkapitá­
neti és vallásfilozófiai munkák születtek. nyokkal, de még saját alattvalóikkal sem
tudtak volna kapcsolatot teremteni. Ezt a
A szandzsákbégek közvetítést látták el a török hivatalok ma­
gyar írnokai, akik közül a legtanultabbak
A hódoltság legnagyobb közigazgatási egyaránt kiválóan értettek és írtak törö­
egységei, a vilájetek, szandzsákokra tago­
kül, magyarul és latinul. A budai pasák
lódtak, amelyeknek élén bégek álltak. magyar deákjai és titkárai mellett, akiket
Legfontosabb feladatukként ők parancs­ szolgálatuk a nagypolitika és a diplomácia
nokolták a területükön állomásozó kato­ magasába emelt, a török közigazgatási
naságot, de a szandzsák polgári igazgatá­ központokban alacsonyabb rangú írno­
sát is ők irányították. Rangjuk és jövedel­ kok és tolmácsok is dolgoztak. Ok a hó­
meik egyértelműen az oszmán elitbe doltság népének írták a magyar nyelvű pa­
emelték őket, ennek minden előnyével és rancsokat, a hivatalokban az adófizető
hátrányával együtt. Míg az átlagos várvé­ vagy kérvényező alattvalóknak for-ítot-
dő katona zsoldja nem érte el az évi 3 ezer tak. Ez utóbbiak igencsak rá voltak utalva
akcsét, addig a bégeknek 200-600 ezer ak-
a segítségükre, amit rendszeres ajándé­
cse jövedelmű szolgálati birtokokat ren­
kokkal honoráltak. Úgy látszik, hogy a de­
delt a kincstár. A magas jövedelműek eb­
ákok nagyobb része áttért az iszlámra, de
ből tekintélyes magánkíséretet tartottak, olyan is akadt köztük, aki keresztényként
nevük megörökítésére építkeztek és ke­ állt török szolgálatba. A budai pasák köz-
gyes alapítványokat tettek; gyengébben
javadalmazott társaik jövedelmét viszont
jórészt elvitték azok a kenőpénzek, ame­ Kódi
lyekért a Porta hatalmasságai a jobb állá­
sokat osztogatták. A bégek sűrűn válto­
gatták egymást, de nagyobbrészt Magyar-
országon keringtek: Szinán bég pl. 1566 és
1573 között hat hódoltsági szandzsákot
járt végig. Posztjuk elnyerésében, rangjuk
megtartásában közvetlen főnökeiknek, a
beglerbégeknek is nagy szavuk volt. Alá­
rendeltségük példája, hogy a hirtelen ha­
ragú és fejlett igazságérzettel megáldott
Murtezá budai pasa sajátkezűleg, nyilvá­
nosan felpofozott egy béget, aki nem állt
be önként abba az emberláncba, amely
deszkákat adogatott kézről kézre a Duna
partjától fel a Várhegy tetejéig.
vetlen környezetéhez tartozók időnként
bizalmas értesülésekkel, fontos hírekkel
látták el a magyar oldalt, de bizonyosan
voltak olyanok is, akik kétfelé kémked­
tek. Bizonyítékunk nincs rá, de feltételez­
hető, hogy a török adóztató hivatalok is
nekik köszönhették ragyogó ism eretei­
ket a királyság behódoltatásra kiszemelt
helységeiről.
A kádik
A kádi az iszlám világban eredetileg bíró
volt, aki a világi hatalom tól függetlenül, a
vallásjog előírásai szerint hozta meg ítéle­
teit. Idő haladtával azonban feladatköre
fokozatosan kiszélesedett, és a kádi a kö­
zépkori iszlám államokban egyfajta állami
hivatalnokká „süllyedt”. A török biroda­
lomban a szultáni tanács alá rendelve mű­
ködött és a tartom ányi közigazgatási egy­
ségnek (vilájet, szandzsák) külön kádija
volt. A tartom ányok egy vagy több bírósá­
gi körzetre, kazára tagolódtak, a kazák
élén pedig egy-egy kerületi kádi állt. A
kádi a maga körzetében a bíráskodásban
teljes önállóságot élvezett.
A török kádiknak az igazságszolgálta­
tásban a szultáni törvényeket is figyelem­
be kellett venniük. A bíráskodáson túl a
közigazgatás számos területén kaptak fel­
adatokat. Jegyzőként, hitelesítőként és
adóbehajtóként a pénzügyigazgatás oszlo­
painak számítottak. Részt vettek a hadse­
reg mozgósításában. Felügyelték az ala­
pítványok, céhek, a várparancsnokok stb.
m unkáját és a piacok rendjét, közrem ű­
ködtek az árak megállapításában. Vezet­
ték a teleknyilvántartásokat és döntöttek
az örökösödési ügyekben. Ők adták össze
a házasulókat és választották el az egy­
mástól elhidegülőket. Kötelességük volt
rendszeresen tájékoztatni az udvart a köz­
hangulatról és a tisztségviselők tetteiről.
A Magyarországon működő kádik te­
vékenységében háttérbe szorultak a pol­
gári funkciók, m ert a magyar lakosság
nem szívesen vitte ügyeit a török hatósá­
gok elé. Ezért az itteni kádik — számuk
átlagban 50 körül mozgott — jobbára
adóbehajtással foglalkoztak, adónyugtá­
kat adtak ki és hitelesítettek, számadáso­
kat ellenőriztek és segédkeztek a katona­
ság szervezésében és ellátásában. Mivel a
kádik m eghatározott időre (eleinte 2 évre,
a 17. században 18 hónapra) kapták hiva­
talukat, a gyors meggazdagodás érdeké­
ben egyre több visszaélést követtek el.
HEGYI KLÁRA
Részletek az ez év karácsonyán megjelenő Magya­
rok Krónikája című kötetből, amely az Officina No­
va Kiadó, az MTA Történettudományi Intézet és a
História folyóirat közös vállalkozásában készült. A
képek a könyvben természetesen színesek lesznek.
(A szerk.) y'y
EMBER ÉS KÖRNYEZET
Városi háztartás
a századfordulón
C satornázás, városi szemét
Magyarországon az 1880-as évekig az ivó-
vízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás
tervszerű irányításával egyetlen hatóság
sem foglalkozott. Ennek következménye
volt az, hogy bár a modern városrendezési
törekvések itthon is gyökeret vertek (ut­
cák, terek díszítése, fásítása, világítása; út­
burkolás; modern közlekedési eszközök
forgalomba állítása), ám a települések
rendszeres vízvezetékkel és csatornával
való ellátása jelentősen elm aradt a szük­
ségletek mögött. (A lakásokból rend­
szerint a telken levő pöcegödörbe vezet­
ték a szennyvizet, az esővíz, trágyalé elve­
zetése pedig többnyire nyílt árokkal tör­
tént.) Némi lökést adott a csatornázási
m unkáknak a Földművelésügyi M iniszté­
rium ban felállított közegészségügyi m ér­
nöki szolgálat, amely 1890-ben kezdte
meg tevékenységét. Kezdetben külföldi
m érnökök, vállalkozók ajánlatait vizsgál­
ta felül (pl. Arad, Kolozsvár, Sopron,
Veszprém, vízvezetéke és csatornázása,
Újvidék, Érsekújvár, Brassó, Pozsony,
Győr, Sárvár csatornázása), s felügyelte a
m ár folyamatban levő munkákat. H am a­
rosan azután ingyen készített vízvezeték-
és csatornázási terveket községek, váro­
sok és érdekszövetségek részére (pl. Gyu­
la, Hódmezővásárhely, Szombathely,
Szatmár, Nagyszőllős), s több gyári
szennyvíztisztító telep (szegedi ipartelep,
Találmány a szemétszállítás korszerűsítésére:
„Herkules mozgóláda”
diószegi, selypi, hatvani cukorgyár) létre­
hozásában m űködött közre. A meginduló
m unkálatok ellenére azonban a század-
fordulóra még a legnépesebb és legjelen­
tősebb városainkban (Pozsony, Pécs, Kas­
sa, Szabadka, Temesvár, Debrecen, Nagy­
várad) Sem volt rendszeres és a köz-
egészségügy követelményeinek megfelelő
csatornázás! Ilyennel csak néhány város
büszkélkedhetett: 1898-ban a főváros,
Szombathely, Szeged, Kolozsvár, Arad,
Késm árk és Besztercebánya rendelkezett
megfelelő csatornázással.
A szennyvízelvezetés és -tisztítás mel­
lett a városi szemét eltakarítása is egyre
égetőbb feladatként jelentkezett. Az ut­
cák, terek, piacok, üzletek, ipari m űhe­
lyek, gyárak, lakóházak hulladékai, építési
törm elékek, hamu, fekáliák, istállótrágya,
télen a hó stb. eltávolítása állandó gondot
jelentett. A rendszertelenül összeszedett
városi szeméttel kezdetben a települések
határaiban levő gödröket töltötték fel, ám
a rothadó anyagok szennyezték az altalajt,
az általuk árasztott bűzös levegő betegsé­
gek forrása volt, s a szeméthegyek gyakran
be is gyulladtak. A nagyobb településeken
tehát meg kellett oldani az utcai és a ház­
tartási szemét összegyűjtését, a pöcegöd-
rök tisztítását. (Magyarországon a hatósá­
gok szabad iparnak m inősítették a pöce-
gödör tisztogatását és a fekáliák szállí­
tását, s csak néhány helyen, pl. Debrecben
szerveztek fekáliákat szállító fuvartelepe­
ket.) Az ún. ambuláns szolgálatot — ami­
kor is egy-egy utcaseprő a neki kijelölt
szakaszt reggel teljesen felsöpri, napköz­
ben pedig a keletkezett hulladékokat tá­
volítja el — a századfordulóra a legtöbb
város főútvonalain megszervezték. (Az
utcaseprők munkáját a hazai Novum m ű­
szaki részvénytársaság csonka gúla alakú,
Herkules rendszerű mozgóládái segítet­
ték, amelyek kétkerekű kordéjukról egy
billentéssel leem elhetők voltak.) Buda­
pest utcáin 1885-ben megjelentek a ló-
vontatású seprőgépek is. Az utcai és a ko­
sarakban összeszedett háztartási szemetet
azonban a legtöbb helyen még nyitott
gyűjtőkocsikon, vagonokban szállították
ki a városból. (Egyenlőre csak Győrött és
Budapesten alkalmaztak zárt gyűjtőtartá­
lyokat.) A szeméttelepeken azután az ipa­
rilag még hasznosítható anyagokat (fém­
dobozok, üvegcserép, papír, bőr stb.) gu­
beráló m unkások kiválogatták, a többi pe­
dig a szeméthegyeket gyarapította. A
századelőn a szakem bereket foglalkoztat­
ta a szemét hasznosításának kérdése is:
egyenlőre három szemétégető telep m ű­
ködött, Fiúméban, Miskolcon és Buda­
pesten.
Nagymosás, ruhatisztítás
Ma, a mosó- és vasalóautomaták korában
nehéz elképzelni, mennyi fáradsággal és
vesződséggel járt a századelő háziasszo-
13
nya számára a (maga vagy cselédjével
együtt végzett) nagymosás. Jóllehet, már
a 19. század utolsó évtizedeitől, a techni­
kai tömegcikkeket gyártó, háztartási esz­
közöket is modernizáló korszak bekö­
szöntővel különböző alakú és működésű
mosógépeket is használtak, de ezek még a
20. század első évtizedében sem voltak el-
terjedve. Csak az igazán modern mosó­
konyhák felszereléseként említik a ház­
tartáskönyvek a kézzel forgatható mosó­
gépet. Előnyére írják, hogy jobban, gyor­
sabban, olcsóbban — a ruhát, gombokat,
szalagokat kímélve — lehet vele mosni,
mintha mosatnának. Az egyik könyv a
John-féle telített gőzű mosógépet ajánlot­
ta, mert ezt a mosáson kívül fehérnemű,
felsőruhák stb. forró gőzzel történő fer­
tőtlenítésére is lehet használni. „A mosó­
gép azonban még ritka, az anyagok több­
sége kézzel mosott, legfeljebb a kézi meg­
hajtású facsarót segítségül híva.”
De hogyan is zajlott a 4-6 hetenként
elvégzett nagymosás?
A gondos háziasszony már a mosás el­
őtti napon mindent előkészített: vizet, fát,
szenet, szódát, szappant, kékítőt, bóraxot,
a fa nagy- és kisteknőt, mosópadot, üstöt,
mosódézsát, lúgozót, vízmerőt, kosarakat,
mángorlót, keféket.
A ládákban, kosarakban összehajtva
gyűjtött szennyest az ún. fojtázás alkalmá­
val a szín és az anyag finomsága szerint,
ill. a gyapot- és a vászonneműeket elkülö­
nítve szétválogatta, majd lúgos, langyos
esővízben a ruhákat beszappanozva beáz­
tatta. (A férfiingeket, gallérokat, kézelő­
ket azonban előbb hideg vízben áztatta,
hogy a keményítőt kioldja belőle.) A
rendszerint estétől reggelig tartó áztatás
után kora reggel hozzálátott a tényleges
mosáshoz. Az áztatóléből jól kicsavart ru­
Klsérlet a mosás forradalmasítására. „Világ cso­
dája mosógép”, termékismertető a századelőről
fehérnemű-mozgatói ki kelt venni,
nüutát; 'i.'. ember feiiiriiU'hii 5 petieg & «vár
Ha VaU«M4yUt darakor, m íg s/rnaye» Jv.-Hc.-ic mwtekiw.nak, yícfcer
caeker a kfifctaSnett {tfttfctw daralmtiu
tőit«#;«! ist«« ai kel! ««««•.
A íttlú m o sú s s e n tm i e k e ib e n
t e m M K iik k é g e j» !
14
Magymosás a századelőn
hát ismét beszappanozta, meleg, langyos
vízben dörzsölte, súlykolta vagy lábbal ta­
posta tovább. A nehezen oldódó szennye­
ződést mosókefével vagy csutakkal (szal­
ma- vagy marhaszőr köteg) dörzsölte,
majd újabb langyos vízben még egyszer
átmosott minden darabot. A fehér ruha­
neműt (előbb az alsóneműt, majd az ágy­
neműt, végül a fehérneműt) a fertőtlení­
tés és fehérítés érdekében még ki is főzte.
Hideg vízben tette fel főni szódával és
szappanreszelékkel, s 25-30 percig forral­
ta, majd a forró léből kiszedett ruhát lúg­
mentes meleg vízben, utána 3-4-szer lan­
gyos és hideg vízben öblítette. A többi ru­
haneműt is 3-4 vízben átöblítették (sok
helyen folyó vízben v. patakban), többször
kicsavarva, ill. súlykolva, hogy a benne lé­
vő lúg eltávozzon.
A kiöblített ruhát indigóból és ultra-
marinból álló kékítővel kezelték, mely a
fehér anyagot patyolatfehérré varázsolta.
A vászon- és pamutanyagokat egyéb mó­
don is, a napon, többször meglocsolva szí­
vatták hófehérre. A fehérnemű csillogó
fehér színét, fényét, keménységét a mán-
gorolás, ill. vasalás előtt adták meg. A fel­
forralt keményítőhöz hozzáadott glicerin­
től, stearintól, paraffintól a fehérnemű fé­
nyes lett, s a vasalás is könnyebb, mivel a
keményített ruha nem ragadt oda a forró
vasalóhoz. A rizs-, burgonya-, kukorica­
vagy gabonakeményítővel kezelt blúzok,
ingek, csipkék, alsószoknyák jobb tartást
nyertek. A félig nedves, szál mentén
összehajtott ruhát mángorolták — kézzel,
vagy mángorlógéppel, ill. ruhahengerek­
kel —, a finomabb fehérneműt pedig va­
meiiK-u r.-n'xW salták. (Magyarországon a szenes és a sze­
szes vasaló volt ismert.)
«iá« #<tóvetfc**5
A ritkán használt, s ezért állásában
megsárgult fehérneműt, abroszt, ágyruhát
petróleumos vízben főzték ki, vagy sava­
nyú tejben áztatták; a vásznat félnapig, a
battiszt anyagot 2-3 óráig, a sifont egész
nap, majd langyos vízben szappannal át­
mosták. A fehérítéshez klórmeszet is
használtak, bár ennek alkalmazását az
anyag romlása miatt a háztartáskönyvek
nem javasolták. A kényes színű és szövetű
anyagokat vegyi úton tisztították: benzin­
nel a zsírfoltot, sósavval a tinta- és vörös­
bor foltot, terpentinolajjal a festékfoltot,
kéngőzzel a penészfoltot.
Számolócédula a századelőről
A gondos háziasszony azonban nem­
csak maga mosott, ill. felügyelt a mosásra,
hanem a szükséges tisztítószerekről is ma­
ga gondoskodott. A háztartáskönyvek ru­
haneműt károsító marónátron és lúgkő
helyett a főzés, sütés után maradó állati
zsiradékokból, e célra vásárolt marha­
faggyúból víz, szóda, só hozzáadásával ott­
hon főzött szappant ajánlották. Ez a szap­
pan kíméli a ruhát, síkossága, habja meg­
őrzi az anyag rugalmasságát s a legtöbb
szennyeződést is eltávolítja. A szappan
mellett recepteket adtak a keményítő és a
kékítő házi előállítására is.
BURUCS KORNÉLIA
Részletek az ez év karácsonyára megjelenő Magya­
rok Krónikája című kötetből, amely az Officina No­
va Kiadó, az MTA történettudományi Intézet és a
História folyóirat közös vállalkozásában készült. A
képek a könyvben természetesen színesek lesznek.
(A szerk.)
 AKTUÁLIS ÓKOR
Prostitúció
az ókori
Rómában
R óm a történetének korai időszakára vo­
natkozóan nincsenek forrásadataink a
prostitúció meglétéről. A legkorábbi ese­
tet a történetíró Livius említi, mondái ha­
gyományra alapozva. Az általa megneve­
zett személy Acca Larentia, Faustulus
pásztor felesége, aki a Rom ulus és Remus
ikerpár nevelőanyja lett. Livius szerint az
em lített hölgyet a pásztorok lupa-ként
(nőstényfarkas, szuka) emlegették, feslett
életm ódja miatt. A királyság és a korai
köztársaság időszaka azonban az igazi
egyszerűség, a róm ai jellem, a kitartás, a
ham isítatlan róm ai virtus kiteljesedésé­
nek kora. Ez idő tájt nem nyílt tér a pros­
titúció számára.
Görög gyökerek
A 3. századtól kezdődően a római társa­
dalomban alapvető változások következ­
tek be. Az a jóm ódú paraszttársadalom,
amely H annibált legyőzte, és légióival
megszerezte a Földközi-tenger nyugati és
keleti medencéje fölötti hegemóniát, a
hódítások következtében a felismerhetet-
lenségig átalakult. Az átalakulásban há­
rom tényezőnek volt döntő szerepe: 1. ha­
talmas mennyiségű hadizsákmány be-
özönlése; 2. fogoly rabszolgákból álló
nagy tömegű m unkaerő behurcolása; 3. a
felhalmozott kincsek egyenlőtlen elosztá­
sa a róm ai társadalomban. A m érhetetlen
gazdasággal együtt új, kulturális hatások
is érték Rómát, elsősorban a görög szoká­
sok intenzívebb behatolásával. R óm a G ö­
rögországot ugyan katonai téren legyőzte,
azonban kultúrájára egyértelműen kény­
telen volt felnézni.
A komédia volt az első műfaj, amely
terjeszteni kezdte a „magasabb” kultúra
értékeit Rómában. Ez a próbálkozás első­
sorban Plautus és Terentius nevéhez kö­
tődik. Darabjaikat görög minták nyomán
írták, amelyekben (a görög eredetiben is!)
gyakran szerepelnek örömlányok, akiket
a görögöknél hetéra-nak, a róm aiaknál
leggyakrabban meretrix-nzY. neveznek.
Szerelmi jelenet vázaképen
Itáliai gyökerek
A Kr. e. 3. század táján a nők zömének,
jóllehet szüleik rendelkeztek római pol­
gárjoggal, le kellett mondaniuk a törvény­
es házasságról, elsősorban anyagi okok­
ból. Ebben az időszakban terjedt el R ó ­
mában és egész Itáliában a görög hetériz-
mus divatja, amely rejtélyes módon
összefonódott az ősi itáliai concubinatus
(együtthálás) intézményével. Ez a kategó­
ria máig sem egészen tisztázott, a törvény­
es házasság mellett létezett, de sem a há­
zassággal, sem pedig a prostitúcióval nem
azonos. A patríciusok és plebejusok kö­
zötti házasságkötés törvényben való sza­
bályozása előtt (Kr.e. 445: Lex Canuleia)
a plebejusok házasságát nevezték concu-
binatusnak. Később is megmaradt mint
egy bevett, kényelmes forma, különösen
előkelő körökben maradt szokásos.
Fuvoláslány egy domborművön
Házasságokon kívüli kapcsolatok
Róm ában a szegénysorsú nőknek (ez a
többség!) joguk volt íratlan erkölcsi tör­
vény szerint szabadon élniük a szerelem
jogával, vagyis hosszabb-rövidebb kapcso­
latot fenntartani anyagi ellenszolgáltatás,
ajándékok fejében. Számukra ez megélhe­
tési forrást jelentett, amellyel a hetérák
életnívójára tudtak eljutni. Ők a Mars
mező parkjaiban található „éjszakai pil­
langók”, akik szolgálataik fejében csupán
ajándékokat kapnak, de ugyancsak nekik
köszönhető Róm ában a szerelmi költé­
szet felvirágoztatása is. Ő k a görög mű­
veltség, életm ód, szokások, zene és tánc
terjesztői is.
A szerelem tárgya lehetett a kerítő (le-
no) tulajdonában lévő lány is, akinek az
ügyeit a gazdája intézte, mintegy „mene­
dzselte”, szerezte számára a „pénzes” ven­
dégeket, megszabadította a kellemetlen
tolakodóktól, és egyben a szolgája is volt.
A korai köztársaság idején ez volt az el­
terjedt forma.
A Kr. e. 3. századtól kezdődően egyre
nyilvánvalóbb jelei észlelhetőek a hagyo­
mányos erkölcsi értékek fellazulásának,
valamint a hagyományos család felbomlá­
sának is, azaz a nők úgy ítélik, hogy ők is
megengedhetnek maguknak a férfiakéhoz
hasonló erkölcsi kilengéseket. Ebben a
harcban végül is nem a róm ai matrónák
hagyományos erénye győz, hanem azok az
„erényes” kis szajhák, akik a római mat­
rónákat is ilyen erkölcsi szabadosságra
csábítják.
Az első név szerint is ism ert prostitu­
áltat a források a Kr. e. 2. század elejéről
említik. Ez egy felszabadított rabszolga­
nő, Faecenia Hispala. A nevezett hölgy
kapcsolatban állt egyAebutius nevű római
lovaggal, akit a lány végrendeletében örö­
köseként jelölt meg. Az ifjút családja, any­
ja, gyámja, ki akarta forgatni vagyonából,
15
és készültek beavattatni a titkos, erkölcs­
telen hírű Bacchus-szertartásokba. F. His-
pala ezekről a szertartásokról hasznos in­
formációkkal szolgált a consulnak, am iért
büntetlenséget nyert, sőt tiszteletet vívott
ki magának.
A Kr. e. 1. század elejétől m ár gyakori
Róm ában az olyan lány, aki anyjával él
otthonában, ilyenkor a lány „ügyeit” anyja
intézi (a kerítő helyett!), vagy pedig a lány
önállóan él saját otthonában, m int pl. a
költő Tibullus kedvese, Delia vagy Proper­
tius Cynthiája.
A Kr. e. 63-ban lezajlott Catilina-féle
összeesküvés kapcsán em líti a történetíró
Sallustius Orestilla Aureliát, aki Catilina
szeretője lett, de a felesége nem, később
Catilina megölette. Még ismertebb Sem-
pronia esete, akit Sallustius a következő­
képpen jellemez: „Képzett volt a görög és
latin irodalomban, jobban énekelt és tán­
colt, mint azt egy tisztességes nő m egen­
gedheti magának, és még sok olyan adott­
sággal bírt, amelyek m ár a züllöttség foga­
lomkörébe tarto z n ak ... Neki minden ked­
vesebb volt, m int a becsület és a
szemérem ... akkora volt a szerelmi étvá­
gya, hogy többször kérte ő a férfiakat,
mint azok ő t ... sok elragadó báj és sok
kellemes szellemi tulajdonság volt ben­
ne.”
Kacér m úzsák
Közismert, egyben jellegzetes típusa a
prostituáltaknak Claudia vagy Clodia, aki
lesbia néven Catullus m úzsájaként vonult
be a római irodalom történetbe. Ó volt
Róm a első irodalmi, politikai „szalonjá­
nak” megteremtője. Még maga Cicero is
gyakorta járogatott hozzá, jóllehet a höl­
gyet utolsó, „négykrajcáros” szajhának
tartotta. A költő, Catullus szakításuk után
is képtelen lem ondani im ádott Lesbiájá-
ról, mégha azt a legmélyebb erkölcsi fer­
tőben látja is. Rem énytelen és olthatatlan
szerelmét a hírhedtté vált prostituált iránt
a „gyűlölöm és szeretem ” frappáns vers­
sora illusztrálja.
Az em lített hölgyek a görög hetérák-
hoz hasonlóan ragaszkodtak a kultúrához
és az élvezetekhez. Róm ában az előkelők
lakomáinak elengedhetetlen kellékei let­
tek a szépasszonyok vagy hetérák, akik a
szellemi szórakozásokban maguk is részt
vettek. Az efféle élvezetekre kapható höl­
gyek szinte kötelességüknek tartották,
hogy értsenek a zenéhez, énekléshez, m a­
gasabb színvonalú (görög) irodalomhoz,
különösképpen a költészethez (olykor
maguk is írtak). Természetesen elenged­
hetetlen tartozéka „foglalkozásuknak” a
tánc tudománya, amelyhez olykor egy-egy
szépasszony is csatlakozott. Eredetileg a
lakomák kulturált szórakozások voltak,
16
csak később, főleg a császárkorban váltak
hírhedt kicsapongásokká, fajtalan orgiák­
ká, amit még csak fokozott a hom oeroti-
kus szerelem divatja.
A hetérák „negyede” Rómában
Az ókori Rómában, messze a város köz­
pontjától található a hírhedt Subura nevű
városrész, ahol hamisítatlan római élet
pezseg a maga vérbő temperamentumával
és összes szenvedélyével. Ez a különböző
boltosok, szatócsok, kézművesek negyede
is, de a prostituáltaké is. Az igazi élet itt
napnyugta után kezdődik. Fellelhető itt
az örömlányok valamennyi kategóriája, a
sarkon ácsorgó éjszakai pillangótól az
olyan előkelő hetérákig, mint pl. a költő
Propertius Cynthiája volt. Estefelé az
örömlányok lejöttek nyomorúságos vis­
kóikból, és a házak között sétálva vagy
magas székeken ülve, átlátszó öltözékben
csábítgatták a járókelő férfiakat, szemér­
m etlenül felkínálva bájaikat. A gyanútlan,
tapasztalatlan ifjak számára nem volt
ajánlatos ez a környék. Voltak olyan lá­
nyok, akik piaci bódéhoz hasonló, lefüg­
gönyözött helyen fogadták vendégeiket,
de akadtak olyanok is, akik előkelőén be­
rendezett házaikban, ill. egyes boltok, üz­
letek, speciálisan e célre elkülönített h e­
lyiségeiben (pékségek, könyvesboltok
stb.). Nero császár gyakran volt a Subura
városnegyed éjszakai vendége inkognitó­
ban, ilyenkor szívesen provokált utcai ve­
rekedéseket is. Rómában ezenkívül a
Caelinus és Quirinalis dombokon több
bordélyház volt, és ezzel együtt nagyszám­
ban prostituáltak is.
Baiae
Az örömlányok nagy számban fordultak
elő divatos fürdő- és üdülőhelyeken, ilyen
volt pl. Baiae, ahová ők vitték a szerelmes
ifjakat és nem fordítva (ahogyan tették a
Szerelmi jelenet. Lepénysütő forma Gorsiumból
hetérák). Baiae hírhedt luxusüdülőhely, a
leggazdagabb senatorok és lovagok ked­
venc helye volt, az itt m utatkozó nőket
egyenesen hetérának könyvelték el. A ná­
polyi öböl kies csücskében, örökzöld nö­
vényzettel borított dombok között húzó­
dott ez a híres nyaralóhely, amely a római
arisztokrácia erkölccsel mit sem törődő,
hírhedt mulatozásainak színhelye lett. A
gazdag aranyinak fényűző lakom ákat ren­
deztek itt kedveseikkel, este pedig színes
lampionokkal megvilágított „gondolái­
kon” vízre szálltak és folytatták a mulato­
zást.
Tiberius korára az erkölcsi züllöttség
már olyan fokára hágott, hogy a senatus
rendelettel tiltotta meg, hogy azok a nők,
akiknek nagyapja, apja, férje róm ai lovag
volt, felvetethessék magukat a hivatásos
örömlányok listájára. Ugyancsak Tacitus
említi egy Vistilla nevű hölgy esetét (Titi-
dius Labeo, róm ai lovag felesége volt), aki
bejelentette gyalázatos foglalkozását az
aediliseknél, később száműzték. Tiberius
császár uralkodása alatt szaporodtak az
efféle bejelentések. Suetonius a törté­
netíró így ír Tiberius császárról élet­
rajzában: „Capri magányában megterve­
zett egy szalont, titkos kéjelgések színhe­
lyéül, ahol m indenhonnan felhajtott kéj­
lányok és kéj fiúk csapatai, meg
természetellenes közösülési m ódok kita­
lálói, akiket »spintriák«-nak hívott, hár­
mas sorokban láncolva fajtalankodtak
egymással, szeme láttára, hogy a látvány
lankadó vágyát újra feltüzelje. H álóter­
meiben mindenfelé a legszemérmetle­
nebb festmények nyomán készült képek
és a legbujább alakokat ábrázoló szob­
rocskák voltak elhelyezve díszül, s kéznél
voltak Elephantis könyvei is [szerelmi
életben útm utatást nyújtó szakirodalom],
nehogy valaki feladata végzése közben a
ráparancsolt figurát illetőleg útmutatás
nélkül m aradjon.”
Bordélyházak
Bordélyházak szobái sötétek, rosszul szel-
lőzőek, piszkosak és büdösek voltak.
Rendszerint három bejáratuk volt. Ezek
közül kettő a földszint központi helyisé­
gébe vezetett, a harmadik pedig az eme­
letre, ahol egy folyosón át a szobákba le­
hetett jutni. A szobákban kőágyak voltak,
amelyeket valamiféle m atracszerű betét­
tel használtak. A falakon a legkülönfélébb
firkálások és obszcén festmények ékes­
kedtek. A jtók helyett a szobákat füg­
gönnyel választották el egymástól, vagy
esetenként gyékény pótolta az ajtót. A
szobák bejárata felett kis tábla hirdette
lakója nevét. A házak általában egy kerítő
vagy kerítőnő tulajdonában voltak. A lá­
nyok a tulajdonos rabszolgái vagy pedig
olyan lányok, akiket meg nem határozott Tarifák
célra vásárolt a „piacon” (általában sza­ Megjelent a
bad születésű szegény lányok), Hadrianus Az „Az ipart” önállóan űző lányok term é­
császár rendelettel tiltotta meg, hogy a ke- szetesen számoltak azzal, hogy amíg fiata­ TÖRTÉNELMI SZEMLE
rítők lányokat vásároljanak. E zt a tilalmat lok és szépek, több a lehetőség számukra, a Magyar Tudományos Akadémia
ezért magasabb tarifákat szedtek, ill. ra­ Történettudományi Intézetének értesítője
későbbi császárok is megerősítették. A lá­
gaszkodtak a pénzes vendégekhez. Töb­ XXXVII. ÉVFOLYAM, 1995. 2. és 3. száma
nyok nem laktak a bordélyban, csupán
m eghatározott ideig tartózkodtak ott. ben tartós kapcsolatokat is fenntartottak.
A 2. szám
Olykor a ház fenntartója maga is csupán A forrásadatok a legkülönbözőbb tarifák­
TARTALMÁBÓL
bérelte a szobákat, ilyenkor a lányoktól is ról adnak hírt. A költő Martialis említ egy
bérleti hozzájárulást szedett, teh át nem Galla nevű hölgyet, aki különösen mohó
volt minden esetben a ház, ill. a lányok volt, két aranyat is elkért, sőt néha még TANULMÁNYOK
valódi tulajdonosa. ennél is jobban megkopasztotta a vendé­ Teke Zsuzsa:
Nem ritkán a nyilvánosházakat férjes gét. H oratius egy Cinara nevű lányról kö­ Firenzei üzletemberek
asszonyok is látogatták, olykor férjük tud­ zöl hasonlót. A legalacsonyabb tarifát Magyarországon
tával. M artialis említi, ez egy as (a napi létm ini­
Hiller István:
mum kb. 4 as volt). Pompejiben általában
A firenzei diplomácia
A postituáltak külseje, viselete egy denarius volt a tarifa. (1 denarius,, 10 és Magyarország
as, egy arany,, 25 denarius). Van adat to­
Az örömlányoknak külsejükben, öltözé­ vábbá 2, 3, 4, 8 asos tarifáról is. A prosti­ Tomka Béla:
kükben is különböznie kellett a tisztessé­ tuáltaknak adózniuk is kellett, vagy ha Bankuralom, bankérdekeltsóg,
ges, erényes róm ai m atrónáktól. Tilos volt rabszolgák voltak, akkor a tulajdonosaik bankellenőrzós
számukra a fodros stóla és a hagyományos adóztak. Caligula császár különböző adó­
tunica viselete, ezt a m atrónák hordták. kat vetett ki, többek között az utcalányok­ ARCOK, ÉLETKÉPEK
Nem követhették továbbá a m atrónák ra is, akiknek naponta egy szeretkezés Veszprémy László:
hajviseletét sem, a lányok a fejükön lesi­ árát vonta le a keresetükből, sőt megadóz­ A magyar hadi-zászlóhasználat
mítva, kibontva hordták hajukat. Az
kezdetei
tatta a kéri tőket és a kéj nőket is.
örömlányok ruházata a hagyományosnál Az ókori Róm ában a színészet és álta­ Berkes Tímea:
rövidebb tunica volt, felette pedig tógát lában mindenfajta színpadi fellépés meg­ A bürokrácia tehetetlensége
viseltek. (A tóga Róm ában a férfiak ruhá­ bélyegző foglalkozásnak minősült, ezért
zata, nők csak kivételesen hordták, még­ az efféle mesterségeket zömmel idegenek MŰHELY
pedig azok, akiket meg akartak szégyení- és rabszolgák folytatták. A legtöbb prosti­ Relsz T. Csaba:
teni, ill. akik valamiféle bűnt követtek el.) tuált a színésznők, táncosnők és zenészek Lipszky János Pesten
Ez volt az ókori Rómában a meretrixek között akadt, ez különösen így volt a szín­
öltözete (vestis meretricia). Term é­ ház hanyatlása idején, de korábban is. E
szetesen foglalkozásuk velejárója volt az foglalkozások köréből ered a prostituál­ A 3. szám
is, hogy kihívó ruházatukkal is fel akarták tak egyik elnevezése is, a „fuvoláslány”. TARTALMÁBÓL
hívni magukra a figyelmet, ezért színes Előfordult olyan eset is, hogy a közönség
kelmékbe öltözködtek, szemüket és arcu­ a szépséges mima buja táncától felizgatva
kat festették, púderezték, szőrtelenítették TANULMÁNYOK
azt követelte, hogy vetkőzzön meztelenre
Fach Zsigmond Pál:
magukat, áttetsző, fátyolszerű ruhákkal és a színésző. Ezt még a szigorú erkölcsű Ca­
Hogyan lett
ékszerekkel igyekeztek magukat még csá­ to sem tudta megakadályozni, de tüntető­ a harmincadvámból huszad?
bosabbá tenni. én kivonult a színházból. (1436—1457) .
HOFFMANN ZSUZSANNA
Borhl László:
Az Egyesült Államok
Kelet-Európa-politikájának
E SZÁMUNK SZERZŐI néhány kérdése, 1948-1956
BEREND T. IVÁN akadémikus, egy. tanár (Los Angeles-i Kalifornia Egyetem,
USA); BÓNA ISTVÁN régész, akadémikus, tanszékvezető egy. tanár (ELTE BTK); Ladányi Andor:
BURUCS KORNÉLIA osztályvezető (MTA TTI); GERGELY JE N Ő a tört. tud. A „magyar Dahlem”
doktora, egy. tan ár (ELTE BTK); HAJDÚ TIBOR a tört. tud. doktora, tud. tanács­ (Klebelsberg terve
adó (MTA TTI); HATHÁZI GÁBOR tud. titkár, régész-muzeológus (Fehér Megyei
természettudományi telep létesítésére)
M úzeumok Igazgatósága); HEGYI KLÁRA kandidátus, tud. fints. (M TA TTI); ARCOK, ÉLETKÉPEK
HOFFMANN ZSUZSANNA egy. docens (JATE); LITVÁN GYÖRGY a tört. tud. Rainer M. János:
doktora, igazgató (1956-os Kutatóintézet); PELLE JÁNOS kandidátus, iroda­ Nagy Imre szovjet emigrációban,
lom történész (Bp.); SALLÓ LÁSZLÓ tanár, közíró (Kazincbarcika). 1930-1939

