TUDOM,

KINEK
HITTEM
 CSERI K Á L M Á N

TUDOM, KINEK
HITTEM
AZ APOSTOLI HITVALLÁS
MAGYARÁZATA

KIADJA
A REFORMÁTUS ZSINATI IRODA SAJTÓOSZTÁLYA
BUDAPEST, 1989
 Laci készül a konfirmációi órára, tanulja az
Apostoli Hitvallást.
- Édesapám, ha egy Istenben hiszünk, miért van
ennek a hitvallásnak három bekezdése? Hogyan
lehet, az Atya, Fiú és Szentlélek egy?
- És az egyház miért közönséges? Pisti, aki kato­
likus hittanra jár, ezt másként mondja.
- Kik a szentek, és mi az a szentek egyessége?
Azt már csak a bátyjától meri megkérdezni este,
mit jelent ez a titokzatos mondat: Fogantatott
Szentiélektől, született szűz Máriától. De az is csak
vállat von, nem tudja megmagyarázni.
Édesapja meg saját bevallása szerint örül, hogy
nem hangzik el több kérdés, mert Jézus poklokra
szállását és a testünk feltámadását ő sem érti gye­
rekkora óta. Pedig nagyon szereti ezt a szép hitval­
lást, és elmondja minden keresztelő, úrvacsora,
konfirmáció és temetés alkalmával a gyülekezettel
együtt. Hiszen a keresztyénség nyugati nagy család­
jának minden felekezete a magáénak vallja ezt.
Isten Szentlelke segítsen minket, hogy e szerény
könyvecske segítségével is világosabban értsük,
jobban higgyük és bátrabban valljuk minden téte­
lét!

5
 Az Apostoli Hitvallás latin szövege:

Credo in deum patrem omnipotentem, creato-

rem coeli et terrae;
Et in Iesum Christum, ülium eius unicum, domi-
num nostrum, qui conceptus est de Spiritu sancto,
natus ex Maria virgine, passus sub Pontio Pilato,
crucifixus, mortuus et sepultus, descendit ad infer-
na, tertia die resurrexit a mortuis, ascendit ad coe-
los, sédét ad dexteram dei patris omnipotentis, inde
venturus est iudicare vivos et mortuos;
Credo in Spiritum sanctum, sanctam ecclesiam
catholicam, sanctorum communionem, remissio-
nem peccatorum, carnis resurrectionem, et vitám
aeternam. Ámen.

Az Apostoli Hitvallás református fordítása:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, Ő egyszülött Fiában, mi
Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék
szűz Máriától, szenvede Poncius Pilátus alatt, meg-
feszítteték, meghala és eltemetteték, szállá alá pok­
lokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felmé-
ne mennyekbe, ül a mindenható Atya Istennek
jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és
holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Hiszek egy, közönséges,
keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyessé-
gét, bűneinknek bocsánatát, testünknek feltámadá­
sát és az örök életet. Ámen.

6
 Az Apostoli Hitvallás evangélikus fordítása:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek Teremtőjében.
Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiá­
ban, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus
alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett, alá-
szállt poklokra, harmadnapon feltámadott halot­
taiból, fölment a mennybe, ott ül Istennek, a min­
denható Atyának jobbján, ahonnan eljön ítélni élő­
ket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben, egy keresztyén anya-
szentegyházat, szenteknek közösségét, bűnöknek
bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet.
Ámen.
(Evangélikus énekeskönyv, Bp. 1982.)

Az Apostoli Hitvallás római katolikus fordítása:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében;
és a Jézus Krisztusban, Ó egy Fiában, a mi
Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születők
Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt, meg-
feszítteték, meghala és eltemetteték. Szállá alá pok­
lokra, harmadnapon halottaiból föltámada, fölmé-
ne a mennyekbe, ül a mindenható Atya-Isten jobb­
ja felől; onnét lészen eljövendő ítélni eleveneket és
holtakat.
Hiszek Szentlélekben; egy katolikus keresztény
Anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűnök­
nek bocsánatát, testnek föltámadását és az örök
életet Ámen
(Áldjuk az Urat - Szt. István T., Bp. 1972.)

7
 Az Apostoli Hitvallás ökumenikus fordítása:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, menny­

nek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az
Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott
Szentiélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Pon-
cius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemet­
ték. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a
halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a minden­
ható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és
holtakat. Hiszek Szentiélekben. Hiszem az egyetemes
anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök
bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.
Ámen.

8
 HOGYAN ALAKULTAK KI
A HITVALLÁSOK?

Jézus egyszer beszélgetés közben váratlanul meg­

kérdezte tanítványait:
- Kinek mondotok ti engem?
A hallgatást Péter törte meg:
- Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia (Mt 16,16).
Ezután gyakran előfordult Jézus későbbi tanít­
ványaival is, hogy érdeklődőknek vagy ellenségeik­
nek röviden és világosan meg kellett fogalmazniuk,
mit hisznek, kiben hisznek, miért gondolkodnak
úgy ahogy, kinek tartják Jézust.
Az első keresztyén hitvallás így hangzott: Jézus
a Krisztus (Mt 16,16; ÍJán 4,2 stb.). Vagyis: a Jézus
nevű názáreti tanító az Isten Felkentje, a megígért
Messiás. A maga egyszerűségében is rendkívüli
horderejű hitvallás volt ez. Sokakat ki is közösitet-
tek miatta Izráel népi és vallási közösségéből (pl. Jn
9,22.34).
Azután kilépett az evangélium Izráel köréből, s
a nagy Római Birodalom több pontján felhang­
zott. Ebben a birodalomban akkor ez volt a hivata­
los ideológia^egyik tétele: Kyrios Caesar = a csá­
szár az úr. Ő a mindenható úr, akit istenként is
imádni keik Ez nagyon nehézzé tette a keresztyének
helyzetét. Ők lojálisak akartak maradni, nem lá­
zongtak, nem kellemetlenkedtek, dolgoztak becsü­
letesen, nem voltak összeférhetetlenek. De Jézus
helyett semmiféle császárt nem voltak hajlandók
istenként imádni. Ezt meg kellett fogalmazni. Eb­
ből lett a másik őskeresztyén hitvallás: Jézus Krisz­

9
tus Kyrios = Jézus Krisztus az Úr (Fii 2,11; lKor
12,3). A császár: császár - megadjuk neki a tisztele­
tet. De az imádat egyedül Istent illeti meg, és az Ő
egyszülött Fiát, Jézust. Ez még veszedelmesebb hit­
vallás volt, sokan az életükkel fizettek érte. Hitval­
lás és áldozat azonban mindig együtt járt, s a hitből
vállalt áldozat növeli a hitvallás hitelét.
Az 1. század végén, amikor Domitianus császár
az első szervezett keresztyénüldözést megindította,
még tovább kellett bővíteni a hitvallást. Akkoriban
a császárok sótérnak is nevezték magukat: megvál­
tónak, szabadítónak, segítőnek, az egész birodalom
jótevőinek. A keresztyének ismét kénytelenek vol­
tak elhatárolni magukat ettől, s kimondani: „Jézus
Krisztus Isten Fia a Megváltó”. - Ha ennek a
hitvallásnak a görög szavait egymás alá írjuk és a
kezdőbetűket összeolvassuk, egy értelmes görög
szót kapunk, ami ezt jelenti: hal. így lett a kereszt
mellett a másik őskeresztyén jelkép a hal. Ha két
ember találkozott, s az egyik a lábával a homokba
halat rajzolt, ez hitvallás volt, és a másik meg-
próbálása is: tudja-e, mit jelent. Ha ismerte a jelen­
tését, tudták hogy testvérek, összetartoznak, nem
kell félniök egymástól. így tesz eggyé a közös hit­
vallás.
A 4-5. században már annyira elburjánoztak a
tévtanítások és a keresztyénség nagy családját
olyan sok szakadás fenyegette, hogy kénytelenek
voltak összehívni a gyülekezetek vezetőit egyetemes
zsinatokra, s egymás után több ilyen zsinaton bőví­
tették ezeket a magvas, tömör hitvallásokat. Min­
dig azzal egészítették ki, amire éppen szükség volt.
Egy csoport pl. tagadta Jézus Krisztus istenségét.
Ezt mondták: ő az eszményi ember, de nem kell
valótlant állítani, hogy Isten vagy Isten Fia. A bib­
liai kijelentés alapján bekerült hát a hitvallásba:
fogantatott Szentlélektől, ül a mindenható Atya
Isten jobbján. - Nemsokára megszólalt az ellenke­
ző véglet: Jézus nem volt valóságos ember, csak úgy

10
 tűnt, mintha az lenne. (Doketisták.) Hiszen hogyan
lehetne a Lélek anyaggá, az Ige testté? Ekkor került
bele Pilátus a Credoba, mert hangsúlyozni kellett,
hogy Jézus Krisztus a föld egy adott pontján, a
történelem meghatározható időpontjában, sokak
által látott és tanúsított cselekedeteket hajtott végre
- tehát valóságos ember volt (Un 4,2-3). - Amikor
tagadni kezdték Jézus feltámadását, részletesen
meg kellett vallani a Szentírás alapján: „meghalt,
eltemették, alászállt a halottak közé, a harmadik
napon hallotaiból feltámadott”. (Ez szinte szó sze­
rinti idézése az lKor 15,3-4-ben olvasható ősi hit­
vallásnak.)
Az első egyetemes zsinat 325-ben ült össze Niceá-
ban, azután 381-ben Konstantinápolyban, 431-ben
Efézusban, 451-ben pedig Kalcedonban volt zsinat.
Mindegyik megfogalmazta a maga hitvallását, ami
elhatárolta az akkori keresztyéneket a tévelygések­
től, s összekötötte őket egymással. Szigorúan a
Szentírásra támaszkodtak, s annak jobb megértése
folytán készek voltak változtatni is a hitvallás szö­
vegén. Még a reformáció idején is (1566.) a II.
Helvét Hitvallás szerzői a bevezetés utolsó monda­
tában ezt írják: „...mindig nagyon készek vagyunk
ezt bárkinek bővebben kifejteni, azoknak pedig,
akik Isten igéjéből jobbra tanítanának, köszöne-
tünk nyilvánításával engedni és hozzájuk igazodni
az Úrban, akinek dicséret és dicsőség.”
Ez jellemzi a keresztyén hitvallást: Isten igéjére
épül, nyitott, és nem öncélú alkotás, harcban szüle­
tik, s fegyver lesz belőle. (Ez jellemzi a mi száza­
dunk egyik szép, bátor hitvallását, a német Hitvalló
Egyház álláspontját megfogalmazó, 1934-ben ke­
letkezett Barmeni Hitvallást is.)
Az Apostoli Hitvallás magva már a 2. sz. köze­
pén készen volt. Kr. u. 150. körül már használták
a Rómában élő keresztyén gyülekezetben, kereszte­
lők alkalmával. Mielőtt valakit felvettek a gyüleke­
zetbe és megkeresztelték, megkérdezték: Hiszel-e

11
Istenben, aki mindenható Atya? Hiszel-e Jézus
Krisztusban, aki az Ő egyszülött Fia? Hiszel-e a
Szentlélekben? (Azért e három kérdés hangzott el,
mert Jézus parancsa így szólt: „...megkeresztelvén
őket az Atyának, Fiúnak és a Szendéteknek nevében”
- Mt 28,19). A megkeresztelendő mindegyik kér­
désre válaszolta: hiszek. - A hitvallás ma ismert
szövege a 4. sz. végén alakult ki, akkor görögül
használták, néhány századdal később latin fordítá­
sa vált közismertté. Ennek az első szava ez: credo
= hiszek. Ezért röviden így is szokták emlegetni az
Apostoli Hitvallást: a Credo.
Miért nevezik apostolinak? Azért, mert a 6. szá­
zadtól elterjedt egy legenda, amely szerint Jézus
Krisztus tizenkét apostola fogalmazta volna meg
ezt a hitvallást, mégpedig közvetlenül pünkösd
után oly módon, hogy egyikük^ elkezdte, és mind­
egyik egy mondatot tett hozzá. így alakult ki tizen­
két világosan tagolódó tétele. (Mi ennél kisebb
egységekre osztva fogjuk magyarázni.) Ez legenda,
történeti alapja nincs. Olyan értelemben azonban
apostoli ez a hitvallás, hogy a Szentírásban találha­
tó apostoli bizonyságtételre épül. Az apostolok is
ezt hitték, az ő hitükkel kapcsol össze minket késői
utódokat, akik szintén ezt hisszük.

12
 MIÉRT VAN SZÜKSÉG
HITVALLÁSRA?

, Isten igéjében ezt olvassuk: „Ha tehát száddal

Úrnak vallód Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten
feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert
szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal te­
szünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9-10).
A homológja szónak, ami itt kétszer is előfordul,
gazdag jelentése van:
Jelenti az önmagámnak készített számadást.
Fontos tudnunk, hogy mit hiszünk, s miért hisszük
azt. Enélkül bizonytalan sejtéssé válhat a hit, ami­
ről nem tudunk másoknak sem világosan beszélni.
A homológia ezt is jelenti: egyetértés. A szó betű
szerinti értelme: ugyanazt mondani. Tehát ugyan­
azt mondom én is, amit Isten az évszázadokkal
ezelőtt élt hívőknek is megmutatott már. A hitval­
lás bekapcsol egy szent folyamatosságba, amelyik
átíveli a történelmet. Századok hite adódik össze
benne, s ez az örökség az enyém is. Alázatosan
átveszem, örömmel megőrzőm és felelősen tovább­
adom.
Segít a hitvallás abban is, hogy ma Jézushoz
vezessek másokat. A hit hallás közben születik
(Róm 10,17), ezért kell megvallani hitünket. Ezért
nem helyes az a szerénynek tűnő, de alapjában
téves álláspont, amely szerint a hitem az én belső
ügyem, nem tartozik senkire. Hogyne tartozna!
A lámpást nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá,
hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson
mindenkinek a házban (Mt 5,15).

13
 Egyben azonban a tulajdon hitünket is erősíti.
Miközben másnak mutatjuk az utat, mi is előbbre
haladunk rajta. A mi üdvösségünk feltétele is, hogy
megvalljuk a hitünket: „Mert szívvel hiszünk, hogy
megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üd-
vözüljünk”.
Ugyanakkor a hitvallás magasztalás is. Istent
dicsőítjük, amikor megvalljuk benne való hitünket.
És végül: a hitvallás fontos feladata, hogy meg­
véd a tévelygéstől. Mindig voltak és ma is vannak,
akiknek „viszket a fülük”, akik nem akarják az
egészséges tudományt hallani és a saját kívánságaik
szerint gyűjtenek maguknak tanítókat (2Tim 4,
3-4). Az ilyenektől magunkat elhatárolni, őket ha
lehet a helyes útra segíteni, s a ránkbízottakat meg­
védeni csak világos, biblikus hitvallás birtokában
lehet.

14
 HISZEK

Ez az Apostoli Hitvallás első szava. S ez maga

hitvallás már, ha valaki meggyőződéssel kijelenti:
hiszek. Hinni azonban sok mindenben és sokféle­
képpen lehet. Mi a hit lényege a Biblia tanítása
szerint? Mi ennek a hitnek a tartalma? És mi a
természete? Ezekre a kérdésekre keressünk választ!
1. Mi a hit? Az embernek az az „érzékszerve”,
amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia
szerint a valóságnak két tartománya van: a látha­
tók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhet­
jük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a látha­
tatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel
(lK or 2,9 kk; 2Kor 4,18; 2Kir 6,16-17 stb.). Az
embernek ez az „érzékszerve” a bűnesetig hibátlanul
működött. Amikor azonban Istentől elszakadt, sú­
lyosan megsérült, és mivel utána nem használta,
visszafejlődött.
Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse
akaratát, újra kell kérnie Tőle ezt az ajándékot.
Isten az embert beszédével, igéjével teremtette ere­
detileg, így teremti ma is újjá. „A hit hallásból van,
a hallás pedig Isten igéje által” (Róm 10,17).
Aki így újra visszanyeri Istentől ezt az elveszített
„érzékszervet”, az ismét érzékeli Isten közelségét,
szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak a
számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan rea­
litás, mint a világnak az a része, amit többi érzék­
szervünkkel tudunk megközelíteni.
Mint ahogyan az illatokat csak a szaglásunkkal

15
tudjuk felfogni, Istent csak a hittel. Hiába hallgató­
zik valaki egy nyári estén a virágoskertben, a fülé­
vel nem érzi az illatot. Viszont hiába szagolgat egy
Bach-kantátát, azt hallani kell, csak úgy lesz való­
ság. Ugyanígy hiába okos, művelt, jó szándékú
valaki, nem értheti és ismerheti meg Istent, csak a
hit által.
Ez a felismerés szabadít meg a hit és tudás hamis
szembeállításától. Mintha a hitnek a tudás vagy a
tudomány lenne az ellentéte. A hit ellentéte a hitet­
lenség, a tudásé pedig a tudatlanság vagy tudo­
mánytalanság. De hit és tudás rokonok, hiszen
mindkettő a valóság megismerésének egyik módja.
Egyik a valóság egyik területét tudja megközelíteni,
másik a másikat. A hitemmel tudom Istent, az ő
lényét, gondolatait megismerni éppen úgy, mint
ahogyan tanulással a valóság más területét. A hit­
ből éppen úgy ismeret, megismerés, megértés követ­
kezik, mint a tudományos kutatásból. Jézus kérdé­
sére Péter így felel: „Mi elhittük és megismertük,
hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Jn 6,69).
Tehát az az őskeresztyén hitvallás, amit itt idéz (te
vagy a Krisztus), úgy született, hogy hitelt adtak
Jézus szavának, s ez a hit egyre bizonyosabb, meg­
alapozottabb ismeretté vált bennük. Pál élete végén
így summázza tapasztalatait: „Tudom, kinek hit­
tem” (2Tim 1,12). A Zsid 11,3-ban pedig így kerül
egymás mellé a két fogalom: „Hit által értjük meg,
hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a
nem-láthatókból állt elő a látható”.
A hit a remélt dolgok valósága és a nem látható
dolgok létéről való meggyőződés (Zsid 11,1). Itt
a nem látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten
a múltban cselekedett érettünk és a remélt dolgok
az ő ígéretei, amiket a jövőben fog beteljesíteni. Ezt
a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak
érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva léte­
zik, hogy ő teremtette a világmindenséget... - nem
voltunk ott, nem láttuk, de hiszünk az ő kijelentésé­

16
nek. Azt, hogy Jézus Krisztust érettünk küldte el,
hogy Jézus golgotái halálának nemcsak az akkori
hatóság vele szembeni gyűlölete volt az oka, hanem
az én bűnöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes
elégtétel volt mindnyájunk bűnéért - csak hittel
tudom megérteni, Ugyanígy azt is, hogy amikor
elhangzott a kereszten: Elvégeztetett - ez az én
életem teljes megoldását is jelentette. S azt is, hogy
ő feltámadott, felment a mennybe, ott szüntelen
könyörög értem, mégis velem van minden napon,
s hallja, ha imádkozom hozzá...
Ezt mind csak hittel tudjuk valóságnak érzékelni.
A hit ezeket nem kitalálja, hanem felismeri mint
tényeket. Mint ahogyan nem a hitünk találja ki,
„teremti” Istent, hanem Isten teremti a hitünket,
hogy képesek legyünk felismerni őt. Éppen ezért ez
a hit nem bizonytalan sejtés, nem az értelem kikap­
csolása, nem hiszékenység, nem a gondolkodni
nem tudó, nem akaró, nem merészelő ember szelle­
mi tehetetlensége, hanem tényekre épülő érzékelés.
Olyan értelemben tényekre, hogy információit a
Bibliából veszi, a Bibliának pedig nemcsak metafi­
zikai, hanem elsősorban történeti, tehát tényszerű
karaktere van.
2. Mi a keresztyén hit tartalma? Ha valaki csak
ennyit mond: hiszek - az önmagában kevés. Tudnia
kell, hogy mit és kiben hisz. Ezért jött létre az
Apostoli Hitvallás is, hogy röviden előtárja: kiben
hiszünk. Ezt vallja: Istenben, aki teremtette a világ­
mindenséget, benne a mi életünket is; Istenben, aki
Jézus Krisztusban egészen közel hajolt hozzánk,
hogy kiszabadítson abból a kényszerhelyzetből,
amibe lázadásunk (a bűneset) miatt kerültünk,
hogy csak vétkezni, csak Isten akarata ellen csele­
kedni tudunk; és hiszünk Istenben, aki Szentlelke
által bennünk él és Krisztushoz hasonlóvá formál.
Ez a keresztyén hit tartalma.
Az üdvözítő hit tartalmát Jézus az evangélium­
ban így jelöli meg: „Úgy szerette Isten e világot,

2 Tudom, kinek hittem 17

 hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őben­
ne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
(Jn 3,16). Kicsit lejjebb pedig ezt olvassuk: Aki
hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged
a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja
marad rajta (Jn 3,36). A keresztyén hit két fontos
jellemvonása tűnik ki ebből: mindenestől Jézushoz
kötött és személyes jellegű. (Ezért is fogalmaz a
hitvallás végig egyes szám első személyben: Hi­
szek...)
A keresztyén hit tehát nem csupán bizonyos is­
meretek elsajátítása, vagy hagyományok, szertartá­
sok tiszteletben tartása, hanem az élő Krisztussal
való személyes közösség. Mindaz ami más, keve­
sebb ennél és sokszor idegen ettől. A hivő ember
Krisztussal olyan valóságos szoros közösségben él,
mint családtagjaival és munkatársaival, akikkel
azonosak az érdekei, akikkel kölcsönösen számít­
hatnak egymásra, akikkel össze van kötve a sorsa.
Az tehát még nem keresztyén hit, ha valaki felté­
telezi, hogy van Isten. Az sem, ha hisz a gondvise­
lésben. Kevés az is, ha bizonyos végső okot próbál
kimutatni az események láncolatának kezdetén.
A Szentírás szerint a keresztyén hit, ami nekünk az
elveszített örök életet közvetíti, az érettünk meghalt
és feltámadott Krisztussal való együttélés. Ki ő, és
mit tett értem - ezt hiszem, és ezért vagyok hálás
neki. Ezért vagyok az övé. Életemben és halálom­
ban, testestől-lelkestől. Ez a hit tartalma. Nem vé­
letlen, hogy az Apostoli Hitvallásnak több mint a
fele Jézusról szól.
„Mi az igaz hit? Nem csak az a bizonyos megis­
merés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit
Isten az ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egy­
szersmind az a szívbeli bizalom is, melyet a Szentlé­
lek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten
nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsána­
tot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándé­

18
koz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.”
(Heid. Káté 21.)
3. Mi a keresztyén hit természete?
Isten igéje teremti (Róm 10,17). Nem lehet más­
ként hitre jutni, csak az ige hallgatása által. Aki
nem indul el ezen az egyszerű úton, soha nem épül
meg a hite. Becsüljük meg nagyon az igehirdetési
alkalmakat, s áron is vegyük meg őket!
A hívők közösségében erősödik. Ezért vágyódik
annyira Pál a római keresztyének közé: ...hogy
együtt bátorodjunk közöttetek egymás hite által,
a tietek által, meg az enyém által (Róm 1,12).
A gyülekezet, a hívők imádkozó őszinte testvéri
közössége nagy ajándék, éljünk vele!
A keresztyén hit állandóan harcban áll a hitetlen­
séggel. Mert miután Isten újrateremti bennünk ezt
az elveszített érzékszervet, azután is megmarad még
a velünk született ős-hitetlenségünk, ami állandóan
támadja a hitünket. A hitetlenség látni akar, a hit
pedig bízik Isten tetteiben és ígéreteiben. Naponta
újra fel kell vennünk a harcot a saját hitetlenségünk
ellen, és döntenünk kell a hit mellett, Jézus mellett.
Ez a hit harca, amiről Pál ír Timóteusnak (lTim
6,12). Ez a harc dúlt abban az apában, aki Jézushoz
vitte beteg gyermekét: „Hiszek Uram, légy segítsé­
gül hitetlenségemnek!” (Mk 9,24.) Ez szólal meg
Ady Endre vallomásában:
Hiszek hitetlenül Istenben,
M ert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
(Hiszek hitetlenül Istenben)
A hit olyan kincs, amit könnyű elveszíteni, s amit
sok ellenség támad. Főleg a saját hitetlenségünk.
Vigyáznunk kell rá. Ezért olyan hálás Pál élete
végén: A nemes harcot megharcoltam, futásomat

2* 19
elvégeztem, a hitet megtartottam (2Tim 4,7). Aki
megtartja a hitét, azt megtartja a hit.
A hit gyakorlás közben izmosodik. Ne feledjük,
hogy három összetevője van: Isten igéjének ismere­
te, a Jézus Krisztusban való bizalom, és a neki való
engedelmesség.
Végül tudnunk kell, hogy a hit is ehhez a világ­
hoz kötött. Az örökkévalóságban nem lesz szükség
rá. Most hitben járunk, nem látásban (2Kor 5,7).
Aki itt hisz Krisztusban, az a földi élet után még
közvetlenebb módon éli át az ő valóságát: meg
fogja őt látni, amint van (ÍJn 3,2). Mivel azonban
annak lesz üdvössége, aki hitt, és hinni csak itt az
időben lehet, el ne szalasszuk a lehetőségét!

