Pál Apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele

Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné.

Kol. 1. Köszöntés.

Kol. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és Timóteus

atyafi, [a testvér, írják e levelet],
Kol. 1,2 A Kolosséban levő [a Krisztusban megszentelt] szenteknek és
hívő atyafiaknak, [testvéreknek] a Krisztusban. Kegyelem [Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség
[vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Kol. 1,3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus
Atyjának, mindenkor, [valahányszor] tiértetek könyörögvén,
[imádkozunk].
Kol. 1,4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a
szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok.
Kol. 1,5 A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb
hallottatok az igazság [a valóság] beszédében, az [igében], mely az
evangélium, a [jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre].
Kol. 1,6 Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és
gyümölcsöt terem [és gyarapszik; növekszik], úgy, mint nálatok is
[attól] a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten
kegyelmét igazán.
Kol. 1,7 Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes [Isten
szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges,
megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak.1
Kol. 1,8 Aki meg is jelentette [megmutatta] nékünk a ti Szellemben
való [Isten szerinti] szereteteteket.
Kol. 1,9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk [hírül
vettük], nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni [esedezni],

11
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá,
Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak,
amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha
valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok,
hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene
veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden
szellemi bölcsességben és értelemben [megértésben].2
Kol. 1,10 Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére,
minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten
megismerésében.
Kol. 1,11 Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy
mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely
teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít.3
Kol. 1,12 Úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki
elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt
nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben.4
Kol. 1,13 Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség
hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes
[az ő szeretett] Fiának országába, [királyságába].5
Kol. 1,14 Akiben van a mi váltságunk [váltságdíjunk kifizetése] az Ő
vére által, bűneinknek [céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése,
elengedése; megbocsátása).6
Kol. 1,15 Aki képe [képmása] a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született;7
Kol. 1,16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és
a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek [trónok], akár
uraságok, [uralmak; felsőbbségek, vezetők, hatalmasságok], akár
fejedelemségek, [egy ország első embere, legfőbb méltósága:
uralkodók kormányzatok, birodalmak], akár hatalmasságok,
[fennhatóságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói;
hatalmon lévők, hatalmasok]. Mindenek Őáltala és Őreá nézve
[őbenne; őérte] teremttettek; [Mindenek, (a mindenség) rajta
keresztül, és Beléje torkollóan teremtettek].8

22
És így folytatja az apostol: „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok,
hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
33
Hát: „…. atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”
(Eféz. 6,10).
44
És így folytatja az apostol: Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk
Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,8.20)
55
Ezt az örömhírt hirdeti az apostol: „Hanem hirdetjük, amint meg van írva:
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt
készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).
66
Az apostol minden gyülekezetben ezt az életbevágó fontos igazságot hirdeti:
„Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink (céltévesztésünk)
bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7).
77
Mert Ő „…a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).
Kol. 1,17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, (és
illeszkedik egybe).
Kol. 1,18 És Ő a feje a testnek, az egyháznak [eklézsiának; a
kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek
nemzett, legelőször előhozott; az új emberiség elsőszülöttje, első
példánya] a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;
[hogy Övé legyen az elsőség mindenben].9
Kol. 1,19 Mert tetszett az Atyának [a Teljességnek], hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség.10
Kol. 1,20 És hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent
[a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének, 11
[a kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár
a földön, akár a mennyekben.12
88
Isten mindent az Ige által teremtett: „Minden [a mindenség] Őáltala lett
[teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle
különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle] Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett,
ami létrejött” (Jn. 1,3). A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról:
„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű
és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (a teremtett világ eredete)” (Jel.
3,14).
99
Ő Isten elsőszülötte: „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet (a legelőször
előhozottat) a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”
(Zsid. 1,6) János apostol látomásában így szól a gyülekezetekhez: „És a Jézus
Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött (legelőször
előhozott), és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és
megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” (Jel. 1,5).
1010
Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (az Ő énjében)” (Kol. 2,9)
Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek…” (Kol. 1,15).
1111
Kereszt (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz:
egy pózna (mint egy kivégzőeszköz halálbüntetésnél); képletesen: halálnak
kitettség, azaz önmegtagadás;
1212
Azt az örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „miután a tételes
parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a
kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy
testben (egy személyben) az Istennel, miután a kereszt, a (kínoszlop) által
megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett
nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17) „Mert Ő engesztelő
áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az
egész világért is” (1 Ján. 2,2) „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
Kol. 1,21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek [mert elszakadtatok,
ezért idegenek] és ellenségek, [ellenséges gondolkozásúak (érzületűek)
voltatok] gonosz cselekedetekben, [haszontalan, káros tetteitekben]
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [Most
nektek is megszerezte a kiengesztelődést].13
Kol. 1,22 Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [halála
árán], hogy mint szenteket, tisztákat, [hibátlanokat; kifogástalanokat;
szeplőteleneket] és feddhetetleneket, [vádtól menteseket,
támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé.14
Kol. 1,23 Ha ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan
[megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan;
egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva;
ki nem mozdulva] az evangélium, [az örömhír; örömüzenet; (elváró)]
reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott]
minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész
teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.15

Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk:

Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21).
1313
Mert: „Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok,
Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az
ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten
nélkül valók voltatok e világon; Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek]
ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, [Krisztus
vére árán]. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [eggyé forrasztotta] mind a
két nemzetséget [népet], és lerontotta [lebontotta saját húsában] a közbevetett [a
közéjük emelt] választófalat. Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját]
(hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén
[érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért]. Hogy ama kettőt egy új
emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse
[kiengesztelje] az Istennel mind a kettőt, egy testben (saját személyében) a
keresztfa, a [kínoszlop] által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén,
[örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz.
2,12-18).
1414
Ő: „Hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az
eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő [szennyfolt], vagy sömörgözés [vagy
ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem hogy legyen szent
[kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen” (Eféz. 5,27).
1515
Hát: „Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok,
mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók],
buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti
munkátok [fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).
Kol. 1,24 Most örülök a ti érettetek való [ti érettetek elviselt]
szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a
Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az
én (hús)testemben az Ő testéért [az Ő személyéért], ami az egyház [a
kihívottak közössége].16
Kol. 1,25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága [Isten
rám vonatkozó terve] szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve [az
eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem], hogy betöltsem
[teljesítsem; érvényre juttassam; teljesen feltárjam előttetek] az Isten
Igéjét.17
Kol. 1,26 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők
[világkorszakok] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az
emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett;
1616
Az apostol megvallása: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus
szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk, és [megbátorodásunk] is
Krisztus által” (2 Kor. 1,5) Hiszen a Szent Szellem már Dávidon keresztül
kijelentette, hogy: „Sok baj (nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás;
szorult helyzet; gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás,
megpróbáltatás, baj, üldözés, kínzás) éri az igazat, de valamennyiből kimenti az
Úr, Jahve az Örökkévaló. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg
azokból” (Zsolt. 34,20-21) Ezért Dávid – példát adva nekünk, akik hiszünk – így
vallja meg Istenbe vetett bizalmát: „Ha megtelik szívem aggodalommal,
vigasztalásod felüdíti lelkemet” (Zsolt. 94,19) Erről vall az apostol is: „Mert a mi
pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök
dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”
(2 Kor. 4,17-18) „Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk
megjelentetik. [amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni)
rajtunk; melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)
Ezt ismerve vallja az apostol: „Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért
szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [gyalázás, erőszak; kár],
nyomorúságokban [kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet],
üldözésekben és szorongattatásokban [szűkösség, ínség; nehéz helyzet]
Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok
hatalmas]” (2 Kor. 12,10).
1717
Az apostol megvallása: „Mert ha [szabad] akaratom szerint [jó kedvvel]
önként [önszántamból; készségesen] teszem ezt, jutalmam van; ha pedig
akaratom nélkül, [nem önszántamból; hanem kényszerűségből; akaratom
ellenére] sáfársággal bízattam meg, és [csak megbízott intéző, tiszttartó
vagyok]” (1Kor. 9,17) Ezért: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus
szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (1Kor. 4,1) Aki Isten hatalmával végezte
munkáját: „Jelek és csodák ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje
által; csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent
betölthettem a Krisztus örömüzenetével” (Róm. 15,19).
kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő
szentjeinek.18
Kol. 1,27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [akiknek meg akarta
jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [milyen bőséges]
a pogányok [a nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága.
Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [és tibennetek] van, a
dicsőségnek ama reménysége.
Kol. 1,28 Akit mi prédikálunk, [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén
[emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván
[felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden
embert tökéletesnek, [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő
a Krisztus Jézusban.19
Kol. 1,29 Amire igyekezem is, tusakodván [küzdve, harcolva] az Ő
ereje szerint. [Ezért fáradok és küzdök az Ő hatóerejével], mely én
bennem hatalmasan [hatékonyan (hatalommal)] munkálkodik
(működik).20
1818
Azért: „Hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben
egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés (megértés)
minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére
(ismeretére)” (Kol. 2,2). Ez volt az: „Amely egyéb [korábbi] időkben [más
nemzedékek idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy
most kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet levonták
róla] az Ő szent [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és a világtól
elválasztott] apostolainak [az evangélium nagyköveteinek, csodatevő erőkkel
meghatalmazottainak] és prófétáinak [Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyeknek] a Szellem által: Hogy tudniillik a pogányok
[nemzetek] örököstársak [sorsrészesek] és egyugyanazon test (személy) tagjai
[egy testbe (egy személybe) vannak szerkesztve] és részesei [részestársai] az ő
ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium [örömhír; jó hír; örömüzenet]
által” (Eféz. 3,5-6) „Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az én
evangéliumom [örömüzenetem] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása]
szerint, ama titoknak kijelentése [kinyilvánítása; leleplezése] folytán, mely örök
időktől fogva el volt hallgatva, amelyre ősidők óta csend borult. Amelyről most
lehullt a lepel és nyilvánvalóvá lett, kijelentetett (tudtul adatott) a prófétai írások
által. Az örök Isten parancsolata [rendelkezése] szerint, és minden nemzet (nép)
előtt ismertté tettek, (kihirdettetett) hogy így a hit befogadására
(engedelmességére) eljussanak; (Róm. 16,25-26).
1919
Azt hirdetve, amit Urunk is hirdetett, hogy: „Betelt az idő, és elközelített már
az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk. 1,15).
2020
És hogy ez nem tőle van, arról így vall Pál apostol: „Nem mintha magunktól
[mintegy saját erőnkből] volnánk alkalmatosak [elegendők; képesek] valamit
gondolni [bármit is megítélni], úgy, mint magunkból [mintegy a saját erőnkből;
Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink].
Ellenkezőleg a mi alkalmatos [elégséges] voltunk [képességünk;
Kol. 2. KRISZTUS ISMERETÉNEK TELJES GAZDAGSÁGÁRA
ELJUTNI