MŰHELY
Zsoldos Attila:
Rövidítések: Péter és Gurka (Gurcu)
egy.: egyetemi; E L T E BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomá­ ispán nemzetsége
nyi Kar, Budapest; fmts.: főmunkatárs; JATE: József Attila Tudományegyetem,
Szeged; MTA TTI: Magyar Tudományos Akadém ia Történettudom ányi Intézet; Engel Pál:
tört. tud.: történelemtudom ány; tud.: tudományos. Egy bácskai jobbágynévsor
1525-ből

17

DOKUMENTUM
Farkas és Kádár
Rajknál
1949. június 7-én
1949. május 30-án késő este Péter G ábor
személyes vezetésével egy ÁVH-s különít­
mény lakásáról az Á V H Eötvös úti titkos
villájába hurcolta R ajk László külügymi­
nisztert, frissen megválasztott ország-
gyűlési képviselőt. M entelmi jogról s ha­
sonló formaságokról szó sem esett. Az
MDP Központi Vezetőségének másnapi
ülésén sem jelentették be a KV- és PB-tag
külügyminiszter letartóztatását. A nyilvá­
nosság számára még 10 napig külügymi­
niszter maradt.
Rajk elfogatása előtt már napok óta
kínoztak több em bert az ÁVH-n, hogy
terhelő vallomást tegyenek Rajkra. A m i­
kor már összegyűlt néhány kikényszerített
vallomás és m egérkezett a szovjet MGB
közép-európai rezidensének hozzájárulá­
sa, május 30-án reggel egy megbeszélésen,
melyen csak a pártvezetés legszűkebb kö­
re: Rákosi, Farkas, G erő, Kádár vett részt,
határozták el R ajk aznap esti letartózta­
tását. Kádár vállalta, hogy leköti Raj kot
addig — előbb tárgyaltak, majd délután
sakkoztak — közben Rajk fogadta K áro­
lyi Mihályt és a francia követet, akik ész­
revették, hogy gondolatai messze járnak.
Letartóztatásakor még a döntéshozók
előtt sem volt világos, mivel vádolják: a
lényeg nem ez volt, hanem a készülő bu­
dapesti kirakatper fővádlottjának kijelö­
lése. Az ilyen perek hozzátartoztak a sztá­
lini rendszerhez, egyik funkciójuk a dikta­
túrát igazoló ellenségkép kialakítása volt,
másik funkciójuk a vezetésen belüli hatal­
mi harcokban a vesztes elítélése „törvé­
nyes” módon. A M indszenty-per „sike­
rén” — az ellenállás hiányán — felbátoro­
dott Rákosi-klikk, valamint az Á V H és
szovjet tanácsadói elérkezettnek látták az
időt egy a párton belüli ellenséget lelep­
lező kirakatper rendezésére. Rákosinak
az volt a fontos, hogy eltalálja, milyen tí­
pusú pert tart Sztálin aktuálisnak, mivel
járhat kedvében.
Már 1948 nyarán m egtörtént a szakí­
tás Jugoszláviával, éles hangú nyílt vita
folyt, de még nem hangzottak el olyan ter­
mészetű vádak, melyek egy „titóista” pert
tehettek aktuálissá, a szovjet tanácsadók
csak később közölték, hogy ilyenre lenne
szükség, tehát ebben a június 7-i kihallga­
18
tási jegyzőkönyvben erről még nem lehe­
tett szó, a „jugoszláv kapcsolat” nem is
szerepelt a vádak között. A Szovjetunió­
ban 1939-1948 között szüneteltek a nagy
perek, az igazi ellenséggel voltak elfoglal­
va. 1948 végén azonban Nyugat-ellenes
kampányok indultak, a „kozmopolitizmus
elleni harc” címén, antiszem ita kampány
(és letartóztatások). Ezek nyomán nálunk
is gyanús lett mindenki, aki a háború alatt
Nyugaton élt, a kommunisták különösen
— bizonyára beszervezték őket. M ikor
1949. január 30-án az Á V H engedélyt ka­
pott az M DP káderosztálya vezetői, Sző-
nyi Tibor és Szalai András letartóztatásá­
ra (m indkettő zsidó származású, Szőnyi
Svájcból té rt haza), a kezdeményező F ar­
kas Mihály még amerikai irányítás alatt
álló, emigráns „kozmopolita” értelmiségi­
ekből álló kémcsoportot akart produkál­
ni, nyilván a szovjet tanácsadókkal egyet­
értésben. Ezért először elrabolták Prágá­
ban Szőnyi svájci kapcsolatát, a homályos
múltú am erikai Noel Fieldet, majd Szőnyi
és Szalai m ellett főleg Szőnyi háború alat­
ti svájci kommunista csoportjának tagjait
tartóztatták le. Már egy hete gyűltek a b e­
lőlük kipréselt hamis vallomások, m ikor
Farkas és Péter elhatározták, hogy végez­
nek gyűlölt vetélytársukkal és a Szőnyi-
ügyből Rajk-ügyet csinálnak.
Farkas Mihály kiszemelte magát R á­
kosi utódjának és Rajkot tekintette fő ve-
télytársának, de azért is ellentétbe kerül­
tek, m ert Farkas honvédelmi miniszter­
ként is szerette volna kezében tartani a
BM és az ÁV H irányítását, Rajk pedig ezt
nem fogadta el, saját elképzeléseit igyeke­
zett érvényesíteni. A következő két bel­
ügyminiszter is Farkas áldozata lett. P éter
G ábornak hatásköri ellentétei voltak
Rajkkal, aki nem akarta tudomásul venni,
hogy az ÁVH -t ellenőrző miniszteri h a­
tásköre csak formális, P étert Rákosi, F a r­
kas és szovjet „tanácsadói” irányítják. M i­
után elérték, hogy Rajk a belügyminiszte­
ri tárcát a külügyivel cserélje fel, folytat­
ták intrikáikat, és megnyerték szövet­
ségesül Kádárt, az új belügyminisztert, aki
nem szerette Rajk stílusát, és hogy pozíci­
ója a vezetésben erősödjön, szívesen elh it­
te, hogy Rajknál „valami gyanús”. A val­
latás és főleg a kivégzés azonban kételye­
ket ébresztettek benne, s miután ezeket
közölte Rákosival, maga is a „gyanúsak”
sorsára jutott.
M ájus 23-án kivertek Szőnyiből egy fe­
lemás, nehezen hihető vallomást arról,
hogyan került ő „kémkapcsolatba” R ajk­
kal, am erikai utasításra. Rákosi e jegyző­
könyv alapján még nem adott engedélyt
Rajit letartóztatására, megbízta Farkas
Mihályt, hogy személyesen ellenőrizze a
vallomás hitelességét. Farkas presszióval,
durva fenyegetésekkel rávette Szőnyit,
hogy erősítse meg R ajkra vonatkozóan
terhelő vallomását. (E kihallgatás végén
jelen volt Kádár is, akire hatással lehetett
Farkas stílusa, ez magyarázza, hogy a jú ­
nius 7-i R ajk kihallgatáson rá, K ádárra
egyáltalán nem jellem ző hangnemben
igyekezett azt utánozni, sőt felülmúlni.)
Rögtön megkezdődött egy Rajk-ügy po­
tenciális vádlottjainak begyűjtése, egymás
után fogták le régi harcostársait: Cseres­
nyés Sándort, Szász Bélát, Marschall
László ezredest. Közülük Cseresnyésben
találták meg azt, aki valóban kész volt azt
vallani, am it kívántak tőle.
Május 28-a körül Farkas és Péter Prá­
gában találkoztak Belkin altábornaggyal,
az MGB közép-európai főnökével, aki
hozzájárult R ajk bevonásához, illetve a
per ilyen irányú kibővítéséhez. Rákosi ez­
után adta meg beleegyezését. Az alább kö­
zölt magnófelvételről láthatjuk, milyen
volt a Rajk elleni vádak kezdeti vázlata. A
leggyengébb pont az amerikai kémkap­
csolat később jobban kifejlesztett vádja. A
másik vád, hogy ő ajánlotta az illegális
kommunista pártba először a rendőrügy­
nök Stoltét, majd később néhány meggya­
núsított küzdőtársát a spanyol polgárhá­
ború magyar brigádjából. A vád harmadik
eleme — hogy R ajk m egtöltötte a Belügy­
minisztériumot kártevő elemekkel, üldöz­
te a m unkáskádereket, népi kollégisták­
kal akarta őket felcserélni, gáncsolta az
ÁVH vezetőit, feloszlatta a rendőrségi
pártszervezeteket — arra volt jó, hogy iga­
zolja az Á V H vezetőinek korábbi bejelen­
téseit Rajk ellen. Az utóbbi vádakból ma­
radt végül legkevesebb a vádiratban, az
ezekhez preparált vádlottak nagy részét
(mint a háttérbe szorult cionista-kozmo­
polita vádlottakat) külön titkos perekben
ítélték el. Az olvasó maga is összehason­
líthatja az itt közölt június 7-i kihallgatás
szövegét a bírósági tárgyalásnak a hírhedt
Kék könyvben m egjelentetett hivatalos
jegyzőkönyvével és látni fogja, mennyire
megváltoztak a vádpontok, az alapsztori,
a vádlottak összetétele.
Első kihallgatásain Rajk igyekezett
pártszerű önkritikát gyakorolni, tehát el­
ismerte, hogy hibákat követett el, tévesen
ítélte meg m unkatársait, belügyminiszter­
ként károkat okozott. De keményen taga­
dott minden tudatos kártevő tevékenysé­
get, kémkedést, ezek nélkül pedig még­
sem lehetett egy kirakatper elsőrendű
vádlottja. Egy héten át pszichikai eszkö­
zökkel próbálták megtörni, sikertelenül.
Két levelet írt Rákosinak és követelte,
hogy vele beszélhessen. Rákosi erre nem
vállalkozott, de az ő képében jelent meg
június 7-én késő este Farkas Mihály és
Kádár János az Eötvös úton. Előzőleg
Rajkot kifárasztással, szembesítésekkel
— a már m egtört Szőnyivel és Cseresnyés­
sel — próbálták puhítani, eredménytele­
nül. A szembesítések után a következő
párbeszédet folytatta Péter Gáborral:
„Péter: Rendben van. Lásd, hogy mi
milyenek vagyunk. Én lehetővé fogom
tenni, bár késő van már, hogy még ma este
tudjál beszélni vezető elvtárssal.
Rajk: Igen. M ielőtt lemegyek, egy dol­
got szeretnék.
Péter: Tessék.
Rajk: Ki vagyok zárva a Pártból.
Péter: Igen.
 Rajk: Azonkívül itt ülök, m int egy őri­
zetes.
Péter: Igen.
Rajk: Ilyen vallomások után, teljesen
tudom, hogy mi vár rám és mi a sorsom.
Azzal megyek le innen, egy becsületes és
ártatlan em ber ellen tesznek sorozatosan
olyan vallom ásokat, ami nem felel meg a
valóságnak.” (A szembesítések és a fenti
szóváltás m agnóról leírt szövegét Z inner
Tibor közölte a Népszabadság 1992. m ár­
cius 14-i számában.)
Ezután jelent meg Farkas és Kádár az
államvédelmi villában, és következett a
politikai szintű kihallgatás. M iután célt
nem értek, Farkas rögtön a beszélgetés
után Raj kot is megverette (úgy tűnik, első
ízben), rendkívüli brutalitással, de ered­
ménytelenül. E nnek ellenére folytatódott
„bűntársai” letartóztatása. R ajk június
22-e után tett részkérdésekben beismerő
vallomásokat, de teljesen csak akkor tört
meg, m ikor a per konstruálását személye­
sen Belkin vette át: ekkor be kellett látnia,
hogy helyzete, védekezése reménytelen és
céltalan.
A június 7-i beszélgetés szövege elő­
ször a Társadalm i Szemle 1992. áprilisi
számában jelent meg, utána közölték
Franciaországban és Olaszországban is. E
közlés jegyzeteit átvettük, jelen bevezetés
viszont a H istória számára készült, miu­
tán a körülményekről számos új adat ke­
rült elő. A Társadalmi Szemlének készült
bevezetés főleg a magnófelvétel, illetve a
róla leírt szöveg előkerülésének körülm é­
nyeivel, hitelességük részletes bizonyítá­
sával foglalkozik, erre ma m ár — miután
a dokum entum hitelességét senki sem
próbálta vitatni azóta — nincs szükség.
HAJDÚ TIBOR
Részlat a kihallgatás jegyzőkönyvéből________
F .: Hagyjuk az ideológiát. Trockiata vagy, trockistákat
támogattál, provokatőröket támogattál. Mi ez, kommu­
n is ta magatartás?
R.: Nem az.
F .: Akkor miért beszéled, hogy kommunista vagy?
iR.: Igaz, hogy néha előfordult, de honnan tudtam azt,
hogy trockistákat támogatok.
F.: Nem tudtad?
R.: Honnan tudtam volna?
K.: Rajk, id e fig y e lj...
R.: Hát senki nem u ta s ito tt engem . . .
K.: Rajk, te tévedésben v a g y ........A mi számunkra annál
sokkal többről van szó. Sokkal többről van szó. I t t
a mi Pártunkról van szó.
R.: Nálam is .
K.í t s a munkásosztályról van szó és a magyar népről van
szó. Ez az egyik. A másik Ralk. Ami kart te életedben
anagyar munkásmozgalomnak te tté l, azt ha tiz életed
volna, nem tudnád letö rleszten i.
R.: Mivel tettem?
K.: És te erre azt mondod, hogy becsületes ember vagy.
R.: I^vel tettem? Mivel tettem én ezeket a károkat?
K.: Még egyet akarok neked mondani. He nézzél te minket
bolondnak.
R.: Teljesen megvagyok . . .
K.: Mondd Rajk, a ttó l elkezdve, hogy a szerencsétlen Olt
Károlynál: a nyakára te vitted a S to ltét, ahol te éle­
tedben megfordultál o tt a Pártban zavar v o lt, a
Pártot dezorganizáltad. Ez Így ment a felszabadulásig.
A felszabadulás után. a mi Pártunk á lta l véres harc­
ban kivívott Belügyminisztériumban az ellenségot meg-
to le p ite tte d . A Belügyminisztérium és az Állumvádelem
között harcot provokáltál, élezted a harcot, a Hókosz­
ba a lábad b eletted, szembefordítottad a P á rtta l a
Rajk László
kihallgatási
jegyzőkönyve'
Budapest, 1949. június 7.
K. [Kádár János]:1 Van valami m onda­
nivalód?
R. [Rajk László]: Az a mondanivalóm,
hogy szeretném tudni, hogy mi az állás­
pont, mert ...
K.: Neked van valami mondanivalód
számunkra?
R.: Én nekem van mondanivalóm.
K.: Mi azért jöttünk ide, hogy módot
adjunk neked, életedben utoljára a Párttal
beszélhess. Kevés időm van a te részedre,
ezt vedd tekintetbe, és most mondd el, mit
akarsz.
R.: Én röviden csak annyit tudok m on­
dani, hogy sziklaszilárdan bíztam és bí­
zom a Pártban. Azok a vallomások, amit
itt ellenem elhangzottak és amikkel itt
ezelőtt negyedórával szembesítettek, sze-
menszedett rágalmazások. A valóságnak
abból semmi nem felel meg, semmi nem
felel meg.
K.: Miféle vallomások?
R.: A Cseresnyésnek, a Boarovnak és
a Szőnyinek a vallomásai.2 Hogy én az
amerikai hírügynökségnek3 a főnöke va­
gyok, hogy a Szőnyi utasítást kapott arra,
hogy nálam jelentkezzen és a továbbiak­
ban tőlem kapja az utasításokat ...
F. [Farkas Mihály]: Ezt akarod m on­
dani a Pártnak?
R.: Nem, szóval kérdezte itt János,
hogy milyen vallomásról beszélek.
F.: Ezt akarod mondani a Pártnak?
R.: Én azt akarom mondani a Pártnak,
hogy becsületes, párthű párttag voltam.
Semmiféle idegen hatalommal semmiféle
kapcsolatom nem volt. És ha velem végig
kell csinálni ezt a procedúrát, amit a val­
lomások mondanak, ítéletet kapok, mind­
egy hogy milyen ítéletet, egy parthű ártat­
lan em ber fogja kapni ezt az ítéletet. Nem
tudok mást mondani. És természetesen én
mérlegelem a dolgot, tudom, hogy nem ­
zetközileg is van visszhangja ennek az
ügynek. Ez az egyetlenegy dilemma, ami
előtt állok.
F.: Milyen nemzetközi visszhangja
van?
R.: H át gondolom, hogy a nemzetközi
sajtó írt róla, legalábbis ilyeneket m onda­
nak nekem, hogy őrizetben vagyok és hát
ehhez hasonló dolgot. Ez az egyetlenegy
dilemma, mert ha ez a nemzetközi sajtóba
kikerült, hogy én őrizetben vagyok kém­
gyanú miatt, hát természetesen akkor van
* A titkos magnófelvételről készített jegyzőkönyv
szövege az Országos Levéltárban található. (A
szerk.)
egy kész helyzet és kell mérlegeljem, mi a
P árt érdeke, hogy ne kerüljön nehéz hely­
zetbe a Párt, am ikor exponálta magát eb­
ben a dologban. Én egyet tudok mondani,
ha a Pártnak ez nem érdeke, hogy én bár­
mi lépést is tegyek és nem hiszem, hogy
érdeke legyen, hogy egy em ber mártírom-
ságot vállaljon hazugságokért, akkor egy
ártatlan és párthű em berrel történik
mindaz, ami itt történik. M ert egy szó
nem igaz abból, hogy nekem valaha, vala­
milyen kapcsolatom lett volna és nagyon
csodálkozom azon, hogy itt végeredmé­
nyében felelős pártelvtársak vannak az
AVH-n is. Nekik kell megítélniük azt,
hogy a Szőnyiék mennyire önszántukból
tették ezt a vallomást, vagy mennyiben
nem önszántukból tették ezt a vallomást.
F.: Ezt akarok m ondani a Pártnak?
K.: Most én mondok neked valamit.
Először: a Párt a te életedet attól a perctől
kezdve, hogy a munkásmozgalomba be­
tetted a lábadat, eddig az óráig, amíg mi
beszélünk, pontosan ismer [sic!]. Ez az
egyik. A másik: a Párt a te tevékenysége­
det, a te különböző tetteidet ismeri. Ez a
második. A harmadik: és figyelemmel kí­
sérjük azt a mesét, amit te ittléted alatt
leadtál. Ez a harmadik. A negyedik: te is­
mered jól a mi pártvezetőségünket.
K.: Ismered a mi pártvezetőségünk
cselekedeteit is.
R.: Ismerem, igen.
R.: Jól ismerem, igen.
K.: Ismered. Tudod, hogy a mi pártve­
zetőségünk kikből áll és mikből áll.
R.: Tudom.
K.: Elhiszed te azt, hogy a mi pártve­
zetőségünk beveszi azt, am it te itt mesélsz
egy hét óta? Elhiszed?
R.: H át én egyenlőre...
K.: Elhiszed?
R.: Én csak egyet tudok mondani...
K.: Ezt mondd meg. Elhiszed?
R.: Én hittem és hiszek a pártban.
K.: Hogy ezt beveszi, amit te itt egy
hete mesélsz?
R.: Én hittem és hiszek a pártban to­
vábbra is. Énnekem semmiféle közöm
ezekhez a vádakhoz nincsen...
K.: Állj csak. Elhiszed, hogy a párt ve­
zetősége beveszi azt, amit te egy hete itt
mesélsz?
R.: Bocsánatot kérek, én nem mesélek
semmit.
K.: Elhiszed vagy nem hiszed?
R.: El kell higgyem, m ert az igazat
mondom.
K.: Hogy a párt vezetősége ezt beveszi,
amit te egy hete mesélsz.
R.: El kell higgye, m ert az igazat mon­
dom.
K.: Te azt mondod, becsületes párttag
vagy. Mit gondolsz, múlt év augusztusá­
ban miért határozott úgy a párt, hogy te
hagyd ott a belügyet? M ert becsületes
párttag voltál?4
R.: Én azt hiszem, hogy azért, mert...
K.: Azért, m ert becsületes párttag vol­
tál?
R.: Olyan hibákat követtem el a Bel­
ügyminisztériumban, amilyen hibákért
nem lehetett o tt maradni.
K.: M ondd csak, tudod te azt, hogy
múlt év augusztusában a mi pártvezetősé­
19
günk neked egy utolsó lehetőséget adott
arra, hogy m utasd meg, hogy becsületes
ember is tudsz lenni? Tudod ezt?
R.: Tudom, igen.
K.: Akkor m iért mondod itt nekem
azt, hó© te egy becsületes em ber vagy?
R.: E n semmiféle olyan dolgot nem
tettem a Párttal szemben, ami a Párt áru­
lását, tudatos á ru lá sá t...
F.: ...5 Mi ez? Ez kom munistához illő
magatartás?
R.: Nem kom m unistához illő m agatar­
tás, azért én nekem bűnhődnöm kell, hogy
politikailag ennyire vak voltam, de azt,
hogy én m indezt tudatosan csináltam vol­
na, m ert én magam is provokátor vagyok,
imperialista ügynök vagyok, ez nem all.
K.: Jó. Ide figyelj! M ondtam, hogy ne­
künk nem sok időnk van, egyet mondok.
Te nem a mi em berünk vagy, hanem az
ellenség em bere vagy. Ezt jegyezd meg
magadnak!
R.: Én kérlek titeket, hogy...
