Magyarszecsőd, 2022.04.17.

Feltámadt Lk 24,1-12

Kedves Testvéreim!

Kicsit nehéz volt felkelni, de megérte, mert végre, sikerült beszerezni az

összes illatszert. A tanítványok teljesen maguk alatt vannak még mindig.
Hogyne lennének, meghalt Jézus. Gondoljatok csak bele együtt ettek, együtt
mentek mindenhova, együtt éltek át annyi csodát. Persze, nem baj, hogy otthon
maradtak. Miután levették a keresztről, milyen kedves volt József, hogy a
magának készített sírboltot felajánlotta Jézusnak. Persze csak az a baj, hogy azt
az óriási követ hogyan fogjuk elgörgetni. Mindegy, majd kitaláljuk, de most
nem ez a fontos, hanem az, hogy be tudjuk balzsamozni Jézus testét. De mi ez?
Nincs a kő a helyén. Hogy lehet ez? Nem értjük. Jézus teste is eltűnt, hogy
történhetett ez?
Pénteken ott hagytuk abba, hogy Jézus meghalt. A tanítványok teljesen
maguk alatt voltak. A mesterük, akikkel annyi mindent átéltek, akitől annyi
csodát láttak, immáron harmadik napja halott volt. Arimátiai József pedig
készségesen felajánlotta, hogy még pénteken eltemessék Jézust az ő barlangjába.
Azért kellett ilyen gyorsan eltemetni Jézust, mert Jeruzsálemben ünnep volt, az
Egyiptomból való szabadulás ünnepe, és ezért hamar el kellett távolítani Jézus
testét és a holtakat. Arimátiai József sírbarlangjába helyezték el Jézust. Ha az
emberek szemével nézzük, akkor nagypénteken és nagyszombaton a gyász napja
volt a tanítványok és Jézus követői számára. Mélységes fájdalom és gyász. Az
ember tudata a gyász ideje alatt be tud szűkülni és csak a saját fájdalmára és
veszteségére tud koncentrálni. El kell kezdenie kitalálni, hogyan tovább a
szerette nélkül. Látja az ember a mindennapjait anélkül az ember nélkül, akit
nagyon szeretett. Oda sem tud már eljönni velem, ezt se tudja megélni velem. El
tudom képzelni, hogy a tanítványok is a saját mesterük vesztesége után valami
hasonló kétségbeesettségben találták magukat. Előttük állt az, hogy újra
definiálják magukat és meghatározzák, hogy kik ők a mesterük nélkül. Ilyen és
hasonló felszín alatti gondolatok indulhatnak el az emberben egy-egy gyász
Magyarszecsőd, 2022.04.17. Feltámadt Lk 24,1-12

kapcsán. Már az asszonyok is a következő lépéseket tervezték. Be szerették

volna balzsamozni Jézus testét. Ez már akkor sem lehetett olcsó mulatság.
Konzerválni akartak valami olyasmit, amiről már azt hitték, hogy vége van. Mi
is hányszor és hányszor akarunk valamit konzerválni. Leragadunk olyan
dolgoknál, amin túl kellene lépnünk. Természetesen nem szeretnék senkivel sem
érzéketlen lenni, aki talán gyászt vagy bármilyen fájdalmat hordoz jelenleg is.
Ugyanis a gyásznak megvan a maga helye az ember életében. Megvan annak a
helye és ideje, hogy megéljük a gyásszal járó fájdalmakat. Megvan ennek a
folyamata. Mindezzel együtt megvan minden küzdelmünknek a helye és ideje,
de nem szabad elfelednünk azt, hogy minden ilyen küzdelmet Jézus kezébe kell
letennünk. Vele együtt kell megélnünk a nehézségeinket, és hagyni, hogy
elvegye azokat tőlünk, és nem szabad görcsösen ragaszkodnunk hozzájuk.
Milyen érdekes, hogy Jézus többször és egyértelműen megmondta, hogy
az Ember Fia meg fog halni, de harmadnapra feltámad. Mikor pedig ezeket
elmondta Jézus a tanítványainak, akkor azok csak addig jutottak, hogy meg fog
halni. Mintha az utána levőket, hogy fel fog támadni, meg se hallották volna.
Ebből kifolyólag pedig mikor az asszonyok nem találták Jézus testét a sírnál,
akkor úrrá lett rajtuk a tanácstalanság. Az Igében azt olvashatjuk, hogy azok az
asszonyok, akik kimentek a hét első napján, azért, hogy bebalzsamozzák Jézus
testét, mikor meglátták az elhengerített követ, akkor tanácstalanul álltak egymás
előtt. Nem értették a szituációt. Pedig sok felesleges munkától óvták volna meg
magukat, ha értő fülekkel hallgatták volna Jézus szavait. Hát nem így vagyunk
mi is sokszor? Hiányzik a Krisztusra figyelő értő fülünk. Mennyi aggodalomtól,
félelemtől, fájdalomtól, sértettségtől, nehézségtől tudnánk megszabadulni, ha
Krisztusra hallgatnánk. Krisztus maga mondja azt, hogy: „Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást
adok nektek.” /Mt 11,28/
Jelentősége van annak is, hogy az asszonyoknak miért az volt a
gondolatuk, hogy rögtön a hét első napján menjenek Jézushoz, minél korábban,
Magyarszecsőd, 2022.04.17. Feltámadt Lk 24,1-12