Kol. 2,1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen [észrevegyétek], hogy

milyen nagy tusakodásom [küzdelmem, harcom] van ti érettetek, és
azokért, kik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak
engem [az én arcomat] személy szerint e (hús)testben;
Kol. 2,2 Hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben
egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés, és
(megértés) minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a
megismerésére (ismeretére).21
Kol. 2,3 Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek, és
[megismerésnek] minden kincse elrejtve. [Mert Őbenne rejlik a
bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen)
minden kincse].
Kol. 2,4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen
[félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [tetszetős,
meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel, [hamis
következtetésekkel].
Kol. 2,5 Mert jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal
szellemben veletek vagyok, örülvén, és [örvendezve] és látván ti
köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
[szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát].
Kol. 2,6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat,
akképpen járjatok, és [éljetek is] Őbenne,
Kol. 2,7 Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább
épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra
taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással.

rátermettségünk] az Istentől van” (2 Kor. 3,5). Mert: „…Isten kegyelme által

vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt
többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek
velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10).
2121
És megértsék: „ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok] óta és
nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig
megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá
vált] az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26) „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti
[Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék, [gyarapodjon]
(Isten)ismeretben, [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és
minden értelmességben, [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben;
érzékelésben]” (Fil. 1,9).
Kol. 2,8 Meglássátok, [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki
bennetek zsákmányt vet csalás által, [megtévesztéssel, hogy valaki
rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, félrevezető szavak által].
A bölcselkedés, és üres [hiábavaló; semmit érő, haszontalan csábítás
által], mely emberek rendelése szerint, [emberek által továbbadott
hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai
szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig
Krisztushoz igazodik].22
Kol. 2,9 Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész [maradéktalan]
teljessége testileg23 [valósággal, az Ő lényében].24
Kol. 2,10 És ti Őbenne [Krisztusban] vagytok beteljesedve, [mert az
egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága], aki feje
[Ura] minden fejedelemségnek, [kormányzatnak] és hatalmasságnak,
(hatalomnak); [s benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket
pedig Ő tölt meg].
Kol. 2,11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök, [hústestből való
kivetkőztetésével, azaz: a hús természetének levetése által] a Krisztus
körülmetélésében;25

