A dohányzás káros hatásai

A dohányfüst többféle egészségre káros anyagot tartalmaz: kátrány, szén-monoxid, nikotin,

policiklikus szénhidrogének, nitrózaminok, ciánhidrogén, radioaktív polonium, arzén és még
sorolhatnánk...
A dohányzás nőket érintő hatásai
A dohányzás a koszorúér betegségek rizikótényezője (nők esetében ez magasabb, mint férfiaknál), a
leszokás csökkenti az infarktus kockázatát. Nőkben emellett nagyobb eséllyel jelenik meg az agyi
ereket érintő, és ezáltal megjelenő stroke eseménye. Nagyobb a valószínűség a cukorbetegség
kialakulására. Nem is gondolnánk, de a dohányzás következtében több ránc jelenik meg az arcbőrön,
így a cigarettázó nők idősebbnek tűnnek saját korosztályuknál, emellett még nagyobb a bőrrák
kialakulásának kockázata is. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy dohányosok esetében erősebbek a
menstruációs fájdalmak, korábban jelentkezik a menopauza jelensége, illetve az ezzel járó
csontsűrűség csökkenése erősebb fokú.

Emellett a fogamzás is érintetté válik. Aki terhessége során sem tud lemondani ezen rossz szokásáról,
veszélynek teszi ki magzatát és születendő gyermekét. Nagyobb valószínűséggel jelenik meg méhen
kívüli terhesség, vetélés, kis súlyú és koraszülött csecsemő születése, csökkent intellektuális
képességek, légzési problémák, illetve hirtelen bölcsőhalál, pajzsmirigyproblémák a babánál.
Dohányzó szülők gyermekei későbbiekben passzív dohányosokká válnak, közöttük gyakoribb az
asztma megjelenése, melyek kezelésére nagyobb gyógyszeradagokra van szükség, hörgőik hosszan
tartó gyulladás képét mutatják. A szoptatás során is kerülendő a dohányzás, mert az anyatejjel is
veszélyezteti az anya az újszülöttet.

Dohányos nőknél mérsékelten emelkedett rizikót mutattak ki ízületi gyulladásos betegségekre, illetve
bizonyos pszichiátriai kórképek megjelenésére (szorongás, evészavar, tudathasadás, figyelemzavar,
alkoholbetegség). A férfiakat is érintő tüdőrák és szájüregi rák is gyakrabban érinti a dohányos nőket,
mint férfiakat. Emellett megnő az emlő-és méhrák kialakulásának kockázata is.
A dohányzó férfiak rizikófaktorai
Férfiak esetében csökken a spermiumszám, illetve azok mozgási képessége, impotencia okozója is
lehet a dohányzás. Meddő házaspárok 17 százaléka a dohányzás miatt nem jut gyermekáldáshoz. A
dohányzó apa ondósejteit károsítja a dohányzás, és a rákos hajlamot átörökítheti gyermekébe.

Mindkét nemre egyaránt káros szenvedély

Az érszűkület, a szívinfarktus kialakulása és a lábakat érintő vérellátási zavarok gyakorisága nő a
nemdohányzó személyekhez képest. Sokan észlelik is, hogy hidegebbek ujjaik, miközben cigarettát
szívnak, mely a rosszabb vérellátás következménye. Dohányosok körében gyakrabban kerül sor
emiatt alsó végtag amputációjára. A gyomor,-illetve nyombélfekély és a gyomor gyulladásos
megbetegedései is kialakulnak. Tompalátás és zöldhályog megjelenésének mechanizmusában is oki
tényező a dohányzás. A rágyujtás következtében balesetek is megtörténhetnek, a kipattanó szikra
megégetheti a szempillát, de a szembe is belekerülhet.

A köztudottan dohányzással összefüggésbe hozható tüdőrák mellett olyan rosszindulatú daganatok,

mint a húgyhólyag, vese, gége, szájüregi, nyelőcső, gyomor -és hasnyálmirigy daganatok kialakulása is
összefüggésben van a dohányzással. Tudni kell, hogy a tüdőrákban szenvedő páciensek 90-95
százaléka dohányos. Magyarországon pedig évente 8000 ember hal meg ebben a típusú daganatos
betegségben.
A tüdőbetegségek közül a krónikus bronchitis és emphysema (tüdőtágulás), asztma kialakulása is
nagymértékben nő dohányzás hatására. Ennek az oka a krónikus gyulladás következtében megjelenő
váladék felhalmozódása, kötőszövet megjelenése, a léghólyagocskák falának szétszakadása (itt
történik a légcsere, mely ezáltal romlik), a légutak csökkent védekezőképessége, ennek
következtében pedig gyakoribbak a fertőzések is. A dohányfüstben jelen levő nikotin csökkenti az
étvágyat, azok esetében is, akik a közös helyiségek miatt akaratlan elszenvedői mások káros
szokásának.

A passzív dohányzás fokozottan károsít!

Sajnos a mások káros szenvedélyének kitett személyekre a passzív módon szívott dohányfüst kétszer
olyan veszélyes, mint magára a dohányos emberre. Mivel a mellékfüst még nagyobb arányban
tartalmaz káros anyagokat, mint az úgynevezett főfüst, melyet a dohányos maga lélegez be. A
dohányfüsstel teli helyiségben, amennyiben kénytelen valaki hosszabb ideig tartózkodni, akkor
számos panasz jelenhet meg nála: szemészeti problémák, orrpanaszok, tüsszögés, köhögés, légzési
gondok, fejfájás, szédülés, hányinger, torokfájás, rekedtség.

Talán nem is gondolnánk, hogy ilyen sok káros hatással rendelkezik a rendszeres cigarettafogyasztás.
Ráadásul nem csak önmagát, hanem közvetlen környezetét, családját, szeretteit, de más közelében
lévő személyeket is veszélynek tesz ki a dohányos személy. Mindenképpen érdemes a leszokást
választani, melyhez orvosi segítség igényelhető!

Féregfertőzések a gyermekeknél: ascariasis, enterobiosis.

Megelőzésük
A bélférgesség nagyon ijesztően hangzik, pedig általában nem jelent komoly veszélyt. Milyen
tüneteknél kell gyanakodnunk és hogyan kezelhetjük ezt a betegséget?
Mi a bélférgesség?
Bélférgességnek a többsejtű, mozgó és a szervezetben esetleg vándorló, lapos vagy hengeres
férgek által okozott fertőzéseket nevezzük. A gyerekek bélférgességét többnyire hengeres
féreg okozza, komoly veszélyt pedig nem is mindegyikük jelent. Gyanakodni ilyesmire az
általános tünetek mellett akkor kell, ha a kicsik székletében mozgó férgek vagy azok darabkái
jelennek meg.
A bélférgesség tünetei
A jelentkező tünetek mindig attól függnek, hogy a férgeknek melyik életciklusáról van szó,
illetve hogy a féreg vándorol-e, vagy megmarad a bélben. Emiatt általános tünetekről nem
lehet beszélni. Például a kicsik cérnagilisztája a végbéltájon egyszerűen kirajzik, ott csak kis
végbéltáji viszketést okoz. Ez csak feszültséget, idegességet, allergiás panaszokat, viszketést
vált ki, komoly felszívódási zavart, bélgyulladást vagy hasmenést nem.
Ezzel ellentétben az orsógiliszta és a bányászféreg, a sertésből és marhából származó
különböző szalagférgek a bélben már megtelepednek vagy abban vándorolnak, a bél falához
odatapadhatnak. Ezek kétféleképpen okoznak problémát: a vándorláskor izgalmi és allergiás
tüneteket válthatnak ki, némelyik a bélből a keringésbe is bejuthat, majd onnan a májon és a
nagy vénás verőéren keresztül a tüdőbe is elvándorolhat, onnan felmászhat a légcsövön,
ahonnan a betegek visszanyeldekelhetik. Vannak olyan bélférgek is, amelyek egyszerűen
csak a bélben "laknak", ott akár több méteresre is megnőnek, felszívódási zavart, hasmenést,
puffadást és lázat okozhatnak.
A bélférgesség diagnózisa, kezelése
A kivizsgálást az általános tünetek, a viszkető bőrpanaszok és a felszívódási zavarok jelei
alapján indítják meg. Ugyan a kórokozók jelenlétére már a vérkép változásai is utalhatnak,
általában szükség van a széklet szemrevételezésére, esetleg mikroszkópos laborvizsgálatára
is.
Maguk a kórokozók néhány nagyobb csoportba sorolhatók, a gyógyszerezés módját pedig az
határozza meg, hogy a parazita melyikbe tartozik, illetve melyik életciklusáról van szó. A kis
betegeknek általában elegendő egy-három adagos gyógyszeres kezelés, esetleg mellé
hashajtás.
A bélférgesség megelőzése
Nem szerencsés, ha a gyermek a háziállattal közös kádban fürdik, vagy együtt alszik vele.
Persze ha az állat féregtelenítve van, a férgesség nem adódhat át, de más fertőzés igen.
Mivel a fertőződést általában a rossz higiénia okozza, a megfelelő konyhatechnika és a főzés,
étkezés előtti kézmosás szintén kulcsfontosságú. Ugyancsak fontos, hogy a húsokat kellően
át kell sütni. Ha fogyasztásra szánt állatot tartotok, akkor fontos a tartás módja, a hús vágás
utáni állatorvosi ellenőrzése.
Cérnagiliszta (Enterobiasis)
Az ember leggyakoribb féregfertőzése a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis)-fertőzés, az
enterobiasis, amely az egész világon elterjedt, főleg a meleg éghajlatú országokban gyakori.
Elsősorban gyermekkorban, gyermekközösségekben terjed. A felnőttek kevésbé fogékonyak,
mert őket már szerzett immunitás védi a cérnagiliszta-fertőzéstől, a teljes védettség azonban
nem garantált. A fertőzött édesanyák szoptatott csecsemői anyatejes tápláláskor kevésbé
veszélyeztetettek, hiszen az anyatejben nincs pete vagy lárva, a mellbimbó környéke is tiszta,
de a kézről vagy valamelyik testvérkén keresztül ők is megfertőződhetnek. A fertőzöttség
maximuma 9-11 éves korban található. Az egyedüli fertőzőforrás a féreggel fertőzött ember.
Az újabb fertőzés, a környezetben, a körmökön, a ruházaton, az ágyneműn, vagy a házi
porban található peték lenyelésével veszi kezdetét. A szájon át bejutott petékből a lárva a
gyomor- patkóbél területén kel ki, növekszik, majd a vastagbélbe vándorolva éri el teljes
fejlettségét.
A hegyesfarkú bélgiliszta valamennyi életszakaszát az emberben, de legalábbis az ember
közelében tölti. A kifejlett példányok a bélrendszer utolsó harmadában, a vékony- és
vastagbél, valamint nagy számban a vakbél nyálkahártyájában székelnek. A fehér színű féreg
nősténye átlagosan 1 cm hosszú, a hím ennél kisebb. Az alig 3-5 mm hosszú hímek, amint
megtermékenyítették az akár egy 10-13 milliméteres hosszúságot is elérő nőstényt,
nyomban elpusztulnak. A petékkel teli megtermékenyített nőstény az éjszaka folyamán a
végbélnyílás környékére vándorol, ahol petéket rak. Egyetlen cérnagiliszta-nőstény, mely
mindössze négy hónapot él, élete folyamán 5000-17000 petét rak, melyek gyorsan elkezdik
három lárvastádiummal kezdődő életüket. A peték mintegy két-három hétig életképesek.
Ezért fertőzés esetén is nagyjából ennyi lappangási idővel lehet számolni, noha általában
nem tudjuk, pontosan mikor kerültek a peték a fertőzött szervezetbe. A lenyelt vagy
belélegzett petéből alig hat óra múlva még a gyomorban vagy a vékonybélben bújik ki az első
kicsi lárva, ami azután a vékonybélben telepszik meg. Két átalakulást és vedlést követően
két-három hét múlva már kifejlett, ivarérett cérnagilisztává válik, ami még 1-3 hónapig él. A
cérnagiliszták a béltartalom mozgásával a vastagbélbe, illetve a végbél területére jutnak.
Csak a fertőzöttek egyharmadában jelentkeznek kifejezett klinikai tünetek. A panaszok között
a leggyakoribb az éjszakai végbéltáji viszketés. Néha enyhe hasfájást okoz, vagy, ha már sok
gilisztalakója van a bélnek, hasmenést. A giliszták okozta felszívódási zavar miatt főleg a
kisebb gyermekeknél vehető észre, hogy elmarad a súlygyarapodás. Tartós fertőzés esetén
ez alvászavart idézhet elő, de előfordulhat nyugtalanság, ingerlékenység, fáradtság is, és az
ezekből eredő koncentrálóképesség hiánya. Az enterobiasis legjelentősebb és
legveszélyesebb szövődménye a vakbél krónikus gyulladása. A férgek tapadási helye körül
enyhe gyulladás alakul ki a belekben, de bélrendszeri fekélyt is csak nagyon ritkán okoz.
Néha allergiás reakciót vált ki.
A férgek a gáton keresztül a külső nemi szervekre, továbbá a hüvelybe is átvándorolhatnak,
és petéik e területen is megtalálhatók. A fertőzés a leánygyermekeket vakaródzásra készteti,
és a felszínes hámsérülések talaján bekövetkezhet a hüvely másodlagos bakteriális, illetve
gombás fertőződése.
A székletből mind a féreg, mind pedig a pete kimutatható. A kifejletten cérnavékony fehér
férgek megjelenhetnek a székletben és a végbélnyílás környékén, de ez nem mindig
észlelhető, hiszen amikor a férgek ürülnek, a fertőzés már igen régi, több hetes. A
kipirosodott bőrön apró fehér pöttyökként néha a peték is láthatók.
A cérnagiliszta nem fészkeli be magát a szövetekbe, csupán a bélben élősködik, ezért a
vérképben sincs cérnagilisztára jellemző elváltozás. A fertőzés kimutatása igen egyszerű, a
végbélnyílás környékén a bőrről celofánsapkás törlővel vagy ragasztószalaggal mintát
vesznek, majd a feltapadt mintát fénymikroszkóppal megvizsgálják. Fertőzöttség esetén a
peték jól felismerhetők. A biztos diagnózis érdekében egymás után több napon át vesznek
mintát. A székletmintában is fel lehet fedezni cérnagilisztákat, de ez a fertőzés korai
szakaszában még nem ad biztos eredményt. A kezelés elkezdéséhez nem mindig van szükség
a férgek vagy petéik kimutatására, ha egyéb tünetekből jelenlétük egyértelmű.
Kezelésében a pyrantel pamoat és a mebendazol féregűző szer használatosak. A terápia a
mebendazol 100 mg-jának egyszeri, szájon át való beszedése, amit 2-3 hét múlva célszerű
megismételni. 2 éves kor alatti gyermekek számára nem javasolt, és csak az orvos kifejezett
utasítására adható. A szernek gyakorlatilag nincs mellékhatása. Ha több családtag is érintett,
egyszerre mindegyikőjüket kell kezelni.
Nem ilyen egyszerű megszabadulni a beteg körül számtalan helyen fellelhető petéktől.
Sajnos a nagytakarítást nem lehet megúszni, és célszerű mindjárt az egész családban
elvégezni. Le kell húzni minden ágyneműt, össze kell szedni és fertőtlenítő mosással legalább
60, de inkább 90 Celsius-fokon ki kell mosni minden törölközőt, pizsamát, hálóinget és
fehérneműt. A fertőzés forrása lehet bármilyen petéket hordozó használati tárgy, játék,
élelmiszer, por, ezért ezeket is fertőtleníteni kell.
Megelőzés
A körmöket rövidre kell vágni, körömkefével rendszeresen kimosni, különösen alaposan
evés, főzés előtt és a mellékhelyiség-használat, bilizés vagy pelenkacsere után. A kezelés
idején a kézmosáshoz fertőtlenítő oldatot is használjunk. A végbélnyílás környékét minden
reggeli székletürítés után meleg vízzel és szappannal vagy alkalmas lemosó szerrel meg kell
mosni. A fehérneműt naponta, az ágyneműt két-háromhetente kell cserélni. A cérnagiliszta
elleni kezelés időszakában, legalább az első hét-tíz napban naponta kell friss ágyneműt húzni.
Az egész lakást ki kell takarítani, pormentesíteni. Érdemes bevezetni és megszokni, hogy a
lázzal járó, ágynyugalmat igénylő betegségek idejét leszámítva a hálószobában nem eszünk.
Mindezeket az óvintézkedéseket betartva, szinte biztosak lehetünk benne, hogy sikerül
megelőzni a peték visszafertőzését és elkerülni a bélférgesség ezen fajtáját.

Orsóféreg (Ascariasis)
Az Ascaris lumbricoides egy 15–35 cm hosszú és 0,3-0,6 cm vastag bélgiliszta. Az Ascaris
lumbricoides nevű féreg hímje 15-20 cm, nősténye 20-30 cm hosszú. Az ascariasis
világszerte elterjedt, és nagyon gyakori a fejlődő országokban (becslés szerint 1–1,5 x 109
eset). Terjedése székletszóródással, a féregpetékkel szennyezett talajjal, tisztítatlan
szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott, mosatlan gyümölcs és zöldségfélék
fogyasztásával történik. A terjedésben természeti tényezőkön kívül társadalmi tényezőknek
(hiányos közművesítés, primitív személyi higiéné) is jelentős szerepük van.
Emberi szervezetbe a talajban élő peték lenyelésével kerülhet. A lárvák a gastrointestinalis
tractusban kelnek ki, és bejutnak a vérkeringésbe. .A petékben meleg, nedves talajban kb. 2
hét alatt alakulnak ki a lárvakezdemények (ekkor lesznek fertőzőképesek). A tüdőkön
keresztül a garatba vándorolnak, ahonnan ismét lekerülnek a bélbe, ahol a kifejlett krém-
színű férgek élősködnek. Jelenlétükre gyakran csak a fáradékonyság, köhögés hívhatja fel a
figyelmet. . A kifejlett orsóférgek - különösen gyermekekben - kóros lesoványodást, illetve
tápanyag-felszívódási zavart okozhatnak (ekkor vérszegénység, bágyadtság, hasmenés léphet
fel).
Az Ascaris lumbricoides fertőzést követő klinikai tünetek a vándorló lárvák által okozott
tüdőinfiltratióban és az érett alakok bélkárosító hatásában nyilvánulnak meg. Az érett
petékből kikelő lárvák átfúrják a vékonybél falát, majd a vénás keringéssel a májba, illetve a
tüdőbe jutnak. A tüdőszöveten áttörve a vándorló lárvák az alveolusokba, a hörgőkbe, majd
onnan a tracheán feljutva, ismét a bélbe kerülnek. Tünettana igen változatos, mert a
kórlefolyást, a szövődményeken kívül, a férgek száma és a fertőzött egyéni érzékenysége is
befolyásolhatja. A lárvák tüdőbeli migratiója során részben pneumoniaszerű, részben pedig
allergiás reakción alapuló, asthmaszerű tünetek jelentkeznek. Az érett alakok bélben való
tartózkodása hasi fájdalmat, puffadást okozhat. A vándorló lárvák hatására a gégében
vizenyő képződhet, amely fulladást okozhat. A kórokozó a fülkürtön át a középfülbe is
bekerülhet, majd a dobhártyán átfúródva megjelenhet a külső hallójáratban. Toxikus
hatásként idegrendszeri és allergiás tünetek jelentkezhetnek. A vérképben jellemző az
eosinophilia. Ritkább szövődményként a mechanikus bélelzáródás, az epeutak gyulladása, a
vakbél gyulladása és a hashártya gyulladása említhető meg. Emberi fertőzésben a peték a
székletből kimutathatók. A fertőzés kezelésére a mebendazol használatos.
A peték vagy férgek kimutatása a székletmintából diagnosztikus. A széklet pete vizsgálat
érzékenységét concentratios módszerekkel növelni lehet.
A lárvák migratios fázisa alatt eosinophilia és emelkedett serum IgE-szint mérhető, és
alkalmanként a lárvák a köpetben is megjelenhetnek.
A legtöbb fertőzés tünetmentes vagy enyhe panaszok kísérik.
A leggyakoribb intestinalis panasz a bizonytalan hasi diszkomfort vagy fájdalom, melyet
hányinger és colica követ.
A lárvák migratios fázisában köhögés és láz fordulhat elő a pneumonitis következtében;
urticaria is kialakulhat.
A férgek nagy tömege hepatitist, pneumonitist vagy bélelzáródást okozhat.
Mivel a kifejlett példányok aktívan mozgó nematodák, időnként bejuthatnak az epeutakba,
és biliaris obstuctio tüneteit okozhatják, sőt penetrálhatnak a bélfalon keresztül, és
peritonitist idézhetnek elő.
Kezelés
Az ascariasis mindig kezelendő. Az ascariasis kezelése mindig előzze meg más bélférgesség
kezelését.
Választandó szer egyszeri 400 mg-os adag albendazol (két év alatti gyermekeknek 200 mg).
Felnőtteknek és 2 évesnél idősebb gyermekeknek 3 napig 2 x 100 mg mebendazol (vagy
egyszeri 500 mg-os adag) is adható. Pyrantel-pamoat (11 mg/kg egyszeri adag) is
alkalmazható.
Intestinalis vagy biliaris obstructioban két egymást követő napon adjunk naponta egyszer 50-
75 mg/kg piperazin-citratot (maximum 3,5 g-ot), ami a férgek flaccid paralysisét váltja ki.
Megelőzésében a személyes higiéné betartása alapvető fontosságú.