20
 HISZEK EGY ISTENBEN

Honnan ered az ember istenhite? Mi az oka an­

nak, hogy a történelem során olyan sokféle isten­
ben hitt az emberiség? Miért szerepel ebben a mon­
datban az „egy” szó? Ki az az Isten, akiben mi
hiszünk, hogyan lehet őt megismerni? Vajon nem
arról van szó mégis, hogy kivetítünk magunkból
egy képet, amivel vigasztaljuk magunkat félelme­
inkben? - Mit tanít minderről Isten igéje?
Tudjuk, hogy sokféle hit létezik a világon. Van
negatív hit is, amikor valaki ezt mondja: én nem
hiszek Istenben. Ez nem a tudomány szava, hanem
a hité. Mi tiszteletben tartjuk mások hitét. Nem a
különféle hitekkel vitázunk, hanem a magunk Bib­
liából eredő hitét szeretnénk megvallani.
A Szentírás alapján hisszük, hogy Isten az egyet­
len örök létező. Ő az egyetlen valóság, aki öröktől
fogva mindörökké van. így is mondhatnánk: Isten
a legvalóságosabb valóság. Őbenne áll fenn az
egész világmindenség. „Őbenne mozgunk, élünk és
vagyunk” - prédikálta Pál Athénben (ApCsel
17,28). Istenen kívül nincs élet (Zsolt 36,10; Jn
5,26).
Hisszük, hogy Isten teremtette az embert, azzal
a céllal, hogy imádja őt. Az ember akkor ismerte
Teremtőjét, tudta, hogy csak őt illeti meg az imá­
dat, s boldog volt hogy gyakorolhatja ezt. Bukása
akkor következett be, amikor engedett a Kísérté­
nek, fellázadt teremtő Istene ellen, és önmagát is
imádni illetve imádtatni akarta. Ez az ember bűne.

21
 Ezzel az ember elszakadt Istentől, de szívében
megmaradt a belé oltott vágy, hogy imádnia kell
valakit. Ez a belső késztetés ki akar elégülni, s mivel
nem hajlandó a Teremtőt imádni Istenként, „értet-
len szíve elsötétedett”, s a teremtményeket kezdi
imádni a Teremtő helyett (Róm 1,21-25!). így ké­
szít magának az ember azóta isteneket. Ezek azon­
ban nem valóságos létezők, hanem „úgynevezett
istenek” (lK or 8,5), bálványok, a szó eredeti jelen­
tésében: árnyképek, amik annak látszanak, aminek
képzeljük őket, de nem azok. Amíg valaki újra
közösségbe nem kerül Istennel hit által, addig leg­
jobb szándéka mellett sem képes őt imádni, csak
bálványokat. Istent keresi, de mivel nem akarja őt
Istenként imádni, kénytelen helyette bálványokat
tisztelni.
Pál itt egy meglepő összefüggést említ. Minden
olyan imádat, amit valaki nem hittel és tudatosan
Istennek ad, célját tévesztett imádat lesz, s ezt a
Sátán kisajátítja magának. Tehát aki Isten helyett
vagy mellett bárkit-bármit istenít, tudatlanul is az
ördögöt imádja. „De mit mondok ezzel? Talán azt,
hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
Sőt inkább azt., hogy amit a pogányok áldoznak,
azt ördögöknek áldozzák, nem Istennek: azt pedig
nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közös­
ségben” (lK or 10,19-20). így tévelyedett el az em­
ber a maga hamis imádatában, képtelenné válva az
igaz Isten megismerésére és tiszteíésére.
Ha azonban Isten megszólítja a tévelygő embert,
az találkozhat Istenével, s e találkozásban megszü­
letik a hit. A hit felismeri Istent, s tudja őt ismét
imádni. Ebben a pillanatban a porba hullanak az
összes bálványok, s teljes meggyőződéssel vallja a
hivő: „Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti,
tudjuk hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten
sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett
istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogyan
van sok isten és sok úr, nekünk egyetlen Istenünk
22
az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és
egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a
mindenség, mi is őáltala” (lK or 8,4-6).
Ebből az igéből született a hitvallás első monda­
ta: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában.
Erről senkit sem lehet észérvekkel meggyőzni, az
ismerheti fel, akinek Isten magát kijelenti. Isten
pedig Jézus Krisztus személyében jelentette ki ma­
gát a legteljesebben. Aki Jézust megismeri, megis­
meri az Atyát (Jn 14,7-9). Jézus Krisztus az egyet­
len „hely”, ahol az egy igaz Istennel találkozni
lehet. Nélküle a legjobb szándékú kereső is csak
tévelyeg. Mondhatja Istenről, hogy Sors, Gondvi­
selés, Végzet, Eszme, Szellem - ezek mind magunk
alkotta bálványképek, amik nem azonosak az ön­
magát egyszülött Fiában kijelentő Úrral, az Ábra­
hám, Izsák és Jákob Istenével, a Jézus Krisztus
Atyjával. Istent soha senki nem látta: az egyszülött
Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt
(Jn 1,18).
Ezért nem jutnak el a világ különféle vallásai sem
helyes Isten-ismeretre és igaz hitre. És ezért van
szüksége minden megkeresztelt embernek is arra,
hogy a Jézusban kapott isteni kijelentést és váltsák
got, sőt Krisztust magát hittel befogadja, mert csak
ezáltal válik képessé Isten igaz imádására. Enélkül
mindenki csak valamely maga-álkotta, elképzelt,
tehát hamis istenképet tisztel az igaz Isten helyett.
Minden ilyen tévhitnek súlyos erkölcsi következ­
ményei is vannak. A Biblia így ír erről: „Akik Isten
igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremt­
ményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett...
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta
ki őket...” S itt egy ma is ismerős felsorolás követ­
kezik, amiben ilyenek vannak: homoszexualitás,
„erkölcsi ítéletre képtelen gondolkozás”, gonosz­
ság, erőszak, kapzsiság, rágalmazás stb. (Róm
1,25-31). A teremtményeket (köztük önmagát is)
imádó ember egyre mélyebbre süllyed a bűnben.

23
 Mert a bűn csak az igaz Isten előtt lepleződik le.
A bálványaink jóváhagyják a bűneinket, ezért te­
remtettük őket olyanoknak. De megszabadítani
sem tudnak tőlük. Csak aki megismeri Istent, az
döbben rá mérhetetlen romlottságára, s az hallja
meg az örömhírt: Jézus magára vette mindannyi-
unk bűnét, ő a mi Szabadítónk.
Hogyan lehet,hát megismerni Istent? Ha megis­
merjük Jézust. És kinek jelenti ki ő magát? „Aki
megismeri parancsolataimat és megtartja azokat,
az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni
fogja az én Atyám, én is szeretni fogom őt, és
kijelentem neki magamat.” (Jn 14,21) Az igaz Is­
ten-ismeretre vezető út tehát: megismerni Jézus ki­
jelentését, engedelmesen cselekedni azt, s eközben
ismeri meg egyre teljesebben és tudja imádni egyre
helyesebben az ember az egy igaz Istent. Ez tehát
nem csupán az értelem tevékenysége, hanem az
akarat engedelmessége. Eközben érlelődik bizo­
nyossággá: hiszek egy Istenben.
Hitvallásunk eredeti szövegében az „egy” szócs­
ka nincs benne. így hangzik a mondat: Credo in
Deiim = hiszek Istenben. Mivel azonban mi már
így tanultuk meg, ne feledjük: az egy itt nem hatá­
rozatlan névelő, hanem számnév. Azt hangsúlyoz­
za, hogy nem akármilyen istenben hiszünk, hanem
az egyetlen, senkivel össze nem hasonlítható igaz
Istenben. Ugyanaz a szerepe itt az „egy”-nek, mint
az ószövetségi „Hiszekegyében: „Halld Izráel, az
Úr a mi Istenünk egy Ú r...” (5Móz 6,4).
Ez a hit megszabadítja Isten népét minden káros
félelemtől. Mert aki megismerte Istent, az nem iste­
nít többé semmit és senkit. Annak a világképe meg­
tisztul minden hamis mítosztól, mert felismerte,
hogy minden más csak teremtmény, aki és ami
fölött teljhatalma van a Teremtőnek. Az tudja,
hogy nem isten a sors, a szerencse és a balszerencse,
a pénz, a hatalom, vagy bárki, aki annak képzeli
magát. Nem kell tehát félni tőlük. Hiszen aki Jézus

24
által személyes közösségbe került az élő Istennel,
csendes bizonyossággal vallja: „Ha Isten velünk,
kicsoda ellenünk” (Róm 8,31).
A keresztyén hit fentebb említett személyes jelle­
ge mutatkozik meg abban is, hogy hitvallásunk
nem ezt mondja: hiszem Istent, hanem ezt: hiszek
egy Istenben. A végén már ezt olvassuk: hiszem az
egyházat, bűneink bocsánatát... Ezek tények, ami­
ket hittel elfogadunk. Ez azonban a személyes biza­
lom és az összetartozás megvallása: hiszek Isten­
ben. Ezt csak az mondhatja el, aki így tudja folytat­
ni: mindenható Atyában. Akinek a teremtő Isten
édes Atyjává lett már Jézus Krisztus által.
Ezt mondja Isten: „Én vagyok az Úr (Jahve),
nincs más, nincs Isten rajtam kívül.” (Ézs 45,5)
És ezt feleli rá a hivő ember:
„Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Mindenható Isten,
Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen,
Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
végetlen kegyelem,
Három személyben áldott egy Isten!

Szent vagy, szent vagy, szent vagy,

kit a szentek áldnak,
Koronájukat letészik te előtted.
Angyali seregek térdelve imádnak,
Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy,

földi köd bár elfed,
És bűnös szem nem látja dicsőségedet.
Csak te vagy szent Isten és senki kívüled,
Teljes hatalmú szentség, szeretet!

25
 Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
nagy és erős Isten;
Minden műved dicsér az é g f ö l d ~ s tengeren!
Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
áldott véghetetlen:
Három személyben egy áldott Isten!”
(488. ének.)

26
 „EZ A HÁROM EGY” (ÍJn 5,7)

Az Apostoli Hitvallás első szavai után tulajdon­

képpen kettőspontot kellene tenni: Hiszek Isten­
ben, aki: Atya, Fiú, Szentlélek.
„Hány része van e hitvallásnak? Három: az első
rész szól az Atya Istenről és a mi teremtetésünkről,
a második a Fiú Istenről és a mi megváltásunkról,
a harmadik a Szentlélek Istenről és a mi megszen-
teltetésünkről. - Mivel csak egyetlen isteni lény
van, miért nevezed meg e hármat: az Atyát, a Fiút
és a Szentkiket? Azért, mert Isten úgy jelentette ki
magát az Ő igéjében, hogy ez a három megkülön­
böztetett személy amaz egy, igaz, örök Isten.”
(Heid. Káté 24-25. kérdés.)
Értjük mi ezt? Nem valószínű. Sok vita is folyt
erről évszázadok alatt. A világban azonban sok
olyan tapasztalati igazsággal találkozunk, amit
nem tudunk megmagyarázni, s attól ezek még érvé­
nyes tények.
Nem olyan régen jelent meg egy tudományos
zsebkönyv, a címe: Igaz varázslat. A címlapján egy
szép havas hegyoldal látható, amelyen egy síelő
siklik le. Szabad a terep, semmi nincs a lejtőn,
csupán egyetlen fa. Formája a görög pszi betűre
emlékeztet. A figyelmes szemlélőnek azonban feltű­
nik valami furcsaság: a síelő már elhagyta a fát s jól
látszik a lécek nyoma a hóban. A fa felett azonban
a párhuzamos csikók eltávolodnak egymástól, az
egyik csík a fa egyik oldalán, a másik a másik
oldalán folytatódik. Mintha az ember egyik lábával

27
jobbról, a másikkal balról kerülte volna meg a fát.
Ez teljesen lehetetlen. Hiszen csak vagy az egyik,
vagy a másik oldalon kerülhette ki, vagy esetleg
átugrotta, akkor viszont a fa mellett nem látszaná­
nak lécnyomok. Az azonban lehetetlen, hogy a lába
közé vette a több méter magas fát. Pontosan ezt
akarja szemléltetni ez a kép, s erre emlékeztet a
görög pszi betű, a valószínűségi vagy hullám-függ­
vény. Tudniillik az elméleti matematika, az atomfi­
zika és más tudományok is egyre gyakrabban talál­
koznak olyan jelenségekkel, amik elméletileg nem
lehetségesek, de vannak. Nem tudják megmagya­
rázni őket, de mint tényt kénytelenek megállapí­
tani.
Ha a természeti világban, aminek a törvényeit
hitünk szerint szintén Isten fogalmazta meg, előfor­
dul ilyen, mennyivel inkább a szellemi világban. Az
ember nem tudja magyarázni, gyakran megérteni
sem ezeket, csak felfedezi, tudomásul veszi és a
továbbiakban számol velük. Ismerete egy darabját
képezik, anélkül hogy értené és magyarázni tudná.
Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, amit a
kutató tudósok is tudomásul vettek, hogy sok
olyan új tapasztalatot szerzünk, amik ellentmondás
nak eddigi tapasztalatainknak, de érvényességüket
mégis kénytelenek vagyunk megállapítani. Próbál­
juk ezeket valahogyan megfogalmazni is. Persze a
szavakba öntés már sohasem fejezi ki a valóságot
pontosan és teljesen. De be kell érnünk ennyivel,
többre nem vagyunk képesek.
Emlékezzünk csak vissza arra, amit a hitről mon­
dottunk: a hit az az elveszített érzékszervünk, amit
az újjászületés során Isten helyreállít az emberben
és Isten dolgait, gondolatait és tetteit elsősorban
ezzel az érzékszervünkkel tudjuk felfogni. Hit nél­
kül lehetetlen a valóságnak ezt a tartományát meg­
ismerni. Ugyanakkor ez a hit menet közben egyre
inkább ismeretté válik. Előbb hiszek Isten kijelenté­
sének, utána észreveszek olyan tényeket, amik ad­

28
 dig is előttem voltak, csak nem vettem észre őket,
ezeket egyre jobban megértem, próbálom megfor
galmazni, s így tudok róluk másoknak is beszélni.
De ha nem értem is mindenestől mindegyiket, szá­
molok velük mint tényekkel, s gazdagítják élete­
met.
Azt mutatja az, hogy nemcsak az értelmünkön
keresztül érkeznek ismeretek a szellemi világunkba,
hanem hitünkön keresztül is - ha van már hitünk.
S ott, ahol isten közvetlen módon cselekszik mint
mindenható Atya, mennynek és földnek Teremtője,
ott az emberi gondolkozás, következtetés és logika
gyakran cserben is hagy bennünket. Hit által azon­
ban ezek a valóságok is megismerhetők.
Ilyen Isten lényének a titka is. Az emberi értelem
számára felfoghatatlan. Nagyobb az Isten, sem­
hogy beleférne gyarló emberi ismeretünkbe. Nem
tudjuk megmagyarázni, mit jelent ez: Isten lényé­
ben egy, de személyében három. Hogy ugyanaz a
valóság egyszerre fejtse ki a maga létét három kü­
lönböző létformában, ez képtelenség a mi értel­
münk számára. (Éppen úgy, mint hogy a síelő egy­
szerre mindkét oldalon elhaladjon a fa mellett.)
Isten azonban így jelenti ki magát a Szentírásban,
s a hivő ember így tapasztalja meg az ő valóságát
életében. Ezért így próbálja megfogalmazni róla
való hitvallását: Isten szent háromság, Atya, Fiú,
Szentlélek, aki mégis teljes egységben van önmagá­
val és önmagán belül.
A Szentháromság ténye tehát kijelentés a szá­
munkra. Isten így jelenti ki magát a Szentírásban,
mint aki Atya, Fiú és Szentlélek, de aki mégis
mindig teljes azonosságban marad önmagával.
Ezek nem „részei” Istennek, nem is különféle meg­
nyilvánulásai, mert ő mindig a maga tökéletes egy­
ségében nyilvánul meg. Szokták az ő titkát így
szemléltetni: milyen különböző egymástól a víz,jég
és a gőz megjelenési formája, mégis mind a három
anyaga H 20 . Vagy: a hernyó begubózhat bábbá,

29
 ebből kibontakozhat a lepke, s ezek is egészen kü­
lönböző módjai a létezésnek, mégsem veszítette el
közben az azonosságát. Ezek azonban gyarló ha­
sonlatok, mert a bibliai kijelentés szerint Isten egy­
szerre fejti ki a maga létét három különböző létfor­
mában. Titok ez, ami Isten semmivel össze nem
hasonlítható lényéből következik.
De tapasztalati tény is a Szentháromság a hivő
embernek. Mert egyszer úgy találkozik Istennel,
mint teremtő és gondviselő Atyával, máskor mint
hozzánk egészen közelhajló, nyomorúságainkban
megértő és azokból kiszabadító Istennel - Jézus
Krisztus személyében, majd úgy, mint aki belülről
vesz birtokba minket és irányít akaratának teljesí­
tésére. De minden esetben ugyanannak az Istennek
a valóságát éljük át. Szinte ezt mondhatnánk: az
Atya - Isten felettünk, a Fiú - Isten velünk, a
Szentlélek - Isten bennünk.
A három egy és az egy három. Meg lehet ezt
magyarázni? Bizonyos, hogy nem. S ezért már nem
is igaz? Bizonyos, hogy igaz. Miért? Mert így jelenti
ki magát Isten és így tapasztalja őt a hivő ember.
Aki tagadja ezt, mert nem érthető, vagy ésszerűbbé
akarja tenni, hogy érthetőbb legyen, egyaránt meg­
hamisítja a valóságot. Bizony „nagyobb az Isten a
mi szívünknél” (ÍJn 3,20). De ő új szívet tud adni
nekünk, hogy megismerhessük őt (Jer 31,34; Ez
36,26-27; lKor 2).
Annak szemléltetésére, hogy milyen küzdelmet
folytattak atyáink már kezdetben e titok kifejezésé­
ért és az alapjául szolgáló bibliai kijelentés elfogad­
tatásáért, idézzük a 4. sz.-ból származó ún. Atha-
násius-féle hitvallás erről szóló részét:
„Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy
Istent háromságban és háromságot az egységben;
sem össze nem elegyítve a személyeket: sem külön
nem választva a lényeget. Mert más az Atya szemé­
lye, más a Fiúé, más a Szent Léleké, de az Atyának
és a Fiúnak és a Szent Léleknek egy az istensége:

30
egyenlő a dicsősége, egyaránt örök a felsége. Ami­
lyen az Atya: olyan a Fiú: olyan a Szent Lélek (is).
Teremtetlen az Atya: teremtetlen a Fiú: végeden a
Szent Lélek (is). Örökkévaló az Atya; örökkévaló
a Fiú: örökkévaló a Szent Lélek (is). És mégis nem
három örökkévaló: hanem egy örökkévaló. Ami­
képpen nem három teremtetlen: sem nem három
végeden: hanem egy teremtetlen: és egy végetlen.
Éppenígy mindenható az Atya:, mindenható a Fiú:
mindenható a Szent Lélek (is). És mégis nem három
mindenható: hanem egy mindenható. Ezenképpen
Isten az Atya: Isten a Fiú: Isten a Szent Lélek (is).
És mégis nem három Isten: hanem egy Isten. Ezen­
képpen Úr az Atya: Úr a,Fiú: Úr a Szent Lélek (is).
És mégis nem három az Úr, hanem egy az Úr. Mert
valamint a keresztyén igazság kötelez minket arra,
hogy egyenként mindegyik személyt Istennek és
Úrnak valljuk, úgy az egyetemes vallás megtiltja
nekünk, hogy három Istenről vagy (három) Úrról
beszéljünk. Az Atya senkitől nem lett: sem nem
teremtetett: sem nem nemzetett. A Fiú egyedül az
Atyától van: nem lett, nem teremtett: hanem nem­
zetett. A Szent Lélek az Atyától és a Fiútól van:
nem lett, sem nem teremtetett: hanem származik.
Egy tehát az Atya, nem három az Atya: egy a Fiú,
nem három a Fiú: egy a Szent Lélek, nem három
a Szent Lélek. És ebben a háromságban semmi
sincs előbb való, vagy utóbb való: semmi sincs
nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három sze­
mély együttörökkévaló és együttegyenlő. Úgy,
hogy mindenben, amint már fentebb mondottuk:
tisztelni kell mind az egységet a háromságban,
mind a háromságot az egységben. Annakokáért aki
üdvezülni akar, ezenképpen értsen a Szenthárom­
ságról.”

31
 MINDENHATÓ ATYA

Amikor hitvallásunk így folytatja Isten szemé­

lyének leírását, akkor elsősorban Jézus szavaira
épít, aki felhatalmazott minket arra, hogy a szent
Istent így szólítsuk: mi Atyánk (Mt 6,9). Két tényt
szükséges itt hangsúlyoznunk:
a) Isten,egészen másként Atyja Jézusnak, mint
nekünk. Ő az Atyától született, minket azonban
Isten Jézus áldozatáért fogad gyermekeivé. Az em­
ber úgy ahogyan van, nem gyermeke Istennek, csak
teremtménye. És a bűnös embernek úgy amint a
bűnben megszületik, nem Atyja Isten, hanem Te­
remtője. Sőt Jézus egyenesen ezt mondja az önhitt
farizeusoknak: Ha Isten volna a ti atyátok, szeret­
nétek engem, mert... ő küldött engem. De ti meg
akartok engem ölni, ... a ti atyátok az ördög, tőle
származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok
teljesíteni. Émbergyilkos volt az kezdettől fogva
(Jn 8,40-44).
Krisztus-gyilkos és ember-gyilkos indulatok van­
nak bennünk születésünktől fogva. És ezen a vallás
és a formális vallásosság sem változtat - mint a
farizeusok példája is mutatja. Ezen egyedül az vál­
toztat, ha valaki felismeri ezt, bűnbánattal megvall-
ja Istennek, és hittel elfogadja az ő bűnbocsátó
kegyelmét, amit Jézus Krisztusban adott. Tehát ha
valaki befogadja Jézust. Az ilyen embernek új ter­
mészete lesz, mert Jézus természete kezd élni benne.
S Jézusért gyermekévé fogadja az Atya.
Akik befogadták őt, hatalmat adott azoknak,

32
hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az ő nevé­
ben hisznek. Akik nem vérből, nem test akaratából,
sem férfi indulatából, hanem Istentől születtek
(Jn 1,12-13). Ez az újjászületés. És erre kivétel
nélkül mindenkinek szüksége van, ha Isten gyerme­
kévé akar lenni. A jóknak is, a szelíd, becsületes,
derék embereknek is. „Szükséges újonnan születne­
tek” - mondta Jézus kora egyik kiváló emberének
(Jn 3,7). Mert csak az újjászületett ember lesz Isten
gyermeke. Csak ő akarja és tudja az Atya akaratát
cselekedni. Ő „békült meg Istennel” (2Kor 5,20).
Ezért csak az ő ajkán igaz a hitvallás: hiszek Isten­
ben, mindenható Atyában.
b) Amikor Jézus úgy beszélt Istenről mint a mi
mennyei Atyánkról, akkor nem a földi atya fogal­
mához méri ezt, hanem ellenkezőleg: aki igazán
megismeri Istent mint Atyját, annak lesz fogalma
arról, hogy mit jelentene a földön is igazi atyának,
apának lenni. Tehát a mennyei Atyát ne a magunk,
földi fogalmai szerint gondoljuk el, mert akkor
újabb bálványképet alkotunk. Isten nem olyan,
mint egy túlterhelt apa, aki nem sokat tud gyerme­
kei életéről, de még csak nem is olyan, mint egy
kiváló apa, s végképp nem hasonló egy lágyszívű,
mindent elnéző nagyapához, aki gyönyörködik
még unokái csínytevéseiben is. Isten nem gyönyör­
ködik a mi bűnös életünkben, nem igazolja vétkein­
ket, de nem is fáradt közönnyel szemléli küszködé­
sünket, hanem „teljes kegyelemmel és igazsággal”
(Jn 1,14), benne szeretet és igazság tökéletes egység­
ben megvalósul, úgy szeret minket, hogy egyszülött
Fiát a halálba adta, hogy kimentsen a kárhozatból.
S aki szembefordul a maga egész romlott életével,
s elfogadja Isten megbocsátó irgalmát, az lesz a
gyermekévé.
Az istenfiúsághoz tehát a magam régi természeté­
nek a halálán át vezet az út. Aki meghalt a bűnnek
és él Istennek, az jut el erre a bizonyosságra: Isten
gyermeke vagyok. „Mert ha test szerint éltek, meg