2222
És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon, [félre ne
vezessen; meg ne tévesszen; ne ámítson el] üres beszédekkel, [üres
hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen
dolgokért] az Isten haragja a hitetlenség fiaira” (Eféz. 5,6) „Mert [hiszen] e
világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt.
Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban
[álokoskodásukban]” (1 Kor. 3,19)
2323
A sómatikós szó fordítása elég nehéz. Régen így olvastuk: „testileg”, az új
fordítás ezt hozza: „oszthatatlan egységben”. Még egyszerűbben is lehet ezt
mondani: valósággal. Ellentétben mindennel, ami látszat.
2424
Mert: „tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az
egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék
mindaz, ami a teremtést betölti]” (Kol. 1,15.19).
2525
Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a
körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a
zsidó, aki külsőképpen az; [ami szemmel láthatóan az] sem nem az a
körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és látható]. Hanem az a zsidó,
[az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek
Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés,
amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28, 29) „Mert
mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a
Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk” (Fil. 3,3) Így
teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, Jahve az
Örökkévaló
Kol. 2,12 Eltemettetvén, [azaz szellemben hasonlóvá válva] Ő vele
együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az
Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, [a halottak
közül].26
Kol. 2,13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [akiket halottakká
tettek az elesések; a hibás lépések, botlások] és a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített [életre keltett] együtt Ővele,
megbocsátván minden bűnötöket, [az után, hogy minden elesésünket
megbocsátotta].27
Kol. 2,14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a
követelményeivel; rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe
foglalt] kézírást, [adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [mely
vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára, [kínkaróra; kínoszlopra];
Kol. 2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat
[hatalmakat], őket bátran mutogatta, [a legyőzött hatalmakat
diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép
előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte,
a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lényeddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).
2626
És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy
[mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?
Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a
bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a
halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által,
azonképpen mi is új életben [új állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk]
bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, [feltámadásával is összenőttekké
leszünk] (Róm. 6,3-5) A bemeritkezés következménye: Mert akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)
2727
És minden újjászületett hívőkből álló gyülekezetnek hirdeti az apostol:
„(Vele együtt) titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik
[megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok,
eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [és következtében]. Melyekben
jártatok [éltetek] egykor e világ folyása [a világkorszak szokása; életmódja]
szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, [igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [a
hitetlenség] fiaiban munkálkodik, [dolgozik; működik, tevékenykedik]. Akik
között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is mindnyájan a mi
(hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a
(hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait]. És természet [azaz:
születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, (azaz:
bennünket a harag éltetett, az volt a lényegünk), mint a többi embernek is” (Eféz.
2,1-4).
megszégyenítette], diadalt vévén rajtuk abban, [és diadalmaskodott
rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét
is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben
felvonultatta].28
Kol. 2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért,
avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat [a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás, a nyugalom napja] dolgában.
Kol. 2,17 Melyek csak árnyékai, [a jövendőnek az árnyéka, árnyképe]
a következendő [a jövendő] dolgoknak, de a valóság a Krisztus.
Kol. 2,18 Senki tőletek a pálmát [a versenydíjat] el ne vegye [meg ne
fosszon titeket a győzelmi díjtól], kedvét találván alázatoskodásban és
az angyalok tisztelésében, [aki látomásokkal dicsekszik, látomásaival
foglalkozik, látomások után indul], és olyakat tudakozván, amelyeket
nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [és alaptalanul] felfuvalkodván
az ő (hús)testének értelmével, (bölcsességével).29
Kol. 2,19 És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [az
egész személy], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és
egybeszerkesztetvén, növekedik az Isten szerint való növekedéssel.
Kol. 2,20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért
vállaltok [miért vesztek] magatokra olyan kötöttségeket [szabályokat],
mintha még a világban élnétek [amelyek csak az e világ szerint élőkre
kötelezők].

2828
Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz: „Ő ezt mondta
nekik: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani (villámként leesni) az égből.
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az
ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19) Az Úr
Jézus mielőtt elindult a szenvedés útján, így szólt: „Most van e világ
kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ
fejedelme” (Ján. 12,31) És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja
kijelenteni: „És Ő (a Szent Szellem leleplezi a világ előtt, hogy …mi az ítélet].
Az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.11). „Azért
beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon
nyomorúságtok lészen [szorongatásatok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban
megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [legyőztem] a
világot (és a világ legyőzve áll alattam)” (Ján. 16,33).
2929
Hanem: „… az igazságot, [a valóságot, az Igét] követvén [Isten szerinti]
szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.
Akiből az egész test [az egész személy], szép renddel egyberakatván és
egybeszerkesztetvén [ízenként szorosan összeillesztve] az Ő segítségének
minden kapcsaival [minden ízületével], minden egyes tagnak mértéke szerint
való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére
szeretetben” (Eféz. 4,15-16).
Kol. 2,21 Ne fogd meg, [ne nyúlj hozzá], meg se kóstold [meg se
ízleld], még csak ne is illesd, [ne is érintsd].
Kol. 2,22 (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak
rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
Kol. 2,23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta
istentiszteletben [az önkényes vallási gyakorlatokkal] és
alázatoskodásban és a test [egész valótok] gyötrésében
[sanyargatásában]; de nincs bennük semmi becsülni való [és semmi
haszna nincs], mivelhogy [csak] a (hús)test hízlalására valók. [A
hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz
vezetnek].30

A Krisztusban elrejtett életünk

Kol. 3,1 Annakokáért ha feltámadtatok [életre keltetek] a Krisztussal,

az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján
ülvén.
Kol. 3,2 Az odafelvalókkal [az odafent való dolgokkal, a
mennyeiekkel] törődjetek, [azon gondolkodjatok, azokon
elmélkedjetek]31 nem a földiekkel.32
Kol. 3,3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a
Krisztussal az Istenben.
Kol. 3,4 Mikor a Krisztus, [Aki] a mi életünk, megjelenik [láthatóvá
lesz], akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben, [akkor

