JÁNOS EVANGÉLIUM

Ján. 1. Az örökkévaló Ige testté lett.

Ján. 1,1 Kezdetben [már] vala az Ige,1 és az Ige [a logosz] vala az

Istennél, és Isten maga vala az Ige.
Ján. 1,2 Ő kezdetben [eredetileg] az Isten.
Ján. 1,3 Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül
támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi
sem lett, [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező
sem lett Őnélküle].
Ján. 1,4 Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek
világossága, [fénye].
Ján. 1,5 És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít;
felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be, [nem fogta fel;
nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni,
hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. [A görög szöveg szerint:
A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött].
Ján. 1,6 Vala [föllépett; megjelent] egy Istentől küldött ember [kit
Isten maga mellől küldött el], kinek neve János.
Ján. 1,7 Ő jött tanúbizonyságul [tanúként; tanúságtétel végett], hogy
bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy
mindenki higgyen Őáltala.
Ján. 1,8 Nem ő vala a világosság [a fény], hanem jött, hogy
bizonyságot tegyen, [csak tanúságot kellett tennie] a világosságról, [a
fényről].
Ján. 1,9 [Az Ige] az igazi világosság, [a fény], eljött volt már a világba,
amely megvilágosít [és fénybe borít, beragyog] minden [e világra
jövő] embert [Ő jött el a világba].
Ján. 1,10 A világban volt [a világba jött] és a világ általa lett [jött
létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem]
ismerte meg [ismerte fel] őt.
Ján. 1,11 Az övéi közé [saját tulajdonába] jött, és az övéi [saját
tulajdonai] nem fogadták be őt.

11
Ige (logosz): 1) szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs). 2) írás,
írásmű; beszámoló, elbeszélés. 3) Írás, Ige. 4) dolog, téma, tárgy, mondanivaló.
5) számítás; számadás, felelősség; bankszámla. 6) ok, cél; figyelembevétel; -
valami kimondott (a gondolatot is beleértve); - speciális értelemben: (Jánosnál
névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus); - egyszerre jelent szót és
dolgot is (SZPA).
Ján. 1,12 Valakik pedig befogadták őt, hatalmat [lehetőséget, jogot,
jogosultságot] adott azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten
fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek;
Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istenből
születtek.
Ján. 1.14 És az Ige (a logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt)
sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [itt vett szállást] és
láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki
teljes vala kegyelemmel,4 és igazsággal; Akit kegyelem és igazság tölt
be.
Ján. 1,15 János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt
hirdette] mondván: Ez vala [Ő az], akiről mondám [hirdettem]: Aki
utánam jő [nyomomba lép], előttem lett, [megelőz engem, és nagyobb
nálam] mert előbb volt nálamnál.
Ján. 1,16 És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk;
merítettünk abból, akivel Ő volt tele] mindnyájan kegyelmet is
kegyelemért [kegyelmet kegyelemre halmozva].
Ján. 1,17 Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a
kegyelem pedig és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett.
Ján. 1,18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya
kebelében van, az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki;
hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá].5
Ján. 1,19 És ez a János bizonyságtétele, [tanúsága], amikor a zsidók
[a júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy
megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
44
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
55
Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te
dicsőségedet. És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló: Megteszem, hogy az én
dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és (elvonultatom előtted egész
fenségemet), és kiáltom előtted az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét … Orcámat
azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén (úgy, hogy
életben maradjon). És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló: Ímé van (itt) hely
énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy (elvonul) előtted az én dicsőségem,
a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg
átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de
orcámat nem láthatod (senki sem láthatja meg)” (2 Móz. 33,18-23).
Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem
én vagyok a Krisztus, [a Messiás].
Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda
[kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.
Ján. 1,22 Mondának azért néki [és így faggatták tovább]: Kicsoda
vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik
minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?
Ján. 1,23 Monda [és ezt felelte]: Én kiáltó szó [kiáltó hang] vagyok a
pusztában [a sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek
egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.
Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki:
Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem
Illés, sem [pedig] a próféta?
Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de
köztetek van [köztetek áll az], akit ti nem ismertek.
Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek
én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.
Ján. 1,28 Ezek Bétabarában lettek, a Jordánon túl [a Jordán túlsó
partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala.
Ján. 1,29 Másnap [amikor] látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy
Jézus feléje tart], monda [így szólt: nézzétek]: Ímé az Istennek ama
Báránya, aki elveszi [hordozza; magára veszi; eltávolítja] a világ
bűneit [céltévesztését]!
Ján. 1,30 Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő [nyomomba lép]
egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett, mert előbb volt
nálamnál.
Ján. 1,31 És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék
[nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek, azért jöttem én, aki vízbe
meritek be.
Ján. 1,32 És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván:
Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [a mennyből]
mint egy galambot, [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s
rajta is maradt].6

66
Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok
(támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm),
Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Dávid így
prófétált erről: „Az Úr Jahve az Örökkévaló végzését [dekrétumát;
parancsszavát] (ki)hirdetem (bejelentem): Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy,
ma adtam neked életet, [ma nemzettelek (szültelek) téged]” (Zsolt. 2,7).
 Ján. 1,33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe
merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta
megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe.
Ján. 1,34 És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy
Ő az Isten Fia.
Ján. 1,35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai
közül;
Ján. 1,36 S mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: Ímé
[nézzétek] az Isten Báránya!
Ján. 1,37 És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és [e szavak
hallatára nyomába szegődtek], és követék Jézust.
Ján. 1,38 Jézus pedig hátrafordulva [észrevette], és látván hogy
követik azok, [megszólította őket], és monda nékik.
Ján. 1,39 Mit kerestek [mit akartok]? Azok pedig mondának [így
feleltek] néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi [azt jelenti]:
Mester) hol lakol [hol van a lakásod; a szállásod]?
Ján. 1,40 Monda nékik: Jöjjetek és lássátok [gyertek, nézzétek] meg.
Elmenének és megláták [megnézték], hol lakik; és nála maradának
azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra [azaz: délután négy óra
volt ekkor].
Ján. 1,41 A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték
vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
Ján. 1,42 Találkozik ez [reggel] először a maga testvérével, Simonnal,
és monda [elújságolta] néki: Megtaláltuk a Messiást (ami
megmagyarázva azt teszi: Krisztus [Felkent];
Ján. 1,43 És vezeti, [odavitte] őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén
[ráemelte tekintetét], monda [s így szólt hozzá]: Te Simon vagy, a
Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva Kőszikla).
[minek fordítása Petrosz, azaz Kő].
Ján. 1,44 A következő napon Galileába akart menni [Galilea felé
tartott] Jézus; és [ekkor] találkozott Fileppel, és monda néki
[felszólította: Gyere]: Kövess engem!
Ján. 1,45 Filep pedig Betsaidából, az András és Péter városából való
volt, [származott].
Ján. 1,46 Találkozik Filep Nátánaellel, és monda néki. Aki felől írt
Mózes a törvényben,7 és a próféták, [azaz a teljes Ószövetség],
megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.

77
Törvény (nomosz / héberü l: Tóra/): Az Úr útmutatása; tanítása; Isten
kijelentett akarata; az IGE.
Ján. 1,47 [Erre megjegyezte], és monda néki Nátánael: Názáretből
támadhat-e [jöhet-e] valami jó? Monda néki [felelte] Filep: Jer és lásd
meg. [Gyere és győződjél meg róla]!
Ján. 1,48 [Amikor] Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni [amint feléje
tartott], monda ő felőle: Ímé egy igazán [egy valóban] Izráelita,
akiben hamisság [álnokság; csalárdság; kétszínűség; ravaszság]
nincsen.
Ján. 1,49 Monda néki [és megkérdezte tőle] Nátánael: Honnan ismersz
engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hívott téged Filep,
láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.
Ján. 1,50 Felele [erre felkiáltott] Nátánael és monda néki: Rabbi
[azaz: Mester], te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
Ján. 1,51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked:
láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
Ján. 1,52 [Majd hozzátette] És monda néki: Bizony, bizony [Ámen,
Ámen] mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget,
és az Isten angyalait [hírvivő követeit], amint felszállnak és leszállnak
az ember Fiára.9

2. A kánai menyegző

Ján. 2,1 És harmadnapon menyegző [lakodalom] lőn a galileai

Kánában; és ott volt a Jézus anyja [is];
Ján. 2,2 És Jézus is meghivatik az ő tanítványaival együtt a
menyegzőbe [a lakodalomba].
Ján. 2,3 És [hamar] elfogyván a bor [mert kevés volt], a Jézus anyja
[megjegyezte], és monda néki: Nincs [több] boruk.
Ján. 2,4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony
Mi dolgunk nekünk egymással, miért mondod ezt nekem, vajon énrám
tartozik ez, vagy terád. Ez az én dolgom nem a tiéd, miért avatkozol
bele]? Nem jött még el az én órám [az én időm].
Ján. 2,5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek,
megtegyétek.
99
Egy előképben mutatja be Isten Igéje, hogy mit jelent ez a kijelentés: „Jákób
pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott
meghála (egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát), mivelhogy a nap
lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és
lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva,
melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak
vala azon. És ímé az Úr, Jahve, az Örökkévaló áll vala azon (odafönt) és szóla:
Én vagyok az Úr, Jahve, az Örökkévaló, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és
Izsáknak Istene…” (1 Móz. 28,10-13).
Ján. 2,6 Vala pedig ott hat kőveder [kőből készült víztartó, víztároló
edény; vizes kőkorsó] elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokásának
elvégzésére, melyek közül egybe-egybe két-három métréta 10 fér vala.11
Ján. 2,7 Monda [megparancsolta] nékik [a szolgáknak] Jézus:
Töltsétek meg a vedreket [a vizeskorsókat] vízzel. És megtölték
azokat színig [csordultig].
Ján. 2,8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.
És vittek.
Ján. 2,9 Amint pedig megízlelte [megkóstolta] a násznagy a borrá lett
[borrá változott] vizet, és [ő] nem tudja vala, honnét van, (de a
szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítja [odahívta] a
násznagy a vőlegényt,
Ján. 2,10 [S szemére vetette] és monda néki: Minden ember a jó [a
legjobb, a kitűnő] bort adja [szolgálja] fel először, és mikor [a
vendégek] megittasodtak [és már részegek], akkor az alábbvalót
[akkor hozzák az olcsó bort, a silányabbat, a rosszabbat]. Te [pedig] a
jó [a legjobb; a kitűnő] bort ekkorra [mostanáig, a jelenre] tartottad.12
Ján. 2,11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette, [szó szerint: a
jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg
csodajeleit] Jézus, és megmutatta [így jelentette ki, és vele láthatóvá
tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és
[erre] hísznek benne az ő tanítványai.
Ján. 2,12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei
és tanítványai; és ott maradtak [ott tartózkodtak] néhány napig.13
Ján. 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja [a zsidók ünnepe, a
Pászka], és [ezért] felment Jézus [is] Jeruzsálembe.
1010
Métréta (metrétész): folyadék mérésére használt űrmértéke, kb. 40 liter
1111
A kővedrek azért álltak ott: „Mert a farizeusok és (általában) a zsidók mind,
a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák
(egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz)” (Márk.
7,39).
1212
A kánai menyegző – ahol a bort – az örömöt az Úrral való örök együttélés
adja – előképe a mennyei menyegzőnek, ahol a menyasszony: „Csupa ékesség
(csupa dísz) a királylány odabent, vont aranyból van (arannyal van átszőve) a
ruhája. Hímes öltözetben (hímzett ruhákban) viszik (vezetik) a királyhoz, szüzek
vonulnak utána, az ő társnői (barátnői); néked hozzák őket (így vonulnak
hozzád). Bevezetik őket (ujjongó) örömmel, vígsággal; bemennek (úgy vonulnak
be) a király palotájába” (Zsolt. 45,14-16).
1313
Mert az Úr Jézus a galileai Kapernaumba költözött, a Máté írása szerint:
„Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [fogságra
vitetett; kiszolgáltatták], visszatért [visszavonult; félrevonult] Galileába. És
odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozik [letelepedett] a tengerparti
Kapernaumba, a Zebulon és Nafthali vidékére költözött” (Mát. 4,12-13).
Ján. 2,14 És ott találta [a kalmárokat; kereskedőket] a templomban [a
szenthelyen] az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat,
amint [asztalaiknál] ülnek vala [akik ott telepedtek le]:
Ján. 2,15 És (káka)kötélből ostort csinálván [ostort font], kiűzte
mindnyájukat [és kizavarta, kihaj(í)totta őket] a templomból [a
szenthelyről], az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók [a
nyerészkedők] pénzét kitöltötte [szétszórta], az asztalokat pedig
feldöntötte [felborította; felforgatta];
Ján. 2,16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el [vigyétek]
ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává
[vásárcsarnokká. Ne csináljatok piacot az én Atyám házából].14
Ján. 2,17 Megemlékeztek [eszébe jutott] pedig az ő tanítványai/nak,
hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet [buzgóság]
emészt [eléget] engem.15
Ján. 2,18 Felelének [szót emeltek] azért a zsidók [és ezekkel a
szavakkal fordultak hozzá],és mondának néki: Micsoda jelt
[csodajelet] mutatsz nékünk [annak igazolására, hogy ezeket mered
tenni], hogy ezeket cselekszed [hogy jogod van ilyeneket tenni]?
Ján. 2,19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok [romboljátok;
bontsátok] le [ezt] a templomot, és három nap alatt megépítem [újra
felépítem] azt.
Ján. 2,20 [A zsidók megütköztek ezen, és] mondának azért:
Negyvenhat esztendeig [negyvenhat éven át] épült ez a templom, és te
három nap alatt megépíted azt?
Ján. 2,21 Ő pedig az ő [saját] testének [teljes valójának] templomáról
szól [beszélt, mondta ezt] vala.
1414
Ézsiás prófétál az Úr házáról, kijelentve azt is, hogy ki az az Úr, aki így szól:
„És az idegeneket, akik az Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz adják magukat,
hogy néki szolgáljanak, és hogy szeressék az Úr Jahve az Örökkévaló nevét, …
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában;
… mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!” (Ésa. 56,7).
Az Úr így szól az Ő népéhez: „Nemde loptok, öltök (gyilkoltok) és
paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok (tömjéneztek) és idegen
istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljöttök (ide), és megálltok előttem e
házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk;
hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek! Vajon latrok
barlangjává lett-e ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én
is látok (majd én is annak nézem), azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer.
7,9-11).
1515
Ez pedig így lett megírva: „Atyámfiai előtt (testvéreim számára) idegenné
lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé (anyám fiai sem ismernek rám). Mivel a te
házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullnak
reám” (Zsolt. 69,9-10).
Ján. 2,22 Mikor azért [miután] feltámadt [életre kelt] a halálból [a
halottak közül], megemlékeztek [visszaemlékeztek] az ő tanítványai,
hogy ezt mondta [amit ekkor mondott]; és hísznek az írásnak, és a
beszédnek [annak az Igének], amelyet Jézus mondott vala.
Ján. 2,23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen,
sokan hívének az ő nevében, látván [figyelve] az ő jeleit [a csodákat],
amelyeket cselekszik vala.
Ján. 2,24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt,
hogy ő ismeri mindnyájukat,
Ján. 2,25 És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy
valaki bizonyságot tegyen [tanúskodjék, tanúságot tegyen] az
emberről; mert magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az
emberben [mi van a szívükben].16

Ján. 3. Szellemből újonnan születni

Ján. 3,1 Vala pedig a farizeusok [elkülönülő, kirekesztően vallásos

emberek] közt egy ember, a neve Nikodémusz, a zsidók [Júdeaik]
főembere [egyik vezetője volt, a nagytanács, a Szanhedrin tagja]:
Ján. 3,2 Ez jöve Jézushoz [egy] éjjel, és monda néki: Mester [Rabbi],
tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti [senkinek
sincs hatalmában, hogy ezeket] a jeleket [csodákat tegye], amelyeket
te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Ján. 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony [igazán] mondom
néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem
láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát, [Isten
Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].
Ján. 3,4 Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha
vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és
születhetik-e?
Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha
valaki nem születik [nem származik] vízből és Szellemből, nem mehet
1616
És hogy ki az, aki ismeri az ember gondolatait, és szíve szándékait, arról így
tesz bizonyságot Isten Igéje: „Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló vagyok az, aki a
szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10) Dávid így tesz vallást az
Úrnak: „Uram, Jahve Örökkévaló, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered
ülésemet és felkelésemet (vagy ha felállok), messziről érted gondolatomat
(messziről is észreveszed szándékomat). Járásomra és fekvésemre ügyelsz
(szemmel tartod), minden utamat jól tudod (gondod van minden utamra). Mikor
még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt (te már pontosan tudod)
Uram, Jahve Örökkévaló…!” (Zsolt. 139,1-5) „… mert egyedül csak te ismered
minden embernek szívét” (1 Kir. 8,39).
be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába, [Isten
királyságába; birodalmába].
Ján. 3, 6 Ami testből született, test az [ami hústestből van nemzve
(amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemből
született [Szent Szellemből jön létre], szellem az.
Ján. 3,7 Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked:
Szükség néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell
származnotok].17
Ján. 3,8 A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod, de nem
tudod, honnan jő és hová megy [hová tart]: így van mindenki, aki [a
Szent] Szellemből született [aki Szellemből származott].18
Ján. 3,9 Felele Nikodémusz és monda néki: Mi módon lehetnek ezek
[hogy történhetnek meg ezek; hogyan képesek ezek létrejönni]?
Ján. 3,10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem
tudod ezeket? [Mégsem tudsz ezekről, és nem érted]?19
Ján. 3,11 Bizony, bizony [igazán] mondom néked, amit tudunk, azt
mondjuk [arról beszélünk; azt hirdetjük], és amit látunk, arról teszünk
bizonyságot [és azt mondjuk el]; és a mi bizonyságtételünket
[tanúságtételünket; amit mondunk] el nem fogadjátok.

1717
Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr, Jahve az
Örökkévaló az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő
népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).
1818
A Prédikátor is erről beszél: „Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a
csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten
munkáját, aki mindent alkotott” (Préd. 11,5).
1919
A próféták mind az új teremtésről, és létrejöttének módjáról beszélnek:
„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened az Úr, Jahve az Örökkévaló,
szeretni fogod Istenedet, az Urat, Jahvét az Örökkévalót teljes szívedből és teljes
erődből, és élni fogsz” (5 Móz. 30,6). „És hintek reátok tiszta vizet, hogy
megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól
megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet (a szellemi lényünk középpontja.
Isten keresésének, az Ige befogadásának szerve), és új szellemet adok belétek, és
elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És
az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én
parancsolatimban járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én
törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek (megtartsátok és teljesítsétek)” (Ezék.
36,25-27). „Azután kitöltöm majd Szellememet minden emberre. Fiaitok és
leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat
látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm Szellememet abban az időbe”
(Jóel. 2,28-29). „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra;
kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te
csemetéidre (sarjadékaidra)” (Ésa. 44,3).
Ján. 3,12 Ha a földiekről szóltam [földi dolgokról beszéltem] néktek és
nem hisztek, mi módon [és hogyan] hisztek, ha a mennyeiekről szólok
[a mennyei dolgokról beszélek] néktek?
Ján. 3,13 És senki sem ment [jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a
mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek Fia, aki a
mennyben van.19A
Ján. 3,14 És amiképpen [ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a
pusztában [a sivatagban], akképpen [ilyen módon] kell [szükséges;
szükségszerű] az ember Fiának felemeltetnie.
Ján. 3,15 Hogy valaki [mindenki, aki] hisz, [hitre jut] Őbenne, el ne
vesszen [el ne pusztuljon, tönkre ne menjen, romlásba ne legyen
vihető, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne].20
19A19A
Az Úr Jézus az első ember, aki nem teremtetett, hanem Istenből születetett:
„Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a
második ember, az Úr, mennyből [égből] való, [mennyei]” (1 Kor. 15,47). Ő: „… az
egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik]…” (Ján. 1,18). Pál
apostol bizonyságtétele: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba...
Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld
alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a földre]” (Eféz. 4,8-9)
2020
Az Úr Jézus egy előképben mutatja be, hogy miért, és hogyan kell
meghalnia. Izráel népe zúgolódott az Úr ellen: „Szabad folyást enged azért az
Úr, Jahve az Örökkévaló a tüzes kígyóknak, (a mérges kígyóknak), és
megmardosták a népet, és sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor méne a nép
Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk (tévedtük, félreléptünk, letértünk az útról),
mert szólottunk az Úr, Jahve az Örökkévaló ellen és te ellened; imádkozzál az
Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz hogy vigye (távolítsa) el rólunk a kígyókat.
És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek:
Csinálj magadnak tüzes kígyót (vörösréz-kígyót), és tűzd (emeld) fel azt
póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
Csinált azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó
valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,6-
9). Ez megmaradt egészen Hóseás király uralkodásáig, aki: „Ő rontotta le a
magaslatokat (ő szüntette meg az áldozóhalmokat), törte el (zúzta össze a szent)
oszlopokat (szerencsét hozó, tiszteletben, (imádatban) részesített oszlopokat), és
vágta ki az Aserát (a szent fákat), és törte össze (és darabokra törette) az
érckígyót (a rézkígyót) is, amelyet Mózes csinált. Mert mind az ideig az Izráel
fiai jó illatot tettek (jelképezi a hívők imádságait) annak, és nevezték azt
Nékhustánnak (rézből való kígyó). Egyedül az Úrban, Jahvéban az
Örökkévalóban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda
minden királyai között sem azok között, akik őelőtte voltak. Mert az Úrhoz,
Jahvéhoz az Örökkévalóhoz
ragaszkodott, és el nem hajlott (nem tért el) ő tőle, és megőrizte (megtartotta)
az ő parancsolatait, amelyeket az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek
parancsolt vala. És vele volt az Úr, Jahve az Örökkévaló mindenütt és ahova
csak ment, előmenetele volt (és minden vállalkozása eredményes volt). És
Ján. 3,16 Mert úgy szerette21 Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát
adta, hogy valaki hisz Őbenne, [a Fiúban], el ne vesszen [el ne
pusztuljon], hanem örök élete legyen [soha véget nem érő életet
birtokoljon].
Ján. 3,17 Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra,
hogy kárhoztassa [azaz elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy
megtartassék [üdvözüljön, megmeneküljön] a világ általa [hogy
megmentse őket általa].
Ján. 3,18 Aki hisz [hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [azaz nem esik
ítélet alá, mert nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki
pedig nem hisz [nem jut hitre, végleg elutasította Őt], immár
elkárhozott [azaz már ítélet alatt van; és marad a kárt hozó a (sátán)
hatalma alatt], mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának
nevében. [Nem jutott hitre, végleg elutasította Őt].
Ján. 3,19 Ez pedig a kárhoztatás [azaz: az ítélet pedig azt jelenti],
hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az
emberek közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a
világosságot, [a fényt]; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának
[mert gonosz dolgokat tettek].
Ján. 3,20 Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány,
romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy
[ki] a világosságra [a fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek
[nehogy kiderüljön, le ne lepleződjön mit csinált; rá ne bizonyuljanak
cselekedetei].22
Ján. 3,21 Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az
igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre],
hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit
tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek. A világosság megmutatja,
hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá
legyen, hogy Istenben tette őket.
Ján. 3,22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és
ott időzik [ott tartózkodott] velük, és bemerített.
Ján. 3,23 János pedig szintén alámerített vala Énonban, Sálemhez
közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulnak és alámerítkeztek.