K : Ne mosolyogj rajta, m ert itt...
R.: Én nem mosolygok, kérlek titeket,
hogy nejegyen itt egy tragikus tévedés.
K.: Álljunk meg! Ezt jegyezd meg m a­
gadnak: te nem a mi em berünk vagy, ha­
nem az ellenség embere vagy. Ezt jegyezd
meg magadnak! Másodszor: hogy ne le­
gyenek semmiféle illúzióid, a mi pártveze­
tőségünk teljes egyetértésben van ebben a
kérdésben. M egértettél engem?
R.: M egértettelek.
K.: Itt a mi számunkra a következő
kérdés van, hogy te egy szerencsétlen fló-
tás vagy-e, aki áldozatul esett az ellenség­
nek, vagy pedig attól a perctől kezdve,
hogy a munkásmozgalomba a lábad b etet­
ted, tudatos, konok és makacs ellensége
vagy-e a mi mozgalmunknak. Ez az egyet­
len kérdés és erre neked kell a m agatartá­
soddal válaszolni. M egértetted ezt?
R.: Én megértettem , hogy ez a pártve­
zetőségben kialakult álláspont, én csak
egyet tudok mondani, azt tudom m onda­
ni, hogy a két árulási mód közül a két
feltevés közül, sajnos egyik sem fedi az
igazat. Sem konok ellensége nem voltam
soha a Pártnak, sem pedig nem kerültem
az ellenségnek úgy a hálójába, hogy en ­
gem felhasznált volna a Párt ellen, a Párt
elárulására, a Párt hátbatámadására.
F.: Ide hallgass Rajk! Am ikor te beke­
rültél a munkásmozgalomba, hány éves
voltál?
R.: A kkor voltam 21 éves.
F.: Tapasztalatlan voltál.
R.: Tapasztalatlan.
F.: Fiatal fiú voltál, diák voltál. Abban
a diákkörben, amelyben mozogtál, az egy
nacionalista kör volt.
R .: ... is volt egy kommunista.
F.: Nacionalista diákcsoport volt. M ár
akkor ismeretes volt a te nacionalista ál­
láspontod. Feltehető az, hogy te, tapasz­
talatlan ember, fiatal fiú, akkor, Stoltén6
keresztül a rendőrség beszervezett és ez
téged végigkísért egész életeden keresz­
tül. Te belenőttél. Néha, néha megkísérel­
ted azt, hogy kiszakadj. Szakíts velük. Mi­
kor később láttad, hogy mibe másztál bele
fiatal korodban. Nem sikerült neked, nem
volt erőd. A rendőrség, később az am eri­
20
kaiak, mind szorosabban tartottak téged
kezükben. Szóval vagy ilyen ügynöke vol­
tál az ellenségnek, vagy tudatos ellenség
voltál kezdettől fogva.
R.: Nézzétek, én csak egyet tudok
mondani.
F.: Ide hallgass! Idejövünk. Te kérted,
hogy akarsz, ha lehetőséged van, a P árt
vezetőivel beszélni.
R.: Igen. Kértem.
F.: Mi ide eljöttünk. Te azzal kezded,
hogy becsületes ember vagy. Az első sza­
vad hazugság.
R.: Nem az elsők voltak azok.
F.: Emlékezz vissza, mit írtál te az első
leveledben7 Rákosi elvtárshoz. Azzal vá­
doltál b en n ü n k e t...
R.: Dehogy benneteket.
F.: Azzal vádoltál bennünket, hogy a
Pártba befurakodott amerikai ügynökök
támadnak. Ezt már visszavontad. M inden
leveled megcáfolja a másikat. M inden le­
veleden keresztül hazudsz. Itt m ár rajta­
csíptek téged nem egy hazugságon. Nem
egy hazugságon.
R.: Két hazugságon is.
F.: És am ikor már szorul a hurok kö­
rülötted, akkor ... kint, hogy m ár nem le­
het letagadni, az te vagy. & akkor is ha­
zudsz. Lényegében abból, am it te m ár el­
m ondottál, kiderül, hogy trockista vagy,
kiderül, hogy nacionalista vagy és m ost a
kérdés, amit tisztázni k e ll... Vigyázz Rajk,
a veszett fejsze nyeléről van szó! Vigyázz,
a veszett fejsze nyeléről van szó! M ost ar­
ról van szó, hogy fiatal korodban, am ikor
még tapasztalatlan voltál, akkor téged
m ár bevontak és felhasználtak és nem
tudtad, hogy hová fog fejlődni. Vagy kez­
dettől fogva tudatos ellensége vagy a P árt­
nak. Másról vita itt nem lehet.
R.: Nézzétek, engem azért döbbent
meg ez az álláspont, m ert nyilvánvaló,
hogy ha egy ilyen kialakult állásfoglalás a
pártvezetésben egységesen... vagy a másik
variáns, akkor az én számomra más lehe­
tőség nincs, m int az élet befejezése. És ti
azt mondjátok, hogy kevés idő áll rendel­
kezésetekre. Tudom, rengeteg m unkátok
van, dolgozó emberek vagytok, itt azon­
ban egy em beréletről van szó, és én em elt
fővel megint csak azt tudom mondani,
hogy nyugodtan nézek m indenkinek a sze­
mébe, hogy hamis teórián épül fel az
egész, hogy engem már a Stolte beszerve­
zett, hogy azóta nem tudok szabadulni.
Olyan kristálytiszta elvtársak az én párt­
hűségem a Parthoz, akármennyi hibát kö­
vettem el. Mondjuk, hogy itt-ott ideoló­
giai tévedésekbe vagy zavarokba...
F.: Hagyjuk az ideológiát. Trockista
vagy, trockistákat támogattál, provokatő-
röket támogattál. Mi ez, kom m unista ma­
gatartás?
R.: Nem az.
F.: A kkor miért beszéled, hogy kom ­
munista vagy?
R.: Igaz, hogy néha előfordult, de hon­
nan tudtam azt, hogy trockistákat tám o­
gatok?
F.: Nem tudtad?
R.: H onnan tudtam volna?
K.: Rajk, ide figyelj...
R.: H át senki nem utasított engem ...
K : Rajk, te tévedésben vagy .... A mi
számunkra annál sokkal többről van szó.
Sokkal többről van szó. Itt a mi Pártunk­
ról van szó.
R.: Nálam is.
K.: És a munkásosztályról van szó és a
magyar népről van szó. Ez az egyik. A má­
sik, Rajk. Ami kárt te életedben a magyar
munkásmozgalomnak tettél, azt ha tíz
életed volna, nem tudnád letörleszteni.
R.: Mivel tettem ?
K.: És te erre azt m ondod, hogy becsü­
letes ember vagy?
R.: Mivel tettem ? Mivel tettem én eze­
ket a károkat?
K.: Még egyet akarok neked mondani.
Ne nézzél te m inket bolondnak.
R.: Teljesen meg vagyok...
K.: Mondd Rajk, attól elkezdve, hogy
a szerencsétlen O lt Károlynak8 a nyakára
te vitted a Stoltét, ahol te életedben meg­
fordultál o tt a Pártban zavar volt, a Pártot
dezorganizáltad. Ez így m ent a felszaba­
dulásig. A felszabadulás után, a mi Pár­
tunk által véres harcban kivívott Belügy­
minisztériumban az ellenséget megtelepí­
tetted. A Belügyminisztérium és az Ál­
lamvédelem között harcot provokáltál,
élezted a harcot9, a Nékoszba a lábad be­
tetted, szembefordítottad a Párttal a Né-
koszt.10 Am erre m entél életedben, min­
dig átok és gyalázat jö tt a Pártra. És neked
van szemed, nem sül ki a szemed azt mon­
dani, hogy becsületes em ber vagy? Hosszú
sorát tudnám felsorolni azoknak az embe­
reknek, akiket te kapcsoltál a Párthoz.
Minden időben az illegalitás alatt, a fel-
szabadulás alatt provokátorokat, nemzet­
közi kémeket. Nevezz meg nekem egy em­
bert, akit te hoztál a kommunista mozga­
lomba és aki becsületet hozott a mi moz-
almunkra. És aztán m ondd azt, hogy te
ecsületes em ber vagy.
R.: Az építősztrájk azt hiszem, hogy
nem ...n
K.: Mondj egy ilyen embert, akit te
hoztál be a Partba és tisztességes ember.
F.: Még az építősztrájkról beszélni fo­
gunk.
K.: Mondjál! M ert én mondok neked
20 provokátort, akit te hoztál a Pártunk­
ba. Te mondjál egy becsületes embert,
akit te hoztál.
F.: Ez m utatja, hogy milyen konok el­
lensége vagy.
K.: Mondd azt, hogy elmebeteg vagy.
Mondd azt, hogy nem tudtál kimászni,
vagy mondjál valami értelmes dolgot,
amit ha hazamegyünk, elhisznek nekünk
és nem nevetnek a szemünkbe. Spanyol-
országban dezorganizáltad a pártszerve­
zetet.12 ’32-ben az egyetemi mozgalom
szétmállott, elpusztítottátok. H át amerre
mentél, mindig így volt. Azt a csirkefogó
rovokátort, aki m ár úgy jö tt haza vala-
onnan Dél-Amerikából, aki a spanyolo­
kat kapcsolta ide.13 Á tadtad a Pártnak,
elutaztál vidékre, a spanyolokon keresztül
szétrombolták az összes szakszervezeti
csoportot. És ez így megy végig, ahova a
lábadat betetted. Es erre azt mondod,
hogy becsületes em ber vagy.
R.: Én komolyan mondom, olyan ...
K.: így volt ez?
 R.: De bocsánatot kérek...
F.: H át felelj! M it kérsz bocsánatot?
H át nincs annyi erőd, 19 év alatt nem ra­
gad rád annyi becsületesség, hogy azt
mondjad, hogy nézzétek, igen tévedtem,
nem tudtam, hogy m iről van szó, beszer­
veztek, megbántam ezerszer és százszor,
nem tu d ta m ... a P árt előtt ismerj be vala­
mit. H át semmit nem akarsz beism erni
egy ég világon. Még azt sem, am it már
elm ondtál jegyzőkönyvben. Még azt sem
akarod bevallani. Kezded elölről.
K : Tedd a szívedre a kezedet! A Párt
nem a tenyerén hordozott téged? Mondd
meg, nem a tenyerén hordozott?
R.: O tt hordozott.
K : Mondd, mire vágyhattál még azon­
kívül, amit elértél? Amit a Párt neked ad o tt
Főtitkárhelyettese voltál a Pártnak. Titkár­
sági tagja voltál. Az első állami emberek
között voltál. H át a tenyerén hordozott a
Párt téged. Megvédett tűzön-vízen keresz­
tül. A hibáidat megvédte. Hát nincs annyi
becsületérzés benned a Párttal szemben,
hogy őszintén tárd fel azt, amit csinálsz?
H át nincs benned annyi becsületérzés?
R.: Nézzétek, én úgy vagyok itt, hogy
egyszerűen azért nem tudok válaszolni,
vagyok elnémulva, m ert egy olyan ...
K.: H át beszélj! Te vitted fel a Stoltét
az O lt lakására, am ikor az O lt m ég nem
ism erte a Stoltét? Te vitted fel?
R.: Mondjuk, hogy én vittem fel.
K.: Nincs m ondjuk. Felvitted vagy
nem vitted fel?
R.: H át ha O lt azt mondja, hogy igen,
a k k o r...
K.: Nem az Olt, te mit mondasz?
R.: H át én vittem fel.
K.: A Geiert te kapcsoltad a P árt­
hoz?14
R.: Én kapcsoltam.
K.: És másnap elutaztál?
R.: Pártutasításra utaztam el.
K.: Elutaztál másnap.
R.: Pártutasításra.
K.: Ki utasított téged?
R.: A Gács utasított.15
Rajk László, Révai József és Rákosi Mátyás
a Parlamentben, 1945. november 29.
K.: És ki utasított, hogy a G eiert kap­
csold be?
R.: A rra volt párthatározat.
K.: Hol volt párthatározat?
R.: H át ő volt a pártfelelősünk izében,
Bem é-ben, a Gács.16
K : Ő határozta el, hogy bekapcsold őt.
K.: A Szászt m iért akartad rávarrni a
Pártra és az Államvédelemre? A Mayer-
hoffert17 miért varrtad rá a Pártra? A Cse­
resnyést miért varrtad rá? És így folytat­
hatnám . Magyarázd meg, hogy m iért? A
pártszervezeteinket m iért oszlattad fel a
rendőrségen?18 M iért oszlattad fel?
F.: Nézd, az előfordulhat Rajk, hogy
egy em bernél tévedsz. Előfordul. D e soro­
zatosan csak provokátorokat, trockistákat
hozol be a Pártba és azokkal veszed m a­
gad körül, az már nem véletlen. Itt egy
tudatos politika van.
R.: A rra kérlek benneteket..
K.: Ki volt a Nékosznak a patrónusa
pártmegbízás nélkül? Mondd meg! Ki
volt a Nékosz patrónusa?
R.: Én voltam.
K : Volt pártmegbízásod?
R.: Nem volt.
K.: Mi volt a m unkád eredménye? Te
tartottad a Nékoszt pártmegbízás nélkül.
Mi volt az eredménye a munkádnak?
R.: H át a Nékoszt nem én tartottam
pártmegbízás nélkül.
K : Mi volt az ...
F.: Pártmegbízás nélkül tartottad.
R.: Én csak gazdaságilag támogattam.
K.: H át ki beszélt a nékoszistákkal haj­
nalokig?
R.: Én...
K.: Ki instruálta a nékoszistákat?
R.: Hogy én hajnalig beszéltem velük?
F.: M iért volt a Nékoszban pártellenes
hangulat? Miért volt egy Rákosi-ellenes
hangulat a Nékoszban? M iért volt? M un­
kásellenes hangulat. Narodnyik, ökono­
mista hangulat. Ki volt a Nékosznak a ...
vezetője? Te voltál Rajk. Te ültetted a
Nékosznál a munkásellenes, pártellenes,
Rákosi-ellenes, nacionalista hangulatot.
Látod, hogy milyen konok ellensége vagy
a Pártnak?
K : A Belügyben ki fejlesztette ki a
ártellenes és az államvédelmi-ellenes
E angulatot? Ki vezette a harcot a Párt és
az Államvédelmi ellen? T e becsületes em­
ber. M ondd meg, hogy ki vezette?
R.: H át a Párt ellen én soha sem vezet­
tem semmiféle harcot. Hogy köztem és az
Államvédelmi között volt komoly ellen­
tét, azt én egy pillanatig sem tagadom.
K : Ne szűkítsd le Rajk, ne szűkítsd le!
A Belügyminisztériumban a te vezetésed
alatt egy kalandor társaság, az ellenségnek
a szervezete volt. Először át akarta venni
az Allamvédelmet, majd m ikor ez nem si­
került, el akarta sorvasztani az Államvé­
delmet. E rről nem tudsz semmit.
F.: A Szászt miért akartad bevinni a ...
Ki volt a Szász?19
R.: A Szászról azt tudom mondani,
hogy én valóban a Kovácsnak ajánlottam. A
Kovács megnézte és azt mondta, hogy ...20
F.: M iért ajánlottad?
R.: Engedd meg, hogy befejezzem.
F.: M iért ajánlottad?
R.: Engedd meg, íg y ...
F.: De m iért ajánlottad?
R.: M ert azt hittem, hogy egy rendes,
megfelelő ember.
F.: M iért hitted azt? Ellenőrizted?
R.: A zért adtam át Kovácsnak, hogy ő
ellenőrizze.
F.: Te ajánlottad a Kovácsnak.
R.: Ajánlottam a Kovácsnak, hogy
nézze meg, hogy megfelelő-e, vagy nem. A
Kovács azt mondta, hogy nem tartja meg­
felelőnek, jó lenne, ha megfigyelésre be-
küldenénk a külügybe. Esetleg onnan kül­
földre helyeznénk. Bekerült a Külügybe,
kirúgtam én magam.
F.: Kirúgtad, mert a Révai követelte.
R.: Bocsánatot kérek, a Révai nem kö­
vetelte. A Révai egyáltalán nem követelte.
Csodálkozott, hogy én m iért kérem, hogy
tegye el onnan.
K : M ondd Rajk, miért szeretsz te ha­
lottakra hivatkozni?
R.: Nem halottakra hivatkozom, mert
ezt a tényt az Államvédelmi Osztályon so­
kan tudják, akik Kovács m ellett dolgoz­
tak.
K : Csak nem úgy, ahogy te elmondtad.
Hetekig harcoltál, hogy a Szász oda beke­
rüljön.
R.: Szeretnék néhány m ondatot, hogy
ha megengeditek.
K : Parancsolj!
R.: É n sajnálom, hogy nincs időtők,
m indenesetre akceptálnom kell, hogy
nincs időtök. Én természetesen ilyen rö­
vid idő alatt megmagyarázni azt, hogy mi­
ért nem fedheti a tényeket az az álláspont,
amit velem közöltetek, nem a bevezetés
ténye, ne legyen félreértés, hogy én ide­
gen, im perialista hatalom nak egy beépí­
tett em bere vagyok a Pártban. Most mind­
egy, hogy ilyen vagy amolyan változatban.
Nyilvánvaló, hogy alaposan által tanul­
mányoztátok az egész pártm últam at. És
az is nyilvánvaló, hogy m ielőtt a pártveze­
tőségünk egy ilyen komoly határozatot
meghozott, hogy engem őrizetbe vegye­
tek, akkor nemcsak a pártm últam at tanul­
mányozták, hanem megnézett egyéb kér­
déseket is. M inden egyes tény, amit ti fel-
21
em lítettetek, az valóban, önmagában véve
igaz tény. Valóban igaz az, hogy a S tolte
kapcsolt be a mozgalomba és hogy a Stol­
te rendőrspicli volt. Való tény az is, hogy
Spanyolországban m egtörtént az, am it
tudtok. De miért a R ajk és miért nem a
Haás dezorganizálta...2*
K.: M ert te kezdeményezted.
R.: Igen, de azt is meg lehet nézni,
hogy m iért kezdeményeztem.
K.: Semmiféle okod nem volt arra,
hogy akkor kezdeményezd.
R.: H át okom persze ...
K.: Semmiféle okod nem volt.
R.: Spanyolország túl messze van.
K.: Illetve volt. V olt okod. Hiányzott
neked, hogy a pártszervezetben nincs vi­
szály és szakadás, m int ahogy te megszok­
tad magad körül. A zért kezdeményezted.
R.: Na most Spanyolország előtt ott
volt az egész építőm unkássztrájk. És
hogyha én az ellenségnek egy beépített
embere vagyok, nem akarok én végigmen­
ni mindenen, hát m iért kellett az ellenség­
nek engem ’41-ben leinternálni a legkriti­
kusabb időben?
K.: H át az is egy érdekes ...
R.: És egész végig bent tartani az in­
ternálótáborban ...
K.: Azért, hogy tartalékoljanak.
R.: És hogyha én ..
F.: Ismerjük az im perialisták módsze­
reit.
R.: Én tényleg úgy látom a dolgot,
hogy olyan erős, egységes álláspontként
alakult ki az, hogy én az imperialistáknak
az ügynöke voltam ...
IC: Rajk, magyarázd meg az életedet
nekünk! Éz a te feladatod. Magyarázd
meg az életedet, ne a mi álláspontunkat
nekünk, azt mi tudjuk. Te magyarázd
meg!
R.: Egy olyan egységes álláspont ala­
kult ki velem szemben.
K.: Rajk, hallgass ide! Én nagyon sze­
retném , ha m egértenéd, hogy neked, a
Pártnak ... A másik dolog, ezt jól értsd
meg, hogy neked m ost van az utolsó alkal­
mad arra, nem, hogy nekünk itt elmeséld,
mi nem hallgatjuk meg a te meséidet,
hogy te most, a kezed a szívedre tegyed és
pontról pontra végigmenjél az életeden,
miért volt úgy, ahogy volt. Érted? M ert
ebben az esetben a mi számunkra és a te
számodra megmarad az a halvány lehető­
ség, hog téged szorult helyzetedben, vagy
m érhetetlen becsvágyadnál, vagy hiúsá­
godnál, vagy nem tudom én minél fogva
megfogtak és szorongattak. Érted? Mi
tudjuk azt, hogy nem születtél gaz­
embernek. Mi azt tudjuk. És azt is tudom
és még egyszer m ondom neked, hogy a mi
Pártunk a tenyerén hordozott téged.
R.: És azt egyáltalán nem feltételezi­
tek, hogy nem szorongattak és nem va­
gyok senkinek a kezében?
K.: Mi ezt feltételezzük, hogy te nem
voltál szorongatva. D e ez azt jelenti, hogy
te 18 éves kölyök korodban az ellenség
seregébe szegődtél be. És ez rád nézve
még rosszabb.
R.: Szóval akkor csak ázván, hogy vagy
szorongatnak, vagy tudatosan az enenseg
táborába tartozom.
22
F.: Úgy van, más itt nincs. Igazad van.
R.: Más itt nincs.
F.: Nincs.
R.: A zt nem feltételezitek, hogy van
egy em ber, aki se az egyik táborba, se a
másik kategóriába nem tartozik, hanem
követett el hibákat.
F.: Ezen már túl vagyunk. Ezen m ár
túl vagyunk Rajk.
K.: Tavaly augusztus eleién mi ezt a
harm adikat tételeztük fel. Es azért d ö n ­
tött ekkor úgy a Párt, m ert a harmadikat
tételeztük fel. Hogy csak hibáztál. Súlyo­
san ugyan, de csak hibáztál. Ez tavaly a u ­
gusztusban volt. Most semmi okunk nincs
már harm adikat feltételezni.
R.: És nem gondoljátok azt, hogy ta­
valy augusztus óta — megjegyzem én ezt
nem tudtam , nem m ondtátok meg ...
K.: A zóta mi okosabbak lettünk.
R.: Nem közöltétek velem, hogy m i­
lyen vélemény alakult ki velem kapcsolat­
ban.
K.: Emlékezz arra, hogy mikor ott vol­
tunk Rákosi elvtárs lakásán és beszéltünk
