Kenneth - Az Úr Lámpása

KARIZMATIKUS
KLASSZIKUSOK
KEN ΝΕΤΗ
E. HÁG IN
HOGYAN KÖVESSÜK
ISTEN SZELLEMÉNEK VEZETÉSÉT?
„AZ EMBER SZELLEME AZ U R LÁMPÁSA."
Hogyan tudunk eligazodni az élet különböző kihívá

sai között? Hogyan lehetünk képesek helyes és előnyös
döntéseket hozni? Lehetséges-e valahogy bepillantani
a jövőbe?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések mindig is izgatták
az embereket. Az ismert szerző és igehirdető, Kenneth
Hagin is ezt a témát taglalja Az Úr lámpása című köny
vében, amely immár klasszikusnak számít a karizmati
kus kereszténység szakirodaimában. Ez a mű sok ezer
embernek segített már megtalálni Isten vezetését, meg
hallani a Szent Szellem hangját, és ezáltal győztes, si
keres hívő életet élni.
Kenneth Hagin olyan kérdéseket fejteget, mint

- mi az ember igazi énje
- mit jelent szellemi embernek lenni
- hogyan hallgassunk a lelkiismeretünkre
- hogyan vezet az Úr némelyeket „látványos”
módszerekkel, úgymint angyalok, látomások
vagy próféciák által, illetve
- hogyan képezzük, fejlesszük a szellemünket?
Jézus nem hagyta magára tanítványait. Elküldte

nekünk a Pártfogót, a Szent Szellemet, akinek többek
között az is a feladata, hogy a hívőt vezesse szellemén
keresztül, továbbá a jövővel kapcsolatosan kijelentése
ket osszon meg vele.
„MERT AKIKET ISTEN SZELLEME VEZÉREL,
AZOK ISTENNEK FIAL"
A fordítás alapjául szolgáló mű:
Kenneth E. Hagin: How Can You Be Led By The Spirit O f God
Kenneth Hagin Ministries, Inc.
P.O. Box 50126 Tulsa, OK 74150-0126
Ford ította: NémethJudit
Felelős szerkesztő: Surjányi Csaba
A könyvben szereplő bibliai idézetek magyar fordításának alap

jául a Károli Gáspár-féle, revideált változat szolgált.
A Biblia eredeti szövege (mind a héber, mind a görög) más-más
szót használ a lélek és a szellem fogalmakra. Ezt követi a legtöbb
fordítás, így a King James-féle is, de a szerző szóhasználata is.
Az egyértelműség kedvéért a spirit szó mindenütt szellemként
szerepel.
Copyright © 1989 RHEMA Bible Church

Kenneth Hagin Ministries, Inc.
Hungarian edition © 2009 by Faith Church Publishers
Hungarian translation © NémethJudit
All rights reserved - Minden jog fenntartva

TARTALOM
ELŐSZÓ ♦ 7
1. fejezet:
AZ ÚR LÁMPÁSA ♦ 9
2. fejezet:
MI A KÜLÖNBSÉG
A SZELLEM ÉS A LÉLEK KÖZÖTT? ♦ 17
3. fejezet:
ELSŐ SZÁMÚ MÓD: A BELSŐ BIZONYSÁG ♦ 29
4. fejezet:
MÁSODIK SZÁMÚ MÓD: A BELSŐ HANG ♦ 49
5. fejezet:
HARMADIK SZÁMÚ MÓD:
A SZENT SZELLEM HANGJA ♦ 83
6. fejezet:
KÜLÖNBÖZŐ VEZETÉSI MÓDOK ♦ 101
7. fejezet:
VEZETÉS PRÓFÉCIÁN KERESZTÜL ♦ 113
8. fejezet:
VEZETÉS LÁTOMÁSOKON KERESZTÜL ♦ 127
9. fejezet:
HOGYAN LEHET EDZENI
AZ EMBERI SZELLEMET? ♦ 139
Isten nemrégiben szólt hozzám valamiről, amit eddig elmu
lasztottam. Húsz évvel ezelőtt, 1959 februárjában a texasi El
Pasóban az Ú r megjelent nekem látomásban. Bejött a szo
bámba este fél hétkor, leült az ágyam mellé egy székre, és
másfél órán át beszélt velem.
Ezt többször is meg fogom említeni a könyvben, de elő
ször itt szeretnék hangsúlyozni ebből valamit. Szólt hozzám
a prófétai szolgálatról az Efeszosziakhoz írt levél 4,11-12
alapján. Azután azt mondta: „Nem azért helyeztem prófétá
kat az újszövetségi gyülekezetekbe, hogy ők vezessék a kö
zösségeket. Igém szerint akiket Isten Szelleme vezérel, azok Is
tennek fiai. Ha hallgatsz rám, megtanítalak, hogyan kövesd
Szellememet. Azután pedig azt akarom, hogy tanítsd népe
met, hogyan járjanak ők is a Szent Szellem vezetésében.”
Szégyellem magam, hogy húsz évet hagytam elmúlni
anélkül, hogy tanítottam volna erről! Alkalmanként ugyan
érintettem a témát, de valójában nem tanítottam róla. Mivel
a közelmúltban az Ú r fölbuzdított ezen a területen, elkezd
tem többet tanítani a Szent Szellem vezetéséről. E könyv is
ennek a felbuzdulásnak az eredménye.
♦1. FEJEZET♦
A Z Ú R LÁM PÁSA
Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (...)
E z a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt,
hogy Isten gyermekei vagyunk.1
A z Úrtól való szövetnek az embernek szelleme,

aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.2
Isten gyermekei tehát joggal várhatják, hogy Isten Szel

leme vezesse őket.
A Példabeszédek könyve 20,27-nek egy másik fordítása
így szól: „Az ember szelleme az Úr lámpása.” Ha ma írták vol
na ezt a verset, talán valahogy így szólna: „Az ember szelle
me az Ú r villanykörtéje vagy fénycsöve.” Ez azt jelenti, hogy
Isten a szellemünkön keresztül világosít meg és vezet bennünket.
Ennek ellenére sokszor más úton keresünk vezetést,
m int ahogy Isten mondja, ilyenkor azonban legtöbbször baj
ba kerülünk. Néha úgy gondoljuk, hogy Isten úgy vezet
bennünket, hogy az érzékszerveink jeleznek. A körülmé
nyeken gyakran csak az értelmünkkel és természetes módon
gondolkozunk el. De a Biblia sehol sem mondja, hogy Isten
az érzékszerveinken és az értelmi képességünkön keresztül
vezet bennünket. N em azt olvassuk, hogy az ember teste az
Ú r lámpása, sem azt, hogy az ember értelme az Ú r lámpása,
hanem azt, hogy az ember szelleme az Ú r lámpása.
Isten tehát a szellemükön keresztül világosítja meg és ve
zeti a hívőket. Alihoz viszont, hogy közelebbről megértsük,
hogyan valósul meg ez a szellemünkön keresztüli isteni ve
zetés, először az ember természetével kell tisztában len
nünk. Az ember szellem, van lelke, és testben él.
1 Rómaiakhoz írt levél 8,14. 16

2 Példabeszédek könyve 20,27
Az Úr lámpása ♦ 11
A Z EMBER: ÖRÖKKÉVALÓ SZELLEM

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain,
a barmokon, mind az egészföldön, és aföldön csúszó-mászó
mindenféle állatokon. Teremti tehát Isten az embert az ő képére,
Isten képére teremti őt.3
A z Isten Szellem, és akik Őt imádják,

szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.4
Az ember szellemi lény, aki Isten képmására lett teremt

ve. Jézus ugyanis azt tanítja, hogy Isten Szellem. Ebből csak
az következhet, hogy szükségszerűen az embernek is szelle
mi lénynek kell lennie.
Ezt állítja Pál apostol is:
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket

mindenestől, és a ti egész valótok, mind lelhetek,
mind testetekfeddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk
J ézus Krisztus eljövetelére.5
Az ember tehát szellem, van lelke, és fizikai testben él.

Amikor az ember fizikai teste meghal és a sírba teszik, a szel
leme akkor is él. Ez a részünk örökkévaló! A szellemek so
hasem halnak meg, és az ember szellem.
A következő Igében Pál a fizikai halálról ír:
Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni

és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb.
De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.6
3 Mózes 1. könyve 1,26-27

4 János evangéliuma 4,24
5 Thesszalonikéiekhez írt 1 . levél 5,23
6 Filippiekhez írt levél 1,23-24
12 ♦ Az Úr lámpása
Pál azt a hitét vallja meg, hogy mindenképp élni fog: akár
testben, akár testen kívül. Ha életben marad földi testben,
akkor taníthatja például a filippi gyülekezetet, és áldás lehet
számukra. Ez a gyülekezetnek fontosabb, de személyesen
Pálnak sokkal jobb lenne mégis elköltözni és Krisztussal
lenni. Az apostol valójában így nyilatkozott: „Vagy testben fo
gok élni, vagy pedig elköltözöm és Krisztussal leszek.”
Ki fog elköltözni? „Én” - mondja. Nyilván nem a testé
ről beszél, hiszen az ember teste nem költözik el: ha meghal,
sírba teszik. A belső emberről szól; a szellemi emberről: ar
ról, aki a testben lakik.
Az emberek néha megkérdezik: „Fogjuk-e ismerni egy
mást a Mennyben?” Én olyankor gyorsan azt kérdezem: „Is
merjük egymást itt a földön?” Hiszen mi leszünk ott is! Ha
ismerünk valakit itt lenn, akkor ismerni fogjuk azt a sze
mélyt ott is. Mi vagyunk itt, és mi leszünk ott is!”
„El fogok költözni - mondja tehát Pál -, »...és Krisztus
sal lenni... sokkaljobb«.” Nagyon tetszik ez nekem! Ha csak
úgy mondta volna, hogy „jobb”, az is megnyugtató lenne, de
ő így fogalmazott: „sokkal jobb”!
Bizonyos hamis vallások azt tanítják, hogy ha az ember
meghal, akkor úgy hal meg, mint a kutya. Ez nem igaz! Az
ember több, m int test! Az ember szellem, van lelke, és test
ben él.
Mások azt bizonygatják, hogy amikor az ember meghal,
akkor a lelkében elalszik. A Biblia nem ezt tanítja. Megint
mások abban hisznek, hogy igen, a szellem az elmegy, de az
tán visszajön, m int tehén, vagy kutya, vagy valami más. A lé
lekvándorlás nem igei, nem bibliai! Maradjunk meg Isten
Igéje mellett, és ezen a területen is meg fogja oldani minden
problémánkat!
Az apostol tehát így vallott erről: „El fogok költözni, és
az Úrral leszek, ami sokkal jobb.” Ugyanezeket az igazságo
kat, tényeket prédikálta és hirdette minden gyülekezetnek.
Más szavakkal ugyan, de a korinthoszi gyülekezetnek is

ugyanezt az áldott igazságot tanította.
Sőt, ha a mi külső emberünk megromol is,

a belső mindazáltal napról napra újul.7
Tehát van olyan, hogy belső ember, és van külső ember

is. A külső ember nem a valóságos én. A külső ember csak a
ház, amelyben élek. A belső ember az igazi, valóságos énünk,
amely ráadásul soha nem öregszik: a belső ember napról
napra újul! Ez a szellemi ember.
Mi a szellemünk? Gondoljunk vissza a kezdő Igénkre.
„Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.” Ugyanott a
16. vers betekintést nyújt abba, hogy Isten Szelleme pontosan
hogyan is vezet bennünket. „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi
szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Más szóval:
Isten Szelleme az ember szellemével együtt tesz bizonyságot.
A Példabeszédek könyve 20,27-ben azt olvastuk: „Az
ember szelleme az Úr szövétneke. ” Tehát ezeknek az igéknek az
értelmében Isten a szellemünkön keresztül vezet, ezért na
gyon is fontos tisztában lennünk azzal, hogy mi a szelle
münk, és hogyan működik.
Jézus azt mondta Nikodémosznak: „Ha valaki újonnan
nem születik, nem láthatja az Isten országát.”8
Nikodémosz, aki természetes ember volt, csak természe
tes módon tudott gondolkodni, ezért azt a kérdést tette fel:
„Hogyan születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő any
jának méhébe másodszor, és születhetik-é?”9
J ézus viszont a szellemi születésről beszélt. Az embernek
a szelleme születik újjá: ez a része kap örök életet, illetve ré
szesül Isten életéből, természetéből. Az ember szelleme lesz
új teremtéssé Krisztusban. Pál ezt belső embernek nevezi,
Péter pedig a szív elrejtett emberének mondja.
7 Korinthosziakhoz írt 7. levél 4,16
9 Uo. 4. vers
A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem

romolhatatlanságával, ami igen becses Isten előtt.10
Amikor a Biblia a szívről beszél, sokszor a szellemet érti

alatta. Ez a valóságos ember. Sokat segíthet a hívő életben, il
letve a hitünk gyakorlásában, ha ezen az alapon szemléljük a
dolgokat. Több helyen, ahol az Újszövetségben a „szív” szót
használják, a „szellem” szóval helyettesítve világosabb képet
kapunk. Az ember szelleme tehát az, amely újjászületik.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az;

a régiek elmúltak, íme újjá lett minden."
Ez is a belső emberről szól; nem is szólhat a külső em

berről! Amikor újjászületünk, új teremtéssé válunk, de nem
kapunk új testet. A külső ember pontosan olyan marad, ami
lyen volt. H a kopasz volt valaki az újjászületés előtt, akkor
utána is kopasz lesz. Ha előtte barna volt a szeme, akkor utá
na is barna marad.
A külső ember nem változik meg. Isten semmit sem tesz
a külső emberrel. A külső emberünkkel nekünk kell ten
nünk valamit. N ekünk kell megtalálnunk a Bibliában, hogy
Isten akaratának megfelelően hogyan kell bánnunk a külső
emberünkkel - és aszerint is kell cselekednünk!
Isten a belső emberünkkel foglalkozik: új emberré, új te
remtéssé teszi Krisztusban.
10 Péter 1. levele 3,4

SZELLEMTUDATÚSÁG
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől;
és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetekfeddhetetlenül
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.12
Ebben a már tárgyalt Igében Pál az ember belső, legfon

tosabb részével kezdi: lényének központi elemével, vagyis a
szellemével, és úgy halad a külső felé. Mégis sokan rosszul
idézik ezt a verset. Így sorolják fel: „test, lélek, szellem”.
De vajon miért helyezik a testet első helyre? Mert testtu
datúak, és nem szellemtudatúak! A természetes dolgok töb
bet jelentenek számukra a szellemieknél, ezért a fizikait te
szik az első helyre.
Sokan értelemközpontúak, mivel sokat mozognak értelmi
síkon. Azonban az ember szellemi lény, ezért szellemtudatú
aknak kell lennünk! A szellemi dolgok annál valóságosabbak
lesznek számunkra, minél inkább szellemtudatúak leszünk.
Ha komolyan vesszük azt, hogy bennünket Isten Szelle
me vezérel, akkor egyre inkább szellemközpontúaknak kell
lennünk, különben eltévesztjük a célt. Ugyanis az előbb rá
mutattunk, hogy Isten Szelleme a mi emberi szellemünkön
keresztül vezet.
Tedd a szellemet az első helyre! Légy szellemközpontú!
Légy egyre inkább tudatában a belső emberednek! Tudatosítsd
magadban, hogy szellemi lény vagy! Fogadd el, hogy az újjá
születésben új teremtéssé lettél, amelyet Isten hozott létre Jé
zus Krisztusban. Ez sokat fog segíteni a szellemi növekedésben.
Sok évvel ezelőtt kezdtem el így gondolkodni, és először
ezt mondtam hangosan magamnak: „Szellemi lény vagyok;
van lelkem, és testben élek.” Ezt mondogattam, és ez segített
nekem, hogy szellemközpontúvá váljak. Erősítette a hite
met, ugyanis a hit a szellemben, a szívben működik.
12 Thesszalonikéiekhez írt 1. levél 5,23

♦2. FEJEZET♦
M I A K Ü LÖ N BSÉG
A SZELLEM ÉS
A LÉLEK K Ö Z Ö T T ?
Mert az Istennek beszéde élő és ható,
és élesebb minden kétélűfegyvernél, és elhat a szellemnek
és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig...1
A szellem és a lélek nem ugyanaz. Sok évvel ezelőtt, az

ötvenes évek elején, intenzív tanulmányozásba kezdtem eb
ben a témában.
Könyveket szereztem be a legnevesebb bibliaiskolákból
és szemináriumokból, mind pünkösdi, mind más felekeze
tekből, hogy lássam, mit tanítanak az emberről. Egyik sem
elégített ki, mert egyik sem volt igazán igei. Olyanok voltak,
ahogy a Biblia is mondja: „rész szerint valók”.
Megkérdeztem elismert bibliatudósokat és szolgálótest
véreket keresztül-kasul az egész országban. Jó néhány közis
mert név is akadt közöttük. Valaki a fülem hallatára kérdez
te meg az egyik leghíresebb szolgálótestvért, hogy mi a kü
lönbség a szellem és a lélek között. Zavartan így válaszolt:
„Én eddig azt hittem, hogy a kettő ugyanaz!” Ez volt egyéb
ként a leggyakoribb válasz, amit a legtöbb testvértől kaptam,
akit megkérdeztem.
De hogyan lehetne a kettő ugyanaz? Pál Isten Szellemé
től ihletve azt mondja, hogy Isten Igéje képes elválasztani,
azaz különbséget tenni a kettő között. Hogyha viszont szét
lehet választani őket, akkor nyilván nem lehetnek egy és
ugyanaz! Persze azt is hangsúlyoznunk kell, hogy csak Isten
Igéje tudja elválasztani a szellemet a lélektől.
Sokan azért nem képesek különbséget tenni köztük,
mert nem mélyedtek el eléggé Isten Igéjében. Évekkel ez
előtt az Egyesült Államok nyugati részén az úgynevezett
„aranyláz” zajlott. Az emberek özönlöttek Nyugatra, m in
1 Zsidókhoz írt levél 4,12

Mi a különbség a szellem és a lélek között? ♦ 19
denki hirtelen akart meggazdagodni. Legtöbben ki is tudtak

mosni némi aranyat a patakokból, voltak, akik találtak né
hány apró rögöt a földön, de ha igazán meg akart valaki gaz
dagodni, akkor ásnia kellett.
Ha a Biblia felszínén maradsz, egy kevés aranyat talál
hatsz itt is, sőt alkalmanként még egy kis rögöt is, de ha va
lóban gazdag akarsz lenni, akkor mélyen le kell ásnod Isten
Igéjében!
Tizenöt évig éjszakába nyúlóan, gondosan tanulmányoz
tam a Bibliát. Az egyik kérdés, ami leginkább foglalkoztatott,
hogy vajon mi lehet a különbség a szellem és a lélek között.
Végül egy leegyszerűsítéssel oldottam fel a dilemmát. Ezt ír
tam le: „Testemmel a fizikai világgal állok kapcsolatban.” Ez
vitán felül igaz!
„Szellememmel a szellemvilághoz kapcsolódom” - foly
tattam. Így már csak egy rész maradt bennem, ami valami
lyen más síkon létesít kontaktust. Rájöttem, hogy csak a lel
kem lehet az, amellyel az értelmi, intellektuális világgal állok
kapcsolatban, ezért leírtam ezt is: „Lelkemmel az intellektu
ális szinten mozgok.” A következő Ige segített:
Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög,

de az értelmem gyümölcstelen.2
Egy másik fordítás így szól: „Ha nyelveken szólok, szelle

mem a Szent Szellem által imádkozik bennem, de az értelmem
gyümölcstelen. ”
Az értelmünk, a természetes emberi mentalitásunk a lel
künk része. Figyeljük csak meg, hogyan fogalmaz Pál: „A
szellemem könyörög, de az értelmem gyümölcstelen.” N em
azt mondta tehát: „Mikor nyelveken imádkozom, akkor a
lelkem imádkozik.” N em is azt: „Amikor nyelveken imád
kozom, akkor saját elmémből, saját értelmemből imádko
zom.” Épp ellenkezőleg: azt hangsúlyozta, hogy „nem a lel-

kemből imádkozom, amikor nyelveken szólok, hanem a

szellememből, a szívemből, a lényem legmélyéről”.
Erről Jézus szavai juthatnak eszünkbe:
A z ünnep utolsó nagy napján pedigf elállaJézus, és kiálta,

mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!
Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta,
élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig
mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának
az őbenne hívők. Mert még nem vala Szent Szellem,
mivelhogyJ ézus még nem dicsőítteték meg.3
Jézus azt mondta, hogy annak, aki veszi a Szent Szelle

met, a belsejéből élő víznek folyamai fognak ömleni. Egy
másik fordítás az ember legbelsőbb lényéről, személyiségé
nek legbensőbb részéről beszél.
Egy teljes evangéliumi pásztor lánya hatéves volt, amikor
ő és néhány másik gyerek egy este ébredési összejövetelen
vettek részt. Néhány ilyen kisgyereket betöltött a Szent
Szellem, és nyelveken kezdtek szólni. Ez a hatéves kislány
odaszaladt édesanyjához, a gyomrára tette a kezét, és így ki
áltott: „Mama! Mama! Ez egészen a hasamból jön!”
Ez a kislány nagyon igei módon ragadta meg a dolgot.
Nyelveken szólt a „hasából”, vagyis a szelleméből, személyi
ségének legbensőbb részéből. A nyelveken szólás valóban
innét jön. A Szent Szellem, aki a szellemünkben lakik, adja
a szellemünknek a mondanivalót, amit végül a szánkkal ki
mondunk.
Gondolkodjunk el ezen a következő Igékkel együtt! „Az
Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szív
nek minden rejtekét.”... „É lő víznek folyamai ömlenek annak bel
sejéből. ”
M inden természetfeletti vezetés, amelyet valaha kaptam,
a szellememből jött, mégpedig leggyakrabban olyankor,
3 János evangéliuma 7,37-39

amikor nyelveken imádkoztam. Ez érthető, hiszen a szelle

m ünk lendül aktivitásba, amikor nyelveken imádkozunk. Az
egyház a történelem során részben azért vallott olyan nyo
morúságos kudarcot, mert a legnagyobb hangsúlyt az érte
lemmel való imára tette, és megpróbálta a szellemi harcot
értelmi képességekkel megvívni.
Az eltelt évek során megtanultam, hogy az élet válságai
ban magamba, a bensőmbe, a szellemembe tekintsek. Meg
tanultam nyelveken imádkozni. Mialatt nyelveken imádko
zom, vezetést kapok magamból, belülről. Ez azért van, mert
a szellemem aktív. A testem nem különösebben aktív ilyen
kor, mint ahogyan az értelmem, a lelkem sem. A szellemem
által azonban vezetést nyerek Istentől.
Előfordul, hogy magyarázom saját nyelveken szóláso
mat, és ez által a magyarázat által kapok világos vezetést.
Azért aki nyelveken szól, imádkozzék,

hogy megmagyarázza.4
De legtöbbször nem így van. Legtöbbször, mialatt nyel

veken imádkozom, azt érzékelem, hogy valami belülről fel
fakad, feltör bennem. Ez elkezd formálódni, alakot ölteni.
Értelmileg nagyon nehéz ezt elmagyarázni, mert az értelem
nek ehhez semmi köze. De a bensőmben tudom, hogy mit
kell tennem.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ez alapján kezdjek cse
lekedni. Fontos hallgatnunk a szellemünkre, mert az ember
szelleme az Úrtól való szövétnek!
4 Korinthosziakhoz írt 7 . levél 14,13

A LÉLEK MEGMENTÉSE
Szelídséggelfogadjátok a beoltott Igét,
amely megtarthatja (megmentheti) a ti lelkeiteket.5
Az embernek a szelleme az a része, amely újjászületik: ez

nyeri el az örök életet, ami valójában Isten természete és élete.
Az ember szelleme lesz új teremtéssé Krisztus Jézusban. A
lélek távolról sem a legbensőbb része a lényemnek. N em a
lélek az, amely újjászületik: a lélek megmenekülése folyamat.
A fenti igevers nagyon zavart, amikor még felekezeti pré
dikátorként tevékenykedtem. Mielőtt betöltekeztem volna
Szent Szellemmel, még nem tudtam, amit most már tudok.
Egymással felcserélhetően használtam a szellem és a lélek
szót. Úgy utaltam a szellemre, m int a lélekre, és a lélekre,
m int a szellemre. N em választottam szét, mint ahogyan ar
ról a Biblia szól, de azért volt annyi eszem, hogy ezt a verset
félre tegyem mindaddig, amíg eljutok oda, hogy megértsem,
mit mond.
Jakab nem a világhoz írta levelét, hanem az egyházhoz.
Ez világosan látszik például az 5. fejezet 14. verséből, ahol
ezt mondja: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyüleke
zet véneit!” Más szavakkal: „Ha valaki beteg a gyülekezetben,
akkor hívja a gyülekezet véneit!”
Most azonban térjünk vissza az 1. fejezetből a 18-21.
versekre:
A z ő akarata szült minket az Igazságnak Igéje által,

hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra,
késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát,
5 Jakab levele 1,27

szelídséggelfogadjátok a beoltott Igét, amely

megtarthatja a ti leikeiteket.
Jakab újjászületett emberekhez beszél. Az Atya akaratá

ból - ahogy írja - a Jézusban hívők újjászülettek az Igazság
Igéje által. Úgy szólítja meg ezeket a testvéreket, hogy „sze
retett atyámfiai”, amiből egyértelmű, hogy Krisztusban van
nak. Mégis bátorítja ezeket az újjászületett, Szent Szellem
mel betöltött keresztényeket, hogy szelídséggel fogadják a
beoltott Igét, amely képes megmenteni a lelkeiket. Ebből
nyilvánvalóan az következik, hogy a lelkük még nem volt
megmentve.
Látjuk tehát, hogy az ember szelleme, a legbensőbb énje,
az igazi ember örök életet kap és újjászületik, ám intellektusá
val és érzéseivel, amelyek a lelkét alkotják, még ezután is fog
lalkozni kell. Az nem született újjá: annak meg kell újulnia.
Pál a római szentekhez írt levelében szól az elme meg
újulásáról.
És ne szabjátok magatokat e világhoz,

hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által,
hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves
és tökéletes akarata.6
A zsoltáros Dávid is a lélek helyreállításáról, megújításá

ról beszél. Azt írja: „Lelkemet megvidámítja (helyreállítja)...”7
A héber szó, amelyet az Ószövetségben helyreállításnak
fordítanak, lényegében ugyanazt jelenti, m int az a görög
szó, amelyet megújulásként adnak vissza az Újszövetségben.
A léleknek, az elmének meg kell újulnia, illetve helyre kell
állítani.
Anyám rám hagyott egy széket, amit még az édesanyjától
örökölt. Nem tudom pontosan, mennyi idős ez a szék, de na-
6 Rómaiakhoz írt levél 12,2

7 Zsoltárok könyve 23,3
gyon régi. Emlékszem, bár nagyon régen volt, amikor nagy

anyám felújíttatta. Újrakárpitozták, újrafényezték. Ugyanaz a
szék volt, de mégis kijavítgatták, megújították.
Sehol sincs olyan a Bibliában, hogy Isten megújítja a
szellemünket. A szellemünk tökéletesen új teremtéssé lett
Krisztus Jézusban. A lelkünknek kell megújulnia, helyreállí
táson átmennie.
Vajon hogyan? Több Igét is találhatunk a lélek megúju
lására vonatkozóan. „Szelídséggelfogadjátok a beoltott Igét, amely
képes megmenteni a ti lelketeket.” „Ne szabjátok magatokat e világ
hoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy
megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
„Lelkemet helyreállítja. .. ”
Az ember lelke úgy nyer üdvösséget, úgy menekül meg,
illetve azáltal történik meg a helyreállítása, hogy elméjét
megújítja Isten Igéje segítségével. Tehát Isten Igéje az, amely
megmenti, üdvözíti lelkünket, megújítja elménket, illetve
helyreállítja az emberi lelket.
Amikor elménk megújul Isten Igéje által, akkor elkez
dünk azzal összhangban gondolkodni, amit az Ige mond.
Ilyenkor tudjuk felismerni és megcselekedni Isten tökéletes
akaratát, hiszen az Ige az Ő akaratát tartalmazza. Ha a lel
künk ily módon megmenekül, nem lesz annyi kérdésünk
többé Isten akaratát illetően. A mai egyház egyik legégetőbb
szüksége, hogy a hívők tömegméretekben újítsák meg elmé
jüket Isten Igéje által.
A TEST ODASZÁNÁSA
Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára,
hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és
Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.8
A Biblia alapján egyértelmű tehát, hogy a belső ember,

nem pedig a külső lesz új teremtéssé Krisztusban. Újjászü
letés után is ugyanaz a testünk, mint azelőtt volt. Meg kell
viszont tanulnunk, hogy a személyiségünkben az új ember
uralkodjon belülről. Az új emberrel uralkodni tudunk a tes
ten; tudunk parancsolni neki.
Nézzük meg újra a Korinthosziakhoz írt 2. levél 5,7-et:
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak,
íme újjá lett minden!” Egy másik fordítás így szól: „Ha valaki
Krisztusban van, új énné lett....”
Néha a gyülekezetekben hallhatjuk, hogy hívők így be
szélnek: „Meg kell halnunk az énünk számára!” Ilyen elvá
rás azonban nincs a Bibliában! N em kell meghalnunk az
énünk számára, ha egyszer új énné lettünk! N em a szemé
lyiségünknek kell elhalnia, hiszen új emberré lettünk! A tes
tet viszont meg kell feszítenünk, és erről a Biblia nagyon is
sokat beszél!
A belső embert tehát maga az Ú r teszi új teremtéssé
Krisztusban, a test megfeszítését azonban senki sem végzi el
helyettünk: azt nekünk kell megtennünk. „Kérlek azért titeket,
atyámfiai, Istennek irgalmasságára - írja Pál a gyülekezetnek -,
hogy szánjátok oda a ti testeiteket...”
Kinek a feladata tehát, hogy szánja oda a testét?
A miénk!
Ki az a „mi”? Ki is vagyok én pontosan?
Az az ember vagyok, aki ott belül van, aki újjászületett és
új teremtés lett. Nekem kell tehát megtennem valamit a tes
8 Rómaiakhoz írt tevéi 12,1

temmel! Ha én nem teszek vele semmit, akkor semmi sem

fog történni!
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem,

hogy míg másoknak prédikálok,
magam valami módon méltatlanná ne legyek?
Pál itt tényszerűen állítja, hogy ő tesz valamit a saját tes

tével: „megsanyargatom testem et” .
Kordában tartom a testemet.
Alávetettségben tartom.
Ki az az „én”?
A valóságos ember, az igazi Pál, a belső ember, aki új te
remtéssé lett Krisztus Jézusban, és be van töltve Szent Szel
lemmel. Én teszek valamit a testemmel! Én tartom alávetett
ségben, én sanyargatom meg.
De vajon kinek vetette alá Pál apostol a testét? A belső
embernek! Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a test uralja a
belső embert, ő nagyon is gondot viselt arra, hogy a belső
ember legyen az úr a külső emberen.
Gondolkodjunk csak el ezen: itt ez a nagy apostol, Isten
nek ez a szent embere; az ember, aki megírta a fél Újszövet
séget, aki „szellemi óriás”, s mégis, az ő teste is akart olyas
mit, ami rossz. Hiszen ha nem akart volna, akkor nem kel
lett volna alávetettségben tartania, megsanyargatnia: nem
kellett volna erősen felügyelnie rá!
Tehát ha valakinek a teste rosszat akar cselekedni, az nem
feltétlenül jelenti azt, hogy az illetőnek nincs üdvössége,
sem azt, hogy nem tért meg szívéből, de még csak azt sem,
hogy nincs betöltve Szent Szellemmel. Ha így lenne, akkor
Pállal is bajok lettek volna! A Szentírás szerint minden hívő
nek a maga feladata, hogy elbánjon a testtel, a hústesttel,
amíg itt a földön tartózkodik.
- Hagin testvér! Kérlek, imádkozzál értem! - jött hoz
zám egyszer valaki.
.9 Korinihosziakhoz írt 7 . levél 9,27