(fellázadt), és elszakadt Assiria királyától, és nem szolgált néki” (2 Kir. 18,4-7).

2121
Szeretet (Isten szerinti) (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni,
feloldódni a szeretetben.
2222
Azok: „… akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem
maradnak ösvényein” (Jób. 24,13).
Ján. 3,24 Mert János még nem vettetett a tömlöcbe [ekkor még nem
zárták börtönbe].
Ján. 3,25 Vetekedés [vita] támadt azért a János tanítványai és a
judeaiak között a mosakodás [a megtisztulás] felől.
Ján. 3,26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester; [Rabbi,
látod]! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot
[tanúságot] tettél, ímé Ő alámerít [most ő is bemerít], és hozzá megy
mindenki [és mindenki tódul hozzá].
Ján. 3,27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet
[szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat
magának], hanem ha a mennyből adatott néki.
Ján. 3,28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, [tanúim; ti
tanúsítjátok] hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem
hogy Őelőtte küldettem el [hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte].23
Ján. 3,29 Akinek jegyese [menyasszonya] van, vőlegény az [akié a
menyasszony, az a vőlegény]; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll
[csak vár és figyel] és hallja őt, örvendezve [ujjongva] örül a vőlegény
szavának [amikor hallja a közeledő vőlegény hangját]. Ez az én
örömem immár betelt [teljessé lett; Ugyanúgy örülök most én is].
Ján. 3,30 Annak [a Krisztusnak] növekednie kell, nékem pedig alább
szállanom, [kisebbé válnom].
Ján. 3,31 Aki felülről [Istenből] jött, feljebb való [hatalmasabb]
mindenkinél, [mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről
származik], földi az, [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a
mennyből jött, feljebb való mindenkinél [az felette van mindeneknek].
Ján. 3,32 És arról tesz bizonyságot [arról beszél], amit látott és hallott;
és az Ő bizonyságtételét [amit mond] senki sem fogadja be.
Ján. 3,33 Aki az Ő bizonyságtételét [azt, amit mond] befogadja, az
megpecsételte [elismerte], hogy az Isten igaz [valóságos].
Ján. 3,34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten
szavait közvetíti; az Isten igéit, (kijelentését) hirdeti]; mivelhogy
[neki] az Isten nem mérték szerint adja [nem méricskélve, hanem
mérték nélkül adja] a [Szent] Szellemet.24
Ján. 3,35 Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent.
2323
Bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé,
elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön
az ő templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló, akit ti kerestek, és a szövetségnek
követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja Jahve az Örökkévaló a
Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét
a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne
verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)
Ján. 3,36 Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű,soha véget nem
érő] élete van; aki pedig nem enged [nem engedelmeskedik;
rábeszélhetetlenül makacs és nem hisz szándékosan és önfejűen] a
Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Ján. 4. Jézus és a samáriai asszony

Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok
[az elkülönülő, kirekesztően vallásos emberek] meghallották, hogy
Jézus [Héber: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a
Megváltó; Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és
merít (víz)be, mint János,
Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket,
hanem csak a tanítványai,
Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
Ján. 4,4 Ehhez Samárián kell vala pedig általmennie.25
Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a
teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [a
közelébe], amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.26
2424
Már Ézsaiás így prófétált az Úr Jézusról. Az Úr mondta: „Ímé (ez) az én
szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem
kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel
ajándékoztam meg), törvényt beszél (útmutatást hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1).
2525
Samáriában pogányok laktak, mert a babilóniai fogságra vitelkor Assiria
királya elhurcolta Babilóniába a zsidókat: „És más népet telepített be Assiria
királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból, és Sefárvaimból. És
beszállítá (és letelepítette) őket Samária városaiba az Izráel fiai helyett, akik
birtokba vették Samáriát, és annak városaiban (telepedtek le) és laktak” (2 Kir.
17,24). És azt mondja az Úr, mindez azért történt: „Mert kettős gonoszságot
követett el (kétszeres rosszat cselekedett) az én népem: Elhagytak engem, az élő
vizek forrását, hogy kutakat ássanak (és víztartókat vájjanak) maguknak; és
repedezett kutakat (repedezett falú víztartókat) ástak, amelyek nem tartják a
vizet” (Jer. 2,13).
2626
Jákób, Ézsauval - testvérével - való találkozása után, újra visszatért Sikem
városáig: „Azután Jákób, Paddan-Arámból jövet, (minden bántás nélkül)
épségben eljutott Sikem városáig, amely Kánaán földjén van, tábort ütött a
város előtt, és (letelepedett). A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert (és ahol
sátorát felvonta), megvette Hámornak, Sikem apjának a fiaitól száz pénzért” (1
Móz. 33,18-19). Izráel halála előtt arról beszél fiának, amikor két fia legyilkolta
Sikem lakosságát, mert megerőszakolta Sekhem, a Khivveus Khámornak, az
ország fejedelmének fia Dinát, a húgukat: „És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én
meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földére. Én
pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett (azaz egy
hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek), melyet az Emoreustól vettem
Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [a Jákób kútja]. Jézus azért, az
utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt],
azonmód leült a forráshoz [letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra
vala [azaz, délfelé járt az idő].
Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki
Jézus: Adj innom!
Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek.
Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni
zsidó [júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a
zsidók [a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem
érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal.
Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát
[és tudnád], hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted
volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened
[hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő
vizet?
Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki
nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik,
ismét megszomjúhozik:
Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki,
soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok
néki, örök életre buzgó [és szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz
őbenne.27
Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy
meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!
Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide
[vissza]!
Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki
Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

fegyveremmel (karddal) és kézívemmel (íjjal)” (1 Móz. 48,21-22).

2727
Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én
szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem
az Úr, Jahve az Örökkévaló, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel
merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3). „És vezérel téged az Úr,
Jahve az Örökkévaló szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti
egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel,
mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa.
58,11).
Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem]
férjed: ezt igazán mondtad, [most igazat mondtál, ezt őszintén
mondtad].
Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le,
és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy
Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell.28
Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra
(bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem
Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát.
Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek;29 mi
[júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség,30 a
megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki
a szabadulást hozza.31
Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van], és az
most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és
igazságban [valóságban, azaz - a Szent Szellem által adott - Igében]
imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Ján. 4,24 Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy
szellemben és igazságban [valóságban, azaz Isten Igéjében] imádják.
Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki
Krisztusnak [Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor
2828
Mert így hangzott Isten törvénye: „Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda
menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az Úr, Jahve az Örökkévaló valamennyi
törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12,5).
2929
Azért mondja ezt az Úr Jézus, mert a samáriaiak imádták az Urat, de a saját
isteneiket is: „De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának
(megcsinálta a maga istenét is), és behelyezték azokat a magaslatok házaiba (az
áldozóhalmokon levő templomokba), amelyeket a Samaritánusok építettek,
mindenik nemzetség (és mindegyik nép) a maga városában, amelyben lakott. De
miután az Urat, Jahvét az Örökkévalót is tisztelték (és szolgálták az ő isteneiket
is ama népek szokása szerint, akik közül elhurcolták volt őket, és) a
magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik ő érettük áldoztak a
magaslatok házaiban” (2 Kir. 17,29.32-33).
3030
Üdvösség: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber
jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz
szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,
megtartatás;
3131
Mert: „… nyilvánvaló (és ismeretes), hogy a mi Urunk Júdából támadott
(Júda törzséből származott),…” (Zsid. 7,14).
Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra
fog adni].
Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Ján. 4,27 Eközben megjöttek az ő tanítványai; és csodálkoztak [és
nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus] asszonnyal beszélt;
mindazáltal egyik sem mondta: Mit keresel [vagy hogy mit akart
tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?
Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [a vizeskorsóját], és
elméne a városba, és monda az embereknek:
Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent,
amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?
Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és
hozzá menének [és odasereglettek hozzá].
Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester
[Rabbi], egyél!
Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem,
amit ti nem tudtok [és nem ismertek].
Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e néki
valaki enni?
Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát
cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát
elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott].32
Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-e [amikor elvetitek a magot], hogy
még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé,
mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a
tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az
aratásra.

3232
A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül
kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten, (Uramnak, az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért,
mert fölkent engem az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy a szegényeknek örömöt
mondjak (hogy az alázatosaknak, az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak
örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak). Elküldött, hogy bekössem a
megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr,
Jahve az Örökkévaló jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk
bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion
gyászolóira (fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett.
Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és
öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az
Úr, Jahve az Örökkévaló plántáinak (az Úr, Jahve az Örökkévaló
ültetvényének), az Ő dicsőségére, (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).
Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és
az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a soha
véget nem érő természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az
arató együtt örvendezzen.
Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a kijelentés] igaz
[és valóságos], hogy más a vető, más az arató.
Ján. 4,38 Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a
termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti
pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét.
Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hisznek benne a
Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot
tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és
elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem.
Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt,
hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hisznek a maga
beszédéért, [az Ő Igéjéért],
Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te
beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy
bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és
Megmentője], a Krisztus.
Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Ján. 4,44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának
nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.
Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a
Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben
cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá
változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi
tisztviselő], akinek a fia beteg vala.
Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett,
hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát;
mert halálán vala [mert haldoklott].
Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok,
nem hisztek.
Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj,
mielőtt a gyermekem meghal.
Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a
szónak [az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.
Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő
(rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben
megkönnyebbedett vala, [hogy mikor lett jobban a gyermek]; és
mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az
órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő,
és az ő egész háza népe.
Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tette, [ez volt a második
csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

Ján. 5. A hitetlenség gyökere az emberek dicsőítése

Ján. 5,1 Ezen [események] után ünnepük vala a zsidóknak [a

júdeaiaknak], és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Ján. 5,2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál,33 [a juhok részére
fenntartott kapunál, amelyen át Jeruzsálembe hajthatták őket] egy tó,
amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca [öt
oszlopcsarnoka] van.
Ján. 5,3 Ezekben feküdtek a betegek, vakok, sánták, aszkórosok
[sorvadásosak; rokkantak, nyomorékok, bénák, megmerevedettek,
paralízisben szenvedők] nagy sokasága [nagy tömege], várva a víznek
megmozdulását [felkavarását].
Ján. 5,4 Mert időnként angyal [az Úr angyala] szállt a tóra, és
felzavarta [felkavarta] a vizet: aki tehát először [legelsőként] lépett
bele a víz felzavarása [felkavarása] után, meggyógyult, akárminemű
betegségben volt [bármilyen betegség gyötörte is].
Ján. 5,5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött
[szenvedett] betegségében [harmincnyolc esztendő óta feküdt
betegen].
Ján. 5,6 Ezt amint (meg)látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta,
hogy már sok idő óta úgy van [hogy már hosszú ideje van ebben az
állapotban]; monda néki: Akarsz-e meggyógyulni, [egészséges lenni]?
Ján. 5,7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem [nincs senkim],
hogy amikor a víz felzavarodik [felkavarodik], bevigyen engem a
tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Ján. 5,8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj
[járkálj, sétálgass]!

3333
A juhkapuról így hangzik a prófécia: „És fölkele Eliásib, a főpap és
atyjafiai, a papok és építik a juhok kapuját; ők szentelik meg azt és állítják fel
annak ajtait. Építik pedig a kőfalat a Meáh toronyig, amelyet megszentelnek, s
azután Hanánel tornyáig; A sarok felső szobája, és a juhok kapuja között pedig
javítgatnak az ötvösök és a kereskedők” (Nehem. 3,1.32)
Ján. 5,9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvevé nyoszolyáját, és
jár [és fel-alá járkált] vala.34 Aznap pedig szombat [a nyugalom, a
heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja]
vala.
Ján. 5,10 Mondának azért a zsidók [a júdeaiak] a meggyógyultnak:
Szombat [a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való
megnyugvás napja] van, nem szabad [és nincs megengedve] néked a
nyoszolyádat hordoznod!
Ján. 5,11 Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá nékem:
Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [járkálj].
Ján. 5,12 Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá néked: Vedd
fel a nyoszolyádat, és járj [járkálj].35
Ján. 5,13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus
félre vonult, sokaság [nagy tömeg] lévén azon a helyen.
Ján. 5,14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban [a szent
helyen], és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél,
[nehogy még tovább is eltéveszd a célpontot], hogy rosszabbul ne
legyen dolgod [nehogy valami rosszabb, súlyosabb, fájóbb, nagyobb,
gonoszabb ne történjék veled].
Ján. 5,15 Elméne az az ember, és hírül adta [részletesen beszámolt] a
zsidóknak [a júdeaiaknak], hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
Ján. 5,16 És emiatt üldözőbe vették [követték, és megfigyelték] a
zsidók [a júdeaiak] Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket
művelte szombaton [a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napján].36
3434
Mert Róla szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a
segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a
szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).
3535
Hogy ki a gyógyító, arról így prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat,
Jahvét az Örökkévalót, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki
megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3)
3636
A Törvény ugyanis így rendelkezett: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat (mindenféle munkádat); De a hetedik nap az Úrnak, Jahvénak
az Örökkévalónak, a te Istenednek szombatja (az Úrnak Jahvénak az
Örökkévalónak nyugalomnapja). Semmi dolgot se tégy (semmiféle munkát ne
végezz) azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se
barmod (se állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon
teremtette (alkotta meg) az Úr, Jahve az Örökkévaló az eget és a földet, a
tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig (megpihent)
megnyugodott. Azért megáldá az Úr, Jahve az Örökkévaló a szombat napját, és
megszenteli azt” (2 Móz. 20,9-11). De így folytatja az Úr Jézus: a jócselekedet, a
nyomorultakon való segítés nem munka, ezért: „… Szabad [és megengedhető]
tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [és tenni]
Ján. 5,17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig
[jelenleg] munkálkodik [szüntelenül megszakítás nélkül működik, és
cselekszik], addig én is munkálkodom [szüntelenül megszakítás nélkül
működöm, és cselekszem].
Ján. 5,18 E miatt aztán még inkább [életére törtek], és meg akarták őt
ölni a zsidók [és még inkább azon voltak, és azon igyekeztek, és arra
törekedte a júdeaiak, hogy megöljék]. Mivel nem csak a szombatot [a
heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napját]
rontotta [törte, és szegte] meg, hanem az Istent is saját Atyjának
mondotta, [így] egyenlővé tévén magát az Istennel.37
Ján. 5,19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom
néktek: a Fiú semmit sem tehet [semmit sem képes tenni] önmagától,
hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik,
ugyanazokat hasonlatosképpen [hozzá hasonló módon] a Fiú is
cselekszi.
Ján. 5,20 Mert az Atya szereti a Fiút [és kedvét leli a Fiúban, és a
barátja], és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és
ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok
[sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti megdöbbenjetek].
Ján. 5,21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti
[életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a Fiú is, akiket
akar, megelevenít [és életre kelti azokat, akiket akar, életet adva
nekik].
Ján. 5,22 Mert az Atya nem ítél [azaz: nem választ el, és válogat ki,
nem különít el, és választ ki; nem emel ki, és nem ítél meg, és nem hoz
helyre] senkit. Hanem az ítéletet [a megkülönböztetést,
különbségtételt, döntést, és megítélést, azaz: azt, hogy helyrehozza a
helytelent] egészen a Fiúnak adta [teljesen a Fiúra bízta];
Ján. 5,23 Hogy mindenki úgy tisztelje [értékelje, és becsülje] a Fiút,
miként tisztelik [értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [nem
értékeli, és becsüli] a Fiút, nem tiszteli [nem értékeli, és becsüli] az
Atyát, aki elküldte őt.
Ján. 5,24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet
[az én igémet] hallja [és hallgat rá, megérti, és felfogja] és hisz annak,
[és bízik abban], aki engem elbocsátott [elküldött], örök [soha véget
nem érő természetfeletti] élete van. És nem megy a kárhozatra [azaz:
az ítéletre], hanem általment a halálból az életre.

(Mát. 12,12). Sőt, Jakab apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Aki
azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak” (Jak. 4,17).
3737
Pedig ez így lett megírva: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a
Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsolt. 82,6).
Ján. 5,25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő [bekövetkezik] az
idő, és az most [jelenleg] vagyon, mikor a halottak hallják
[meghallják, felfogják, és megértik] az Isten Fiának szavát [hangját,
beszédét]. És akik hallják [meghallják, felfogják, és megértik], élnek
[életre kelnek].
Ján. 5,26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában, és
[önmagában birtokolja az életet], akként adta a Fiúnak is, hogy élete
legyen önmagában, [hogy önmagában bírja az életet].
Ján. 5,27 És (telj)hatalmat [felhatalmazást, tekintélyt, jogot,
jogosultságot] ada néki az ítélettételre is [a döntésre,
megkülönböztetésre, különbségtételre, változtatásra], mivelhogy
embernek fia.38
Ján. 5,28 Ne csodálkozzatok [és ne lepődjetek meg] ezen: mert eljő
[megérkezik, bekövetkezik] az óra [az alkalmas idő], amelyben
mindazok, akik a koporsókban [a sírokban] vannak, meghallják
[felfogják, és megértik] az ő szavát [az ő hangját, és beszédét].
Ján. 5,29 És kijőnek. akik a jót [a szeretetre méltó dolgokat]
cselekedték, az élet feltámadására [az életet jelentő feltámadásra, a
már most jelenlévő élet birtoklására]. Akik pedig a gonoszt [az
értéktelen, hitvány, haszontalan, hatástalant] művelték [azaz
ismételten vagy szokásosan gyakorolták, és jól érezték magukat
benne], a kárhozat [a döntés következményeként elszenvedett válság,
krízis] feltámadására.
Ján. 5,30 Én semmit sem cselekedhetem [és semmit sem vagyok képes
tenni] magamtól. Amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek [döntök,
határozok el], és az én ítéletem [döntésem] igazságos [jogos,
méltányos, pártatlan]. Mert nem a magam akaratát keresem [nem a
saját elhatározásomat követem], hanem annak akaratát, [elhatározását

3838
Dániel így prófétál az emberről: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az
égnek felhőiben, mint valami emberfia jőve; és méne az öregkorúhoz, és eleibe
vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget (és királyi uralmat) és országot, és
minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom,
amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik (és királyi uralma nem
semmisül meg)” (Dán. 7,9-10.13-14). János apostol a mennybe való
elragadtatásakor, így látja az öregkorút, kijelentést nyer az is, hogy ki Ő:
„Megfordulok azért, hogy lássam a szót (és hogy milyen hang szólt hozzám),
amely velem beszél; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét
gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (hosszú
palástba volt) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a
haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a
tűzláng” (Jel. 1,12-14).
kutatom, vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki elküldött
engem, az Atyáét.
Ján. 5,31 Ha én magamról tennék bizonyságot, akkor az én
bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes.
Ján. 5,32 Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a
bizonyságtétel [és hiteles a tanúsága], amellyel bizonyságot tesz
rólam [amellyel rólam tanúskodik].
Ján. 5,33 Ti Jánoshoz követeket küldöttetek el, és előttetek áll az ő
bizonyságtétele, melyet ő az igazságról, a valóságról tett.
Ján. 5,34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt [és nem is
fogadok el emberektől tanúságtételt, mert mellettem nem ember
tanúskodik]; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok
[megmeneküljetek, megszabaduljatok, és életben tartassatok, hogy
üdvözüljetek].
Ján. 5,35 Ő az égő [a fellángoló] és fénylő [felragyogó] szövétnek [és
világító fáklya] vala, ti pedig csak egy ideig [csak ideig-óráig]
akartatok örvendezni [gyönyörködni és ujjongani] az ő világosságában
[az Ő fényében].39
Ján. 5,36 De nékem nagyobb bizonyságom van [nagyobb tanúságtétel
szól mellettem] a Jánosénál. Mert azok a dolgok [azok a feladatok és
cselekedetek], amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem [hogy
teljesítsem, és hogy véghezvigyem] azokat, azok a dolgok [feladatok és
cselekedetek] amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam
[és arról], hogy az Atya küldött engem.
Ján. 5,37 Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett
rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát
[megjelenését, látható formáját, vagyis Őt magát] nem láttátok.40
3939
Hiszen Malakiás próféta már őróla prófétált: „Ímé, elküldöm én az én
követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön
az ő templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló, akit ti kerestek (aki után
vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. Ímé, eljön (jön már), azt
mondja Jahve az Örökkévaló a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz
fordítja (téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne
verjem e földet átokkal (hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)”
(Malak. 3,1; 4.6).
4040
Mózesnek jelenti ki az Úr, hogy miért nem láthatja Őt ember, és egyben
kijelentést nyer az is, hogy miért kellett emberként eljönnie: „És mondá Mózes:
Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr,
Jahve az Örökkévaló nevét. Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert
nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2 Móz. 33,18-20). Éppen
ezért a Hóreben megjelenő Istent sem láthatta a nép sem: „Akkor ti közelebb
jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett,
Ján. 5,38 Az ő igéje sincs maradandóan [és nem marad] bennetek:
mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Ján. 5,39 Tudakozzátok [kutatjátok, tanulmányozzátok, és
megpróbáljátok megérteni] az írásokat, mert azt [gondoljátok, és]
hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, pedig azok rólam
tesznek bizonyságot].
Ján. 5,40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen, [hogy
életet kapjatok, és nyerjetek]!
Ján. 5,41 Dicsőséget [elismerést, tisztességet, megbecsülést,
dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el].
Ján. 5,42 De ismerlek benneteket, [és rólatok viszont tudom] hogy az
Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Ján. 5,43 Én az én Atyám nevében [az Ő hatalmával, és tekintélyével]
jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a [saját] maga
nevében, azt befogadnátok.
Ján. 5,44 Mi módon [és hogyan] hihettek ti [hogy volnátok képesek
hitre jutni], akik egymástól nyertek dicsőséget [tekintélyt, tisztességet
megbecsülést, dicséretet]. És azt a dicsőséget [méltóságot, tekintélyt,
tisztességet megbecsülést, dicséretet], amely az egy [az egyetlen, az
egyedüli] Istentől van, nem keresitek [nem kutatjátok, nem törekedtek
utána, és nem vágytok rá]?
Ján. 5,45 Ne állítsátok [nehogy azt gondoljátok, ne feltételezzétek, és
ne higgyétek], hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki
vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
Ján. 5,46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert
[ugyanis] énrólam írt ő.
Ján. 5,47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én
beszédeimnek [kijelentéseimnek, élő igéimnek].