3030
Mert vannak: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való
tartózkodást, (és bizonyos ételek élvezetét) melyeket Isten teremtett hálaadással
való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert
Istennek minden teremtett állata (teremtménye) jó, és semmi sem megvetendő,
ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés
által” (1 Tim. 4,3-5) Pedig az Úr Jézus már kijelentette: „Mégsem értitek-e [nem
gondoltok arra; nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon
bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik
[és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?” (Mát. 15,17) Hiszen: „Az
eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [a gyomor
az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [Teljesen
tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A test (a teljes
valótok)] azonban … az Úrnak rendeltetett, és az Úr a testnek (egész
valótoknak)” (1 Kor. 6,13).
3131
Gondolkodjatok (phroneó): vágyakozzatok, az kösse le a figyelmeteket; egy
cél felé irányultan törekedjetek a cél elérésére, és ne engedjétek magatokat
semmitől eltéríteni. (szinte szemellenzősen halad).
3232
Földi (gé): föld, mint látható világ; földi ország.
ti is megdicsőülve fényben, ragyogásban vele együtt láthatókká
lesztek, megmutatkoztok].
Kol. 3,5 Öldököljétek meg,33 [adjátok halálra] azért a ti földi
[hústesti] tagjaitokat.34 Paráznaságot [házasságtörést, fajtalanságot,
prostitúciót], tisztátalanságot,35 bujaságot,36 [szenvedélyt], gonosz37
kívánságot, [rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas;
értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt,
gerjedelmet], és a fösvénységet, [a kapzsiságot; mohóságot, a
telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást], ami
bálványimádás, [mert az a bálványimádás egyik fajtája].38
Kol. 3,6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség, [a
hitetlenség, makacsság; a csökönyös lázadó] fiaira;
Kol. 3,7 Melyekben ti is jártatok régente. [Ti is ezeket tettétek, ilyen
életmódot folytattatok egykor], mikor éltetek azokban, [mikor ezekből
állt az életetek].39

3333
Öldököljétek meg: [(nekroó): halálba ad, halottá tesz.
3434
Tagjaitok: (melosz) a test (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.
3535
Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes érzület, mindaz, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
3636
Bujaság (pathosz): felfokozott érzelmek, szenvedély.
3737
Gonosz: (kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas;
értéktelen, haszontalan.
3838
És tegyétek ezt azért: „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok
[minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit
[tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok]
éltek. [Mert ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]”
(Róm. 8,13). Ezért: „Vessétek le az óembert, mely magát korábbi
forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik. Aki
romlásba rohan a megtévesztő (csalárd és gonosz) kívánságok miatt, és akit a
saját vágyai rossz irányba vezettek]. Megújuljatok pedig a ti elméteknek
[bensőtöknek] szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen,
szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban, [hit által
való megigazulásban] és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24). És ezt akkor
tudjátok megtenni, ha bemerítkeztetek Szent Szellembe: „Mert [mindannyian]
akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]”
(Gal. 3,27). „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek
le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).
3939
És így folytatja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és
irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3). De:
„Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint
kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,
tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3). Mert
bizony ti is így éltetek: „Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ
Kol. 3,8 Most pedig vessétek el magatoktól [tegyétek le, hagyjátok el]
ti is mindazokat: haragot, [ne haragudjatok többé senkire],
fölgerjedést, [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot; ne
dühöngjetek]. Gonoszságot, [a rosszaságot; a gyűlölködést] és
szátokból a káromkodást, [az istenkáromlást; rágalmazást; az
ocsmány beszédet; az átkozódást], és gyalázatos [mocskos, ocsmány,
trágár] beszédet [szájatokból].
Kol. 3,9 Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy
levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival]
együtt.
Kol. 3,10 És felöltöztétek amaz új [fiatal, friss] embert, melynek
újulása van, [és megújul] Annak ábrázatja szerint való ismeretre
[annak képére és hasonlatosságára], aki teremtette azt, hogy egyre
jobban megismerje Őt, a teljes megismerésig.
Kol. 3,11 Ahol nincs többé görög [azaz pogány] és zsidó, [júdeai]:
körülmetélt és körülmetéletlen, idegen [barbár, műveletlen], scithiai
[szittya], (rab)szolga, szabad [független, a kötelékektől, a
rabszolgaság kényszerétől mentes], hanem minden [a Krisztus] és
mindenekben Krisztus (van).40
Kol. 3,12 Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai
[kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [Istennek szentelt, a világtól
Isten számára elkülönített]. És szeretettek, könyörületes [a
nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [bensőt],