- Miért? - kérdeztem. Szeretem tudni, hogy miért kell

imádkoznom.
Elkomorodott, sőt könnyek is szöktek a szemébe, ahogy
mondta:
- Kérlek, imádkozzál értem, hogy soha többé ne legyen
bajom az ördöggel!
- Imádkozzak azért, hogy meghalj? - kérdeztem vissza.
- Nem, én nem akarok meghalni!
- Az egyedüli módja annak, hogy ne legyen többé bajod
az ördöggel - világosítottam fel - , hogy elhagyod ezt a föl
det, és felmégy a Mennybe!
Az ördöggel mindig lesz problémánk, amíg csak ebben a
testben élünk. De hála Istennek, megvannak az eszközeink, a
képességeink, a hatalmunk, amelyet Isten Igéje által nyertünk,
hogy elbánjunk az ördöggel, és hogy elbánjunk a testtel!
Pál nem engedte, hogy a teste uralja. Az újjászületett és
Szent Szellemmel betöltött belső embere volt az úr a külső
emberén.
Ez számunkra is ugyanúgy lehetséges. Szeretném újra
hangsúlyozni azonban, hogy ezt minden kereszténynek ma
gának kell megtennie! Pál a leghalványabb utalást sem tette
arra, hogy Isten majd megteszi ezt helyettünk. Arra sem cél
zott, hogy a Szent Szellem megtenné ezt helyettünk.
Egészen világosan arról beszélt, hogy szánjuk oda a saját
testünket! Arra figyelmeztetett, hogy ne szabjuk magunkat
ehhez a világhoz! Azt kérte, hogy változzunk el elménk
megújulása által!
Te szánd oda a te testedet! Te tedd meg ezt! Te újítsd meg
az elmédet Isten Igéjével! Neked kell ezt megtenni!
Isten élete és természete az újjászületés által bekerült a
szellemünkbe. A belső embernek kell dominálnia bennünk.
Hallgassunk rá! Az ember szelleme az Ú r szövétneke. Isten
a szellemünk által vezet minket.
♦3. FEJEZET♦
ELSŐ SZÁM Ú M Ó D
A BELSŐ
■
E z a Szellem bizonyságot tesz
a mi szellemünkkel együtt.1
Könnyen beláthatjuk, hogy az első és a leggyakoribb

módja annak, ahogyan Isten a gyermekei számára vezetést
nyújt, a belső bizonyság.
Hadd térjek most vissza ahhoz az esethez - a könyv elő
szavában említettem, hogy többször vissza fogunk kanya
rodni ide amikor Jézus szólt hozzám 1959 februárjában, a
texasi El Pasóban. Este fél hét volt. Ültem az ágyamon, és ta
nulmányoztam a Bibliát. A szemem nyitva volt.
Három típusú látomás létezik. Az egyik az úgynevezett
nyílt látomás. Nyílt látomásban az illető személy természe
tes érzékei nincsenek felfüggesztve, szeme sincs becsukva.
Birtokában van minden fizikai képességének, s mégis belelát
a szellemvilágba.
Lépteket hallottam. Szobám ajtaja alig félméternyire volt
tőlem: kinyitottam, hogy megnézzem, ki az. Arra számítot
tam, hogy egy embert fogok ott látni, de amikor kinéztem,
Jézust pillantottam meg. Azt hiszem, talán még a hajam is az
égnek állt! Hideg verejték verte ki az egész testemet, és liba
bőrös lettem!
Ő t láttam! Fehér ruhát viselt; a lábán római saru. Jézus
nyolcszor jelent meg nekem. Ettől az esettől eltekintve nem
viselt sarut a lábán soha. Ekkor viszont sarut hordott, és an
nak a kopogását hallottam. Úgy becsültem, hogy mintegy
száznyolcvan centiméter magas lehetett, s körülbelül nyolc
van-nyolcvanöt kilogramm súlyú.
Bejött az ajtón és majdnem teljesen behajtotta, majd
megkerülte az ágyam végét. Teljesen lenyűgözve követtem a

A belső bizonyság ♦ 31
tekintetemmel. Fogott egy széket, odatolta az ágyamhoz, az

tán leült, és beszélni kezdett:
- Tegnapelőtt este az autóban szóltam hozzád...
Az autó tele volt. Feleségem és én mások társaságában
együtt utaztunk talán két háztömbnyire attól a helytől, ahol
most Jézus az ágyam mellett ült. Egyszer csak azt hallottam,
hogy Isten Szelleme szól hozzám. Biztosra vettem, hogy
mindenki más is hallotta az autóban.
- Hallottátok? - kérdeztem izgatottan.
- Semmit nem hallottunk - válaszolták.
Az Ószövetségben a próféták rendszeresen így kezdték:
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván...” Többször elgon
dolkodtam már arról, hogy ez vajon hogyan történhetett?
Aligha lehetett fizikailag hallható hang, ugyanis ez esetben
minden jelenlevő hallotta volna, így a prófétáknak nem kel
lett volna elmondaniuk nekik, hogy mit m ondott a Szent
Szellem.
Minden bizonnyal Isten Igéje jött ki a próféta szelleméhez
Isten Szellemétől. Olyan valóságosan, hogy szinte füllel hall
hatónak tűnik. Ilyen valóságos volt ez a szózat számomra is:
meg voltam győződve, hogy az autóban mindenki hallotta.
Jézus tehát így szólt hozzám, amikor leült az ágyam mellé:
- Tegnapelőtt az autóban szóltam hozzád bizonyos dol
gokról. Azt is mondtam továbbá a szellemem által, hogy ké
sőbb folytatni fogom. Így hát eljöttem, hogy elmondjam a
következőt...
Ez a tanítása a prófétai szolgálattal állt kapcsolatban. O tt
ült a székemen és beszélt hozzám vagy másfél órán keresz
tül. Én is szóltam hozzá. Kérdezgettem azzal kapcsolatban,
amit mondott, Ő pedig válaszolt. N em megyek bele most a
részletekbe, hogy miket mondott a prófétai szolgálatról, ez
egy másik üzenet, csak körvonalakban érintem.
A következőt fejtette ki:
♦Az Ószövetségben a prófétát látónak hívták, mert

látott és tudott természetfölötti dolgokat. Ebben na
gyon hasonlított az újszövetségi prófétára, aki szintén
belelát a természetfölötti világba, feladata azonban
már más. N em azért helyeztem prófétákat a gyüleke
zetbe, hogy a hívők rajtuk keresztül nyerjenek ter
mészetfölötti vezetést, ezért az újszövetségi próféta
státusza egészen más, mint az Ószövetségben.
Az újszövetségi hívő nincs ráutalva, hogy próféták
által kérjen vezetést. Ez nem azt jelenti, hogy nem
kaphat vezetést prófétán keresztül, de nem kell ezt
különösebben keresnie. Ez nem igei. Az újszövetsé
gi próféta szolgálata ezen a területen inkább az, hogy
megerősítse azt a kijelentést, amit a keresztények
már átvettek szellemükben.
Az Ószövetségben csak a pap, a próféta és a király
volt felkenve Szent Szellemmel, hogy ezekben a hi
vatalokban sikeresen szolgáljanak. A többiekben,
akiket mai kifejezéssel laikusoknak mondhatnánk,
nem volt benne Isten Szelleme, sem rajtuk nem
volt. Ezért kellett útmutatást keresniük a prófétán
keresztül, mert a próféta hordozta a Szent Szellem
kenetét. ♦
Az Újszövetségben azonban - hála Istennek - nemcsak

rajtunk van Isten Szelleme, hanem bennünk is van!
Jézus tovább magyarázta:
- Az Újszövetségben nem az szerepel, hogy akiket a pró
féták vezetnek, azok Isten fiai, hanem ez: akiket Isten Szel
leme vezérel, azok Istennek fiai. - Majd így folytatta: - Az
első számú és legfontosabb módja annak, ahogyan a gyerme
keimet vezetem, a belső bizonyság. Elmagyarázom neked,
hogyan működik, hogy többé ne kövess el olyan hibákat,
amelyeket a múltban elkövettél.
Ezt követően kifejtette előttem, hogy mit jelent prófétai

hivatalban állni. Legelőször is: Isten az evangéliumnak egy
szolgáját, akinek elhívás van az életén, elválasztja erre a szol
gálatra. Másodszor: legalább két kijelentés ajándéka műkö
dik nála: ez lehet a bölcsesség beszéde, a tudomány beszéde,
a szellemek megítélése. Ezen felül nyilván a prófétálás kariz
májának is működnie kell a szolgálata során.
Ezek után felhívta a figyelmet az előző három napban
történtekre. Három napja ugyanis nekiláttam, hogy levelet
írjak egy pásztornak egy tervezett összejövetel-sorozat dátu
mát illetően. Az első nap a levél felével végeztem, majd ös
szetéptem, és bedobtam a szemétkosárba. Másnap ugyanez
megismétlődött, sőt harmadnap is. Ezek után következett el
az a nap, amikor az Ú r meglátogatott.
- Látod, itt ülök, és szólok hozzád - mondta. - Ez a
Szent Szellem megnyilvánulása: a szellemek megkülönböz
tetésének karizmája, amikor a hívő belelát a szellemvilágba.
Ez a prófétai ajándék működése. Betekintést nyersz a szel
lemvilágba: látsz engem, hallod, hogy szólok hozzád, én pe
dig a látomás által adom neked a tudomány beszédét és a
bölcsesség beszédét.
Most pedig azt mondom neked, hogy ne menj el abba a
gyülekezetbe. A pásztor nem fogadná el a szolgálatodat. De
soha többé nem foglak így vezetni. (Így is lett!) Mostantól
kezdve a belső bizonyosság által nyersz tőlem vezetést.
Ez a belső bizonyosság eddig is rendelkezésedre állt.
Ereztél valami akadályt, valamiféle féket a szellemedben. Ez
az oka annak, hogy háromszor is összetépted a levelet. Volt
benned egy belsőfék, egy piros lámpa, egy stopjelzés. N em volt
annyira erős, mintha egy hang azt mondta volna: „Ne
menj!” Egy belső intuíció volt csupán.
Aztán emlékeztetett egy másik meghívásra. Prédikáltam
egy teljes evangéliumi felekezetben az előző évben. Majd
nem minden pásztor, aki ott volt, kérte, hogy menjek el, és
tartsak összejövetelt az ő gyülekezetében is. Százszámra kap

tam meghívásokat. Akkor egy férfi odajött hozzám, és ne
kem szegezte a kérdést:
- Hagin testvér! Kis gyülekezetekbe is elfogadsz-e meg
hívást?
- Bárhová elmegyek, ahova az Ú r mondja! - válaszoltam.
- Nos, nekünk körülbelül csak nyolcvan emberünk van
a vasárnapi iskolában, de ha Isten netán szólna hozzád ezzel
kapcsolatosan, mi nagyon szeretnénk, hogy eljöjj!
Ezt a meghívást is visszautasítottam több száz másikkal
együtt. Néhány hónap múlva azonban, amikor egy este
imádkoztam a gyülekezeti teremben a szolgálatom felől, ez
a párbeszéd visszatért az emlékezetembe. Azután m inden
nap újra visszatért. Végül harminc-negyven nap múlva az
Úrhoz fordultam:
- Uram! Akarod, hogy elmenjek abba a kis gyülekezetbe
összejövetelt tartani?
Minél többet imádkoztam erről, annál többet gondoltam
rá, vagyis ahogy mondani szoktuk, egyre erősebben érzékel
tem a bensőmben. N em fizikai érzés volt, hanem a szelle
memben jelentkezett. Erre utalt Jézus:
- Minél többet gondoltál rá, annál jobb érzésed támadt
róla. Szinte bársonyos érzés alakult ki a szellemedben. Ez a
zöld lámpa, ez a „menj!”jelzés. Ez a Szellem bizonyságtétele ben
ned, amikor valamire szabad utat kapsz.
Most látod, ahogy itt ülök, és hallod, ahogy szólok hoz
zád és megmondom, hogy menj cl abba a gyülekezetbe. De
soha többé nem fogom így tudomásodra hozni, hogy el
menj-e valahová, vagy sem. (Úgy is lett!) Ettől kezdve úgy
foglak téged is vezetni, mint ahogy minden más keresztényt:
belső bizonyság útján.
Ezt követően az Ú r olyasmiről beszélt nekem, ami nem
csak nekem szólt személyesen, hanem mások számára is ál
dásul szolgálhat:
- Ha megtanulod követni a belső bizonyosságot, gazdag

gá teszlek. Vezetni foglak az élet ügyes-bajos dolgaiban. Az
anyagiakban is ugyanúgy, ahogy a szellemiekben. (N ém e
lyek úgy képzelik, hogy az Urat csak a hívők szellemi jóléte
érdekli, és semmi más. Pedig Ő t mindaz foglalkoztatja, ami
bennünket is érdekel.)
Én egyáltalán nem vagyok ellene, hogy gyermekeim gaz
dagok legyenek. Annak vagyok ellene, hogy kapzsik és pénz
éhesek legyenek.
Követtem a belső bizonyosságot, és az Ú r valóban meg
tette, amit mondott: gazdaggá tett.
Valaki egyszer megkérdezte: „Te milliomos vagy?”
N em ezt mondtam. Némelyek mintha nem értenék,
hogy mit jelent a „gazdag” szó. A gazdagság teljes ellátást, sőt
bőséget jelent. Többet adott az Úr, mint a szükségeim teljes
betöltését, sőt többet a bőségnél is. Ez azért van, mert meg
tanultam, hogyan kövessem a Szellem vezetését a belső bi
zonyságtétel által.
Amit az Ú r nekem megadott, azt kész megadni bárki
más hívő számára is. Persze, mindez nem egyetlen este fog
bekövetkezni, de még csak nem is a következő szombat es
te. De ha megtanulod, hogyan kell fejleszteni a szellemedet
és követni a belső bizonyságot, Ő vezetni fog életednek
minden területén.
Ismertem egy embert lent, Texasban. Olyan szegény csa
ládból származott, hogy tizenkét éves koráig még cipő sem
volt a lábán. Az iskolában is csak az ötödik osztályig jutott el.
Ám annak idején, amikor a pénz még igazán pénz volt, mil
liókat keresett.
Két ismerőse is állította - az egyik Kaliforniából, a másik
Minnesotából, akik otthonának állandó vendégei voltak -,
hogy barátjuk mindkettőjüknek ugyanazt mesélte el. „Az
évek hosszú során a befektetéseimben - mert hogy így szed
te össze a vagyonát - egyetlen egy centet sem veszítettem.”
N em tudom, ki hogy van vele, de előttem ez bámulatra

méltó: magamról sajnos nem tudom ezt elmondani! M in
dent csak olyan helyre fektetett be, ahol jól jövedelmezett!
Aztán azt is elmagyarázta, mi volt a titka:
„Én mindig a következőt teszem: Ha valaki jön egy

gondolattal, ötlettel, hogy fektessek be valamibe, az
első reakcióm természetesen értelmi. De most már
tudom, mit jelent, amit Jézus mondott: »Amikor
imádkoztok, menjetek be a belső szobába!«
Nyilván nem feltétlenül arra gondolt, hogy fizikailag
menjünk be egy szobába imádkozni, hanem arra utal,
hogy zárjunk ki más dolgokat, zavaró körülménye
ket. Nekem azonban tényleg van is egy nagy imaszo
bám a hálószobám mögött, ahová rendszeresen visz-
szavonulok, és ott imádkozom. Addig várakozom ott,
amíg meg nem hallom, hogy a szellemem mit mond.
Olykor előfordul, hogy akár három nap is eltelik így.
Ez nem azt jelenti, hogy ott tartózkodom napi huszon
négy órát: ki is jövök, étkezem is, de rendszerint néhány
étkezést elhagyok. Egy kicsit alszom is, de az idő nagy
részében egyedül várakozom mindaddig, míg meg nem
tudom, hogy ott belül, a belső bizonyság mit mond.
A fejem nem egyszer így háborog: »Ö regem! Nagyon
nagy ostobaságot teszel, ha ide befekteted a pénzed!
Még az ingedet is elveszítheted!« De ha a szívem azt
mondja: »Menj és tedd!«, akkor megteszem. Az el
múlt sok-sok év során tíz centet sem veszítettem!
Azután megint jön valaki valamilyen üggyel, és azt
mondja: »Barátom! Ebbe az üzletbe feltétlenül be
kell szállnod!«
De én nem a fejemre hallgatok. Bemegyek a szobám
ba és várok. Van, amikor egész éjszaka várok. Imádko
zom, olvasom a Bibliámat, de leginkább csak várok.
Igyekszem elcsendesedni annyira, hogy meghalljam,

mit mond a szívem belülről. Ha a szívem azt mond
ja: »Ne menj bele!«, hiába sürget a fejem, hogy »De
igen, igen! Gyerünk!« - akkor sem megyek bele!”
Mi volt tehát a siker kulcsa ennél az embernél? Megtanul

ta követni a belső bizonyságot, így Isten vezetését tudta követ
ni az üzleti életben. A harmincas évek végén, negyvenes évek
elején már kétmilliós vagyona volt. Mai szemmel ez talán
nem tűnik annyira jelentősnek, de akkor hatalmas összeg volt!
Gondolhatja bárki is komolyan, hogy Isten ezt az embert
jobban szerette, mint a többi gyermekét? Aligha! Ám ez az
ember rászánta az időt, hogy hallgasson Istenre. Meghozta a
döntéseket, továbbá megtette a megfelelő lépéseket és intéz
kedéseket annak érdekében, hogy várakozzon Isten előtt.
Egyszer szolgálótestvérek egy csoportjában beszélget
tünk egymással. Valaki megkérdezett egy bizonyos egyént,
akinek nem említem a nevét, de nagyon sikeres szolgáló
testvér.
- Tudjuk, hogy Isten elhívott téged, és Isten Szellemé
nek a kenete van rajtad. A te látásod szerint van-e valami,
amire azt mondanád, hogy a legnagyobb mértékben járult
hozzá a sikereidhez?
Az a testvér azt válaszolta:
- Talán az, hogy mindig követem a legmélyebb megérzé
seimet.
Mit fogalmazott meg tulajdonképpen? Lényegében azt,
hogy „hallgatok a szellememre; azt teszem, amit a szelle
mem mond: követem a belső bizonyságot.”
A belső bizonyság éppen annyira természetfölötti, m int a
látomások, vagy akár a más ember által való vezetés, csak ép
pen nem annyira látványos. Sok ember a látványosságot ke
resi, s elmulasztja a természetfölöttit, amely pedig mindvé
gig ott rejtőzik benne!
ÜDVBIZONYOSSÁG
A ki hisz az Isten Fiában,
bizonyságtétele van önmagában.2
„Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai” - ol

vassuk a Rómaiakhoz írt levél 8,14-ben. Ez pedig azt jelenti,
hogy Isten fiai elvárhatják, hogy őket Isten Szelleme vezes
se. Halleluja!
Nem valaki más fogja tehát vezetni a hívőket, nem más
ember fogja megmondani, hogy mit tegyünk: minket a
Szent Szellem vezet! Ezt a Szentírás állítja rólunk!
Ezért is rendkívül fontos kérdés, hogy pontosan hogyan
is vezeti a Szent Szellem a keresztényeket? Ehhez a két vers
sel lejjebb olvasható kijelentés adja a kulcsot. „Ez a Szellem
bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei
vagyunk. ”(16.)
Egész életünkben a legnagyobb dolog, ami megtörténhet
velünk, hogy Isten gyermekévé válhatunk! Ezt Ő maga hoz
za tudomásunkra, méghozzá úgy, hogy Szelleme bizonyságot
tesz a mi emberi szellemünkkel együtt. Ebből is láthatjuk,
hogy a belső bizonyság az első és legfontosabb mód, amely
által Isten vezeti gyermekeit.
N em abból tudjuk meg, hogy Isten gyermekévé lettünk,
hogy valaki prófétáit nekünk erről. N em is tudnánk ezt így
elfogadni. Nem is onnan tudhatjuk meg, hogy Isten gyer
mekévé lettünk, hogy valaki azt mondja: „Úgy érzem, hogy te
Isten gyermeke vagy.” N em tudnánk ezt elfogadni!
N em is azért vagyunk Isten gyermekei, mert látomást
kaptunk. Lehet, hogy kaptunk, lehet, hogy nem kaptunk, de
nem ez tesz minket Isten gyermekévé! N em erről beszél a
Biblia! N em ez a módja, hogy megtudjuk: Isten gyermekei
vagyunk.
2 Já n o s 1. le v e le 5 ,1 0
Honnan tudhatjuk meg a Biblia tanítása alapján, hogy Is

ten gyermekei vagyunk? Az ő Szelleme, Isten Szelleme bi
zonyságot tesz szellemünkben. Van olyan, amikor igazából
nem is tudjuk megmagyarázni, hogy honnan tudunk vala
mit, mégis tudjuk: mélyen a személyiségünk belsejében.
Egyszerűen csak tudjuk, és kész! Ezt nevezzük belső bizony
ságnak.
Tinédzserként születtem újjá a betegágyamon, 1933. áp
rilis 22-én. Attól a naptól fogva soha sem fordult meg az a
gondolat a fejemben, hogy nincs üdvösségem. Még fiatal ke
resztényként is találkoztam olyan emberekkel, akik ezt
mondták: „Nincs üdvösséged, mert nem a mi gyülekeze
tünkhöz tartozol!” Megint mások így érveltek: „Nincs üd
vösséged, mert nem úgy keresztelkedtél meg, ahogyan mi!”
Sok minden egyebet is összehordtak, de engem nem za
vart: csak nevettem rajta! Megvolt ugyanis a belső bizonyossá
gom, emellett pedig megvolt a szeretet is bennem, ahogy János
apostol tanítja: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az élet
be, mert szeretjük a mi atyánkfiait
3 Já n o s 7. le v e le 3 ,1 4
G yapjúzás
És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek,
és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem,
hogy az én parancsolataimban járjatok,
és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.4
1941-ben nem tudtam még annyit, amennyit most. Fél

reértés ne essék: most sem rendelkezem még annyi ismeret
tel, mint amennyit a jövőben meg fogok szerezni. Még bele
gondolni is szörnyű, hogy netán már eljutottam volna a meg
ismerés csúcsára: hogy ez lenne a legtöbb, amit megtudhatok
az életről, Istenről és a Bibliáról! Nem, nyilván egyikünk sem
tud mindent, de dicsőség Istennek azért, amit tudunk.
Feleségemmel pásztori szolgálatot töltöttünk be egy gyü
lekezetben Közép-Texas azon északi vidékén, amelyet Feke
teföldnek is neveznek. Volt egy másik gyülekezet a kelet-te
xasi olajmezők vidékén, amely meghívott, hogy megnézzék,
alkalmas volnék-e ott pásztornak. Elautóztam hát oda, és
prédikáltam az egyik vasárnap. Ezután feltették a kérdést,
hogy tarthatnak-e szavazást, elvállalnám-e a felkérést? Végül
is igent mondtam, de előbb még „kitettem a gyapjút”, mi
közben az összejövetel után visszafelé utaztam.
Dél-baptistának születtem, úgy is nevelkedtem, és ebben a
felekezetiben kezdtem a prédikálást is. 1937-ben megkeresztel
kedtem Szent Szellemmel, még ugyancsak baptista prédiká
torként. 1939-ben elfogadtam egy teljes evangéliumi gyüleke
zet felkérését pásztori szolgálatra. 1941 márciusában történt,
hogy ez a kelet-texasi gyülekezet meghívott pásztorának.
Ekkorra már elég régóta voltam teljes evangéliumi em
berek között ahhoz, hogy néhány hamis elképzelésük rám
ragadjon. N e értsen senki félre! Sok jó dolog is rám ragadt
4 Ezékiel könyve 36,26-27

abban a közegben, de ez történetesen rossz volt: sokszor hal

lottam őket, hogy a „gyapjú kitevéséről” beszélnek, így hát
végül én is „gyapjút tettem ki”.
Ismertem egy jobb utat is, de úgy tűnt, hogy ezzel sok
imádkozást, egyedüllétet, Istenre való várakozást takarítha
tok meg, sőt talán még egy kis böjtölést is. Olyan egyszerű
nek tűnt: csak kitenni a gyapjút, és kész!
A gyapjú kitevésének szokása lényegében abban áll, hogy
a hívő valahogy így imádkozik: „Uram, ha azt akarod, hogy
én ezt tegyem, akkor Te tedd azt!” Vagy: „Istenein, ha azt
akarod, hogy én azt tegyem, akkor történjen meg ez! Vagy is
mét más változatban: „Uram, zárd le azt az ajtót, és nyisd
meg amazt az ajtót!”
Bizonyos ilyen ajtókat azonban az ördög is becsukhat,
m int ahogy ki is nyithat, mivel a legtöbb ilyen ajtó az ő terü
letén található. A Biblia a Sátánt e világ istenének nevezi.5
Képzeljük cl példának okáért a következő imát: „Uram!
Ha azt akarod, hogy a jövő héten elmenjek Kansas Citybe,
nyisd ki Hagin testvér bejárati ajtaját!”
Ezt az ajtót azonban én magam is kinyithatom, mivel ott
lakom! A Sátán tehát nagyon is jól tud manipulálni az érzé
ki világban.
Istennek van jobb módja is arra, hogy vezesse gyermeke
it, m int ez a „vagy eltalálom, vagy nem ” módszer. Az Újszö
vetség nem azt tanítja, hogy „akiket a gyapjú vezet, azok Is
ten gyermekei”!
„Igen - mondhatná erre valaki -, de Gedeon mégis kitet
te a gyapjút az Ószövetségben!”
De miért menjünk vissza az Ószövetségbe? N ekünk
jobb dolgunk van! Az Ószövetséget szellemileg halott em
berek kapták. Én nem vagyok szellemileg halott, hanem élő!
Énbennem Isten Szelleme él!
Emlékezzünk, hogy Gedeon nem volt sem próféta, sem
pap, sem király. Azok közül, akik az Ószövetség alatt éltek,

csak az ezekben a hivatalokban lévő embereket kente fel Is

ten Szelleme, a többi emberben nem volt személyesen jelen.
Ennek tudható be, hogy minden férfinak meg kellett jelen
nie legalább egyszer egy évben a jeruzsálemi Templomban.
A sekina, az Isten jelenléte, dicsősége be volt zárva a Szentek
Szentjébe.
Ám amikor Jézus kilehelte a szellemét a Golgotán, az a
kárpit, amely elválasztotta a Szentek Szentjét, kettéhasadt a
tetejétől az aljáig. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten kilépett on
nan! Azóta nem lakik ember által készített házakban, épüle
tekben, hanem itt a földön csakis a benne hívőkben!
Veszélyes, ha újszövetségi, Szent Szellemmel betöltött
keresztények gyapjút tesznek ki! Ez következik Isten Igéjé
ből, és ezt támasztja alá a gyakorlat is.
Visszatérve az 1941-es eseményre: hazafelé úton, autó
vezetés közben így imádkoztam: „Uram! Kiteszem a gyap
jút! Átadom Neked ezt az egész ügyet! (N em voltam akkor
tudatában, hogy egyáltalán nem adtam át az Úrnak!) Ha száz
százalékos szavazási eredmény jön ki, akkor ezt úgy veszem,
mint Isten akaratát, és elfogadom a pásztori felkérést.”
Megnyertem minden szavazatot! Ez volt az én gyapjúm.
Száz százalékra megválasztottak. Istent azonban kihagyták a
számításból, és sajnos ugyanezt a hibát követtem el én is.
O k is gyapjút tettek ki, én is gyapjút tettem ki: addig
gyapjú ztunk, míg mindnyájan bárgyú birkák nem lettünk!
Kikerültem Isten tökéletes akaratából, Ő pedig hagyta, hogy
végigcsináljam.
Beköltöztünk a pásztori lakásba. Természetes szinten
sokkal kényelmesebb volt az életünk, m int azelőtt. Több
volt a pénzünk, jobb lakásban laktunk, jobb autóval já r
tunk.
Elkezdtem a Bibliát tanulmányozni, imádkozni, üzene
teket összeállítani, és valósággal tűzben égtem. Azután abban
a pillanatban, amikor beléptem a gyülekezet ajtaján, olyan
volt, mintha valaki egy nagy vödör hideg vízzel leöntött vol
na. Teljesen kihunyt bennem minden tűz! Tizennégy hónap
alatt egyetlenegy normális prédikációt nem sikerült elmon
danom. Eltűnt belőlem minden inspiráció.
A feleségem sokáig vonakodott, hogy bármit is m ond
jon, végül azonban rászánta magát:
- Kedvesem! Oda jutottál, hogy már egészen kellemes
társalgást folytatsz!
Milyen igaza volt! Ami akkoriban tőlem tellett, az üres
csevegés, felszínes diskurálás volt, nem prédikálás! Mikor a
megbeszélt időm letelt, otthagytam a gyülekezetet. Nem
vártam újabb jelet, hogy elmenjek-e vagy maradjak: tudtam,
hogy mennem kell.
Későbbi pásztori szolgálatom során mindig vissza akar
tam menni oda legalább egy összejövetelre, mert szerettem
volna bebizonyítani azoknak az embereknek, hogy igenis tu
dok prédikálni, hiszen prédikálni igazából sohasem hallottak!
Egyszer aztán, jó néhány évvel később sikerült is náluk éb
redést összejövetelt tartanom.
A gyülekezeti tagok el tátották a szájukat:
- N em tudtuk, hogy te így tudsz prédikálni !
- Pedig igen! - feleltem. - Így prédikáltam, mielőtt ide
jöttem volna pásztornak, és így prédikálok azóta is, mióta el
mentem!
- De itt nem így prédikáltál!
- N em bizony - válaszoltam -, mert mindannyian kike
rültünk Isten akaratából! Én is az Ú r akarata ellenére pász
torkodtam itt, és ti is úgy választottatok meg, hogy az nem
egyezett az Ő akaratával.
M egtanultam a leckét ebben a „gyapjúügyben”! Egy
ilyen alkalomnak elégnek kell lennie! De némelyek mégis
úgy vannak vele, hogy bármennyire nem m űködött és
nem jö tt be ez a módszer, mégis rendszeresen kiteszik a
gyapjút.
Ami engem illet, én soha többé nem tévedtem ezután

olyan nagy horderejű kérdésekben, m int hogy elvállaljam-e
egy adott gyülekezet pásztorlását, vagy ne. Pedig azóta egy
szer sem tettem ki gyapjút, hanem inkább imádkoztam és
vártam az Urat. Addig kommunikáltam Istennel egy adott
kérdésben, míg teljes bizonyosságra nem jutottam a ben
sőmben, hogy mit tegyek.
A BIZONYOSSÁG KÖVETÉSE
Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet;
az Úr, az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.6
Otthagytuk hát ezt a kelet-texasi gyülekezetet. Egy má

sik felekezet vezetői felkértek, hogy ideiglenesen vegyem át
az egyik gyülekezetük vezetését, amit rögtön el is vállaltunk.
Nemsokára arra kezdtem felfigyelni, hogy miközben a
dolgozószobámban imádkozom, egyre erősödő terhet érzek
a szívemben, hogy menjek vissza abba a gyülekezetbe, ahon
nét a gyapjúzás eredményeképpen jöttem el. Nem fejeztem
még be, amit az Ú r ott el akart velem végeztetni. Ezt általá
ban olyankor éreztem, illetve akkor támadtak ilyen gondola
taim, amikor a prédikációmról és a vasárnapi istentisztele
tekről imádkoztam nyelveken.
Ne felejtsük el, mit tanít Isten Igéje: amikor nyelveken
imádkozom, akkor a szellemem imádkozik; továbbá, hogy
az ember szelleme Isten szövétneke. Akkora terhet éreztem
amiatt a gyülekezet miatt, amelyet több mint két évvel az
előtt otthagytam, hogy szinte felugrottam és kiszaladtam
volna a szobából, hogy megszabaduljak tőle.
Egyszer a gyülekezetünkön kívül, az utcán tértem ma
gamhoz, és azon csodálkoztam, vajon hogyan kerültem oda?
Ahhoz, hogy odáig eljussak, ki kellett futnom a dolgozószo
bámból végig a nagytermen keresztül, és ki kellett mennem
az utcára a bejárati ajtón. De nem emlékeztem semmi ilyes
mire!
Annyira erős volt a teher, amit éreztem az említett gyüle
kezet miatt, hogy mindenáron szerettem volna megszabadul
ni tőle. Nem akartam ugyanis visszamenni oda pásztornak!
Végül úgy egy hónap elteltével beadtam a derekamat:
„Uram! Te szólsz így hozzám, hogy visszamenjek? Te pró-
6 Zsoltárok könyve 18,29

bálsz vezetést adni? - Majd így folytattam: - Uram! Szólj ak

kor a feleségemhez! Ő is nagyszerűen tud figyelni rád!”
Egyik délelőtt, mialatt együtt mosogattunk, ezzel fordul
tam a feleségemhez:
- Kedvesem! H a az Ú r szól hozzád valamit, feltétlenül
mondd el nekem!
Semmi mást nem mondtam neki. Azután vártam körül
belül újabb egy hónapig. N em kell nagyon sietni vagy kap
kodni bizonyos dolgokkal kapcsolatban! A Biblia azt m ond
ja, hogy „aki hisz, az nem fu t (kapkod)”.7
A hit soha nem sietségből, kapkodásból származik. Az
ördög gyakran próbálja az embert hajtani: „Siess! Siess!
Gyerünk! Gyerünk!” Megpróbál kimozdítani a hitből: be
taszítani a kétségbe, a hitetlenségbe, és kimozdítani Isten
vezetéséből.
Az újabb hónap elteltével, megint csak mosogatás köz
ben, ahogy a feleségem törölgetett, rákérdeztem:
- Szólt-e az Ú r hozzád?
- H át, nem is tudom.
Egy kicsit rámenősebb kezdtem lenni, hogy kihúzzam
belőle.
- M ondott-e valamit az Ú r neked arról, hogy vissza
menjünk oda? - és megneveztem a várost, ahol az a gyüle
kezet működött.
-Ja! - felelte habozva. - Azt hittem, hogy csak énnekem
támadtak nosztalgikus gondolataim!
- Na hát akkor - kezdtem először is vizsgáljuk csak
meg, hogy mit értesz te azon, hogy „én”! Ha a testedet érted
ez alatt, akkor az nem is lenne helyes. De hogyha az igazi
„énről”, vagyis a belső emberről van szó, akkor emlékezz,
hogy a szellem az Ú r szövétneke! Akkor azok a gondolatok
nem egyszerűen csak a tieid, mármint a külső emberéi, ha
nem az Úr gyújtotta meg a szövétnekedet - mármint a belső em
berben, az igazi énedben!
7 tzsa/ás könyve 28,7 6

