1

Átjáró a mennyei világba

Változtasd meg a jövődet a képzelet segítségével

Neville Goddard
(1905–1972)

Out of this world

1949.

Fordította:

Szabó Petra
sz.petra888@gmail.com

2018.

2
 TARTALOM

1. fejezet – Négydimenziós gondolkodás

2. fejezet – Az előfeltételezések megvalósulnak

3. fejezet – A képzelet ereje

4. fejezet – Önmagadat kell megváltoztatni, nem mást

3
 1. fejezet
Négydimenziós gondolkodás

„Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy

ha majd megtörténik, higgyetek.” – János 14:29

Sokan, köztük én is, megtapasztalnak eseményeket

még a bekövetkezésük előtt; vagyis mielőtt azok
megjelennének a háromdimenziós világban. Mivel az
ember képes megfigyelni egy eseményt, mielőtt az a tér
három dimenziójában megtörténne, a földi életnek
valamiféle terv szerint kell alakulnia, ennek a tervnek
pedig valahol másutt, egy másik dimenzióban kell
léteznie, és lassan át kell haladnia a mi fizikai terünkön.
Ha a felbukkanó események nem voltak ebben a
világban, amikor megfigyelték őket, akkor teljesen
logikus, hogy ezen világon kívül léteztek.
Bármi is látható, mielőtt bekövetkezne, annak itt előre
elrendeltnek kell lennie a háromdimenziós világban az
éber ember nézőpontjából.
Ezek után felmerül a kérdés: Vajon képesek vagyunk
megváltoztatni a jövőnket?
Ezen oldalak írásával az a célom, hogy feltárjam az
emberben rejlő lehetőségeket, hogy megmutassam, az
ember meg tudja változtatni a jövőjét; ám ezáltal ismét
egy előre elrendelt folytatást alakít ki a beavatkozás

4
pillanatától – egy olyan jövőt, amely összhangban áll a
módosítással.
Az ember jövőjének legfigyelemreméltóbb jellemzője
a rugalmasság, amit inkább az ő magatartásformája
határoz meg, mint a cselekedetei.
Az ember önmagáról alkotott elképzelése a sarokkő,
melyen minden alapul. Az önmagáról alkotott elképzelése
miatt viselkedik úgy ahogy, és amiatt azok a tapasztalatai,
amik. Ha más elképzelést dédelgetne önmagáról, akkor
másként is viselkedne. Az önmagáról alkotott elképzelése
megváltoztatásával automatikusan megváltoztatja a
jövőjét: és a jövőbeli tapasztalatainak bármely
időpontjában bekövetkezett változás is megváltoztatja az
önmagáról alkotott elképzelését.
Az ember előfeltételezései, melyeket ő maga
jelentéktelennek tart, figyelemre méltó
következményekkel járnak; épp ezért, az embernek
helyesen kell felmérnie az előfeltételezéseit, és fel kell
ismernie teremtő erejüket.
Minden változás a tudatosságban történik. Bár a jövő
minden részletében elő van készítve, számos kimenetele
van.
Életünk minden pillanatában rajtunk múlik, hogy
melyiket választjuk a számos jövő közül.
Kétfajta világnézet létezik; a fizikai és a szellemi
beállítottságú. Az ókori tanítók az egyiket az „érzékek
elméjének”, a másikat „Krisztusi elmének” nevezték.

5
 Megkülönböztethetjük őket, mint hétköznapi ébrenléti
tudatot, melyet az érzékszerveink irányítanak, illetve azt a
tudatot, melyet a képzeletünk és a vágyaink irányítanak.
Ezt a két különböző gondolkodásmódot felismerhetjük
a következő kijelentésben:

„Az az ember, aki nem szellemi, nem tudja felfogni az

Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez
csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni a
szellemi dolgokat. De ez nem is csoda, hiszen a szellemi
dolgokat csak a Szent Szellem által (lelki módon) lehet
megérteni.” – 1. Korintus 2:14

Az egyszerű látásmód a valóságot a mostnak nevezett

pillanatra korlátozza. Eme nézet szerint a múlt és a jövő
puszta kitaláció.
A szellemi látásmód viszont tisztában van az idő
tartalmával; az eseményekre úgy tekint, mint a térben
lévő különböző tárgyakra. A múlt és a jövő a szellemi
látásmód számára maga a jelen. Ami elmebéli és
megfoghatatlan a hétköznapi gondolkodású ember
számára, az valódi és kézzelfogható a szellemi
beállítottságú embernek.
A szokás, hogy csak azt látjuk, amit a fizikai
érzékszerveink megengednek, teljesen vakká tesz minket
arra, amit egyébként láthatnánk.

6
 Ahhoz, hogy kifejlesszük a láthatatlan látásának
képességét, rendszeresen és szándékosan le kell
választanunk az elménket az érzékszervek
bizonyítékairól, majd figyelmünket egy láthatatlan
állapotra kell összpontosítanunk, és át kell éreznünk azt,
amíg teljesen valóságosnak nem tűnik.
A megfontolt, koncentrált gondolkodás, mely adott
irányba fókuszál, kirekeszt és eltöröl minden más
benyomást.
Csakis koncentrálnunk kell a vágyott állapotra ahhoz,
hogy lássuk.
Ama szokás, hogy elvonjuk a figyelmünket az
érzékeink régiójáról, és a láthatatlanra összpontosítunk,
fejleszti a spirituális szemléletmódunkat, és lehetővé teszi
számunkra, hogy áthatoljunk a fizikailag érzékelhető
világon, és lássuk a láthatatlant.

„Isten örök hatalmát és isteni természetét emberi szem

nem láthatja. Ezeket mégis érzékelheti és megértheti
mindenki, a világ teremtése óta, amikor Isten
teremtményeit látja.” – Rómaiakhoz 1:20

Az e fajta látóképesség független a

természettudományoktól. Az előbbi idézet e nélkül
hasznavehetetlen, hiszen „a szellemi dolgokat csak a
Szent Szellem által (lelki módon) lehet megérteni.”