Ján. 6. Az örök élet beszéde

Ján. 6,1 Ezek után elment Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
Ján. 6,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] követte [és csatlakozott hozzá,
és kísérte] őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket
cselekszik vala a betegeken [ahogyan a betegeket meggyógyította].
sötétség, felhő és homály borította. És szóla az Úr, Jahve az Örökkévaló néktek
a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot
azonban nem láttok vala” (5 Móz. 4,11-12). János apostolon keresztül erősíti meg
a Szent Szellem a kijelentést: „Az Istent soha senki nem látta… ” (1 Ján. 4,12). És
Pál apostol bizonyságtétele erről: „Övé egyedül a halhatatlanság, aki
megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott,
és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).
Ján. 6,3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
Ján. 6,4 Közel vala pedig húsvét [a pászka], a zsidók [a júdeaiak]
ünnepe.
Ján. 6,5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy
sokaság [nagy (nép)tömeg közeledik], és jő hozzá, monda Filepnek:
Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Ján. 6,6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga
tudta, mit akar [hogy mit szándékozik] vala cselekedni.
Ján. 6,7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár42 áru kenyér nem elég
ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset [hogy
mindegyiknek jusson egy-két falat].
Ján. 6,8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon
Péter testvére:
Ján. 6,9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két
[sózott] hala; de mi az ennyinek?
Ján. 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek [telepítsétek] le az embereket.
Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének [letelepedtek a fűbe] azért
a férfiak, számszerint mintegy ötezren.
Ján. 6,11 Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, adta a
tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a
[sózott] halakból is, amennyit akarnak vala.
Ján. 6,12 Amint pedig betelének [és jóllaktak], monda az ő
tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi
el ne vesszen [és semmi ne menjen kárba].
Ján. 6,13 Összeszedték azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt
árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők
után.43
4242
Dénár (dénarion): a dénár római ezüstpénz. Értéke egy munkás
napszámának felelt meg.
4343
Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat, Jahvét az
Örökkévalót… Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak (és emlékezetessé
tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr, Jahve az Örökkévaló. Eledelt ad az
őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5). „Mindenki
szemei tereád vigyáznak (és mindenki várakozva néz rád), és te idejében
megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élő(lény)t
ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr, Jahve az Örökkévaló minden ő útjában (mert
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak minden útja igaz), és minden dolgában
kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17). „Adjanak hálát az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak az ő kegyelméért (és szeretetéért), és az emberekkel
tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket” (Zsolt.
107,8-9). Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről:
„(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének
első zsengék kenyereit (az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret,
Ján. 6,14 Az emberek azért látva a jelt [a csodát], amelyet Jézus tőn,
mondának: Bizonnyal ez ama próféta [az az Isten előtt álló, Isten
jelenlétében élő, aki Tőle vesz Igéket, és az Ő nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személy], aki eljövendő vala a világra.44
Ján. 6,15 Jézus azért, amint észrevette, hogy jőni akarnak és őt
elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre.
Ján. 6,16 Mikor pedig esteledik, lemenének az ő tanítványai a
tengerhez,
Ján. 6,17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl
Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk
Jézus.
Ján. 6,18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala, [mert erős
szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek].
Ján. 6,19 Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira
beevezének [kb. 5-6 km-re, a tó közepe táján voltak], meglátták Jézust,
amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémültek.
Ján. 6,20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Ján. 6,21 Be akarják azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama
földnél vala, amelyre mentek.45
és megzsendült (meg friss) gabonafejeket az ő ruhájában (a tarisznyájában). De
ő monda: Add (oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek (és
hogyan) adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek,
hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Esznek, és még
marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (mert még hagytak) is
belőle, az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak beszéde szerint (ahogyan az Úr,
Jahve az Örökkévaló megmondta)” (2 Kir. 4,42-44).
4444
Hiszen így hangzott Isten ígérete Mózesen keresztül: „Prófétát támasztok
nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába,
és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az
én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én
felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).
4545
Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak dolgait (és tetteit), és az ő csodáit a mélységben (a mélységes
tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszt (és szavára forgószél támadt),
amely felduzzasztá a habokat (és fölemelték őket a hullámok). Az égig
emelkednek, a fenékig süllyednek (majd a mélybe zuhantak); és kétségbeestek a
veszedelemben. Szédülnek (és imbolyognak) és tántorgának, mint a részeg, és
minden bölcsességüknek esze vész vala (és bölcsességük egészen odalett). De az
Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő
nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket
szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (és lecsendesítette
a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És
örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő
kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30).
Ján. 6,22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl [a túlsó parton]
állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe
a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő
tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
Ján. 6,23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, ahol
a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Ján. 6,24 Mikor azért látta a sokaság [a néptömeg], hogy sem Jézus,
sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és
elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
Ján. 6,25 És megtalálván őt a tengeren túl [a túlsó parton], mondának
néki: Mester [Rabbi], mikor jöttél [és hogy kerültél] ide?
Ján. 6,26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom
néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket [és csodákat] láttatok,
hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Ján. 6,27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre
megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt
pecsétjével igazolta az Isten.
Ján. 6,28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait
cselekedjük [hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk]?
Ján. 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga [és a Neki
tetsző dolog], hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
Ján. 6,30 Mondának azért néki: Micsoda jelt [és milyen csodát]
mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?
Ján. 6,31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van
írva: Mennyei kenyeret adott vala enniük.
Ján. 6,32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:
nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja
majd néktek az igazi [a valódi] mennyei kenyeret.46
Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos
(és a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8) Hát: „Uram, Jahve Örökkévaló,
Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram, Jahve Örökkévaló?
… Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő
habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat”
(Zsolt. 89,9-10).
4646
A pusztai vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor
pedig a harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek
valának, aprók, mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának
egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez
az a kenyér, melyet az Úr, Jahve az Örökkévaló adott néktek eledelül. Az Izráel
fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt
evének mind addig, míg a Kánaán földének határához jutának” (2 Móz. 16,14-
15.35). A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe, pedig mint
a bdelliomnak színe (hasonló az illatos gyantacsepphez). Kiomol vala pedig (és
Ján. 6,33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és
életet ad a világnak.
Ján. 6,34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a
kenyeret!
Ján. 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama
kenyere [az az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképpen meg
nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Ján. 6,36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem
hisztek.
Ján. 6,37 Mindenki, akit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki
hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem [azt én nem küldöm el, és
semmiképpen nem taszítom el].
Ján. 6,38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam
akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
Ján. 6,39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy
amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam
azt az utolsó napon.
Ján. 6,40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy
mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én
feltámasszam azt az utolsó napon.
Ján. 6,41 Zúgolódnak azért a zsidók [a júdeaiak] ő ellene, hogy azt
mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.
Ján. 6,42 És mondának: Nem ez-e Jézus, a József fia, akinek mi
ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy: A
mennyből szállottam alá?
Ján. 6,43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás
között!
Ján. 6,44 Senki [egyetlen egy férfi, vagy nő] sem jöhet én hozzám
[mert nem képes rá], hanemha az Atya vonja [és vonzza] azt, aki
elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon [az ember
életének utolsó, végső napján].

elszéledt) a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézi malmokban, vagy
megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból
pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. Mikor pedig a
harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra” (4
Móz. 11,5-9). Dávid így énekel erről: „És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az
egek ajtait (az égi kapukat) megnyitotta. És hullatott reájuk mannát (mannaesőt)
eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt
küldött, hogy jóllakjanak” (Zsolt. 78,23-25).
Ján. 6,45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől
tanítottak lesznek. Valaki azért [valóban] az Atyától hallott, és tanult
[és megértette, amit tanult], én hozzám jő.47
Ján. 6,46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van,
[aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma
látni az Atyát].48
Ján. 6,47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök
élete [soha véget nem érő természetfeletti élete] van annak.
Ján. 6,48 Én vagyok az életnek kenyere.
Ján. 6,49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Ján. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki
egyék belőle és meg ne haljon.
Ján. 6,51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá;
ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet
én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért.

4747
Mert azt mondja az Úr: „… új szívet adok nékik, hogy megismerjenek
engemet, hogy én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr, és ők én népemmé
lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívükből megtérnek hozzám” (Jer.
24,7). És megismétli az Úr: „És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok
belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; Hogy
az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat,
és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,19-20). És ezután
már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, (sem egyik ember a másikat)
és senki az ő atyjafiát, (sem ember az embertársát) mondván: Ismerjétek meg az
Urat, Jahvét az Örökkévalót mert ők mindnyájan megismernek engem,
kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló, mert
megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer.
31,34). Az apostol megismétli a próféciát, amely Krisztusban beteljesedett: És
nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az
Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig” (Zsid. 8.11).
4848
Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te
dicsőségedet. És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló: Megteszem, hogy az én
dicsőségem a te orcád előtt menjen el (és elvonultatom előtted egész
fenségemet), és kiáltom előtted az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét: És
könyörülök (irgalmazok), akin könyörülök (akinek irgalmazok), kegyelmezek,
akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat
engem ember élvén, (úgy, hogy életben maradjon). És monda az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Ímé van (itt) hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy
(elvonul) előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és
kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és
hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod (mert senki sem láthatja
meg)” (2 Móz. 33,18-23).
Ján. 6,52 Tusakodnak azért [és vitatkozni kezdtek] a zsidók [a
júdeaiak] egymás között, [és ezt kérdezték]: mondván: Mi módon
adhatja ez nékünk a (hús)testét, hogy azt együk?
Ján. 6,53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:
Ha nem eszitek az ember Fiának (hús)testét, és nem isszátok az ő
vérét, nincs élet bennetek.49
Ján. 6,54 Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, örök
élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Ján. 6,55 Mert az én (hús)testem bizony [valóságos] étel és az én
vérem bizony [valóságos] ital.
Ján. 6,56 Aki eszi [megrágja] az én (hús)testemet, és issza az én
véremet, az én bennem lakozik és én is abban [mert az énbennem
marad, és én őbenne].
Ján. 6,57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által
élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.
Ján. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy,
mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának [mert ez a kenyér
másként hat, mint az atyáitok kenyere]: aki ezt a kenyeret eszi, él
örökké.
Ján. 6,59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala
Kapernaumban.
Ján. 6,60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül,
mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Ján. 6,61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az
ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat, [tőrbe csal,
elgáncsol, elbotlaszt, bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít,
felháborít]?
Ján. 6,62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani
[felemelkedni, felmenni] oda, ahol elébb [ahol előzőleg] vala?!
Ján. 6,63 A Szellem az, aki megelevenít, [aki életet ad, életre kelt], a
(hús)test nem használ semmit: a beszédek [a kijelentések], amelyeket
én szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet.

4949
Ugyanis a törvény kimondta: „És ha valaki Izráel házából, vagy a köztük
tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: ellene fordulok annak az
embernek, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a
(hús)testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy
engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez
engesztelést. Azért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a
köztetek tartózkodó jövevény (és idegen) se egye meg a vért” (3 Móz. 17,10-14).
Ján. 6,64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert
eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki
elárulja [aki ki fogja szolgáltatni] őt.50
Ján. 6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én
hozzám [senki sem képes rá hogy hozzám jöjjön], hanemha az én
Atyámtól van megadva néki.
Ján. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulnak [eltávoztak, és
visszahúzódtak] az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő
vele.
Ján. 6,67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e
menni?
Ján. 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök
életnek beszéde [Igéje, kijelentése] van te nálad.
Ján. 6,69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az
élő Istennek Fia [az Istennek Szentje].
Ján. 6,70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-e ki titeket, a
tizenkettőt? És egy közületek ördög [vádló, rágalmazó, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló; vagyis a Sátán].
Ján. 6, 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta
[ez készült] őt elárulni [és kiszolgáltatni], noha egy volt a tizenkettő
közül.

Ján. 7. Az élő víz igérete;

Ján. 7,1 És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala
Júdeában járni, mivelhogy azon igyekeznek a Júdeabeliek, hogy őt
megöljék, [halálra keresték, és az életére törtek].
Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a Júdeabeliek] ünnepe, a sátoros
ünnep, [a lombsátorok ünnepe].51

5050
Már Dávid így prófétál az Úrról: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló tudja az
embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók” (Zsolt. 94,11).
5151
Az Úr a törvényben elrendelte: „Szóla ismét az Úr, Jahve az Örökkévaló
Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik
hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak hét napig. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota
(semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek. Hét napon
áldozzatok az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak tűzáldozatot, a nyolcadik
napon pedig szent gyülekezésetek legyen, és újra tűzáldozattal áldozzatok az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak; berekesztő ünnep ez, semmi robota
(semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek azon” (3 Móz. 23,33-
36). És a törvény magyarázatában az engedelmesség eredményét is elmondja az
Úr: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te
Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el
innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és
megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrizhessék, és megítélhessék]
a te dolgaidat [a te tevékenységedet], amelyeket cselekszel.
Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik semmit titkon [és rejtekben], aki
maga ismeretessé akar lenni, [aki azt akarja, hogy nyilvánosan
elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a
világnak, [tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ
előtt].
Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne.
Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én [elrendelt] időm még nincs itt
[még nincs jelen]; a ti időtök pedig mindig készen van, [nektek
minden idő alkalmas].
Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én
bizonyságot teszek felőle [és tanúskodom arról], hogy az ő
cselekedetei gonoszak, [káros, veszélyes, ellenséges, romlást
árasztók].
Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre
az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be, [még nem jött el].
Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
Ján. 7,10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is
felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem titokban; nem látványosan,
hanem mint aki rejtőzni akar.52
Ján. 7,11 A zsidók [a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és
mondának: Hol van ő?
Ján. 7,12 És a sokaságban, [a tömegben] nagy zúgás [és suttogás] vala
ő miatta [és sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják
vala, hogy jó [becsületes, jóindulatú] ember; mások pedig azt
mondják vala: Nem, [nem az], hanem a népnek hitetője [aki
félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].
Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyíltan [és nyilvánosan]
ő felőle a zsidóktól [a júdeaiaktól] való félelem miatt.53

szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod,

szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül
vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, Jahve az
Örökkévaló; mert megáld téged az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened
minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!”
(5 Móz. 16,13-15).
5252
Ézsaiás így prófétál Róla: „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene,
szabadító, üdvözítő!” (Ésa. 45,15).
Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [amikor az ünnepi hét
fele már elmúlt] felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
Ján. 7,15 És csodálkoznak a zsidók [a júdeaiak], mondván: Mi módon
tudja [hogyan ismerheti] ez az írásokat, holott nem tanulta?!
Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom [az én
tanításom, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.
Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e
tudományról [e tanításról], vajon Istentől van-e, vagy én magamtól
szólok?
Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [tekintélyét,
megbecsülését, és dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét
[tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi, aki küldte őt, igaz
[valóságos] az, és nincs abban hamisság [s az nem Isten nélküli].
Ján. 7,19 Nem Mózes adta-e néktek a törvényt [a Tórát, Isten
útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki]. És senki sem
teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten
útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek
engem halálra, miért törtök az életemre]?
Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned
[démon, gonosz szellem vett birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged
megölni?
Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekedtem, és
mindnyájan csodáljátok, [egyetlen dolgot vittem véghez, és
mindnyájan elámultok rajta].
Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha
Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [a heti
pihenőnapon is] körülmetélitek az embert.
Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes
törvénye meg ne romoljon [és érvényét ne veszítse]; én rám
haragusztok-e, hogy egy embert egészen meggyógyítottam
szombaton?
Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!55

5353
Mert a farizeusok azt mondták a népnek: „… Ez az ember nincsen Istentől,
mert nem tartja meg a szombatot…” (Ján. 9,16).
5555
Hiszen a törvény – amire hivatkoznak – így hangzik: „Ne legyetek
személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne
féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én
előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt” (5 Móz. 1,17). Bizony: „Ezek is a
bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó” (Péld. 24,23). Mert: „ha
személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint
annak megrontói” (Jak. 2,9).
Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-e
az, akit meg akarnak ölni?
Ján. 7,26 És ímé nyíltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán
bizony megismerték a főemberek [a vezetők], hogy bizony ez a
Krisztus?
Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus,
senki sem tudja, honnan való.
Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind
engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én
magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött
[aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek.
Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem],
és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem.
Ján. 7,30 Akarják [és igyekeztek] vala azért őt megfogni [elfogni]; de
senki sem vetette, [senki nem emelte] reá a kezét, mert nem jött még el
az ő órája.
Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hisznek ő benne; és azt
mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-e majd több [és
nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez tett?
Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, kirekesztően vallásos
férfiak], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és
szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok [a papi fejedelmek],
hogy fogják meg [hogy fogják el, hogy tartóztassák le] őt.
Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még
veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki
kiküldött] engem.
Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én
vagyok, ti nem jöhettek, [nem kerülhettek, és nem juthattok] oda,
[mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda
kerüljetek].
Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová akar ez
menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajon a görögök közé
szóródottakhoz akar-e menni [talán a görögök között lévő szórványba
készül], a görögöket tanítani?
Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak az
Igének, amelyet mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg;
és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [nem kerülhettek, és nem juthattok]
oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy
oda kerüljetek].56
5656
Mert: „… Ha valaki nem születik [nem származik] vízből és Szellemből, nem
mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába;
Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és
[hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én
hozzám, és igyék.57
Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek
folyamai ömlenek annak belsejéből
Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők
valának az őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a
Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg.
Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallják e
beszédet [ezt az igét], ezt mondják vala: Bizonnyal ez ama Próféta.
Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig
mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
Ján. 7,42 Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és
Betlehemből, ama városból, [abból a faluból] jön el a Krisztus, ahol
Dávid vala?58
Ján. 7,43 Hasonlás lőn azért, [szakadás, és megosztottság támadt]
őmiatta a sokaságban [a tömegben].
Ján. 7,44 Némelyek pedig közülük akarják vala őt megfogni, de senki
sem veté reá a kezét.
Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [a papi
fejedelmekhez] és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért
nem hoztátok el őt?
Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott [és úgy
nem beszélt], mint ez az ember!
birodalmába]. Ami testből született, test az [ami hústestből van nemzve (amit
hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemből született [Szent
Szellemből jön létre], szellem az. Ezért: Szükség néktek újonnan [felülről]
születnetek [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,3.5-7). Az újjászülő beszéd pedig:
„… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).
5757
Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik
szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és
egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és
tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és
gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem
lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és
gyönyörködjetek kövérségben” (Ésa. 55,1-2). „Mert vizet öntök (vizet árasztok) a
szomjúhozóra, és folyóvizeket (és patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom)
Szellememet a te magodra (a te utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (a
sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a
fűzfák vizek folyásinál (vagy a csatornák mentén)” (Ésa. 44,3-4).
5858
És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda
ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek
származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).
Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajon ti is el vagytok-e
hitetve? [Titeket is megtévesztett; félrevezetett, ti is el vagytok
tévelyitve]?
Ján. 7,48 Vajon a főemberek [a vezetők, az elöljárók] vagy a
farizeusok közül hitt-e benne valaki?
Ján. 7,49 De ez a sokaság [ez a csőcselék], amely nem ismeri a
törvényt, átkozott, [átok alatt van].
Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus, aki éjjel ment vala őhozzá, aki
egy vala azok közül:
Ján. 7,51 Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e [elítéli-e] az embert, ha
előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik?
Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajon te is Galileus vagy-e?
Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
Ján. 7,53 És mindnyájan haza mentek.

Ján. 8. Jézus a világ világossága;

Ján. 8,1 Jézus pedig [útnak indult, és] elment az Olajfák hegyére.
Ján. 8,2 Jó [korán] reggel azonban ismét ott vala a templomban [és
megjelent a szenthelyen], és az egész nép hozzá ment; és leülvén,
tanítja vala őket.
Ján. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá,
akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Ján. 8,4 Mondának néki: Mester [Tanító], ez az asszony tetten
kapatott, mint házasságtörő.
Ján. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az
ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?61
Ján. 8,6 Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen
őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír, [és listát
készít] vala a földre.
Ján. 8,7 De mikor szorgalmazva [továbbra is faggatták, és kitartón]
kérdezték őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek bűntelen, az
vesse rá először a követ.

6161
De a törvény azt is kimondta, hogy a férfit is meg kell kövezni, nem csak a
házasságtörő asszonyt: „Ha valaki más ember feleségével (férjes asszonnyal)
paráználkodik, (követ el házasságtörést), mivelhogy az ő felebarátjának
feleségével paráználkodik (követ el házasságtörést): halállal lakoljon a parázna
férfi és a parázna (a házasságtörő) nő” (3 Móz. 20,10). És ismét: „Ha rajtakapnak
valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a
férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből”
(5 Móz. 22,22).
Ján. 8,8 És újra lehajolván, [tovább] írt vala a földre.62
Ján. 8,9 Azok pedig ezt hallván [felfogva, és megértve] és a
lelkiismeret által vádoltatván [és meggyőzetve], egymásután kimentek
[eloldalogtak, elsomfordáltak] a vénektől kezdve mind az utolsóig; és
egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
Ján. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem láta az
asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid?
Senki sem ítélt el téged?
Ján. 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én
sem ítéllek el téged: eredj el és [mostantól fogva] többé ne vétkezzél!
Ján. 8,12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a
világ világossága, [fénye]. Aki engem követ, nem járhat, és soha nem
él sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága, [fénye], mert az
a világosság lesz benne, amely életet ad.63
Ján. 8,13 Mondának azért néki a farizeusok: Te önmagadról teszel
bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz [nem érvényes].
Ján. 8,14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is
bizonyságot önmagamról, az én bizonyságtételem igaz [érvényes és
valóságos]; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem
tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
Ján. 8,15 Ti (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit [és nem
ítélkezem senki felett].
Ján. 8,16 De ha ítélek [és ítélkezem] is én, az én ítéletem igaz [hiteles,
és érvényes]; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki
küldött engem.