Szeretnék egy kérdést feltenni neked - folytattam

hogy biztos lehess benne, miről is van szó. Tehát, ha most fi
zikai, értelmi szinten, természetes módon nézzük: vissza
akarsz oda menni?
- Nem , dehogyis!
- Akkor az nem lehetsz „te”, ugye? (Pontosabb lett vol
na azt mondani: hogy nem lehet a test, a természetes ember,
a külső ember.) Az ember nem szokott olyasmin gondol
kodni, hogy megtegyen-e valamit, amit biztosan nem akar!
Akkor már láttam, hogy benne is ott a bizonyság: ugyan
úgy, ahogyan bennem is. Van ilyen, hogy már régóta ott a
belső bizonyság, ám az emberek nem veszik észre!
Meg vagyok győződve - mondtam neki - , hogy Isten így
vezet bennünket. Tehát Ő az, aki vissza akar minket oda vin
ni, úgyhogy legjobb lesz, engedelmeskedünk neki!
Úgy is lett! Néhány hónapon belül, anélkül, hogy én
akár csak a kisujjamat is mozdítottam volna ezért, meghívtak
abba a gyülekezetbe egy hétre prédikálni, a végén pedig a ve
zetőség megkérdezte, hogy esetleg visszajönnék-e pásztor
nak. N em említettem nekik, hogy Isten már bizonyságot tett
erről bennünk, csak annyit mondtam:
- N em zárkózom el.
Erre ők így válaszoltak:
- Beszéltünk erről, és a gyülekezet akarja, hogy visszajöjj!
- Nos, akkor rám kell szavazniuk! Csináljuk azt, hogy
megrendezitek a szavazást, én pedig az eredmény fényében
hozom meg a döntést.
Természetes szempontból még mindig nem akartunk
visszamenni. Bármennyire szerettük azokat az embereket,
nem szerettünk volna abban a városban élni. N em kíván
tunk visszaköltözni abba a lelkészlakba!
Szívemben akartam engedelmeskedni Istennek, de a tes
tem mindenben ellenkezett! A természetes emberem, a külső
emberem, a természetes emberi gondolkodásom és elmém
nem akart menni. Ezért ahogy tovább imádkoztam és böjtöl

tem, mialatt a gyülekezet vezetősége megtette a szükséges be
jelentést és meghirdette a szavazást, azt találtam mondani az
Úrnak, hogy nem akarok most a belső bizonyságban bízni,
amiről tudtam, hogy feleségemnek is, és nekem is megvan.
Már a harmadik napnál tartottam a böjtben. Azt akartam,
hogy az Ú r valamilyen látványosabb módon tegyen bizonysá
got. Egy Igét, egy nyelveken elhangzó üzenetet, vagy nyelvek
magyarázatát, esetleg próféciát szerettem volna, sőt leginkább
azt, hogy Isten írja fel az égre: „Arra a helyre küldelek!”
O tt térdepeltem, könyörögve, kínlódva, mert semmi
jobb ötletem nem volt. Isten azonban adhat vezetést a belső
hang által is, éppen úgy, mint a belső bizonyságtétel által.
Akkor a belső hang így szólt:
- Állj fel, és hagyd ezt abba!
Felálltam, de még egy kicsit tovább próbálkoztam:
- Uram! Ha adnál valamilyen természetfölötti jelet, ak
kor sokkal jobban érezném magam!
Ő azonban így válaszolt:
- Már m indent megadtam, amire szükséged lehet!
Nincs szükséged természetfölöttije lre! Nincs szükséged ar
ra, hogy bármit felírjak az égre! Nincs szükséged nyelvekre
és magyarázatra, sőt próféciára sem, hiszen ott, a bensődben
már rég tudod, hogy m it kell tenned. Nincs más hátra, m int
hogy tedd!
Végül megadtam magamat:
- Igen, Uram! Úgy lesz!
Sajnos, sokszor figyelmen kívül hagyjuk a belső bizony
ságot! Valamit az érzékek birodalmában keresünk, de miköz
ben az érzékszervekkel megragadhatót, a természetest keres
sük, könnyen elmulaszthatjuk a természetfölöttit!
Tanuljuk meg, hogy Isten elsősorban a belső bizonyságté
telen keresztül vezeti gyermekeit!
♦4. FEJEZET·
M ÁSO D IK SZÁM Ü M Ó D
A BELSŐ H A N G
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok,
lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot
a Szent Szellem által.1
A Szent Szellem legfontosabb vezetési módja a belső bi

zonyság. Az előző fejezetben ezzel foglalkoztunk. Most vi
szont egy másik módot, a belső hangot vetjük közelebbi
vizsgálat alá.
A belső embernek, a szellemi embernek éppen úgy van
hangja, m int a külső embernek. Ezt a hangot, ahogyan a bel
ső ember szól, lelkiismeretnek nevezzük, illetve egy bibliai
történet alapján a „halk, szelíd hangként” is szoktuk emleget
ni. A szellemünknek tehát van hangja, amely által rendsze
resen szól hozzánk.
1966 szeptemberében az oklahomai Tulsába költöztünk
a texasi Garlandből, Dallas egyik kertvárosából, ahol már ti
zenhét éve éltünk. A költözésre a következőképpen került
sor: feleségemmel Tulsába utaztunk ügyeket intézni. A szol
gálat dinamikusan növekedett, én azonban már kiokoskod
tam, hogyan tudok majd a fejlődéssel lépést tartani texasi
irodámból és lakhelyemről. De a barátom, akinél Tulsában
megszálltunk, a következővel fordult hozzám:
- Hagin testvér! Jobban járnál, ha átköltöznél ide, Tulsá
ba! T. L. Osborne régi irodáját éppen most adják el. A pénz
ügyi vezetője engem kért fel, hogy szerezzek rá vevőt.
Aztán megmondta az árat. Rendkívül alacsonynak talál
tam, de akkor még nem érdekelt különösebben az ajánlat. Ő
azonban egyre csak unszolt, hogy legalább nézzük meg, úgy
hogy végül mégis csak ráálltam, bár inkább csak azért, hogy
ne bántsam meg, ha már ennyire lelkes.
7 Rómaiakhoz írt levél 9, 1

A belső hang ♦ 51
Ám abban a pillanatban, amikor megálltam és körülnéz

tem az épületben, mintha megszólalt volna a jelzőcsengő ott
belül. (Igen, ez a belső bizonyság olykor olyan erősen és va
lóságosan jelentkezik, akár egy belső csengő!) Egy szempil
lantás alatt teljes bizonyosság töltött el, hogy ez az! Én azon
ban nem akartam hallgatni rá, mivel úgy terveztem, hogy to
vábbra is Garlandben maradok.
(Ezért van, hogy sokszor nem hallunk: nem akarunk hal
lani! Persze, azt állítjuk, hogy akarunk, de valójában mégsem.)
Mikor visszatértünk a barátom házába, a feleségem
azonnal rákérdezett, hogy tetszett-e az épület.
- N em rossz - feleltem -, de szó sem lehet róla, én már
mindent elterveztem! O tt maradunk Garlandben, és majd
átalakítjuk az otthonunkat irodává!
Lefeküdtünk, de nem tudtam aludni. Rendszerint nincs
problémám az elalvással. A Bibliában ugyanis ez áll: „Annak,
akit szeret, Ő ad álmot.”’ Márpedig engem szeret, mint ahogy
mindenki mást is, aki Jézus tanítványa: „...elfogadott minket
Őbenne, akit szeret”.3 Ezért mindig igénylem Isten ígéretét:
„Uram, Te szeretsz engem, ezért szavadon foglak: köszö
nöm a nyugodt álmot!” - és mindig elalszom.
De ez alkalommal sehogy nem jö tt álom a szememre. A
lelkiismeretem szinte sajgott. A lelkiismeret a szellem hang
ja, és a szellemem tudta, hogy nem hallgattam rá.
Ahogy ott feküdtem az éjszaka csendjében, így imád
koztam:
- Uram, ha akarod, hogy átköltözzem Tulsába, úgy lesz.
Természetes módon nincs sok kedvem hozzá, de nem aka
rok veled szembemenni.
Akkor belül meghallottam a „halk, szelíd hangot”. Most
nem arról beszélek, amikor Isten Szelleme szól: az nagy te
kintéllyel történik. Ez a finom, belső hang a saját szellemünk
hangja. Persze, a szellemünk a bennünk lakozó Szent Szel
lemtől veszi, amit átad nekünk.
2 Zsoltárok könyve 127,2 - az angol fordítás alapján
3 Efeszosziakhoz írt levél 1,6. - az angol fordítás alapján
Ez a halk, szelíd hang, ez a belső, nem tekintéllyel paran

csoló szó, hanem egy leheletfinom rezdülés csupán ott be
lül, így szólt:
- Neked adom azt az épületet!
Nevetni kezdtem. Ma már úgy látom, hogy ez nagyon
hitetlenül hangozhatott, akkor mégis ezt válaszoltam:
- Rendben! Ha így lesz, akkor én is elhiszem!
A belső hang így folytatta:
- Majd meglátod!
Anélkül, hogy most a részletekbe belemennék: rendkí
vül meglepő módon Isten végül is hozzájuttatott ahhoz az
épülethez!
A LELKIISMERET,
AZ EMBERI SZELLEM HANGJA
Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda:
Atyámfiai, férfiak: én teljesjó lelkiismerettel szolgáltam
az Istennek mind e mai napig.4
Érdemes áttanulmányozni Pál leveleit, amelyeket a gyü

lekezeteknek írt, és megvizsgálni, hogy mit tanít a nemzetek
apostola a lelkiismeretről. Az egyik első fontos észrevételünk
bizonyára az lesz, hogy mindig engedelmeskedett saját lelki
ismeretének.
De vajon megbízható vezető-e a lelkiismeretünk? Igen,
de csak akkor, ha újjászülettünk, vagyis új szellemet kaptunk
Krisztusban. A lelkiismeretünk ugyanis a szellemünk hangja.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az;

a régiek elmúltak, íme újjá lett minden!5
Ezek a változások először az ember szellemében történ

nek meg: a belső emberben. Az ember először is új terem
téssé lesz: teljesen új emberré Krisztusban. A második állítás
az, hogy a régiek elmúltak. Ez azt jelenti, hogy eltűnt a szel
leméből az ördögi, romlott természet.
Harmadszor pedig: minden újjá lett a szellemében -
nem a testében, nem az elméjében, hanem a szellemében!
Az újjászületett ember szellemében Isten természete van je
len, ezért ha valaki új ember, akiben Isten élete és természe
te lakozik, akkor nyugodtan ráhagyatkozhat a lelkiismereté
re, mert megbízható vezetőjének fog bizonyulni.
Az az ember viszont, aki még nem született újjá, nem
feltétlenül jár jól, ha a szelleme hangját követi. Ha ugyanis
3 Apostolok cselekedetei 23, 1

valakinek a szelleme nem született még újjá, akkor a lelkiis

merete alighanem túlságosan engedékenynek fog bizonyul
ni: szinte bármire zöld lámpát ad neki.
Viszont akiben már benne van Isten természete és élete,
annak a lelkiismerete nem fogja megengedni, hogy bármit
megtegyen. Márpedig aki újjászületett, abban megjelent Is
ten élete.
Nézzük csak meg az alábbi Igéket!
Mert úgy szerette. Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,

hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.6
Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig

örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.7
Valaki egyszer így értetlenkedett: „Szerintem ez m ind

össze annyit jelent, hogy örökké fogunk élni a M ennyben.”
Nem, annál sokkal többet is jelent! Figyeljük csak meg az
alábbi Igét is!
Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében,

hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van!8
„Van!” - ez jelen idő! Tehát már van örök életünk! Ez pe

dig azt jelenti, hogy aki újjászületett keresztény, annak szel
lemében jelen van Isten élete; jelen van Isten természete.
Bárcsak egyre több hívő megtanulná, hogyan kövesse a
szellemét! Bárcsak megtanulnánk, hogyan húzzunk hasznot
abból az isteni életből, amit Ő belénk helyezett!
Én eléggé fiatalon már jártam gyülekezetbe, sőt meg is
keresztelkedtem, de ettől még nem lettem igazán keresztény.
A szellemem még nem született újjá, amikor sajnos tizenöt
éves koromban ágynak estem egy gyógyíthatatlan szívbeteg-
8 János 1. levele 5,13
ség miatt. Igazából az alatt a tizenhat hónap alatt születtem

újjá, mialatt teljesen ágyhoz kötve feküdtem.
Azután 1934 augusztusában, még baptista fiúként, aki a
metodista nagyanyja Bibliáját olvasta, természetfölötti mó
don meggyógyultam! Rögtön visszamentem a középiskolá
ba: addig is már egy teljes évet veszítettem.
Mielőtt újjászülettem, alig-aligjutottam egyik osztályból
a másikba. Akkoriban a „D” minősítés a bukást jelentette.
Ráadásul ha egy tantárgyból megbukott valaki, akkor maradt
ugyanabban az osztályban, és az egész évet ismételnie kellett.
Két tanár is mondta nekem két különböző tárgyból:
- Két pontot még adtunk neked, mert különben „D”-re
jöttél volna ki!
Újjászületésem után semmilyen más minősítésem nem
volt, csak „A”, vagyis a legjobb. Pedig egyetlenegy könyvet
sem vittem haza soha, hogy tanuljak!
Akkor még semmit sem tudtam a Szent Szellem-ke
resztségről, de azt igen, hogy Isten élete bennem van! Ahogy
reggelenként mentem az utcán az iskolába, tudtom on kívül
is a Szent Szellem vezetett. A szívem szólt hozzám, és én ar
ra hallgattam a fejem helyett.
Magamban így beszélgettem az Úrral:
- Uram! Azt olvastam az Ószövetségben, hogy amikor
Dániel és a másik három gyermek iskolába járt Babilonban,
Te kedvessé tetted őket az iskola vezetői előtt.9 Istenem, kér
lek, tégy engem is kedvessé minden tanár előtt! Köszönöm!
Hiszem, hogy ezt megadtad!
Eszembe jutott az is, hogy amikor ezeknek a zsidó ifjak
nak a hároméves képzése befejeződött, tízszerte különbek
voltak a többieknél.10
- Uram, bennem a te életed van! A János evangéliuma
1,4 azt mondja: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek vi
lágossága.”A világosság mindig fejlődést hoz. Kérlek, adj ne-
9 Lásd Dániel könyve 7,9

10 Lásd uo. 18-20 vers
kem bölcsességet és jó tanulási képességeket, hogy tízszerte

különb lehessek a környezetemnél!
Iskolába menet mindennap megvallottam: „Őbenne volt
az élet, és az élet volt az emberek világossága. Isten élete
bennem van, amely világosság. Ez fejleszti a szellememet,
fejleszti az értelmi képességeimet. Énbennem Isten lakik. Is
ten bölcsessége lakik bennem. Isten élete van bennem. Ő
uralkodik a szellememben. Eltökélem szívemben, hogy az
élet világosságában fogok járni.”
Mindez távolról sem azt jelenti, hogy blicceltem volna!
A tanteremben, az órákon teljes erőmből figyeltem. Igye
keztem elkapni minden egyes elhangzott szót. De mivel
örök életet kaptam a szellememben, s az elmém megújult Is
ten Igéje által, az értelmi képességem jelentősen meg
növekedett.
Isten élete bárkivel megteszi ugyanezt! A legmeglepőbb
csoda, amelyet azzal kapcsolatban láttam, hogy az örök élet
hogyan érinti meg az ember értelmi képességét, egy lány
esete volt, akit most nevezzünk csak Marynek.
Hétéves korában kezdte az iskolát, és hét évig járt oda
anélkül, hogy az első osztályból tovább engedték volna.
Ennyi idő alatt még a nevét sem tanulta meg leírni! Végül
megkérték a szüleit, hogy vegyék ki az iskolából.
Abba a gyülekezetbe jártak, amelynek én voltam a pász
tora, így magam is szemtanúja lehettem, hogy tizennyolc
évesen úgy viselkedett, akár egy kétéves. A padlón mászkált,
mint egy kisbaba. Hogyha nem ülhetett együtt az édesanyjá
val, akkor a széksorok között csúszkált, vagy pedig a szok
nyáján taposott; mindenáron megpróbált odajutni az anyjá
hoz. A ruhája mindig piszkos volt, a haja fésületlen.
Aztán egyik este, egy ébredési összejövetelen ez a lány
előrejött a megtérőkkel: befogadta Jézust, megkapta az örök
életet és Isten természetében részesült. Azonnal rendkívüli
változást tapasztaltunk nála! Már másnap este az összejőve-
telen úgy viselkedett, mint bármely más tizennyolc éves ifjú

hölgy. Haját szépen rendbe hozta, és felöltözött. Látszott,
hogy értelmi képessége egyetlen nap alatt is rendkívülit fej
lődött.
Sok évvel később újra ellátogattam abba a városba, hogy
egy temetést levezessek.
- Kíváncsi volnék, hogyan alakult Mary sorsa? - kérdez
tem a gyülekezet titkárát.
A hölgy odavezetett a bejárathoz.
- Nézze csak azokat az új házakat, amiket ott építenek!
- Látom!
- Az ő vállalkozása végzi az építkezési munkálatokat; er
re bővül a város. Özvegy, egyedül kezeli minden pénzét,
ügyesen gazdálkodik. Három szép gyermeke van. Minden
vasárnap ott ülnek az első sorban. Gyermekei a legjobban öl
tözöttek és a legjobb magaviseletűek a gyülekezetben. Mint
a gyülekezet titkára, elmondhatom önnek, hogy minden va
sárnap hűségesen hozza a tizedet, és bőkezűen adakozik is!
Isten élete ilyen drámai módon nyilvánult meg benne!
Meg vagyok róla győződve, hogy még koránt sem értjük,
mekkora ajándékot kaptunk. Sok keresztény úgy gondolko
dik magáról, hogy jó, jó: Isten megbocsátott, de azért mégis
csak ugyanazok a gyarló emberek vagyunk, mint megtéré
sünk előtt. Persze, megpróbálunk hűségesen kitartani, de
hát nem könnyű! Esetleg h a jó sokan imádkoznak értünk,
akkor talán még sikerülni is fog!
De nem így van! Hála Istennek, az ő élete és természete
itt van a szellemünkben! A Szent Szellem bennünk él: a
szellemünkben lakik!
KÉT ÁTÉLÉS
És Filep lemenvén Szamaria városába, prédikálja vala nekik
a Krisztust. Miután hittek Filepnek, aki az Isten országára
és aJézus Krisztus Nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala,
megkeresztelkedének mindférfiak, mind asszonyok. [...]
Mikor pedig meghallották ajeruzsálemi apostolok,
hogy Szamaria bevette az Isten Igéjét,
elküldék azokhoz Pétert ésJánost; kik mikor lementek,
könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet,
mert még senkire azok közül nem szállott rá,
csak meg voltak keresztelve az ÚrJézus nevére.
Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Szellemet. "
Az Újszövetség arról tanúskodik, hogy Isten gyermekei

ben kivétel nélkül ott lakozik Isten Szelleme. Aki újjászüle
tett, annak Isten Szelleme beköltözött a szellemébe.
Különbséget kell azonban tennünk a Szellem által való
újjászületés, és a Szent Szellemmel való betöltekezés között.
Az újjászületett kereszténynek van lehetősége betöltekezni
is a már benne lakozó Szent Szellemmel. A Szellemmel va
ló megtelést pedig túlcsordulás követi, amikor is elkezd
szólni más nyelveken, ahogy a Szellem adja neki.12
A bibliatudósok tudják, hogy a víz a Szent Szellem jelké
pe. Jézus maga is ezt a képet használta az újjászületésre, ami
kor az asszonnyal beszélt a kútnál.
FeleleJézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát,

és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!,
te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened,
és a kút mély; hol vennéd tehát az élő vizet?
11 Apostolok cselekedetei 8 ,5 .12 .14 - 17

12 Lásd uo. 2,4
FeleleJézus, és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik,

ismét megszomjúhozik; valaki pedig abból a vízből iszik,
amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik,
hanem, az a víz, amelyet én adok néki,
örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.13
Ezenkívül használta a víz jelképét a Szent Szellemmel

való betöltekezésnél is.
A z ünnep utolsó nagy napján pedigfelállaJézus,

és kiálta, mondván: H a valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám,
és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta,
élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának
az őbenne hívők: mert még nem vala a Szent Szellem,
mivelhogyJézus még nem dicsőítteték meg.14
Ez tehát két különböző megtapasztalás. Az újjászületést

jézus az élő víz kútfejével ábrázolja, amely feltör a hívőben az
örök életre. A Szent Szellemmel való betöltckezés eredmé
nye viszont már folyó, sőt folyamok.
A kútban levő víz és a folyóban levő víz más-más célra
adatik. A kútban levő víz a hívő saját céljait szolgálja: őt ma
gát áldja meg. A folyamok vize viszont kicsordul belőlünk,
hogy valaki más áldását szolgálja.
Némelyek így vélekednek: „Ha újjászülettél Szellemtől,
akkor Isten Szelleme benned lakozik, és ez minden!”
Pedig nagyot tévednek! Csak azért, mert ittunk egy-két
kortyot, ez még nem jelenti azt, hogy tele is vagyunk az élet
vizével! Az újjászületést egy másik átélésnek kell követnie:
mégpedig a Szent Szellemmel való betöltekezésnek. Ennek
lesz az eredménye, hogy a bensőnkből, a szellemünkből élő
víznek folyamai ömölhetnek.
13 János evangéliuma 4, 10-11.13-14

Mások úgy vélik, hogy azokban az emberekben, akik

nincsenek betöltekezve Szent Szellemmel és nem szólnak
nyelveken, egyáltalán nincs is Szent Szellem. Ez sem feltét
lenül igaz! Ha egy fél pohár vizet iszom, ugyan telve még
nem vagyok, de legalább van már bennem némi víz! Ha va
laki újjászületett Isten Szellemétől, akkor ez a Szellem ben
ne is lakik.
Isten b en n ü n k
Mert ti az élő Istennek temploma vagytok,
amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok,
és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.15
Aki újjászületett, annak a szellemében a Szent Szellem él

és lakozik.
Hol él és lakozik tehát? A fejében? Nem! A testében? Bi
zonyos értelemben igen, de nem pontosan úgy, ahogy né
melyek gondolják. A hívő teste ugyanis oly módon válik a
Szent Szellem templomává, hogy igazából saját szellemének
a temploma.
Isten Szelleme tehát a hívők szellemében lakik, és a szel
lemük által tart kapcsolatot velük. N em egyenesen az el
ménkkel kommunikál, hiszen nem az elménkben lakozik! A
szellemünkben tartózkodik, és a szellemünkön keresztül
érintkezik velünk. Természetesen a szellemünk kihatással
van és befolyásolja is az értelmünket.
Már akkor, amikor még újjászületett csecsemő, tapaszta
latlan kisgyermek voltam Krisztusban, és gyógyíthatatlan be
tegségemben ágyhoz kötve feküdtem, már akkor is vettem
kijelentéseket Istentől a belső bizonyság által. Semmit sem
tudtam még arról, hogy be lehet töltekezni Szent Szellem
mel, és nyelveken lehet szólni, de már újjászülettem a Szel
lem által. Ez a Szellem pedig bizonyságot tett bennem arról,
hogy én Isten gyermeke vagyok.
Már négy hónapja nyomtam az ágyat, mikor egy nap
anyám odajött az ágyamhoz, és azt mondta:
- Fiam! Nagyon sajnálom, hogy zavarnom kell téged, de
valami baj lehet Dubbal!
Dub, a legidősebb bátyám, akkor tizenhét éves volt, és
már egy ideje elment otthonról. N em tudtuk egészen pon-
15 Korinihosziakhoz írt 2. levél 6,16

tosan, hogy merre jár, anyám azonban érzékelt valamit a

szellemében. Az a benyomása támadt, hogy a bátyám bajba
került, talán le is tartóztatták.
- Három napja imádkozom érte, de most már a segítsé
gedre van szükségem! - fakadt ki.
- Anyám! Tudom, hogy épp elég bajod van azzal is,
hogy ágyban fekszem. Én is érzem azt, amit te, már több
napja. De D ub nincs börtönben, nem az a baj. A fizikai ép
sége, sőt az élete van veszélyben, de már imádkoztam ér
te, és meg fogja úszni. Túl fogja élni. Már megvan erre a
válaszom!
Akkoriban még fogalmam sem volt, hogyan lehet átven
ni a gyógyulást Istentől, hiszen én magam is halálos beteg
voltam, és csak egy évvel később gyógyultam meg. Egy-két
nagyon alapvető dologról volt még csak fogalmam, de - di
csőség Istennek - Ő a hitünk mértékének megfelelően m in
dig válaszol!
Három nappal később Dub éjszaka hazaérkezett. 1933-at
írtunk, és rendkívül nagy volt a munkanélküliség. A nagy
gazdasági válság javában tartott, és nagyon sok férfi az utcára
került abban az időben. Dub is lement a Rio Grande-völgybe,
hogy munkát keressen, de sajnos hiába. Így hát elhatározta,
hogy felugrik egy tehervonatra - sok ember utazott így azok
ban a napokban -, hogy valahogyan hazavergődjön McKin
neybe, ahol a családunk élt.
Ám Dallastól jó nyolcvan kilométernyire délre egy vas
úti detektív fejbe vágta, és kidobta a százzal robogó vonatból.
Abban az időben szénnel tüzeltek a mozdonyokon, és a sa
lakot a sínek mellé szórták. A bátyám a hátán landolt, majd
hosszan csúszott a salakon: csoda, hogy nem törte el a gerin
cét! Talán így is történt volna, ha mi nem értesülünk a ve
szélyről a belső bizonyság által, és nem imádkozunk!
O tt feküdt tehát az árokban, majd egy idő múlva magá
hoz tért. Az inge teljesen szétszakadt és nadrágjának az üle-
pén is hatalmas lyuk tátongott, ezért csak éjszaka tudott mo

zogni. Napközben a mezőkön, a fák között rejtőzött - sze
rencsére olyan évszak volt, hogy gyümölcsöt tudott szedni -,
éjszaka pedig tovább gyalogolt a vasút mentén McKinney fe
lé. Éjszaka ért haza is. Anya lefektette, és néhány nap alatt
rendbejött.
Anyám és én nem voltunk Szent Szellemmel keresztelt
emberek, de keresztények voltunk, és bizonyosság támadt a
szellemünkben, hogy valami nincs rendben. Ennek a belső
intuíciónak minden keresztényben ott kellene lennie: min
den kereszténynek fejlesztenie kellene magában. Fejleszte
nünk kell a szellemünket!
Egy teljes evangéliumi szolgálótestvér barátom keve
sebb, mint tíz év alatt három komoly autóbalesetet szenve
dett. Emberek haltak meg; a felesége is majdnem meghalt.
Ő maga is komoly sérüléseket szenvedett. Isten irgalmából
meggyógyultak, de több autójuk is tönkrement.
Ez az ember hallott engem tanítani a belső bizonyosság
ról, és így fordult hozzám:
- Hagin testvér! Mindazt a sok bajt elkerülhettük volna,
hogyha hallgattunk volna a belső hangra!
Az emberek gyakran tesznek fel ilyen kérdéseket hason
ló helyzetek láttán: „Nem is értem, hogyan történhetett ez
meg ilyen jó kereszténnyel! Ráadásul egy prédikátorral!” (A
prédikátoroknak azonban legalább annyira kell hallgatniuk a
szellemükre, mint ahogy minden más kereszténynek is!)
Azután pedig minden felelősséget Istenre hárítanak, és Ö t
hibáztatják.
Ez a prédikátor azonban azt mondta nekem:
- Ha hallgattam volna a belső hangra...! Mert volt egy
olyan sejtésem, hogy valami történni fog! Ha akkor vártam
volna egy kicsit, és imádkoztam volna! Ehelyett azonban ar
ra az álláspontra helyezkedtem, hogy most nagyon elfoglalt va
gyok, nincs időm imádkozni!
Sok esetben tapasztaljuk, hogy ha vártunk volna, Isten

megmutatta volna a ránk leselkedő veszélyt, és sok bajt elke
rülhettünk volna! De most már ne siránkozzunk, és ne pa
naszkodjunk az elmúlt kudarcok miatt! Húzzunk hasznot
abból az isteni ajándékból, ami jogszerűen a miénk, és te
gyünk meg mindent, hogy a baj ne történhessen meg újra! A
múlton már sehogyan sem tudunk segíteni.
Kezdjük el fejleszteni a szellemünket, és kezdjünk el
hallgatni a szellemünkre! A Szent Szellem ott lakik a szelle
münkben. Tőle kapja meg a vezetést a szellemünk, s azután
továbbítja az értelmünkhöz egy belső ösztönzés, intuíció
vagy a belső bizonyság által. Jézus azt mondta:
Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:

és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk,
és annál lakozunk.16
Ebben az igerészben Jézus a Szent Szellem eljöveteléről

beszél. Jézus és az Atya a Szent Szellem személyében jönnek
hozzánk, hogy bennünk lakozzanak. Egy másik fordításban
ugyanez így hangzik: „Eljövünk hozzá, és otthont készítünk
nála.”
A Szent Szellem Pál apostolon keresztül azt mondta:
„Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten
Szelleme lakozik bennetek?”18Egy másik fordítás szerint: „Is
ten Szelleme otthon van bennetek!” Ő tehát itt él: ben
nünk!
A Bibliában egy másik helyen is ezt olvassuk: „Mert ti az
élő Isten temploma vagytok, amint az Isten mondta: Lakozom ben
nük, és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők én népem
lesznek. ”18
Vessük tehát össze ezt a három kijelentést!

Felek Jézus, és monda néki: Ha valaki szeret engem,

megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt,
és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.19
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten

Szelleme lakozik bennetek?20
Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint az Isten

mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok,
és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.21
Talán még soha nem ástunk le addig a mélységig, amiről

Isten valójában szól! „Lakozom bennük... bennük fogok élni...
bennük fogok járni...” Ha Isten bennünk lakik - márpedig ez
így igaz! - akkor ezen a helyen fog szólni is hozzánk.

TÁMASZKODJ A SZELLEMEDRE!
Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja
ennek a hegynek: Keljfel, és ugorjál a tengerbe!,
és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond,
megtörténik, meglesz néki, amit mondott.
Azért mondom nektek: Amit, könyörgéstekben kértek,
higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek.22
A szellemünk sok olyasmit tud, amit az elménk nem. Ez

azért van, mert a Szent Szellem a szellemünkben lakik.
Amikor az orvostudomány lemondott rólam, és tizen
éves korom ellenére gyógyíthatatlannak nyilvánítottak, én
akkor is valahogyan tudtam, hogy ha valahol létezik segítség
számomra, akkor az a Bibliában van. Elkezdtem az Újszö
vetséggel, mert tudtam, hogy nincs sok időm. Végül elér
keztem a Márk evangéliuma 11,23-24-hez.
Amikor a 24. verset olvastam, valami azt súgta az elmém
nek: „Ez a fizikai, materiális, illetve anyagi jellegű kérésekre
nem vonatkozik, csak arra érvényes, amit szellemileg kíván
tok. A gyógyulás ideje rég lejárt!” Megkértem a pásztoromat,
hogy jöjjön, és magyarázza el nekem, hogy mit jelent a 24.
vers. A pásztor nem jö tt el. Végül egy prédikátor meglátoga
tott; megveregette a kezemet, és hivatalos hangnemre váltva
így szólt:
- Csak légy türelemmel, fiam! Néhány nap alatt úgyis
mindennek vége!
Elfogadtam ezt az ítéletet, és ott feküdtem, várva arra,
hogy meghaljak. Két hónap elteltével azonban visszatértem
a Bibliához, vissza a Márk 11,23-24-hez. így kezdtem imád
kozni:
- Uram! Megkértem, akit csak lehetett, hogy valaki se
gítsen nekem, de nem kaptam segítséget. Úgyhogy már csak
22 Márk evangéliuma 7 7,23-24

egy választásom maradt: a szavadon foglak! Mikor itt jártál a

földön, ezt mondtad, én pedig hinni fogok benne. Ha nem
hazudtál, akkor én hamarosan felkelek erről az ágyról, mert
tudok hinni abban, amiről Te azt mondtad, hogy tudok hin
ni benne!
Attól kezdve ennek a gondolatnak éltem. (Egy kicsit sok
időbe telt, ugyanis alig tudtam használni a kezemet. Feltá
masztották elém a Bibliát, úgy pásztáztam a lapokat.) Elhatá
roztam, hogy a hittel és a gyógyulással kapcsolatos utalásokat
mind át fogom nézni. Így jutottam el Jakab leveléhez.
Beteg-e valaki közietek?

Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette,
megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úrfelsegíti őt.
És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki,23
Ez alapján úgy képzeltem, hogy minden gyógyulásnak és

minden imameghallgatással kapcsolatos ígéret beteljesülésé
nek ez a sarokköve - tehát hogy minden esetben hivatnom
kell a gyülekezet véneit. (Ma már világosan látom, hogy ez
egyáltalán nem kötelező, de persze megtehetjük, ha szüksé
gét érezzük.) Ezért aztán sírva fakadtam:
- Drága Uram! Ha nekem a gyógyulásomhoz hivatnom
kell a gyülekezet véneit, hogy megkenjenek olajjal, akkor én
nem gyógyulhatok meg! N em ismerek egyetlen olyan gyü
lekezeti vént sem, aki hisz ebben!
Akkor még csak fél éve voltam keresztény, és még sosem
hallottam a belső hangot. Nem Isten Szellemének a hangjáról
beszélek - az sokkal tekintélyesebb, tiszteletet parancsolóbb -,
hanem a csendes hangról, a saját szellemem hangjáról.
A szellemem tehát egyszer csak azt mondta nekem:
- Észrevetted azt a verset, amely azt állítja, hogy a hitből
való ima megtartja a beteget?
23 Jakab levele 5,14-15

Újra megnéztem. Állandóan a véneken járt az eszem, és

erre nem figyeltem oda kellőképpen.
- Igen - mondtam hangosan erről van itt szó!
Teljesen megdöbbentett a felismerés!
Akkor bensőmben a következőt hallottam:
- Te is ugyanúgy elmondhatod azt az imát, mint bárki más!
Halleluja!
De a szellemi képzettségem hiányos volt, éppen úgy,
m int számos keresztényé a mai napig is! További kilenc hó
napot töltöttem az ágyban, mire véglegesen beláttam: hin
nem kell, hogy megkaptam a gyógyulásomat, mielőtt az még
megnyilvánulna.
Egyszer aztán imádkozás közben így szóltam:
- Hiszem, hogy most átveszem a gyógyulásomat...
Abban a pillanatban rájöttem, hogy mit kell tennem! Fel
bátorodva így folytattam:
- Hiszem, hogy ebben a pillanatban átveszem a gyógyu
lásomat az egész testem számára, tetőtől talpig. - Aztán el
kezdtem dicsérni Istent, mert hitre jutottam abban, hogy
most átvettem a gyógyulásomat.
Újra hallottam, hogy a bensőm szól hozzám - tovább
ra sem a tekintélyes, parancsoló hang szólt, hanem csak a
halk, szelíd hang. Annyira finoman szólt, hogy bizonyára
meg sem hallottam volna, ha az elmém és a testem nagyon
aktív.
- Most ugye hiszed, hogy meggyógyultál?
- Igen, nagyon is! - válaszoltam.
A belső hang erre azt kérte:
- H át akkor kelj fel! Az egészséges embereknek délelőtt
fél tizenegykor már talpon kell lenniük!
Már régóta mozdulni sem bírtam. Nagy harc volt. Úgy
kellett centiről centire lökdösnöm magamat. Végül eljutot
tam oda, ahol az ágy lábánál a takaróm be volt tűrve. A tér
dem ernyedten lötyögött a padló fölött: a derekamtól lefelé
nem éreztem semmit. De ott, az ágy végébe kapaszkodva új

ra csak elkezdtem m egvallani:
- Be akarom jelenteni a Mindenható Isten előtt, az Úr
Jézus Krisztus és a Szent Szellem előtt, a szent angyalok
előtt, akik itt vannak ebben a szobában, és az ördögöt is fel
szólítom, hogy vegye tudomásul minden gonosz szellem
mel együtt, amely itt van ebben a szobában, hogy a Márk
evangéliuma 11,24 szerint én hiszek és átveszem a gyógyulá
somat!
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, hirtelen fizi
kálisán érezni kezdtem valamit. Olyan volt, mintha valaki
egy köcsög mézet öntene rám. Ereztem, hogy megérinti a
fejem tetejét, és ahogy a méz csordul, végigfolyik rajtam. Va
lami melegség áramlott széjjel bennem. Először a fejemet
borította el, majd a nyakamon keresztül a vállamon át végig-
ömlött a karomon és a kézfejemen, aztán az egész testemen,
egészen a lábam ujjáig.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már egyenesen állok,
és ez azóta is így van, dicsőség Istennek!
De nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy mindez
azért történhetett meg velem, mert a szellememre hallgat
tam! A hit a szellemi valóság. A hitünk mindaddig nem tud
teljességre jutni, amíg meg nem tanulunk egyet s mást a
szellemi dolgokról.
Mindenekelőtt meg kell tanulnunk a bennünk lakozó Is
tenre támaszkodni! Azt is meg kell tanulnunk továbbá, ho
gyan kell fejleszteni a saját szellemünket! Legyen hitünk a
saját hitünkben!
70 o Az Úr lámpása
L á g y szívvel
Hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten
a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim,
ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez...24
Vajon a Szent Szellem vádolja-e a keresztényeket, ha va

lamit hibáznak vagy bűnt követnek el? Nem! A saját szelle
münk kezd vádolni! Ezt sokaknak nem is olyan könnyű el
fogadniuk, ugyanis rosszul tanítottak bennünket.
A Szent Szellem nem vádolja az embert! Hogy miért?
Mert Isten nem vádol!
Figyeljük csak meg, hogy mit mond a Szent Szellem Pá
lon keresztül a Rómaiakhoz írt levélben! Felteszi a kérdést:
Kicsoda az, aki vádol? Talán Isten? Nem , hiszen O az, aki
megigazít!
Jézus azt tanította, hogy a Szent Szellem legfőképpen arról
igyekszik meggyőzni a világot, hogy Jézus elutasítása - azaz hogy
nem hisznek benne az emberek - bűn.25A saját lelkiismeretünk,
a saját szellemünk hangja azonban azt is részletekbe menően
számon tartja, hogy mikor tettünk valami rosszat. Én úgy tapasz
taltam, hogy még ha valami bűnt követek is el, a szellemem vá
dol ugyan, a Szent Szellem mégis inkább mellém áll, hogy vi
gasztaljon, segítsen: hogy megmutassa a visszavezető utat.
Sehol nem olvasunk olyat a Bibliában, hogy a Szent
Szellem valaha is vádolna bárkit is. Jézus a Szent Szellemet
Vigasztalónak (paraklétosz) nevezte. E görög szó hét jelenté
sét a magyarázó (Amplified) bibliafordítás így sorolja fel:
És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (Tanácsadót,

Segítőt, Közbenjárót, Ügyvédet, Megerősítőt, Mellettetek állót)
ád néktek, hogy veletek maradjon örökké.26
24 János 1. levele 3,20-21
26 Uo. 14,16
A Szent Szellemnek tehát ebben áll a küldetése! Ő ott áll

mellettünk, amikor senki más nincs velünk! Segít rajtunk,
mert Ő a Segítő!
A saját szellemünk viszont számon tartja minden lépé
sünket: tudja, mikor tettünk rosszat. Nagyon örülök, hogy
ezt hamar megtanultam: rendkívüli módon kamatozott ez a
felismerés életem során!
Éppen csak megtértem, meggyógyultam, visszakerültem
a középiskolába, amikor a következő eset történt. Nem is tu
dom, hogyan csúszott ki a számon, hiszen egyetlen családta
gunk sem használt durva szavakat. De volt egy szomszédunk
- az Ú r áldja meg! aki híres volt az egész városban a dur
va beszédéről, azt hiszem, tőle ragadt rám. Végül is valami
ördöggel-pokollal kapcsolatos átkozódás szaladt ki a számon
az egyik fiú felé.
Abban a percben, ahogy kimondtam, belül már tudtam,
hogy ezt nem kellett volna. De vajon ki vádolt? A Szent
Szellem? Nem! A saját szellemem!
Az új teremtés, az új ember nem így beszél. Isten élete és
természete nem így nyilvánul meg. Persze, a test, a külső
ember, az lehet, hogy akar tenni, sőt tesz is valami helyte
lent: úgy viselkedik, úgy beszél, m int régen, újjászületés
előtt, de nekünk pontosan ezért kell megfeszítenünk a tes
tet, a külső embert. Az egyik hatékony módja ennek a meg
feszítésnek az, hogy világosságra hozzuk, amit elkövettünk.
Én is azonnal megtettem. Nem vártam addig, amíg a
bensőm nagyobb nyomás alá helyez. Szívemben azonnal így
fohászkodtam: „Drága Istenem, bocsásd meg, hogy ilyet
mondtam!”
A fiatalember, akire így ráförmedtem, már elment on
nan, én azonban megkerestem, és bocsánatot kértem tőle is.
Ő nem vette különösebben szívére, amit a fejéhez vágtam:
hozzá volt szokva, hogy az emberek így beszélnek, de nekem
rendbe kellett hoznom a dolgot.
A szellemem hangjának engedelmeskedtem. A lelkiis

meretem szólt hozzám. Finom jelzést adott, én pedig nem
követtem el rajta erőszakot.
Elengedhetetlen, hogyfinom, érzékeny állapotban tartsuk a lel
kiismeretünket, különben nem jogunk tudni eligazodni a szellemi
dolgokban: ködös, érthetetlen lesz a szellemvilág számunkra.
Ugyanis a lelkiismeretünknek, a szellemünk hangjának a
feladata, hogy az elménk számára közvetítse, amit isten
Szelleme bent, a szívünkben szól.
A Biblia beszél olyan keresztényekről, akik erőszakot
tesznek a lelkiismeretükön:
... meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. . .27
Az első gyülekezet, amelynek pásztora voltam, eléggé fél

reeső helyen, távoli vidéken működött. Én nem ott éltem: ál
talában szombaton érkeztem oda, ott töltöttem a szombat és a
vasárnap estét, és hétfőn indultam vissza a városba. Gyakran
szálltam meg egy vendégszerető metodista ember otthonában.
Ez a kedves, szellemi ember akkor már nyolcvankilenc
éves volt. N em keltünk olyan korán, m int a többiek a far
mon. Ő k már javában tettek-vettek a ház körül, vagy kint a
mezőn dolgoztak, mikor mi az idős úriemberrel nyolc óra
körül nekiláttunk reggelizni.
Én nem kávéztam, ő azonban annál inkább. Aki nem lát
ta, talán el sem hinné, olyan ódivatú kávéfőzője volt - a har
mincas évek közepén jártunk -, amely egy ósdi, fatüzelésű
kályhán állt, és ebben főzte a kávét. Néztem, ahogy leveszi a
fortyogó kávét, beleönti egy nagy, robusztus bögrébe - oly
kor annyira forrón, hogy még sistergett benne -, a szájához
emeli, és megissza az egészet.
Az első alkalommal, amikor láttam, önkéntelenül feljaj
dultam: úgy éreztem, mintha az én számat és torkomat éget
né a tűzforró folyadék.
2 7 Timotheoszhoz írt 7. levél 4,2

Hogyan lehetett erre képes? Én egészen biztosan képte

len lettem volna rá. Az én ajkamnak, a szám belsejének, a
torkomnak, továbbá a nyelőcsövemnek a szövetei olyan ér
zékenyek, hogy egyetlen kiskanál elég lett volna abból a ká
véból, hogy az egészet leégesse. Az öregember azonban egy
hajtásra megivott egy egész bögrényivel!
Később aztán elmondta, hogy ő sem így kezdte. Évekbe
telt, míg az ajka, szája, torka, nyelőcsöve így megedződött.
Utána már ihatott akármilyen forrót, nem ártott neki!
Szellemileg is megtörténhet ugyanez! Tanuljuk meg, hogy
finom és érzékeny legyen a lelkiismeretünk! Tanuljuk meg,
hogy abban a pillanatban, amikor rosszat teszünk, a szelle
münk pedig vádolni kezd, azonnal hozzuk rendbe a dolgot!
Ne várj addig, amíg eljutsz a gyülekezetbe! Mondd azon
nal: „Uram, bocsáss meg! Hibáztam!”
Ha a bűnöd olyan jellegű, hogy valaki mást is érintett,
akkor rendezd vele is minél előbb: „Ez és ez nem volt he
lyes. Kérlek, bocsásd meg, nem kellett volna ezt mondanom
vagy tennem!”
Lágyan kell tartanunk a szellemünket, ha azt akarjuk,
hogy a Szent Szellem vezessen!
A Z ÉRZÉSEK: A TEST HANGJA

E z a Szellem bizonyságot tesz
a mi szellemünkkel együtt.28
Sokan úgy gondolják, hogy az a bizonyságtétel, amiről ez

a vers beszél, fizikai jellegű, pedig épp az a lényeg, hogy szel
lemi természetű: Isten Szelleme tesz bizonyságot a mi szel
lemünkben. N em a testünkben tesz tehát bizonyságot, ezért
nem is indulhatunk el fizikai érzéseink után!
Sokszor épp azzal zavarjuk össze a dolgokat, ahogyan be
szélünk róluk. Gyakran mondjuk: „Érzem Isten jelenlétét!”
Pedig nem, hanem inkább arról van szó, hogy szellemileg
érzékeljük az isteni Jelenlétet.
Az „érzés” szót nagyon bölcsen szabad csak használ
nunk, mert azt a téves benyomást kelti, hogy fizikai érzésről
beszélünk. N e keverjük bele a fizikait! Az érzések a test
hangját szólaltatják meg, a gondolataink a lélek, az elme
hangját, ám a lelkiismeret a szellemünk hangja.
Aki az érzéseit követi, az előbb-utóbb bajba kerül. Ezért
van az, hogy némely keresztény váltakozva vagy kirobbanó
an jól, vagy nagyon nyomorultul érzi magát. Őket „jojó ke
resztényeknek” szoktam nevezni, akik az érzéseik alapján,
nem hitben, nem a szellemük szerint járnak.
Mikor jól érzik magukat, azt kiáltják: „Dicsőség Isten
nek, van üdvösségem! Halleluja! Be vagyok töltve Szent
Szellemmel, minden rendben van!” Aztán ha rosszul érzik
magukat, savanyú az arcuk, és így beszélnek: „Mindent el
vesztettem, már nem érzem azt, amit azelőtt! Biztos, hogy
eltávolodtam az Úrtól!”
Némely hívők, az Ú r áldja őket, állandóan hegyekről és
völgyekről beszélnek. Arról, hogy egyszer völgyben vannak,
aztán hegyen, aztán újra a völgyben. Én sohasem voltam
2 8 Rómaiakhoz írt levél 8, 16

völgyben! Több mint ötven éve tértem meg, és azóta nem

voltam soha máshol, csak hegyen! Neked sem kell lecsúsz
nod a völgybe!
Beszélnek az úgynevezett „völgy-átélésről”, de nekem so
hasem volt „völgy-átélésem”. Na, persze, voltak próbák, voltak
nehézségek az én életemben is, de akkor is, mindvégig a hegy
csúcson tartózkodtam. Utamon végig a győzelem kiáltásait
hallattam, és folyamatosan a próbák és kihívások fölött éltem!
Egy nő, akit annak idején pásztoroltunk, évekkel később
eljött egy összejövetelre, ahol én prédikáltam, és a segítsége
met kérte harminckilenc éves lánya ügyében. Meg kellett
volna operálni, mert felfedezték, hogy daganata van, ám az is
kiderült a kórházi tesztek alapján, hogy cukorbeteg. Meg
próbálták levinni a vércukorszintjét, de akkor kómába esett.
Az orvosok azt mondták, hogy nemigen fogja már vissza
nyerni az eszméletét, és meg fog halni. Az anyja azt kérte:
- Rátenné a kezét erre a zsebkendőre?
Együtt imádkoztunk.
Az anya elment, ötszáz kilométert utazott vissza abba a
kórházba, ahol a lánya feküdt. Benyúlt az oxigénsátor alá, és
a lánya mellére helyezte a zsebkendőt. Abban a percben,
ahogy a kendő a testéhez ért, a lány megelevenedett: meg
gyógyult, újjászületett, betelt Szent Szellemmel, és elkezdett
nyelveken szólni - mindezt egyetlen érintés hatására!
A nővérek izgatottan hívták az orvost, aki így szólt:
- Csodálatos, hogy visszanyerte az eszméletét, de nem
szabad felizgatnia magát!
Adott neki nyugtató injekciót, de annak semmi hatása
nem volt: ő csak tovább szólt nyelveken és kiáltozott:
-Meggyógyultam! Meggyógyultam! Meggyógyultam!!!
Másnap elkezdték a vizsgálatokat. A vére tökéletesen
egészségesnek bizonyult. A vércukorszintje is rendbejött, és
nem találták a daganatot sem. Eltűnt! Néhány nappal később
hazaengedték.
Ez a nő később elmesélte a feleségemnek és nekem, hogy

az orvos így bocsátotta el őket:
- Semmit nem számítunk fel önnek, hiszen mi semmit
nem tettünk! Egy nálunk nagyobb hatalom vitte végbe, ami
itt történt!
Három évvel később, amikor negyvenkét éves volt, a nő
vére hozta el ismét hozzánk, éjjel kettőkor. Sajnos újabb da
ganatot találtak nála. Magától értetődőnek vettem, hogy
azért jött, mert meg akar gyógyulni.
- Újra meg fogsz gyógyulni, mindjárt imádkozom érted!
- biztattam. Könnyezve válaszolt:
- Hagin testvér! Valójában nem is az foglalkoztat, hogy
meggyógyulok-e, vagy nem! Igazából, ha visszajuthatnék ab
ba a közelségbe Istennel, ahol voltam, akkor szívesen meg is
halnék, és mennék a Mennybe!
Ahogy ezt hallottam, meg voltam győződve, hogy el
hagyta az Urat. Olyan szomorúnak látszott, hogy azt hittem,
valami rettenetes bűnt követett el. Ezért így vigasztaltam:
- Az Ú r kész megbocsátani neked...
Majd emlékeztettem arra, amit a Biblia tanít erről.
- Most letérdelünk itt a dívány mellett - folytattam. A
feleségem és a hölgy nővére is ott voltak. - Letérdelünk mel
letted; nem nekünk kell megvallanod bűnödet, hanem az
Úrnak, és ő meg fog bocsátani.
Rám nézett csodálkozva, és tiltakozni kezdett:
- Elagin testvér! Én átvizsgáltam a szívemet, és tudomá
som szerint nem követtem el semmi rosszat!
Kezdett feldúlni az eset! Későn feküdtem le, eléggé sokat
kellett autóznom, és minden este összejöveteleket tartottam.
Aztán épp a legédesebb álmomból ver fel ez az éjszakai láto
gatás! Azt hiszem, kissé élesen kezdtem fogalmazni.
- Kelj fel és ülj a díványra! (Bosszús voltam nagyon!) Ha
semmi rosszat sem tettél, akkor honnan a csudából veszed,
hogy eltávolodtál Istentől, és vissza kell térned?!
- Hát - válaszolta nem érzem azt, amit azelőtt!

- Mi köze ehhez az érzéseknek?! - szóltam rá. - Ha az
érzéseimből indulnék ki, akkor szinte minden második alka
lommal, mikor kiállok emberek elé prédikálni, bejelenthet
ném a hallgatóságomnak, hogy eltávolodtam az Úrtól!
Rám nézett.
-A z t mondod, hogy a prédikátorokkal is megesik az
ilyesmi?
- Igen - mondtam - , mi éppen annyira emberek va
gyunk, m int bárki más, és ha én most az érzéseim alapján
járnék el, akkor inkább azt kérném, hogy te imádkozz értem!
Egyáltalán nem érzem jól magamat, különösen mióta idejöt
tetek!
- Ilyenkor mit teszel? Hogyan imádkozod át magadat? -
tudakolta.
- N em imádkozom át! Már túl is vagyok rajta! Egy ke
reszténynek az Istennel való kapcsolatából fakadóan kön
nyedén át kell sétálnia az ilyen érzelmi hullámokon: túl kell
tennie magát mindennap, minden percben, minden órában!
A nő azonban tovább értetlenkedett:
- De akkor mégis mit teszel?
- Na jó - mondtam -, akkor csak ülj itt, és figyelj! Be
csukom a szemem és imádkozni fogok, te viszont tartsd
nyitva a szemed!
Imádkozni kezdtem:
- Drága Uram! Én annyira boldog vagyok, hogy Isten
gyermeke lehetek! Olyan boldog vagyok, hogy van üdvössé
gem! Olyan boldog vagyok, hogy újjászülettem! N em ér
zem most különösebben fényesen magamat, de ennek sem
mi köze mindehhez! A belső emberem új ember: új terem
tés Krisztusban! Megköszönöm neked, hogy nemcsak újjá
születtem, hanem még Szent Szellemmel is be vagyok tölt
ve. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem bennem lakozik, és én
ezt szeretném megköszönni! Halleluja!
N em éreztem semmi különöset, mégis elmondtam ezt

az imát, s mikor mindezt megvallottam, a szellememben va
lami elkezdett feltörni, felbuzogni bennem. Ez Isten Szelle
mének a mozgása és megnyilvánulása volt, aki addig is végig
ott tartózkodott bennem. Még mindig nem éreztem sem
mit, ami az érzékszerveimet illeti, de szellememben már ér
zékeltem ezt a felbuborékolást: egészen a torkomig hatolt.
Nevetni kezdtem - van olyan, hogy nevetés a Szent Szel
lemben! -, majd elkezdtem nyelveken szólni.
Egyszer csak ez a nő megszólalt:
-A z arckifejezésed teljesen megváltozott! Hirtelen felra
gyogott az arcod!
- Igen, de én csak felgerjesztettem azt, ami mindvégig
bennem volt - válaszoltam. - Pál azt írta Timotheosznak,
hogy gerjessze fel az ajándékot, ami benne van.
- Én is megtehetem ezt? - kérdezte.
- Hogyne! - feleltem.
Kipróbálta - fölgerjesztette magában, ami őbenne is
mindvégig jelen volt. N em emlékszem, hogy konkrétan
imádkoztunk volna a betegsége miatt, ám az utolsó hír, amit
kaptam róla, az volt, hogy a daganat elmúlt.
Állítsd a hitedet az Igére, és ne az érzéseidre! A Római
akhoz írt levél 8,16 nem azt tanítja, hogy a Szellem a tes
tünkben vagy az érzéseinkben tesz tanúságot.
Az angol származású Smith Wigglesworth, a hit nagy
apostola egyszer azt mondta: „Én soha nem abból indulok
ki, amit érzek, nem is abból, amit látok, hanem csakis abból,
amit hiszek. Istent nem tudom megérteni az érzéseimmel,
csak az által, amit az Ige mond róla. Az Ú r Jézus Krisztust
kizárólag az Ige által értem meg. Ő az, és csakis az, amit az
Ige mond róla!”
Még saját magunkat sem tudjuk az érzéseink alapján
megérteni! Újjászületett, Szent Szellemmel betöltött ke
resztényekként úgy kell tekintenünk magunkra, hogy csak
az az igazság velünk kapcsolatosan, amit az Isten Igéje mond

rólunk. Ha pedig elolvastuk, hogy mit mond az Ige rólunk,
akkor akár érezzük, akár nem, mondjuk ki: „Igen, ez én va
gyok! Ilyen vagyok! Az Ige mondja, hogy ez és ez megvan
nekem! Meg tudom tenni ezt vagy azt, mert az Ige ezt állít
ja rólam! Az vagyok, amit az Ige mond rólam!”
Így kezdünk el fejlődni szellemben. N e felejtsük el: a
szellemünk az a részünk, ahol a Szent Szellem bizonyságot
tesz!
S e g ít s é g belü lrő l
De amikor eljő amaz, az Igazságnak Szelleme,

elvezérel majd titeket minden igazságra.
Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall,
és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.29
Vessük behatóbb vizsgálat alá azokat a jellemzőket, ame

lyeket Jézus a fenti versben a Szent Szellemmel kapcsolato
san megfogalmazott!
Először is: „elvezet titeket minden igazságra”. Tehát vezetni,
kalauzolni fog. Azután: „Mert nem magától szól, hanem azokat
szólja, amiket hall”. Ezek szerint tehát szól. Amit hall Istentől,
amit Jézus mond neki, azt szólja a mi szellemünknek.
De vajon hol szól? A szellemünkben lakozik, tehát nyil
ván ott is szólal meg. Nem a levegőben beszél, valahol kívül,
hanem ott belül. Átadja Isten üzenetét a szellemünknek,
akár belső bizonyság, akár belső hang által.
„...A bekövetkezendőket megjelenti néktek.” N em gondol
nám, hogy csak azokra a dolgokra mutatóan, amelyek Is
ten Igéjében vannak leírva. Meggyőződésem szerint ez ar
ra is vonatkozik, hogy a Szent Szellem megmutatja ne
künk, vagyis a saját sorsunkra vonatkozóan a bekövetkező
dolgokat.
Az én esetemben például nem volt egyetlen haláleset
sem a közeli rokonságban, amiről ne tudtam volna előre.
Például már két évvel azelőtt, hogy apósom meghalt volna,
én valahogyan tudomást szereztem erről, így elkezdtem a fe
leségemet felkészíteni. Ő volt az apja egyetlen lánya, sőt a
család egyedüli gyermeke, ezért nagyon közel álltak egymás
hoz. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz számára, ezért elkezd
tem mondogatni neki: „Drágám! Tudod, hogy Rooker papa
egyre idősebb...”
2.9 Já n o s e v a n g é liu m a J 6 ,1 3
Azalatt a két év alatt sokszor ejtettem el megjegyzéseket

itt-ott, hogy felkészítsem arra, aminek be kellett következ
nie. Egyszer aztán épp nem voltam otthon, mert egy össze
jövetelen vettem részt, mikor jö tt a hívás. Az istentisztelet
után a szállodában üldögéltem, amikor megcsörrent a tele
fon. Valami azt mondta bennem: „Ez neked szól! Erről be
szélek már két éve!”
Nem érhet bennünket semmi felkészületlenül, ha előre
kapunk jelzéseket a bekövetkezendőkről.
Ama Vigasztaló pedig, a Szent Szellem,

akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít
majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat,
amiket mondottam nektek:30
A Szent Szellem tehát tanítani akar! Ráadásul mindent

eszünkbe juttat!
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan emlékszem ilyen pon
tosan bizonyos dolgokra. Volt idő, amikor az Újszövetség
háromnegyed részét tudtam fejből idézni.
„Hogyan voltál képes ennyi Igét megtanulni?” - tették
fel olykor a kérdést. Mindig azt válaszoltam: „Soha nem me
morizáltam tudatosan az Igét. A magolás nem az én műfa
jom! De szerintem bárki tudja fejleszteni az értelmi képes
ségét, ha rászánja magát. Amikor prédikálok, az Igék egysze
rűen csak elkezdenek feljönni bennem. A Szent Szellem ju t
tatja eszembe őket, aki bennem lakik.”
A Szent Szellem megmutatja nekünk a bekövetkezendő
ket, és eszünkbe juttat dolgokat, ha megtanulunk együttmű
ködni vele.

