1

Feltámadás
Hitvallás a megtapasztalás jegyében

Resurrection
A confession of faith in terms of experience

1966.

Neville Goddard
(1905-1972)

Fordította:

Szabó Petra
sz.petra888@gmail.com

2020.

Minden jog fenntartva

https://neville-goddard-magyarul.webnode.hu

1
 Kedves Olvasó!

Kérlek, tiszteld meg a munkámat, a

ráfordított időmet és energiámat azzal, hogy a
dokumentumot nem töltöd fel fájlmegosztó
oldalakra.

Köszönettel:

Szabó Petra
a fordító

2
 Feltámadás

„Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus

Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát:
»Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa:
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.«”
– Márk 1:14

Jézus szolgálata akkor kezdődött, amikor János

bevégezte Júdeában.

„Jézus, amikor szolgálatát elkezdte, mintegy harminc

éves volt.”
– Lukács 3:23

Az évszázadok termőföldjét megszántották és

megboronálták Isten evangéliuma számára. Aztán az
emberek elkezdték megtapasztalni Isten szándékát, a
megváltást.
Isten evangéliumának szerzői ismeretlenek, és
mindazt, amit igazából tudhatunk róluk, a szentírás
általunk való megtapasztalásából kell származtatnunk.
Nagyszerűségük nem abban rejlik, hogy megalkották a
szentírást, mint holtnyelven íródott kódexet, hanem abban,
hogy saját bőrükön tapasztalták meg a szentírásban

3
foglaltakat. Az általuk írt evangélium nem új vallás volt,
hanem régi, mint Ábrahám hite. „Mivel pedig előre látta a
Szentírás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja
meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak.”
(Galata 3:8) Ábrahám pedig hitt Istenben és az üdvözülés
története szerint élt, melyet Isten adományozott neki.
Az evangélium ismeretlen szerzői hangsúlyozzák a
szentírás Jézus Krisztus életében történő beteljesülését. A
bennünk lakó Krisztus valóra váltja a szentírást.
„Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus
bennetek él?” (2 Korintus 13:5) „Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem
Krisztus él bennem.” (Galata 2:20) „Mert ha eggyé
váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk
vele a feltámadásában is.” (Róma 6:5)
Ehhez hasonló gondolatot fogalmazott meg – Isten
bennünk lakó Lelke által – Johannes Scheffler, egy
tizenhetedik századi misztikus:

„Ha Krisztus ezerszer is megszületik Betlehemben, de

benned nem, te attól még örökre elveszett maradsz."
– Angelius Silesius

„Akkor ő így szólt hozzájuk: »Ó, ti balgák! Milyen

rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit
megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e
elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?« Majd

4
így szólt hozzájuk: »Ezt mondtam nektek, amikor még
veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg
van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták
könyvében és a zsoltárokban.« Akkor megnyitotta
értelmüket, hogy értsék az Írásokat.” (Lukács 24:25-27,
44-45)
„Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten
törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az
olvasottakat.” (Nehémiás 8:8)
Az Ótestamentum Jézus Krisztus életének profetikus
előrevetítése. Isten evangéliuma nem más, mint a jövő
kinyilatkoztatása Ábrahám részére. „Ábrahám
örvendezett, hogy megláthatja az én napomat.” (János
8:56) A feltámadt Krisztusról szól. Részvételünk a
jövendő világban azon múlik, hogy Isten feltámasztja-e
Jézust holtából. Jézus Krisztus feltámadása tehát Isten
győzelme. „Akkor egyesülni fogunk vele a
feltámadásában is” – Isten győzelme ezt az ígéretet
hordozza mindannyiunk számára.
Ám a győzelem napja előtt az embert még meg kell
finomítani a nyomorúság kohójában. „De
megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a
nyomorúság kohójában. Önmagamért, önmagamért
cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem
adom másnak dicsőségemet.” (Ézsaiás 48:10-11) A
nyomorúság kohójának az Ő Fiához hasonlóvá kell