3 Tudom, kinek hittem 33

kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test
cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke
vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét
kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét
kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyánk. Maga
a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt
arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha
pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Is­
tennek és örököstársai Krisztusnak...” (Róm
8,13-17).
Az Atya szó elé ezt a jelzőt teszi a Hitvallás:
mindenható. Az eredeti szövegben: pantokrator -
mindenen uralkodó, aki mindennél nagyobb, aki­
nek minden lehetséges, aki mindenek felett áll.
Annyira mindenek felett, hogy ő teremtette a
mennyet és a földet. A Hitvallás itt nem a teremtés­
ről szóló bibliai tanítást részletezi, hanem arról a
felismerésről tesz bizonyságot, hogy a világminden­
ség, s benne az egyes ember is a teremtő Isten
alkotása. (Mint ahogyan a bibliai teremtéstörténet
sem azt elemzi, hogy hogyan jött létre a mindenség,
hanem arról vall, hogy ki teremtette azt. Nem az a
hangsúlyos benne, hogy milyen a világ, [ennek le­
írása a természettudomány feladata], hanem hogy
kié a világ.) Ebben a hitvallási mondatban ez a
meggyőződés tükröződik: a világ és benne én is a
mindenható Istené vagyok, aki édes Atyámmá lett
Jézus Krisztus érdeméért.
Ez a tény mérhetetlenül sok erő és vigasztalás
forrása lesz annak, aki ezt valóban hiszi. Az élet
minden helyzetében olyan belső tartást, elvehetet-
len békességet, összetörhetetlen reménységet aján­
dékoz a hivő embernek, amit semmi más nem tud
adni, és amit semmivel nem lehet pótolni. Mert ha
igaz az, hogy Isten a mi mindenható Atyánk, akkor
minket nem a véletlen lökött bele az ember-létbe,
nem a csillagokban volt megírva, hogy hol, mikor
és kinek szülessünk, akkor nem a vak sors szeszélye
játszik arasznyi létünkkel, és nem a halál sötét

34
torka ásít ránk és tüntet el majd egyszer nyomtala­
nul - hanem akkor a mi szerető mennyei Atyánk
teremtett ilyennek, ide és éppen most. Akkor sem­
mi nem véletlen az életünkben. Akkor mi Istenhez
Lartozunk, aki egy pillanatra sem hagy gazdátlanul,
őrizetlenül, kiszolgáltatottan. Akkor nekünk kül­
detésünk van, ami értelmet ad életünknek és Kül­
dőnk van, akinek felelősséggel tartozunk. Akkor ő,
aki elindított és megbízott, mindvégig szemmel tart
és elkísér, s majd egyszer elszámoltat. Akkor min­
ket atyai kéz, atyai szív és atyai ház vár odaát á
túlsó parton is - ahogyan ezt Jézus világosan meg
is ígérte (Jn 14,1-3).
Ez a hit pedig megőrzi az embert sok felesleges
szorongástól, aggódástól és nagyot-akarástól is.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában - ez elég
ahhoz, hogy békességünk legyen minden körülmé­
nyek között, hogy túllássunk a láthatókon, hogy
távlata és mélysége legyen az életünknek, hogy két­
ségeink közt se essünk kétségbe, egyedül maradva
se váljunk magányossá. Hogy ne bízzuk el magun­
kat, de ne is keseredjünk el erőtlenségünk vagy
bajaink láttán. Mert a mindenható Atya ura a
lörténelemnek is, nem hagyta magára a világot,
miután megteremtette, gondja van rá s már készíti
az új teremtést, amelyben igazság lakik majd
(2Pt 3,13). Ez a hit azt is jelenti, hogy nem értelmet­
len az, ami nekünk egyelőre talán érthetetlen. Még
a szenvedéseknek is céljuk van. Mert végső soron
minden a teremtő Isten kezéből jön, aki Atyánk a
Krisztusért, s aki mindent javunkra fordít
(Ézs 45,7; Róm 8,28).
Erről tesz bizonyságot a Heidelbergi Káté is,
amikor hitvallásunknak ezt a mondatát magyaráz­
za: Mit hiszel, amikor ezt mondod: „Hiszek egy
Istenben, mindenható Atyában, mennynek és föld­
nek terem tőjében”? - Hiszem azt, hogy a mi Urunk
Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet
és a földet minden bennük lévő dolgokkal egyetem­

3* 35
ben semmiből teremtette, és örök tanácsa és gond­
viselése által most is fenntartja és igazgatja, az ő
Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám,
akiben én annyira bízom, hogy semmit sem kételke­
dem afelől, hogy minden testi és lelki szükségemet
be fogja tölteni, sőt mindazt a rosszat is, amit e
siralomvölgyben rámbocsát, javamra fogja fordíta­
ni, mert ezt megcselekedheti mint mindenható Is­
ten, és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.
(26. kérdés.)

36
 JÉZUS A KRISZTUS

Keresztelő János börtönben van. Félő, hogy He-

ródes nem sokáig hagyja életben. Sokat hallott
Jézus tevékenységéről. Néhány évvel azelőtt ő ma­
ga is bizonyságot tett Jézus mellett (Jn 1,29-34), de
közben neki is ellentmondásossá vált Jézus szemé­
lye. Szeretné egészen bizonyosan tudni, ő-e a Mes­
siás, akit a próféták ígértek, s akit abban a nehéz
időben annyira várt Isten választott népe. Mert ha
ő az, akkor boldogan vállalja a vértanúságot is,
hiszen elvégezte küldetését. De ha mégsem... Ak­
kor lehet, hogy van még valami feladata.
Elküldi hát hozzá két tanítványát, hogy kérdez­
zék meg világosan:
-T e vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
(Mt 11,3)
Sokak égető kérdése volt ez akkor! Mert a prófé­
ciák világosan szóltak az Isten Felkentjéről (hébe­
rül Messiás, görögül Krisztus), aki isteni hatalom­
mal jön majd népét megsegíteni. Sokan vissza is
éltek az emberek várakozásával, és kikiáltották
magukat messiásnak. Különleges tanokat hirdet­
tek, kisebb-nagyobb lázadást szítottak a megszálló
római hatalom ellen, amely aztán sorra eltüntette
őket.
És egyszer minden feltűnés nélkül egy fiatalem­
ber Názáretben, ahol felneveltetett, bement szoká­
sa szerint egy szombati napon a falusi zsinagógába
és felállt olvasni. Az Ézsaiás 61. elejét olvasta:
- „Az Úr Lelke van énrajtam, mert felkent en-

37
gém, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a
foglyoknak és a vakoknak szemük megnyilását,
hogy szabadon bocsássák megkínzottakat és hir­
dessem az Úr kedves esztendejét” (Lk 4,18-19).
Ismerték jól. Mindenki várta a folytatást, vagy
magyarázatot. A felolvasást azonban nem folytat­
ta, hanem ennyit mondott:
- Ma teljesedett be ez az írás a ti hallásotokra.
- Micsoda?! Ő lenne az Isten Felkentje? Hiszen
ismerjük a szüleit és testvéreit is. Ki vele, aki ilyen
nagyra tartja magát!
„Mindnyájan megteltek haraggal a zsinagógá­
ban, amikor ezt hallották, felkeltek, kiűzték őt a
városból és elvitték annak a hegynek szakadékáig,
amelyen városuk épült, hogy letaszítsák...”
(Lk 4,28-29).
Előítéleteink, a kételkedés és a tagadás mindig
akadályozták Krisztus felismerését.
A Jézus személye körüli bizonytalanság később
is megmaradt. Mert valóban meggyógyított betege­
ket, hatalmasan hirdette az Isten szeretetéről szóló
evangéliumot, sok jót és sok csodát is tett - de
megszegte a törvényt, mert szombaton is gyógyí­
tott, nem lázadt és nem lázított a rómaiak ellen,
megbocsátásra és az ellenség szeretésére tanított...
Milyen Messiás az ilyen? Nem így képzelték el az
Isten Felkentjét. Persze lehet, hogy mégis ő az.
Mert külsőre ugyan olyan, mint bármely más em­
ber, de ami belőle árad, az egészen különleges és
egyedülálló (Mt 7,29).
Sohasem volt könnyű megérteni, miért kell foly­
tatni az egy Istenről szóló hitvallást így: és Jézus
Krisztusban. És sohasem volt könnyű felismerni
Jézusban a Krisztust. Mindig Isten csodája az, ha
valaki eljut erre a bizonyosságra: Jézus a Krisztus,
hiszek Jézus Krisztusban. Mert ezzel erről tesz val­
lást: felismertem a názáreti tanítóban az Isten Kül­
döttjét és elismerem őt Uramnak és Istenemnek. Ez

38
a zsidóknak akkor botrány volt (hogyan merészeli
egy ember Istenné tenni magát!), a pogányoknak
pedig bolondság (hogyan alacsonyítaná le magát
egy isten annyira, hogy erőtlenségében akár ke­
resztre is lehet szögezni, mint egy tehetetlen gonosz­
tevőt?). S botrány és bolondság ma is sokaknak
(lK or 1,22-24).
Azoknak azonban, akik felismerik és hiszik ezt
a tényt, ma is életük megoldását és erőforrását
jelenti. Mert ez a vallomás: hiszek Jézus Krisztus­
ban, arról szól, hogy Isten utánam jött, hogy haza­
vigyen újra magához. Őutána vágyakoztam, Ő
hiányzik az életemből, ez a hiány az, amit semmivel
nem tudok pótolni, mert nélküle boldogtalan és
nyugtalan maradnék mindörökre. De ő könyörült
rajtam, Jézusért elrendezi múltamat, elengedi adós­
ságomat, újra a szemébe nézhetek, és új életet kezd­
hetek - tisztán és szabadon, minden teher és félelem
nélkül. Magamtól soha nem tudtam volna hozzá
felkapaszkodni, ő emelt fel magához. Ellenségéből
gyermekévé tett. Nem követel semmit, nem szab
feltételeket, nem veri fejemhez elrontott életemet -
ajándékot kínál, életet kínál, önmagát kínálja.
Megtanít élni, igazán emberként, krisztusi ember­
ként. Hiszek Jézus Krisztusban - ezt jelenti: Jézus
személyében így hajolt közel hozzám Isten.
Ezt azonban csak a hit alázatával lehet felismer­
ni. Enélkül hangzik ma is a találgatás: ki lehet
Jézus?
-T alán Illés, vagy Jeremiás, vagy Keresztelő
János?
Valaki csendes határozottsággal megszólal:
- Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Ki mondta? Honnan tudja? Miért ilyen bizonyos
ebben?
- Boldog vagy Simon, mert nem test és vér jelen­
tette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám
(Mt 16,13-17).
De hangzik a kételkedés is. Az ember csak azt

39
hiszi el, amit lát. Néha még azt sem. Húsvétkor tíz
tanítvány tanúsítja Tamásnak:
- Láttuk az Lírát!
- Ha nem látom a kezén a szögek helyét és nem
érintem meg ujjammal a szögek helyét, semmikép­
pen el nem hiszem.
Nyolc nap múlva megjelent Jézus köztük s így
szólt Tamáshoz:
, - Nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg a kezeimet.
És ne légy hitetlen, hanem hivő.
A kételkedő ezt mondta:
- Én Uram és én Istenem! (Jn 20,25-29)
Mit beszél? Hiszen csak Istennek szabad ilyet
mondani, és Jahve olyan szent, hogy a nevét sem
szabad kiejteni, nemhogy egy tanítót így nevezni!
Csakhogy Tamás Jézusban éppen Jahve szent jelen­
létét érzékeli, s amit mond, ezért nem káromlás.
A feltámadott Krisztusban a jelenlévő Istent ismeri
fel a hittel - ezért meri kimondani az akkor valóban
botrányosan hangzó hitvallást: Én Uram és én Iste­
nem.
S a bizonytalanság és kételkedés mellett ennek a
hitnek le kell győznie a tagadást is. - Jézus kemény
igazságokat hirdet és sokan elfordulnak tőle. Meg­
kérdezi tanítványait:
- Ti is el akartok menni?
Péter így felel:
- Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszé­
de van tenálad. És mi elhittük és megismertük,
hogy te vagy a Krisztus az élő Isten Fia. (Jn
6,68-69)
Elhittük és megismertük - hisszük és tudjuk.
Lehet azt tudni, hogy Jézus a Krisztus, hogy Jézus­
ban maga Isten van itt jelen? Lehet. Hogyan? Úgy
hogy maga Jézus jelentette ki nekik ezt a titkot.
Akkor nem értették, de hitték. S ez a hit egyszer
csak tudássá, ismeretté válik, amit szavakba öntve
már meg lehet vallani. így születik a hitvallás:
hangzik a kijelentés - amit hittel elfogadok, mert

40
Isten mondja. Valami új tapasztalatot szerzek -
amit hittel megértek. Ebből felismerés támad ben­
nem (te vagy a Krisztus) - amit hittel megvallok.
S ebből lesz a maradandó ismeret, ami már sajá­
tommá vált, ami azután egyre bővül, mélyül, s
belső bizonyossággá lesz, amit másoknak is át­
adok: „Tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12).
Jézus Krisztus kettős természetét az első száza­
dok keresztyén tanítói így fogalmazták meg: őt a
Szentírásból úgy ismerjük meg, mint aki valóságos
Isten és valóságos ember, és ez a két természet
benne „összeelegyítetlenül és elválaszthatatlanul,
oszthatatlanul és elkülönítetlenül” van együtt.
(Kalcedoni hitvallás.) Ez ugyanolyan megmagya­
rázhatatlan titok, mint a Szentháromság. (De nem
ugyanilyen titok-e a fény kettős természete is a
természettudomány előtt, amikor az a kísérletek­
ben egyszer úgy jelenik meg, mintha hullám lenne,
máskor pedig mint részecskék terjedése?!)
Kezdettől fogva sokan tagadták is a két termé­
szet egységét, s hol az egyik, hol a másik felét
hangsúlyozták ennek az igazságnak. A Szentírás
azonban döntőnek tartja a teljes igazság elfogadá­
sát. Máté ezért ismétli szakadatlanul, hogy Jézus
földi életében az Ószövetség Messiás-ígéretei telje­
sedtek be („amint meg van írva”, „hogy beteljesed­
jék az írás”). Pál vallja, hogy „Istennek valamennyi
ígérete őbenne lett igenné és őbenne lett ámenné”
(2Kor 1,20). Az idős János pedig egyenesen a ke­
resztyén hit alapjává teszi ezt a bibliai kijelentést,
és ennek tagadását az Antikrisztus munkájának
állítja: „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy
Jézus a Krisztus. Ez az Antikrisztus, aki tagadja az
Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki
tagadja a Fiút” (ÍJn 2,22—23). Erről ismerjétek
meg az Isten Lelkét: amely lélek Jézust testben
megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van, és
amely lélek nem vallja Jézust testben megjelent
Krisztusnak, nincsen az Istentől és az az Antikrisz­
tus lelke... (ÍJn 4,2-3).
41
 ISTEN FIA

„Hiszek Jézus Krisztusban” - ezt jelenti: hiszem,

hogy a názáreti Jézus az Isten teljhatalmú képvise­
lője, „Felkentje”, tehát az Ószövetség Messiás­
ígéretei őbenne teljesedtek be.
„...Isten egyszülött Fiában” - ez a kiegészítés
Jézus istenségére vonatkozik. Vagyis arra, hogy a
Szentírás úgy beszél nekünk Jézusról, mint akiben
maga Isten van előttünk, és úgy beszél Istenről,
mint aki Jézusban van előttünk. Ez nem játék a
szavakkal, hanem üdvösségünk alapkérdése, hogy
hisszük-e ezt valóban. (Ezért szeretnénk ezt itt a
szokottnál több bibliai igével alátámasztani.)
Az előző fejezetben láttuk, hogy a hit felismerte
Jézusban az Istent. Amikor Péter ezt vallotta: „Te
vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” - Jézus nem rótta
meg istenkáromlásért. Amikor Tamásból előtört a
döbbent felismerés: „Én Uram és én Istenem” -
Jézus nem utasította rendre. Ő maga nem híresztel-
te ezt a tényt, de tettei hirdették, s a hit bizonyságté­
telét mindig elfogadta. Amikor vádként szögezték
neki, határozottan vállalta, hogy Isten Fia (Lk
22,70). Ő maga következetesen így szólította meg
Istent: Atyám. Isten pedig többször is így tett róla
bizonyságot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyö­
nyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 3,17.; 17,5).
De hogyan Fia Jézus Istennek? Nem úgy, mint
ahogyan a gyermekeink nekünk. Meg kell szaba­
dulnunk a testi leszármazás képzetétől, mert akkor
félremagyarázzuk ezt a bibliai kijelentést, hiszen az
42
 Isten lélek (Jn 4,24). Nem is úgy Fia Jézus a meny-
nyei Atyának, mint ahogy a görög és római mitoló­
giák szerint az istenek és emberek nászából szüle­
tett félistenek vagy héroszok. Jézus Krisztus nem
félisten. Elvetjük azt a tévelygést is, ami többször
felbukkant a történelem során: mintha Jézusból
sok emberi vágyakozás formált volna Istent az idők
folyamán, hiszen olyan rendkívüli ember volt, hogy
lassan megistenült az emberi képzeletben. De elvet­
jük ennek az ellenkezőjét is, ami szerint Jézus nem
egyéb, mint egy általános igazságeszménynek, em­
berideálnak a megszemélyesítése. A Krisztus isten­
ségéről szóló bibliai bizonyságtételt e félreértések
egyike sem veszi komolyan.
Az „egyszülött” jelző itt arra utal, amiről az
elején már szóltunk, hogy Jézus nem úgy Fia Isten­
nek, mint ahogyan a Biblia a benne hívőket Isten
fiainak nevezi. „Mert egyedül Krisztus Istennek
amaz örök, természet szerint való Fia, minket ellen­
ben Isten őérette, kegyelemből fogadott gyermekei­
vé” (Heid. Káté 33.). Ez akkor is igaz, ha a Róm
8,29-ben ezt olvassuk a kiválasztott hívőkről: „Aki­
ket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte,
hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő
legyen az elsőszülött sok testvér között.” Az egy­
szülött Fiú és az újjászületés által hozzá hasonlók­
ká lett fiák közti különbség így is megmarad.
Talán közelebb visz a Hitvallás e tételének meg­
értéséhez, ha arra gondolunk, milyen jelentősége
volt a „fiúságnak” az ókori keleti patriarkális viszo­
nyok között, amikor a fiúban az egész ház népe az
atya pontos mását láthatta, aki minden birtokának
örököse, minden tekintélyének részese. A felnőtt fiú
gyakran valóban kimetszett mása az atyának:
ugyanazok az arcvonások, mozdulatok, ugyanaz a
szava- és esze járása - mintha második életét élné
a fiúban az apa. (Victor János)
Amikor az Atya Isten - nem az időnek egy bizo­
nyos pontján, hanem öröktől fogva mindörökké -

43
kiárasztja magából a Fiú Isten életét, abban önma­
ga hű mását vetíti elénk, hogy abból őt megismer­
jük. Mindent nékem adott át az én Atyám, és
senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem
ismeri senki, csak a Fiú és akinek a Fiú ki akarja
jelenteni (Mt 11,27). - Ugyanaz az Isten a Fiú is,
de más módon: a magát kijelentő Isten létformájá­
ban. Találóan fejezi ki ezt a Biblia, amikor a Fiút
Igének is nevezi, aki „Istennél volt és Isten volt;
minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami
létrejött” (Jn 1,1-3).
Világos ebből Jézus Krisztusnak, Isten Fiának
örökkévaló Istensége. Isten egyszülött Fia nem Is­
ten teremtménye! Hiszen ő is részt vett a teremtés­
ben mint teremtő Ige (mint ahogyan Isten Szentlel­
ke sem pünkösdkor jelenik meg először, hanem
már a teremtéskor tevékenyen jelen van - lMóz
1,2). Aki képe a láthatatlan Istennek, minden te­
remtménynek előtte született, mert őbenne teremte­
tett minden, ami van a mennyekben és a földön,
láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár
uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmassá­
gok: minden általa és érte teremtetett. És ő előbb
volt mindennél és minden őbenne áll fenn... Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és
hogy általa békéltessen meg önmagával min­
dent... (Kol 1,15-20).
Már a Zsolt. 2. úgy ír Jahve Felkentjéről, mint
aki Isten Fia s örökkévaló Isten. A János 8,58-ban
ezt mondja Jézus a farizeusoknak: „Mielőtt Ábra­
hám lett, én vagyok.” Ábrahám egyszer megszüle­
tett, élt egy ideig és meghalt. De „Jézus Krisztus
tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Fő­
papi imájában ezt kéri: „Most Te dicsőíts meg
engem Atyám önmagadnál azzal a dicsőséggel,
amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt a
világ lett” (Jn 17,5).
„Isten egyszülött Fia” tehát ezt is jelenti: Jézus
Krisztus léte nem karácsonytól a mennybemenete­

44
lig tart. Ő öröktől fogva mindörökké Isten. Az a
harminchárom év, amit emberi testben itt töltött,
csak kitérő volt az ő örökkévaló istenségében, ami­
kor „istenségét elrejtette, midőn testünket felvette”,
hogy megváltson minket a bűnből és a haláltól.
(Örök istenségét zengi szépen a Zsid 1,1-6 is.)
Ugyanakkor azt is hangsúlyozza a Szentírás,
hogy a Fiú az Atyával egyenlő Isten. Fii. 2,6 szerint
„ő az Istennel egyenlő”, Kol 2,9 szerint pedig
„őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége tes­
tileg”. A választott nép sorsáért aggódva így fejezi
be Pál a gondolatmenetét: „Közülük származik a
Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: ál­
dott legyen mindörökké! Ámen” (Róm 9,5).
S azt is tudjuk, hogy amikor „megüresítette ma­
gát, szolgai formát vett fel és emberekhez hasonló­
vá lett” (Fii 2,7), akkor sem szűnt meg Istennek
lenni! Istenségét elrejtette, de az ember Jézus Krisz­
tusban is a mindenható Isten volt jelen. Ezért tudta
hatalommal megbocsátani a bűnt, így parancsolt
hatalommal a tisztátalan lelkeknek, innen volt telj­
hatalma a természet erői fölött, élet és halál szuve­
rén uraként hívta ki a sírból a negyednapja elteme­
tett Lázárt, s isteni hatalmánál fogva tudott min­
denkiről mindent. „Nem szorult rá, hogy bárki
tanúskodjék az emberről, mert ő maga tudta, mi
van az emberben” (Jn 2,25).
Az Atya és a Fiú annyira egyek, hogy a Fiú
nélkül sem megközelíteni (Jn 14,6), sem megismerni
(Mt 11,27) nem lehet az Atyát, de Isten gyermekévé
is csak Jézusért és Jézus által lehet valaki (Jn 1,12).
Istenhez csak Krisztuson át vezet út. Ezért az üd­
vösség feltétele a Jézus Krisztusban mint Isten egy­
szülött Fiában való hit: „Az örök élet pedig az,
hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent,
és azt, akit elküldték a Jézus Krisztust” (Jn 17,3).
„.. .higgyetek Istenben és higgyetek énbennem” (Jn
14,1). „En vagyok az út, az igazság és az élet, senki
sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6).