6262
És hogy az Úr Jézus mit írt a porba, azt Jeremiás próféta már megprófétálta,
azt is kijelentve, hogy mi az igazi paráznaság: „Izráelnek reménysége, oh,
Uram, Jahve Örökkévaló! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A
tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, Jahvét az
Örökkévalót, az élővizeknek forrását” (Jer. 17,13).
6363
Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus
testének, az egyháznak, a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, Jahve az
Örökkévaló hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek
szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, s
benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket, és teszlek),
pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot
a tömlöcből (a börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-
7). És Pál apostol megvallja, hogy a Krisztus testének is szól az isteni szó, amely
így hangzik: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből
a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem
való hit által megkapják bűneik (céltévesztésük) bocsánatát, és örökséget
nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).
Ján. 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember
bizonyságtétele igaz, [és tanúságtétele hiteles, és érvényes].64
Ján. 8,18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és
bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.65
Ján. 8,19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem
engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én
Atyámat is ismernétek.
Ján. 8,20 Ezeket a beszédeket [kijelentéseket] mondta Jézus a
kincstartó helyen, amikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta
meg őt [és senki nem emelte reá a kezét], mert még nem jött el az ő
órája [a kijelölt, elrendelt idő].
Ján. 8,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek
majd engem, és a ti bűneitekben [a ti céltévesztésetekben] fogtok
meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek [és nem juthattok] oda.
Ján. 8,22 Mondának azért a zsidók [a júdeaiak]: Avagy megöli-e
magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?66
Ján. 8,23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok [lentről
származtok], én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok
[én pedig fentről származom], én nem vagyok e világból való [nem e
világból származom].
Ján. 8,24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben
[céltévesztésetekben] haltok meg [pusztultok el]: mert ha nem hiszitek,
hogy én VAGYOK, meghaltok, [elpusztultok] a ti bűneitekben [a ti
céltévesztésetekben].67
6464
A törvény kimondta: „Ne álljon elő (és nem lehet elég) egy tanú senki ellen
semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki,
két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (és lesz érvényes egy
ügy)” (5 Móz. 19,15). És az apostol megerősíti a kijelentést: „Aki megveti (és
elveti) a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül
meghal” (Zsid. 10,28).
6565
János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ha elfogadjuk az emberek
bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten
bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról” (1 Ján. 5,9).
6666
És Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért nem
mehetnek oda a zsidók, ahol az Úr Jézus van: „… hiszen előbb már
bizonyítottuk, hogy zsidók [a júdeaiak] is, görögök [a pogányok] is mind bűnben
[céltévesztésben] vannak, [elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és
fennhatósága alatt vannak]” (Róm. 3,9).
6767
Az Úr Jézus kijelentette magát a Júdabelieknek, - és a mindenkorban élő
vallásos embereknek, hiszen meg van írva, hogy: „Én, én vagyok az Úr, Jahve
az Örökkévaló, és rajtam kívül nincsen szabadító! Én hirdettem, (és én mondtam
meg) és megtartottam (hogy megszabadítalak), és megjelentettem, és nem volt
idegen isten köztetek (mert én hirdettem, nem valamelyik idegen isten), és ti
Ján. 8,25 Mondának azért néki: De hát ki vagy te? A kezdet (az
eredet), amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül.68
Ján. 8,26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek [és sok helytelen
dolgot kellene helyrehoznom] és sok mindent kellene mondanom
rólatok: de igaz [valóságos, és igazságos] az, aki küldött engem; és én
azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.
Ján. 8,27 És nem értették meg, hogy Ő maga az Atya, aki beszél
nekik.
Ján. 8,28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek [és
felmagasztaljátok] az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én
vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya
tanított engem, úgy szólok [és azt hirdetem].
Ján. 8,29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az
Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki
kedvesek.
Ján. 8,30 Amikor ezeket mondá, sokan hisznek őbenne.
Ján. 8,31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti
megmaradtok az én beszédemben [igémben], bizonnyal [és valóban]
az én tanítványaim vagytok;
Ján. 8,32 És megismeritek az igazságot [a valóságot], és az igazság [a
valóság felszabadít, és] szabadokká tesz titeket.69
Ján. 8,33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem
szolgáltunk soha [és rabszolgái nem voltunk] senkinek: mi módon
mondod te, hogy szabadokká lesztek?

vagytok az én tanúim, így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy én Isten

vagyok. Mostantól fogva is én az leszek (és csak én leszek), és nincs, aki az én
kezemből kimentsen (és kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így
szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek
küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájatokat, mint menekülőket a
Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba. Én Jahve az Örökkévaló az Úr
vagyok szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,11-15). Igen:
„Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló, és több nincs, rajtam kívül nincs
Isten!” (Ésa. 45,5).
6868
A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli
gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,
az Isten teremtésének kezdete (a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).
6969
És az apostolon keresztül jelenti ki az Ige, hogy kiről beszél az Úr Jézus: „…
a Szellem az Igazság:a valóság)” (1 Ján. 5,6). Aki nem más, mint Jézus, mert Ő
jelentette ki: „Én vagyok … az igazság (a valóság)” (Ján. 14,6).
Ján. 8,34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy
mindaz [mindenki], aki bűnt cselekszik [aki céltévesztésben van],
(rab)szolgája a bűnnek [a céltévesztésnek].70
Ján. 8,35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú
marad ott mindörökké.
Ján. 8,36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok
lesztek.71
Ján. 8,37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok
engem ölni, [arra törekedtek, hogy megöljetek], mert az én
beszédemnek [az én igémnek] nincs helye nálatok [és nem fogadjátok
be].
Ján. 8,38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt
cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok [és hallottatok].
Ján. 8,39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda
nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait
cselekednétek.
Ján. 8,40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert [olyan valakit],
aki az igazságot [a valóságot] beszéltem néktek, amelyet az Istentől
hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.72
Ján. 8,41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi
nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

7070
Hiszen: „… akinek oda szánjátok [és alárendelitek] magatokat szolgákul
[rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái]
akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek [a céltévesztésnek] halálra, [ami a
halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra, [ami megigazulásra vezet].
Mert mikor a bűn [a céltévesztés] (rab)szolgái valátok, az igazságtól szabadok
[függetlenek] valátok” (Róm. 6,16.20).
7171
És akik Őt befogadják, azok lesznek szabadok: „Mert a Jézus Krisztusban
való [a természetfeletti] élet szellemének törvénye megszabadított [felszabadított
a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn [a céltévesztés] és a halál
törvényétől” (Róm. 8,2).
7272
És Pál apostol folytatja: „Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik
hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7). És: „nem
mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám magvából valók;
hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a (hús)testnek fiai az
Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az
ígéret fiait [gyermekeit] tekinti magul” (Róm. 9,7-8). Isten ugyanis így szólt
Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7) És az
apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek
pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak,
mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák
szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
Ján. 8,42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok,
szeretnétek engem: mert én az Istenből származtam és jöttem [ki, és
érkeztem meg]; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Ján. 8,43 Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én
beszédemet? Mert hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek
befogadni) az én igémet.
Ján. 8,44 Ti atyátoktól, az ördögből származtok, az ördög atyából
vagytok, és hozzá tartoztok. És a ti atyátok kívánságait [szándékát,
ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok
teljesíteni [azt készültök, azt szándékoztok, azt igyekeztek
megvalósítani]. Az emberölő [embergyilkos] volt kezdettől
[eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban, [(felkelt,
fellázadt, és ellenállt a valóságnak], mert nincsen ő benne igazság
[mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [hamisságot,
valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól
[magából meríti]; mert hazug [és csaló] és [ő maga a] hazugság
atyja.74
Ján. 8,45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok [a valóságot mondom],
nem hisztek nékem.
Ján. 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel [céltévesztéssel]? Ha
pedig igazságot [valóságot] szólok: miért nem hisztek ti nékem?
Ján. 8,47 Aki az Istenből való, hallgatja [felfogja, és megérti] az Isten
beszédeit [kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [és nem fogjátok
fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istenből valók.
Ján. 8,48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól
mondjuk-e mi, hogy te Szamaritánus vagy, és ördög [démon, egy
gonosz szellemi lény] van benned?
Ján. 8,49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög [démon. Nem vagyok
ördögtől megszállott]; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok
[nem tiszteltek / nem becsültök, hanem kicsúfoltok, és megvettek]
engem.
Ján. 8,50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet [és hírnevemet,
tekintélyemet]: van, aki keresi és megítéli [ő eldönti, és igazságot
szolgáltat].
7474
És János apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Aki a bűnt cselekszi,
aki [céltévesztetté lesz], az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben
[céltévesztett állapotban] leledzik. Azért jelent meg [lett láthatóvá] az Istennek
Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa [hogy tevékenységét megsemmisítse,
lerombolja]. Senki sem cselekszik bűnt [nem válik céltévesztetté], aki az
Istenből született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt
[és nem képes eltéveszteni a célpontot], mivelhogy Istenből született” (1 Ján. 3,8-
9).
Ján. 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja [figyel
rá, és megőrzi] az én beszédemet [az én igémet], nem lát [nem
tapasztalja meg a] halált soha örökké.
Ján. 8,52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy
ördög [démon, gonosz szellemi lény] van benned. Ábrahám meghalt, a
próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja [és megőrzi] az én
beszédemet [az én igémet], nem kóstol [az nem tapasztalja, nem ízleli
meg] a halált az örökké (soha).
Ján. 8,53 Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki
meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te
magadat?75
Ján. 8,54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem [és magasztalom] magamat, az
én dicsőségem [tekintélyem, tisztességem, dicséretem] semmi: az én
Atyám az, aki dicsőít [aki dicsőségessé tesz, és megdicsőít] engem,
akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
Ján. 8,55 Pedig nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt
mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek:
de ismerem őt, és az ő beszédét [az ő igéjét] megtartom [megőrzöm,
és betartom].
Ján. 8,56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy
meglátja az én napomat; látta is, és örült.
Ján. 8,57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős sem
vagy, és Ábrahámot láttad?
Ján. 8,58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:
Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok.
Ján. 8,59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig
elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen
módon eltávozék.

Ján. 9. Vak voltam, és íme látok;

Ján. 9,1 És amint eltávozott [és továbbment], látott egy embert, aki
születésétől fogva vak vala.
7575
Már a prófétán keresztül így figyelmeztetett az Úr: „Ne legyetek olyanok,
mint atyáitok, akikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja Jahve
az Örökkévaló, a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz utatokról, és
a ti gonosz cselekedeteitekből, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám
Atyáitok, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló? Hol vannak ők? És a próféták
örökké élnek-e? De az én beszédeim (igéim) és végzéseim, amelyeket szolgáim,
a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-e a ti atyáitokon? És megtértek és
azt mondták: Amint elhatározta vala Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura,
hogy a mi utaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk” (Zak. 1,4-6).
Ján. 9,2 És kérdezik őt a tanítványai, mondván: Mester [Rabbi], ki
vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?76
Ján. 9,3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett [nem hibázott; nem
tévesztette el a célpontot], sem ennek szülei; hanem [azért történt ez],
hogy nyilvánvalókká [láthatókká] legyenek benne [és rajta] az Isten
dolgai [és munkái].77
Ján. 9,4 Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak
dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor
senki sem munkálkodhatik [mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá,
ezért nem lehetséges számára].
Ján. 9,5 Míg e világon vagyok, e világ világossága, [fénye] vagyok.
Ján. 9,6 Ezeket mondván, a földre köpött, és az ő nyálából sarat
csinált, és rákente a sarat a vak szemeire,
Ján. 9,7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a
mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve
látva.
Ján. 9,8 A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala
[és hogy koldus volt], mondának: Nem ez-e az, aki itt szokott ülni és
koldulni?
Ján. 9,9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy:
Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
Ján. 9,10 Mondának azért néki: Mi módon [és hogyan] nyíltak meg a
te szemeid?
Ján. 9,11 Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak,
sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a
Siloám [a Küldött] tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és
megmosakodám, megjöve látásom.
Ján. 9,12 Mondának azért néki: Hol van Ő? Monda: Nem tudom.
Ján. 9,13 [Elvezették, és] vivék őt, aki előbb még vak volt, a
farizeusokhoz.78

7676
A tanítványok azért tették fel ezt a kérdést, mert a törvény azt mondja
azokról, akik bálványimádók lettek: „… én, az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te
Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is
harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem” (2Móz. 20,5).
7777
A szülők, és a fiuk is Ádám leszármazottai voltak, ebből következően
céltévesztettek, erről így szól Isten Igéje: „Ez az Ádám nemzetségének könyve.
Amely napon teremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremtette azt.
Férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és megáldotta őket és nevezte az ő
nevüket Ádámnak (embernek), amely napon teremtettek. Élt vala pedig Ádám
százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és
nevezte annak nevét Sétnek” (1 Móz. 5,1-3).
Ján. 9,14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit,
szombat, [a nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja] vala.
Ján. 9,15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött
meg a látása [és hogyan lett látóvá]? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn
szemeimre, és megmosakodám, és látok.
Ján. 9,16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember
nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának:
Mi módon tehet bűnös, [céltévesztett] ember ilyen jeleket [ilyen
csodákat]? És hasonlás [megosztás, meghasonlás] lőn közöttük.
Ján. 9,17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy
megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
Ján. 9,18 Nem hitték azért a zsidók [a júdeaiak] róla, hogy vak vala és
megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a
látása, [aki látóvá lett],
Ján. 9,19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt
mondjátok, hogy vakon született? Mi módon lát hát most?
Ján. 9,20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez
a mi fiunk, és hogy vakon született:
Ján. 9,21 De mi módon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a
szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen
magáról.
Ján. 9,22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a
zsidóktól [a júdeaiaktól]: mert megegyeztek már a zsidók, [a
júdeaiak], hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a
gyülekezetből; [azt ki kell zárni a zsinagógából, a közösségből, az
kiközösítetté lesz].
Ján. 9,23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, [már
nagykorú], őt kérdezzétek.
Ján. 9,24 Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és
mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek [és mond meg az igazat,
valld meg a bűnödet, valld meg, hogy tévedtél]; mi tudjuk [és
tisztában vagyunk vele], hogy ez az ember bűnös, [céltévesztésben
van].
Ján. 9,25 Felele azért az és monda: Ha bűnös-e, [hogy céltévesztésben
van-e] nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
Ján. 9,26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mi módon [és
hogyan] nyitotta meg a szemeidet?
7878
Farizeusok (Phariszaiosz): elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően
vallásos (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt
csoportja, szektája.
Ján. 9,27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok [nem
hallottátok meg, vagy nem értettétek meg]: miért akarjátok újra
hallani? Avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
Ján. 9,28 Szidalmazzák [gyalázzák, és becsmérlik] azért őt és
mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai
vagyunk.
Ján. 9,29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt
sem tudjuk, honnan való.80
Ján. 9,30 Felele az ember és monda nékik: Bizony [ebben éppen az a]
csodálatos [a megdöbbentő, meglepő, rendkívüli, furcsa, különös],
hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet [mégis]
megnyitotta.
Ján. 9,31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket,
[a célt eltévesztőket]; hanem ha valaki Istent tisztelő és az ő akaratát
cselekszi, azt hallgatja meg.
Ján. 9,32 Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki
visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát.
Ján. 9,33 Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.81
Ján. 9,34 Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben,
[céltévesztésben] születtél, és te tanítasz minket? És kiveték,
[kidobták, kihajították, és kiközösítették a zsinagógából] őt
Ján. 9,35 Meghallá Jézus, hogy kiveték [kidobták, és hogy
kiközösítették] őt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-e te az Isten
Fiában?
Ján. 9,36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

8080
A vallási vezetők „tudják”, mert meg van írva. Amikor az Úr leszállt a Sínai
hegyre: „Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, (és egészen füstbe borult)
mivelhogy leszállott arra az Úr, Jahve az Örökkévaló tűzben és felmegy vala
annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a
kürt szava (a kürt zengése) mindinkább erősödik vala; (és egyre erősebben
hangzott). Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan” (2 Móz. 19,18-
19). Amikor az Úr a szent sátor ajtajában állt: „És látá az egész nép, hogy a
felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék (és
leborult) az ő sátorának ajtajában. Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig beszéle
Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes
a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a
sátorból” (2 Móz. 33,10-11).
8181
És meg is van írva, hogy: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló megnyitja a vakok
szemeit, az Úr, Jahve az Örökkévaló felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az
Úr, Jahve az Örökkévaló az igazakat” (Zsolt. 146,8). És: „A halló fület és a látó
szemet, az Úr, Jahve az Örökkévaló teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld.
20,11).
Ján. 9,37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt [magát], és aki beszél
veled, Ő az.
Ján. 9,38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És [leborulva] imádá Őt.
Ján. 9,39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik
nem látnak, lássanak, [látókká legyenek]; és akik látnak, [a látók
pedig], vakok legyenek.
Ján. 9,40 És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele [és a
közelében] valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-
e?
Ján. 9,41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök;
ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad, és
[továbbra is céltévesztésben maradtok].

Ján. 10. A jó pásztor és annak juhai.

Ján. 10,1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón [vagy a
kapun át] megy [és hatol] be a juhok aklába, hanem máshonnan hág
[másfelől hatol, lép és oson] be, tolvaj az és rabló.
Ján. 10,2 Aki pedig az ajtón [vagy a kapun át] megy be, a juhok
pásztora az.
Ján. 10,3 Ennek az ajtónálló [a kapuőr, aki őrizte az ajtót, azaz a
kapus] ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára [kiáltására,
mert megismerik a hangját], és a maga juhait nevükön szólítja, és
kivezeti őket.
Ján. 10,4 És mikor kiereszti [és valahányszor kivezette] az ő juhait,
előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Ján. 10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak [elmenekülnek]
attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Ján. 10,6 Ezt a példázatot [ezt a példabeszédet] mondá nékik Jézus; de
ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik, [mert nem értették, hogy
mit jelent, és hogy mit akart vele mondani].
Ján. 10,7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom
néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [a juhok számára a kapu].
Ján. 10,8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem
hallgattak rájuk a juhok.82
8282
Jeremiás próféta így szól a hamis pásztorokról: „Elveszett (és pusztuló)
juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették őket, (a hegyeken tévútra
terelték, / idegen istenekhez vezették őket / és) a hegyekben bujdostatták őket,
hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek az ő (legelőjükről és) tanyájukról. Aki
csak reájuk talált, emésztette őket, (és aki csak érte, pusztította őket), és az ő
elnyomóik (az ő ellenségeik) ezt mondták: Nem vétkeztünk, (és azt gondolták,
hogy nem fognak bűnhődni). Pedig vétettek az Úr, Jahve az Örökkévaló ellen,
Ján. 10,9 Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül]
megy be, megtartatik [és gondviselésben, ellátásban, védelemben
részesül, és megmenekül, üdvözül] és bejár és kijár [és tovább megy,
tovább halad] majd, és legelőt talál.
Ján. 10,10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon
[észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és
öljön [áldozatként levágjon] és pusztítson [tönkretegyen, romlásba
vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semmivé tegyen, és elveszítsen].
Én azért jöttem, hogy életük legyen, [hogy az életet birtokolják], és
bővölködjenek, [rendkívüli, különleges, szokatlan életet
birtokoljanak].
Ján. 10,11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.83
Ján. 10,12 A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem
tulajdonai, [nem sajátjai] látja a farkast jőni, [amikor észreveszi, hogy
a farkas közeledik], elhagyja a juhokat, és elfut [elmenekül]. És a
farkas elragadozza [megragadja, és hatalmába ejti] azokat, és
elszéleszti [szétszórja, szétkergeti] a juhokat.84

aki igazság otthona, (Aki az ő igazi hajlékuk), és atyáiknak reménysége volt”

(Jer. 50,6-7).
8383
És hogy ki a jó Pásztor, arról így prófétál Ézsaiás: „Ímé, az Úr Isten, Jahve
az Örökkévaló, az én Uram, az Úr jő hatalommal, és karja uralkodik! ímé,
jutalma (szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott) ő előtte. Mint
pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat (és ölébe veszi és
hordozza őket), a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa. 40,10-11). És hogy Isten
maga jött el, azt megerősíti Ezékiel próféta is: „Mert így szól Jahve az
Örökkévaló, az Úr Isten, (az én Uram, Jahve az Örökkévaló az Úr: Ímé, én
magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem
gondjukat.). Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után (ahogyan a pásztor
gondját viseli a nyájnak), amely napon ott áll elszéledt juhai között; így
tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom
őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján. És
kihozom (kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről (az
országokból), és beviszem őket az ő (saját) földjükre, és legeltetem őket Izráel
hegyein, a mélységekben (a völgyekben) s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn
legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein lészen akluk (és Izráel magas
hegyein fognak tanyázni), ott feküsznek jó akolban (jó tanyájuk lesz, ott
heverésznek), s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem
nyájamat, (és én keresek nekik pihenőhelyet) s én nyugosztom meg őket, ezt
mondja Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten (az én Uram, Jahve az Örökkévaló az
Úr). Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet
visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (a sérültet bekötözöm), s a beteget (a
gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint
illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,12-16).
Ján. 10,13 A béres pedig azért fut [és menekül] el, mert béres, és nincs
gondja a juhokra, [nem fontos neki a nyáj, ezért nem törődik vele].
Ján. 10,14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem
is ismernek az enyéim.
Ján. 10,15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát;
és életemet adom [és leteszem] a juhokért.
Ján. 10,16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az
akolból valók: azokat is elő kell hoznom, [és azokat is vezetnem kell]
és hallgatnak majd az én szómra [és a hangomra]; és lészen egy akol
[egy nyáj] és egy [egyetlen] pásztor.85
Ján. 10,17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem [odaadom]
az én életemet [lemondok az életemről, átadom, kiszolgáltatom azt],
hogy újra felvegyem, [hogy ismét visszavegyem] azt.
Ján. 10,18 Senki sem veszi azt el én tőlem, [egyetlen ember sem
szerezheti meg, és veheti el], hanem én teszem le [önként adom át,
szolgáltatom ki, és adom oda] azt én magamtól. Van hatalmam letenni
azt, [szabadságom, képességem, jogom van arra, hogy odaadjam] és
van hatalmam ismét felvenni azt, [hatalmam van arra is, hogy ismét
visszavegyem]. Ezt a parancsolatot vettem [ezt a küldetést, ezt a
feladatot kaptam] az én Atyámtól.
Ján. 10,19 Újra meghasonlás [szakadás, megosztás] lőn a zsidók [a
júdeaiak] között e beszédek [ez igék] miatt.
Ján. 10,20 És sokan mondják vala közülük: Ördög van benne [démon,
gonosz szellemi lény ragadta meg, és tartja hatalmában, ezért]
bolondozik [magánkívül van, megháborodott, és őrültségeket beszél],
mit és miért] hallgattok reá?
Ján. 10,21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek [nem démoni
megszállottnak, nem egy démonizált embernek] a beszédei
[megnyilatkozásai]. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?
8484
Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint
a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, az életeket elveszteni (az
embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból).
És prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot,
hazugságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak) nékik, mondván: Így szól
Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten! Holott az Úr, Jahve az Örökkévaló nem
beszélt (és nem szólt)” (Ezék. 22,27-28). De: „Jaj a mihaszna pásztornak, aki
elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! Elszárad a
karja, megvakul a jobb szeme! (Zak. 11,17).
8585
Az Úr ígérete: És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket:
az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az
Úr, Jahve az Örökkévaló leszek nékik Istenük, és az én szolgám, Dávid,
fejedelem közöttük. Én az Úr, Jahve az Örökkévaló mondottam” (Ezék. 34,22-24).
[Egy démonnak, egy gonosz szellemnek lehet-e hatalma, képes-e arra,
hogy vakok szemét megnyissa]?86
Ján. 10,22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés [a templom
újraszentelésének, megújításának] ünnepe [a Hanukka = avatás,
szentelés]: és tél vala.87
Ján. 10,23 És Jézus a templomban, [a szenthelyen], a Salamon
tornácában [a Salamon oszlopcsarnokában] jár vala.
Ján. 10,24 Körülvették azért [körülfogták] őt a zsidók [a júdeaiak], és
mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban [kétségekben,
feszültségben] bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk
nyilván, [nyíltan, világosan; mondd ki a nyilvánosság előtt]!
Ján. 10,25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek:
a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében [az Ő
hatalmával, és erejével], azok tesznek bizonyságot rólam [azok
tanúskodnak mellettem].
Ján. 10,26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok
[és nem az én nyájamhoz tartoztok]. Amint megmondtam néktek:
Ján. 10,27 Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a
hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem.
Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem
vesznek [el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem
ragadja [senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én
kezemből.
Ján. 10,29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb
[hatalmasabb] mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [senki
hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én Atyámnak
kezéből.
Ján. 10,30 Én [pedig] és az Atya egy [és ugyanaz] vagyunk.88
8686
Hiszen meg van írva, hogy: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló megnyitja a vakok
szemeit, az Úr, Jahve az Örökkévaló felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az
Úr, Jahve az Örökkévaló az igazakat” (Zsolt. 146,8).
8787
Ezt az ünnepet még Izráel királya, Salamon vezette be: „És Salamon ünnepet
szerzett ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy
gyülekezet, mely összegyülekezet Hámáttól fogva az Égyiptom patakjáig. A
nyolcadik napon pedig gyülekezést (záróünnepet) tartának, mert az oltár
felszentelését (fölavatását) hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon” (2
Krón. 7,8-9)
8888
Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (a hitnek)
eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált;
megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben.
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe”
Ján. 10,31 Ismét köveket ragadtak [vittek oda] azért a zsidók [a
júdeaiak], hogy megkövezzék őt.
Ján. 10,32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én
Atyámtól, [és sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én atyám
nevében]. Azok közül melyik dologért [melyik cselekedetem miatt]
köveztek meg engem?
Ján. 10,33 Felelének néki a zsidók [a júdeaiak], mondván: Jó dologért
[jó cselekedetért; nemes tettért] nem kövezünk meg téged, hanem
káromlásért [istenkáromlásért], tudniillik, hogy te ember létedre
Istenné teszed magadat,89
Ján. 10,34 Felele nékik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben:
Én mondám: Istenek vagytok?
Ján. 10,35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde [az
Isten igéje] lőn (és az írás fel nem bontható), [nem lehet eltörölni,
semmibe venni, és érvénytelenné tenni].90

(1 Tim. 3,16). Isten már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd
meg) Izráel: az Úr Jahve az Örökkévaló, a mi Istenünk, egy Úr (és Jahve az
Örökkévaló az egyetlen Úr)!” (5 Móz. 6,4). És Ézsaiás prófétán keresztül is így
jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek
bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és
utánam nem lesz! Én, én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr, és rajtam kívül
nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből
kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr Jahve az Örökkévaló
vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az
első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek!
Hát nem mondtam-e meg és nem jelentettem előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-
e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8). Pál
apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a
kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való]
Isten [aki Isten mindenek felett]. Ámen” (Róm. 9,5).
8989
A törvény betűje szerint akartak eljárni, hiszen a törvény kimondta, hogy:
„… Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És a ki
szidalmazza (vagy megveti) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét,
halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az
egész közösség). Akár jövevény (vagy idegen), akár bennszülött, ha szidalmazza
(vagy ha káromolja) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét, halállal
lakoljon, (meg kell halnia)” (3 Móz. 24,15-16).
9090
Dávidon keresztül kerül kijelentésre, hogy Isten fiainak szól a prófécia: „Én
mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsolt. 82,6).
Ján. 10,36 Arról mondjátok-e ti, akit az Atya megszentelt és elküldött
e világra: Káromlást szólsz [becsmérelem, gyalázom az Istent];
mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Ján. 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek
nékem;
Ján. 10,38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is,
higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok [és elismerjétek;] és
elhiggyétek, [és hogy rádöbbenjetek és megértsétek], hogy az Atya én
bennem van, és én ő benne vagyok.
Ján. 10,39 Ismét arra törekedtek, és igyekeztek, hogy elfogják Őt, de
Ő átment közöttük.
Ján. 10,40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre [a túlsó
partra], ahol János először keresztelt [ahol korábban bemerített] vala;
és ott maradt.
Ján. 10,41 És sokan menének Őhozzá és mondják vala, hogy: János
nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János Őfelőle mondott,
igaz vala.
Ján. 10,42 És sokan hisznek ott Őbenne.