vele...
R.: Emlékszem rá.
F.: É n is és azt hiszem Rákosi elvtárs
is m ondotta azt, hogy az eltávolításod a
Belügyből, abban benne van a Párt titk ár­
ja feletted.
R.: Azt én tudom, azt én szó szerint
vettem és ki is értékeltem magamban.
F.: És ottan m egm ondtuk azt is, ho
már akkor is, Rákosi elvtárs beszélt ern
a Gerő beszélt erről, én is beszéltem erről,
azt hiszem Kádár is, mindnyájan beszél­
tünk erről, hogy nálad szovjetellenes m a­
gatartás tapasztalható.
K.: És megmondtuk, hogy az ellenség
ott van a Belügyben(?)22
F.: És azt m egmondtuk neked m ár e-
lőre, Rákosi elvtárs elégszer mondta, m in­
den ami vagy a Belügy és az ÁVO között
abban benne van az ellenségnek a keze.
R.: Szóval, szóval...
F.: E zt mind megmondtuk neked ak­
kor.
Rajk László beszél a MÁVAG-ban tartott
választási gyűlésen, 1947. augusztus 21.
R.: Azóta közel egy esztendő telt el.
Közel egy esztendő. 10 hónapja. Ez alatt
a 10 hónap alatt az egész Külügyminiszté­
riumban, éppen a belügyi tapasztalatokat
levonva becsülettel és ... (nem érteni,
halk)
F.: Hogyne, mindjárt meg akartad
szervezni a Külügyminisztériumon ke­
resztül a kém hálózatot, a külföldi hírszer­
zést.
K.: Ez volt az első javaslatod, amikor
magadhoz tértél az első javaslatod az a
terv volt, hogy az Államvedelem, a Kato­
napolitika építse le a maga külföldi mun­
káját. És majd te fogod irányítani a Kül-
ügyből. És tudod kinek volt ez a terve,
kinek volt ez a szisztémája? Ez nekünk
írásban megvan — korábbi dátummal.
Tudod kinek volt ez a szisztémája? Pró­
bálj csak gondolkozni!
R.: Én nem tudom, hogy kié, de az,
hogy...
IC: De próbálj csak gondolkozni, pró­
báld kitalálni!
R.: Az, hogy én irányítsam, erről szó
sem volt. Csak arról volt szó, hát ott volt
a Farkas...
K.: H át kinek magyarázgattad azt,
hogy m inek az ÁVO-nak külön ember,
minek a K atpolnak külön ember, minek
kell a Külügynek a maga hivatalos vona­
lán dolgozni egyesítsük mi ezt a három
vonalat. Kinek magyaráztad te ezt?
R.: A Révésznek, a Farkasnak egyszer
ott...23
F.: Na elég volt már! Elég volt, elég
volt!
K.: Ez volt az első propozíciód, amikor
a Külügyben magadhoz tértél, semmi
több. Ez egy külügyminiszter első felada­
ta?!
F.: Dolgoztad ki neked ezt tervet vala­
ki [sic!]? Dolgozta ki valaki? Igen, vagy
nem?
R.: Nézzétek én csak egyet tudok mon­
dani.
K.: M egm ondjuk neked, azt te magad
találtad akkor ki.
R.: Am it én mondtam akkor, azt én
saját magamtól találtam ki.
 K.: Mi megmondjuk neked, hogy ki­ R.: Jó, de bizalmi válság és bizalmi vál­
nek adtál utasítást, hogy dolgozza ki ezt a ság között...
tervet! IC: Tudtad?
R.: Kinek adtam? R.: Azt én tudtam, hogy van bizalmi
K.: Jóval korábban. válság.
R.: Kinek adtam? K.: Mit gondoltál, miért?
K.: Gondolkozzál csak rajta! R.: A munkám érdekében, a munkám
R.: Nem adtam senkinek. Én csak megtartásában politikailag, de olyan érte­
annyit tudok mondani. lemben bizalmi válság, hogy én az ellen­
F.: Szóval Rajknak az az álláspontja, ségnek lehetek az embere — erre én nem
hogy mi követtünk el hibát, a Párt köve­ is mertem gondolni. És én most is nyu­
tett el hibát, amikor utasítást adott a Párt, godt lelkiismerettel — ilyenkor az ember­
hogy ... (nem érteni1 Ez az álláspontja. nek egész... jelentése van a szónak — tisz­
R.: Nem, az én álláspontom az... tában vagyok azzal...
F.: Helyes, hogy ... (nagyon hangos, F.: Vigyázz rá, még a halottak feltá­
nem hallható) madnak.
R.: Helyes. R.: A halottak sosem támadnak...
F.: Miért helyes? F.: Vigyázz rá, vigyázz!
R.: Azért helyes, mert utólag az egész R.: Mondok én valamit. Én most ab­
belügyi dolgokkal kapcsolatban olyan ban a helyzetben vagyok, hogy ha én most
dolgok derültek ki tényleg, amelyekkel ár­ azt mondanám, tényleg beismerem a Párt
tottam az osztálynak és ártottam a Párt­ iránti kötelességem stb. Az imperia­
nak. És azért... listáknak vagyok a megbízottja, hat egy
F.: Ezelőtt 10 perccel azt kérdezted a árva szót sem tudnék szólni, akármit is
Kádár elvtárstól, hogy mivel ártottál! csinálnának velem, hogy most mondjam
Most magad mondod, hogy ártottál. meg, hogy kikkel vagyok kapcsolatban.
R.: Nem így... Hát hogy mondjam meg, ha soha nem vol­
F.: Dehogynem! 1 tam kapcsolatban. Itt van három vallo­
R.: Nem így tettem fel a kérdést. Én más. Az egyik egy Boarov vallomása, aki
ártottam a Pártnak azzal a politikával, BrankovtóF* hozott nekem állítólag pe­
amit a Belügyben folytattam. Arra őszin­ csétes leveleket, a másik egy ilyen jött-
tén szólva egészen az utolsó napokig nem mentnek — kritika egyszersmind rám is
is mertem gondolni, hogy azért vagyok — Cseresnyésnek a vallomása.
őrizetbe véve, mert imperialista gyanús F.: Legbizalmasabb munkatársad...
vagyok, hogy imperialista kémgyanús va­ R.: Azért mondom, hogy kritika egy­
gyok. Arra nem is mertem gondolni, hogy szersmind rám is, ami kritikát alkalmaz­
velem szemben van egy ilyen bizalmi vál­ tam rá. A harmadik pedig a Szőnyi vallo­
ság. Nem is válság, hanem egy ilyen hatá­ mása. Szőnyi vallomása, hogy ezelőtt hány
rozott kiforrott álláspont a Pártvezető­ héttel kapott utasítást arra, hogy vegye fel
ségben... velem a kapcsolatot és én leszek az o felsó
K.: Ide figyelj, te nem vagy egy buta összekötője. Hát én csak egy ember va­
ember. gyok, ha módot tudtok adni nekem, akkor
R.: Nem tartottam magam annak. meg tudom csinálni azt, hogy leírom az
K.: Hát tavaly, mikor volt ez a munka­ életemet és a munkásmozgalmi múltam­
kör... (nagyon halk) akkor te nagyon sokat nak minden kis részét porcikáira szedem
foglalkoztál ezzel. Nem vagy te buta em­ és megmutatom személyenként, hogy kik­
ber. Te akkor nagyon jól tudtad, hogy volt kel voltam kapcsolatban stb., hogy le le­
ilyen bizalmi válság. hessen ellenőrizni minden egyes lépését
az én utamnak. És ha van még az ember­
nek hitele a Párt előtt és ha az én szavam­
Kádár János átveszi a belügyminisztériumot nak van még... és ha van még a legkisebb
Rajk Lászlótól, 1948. augusztus
lehetőség arra, hogy a Pártvezetőség fog­
lalkozzon még az ügyemmel, akkor arra
kérem adja meg a lehetőséget a Pártveze­
tőség, hogy írjam meg ezt az életet, minél
bővebben, nevekkel ellátva, hogy mód le­
gyen az ellenőrzésre — mert nem mond­
hatom, hogy higyjétek el, mert —, csak
egyet állíthatok, azt állíthatom, hogy bár­
mi történjék velem én sem pártromboló
tevékenységet, pártromboló magatartást
se a tárgyaláson, se sehol nem fogok tenni,
de mindaz...
K.: Eddig se csináltál?
R.: Eddig se csináltam.
K.: Semmi pártromboló tevékenysé­
get?
R.: Tudatosan nem.
K.: Csináltál, vagy nem csináltál?
R.: Csináltam, de nem tudatosan csi­
náltam, már úgy értem, hogy nem ellensé­
ges szándékkal követtem el. Tudatosan
követtem el, mert amikor ilyen vagy olyan
rendeletet kiadtam, akkor az eszemnél
voltam. De nem ellenséges szándékból, de
nem a pártrombolás szándékából.
K.: Nézz ide, ha te azt akarod folytatni,
amit elkezdték hogy négy napig hazudoz-
tál összevissza a körül a kérdés körül,
hogy ki fnem érteni). És így végig minden
kérdésnél. Abból nem fog sok jó kijönni.
R.: Én nem hazudtam négy napig,
hogy ki vont be. Marhaság ez, ne vegyétek,
hogy...
IC: De minden kérdésnél így csinálsz.
R.: Hát ne vegyétek rossz néven, én...
K.: És miért hazudoztál arról, hogy a
B. embereknek a névsorát először a ma­
gad számára, másodszor Rákosi számára
vitted el.
F.: Rákosi sohasem látta.
R.: Én csak azt tudom mondani, hogy
amikor a B. emberek névsorát megkap­
tam egy este, átalmentem Rákosi elvtárs
lakására. A Rákosi elvtárs külön megnéz­
te belőlök az egyháziakat, a katolikus egy­
háziakat...
K.: A B. embereket?
R.: A B. embereket. Külön megnézte,
hogy kik azok, akiket nem helyesel...
K.: Te idefigyelj! Rákosi, az soha nem
látta a B. emberek névsorát és ha meghal­
lotta volna, hogy te kéred, megtiltotta vol­
na, hogy kiadják. Érted?
R.: Én mindenesetre tapasztaltam
(nem érteni)...
F.: Ide hallgass Rajk! Te kérted azt a
Péter elvtárstól, hogy ha lehetőség van ar­
ra szeretnél beszélni a Párt képviselőivel,
hogy őszintén feltárd hibáidat. Mi el is
jöttünk ide. Teljes fél napja már. Mi azt
hittük, hogy végre megjött az eszed és va­
lóban a Párt előtt őszintén feltárod mind­
azt, amiről eddig hallgattál, amit eltitkol­
tál a Párt előtt. Idejöttünk, de még önkri­
tikát sem gyakoroltál előttünk, pedig ez­
zel kellett volna kezdened. Ha becsületes
ember vagy, azt mondtad volna, hogy elv­
társak, komoly hibákat követtem el, sőt
pártellenes tevékenységet fejtettem ki,
ezért és ezért. D e te nem ilyen magatar­
tást tanúsítottál, hanem elkezdted nekünk
bizonygatni azt, hogy te becsületes ember
vagy. Már annak alapján, amit eddig be­
vallottál kiderül, beigazoltad, saját vallo­
23
másoddal elismerted, hogy trockijista
vagy, nacionalista vagy, szovjetellenes
elem vagy, pártellenes vagy. Nincs erőd,
nincs bátorságod ezt megmondani és ez
mutatja, hogy milyen konok ellensége
vagy a Pártnak. És mi eljöttünk, hogy
megmondjuk neked azt, hogy Rajk, itt az
alkalom, hogy utoljára élj vele, a Párt áll
előtted, mi a Párt képviseletében jöttünk.
De te mentegetőzöl, tisztára akarod ma­
gad mosni ez is mutatja azt, h o g y .... (nem
érteni)
R.: Hogy ha kizárnak a Pártból még
beszélhetek úgy, mint kommunista.
F.: Nem.
R.: Hát azt nekem senki sem tiltja
meg...
K.: Nincs neked erkölcsi jogcímed ar­
ra, hogy magaddal kapcsolatban kiejtsd
azt a szót, hogy kommunista.
R.: Jó, én csak egyet tudok mondani,
hogy remélem egyszer majd, talán már
nem az én életemben a tragikus tévedés
kiderül, mindenki rá fog jönni. Mert az,
hogy én követtem el súlyos dolgokat stb.
azt én ma mind leírtam, azt mind leírtam.
F.: Az egy százalékát.
R.: Azt mind leírtam. De abban, mikor
velem szemben felmerült az, hogy én ide­
gen test voltam a Pártban, idegen hatal­
mak kezében, tudatos pártromboló stb. a
mi ügyünk marad, de a Pártvezetőségnek
egy tragikus tévedése. Ezt merem állítani
nyugodt lelkiismerettel. És hogy ha van
lehetőség rá és nem sürgeti annyira a kü­
lönböző esemény ennek az ügynek a to­
vább bonyolítását, akkor azt kérném, hogy
kapjak egy nyugodt negyvennyolc órát,
hogy leírhassam az egészet.
K.: Egyet értsél meg! Itt kizárólag ne­
ked sürgős az, hogy magyarázd meg azt,
amit a Párt és a gondolat ellen elkövettél.
Ez csak neked sürgős.
R.: Ezt én mind a legmesszebbmenően
meg fogom csinálni.
IC: Helyes. A másik pedig: a második
leveledben, amit hozzánk írtál, a befeje­
zésben te magad azt mondtad, hogy szem­
ben az első levéllel, amikor azt írtad, hogy
a Pártban és az Államvédelmiben benn
van az amerikai ügynökség — megállapí­
tod, hogy te vagy az ellenség a Párton be­
lül. írtad ezt?
R.: írtam.
K.: Na hát akkor erről beszélj, ne más­
ról!
R.: De én ezt mivel kapcsolatban ír­
tam — ott van, hogy én képviseltem a Pár­
ton belül olyan burzsoá ideológiai marad­
ványokat, aminek eredményei alapján let­
tek ezek és ezek a Belügyminisztériumban
stb. Erre írtam én és ez az, amit én ma is
tartok, ez az amit én ma is vallók és meg
is írtam sokkal részletesebben. Messzebb­
menőkig kivizsgáltam azóta magamban a
dolgokat, de egyet mondok — számon van
az elvtárs — nem ejtem ki, — egyet mon­
dok — tragikus tévedése marad a Pártve­
zetőségnek, ha engem...
F.: Ő a ... (többen beszélnek, nem ér­
teni)
R.: Bocsánatot kérek, én nem azt
mondom, hogy én vagyok az igaz és és ...
F.: Mi azt halljuk, hogy azt mondod...
24
R.: A Pártvezetőség végeredményben
a tények ismeretének a hiányában itt, vagy
amott...
K.: Hát mondd csak Rajk, miért nézel
bennünket hülyének, hát miért nem a Ge-
rő vagy a Révai vagy a Farkas vagy én ülök
a te helyeden?! Miért nem velünk szem­
ben téved tragikusan a Párt? Mondd, mi­
ért?
F.: Titóék is azt mondták, hogy Sztá­
lint helytelenül informálták a tények alap­
ján, vagyis a tények alapján Sztáíint hely­
telen értékelésre vették. Te is ezzel a tak­
tikával dolgozol, Rajk!
R.: Az egy egészen más dolog, hogy
(dadog)
F.: Ma már úgy-e nyílt, szovjetellenes
zászló alatt dolgoznak a Titó-féle trockis-
ták.
R.: Szóval egészen mást mutat az a
tény...
F.: Ugyanazt a taktikát választod.
R.: Én nem választom ezt a taktikát.
F.: Úgy látszik, egy iskolában neveltek
benneteket.
R.: De bocsánatot kérek egy embernek
az életében két dolog van. Az egyik mond­
juk a cselekedetei, amelyeket elkövet,
amelyeket végrehajt és az beszél. A másik
dolog pedig, hogy azt mondjam az ember­
nek a becsületessége, hogy mindezeket a
hibákat jóhiszeműen követi el, ostobaság­
ból követi el, megfelelő ideológiai kép­
zettség hiányában követi-e el, vagy pedig
tudatos, kártékony rombolni akarásból
követi el. És én azt mondtam és én (valaki
közbeszól) — egy pillanat én még akarok
mondani valamit —
K.: Nézd, mi nem vagyunk itt Teleki
téri kereskedők.
R.: Szóval tud a Párt adni negyven-
nyolc órát, hogy megírhassam...
K.: Nem negyvennyolc óráról van szó
Rajk, terólad van szó! Hajlandó vagy-e
megmondani mindazt, amit tettél és úgy
ahogy tetted és kinek az érdekében tetted,
kinek az utasítására, kinek a jóváhagyásá­
val, kinek a javára tetted? — Hajlandó
vagy-e ezt megmondani, vagy sem?
R.: Egy kérésem lenne. Egy pillanatra
szabad lesz, mielőtt .. (itt nem érteni) A
kérésem pedig csak az lenne, hogy aadig
is míg az ügy tisztázódik velem kapcsolat­
ban & lezárul az ügy, hogy a feleségemnek
ne legyen semmi bántódása.
F.: Ez a magatartásodtól függ!
R .:... (nem érteni)
F.: A te magatartásodtól függ Rajk!
R.: Jó, köszönöm.
(Szünet)
P. [Péter Gábor]: Te ettől a pillanattól
kezdve nem vagy kommunista, nem vagy
tagja a Kommunista Pártnak és ezt a azót,
hogy elvtárs ne használd többet, mert
ahányszor használni fogod, meglátod,
hogy mi lesz. Ez az egyik — a másik: haj­
landó vagy-e egy órán belül leírni min­
dent, amit elkövettél, igen vagy nem?
R.: Én arra kérek lehetőséget...
P.: Nem, én azt kérdeztem hajlandó
vagy-e egy órán belül leírni mindent, amit
elkövettél? Igen, vagy nem?
R.: Én még egyszer azt...
P.: Csak ezzel válaszolhatsz, igen, vagy
nem?
R.: Hát leírok, azt amit tudok...
P.: Nem (!) erre válaszolj nekem, egy
órán belül hajlandó vagy e leírni mindent,
amit elkövettél, igen, vagy nem?
R.: Leírom azt, amit elkövettem.
P.: Mondd meg nekem igen, vagy
nem?
R.: Igen. Leírom azt, amit elkövettem.
P.: Üljön le írni, egy óra múlva meglát­
juk, mit ír. — Ez az éjszaka a te életedben
a legkeservesebb lesz, ha nem írod le azt,
amit mondok neked.
(Szünet)
R .: ... (nem érteni) hogy kapjak negy­
vennyolc órát.
P.: Idefigyeljél! Azáltal, hogy feljöttél
újra vesztettél a magad idejéből. Egy óra­
kor mentél le én kettőig varok. Most egy­
negyed kettő múlt 5 perccel. Itt nincs arra
szükség, hogy két napig írjál. Én megelég­
szem egyes mondatokkal. Bűnös vagyok
ebbe és ebbe, bűnös vagyok ebbe és ebbe...
Ezt felsorolni egy fél óra elég, nem egy
óra. Én mégis egy órát adtam. Én megint
azt mondom, én két óráig várok, az még
negyven perc. Ha akkor nem lesz még
meg, mi következik.
R.: Addig lesz, addig lesz(?). Azért jöt­
tem ezzel a kéréssel, mert felsorolok min­
dent.
P.: D e nekem nem kell részletesen...
R.: Egy pillanatra... Felsorolok min­
dent, de azt, amit most várnak tőlem saj­
nos azt én nem tudom felsorolni, mert
nem követtem el.
P.: Hát nézd...
R.: Ezért szeretném, ezért szeretném...
P.: Negyvennyolc órát írhatod máskor,
ha ezt leírtad. Most negyven perced van,
ezalatt a negyven perc alatt, ha monda­
tonként írod, ezt és ezt követtem el, ebbe
és ebbe vagyok bűnös, akkor sok minden­
től megmenekülsz. Ha nem, ezen az éjje­
len benn lesz itt a feleséged is, azt is meg­
mondom. És, ezenkívül meglátod miben
lesz részed. Úgyhogy kár az időért! Vidd
vissza, két óráig írhatod.
R.: Én két óráig meg fogom csinálni.
Én csak azt szerettem volna itt közölni, és
ezt kérés formájában is természetesen el­
mondani, hogy amenyiben mód lesz rá
meg fogom kapni, amennyiben nem lesz
rá mód, nem fogom megkapni, mert való­
színű, hogy utána nem lesz módom majd
írni.
P.: Nem, úgy, ahogy mondod. Nagyon
sok függ attól, hogy mit írsz.
R.: Utána nem lesz módom írni, és én
kijelentem még egyszer azt — majd a vizs­
galat további menete meg fogja állapítani,
hogy mindaz, amit a Szőnyiék közöltek
azt mondanám, hogy igaz, akkor sem tud­
nám aztán megmondani, hogy kivel volt
kapcsolatos...
P.: Jól van, most menj vissza, harminc­
hét perc van és én ezt megvárom, aztán...
(nem érteni)
(Szünet)
 P.: Te ne a P árt előtt, neked a Párthoz
semmi közöd nincsen. Te az Államvédel­
mi Hatóságnak teszel őszinte vallomást,
így, vagy úgy. írni nem akartál, ennek a
játéknak vege! Eredj vele!
R.: 48 órát...
P.: Nincs 48 óra!
volt, hogy a provokátort ő vitte be a mozgalomba.
Stolte a háború végén az NSZK-ba került, és kapcso­
latban állt a magyar katonai hírszerzéssel. A katpol. SZEMTANÚ
(katonapolitikai osztály) hozatta haza, hogy Rajk el­
len tanúskodjon. Stoltéról bővebben lásd a Valóság
1992. decemberi számát.
7 Rajk szóban forgó két levele, amelyet letartóz­
Az utolsó hazai