5
olvasztania minket, s ezzel együtt az Atyához is
hasonlóvá, hiszen az Atya és a Fiú egyek.
„Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden
régi ismerőse... Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan
sok bajt bocsátott rá az Úr... Az Úr pedig jobban
megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt.” (Jób 42:11-12)
Jób története az ember története, az emberé, aki Isten
kegyetlen próbatételeinek gyanútlan áldozata. „Akkor ezt
mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra.”
(Genezis 1:26) „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései
nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá
lesz rajtunk.” (Róma. 8:18) És ez a dicsőség pedig nem
más, mint az Atya Isten lelepleződése bennünk; azaz
ráébredünk, hogy mi Ő vagyunk.
Semmi sem helyettesítheti az Isteni megváltás
személyes megtapasztalását. Ez a rejtélyes folyamat a
teremtés velejárója. Mindaz, amit az Ótestamentumban
megjósoltak a világnak, valójában az egyén személyében
valósul meg. Mindent megjövendöltek, egyelőre még
semmit sem láttam belőle, de már tudtam, kicsoda
valójában Jézus Krisztus, miután a történet újra
lejátszódott bennem.
Aki megtapasztalta a Szentírást, nem bújhat ki a
felelősség alól, hogy megossza annak jelentését
embertársaival. Isten evangéliumának névtelen szerzői
nem a múlt eseményeit örökítették meg, mint holmi
történészek. Jézus Krisztusról szóló történetük azt meséli

6
el, ők maguk miként tapasztalták meg az Isteni
megváltást.
Saját tapasztalataikat közlik. Annak a rendnek a tagjai,
amely legelőször bizonyította be Isten Igéjének igazságát,
és amely nem habozott saját természetfölötti tapasztalatait
az Ótestamentumon keresztül elmondani.
Miután én magam is megtapasztaltam a megváltás
történetét, hozzátehetem saját vallomásomat az övékhez,
és tanúsíthatom, hogy minden úgy történik, ahogy ők
mesélték. Tapasztalataik, melyek most már bizonyítottak,
választás elé állítják az embert, vagy elfogadja vagy
elutasítsa az Ótestamentum új értelmezését. Mindenkinek
magának kell megtapasztalnia a Szentírást ahhoz, hogy
megértse, milyen csodálatos. Az elődök nem számolnak
be Jézus kinézetéről, mert ha a megváltás története újra
lejátszódik az emberben, úgyis tudni fogja, hogy „én Ő
vagyok”. (Lukács 22:70; János 4:26; 8:18; 8:24; 8:28;
13:19; 18:5,6) „Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek
ővele.” (1 Korintus 6:17)

***

7
 „Isten formájában lévén... megüresítette önmagát,
szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett…
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2:6-8) Az ember
kereszthaláláig. Isten feladta önnön isteni formáját, és
szolga alakját öltötte. Ám nem csak hogy szolgának
álcázta Önmagát, azzá is vált; alávetve ezzel magát
minden emberi gyengeségnek és korlátozásnak. Isten, aki
belépett a Halál Kapujába, az emberi koponyába
(Golgota), most a világ Megváltója. Isten a mi
üdvösségünk.
„Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk
kihoz a halálból is.” (Zsoltárok 19:20) „Míg nem halok
meg, nem élhetsz; de ha meghalok, újra feltámadok, és te
is Velem.” (William Blake, Jeruzsálem) A búzaszem a
halálon keresztül tárja fel nekünk az élet rejtélyét.
„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg,
egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
(János 12:24) Ebben rejlik az Isteni megváltás titka. Isten
az önfeladás, önkorlátozás és összehúzódás révén éri el a
célját, hogy aztán kiterjedhessen és kibontakozhasson.
Isten maga lép be a Halál Kapujába, a koponyámba, és
velem fekszik a Sírba.
„Meg vagyok győződve arról, hogy Ő, aki elkezdte
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
(Filippi 1:6) Mialatt az Örökkévaló képmása kialakul
bennem, akkor Ő, aki olyan sokáig össze volt zsugorodva

8
bennem, kibontakoztatja Magát, és én Ő vagyok. „Nem
ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt
le, az Emberfia.” (János 3:13) Isten maga ereszkedett le a
sírjába, Golgotába, a koponyámba. „Odaadom az
életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti
el tőlem: én magamtól adom oda.” (János 10:17-18)
„Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a
neve.” (Ézsaiás 54:5) És „ragaszkodik feleségéhez, és
lesznek egy testté.” (Genezis 2:24) Mert „aki pedig az
Úrral egyesül, egy Lélek ővele.” (1 Korintus 6:17) „Amit
tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Márk
10:9) „Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl!”
(Zsoltárok 44:23) Miután Ő felébred, Én Ő vagyok. Isten
belém vonult vissza és lefeküdt, hogy aludjon, és
miközben aludt, álmot látott. Azt álmodta, hogy Ő én, de
miután felébred, én vagyok Ő.
De honnan tudhatom, hogy én Ő vagyok? Fia, Dávid
kinyilatkoztatása által, aki Lélekben Atyának hív engem.