folyása [a (világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság

fejedelme szerint, [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem
szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik.
[dolgozik; működik, tevékenykedik]. Közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a mi
(hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a
(hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet
[születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint
egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,2-3).
4040
És így folytatódik a kijelentés: „Mert azt mondja az írás: Valaki hisz
Őbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó
meg görög [vagyis pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek,
[mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű
mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják. Mert minden [mindenki], aki segítségül
hívja az Úr nevét, üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot nyer. Megmenekül (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadul (mindenfajta veszedelemből, gonosz
szellemi lényektől /démonoktól/” (Róm. 10,11-13). És azért vagyunk egyek, mert:
„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (egy személlyé)
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).
jóságosságot, [kedvességet, gyengédséget], alázatosságot,
[szerénységet], szelídséget, hosszútűrést.
Kol. 3,13 Elszenvedvén [elviselve] egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna;
miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen, [úgy
tegyetek] ti is.41
Kol. 3,14 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint
amely a tökéletességnek [a célbajutottságnak] kötele, [és összefogó
ereje].42
Kol. 3,15 És az Istennek [a Krisztusnak] békessége43 [vagyis: az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]
uralkodjék a ti szívetekben (a ti bensőtökben). Amelyre el is
hívattatok [az] egy testben [az egy személyben],44 és háládatosak
legyetek.45

4141
És így folytatja az Úr: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg
(engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei
Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás
lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)…” (Márk. 11,25-26). Hogy mit
jelent a türelem, arról így beszél az Úr: Péter megkérdezi az Úr Jézust: „…
Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki
megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy
még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22).
4242
Az apostolok újra-és újra arra tanítják a mindenkori hívőket, hogy: „És
járjatok [éljetek isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és
adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul”
(Eféz. 5,2). És ismét: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók (tartsatok ki) az
egymás iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró, Isten szerinti) szeretetre;
mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez, (befed, betakar, vétkek
tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8). Az Úr Jézus így szólt a mindenkori
tanítványaihoz: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és
erről fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást
szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).
4343
Az Úr Jézus ígérete az övéinek: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen (és ne is csüggedjen)!” (Ján. 14,27).
4444
Egy testben hívattatok el, mert: „… sokan egy test (egy személy) vagyunk
[egy testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy
funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,5).
4545
Pál apostol mutat példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk
szüntelen: „„Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul
csodálatos]” (2 Kor. 9,15).
Kol. 3,16 A Krisztusnak beszéde [igéje] lakozzék [és éljen] ti
bennetek gazdagon, és [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és
eszébe juttatva, emlékeztetve, egymást zsoltárokkal, dicséretekkel,
szellemi énekekkel. Hálával zengedezvén [énekeljetek] a ti
szívetekben [bensőtökben] az Úrnak.
Kol. 3,17 És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel,
mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az
Istennek és Atyának Őáltala.46
Kol. 3,18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, és
[éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az
Úrban. [Mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak].47
4646
És folytatódik a kijelentés: „Hogy van hát atyámfiai? [Mi következik ebből,
mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim]? Mikor egybegyűltök
[összejöttök], mindeniteknek van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról
szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése],
magyarázata. Mindenek épülésre legyenek, [szolgáljanak]” (1 Kor. 14,15.26). És
nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén egymás között
zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal],
énekelvén és dicséretet mondván szívetekben (a bensőtökben)] az Úrnak.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében
az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,19-20).
4747
És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az
asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje
(eredete, forrása) a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje (eredete, forrása) az
egyháznak, és ő a test (a személy) üdvözítője is. De amint az egyház
engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a
férjüknek mindenben” (Eféz. 5,22-24). Péter apostol részletesen kifejti az
engedelmesség okát, és a feleség feladatát: „… az asszonyok
engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének
(nem hisznek, engedetlenek, nem fogadnak szót) is az igének (engedetlenek
volnának is az igével szemben), Feleségük magaviselete (életvitele, életvezetése,
magatartása) által ige nélkül is megnyeressenek, (hogy őket az asszonyok élete
beszéd nélkül is megnyerje). Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen (tiszta,
ártatlan, szerény, egyszerű, tökéletes, szemérmes) életeteket, (és szemtanúi
lesznek a ti félelemben leélt, szent tisztaságú forgolódásotoknak, istenfélő, tiszta
élteteknek). Akiknek ékessége ne legyen külső(séges), hajuknak fonogatásából
és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való (fodorított haj, arany
karperec vagy fényes öltözet). Hanem a szívnek elrejtett embere (a rejtett belső
ember), a szelíd (alázatos) és csendes (a helyét megtartó, egy helyben maradó,
csendes, nyugodt, békés) szellem romolhatatlanságával (a maga romolhatatlan
valóságában). Ami igen becses (értékes) az Isten előtt. Mert így ékesítették
magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek (bíztak),
engedelmeskedvén az ő férjüknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak,
urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek (helyesen
éltek), és semmi félelemtől (fenyegetéstől) nem rettegtek (féltek, rémültök meg)
Kol. 3,19 Ti férfiak, [Isten szerinti szeretettel] szeressétek a ti
feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; ne
legyetek hozzájuk keserű szívvel; s ne bánjatok és viselkedjetek durván
velük; és ne legyetek kemények irántuk; s ne legyetek indulatosak
velük szemben].48
Kol. 3,20 Ti gyermekek, szót fogadjatok [és engedelmeskedjetek] a ti
szüleiteknek mindenben [hallgassatok szüleitekre]; mert ez kedves az
Úrban.49
Kol. 3,21 Ti atyák [apák], ne bosszantsátok [ne ingereljétek, ne
keserítsétek el] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el
ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká, kedvetlenné váljanak];50
(szenvedélyek fel nem kavarnak titeket)” (1Pét 3,1-6).
4848
A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „A férfiak
hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az
ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb
(erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket
megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7) „A
feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot;
[teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség
[asszony] is [ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne
tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös
[megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)].
Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután
ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne
kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az
önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5).
4949
A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző
kihívott gyülekezetekben: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az
Úrban vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«.
Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat, ami az első
parancsolat [az eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú útmutatás] ígérettel
[amelyhez ígéret is kapcsolódik]. Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog,
sikeres] és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3). És az Ószövetségben fejti ki a
Szent Szellem az Ige értelmét: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint
megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod
lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te néked” (2 Móz. 20,12; 5
Móz. 5,16).
5050
Az efézusi gyülekezetnek így ír az apostol: „Ti is atyák ne ingereljétek [ne
haragítsátok meg; ne keserítsétek el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az
Úr tanítása és intése szerint, [figyelmeztetéssel óvjátok a veszedelmek ellen,
melyek a jövőben leselkednek rájuk] [és az Úr útmutatása szerint neveljétek
őket]” (Eféz. 6,4). Mert: „Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és
kíméli, az kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja,
példát, és útmutatást ad neki” (Péld. 13,24). Tehát: „Neveld a gyermeket a neki
Kol. 3,22 Ti (rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek]
mindenben [minden tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi]
uraitoknak. Nem a szemnek szolgálván [még akkor is, mikor nem
látnak benneteket, ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek
akarnak tetszeni [hízelegni]. Hanem szíveteknek egyenességében
[tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben], az Úr iránti tiszteletből.
Kol. 3,23 És valamit tesztek, szívből cselekedjétek [élettel, teljes
odaszánással, lelkesen végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy,
mint az] embereknek;
Kol. 3,24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát:
mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok.51
Kol. 3,25 Aki pedig igazságtalanságot [igazságtalanul] cselekszik
[igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának.
[azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás, [nincs
részrehajlás].52