45
 Az apostoli igehirdetés így szól Jézusról: „Nin­
csen senkiben másban üdvösség és nem adatott
emberek között az ég alatt más név amely által
üdvözölhetnénk” (ApCsel 4,12). Jézus nélkül is
tudnak sokan az Atyáról. A teremtő és gondviselő
Isten hite sok ember szívében él. De üdvössége csak
annak van, aki elfogadja Isten szabadítását, az
pedig Jézus Krisztus személyéhez van kötve. Az ő
egyszülött Fiával együtt ad nekünk mindent az
Atya (Róm 8,32).
Az 1. sz. végefelé a kezdődő tévtanítások közt
még élesebbé vált ez a bizonyságtétel: „Mi láttuk és
bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút
a világ üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten
Fia, az Isten megmarad abban és ő az Istenben”
(ÍJn 4,14-15). „Isten bizonyságtétele az, amellyel
bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az Isten Fiá­
ban, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem
hisz az Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz
abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizony­
ságot tesz az ő Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az,
hogy az Isten örök életet adott nekünk és ez az élet
az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, abban van az
élet. Akiben nincs az Isten Fia, abban nincs meg az
élet sem. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek az
Isten Fia nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök
életetek van” (ÍJn 5,9-13).
Ne tévesszen meg bennünket, hogy Jézus önma­
gát szívesebben nevezi Emberfiának, mint Isten
Fiának. Mi a különbség a két megjelölés között?
Lényegében semmi. Ugyanarra utal mind a kettő:
az ő isteni eredetére, arra, hogy ő az Isten teljhatal­
mú képviselője ezen a földön, akinek a személyében
Isten lép be az emberi történelembe, hogy itt a mi
fogalmaink szerint, tehát számunkra is érthető mó­
don jelentse ki magát. Az Emberfia elnevezés nem
azt jelenti, hogy egy embernek a fia, mintha ezzel
Jézus emberi természetére akarna utalni, hanem
szakkifejezés, a Messiásra mutató méltóság-jelző

46
 volt, éppen úgy, mint a Dávid fia (gyakran tisztel­
ték őt így is). Amikor Jézus magát Emberfiának
nevezi, hallgatóit a Dán 7,13-14. próféciájára emlé­
kezteti, ahol ezt olvassuk: „Láttam az éjszakai láto­
másban: jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához
hasonló volt, az öregkorú felé tartott és odavezet­
ték hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom
adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet
őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem
múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Az
Ézs 9,6-7. is szépen egybecseng ezzel.) - Az Ember­
fia a világ ítélő Ura, aki úr a törvény felett is. (pl.
Mt 12,8). Erre utal Jézus szenvedése során Kajafás­
nak és Pilátusnak, s ezt idézi a Fii 2,5-11-ben fel­
jegyzett őskeresztyén Krisztus-himnusz is. Isten Fia
és Emberfia tehát azonos tartalmú, egymást erősítő
két elnevezés. (A Mt 26,63-64-ben így is kerül szé­
pen egymás mellé a két név.)
Alázatosan meg kell vallanunk, hogy Jézus isten-
fiúságát sem tudjuk az értelem számára minden
részletre kiterjedően megmagyarázni. Ugyanolyan
titok lengi körül ezt a kijelentést is, mint a Szenthá­
romság és a Jézus Krisztus kettős természetének
tényét. Egyedülálló, semmihez sem hasonlítható
jelenség ez is. - Ezért az ilyen kérdésekre nem aka­
runk mindenáron racionális választ keresni: ha Jé­
zus és az Atya egyek (Jn 10,30), akkor hogyan
imádkozott Jézus az Atyához? Önmagához imád­
kozott? És ha benne maga Isten volt itt jelen, ho­
gyan hagyhatta el őt a kereszten? S ha ők egyek,
hogyan ül most az Atya Istennek jobbján? - Sok
mindent felfoghatunk az értelmünkkel. Még többet
a hitünkkel. De Isten végső igazságát majd csak
akkor „értjük meg” teljesen, ha színről-színre lát­
juk őt (lK or 13,12; ÍJn 3,2).
Arra a kérdésre azonban tudunk felelni a fentiek
alapján, hogy szabad-e Jézushoz imádkozni. Az
egyszülött Fiú imádása nem bálványimádás, hiszen
nem Isten helyett imádjuk őt, hanem Istent imád­

47
juk benne, az Atyát aki lejött hozzánk szent Fiá­
ban. Ezért fogadta el már földi életében is a benne
hívők imádatát (Lk 2,11. 17,16; Jn 9,38 stb.), ezért
vallja róla a Szentírás: „Mert az Atya nem ítél
senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, amiként tisztelik
az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az
Atyát, aki elküldte őt” (Jn 5,22—23). S tudjuk, hogy
dicsőséges visszajövételékor minden térd meghajol
majd előtte (Fii 2,10). A mennyei istentiszteleten
pedig az Atyával együtt imádja őt a teremtett világ:
„És hallottam, hogy minden teremtmény, a menny­
ben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és
minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi
széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a
dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! A négy
élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak és
imádták őket.” (Jel 5,13-14).
Tudjuk-e már vallani mi is személyes meggyőző­
déssel, mint az etióp kincstárnok:
- Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia (Ap-
Csel 8,37).

48
 MI URUNK

Az Apostoli Hitvallás harmadik állítása Jézusról

az, hogy ő a mi Urunk. Jézus neve mellett az Úr
éppen olyan isteni méltóságjelző, mint a Krisztus,
az Isten Fia vagy az Emberfia. Gazdag bibliai tar­
talma van ennek a megjelölésnek és az ebből szüle­
tett hitvallásnak: Jézus Krisztus Úr (Fii 2,11). -
Három vonatkozását vizsgáljuk meg:
1. A Biblia azért nevezi Jézust Úrnak, mert ezzel
az ő istenségét állítja. Az Ószövetségben Isten neve
ez: Jahve. így jelentette ki magát: „En vagyok Jah-
ve, a te Istened” (pl. 2Móz 20,2). Isten szent nevét
azonban a hivő zsidók az iránta való mély tisztelet­
ből nem merték ajkukra venni, ezért helyette ezt
olvasták: Adonáj_ = Uram. Ennek a görög megfele­
lője a Kyrios = Úr. Amikor a Kr. e.-i 3. században
elkészült az eredetileg héber nyelvű Ószövetség gö­
rög fordítása,, abban a Jahve név helyén mindig ez
áll: Kyrios. így a Kyrios méltóságjelző a görög
Bibliában egyet jelent magával a Jahve Isten-
névvel.^
Az Újszövetség ezt a névhasználatot átvette, de
egyszersmind a Kyrios-formulákat, amelyek az
Ószövetségben Istenre vonatkoztak, Krisztusra vo­
natkoztatta. Az „Úr napja” az Ószövetségben Isten
ítéletre való eljövetelét jelenti, az Újszövetségben
Krisztus megjelenését. Az Úr nevét segítségül hívni
- az Újszövetségben szinte mindig Krisztusra vo­
natkozik. így lett Jézus Isten nevének és egyben
Isten tisztének a hordozójává. Aki a Cselekedetek

4 Tudom, kinek hittem 49

könyvéből vagy Pál apostol valamelyik leveléből
néhány fejezetet elolvas, annak feltűnik, hogy egyes
helyeken egészen egyértelmű, hogy az Úr elnevezés
Istenre, sőt olykor az Atyára vonatkozik, más he­
lyen egyértelmű, hogy Jézus Krisztusra utal, de van
több olyan ige, ahol nem lehet eldönteni, kiről van
szó. így kell belátnunk ismételten, hogy titok ma­
rad előttünk az Atya, Fiú, Szentlélek Isten egysége
és a személyek különbözősége.
Jézust nem az ember tette Úrrá, hanem Isten, az
az Atya, akinek ő egyszülött Fia. A hitet kapott
ember csak felismeri Istennek ezt a tettét és akara­
tát. Felismeri Jézusban a Krisztust, a Krisztus Jé­
zusban az Istent, és ezért így szólítja meg: Uram.
Jézus ellenségei sose szólították őt így. Ők Mester­
nek, Rabbinak, Tankénak nevezték. A benne hí­
vők azonban Úrnak vallották, mert így jelentette ki
őt Isten és ő maga is annak vallotta magát.
Már az angyalok így jelentik be születését: „Szü­
letett néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a
Dávid városában” (Lk 2,11). Az újszülött Jézus
már Úr! A lábmosás történetében ezt mondja tanít­
ványainak: „Ti engem így hívtok: Mester és Uram,
és jól mondjátok, mert az vagyok” (Jn 13,13). Vi­
rágvasárnap azért köthetik el küldöttei másnak a
szamarát, mert „az Úrnak van szüksége rá”
(Mk 11,3) - és ezt megtiszteltetésnek veszi minden­
ki, s boldogan átengedi neki.
Az Ószövetség hívői tudták, hogy csak Istennek
van hatalma és joga megbocsátani a bűnt. Ezért a
megfeszített Krisztus így imádkozik a kereszten:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
cselekszenek” (Lk 23,34). De a halálra kövezett
István már így kiált Jézushoz: „Uram, ne tulajdo­
nítsd nekik e bűnt!” (ApCsel 7,60). Jézus a keresz­
ten az Atyának az ősi zsoltár-imádságot mondja:
„Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet”
(Lk 23,46). István azonban így imádkozik: „Uram
Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet” (ApCsel

50
 7,59). - A haldokolva hozzáforduló gonosztevőnek
pedig csak a Kyrios-Isten mondhatja: „Még ma
velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
Ezzel a keresztyénség kilépett a zsidóság vallási
köréből és Jézus istenségének megvallásával új
úton indult el. Ez nem dac, nem a hagyományok
megvetése, nem emberi akarás volt, hanem a hit
felismerése: Isten a názáreti Jézusban teljesítette be
az atyáknak tett ígéreteket s őbenne jött egészen
közel hozzánk. Jézus az Isten teljhatalmú képvise­
lője, nem csak tanító, nem csak közvetítő, hanem
maga Isten: Úr. Isten tette őt egyenlővé önmagával,,
azzal hogy feltámasztotta a halálból és jobbjára
ültette a mennyben. így emlékezteti Péter a pünkös­
di gyülekezetét a 110. zsoltárra: „Mert nem Dávid
ment a mennyországba, hiszen ő maga mondja: így
szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbkezem
felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyos­
sággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt
a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek” (ApCsel
2,34-36).
Ezt az ^apostoli felismerést valljuk mi is. Jézus
Krisztus Úr - még a kereszten, teljes erőtlenségében
és elhagyatottságában is. Sőt ott a leghatalmasabb,
hiszen ott győzte le minden ellenségét és ellenségün­
ket.
2. A Kyrios elnevezés azonban a zsidóságon kí­
vüli pogány, hellén világban is ismeretes volt. Az
uralkodó rángjelzőjeként használták, s bizonyos
értelemben annak isteni eredetére is utalt. A csá­
szár-kultusz idején általánossá vált a császárt kyfi-
osként tisztelni, ami egyben az ő vallásos tiszteletét,
imádatát is jelentette.
A keresztyéneket ez nehéz döntés elé állította.
Mert ebben a helyzetben Krisztust Kyriosnak val­
lani: provokáció volt. Viszont ez nem maradhatott
ki a hitvallásból, mert ha nem Jézus a Kyrios,
akkor a császárt fogadják el annak, s őt kell imád­

4* 51
niuk. Ha nem határolják el magukat becsületesen
és élesen a császárkultúsztól, nem imádhatják be­
csületesen és őszintén Krisztust.
Mit lehet itt tenni? Egy pillanatig sem volt kétsé­
ges számukra. Teljes meggyőződéssel vallották:
Kyrios Kristos, Jézus Krisztus Úr.
Ezzel azonban az életüket tették kockára. Gon­
doljuk el: tele van a római cirkusz emberekkel.
Érdekes mutatvány készül: kiéheztetett vadállatok
elé fognak dobni olyan keresztyéneket, akik Jézust
vallják kyriosnak és nem a császárt. Bevonul az
isteni Caesar családjával és elfoglalja helyét a dísz­
emelvényen. A tömeg üvölti: Kyrios Caesar! És
akkor ártatlan embereket - férfiakat, nőket, örege­
ket, gyermekeket - dobálnak az állatok elé, akik
énekelve dicsérik a Kyrios Krisztust és így halnak
meg. Sokba került ez a hitvallás: hiszek Jézus
Krisztusban mi Urunkban!
Mert ennek következményei vannak. Ha valaki
Jézust vallja Úrnak, az azt jelenti, hogy neki akar
engedelmeskedni és csak őt hajlandó Istenként tisz­
telni. És mit jelent Jézusnak engedelmeskedni? Lá-
zított ő a hatóság, a felsőbbség ellen? Soha. Ő azt
parancsolta, hogy szeressük az Urat teljes szívünk­
ből és szeressük egymást. Ha azonban valaki ezzel
ellentétes parancsot ad, akkor az ő tanítványai
Uruknak engedelmeskednek inkább, mint az embe­
reknek. Amely császárok ezt tudomásul vették,
azok a keresztyénekben a legbecsületesebb polgá­
rokat találták meg. Amely császárok azonban az
imádatot is kívánták, ami csak Istené, az Űré, azok
a vértanúk számát szaporították.
3. A harmadik vonatkozása Jézus Krisztus Úr­
voltának egészen személyes. Aki Úrnak vallja őt, az
engedelmeskedjék is neki. Erről szól a Heidelbergi
Káté 34. kérdése: „Miért nevezed Őt »mi Urunk-
nak?« Azért mert Ő minket testestől-lelkestől a
bűnből és az ördög hatalmából nem aranyon vagy

52
 ezüstön, hanem drága vérén megváltván a maga
tulajdonává tett.”
Ha a maga tulajdonává tett, akkor az ő oltalma
alatt vagyok és akkor ő parancsol nekem minden­
ben.
Az ő oltalmában élek. Ezért nem félek senkitől
és semmitől. Mert ha félek bárkitől, úgy nagyobb
úrnak tartom azt, mint Krisztust. Márpedig Isten
őt „feljebb ültette minden méltóságnál és hatalmas­
ságnál” (Ef 1,21). Aki tehát Jézust Úrnak vallja,
nem fél emberektől és eseményektől, nem retteg
ismeretlen sors-hatalmaktól, nincs kiszolgáltatva a
bűn és az ördög erejének. Nem fél az élettől és nem
fél a haláltól, mert tudja, hogy Jézus mindezek
felett győzedelmes Úr. Ezért az ilyen ember megta­
gad minden babonaságot is. Nem kopog le semmit,
mert ezzel megcsúfolná Jézust az Ürat. Nem fél
visszamenni, ha otthon felejtett valamit, mert nem
retteg a sötétség erőitől. Nem készítteti el a horosz­
kópját és nem jósoltat magának semmiképpen,
mert egész jövőjét az Úr Jézus Krisztustól fogadja
el, napról napra, teljes bizalommal. Még a biorit­
mus áltudományos számításaiban sem hisz, mert
hisz Jézus Krisztusban, aki ura testünknek, lelkűnk­
nek, fizikai és szellemi teljesítőképességünknek egy­
aránt. Csodálatos békességet jelent az Úr Jézus
védelmében élni!
Ugyanakkor ebből a hitvallásból engedelmesség
is következik. Amikor Pál apostol felismerte a ná­
záreti Jézusban az Urat, első kérdése ez volt:
„Uram, mit akarsz hogy cselekedjem?” (ApCsel
9,6). Aki Urának vallja Jézust, átadta az akaratát
neki. Sok ember van, aki hisz Istenben, elmondja
ezt a hitvallási tételt is, de az úr továbbra is a saját
akarata marad, nem Jézus. Ezért figyelmeztet ő
nagyon komolyan: „Nem mindenki, aki azt mond­
ja nékem: Uram, Uram, megy be a mennyek orszá­
gába, hanem aki csejekszi az én mennyei Atyám
akaratát” (Mt 7,21). Éppen ez a mi bűnünk, amiből

53
meg kell térni, hogy az akaratunkat nem akarjuk
átadni neki. Ebből szabadít meg Jézus.
Nem a magam ura vagyok! Jézus megvett és ő
rendelkezik velem. Ő mondja meg, hánykor keljek,
hogyan dolgozzam, kivel barátkozzam, hol a he­
lyem, ki legyen a párom, mit tegyek a pénzemmel,
időmmel, testemmel, gyermekeimmel, ellenségeim­
mel... Ez azonban nem valami keserű parancs­
uralom, hanem boldog együttműködés - a Barát­
tal. Hiszen ő maga biztosít: „Ti az én barátaim
vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nek­
tek” (Jn 15,14). Éppen a neki való engedelmeskedés
közben ismerem fel: olyan Úr ő, akinek a parancsai
jók, nem nehezek, akarata mindig jobb, mint az
enyém. Neki engedelmeskedni azt jelenti, hogy
munkatársává tesz, önmagam fölé emel, beavat
örök tervébe. Neki engedelmeskedni azt jelenti,
hogy nem rontom el az életemet. Szentjeikével be-
töltekezve örömmel teszem hát akaratát.
Aki ezt gyakorolja, az tudja boldogan énekelni:
MilyJó, ha bűntől már szabad,
A z Ur szolgája vagy;
A bűn szolgája gyáva rab,
A Krisztusé szabad.

Már szolgád lettem, Jézusom,

Ki értem áldozál;
Más uram nincsen, jó l tudom,
Mert bűnből kihozál.
(467. ének)

54
 FOGANTATOTT
SZENTLÉLEKTŐL...

Hitvallásunk nehezen érthető részei közé tarto­

zik a következő is: Fogantatott Szentlélektől, szüle­
tett szűz Máriától.
1. Ennek a tételnek alapja két evangéliumi rész­
let: Mt 1,18-25; Lk 1,26-38, és még néhány bibliai
utalás.
Mt 1. szerint amikor József megtudta, hogy a
menyasszonya terhes, a botrány elkerülése végett
csendben fel akarta bontani jegyességüket. Isten
azonban álomban angyal által kijelentette neki Jé­
zus csodálatos fogantatását, valamint azt, hogy Ő
a próféták által megígért és az Istentől küldött
Szabadító. József alázatosan tudomásul veszi ezt a
kijelentést, ezzel a tisztelettel várja a születendő
Gyermeket, és Jézus megszületéséig nem él házas­
életet a feleségével. (Utána élt, mindegyik evangéli­
um említi Jézus testvéreit, Mk 6,3 és Mt 13,55-56
név szerint is. A karácsonyi történet pedig úgy szól
Jézusról, mint aki Mária e/só'szülött fia (prótoto-
kos, Lk 2,7), a Jn 3,16 pedig úgy említi, mint Isten
egyszülött Fiát (monogenés).
Jézus személyének egyedülálló voltát hangsú­
lyozzák az Ő rendkívüli fogantatásáról szóló igék.
Jézus Isten Fia. De Mária fia is. Nem Józsefé.
Emberi létét illetően nincs atyja. Csoda az egész
lénye.
Ennek ellentmondani látszik az, hogy mind a
Máté, mind a Lukács evangéliuma Jézus családfá­
ját megrajzolva Józsefre mint Dávid utódára viszi

55
vissza Jézus eredetét. Ennek tisztán jogi jelentősége
van: Jézus beletartozik egy közösségbe, jog szerint
József felelős érte, aki elfogadta ezt az Istentől reá
rótt tisztet. - Az sem zavaró, hogy Mária így szól
a tizenkét éves Jézushoz: apád és én nagy bánattal
kerestünk (Lk 2,48). Egyrészt éppen ma lett gyako­
ri, hogy a nem vér szerinti gyermek is így szólítja
nevelőapját: apu, másrészt pedig Jézus azonnal ki­
igazítja Máriát: „Miért kerestetek engem? Nem
tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell
foglalkoznom?” (Lk 2,49)
2. Hogyan történt Jézusnak a Szentlélektől való
fogantatása? Nem mond el róla a Biblia annyit,
amennyit kíváncsiságunk szeretne tudni. (Mint
ahogyan a teremtés leírása sem tartalmaz olyan
részleteket, amik még érdekelnének minket.) De
megtudunk erről is annyit, hogy világosan lássuk
Isten tetteit, és megszabaduljunk a magunk téves
elképzeléseitől. Van aki tagadja Jézus ilyen fogan­
tatását, mondván, hogy ez akkori mitológiai stílus,
nem szó szerint kell érteni, csak azt akarja kifejezni,
hogy Jézus egészen különleges valaki volt. Mások
próbálják természettudományosán magyarázni és
egyfajta szűznemzésről beszélnek. Megint mások
egészen durva feltételezéseket is megkockáztattak.
Mi maradjunk meg szorosan a bibliai leírásnál!
Lukács 1. szerint Mária éli egyszerű életét Názá-
retben. Egy napon váratlanul megjelenik előtte egy
angyal. Ó megrémül, de az bátorítja és közli vele
Isten akaratát.
- Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél,
íme fogansz méhedben és fiút szülsz, akit Jézusnak
nevezz el. Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának mond­
ják majd... és uralkodásának nem lesz vége.
E kijelentés minden szava meglepő. Máriának
egyetlen kérdése van:
- Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem is­
merek?
- A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje

56
 beárnyékol téged. Ezért a születendőt is szentnek
nevezik majd, az Isten Fiának.
Ez a fogantatás tehát nem a megszokott biológiai
úton történik, hanem Isten különleges teremtő tette
nyomán. Erre utal a „beárnyékol” kifejezés.
A Szentlélek, aki a teremtéskor már cselekvőén
jelen volt (lMóz 1,2), működik itt Jézus fogantatá­
sánál, aki nem azért Isten Fia, mert így fogantatott,
hanem mivel ő az Isten Fia, ezért rendhagyó és
titokzatosan különleges a fogantatása is.
A Hitvallás latin szövege segít itt eligazodnunk:
„Conceptus est de Spiritu sancto, natus ex Maria
virgine.” Tehát nem ex Spiritu sancto = Szentlé-
lekből, hanem Szentlélektől, Szentlélek által. És
nem Máriával, hanem Máriából teremtetett Jézus
emberi teste.
Azért fontos ez, mert a Bibliából világos, hogy
Isten Szentleikének szerepe itt nem olyan, mintha
ő lenne Jézus apja, mintha valami módon biológiai­
lag mégiscsak ő lenne Jézus nemzője. Hanem úgy
szól a kijelentés a Szentlélekről, mint aki teremtője
Isten Fia emberi testének, (Nem az ő örökkévaló
isteni lényének, mert ő nem teremtmény.)
Isten tehát mint Teremtő cselekszik itt és nem
mint férfi. Minden ember-szerinti elképzeléstől meg
kell szabadulnunk ahhoz, hogy ezt a kijelentést
helyesen érthessük. Barth Károly így magyarázza
ezt a hitvallási mondatot: „Maga Isten mint Terem­
tő lép itt fel, nem pedig mint ennek a szűznek a
társa. A régi idők keresztyén művészete megkísérel­
te ábrázolni azt, hogy itt nem szexuális cselekmény
történik. Helyesen mondták, hogy ez a fogantatás
Mária fülén keresztül történt, amikor meghallotta
Isten szavát”.
Pontosan ez derül ki az evangéliumból: Isten
közli teremtő akaratát, s Mária alázatos hittel tu­
domásul veszi azt. Befogadja a teremtő Igét - s
ebből jön létre az új Élet. Isten itt is az ő beszéde
által, Szentlelke erejével teremt.

57
 3. Örök szép példa itt nekünk Mária alázata és
hite:,
- íme az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te
beszéded szerint! (Lk 1,38)
Figyelmeztetés ez a keresztyénség családja mind­
két részének. Nekünk protestánsoknak meg kell
hallanunk ebből, hogy jobban kövessük Mária alá­
zatát és hitét. A római katolikus és keleti testvérek­
nek pedig meg kell hallaniuk, hogy Mária alázatát
és hitét kell követniük, és ragaszkodnunk kell a róla
szóló bibliai kijelentéshez. A Szentírás úgy mutatja
be nekünk Jézus anyját, mint az Úr szolgálóleányát
és nem úgy, mint a menny királynőjét. Külön ke­
gyelmet kapott, csodálatos feladatra választotta ki
őt az Úr, amikor Jézus anyja lehetett. De az, hogy
kegyelmet kapott, mutatja, hogy ő is rászorult a
kegyelemre. Mária bűntelenségéről nem ír a Biblia,
ír viszont arról, hogy kezdetben anyja sem értette
meg Jézust (Lk 2,50), testvérei nem hittek benne
(Jn 7,3-5), miközben ő prédikált, anyja és testvérei
„odakint álltak és beszélni akartak vele”
(Mt 12,46—50), egy alkalommal pedig „hozzátarto­
zói elindultak, hogy elfogják, mivel ezt mondták:
magán kívül van” (Mk 3,21). Az ApCsel 1,14-ből
azonban tudjuk, hogy Mária és Jézus néhány test­
vére is ott van az első keresztyén gyülekezetben, és
együtt imádkoznak, várják a Szentlélek kitölteté­
sét.
Ami Mária közbenjárói tisztét illeti, arra nézve
világos tanítása van Isten igéjének: „Mert egy az
Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között,
az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önma­
gát mindenkiért...” (lTim 2,5-6). Jézus tökéletesen
elvégezte a váltságot, nem szorul arra, hogy ebben
társa legyen anyja. Jézus mennybemeneteléről szól
a Szentírás, Mária mennybemeneteléről nem tu­
dunk a Bibliából.
Mi tiszteljük Máriát mint Jézus anyját, de nem
vesszük őt körül vallásos tisztelettel, mivel a

58
 2. parancsolat ezt minden teremtménnyel kapcso­
latban megtiltja. S Mária a bibliai kijelentés szerint
ember. Egyedüli feladatra kiválasztott, hivő és
ezért boldog ember, Istennek engedelmes és aláza­
tos embere. Ebben és ezért példa előttünk. Hajol­
junk meg mi is ilyen alázattal Isten akarata előtt!
Fogadjuk be ilyen hittel az ő igéjét!
4. Aki ezt teszi, abban „kiformálódik Krisztus”
(Gál 4,19). Jézus fogantatása és születése egyszeri
és példátlan esemény. De ehhez hasonlóan történik
ma is az ő testet öltése azokban, akik hittel befo­
gadják Isten igéjét. Az ige mint valami romolhatat-
lan mag, új életet támaszt bennünk (lPt 1,23), s
Krisztus él hit által a szívünkben (Ef 3,17).
Éppen ez a mi újjászületésünk volt a célja az ő
Szentlélektől való ^fogantatásának és asszonytól
való születésének. így tudta ő elszenvedni helyet­
tünk Isten igazságos ítéletét bűneink miatt. Mert
így ő tiszta és bűntelen volt, s mégis velünk minden­
ben azonos. Fogantatott Szentlélektől, született
szűz Máriától - ez nem azt jelenti, hogy az Isten
ember lett, vagy az ember Istenné vált, hanem azt,
hogy a két természet egy személyben egyesült. Ezért
tudja összekötni Jézus a mennyet és a földet, ezért
tudja megadni Istennek az elégtételt bűneink miatt,
így mint ember mutathatta be az áldozatot, de mint
Isten Fia végtelen értékű elégtételt szerzett.
Kálvin János így ír erről: „Mert Isten Fia csodá­
latosan szállt le az égből, anélkül azonban, hogy az
eget elhagyta volna. Azt akarta, hogy a szűz csodá­
latosan hordozza méhében, hogy csodálatosan jár­
jon a földön s függjön a keresztfán, hogy e világot
mint kezdettől fogva, földön jártában is mindenkor
betöltse.” (Institutio 2.13.4.)

