Magyarszecsőd, 2022.04.10.

Lukács 19,28-40

Kedves Testvéreim!

Ezen a virágvasárnapon szeretnék feltenni nektek egy kérdést, amire már

a Bibliaórásokkal kicsit boncolgattuk a válaszokat. Ti mennyire vágytok arra,
hogy szükségesnek érezzétek magatokat? Mennyire fontos számotokra, hogy azt
érezzétek, szükség van rátok? Akár a gyerekeiteknek, akár a munkátokban,
egyértelmű, hogy fontos az ember számára, hogy ne érezze magát létszámon
felülinek, hanem legyen meg a hasznosság érzete. Ez nem azt jelenti, hogy azért
kell dolgoznunk, hogy hasznosnak érezzük magunkat. De a munka nemesít és a
családunkért való fáradozás generálja bennünk azt, hogy szükséges és fontos a
mi életünk, munkánk. Amikor Tapolcán voltam hatodéves, temettem egy férfit,
aki egész életében sofőr volt. Nyugdíja után is sofőrként dolgozott tovább.
Mikor azonban egyszer lejárt a jogosítványa és elment az orvoshoz, azzal a
szándékkal, hogy szeretné meghosszabbítani az orvos ezt nem tette meg, mert a
látása már nem felelt meg a közlekedésben elvárthoz. Körülbelül két héttel
később el is temettem. Ez a férfi ember abban érezte hasznosságát és abban
értelmezte élete értelmét, hogy ő vezethetett és ez által eltarthatta a családját.
Bizony, ha szükségtelennek érezzük magunkat vagy a saját munkánkat, akkor
igen gyorsan ki tudunk égni és meg tudunk üresedni.
A mai Igehirdetésben nézzük meg a szereplőket, hogy kinek-kinek mi volt
a szerepe abban, mikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. Így nézzük meg a népnek
a reakcióit és, hogy nekik mi volt a szerepük, a szamárcsikó tulajdonosáét és a
farizeusokat.
„Amint tovább ment, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor
pedig már közeledett az Olajfák hegyének a lejtőjéhez, a tanítványok egész
sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a
csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében
jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban.” /Lk 19,37-39/
„Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. Erre
Magyarszecsőd, 2022.04.10. Lukács 19,28-40

valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!

Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe.
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De
ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Ő azonban harmadszor is így
szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne
semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. De azok
hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk
győzött.” /Lk 23,17-23/
Kedves testvéreim! A Jézust ünneplő nép, akik azt kiáltozták Hozsánna,
hozsánna, pár nap alatt átváltozott egy olyan gyilkos tömeggé, akik azt szerették
volna, ha Jézus megfeszítik. Jelen esetben talán azt mondhatjuk el róluk,
abszolút nem ítélkezve az akkori emberek felett, hogy ők voltak a szükséges
rossz, Júdással együtt. A feszítsd meget kiabáló nép 180 fokos fordulatot vettek
pár nap leforgása alatt. Jelen esetben a világ politikájában is hasonlót láthatunk
végbemenni. Természetesen egy politikust sem szeretnék Jézushoz hasonlítani,
mert összehasonlíthatatlan. De a nép véleménye és hajlongása sokszor nem jóra
vezet. Úgy is mondhatnám, hogy a hátulról, farizeusok által megtámogatott nép
véleménye oly könnyedén ingadozik, mint nyári szellőben a búzakalász. Épp
arra hajlik, amerre a szél fúj. Önálló véleménye nincs, hanem a nyájimmunitás
elve alapján egy ember sem akar kimaradni abból, amerre a nép hajlong.
Biztosra vehetjük azt, hogy Isten mégha ki is választott a maga számára
egy népet, a mennyei Jeruzsálemet, akkor is egyenként ismeri az övéit. Nem
pedig egy nyájként kezeli. Természetesen nyájban vagyunk. Isten nyája
vagyunk, de Isten mindegyikünket egyesével szeretne megszólítani. Mikor pedig
egyesével szólít meg Isten, akkor elképzelhetetlen, hogy egy olyan
rendszerszerű elvárás után menjünk, amiről valaki kitalálta, hogy az majd jó lesz
nekünk. Nem lesz jó. Az egyetlen rendszer, amiben jól tudsz működni az a
gyülekezet olyan közössége, ahol a gyülekezeti tagok egyesével is Isten
gyermekei.
Magyarszecsőd, 2022.04.10. Lukács 19,28-40

A szamár tulajdonosa. Krisztus teljesen odaadta magát érted. Te mit tudsz

odaadni neki? A Te odaszánásod miben nyilvánul meg Isten felé? Az Úr azt
mondja, hogy szükség van rád! Habár nem kifejezetten a szamárcsikó
tulajdonosának mondta ezt az Úr Jézus, hanem magára a szamárra. Viszont
nézzük meg a szamárcsikó tulajdonosát. Ha most megkérdezném Sándort, hogy
mit szólna, ha két ember odaállítana a szamarai elé és el akarnák vinni, akkor mi
lenne az első reakciója. Tekintsünk el attól, hogy Balambér egy jól nevelt
szamár, aki nem menne csak úgy el egy idegen emberrel. De vajon mit
gondolnánk, ha mondjuk az Úr Jézus az autónkat kérné, mert szüksége van rá?
Oda tudnád-e adni? Mit tudnál adni annak, aki az egész életét odaadta érted? A
szamárcsikó tulajdonosa valószínűleg egy jól képzett zsidó ember lehetett.
Ismerhette Zakariás azon jövendölését, hogy: „Örvendj nagyon, Sion leánya,
ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” /Zak 9,9/ Az Úrnak szüksége
van rád. Tudom, hogy közhelyesnek tűnhet ez a mondat. De tesszük-e már ezt?
Tényleg tudjuk azt, hogy szüksége van ránk Istennek? Ezt természetesen ne úgy
értsük, mint ahogy tévtanítók sokasága gondolta, hogy Istennek szüksége van
ránk, mert különben unatkozna, vagy épp onnan értelmezi saját magát Isten,
hogy mi emberek vagyunk az Ő gyermekei. Isten önmagában is egy megálló,
önálló szeretetkapcsolat önmagában is, a Fiúval és a Szentlélekkel.
Akkor hogy is értelmezhetjük ezt, hogy az Úrnak szüksége van ránk. Van
egy ifjúsági ének, amely így hangzik: „ Az Úrnak szüksége van rád, oly nagyon
szüksége van rád. fontosabb vagy te, mint az égbolt, fontosabb vagy te, mint a
föld, fontosabb vagy te, mint a tenger, nagyon fontos vagy te.” Majd pedig
ugyanezt kell énekelni azzal a különbséggel, hogy én vagyok fontos. Fontosabb
vagyok Istennek, mint az égbolt, a föld és a tenger. Fontos vagy számára és
szüksége van Rád. Szeretetével fon be téged. Oly nagyon fontos vagy te Isten
számára, hogy a legdrágábbat adta érted, az Úr Jézust.
Magyarszecsőd, 2022.04.10. Lukács 19,28-40

Istennek fontosak vagyunk, és ha ezt megértjük, akkor megértjük azt is,

hogy mi a feladata számunkra. A szamárcsikó tulajdonosának az volt a feladata,
hogy azt a szamárcsikót ő felnevelje, azért, mert Isten látta, hogy azon fog
bevonulni Jézus Jeruzsálembe, mint egy diadalmenetszerűen. Nagyon fontos,
hogy megértsük, Isten azért szeret ennyire minket, mert fontosak vagyunk neki
és feladata van számunkra. Ezt Pál apostol is alátámasztja a Rómaiakhoz írt
levél következő soraiban: „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként
a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból
életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak
Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény,
hanem a kegyelem uralma alatt éltek.” /Róma 6,13-14/
A farizeusok. Talán érdekes lehet a megnevezés a farizeusok részéről:
„Mester”. Pedig valójában semmi furcsaság nincs ebben. Jézus Rabbi volt. Azaz
Mester volt. Ami azt jelenti, hogy ő maga is 30 éven keresztül tanult, mint
ahogy azt a korabeli szokások meg is kívánták, hogy valaki Rabbi lehessen. Át
tudom érezni az akkori szituációt, amikor arra gondolok, hogy Jézusnak is 30
éves koráig kellett tanulnia. Hozzátenném kérdésként, hogy szerintetek mi újat
tudtak mondani a rabbik a tanítvány Jézusnak? Tehát joggal hívták a farizeusok
Jézust Mesternek. A Messiásnak kijáró tiszteletadás a farizeusok számára épp
elég indok arra, hogy közbeavatkozzanak. Teljesen ellene volt a farizeus nép
annak, hogy Jézusnak, a Mesternek egyszersmind a Messiásnak kijáró tisztelet
keretében örvendjen a nép. Pedig hozzátenném, hogy Jézusnak az igénye arra a
tiszteletre, amit megkapott, jogos volt. Hiszen megkezdődik a húsvét nagy
története. A világmindenség legnagyobb története, amit talán a világon a
legtöbben ismernek, hogy Jézust keresztre feszítették majd pedig feltámadt a
halottak közül. A farizeusok közbeavatkoztak, meg akarták szakítani ezt a
diadalmenetet. Majd pedig azt mondják Jézusnak, hogy utasítsa rendre a
tanítványait. Szinte fenyegetés ez a fajta hozzáállás.
Magyarszecsőd, 2022.04.10. Lukács 19,28-40

Jézus pedig nem hagyta válasz nélkül a farizeusokat. Megmondta, hogy

ha a nép elhallgat, akkor a kövek kiáltani fognak. Hogy tudnak a kövek kiáltani?
Véleményem szerint Jézus itt is pontosan az ő halálára utalt. Ugyanis, amikor a
nép elhallgatott, mikor a húsvéti események csúcspontjában, Krisztus halála
bekövetkezett. Ekkor pedig a kövek megszólaltak. „És íme, a templom kárpitja
felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák
meghasadtak.” /Máté 27,51/ Mindezzel együtt pedig arra is utalt itt Jézus, amit
a Habakuk könyvében olvashatunk: „…mert a kő is igazságért kiált a falból, és
a tetőgerenda válaszol neki.” /Hab 2,11/ A teremtettség minden tagja tudta,
hogy Jézus a Krisztus. Épp csak az ember nem ismerte fel. Az emberek szeme
előtt volt ott a lepel, mikor teljesen egyértelmű volt, hogy Jézus a Messiás.
Nagyon sok kérdést feltehetnénk magunknak. Neked bevonult már a
szívedbe az Úr Jézus? Te felismerted már, hogy Istennek kell hálát adnod azért,
mert nem hagy árván minket? Mert neki mindig és mindennap feladata van
számodra. Meg kell találnod azt, hogy Isten miben akar téged használni. Mert az
Úrnak szüksége van rád! Nem hagy téged sem árván. Ha felismered, hogy
Jézusnak a szívedbe kell bevonulnia, akkor diadalittasan tudod őt fogadni a
szívedbe. Jézus a te szívedbe is szeretne bevonulni. Felismered ennek a
szépségét és fontosságát, mint ahogy a szamár tulajdonosa is felismerte, hogy
neki az volt a feladata, hogy odaadja azt a szeretett szamárcsikót, amit ő nevelt.
Jézus ezen a vasárnap a te szíved keresi, mert azt szeretné, hogy a szíved
átformálódjon az által, hogy ő vonul be oda.
Ámen