***

9
 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az
élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam... Aki
engem lát, látja az Atyát.” (János 14:6-9) A feltámadt
Krisztussal való egyesülés az egyetlen út az Atyához.
Mert „Én és az Atya egyek vagyunk.” (János 10:30) Az
örök élethez a halálon keresztül vezet az út.
Az ember azért kutatja Krisztust, mint olyan hatalmat,
amelyben megbízhat, amit tisztelhet, és amely előtt
hódolhat, mert a bensejében lakozó Atya után vágyakozik
– ez az Atya pedig ugyanaz, akinek az evangéliumi
Krisztus vallja magát. Az evangéliumi Krisztus az
emberben élő örök Atya. Az Atya utáni vágy az ember
hívó szava, mert Isten látogatására vár, s ezzel fejeződik
be az Újtestamentum. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések
22:20) „Nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus
bennetek van?” (2 Korintus 13:5) „Mert benne lakik az
istenség egész teljessége testileg.” (Kolossé 2:9) Ez „a
titok, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt... Ez a
titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az
eljövendő dicsőségnek.” (Kolossé 1:26,27)
Az ember a Jézussal kapcsolatos hiányos ismeretei
miatt nem ismeri az Atya valódi természetét. Az Úr Jézus
az Atya Isten, aki emberré vált, hogy az ember lehessen az
Úr Jézus, az Atya. A történészek kutatásai nem
szolgálhatnak ismeretekkel arról, hogy ki az Atya. „Senki
sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szent Szellem
által.” (1 Korintus 12:3) Az ember célja, hogy meglelje az

10
Atyát, de az Atya Isten csak az Ő Fián keresztül ismerhető
meg. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem
ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja
kijelenteni.” (Máté 11:27) Csak az Atya és a Fiú ismerik
egymást. „Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert
egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” (Máté 23:9), és
„Isten királysága bennetek van” (Lukács 17:21).
Dávid azt mondta: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt
mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma
téged!” (Zsoltárok 2:7) Dávid apa-fia kapcsolata Istennel
páratlan, mint ilyen, az egyetlen, és mindenestül
természetfeletti. Mert Dávid „nem vérből, sem a test, sem
a férfi akaratából, hanem Istentől született.” (János 1:13)
Az Atyát az ember csak egyes szám első személyben,
jelen idejű megtapasztalásban találhatja meg, amikor
Dávid a Lélek által Atyának, azaz az én Uramnak nevezi
őt. „Jézus megkérdezte tőlük: »Mit gondoltok Krisztusról?
Kinek a fia?« Ezt felelték: »Dávidé.« Majd újabb kérdést
tett fel nekik: »Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek
által Urának... Ha tehát Dávid Urának szólítja őt,
miképpen lehet a Fia?«” (Máté. 22:41-45)
A héber gondolkodás szerint az emberiség minden
nemzedéke, és azok tapasztalatai egy nagy egésszé
olvadtak össze, és ezt a koncentrált időtartamot, amelyben
minden nemzedék egybeolvad, és amelyből eredeztetik
magukat, „örökkévalóságnak” nevezik. A szentírás azt
mondja: „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé

11
tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait
elejétől végig.” (Prédikátor 3:11)
A héber nyelvben az „örök”, „örökkévalóság”
kifejezés azt is jelenti, hogy „ifjúság, ifjú, fiatalember”.
„Amikor látta Saul, hogy kiment Dávid a filiszteus
ellen, ezt kérdezte Abnértól: Kinek a fia ez az ifjú?... És
amikor visszajött Dávid, Saul megkérdezte tőle: Kinek a
fia vagy, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak, a betlehemi
Isainak a fia vagyok.” (1 Sámuel 17:55-58) KINEK a
fia...? Vedd észre, hogy a kérdés nem a fiú kilétére
irányul, hanem az Atyára. A Dávid által bemutatott Atya
az örök igaz Atya.
Az Atya Isten bennünk, mint személyekben kerül
bemutatásra. Dávid azt mondta, „Isainak a fia vagyok.”
Isai a lenni ige alakjait jelenti. Dávid válasza ez volt,
„Annak fia vagyok, kinek neve »Én vagyok«. Az Úr fia
vagyok.”
Isten egyik neve az, amin Mózesnek is bemutatkozott.
„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt
mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem
hozzátok.” (Exodus 3:14) Ő az Örök VAGYOK. Isten
legelőször úgy fedte fel magát, mint „Mindenható Isten”.
(Exodus 6:3) Másodszor úgy mutatkozott be, mint az
„Örök VAGYOK”. (Exodus 3:14) Utolsó kinyilatkoztatása
önmagáról pedig az „Atya”. (János 17) Csak a Fiú fedheti
fel Istent, mint Atyát. „Istent soha senki (azaz emberi

12
szem) nem látta. Az egyetlen Fiú ismertette meg velünk
milyen az Isten.” (János 1:18)
Isten maga az Örök Én VAGYOK, és az egyszülött
Fiú, az örök ifjú, Dávid, aki belépett az ember szellemébe.
A szenvedés lángjai között tett utazása végén, az örök
halál korszakában, az ember megleli Dávidot, és felkiált,
„Megtaláltam Dávidot... Ő így szólít engem: Atyám vagy,
én Istenem, szabadító kősziklám.” (Zsoltárok 89:20,26)
Nem mindjárt Istenként vagy Jézus Krisztusként
ismerek magamra. Ez azzal párhuzamosan fog
bekövetkezni, ahogy a Szentírást megismerem, és amikor
Dávid Lélekben Atyának hív engem. Amit pedig innentől
belül már bizonyosan tudni fogok, a külső szemlélők
számára kétséges és meghatározhatatlan lesz.
„Istennek azonban már születésem előtt különleges
terve volt velem. Ezért kegyelme által szolgálatába hívott,
hogy Fiát rajtam keresztül ismerjék meg. Elküldött, hogy
hirdessem a Krisztusról szóló örömhírt a nem zsidó
népeknek. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy
segítséget.” (Galata 1:15-16)
Az, akiben Isten Fia felébred, nehezen tudja
meggyőzni a többi embert felfedezése valós voltáról,
hiszen a Szentírásba foglaltak természetfeletti
megtapasztalása egy olyan tartományban zajlik, ami
nagyon távol esik a közönséges, hétköznapi
tapasztalatainktól. A teljes dráma egy sokkal valóságosabb

13
és elevenebb világhoz tartozik, mint amelyben az értelem
illetékes.
Az Atya-Fiú kapcsolatba való belépés Isten kegyelme
által történik. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta.” (János 3:16) Isten örökkévaló terve
az volt, hogy az embernek adja magát. És a Fiú biztosítja
Őt róla, hogy valóban ő az Atya – azzal, hogy Atyának
hívja.
Amikor Dávid Lélekben Atyának hívja Őt, Dávid nem
veszíti el jellegzetes egyéniségét, vagyis nem szűnik meg
az az énje, aki korábban volt, de ez az én innentől már egy
sokkal nagyobb ént foglal magába; és ez a nagyobb én
nem más, mint Jézus Krisztus, akit Dávid Lélekben
„Úrnak” nevezett. Az ember tehát Isten Ígéretének és
Jelenlétének örököse! „Ábrahám miután türelemmel várt,
beteljesült az ígéret.” (Zsidók 6:15) A kegyelem Isten
cselekvő szeretetének végső kifejeződése, amit az ember
akkor tapasztal meg, amikor a Fiú nem csak hogy feltárul
benne, de ki is nyilatkoztatja az emberről, hogy egy az
Atyával.
A hatalom, amely Jézus Krisztus történetének alapjául
szolgál, kétszeresen is igazolja magát; egyrészt belsőleg,
amikor ráébredünk, és bizonyossá válik, hogy az Atya
bennünk él, másodszor pedig külsőleg, amikor a
külvilágban megtapasztaljuk azokat a dolgokat, amik a
Szentírásban le vannak írva. Isten eljött, és továbbra is
eljön erre a világra a bennünk megtestesülő Jézus

