Az Eucharisztia és

SZIÉNAI SZENT KATALIN

1347-1380

Jézus megjelent Sziénai Szent

Katalinnak, és megerősítette,
hogy egy nagy láng nem fogy
el akkor sem, ha sok gyertyát
gyújtanak meg vele.
Így van ez az Oltáriszentség
lángjával is, az sem veszít
erejéből, miközben
fellobbantja a hívők szívének
lángját, akár erős, akár
gyenge hittel érkeznek is. A
hívek szívében élő szeretet
nagyságát a gyertyák
lángjának nagysága jelképezi.

Szent Katalin gyakran egy

A
Sziénai Szent Katalin látja, ahogy
tűz tör elő a Szentostyából –
Milánói Egyházmegyei Múzeum
Kisdedet látott a pap kezében a
Szentostya helyén; más
alkalmakkor égő kemencét látott,
és úgy tűnt, mintha a pap ezen
hatolna át a Szentáldozáskor –
Freskógyűjtemény, Hiéron
Múzemum, Paray-le-Monial

z Eucharisztiával kapcsolatban
Jézus a következő üzenetet bízta
Sziénai Szent Katalinra:
„Így tehát az édességes szentségben
a kenyér fehérsége alatt az egész
isteni lényeget fogadjátok. És miként a napot
nem lehet megosztani, ugyanúgy az egész Isten és
hozzád jönnének, hogy fényt gyújtsanak a te
világosságodról, világosságod – bár egészen
átvették – nem csökkenne ettől. Igaz, hogy az
egyik kevésbé, a másik jobban részesül a
világosságból, mert mindegyik annyi tüzet kap,
amennyi éghető anyagot hozott magával.
Ugyanez történik azzal, aki e szentséget fogadja.
azáltal, hogy szeret és fél engem, s követi
Igazságom tanítását. Az viszont igaz, hogy többé
vagy kevésbé gyullad meg, aszerint, ahogyan
hordozza és táplálja ezt a tüzet. Ugyanis jóllehet
valamennyien ugyanazt az anyagot birtokoljátok,
hiszen valamennyien az én képemre és
hasonlatosságomra vagytok teremtve, s mint

egész ember nem osztható meg az ostya
fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, mégis,
ha ezer morzsát is törnének belőle, mindegyikben
jelen van Krisztus, az egész Isten és egész ember.
Miként darabokra törhető a tükör, de a kép,
mely benne látható, nem oszlik szét. Ugyanúgy,
amikor megosztják ezt az ostyát, sem az Isten,
sem az ember nem oszlik részekre, hanem
minden részben teljesen jelen van. És
önmagában nem fogyatkozik, amint a tűzzel is
ugyanígy van a következő példa szerint. Ha
neked volna világosságod, és az egész világról
Hozza az ember
a maga gyertyáját, a szent vágyat, amellyel veszi és
fogadja a szentséget: ez a gyertya azonban
önmagában nem ég, hanem a szentség
fogadásában gyullad meg. Megkaptátok tőlem az
anyagot, mellyel fogadhatjátok és táplálhatjátok
magatokban ezt a világosságot: ez az anyag a
szeretet, hiszen én szeretetre teremtettelek
benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül
élni. Hol gyullad fel a lélek, melynek ilyen
egysége van velem? Isteni szeretetem tüzénél,
keresztények birtokoljátok a szent keresztség
világosságát, mégis mindegyiktek úgy
növekedhet a kegyelem segítségével a
szeretetben és az erényben, ahogy neki tetszik.
Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztathatjátok a
természetfeletti életet, melyet én adtam nektek,
hanem, hogy növekedhettek és gyarapodhattok
az erény szeretetében, ha használjátok a szabad
megfontolást az erény és a szeretet érzésében,
amíg erre időtök van: mert ha az idő lejárt, már
nem tehetitek. Így növekedhettek a szeretetben.”
(Dialógus 110)

© 2006, Edizioni San Clemente