Kol. 4. Isten nyissa meg az Ige ajtaját

Kol. 4,1 Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti (rab)szolgáitoknak

megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben.
Kol. 4,2 Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek,
vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással;
Kol. 4,3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten
nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,
amelyért [amely miatt most] fogoly is vagyok, [melyért bilincset is
viselek];
Kol. 4,4 Hogy nyilvánvalóvá [világossá] tegyem [nyilvánosságra
hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt
hirdethessem].53
megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól)” (Péld. 22,6).
5151
Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő
uraiknak engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek), mindenben kedvüket
keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak),
hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi
megtartó, (üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (és díszére váljanak)
mindenben” (Tit. 2,9-10).
5252
Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „Mert [ugyanis] Isten nem
személyválogató [Nála nincs részlehajlás; protekció]” (Róm. 2,11). Hát: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, (Őt nem lehet becsapni); mert amit vet
az ember, azt aratja is” (Gal. 6,7).
5353
Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért
legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és
Kol. 4,5 Bölcsen54 viseljétek magatokat a kívül valók [az idegenek]
irányában, a jó alkalmatosságot,55 [alkalmat] áron is megváltván.56
Kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus vérével /
életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket].57
Kol. 4,6 A ti beszédetek [Igéitek] mindenkor [és minden időben]
kellemetes, [kedves; megnyerő, elfogadható] legyen, sóval [a Szent
Szellemmel] fűszerezett [ízesített], hogy tudjátok, kinek milyen választ
kell adnotok.58
Kol. 4,7 Minden én dolgaimat [az én egész helyzetemet] megismerteti
veletek Tikhikus, a szeretett atyafi [testvér] és hív [hűséges,
megbízható] szolga és (rab)szolgatárs(am) az Úrban;

énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran
ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19). Az apostol ezt kéri a
Rómabeli gyülekezettől is: „Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi
Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére],
tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt” (Róm.
15,30). „… hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is” (2
Thess. 3,1).
5454
Bölcsen (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett,
megfontolt alkalmazásával.
5555
Alkalmatosság (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő.
5656
Megváltván (exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva az
alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán
rabszolgaságából őket.
5757
És így folytatódik a kijelentés: „Mivel az Úr tisztelete átjár bennünket,
igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer
minket…]” (2 Kor. 5,11). De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne esztelenül,
hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az
alkalmas időt), mert a napok (az idők) gonoszok” (Eféz. 5,15-16) És aki hirdeti az
Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy
gyalázatba és az ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7). „Ezt pedig azért mondom,
testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29).
5858
Maga a testté lett Ige mutat példát arra, hogy hogyan kell hirdetni az Igét:
„És mindnyájan… elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából
származtak [és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott]…”
(Luk. 4,22). Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Legyen bennetek
só…”(Márk. 9,50). És hogy mit jelent a só, arról így szól a feltámadott Úr: „…
monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És
mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek
Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22). Mert: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az
ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek (amiből hiányzik a lényeg, a
belseje)?” (Jób. 6,6).
Kol. 4,8 Akit éppen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti
dolgaitokat [és ti is megismerjétek körülményeinket] és megvigasztalja
[felbátorítsa] a ti szíveteket, [a ti bensőtöket].
Kol. 4,9 Onézimussal együtt [megy], a hű és szeretett atyafival
[testvérrel], ki ti közületek való; minden itt való [ami itt történik,
itteni] dolgot megismertetnek [mindent tudatnak] ők veletek.59
Kol. 4,10 Köszönt titeket Aristárkhus, az én fogolytársam [aki velem
együtt raboskodik], és Márk, a Barnabás unokatestvére, ki felől
parancsolatokat vettetek [utasításokat kaptatok]: ha hozzátok megy
[és ha megérkezik hozzátok], fogadjátok őt szívesen, [fogadjátok be],
Kol. 4,11 És Jézus, kit Justusnak is hívnak, kik a zsidók közül [a
körülmetélkedésből] valók: csak ezek azok a munkatársaim az Isten
országában, akik nékem vigasztalásomra voltak.60
Kol. 4,12 Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak
szolgája, mindenkor tusakodván [aki állandó harcot folytat] ti
érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes
meggyőződéssel, [teljes bizonyossággal, állhatatosan, (bevégezetten,
célba érkezetten) maradjatok (állhassatok meg)] az Istennek minden
akaratában.
Kol. 4,13 Mert bizonyságot teszek ő felőle [tanúskodom róla], hogy
sokat fárad [hogy keményen dolgozik, küzd] érettetek és azokért, kik
Laodiceában és Jerápolisban vannak.
Kol. 4,14 Köszönt titeket Lukács, ama szeretett orvos [a mi kedves
barátunk], és Démás.
5959
És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az
apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent
elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen
azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja
szíveteket” (Eféz. 6,21-22). Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába
szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába
jutottunk (megérkeztünk), a százados átadá a foglyokat a testőrsereg
fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző
vitézzel (katonával). Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon (saját)
bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének (akik
felkeresték). Prédikálván (hirdetve) az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus
Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás (akadályoztatás)
nélkül” (Csel. 28,16.30-31).
6060
De: „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el bátorságotokat; ne
gyengítsenek] el az én tiérettetek való nyomorúságaim [elszenvedett
megpróbáltatásaim; szorongattatásom, és az üldözés] miatt, amelyek néktek
dicsőségetekre szolgálnak” (Eféz. 3,13). És én: „Bízom pedig az Úrban, hogy
magam is csakhamar el fogok [el tudok] menni, [hogy nemsokára magam is
indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogatlak benneteket]” (Fil. 2,24).
Kol. 4,15 Köszöntsétek az atyafiakat [testvéreket], kik Laodiceában
vannak, és Nimfást és a [házánál összegyűlt (kihívott)] gyülekezetet
[eklézsiát], mely az ő házánál van.61
Kol. 4,16 És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg,
hogy a laodiceaiak [kihívott] gyülekezetében [eklézsiájában] is
felolvastassék, és hogy a Laodiceából átveendő levelet ti is
felolvassátok.
Kol. 4,17 És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz [legyen gondod]
a szolgálatra [hogy betöltsed azt], melyre vállalkoztál [amelyet
átvettél] az Úrban.
Kol. 4,18 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva.
Emlékezzetek meg az én bilincseimről [fogságomról]! A kegyelem
[Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása maradjon]
veletek. Ámen.
[A Kolossébeliekhez íratott Rómából, Tikhikus és Onésimus által].62

6161
Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a
szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „És
köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házukban [g.
(oikosz) HÁZ, otthon, állandó tartózkodási hely, - egy lakás (terjedelemben
kisebb vagy nagyobb)] van….” (Róm. 16,5). „Sokszor köszönt titeket az Úrban
Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19) És ez így
volt Kolosséban, és Filemonnál is: És így köszönti az apostol Filemont:… „…
és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2).
6262
A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol:
És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „hogy
ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem
valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó
megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított (állítólag tőlünk érkező)
levél…” (2 Thess. 2,2).