(Szünet)
P.: Neked egy dologra kell vigyázni.
Addig fognak verni téged, amíg ki nem
jön belőled, ami benned van. Ezzel még
jobban aláhúztad azt, hogy milyen szívós
ellenség vagy. Na, most azt m ondtad, hogy
írni akarsz, am iről még nem írtál. Mondd
meg, hogy mi az, am it írni akarsz! Beszél­
jél! Most már nincs időnk hozzád, elég
volt! Miről akarsz írni? Beszélsz vagy nem
beszélt?
R.: (liheg, valam it halkan mond)
P.: van írnivalód, amit még nem
mondtál el? Igen, vagy nem?
R.: Van.
P.: Van. A kkor vigyétek le, kapsz újra
egy fél órát, ne sokat írjál, m ondatokat
írjál. Amiről még nem beszéltél.
R.: Nem tudok most írni.
P.: Nem tud. Vigyétek vissza.
R.: (valamit suttog)
P.: írsz egy fél órát, vagy nem írsz?
R.: írok.
P.: írsz. Vigyétek!
(Szünet)
JEGYZETEK
1 A gépiratban egy-egy kezdőbetű jelzi a beszél­
getés résztvevőinek nevét. F.: Farkas Mihály, K.: Ká­
dár János, P.: Péter Gábor, R.: Rajk László. Megje­
gyezzük, hogy a dokumentumot teljes egészében,
szöveghűen, szó szerint, de mai helyesírással közöl­
jük.
2 Cseresznyés Sándor újságíró a spanyol polgár-
háborúban Rajk harcostársa, együtt voltak a vemet-i
internálótáborban is. Rajk 1947 elején a Belügymi­
nisztérium sajtófőnökévé nevezte ki. Zsivko Boarov
a budapesti jugoszláv követség sajtóattaséja volt, akit
más ügyben már 1948-ban letartóztattak. Szőnyi Ti­
bor orvos, a harmincas években vezető szerepet ját­
szott a kommunista párt Külföldi Bizottságában, a
háború alatt Svájcban élt. Letartóztatásáig a párt ká­
derosztályának vezetője, képviselő.
3 Helyesen.: hírszerző ügynökségnek.
4 Rajkot 1948. augusztus 5-én felmentették bel­
ügyminiszteri hivatalától, és egyben külügyminiszter­
ré nevezték ki. Utóda Kádár lett. Felmentésének
egyik oka az ÁVH-val és Péter Gáborral való ellen­
téte; nem tudta lenyelni, hogy az ÁVO (majd ÁVH)
gyakorlatilag és végül hivatalosan is a Belügyminisz­
tériumtól függetlenül Rákosi és Farkas (meg a szov­
jet tanácsadók) közvetlen irányításával működött.
5 A kipontozás az eredeti szövegből, a gépírótól
származik. A bekezdés végén azt jelzi, hogy a szóló
szavába vágtak; mondat közben, hogy a gépíró egy­
két szót nem tudott megérteni. Ennek oka a magnó-
felvétel mai szemmel primitív volta. Kőből Józseftől,
a Politikai Bizottság egykori tagjától tudom, akiknek
mint a rehabilitációs perek ülnökének módjában volt
még az eredeti felvételt lehallgatni, hogy amikor Far­
kas kiabálni kezdett, a magas hangok érthetetlen ri­
kácsolássá torzultak.
6 Stolte István Miklós bölcsészhallgató, az egye­
temi kommunista szervezkedés tagja a rendőrség in­
formátora lett. Rajk ellen eredetileg az egyik fő vád
tatása után Rákosihoz írt, eddig nem került elő.
8 Olt Károly fiatal kommunista kapcsolatot tar­
tott a szóban forgó diákszervezkedéssel. Pályája:
1947- ben népjóléti miniszter lett, majd az Ország-
gyűlés elnöke, pénzügyminiszter, 1956 után a kor­
mány titkárságának vezetője, majd az Egyházügyi Hi­
vatal elnöke.
9 Lásd a 4. jegyzetet.
10 Rajk azok közé a miniszterek közé tartozott,
akik rendszeresen támogatták a Nékoszt. A kollégis­
ták között népszerű volt, de ott semmilyen különle­
ges szerepet nem játszott. A vád kapcsolatos lehetett
egy, a Nékosz vezetőit célba vevő koncepció tervével,
Rajk perében többször is utalás történt a Nékosz
valóban erős jugoszlávbarátságára, de aztán ezt a vo­
nalat Rákosiék valamiért elejtették.
11 Az illegális kommunista párt egyik igazán
nagy tömeget megmozgató akciója volt a MÉMOSZ
vezetőségével való együttműködése az 1935. nyári
építősztrájkban. Rajk a sztrájkbizottság egyik kom­
munista tagja volt.
12 Spanyolországban Rajk kifogásolta a Nem­
zetközi Brigádok parancsnokságán működő Haas
László, magyar származású kalandor ügyeit, mire
Haas az akkor leghatásosabb váddal, trockizmussal
vádolta Rajkot. Az ügyet csak a polgárháború után
vizsgálták ki, és bár Moszkvában Rajkot tisztázták
Haas vádjai alól, a per előkészítése során felmelegí­
tették azokat, „trockizmusa” bizonyítékaként.
13 Gayer Imréről van szó, aki Uruguayban dol­
gozott a harmincas években, és onnan jelentkezett
Spanyolországba. Egyszerű önkéntesként sem Spa­
nyolországban, sem a franciaországi internálótábor­
ban nem játszott különösebb szerepet. Gayert a
Rajk-per egyik mellékperében halálra ítélték.
14 Lásd a 13. jegyzet.
15 Rajk 1941 augusztusában tért haza Budapest­
re, néhány héttel később Fonyódra utazott. Gács
László 1941-ben a KMP KB tagja volt. 1949 őszén
kizárták a pártból, később le is tartóztatták, de a
Rajk-perben nem szerepelt. 1956 után a Rádió elnö­
ke, majd az OTP vezérigazgatója.
16 Feltehetőleg a gépíró elírása - Gács nem volt
Spanyolországban, tehát a vemet-i intemálótábor-
ban sem.
17 Mayerhofer (vagy Mayerhoffer); Major Fri­
gyes 1919-es kommunista, Spanyolországban a Nem­
zetközi Brigádok tisztje, a Rajk-perben elítélték.
18 A rendőrségi pártszervezetek működését
1947 végén az MKP szervezőbizottságának határoza­
tát végrehajtva tiltotta meg Rajk. A rendőrségen az
MKP annyira túlsúlyban volt már, hogy ez gyakorla­
tilag a többi koalíciós párt képviseletének likvidálá­
sát jelentette, hiszen a kommunista irányítást az ál­
lami vezetők és a rendőregyesület biztosították.
19 Szász Béla publicista, filmes, Rajk egyetemi
évfolyamtársa, részt vett vele az egyetemi szervezke­
désben. A világháború kitörése előtt Párizsba, majd
Argentínába ment, onnan tért vissza 1946-ban. 1948-
ban Rajk vitte a Külügyminisztériumba, a Rajk-per­
ben 10 évre ítélték. „Minden kényszer nélkül” című
könyve a Rajk-per legjobb leírása.
20 Kovács János emigráns kommunista a Szov­
jetunióból tért haza, ahol az NKVD munkatársa volt.
Ezredesi rangban Péter Gábor egyik helyettese lett,
még Rajk lefogása előtt meghalt.
21 Lásd 12. jegyzet.
22 A gépíró kérdőjele.
23 Révész Géza a Szovjetunióból hazatért ma­
gyar kommunista, hadmérnök; 1945-1947 az MKP
központjában katonai ügyekkel foglalkozott; 1947-
1948- ban varsói követ, 1948-tól tábornok, a katona-
politikai osztály vezetője.
24 Lazar Brankov a budapesti jugoszláv követ­
ség tanácsosa, a magyarországi jugoszláv felderítés
vezetője. A Tájékoztató Iroda 1948-as határozata
után szakított Titóval, a Rajk-perben mint harmad­
rendű vádlottat használták fel.
vérvádak
(1945-1956)
„Vérvád az az állítás, hogy a zsidók nem
zsidókat gyilkolnak, különösen keresz­
tényeket, azzal a céllal, hogy vért szerez­
zenek Pészachra és más rituális célra.
Szándékos hazugságok, koholt vádasko­
dások és népi hiedelmek összessége a zsi­
dók gyilkossági vágyáról és vérszomjassá­
gáról, mely arra a felfogásra épül, hogy a
zsidók gyűlölik a keresztényeket és általá­
ban az emberiséget.” A Jeruzsálemben ki­
adott hatalmas összefoglaló mű, az Encyc­
lopedia Judaica határozza meg ekképp a
vérvádat, azt az évezredes téveszmét, mely
„változatos formákat öltött, s a hozzá tár­
suló mesékkel együtt a legszörnyűbb meg­
nyilvánulása az emberi kegyetlenségnek
és hiszékenységnek”.
1494-től (ekkor rendezték az első vér-
vádpert Nagyszombatban) egészen az
1950-es évek közepéig, azaz majdnem fél
évezreden át foglalkoztatta az embereket
a félelem a zsidóktól.
Elsősorban az alföldi szegényparasz­
tok vádolták a falvakban és a kisvárosok­
ban élő ortodox zsidókat rituális gyilkos­
ságokkal. A „mezítlábasok” gyanakvását
és bizalmatlanságát a nyilasok a harmin­
cas évektől kezdve — ném et ösztönzésre
— politikai propagandájukban tudatosan
felhasználták. Az előítéletek fertőzése ta­
lán a Tiszaeszlárhoz közeli Hajdúnánáson
volt a legerősebb. Itt 1937 júliusában az
antiszemita városi hatóságok, a korabeli
sajtó és a ma is élő tanúk visszaemlékezé­
se szerint, egy teljes hétig kutattak egy el­
tűnt, s végül m egkerült keresztény lány
után, akiről elterjedt, hogy „a vérét vették
a zsidók”.
A második világháború után még leg­
alább egy évtizedig újra fel-felbukkant
Kelet-Európábán a vérvád. 1946-ban so­
rozatos hisztériák és pogromok söpörtek
végig a térségen: csak a lengyelországi Ki-
elcében 42, a koncentrációs táborokat tú­
lélt, illetve a Szovjetunióból visszatért zsi­
dót öltek meg azzal a váddal, hogy egy
keresztény suszterinast meggyilkoltak.
1946. május 21-én Kunmadarason támad­
tak a parasztok az ausztriai táborokból
visszatért zsidókra, azzal a váddal, hogy
„kolbászt csinálnak a gyerekekből”. S bár
több halálos áldozatot követelő pogromra