7
 Némi gyakorlás meg fog minket győzni arról, hogy
képzeletünk irányításával képesek vagyunk a vágyunkkal
összhangban megváltoztatni a jövőnket. A vágy a
cselekvés hajtóereje. Az ujjunkat sem tudnánk
megmozdítani, ha nem vágynánk így tenni. Nem számít,
mit teszünk, követjük azt a vágyat, amely adott
pillanatban az elménket uralja. Amikor megtörünk egy
szokást, a vágyunk, hogy megtörjük, nagyobb a szokás
folytatásának vágyánál.
A cselekvésre ösztönző vágyak azok, amelyek
megragadják a figyelmünket. A vágy annak a
tudatossága, hogy valamiben hiányt szenvedünk, vagy
valamire szükségünk van az életünk élvezetesebbé
tételéhez.
A vágyakat mindig valamiféle személyes haszon
reménye kíséri; minél nagyobb a várt haszon, annál
intenzívebb a vágy. Nincs teljesen önzetlen vágy. Ha
nincs haszon, nincs vágy, következésképpen nincs
cselekvés sem.
A szellemi beállítottságú ember a vágy nyelvén
keresztül beszél a hétköznapi gondolkodású emberhez.
Az élet előrehaladásának és az álmok beteljesülésének
kulcsa az ő hangjának való engedelmességben rejlik.
A hangjának való engedelmesség a kívánság
beteljesülésének azonnali előfeltételezését jelenti.
Vágyakozás egy állapot után, ami már el is van érve.

8
 Ahogy Blaise Pascal mondta: „Nem keresnél engem,
ha nem találtál volna már meg.”
Az ember, előfeltételezve vágya beteljesülésének
érzését, majd ebben a meggyőződésben élve és általa
fűtötten cselekedve, megváltoztatja a jövőjét összhangban
a feltételezésével.
Az előfeltételezések felébresztik, amit megerősítenek.
Amint az ember feltételezi a beteljesült vágy érzését,
négydimenziós énje megtalálja a cél megvalósításának
módját.
A képzeletbeli megtapasztalásnál nem ismerek
egyértelműbb meghatározást arra az eszközre, mellyel
megvalósíthatjuk a vágyainkat és fizikai élménnyé
változtathatjuk a vágyott cél elérését.
A végcél megtapasztalása megköveteli bizonyos
eszközök meglétét, ezért aztán a kiterjedt látókörrel
rendelkező négydimenziós én felépíti azokat a végcél
megvalósításához.
A fegyelmezetlen elme nehezen tud olyan állapotot
előfeltételezni, melyet az érzékszervek letagadnak.
Itt egy módszer, amely lehetővé teszi az eseményekkel
való találkozást, még mielőtt azok megtörténnének:

„Mert hitte, hogy Isten életre kelti a holtakat, és létre

hívja a nem létezőket.” – Rómaiakhoz 4:17

9
 Az embereknek megvan az a szokása, hogy lebecsülik
az egyszerű dolgok fontosságát; de a jövő
megváltoztatására szolgáló eme egyszerű formula évekig
tartó kutatás és kísérletezés eredménye.
A jövő megváltoztatásának első lépése a vágy – azaz:
határozd meg a célodat – tudd, hogy mit akarsz.
Másodszor: képzelj el egy olyan eseményt, amellyel
szerinted találkozol a vágyad beteljesülése után – ez egy
olyan esemény, amely azt jelenti, hogy a vágyad már
beteljesült –, valamit, ami nyomatékosítja az én
tevékenységét.
Harmadszor: helyezkedj kényelembe, és idézz elő az
alváshoz hasonló állapotot. Az ágyon fekve, vagy egy
székben ülve képzeld el, hogy álmos vagy, majd behunyt
szemekkel, képzeletben összpontosítsd a figyelmedet arra
a történésre, amit meg szeretnél tapasztalni. Minden
részletében olyan élénken éld át, mintha itt és most
történne. Érezd, mintha valóban végrehajtanád a
kiválasztott tevékenységet; ennek a képzeletbeli érzésnek
teljesen valóságosnak kell hatnia a számodra.
Fontos mindig észben tartani, hogy ennek a tervezett
tevékenységnek olyasvalaminek kell lennie, ami a vágy
beteljesülését követi. Olyan élénken kell beleképzelned
magad ebbe a tevékenységbe, és olyan mélyen kell
átélned, hogy meg se tudd különböztetni a valóságtól.
Például tegyük fel, hogy előléptetést szeretnél. Ez
esetben a gratuláció egy olyan esemény, amely a vágyad

10
beteljesülését követi. Miután kiválasztottad ezt a jelenetet
arra, hogy lejátszd a képzeletedben, helyezkedj
kényelembe, és idézd elő a félálom meditatív állapotát,
melyben még képes vagy irányítani a gondolataidat, és
erőfeszítés nélkül koncentrálni. Most képzeld el, hogy
egyik barátod ott áll előtted. Csúsztasd képzeletbeli
markodat az övébe. Először érezd, milyen szilárd és
valóságos, aztán beszélgess vele az eseményről. Ne egy
távoli térbe és időpontba vizualizáld magad, miközben
fogadod a gratulációkat. Inkább helyezd a jelenetet az itt
és mostba. Ez a választott jövőbeli esemény egy másik,
tágabb dimenzióban már MOST valóság; és fura módon a
tágabb dimenzió MOST-ja azonos a mi mindennapi
életünk háromdimenziós terének ITT-jével.
A különbség siker és kudarc között az, hogy az előbbi
esetében itt és most átérzed a tevékenységet, míg a másik
esetben csak mozifilmszerűen elképzeled magad
tevékenység közben.
A különbség akkor lesz érzékelhető, ha először
elképzeled, hogy egy létrán mászol felfelé. Most pedig
behunyt szemekkel, jeleníts meg magad előtt egy létrát, és
érezd, hogy tényleg felkapaszkodsz rajta.
A vágy, a tested ellazítása, a félálom állapota, és a
képzeletbeli cselekvés együttesében az én érzelmileg
érvényesül, az itt és most nem csak a jövő
megváltoztatásában fontos tényezők, hanem a lelki én
tudatos kivetítésében is alapvető fontosságúak. Amikor

11
immobilizáljuk a fizikai testünket, azon gondolat
megszállottjává válunk, hogy tennünk kell valamit. El is
képzeljük, hogy itt és most tesszük, és egészen addig
pörgetjük az érzelmekkel átjárt cselekvés filmjét
képzeletünkben, míg az alvás bekövetkezik. Valószínűleg
a fizikai testen kívül ébredünk fel, és egy tágabb
dimenziójú világban találjuk magunkat, kiterjedtebb
összpontosítással, és tényleg épp azt tesszük, amire
vágytunk, amiről elképzeltünk, hogy a testünkben
tesszük.
De akár felébredünk ott, vagy sem, valójában a
negyedik dimenziós világban végezzük a cselekvést, és
itt, a háromdimenziós világ jövőjében is végre fogjuk
hajtani.
A tapasztalataim megtanították, hogy a meditációm
tárgyául szolgáló képzeletbeli tevékenységet egyetlen
tevékenységre kell korlátoznom, és egyetlen gondolatba
kell sűrítenem, melyet aztán újra és újra lejátszok
magamban, amíg valóságosnak nem érződik. Erre azért
van szükség, mert máskülönben a figyelmünk
elkalandozik, és képzettársításokba kezd; néhány
másodperc múlva időben és térben roppant távol fogjuk
találni magunkat a célunktól.
Ha úgy döntünk, hogy felmegyünk egy bizonyos
lépcsőn, mivel ez egy olyan valószínű esemény, amely a
vágyunk beteljesülését követi, akkor az adott lépcsősor
megmászására kell korlátoznunk a cselekvés elképzelését.