59
 József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény váltamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei, s a Te szemeid.
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
M it tehettem érte?.. .Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot.
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és 0 vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, én senki vagyok,
-

A z Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
(Reményik Sándor)

60
 SZENVEDETT

„Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítte-

ték, meghalt és eltemetteték.”
Jézus születése után mindjárt az ő szenvedéséről
szól a Hitvallás. Mintha átugorná azt a három
évtizedet, ami Betlehem és a Golgota közt eltelt.
Pedig nem ezt teszi. Sokkal inkább arra utal, hogy
Jézus Krisztus egész életműve belesűríthető ebbe a
szóba: szenvedett. Hiszen szenvedése nem a Kaja­
fás előtti kínvallatással kezdődött, hanem azzal,
hogy „megüresítette magát szolgai formát vévén
föl, emberekhez hasonlóvá lett” (Fii 2,7). És folyta­
tódott egész földi életén át. Mennyi értetlenség,
közöny, rosszindulat vette körül! Milyen gyakran
éppen az övéitől kellett szenvednie. Van-e nagyobb
fájdalom, mint amikor az utasítja vissza a segítsé­
get, akit legjobban szeretünk? „O hitetlen és elfajult
nemzedék, meddig szenvedlek titeket?” - kiált fel
szomorúan (Mt 17,17). És virágvasárnapon sír,
mert népe nem ismerte fel a szabadulás alkalmát,
s elvetette Szabadítóját (Lk 19,41-44).
„Mit értesz azon, hogy szenvedett? Azt, hogy ő
földi életének egész ideje alatt, különösen pedig
annak végén, Istennek az egész emberi nemzetség
bűne ellen való haragját testében-lelkében elhor­
dozta, és pedig avégre, hogy e szenvedésével, mint
egyetlenegy engesztelő áldozattal a mi testünket és
lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és
számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot (meg­

öl
igazulást) és az örök életet megszerezze.” (Heid.
Káté 37.)
Jézus tehát nem a maga bűnei miatt szenvedett.
Ezzel is súlyosabb volt a terhe, hogy szenvedését
ártatlanul hordozta. A vele együtt megfeszített go­
nosztevő is tanúskodik erről: „Mi ugyan méltán
szenvedünk, mert tetteink méltó büntetését kapjuk,
de ez semmi rosszat sem követett el” (Lk 23,41).
Akkor miért kellett szenvednie? Mert „az Úr mind­
nyájunk vétkét őreá vetette”. „A mi betegségeinket
viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt
gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink
miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk bé­
kességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk
meg” (Ézs 53,4-6). Ő az Isten Báránya, aki hordoz­
ta a világ bűneit. Ez nem hasonlítható semmilyen
más szenvedéshez! És ha azt halljuk, hogy valaki
többet szenvedett, mint Krisztus, szelíden igazítsuk
ki a káromlást, mert Jézus Krisztus helyettünk átélt
kinjához nem mérhető semmilyen emberi szenvedés
sem.
De miért kellett Jézusnak az egész emberiség
bűnéért szenvednie és meghalnia? Azért, mert ami­
kor az ember fellázadt Isten ellen és elszakadt tőle
(bűneset), olyan helyzetbe hozta magát, amelyben
csak Isten nélkül, Isten ellenére tud létezni. Ez alól
a legjobbak sem képeznek kivételt. „Nincs egyetlen
igaz sem... mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek
az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3,10-23). „Minden
fej beteg, minden szív erőtlen, tetőtől talpig nincs
e testben épség...” (Ézs 1,5-6) - ez a Biblia röntgen-
felvétele rólunk. Isten pedig igazságos, a bűnt halá­
losan komolyan veszi és ezért halállal bünteti. Elle­
ne nem lehet következmények nélkül lázadni.
Ugyanakkor mérhetetlenül szereti az embert, és
nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja,
hogy megtérjen és éljen. Mit lehet tenni, ha Isten a
bűnt meg akarja büntetni, de a bűnöst meg akarja

62
 menteni? Azt, hogy végrehajtja az ítéletet - de vala­
ki máson. Erre vállalkozott Jézus Krisztus. S ezt
vállalta ő önként érettünk.
A kereszten tehát elvégeztetett az ítélet és elvé­
geztetett a bűnös felmentése. Jézus emberré léteié­
vel - még nem végeztetett el. Tanításával sem -
ezért nincs új életük azoknak, akik csak Jézus taní­
tásairól gondolkoznak. Még a Kajafás és Pilátus
előtti szenvedésével sem végeztetett el. A halálával
végeztetett el. így viszont „egyetlenegy áldozatával
örökké tökéletesekké tette a megszentelteket...
mert így megszenteltettünk egyszersmindenkorra a
Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid
10,14.10).
Ezért k e lle tt neki szenvednie és meghalnia. Ezért
nem maradhat ki a Bibliából a véres kereszt. Ezért
nem akar Pál másról tudni, mint a Jézus Krisztus­
ról, mégpedig mint megfeszítettről (lK or 2,2).
Mert ez az igazi örömhír, az evangélium szíve:
Jézus az én büntetésemet szenvedte el, a nekem
felállított kereszten halt meg helyettem, s Isten nem
hajtja végre kétszer ugyanazt az ítéletet. Tehát ha
ezt hiszem, szabad vagyok! A megváltás lényege ez:
megbékéltetett mindent az Atyával, „békességet
szerezvén az Ő keresztjének vére által”, „megszaba­
dított minket a sötétség hatalmából, s benne van a
mi váltságunk, az Ő vére által, bűneink bocsánata”
(Kol 1,13-14. 20). Szenvedésével és tiszta életének
feláldozásával kifizette a váltságdíjat régi rabtar­
tónknak, s minket Isten gyermekeinek szabadságá­
ra segített el. Hiszed-é ezt?
Hogyan került Pilátus a Credoba? Nem véletle­
nül. Nevének említése Jézus Krisztus váltságmüvé-
nek a történetiségét dokumentálja. Hogy a keresz­
ten valóban ez a helyettes elégtétel történt, azt csak
a hit ismeri fel. De hogy a mi helyünkre Isten
ítélőszéke előtt az a Jézus állt, aki vajóságos Isten,
de valóságos ember is, nem testetlen idea, aki embe­
ri testében szenvedte el mindazt a kínt, s hogy ez itt

63
a földön, az emberi történelemben zajlott - erre
utal ez az adat, hogy Jézus mindezt Poncius Pilátus
helytartósága idején és jóváhagyásával szenvedte
el, aki Kr. u. 26—36-ig volt a Római Birodalom
keleti szélén lévő Júdea és Samária prokurátora. Az
üdvtörténet a világtörténelemben folyik, mindket­
tőnek Isten az Ura.
A keresztrefeszítés megszokott római kivégzési
mód volt. Annak azonban más jelentősége is van,
hogy Jézus ilyen halállal halt meg. „Nagyobb do­
log-e az, hogy Jézus keresztre feszíttetett, mint ha
másnemű halállal halt volna meg? Nagyobb, mert
ebből vagyok bizonyos afelől, hogy Ő azt az átkot,
amelynek súlya rajtam volt, magára vette, a ke­
reszthalált ugyanis Isten megátkozta.” (Heid. Káté
39.) A Gal,3,13 ezt erősíti meg. Mi pedig boldogan
valljuk: „Áldássá lesz ott az átok, megbékéltet a
kereszt” (230. ének).
Meghalt és eltemették - ez nem felesleges szósza­
porítás, hanem a hitvallás fontos része. Azért is,
mert Jézus helyettes áldozatát a tényleges halála
teszi teljessé. De azért is, mert feltámadása csak
akkor tény, ha előzőleg valóban meghalt. Efelől
nem lehet kétségünk, még akkor sem, .ha a történe­
lem során különféle színes történeteket találtak ki
az emberek ennek tagadására. A rómaiak ugyanis
rendkívül pontos és szigorú előírások szerint hajtot­
ták végre a halálos ítéleteket. János, aki mindvégig
ott volt Jézus keresztjénél, a szemtanú elevenségé­
vel leírja, hogy miután a római halottkém megálla­
pította Jézus halálát, utána még egy katona dárdá­
val szíven döfte és a nyitott sebből vér és víz folyt
(Jn 19,32-35). Márk pedig, akinek az evangéliuma
a legrégebbi, leirja, hogy amikor aznap este arimá-
tiai József elkérte Pilátustól Jézus holttestét, a hely­
tartó előbb magához rendelte az ügyeletes száza­
dost és megtudakolta tőle, valóban meghalt-e Jé­
zus. Csak ezután adott engedélyt arra, hogy a holt­
testet eltemessék (Mk 15,42-45).

64
 Az a feltételezés, hogy Jézus valamiféle ájulásból
tért volna magához a harmadik napon, több okból
is megalapozatlan. Akkor ugyanis a rettenetes kín­
zások és az agónia biztos tünetei után egy napot és
két éjszakát kellett volna a sírban töltenie étel és
kezelés nélkül, s ezek után képesnek kellett volna
lennie kiszabadulni az erősen begöngyölt halotti
lepelből, eltolni a sír bejáratát elzáró követ, amivel
három nő nem tudott volna megbirkózni, mégpe­
dig belülről, ahol nincs rajta fogás, megrémíteni a
katonákat, elgyalogolni átszúrt, sebes lábbal, s
olyan hatással lenni az emberekre, hogy elhiggyék:
ő a halál legyőzője, az élet fejedelme. Ez elképzelhe­
tetlen.
Mi tehát az apostoli bizonyságtétel alapján hisz-
szük, hogy Jézus Krisztus valóban meghalt. Halála
utat nyitott nekünk az életre. Az ő keresztje az
egyetlen út, amin visszatalálhatunk Istenhez. Ő az
ajtó - ami nagypéntek óta újra nyitva van előttünk.
Benne hinni ezt jelenti: belépni ezen az ajtón.
Te drága Jézus, mi történt tevéled,
Hogy oly keményen sújt a zord ítélet?
A szörnyű vétket el mivel követted?
M i volt a tetted?
Megostoroznak, tövissel csúfolnak,
Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak
Epét ecettel kínálgatni mernek,
Keresztre vernek.
Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje?
Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!
Amit te szenvedsz, Jézus, én okoztam,
Fejedre hoztam.
S mily büntetés, mit a világ reád mért?
A jó nyájőrző szenved a juháért: A bűnért,
melyet szolgák elkövettek,
A z Úr fizet meg. (340. ének)

5 Tudom, kinek hittem 65

 ALÁSZÁLLT A POKLOKRA

Az előző mondat nagypéntek külső történetét

foglalja össze. Aki aznap este végiggondolta az
eseményeket, méltán így szólt: „Meghalt a Jó, ki
hűség volt, alázat, az él, ki Isten hántására lázadt”.
Krisztus története szomorú véget ért.
Ha azonban valaki néhány nappal, vagy néhány
évvel később gondolta végig nagypéntek történetét,
akkor nem ilyen keserűen beszélt róla. A Szentírás­
ból kitűnik, hogy a Krisztus utáni első nemzedék,
amelynek tagjai közül sokan szemtanúi voltak Jé­
zus szenvedésének és halálának, de már az ő feltá­
madása után értékelték annak jelentőségét, egészen
más véleményen voltak. Számukra Jézus halála
nem szánalmas vereség, hanem dicsőséges győze­
lem volt. Az ő ügye akkor nem elbukott, hanem
diadalra jutott. Mert Jézus Krisztus keresztjénél
nemcsak az emberi gonoszság lett nyilvánvalóvá,
hanem az isteni szeretet is. Nem vég, hanem csodá­
latos kezdet a nagypéntek, a kegyelem korszakának
nyitánya. Hiszen Jézus éppen kereszthalálával hárí­
tott el előlünk minden akadályt az Istenhez vezető
útról. Az is húsvét után lett világossá, hogy Jézus
halála nem véletlen tragédia volt, hanem tudatosan
vállalt isteni mű, helyettes elégtétel. Az ő győzelme
tehát mindnyájunk győzelme. Boldogan vallották
hát az akkori hívők: „Titeket is, akik halottak vol­
tatok a vétekben és testetek körülmetéletlenségé-
ben, ővele együtt életre keltett, úgyhogy megbocsá­
totta nékünk minden vétkünket. Eltörölte a követe-

66
 lésével minket terhelő adóslevelet, amely minket
vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a
keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette
őket és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol
2,13-15).
Aki tehát nagypéntek belső történetét is megér­
tette, az tudta, hogy Jézus keresztjénél kozmikus
méretű szellemi mérkőzés zajlott le. A sötétség feje­
delme minden eszközt felvonultatott az egyetlen
Igaz ellen, és sikerült is megöletnie őt. Ez a győze­
lem azonban a Gonosz totális vereségévé lett. Úgy
járt, mint a méh, ami megszúrja áldozatát, de ő
pusztul bele, mert kiszakad a fullánkja. A démoni
erők nagypénteki látszat győzelme végleges veresé­
güket jelentette. „Halál, hol a te fullánkod, pokol,
hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn...
Hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi
Urunk Jézus Krisztus által” (lK or 15,55-57).
Az első keresztyének tele voltak ennek a bizo­
nyosságnak az örömével. Vallották, hogy valóban
„úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött
Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen” (Jn 3,16). Ez az Isten szereteté-
nek mérhetetlen nagysága, hogy az egész kozmoszt
szerette, s ez az ember felelősségének a komolysága,
hogy csak aki hisz Jézusban, azé lesz a szabadítás.
Boldogan vallották, hogy Jézus váltsághalálának
az egész emberi történelmet és a teljes világminden­
séget átölelő kozmikus jelentősége van.
Ez a meggyőződés szólal meg a rövid bizonyság-
tételben: alászállt a poklokra.
Jelzi ez egyrészt Jézus életének a mélypontját.
Azt, hogy Ő valóban magára vette a mi bűneinket,
sőt Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk,
hiszen a bűn zsoldja a halál. Jézus valóságosan,
teljesen elszenvedte a halált, hiszen a halottak biro­
dalmába került a keresztrefeszítés és sírbatétel nyo­
mán. Sőt: elszenvedte miattunk és helyettünk a

5* 67
kárhozatot, az Istentől való elhagyattatás kínját is
(Mt 27,46), annak teljes valójában, hiszen a bibliai
bizonyságtétel így szólt: „Mert Krisztus is szenve­
dett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért,
hogy elvezessen minket Istenhez, miután halálra
adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek sze­
rint. így ment el a börtönben levő lelkekhez is és
prédikált azoknak, akik egykor engedetlenné let­
tek, amikor Isten türelmesen várakozott a Noé
napjaiban a bárka készítésekor.” (lPt 3,18-20)
Jézus tehát, aki mindig tökéletesen engedelmes
volt az Atyának, azok közé került, akik engedetle­
nek voltak Istennek, mint pl. a Noé korában élt
gonosz nemzedék. Ennyire a bűnösök közé szám­
iáltatott. S ennek az az evangéliuma, hogy ilyen
valóságosan magára vette bűneink büntetését, s aki
hisz őbenne, annak már nem kell elszenvednie
ugyanezt, nem kell a poklokra alászállnia, az már
nem megy a kárhozatra.
Ugyanakkor Jézus poklokra szállása az Ő hatal­
mának, a halál feletti győzelmének a bizonysága is.
Mert Őt nem tarthatta fogva a halál. Ő mindenható
Úrként hatolt be oda, bizonyítva ezzel is, hogy Ő
Úr mindenek felett, akinek a nevére minden térd
meghajol, s aki előtt nincs bezárt ajtó. Ezért lett a
mi reménységünk alapja az Ő kijelentése; „Ne félj,
én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig
halott voltam, és íme élek örökkön örökké, és ná­
lam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel
1,17-18).
Alászállt a poklokra - ez a hitvallás Jézus univer­
zális győzelméről szól. Azt hirdeti, hogy még ez a
sötét félelmetes terület sem vonhatja ki magát az Ő
uralma alól, ott is Ő a szóvivő (prédikált - kérüsz-
szó), Ő az, akié az utolsó szó, s az Ő végső győzel­
méből nem marad ki semmi. Ébben a vallástételben
tehát együtt szólal meg a kereszt gyalázata és dicső­
sége, a Megfeszített erőtlensége és hatalma, nagy­
péntek sötétsége és húsvét diadala.

68
 Nyitott kérdés, hogy mi lehetett Jézus prédikálá-
sának a tartalma. Erről a Szentírás nem szól, mi se
kezdjük találgatni. Hitvallásunk is csak a poklokra
szállás tényét említi. Nincs itt szó arról, hogy ezek
közül az „engedetlenek” közül bárki megtért volna.
A teljes Szentírás alapján világos, hogy a halál után
nincs sorsváltoztatási lehetőség. Akik Krisztus
előtt meghaltak, Isten szabad kegyelme folytán
nyilván azok közül is sokan kapnak üdvösséget, de
ők is csak Krisztusért, és ők is még életükben el­
nyerték azt.
A Péter levelében található két igehely sem mond
ellent ennek. Hiszen a már idézett lPt 3,19-20-ban
előforduló kifejezés (kérüsszó) inkább csak azt je­
lenti, hogy az az isteni figyelmeztetés, amit ezek az
engedetlenek annak idején hallottak, de megvetet­
tek, valóság, igaz. (Jubileumi Kommentár) Az lPt
4,6-ban pedig nem a holtakat megtérésre hívó evan­
gélium-hirdetésről (evangelidzó) van szó, hanem
arról, hogy azok, akik még életükben hallották az
evangéliumot és elfogadták azt, meghaltak ugyan
test szerint, mint minden ember, de most is élnek
lélekben, mert Isten így akarta és így ígérte nekik.
(Következtetés: ne féljenek hát Krisztusért szen­
vedni, vagy akár vértanúhalált vállalni, mert meg­
nyugszik rajtuk a dicsőségnek és az Istennek Lel­
ke.)
Jézus poklokra szállásának tényéből tehát sem­
miképpen nem következik az a ma székében elter­
jedt tévtanítás, hogy végül is mindenki üdvözül.
A fejezetünk elején idézett igében világosan szól a
mi Urunk az ember felelősségéről: „.. .hogy aki hisz
őbenne, el ne vesszen” (Jn 3,16). Aki viszont nem
hisz, elkárhozik (Mk 16,16. Jn 3,36 stb.). Ne feled­
jük, hogy a Szentírás tanítása szerint a halál után
már nem lesz lehetőségünk a megtérésre. Jézus pok­
lokra szállása éppen olyan egyszeri üdv esemény,
mint kereszthalála és feltámadása. Miutánunk éle­
tünk mostani poklába jön, és igéjével hív. „Ma ha

69
az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szí­
veteket” (Zsid 3,15)!
Még egy gyakran elhangzó kérdésre feleljünk itt:
hogyan ígérhette Jézus a vele együtt megfeszített
gonosztevőnek: Ma velem leszel a Paradicsomban
(Lk 23,43), amikor Ő aznap a poklokra szállt alá?
lPt 3,18 szerint Jézus „lélekben” (en pneumati)
ment el a halottak birodalmába. Itt tehát Ő már
kilépett a mi tér-idői korlátáink közül. S így, „lélek­
ben”, mindkettőt egyidejűleg megtehette.

70
 HARMADNAPON FELTÁMADOTT

Mire alapozzuk ezt az állítást? Az, hogy nyitva

és üresen találták Jézus sírját, még nem bizonyítja
feltámadását.
Jézust pénteken feszítették meg és temették el.
Szombat a nyugalom napja volt. Vasárnap hajnal­
ban akarták bebalzsamozni a holttestét őt tisztelő
kegyes asszonyok. A domboldalba vájt sírkamra
bejáratát elzáró nagy lapos követ azonban elhenge-
rítve találták, s a sírban nem volt ott Jézus holttes­
te. Erről hiába számoltak be, ez nem a feltámadás
bizonysága volt. Amit pedig az angyaloktól hallot­
tak, azt Jézus tanítványai is afféle asszonyi fecsegés­
nek tekintették (Lk 24,11).
A templomőrség kivezényelt osztaga azonnal je­
lentést tett megbízóinak a vasárnap hajnali földren­
gésről, angyalok jelenéséről és az őket teljesen meg­
bénító rémületről (Mt 28,1-4), de a főpapok „sok
pénzzel” megvesztegették őket, hogy hallgassanak
erről, ellenben híreszteljék el, hogy míg ők aludtak,
a tanítványok ellopták Jézus holttestét (Mt 28,11-
16). Nyilvánvaló, hogy mindent elkövettek azért,
hogy megtalálják a holttestet, mert az lett volna az
egyetlen döntő bizonyíték a hazug hír mellett. Azt
azonban nem találták.
Viszont egyre többen találkoztak a feltámadott
Krisztussal, több városban, Jeruzsálemben is,
negyven napon keresztül. (Negyven nap után senki
nem találkozott többé vele feltámadott testében.
Ma sem álmokban és látomásokban jön elénk, ha­

71
nem igéjében szólít meg.) Pál az asszonyokat nem
is említi, mert a törvény előtt nem lehettek tanúk,
de felsorolja a férfiakat: „Megjelent Kéfásnak, az­
után a tizenkettőnek, azután megjelent több mint
ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül legtöbben
mindmáig élnek, némelyek azonban el is aludtak.
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi
apostolnak. Legutoljára pedig az összes között
mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is”. Ezt
ő az lK or 15,5-8-ban írja, tehát az Újszövetség
egyik legrégibb iratában, ami Kr. u. 54-ben már
készen volt. Pál itt név szerint megemlít több olyan
szemtanút, akiknek Krisztus megjelent a feltáma­
dása után, s teszi ezt a jeles esemény után mintegy
25 évvel, amikor az érintettek közül még többen
éltek. Nem tudunk arról, hogy közülük bárki tilta­
kozott volna ez ellen, de tudunk arról, hogy közü­
lük többen készek voltak később meghalni is ezért
a hitükért és állításukért.
Ettől kezdve a keresztyén igehirdetés középpont­
jában a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló
bizonyságtétel állt. Nem valószínű, hogy egy olyan
kitalált hazugságról prédikált volna akkor minden
keresztyén igehirdető, amibe könnyű lett volna be­
lekötni. És nem valószínű, hogy egy mesének vagy
legendának olyan ereje lenne, hogy kétezer év óta
sokaknak a gondolkozását és életét alapvetően
megváltoztatja, s szívét olykor nagy nyomorúságok
közt is örömmel és bizonyossággal tölti be.
Több teológiai és filozófiai iskola úgy próbálta
erőtlenné tenni Krisztus feltámadásának a tényét,
hogy átvitt értelemben beszélt róla. Eszerint Krisz­
tus eszméi élnének tovább, tanításai túlélik őt. Te­
hát eszmei feltámadásról van szó. Az evangéliumok
leírása azonban annyira életszerű és részletes, hogy
aki azt elfogulatlanul olvassa, látnia kell, hogy csak
a szó szoros értelmében vett feltámadásról lehet
szó.
Ezért nem véletlen az, hogy több újszövetségi

72
hely is hangsúlyozza, és szűkszavú, tömör hitvallá­
sunkba is belekerült ez az időhatározó: a harmadik
napon. Mert ha egy eseményről tudjuk, hogy mikor
és hol történt, akkor az az esemény nyilvánvalóan
megtörtént. Ezért is hisszük mi, hogy „harmadna­
pon halottaiból feltámadott”. Csak a „hogyan”
marad örök titok. Mint Isten páratlan nagy tettei­
nek a hogyan-ja általában.
Krisztus feltámadását azonban már akkor sem
hitték. Az asszonyok újságolják a tanítványoknak
- nem hiszik. A tíz tanítvány Tamásnak - nem
hiszi. Mi győzte meg őket? A közöttük megjelenő
Krisztus. A feltámadás legfőbb bizonyítéka maga
a Feltámadott - azóta is. Aki találkozik vele, tanít­
ványává lesz és valóban vele él, az bizonyos lesz
abban, hogy Ő valóban él.
Pál a tanúk idézett névsora végén önmagát is
megemlíti (lK or 15,8). Először ő sem hitte a Jézus
feltámadásáról szóló hírt. Veszedelmes tévtanítás-
nak tartotta, s éppen úton volt, hogy összefogdossa
azokat, akik ezt vallják. Ezen az úton szólította
meg Krisztus. S ez már az Ő mennybemenetele után
történt! Tehát ez már a mi helyzetünk. Jézus a
nevén szólította, mint másokat is:
- Saul, Saul, miért üldözöl engem?
- Ki vagy, Uram?
- Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
- Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? (ApCsel
9,4-6)
S ettől kezdve ez az egyetlen kérdés vezérelte
Pált. Élete összeforrt a dicsőséges Krisztussal, aki
testileg már nem volt jelen itt a földön, de egészen
valóságos módon irányította, védte, használta,
megáldotta Saul-Pált, éppen úgy, mint azokat, akik
ma hiszünk benne.
Krisztus feltámadása tehát ma végül is hit igaz­
ság. De erre is áll, amit általában a hitről mond­
tunk: Isten igéje teremti. Akinek az életébe egyszer
beleszól Krisztus, s attól kezdve naponta kérdezi

73
tőle: Uram, mit akarsz hogy cselekedjem - az
együtt él Krisztussal, s innen tudja, hogy Krisztus
él. - Ezért szól az angyal kérdése hozzánk is: miért
keresitek a halottak közt az élőt? (Lk 24,5) A feltá­
madott Krisztust nem lehet a sírban, a múltban, a
múlandóságban megtalálni, csak ott, ahol elénk
jön: igéjében, a gyülekezetben, az ő kicsinyeiben.
Ma is érvényes ígérete: „Ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöt­
tük” (Mt 18,20).
A keresztyén egyház hitének alapja Jézus Krisz­
tus feltámadása (lK or 15,14). Ez a tény kívül esik
a történelemtudomány körén, ezt sem igazolni, sem
cáfolni nem tudja. Azok, akik szemtanúi voltak
Jézus kereszthalálának, és utána találkoztak a fel­
támadott Krisztussal, megrendültén tettek erről bi­
zonyságot. Mi az ő tanúskodásuknak hiszünk. Ezt
a hitet pedig maga az élő Krisztus tudja megerősíte­
ni bennünk igéje és Szentlelke által.
Krisztus feltámadása azonban a keresztyén fele­
lősségnek és erkölcsnek is az alapja (lK or 15,58).
Hiszen a húsvét azt jelentette, hogy Isten igent
mondott mindarra, amit a názáreti Jézus tanított és
tett. Egyáltalán nemcsak az volt a feltámadás jelen­
tősége, hogy van élet a halál után. Ez akkor nem
volt kérdés, minden hivő zsidó várta a halottak
feltámadását. Krisztus feltámadása azonban azt
jelentette, hogy Isten elfogadta az ő személyét, mű­
vét és áldozatát, hitelesítette és a magáénak tekin­
tette mindazt, amit Jézus mondott és tett. Ez volt
a nagy meglepetés és bizonyság az első húsvétkor,
a kereszthalál gyalázata után. Ha Krisztus feltáma­
dott, akkor ostoba és veszélyes gondolat ez:
együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk (lKor
15,32), akkor érdemes úgy élni, ahogyan ő mondta.
Akkor csak úgy érdemes élni.
Ezért lett az első keresztyének életében olyan
jelentős Uruk feltámadásának eseménye. Ezért em­
lékeztek meg arról minden héten a hét első napján.

