2.2.2. - Megoldások - testvérek, lelki beszélgetések, lelkigondozás.

„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is
sötét.”
/Lk 11,34/

Milyen lehet az igazi együttlét, amelyet valódi megérintettség követ? Karsay Eszterrel
és Helmut Weiß-szel erre igyekszünk választ találni, és arra, hogy a körülöttünk élő,
keresztyén testvéreink milyen módon tudnak jelen lenni a kapcsolatokban, gyógyulásban. Az
első jellemzője annak, amikor a testvéreinkkel vagyunk, hogy valósággal jelen vagyunk.
Lehet valakivel úgy is találkozni, hogy közben másfele kalandozunk és mással vagyunk
elfoglalva fejben. Előfordulhat, hogy az érzelmeinket éppen valami más köti le. Aznapi
terhek, a múlt emléke, jó vagy rossz megtapasztalások. Az, hogy lélekben, fejben máshol
járunk, meglátszódik a szemünkön. Az első lépés ahhoz, hogy a testvéreinkkel valóban építő
jellegű beszélgetésben lehessünk együtt az első feltétele tehát, hogy koncentráltan jelen
legyünk teljes valónkkal. Fontos, hogy mikor valakivel találkozunk, keresztyén testvérünkkel,
családtagunkkal, akkor tudassam a másikkal, hogy vele vagyok, lelkemmel, gondolataimmal,
érzéseimmel és ezt adom neki.1 „Az igazi találkozásban energiák áramlanak a két ember
között.”2 Ezért az igazi erőátadás két ember között nem időben nyilvánul meg, hanem
valóságos isteni és emberi jelenlétben egyaránt. Ennek a misztikumát Isten adja Lelkén
keresztül. A misztikum mélyén, titokzatosan történik a találkozás. Viszont előfordulhat az is,
hogy a másik ember csak kihasználja a másikat, és folyamatosan csak nyeri tőle az energiát,
az ilyen lelkeknek szükségük van arra, hogy nálunk szellemben és lélekben erősebb
emberekhez tudjanak kapcsolódni. A Krisztushoz tartozó ember ahol tud, készségesen segít
is, azonban ilyen kapcsolatok egy idő után terhelővé tudnak válni, és azt vehetjük észre, a
másik mindig csak vesz, de magam nem kapok semmit. Ezen tudatossággal lehet segíteni.
Tisztában kell lennünk a saját határainkkal is, mi az, amit még tudok adni, és mi az, amiből
már nem szeretnék adni. Ezekre a tisztázásokra a megromlott emberi kapcsolatokban és nem
az egészségeseknél van szükség. Tisztáznom kell magammal, hogy mennyire akarok a
másikhoz közel kerülni, mennyit szeretnék adni magamból neki és milyen határt szabjak.
Figyelnünk kell arra, hogy lelkileg és szellemileg egyaránt készüljünk egy beszélgetésre, ha
az előre fixált időpontban történik. Nagy tanulság az, hogy a nem „ad hoc” beszélgetésekre
előre készüljünk, imádsággal, Isten előtti hűségben is. Ez viszont nem azt jelenti, hogy
1
Karsay Eszter: És velem ki törődik? i.m. 73-74.o.
2
Karsay Eszter: És velem ki törődik? i.m. 74.o.
maszkot húzok. Nem egy álca mögül kell beszélnem a másikkal, hanem teljes valómmal kell
koncentrálnom a másikra. Az sem ördögtől való, ha előre készülök a találkozásra. Az
embernek egy életre van szüksége ahhoz, hogy tanulja a kapcsolatait.3
A lelkigondozás folyamatát jól le lehet írni és körül lehet határolni. Először is ez a
fajta terápiás együttlét személyes kapcsolati történés. Ez pedig minden egyes alkalommal egy
adott időkeretbe ágyazódik bele.4 Itt Helmut Weiß a kifejezett, szinte a pszichológusnál
eltöltött időkeretre gondol. De láthattuk már, hogy Karsay Eszter véleménye alapján ez ad hoc
jellegű is lehet. Itt eltérnek a vélemények, viszont a magyar írónő ebben az értelemben a
lelkigondozás tágabb dimenzióját értette.5 Weiß-nél a lelkigondozás egzisztenciális témákkal
és létkérdésekkel foglalkozik. Mindig a másik személyre, a gondozottra irányul a figyelem, és
a pszichológiához képest a következőben fedezhető fel a különbség, itt ugyanis spirituális
dimenziót is tartalmaz a lelkigondozás. Az értő figyelemmel való odafordulás a terapeuta felől
a gondozott felé, megnyithatja a kliens lelkét és száját egyaránt. A terápia keresztény
formájánál fontos, hogy felismeri az emberi lét határait és az azon felüliekre koncentrál. Ez a
keresztyénség saját motívuma a lelkigondozásban. Leküzdeni a leküzdhetetlennek vélt
problémát Isten hatalmával. Az embertársainkhoz való odafordulás és segítségnyújtás
számukra az élet és halál kérdéseiben, keresztyén életünk alappillére, sarokköve
kiindulópontja és elkerülhetetlen velejárója.6

3
Karsay Eszter: És velem ki törődik? i.m. 74-79.o.
4
Weiß, Helmut: Lelkigondozás, Szupervízió, Pasztorálpszichológia, i.m. 28.o.
5
Saját megfigyelés alapján.
6
Weiß, Helmut: Lelkigondozás, Szupervízió, Pasztorálpszichológia, i.m. 28-33.o.