Ján.11. A Mester itt van és hív téged.

Ján. 11,1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és az ő

testvérének, Mártának falujából.
Ján. 11,2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala,
aki megkente vala az Urat [drága, illatos] kenettel és a hajával törlé
meg annak lábait.
Ján. 11,3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, [és megüzenték
Jézusnak] mondván: Uram, ímé, akit szeretsz [akit kedvelsz], beteg.
Ján. 11,4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem
halálos [a betegség nem válik örök halállá], hanem az Isten
dicsőségére való, [az Isten dicsőségét szolgálja], hogy dicsőíttessék
[és megdicsőüljön] általa az Istennek Fia.
Ján. 11,5 [Isten szerinti szeretettel] szereti vala pedig Jézus Mártát és
annak nőtestvérét, és Lázárt.
Ján. 11,6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada
azon a helyen, ahol vala.
Ján. 11,7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét
Júdeába.
Ján. 11,8 Mondának néki a tanítványok: Mester [Rabbi], most akarnak
vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
Ján. 11,9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha
valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
Ján. 11,10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság
[mert nincs saját fénye].
Ján. 11,11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi
barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem [hogy felébresszem]
őt.
Ján. 11,12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt,
meggyógyul.
Ján. 11,13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, [azt
gondolták], hogy álomnak alvásáról, [álomba merüléséről] szól.
Ján. 11,14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt.
Ján. 11,15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy
higgyetek, [hogy hitre jussatok]. De menjünk el ő hozzá!
Ján. 11,16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik [akit
Didimusznak, azaz: Ikernek neveztek], az ő tanítványtársainak:
Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Ján. 11,17 Elmenvén [és megérkezvén] azért Jézus, úgy találta, hogy
az már négy napja vala sírban, [a sírboltban].
Ján. 11,18 Betánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt
futamatnyira173 [mintegy félórányira volt Jeruzsálemtől];
Ján. 11,19 És a zsidók [a júdeaiak] közül sokan mentek vala Mártához
és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.
Ján. 11,20 Márta azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne;
Mária pedig otthon ül, [otthon maradt] vala.
Ján. 11,21 Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem
halt volna meg a testvérem.
Ján. 11,22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja néked az Isten.
Ján. 11,23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Ján. 11,24 Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor
az utolsó napon.
Ján. 11,25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki
hisz én bennem, ha meghal is, él;
Ján. 11,26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.
Hiszed-e ezt?
Ján. 11,27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a
Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.

173173
Tizenöt futamatnyi: (sztadion) tizenöt stádiumnyira, ami megfelel kb. 2-3
km-nek, vagyis mintegy félórányira volt Jeruzsálemtől.
Ján. 11,28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá,
[titokban, észrevétlenül, feltűnés nélkül hívja] az ő testvérét Máriát,
mondván: A Mester [megérkezett], itt van és hív téged.
Ján. 11,29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
Ján. 11,30 Jézus pedig nem ment [nem ért] vala még be a faluba,
hanem azon a helyen vala, ahová Márta elébe ment vala.
Ján. 11,31 A zsidók [júdeaiak] azért, akik ő vele otthon valának és
vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána
menének, ezt mondván: A sírhoz [a sírbolthoz] megy, hogy ott sírjon.
Ján. 11,32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt,
az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt
volna meg az én testvérem.
Ján. 11,33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött
zsidók [júdeaiak] is, felháborodott szellemében és igen megindult [és
háborgott, és a szellemében nagyon haragos lett, és felzaklatta
magát].
Ján. 11,34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer
és lásd meg!
Ján. 11,35 Könnyekre fakadt Jézus.
Ján. 11,36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette
[mennyire kedvelte] őt!
Ján. 11,37 Némelyek pedig mondának közülük: Nem megtehette
volna-e ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Ján. 11,38 Jézus pedig újra felindulva [újra megtelve indulattal], és
magában [megint felháborodva, haragos lett], oda megy [odaért] vala
a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Ján. 11,39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a
megholtnak nőtestvére, Márta: Uram, immár szaga van, hiszen
negyednapos.
Ján. 11,40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-e néked, hogy ha hiszel,
meglátod majd az Istennek dicsőségét, [erejét]?
Ján. 11,41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a meghalt feküszik vala.
Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok
néked, hogy meghallgattál engem.
Ján. 11,42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem;
csak a körülálló sokaságért [a körülálló tömegért] mondtam, hogy
elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Ján. 11,43 És mikor ezeket mondá, fennszóval [hangosan] kiálta:
Lázár, jöjj ki!
Ján. 11,44 És kijöve a megholt [a halott], lábain és kezein
kötelékekkel megkötözve, [kezén-lábán vászoncsíkokkal / ruhából
tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve körülkötve], és az orcája
kendővel vala leborítva, [arcát kendő takarta]. Monda nékik Jézus:
Oldozzátok meg [oldozzátok el] őt, és hagyjátok menni.91
Ján. 11,45 Sokan hisznek azért Őbenne ama zsidók [júdeaiak] közül,
akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.
Ján. 11,46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és
elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.
Ján. 11,47 Egybegyűjtik [összehívják] azért a papi fejedelmek és a
farizeusok a főtanácsot [a Szanhedrint], és mondának: Mit
cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel, [és sok jelt tesz].
Ján. 11,48 Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és
eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e
népet, [és elpusztítják szentélyünket is].
Ján. 11,49 Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap vala abban az
esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok [és nem értetek
semmit].
Ján. 11,50 Meg sem gondoljátok [és azt sem veszitek számításba],
hogy jobb [és többet használ] nékünk, hogy egy ember haljon meg a
népért, és az egész nép el ne vesszen.
Ján. 11,51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az
esztendőben főpap vala, jövendőt monda [prófétált], hogy Jézus meg
fog halni, [sőt Jézusnak elkerülhetetlenül meg kell halnia] a népért [a
nép érdekében, javára, és a nép helyett];
Ján. 11,52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek
elszéledt [és szétszóródott] gyermekeit egybegyűjtse.
Ján. 11,53 Ama naptól azért azon tanakodtak [és eldöntötték], hogy őt
megöljék.92
Ján. 11,54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan, [nyíltan] a
zsidók [júdeaiak] között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához

9191
És beteljesült a prófécia, amelyben: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló:
Jókedvem (a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján
segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet,
és kioszd az elpusztult örökségeket; Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És
azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden
halmokon legelőjük lesz” (Ésa. 49,8-9).
9292
És ismét az Úr Jézusról szól a prófécia: „Mert felőlem szólnak elleneim, és
akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10) „Eltökélték magukat a
gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
Álnokságokat koholnak (terveznek, titokban tartják tervüket, és) a kikoholt
tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert
kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7).
[a sivataghoz, egy magányos, elhagyatott helyhez] közel, egy Efraim
nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
Ján. 11,55 Közel vala pedig a zsidók [a júdeaiak] húsvétja [a Peszach]
és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy
megtisztuljanak.93
Ján. 11,56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a
templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-e fel az ünnepre?
Ján. 11,57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot
adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg [és
hozza tudomásukra], hogy őt megfogják [hogy elfoghassák].

Ján. 12. mária kenete;

Ján. 12,1 Jézus azért hat nappal a húsvét [a pászka] előtt méne
Bethániába, ahol a megholt Lázár [Isten megsegített] vala, akit
feltámasztott a halálból.

9393
Így hangzik a szabadulás / vagyis a húsvét ünnepéről / szóló prófécia,
amelyben kijelentést nyer az is, hogy ezzel egy új időszámítás kezdődik: „Ez a
hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő
hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyülekezetének (egész közösségének),
mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak
háza szerint, (családonként és) házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a
bárányhoz, akkor a házához közel való, (a legközelebbi) szomszédjával együtt
vegyen a személyek száma szerint. Kit-kit ételéhez képest számítsatok a
bárányhoz (és vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból).
A bárány ép, (hibátlan) hím, egy esztendős legyen. A juhok közül vagy a kecskék
közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és
ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és
azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a
szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan
kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a
tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne
hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. És
ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és
pálcáitok (vagy bototok) kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr,
Jahve az Örökkévaló páskhája az” (2 Móz. 12,2-11). És arról is rendelkezik az Úr,
hogy mikor kell ezt az ünnepet megtartani: „Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre
szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. És mikor bementek a földre, melyet az
Úr, Jahve az Örökkévaló ad néktek, amint megmondotta vala (és ahogyan
megígérte): akkor tartsátok meg ezt a szertartást” (2 Móz. 12,24-25). János
apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki az igazi pászkabárány, akivel
elkezdődik az új időszámítás: „És ránézvén Jézusra, amint ott jár [ott járt-kelt]
vala, [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett] monda: Ímé [nézzétek] az
Isten Báránya!” (Ján. 1,36).
Ján. 12,2 Vacsorát készítenek azért ott néki, és Márta szolgál vala fel;
Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala [akik
asztalhoz dőltek] ővele.
Ján. 12,3 Mária azért elővévén egy font igazi, [egy valódi,
hamisítatlan] drága [rendkívül értékes] nárdusból való kenetet,
megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház
pedig megtelék a kenet illatával.94
Ján. 12,4 Monda azért [és méltatlankodott miatta] egy az ő tanítványai
közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala, [aki
azon volt, hogy kiszolgáltassa, és átadja Őt]:
Ján. 12,5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron,95 és
miért nem adták a szegényeknek [a nincsteleneknek, és a
koldusoknak].
Ján. 12,6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre
volna gondja [mintha törődne velük, vagy mert ennyire aggódott a
nincstelenekért],96 hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az
erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené [ellopja; mert ő kezelte a
pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak].97
Ján. 12,7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem
idejére tartogatta ő ezt.
Ján. 12,8 Mert szegények [a nincstelenek, és koldusok] mindenkor
vannak veletek [és mindig lesznek köztetek], én pedig nem mindenkor
vagyok [köztetek].98
Ján. 12,9 A zsidók [a júdeaiak] közül azért nagy sokaság [nagy
tömeg] értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak
Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

9494
A prófécia így szól az eklézsiáról, a kihívottak közösségéről, a Krisztus
népéről: „Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illatja származik én
tőlem (és árasztja illatát)” (Én. 1,12).
9595
Dénár: (dénarion) római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt
meg.
9696
Pedig meg van írva, hogy: „a szegény nem fogy ki a földről, azért én
parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és
szegény atyádfiának a te földeden” (5 Móz. 15,11).
9797
A Szent Szellem így figyelmeztet a látszat hívőre: „Az ő beszédeivel másnak
tetteti magát (és álcázza szándékát) a gyűlölő, holott az ő szívében gondol
álnokságot (és alattomosságot). Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá (és ne
higgy neki); mert hét iszonyatosság (hét utálatosság) van szívében” (Péld. 26,24-25).
9898
A Máriának szóló prófécia pedig így hangzik: „No azért egyed vígassággal
(és örömmel) a te kenyeredet, és igyad jó szívvel (és jókedvvel) a te borodat;
mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! A te ruháid mindenkor legyenek
fehérek, és az olaj (a kenet) a te fejedről el ne fogyatkozzék” (Préd. 9,9-10).
Ján. 12,10 A papi fejedelmek pedig tanácskoztak, [és elhatározták],
hogy Lázárt is megölik;
Ján. 12,11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és
hisznek a Jézusban.
Ján. 12,12 Másnap a nagy sokaság [az a nagy tömeg], amely az
ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
Ján. 12,13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala:
Hozsánna:99 Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama
királya!99A
Ján. 12,14 Találván pedig Jézus egy [fiatal] szamarat, felüle arra,
amint meg van írva:
Ján. 12,15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak
vemhén [szamárcsikón] ülve.100
Ján. 12,16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem
mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékeznek vissza, hogy ezek ő
felőle vannak megírva, és hogy ezeket művelték ő vele.
Ján. 12,17 A sokaság, [a tömeg] azért, amely ő vele vala, mikor
kihívta Lázárt a koporsóból [a sírboltból] és feltámasztotta őt a
halálból, bizonyságot tőn [tanúságot tett mellette].
Ján. 12,18 Azért is méne ő elébe a sokaság [a tömeg], mivel hallá,
hogy ezt a csodát művelte vala.
Ján. 12,19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-e,
hogy semmit sem értek [hogy semmit sem tudtok elérni, hogy semmire
sem mentek]? Ímé, mind e világ ő utána megy [és őt követi].

9999
Hozsánna (hószanna): szabadíts meg hát! Óh, ments meg!
99A99A
Dávid így prófétált erről a napról: „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt;
örvendezzünk és vígadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó
előmenetelt! Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából
valók vagytok!” (Zsolt. 118,24-26).
100100
És a próféták mind ezt az eseményt hirdették. Zakariás így ír erről: „Örülj
(és örvendj) nagyon, Sionnak leánya, örvendezz (ujjongj, és hirdesd),
Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked (és érkezik hozzád) a te Királyod; igaz
(ártatlan, szent) és szabadító (aki megtart, (biztonságban megőriz, megment,
kiszabadít, üdvözít, mert diadalmas) Ő; szegény (és alázatos) és szamárháton
ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (szamárcsikó hátán)” (Zak. 9,9). Hát:
„Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki
örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van
Istenetek! Ímé, Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten (az én Uram, az Úr) jő
hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (és szerzeménye) vele jő, és
megfizetése (amiért fáradozott) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11).
Ján. 12,20 Néhány görög [azaz pogány] is vala azok között, akik
felmenének [felzarándokoltak], hogy imádkozzanak [és hogy imádják
az Istent] az ünnepen.101
Ján. 12,21 Ezek azért a galileai Betsaidából való Filephez menének, és
kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
Ján. 12,22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és
Filep szóla Jézusnak.
Ján. 12,23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy
megdicsőíttessék [hogy megdicsőüljön] az embernek Fia.102
Ján. 12,24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett
gabonamag el nem hal [azaz: ha a búzaszem nem esik a földbe, és
nem hal meg], csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt
terem [sokszoros termést hoz].
Ján. 12,25 Aki szereti a maga életét [kedvét leli, és barátja e világi
életének, és aki kedvét leli önmagában], elveszti, [romlásba viszi, és
elpusztítja] azt.103 És aki gyűlöli [megveti, semmibe sem veszi, és
kevésbé szereti] a maga életét e világon, örök életre tartja [és őrzi]
meg azt.
Ján. 12,26 Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott
lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli
[megajándékozza] azt az Atya.
Ján. 12,27 Most az egész lényem háborog, [megrendült, és nyugtalan,
felzaklatódott, és feldúlt]; és mit mondjak? [Kérjem azt, hogy] Atyám,
ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára, [hiszen
éppen ezért az óráért jöttem].
101101
Mert így hangzott Isten törvénye: „Ügyelj az Abib (kalász-hónap) hónapra,
és készíts (tarts) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak a te Istenednek páskát;
mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened
Egyiptomból éjjel” (5 Móz. 16,1). De „azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek,
amelyet kiválaszt Istenetek az Úr, Jahve az Örökkévaló valamennyi törzsetek
közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12.5).
102102
A prófécia beteljesült, amely így hangzott: „Jeruzsálem, te szépen épült,
mint a jól egybeszerkesztett város! Ahová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr, Jahve
az Örökkévaló nevének tiszteletére, (hogy ott magasztalják az Úr, Jahve az
Örökkévaló nevét)” (Zsolt. 122,3-4).
103103
A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet
elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is
jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén
sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek,
gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és
folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha
kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.
Ján. 12,28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jött, [hang
hallatszott] azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ján. 12,29 A sokaság [a tömeg] azért, amely ott állt és hallotta vala,
azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
Ján. 12,30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti
érettetek.
Ján. 12,31 Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e
világ fejedelme.104
Ján. 12,32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz
vonzok.
Ján. 12,33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal
kell meghalnia.
Ján. 12,34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a
Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember
Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
Ján. 12,35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek [és
közöttetek] van a világosság [a fény]. Járjatok [és addig
tevékenykedjetek, és tegyétek a dolgotokat], amíg világosságotok van,
hogy sötétség ne lepjen meg titeket [addig járjatok a világosságban,
amíg nálatok van, hogy a sötétség nehogy elborítson, és hatalmába ne
kerítsen titeket]: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Ján. 12,36 Míg a világosságotok [a fény] megvan, higgyetek a
világosságban [a fényben], hogy a világosság [a fény] fiai legyetek.
Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködött előlük.105
104104
És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő (a
Szent Szellem), mikor eljő, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság
és mi az ítélet: az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján.
16.8.11). Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és
adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik
rajtok, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).
105105
A sötétség következményéről így szólnak a próféták: „A tanításra és
bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs
hajnaluk, (hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője). Úgy
bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. és lészen, hogyha megéhezik,
felgerjed (és fölháborodik) és megátkozza (és gyalázza) királyát és Istenét, s néz
fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és
szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!” (Ésa. 8,20-22).
„Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, (és ne legyetek kevélyek)
mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szólott! Dicsőítsétek az Urat, Jahvét az
Örökkévalót, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, (és sötétséget
támasztana) és mielőtt (botladoznátok) és megütnétek lábaitokat a (homályba
borult), sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává
változtatja azt, és sűrű homállyá (és sűrű sötétséggé) fordítja! Ha pedig nem
Ján. 12,37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük [a szemük láttára],
mégsem hisznek ő benne:
Ján. 12,38 Hogy beteljesedjék az Ézsaiás próféta beszéde [igéje],
amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak (és ki hallgatta meg
az igehirdetésünket)? És az Úr karja [ereje] kinek jelentetett meg [és
ki előtt lett nyilvánvalóvá; és kinek lett kijelentve, leleplezve]?
Ján. 12,39 Azért nem hihetnek vala [azért nem voltak képesek hinni],
mert ismét monda Ézsaiás:
Ján. 12,40 Megvakította [elhomályosította] az ő szemeiket, és
megkeményítette [megkövesedett, kérgessé, érzéketlenné vált] az ő
szívük [az ő bensőjük]; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne
értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam [és helyre ne
állítsam] őket.
Ján. 12,41 Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és
beszéle ő felőle.106
Ján. 12,42 Mindazáltal a főemberek [a vezetők] közül is sokan hisznek
ő benne: de a farizeusok miatt nem vallják be, hogy ki ne

hallgatjátok ezt: sírni fogok a rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt, és zokogva

zokogok; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr, Jahve az Örökkévaló
népe fogságba vitetik (bizony fogságba kerül az Úr, Jahve az Örökkévaló
nyája)” (Jer. 13,15-17).
106106
Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És
monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván
lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és
szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10). „Mert tanács-vesztett
(és tanácstalan) nép (és nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen
értelmetlen)” (5 Móz. 32,28). Pál apostol így idézi a próféciát: „Amint meg van
írva: Az Isten kábultság [érzéketlenség, mély álom] szellemét adta nékik;
[mindmáig érteni nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy
ne halljanak, mind e mai napig” (Róm. 11,8). És kijelentés az értetlenség okáról:
„Ha mégis leplezett (vagyis nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak
leplezett (és csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (ezeknek)
e világ istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását, mert hitetlenek),
hogy ne lássák (és így nem is látják meg) a Krisztus dicsőséges evangéliumának
(a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (és
képmása)” (2 Kor. 4,3-4) Mert: „… megtompultak [és megkérgesedtek;
érzéketlenné váltak] az ő elméik [és érzékeik; gondolkozásuk; értelmük;
felfogóképességük]. Mert ugyanaz a lepel [ugyanaz a fedél, és fátyol] mind e
mai napig ott van [és megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [vagyis az
Ószövetségen, amikor olvassák; (a felismerés ellen)] felfedetlenül [s rajta is
marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [Mert csak a Krisztusban veszti
hatályát]” (2 Kor. 3,14)
rekesztessenek a gyülekezetből, [nehogy kizárják őket a
zsinagógából]:
Ján. 12,43 Mert jobban szerették az emberek elismerését, és
megbecsülését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.
Ján. 12,44 Jézus pedig [felemelve a hangját] kiálta és monda: Aki hisz
én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
Ján. 12,45 És aki engem lát, [aki engem szemlél] azt látja [azt
szemléli], aki küldött engem.107
Ján. 12,46 Én világosságul [fényként] jöttem e világra, hogy senki ne
maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.108
107107
Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a hitnek eme titka: Isten
(aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott)
(hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak, hirdettetett a pogányok (népek,
nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16). Isten
már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd meg) Izráel: az Úr,
Jahve az Örökkévaló, a mi Istenünk, egy Úr (és Ő az egyetlen Úr)!” (5 Móz. 6,4).
És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a
tanúim - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -, és szolgáim, akiket
kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy
csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én
vagyok Jahve az Örökkévaló az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!
Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen;
cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló
a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr, Jahve az Örökkévaló vagyok, szent
Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló
Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az
utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem
mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam
kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8). Pál apostolon
keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „…
Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten
mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).
108108
Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus
testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, Jahve az
Örökkévaló az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és
népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel
népemet, s benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket),
pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot
a tömlöcből (a börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-
7). És Pál apostol megvallja, hogy a Krisztus testének is szól az isteni szó, amely
így hangzik: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből
a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem
való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között,
Ján. 12,47 És ha valaki hallja [felfogja, és megérti] az én beszédeimet
[az én kijelentéseimet] és nem hisz [és nem tartja, nem őrzi meg
azokat], én nem ítélem el] azt. Mert nem azért jöttem, hogy hogy
elítéljem] a világot, hanem hogy megtartsam [megmentsem,
üdvözítsem] a világot.
Ján. 12,48 Aki megvet [semmibe vesz, és folyamatosan elutasít]
engem és nem veszi be [nem fogja fel, nem érti meg, és nem fogadja
be] az én beszédeimet [az én kijelentéseimet], annak van ítélő bírája,
aki elítéli: a beszéd [az az ige], amelyet szólottam, az ítéli el azt az
utolsó napon.
Ján. 12,49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki
küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit
beszéljek.
Ján. 12,50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök [egy soha véget nem
érő] élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem [és úgy hirdetem],
amint az Atya mondotta vala nékem.