74
Ahogy a keresztyénség kezdett eltávolodni a zsina­
gógától és elterjedt Jeruzsálemtől messze is, egyre
inkább ezen a napon tartották istentiszteleteiket és
nem szombaton. így lett lassan a nyugalom napja
a hetedik nap helyett a hét első napja. Az Úr napjá­
nak nevezték és örvendeztek, hogy a halálon is
győztes, élő Uruk van. (Helyesebb lenne, ha mi is
így neveznők, hiszen a vasárnap elnevezés arra utal,
hogy ezen a napon tartották a vásárokat eleink,
amelyeken egyáltalán nem az Úr feltámadásán ör­
vendeztek.)
„Mit használ nekünk Krisztus feltámadása? Elő­
ször: feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket
részesíthessen abban az igazságban (megigazulás-
ban), amelyet nekünk halálával szerzett; másod­
szor: az Ő ereje most minket is új életre támaszt fel;
harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges
feltámadásunknak bizonyos záloga számunkra.”
(Heid. Káté 45.)
Krisztus feltámadott, kit halál elragadott;
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett
a vigaszunk,
Halleluja!
Ha ő fe l nem támad, nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét,
Halleluja!
Halleluja, halleluja, halleluja!
Örvendezzünk, vigadjunk,
Krisztus lett a vigaszunk.
Halleluja!
(Húsvéti ének a 13. sz. elejéről)

75
 FELMENT A MENNYEKBE

Jézus mennybemenetelének tényét az evangélis­

ták jegyezték fel (Mk 16,19; Lk 24,51; ApCsel
1,1-12), az Atya jobbján uralkodó Krisztusról in­
kább az apostoli levelek szólnak (Róm 8,34;
Ef 1,20; Kol 3,1; Zsid 1,3. 12,2; lPt 3,22 stb.).
1. Hogyan történt Jézus mennybemenetele? Fel­
támadása után negyven nappal kiment tanítványai­
val az Olajfák hegyére, s ott beszélgetés közben
„szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt
a szemük elől” (ApCsel 1,9). Tehát nem úgy tévesz­
tették szemük elől, hogy egyre magasabbra emelke­
dett s a végén már olyan kicsi ponttá lett, hogy nem
látták, hanem amikor emelkedni kezdett, egyik pil­
lanatról a másikra tűnt el előlük, egy felhő takarta
el.
Ez a leírás nagyon világosan szemlélteti, hogy a
Biblia világképe nem a háromemeletes naiv elkép­
zelés, amely szerint a középpontban a föld van,
amit körülvesz a levegő, fölötte Isten lakhelye a
menny, és a föld alatt a sötétség birodalma, a po­
kol. Ezt a világképet a modern természettudomány
szétzúzta. Ez azonban egyáltalán nem zavarja a
bibliai kijelentést, mert az nem ehhez kötődik, még
akkor sem, ha ennek a nyelvén mond el a Szentírás
bizonyos igazságokat. (Hogyan fejezhette volna ki
másként, mint ahogyan az akkor élő emberek gon­
dolkoztak?)
A bibliai kijelentés sajátos világképe ez: a való­
ságnak két része van: láthatók és láthatatlanok

76
(2Kor 4,18; Kol 1,16; Zsid 11,3 stb. - de már az
lMóz 1,1 is!). Mindkettőt Isten teremtette, mind­
kettőnek ő a szuverén Ura. Ez a kétfajta világ
együtt, egymásban van jelen. Tehát nem egymás
felett, mint rétegek, nem egymás mellett elkülönít­
ve, hanem egyidejűleg, együtt léteznek. Itt van jelen
a láthatatlan világ is, csak azt öt érzékszervünkkel
nem érzékeljük. Az a hit számára lesz hozzáférhető,
megismerhető, közeli valóság. (L. a hitről mondot­
takat!) Az emberi értelemnek, tudománynak, a ku­
tatásnak a lehetősége és feladata, hogy a látható
valóságot amennyire csak lehet, megismerje, annak
törvényeit felderítse. A hit nagy lehetősége és fel­
adata pedig az, hogy a láthatatlant megismerje,
annak törvényeihez igazodjék s arról bizonyságot
tegyen.
Együtt létezik tehát a látható és a láthatatlan
világ, mint a valóság két minősége. Hitünkkel fo­
lyamatosan érzékeljük a láthatatlanokat, de arra is
van példa, hogy Isten néha mások előtt is fölleb-
benti a fátylat, és megengedi, hogy bepillantsanak
a láthatatlanba. Ez történt Géházival (2Kir
6,14-17), karácsony éjjelén a pásztorokkal, akikhez
nem valahonnan „odarepültek” az angyalok, ha­
nem „odalépett” az addig is jelenlévő, csak számuk­
ra láthatatlan isteni követ (Lk 2,9—15), ezt a felhőt
vette el az Úr István szemei elől, amikor halálra
kövezték (ApCsel 7,55-56), s azt a felhőt, ami Jé­
zust mennybemenetelekor tanítványai szeme elől
eltakarta, veszi el majd Isten, amikor Krisztus is­
mét eljön dicsőségben (ApCsel 1,11; Mt 24,30; Jel
1,7 stb.).
2. Hova ment tehát Jézus, amikor „felment a
mennyekbe”? Visszalépett a láthatatlan világba,
amelyikből testet öltésekor kilépett közénk, a lát­
hatóba. Véget ért megaláztatása, s újra elfoglalta
eredeti pozícióját mint örök Isten. Jézus tehát nem
valahova ment el, nem kiment ebből a világból,
nem térben távolodott el övéitől, hanem csupán

77
 visszaláthatatlanodott az itt jelen levő, bennünket
is körülvevő szellemi világba.
Hogy Jézus tanítványai mennyire Uruk közvet­
len jelenlétében éltek az ő mennybemenetele után
is, az nagyon meggyőzően olvasható a Márk evan­
géliuma utolsó két versében: „Az Úr Jézus pedig
miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a
mennybe és az Isten jobbjára ült. Azok pedig el­
mentek, hirdették az igét mindenütt, az Ur pedig
együtt munkálkodott velük, megerősítette az ige­
hirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16,19-20)
Miért írja akkor a Biblia mégis, hogy Jézus fel­
ment? Egyrészt azért, mert így látták a tanítványok,
hogy mielőtt hirtelen eltűnt szemük elől, emelkedni
kezdett. Másrészt azért, mert az mindenki előtt
világos volt, hogy a láthatatlan a létezés magasabb
minősége, mint a látható, aki tehát a magasabba
megy, az fel-megy. (Mint ahogyan azt mondjuk:
valaki le-züllik, hiszen az illető alacsonyabb minő­
ségbe váltott át.)
Jézus tehát nem a világűrbe távozott. Ezért nem
fog találkozni vele egyetlen űrhajó sem soha. Mert
nem ott van. Itt maradt, jelen van, és a benne hívők
szakadatlanul érzékelik jelenlétét, amit ő kifejezet­
ten meg is ígért éppen mennybemenetele előtt:
„...és íme én veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig” (Mt 28,20). Ennek az örömében és fele­
lősségében élhetünk mi is.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy végső soron Jézus
mennybemenetele is titok. Hiszen ő maga így bú­
csúzik tanítványaitól: „Atyám házában sok lakó­
hely van... elmegyek, hogy helyet készítsek néktek”
(Jn 14,2). Úgy szól, mintha a menny vagy az Atya
jobbja mégis csak valamely hely volna. A kijelentés
előtti alázattal írja erről a feszültségről Barth Ká­
roly: „Kétségtelen, hogy a mennybemenetelt is el­
sősorban »jelnek és csodának« kell tekintenünk,
amely mintegy kísérője a Kijelentés tényében
megvalósuló keresztyén hit titokszerűségének.

78
 A mennybemenetel, mint Jézus Krisztusnak a ta­
nítványai testi szeme láttára történt függőleges irá­
nyú s valóságos térben végbemenő felemeltetése az
Isten jobbján való ülés lehetőségéhez vezető útnak
kétségtelenül nem tekinthető. Mert hiszen Isten
jobbja nem valami térileg meghatározható hely.
Oly helynek pedig éppenséggel nem tekinthető,
amely a világűrön át természetes vagy természetfe­
letti módon megközelíthető volna. Krisztusnak ez
a felemeltetése, jel- és csodaként, sokkal inkább
utalás arra a „kijelentésre, amely a Krisztus feltáma­
dásában az Ő menny és föld feletti hatalmáról tett
bizonyságot. Ebből a szempontból nézve a menny-
bemenetel nem más, mint legkonkrétabb és egyút­
tal záró mozzanata a feltámadás utáni negyven nap
alatt történt ama csodás események sorozatának,
amelyek segítségével az eddig elrejtett Isten-Fia
felfedte önmagát, és amelyek által tanítványaiban
a hitet kiváltotta s így egyházát is megalapította.”
(Hiszek 89. old.)
3. Miért ment vissza Jézus a mennybe?
Azért, mert „ott” van otthon. Az az ő eredeti,
örök létformája'.
Azért, mert elvégezte küldetését (Jn 17,4. 19,30).
Azért, hogy szüntelenül esedezzen érettünk
(Róm 8,34; Zsid 7,25. 9,24; ÍJn 2,1). Csodálatos
örömhír ez: valaki mindig imádkozik érted! Ő a mi
isteni védőügyvédünk az Atyánál.
Azért, hogy helyet készítsen nekünk is és magá­
hoz vegye majd mindazokat, akik hisznek benne.
(Jn 14,1—3. 17,24 stb.) Ezért nagy evangéliuma Jé­
zus megdicsőült testben történt mennybemenetelé­
nek az is, hogy „a mi testünk a mennyben biztos
zálog nekünk arról, hogy ő mint a mi Fejünk min­
ket tagjait szintén fel fog venni oda...” (Heid. Káté
49.).
Azért, hogy így a test fizikai korlátáitól megsza­
badulva egyidejűleg mindenütt ott lehessen, ahol őt
hittel várják és segítségül hívják (Mt 18,20).

79
 S végül azért, hogy uralkodjék. Hiszen neki ada­
tott minden hatalom mennyen és földön
(Mt 28,18). Erre utal ez a mondat: ül a mindenható
Atya Istennek jobbján. Ezt a képet is le kell fordíta­
ni, hogy jól értsük a jelentését. Az Atya jobbja nem
hely, hanem funkció, tisztség. Az ókori uralkodó
jobbján a hadvezér ült, aki egyedül volt teljhatalmú
képviselője, s egyben akaratának végrehajtója. Ez
a kép tehát azt fejezi ki, hogy Jézus egyenlő Isten
az Atyával (Fii 2,6). Az hogy „ül” - nem azt jelenti,
hogy tétlenkedik vagy pihen, hanem hogy uralko­
dik. A király amikor trónján ül, akkor gyakorolja
a hatalmát, irányítja birodalmát, mégpedig puszta
szóval, „hatalma szavával” (Zsid 1,1-3)!
Milyen nagy örömhír ez: az a Jézus ül a minden­
ható Atya Isten jobbján, aki úgy szeretett minket,
hogy életét adta érettünk, aki azt mondta, barátai
vagyunk, ha azt cselekesszük, amit ő parancsolt
nekünk! A mi Barátunk az uraknak Ura és kirá­
lyoknak Királya (Jel 17,14)! Milyen boldogok a
benne hívők, milyen biztonságban élhetnek itt, mi­
lyen nyugodtak lehetnek jövőjük felől is!
Addig azonban, amíg elvétetik a felhő, ami őt
eltakarta, nem a mennybenézés a dolgunk, hanem
küldetésünk van: „menjetek el szerte az egész világ­
ba, hirdessétek az evangéliumot minden teremt­
ménynek” (Mk 16,15). Vagyis Mesterünk munká­
ját kell folytatnunk. Helyesebben: ő maga akarja
folytatni szabadító munkáját általunk, akik hittel
befogadtuk őt és engedelmeskedünk neki. Őt lehet
és kell vinni mindenhová. A mennyet lehet és kell
lehoznunk a földre, amit Jézus nélkül a bűneinkkel
pokollá teszünk.
Hiszen Jézus éppen azért jött közénk és azért
ment vissza a mennybe, hogy mi visszanyerjük
mennyei polgárságunkat. A Jézus nélkül élő ember
nagy bánata éppen az, hogy elveszítette a mennyet,
és ezt nem pótolja semmi földi jó. („Itthon vagyok
itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben”

80
- Kosztolányi: Boldog, szomorú dal.) A Jézust
megtalált ember nagy öröme viszont ez: „Nekünk
íredig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az
Úr Jézus Krisztust is várjuk Üdvözítőül” (Fii 3,20).

6 Tudom, kinek hittem 81

 ELJÖN ÍTÉLNI

Jézus Krisztus ítéletre való eljöveteléről sok he­

lyen ír a Biblia. Láttuk, hogy a Dán 7,13-14-ben
említett Emberfia a világ ítélő Ura, akinek Isten
átadta az ítéletet. Jézus magára vette ezt az elneve­
zést és ezt a megbízatást is (Jn 5,22-23; Mt 24,30.
25,31). Többször beszél erről, a legrészletesebben
talán a Mt 24-25. fejezetekben. Pál a Thesszaloni-
kába írt levelekben, Péter a 2. levelében ad részletes
tanítást erről.
Krisztus két eljövetele az emberi történelmet há­
rom részre osztja: a teremtéstől („kezdetben”) az
idők teljességéig (Gál 4,4): a törvény kora, az idők
teljességétől az idő végéig (Jel 10,6): a kegyelem
vagy a hit kora, s onnan már nem újabb szakasz
következik, hanem félegyenes: az új teremtés, a
színről színre látás.
A Biblia időszemlélete tehát lineáris (egyenes vo­
nalú) és nem ciklikus (örök visszatérés, körforgás),
mint a legtöbb keleti vallásé. Ezért idegen tőle az
újra-születés (reinkarnáció) gondolata. Nem soro­
zatos újraszületések folyamatában leszünk eggyé az
istenséggel, hanem egyszeri újjászületés által le­
szünk Isten gyermekévé (Jn 3,3-8). Mivel az ember
élete egyszeri és megismételhetetlen, ezért felelőssé­
ge is nagy. Itt dől el örök sorsa: Istennel vagy Isten
nélkül tölti-e az örökkévalóságot. Krisztus máso­
dik eljövetele az ember felelősségre vonásának al­
kalma is.
Ugyanakkor Krisztus ítéletre való eljövetele

82
 mindannak a végét jelenti, amit a bűn megrontott.
„A világ pedig elmúlik és annak kívánsága is, de aki
Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké” (ÍJn
2,17). Isten gyermeke tehát nem itt akar véglegesen
berendezkedni. Mi azonban mégsem a világ végét
várjuk, hanem az új teremtést, amit Isten készít a
nagy ítélet után. „Az ég és föld elmúlnak,...” -
mondja Jézus (Mt 24,35). „De új eget és új földet
várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság la­
kik” - bátorít Péter (2Pt 3,13). Ez a józan remény­
ség alapja.
Három kérdésre keressünk választ: mikor, ho­
gyan és miért jön el ismét Krisztus? Mit mond erről
Isten igéje?
1. Mikor jön el ítéletre?
„Arról a napról és óráról senki sem tud, még az
ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül”
(Mt 24,36). Az hogy még nem jött el, nem a várako­
zást teszi feleslegessé, hanem Isten türelmének
nagyságát mutatja (2Pt 3,9). Engedetlen tehát Is­
tennel szemben mindenki, aki ezt mégis ki akarja
számítani. Sokan csalódtak már eddig a történelem
során számításaikban. Nem számítgatnunk kell,
hanem készen lenni, hogyha váratlanul ér is, ne
találjon készületlenül!
Éppen a felkészülésünket és éberségünket segíti
az, amit Jézus az ő eljövetelét megelőző események­
ről - mint figyelmeztető jelekről - mond
(Mt 24,3-14). Három csoportba sorolhatók ezek:
a) rendkívüli természeti jelenségek és emberi
nyomorúságok,
b) nagymértékű lelki visszaesés (nem igeszerű
tehát az a rajongó tanítás, hogy az utolsó időket
nagy ébredés jellemzi),
c) Isten országának evangéliumát hirdetik az
egész földön. Ezek alapján sem lehet azonban ki­
számítani az ő eljövetelének napját. „Ezért legyetek
ti is készen, mert abban az órában jön el az Ember­
fia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44)

6* 83
 2. Hogyan jön el Krisztus?
Váratlanul - mint a tolvaj éjjel. Feltűnően -
mindenki észre fogja venni, ebből az élményből
nem marad ki senki. S „nagy hatalommal és dicső­
séggel” - nem alázatban és gyalázatban, mint elő­
ször, a betlehemi barlangistálló szegényes homályá­
ban.
Akkor lepleződik majd le igazán, hogy kicsoda
Krisztus. Akkor lesz nyilvánvalóvá mindenki előtt
az ő titka. Akkor mutatja meg magát egészen a
világnak (Jn 7,4), a benne hívőknek és nem hívők­
nek egyaránt. Hiszen mikor először megérkezett,
rangrejtett király volt. Az emberek szeme csak szol­
gai formáját látta. Csak a hit ismerte fel benne
akkor is, azóta is az Istent. A betlehemi fogadós
nem engedte be - honnan tudhatta volna, kit hord
a szíve alatt az a poros ruhájú, fáradt fiatalasszony?
Kijelentéseit fenntartással fogadták a legtöbben.
S a végén hamis vádak alapján keresztre szögezték.
Az övéi ugyan vallották: „láttuk az ő dicsőségét,
mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes
volt kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14) - de ki
hitt e bizonyságtételnek?
Második eljövetelekor azonban lehull a lepel és
Jézus Krisztus úgy fog megjelenni, ahogyan most
uralkodik az Atya jobbján a mennyben. Az isteni
mindenhatóság birtokában, mint annak végrehaj­
tója jön el, kezében tartva egész létünket. S akkor
mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy ő valóban a
világ Ura, valóban az élő és mindenható Isten ma­
ga. Akkor minden róla való vitatkozás mindörökre
elnémul, „nevére minden térd meghajol, mennyeie­
ké, földieké és föld alatt vajóké, és minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicső­
ségére” (Fii 2,10-11). - Most dől el, hogy mi azok
között leszünk-e, akik várják ezt a napot és boldo­
gan hódolnak neki, vagy akiket készületlenül talál
és kénytelenek lesznek hódolni neki. Hogy ezt
mondja-e nekünk: Jertek, Atyám áldottai, örököl­

84
jétek az országot, vagy ezt: Távozzatok ti átkozot­
tak az örök tűzre (Mt 25, 34.41).
3. Miért jön vissza a megdicsőült Krisztus?
Azért, hogy megítéljen élőket és holtakat.
Tehát lesz ítélet. „Elvégzett dolog, hogy az embe­
rek egyszer meghaljanak és utána az ítélet” (Zsid
9,27). Isten szeretete nem azt jelenti, hogy a bűnt
büntetlenül hagyja, hanem azt, hogy a megbánt
bűnt megbocsátja. - Ezt az ítéletet azonban az a
Jézus Krisztus hajtja végre, „aki előbb érettem Is­
ten ítélőszéke elé állt és rólam minden kárhoztatást
elvett” (Heid. Káté 52.). Aki ezt igazán hiszi, aki
bűneinek bocsánatát tőle elfogadta, az „nem megy
ítéletre, mert átment a halálból az életre” (Jn 5,24).
Mit jelent ez? Azt, hogy a dicsőségben megjelenő
Krisztus előtt minden kiderül majd rólunk, s akkor
minden bűn elveszi büntetését. Ha azonban valaki
már előbb meglátta és megvallotta bűneit Krisztus­
nak, s hiszi, hogy azokat az Ő golgotái áldozatáért
az Atya megbocsátotta, akkor az az ember már
nem megy ítéletre. Hiszen annak az ítéletét elszen­
vedte Krisztus a kereszten. Mindenkiét elszenvedte,
de ezt csak a hit teszi érvényessé számunkra. Ezért
az üdvösség döntő feltétele Jézus szerint: aki hisz
énbennem. A benne hívők vele együtt jelennek meg
akkor már dicsőségben. Aki pedig nem hisz, nélkü­
le kell hordoznia Isten ítéletét, ami a tőle való
végleges elszakíttatás: a kárhozat. Annak a testi­
lelki kínja az, hogy élete legnagyobb döntését hi­
bázta el valaki, s nincs lehetősége többé kijavítani.
Örök sorsunk a halálunk pillanatában eldől, az
ítéletkor csak nyilvánvalóvá lesz. Amilyen állapot­
ban talál a meghalás - Jézussal vagy Jézus nélkül
az válik utána véglegessé. Jézus tanítása szerint
ezen később már nem lehet változtatni
(Lk 16,19-31). Ezért felesleges és a Szentírással
ellenkezik a halottakért való könyörgés, s egyebek
közt ezért is tiltja a Biblia a halottakkal való bármi­

85
nemű kapcsolatfelvételt, a spiritizmusnak minden
formáját (5 Móz 18,9-13; Ézs 8,19-22).
Hogyan fogja Krisztus az élőket és a holtakat
megítélni? Világosan ír erről a Biblia, de nem min­
den mozzanatát tárja elénk olyan részletességgel,
mint szeretnénk. Ezzel a mértéktartással szóljunk
mi is róla. „Amint felhangzik a riadó hangja,^
főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr
fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak
a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk,
akik megmaradunk, velük együtt elragadtatunk
felhőkön az^Úr fogadására a levegőbe, és így min­
denkor az Úrral leszünk” (IThessz 4,16-17).
Amikor tehát Isten „elveszi a felhőt”, ami a lát­
hatatlan világot most eltakarja előlünk, különös
eseményeknek leszünk szemtanúi. Jézus eljövetelé­
vel együtt jár a halottak feltámadása is. Először
azok támadnak fel, akik hittek benne. Ezután azok
a hivők, akik akkor itt a földön élnek, egy szempil­
lantás alatt „átváltoznak”, s dicsőséges testben a
feltámadottakkal együtt „elragadtatnak” Krisztus­
hoz (Fii 3,21; lK or 15,51-52; Mt 24,40-41). Ekkor
kerül sor az üdvözítitek „megjutalmazására” (2Kor
5,9-10), és hivő életük megvizsgálására (lK or 3,
10—15 —ez a tűz egyszerűen a szolgáló élet próbája,
s nem valamiféle „tisztítótűz”, amin keresztül bárki
üdvösségre juthatna).
Amikor Krisztus mindenki számára láthatóan
eljön (Mt 24,30), ítéletet hirdet majd a „népek”, a
pogányok felett (Mt 25,31-32), s ekkor feltámad­
nak a halottak mind (Jel 20,11-15). Sokan kérde­
zik: mi lesz azokkal, akik Jézus előtt éltek, akik
kisgyermek korukban meghaltak, vagy akikhez ma
nem jut el az evangélium és így nem hihetnek a
Megváltóban? A Jel 22,2 utal arra, hogy Isten ke­
gyelmesen gondoskodott azokról is, akik önhibáju­
kon kívül nem hallhatták Jézus Krisztus evangéliu­
mát. De hogy közülük kik, hogyan és miért kapnak
üdvösséget, ezt a titkot nem tartotta szükségesnek

86
nekünk kijelenteni. Minden keresztyénre viszont
annál nagyobb súllyal helyezi a bizonyságtétel, a
misszió felelősségét. (Hogy pedig a feltámadáskor
hogyan férnek el majd annyian a földön, ez felesle­
ges aggodalom, hiszen annak a „testnek” a „kiterje­
dése” nyilván egészen más lesz, mint a mostanié, s
akkor már kívül leszünk a tér-idői kategóriákon.)
Szól a Biblia az ún. ezeréves birodalomról, Krisz­
tusnak a földön megvalósuló béke-királyságáról is
(Jel 20,1-6). Ennek a kiszínezésétől és minden vele
kapcsolatos találgatástól azonban tartózkodni sze­
retnénk.
Annyit bizonyosan tudunk a Szentírásból, hogy
Jézus Krisztus ismét eljön. Azt is tudjuk, hogy aki
hisz benne, az akkor már nem megy ítéletre. Aki
hallott róla, de visszautasította szeretetét, az elkár-
hozik. Azt is tudjuk, hogy aki úgy él, hogy mindig
kész az Ő megjelenésére, azt nem fogja készületle­
nül találni váratlan eljövetele. Mivel pedig mindez
így van, „milyen szentül és kegyesen kell nektek
élnetek, akik várjátok az Isten napjának eljövete­
lét” (2Pt 3,11-12)!
Emeljük Jézushoz szemünk,
Jön már királyi győztesünk,
Mennyből leszáll s együtt leszünk.
Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön,
Felséges várás tói feszüljön.
A z álmot űzd el, készen állj,
Krisztus-nép, jön, jön a Király!