12
Ha a figyelmünk elkalandozik, vissza kell terelnünk a
lépcső megmászásának feladatához, és ezt a képzeletbeli
cselekvést addig kell folytatnunk, amíg minden
részletében valóságosnak nem hat. Az elképzelést
szellemi erőfeszítés nélkül kell fenntartanunk. A lehető
legkisebb erőfeszítéssel kell átitatnunk az elmét a
beteljesült vágy érzésével.
Az álmosság elősegíti a folyamatot, mivel erőfeszítés
nélkül támogatja a figyelmet, viszont ezt az állapotot nem
szabad az alvás stádiumáig fokozni, mert abban már nem
tudjuk kontrollálni a figyelmünk mozgását, viszont a
mérsékelt álmosság állapotában még mindig képesek
vagyunk irányítani a gondolatainkat.
A vágy megtestesítésének leghatékonyabb módja, ha
beleéled magad a beteljesülésbe, azaz előfeltételezed a
beteljesült vágy érzését; a nyugodt, félálomszerű
állapotban újra és újra ismételj el bármilyen rövid
mondatot, kifejezést, amely a vágyad beteljesülését
jelenti. Mondogasd például: „Köszönöm”, mintha egy
magasabb hatalomnak címeznéd, amiért teljesítette a
kívánságunkat.
Ha azonban egy tágabb dimenziójú világba szeretnél
tudatosan kivetíteni valamit, akkor addig kell ezt
csinálnod, míg az alvás bekövetkezik.
A szilárd valóság jellegzetességeinek legapróbb
részletéig tapasztald meg képzeletben azt, amit testben

13
élnél meg a célod elérése után; és idővel megtapasztalod
testben is, amit megtapasztaltál képzeletben.
Tápláld az elmédet előfeltevésekkel, azaz igaznak
feltételezett kijelentésekkel, mert az előfeltételezések –
még ha irreálisnak is tűnnek az érzékek számára –, ha
fenntartod őket addig, míg már valóságosnak érződnek,
valós tényekké szilárdulnak. Egy előfeltevést olyan
eszközökkel kell megtámogatni, amelyek elősegítik a
megvalósulást; ezek bizonyos viselkedésre, tettekre, és
szavakra inspirálják, és a vágy beteljesítése felé irányítják
az embert.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakítja át az ember a
jövőjét összhangban az előfeltételezésével, tisztáznunk
kell, mit értünk „tágabb dimenziójú világ” alatt, mivel a
jövőnk megváltoztatásához egy tágabb dimenziójú
világba lépünk be. Egy még be nem következett esemény
észlelése azt jelenti, hogy az az esemény az ember
szemszögéből előre el van rendelve a háromdimenziós
világban. Ezért, hogy itt a tér három dimenziójában
megváltoztassuk a körülményeket, először a tér negyedik
dimenziójában kell őket megváltoztatnunk.
Az ember nem tudja pontosan, mit jelent a tágabb
dimenziójú világ, és kétségtelenül tagadja a tágabb
dimenziójú én létezését.
Jól ismeri a hosszúság, szélesség és magasság három
dimenzióját, és úgy érzi, ha lenne egy negyedik dimenzió

14
is, akkor az ugyanolyan nyilvánvaló lenne számára, mint
az előbbiek.
Mérhetünk mást is egy szilárd test szélességén,
hosszúságán, és magasságán kívül?
Az idővel mérjük az életünket, anélkül, hogy
foglalkoznánk a hosszúság, szélesség és magasság három
dimenziójával.
Nincs olyan, hogy egy tárgy azonnal felbukkan, és
csak egy pillanatig létezik. A tárgyak megjelenése és
eltűnése mérhető. Meghatározott ideig tart a létük.
Élettartamukat a hosszúság, a szélesség és a magasság
dimenziói nélkül is mérhetjük.
Az idő mindenképpen a negyedik szempont egy tárgy
mérésekor.
Minél több dimenziója van egy tárgynak, annál
szilárdabb és valóságosabb. Egy egyenes vonal, amely
teljesen egy dimenzióban fekszik, további dimenziók
hozzáadásával kap formát, tömeget és szilárdságot.
Miféle tulajdonság teszi az időt feljebbvalóvá a
szilárdságnál úgy, mint ahogy a szilárdság feljebbvaló a
síknál, és a sík feljebbvaló a vonalnál?
Az idő a megtapasztalás változásának közege, mivel
minden változás időbe telik. Az új tulajdonság tehát a
megváltoztathatóság.
Figyeld meg, ha kettévágsz egy szilárd testet, annak
keresztmetszete a sík lesz, a sík kettévágásával vonalat,
majd a vonal kettévágásával pontot kapsz. Ez azt jelenti,

15
hogy a pont csak egy keresztmetszete a vonalnak, ami egy
sík keresztmetszete, a sík pedig egy szilárd test
keresztmetszete, ezen logika alapján a szilárd test tehát
egy négydimenziós tárgy keresztmetszete.
Nem lehet elkerülni azt a következtetést, hogy minden
háromdimenziós tárgy csak keresztmetszete egy
négydimenziós testnek. Ami azt jelenti, hogy amikor
találkozom veled, a nem látható négydimenziós éned
keresztmetszetével találkozom.
Ahhoz, hogy láthassam a négydimenziós énedet,
egyidejűleg kell látnom életed összes keresztmetszetét
(vagyis pillanatát) a születésedtől a halálodig.
Egymásra kell halmoznom az általad eddig tapasztalt
összes szenzoros benyomást azokkal együtt, amelyeket a
jövőben tapasztalhatsz meg.
Nem a te megtapasztalásod sorrendjében kell látnom
őket, hanem jelen idejű egyetlen egésznek.
Mivel a változás a negyedik dimenzió jellemzője,
állandóan változó, eleven egészként kell látnom őket.
Ha mindez érthetővé vált, akkor mit jelent ez ránk
nézve ebben a háromdimenziós világban?
Azt jelenti, hogy mozoghatunk az idő hosszának
mentén, láthatjuk a jövőt, és kívánságunk szerint
megváltoztathatjuk.
Szilárdnak hitt valóságunk csupán árnyékvilág,
melyből bármikor kiléphetünk.