14
személyében. Ezt pedig azok a „jelek” fogják igazolni,
amiket az ember megtapasztal a Szentírásban előre
megjósoltak szerint.
„Az Atya bennem lakozva viszi végbe az ő
cselekedeteit. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya bennem van! Ha másért nem, akkor higgyetek
magukért a csodákért! Bizony, bizony, mondom néktek:
aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én
teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
Mert én az Atyához megyek.” (János 14:10-12) „Az
Atyától jöttem erre a világra, de most elmegyek ebből a
világból, és visszamegyek az Atyához.” (János 16:28) „Az
Atya és én egyek vagyunk.” (János 10:30)
Automatikusan Isteni Látásra tesznek szert azok,
akikben, mint megtestesült Jézusokban, megtörténik az
Atya leleplezése, vagyis amikor az egyszülött Fiú, Dávid
Atyának nevezi őket Lelkükben.
Csak akkor teljesedik be bennünk Isten szándéka –
következésképp a Szentírás célja –, ha a jeleket
megtapasztaljuk. „Be kell teljesednie rajtam annak, ami
meg van írva... Mert amit rólam írtak meg, az most
beteljesedik.” (Lukács 22:37)
Isten nekünk adta magát, és Dávid, az egyszülött Fiú,
oly módon, hogy Lélekben Atyának hív minket, biztosít
minket arról, hogy ez valóban így van. „Ha tehát a Fiú
megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János
8:36) „És amikor visszajött Dávid azután, hogy levágta a

15
filiszteust, Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te
ifjú?” (1 Sámuel 17:57,58), mert Saul nem ismerte Dávid
apját. Saul király ugyanis megígérte, hogy aki megöli
Izrael ellenségét, azt gazdagon megajándékozza, és
atyjának házát is felmenti minden szolgálat alól. (1
Sámuel 17:25)
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Isteni
megváltás személyes és természetfeletti jellegét. Isten
szándékának beteljesülése az emberben zajlik; Jézus
halálból való feltámadásának eseményével kezdődik.
„Újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való
feltámadása által.” (1 Péter 1:3) A benned élő Krisztus –
a te ÉN VAGYOK-od az, aki feltámad. A feltámadás azt
jelenti, hogy Jézus Krisztus, az Atya megszabadul a
halálra ítélt, halandó testétől, és visszatér isteni testébe, a
Szeretetbe – azaz az ember istenivé válik.
Kezdettől fogva ez volt az Úr szándéka. „Megmutatta
nekünk titkos tervét, amelyet a Krisztus által akar
elvégezni... amikor erre megérik az idő.” (Efezus 1:9,10)
„Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan
elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.”
(Ézsaiás 14:24)
Élj és cselekedj annak bizonyosságában, hogy Isten
végrehajtotta tervét, és továbbra is azt teszi, amit
eltervezett. Isten maga jött el, és jön el továbbra is erre a
világra a bennem, a benned, és a mindenkiben
megtestesülő Jézus személyében. Isten felébredt az

16
evangélium ismeretlen szerzőiben, és folytatja
felébredését a többi emberben is. Hidd el tapasztalataikról
tett vallomásaikat; és ne akard máshogy elérni azt a célt,
amit egyszer mások már elértek előtted.
Isten evangéliumának névtelen szerzői talán a
következő szavakkal adják a legjobb leírást: „Amit
magunk hallottunk, és saját szemünkkel láttunk, amit
megfigyeltünk, sőt, amit kezünkkel is megérintettünk, azt
hirdetjük az élet Igéjéről... Mi pedig láttuk, és bizonyságot
teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is.” (1 János 1:1-3)
A hit nem teljes, míg tapasztalattá nem válik. Nagyon
fontos, hogy azok, akik már megtapasztalták az élet
Igéjének csodáit, küldöttként tekintsenek magukra, és
megosszák a világgal a tapasztalataikat és az ismereteiket.
A feltámadt Krisztus, a kétszer született ember az, aki
azt mondja: „Azt az igát vegyétek fel, amit én adok rátok.
Tanuljatok tőlem... és nyugalmat találtok a lelketeknek.”
(Máté 11:29) A Szentírásról szerzett ismereteit a saját
tapasztalatai alapján adja tovább, szemben azokkal, akik
sötétben tapogatózva töprengenek a Szentírás értelmén.
Fogadd el, amit az ilyen ember kínál neked, és nem fogsz
eltévedni a vallásos igazságoknak gondolt, kusza
elméletek sűrűjében. Megmutatja neked az Atyához
vezető egyetlen utat.
Azt az embert, aki Isten evangéliumát hirdeti, elsőként
szólítják, és lélekben beveszik az istenek közösségébe,