Ján. 13. Az új parancsolat;

Ján. 13,1 A húsvét [a Peszach, azaz: a pászka: (átugrás, átlépés,

megkímélés)] ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája,
hogy átmenjen [hogy átköltözzön] e világból az Atyához, mivelhogy
szerette az övéit [és teljesen odaszánta magát az Övéinek] e világon,
mindvégig szerette őket [és szeretetében elszánta magát a végsőkre].
Ján. 13,2 És vacsora közben, amikor az ördög109 belesugallta
[belehelyezte] már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe
[bensőjébe], hogy árulja el [hogy szolgáltassa ki, és adja át] őt,
Ján. 13,3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába [a kezébe]
adott néki, és hogy ő az Istenből jött [ki] és az Istenbe megy [és
Istenbe tér vissza],
Ján. 13,4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt
vévén, körülköté magát.

akik megszenteltettek” (Csel. 26,18). „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr:
Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig”
(Csel. 13,47).
109109
Ördög (diabolosz, szatanasz). (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító,
hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló. Sátán másik neve. A h. szátan, g.
diaballó ige alapjelentése: átdob, átvisz, rágalmaz, ellenséges szándékkal
(alappal vagy a nélkül) vádol, gyaláz, csúfol, gáncsoskodik. szinonimái:
ekhthrosz = ellenség. ponérosz = gonosz. drákón = sárkány, ofisz = kígyó.
Ján. 13,5 Azután vizet tölte a medencébe, [a mosdótálba] és kezdé
mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül
van kötve.
Ján. 13,6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te
mosod-e meg az én lábaimat?
Ján. 13,7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most
nem érted, de ezután majd megérted.
Ján. 13,8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha!
Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én
hozzám [és nincs részesedésed, szereped, feladatod velem].
Ján. 13,9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem
kezeimet és fejemet is!
Ján. 13,10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége,
mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok,
de nem mindnyájan.110
Ján. 13,11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el [ki kiszolgáltatja ki, és ki
adja át] őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Ján. 13,12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját
felvette, újra leülvén, [újra asztalhoz dőlt] monda nékik: Értitek-e,
hogy mit cselekedtem veletek?
Ján. 13,13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok,
mert az vagyok.
Ján. 13,14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat,
néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Ján. 13,15 Mert példát [mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy
amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
Ján. 13,16 Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem
nagyobb az ő Uránál; sem a követ [az apostol] nem nagyobb annál,
aki azt küldte.111
Ján. 13,17 Ha tudjátok [és ha megértitek] ezeket, boldogok lesztek, ha
cselekszitek ezeket.112
110110
Mert: „Ti már tiszták vagytok ama beszéd (ige) által, amelyet szóltam
néktek” (Ján. 15,3).
111111
Az Úr Jézus újra – és újra kijelenti: „Nem följebbvaló [és nem nagyobb] a
tanítvány a tanítónál [a mesterénél], sem a (rab)szolga az ő uránál. Elég a
tanítványnak, ha olyan(ná lesz), mint a mestere és a (rab)szolgának, mint az ő
Ura [és elégedjék meg, ha úgy lesz a sora, mint a tanítójának]” (Mát. 10,24). És
ismét: „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes
lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere (és aki pedig teljesen felkészült, az lesz
olyan, mint a mestere)” (Luk. 6,40).
112112
Jakab apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az igének
pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván (és
Ján. 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam
el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a
sarkát emelte fel ellenem.113
Ján. 13,19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor
meglesz, higgyétek majd, hogy én VAGYOK.114
Ján. 13,20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit
elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be,
aki engem küldött.
Ján. 13,21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodik, [és
megrendült, zaklatott, feldúlt lett] szellemében, s bizonyságot tőn, és
monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul
[és kiszolgáltat, átad] engem.
Ján. 13,22 A tanítványok ekkor [tanácstalanul, és zavartan] egymásra
tekintenek bizonytalankodva, hogy kiről szól.
Ján. 13,23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik
vala, [Jézus keblére dőlve feküdt] akit szeret [akit kedvelt] vala Jézus.
Ján. 13,24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza [kérdezze]
meg, ki az, akiről szól?
Ján. 13,25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki
az?

becsapván) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem

megtartója (és cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben
nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment,
és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-23).
113113
Ahogy meg van írva: „Még az én jóakaróm (a legjobb barátom) is, akiben
bíztam, aki kenyeremet (velem együtt) ette, fölemelte sarkát ellenem (és ellenem
támadt)” (Zsolt. 41,10).
114114
Az Úr Jézus úgy jelenti ki magát, ahogy azt már előre kijelentették a
próféták: „Én, én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló, és rajtam kívül nincsen
szabadító! Én hirdettem, (és én mondtam meg) és megtartottam (hogy
megszabadítalak), és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek (mert én
hirdettem, nem valamelyik idegen isten), és ti vagytok az én tanúim, így szól az
Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek
(és csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből kimentsen (és kiragadjon);
cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti
megváltótok, Izráel Szentje. Én Jahve az Örökkévaló az Úr, vagyok szent
Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,11-15). Igen: „Én vagyok az
Úr, Jahve az Örökkévaló, és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” (Ésa. 45,5).
Ezért csak egyetlen hit menthet meg: „Azért mondám néktek, hogy a ti
bűneitekben [céltévesztésetekben] haltok meg [és pusztultok el]: mert ha nem
hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok [és elpusztultok] a ti bűneitekben [a ti
céltévesztésetekben]” (Ján. 8,24).
Ján. 13,26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És
bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
Ján. 13,27 És a falat után [illetve a falattal együtt] akkor beméne abba
a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, [amit tenni
szándékozol] hamar cselekedjed.115
Ján. 13,28 Ezt pedig senki sem érté a leültek [az asztalnál fekvők]
közül, miért mondta néki.
Ján. 13,29 Némelyek ugyanis állítják, mivelhogy az erszény Júdásnál
vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van
az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Ján. 13,30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala
pedig éjszaka.116
Ján. 13,31 Miután tehát eltávozott, így szólt Jézus: Most dicsőült meg
az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne.
Ján. 13,32 Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is
megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.
Ján. 13,33 Fiaim, [gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok.
Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [a júdeaiaknak]
mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is
mondom.
Ján. 13,34 Új parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is
különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben], hogy

115115
Az Úr Jézus menybemenetele után így szól Péter apostol: „Atyámfiai
[testvéreim], férfiak, szükség volt betelni [beteljesedni] annak az írásnak, melyet
megjövendölt [és előre megmondott, kinyilatkoztatott] a Szent Szellem Dávid
szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták [elfogták]
Jézust. Mert mi közénk számláltatott [közénk tartozott], és elnyerte ennek a
szolgálatnak az osztályrészét [és a mi szolgálatunk részese volt]” (Csel. 1,16-17).
116116
Az Urat elárulóról így prófétál Dávid: „Veszedelem van bensőjében (és
romlás uralkodik benne); s nem távozik annak teréről a zsarnokság és
csalárdság. Mert nem ellenség szidalmazott (és nem az ellenség gyaláz) engem,
hisz azt elszenvedném. Nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem (és nem
gyűlölőm hatalmaskodik rajtam), hiszen elrejtettem volna magamat az elől
(előle elrejtőzném). Hanem te, hozzám hasonló halandó (magamfajta ember), én
(bizalmas jó) barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk (és
akivel meghitt barátságban voltam); az Isten házába (együtt) jártunk a
tömegben (és a gyülekezet körében)” (Zsolt. 55,12-15). Pál apostolon keresztül
nyer kijelentést, hogy mi volt a (Júdás) bensőjében lévő romlás oka: „Akik
pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (csapdába) és sok esztelen
és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba)
és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme:
mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték
sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10).
egymást szeressétek; [Teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak,
többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [ugyanúgy, ahogyan]
én szerettelek titeket [és odaszántam magam érettetek], úgy
szeressétek ti is egymást.
Ján. 13,35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim
vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [Isten szerinti szeretettel
szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt
bármivel kiérdemelte volna].117
Ján. 13,36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki
Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban
utánam jössz.
Ján. 13,37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad?
Az életemet adom éretted!
Ján. 13,38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony,
bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor
megtagadsz engem.

Ján. 14. Egyesülés Jézussal

Ján. 14,1 Ne nyugtalankodjék [ne rendüljön meg, ne háborodjék meg,

ne remegjen, és ne legyen zaklatott] a ti szívetek [a ti bensőtök]:
higgyetek [és bízzatok] Istenben, és higgyetek [és bízzatok] én
bennem.
Ján. 14,2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem
volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek
néktek.
Ján. 14,3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét
eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott
legyetek.118

117117
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem,
hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben]
mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8). Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és
szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek
egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a
szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a
Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr, Jahve az
Örökkévaló áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).
118118
És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a
Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy
és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet,
Ján. 14,4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.
Ján. 14,5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi
módon tudhatjuk azért az utat?
Ján. 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság [a valóság]
és az élet; senki sem mehet [és senki sem juthat] az Atyához, csakis én
általam [és csak rajtam keresztül].119
Ján. 14,7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én
Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt [magát].
Ján. 14,8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és
elég nékünk!
Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még
sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi
módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?120
Ján. 14,10 Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én
bennem van? A beszédeket [a kijelentéseket, az élő igéket], amelyeket
én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én
bennem lakik [aki bennem jelen van, és bennem él], ő cselekszi e
dolgokat.

amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak
világossága (ragyogása) hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint
kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11).
119119
Az apostol bizonyságtétele: „Jézus az egyetlen, aki megmentheti az
embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet
bennünket” (Csel. 4,12).
120120
Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (a hitnek)
eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált;
megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben.
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe”
(1 Tim. 3,16). És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti
vagytok a tanúim - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -, és szolgáim, akiket
kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy
csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én
vagyok Jahve az Örökkévaló az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Így szól
az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én Jahve az
Örökkévaló az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így
szól az Úr, Jahve az Örökkévaló Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek
Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek,
és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok
tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15.
44,6.8).
Ján. 14,11 Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek
nékem.
Ján. 14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is
cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és
nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
Ján. 14,13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem
azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Ján. 14,14 Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én
megcselekszem azt.121
Ján. 14,15 Ha engem szerettek [ha teljesen átadjátok, és teljesen
odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok
[megőrizzétek, és megóvjátok, és ügyeljetek arra, hogy
megtartsátok].122
Ján. 14,16 És én kérem az Atyát, és más [egy másfajta] Vigasztalót123
ad néktek, hogy veletek maradjon [hogy bennetek éljen] mindörökké.
Ján. 14,17 Az igazságnak [a Valóságnak] ama Szellemét: akit a világ
be nem fogadhat [fel nem fog, nem érzékel, nem ért meg, mert nem
képes rá, ezért nem is lehetséges számára]. Mert nem látja [nem veszi
észre, ezért nem is tapasztalja meg] Őt. És nem ismeri őt [és nem is
121121
És a feltételei annak, hogy kérésünk teljesüljön: „De kérje hittel, semmit
sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan,
mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tovahány (és ide-
oda hajt). Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit is) az
Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8).
122122
És így folytatódik a kijelentés: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk
az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3). „És
akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és
azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. És aki az ő parancsolatait megtartja,
az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad,
hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,22). „Ez a szeretet pedig azt jelenti,
hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől
fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek.” És ezért: „az Úr kegyelme (és
szeretete) öröktől fogva való és örökkévaló az őt tisztelőkön, és az ő igazsága a
fiaknak fiain (még az unokáin is). Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és
megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek
rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18).
123123
A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló,
maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki a másik / az Őt hívó
/ mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő,
pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít,
vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget
valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. Aki
megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.
akar tudni Róla]. De ti ismeritek [érzékelitek, és megértitek] Őt, mert
nálatok lakik [és bennetek él], és bennetek marad, mert [veletek, és
bennetek leszek].124
Ján. 14,18 Nem hagylak [és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket
árvákul; eljövök ti hozzátok.
Ján. 14,19 Még egy kevés idő [innentől kezdve] és a világ nem lát
[nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok
[észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Ján. 14,20 Azon a napon megtudjátok [mert fel fogjátok ismerni, és
biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti
énbennem, és én tibennetek.125
Ján. 14,21 Aki ismeri [megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki,
rendelkezésére áll, érti, tudja, befogadja] az én parancsolataimat és
megtartja [ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az szeret engem
[az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki
pedig engem szeret [és teljesen átadja, oda szánja magát nekem,
eggyé válik velem], azt szereti [és teljesen átadja, oda szánja magát
neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [és teljesen
átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem
[megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá,
nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak.
Ján. 14,22 Monda néki Júdás126 (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog,
hogy nékünk jelented ki magadat [mi történt, hogy nekünk készülsz
láthatóan megjelenni; láthatóvá tenni és kijelenteni magadat]], és nem
a világnak?
Ján. 14,23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem [és
teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem],
megtartja [ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [az én
igémet]. És az én Atyám szereti őt, [és teljesen átadja, oda szánja

124124
De Őt: „Érzéki ember (pusztán emberi, testi) pedig nem foghatja meg [nem
fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok
néki, [oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti
[nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg kellene
megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14). Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen
Szent Szellem” (Júd. 1,19).
125125
És az apostol bizonyságtétele: „Az Úr ugyanis Szellem; és ahol az Úrnak
Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17). „Így is van megírva: Lőn [teremtetett]
az első ember, Ádám [a vörös földből való], élőlénnyé; az utolsó Ádám
megelevenítő [és éltető] Szellemmé” (1 Kor. 15,45).
126126
Máté így nevezi Őt: „…. Lebbeus, akit Taddeusnak [vagy Tádénak] hívtak;
(Mát. 10,3).
magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [és szállást készítünk
magunknak nála] és annál lakozunk.
Ján. 14,24 Aki nem szeret engem [nem adja át teljesen, és nem szánja
oda magát nekem, és nem válik eggyé velem], nem tartja [nem ügyel
rá, nem őrzi] meg az én beszédeimet [igéimet]. És az a beszéd [az az
ige pedig], amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki
küldött engem.127
Ján. 14,25 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek vagyok.
Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő,
Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem,128 akit az
én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és
eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket
mondottam néktek.
Ján. 14,27 Békességet [azaz: azt az állapotot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás] hagyok néktek. Az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ
adja. Ne nyugtalankodjék [ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és
nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [a ti bensőtök], sem
pedig ne féljen, [ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva,
vagy félénk]!129
Ján. 14,28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és
eljövök [visszajövök] hozzátok. Ha szeretnétek engem [teljesen
127127
Mert Őbenne teljesedett be a prófécia: „Prófétát támasztok nékik az ő
atyjukfiai (az ő testvéreik) közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak
szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem
hallgat (nem engedelmeskedik, nem érti meg, nem figyel) az én igéimre,
amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (számon kérem attól, és
felelősségre vonom azt)” (5 Móz. 18,18-19).
128128
Mert Ő a: „… bölcsességnek (szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek
(ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek)
Szelleme. Tanácsnak (előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek
(vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr, Jahve az Örökkévaló ismeretének és
tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2) És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme,
elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket).
Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a
bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti
nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti
néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).
129129
Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik
nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét:
csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6).
átadnátok, oda szánnátok magatokat nekem, és eggyé válnátok velem],
örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én
Atyám nagyobb [és hatalmasabb] nálamnál.
Ján. 14,29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne
[megtörténne]: hogy amikor majd meglesz [megtörténik], higgyetek.130
Ján. 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert [közeledik, és] jön a
világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije [így nem tud vádolni,
bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni,
„nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma].131
Ján. 14,31 De hogy megtudja, [megismerje, és megértse] a világ, hogy
szeretem az Atyát [és eggyé váltam az Atyával] és úgy cselekszem,
amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

Ján. 15. Jézus az igazi szőlőtő.

Ján. 15,1 Én vagyok az igazi [a valódi] szőlőtő, és az én Atyám a

szőlőműves, [a szőlősgazda].
Ján. 15,2 Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem
terem, [amely termést nem hoz] lemetsz [félretesz, eltávolít]; mindazt
pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt
teremjen.
Ján. 15,3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd [az ige] által, amelyet
szóltam néktek.
Ján. 15,4 Maradjatok énbennem és én is ti bennetek. Miképpen a
szőlővessző nem teremhet [mert nem képes hozni] gyümölcsöt
magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha
énbennem maradtok.
Ján. 15,5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem
marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül
[és tőlem elválasztva] semmit sem cselekedhettek [mert nélkülem nem
vagytok képesek tenni semmit].
Ján. 15,6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a
szőlővessző, [kidobják, mint a lemetszett venyigét] és megszárad; és

130130
És folytatódik a kijelentés: „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne,
hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én VAGYOK” (Ján. 13,19). Az, aki
Mózeshez így szólt: „… VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd azt mondta: Így szólj
Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok” (2Móz. 3,14).
131131
És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt nem cselekedett
(nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (csalárdságot,
hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22). „És tudjátok… hogy Őbenne
nincsen bűn, (Ő nem lett céltévesztő)” (1 Ján. 3,5).
egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek [és elégetik, és
elég].
Ján. 15,7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim [kijelentéseim]
bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.
Ján. 15,8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt
teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
Ján. 15,9 Amiképpen az Atya szeretett engem [úgy, hogy magát
teljesen átadta, és teljesen összekötötte velem, és eggyé vált velem], én
is úgy szerettelek titeket [én is magamat teljesen odaadtam, teljesen
összekötöttem, és eggyé váltam veletek]: maradjatok meg ebben az én
szeretetemben.
Ján. 15,10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok [és megőrzitek
majd], megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam
[és megőriztem] az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő
szeretetében.132
Ján. 15,11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az
én örömem és a ti örömötek beteljék [teljessé legyen].
Ján. 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek egymást
[hogy úgy adjátok át, szánjátok oda magatokat egymásnak],
132132
És: Aki ismeri [megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki,
rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja] az én parancsolataimat és megtartja
[ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az szeret engem [és az teljesen átadja,
oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [teljesen
átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [és annak
teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is
szeretem őt [és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele],
és kijelentem [megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá,
nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak” (1 Ján. 2.5.7). És
az engedelmesség eredményéről már Mózesen keresztül így hangzik a
kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és
teljesítitek azokat: az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened is megtartja néked a
szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És
szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te
méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és
olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön,
amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz
minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid
között meddő. És távol tart az Úr, Jahve az Örökkévaló te tőled minden
betegséget, (azaz: elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz,
veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Egyiptomnak minden
gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat)
amelyeket ismersz (tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). nem tétethetők, nem
helyeztethetők azok tereád, hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-
15).
amiképpen én szerettelek titeket [és teljesen átadtam, oda szántam
magamat nektek].
Ján. 15,13 Nincsen senkiben nagyobb [Isten szerinti] szeretet annál,
mintha valaki életét adja [életét leteszi] az ő barátaiért.133
Ján. 15,14 Ti az én barátaim [bizalmas társaim] vagytok, ha azokat
cselekszitek, amiket én parancsolok [és meghagyok] néktek.
Ján. 15,15 Nem mondalak többé titeket (rab)szolgáknak; mert a
(rab)szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig
barátaimnak mondtalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam,
tudtul adtam [kijelentettem] néktek [és megismertettem veletek].
Ján. 15,16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
titeket, és én rendeltelek [arra] titeket, hogy ti elmenjetek és
gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy
akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.134
Ján. 15,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek [és
teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak].
Ján. 15,18 Ha gyűlöl [ellenszenvesnek tart] titeket a világ, tudjátok [és
értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.135
133133
És így folytatódik a kijelentés. „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva
hallottatok, hogy szeressük egymást; Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az
ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi
atyánkfiaiért (testvéreinkért)” (1 Ján. 3,11.16). És arra buzdít az apostol, hogy:
„Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [kedvesen,
drágán, nagyon szeretett] gyermekek: És járjatok [éljetek Isten szerinti]
szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz. 5,1-2).
134134
És hogy mire választotta ki az Övéit az Úr: „Elmenvén azért [tehát],
tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket],
bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében
[hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19). Így folytatja az Úr, kijelenve,
hogy mire kell tanítani az embereket: „Elmenvén e széles világra [a föld minden
részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér
érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden
embernek]” (Márk. 16,15). És akkor: „Meg is fogtok kapni mindent, amit csak
hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).
135135
Az Úr Jézus kijelenti a gyűlölet okát: „gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt
[és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki
mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [megmenekül, és
megszabadul]” (Mát. 10,22). János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen
nagy szeretetet (tanúsított irántunk, és) adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak
neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” Hát:
„Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ” (1 Ján. 3,1.13). Már a
prófétán keresztül így szól az Úr, bátorítva Övéit: „Halljátok az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak beszédét, (az Úr, Jahve az Örökkévaló igéjét) akik
Ján. 15,19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné [kedvelné] azt, ami
az övé [ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik]; de mivelhogy nem
vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e
világból, azért gyűlöl titeket a világ.136
Ján. 15,20 Emlékezzetek meg ama beszédekről [azokról az igékről],
amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a (rab)szolga az ő
uránál. Ha engem üldöztek, [zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt
vádoltak] titeket is üldöznek [zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt
vádolnak] majd. Ha az én beszédemet [az én Igémet, tanításomat,
tevékenységemet] megtartották [szemmel tartották, megfigyelés alatt
tartották, ellenőrizték, kontrollálták], a tiéteket is megtartják [szemmel
tartják, megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd.
Ján. 15,21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy
nem ismerik azt, aki küldött engem.137
Ján. 15,22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik [és
nem szóltam volna hozzájuk], nem volna bűnük [nem volnának a
valósággal - Krisztussal - ellentétes állapotban]: de most nincs mivel
menteniük az ő bűnöket, [nincs mentségük a céltévesztett
állapotukra].138
tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket
nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az Úr, Jahve az Örökkévaló,
és (jelenjék meg az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak dicsősége), látni
akarjuk örömötöket! De ők megszégyenülnek” (Ésa. 66,5).
136136
Mert: „a mi országunk [polgárjogunk / modern szóval: állampolgárságunk
/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a] mennyekben
van, ahonnét a megtartó [szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó;
gyógyító] Úr Jézus Krisztust is [mint üdvözítőt, türelmetlenül / nagyon /
sóvárogva] várjuk” (Fil. 3,20).
137137
És hogy mit tesznek azokkal, akik hisznek az Úr Jézusban, arról így beszél
az Úr: „És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az
én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és
állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]”
(Mát. 10,22).
138138
Ezékiel így prófétál: „A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd
nekik: Így szól az én Uram az Úr, Jahve az Örökkévaló! Akár hallgatnak rá,
akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy
próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha
csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj
beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én
igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!”
(Ezék. 2,4-7). Mert: „Nem sok népekhez küldelek, akik homályos ajkúak és nehéz
nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédüket; bizony, ha ő hozzájuk küldtelek
volna, ők hallgatnának reád. De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert
nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú (és
Ján. 15,23 Aki engem gyűlöl [és aki ellenszenvet érez velem szemben],
gyűlöli az én Atyámat is [az Atyámmal szemben érez ellenszenvet].
Ján. 15,24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük,
amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük [nem
maradtak volna továbbra is céltévesztésben]; de most láttak is,
gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
Ján. 15,25 De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás [az Ige],
amely megíratott az ő törvényükben [az ő tanításukban]: Ok nélkül
gyűlöltek engem [indokolatlanul ellenszenvet éreztek irántam].139
Ján. 15,26 Mikor [és bármikor, és valahányszor] pedig eljő majd a
Vigasztaló,140 akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak, [a
valóságnak] Szelleme, aki az Atyától származik [aki az Atyától ered,
és jön ki], az tesz majd én rólam bizonyságot [és Ő fog tanúskodni
mellettem].
Ján. 15,27 De ti is bizonyságot tesztek; [ti is tanúskodni fogtok] mert
kezdettől fogva énvelem [és az enyéim] vagytok.141

Ján. 16. A Vigasztaló eljövetelének ígérete

Ján. 16,1 Ezeket [azért] beszéltem néktek, hogy meg ne

botránkozzatok [hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy
megóvjalak titeket a hitbeli elbukástól; hogy el ne veszítsétek a
hiteteket].
Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek
[kizárnak, kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket,
mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál
vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez].142

keményfejű) és megátalkodott (és konok) szívű” (Ezék. 3,6-7).