25
ezután Magyarországon m ár nem került
sor, az előítéleten alapuló nyugtalanság
még vagy egy évtizedig eltartott. Á ltalá­
ban akkor tö rt ki, am ikor fiatal keresz­
tények tűntek el egy időre, vagy váltak fel­
derítetlen gyilkosságok áldozataivá. Ez
történt 1948 májusában Szegváron, szep­
temberében Hajdúnánáson, majd 1954-
ben Törökszentmiklóson.
Leány a Tiszában
A Szenteshez közel eső Békés megyei
Szegvár nagyközség a közeli M indszent­
hez hasonlóan már 1946 márciusában h e­
ves antiszemita izgatás színhelye volt. E k­
kor az MKP február elején elhatározott
taktikájának megfelelően — ennek során
az FKGP 1945. novemberi választási győ­
zelmét korrigálandó „a politikát kivitték
az utcára” — országszerte elszabadultak
az indulatok.
„Szegváron március 7-én kirobbanás
történt zendülés alakjában” — ahogy Ber-
kecz Pál, kommunista párttitkár jelentet­
te. Itt az utcai politizálást nem sikerült a
kijelölt m ederben tartani. A tömeg kila­
koltatta az árva- és szegénygondozással
foglalkozó apácákat — az apácák állítólag
rosszul bántak a rájuk bízott elesettekkel
—, elkobozta készleteiket, menekülésre
késztette a papokat. E zt követően meg­
verte és elűzte a földvisszaigényléssel fog­
lalkozó ügyvédet, a község közismert fe­
ketézőit, egy volt dem okratikus rendőrt,
valamint a kisgazdapárt egyik vezetőjét és
a régi iskolaigazgatót. Az egykori rendőrt
egy ellensége leszúrta.
Mindszenten március 9-én 3500 em ­
ber gyűlt össze. O tt a rendőrség lett a cél­
pont: elkergették Veszprémy István rend­
őrszázadost és még négy tisztet, valam int
az iskolaigazgatót. A község határáig ül­
dözték őket, két rendőrtisztet megvertek.
A megmozdulás a „tyúktolvaj” Dadi
Imre kom pániájához tartozó felelőtlen
helyi kom m unisták műve volt. A résztve­
vők 1944 előtt jórészt a nyilaspárthoz tar­
toztak. Ugyanis Szegváron és M indszen­
ten is rendkívül erős volt Szálasi Ferenc
mozgalma. A b en n e résztvevőket azonban
„kisnyilasoknak” m inősítették, nem esett
semmi bántódásuk, és a kommunista párt
a tagjai közé fogadta őket.
Az 1946. márciusi eseményeknek érez­
hetően antiszemita jellege volt. A „község
ismert feketézői” a helyi zsidók voltak,
akik ausztriai táborokban túlélték a de­
portálást, s a szülőfalujukba visszatérve
újra megpróbálkoztak a kereskedéssel. A
mindszenti eseményekről Jehuda Talmi,
az illegális aliját (a Palesztinába való ki­
vándorlást) szervező cionista vezető is b e­
számolt Izraelben, az események után
több m int 45 évvel:
„Március első hetében felszólították
Mindszent zsidó lakóit, hogy ha nem
hagyják el a falut huszonnégy órán belül,
26
népbíróság elé kerülnek. Megengedték
nekik, hogy személyenként ötkilós csoma­
got vigyenek magukkal. A megriadt m ind­
szenti zsidók hitelt adtak a fenyegetésnek,
és elmenekültek. A JO IN T budapesti iro­
dája előtt telepedtek le, onnan küldték
őket tovább, Palesztinába.”
Ilyen „politikai” előzmények után kö­
vették el Szegváron azt a gyilkosságot,
mely a nyilvánvalóan addig is lappangó
vérvád újbóli megjelenéséhez vezetett. Az
1948. évi nyári hisztéria olyan mély nyo­
mot hagyott a helybeliek kollektív em lé­
kezetében, hogy ez nyilatkozataikban még
napjainkban is érződik, és jelenleg is be­
folyásolja a zsidók s általában véve m in­
denféle, a tömegkommunikációban sze­
replő gyilkosság vagy tisztázatlan eltűnés
megítélését.
1948. május 15-én, a pünkösd vasár­
napját megelőző szombaton eltűnt Szeg­
várról Kovalcsik Margit, 24 éves hajadon.
Az egybehangzó beszámolók szerint a
szép és kedves lány az esküvőjére készült.
A vőlegénye Pusztai János helyi gazdálko­
dó volt, aki ma is a zsidókat okolja Margit
haláláért. A lány nagyszülei szegvári laká­
sáról indult el, dél tájban. Azt mondta,
fodrászhoz megy, s ha idejében elkészül,
kimegy a tanyára, ahol a szüleivel lakott.
Többen látták, amint bemegy Klein Vik­
tor zsidó ruhakereskedőhöz, akinek az
anyja, Karolina azzal hívta be a boltba,
hogy m utat valamit neki.
Ez az utolsó emlék, ami a község lakó­
iban a lányról maradt. Másnap, a vásáron
már elterjedt a hír, hogy a Mancit megöl­
ték a zsidók, és „kiontották a vérit”. Az
áldozat kerékpárját két nappal eltűnése
után találták meg: valaki bedobta M ind­
szent templomának kertjébe. A holttestre
négy-öt nap múlva bukkantak rá M ind­
szent külterületén, a a Tiszában. M int a
szentesi kórház boncoló orvosa megálla­
pította, a lány már azelőtt meghalt, hogy
a vízbe került.
Ezek röviden a tények. S még valami,
ami nyilvánvalóan szerepet játszott ab­
ban, hogy a gyilkosságról mostanáig a leg­
képtelenebb szóbeszédek keringenek, a
tettest mindmáig nem sikerült kinyomoz­
ni.
N. J. öregember, szegvári lakos:
„A leány nevére már nem emlékszem.
Itt gyilkolták meg, a zsidónál. Azt hallot­
tam, hogy abban a boltban az ajtó alatt
pince volt, oszt ahogy ment a lány, a pa­
dozat leesett vele a pincébe.
Azt is beszélik, hogy a Klein nevű ru­
haboltos előbb egy másik zsidóhoz küldte
a lányt. Aztán amikor visszajött a zsidótól,
akkor történt, hogy a pincébe tették, oszt
ahogy beszélik, a zsidó fia erőszakolta,
vagy nem tudom, mit csináltak ... és ott a
vérét vették. Beszélik, hogy szűzlány véré­
vel szentelik a zsidók a templomot, ahhoz
kellett. H át nem tudom, hogy ez igaz-e,
vagy sem.”
A szóbeszédnek a helyi rendőrség az­
zal adott tápot, hogy nyomozni kezdett
Klein Viktor után, ő ugyanis elutazott
Pestre, ezért nem találták, majd pedig be­
kísérték Szentesre a zsidó család többi
tagját, s ott kihallgatták őket. Nem meg­
lepő, hogy a „rém történet” igen gyorsan
bővült: szerepet kapott benne a kis Klein
unoka is, aki állítólag szemtanúja volt a
gyilkosságnak, s akit ezért a rendőrök az
apácák — a Szociális Testvérek — által
fenntartott óvodában kívántak „kihallgat­
ni”.
Egy helybeli asszony, K. Z.-né a ki­
lencvenes évek elején is pontosan elma­
gyarázta e sorok szerzőjének, majd a do­
kumentumfilmeseknek, hogy „a zsidók a
nyakszirten veszik ki a vért, ahogy az esz-
lári Solymosi Eszterrel tették”.
Az országos rendőri szervek végül
több hetes késéssel szereztek tudomást a
felderítetlen gyilkossági ügyről és a szóbe­
széd terjedéséről. Végre megérkeztek a
fővárosból a nyomozók, s kivették az
ügyet a dilettáns helyi rendőrök kezéből.
De a valódi tettest, aki feltehetőleg szexu­
ális indítékból követte el tettét, nekik sem
sikerült megtalálniuk. Végül a hatóságok
olyan bizonyítványt adtak a családnak,
hogy Kovalcsik M argit „szívelégtelenség­
ben” hunyt el.
A hisztéria következményeként kővel
dobálták meg K leinék ablakát, sérteget­
ték és kiközösítették őket. Hatására a csa­
lád elköltözött Szegvárról: előbb Pestre,
majd Izraelbe m ent. A rituális gyilkosság
vádját végül a hatóságok egy nyilvános
hirdetménnyel próbálták cáfolni, melyet a
helyi fényképész kirakatába tettek ki. Szö­
vegére még ma is emlékeznek a szegvári­
ak: „Kérjük a lakosságot, ne adjanak hi­
telt az antiszemita rágalmaknak. A tanács
felhívja a figyelmet, hogy a faji uszítást a
törvény bünteti.”
Sorozatgyilkosság
és újjáéledt hisztéria
1953 után, am ikor a diktatúra nyomása
némileg csökkent, egy különösen brutális
sorozatgyilkosság hozta felszínre a meg­
gyökeresedett vérvádhiedelmeket.
A Szabad N ép 1954. október 3-i, vasár­
napi száma tette közzé az alábbi, ködösen
megfogalmazott hírt:
„Halálra ítéltek egy többszörös gyer­
mekgyilkost. A Szolnok megyei bíróság
szeptember 29-én tárgyalta Jancsó Ladá­
nyi Piroska törökszentm iklósi lakos bűn­
perét, akit ötrendbeli gyilkossággal, egy
gyilkossági kísérlettel, ötrendbeli csalás­
sal, valamint egyrendbeli csalással vádol­
tak.
A nyomozás és a megyei bíróság meg­
állapította, hogy Jancsó Ladányi Piroska
— 40 holdas kulák lánya — züllött erköl­
csű nő, aki erkölcstelen életét m ár gyer­
mekkorában elkezdte. Jancsó Ladányi Pi­
roska a legsúlyosabb bűncselekményt kö­
vette el: gyermekeket ölt.
A megyei bíróság Jancsó Ladányi Pi­
roskát összbüntetésként halálra ítélte.
Ügyével együtt tárgyalta anyjának, Jancsó
Borbálának bűnügyét is, akit közveszélyes
munkakerülés bűntettével, az ifjúság el­
len elkövetett bűntettel, valamint társada­
lmi tulajdon sérelm ére elkövetett lopással
vádoltak. Őt a bíróság kétévi és hathónapi
börtönbüntetésre ítélte, és további három
évre eltiltotta az állampolgári jogok gya-
korlásától.(M TI)”
A párját ritkító ügy nyomozója, Lázár
Bertalan a következőképpen em lékezett
az esetre:
„Jancsó Piroska az utolsó két gyilkos­
sága idején töltötte be a tizennyolcadik
életévét. Addigra m ár két gyermeket szült
két különböző férfitól, s hosszabb ideje
szexuális szolgáltatásokban részesítette
nemcsak a helybeli férfiakat, de a környé­
ken állomásozó orosz katonákat is. A gye­
rekeket szexuális indítékból ölte meg.
Legutolsó áldozatával, aki egy tizenhat
éves lány volt, már nem boldogult, m ert az
elm enekült előle, és feljelentést tett a he­
lyi rendőrségen. H ónapok múlva e felje­
lentés alapján akadtak rá a rendőrök Jan­
csó Piroskára, s a házuk melletti kútban a
gyermekholttestekre. Volt tehát egy kb.
két hónapos időszak, amikor a környék­
beli nép az ismétlődő eltűnések m iatt még
egy tüntetésre is rászánta magát: a tanács­
háza előtt elkeseredett asszonyok köve­
telték a gyilkosok felderítését és m egbün­
tetését. Közöttük m erült fel, hogy a zsi­
dók gyilkolják sorra a gyerekeket, m ert
szükségük van a vérükre. Pedig Török-
szentmiklóson akkoriban szinte m ár nem
is éltek zsidók. Ez a hangulat azonban
olyan erős volt, hogy a »zsidó vonal« fel­
derítése még a nyomozati tervben is sze­
repelt: a megyei bűnügyi helyettes, aki
maga is zsidó származású volt, nem m erte
kihúzatni. Nekem kellett vállalnom a fe­
lelősséget, hogy a »törökszentmiklósi vér-
vád« ügyében megszüntetem a nyom o­
zást.”
Bár nyílt antiszemita uszítás az ötvenes
években már nem folyt, a vérvádhisztériák
em léke elevenen élt a legszegényebbek
körében. Erre épített Kádár Sándorné,
1954 tavaszán, Mátészalkán.
A helyi húsüzlet és az MDP körzeti
alapszervének vezetőjeként m űködő, s
később, 1956 decemberében Kanadába ki­
vándorolt zsidó származású Ádler József
így emlékezett az esetre:
„Akkoriban, 1954 tavaszán Kádár
Sándor épp a kisipari szövetkezet kádár­
műhelyében dolgozott, a Pályi úton. O tt
lábatlankodott a kislánya is. A pintérek
meg az ácsok szóltak is a gyereknek, hogy
menjen onnan, de hiába, mert egy lepat­
tanó szilánk a csukló fölött megsebezte a
kislányt, aki sírva elszaladt. Az anyja nem
sokkal később a zsinagóga közelében tűnt
fel. Fellárm ázta a népet, onnan meg a kis­
lánnyal a rendőrségre m entek feljelentést
tenni.”
A szálkái vérvádhistória kialakulásá­
ban személyes m otívum ok is szerepet já t­
szottak: az összeférhetetlen természetű
Kádárné bizonyos értelem ben „a saját
számlájára” hozakodott elő a rituális m e­
rénylet vádjával. „Produkciója” azonban
nem talált süket fülekre: a városban, ahol
az 1956-os forradalom idején is határo­
zottan érzékelhető volt az antiszemita
közhangulat, bizonyára sokan elképzelhe­
tőnek tartották, hogy m inden úgy történt,
ahogy előadta, vagyis a metsző a feleségé­
vel „becsalta” a kislányt a zsinagógába, s
ott erőszakkal vért vettek tőle, „rituális
célra”.
A „forradalm i pogrom” és előzményei
A vérvádas hiedelmek a legerősebben ta­
lán Hajdúnánáson éltek tovább 1945-öt
követően. Az ellenszenv célpontjai az
ausztriai deportálásból visszaérkezett o r­
todox zsidók voltak, akik — bár 1949 vé­
gén m ár készülődtek az Izraelbe való ki­
vándorlásra — végül is egészen 1956. ok­
tóber végéig a városban maradtak.
Hajdúnánás a Rákosi-korszakban
azon kevés vidéki városok egyike volt,
ahol a vallási előírásait betartó, hagyomá­
nyos foglalkozásokat űző, öltözködésével
is elkülönülő, zárt zsidó közösség élt. A
fejlemények m egértéséhez tudni kell azt
is, hogy ezen a vidéken — csakúgy, m int
az ország más vidékein — az erőszakos
kollektivizálás és a józan ésszel felfogha­
tatlan, erőszakos túlkapások végsőkig
próbára tették a helybeliek tűrőképessé­
gét. A viszonylag elszigetelt hajdúváros­
ban, ahol az antiszemitizmus egészen
1944 szeptemberéig a politikai és vallási
nevelés „talpkövét” alkotta, a zsidókat
okolták am iatt is, hogy 1944 novemberé­
nek első napjaiban a szovjet csapatok kü­
lönítményei több m int 300 nánási férfit
hurcoltak el „málenkij robot”-ra. Ezek­
nek alig több mint a tizede tért csak vissza.
1948 szeptem berében a vérvád terjesz­
tése m iatt vádemelésre és bírósági tárgya­
lásra is sor került: Csuja Sándor nánási
kisbíró és társa ügyét Debrecenben tá r­
gyalták.
„1948. szeptember 5-én, az »új ke­
nyér« ünnepén egy ötéves kisfiú eltűnt a
vásári forgatagban, s a jóhiszemű megta­
láló csak másnap este tudta visszavinni a
szüleihez. Miközben az aggódó apa fiát
keresve járta a várost, a piacon már azt
híresztelték az asszonyok, hogy a zsidók
ragadták el a gyermeket, »mivel a zsidók­
nál jelenleg van a bizonyos 7 esztendőnek
az évfordulója, am ikor keresztény vérre
van szükségük«. A hírt a városi hajdú ki is
dobolta, am iért a mendemondáknak be­
dőlő apával együtt a debreceni népbíróság
elé állították. Míg azonban az utóbbit fel­
m entették, a városi hajdút rémhírterjesz­
tésért hat hónap fogházra ítélték. Érde­
kessége az ügynek, hogy mindkét vádlott
aktív M D P-tag volt, s a bírósági döntés
után a párt helyi szervezete és a zsidóság
egy csoportja igazolást adott ki olyan tar­
talommal, hogy az elítélt nem antiszemi­
ta, s az ellene felhozott vádak alaptala­
nok. A feljelentést tevő Rosenberg De-
zsőné viszont a főtárgyaláson már nem
volt kihallgatható, mert időközben csa­
ládjával együtt kivándorolt Norvégiába.”
Pécsi Lajos és Wiesel Róza Izraelben
élő nánásiak, illetve Liebermann Salamon
egykori nánási rabbi szerint a vérvád egé­
szen 1956-ig, a forradalomig „napiren­
den” volt, akár komolyabb gyanúsítás,
akár viccelődés formájában.
Távolról sem véletlen, hogy amikor
bekövetkezett a „politikai földindulás”, s
kitört az 1956. októberi forradalom, Haj­
dúnánáson zajlott le talán a legkomo­
lyabb antiszem ita megmozdulás: a csőcse­
lék október 28-án, amikor a diktatúra bu­
kásának híre Nánásra érkezett, kifosztot­
ta a zsidók lakásait, tettlegesen inzultálta
őket.
A zsidó közösség, megrettenve a tö­
meg indulataitól, a zsidó tem etőben töl­
tötte az éjszakát: férfiak, nők, gyermekek
egyaránt a sírok között aludtak. Másnap,
amilyen gyorsan csak lehetett, elhagyták a
várost és az országot. Az egykori hitközsé­
gi vezető, Schlosszer Jenő feleségét a deb­
receni forradalm i bizottság kiküldött osz­
taga m entette ki a halálát követelő, főként
asszonyokból álló tömeg kezei közül.
A felsorolt esetek meggyőzően bizo­
nyítják, hogy a vérvád a negyvenes és öt­
venes években — bizonyos elszigetelt te­
rületeken a hatvanas években is — még
élt a legszegényebb társadalmi rétegek kö­
rében.
PELLE JÁNOS
* 1882. április elsején a kelet-magyarországi Tisza-
eszláron eltűnt Solymosi Eszter. A faluban elterjedt
a hír, hogy a kis cselédlány a helyi zsidók által el­
követett rituális gyilkosság áldozata lett. így kezdő­
dött a 19. század leghíresebb vérvádpere, mely 1883.
augusztus 3-án ért véget, amikor a nyíregyházi tör­
vényszék a világ figyelmétől kísérve felmentette a
hamisan megvádolt zsidókat. Az igazság diadala?
Nem, ez inkább annak az útnak a kezdete volt, mely
a holocausthoz vezetett. Az, hogy a bíróság, az ügyé­
szek és főként a korabeli sajtó másfél éven át ko­
molyan vette a vérvádat, arról győzte meg az egy­
szerű népet, hogy a zsidók bűnösök, de ezúttal
sikerült elkerülniük a büntetést. Tiszaeszlár a 20.
században a „népi antiszemitizmus” legendájává
vált.
27
 Az Európa Intézet ösztöndíjasai
1994 júliusától 1995 júliusáig*
Molnár, Miriam, Szlovákia (1995. január-m árcius) Gábos Zoltán, 2 hét
A homoszexuálisok jogi helyzete Magyarországon, Ausztriában, Nem lineáris rendszerek termodinamikai vizsgálata
Csehországban és Szlovákiában 1945 után Gagyi-Balla István, 2 hét
Muszatov, Valerij, Oroszország (1995. március, 2 hét) Az 1956-os magyarországi forradalom romániai hatásai
A „reál szocializmus” válságai és a Szovjetunió külpolitikája Imreh István, 2 hét
Nyyssönnen, Heino, Finnország (1994. szeptem ber-novem ber) Erdélyi társadalom történet
Az 1956-os események, különös tekintettel a Kádár-korszak tör­ Janitsek Jenő, 2 hét
ténetírására Gyergyószék és Aranyosszék falvainak helytörténete, jelenkori
Pejkovszka, Penka, Bulgária (1995. január-m árcius) és történeti hely- és családnevei
Bulgária a magyar kulturális intézmények tevékenységének tük­ László Attila, 2 hét
rében, 1867-1945 A Kárpát-medence és a kelet-európai sztyeppe-vidék kapcsola­
Popély Árpád, Szlovákia (1995. m ájus-július) tai az őskorban
A csehszlovákiai magyarság társadalmi és politikai élete a két Magyari András, 1 hét
világháború között Erdélyi történeti lexikon összeállításához szükséges levéltári ku­
Robert, Elisabeth, Franciaország (1995. február-m árcius) tatások
Patriotizmus és immigráció Erdélyből Magyarországra Muckenhaupt Erzsébet, 2 hét
Rusu, Adrian, R om ánia (1994. október-decem ber) A csíksomlyói könyvkötő műhely
Anyagi kultúra K elet-Európábán a 15. században Muradin András, 2 hét
Rusu-Bolindet, Viorica, Románia (1994. október-decem ber) Magyar nyelvjárások
Róm ai kerámiák Dáciából és Pannóniából Nagy György, 2 hét
Sroka, Stanislaw, Lengyelország (1994. szeptember, 2 hét) A romániai magyarság a két világháború között
O polei Ulászló magyarországi tevékenysége Olosz Katalin, 2 hét
Swanson, John, USA (1994. július-augusztus) Az erdélyi magyar népköltészet kutatásának története
Ideák és politikusok az átm enet időszakában — Bauer O ttó és Pál Borbála, 2 hét
Kun Béla az I. világháború utáni Közép-Európában Tanulmányok a magyar klinikai bőrgyógyászatban
Szabó Karmencita, Magyarország (1995. július) Rüsz-Fogarasi Enikő, 2 hét
1945 és 1956 között a politikai rendszer és az oktatás kapcsolata, V árostörténeti kutatások
az ideológia megjelenése az oktatásban Szabó Miklós, 2 hét
Tóth Ferenc, Magyarország (1994. szeptem ber-október) Erdélyiek külföldi egyetemjárása, 1701-1800
A magyar emigráció társadalmi integrációja a 18-19. században Tónk Sándor, 1 hét
Valeva, Jelena, Oroszország (1995. január-m árcius) Középkori és kora újkori külföldi egyetemjárás
Közép- és D él-Európa a ném et-szovjet ütközőpontban a II. vi­ W olf Rudolf, 2 hét
lágháború előestéjén Erdélyi sóbányászat a fejedelemség korában
Zsemlyéi János, 2 hét
Szállást kaptak ösztöndíj nélkül Magyar lexikológia és lexikográfia