17
ahol az istenek ítéletet tartanak. „Isten ott áll az Istennek
gyülekezetében, ítél az istenek között.” (Zsoltárok 82:1)
A héber Elohim szó többes számú, egy sokakból álló
egységet jelöl. Az előbbi idézetben ezt a kifejezést
Istennek és Isteneknek fordították. A szólított ember az
Elohim, azaz a feltámadt Krisztus elé kerül, és azt kérik
tőle, hogy nevezze meg a legnagyobb dolgot a világon;
mire Pál szavain keresztül ezt válaszolja, „a hit, a remény,
és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a
legnagyobb.” (1 Korintus 13:13). Ebben a pillanatban
Isten magához öleli, és összeolvadnak, végül Eggyé
válnak. Mert „aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek
ővele.” (1 Korintus 6:17) „Úgyhogy már nem két test,
hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el
ne válassza.” (Máté 19:6) Az embereket egyenként
szólítják fel arra, hogy egyesüljenek egyetlen Emberként,
aki nem más, mint Isten. „Elcsépeli az Úr a kalászokat...
de titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni.”
(Ézsaiás 27:12)
A feltámadt Krisztussal való egyesülés a Szentlélekkel
való megkeresztelődés. Jézus Szentlélekkel való
megkeresztelődéstől a feltámadásáig harminc év telik el.
Ez idő alatt Jézusnak olyan mérhetetlen küldetéstudata
van Isten evangéliumának hírnökeként és prédikátoraként,
hogy nem tehet mást, minthogy „az evangéliumot
hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer

18
nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az
evangéliumot!” (1 Kor 9:16)
Isteni kényszer hajtja, ahogyan azt Jeremiás próféta is
megfogalmazza, „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem
szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált
szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy
magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jeremiás
20:9)
A harminc éves időszak vége olyan drámai
hirtelenséggel érkezik el, hogy annak eljövetelét
észrevenni sincs ideje. „Jézus, amikor szolgálatát
elkezdte, mintegy harminc éves volt.” (Lukács 3:23) Jézus
Krisztus története a szerzőben a legszemélyesebb
megtapasztalások sorozataként bontakozik ki; egyénként
tapasztalja meg ezt, akkori jelen időben. Az események
teljes sorozata három és fél évet ölel fel. A feltámadással,
vagyis a fentről való leszületéssel kezdődik.
Ahogy az ágyában alszik, és egy megváltott
társadalom által lakott városról álmodik, melynek „terei
megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak”
(Zakariás 8:5), felébreszti valamiféle erős rezgés, ami a
koponyája alsó részében koncentrálódik, „Ébredj fel, aki
alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a
Krisztus.” (Efezus 5:14) Amint felébred, rájön, hogy nem
abban a szobában van, ahol elaludt, hanem a saját
koponyájában (Golgota).

19
 Koponyája egy teljesen lezárt sír. Fogalma sincs,
hogyan került oda, de egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon
onnan. Megnyomja koponyája alját, mire valami
félregördül, és keletkezik egy kis nyílás. Kidugja rajta a
fejét, majd centiről centire keresztülpréseli magát a résen,
pont úgy, mint a születő gyermek, amely épp elhagyja az
anyja méhét. Végignéz a testén, melyből előbukkant;
hanyatt fekszik, az arca sápadt, és a fejét erőtlenül forgatja
jobbra-balra, mint aki hatalmas megpróbáltatáson van túl.
„Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő
órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik
többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a
világra.” (János 16:20,21)
„Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan
kell születnetek.” (János 3:7) „A mennyei Jeruzsálem
szabad, ez mindnyájunknak anyja.” (Galata 4:26) A
koponya, amely eddig a sírja volt, az a méh, amelyből
újból megszületett. A koponyáján belüli vibrálás, ami
felébresztette őt az alvásból, úgy tűnik, hogy kívülről jön,
és olyan a hangja, mint a viharos szélfúvásnak. A
szélzúgás irányába fordítja a fejét, és visszapillant oda,
ahol az imént még a teste hevert, ám meglepve látja, hogy
az eltűnt, és a helyén három férfi ül.
Épp azt tapasztalja meg, ami a Bibliában is le van
írva. Ez az esemény a történetben szereplő Ábrahámnak
tett ígéret beteljesülése:

20
 „Azután megjelent neki az Úr... Fölemelte tekintetét,
és látta, hogy három férfi áll előtte... Ezt kérdezték tőle:
Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban.
Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek
hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz!...
Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült
neki.” (Genezis 18:1,2,9,10; 21:3)
A három férfi hirtelen bukkant fel, Ábrahám nem is
látta őket közeledni. Először nem fogja fel ennek a
jelentőségét. Ők is hallják a nagy szélzúgást, mire a
legfiatalabb elmegy megvizsgálni a hang forrását, és egy
pólyába tekert kisdedet talál a földön. A karjába veszi és
kijelenti, hogy ez a feltámadt ember gyermeke, majd
megkérdezi tőle; „Hogy vagy kicsikém?” A gyermek erre
elmosolyodik, és ezzel befejeződik az első jelenet.
„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken... És az Úr
angyala megjelent nekik... Az angyal pedig ezt mondta:
»Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely
az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki
az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz
számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva
fekszik a jászolban.«” (Lukács 2:8-12) Isten született meg,
mert Istent hívják Üdvözítőnek. (Ézsaiás 43:3, 45:15,
Lukács 1:47)
Miután megtörténik a kinyilatkoztatás, az ember az
ősi szentírásokban kezd kutakodni, hogy olyan
beszámolókat találjon, amelyek egybehangzanak

21
természetfeletti tapasztalataival. Meg is találja őket, és
világossá válik előtte, hogy:

„Mindent megjövendöltek;
még jelét se láttam;
de már tudom, hogyan zeng a szél,
amikor mindez megtörténik.”

– Edward Thomas

A szélfújás kiszámíthatatlan természete még inkább

szemlélteti az isteni születés spontaneitását, mivel a „szél”
szó szellemet is jelent, a görög és a héber nyelvben
egyaránt.
Az Úr szándéka le van jegyezve az ősi szentírásokban,
de csak azután ismerhető meg, hogy az egyén maga
megtapasztalta. Isten szólt, és amit előre megjósolt, az ott
van a szentírásokban, hogy mindenki megérthesse.
Próféciája azonban egészen más fényben jelenik meg
a tekintetben, hogy mi várható, és mi az, amit utólag
megtapasztalunk.
Amikor elérkezik a keresztény titok
megtapasztalásának ideje, mindenki tudni fogja, hogy
Jézus Krisztus maga az Atya.
„Ezekben a végső időkben a Fia által szólt hozzánk.”
(Zsidók 1:2)

22
 Öt hónappal azután, hogy az ember feltámad és
leszületik odafentről, a fejében ismét olyan vibrálást érez,
mint amellyel az első jelenet kezdődött. De ezúttal a feje
búbján összpontosul. A rezgés intenzitása addig
fokozódik, míg végül robbanásszerűen kitör. A robbanás
után egy szerényen berendezett szobában találja magát.
Kinyílik előtte az ajtó, melyen túl egy pásztori jelent tárul
elé. A serdülő Dávid az. Dávid aztán megszólítja,
„Atyám.”
A feltámadt ember tudja, hogy ő maga Dávid Atyja,
Dávid pedig tudja, hogy ő a feltámadt ember Fia. Két férfi
áhítattal figyeli Dávidot, mire Dávid Atyja emlékezteti
őket Fia győzelmére az óriási filiszteus fölött. Miközben
ott ül és csodálja a Fiát, a második jelenet véget ér. Az
Atyaisten az embernek adta magát, hogy az ember maga is
Atyaistenné váljon. „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt
mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma
téged!” (Zsoltárok 2:7)
A harmadik jelenet négy hónappal az Atya-Fiú
kapcsolat megmutatkozása után bontakozik ki. Az elejétől
a végéig drámai az esemény. Egy villám csap a feltámadt
ember testébe, a koponyatetőn át végig a gerincén. Ezzel
megnyílik előtte az új és élő út a függönyön keresztül,
azaz a testén át. A kinyilatkoztatás mindig személyes
vonatkozásban történik meg; az isteni kinyilatkoztatás
emberi közvetítői nincsenek személytelen szintre emelve.
„Ezért, amikor eljön a világba, így szól: Áldozatot és

23
ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; égő- és
bűnért való áldozatot nem kedveltél. Akkor ezt mondtam:
Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva
rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem.” (Zsidók
10:5-7; Zsoltárok 40:6-8)
Isten akarata megvalósult, és Isten meg kell, hogy
mentse, és csakis Isten. A feltámadt ember gerince alatt a
medencéje megtelt folyékony fénnyel, és tudja, hogy ez a
fény ő maga. Most már „teljes bizalma van a szentélybe
való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és
élő úton, amelyet ő nyitott meg előtte a függöny, vagyis az
ő teste által.” (Zsidók 10:19,20)
Miközben az arany fényt, azaz Isten vérét, az élő vizet
szemléli, eggyé olvad vele, és tudatára ébred, hogy ő maga
az Isteni Teremtő és Megváltó. A következő pillanatban
kígyózó villám módjára felszáll a gerincoszlopa mentén és
hevesen belép koponyájának mennyei szentélyébe. A feje
ettől úgy zúg, mint a mennydörgés.
„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában,
úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.” (János 3:14) „A
Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig
erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az
erőszakoskodók ragadják el azt.” (Máté 11:12) Aki ezt
átélte, annak elérkezett az új korszak.
Két évvel és kilenc hónappal később, miután Jézus
teljesíti három és fél éves szolgálatát, az üdvözülés
drámájának negyedik, egyben utolsó jelenete eléri a

24
csúcspontját. „Leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló
testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az
én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lukács 3:22)
A feltámadt ember elméje hirtelen kitisztul, a feje
áttetszővé válik. A fölötte keringő galamb ekkor
szeretetteljesen lepillant rá, majd leszáll kinyújtott kezére.
A feltámadt ember magához öleli a galambot, mire az
elárasztja a szeretetével, és egy női hang, az isteni hang
leánya így szól hozzá: „Ő szeret téged.” Az üdvözülés
drámája ezzel befejeződik. Az ember immár Isten fia, a
feltámadás gyermeke. „Többé nem halhat meg, mert
olyan, mint az angyalok. Ő Isten fia, mivel a feltámadás
fia.” (Lukács 20:36) „Az Atya és én egyek vagyunk.”
(János 10:30) „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása.”
(Jelenések 22:16)
Ő az emberiség Atyja és leszármazottja. Azáltal, hogy
emberré vált, vagyis összehúzódott és korlátok közé
szorította magát, megteremtette magának a kibontakozás
lehetőségét, ezután pedig azzal, hogy tágulni kezd és
kiterjed az áttetszőségbe, meg is valósítja a szándékát.
Végül megtalálja „akiről Mózes írt a törvényben,
akiről a próféták is írtak.” (János 1:45)
Isten evangéliumának névtelen szerzői kétszer
született emberek, Isten fiai, a Feltámadás gyermekei, akik
többé már nem halhatnak meg, miután megszabadultak
halálra ítélt, halandó testüktől.
Az evangélium az Isteni megváltás története.

25
 Hitvallásomat William Blake egyik idézetével zárom,
hogy segítse mindazok számára a megértést, akik Isten
Igéjét olvassák:
„Meg kell érteni, hogy itt Mózes és Ábrahám nem
személyeket jelölnek, ezek a nevek állapotokat fejeznek ki.
Alakjaik azon állapotok képviselői és ábrázolói, melyeket
az isteni kinyilatkoztatás-sorozat is feltár a halandó ember
előtt a Bibliában. Ezeket a különböző állapotokat láttam
képzeletben; míg távol voltak, egyetlen embernek
látszottak, de ahogy közeledtem feléjük, nemzetek
sokaságaként jelentek meg.”
A Biblia nem tartalmaz világi történelmet. A Biblia az
üdvözülés története és teljes egészében természetfeletti.

26
 A bibliai idézetekben a
http://www.immanuel.hu
weboldal volt segítségemre.

Kedves Olvasó!
Örömmel fordítok, és hálával fogadom a pénzbeli
támogatásokat.
Ha szeretnéd támogatni a fordítói munkámat,
kérlek, a részletekért látogass el a „Neville Goddard
magyarul” nevű weboldalra a következő linken:

https://neville-goddard-magyarul.webnode.hu

Hálás köszönettel: Szabó Petra

27