16
 Valóságunk egy tágabb dimenziójú világ absztrakciója
– egy alapvetőbb világ, amely kiemelt lényege egy még
alapvetőbb és tágabb dimenziójú világnak, és így tovább
a végtelenségig.
Az abszolút (a tökéletes teljesség) semmilyen
eszközzel, vagy elemzéssel sem közelíthető meg,
mindegy hány dimenzióval bővítjük a világot.
Az ember bebizonyíthatja egy tágabb dimenziójú világ
létezését egyszerűen azzal, hogy figyelmét egy láthatatlan
állapotra összpontosítja, majd elképzeli, hogy látja és érzi
azt. Ha kitartóan erre az állapotra összpontosít, jelenlegi
környezete szertefoszlik, és egy tágabb dimenziójú
világban találja magát, ahol merengése tárgyát
kézzelfogható, szilárd valóságként látja.
Az ösztöneim azt súgják, ha kivonná a gondolatait
ebből a tágabb dimenziójú világból, és mélyebbre
vonulna elméjében, időbéli kivetítést hajtana végre.
Felfedezné, hogy a tér kitágul, valahányszor így tesz, és
végül arra a következtetésre jutna, hogy mind az idő,
mind a tér sorozatos, és hogy az élet drámája nem más,
mint egy számtalan dimenziójú időtömb megmászása.
Egy napon a tudósok elmagyarázzák, miért létezik a
Sorozatos Világegyetem.
Ám a gyakorlatban sokkal fontosabb, hogyan
használjuk ezt a Sorozatos Világegyetemet a jövő
megváltoztatásához.

17
 A jövő megváltoztatásához csak két világgal kell
foglalkoznunk a világok végtelen sorozatából; az egyik,
amelyet a testünk által ismerünk, és a másik, amelyet a
testünktől függetlenül észlelünk.

18
 2. fejezet
Az előfeltételezések megvalósulnak

Az emberek azért hisznek a külső világ valóságában,

mert nem tudják, hogyan kell koncentrálni az erejüket a
valóság vékony héjának áttörése érdekében.
Ennek a könyvnek egyetlen célja van; az érzékek
fátylának eltávolítása, egy másik világba való utazás.
Az érzékszervek fátylának eltávolítása érdekében nem
kell nagy erőfeszítéseket tennünk; a tárgyiasult világ
eltűnik, ha elfordítjuk róla a figyelmünket.
Csak úgy tehetünk tárgyiasult valósággá egy vágyott,
láthatatlan állapotot, ha mentálisan magunk előtt látjuk, és
kitartóan koncentrálnunk rá, amíg valósnak nem érződik.
Ha a koncentrált figyelemnek hála az ábrándkép
annyira igazinak hat, hogy már nem tudjuk
megkülönböztetni a valóságtól, akkor lehetővé tettük
vágyunk számára, hogy látható, szilárd ténnyé váljon.
Ha nehéz kordában tartanod a figyelmed irányát a
félálom állapotában, akkor hasznos lehet számodra, ha
gyakorlásként mereven nézel egy olyan lapos tárgyat,
aminek van mélysége, például egy szőnyeget, vagy falat.
Ne a felszínét nézd, inkább próbálj túllátni rajta.
Képzeld el, hogy ebben a mélységben azt látod és
hallod, amit látni és hallani akarsz, addig koncentrálj,
amíg figyelmedet kizárólag az elképzelt állapot tölti ki.

19
 Meditációd végén, amikor felébredsz az irányított
tudatos álmodból, úgy fogod érezni, mintha messziről
tértél volna vissza.
A látható világ, melyet kizártál, ismét elárasztja a
tudatosságodat, és puszta jelenlétével arról győzköd, hogy
csak önámítással jutottál arra a meggyőződésre, hogy
álmodásod tárgya valódi volt.
Ám ha tisztában vagy vele, hogy a tudatosság az
egyetlen valóság, akkor hű maradsz a látomásodhoz, és
ezzel a kitartó szellemi hozzáállással megerősíted a
valóság ajándékát, illetve bebizonyítod, hogy
hatalmadban áll testet adni a vágyadnak, és az valóságos,
szilárd ténnyé válhat.
Határozd meg, hogy mi, vagy milyen szeretnél lenni,
és koncentráld a figyelmedet az ideális önmagaddal való
azonosulásra. Idézd meg magadban az érzést, és éld át,
milyen lenne, ha már az ideális önmagad lennél. Aztán
élj, és cselekedj ebben a meggyőződésben. Ha kitartasz
ezen előfeltételezésed mellett – noha az érzékszerveid
tagadják –, megfogható valósággá válik. Tudni fogod,
mikor sikerült rögzítened a vágyott állapotot a
tudatosságodban; a fejedben zajló párbeszédek pozitív
irányba változnak.
Az önmagaddal folytatott beszélgetésekben kevésbé
leszel korlátozott, és sokkal őszintébbé válsz saját
magaddal szemben, mint a másokkal való valódi

20
beszélgetések során. Belső párbeszédeid tehát felkínálják
az önelemzés lehetőségét.
Ha viszont olyannak látod az embereket, amilyennek
korábban, akkor nem változtattad meg az önmagadról
alkotott elképzelésedet, hiszen az önmeghatározásodban
végbemenő változás megváltoztatja a világgal való
kapcsolatodat is.
Meditációdban ideális önmagad megtestesüléseként
jelenj meg; képzeld el, hogy mások úgy látnak téged,
mintha az önmagadról alkotott új elképzelésed már
megvalósult volna, vagyis képzeld el, hogy látják, amint
kifejezed azt, ami lenni kívánsz. Mentális filmedben tehát
másoknak olyannak kell látniuk téged, amilyennek
fizikailag látnának, miután az önmagadról alkotott
elképzelés már kézzelfogható ténnyé vált.
Ha előfeltételezed, hogy már az vagy, ami lenni akarsz,
akkor a vágyad beteljesült, és ezzel a vágyakozás
semlegesül. Nem vágyhatsz tovább arra, amit már
megvalósítottál. A vágy nem olyasmi, aminek a
beteljesítésén munkálkodnod kell, hanem annak
felismerése, amit már birtokolsz. Hinni valamiben, és
lenni valaminek ugyanaz.
Az elképzelő és az elképzelése egyek, ezért az, aminek
elképzeled magad, sosem lehet se közel, se távol tőled,
mert ezek a kifejezések elkülönülést jelentenek. „Minden
lehetséges annak, aki hisz.” – Márk 9:23