O kérünk, Jézus, jó Urunk,

Te szabd meg életünk, utunk,
Hány éjszakánk lesz s hány napunk.
Bölcs szívedből töltsd meg szívünket.
Te ismered jól kis hitünket:
Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk,
Hogy majd ha jössz, készen legyünk.
(367. ének)

87
 HISZEK SZENTLÉLEKBEN

Az Apostoli Hitvallás harmadik cikkelyéhez ér­

keztünk, ami a Szentlélekről és munkájáról szól.
Kicsoda a Szentlélek? Ez volt az apostolok nagy
kérdése is pünkösd előtt. Beszélt ugyan erről nekik
Jézus, de azt akkor még nem értették világosan.
Amikor aztán az ő mennybemenetele után tíz nap­
pal „beteltek mindnyájan a Szentlélekkel”, és olyan
erővel prédikáltak, mint Jézus, olyan hatalommal
gyógyítottak betegeket, mint ő, akkor összekap­
csolódott bennük ez a tapasztalat a korábban ka­
pott kijelentéssel. Világossá vált, hogy Mesterük
valóban nem hagyta őket magukra, csak nem testi­
leg van most már jelen köztük, hanem lelkileg.
Jézus lelke, Jézus szent Lelke, a Szentlélek vette
hatalmába őket. Ugyanaz az Isten, aki mint min­
denható teremtő Atya jelentette ki magát az írá­
sokban, aki egészen közeljött hozzájuk a testté lett
Igében: Krisztusban (IJn 1,1-3), ő lépett hozzájuk
most még közelebb: be egészen a lényükbe, a szí­
vükbe, s belülről irányítja őket.
Hitvallásunk olyan szűkszavúan vall a Szentlé­
lekről, hogy érdemes itt idéznünk a 381-ben elfoga­
dott ún. nicea-konstantinápolyi hitvallás erről
szóló részét: „Hiszek Szentiélekben, az Úrban és
Megelevenítőben, aki az Atyától és a Fiútól jön,
akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és
dicsőítünk, aki a próféták által szólt”.
így tanítja a Szentírás: a Szentlélek az Atyával és
a Fiúval egyenlő örök Isten. Éppen úgy, mint Jézus

88
léte és munkája nem karácsonnyal kezdődik, a
Szentlélek munkája sem pünkösddel kezdődött. Is­
ten Lelke, aki öröktől van, részt vett a teremtésben
(lMóz 1,2). Ha nagyon köznapian válaszolnánk
erre a kérdésre: kicsoda a Szentlélek, ezt monda­
nánk: Isten, amint éppen dolgozik. A munkában
lévő Isten. És Isten legsajátosabb munkája a terem­
tés. Amikor létrehoz valamit, ami nem volt. Ilyen­
kor mindig ott van a Szentlélek Isten. A világ te­
remtésénél is, az egyes ember újjáteremtésénél is, az
egyház születésénél is. Veni creator Spiritus! Jövel
teremtő Szentlélek!
És valóban ő szólt a próféták által. Mert az
Ószövetség idején is kapták egyes, Istentől kiválasz­
tott személyek az Ő Lelkét, bizonyos Istentől kije­
lölt feladatok végrehajtásához. Tehát amikor Isten
el akart végezni valamit az ő szolgáin keresztül,
önmagát közölte velük. (lMóz 41,38; Bir 13,25;
lSám 10,6; Ézs 61,1 stb.)
Pünkösd óta annyiban más a helyzet, hogy Jézus
Krisztus mindenki számára hozzáférhetővé tette
ezt az ajándékot. Hiszen Jézus azért jött, hogy
minket Istenhez visszavezessen (lPt 3,18). Aki Jé­
zust befogadja, az Isten gyermekévé lesz (Jn 1,12).
Akit viszont Isten gyermekévé fogad, azzal közli
önmagát és minden javait (Róm 8,8—17!). Aki tehát
elfogadja Jézustól bűnei bocsánatát és neki mint
élete Urának engedelmeskedni akar, az kapta Isten
Szentlelkét. Ez pünkösd óta mindenki számára le­
hetségessé vált, mert akkor teljesedett be a prófécia:
„Azután kitöltőm majd Lelkemet minden emberre”
(Jóéi 2,28 kk).
Hogyan kapta a háromezer ember a Szentlélek
ajándékát pünkösdkor? Hallgatták az igét - rádöb­
bentek elveszett állapotukra - megváltották bűnei­
ket és szakítottak velük (keresztség) - hittel elfo­
gadták Jézustól bűneik bocsánatát - és megkapták
a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,37-38). Ez a sor­
rend nagyon fontos, és más szentírási helyek tanú­

89
 sága szerint is megfordíthatatlan! A tévelygésekkel
szemben csak a bibliai üdvrend helyes és pontos
ismerete óvhat meg bennünket.
A Szentlélek által tehát az élő Krisztussal jut a
hivő élet-közösségre. Tagja lesz a Krisztus-testnek,
az egyháznak, amelynek Krisztus a Feje. „Hiszen
egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté keresz-
teltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rab­
szolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélek­
kel itattattunk meg” (lK or 12,13). Ez a Lélek-
keresztség hiteles újszövetségi értelmezése.
A Szentlélek belekeresztel a Krisztus-testbe, tehát
minden újjászületett hivő „meg van keresztelve Lé­
lekkel”. S az írások szerint ennek nem feltétlen
kísérője az új nyelveken szólás. (ApCsel 8,17; lKor
12,30 - s a pünkösdi háromezerről sem olvassuk
ezt.)
Aki Jézust így befogadta, abban az ő élete kezdő­
dik el. Egészen új tulajdonságai lesznek, amik nem
vele születtek, és nem nevelés eredménye. Az új
természet jele ez: a Lélek gyümölcse. (A Biblia
egyes számot használ itt!) „Szeretet, öröm, békes­
ség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, ön­
megtartóztatás” (Gál 5,22). Mint egy szőlőfürtön
a szemek. Ezt már nem az óember „vad-alanya”
termi, hanem Krisztus belénk oltatott nemes élete.
„Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem
sok gyümölcsöt... abban dicsőíttetik meg az én
Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és legye­
tek nékem tanítványaim” (Jn 15,5.8). Aki Isten
Szentleikét kapta, képes az ember eredeti küldetését
végezni: élete Istent dicsőíti s benne Jézus mentő
szolgálata folytatódik.
Ehhez a tanítványi szolgálathoz azonban megfe­
lelő képességek is kellenek. Ezek a Lélek ajándékai,
görög szóval karizmák. A Lélek gyümölcse egy, a
Lélek ajándéka sokféle. Az előbbi minden újjászü­
letett ember életének állandó kísérője kell hogy
legyen, az utóbbiból szabadon ad a Lélek bizonyos

90
meghatározott szolgálatra, s vissza is veheti. Arra
valók, hogy jól el tudjuk végezni a Krisztus-testben
kapott feladatainkat. Nem azonosak a teremtésben
kapott emberi adottságainkkal. Karizmát (lelki
vagy kegyelmi ajándékot) az újjáteremtett ember
kap Istentől rábízott szolgálata végzésére. A Róm
12. és az lK or 12. szól erről részletesen.
Mi a Szentlélek munkája? Végtelen gazdagságát
nem tudjuk elsorolni. Ő teszi személyesen a mienk­
ké Isten ajándékait (Róm 8, 16—17). Ő győz meg
bűneinkről (Jn 16,8), ő a nagy Pedagógus, aki elve­
zet a teljes igazságra (Jn 16,13) és eszünkbe juttatja
mindazt, amit Krisztus tanított (Jn 14,26). Ő a
Paraklétos, aki segít, bátorít, vigasztal (Jn 14,16-
18). Ő a közösség és az egység Lelke (ApCsel 4,32),
az imádság Lelke (Gál 4,6), ő tanít meg dicsőíteni
az Urat (Jn 16,14). Erőt ad a bizonyságtételhez
(ApCsel 1,8. 4,31), megőriz és vezet az engedelmes­
ség útján (Róm 8,14), megszentel, vagyis Isten kö­
zelében tart.
Mi a Szentlélek káromlásának a bűne? Nem az,
ha valaki indulatos káromkodásában Isten Lelkét
is említi. Hanem az, amiről a Mk 3,29. és a párhu­
zamos helyek szólnak. Ha az itt szereplő mondatot
a szövegösszefüggésben vizsgáljuk, akkor válik ért­
hetővé. Itt Jézusnak a démon-világgal vívott harcá­
ról van szó, arról, hogyan értékelték ezt ellenfelei.
Nekik felel ezzel az igével. „Aki Jézus tettei mögött
Isten Lelke helyett démoni erőket feltételez önmaga
igazolására, az Jézus nagyságán ugyan nem változ­
tat, de önmaga sorsát megpecsételi: megbocsátha­
tatlan bűnben vétkezik, mert tudva tagadta meg
Isten'Lelkét.” (Varga Zs.) A Szentlélek elleni bűn
tehát az Isten szabadító munkájának való tudatos
ellenállás. A magam igazát mindhalálig védő, meg-
átalkodottság. Ha a beteg visszautasítja az orvos
segítségét és kilöki kezéből a gyógyszert, csak erő­
szakkal lehet rajta segíteni. Isten pedig erőszakot
nem alkalmaz, hanem önkéntes bizalmunkat várja

91
(Jn 7,17). A Szentlélek elleni bűn tehát az, ha valaki
dacosan és kitartóan ellenáll Isten munkájának,
ragaszkodik a bűneihez, vagy maga akarja azokat
megoldani.
_ „Mit hiszel a Szentiélekről? Hiszem először, hogy
Ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképen örök Isten.
Másodszor, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz
hit által Krisztusnak és minden Ő jótéteményének
részesévé tesz, vigasztal és velem marad mindörök­
ké.” (Heid. Káté 53. kérdés).
Szentlélek, imádunk mi téged,
Valljuk istenséged,
Hisszük, hogy az új ember szive
Saját kezed mivé.
Te vagy a hitnek mind szerzője,
Mind elvégezője,
Te gyújtasz szívünkben világot,
Forró buzgóságot.
(377. ének)

92
 AZ EGYHÁZRÓL

„Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszent-

egyházat, szenteknek egyességét” - e mondat két
fele lényegében ugyanazt jelenti. Tehát az egy kö­
zönséges keresztyén egyház: a szentek közössége és
viszont. Szenteknek azokat nevezi az Újszövetség,
akik Krisztusban hisznek, neki szolgálnak és így
Isten gyermekeivé lettek. (Pál a legtöbb levelében
így szólítja meg a gyülekezet tagjait, akiket nem
bűntelenségük tesz szentté, hanem a bűnbocsána­
tot elfogadó hitük.) Ezek a szentek titokzatosan
összetartoznak egymással, hiszen mind Atyjuknak
vallják a mindenható Istent és testvérévé lettek
Krisztusnak a hit által (Róm 8,29). Ez a nagy csa­
lád átöleli az egész emberi történelmet és átszövi az
egész földön élő emberiséget. Egyelőre láthatatlan,
nem tudjuk pontosan, ki tartozik bele, de önmagá­
ról mindenki tudja, s Krisztus eljövetelekor ez is
nyilvánvalóvá lesz. Ezek a szentek alkotják az egy­
házat.
Szomorú, hogy a hitvallás e szép mondata okoz­
za a legtöbb vitát a keresztyén családon belül. Jel­
lemző, hogy minden felekezet másként fordította le
magyarra, egyetlen kifejezése miatt:
A latin alapszöveg így hangzik:... sanctam eccle-
siam catholicam...
A római katolikus fordítás ez: egy katholikus
keresztény Anyaszentegyházat. Tehát minden szót
lefordított magyarra, de a katholikust meghagyja
latinul. Ezzel azonban félreérthetővé vált a mon­

93
 dat, mert a megszokott szóhasználat szerint a kato­
likus általában azt jelenti nekünk, hogy római ka­
tolikus. Márpedig a hitvallás eredeti értelme nem ez
volt, hanem az, hogy az egész emberiségből mind
egy családba tartoznak, akik Jézus Krisztusban
hisznek. A római katolikus felekezet csak egy része
a keresztyénség nagy családjának. Ettől a félreér­
téstől mindenképpen óvakodni kell.
Az evangélikus fordítás így hangzik: hiszek...
egy keresztyén anyaszentegyházat. Tehát a katoli­
kus jelzőt teljesen kihagyja, illetve valószínűleg azt
helyettesíti az „egy” számnév.
A református fordítás: egy közönséges keresz­
tyén anyaszentegyházat. Ez lefordítja a katolikust,
de olyan régies szó áll itt (közönséges), aminek a
jelentése az idő folyamán megváltozott, s ma in­
kább megbélyegző mellékzöngéje van. Kevesen
tudják, hogy a közönséges valamikor azt jelentette,
hogy az egész világ közönségét magában foglaló,
tehát egyetemes - ami a latin (eredetileg görög)
katholikus jelző pontos fordítása.
Most már tudjuk, kik a szentek, láttuk hogy az
„egyessége” azt jelenti: közössége, a közönségest
pedig ma így mondjuk: egyetemes. De mit jelent az,
hogy egyház? Többféle jelentéssel is használjuk: a
szervezett egyház mint társadalmi intézmény, az
egyes felekezeteket is szoktuk egyháznak nevezni
(pl. Református Egyház), sőt egy felekezet helyi
egységét, a gyülekezetét vagy egyházközséget is
(a Csepeli Egyház).
S mi ennek a fogalomnak a bibliai jelentéstartal­
ma? Az ekklésia szó mögött az ek-kaleó = kihív ige
áll. Az egyház azoknak a közössége, akiket Isten
igéje kihívott a maguk bűnéből, sötétségéből, elve­
szett életéből, a kárhozatból. Ők engedtek ennek a
hívásnak, s örülnek, hogy ennek nyomán megválto­
zott egész életük. Hálásak a Krisztussal s az egy­
mással való összetartozásért, s boldogan viszik to­
vább az örömhírt, hogy ők is kihívjanak másokat

94
 erre az új életre. „Ti választott nemzetség... Isten
tulajdonba vett népe vagytok, hogy hirdessétek an­
nak nagy tetteit, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket” (lPt 2,9). így hang­
zik a hívás tovább, s így növeli az Úr a gyülekezetét
napról-napra az üdvözülőkkel (ApCsel 2,47).
Nyilvánvaló tehát, hogy az egyház nem emberi
társulás, nem csupán történelmi képződmény, szer­
vezet vagy intézmény, hanem Isten műve. Azért
van egyház, mert Isten szereti ezt a világot, elhív
minket az ő Fiával való közösségre. A Heidelbergi
Káté írói szépen és pontosan vallanak erről az 54.
kérdésben: „Mit hiszel a közönséges keresztyén
anyaszentegyházról? Hiszem, hogy Isten Fia a világ
kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi
nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit
egyességében magának egy kiválasztott gyülekeze­
tét gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hi­
szem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké
az is maradok.”
Ennek a nagyon gondosan és a Biblia szellemé­
ben megszerkesztett mondatnak minden szava,
hangsúlyos. Ki hívja létre az egyházat? Isten Fia.
Honnan? Az egész emberiségből. Mikor? A törté­
nelem teljes ideje alatt. Milyen eszközökkel? Igéje
és Szentlelke által - semmi másra nincs szüksége,
ennek van újjáteremtő ereje. Mi végre hívja őket?
Magának. S mit tesz velük? Oltalmazza és megőrzi.
Boldog, aki enged ennek a hívásnak!
Két képpel szemlélteti a Biblia az ekklésia lénye­
gét. A test tagjai a fővel és egymással közösségben
élnek (lK or 12, 12-30). Az tagja az egyháznak, aki
hit által egészen személyes kapcsolatban él Krisz­
tussal, akitől közvetlenül kapja az irányítást; és a
szeretet által közösségbe kerül mindazokkal, akik
a Fővel ilyen kapcsolatban vannak. Ez az egymás­
sal való közösség (koinonia) részesedés és részesítés
egyszerre: állandóan épülök a többi által, s állandó­
an szolgálok az egésznek. - A vőlegény és a meny­

95
asszony képe (Ef 5,22-32). Ez az Ószövetségben is
gyakran példázta Jahve és Izráel viszonyát. Krisz­
tus az egyház vőlegénye, aki vérét adta jegy­
ajándékul érte, s felkészíti, hogy a menyegzőn tisz­
tán álljon oda elé. Az egyház pedig minden körül­
mények közt hű marad Jegyeséhez, s várja a Bá­
rány menyegzőjét, amikor „látomása dicsőn betel­
jesül, s a győzedelmes egyház Urával egyesül” (392.
ének).
Mi következik mindebből?
a) Nem mindenki tagja a kihívottak közösségé­
nek, aki egy egyházi szervezethez tartozik, csak
akinek hitbeli közössége van az élő Krisztussal.
Hiszen minden tag azáltal él, hogy a Fővel kapcso­
latban van. Ez azonban semmiféle ítélkezésre nem
jogosít fel senkit, mert nem vagyunk sem képesek,
sem jogosultak ennek másokról való megállapítá­
sára, és Isten egyébként is együtt látja az eddigiek­
kel azokat, akiket még ezután hív el (ApCsel 18,10;
Róm 4,17; Mt 3,9). Fontos, hogy én élő tagja le­
gyek és az is maradjak!
b) Az egyház feje maga Krisztus. Semmilyen más
emberi tekintély vagy hatalom nem veheti át tőle
ezt a tisztet, mert csak ő tudja betölteni. A Biblia
tanítása szerint Krisztusnak nincs szüksége helyet­
tesre, nem is bízott meg ezzel senkit. Ő halt meg az
egyházért, s csak ő tudja oltalmazni és helyesen
irányítani. Minden közvetítés nélkül mindnyájunk­
nak közvetlenül vele lehet közösségünk (Ef
1,22-23!).
c) Az egyház mint Krisztus teste szolgálatra hi­
vatott ebben a világban. Legsajátosabb szolgálata
az evangélium hirdetése (nem a maga érdekében,
hanem azokért, akik hisznek majd annak), Isten
szüntelen dicsőítése, a szeretet gyakorlása - sze­
mélyválogatás nélkül, és a Krisztusért való szenve­
dés alázatos vállalása.
d) így lesz a szentek közössége jellé a szétszab­
dalt és gyűlölködő világban, amelyben így felra­

96
gyog valami az új teremtés rendjéből. Az előző
fejezetben idéztük már ezt az igét, de ott inkább a
mondat első felére figyeltünk: „Hiszen egy Lélek
által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk,
akár zsidók akár görögök, akár rabszolgák, akár
szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk
meg” (lK or 12,13). A Krisztusban való egység le­
bontja a társadalmi válaszfalakat (rabszolga és rab­
szolgatartó közt), az egyházi és faji megkülönböz­
tetéseket (zsidók és görögök). Krisztusban nincs
különbség ember és ember közt (Gál 3,27-28).
„Ő fejünk, mi néki tagja, ő a fény, mi színei; mi
cselédek, ő a gazda, ő miénk, övéi mi” (395. ének).
De látható-e ez az egység? Nem. Nem is azt
mondjuk: látom a szentek közösségét, hanem hogy
hiszem. Ez nem azt jelenti, hogy nincs, vagy csak
bizonytalan feltételezés, hanem azt, hogy az egyház
egysége nem vizuális, hanem spirituális valóság. De
valóság.
Az egyház mint szervezet sokszor iíiessze van
ezektől az ismérvektől. A szervezett egyház soha
nem is azonos a kihívottak közösségével. De a
kihívottak közössége a szervezett egyházban él.
A reformátorok vallották: senki ne is keresse vala­
hol másutt, mert az ún. láthatatlan egyház a látha­
tóban él benne. A látható feladata viszont az, hogy
igazán egyház legyen és minél jobban megközelítse
az ekklésia bibliai fogalmát.
Azért is kell ezt hangsúlyozni, mert az egyháztör­
ténet során többször előfordult, hogy élő hitű kis
közösségek leszakadtak az ún. történelmi egyház
valamelyik törzséről és megpróbáltak önálló életet
élni, mondván: ott lesz igazi hitélet, ahol csak hívők
vannak együtt. Ez ritkán sikerült. Ugyanis a kez­
detben kis közösség is előbb-utóbb intézményese­
dig vagy rosszabb esetben újabb kis csoportokra
osztódik egy-egy erős egyéniség vezetésével.
A sok felekezetre osztott szervezett egyházban
tehát valóság a kihívottak (szentek) egysége.

7 Tudom, kinek hittem 97

Ugyanakkor tény, hogy a megosztottság rontja az
evangélium hitelét, s így nehezíti a missziót. Ez a
felismerés indította el az egység-törekvéseket. Itt
két jelenségről ne feledkezzünk el: A keresztyénség
soha nem volt egységes olyan értelemben, hogy
mindenki ugyanúgy gondolkozott volna. Az Ap
Csel 15 szinte jegyzőkönyvi részletességgel meg­
őrizte az első apostoli konvent anyagát, amelyen
egészen más „teológiát” képviselt Jakab, Péter és
Pál. A végére azonban teljes egyetértésre jutottak
a feladataikat tekintve. Ez a sokszínűség valószínű­
leg végigkíséri az egyházat, hiszen ez az élet jele,
csak az a fontos, hogy,az Úrnak való engedelmes­
ségben egyek legyünk. így kerül el ugyanis az útból
az egység örök akadálya: a magunk igaza és a
magunk sérelmei. - Éppen ez a másik megjegyzé­
sünk: az igazi egységhez egyetlen út vezet: teljesebb
közösségre jutni Krisztussal. Náthán Söderblom,
az ökumenikus mozgalom egyik elindítója mondot­
ta: a különböző keresztyén felekezetek és csopor­
tok úgy helyezkednek el, mint egy kör kerületén
levő pontok. A kör középpontja Jézus Krisztus. Ha
egy felekezet a kör kerületén mozogva közeledni
akar egy másikhoz, szükségképpen eltávolodik az
ellenkező oldalon levő szomszédaitól. De ha min­
den felekezet sugár-irányban mozdul el, és egyre
közelebb kerül Jézushoz, egyre kisebb sugarú kö­
rön elhelyezkedve: egyre közelebb lesznek egymás­
hoz is.
Mérjük meg a magunk egyháztagságát is az emlí­
tett két ismérven:, élő közösségben vagyok-e a Fő­
vel, Krisztussal? És kölcsönösen szolgáló közösség­
ben élek-e a gyülekezet tagjaival?
Az egyháznak a Jézus a fundámentuma,
A szent Igére épült fe l lelki temploma.
Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt,
Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.