139139
Így szólt a prófécia: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül
gyűlölnek engem; (és sok hazug ellenségem akar elnémítani engem),
hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül…” (Zsolt. 69,5).
140140
A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló
maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki a másik / az Őt hívó
/ mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő,
pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít,
vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget
valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. Aki
megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.
141141
A Szent Szellem kitöltése után Péter apostol így tesz bizonyságot a
feltámadott Úrról: „És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rémák:
igék, kijelentések] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak, akik néki
engednek [akik néki engedelmeskednek, az engedelmes szívűeknek]” (Csel. 5,32).
Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg
[és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem.143
Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [és
valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én
mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondtam néktek,
mivelhogy veletek voltam.
Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki
sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság
eltöltötte a szíveteket.
Ján. 16,7 De én az igazat [a valóságot] mondom néktek: Jobb néktek,
hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok.144

142142
Így hangzik a prófécia a Krisztus népéről: „Ezt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, Amelyeket
leölnek az ő (megvásárlóik, és) tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák,
eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, Jahve az Örökkévaló, mert
meggazdagodtam! És pásztoraik sem (szánják), és nem kímélik őket” (Zak. 11,4-5).
143143
És: „Ezt e világ [e világkorszak] fejedelmei [vezetői, uralkodói] közül senki
sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [és ha tudták] volna, a
dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg [nem vonták volna kínoszlopra]”
(1Kor. 2,8). Dávid próféciája arról, hogy ki a dicsőség királya: „Kicsoda ez a
dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, Jahve az Örökkévaló, az erős
hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló
ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? Jahve
az Örökkévaló, a seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10). S az
Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „... dicsőség Ura... a mi Jézus
Krisztusunk...” (Jak. 2,1).
144144
És akkor: „… vesztek [mert kaptok] erőt [és hatalmat], minekutána a Szent
Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,8). Az ígéret teljesülése után így prédikál Péter apostol: „És
lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én
Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet
minden emberre]. És prófétálnak [isteni akaratot közvetítenek] a ti fiaitok és
leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat [álom
közbeni látomást] álmodnak. És épen az én (rab)szolgáimra és az én
(rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből
[kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak” (Csel. 2,17-18). Jóel
próféciájának beteljesedését hirdeti Péter apostol, amely így hangzott: „És
lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti
fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat
látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a
napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29).
Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn tekintetében, [és
napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható
világ, evilág céltévesztését]. Igazság [igazzá válás, igaznak
bizonyulás, megigazulás] és ítélet [döntés, megkülönböztetés,
különbségtétel] tekintetében.
Ján. 16,9 Bűn tekintetében [hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek
én bennem;
Ján. 16,10 És igazság [igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás]
tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok
engem.
Ján. 16,11 Ítélet [döntés, elhatározás] tekintetében pedig, hogy e
világnak fejedelme megítéltetett.
Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem
hordozhatjátok [most nem tudjátok elviselni, nem vagytok hozzá elég
erősek].145
Ján. 16,13 De mikor [és amikor csak, vagy bármikor] eljő Ő, az
igazságnak [a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd titeket minden [a
teljes] igazságra [és utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani
fog, és bevezet titeket a teljes valóságba]. Mert nem Őmagától szól,
hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti
[és az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja
veletek].146
Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, [az
enyémből merít, mert engem foglal magába] és megjelenti [és azt
jelenti ki] néktek.

145145
És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés
előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a (hús)test szerint valók
a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem
dolgaira” (Róm. 8,5). Ezért: „Érzéki, [azaz: a saját emberi értelme, akarata,
érzelmei által irányított] ember pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem
fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak
tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti
[nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg,
[szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).
146146
Mert Ő a: „… bölcsességnek (szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek
(ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek)
Szelleme, tanácsnak (előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek
(vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr, Jahve az Örökkévaló ismeretének és
tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2). Dávid is Őt kéri: „Útadat, Uram, Jahve
Örökkévaló ismertesd meg velem, ösvényedre taníts meg engem. Vezess engem
(hűségesen) a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító
Istenem, mindennap várlak téged (és mindig benned reménykedem)” (Zsolt. 25,4-5).
Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol
az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az
enyémből merít, mert engem foglal magába] és megjelenti néktek [és
azt tudatja veletek].
Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés
idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az,
amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy
kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának azért: Mi az
a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
Ján. 16,19 [Észrevette, és] megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák
megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-e egymást, [arról
kérdezősködtök egymás között; arról tanakodtok egymással] hogy azt
mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő,
és megláttok majd engem?
Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [zokogtok] és
jajgattok [sirattok és gyászoltok majd] ti, a világ pedig örül [és
örvendezik]: ti szomorkodtok [elszomorodtok, bánkódtok, búsultok],
hanem a ti szomorúságtok [bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és
ujjongássá lesz].
Ján. 16,21 Az asszony mikor [vajúdik, és] szül, szomorúságban
[kínlódik, gyötrődik, fájdalomban] van, mert eljött az ő órája: de
mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra [a
gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e
világra.
Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [bánatban, és
fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni
[örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el nem veszi
tőletek a ti örömötöket.147
Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az
Atyától, [ugyanis bármire kéritek is akkor az atyát] az én nevemben,
megadja néktek.

147147
Ézsaiás így prófétál erről: „És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el
őket, és szenvednek, (és gyötrődnek) mint a szülőasszony; (Riadtan néznek
egymásra) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul” (Ésa. 13,8).
„Olyanok voltunk előtted, Uram, Jahve Örökkévaló, mint a terhes asszony,
amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában” (Ésa. 26,17).
Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én
nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljessé
legyen.148
Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő,
mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan
beszélek néktek az Atyáról, [világosan, érthetően elmagyarázom
nektek az Atyát].
Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem
mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [kedvel] titeket, mivelhogy ti
szerettetek [kedveltetek] engem, és elhittétek, hogy én az Istenből
jöttem ki, [az Istenből származtam].
Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e
világot, és elmegyek az Atyához.
Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyíltan beszélsz
és semmi példázatot nem mondasz.
Ján. 16,30 Most tudjuk [és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent
tudsz [mindent ismersz, és mindennel tisztában vagy], és nincs
szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hisszük, hogy
az Istenből jöttél ki.
Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
Ján. 16,32 Ímé eljő [közeledik] az óra, és immár eljött, hogy
szétoszoljatok kiki az övéihez [és mindenki a maga otthonába], és
engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya
velem van.
Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen
én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatásotok lesz;
üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket].
De bízzatok: én meggyőztem [legyőztem] a világot [és a világ
legyőzve áll alattam].

Ján. 17. Jézus Krisztus imája a hivőkért;

148148
Jeremiás így prófétál arról a napról: „Akkor segítségre hívtok engem, és
elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket” (Jer. 29,12). És az
evangélium beszámol a prófécia beteljesüléséről: „Kivivé [kivezette Jézus]
pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg
áldá őket tőlük elszakadván [elválva, és eltávolodva], felviteték [felemeltetett] a
mennybe. Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérnek nagy örömmel [és
ujjongva] Jeruzsálembe” (Luk. 24,50-52).
Ján. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelte szemeit az égre, és
monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad
is dicsőítsen téged.
Ján. 17,2 Amiként te hatalmat adtál néki minden hústest felett, hogy
örök [soha véget nem érő természetfeletti] életet adjon mindennek,
amit néki adtál.149
Ján. 17,3 Az pedig az örök [a soha véget nem érő természetfeletti]
élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz,
[valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.150

149149
A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az
eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott
minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká
minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek
nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek:
és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-
20). És hogy ez a hatalom az Ő testéé, az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé –
arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda
az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van
reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal
koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki,
akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem
látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki
rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel
és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért
megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9) .
150150
Péter apostol bizonyságtétele: „Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és
apostola [követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik], írja e
levelet. Azoknak, akik velünk egyenlő drága [és értékes] hitet nyertek a mi
Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [azaz: a mi
Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által]” (2 Pét. 1,1). A
prófécia is így hangzik, hogy Ő azért jött: „Hogy megismerjék a földön minden
népek, hogy csak Jahve az Örökkévaló az Úr, az Isten, és hogy ő kívülötte
nincsen más” (1 Kir. 8,60). „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló, és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy
megtudjátok és higgyetek nékem, (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és
megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam
nem lesz! Én, Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen
szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem
valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló,
megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr, Jahve az Örökkévaló vagyok szent
Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15).
Ján. 17,4 Én dicsőítettelek [és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget
szerezve Neked] e földön: elvégeztem a munkát [teljesen], amelyet
reám bíztál, [amelyet nekem adtál], hogy végezzem azt.151
Ján. 17,5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál,
[tenmagadban] azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad [és
tebenned] a világ létele előtt.
Ján. 17,6 Megjelentettem [kijelentettem, nyilvánvalóvá, ismertté
tettem] a te Nevedet, [és a Te személyedet megmutattam, és láthatóvá
tettem] az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tieid valának, és
nékem adtad azokat, és a te beszédedet, [a te igédet] megtartották [és
megőrizték].152
Ján. 17,7 Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál
tőled való, mert a tiéd:
Ján. 17,8 Mert ama beszédeket [kijelentéseket, élő Igéket], amelyeket
nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [felfogták, megértették],
és igazán megismerték, [és valóságosan felismerték] hogy én tőled
jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Ján. 17,9 Én ezekért könyörgök [és őértük kérlek]: nem a világért
könyörgök [és kérlek], hanem azokért, akiket nékem adtál, mert [ők] a
tieid.
Ján. 17,10 És az enyémek mind a tieid, és a tieid [mind] az enyémek:
és megdicsőíttetem őbennük [és én meg bennük jutottam dicsőségre].
Ján. 17,11 És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak,
én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a te neved
által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
Ján. 17,12 Mikor velük voltam a világban, én megtartottam őket a te
nevedben, amelyet nékem adtál. Megőriztem, és senki el nem
veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia,
hogy az írás beteljesüljön.
Ján. 17,13 Most pedig te hozzád megyek [visszatérek hozzád]; és
ezeket beszélem a világban, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő
magukban, [hogy az én örömömet a maga teljességében
birtokolhassák].

151151
És a feladat teljes elvégzését a golgotai kínoszlopon jelentette ki: „Miután
Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „elvégeztetett!” és fejét lehajtva, kilehelte
szellemét” (Ján. 19,30).
152152
Így teljesült be a prófécia: „Ezért majd megismeri népem az én nevemet
ama napon, hogy én vagyok az, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,6).
Ján. 17,14 Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket,
mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból
vagyok.153
Ján. 17,15 Nem azt kérem, hogy vedd [ragadd] ki őket e világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Ján. 17,16 Hiszen nem e világból valók, amint hogy én sem e világból
vagyok.
Ján. 17,17 Szenteld meg őket [különítsd el őket a világtól, és annak
szennyétől] a te igazságoddal [a Te valóságoddal]: A te igéd igazság
[valóság].154
Ján. 17,18 Amiképpen [és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy
[és ugyanúgy] küldtem én is őket e világba.155
Ján. 17,19 És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is
megszenteltekké legyenek az igazságban [a valóságban].156
Ján. 17,20 De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az
ő beszédükre [az ő igéjükre] hisznek majd én bennem;
Ján. 17,21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem,
Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy
elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.157
153153
János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen nagy szeretetet (tanúsított
irántunk, és) adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért
nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” Hát: „Ne csodálkozzatok,
testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ” (1 Ján. 3,1.13). Már a prófétán keresztül így
szól az Úr, bátorítva Övéit: „Halljátok az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
beszédét, (igéjét) akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlölnek és
kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az
Úr, Jahve az Örökkévaló, (jelenjék meg az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
dicsősége), látni akarjuk örömötöket! De ők megszégyenülnek” (Ésa. 66,5).
154154
Dávid megvallása: „A te igédnek summája [kezdete, eredete, forrása,
lényege] igazság (a valóság), és a Te igazságos döntésed örökre szól” (Zsolt. 119,160).
155155
És az Úr Jézus feltámadása után megismétli, hogy: „Amiként [és ahogyan]
engem küldött vala az Atya, én is akképpen [és ugyanúgy] küldelek titeket. És
mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet”
(Ján. 20,21-22).
156156
Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot
Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és
Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1). „Akik ki vannak választva az Atya
Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és
Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2). „Amely akarattal
szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének
megáldozása által” (Zsid. 10,10). Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre
tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).
157157
És hogy hogyan lehetünk eggyek, arról így szól Isten Igéje: „Aki pedig
megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő
Ján. 17,22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam,
hogy eggyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:
Ján. 17,23 Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé
legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és
szeretted őket, amiként engem szerettél.
Ján. 17,24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok,
azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet,
amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának
felvettetése, [a világ kezdete óta, és szerettél engem a világ
(alapjának) levetése] előtt.158
Ján. 17,25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert meg téged, de én
megismertelek; és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.
Ján. 17,26 És [kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet,
és megismertetem [kijelentem]. Hogy az [az Isten szerinti] szeretet
legyen őbennük, amellyel engem szerettél [úgy, ahogy magadat
teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál
velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek].159
Ján. 18. Jézus elfogatása

Ján. 18,1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival

együtt túl a Kedron patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő
és az ő tanítványai.160

bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,23-24).
158158
János apostol bátorítása: „Szeretteim, most [jelenleg már] Isten gyermekei
[Isten fiai] vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá [nem vált láthatóvá, még
nincs kijelentve], hogy milyenekké leszünk. De tudjuk, [és tisztába vagyunk vele]
hogy ha nyilvánvalóvá lesz [hogyha kijelentést nyer, és láthatóvá válik],
hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, [mert megjelenik,
megmutatkozik] amilyen valójában” (1 Ján. 3,2). És akkor mi is: „Mikor a
Krisztus, [Aki] a mi életünk, megjelenik [láthatóvá lesz], akkor majd ti is, Ővele
együtt, megjelentek [láthatóvá lesztek] dicsőségben, [megdicsőülve], fényben,
ragyogásban vele együtt láthatókká lesztek, megmutatkoztok” (Kol. 3,4).
159159
És ez úgy valósult meg, hogy: „… az Istennek szerelme [természete]
kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [a bensőnkbe a szellemi életünk központjába]
a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5). Azért: „Hogy [állandóan ott]
lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben [bensőtökbe a szellemi életetek
központjába]” (Eféz. 3,17).
160160
Egy prófétai előképben Dávid üldözésén keresztül így mutatja ezt be a
Szent Szellem: „És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész
nép elment. A király azért átment a Kedron patakán, és a nép mind átment az
útra, a puszta felé” (2 Sám. 15,23).
Ján. 18,2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja [aki Őt
kiszolgáltatta, aki átadta] vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe
Jézus az ő tanítványaival.
Ján. 18,3 Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi
fejedelmektől és a farizeusoktól [küldött templomi] szolgákat, oda
méne [Jézushoz] fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.161
Ján. 18,4 Jézus azért tudván [és ismerve] mindazt, ami reá
következendő vala, előre méne, [eléjük ment] és monda azoknak: Kit
kerestek?
Ján. 18,5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én
vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta [kiszolgáltatta,
átadta] őt.
Ján. 18,6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra
vonulának [visszatántorodtak; hátra hőköltek] és földre esének [földre
zuhantak].162
Ján. 18,7 Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok
mondának: A názáreti Jézust.
Ján. 18,8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha
engem kerestek, ezeket bocsássátok el, [és hagyjátok elmenni].
Ján. 18,9 Hogy beteljesüljön a beszéd [az ige], amelyet mondott: Azok
közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
161161
Péter apostol így beszél a tanítványokhoz Júdásról, az Úr Jézus
mennybemenetele után: „Atyámfiai [testvéreim], férfiak, szükség volt betelni
[beteljesedni] annak az írásnak, melyet megjövendölt [előre megmondott,
kinyilatkoztatott] a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn
azoknak, akik megfogták [elfogták] Jézust. Mert mi közénk számláltatott [közénk
tartozott], és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét [a mi szolgálatunk
részese volt]” (Csel. 1,16-17). És a prófécia így hangzik: „Még az én jóakaróm (a
legjobb barátom) is, akiben (meg)bíztam, aki kenyeremet ette (aki velem együtt
evett), fölemelte sarkát ellenem (az is ellenem támadt)” (Zsolt. 41,10).
162162
A testi ember, amikor találkozik a természetfölöttivel, elzuhan: A mennyből
jövő szózatot hallva: „a tanítványok amint ezt hallják, arcra estek [arcra
borultak] és igen megrémültek [roppant megijedtek, megrettentek, és nagy
félelem fogta el őket]” (Mát. 17,6). Ezékiel szintén nem tudott megállni a lábán:
„Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan
vala a fényesség (a fényözön) köröskörül. Ilyen vala az Úr, Jahve az
Örökkévaló dicsőségének formája (és látványa), és láttam, és orcámra estem, és
hallom egy szólónak szavát” (Ezék. 1,28). Pál apostol - aki korábban Saul volt
bizonyságtétele: „És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy
hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla
szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz (miért üldözöl)
engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus,
akit te kergetsz (akit te üldözöl): nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod”
(Csel. 9,3).
Ján. 18,10 Simon Péter pedig, akinek szablyája [vagy kardja] vala,
kirántá azt, és megüté a főpap (rab)szolgáját, és levágá [lecsapta]
annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
Ján. 18,11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te
szablyádat [a te kardodat]; avagy nem kell-e kiinnom a poharat [a
kelyhet], amelyet az Atya adott nékem?
Ján. 18,12 A [katonai] csapat azért és az ezredes és a zsidók [a
júdeaiak] szolgái [a templomszolgák, a templomőrök] megfogák
Jézust, és megkötözék őt,
Ján. 18,13 És vivék őt először Annáshoz; mert ipa [apósa] vala ez
Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.
Ján. 18,14 Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak [a
júdeaiaknak], hogy jobb [és hasznosabb], hogy egy ember vesszen el
[és haljon meg] a népért.163
Ján. 18,15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala
Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne
Jézussal együtt a főpap udvarába, [palotájába],
Ján. 18,16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama
másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek,
[az ajtót őrző leánynak] és bevivé Pétert.
Ján. 18,17 Szóla azért Péterhez az ajtóőrző (rabszolga)leány: Nemde,
te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
Ján. 18,18 A szolgák pedig és a poroszlók [a templomőrök] ott állnak
vala, szítván a tüzet [élesztgetve a parazsat ácsorogtak], mivelhogy
hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velük
együtt, és melegszik vala.
Ján. 18,19 A főpap azért kérdezte és [vallatta] Jézust az ő tanítványai
felől, és az ő tudománya [tanítása, és tevékenysége] felől.
Ján. 18,20 Felele néki Jézus: Én nyilván [nyilvánosan, és nyíltan]
szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a
templomban, ahol a zsidók mindenünnen [és mindenkor]
összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

163163
És a főpapok, (a vallási vezetők) nem változtak, ugyanúgy el akarták
pusztítani az Úr Jézus tanítványait, ahogyan Őt: „Lőn pedig, hogy másnapra
egybegyűlnek azoknak fejei, vénei és írástudói [a törvénytanítók, és a
jeruzsálemi elöljárók] Jeruzsálembe. És Annás, a főpap, és Kajafás és János és
Sándor és akik csak főpapi nemzetségbeliek [főpapi származásúak] valának. És
mikor őket a középre állaták, tudakozzák [kikérdezték, vallatták őket, és így
faggatóztak] vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által [vagy kinek a
nevében] cselekedtétek ti ezt” (Csel. 4,5-7).
Ján. 18,21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit
szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.164
Ján. 18,22 Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók [a
törvényszolgák] közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így
felelsz-e a főpapnak?
Ján. 18,23 Felele néki Jézus: Ha [helytelenül, vagy] gonoszul szóltam,
tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól [és tisztességesen],
miért versz engem?
Ján. 18,24 Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
Ján. 18,25 Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának
azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy?
Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
Ján. 18,26 Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a
fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
Ján. 18,27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal
megszólala.
Ján. 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba [a
pretóriumba, a helytartóságra]. Vala pedig reggel. És ők nem
menének be a törvényházba [a helytartóságra], hogy meg ne
fertőztessenek [hogy ne legyenek tisztátalanokká], hanem hogy
megehessék a húsvéti bárányt, [a húsvéti vacsorát, a húsvéti pászkát].
Ján. 18,29 Kiméne azért Pilátus ő hozzájuk, és monda: Micsoda vádat
hoztok fel [milyen vádat emeltek] ez ember ellen?
Ján. 18,30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő, [bűnös,
ártalmas, kárt okozó] nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
Ján. 18,31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek
meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók [a
júdeaiak]: Nékünk senkit sem szabad [senkit sincs jogunk]
megölnünk;
Ján. 18,32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava [igéje], amelyet monda,
amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

164164
És hogy kit vallattak a papi fejedelmek, arról így prófétál Ézsaiás: „Mert
így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, aki az egeket teremté. Ő az Isten, aki
alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté (formálta, és
megszilárdította) azt, hanem lakásul alkotá (lakóhelynek formálta): Én, Jahve az
Örökkévaló vagyok az Úr és több nincsen (nincs más)! Nem titkon (és nem
rejtélyesen) szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób
magvának: hiába (vagy hiábavaló dolgokban) keressetek engem! Én, Jahve az
Örökkévaló, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak (és a
valóságot jelentem ki)” (Ésa. 45,18-19).
Ján. 18,33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba [a
helytartóságra, a pretóriumba], és szólítja vala Jézust, és monda néki:
Te vagy a Zsidók királya?
Ján. 18,34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-e te ezt, vagy mások
beszélték néked én felőlem?
Ján. 18,35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a
papi fejedelmek [a főpapok] adtak téged az én kezembe: mit
cselekedtél?
Ján. 18,36 Felele Jézus: Az én országom [és az én királyságom] nem e
világból való. Ha e világból való volna az én országom [az én
királyságom], az én szolgáim vitézkednének, [és harcolnának] hogy át
ne adassam [hogy ne szolgáltassanak ki] a zsidóknak. Ámde az én
országom [az én királyságom] nem innen való.
Ján. 18,37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan?
Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem,
és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról [a
valóságról]. Mindaz, aki az igazságból [a valóságból] való, hallgat az
én szómra [az én hangomra].
Ján. 18,38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság [a valóság]? És
amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem
találok benne semmi bűnt [semmi okot nem találok benne a
vádolásra].
Ján. 18,39 Szokás [és bevett gyakorlat] pedig az nálatok, hogy
elbocsássak [szabadon engedjek] néktek egyet a húsvétünnepen [a
pászka ünnepén]: akarjátok-e azért, hogy elbocsássam [szabadon
engedjem] néktek a zsidók királyát?
Ján. 18,40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt,
hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj [rabló, haramia, lator]
vala.165

Ján. 19. Üres lett a kereszt, a kínoszlop.

