Efézusi Kapcsolódó Igékkel (Az Eredeti Feldolgozás Szerint)

1
Efézusi levél
Eféz. 1. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való

szellemi áldásért.
Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban

[jelentése: vég, határ]1 lévő [élő] és Krisztus Jézusban hívő szenteknek
[A bizonyságtételt elfogadók, hűségesek, kitartóak, megbízhatóknak
ír]3
1
Efézusban: Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név
egyik jelentése egyébként: vég, határ.
3
Azoknak ír az apostol, akikhez Korintusból ment először, és szolgált két évig:
„Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett
Efézusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e
Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Ők így feleltek:„Hiszen még azt sem
hallottuk, hogy van (hogy eljött a) Szent Szellem.” Ezután megkérdezte
tőlük:„Akkor mibe meritkeztetek be?”„A János bemerítésébe” - válaszolták
ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikor bemerített, megtérést követelt, de azt
mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor
ezt meghallották, bemeritkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a
kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és
prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. Azután
eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett
meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak
és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a
tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz (jelentése:
parancsoló, zsarnok) nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott,
úgyhogy mindazok, akik Ázsiában (jelentése: mocsár). laktak, meghallották az Úr
igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Isten pedig nem mindennapi csodákat tett
Pál keze által; úgyhogy még a testén levő (általa használt) kendőket vagy
kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz
szellemek pedig kimentek belőlük” (ApCsel. 19,1-12) Majd a Jeruzsálemi útja – és
a római fogsága – előtt ismét tett egy futó látogatást: „Efézusba érve elvált tőlük,
maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Amikor arra kérték,
hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett
tőlük, és ezt mondta: „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja” Aztán
elhajózott Efézusból” (Csel. 18,18-21)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
2
4
Eféz. 1,2 Kegyelem néktek [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása szálljon rátok] és békesség5 [vagyis: az, az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig
mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi
Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól [a mi Urunktól].
Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak
Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből6
[a mennyeiek között] a Krisztusban7
Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket
Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése]8
előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek9 [hibátlanok;
kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság
nélküliek] Őelőtte szeretet által10
4
Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az
ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
5
Békesség (eiréné): az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom
egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben
vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél.
6
Mennyekből (epuranoi): a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények
között; de jelentheti azt is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében
elérhető áldással megáldotta népét, az egyházat.
7
Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon keresztül is: „Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4) És már az áldás
mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten Ővele: „...együtt
feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6)
8
Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/
9
Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak
az áldozati állat a Törvény előírásai szerint.
10
Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el
szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és
kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése
által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az
elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18)
Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45). A
3
11
Eféz. 1,5 Eleve elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz,
eldönt] hogy minket a maga fiaivá fogad12 [egy fiú helyére helyez]
Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint13 [Szeretetéből
megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda

magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok
meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket”
(3 Móz. 20,7-8) Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés
gyakorlati megvalósítását: „Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket
atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által]
hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket
[(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző;
elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi
dicsőítésetek (hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti
szolgálatotok okos legyen] És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne
legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,
változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok,
megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes;
ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2) És hogy ki az az Úr, aki megszentel és hogyan
teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette
az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a
víznek fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az
egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle;
hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27)
11
Eleve elhatározván (prooridzó): előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt.
12
Fiaivá fogad (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás.
Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy
alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a
Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi
helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember)
családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett). 2. Ez
névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve). 3. Új otthona lett,
az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis
a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik
rá). 4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni
természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön,
kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).
4
indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga
számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen,
ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte]14
Eféz. 1,6 Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott
minket] dicsőségének magasztalására15, amellyel megajándékozott16
[elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes
Fiában]17
Eféz. 1,7 Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett
ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő
vérén keresztül], a bűnöknek18 [félre-csúszások, botlások vagy
13
Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv,
jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése
szerint.
14
Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá
mindenkit: „Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott;
felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől eleve különválasztotta] hogy azok az
ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra;
hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy Ő legyen az elsőszülött
sok atyafi [testvér] között.. Akiket pedig eleve elrendelt, [előre elválasztott;
különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította;
[megigazulttá nyilvánította] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat
meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30)
15
Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés,
nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés)
16
Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe
fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet mutat. elfogadottá tesz,
rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt, megtisztelt, kegyelembe
fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket”.
17
Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy
„szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és
íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában
aláereszkedik, és őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17) Akkor leszünk mi is
Isten fiává amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért
szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22). Mert
akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8) És ezután
már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem
szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus
Krisztusban” (Róm. 8,39)
18
Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás (botlás vagy elhajlás, azaz (nem-
szándékos) tévedés, hiba vagy (szándékos) áthágás. KJV: esés, hiba, sértés.
Hibás lépés; mulasztás, melléesés; melléfogás.
5
elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő
kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához
mérten]19
Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel [túláradóan] közlött velünk [bőven
ajándékozta nekünk] minden bölcsességgel és értelemmel
(/Isten/ismerettel; okossággal), [amelyet végtelen bölcsességében és
megértésében gazdagon árasztott ránk]20
Eféz. 1,9 [Mert úgy tetszett neki, hogy] Megismertetvén velünk az Ő
akaratának titkát21 az Ő jó kedve [jóságos tetszése] szerint, melyet
eleve elrendelt [elhatározott] magában, [amelyet kijelentett Őbenne]
19
És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett
[eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten
dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén,
amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk] Mert az Isten őt
[eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda
fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].
Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát]
megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb
[korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte;
megbocsátotta] türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása;
elengedése; megbocsátása által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt,
béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg]
igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]. mert ahogyan ő
igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus
hitéből való] (Róm. 3,23-26)
20
És: „… a vele való közösségben [Őbenne] mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden ismeretben [(gnószisz):
Istenismeretben, tudományban, abban a mértékben] amint a Krisztusról való
bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek”(1 Kor. 1,5-6)
21
Az apostol is kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla
szóló örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) Istennek a pogányokkal
kapcsolatos tervét: „...kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb
röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a
Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai
előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem
által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és
részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz. 3,3-6) A
Krisztusban való hit titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket
az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok
6
Eféz. 1,10 Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére
[megvalósítására] nézve22 hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal;
(összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a
mindenséget]23 a Krisztusban [mint Főben], mind amelyek a
mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak24
kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most

nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által
tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az
egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen”
(Róm. 16,25-27) Hogy Krisztus a pogányok között van: „mégpedig azt a titkot,
amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő
szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a
titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek
van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden
embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé
tegyünk a Krisztusban”„Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi
cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely
adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, Megjelentetett pedig most
a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált,
világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által” (Kol.
1,26-28; 2 Tim. 1,9-10) Ezt a testté lett Ige így jelenti ki: „Mert nincs semmi rejtett
dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy
nyilvánosságra jusson” (Márk. 4,22)
22
Az idők teljességének rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az idők
teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik
(oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő
egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti
még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A
végső idő; Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a
beteljesedés állapota.
23
Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal,
átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden,
mindenség;
24
Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő
teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,
hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő
általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő
keresztjének (kínoszlopának) vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a
földön, akár a mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20) A testté lett Ige meghirdeti,
hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett,
elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És
mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg,
és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15) A zsidókról – és az ő
7
Eféz. 1,11 Őbenne [egyesüljön], akiben vettük is [nyertük el;
megkaptuk] az örökséget [sorsrészünket], eleve elrendeltetvén annak
eleve elvégzése szerint [amelyben előre elrendelt minket annak
végzése szerint; ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott
minket az], aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, [szabad
elhatározása szerint tesz; aki a tőle akart terv szerint munkásságával
a mindenséget áthatja]25
Eféz. 1,12 [s azon munkálkodik], Hogy legyünk mi magasztalására az
Ő dicsőségének [szolgáljunk hát felsége dicsőségére], akik előre
[elsőnek, elsőre] reménykedtünk a Krisztusban: [mi, akik már
korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket]26
eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje,

hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig
példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az
időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11)
25
Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten
népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy.
Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép
közül, amelyek a föld színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz
bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden
javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve
kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez,
hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte,
azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig
megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30) Azokat: „Akik ki
vannak választva az Atya Isten eleve rendelése (előre látás, ismeret, tudás)
szerint, a Szellem megszentelésében (akiket Isten az Atya gondviselése a
Szellem megszentelése által kiválasztott), engedelmességre. (figyelmes
hallgatás, vagyis szolgálatkészség vagy alárendelés), és Jézus Krisztus vérével
való meghintésre…” (1Pét 1:2) És tette ezt: „Azért, hogy megismertettessék most
a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek
sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és
bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12)
26
Péter apostol így prédikál Jeruzsálemben a Szent Szellem kitöltésekor: „Ti
vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi
atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek
nemzetségei mindnyájan” (Csel. 3,25) Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a
Szent Szellem, hogy az Ábrahámnak tett ígéret kinek szól: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint
sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a
Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad;
8
27
Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak [a
VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)]28 üdvösségetek29
Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is,
megpecsételtettetek30 [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az
ígéretnek ama Szent Szellemével32 [isteni garanciaként]
nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,28-29) Így kell dicsőíteni, és hívni az embereket Hozzá:
„Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Mily
csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked
ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved
dicséretét. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei
az emberek fiain” (Zsolt. 66,2-5)
27
Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a
VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve,
elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS
JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.)
28
Igéjét (logosz): - egyszerre jelent szót és dolgot is (SZPA); - speciális
értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus)
29
Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot,
megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás;
30
Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy
egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,
megerősítés céljából (szó szerint vagy képletesen); közvetve: bélyeget nyom rá
(a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.
32
Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett)
minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is],
és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót
árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal
azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy
megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a
szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22) Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz
bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei
vagyunk” (Róm. 8,16) Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az
örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1.Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi
9
33 34
Eféz. 1,14 Aki záloga [foglalója] a mi örökségünknek
[sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra, hogy
teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének
magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek
megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének
javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett

ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)
Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én
uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt,
aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én
uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá
mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36) Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy
minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az
angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet
a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az
utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a
pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő
utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat,
szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a
férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek
el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János
apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni
napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta
a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt
mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg
nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák
jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld
skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi
zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon
nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4) Ezért hangzik a figyelmeztetés: A
védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent
Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30)
33
Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben
van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van,
egyúttal azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy
megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része. (Egy eljegyzési
ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része,
amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát.
34
Örökségünknek (kléronomia): apai örökség, vagyis: Istennek minden ígérete
a mi örökségünk)
10
magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö
dicsőségének dicséretére]35
35
Az apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten az: „Ő
pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22)
Mert Isten azt ígérte, hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és
megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép
közül, bár enyém az egész föld” „Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy
az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden
parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes,
hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan
megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19) És az Úrnak gondja van arra, hogy
szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent
népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon (megszerzett) népe
légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett
meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a
legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt,
hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet
atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a
szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát,
hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja
szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják
parancsolatait” (5 Móz. 7,6-9) És hogy ez tudatosuljon bennünk, megismétli a
kijelentést: „Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr
választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld
színén vannak” (5 Móz. 14,2) Az apostolon keresztül jelenti az Úr, hogy kikről
szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek
pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és
megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén,
megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy
hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára
hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok;
akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét.
2,7-10) És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az
ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)
Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság
által” (Róm. 3,24) Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr;
zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot
(jelentése: aki a másik helyére lép), Izráelt (héb. Jisrael: Isten harcosa) a saját
örökségéül” (Zsolt. 135,3-4) Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról,
hogy ki Isten harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet
11
Eféz. 1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban,
és minden szentekhez való szerelmeteket36
Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg [nem hagyom abba] hálát adni
tiérettetek, emlékezvén reátok [említést téve rólatok] az én
könyörgéseimben; [imádságaimban]37
Eféz. 1,17 [és kérem] Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a
dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek38 és kijelentésnek39
[kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő megismerésében40
dolgaiba (gondjaiba); hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcossá avatta”
(2 Tim. 2,4)
36
Az Ige bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való
elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel
hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely
valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett
szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a
Szellemtől kapott szeretetetekről (agapé = Isten szerinti szeretet)” (Kol. 1,4.7-8) Ez
így jelentkezik személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te
hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, A
te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve
felüdült általad, testvérem” „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a
körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó
hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6)
37
Az apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad
azért, hogy a hitüknek híre van: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus
Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van”
(Róm. 1,8) Hálát ad a kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát adok az én
Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a
Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne,
minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel
megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6) Hálát ad azért, hogy a szentek
kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek
mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban.
Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő
munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől
táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett
testvéreink, hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4)
38
Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett,
megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely
bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek.
39
Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról
40
Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás,
elismerés. KJV: tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.
12
[annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek,
melyet az ő megismerése nyújt]41
Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit42 [szellemi
szemeteket; Gyújtson szellemetekben világosságot; fénnyel teljenek
meg szívetek szemei], hogy tudhassátok [megérthessétek]43 hogy mi az
41
Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki
Jézus Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg!
A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor
Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2) Ő Isten képe, aki
által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek,
minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami
van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek,
akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és
Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll
fenn” (Kol. 1,15-17) Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki nekem adta őket,
mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az
Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). Erről tesz bizonyságot a szeretett tanítvány is:
„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk arra, hogy
felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) Pál apostol erről így ír:
„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a Szellem mindent
megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Kor. 2,10) Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak
Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2) Csak az értheti
Istenünk önkijelentését: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim,
akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek,
hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én
vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az
leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt
meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent
Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és
megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül
nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem
jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál,
nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8) Pál apostolon keresztül pedig még
egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki
mindeneknek felette örökké [a világkorszakokba (aionokba) nyúlóan] áldandó
[imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5)
42
És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá
téve/megvilágosítva szívetek szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek szemei
nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.
43
Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában
örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.
13
Ő elhívásának az [elváró] reménysége, mi az Ő öröksége
dicsőségének a gazdagsága a szentek között, [számára]44
Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága45 irántunk
[mibennünk], akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája46
[hatalmas erejének hathatóssága; megtartó erősségének bennünk
munkálkodása] szerint, [Más fordítás: mennyire felülmúl mindent az ő
nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy
44
Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt
parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből
világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való
hit által” (Csel. 26,18) És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta:
Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy
felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez,
amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek
Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a
pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az
eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27) Ezért hálát kell adni: „...az
Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a
világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az
Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által,
bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14)
45
Felséges (hüperballó): - a szokásos célponton túl dob, vagyis (átvitt
értelemben) felülmúl (kizárólag cselekvő melléknévi igenévként: kimagasló).
KJV: rendkívüli (túlhaladó), kitűnik (kiemelkedik), meghalad; mindent
felülmúló; mérhetetlenül nagy, rendkívüli, kiemelkedő, kimagasló, túláradó,
szertelen.
46
Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának
műve; görögül: energeia tu kratusz tész iszkhüosz autu): a görögben az erő
különböző árnyalataira nagyon sok szó van. Itt nem a gyakran használt exuszia
/hatalomból fakadó erő, tekintély, valamire való szabadság/ és nem is a
dünamisz /erő-megnyilvánulás, erő/ szerepel, ezért nem lenne pontos úgy
fordítani: hatalma erejének műve. Az iszkhüsz szó vitézséget, harcias,
kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent; a kratosz másokat leuralni
képes erőfeszítést, az energeia pedig működést, munkát (munkavégző erőt). A
teljes kifejezés értelme tehát: „Isten háborúban győzelmet aratni képes,
vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejének a működése, munkája által
lettünk hívőkké, és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és ültette Isten
jobbjára.
14
az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni
láttuk]47
Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a
halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az
egeken túliakon]48
Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen49 és hatalmasságon50 és
(ható)erőn51 és uraságon52 és minden néven53 mely neveztetik [és
47
Az apostol ezért így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel
mindeneket megcselekedhetik (mindent megtehet), feljebb (bőségesebben)
hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre (nemzedékről nemzedékre) örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21)
48
És az apostol újra-és újra arról a Jézusról prédikál a zsidóknak: „aki az Isten
elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által
felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait,
feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,23-24)
Az evangéliumok bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után:
„Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az
Istennek jobbjára” (Márk. 16,19) Őróla prófétált már Dávid is így szólva:
„Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet
zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1) Így látta Őt István vértanú, és tett
bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent
Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust
állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az
embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56)
49
Fejedelemségen (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése:
egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom,
hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok
jelölésére szolgál a szó..
50
Hatalmasságon (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom;
hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon
lévők, hatalmasok;
51
Erőn (dünamisz): képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére.
Hatalom; erő-megnyilvánulás; hatás; (a mennyei hatalmak a csillagokat irányító
erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek /szellemi és személyes
értelemben/;
52
Uraságon (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben
uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormány
(-zat)
15
valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon
[(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még
KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is55
Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette
mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott
gyülekezetnek)] fejévé56
53
Néven (onomadzó): nevez, valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet
csak kimondanak (ismernek, és segítségül hívnak). >hatalom, tekintély,
jellemvonás<
55
Mert engedelmes volt mindhalálig: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus
nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”„aki
miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok,
hatalmasságok és erők” (Fil. 2,9-11; 1 Pét. 3,22) „Akit tett mindennek örökösévé,
aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése
(kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma szavával
fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a
(mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb (feljebbvaló)
lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4) És:
„akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15) / *
nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi
vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók
vannak is benne./
56
Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert
mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van
vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig
minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent
alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28) És hogy ez a
hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige:
„Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy
megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre
kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,
mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem
hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden
uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett
az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel
koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált”
(Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is:
„micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy
gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal
koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a
16
57 58
Eféz. 1,23 Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel.
[mindenben mindent teljessé tesz]
Eféz. 2. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való
szellemi áldásért
Eféz. 2,1 [Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett;

feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás
lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek]
miatt, [következtében]59
tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily
felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az
eklézsia – a kihívottak gyülekezete – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az
egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő
legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert
Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti
is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)
57
Az Ő teste: test (szóma): (a szó /etimológiailag/ bizonytalan, hogy milyen
szógyökből származik): személy; egyén; Átvitt értelemben: az ember lényege,
ereje. Az apostol bizonyságtétele az Egyházról és annak tagjairól: „Ti pedig
Krisztus teste (szóma) vagytok, és egyenként annak tagjai”. „Mert miképpen egy
testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe,
helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete
[tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan
egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= személyt képezünk] a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk”
(1Kor. 12,27; Róm. 12,4-5)
58
Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes
beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt
Isten valósága/
59
És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr:
„Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és
ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20) „És titeket, kik holtak
valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy
eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt
nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)”
(Kol. 2,13-14) „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a
halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság
[megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más
létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21) „Mert a bűn
17
Eféz. 2,2 Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ
[(koszmosz): a teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a
(világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság
fejedelme60 szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez],
zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus
Jézusban” (Róm. 6,23). Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a
törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös
szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy
gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a
törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, amely
által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a
Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben
szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6) Dávid így
imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök
életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit
megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az
emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem
pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged). Eleveníts meg minket (Tarts
életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet.
Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd
(ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és
megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;
oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi
javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)
Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig
hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se
hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e
nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos
(hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki
olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket,
viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást,
megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást ) láttattál velünk, de ismét (újra)
megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből
(abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt.
71,17-20)
60
Levegőbeli hatalmasság fejedelme (arkhón tész exusziasz tu aerosz, azaz:
levegőég): Ez a sátán megjelölése, mint a föld atmoszférája felett uralkodó
szellemi lényé. A szentírás szerint – legalább – három ég van: az elsőt a föld
légkörével azonosíthatjuk, a második ég az űrrel azonosítható, a harmadik ég
pedig a számunkra szemmel nem látható menny, Isten lakóhelye. Az
Újszövetség tanítása szerint a sátánt lázadása miatt száműzték a harmadik égből,
18
ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség]
fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik, tevékenykedik]61
és jelenleg a második égben, az űrben építette ki „főhadiszállását” ahonnan

uralma alatt tartja az első eget, azaz a föld atmoszféráját, „bioszféráját” A Szent
Szellem kijelentése: „Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az
Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott
nékünk” (1 Kor. 2,12) Kérlek azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek
irgalmasságára, hogy szánjátok [adjátok; állítsátok] oda a ti testeiteket (szómata
= személyeteket) élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul, mint
a ti okos tiszteleteteket. [s így a ti szolgálatotok okos legyen]. És ne szabjátok
magatokat [ne igazodjatok] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz] hanem
változzatok el a ti elméteknek megújulása által. [hanem gondolkodásmódotok
kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes,
ami neki tetsző] (Róm. 12,1-2) „Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12)
61
Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a
démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem
űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a
segítségével.” (Mát. 12,24) Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene
megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről
szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4) De nemcsak az
övékét: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk,
különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők,
egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3) És: „Ti is ezeket tettétek
egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a
haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a
gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az ó embert
cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására
állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,7-10) Az Úr Jézus
kijelentette: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ
fejedelme” (Jn. 12,31) „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és
gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával” (1Kor.
5,8) „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?
Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem
bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek,
sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig
ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg
is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1
Kor. 6,9-11) „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért
19
Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is
mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi
vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak
akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi
természetünk] szerint haragnak fiai62 valánk, mint egyebek [mint a
többi ember] is63
sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert
egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek
úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8) „Bizony, elég volt abból, hogy a
múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban,
részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen
bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3)
62
Harag (orgé): vagy büntetés. Úgy is értelmezhető, hogy bennünket a harag
éltetett, az volt a lényegünk.
63
Ezért: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)
„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; kinyilatkozik] az Istennek
haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége] és
hamissága [igazságtalansága] ellen, kik az [isteni] igazságot hamissággal
[igazságtalansággal] feltartóztatják. [lefogva tartják] (Róm. 1,18) Ezért: „Intelek
titeket: a Szellem szerint éljetek, és a (hús)test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a
(hús)test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellem pedig a test ellen, ezek
viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a
Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt” (Gal. 5,16-18) A
gyümölcsök mutatják meg, hogy hústesti, vagy szellemi emberek vagytok,
hiszen: A (hús)test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek:
házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás,
varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag.
patvarkodások, visszavonások, pártütések, bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, önzés, széthúzás, pártoskodás;
irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre
megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket
cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Szellem gyümölcse pedig: szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
Az ilyenek ellen nincs törvény. (Más értelmezés szerint: Nem az ilyenek ellen van
a törvény) Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és
kívánságaival együtt” (Gal. 5,18-24) És ezt meg is tudjátok tenni Krisztusban,
hiszen: „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel,
hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A
bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok
az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,11-12)
20
Eféz. 2,4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [könyörületben],
az Ő nagy szerelméből [szeretetéért]64 mellyel minket szeretett65 [Más
fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy
szeretetét irántunk]66
Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt,
megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből
tartattatok meg, (kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által
megszabadultatok, üdvözültetek]67
64
Szeretet agapé): isteni tulajdonság. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy az
ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Ő örömét leli benne, vágyik jelenlétére;
igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
65
Szeretett (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni az emberrel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és
feloldódni a szeretetben.
66
Isten az Ő szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való
szerelmét abban mutatta meg, [azzal bizonyítja irántunk való szeretetét] hogy
[abban az időben] mikor még bűnösök voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát
adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján.
3,16) „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [árán], a bűnöknek bocsánata
[eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7) Így teljesedett be a
prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi
öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert
gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja
álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget
mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak
még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20)
67
Az örökélet feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert ha [Istent Fia halála
kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő
Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözíteni fog] az ő élete által
[a Belőle belénk ömlő élet révén] minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10) Az
ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem
enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak”
(Ján. 6,47) Hogy életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben
és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14) „Mert amilyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol
van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt”
(Zsolt. 103,11-13)
21
Eféz. 2,6 És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele]
együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban)
minket], Krisztus Jézusban68
Eféz. 2,7 Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő
időkben [az eljövendő /világ/korszakokban /aionokban /] az Ő
kegyelmének felséges [mérhetetlen] gazdagságát [túláradó bőségét]
hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban69
68
Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által (Jézussal
együtt) minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít (maga elé állít)” (2 Kor.
4,14) Isten hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az
egeken túliakon]” (Eféz. 1,20) „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Mert ha az ő halálának hasonlatossága
szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára
feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]”
(Róm. 6,5) Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben
egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (beavatkozásába, működő
erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (a halottak közül). És
titeket, kik holtak valátok a bűnökben (hibás lépésekben, botlásokban,
melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített (életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket
(félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát
nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre
kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Tudván azt,
hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy
megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek
teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné;
tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy
ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a
céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-4.6)
69
Tette ezt azért: „És hogy megismertesse [megláttassa] az ő dicsőségének
gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit
szólhatsz ellene? (Róm. 9,23) Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy
szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és
azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn.
3,1) Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága
és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő
irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem
által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az
ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök
22
Eféz. 2,8 Mert kegyelemből [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm.
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az
ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban;
üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok
érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez70
Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
[dicsekedhessék]71
életnek” (Tit. 3,4-7) Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem
szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére,
elsőként zsidónak, de görögnek (pogánynak) is. Mert az Istennek igazsága
jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig
hitből él” (Róm. 1,16-17) Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt (vagyis: az
Úr Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az
Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát (az Úr Jézus
Krisztust) az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32)
70
Ugyanis: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért
Isten ingyen igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul
[fedélnek (ennek előképe a templomban lévő frigy láda fedele, a kegyelem
fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten
ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején, hogy
e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt
is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a
körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30)
„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem
igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény
cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem”
(Gal. 2,16)
71
És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul
meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Mert amikor a
pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük
szerint [természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a
törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14) „Hogyan
lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A
cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember
[hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29) „Mert ő
szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink
alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete
előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)
23
Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén
Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre
elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]72
Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a
(hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek)73
72
Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket
és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt. 100,3) Az Úr
Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”
(Ján. 10,11) És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy
megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé,
amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14) „Azért ha valaki Krisztusban van, új
teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) „Mert a
Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;
hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Vessétek le a régi élet szerint való
óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg
szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint
valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24) És ha már
levetkőztétek az óembert: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs
többé görög (vagyis: pogány) és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség,
barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,
könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek
valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek,
akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely
a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben,
amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak
beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és
intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával
zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek
szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván
az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,10-17) Így valósult meg a prófécia,
amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne
a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd
megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)
73
Az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy
[amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint
vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz.
[ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; (úgy
hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)]” (1
Kor. 12,2) Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig
némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott;
24
kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a
(hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés74
Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók
voltatok, Izráel társaságától75 idegenek [közösségétől elkülönítve;
jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva],
reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
Eféz. 2,13 Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor
távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. [vére árán]76
megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de

megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak
nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)
74
De: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a
körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a zsidó,
aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés, ami a
(hús)testen külsőképpen van [látható]. Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak]
aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint
való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. [jön] (Róm. 2,28, 29) „Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok
körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti
körülmetéléssel, a bűn testének (szóma és szarx, vagyis a testi természet) levetése
által. (Kol. 2,11)
75
Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt
(Ef. 2,12): Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond:
Újszövetségi gögög-magyar szótár)
76
Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a
kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt idegenek] és ellenségek
valátok [ellenséges gondolkozásúak, (érzületűek) voltatok] gonosz
cselekedetekben [tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]. Az Ő emberi
[halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat
[hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól
menteseket] állasson titeket Őnmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22) „Minthogy
az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot
(világegyetemet), nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket (páráptómá: félre-
csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket; mulasztásaikat ), és reánk bízta a
békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi
általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt
(hamartia: céltévesztést) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztésé) tette értünk,
hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21) Beteljesült tehát az
ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek;
25
Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta]
mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [eltörölte,
érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a közbevetett
[közéjük emelt] választófalat77
megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol

vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1) És:
„Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség (vagyis: az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) a messze (távol) és
közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19)
77
Választófal (phragmosz): - kerítés, vagy záró sorompó, sövény; válaszfal,
korlát, akadályozó válaszfal; bekerítés, erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc,
kerítés, fal. Itt (Ef 2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek között, és
ellenséges kapcsolatot létesít közöttük. A Szent Szellem kitöltése után így
prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni,
hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki
féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor
békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)
Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől
szolgájává alkotott, hogy Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép) Ő hozzá
megtérítsem, és hogy Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) hozzá gyűjtessék;
hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól:
Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és
Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul
adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6) És minden
Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz
Pál apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz: „Akkor Pál és
Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először
néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem
tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a
pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47) Az Úr
Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek
születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják
nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség
Fejedelme!” (Ézs. 9,5) „És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus (jelentése: fogoly,
megkötözött) eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét
pásztort és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont
karddal Nimród (jelentése: lázadó, ellenálló) országát. Megment, ha Asszíria
országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6) Már Ezékiel prófétán
keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj
nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül,
akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő
26
Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját]
(hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén
[megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért];
hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet
szerezvén; [és békességszerzővé]78
földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és

egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és
ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik
magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom
őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és
lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a
király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint
járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet
adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak
azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő
fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez
velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet
közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők
nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki
megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28) Az Úr
Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim
is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell,
és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján. 10,16)
78
És a Szent Szellem így folytatja: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,14) „Mert a törvény
cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott
mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében,
hogy azt kell cselekedni.” Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy,
hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal.
3,10.13) „Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a
törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá (láthatóvá) nekünk] Isten igazsága, [az
Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény
és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most
nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden
hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert
nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]: mindenki vétkezett, és
híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. [elmaradtak az Isten
dicsőségétől]” (Róm. 3,21-23) „Hogy a törvénynek igazsága [igazságos
követelése] beteljesüljön bennünk, [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk,
[élünk] hanem Szellem szerint” [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli,
hanem a Szellem] (Róm. 8,4) „Itt már nincs többé görög (vagyis: pogány) és
zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad,
27
Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az Istennel mind a
kettőt, egy testben (szóma = személyben) a keresztfa [kínkaró;
kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést79
Eféz. 2,17 És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a
távol valóknak és a közel valóknak80
hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) „Mert hiszen egy Szellem
által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé]
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok] akár szolgák,
[rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.
[valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1 Kor. 12,13)) „Krisztusban tehát
nincs zsidó, sem görög (vagyis: pogány), nincs szolga, sem szabad, nincs férfi,
sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig
Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,28-29) Igen: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés,
sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6)
79
Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála
által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
[akkor (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]”
(Róm. 5,10) „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a
Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis
Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította
nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor. 5,18-19) Mert tetszett
Istennek: „…hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a
mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának;
kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön,
akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20) „Ezért Isten ingyen igazítja meg
őket [megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi
szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul
[fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.
[nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen
türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25) „Ez a szeretet, és
nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte
a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10)
80
Az Úr Jézus ígérete: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok” (Ján.
14,18) És szavát beteljesítette, erről így tesz bizonyságot az apostol: „Így is van
megírva: Lőn az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő
szellemmé” (1 Kor. 15,45) Mert: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak
Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17) Péter apostol bizonyságtétele: „Mert
Krisztus… miután halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem
szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak” (1
28
Eféz. 2,18 Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk]
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához81
Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek
[idegenek], hanem polgártársai a szenteknek és cselédei [házanépe;
családtagjai] az Istennek82
Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek [Isten házává],az apostoloknak és
prófétáknak alapkövén lévén a szegletkő [sarokkő] maga Jézus
Krisztus83
Pét. 3,18-19) És akik vették a Szent Szellemet, vagyis befogadták az Urat,

azokhoz így szól az apostol: „De ti nem vagytok (hús)testben, hanem
Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test
(szóma = személyiség) a bűn miatt halott [halandó], de a Szellem (örök)életet ad
megigazultság által” (Róm. 8,9-10)
81
Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem
mehet az Atyához, hanemha (csakis) énáltalam” (Ján. 14,6). Az apostolon
keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is [megnyílt
számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben
[most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai]
dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni
dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) „Őbenne van bátorságunk és szabad
utunk bizodalommal való menetelünk Istenhez a Benne való hit által” (Ef. 3,12)
Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (trónusához),
hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való
segítségül (amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16)
82
És tovább folytatja az apostol: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét
az üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki az ő dicsőséges testéhez (szóma =
személyéhez) hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (Szómati = személyünket),
azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) Hiszen:
„…titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden
bűnötöket, A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is
támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak
közül” (Kol. 2,13.12) „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek,
amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn
valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2)
83
Az apostolok bizonyságtétele: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint
bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá.
Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra],
hogyan [mimódon] épít rá. Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet
a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már
megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11) „Ez lett a sarokkő, amelyet ti,
29
Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván
[szorosan összeillesztve; egybeszerkesztve], növekedik [emelkedik]
szent templommá az Úrban84 [Más fordítás: Ő tartja össze az egész
épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma]
Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt építtettek [eggyé építtettek] Isten
hajlékává [lakóhelyévé] a Szellem által [a Szellemben]85
Az üdvösség művének szolgálatában
Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a

pogányokért [nemzetekért]86
az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott

az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,11-12)
János apostol látja a mennyei Jeruzsálemet: „A város falának tizenkét alapköve
volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel. 21,14) Ez a
prófécia is az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, az
ÚR: A Sionra (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) egy követ
teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem
menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És nincsen
senkiben másban üdvösség (g. szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi
javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás). Mert nem is adatott emberek
között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk
(üdvözülnünk)” (Csel. 4,12). Mert: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22) A vallásos zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „…
Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a
szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Ezért mondom
nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely
megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,42-43)
84
És: „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén
az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint
való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére
szeretetben” (Eféz. 4,16)
85
És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek
temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok;
és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16) Az Úr Jézus
szenvedése előtti kérése így teljesült be: „Hogy mindnyájan egyek legyenek;,
amint (úgy ahogyan) te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek
legyenek mibennünk (hogy ők is bennünk legyenek): hogy elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem” (Ján. 17,21)
30
Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok [ha tényleg megértettétek, és
felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét] rendelkezését [Isten
jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását irántatok;
kegyelmének arról a sáfárságáról], melyet nékem adott a ti
érdeketekben; [amelyben a ti javatokra részesültem]87
Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés [leleplezés; kinyilatkoztatás,
kijelentés, a lepel lerántása] útján ismertette meg velem a titkot,
aszerint, amint az elébb [korábban] megírám röviden,
Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én
értelmem [hogyan értem én, és milyen az én ismeretem,] a Krisztus
titka felől [milyen betekintést nyertem; micsoda belátást kaptam
Krisztus titkába]88
86
Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és rabságáról: „Nekem,
minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak
hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a
Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten
kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az
Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben
hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint,
amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az
Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25) „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az
Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel
elhívattatok” (Eféz. 4,1) Filemont így üdvözli az apostol: „Pál, Krisztus
Jézusnak foglya, és Timóteus, az atyafi (a testvér), Filemonnak, a mi szeretett
(testvérünknek és) munkatársunknak” (Filem. 1,1) Timóteust pedig így bátorítja:
„ Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát,
hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8)
87
És így folytatja az apostol: „Amaz örök eleve-elvégezése [az örök korokban
előzetesen tett elhatározása] szerint, amelyet megcselekedett [megvalósított] a
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,11) „Hogy kijelentse
[kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként]
hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között…” (Gal. 1,16)
88
Az apostol megvallása: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én
magam is kaptam…” (1Kor. 15,3) „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam
néktek…” (1Kor. 11,23) Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által:
mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10)
És a Galatáknak szintén megírja, hogy: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy
az az evangélium [örömhír; jó hír], melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
[nem embertől származik]. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak
arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése [kinyilatkoztatása] által. [a Krisztus
Jézus leleplezésén át jutottam hozzá]” (Gal. 1,11-12)
31
Eféz. 3,5 Amely egyéb [korábbi] időkben [más nemzedékek
idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most
kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet
levonták róla] az Ő szent [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és
a világtól elválasztott] apostolainak [az evangélium nagyköveteinek,
csodatevő erőkkel meghatalmazottainak] és prófétáinak [Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek] a Szellem által:
Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok [nemzetek] örököstársak
[sorsrészesek] és egyugyanazon test tagjai [egy testbe vannak
szerkesztve] és részesei [részestársai] az ő ígéretének a Krisztus
Jézusban az evangélium [örömhír; jó hír; örömüzenet] által.89
89
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak
örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem
vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a
„Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!”
(Hós. 2,18-19.22) Pál apostol a Rómabelieknek írott levelében idézi a próféciát,
ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus népének szól: „Amint Hóseásnál
(Jelentése: Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely
nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és
szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek,
szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]
És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én
népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm. 9,25-26) Péter apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig
Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra
találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy:
„De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton,
amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt
mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!”
(Hós. 1,10) Ezért: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs
(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok
[eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29) Azért: „Mert
hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma =
személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár
szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk
meg, [valamennyiünket egy Szellem itatott át] . Ezért: „… nincs különbség
[megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az
32
Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama
ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő
erejének] munkája [(energeia): hatóerő, energia] szerint. [amelyet
hathatós erejével juttatott nekem]
Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott
[jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a
pogányoknak [nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus
végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan,
kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;90
Eféz. 3,9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen
rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől
Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez,

[bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12) A
Korintusbeliekhez pedig így szól az Úr: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus
pedig Istené” (1 Kor. 3,23) És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)
90
És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb
[legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó
[érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam
[üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De
Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám
való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem
maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen,
(tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam
[keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan
[mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor.
15,9-10) „Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó,
az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis
irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett
megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a
Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra
méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a
bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus
Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes
hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek
Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16) Mert az Úr Jézus az:
„Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli
küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek
minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5) „…
Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy
teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25)
33
[örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva az Istenben, aki
mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. [Más fordításban: és
felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely
kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].
Eféz. 3,10 Azért, hogy megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye,
értésére adja, tudomására hozza] most a mennybeli
fejedelemségekkel [az égi helyeken lévő kormányzatokkal;
fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott
gyülekezet (eklézsia)] által az Istennek sokféle [szerfölött sokrétű]
bölcsessége,91
91
És így folytatódik a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve
ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek]
óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott;
nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg
akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges]
a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik,
hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége:
[Más fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az
Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a
titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a
nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a
megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27) És azért jelentetett ki: „hogy szívük
felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz
vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.
Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) Hatalmas
titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16) És most már: „...a
Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27) Erről a titokról már Dávid is prófétált
„...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6) És folytatódik a
kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának
titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és
amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére
[megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog);
megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint
Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak.
Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a
többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint
munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk
felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró)
reményünket (Eféz. 1,9-12) De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az
apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam
[beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez,
mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak
34
Eféz. 3,11 Amaz örök eleve-elvégezés [az örök korokban előzetesen
tett elhatározása, szándéka] szerint, amelyet megcselekedett
[megvalósított] a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:92
Eféz. 3,12 Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon]
való menetelünk [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által.
[a világkorszakok (aionok) szerint]93
Eféz. 3,13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el
bátorságotokat; ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való
vagytok]” (1 Kor. 3,1) „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre

jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e
világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó
fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik
eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem
Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet,
amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt
ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)
92
És így folytatja az apostol: „Aszerint, amint magának kiválasztott
[kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [a világ(alap) levetése] előtt,
hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő
nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által. Eleve
elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá
fogad [egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve
szerint. [Más fordításban: Szeretetéből indítva azonban már eleve
különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül,
avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is
helyeselte]” (Eféz. 1,4-5)
93
„Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben
az Atyához” (Eféz. 2,18) Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság
és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha (csakis) énáltalam” (Ján. 14,6).
Az apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk
is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a
kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk
[ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a
reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) Hát:
„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (trónusához), hogy
irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül
(amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16) Ezért hát: „Járuljunk (azért oda)
hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta (megtisztult) a
gonosz lelkiismerettől (szüneidészis: szellemi együttészleléstől). És testük meg van
mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul (a
reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk), mert hű az, aki ígéretet tett”
(Zsid. 10,22-23)
35
nyomorúságaim [elszenvedett megpróbáltatásaim;
szorongattatásom, és az üldözés] miatt, amelyek néktek
dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]94
Eféz. 3,14 Ez okáért meghajtom térdeimet (a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja előtt, [az Atya előtt]
Eféz. 3,15 Akiről neveztetik [akitől nevét nyerte] minden nemzetség
[a leszármazottak összessége], mennyen [az égben] és földön, [a
világmindenségen]95
Eféz. 3,16 Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy
hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben;
[Másik fordítás: „s kérem, adja meg nektek, hogy dicső
94
Így figyelmezteti a Szent Szellem a minden korban élő hívőket: „Hogy senki
meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani
megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
Mert mikor közöttetek valánk (nálatok voltunk) is, (már) előre megmondtuk
néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket);
amint (tapasztaltátok, és) meg is történt” (1 Thess. 3,3-4) „De mindazok is, akik
kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim.
3,12) Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit: „Emlékezzetek meg ama
beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az
ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet
(igéimet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21)
95
Pál apostol idézi a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert
nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más
fordításban: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -,
előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]”
(Róm. 14,11) Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és
megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem,
igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden
térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem,
minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik
gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa.
45,22-25) Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván
azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16) És arról a NÉV-
ről, amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11)
36
gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék,
hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok]
Eféz. 3,17 Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben;96
Eféz. 3,18 A [agapé: Isten szerinti] szeretetben meggyökerezvén
[(ridzoó): szilárddá, stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan
a talajba kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva] és alapot vévén,
[azért] hogy megérthessétek [képesek legyetek felfogni] minden
szentekkel egybe [együtt], mi a szélessége és hosszúsága és mélysége
és magassága. [Más fordításban: „hogy az összes szentekkel együtt
erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a
szélesség, hosszúság, magasság és mélység (az előzőek mellett ez a
négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően végtelennek tekinti:
97
ez a négyirányú (kockaszerű) kiterjedés a tökéletesség kifejezője)]
Eféz. 3,19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül
haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész
teljességéig.98 [és beteltek az Isten egész teljességével]99
96
Hogy velem együtt megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt
megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal.
2,20) Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki
énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül
semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a
(lemetszett) szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik,
és megégnek (mert elégetik)” (Ján. 15,5-6) És Pál apostolon keresztül így szól az
Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig
valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].
Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt
[halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé
= örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet
ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7)
97
Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a
Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel
tehát? Mélyebb az alvilágnál (a holtak hazájánál); hogy ismerheted meg (mit
tudhatsz róla)? Hosszabb annak mértéke (terjedelme) a földnél, és szélesebb a
tengernél” (Jób. 11,7-9)
98
Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes
beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten
valósága/
37
Eféz. 3,20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket
megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb [azon felül
is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [amit mi kérünk vagy
megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő [bennünk ható
hatalma] szerint,
Eféz. 3,21 Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívott
gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről
nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!
Eféz. 4. A Test egysége
Eféz. 4,1 Kérlek [buzdítalak] azért titeket én, ki fogoly vagyok az

Úrban, hogy járjatok [éljetek, viselkedjetek] úgy, mint illik [méltóan az
Istentől kapott] elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, [amelynek
részesei lettetek]100
99
Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma:
lényében), [Mert testileg (szóma: lényében) őbenne lakozik minden, ami az
istenséget betölti]. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak [hatalomnak]; »s benne
lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig ő tölt meg«” (Kol. 2,9-10)
100
És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és
buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez
méltó módon), aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el
titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14). „Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak
éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a
Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket,
akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy
Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván
[bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó
cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy
ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi
szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív
[hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol.
1,10.7). És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem:
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak
igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha
valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok
38
Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal [(tapeinophroszüné): szerénységgel], és
szelídséggel101 [jóindulattal, gyengédséggel], hosszútűréssel
[türelemmel] elszenvedvén egymást [(agapé): isteni] szeretetben.
Eféz. 4,3 Igyekezvén102 [törekedve, fáradozva] megtartani103 [erősen
tartani, megőrizni] a Szellem egységét a békességnek kötelékében104
»irányítása szerint«. [Más fordítás: A Szent Szellem a békesség
kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel
arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]105
is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a

békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
101
Szelídséggel: (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság,
gyengédség.
102
Igyekezvén: [(szpúdadzó): igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik;
figyelmet szentel, gondja van.
103
Megtartani: [(téreó): vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart,
megőriz, tulajdonában tart.
104
Kötelékében: (szündeszmosz): kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő
alapelv, irányítás.
105
És folytatódik a kijelentés: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher,
nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/]
hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz ], és úgy
töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a
Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében
jelentett ki «. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és
bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]”
(Gal. 6,2). Mert: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is]
pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az
erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik]
erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük,
és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: az a
kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek
gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését)
keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1). „Semmit nem cselekedvén versengésből
[vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem
hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem
alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti
magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy
büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3) És: „Öltözzetek föl azért,
mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt;
irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást és
39
Eféz. 4,4 Egy a test [(szóma): személy] és [(kai): szintén] egy a
Szellem, miképpen [(kathósz): ugyanúgy, mint] elhívatástoknak egy
[elváró] reménységében hívattatok el is. [Más fordítás: Csak egyetlen
Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy
reménységre hívott meg Isten benneteket];
Eféz. 4,5 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Úr, egy [(heisz hen): egyetlen] a
hit, egy [(heisz hen): egyetlen] a bemeritkezés. [Más fordítás: Csak egy
Úr van, egy hit és egy bemeritkezés];
Eféz. 4,6 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Isten és mindeneknek Atyja, aki
mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban
munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek Atyja –
aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent
átjár, és mindenhol jelen van]106
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen

panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen
[úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint
amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek
fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a
tökéletesség összefogó ereje]” (Kol. 3,12-14). „A (az Isten szerinti) szeretet
hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes
[jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny,
vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem
dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik;
nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4). Hát: „Legyetek pedig egymáshoz
jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok meg), miképpen
az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4, 32).
„Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és
szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely
a Krisztus Jézust jellemezte]” (Fil. 2,5).És hogy ez az indulat milyen, azt az Úr
Jézus így jelentette ki: „Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat
[megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)” (Mát. 11,29).
106
És folytatódik a kijelentés: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár
görögök, [pogányok; hellének] akár (rab)szolgák, akár szabadok; és mindnyájan
egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át] (1 Kor.
12,13). A prófétákon keresztül már sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten
van, és nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten
teremtett bennünket…” (Malak. 2,10). Izráelnek így jelenti ki az Úr? Hogy rajta
kívül nincs Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az
Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,39). Hát:
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy (egyedül az) Úr!” (5 Móz. 6,4). „Hadd
40
Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól
osztott ajándéknak mértéke szerint107
Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy,
felemelkedik, felszáll] a magasságba foglyokat vitt [magával] fogva
[fogságba], és adott ajándékokat az embereknek [megajándékozta az
embereket].
Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb
le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a
földre]?
Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden
egeknél [majd felemelkedett az egek fölé], hogy mindeneket [a
mindenséget] betöltsön [(pléroó): teljessé tesz]108
tudja, ismerje meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, (és hogy ő kívüle)
nincs más” (1Kir. 8,60). Ezért, azt mondja az Úr: „Ne féljetek, és ne rettegjetek!
Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem,
megmondtam) Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál
(kőszikla), nem tudok (róla)” (Ésa. 44,8). „Így szól az Úr (JHVH=Jehova /az
Ószövetségben minden helyen, ahol az ÚR szó szerepel, az eredetiben JHVH van/) ,
Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az
utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa. 44,6). Az Úr Jézus így jelenti ki,
hogy a prófétákon keresztül Ő szól: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).
Filep kérésére, hogy az Úr Jézus mutassa meg az Atyát, így válaszol: „Monda
néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem,
Filep? Aki engem lát, látja az Atyát. mi módon mondod azért te: Mutasd meg
nékünk az Atyát” (Ján. 14,9). Az apostolok – akik ismerték Istent – is erről
tesznek bizonyságot: „… a Krisztus… mindeneknek felette örökké áldandó
[imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5). Simon Péter,
Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet
nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában: (2
Pét. 1,1). Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot
János apostol is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk
arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a
Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)
107
És az apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink
[A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem
különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem
szerint… ” (Róm. 12,6). „Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember úgy
volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját;
külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása.
Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem
megnyilvánulása= szellemi ajándék] vagyon.
41
109
Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul [követként].
108
Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél,
adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram
Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket
kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt.
68,19). Agur pedig így prófétál: „Agurnak (Jelentése: héb. ’félem az Istent’ v. ’Isten
szolgája’), a Jáké fiának (Jelentése: magát őrizve, kegyes, engedelmes, meghalló)
beszédei (dáḇár: megnyilatkozás, Ige), prófécia (nə'um: kinyilatkoztatás, üzenet),
melyet mondott a férfiú Itielnek (Jelentése: velem van az Isten, Isten tulajdona),
Itielnek és Ukálnak, »„megevett”; esetleg „étel” ; vagy szimbolikus név«. (Más
fordítás: Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam,
Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van). Minden embernél tudatlanabb
vagyok én (baʿar: ostoba, gondolkodni képtelen), és nincs emberi értelem én
bennem (nincs emberhez illő értelmem; H: bínáh: ítélőképesség, megkülönböztető
képesség, felismerés, megértés, értelem, belátás). És nem tanultam a bölcsességet,
hogy a Szentnek ismeretét tudnám (és nem ismerem a szent dolgok tudományát).
Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a
szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg
a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának
neve, ha tudod? (Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki
szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az
egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?”
(Péld. 30,1-4). Az Úr Jézus kijelentése: „És senki sem ment fel a mennybe,
hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van”
(Ján. 3,13). Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér:
„Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai,
monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát
felszállani (felmenni) oda, ahol elébb (előzőleg) vala?!” (Ján. 6,61-62). Az
apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált (nem emberkéz
alkotta) szentélybe, az igazinak csak másolatába (az igazi képmásába) ment be
Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék
érettünk” (Zsid. 9,24). És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el
hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan,
valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott
(igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent,
megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek)
közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
109
Apostolok: [(aposztolosz): kiküldött, követ; meghatalmazott, teljhatalmú
megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és cselekszik.
42
110 111
Némelyeket prófétákul Némelyeket evangélistákul [az
evangélium, az örömüzenet hirdetője], némelyeket pedig
pásztorokul112 és tanítókul [ajándékul az embereknek]:
Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre
juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá
tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma):
személy; lényege, ereje] építésére [Más fordítás: Azért adta őket, hogy
felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy
ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:
Eféz. 4,13 Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan
az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének113 [megértésének]
egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével114
[befejezettség] ékeskedő kornak115 [érett kor] mértékére. [Más
fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való
teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:
Eféz. 4,14 Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek116
[kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai):
117
ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak akármi szele,
az embereknek álnoksága118 [csalása, becsapása] által, a tévelygés
[(plané): félrevezetés] ravaszságához119 való csalárdság120 által. [Más
110
Próféták: [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő
személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.
111
Evangélista: [(euangelisztész): az evangélium, az örömüzenet hirdetője, aki
győzelmet a győztes hadvezér érkezésének jó hírét hirdeti, evangélista.
112
Pásztorokul: [(poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy,
akinek gondjaira van bízva a nyáj, vagyis a gyülekezet. Az apostolok korában a
pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt. (lásd: Csel. 20:17,28)]
113
Megismerésének: (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes
tisztánlátás.
114
Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés
/vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/.
115
Ékeskedő kornak: [(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy
legmagasabb foka.
116
Gyermekek: (népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő.
117
Tanításnak: (didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az
információ.
118
Álnoksága: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély, lelemény, ügyeskedés.
119
Ravaszságához: (panúrgia): ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás.
120
Csalárdság: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel
rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle
tanításokat.
43
fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik
mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket
hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra
csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz
tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és
álnokságától)];
Eféz. 4,15 Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén
[(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,
aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban. [Más
fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele
minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba];
Eféz. 4,16 Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép
renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó):
ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség /
támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület],
minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a
testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. [Más fordítás: Ő
illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató
minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden
tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]121
121
Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben
mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23). Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit
mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és
figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert
minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt,
érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28). De csak: „A
tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi
görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú;
nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk
[hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)]
sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik
elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása
elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett
bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt]
elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).És minden
újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma:
lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27). És hogy érett
férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én
imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4). Hogy: „A
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes
44
bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi

énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16). És
kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle
idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy
kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi
hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).
Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt
vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető
szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit
érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely
emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány,
előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és
nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más
fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon)
benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi
hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. (Kol. 2,8).
És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen)
üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség
(az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6). „Mert [hiszen] e világ bölcsessége
bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva:
Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz
értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok
meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak
igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal.
5,1). Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve
szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent,
sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek
vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból
szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a
napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a
napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy
hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11). Hiszen ti már: „…
feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek,
amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az
odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol. 3,1-2). „Mert sokan járnak
(sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most
pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei;
Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő
gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a
földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van,
honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20). Ezek
azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész
személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén
45
Eféz. 4,17 Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt
figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és
emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy,
mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz):
szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási
122
képessége] hiábavalóságában [hiábavaló gondolkodásuk szerint,
hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik].
Eféz. 4,18 Kik értelmükben123 [gondolkozásmódjukban]
meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre],
elidegenültek az isteni élettől [Isten életétől; Istentől, aki az élet
forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság
miatt, mely az ő szívük (bensőjük) keménysége [elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük.
[ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

[Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet
[(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről
is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek
segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint
oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést«
. //Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész
személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a
kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//.
(Kol. 2,19). De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok
azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint
szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése:
hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a
szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek,
gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni Krisztusban,
mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének
dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen
ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek
gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi
szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való
csalárdság által” (1 Kor. 14,20)
122
Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság;
romlottság, züllöttség.
123
Értelmükben: (dianoia): értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód;
szándék, terv; érzület.
46
124
Eféz. 4,19 Kik erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben;
elfásultan és tehetetlenül], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra]
adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul
mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik
magukat, annyira elmerültek ezekben]125
124
Érzés nélkül: (apalgeó): eltompul, érzéketlenné válik; az érzésektől,
érzelmektől messze távolodva.
125
És a kijelentés folytatódik: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy
egykor ti a (hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek)
kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a (hús)testen kézzel
megcsinált körülmetélkedés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül
valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve;
jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek
nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,11-12). Bizony: „…
elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok
(nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük,
valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás,
bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés)
(bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség),
tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás,
tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott)
bálványimádásokban” (1Pét 4,3). „Mert régente (valamikor) mi is esztelenek,
engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek)
szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól
gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3). Ezért: „Mint engedelmes
gyermekek ne szabjátok (hasonlóan alakít, ugyanarra a mintára, alkalmazkodik
valamihez, valaminek megfelelően alakítja magát) magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek (Engedelmes
gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak)”
(1Pét 1:14). Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a
világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e,
hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a
világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4). Ezért: „Ne
szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot
szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
(hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától
van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16). Ezért tehát: „Öldököljétek [sanyargassátok]
meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre
a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg
magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását].
47
Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok [egészen másmilyennek
ismertétek meg] a Krisztust;
Eféz. 4,21 Ha ugyan [(eige): ha tényleg] Őt [meghallottátok; ha
valóban Őt magát hallgattátok, és] megértettétek és Ő benne
megtaníttattatok, úgy amint az igazság [(alétheia): maga a VALÓSÁG,
Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket],

tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz
kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat
(gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a
gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami
bálványimádás” (Kol. 3,5). „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne
legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz/létkorhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,
változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok,
megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a
(hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya]
ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá,
mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz
nem is lehet)]” (Róm. 8,7). Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek az Istent,
azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen,
amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában
(lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly
dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8). „Tudjátok,
[emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok]
vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz.
[(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma
bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket; (Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és
sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma
bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2). Hogy
bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek
régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de
megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok
[megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi
Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)
48
az ami megfelel a tényeknek, Ige] a Jézusban [ahogy az igazság
Őbenne van]126
Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek [(apotithémi): félretesz] ama régi élet127
[a korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó embert, mely meg van
romolva [(phtheiró): eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a csalárdság
[(apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt.
[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi
forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik;
Aki romlásba rohan a megtévesztő (csalárd és gonosz) kívánságok
miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek];
Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek [(núsz): bensőtök]
szelleme szerint,
Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új [(kainosz): újszerű, ismeretlen,
szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban
[(dikaioszüné): Hit által való megigazulásban] és valóságos [(alétheia):
128
maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, az Ige] szentségben
126
Folytatódik a kijelentés: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az
Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne, Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá
válva] és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra
taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,6-7). „Mert
megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Amely arra tanít (és
nevel) minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
mértékletesen (józanul), igazán (az Ige szerint) és szentül éljünk a jelenvaló
világon. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és
üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Aki önmagát adta mi
érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és
tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé). Jó
cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,11-14). „És néktek (pedig) kenetetek van a
Szenttől, és mindent tudtok (és ezt tudjátok is mindnyájan). Nem azért írtam
néktek, mivel nem ismeritek (mintha nem tudnátok) az igazságot [(alétheia: maga
a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, Ige), hanem mivel ismeritek azt, és mivel
semmi sincsen az igazságból, ami hazugság (mert tudjátok az igazságot és azt,
hogy semmiféle hazugság (pszeudosz: hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás;
csalás, becsapás) sem származhat az igazságból). És az a kenet, amelyet ti
kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki
tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az
és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1
Ján. 2,20-21.27)
127
Régi élet: (anasztrophé): életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés.
Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus
128
Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne

49
úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra

gerjedjen]” (Róm. 13,14). „Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]” (Gal. 3,27). És így folytatja az
apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra
feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön
(elpusztuljon; tétlenné, tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek.
[ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,6). „Avagy nem tudjátok-é, [hát
nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre
kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,3-4).
Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is
támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba;
hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt
Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13). „hogy többé ne emberi
vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő
idejét” (1Pt. 4,2). Tehát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti
halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak]
hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12). Hanem:
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes
életetekben” (1 Pét. 1,14-15). Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek,
akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak
ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására
állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10). „Azért ha
valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan,
meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak
[a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött
létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17). „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk,
teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre
elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10). Az
Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan jön létre az a szokatlan, meglepő új
ember így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik
víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született,
(hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt
mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7) „Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak
indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13). És aki
már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen
50
129
Eféz. 4,25 Azért levetvén a hazugságot [hazug állítás vagy
magatartás], szóljatok igazságot [(alétheia): valóság, Isten Igéje], kiki az
ő felebarátjával130 [a közeledben lévő embertárs, szomszéd]: mert
egymásnak tagjai131vagyunk132
megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma)
szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek,
ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló,
„földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét
1,3). Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). Az újjászülő beszéd
pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5). És ti: „…nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által” (1Pt. 1,23). Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért,
hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent
Szellem által” (Tit. 3,5). „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek
nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé
legyetek…” (2 Pét. 1,4). Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek
figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa.
43,18-19) „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem
említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa.
65,17). Hanem: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól
mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után
vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon
növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)”
(1Pét 2,2)
129
Hazugságot: [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug
állítás vagy magatartás; csalás, becsapás.
130
Felebarátjával: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs,
szomszéd. A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen.
131
Tagjai: [(melosz): végtag vagy testrész, a test (szóma = személy) egy-egy
funkciót végző része.
132
Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen [egymásnak],
mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival]
együtt” (Kol. 3,9). Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről:
„Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. (Az eredetiben
így hangzik az Ige: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni)”! (3 Móz. 19,11). „Ezek
azok a dolgok (logosz: Igék), amelyeket cselekedjetek: Igazságot (alétheia: valóság,
isten Igéje) szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel
ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi
rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR”
(Zak. 8,16-17)
51
Eféz. 4,26 Ám haragudjatok [(orgidzó): haragszik, neheztel,
felháborodik], de ne vétkezzetek [(hamartanó): eltéveszti a célpontot]: a
nap [(héliosz): nap; fény] le ne menjen a ti [felindult] haragotokon133
[Más fordítás: Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a
haragtól]134
Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító,
hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok
semmi lehetőséget]135
133
Haragotokon: (parorgiszmosz): bosszankodás, haragos indulat.
134
Már Dávidon keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „(Ha felindultok is)
haragudjatok, de ne vétkezzetek: (gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és)
beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok (le)” (Zsolt. 4,5).
Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki
haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül
[alaptalanul, feleslegesen], méltó az ítéletre [vádolható]…” (Mát. 5,22). És Isten
Igéje bemutatja azt, akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki
vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt
álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak. 3,1). Hát:
„Azért, (tanuljátok meg tehát) szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden
ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert
ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20).
Ezért: „Ne légy (ne bosszankodj föl) hirtelen a szellemedben a haragra; mert a
harag (a bosszankodás, indulat, düh) a bolondok (ostobák, hitetlenek) kebelében
nyugszik (szívében / bensőjében tanyázik)” (Préd. 7,9). A napról – vagyis a
kenetről, ami lemehet a harag miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert
nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót
(javait) azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül, (alétheia): VALÓSÁG = Ige
szerint) élnek” (Zsolt. 84,12)
135
Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok (óvatosak,
megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti
ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként)
szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit
nyelhet el). Akinek álljatok ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek
lévén a hitben (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9).
És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „Akinek
pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha
valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe [orcája] előtt.
Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az
eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb
nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait
[mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11). Ezt tudva int a
Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,
52
Eféz. 4,28 Aki oroz vala [lopott], többé ne orozzon [ne lopjon];
hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel
azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával
szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek
Eféz. 4,29 Semmi rothadt136 [bomlasztó; tisztátalan] beszéd137 a ti
szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor
szóljatok, ha az jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy
áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást
(üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják]138
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,
erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és
az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy
megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12) Az Úr
Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az
ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert
nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és
hazugság atyja” (Ján. 8,44)
136
Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen.
137
Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs.
138
Ne lopj!”(A héberben így hangzik a prófécia: Nem fogsz lopni!) (2 Móz.
20,15). Hogy hogyan kell élni Krisztusban, arra maga az apostol ad példát: „Sőt
magatok (is jól) tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a
kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek,
hogy ily módon munkálkodva (milyen kemény munkával) kell az erőtlenekről
gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb
adni, mint venni. (Nagyobb boldogság adni, mint kapni)” (Csel. 20,34-35). Hát ti
is: „… becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját
dolgaitoknak utána lássatok (tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel
munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11). Mert: „Magatok is
tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek
rendetlenül (mi nem tétlenkedtünk közöttetek). Sem ingyen kenyeret nem ettünk
senkinél, hanem munkával és fáradsággal (vesződséggel), éjjel-nappal
dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Mert amikor nálatok
voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül (tétlenül) élnek közületek, akik semmit
nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak (és haszontalan dolgokat
művelnek). Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus
53
Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt;
bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben]
megpecsételtettetek139 A teljes váltságnak140 napjára. [Más fordítás:
Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az
időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja,
hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok141
Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva (csendben dolgozva), a maguk

kenyerét egyék (a maguk kenyerén éljenek)” (2 Thess. 3,7-12)
139
Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy
egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,
megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség
jeleként.
140
Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS,
FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást,
szabadon bocsátást.
141
És így folytatódik a kijelentés: „Akiben ti is, minekutána hallottátok az
(igaz)ságnak [(alétheia): a VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)]
üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is,
megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama
Szent Szellemével [isteni garanciaként]. Aki záloga [foglalója] a mi
örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra,
hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének magasztalására.
[Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és
ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba
behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14). Mert Isten az:
„Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a
tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a
Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót
árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal
azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy
megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a
szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22). Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz
bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei
vagyunk” (Róm. 8,16). Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek,
az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi
javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett
ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).
Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként
bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet:
54
Eféz. 4,31 Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat;
düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás]
és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás,
becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden
„És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem

közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek
mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És
amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a
városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de
azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon
kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-
6). János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt
feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy
szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak
addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint
hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne
bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,
akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4). Pál apostolon
keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy mit jelent a teljes megváltás: „… mi
magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk
[sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]… várván a mi testünknek
megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz: halandó én) való, váltság
általi megszabadítást]” (Róm. 8,22-23). Az apostol kétségbeesetten így kiált fel,
de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki
vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából =
holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson
keresztül” (Róm. 7,24-25). „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a
mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem
találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk,
minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót
elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4). „Mert e romlandó testnek (phthartosz):
mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e
halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53). „Mert a mi országunk mennyekben
van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi
nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma = személyünket,
lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = személyéhez,
lényéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,20-21)
55
gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a
másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]142
142
Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le)
vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot,
fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot], gonoszságot [a
rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást;
rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet (szájatokból).
[Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. ne
dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit
megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne
hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó
embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9) „Mert ember
haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden
undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden
tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a
(belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)”
(Jak. 1,20-21). És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért
(vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat),
minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság),
képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés,
féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).
Mert: „Ha pedig keserű irigység és civódás (és viszálykodás) van a ti
szívetekben (bensőtökben), ne dicsekedjetek (ne kérkedjetek) és ne hazudjatok az
igazság (alétheia = Valóság, Ige) ellen (és az igazsággal szemben). Ez nem az a
bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi (pszükh i kosz görög szó jelentése:
pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai,
szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják) és ördögi
(daimoniódész: démoni). Mert ahol irigység (féltékenység) és civakodás
(viszálykodás, vetélkedés, versengés) van, ott háborúság (akatasztaszia: zűrzavar,
állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás) és minden gonosz
(phaulosz: haszontalan, rossz, gonosz, aljas) cselekedet is van” (Jak. 3,14-16). Hát:
„Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki
megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy
ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és a
törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a törvényt
kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája
vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki
hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda
vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak.
4,11-12). „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad
mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt
boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25). És az apostol kifejti azt is, hogy milyen
56
Eféz. 4,32 [Ellenkezőleg] legyetek pedig egymáshoz jóságosak
[kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni
képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett
[megbocsátott] néktek143
Eféz. 5. A világosság gyermekeiként járjunk
törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint:

Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8)
143
Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl
azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet
[belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen
panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen
[úgy tegyetek] ti is” (Kol. 3,12-13). Az Úr Jézus így tanít imádkozni: „És bocsásd
meg a mi vétkeinket, [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [amint]
mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük
azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12). És kijelenti azt is, hogy miért kell
megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő
vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás
lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi]
néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti
nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás
lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja
meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát.
6,14-15). Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én
atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda
néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer
(hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22). A megbocsátás feltétele az ima
meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg
(engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei
Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás
lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem
bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (engedi
el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket,
melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26). És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „…
öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14) Tudva, hogy Isten már
megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban
megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2
Kor. 5,19). Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett
gyermekek” (Eféz. 5,1)
57
Eféz. 5,1 Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint
szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek:
Eféz. 5,2 És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben,
miképpen a Krisztus is szeretett144 minket, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más
fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó
illat legyen az Istennek]145
144
Szeretett: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,
és elveszni, feloldódni a szeretetben.
145
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem
cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor
még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt”
(Róm. 5,8). Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az
Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a
Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a
kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát
[igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten
ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25). A Szent Szellem újra - és újra kijelenti,
hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és
feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy
megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé,
amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25). És ismét: „Aki adta
[feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy
kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e
jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan;
beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából;
gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. Az Istennek és a mi Atyánknak
akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4). Minden Krisztusban hívőt
így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot],
jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet].
Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna.
miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti
is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent]. »Más fordítás:
mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke;
amely a tökéletesség Összefogó ereje«.” (Kol. 3,12-14). És ismét: „legyetek pedig
egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek,
58
146
Eféz. 5,3 Paráznaság [házasságtörés] pedig és akármely
tisztátalanság147 [romlottság], vagy fösvénység [nyerészkedés;
haszonlesés; kapzsiság; mohóság, fösvénység, bírvágy még csak] ne is
neveztessék [még szóba se kerüljön; még csak ne is említtessenek] ti
közöttetek. amint szentekhez148 illik [méltó].
Eféz. 5,4 Sem undokság [szemérmetlenség; trágárság, sikamlósság,
illetlen figurázás; se rútság; sem ocsmányság; vagy mocskos
viccelődés], vagy bolond [szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő]
beszéd [ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.
Káromkodás], vagy trágárság149 [mocskos viccelődés ne hangozzék],
melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
Eféz. 5,5 Mert azt jól tudjátok [és értsétek meg; és jegyezzétek meg
magatoknak], hogy egy paráznának is [(pornosz) parázna, fajtalankodó
150
férfi], vagy tisztátalannak [romlott], vagy fösvénynek
[nyerészkedőnek; kapzsinak, pénzimádó (mert az ilyen valójában
bálványt imád)], ki bálványimádó, nincs öröksége [egy sem kaphat
megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg

mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett
[megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32). „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,
aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan,
hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak,
megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek;
engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]” (Mát. 5,45). Legyetek
azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,36). Mert ez a krisztusi
felnőttkor legfőbb ismertető jele: „Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek
[felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti
mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]” (Mát. 5,48).
146
Paráznaság [(porneia): házasságtörés, melynek gyökere minden esetben a
hűtlenség akár gondolatban, akár tettben nyilvánul meg
147
Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
148
Szentekhez: (hagiosz): szent, megszentelt, Istennek szentelt, Istenhez méltó,
Isten tulajdona.
149
Trágárság: [(eutrapelia): durva tréfálkozás, szellemeskedés,(vulgáris
értelemben) malackodás, élcelődés.
150
Tisztátalannak: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
59
helyet; nincs sorsrésze] a Krisztusnak és Istennek országában,
[Királyságában]151
151
Már a testté lett Ige, az Úr Jézus figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az
ember bensője gonosz, hiszen a sátán természete lett benne, mikor befogadta
annak beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik
ki], az fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert. Mert onnan belülről, az
emberek szívéből [(kardia): bensőjéből, a szellemi életének központjából] származnak
(ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a gonosz [(kakosz): romlott,
züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás,
fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely, aggodalmaskodás; a gonosz megfontolások;
minden gonosz számítgatás; gonosz tervek]. Házasságtörések, paráznaságok
[fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok. Lopások,
telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés].
gonoszságok [rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés]. Álnokság [ravaszság,
csalás]. Szemérmetlenség [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás,
féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység; rosszindulatú tekintet], káromlás,
[(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás;
gonosz beszéd mások ellen] kevélység [büszkeség; gőg; fennhéjázás;
felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség; meggondolatlanság; léhaság; a
józanész hiánya]. Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki
[az ember belsejéből származnak], és megfertőztetik [ezek szennyezik be; teszik
tisztátalanná és szentségtelenné] az embert” (Márk. 7,20-23). És minden olyan
beszéd gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt
[(szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen; bomlasztó;
tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) ] a ti
szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor szóljatok, ha az jó,
és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet
közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik
hallják]. És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant,
megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek
[(szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy
megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget
nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként]. A teljes váltságnak [(apolütrószisz):
Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja
a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a
Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a
teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi
vagytok]” (Eféz. 4,29-30). „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok
[gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne
tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne
vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint
megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se
bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt
60
értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók;

kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta,
homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját
neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi;
kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvaj] se
telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek,
[iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó;
gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal
eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas
a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát].
Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot.
[(pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); -
képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn, [(hamartéma):
céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma):
személyen] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot
művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen)
bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személye] ellen
vétkezik. [(hamartanó): - a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt
értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]” (1 Kor. 6,9-1.18). „Öldököljétek
[sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban
azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi;
öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden
megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális
bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat],
gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat
(gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a
gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami
bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol.
3,5-6). „És az Istennek [a Krisztus] békessége uralkodjék a ti szívetekben,
amelyre el is hívattatok [az] egy testben (Szóma: személyben); és háládatosak
legyetek. A Krisztusnak beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon
[elevenen], minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak
[tanítsátok és intsétek egymást, Szellem adta dallamokkal, énekekkel és
dalokkal kedvesen énekeljetek szívetekben Istennek]. És mindent, a mit csak
cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,
hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,15-17). Mert nézzétek a
világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok
azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant”
(1Kor. 9,25) Hát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
[mulandó] testetekben [(szóma): személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak]
hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12) Mert: „Az az
Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól”
(1Thessz. 4,3) Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a
61
152
Eféz. 5,6 Senki titeket meg ne csaljon [ne vezessen félre; meg ne
szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az

Isten” (Zsid. 13,4) Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis
bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja
is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet
a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8). Mert: „A testnek
cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek
ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció],
tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás,
féktelenség, szemérmetlenség]. Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás,
boszorkányság babonaság; mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet,
gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc,
civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh,
bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő)
versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás,
lázadás], pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések;
szakadások]. Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet],
gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések]
és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek
benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket
cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának]
örökösei nem lesznek. Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös
természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették
[(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden
olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja
hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi
görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt”
(Gal. 5,19-21.24). „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden
bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit]
a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de
ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13). Mert
Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a
bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és
mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot. A gyáváknak pedig és
hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és
bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak,
azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel.
22,15; Jel. 21,8)
152
Megcsal: g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves
magatartással félrevezet.
62
153
tévesszen; ne ámítson el] üres beszédekkel [üres hazugságokkal;
hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő
[ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [nehogy
cinkostársak legyetek velük; ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen
tehát velük semmi dolgotok]154
153
Beszédekkel: (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g:
logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek
cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan.
154
Minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne
hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak
[megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött]
társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés,
bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33). Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki
pedig magát társul adja a bolondokhoz (hitetlenekhez), megromol (az ostobák
(istentagadók) barátja pedig romlottá lesz)” (Péld. 13,20) Hiszen tudjuk, hogy:
„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9). Tehát: „Meglássátok
[ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki
rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át]. A
bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő,
megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek
rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás,
tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a
Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más fordításban:
„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági)
bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi
elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat]
el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét
találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván,
amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az
ő (hús)testének értelmével (bölcsességével). [Más fordításban: Senki ne
mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki
alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki
látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul),
érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18). „Mert
nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja
mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten
nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni]
igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal;
gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják;
elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]” (Róm. 1,18). „Ti
azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül
63
Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [fény]
az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]155
élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem

növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus
Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-
örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)
155
Ezért hálát kell adni: „... az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek
örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a
sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a
mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14). Mert Az Úr
Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne
maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46) Dávid már így prófétál
Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az
Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad
nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29) Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól
kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a
szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27). A János
írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi
világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más
lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden
e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem
ismerte meg őt. Az övéi közé (saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt”
(Ján. 1,9-11).De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti
világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék]
a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és
dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát.
5,16). Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a
hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a
megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a
törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak] Vagy mi közössége a
világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.
>Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne
kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik
Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit?
Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14). És azért:
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen
(hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult
nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az
élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az
élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem
futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16). És hogy ez a
gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent
Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen)
64
Eféz. 5,9 (Mert a világosságnak [a Szellemnek] gyümölcse minden
jóságban és igazságban [(dikaioszüné): megigazult vagy megigazított,
156
igaznak nyilvánított] és valóságban [(alétheia): Isten Igéje] van)
Eféz. 5,10 Meggondolván [azt vizsgálgassátok; azt keressétek], mi
legyen kedves [(euaresztosz): kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését] az
Úrnak157
viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között).

Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak,
hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha
látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12).
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye
pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely
minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18). „Az
éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük
el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a
világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az apostolok így figyelmeztetik a
hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a
hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess.
5,8) vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért”
(Eféz. 6,11-18). „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5)
156
A világosság, vagyis: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti]
szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság,
kitartás], szívesség [kedvesség]. Jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség,
egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit,
bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész):
szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség
[(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).
Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,
könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést
(türelmet). Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen
egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az
Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek
föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog
mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben
(bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (szóma: személyben); és
háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15). Az apostol kérése: Titusz tanítsa a
szenteket, hogy: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne
veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek,
teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2). Mert: „Az igaznak
(megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs”
(Péld. 11,30)
65
157
Hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „És ne szabjátok magatokat
[ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (ne idomuljatok)] e
világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az
apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz.
4,23) „Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát
véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek
szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem
kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess.
4,3-5) Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes
életetekben” (1 Pét. 1,14-15) „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami
a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e,
hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a
világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4). És így
folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a
mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=
magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben
van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek
én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt
követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak
(élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk). Mert sokan
járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most
pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának)
ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás,
pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban
van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert
ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19) És kérlek benneteket: „Csakhogy
a Krisztus evangéliumához méltóan [annak megfelelően éljetek és] viseljétek
magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen].
Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
66
Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek [(szünkoinóneó): részt vesz
158
másokkal együtt, részesedik] a sötétségnek gyümölcstelen [meddő,
haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább meg is
feddjétek159 [leplezzétek le] azokat;
Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok titokban [alattomban] cselekesznek,
éktelen dolog [(aiszkhrosz): szégyen, gyalázat, csúfság] csak mondani
[még beszélni] is [róla].
Eféz. 5,13 Mindezek pedig megfeddetvén [(elenkhó): megvizsgál,
kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket], a világosság
[(phósz): fény] által napvilágra jőnek. [Mindaz, ami lelepleződik, a
világosság (a fény) által lesz nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté)];
mert minden, ami napvilágra jő, világosság [de mindaz, amit a
világosság (a fény) leleplez, nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté) lesz
(fény lesz)]. »Más fordítás: Mert minden, ami láthatóvá válik,
világosság (fény); s ami így világossá válik, fényforrás lesz«
Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol [ébredj fel,
aki szunyókálsz] és támadj fel a halálból [a halottak közül], és
felragyog; tenéked a Krisztus [Más fordítás: S majd rád veti fényét a
Krisztus]160
felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy
szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium
[örömüzenet] hitéért. (Fil. 1,27). Timóteust (jelentése: aki Istent szereti, tiszteli) így
buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad (vállald velem
együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el; viseld el, szenvedd
el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes) vitéze (katonája,
harcosa). Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok) sem elegyedik
bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele ) a (biosz): földi)
élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi dolgokba).
Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta (sztratologeó:
besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért harcol ). Ha pedig küzd
((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (sztephanoó: nem
részesül győzelmi díjban), ha nem szabályszerűen (nomimósz: törvényesen,
törvénynek megfelelően, törvénnyel összhangban, szabályosan) küzd (harcol,
versenyez)” (2 Tim. 2,3-5)
158
Sötétségnek: (szkotosz): tudatlanság; vallási és erkölcsi sötétség, amit a bűn,
a hitetlenség és az Istennélküliség okoz.
159
Megfedd: (elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté
teszi a tényeket.
160
Így folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal]
pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek
67
cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az

apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot,
az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8). És: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás
igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze
van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli
állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [vagy hogyan fér össze a fény] a
sötétséggel. >Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért
ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az
egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit?
Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14). És tovább
folytatódik a kijelentés: „És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes
legyen. És ez (pedig) az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek,
hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk,
hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; (akkor) hazudunk és nem az
igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a
világosságban van: (akkor) közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak,
az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7). Mert: „… a
világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a
sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem
tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani.
A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság
fölött]” (Ján. 1,5). Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige
volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő
jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte
meg őt” (Ján. 1,9-10). Az Úr Jézus kijelentése: „…. Én vagyok a világ
világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az
életnek világossága” (Ján. 8,12). Így szól az Úr a kihívottak közösségéhez, az
eklézsiához: „Kelj fel, világosodjál (tündökölj), mert eljött világosságod, és az
Úr dicsősége rajtad feltámadt (rád ragyogott). Mert még sötétség borítja a
földet, és éjszaka a népeket (sűrű homály a nemzeteket), de rajtad feltámad az
Úr (fölötted ott ragyog az ÚR), és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek
világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (a rád ragyogó
fényhez)” (Ésa. 60,1-3). Az is kijelentést nyer, hogy mi az ítélet, amit az ember
von magára: „Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a
világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az
emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt]; mert az ő
cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]. Mert minden, aki
hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a
világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [a fényre], hogy az ő
cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne
lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei].” (Ján. 3,19-20). Ezek azok: „…
akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein”
68
Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok.
[gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek], nem, mint bolondok
[ne esztelenül, botorul, nem, mint balgák], hanem mint bölcsek161
(Jób. 24,13). Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az

igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő
cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten
szerint való cselekedetek [Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten
által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy
Istenben tette őket]” (Ján. 3,21).
161
És így folytatja az apostol: „Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis]
gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában];
hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek
[maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok], értelemben [a
megértésben] pedig érettek legyetek. [gondolkodásotokban azonban legyetek
felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek;
végcélba jutottak) legyetek)]” (1 Kor. 14,20). Hogy ez bekövetkezhessen, arra
buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a
tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon
növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). Mert csak akkor tudják betölteni az
Igét: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó
alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)”
(Kol. 4,5). És azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)],
hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő
dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a
NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás
nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg
nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok,
akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10). Ezért:
„Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak
látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22) „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták
(romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és
elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek
(ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15) „Hogy legyetek a ti mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és
esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48) „Maga pedig a békességnek
Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok
(pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek)
feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul)
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti
szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és
Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel
egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13) Isten igéjének fényében kell mindent
69
Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok
[az idők] gonoszok [(exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva
az alkalmat].
Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek; [oktalanok
meggondolatlanok; értetlenek; ostobák], hanem megértsétek [lássátok
be], mi legyen az Úrnak akarata162
Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van
[ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal
(aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].
»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«:
hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be
újra meg újra benneteket]163
(önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és
pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR
azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12) És: „Menedékem és pajzsom
vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).
162
Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen
viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is
megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5). „Ezt pedig
cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök
az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból]
felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk [a küszöbön áll] az
üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11). És az apostol így folytatja:
„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1
Kor. 7,29) Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én
meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak, és
nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult
örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek
a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük”
(Ésa. 49,8-9) Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az
ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a
nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad.
Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).
„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és az Igét hirdetjük),
Isten előtt pedig nyilván [láthatók] vagyunk [Isten előtt teljesen át vagyunk
világítva, nyíltan állunk]…»Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk
meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer minket…]«” (2 Kor.
5,11). És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük
legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék” (1Tim. 3,7)
163
Ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen,
becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás
és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban,
70
Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal],
énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi
élet központja (a benső)] az Úrnak [Más fordítás: a Szent Szellemtől
kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes
szívvel! Énekeljetek neki új éneket].
Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának164
dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13). Mert: „A bor csúfoló, a

részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor
csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)”
(Péld. 20,1). A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor
mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20). Mert: „Jaj azoknak,
akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti
őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit
nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12). És: „Jaj
azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital
vegyítésében (keverésében)” (Ésa. 5,22). Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és
szeszes (részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a
gyülekezet (a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás
legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget
tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz.
10,9-10). Akkor: „Hogy van hát atyámfiai [mi következik ebből, mit kell hát tenni,
testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van
zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga],
nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek
épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,26). És: „A Krisztusnak
beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden
bölcsességben. Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, [és a Szent Szellemtől
származó] dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti
szívetekben az Úrnak ” (Kol. 3,16). És egy akarattal való imádságban: „És
minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, a hol
egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét
(az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala. (Csel. 4,31)
164
És így folytatja az apostol: „Hogy van hát [mi következik ebből]?
Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet]
a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek
Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]” (1 Kor. 14,15).
„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem
által, és ugyanezen dologban vigyázván (legyetek éberek) minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18). Bármi ér:
„Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet
71
Eféz. 5,21 Engedelmesek [készségesek] legyetek [egymás iránt]
egymásnak [(hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok
165
egymáshoz] Isten félelmében [a Krisztus iránti tiszteletből]
énekeljen” (Jak. 5,13). Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és

dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába
(sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében
(sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most
is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában
örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más fordítás: Így
hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be
áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6). Hát:
„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi
szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki
zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2). És: „Áldom az
Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2). Ezt a példát
kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1
Thess. 5,17-18)
165
És így folytatja az apostol: „Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim],
amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek (hüpakúó: hallgat valakire, figyelmesen
hallgat). Nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor köztetek
vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel (phobosz:
félelem közepette) és rettegéssel [(tromosz: reszketés, remegés, rettegés) között is]
vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre]. //A görög
szöveg szerint a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken
munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek
üdvözülttökként//. Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek
voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még
fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a
megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek
véghez” (Fil. 2,12). „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]
hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös
lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén,
egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra
törekedtek]. »Más fordításban: Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek
titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok
összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás
iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek« (Fil. 2,2).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és]
viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti
mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó
legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam
dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy
72
Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek
[(hüpotasszó): engedelmeskedik, alkalmazkodik], mint az Úrnak.
Eféz. 5,23 Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a
feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje [(kephalé): eredete,
forrása] az egyháznak [(kihívott) gyülekezetnek, eklézsiának]. És
ugyanő megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója,
megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek
(szóma: személyének) [az egyháznak, az ő testének].
Eféz. 5,24 De miképpen az egyház [a (kihívott) gyülekezet, eklézsia]
engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli magát] a
Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek]
engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; aláveti magát] legyenek
férjüknek mindenben166
akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az

evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27). „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók
[(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást
ingerlők, egymásra irigykedők. [Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre
vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk
kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26). Mert ha a Szent
Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az
apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást
odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet
dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10) „Teljes alázatossággal és
szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben
[Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel
viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2). „Semmit nem cselekedvén versengésből
[vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem
hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem
alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti
magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy
büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3) „Valakik annakokáért
tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen
értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek [feltárja majd előttetek]. [Más
fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők) vagyunk, ilyen
észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja
előttetek leplezni; Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene
gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is
megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)
166
Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [szeretném
azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden
férfiúnak [(ánér): - férfi: a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed. De jelenti az
73
Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen
odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket,
miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott
érettkoru (a krisztusi felnőtt kort elért) embert is], feje [(kephalé): - fej, szó szerint vagy
átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség
jelképe] a Krisztus; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a
mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik
fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú;
[a nőnek eredete azonban a férj] a Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor.
11,3). Ahogyan Éva is Ádámból származott – vagyis eredete Ádám volt: „És
alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből,
asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való
csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek
neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23). Mert: „… Ádám… ama
következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm.
5,14). És újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek
[(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli] a ti férjeteknek [éljetek a férjetek
fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz,
akik az Úr hatalma alatt vannak]” (Kol. 3,18). A feleség feladata a gyakorlatban:
„Legyenek mértékletesek (szóphrón: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett,
visszafogott), tiszták (hagnosz: tiszta (erkölcsileg-szellemileg), szent, érintetlen,
tisztességes), háziasak, jók (agathosz: jóindulatú), férjüknek engedelmesek
(hüpotasszó: engedelmeskedik, szeretetteljes alkalmazkodás), hogy az Isten beszéde
ne káromoltassék (nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5). De
Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs
(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok
[eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28). Azért: „Mert hiszen egy
Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé]
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák,
[rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.
[valamennyiünket egy Szellem itatott át] . Ezért: „… nincs különbség
[megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az
Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez,
[bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12). „És
minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma =
teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja
vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27). A testnek pedig: „És Ő a feje a testnek
[(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]:
aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR
ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül;
hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]”
(Kol. 1,18)
74
gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta,
kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]167
Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönít, szentté
tesz], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az
ige [rema; az élet igéje] által. [Más fordítás: hogy felkészítse, és
megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által]. »Még más fordítás:
Hogy a bemerítésben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje«
Eféz. 5,27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat
[hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az
eklézsiát], úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy
sömörgözés [ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem
hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan,
167
A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak,
(agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé
válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)]
szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák;
s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]”
(Kol. 3,19). Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A
férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel,
az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb
(erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket
megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7) „A
feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot;
[teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség
[asszony] is [ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne
tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös
[megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)].
Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután
ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne
kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az
önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5). És mindkét
házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni]
szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat
teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis
teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben ] minket, és adta
Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más
fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen
az Istennek]” (Eféz. 5,2). És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak
[kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek,
együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak,
miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).
75
hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg,
hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges,
szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és
kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem
ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]168
168
Az Úr Jézus szenvedése előtt így kéri az Atyát, kijelentve, hogy mi a víz,
amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. És
én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az
igazságban (hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal)” (Ján. 17,17.19). Régen
az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott;
megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de
megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak
nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11). A megtisztulás eszközéről
így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet
szóltam nektek” (Ján. 15,3). És az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt:
„Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a
bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a
halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által,
azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,4). Az Úr Jézus
kijelentése: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől
[vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten
országába [Isten királyságába]” (Ján. 3,5). Péter apostolon keresztül kerül
kijelentésre, hogy milyen vízből születünk újjá: „… újonnan születtetek nem
romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten
élő, és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét
1,23). Jakab apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés
eszközét: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). „Ami minket is megtart
(üdvözít: megmenekülés; megszabadítás; oltalmazás; biztonság) most képmás
gyanánt, mint bemerítés, ami nem a (hús)test szennyének (piszok, szenny,
romlottság, istentelenség) lemosása (letevése, félretevése), hanem jó lelkiismeret
(szellemi együttészlelés) keresése (kérdezősködik, keres, érdeklődik) Isten iránt,
a Jézus Krisztus feltámadása által; (1Pét 3,21). Mert: „Csakis ételekkel meg
italokkal és különböző mosakodásokkal (baptiszmosz: alámerítések) - melyek
(hús)testi rendszabályok - a megjobbulás (diorthószisz): helyreállítás) idejéig
kötelezők (epikeimai: érvényben van, kötelező). (Zsid. 9,10). És hogy mibe kell
bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,
amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az
újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Más fordítás: nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5). Ekkor
mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs
76
Eféz. 5,28 (Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a
férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni,
teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen
odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket,
mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki
szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó].
Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús,
hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem
(ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja;
felnevelni egészen addig, amíg éretté válik ] és ápolgatja [(thalpó):
gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr
(Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az
eklézsiát];
Eféz. 5,30 Mert (minthogy) az Ő testének [(szóma: = a személye,
lényege, ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy - egy funkciót
végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő
csontjaiból valók:
Eféz. 5,31 Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy,
hátrahagy] az ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó):
csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy
(hús)test(té [Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]169
Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a
(kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok170
benned! (Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)”
(Én. 4,7)
169
Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „És alkotá az Úr Isten azt az
oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból)
való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik
feleségéhez: és lesznek egy testté (hússá)” (1 Móz. 2,22-24) Az Úr Jézus pedig így
fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva
férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú
atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (hússá).
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test (hús). Amit azért az Isten
egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6)
170
Így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész
személyetek) a Krisztusnak tagjai [(melosz): - végtag vagy testrész, a test (szóma =
személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva] hát a Krisztus
tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá
tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla]. Avagy nem tudjátok-
77
Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki [mindegyiktek,
egyenként] az ő feleségét úgy szeresse [(agapaó): önmagad teljesen
odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele.
Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben],
mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje [tisztelje] a
férjét171
Eféz. 6. Tanácsok a gyerekeknek és szüleiknek
Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek;

(hüpakúó): meghallgat, figyel, engedelmeskedik, szót fogad, alkalmazkodik,
elfogadja a tanácsát, aláveti magát] a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez
az igaz [ez a helyes; (dikaiosz): tisztességes, illő; Isten követelése]; »Más
fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban
vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«.
Eféz. 6,2 Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat ami
az első parancsolat [(prótosz): kezdeti, eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú
útmutatás] ígérettel [amelyhez ígéret is kapcsolódik].
é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy

bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik; tapad; tart] egy test (szóma:
személy) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy
testté. [hússá]. Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem
Ővele. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől
kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva,
vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély ] akit Istentől nyertetek; [aki Isten
ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok” (1 Kor. 6,15-17.19)
171
A férfiakhoz így szól az Úr: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni
magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben )] szeressétek a ti feleségeteket, és ne
legyetek irántuk keserű kedvűek (ne legyetek hozzájuk keserű szívvel; ne
legyetek mogorvák, és ne legyetek kemények irántuk; s ne bánjatok durván
velük; s ne legyetek indulatosak velük szemben)” (Kol. 3,19). Péter apostolon
keresztül nyer kijelentést, hogy ez az ima meghallgatásnak is feltétele: „A
férfiak … együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek
megfelelően) [feleségükkel]. Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlen)
edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint
akik örökös társaik az élet kegyelmében(nek). Hogy a ti imádságaitok meg ne
hiúsuljanak (imádságaitokban ne legyetek akadályozva, imáitoknak ne legyen
akadálya)” (1Pét 3,7)

78
Eféz. 6,3 Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és
hosszú életű légy e földön172
Eféz. 6,4 Ti is atyák ne ingereljétek [haragítsátok meg; ne keserítsétek
el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése
[(nuthesia): a szó eredeti értelme szerint jelenthet figyelmeztetést és óvást a
veszedelmek ellen, melyek a jövőben leselkednek rájuk ] szerint [hanem az
Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket]173
172
A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző
gyülekezetekben: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben
[engedelmeskedjetek minden tekintetben; mindenben hallgassatok szüleitekre];
mert ez kedves az Úrnak [az Úrban]” (Kol. 3,20). „Mert Isten parancsolta ezt,
mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza
[sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel,
ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára
vagy anyjára, ki kell végezni]” (Mát. 15,4). És: „Mert Mózes azt mondotta:
Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [gyalázza;
gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza], halállal haljon meg
[meghal]” (Márk. 7,10). És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos
zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és
anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj
(és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2
Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16). Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre
becsüli (aki gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!”
(5 Móz. 27,16). Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld
(és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld.
23,22). „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat
megőrizze a te elméd (szíved, a te bensőd); Mert napoknak hosszú voltát, és sok
esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven (Más fordítás: mert hosszú
életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked). Az irgalmasság és
igazság (a szeretet és hűség) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra,
írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz (így találsz) kedvességet és jó
értelmet (jóindulatot) Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4) Hát:
„Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját (útmutatását), és anyád tanítását el ne
hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd (és hordozd) a nyakadba (fűzve).
Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz,
beszélget te veled (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha
felébredsz, irányítsa gondolataidat). Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a
tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések (figyelmeztető intés)”
(Péld. 6,20-23)
173
A Kolossébelieknek is ezt írja az apostol: „Ti atyák [apák], ne bosszantsátok
[ne ingereljétek haragra] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el
ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká legyenek; hogy kedvetlenné ne
váljanak]. »Más fordítás: Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől,
79
Eféz. 6,5 Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test
szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes
félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és
egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak;
Eféz. 6,6 Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne
csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni
[(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső],
nehogy elkeseredjenek« (Kol. 3,21). Már Mózesen keresztül így szól az Úr:
„Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok
ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor
hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz.
4,40). „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te
szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat (ismételgesd azokat fiaid előtt),
és szólj (és beszélj) ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és
mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5 Móz. 6,6-7). És a hívő válasza: „Amiket
hallottunk és tudunk; és amiket atyáink (őseink) beszéltek nékünk, Nem titkoljuk
el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét,
hatalmát (az ÚR dicső tetteit és erejét) és csodáit, amelyeket cselekedett
(amelyeket véghezvitt). Mert bizonyságot állított Jákóbban (intelmeket írt Jákób
elé), és törvényt rendelt (tanítást adott) Izráelben. Amelyek felől megparancsolta
atyáinknak, (őseinknek) hogy megtanítsák azokra fiaikat. Hogy megtudja azokat
a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat
fiaiknak (és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak). Hogy Istenbe vessék
reménységüket (és bizalmukat) és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól (Isten nagy
tetteiről), hanem az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt. 78,3-7). Mert: „Mind
boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjain jár! Bizony, kezed munkáját eszed
(kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól megy sorod).
Feleséged, mint a termő szőlőtő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték
asztalod körül” (Zsolt. 128,1). De: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét (pheidomai:
engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, kíméli ), gyűlöli (miszeó: kevésbé
szereti) az ő fiát. Aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel (epimelósz:
gondosan (paideuó: képezi, tanítja, példát ad, és útmutatást) >Más fordítás: Aki
engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti
őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki<”
(Péld. 13,24). Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor
megvénhedik is, el nem távozik attól (Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki
megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól). A gyermek
elméjéhez köttetett a bolondság (szívéhez /bensőjéhez/ hozzátartozik az
ostobaság); de a fenyítés vesszeje (H: músár: figyelmeztetés; példa, tanítás,
útmutatás) messze elűzi őtőle (kiűzi belőle) azt” (Péld. 22,6.15). És: „Fenyítsd meg
a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek
(Más fordítás: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt
találsz benne)” (Péld. 29,17)
80
hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát
lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen« [Más fordítás: Ne csak
akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek
tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint
akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli
odaadással],
Eféz. 6,7 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal,
odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve
rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem
embereknek;
Eféz. 6,8 Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja
kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados174
174
A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti
(rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben [minden
tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak, nem a szemnek
szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket; ne látszatra
szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [mint akik embereknek
tetszését hajszolják]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel; hanem
szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből]. És valamit
tesztek, szívből cselekedjétek [amit tesztek, jólélekkel (teljes odaszánással,
lelkesen) végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek.
Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr
Krisztusnak (rab)szolgáltok [tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól
az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]. Aki pedig igazságtalanságot
cselekszik [igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának
[azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol.
3,22-25). És ha: „Szolgai állapotban [rabszolgaként] hívattattál el? [kaptad a
meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne bánkódj, ne aggasszon] sőt ha
szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]. Mert az
Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon
bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad
emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája” (1 Kor. 7,21-22). És ez a
figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák)
teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek
magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és
kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú
alá) is” (1Pét 2,18). És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák
az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes
tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).
Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak
engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne
ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó
81
Eféz. 6,9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a
fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és [él]
személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés,
személyválogatás] nincsen Őnála; [Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is,
akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne
fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a
Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit
igazságosan ítél]175
Eféz. 6,10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő
hatalmas erejében. [Más fordítás: Isten háborúban győzelmet aratni
képes, vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejében]176 rajta van
Eféz. 6,11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét [legyen rajtatok
Isten minden fegyvere], hogy megállhassatok az ördögnek177
hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó

(üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (díszére váljanak) mindenben” (Tit.
2,9-10)
175
És az apostol megismétli a Kolossébeli gyülekezetben is, hogy: „Ti urak, ami
igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is
van Uratok mennyekben” (Kol. 4,1). Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik
[és igazságtalanságával kárt tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen
személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25) „Ugyanis Isten nem személyválogató
[részlehajló]” (Róm. 2,11). És: „Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk
[leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó
igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt
nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy
kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében)
cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos,
káros, ártalmas, értéktelen, hitvány ]” (2 Kor. 5,10). És Isten: „Tettei szerint fizet az
embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11). „Mert az Úr, a ti
Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas (erős) és rettenetes
(és félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és
akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17). „Azért az Úr félelme (tisztelete)
legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél
nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés
elfogadása)” (2 Krón. 19,7)
176
És valljátok meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem
megerősít”(Fil. 4,13)
177
Ördög: [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető,
ellenség, ellenálló.
82
178
[ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben.
[Más fordítás: Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok
legyen megállni (és képesek legyetek helyt állni) a vádló (az ördög)
fogásaival (módszereivel, cselvetéseivel) szemben].
Eféz. 6,12 Mert nem vér és (hús)test ellen van [folyik] nékünk
tusakodásunk [harcunk; kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk179
[birkóznunk], hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez
élet [(aión): világkorszak] sötétségének világbírói180 [e világ ura] ellen,
a gonoszság181 [rosszindulatú] szellemei ellen, melyek a
magasságban182 [az égitesteken] vannak. [Más fordítás: A jelenlegi
sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak)
ellen, akik a magasságban vannak]183
178
Ravaszságával: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel
rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle
tanításokat; ravasz fondorlat, ügyeskedés, rafinált retorikai fogás, megtévesztés,
módszeres félrevezetés, hadicsel, stb…
179
Küzdenünk: (palé): birkózás; küzdelem; olyan sport, amelyben a küzdő felek
megragadják, és a földre kényszerítik egymást.
180
Világbírói: (koszmokratór): a világ ura, a világot (kozmoszt) irányító, a Sátán
egyik jelzője.
181
Gonoszság: (ponéria): káros, veszélyes, ellenséges; romlott; rosszindulatú.
182
Magasságban: (epúraniosz): égi, égieken lévők, melyek az égitesteken.
183
Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek,
vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló,
rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál
mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el). Akinek álljatok
ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele
szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9) Hát: „Engedelmeskedjetek azért
az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7) És az
ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget] (Eféz. 4,27). Mert:
„…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban,
mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert
hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44). Az apostolok így intik a mindenkori
keresztényeket. És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással
reagáljatok: „…Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl
ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még
nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [tudjuk] az ő
szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11). Hát:
„Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a
szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).
Rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten
83
184
Eféz. 6,13 Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok] az Istennek
minden fegyverét185 hogy ellenállhassatok186 [szembeszálljatok,
harcoljatok] ama gonosz napon187 [e veszedelmes időben], és
mindeneket elvégezvén188 megállhassatok189 [Más fordítás: Ezért
szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a
fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni,
azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni
a gonosszal szemben].
ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy Istennel

összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és
védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7). „Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben
élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint
harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei
[harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a
mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje
működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség
azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4) Ezt azért
mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok]
lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam
láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De fontos az önuralom is, mert
nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben
vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok
leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol,
versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón
fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden
(módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai):
uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés,
indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó
[hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök;
halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)
184
Vegyétek föl: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz
185
Fegyverét: (panoplia) a nehéz fegyverzetű katona teljes fegyverzete; szellemi
értelemben: a teljes felkészültség érett korú kereszttény emberre jellemző
állapotáról],
186
Ellenállhassatok: (anthisztémi): szembeszáll, szembeszegül, harcol
187
Gonosz napon: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,
ellenséges. Itt: a gonosz, vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő
napja (hémera): idő, időszak.
188
Elvégezvén: (katergadzomai): végrehajt, véghezvisz, megvalósít, beteljesít;
legyőz, hatalmába kerít, végez vele.
189
Megállhassatok: (hisztémi): megáll, helytáll, szilárdan áll; felkel, ellenáll,
fellázad.
84
190 191
Eféz. 6,14 Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat
[csípőtöket] igazlelkűséggel192 és felöltözvén az igazságnak [a
megigazultság] mellvasába193 [a hit páncéljába, mellvértjébe].
Eféz. 6,15 És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának194
[örömhír hirdetésének] készségével195 [Más fordítás: legyetek
állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének
hírét hirdetni].
Eféz. 6,16 Mindezekhez fölvévén196 [minden esetben hordozzátok] a
hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak197 [veszélyes
ellenségnek] minden tüzes198 [izzó] nyilát199 megolthatjátok200
[elfojtjátok];
Eféz. 6,17 Az üdvösség201 [megmenekülés, megszabadulás] sisakját202
is fölvegyétek203 és a Szellem [harci] kardját204 [ragadjátok meg a
190
Álljatok elő: (hisztémi): szilárdan áll; felkel, ellenáll.
191
Körül övez: [(peridzónnümi): körülövez, (ruhát övvel leszorít, hogy harcolni
/ menni tudjon). Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra.
192
Igazlelkűség: [(alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a
VALÓSÁG. (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS
JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.).
193
Mellvasába: (thórax): mellvért, páncél; a hit páncélja, mellvértje.
194
Evangéliumának: [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes
hadvezér érkezésének híre.
195
Készségével: [(hetoimaszia): felkészültség, készenlét.
196
Fölvévén: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz.
197
Gonosznak: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,
198
Tüzes: (püroó): a harag tüzében égő, izzó.
199
Nyilát: (belosz): nagy sebességgel lecsapó lövedékét.
200
Megolthatjátok: (szbennümi): megfékez, elfojt, megakadályoz, megszüntet.
201
Üdvösség: [(szótérion): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadulás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.
202
Sisak: (perikephalaia): sisak, mely a fejet veszi körül.
203
Fölvegyétek: (dekhomai): felfog, megért.
204
Kard: (makhaira): harc közben használt fegyver. A hatalom támadó
fegyvere.
85
205
hatalom támadó fegyverét], amely az Isten beszéde [Isten
kijelentése]206
Eféz. 6,18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban
vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden
kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden
szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent
Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját!
Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az
imádkozásban],
Eféz. 6,19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó [(logosz): Ige]
számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az
Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre] titkát.
Eféz. 6,20 Amelyért követséget viselek207 láncok között; hogy bátran
szóljak arról, amiképpen kell szólanom. [Más fordítás: Ennek a
205
Beszéde: [(réma): Isten kijelentése; Isten aktuális, frissen megelevenedett
szava.
206
Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint:
birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első
kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, a Krisztus igazsága,
amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A
második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság,
amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten
bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága. A harmadik lelki fegyver: a
békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly,
ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden
akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő fegyver: a hit (pistis),
amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje
vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea)
kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az,
bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és
üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó
fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert,
helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet
hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szentléleké, aki mindig
élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).
207
Követséget viselek: (preszbeuó): nagyköveti feladatot tölt be, akinek hivatala
meghatározza életmódját, viselkedését.
86
bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy
kötelességem]208
Eféz. 6,21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit
cselekszem [mi van velem és hogyan élek], mindent megismertet
[tudat] veletek Tikhikus [Jelentése: a szerencsés], a szeretett atyafi
[testvér] és hív szolga [és hű diakónus] az Úrban;
Eféz. 6,22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a
mi dolgainkat [hogy értesüljetek helyzetünkről], és megvigasztalja
[felbátorítsa] a ti szíveteket.
Eféz. 6,23 Békesség209 az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé):
Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya
Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
208
Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak
érte is, egyben példát adva a mindenkorban élő szolgálóknak, és a gyülekezet
tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25). És azért
imádkozzanak: „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való
könyörgésben [imádságaitokban] hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi
ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk] sokak
által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk”
(2 Kor. 1,11). Imádkozzanak, hogy megszabaduljon a képmutató emberektől: „A
mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim,
tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy
megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek),
és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31) „És
végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy
dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz
emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2). „Imádkozván
egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját,
hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy
nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4). És
bemutatja az Ige, az egy akarattal mondott ima eredményét: „Most azért, Urunk,
tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal
szólják (hirdessék) a te beszédedet (a Te igédet). A te kezedet kinyújtván
gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak (a te szent
Szolgádnak), a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdult
(megrendült) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent
Szellemmel, és az Isten beszédét (az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették)
vala” (Csel. 4,29-31). És azért is imádkozzanak a hívők: „Imádkozzatok érettünk.
Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van (hogy
lelkiismeretünk tiszta), igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni
(mindenben helyesen akarunk eljárni). Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek,
hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)
87
Eféz. 6,24 A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem
lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik210 a mi Urunk Jézus
Krisztust romlatlanságban211 Ámen. [E levél Rómából íratott és
Tikhikus által küldetett].
209
Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
210
Szeretik: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,
és elveszni, feloldódni a szeretetben.
211
Romlatlanságban: (aphtharszia): romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem
érő létezés;

Efézusi Kapcsolódó Igékkel (Az Eredeti Feldolgozás Szerint)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Efézusi Kapcsolódó Igékkel (Az Eredeti Feldolgozás Szerint)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1

Eféz. 1. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való

Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban

megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda

kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most

eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje,

javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett

Eféz. 2,1 [Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett;

és jelenleg a második égben, az űrben építette ki „főhadiszállását” ahonnan

megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de

megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol

földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és

Pét. 3,18-19) És akik vették a Szent Szellemet, vagyis befogadták az Urat,

Az üdvösség művének szolgálatában

Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a

az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott

Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez,

vagytok]” (1 Kor. 3,1) „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre

Eféz. 4. A Test egysége

Eféz. 4,1 Kérlek [buzdítalak] azért titeket én, ki fogoly vagyok az

is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a

megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen

bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi

[ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket],

Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne

úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra

Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva (csendben dolgozva), a maguk

„És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem

törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint:

megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg

értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók;

szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az

élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem

viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között).

cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az

(Jób. 24,13). Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az

dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13). Mert: „A bor csúfoló, a

énekeljen” (Jak. 5,13). Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és

akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az

Eféz. 6. Tanácsok a gyerekeknek és szüleiknek

Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek;

é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó

ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy Istennel

You might also like