♦5. F E JE Z E T ♦
H A R M A D IK SZÁM Ú M Ó D
A SZ EN T
És amíg Péter a látásfelől gondolkodék,
monda neki a Szellem: Íme háromférfi keres téged.1
Az előzőekben elmondottak szerint Isten vezet bennün

ket a belső bizonyság által, mint ahogyan a saját szellemünk
belső hangján, az úgynevezett halk, szelíd hangon keresztül
is. Ugyanakkor Isten Szellemének hangja által is szól hoz
zánk: ez a harmadik számú módja a Szent Szellem vezetésé
nek, mely az előzőeknél lényegesen tekintélyesebben, na
gyobb súllyal szólít meg.
Összefoglalva tehát Isten vezetési módjai a következők:
1. A belső bizonyság
2. A halk, szelíd hang
3. A Szent Szellem hangja
Lényeges különbség van aközött, amikor a Szent Szel
lem szól a szellemünkhöz, és a halk, szelíd hang között,
amely a saját szellemünk hangja. Mikor a Szent Szellem szól
hozzánk, az jóval nagyobb tekintéllyel bír: jóllehet belül
szól, néha mégis annyira valóságos, hogy körülnézünk: ki
szólított meg? Az az első benyomásunk, hogy valaki a há
tunk mögött m ondott valamit, de aztán rájövünk, hogy ez a
hang belülről jött.
Emlékezzünk, hogy az ószövetségi történetben a fiatal
Sámuel is hallotta ezt a hangot, amikor az a nevén szólítot
ta: „Sámuel! Sámuel!” Eleinte azt hitte, hogy Éli hívja. Fel
ugrott és odaszaladt, hogy megtudakolja, vajon mit akar, de
Éli tagadta: „Nem, én nem hívtalak!”
Sámuel visszabújt az ágyba, de aztán újra csak hallotta:
„Sámuel! Sámuel!” Megint odafutott Élihez, de ismét csak
nemleges választ kapott: „Nem, én nem hívtalak.”
1 Apostolok cselekedetei 10, 1 9

A Szent Szellem hangja ♦ 85
Aztán ugyanez megtörtént harmadszor is, míg végül Éh

nek felderengett, hogy voltaképpen mi történik. Elmagya
rázta Sámuelnek, hogy legközelebb, amikor a hang hívja, vá
laszoljon neki. A fiú válaszolt is, m int ismeretes, mire az Ú r
szólt hozzá bizonyos dolgokkal kapcsolatosan.2
Istennek minden vezetése természetfölötti ugyan, de
nem mindegyik mondható látványosnak. Több mint ötven
éves szolgálatom során úgy tapasztaltam, hogy amikor Isten
látványosabb módon avatkozott be - amikor például úgy
szólt hozzám, hogy szinte hallható is volt a hang, vagy leg
alábbis nekem annak tűnt - , akkor általában egy nagyobb
próba következett. Ha nem szólt volna olyan látványos mó
don, akkor talán nem is lettem volna képes úgy kitartani.
Ez volt a helyzet például az utolsó gyülekezettel kapcso
latban, amelynek pásztora voltam. Hallottam, hogy pásztort
keresnek, és már meg is egyeztünk, hogy fogok ott prédikál
ni egy szerda este, előtte azonban háromhetes ébredési ös
szejövetelt tartottam Houstonban. Ez alatt az időszak alatt a
pásztorral és a testvérével együtt, aki szintén prédikátor volt,
mindennap összejöttünk a gyülekezetben, hogy imádkoz
zunk az esti szolgálatért. Mindketten abban a gyülekezetben
nőttek fel és álltak be a szolgálatba, ahol én épp prédikálni
készültem.
Nap mint nap feltették nekem a kérdést:
- Imádkoztál-e már afelől a gyülekezet felől?
Végül aztán egyszerűen csak annyit mondtam az Úrnak:
- Odautazom ebbe és ebbe a gyülekezetbe a következő
hétfőn, szerdán pedig prédikálni fogok. N em tudom, aka
rod-e, hogy én legyek ott a pásztor, vagy nem. N em tudom,
hogy én magam akarom-e egyáltalán azt a pásztori hivatalt,
de bármit döntesz is erről, az nekem megfelel!
Ennyi volt csupán az egész ima, aztán olyan világosan
megszólalt egy hang, hogy felugrottam és hátranéztem. Első
gondolatom az volt, hogy valamelyik prédikátor kihallgatott,
2 Lásd Sámuel első könyve 3. fejezet

és most viccelődik velem, mert annyira valóságosan hallot

tam azt a hangot. Számomra teljes mértékben hallhatónak,
mármint fizikálisan hallhatónak tűnt. Így szólt:
- Te leszel ott a következő pásztor! Továbbá ez lesz az
utolsó gyülekezet, amelyet valaha is pásztorolni fogsz!
(Egy ilyen mondatot persze ezer különböző módon le
het érteni! Lehet, hogy az ördög azzal fog próbálkozni, hogy
meg fogsz halni, vagy hogy valami bukás következik. De szá
momra egyszerűen csak annyit jelentett, hogy új területen
fogok szolgálni: nem helyhez kötötten, pásztorként, hanem
utazó szolgálatba lépek.)
Épp akkor ért oda a két prédikátor, akikkel együtt szok
tunk imádkozni. Szokás szerint megkérdezték:
- Imádkoztál-e már afelől a gyülekezet felől?
- Igen! - feleltem. - Ti itt most a következő pásztorral
beszéltek!
-Ja j, ha tudnád, hogy az milyen gyülekezet, akkor nem
mondanád ezt! Kettészakadt: méghozzá a kellős közepén!
Ha az egyik fele akar valamit, a másik fele annak pontosan az
ellentétét akarja. Egyébként is, a szavazatok kétharmadára
van szükség, hogy megválasszanak pásztornak... és legyünk
őszinték, nem fognak megválasztani!
- Én minderről semmit nem tudok, csak azt tudom,
hogy én leszek a következő pásztor!
- De te nem ismered azt a gyülekezetet úgy, ahogyan mi!
- E z teljesen igaz - feleltem -, de Jézust ismerem, és is
merem Isten Szent Szellemét is! És azt is tudom, hogy Ő
mit mondott nekem!
Később, amikor először prédikáltam ott, megértettem,
miért szólt hozzám Isten ilyen látványos módon. M inden
szó, amit a számon kiejtettem, egyenesen visszacsapódott
rám, akár a gumilabda a falról. Nagyon komoly helyzet volt!
Először abban egyeztünk meg, hogy csak egyetlen este
fogok ott prédikálni, de aztán a vezetőség felkért, hogy ma
radjak még néhány napig. M inden éjjel más helyen kellett

megszállnunk, úgyhogy folyton csak költözködtünk: felesé
gestül, gyerekestül! Az egyik éjszakát az egyik diakónus há
zában töltöttük, a következőt egy másik diakónuséban. Egyi
kük végül elárulta a titkot:
- Ha végig az én házamban laknátok, akkor némelyek
valószínűleg elkezdenének irigykedni. Arra a következtetés
re jutnának, hogy én melletted állok, s ezért ellened szavaz
nának!
Minden holminkat a kocsiban tartottuk, s esténként csak
annyit vettünk ki belőle, amennyi másnapra kellett. Továbbá
minden este, amikor lefekvéshez készülődtünk, elmondtam
a feleségemnek:
- Ha Isten nem szólt volna olyan világosan hozzám, ak
kor most fognám magam, felöltöztetném a gyerekeket, be a
kocsiba, és egy szó nélkül elmennék!
A testem nagyon szeretett volna lelépni! Az értelmem is
menni akart. A szellemem azonban szilárdan megtartott, hi
szen Isten olyan látványos módon szólt!
Megvolt a választás: az összes szavazatot megkaptam!
Mindenki azt mondta:
- Ez a század legnagyobb csodája, hogy valaki ilyen tá
mogatást kapott ettől a gyülekezettől!
De én mindvégig tudtam, hogy meg fogom kapni! Isten
Szelleme előre szólt!
M egítéln i az Ig év el
Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!3
Soha ne tévesszük szem elől: a Biblia azt tanítja, hogy Is

ten Szelleme és Isten Igéje mindig megegyeznek! Valahány
szor Isten Szelleme szól hozzánk, annak mindig összhang
ban kell lennie az Igével.
Előfordul, hogy hívők hallanak úgynevezett „hangokat”,
és kapnak mindenféle úgynevezett „kijelentést”, amit csak el
lehet képzelni. Némelyek azt állítják, hogy mindig hangot
hallanak. Meg lehet és meg is kell ítélnünk az ilyen jelensé
geket, hogy igazak-e, vagy sem: egyszerűen úgy, hogy össze
vetjük Isten Igéjével.
N éhány évvel ezelőtt Kaliforniában prédikáltam. A
hölgy, aki a pásztorral és a feleségével együtt meghívott ben
nünket ebédre, egyszer csak így szólt:
- Hagin testvér! Szeretném elmondani neked, amit az
Ú r mondott nekem. Szeretném átadni a kijelentésemet.
Mielőtt megszólalt volna, már éreztem a belső bizonyság
által a szellememben, hogy valami nincsen rendben, de ő ra
gaszkodott hozzá, így végül beleegyeztem. Ragyogóan ellá
tott minket gyönyörű otthonában, s most át akarta adni ne
kem a „kinyilatkoztatását”. Neki is látott, s körülbelül tíz
percig beszélt, amikor leállítottam: egyszerűen nem bírtam
tovább!
- Kérlek - szakítottam félbe -, várj egy kicsit! Van itt egy
Biblia az asztalon, a szék mellett. Vedd fel, és nyisd ki itt és
itt! (Megadtam neki a fejezetet és verset az Újszövetségben.)
Olvasd fel!
Felolvasta. Aztán megadtam neki egy másikat. Azt is fel
olvasta. Több további igehelyhez is odavezettem. Amit olva
sott, mind ellene mondott annak, amit addig összehordott.
3 Thesszalonikéiekhez írt 1 . levél 5 ,2 1

Végül így szóltam:

- Sajnálom, de nem tudom elfogadni, amit mondasz,
mert nincsen összhangban ezzel a könyvvel, ezért nem lehet
Isten Szellemétől!
- De Hagin testvér, én az oltárnál imádkoztam, amikor
ezt kaptam!
- Engem nem érdekel, még ha a templom tetején imád
koztál is!
- De én tudom, hogy Isten adta nekem!
- Én meg biztos vagyok benne, hogy nem ő adta!
Ugyanis amit itt elmondtál, az szöges ellentétben áll azzal,
amit Isten Igéje tanít. Meg tudnál-e adni bármilyen Igét az
igazad alátámasztására?
- Nem. De egészen biztos vagyok benne, hogy egy hang
szólt hozzám!
- Most mutattam meg öt igehelyet, és kis erőfeszítéssel
mutathattam volna még húsz másikat is, amelyek mind el
lentmondanak annak, amit állítasz!
- Biblia ide vagy oda, én tudom, hogy Isten szólt hoz
zám, és ki fogok emellett tartani!
Ahogy elmentünk, a pásztor ezt mondta:
- Előre nem akartam semmit mondani, de az igazsághoz
hozzátartozik, hogy ez a kedves asszony sokáig nagyszerű
szentje volt Istennek, tűzben égett az Úrért. Nagy áldást je
lentett a gyülekezet számára. De sajnos az utóbbi időben
minden teljes evangéliumi gyülekezetből kizárták a város
ban, mert ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a kijelentését minden
kinek továbbadja.
Nem szabad hangokat keresnünk! N em szabad hango
kat követnünk! Isten Igéjét kell követnünk!
Oregonban prédikáltam egy összejövetelen, 1954 nya
rán. Az első istentiszteletek egyikén befejezésképpen kézrá
tétellel szolgáltam a hívők felé. Eléggé hosszú sor alakult ki,
de azért mindegyiket megkérdeztem, hogy miért jö tt előre,
mielőtt imádkoztam volna érte. Mikor egy nő következett, a

férje, aki karonfogva vezette, így szólt:
- Azért jöttünk, hogy a feleségem gyógyulást nyerjen!
Elmondta, hogy a feleségének idegösszeroppanása volt.
N em tudtam, hogy ez a nő előzőleg vasárnapi iskolában ta
nított a gyülekezetben, sem azt, hogy a férje diakónus, de
amikor a kezemet rátettem, olyan volt, mintha egy tévé kép
ernyőjén láttam volna a történetet: egy szempillantás alatt
megértettem az egész helyzetet. Ez az a szellemi ajándék,
amelyet tudomány beszédének hívnak.4
Láttam őt egy nagy sátoros összejövetelen a legnagyobb
oregoni városban. Láttam, ahogy ott ül a gyülekezetben sok
ezer más hívővel egyetemben. Az evangélista éppen arról
beszélt, hogyan szólt hozzá Isten hallható hangon, amikor
elhívta a szolgálatra. Efelől semmi kétségem nincs, mert is
merem az illetőt.
Ennek az asszonynak azonban elkerülte a figyelmét,
hogy az evangélista nem kérte Istent arra, hogy ilyen módon
szóljon hozzá: Ő maga cselekedett így!
Nekünk nincs jogunk azt kérni, hogy Isten hallhatóan szól
jon hozzánk! Ha Isten ilyen irányú ígéretet fogalmazott volna
meg az Igében, akkor mindannyian jogosan elvárhatnánk ezt.
Ez az evangélista azonban nem várta, és még csak nem is kér
te Istentől, hogy ilyen módon szóljon, ám ha Ő akarja, akkor
bármit megtehet, és ebben az esetben nyilván így látta jónak.
Abban az időben, amikor az említett evangélistát hallgat
ta, még teljesen ép volt az elméje, de amikor elkezdte keres
ni, hogy Isten szóljon hozzá hallható hangon, az ördög csú
nyán becsapta. Hangokat kezdett hallani, melyek fokozato
san őrületbe kergették. Ekkorra már odajutott, hogy másod
szor is elmegyógyintézetbe akarták vinni. Mindezt láttam a
szellememben.
A férje elvitte ugyanehhez az evangélistához, hogy segít
sen, de a hölgy nem szabadult meg. Akkor a férj az evangé
4 Lásd Korinthosziakhoz írt 1 . levél 12,8

listát hibáztatta. Elvitte egy másik híres evangélistához, de a

felesége ott sem szabadult meg. A diakónus megharagudott
arra is. Tudtam, hogy én is hiába tenném rá a kezemet, ezút
tal sem szabadulna meg, sőt a férje megharagudna énrám is.
Tehát levettem róla a kezem.
Azt mondtam a férfinak:
- Vidd be a feleségedet a pásztor dolgozószobájába, s vár
jatok ott, amíg befejezzük az imádkozást. Erről kissé részle
tesebben kell beszélnünk!
Az összejövetel végén a pásztorral együtt bementünk a
dolgozószobába.
- Először is - fordultam hozzájuk -, ezelőtt soha nem
jártam még Oregonban. N em is ismerlek titeket. Még azt
sem tudom, hogy a pásztor ismer-e benneteket.
- Ő az egyik diakónusunk - szólalt meg a pásztor.
- Nos, akkor a pásztor bizonyíthatja, hogy tőle semmit
sem tudok rólatok.
Azután elmeséltem, amit láttam. A diakónus helyeselt:
- Pontosan így történt!
-J ó . Akkor most azt is elmondom, hogy miért nem szol
gáltam feléje - mondtam. - Ő ugyanis akarja hallani ezeket
a hangokat.
Kis szünet után hozzátettem:
- A feleséged nincs olyan rossz állapotban mentálisan,
hogy ne tudná, miről beszélek.
Az asszony megszólalt:
- Pontosan tudom, miről beszélsz!
Ekkor hozzá fordultam:
- Testvérnő! Mindaddig nem szabadulsz meg, amíg nem
akarsz megszabadulni! Amíg tetszik neked ez így, vagyis amíg
hallani akarod ezeket a hangokat, addig hallani is fogod őket.
- Hallani akarom! - zárta le a beszélgetést a nő.
Addig, amíg egy bűnös bűnben akar élni, Isten hagyja,
hogy éljen bűnben. De ha meg akar változni, akkor a segít
ségére siet! Bármennyire keresztény is valaki, az nem azt je

lenti, hogy elveszítette az erkölcsi szabadságát. Nem lesz ro
botgép vagy gépezet, amelyen Isten megnyom egy gombot,
és automatikusan azt kell tennie, amit az Ú r akar. Megma
rad a szabad akarata. Ha neki jó úgy, ahogy van, akkor úgy is
marad! De hogyha akar együttműködni Istennel, akkor lehet
rajta segíteni.
Ez a nő megerősítette:
- Én ezt így akarom!
Én pedig azt válaszoltam:
- Tudtam én ezt abban a percben, ahogy rád tettem a ke
zem. Ezért nem szolgáltam feléd. Addig, amíg te ezt így aka
rod, addig így is lesz.
Ne keressünk hangokat!
Példa mutatja, hogy sokféle szólás van a világon,

és azok közül egy sem érthetetlen.5
Nem szabad elfogadnunk semmit sem anélkül, hogy

meg ne vizsgálnánk Isten Igéjének a fényében! Nagyon bol
dog vagyok, hogy néhány ilyen alaptételt korán megtanul
tam az életemben.
Említettem már a gyógyulásomat, amely fiatal koromban
történt, és csak annyit tettem, hogy ráálltam a Márk
11,23-24-re. Deformált szívvel születtem. Soha nem futká-
roztam és játszottam, mint más gyerekek. A tizenhatodik
születésnapom előtt négy hónappal aztán végleg ágynak es
tem. A testem gyakorlatilag teljesen megbénult. Annyira le
fogytam, hogy már csak negyven kilót nyomtam.
Egy nap megkérdeztem az ötödik orvost, aki az esetem
mel foglalkozott:
- Van valami baj a látásommal? Vagy a véremmel?
Dr. Mathis vért vett az ujjamból, de a vér nem volt piros.
Erre magyarázni kezdte:
5 Uo. 14,10
- Elmondom, fiam, az igazságot laikus nyelven is. A fe

hérvérsejtek gyorsabban felfalják a vörösvértesteket, mint
ahogy azokat be tudnád építeni, vagy mi orvosilag tudnánk
valamit segíteni ezen. H a nem volna a szívproblémád, és
nem volna a bénulásod, ez a gyógyíthatatlan vérbetegség
egyedül elég lenne, hogy végzetes legyen...
Semmit nem tudtam az isteni gyógyításról. N em is
mertem senkit, aki hitt volna az Istentől való gyógyulásban.
Amikor az említett ige részt megtaláltam a Bibliában, azt
gondoltam, hogy valami olyanra leltem, amiről senki más
nem tud. Isten Igéje szerint cselekedtem, és meggyógyul
tam !
Családtagjaim olyan emberek voltak, akiket ma névleges
kereszténynek neveznek. Én úgy látom, hogy voltaképpen
megrekedtek a csecsemő szintjén a keresztény életben.
Megtértek, de ezen kívül semmi másról nem tanították őket.
Tudatlanok voltak Isten Igéjét illetően, például a gyógyulás
ra vonatkozóan is. (A mi gyülekezetünk azt tanította, hogy
Isten tudna gyógyítana, ha akarna, csakhogy jelenleg nem
akar. Mások egyenesen odáig mentek, hogy nemcsak hogy
nem akar, de nem is tud gyógyítani!)
Tehát amikor elkezdtem bizonyos dolgokat meglátni a
Bibliában, beszélni kezdtem erről a családomnak, de ők csak
elbátortalanítottak. Hamarosan arra az álláspontra helyez
kedtem, hogy jobban járok, ha kettesben maradok a Bibliá
val, és megtartom ezeket az ismereteimet magamnak.
Senki nem volt a szobában, amikor elfogadtam a gyógyu
lásomat. Néhány napon át többször is felkeltem és járkál
tam, mielőtt megmondtam anyámnak:
- Hozz nekem, kérlek, egy pár cipőt, zoknit, alsóneműt,
egy nadrágot és egy inget! - fordultam hozzá számára telje
sen váratlanul. Már tizenhat hónapja csak pizsamát hordtam.
- Fel akarok kelni, és odaülök a reggeliző asztalhoz.
-Ja j, fiam! Tudod egyáltalán, hogy mit beszélsz?!
Negyvenöt perces győzködésre volt szükség, hogy hitet

lenkedve ugyan, de kikészítse nekem ezeket a ruhákat. A
nagyszüleimmel laktunk, anyám szüleivel, és megkértem,
hogy ne mondja el a többieknek.
Sikerült némi meglepetést okoznom! Nagyapám korán
felkelt, és mint minden reggel, akkor is kiült a verandán a
hintaágyba. Mikor hallottam, hogy a veranda ajtaja recseg, ő
pedig elhelyezkedik a hintaágyban az ebédlővel szemben,
akkor nem kellett külön az órára néznem, mert pontosan
tudtam, hogy fél nyolc van. Nagyapa nagyon pontos időbe
osztással tevékenykedett. Hogyha valaki ekkor az órájára né
zett, és az netalán nem fél nyolcat mutatott, akkor nyugod
tan átállíthatta, mert nagyapa mindig pontosan fél nyolckor
ült ki a verandára.
A hálószobám a ház utca felőli oldalán helyezkedett el,
úgyhogy azon az augusztusi reggelen is pontban fél nyolckor
jól hallottam, hogy megreccsen a verandán a hintaszék. Va
lamivel később hallottam nagyapa lépéseit is, ahogy vissza
ment a ház udvar felőli részébe, ahol az étkező volt, és ahol
reggelizni szoktunk. Akkor már teljesen fel voltain öltözve,
s a szobában ültem egy székben. Még hagytam nekik időt,
hogy leüljenek az asztalhoz, aztán kisétáltam a szobámból
egy másik hálószobán át az étkezőbe.
Erre nem számítottak! Nagyapám szűkszavú ember volt;
felnézett, és csak ennyit mondott:
- Nocsak, feltámadt a halott? Lázár feltámadt?
- Igen, az Ú r feltámasztott! - válaszoltam.
Akkor megkért, hogy én mondjam el az asztali áldást.
Imádkoztam, majd nekiláttunk enni. Meglepő, hogy milyen
gyorsan fogy az étel, ha közben nem beszélgetünk! Márpedig
nagyapával egy asztalnál nem lehetett sokat beszélgetni, külö
nösen a fiataloknak. Tizenöt percen belül már be is fejeztük.
Visszamentem a szobámba. Az óra hét ötvenet mutatott.
Tudtam, hogy anyám körülbelül nyolckor bejön, hogy be
ágyazzon. Ilyenkor általában engem is megmosdatott. Két

nappal azelőtt, épp azon a napon, amikor meggyógyultam,
ugyancsak rendbe kellett szednie, annyira magatehetetlen
voltam.
Azon a csütörtöki reggelen, annak ellenére, hogy a szí
vem már teljesen szabályosan vert, nagyon gyengének érez
tem magamat a szokatlan mértékű erőkifejtés miatt. Úgy
döntöttem, hogy lefekszem az ágyra, és pihenek egy kicsit,
míg anyám bejön, hogy kitakarítsa a szobát. Azután majd ki
megyek, és beülök nagyapa mellé a hintaágyba. Sőt már azt
is elhatároztam, hogy tíz óra körül bemegyek és járok egyet
a városban.
Elszundítottam egy kicsit: úgy tíz percet aludhattam.
Nyolc órakor hirtelen felébredtem. Valaki volt a szobában:
nem láttam, de hallottam a hangját. Először arra gondoltam,
csak anyám lehet. Számomra fizikailag hallhatónak tűnő,
lassú, mély, monoton hangon szólt, és egy Igét idézett:
- Micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ide
ig látszik, azután pedig eltűnik.
Aztán szünet következett, majd így folytatta:
- És ma bizonnyal meghalsz!
N em minden hang Istentől való! Az első hallható hang,
amelyet életemben hallottam, az ördög hangja volt, de én
nem ismertem fel azonnal. Miután sem anyámat, sem senki
mást nem láttam, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy
nyilván Isten látogatott meg ott a szobában.
Felültem az ágyamon. Gyorsabban röpködtek a gondola
tok az agyamban, m int a géppisztolygolyók. Tudtam, hogy
Jakab leveléből származik a fenti idézet (4,14). Tudtam, hogy
ez egy Ige, és azt is tudtam, hogy az Ú r azt üzente Ézsaiás ál
tal Ezékiásnak, hogy: „Rendeld el házadat, mert meghalsz és meg
nem gyógyulsz. ”6
Azt is el kell mondanom, hogy régebben, mielőtt még
kijelentést vettem volna a hitből való gyógyulásról, így ágy
6 É zsaiás 38, 1
hoz kötöttségem első hat hónapjában is úgy imádkoztam,

amennyi világosságom volt. Az orvosok azt mondták, hogy
meg kell halnom, és én ezt el is fogadtam, csak azért könyö
rögtem:
- Uram, tudasd velem jó előre, hogy pontosan mikor
kell elmennem, hogy legyen időm mindenkitől elbúcsúzni!
Így azután amikor ez a hang elkezdett ilyeneket monda
ni nekem, először arra gondoltam: Isten most természetfö
lötti módon beavatkozott, hogy tudassa velem: itt a pillanat,
most meghalok. El kell kezdenem búcsúzkodni. Az isteni
gyógyulás persze valóságos, tényleg meggyógyultam. (Az ör
dög ezt a részét nem is vitatta, hiszen nekem már megvolt
erre az Igém!) A családom is látta, hogy meggyógyultam. De
hát a Biblia tényleg azt mondja: „Elvégzett dolog, hogy az em
ber egyszer m eghaljon.Úgy
” látszik, most jö tt el számomra ez
az elvégzett idő: ma meg kell halnom.
Kiszálltam az ágyból és csendesen, lábujj hegyen átlopa
kodtam a szobán (úgy képzeltem, hogy Isten ott áll a szo
bámban!), és leültem az ablak mellé egy székre. O tt várakoz
tam, hogy meghaljak, reggel fél kilenctől egészen délután fél
háromig.
Fél háromkor még mindig ott ültem a székben, amikor
néhány szó feltört valahonnan mélyről belőlem. Akkor még
nem tudtam azt, amit most már tudok: újjászülettem a Szel
lemtől. A Szent Szellem jelen volt a szellememben: Ő , aki a
Bibliát írta. (A régi idők szent emberei azt jegyezték le, ami
re a Szent Szellem indította őket.) A Szent Szellem tudja, mi
áll ebben a könyvben, és mivelhogy már bennem lakozott,
ezért az én szellemem is elkezdett részesedni az ő m inden
tudásából.
Tehát szavak kezdtek feljönni bennem, valahonnan
mélyről, belülről az elmémbe: „Hosszú élettel elégítem meg őt,
és megmutatom néki az én szabadításomat!”
Eleinte nem hallgattam erre, csak hagytam, hogy aho-
gyan beáramlottak a lelkembe, ugyanúgy ki is áramoljanak

ezek a szavak, és szép lassan eltávolodjanak tőlem. Még min
dig ott ültem, és azt vártam, hogy meg fogok halni.
Kisvártatva azonban másodszor is ugyanez a mondat jött
és kezdett megtelepedni a gondolataimban: „Hosszú élettel
elégíteni meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat!”
Akkor azonban már megragadtam, és átforgattam pár
szor az elmémben. Utána azonban újra arra gondoltam:
„Igen, ez így igaz, de velem Isten természetfölötti módon
tudatta, hogy ma meg kell halnom.”
Amint ezt így leszögeztem magamban, az előző, biztató
szavak hirtelen eltűntek. Ám ahogy ott üldögéltem, ugyanaz
az üzenet újra, harmadszor is feltört az elmémbe, és valami
azt súgta ott belül: „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmuta
tom néki az én szabadításomat!”
Egy pillanatra újból sikerült megragadnom, és ismétel
getni kezdtem magamban, végül azonban megadólag megint
csak így sóhajtottam:
- Igen, igen, de az Ú r természetfölötti módon tudatta
velem, hogy ma meg kell halnom.
Ekkor ismét csak azt tapasztaltam, hogy amikor az elmém
erre kezdett ráhangolódni, a pozitív gondolatok eltűntek.
Negyedszer azonban már Isten Szelleme szólított meg,
jóval tekintélyesebb hangnemben. Felugrottam. Azt gondol
tam, hogy valaki mögém lopódzott, holott Isten Szellemé
nek hangját hallottam, csak még nem tudtam:
- „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én
szabadításomat!”
- Ki szólt hozzám? - kiáltottam fel, ugyanis nem értet
tem, hogyan szólhat hozzám valaki ilyen valóságosan, ha
nem is látom. A válasz ez volt:
- A 91. zsoltár.
A Bibliám ott volt a padlón a szék alatt, ahol egész nap
ültem. Még csak rá sem néztem aznap, most viszont felvet-
tem , és a 91. zsoltárhoz lapoztam. Amikor a végére jutottam ,

látom ám, hogy ott áll fehéren-feketén:
- Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én sza
badításomat! (16. vers)
De vajon az ördög ilyen gyorsan föladja? Nem, nem!
Egy másik hang - amely úgy tűnt, mintha a vállamon ült
volna - azt sugdosta a fülembe és az agyamba:
- Igen, de ez az Ószövetségben van, ez csak a zsidóknak
szól! Nem az egyháznak szól!
Csak ültem ott egy-két másodpercig és gondolkoztam.
- Már tudom is, mit fogok tenni! - találtam rá a megol
dásra. - Átnézem az utalásokat, és hogyha bármit találok az
Újszövetségben, ami hasonlít ehhez, vagy ugyanezt állítja,
akkor tudni fogom, hogy ez az ígéret az egyházé, így az
enyém is!
Elkezdtem a 91. zsoltárral, ahonnét a hosszú életre vo
natkozó utalás átvezetett a Példabeszédek könyvéhez. Köz
ben az Ige lassan elkezdett megvilágosítani: a Példabeszé
deknél rádöbbentem, hogy az a hallható hang, amelyet elő
ször hallottam, nem lehet Istené.
A hang a Zsidókhoz írt levél 9,27-et idézte. „Elvégzett
dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az íté
let.” De félremagyarázta, mert tudta, hogy ebben a kérdés
ben még nem vagyok túl járatos, ezért hozzátette: „Minden
kinek előre ki van jelölve az ideje, amikor meg kell halnia.”
Ilyesmit egyébként gyakran hallani emberektől. Még új
jászületett, Szent Szellemmel keresztelt keresztények is
mondják: „Mikor eljön az ember ideje, akkor mennie kell.”
Pedig ez nem igaz! Senkinek nincs előre kijelölt idő
pontja a halálra!
Elolvastam a Példabeszédek könyvében újra és újra,
hogy ha bizonyos életmódot folytat az ember, akkor életé
nek napjai megkevesülnek, viszont ha más dolgokat meg
tesz, azzal életét meghosszabbítja. Tudtam, hogy Isten Igéje
igaz. Ebből fakadóan ez a hang hiába ragadott ki nekem egy

egész verset a Bibliából, semmiképpen nem lehetett Istentől,
mert üzenete nem állt összhangban az Ige más részeivel.
Tovább folytattam az utalások tanulmányozását, ami át
vezetett az Újszövetségbe, s végül megérkeztem az Efeszo
sziakhoz írt levél 6,1-3-hoz, majd Péter 1. és 2. leveléhez.
Azt találtam, hogy Pál és Péter apostolok is az Ószövetséget
idézik a hosszú élettel kapcsolatos utalásaikban.
Ekkor aztán egyik kezemben a Bibliával felugrottam a
székből. Az öklömet összeszorítva hadonásztam, miközben
a lábammal nagyokat rúgva ezt kiabáltam:
- Ördög! Távozz innen! Te szóltál énhozzám! Te szóltál
ilyen természetfölötti módon! Vedd tudomásul, hogy nem
fogok meghalni ma! N em fogok meghalni holnap sem, és a
jövő héten, sőt a jövő hónapban és a jövő évben sem! N em
fogok meghalni a következő öt évben sem! N em fogok meg
halni a következő tíz évben sem! N em fogok meghalni a kö
vetkező tizenöt évben, a következő húsz évben, a következő
huszonöt évben, a következő harminc évben sem! Sőt, nem
fogok meghalni a következő negyven évben, nem fogok
meghalni a következő ötven évben, nem fogok meghalni a
következő ötvenöt évben sem!
Isten azt ígérte: „Hosszú élettel foglak megelégíteni.” Ez pe
dig azt jelenti, hogy a földi életet mindaddig folytatni fogom,
amíg meg nem elégszem vele!
♦6. FEJEZET♦
. · · · /V
KULONBOZO
VEZETESI M O D O K
A z Úrtól való szövetnek az ember szelleme.1
Jogosan merülhet fel a kérdés: „Hogyan tudom megkü

lönböztetni, h o g y az én saját szellemem, vagy a Szent Szel
lem mond nekem valamit?” Erre a legegyszerűbb válasz a
következő: „Az Úrtól való szövétnek az ember szelleme.”
„De mi van akkor, ha csak én akarok valamit?”- folyta
tódhat a dilemma.
Mint már rámutattunk, ehhez először is azt kell ponto
san meghatározni, hogy mit értünk „én” alatt! Ha az „én”
alatt a testünk hangját értjük, akkor természetesen jobban
tesszük, ha nem engedelmeskedünk neki. Ám ha az „én”
alatt a belső embert, az igazi, valóságos énünket értjük, ak
kor annak teljesen helyénvaló engedelmeskedni: nyugodtan
megtehetjük, amire késztet, amit akar!
H a a szellemünk új teremtés Krisztus Jézusban: a régiek
elmúltak, minden újjá lett, és Isten természete és élete van
jelen benne, továbbá ha a Szent Szellem bennünk lakik, és a
szellemünk közösségben van Istennel, akkor ez a mi újjá
született emberi szellemünk nem fog olyat mondani, ami
nem helyes. Ha valaki Szent Szellemmel betöltött keresz
tény, annak a belső emberében jelen van a Szent Szellem tel
jessége: nem egy bizonyos mértéke csupán, hanem a maga
teljességében lakozást vett benne.
N em a keresztény belső embere akar rosszat tenni, ha
nem a külső ember. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy
meg tudjuk különböztetni: vajon a test akar-e valamit tenni,
vagy a szellem.
Az alábbi igerész sokak számára a mai napig nehezen ér
telmezhető:

Különböző vezetési módok ♦ 103
Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született,

mert benne marad annak magva,
és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.2
Ez az Ige a belső emberről beszél. Fizikailag mindnyájan

emberi szülőktől születtünk, és az ő természetükből része
sedtünk. Szellemileg azonban Istentől születtünk meg az új
jászületéskor, ami azt jelenti, hogy az ő természetéből is ré
szesedtünk, márpedig Isten természete nem olyan, amely a
rosszat kívánná cselekedni.
Ezt én is sokszor félreértettem fiatal keresztényként, de
ma már világosan látom, hogy soha nem a belső emberem
cselekedett bűnt, sőt még csak egyet sem értett velem, ami
kor rosszat tettem. Mi több, próbált meggyőzni is, hogy ne
tegyem. A szívem sírt, amikor mégis vétkeztem. Sajnos
megengedtem, hogy a test domináljon bennem, és ezért hi
bákat követtem el, de a szellemem soha nem egyezett bele!
Isten magva tehát a szellemünkben van, nem a testünkben.
Aki megengedi, hogy a testi énje domináljon, az újra és
újra vétkezni fog. Aki hagyja, hogy a természetes észjárása
uralkodjon rajta, és nem újítja meg a gondolatait az Igével,
az a hívő folytonosan mellényúl, elbukik.
Ezért hívja fel Pál az újjászületett, Szent Szellemmel ke
resztelt római hívők figyelmét az alábbi két dologra:
1. Szánjátok oda a testeteket!
2. Újítsátok meg az elméteket az Igével!3
Amíg az elménket meg nem újítjuk Isten Igéjével, a tes

tünk és a meg nem újult elménk fogja uralni a szellemünket.
Így viszont testi, „csecsemő-keresztény” állapotban mara
dunk. Pál ezért írta a korinthoszi gyülekezetnek: „É n sem
szólhattam nektek, atyámf iai, mint szellemieknek, hanem mint tes
tieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.”4
2 János 1 . levele 3,9
3 Rómaiakhoz írt levél 1 2,7 - 2
4 Korinthosziakhoz írt 1 . levél 3,1
„Mert még testiek vagytok...”, folytatja a 3. versben, majd

arra is felhívja a figyelmüket, hogy test szerint járnak. Másik
fordítások szerint: „(pusztán) emberi szinten jártok”. Vajon
mit értett ez alatt? Azt, hogy a korinthoszi keresztények egy
jelentős hányada úgy járt, úgy cselekedett, úgy hozta a dön
téseit, mint a meg nem tért emberek.
Amikor az elménket megújítjuk az Igével, azzal az értel
mi képességeinket a szellemünk oldalára állítjuk, a testtel
szemben. Így válik lehetségessé, hogy az Ige a szellemünkön
és az elménken keresztül képes legyen irányítani a testünket.
A szellemünk tehát soha nem mond rosszat, hiszen Isten
természete, Isten élete van benne: betölti Isten szeretete, és
Isten Szelleme lakik benne.
Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel

ajándékozott meg bennünket,
hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek..5
Mi Istentől születtünk, és attól fogva Isten Igéjével táp

lálkozunk, ezáltal pedig az isteni természet részeseivé vál
tunk. Márpedig hogyha isteni természet van bennünk, akkor
a szellemünk nem fog arra ösztönözni, hogy rosszat te
gyünk.
Amit a szellemünk mond, az mindig helyes!
5 P é te r 2. levele 1,4
Ú gy láto m ...
Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes volt,
mivel a böjt is elmúlt immár, inti vala Pál őket,
ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek
és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával
és nagy kárával fog történni e hajózás.6
Pál így fogalmazott: „úgy látom”. N em úgy, hogy „kije

lentésem van”, nem is úgy, hogy „az Ú r azt mondta nekem”,
hanem ennyit m ondott csupán: „úgy látom”.
Hogyan látta, hogyan érzékelte a bekövetkezendőket? A
belső bizonyság által. N em értelmileg következtette ki, nem
a fizikai szemével látta: a szellemében jelentkezett ez a bi
zonyság.
Egyszer egy héttagú család étterembe ment. Még alig
foglaltak helyet, amikor az apa hirtelen megszólalt:
- Gyorsan m enjünk haza!
- De hát miért?
- Nem tudom, de érzek valami sürgetésfélét, valahogy
azt érzékelem, hogy haza kell mennünk!
Hazasiettek, és megdöbbenve látták, hogy a házukban
tűz ütött ki. H a tovább várnak, minden leégett volna, de a
belső bizonyság időben figyelmeztette őket!
Aztán ha mindenük odalett volna, egy „bölcs” keresztény
talán még így is értelmezhette volna az esetet: „Ez Isten ke
ze volt! Nyilván valami célja lehet vele!”
Pedig egyáltalán nem, hanem sokszor azzal rontjuk el a
dolgokat, hogy nem figyelünk a bensőnkre: nem vagyunk
szellemközpontúak!
Sehol sem találunk olyat a Bibliában, hogy Isten bajokat
szabadít rá gyermekeire, csak azért, hogy valamire megtanít
sa őket. Ha a fent idézett bibliai történetben azok az ernbe-
6 Apostolok cselekedetei 27,9-10

rek Pálra hallgattak volna, akkor megmenthették volna mind

a hajót, mind a rakományt. De mivel ezt elmulasztották,
mindent elveszítettek: kis híján az életüket is. Pontosabban
ott is vesztek volna, ha végül mégiscsak el nem kezdenek
hallgatni az apostolra.
Isten nem ellenségünk! Ő segíteni próbál: nem ellenünk
dolgozik, hanem értünk! Ahogy egyre inkább szellemköz
pontúak leszünk, megtanulhatjuk, hogyan működhetünk
együtt vele.
Soha ne feledjük, hogy az elsődleges módja annak, aho
gyan Isten a gyermekeit vezeti, a belső bizonyság!
L á tvá n yo s vezetés
Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen
a mennyei látás iránt.7
isten ma is vezeti a hívőket, ugyanúgy, ahogyan az első

keresztényeket is. Igéje ma is ugyanolyan megbízható, mint
akkor: nem változott semmit! Isten Szelleme sem változott
meg. Isten nem változik!
N em úgy van, hogy az akkori hívőknek egyfajta egyházuk
volt, nekünk pedig másik fajta! Nagy hibát követnek el azok,
akik így gondolkodnak! Mi is ugyanabban a korban élünk, mint
a legelső hívők: az egyház korában. Ugyanannak az egyház
nak vagyunk tagjai! Ugyanaz a Szent Szellem van bennünk.
Mégis sokan úgy gondolkodnak, mintha az első keresz
tényeknél sok olyasmi működött volna, ami azóta már nincs
meg nekünk. Pedig ez nem igaz! „Mert akiket Isten Szelleme
vezérel, azok Istennek fiai.”8 Istennek ma is vannak fiai, és Is
ten Szelleme ma is vezeti őket.
Ha figyelmesen elolvassuk az Apostolok cselekedeteit és
a Biblia más részeit, láthatjuk, hogyan vezette az Ú r az apos
toli generáció tagjait. Némelyek olykor látomás által kaptak
vezetést, míg mások a nekik megjelenő angyaltól nyertek el
igazítást, aki pontosan megmondta nekik, mit kell tenniük.
Az ilyen jelenségek azonban az ő életükben sem számí
tottak mindennaposnak. Legtöbbjük esetében egy-két ilyen
„látványosabb” isteni beavatkozásról beszélhetünk egész éle
tükben. Ezek Isten vezetésének nem a leggyakoribb módjai
tehát. A mai keresztényeknek talán az a benyomásuk, m int
ha mindennap angyal jelent volna meg nekik, hogy útbaiga
zítsa őket, pedig nem így van!
Nagyon sokszor előfordul, hogy Isten megpróbál bi
zonyságot tenni a szellemünkben, megpróbál vezetni ben-
7 Apostolok cselekedetei 26,19
8 Rómaiakhoz írt levél 8, 14
niinket úgy, ahogyan az Igében is megmondta, de mi nem

hallgatunk rá, mert például azt kívánjuk, hogy legyen láto
másunk, vagy hogy angyal jelenjen meg nekünk.
Nincs jogunk látomást keresni! Nincs jogunk angyalok
ra várni! Nincs az egész Bibliában egyetlen Ige sem, amely
ezt alátámasztaná. Ha Isten angyalt akar küldeni, az nagysze
rű! Hogyha látomást akar adni, az nagyszerű! De csak azt
van jogunk igényelni, amit a Biblia ígér.
Fiatal szolgálótestvérként én is ugyanazt tettem, m int a
legtöbb keresztény a szellemi csecsemőkor állapotában. H al
lottam, ahogy emberek angyalokról és látomásokról beszél
nek, és imádkoztam, hogy valami hasonló történjék velem is.
De nem történt semmi! Aztán ahogy kezdtem érni szellemi
leg, lassan leszoktam arról, hogy ilyesmi után sóvárogjak.
1949-ben történt, hogy egy nap éppen imádkoztam abban
a gyülekezetben, ahol pásztorként szolgáltam. Bezárkóztam a
gyülekezeti terembe, hogy Isten előtt várakozzam, mert volt
egy bizonyosság a szellememben, hogy így kell tennem. Ak
kor a Szent Szellem - nem a saját szellemem - szólt hozzám.
Mielőtt felidézném, hogy mit mondott, nézzük meg a
következő ige részt: hogyan részesült Péter látomásban, és
azután milyen vezetést kapott Isten Szellemének hangján
keresztül!
Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz,

felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
Megéhezik azonban, és akara enni; míg azonban azok
ételt készítőnek, szállá őreá elragadtatás. És látá, hogy az ég
megnyílt, és leszállt őhozzá valami edény, mint. egy nagy lepedő,
négy sarkánál fogva felkötve és leeresztve a földre.9
M int ismert, Isten ezen a látomáson keresztül mutatta

meg Péternek, hogy a nemzetek evangclizálásának ideje el
kezdődik. N ézzük tovább a 19. verstől!
9 /. m. 7 0 ,9 -7 7
És amíg Péter a látásfelől gondolkodók,

monda néki a Szellem: Íme, három férf i keres téged.
Nosza, keljfel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül
menj el ővelük: mert én küldöttem őket!10
Ez a három ember Kornéliusz követeként járt el. Miután

Péter felkereste ezt a római századost cezáreai otthonában,
és prédikált az ott egybegyűlteknek, visszatért Jeruzsálembe,
ahol, ahogy a Biblia írja „vetekedének ővele a zsidóságból valók.”11
Ennek a „kihallgatásnak” során Péter újra elmondja az egész
történetet:
És íme, azonnal háromférfiú érkezék a házhoz,

melyben valék, kik Cezáreából küldettek énhozzám.
Mondd pedig nékem a Szellem, hogy menjek el velük
minden kételkedés nélkül. Eljőve pedig velem ez a hat atyafi is,
és bemenőnk annak az embernek a házába.12
Innen egyértelműen látható, hogy a Szent Szellem szólt

Péternek. El tudom képzelni, hogy Péter esetleg körül is né
zett, hogy meglássa, ki szólította meg. Persze, ezt nem tud
hatom biztosan, de Péter biztosan tudta, hogy a Szent Szel
lem küldte Kornéliusz házába.
A Szent Szellem szólt hozzám is a fent említett esetben,
ahogy ott várakoztam a gyülekezeti teremben. Így szólt:
„Mostantól bevezetlek kijelentésekbe és látomásokba!”
Azonnal az Igével összhangban álló kijelentések - nem is
szólnék semmi olyanról, ami a Bibliával ne lenne összhang
ban! - kezdtek jönni. Azután 1950-ben látomásokat is kezd
tem látni. Jézus is többször megjelent nekem személyesen,
és tanított bizonyos dolgokról. Ezen kívül voltak más láto
másaim is.
70 Uo. 19-20. vers

11 l . m. 11 ,2
12 l. m. 11, 11- 12
M onda pedig nékem a Szellem . ..

Valának pedig Antiókhiában, az ott levőgyülekezetben
némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon,
ki hivattatik vala Nigernek, és a cirénei Lucius és Manaen,
ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala,
és Saulus. Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak, és böjtöltek,
monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást
és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam!13
A Szent Szellem tehát szólt ezekhez a vezetőkhöz is.

Legelőször is arra érdemes felfigyelni, hogy milyen körül
mények között szólította meg őket. „Mikor azért azok szolgál
tak az Úrnak, és böjtöltek, monda a Szent Szellem...”
Meg vagyok győződve, hogy szükség van olyan istentisz
teletekre, ahol mi szolgálunk az Úrnak. Igen gyakran csak
egymás felé szolgálunk. A közös bibliatanulmányozás rendkí
vül hasznos, nagy szükség van rá. A dicséret, az éneklés is jó,
de sokszor nem az Ú rnak énekelünk, hanem a gyülekezetnek.
Kell, hogy legyenek olyan istentiszteleteink is, amelye
ken az Úrnak szolgálunk, amelyeken őreá várakozunk! Ilyen
atmoszférában tud szólni hozzánk a Szent Szellem.
A fenti esetben egy öt szolgálótestvérből álló csoport vá
rakozott az Ú r előtt. N em tudom, hogy a Szent Szellem
pontosan hogyan szólt hozzájuk. Történhetett esetleg úgy is,
hogy az egyik próféta mondta el az üzenetet, de abban bizo
nyos vagyok, hogy mindannyian hallották, és mindannyian
megegyeztek abban, hogy a Szent Szellem szólt hozzájuk.
A Szent Szellem a következő felszólítást intézte hozzá
juk: „Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára,
amelyre én őket elhívtam!”
Péter korábban így fogalmazott: „Mondá pedig nékem a
Szellem... ”
73 Apostolok cselekedetei 7 3 ,7 - 2
Már sok éve álltam szolgálatban, amikor egyszer csak jött

a halál, és rávetette magát a testemre. Tudom, milyen az,
amikor jön a halál, hiszen korábban már kétszer is meghal
tam, de azután visszatértem. Pontosan tudom, milyen érzés.
Ebben az esetben is a szó szoros értelmében már kezdtem
belehullani a halál karjaiba, amikor Isten Szelleme jött, és
felemelt.
Hallottam, hogy egy Hang szól. Számomra teljes mér
tékben hallhatónak tűnt. Hiszem, hogy Jézus üzent. Tudom,
hogy a Szent Szellem szólt.
Az előzőekben foglalkoztunk már azzal az Igével, amely
szerint a Szent Szellem nem magától szól, hanem amit hall,
azt mondja ki. Jelen esetben tehát hallotta, hogy az Atya vagy
Jézus mit mond, és azt továbbította nekem.
Teljesen olyan volt, mint egy ember hangja: „Nem fogsz
meghalni, hanem élni fogsz! Azt akarom, hogy menj és ta
nítsd népemet, hogyan kell hinni! Sok mindent tanultál tő
lem a hitről az Igéből. Belevittelek bizonyos megtapasztalá
sokba is. Így hát az Ige és a tapasztalat egyaránt megtanított,
hogyan kell hitet gyakorolni. Most menj és tanítsd az enyé
imet arra, amit én tanítottam neked! Tanítsd meg a népemet
hinni!”
Abban a pillanatban, ahogy a hang elhallgatott, tökélete
sen jól éreztem magamat. Azóta minden erőmmel azon va
gyok, hogy engedelmeskedjem annak a mennyei Hangnak.
Ez az oka annak, hogy olyan sokat tanítok a hitről - ez a fel
adatom.
Újra szeretnék visszautalni arra, amikor Jézus megjelent
nekem 1959-ben El Pasóban. Ebben a látomásban arra kért:
„Menj, és tanítsd népemet arra, hogyan kell követni a Szent
Szellem vezetését!”
Mint már említettem, sajnos sokáig késlekedtem ezen a
területen, de mostantól kezdve többet fogok erről tanítani!
Ez az elhatározás vezetett e könyv megírásához is.
♦7. FEJEZET♦
VEZETÉS
P R Ó F É C IÁ N
K ER ESZTÜ L
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat,
leginkább pedig, hogy prófétáljatok.1
Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é?

Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatevő erők-é?2
Pál az efeszoszi gyülekezet véneihez szóló búcsúüzene

tében így fogalmazott: „És most íme, én a Szellemtől kényszerít
ve megyekJeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott énreáni,
kivéve, hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, mond
ván, hogy énreám fogság és nyomorúság következik.”3
Utazásának további részleteiről a 21. fejezetben olvasha
tunk. Hajója Türoszban ért partot, ahol kirakodta terhét.
Lukács, az Apostolok cselekedeteinek szerzője, aki végig el
kísérte Pált, azt írta ottani tartózkodásukról: „És ott maradánk
hét napig, miu tán feltaláltuk a tan ítványokat, kik Pálnak mondják
vala a Szellem által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ”4
Pál azonban a figyelmeztetés ellenére folytatta utazását.
Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ővele valánk,

érkezőnk Cezáreába; és bemenvén a Filep evangélista házába,
ki ama hét közül való volt, őnála maradánk.
Ennek pedig volt négy szűz leánya, akik prófétáitok.
Mialatt pedig mi több napig ott maradánk,
alájöve egyJúdeából való próféta, név szerint Agabus.
És amikor hozzánk jött, vévé Pálnak az övét,
és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda:
Ezt mondja a Szent Szellem: A férfiút, akié ez az öv,

2 I. m. 12,29
4 I. m. 21,4
Vezetés prófécián keresztül ♦ 11
ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben,

és adják a pogányoknak kezébe.
Mikor pedig ezeket hallottuk, kérénk mind mi,
mind az odavalók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
De Pál fele: Mit müveltek sírván és az én szívemet kesergettén?
Mert én nemcsak megkötöztetni, de meghalni is kész vagyok
Jeruzsálemben az ÚrJézusnak nevéért!
Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván:
Legyen meg az Úrnak akarata.5
Némelyek úgy vélekednek, hogy az apostol hibát köve

tett el azzal, hogy felment Jeruzsálembe, ám amikor letar
tóztatták, maga Jézus állt oda éjszaka Pál mellé: látomásban
jelent meg neki. Egyáltalán nem dorgálta meg Pált, egy szó
val sem említett olyasmit, hogy elhibázta volna a döntését.
Sőt, ezzel bíztatta: „Bízzál, Pál! Mert miképpen bizonyságot tet
tél az énfelőlem való dolgokrólJeruzsálemben, azonképpen kell né
ked Rómában is bizonyságot tenned.”6
N em hinném, hogy Pál tévedett volna! Isten keze figyel
hető meg abban, hogy különböző módokon előkészítette
szolgáját arra, ami előtte állt.
Ennek az esetnek az egyik fő tanulsága az, hogy gondo
san meg kell különböztetnünk egymástól a prófétálás aján
dékát és a prófétai szolgálatot. Ez két különböző terület, a
kettő egyáltalán nem ugyanaz. Hiba ezeket összekeverni, bár
sajnos sokan meglehetősen gyakran beleesnek ebbe.
Az, hogy valaki prófétái, még korántsem teszi őt prófétá
vá. Isten Igéje világosan tanítja, hogy mindenkinek kívánnia
kell a prófétálást. Ha tehát a prófétálás bárkit is prófétává
tenne, akkor ez azzal lenne egyenértékű, mintha az Ú r azt
üzente volna, hogy mindenki kívánjon prófétává lenni.
Pál viszont így teszi fel a kérdést: „Vajon mindannyian
apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é?” A válasz nyil-
5 Uo. 8 - t 4. vers
6 I. m. 23, 77
vánvalóan az, hogy nem! Mivel pedig egyértelmű, hogy nem

lehet mindenki próféta, Isten nem fog arra buzdítani, hogy
olyasmit kívánjunk és olyanra törekedjünk, amit úgysem
nyerhetünk meg!
A prófétálás ajándéka egyszerűen úgy működik, hogy a
hívő emberek építésére, intésére és vigasztalására szól.8 A
prófétálás természetfölötti beszéd ismert nyelven: a hívő sa
ját anyanyelvén, esetleg más, általa tanult nyelven. A nyelve
ken szólás szintén természetfölötti beszéd, annyi különbség
gel, hogy olyan nyelven, amelyet a szóló nem ismer. A pró
fétálást ugyanúgy lehet használni imában, m int a nyelveket.
Néha, amikor prófétálunk, úgy tűnik, mintha két sze
mély lenne bennünk. Olykor az az érzésem, mintha magam
mellett állnék. Ez azért van, mert a prófétálás a belső embe
rünkből jön, ahol Isten Szelleme lakik. Tulajdonképpen Ő
prófétái, én meg hallgatom a természetes fülemmel, hogy
megértsem, amit üzen.
S Uo. 3. vers
A PRÓFÉTA HIVATALA
Foglalkozzunk most egy kicsit a prófétai hivatallal! Anél
kül, hogy a részletekbe mennénk, csak röviden érintjük a té
mát a Szellem vezetésének tekintetében.
Ahhoz, hogy valakit prófétaként fogadjunk el, először is
azt kell megfigyelnünk, hogy tényleg Istentől legyen elhívá
sa erre a szolgálatra, másodszor pedig, hogy megbízhatóan,
hitelesen működjön is ebben. A próféta szolgálatában a pró
fétálás ajándéka mellett más szellemi ajándékoknak is meg
kell nyilvánulniuk.
A prófétálás ajándéka viszont - ahogy arra már rámutat
tunk - azt jelen ti, hogy emberekhez szólunk azok épülésére,
intésére és vigasztalására. Ebben a karizmában semmiféle
képpen nincs szó jövőről: semmiféle előrejelzést nem tartal
maz. A próféta szolgálatának viszont már sokkal inkább ré
sze a jövő eseményeinek előrejelzése: a kijelentés ajándékai,
úgymint a bölcsesség beszéde, a tudomány beszéde, illetve a
szellemek megkülönböztetése a prófétálás karizmájával
együtt működnek a prófétai szolgálatban.
Fontos tudni, hogy a szellemi dolgokat is lehet rosszul hasz
nálni, éppen úgy, mint a természetes dolgokat. Némelyek azon
ban mintha nem akarnának szembenézni ezzel! Azt gondolják,
hogy csak azért, mert valami szellemi természetű, az már au
tomatikusan tökéletes, és nem is lehet rosszul alkalmazni.
Ismerek olyan embereket, akik valaha gazdagok voltak,
de tönkrementek, mert hallgattak valakire, aki prófétáit,
hogy hová fektessék be a pénzüket. Emlékszem egy kedves
emberre, aki részt vett az egyik összejövetelemen. Látásból
ismertem, a nevét is tudtam, de igazából nem álltunk köze
lebbi kapcsolatban. Így azt sem tudtam róla, hogy soha nem
ment bele üzleti vállalkozásba anélkül, hogy föl ne hívta vol
na az úgynevezett „prófétáját”, hogy mit tegyen.
Az a benyomás támadt a szellememben, hogy meg kell

mondanom neked: mindent elveszítesz és teljesen tönkre
mész, ha továbbra is hallgatsz arra a személyre, aki tanácso
kat osztogat neked! - mondtam neki.
Sajnos nem hallgatott rám! Most szegény ember, pedig
valaha gazdag volt; elvesztette az otthonát, mindenét. N em
egyszer, nem kétszer láttam ehhez hasonlókat. Láttam olyan
szolgálótestvéreket, akik a szolgálatukat veszítették el hamis
próféciák miatt.
Mindig Isten Igéjével kell megítélnünk a próféciát! Ami
nincs összhangban Isten Igéjével, az nem lehet igaz!
Továbbá, a személyes próféciákat az alapján is meg kell
ítélnünk, ami a saját szellemünkben van! Ha a saját szelle
medben nem alakul ki ugyanaz a bizonyság, semmiképpen
ne fogadd el, amit prófétáltak neked!
Evekig nagyon sokat utaztam a szolgálatommal kapcso
latban. Akárhová mentem, mindig volt valakinek úgymond
„Igéje az Ú rtól” számomra, nem egyszer kettőnek, három
nak is. A sok-sok év távlatából visszatekintve azonban azt
kell mondanom, hogy mindössze egy vagy kettő volt közü
lük helytálló.
N e építsd az életedet próféciákra! N e próféciák alapján
hozz fontos döntéseket! Építsd az életedet az Igére! Minden
más ehhez képest csak másodlagos lehet! Tedd Isten Igéjét az
első helyre!
Az emberek néha úgy gondolkodnak: „Mivel a prófétá
lás Istentől van, akkor nyilván jónak is kell lennie!” Azonban
szembe kell néznünk vele, hogy bár valóban Istentől van, de
nem maga Isten prófétái, hanem emberek szólnak, Isten
Szellemének ihletése által.
Márpedig amihez embereknek köze van, az sosem töké
letes! Isten Szelleme tökéletes; a Szent Szellem ajándékai
önmagukban tökéletesek, de a megnyilvánulásaik már nem
mindig, mert tökéletlen edényeken keresztül jönnek felszín
re. Ez az oka annak, hogy a nyelvek magyarázása és a prófé

cia is rászorul arra, hogy megítéljék Isten Igéjével.
Λ próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek,

és a többiek ítéljék meg. De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést,
az első hallgasson.9
A fenti idézetben érdemes megfigyelni, hogy kimondot

tan a prófétákról van szó, nem pedig bárkiről, aki prófétái.
Azonban még így is arra figyelmeztet, hogy ne fogadjunk el
valamit csak azért, mert egy próféta mondta: minden kije
lentést meg kell ítélni a Biblia alapján. Persze nem az embe
reket ítéljük meg, hanem azt, amit mondtak.
Most figyeljük meg a 30. verset: „De ha egy másik ott ülő vesz
kijelentést.- nyilván egy másik próféta. A próféták rendsze
resen vesznek kijelentéseket. Másoknak is lehet alkalman
ként, de a prófétai szolgálatnak része a kijelentés ajándéka.
És a prófétaszellemek engednek a prófétáknak.10
Némelyek így beszélnek: „Isten akarta volt, hogy szóljak.

N em tehettem róla, de mondanom kellett.” A Biblia szerint
azonban a próféták szelleme alá van rendelve a prófétáknak.
Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk kénytelenek szólni.
A prófétálás az ember szelleméből jön, ami alá van ren
delve neki. A nyelvek nemei, a nyelvek magyarázata és a pró
fétálás a Szent Szellem ösztönzésére működnek. Elképzel
hető, hogy Isten ezeken az eszközökön keresztül a tudo
mány beszédét, a bölcsesség beszédét, illetve bármi más ki
jelentést juttat el hozzánk, amire épp szükségünk van. De
mi kezdeményezzük a prófétálás működését, mi kezdemé
nyezzük a nyelvek és a magyarázás működését, és nekünk
magunknak kell az üzeneteket kimondanunk is.
9 Uo. 29-30. vers

70 Uo. 32. vers
A PRÓFÉTÁLÁS KARIZMÁJÁNAK
MŰKÖDÉSE
Amikor Isten Szelleme működik, sokszor annyira erős a
kenet, hogy lényegében bárki, aki prófétálni tud, minden to
vábbi nélkül megtehetné - de ez nem jelenti azt, hogy meg
is kell tennie. Ugyanígy, amikor a Szent Szellem megnyilvá
nul, bárki, aki a nyelvek és nyelvek magyarázatának szolgála
tában áll, tulajdonképpen felszólalhatna, de ez nem azt je
lenti, hogy feltétlenül szólnia is kell. Meg kell várni a Szent
Szellem kenetének közvetlen ösztönzését, máskülönben jobb,
ha csak ülünk nyugodtan, élvezzük az összejövetelt, és hagy
juk, hogy Isten valaki máson keresztül szóljon, illetve csele
kedjen.
Évekkel ezelőtt egy héthetes összejövetel-sorozatot tar
tottam egy gyülekezetben. Minden este körülbelül ugyanab
ban az időben és ugyanazon a helyen, pontosan akkor, ami
kor az adományok begyűjtését kezdték volna el, egy asszony
felállt, és elkezdett nyelveken szólni.
Ugyanazt mondta nyelveken minden áldott este! Egy idő
után már én is el tudtam volna ismételni szóról szóra! Hogy
ha senki más nem magyarázott, akkor ő maga magyarázta is.
Olyan volt az egész, mintha hideg vizet öntöttek volna a
gyülekezet nyakába: teljesen megbénította az istentiszteletet.
A pásztor felkért, hogy tartsam meg a helyi bibliaórát egy
vasárnap délelőtt, mert neki el kellett utaznia valahová. Szá
momra szokatlan kihívás volt, de sikerült befejeznem a
mondandómat még a kicsengetés előtt. Az egyik diakónus
odajött:
- Hagin testvér! Kérdezhetek valamit?
- Hogyne! - feleltem készségesen.
Biztosra vettem, hogy a kérdés a tananyaggal lehet ös
szefüggésben, ő azonban azt kérdezte:
- Amikor üzenetek hangzanak el nyelveken szólás által,

magyarázással együtt, és ez nyilvános összejövetelen törté
nik, akkor ennek ugye áldásul kell szolgálnia a gyülekezet
számára? Ugye nem lenne szabad, hogy ez tönkretegye az
egész összejövetelt?
Az a bizonyos, egyébként rendkívül kedves asszony pont
ott ült előttem, úgyhogy igyekeztem kitérő választ adni:
- Ez nem tartozik a mai témánkhoz. Most nem szeret
nék ebbe belemenni.
De ekkor mások, a gyülekezet vezetői is unszolni kezdtek:
- De Hagin testvér, ez nagyon fontos kérdés, mindnyá
junkat érdekel a válasz!
Ezért aztán belefogtam:
- Ha valami valóban a Szent Szellemtől van, az egészen
biztosan emelni fogja az istentisztelet szellemi színvonalát:
semmiképpen nem fogja lenyomni!
Ez a hölgy szerencsére volt annyira intelligens, hogy meg
értse, mit akarok mondani. Odajött hozzám és megkérdezte:
- Melléfogtam, ugye?
- Igen, asszonyom, sajnos ez a helyzet!
- Érdekes, nekem is végig ez volt a benyomásom! Volt
bennem egy bizonyság erről ott belül, ami ezt hangsúlyozta.
Csak hát annyira szerettem volna, hogy az Ú r engem is
használjon! De mostantól le fogok állni ezzel!
Erre csak azt tudtam válaszolni:
- Köszönjük! Ö n valóságos áldást jelent a gyülekezetnek!
Mások talán megharagudtak volna ebben a helyzetben:
- Itt m egoltják a Szellemet, nem engedik a karizmák
működését!
Sajnos előfordul, hogy ehhez az asszonyhoz hasonlóan
mások is így, a Szellem kenete nélkül kezdenek szólni a gyü
lekezetben. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a
nyelveken szólás ne az Úrtól lenne, csak annyi történt, hogy
emberek tökéletlenül működtették, rosszul használták.
Mindig arra intek mindenkit, hogy legyenek nagyon

óvatosak a személyes próféciákat illetően. Sok keresztény
élete szenvedett már hajótörést, m ert nem kezelték kellő
elővigyázattal a személyhez szóló üzeneteket.
Eszedbe ne jusson bárkivel is összeházasodni, csak mert
valaki ezt prófétálta neked! Számos efféle „próféciának” vol
tam tanúja az évek során, de még egyetlen sikeres házasság
nem jött létre így! Családokat dúltak fel és sorsokat döntöt
tek romba az ilyen úgynevezett prófétálások.
Semmilyen szolgálatot se kezdj el csak azért, mert valaki
ezt prófétálta! A legfontosabb, hogy a te bensődben milyen
bizonyság alakul ki. Aztán ha ezt még megerősíti valamilyen
prófécia vagy kijelentés, az nagyszerű!
Jézus szólt erről is, mikor a már említett látomásban
megjelent nekem 1959-ben: „Ha a prófécia megerősíti, ami
ről már van bizonyság a bensődben, akkor fogadd el, ha vi
szont nem, akkor semmiképpen!”
A Szent Szellem így szólt az antiókhiai vezetőknek: „Vá
lasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én okét
elhívtam!”11 Világosan látszik, hogy a két szolgáló elhívása
már korábban megtörtént, ez a kijelentés ennek megerősíté
séül szolgált csupán.
A legutolsó gyülekezetben, amelyet pásztoroltam, volt
egy fiatalember, akit szellemileg egészen különlegesnek ta
láltunk. A feleségem meg is jegyezte:
- Úgy hiszem, az Úr keze van rajta. Isten elhívta szolgálatra.
Ezt válaszoltam:
- Nekem is ez a meggyőződésem, de én senkit sem fogok
„elhívni”, senkinek nem fogom azt mondani, hogy az Ú r el
hívta, még akkor sem, ha biztosan tudom, hogy így van!
Megmondom azt is, hogy miért! Ha valaki kikerül a
szolgálatba, ott nem mindig könnyű helytállni! Pál azért írta
a fiatal szolgálótestvérnek, Timotheosznak: „Te azért a mun
kának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze!”12
12 Timotheoszhoz írt második levél 2,3
Amikor az Isten munkájának végzése során nehézsége

ket kell majd elviselni - és egészen biztosan lesz ilyen hely
zet akkor is ki kell tartanunk, egészen a végső győzelemig!
Aki nincs száz százalékosan meggyőződve az elhívásáról, az
ilyenkor könnyen így mentegetőzhet: „Csak azért mentem
bele, mert édesapám mondta!” Vagy: „Valaki ezt prófétálta
nekem. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy tényleg van-e
elhívásom!” De az, aki ezt az odaszánást a saját szelleméből
teszi, aki tudja, hogy Isten hívta el, az keresztül fog menni
tűzön és vízen!
így aztán semmit sem mondtam ennek a fiatalembernek.
Aztán egyszer, egy vasárnap este, mindannyian ott imádkoz
tunk a gyülekezeti házban. Körbejártam, és a kezemet az
emberekre tettem, hogy imádkozzak értük, ahogy Isten ve
zet. Megálltam e mellett a fiatalember mellett is, aki ott tér
den állva nagyon erőteljesen imádkozott. Épp kinyitottam a
számat, hogy imádkozzam érte, mikor hallom, hogy ezek a
szavak jönnek:
- E z a megerősítése annak, amit mondtam neked ma
délután három órakor azon az óvóhelyen, ahol imádkoztál.
Megerősítést kértél, és ez most az! Én szóltam hozzád ma
délután!
Miután az ima-összejövetelnek vége lett, megkérdeztem:
-T én y leg imádkoztál lent az óvóhelyen délután három
órakor?
Ellenőrizni akartam, mert ha netán tévedtem volna, ak
kor helyre kell hoznom. Ha melléfogtam, akkor be kell ezt
vallanom. Ne félj kimondani: „Tévedtem!”
Mikor elkezdtem tanulni autót vezetni, többször is vé
tettem hibákat: nem tudtam jól bevenni a kanyarokat, meg
hasonlók, de nem hagytam abba az autóvezetést csak azért,
m ert párszor elrontottam! Gondolom, más is így van ezzel!
A szellemi dolgokban is kell lennie legalább ennyi józan
eszünknek! Csak azért, mert párszor mellényúltam, még
nem fogom abbahagyni! Tovább fogok próbálkozni, és m in

dent megteszek, hogy ne tévesszem el ismét.
Ezért akartam ezúttal is ellenőrizni, hogy nem fogtam-e
mellé.
A fiatalember ezt válaszolta:
- Igen, imádkoztam. Tudod, H agin testvér, éreztem már
egy ideje, hogy Istennek elhívása van az életemen, de sokáig
nem mondtam se igent, se nemet. Sok időt töltöttem ott
lenn a pincében (amely eredetileg óvóhelynek készült viha
rok idejére, de szépen be van rendezve, mint egy szuterén
szoba), imádkoztam, elmélkedtem az Igén, olvastam a Bib
liát, várakoztam Istenre. Egyszer csak azt éreztem, mintha az
Ú r szólt volna hozzám: „Elhívtalak a szolgálatra; meg is erő
sítem ezt a mai ima-összejövetelen!” De nem tudtam, ho
gyan fog ez megtörténni.
Ne felejtsük el: hogyha egy személyes prófécia nem jár
együtt a belső bizonysággal, vagy nem erősít meg valamit,
amiről már kaptunk kijelentést, akkor ne fogadjuk el!
Addig, amíg a prófétálás ajándéka megmarad azon a szin
ten, hogy embereknek szól építésre, intésre és vigasztalásra,
addig csodálatos! Ezt feltétlenül bátorítani kell!
Előfordulhat azonban, hogy egy olyan testvér, aki jól
prófétái, meglát egy prófétai szolgálatban álló testvért, akinél
működik a tudomány beszéde vagy a bölcsesség beszéde is.
Akkor az illető személy gondolkodóba esik: „Én is prófétá
lok, tehát nekem is fog ez menni!” Ilyenkor azonban kimoz
dul arról a helyről, ahol szolgálnia kellene, olyan területre,
ahol viszont nem lenne szabad mozognia.
Egy nő jött oda hozzám az egyik szemináriumunk alatt,
amelyet T ulsában tartottunk. Egy kis csoporttal érkezett a
közeli városból. A következővel fordult hozzám:
- Hagin testvér! Ami itt ma elhangzott, javarészt új a mi
számunkra. A mi városunkban működik egy heti imacso
port. Szeretnék valamit kérdezni öntől ezzel kapcsolatban.
Többen úgy gondolják, hogy én tévedek, de én nem tu

dom elfogadni, hogy helyes az a gyakorlat, ami nálunk kiala
kult. Valójában nem is tudom, hogy ima-összejövetelnek le
het-e nevezni azt, hogy egyfolytában egymásra teszik a kezü
ket és prófétáinak. Egész délutánokat töltenek el azzal, hogy
egymásnak prófétáinak, és semmi más nem sül ki belőle,
csak csupa téves prófécia!
Azt prófétálták, hogy anyám meghal. Már tizennyolc hó
napja ennek, de hála Istennek nem halt meg! Azt is prófétál
ták, hogy a férjem elhagy. N em tért még meg, de nagyon
kedves ember, és én szeretem. Nagyon jól gondomat viseli,
semmi bajunk sincs egymással.
Ez csak két példa. Mindig kapok próféciákat, hogy vala
mi rossz fog történni, de még semmi rossz nem történt.
- N em bizony! - válaszoltam. - És nem is fog! Te ugyan
is Isten gyermeke vagy!
-A k kor ez helytelen használata a prófétálás ajándéká
nak? - kérdezte.
- Igen, egyértelműen! - válaszoltam.
Őszintén kell beszélnünk az ilyen dolgokról! Szellemi te
rületen is könnyen tévedhetnek a „csecsemők”: félreérthet
nek dolgokat, az ördög megtévesztheti őket, aminek követ
keztében lekerülhetünk a helyes vágányról. Ezért írt Pál is a
korinthoszi gyülekezetnek olyan részletesen mindezekről.
Vala pedig Cezáreában egy Kornélius nevűférfiú,
százados az úgynevezett itáliai seregből.
Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe,
ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek,
és szüntelen könyörög vala Istennek.
E z látá látásban világosan, a napnak mintegy
kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala
bement őhozzá, és monda néki: Kornélius!1
Előfordulhat, hogy Isten olykor látomások útján vezet.

Kornéliusz odaszánt ember volt, de nem ismerte Jézust:
nem született újjá. Úgynevezett prozelitának számított, va
gyis olyan nem zsidó származású személynek, aki érdeklő
dött a bibliai hit iránt, és többé-kevésbé alá is vetette magát
a Törvény előírásainak. Az angyal, aki megjelent neki láto
másban, nem prédikálhatta számára az evangéliumot, mert
Isten nem angyalokat, hanem embereket hívott el az evangé
lium hirdetésére, annyit viszont megmondott neki, hová
küldjön el olyan emberért, aki tud prédikálni, és elmondja
neki, hogyan lehet üdvözülni.
Kornélius tehát angyalt látott látomásban. Az angyalok
nak megvan az a képességük - ha Isten megengedi -, hogy
fizikai szemmel is látható külsőt vegyenek fel.
Λ vendégszeretetről el nefeledkezzetek,
mert ez által némelyek tudtukon kívül
angyalokat vendégeltek meg.2
Az Ige Kornéliusz átélését látomásnak nevezi. Ezen belül

is úgynevezett szellemi látomás volt: belelátott a szellemvi-
7 Apostolok cselekedetei 10 , 1- 3
2 Zsidókhoz írt levél 13,2
Vezetés látomásokon keresztül ♦ 129
lágba, ahol például az angyalok is élnek. Ha valaki más jelen

lett volna, aligha látott volna bármit is. Ha azonban az angyal
látható formát vesz fel, akkor akárki láthatja.
Három fajta látomás létezik:
1. Szellemi látomás
2. Elragadtatás
3. Nyílt látomás
A szellemi látomás során a szellemi szemünkkel látunk,

nem a fizikaival. Mikor Pál az Apostolok cselekedeteiben át
élte híres találkozását az Úrral, szellemi látomása volt, mert
nem a fizikai szemével látta.
Felkele azonban Saulus aföldről,

de mikorfelnyitá szemeit, senkit sem láta,
azért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.3
Mikor az Ú r szólt hozzá, a szeme be volt csukva, mégis

látott: de nem a fizikai szemével! O nnan tudjuk, hogy csuk
va volt a szeme, mert a fenti Igében az áll, hogy „felnyitá sze
meit”. Mikor pedig kinyitotta a szemét, már semmit nem lá
tott, ugyanis átmenetileg megvakult.
A látomás második típusa az, amikor valaki elragadtatás
ba esik. Kornéliusz nem esett elragadtatásba, Péter viszont
igen.
Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz,

felmérte Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
Megéhezék azonban, és akara enni; míg azonban
azok ételt készítének, szállá őreá elragadtatás.
És látá, hogy az ég megnyílt, és leszálló őhozzá valami edény,
mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve
és leeresztve aföldre.4

4 I. m. 10 , 9 - 11
Mikor valaki elragadtatásba esik, akkor a fizikai érzék

szerveinek működése fel van függesztve. N em is tudja iga
zából, hol tartózkodik abban a pillanatban. N em veszti el az
eszméletét, magánál van, de azt nem érzékeli, hogy mi zajlik
körülötte. Sokkal inkább tudatában van a szellemi, mintsem
a fizikai dolgoknak.
A harmadik típusa a látomásoknak az, amit én nyílt láto
másnak nevezek. Az a látomás, amelyre oly gyakran utalok
ebben a könyvben, amely El Fasóban történt meg velem
1959-ben, az nyílt látomás volt. A szememet teljesen nyitva
tartottam, a fizikai érzékszerveim működésben voltak, nem
estem elragadtatásba. Jézus mégis bejött a szobámba: láttam
őt a fizikai szememmel.
Mindazok közül a látomások közül, amelyek az eddigi
életemben bekövetkeztek, csak kettő volt nyílt látomás. H á
rom további esetben elragadtatásba estem, a többi ilyen je l
legű megtapasztalásom szellemi látomás volt.
Amint láthatjuk tehát, különböző típusai figyelhetők meg
a látomásoknak az Apostolok cselekedeteiben, és ugyanez ér
vényes napjainkra vonatkozóan is.
A látomások néha szimbolikus jeleneteket vagy szereplő
ket tartalmaznak. Péter látomásával is ez volt a helyzet. Kü
lönböző állatokat látott: emlősöket, madarakat, csúszó-má
szókat; tisztákat és tisztátalanokat vegyesen.
El kellett gondolkodnia a látottakon, hogy megérthesse,
vajon mit akart neki az Ú r üzenni mindezzel.5 Eközben
azonban a Szent Szellem szólt hozzá, hogy menjen el az épp
kapujánál zörgető három emberrel Kornéliusz házába. Még
mindig nem értette pontosan, mit jelent a látomás, de m iu
tán elment, és megtörténtek az ismert események, megértet
te, hogy Isten a nemzetekből valók közül is éppen úgy elhív
embereket az üdvösségre, mint a zsidók közül.
5 Lásd u. o. 10,19
A z Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván:

Keljfel, és menj el délfelé, arra az útra,
melyJeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
És felkelvén, elméne. És íme, egy szerecsenférfiú, Kandakénak,
a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja,
ki az ő egész kincstárának afelügyelője vala,
ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, és visszatérőben volt,
és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát.
Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda,
és csatlakozzál ehhez a szekérhez!6
Vannak olyan keresztények, akik elismerik ugyan, hogy

Isten szólt az apostolokhoz, mint például Péterhez, de azt
mondják, hogy ilyen isteni meglátogatásban csak az aposto
loknak lehetett részük. Filep azonban nem volt apostol. Elő
ször mint diakónust választották meg.7 A legmagasabb tiszt
ség, amelyet valaha betöltött, az evangélista szolgálata volt.8
Nagyon szomorú lenne, ha az egyházban meg lennénk
fosztva mindazoktól az áldásoktól és természetfölötti megnyil
vánulásoktól, amelyekre szükségünk van, csak azért, mert bizo
nyos emberek becsukták a Bibliát, és arra az álláspontra helyez
kedtek: „Mindezek csak az apostolok életében működtek; meg
szűntek, amikor az Újszövetség első képviselői meghaltak.”
Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás,

és monda annak az Úr látásban: Ananiás!
A z pedig monda: Imhol vagyok, Uram!
A z Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj el
az úgynevezett Egyenes utcába, és keressfel aJúdás házában
egy Saulus nevű tarzoszi embert, mert íme, imádkozik.
És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevűférfi
bemegy hozzá, és kezét rávető, hogy lásson.9
6 l.m. 8,26-29
7 Lásd i. m. 6,5
8 Lásd i. m. 21,8
9 I. m. 9,10-12
Ananiás nem volt még diakónus sem. Egyszerű tanítvány

volt csupán: olyan hívő, akit mai kifejezéssel laikusnak ne
veznének. A z ú r mégis használta!
Mindannyiunknak olyan helyzetbe kell hoznunk ma
gunkat, hogy ha az Ú r jónak látja, használni tudjon bennün
ket. N em kell látomásra várni ahhoz, hogy tegyünk valamit
az Úrért! Persze, Isten adhat látomást, de az is lehet, hogy
nem ad. Akár angyal is megjelenhet bármikor, de az is lehet,
hogy nem lesz részünk ilyen megtapasztalásban.
Nagy kiváltság volt a számomra, hogy szolgálhattam egy
olyan gyülekezetben, amelyet Istennek egy nagy embere ve
zetett, aki akkor már a hetvenedik évét is túlhaladta. Még va
lamikor a századforduló környékén töltekezett be Szent
Szellemmel, majd 1912-ben Kínába m ent misszionáriusnak.
Sok csodálatos átélésről tett nekem bizonyságot.
A gyülekezetében minden péntek este bibliaiskola m ű
ködött. Úgy hiszem, egyike volt a világ legjobb bibliatanító-
//
inak - márpedig én a legtöbbjüket hallottam prédikálni! Ő

mesélte nekem a következő történetet.
Különböző témákról tanított ezeken a pénteki bibliakur
zusokon, ahogyan az Ú r vezette, de a gyülekezeti tagoknak
is biztosított lehetőséget, hogy papíron feltegyék az őket ér
deklő kérdéseket. Egy alkalommal úgy esett, hogy a legtöbb
gyülekezeti tag ezt kérte: „Szeretnénk tanítást az angyalok
ról! Még sohasem hallottunk erről részletesen.”
Több éven át tanított az egyik legjobb pünkösdi teológi
ai iskolában, ezért az ott szerzett tapasztalatai alapján úgy be
csülte, hogy két hét alatt be tudja fejezni a kért témát. Végül
azonban a következő megállapításra jutott:
- Minél többet tanulmányoztam a témát, annál na
gyobbra nőtt. Végül hat héten át tanítottam róla, és még
mindig nem értem a végére.
Ez az idős keresztény magas pozíciót töltött be teljes
evangéliumi felekezetében. N em sokkal az angyalokról szó-
ló tanítássorozatát követően hivatalos találkozón kellett részt

vennie a felekezet más vezetőivel. A megbeszélés egyik tár
gya az volt, hogy mi történjék felekezetűk egyik szolgálótest
vérével, aki azt állította, hogy angyal látogatta meg. Elmon
dása szerint az angyal a szolgálatával kapcsolatosan tanította.
A vezetők arról tanácskoztak, hogy kizárják-e a felekezetből.
- Én csak ültem ott, és hallgattam - mesélte tovább az is
merősöm -, még csak megjegyzésem sem volt. N em szól
tam, amíg külön nem kértek rá. Láttam, hogy milyen irány
ban alakulnak az események: minden jel arra mutatott, hogy
ki fogják zárni az illetőt. Végül egy testvér felállt, és indítvá
nyozta, hogy meg kellene kérdezniük engem is.
- Közöttünk szolgál egészen a mozgalom kezdetétől.
Egyike a legérettebb bibliatanítóinknak. Hallgassuk meg,
hogy neki mi a véleménye!
Mint nekem elmondta, először azzal kezdte, hogy beszá
molt az angyalokkal kapcsolatos legutóbbi bibliatanulmá
nyozásáról, amit nemrég folytatott saját gyülekezetében.
Azután hozzátette:
- Engem egyáltalában nem zavar, hogy egy szolgálótest
vérünk a több ezer közül angyalt látott! Annál inkább zavar,
hogy mi, többiek, miért nem!
Továbbá - folytatta -, hogyha most ezt az embert kizár
ju k azért, mert azt állítja, hogy angyal jelent meg neki, akitől
útmutatásokat kapott a szolgálatával kapcsolatban, vajon mit
fogunk majd adni az embereknek ehelyett? Tudunk valami
jobbat? Valamit, ami ennél természetfölöttibb, ugyanakkor
igeibb? Ha nincs, azt hiszem, jobb, ha annál maradunk,
amink van!
Ekkor valaki felugrott, és így kiáltott:
- Én azt mondom, hogy ejtsük az ügyet, és felejtsük el az
egészet!
Ezt követően egyhangúlag megszavazták, hogy nem
piszkálják többé az esetet.
1963-ban az irodám saját garlandi otthonom dolgozó-

szobája volt. Igazából nem is volt olyan rendes iroda kinéze
te. Néhány hívő egy másik városból a következő ajánlattal
keresett meg:
- Ha áthelyezed ide a székhelyedet, mi biztosítjuk szá
modra az irodát. Megvásároljuk az összes szükséges felsze
relést, keresünk megfelelő ügyintézőket, fedezzük a fizeté
süket. Neked semmit sem kell fizetned. Sőt, szeretnénk
könyvek formájában publikálni a prédikációidat!
Egy másik testvér, aki elektrotechnikus volt, ezzel a ja
vaslattal állt elő:
- Hagin testvér! Hogyha hozzájárulsz, akkor kazettán ki
adnám a prédikációidat. Neked ez semmibe nem kerülne:
teljesen ingyen megcsinálnám.
Ezek az ajánlatok nagyon jól hangzottak. Még azt is gon
dolhattam volna, hogy nyilván Isten áll mögöttük.
Ám akkoriban rendszeresen együtt imádkoztam egy cso
porttal. Időnként arra tettük a hangsúlyt, hogy kimondottan
az Ú rnak szolgáltunk. Olyan légkör jellemezte ezeket a kö
zös imákat, amilyenről az Apostolok cselekedetei 13,1-2 be
szél: amelyben Isten cselekszik és beavatkozik.
Egyik alkalommal ültem az emelvényen, egy szék mel
lett imádkoztam, amikor hirtelen Jézus állt ott előttem! A
szemem csukva tartottam. Szellemi látomás volt, nem estem
elragadtatásba.
N em sokkal Jézus mögött, tőle jó fél méternyire jobbra,
hatalmas angyal állt. Láttam már angyalokat korábban is, de
ekkorát még soha! Olyan két és fél méter magas lehetett,
vagy talán még magasabb is.
Jézus szólt nekem néhány olyan dologról, amelyek ké
sőbb egytől-egyig bekövetkeztek. Ugyanakkor, mialatt őt
hallgattam, ránéztem az angyalra. Abban a pillanatban az an
gyal kinyitotta a száját, és mintha elkezdett volna mondani
valamit, mikor azonban visszanéztem Jézusra, abbahagyta.
Miután Jézus befejezte nekem szóló mondandóját, meg

kérdeztem tőle:
- Ki ez itt veled? Mi a feladata?
Jézus így felelt:
- Ő a te angyalod.
- Az én angyalom?
- Igen - erősítette meg a te angyalod! Emlékszel, ol
vastad az Igében, amikor említést tettem kisgyermekekről,
akiknek az angyalai mindig látják mennyei Atyám orcáját! Az
angyalod nem Hagy el akkor sem, ha felnősz!
(Ugye, mennyire megerősíti az embert ez a tudat, hogy
itt van nekem ez a hatalmas, erős angyal, aki mindenhová el
kísér! Dicsőség az Úrnak!)
- Mintha mondani akarna valamit... - jegyeztem meg.
- Igen, üzenete van számodra! - felelte Jézus.
Akkor hirtelen átmentem az Ige betű szerinti követésé
be, és emiatt kis híján elvétettem az Ú r vezetését. Így kezd
tem érvelni ugyanis:
- De hát épp veled beszélgetek, miért nem adod át ne
kem te az üzenetet? Miért kell nekem egy angyalra hallgat
nom? Emellett Isten Igéje azt mondja: „Akiket Isten Szelleme
vezet, azok Istennek fiai.” Nekem itt van a Szent Szellem, mi
ért nem szólhat hozzám a Szent Szellem?
Jézus azonban megkönyörült rajtam, és türelmesen vi
szonyult hozzám:
- N e m olvastad az Igében, amikor az Ú r angyala szólt
Filephez, hogy menjen a gázai útra? Az is vezetés volt, nem?
Filep tehát angyaltól kapott útbaigazítást! Na és ott van
Kornéliusz esete: neki vajon nem az én angyalom jelent-e
meg, holott ő még csak újjászületett ember sem volt? Nem
angyal mondta-e meg neki, hogy mit kell tennie?
Több más újszövetségi példát is felhozott, míg végül
megadtam magamat:
- Ennyi elég, meggyőztél! Meghallgatom, mit akar m on

dani nekem!
Majd az angyalra néztem és megkérdeztem:
- Miről van szó?
Erre elkezdte:
- Engem a M indenható Isten jelenlétéből küldtek, hogy
megmondjam neked, ne egyezz bele, hogy ezek az emberek
(és pontosan megnevezte őket) irodát létesítsenek számod
ra! Ugyanis hátsó szándék áll az ajánlatuk mögött: uralni
akarják a szolgálatodat azzal, hogy ők fektetnék be az összes
pénzt.
Azután megnevezte a rádió- és elektrotechnikus testvért.
- Ne engedd, hogy egyetlen kazettádat is ő készítse el!
Neki is rejtett szándékai vannak. Ha a kezébe kerül a kazet
ták forgalmazása, le fogja uralni ezt a területet. Engem a
M indenható Isten jelenlétéből küldtek, hogy ezt elmondjam
neked.
- A M indenható Isten jelenlétéből a következő üzenetet
is hozom neked: meglesz a pénz, hogy felállítsd a saját iro
dádat, hogy kiadjad a saját könyveidet, a saját kazettáidat. Te
leszel annak az ágazatnak a feje, az egyedüli főnöke, mert én
mondom meg neked, hogy mit tegyél, nem pedig az embe
rek. Négy hónapon belül, miután minden ki lesz fizetve és
el lesz rendezve, a kezedben lesz négyezer dollár, hogy elin
dulj ebbe az irányba, mert én kiküldtem az angyalaimat,
hogy azt a pénzt betereljék hozzád!
Amikor aztán eljött az ideje, valóban centnyi pontosság
gal megvolt a pénz, amit az Ú r ígért nekem. Ez volt ennek a
szolgálatnak a kezdete. Több példát is fel tudnék hozni, de
ennyi is elég annak bemutatására, hogy igenis ma is történ
nek ilyen meglátogatások.
Ám szeretném hangsúlyozni: igaz, Isten ma is vezet ben
nünket látomásokon és más természetfölötti megnyilvánu
lásokon keresztül, mégis azt mondom, hogy ne keressük a
látomásokat! Így ugyanis megeshet, hogy eltávolodunk az

Igétől, és olyan területre tévedünk, ahol az ördög könnyedén
becsap bennünket.
Gyakran szeretnénk, hogy teljesen nyilvánvaló, félreért
hetetlen vezetést kapjunk, de ez nem mindig lehetséges.
Ilyenkor ne próbáljuk meg magunk előállítani, amit Istentől
nem kaptunk meg! Sehol sem olvasunk olyat a Bibliában,
hogy valaki nagyon szeretett volna látomást kapni, ezért az
tán az Ú r megadta neki. Minden esetben úgy történt meg az
ilyesmi, hogy az emberek nem keresték.
Inkább legyünk hálásak azért, hogy van lehetőségünk
követni a belső bizonyságot! Sőt, képezzük és fejlesszük a
szellemünket, hogy ez a bizonyság egyre valóságosabb le
gyen számunkra! Aztán ha Isten úgy látja jónak, és részesü
lünk természetfölötti meglátogatásokból és megnyilvánulá
sokból, akkor annál inkább csak hálásak lehetünk Istennek!
Tudomásul kell vennünk, hogy Isten angyalai ott állnak
mellettünk! Neked is van angyalod, aki mindenhová elkísér,
akár látod, akár nem!
♦9. FEJEZET·
H O G Y A N LEHET
EDZENI
A Z EM BERI
SZELLEMET?
Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás
már veszedelmes volt, mivelhogy a böjt is elmúlt immár;
inti vala Pál őket, ezt mondván nékik:
Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek és a hajónak,
hanem a mi életünknek is bántódásával és
nagy kárávaljog történni e hajózás!1
Korábban már foglalkoztunk ezzel az Igével, és rámutat

tunk, hogy Pál nem azt állította, hogy az Ú r szólt hozzá, ha
nem egyszerűen csak ennyit mondott: „Úgy látom.” A szel
lemében érzékelt valamit: egy belső figyelmeztetés, egy belső
bizonyság alakult ki benne arról, hogy az előttük álló utazás
veszélyeket rejt magában. Ez az elsődleges módja annak,
ahogy Isten vezet mindannyiunkat.
Pál nem mentálisan érzékelte a jövőt, nem holmi „vibráci
ókra”, illetve egyéb okkult jelenségekre figyelt. Nem tetszik
nekem ez az egész felhajtás a „vibrációk” és ehhez hasonlók
körül! A szellemi érzékelésnek semmi köze a paranormális,
ezoterikus tevékenységhez. A Biblia nem a látnokságról és
ehhez hasonlókról szól!
Pál természetesen nem is afizikai érzékszerveivel ragad
ta meg az előtte álló eseményeket, hanem a szellemében ala
kult ki bizonyság. Ez mindannyiunk számára lehetséges. A
Szent Szellem, aki a szellemünkben lakik, a szellemünkön
keresztül lép kapcsolatba velünk, nem pedig az értelm ün
kön keresztül. Ezért van tudomása a szellemünknek olyan
dolgokról, amiről a fejünknek fogalma sincs. De sajnos
nemigen tanítottak meg bennünket arra, hogy hallgassunk a
szellemünkre, és néha vonakodunk, habozunk ezen a terü
leten!

Hogyan lehet edzeni az emberi szellemet? ♦ 141
Ez az oka annak, hogy mi is, akik pedig egyébként Szent

Szellemmel betöltött hívők vagyunk, gyakran tévesztünk,
hibákat követünk el, és kudarcot vallunk. Ugyanis a szelle
münk, akinek vezetnie kellene bennünket, hogy úgy m ond
jam, börtönbe van zárva. A tudásunk, az intellektusunk fog
lalja el a trónt.
H allg ass a s z ív e d r e !
Aki bezárja a szellemét és nem hallgat rá - mivelhogy az
ember szelleme az Ú r szövétneke szellemileg lebénított
állapotban éli le az egész életét, s könnyen áldozatul esik ön
ző és álnok szívű embereknek.
Egy összejövetelen a feleségemmel együtt ültünk egy
szellemileg nagyon megragadó asszonnyal, aki a következő
történetet mesélte el:
Egy evangélista érkezett a városukba. Elment minden
gyülekezetbe, amellyel csak kapcsolatot tudott teremteni,
hogy egy nagyszabású, az egész várost megmozgató összejö
vetel számára megnyerje őket. Kibérelte a városháza előadó
termét. Szomorú, hogy ezt kell mondani, de nem mindenki
becsületes a szolgálatban. Mivelhogy ennek az evangélistá
nak nagyon gyenge hitelképessége volt a bankok előtt, a vá
rosvezetés előre kérte a terem bérleti díját. Ezért aztán felke
reste ezt a hölgyet, akitől a történetet hallgattuk, és aki
egyébként egy gyülekezet pásztoraként szolgált.
A lelkésznő volt annyira hiszékeny, hogy a gyülekezete
felelősséget vállaljon a háromezer dolláros bérleti díjért, sőt
az összes újsághirdetésért is. Két-háromezer fős tömegek
voltak jelen minden este. Rengeteg pénz folyt be az adomá
nyokból, az evangélista mégis úgy hagyta el a várost, hogy
egyetlen számlát sem egyenlített ki. A hölgy gyülekezetének
kellett kifizetnie az ötezer dollárt a saját építkezési alapjukból.
Ez a hölgy végül így zárta a történetet:
- Hagin testvér! Ha a szívemre hallgattam volna, soha
nem mentem volna bele ebbe az ügyletbe!
- De hallottam, hogy visszaszerezte a pénzét!
- Naná, hogy vissza! Megtudtam, hogy hol tart összejö
vetelt egy másik államban. Repülőre ültem, és odamentem.
Az istentisztelet már elkezdődött. Én csak vártam. Amikor
Hogyan lehet edzeni az emberi szellemet? ^ 143
már ott tartottak, hogy átadják neki a szót, akkor elindultam

végig a termen a pulpitus felé. Egy rendező megpróbált
megállítani, én azonban ezt mondtam: „No nem! Én az
evangélium szolgája vagyok, beszélni akarok azzal a szélhá
mossal!” Felmentem az emelvényre, és leültem mellé.
- Az ötezer dolláromért jöttem! - kezdtem. - Ma én vi
szem el az adományokat! Elhoztam a diplomatatáskámat,
abba fogjuk betenni, és itt maradok minden este, egészen
addig, amíg a gyülekezetünk vissza nem kapja az egész ösz-
szeget!
- De hát... - hebegte.
Én azonban nem hagytam szóhoz jutni:
- Ha nem adja vissza az utolsó centig, amivel tartozik,
akkor amikor bemondják, hogy átadják önnek a szót, én
odamegyek a szószékre, és elmondom az embereknek, hogy
mi történt, és nemcsak egyszer, hanem mindegyik összejö
vetelen. Minden áldott este oda fogok menni a pulpitushoz,
hogy bejelentsem az embereknek, hogy mit művelt velünk.
Talán mondanom sem kell, h o g y két napon belül a tás
kájában volt a pénz, és már utazott is elégedetten hazafelé.
Nagyon tetszett nekünk a vagánysága. De igazából a követ
kezőre akarok rámutatni ezzel a történettel. Mikor az egész
nek a végére jutott, még egyszer megjegyezte:
-H a g in testvér! Ha a szellememre hallgattam volna,
mindez nem eshetett volna meg! Nem egy hangról beszélek,
még csak nem is az úgynevezett halk, szelíd hangról, hanem
egyszerűen csak a belső bizonyságról! Érzékeltem egy belső fé
ket a szellememben: ha arra hallgattam volna, akkor nem vál
laltam volna kezességet ennek az embernek az adósságaiért!
Mindannyiunkra igaz ez a megállapítás: ha egyik vagy má
sik esetben hallgattunk volna a szívünkre - a belső bizonyság
ra vagy a belső hangra akkor nem tettünk volna meg bizo
nyos dolgokat. Én például komoly pénzeket veszítettem el az
által, hogy nem hallgattam a belső bizonyságra. Belül tudtam,
hogy bizonyos dolgokat nem kellene meglépnem. Hogy m i

ért tettem mégis? Hát azért, amiért mindnyájunkkal előfordul
időnként, hogy nem figyelünk Isten vezetésére!
De csak azért, mert hibát követtél el, ne add fel! Fizikai
téren sem adod fel azért, mert hibát követtél el!
Például, ha a telefon megszólal az éjszaka kellős köze
pén, te pedig megbotlasz valamiben, miközben a készülék
felé igyekszel, elesel és jól megütöd magad: nem maradsz ott
fekve, hanem felkelsz, és csak beleszólsz a telefonba! Azért,
mert beverted a sípcsontodat, vagy beütötted a lábujjadat,
nem adod fel! Ezért ha „szellemileg” verted be a sípcsonto
dat, vagy ütötted be a lábujjadat, akkor se hagyd abba!
Ahogy már mondtuk: az az ember, aki bezárva tartja a
szellemét és sohasem hallgat rá, rendkívül korlátozott, nyo
morult életet fog élni. Aki viszont megtanul hallgatni a szel
lemére - akár férfi, akár nő, akár fiú, akár lány az előbb
vagy utóbb feljut a csúcsra!
Ha a keresztények egyszerűen csak annyit megtennének,
hogy az élet nagy dolgaival, fontos döntéseivel kapcsolatban
odafigyelnének a bensőjükben kialakuló bizonyságra, rögtön
tudnák, hogy mit kell tenniük!
N em kell külön vezetést keresnünk olyan esetekben,
amelyekre vonatkozóan a Biblia világosan kijelenti, hogy mit
kell tenni. Ilyenkor egyetlen dolgunk van csupán: menjünk
és tegyük! A Szentírás egyértelműen tanítást nyújt ugyanis
arról, hogy az élet legkülönbözőbb helyzeteiben hogyan kell
eljárnunk. Például előírja a férjeknek, hogyan bánjanak a fe
leségükkel, megszabja a feleségeknek, hogyan bánjanak a fér
jükkel, kijelenti a szülőknek, hogyan bánjanak a gyerekekkel,
és a gyerekeknek is meghatározza, hogyan viszonyuljanak a
szüleikhez.
A Biblia mindegyikünknek parancsba adja, hogy szeretet
ben, méghozzá isteni szeretetben járjunk. Ez a szeretet a szív
ben működik, és nem a maga javát keresi, hanem a másét.
A SZELLEMÜNK ERŐSÍTÉSE
A z Úrtól való szövetnek az ember szelleme.2
Ebben a könyvben végig azzal foglalkozunk, hogy az Ú r

megvilágítja és vezeti a benne hívőket a szellemük által. Ha
pedig ez így van - márpedig ez a helyzet! akkor meg kell
tanulnunk, hogy sokkal inkább szellemközpontúak legyünk!
Egyre inkább tudatosítanunk kell magunkban, hogy szelle
mi lények vagyunk, nem elsősorban lelki, illetve fizikai lé
nyek! Képeznünk kell a szellemünket, hogy egyre biztosabb
és megbízhatóbb vezetőnk legyen !
A keresztény világot mindig is nagyon visszafogta, hogy
inkább testcentrikus és értelem-, vagyis lélekközpontú volt.
Nagy hangsúlyt tettek a test és a lélek fejlesztésére, de majd
nem teljesen érintetlenül hagyták az ember szellemét.
Egy időben többet tanítottam erről, és ezt a tanítást kiad
tuk kazettán is. Egy úriember, akit személyesen is eléggé jól
ismerek, az egyik összejövetelünkön bizonyságot tett arról,
hogy ez a látás hogyan segített neki.
Körülbelül harmincegy-harminckét éves lehetett, ami
kor elkezdett bekapcsolódni az üzleti életbe. Otthagyta addi
gi jól fizető állását, és mindössze ötezer-ötszáz dollárral a
zsebében elkezdte az új életet. Közben a pénzből jócskán
költenie kellett a megélhetésre is - bár akkor még magányo
san élt -, ugyanakkor ez volt a tőkéje is a vállalkozása számá
ra. Egyszer csak azt vette észre, hogy már csak ötven dollár
lapul a zsebében.
A továbbiakról így tett bizonyságot:
- Meghallgattam Hagin testvér kazettáit. Három volt:
egyik a hitről, egy másik a megváltásról szólt, a harmadiknak
pedig az volt a címe: H ogyan kell edzeni az emberi szelle
met?