165165
Az Úr Jézus feltámadása és mennybemenetele után Péter – egy béna teljes
gyógyulásáról való kihallgatásakor – így tesz bizonyságot a szanhedrin előtt:
„Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene
megdicsőítette az ő Fiát [az ő szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok
[kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [elutasítottátok,
visszautasítottátok] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a
szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember
bocsáttassék el néktek. Az életnek [szerzőjét] fejedelmét pedig megöltétek; kit az
Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk” (Csel. 3,13-15).
Ján. 19,1 Akkor azért előfogta [és elővezettette] Pilátus Jézust, és
megostoroztatta, [megkorbácsoltatta].
Ján. 19,2 És a vitézek [a katonák] tövisből koronát, [egy koszorút]
fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst [bíborruhát] adtak reá,
Ján. 19,3 [És hozzálépve így gúnyolták], és mondának: Üdvöz légy [és
örvendj] zsidók [júdeaiak] királya! És arcul csapdosták [arcul ütötték]
vala őt.
Ján. 19,4 Majd ismét kiméne Pilátus [az épület elé], és monda nékik:
Ímé kihozom [és elétek vezetem] őt néktek, hogy [nézzétek, és
tudjátok], és értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt [a
vádra semmi okot nem találok].
Ján. 19,5 Kiméne azért Jézus [az épület elé] a töviskoronát [a
töviskoszorút] és a bíbor köntöst [bíborruhát, bíborpalástot] viselve.
És monda nékik Pilátus: Ímhol [íme] az ember [nézzétek]!
Ján. 19,6 Mikor azért látják vala őt a papi fejedelmek [a főpapok] és a
[parancsvégrehajtó] szolgák, kiáltoznak, mondván: Feszítsd meg,
feszítsd meg [kínoszlopra vele]! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti
és feszítsétek meg, [feszítsétek kínoszlopra] mert én nem találok bűnt
ő benne [én nem találom bűnösnek, én a vádra semmi okot nem
találok benne].
Ján. 19,7 Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi
törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette
magát.166
Ján. 19,8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább
megrémült, [még nagyobb félelem szállta meg];
Ján. 19,9 És ismét bement a törvényházba [a helytartóságra; a
pretóriumba], és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem
felelt néki.
Ján. 19,10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-e? Nem
tudod-e [nem vagy tisztában vele] hogy hatalmam van arra, hogy
megfeszíttesselek, [hogy kínkaróra feszíttesselek] és hatalmam van
arra, hogy szabadon bocsássalak [hogy elengedjelek]?
Ján.19,11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről
nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te
kezedbe adott [aki kiszolgáltatott] engem.167

166166
Erre a törvényre hivatkoznak a Júdabeliek: „Aki az Úr, Jahve az
Örökkévaló nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg
az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha
káromolja az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét” (3 Móz. 24,16).
167167
Pál apostol is arról prédikál, hogy: „… nincs hatalmasság, [és hatalom
mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől
Ján. 19,12 Ettől fogva igyekszik [és módot keresett] vala Pilátus őt
szabadon bocsátani; de a zsidók [a júdeaiak] kiáltoztak [ordítottak és
fenyegetőztek], mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a
császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond [az ellene
szegül, és ellensége] a császárnak!
Ján. 19,13 Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozatta
[elővezettette] Jézust [az épület elé], és ül a törvénytevő [a bírói]
székbe azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak [amelyet Kövezett-
udvarnak] hívtak. Zsidóul [héberül, illetve arámiul] pedig Gabbatának
[magaslatnak].
Ján. 19,14 Vala pedig a húsvét péntekje [Peszach, a pászka
előkészület napja]; és mintegy hat [hatodik] óra, [azaz délfelé járt az
idő]. És monda a zsidóknak [a júdeaiaknak]: Ímhol [íme, nézzétek] a ti
királyotok!
Ján. 19,15 Azok pedig kiáltoznak [ordítoznak] vala: Vidd el, vidd el,
feszítsd meg őt! [Halál rá! Halál rá, kínoszlopra vele]! Monda nékik
Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg [feszítsem kínoszlopra]?
Feleltek a papi fejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
Ján. 19,16 Akkor azért [kiszolgáltatta] nékik [és kezükbe] adta őt,
hogy megfeszíttessék [hogy kínoszlopra feszítsék]. Átvették azért
Jézust és elvitték.
Ján. 19,17 És felemelvén [cipelvén] az ő keresztfáját, [kínoszlopát]
megy [és kiért] az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül
Golgotának [koponyának] hívnak:
Ján. 19,18 Ahol megfeszítették [kínoszlopra feszítették] őt, és ővele
más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
Ján. 19,19 Pilátus pedig címet is íratott [feliratot készíttetett], és
feltétette a keresztfára [a kínoszlopra]. Ez vala pedig az írás: A
NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK [a júdeaiak] KIRÁLYA.
Ján. 19,20 Sokan olvassák azért e címet [e feliratot] a zsidók [a
júdeaiak] közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol
Jézus megfeszíttetett [kínoszlopra szegeztetett] vala: és héberül,
görögül és latinul vala az írva.
Ján. 19,21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei
[főpapjai]: Ne írd: A zsidók [a júdeaiak] királya; hanem hogy ő
mondotta: A zsidók [a júdeaiak] királya vagyok.
Ján. 19,22 Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.
Ján. 19,23 A vitézek [a katonák] azért, mikor megfeszítették
[kínkaróra húzták] Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták,

rendeltettek, [és Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]” (Róm. 13,1).
egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan
vala, felülről mindvégig szövött.
Ján. 19,24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem
vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt
mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A
vitézek [a katonák] tehát ezeket művelték.168
Ján. 19,25 A Jézus keresztje [kínoszlopa] alatt pedig ott állottak vala
az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és
Mária Magdaléna.
Ján. 19,26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a
tanítvány, akit szeret [akit kedvel] vala, monda az ő anyjának:
Asszony, ímhol a te fiad!
Ján. 19,27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az
órától magához [a házába, az otthonába] fogadta azt az a tanítvány.
Ján. 19,28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett [és
beteljesedett, és kifizettetett], hogy beteljesedjék az írás, monda:
Szomjúhozom.
Ján. 19,29 Vala pedig ott egy ecettel [azaz savanyú borral] teli edény.
Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel [a savanyú borral], és
izsópra tévén azt, oda vitték, [odanyújtották, odatartották] az ő
szájához.
Ján. 19,30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet [a savanyú bort],
monda: Elvégeztetett [beteljesedett és kifizettetett]! És lehajtván fejét,
kibocsátá [kilehelte, visszaadta Atyjának] szellemét.169
Ján. 19,31 A zsidók [a júdeaiak] pedig, hogy a holttestek szombaton
[a nyugalom napján] át a keresztfán [a kínoszlopon] ne maradjanak.
Miután péntek [azaz: az előkészület napja] vala, (mert annak a
szombatnak napja nagy [és fontos] nap vala) kérék Pilátust, hogy
törjék meg azoknak lábszárait [a lábszárcsontjukat] és vegyék le őket.
Ján. 19,32 Eljövének azért a vitézek [a katonák], és megtörék az
elsőnek lábszárait [lábszárcsontját] és a másikét is, aki ővele együtt
feszíttetett meg [aki vele együtt volt kínszlopra szegezve];
Ján. 19,33 Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már
halott, nem törék meg az ő lábszárait [az ő lábszárcsontját];170
168168
És ez így lett megírva: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot
vetnek” (Zsolt. 22,19).
169169
Ezt így prófétálja meg Dávid: „Kezedre bízom [kezedbe ajánlom,
helyezem] szellemem, te váltasz [te mentesz] meg engemet, oh Uram, Jahve
Örökkévaló, hűséges [erős, hatalmas] Isten]” (Zsolt. 31,6).
170170
És ez azért történt így, mert meg van írva, hogy: „Ha valakiben halálos
ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod (felfüggeszteted) azt fára: Ne
maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon. Mert
Ján. 19,34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát
[lándzsával átszúrta az oldalát], és azonnal vér és víz jöve ki abból.
Ján. 19,35 És aki [végignézte, és] látta, [tanúsítja, és] bizonyságot tett,
és igaz [valóságos, és szavahihető] az ő tanúbizonysága [az ő
tanúskodása]; és az tudja, hogy ő igazat [valóságot] mond, hogy ti is
higgyetek.
Ján. 19,36 Mert azért lettek [történtek] ezek, hogy beteljesedjék az
írás: Az ő csontja meg ne törettessék.171
Ján. 19,37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit
általszegeztek [akit átdöftek].172
Ján. 19,38 Ezek után pedig kéri Pilátust az arimatiai József (aki a
Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól [júdeaiaktól] való
félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedi Pilátus.
Elméne azért és levevé a Jézus testét [holttestét].
Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először
Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz
fontot.
Ján. 19,40 Vevék azért a Jézus testét [holttestét], és begöngyölgeték
azt lepedőkbe, és illatos szerekkel [fűszerekkel] együtt [körülkötötték
gyolcsszalagokkal], amint a zsidóknál [a júdeaiaknál] szokás temetni
[illetve a temetésre előkészíteni].
Ján. 19,41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték [kínoszlopra
feszítették], vala egy kert, és a kertben egy új sír, [egy új sírbolt]
amelybe még senki sem helyeztetett vala.
Ján. 19,42 A zsidók péntekje [a júdeaiak ünnepi előkészülete] miatt
azért, mivelhogy az a sír [az a sírbolt] közel vala, abba helyhezteték
Jézust.173
átkozott Isten előtt, aki fán függ; és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az
Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened ad néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23). És a
pászkabárányról így rendelkezett az Úr: „… a csontját sem szabad eltörni” (2
Móz. 12,46). Dávid is így prófétál: az Úr: „Megőrzi minden csontját, egy sem
töretik meg azokból” (Zsolt. 34,21).
171171
A pászkabárányra vonatkozó rendtartás: „… annak csontját meg ne törjék;
a páskának minden rendtartása szerint készítsék el azt” (4 Móz. 9,12).
172172
Egy előképben így szól az Úr: „Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt
póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a
rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,9).
173173
Így teljesedett be az Ézsaiáson keresztül mondott prófécia: „És a gonoszok
(a bűnösök) közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után:
pedig nem cselekedett hamisságot (nem követett el gonoszságot), és álnokság
sem találtatott szájában (és nem beszélt álnokul)” (Ésa. 53,9). A temetkezési
szokásokat pedig a Lázár feltámadásánál mutatja be Isten Igéje: „És kijöve a
megholt [a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [kezén-lábán
Ján. 20. a feltámadott Úr megjelenései;

Ján. 20,1 A hétnek első napján pedig jó [korán] reggel, [hajnalban],

amikor még sötétes vala, [még szürkületkor], oda méne Mária
Magdaléna a sírhoz [a sírbolthoz], és látá, hogy elvétetett a kő a sírról
[a sírbolt elől].
Ján. 20,2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik
tanítványhoz, akit Jézus szeret [és kedvel] vala, és monda nékik:
Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Ján. 20,3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és mennek a sírhoz,
[a sírbolthoz].
Ján. 20,4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik
tanítvány [gyorsabban futva] hamar megelőzi Pétert, és előbb
[érkezett], és juta a sírhoz [a sírbolthoz].
Ján. 20,5 És lehajolván, látja, hogy ott vannak [ott fekszenek] a
lepedők; [a gyolcsszalagok] mindazáltal nem megy vala be.
Ján. 20,6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a
sírba: és látja, hogy a lepedők ott vannak, [látja az ott heverő
gyolcsszalagokat].
Ján. 20,7 És a keszkenő [a kendő], amely az ő fején volt, nem együtt
van a lepedőkkel [nem a gyolcsszalagokkal együtt van], hanem külön
összegöngyölítve [összehajtogatva] egy [másik] helyen.174
Ján. 20,8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a
sírhoz [a sírbolthoz], és lát és hisz vala.
Ján. 20,9 Mert nem tudják [nem értették] vala még az írást, hogy fel
kell támadnia a halálból [a halottak közül].
Ján. 20,10 Visszamenének [ezután hazamentek] azért a tanítványok az
övéikhez.
Ján. 20,11 Mária pedig künn áll vala a sírnál [a sírbolt felé fordulva]
sírva, és [zokogva, jajgatott]. Amíg azonban siránkozik, behajol, és
[benéz] vala a sírba [a sírboltba];

vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve

körülkötve], és az orcája kendővel vala leborítva [arcát kendő takarta]…” (Ján.
11,44).
174174
A zsidó temetkezési szokásokat a Lázár feltámasztásának történetében
mutatja be az Ige: „És kijöve a megholt [a halott], lábain és kezein kötelékekkel
megkötözve [kezén-lábán vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal
bepólyálva, illetve körülkötve], és az orcája kendővel vala leborítva [arcát kendő
takarta]…” (Ján. 11,44).
Ján. 20,12 És látott, [megpillantott] két angyalt fehér ruhában ülni,
egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste, [holtteste] feküdt
vala.
Ján. 20,13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért
[zokogsz, és jajgatsz]? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és
nem tudom, hova tették őt.
Ján. 20,14 És mikor ezeket mondotta, [megfordult], hátra fordult, és
látja Jézust ott állani, azaz [észrevette az ott álló Jézust] és nem tudja
vala, [de nem ismerte fel] hogy Jézus az.
Ján. 20,15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, [zokogsz, és
jajgatsz]? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész, a [kert
őre] az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem,
hová tetted őt, és én elviszem őt.
Ján. 20,16 Monda néki Jézus [nevén szólítva:]: Mária! Az
megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester!
Ján. 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess [ne fogj tovább, engedj el, és
ne tartóztass fel] engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz;
hanem menj az én atyámfiaihoz [az én testvéreimhez] és mondd nékik:
Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez,
és a ti Istenetekhez.
Ján. 20,18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak,
hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Ján. 20,19 Mikor azért [beesteledett, és] este vala, azon a napon, a
hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol
egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól, [a júdeaiaktól] való
félelem miatt, eljött, [megjelent]175 Jézus és megállt a középen, és
monda nékik: Békesség néktek!
Ján. 20,20 És ezt mondván, megmutatta nékik a kezeit és az oldalát.
Örvendeznek azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Ján. 20,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként
engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
Ján. 20,22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, [rájuk fújt] és monda
nékik: Vegyetek, [fogadjátok be] a Szent Szellemet:

175175
Pál apostol bizonyságtétele a feltámadott Úr megjelenéseiről: „És hogy
megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek. Azután megjelent
[láthatóvá lett; megmutatta magát] több mint ötszáz atyafinak [testvérnek]
egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek [megmaradtak], némelyek
azonban el is aludtak; [meghaltak; elhunytak; elszenderültek]. Azután megjelent
Jakabnak; azután mind az [összes] apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek
között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint
félresikerültnek], nékem is megjelent” (1 Kor. 15,5-8).
Ján. 20,23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak;
akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Ján. 20,24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek [akit
dupla, azaz Ikernek] hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött [amikor
megjelent] vala Jézus.
Ján. 20,25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő
pedig monda nékik: Ha nem látom [és nem érintem meg ujjammal] az
ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek
helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába,
semmiképpen el nem hiszem.
Ján. 20,26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai,
Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a
középen és monda: Békesség néktek!
Ján. 20,27 Azután monda Tamásnak: Hozd [nyújtsd] ide a te ujjadat és
nézd meg az én kezeimet; és hozd [nyújtsd] ide a te kezedet, és
bocsássad az én oldalamba [és tedd az oldalamra]: és ne légy hitetlen,
hanem hívő.
Ján. 20,28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Ján. 20,29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél:
boldogok, akik nem látnak és hisznek.
Ján. 20,30 Sok más jelt is művelt [és számos csodát tett] ugyan Jézus
az ő tanítványai előtt, [a tanítványai szeme láttára] amelyek nincsenek
megírva ebben a könyvben;
Ján. 20,31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a
Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő
nevében.176

Ján. 21.Jézus megjelenése ;

Ján. 21,1 Ezek után ismét megjelentette [láthatóvá, nyilvánvalóvá

tette] magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél.
Megjelentette [láthatóvá, nyilvánvalóvá tette] pedig ekképpen [ilyen
módon]:
Ján. 21,2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek
[vagyis Ikernek] hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a
Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.

176176
Mert bár: „Van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha
egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be (és
tudná befogadni) a könyveket, amelyeket írnának. Ámen” (Ján. 21,25). „Ezt (pedig)
azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek
van” (1 Ján. 5,13)
Ján. 21,3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának
néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba
szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Ján. 21,4 Mikor pedig immár reggeledik [és megvirradt], megálla
Jézus a parton; a tanítványok azonban [nem tudták], és nem ismerték
meg, hogy Jézus van ott.
Ján. 21,5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim [gyermekeim]! Van-e
valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
Ján. 21,6 Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb
oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták
[nem volt erejük] azt a halaknak sokasága miatt.
Ján. 21,7 Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek:
Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy ott van az
Úr, magára vevé az ingét [a felső ruháját], mert mezítelen vala, és
beveté magát a tengerbe.
Ján. 21,8 A többi tanítványok pedig a hajón menének, mert nem
messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire [vagyis kb.
100 méterre], és vonszolták vala [és kivonták] a hálót a halakkal.
Ján. 21,9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy [izzó] parázs van
ott, és azon felül hal és kenyér.
Ján. 21,10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most
fogtatok.
Ján. 21,11 Felszálla [beszállt] Simon Péter, és kivoná a hálót a partra,
amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi
vala, nem szakadozik vala a háló.
Ján. 21,12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok
közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te?
Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr Ő.
Ján. 21,13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és
hasonlóképen a halat is.
Ján. 21,14 Ezzel már harmadszor jelent meg [és tette magát láthatóvá]
Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt [és életre kelt] a
halálból [a halottak közül].
Ján. 21,15 Mikor aztán megebédelnek, [és ettek], monda Jézus Simon
Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél, [úgy,
hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda néki: Igen, Uram; te
tudod, hogy szeretlek [hogy kedvellek] téged [hogy milyen kedves
vagy nekem]! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
Ján. 21,16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia,
szeretsz-e engem, [úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda
néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged [hogy kedves vagy
nekem]. Monda néki: Őrizd [terelgesd, pásztorold] az én juhaimat!
[Viseld gondját a nyájamnak].
Ján. 21,17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-e
engem [kedves vagyok neked]? Megszomorodik Péter, hogy
harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-e engem [kedves vagyok
neked]? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én
szeretlek téged, [hogy kedves vagy nekem]. Monda néki Jézus:
Legeltesd az én juhaimat!177
Ján. 21,18 Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál,
felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig
megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz,
ahová nem akarod.
Ján. 21,19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal
dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess
engem!178
Ján. 21,20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány,
akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben [az
estebéden] az ő kebelén [az Úr keblére dőlve], és mondá [és
megkérdezte]: Uram! Ki az, aki elárul [aki kiszolgáltat, átad] téged?
Ján. 21,21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint
lészen? [Hát vele mi lesz]?
Ján. 21,22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg
eljövök, mi közöd hozzá [mit tartozik rád]? Te kövess engem!
Ján. 21,23 Kiméne azért e beszéd [ez az Ige] az atyafiak [a testvérek]
közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki,
hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg
eljövök, mi közöd hozzá [mit tartozik rád]?
Ján. 21,24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz [tanúskodik]
ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele
[az ő tanúságtétele] igaz, a [valóság].179
177177
Azért kérdezi az Úr, hogy átadja e Péter magát– és mindazok, akik
pásztorolják az Ő juhait – Neki, mert egyedül Ő a jó Pásztor: „Én vagyok a jó
pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11). És így teljesíti be
ígéretét: „És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek
tudománynyal és értelemmel (hozzáértéssel és okosan)” (Jer. 3,15).
178178
Péter apostol később megvallja, az Úr Jézus kijelentését: „… tudom [és
biztos vagyok abban], hogy hamar leteszem porsátoromat, [hogy közel van
sátram lebontása], amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette
[világossá tette, és tudtomra adta] nékem” (2 Pét. 1,14).
179179
Mert Ő kezdettől az Úrral volt: „De ti is bizonyságot tesztek; [ti is
tanúskodni fogtok] mert kezdettől fogva énvelem [és az enyéim] vagytok” (Ján.
15,27). Aki a megfeszítésnél, az Úr Jézus halálánál is jelen volt: „És aki
Ján. 21,25 De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala,
amelyek, ha egyenként megíratnának [és ha azt mind megírnák egytől
egyig], azt vélem, és úgy [gondolom], hogy maga a világ sem foghatná
be [nem tudná befogadni a megírt] könyveket, amelyeket írnának.
Ámen.180

[végignézte, és] látta, [tanúsítja, és] bizonyságot tett, és igaz [valóságos, és

szavahihető] az ő tanúbizonysága [az ő tanúskodása]. És az tudja, hogy ő igazat
[valóságot] mond, hogy ti is higgyetek” (Ján. 19,35).
180180
Mert: „Sok más jelt is művelt [és számos csodát tett] ugyan Jézus az ő
tanítványai előtt, [a tanítványai szeme láttára] amelyek nincsenek megírva ebben
a könyvben; Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a
Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében,
Őbenne” (Ján. 20,30-31)”