21
 A létezés a remélt dolgok szubsztanciája, a még nem
látható dolgok bizonyítéka.
„A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való
elfogadása.” – Zsidók 11:1
Amikor előfeltételezed, hogy már az vagy, ami lenni
akarsz, akkor látni fogod, hogy mások kapcsolatban
állnak az előfeltételezéseddel.
Ha arra vágysz, hogy mások jók legyenek, akkor a
meditációdban úgy kell lefestened őket, hogy már
olyanok, amilyenek szeretnéd, hogy legyenek.
Vágyad által emelkedsz jelenlegi világod fölé, és a
vágyakozástól a beteljesüléséig tartó út lerövidül azzal,
hogy képzeletben átéled, amit testben tapasztalnál meg
akkor, ha a vágyott ideális önmagad megtestesülése
lennél.
Nem rég kijelentettem, hogy az ember minden
pillanatban megválaszthatja, hogy a számos jövő közül
melyikkel találkozik, ám felmerül a kérdés; „Ez hogyan
lehetséges, amikor a háromdimenziós világban éber
ember tapasztalatai előre elrendeltek?” A jövő
megváltoztatásának képességét akkor értjük meg, ha a
földi élet tapasztalatait ezen nyomtatott oldalhoz
hasonlítjuk.
Az ember egymás után egyesével tapasztalja meg az
eseményeket, ugyanúgy, ahogy te most ennek az oldalnak
a szavait.

22
 Képzeld el, hogy ezen az oldalon minden szó egy
érzékszervi benyomást képvisel. Ahhoz, hogy megértsd a
kontextust, és azt, amit mondani akarok, a bal felső
sarokban lévő első szóra összpontosítasz, majd balról
jobbra haladva egyesével és egymás után figyelsz a
szavakra. Mire az utolsó szóhoz érsz ezen az oldalon,
megérted a mondandómat. Azonban tegyük fel, úgy
döntesz, hogy átrendezed az oldalon található szavak
sorrendjét. Így egy teljesen más történetet kreálhatsz, sőt,
valójában sok különböző történetet.
Az álom nem más, mint ellenőrizetlen négydimenziós
gondolkodás, vagyis a múltbeli és jövőbeli érzékszervi
benyomások sorrendjének átrendezése. Az ember ritkán
álmodik abban a sorrendben az eseményekről, ahogy
ébrenléte alatt tapasztalja meg őket.
Az ember általában két vagy több olyan eseményről
álmodik, melyek időben el vannak választva, és egyetlen
érzéki benyomásban összpontosítja őket; vagyis álmában
teljesen átrendezi az ébrenléte alatt szerzett összes érzéki
benyomását, s ezért nem ismeri fel őket, amikor ébrenléte
alatt összetalálkozik velük.
Például, azt álmodtam, hogy csomagot szállítok annak
az épületnek az éttermébe, amelyben a lakásom is van,
mire a háziasszony azt mondta, hogy „Azt nem hagyhatja
ott.”, majd a liftkezelő néhány levelet nyomott a
kezembe, és amikor megköszöntem neki, ő is

23
megköszönte. Ekkor megjelent az éjszakai liftkezelő, aki
üdvözlésként intett nekem.
Másnap, kilépve a lakásomból, felvettem néhány
levelet, amelyeket valaki az ajtóm előtt hagyott. Lefelé
menet borravalót adtam a nappali liftkezelőnek, és
megköszöntem neki, hogy vigyázott a leveleimre, majd ő
is megköszönte a borravalót. Aztán amikor hazaértem,
hallottam, amint a portás azt mondja a futárnak, hogy
„Azt nem hagyhatja ott”, majd a lift felé sétáltam, és
megpillantottam a háziasszony ismerős arcát az épület
éttermében, mire mosolyogva integetett. Késő este
kikísértem a vacsoravendégeimet a lifthez, és
elbúcsúztam tőlük, mire az éjszakai liftkezelő is elköszönt
tőlem egy intéssel.
Azáltal, hogy egyszerűen átrendeztem néhány olyan
érzékszervi benyomást, melyekkel találkoznom kellett
nap közben, és többjüket egyetlen érzéki benyomássá
gyúrtam, egy olyan álmot kreáltam, amely meglehetősen
különbözött az ébrenléti tapasztalataimtól.
Ha megtanuljuk irányítani a figyelmünk mozgását a
négydimenziós világban, akkor képessé válunk
körülmények tudatos megteremtésére a háromdimenziós
világban.
Az irányítás képességére a tudatos álom által teszünk
szert; ebben az állapotban erőfeszítés nélkül tarthatjuk
fenn a figyelmünket. Kiemelném, hogy az erőfeszítés
nélküli figyelem nélkülözhetetlen a jövő

24
megváltoztatásához. Az irányított tudatos álomban
tudatosan létrehozhatjuk azokat az eseményeket,
melyeket meg szeretnénk tapasztalni a háromdimenziós
világban.
Azok az érzékszervi benyomások, melyeket tudatos
álmaink megalkotásához használunk, olyan jelen idejű
valóságok, melyeket elmozdultak időben, vagyis
áthelyeződtek a négydimenziós világba. Tudatos álmunk
megalkotásakor az érzéki benyomások hatalmas
választékából azokat használjuk fel, amelyek megfelelő
rendezés esetén a vágyunk beteljesülését jelentik. Miután
egyértelműen meghatároztuk az álmunkat, lazítsunk egy
székben, és olyan tudatállapotot idézzünk elő, amely
hasonlít az alvásra. (Ez az állapot az alvással határos, de
még képesek vagyunk benne tudatosan irányítani a
figyelmünk mozgását.) Amikor ebbe az állapotba
kerülünk, képzeljük el, amit a valóságban tapasztalnánk
meg az álmunk fizikai ténnyé válása után. Ha ezt a
technikát alkalmazzuk a jövő megváltoztatására, fontos
emlékezni arra, hogy a tudatos álom közben az elmét
csakis az az előre elrendelt tevékenység és történés töltse
be, amely a vágyunk beteljesültségét jelenti.
Tudatos álmunk valóra válásának mikéntje nem a mi
dolgunk.
Tudatos álmunk valóságkénti elfogadása magával
hozza a beteljesüléshez szükséges eszközöket.

25
 Hadd fektessem le ismét a jövő megváltoztatásának
alapjait, ami nem más, mint az irányított álmodás.
Határozd meg a célodat – tudd, hogy mit akarsz.
Alkoss meg képzeletben egy olyan eseményt, amelyről
úgy gondolod, hogy a vágyad beteljesülése után
megtörténik veled – valamit, ami nyomatékosítja az én
tevékenységét –, egy olyan eseményt, amely a vágyad
beteljesültségét jelenti.
Helyezkedj kényelembe, és idézz elő az alváshoz
hasonló tudatállapotot, majd éld bele magad, és érezd át,
hogy a kiválasztott tevékenységet végzed. Játszd ezt a
képzeletbeli filmet addig, míg már úgy tűnik, itt és most
valóban végrehajtod az adott cselekvést. Így képzeletben
megtapasztalod azt, amit testben tapasztalnál a célod
megvalósulása után.
Tapasztalataim meggyőztek arról, hogy ez a
legtökéletesebb módja a célom elérésének.
Ugyanakkor kudarcaim is bebizonyították, hogy meg
kell tanulnom teljesen uralni a figyelmem mozgását.
Az ősi mester szavaival élve viszont azt mondhatom:

„Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami

pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél
felé.” – Filippiekhez 3:14

26
 3. fejezet
A képzelet ereje

„Megismeritek az igazságot, és az igazság felszabadít

titeket.” – János 8:32

Az emberek szerint a helyes megítélésnek igazodnia

kell a külső valósághoz, amelyre vonatkozik. Ez azt
jelenti, hogy ha én, miközben be vagyok börtönözve,
egészen addig mondogatom magamnak, hogy szabad
vagyok, amíg elhiszem, abból még nem következik, hogy
szabad is vagyok, mert csak áldozatául estem egy
illúziónak.
Ám a saját tapasztalataim megtanítottak hinni a
furcsaságokban, ezért nincs okom kételkedni a saját
tapasztalataimon túlmutató dolgok igazságában sem.
Az ókori tanítók arra figyelmeztettek minket, hogy ne a
látszat alapján ítéljünk, mert az igazságnak nem kell
megfelelnie a külső valóságnak.
Azt állították, hogy hamis tanúságot teszünk, ha
másvalakiről negatívan vélekedünk; nem számít,
mennyire tűnik valóságosnak, és mennyire felel meg a
külső valóságnak, amit az illetőről hiszünk, ha az nem
teszi szabaddá őt, akkor hamis, ennél fogva pedig téves a
megítélés.

27
 Felszólítanak minket arra, hogy tagadjuk meg az
érzékszerveink bizonyítékait, és olyasmit képzeljünk
igaznak például a szomszédunkról, amely felszabadítja őt.
„Megismeritek az igazságot, és az igazság felszabadít
titeket.”
Az igazságot a szomszédunkról úgy ismerhetjük meg,
ha előfeltételezzük, hogy ő már az, ami lenni szeretne. A
róla alkotott elképzelésünk, amely nem azonos a vágya
beteljesülésével, nem szabadítja meg őt, és ezért igaz sem
lehet.
Tudásomat nem az iskolák tanfolyamain, és
szemináriumain szereztem, hanem saját magamnak
köszönhetem. Tanulmányaimat szinte kizárólag a
képzelet erejének szenteltem.
Egészen addig vizualizáltam másnak magam, mint
amilyennek a józan eszem és az érzékeim láttattak, amíg
az elképzelt állapot olyan élénkké vált, mint a valóság. A
képzeletem részévé váltam, és úgy viselkedtem, mintha
már birtokoltam volna, amire vágytam. A képzeletem
erejét bevetve a fantáziám irányította a gondolataimat,
miközben azonosultam az elképzelt állapottal.
Az ember képzelete maga az ember, és amilyennek
elképzeljük a világot, az valós; kötelességünk tehát
elképzelni mindazt, ami szép és jó.

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami

tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami

28
szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és
dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” – Filippiekhez 4:8

„Nem az a fontos, mit lát az ember. Az ember azt nézi,

ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben
van.” – 1. Sámuel 16:7

„Ahogyan az ember szívében gondolkodik, olyan ő.”

– Példabeszédek 23:7

Meditáció közben, amikor a fejem kitisztul, ráébredek,

hogy a képzeletem olyan mágneses erővel bír, amely
mindent hozzám vonzz, amire vágyom. A vágy az az erő,
amelyet a képzeltem használ életem megformálására
aszerint, hogy én miként formálom azt magamban.
Először látni vágyok egy bizonyos személyt, vagy
jelenetet, aztán úgy tekintek arra, amit látni akarok,
mintha már láttam volna, és az elképzelt állapot valós
testet ölt.
Amit hallani vágyok, úgy hallom, mintha már
hallottam volna; az elképzelt hang azt mondja, amit én
diktálok neki, mégis mintha a hangtól származna az
üzenet.
Számos példát sorakoztathatnék fel, hogy bizonyítsam,
az elképzelt állapotok fizikai valósággá válnak, de tudom,
hogy ez a néhány példám is felébreszti mindazokat, akik
eddig nem találkoztak hasonlóval, vagy azokat, akik nem

29
hajlanak az itt leírtak elfogadására. A kétkedés
természetes. Azonban a saját élményeim meggyőztek a
következő kijelentés igazságáról:

„Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre

hívja a nem létezőket.” – Rómaiakhoz 4:17

Intenzív meditáció közben olyan dolgokat hívok életre,

amelyek addig láthatatlanok voltak, ráadásul a láthatatlan
nem csak látható lett, hanem fizikai valósággá is vált.
Ezzel a módszerrel – először vágyakozunk, majd
elképzeljük, hogy éppen megtapasztaljuk, amit meg
szeretnénk tapasztalni – kívánságunk szerint alakíthatjuk
a jövőnket. Viszont fogadjuk meg a próféta tanácsait, és
csakis jót és szépet gondoljunk, mert a képzeletünk csak a
gondolatainkra vár, mindegy, hogy azok természete jó,
vagy rossz. A jó és a rossz is belőlünk ered:

„Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és

a rosszat is.” – Mózes 5. könyve, 30:15

A vágy és a képzelet a mesebeli varázspálca;

magukhoz vonzzák azt, ami hozzájuk hasonló. Akkor a
leghatékonyabbak, amikor az elme alváshoz hasonló
állapotban van.
Gondos részletességgel írtam le azt a módszert, mellyel
be lehet lépni a tágabb dimenziójú világba, de adok még

30
egy kis segítséget a tágabb dimenziójú világ ajtajának
megnyitásához.

„Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba

merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg; akkor ad
kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.”
– Jób könyve 33:15,16

Az álomban általában látomásunk szolgái vagyunk,

nem pedig mesterei, de az álombéli látomás külső
valósággá válhat.
Az álomban, akárcsak a meditációban, egy tágabb
dimenziójú világba jutunk, és tudom, hogy az álmomban
a formák nem sík kétdimenziós képek, ahogy a modern
pszichológusok hiszik. Ezek a tágabb dimenziójú világ
létező, szilárd elemei, és meg tudom őket érinteni.
Felfedeztem, hogy álmomban, meg tudom fogni az álom
bármely élettelen, vagy mozdulatlan elemét (egy széket,
egy asztalt, egy lépcsőt, egy fát), és amikor
megparancsolom magamnak, hogy ébredjek fel,
miközben erősen fogom az álombéli tárgyat, felébredek a
felébredés tiszta érzésével, de egy másik világban, ahol
még mindig a kezemben van az előbbi tárgy. Ekkor
ráeszmélek, hogy már nem szolgája, hanem mestere
vagyok a látomásomnak, mert teljesen tudatos vagyok, és
én irányítom a figyelmem mozgását. Ez az a teljesen
tudatos állapot, melyben a gondolataink irányításával

31
életre hívjuk a láthatatlan dolgokat. Ebben az állapotban a
vágyakozás, és a beteljesülés átérzése által idézzük meg
azt, amit szeretnénk.
Ellentétben a háromdimenziós világgal, ahol az
előfeltételezésünk és a megvalósulása közt eltelik némi
idő, a tágabb dimenziójú világban az előfeltételezésünk
megvalósulása azonnali. A külső valóság azonnal tükrözi
az előfeltételezésünket. Itt nem kell négy hónapot várni az
aratásig (lásd János 4:35). Felemeljük a tekintetünket, és
úgy látjuk, hogy a tájak már fehérek az aratásra.
Ebben a tágabb dimenziójú világban – „Nektek nem is
kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek,
hogyan szabadít meg benneteket az Úr.” – Krónikák 2.
könyve 20:17
És mivel ez a kiterjedtebb dimenzió lassan
keresztülhalad a mi háromdimenziós világunkon, a
képzelet ereje által a vágyunkkal összhangban
alakíthatjuk a saját valóságunkat.
Nézz, mintha láttál volna, fülelj, mintha hallottál volna,
nyújtsd ki képzeletbeli kezedet, mintha érintettél volna...
és az előfeltételezéseid fizikai valósággá szilárdulnak.
Azok számára, akik azt hiszik, hogy egy helytálló
bírálatnak meg kell felelnie a külső valóságnak, amelyre
vonatkozik, mindez nem csak nehéznek, de ostobaságnak
is tűnik.
Én mégis a tudatosságban való rögzítését hirdetem
annak, amit az ember meg akar valósítani. A

32
tapasztalataim meggyőztek arról, hogy az elme rögzült
hozzáállása, amely nem felel meg a külső valóságnak, és
ezért kitalációnak nevezendő, megvalósul, míg, ami van,
semmissé lesz.
Nem a csodákról akarok könyvet írni, inkább
visszairányítanám az ember figyelmét az egyetlen
valóságra, melyet az ókori tanítók Istenként imádtak.
Mindaz, amit Istenről mondtak, valójában az ember
tudatosságáról szólt:

„Amint az Írás mondja: Aki dicsekszik, azzal

dicsekedjen, amit az Úr tett!”
– 1 Korinthusok 1:31, 2 Khorintusok 10:17,18

„Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy ismer

engem és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki
szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert
ezekben lelem örömöm.” – Jeremiás 9:24

Senkinek nincs szüksége segítségre, vagy irányításra a

tudatosság törvényének alkalmazása során. Az „Én
vagyok” az Abszolút Szellem önmeghatározása. A forrás,
melyből minden ered. „Én vagyok a szőlőtő.” – János
15:1

Mit válaszolnál a „ki vagyok én?” örök kérdésére?

33
 A válaszod határozza meg a világ drámájában játszott
szerepedet. A válaszodnak – vagyis az önmagadról
alkotott elképzelésednek – nem kell megfelelnie a külső
valóságnak, melyre vonatkozik. Ezt a nagy igazságot
takarja ez a kijelentés is:

„Hadd mondja a gyenge, hogy erős vagyok!”

– Jóel 3:10

Tekints vissza a múltbéli szándékaidra. Egy ideig éltek,

majd elenyésztek. Miért? Mert elszakadtak a gyökerüktől.
Feltételezd, hogy az vagy, ami és aki lenni akarsz.
Úgy éld át képzeletben, amit a fizikai valóságban is
meg szeretnél tapasztalni, mintha már az lennél, aki lenni
akarsz. Maradj hű az előfeltételezésedhez, s ez által
akként is határozod meg magad.
A dolgoknak nincs életük, ha elszakadnak a
gyökereiktől, és a mi tudatosságunk, a „VAGYOK” a
gyökere mindannak, ami a mi világunkban megszületik.

„Ha nem hiszitek, hogy én Ő vagyok, meghaltok

bűneitekben.” – János 8:24

Ez az idézet azt jelenti, hogy ha nem hiszem, hogy már

az vagyok, ami lenni kívánok, akkor az maradok, aki
most is vagyok, és az önmagamról alkotott jelenlegi
elképzelésem elkísér a sírig.

34
 Az ember tudatosságán kívül nincs más hatalom, mely
feltámasztja és életben tartja azt, amit az ember
megtapasztalni kíván.
Az az ember, aki hozzá van szokva, hogy kedve szerint
bármilyen tetszetős képet felidézzen magában, képzelte
hatalmánál fogva sorsának urává válik.

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem,

ha meghal is, él.” – János 11:25

„Megismeritek az igazságot, és az igazság

megszabadít titeket.” – János 8:32

35
 4. fejezet
Önmagadat kell megváltoztatni, nem mást

„Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is

megszentelődjenek az igazsággal.” – János 17:19

Az eszménykép, melyet szolgálni és elérni kívánunk,

sosem fejlődhetne ki belőlünk, ha annak potenciálja nem
rejlene a természetünkben.
Ismét elmesélem az egyik élményemet, amit már két
évvel ezelőtt írásban is közzétettem. Hiszem, hogy ezek
„A KERESÉS” időszakából származó idézetek segítenek
megérteni a tudatosság törvényének működését, és
megmutatják nekünk, hogy csakis önmagunkat kell
megváltoztatnunk, senki mást.
Egyszer meditáció közben azon töprengtem, vajon mi
lenne, ha ítélkezés nélküli, tisztánlátó szempár lennék, és
mindent csupasz valódiságában látnék. Ahogy elvesztem
ebben a tűnődésben, az érzékek sötétsége fölé
emelkedtem. Annyira intenzív volt ez az élmény, hogy
egész lényemben lángoltam, miközben a testem mintha
levegőből lett volna. A mennyei kórus énekelt
körülöttem, de olyan magasztosan, mintha a halállal való
ütközet győztesei lennének – Felemelkedett,
felemelkedett! – ösztönösen tudtam, hogy rám gondolnak.

36
 Aztán olybá tűnt, mintha az éjszakában járnék,
Bethesda tavánál, melynél beteg emberek – vakok, bénák,
nyomorékok – gyülekeztek, és rám vártak. Ahogy
közelebb értem, egymás után gyönyörűvé változtak.
Szemeik, karjaik, lábaik – minden hiányzó végtagjuk –,
mintha valamiféle láthatatlan tárházból nőttek volna
vissza azzal a tökéletességgel összhangban, melynek
forrását magamban éreztem. Amikor mindannyian
tökéletessé váltak, a mennyei kórus ismét örvendezett,
„Elvégeztetett.” A jelenet aztán eltűnt, én pedig
felébredtem.
Tudom, hogy ez a látomás a tökéletesség eszméje
fölötti intenzív meditáció eredménye, mert a meditációim
mindig előidézik a célul kitűzött állapottal való
egyesülést. Annyira elmerültem az elképzelésben, hogy
egy időre azzá váltam, amivé szándékoztam, és a
magasabb cél, amellyel abban a pillanatban azonosultam,
magasabb dolgokat idézett meg, és összhangba hozta a
látomást a belső természetemmel. Az eszmény, amellyel
egyesültünk, az eszménnyel való azonosulás révén
működik, hogy ezer hangulatot ébresszen bennünk a
központi elképzelésnek megfelelő dráma megalkotásához.
Misztikus tapasztalataim meggyőztek arról, hogy az
általunk keresett külső tökéletességet csakis a magunk
átalakulásával tudjuk elérni.
Az Isteni gazdagságban semmi sincs elveszve. Semmit
sem veszíthetünk el, kivéve, ha leszületünk abból a

37
szférából, ahol a dolgok természetes élete rejlik. A
halálnak nincs transzformációs ereje, és akár itt vagyunk,
vagy ott, a minket körülvevő világot a képzeletünk és az
érzéseink által formáljuk, illetve az önmagunkról alkotott
elképzeléseink által világosítjuk, vagy sötétítjük. Semmi
sem fontosabb számunkra az önmagunkról alkotott
elképzeléseknél, és ez különösen igaz a bennünk lakó,
kiterjedt dimenziójú Egyetlenről alkotott elképzelésünkre.
Azok, akik segítenek nekünk, vagy akadályozzanak
bennünket, függetlenül attól, hogy tudják–e vagy sem,
annak a törvénynek a szolgái, amely a belső
természetünkhöz igazodva alakítja a külső
körülményeket.
Az önmagunkról alkotott elképzelés az, ami
felszabadít, vagy korlátoz minket, noha fizikai
közreműködőket használ a célja elérésére.
Mivel az élet úgy formálja a külső világot, hogy az
tükrözze elméink belső elrendezését, nincs más módja az
általunk keresett külső tökéletesség elérésének, mint
önmagunk megváltoztatása. Nincs segítség, ami kívülről
érkezne; a hegyek, amelyekre felemeljük a tekintetünket,
egy belső tartományban vannak. Ezért saját
tudatosságunkhoz, az egyetlen valósághoz kell
fordulnunk, a forráshoz, mellyel minden jelenség
magyarázható. Teljes mértékben bízhatunk e törvény
igazságosságában, mert csak azt adja nekünk, ami
önmagunk természetéből is fakad.

38
 A világ megváltoztatására tett kísérlet, mielőtt az
önmagunkról alkotott elképzelést változtatnánk meg, nem
más, mint a dolgok természetével való küzdelem.
Nincs külső változás, amíg az belül nem történik meg.
Amint belül, úgy kívül. Nem filozófiai közömbösségről
beszélek, amikor azt mondom, hogy a nagyság mentális
légkörében élve képzeljük el, hogy már azok vagyunk,
amik lenni akarunk, inkább azt javaslom, hogy
használjunk fizikai eszközöket és bizonyítékokat a kívánt
változás megvalósítása érdekében.
Minden, amit tudatosságváltás nélkül teszünk, a felszín
haszontalan javítgatása.
Küzdhetünk és szenvedhetünk, de nem kapunk többet,
mint amit az előfeltételezéseink jóváhagynak. Amikor az
ellen tiltakozunk, ami velünk történik, akkor létünk
törvénye, és a saját sorsunk fölötti uralmunk ellen
tiltakozunk.
Életem bizonyos körülményei szorosan összefüggnek
azzal az önmagamról alkotott téves elképzeléssel, hogy
nem a lelkem által lettem megformálva a lényem tágabb
dimenziójú tárházából. Ha ezek a helyzetek fájdalmat
okoznának, magamban kellene keresnem az okot, mert az
irányított, és kényszerített arra, hogy összhangban éljek
az önmagamról alkotott elképzeléssel.
Az intenzív meditáció előidézi a vágyott állapottal való
egyesülést, ekkor látomásaink támadnak,
megtapasztalunk bizonyos dolgokat, és a

39
tudatosságváltásunkkal összhangban viselkedünk. Ez azt
mutatja, hogy a tudat átalakulása a környezet és a
viselkedés megváltozását eredményezi.
A háborúk azt bizonyítják, hogy az erőszakos érzelmek
rendkívül hatékonyak a mentális átalakulás kiváltásában.
A nagy összecsapásokat a materializmus és a kapzsiság
időszaka követte, melyben azok az eszmék, melyekért a
harcot látszólag folytatták, lesüllyedtek.
Ez azért elkerülhetetlen, mert a háború gyűlölködést
szít, ami az eszmények magasabb tudatszintjéről a
konfliktus jóval alacsonyabb tudatszintjére taszítja az
embert.
A szeretet és a gyűlölet a leghatalmasabb
transzformáló erővel bíró érzelmek, és a gyakorlásuk által
fejlődünk olyanná, amilyenné szándékozunk.
A gyűlölet erejével megteremtjük magunkban azt a
tulajdonságot, amelyet az ellenségeinkben látunk.
Azonban a tulajdonság eltűnik, ha nem összpontosítunk
rá, ezért a kellemetlen állapotokat és jellemzőket inkább a
képzelet által töröljük el – ékességet a hamu helyett,
örömnek kenetét a gyász helyett (Ézsaiás 61:3) –,
mintsem közvetlen támadást mérjünk arra, amitől meg
szeretnénk szabadulni. Arra gondolj, ami igaz,
tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó, nemes és
dicséretes (Filippiekhez 4:8), mert azzá válsz, amivel
kapcsolatban vagy.

40
 Semmit sem kell megváltoztatni, csakis az
önmagunkról alkotott elképzelést. Amint sikerül
megváltoztatnunk önmagunkat, jelenlegi valóságunk
szertefoszlik, és átalakul harmóniában azzal, amit a
változásunk megerősít.

41
 Kedves Olvasó!
Örömmel fordítok, és hálával fogadom a pénzbeli
támogatásokat.
Ha szeretnéd támogatni a fordítói munkámat, kérlek,
a részletekért látogass el a „Neville Goddard magyarul”
nevű weboldalra a következő linken:

https://neville–goddard–magyarul.webnode.hu

Hálás köszönettel: Szabó Petra

42