András János, R om ánia, 2 hónap Ösztöndíjasok Becsben

Magyarország tö rténeti földrajza (Árpád-kor) A ntal Andrea, 1 hónap
Binder Pál, Rom ánia, 2 hét Osztrák állami lakáspolitika 1945 után
Az erdélyi falvakra vonatkozó összeírások kutatása Bicskei Éva, 1 hét
Egyed Áícos, Rom ánia, 2 hét A Salome-motívum a Habsburg Monarchia kultúrájában
Vendégelőadások tartása Rusu-Bolindet, Viroica Románia, 2 hét
Kovács Albert, R om ánia, 2 hét Róm ai kerámiák Pannóniában
Nyugat-, közép- és kelet-európai irodalmi modellek Demény Lajos, Rom ánia, 2 hét
Raßler, Marliese, Ausztria, 1 hónap Bécs és Erdély a 17. században
A Habsburg M onarchia nemzeti múzeumainak története G. Soós Katalin, 2 hét
Solcan Sarolta, R om ánia, 1 hónap Az 1956-os forradalom ausztriai visszhangja
Családi élet Magyarországon és Erdélyben a 17. században Hegyessy Mária, 2 hét
Schlegel Európa folyóirata
Ösztöndíjasok Erdélyből Izsák Éva, 1 hónap
Osztrák településföldrajzi kutatások
Bereczki András, 2 hét Miriam Molnarova, Szlovákia, 2 hét
M unkaértékelm élet — határhaszonelm élet Homoszexuális szervezetek Ausztriában 1945 után
Demény Lajos, 1 hét Papp Júlia, 2 hét
Székely katonai összeírások a 18. században Osztrák képzőművészet a 19. század első felében
Engel Károly, 2 hét Szatmári Péter, 2 hét
Schwarcz Gyula, Mellzl Hugó, Brassai Sámuel Budapesten őr­ Osztrák és magyar konzervatív politikai irányzatok kapcsolatai
zött levelei a két világháború között
Fazakas István, 2 hét Tóth Mariann, 2 hét
A felvilágosult abszolutizmus egyház- és iskolapolitikája Erdély­ Az 1989 utáni magyar gazdasági átalakulás osztrák visszhangja
ben Tóth Ferenc, 2 hét
Magyar-francia kapcsolatok a 18. században
• Az ösztöndíjasok névsorának első részét előző számunkban közöltük. (A szerk.) (X)

NYÍLT TÉR — Olvasóink írják
Matuska
Szilveszter
képei
Nagy „polihisztorunk” M atuska Szil­
veszter nevét „eredeti” alkotása, az 1931
szeptemberében felrobbantott biatorbá-
gyi vasúti híd tette halhatatlanná. Igazi
performance művész volt és a mindenki
által ismert „művére” is sokáig készült.
Aprólékos műgonddal dinam itrudakat
helyezett vascsövekre, s ezeket összekö­
tötte egy általa m egálm odott óraszerkeze­
tes detonátorral. A konstrukciót egy vul-
kánfíber bőröndbe helyezte. A hatás leír­
hatatlan volt... A felrobbant és a mélybe
zuhant szerelvények rendkívüli élvezetet
nyújtottak számára. A huszonkét halott,
tizenhét sebesült között egy kiegyensúlyo­
zott, elégedett em ber téblábolt: Matuska
Szilveszter, aki művében gyönyörködött.
Megmenekült utasnak adta ki magát.
Majd tizenkét év nyugalmat jelentett szá­
mára a mű „befejezése” a váci fegyházban.
Volt szerencsém találkozni olyan váci
fegvőrökkel, akik ism erték, és a nevelő­
tisztjével, aki a nem kevés együtt töltött
év után emberi karakterét is megrajzolta
számunkra.
Művészetet szerető em ber volt, hang­
szeren játszott, énekkarban énekelt. A vá­
ci fegyházban a művészek fensőbbségével
nézte le rabtársait. Nem barátkozott sen­
kivel, a politika nem érdekelte, a köztör­
vényes bűnözőkkel nem állt szóba. Egyé­
niségét, nyugalmát a festészettel tudta
Matuska Szilveszter a kegyelem kihirdetése után, a bíróságon, 1938
egyensúlyban tartani. A századeleji ro­
m antika állt hozzá a legközelebb, a láda
mélyéről felbukkant képek is ezt igazolják.
Képein a rációval szemben az érzel­
mek hangsúlya a domináns, de közel állt
hozzá a misztikus transzcendentális iránti
fogékonyság is. A nemrégiben felbukkant
két eredeti képét is ez jellemzi. Könnyed
ecsetvonásokkal, már-már aprólékos pre­
cizitással festette meg a tengerparti glori-
etteket. Az alkotások egy romantikus lé­
lek tükörképei, az álom és a tudatalatti
világának kifejezői, melyek egyben elvá­
gyódást és m enekülést jelentettek számá­
ra a múltba, az egzotikumba. Ezért állt
hozzá közel regényes hangulatú tájaival a
rom antika, ezért tanulmányozta azokat az
irodalom ból m erített műveket, melyeken
megfestették a féltékeny Othellót és Des-
dem ónát, a gyötrő kétségek közt vergődő
H am letet és az alvilágba utazó Dantét.
Minden vonzotta, ami nem hétköznapi és
alkalmas arra, hogy felkavarja érzelmeit.
Ezeket a felkavart érzelmeket az ecset
és a festészet szelídítette meg, nála így
győzött a jó és a rossz, az angyali és ördögi
ellentéte. De jellem ét leginkább beteges
hiúsága irányította. Csak tökéletes alko­
tást tudott elképzelni, képeit hosszú hó­
napokig festette, minden egyes falevelet
külön árnyékolt (m ert volt rá ideje), jól
megtanulta: a tervezés és az apró részle­
tek nagyon fontosak. Képei egyértelműen
arról ism erhetők fel, hogy az aláírást is
m érnöki pontossággal odafestette, betűi­
nek nemcsak egyénisége, hanem külön tó ­
nusa van. Soha nem adott ki a kezei közül
olyan képet, melyet nem ilyen műgonddal
írt volna alá. Ez idáig mindössze három
ilyen hiteles képről tudunk, melyeket egy
katonaládában szabadulása után a nevelő­
tisztjére hagyott.
1944-ben az orosz csapatok váci bevo­
nulása után szabadult és utolsó epizód­
ként betért a váci főtéren a gyógyszertár­
ba, m ert fájt a feje. Míg Tömör István
gyógyszerész kiszolgálta őt, az üzletben
beszélgető Péteri József püspökhöz és tit­
kárához odament bem utatkozni ezekkel a
szavakkal: „Matuska Szilveszter vagyok, a
biatorbágyi rém”. Ezek után többé nem
tért vissza Vácra. Hiába várta vissza az a
nevelőtiszt, kire katonaládájában ráhagyta
személyes holmijait, azt ígérve neki, vissza­
jön értük, csak előbb Csantavérre megy.
A ládát sokáig némi tisztelet övezte,
nem m erte senki megközelíteni vagy ne
adj Isten felnyitni. M ert ugye, soha nem
lehet tu d n i... Végül egy bátor ember még­
is lefeszítette a lakatot és óvatosan fel­
em elte a láda tetejét.
E kkor kerültek elő Matuska újabb
bombái, hiszen legszebb képeit itt találták
meg, és alkotásai ezáltal is halhatatlanná
tették nevét. Sajnos, közel egy évtizedes
kutatóm unka után sem kerültek elő újabb
M atuska-alkotások sem régi fegyőröktől,
sem a fegyházból. A H istória hátsó borí­
tóján m ost bem utatott képeken még a ke­
ret is eredeti, hiszen a váci fegyház aszta­
los műhelyéből kerültek ki.
PAPP LÁSZLÓ
Vác
Matuska Szilveszter
grafikái
A bécsi levéltár anyagában kutatva
bukkantam rá arra az iratcsomóra,
amely Matuska Szilveszterre vonatko­
zó dokum entum okat tartalmaz.
A „nagy merénylő” az ausztriai
Ansbach mellett rongálta meg a sínpá­
lyát 1930 decemberében, illetve 1931
januárjában, s bár személyi sérülés ek­
kor nem történt, tettéért 6 évi szabad­
ságvesztésre ítélték. Az osztrák, majd
a magyar fegyházakban készítette al­
kotásait, bizarr filmforgatókönyveit —
A vöröslobogós tem plom , A postaga­
lamb, A császár, mint paraszt, A rend­
őr barátsága —, grafikákat. Pálmákat
ábrázoló, már-már pointillista rajzát
hőn szeretett kislányának, Gabriellá­
nak szánta Mikulásra.
Művei közül a leghíresebb valószí­
nűleg az az önarcképe lett, amely Az
Est 1932. június 17-i számában jelent
meg és tükörben önm agát nézegető
m adarat ábrázol. Börtöncellákban ve­
tette papírra további merényleteinek
terveit is, precíz és művészien önkife­
jező rajzok születtek így. Néhány váz­
lat, tintával vagy grafittal elgondolt
skicc szerepel még a Matuska-aktá-
ban, különleges találmányainak doku­
m entumai. Ábrák és vázlatok, valóság­
gal megfestett turbinák, fényszórók, fa­
ágyúk, kukoricamorzsolók, egy felfoko­
zott állapotban lévő elme termékei.
M unkái mind pszihiátriai, mind
művészeti szempontból figyelemre
méltóak, kutatásra érdemesek.
SÁLI ERIKA
Budapest
29
 a legnehezebb időkben is derűs, sugárzó
Szőnyi István a képeket tudott festeni, hogy szépséggel és
humánummal tudott tiltakozni a kor ször­
II. világháborúban nyűségei ellen. Mindig azt tartotta, hogy
egyedül a mű a fontos; irtózott attól, hogy
személyét belekeverjék a művészetébe.
Zárkózott lénye kevesek felé nyílt meg.
Szűkszavúsága ellenére mégis karizmati­
kus egyéniség volt. így emlékeznek vissza
rá tanítványai, barátai és minden ism erő­
se.

Háborús évek

Különös dolog egy történettudom ánnyal Visszaemlékezések, még élő tanúk elbe­
szélései alapján rekonstruálhatók Szőnyi
foglalkozó szakfolyóiratban egy festőm ű­
életének második világháborús évei. Mi­
vészről írni, akinek életm űvét sokszor és
sok helyen méltatták már. Születésének vel napjait szinte teljes egészében a m un­
századik évében, 1994-ben számos kiállí­ ka töltötte ki — híres volt arról, hogy ő
sohasem került olyan alkotói válságba,
táson csodálhattuk meg festményeit, gra­
hogy akár rövid időre is abbahagyta volna
fikáit, és a zebegényi emlékmúzeum szép
a festést —, ezért érdekes pályáján az
kollekciója 1967 óta várja a látogatókat.
1945-ös esztendő, am ikor szinte alig fes­
A centenárium i év lehetőséget adott az
tett. H a végignézzük a háborús évek ter­ Szőnyi István 1937-ben
életmű újraértékelésére. A különféle ren­
mését: 1941-42-ben kerültek falra a győr-
dezvények: tudományos emlékülés, a fő­
nádorvárosi templom freskói, 1941-ben
városi és vidéki tárlatok felvázolták a gaz­
dag pálya keresztmetszetét. A magángyűj­ szerkesztésében jelent meg a Képzőművé­ Az 1945-ös évhez érkezve hiába keres­
szet iskolája című könyv, melyben maga sük a nagy képeket, ebben az évben Sző­
temények rejtekéből előkerült művek a
írta meg a rajz, az olaj- és a temperafestés nyi egészen más dologgal volt elfoglalva.
legavatottabb Szőnyi-rajongóknak is
fejezeteit. 1943-ban Kép címmel jelent Lakását, m űterm ét üldözötteknek enged­
meglepetéseket okoztak. A századik szü­
letésnap lehetőséget adott arra, hogy friss meg könyve, és ebben az évben születtek te át. Fiával, lányaival, rokonaival hamis
a Kerti pad, a Barátnők, a Delelés című papírokat gyártva jó néhány ember életét
szemmel, új megközelítéssel vizsgáljuk
művei, melyek legderűsebb alkotásai közé m entették meg. Érdemes felidézni a
gazdag oeuvre-jét. Kirajzolódott egy
tartoznak. Az Anya kislányával című szemtanúk, a résztvevők, a megmentettek
olyan festő pályája, aki öntörvényűén
mindig a maga útját járta, sohasem bo­ kompozícióját 1944-ben festette. visszaemlékezéseit azokról az időkről,
nyolódott bármilyen eszme jegyében szer­
veződött művészi csoportosulás vonzás­
körébe, sohasem fogadta el a hivatalos Szőnyi István: Zebegényi temetés, 1928
művészetpolitika kegyeit.

Önkéntes száműzetés
Az alkatából fakadó, csendes m editációra
és visszavonultságra való hajlam, ponto­
san egybeesett a két világháború közötti
magyar művészeti élet egyik fő tendenciá­
jával. Sok festő, közöttük Bernáth Aurél,
Berényi R óbert — akiknek pályája a ma­
gyar avantgarde születéséhez kapcsoló­
dott — a harmincas évektől a tradíciók­
hoz való visszafordulás m ellett döntöttek,
ők is elvonultak vidékre vagy kertjeikbe,
sokan Szőnyit követték Zebegénybe. Sző-
nyinél ez az önkéntes „száműzetés” nem
jelentett kényszerű pályamódosítást. M ű­
vészete úgy teljesedett ki, ahogyan élete.
M egtalálta azt a helyet, életform át, ami
autentikusan következett lényéből. Felfe­
dezte azokat a „kisvilágokat”, a vidéki élet
tereit, ahol még m inden em berléptékű
volt, ahol otthonosan mozoghat a fürké­
sző szellem, aki a m ozdulatlannak látszó
táj, a természet szépségeit szándékozik
kutatni. Szerencsés alkatából fakadt, hogy