mikor még a többiek talán aludtak. Isten üdvtervében ennek is jelentősége van.
Megelőző kegyelme ebben is megmutatkozik. Az asszonyok direkt korán keltek,
hogy kimenjenek Jézushoz. Már késve érkeztek, még a hajnali órákban is.
Számunkra ennek egy olyan fontos üzenete van, hogy nem kell erőlködnünk
azon, hogy elnyerjük Isten jó tetszését. Nem kell azon erőlködnünk, hogy
megfeleljünk Istennek, hanem mehetünk Hozzá úgy, ahogy vagyunk. Nem kell
tartanunk attól, hogy Isten ítélkezni fog felettünk. Nem kell félnünk attól, hogy
megvet minket Isten, hanem a minket körbefogó szeretetével megment.
Természetesen meg kell vallanunk előtte, hogy bűnösök vagyunk, és be kell
ismernünk, hogy semmilyen más lehetőségünk nincs a szabadulásra, csak az Ő
megmentő szeretete, de ő megment. Megment és biztosak lehetünk abban, hogy
mindenki, aki hozzá megy, kihozza a holtak hazájából. Ahogyan olvashatjuk is a
30. zsoltárban: „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a
sírba.” /Zsolt 30, 3-4/
Az Ige folytatásában azt olvashatjuk, angyalok mentek oda az
asszonyokhoz. Ők emlékeztetik őket, hogy nem a holtak között kellene keresni
azt, aki él. Nem szemrehányóak. Nem bántóak, hanem egy szerető és alázatos
kérdéssel rávezetik az asszonyokat arra, amit Jézus korábban már megmondott
számukra is. Az asszonyok pedig visszaemlékeztek arra, amiket Jézus mondott
nekik. Megelőzőleg már tudhattak volna arról, hogy Jézus fel fog támadni. A
tanítványok is megfeledkeztek erről. Nem is hittek az asszonyoknak, hanem
Péter azonnal odarohant a sírhoz. Isten még úgy is megelőzte őket, hogy előre
megmondta, mi fog történni.
Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a mindent megelőző kegyelmével
minket életre kelt, ha Hozzá menekülünk, mert Jézus vétekáldozata ezt tette
lehetővé számunkra. Már tudjuk, hogy Jézus feltámadt. Péterék előtt is teljesen
érthető volt. Mégsem hitték el az asszonyoknak. Nem-e így vagyunk mi is
sokszor Jézus feltámadásával? Hallottuk már jó párszor, mégsem hisszük el.
Magyarszecsőd, 2022.04.17. Feltámadt Lk 24,1-12

Pedig tény az, hogy halálból életre kelt harmadnapon. Isten feltámasztotta
Jézust! Mert egy bűn sem lehet úrrá Istenen. Egy bűn sem lehet úrrá Jézuson.
Mind legyőzetett, és Jézus él! Ezt a bizonyságot közvetíti számunkra a nyitott sír
is. Az életet nem lehet elzárni. Az élő Krisztust nem lehet bezárni. Be szeretnénk
mi is zárni őt könyvekbe, templomokba, eseményekbe, sírboltba, de nem lehet.
Azért, mert Krisztus él, mind a mai napig él. Nincs olyan halott ember, akinek
az emléke köré még 2000 év elteltével is összegyűlnek az emberek. De egy élő
személy köré viszont összejönnek mindazok, akik ismerik őt. A Krisztusban
hívőket nem lehet pokolba tenni. Jézus Krisztus életre kelt, keljünk mi is vele
együtt életre!
Ámen