János apostol 2. levele.

Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné

2 Ján 1. Buzdítás Krisztusban való megmaradásra;

2 Ján. 1,1 [Én] a presbiter [az elöljáró, a vén] a kiválasztott

asszonynak [a kiválasztott Úrnőnek] és az ő gyermekeinek, akiket én
igazán [a valóságban, őszintén, Isten szerinti szeretettel] szeretek, és
nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a
valóságot, azaz az Igét].1
2 Ján. 1,2 Az igazságért [a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért
szeretek], aki bennünk van, (és megmarad bennünk), és velünk lesz
mindörökké:
2 Ján. 1,3 Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása], irgalom [gyengéd, szerető irgalma]. Békesség [az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] legyen
veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától
igazsággal [valóságban] és szeretettel, [Isten szerinti szeretetben].
2 Ján. 1,4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid
között, akik igazságban [a valóságban] járnak [és élnek], amint
parancsolatot vettünk [és befogadtuk] az Atyától.2
2 Ján. 1,5 És most kérlek téged, Asszonyom [Úrnőm], nem mintha új
[újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írnék néked,
hanem amelyet kezdettől fogva vettünk [amit eredetileg befogadtunk,
és birtokoltunk], hogy [Isten szerinti szeretettel] szeressük egymást!3

11
Vagyis az Úr Jézust, mert Ő jelentette ki: „Én vagyok… az igazság (a
valóság)” (Ján. 14,6).
22
Az Atya parancsa pedig az, hogy: „Szükség [szükségszerű] néktek újonnan
[felülről] születnetek, [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,7).
33
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem
cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben]
mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8). És az apostolon keresztül újra -és újra arra buzdít a Szent
Szellem, hogy: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti
elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (egymás odaadó szeretetére);
mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek
tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8). Ezért hát: „… járjatok [éljetek Isten szerinti]
szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz. 5,2).
Ján. 1,6: Ez az Isten szerinti szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő
parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől
fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek].4
2 Ján. 1,7 Mert sok [számos, és mindenféle] hitető [csaló, félrevezető,
eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető;
szemfényvesztő] jött e világra [és lépett porondra a világba], akik
nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető
[csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra
vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [a hamis Krisztus, a hamis
felkent].5

44
Ez a parancsolat pedig az Ige: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az Ő
igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy
Őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,5).
55
Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok
[vigyázzatok, és figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [és nehogy valaki
félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket. Mert
sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a
Felkent]; és sokakat [sok embert] elhitetnek [megtévesztenek majd]. Mert hamis
Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [fognak fellépni, és
állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és
visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy
tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat [a
kiválogatottakat; még az Isten választottait] is” (Mát. 24,4-5.24). Lukács
bizonyságtételében jelenti ki a Szent Szellem, hogy mit fognak hirdetni: „…
Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne
tévesszenek titeket). Mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én
vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért
utánuk (és ti ne kövessétek őket)” (Lk 21,8). Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura,
Jahve az Örökkévaló: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak
szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá
tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az
Jahve az Örökkévaló Úr szájából valót (nem azt, amit az Úr Jahve az
Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16). Jeremiáson keresztül is így figyelmezteti népét
az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem
őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam
hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot
és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem
szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik
közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti
álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak
néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja Jahve az Örökkévaló
Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).
2 Ján. 1,8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit
munkáltunk, [amit elértünk munkánkkal], hanem teljes jutalmat
nyerjünk.
2 Ján. 1,9 Aki félrelép [eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy aki túllép
ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról
szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne
Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló
tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [abban benne van az
Atya is, meg a Fiú is].
2 Ján. 1,10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt [nem
ezt a tanítást] viszi, ne fogadjátok azt be a házba, és azt ne
köszöntsétek [és ne beszéljetek vele].6
2 Ján. 1,11 Mert aki [örvendezve] köszönti azt, [és beszél vele] részes
[és kapcsolatba kerül] annak gonosz [rossz, káros]
cselekedeteiben/vel.
2 Ján. 1,12 Sok írni [és mondani] valóm volna néktek, de nem akartam
papirossal [azaz papiruszlapon] és tintával [elintézni], hanem
remélem, hogy elmegyek [és eljutok] hozzátok, és szemtől szembe
[személyesen] beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
2 Ján. 1,13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek
gyermekei. Ámen.

66
Ezek azok: „Kiknél megvan (megtartják, megőrzik) a kegyességnek [Isten
tiszteletének, az evangéliumi mintának, Isten szerinti valóságnak, és
szentségnek] látszata [formája, akik istenes életet színlelők ugyan], de
megtagadják [és elutasítják] annak erejét [a lényegét, a csodatevő erőt és magát
a csodát]. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,5)