30
m ert minden újabb adalék erősíti a m últ­
ról alkotott képünk élességét.
Em bernek m aradni
Először idősebbik lánya, Szőnyi Jolán
hangszalagról lejegyzett elbeszélése alap­
ján próbáljuk meg rekonstruálni az 1945-
ös mentések történéseit.
„Azt tudni kell, hogy akik igyekeztek
az em bertelenségben segíteni nem nagyon
beszéltek róla, és arról sem, kikkel dol­
goztak együtt. A rra ugyanis mindig számí­
tani kellett, hogy elfoghatják az em bert és
akkor minél kevesebbet tud, annál keve­
sebbet szedhetnek ki belőle, ha esetleg
nem bír ellenállni a fasizmus ismert m ód­
szereinek. így apa, én, Péter, akik m ind­
nyájan segítettünk, csak annyit tudtunk
egymás tevékenységéről, amennyi feltétle­
nül kellett. Én például nevelőapámtól,
Korvin Lászlótól csak a felszabadulás
után tudtam meg, hogy hányán bújtak
apámnál... A Baross utca 21.-ben, apám és
öcsém készítettek hamis papírokat, én pe­
dig az egyetemen nagyszerű főnököm, dr.
Buzágh Aladár tudtával és védelme alatt.
Itt csináltam azokat a papírokat is,
amellyel nevelőapám László, apámnál
bújt. Buzághtól m egkaptam az intézeti hi­
vatalos levélpapírokat és pecséteket, így
az ő segítségével először mint m unkaszol­
gálatost a katonai parancsnokságról ki­
kértük Lászlót intézeti munkára, ekkor
még a saját neve alatt élhetett. Szálasiék
uralom ra jutása után vitték ki az ország­
ból a még itt lévő munkásszázadokat.
M egtudtuk, hogy László századát novem­
ber 4-én viszik. Nevelőanyámmal, A nná­
val együtt novem ber 3-án bem entünk a
szállásukra, kiszöktettük és felvittük
apámhoz...
Az irathamisításokhoz apám Margit
nővére váltotta ki a születési, házassági
iratokat, arról szedtük le az eredeti írást
de úgy, hogy lehetőleg a pecsét és az írás
megmaradjon, így hitelesnek tűnt. A pa­
pírok készítésénél nagy gondot okozott,
hogy a kimosott papírok sokszor írásra
alkalmatlanná váltak, felrostosodtak.
Enyvezéssel próbáltuk helyrehozni, de ez
nem volt kielégítő. Apám a rézkarcpréssel
sim ította ki, és így írásra alkalmassá tette.
Ha kimosáskor a hivatalos írás kijött, apa
azt m ondta ham isítani nem tud, de leraj­
zolja az aláírást. A pám Olga nővérének
fia, az akkor katonaorvos Ruszty Miklós
eredeti katonai iratokat is szerzett. A ha­
mis papírok különböző kezeken át ju to t­
tak el az üldözöttekhez, például Vilt Ti­
bor szobrász, R ejtő Magda matematikus,
Fischer József építész tőlem kapták meg,
hogy aztán kikhez ju to ttak még, azt nem
tudom , m ert soha semmit nem kérdez­
tünk egymástól ezzel kapcsolatban.
A Baross utca 21.-ben meg kell em lé­
keznem a gondnoknőről, Preisinger Pál-
néról, aki az összes hamis papírokkal búj­
tatott em bert bevezette a nyilvántartó
könyvbe. H olott nemcsak apámnál bújt
11 em ber, hanem szétszórtan abban a ház­
ban még 36 embert m entettek. Nem kell
m ondanom , hogy a razziáknál mennyit je ­
lentett a gondnok által hivatalosan igazolt
jelenlét és az, hogy lem ehettek az óvó­
helyre. Ami, ha azt is elmondom, hogy
1944. decem ber 25-én találatot kapott a
ház és az óvóhelyeken lévők nem sérültek
meg, nem túlzók, hogy Preisingernének is
köszönhetik az életüket. H át ennyi, ami
eszembe ju to tt a nem m indenütt ismert
adatokból.”
R óbert Miklós, Szőnyi magániskolái
növendéke volt. A jelenleg Ausztriában
élő festőművész egyike azoknak az em be­
reknek, akik Szőnyinek köszönhetik az
életüket. Ő csak 1983-ban értesült Szőnyi
Zsuzsa Róm ában megjelent könyve alap­
ján arról, hogy a Szőnyi családnak rajta
kívül még igen sokan köszönhetik meg­
menekülésüket. Róbert Miklós akkor ha­
tározta el, hogy negyvenévi hallgatás után
felkutatja azokat az em bereket, akik még
élő tanúi Szőnyiék életm entő tetteinek.
Az ő kitartó munkájának eredménye,
hogy a jeruzsálemi Yad Vashemben No.
Hung. 2985-ös számon m egörökítették
Szőnyi Istvánnak és feleségének Melindá­
nak, valam int gyermekeiknek, Jolánnak,
Zsuzsának és Péternek a nevét, akik em ­
berek m aradtak az embertelenségben.
*
Szőnyi kivételes jellemét és emberségét
művei sugározzák, de egész élete, tettei
példaként állíthatók az utókor elé. Az
1943-ban megjelent Kép című könyvének
befejező gondolata példam utató lehet
minden kor fiatal művésze számára.
„Inter arm a silent Musae! — A hábo­
rúban hallgatnak a múzsák! ... A mai élet
sem nevezhető nyugodtnak, nem heve­
rünk rózsaágyon s korunk felettébb sűrű
történésű. Ezt joggal m egállapíthatjuk és
még sincs jogunk esetleges tétlenségün­
ket, meddőségünket ezzel m enteni. Nem
lehet ez mentség mások, de önmagunk
előtt sem. Az élet nem tűr halogatást, nem
vár, elmúlik. Nincs módunk magunkat
időben sem előre, sem hátra helyezni; vál­
lalni kell korunkat és helytállni azért az
eszményért, amelynek szolgálatára a te­
hetség kötelez.”
KÖPÖCZI RÓZSA
NÉMETH ZSUZSA
KALÁSZATOK
Vidéki
helyzetkép,
1956
Október 23-27.
1956-nak világszerte mindmáig „Buda­
pest” a jelképe, amint az Eisenhower
amerikai elnök akkori patetikus kijelen­
tésében („Budapest ezentúl nem egy vá­
ros neve, hanem a szabadságszeretet szim­
bóluma”) is kifejezésre jutott. A későbbi
évtizedekben még inkább elhomályosult
— az egyéb részletekkel együtt — a forra­
dalmi megmozdulás országos jellege, a vi­
déki Magyarország egykori aktivitása és
fontos szerepe. A „vidék” a közelmúltig
leginkább a falut jelentette, mely tartóz­
kodott a forradalmi kitörésektől, viszont
jelentős élelmiszer-küldeményekkel tá­
mogatta a harcoló és nélkülöző fővárost.
Azóta, hogy szabadabban és módsze­
resebben foglalkozhatunk e napok törté­
netével, am ióta feltárulnak az egykori do­
kumentumok és megszólalhatnak a tanúk
s a résztvevők, jóval többet tudunk a for­
radalom Budapesten kívüli eseményeiről.
Nem csupán azt, hogy a falvak egy kisebb
részében sem zajlott igazán békésen, ha­
nem azt is, hogy a vidéki városok egész
sorában (Debrecen, Miskolc, Esztergom,
Szeged, Győr s persze Mosonmagyaróvár)
gyilkos sortüzekre vagy heves összecsapá­
sokra került sor.
Mindezekből egyre világosabb szá­
munkra, hogy az 1956-os Kutatóintézet
létrejöttekor a nemzetközi összefüggések
vizsgálata m ellett helyes volt második
súlypontként a vidéki történések kutatá­
sát célul kitűzni. A Budapest-centrikus
szemlélet feladása tartalmilag is gazdagí­
totta 1956-os képünket. Vidéken némileg
más volt az események ritmusa, részben
más rétegek kapcsolódtak be a mozgások­
ba, s a legtöbbször megfigyelhető, fontos
jellemvonása a kisvárosi és falusi esemé­
nyeknek, hogy o tt a konfliktusokban több
volt a „személyesség”, a szembenállók
többnyire ism erték egymást, s ez a buda­
pestitől eltérő, különösen drámai színeze­
tet adott a forradalmi napok és a megtor­
lás lezajlásának egyaránt.
A vidék forradalm ának ma már elég
jelentős és szépen gyarapodó történeti
31
irodalma van. Megjelent az 1991. őszi
debreceni és zalaegerszegi konferenciák
ezzel foglalkozó előadásainak teljes anya­
ga; a forradalom győri eseménytörténete;
a Szabolcs-Szatmár megyei „rendcsiná­
lás” dokum entum ainak gyűjteménysoro­
zata, legújabban pedig a H ajdú-B ihar me­
gyei munkástanácsok válogatott doku­
mentumainak kötete.
Újabb és újabb bizonyítékok m erül­
nek fel azonban arra vonatkozólag is,
hogy még mindig messze vagyunk akár­
csak a nagyobb és jelentősebb vidéki ese­
mények teljes áttekintésétől.
LITVÁN GYÖRGY
Dokumentum
A Magyar Távirati Iroda jelentése
Az október 23-i budapesti események híre
azonnal elterjedt és hatására hasonló jel­
legű megmozdulások indultak el az ország
különböző vidékein. Az MTI 19 megyei
szerkesztősége naponta többször adott
pontos helyzetjelentést az eseményekről.
Ezek alapján foglaljuk most össze röviden
a történteket. Megjegyezzük, hogy az in­
formációt adó M TI-munkatársak túlnyo­
mó többsége politikailag érett, pontos
munkához szokott kommunista újságíró.
Debrecen. A budapesti eseményekkel
egy időben az egyetemi ifjúság nagygyű­
lésen csatlakozott az országszerte elhang­
zott követelésekhez. Az ezt követő utcai
felvonuláson az ifjúsághoz m unkások és
felnőtt értelmiségiek is csatlakoztak. A
rendőrség fegyvert használt, két ember
meghalt. Ezután a megmozdulás még in­
kább kiszélesedett és forradalmi m érete­
ket öltött. A megyei pártbizottság — mi­
vel látta a megmozdulás szocialista,
demokratikus voltát — tám ogatta azt. A
párt beleegyezésével alakult meg a szo­
cialista forradalmi bizottmány, amelynek
húsz tagja között munkásokat, tudósokat,
diákokat, parasztokat találunk. A bizott­
mány megalakulása óta szilárdan tartja
kezében a hatalm at és hozzá a karhatalm i
szervek is csatlakoztak. A bizottmány
egész sor közellátási, közlekedési, egész­
ségügyi stb. rendelkezést hozott, a for­
rongó városban nyugalmat terem tett,
amihez döntő m értékben hozzájárult,
hogy a helyi szovjet parancsnoksággal
történt megegyezés alapján a szovjet egy­
ségeket egy időre kivonták a városból. Az
új nemzeti kormány megalakulását az új
debreceni hatalm i szerv és a lakosság
örömmel, de feltételekkel fogadta. A kor­
mányt Debrecenben — a bizottm ány ha­
tározata szerint — akkor ism erik el, ha
követeléseiket teljesítik és főleg, ha ki­
mondják, hogy Magyarországon nem el­
lenforradalmi megmozdulás, hanem szo­
cialista, demokratikus, nemzeti
forradalom van, továbbá, ha a szovjet
32
Tüntetés Győrött, 1956. október 26.
egységeket visszavonják. Az üzemekben
vidéken először itt alakultak meg és
kezdték el működésüket a m unkástaná­
csok.
Győr. Október 26-án heves tüntetés
zajlott le Győrött. A töm eg politikai fog­
lyokat szabadított ki a fogházból, m iköz­
ben az őrség fegyverét használta. M ás­
napra a tömeg megmozdulása viharos
erejűvé vált és megalakult az ideiglenes
nemzeti tanács, amely átvette a hatalmat.
Az államvédelmi szerveket lefegyverezte.
Ugyanakkor a helyőrség parancsnoka a
városban lévő honvédalakulatok nevében
bejelentette, hogy csatlakozik a tanács­
hoz. A tanács nemcsak Győrben vette szi­
lárdan kezébe a hatalm at, hanem a m un­
kások követelésére órákon belül
teherautók tucatjai szállították a felkelő­
ket.
Mosonmagyaróvárra, ahol a helyi la­
kosság akkor már súlyos harcban állt a
belügyi szervekkel, itt az összetűzésekben
59 polgári személy meghalt. A helybeli
rendőrség szintén a felkelőkhöz csatlako­
zott, és azonnal megalakult a nemzeti bi­
zottság. Az államvédelmi szerveket itt is
lefegyverezték.
Sopronban a helyi lakosság a győri és
a mosonmagyaróvári munkások tám oga­
tásával szedte el a belügyi karhatalom
fegyvereit. A győri ideiglenes nemzeti ta­
nács örömmel vette tudomásul Nagy Im ­
re kormányfői megbízatását és azonnal
hozzáfordult segítségért, amikor az a hír
terjedt el, hogy Győr felé szovjet páncé­
losalakulatok tartanak. Bevonulásuk el­
maradt, és így nem keletkezett véres tűz­
harc sem. A városban öröm et keltett a
kormány megalakulása is, különösen ami
Nagy Imre, Kovács Béla s néhány új em ­
ber személyét illeti, ugyanakkor helytele­
nítik A pró és Bebrits miniszteri megbí­
zatását. A megyei fejlemények politikai
tartalm ára jellemző, hogy amikor egy
csoport tü n tető a budapesti események
miatt az EN SZ-csapatok beavatkozását
kérte, ezt a nemzeti tanács elutasította,
a lakosság körében pedig az a nézet ala­
kult ki, hogy bárcsak az itt lévő idegen
hadseregtől szabadulnának meg, nem­
hogy még egy másikat is behívnának. Igen
fontos, hogy a nemzeti tanács hatóköre
az egész megyére kiterjed, és a falvakban
is egymás után alakulnak meg a helyi ta­
nácsok.
Tatabánya. A z első napokban a lakos­
ság körében bizonytalanság uralkodott.
Az első hivatalos jelentések alapján fa­
siszta provokációnak bélyegezték a Buda­
pesten történteket, de m ár október 26-án
töm egtüntetéssel vették birtokba a párt
megyei bizottságát és a belügyi főosztályt.
A városban megszűnt a régi vezetés és
helyébe megalakult Tatabánya Munkás
és Katona Tanácsának ideiglenes bizott­
sága. Tagjai: honvédek, rendőrök, mun­
kások, parasztok, értelmiségiek. A város­
ban ezután teljes lett a nyugalom. A
munkás- és katonatanács a kormányhoz
fordult, hogy ne küldjön honvédségi ala­
kulatokat Tatabányára, m ert akkor azok­
kal kénytelen lesz felvenni a harcot,
ugyanakkor kifejezte, hogy a tanács
egyetért az új kormánnyal és egy ember­
ként követi (sic!) a harcok azonnali be­
szüntetését. A város népe gyors, gyakor­
lati intézkedéseket vár a kormánytól.
Miskolc. Miskolc és környékének né­
pe a budapesti eseményeket követően na­
pokig tartó tüntetésbe kezdett, ami átcsa­
pott a megye üzemeire is. A munkás- és
katonatanácsot csütörtökön alakították
meg. A tüntetések alkalmával szolidari­
tást vállaltak a Budapesten küzdő forra­
dalmárokkal, am nesztiát követeltek,
egyenjjogúságot] a Szovjetunióval és a
szovjet csapatok kivonását. Minden tün­
tetésen követelték a sztálinista kormány­
férfiak leváltását. Pénteken a rendőrség
elé vonulva követelték a korábban letar­
tóztato tt tüntető fiatalok kiadását. A
rendőrségről a töm eg közé lőttek, ezt kö-
vetőleg a városba érkezett bányászoszta­
gok, m unkáscsapatok dinam itpatronok-
kal ostrom alá vették a rendőrség
épületét. Egy rendőrtisztet, az ÁVH több
tisztjét, katonáját felkoncolták, s néhá-
nyukat az egyik szovjet emlékműre fel­
akasztották. A munkástanács az est folya­
mán ura lett a helyzetnek. A tüntetések
során néhány borsodi munkahelyről az
ott dolgozó közönséges bűncselekménye­
kért elítéltek megszöktek. Ezek az ele­
mek állítólag fel akarták robbantani a
Borsodi Hőerőm űvet, amelyet azonban a
m unkások megvédtek, és munkásoszta­
gok indultak a bűnözők kézre kerítésére.
Megyeszerte nagy a nyugtalanság a szov­
jet csapatok jelenléte miatt.
Dunapentele. D unapentelén az egy­
mást követő megmozdulások során h á­
rom irányzat alakult ki. Az üzemekben és
az építkezéseken dolgozó deklasszált ele­
mek nyíltan fasiszta m ódon viselkednek.
Lázítanak. Számban jóval nagyobb, de
kevésbé mozgékony a forradalmi m un­
kástanács köré csoportosult tömeg: szo­
cialista, demokratikus és nemzeti forra­
dalom nak tekinti a budapesti és a
m unkástanácsok által irányított esem é­
nyeket. Végül a volt pártfunkcionáriusok
köré csoportosult kisebb réteg kapkod,
tétovázik, nem tudja befolyásolni az ese­
ményeket. Az új korm ány nem keltett
nagy visszhangot, m ert a tömeg nem is­
meri eléggé az új minisztereket. Sokan
kifogásolják Apró és Bognár személyét.
Zalaegerszeg. P énteken Zalaegersze­
gen több ezres fegyelmezett tüntetés volt.
A töm eg a megyebizottság székháza elé
vonult, követelve Dénes lemondását. D é­
nes m egjelent az erkélyen ezt kiáltva:
„Ha nem akarjátok, hogy vér folyjon,
tűnjetek el!” A töm eg fehér zsebkendő­
vel kezükben küldöttséget menesztett,
amely tárgyalásokat kezdett. Dénes javas­
Nagygyűlés a miskolci Műszaki Egyetemen, 1956. október 25.
latára a helyszínen megalakult a munkás-
tanács. Dénes lemondott, de a tömeg kö­
vetelésére nem volt hajlandó a néppel
tüntetni, bár megígérték, nem lesz bán-
tódása. A békés követelésre a tömegbe
lőttek két halálos áldozat és sok sebesült
volt. A rendőrség, a honvédség és az
ÁVH nem avatkozott a harcba. A mun­
kástanács ülésekor érkezett az új kor­
mány híre — több ezres töm eg hurrá ki­
áltásokkal fogadta a névsort, ugyanakkor
tiltakoztak Apró és Bebrits ellen. Az
ÁVH fegyveres erői szom baton délután
leszereltek, leadták fegyvereiket és átad­
ták az épületeket a munkástanácsnak.
Nagykanizsán csütörtökön a karhata­
lom az elcsitult kisebb tüntetés után
asszonycsoportra tüzelt, egy halálos áldo­
zat van. A megye parasztsága nyugtalan,
több helyütt zavargások vannak. Az álta­
lános hangulatot nagyban befolyásolja a
[...] szovjet tankosok készülődése. Az
élelmiszeripar és az olajipar dolgozik, de
olajat, benzint csak az élelmiszer-szállítás
szükségleteire ad.
Szolnokon, a csütörtökön és pénteken
lezajlott nagyszabású, fegyelmezett tünte­
tések után továbbra is józan mederben
haladnak az események. A forradalmi ta­
nács szombaton munkástanáccsá változ­
tatta nevét és kijelentette: támogatja az
új kormányt. A megye több helységében
ugyancsak megalakultak a munkástaná­
csok és lem ondatták azokat a vezetőket,
akik nem bírták a nép bizalmát.
Veszprém. A pénteki nagygyűlés az ál­
talános követelések — budapesti tűzszü­
net, amnesztia, statárium visszavonása, a
szovjet csapatok azonnali kivonása — el
nem fogadása esetére általános sztrájkot
hirdetett. A dolgozók és az ifjúság —
amennyiben Nagy Imre a rádióban nem
ad választ a követelések elfogadásáról —
Budapestre akart vonulni a harc támoga­
tására. Péntek estére helyreállt a rend, a
forradalmi tanács — a honvédség teljes
támogatásával, amelynek több tiszt is tag­
ja — biztosan tartja kezében a hatalmat.
A BM megyei főosztályvezetője is aláren­
delte magát a forradalmi tanácsnak, ga­
ranciát vállalt, hogy nem nyúlnak fegyver­
hez. Az egyetemisták fegyvert
követelnek, hogy szükség esetén harcol­
hassanak. A honvédség egységet alakított
belőlük, fegyvert még nem kaptak. Pén­
tek éjjel a tanács két tagja felkereste a
hajmáskéri és a szentkirályszabadjai szov­
jet parancsnokságot, feltárta előttük az
országos és a helyi helyzetet és tolmácsol­
ta a lakosság kívánságát: maradjanak ál­
lomáshelyükön, ne avatkozzanak be. A
szovjet parancsnokok egyhangúlag úgy
nyilatkoztak: tudom ásul vették a forra­
dalmi tanács megalakulását, és megígér­
ték, a lakosság ellen még akkor sem lép­
nek fel, ha az tüntet előttük. A tanács
orosz nyelvű röplapot küldött, amely
hangsúlyozza, hogy a nép nem az állam-
hatalom ellen, hanem a szocialista de­
m okráciáért és a függetlenségért harcol.
Keszthelyen a teljes magyar hadosztály
csatlakozott a forradalm i erőkhöz. A me­
zőgazdasági akadém ia hallgatói és a
munkások egy része fel van fegyverezve.
Kisebb incidensektől eltekintve rend van.
A lakosságnak és a diákoknak eltökélt
szándéka, hogy ha a szovjet csapatok Bu­
dapestről nem vonulnak vissza, a felkelés
segítségére indulnak.
Várpalotán péntek délután nagy tün­
tetés volt, majd a bányászok egy csoport­
ja a városi pártbizottság épületéhez vo­
nult. Az o tt tartózkodó honvédeket
felszólították: álljanak melléjük. A pa­
rancsnok ezt megtagadta, majd a levegő­
be lövetett. A bányászok a honvédeket le­
fegyverezték, azok azonban erősítést
kaptak, és felvonultak a szovjet csapatok
is. Az összeütközésnek halálos áldozatai
és sebesültjei vannak. A városban tűzszü­
net van.
Pécs. A bányászok csütörtökön és
pénteken m unkástanácsokat alakítottak,
követeléseik hasonlóak az országosak­
hoz. Pécsett a csütörtök éjjel megalakult
forradalmi [bizottsághoz] csatlakozott
valamennyi fegyveres testület [...] elter­
jedt a hír, hogy a szovjet csapatok a város
ellen vonulnak. A tömeg a karhatalom
védelmét kérte, az azonban elpártolt a bi­
zottság mellől, annak több tagját és má­
sokat letartóztattak, a várost megszállták.
Szombaton délután a munkástanácsok
küldötteinek értekezlete megfogalmazta
a követeléseket. Többek között: a szovjet
csapatok novem ber 1-jéig társadalmi el­
lenőrzés m ellett hagyják el az országot,
addig a közüzemek kivételével általános
a sztrájk. A szabadságharcban elesettek
hozzátartozóinak biztosítsanak nyugdíjat.
A kormányt általában kedvező visszhang
fogadta, kivéve A pró, Bebrits és Kossá
személyét. Az egyetemistákból és a mun­
kásokból nem zetőrséget állítottak fel.
33
 Szegeden az elm últ két hét alatt szinte
minden nap volt nagygyűlés, tüntetés. A
széles tömegek a leghatározottabban el­
ítélnek minden reakciós és terrorista res-
taurációs kísérletet. A városban pénteken
katonai közigazgatás lépett életbe. A ka­
tonai parancsnokság m egtiltotta a felvo­
nulásokat és statárium ot hirdetett. A tö­
meg ennek ellenére az utcára m ent, mire
összetűzésre került sor. Több sebesülés.
A városi pártbizottság ülésén új vezető­
séget választottak. Lem ondott a városi
tanács elnöke. A tanács a rend helyreállta
után Népfront-hetilapot indít. Az első
munkástanácsok szombaton alakultak. A
katonai parancsnokság szombat délután
4 órától hétfőn reggel 7 óráig kimenési
tilalmat rendelt el, azzal, hogy magányos
járókelőkre is lövet.
Szabolcs megyében a munkástanács­
nak sztrájkbizottsága alakult, amely kö­
veteli, hogy a szovjet hadsereg azonnal
vonuljon ki az országból, legyen a mun­
kásságnak sztrájkjoga és kapjanak teljes
amnesztiát a forradalom ban részt vett
magyarok. Az új kormány megalakulása
után Nyíregyháza dolgozói békés tünte­
téssel fejezték ki szolidaritásukat. Ugyan­
akkor szovjet csapatok vonultak át a vá­
roson. A főtéren levő tömeg nekitámadt
a szovjet páncélosoknak, m ire azok a tö­
meg közé lőttek, majd kiürítették az ut­
cákat és kimenési tilalmat rendeltek el.
Vas megye. Szombathelyen megala­
kult a megyei és városi nemzeti bizottság.
Követeléseiket a Járműjavító munkásai
így fogalmazták meg: „Mélységes felhá­
borodással szemléljük az igazságos sza­
badságharc letiprására irányuló törekvé­
seket. Valamennyi szovjet katona és az
orosz nők és gyermekek azonnal hagyják
el az országot.” Szentgotthárdon azt
mondják, hogy e k ö v e te lje k teljesülésé­
ig nem veszik fel a munkát. Vasváron
több száz felfegyverzett dolgozó gyüleke­
Nemzeti zászlóval díszített teherautó. Szeged, 1956. október 24.
34
zik. Egy hír szerint Ausztriából felfegyver­
zett magyarok készülnek átlépni a h a tá rt
Nógrád megye. Salgótarjánban ideigle­
nes forradalmi nemzeti tanács alakult. A
tanács bízik az új kormányban, de java­
solja, hogy az építésügyi tárcát A pró A n ­
tal helyett [...] József Kossuth-díjas ép í­
tésznek adja. A Nemzeti Tanács
munkásokból fegyveres őrséget szervezett.
Heves megye. Tüntetések Egerben,
Hatvanban és Gyöngyösön voltak. A vö­
rös csillagokat ledobatták, a szovjet em ­
lékműveket lerombolták. (Ez egyébként
országos jelenség.) Az egri diákok kinyo­
m atták pontjaikat, majd a környékbeli
falvakat gépkocsin járva szétszórták rö p ­
céduláikat. A járási és városi pártbizott­
ság nem akarta követeléseiket elfogadni,
bár e pontokat akkor már a korm ány is
magáévá tette. A helyi pártfunkcionáriu­
sok iránti hangulatra jellemző, hogy Ke-
recsenden a parasztok kaszával-kapával
várták a járási pártbizottság m unkatársát,
aki erre visszamenekült. A parasztok vé­
leménye: egyetértenek a szocializmussal,
de néphez hű em bereket akarnak a veze­
tő helyekre „a régi hajcsárok helyett”.
Bács megyében Baján és Kecskeméten
voltak tüntetések. Baján a Sztálin-szob-
rot a város melletti (sic!) folyó Sugovi-
ca-csatornába dobták. A tüntető töm eg
követelte a szovjet csapatok azonnali ki­
vonását, és lemondatta a városi tanács el­
nökét. Kecskeméten pénteken fegyveres
tüntetések voltak, több halottal. A felke­
lőktől megszállt színházat szovjet re p ü ­
lők lőtték, több halálos áldozat van.
Székesfehérvár. Több nagygyűlés egyes
követeléseivel a pártbizottság nem é rte tt
egyet. Új Fehérvár címmel külön lap in­
dult. A gyűléseken egyetemisták szólaltak
fel, a helyi vezetőket a tömeg kifütyülte,
am ikor szólni akartak. A fiatalság a pes­
tiek megsegítésére készül, ugyanakkor tá­
jékoztatni akarják követelésükről a falva­
kat. M egalakultak az üzemek munkás-
tanácsai és a honvédség katonatanácsa.
Somogy megyéből nem kaptunk jelen­
tést, m ert a pártbizottság megtiltotta a
helyi szerkesztőségnek a távgép haszná­
latát.
Általános következtetések:
M iután az események menete vala­
mennyi megyében csaknem azonos, né­
hány általános következtetést le lehet
vonni:
1. Ahol az új helyi szervek megalakul­
tak, viszonylag szilárdan tartják kezükben
a hatalmat a lakosság és a honvédség tá­
mogatásával. Általában biztosítják a köz­
rendet, a lakosság szociális, gazdasági és
kulturális ellátására törekszenek.
2. A mozgalom követelései mindenütt
csaknem azonosak és lényegükben szo­
cialista dem okratikus jellegűek, nem tör­
nek a népi hatalom, a munkáshatalom lé­
tére.
3. Ahol a helyi pártszervek magukévá
tették a mozgalom célkitűzéseit, ott nem
került sor lényegében e szervezetek s
egyes személyek elleni megmozdulásokra
s a pártszervezetek bizonyos konzekven­
ciák levonásával tevékenyen bekapcso­
lódtak a helyi forradalmi szervek munká­
jába.
4. A fegyveres akciók nem szerepeltek
a mozgalom célkitűzései között, csupán
következményei voltak a karhatalmi szer­
vek fellépésének.
5. A mozgalom m indenütt eltávolítja
a néptől idegen vezetőket, de nem ellen­
sége a konszolidációnak.
6. Bárm inő erőszakos beavatkozás el­
tolhatja jobb felé a helyes irányú forra­
dalmi mozgalmat.
7. Sürgetőnek látszik a helyi szervek:
a forradalmi bizottmányok és munkásta­
nácsok stb. elismerése, főbb követeléseik
azonnali megvalósítása, m ert csak ez biz­
tosítja, hogy a széles töm egek támogatá­
sát élvező forradalmi szervek együttmű­
ködjenek a kormánnyal.
8. Az anarchisztikus, szélsőséges ese­
mények egyáltalán nem jellemzőek a
megmozdulásokra, de számuk az értel­
metlen ellenállással, huzavonával párhu­
zamosan nő.
9. A mozgalom m indenütt támogatá­
sáról biztosítja a budapesti megmozdulá­
sokat s azokat mélységesen nemzetinek,
demokratikusnak, igazán szocialistának
tartja.
10. A mozgalom főbb követelései:
— a szovjet csapatok a lehető leggyor­
sabb kivonása;
— az államvédelmi szervek leszerelése;
— a helyi szervek elismertetése;
— a mozgalom demokratikus, szocia­
lista, nemzeti, forradalmi jellegének elis­
merése;
— egyes miniszterek távozása a nem­
zeti kormányból.
[PI Arch. 290 f. 76. ő. e.]
Vidéki mozgalmak, 1956. október 23-november 2.

Leverik a címert a tanácsházán.

Nagykovácsi, október vége

Gyűlés. Szeged, október vége

Gáti Gyula államvédelmi alezredes és Freimann Tüntetés Ózdon, október vége

Lajos budapesti gombügynök felakasztott holt­
teste a szovjet emlékművön. Miskolc, október 26. A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai,
október 26.
Tüntetés a Kossuth-szobornál. Sátoraljaújhely, október 26.

35
M atu sk a S z ilv e sz te r festm én y ei é s g rafik ája