98
 K ih ív o tt m inden népből eg y le lk i n ép et itt,
K it eg y Úr, egy ke re sztsé g és eg y h it egyesít.
C sa k eg y nevet m a g a szta l, c sa k eg y cél vonja őt,
E s eg y te ríte tt a szta l á d n é k i új erőt.
(392. ének)

7* 99
„BŰNEITEK MEGBOCSÁTTATTAK
AZ Ő NEVÉÉRT”

A bűnbocsánatról szóló tétel nem elméleti teoló­

giai kérdés, hanem mindannyiunk számára életkér­
dés.
Egy huszonéves férfi önkezével vetett véget az
életének. A naplójában egyebek közt ez állott: „Is­
ten, ha vagy, kutass szívemben, Irgalmad, jaj, úgy
kellene!” Valaki eljut a bűn felismeréséig, de egye­
dül marad a bűneivel. Ismerősei már nem bíznak
benne. Az utolsó napokban semmi másra nem volt
szüksége, csak irgalomra. Ez azonban csak Istennél
van, s ő nem ismerte a Hozzá vezető utat. Ha nincs
bűnbocsánat, nincs lehetőség az újrakezdésre. S ha
nincs lehetőség az újrakezdésre, akkor nem lehet
tovább élni.
Erre a felismerésre jutott el József Attila is meg­
rendítő vallomásában:
Tudod, h o g y nincs bocsánat,
hiába h á t a bánat.
L é g y , a m i lennél: fé r fi.
A f ű k in ő utánad.

A bűn a z nem lesz k ö n n y eb b ,

hiába h u ll a kö n n y ed .
H o g y b izo n ysá g vagy erre,
legalább a z t k ö s z ö n je d ...

100
 A ty á t h ív tá l elesten,
em b ert, ha nincsen isten.
S ro m lo tt k ö lk ö k r e leltél
pszichoanalízisben.

H itté l a k ö n n y ű sz ó k n a k ,
f i z e t e t t p á r tfo g ó k n a k
s lásd, soha, soha se n k i
nem m o n d ta , ho gy te j ó vagy.

M e g c sa lta k , úgy s ze re tte k ,

csa ltá l s igy nem szereth e tsz.
M o s t h á t a tö ltö tt fe g y v e r t
S z o r íts d üres szívedhez,

vagy vess el m inden elvet

s m é g rem élj h ű szerelm et,
hisz m in t a k u ty a hinnél
abban, k i b ízna benned.
(Tudod, hogy nincs bocsánat)
Valóban így van: iia nincs bocsánat, akkor hiába
hull a könnyünk, akkor a bűn nem lesz könnyebb,
hanem agyonnyom, mert az emberek közül senki
sem osztja meg velünk a terhét.
Ezért a Biblia legnagyobb evangéliuma ez: van
bocsánat. S aki Jézus Krisztussal találkozott, az
nemcsak az önmagában lapuló „romlott kölköt”
ismeri fel, hanem azt Jézus elvezeti az Atyához, aki
valóban olyan, amilyennek a tékozló fiú példázata
ábrázolja (Lk 15): várja az elbitangoltat, visszafo­
gadja, megbocsát neki, új kezdést tesz lehetővé, a
legszebb ruhába öltözteti.
Minden nyomorúságunk oka az, hogy Isten nél­
kül akarunk élni. Ez a mi bűnünk, s ez választ el
Istentől (Ézs 1,10-16. 59,1 kk). Jézus kereszthalála
ezt az akadályt tette félre az útból. Nem véletlen,
hogy a legkülönfélébb nyomorúságban szenvedők­
höz az első mondata általában ez volt:

101
 - Megbocsáttattak a te vétkeid.
De hiszen nem ezért vitték hozzá az illetőt, ha­
nem mert béna, vagy vak, vagy megszállott volt!
Persze, tudta ezt ő is. De ha előbb azt, ami Istentől
elválasztotta, elveszi az útból, utána már bármi jó
megtörténhet az emberrel.
-H o gy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiá­
nak van hatalma a földön a bűnöket megbocsáta­
ni - így szólt a gutaütötthöz: kelj föl, vedd a te
ágyadat és eredj haza. És az fölkelvén hazament.
(Mt 9,6-7)
S amilyen szenjmellátható, kétségbevonhatatlan
tény az, hogy akit bénán vittek oda, saját lábán
viszi haza a hordágyát, ugyanolyan bizonyos tény,
hogy Jézus isteni hatalommal megbocsátotta a bű­
neit.
Tudjuk azonban, hogy a törvény szerint „véron­
tás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22). Ezért
szólt ő a páska-ünnep előestéjén a poharat felemel­
ve tanítványaihoz így: „Igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem, az újszövetség vére, amely
sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt
26,27-28)
Ezért lett a keresztyén igehirdetés középpontja a
bűnbocsánatról szóló örömhír. „Krisztus azért halt
meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önma­
guknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és
feltámadt... Ugyanis Isten volt az, aki Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgy hogy nem
tulajdonította nekik vétkeiket és reánk bízta a bé­
kéltetés igéjét. Krisztusért járva tehát követségben,
mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk,
béküljetek meg Istennel! Mert azt, aki nem ismert
bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk őbenne.” (2Kor 5,15. 19,21).
Ennek az evangéliumnak a felfedezése lett min­
den igaz lelki megújulás elindítója. 1516-ban Lu­
ther Márton ezt írta egyik szerzetestársának: „Ked­
ves testvérem, ismerd meg Krisztust, mégpedig a

102
megfeszített Krisztust! Magasztald őt és kétségbe­
esve magád fölött így kiálts hozzá: Úr Jézus, te
vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok.
Magadra vetted az enyémet és nekem ajándékoztad
a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, és
olyanná tettél, amilyen nem voltam.” A Szentírás
sok-sok erről szóló kijelentése alapján Krisztus mai
tanítványai is boldog bizonyossággal vallják: hi­
szem bűneim bocsánatát. Mert vagy ez a bizonyos­
ság az életünk alapja, vagy pedig nincsen alapja.
Mégis olyan nehezen állunk rá erre a fundamen­
tumra. Pedig nem tudunk másként szabadulni bű­
neink nyomasztó terhétől. Hiába próbáljuk titkol­
ni, takargatni, mentegetni, magyarázni, szépíteni,
átfesteni, másra hárítani, tagadni azokat, hiába
próbálunk belőlük néha még erényt is csinálni - ez
csak felemészti sok energiánkat, de a bűn bűn ma­
rad és előbb-utóbb elpusztít. „Mert a bűn zsoldja
halál” (Róm 6,23).
A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, mit
tesz Isten a bűneinkkel. „Eltöröltem álnokságodat
mint felleget, és mint felhőt bűneidet, térj énhoz-
zám, mert megváltottalak. Örüljetek... ujjongva
énekeljetek...” (Ézs 44,22-23). „Kicsoda olyan Is­
ten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi
öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg
haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmas­
ságban. Hozzánk térvén könyörül rajtunk, eltapos­
sa álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe ve­
ted minden bűnünket” (Mik 7,18-19). „Amilyen
távol van a napkelet napnyugattól, olyan messze
veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103,12). Az
idős János apostol pedig az okát is megnevezi e
csodának a fejezetünk címében idézett igében:
„írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbo­
csáttattak az ő nevéért” (IJn 2,12). Ezért lehet tehát
a miénk a bűnbocsánat, mert „Jézus Krisztusnak
az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”
(IJn 1,7).

103
 De hogyan lehet a miénk? „Ha megvalljuk bűne­
inket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és meg­
tisztít minket minden gonoszságtól” (ÍJn 1,9). Ha
megvalljuk. Amíg csak bűntudat gyötör valakit,
kettesben van a bűnével összezárva. S mindig a bűn
az erősebb, megöli. Ha azonban megvallom Isten­
nek, az erősebbtől kérek segítséget s ő leveszi rólam
bűneimnek terhét (Zsolt 32,1-5).
És akkor már semmi következménye nem lesz a
vétkemnek? Semmi örökkévaló következménye
nem lesz. De érvényesülhet a törvény: „Amit vet az
ember, azt aratja is” (Gál 6,7). Pl.: valaki hazudott.
Meg van írva: Hazugok nem örökölhetik Isten or­
szágát (Jel 21,8). Ez az ember azonban megbánja
és megvallja bűnét. Isten bocsánata azt jelenti,
hogy „vétke eltöröltetett”, tehát nem zárja őt ki
Isten országából. Azt viszont nem feltétlenül jelen­
ti, hogy itt a földön egyszer nem derül ki a hazugsá­
ga, s nem kell szégyenkeznie miatta (learatni, amit
vetett).
Ha Isten ilyen gazdag a megbocsátásban, nem
szabadít ez fel a könnyelmű vétkezésre? Ezt azok
kérdezik, akik még sose sírtak a bűneik miatt és
sose magasztalták az Urat bűnbocsátó irgalmáért.
Mert aki naponta az Úr kegyelméből él, azt ez nem
a vétkezésre szabadítja fel, hanem a hálaadásra.
„Mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által
Krisztusba oltottak, a háládatosság gyümölcsét ne
teremjék.” (Heid. Káté 64.) A bocsánat őszinte
elfogadása még teljesebb istenfélelemre segít (Zsolt
13°,4)!
De hát a bűnbocsánatot nyert, újjászületett em­
ber is vétkezik? Igen. „Ha azt mondjuk, hogy nin­
csen bűn .mibennünk, magunkat csaljuk meg és
igazság nincsen mibennünk... Ha azt mondjuk,
hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt és az ő
igéje nincs meg bennünk” (ÍJn 1,8.10). Mert amíg
e testben élünk, addig a bűn megmarad bennünk

104
akkor is, ha Krisztus hit által a szívünkben lakik
(Ef 3,16-17).
Hogyan értsük akkor ezt az igét: „Tudjuk, hogy
aki Istentől született, nem vétkezik, hanem aki Is­
tentől született, megőrzi magát és a gonosz nem
illeti őt” (ÍJn 5,18). Itt az új emberről van szó.
A bennem élő Krisztus természetesen nem vétkezik.
De megmarad bennem a régi természetem is, ami
mindig csábítható a bűnre. Ezért nem áll meg az ige
mérlegén a perfekcionizmus, vagy ahogyan újab­
ban nevezik: a „tiszta szív” tanítása, amely szerint
az újjászületett ember annyira tiszta, hogy nem
vétkezik, vagy ha mégis, annak nincs jelentősége.
Van-e hát különbség akkor a nem hivő és az
újjászületett ember vétkezése között? Van s nem is
csekély. Valaki így mondta: az Isten nélkül élő
ember menetrendszerűen vétkezik, Isten gyermeké­
nél pedig a vétkezés: báleset. Isten nélkül csak vét­
kezni tudunk, hiszen: „ami nem hitből van, bűn az”
(Róm 14,23). Isten gyermekénél azonban rendelle­
nesség a bűn, amit azonnal igyekszik helyrehozni.
Erre kapott nagy lehetőség a bűnbocsánat (Mik
7,7-8).
Hát Jsten gyermeke is rászorul a bocsánatra?
Igen. Ő már nem akar vétkezni, mégis elbukik
olykor. Ezzel nem veszíti el istenfiúságát, de útköz­
ben is csak egy segítség van számára, ami az út
elején volt: Krisztus keresztje. Kegyelemből él, na­
ponta, szüntelenül. „Gyermekeim, ezt azért írom
nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig vétkezik
valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus
Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűnein­
kért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ
bűnéért is” (ÍJn 2,1-2).
Ezért mondja Jézus az övéinek: „Aki megfür-
dött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmos­
ni, különben egészen tiszta” (Jn 13,10). Az egyszeri,
valóságos újjászületés fürdőjét nem pótolja a „láb­
mosás”. De lábmosásra, naponkénti bűnbánatra és

105
bocsánatra annak is szüksége van, aki már megfür-
dött (Tit 3,4-7).
Mit nem bocsát meg Isten? A meg nem bánt bűnt
és a Szentlélek elleni bűnt. Ez utóbbiról már volt
szó korábban. Most még csak annyit róla, hogy az
ördög szereti gyötörni az embereket ezzel: hátha te
is elkövetted már, s akkor nem bocsáttatik meg sem
itt, sem a másvilágon. Neki sohase higgyünk! Mert
ha valaki aggódik amiatt, hogy nem követte-e el a
Szentlélek elleni bűnt, az szinte biztos, hogy nem
követte eí. Hiszen az által éppen a bűnre való érzé­
kenységét és a bűnbánatra való készségét veszítette
volna el.
A Gonosz minden kísértésével szemben, és saját
szívünk minden kételyével szemben valljuk bátran:
Hiszem bűneim bocsánatát!

106
 TESTÜNK FELTÁMADÁSA

Hitvallásunk utolsó mondata ez: hiszem testünk­

nek feltámadását és az örök életet (carnis resurrec-
tionem, et vitám aeternam).
Ez a mondat váltja ki a legtöbb tiltakozást belő­
lünk, míg nem értjük helyesen. Többen őszintén
meg is mondják, hogy ezt így nem hiszik, hiszen
porból lettünk és porrá leszünk, hogyan és miért
támadna föl ez a test, amelyik most is annyi gondot
okoz nekünk.
A Biblia sem ennek a testnek a feltámadásáról ír,
amelyikben most élünk. „Test és vér nem örökölhe­
ti Isten országát” (lK or 15,50). A hitvallást itt a
magyar fordítás birtokos személyragja teszi félre-
érthetővé, azért tüntettük föl a fejezet elején az
alapszöveget is, amely egyszerűen a test feltámadá­
sáról, tehát testi, testben való feltámadásról szól.
„Elvettetik érzéki test és feltámasztatik lelki test.
Van érzéki test és van lelki test is” (lK or 15,44). Az
érzéki (pszichikus) test az, amelyikben most élünk.
A feltámadáskor azonban Krisztus nem ezt a tes­
tünket, hanem minket fog maga elé állítani. Vala­
milyen külső megjelenési formája akkor is lesz a
személyiségünknek, ami merőben el fog térni a
mostanitól, de ami mégis őrzi a személyazonossá­
gunkat. Ezt nevezi a Biblia lelki (pneumatikus),
vagy dicsőséges testnek (Fii 3,21). Áz ebben való
feltámadásról szól az Apostoli Hitvallás.
A niceai hitvallás kihagyja ezt a tételt és így
fogalmaz: „Várom a halottak feltámadását és az

107
eljövendő örök életet”. Ez így világos és érthető.
Fontos azonban, hogy lássuk, miért kellett azt
mégis hangsúlyozni, hogy testben fog feltámasztani
minket az Úr.
Az első századokban nagyon fontos volt, hogy
a keresztyénség élesen elhatárolja magát a görög
filozófiai idealizmustól. Egészen mások Jézus
Krisztus gondolatai, mint az idealista filozófia. Mi
nemcsak a lélek halhatatlanságát hisszük. Azért
sem, mert ez önmagában még nem egyértelmű,
létezhet a lélek örökké Istentől elszakítva a kárho­
zatban is, s az nem biztató jövő; de azért sem, mert
a Szentírás az egész ember megváltásáról szól.
Krisztus a mi testünk megváltását is elvégezte, csak
ez most még nem lett nyilvánvalóvá (Róm
8,17-23). Akkor lesz mindenki számára láthatóvá,
amikor Krisztus dicsőségben megjelenik, s „az ő
dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi
gyarló testünket” (Fii 3,21). Ez a teljes váltság. Az
újjászületésben kaptuk Krisztus dicsőséges Lelkét,
az ő eljövetelekor kapjuk majd dicsőséges testét is.
Mit tudunk Krisztus dicsőséges testéről? Azt,
hogy feltámadása után is testben jelent meg övéi­
nek, de nem ugyanabban a testben, mint feltáma­
dása előtt. Honnan tudjuk ezt? Senki nem ismert rá
azonnal. Mária azt hiszi, hogy a kertész, csak ami­
kor szeretettel nevén szólítja, ismeri föl. A két em-
mausi órákon át megy vele, nem ismerik fel, csak
amikor megtöri a kenyeret az asztaluknál. Akkor
viszont azonnal eltűnik előlük, mert ezt a testet már
nem kötik a hús-testre érvényes törvények. - Igaz
ugyan, hogy látszik rajta a szögek helye, de ez
nyilvánvalóan csak a személyazonosság és valósá­
gos jelenlét bizonyítására van a tanítványok hitet­
lensége miatt. Mint ahogyan az is csak ezért törté­
nik, hogy Jézus enni kér tőlük. A magasabbrendű
képes arra, amire az alacsonyabbrendű, de nincs
szüksége rá. (A Lk 24,36-43-ból ez egész világosan
kitűnik.)

108
 A Krisztus dicsőséges testéhez hasonló testben
fogunk tehát mi is feltámadni. (Ezért nincs annak
jelentősége, hogy valakit csonkán temettek el. Lelki
testünk mindnyájunknak teljesen ép lesz.)
De hogyan viszonyul egymáshoz mostani érzéki
és majdani lelki testünk? Pál apostol egy természeti
képpel szemlélteti ezt: „Megkérdezhetné valaki: ho­
gyan támadnak fel a halottak? Milyen testbe öltöz­
ve jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel
életre, míg előbb el nem rothad. És amit elvetsz,
azzal nem a leendő testet veted el, hanem a, puszta
magot, talán búzáét vagy valami másét... így van
a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóság­
ban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvette­
tik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvet­
tetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvette­
tik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van
érzéki test, van lelki test is.” (lK or 15,35-37.
42-44)
Vagyis: elvetik a búzát - ami egy kis barna mag.
S kikel belőle a búza - egy hosszú, vékony zöld
szár. Egészen más a megjelenési formája, mint an­
nak, amit elvetettek. S mégis: ez is búza, az is. Sőt:
ez ugyanaz a búza, mint az! Abból kelt ki. Ha azt
nem teszik a föld alá, ez soha nem nőtt volna. De
azt betették a föld sötétjébe, ott elrothadt, aztán
áttört a világosságra, s egészen más létformában
létezik tovább - ugyanaz a búza. - Éppenígy a
halottak feltámadása is: „elvetik”, leteszik a sötétbe
és ott elporlad. De azzal nem szűnt meg létezni!
Mert Krisztus rést ütött a halálon, s ezen mi mind
követjük őt, akik hiszünk benne, a halál sötétjéből
feltörünk az örök életre, s ott létezünk tovább.
Mi következik ebből?
Testben való feltámadásunk megvallásával hisz-
szük azt, hogy az ember léte nem szűnik meg a
biológiai halállal. Ezt nem azért hisszük, mert diva­
tossá lett a klinikai halálból újraélesztettek élmé­

109
nyeit közzétenni, hanem azért, mert Isten az ő igéjé­
ben így jelentette ki.
Sőt Isten igéje világosan ír arról is, hogy amint
már a földi életben nagy különbséget jelent Jézussal
vagy Jézus nélkül élni, ugyanúgy a meghalásunk
után sem egyenlő boldog örökkévalóság vár min­
denkit, hanem ugyanez a kettősség marad: egyese­
ket dicsőségre támaszt fel Krisztus, másokat ítélet­
re. Örök életre, vagy örök halálra. S az örök itt nem
csupán idői jelző, hanem minőségi. Ezt jelenti: tel­
jes, hiánytalan, végleges. Isten gyermekei, akik föl­
di életükben Jézust befogadták (Jn 1,12), véglege­
sen megkapják a benne való teljes életet. A világ
fiai, akik Isten mentő szeretetét visszautasították,
véglegesen kizáratnak a vele való életből és a hozzá
való megtérés lehetőségéből (Mt 25,46; Jn 5,29).
Mivel élete annak van, aki Jézust hittel befogad­
ta, ezért az örök élet nem a halálunk pillanatával
kezdődik, hanem vagy elkezdődik itt a földi élet­
ben, vagy nem kezdődik el soha, mert maradunk a
halálban. „Akié a Fiú, azé az élet” (ÍJn 5,12). Ezen
az életen viszont nincs hatalma a halálnak. Az ilyen
embert a meghalás is az örök élet kiteljesedéséhez
viszi közelebb. Ezért akinek az élet Krisztus, a
meghalás nyereség (Fii 1,21). - „Akiben viszont
nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” -
tehát az ilyen ember egész földi életét is a halálban
tölti, s ez a halál (az Isten nélküli létezés) teljesedik
ki számára, amikor meghal. Ebből a Halálból az
Életbe átmenni csak itt a földön van lehetőségünk!
Ezért hív Jézus megtérésre: „Bizony, bizony mon­
dom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és
hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és
nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból
az életre” (Jn 5,24).
A Biblia tanítása szerint tehát a halál nem a lét
ellentéte, hanem az örökélet ellentéte. A halál nem
egyfajta nem-létezés, hanem az Istentől elszakadt
állapot. Ebbe születünk bele mindnyájan s ebből

110
kell megtérnünk Istenhez. Semmi különlegesen
rosszat nem kell ahhoz elkövetnie valakinek, hogy
elkárhozzék (tehát hogy földi élete után a halála
véglegessé és teljessé váljék), elég hogy bűnös em­
bernek született. Jézus kereszthalála azt tette lehe­
tővé, hogy bárki, aki hisz őbenne, átmehessen a
halálból az életbe, az Isten nélküli létből az Istennel
való közösségbe.
Az örökélet tehát az Istennel és az ő Fiával való
közösség a Lélek által. „Az örök élet pedig azt
jelenti, hogy megismernek téged, az egyedül igaz
Istent és azt, akit elküldtél, a Jézus Krisztust”
(Jn 17,3). Ez nem intellektuális ismeret csupán,
hanem olyan teljes életközösség, amilyen a házas­
társak között van.
Ó, milyen kimondhatatlan ajándék az, hogy
„örök életet adott nekünk az Jsten” (ÍJn 5,11)!
Legyen áldott érte szent neve! Ámen.

111
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Hitvallásaink (Ref. Sajtóosztály. Bp., 1954.)

A lfréd Adam: Lehrbuch dér Dogmengeschichte (Ber­
lin, 1970.)
Barth Károly: Hiszek (Debrecen, 1936.)
Barth Károly: Kis dogmatika (Budapest, é. n.)
Credo heute (Stuttgart, 1975.)
Das Glaubensbekenntnis (Aspekte für ein neues Ver-
stándnis) (Stuttgart, 1967.)
Dr. Joó Sándor: Az Apostoli Hitvallás (igehirdetések,
1960. kézirat)
Walter Künneth: Fundamente des Glaubens (Wupper-
tal, 1975.)
Jan M ilic Lochman: Das Glaubensbekenntnis (Gü-
tersloh, 1982.)
Joseph Ratzinger: Einführung in das Christentum
(München, 1968.)
Ethelbert Staujfer: Az Újszövetség teológiája (akad.
jegyzet, Debrecen, é. n.)
Dr. Török István: Dogmatika (akad. jegyzet, Debre­
cen 1951.)
Vajda József: Keresztény tanítás (Szt. István T., Bp.
1969.)
Dr. Victor János: Református Hiszekegy (Bp., 1980.)

8 Tudom, kinek hittem 113

 I

AZ IDÉZETT BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSE:

lMóz Mózes első könyve

2Móz Mózes második könyve
5Móz Mózes ötödik könyve
Bir A bírák könyve
lSám Sámuel első könyve
2Kir A királyok második könyve
Zsolt A zsoltárok könyve
Ézs Ézsaiás próféta könyve
Jer Jeremiás próféta könyve
Ez Ezékiel próféta könyve
Dán Dániel próféta könyve
Jóéi Jóéi próféta könyve
Mik Mikeás próféta könyve
Mt Máté evangéliuma
Mk Márk evangéliuma
Lk Lukács evangéliuma
Jn János evangéliuma
ApCsel Az apostolok cselekedetei
Róm Pál levele a rómaiakhoz
IKor Pál első levele a korinthusiakhoz
2Kor Pál második levele a korinthusiakhoz
Gál Pál levele a galatákhoz
Ef Pál levele az efézusiakhoz
Fii Pál levele a filippiekhez
Kol Pál levele a kolosséiakhoz
IThessz Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
lTim Pál első levele Timóteushoz
2Tim Pál második levele Timóteushoz
Tit Pál levele Titushoz

115
Zsid A zsidókhoz írt levél
IPt Péter első levele
2Pt Péter második levele
ÍJn János első levele
Jel A jelenések könyve

116
 TARTALOMJEGYZÉK

Hogyan alakultak ki a hitvallások?..................... 9

Miért van szükség hitvallásra?............................ 13
Hiszek ............................................................... 15
Hiszek egy Istenben............................................ 21
„Ez a három egy” (ÍJn 5,7) ............................... 27
Mindenható Atya............................................... 32
Jézus a Krisztus ................................................. 37
Isten Fia ........................................................... 42
Mi Urunk ......................................................... 49
Fogantatott Szentlélektől..................................... 55
Szenvedett ......................................................... 61
Alászállt a poklokra .......................................... 66
Harmadnapon feltámadott................................. 71
Felment a mennyekbe ........................................ 76
Eljön ítélni......................................................... 82
Hiszek Szentíélekben.......................................... 88
Az egyházról.......................... 93
„Bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért” .......... 100
Testünk feltámadása .......................................... 107

117
 A K ÖTÉSTERV

PAP K LÁ R A
M U N K Á JA

HARMADIK KIADÁS

ISBN 963 300 319 9

FELELŐS KIADÓ
TARR K ÁLM ÁN

Megjelent 5000 példányban

Alak A K -40, 6 (A/5) ív terjedelemben

Egyetemi Nyomda — 89.7254 Budapest, 1989

Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató