8.

HIVATÁSUNK A BOLDOGSÁGRA

Elöljáróban
- Miután az erkölcsi viselkedésünk „mozgató rugói” (alapjai) témával elindultunk egy bizonyos irányban,
folytassuk ezt egy másikban: hitünk tanításából véve az alapokat.
- A „hagyományos” erkölcstani összefoglalások a bevezető alapfogalmat tisztázása után igen hamar rátérnek
a „törvényre”, a „parancsokra”. Így találjuk ezt a könyvünkben is: már az 1. lecke 3. pontja rájuk hivatkozik.
Beran Ferenc: „A keresztény erkölcs alapjai” c. könyve (melyet kiegészítőül használok – többek között)
szintén hamar, már a 2. fejezetben elkezd velük foglalkozni – mint „az erkölcsi élet útmutatóival”. Persze a
bevezető sorokban próbálja a törvény szó esetleges kellemetlen csengésének negatív hatásait tompítani a
tisztelt olvasóban.
- A Katolikus Egyház Katekizmusa viszont – számomra is szimpatikus módon – kissé később hozza a
törvénnyel kapcsolatos dolgokat.
- Személyes meglátásom, hogy ez utóbbi talán jobban „evangéliumi út” (szabadjon így jellemeznem).
Azt is elmondom, miért vagyok ezen a véleményem:
~ Ha felnyitjuk a Szentírást és megnézzük, hogyan kezdi tanítói működését Keresztelő János és az Úr
Jézus, a nagyfokú hasonlóság mellett látni fogjuk a különbséget is – ami számomra üzenettel bír:

3 1
Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:
2
»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.« …………….
8
Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. 9És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok
magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes
az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 10A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát
ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. …………

4 Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek
17

országa.«……… 23Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az

ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.
(részlet Mt evangéliumából)
Márk ez utóbbit röviden így hozza:
1 14Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. 15Azt
mondta: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek
az evangéliumban.«
- Mire szeretnék kilyukadni? Egyszerűen arra, hogy mindketten szinte ugyanazt mondják; Egy lényeges
különbség azonban van: János a felhívás után büntetéssel fenyeget – ezt talán nevezhetjük amolyan
„ószövetségi módszernek”, ami egyébként ma is elterjedt. (Van a törvény és vannak szankciók!)
Jézus viszont a felhívás után meghív! Örömhírt mond, vagyis valami pozitívval folytatja az egészet.
Szabadon fogalmazva talán így is mondhatnánk: „Nézzétek, helyzet van! Itt a ziccer, a lehetőség. Gyertek,
mondok, mutatok, adok valami jót!”

- Összegezve gondolataimat: arra akartam utalni, hogy az igazi jézusi szemlélet mindig „evangéliumi”, a jót,
pozitívumot kereső! Amikor tehát a természetesen bizonyos normákat betartó, erkölcsös, jó keresztény,
Istennek is tetsző életstílusra gondolunk, fontos, hogy megtaláljuk benne a jót, a nekünk is jót, a
boldogulásunk biztos útját!

- Szándékosan hosszan idézem a Katekizmus szövegét – a címekkel együtt -, hogy számotokra is lássék,
mennyire az elején szerepel az ember Isten akarta boldogságának gondolatköre!

(Végül hadd ajánljak figyelmetekbe két régi-régi…. melódiát! - és egy híres verset)
 A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA
ÉLET KRISZTUSBAN
(Az ember hivatása: élet a Lélekben)
I. fejezet: Az emberi személy méltósága

1.Cikkely
Az ember Isten képmása
(Már érintettük!)

-------------------------------------------------------------------

2. Cikkely

A BOLDOGSÁGRA SZÓLÓ MEGHÍVÁSUNK

I. A boldogságok

1716 A boldogságok Jézus prédikációjának a középpontjában állnak. Meghirdetésük azokat az ígéreteket

ismétli, amelyeket a választott nép Ábrahám óta kapott. Jézus tökéletessé teszi az ígéreteket azáltal, hogy
nem csupán földi, hanem mennyei boldogságra irányítja őket:

Boldogok a lelki szegények,

mert övék a mennyek országa.
Boldogok a szomorkodók,
mert őket majd megvigasztalják.
Boldogok a szelídek,
mert ők birtokolják majd a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,
mert őket majd kielégítik.
Boldogok az irgalmasok,
mert ők majd irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tisztaszívűek,
mert ők látni fogják Istent.
Boldogok a békességesek,
mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,
mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha átkoznak és üldöznek titeket,
és hazug módon minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert bőséges jutalmatok van a mennyben; így üldözték az előttetek élt
prófétákat is.
(Mt 5,3--12)

1717 A boldogságok Jézus Krisztus arcát festik meg, leírják az Ő szeretetét; kifejezik az Ő szenvedésének és
föltámadásának dicsőségéhez társult hívők hivatását; megvilágítják a keresztény élet jellegzetes cselekedeteit
és magatartásformáit; váratlanok az ígéretek, amelyek a szorongatások közepette fönntartják a reményt; a
tanítványoknak áldásokat és kissé homályosan megígért jutalmakat hirdetnek; Szűz Mária és valamennyi
szent életében elkezdődött megvalósulásuk.

II. A boldogság iránti vágy

1718 A boldogságok megfelelnek a természetes boldogságvágynak. Ez a vágy isteni eredetű: Isten oltotta az
ember szívébe, hogy az embert magához vonzza, mert egyedül csak Ő képes megnyugtatni az emberi szívet.
"Kétségkívül mindannyian boldogok akarunk lenni, és nincs ember, aki tagadná ezt az állítást, már azt
megelőzően, hogy tudná teljes tartalmát." [16]

"Mennyire kereslek tehát Téged, Uram? Amikor ugyanis Téged, az én Istenemet kereslek, a boldog életet
keresem. Kereslek téged, hogy éljen a lelkem. Testem ugyanis a lelkemből él, a lelkem pedig belőled." [17]

"Egyedül Isten tölt be." [18]

1719 A boldogságok fölfedik az emberi létezés, az emberi cselekedetek végső célját: Isten a saját
boldogságára hív minket. Ez a meghívás mindenkinek személy szerint szól, de az Egyház egészének is szól,
azok új népének, akik elfogadták az Ígéretet és az Ő hitében élnek.

III. A keresztény boldogság

1720 Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak jelölésére, melyre Isten az
embert meghívta: Isten országának eljövetele; [19] Isten látása: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják
az Istent" (Mt 5,8) [20] ; belépés az Úr örömébe, [21] belépés Isten nyugalmába: [22]

"Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd
végül, szünet nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az országba, melynek
soha nem lesz vége?" [23]

1721 Isten ugyanis azért helyezett el minket a világban, hogy Őt megismerjük, szolgáljuk, szeressük, és így
eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet [24] részeseivé tesz
bennünket. Ezáltal az ember belép Krisztus dicsőségébe [25] és a szentháromságos élet élvezetébe.

1722 Ez a boldogság meghaladja az értelmet és a pusztán emberi erőket. Isten ingyenes ajándékából ered.
Ezért mondjuk természetfölöttinek, miként a kegyelem is az, mely az embert fölkészíti arra, hogy belépjen az
isteni boldogságba.

"»Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent«. De nagysága és elmondhatatlan dicsősége miatt

»senki ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjon«, az Atya ugyanis fölfoghatatlan, szeretete és
emberiessége szerint azonban, s mert mindenre képes, ezt is megengedi azoknak, akik szeretik Őt, azaz hogy
lássák Istent, (...): mert »ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges«." [26]

1723 A megígért boldogság erkölcsi döntések elé állít minket. Fölszólít, hogy tisztítsuk meg szívünket rossz
hajlamaitól és törekedjünk mindenekfölött keresni Istent. Arra tanít, hogy az igazi boldogság nem található
meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsőségben vagy a hatalomban; sem bármiféle emberi
tevékenységben, akármilyen hasznos legyen is, mint a tudományok, a technika, a művészetek; sem bármi
teremtményben, hanem egyedül Istenben, aki minden jónak és minden szeretetnek forrása:

"A gazdagság napjainkban nagy istenség; a sokaság, emberek tömege hódol neki önként. A boldogságot a
szerencsével mérik, és a szerencsével mérik a tiszteletreméltóságot is. (...) Ez abból a meggyőződésünkből
ered (...), mely szerint a gazdagsággal minden lehetséges. Az egyik mai bálvány tehát a gazdagság, a másik
bálvány a hírnév. (...) A hírnév, azaz közismertnek lenni, a világban hírnevet támasztani, odáig jutott, hogy
önmagában jónak, kiemelkedő jónak, tiszteletreméltó dolognak tekintik. (...) »Sajtóhírnévnek« lehet
mondani." [27]

1724 A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a
mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétől támogatva, mindennapi cselekedeteink révén
lépésről lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt
hozunk az Egyházban Isten dicsőségére. [28]
 Összefoglalás

1725 A boldogságok megismétlik Istennek Ábrahám óta tett ígéreteit, és a mennyek országa felé irányítva
tökéletessé teszik azokat. Megfelelnek a boldogságvágynak, melyet Isten oltott az emberi szívbe.

1726 A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni
természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben.

1727 Az örök élet boldogsága Isten ingyenes ajándéka; éppúgy természetfölötti, mint a kegyelem, mely
elvezet hozzá.

1728 A boldogságok döntő választások elé állítanak a földi javak tekintetében; megtisztítják a szívünket, hogy
megtanuljuk Istent mindenekfölött szeretni.

1729 A mennyei boldogság meghatározza a kritériumokat a földi javak Isten törvénye szerinti használatához.

https://archiv.katolikus.hu/kek/kek01699.html#N6

------------------------------------------------------

„Minden ember boldog akar lenni…..” „Nem lehet boldogságot venni”

Mért szép nyáron a táj, Ha pénzed van, annyi mindent megvehetsz,

a magányosság ősszel miért fáj? autót és egy szép lakást.
Egy-egy emlék mért csábító, De igaz értéket szívedben keress,
mért esik jól néhány kedves szó? sose nézd a csillogást!

(Mert) minden ember boldog akar lenni, Nem lehet boldogságot venni,
a szívünk előtt száll a kék madár. a szegény néha gazdagabb.
Ha téged látlak, úgy érzem már, Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
oly szép az egész világ! csak egy múló pillanat.

Mért szép kéken az ég, Nem lehet boldogságot venni,

mondd, mért szép egy derűs messzeség? a szegény néha gazdagabb.
Egy-egy álom, mondd, miért jó, Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
a tavasz íze miért csábító? csak egy múló pillanat.

(Mert) minden ember boldog akar lenni, A végtelen soha nem lehet tiéd,
a szívünk előtt száll a kék madár. hiába is hajszolnád.
Ha téged látlak, úgy érzem már, Van mindened, de csak voltak álmaid,
oly szép az egész világ! én már sosem várok rá.

(Mert) minden ember boldog akar lenni, Nem lehet boldogságot venni,
a szívünk előtt száll a kék madár. a szegény néha gazdagabb.
Ha téged látlak, úgy érzem már, Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
oly szép az egész világ! csak egy múló pillanat.
oly szép az egész világ!
Nem lehet boldogságot venni,
(Énekli: Harangozó Teri - aki 1965-ben a Ki mit tud?-on tűnt a szegény néha gazdagabb.
fel, majd 1966-ban Magyarország első aranylemezének Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
csak egy múló pillanat.
tulajdonosa lett ezzel a dallal.)

https://www.youtube.com/watch?v=OsILYFmnLdg (Az ún. M7-es együttes 1982-ből)

https://www.youtube.com/watch?v=XRvt6NKUI5Y
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (Laurának)
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.