Ruff Tibor:

Engesztelés, megváltás

„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az

engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat,
és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert
engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt...
Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat.” (3Mózes 23, 26-32.)

Izrael számára hét ünnepet rendelt Isten. Három tavasszal, négy pedig ősszel van.
Ahogy az „ünnepek ünnepe” kifejezés is jelzi, Jóm Kippúr, vagyis az engesztelés, befedezés
ünnepe a legnagyobb ünnep, hiszen Isten kegyeleme még az életnél is jobb dolog a földön
(Zsolt. 63, 4.).
A kürtzengéskor kezdődött, és tíz napon át tartott az engesztelés ünnepére való felkészülés.
Az emberek ez idő alatt felismerték, hogy nem tudják magukat megtartani, hanem a
megmenekülés csak kegyelemből lehetséges. Az előző évi engesztelés ünnepe óta
valószínűleg egy ember sem volt Izraelben, aki ne követett volna el valamilyen vétket. A
bűnök választanak el minket Istentől, a bűnök miatt nem hallgat meg minket a Mindenható
(Ézs. 59, 2.) A bűn olyan, mint egy vasfal Isten és az ember között. Jól példázza ezt az a kép,
hogy Ezékielnek vasserpenyőt kellett a Jeruzsálemet ábrázoló kép fölé tartania, mikor
bemutatta a város ostromát (Ez. 4, 1-3.). Ezzel fejezte ki Isten, hogyan viszonyul az
engesztelés előtti Jeruzsálemhez.
Az engesztelés napján bement a pap a szentek szentjébe (csak a papnak volt szabad ide
belépnie, és csak ezen a napon) és az áldozati bárány vérét a frigyláda tetejére hintette. A
frigyládában voltak a mózesi törvények, melyek minden embert vádoltak. Az engesztelés
napján azonban a kőtáblák és Isten jelenléte közé vérréteg került. Így Isten csak a véren
keresztül tudott a kőtáblára nézni, a vérre nézve bocsátotta meg Izrael bűneit. A vér tehát
Izrael számára az életbemaradást jelentette. Ha nem lett volna az engesztelés ünnepe, minden
zsidó ember meghalt volna, nem született volna meg a Megváltó, tehát a pogányok is mind
elvesztek volna. Az engesztelés vére olyan, mint a sav, mely kilyukasztja a vasserpenyőt. Jóm
Kippúr tehát a hitből való megigazulást fejezi ki, bemutatja, hogy a kegyelem nagyobb, mint a
törvény. Még a 119. zsoltár is megerősíti ezt a kijelentést, pedig ennek minden verse Isten
Igéjét dicsőíti, a betűt magasztalja, mégis azzal fejeződik be, hogy „tévelyegek, mint valami
elveszett juh...”; tehát a betű megöl és kegyelemre van szükség a megtartatáshoz. Az Igét is
csak kegyelemből tudjuk megtartani. Isten kegyelme érint meg, és inspirál minket jó
dolgokra, tehát Istennek tetsző dolgokat is csak azért tudunk tenni, mert az Ő kegyelme alatt
van az életünk. Ez nyugalmat ad számunkra. Hit által lehet bemenni ebbe a nyugalomba.
Jézus Krisztus az életével fizetett azért, hogy a kegyelem működni tudjon az életünkben. A
3Móz. 17, 10-11. szerint a test élete a vérben van. Jézus élete, lelke is az Ő vérében van, így
az Ő vérében ártatlan élet van. A megtartás Jézus Krisztusba vetett hitből származik. Isten a
hibáid ellenére is meg tud őrizni téged. Bízd Rá az életedet! A legnagyobb kérdés a földi
életben az örökkévaló üdvösség és kárhozat kérdése. Isten megtart téged az üdvösségre, az
örök életre, méghozzá kegyelemből. Alázat kell ahhoz, hogy elfogadd azt, hogy teljesen Tőle
függsz és nem tudod megtartani magadat. Ezért mondja Jézus, hogy boldogok a koldus
szelleműek (Máté 5, 3.), mert ők elismerik, hogy nincs másuk, csak Isten kegyelme, Jézus
vére.
(3Móz. 16, 1-16.) A szentek szentjében nem volt természetes fényforrás, csak Istennek a
frigyláda fedele fölött megjelenő dicsősége fénylett a helyiségben. A főpapnak ekkor a díszes
főpapi ruha helyett egyszerű papi ruhát kellett felöltenie (4. vers). Le kellett vetnie az
ékességet, és azonosulnia kellett paptársaival. Ez két dolog előképe volt: 1.Jézus Krisztus
kiüresítette magát, dicsőségét a Mennyben hagyta, 2. az Ószövetséghez képest radikális
változás történt az Újszövetségben: mindenki bemehet a valódi szentek szentjébe, a Mennybe.

A füstnek is be kellett fednie az engesztelés fedelét (12-13. vers), amely kifejezi, hogy
Istenhez imádkozással, imádással kell közelíteni. A vérből hétszer kellett hinteni (14. vers). A
hetes szám, mely a teljesség, tökéletesség jelölésére szolgál, azt mutatja, hogy az engesztelés
teljessé, tökéletessé vált Isten előtt.
(Zak. 8, 19) Az engesztelés ünnepe Jézus Krisztus eljövetelével a gyász ünnepéből
vigalommá, örvendezéssé, kedves ünneppé változott. Gyászt, szomorúságot okoz az a
felismerés, hogy nem lehet a törvény cselekedeteiből megigazulni, Jézus Krisztus
megváltásáról való kijelentés azonban örömmel tölti be a szívet. Ha megérted a kegyelem
lényegét, akkor a fejedet az öröm olajával megkenve, jókedvvel fogsz böjtölni.
Az Ézs. 58, 5-14-ben az engesztelés napjáról is beszél az Ige. A böjt célja az is, hogy
megnyissuk a Sátán bilincseit, a vádlást, a kárhoztatást, hogy széttörjük a vádakat,
rágalmakat, és a kenyerünket, vagyis Isten Igéjét megtörjük és az embereknek adjuk, a Szent
Szellemről bizonyságot tegyünk.

--