Móricz Zsigmond: Tragédia (1909)

– címe műfajt, illetve esztétikai minőséget jelent

– Kis János teljesen ösztönlény, célja mégis a társadalom hierarchiája elleni
– története csattanóval végződik, de ezt érzelmes-didaktikus kiegészítés követi
– az emberi lét képtelenül szűkös lehetőségeit jelzi, hogy még ezek a kisszerű vágyak sem
teljesíthetőek
– az értelmetlen halál csak még nyilvánvalóbbá teszi az élet értelmetlenségét
– a főszereplő csöppet sem rokonszenves, a végén mégis megsajnáljuk őt, mert emberhez
méltatlan élet és halál jutott neki osztályrészül
– aprólékos pontossággal kigondolt tervét nem képes végrehajtani
– eltorzult bosszújában csupán önmagát pusztította el
– célja kisszerű és nevetséges, az érte folytatott küzdelme groteszkké teszi a küzdelmet
– felesleges ember, egy az élet és társadalom kitaszítottjai, betegei közül
– az író és olvasó sajnálja, meg van rendülve, fel van háborodva
– a cél elérésének nekifeszülő akarat a tragédiák hőseit idézi
– Kis Jánosnak még vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála éppoly
észrevétlen és kisszerű, mint élete
– az éhség szimbólum (éhség egy jobb életre, egy értelmes életre, egy igazságos életre)
– a mű idillikus képpel indít, hogy minél hatásosabb legyen Kis János sorsa
– primitív, ellenszenves, de a körülmények teszik ilyenné
– élete keserűségét legjobban agresszív cselekedetei érzékeltetik
– Kis János az értelmetlen élet szimbóluma
– egyetlen ember életén keresztül mutatja be a parasztság életét
– tragédia: az ellenség helyett a hős pusztul el
– a cím önmagában nagyon negatív, rossz előérzetet kelt (értékvesztésre utal)
– a végén átértékelődik
– ironikus felhangot kap: katarzisról szó sincs, a halálával nem történik értékvesztés, senki se
veszi észre
– rá lehet húzni a drámai szerkezetet erre a novellára
– expozíció: helyszín, időpont; másnap lakodalom lesz; bemutatja Kis Jánost, fiát
– bonyodalom: meghívják a lakodalomra; elhatározza, hogy „kieszi a vagyonából”
– kibontakozás: helyszín a lakodalom
– tetőpont: félrenyel
– megoldás: meghal- a novella mint állapotváltozás