Minden este úgy feküdtem le, hogy meghallgattam ezt a

kazettát. Betettem reggel is, és mialatt borotválkoztam, azt
hallgattam. Újra és újra és újra meghallgattam, talán több
százszor is, egészen addig, amíg az üzenet be nem jutott a
szellemembe. Attól fogva viszont azáltal, hogy hallgattam a
szellememre és használtam a hitemet, eljutottam oda, hogy
most harmincmillió dolláros vagyon fölött rendelkezem!
Ez a férfi most talán ötvenéves lehet. N em prédikátor,
hanem üzletember. Részletekbe menően is megosztotta ve
lem, hogyan szólt hozzá az Ú r a saját, emberi szelleme által,
hogyan mondta meg neki, hová fektessen be, és hol vásárol
jon földet.
Az alábbiakban ennek a kazettán rögzített tanításnak a lé
nyegét szeretném összefoglalni.
A szellemünket ugyanúgy lehet képezni, ahogy az elmét
is lehet pallérozni. Ahogy a testet lehet edzeni, ugyanúgy
tudjuk a szellemünket is erősíteni és építeni. Négy alapvető
módszer létezik arra nézve, hogy a saját, emberi szellemün
ket miként lehetséges képezni és edzeni.
1. Elmélkedni Isten Igéjén
2. Megcselekedni az Igét
3. Első helyet biztosítani az életünkben Isten Igéjének
4. Azonnal engedelmeskedni a szellemünk hangjának
1. Elmélkedni Isten Igéjén
Az általam ismert legszellemibb emberek sok időt szán

nak arra, hogy Isten Igéjén elmélkedjenek. Enélkül aligha le
het bárki is képes szellemi bölcsességre eljutni. Isten ponto
san erre mutatott rá Józsuának nem sokkal Mózes halála
után, éppen akkor, amikor Izrael új vezetője beállt szolgála
tába.
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól,

hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz,
és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban,
mert akkor leszeljó szerencsés a te ntaidon, és akkor boldogulsz.3
Ha Isten nem akarta volna, hogy Józsué mindenben si

keres és jó szerencsés legyen, vajon miért is árulta volna el
neki ennek titkát? Ha nem akarta volna, hogy áldott legyen
és boldoguljon, miért is mutatta volna meg neki az ehhez
vezető utat? Nyilván azt akarta, hogy Józsué sikeres és áldott
legyen, m int ahogy velünk kapcsolatosan is az a terve, hogy
boldogok és jó szerencsések legyünk!
Ha kissé átfogalmazzuk ezt az igazságot és átültetjük új
szövetségi nyelvezetre, akkor a következő kijelentést tehet
nénk: „Isten Igéje, különösen az Újszövetség, el ne távozzék
a szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy en
gedelmeskedhess mindazoknak, amik ott meg vannak írva.
Így lesz az utad áldott, és ekként leszel sikeres!”
Ha valami nagyot akarsz elvégezni, ha igazán el akarsz
jutni valahová az életben, akkor szakíts időt arra, hogy gondol
kodjál, elmélkedjél Isten Igéjén! Kezdd el legalább tíz-tizenöt
perccel naponta, s aztán fokozatosan növeld ezt az időt!
1949-ben járt le a mandátumom az utolsó gyülekezet
ben, amelyet pásztoroltam, s azóta az úgynevezett „helyközi
szolgálatba” léptem. Akkoriban többet böjtöltem és máskép
pen imádkoztam, m int most. (Sok mindent menet közben
tanul meg az ember!)
Általában két szolgálat is volt egy nap, néha három is. Ez
nagyon sokat kivett belőlem fizikailag és szellemileg egy
aránt. Minden délelőtt tanítottam, hangosan imádkoztam
egész délután, esténként pedig prédikáltam. Csak egyszer ét
keztem egy nap, az összejövetelek között, és mivel a szolgálat
annyi fizikai energiát emésztett fel, bizony, kezdtem legyen
gülni. Ehhez járult még az is, hogy hetente kétszer: kedden3
3 Józsué könyve 1,8

és csütörtökön böjtnapot tartottam: ilyenkor semmilyen ételt

nem ettem és még vizet sem ittam huszonnégy órán át.
Egyik nap az Ú r megszólított:
- Szeretném, ha inkább „böjtölő életvitelt”, vagyis m ér
tékletesebb életet élnél ahelyett, hogy böjti napokat és böjtö
lési periódusokat tartasz.
Elcsodálkoztam:
- Mit értesz ezalatt? Én erről még soha nem hallottam
senkitől!
így felelt:
- Ahelyett, hogy bizonyos napokon böjtölnél, hogy azu
tán visszatérjél a régi kerékvágásba, és bármit megegyél ked
ved szerint, élj inkább böjtölő életvitelt! A böjtölés nem en
gem változtat meg: én ugyanaz vagyok, mielőtt, miközben és
miután te böjtölsz. A böjtöd nem változtatja meg az Igét
sem; ellenben neked magadnak sokat segít abban, hogy a
testedet féken tartsd. Tehát ne egyél meg mindent, amit csak
megkívánsz! Inkább tartsd a testedet bizonyos fokig állandó
alávetettségben.
Ezt követően így folytatta:
- Délutánonként ne töltsd az egész időt imádkozással,
mert így kifárasztod magad az esti szolgálat előtt! Inkább fe
küdj le az ágyra és elmélkedj!
Így hát elkezdtem kissé lepihenni délutánonként. Köz
ben az Igén elmélkedtem, és ezzel többre jutottam , mint ko
rábban bármennyi imádsággal és böjtöléssel. Jobban növe
kedtem szellemben.
Ezt tartalmazza a fenti ige rész is: „Mert akkor leszel jó sze
rencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz.” Én jó szerencsés akar
tam lenni a szolgálatban. De ez vonatkozik arra is, ha valaki
jószágot tart, ha autót árul, vagy akármivel is foglalkozik.
El ne távozzék Isten Igéje a te szádtól! Beszélj az Igéről!
Ugyanakkor gondolkodjál is arról éjjel és nappal! Tehát elmél
kednünk is kell Isten Igéjén!
Az a héber szó, amelyet elmélkedésnek fordítottak, még

egy másik jelentést is hordoz magában: mormogni. M or
mogjuk Isten Igéjét! Mondogassuk magunknak!
Az Ú r úgy vezetett engem - még mielőtt bárkit is hallot
tam volna az Igén való elmélkedésről tanítani -, hogy feküd
jek az ágyban és mormogjam az Igét. Csak úgy, magamnak
mondogattam, de ennek nyomán a legnagyszerűbb szolgála
tok következtek. Fejlesztettem magamat szellemileg, ugyan
akkor pedig takarékoskodtam a fizikai erőmmel is.
Szeretem a szóban forgó igeszakasz egy másik fordítását
is, amely így hangzik: „...így bölcsen tudod majd viselni magad
az élet dolgaiban.”Aligha lehet az ember sikeres, ha nem ta
nulja meg bölcsen viselni magát az élet dolgaiban!
Hogyan tanulhatjuk meg tehát az élet dolgaival kapcso
latos bölcs viselkedést? Az első lépés, hogy elmélkedünk Is
ten Igéjén és az Ige világosságában járunk.
2. Megcselekedni az Igét
Megcselekedni Isten Igéjét annyit tesz, m int megtartani

az Igét: aszerint élni, gyakorlatban megvalósítani.
A z Igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói.4
Sok ember szeret beszélni az Igéről, és olyanokkal is le

het bőven találkozni, akik élvezik az Igét hallgatni, tanulmá
nyozni, tudnak örvendezni ennek, ám olyan hívőt már annál
kevesebbet látni, aki cselekszi is Isten Igéjét.
Pedig minden kereszténynek el kell jutnia oda, hogy az
Ige megtartója legyen, ami azt jelenti, hogy minden körül
mények között azt teszi, amit Isten mond. Sokan úgy értel
mezik ezt, hogy az Ige megtartójának lenni annyit tesz, mint
megtartani a Tízparancsolatot, holott a Jakab leveléből idé-
4 Jakab levele 1,22

zett rész ennél jóval többet jelent. Már csak azért is, mert mi
az Újszövetségben élünk, így csak egy parancsolatunk van: a
szeretet parancsolata. Jézus azt mondta: „ Új parancsolatot adok
nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy
szeressétek ti is egymást. ”5
Az Ige megtartása tehát erről szól. Akit szeretünk, attól
nem lopunk, arról nem hordunk össze hazugságokat! Az
Újszövetség azt tanítja, hogy a Törvény betöltése a szeretet.
Aki szeretetben jár, az nem fog áthágni egyetlenegy olyan
parancsolatot sem, aminek az a rendeltetése, hogy a bűnt
visszaszorítsa.
Az Ige megtartójának lenni azt jelenti, hogy elsősorban
ahhoz kell tartani magunkat, ami az apostoli levelekben van
leírva. Ezek a levelek nekünk, az Egyháznak íródtak, ezért
most ezekből fogunk megnézni néhány útmutatást:
Semmi Jelöl ne aggódjatok, hanem imádságotokban

és könyörgéstekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.6
Erre kell tehát ráállnunk! Némelyek azonban csak egy

részét gyakorolják ennek az apostoli útmutatásnak, például
azt, hogy „imádkozzatok”, amivel persze önmagában nincs
semmi gond. De hogyha valaki csak ezt a részt tartja meg, és
a többit - például azt, hogy „ne aggódjatok” - nem, akkor ő
nem az Ige megtartója!
Egy másik fordítása a fenti igeversnek így kezdődik: „Ne
idegeskedjetek és ne szorongjatok semmi m iatt...!” (Ampli
fied) Tehát először oda kell eljutnunk, hogy ne idegesked
jünk. H a valaki idegeskedik és szorong, akkor jobb, ha nem
is viszi a kéréseit az Ú r elé, hiszen az ilyen feldúlt állapotban
elmondott imára úgysem jön válasz!
Nagyon megsajnáltam azt a szolgálótestvért, aki néhány
évvel ezelőtt felkeresett. (Bár sokszor még akkor sem tudjuk
6 Filippiekhez írt levél 4,6
megmutatni a megoldást az embereknek, ha egyébként na

gyon szimpatizálunk velük, és tényleg segíteni szeretnénk!).
Ennek a testvérnek az életét komoly viharok és próbák dúl
ták fel. A stressz a gyomrára is ráment: nem maradt meg
benne az étel, amit megevett. N em tudott már aludni sem,
az idegeit annyira megviselte egy bizonyos eset.
Segítségért fordult hozzám. Elkezdtem arról beszélni
neki, hogy mit mond az Ige az ilyen helyzetekről, hogyan
kell ilyenkor imádkozni. Amikor azonban a fenti Igéhez ér
tünk, és arra kezdtem bátorítani, hogy erre álljon rá, és ezt
gyakorolja, akkor váratlanul szembefordult velem.
- Hát persze, de nem mindenkinek van olyan hite, mint
neked!
- Itt nem arról van szó, hogy kinek mennyi hite van - fe
leltem -, hanem arról, hogy valaki megkísérli-e gyakorolni
az Igét. Aki rááll, hogy gyakorolja, cselekedje az Igét, annak
előbb-utóbb felépül a hite.
Majd elmagyaráztam neki, hogyan kell gyakorolni azt a
bizonyos verset:
- Mikor egyedül maradok, először felolvasom hangosan,
majd elismerem az Ú r előtt, hogy az Ige igaz, én pedig hi
szek benne.
A továbbiakban arra is figyelmeztettem ezt a szolgáló
testvért, hogy bizonyára kísértések fogják támadni: olykor
úgy fogja érezni, hogy mégsem tudja legyűrni a szorongást
és az aggodalmaskodást. Isten azonban sosem kér olyat tő
lünk, amit ne tudnánk megtenni. Amikor arra bátorít, hogy
ne nyugtalankodjunk, akkor az egyúttal azt is jelenti, hogy
képesek vagyunk rá! Ő ugyanis a legmesszebbmenőkig igaz
ságos, így aztán nem kér tőlünk lehetetlent.
Amikor először kezdtem el alkalmazni ezt a verset, azt a
részét még könnyebb volt elhinnem, hogy a kéréseimet fel
tudom tárni Isten előtt, azt viszont már annál nehezebbnek
tűnt elképzelnem, hogy én magam nem fogok idegeskedni.
I Γ>2 ♦ Az Úr lámpása
Mégis, mivel Isten arra biztat, hogy ne aggodalmaskodjunk,

így szóltam: „Elutasítom magamtól a szorongást és m inden
fajta idegeskedést.”
Csak ilyen állapotban kezdem megfogalmazni előtte a
kéréseimet, aztán előre megköszönöm a válaszát. Ez meg
nyugtatja a szellememet, és lecsendesíti azt a nyugtalanságot
ott belül, amit az ördög megpróbált rám erőltetni. Majd fel
kelek, és végzem a dolgaimat. Természetesen az ördög rend
szerint újra és újra megpróbál megkísérteni, de ilyenkor
egyszerűen visszatérek az Igéhez: ismételten elolvasom, és
többször hangosan meg is vallom, hogy hiszek benne.
Ezt a szolgálótestvért végül sikerült meggyőznöm: ráállt
ő is a szóban forgó Igére, és elkezdte gyakorolni. Később el
mondta, hogy a problémája megoldódott, és nem is fajultak
el úgy az események, mint amire eleinte számítani lehetett.
Ugyanis be akarták perelni egy bizonyos ügy miatt, de Isten
kihúzta a csávából.
H a az ember nagy bajba kerül, előfordulhat, hogy an
nyira hatalmába keríti az aggodalom és a szorongás, hogy
már sem enni, sem aludni nem tud. De a fenti esetből is az
a tanulság, hogy bármi történjék is, Isten mindössze annyit
kér tőlünk, hogy legyünk az Ige megtartói, és meglesz az
eredménye!
A következő versben láthatjuk, hogy mi lesz az eredmé
nye annak, ha valaki gyakorolja az eddig elmondottakat, va
gyis ha legyőzi magában az idegeskedést, és hálaadással tárja
kívánságait az Ú r elé:
És az Istennek békessége, amely minden érteimetfelülhalad,

megfogja őrizni sziveiteket és gondolataitokat
a Krisztus fézushan.7
Sok ember szeretné azt, amiről ez a vers beszél, de nem

akarják gyakorolni, amit az előző előír. Ennek a versnek a
7 Uo. 7. vers
másik fordítása így szól a már említett Amplified változat

ban: „És Isten békessége, amely felülmúl minden értelmet,
ott fog állomásozni és őrt áll szíveitek és gondolataitok felett
Krisztus Jézusban.” Isten békessége fog tehát őrséget állítani
szívünk és elménk mellé!
De le tudja-e bárki aratni ezeket az eredményeket, és le
het-e ilyen békessége anélkül, hogy az Ige megtartója lenne?
Nem, egészen biztosan nem!
A 6. vers tehát arra szólít fel, hogy ne nyugtalankodjunk.
Azok az emberek, akik aggódnak és idegeskednek, állandóan
a negatív jelenségeken gondolkodnak. A 8. versben viszont
arra is megtalálhatjuk a választ, hogy miről helyes gondol
kodni.
Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek,

amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek,
amik csak jó hímek; ha van valami erény,
és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!
Ültessük hát gyakorlatba ezt a verset! Legyünk ennek az

Igének is megtartói! Gondoljunk a jó dolgokra!
Sajnos sok ember egyfolytában a rossz dolgokon gondol
kozik. Ezt abból lehet megállapítani, ahogyan beszélnek. A
Biblia azt tanítja: „A szív bőségéből szól a száj.”
Némelyek állandóan szoronganak, nyugtalankodnak: az
élet negatívumaival foglalkoznak, és folyamatosan hitetlenül
beszélnek. De senki nem lehet az Ige megtartója, ha ugyan
akkor hitetlenül beszél! Minél többet beszélünk valamiről,
az annál nagyobb lesz. Hogyha valami nem felel meg ennek
az igei minősítésnek, hogy „igaz, tisztességes, igazságos, tisz
ta, kedves, jó hírű, erényes, dicséretes”, akkor ne is gondol
ju n k rá, és főleg ne beszéljünk róla!
A Korinthosziakhoz írt 1. levél 13,7 így szól ugyancsak az
Amplified fordításban: „A szeretet kész mindig a legjobbat
hinni mindenkiről.” Az évek során úgy találtam, hogy a leg

több történet, amelyet emberekről hallottam, még a legelső
minősítésnek sem felel meg, vagyis még csak nem is igaz!
Tehát ne adjunk tovább olyan híreket, pletykákat, amiket
hallunk, még csak ne is gondolkodjunk rajtuk! Az is lehet,
hogy amit hallunk, tulajdonképpen igaz, de esetleg nem
tiszta, nem kedves, sőt vegyük figyelembe azt is, hogy netán
nem jó hírű.
Azért sem szabad ilyenekről gondolkozni, hogy ne en
gedjünk utat az ördögnek. Az ő legnagyobb fegyvere a kép
zelet erejében van: megpróbál a gondolatvilágunkba belépni.
Ezért mondja Isten Igéje, hogy csak pozitív dolgokon gon
dolkozzunk.
Az apostoli levelekben Isten a Szent Szellem által szól a
gyülekezethez. Nagyon fontos hát, hogy rendszeresen el
mélkedjünk ezeken a leveleken, mert így az ő mondandójá
ban mélyedünk el. Legyünk az Ige megtartói, és akkor növe
kedni fogunk szellemben!
3. Az Ige mindenek felett
A szellemünk képzése, fejlesztése szempontjából elen

gedhetetlen, hogy Isten Igéje számára az első helyet biztosít
suk az életünkben.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédemre

hajtsadfiiledet! Ne távozzanak el a te szemeidtől,
tartsd meg ezeket a te elmédben! Mert életük ezek azoknak,
akik megnyerik, és az egész testüknek egészség:8
Isten arra bíztat a fenti igerészben: „Az én szavaimrafigyel

mezz (Figyelj az Igémre! Tedd az első helyre!), az én beszé
demre hajtsad fü ledet (Hallgasd meg a mondandómat!), ne tá-
8 Példabeszédek könyve 4,20-22

\ logyan lehet edzeni az emberi szellemet? ♦ 155
vozzanak el a te szemeidtől (Tartsd a szemedet Isten Igéjén!),

tartsd meg (az Igét) a te szívedben!
Nagyon áldásos következményei lesznek ennek! Miért
kéri ugyanis Isten, hogy tegyük Igéjét az első helyre, hallgas
suk meg a mondandóját, hogy tartsuk a szemünket az Igén,
és őrizzük meg a szívünkben? Azért, mert „életük ezek (Isten
szavai) azoknak, akik megnyerik, és az egész testüknek egészség. ”
A King James fordítás széljegyzete megjegyzi, hogy az
egészség kifejezés a héber eredetiben orvosságot is jelent, ami
ből az következik, hogy Isten Igéje a többi között orvosság is
az egész testünknek! Gyógyító erő van az Igében!
Abban a tizenkét évben, amíg pásztorként szolgáltam,
akadtak olyan gyülekezeti tagok, akik ha megbetegedtek,
csak azután kértek imát, miután már kórházba kerültek. Ez
zel egyáltalán nem azt szeretném sugallni, hogy baj az, ha
valaki orvoshoz fordul! Nagyon is hálásak lehetünk Istennek
a kórházakért és az orvosok erőfeszítéseiért, és jól tesszük,
ha elfogadjuk az általuk felkínált segítséget!
Csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy hívőnek
Isten Igéjét kellene az első helyre állítania! N em helyes, m i
kor a keresztények csak végső megoldásként fordulnak az
Igéhez.
Egy baptista szolgálótestvér, aki régebben nem különö
sebben hitt az isteni gyógyításban, elmondta, hogy egy idő
ben sokat betegeskedett a mandulájával. Az orvosok ragasz
kodtak hozzá, hogy kivetesse, és már a dátumot is kijelölték.
Családi szokás volt, hogy minden reggel a Bibliát olvas
sák, és együtt imádkozzanak, mielőtt a gyerekek elmennek
az iskolába. Azon a bizonyos napon, amikor neki be kellett
mennie a kórházba, az igerész Asa királyról szólt, aki a lábá
val megbetegedett, ám ahelyett, hogy az U rat kereste volna,
orvosokhoz fordult, végül pedig meghalt.9
Ez a szolgálótestvér elmesélte, hogy akkor reggel ez a
történet nagyon megdöbbentette. Rájött, hogy még csak
9 Lásd Krónika 2. könyve 16,12-13

nem is imádkozott a mandulájáért! A feleségét és a gyerme

keit is megkérte, hogy imádkozzanak érte. Amikor imádkoz
tak, az Ú r szólt hozzá, hogy nem kell műtétre mennie. Leg
nagyobb megdöbbenésére teljesen meggyógyult a mandulá
ja, és soha többé nem is volt baja vele.
Érdemes ezt a leckét mindnyájunknak megtanulni! A
Biblia nem állítja, hogy Asa király azért halt meg, mert az or
vosokat helyezte első helyre. Arra azonban mindenesetre jól
rámutat ez a történet, hogy az Urat kellett volna elsőként ke
resnie.
Hozzá kell szoktatnunk magunkat ahhoz, hogy az Urat
tegyük az első helyre! Minden élethelyzetben azt kell tuda
kolnunk: „Mit mond Isten Igéje erről?” Mindig tegyük fel
magunknak a kérdést, hogy mi Isten mondandója számunk
ra egy adott helyzettel kapcsolatosan —aztán azt az Igét te
gyük az első helyre!
Előfordul, hogy a család vagy a barátok sürgetik az em
bert: megpróbálnak belevinni valamilyen döntésbe, de ne
künk mindig azon kell gondolkoznunk, hogy Isten Igéje mit
mond. Tegyük Isten Igéjét az első helyre életünk minden te
rületén!
4. Azonnali engedelmesség
Korábban már részleteztük, hogy az emberi szellemnek

van hangja: ezt lelkiismeretnek nevezzük. Mondják még in
tuíciónak, belső hangnak vagy vezetésnek is, a világ pedig
előérzetnek, megérzésnek hívja. De bárminek nevezzük is, a
lényeg az, hogy a szellemünk rendszeresen szól hozzánk.
Minden ember szellemének - akár hívő, akár nem - van
hangja.
Az emberi szellem - ahogy az előző fejezetekben taglal
tuk - a szellemi ember, a szellem embere, a belső, elrejtett
ember. Fizikai szemmel nem látható, kézzel nem tapintha

tó. A hívők esetében ez az ember lett új teremtés Krisztus
ban.10 Mikor egy ember újjászületik, akkor a szelleme új
szellem lesz.
Isten azt üzente Ezékiel és Jeremiás prófétákon keresz
tül, hogy eljön az idő, amikor elveszi a kőszívet, és új, hús
szívet ad az embernek, továbbá Szellemét belénk helyezi. Az
Újszövetségben ez az újjászületés lehetővé vált.
Az újjászületés az emberi szellem újjászületése. A Korin
thosziakhoz írt 2. levél 5,17 azt hangsúlyozza, hogy aki Krisz
tusban van, új teremtéssé lett. Isten kivesz minden régit a
szelleméből, a régi természet eltűnik és minden újjá lesz.
Mikor az újjászületett szellemünk számára biztosítjuk
azt a kiváltságot, hogy elmélkedhessen Isten Igéjén, hamaro
san az Igét kezdi tekinteni az információk forrásaként. Ha
pedig idővel megerősödik, a lelkiismeret belső hangja, ame
lyet szorgalmasan fejlesztünk, nevelünk szellemben, jó,
megbízható vezetőnk lesz.
A szellemünk képzésének, edzésének ez a négy lépése
logikai sorrendet követ. Ha az előző három, nevezetesen az
Isten Igéjén való elmélkedés, az Ige megtartása, gyakorlása,
valamint az első helyre való állítása már működik, igazából
csak azután következhet a szellemnek való engedelmesség.
Amennyiben a szellemünket részesítjük abban a kiváltság
ban, hogy folyamatosan elmélkedhessen az Ú r Beszédén,
hogy megtarthassa és első helyre állíthassa az Igét, akkor hi
teles vezetőnkké válik!
„Az Úrtól való szövetnek az ember szelleme.”11Az újjászületett
szellemünk hordozza magában Isten életét és természetét.
„Nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van!”12Ő
a Szent Szellem, aki a mi emberi szellemünkben lakik. Isten
a szellemünk által kommunikál velünk, mert ez az ő tartóz
kodási helye. A szellemünk őtőle kapja az információt.
12 János 1. levele 4,4
Meg kell tanulnunk, hogy fenntartások nélkül engedel

meskedjünk a szellemünk hangjának!
Persze, sokaknak ez eleinte nagyon szokatlan: vannak,
akik nehezebben tanulják és lassabban haladnak. Ám, ahogy
már mondtuk, a szellemünket ugyanúgy lehetséges építeni
és erősíteni, ahogy a testünket. A szellemünket ugyanúgy le
het képezni, mint az elménket.
De ahogyan az iskolában az első osztályt nem végezhet
tük el egyetlen hét leforgása alatt, és a második héten nem
érettségizhettünk, ugyanúgy a szellemünket sem lehetséges
egyik napról a másikra a tökéletességig képezni. Aki azonban
szorgalmasan gyakorolja a fenti négy pontban leírtakat, egy
idő után képessé válik arra, hogy felismerje az Atya akaratát
élete legkisebb részleteiben is!
Meg lehet tanulni, hogyan figyeljünk Isten vezetésére.
Számíthatunk rá, hogy minden helyzetben azonnal vagy
„igent”, vagy „nemet” mond. Bármilyen helyzetbe kerül
jü n k is életünk során, a szellemünkre figyelve mindig cl
tudjuk majd dönteni, hogy mit kell tennünk.
Imádkozván Szent Szellemmel

Ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög,
de értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát?
Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is.
Énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is.13
Az egyik legnagyszerűbb szellemi gyakorlat az, ha m in

dennap imádkozunk nyelveken. Ilyenkor a szellemünk köz
vetlen kapcsolatba lep a szellemek Atyjával.
Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek,

mert senki sem érti, hanem szellemben beszél titkos dolgokat.'4
A szellemünk imádkozik tehát, amikor nyelveken imád

kozunk. A Szent Szellem adja a szólást, de a szellemünk
imádkozik. Pál azt hangsúlyozta, hogy mikor ismeretlen
nyelven imádkozik, akkor szellemmel imádkozik.
Én mindig is nagy figyelmet fordítottam arra, hogy rend
szeresen, naponta imádkozzam nyelveken. így a szellemem
ápolja a kapcsolatot a szellemek Atyjával. Ez nagyban hozzá
segít, hogy egyre inkább szellemközpontú legyek.
Amikor nyelveken imádkozunk, az elménk elcsendese
dik, hiszen nem azt a részünket használjuk az ima során. Ha
viszont az elménk nyugalmi állapotba, csendességbe kerül,
akkor jobban tudunk figyelni a szellemünkre és a szellemi
dolgokra, történésekre.
Fontos, hogy rendszeresen kilépjünk az érzékszervek vi
lágából, a test befolyása alól! Ki kell szabadulnunk az embe
ri okoskodás, az érvek birodalmából!
Ehhez át kell lépnünk a hit birodalmába, a szellemi világ
ba! A hit a szellemünkből fakad - a nagy dolgok ott történ
nek!
14 Uo. 2. vers
Borító
if j. Balogh Ferenc
Korrektúra
D évényi Andrea, A ka ró Ágnes, M ondovics Napsugár
Tördelés
N avratyil Edina
A kiadásért felel
S u rjá n y i Csaba
Második, javított kiadás.
A nyomás és a kötés a MESTERPRIN T Kft-ben készült

(10.0213)
Felelős vezető S zita Lajos ügyvezető igazgató
ISSN 1785 5764

ISBN 978 963 9617 27 8

Kenneth - Az Úr Lámpása

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kenneth - Az Úr Lámpása

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

KARIZMATIKUS

Hogyan tudunk eligazodni az élet különböző kihívá­

Kenneth Hagin olyan kérdéseket fejteget, mint

Jézus nem hagyta magára tanítványait. Elküldte

Ford ította: NémethJudit

Felelős szerkesztő: Surjányi Csaba

A könyvben szereplő bibliai idézetek magyar fordításának alap­

Copyright © 1989 RHEMA Bible Church

All rights reserved - Minden jog fenntartva

A z Úrtól való szövetnek az embernek szelleme,

Isten gyermekei tehát joggal várhatják, hogy Isten Szel­

1 Rómaiakhoz írt levél 8,14. 16

A Z EMBER: ÖRÖKKÉVALÓ SZELLEM

A z Isten Szellem, és akik Őt imádják,

Az ember szellemi lény, aki Isten képmására lett teremt­

Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket

Az ember tehát szellem, van lelke, és fizikai testben él.

Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni

3 Mózes 1. könyve 1,26-27

Más szavakkal ugyan, de a korinthoszi gyülekezetnek is

Sőt, ha a mi külső emberünk megromol is,

Tehát van olyan, hogy belső ember, és van külső ember

A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem

Amikor a Biblia a szívről beszél, sokszor a szellemet érti

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az;

Ez is a belső emberről szól; nem is szólhat a külső em ­

10 Péter 1. levele 3,4

Ebben a már tárgyalt Igében Pál az ember belső, legfon­

12 Thesszalonikéiekhez írt 1. levél 5,23

A szellem és a lélek nem ugyanaz. Sok évvel ezelőtt, az

1 Zsidókhoz írt levél 4,12

denki hirtelen akart meggazdagodni. Legtöbben ki is tudtak

Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög,

Egy másik fordítás így szól: „Ha nyelveken szólok, szelle­

2 Korinthosziakhoz írt 1. levél 14,14

kemből imádkozom, amikor nyelveken szólok, hanem a

A z ünnep utolsó nagy napján pedigf elállaJézus, és kiálta,

Jézus azt mondta, hogy annak, aki veszi a Szent Szelle­

3 János evangéliuma 7,37-39

amikor nyelveken imádkoztam. Ez érthető, hiszen a szelle­

Azért aki nyelveken szól, imádkozzék,

De legtöbbször nem így van. Legtöbbször, mialatt nyel­

4 Korinthosziakhoz írt 7 . levél 14,13

Az embernek a szelleme az a része, amely újjászületik: ez

A z ő akarata szült minket az Igazságnak Igéje által,

5 Jakab levele 1,27

szelídséggelfogadjátok a beoltott Igét, amely

Jakab újjászületett emberekhez beszél. Az Atya akaratá­

És ne szabjátok magatokat e világhoz,

A zsoltáros Dávid is a lélek helyreállításáról, megújításá­

6 Rómaiakhoz írt levél 12,2

gyon régi. Emlékszem, bár nagyon régen volt, amikor nagy­

A Biblia alapján egyértelmű tehát, hogy a belső ember,

8 Rómaiakhoz írt tevéi 12,1

temmel! Ha én nem teszek vele semmit, akkor semmi sem

Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem,

Pál itt tényszerűen állítja, hogy ő tesz valamit a saját tes­

.9 Korinihosziakhoz írt 7 . levél 9,27

- Miért? - kérdeztem. Szeretem tudni, hogy miért kell

Könnyen beláthatjuk, hogy az első és a leggyakoribb

7 Rómaiakhoz írt levél 8,16

tekintetemmel. Fogott egy széket, odatolta az ágyamhoz, az­

♦Az Ószövetségben a prófétát látónak hívták, mert

Hogyan tudunk eligazodni az élet különböző kihívá

A könyvben szereplő bibliai idézetek magyar fordításának alap

Isten gyermekei tehát joggal várhatják, hogy Isten Szel

Az ember szellemi lény, aki Isten képmására lett teremt

Ez is a belső emberről szól; nem is szólhat a külső em

Ebben a már tárgyalt Igében Pál az ember belső, legfon

Egy másik fordítás így szól: „Ha nyelveken szólok, szelle

Jézus azt mondta, hogy annak, aki veszi a Szent Szelle

amikor nyelveken imádkoztam. Ez érthető, hiszen a szelle

De legtöbbször nem így van. Legtöbbször, mialatt nyel

Jakab újjászületett emberekhez beszél. Az Atya akaratá

A zsoltáros Dávid is a lélek helyreállításáról, megújításá

gyon régi. Emlékszem, bár nagyon régen volt, amikor nagy

Pál itt tényszerűen állítja, hogy ő tesz valamit a saját tes

tekintetemmel. Fogott egy széket, odatolta az ágyamhoz, az

tartsak összejövetelt az ő gyülekezetében is. Százszámra kap

- Ha megtanulod követni a belső bizonyosságot, gazdag

Mi volt tehát a siker kulcsa ennél az embernél? Megtanul

„Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai” - ol

Honnan tudhatjuk meg a Biblia tanítása alapján, hogy Is

1941-ben nem tudtam még annyit, amennyit most. Fél

abban a közegben, de ez történetesen rossz volt: sokszor hal

csak az ezekben a hivatalokban lévő embereket kente fel Is

Otthagytuk hát ezt a kelet-texasi gyülekezetet. Egy má

bálsz vezetést adni? - Majd így folytattam: - Uram! Szólj ak

nem akart menni. Ezért ahogy tovább imádkoztam és böjtöl

A Szent Szellem legfontosabb vezetési módja a belső bi

Ám abban a pillanatban, amikor megálltam és körülnéz

Ez a halk, szelíd hang, ez a belső, nem tekintéllyel paran

Érdemes áttanulmányozni Pál leveleit, amelyeket a gyü

Ezek a változások először az ember szellemében történ

valakinek a szelleme nem született még újjá, akkor a lelkiis

Valaki egyszer így értetlenkedett: „Szerintem ez m ind

„Van!” - ez jelen idő! Tehát már van örök életünk! Ez pe

Az Újszövetség arról tanúskodik, hogy Isten gyermekei

pén is hatalmas lyuk tátongott, ezért csak éjszaka tudott mo

nem éreztem semmit. De ott, az ágy végébe kapaszkodva új