Professional Documents
Culture Documents
Szobotka az első párizsi évek alatt teljesen magába élte ezt a kifejlődött, de utolsó szavát még
ki nem mondott kubizmust. Átvette, mert az ő törekvései is hasonló irányban mentek és mert
érezte, hogy benne a piktúra legfontosabb problémájának fog mélyére szállni. Biztos
tehetsége azonban az odaadások első mámorában is megőriztette vele látásának
függetlenségét. Nem megismert teória neki a kubizmus, hanem akkori énjével azonosuló
élmény. Kép- és térszerkesztése természetesen azonos a többi kubistáéval, de a problémák
megoldása már az első években is önálló erejű. Feltűnő képeiben, ellentétben legtöbb
kubistával, a színek élénksége és lényeges kifejező szerepe. A kubistáknál általában kevés
szín szerepel, az is tompa, szürke és fakó. Egyezményes jelek bizonyos kiterjedési irányok
jelölésére Szobotka képein zseniálisan van felhasználva és a kubista problémának
szolgálatába állítva az élénk kontrasztszínek mozgató: közelítő és távolító ereje. A színeknek
ez a térkifejező alkalmazása kissé talán áttöri az absztraktul szerkesztő kubizmus elveit, de
végeredményben igen hathatósan segíti a probléma szuggerálását. És ez a fontos. De hamar
megérezte a művész, hogy módszere rikoltó tarkaságra vezet és óvatos lett. Mert bármily erős
legyen is érzéke a színharmónia iránt, a kubista kép színeit színharmónia és dekoratív hatás
szempontjából rendezni nem szabad, a probléma megoldását kockáztatná vele. Kevesebb és
diszkrétebb színhez folyamodik és bebizonyítja, hogy azokkal is eléri ugyanazt az eredményt.